JÁNOS EVANGÉLIUMA

JÁNOS EVANGÉLIUMA1 1Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. 2Ez kezdetben Istennél volt, 3minden általa jött létre, és semmi sem jött létre nélküle, ami létrejött. 4Benne élet volt, és az élet volt az emberek számára a fény - 5a fény pedig ragyog a sötétségben, de a sötétség nem fogadta be. 6Fellépett egy ember, akit Isten küldött, Jánosnak hívták. 7Ő tanúskodni jött, hogy tanúságot tegyen a fényről, azért, hogy mindenki elkezdjen hinni általa. 8Nem ő volt a fény, hanem azért jött, hogy tanúságot tegyen a fényről. 9Az igazi fény, amely minden embert megvilágít, megérkezett már a világba. 10A világban volt, és a világ általa jött létre, mégsem ismerte meg a világ. 11A saját tulajdonába jött, de saját tulajdonai nem fogadták be. 12Azoknak viszont, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten fiaivá váljanak: azoknak, akik hisznek a nevében; 13azoknak, akik nem vérből, nem egy test, nem egy férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14És az Ige hús-vér testté lett, sátrat vert közöttünk, és mi láttuk a dicsőségét, mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét, aki teljes kegyelemmel és valósággal. 15János tanúságot tett róla: - Ő volt az - kiáltott fel -, akiről azt mondtam, hogy aki utánam jön, előbb született nálam, hiszen előbb volt, mint én! 16Mert mi mindannyian az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva: 17mivel a Törvény Mózes által adatott, a kegyelem és a valóság pedig Jézus Krisztus által jött létre. 18Istent soha senki nem látta - az egyszülött Fiú mutatta meg, aki az Atya ölében van. 19Ez János tanúságtétele: Amikor a júdeaiak papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék: "Ki vagy te?", 20ő megmondta, nem tagadta, hanem elismerte: "Nem én vagyok a Krisztus." 21Erre megkérdezték tőle: - Hát ki vagy? Illés? - Nem vagyok - válaszolta. - A Próféta vagy? Így felelt: - Nem. 22Erre aztán megkérdezték tőle: - Akkor ki vagy, milyen választ vigyünk azoknak, akik elküldtek minket? Mit mondasz magadról? Ő így felelt: - 23Én "a kiáltó hangja vagyok a sivatagban: "Egyengessétek az Úr útját!"", ahogy Ézsaiás, a próféta mondta. 24A küldöttek pedig a farizeusok közül valók voltak, 25és megkérdezték tőle: - Akkor hát miért meríted alá az embereket, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a Próféta? - 26Én vízbe merítek alá - felelt nekik János. - Köztetek van az, akit ti nem ismertek, 27aki utánam jön, akinek saruszíját se vagyok méltó kioldani. 28Ezek Betabarában történtek, a Jordán túlsó partján, ahol János tartózkodott, mikor alámerítette az embereket. 29Másnap látta Jézust, amint az épp megjött hozzá, és így szólt: - Nézzétek, az Isten báránya, aki magára veszi a világ bűnét! 30Ő az, akiről azt mondtam, hogy jön utánam egy férfi, aki előbb született nálam, hiszen előbb volt, mint én. 31Én sem ismertem őt, de hogy Izrael számára ismertté váljon, ezért jöttem én, aki vízbe merítem alá az embereket. 32És János tanúságot tett e szavakkal: - Láttam a Szellemet, mikor leszállt a mennyből mint egy galamb, és rajta maradt. 33Én sem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy alámerítsem vízbe az embereket, az mondta nekem: "Akire látod, hogy a Szellem leszáll, és rajta is marad, ő az, aki Szent Szellembe meríti alá az embereket." 34Én pedig láttam, és tanúsítom, hogy ő az Isten Fia. 35. Másnap ismét ott állt János és ketten a tanítványai közül, 36s amikor meglátta Jézust, aki ott járt-kelt, így szólt: - Nézzétek, az Isten báránya! 37A két tanítvány meghallotta, amit mondott, és Jézus nyomába szegődött. 38Jézus pedig hátrafordult, észrevette, hogy ezek követik, és megkérdezte tőlük: - Mit akartok? Azok így feleltek: - Rabbi - ami lefordítva azt jelenti: mester -, hol laksz? - 39Gyertek, nézzétek meg! - mondta nekik. Elmentek hát, megnézték, hol lakik, és aznap nála maradtak. Körülbelül tíz óra volt. 40András, Simon Péter testvére volt a kettő közül az egyik, aki hallotta, amit János mondott, és követte Jézust. 41Ő elsőként saját testvérével, Simonnal találkozott, és elújságolta neki: - Megtaláltuk a Messiást! - ami lefordítva azt jelenti: Felkent. 42Elvitte Jézushoz, s amikor az meglátta, így szólt: - Te Simon vagy, Jóna fia, téged Kéfának fognak hívni! - ami lefordítva azt jelenti: Szikla. 43Másnap Jézus el akart menni Galileába, és találkozott Fülöppel. Így szólt hozzá: - Kövess engem! 44Fülöp pedig Betszaidából, András és Péter városából való volt. 45Ő találkozott Natanaéllel, és ezt mondta neki: - Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a Törvényben, és a próféták is: Jézust, József fiát, Názáretből! - 46Származhat Názáretből valami jó? - kérdezte Natanaél. - Gyere, és nézd meg! - felelte Fülöp. 47Jézus, amikor látta, hogy Natanaél közeledik hozzá, ezt mondta róla: - Nézzétek, ez valóban izraelita, akiben nincs ravaszság! - 48Honnan ismersz engem? - kérdezte tőle Natanaél. - Mielőtt Fülöp megszólított - mondta Jézus -, a fügefa alatt voltál, láttalak. - 49Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya! - válaszolt Natanaél. 50Jézus erre így szólt hozzá: - Azért, mert azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Látsz majd nagyobbakat is ezeknél! 51Bizony úgy van - tette hozzá -, ahogy mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt mennyet, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az Emberfiára!

