NEMZETÜNK, NEMZETINKTörök András:BEVEZETŐ 1TUDÓSÍTÁS 2(Ablonczy László referátumáról)Babarczy László:A NEMZETI SZELLEMÉS A NEMZETI SZELLEME 5Csiszár Imre: KONZERVATIVIZMUSÉS ÚJÍTÓ TÖREKVÉSEK 10Iglódi István:FEHÉR FOLTOK ÉS KAPASZKODÓK 11Jordán Tamás:SZAKMAI ÖSSZEFOGÁST! 12Kerényi Imre: TIZENKÉT PONT 13Léner Péter: SZEMÉLYISÉGVAGY/ÉS IDEOLÓGIA? 18Malonyay Dezső:MI DOLGA A NEMZETI SZÍNHÁZNAK? 19Ruszt József:MERLINI RÖGTÖNZÉS '95 21Szikora János: Új INTÉZMÉNYTAZ EZREDFORDULÓRA! 22Szinetár Miklós: ÉPÍTSÜK FELA NEMZETI SZÍNHÁZAT! 24Taxner-Tóth Ernő:„SÍK MEZŐBEN HÁRMAS ÚT" 25Vámos László:KI VEZESSE A NEMZETIT? 29Ivánka Csaba:HOMOK A LEKVÁROS KENYÉREN 31Koltai Tamás:NEMZETI ÉRTÉKLERAKAT 34HOZZÁSZÓLÁSOK 37MÁSODJÁRA 43Török András: ZÁRSZÓ 45 Szabó István:UTÓLAGOS UTÓSZÓ 45 Nánay István:NE TEMPLOM, NE PALOTA LEGYEN 46(Beszélgetés Székely Gáborral)

DRÁMAMELLÉKLETGörgey Gábor: ÖRÖMÁLLAM

XXVIII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM1995. MÁJUSFőszerkesztő: Koltai Tamás

A szerkesztőség:Bérczes LászlóCsáki JuditCsomor Mártonné (szerkesztőségi titkár)Korniss Péter (képszerkesztő)Móricz Gyula (tördelőszerkesztő)Nánay István (főszerkesztő-helyettes)Sebők Magda (olvasószerkesztő)Szántó Judit

Szerkesztőség:Budapest V., Báthory u. 10. H - 1 0 5 4Telefon: 131-6308, 111-6650

Kiadó: Színház AlapítványBudapest V., Báthory utca 10. 1054Telefon: 131-6308Felelős kiadó: Koltai Tamás. Terjeszti a HIRKERRt., NH Rt. és alternatív terjesztők. Előfizethetőbármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, és aHírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR)Budapest XIII., Lehel út 10/A 1900, közvetlenülvagy postautalványon, valamint átutalással aHELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra.Előfizetési díj egy évre: 680 Ft.Egy példány ára: 68 Ft.Külföldön terjeszti a Kultúra KülkereskedelmiVállalat, H-13 89 Budapest, Pf. 149.

Szedte és a fedelet nyomta a Diamant Kft.Felelős vezető: Horváth Józsefné dr.ügyvezető igazgatóA nyomtatási és kötészeti munkálatokataz Akadémiai Nyomda végezte (95 23954)Felelős vezető: Freier László igazgató HUISSN 0039-8136

A folyóirata Nemzeti Kulturális Alap, a SorosAlapítvány, a Pro Renovanda Alapítvány, aMagyar Hitel Bank Magyar Sajtóalapítvány ésBudapest Főváros Főpolgármesteri Hivatalaszinházi alapjának támogatásával készül

Megjelenik havonta

A címlapon:Harminc évvel ezelőtt robbantották fela Nemzeti Színház épületét

A hátsó borítón:A Nemzeti Színház három otthona

A borítókat Kemény György tervezte

NEMZETÜNK,NEMZETINK

1995. február 28-án a Művelődési és Közoktatási Minisztérium tanácsko-zást szervezett a Merlinben a Nemzeti Színházról, annak feladatairól,működésének korszerű értelmezéséről, arról, hogy a színházi szakmamilyennek képzeli el az ország első színházát a huszonegyedik századelejére.

A vitanap első felében olyan felkért előadók szólaltak meg, akiknek va-lamilyen kötődésük volt vagy van a Nemzetihez, akik vezetői, rendezőiavagy minisztériumi felettesei voltak a színháznak. A tizennégy szakem-ber közül legtöbben személyesen mondták el véleményüket, de voltak,akik megírt hozzászólásukat küldték el a tanácskozásra, míg Székely Gá-bor elfoglaltságára való tekintettel csak később, a folyóiratunknak adott in-terjúban fejtette ki gondolatait a Nemzeti Színházról.

Jelen számunkat teljes egészében e tanácskozásnak és ezáltal a Nem-zeti Színház ügyének szenteljük, s a vitanapról hiteles, dokumentumérté

kű képet igyekszünk nyújtani. A délelőtt elhangzott előadásokat teljes ter-jedelmükben közöljük. (Kivétel Ablonczy László referátuma, amelyről csaktudósítani van módunk. Nem adhatjuk közre Ablonczynak a tanácskozásrésztvevőihez intézett levelét sem, amelyben többek között azt nehezmé-nyezi, hogy a megbeszélést nem a Nemzeti Színházban tartják.)

A délutáni vitáról összefoglalót adunk. Átfogó jellege miatt teljes terje-delmében olvasható Ivánka Csaba és Koltai Tamás hozzászólása.

A kötetlen eszmecserét követően a felkért előadók lehetőséget kaptak,hogy reagáljanak a vitában elhangzottakra. Az eszmecserét Török Andrásállamtitkár-helyettes nyitotta meg és zárta le; e két megszólalás szövege ismegtalálható a lapban. A Nemzeti Színházról szóló tanácskozás levezető-je, irányítója a minisztérium színházi osztályának vezetője, Szabó Istvánvolt; az ő reflexiói zárják az összeállítást.

Hölgyeim es uraim, kedvesKöszönöm, hogy elfogadtámeghívót a minisztérium ktitok, hogy tanácsadó testreprezentatív színházi szadelegált Színházművészettámogatását élvezve. Minteszményképünk a gyengenisztérium. Akkor végezzükminisztériumban csak a szdik, a civil szervezetek befoMi úgy érezzük, hogy jó viszínházi szakmával - bárcugyanezt minden művészere ezt tekintjük etalonnak.

Azt is elmondtuk több ízkormányzat dolga - a kölmellett - a távlatos gondolmondani: a napi felelőssémodozás. A mai eszmecsea tárgya.

Hadd érintsem rövidennyek" kérdéskörét. Ez aszakszó szédületes karrieralatt. Elődeink találmányahogy a mélyülő válság hányos intézményeket egyköltöztessenek. Ezt az elkteíben vitatjuk - hány intézmekkora speciális védelemazonban nem vitatjuk, hogymegilleti ez a védelem.

A kulturális életben donapi kapcsolatban lévők sza minősítés: ez vagy apolitikai átalakulás kínjaobjektív folyamatok zajlaegyén számára válságoszámos intézmény

mények sokasága ellenében a kulturális intéz-mények helyzetét, az újra jelentkező kultúrhar-cot is figyelembe véve, mégis azt mondom: egy

BE

T Ö RÖ K AN DRÁS

barátaim!k a meghívást. Ezt aüldte szét, de nyíltülete, a kétkmai szer-vezet általi Tanács erkölcsiközismert, a mi, szolgáltató mi-jól a dolgunkat, ha aakmai munka erősö-lyása pedig egyre nő.szonyba kerültünk asak elmondhatnánkti ágról. Mindeneset-

ben, hogy a kulturálistségvetés gondozásakodás. Ha szabad ígyg és a megfontolt ál-rének csak az utóbbi

a „nemzeti intézmé-költségvetés-technikait futott be néhány hétvolt: arra gondoltak,

borgó tengerén bizo-afféle Noé bárkájáraépzelést csak részle-mény is tartozik oda,illeti meg őket -, azta Nemzeti Színházat

lgozók, a politikávaláján könnyen kiszaladz válságban van. Ai - bármennyire isnak mögötte - az

t sejtetnek. Amikor

tarthatatlan helyzetbe kerül, amikor intézmény-rendszerek omlanak össze és épülnek újjá, ak-kor nehéz kivonni magunkat a válságpszichózishatása alól, pedig olykor mindössze arról vanszó, hogy nehéz szembenézni a megszokott, amegkedvelt szükségszerű meghaladásával.

Ha kulturális intézmény kerül ilyen helyzetbe,azt az alkotók, a résztvevők is megérzik. Minélösszetettebb, bonyolultabb szervezetről, intéz-ményről van szó, annál inkább. A szubjektív él

nemzet kultúrája nem lehet válságban, hiszenösszességében a kulturális értékteremtés fo-lyamatos. Lehetnek nagy korszakok, amikor„minden összejön" - ezek azonban kivételestörténelmi pillanatok utólagos minősítései. De ki-hagyások, pauzák nincsenek, nem lehetnek.

A kultúra természetesen kiszolgáltatott holegyének, hol a tömegek ízlésének, általában pe-dig annak a függőségi viszonynak, amelyet le-egyszerűsítve anyagi függőségnek szoktunk ne-vezni. Ezért a kultúra autonómiája mindig korlá-tozott, bár évezredek kulturális tradíciói bizonyít-ják, hogy szabadságharcát nem eredménytele-nül vívja. Ebben az összefüggésben valóshelyé-re kerülhet a kultúrpolitika minta kulturálisszféra érdekérvényesítő mechanizmusa.Eredményessége csak egy dolgon mérhető le:verseny-képessé s ezzel sokak számárahozzáférhetővé

VEZETŐ

Török András helyettes államtitkár(Vajda József felvétele)

NEMZETÜNK, NEMZETINK

tudja-e tenni a kulturális értéket, mégpedig úgy,hogy közvetlenül nem szól bele a folyamatokba.A jelen kulturális kormányzat ideálja - hangsú-lyozom, ideálja - a finom folyamatszabályozás.

Ma itta színházról fogunk beszélni. A NemzetiSzínházról, feladatainak, működésének korszerűértelmezéséről. Nem új és nem napi aktualitásúkérdések ezek. Vitatott, ki mikorra teszi az elbi-zonytalanodás, az átalakulás, a válság kezdetét,mikor került - ha került - a színház szerepza-varba, mikor tört meg a szerves fejlődés folya-mata. Vannak, akik lassú agóniáról, hosszúvergődésről beszélnek, és vannak, akik szigorúcezúrát látnak. Jelképes értelmet tulajdonítanakegy vitatható vagy téves városrendezési intéz-kedésnek, vagy még korábban egy olyan szer-kezetváltásnak (a színházak államosításának),amely a színházak többségét nemzeti színházistátusba helyezte. Megint mások a válság kez-detét egy nagy színész- és rendezőgeneráció ki-halásának szomorú tényéhez kötik. Akárhogy isvan, a problémák nem ma kezdődtek.

Sokan tekintik a Nemzeti Színházat jelkép-

Ablonczy László, a Nemzeti Színházigazgató-ja nem jelent meg a tanácskozáson;referátumát Béres Ilona olvasta fel. A többmint negyvenpercnyi szöveg (a jelenlévőkhúsz percet kaptak!) közlésére Ablonczynem adott engedélyt. Minthogy azonban arendezvény nyilvános volt, számos újságtudósított róla, Ablonczy szövegét illetően azalábbiakban mi is ezt tesszük,magnófelvételünk alapján.

eferátuma elején a Nemzeti Színházigazgatója Harag Györgyhöz fűződőkapcsolatáról beszélt: „Annyi találkozásés közös tűnődés között a hazatéréshosszú vonatozása köz-ben felidéződött

bennem, hogy egy alkalommal Gyurivalbeszélgetvén egy akkor megjelent igényeskritikagyűjteményre reflektált. A mű a Ha-ragszínházának némi kizárólagosságát sejtetőMegtalált színház címet viselte. S erre utalóanmondotta Gyuri: »Én a megkeresendő színház-ban élek.«

Milyen legyen a megkeresendő Nemzeti Szín-ház? - gyötrődtünk, vitáztunk Sík Ferenccelsokszor éjszakába nyúlóan, s e folytonos tépelő-désünk halála pillanatáig tartott. Most, hogyvisszagondolok induló vívódásainkra, abbanbiztosak voltunk - Tamási Áronnal szólva - aszín-

nek. Ez a megközelítés számomra is elfogadha-tó, bizonyos megszorításokkal: ha jelkép, akkorszámomra a minőség jelképe, azé a minőségé,amelyet ez az ország fel tud mutatni. Ez nagy fe-lelősség mindenkinek, annak is, aki csinálja, an-nak is, aki bírálja, és annak is, aki hivatalból fog-lalkozik vele. A minőség garanciája csak egy le-het: a Nemzeti Színházban mindenkor a legjobberőknek kell dolgozniok. Lássuk be, ha ez nemígy van vagy bármikor nem így volt, az nem csaka mindenkori vezetés hibája.

Olyan viszonyokat kellene teremteni, nemcsak anyagi vonatkozásban, hogy természeteslegyen s megtisztelő, ha valakit a Nemzetibe hív-nak dolgozni, és öröm legyen a hívásra igent, il-letve adott esetben pusztán művészeti felfogás-beli különbség okán lehessen nemet mondani.Bármennyire szimbolikus is az intézmény, a tet-teknek, az alkotásnak, ha szükséges, az össze-fogásnak valóságosoknak kell lenniök.

Megköszönöm, hogy elmondják nekünk, hi-vatalnokoknak, milyennek képzelik a NemzetiSzínházat, mondjuk, 2002-ben.

ház nem stíluskérdés, hanem nemzeti ügy. Detovábbgondolva már azon tűnődtünk napokon,heteken és évadokon át, hogy mi a nemzet ez-redvégi s újabb ezredkezdetének ügye, amelyeta színház munkájával képviselhet?

Elődeinknél sok tekintetben kedvezőbb, másvonatkozásban szorítóbb helyzeteket kellettmegélnünk és tisztáznunk. Statisztika és felülrőlsugallt politikai szempontok kényszerítő erejenélkül kezdhettünk a színházépítéshez. Ugyan-akkor összezavarodott idő- és helyzettudattalterhes és soha nem tapasztalt gyűlölségektől he-vített közéletben kellett higgadtan körültekinteni.Egy korábbi alapvető, alkotói és általános szín-házcsináló ideológia is avíttá vált. Noha jó néhá-nyan még ma se veszik tudomásul, többé nem aza kérdés, hogy ki ellenében kell előadást terem-teni és kinek kell üzengetni, hanem a kikért? és amit? hogyan? kérdéseit parancsolóan kell újra-gondolni.

Madách találóan írja egy feljegyzésében:»Magyarnak lámpája van, de olaja nincs«. Aszínháznak pedig esténkénti lángocskát kellgyújtania - egyéni és közösségi méretekben.Olajat kell hát adagolnunk - művészi és erkölcsiértelemben.

Az ezred végén a szétszóródás utáni magyar-ság szellemi összetartozása kérlelhetetlen tény,

ez bizonyossá lett előttünk. De azt is tudtuk: illú-ziókban nem élhetünk. Az amerikai számkive-tettségben is Illyés Gyulát és Móricz Zsigmondotolvasó Lengyel Menyhért találóan írja naplójá-ban: »Az országgal azért nem szabad haragottartani, mert nem járta ki az emberség iskoláját, snem nevelték igazi nemzetté«. S e haragtartásnemcsak kinti tényező volt, hanem belső realitásis, a nemzet távlatos kérdéseiről itthon gondol-kodni nemcsak haragot, hanem a gyűlölet érzé-sét kelti, nemegyszer irracionális méretekben.

Megbolydult a világ, barátságok omlottakössze, hitek váltak semmivé; s ha valami, hát azki-derült, hogy az erkölcsi értékrend eleminormáival sem rendelkezünk, sőt ez ellenműködni a modern szabadosság bájánakmutatkozik. S erre utalóan írta egyszer SzabóZoltán, hogy a demokrácia nemcsakállamforma, hanem életforma is. Ha valamiben,hát az életforma kialakításában a színháznakmost történelmi feladata mutatkozik.

A színházcsinálás a demokratikus életre ésgondolkodásra tanítás szakrális helye. S hanemzetiként minősítjük az intézményt, akkorbenne nem egyetlen stílus működhet, hanem aztstílusok, gondolatok változatos megjelenülésé-nek otthonaként képzeljük el. S teszem hozzá,kipróbált értékek újragondolásával alapozzameg munkáját, s teremt történelmi folyamatos-ságot.

S mi a sokféleségben összekötő közös esz-ményünk? Humánus is, költői indíttatású is. Haszínházunk mai repertoárját áttekintjük, nemzetitörténelmünk, társadalmi változásaink és sor-sunk szinte teljes színképe előtűnik az érdeklő-dőnek. Más-más helyszínen, halványabb vagyerős megfogalmazásban a Bánk bán, Az ugatómadár, Az ember tragédiája, a Különc, a Nosztyfiú esete..., az Úri muri, a Tündöklő Jeromos, aTóték, az Oszlopos Simeon változatos néző-pontból és stílusban, de az elmúlt évszázadokat,véres, elbomló, önpusztító mivoltunkat jelenítimeg.

Amikor a Nemzeti Színházról gondolkodunk,az alapozás egyik legfontosabb feladataként kellmeghatároznunk: a történelem mint nemzetfor-máló, emlékező és emlékeztető erő törekvéseinkegyik legfontosabb parancsa. S valami titkot isrejteget: ahogyan Márai Sándor írja: »A minden-ség közepe nem a Sirius, hanem az emberi szív,mely megtelt Istennel«. S ez az Isten kiben-kibenmásképp lakozik ugyan, de az bizonyos: elemiés állandó értékek őrzése és gyakorlása adjameg emberi és nemzeti mivoltunk tétjét. Aho-gyan minap a Rádióban, majd a Magyar Nemzet-ben is olvashatóan, a Tóbiás Áron készítette in-terjúban Fejtő Ferenc oly szépen megvallotta:»Hit kell az embernek, építeni a hagyományosértékekre, amelyeket az idő nem töröl el, ame-lyek megmaradnak, amelyekben tisztaság van.

R

TUDÓSÍTÁSABLONCZY LÁSZLÓ REFERÁTUMÁRÓL

NEMZETÜNK, NEMZETINK

Hinni kell a becsületességben, hinni kell az ész-ben, hinni kell a jóságban, és hinni kell Istenbenis, én ezekben hiszek«.

Amikor a hitapasztás korát éljük, amikor azemlékezetveszejtés elve a szabadság művésziés oktatási programjaként manifesztálódik, ak-kor azt mondom: a Nemzeti Színház feladatamás, vagyis esténként hitet, erőt kell sugározniaaz emberi lélekbe, honfitársainkba, s főképp afiatalságnak, hogy lelki alapozottsággal készül-hessen a jövőre.

Egyszer majd hosszabban és dokumentál-tabban idézem fel 1991-es évadkezdésünk pok-lot kísértő napjait, azt, hogy a szellem embereimily elvakult igyekezettel próbálták megakadá-lyozni az Egy szerelem három éjszakájának be-mutatóját. Hubay Miklós tanúságtétele is szük-séges, hogy Vas István halálában milyen döbbe-netes lökést jelentett az a tény, hogy mindenáronarra akarták rávenni, ne engedélyezze a darabbemutatóját. Vas István erkölcsi és szellemi te-kintélyével védte színházépítő ügyünket. Prog-ramunk indító jelzéseként vittük színre a Nemtudhatom... költőjének sorsát, Radnóti Miklósét,aki behívásakor a bujdosó Rákóczi sorait másoltanaplójába, kis motyójában Ady verseit és a Ká-roli-bibliát vitte magával, s a megaláztatás, azemberiség történetének legszégyentelibb poklá-ban pusztították el. A korszerű magyarság ésemberség iskoláját kezdtük el az Egy szerelemhárom éjszakájának bemutatójával. S ebben aLengyel Menyhért jelezte igényben végig kellettgondolnunk, hogy milyen úton folytathatjuk amamagas, tán soha el nem érhető eszmény felé,amikor nemzetnek mondhatjuk magunkat."

Ezután Ablonczy egy „bartóki gondolat" kap-csán arról beszélt, hogy a Nemzeti az utóbbi idő-ben milyen határon túli magyar és nem magyartársulatokat látott vendégül, illetve hogy a „kor-szerű nemzeteszme" jegyében milyen szerepetjátszik a színház a nemzetiségi színjátszás segí-tésében.

„Miközben szellemi égboltunkat próbálomkörvonalazni, természetesen legnagyobb küz-delmünk és ambíciónk: a színház mai arculatátelőadásokkal kialakítani és folyamatosan igazol-ni. Ebben az a legnehezebb, hogy kérlelhetetlenszociológiai tényeket kell számba venni. (Igaz,nemcsak nekünk, hanem valamennyi színház-vezetőnek.) A szervezőirodák régi szép ideje le-járt, amikor honvédségi-szakszervezeti-üzemi-úttörőszövetségi s egyéb kapcsolatokkal bukottdarabokat több évadon át is éltethettek. Mindeneste, minden előadáson valóságos igénnyel je-gyet váltott közönség ül a nézőtéren.

Tudjuk-e igazán, kik és hova járnak színház-ba? A közönség érdeklődésének és igényénekváltozásairól nagyszínházaink műsora is árulko-

Ablonczy László referátumát Béres Ilona ol-vassa fel (Vajda József felvétele)

dik, hiszen a Víg és a Madách mellett esténkéntnekünk is nagy termet, hatszázötven helyet kellmegtöltenünk. Ami a Katona József Színházbantelt nézőteret, az nekünk laza félházat jelent.Klasszicizáló igényünkben szűkebb a repertoártere, hisz például új rockbemutatók kockázatátnem vállalhatjuk.

Hazai számadatokkal nem rendelkezem, deismeretes előttem egy felmérés, miszerint a poli-tikai változások előtt a színház és a mozi a csehfiatalok érdeklődési tartományában a második-negyedik hely között volt. Tavaly ez a mutató hu-szonegyedik-huszonharmadikra zuhant vissza.Klubok, videobárok, játéktermek, égi tévécsator-nák korában tudomásul kell venni, hogy a szín-ház súlya komolyan csökkent. Nemcsak mi ész-leljük, hogy a színház összekacsintó szerepe ismegszűnt. Az értelmiség lelkileg elfáradt, anya-gilag elszegényedett - ritkábban vagy alig járszínházba.

Színházcsináló mindennapjainkban gyötrel-mes tények ezek, s hogy a Nemzeti nézőszámá-val jobbára azok kötekednek, akik a reggeli vagyesti riportok heccmesterei, s legfeljebb sikkpre-mieren mutogatják magukat. Többnyire lábukatse teszik be színházunkba. Az »azt mondják« el-homályosító effektussal igyekeznek leplezniszakmai készületlenségüket.

Keserves tapasztalatok nyomán ismertük fel:Shakespeare-tragédiák és súlyosabb művek aVárszínház nagyságrendjében játszhatók jó házelőtt, s a nagyszínház a zenés és derűsebb dara-bok játékterét kívánja. A három éve indult Jánosvitéz (miközben még az Arany János Színház és

az Opera is játszotta) ma is zsúfolt házai kérlel-hetetlenül jelzik, hogy a gyermekekre gondolniminden színháznak feladata. Annál is inkább,mert az Arany János Színház nemcsak nevében,feladatában is megszűnt működni.

Ami pedig zenés arculatunkat illeti: a GulyásDénes által vezetett világszínvonalú koncertso-rozat éppúgy arculatunk része, mint a fiatalság-nak szánt rockballada, a Kőműves Kelemen. S atágas tértartományban elfér a My Fair Lady ismint e műfaj klasszikussá lett darabja.

A színházcsinálás játéktere most rendkívül ér-zékeny, s eredményét tekintve bemutatóról be-mutatóra változó tanulságokkal szolgál. Amikorpéldául a nagyszínpadon Victor Frunza rende-zésében Csehov Cseresznyéskertjét bemutat-tuk, a szervezés már másfél hónappal korábbanjelezte a közönség érdektelenségét. S ez való-színű, a komor műnek szólt, nem a mégismeret-len előadásnak. Egy rövid szériátélhetett meg, miközben Béres Ilona,Peremartoni Krisztina, Végh Péter és a többiektovábbi művészi életüket meghatározóélménnyel lettek gazdagabbak aCseresznyéskert próbáin és előadásai során.

Elképzelésünk szerint éppen nemzeti voltamiatt olyan kulturális tetteket is fel kell vállalnunk,amelyeket más színházak anyagi, művészetivagy egyéb okok miatt nem tehetnek. SpiróGyörgy számos esszéjében megírta, hogy a ke-let-közép-európai modem színház történetébenkiemelkedő szerepet játszotta krakkói Stary Te-atr s külön is Wyspiański Menyegzője. Amikorte-hát többéves egyeztetés után sikerült Wajdátmeghívni a darab rendezésére, többirányú mu-lasztásunkat igyekeztünk feloldani, hiszen a drá-mairodalom egy olyan irányú remekművétállítottuk színre, amely a magyardrámairodalomból hi-

NEMZETÜNK, NEMZETINK

Sinkovits Imre és Cserhalmi György a Tóték-ban (1992) (Sárközi Marianna felvétele)

ányzik. S hogy Hegyeshalomtól keletre márWajda sem számít művésznek, az hazai szellemiéletünk csököttségét és fülledtségét jellemzi.Más színházakban jó néhány előadást említhe-tek, amely nem érte el Frunza munkájának mű-vészi becsét, és évek óta ma is zavartalanul mű-soron szerepel.

De másként sincs eligazító bizonyság. Shakes-peare Szentivánéji álomja, lglódi István rende-zésében, jó szót nem kapott a kritikától, mégis

1991 ősze óta a századik előadás felé tart a Vár-színházban. S nem a szervezés bosszúja, detény, hogy lglódi István életművének egyiklegjobb munkáját, Füst Milán Negyedik Henrik

királyát, fájdalmunkra, már indulásakor érdekte-lenség fogadta.

Hibáink, mulasztásaink, el-ellankadó igényte-lenségünk és kétségeink fölött tűnődve szólnikell olyan tényekről, melyek nemcsak bennünketszorítanak, hanem az egész magyar színháziéletet is. Arról például, hogy évek-évtizedek ótakarizmatikus, színházcsináló személyek nemjönnek a főiskoláról. A hatvanas években Ná-dasdy Kálmán növendékei, Ruszt József, Sík

Ferenc generációja után jött Zsámbéki Gábor,Székely Gábor, Ascher Tamás... de azóta ne-gyedszázad telt el. Formátumos hallgatókat for-mátumos tanárok képezhetnek. Valamikor Ná-dasdy és Pártos Géza jelentette a mércét...

Nem véletlen, hogy egyre több színész kapkedvet a rendezéshez; Eszenyi Enikő, Koltai Ró-bert és nálunk Funtek Frigyes, Szilágyi Tibor ésmások valami olyat tudnak, amit a mai főiskolánnem kapnak meg a rendezők. (Franciaország-ban egyébként a rendezők java színészdiplomá-val is rendelkezik.) Jouvet mondja, hogy a rende-zőnek nem ötletekből kell építkeznie, hanem böl-cselet szükségeltetik munkájához. S ebben mu-tatkozik nagy hiány; rendezőink javának nincsvilágképe, csak sziporkázásban vagy infantilis,aberrált előadások képzeletében merül ki terem-tő fantáziájuk. Az összhangzó értelem, a kohe-rens gondolkodás keveseknél mutatkozik.

Kontraszelekció is működik, Bubik lstvánéksereglése óta csapatosan nemigen jelentkeznekmarkáns színészgenerációk: Bánkok, Romeókés Júliák, Ádámok kerestetnek. Szerepkörök hi-ányoznak; fontos tehát, hogy színiiskolák, mű-helyek alakuljanak, oldandó a színházcsinálásszemélyi, művészi gondjait. Ezért is indítottuk eltöbb, mint húsz tanár közreműködésével színi-akadémiánkat, s hogy érdemes folytatnunk, éserősítheti munkánkat az a tény, hogy tavaly hétgyerekünk bejutott a főiskolára, s idei negyedé-ves ösztöndíjasaink egyike-másika már főszere-pet játszik. S akadémistáink morális és szakmaierejét jelzi, hogy a Csíksomlyói passió, és a MyFair Lady sikerének fontos részesei.

A régi statisztikai szemlélet, miszerint mindenmagyar színháznak tanácsos volt egy új magyarművet bemutatni, megszűnt. Ki-ki a legjobb be-látása szerint alakíthatja műsorát, játékstílusát.A Nemzeti nem hagyhatja el az élő magyar iro-dalmat, a drámaírókat. Anyagi és művészi vonat-kozásban a Nemzeti, hogy új művek szülesse-nek az egyetemes magyar színházi élet gazdagí-tására, köteles kitüntetett helyzetet teremteni.

Jó érzéssel mondhatom el, hogy a drámapá-lyázatunkra meghívott tizenegy szerző megírtadarabját (Deák Ferenc, Gyurkovics Tibor, Ker-tész Ákos, Fejes Endre, Görgey Gábor, HubayMiklós, Hernádi Gyula, Pozsgai Zsolt, PáskándiGéza, Sütő András, Spiró György). A zsűri mostértékeli a munkákat, talán annyit elmondhatunk,hogy az elmúlt évek elvadult szellemi életébencsöppnyi olajat s fényt jelez a jövőnek az is,hogy a Nemzeti Színház a magyar szellemminden értékének és teljesítményének otthona.Paulay és Németh Antal annyival jobb helyzet-ben volt, hogy évente akár tucatnyi magyar da-rabot is bemutathatott. S ahogy az aranymosásalkalmával, a hatalmas vízmennyiségből elő-bukkant egy parányi rögöcske, ebből a soka-ságból születtek Csíky Gergely, később, a har-

NEMZETÜNK, NEMZETINK

mincas évek végétől Tamási Áron darabjai.A magyar drámairodalom és a Nemzeti Szín-

ház múltját is szembesítettük dramaturgiai vizs-gálódásaink során. Negyven év múltán felújítot-tuk a Nosztyt; Szigligeti Ede Liliomfija is többévtized eltelte után, második esztendeje szere-pel műsorunkon. Számos mulasztást is felfe-deztünk. Bródy Sándor Tanítónőjét soha nemjátszotta a Nemzeti, Molnár Ferenc méltatlanulmellőzött volt, és adósságunk van Szomory De-zsővel, Hunyadi Sándorral szemben is. Ha mosta nemzetinek mondott tanterv Katona és Ma-dách mellett kiiktatja Illyés Gyula életművét,többszörösen is sürgetőnek és időszerűnekérezzük, hogy a Különc után az istenverte meg-osztottsági természetünket oly költői szépség-gel megfogalmazó Testvéreket újra műsorratűzzük. Az idő változásának jele, hogy mostnagyszínházunk helyett a Refektóriumban adjukelő.

Ott, ahol kitágítottuk a művészet tartományait,hiszen korábban csak kamaradaraboknak adottotthont. Versműsorok mellett, amint említettem,harmadik éve, Gulyás Dénesnek köszönhetőena világszínvonal rangján, évente tíz-tizenöt kon-cert is műsoron szerepel. Gyakran negyven-öt-ven pótszék szükséges egy estén. Ránki Dezső,Perényi Miklós, az Amadinda Együttes rangjajelzi e komolyzenei programot, de folytathatnánka sort, hiszen valamennyien a világ koncertdobo-góin szerepelnek.

Kiváló reformerünk, Eötvös József írja találó-an: »A legszerencsétlenebb az átmenet pillanat-ja: hisz még akkor is, ha a nap feljön, hidegebbhatáruk.« Az átmenet pillanatját éljük. A színházkudarcokkal, gyötrelmekkel, olykori sikerekkeltöbbszörösen megszenvedi ezt, hisz észleli a hi-deget, miközben neki feladata melegíteni is es-ténként. Ahogy a nálunk járt Wajda mondta: »Ta-lán a színház az utolsó hely, ahol egyik embermeghallja a másik szavát«.

Aki pedig szégyenérzettel és gyűlölettel tudcsak hozzánk jönni, az ne fárassza magát. Meg-vagyunk nélküle. Ami biztató: a gyűlölködőkszínházunk híveit sokasítják. Jóérzéssel mond-hatom: évről évre emelkedik a bérleteseink szá-ma; s ebben az évadban február végéig, háromtermet számolva, hetvenöt százalékos látoga-tást regisztráltunk. Jean-Louis Barrault mondja: aszínházcsinálás emberkertészet. Alkotó lég-körben színész, író, rendező, közönség, kritikaegymást növesztheti, nyesi, gondozza és élteti alelki-szellemi otthonteremtés ambíciójában.

Annyi gyötrelem közepette sokszor bennünkis feldereng Páskándi Géza Tornyot választokcímű drámájának egyik megrázó pillanata,amikor a fejedelem előtt Basiriussal vitázvaApáczai kétségbeesetten kérdezi: »Hát én nemvagyok itthon?«

Kis nép vagyunk. Az itthoni otthonteremtés-

Pathó István, Sinkovits Imre, Besenyeí Ferenc,Végh Péter a Lear királyban. Rendező: Sík Fe-renc (1994) (Németh Juli felvételre)

ben a nemzet színházának kitüntetett feladatavan. Intézményes szellemi üzenete pedig ígyszól: »Okunk van élni és remélni«. (Illyés: Bartók)

Ama madáchi mécsest, ha olaj jóvoltából vilá-gol, még inkább és mindig féltenünk kell! Mert

tékben kellett rövidre fomat, hogy az már az érthelehetőséget kértem a szeaz elhangzott smagyarázatokkal láthassmegadatott, de hogy szókértem, hogy az el-hangzokommentár tipográfiailagváljék el. Az elhangzott szkiegészités pedig kurzív.Kérem szépen, nem tisztelektálnék arra, amit Ablongyarázott nekünk. Egy Ita

ahogyan Örkény István egy 1968-as, párizsi inter-jújában próbálta megértetni a mi kelet-közép-eu-rópaiságunkat: »Ami Európa közepén összezsú-folódott kis országainknak csak egyetlen kisadag-nyi szabadság jutott, ezen kell osztozniok. A csa-ládi asztal fölött csak egyetlen lámpa lóg. Ha ezenosztozni akarunk, sötét lesz... Attól tartok, önökezt nehezen értik meg...«" - fejezte be Béres Ilo-na Ablonczy szövegének felolvasását.

A NEMZETI Sz alábbi szöveg nakulturális minisztériufelszólalási idő korlhány fontos témáérinthettem, illetve h

BABARCZY LÁSZLÓ

gnom a mondanivaló-tőséget zavarta. Ezértrkesztőktől arra, hogyzöveget utólagosam el. A lehetőségne érje a ház elejét,

tt szöveg és a későbbijól érzékelhetően

öveg tehát antikva, a

m ugyan, de azért ref-czy úr hosszan elma-lo Calvino-kisre-

gény jutott az eszembe, miközben ezt a végnél-küli felolvasást hallgattam. Hőse egy lovag. Alovagnak van páncélja, sisakja, kardja, vára,története, kitüntetése, sőt szeretője is van, demaga a lovag nincs. A kisregény címe: A

ZELLEM ÉS A NEMZETI SZELLEMEgy része elhangzott am tanácskozásán, de aátozott volta miatt né-t csak jelzésszerűenelyenként olyan mér-

nemlétező lovag. Vagyis a páncél üres.Még valamit muszáj elmondanom. Nem igaz,

hogy ebben az országban nem szeretik aszínházat és nem járnak színházba. Nem igaz,hogy az értelmiség valamilyen szellemi vagypolitikai el-fáradás következtében nem járszínházba, vagy hogy egy színház maiközönségszervezési nehézségei kapcsolatbanvannak az üzemi közönségszervezők évekkelezelőtti eltűnésével. Magyarországon mégmostanság is több, mint négymillió színházinézőt jeleznek a statisztikák; az kétsegtelen,hogy ebből kevés, nagyon kevés jut a NemzetiSzínházra. November vége

NEMZETÜNK, NEMZETINK

Koncz Gábor és Varga Mária Az ugató madár-ban (1993) (Németh Juli felvétele)

felé megnéztem Az ugató madár tizenvalahá-nyadik előadását. Megszámoltam: nyolcvane-gyen ültünk a nézőtéren. Ezt nem lehet letagad-ni, és nem lehet megmagyarázni sem. Ablonczyúr hosszú beszéde arra volt való, hogy elkerülje afontos és fájdalmas tényekkel való szembené-zést. A továbbiakban nem akarok ezzel a művelfoglalkozni, mert ugyanannyi időt rabolna el tő-lünk az összes csúsztatás, félreértés és hamisállítás cáfolata, helyretétele, mint amennyit azimént hallott dolgozat.

Először is azt kell vizsgálnunk, hogy mi lehet aNemzeti Színház funkciója ebben az országban.