2 1A harmadik napon lakodalom volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja. 2Meghívták a lakodalomba Jézust és a tanítványait is. 3Mivel kevés volt a bor, az anyja szólt Jézusnak: - Nincs boruk. - 4Mi dolgunk nekünk egymással, asszony? Nem jött még el az én időm! - felelt neki Jézus. - 5Tegyétek meg, amit mond nektek! - mondta az anyja a szolgáknak. 6Volt ott hat kőből készült víztároló edény a zsidó tisztálkodási

1

JÁNOS EVANGÉLIUMA

szokásoknak megfelelően, egyenként két, illetve három mérő űrtartalmúak. 7Jézus így szólt a szolgákhoz: - Töltsétek meg az edényeket vízzel! Meg is töltötték csordultig. - 8Most merítsetek belőle, és vigyetek a násznagynak! - mondta nekik. Azok pedig vittek neki. 9Amikor aztán a násznagy megkóstolta a borrá lett vizet - de ő nem tudta, honnan van, a szolgák viszont, akik a vizet merték, tudták -, odahívta a vőlegényt: - 10Minden ember először a jó bort szolgálja fel - mondta neki -, és amikor már részegek, akkor a rosszabbat, te meg mostanáig tartogattad a jó bort?! 11Ezt az első jelet Jézus a galileai Kánában cselekedte, és megmutatta dicsőségét, tanítványai pedig hinni kezdtek benne. 12Ezután ő, édesanyja, testvérei és tanítványai lementek Kafarnaumba, de csak néhány napig maradtak ott. 13Közel volt a zsidó pészach ünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe. 14A Templomban szarvasmarha-, birka- és galambárusokat, valamint pénzváltókat talált, akik ott ültek, 15mire kötélből ostort csinált, és mindegyiküket kizavarta a Templomból, a birkákat és a szarvasmarhákat is, a pénzváltók aprópénzét szétszórta, az asztalokat felborította, 16a galambárusoknak pedig ezt mondta: -Vigyétek el ezeket innen! Ne tegyétek piactérré Atyám házát! 17Tanítványainak eszükbe jutott, hogy meg van írva: "Elemészt a féltékeny szeretet házad iránt." 18A júdeaiak pedig megkérdezték tőle: - Milyen jelet mutatsz nekünk, hogy ilyeneket teszel? - 19Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felépítem! - válaszolt nekik Jézus. - 20Negyvenhat évig épült ez a Templom - mondták erre a júdeaiak-, és te három nap alatt felépíted?! 21De ő saját testének a templomáról beszélt. 22Amikor aztán feltámadt a halottak közül, tanítványainak eszükbe jutott, hogy ezt mondta, s hinni kezdtek az Írásnak és Jézus szavainak. 23Amíg Jeruzsálemben volt a pészach ünnepén, sokan hinni kezdtek a nevében, mivel látták a jeleit, amelyeket cselekedett. 24Ő, Jézus, viszont nem bízta magát rájuk, mert mindegyiküket ismerte, 25és nem volt szüksége rá, hogy valaki tanúságot tegyen neki az emberekről, mert magától is tudta, hogy mi van az emberekben.

3 1És volt egy ember a farizeusok közül, Nikodémosznak hívták, a júdeaiak egyik vezetője, 2ez eljött hozzá éjjel, és ezt mondta neki: - Rabbi, tudjuk, hogy olyan mester vagy, aki Istentől jött, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amiket te, ha Isten nincs vele. - 3Bizony úgy van, ahogy mondom neked: ha valaki nem születik meg újra, nem képes meglátni Isten birodalmát! - felelt neki Jézus. - 4Hogyan tud megszületni az ember, ha már öreg? - kérdezte tőle erre Nikodémosz. - Talán vissza tud bújni az anyja méhébe, hogy másodszor is kijöjjön onnan, és megszülessen? - 5Bizony úgy van, ahogy mondom neked: ha valaki nem születik meg víztől és Szellemtől, nem tud belépni Isten birodalmába! - válaszolta Jézus. - 6Ami a testtől született, az test, ami pedig a Szellemtől született, az szellem. 7Ne lepődj meg, hogy azt mondtam neked: újra meg kell születnetek! 8A szél fúj, ahol akar, és hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindenki, aki a Szellemtől született. - 9De hogyan válhat ez valósággá? - kérdezte Nikodémosz. - 10Te vagy Izrael tanítómestere, és ezt sem tudod?! - felelt Jézus. - 11Bizony úgy van, ahogy mondom neked: mi arról beszélünk, amit tudunk, és arról teszünk tanúságot, amit láttunk, a mi tanúságtételünket mégsem fogadjátok el. 12Ha a földi dolgokról beszélek nektek, és nem hisztek, hogyan fogtok hinni, amikor a mennyei dolgokat mondom el?! 13És senki nem ment fel a mennybe, hacsak az nem, aki a mennyből jött le: az Emberfia. 14Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a sivatagban, ugyanúgy kell az Emberfiának fölemeltetnie, 15hogy mindenkinek, aki hisz benne, örök élete legyen. 16Mert Isten annyira szereti a világot, hogy egyetlen Fiát adta oda, hogy senki, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17Hiszen Isten nem azért küldte a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem azért, hogy a világ megmeneküljön általa. 18Aki hisz benne, nem kerül ítélet alá - aki viszont nem hisz, az már ítélet alá is került, mivel nem hisz az Isten egyetlen Fiának nevében. 19Az ítélet pedig az, hogy a fény behatolt a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a fényt, mert tetteik gonoszak voltak. 20Hiszen mindenki, aki hitvány dolgokat tesz, gyűlöli a fényt, és nem megy ki a fényre, nehogy tettei kiderüljenek. 21Aki viszont az igazságot cselekszi, kimegy a fényre, hogy látsszon, amit tesz, mert Istenben tevékenykedik. 22Ezek után Jézus és tanítványai Júdea földjére mentek, ott időzött velük, és alámerítette az embereket. 23De János is - aki szintén alámerítette az embereket - ott volt Ainónban, közel Szaleimhez, mert ott sok víz volt, az emberek pedig odamentek, és alámerítkeztek 24(János ugyanis ekkor még nem volt börtönbe zárva). 25Ezért aztán vita támadt János tanítványai és a júdeaiak között a megtisztulással kapcsolatban. 26Eljöttek Jánoshoz, és ezt mondták neki: - Rabbi, látod, aki veled volt a Jordánon túl, aki mellett te tanúságot tettél, alámeríti az embereket, és mindenki őhozzá megy! - 27Ember nem képes elvenni semmit sem - felelte János -, ha nem a mennyből kapja. 28Ti magatok tanúsítjátok, hogy azt mondtam: "Nem én vagyok a Krisztus, hanem az vagyok, aki őelőtte küldetett el." 29Akinek menyasszonya van, az vőlegény; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, nagyon örül a vőlegény hangjának. Ez az öröm bennem teljessé lett. 30Neki növekednie kell, nekem pedig egyre kisebbé kell válnom. 31Aki felülről jön, az mindenki felett áll - aki a földről való, az földi, és a földről beszél. Aki a mennyből jön, mindenki felett áll: 32arról tesz tanúságot, amit látott és

2

JÁNOS EVANGÉLIUMA

hallott, de tanúságtételét senki sem fogadja el. 33Aki elfogadja a tanúságtételét, az pecséttel hitelesítette, hogy Isten igaz. 34Mert akit Isten küldött, az Isten szavait szólja, hiszen Ő nem mérőedényből adja a Szellemet. 35Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. 36Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van - de aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem fogja látni az életet, hanem Isten haragja marad rajta.