Vannak nagy színházi hagyományokkal rendel-kező országok, ahol úgy érzik, nincs szükségNemzeti Színházra, máshol fel sem merül egyNemzeti Színház létesítésének a gondolata. Ma-gyarországon más a helyzet. Itt a magyar szín-házi kultúra megszületésének első pillanatátólkezdve helye volt és van a nemzeti színházi gon-dolatnak, és az én fejtegetéseimnek is ez a sa-rokköve.

Elméleti megközelítés helyett gyümölcsö-zőbbnek látszik megkockáztatni, hogytörténeté-ben szemléljük a dolgot. Ezért előre iselnézést kérek, mert az adott körülményekközött az ilyen megközelítés csak hézagos,durva és pontatlan lehet.

A magyar Nemzeti Színház a reformkor te-remtőerejének egyik csodájaként jött létre.

Funkciói megteremtésének első pillanatátólkezdve világosak, egyértelműek voltak. Ezekközül az egyik legfontosabb az volt, hogy Pestvárosának magyar vagy magyarosodóközönségét maga köré szervezze, konkurenciátteremtve a sikeres pesti német színháznak.Vagyis némelyek nyájas papolásávalellentétben már a kezdet kezdetén is valamiellen kellett dolgoznia és nem csupán valamiért.Magyarul és jobban, korszerűbben. Ma úgymondanánk: európaibban. Tehát a magyarnyelv művelése, a korszerűség, a polgárosodásegyütt vannak jelen. Es még valami: a magasszintű szakmai tudás igénye. Nemcsak anémetek legyőzése végett, hanem mert aNemzetinek szakmai, művészi példaként kellettszolgálnia az egész magyar színjátszásszámára. Tehát ezt a színházat eleve elit intéz-ménynek, szakmai műhelynek szánták. Különb-nek, jobbnak. A már sokfelé működő, ilyen-olyanhazai színjátszás vezérlő csillagának. Petőfi,Arany tanúsítja, hogy ez a színjátszás finomanfogalmazva komoly minőségi problémákkalküszködött, azaz igencsak szüksége volt arra acsillagra. Hozzájárulás a magyar polgári életszerveződéséhez, a magyar nyelv művelése,fejlesztése, a magyar színjátszás legjobb telje-sítményeinek példaként való felmutatása - ezaz a három funkció, melynek ellátása a NemzetiSzínházra hárult.

Természetesen a valóságban mindez igenkeservesen tudott csak megvalósulni. A szín-háztörténészek kongó nézőterekről, szakmaibotrányokról, politikai aljasságokról ésmindenekelőtt folyamatos pénzhiányról, nagy,,garral" megajánlott, de soha ki nem fizetettadományokról számolhatnak be. De ez mindigígy volt és így is lesz, aki emiatt nyafog, azvalószínűleg nem képes megfelelni feladatának.A magyar Nemzeti Szinház reformkori életrehívói végül is véghezvitték vállalt munkájukat,elég, ha csak arra a szerepre gondolunk,amelyet a színház a forradalom napjaibanjátszott.

Mint ahogy levegőt veszünk, olyan természe-tességgel látta el fenti feladatait a Nemzeti, a ve-reségek, politikai fordulatok ellenére, a 19. szá-zad végéig, s Paulay igazgatása idején eljutottelső aranykorszakába. De nemcsak a Nemzeti,hanem a hazai színjátszás is. Ha valakinek ked-ve van kezébe venni a nemrég megjelent MagyarSzínházművészeti Lexikont, a szerkesztők jó öt-letének köszönhetően talál abban egy mellékle-tet, egy térképet, amelyen ott láthatók azok a pa-loták, melyeket a 19. században és a 20. századelső évtizedében az ország és a városok polgá-rai építtettek a nemzeti színjátszásnak. Fogal-mazhatunk úgyis, hogy a század végére létrejötta nemzet hatalmas színháza, a városi és területinemzeti színházak hálózata, melyek közül alegkülönb, a példakép a budapesti NemzetiSzínház volt.

NEMZETÜNK, NEMZETINK

A képlet a századfordulón természetesen jó-val bonyolultabbá válik, semhogy ugrások nélkülfolytathatnám ezt az elemzést. Új típusú színhá-zak jelennek meg. A politika és a magyarság kér-dései is jóval összetettebbek lesznek. A 20. szá-zad kezdetén támad először komoly szakmai vitaa Nemzeti Színház funkciójával, stílusával kap-csolatban is. Ekkor próbálja meg az egyik igaz-gató a Comédie-Française mintájára valamiegységes, nemzeti-akadémikus stílusba kény-szeríteni a társulatot. Mondanom sem kell, siker-telenül. A Vígszínház eredményes működésemindenesetre már valódi alternatívát jelentett ahazai színházi fejlődésben. Azaz a tréfa kedvéérttalán megengedhető: a Vígszínház volt az elsőjelentős hazai alternatív színház.

Az első világháború után magyarság és hala-dás az uralkodó politika és a nemzeti kultúra hi-vatalos hangadóinak jóvoltából már nem képvi-selhette ugyanannak a fejlődésnek két, egymás-tól elválaszthatatlan oldalát, de a Nemzeti Szín-házban - elsősorban Hevesi Sándor működé-sének köszönhetően -, hasonlóan a kor legje-lentősebb hazai alkotóinak gondolkodásához, amagyar, a legjobb és a modern ugyanazt jelen-tette.

Máig nem tudatosodott viszont, hogy idő-közben a színházművészet milyen hatalmashelyet foglalt el - főként a 19. századi fejlődéseredményeképpen - a nemzeti kultúrában. Hi-ányos önismeretűnknek jellemző példája, hogy aszínházba járók jókora tömege és a színházatcsinálók nem kis száma ellenére (ebben az or-szágban, ha az amatőröket is, az iskolaiszínjátszókat és az alkalmi rendezvényekszereplőit is számítjuk, szinte mindenki csinálszínházat) a színházat még mindig periferikusművészeti ágnak tekintik, elsősorban persze azirodalom-tudorok.

Teljesen új helyzet - és számunkra ennekmegértése a legfontosabb - jött létre a másodikvilágháború után. Elkövetkezett a Nemzeti Szín-ház második aranykora. A minden korábbit felül-múló nagy korszak. Az új, kommunista rend nagyképességű kommunista művészek irányításávalújjászervezte a színházi életet, és a legjobbakat,vagy azokat, akiket annak tartottak, a Nemzetiberendelték, hívták, szerződtették. Néhány kivétel-lel, mert más legjobbakat, ugye, száműztek. Deazért elég nagyszámú jót gyűjtöttek össze ah-hoz, hogy létrejöjjön egy olyan társulat, amilyenművészi erejét, sokszínűségét, energiáit tekint-ve talán még soha nem volt ebben az országban.

A színház vezetői, rendezői, habár - feltéte-lezem - zsebükben ott lapult a párttagkönyv, ki-vétel nélkül nagy műveltségű polgárok voltak. El-kötelezett, baloldali polgárok. Major, Apáthi, Gel-lért, később Várkonyi, Marton, Nádasdy. Kom-munista színházat is csináltak, de nem nagyon.Reszeltek is a színpadon, de nem sokat. Viszont

volt ragyogó klasszikus repertoár, kiváló nagy-polgári művészszínház, formabontó vásári szín-játszás és új, magyar, klasszikusnak születettdrámák reprezentatív bemutatója.

Maradéktalanul megvalósult ebben a szín-házban mind a három klasszikus nemzeti szín-házi funkció. A korszak kultúrájának legneme-sebb értékeivel dolgoztak, fényes magyarrepertoárral, amely hangsúlyozottan hazafiasvolt, és előadásaik színvonala példaadó voltminden tekintetben. Nem csoda, hogy aki csaktehette, bérletet váltott, és akinek nem jutott,nem volt rest kora hajnalban sorban állni, hogyhozzájusson a pénztárban maradt jegyekhez.Ez a színház még arra is elég jó volt, hogyvezetőinek nyilvánvaló lojalitása ellenérekésőbb a politikai ellenzékiség látszatába isbelekeveredjen.

Ha valamit a Nemzetiben be lehetett mutatni,akkor azt játszhatta a többi színház is. És amikora kultúrpolitika eljutott addig, hogy engedélyezteAz ember tragédiája felújítását, akkor arra nemegy eldugott kulipintyóban került sor, hanem ter-mészetesen a Nemzeti Színházban. Kitünteté-seket, díjakat elsősorban a Nemzetiben osztot-tak, a Magyar Rádió és a filmgyár elsősorban aNemzeti tagjaival dolgozott, szóval pénzt is iga-zán itt lehetett keresni. A nagyszerűség és a ki-vételezettség összetartozó állapotában működ-tek azok, akik ott működhettek.

Én azok közé tartozom, akik nem kizárólag amai és tegnapi vezetés rossz munkájának tulaj-donítják a Nemzeti Színház bukását. Mert perszea bukás kétségtelen. A hanyatlás már '56 után el-

kezdődött, és a hatvanas-hetvenes években fo-lyamatosan gyorsult. '78-ban az új, fiatal vezetőkkinevezése csak ennek a ténynek a kultúrpoliti-kusi felismerése következtében történhetettmeg. Ennek a lassú hanyatlásnak, végül szét-esésnek számos külső és belső oka volt. Érde-mes ezek közül a legfontosabbakat alaposab-ban szemügyre venni.

Az Aczél György által alakított kultúrpolitika aNemzetit megfosztotta kiváltságaitól. Azt hi-szem, hogy elsősorban büntetésül, a színházszámos tagjának a forradalom idején tanúsítottmagatartása miatt, de formálisan inkább azért,hogy megkülönböztesse magát a korábbi, sztali-nista kultúrpolitikától, színházi területen is a de-mokratikus nyitás látszatát keltve.

Közrejátszhatott ebben Major Tamás ésAczél közismerten rossz viszonya, és különös-képpen a szakma tekintélyes részének gyűlöletea korábban rettegett Major és általában aNemzeti iránt.

A következmények súlyosnak bizonyultak aNemzetire nézve; nemcsak azért, mert elvesz-tette kivételezett helyzetét, hanem azért is, merta többi színháznál szigorúbb politikai ellenőrzésalá került. Nem a Nemzeti mutathatta be a Ke-gyencet vagy a Különcöt, a Weöres-darabokat;Sarkadi, Csurka (a Döglött aknák kivételével),Fejes nem itt került színpadra, Örkény sem, ésSütő, Páskándi, Székely János sem.

A névsort még hosszan lehetne folytatni. A lé-nyeg, hogy a Nemzeti elvesztette szellemi veze-tő szerepét az ország színházi életében.

Marton Endre modern nyugati darabokkal,Vörösmarty- és Madách-felújításokkal tölti be akeletkezett űrt, Major Brechttel próbálja megújí-

Major Tamás (Ikládi László felvétele)

NEMZETÜNK, NEMZETINK

Kohut Magda és Kálmán György Félicien Mar-ceau A tojás című darabjában. Rendező: Mar-ton Endre (1957) (MTI-fotó)

tani önmagát és a társulatot. Ezek a bemutatók aNemzeti utolsó jelentős sikerei, de friss szellemimuníció híján az együttes lassan elfárad és szür-keségbe zuhan.

De van a Nemzeti bukásának egy rejtettebb,belső tényezője is, és ma számunkra ez a ténye-ző az igazán fontos. A továbbiakban sűrűn fo-gom használni a „ripacs" szót, de nem szeret-ném, ha az erről a tanácskozásról szóló tudósítá-sok címeiben a maga botrányos, pejoratív értel-mében szerepelne. Muszáj itt megmagyaráz-nom, hogy pontosan milyen jelentést tulajdonítokennek a szónak. Említettem már, hogy valamikora századfordulón voltak a Nemzetinek olyan ve-zetői, akik megpróbálták megtalálni azt a stílust,amelyre egy akadémikus tartású nemzeti szín-játszást lehetne építeni. Nem sikerült, mert ilyenszínjátszás a magyar vidéken nem volt honos. Anémet romantika, a bécsi népszínmű vagy az is-kolai színjátszás (vallásosságában is vulgáris)hagyományai nem voltak alkalmasak a nemestörekvések táplálására, idegen mintákat kellettkövetni, bukásra ítélve. De azért ha autentikus,„klasszikus" magyar színjátszó stílust keresünk,találhatunk ilyet. Ez a vándorszínészek stílusa, a„ripacsok" stílusa. Ennek a vándorszínjátszás-nak a negatívumait már említettem Petőfire,Aranyra hivatkozva, de a pozitívumok talán fon-tosabbak. Ezeket a művészeket sanyarú életük,az a tény, hogy a vacsorájuk múlott azon, hogy aszínpadon sikeresen működnek-e, rákényszerí-

tette arra a magasrendű szakmai tudásra, amelya közönségre gyakorolt hatást tiszteli mindenek-fölött. A bármi áron elért hatást. Ezt nevezem énripacsstílusnak. Tehát azokat a színészeket, aki-ket nem nagyon érdekel, hogy mit is akarunkmondani itt tulajdonképpen, akik érzéketlenek amélyebb filozófiai összefüggések iránt, akiket azsem nagyon érdek, hogy a mellette ágáló nyám-nyila partner életben marad-e vagy éppen meg-döglik, hanem hat és újra csak hatni akar, azért,hogy sikert alkosson és a társulat kasszáját gya-rapítsa, nos, ezeket nevezzük ripacsnak. A ri-pacshagyomány, a színpadi helytállás robusztusművészete - ez a mi legautentikusabb stilárisörökségünk. Ítélje el a ripacsokat, aki akarja, énnem teszem, mert az ő művészetük az, amitől amagyar színjátszás, ha fényre nem is derült, demaradandónak bizonyult.

Na most, Major '45-ben megkaparintotta ma-gának a lehetőséget az új Nemzeti Színház meg-szervezésére. Egy plebejus, kommunista nép-színházat kellett csinálnia. Így aztán összegyűj-tötte az ország legjobb ripacsait, részben követ-vén saját szakmai ízlését, részben jó érzékkelfelismerve a helyzetben rejlő lehetőséget. Így jöttlétre a valaha volt legjobb magyar színház. A mo-numentális ripacsok színháza. Őket kényszerí-tették megkérdőjelezhetetlen hatalmú és rendkí-vüli képességű rendezők óriási erejű és hatásúelőadások korlátai közé. Emlékszem, micsodaenergiával kellett ott játszani, és nemcsak a voltNépszínház színpadának sajátosságai miatt,hanem az előadás egészének szelleme miatt.Ott haloványacska nem lehetett senki. Havisszagondolok, Feri (ez a jelenlévő KállaiFerenc-nek szól), ugye, a fél ország vitatta,vajon elég

erős színész vagy-e már ahhoz, hogy Csongortjátszd, akkor mit szóljunk a mai Csongorokhoz.Törőcsikkel később ez hatvanszor ilyen gono-szan történt meg, amikor szegénynek el kelletténekelnie a Solvejg dalát egy hatalmas színpadfenekén. Abban a Nemzetiben a dolgoknak szól-niuk kellett. Akárhogy. Ha más nem ment, akkora színművész vakarta a tökét - bocsánat -, devalami történt azon a színpadon. Innen szár-mazik egyébként a magyar színház egyik legbu-tább öröksége, a színész-rendező vita. A Nem-zeti Színházban démoni hatalmú rendezők küz-döttek démoni ripacsokkal azért, hogy egy elő-adás létrejöjjön. Ehhez képest a manapság han-goztatott szeretetfilozófia, amit a régebbi Ma-dách Színházból vettek kölcsön, csak pora fiata-labbak szemébe, valójában könyörtelen küzde-lem folyt ott minden pillanatban.

Sajnos ez a küzdelem aztán lassan eldőlt. Anagy rendezőknek elfogyott a hatalmuk, majd atekintélyük is. Majort alig néhányan követték,brechtiánus kalandjai önellentmondásnak,vagyis hiteltelennek tűntek a társulat többségé-nek véleménye szerint. Marton pedig eleve nembírt a ripacsokkal. Az „idegszínházról" beszélt,de csak azt értették, hogy korlátok közé akarjaszorítani a színészek művészetét. Az a meccs,amelyet e két vezetőrendező játszott annak ér-dekében, hogy a társulat átlépjen, hogy úgymondjam, testületileg, egy modernebb színját-szás világába, elveszett. A monumentális ripa-csok az ellenállás különösen hatékony módjátválasztották: megcsinálták, amit kértek tőlük, hi-szen majdnem mindent meg tudtak csinálni aszínpadon, de nem hittek benne, nem értették,mire való mindez, és káromkodtak az öltözők-ben. S lassacskán az együttes, a hatalmas fel-halmozott tehetségmennyiség ellenére, szak-mailag is megszűnt az ország vezető társulatá-nak lenni. Jött a Madách, aztán később mások.

Székelyék kinevezése lett volna a nagy lehe-tőség a megújulásra, de inkább elkövették amegbocsáthatatlan bűnt: a monumentális ripa-csok saját kényelmük, hatalmuk védelmében el-fogadták annak az embernek a szövetségét, akia legtöbb kárt okozta a Nemzeti Színháznak -így személy szerint nekik is - és AczélGyörggyel együttműködve megbuktatták aszínház fiatal vezetését.

Jellemző a monumentális ripacsok szerényintellektuális képességeire, hogy készséggelbedőltek annak a demagógiának, amely azt su-gallta: megvédi őket a magyar dráma és általá-ban a magyarság ügyei iránt érzéketlen Székely,Zsámbéki, Ascher nemzetietlen terrorjától.Mindezt az a politikus hitette el velük, aki szemé-lyesen akadályozta meg, hogy a legújabb korimagyar dráma színe-javát a Nemzeti eljátszhas-sa. Jellemző az is, hogy hosszabb szünet utánAczél volt az, aki nacionalista indulatokat hasz-

NEMZETÜNK, NEMZETINK

nált fel a Nemzeti ügyében, és pont Pozsgay Im-re ellen. Sajnos, ezzel máig tartó divatot terem-tett. Úgy tűník, hogy életművében ez a legmara-dandóbb elem.

Mindenki, aki akart még valamit csinálni eb-ben a szakmában, otthagyta a Nemzetit; a társu-lat legjobb erői, köztük Major és Gobbi, részt vet-tek a később világhírűvé vált Katona József Szín-ház megalakításában. A történet érdekes részeidáig tart. Mára a Nemzeti társulata jórészt kicse-rélődött, igaz, hogy ott patkányozgat még a régitársulat kemény magja, de szerepük egyre jelen-téktelenebb. A hazafias demagógiával induló je-lenlegi vezetésnek szembe kellett néznie azzal aszámára felettébb kényelmetlen ténnyel, hogynincs olyan magyar dráma, amely arra várt vol-na, hogy a megújuló igazán magyar Nemzetibenmutassák be; mindent, ami érték, bemutattakmások korábban. Ezért aztán a Nemzeti mai ma-gyar programja jelentős részben utánjátszások-ból áll, ráadásul nem is olyan színvonalon, mintaz eredeti bemutatók voltak. A másik kellemetlentény, hogy azok a bemutatók, amelyek indokolat-lan önbizalommal arra lettek volna hivatottak,hogy lepipálják, mondjuk, a Katona József Szín-házat a modern és merész színházi vállalkozá-sok terén, sorra megbuktak. Vagyis a háromklasszikus nemzeti színházi funkció közül egyiksem működik. Nem túlzás tehát, ha kimondjuk,hogy az országban létezik ugyan ma egy olyantársulat, amelyet Nemzetinek neveznek, de anemzetnek a valóságban nincs Nemzeti Színhá-za.

Ha nincs igazi Nemzeti, akkor úgy látszik, jólmegvagyunk nélküle, mondhatná valaki, minekerőltetni ezt a dolgot. De aki így gondolkodik, aznem érti igazán az ország, a magyar kultúra ésezen belül a színházak helyzetét. Nekünk válto-zatlanul szükségünk van a kultúránkat művelő,azonosságunkat megtartani segítő, erős intéz-ményekre. A liberális közgazdász-tanoncokvagy tanonc-közgazdászok csak azt felejtik elmindig, hogy mesterségük legfontosabb kérdé-se így hangzik: hol?, a második legfontosabbpedig így: mikor?

Mi nem Európában élünk, hanem annak a pe-remén, problémáink sokkal inkább a harmincasévek világába valók, minta huszonegyedik szá-zadba, és kultúránkat nemcsak újból feltámadótamerláni hadak fenyegethetik, hanem a min-dent elnyelő szegénység, a Balkán förtelmes pa-uperizmusa. Ha hagyunk valamit elpusztulni,szembe kell néznünk azzal a lehetőséggel, hogysoha többé nem lesz helyette másik, sem újabb,sem a régi. Jó példa erre éppen a Nemzeti épüle-te; egyszer lebontották, s azóta mi van? Nemnyugodhatunk bele abba, hogy az országnaknincs igazi Nemzeti Színháza. És azt is nagyonegészségtelen állapotnak tartom, hogy az a tár-sulat, amelyet jelenleg Nemzetinek neveznek, s

Gelley Kornél, Cserhalmi György és SinkóLászló a Zsámbéki Gábor rendezte IV. Henrik-ben (1980) (Ikládi László felvétele)

amelynek nagyon sok igen tehetséges tagja van,demagóg vezetésének áldozataként -- vagy tú-szaként, ahogy tetszik - továbbra is szerepza-varban szenvedjen, olyan igények nyomásaalatt, melyek jelenleg nem teljesíthetőek,sértetten, rossz lelkiismerettel, vagyéppenséggel

gyűlölködve, létével is nehezítve a magyar szín-házak amúgy sem könnyű helyzetét.

A jelenlegi társulatot, amely most minthavala-milyen „magára találási" periódusba jutottvolna, hiba lenne szélnek ereszteni. Aztgondolom, hogy megváltoztatott vezetéssel ésmegszabadítva a Nemzeti Színház cím terhétőla mai helyén az eddiginél sikeresebbenműködhetne tovább. És végre fel kellene építeniaz Erzsébet téren az új Nemzetit, és ezt a munkátössze kellene kapcsolni egy új, valóban nemzetimagyar szín-ház és társulatmegszervezésével.

NEMZETÜNK, NEMZETINK

nemzet színházának feladatköre, „elsőszínházi" mibenléte, az, hogy hogyan vál-tozott funkciója létrejöttétől napjainkig,mindez számtalan végiggondolandó kér-dést vet fel, melyekkel foglalkozni, úgy vé-

lem, külön-külön előadást érdemel. Én egyolyan, a színház megalakulása óta fennálló lá-tens harcról szeretnék szólni, amely a nemzetszínházának problémakörén belül csupán egyrészlet, meggyőződésem szerint azonban aleglényegesebb részlet. Ezt a harcot röviden úgylehetne jellemezni, mint a mindenkorikonzervatív színházi szemlélet harcát akorszerű, a minden-kori újító színháziszemlélettel. Nem szeretnék semmilyentörténeti és a közelmúltat érintő személyeskedőfejtegetésbe bonyolódni, ezért észrevételeimetinkább az általánosság szintjén próbálommegfogalmazni.

A Nemzeti Színház története a konzervatív ésa korszerű színház harcának története. Mindket-tőt leginkább azon a két szemponton keresztüllehet vizsgálni, hogy mit és hogyan játszik a szín-ház. A konzervatív színházi törekvések azértlelhettek táptalajra elsősorban ebben aszínház-ban, mert a klasszikus magyar éskülföldi reper-

Jelenet a Csongor és Tündéből. Rendező:Csiszár Imre (1991) (Koncz Zsuzsa felvétele)

toár műsoron tartása - amely célkitűzés amindenkori Nemzeti Színház koncepciójábanelsőrendű helyet foglal el - az általában „múze-umszínháznak" nevezett megvalósítási formátválasztotta megjelenésül.

Ez a fajta színház eleve behatároltdrámakörből válogat, hiszen feladatának nemaz aznapi néző szembesítését tekinti aktuálisproblémakörökkel, hanem úgymond,hagyományos, „kipróbált drámakört jár be, újraés újra. Ez azt jelenti, hogy a magyar és külföldidrámairodalomból merített válogatás a nagyelődök jól kipróbált, biztos sikerre számot tartómunkáit akarja mindenáron vitrinbe zárni. Így jönlétre az az abszurd helyzet, hogy például aNemzeti számtalan Molière-bemutatójagondosan elkerüli A mizantróppal, a DonJuannal vagy éppenséggel a Botcsináltadoktorral való találkozást, hogy Shakespeareszinte minden műve színpadot kap, de gondosankikerülik a Cymbeline, a Titus Andronicus vagy aPericles szertelen, kellően még ki nem próbáltdrámai izgalmait. Ennek a biztonsági szelekció-nak a következménye, hogy sohasem került aNemzeti Színház repertoárjára Petőfi SándorTígrís és hiénája vagy Katona József Jeruzsálempusztulása című műve. A konzervatív színháziszemlélet tehát elvből olyan irodalmi alkotások-ból válogat, amelyek már többször bizonyítottáksikerüket ebben az intézményben.

Ennek a konzervatív ízlés diktálta nyugodt,muzeális hangulatnak mondott ellent, amikor ez aszínház Shakespeare Athéní Tímonjával egyteljesen új Shakespeare-képet mutatott nézői-nek, vagy amikor otthonra lelt a NemzetibenBüchner és Szuhovo-Kobilin, Sarkadi Imre ésSlawomir Mrożek. Már a darabválasztás pusztaténye, illetve az utóbbi szerzőknek a Nemzetiprogramjába való integrálása is, úgy hiszem, for-radalmi tett volt, anélkül hogy mosta megvalósí-tás mikéntjéről szót ejtenénk.

A magyar dráma, amely a legkonzervatívabbszínházi elképzelésnek is szívügye, ismét csakelgondolkodtató kérdés. Tudniillik nem feltétlenülhasznos az a műsorpolitikai elképzelés, ami-koraz igazgató rámutat három új drámára, s aztmondja: ezek új magyar művek, nem jók, de be-mutatjuk őket, mert ennek a színháznak ez iskötelessége. Így kerülhet igen sok félkész vagyéppen gyenge, dramaturgiai beavatkozás híjánlé-vő vagy egyenesen színpadképtelen magyardráma a Nemzeti repertoárjába. Emlékszem egykritikára - egy angol színműről szólt, amelyszínvonalas közösség kialakíthatóságának ésvezethetőségének problémáját tárgyalta -, amelyszerint, ha a szóban forgó drámát magyar szerzőírta volna, azt soha nem veszi elő a szín-ház. Ezaz angol darab talán legaktuálisabb hazaiproblémáinkat öntötte drámai formába, s erről atémáról akkortájt magyar mű nem született. Amagyar drámához való feltétlen, sem a mon-danivalóra, sem a megvalósítás értékeire nem fi-gyelő ragaszkodás már sokszor vezetett hamiseredményre a Nemzeti Színház színpadán. Fon-tos és lényeges bemutatók születtek viszontolyankor, amikor a Nemzeti színpadára kerülhet-tek az olyan, addig onnan ki tudja, miért szám-űzött írók, mint Sarkadi Imre, Kornis Mihály, BartaLajos, Szép Ernő vagy Eörsi István.

A konzervatív és az újító törekvésekkel pró-bálkozó színház harcában azonban nem annyiraa műsorpolitikai, tehát a darabválasztási szem-pontok a döntőek, sokkal inkább az, hogy azadott, mondjuk, klasszikus művet milyen szán-dékkal, milyen cél érdekében akarja az egyikvagy másik fajta színház a nézője elé tárni. És ittjól kitapintható, éles különbségek mutatkoznak aNemzeti történetének egyes periódusai között.Úgy is mondhatnám, hogy ebben a színházbanszabályszerűen váltja egymást a konzervatívszínházi szemlélet a korszerű törekvésekkel.

A klasszikus repertoár létrehozását, a konzer-vatív elképzelés szerint, az a tradíció diktálja,amelyet gondolkodás nélkül a kulturális örökségkategóriájába sorolunk, holott a valós tértől ésidőtől elszigetelve csak a klasszikusok megkáro-sításával, unalmassá, érdektelenné szürkítésé-vel egyenlő. Az, úgymond, hagyományos elő-adásmód egyaránt szolgálja a rendezők és a szí-nészek, valamint a közönség kényelemszerete-

C S I S Z Á R I M R E

KONZERVATIVIZMUS ÉS ÚJÍTÓ TÖREKVÉSEK

NEMZETÜNK, NEMZETINK

tét. Erre alapozva azonban nem léphetünk túlegyfajta, a legjobb értelemben is muzeális értékűelőadáson, amit bámulhatunk ugyan mint őskorileletet, de azonosulni nem tudunk vele. Így kép-zelhető el, hogy a rendező egy francia klasszikusdráma felújításánál hangszalagon játsszon elő,és valamely nagy előd hangsúlyait utánoztassa aszínpadon. Így képzelhető el, hogy lejátszottklasszikusok díszletei-jelmezei raktárba kerülje-nek, s néhány év múltán ugyanaz az előadás azúj generáció számára legyen előállítható.

Ezek az elképzelések homlokegyenest külön-böznek attól az elvtől, amely a színházatlétrehozta, és az „itt és most" bűvös szavaivalhatározta meg az emberi, művésziáldozatvállalást mint a színház örök kritériumát.A Nemzeti Színház, amelynek valóban meg kelltalálnia a maga pontosan behatárolható helyét azország színházainak palettáján, elsősorban akkorválhat nemzetivé és egyben nemzetközivé, ha akonzervatív felfogástól megszabadulvaszabadon tervezheti meg

em kívánok hosszas elemzésbe bocsát-kozni az európai nemzeti színházakjellegéről, struktúrájáról ésműködéséről. Csupán a mi NemzetiSzínházunkról szeretnék elmélkedni,

a jövőbeliről és a jelenlegiről.Mindjárt az első pillanatban felmerül az em-

berben a kétely: kell-e és lehet-e a jövő NemzetiSzínházáról, az álmodozáson túl, reálisan gon-dolkodni? Megszületik a válasz is: néhányévnyi-re a XXI. század beköszöntétől miértne?! De mindjárt újra elbizonytalanodom.Ebben az országban, ahol nyoma sincs példáula XXI. századi egészségügynek vagyoktatásügynek és még sok minden másnak,vajon épp a Nemzeti Szín-házzal kell-e kezdenia sort? Vajon nem irritál-ja-e majd aközvéleményt, hogy ennyit polemizálunk aszínházakról és elsősorban a NemzetiSzínházról, s túl keveset az embereket valóbanhúsbavágóan érintő kérdésekről? Még az a logi-kus gondolat is felvetődik: nem azért beszé-lünk-e emerről annyit, hogy egyéb, sokkal ké-nyesebb témákat elkerüljünk?

De félretéve ezeket a fantáziát bénító tépelő-déseket, próbáljunk valóban a jövő NemzetiSzínházáról gondolkodni. Ez feltehetőleg olyanreprezentatív épületben működő intézmény le-het, melyet az állam kiemelten támogat, hogy abenne folyó művészi munka függetlenségét biz

műsorpolitikáját, szabadon választhatja meg,hogy klasszikus repertoárját hogyan képes aleginkább a mában működtetni, hogyan válhat akor-szerű színházi eszmék felé tett lépésekkelvalóban az ország első színházává.

Mindez korántsem jelenthet gátlástalan kísér-letezést, s nem járhat az alternatív törekvések el-burjánzásával; mutasson azonban utat és pers-pektívát a magyar Nemzeti Színház a magyarszínjátszás számára abban, hogyan tudja a magasajátos eszközeivel ábrázolni a mai világot, ho-gyan tudja megszólítani, társul hívni a közönségetegy színházi este erejéig. Az elszigetelődés és azelefántcsonttoronyba zárkózás ugyanúgy nemtesz jót egyetlen színháznak sem, minta szertelenprofilváltástól várt olcsó siker.

A Nemzeti Színházban megvalósuló újító tö-rekvések példaértékűek lehetnek, ésújjáteremt-hetik azt a szétfoszlani látszónimbuszt, amely-nek értelmében ez azintézmény az ország első és legjelentősebbállami színháza.

tosítsa, s függetlenítse az alkotói folyamatotazoktól a piaci szempontoktól, melyek a többiszínházat az elkövetkezendő időkben egyre in-kább érintik majd. De álljunk csak meg! Még csakaz új színház legáltalánosabb jellemzőit próbál-tam felvázolni, és máris az álmodozások ingová-nyos mezejére tévedtem. Mert igenis álmodozásminden, ha nem bizonyos koordináták menténgondolkodunk. Ezeket a koordinátákat viszontmeg kell, hogy adják. Például: van-e szándék azúj színházépület megépítésére vagy nincs? Tud-tommal szándék van, lehetőség nincs. A jelenle-gi Nemzeti Színháznak birtokában van egy ilyenértelmű levél az államfő és a miniszterelnök alá-írásával. Hogyan alakul majd az oktatáspolitika,növekszik-e a fiatalok humán érdeklődése?Megszűnik-e majd a középosztály elszegénye-dése, kialakul-e az a tehetős polgári réteg, ame-lyet érdekel a színház, s ha igen, mikorra?

Csupa megválaszolatlan kérdés! Szerintem aNemzeti Színházat nem lehet mindentől függet-lenül megújítani; a folyamatnak szükségszerűenszoros szinkronban kell lennie a társadalom és agazdaság átalakulásával és megújulásával. Deha nem hajthatunk végre időbeli ugrást, akkorpróbáljuk meg a problémát a másik oldalról meg-közelíteni. Mit lehetne tenni a jelenlegiNemzetivel? Talán haladjunk kívülről befelé. Anagyszín-ház épülete sajnos teljesenalkalmatlan fel

adatának betöltésére. Megjelenésében és főlegkörnyezetét tekintve egyáltalán nem reprezenta-tív, műszaki lehetőségei erősen korlátozzák azalkotómunkát, állagáról pedig csak annyit, hogymár ma is évente mintegy hatvanmilliót kell költe-ni az üzemeltetésére és a javítgatására.Valószínű, hogy ez a költség évről évrenövekedni fog. A Várszínházban valamivel jobba helyzet, bár tömegközlekedése megoldatlan,ami azért is komoly probléma, mert az épületkiesik a köznapi forgalomból. Az egyik épülettehát nem túl vonzó, a másik pedig nehezenmegközelíthető. Az egyes előadások nem túlmagas látogatottságának nem ez a fő, de ez is azegyik oka. Természetesen nem akarommegkerülni a művészi színvonalról valóelmélkedést, még szó lesz róla!

Egyelőre azonban nézzük csak meg ezt a lá-togatottságot, hiszen ezen javítani kellene, merthogy állítólag tragikusan rossz. A számoktükré-ben a látogatottság javítható ugyan, dehogy tragikus volna, az túlzás. Íme, a mostaniévad adatai. Nagyszínház: október körülbelül60 száza-lék, november körülbelül 60 százalék,december körülbelül 80 százalék, januárkörülbelül 70 százalék, február első húsz napjakörülbelül 85 százalék. Azért körülbelül, mertnem akarom önöket tizedesszámokkalfárasztani.

Talán valóban jobban lehetne elkölteni azt azállami támogatást, amely első pillantásra igenjelentős összegnek tűnik, hiszen 395 millió 385ezer forintra rúg. Nem ilyen rózsás azonban akép, ha belegondolunk abba, hogy ebből aszínház azonnal visszafizet 136 millió 767 ezerforintot, vala-mint üzemeltetésre és javítgatásraelkölt további évi 60 millió 752 ezer forintot. Aművészek béré-nek átlaga 35 468 forint, s ezcsak nagy jóindulattal nevezhető közepesnek. Aprodukciók előállítási árai sem tékozlóak. Azeddigi tizennégy bemutató 42 440 547 forintbakerült, tehát egy bemutató átlagára 3 031 467forint.

Bocsánat, amiért számokat soroltam fel, éshiggyék el, egyáltalán nem a mundér becsületétakarom védeni, hiszen csak három hete vagyoka színház ideiglenes főrendezője. Magam isazért tekintettem át ezeket az adatokat, mert ki-törési lehetőséget kerestem, de a rideg számokráébresztettek, hogy ezek a lehetőségek megle-hetősen szűkre szabottak.