4 1Amint aztán Jézus megtudta, hogy a farizeusok meghallották: több tanítványt gyűjt és merít alá, mint János - 2bár Jézus személyesen nem merített alá senkit, hanem csak a tanítványai -, 3elhagyta Júdeát, és újra elment Galileába. 4Közben Szamarián kellett áthaladnia. 5Így aztán a Szükhár nevű szamariai városhoz érkezett, közel ahhoz a területhez, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. 6Ott volt a Jákob forrása, Jézus pedig kifáradt a gyaloglástól, ezért letelepedett a forrás közelében. Körülbelül hat óra volt. 7Jött egy szamariai nő, hogy vizet merítsen. Jézus így szólt hozzá: - Adj innom! 8Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vásároljanak. 9Erre megkérdezte tőle a szamariai nő: - Hogy kérhetsz tőlem inni júdeai létedre, mikor én szamariai nő vagyok?! A júdeaiak ugyanis nem érintkeznek a szamariaiakkal. - 10Ha ismernéd Isten ajándékát - felelte neki Jézus -, és hogy ki mondja neked ezt: "Adj innom!", akkor te kértél volna tőle, és ő élő vizet adott volna neked! - 11Uram, még vödröd sincs - mondta a nő -, a kút pedig mély, honnan lenne élő vized? 12Csak nem vagy nagyobb a mi ősatyánknál, Jákobnál is, aki nekünk adta ezt a kutat, sőt maga is, fiai és állatai is ebből ittak?! - 13Mindenki, aki ebből a vízből iszik, újra szomjas lesz - válaszolta neki Jézus. - 14De aki abból a vízből iszik, amelyből én adok majd neki, az soha, semmiképpen nem szomjazik meg többé, hanem az a víz, amelyet adok neki, szökellő víz forrásává lesz benne az örök életre. - 15Uram, adj nekem ebből a vízből, hogy ne legyek többé szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet húzni! - mondta neki erre az asszony. - 16Eredj, hívd a férjedet, és gyere vissza! - felelte ő. 17A nő erre ezt válaszolta neki: - Nincs férjem. - Jól mondtad, hogy nincs férjed - mondta neki Jézus -, 18mert öt férjed volt, és akid most van, az nem a férjed. Ezt őszintén mondtad. - 19Látom, uram, hogy próféta vagy - felelte az asszony. - 20A mi ősatyáink ezen a hegyen imádkoztak, ti viszont azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell. - 21Hidd el nekem, asszony - válaszolta neki Jézus -, hogy közeledik az az óra, amikor nem ezen a hegyen, és nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. 2Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi viszont azt imádjuk, amit ismerünk, mert a szabadítás a zsidóktól ered. 23De közeledik, sőt most van az az óra, amikor valódi imádói Szellemben és valóságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. 24Az Isten Szellem, és akik Őt imádják, Szellemben és valóságban kell imádniuk. 25Az asszony erre így felelt: - Tudom, hogy jön egy Messiás - ezt mondják Felkentnek -, és amikor eljön, mindent elmagyaráz nekünk. - 26Én vagyok az, aki veled beszélek - válaszolta Jézus. 27Időközben megérkeztek a tanítványai, és meglepődtek, hogy egy nővel beszélget. De azért egyikük sem kérdezte meg: "Mit akarsz?", vagy: "Miért beszélgetsz vele?" 28Aztán a nő, otthagyva a vödrét, elment a városba, és szólt az embereknek: - 29Gyertek, nézzétek, van egy ember, aki mindent megmondott nekem, amit tettem! Csak nem ő a Krisztus?! 30Az emberek pedig elkezdtek kijönni a városból, és folyamatosan érkeztek hozzá. 31Közben a tanítványok kérlelték: - Rabbi, egyél! - 32Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok - felelte nekik. 33A tanítványok erre egymástól kezdték kérdezgetni: - Talán hozott neki valaki enni? 34Erre Jézus így szólt hozzájuk: - Az én ételem az, hogy annak az akaratát tegyem, aki küldött, és az Ő munkáját befejezzem. 35Ti nem azt mondjátok, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Látjátok, én azt mondom nektek: emeljétek föl a szemeteket, nézzétek meg a földeket, sárgák már az aratásra! 36Aki arat, fizetést kap, és az örök életre gyűjt hasznot, hogy aki vet és aki arat, együtt örüljön. 37Mert ezzel kapcsolatban igaz az a közmondás, hogy "más vet, és más arat". 38Én küldtelek el titeket, hogy learassátok azt, amiben nem ti fáradtatok el: mások fáradtak el, és ti az ő fáradozásukba álltatok be. 39Abból a városból a szamariaiak közül sokan elkezdtek hinni benne amiatt, amit az asszony mondott, aki tanúsította: "Mindent megmondott nekem, amit tettem." 40Így hát elmentek hozzá a szamariaiak, és kérlelték, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. 41És még sokkal többen elkezdtek hinni amiatt, amit ő maga mondott, 42s így szóltak az asszonyhoz: - Már nem amiatt hiszünk, amit te mondtál, mert magunk is meghallgattuk, és tudjuk, hogy valóban ő a világ megmentője. 43. Két nap múlva pedig elment onnan Galileába. 44Jézus ugyanis maga bizonyította be, hogy prófétának a saját hazájában nincs tisztessége. 45Amikor aztán megérkezett Galileába, a galileaiak - akik mindazt látták, amiket Jeruzsálemben tett az ünnepen, hiszen maguk is elmentek az ünnepre - szívesen fogadták. 46Újra ellátogatott hát a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. És volt a királynak valami embere, akinek a fia Kafarnaumban beteg volt. 47Ez meghallva, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön le oda, és gyógyítsa meg a fiát, mert haldoklik. 48Jézus ezt mondta neki: - Ha nem láttok jeleket és csodákat, semmiképpen sem kezdtek el hinni! - 49Uram, gyere le, mielőtt meghal a gyermekem! - felelt a király embere. Jézus így szólt: - 50Menj, él a fiad! Az illető hinni kezdett abban, amit Jézus mondott neki, és elment. 51Mikor már leért, szolgái kijöttek elébe, elújságolva, hogy gyermeke él. 52Megkérdezte

3

JÁNOS EVANGÉLIUMA

tőlük, hogy hány órakor lett jobban. - Tegnap hét órakor ment le a láza - felelték. 53Így hát megtudta ez az apa, hogy abban az órában, amelyben Jézus azt mondta neki: "Él a fiad!" - és hinni kezdett ő is, és egész háznépe is. Ezt a második jelet cselekedte Jézus, mikor elment Júdeából Galileába.

5 1Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és Jézus fölment Jeruzsálembe. 2Jeruzsálemben pedig a Juhkapunál van egy víztároló medence - héberül Beteszdának nevezik -, amelynek öt oszlopcsarnoka van. 3Ezekben tömegével fekszenek a betegek, vakok, bénák, megmerevedettek, paralízisben szenvedők, akik a víz megmozdulását várják, 4mert az Úr angyala időnként leszáll a medencére, és felkavarja a vizet, s aki a víz felkavarodása után először lép bele, meggyógyul, bármilyen betegség gyötörte is. 5És volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember. 6Mikor Jézus meglátta, ahogy ott feküdt, s megtudta, hogy már hosszú ideje van ebben az állapotban, megszólította: - Akarsz egészséges lenni? - 7Uram - válaszolta neki a beteg -, nincs emberem arra, hogy amikor felkavarodik a víz, bevigyen a medencébe, és mire én odaérek, már belelépett más előttem. 8Jézus így szólt: - Kelj fel, emeld föl a hordágyadat, és járkálj! 9Erre ez az ember azonnal fölépült, fölvette a hordágyát, és fel-alá járkált. Csakhogy aznap szombat volt. 10Ezért a júdeaiak szóltak a meggyógyítottnak: - Szombat van, nem szabad fölemelned a hordágyadat! - 11Aki meggyógyított - felelte nekik -, az mondta, hogy emeljem föl a hordágyamat, és járkáljak. - 12Ki az az ember - kérdezték tőle -, aki ezt mondta neked, hogy emeld föl a hordágyadat, és járkálj?! 13De a meggyógyult nem tudta, hogy ki volt, Jézus ugyanis elment onnan, mivel tömeg volt azon a helyen. 14Ezek után Jézus összetalálkozott vele a Templomban, és azt mondta neki: - Látod, felépültél, többé ne élj bűnben, nehogy valami még rosszabb történjen veled! 15Ez az ember meg elment, és elmondta a júdeaiaknak, hogy Jézus gyógyította meg. 16Ezért aztán a júdeaiak üldözni kezdték Jézust, hogy ezt tette szombaton. 17Ő pedig így felelt nekik: - Atyám mind ez ideig dolgozik, ezért én is dolgozom! 18No, emiatt aztán még inkább azon voltak a júdeaiak, hogy megöljék, mert nemcsak a szombatot törte meg, hanem még Istent is a saját Atyjának mondta, egyenlővé téve magát Istennel. 19Jézus pedig így válaszolt nekik: - Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: a Fiú magától semmit sem képes tenni, csak amit az Atyától lát - mert amit Ő tesz, azt teszi a Fiú is ugyanúgy. 20Az Atya ugyanis kedvét leli a Fiúban, és mindent megmutat neki, amit Ő maga tesz - és ezeknél is nagyobb tetteket fog mutatni neki, azért, hogy ti megdöbbenjetek. 21Mert ahogy az Atya feltámasztja és életre kelti a halottakat, ugyanúgy a Fiú is életre kelti, akiket akar. 22Az Atya ugyanis senki felett nem ítélkezik, hanem az ítélethozatalt teljesen átadta a Fiúnak, azért, 23hogy mindenki ugyanúgy tisztelje a Fiút, ahogy az Atyát tiszteli. Aki a Fiút nem tiszteli, az az Atyát sem tiszteli, aki elküldte őt. 24Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: annak, aki az én szavaimat hallgatja, és hisz annak, aki küldött, örök élete van, és nem kerül ítélet alá, hanem már át is lépett a halálból az életbe. 25Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: közeledik már, sőt most van az az óra, amikor a halottak meg fogják hallani az Isten Fiának hangját, és akik meghallják, élni fognak. 26Mert ahogy az Atya önmagában birtokolja az életet, ugyanúgy a Fiúnak is megadta, hogy önmagában birtokolja az életet. 27És megadta neki azt a jogot is, hogy ítéletet hozzon, mert ember. 28Ne lepődjetek meg ezen: közeledik az az óra, amikor a sírokban levők mind meg fogják hallani a hangját, 29és kijönnek: azok, akik jó dolgokat vittek végbe, az élet feltámadására, azok viszont, akik rossz dolgokat tettek, az ítélet feltámadására. 30Én magamtól semmit sem vagyok képes tenni: amit hallok, aszerint ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem a saját akaratomat teszem, hanem annak az akaratát, aki elküldött. 31Ha én tanúskodom magam mellett, nem hiteles a tanúságtételem: 32más tanúskodik mellettem, és tudom, hogy hiteles a tanúsága, amelyet mellettem tesz. 33Ti követeket küldtetek Jánoshoz, és ő tanúságot tett az igazság mellett. 34De mellettem nem ember tanúskodik, hanem ezt azért mondom, hogy ti megmenekülhessetek. 35Ő volt a lámpás, amely égett és világított, ti viszont csak egy ideig akartatok gyönyörködni a fényében. 36De mellettem a Jánosénál nagyobb tanúságtétel szól: mert azok a tettek, amiket nekem adott az Atya, hogy véghezvigyem őket, maguk a tettek, amiket cselekszem, tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött. 37Az Atya tanúskodott mellettem, aki küldött. Sem a hangját nem hallottátok soha, sem Őt magát nem láttátok, 38s a szava sem marad meg bennetek, mivel nem hisztek annak, akit Ő küldött. 39Tanulmányozzátok az Írásokat, mert úgy vélitek, hogy örök élet van bennük, s jóllehet azok mellettem tesznek tanúságot, 40mégsem akartok hozzám jönni, hogy élet legyen bennetek! 41Én nem emberektől kapom a dicsőséget - 42de rólatok tudom, hogy nincs meg bennetek Isten szeretete. 43Én az Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok el - ha más jön, a saját nevében, azt majd elfogadjátok. 44Hogyan is lennétek képesek hitre jutni ti, akik egymástól kapjátok a dicsőséget, az egy Istentől származó dicsőséget pedig nem keresitek?! 45Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni titeket az Atya előtt - van, aki vádol titeket: Mózes, akiben reménykedtetek. 46Hiszen ha hittetek volna Mózesnek, hittetek volna nekem is, mert ő rólam írt. 47De ha az ő írásainak nem hisztek, hogyan fogtok hinni annak, amit én mondok?