Hadd érintsem végül a legérzékenyebb kér-dést, a művészi színvonalat. Ennek egyik alap-vető meghatározója a társulat, amely finomanszólva meglehetősen heterogén. Persze errőlnem ő tehet! A meglehetősen gyakori vezető-cserék azt eredményezték, hogy minden új ve-zetővel új csapat jött, és amikor az illetőt me-nesztették, csapatának legjobbjai távoztak vele,a kevésbé kapósak pedig maradtak. De ugyan-akkor szép számmal vannak ebben azegyüttes-ben jelentős egyéniségek ésszárnyaikat egyre inkább bontogató fiatalok is,továbbá itt működik

I G L Ó D I I S T V Á N

FEHÉR FOLTOK ÉS KAPASZKODÓK

JI

ss

aplgtejM

mf

ljMrsmt

deFzS

eéal

NEMZETÜNK, NEMZETINK

elenet a Szentivánéji álomból. Rendező: lglódistván (1991) (llovszky Béla felvétele)

zínészetünk élő halhatatlanjainak jelentős ré-ze.Nos, végre itt egy kitörési pont. El kell küldeni

z együttes egy részét. Elismerem, hogy ettől aonttól megszűnik az eleddig megóvott raciona-

itásom. Kérem, aki majd ezt vállalja, tegye. Csakondoljon bele abba, hogy a hetvennégy tagból

öbb, mint harminc elmúlt ötvenéves. Ezeknek azmbereknek nem lehet azt mondani, hogy men-

enek máshova vagy vidékre. Itt gyökereznek.egöljük őket, ha az utcára kerülnek.Tudom, hogy ez gyenge érv, sőt anakroniz-us, mégis le kellett írnom. Mindig bámultam a

elszámolóbiztosokat.De ha mondjuk, mégis kiürítek egy csomó he-

yet, vagy kapok jó pár státust - csak úgy mond-uk, mint a mesében -, akkor mit lehet tenni?

egalakult az Új Színház, hála Istennek megma-adt a Művész Színház. Nem szaladgálnak az or-zágban kiváló állástalan színészek. Úgy vélem,egígérni sem lehet azt, hogy rövid idő alatt új

ársulatot állít csatasorba az ember.Világos számomra, hogy a rendezők tartózko-

ásának egyik oka az együttes volt. De csak azgyik, és nem a legjelentősebb. Tudtommal Síkerenc úgyszólván minden számottevő rende-őt megkeresett vendégrendezési ajánlattal.enki sem vállalta el.Talán a legfontosabbnak azt tartanám, ha

lérnénk, hogy ez a magatartás megváltozzon,s a legjobb magyar rendezők vállaljanak részt

Nemzeti munkájában. Ez igazi előrelépésenne.

Változtassuk szakmai problémává a politikaiproblémát, amelyet ezelőtt négy és fél évvel egyrosszul és ízetlenül végrehajtott kinevezés oko-zott. Erről, azt hiszem, maga a kinevezett sem te-hetett, az együttes még kevésbé. Nem tudok mitkezdeni olyan kifejezésekkel, hogy a Nemzeti

Nemzeti Színház kiemelt rangú intéz-mény, nem első az egyenlők között, ha-nem az ország legjobb színháza, minden-kori etalon, szakmai mérce kellene, hogy

legyen. Ám ezek az elvárások szinteteljesíthetetlenek. Mint dolgozatom címe is utal rá,csak erős szakmai összefogás esetében tudomelképzelni, hogy létrejöhessen az a NemzetiSzínház, ahol rang játszani, és ahova a közön-ségnek esemény elmenni. A magyar színház je-lenleg, ezt valamennyien tudjuk, rendkívül válságosidőszakát éli. A pénztelenség, a minőségidevalváció, az elkerülhetetlen struktúraváltás kínja,ha nem teszünk ellene, még jobban szétzilálja aszakmát, s a magyar színházművészet társadalmipresztízse zuhanórepülésbe kezd. Ebben ahelyzetben erkölcsi tőkét kovácsolunk abból, hogynem mi buktunk meg, vagy máshol nagyobbat buktak.Kicsinyesek és csökkent látásúak vagyunk. Nemismerjük fel, hogy a magyar

Színház előadásai nézhetetlenek. Én nem isme-rek Nemzeti Színház nevű rendezőt. Ismerekviszont rossz és jobb előadásokat ebben aszín-házban. Ha ez a differenciáltság azelőadások megítélésében is megjelenne, akkorbizonyosan több jelentős rendező és több fiatalművész vállalna itt feladatot, márpedig erreégető szükség volna, s ez lehetne talán az elsőelőrelépés a jobbulás útján.

Annyit hallottam az utóbbi években, hogy aművészetnek meg kellene szabadulnia a politi-kától. Mivel a politika nem sok hajlandóságotmutat erre, mi lenne, ha mi kezdeményeznénkaz el-szakadást?

Nyitott Nemzeti Színház kellene, ahol mindenarra érdemes művészt örömmel látnak, és aholmindenki hajlandó dolgozni, ha megteremtikszámára a nyugodt munka feltételeit. Én ebbenlátom a kibontakozás reális lehetőségét.

Tudom, hogy vannak radikálisabb elképzelé-sek is. Megszüntetés, időleges megszűnés stb.Óvakodnék az ilyesmitől. Azon egyszerű okból,hogy amit egyszer ebben az országban ideigle-nesen megszüntettek, az sohasem született újjá.Mára Blaha Lujza téri épület is ideiglenes volt. Amai is az.

A látszat ellenére senkit sem akartam lebe-szélni a jövőről való gondolkodásról, csak a té-nyek feltárásával szeretném ezt a gondolkodástminél reálisabb mederbe terelni.

színház egésze van bajban, hogy a bárholmeg-esett bukás vagy sikertelenség a mi közöselégtelenségünk, hogy a máshol létrejött sikereselő-adás a többiek továbbélési esélyeit isnöveli. Egységes, de most még nemegészséges organizmusról van szó; a kisujjkörömgyulladása is elronthatja valamennyiünkközérzetét.

A kilábalásra sokunk szerint csak az összefo-gás adhat lehetőséget; színházi törvénnyel egyközös Színházművészeti Kamara létrehozása,hogy valamennyi, a színházi élet területén dolgo-zó művész bevonásával a szakma maga irányít-sa és intézze az ügyeit.

A Nemzeti Színházzal kapcsolatban is enneka gondolatmenetnek kell érvényesülnie, hiszentöbb mint kétezer művész közös feladata ésügye, hogy az valóban az ország első színházalegyen.

Rendben van, mondhatja bárki, de mit jelentez a gyakorlatban?

J O R D Á N T A M Á S

SZAKMAI ÖSSZEFOGÁST!

NEMZETÜNK, NEMZETINK

Nem lehet megkerülni a lényeget: jó előadá-sokat kell létrehozni a szakma egészének tevé-keny közreműködésével. A Nemzeti Színházkapja meg a szakmától mindazokat a kiváltságo-kat, amelyek közös, jól felfogott érdekünkbenmegilletik. Hogy mit is értek ezen, az kiderül majda későbbiekből.

Az áttekinthetőség érdekében pontokba sze-dem a főbb problémaköröket.1. Hogyan alakuljon ki a műsorterv és kik ren-

dezzenek?A szakma bízzon meg egy, a legjobb mestere-inkből álló (öt-hat-hét tagú) grémiumot, amelya Nemzeti Színház mindenkori vezetésévelegyetértésben kialakítja legalább két évreelőre a műsortervet: ez hét-nyolc bemutatótjelentene. Hogy ezek a választott darabok mi-lyen nemzeti színházi profilt, koncepciót for-málnak ki, az ezen az egész szakmát képvise-lő testületen múlik. Bíznunk kell az ízlésükben,igényességükben, színházi filozófiájukban.Ez a testület azt is eldönti, hogy az egyes da-rabok rendezésével kit bízzon meg. A felkértrendezők tekintsék ezt visszautasíthatatlan,megtisztelő megbízatásnak, valamennyiünkérdekeit szolgáló missziónak. Ezeknek a ren-dezőknek együtt az a dolguk, hogy az említetthét-nyolc darabból két kiváló, három nagyonjó és két-három „csak jó" előadást hozzanaklétre.

2. Kik játsszanak?A szereposztás elsősorban a Nemzeti Szín-ház most is nagy nevekből álló társulatáraépül. Ez a csapat, ha ott valóban jó előadásokkészülnek szériában, az évek során nyilvánmég erősödni fog. De a „minden előnyt aNemzeti Színháznak" elv itt is érvényesüljön.Adott szerepekre a rendezők az ország bár-mely színházából hívhatnak vendéget, azzal aszabadsággal, hogy nem kell semmiféleegyeztetési nehézséggel megbirkózniuk,mert mindenki, minden színház és mindenművész kész áldozatot vállalni a NemzetiSzínházért. Miután a műsorterv évekre előretudható, az érintett színház idejében felké-szülhet, hogy adott időben két-három hónap-ra kölcsönadja a kért színészt. Szeretnémhinni, hogy a meghívott művészek ezt egyfajtakitüntetésnek érzik majd, és örömmel vállaljáka megbízatást.

3. Tervezők, zeneszerzők, koreográfusok.Ugyanazt gondolom, minta színészek eseté-ben, azzal a különbséggel, hogy ezen a terü-leten már országos gyakorlat a vendégeske-dés. De az egyeztetésbeli előny itt is érvénye-süljön.

4. Az egyeztetési előny.A fentiek alapján a Nemzeti Színház két évreelőre pontosan, dátum szerint tudja, hogy mi-kor, melyik bemutatójára kerül sor. A játszási

Csiszár Imre, Jordán Tamás és Kerényi lmre atanácskozáson (Kleb Attila felvétele)

rendjét, a havi műsorokat, miután mindenkivelszemben előnyben van, fél évre előre elké-szítheti. Így fél évre előre tudja, hogy melyiknap mit játszik, a többi színház pedig ennekalapján készíti el a programját.Meglehet, mindezt gyerekesnek, naivnak, ki-

vitelezhetetlennek tartják majd. A gondolatme-

a itt, a Merlinben nem a Nemzeti Színházjelenlegi vezetése és társulata mérettetikmeg, hanem a színházi szakma. Egy me-rész és felelős szellemi torna részeseivagyunk, előre nem egyeztetett

monológok hangzanak el a terembenremélhetően csöndes eltökéltséggel, s hatehetségesen és nyíltan szólunk, a gondolatokkecses összjátékából kibontakozhat a NemzetiSzínház ügyének optimális megoldása.

Az alábbi, tizenkét kérdésbe sűrítettgondolat-kísérlet egy vélemény a remélhetőlegsok közül, egy esély a megoldásra, amely nemtör más esélyek ellen, egy módszer alebonyolításra, amely ügyel rá, hogy valóbanlebonyolítható legyen. A szerző téziseit aközgondolkozás szíves figyelmébe ajánlja, apontok bármelyikének tovább-gondolása,felhasználása, netán megvalósulása eseténjogdíjra nem tart igényt.

net alapja azonban általános üzenetet tartalmaz.Akkora veszedelem fenyeget bennünket, azegész színházi szakmát, hogy a tét ma máratovábbélés. Ha ebben a helyzetben a szakmaszekértáborokra oszlik, és ostoba belharcokatfolytat, akkor önmagát fogja felszámolni.Egyetlen lehetséges alternatívánk azösszefogás és az aggódó gondoskodásegymásról, egymásért.

Hiszem, hogy ennek a szlogennek lehet tartal-mat adni!

1. Kell-e Magyarországon kiemelthelyzetben lévő Nemzeti Színház?

Kell. Nem azért kell, mert tradíció, és mert köz-megegyezés szerinti dolga, a nemzeti kultúraápolása, a klasszikus és kortárs értékek magasszínvonalon való felmutatása tiszteletre méltó ésnem mellőzhető feladat, hanem mert ahhoz,hogy mérhető legyen Hegyeshalomig a távolság,szükség van a Lánchídnál a nulla kilométerkőre.Az operettelőadások a Fővárosi Operett Szín-házzal, a vidéki operák az Andrássy úti palotávalmérik össze magukat, színházaink iránytűje, haezt a szakma ki tudja termelni magából, a Nem-zeti Színház legyen. Egy jó Hamlet az NemzetiSzínház, egy ógörög ciklus vagy egy korszerűenmegfogalmazott Ödön von Horváth szintén

K E R É N Y I I M R E

TIZENKÉT PONT

NEMZETÜNK, NEMZETINK

Ferenczy Csongor és Székhelyi József a Csik-somlyói passióban. Rendező: Kerényi Imre(1981) (Ikládi László felvétele)

Nemzeti Színház, Bornemiszától Bródy Sándo-ron át Bereményiig a magyar értékek felmutatá-sa kiváltképpen az. Elüzletiesedő világunkbanszükség van egy védett helyzetben lévő,megfelelően szubvencionált műhelyre, melynekhíján ezen értékek egyre kevesebb helyenjelenhet-nek meg, különösen itt, a fővárosban.Kitapint-ható trend a világban, hogy az egyesnemzeti kultúrák önvédelmi intézkedésekethoznak a nejlonkultúrákkal szemben - ennekegyik in-

tézményes eszköze Magyarországon a NemzetiSzínház. Ha bárki meg akarná szüntetni, tünteté-sek lennének, sokakat bántana az is, ha a Nem-zeti Színház a színházak között vándorló címmévagy kiváltsággá szerveződne át, tehát legyen,ám kiemelkedően jó legyen, de hagyjuk a közhe-lyeket.

2. Van-e baj a Nemzeti Színházháza táján?

Van. A Nemzeti Színház és a színházi szakmaközött az utóbbi időben szakadék támadt. Nem

először történik ez, s azok mindig politikai ter-mészetű. Mint köztudott, a Nemzeti Színházjelenlegi vezetőinek rapid kinevezésére vá-laszul az előző kulturális kormányzat mellettműködő szakmai tanácsadó testület egyet nemértése jeléül feloszlatta önmagát. Az eredménygettósodás és ideológiai háború egyfelől,bojkott és vezetői alkalmatlanság ki-mondásamásfelől, képtelen és kölcsönösen előnytelenhelyzet, az új koalíció felállása óta különösenaz. Szükséges és hasznos, hogy szakmaitalajon szövődő új közmegegyezés alapján aszakadék betemetődjék vagy legalábbáthidalódjék, ezért szerveződött a mai ta-lálkozó.

Ám világosan kell látni, hogy ennek a konfe-renciának politikai esélyei a kigondolása és fő-ként a meghirdetése óta eltelt időszakban nap-ról napra romlottak, s a mélypontra február 23-án, a Vidám finálé című Szakonyi-darab be-mutatóján jutottak, ahol a Várszínházban meg-jelent a magyar írótársadalom jelentős szelete,az előző kormány néhány kulturális frontembe-re, egy parlamenten kívüli, ám sokak által figyeltkis párt elnöke, valamint a miniszterelnök, a te-hetségesen túlzsúfoltra tervezett nézőtérrőlazonban hiányzott az intézményét keményenbíráló jelenlegi kultuszminiszter vagy annakképviselője. A Nemzeti Színház ügye tehát újbólátpolitizálódni látszik, akár újabb koalíciós vál-ság tárgya lehet. Éppen emiatt, ma ittegybegyűlt színházi atyák, önvédelemből ésdacból, vagy ha jobban tetszik, szakmaiméltóságtól motiválva arra tegyünk kísérletet,hogy a Nemzeti Színház ügyét egyszer smindenkorra levegyük a politikai terepasztalról,melyre koncként rendszeresen odavettetik.

Adjunk szellemes szakmai ajánlatokat a meg-oldásra, s késztessük a politikát ezek valamelyi-kének elfogadására. Konstruktivitásunk híjáncsak politikai megoldás születhet, melyet kor-mányzati ciklusonként politikai ellenlépés követ-het - kinek jó ez? Aczél leváltani engedi Martonts hozni Székelyt, akit Pozsgay a Katona JózsefSzínházba evakuál, s hozza Vámost, akit me-neszt Grósz, aki hozza Csiszárt, akit a földbe ta-pos Fekete, aki hozza Ablonczyt, akit most üssönki Fodor, aki hozzon egy miszter ikszet - és ígytovább az idők végeztéig, kinek jó ez? A kisze-melt vezetőknek nem. A társulatnak és a prog-ramnak nem. A politikának sem. Depolitizálni ésdezideologizálni kell a Nemzeti Színházat, ennekelső lépése természetesen az előző politika általkreált jelenlegi formáció kulturált felszámolása -vagy szakmai legitimálása. Zárójelben: a fentisakkjátszma egyetlen tehetséges lépése a Kato-na József színházi szakadás volt, ez Pozsgayérdeme. Akkor a dolog átszervezéssel történt,figyeljünk föl erre a mozzanatra. De erről majdkésőbb.

NEMZETÜNK, NEMZETINK

3. Kinevezés vagy pályázat?

Pályázat. Egyes érett demokráciákban a kultusz-miniszter, a miniszterelnök vagy az államfő kine-vezi a nemzeti intézmények vezetőit, s ez a metó-dus állítólag működik, mégis - esetünkben - amagyar művelődési és közoktatási miniszter neéljen kinevezési jogával. Szakítson bátran a múltrossz gyakorlatával, s írjon ki pályázatot, de ne amegüresedett főrendezői tisztre, mert nemgarantált, hogy a szakma által is támogatott újfőrendező együtt tudna működni a jelenlegiigazgatóval, s ez új konfliktusokat okozna. Apályázati kiírás a Nemzeti Színház egészérevonatkozzon, beleértve az igazgatói és/vagyfőrendezői posztot, továbbá arra buzdítsa apályázókat, hogy teljes koncepciókat vázoljanakföl, beleértve az átszervezés, az épületcsere ésa társulatösszevonás vagy -szétválasztásesélyeit is.

4. Mi legyena jelenlegi Nemzeti Színházzal?

Pályázzon. Állítson magának főrendezőt, dol-gozza ki koncepcióját s vegyen részt a küzde-lemben mint kézenfekvően egyes számú pályá-zó. Ha vereséget szenved, fogadja el, ha győz,övé a legitimáció.

5. Hány pályázat várható?

Lehet, hogy csak egy. Ezen a ponton mérettetikmeg a színházi szakma. És mérettessen is meg.A vélemény szép dolog, de megformálásáhozelég csak az agyat és a szájat jártatni, esetleg atollat, s ez most kevés. Ha egyetlen pályázat ér-kezik, a jelenlegieké - s erre van esély, hisz emai konferencián nem komoly pályázatok íród-nak, csak a vélemény hangzik el, s ez alegkönnyebb ellenállás irányába visz, hiszen nemcselekvés és felelősségvállalás, hanem csakverbális mutatvány, akkora színházi szakmamegmérettetett és könnyűnek találtatott, mertnem tudott magából alternatívát felmutatni.Kívánatos lenne hát, hogy céhünk legfiatalabbjaiés legnagyobbjai közül azok, akik akarnakNemzeti Szín-házat, beszálljanak a versenybe.

6. Ki bírálja el a pályázatokatés mikor?

Delegált kuratórium és nem sebbel-lobbal. IglódiIstván ideiglenes megbízása a főrendezői ügyekvitelére helyes intézkedés volt, a működés a

Nemzeti Színházban az utóbbi időszakban vala-mit javult, katasztrófahelyzet nincs, nem ég a vá-ros, nem öntött ki a Duna, legyen hát némi idő ésnyugalom, hogy a végleges rendezés jól sikerül-jön. A kuratórium döntésében szakmai legyen,ám mégis széles körű legitimációt biztosítson anyertesnek vagy a nyertes teamnek, ezért tizen-egy tagú testület fölállítása lenne célszerű, mely-be egy főt delegáljon az Országgyűlés KulturálisBizottsága, egyet a Művelődési és KözoktatásiMinisztérium, egyet a Fővárosi ÖnkormányzatKulturális Bizottsága (hiszen a Nemzeti SzínházBudapesten működik), egyet a Nemzeti SzínházKözalkalmazotti Tanácsa, egyet a szakszerve-zet, hármat a Színházművészeti Szövetség, ket-tőt a Magyar Színész Kamara és egyet a MagyarJátékszíni Társaság.

A döntés név szerinti, nyílt szavazással tör-ténjék, ez kerüljön nyilvánosságra, a kinevezéstaláíró kultuszminiszter tartsa fenn magának avétóemelés lehetőségét.

Elismerve a jelenlegi Nemzeti Színház pá-lyázati jogát, sőt vezetőit erre kifejezetten buz-dítva, a következő hat pontban mégiskörvonalazódjék egy egészen más típusúmegoldás forgatókönyve.

7. Van-e megfelelő hajlékaa Nemzeti Színháznak?

A Várszínházban, a Karmelita-udvaron és a Re-fektóriumban van, a Hevesi téren nincsen. Avolt Magyar Színház környéke végletesen le-pusztult, jobbra az albán, balra az ukrán maffia,az épület nehezen megközelíthető, falai elátko-zottak. Hiba lenne abban bízni, hogy az elkövet-kezendő évtizedben a Magyar Köztársaság fel-építi végleges Nemzeti Színházát, építsünk hátideigleneset. Szabadítsuk fel erre a célra a köz-adakozásból gyűlt összeget, kérjük az adomá-nyozók engedélyét provizórium létesítésére.Néhány szélsőséges belállítottságú jótevő visz-szakéri majd a pénzét, azoknak adjuk vissza,még mindig marad egymilliárd, az ideigleneshajlék olyan legyen, amilyenre ez elég. Képzel-jünk el sátorszínházat zöld mezőn, ahol ener-giaforrás van. Metaforának szép, a „kék bubo-rék" kitűnő játszóhely, még sok is rá a milliárd.Képzeljük el ugyanezt a sátrat úszó tutajon,mely a Duna folyásirányában a Margit híd kö-zépső pilléréhez kötözve függ, a Nyulak szigetealatt egy kis színházsziget. Ez is vonzó metafo-ra, s még ehhez is elég a milliárd. Nem megve-tendő és jól megközelíthető helyszín a HegedűsGyula utca végi állagmegőrzött vasgyár is, akorszerű színházművészet rajong az ilyen osz-tott-bontott-átlátásos belső terekért. Az ötletsorfolytatható, de ne most folytassuk.

8. Melyik ideiglenes épületmozdítaná elő leginkább

az ügyet?

A volt testőrségi laktanya romjai a Várszínházzalszemközt. Képzeljünk el egy zeppelin alakú,hangszigetelt üvegkonstrukciót, mely a tojásdadtelket befedi, alatta az állagmegóvott falszerke-zetek közfalak nélkül, a golyónyomok lakkréteg-gel levédve. Ideális játéktér, mobil széksorokkal,térszínház ezer néző számára. Utcányi széles-ségű közönségfogadó folyosó az üvegfal és aromfalak között, az ellipszis teljes kerületén, aromfalakon lógnak a kabátok, a szünetben kintrőllátjuk a bent sétáló közönséget. Színészváró ésmellékhelyiségek a meglévő teknőszigetelt pin-cében, raktár az ellipszis egyik cikkelyében, alegkevésbé exponált délnyugati fronton. Másnem kell, öltöző és iroda sem, hiszen szemközt aVárszínház épülettömbje, ahonnan a felöltözöttművészek földalatti folyosón jelmezesen jönnekát a játszóhelyre. Ez az átjáró egyúttal közmű-alagút is, itt csatlakoztatható az ideiglenes Nem-zeti Színház fűtési és energiaellátási rendszere aVárban működő nagyrendszer Várszínház alattiállomásához. A régészeti feltárás szerencséreéppen befejeződött, a Színház utca még nincsvisszatemetve, a talált romok belekomponálha-tók a provizóriumba, mely egy év alatt könnye-dén felhúzható, és talán elég rá a milliárd. Egyilyen épülettömbben, hatvanhét méterrel a Dunaszintje fölött bármely ország Nemzeti Színházaszívesen elvegetálna tíz-húsz évet, a kormányalkotott valamit, a szakma jól jár, a közönség szí-vesen látogatja az új helyeket, a provizóriumnyári turisztikai hasznosíthatósága ott, a Várhe-gyen egyértelmű, a műemlékvédelem is örülhet,mert a megásás eredménye bemutatódik, s a vá-rosképben, a világörökség részét képező Várhe-gyen begyógyul egy seb, mely ilyen építészetimegoldásban fotózandó szimbólum is lehet.Természetesen a Várszínház épülettömbjéből kikell mennie az ott albérlő Kommunális BeruházóVállalatnak, a Nyelvtudományi Intézetnek és aBudapesti Kamaraszínház igazgatóságának; aHevesi téri épületet viszont megkap-hatja a RockSzínház. Egy zenés népszínház föl-emeli azt akörnyéket, amely ugyanott a Nemzeti Színház„nagyszínházát" lealacsonyítja.

9. Melyik kulturális miniszter tettea legtöbbet?

A történészprofesszor Hóman Bálint. Ő volt az,aki az ellehetetlenült Nemzeti Színházból a por-tástól az igazgatóig bezárólag mindenkit elbo-csátott, s így lenullázva a lepusztult intézményt

NEMZETÜNK, NEMZETINK

átadta egy Németh Antal nevű fiatalembernek,hogy ő építse fel újra. Felépítette.

10. Megismételhető-e maHóman Bálint gesztusa?

Nem, szociálliberális kormányzás alatt kivált-képp nem. Átszervezni azonban lehet. Az törvé-nyes, tehát lehetséges. Nem akadályozza a cse-lekvést végkielégítések tömege. Ez kétségtele-nül áldozatokkal jár, de új épület beléptetéseesetén elegendő idő áll rendelkezésre a munka-helykeresésre; aki tehetséges és jó, az boldogul;egyébként is valljuk be: minden elöregedett in-tézmény karcsúsítható.

A következő pont miatt a szerző ki fog kapni,mert a tárgyban nem elvi, hanem konkrét, túlsá-gosan előreszalad, és sok érdeket sért. Mégishangozzék el, nem árt alaposabban végiggon-dolni egy esélyt a sok közül, egyébként is, ahhoz,hogy történjék valami, előbb-utóbb forogni kell a

Az előadók...

neveknek. Minél előbb, annál jobb, rajta hát, mo-dellezzük le az egyik lehetséges befutó esetét.

11. Ki vezesseaz új Nemzeti Színházat?

A pályázat nyertese. Például Ruszt József, aki-nek tárgyunk iránti elkötelezettsége közismert,eredményei nyilvánvalóak. Ha pályázik, és ha őnyer, teljes pouvoirt kell kapnia, vezetése alatt ajelenlegi Nemzeti Színház és a Budapesti Kama-raszínház együttese összevonható. Rusztnak jóstábra lesz szüksége; ügyvezető igazgatója azügyes Szűcs Miklós legyen, akinek így még vár-színházi irodájából sem kell kimennie (hisz mostis ott ül minta Budapesti Kamaraszínház igazga-tója), a gazdasági ügyeket a néhai Lázár dr. úrtanítványa, Pollák Magdolna intézhetné, egy

ilyen új helyzetnek tán még Ablonczy László isrészese lehetne, de ne súgjunk a nyertesnek,majd ő felállítja csapatát, melyben a kiszemeltvagy kinevelendő utód is bizonyára jelen lesz. Azátszervezés során egy teljes színháznyi ügyke-zelés, gazdasági hivatal és komplett műszak fö-löslegessé válik. Hogy ezek se járjanak nagyonrosszul, a nemzeti színházi újjászervezés előtt atárcaszínház Budapesti Kamaraszínházat szub-venciójával együtt a fővárosnak formálisan át kelladni, majd a művészállományt az új NemzetiSzínházba vissza kell venni. A főváros vezetésea Budapesti Kamaraszínház 150-180 milliójánakfelhasználásával például cigányszínházat léte-síthet a Kálvária téren, s átadhatja, mondjuk,Csányi Jánosnak az Asbóth utcai stúdiókat (me-lyekre a jelölt pályázott), hiszen e kis játékhe-lyekre a Refektóriumot is birtokló Rusztéknakmár nem lesz szükségük. A Fővárosi Önkor-mányzat által így megalapított és garantált fede-zettel bíró, ám olcsó üzemű új színházi kezdemé-nyezések egyrészt színesítik a palettát, más-részt felszívják a felszabaduló nem művészi

NEMZETÜNK, NEMZETINK

munkaerő egy részét. Az összevont két színházművészgarnitúrája kissé népes és heterogénlesz, ezért őket jelenlegi alapbérük befagyasztá-sával passzív (rendelkezési) állományba kell he-lyezni, minek fejében a művész csak próbálniköteles. Akit közülük az új program visszahív,fellép-ti díjat kap, akit nem, afölött ott a szociálisvédőháló. Gondos számítások szerint ez éviszázmillió forintba kerül, melyet a NemzetiSzínház szubvenciójából lehet fedezni, hisz amaradék még így is duplája a fővárosikétszínházas együttesek dotációjának. Arendelkezési állományi státusa mű-vész másszínházhoz való szerződéséig, illetve akormányzati ciklus végéig tartson, és vonatkoz-zon minden művészre, kivéve az örökös tagokat.Ha Fodor miniszter úr ezt a megoldást elfogadja,olyasmit tesz, mint amit Hóman Bálint tett, s méga szakszervezet sem haragudhat.

1995. február 28-a van. Három hónapos pá-lyáztatási idővel és a közadakozási pénz felsza-badításához szükséges ugyanennyi idővel, vala-mint az ez alatt zajló kormányzati előkészítőmunkával számolva a tervezés és építés a nyár

...és a hallgatóság (Vajda József felvételeí)

folyamán elindulhatna, s Ruszt József (vagy apályázat más nyertese) valamennyiünk örömérea magyar államiság fönnállásának ezeregyszá-zadik esztendejében, 1996. augusztus 20-ánmegnyithatná az új Nemzeti Színházat Az embertragédiája vagy a Hamlet bemutatásával. E je-lentős millecentenáris esemény politikai esélyeita kormány remélhetőleg mérlegeli majd, s az er-re a célra fölállított pénzügyi alapjából hozzájárula kiadásokhoz.

12. Ha Ruszt nem pályázik,akkor ki?

Aki pályázik, s a pályázatot nyeri. A pályázóknaktalán érdemes átgondolniok az itt ajánlott mo-dellt, hiszen ez a módszer alkalmazható Ba-barczy és Verebes kollégák színházára is, akik

kétségtelenül Nemzeti Színházat működtetneksaját városukban, Zsámbéki Gábor Katona Jó-zsef Színházára is, Székely Gábor Új Színházárais, hiszen ott formálódik az új rendezőnemzedék,de még Csiszár Művész Színházára is, te-kintettel arra, hogy ott köztudottan NemzetiSzínházba való színészek dolgoznak. De necsak az előbbi „nagyokban" és a még nem emlí-tett Ascherokban és Szikorákban gondolkoz-zunk. Az itt leírt üvegfalú provizóriumban kép-zeljük el Mohácsi Miltonját vagy CsányiShakespeare-jét. Az is lehetséges, hogy üté-sálló fiatalemberek nyerik a pályázatot, sőt azis, hogy nem szakmabeli lesz a befutó, hanem -most már ne forogjanak nevek - egy író vagyegy elméleti ember.

Köszönet a figyelemért, talán még annyit,hogy e sorok írója magának e folyamatban kü-lönlegesebb szerepet nem szán, a NemzetiSzínházra pályázni személyes okok miatt nemszándékozik, de nyíltan megvallja, hogy az ÚjNemzeti Színház elnevezésű provizórium felépí-tésében szívesen közreműködne.

NEMZETÜNK, NEMZETINK

llentmondásos érzésekkel fogadtam el amegtisztelő felkérést, és ezt az érzésemettovább mélyítette Ablonczy László szöve-gének a felolvasása. Ugyanis a téma való-ban túl nagy, átfogó taglalására néhány

napos felkészüléssel nem lehet vállalkozni, csakbeszélgetni lehet róla, vagy kiemelni egy-egyolyan motívumot, amely az embert régóta fog-

lalkoztatja. Amúgy sem igénylem, hogy a sajátmunkámon kívül a magyar színházi élet egészételemezzem; a reflexív magatartás nem állhozzám igazán közel. Ennek ellenére mégisúgy döntöttem, hogy eleget teszek a megtisztelőfel-kérésnek, mégpedig a következő okból:ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik azértlett rendező, mert járt a Nemzeti Színházba, eza színház

volta fiatalságának színhelye. Amikor gimnazis-taként a Nemzeti Színházban vagy a Katona Jó-zsef Színházban a Ványa bácsít vagy a Pygmali-ont néztem, pontosan tudtam, hogy GellértEndre magas, különös alakja az előadás melyikpontján és hol jelenik meg: a Katona JózsefSzín-házba mikor jön be mindig hátul, és ül leészre-vétlenül, titokzatosan, mégisjelentékenyen, és mikor megy ki ugyanolyanszerényen. Már vártam ezeket a pillanatokat, ésezek a személyes impressziók ugyanolyan mélynyomot hagytak bennem, mint a nagyszerűelőadások.

Emlékszem, hogy egyszer mentem a Rákócziúton, és Margitai Ági - aki hasonló időben járt afőiskolára, mint én - jött ki a színészbejárón.Távolabb álltam és láttam, hogy megáll aszínészbejárótól néhány méterre. Nem értettem,hogy miért nem megy tovább. Odamentemhozzá, és megkérdeztem tőle, miért áll ott olyanfurán? Azt mondta: most jött ki utoljára mint ne-gyedéves a Nemzeti Színházból, és azon gon-dolkodik, hogy vissza fog-e térni oda valaha?Mindezt azért mondtam el, hogy alátámasszam:nekünk ez a színház olyan fontos hely volt, hogykiiktathatatlan az érzelmi életünkből, azemlékeinkből. Mint főiskolai rendezőhallgatók mimég a Nemzeti Színházhoz tartoztunk, tehát ottvoltunk segédrendezők, ott voltunk ügyeletesrendezők, vagyis a mi számunkra, azt hiszem, aSzínház életünk végéig azonos lesz a NemzetiSzínházzal.

Egy kicsit bőbeszédűbben és líraibban mondtamel mindezt, hogy indokoljam, miért is vagyok itt.Hiszen végül is meg lehet kérdezni, hogy ki kér-dezett? Milyen jogon ülök én itt, miért nem ülnekitt mások, még nagyon sokan a magyar színháziéletből, és hát erre a kérdésre sokféleképpen le-het válaszolni.

Mindenesetre, akár Ablonczy, akár más teszifel, valóban jogos a kérdés: ki kérdezett? Én úgygondolom, hogy azért ülök itt, mert a NemzetiSzínház számomra olyan téma, amely örökké ér-dekelni fog. Amikor ugyanis, még fiatalon, aNemzeti Színház rendezője lettem, szent meg-győződésem volt, hogy ott is fogok maradni. Úgyképzeltem, és főiskolai tanáraim is arra neveltek,arra bíztattak, hogy az életemet majd ott fogomleélni. Tudom, az asztalnál ülők hasonló élmé-nyeket éltek át, bár nálam érettebb korban és je-lentékenyebb beosztásban kerültek oda, és ne-kik csakúgy, mint nagyon sokaknak, akik mostnincsenek ebben a teremben, éppígy nagyonsok közük volta Nemzeti Színházhoz, noha ez a

Maklári Zoltán és Bessenyei Ferenc a Ványabácsiban. Rendező: Gellért Endre (1952) (MTI-fotó)

L É N E R P É T E R

SZEMÉLYISÉG VAGY/ÉS IDEOLÓGIA

NEMZETÜNK, NEMZETINK

kapcsolat megközelítőleg sem alakult úgy,ahogy vártuk vagy szerettük volna, vagy aho-gyan adott esetben a Nemzeti Színház hasznáralehetett volna.

A másik ok, amiért a felkérést elvállaltam az,hogy valóban veszélyhelyzetet érzek. Tapaszta-lom, olvasom, hogy jelentékeny közírók, színháziszakemberek megkérdezik: egyáltalán szükségvan-e a Nemzeti Színházra. Idegenkedéssel fo-gadom, nem szeretem, amikor egy élő organiz-musról ilyen doktriner módon beszélnek. A szín-ház számomra nem elvont polémia, nem iroda-lom, nem teória, hanem napi valóság, ahova reg-gel bemegyek dolgozni, és ahonnan este haza-megyek, és nem szeretem, ha egy színházról,adott esetben a Nemzeti Színházról, kizárólagintellektuális megközelítésben esik szó, ha időn-ként mégoly magas színvonalon is. Nekem az avéleményem, hogy a Nemzeti Színház része amagyar életnek, a magyar történelemnek, a ma-gyar kultúrának, ez a színház létezik, ezt a szín-házat föltalálták, nem kell újra föltalálni, ennekmegvan a maga eszméje, ezt nem lehet megkér-dőjelezni. Aki ezt megteszi, az a kétszáz évesmagyar színházat kérdőjelezi meg. Egész egy-szerűen műveletlenségre vall, egyszerűen hely-telen, egyszerűen nem igaz. És nemcsak azértnem igaz, mert ha megszüntetnék, az emberekkimennének tüntetni; ha nem mennének ki tün-tetni, akkor is tévedésről volna szó. [Egy ilyen kisországban - de ha kicsivel nagyobb lenne, akkoris - a kultúrának kiemelkedő a szerepe. Anemzetnek, az országnak, a lakosságnak, abérlőknek - bármilyen szerényen avagy roman-tikusan fogalmazzam - az öntudatukhoz, emberitartásukhoz van szükségük arra, hogy legyenegy olyan színházuk, amely elsősorban anemzeti kultúrára, a nemzeti drámairodalomraépül, amelynek az a feladata, hogy állandóanműsoron tartsa a nagy magyar klasszikusokat.Ez óriási kincsesbánya, csak jól kell játszani, úgykell eljátszani őket, hogy a közönség eljöjjönmegnézni. Én úgy gondolom, hogy ezt már fölfe-dezték, és azt hiszem, hogy ezen nem lehet vál-toztatni; ezzel olyan közhelyet mondok, amellyelminden bérlő tisztában van. A Nemzeti Színház-nak a nemzeti drámára és a világirodalomklasszikusaira kell épülnie, miközben ezutóbbiakhoz szervesen hozzátartozik arendelkezésünkre ál-ló óriási fordításirodalom. Aklasszikusokhoz tudniillik a fordításirodalmonkeresztül nemzetileg is csatlakozunk. Emellett aNemzeti Színház-nak a kortársi irodalmat isreprezentálnia kell.