4

JÁNOS EVANGÉLIUMA

6 1Ezek után Jézus elment a Galileai-tengeren és Tibériászon túlra. 2Nagy tömeg követte, mivel látták a jeleket, amelyeket a betegeken tett. 3Jézus pedig fölment a hegyre, s leült ott a tanítványai között. 4Közel volt a pészach, a zsidók ünnepe. 5Amikor aztán Jézus fölnézett, és meglátta, hogy nagy tömeg érkezik hozzá, megkérdezte Fülöpöt: - Honnan vásároljunk kenyeret, hogy ehessenek? 6De ezt azért mondta, hogy próbára tegye - hiszen o maga tudta, mit akar csinálni. - 7Kétszáz dénárnyi kenyér sem lenne elég nekik, hogy mindenki csak néhány falatot kapjon - felelte Fülöp. 8Egyik tanítványa, Simon Péter testvére, András megszólalt: - 9Van itt egy kisgyerek, akinek van öt árpakenyere és két sózott hala. De mi az ennyinek? - 10Ültessétek le az embereket! - mondta Jézus. Dús fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát a férfiak, szám szerint körülbelül ötezren. 11Aztán Jézus fogta a kenyereket, és miután hálát adott, szétosztotta a fekvőknek, s a sózott halakból is ugyanígy osztogatott nekik, amennyit kívántak. 12Mikor aztán jóllaktak, szólt a tanítványainak: - Szedjétek össze a maradék darabokat, hogy semmi ne vesszen kárba! 13Összeszedték hát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér darabjaival, amelyek az evők után megmaradtak. 14Erre aztán az emberek, akik látták a jelet, amit tett, azt mondták: "Valóban o az a Próféta, akinek el kellett jönnie a világba!" 15Jézus ezért - mivel tudta, hogy oda akarnak jönni hozzá, és erősködni vele, hogy királlyá tegyék - ismét visszavonult a hegyre egymagában. 16Amikor aztán este lett, tanítványai lementek a tengerhez, 17és bárkába szállva elindultak a túlsó partra, Kafarnaumba. Már sötét volt, de Jézus még nem jött hozzájuk, 18a tenger pedig háborgott, mivel viharos szél fújt. 19Amikor körülbelül huszonöt-harminc sztadionnyira eljutottak, látták Jézust, amint a tengeren járkál, és ahogy a bárka közelébe ért, megrémültek. 20De o így szólt hozzájuk: - Én vagyok, ne féljetek! 21Így hát be akarták venni a bárkába, az pedig azonnal partot ért ott, ahová mentek. 22Másnap a tömeg, amely a tenger túlsó partján maradt, és látta, hogy nem volt ott más bárka, csak az az egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival, hanem csak a tanítványok szálltak be - 23viszont jöttek bárkák Tibériászból, annak a helynek a közeléből, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott érte -, 24szóval mikor látta a tömeg, hogy se Jézus, se a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a bárkákba, és Kafarnaumba mentek Jézust keresve. 25Amikor rátaláltak a tenger túlsó partján, megkérdezték: - Rabbi, mikor jöttél ide? 26Jézus így válaszolt nekik: - Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek azokból a kenyerekből, és jóllaktatok! 27Ne a mulandó ételért dolgozzatok, hanem azért az ételért, amely megmarad az örök életre, amelyet az Emberfia fog adni nektek - mert o az Atya pecsétjét viseli, az Istenét. 28Erre megkérdezték: - Mit tegyünk, hogy Isten munkáját végezzük? - 29Akkor végzitek Isten munkáját - felelte Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött. - 3No, és te milyen jelet teszel, hogy azt látva higgyünk neked? Mi a te munkád? - kérdezték erre. - 31Az ősatyáink mannát ettek a sivatagban, ahogy meg van írva: "Mennyei kenyeret adott nekik enni." 32Jézus erre így válaszolt nekik: - Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret: 33mert az az Isten kenyere, amely a mennyből száll le, és életet ad a világnak. - 34Urunk, mindig adj nekünk ebből a kenyérből! - mondták neki erre. - 35Én vagyok az élet kenyere - felelte nekik Jézus -, aki hozzám jön, semmiképp sem éhezik meg, és aki bennem hisz, semmiképp sem szomjazik meg soha többé! 36Mégis azt mondom nektek, hogy bár láttok is engem, mégsem hisztek. 37Mindenki, akit az Atya nekem ad, eljut majd hozzám, és aki megérkezik hozzám, azt semmiképp sem űzöm el, 38mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a saját akaratomat, hanem hogy annak az akaratát tegyem, aki küldött. 39Annak pedig, aki küldött, az az akarata, hogy senkit se veszítsek el azok közül, akiket nekem adott, hanem hogy feltámasszam őket az utolsó napon. 40Atyám akarata ugyanis az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen, én pedig feltámasszam őket az utolsó napon. 41Ekkor zúgás támadt a júdeaiak között miatta, hogy azt mondta, o az a kenyér, amely a mennyből szállt le: - 42Hát nem Jézus ez, József fia? Talán nem ismerjük az apját és az anyját?! Hogy mondhatja most azt, hogy a mennyből szállt le?! - 43Ne sugdolózzatok egymás között! - válaszolta Jézus. - 44Senki sem tud hozzám jönni, ha nem vonzza az Atya, aki küldött; én pedig feltámasztom majd az utolsó napon. 45Meg van írva a Prófétákban: "És mindenkit Isten fog tanítani." Mindenki, aki hallotta az Atyát, és tanult tőle, hozzám jön. 46Nem mintha az Atyát látta volna bárki is: csak aki Istentől származik, az látta az Atyát. 47Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: aki hisz bennem, annak örök élete van. 48Én vagyok az élet kenyere. 49Ősatyáitok mannát ettek a sivatagban, mégis meghaltak. 50Ez a kenyér az, amely a mennyből szállt le, azért, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg. 51Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, örökké fog élni - a kenyér pedig, amit a világ életéért odaadok majd: a testem. 52Erre aztán a júdeaiak vitatkozni kezdtek egymással: - Hogyan tudná ez nekünk adni a testét, hogy megegyük?! 53Ezért Jézus így szólt hozzájuk: - Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincs bennetek élet! 54Aki eszi a testemet, és issza a véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon. 55Mert az én testem valóban étel, és a vérem valóban