Minden hozzászóló és minden gondolkodóember tudja, hogy a színházat depolitizálni kell;ez közhely, nem akarom a magam módján to-vább ragozni. A Nemzeti Színházat akkor lehetstabilabb helyzetbe hozni, ha ebből a politikai

mókuskerékből valahogy kihúzzák. Amikor a mi-nisztérium megkérdezte, miben lehetne össze-foglalni annak a néhány mondatnak a lényegét,amivel itt előállok, azt mondtam: „Személyiségvagy/és ideológia". Úgy gondolom, a személyi-ségnek a művészetben kiemelkedő szerepevan, sokkal nagyobb, mint az ideológiának. Amitaz előbb a Nemzeti Színház lényegéről elmond-tam, közhely; tulajdonképpen minden magyarta-nár, minden rendesebb régi bérlő ugyanígy eltudná mondani, és mégis lehet, hogy az egészúgy nem igaz, ahogy van. Ugyanis a színházbannem eszmék kellenek, hanem személyiségek,és ezek a személyiségek mindig a kor legmaga-sabb szakmai és etikai színvonalán fogalmazzákmeg az adott eszmét. A színház jövője nem az,hogy eszmékhez keressen személyiségeket; ezígy halott, ez így nem igaz, ebből mindig doktrinerszínház, halott színház jön ki, ilyenkor mindignyolcvanegyen lesznek, jó esetben, a nézőtéren.A színházat mindig személyiségeknek kell a korlegmagasabb színvonalán megfogalmazniok.

A kibontakozás útja szerintem tehát az, hogy a

agyon nehéz az ismétlés veszélye nélkül akérdést megválaszolni. Amikor a NemzetiSzínház százötven éves évfordulóját ün-nepeltük, az előkészítő munkák során fel-merült a gondolat, hogy a meghívott kül-földi vendégeket egy konferencián meg

kell kérdeznünk, hogyan gondolkodnak nemzetiszínjátszásukról, és ebben mi a szerepe anemzeti szín-háznak, van-e Nemzeti Színházukés mi a súlya és jelentősége nemcsak a nemzetiszínjátszásban, hanem a nemzeti kultúrában,és hova helyezik az egyetemes kultúrapalettáján.

Nem fér el itt ennek a konferenciának az anya-ga, még csak száraz statisztikája sem, de a sum-mája igen. Minden résztvevő ország színházve-zetője világosan megfogalmazta azt, hogy aNemzeti Színház több művészeti színjátszó in-tézménynél, a Nemzeti Színháznak ezen túl isvan társadalmi funkciója: nemcsak a hazai, ha-nem a sajátságos külhoni kapcsolatok megte-remtője, gondozója. A Nemzeti Színház a magahelyén az uralkodó politikai kurzus kulturálisfegyverzete kell legyen, élni kell vele és használ-ni sajátságos tulajdonságait. Ahol ezzel nem él-nek, ott megjelenik a horror vacui, a kényszer, aszükség és a félelem elborzasztó állapota.

Nem színház- vagy nemzeti színház-elméletiesztétizálásba, politizálásba kívánok elmerülni,

Nemzeti Színházat olyan személyiségek vezes-sék, akikre mi, színházlátogatók vagy bérlők rá-bízhatjuk magunkat. Ugyanis a Nemzeti Színházkérdésének, mint minden emberi tevékenységdilemmájának nincs egyfajta megoldása. HevesiSándor helyesen mondta: jót sokféleképpen le-het csinálni, rosszat csak egyféleképpen lehet.Nincs olyan modell, hogy az ezredfordulóra aNemzeti Színház ilyen vagy olyan legyen. Min-den értékes és tehetséges művésznek van el-képzelése arról, hogy milyen legyen a mai Nem-zeti Színház; adott esetben akár egészen más,mint az enyém. De ha bizalmam van a személyi-ségében, biztosan mögéje fogok állni. AmikorHevesi Sándort, Németh Antalt vagy Major Ta-mást az adott időszakban kinevezték igazgató-nak, mögöttük sem kizárólagosan politikai vagyideológiai tartalmak álltak; a kiválasztás egy-szersmind nagyon is személyre szólt, olyan sze-mélyre, aki mellé mindig oda lehetett állni, depersze őelőttük is, őutánuk is találunk még olya-nokat, akik a maguk módján fogalmazták meg azadott korszakot.

csupán jelenségekre vagy a várható helyzetekreakarom felhívni a figyelmet. Okom nem kevés:tényleges koromban is nemegyszer durvánszembesültem a kérdéssel: szükség van-eNemzeti Színházra? Mi a dolga a hazában, a vi-lágban?

Ennek a kérdésnek a felismeréséhez veze-tett Széchenyi Istvánnak a Magyar játékszínrülcímű írása, amely e körben jól ismert. Az 1832-es gondolatok ma is érvényes elképzelésekethordoznak. Az a nagy gondolkodó, aki a Hitel, aVilág, a Stádium és a Lovakrul című művei mellészükségszerűen letette a játékszínről leírt gon-dolatait.

A Magyar Tudományos Akadémia létrehívójaés megteremtője az akadémia jelenlegi épületé-vel szemben képzelte el a Nemzeti Színházat.

18:37 után a nemzeti színházi gondolat felerő-södött, s a mindenkori politikai eszmerendszerekszintere lett. A dráma mindig a cselekvő és érvé-nyes időszerű konfliktusok gyűjteménye.

Úgy vélem, hogy a most folyó, nemzetialapintézmények körüli gondokban kiemelten akövetkezőket kellene respektíve tudomásulvenni.

Három olyan alapintézményünk van, amelyekszorosan összefüggenek nemzeti múltunk, jele-nünk és jövőnk dolgaival: a Nemzeti Múzeum, aNemzeti Színház és a Magyar Tudományos Aka-

MALONYAY DEZSŐ

MI DOLGA A NEMZETI SZÍNHÁZNAK?

NEMZETÜNK, NEMZETINK

Csortos Gyula és Bajor Gizi Zilahy Lajos Zene-bohócok című darabjában (1937)

démia a maga intézményrendszerével együtt. ANemzeti Múzeum a nemzeti múlt hagyatékainakgyűjtésével, rendszerezésével és gondozásávaltörődik, a Tudományos Akadémia a jövő képé-nek kialakításával a tudomány és a művészetekminden ágában.

A Nemzeti Színház a jelenben a múlt, a jelenés a jövő szintézise a maga sajátos művészetieszközeivel. A Nemzeti Színházak történetemindig párhuzamos az adott ország történelmé-nek alakulásával és változásaival. A magyarNemzeti Színház létrejöttének jól ismert reform-kori indíttatása ma is megáll a maga helyén, mu-tatis mutandis korszakról korszakra bővült, ala-kult feladataiban, társadalmi és politikai foganta

tásában. A Nemzeti Színház nem vállalkozás,hanem egy művészetpolitikai megnyilatkozás,mégpedig a színházművészet sajátos eszkö-zeivel.

Miért változna a reformkori igény és feladat-rendszer ma? A magyar nyelv gondozásának azügye, a magyar dráma körüli irodalmi és színházigondok, a külföldi drámairodalom honosítása ésbemutatása, mind-mind mai feladatok is.

A visszatekintés mind a hazai, mind a külföldiklasszikus drámairodalomra kétségtelen állandókötelesség, de amíg más színházakban ez esetiés alkalmi megjelenést jelent, addig a NemzetiSzínháznál folyamatos és kötelezően ismétlődőfeladat.

Ha a dráma - Vörösmarty megfogalmazásá-ban - a cselekvő élet valamelyik érdekesebbszakaszának képe, akkor az eredeti magyar drá-ma a műsorpolitika gerince, alapvetése kell,

hogy legyen. A nyelv és a magyar dráma művelé-se olyan monumentális feladat, amely a színhá-zat az iskola és a templom feladatainak katalizá-toraként emeli a magasba. Van-e időszerűbb is-métlődése a nemzeti színházi gondolatnak ma,mint létrejötte idején, amikor a reformkori ellen-zék véleményével is megegyezően vallották,hogy a nép nem a társadalmi osztályok együtteshalmazata, hanem aszerint közelíthető meg,hogy mennyiben hajlandó a közös nemzeti célokmegvalósításáért munkálkodni.

Mai kitekintésünket párhuzamba vonni azalapvető célkitűzésekkel könnyű dolog.Könnyen rokonítható a gondolat akörülményekkel. Nem vitás, hogy a folyamatbanlévő polgárosodás olyan emelője a nemzetigondolatnak, amelynek bölcsője a NemzetiSzínházban van. Így a Nemzeti Színházszolgálat, a nemzet szolgálata nem kisfelelősséggel. Ennek a szolgálat-nak azeszközrendszere a színházművészet. Nagyügyet felelősséggel csak magas színvonalonszabad szolgálni.

Egy másik gondolatsor dolga az, hogy a mű-vészi színvonal mind a műsorpolitika, mind azegyüttes tervezés terén milyen módon valósul-jon meg. Ide tartozik az egész feladatkör meg-szervezésének metodikája, az alapvető művé-szeti feladatok mellett.

Jean Jack Scheiber, az ismert francia politi-kus azt vallotta, hogy minden művészetek közüla legmagasabb rendű az igazgatás, mert az a te-hetségek megszervezésének a művészete. ANemzeti Színház működésének művészeti, mű-sorpolitikai, társulati, működési célkitűzéseinekegyüttes megjelenése és a feladatok megoldásacsak azzal az elhatározással jöhet létre, amelyközösen vallja a színház létének parancsolószükségességét.

Az 1840. évi XLIV. törvénycikk is bizonyította,hogy a Nemzeti Színház közvetlen politikai fel-adatokat is vállalt. Toldy Ferenc egyik írásában,amely Kossuth Pesti Hírlapjában jelent meg, le-szögezte: ,,...a színház nálunk nemzeti, és ezértszent tárgy, valamint minden, ami a nemzetinyelv és érzelmek kifejezésére, erősítésére szol-gál." A Nemzeti Színház politikai fórum. A polgá-rosodó Magyarország alakítója volt a szabad-ságharcig, majd az azt követő időben, mind a mainapig.

Hogy mi a dolga a magyar Nemzeti Színház-nak ma, és dolgát hogyan tegye? Amilyen bo-nyolultnak látszik a válasz, legalább olyan egy-szerű. A színházművészet autonómiájánakmegőrzése mellett szolgálja a színházművészetsajátos eszközeivel a magyar nyelv, a magyardráma és a világirodalom mai és klasszikus mű-veinek ápolásával a mindenkori társadalmi fejlő-dést, legyen cselekvő részese a politikának, füg-getlenségének megőrzése mellett. A NemzetiSzínház nem vállalkozás, hanem szolgálat.

NEMZETÜNK, NEMZETINK

em Versailles-ban vagyunk, hanem aMerlinben. A versailles-i rögtönzésmint cím Molière úr által egyébként isle van foglalva. A dolgozatomcímében rejlő enyhe irónia egyébként

sem az alkalmatszándékozza minősíteni, hanem inkább saját za-varomat igyekszik jelezni a szóban forgó tárgyatilletően. A „jó hangulatú és szellemiekben gaz-dag eszmecserére" szóló kedves és megtisztelőinvitáció ugyanis közös töprengésre szólít felbennünket, hogy válaszoljunk a feltett kérdésre:„Milyen feladatokat ró a kor a Nemzeti Színház-ra, és milyen lehetne működésének színház-szakmai tartalma?!"... A „választott konkrét té-mát" ki-ki maga határozhatja meg... Íme, az „ön-általam" választott téma: miért nem lehetmegoldani, és miért kell mégis megoldani aNemzeti Színház problémáját?! E témábanigyekszem „jó hangulatú és szellemiekbengazdag" eszme-futtatást rögtönözni.

Miért nem lehet megoldani?

Mert a színháznak kezdetektől fogva aktuális po-litikai és közéleti célja és súlya volt. Ezt a funkciótma már jobbára a különféle médiák gyakorolják.Annakidején, 1663-ban játssza el truppjávalMolière A versailles-i rögtönzést. Válaszol az őtért támadásokra, a darab „mintha" nem készülneel, de „Őfelsége, hallván, hogy a színészekmég nem készültek fel eléggé, lemond abemutatóról, s bármelyik már játszott darabelőadásával meg-elégszik".... A Képzelt betegMolière utolsó darabja, melynek negyedikelőadásán, 1673-ban tüdővérzést kap ésmeghal. Hétév múltán, 1680-ban XIV. Lajoselrendeli, hogy Molière társulata, valamint aMarais és az Hôtel de Bourgogne színészeiegyetlen nagy társulatot alkossanak, el-lensúlyozva a párizsi olasz színészek sikereit.Megalakul a Comédie-Française, a francia szí-nészek társasága, vagyis a franciák NemzetiSzínháza.

A magyar Nemzeti Színház 1837-ben - töb-bek közt - Széchenyi István szorgalmazásáranyílt meg Bajza József direktorral az élen, a nem-zeti kultúra és a magyar nyelv, a magyar zene észenélés érdekében, mondjuk így: a német nyelvűszínházak sikerének ellensúlyozására. Később,

Sinkovits Imre és Balkay Géza A szuzai me-nyegzőben. Rendező: Ruszt József (1981) (Ik-ládi László felvétele)

a kiegyezés után sorra nyíltak a vidéki nagyváro-sokban a nemzeti színházak; megépült a Sugárúti palota, az Operaház. Próza és zene szétvált,a Nemzeti épületét (bár nem biztos, hogy kellettvolna, de) lebontották, s a Nemzetit átköltöztet-ték a Népszínházba. E bontás és költöztetés -ma már úgy tűnik - precedens értékű aktus volt,mert később megismétlődött. Sokak szerint a

második bontás és költöztetés is feleslegesvolt... A Nemzeti Színház elvesztette ugyan ere-deti épületét, s vele együtt eredeti funkcióját, de.,rangját" - címében legalábbis - megtartotta, ésegyszersmind kényes kérdéssé vált. A NemzetiSzínház Hevesi Sándor elűzetése óta a magyarkultúrpolitika hadszíntere.

A Nemzeti Színház sorsa bizony akut kérdés.Orvosi hasonlattal élve pontos diagnózisra éshatékony terápiára lenne szükség, s felelősség-teljes konzíliumra - talán éppen olyanra, mint eza mostani... De a mára feltett kérdés, talán szán-dékosan, túl általános. Mintha itt nem gyakorlati,hanem elvi, elméleti problémák lennének?!...Csak remélni merem, hogy nem. A mostanihoz

R U S Z T J Ó Z S E F

MERLINI RÖGTÖNZÉS '95

NEMZETÜNK, NEMZETINK

hasonló nehéz helyzetekben annak idején Leninnemcsak azt tanácsolta, hány lépést tegyünkelőre és hányat hátra, hanem azt is, hogy „akonkrét helyzetet konkrétan elemezzük".

Itt két beteg van: az egyik a Nemzeti Színháztársulata, a másik a kulturális irányítás. És per-sze gyengélkedik az „orvosi kar", a szakma is. Deazért ez a konzílium helyén való, mert biztosanakadnak köztünk jó diagnoszták és jó terapeu-ták. Magam nem vagyok jó diagnoszta, de a tü-netek alapján az első beteg baja „idült redundan-cia", a másiké pedig „katatón bújócskamánia",melynek szindrómája, hogy a beteg hol az orvosmögé bújik, hol pedig elébe áll. E tünetcsoportotközismertebb néven kuratóriumszindrómánakhívják. A beteglátogatók - többnyire szimpati-záns publicisták - ezért hol csendes agóniáról,hol pedig halálhörgésről tudósítják az aggódó ro-konságot, magyarul: a közönséget.

Nem kívánok önjelölt háziorvosa lenni egyikbetegnek sem, receptet se tudok a gyógyulásra,de őszinte szívből javasolom a Nemzeti Színháztársulatának, hozza magát vizsgálható helyzet-be, és szerezze vissza szakmai legitimációját. Akulturális kormányzatnak pedig azt tanácsolom,hagyja abba a bújócskát, vállalja döntéseit és té-nyekkel kommentálja azokat. És idejében!... En-nek a mai tanácskozásnak - kiváló példa! - márjóval korábban végbe kellett volna mennie!

Nem tudom, hol tartunk most a személyiségtörténelmi szerepének megítélésében. „Jó-szomszédság, török átok..." Kié a „fülemilefüttye?!"... Kié legyen a Nemzeti Színház?! Van-e itt az „orvosi karban" valaki, aki hajlandó a„képzelt beteg" szerepét fölvállalni?!

Ha ma a Nemzeti Színháznak mint fogalom-nak ideológiai vagy politikai tartalma van, akkor afogalom meghatározása nemcsak korszerűtlen,hanem szakszerűtlen is. Ha a Nemzeti Színházaz ország első színháza kell, hogy legyen, csakszakmai teljesítménye és nem protokolláris biz-tosítékok által lehet az. Volt idő, amikor - szak-mai rangját tekintve - a kaposvári színház szá-mított az ország első színházának, korábban pe-dig a Madách Színház. A színvonal vándorol, acím és az épület marad. Sőt néha, mint tudjuk,még az sem.

Nem tett jót a Nemzeti Színháznak a sok költö-zés, mint ahogy nem tett jót neki Hevesi Sándorelűzetése, majd később Gellért Endre halálasem. A második mélyrepülés ugyanis ekkor kez-dődött. Az elsőt megoldotta Németh Antal a ma-ga híres „nullamegoldásával", a másodikat pe-dig rövid időre egy nagy felíveléssel megoldottáka „Gáborok", akik a sokszor szidott épület ellené-re igazán nagy előadásokat voltak képesek ottlétrehozni, s a nézőtéren nemcsak diákok ültek,hanem hozzáértő, lelkes, igazi közönség.

Van-e hát válasz e tanácskozás alapvető kér-désére?!... „Nemzeti Színház és korszerűség?"

- igen nehéz, nem csupán színházszakmai, ha-nem történelmi, társadalmi és politikai kérdés ez,a hozzá fűződő viszony pedig alapjában véve ér-zelmi természetű. Én mégis azt mondom: nemaz a korszerű, amí nemzeti - hanem az a nem-

zeti, ami korszerű! A kor mi magunk vagyunk, ésfelelősséggel tartozunk utódainknak.

Precedens értékű-e az, ami a Művész Szín-házzal történt? Megtörténhet-e a Nemzeti Szín-házzal is? Ha csak annyit jelent a Nemzeti Szín-ház különleges státusa, hogy vele mindez nemtörténhetik meg, akkor nem méltó önmagához.Bukni is tudni kell!... A Nemzeti Színháznak si-kerre van szüksége, s ezt csak úgy értheti el, havisszakerül a szakma egészének vérkeringésé-be, ha osztozik annak gondjaiban, bajaiban, ésbizakodik, mint itt mi, mindannyian.

Miért kell megoldani?

Azért, mert Hegel szerint - (nehogy csak Lenintidézzem!) -, a tárgy azonos a tárgy történetével.Azért kell megoldani a Nemzeti Színház problé-máját, mert a mai helyzetben nem adhatunk felegyetlen hadállást sem, ahol társulat van vagylehet... Mert a Nemzeti Színház a magyar szín-játszás első nagy műhelye volt, hozzá kötődnekemlékeink. Szakmánk történetének nagy figuráiitt munkálták ki mesterségünk csínját-bínját.Mert ide köt minket a becsület.

A magyar színháztörténetnek két nagy ellen-pontja volt, a Nemzeti és a Vígszínház. E kétnagy rivális termelte ki magából és egymásbólazt, amit magyar színházi életnek lehetett és le-het még ma is nevezni.

A háború után a Nemzetiben bontakozott ki aGellért-féle realizmus, a Major-féle avantgárd és

ehéz így, a sor végén megszólalni és azismétlés veszélye nélkül ebben atémában még valami érdekeset ésújszerűt monda-ni. Ugyanakkor talán éppe sorvégi helyzet indokolja és késztet is

arra, hogy néhánymondat erejéig monológ helyett reflektálnipróbáljak mindarra, ami előttem elhangzott. Ba-barczy Lászlóhoz hasonlóan én sem állhatommeg, hogy el ne mondjam észrevételeimet ekerekasztal nyitóbeszédéről, Ablonczy Lászlóleveléről, amelyet egyre meghatottabban hall-gattam, végül már úgy éreztem, hogy mind-

végül az a Marton Endre fémjelezte polgári (bármondandójában baloldali) attitűd, amely koráb-ban, még a háború előtt a Vígszínházat jellemez-te. S azt se felejtsük el, hogy Várkonyi Zoltán aNemzetiből ment át az új Vígszínházat megcsi-nálni.

Ebből a Nemzeti Színházból jött létre a KatonaJózsef Színház, és ha jól belegondolok, talánmég a friss hajtású Új Színház is. Mert mi itt szintemindannyian Nádasdy, Major és Marton Endretanítványai vagyunk, akik úgy tanultuk a szakmátÁdám Ottóék Madách Színházától, hogy tanúivoltunk a nemzeti színházi küzdelemnek. Havégre sikerülne „depolitizálni" a Nemzeti Színhá-zat, az egyetemes magyar színjátszás egy új,megfiatalodni képes, megújulni akaró, friss éseleven műhelyt nyerhetne, ahol „nagy öregek"mesélhetnének a fiataloknak arról, hogyan hoztabe a színpadra Cordeliát Bartos Bimbi bácsi a kétkarján mint Lear király, pedig már elmúlt hetve-néves.

Fiatal színház legyen a Nemzeti Színház, tíz-tizenöt darabos repertoárral, amelyet folytonmeg-megújít, és vegyen fel évente egy-egy kor-társ szerzőt a repertoárjába, hogy „szakmaiidegrendszerét" évente a mai kor követelmé-nyeihez igazíthassa.

Bízza meg a miniszter a szakmát (beleértendőa Nemzeti Színházé is!) a jelöléssel, konzultáljon,ha kell, és saját hatáskörében döntsön. Szerényvéleményem szerint ez lenne Molière úr testá-mentumának a magyar Comédie-Française-revonatkozó hagyatéka... Csupán a megkívánt ke-dély miatt mondom: legyen az új Nemzeti Szín-ház nyitódarabja a Tartuffe vagy A fösvény, vagya Don Juan, mindhármat nagyon időszerű-nek,mondhatnám, „korszerűnek" találná a publikum,no persze csak „időszerű" szereposztásban.

járt édesapámnak fogom szólítani AblonczyLászlót, és úgy gondoltam, hogy ha igaza volna,akkor nekünk mindannyiónknak becsületesenföl kéne állnunk az asztaltól és haza kéne men-nünk, mert rá kellene jönnünk, hogy tévedésbőlhívtak meg ide minket, tévedésből ülünk itt; aNemzeti Színházban minden rendben van, ottminden tényleg oké, és mi egy politikai tévedésáldozatai vagyunk. Azonban az, hogy ez nem ígytörtént, talán mégis azt mutatja: Ablonczy Lász-lónak még sincs mindenben igaza, és mégisbajok, mégpedig komoly bajok vannak aNemzeti

SZIKORA JÁNOS

ÚJ INTÉZMÉNYT A Z

NEMZETÜNK, NEMZETINK

Színházzal. Kollegáim, akik előttem szóltak, im-pozáns és nagyon szellemes gyakorlati megol-dásokat javasoltak, annyira szimpatikusakat ésannyira szellemeseket, hogy ezek tulajdonkép-pen vissza is riasztottak attól, hogy a magamgyakorlati megoldásaival előhozakodjak. Vi-szont oly sok elméleti kérdés is elhangzott, hogynem állhatom meg - éppen a Nemzeti Színházjövője, sorsa érdekében -, hogy néhány, eddigtalán még el nem hangzott elméleti kérdést radi-kálisan fölvessek.

Sok szó esett a Nemzeti Színház eszméjérőlés eszmei tartalmáról. Nem esett azonban szóarról, hogy igazából melyik az az eszme, amelymagát a Nemzeti Színházat létrehozta; és aztgondolom, arról sem esett szó, hogy milyen lehetaz a mai eszme, amelyik egy korszerű NemzetiSzínházzal kapcsolatban érvènyesíthető. Az ameggyőződésem, hogy a magyar Nemzeti Szín-ház a reformkor eszmerendszerének nyelvi éskulturális programját testesítette meg, és ez anemzeti függetlenség, az idegen hatalmi és kul-turális befolyás alól való szabadulás eszméjénekköszönheti a létét. Pontosan tudjuk, hogy ez azeszme olyan országban született, amely jelentősügyeiben önállótlan volt, nyelveként pedig a ma-gyart nem használhatta, tehát a kulturális indítta-tása mellett kezdettől fogva érvényesült valamioppozíciós jelleg. 1848 elbukása a szabadság ésfüggetlenség eszméjének az elbukása volt, aNemzeti Színház pedig a mindenkori hatalom-hoz kötődött. A történelemben ezután következőkülönböző hatalmi kurzusok hivatalos cégérealatta Nemzeti funkciója is megváltozott és pola-rizálódott.

A Nemzeti Színház története egyszerre fel-emelő, megindító, mélységesen elszomorító éslehangoló. Mintha történetében egy független-ségében megnyomorított nemzet jellemtorzulá-sa tükröződne. Sok mindenről szemérmesenhallgatunk. Büszkék vagyunk Hevesi SándorShakespeare-ciklusára, büszkék vagyunk a Ma-jor-korszakra, ugyanakkor szemérmesen hall-gatunk arról, hogy a Nemzeti Színház történetemásfelől feljelentgetések, besúgások, politikaiintrikák és kegyetlen hatalomváltások dicstelenkorszaka is volt. Persze nagyon jól tudjuk, hogyez nemzeti sajátosság. Hiszen sokat beszélünk amásodik világháború ártatlan áldozatairól, dekevesebbet arról a letagadhatatlan tényről, hogyEurópának ebben az országában volt a legtöbbfeljelentő, a legtöbb besúgó. Azt gondolom, hogyitt a nemzeti jellem torzulásának olyan tagadha-tatlan tényével állunk szemben, amelytől nemvolt érintetlen maga a Nemzeti Színház és annaktörténete sem. Persze mindez a múlté. Ma egyolyan nemzet színházáról beszélgetünk, ame-lyet alig néhány történelmi másodperc választ elfüggetlensége kivívásának pillanatától, az ide-gen hatalmi és kulturális befolyás alóli szabadu-

Iástól. Egész közéletünket áthatja az elsorvasz-tott polgárosodás késői reformja. Túlzás nélkülnevezhetjük tehát napjainkat új reformkorszak-nak, amelyben a társadalmi lét egész szerkeze-tét átható alapvető változások történnek. Tudjuk,hogy ezek a változások a nemzet sorsát, jövőjétalapozzák meg. Érezzük ennek a történelmiterhét és nagyszerűségét.

De mielőtt még elragadna az ünnepi emelke-

A Nemzeti Színház épülete bontás közben,1965

dettség, annak is tudatában kell lennem, hogy eza tanácskozás olyan országban hangzik el, aholnegyven évig hazudtak. Ahol a hazugság a hét-köznapi élet velejáró szindrómája volt; hazudotta politika, hazudott a művészet, sőt a művészettulajdonképpen ebből az ügyes hazudozásból éltmeg. Persze mondhatjuk, hogy hál' Istennek, ezis a múlté. A rendszerváltással eltűnt az a kor-szak, amely mindnyájunkat közös és mindnyá-junk által jól ismert hazugságba kényszerített.Kétségtelen azonban, hogy a rendszerváltás ótaez az ország amnéziába esett. Most gyorsanmindent elfelejtünk, tehát nekünk is el kell felejte-nünk szakmánk politikai köpönyegforgatóit, elkell felejtenünk a pártkongresszusok sztárren-dezőit, és tudnunk kell: ahhoz, hogy tovább él-

A Nemzeti Színház épülete 1964-ben

NEMZETÜNK, NEMZETINK

jünk, ezekről nem illik beszélni. Én mégis azt ja-vaslom, hogy ne csaljunk és ne hazudjunk to-vább. Ne használjunk tovább bizonyos monda-tokat. Ne rágjuk tovább a gittet. Ne beszéljünk aNemzeti Színház épületének problémájáról. Nebeszéljünk a magyar drámairodalom ápolásá-nak feladatáról. Persze még mielőtt valaki ezek-be a kijelentésekbe könnyedén belekötne, sietvehozzá kell tennem: ne beszéljünk róluk valamihelyett. Ne beszéljünk róluk a színház lényegehelyett, a színház helyett, amelynek, idézem,fel-adata mindig az volt és az lesz, hogy tükröttartson az emberi természetnek. Nos, a NemzetiSzínház is ilyen tükör, a nemzeti önismeret és anemzeti lelkiismeret tükre kell, hogy legyen, mintahogy az volt születése pillanatában is.

Jól ismert valamennyiünk előtt, hogy a hatva-nas években esztendőkön át vitatkozott a szak-mai közvélemény arról, hol legyen a NemzetiSzínház? A Várban legyen? A Városligetben le-gyen? Az Engels téren legyen? Milyen legyen?Lehessen benne kongresszust rendezni vagy nelehessen? Legyen rajta dísztribün, vagy ne le-gyen rajta dísztribün? Ezekkel a vitákkal évekteltek el; persze erről lehetett vitatkozni. Arrólnem lehetett vitatkozni, amit Déry Tibor kérdez-tet A tanú című drámájának utolsó pillanatábanaz orosz katonával, aki azt kérdezi a pincébőlelőbújó magyaroktól: miért nem ti szabadítottá-tok föl magatokat? Nos, az a meggyőződésem,hogy a radikális Nemzeti Színháznak, egy olyanradikális színháznak, amely születése pillanatai-hoz, születése hagyományához hű, előbb a szín-padon kell felépülnie, és csak utána lesz méltóarra, hogy új hajlékot kapjon. Azt gondolom, ez afolyamat fordítva nem működik.

A magyar irodalom ápolása a másik olyanszlogen, amely mögé éveken keresztül jól és ké-nyelmesen el lehetett bújni. Ezzel a jelmondattalkét baj van. Az egyik: azt mondjuk, a Nemzeti amagyar dráma otthona. Na de miért? A többi ma-gyar színház nem az? Van olyan, magát komo-lyan vevő magyar színház, amely a magyar drá-mát nem veszi komolyan? A magyar dráma ügyenem irodalmi kérdés. A magyar dráma ügye min-dig is nemzeti ügy volt abban a korszakban,ami-kor egyszerűen nem létezett magyarszínház. De ma ez a szlogen nem lehet cégér.Amikor a magyar irodalom örökségénekápolásáról beszélünk, képzeletemben mindigegy temető jelenik meg, egy temető, mintha azembernek az volna a kötelessége, hogybemenjen oda és sírokat ápoljon, és nagyonvigyázzon arra, nehogy kegyeletsértéstkövessen el. A magyar drámairodalom viszontnem temető, hanem kert. Olyan kert, amelyben- tetszik, nem tetszik - vannak élő és vannakélettelen növények. Tudomásul kell vennünk,hogy a magyar nemzeti dráma-kincs nemfeneketlenül kiaknázható kincsesbánya, s aszínháznak éppen az a feladata, hogy

különbséget tudjon tenni aközött, ami még élő,életre kelthető benne, és mi az, ami halott, élette-len, semmi más, mint irodalom. A mai NemzetiSzínházról való gondolkodás közben megkerül-hetetlen, hogy a szabadságról és a független-ségről ne gondolkodjunk; ezek azonban egyreritkábban hallott szavak. Helyettük nemzetiidentitás és európai integráció dívik. Persze jóllátható, hogy napjaink történelmi kérdéseEurópában pontosan e két fogalom köréfogalmazódik. És azt is tudjuk, hogy ha hiszünkvagy hinni szeret-

Nemzeti Színház immár évtizedes válsá-gának megoldását változatlanul az újNemzeti Színház felépítésével kapcsolat-ban tudom elképzelni. Az új színház szá-mos olyan funkciót vállalhatna magára,

amelynek teljesítése során sok jelenlegi kérdés-re válasz adódna.

Ma az új Nemzeti Színházzal kapcsolatbankét hangos álláspont van. Az egyik felelőtlenül ésmegalapozatlanul kétségbe vonja a NemzetiSzínház szükségességét, a másik oldalon pedigzengenek a tirádák valamilyen veretes templomfelépítéséről. Egy az angol Nemzeti Színház tí-pusához közeli kulturális és színházi központpolgári igénye nem nagyon hallatszik.

Az új Nemzeti Színház felépítését változatla-nul aktuálisnak, sőt szimbolikus értelemben lét-kérdésnek tartom. E színház felépítésével a kor-mány helyreállíthatná a magyar kultúrának azt afontosságát, amelyet az utolsó tizenöt-húsz év-ben elveszített. Ismerem azt az érvet, hogy nincspénz. Volt terv és kezdeményezés 1914-ben,amikor lefújták a felépítést, hogy egyvilágháborúra költsék el az ország vagyonát.Ezután még vagy ötször volt terv éskezdeményezés, de „nem volt pénz" aharmincas években, amikor volt pénzfegyverkezési programra; „nem volt pénz" azötvenes években, amikor volt pénzSztálinvárosra és a magyar gyapotra; „nem voltpénz" 1986-ban, amikor bőségesen jutott a ne-hézipari lobbyk támogatására, és „nem voltpénz" 1990-ben, amikor százmilliárdos kárpót-lási összegeken spekuláns rétegek gazdagod-tak. „Nincs pénz" ma sem, amikor naponta nő-nek ki a földből olyan bankok reprezentatív épü-letei, amelyeket az állam az adófizetők pénzénkonszolidál.

Mindezeket tudva én nem hiszem el, hogy ama tizennégymilliárd forintra prognosztizáltszín-

nénk egy háború nélküli jövőben, akkor azt kellmondanunk, hogy nemzeti identitás és európaiintegráció nem egymást kioltani kész ellentétek,hanem egy dialektikus fejlődési folyamat szélső-séges pólusai, amelyek egy eddig ismeretlenszintézis felé mutatnak. Az a meggyőződésem,hogy az új Nemzeti Színház korszerű eszméjecsakis a kulturális identitás és az integrációszintézisére épülő, az emberi természetnek ésa nemzeti sorsnak radikálisan tükröt tartószínház lehet.

házépítés, mely esztendőnként hármat jelent,alapjaiban rendítené meg a magyar gazdaságot.Itt szeretném megjegyezni, hogy amikor 1990-ben az elmúlt évtizedek legnemzetibb kormányalevette napirendről a Nemzeti Színház ügyét,akkor már készen volt egy hatmillió forintosköltségvetés, amit több mint száz szakember félévig készített.

Én csak megismétlem a magam véleményét,és mellékelem azt a programot, amelyet 1990-ben utolsó kormánybiztosi előterjesztéskéntalá-írtam:

Az új Nemzeti Színház az egész nemzet szín-háza! Szükséges egy nemzeti színházi hálózatlétrehozása, amely az e profilba vágó előadásokcseréjét is biztosítja. A vidéki színházak kiemel-kedő színvonalú, a Nemzeti Színház műfajábatartozó előadásai kapjanak lehetőséget a buda-pesti Nemzeti Színházban való sorozatos ját-szásra.

A Nemzeti Színház nyújtson lehetőséget vala-mennyi, az ország határain belül és kívül élő ma-gyar nyelvű színésznek a bemutatkozásra; a fő-program részeként repertoáron tartott kiemelke-dő magyar vagy világirodalmi művek előadásá-ban (Az ember tragédiája, Romeo és Júlia) nyíl-jék alkalom más színházak megfelelő színvonalúművészeinek a rendszeres fellépésre.

Az új Nemzeti Színház legyen a színhelyeminden évben a magyar színházak versenysze-rű seregszemléjének, amelynek jelenleg nincsotthona.

A színház gondozásában drámaírói kollokviu-mokat és valamennyi magyar nyelvű színházszámára rendelkezésre álló dramaturgiai ta-nácsadó testületet kell fenntartani. Ennek elsőd-leges célja minél több új magyar színműszínpad-ra segítése és menedzselése.

Állandó műfordítói irodát kell létrehozni, mely

S Z I N E T Á R M I K L Ó S

ÉPÍTSÜK FEL A NEMZETI SZÍNHÁZAT!

NEMZETÜNK, NEMZETINK

a világ drámairodalmának még le nem fordítottvagy elévült fordításban lévő klasszikusaitugyanúgy, mint a legjobb kortárs művek fordítá-sát a magyar színházi élet rendelkezésére bo-csátja.

Az új Nemzeti Színház szinházi kísérletek ott-hona! Az egyre nehezebb anyagi körülményekközött dolgozó színházak egyre kevesebb koc-kázatot vállalhatnak új, a szokásoktól eltérő mű-vek létrehozására. A legmodernebb színházi út-keresések nem tudtak nálunk meggyökeresedni,pedig a művészetek fejlődésében nélkülözhetet-len ez a szín. Az új Nemzeti Színház -- miközbenfőépületében a klasszikusokat, a maradandó ésnemzetközi értékeket kell műsoron tartania -kamaraszínházában, stúdiójában a legkockáza-tosabb kísérletekre is vállalkozhat.

Az új Nemzeti Színház módszertani központ.Azokban a színházi szakmákban, amelyekbenaz utánpótlás esetleges és elapadóban van, azország valamennyi színháza számára rendsze-res tanfolyamokkal biztosítania kell a szakem-berképzést (asszisztens, ügyelő, öltöztető,maszkmester, díszítésvezető, fővilágosító, kel-lékes, fodrász). Ezek a tanfolyamok - rugalmastantervekkel - az új szakemberek képzésén kí-vül a már működők szakmai színvonalának kar-bantartását is vállalhatnák.

Mint módszertani központnak a színi pályánlevők számára nyitott testkultúra-, beszéd-,ének- és zenetanulási programokat kell összeál-lítania és életben tartania.

A Nemzeti Színház új műfajok műhelye éskultúránk nemzetközi képviselője. Mivel aszínházi műfajok egyre jobban élnek a zene, atánc esz-közeivel, és a magyar zenés színháznemzetközi elismertsége köztudott,meggondolandó, hogy nem kellene-e lazakapcsolattal a Nemzeti Szín-házhoz fűzni egyzenés színházat (például Rock Színház) ésvalamelyik táncegyüttest. Ez az együttműködéskölcsönös tanulást eredményezhetne, közösprodukciókban gazdaságosabb működést és anemzetközi színházi élethez való újfajta és egyreszorosabb kapcsolódást. És azt is, hogyezekben a műfajokban közös munkával olyan újmagyar művek születhetnek, melyek nemzetközisikerre is számíthatnak. (Például István, a király,Magyar Elektra). Így meg lehet-ne teremteniannak lehetőségét is, hogy egy, vagy akár kéttársulat úgy járhassa a világot, hogy az nebefolyásolja a színház hazai játék-rendjét.

A Nemzeti Színháznak mint országos hatásúközművelődési intézménynek szüksége lenneegy tévéstúdió létrehozására, melynek egyik főfunkciója lehetne az iskolák videokazetta-ellátá-sa, a legjobb művészek által előadott versekkel,novellákkal, drámarészletekkel. Másrészt e stú-dió bevétele hozzájárulhatna a színház működésiköltségeihez.

Az 1990-es pályázat egyik díjazott nemzetiszínházi terve az Erzsébet térre

Amatőr együttesek és művészeti jellegű kö-zépiskolák szervezett patronálása szintén aszínház feladata lenne.

A Nemzeti Színház mint idegenforgalmi vonz-erő. Az új nemzeti színházi hálózatnak (NemzetiSzínház, rockszínház, népi együttes, vidékiszín-ház) a nyár folyamán külön programmal kellszín-házi élményt nyújtania az egyre növekvőidegen-forgalom számára.

Az új Nemzeti Színház otthont adhatna nem-zetközi színhází fesztiválnak is, amelynek pilla-

elmerülhet a kérdés: a színházvezetőkkaréjában kakukktojásként, a színháziszakmán kívülről, egyszerű nézőkéntjogom van-e a Nemzeti Színházról szólótanácskozáson hozzászólnom. Mégis

vál-laltam a felkérést, mert én vagyok a tegnap, amaés tanítványaimon keresztül a holnap nézője.

natnyilag nincs állandó színhelye Európában. Efesztivál rendszeres fenntartása a színházmű-vészet vonzó nemzetközi központjává teheti Bu-dapestet.

Az új Nemzeti Színház a környezetében vé-gezzen kulturális és egyéb szolgáltatásokat, me-lyek napközben is sokakat vonzhatnának akultúra körébe. Nyújtson alkalmat kiállításokra,vitákra, közösségi együttlétekre.

A színház építésével egy időben szükséges újstruktúrájának kimunkálása, korszerű irányítá-sának kialakítása és társadalmi ellenőrzésénekbiztosítása. Mindezekhez a feladatokhoz kiemelthelyzetre és új szervezetre van szükség.

Abban a szerencsében van részem, hogyminden évben beszélhetek egyetemi hallgatóim-nak a Nemzeti Színházért folytatott félévszázados küzdelem hősi erőfeszítéseiről,majd a meg-valósult eszme első évtizedéneksúlyos gondjairól, sebeket osztó vitáiról, sűrűnváltozó igazgatóiról.

TAXNER-TÓTH ERNŐ

„SÍK MEZŐBEN HÁRMAS ÚT"

NEMZETÜNK, NEMZETINK

Körtvélyessy Zsolt és Kozák András a várszín-házi Bánk bánban. Rendező: lglódi István(1992) (llovszky Béla felvétele)

Nem akarom mindazt megismételni, amit Ba-barczy László elmondott, de néhány ponton vi-tatkozni szeretnék vele. Ő azt emelte ki, hogy aNemzeti Színház valami ellenében jött létre. Sebben igaza van. Valóban, ez a színház a pestiNémet Színház ellenében született. Azonban eza Német Színház is kettős funkciójú volt a ma-gyar történelemben. Valahol, a mátészalkaikocsmaszínpadon tartott magyar előadás felőlnézve maga volt Európa. De Bécsből nézve pro-vincia volt. Ugyanakkor nemcsak valami ellen,hanem valamiért is született a Nemzeti Színház.Írók, színészek hittek abban, hogy a művelődés-nek felemelő ereje van.

A Pesti Magyar Színház széles összefogássalmegvalósított épületét azonban minden esteközönséggel kellett (volna) megtölteni. Amegálmodók és létrehozók ízlése, igénye,szándéka azonban távol állt attól az élménytől,amire a jegyek, bérletek vásárlói vágytak. Amagyar dráma és a világirodalom nagyjai, vagyszórakoztató, zenés színház - feszültekegymásnak az érvek, ellenérvek. S ha a vagynem is szólt kirekesztő szándékkal, azarányokon akkor is bőven lehetett vitázni. Azezekhez tartozó egyéni érdekek-ről, mondjuk,Schodelné fizetéséről már nem is beszélve.

Személyes élményeim az utolsó negyvenévből vannak. Nekem Major Tamás kicsitmásként él emlékezetemben, mint ahogyanmost alakját

néhányan felidézik. Major megbízatásul kapta aszocialista népnevelést, a szocialista szellemterjesztését. Ebből a politikai szándék eltűnt va-lahol a színpad és a nézőtér között, vagy ha vala-honnan mégis „átjött", ellentétes hatást váltott ki.Közismert, hogy Illyés Gyula Fáklyalángja anemzeti függetlenség, Németh László Galileije agondolatszabadság melletti, Shakespeare III.Richárdja a történelemhamisítás és a közhazug-ság elleni tüntetés alkalmául szolgált. Majorugyanis soha nem hitte el, hogy Pavlenko vagyDavidoglu jobb szerző Shakespeare-nél vagyLope de Vegánál, s igyekezett a műsort a „tűrés-határon belüli" klasszikusokkal kitölteni. Ebbőlaz okból nézte el vagy talán támogatta is, hogy azigazgatása alá tartozó dramaturgia a párt általnem különösebben kedvelt íróknak is megbízá-sokat adjon. Mert a pártérdek kiszolgálója lelkemélyén mégis sikerre vágyó művész volt. Ellen-tétben, mondjuk, Lukács Györggyel, aki világo-san látta, milyen veszedelmes az általamegszólaltatott eszmékre Az ember tragédiája.Mindent meg is tett, hogy leszorítsa a színpadról,kitörölje nemzeti hagyományainkértékrendjéből.

Kívülállóként sokat hallottam a hatvanas-het-venes-nyolcvanas évek Nemzeti Színházánakválságáról, a színházon belüli gondokról. Nemtudom, Andrásfalvy miniszter úr valóban fölaján-lotta-e az igazgatói széket Avar Istvánnak, deemlékszem Avar nyilatkozatára, amelyben sze-repvállalását a Németh Antal-i példa megismét-léséhez kötötte: fölmondást mindenkinek, sza-bad kezet teljesen új társulat építéséhez. A végülkinevezett igazgató, Ablonczy László nem kaptameg ezt a lehetőséget. Vállalta azokat a terhe-

ket, amelyek az elmúlt negyven év során fölhal-mozódtak. Csak egyet említek: a színművészarathatott dicsőséget, kaphatott kitüntetéseket,jogot a Központi Állami Kórház magasabb szín-vonalú orvosi szolgáltatásaihoz, beutalót a szi-gorúan zárt öszödi kormányüdülőbe, még pénztis kereshetett filmmel, szinkronnal, tévével, rá-dióval, föllépésekkel; színházi fizetése azonbanmegalázóan alacsony volt. Erre ő is csak akkordöbbent rá, amikor megállapították a nyugdíját.

A Nemzeti sajátos helyzete miatt ezek a gondokott aránytalanul nagyobb mértékben jelentkez-nek, mint máshol. Mindez természetesen érzel-mi feszültségeket is okoz, amelyek sokféle for-mában robbannak. Ablonczy László nagy türe-lemmel és megértéssel kezelte e roppant nehézkérdést, de időbe került, amíg ennek tehertételé-vel új társulat építésébe és saját elképzeléseimegvalósításába kezdhetett. A „szakma" és asajtó bizony nem könnyítette meg a helyzetét. Aművelődési tárca sem találta meg a szociális fe-szültségek kezeléséhez, a rég megígért új szín-ház felépítéséhez, az égető anyagi gondok or-voslásához szükséges forrásokat. Szabó Ivánminiszterségéig töretlenül érvényesült (és azótavisszanyerte érvényét) a Pénzügyminisztériumtisztviselőinek évtizedes fölfogása, amely szerinta kulturális kiadások a lehetséges, nem pedig aszükséges kategóriájába tartoznak. (Szeretnémmegjegyezni, hogy Szabó Iván neve itt nem mintpártpolitikusé szerepel, hanem mint mérnöké,minta Pénzügyminisztériumot évtizedek óta ve-zető szűk szakmai körön kívüli felelős emberé.)

Nem lehet a Nemzeti Színházról beszélnianélkül, hogy figyelmen kívül hagynánk egyfelőlaz ország gazdasági helyzetét, másfelől a kultúrahazai és nemzetközi válságát. A Pesti MagyarSzín-ház megnyitása előtt az ezért küzdőksoraiban közmegegyezés volt abban atekintetben, hogy a Nemzeti Színház afölemelkedés fontos tényezője és a nemzetiöntudat, azaz a haza, a köz iránti kötelességek,az erkölcsi értéktudat erősítője. Akik ehhezkésőbb hozzátették a szórakozás, akikapcsolódás igényét, az előbbit nem vontákkétségbe. Pedig már a romantika korában belo-pakodott a mindent megoldó felemelkedés esz-méje mellé a kétség, és megerősödött a tagadásszelleme. Nincs itt lehetőség sem hosszabb tör-téneti-filozófiai fejtegetésekre, sem a művésze-tek társadalmi szerepében bekövetkezett alap-vető változások elemzésére. Századunk máso-dik felében a fogyasztói és a hiánytársadalom, aszabadság és az önkényuralom egyaránt a taga-dás szellemét táplálta. A művészetben uralkodótagadás erős visszhangot keltett egy szűk ésnagy befolyású elitben. Ugyanakkor viszont -miközben a technikai fejlődés rendkívül kiszélesí-tette az iskolázott középrétegeket - az igengyorsan változó új művészeti irányzatok befoga-dására a nagy többség nem készült fel.

NEMZETÜNK, NEMZETINK

Az elit legfőbb mércéje az „új" lehetett, amilegkönnyebben a meghökkentő, a szokatlan, ahagyománytagadó formában fejezhető ki; a kö-zéprétegek ízlése viszont jó esetben a megszo-kott, a szüleiktől, tanáraiktól tanult értékítéletek-nél maradt. Szíves figyelmükbe ajánlom, hogy ahagyományokhoz ragaszkodó opera estéről es-tére többnyire meg tud tölteni (a drága jegyekel-lenére) két nagy befogadóképességűszínházat. A marxista iskolarendszer évtizedekóta azt táplálja diákjai tudatába, hogy a régi ésaz új művészeti érték közös mértéke a politikaiüzenet. Mivel ez újabban érdektelenné vált, aközéprétegek ma jóformán semmi értéket nemlátnak a kultúrában. Ezzel él és él vissza egyfelőlaz üzleti élet, amely (főleg amerikai kézben)nagyhatású kulturális szórakoztatóipart hozottlétre, és igyekszik igen eredményesen elhitetni,hogy ez „a" kultúra; másfelől ez vonatkoziknálunk a marxista iskolázottságú gazdaságidöntéshozók csoportjára, akik úgy mérlegelik atámogatásokat, mint valamiféle luxuskiadást, amia termelés szempontjából lényegtelen, de segítiaz ország jobb „kinézését". Azaz nemszükséges, mint a vitamin, az élelmiszer vagy ameleg ruha, hanem lehetséges, mint például anyakkendő.

Kicsi a kereslet az értékes képzőművészetialkotás, a könyv, a színház iránt, amit öncsalómódon hajlamosak vagyunk kizárólagpénzhiánnyal magyarázni. Igaz, aszerencsésebb országokban a kultúra„vevőköre" sokkal nagyobb anyagilehetőségekkel rendelkezik, de semmivel semszélesebb, mint nálunk. Nézzük meg példáulLondon színházi kínálatát: az előadások döntőtöbbsége különböző színvonalú zenés vagy mu-lattató darab. Ott is ebben a közegben kell aNemzeti Színháznak a maga szerepét megtalál-nia. Annak a Nemzeti Színháznak, amit egyéb-ként akkor létesítettek, amikor már világszertearról folytak a viták, elégséges művészszínházikínálat mellett van-e sajátos feladata a NemzetiSzínháznak. Az angol színház persze kedvezőhelyzetben van: hatalmas és minden ízlést kielé-gítő anyanyelvi drámairodalomra támaszkodhatés támaszkodik.

Még nem épült föl a londoni Nemzeti Színház,amikor 1964-ben az évfordulós stratfordiShakespeare-kiállítás középpontjába a „régi di-csőséget", a győzhetetlen spanyol armada fölöttigyőzelmet ábrázoló hatalmas festmény került. Sha azt kérdezzük, mi köze ennek Shakespeare-hez, csak emlékezetbe kell idéznünk a nemzetiérzés talán első újkori megszólaltatását a II. R i -

chárdból. Gondoljunk York szavaira, aki gőgöskülhoni divat erkölcsromboló erejétől félti Angli-át, attól a pusztítástól, amit a „csak új legyen,akármilyen silány" eszméje okoz. Tegyük hozzáGaunt himnikus válaszát a drága hon szépségé-ről és nagyszerűségéről. Vajon volt-e szerepe aXVIII. századi Shakespeare-kultusznak a Na-

póleon fölötti győzelemben? Hozzájárult-e Wal-ter Scott régi dicsőséget idéző regényeinek átütő(ma sem szégyellt) sikeréhez, Turnernek Nelsondiadalát ábrázoló vásznaihoz, a sok neogótikuskastély vagy a Parlament fölépítéséhez? Ahhozaz épülethez, amelyben a makacs konzervatív,Winston Churchill 1940 nyarán szembeszállt Hit-lernek a kényelem fenntartását biztosító, igencsábító békeajánlatával. Vajon a 1 1 . R i c h á r d ésmindaz, amit a Trafalgar téren vagy a Waterloopályaudvaron megfordulók tudatában a múlt föli-déz, mennyiben járult hozzá, hogy ez a nép,amelynek „józan önzésére" a Führer annyiraszámított, önként vállalta a háború szörnyű áldo-zatait?

Jelenet Az ember t r a g é d i á j á b ó l .Rendező: Ricard Salvat (1994)

A magyar Nemzeti Színház mindenkori igaz-gatója egyben Csongor szerepének alakítója is:ott áll a tévedések hármas útján, a bizonytalan-ság csalfa közepén és töpreng: „Oh, de melyiknem közép itt?" Nem mondhat le a magyar iro-dalmi hagyomány műsoron tartásáról. Nemmondhat le mai drámák bemutatásáról. Sem avilágirodalom klasszikusairól. Sőt! Ezek mellettmég sikert is várnak tőle.

Az udvari színház nézői abból a szűk körbőlkerültek ki, amelyet megtisztelésül meghívtak. Apolgári színház a közös élmény hatáskörébevonta azokat, akik a társadalom különböző réte-geiből jegyet váltottak. A szocialista kísérlet a„népnevelési mozgalom" részesévé kívánta tennia művészt és a nézőt egyaránt. Az utóbbinakingyen vagy nagyon olcsón kínálta, sőt gyakranrátukmálta azt, amit a művész élete értelmének

NEMZETÜNK, NEMZETINK

Varga Mária és Bessenyei Ferenc a Lear király-ban. Rendező: Sík Ferenc (1994) (Németh Julifelvételei)

érzett. Tapasztalataink azonban azt mutatják,hogy ami olcsó vagy ingyenes, az gyanús. Aszocialista gyakorlat neveltje is erre azálláspontra helyezkedik. Egyszerűen nem érti,hogy a szín-házban (könyvtárban, képtárban,hangverseny-teremben, moziban) értékesélményeket kínál-nak vagy kínálhatnak neki.Nem tudja, mi az érték, viszont elutasítja, hanevelni akarják, nem engedi, hogy valamitrákényszerítsenek. Úgyis agyon vagyunkhajszolva, nincs időnk. Viszont szobánkba jön atelevízió sokszínű kínálata. Mi-

ért kívánják, hogy pénzt áldozzunk a kevésbőlarra, aminek semmi köze jólétünkhöz?

Nem gondolom, hogy ha valaki át tudja élniBánk és Petur vagy Melinda egymásra utaltsá-gát, Csongor bizonytalanságérzését és vágyait,Ádám szembesüléseit a tagadás szellemével,másként gondolkodó, másként viselkedő állam-polgár lesz. Nincsenek kétségeim azokról a ne-hézségekről, amelyekkel a magyar dráma be-mutatására vállalkozóknak meg kell küzdeniük.Mégis kell lenni legalább egy színháznak, ame-lyik divatokkal, szűkebb körök igényeivel akárszembeszállva vállalja a (hazai és nemzetközi)hagyományos értékek gondozását; s ezzelegyütt az új értékek színpadi bemutatását. Egy-nek? Senkit ne lehessen ebből a feladatvállalás-

ból kizárni, ami a Nemzeti Színháznak köteles-sége legyen. Petőfi elfogult, amikor a Színész-dalban ezt írja: „Minden művészetek / Fején akorona: / A mi művészetünk"... mert „Csak árny,amit teremt / A költőképzelet; / Mi adjuk megneki / A lelket, életet... / Miénk a hatalom / Azemberszív felett..." Mégis apostoli feladat ezismét, mert a mai ember a történelem szemétlá-dájában véli tudni az emberszívet, semmire nembecsüli a lélek erejét. A kulturális ipar a pénz,az ösztönök, az erőszak hatalmát sulykoljatudatába, a művészi hatást a brutalitással és ahangerővel helyettesíti. Miközben elszegé-nyedünk, nem merünk arra gondolni, hogy vala-mit kitalálhatnánk, valamit tehetnénk ez ellen.Ha tudnánk még színpadi hősökkel azonosulni,együttérezni, a színpadon látottakon fölhábo-rodni vagy lelkesedni. Talán érdemes lenneszembefordulni azzal az irányzattal, amely las-san kiürít minden nem szórakoztató és nem asokkhatásra építő színházat.

A világ szellemi életében két ellentétes irány-zatot figyelhetünk meg. Az egyikről mint a „Gu-tenberg-galaxis végéről" harminc éve vitatkoz-nak, s nem lehet kétséges, hogy az olvasása vi-zualitás előretörésével egyidejűleg háttérbeszorult. Vörösmarty még szöveget hallani ült be aszínházba, Petőfi már látványban gondolkodott.Másfelől viszont a számítástechnika és a filozófia(igen különböző módon) a nyelvi kommunikációfontosságát állítja előtérbe. A számítástechnikanyelve az angol, magyar nélkül világméretekbenlehet ma már kapcsolatokat teremteni, informá-ciókhoz jutni. A modern filozófia viszont azttanít-ja, hogy a nyelv jelrendszer, amelyneksegítségével felállíthatjuk saját világképünket. Agörög példából kiinduló Kölcsey, aki Kazinczyvalvitázva rádöbbent nyelv és tudatszétválaszthatatlanságára, fölismerte, hogyvilágképünk - és ezzel alkalmazkodásunk ajelen feltételrendszeréhez - olyan, amilyenné amegújulás folyamatos nemzeti hagyományaalakítja. Részletesen kifej-tette, hogy a köz költőimegszólításának legnagyobb lehetősége ajátékszín. Most az a kérdés, van-e szándékábana játékszínnek a közös érzést, a közös akaratotmegszólaltatni?

Én hiszek a színházban, hiszek abban a mű-kedvelő színházban, amelyik nem a kívülállásra,nem valamiféle társadalmon kívüliségre szoktat-ja a benne részt vevőket, hanem éppen ellenke-zőleg; önkifejezésre, viselkedésre, az emberekközötti kapcsolattartásra. Hiszek a művészszín-házban, amelyik meg tudja szólítani az embereklelki érzéseit, s amelyik valóban tud hatni az em-berek szívére. Hiszek a Nemzeti Színházeszméjében, mert e nélkül a hit nélkül a jövőMagyarországa, a felemelkedés eszméjére váróMagyar-ország nehezen elképzelhető.

Hiszek, mert hit nélkül nemcsak művészet, denéző sincs.

NEMZETÜNK, NEMZETINK

mikor megkaptam a felkérést a maimeg-beszélésre, először egy kicsitmegijedtem, mert az volt az érzésem,hogy valami albumot, valami kiadványt

szerkeszteni jövünk itt össze, és a mitgyarapítjuk a ho-gyan helyett... Aztán amikor megkaptam a rész-letes programot, kicsit megnyugodtam, mostpedig így, a staféta végén nyugodt vagyok,mert megfogalmazódtak a legfontosabbgyakorlati kérdések. Sőt úgy érzem, hogybizonyos pontokon ismétlésbe kellbocsátkoznom Babarczy után, Kerényi után,Léner Péter után, talán első-sorban Léner Péterután, aki egész konkrétan arról beszélt, amiről énis beszélni szeretnék. Tehát szeretnékelszakadni mindenfajta elméletieskedéstől. Úgyérzem: a Nemzeti Színházban eltöltött hét évemalatt az a körülbelül háromszáz oldal, amitebben a tárgyban leírtam és a levelek sokasága- sokszor gondoltam, hogy több levelet írok,mint Madame de Sévigné - minden elméletimegfontolásomat kimerítette.

Szeretném eloszlatni azt a tévhitet, amelyszerint a Nemzeti Színház az eszmei megfogal-mazás hiánya miatt került válságos helyzetbe. Aválságos helyzet oka ennél egyszerűbb ésugyanakkor bonyolultabb: hiányzik az az egyet-len alkalmas személy, aki száznyolcvan fokosfordulattal meg tudná változtatni a NemzetiSzín-házról alkotott képünket. Nem értek egyetazzal, hogy az épület a megoldás, semmivel avilágon nem értek egyet, csak azzal, hogyegyetlenegy személyre van szükség, akihezleszerződik egy társulat, akihez elmegy aszínész, a rendező, a technikai személyzet,mert olyasvalaki, akiben megbízik.

Most persze azt kérdezzük, honnan vegyünkilyen vezetőt, s egyáltalán ki alkalmas erre aposztra?

Engedjenek meg egy rövid történeti áttekin-tést. Kiírtam magamnak a Nemzeti Színház ed-digi igazgatóit, pontosan, évszám szerint, és akövetkezőre jöttem rá. A nagy vonulat tagjai-nak, tehát Paulaynak, Hevesinek, Major Ta-másnak, Marton Endrének egy ponton azonosvolt az életútja: valamennyien a színházban ne-velkedtek, ott nőttek föl, és a Nemzeti Színháztalaján bontakoztak ki mint igazgatók. HevesiSándor például huszonegy évig volt a NemzetiSzínház rendezője, majd főrendezője, mielőtt1922-ben igazgató lett. Major Tamás, mint tud-juk, harmincöt évesen úgy vette át a NemzetiSzínházat, hogy előtte tizenöt-tizenhét évet töl-tött ott. Tehát a színház kinevelte magának,

mintegy kidobta magából ezeket a vezető sze-mélyiségeket.

Az igazgatók másfajta vonulata, Tóth Imrepéldául - talán sokan nem ismerik ezt a nevet - ,aki 1908-tól 1917-ig volt igazgató, már 1876-tóltagja, ügyelője, színésze, rendezője, mindenesea Nemzeti Színháznak. Összesen negyvenegyévet töltött el a Nemzetiben. Ilyen volt SomlóSándor is.

A harmadik vonulat tagjai - közéjük tartozottAmbrus Zoltán, Vojnovich Géza, Nagy Péter ésrészben Bánffy Miklós, a színházi ember, képző

művész, drámaíró - valamilyen módon az iroda-lom, az irodalomtudomány felől kerültek a Nem-zeti Színház élére; ez az irányzat, illetve kivá-lasztási mód megbukott. Ambrus Zoltán rendkí-vüli tekintélyű író, regényíró, novellista. kritikus,amikor a Nemzeti Színházhoz kerül, azonbanmára második napon megbukott, amikor beikta-tása után bement Hevesi rendelkezőpróbájára,leült az első sorba és elővett egy látcsövet.Gondolják el ezt a helyzetet! Abban a pillanatban,lett légyen bármilyen jó ízlésű, kiváló ember,elárulta tökéletes színházidegenségét.

Ezután jönnek azok, akik valamelyik politikaiirányzat képviselői. Bárhogy fordított is a pályájasorán Németh Antal, azon a tényen nem tudottfordítani, hogy őt a Hóman-kurzus tette oda ésadott neki teljhatalmat a Nemzeti Színház élén.Németh Antal belépésének nemcsak az volt is-mérve, hogy kulcsrakészen vette át az üresNemzeti Színházat, hanem az is, hogy 1935-ben, néhány évvel a gazdasági válságmélypont-ja után, olyan állami támogatástkapott, amitől

V Á M O S L Á S Z L Ó

KI VEZESSE A NEMZETIT?

Németh Antal a Nemzeti irodájában

NEMZETÜNK, NEMZETINK

olyan kinövések, mint Meruk Vilmos, akit kifeje-zetten komisszárnak tettek oda, bár hamarosankiderült, hogy benn, a színházban sokkal nehe-zebb komisszárkodni, mint ahogy azt korábbi mi-nisztériumi székében elgondolta.

Már most akkor milyen tulajdonságokkal isrendelkezzék a Nemzeti Színház igazgatója?(Bár remélem, hasonló megbeszélés résztvevőilehetünk akkor is, amikor legközelebb az Operatémája kerül terítékre.) Ahogy már elmondtam:döntő, hogy olyan erős személyiség legyen, aki-hez szívesen csatlakoznak a művészi erők, mivelma teljesen más a helyzet, mint az államosításelőtt volt. Akkor ugyanis a színészt eléggé von-zotta a Nemzeti Színház státusa, az, hogy őnemzeti színházi tag. Ma ez nem elég. Ma meg-kérdi, hogy mit fogok játszani, ki fog rendezni ésegyáltalában milyen a légkör a színházban. To-vábbá: ne férjen kétség művészi és emberitisztességéhez. Persze megkérdezhetnénkminden kegyeletsértés nélkül, hogy akkor mivan a Majorral? Nos, az igazgató olyanszemélyiség legyen, aki, hogy is mondjam, méga vitatható emberi gesztusait is olyannagyságrendben tudja tálalni, ahogy ezt ő tette.Legyen humorérzéke. Humorérzék, önirónianélküli színházi vezető el-képzelhetetlen, mertha nagyon komolyan veszi saját magát, azéletveszélyes.

A velencei kalmár gyönyörű részlete az ötödikfelvonásban, amikor Lorenzo azt mondja, hogyannak az embernek, aki legbelül zenétlen, a lelkesötét, mint az Erebus; ne bízz meg benne, hall-gass a zenére. Tehát „zenétlen ember" se le-gyen. Nem azt értem ezen, hogy úgy játsszon,mint Richter, hanem a zene mélyebb értelméről

gondolkozzon. Legyen ereje legyőzni a hiúságát,és az egyenrangúakat, sőt az esetleg jobbakatmaga mellé engedni. Erre is nagyon kevés példavan színháztörténetünkben. S ami a legfonto-sabb: értesse meg a családjával, hogy ez a posztlegalább tizenhat, ha nem tizennyolc órás napi je-lenlétet kíván. Nekem egy igazgató, amikor arrakértem, hogy szombat délután legyen egy meg-beszélés, mert más időpontban nem tudjukösszehozni, azt mondta: „Ne haragudj, mostneveztek ki - legalább egy éve volt igazgató -, dea feleségem már ferde szemmel néz rám." Akkorne gyere ide, nincs rád szükség! - válaszoltamne-ki. Ez olyan szakma, hogy itt nincs ünnep,nincs nyár, itt bent kell lenni reggeltől estig aszínház-ban. Mindenütt jelen kell lenni. Aszínházvezető-nek értenie kell a művészlelkéhez, de ugyanúgy értenie kell ahhoz is, hogya csapózsinórt a hengerléc mögött, a jobb vagy abal oldalon alkalmasabb-e végigpattogtatni.Lehet, hogy ebben el kell égni, lehet, hogy ebbebele kell pusztulni, de gyönyörű érzés ebbebelepusztulni.

Továbbá: szívós legyen, de ne görcsös, mertaz nagyon nagy különbség. Este tízig, előadásvégéig ugyanis nem lehetséges vert helyzet. Ná-dasdy Kálmán mesélte, hogy lefordította, ha jólemlékszem, Massenet Manonját, amelybenRösler Endre levelet kapa második felvonásban,amit el kell énekelnie. Nádasdy az első felvonásalatt úgy érezte, nem lesz sikere a fordításának,ezért a szünetben újrafordította a levelet, és be-küldte a lakájt játszó statisztával egy levélke kí-séretében: „Bandikám, ezt énekeld". Szóval ez-zel csak azt akarom mondani, hogy ő nem adtaföl az előadás végéig.

Saját tapasztalatból tudom ajánlani a leendőNemzeti Színház és egyáltalában minden szín-ház igazgatójának, hogyne vegye föl a sajtó általelé dobott kesztyűt. Én ennek szenvedő hősevoltam, mert ostobán állandóan fölvettem akesztyűt, vitákba bocsátkoztam, s a kritika nemszereti, ha visszakritizálják. Igaza van. Nekünknem ez a dolgunk. Az igazgatói stallum valami-képpen olyan, minta családban a családfőé; úgyszoktam mondani, hogy apukának kell lenni; apu-kának a szó mindenféle értelmében, mindenféleösszefüggésében, az emberek személyes prob-lémáinak megoldásában stb. Olyanfajta szeretetkell, amely ugyanakkor nem a Gut bácsi szerete-te, hanem több, emberibb, humánusabb annál.

Végül most eljutottunk oda, hogy ki ne legyenigazgató. Hát először is ne legyen igazgató, akiúgy gondolja, hogy ő a díszpinty, az ünnepi kö-szönőember, aki azáltal, hogy ott ül, abban aszékben, felemeli az intézményt, és ő is valami-lyen fényben ragyog, egyszerűen attól, hogyvan. Hát attól, hogy ő van, még nem történiksemmi.

Ide tartozik az a gyanúm, hogy külső embertakarnak a színház élére, és itt nem értek egyet

Major Tamás rendez (Ikládi László felvétele)

egyszerre fellendül ez a borzasztó szegény éslezüllött színház. (Olvassuk csak el Hevesi Sán-dor és Márkus László könyörgő leveleit a minisz-tériumhoz a lyukas körhorizont és hasonlókügyében!) Németh Antal első éveiben húsz be-mutatót tartott évente, vagyis körülbelül tíz-ti-zennégyszer ment egy-egy darab. Ilyen módontermészetesen elő lehet vezetni a húsz bemuta-tóból tíz új magyar darabot, bár ezzel nem aka-rom kicsinyíteni azt az érdemet, hogy NémethLászlót, Illyés Gyulát, Hubayt, Tamásit valóban őhozta be a Nemzeti színpadára. De hát őt a kur-zusa minden szempontból, eszmeileg és anya-gilag egyaránt támogatta.

A Major Tamásé egészen különleges pozícióvolt. Hiszen Major Tamást a párt bizalma helyeztea Nemzeti Színház élére, de ő a zsenialitásával,ahogy ezt előttem Babarczy Laci már elmondta,túltette ezen magát, és rendkívül okosan, rendkí-vül ravaszan manipulálva s egyszersmind mégis-csak a párt bizalmától támogatva megteremtettea háború utáni Nemzetinek, azt hiszem, sohavissza nem térő fénykorát, amely már csak azértsem térhet vissza, mert a Nemzeti Színháztagjának lenni akkor még mindig egészenkülönleges, ki-emelt státusnak számított mindentekintetben: gázsiban, megbecsülésben,kitüntetésekben, odafigyelésben. Ezen ahelyzeten az államosítás fordított, amikorvalóban megalakult az összes többi NemzetiSzínház.

Érdekes módon Marton Endre is bírta a pártbizalmát, bírta Both Béla is, és hát közben voltak

KgHspSsse

ovmeeVréb

hn

snbeDtvjkfamhmHv

mbktbkhle

NEMZETÜNK, NEMZETINK

erényivel, aki azt mondta, hogy esetleg író le-yen vagy valami egyéb tekintélyes hazánkfia.át mondjuk, századunk egyik legtekintélye-ebb hazánkfiát, Szent-Györgyi Albertrofesszort sem nagyon tudnám a Nemzetizínház élén elképzelni, pedig ő valóbanzerette a szín-házat, a szegedi fiatalok az őzárnyai alatt nőttek nagyra, és lettek a háborúlőtti magyar szín-ház fontos alternatívjai.Olyasmit is hallottam, hogy szóba jöhetne

lyan idegenbe szakadt hazánkfia, aki színháziagy irodalmi téren, inkább irodalmi téren, vala-ilyen módon tekintélyt vívott ki, vagy legalábbiszt állítja magáról, mert ez a gyakoribb. De olyanmber sem kell, aki nem tudja, hol lakottörösmarty Mihály, és nem kell színházidegen

ajongó sem, ez olyan jellegzetes emberfajta, akil-hal a színházért, és attól kezdve, hogy ő odaelépett,

mit eredetileg el akartam mondani, azkét gépelt oldal, ami tartalmaz egyprovokációt, egy példázatot és egyezekhez fűzött kommentárt. De előbbmuszáj egy-két dolgot elmondanom,

ogy véleményem-ek háttere legyen.Itt végül is mindenki a jelenről szólt. Azt hi-

zem, nem egészen ez volt a kitűzött téma, ha-em szerepelt benne a jövő és a múlt is, és való-an, sokan a jövőről és a múltról islemzésszerűen nagyon sok mindent mondtak.e azt hiszem, hogy valamilyen formában

ermészetesen mindenki a jelenhez kapcsolódottagy arról be-szélt, vagy arról vitatkozott, vagy aelenlegi helyzet módosításának lehetőségeitereste. Nagyon jó ez a békés hangnem,éltem, hogy nem ilyen lesz, nagyon hasznos ez

társalgás, mindenkiből a jó szándék és aegoldások keresése sugárzik. De aétköznapok nem ilyenek, a hét-köznapokások, ezt nagyon jól tudjuk mindannyian.iszen érdekek harca folyik egy színház és aele járó pénz megszerzéséért.Én belülről, a színház társulata szempontjábólondanék néhány dolgot, noha a csatározások-an és a személyes sérelmekben nekem vajmievés részem volt, engem soha senki nem bán-ott, nekem nagyon sok barátom van a színházonelül és kívül is, másként gondolkodó embereközül is sokan. Itt az a lényeg, hogy a mai békésangnemmel ellentétben a hétköznapok másmi-

yenek, és engem az érdekel, hogy ezt a csatátgy társulat hogyan éli meg. Mi van és mi lesz a

minden tetszik neki, ami az ő égisze alatt szüle-tett.