5

JÁNOS EVANGÉLIUMA

ital. 56Aki eszi a testemet, és issza a véremet, az bennem marad, és én is benne. 57Ahogyan elküldött engem az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is élni fog általam. 58Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, nem úgy, mint ősatyáitoknak a manna, hogy ettek belőle, mégis meghaltak - aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog! 59Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kafarnaumban tanított. 60Ezért aztán sokan a tanítványai közül, akik hallgatták, így szóltak: - Durva beszéd ez. Ki tudja ezt elfogadni? 61De Jézus, mivel tudta magában, hogy tanítványai zúgolódnak emiatt, azt mondta nekik: - Ez bűnbe visz titeket? 62No, és ha látjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol korábban volt?! 63A Szellem az, aki megelevenít, a test nem használ semmit: amiket mondtam nektek, az Szellem és élet. 64De vannak köztetek néhányan, akik nem hisznek. Jézus ugyanis elejétől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki fogja elárulni. 65Így folytatta: - Ezért mondtam nektek, hogy senki sem tud hozzám jönni, ha az Atya nem adja meg neki. 66Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszavonultak, és többé nem tartottak vele. 67Ezért Jézus megkérdezte a tizenkettőt: - Talán ti is el akartok menni? - 68Uram, kihez mennénk? - felelte Simon Péter. - Tiéd az örök élet beszéde, 69mi pedig már hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje. - 70Ugye én választottalak ki titeket, a tizenkettőt? - válaszolta Jézus. - De egyikőtök áruló. 71Júdásról, Simon fiáról, a kerijjótiról mondta ezt, mert az készült elárulni őt - egy a tizenkettő közül.

7 1Ezek után Jézus Galileában forgolódott, nem akart ugyanis Júdeában tevékenykedni, mert a júdeaiak keresték, hogy megölhessék. 2Csakhogy közeledett a zsidó ünnep, a sátrak ünnepe. 3Ezért a testvérei ezt mondták neki: - Menj át innen Júdeába, hogy a tanítványaid is lássák, amiket teszel! 4Hiszen senki sem csinálja titokban azt, amivel nyilvánosságra akar kerülni. Ha ilyeneket teszel, mutasd meg magad a világnak! 5Mert a testvérei sem hittek benne. 6Erre Jézus így felelt nekik: - Számomra ez még nem alkalmas idő; nektek minden idő alkalmas. 7Titeket nem tud gyűlölni a világ, de engem gyűlöl, mert én tanúsítom, hogy gonoszak a tettei. 8Ti menjetek fel az ünnepre, én még nem megyek fel erre az ünnepre, mert számomra még nem érkezett el az alkalmas idő. 9S erre hivatkozva Galileában maradt. 10Mikor aztán a testvérei fölmentek az ünnepre, ő is felment, de nem nyilvánosan, hanem titokban. 11A júdeaiak pedig valóban keresték az ünnep alatt, és azt kérdezgették: "Hol van?" 12És nagy zúgás volt a tömegben miatta - némelyek azt mondták, jó ember, mások meg azt: "Nem, hanem a tömeg félrevezetője." 13. Persze senki nem beszélt róla nyíltan, mert féltek a júdeaiaktól. 14Aztán, már az ünnep közepe táján, Jézus felment a Templomba, és tanítani kezdett. 15A júdeaiak megdöbbentek: - Hogyan értheti ez az Írásokat, holott nem tanult ember?! - 16Az én tanításom nem az enyém - felelte erre Jézus -, hanem azé, aki küldött. 17Ha valaki az Ő akaratát akarja tenni, az tudni fogja erről a tanításról, hogy Istentől van-e, vagy magamtól beszélek. 18Aki magától beszél, az a saját dicsőségét keresi, aki viszont annak a dicsőségét keresi, aki küldte, az igazat mond, és nincs benne igazságtalanság. 19Hát nem Mózes adta nektek a Törvényt? Mégsem él a Törvény szerint egyikőtök sem! Miért akartok engem megölni?! - 20Démon van benned! - felelte a tömeg. - Ki akar megölni? - 21Egyetlen dolgot tettem, és mindnyájan meg vagytok ütközve rajta - válaszolta nekik. - 22Nos hát: Mózes adta nektek a körülmetélkedést - nem mintha Mózestől származna, hanem az ősatyáktól -, és ti szombaton körülmetélitek az embert. 23Ha a körülmetélést megkaphatja az ember szombaton, hogy Mózes Törvénye ne sérüljön meg, miattam dühöngtök, hogy egy egész embert helyreállítottam szombaton?! 24Ne a látszat után hozzatok ítéletet, hanem igazságosan ítélkezzetek! 25Erre aztán a jeruzsálemiek közül némelyek azt mondták: - Hát nem ez az, akit meg akarnak ölni?! 26S lám, nyíltan beszél, és semmit nem szólnak neki! Lehet, hogy valóban felismerték a vezetők, hogy ő a Krisztus?! 27Ám őróla tudjuk, hogy honnan származik, amikor pedig a Krisztus jön el, senki nem tudja, honnan származik. 28Ezért Jézus, miközben a Templomban tanított, felkiáltott: - Engem is ismertek, és azt is tudjátok, honnan származom?! Csakhogy én nem magamtól jöttem, hanem valóságos az, aki küldött, csak ti nem ismeritek - 29én viszont ismerem, mert Tőle származom, és Ő küldött! 30Valóban el akarták fogni, de senki nem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő ideje. 31A tömegből pedig sokan elkezdtek hinni benne: - Amikor a Krisztus eljön, talán nagyobb csodákat tesz majd, mint amiket ő tett? - mondogatták. 32A farizeusok meghallották, hogy a tömeg ilyeneket pusmog róla, és a főpapok, valamint a farizeusok szolgákat küldtek, hogy elfogják. - 33Még egy rövid ideig köztetek vagyok - mondta ezért Jézus -, aztán elmegyek ahhoz, aki küldött. 34Keresni fogtok, de nem találtok meg, és nem tudtok oda jönni, ahol én vagyok. 35Erre a júdeaiak ezt mondták egymás között: - Hová akar ez menni, hogy nem fogjuk megtalálni? Csak nem a görögök között szétszóratásban élőkhöz akar menni, és a görögöket tanítani? 36Mit jelent, amit mondott: "Keresni fogtok, de nem találtok meg, és nem tudtok oda jönni, ahol én vagyok"? 37Az ünnep utolsó, nagy napján pedig Jézus felállt, és felkiáltott: - Ha valaki szomjas, jöjjön hozzám, és igyon! 38Aki hisz bennem, annak - ahogy az Írás mondja - élő vizek folyamai ömlenek majd a bensőjéből! 39Ezt pedig a Szellemről mondta, amit azok kaptak meg később, akik hitre jutottak őbenne, mivel akkor még nem volt elérhető számukra a Szellem, hiszen Jézus még nem dicsőült