Olyan sem kell, akinek fogalma sincs, hol te-rem a forint, mert ma a művészeti igazgatónakegy kicsit menedzsernek kell lennie, vagy lega-lábbis érteni kell a menedzserséghez, még akkoris, ha a művészeti vezető igazgatót vagy művé-szeti vezető főrendezőt olyan menedzserigaz-gató segíti, aki megágyaz neki és megcsinálja azutat ahhoz, hogy dolgozni tudjon, hogy meg tudjavalósítani a művészi álmait. Egyébként ilyenembert is nagyon nehéz találni, elképzelhető,hogy a kettőt együtt könnyebb.

Összegezve: az igazgató olyan tapasztalt,helyismerettel rendelkező színházművész le-gyen, aki képes napi tizenhat órát piruettezve,mosolyogva, kezében selyemkorbáccsal táncol-ni a szakadék mellett, esetleg fölött.

társulattal, mialatt a feje fölött jönnek-mennek avezetők és dúlnak a csaták? Miközben ugyanisegy ember elmozdításáért vagy beültetéséért fo-lyik a vagdalkozás, a színészeket mintegymellékesen sorozatosan méltatlan és ormótlanoldal-vágások érik.

Néhány részletet szeretnék rövidítve felolvas-ni a '93-as pályázati szövegemből. Azért, mertakkor még felmerült bennem a Németh Antal-imegoldás lehetősége is.

A Nemzeti Színház felügyeleti szerve, mun-káltatója a minisztérium, tehát a miniszter, teháta kormány, tehát az ország mindenkori vezeté-se. A rendszerváltást megelőzően a többi szín-házat is erősen kézben tartotta a hatalom, de atöbbiek mégiscsak hosszabb pórázon mozog-hattak. Ez a kicsivel több mozgástér lehetővé tet-te, hogy szabadabb darabválasztással, szaba-dabb, szemtelenebb hangnemmel, szabadabb,érdekesebb előadások jöjjenek létre, amelyekakaratlanul is egyre inkább szembekerültek azúgynevezett hagyományos előadásokkal. Azapró szabadságélményekből táplálkozó szak-mai előrelépések odáig vezettek, hogy a legte-hetségesebb emberek vezetésével a köréjükgyűlő legtehetségesebb csoportok több helyenvalósággal megújították, sőt mintegy megelőle-gezve a majdani rendszerváltást, lélekben fel-szabadították a magyar színjátszást, néhányhe-

lyen, néhány alkalommal színvonalát tekintve avilág legjobbjai közé röpítve azt.

A Nemzeti Színház - úgynevezetthagyományőrző játékmódja mellett - részbenmeg-próbálta integrálni a máshol elérteredményeket, részben - szűkebb mozgásterénbelül - önmaga is tett értékes kísérleteket amegújulásra, no-ha lelki és fizikai energiáinakjelentős részét hosszú - immár emberöltőnyi -távon más dolgok is lekötötték. Világosanlátható, hogy a Nemzeti Színház ma már idősvagy idősödő művészei az elmúlt évtizedeksorán - sokszor magas színvonalú művészimunkájuk mellett - szerelmesen őriztek valamita lelkükben, őrizték az igazi Nemzeti Színházat,a Nemzeti Színház épületét, a nemzeti színháziértékeket, gondolatot, eszmét s igazi lojalitást, aNemzeti Színházhoz való lojalitást. Őriztékazért, hogy továbbvigyék, tovább-adják,továbbörökítsék azt, amit ők hoztak, kaptak,örököltek. őrzik még mindig, pedig az öregedésmiatt egyre reménytelenebbnek látják, hogy„ideiglenes" száműzetésük, méltatlan, erősza-kos kitelepítésük valaha is véget érne.

Az újszerűség, a megújulás néha a régi érté-kek megkérdőjelezésének, megtagadásának -mítoszok, szentségek lerombolásának fájdal-mával jár. A megalázott, kitelepített, esetleg kül-detéstudatában is kigúnyolt, meggyalázott em-ber, aki joggal érezheti, hogy a terhek nehezét őhordta kisebesedett vállán akár évtizedeken át,ezeket a fájdalmakat nyilván nehezebben viseli.Ezt meg kell érteni, kötelező megérteni.

Leegyszerűsítve: nem érvényes tehát egyfe-lől, hogy ami új, az jó, ami hagyományos, azrossz, de ugyanúgy nem érvényes másfelől,hogy ami új, az minden esetben a régi értékekel-len van, ami pedig hagyományos, az mindenmegújulásra képtelen.

Fentiekből kitetszik, hogy a szakmát egy rég-ről hozott, hosszú időn át kialakult esztétikai ha-sadás osztja meg. Ez a megosztottság részbenvalós, részben látszólagos. Ezt a részben valósesztétikai kettéhasadást a rendszerváltás nyo-mán - úgy tűnik - tovább mélyítette a politikai-világnézeti szakadás.

Számomra egyértelmű, hogy a Nemzeti Szín-ház szakmán belüli elszigetelődése, vagy hafordítva fogalmazom, a szakma jelentősirányzatai-nak a Nemzeti Színháztól valóeltávolodása a rendszerváltás sorántörvényszerűen alakult ki, de ebben a fentleírtakból is fakadóan, sokkal nagyobb szerepükvan a véletleneknek, a félreértéseknek, apillanatnyilag kialakult szerencsétlenkényszerpályákon való tévelygéseknek, mint apolitikai-világnézeti szembenállásoknak vagy -mint azt sokan vél ik - a múltból hozott kölcsönösbizalmatlanságoknak és átkozott előítéletessé-geknek. Ezt nem is tartanám szükségesnek bi-zonyítani, talán mégis annyit, hogy a NemzetiSzínházon belül jelenleg is léteznek mindenféle

I V Á N K A C S A B A

HOMOK A LEKVÁROS KENYÉREN

NEMZETÜNK, NEMZETINK

világnézeti, politikai különbségek, szokások éstermészetes érdekellentétek, de ezek a minden-napi munka közös céljait nemigen befolyásolják,továbbá a különböző színházak különböző gon-dolkodású művészeinek, dolgozóinak a színhá-zon kívül legtöbb esetben zavartalan személyesés munkakapcsolataik vannak. Tehát úgy tűnik, aszakadék - ilyen értelemben is - csak rész-benvalós. De még ez a félig-meddig látszatszakadásis jelentős tehertétel a Nemzeti Színházon.

A jelenlegi helyzetben több okból nagyon ne-héz igazi minőségi követelményeket állítani aszínház művészei elé. Mára a társulat jelentősrésze olyan emberekből áll, akik egyértelműen,szívvel-lélekkel az úgynevezett nemzeti színháziügy kedvéért maradtak itt vagy szegődtek ide.(Ezt lényegesnek tartom, még akkor is, ha sokannem így látják.) Vállalásuk egyértelműen szelle-mi természetű, hiszen sokuknak módjukban áll-na máshol, jobb anyagi körülmények között mű-ködni, sőt a már tárgyalt kettészakadás miatt itt-létük erkölcsileg is - szakmai és kritikai megbe-csülés tekintetében - hátrányt jelent számukra.Ez a probléma gátolja a társulatfejlesztést is:vannak színészek, akik egyszerűen félnek aNemzeti Színházhoz szerződni, nem merik vál-lalni ezt a több szempontból hátrányos helyzetet.

Az elhivatottságot érző, valamiféle dacból,csak azért is itt maradó vagy ide szegődő színé-szeket határozott vagy erőszakos követelések-kel - a kívülről jövő pofonokat tetézve - csakmég inkább megbántani vagy tovább keserítenilehet. Ily módon a vezetőség foglya, kiszolgálta-

Babarczy László, Ivánka Csaba és Csiszár Imrea tanácskozáson (Kleb Attila felvétele)

tottja egy helyzetnek, amely nehezíti a minőségielőrejutást, annak ellenére, hogy lényegébenmindenki éppen ezt áhítaná. A nagy tudású ma-gyarországi rendezők kívül maradása miatt akülföldi vendégrendezők olykor kényszerű alkal-mazása további kiszolgáltatottságot jelent a ve-zetésnek, hiszen a külföldi vendég, helyzetébőladódóan, idő, pénz és sok más tényező tekinte-tében optimális feltételeket követelhet. A külföldivendégrendezők túl gyakori alkalmazása különtehertétel a színészek számára is, hiszen mun-kájuk során állandóan transzponálniuk kell rész-eredményeiket, majd a végeredményt is oly mó-don, hogy közben mindenben megfeleljenek egyidegen gondolkodásmód, mentalitás, metódusfeltételeinek. Különösen fájdalmas (és sajnostöbbször előfordult), amikor a külföldi vendég„biztosra megy", garantált „eredményt" akar, saz általa már máshol megrendezett előadást vi-szi színre; ilyenkor a magyar színészeknek mégaz alkotás örömében sincs részük, kénytelenekmegelégedni egy máshol már létrejött előadásszolgai reprodukálásának kétes dicsőségével.Nem csoda tehát, ha a társulat tagjai gyakran ér-zik úgy, hogy noha az ország úgynevezett elsőszínházáért dolgoznak, erkölcsi, szakmai ésanyagi értelemben is sokadrangú „elbánásban"részesülnek.

A színészek számára nincs elkeserítőbb, demo-ralizálóbb dolog, mint foghíjas, netán csaknemüres nézőtér előtt játszani, hiszen hatás nélkül abefektetett munka, a művészi szándék, az egészszínházi működés értelme kérdőjeleződik meg.

A régi, nagy odafigyeléssel irányított „kultúr-politika" - akár a minőségtől függetlenül is - eltudta érni, hogy az, aminek sikere kívánatos volt,az siker is lett; az pedig, ami tűrés mellett vagy

netán tiltás dacára jött létre, a közvélemény előttkétes értékűvé váljék vagy megbukjon. Ezt a fel-adatot segítették megoldani a monopolhelyzet-ben lévő, rövid pórázon tartott médiumok (rek-lámmal, értékelésekkel, hangulatkeltéssel, kriti-kával), tömegméretekben pedig elvégezte aszervezői hálózat, hiszen részben kötelezően,részben manipuláltan, be lehetett hozni a szín-házba iskolákat, intézményeket, gyárakat, tée-szeket, szocialista brigádokat, telefonon akáregyik napról a másikra megrendelt, államipénzből finanszírozott kultúrautóbusz-konvojokat, hogy az olcsó jegyárakat kifizetőnézők előre megszabott, engedélyezettgondolatokhoz, élményekhez jussanak apénzükért.

A propaganda és a közönségszervező rend-szer azonban a régi módon nem működtethető,az eredményes új megoldások felfedezése pe-dig egyelőre várat magára. Talán beszélnünksem kell az egyéb, legnyilvánvalóbb nehézsé-gekről, amilyen az életszínvonal romlása, ajegyárak emelkedése, a bezárkózás, akedvetlenség, a kultúra általános devalválódásaaz olcsóbb vagy sokszor nem is olcsóbb, debódítóbb (netán hülyítőbb) szellemi és egyébmámorok-hoz képest.

A Nemzeti Színházba a nézők - bármilyenminőségű, fajsúlyú vagy témájú darab legyen isműsoron - nem óhajtanak elmenni. Ha egyálta-lán rászánják magukat, hogy színházjegyet vá-sároljanak, akkor már inkább egy elegánsabbszínházba fizetnek be. A színház jelenlegi „ideig-lenes" épületének környékén lakók is, ha csaktehetik, elköltöznek onnan, akinek pedig nemmuszáj, eszébe sem jut arra járni.

A színház közvetlen környezete nem hogynem vonzó, hanem - nemzeti színházi szem-pontból - kifejezetten taszító. Szűk, sötét utcá-kon, járdán parkoló autók és a szemeteskukákközött lavírozva, a közeli kocsmák gyanús kiné-zetű vendégeitől tartva, kóbor macskák kajánnyávogásától kísérve, a városi kutyák börtönsé-tájukon elpottyantott jelzéseit átlépkedve, boldo-gan érkezhet meg a néző a Nemzeti Színház fő-bejáratához, ahol is egy szűk kis betontéren - atömény kipufogógázt beszippantva - büszkénfelsóhajthat, mert végre szerencsésen célhozért; nem hányta le, nem szúrta le senki, nem lé-pett bele semmibe, nem esett át semmin, és atöbbi „versenyzővel" együtt megcsodálhatja, ho-gyan húz el a nemzeti színjátszás temploma (?)mellett egy nagy, kocka alakú, piszkosvörös,szovjet trolibusz.

A budapesti Nemzeti Színháznak törekednie kellarra, hogy ápolja a hagyományokat általánosszellemi és színházi értelemben egyaránt, fel-mutassa a magyar nép kultúrájának egyedi sajá-tosságait (az örökség feldolgozásával, transz-

NEMZETÜNK, NEMZETINK

Szélyes Imre és Őze Áron a Tündöklő Jeromos-ban. Rendező: Ivánka Csaba (1994) (FábiánJózsef felvétele)

pozíciójával vagy újraalkotásával a mában, teháta múlt felhasználásával a jelenben hatva), vala-mint a világszínház minden eredményét felhasz-nálva a múlt és jelen pozitív és negatív példáinkeresztül meg kell kísérelnie olyan magasztos hi-tet sugározni, amely segít regenerálni a magyarnép önbecsülését, és a jövőépítés vágyánakerősítésével képes felszabadítani és mozgósíta-ni a jelen alkotó energiáit.

Mik a teendők? Mindenekelőtt mindent el kellkövetni azért, hogy megszűnjön a Nemzeti Szín-ház szakmán belüli elszigeteltsége.

Mindenkinek minden oldalról tennie kell azért,hogy a szakmai és világnézeti szakadás -amennyiben létezik - ne a Nemzeti Színház és aszakma többi része között húzódjék. Mit lehettenni a Nemzeti Színház oldaláról? A vezetésnekszellemi példaadással befolyásolnia kell a társu-lat tagjait, hogy a máshol és esetleg más gondo-lati alapokon létrejött minőséget elfogadják ésértékeljék (még akkor is, ha ez fordítva nem ígylenne), az igazi művészi eredményeket önmagukszámára is mércének tekintsék, mégpedig azért,hogy egymás túlszárnyalásának vágya akicsinyes acsarkodások helyett igazi szakmai ésművészi versengést hozzon minden résztvevőépülésére. Csak tartós és hiteles példamutatás-sal lehet elérni, hogy - a rendszerváltást követőnagy szellemi iszapbirkózás után - fokozatosanmegszűnjenek az alaptalan támadások, elfo-gadhatóvá és elismertté váljanak a speciálisnemzeti színházi feladatok.

A Nemzeti Színházba be kell engedni, be kellhívni, ha kell, be kell csalogatni azokat a megha-tározó erejű színházművészeket, akik hajlandókazonosulni a Nemzeti Színház alapvető céljaival,és akik bizonyítottan magas szakmai színvonalatképesek produkálni. E tekintetben szemérmes-ségnek, sértődékenységnek, presztízskérdé-seknek, előítéleteknek helye nincs. A vezetésfeladata, hogy a mindennapokban mindent meg-tegyen a nemzeti színházi funkció létjogosultsá-gának bizonyításáért, a kétkedők meggyőzésé-ért, a Nemzeti Színház munkájában való részvételfontosságának hitelesítéséért, a különbözővilágnézetű emberek közös célért való mozgósí-tásáért, a zavartalan együttműködés biztosítá-sáért.

A szakadásról könnyen kiderülhet, hogy csakrepedés vagy csupán vékony választóvonal,amely eddig is létezett, és mindig is létezni fogolyan emberek között, akiknek erőteljes, szuve-rén személyiségük és sebezhető, szeizmikus ér-zékenységük a munkaeszközük.

A múltból le kell vonni a tanulságokat. A lojali-tás veszélyeket hordoz magában, görcsösségekjelenhetnek meg mind a „hatalom', mind az„alattvaló" részéről, de a legnagyobb veszélytermészetesen a karrierista hajlékonyság, amelykontraszelekciót eredményezhet.

Világosan ki kell mondani, hogy egyrészt amai lojális magatartás nem azonos a néhány év-vel ezelőttivel, másrészt, hogy a lojalitásnak nem

elsősorban a hatalom, hanem egy szakmai-eszmei cél érdekeit kell szolgálnia. Színháziértelemben ez azt jelenti, hogy a hatalomnaknem elsősorban a napi politika szerinti lojalitástkell elvárnia, hanem egy eszméhez, szakmaicél-hoz és minőséghez való hűséget kellerkölcsileg és anyagilag honorálnia, még azt arizikót is vállalva, hogy esetleg néha kígyótmelenget a keblén.

slésl

eaakgnzlahelisnrad

sistpnfét

Mkm

BjsnamühhlhrAgkj

Bln

NEMZETÜNK, NEMZETINK

A Nemzeti Színház külső és belső csatározá-ok színhelye. Az intézmény működtetésének je-enlegi alternatívája: a csatározások további,vekre szóló prolongálása avagy, azok meg-züntetése céljából, egy konszolidációs vezetésétrehozása.

Véleményem szerint a színház legfontosabbleme a színész. Rajta keresztül nyilvánul megz érzelem, az élmény, a katarzis. A szándékot,z eszmét - hatás formájában - ő juttatja el aözönséghez. Az ő munkájának eredményessé-e, minősége azonnal megmérettetik. Munkájá-ak értelmét (vagy értelmetlenségét) a jelen iga-olja. A jövő is a jelen alapján méri a róla megje-

ent (vagy meg nem jelent) írások, cikkek, kritikáklapján. Állandósult harc, állóháború esetén őozza a legnagyobb áldozatot. Minden munkája,gész pályája a semmibe hullhat egy, a történe-

em által szakított lyukon, s vele együtt ugyan-lyen sorsra juthat színházának akár egész kor-zaka is. Véleményem szerint tehát a színház-ak nincs energiája, a színház nem ér rá az elke-ülhetetlen napi gondok és konfliktusok mellettz állandósult, politikai indíttatású háborúsko-ásra.Elképzelésem szerint a színház vezetésének

egítésére olyan emberek kellenek, akik mindenrányban nyitottak, politikailag függetlenek,zakmai és esztétikai értelemben kapcsolódniudnak a legújabb színházi törekvésekhez, ké-esek lebonyolítani egy szellemi értelemben vettemzedékváltást, ugyanakkor lelki habitusukbólakadóan magától értetődő, szent felelősségetreznek a megőrzendő vagy újjáteremtendő ér-

ékek megítélésében.

ost pedig jön a rövid kis példázat, afféle provo-áció, hogy mindenki érzékelhesse, miként élikeg ezt a helyzetet belülről a színészek.Az ötvenes évek első felében a XI. kerületi Vak

ottyán utca egyik lebombázott házának helyénátszottunk néhányan, kisgyerekek. Egyik tár-unk egy szelet lekváros kenyeret kapott uzson-ára. Nagy kincs volt ez akkor, éhesek voltunk, elkartuk venni tőle. Körbevettük öten-hatan, de őagasabb és idősebb volt nálunk, és olyan

gyesen tartotta magasra a kenyeret, hogy se-ogy sem fértünk hozzá. Ekkor szétfutottunk, ésogy társunk ne tudja befalni a kenyeret, homok-

abdákkal dobáltuk meg. Emlékszem, ahogy aomok, a piszok elcsúfította a gyerek arcát, bele-agadt a lekvárba, ehetetlenné téve az uzsonnát.

zavaros porfelhő mögött, a sírástól maszatosyerekarc képét otthagyva, hazafutottunk, azzal aétséges diadallal, hogy ha már nekünk nem

utott, legalább ő sem bírta megenni.Mondok néhány nevet: Hegedűs D. Géza,

árdy György, Tahi Tóth László, Halász Judit,gó Éva, Lukács Sándor, Miklósy György, Esze-yi Enikő, Kern András, Kútvölgyi Erzsébet, Ru

dolf Péter. Ők és hozzájuk hasonló szakmai ran-gú és színvonalú színészek alkotják a Vígszínháztársulatát. Ez a társulat az ország leggyengébbtársulata. Ugye érzik, érzitek a mondatképtelenségét?

Az előbb felsorolt színészek és még sokanmások a társulatban az ország legjobb színészeiközé tartoznak, szakmánk és a magyar művé-szeti élet büszkeségei. Ezennel visszavonom te-hát az előbbi, durva provokációnak szánt mon-datomat, hiszen ha nem ezt tenném, nem lennékméltó arra, hogy céhünk tagja legyek, és mind-annyian jogosan gondolhatnák, hogy nem va-gyok normális.

Most mondok néhány másik nevet: AgárdiGábor, Béres Ilona, Bács Ferenc, Rubold Ödön,Sörös Sándor, Sinkovits Imre, Szakácsi Sándor,Varga Mária, Végh Péter, Őze Áron, Kállai Fe-renc, Kozák András, Moór Marianna, OszterSándor, Götz Anna, Hámori Ildikó, Raksányi Gel-lért. A most felsorolt színészek hozzájuk hasonlószínvonalú és rangú társaikkal egy másik buda-pesti színház, a Nemzeti Színház társulatát al-kotják. Aki erről a társulatról azt állítja, akár szó-ban, akár írásban, hogy gyenge, az nem méltóarra, hogy céhünk tagja legyen; aki ehhez ha-sonló tartalmú kijelentést tesz vagy tett, és aztnem vonja vissza, az nem normális.

Gimnazistaként jártam a Blaha Lujza téri épü-letben mint néző. Ezt felrobbantották. Stúdiós-ként a hatvanas évek vége felé már a jelenlegiideiglenes épületben statisztáltam, azóta eltelthuszonhat év, és még csak nem is dereng, hogymikor ér véget a kitelepítés. A Nemzeti Színház-nak nincs épülete, csak társulata van és szelle-

ialatt mi a magyar Nemzeti Színház elmé-leti lehetőségeiről tartunk szellemi szeán-szot, a londoni Nemzeti Színházban ép-pen kinevezik a következő igazgatót. SamMendesnek hívják. Huszonnyolc éves.Rendezett egy nagyon jó Shakespeare-

Vihart és egy nagyon jó Pinter-Születésnapot,mesélik, akik látták. Ajánlói egyike bizonyosRichard Eyre volt. Foglalkozására nézve azelőző igazgató.

Korábban, amikor még nem ültünk le szellemiszeánszot tartani a magyar Nemzeti Színház el-méleti lehetőségeiről, a bukaresti Nemzeti Szín-ház igazgatói posztjára visszahívták külföldrőlAndrei Serbant. Elődje, a kissé konzervatív ízlé-sű Radu Beligan nagyon erős társulatot hagyottrá. Serban elküldött harminc színészt, és hu

me. A társulat erős, az utóbbi évek-évtizedekalatt szervesen alakult, fejlődött, heterogenitásarejtett erőket takar. A sokfelől érkező tapasztalat,ha jól sáfárkodnak vele, egymás erősítésérehasználható. Tizenöt éve vagyok tagja a társu-latnak, de a huszonvalahány éves távlatot is ér-zékelve, határozottan kijelentem, hogy a társulatszellemisége jó, minden szépre-jóra nyitott, sőtvágyakozó-várakozó. A kíméletlen és sokszorigazságtalan külső támadások ellenére a színé-szekben nyoma sincs gyűlölködésnek, inkábbkönnyes-maszatos arccal, értetlenül szemlélik ahomokdobálók kétes diadalát. A társulat nagyrésze igényes rendezőkre vár, meg akarja mu-tatni valódi kapacitását.

Tisztelettel kérem a kultuszminisztérium ille-tékeseit, hogy a vezető posztokra kiírandópályázatok fő szempontja a társulat és aszellemiség óvása és a szakmai minőségjavításának garantálása legyen. Aki ezzel azegyüttessel nem tud minőségi előadásokatprodukálni, az szakmailag nem alkalmas vezetőiposzt betöltésére.

Végül arra kérem önmagunkat, szakmabelie-ket, hogy ne dobáljunk homokgalacsint a lekvá-ros kenyérre, mert bármelyikünknek jut, ha nemis az egész kenyér, csak egy darabja, végülmindannyiunk foga alatt ropogni foga szárazhomok. Azt szeretném még hozzáfűzni:akármilyen komoly arcot vágunk is, akármilyenérveket és komoly elméleteket gyártunk éstalálunk ki, nagyon leegyszerűsítve, és lehet,hogy egy kicsit cinikusan mondva, de végül ismindannyian tudjuk, hogy a lekváros kenyérértcsatázunk. Azt hiszem, ez nem is baj, de azértközben gondoljunk a társulatra is.

szonkét másikat szerződtetett helyettük. Egy évalatt világhírű színházat csinált. Amikor az együt-tes történetesen Brazíliába kapott meghívást, azelnöki helikoptert bocsátották a rendelkezésére.A történet színhelye Európa, Románia.

Ugyancsak korábban, amikor még nem ültünkle szellemi szeánszot tartani a magyar NemzetiSzínház elméleti lehetőségeiről, Hamburg váro-sában, tehát nem egy Nemzeti Színházban, ha-nem annál sokkal kisebb jelentőségű, bár hír-neves teátrumban a távozó Peter Zadek utódjáulMichael Bogdanovot nevezte ki a helyi hatóság.Gondolom, az utóbbi név a jelen körben nemszorul magyarázatra. Bogdanov azonban nemcsinált jó színházat, ezért egy év után fölbontot-ták a szerződését, és elküldték.

K O L T A I T A M Á S

NEMZETI ÉRTÉKLERAKAT

NEMZETÜNK, NEMZETINK

Önök azt mondhatják, hogy az említett példákrosszak, és ha ezt mondják, igazuk van. A hu-szonnyolc éves Sam Mendest Londonban egyolyan Nemzeti Színház élére nevezik ki, amelyműködik, profi szakemberek működtetik profimódon, az előző igazgató nem bukott meg, az in-tézmény virágzik, de mert mindenki úgy gondol-ja, hogy többféleképpen lehet Nemzeti Színházatcsinálni, nem érdemes negyvenévesekkel el-öregíteni egy intézményt, jöjjenek az új arcok, újrendezők, új színészek, fiatalok. Ez Anglia,mondják önök, aztán körülnéznek és hozzáte-szik: mi Magyarországon élünk. Ami viszont dél-keleti szomszédunkat illeti, jogosan kérdezhetik:hol van a mi Andrei Serbanunk, akit hazahívhat-nánk - és honnan? No, igen, nekik több is van,sőt otthon is van, ezért aztán, mint önök jól tud-ják, hiszen széles látókörű, világot járt emberek amai román színházat - ismétlem, a mai románszínházat - nemzetközileg a világ legjobbjai kö-zött könyvelik el. Végül a hamburgi példán önökcsak mosolyoghatnak. Nekik ott, Németország-ban nyilván nincs közalkalmazotti törvényük,amelyik védi a kialakult jogi helyzetet, nekik ottvalahogy a kultúra az érték, a minőség, egysze-rűbben szólva a néző s egyben adófizető állam-polgár érdeke lényegesebb a rosszul megalko-tott törvényeknél, amelyek a politika játékszeré-vé teszik a művészetet.

Ezért nem jók az általam fölhozott példák. Azemlített helyeken ugyanis kényesek arra, hogyértenek a színházhoz. Úgy is fogalmazhatnám,hogy a színházat ott szakmai kérdésnek tekintik,míg nálunk politikainak. Nálunk nagy hagyomá-nya van arról suttogni, mit hallhatott ki HorthyMiklós a Nemzetiben a Czillei és a Hunyadiakból,melyik színházat tüntette ki jelenlétével AczélGyörgy, vagy hogy a közelebbi jelenre térjek,mennyire lehet politikai tőkét kovácsolni az eggyelkorábbi külügyminiszter és a jelenlegi mi-niszterelnök demonstratív nézőtéri látogatásá-ból. Az említett országokban színházat csinál-nak, nálunk politikát, ez a különbség. Nem tu-dom, önök hogy vannak vele, ha azt hallják, hogyszínházvezetők frakcióvezetőkhöz járnak kura-tóriumi és bizottsági ülések előtt, s a döntésekelőestéjén pártfrakciók üléseznek. Én ezt nemkifejezetten kedvelem. Én azt gondolom, hogyvégre politikamentesíteni kellene a színházat.Önök ugyanúgy tudják, mint én, hogy a NemzetiSzínház százötvennyolc éves története a politi-kai manipulációk története, egészen a mostanipillanatig. Ki ne tudná, hogy az érdemdús HevesiSándort a bethleni konszolidáció, a nem kevésbéérdemdús Németh Antalt a Gömbös-féle reform-politika lökte a Nemzeti igazgatói székébe, mi-nek következtében előbbit a baloldal, utóbbit ajobboldal emberének kiáltották ki, és ennek meg-felelően támadták a képviselőházban és a sajtó-ban jobbról balra, illetve balról jobbra, miközben

ők maguk, szerencsétlenek, izgalmas szakmaiprogramot próbáltak volna végrehajtani. Ki netudná, hogy Major Tamás és Marton Endre ellen-téte az aczéli kultúrpolitika eszközévé vált, shogy a Székely-Zsámbéki-féle Nemzeti sorsaaz Aczél és Pozsgay közötti libikóka pillanatnyiállásától függött. Hogy a még későbbi politikaijátszmákról, kizárólag tapintatból, ne is beszél-jek. Kinek nincs elege abból, hogy dilettáns

újságírócskák Paulay Edétől Székely Gáborigazzal vádolták igazgatók sorát, hogy kevés ma-gyar drámát játszik, s a hamis váddal nyíltanvagy burkoltan a nemzetietlenség elnevezésűsületlenséget sütötték rájuk? Kinek nincs elegeabból, hogy a jó ízlés minimumát nélkülözőparlamenti képviselők interpelláció címénhetven éve egyfolytában vérségi alkatról,nemzeti problémáról, a Bánk bán helyesszínreviteléről vagy egy színházi vezetőcinikusan kihasznált haláláról karattyoljanak?Kinek nincs elege abból, hogy a politikamásfélszáz évre elátkozta és totálisantönkretette a Nemzeti Színházat?

Margitai Ági a miskolci Saloméban(Strassburger Alexandra felvétele)

NEMZETÜNK, NEMZETINK

Jelenet a Képmutatók cselszövése kolozsvárielőadásából. Rendező: Tompa Gábor (1995)(Temesi-fotó)

Normális ember csak azt mondhatja: legyenvége már. Elég a politikából, ne foglalja a helyet,adjon utat a szakmai minőségnek. TyroneGuthrie, akit ebben a körben nem kellbemutatnom, egyszer azt mondta, hogy aNemzeti Színház a legjobb minőségű művészekszínháza, akik ön-ként választották egymást. Aminőség a kulcs. Néhányan még szeretik ezt aszót: küldetéstudat. A Nemzeti Színháznak nemlehet szebb küldetése annál, hogy a legjobbminőségre, a legjobb művészek megnyeréséreés alkotásra ösztönzésére törekedjen. Tudjuk,hogy a hely szelleme jó ideje messze űzte ebbőla házból a minőséget, és keveseknek vankedvük visszatérni. Akárhogy is, én valamirendelleneset látok abban, miközbentermészetesen nemzeti érzéstől dagad akeblem, hogy például Ascher Tamás, lelkesközönség- és sajtóvisszhangot keltve, nem amagyar, hanem az osztrák Nemzeti Szín-házban rendez. Hogy is van ez? Nem minősít ezmindannyiunkat? Nem vagyunk ezértmindannyian felelősek? És a magyar NemzetiSzínház-ban „nemlegesek" nevét, rendezőkét,színésze-két, tervezőkét, másokét továbbsorolhatnám az ábécéből, AschertőlZsámbékiig.

Amíg a szakmai minőséget nem helyezzükvissza jogaiba a Hevesi Sándor téren, nem leszNemzeti Színházunk. Ha ez megtörténne, lénye-gében már csak a különféle nemzeti színházikoncepciók között kellene válogatni, noha nembiztos, hogy érdemes lenne. Azt tudniillik, hogymilyen legyen egy Nemzeti Színház, a bennedolgozó minőségi művészek határozzák meg,

erre nézve sem állami, sem pártdirektívát, semideológiai, sem stilisztikai iránymutatást nemszükséges, sőt kifejezetten káros adni. Egy tisz-tességesen konzervatív, főként klasszikusokatjátszó, hagyományosan iskolás Nemzeti Szín-ház éppúgy elképzelhető, mint egy újító, reperto-árját és játékstílusát tekintve a legszélesebbkörből merítő, nyitott szellemű NemzetiSzínház - ha, ismétlem: minőséget teremt, ésközönséget vonz. Hogy úgy mondjam, ez arendelkezésre ál-ló káderanyagtól, annakszellemi és művészi kapacitásától függ. Csakmellékesen jegyzem meg, hogy jobb helyeken,ahová Európa országainak nagy része tartozik,nem divat a Nemzeti Színházakban az ásatagkonzervativizmus. Aki látta Budapesten alondoni Nemzeti Színház provokálóan ragyogóSondheim-musicaljét, a Sweeney Toddot és astockholmi Királyi Drámai Színház Sademárkinéját, vagy megengedheti magának azt aluxust, hogy Peymann bécsi Burgtheaterében -a konzervatív Ausztriában -, esetleg a berliniDeutsches Theaterben néz-zen előadásokat,tudja, miről beszélek. A Sweeney Toddotrendező Declan Donnellan egyéb-ként egykitűnő, meglehetősen vad alternatív társulatvezetője, a londoni Nemzetiben pedig azt azAngyalok Amerikában című drámát is ő állítottaszínpadra, amelyet - ha engedek a képtelenötletnek, hogy nálunk is a Nemzeti tűzi műsorra- aligha úsznánk meg kedvenc színházi műfa-jom, a parlamenti interpelláció nélkül.

Az előbb kifejtettekből, abból tehát, hogy aNemzeti Színház olyan lesz, amilyenné a bármi-lyen indíttatású, minőségi művészek teszik, logi-kusan adódik a kérdés, hogy vannak-e nálunkilyen művészek. Természetesen vannak. Még aNemzeti Színházban is. A társulat fiataljai közül

és derékhadából nagyon sok tehetséges és el-keseredett színészt ismerek, akik csak négy-szemközt szólnak kétségbeejtő helyzetükről,noha nyilvánosan alkotni is tudnának, ha nemféltenék egzisztenciájukat azoktól a hangadóművészektől, akik „derék államhivatalnokká öre-gedtek". (Ezt a minősítést több mint hatvan éveKárpáti Aurél használta az akkori Nemzeti Szín-ház bizonyos színészeire.) Természetesen vá-rosszerte és országszerte is akadnak színészek,rendezők, tervezők, akikkel jó Nemzeti Színhá-zat lehetne csinálni. Az elméleti megoldás tehátegy vitathatatlan szaktekintély, aki társulatotszervez a saját képére és hasonlatosságára, ésakihez özönlenek a jobbnál jobb művészek. Amondat lejtéséből talán kiviláglik, hogy ezt az el-méleti megoldást csak kivételes, nagyon szeren-csés esetben tartom gyakorlati megoldásnak. Aszóba jöhető, korlátozott számú független vagyszínházvezetőként dolgozó szakember társulat-szervezési szempontból nagyon nehéz helyzet-ben van, mert egy teljes létszámú ütőképes csa-pat létrehozása más, többé-kevésbé ütőképestársulatok meggyengítésével, azaz földrengés-sel járna. Jelenleg rosszak a személyi konstellá-ciók, rossz a színházművészet általános szak-mai állapota egy ilyen radikális lépéshez.

Ám adódik egy gondolat, amely megoldást kí-nál, és amely - jó, legyen, bár nem szeretem aszót - visszaszerzi a Nemzeti Színház küldeté-sét. A Nemzeti Színház a nemzet színháza. Ér-tékteremtő és értékbefogadó. Szellemi műhely,találkahely, nyílt ház, a sokféleség gyűjtőmeden-céje. Hozzon létre értéket - keveset, amennyiegyelőre az erejéből telik -, és fogadjon be so-kat, minél többet abból, ami határainkon innen éstúl születik. Megengedhető-e, hogy egy NemzetiSzínház gőgös elszigeteltségben éljen ország-tól-világtól, szakmától-közönségtől? Miféle pa-zarlás, miféle fogyatékos kultúrpolitizálás fo-gyaszthatatlan termékek gyártását finanszíroz-ni, miközben számos vitathatatlan érték kevesekprivilégiuma marad, ahelyett hogy közkinccséválna? Tavaly Pécsett három bemutató, egyegész kamaraszínházi évad foszlott szét, noha acsodájára járhattunk volna. Az idei évad szenzá-cióját, a Csányi János-féle szabadcsapat általfogcsikorgatva létrehozott bámulatos Szent-ivánéji álmot alig lehet játszani; nincs hol. A mis-kolci Salome remek előadás és mozdíthatatlan;kettős forgót kellene építeni hozzá, holott Buda-pesten garantáltan hónapokig menne zsinórban.A példák folytathatók Nyíregyházáról, Kaposvár-ról és máshonnan, az alternatív színházak, tánc-színházak, mozgásszínházak területéről. Mifélearisztokratizmus nem venni tudomást a nemzetiszínházkultúra e jelentős teljesítményei közül alegjobbakról? És Tompa Gábor kolozsvári Ko-pasz énekesnőjét miért Londonban játszották ensuite, miért nem nálunk? És legutóbbi Bulgakov

rPrrcBtCpmR

gldkivgdtméztEnErNltakisnseVzkenssizakase

bldmél

NEMZETÜNK, NEMZETINK

endezését, a Képmutatók cselszövését miértárizsba hívják meg előbb, miért nem Budapest-

e? És vajon ki tárgyal már Ascher Gombrowiczendezésének meghívásáról? Vagy ehhez is bé-si autóbusztúrát kell majd szervezni, mint aurgtheater Heilbronni Katicájához? És az emlí-

ett angol Donnellan alternatív együttese, aheek by Jowl néhány hete miért hagyta ki ép-en Magyarországot, miután végigjárt egy cso-ó várost Lengyelországban, Szlovákiában ésomániában?Talán sejthető, mi következik mindebből. Úgy

ondolom, a közeljövő Nemzeti Színházánakegföljebb egy csekély létszámú, ütőképes állan-ó társulatból kell állnia, amely önálló produkció-at csak korlátozottan hoz létre, azt viszont az el-smerten legkiválóbb színházművészek meghí-ásával, illetve részvételével. Emellett a legtá-abb értelemben vett és legtoleránsabb befoga-ó színházként működik, ország-világ előtt nyi-ottan, műfaji, működéstani és minden egyébegkülönböztetés nélkül válogatva a hivatásoss alternatív produkciók közül, ügyelve a válto-atosságra, a polémikus, tehát vitát kiváltó esz-étikai értékre és a vitathatatlan minőségre.gyébként bizonyos előadásokat egyszeri vagyéhányszori, másokat sorozatjátszásra invitál.zen kívül, magától értetődően, kiegészítő prog-

amokat tart, hidakat épít, ahogy egy rendesemzeti Színházhoz illik: találkozókat, fesztivá-

okat, műhelyeket szervez, rendszeresíti a kiállí-ásokat, színházi videosorozatokat, elméleti ki-dványokat publikál, programot dolgoz ki alasszikusok újrafordítására, ezt finanszírozzas, és így tovább. Mindebből következik, hogy azínház igazgatójának színházi embernek, deem föltétlenül rendezőnek kell lennie; mindene-etre széles látókörű, hibátlan ízlésű, toleránsurópai szellemnek - és kiváló menedzsernek.an ilyen? Miért ne lenne? Vannak olyan színhá-i szakemberek, akik bár máshol dolgoznak, al-almanként létre tudnak hozni a Nemzetibengy-egy föltehetően minőségi produkciót? Van-ak, bár ehhez a szakmai érdekcsoportok, azínigazgatók, a színházi össztársadalom segít-ége is szükséges. A dolgok paradoxona ugyan-s, hogy bár a Nemzeti Színház depolitizálását ki-árólag a politikusok hajthatják végre, éppúgy,hogy a színházi struktúra átalakítását is, de haizárólag a szakmai lobbikra hallgatnak, és nemz azok fölött álló sokkal szélesebb szakmai kon-zenzusra támaszkodnak, megnézhetjük azredményt.Lehet, hogy túl messzire mentem, a fellegek-

e, itt tehát megállok. Mivel tisztában vagyok je-enkori viszonyainkkal, dolgozatomat mint kor-okumentumot fölajánlom a Nemzeti Színház el-életi lehetőségeiről a Merlin Színházban százv múlva rendezendő szellemi szeánsz „Így mu-

attak őseink" című vitájához.

Dr. Varga Lászlóországgyűlési képviselő (KDNP)

Nem színházi szakemberként, hanem olyan fé-lig-meddig kívülállóként kértem szót, akinek afiatalsága szorosan összekapcsolódott a Nem-zeti Színházzal, s aki nem mellékesen 1945 és1948 között az egyik jogtanácsosa volta Nemze-tinek és az Operaháznak. Célom az, hogy előse-gítsem: belátható időn belül felépüljön a NemzetiSzínház. Ennek érdekében már kétszer interpel-láltam a parlamentben. Ismerem a gazdaságinehézségeket, mindnyájan ismerjük, de azt istudom, hogy sem a Bazilika, sem a TudományosAkadémia nem épült volna fel, ha mindig a gaz-dasági nehézségeket tartották volna szem előtt.Meggyőződésem, hogy kellenek olyanok, akikminden nehézség ellenére ezt az ügyet előbbreviszik. Szerény lehetőségeim határain belüligyekszem mindent megtenni, hogy a NemzetiSzínház eszméje valóra váljon, s a színház újhajlékot kapjon. Addig nem nyugszom, amíg elnem érjük: 1996-ban megtörténjék az új NemzetiSzínház alapkőletétele.

Horváth Z. Gergelyrendező

Elsősorban nem színházrendezőként, hanemolyan szakemberként szólok, aki munkája soránszoros kapcsolatba került a határokon túli ma-gyar színházakkal. Mondandóm egyik részesokban rokon Szinetár Miklós gondolataival(ezért e témában csak utalok néhány dologra),míg a másik fele a Nemzeti Színház feladatköré-nek bővítésére, kiteljesítésére vonatkozó javas-lataimat foglalja össze.

Bár a magyar színházi struktúrában azúgynevezett alapfeladatok megoszlanak azegyes intézmények között, a Nemzetinek -országos hatóköre miatt - magyar színháziközpontként kellene működnie. Ehhez megkellene teremteni a feltételeit annak, hogybefogadó színházként évad közben isfogadhassa a legjobb vidéki produkciókat;segítse elő olyan alkalmilag szerveződőtársulatok előadásait, melyek beilleszkednek aNemzeti cél- és feladatrendszerébe; fogadja beés segítse azokat a fiatal társulatokat, amelyekmás források segítségével már bizonyítottáktehetségüket, s ezzel is tegye nyitottá aműködését; adjon lehetőséget a rendszeres el-méleti és kritikai értékelésre; rendezze meg azországos színházi találkozókat.

A Nemzeti Színház hatóköre azonban túlnő ahatárokon, hiszen minden magyar színháza.Ugyanakkor a nemzeti elkötelezettség csak avilág s főként Európa felé való nyitottságon ke-resztül valósulhat meg. Ezt a nyitottságot első-sorban közvetlen szomszédaink felé kell érvé-nyesítenünk, erre kötelez a határokon túl élőmagyarság sorsa és a mindannyiunkat össze-kötő történelmi múlt meg a közös perspektívájújelen. A Nemzeti Színház kezdeményezésé-reés szervezésében tehát létre kellene hozni egyközép-kelet-európai színházi központot,megnyerve a környező országok támogatásátés Nyugat-Európa intézményes segítségét.

Szempontok a központ működéséhez: folya-matos műhelymunka, produkciók cseréje, közöselőadások létrehozása, tematikus vagy alkalmiegyüttműködés, elméleti viták, workshopok,évente fesztiváljellegű bemutatósorozat (felvált-va különböző országokban), fiatalok stúdiója, to-vábbképzés, mesterkurzusok stb. Minden prog-ramban kiemelt jelentőségű legyen a határokontúli magyar színházak részvétele!

Szilágyi Tiborszínművész

A Nemzeti Színház működése a színházi szak-ma közös gondja kell legyen; a színház ered-ményeinek tükröznie kell, hol tart a magyarszínházművészet. A Nemzeti Színháznak spe-ciális küldetése van, ehhez kell kialakítani tár-sulatát, műsorrendjét s ezek anyagi és szemé-lyi feltételeit.

A kinevezőknek és a színház művészetivezetőjének pontosan meg kell határozniuk aNemzeti profilját. Ez a színház nem lehet csakegy a magyar színházak között; elsősorban amagyar klasszikus és modern drámák otthonávákell válnia. Évekre előre meg kell határozni aműsor-rendjét, és biztosítani, hogy klasszikusdrámáink mindig láthatók legyenek, mégpediga magyar színművészet legjobbjainaktolmácsolásában. Létre lehetne hozni egyművészeti kuratóriumot, amely példáuldrámapályázatot hirdetne, majd felkérné aművek színrevitelére legalkalmasabb-nak tartottrendezőt, aki az ismertetett és elfogadottkoncepciójának megfelelő szereplőket ésmunkatársakat szabadon választhatná ki, azazegy nemzeti válogatott szólaltathatná meg a mű-veket.

Szellemiségében és gyakorlatában össz-nemzeti befogadó színház lehetne a Nemzeti,ahol egyfelől mindig a legjobb erők dolgoznak,

HOZZÁSZÓLÁSOK

NEMZETÜNK, NEMZETINK

Varga Mária és Szilágyi Tibor A szerelem és ha-lál játékában. Rendező: Szilágyi Tibor (1994)(Németh Juli felvétele)

másfelől a vidéki színházak is rendszeresen be-mutatkozhatnának, illetve több színház közösprodukciói is helyet kaphatnának. Itt lehetnemegrendezni az országos színházi találkozókatis. Az újjászervezett Nemzetinek szoros és élőkapcsolatot kellene tartania a főiskolával, amely-nek növendékei elsősorban itt töltenék gyakorlatiidejüket.

A magyar drámák mellett külföldi klasszikussorozatok is kialakíthatók lennének; drámapá-lyázatot kellene kiírni; arra érdemes, kivételesképességű pályakezdő művészek (rendező, ter-vező, színész) bemutatkozására kellene lehető-séget adni, illetve egy-egy kiváló művész juta-lomjátékára is sort kellene keríteni.

Mivel a színház jó értelemben vett népszín-ház, ennek a helyárakban is tükröződnie kell (di-ák- és nyugdíjas-előadások, kedvezményesbérletek stb.). A művészeket konkrét feladatok-ra, alapfizetés, próbapénz és fellépti díj kombi-nációjára épülő bérezéssel kellene szerződtetni.

Legyen kitüntetés, megtiszteltetés, és járjon ki-emelt anyagi megbecsüléssel az, ha valaki aNemzetiben dolgozhat.

Mindez természetesen komoly anyagi áldo-zatvállalást igényel a kormányzattól, de mégmindig kevesebbet, mint egy új épület felépítése.Bármilyen nehéz helyzetben van is az ország, hami, művészek egyetértünk egy ilyen típusú Nem-zeti Színház létrehozásában és működtetésé-ben, és ezt támogatjuk is, a jelenlegikormánynak és utódainak kötelessége leszennek a színház-nak a feltételeit megteremteni.

Székhelyi Józsefszínművész

A szakma kérje a művelődésügyi minisztert,hogy ne főrendezőre, hanem művészeti vezető-re írjon ki pályázatot, ugyanis a főrendezőé szak-mailag diszfunkcionális foglalkozás, míg a mű-vészeti vezető valóban egyszemélyi felelősségűirányító lehet, aki ha pontosan és optimális felté-telek mellett dolgozik, még az igazgató kineve-zését is értelmetlenné és feleslegessé teheti.

A megtalált, alkalmasnak ítélt és mindenszempontból feddhetetlen művészeti vezetőnekazonnal intézkedések sokaságát kell végrehaj-tania:

a) szűkített létszámú gazdasági kabinetet jelölki, amely felméri a színház pénzügyi helyze-tét, és javaslatot tesz az értelmes racionalizá-lásra;b) a jelenlegi repertoár ismeretében a rende-zői karral együtt szakmailag körültekintően,etikailag érzékenyen, egyénenként és részle-tes tárgyalások után dönt a társulat személyiösszetételéről;c) profil- és repertoártisztítás után átmenetiműsortervet készít;d) megszünteti a színház színiakadémiáját, saz eddig erre fordított pénzből ösztöndíjat ad afőiskolán tanuló tehetséges fiataloknak. Or-szágosan elismert művészekből alakítja ki atársulatot, és száműz mindenfajta kontrasze-lekciót. Vendégeket csak a legszükségesebbesetekben hívhat. Vissza kell hozni azt a vala-hai remek állapotot, amikor minden előadástalternatív szereposztásban mutattak be; eznemcsak azt eredményezte, hogy nem ma-radt el előadás, hanem azt is, hogy egészsé-ges versengés alakult ki a színészek között.Ez biztosíthatja a sokat áhított belső szakmaiönmozgást. Mindez három hónap alatt végre-hajtható, tehát a következő szezont már egymegújult színház kezdhetné;e) a művészeti vezető javasolja a kulturálistárcának, hogy a Várszínház és a Refektórium

NEMZETÜNK, NEMZETINK

épületegyüttesét adják el részben a főváros-nak, részben a gazdag budai kerületekönkormányzatainak, s alakuljon ott egy BudaiSzín-ház. A kapott összeg egy részéből lehetfinanszírozni a színház vázolt programját, amásik része pedig a Nemzeti Színház újépületére gyűjtött adományok összegétgyarapíthatja;f) a művészeti vezető indítványozza az or-szágban működő többi nemzeti színháznak,hogy hozzák létre a nemzeti színházak lazaszövetségét; e szövetség tagjai szakmailagegyeztessék programjukat, s hozzanak létreközös produkciókat.g)ez a részben rövid távú, részben hosszabbidőre tervezett program deklaráltan függetlena politikától és mindenfajta pártpolitikai meg-fontolástól. Az ezredfordulón aztán meglát-juk, hogy a honi színjátszás épület- vagynemzetspecifikus-e, beköszönt-e egy újfénykor, avagy ekhósszekerünket eladjuksnackbárnak?

Ligeti Bélaépítész

Nem vagyok az a fajta színházkedvelő ember,akiről Vámos László elítélően szólt, én csak egyszínháztervező szerencsétlen építész vagyok,aki a tizennégy tagú szakmai zsűri csaknemegyhangú szavazata alapján első díjat kapott aNemzeti Színház épületére kiírt pályázaton.

Sokat tanultam most színházról, nemzetről,nemzettudatról Babarczy Lászlótól, Ruszt Jó-zseftől, Szinetár Miklóstól és másoktól. Mélysé-gesen igaza van Szinetárnak: a nemzeti összter-mék egy ezrelékét kitevő összegekből három-négy év alatt fel lehetne építeni a Nemzeti Szín-ház épületét. Ekkora kiadástól egyetlen országsem tud tönkremenni. Mire elég a Szinetár általtizennégymilliárdra becsült, ténylegesen tíz- éstizenötmilliárd forint közötti összeg? Egy tenge-rentúlra is közlekedni képes repülőgépre vagy ötkórházra, vagy annyi villanyrendőrre, amennyi-vel tetemesen csökkenthetők lennének a közle-kedési balesetek, vagy az egész országnak ele-gendő egyszer felhasználható oltótűre. Melyikrenincs szükség? Mindegyikre szükség van. S hacsak akkor szánjuk el magunkat a színházépí-tésre, ha ezeket a szükségleteket már mind ki-elégítettük, akkor soha nem lesz Nemzeti Szín-házunk.

Talán nem mindenki tudja: a tervezést egy pil-lanatra sem hagytuk abba. Sok-sok véleményalapján csökkentettük a színház befogadóké-pességét - ma már csak nyolcszáz fősre tervez-zük -, a föld alatti parkolót külföldiekkel csinál-tatnánk meg, a Nemzeti Szalont eladnánk, avendéglátó egységeket bérbe adnánk... Ezekkela

módosításokkal meg lehetne csinálni a NemzetiSzínházat.

Egyet nem lehet és nem szabad: tízmilliárdoslétesítmény helyett egymilliárdos provizóriumotcsinálni! Tisztelt Kerényi tanár úr, ez az elképzelésnemcsak mint építészt, hanem elsősorban mint ál-lampolgárt aláz meg. Az ilyen ötletek ishozzájárul-nak ahhoz, hogy nekünk soha nemalakult ki az a nemzeti önbecsülésünk, amelysok más ország polgárainak sajátja. Mert mimindennek csak az alját, mindig a legkisebblehetőséget kaptuk meg. De a nemzetet nemszabad megalázni.

Kállai Ferencszínművész

Én mint „túlélő" sajnálom, hogy nem most va-gyok fiatal színész. A szünetben oda mehetnékegyik-másik jelölthöz és azt mondhatnám: tégedtartottalak a legjobbnak. Másrészt ugyancsakmint „túlélőnek" meg kell köszönnöm hogyösszejöttünk, és el tudunk beszélgetni arról,hogyan tovább. Remélem, nem a frázisokszintjén, hanem a realitás talaján. Különköszönet Ivánka Csabának azért, amit valóbanfrázisok nélkül, a megszenvedett évekélményével elmondott.

Volna egy-két megjegyzésem, ami tulajdon-képpen nem sürgető, nem fontos. De azért el-mondom, hogy egyetértek Kerényi Imre nagy-szerű gondolataival és minden szavával. Lehetaz a színház üvegből, vagy akár más anyagból;remélem, az ábrándjai és a realitás szinkronbanvannak egymással. De mások véleménye is el-gondolkodtató; azoké is, akik indulattal szóltak,erősen támadták a jelenlegi helyzetet, s azoké is,

akik új hangvételt sürgettek. Néhány előadásbólkiderül, hogy az újat akarás nem elég, és meglehet kérdezni, hogy meg tudná-e valakimondani, miről szól. Ilyen előadásokkal aNemzetiben nagyon nehéz létezni. Ami döntőebből a szem-pontból: úgy érzem, a jó szándékmindenkiben megvan, bár a jelen helyzet néhamegszűri, néha növeli az indulatot.

Lenne azonban egy javaslatom, és egybenkérdezni is szeretnék valamit Koltai Tamástól. Aztmondta, „visszahívták", „kinevezték", „lemondat-ták"... Szeretném tudni, hogy kik? A NemzetiSzínház mindig a hatalomtól függött. Az olyankvalitású emberektől, mint Major Tamás, aki amamája révén megfogta Horthy kantárszárát, éshaláláig uralkodott. Konformista volt a hatalom-mal, de az előadásaival kritizálta a hatalmat; méga kötelező olvasmányokban is. Ha az a kritikavagy korbács, amelyet Koltai Tamás, időszakon-ként válogatva az igazgatók között, érvényesít azország színjátszásának a minősítésére, az lennea javaslatom, vállalja el ő a Nemzeti Színházat.Hátha egy szerencsés korszakhoz érkezünk, megtudjuk magunkat újítani, és akkor nem mint múmi-ák leszünk jelen, akik nem hagyjuk a fiatalokat ér-vényesülni. Az ő úgynevezett ízlésdiktatúrájábanegy megújult Nemzeti Színház várhat a jövőre.

Márta Istvánzeneszerző

Hosszabb-rövidebb monológokat, példázatokathallottunk; mindegyikben volt igazság. Mégisabszurdnak érzem a helyzetet. Tökéletesen iga-zat adok Ablonczy László igazgató úrnak, aki

Az Erzsébet térre tervezett Nemzeti Színházdíjnyertes pályaműve (1990)

NEMZETÜNK, NEMZETINK

szerint ezt a tanácskozást a Nemzeti Színház-ban kellett volna megrendezni. Sőt tovább me-gyek: a Nemzeti színpadán kellett volna egy két-napos monstre, performance-jellegű diskurzusttartani. Azért is tartom abszurdnak a helyzetet,mert itt éppen a beszélgetés maradt el, s így jog-

Major Tamás és Kállai Ferenc Csurka IstvánDöglött aknák című darabjában. Rendező: Ig-lódi István (1971)(Ikládi László felvétele)

gal merül fel a kérdés: lesz-e valami értelme en-nek az összejövetelnek?

Ha én is monologizálnék, akkor a zene és aszínház kapcsolatáról fejteném ki részletesen avéleményemet, most azonban - az idő rövid-ségére való tekintettel - csak jelzem: messze-menőkig egyetértek Koltai Tamással abban,hogy a korszerű Nemzeti Színháznak integrál-nia kell a társművészeteket is, nemcsak a ze-nét, hanem például a kortárs táncot vagy a kép-zőművészetet is. Volt már erre példa, hogy csakaz 1989-91 közötti időszakot említsem, amikor

jómagam voltam a színház zenei vezetője, vagyaz elmúlt pár évet, amikor Gulyás Dénes jóvol-tából ismét megjelentek zenei műsorok a szín-ház programjában. Ha egy jövendő nemzetiszínházi koncepció kidolgozásakor ez a szem-pont valakit érdekel, szívesen állok majd a ren-delkezésére.

Nyáry Oszkárfőiskolai hallgató

Engedjék meg, hogy eltérjek e tanácskozás szo-rosan vett témájától. Ma a magyar lakosság ti-zenkét százaléka cigányszármazású, tehát a ci-gányság a legnagyobb létszámú kisebbség azországban. Más kisebbségeknek, mint a szer-beknek, horvátoknak, németeknek van színházuk,a cigányoknak nincs. Holott több kezdeményezésszületett már arra, hogy legyen. De főleg anyagieszközök hiányában, illetve szakmai segítséghíján e próbálkozások nem vezettek eredményre.S most kapcsolódnék a tanácskozásonelhangzottakhoz. Délelőtt Kerényi tanár úr olyankoncepciót vázolt fel, amelyben helyet kaphatnaegy cigányszínház is. Akár e koncepció jegyé-ben, akár más módon, de meg kellene találni egycigányszínház helyét, s meg kellene teremteniműködéséhez az anyagi és szakmai hátteret.Tehát csak azt kérem, ne feledkezzenek meg enépes s egyre erősebb szellemi igényekkel fellé-pő kisebbség színházalapítási vágyáról, és se-gítsék ez irányú törekvéseit.

Bodolay Gézarendező

Azt reméltük, hogy ha öt-hat órát képesek va-gyunk együtt lenni, akkor valamiféle vita alakul ki,de tulajdonképpen csak a vitaindítók hangzottakel, a vita elmaradt. Ahogy Ivánka Csaba is el-mondta, hiányoznak az indulatok. Ez egyesekszerint jó, de ha nincsenek indulatok, akkor azeredmény csupán cseverészés lesz, ami külö-nösen furcsa, ha tudjuk, micsoda elképesztő fe-szültségek léteznek a háttérben.

Nem látom magam körül azokat az embereket,akik a tizenegy évvel ezelőtti helyzethez képest -amikor én végeztem - valami újat képviselnének, sakiknek át kellene venniük valamiféle stafétabotot.Viszont látom azt, hogy egyeseket jobban érdekelaz igazgatói iroda elfoglalásának gondolata, mintaz, hogy mi történik a Nemzeti színpadán. Példáula Hevesi téri épületben - mint friss bemutató - SíkFeri My Fair Ladyje mellett nekem két előadásommegy. Minden este

NEMZETÜNK, NEMZETINK

ott vagyok, tudom, kik azok, akik a szakmábólmegnézték ezeket a produkciókat. Nagyon ke-vesen. S még kevesebben azok közül, akik mostitt jelen vannak. Ezek az előadások -- egyesekbánatára - telt házakkal mennek. De teltházas avárszínházi Tanitónő, Ivánka Csaba rendezése,vagy a Refektóriumban az Oszlopos Simeon is.Boldoggá tenne a szakma, ha megtisztelne az-zal, hogy harmincöt bemutatóm után végre ta-pasztalatból és nem hallomásból mondana véle-ményt a munkámról.

Mára főiskolán sem volt esélyünk arra, hogy aszakma prominens képviselői megnézzékprodukcióinkat, hiszen Ádám Ottó növendéké-nek lenni nem volt comme il faut. Mint ahogyvégzésem óta csupa olyan helyen volt szeren-csém rendezni, ami szintén nem volt comme ilfaut, hiszen sem Szegeden, sem Kecskeméten,sem a Nemzetiben nem illő dolgozni. Én viszont,amikor a Nemzeti lengyelül tudó rendezőtkeresett, örömmel kaptam az alkalmon, hogy ittvállaljak munkát, mert tudtam, hogy eb-ben aszínházban nagyon jó színészek vannak, s jóelőadást csak jó színészekkel lehet létre-hozni.Persze hogy a Nemzetiben is születnek rosszelőadások, de a sokat dicsért Katonában isvannak sikerületlen produkciók. S tudomásul

Sinkovits Imre és Végh Péter Molnár FerencPanoptikumában. Rendező: Bodolay Géza(1995)(Németh Juli felvétele)

kellene venni, hogy olyan helyeken is lehetnagyszerű előadásokat látni, amelyeket nemszokás jegyezni a színházi börzéken. Azt tu-dom tehát tanácsolni magunknak, hogy az ed-diginél sokkal több időt fordítsunk egymásmunkáinak megismerésére, a valódi szakmaikérdések megvitatására.

Makk Zsuzsannapedagógus

Magyartanárként és színháznézőként szeretnékszólni. A délelőtti előadások visszatérő megálla-pítása volt, hogy a Nemzeti legyen a klasszikusdrámai értékek közvetítője. Ezzel elvben egyetlehet érteni, de ez a kívánalom ne legyen kötele-ző érvényű. Azaz a színházak ne kötelességbőlmutassanak be Shakespeare-t, Molière-t, Bánkbánt vagy Tragédiát. A Nemzeti se! Ha aklasszikusok játszása kötelező penzum, akkorez a rendezőknek is, a színészeknek is kevésörömöt jelenthet, s az eredmény óhatatlanulillusztrálás lesz. Márpedig én pedagóguskéntóvom a tanít-ványaimat attól, hogy illusztratívprodukciókat nézzenek. Engem egy előadásakkor érdekel, ha abból kiderül, hogy rendezőjes a többi alkotó gondolt róla valamit, ha azzal aprodukcióval mai gondolatot is el akarnakmondani. Ehhez nem feltétlenül kell klasszikusdrámát játszani. Sőt, ha a Nemzeti Színház elsőévtizedeinek programját megnézzük, láthatjuk,hogy a klasszikusok mel-

lett más jellegű műveket is játszottak: népszín-műveket, bohózatokat, olyan darabokat, ame-lyek ma talán a Vidám Színpad műsorára valók.Másfelől ezúttal kevés szó esett a vidéki színhá-zakról, amelyeknek feladata, programja legin-kább hasonlít a hajdani Nemzetiére; tehát a je-lenlegi Nemzeti Színház mellett az ő helyzetükrőlis elkelne egy tanácskozás.

Czapkó Endre,a Nemzeti Színház

nyugalmazott főtitkára

Mint olyan ember, aki évtizedeket töltött a Nem-zeti Színház falai között, három dologról szeret-nék beszélni: a színház és a politikai hatalom, atársulat és az épület, valamint a színház és a kö-zönség kapcsolatáról.

Elsőként utalni szeretnék az 1848. XLIV. tör-vénycikkre, amely kimondta, hogy a NemzetiSzínház belügyeibe, vezetésébe a kormány nemszólhat bele, a színház vezetője kizárólag a min-denkori országgyűlésnek tartozik felelősséggel. Aközelmúlt gyakori igazgatóváltozásai azonban --ha nem is mindig a napi politikai érdekeknekvoltak alárendelve - a színházaknak az adottpolitikai hatalommal szembeni közvetlen kiszol-gáltatottságára utalnak. Nem árt tehát újra és új-ra felidézni azt a bizonyos törvényt a politikaihatalmak okulására.

Mélységesen egyetértek mindazokkal, akik aHevesi téri épületet a nemzeti színházi fel-adatok ellátására alkalmatlannak ítélik. Ugyan-akkor nem értek egyet azoknak az elképzelé-sével, akik ismét provizórikus megoldásbanlátják a színházépület megújításának lehetősé-gét. A Nemzeti' Színház sok évtizedes megpró-báltatásai után nem lenne szabad újabb provi-zóriummal elodázni a végleges otthon megte-remtésének esélyét. Úgy gondolom, bármilykritikus az államháztartás jelenlegi helyzete, azaz elhatározás, hogy a nemzetnek legyen egyöntudatához és önbecsüléséhez méltó önállószínházépülete, osztatlan lelkesedést és támo-gató kedvet váltana ki. Fel kellene vállalni ezt azügyet, így én Szinetár Miklós gondolataival ér-tek egyet.

A Nemzeti Színháznak repertoárszínháznakkell lennie. Ennek megvalósításához nagyon sokfeltétel szükséges. Mindenekelőtt szükség vanösszeszokott, egységes stílust képviselő társu-latra. Egy társulat létrehozása évekig tartó,apró-lékos stílusteremtő munka. Ez az országfelelős vezetésétől is kivételes türelmet igényel.Nagyon jól emlékszem még a Blaha Lujza tériidőből, milyen hosszadalmas folyamat az, amígegy új szí-

NEMZETÜNK, NEMZETINK

nészből társulati tag lesz. Ez nemcsak gázsi,még csak nem is tehetség, hanem elsősorban aközös stílus elsajátításának kérdése. Az ennekérdekében végzett aprómunka s e munka elvég-zői iránti türelem nélkül ezt acélt nem lehet elérni.Lehet beszélni a Nemzeti Színházról, mint amelyeleget tesz vagy nem tesz eleget valamilyen kül-ső követelményrendszernek, de ettől nem lesz aNemzeti Nemzeti.

A délelőtti előadások egyikében szó voltSchodelné fizetéséről, amely szerződtetéseidején a Nemzeti legmagasabb színészgázsi-jának a tizenkétszerese volt. Megfizették, mertszükség volt rá. A Nemzeti Színház tagjai mégaz én időmben is egész életüket a színházbantöltötték. Ma ez távolról sem így van, a színé-szek, rendezők, tervezők munkájára több in-tézmény is igény tart. Ha viszont a NemzetiSzínház együttesét valóban társulattá akarjákformálni, akkor a tagoknak a színházi munká-juk után kell megfelelő jövedelmet biztosítani.Ekkor követelményeket is lehet velük szem-ben támasztani. Például ismét elképzelhetetlenlenne, hogy oly gyakran maradjanak elelőadások, mint azt manapság tapasztalhatjuk.

De ez mára színház és a közönség kapcso-latát is érinti. Mi annak idején mindent elkövet-tünk, hogy a néző minden este azt az előadástláthassa, amelyre jegyet váltott. A színházbanrendnek kell lennie, fegyelmet kell tartani, van-nak dolgok, amelyek nem képezhetik vita tár-gyát. Nem okvetlenül kell mindenkinek min-denkit szeretnie; de az igazgatónak - akárkilegyen a z - nagyon tisztességesnek, őszinté-nek és mindenkivel szemben egyformán kö-vetkezetesnek kell lennie.

Kadelka László,a Nemzeti Színház volt főtitkára

Két megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik:valóban gyalázatos állapotban van aszínházépület és környéke, de érdekes módonugyanebben a házban a Bűnbeesés után, a

Marat halála, a Mózes, Az úrhatnám polgár -

hogy csak néhány többszázas szériájúelőadást említsek - mégis megtalálta a magaközönségét.

A másik megjegyzésem: a Nemzetinek 1908óta nincs saját épülete. Azt megelőzően a Gras-salkovich Antal herceg adományozta telken állt aNemzeti Színház. A herceg adománylevelébenkikötötte, hogy a telek csak és kizárólag színházicélra hasznosítható. Így, amikor már nem szín-ház állta telken, hanem bérházakat építettek rá,az e házak béréből befolyó összeg akkor is aNemzeti Színházat illette. S ezt az akaratot

1916-ban a Grassalkovich-örökösök sem tá-madhatták meg. Ma ezen a telken irodaház áll,amelynek bérleti díjából - a közadomány össze-gével együtt - tíz év alatt felépíthető lenne a korigényeinek megfelelő Nemzeti Színház. Ezt abérleti díjat azonban nem a Nemzeti Színházszámlájára utalják át. A nyilvánvaló jogsértéstper útján kellene és lehetne orvosolni. De eztcsak a Nemzeti Színház kezdeményezheti. Mel-lékesen jegyzem meg, hogy egyesek a NemzetiSzínház felépítésére közadakozásból össze-gyűjtött pénzt a gödöllői Grassalkovich-palotaújjáépítésére szeretnék fordítani, holott ez az ősz-szeg is adomány, s a fennálló hatályos törvényekalapján ez sem használható fel más célra, mintamire az adományozók szánták. Éljünktörvény-adta lehetőségeinkkel, s építsük fel aNemzeti Színház új épületét!

Teplánszky Katalinminisztériumi főtanácsos

Egész nap a Nemzeti Színházról beszélünk, sez értelemszerűen a budapesti Nemzetit jelenti,holott kívüle az országban még négy színházhordozza nevében a nemzeti jelzőt. Ebből nem-csak a külföldiek körében, hanem színházfinan-szírozási és strukturális szempontokból istöbbszörös zavarok adódnak. Tisztázni kelleneezt a helyzetet.

Sződy Szilárddramaturg

Teplánszky Kati felvetéséhez kapcsolódva: vanegy makacsul tovább élő félreértés - ma is el-hangzott-, miszerint a színházak államosítása-kor létrejött egy sor Nemzeti Színház. Nem jöttlétre, állami színházak jöttek létre. Ezt a két fo-galmat ne keverjük össze. A fogalmi tisztázásravalóban szükség lenne.

Koltai Tamáskritikus

Kállai Ferenc megjegyzésére reflektálva szeret-ném megkérdezni, hogy a kinevezésemről tettjavaslatot hivatalos minőségében mintaNemzeti Színház művészeti tanácsának tagjatette-e. (Kállai Ferenc közbeszól: ,,Igen.")Ebben az esetben ünnepélyesen kijelentem,hogy nem vállalom. Úgy gondolom, hogy atársadalmi munkamegosztásnak köszönhetőenkétféle ember létezik. A törpe kisebbség, aki aNemzeti Színház igazgatója volt vagy lesz, és adöntő többség, aki sohasem volt és sohasemlesz a Nemzeti Szín-ház igazgatója. Magam,most már végérvényesen úgy gondolom, ehhezaz utóbbi, döntő többséghez szeretnék tartozni.Ettől függetlenül, hivatásomnál fogva, deegyszerű állampolgárként is támaszthatokminőségi igényt bármilyen intézménnyel, így aNemzeti Színházzal szemben is. Olyan igényt,amelyet a magam munkájával szemben istámasztok, s amelyet bárki által ellen-őrizhetőnekés ellenőrizendőnek tartok. Úgy

A régi Nemzeti Színház és bérháza 1905 körül

NEMZETÜNK, NEMZETINK

gondolom, ez másoknál is így lenne természe-tes.

Egy másik reflexió: Ivánka Csaba hozzászó-lása engem is nagyon meghatott. Aligha kell kü-lönösebben igazolnom, hogy mennyire nagyrabecsülöm a színház jó néhány jelentős művé-szét. Az elmúlt huszonöt-harminc évben írt kriti-káim bizonyítják, hogy mindig azokról a színé-szekről írtam s írok, akik azelőtt is, most is vállu-kon hordják a színház produkcióit. Azt javaslom mindenekelőtt a minisztérium illetékeseinek -, hogy kérdezzék meg őket is: mi a véleményükmindarról, amiről mi itt órák óta beszélünk. Ezeka színészek nem felelősei, hanem áldozatai a ki-alakult helyzetnek. De azt is tanácsolom:lehetőleg ne nyilvánosan kérdezzék meg őket,mert ez tapasztalatból tudom - nem fog menni. Hogymiért nem, annak ezek a nagyon tehetséges szí-nészek a megmondhatói. Alighanem ez isszimptomatikus értékű jelzés a Nemzeti Színházmai állapotáról.

Beke Sándorrendező

Nagy kár, hogy nem a Nemzeti Színházbanhangzottak el azok a nagyon értékes gondolatok,amelyeket az elmúlt órákban hallottunk, mert ígyezek üzengetéseknek hathatnak, s egy üzenetremindig kisebb a befogadókészség, mint egy kö-zösen megfogalmazott véleményre, amely rá-adásul bizonyos belső hasznosítási kényszerrelis járhatna. Azt hiszem, a színház vezetése nyi-tott lett volna erre a kezdeményezésre, s akkor arendezvény mindenképpen hasznosabb lett vol-na, mint ebben a formában.

Ugyanakkor sok olyan naivitás is elhangzott,amelyben a művészetet elvonatkoztatták a politi-kai és gazdasági kényszerektől. Ilyen KerényiImre elképzelése a várbeli falanszterről. Én azttartanám természetesnek és gyümölcsözőnek, hakomolyan vennénk az új Nemzeti Színházfelépítésének gondolatát. Azt ne mondja senki,hogy eb-ben az országban nincs egy épületrepénz. Szlovákia például ugyanolyan szegény mintmi, mégis most fejezték be a kassai nagyszínházmeg a pozsonyi Nemzeti felújítását, új színházépült Besztercebányán és Zólyomon. Annyipénzből, amennyi az összes színház évidotációja. Ha nálunk nincs pénz egy színházra,akkor ez azt jelenti, hogy az adott kormány nemvállalja fel a színház ügyét, s nem érdekli egynemzeti intézmény fel-építésének dicsőségesem.