6

JÁNOS EVANGÉLIUMA

meg. 40Akik hallották a tömegből, amiket mondott, így szóltak: - Valóban ő a Próféta! - 41Ő a Krisztus! - mondták mások. De voltak, akik így szóltak: - Talán Galileából jön el a Krisztus? 42Hát nem azt mondja az Írás, hogy Dávid magvából és Betlehemből, abból a faluból jön a Krisztus, ahol Dávid élt? 43Így aztán meghasonlás támadt a tömegben miatta, 44sőt egyesek közülük el akarták fogni, mégsem emelt rá kezet senki. 45A szolgák pedig visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz. - Miért nem hoztátok el?! - kérdezték azok. - 46Ember így még nem beszélt soha, ahogy ez az ember beszél! - felelték a szolgák. - 47Hát titeket is eltévelyített?! - válaszolták erre a farizeusok. - 48Talán a főpapok és a farizeusok közül hisz benne valaki?! 49De ez a tömeg, amely nem ismeri a Törvényt, átok alatt van! 50Egyikük azonban, Nikodémosz - aki korábban elment hozzá -, így szólt hozzájuk: - 51Törvényünk értelmében talán elítélhető egy ember anélkül, hogy előbb kihallgatták volna, és tudnák, mit csinált? - 52Csak nem vagy te is galileai?! - felelték neki. - Nézz utána, és meglátod, hogy Galileából nem származik próféta! 53Aztán mindenki hazatért,

8 1Jézus pedig felment az Olajfák hegyére. 2De virradatkor már ismét a Templomban volt, és az egész nép folyamatosan érkezett hozzá, ő pedig leült, és tanította őket. 3Az írástudók és a farizeusok odavezettek egy asszonyt, akit házasságtörésen kaptak, odaállították középre, 4és ezt mondták Jézusnak: - Mester, ezt az asszonyt tetten érték házasságtörés közben. 5A Törvényben Mózes megparancsolta nekünk, hogy az ilyeneket kövezzük meg. Nos, te mit mondasz erről? 6Ezt pedig azért kérdezték, hogy próbára tegyék, hogy majd legyen mivel vádolniuk. Jézus pedig lehajolt, és ujjával a földre írt. 7De amint tovább kérdezgették, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: - Amelyikőtök nem bűnös, az dobja rá az első követ! 8Majd ismét lehajolt, és tovább írt a földre. 9Akik pedig hallották ezt, egyenként kimentek, mivel lelkiismeretük vádolta őket, a vénektől kezdve az utolsókig, végül egyedül ő maradt ott, meg a nő középen. 10Jézus, amikor felegyenesedett, senkit sem látott, csak az asszonyt. - Asszony, hol vannak a vádlóid? - kérdezte tőle. - Senki sem ítélt el? - 11Senki, uram - válaszolta az. Erre Jézus így szólt hozzá: - Én sem ítéllek el. Menj, de mostantól fogva többé ne élj bűnben! 12Aztán ismét beszélni kezdett hozzájuk: - Én vagyok a világ számára a fény: aki engem követ, semmiképpen sem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. - 13Te magad mellett tanúskodsz, nem hiteles a tanúságod! - mondták erre neki a farizeusok. - 14Ha magam mellett tanúskodom is, mégis hiteles a tanúságom - felelte nekik Jézus -, mert én tudom, hogy honnan jöttem, és hová megyek. Ti viszont nem tudjátok, hogy honnan jövök, és hová megyek. 15Ti testi módon ítélkeztek, én nem ítélkezem senki felett. 16De ha ítélkezem is, az én ítéletem hiteles, mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött. 17A Törvényetekben pedig meg van írva, hogy két ember tanúságtétele hiteles. 18Én is tanúskodom magam mellett, és tanúskodik mellettem az Atya is, aki küldött. - 19Hol van a te Atyád? - kérdezték erre. - Sem engem, sem Atyámat nem ismeritek - felelte Jézus. - Ha engem megismertetek volna, Atyámat is megismertétek volna. 20Ezeket az adománygyűjtő helyen mondta, amikor a Templomban tanított, de senki sem fogta el, mert még nem érkezett el az ő ideje. 21Aztán így folytatta: - Elmegyek, ti pedig keresni fogtok, de a bűnötökben haltok meg: nem tudtok oda jönni, ahová én megyek. - 22Csak nem lesz öngyilkos - kérdezték erre a júdeaiak -, hogy azt mondja, nem tudunk oda menni, ahová ő megy? - 23Ti lentről származtok - felelte nekik -, én fentről származom: ti ebből a világból származtok, én nem ebből a világból származom. 24Ezért mondom nektek, hogy a bűneitekben fogtok meghalni, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, a bűneitekben fogtok meghalni. - 25Ki vagy? - kérdezték erre. - Amit már elejétől fogva mondok nektek - felelt nekik Jézus. - 26Sok mondani- és ítélnivalóm lenne rólatok, de az, aki küldött, igazmondó, én pedig azokat mondom el a világban, amiket Tőle hallok. 27Nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. 28Ezért Jézus így szólt hozzájuk: - Amikor fölemelitek majd az Emberfiát, akkor rájöttök, hogy én vagyok, és hogy semmit sem teszek magamtól, hanem ahogy az Atya tanított, úgy mondom ezeket. 29És aki küldött, velem van: nem hagyott egyedül, mert én mindig azt teszem, ami Neki tetszik. 30Mikor ezeket mondta, sokan hinni kezdtek benne. 31Ezért Jézus így szólt azokhoz a júdeaiakhoz, akik hittek neki: - Ha megmaradtok abban, amit mondok, akkor valóban a tanítványaim vagytok, 32és megismeritek majd az igazságot, az igazság pedig felszabadít titeket. - 33Ábrahám magja vagyunk - felelték neki -, soha nem voltunk a rabszolgái senkinek. Hogy érted azt, hogy felszabadulunk? 34Jézus így válaszolt nekik: - Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: mindenki, aki bűnt követ el, a bűn rabszolgája! 35A rabszolga pedig nem marad örökké a házban - a Fiú marad ott örökké. 36Ha tehát a Fiú felszabadít titeket, valóságosan szabadok lesztek. 37Tudom, hogy Ábrahám magja vagytok - mégis meg akartok ölni, mert a szavam nem hat rátok. 38Én arról beszélek, amit Atyámnál láttam - ti is tegyétek hát azt, amit atyátoktól hallottatok! - 39A mi atyánk Ábrahám! - felelték neki. - Ha Ábrahám gyermekei volnátok - mondta nekik Jézus -, azt tennétek, amit Ábrahám. 40De most meg akartok ölni engem, egy olyan embert, aki az igazságot mondtam el nektek, amelyet Istentől hallottam. Ilyet Ábrahám nem tett! 41Ti azt teszitek, amit az atyátok tesz. - Mi nem paráznaságból születtünk - felelték neki. - Egy Atyánk van: Isten. - 42Ha Isten volna az