Koltai Tamás egyik megjegyzésére utalvahadd mondjam el, mennyire kell vigyázni a pél-dákkal. Ő a leváltások mechanizmusáról szólt,én hadd idézzek fel egy más gyakorlatot: köztu-dott, hogy Szlovákiában, Cseh- és Morvaor-szágban a rendszerváltást a színházakban rob-

Tóth Sándor és Agárdi Gábor a Liliomfiban.Rendező: Beke Sándor (1993) (Fábián Józseffelvétele)

bantották ki, majd kivétel nélkül minden igazga-tót és főrendezőt leváltottak, ma sincsenek pozí-cióban. Mint ahogy a román rendezők sem ön-szántukból mentek külföldre s tértek vissza 1989után!

Bodolaynak igaza van. Az Úri muri remek elő-

Csak arra szeretném felhívni a figyelmet: nemigaz, hogy ebben az országban a kultúrát straté-giailag elhanyagolják. Az sem igaz. hogy a szín-házakat nem szeretik. Az Operaház hetvenesévekben elindult rekonstrukciója óta ebben aszegény országban nagyon-nagyon sok pénzértújjáépítették az összes palotát, amelyben dolgo-zunk. Most fejeződött be a Vígszínház újjáépíté-se. Itt egész más helyzetről van szó.

A Nemzeti valahogy el van átkozva, egyrejobban kiesik a teljes magyar színházifejlődésből, ami érthetetlen és felháborító. Azsem igaz, hogy a Nemzetibe nem járnak.Magyarországon az emberek járnak színházba.Szeretik a színházat. És az önkormányzatok isjelentős összegeket fordítanak arra, hogyműködtessék a színházakat. Tehát nagyon kellvigyázni a nyafogás és

adás. S emellett jó pár kitűnő, közönséget vonzóprodukciója van a színháznak. Az is igaz. hogynem kevés a sikerületlen előadásuk is. (Ennekegyik okát abban látom, hogy feleslegesenerőltették a gyulai előadások átvételét, s ezgyakran elvette az egészséges alkotókedvet.)

Én reménykedem: lesz új Nemzeti Színház, sha meglesz, akkor lesz majd ildomos arról vitat-kozni, hogy ki s milyen koncepció alapján igaz-gassa azt.

Kerényi Imre

Ez nagyon jó nap volt, mert kevesünknek reme-gett a szája széle megszólalás közben, ésugyanezt tapasztaltam a gyülekezésnél meg azebédszünetben is. Ez annyit jelent, hogy vanvalami közös dolgunk, és nyugodtabbhangnem-ben tudunk szót váltani egymássalvalamiről, ami közös dolgunk és feladatunk.Valamennyien, akik itt ülünk, színészek ésrendezők, Marton Endre, Major Tamás,Nádasdy Kálmán növendékei vagyunk.közvetetten azok is, akik Ádám Ottónövendékei. Nádasdy volt az opera-, Marton ésMajor á prózai rendezőképzés ura. Ez aképzés természetes állapota, azt gondo-

Babarczy László

MÁSODJÁRApanaszkodás stílusára, mert azt is elveszíthet-jük, amink van, ha nem értjük meg pontosan ahelyzetünket.

NEMZETÜNK, NEMZETINK

Kerényi Imre (Vajda József felvétele)

lom, ennek újra ilyennek kell lennie. Mostrendezőket tanít Ascher, Székely, Babarczy ésmég néhányan. Azt gondolom, hogy akik arendezőket tanítják, azoknak, illetve azoknövendékeinek kell a Nemzeti Színházbanműködniök. A Szín-művészeti Főiskola és aNemzeti Színház közötti kapcsolat szerves,természetes folyamat volt egészen odáig, hogymaszkolni a Nemzetiben tanultunk, és kiloptuk,hordtuk a nagy színészek jelmezeit. Ennekszerintem vissza kell állnia. Jelenleg szakadékvan a kettő között. Egy kisebbség gettóbakerült, és ma az derült ki, hogy a többségnagyon nagy. Ezzel szembe kell nézni.

Szembe kell nézni azzal, hogy itt bizonyosértékek pusztulnak, pusztulhatnak el, ha ezt aszakadékot nem temetjük be. Két fő értékregondolok. Az egyik a színész szakmai értéke.Miért legyen Varga Mária megtűrt,másodosztályú állampolgár a magyarszínházművészetben, ami-kor nagyontehetséges? Miért kelljen a tehetséges TóthSándornak olyan klasszikus előadásokbanfőszerepeket játszania, melyek annyiranincsenek megrendezve, hogy a színész csakfelmondhatja a szöveget? Igaza van Ivánka Csa-bának, igaza van Iglódinak, nagyon sok színésziérték van tarthatatlan helyzetben. Ezt a tartha-tatlan helyzetet szerintem föl kell számolnunk.

A másik érték, amely elpusztulhat az említettszakadék miatt, éppenséggel a magyar érték.Nem mondhatjuk azt, hogy a magyar értékeknekegyikünk vagy másikunk a birtokosa. Az asztalegyik oldalán ülők pontosan annyira szeretik amagyar értékeket, minta másik oldalon ülők. At-tól tartok, ha ez a szakadék továbbra is fönnma-rad, akkor éppen a magyar értékek pusztulnak

el. Ugyanis, barátaim, nyíltan meg kell állapítani,hogy itt nagyon sokan vagyunk, Varga MáriátólKállai Ferencen keresztül Béres Ilonáig - és mivagyunk együtt. Megkockáztatom, hogy tisztelet-tel és szeretettel kimondjam: Ablonczy van külön.Ő ma nem jött el, pedig eljöhetett volna zász-

lós tüntetéssel, hozhatta volna a barátait, de az agyanúm, hogy ezek nincsenek elég sokan. El-hozhatta volna Hubay Miklóst, Páskándi Gézát,elhozhatott volna még két-három embert, akik amagyar értékek kizárólagos tudóinak gondoljákmagukat. Én azt gondolom, hogy ez téves. Az amagyar értékszemlélet, amely Ablonczy munká-jából kitetszik, közelebb áll Pálffy G. volt főszer-kesztő úr és Kósa Csaba értékszemléletéhez, ésazt gondolom, hogy ők kevesen vannak. Aztgondolom, hogy a Pálffy G . -Kósa Csaba-félemagyar értékszemlélet háborús helyzetet teremta kultúrában, és semmi értelme úgy harcolni amagyar értékekért, ahogy ők harcoltak.

Elismerem Ablonczy direktor úr elkötelezett-ségét, felelős, nagyon konzekvens, nagyon tisz-ta, becsületes embernek gondolom őt, de tiszte-lettel és szeretettel azt mondom, hogy én az őhelyében fölállnék. Mert tapasztalnám ezt amostani szakadékot. Azt mondanám, hogy nemakarom veszélyeztetni a színészi-szakmai érté-keket és a magyar értékeket. Ha ez nem így tör-ténik, tehát ha a szakadékot nem akarjuk kölcsö-nösen áthidalni, akkora kulturális vezetés dolga,hogy ezeket a folyamatokat szervezze. A maimegbeszélésen ajánlatok hangoztak el; ezekvalamelyikét kellene kiválasztani. Nekem min-denesetre az a véleményem, hogy az a jó, ha aNemzeti Színház vezetésében, életében végretörténik valami. Talán ezért voltunk ma itt, és ezegyikünk részéről sem árulás és támadás; ajobbítás szándékával jöttünk.

Léner Péter

Ez a mai beszélgetés azért hangzott el ilyen hang-nemben és tónusban, mert így akartuk. De mindezegészen másként is történhetne, mert mindannyi-unknak, akik itt ülünk, nagyon sokfajta vélemé-nyünk van, s a véleményünket nagyon sokfélemódon tudnánk elmondani. Engem is megrázottIvánka Csaba elemzése és híradása arról, hogyegy társulat, egy színház, egy intézmény sokkaldrámaibban és sokkal nehezebben éli meg a min-dennapjait, mint azt egy ilyen polémiában nekünkegyáltalán jogunk van elemezni. Számomra érté-kes és hasznos volt ez a vita, és úgy gondolom,hogy eljött a cselekvés ideje, a felelősök ezt nemhúzhatják tovább. A Nemzeti Színház ügyébenminél rövidebb időn belül cselekedniök kell azok-nak, akiknek ez a kötelességük.

Szikora János

A mai tanácskozással kapcsolatban lenne egykonkrét javaslatom. Számomra is meglepő mó-don nagyon sok vélemény és nézet konvergáltegymással; valóban látható és érezhető volt atisztességes jobbítás szándéka; szerintem tehátmindenképpen hasznos volna, akár itt, akár má-sutt egy második fordulót tartani. Addigra kiben-kiben, függetlenül attól, hogy az asztal melyik ol-dalán ült, leülepednének az itt elhangzottak, ésaz egybegyűltek a különböző véleményekből ki-kristályosodott konkrét alternatívákat terjeszt-hetnének a kulturális kormányzat elé.

Vámos László

Azt gondolom, Ivánka Csaba valamilyen máshozzáállást, más minőséget hozott létre. Éppenezért Léner Péter kérdésére, hogy jogunk van-eelemezni a Nemzeti Színház helyzetét, azt kellválaszolni: nemhogy jogunk van, hanem köte-lességünk is elemezni ezt a helyzetet. Ez a köte-lesség hozott ma bennünket ide, és azért nem aNemzeti Színházba, mert akkor ezt a NemzetiSzínháznak kellett volna kezdeményeznie.

Ezt a vitát azonban nem a Nemzeti Színház,hanem a kulturális kormányzat kezdeményezte,éppen azért, mert egyre szorítóbban merül fel,hogy a Nemzeti Színházzal kezdeni kellene vala-mit. Gondoljuk csak el a helyzetet, ha az igazgatópéldául nem jön el a saját színházában megtar-tott összejövetelre. Ha ide nem jött el, oda se jöttvolna el, mert nem akar leülni velünk, nem akar aszakmával egy asztalhoz leülni. Azt hiszem, Ke-rényi Imre mondta, hogy a Nemzeti mára államaz államban; évek óta megszüntette a kapcsola-tát a főiskolával, megszüntette a kapcsolatát aszövetséggel, teljesen izolálta magát.

NEMZETÜNK, NEMZETINK

Bodolay Gézának abban valóban igaza van,hogy a szakma képviselői nem járnak a NemzetiSzínházba; de nemcsak a Nemzeti Színházbanem járnak, hanem általában nem járnak szín-házba. A szakma képviselői nem érdeklődnekegymás iránt, ezt évtizedek óta tapasztalom.Amikor most ismételten meghirdettük az Orszá-gos Színházi Találkozót, és elvállaltam a kurátor-ságát, azt mondtam: nem akarom, hogy megis-métlődjenek az évek óta zajló ízetlen polémiák.

agyon köszönöm a Művelődési és Köz-oktatási Minisztérium nevében a színháziszakma megjelent szaktekintélyeinek,valamint az előre felkért és a spontánhozzászólóknak, hogy létrehozták, lehe-tővé tették ezt a vitát. E szokatlan

kezdeményezést részünkről az motiválta, hogynem tudtuk kezelni a kialakult helyzetet. Mi iséreztük ezt az „állam az államban" formációt,és úgy gondoljuk, hogy az előző, teljesen másszínezetű kormány sem volt már képescselekedni ebben az áldatlan helyzetben.Nagyon sok különböző vélemény hangzott elitt, s előttem mint tisztviselő előtt teljesenvilágos: rendkívül nagyfokú egyetértés alakultki abban, hogy a jelenlegi Nemzeti Színházsemmilyen értelemben sem tölti be azt ahivatást, amelyet a színházba járók nagytömegei elvárnak tőle. Nem mondom, hogy ezszázszázalékos vélemény, de nagyon nagytöbbség áll mögötte, és úgy érzem, hogy a

a ügy van, akkor az - mentségünkrelegyen mondva - nem a NemzetiSzínház ügye. Sőt még csak nem is aszínházi szakmáé. A politika és akultúra (más szavakkal a

kultúrateremtő értelmiség) viszo-nyának átrendeződése kínkeserves folyamat.Annak, hogy ezt hogyan élik meg a politikusok,viszonylag kevés jelét látom. Személyes tapasz-talatom inkább arról van, mekkora a zavar az al-kotó értelmiség körében.

A kultúra szerepét évtizedeken át felértékelte

Azt mondtam: minden színházba hajlandó va-gyok kétszer elmenni, de ha rögtön elsőre találokolyan darabot, amelyről úgy gondolom, hogy al-kalmas az Országos Színházi Találkozón valómegjelenésre, akkor nem biztos, hogy másod-szor is elmegyek. Bárha kérik, azért megteszem.Egyetlenegy színház van az egész országban,amelyik eddig nem adta be a jelentkezését azOrszágos Színházi Talákozóra: a NemzetiSzín-ház. Ez is jelez valamit. Nem?

színházi szakma rendkívül egységes a kérdésmegítélésében. Mértékadó körei mindenkép-pen egységesek. Nem tudunk újabb tanácsko-zást, egy második fordulót szervezni. A felelős-séget nem akartuk áthárítani, csak egy tabutszerettünk volna tisztességes formában meg-törni. Mindez nem jöhetett volna lé te sem aszínházi szakma segítsége, sem a más véle-ményűek türelmes hozzáállása nélkül. Rendkí-vül sajnálom, hogy Ablonczy igazgató úr meg-változtatta eredeti megállapodásunkat, és nemjött el, nem olvasta föl saját maga a hozzászólá-sát. Ezzel együtt úgy érzem, hogy ő is türelmesmagatartást tanúsított, akárcsak azok a bará-tai, akik egészen más véleményen vannak,mint a színházi szakma túlnyomó része. Mégegyszer köszönöm, és elmondhatom, hogyboldogan távozom az itt tapasztalt . nyugodthangnem miatt. A továbbiakban értékelni kellaz itt elhangzottakat.

az, hogy a fejletlen politikai intézményrendszeregy részét pótolni tudta. A mindenkori hatalomezt busásan honorálta, méghozzá nem kegyetgyakorolva, hanem elfogadva a kényszert, mintegy helyzet természetes következményét. A ma-gyar kultúra legerősebb vonulata nem elefánt-csonttoronyban, hanem harcmezőkön, bariká-dokon, kocsmákban, nyomortanyákon szerzetttársadalmi tapasztalatokból táplálkozik, ezértplebejus attitűdje alkalmassá tette, hogy politikaiérdekek kontrollja, politikai szándékok támoga-

tója vagy kritikusa legyen. Mindez társadalmi sú-lyának növekedését eredményezte, annak elle-nére, hogy hatása többnyire egy szűk elitre kor-látozódott. A torz helyzetnek mindenesetre vol-tak előnyei: míg a nyolcvanas évek elejétől foko-zatosan, 1990-től pedig drasztikusan tűntek el,mentek veszendőbe bizonyos előjogok, kiváltsá-gok. A politika immár nem kér több segítséget, segészében nem is honorálja az erre vonatkozóigyekezetet (legföljebb egy-egy személlyel kap-csolatban teszi meg ezt).

Ha mindez így van, miért lett mégis politikaicsatározások színtere a kulturális élet, miért esohasem látott méretű „kultúrharc"? Nem lehetnem észrevenni, hogy a „harc" jellege gyökere-sen más, mint régen volt, s a kultúrharc valójá-ban a politika működési zavarának elleplezése,elterelő hadművelet. Immár nem a hatalom és akultúra. képviselői között feszül a legélesebb el-lentét, hanem a kulturális élet szereplői között, sezt az ellentétet a politika is szítja, illetve kihasz-nálja. Mondjuk ki: a létrejött szekértáborok egy-mást legyőzhetik ugyan, de ezzel jottányit semváltozik a kultúra pozíciója. Sőt...

Igazat kell adnom mindenkinek, aki kimondtavagy csak sugallta, esetleg csak gondolta: depo-litizálni kell a kultúra kérdéseit. Szomorúan álla-pítom meg, hogy e helyes törekvésnek milyennehezen tudunk érvényt szerezni. Évszázadosgyakorlat persze nem tűnhet el varázsszóra. Biz-tos vagyok abban, hogy az elhallgatás, az elfoj-tás nem használ, csak a nyilvánosság előtt fele-lősséggel kimondott szónak lehet hitele, értelme.Vannak olyan kérdések, amelyek mindenkiretartoznak, s olyanok, amelyek egy szűkebb,szakmai nyilvánosság előtt vitatandók meg.

A Nemzeti Színházról szervezett tanácskozáskimenetelét illetően talán abban tévedtünk, hogynem mértük fel: az előzmények alapján eleve fel-fokozott várakozás előzte meg összejö-vetelünket, márpedig ha sokan „vérszagra gyűl-nek", akkor vért akarnak s fognak látni ott is, aholnem folyik vér. A felszólalók egy részénél a hig-gadt szakembert „legyőzte" az elfogult közem-ber, a politikus, s bár a félelmek a politikai domi-nanciát illetően nem igazolódtak, néhány felszó-lalás politikai felhangja, célja egyértelmű volt.„Depolitizáljunk!" - mondjuk, de magának a cél-kitűzésnek is van valami politikai-taktikai jellege.S ez nem őszinteség kérdése, sokkal inkább egyrégi reflexek és beidegződések által motiváltmegnyilatkozás automatizmusa.

Lehet-e a Nemzeti Színház ügye nem politikaiprobléma? Reálisan végiggondolva, azt hiszem,nem lehet. A fő kérdés azonban nem ez, hanemaz, hogy lehet-e a Nemzeti Színház ügye bármi-kor a belátható jövőben tisztán szakmai. Szkepti-kusan ítélem meg a jelent, borúlátóan nézek ajövő elé. De annyira mégsem látom sötéten, hogyerre a kérdésre ne válaszolnék igent.

S Z A B Ó I S T V Á N

UTÓLAGOS UTÓSZÓ

T Ö R Ö K A N D R Á S

ZÁRSZÓ

ena

NEMZETÜNK, NEMZETINK

Nemzeti Színház jövőjéről szólótanácskozás felkért hozzászólói közülSzékely Gábor nem tudott részt vennia délelőtti eszmecserén, gondolatait adélutáni vitában szerette volna

lmondani. Ám szervezési problémák miatt erreem került sor. A szervezők éppen úgy, mint mi,szakmai beszélge-

tés szövegének közreadói fontosnak tartjuk,hogy a Nemzeti Színház közelmúltjának egyikmeghatározó személyisége kifejtse álláspontjáte témában. Arra kértük Székely Gábort, hogyutólag foglalja össze véleményét a Nemzeti sze-repéről, jövőjéről, s ő a beszélgetésformát vá-lasztva tett eleget a kérésnek.

- Amikor 1978-ban Zsámbéki Gáborral együtt

a válság jeleit mutató Nemzeti Színház élérekerültél, úgy tűnt: reális esély van a nemzetiszínházi eszme és funkció újragondolására.

Tudjuk, akkora párton belüli politikai csatározá-sok következtében az események másként ala-

kultak, mint ahogy arra a megújulás érdekében

szükség lett volna, s az a bizonyos esély elve-

szett. Az akkori - alighanem keserves - tapasz-

talatok alapján, valamint az azóta eltelt másfél

évtized távlatából hogyan értékeled a Nemzeti

Színház társadalmi és művészi szerepét? Amikor bennünket a Nemzetibe kinevez-

tek, még érezhető volt valamiféle színháztörté-neti kontinuitás, a színház háború előtti idősza-kának, illetve háború utáni évtizedeinek a művé-szi hatása. A Nemzeti e periódusokban mindenszempontból - a színészgázsik, az állandó vagylegalábbis hosszú távú szerződések, az anyagikörülmények stb. tekintetében - kiváltságoshelyzetben volt. Ez a helyzet megfelelt annak aszerepnek, amit az ország első színháza betöl-tött, hiszen a Nemzeti volt a társadalmilag meg-határozott színházi ízlés megjelenítője, stan-dardja, azaz etalon, amit a többi színháznak illettvagy kellett követnie. (A háború előtt, amikortöbbségben voltak a magánszínházak, csak il-lett, a háború utáni államosításokat követőenmár kellett.) Ez az etalon a repertoárra, a stílusra,az ízlésre, tehát mindenre kiterjedt. Ebből azkövetkezett, hogy például a repertoárnak mindiga kor uralkodó politikai vagy ízlésirányzatának,illetve egy általános nemzeti színházi eszmény-nek kellett megfelelnie. Ez a klasszikusokra épp-úgy igaz volt, minta kortárs drámákra. S mindkétesetben a játszott darabok csak az irodalmi főso-dorba tartozhattak. Gondoljunk a magyar drá-mairodalom huszadik század elején tapasztaltpéldátlan gazdagságára! De Szomoryt, Szép Er-nőt, Füst Milánt egyáltalán nem vagy alig játszotta Nemzeti. Egyikük sem tartozott a hivatalosanelismert és kanonizált írók közé. A társadalmi íz-lés mindig esztétikai köntösben jelenik meg. A Nemzeti azonban - közvetett és közvet-

len ismereteim, emlékeim szerint - az idézettidőszakokban kitűnő színház volt. Igen, mert akkora legnevesebb színészek

közül nagyon sokan ott dolgoztak. Voltak ugyanévek, amikor a Víg vagy a Belvárosi Színház, aháború után pedig a Víg és a Madách Színházerős konkurenciája volt a Nemzetinek, mégismeghökkentő az a gazdagság, amit a NemzetiSzínház társulati névsorai tükröznek. Mindenszerepkörben legalább két-három azonos tehet-ségű, tudású színész volt, sőt azokat az időket azepizodisták diadalkorszakának is nevezték,

Kun Vilmos és Olsavszky Éva a Tarelkin halálá-ban. Rendező: Székely Gábor (1981)

N Á N A Y I S T V Á N

NE TEMPLOM, NE PALOTA LEGYEN!

BESZÉLGETÉS SZÉKELY GÁBORRAL

NEMZETÜNK, NEMZETINK

hiszen felsorolni sem lehet Gózon Gyulától RajzJánoson, a Makláriakon át Bihari József ig a jobb-nál jobb karakterszínészeket. Ez a gazdagságpersze súlyos belső esztétikai vitákat és harcokatis kiváltott, például a parasztábrázolás hitelessé-géről, arról, hogy vajon Rózsahegyi Kálmán vagyBihari József jeleníti-e meg hitelesebben a ma-gyar paraszt típusát. Ma sajnos nemcsak a Nem-zeti, de más színházak sem bővelkednek ilyengazdag választékban, sőt legtöbb színházunkbanszámos szerepkörre egyszerűen nincs színész.

A Nemzeti Színház azonban nemcsak színészigazdagsága vagy a repertoárja miatt volt rep-rezentatívnak tekinthető, hanem mindenekelőttamiatt, hogy legkiemelkedőbb korszakaibanrendezői révén mindig hatalmas szellemi energi-ákat koncentrált. Emlékeztetőül: Hevesi, NémethAntal az egyik korszakban, Major, Marton,Gellért, Nádasdy, Várkonyi a másikban.

Ezek a korszakok azonban elmúltak. Maegészen más képünk van a Nemzetiről.

Más, mert az a reprezentativitás, amelyrőlszóltam, minden ízében eltűnt. Mindenekelőtt el-tűnt a Nemzeti Színház reprezentatív épülete. Ajelenlegi Hevesi Sándor téri épület a nemzetiszín-házi funkciók betöltésére alkalmatlan.Régebben a környék sem volt ennyireelgettósodott, lepusztult, mint amilyen ma. Tehátelviselhetetlenül nagy a hely és a funkció közöttiellentmondás.

A színházban természetesen ma is vannak ki-váló és jó színészek, mégsem lehet azt mondani,hogy a társulat egésze a végzett munka művésziminősége tekintetében jobb lenne bármelyik fővá-rosi vagy vidéki együttesnél, azaz sem összetéte-lében, sem kvalitásában nem tekinthető optimá-lisnak. És hiányzik az a szellemi kapacitás is,amelyről az ötvenes évek öt óriása kapcsán szól-tam. A magyar színházi szakma legismertebb,legkeresettebb színészei és rendezői most nemfeltétlenül a Nemzeti Színházban dolgoznak.

A kórleírás pontossága vitathatatlan. Dekérdés: van-e ma Magyarországon megjelenít-hető vagy megjelenítendő reprezentativitás?

Hál' istennek nincs. Átalakuló korbanélünk, amelyben többé-kevésbé a pluralitás ér-vényesül, s nincs kötelező vagy általánosan elfo-gadott közízlés, amelyet a Nemzeti Színháznakképviselnie, kifejeznie kellene. A Nemzetinek azelmúlt nyolcvan évben kiemelt feladata volt, hogyklasszikusokat és új magyar drámákat mutassonbe. De ezt a feladatot időközben szinte mindenfővárosi és vidéki színház felvállalta, és sokesetben sokkal magasabb színvonalon teszeleget ennek a kötelességének, mint a Nemzeti.S a vidéki többtagozatos színházak létrejöttévelés Nemzeti Színházzá minősítésével elindult egykövethetetlen folyamat, amely mára szinte telje-sen fellazította a színháztípusok közötti határo-kat, és még kevésbé teszi definiálhatóvá a Nem-zeti Színház feladatát.

Balkay Géza és Csomós Mari a Székely Gáborrendezte Troilus és Cressidában (1980) (IkládiLászló felvételei)

Persze él a köztudatban egy eszményítettNemzeti Színház-kép, amely elsősorban érzelmimegközelítés alapján rajzolódik ki. Ez a megkö-zelítés azonban káros, mert a színházi, a művé-szi szempontok mellett - vagy előtt -- politikai ésideológiai szempontokat érvényesít. Márpedigebben az átmeneti korban, ebben a politikaiváltógazdaságban, amelyben a művészetekről ismindenekelőtt gazdasági megfontolások alapjándöntenek, s amelyben négyévenként hitekéselvek devalválódnak vagy járatódnak le, nem le-het a Nemzeti Színház ügyét politikai érdekekalapján megközelíteni - szakmai alapon kell új-ragondolni és megoldani. A Nemzeti Színház ügye azonban fennál-

lása óta mindig politikai ügy volt. Vagy politikai is. A politika természetesen nem zárható ki a

színházból, hiszen azt gondolkodó művészekcsinálják, akiknek véleményük van a világról, akonkrét eseményekről s mindenekelőtt az életminőségéről. Kötelességük, hogy e véleményü-ket nyilvánosságra hozzák, hogy perlekedjenek.De a színház nem lehet pártpolitikai csatározá-sok terepe, nem lehet kiszolgáltatva a pártpoliti-ka céljainak, törekvéseinek. Az ilyen értelmű po-litikát le kell választani a színházról.

A Nemzetiben töltött négy évünk alatt napontakellett válaszokat fogalmaznunk arra a képtelenés abszurd kérdésre, hogy a Nemzeti Színháznévből melyik tagra tesszük a hangsúlyt. Ez márakkor annak a - még párton belül folyó - harc-

nak a része volt, amely aztán az elmúlt négy esz-tendőben az urbánus-népi ellentét minősíthetet-len kiélezésében csúcsosodott ki. A szakmaisághelyett tehát a művészettől idegen meggondolá-sok igyekeztek befolyásolni a színház munkáját.Ilyen színházidegen nézet az is, hogy a Nemzetiplusz kötelezettségvállalása azért fontos, mert eza színház egy a kiemelt nemzeti intézmények so-rában. A Magyar Nemzeti Múzeumnak valóbanki-emelt szerepe van a nemzeti múlt feltárásában,e múltat reprezentáló tárgyak és dokumentumokgyűjtésében és közkinccsé tételében, de nemmondható el ugyanez sem a Magyar Állami Ope-raházról, sem a Nemzeti Színházról, mindkettő-nek mása feladata. Ám az érzelmek alapjánvéleményt alkotók tábora továbbra is igen nagy, sminden olyan fogalomnak a - nemmegkérdőjelezése, c s a k - újragondolása, amelymagában foglal-ja a nemzeti jelzőt, nehezenkezelhető indulatokat szabadíthat el. Ezzelszámolni kell. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogynem lehet a Nemzeti Szín-ház a nemzetiemlékezés, a nemzeti lelkiismeret, a nemzetiönismeret ébren tartásának kizárólagoshelyszíne, hiszen ez nem egyetlen színházat,hanem egész kultúránkat érintő kérdés, feladat. Mindezek alapján milyen legyen a jövő

Nemzeti Színháza? Egyáltalán legyen-e? Szük-ség van-e erre a reprezentatív intézményre eb-ben a reprezentativitást nélkülöző korban? A kérdéseidre leginkább én is kérdésekkel

tudnék felelni. De nem akarom megkerülni a vá-laszt. Ha majd egyszer ez a kis ország elég gaz-dag lesz ahhoz, hogy építsen magának egyNemzeti Színházat, akkor olyan épület szüles-sen, amely a kor legkorszerűbb színházának ad-

SUMMARY

hat helyet. Ne külsőségeiben legyen gazdag éspompás, hanem szakmailag legyen kifogásta-lan: fogadjon be mindenfajta színházi formát, te-remtse meg a lehetőségét annak, hogy mindennéző optimális közelségbe kerüljön a tökéletestechnikai felszereltségű, variálható játéktérenjátszókhoz. E színház ne templom és ne palotalegyen, ne is a legutolsó építészeti stílust repre-zentálja, hanem a színházi funkciókat tökélete-sen kielégítő, szolid megjelenésű, emberlépté-kű, a magukat kifejezni akaró és tudó művészekés a közönség találkozását szolgáló épület le-gyen. Olyan épület, amelyben a különböző szín-házi formák egymás mellett élhetnek, ugyanak-kor a komolyan vett szakmaiság, a tehetség és amunka együttes eredménye alapján művészilegegyeztetett, összehangolt előadások születhet-nek benne. Formai és ideológiai reprezentativi-tás helyett tehát szakmai reprezentativitás jelle-mezné ezt a távoli jövőben talán megszületőNemzeti Színházat, amelyben többek között -csupán szemelgetve az égető szakmai gondokközött - olyan kérdésekre keresnék a feleletet,mint hogy miért hiányoznak vagy miért oly meg-késettek a magyar színházi életben bizonyos stí-lusok, szerzők és drámák? Figyelemmel kísér-nék a drámairodalom klasszikusainak fordítása-it, s ha szükséges, gondoskodnának az új ma-gyarítások elkészültéről. Választ keresnének ar-ra, miért a kis formák felé tolódik el a drámaírókérdeklődése, vagy milyen megoldások találha-tók a kortárs magyar drámairodalom fellendíté-sére. És mindezekre a kérdésekre természete-sen előadásokkal fogalmazódnának meg aválaszok.

Ez a modell már ma is létezik: így működ-

nek azok a kisszínházak, amelyekben komolyműhelymunka folyik. Valóban. Az elmúlt évtizedben tulajdon-

képpen nemzeti színházi funkciót töltött be a ka-posvári vagy a Katona József Színház, hiszenezek reprezentálták legjobban a magyar színházeredményeit. S ez a modell érvényesül számosmás országban is. Franciaországban például -úgy tudom - három színház rendelkezik nemzetiszínházi címmel. De ha nem teljesítik a velükszemben támasztott művészi igényeket, a címvisszavonható, ami persze a kiemelt dotáció el-vesztésével is jár. Németországban pedig egyál-talán nincs Nemzeti Színház. De tudjuk, hogy ahatvanas-hetvenes-nyolcvanas években aSchaubühne számított annak, mert akkor az volta német színházi eredmények reprezentánsa.Ennek a színháznak nem kellett kötelezőenGoethét, Schillert vagy Kleistet játszania; debármit mutatott be - akár Genet- vagy BothoStrauss-darabot, akár görög klasszikust -, azszakmailag, művészileg a lehetőségek kereteinbelül a legmagasabb színvonalat képviselte. Nálunk viszont évek óta tart az úgyneve

zett struktúravita, de a megmerevedett szerke-

zeten - amelybe a Nemzeti Színház is bebeto-nozódott - nem lehet változtatni. Ebben a vitában ki-ki az utópiáját mondta

és mondja el. Közben alig veszünk tudomást ar-ról, hogy folyik a struktúra átalakulása. A MadáchSzínház például épp akkor, amikor a Nemzetigyengélkedni kezdett, a hatvanas években alegerősebb prózai színház volt, de mára anagyszín-házában főleg zenés darabokat játszik.A Víg ben igyekeznek egy sajátos kettős profilttalálni és ki-alakítani. Viszont létrejöttek ésmegerősödtek kisebb befogadóképességűprózai színházak; úgy tűnik, a prózai előadásokinkább ezekben az épületekben szólalnak meg.A Nemzeti Színház-ban is zajlik valamilyenprofilmódosulás, gondoljunk például a My FairLady vagy a János vitéz bemutatására.Viszonylag sok előadást láttam a Nemzetiben -főleg magyar darabokat -, s meg kellmondanom, hogy az első két évben a rossz-ízűpolitizálás csak elvétve szűrődött be a Nemzetiműsorába, elkerülték azt a veszélyt, hogykurzusművészet helye legyen a színház. SótKi-fejezetten toleránsnak mutatkozott avezetés, sok mindent képes volt befogadni.Mindenesetre nyitottabb, mértéktartóbb volt,mint az elmúlt négy év politikája. A baj tehátnem ezzel, hanem a szakmaisággal volt. Ezen azonban aligha segítene, ha vissza-

térve a néhány évtizeddel ezelőtti gyakorlathoz,az ország legkitűnőbb színészeinek, rendezői-nek válogatottját telepítenék a Nemzetibe. Ezt jelenleg semmi sem indokolja. És az

is kérdéses, hogy szükséges-e, s ha igen,milyen mértékben szükséges egy helyrekoncentrálni a művészi erőket? S a kérdésmásik oldala: akarják-e ezt a művészek?Egyébként is: minden változásnak belülről,önfejlődés útján kellene vég-bemennie. Ezt a tanácskozást - legalábbis célkitűzé-

seiben - nem a beavatkozás, inkább a tájékozó-dás szándékával hívták össze. Hogy látod: be-töltötte-e funkcióját az eszmecsere? Úgy látom, hogy a kulturális kormányzat

ebben a kérdésben - és nem csak ebben! -nagyon nehéz helyzetbe került. Döntenie kell,de nincs abban a helyzetben, hogy igazán jódöntést hozhasson. Erre a zavarra utal a konfe-rencia meghirdetése is, hiszen a szakmától vár-ják a megoldást elősegítő érveket, gondolato-kat. A tanácskozáson azonban új érvek, meg-váltó gondolatok nem hangzottak el. Ebben amegbolydult politikai és művészi szituációbanilyeneket a szakma nem tud mondani, de azt hi-szem, nem is ez a dolga. Ebben a kritikus hely-zetben, a Nemzeti Színház ügyében is, a meg-rendelőnek, a kulturális kormányzatnak kell adöntéseket meghoznia, a szakmának pedig ér-vényesítenie kell az érdekeit, ha szükséges, ahatalom ellenében is.

This issue, as an exception to the rule, is con-cemed with a single topic. Hungary's NationalTheatre, founded in 1837 when the country wasunderforeign rule, was for a long time considereda champion of Hungarian identity, culture andlanguage and its special function-or whether itstill has one-is vividly discussed even in ourdays, another matter for controversy being itsopenness to eventual political influences by theState which subsidizes its activity. As it seemsthat alt these questions are now hanging in thebalance, the Ministry of Culture convened for the16th February 1995 a whole-day discussion, in-viting alt surviving and actual managers, direc-tors and other leading members of the theatre.

Our review now publishes most of thematerial of this animated, often heated debate:the opening and closing speech of AndrásTörök, undersecretary of the Ministry, parts ofthe report of present-day manager LászlóAblonczy as weIl as contributions by formermanagers and/or artistic leaders Imre Csiszár,Dezső Malonyay, László Vámos, present-dayartistic manager István Iglódi, actor CsabaIvánka, a member of the company, actor-manager Tamás Jordán, directors LászlóBabarczy, Imre Kerényi, Péter Léner, JózsefRuszt, János Szikora, Miklós Szinetár, literarycritic Ernő Taxner-Tóth and drama critic TamásKoltai. Some telling excerpts of the ensuingdiscussion are also included, followed by asumming up by István Szabó, head of the Min-istry's theatre department who presided theevent.

Added to this material there follows an inter-view conducted by István Nánay with GáborSzékely, another former manager of the Na-tional, around the same matters.

The monthly playtext isn't dispensed with. Wechose for publication A State for Pleasure, a playby Gábor Görgey that took part in the recentdrama competition sponsored by the National.

Farkas Tamás: Harag és felesége

A Várszínházban nyílik meg az a kiállítás,amely emléket állít Harag Györgynek, a kiválóerdélyi magyar rendezőnek, aki most lennehetvenéves, de már tíz éve halott. A kiállításfotók és Harag György írásainak részleteisegítségével végigkíséri és dokumentálja arendező életútját. Farkas Tamás 1980-banmarosvásárhelyi lakásukban fényképezte leHarag Györgyöt és feleségét, llonát.