7

JÁNOS EVANGÉLIUMA

Atyátok - mondta nekik Jézus -, szeretnétek engem, mert én Istentől jöttem ki és érkeztem ide, nem magamtól jöttem ugyanis, hanem Ő küldött. 43Miért nem értitek, amit mondok? Mert nem tudjátok elfogadni a szavamat. 44Ti a Rágalmazó atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Ő embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert benne nincs igazság. Amikor a hazugságot mondja, a sajátjából beszél, mivel hazug, sőt ő a hazugság atyja. 45Nekem pedig, mivel én az igazságot mondom, nem hisztek. 46Melyikőtök vádol engem valamilyen bűnnel? Ha pedig igazat mondok, akkor miért nem hisztek nekem? 47Aki Istentől van, az elfogadja Isten szavait. Ti azért nem fogadjátok el, mert nem Istentől vagytok! - 48Hát nem jól mondjuk, hogy te szamaritánus vagy, és démon van benned?! - felelték neki a júdeaiak. - 49Bennem nincs démon - válaszolt Jézus -, hanem én tisztelem az Atyámat, ti pedig nem tiszteltek engem! 50De én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi és megítéli. 51Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: ha valaki megtartja, amit mondok, soha, semmiképpen nem látja meg a halált! 52Erre a júdeaiak ezt mondták neki: - Most már tudjuk, hogy démon van benned! Ábrahám és a próféták is meghaltak, te pedig azt állítod, hogy ha valaki megtartja a szavaidat, soha, semmiképpen nem ízleli meg a halált. 53Talán nagyobb vagy ősatyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt?! A próféták is meghaltak! Kivé teszed te magad?! - 54Ha én dicsérem magamat - felelt Jézus -, akkor nincs dicsőségem. Atyám az, aki dicsőít engem, akiről ti azt állítjátok, hogy Ő a ti Istenetek, 55pedig nem ismeritek Őt - én viszont ismerem. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem, ugyanolyan hazug lennék, mint ti - de ismerem, és megtartom, amit mond. 56Ábrahám, a ti ősatyátok, ujjongott, hogy meglátja az én napomat - meg is látta, és örült. - 57Még ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?! - mondták erre neki a júdeaiak. 58Jézus így szólt hozzájuk: - Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: mielőtt Ábrahám megszületett, én vagyok! 59Erre köveket kaptak fel, hogy rádobálják, de Jézus elrejtőzött, aztán közöttük átmenve elhagyta a Templomot: így távozott.

9 1S amint távozott, meglátott egy születésétől fogva vak embert. 2Tanítványai megkérdezték tőle: - Rabbi, ki követett el bűnt: ő vagy a szülei, hogy vakon született? - 3Sem ő, sem a szülei nem követtek el bűnt - felelte Jézus -, hanem azért lett ilyen, hogy Isten tettei láthatóvá váljanak benne. 4Addig kell végeznem annak munkáját, aki küldött, amíg nappal van - jön már az éjszaka, amikor senki sem tud dolgozni. 5Amikor a világban vagyok, fény vagyok a világ számára. 6Miután ezeket mondta, a földre köpött, a köpéséből sarat csinált, és rákente a sarat annak a szemére. - 7Menj el - mondta neki -, mosd le a Siloám medencéjében! - ami lefordítva azt jelenti: Küldött. Az el is ment, megmosakodott, és úgy jött vissza, hogy látott. 8A szomszédai pedig, és akik látták őt korábban, hogy koldus volt, azt kérdezték: - Nem ez az, aki itt szokott ülni és kéregetni? 9Egyesek állították, hogy ő az, mások azt mondták: - Dehogy, csak hasonlít rá! Ő viszont azt mondta: - Én vagyok az. 10Erre megkérdezték tőle: - Hogyan nyílt meg a szemed? - 11Az az ember - felelte -, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szememre, majd azt mondta, hogy menjek el a Siloámra, és mossam le. Úgyhogy elmentem, és miközben lemostam, megnyílt a szemem. - 12Hol van ő? - kérdezték tőle. - Nem tudom - válaszolta. 13Elvitték ezt a volt vakot a farizeusokhoz. 14Aznap, mikor Jézus sarat csinált, és megnyitotta a szemét, szombat volt. 15Így aztán a farizeusok is újra kikérdezték, hogyan nyílt meg a szeme. Ő pedig ezt mondta nekik: - Sarat tett a szememre, lemostam, és látok. - 16Nem Istentől van ez az ember - vélekedett némelyik farizeus -, hiszen nem tartja meg a szombatot! - Hogyan lenne képes egy bűnös ember ilyen jeleket tenni?! - mondták mások. És meghasonlás támadt köztük. 17Így hát megint megkérdezték a vakot: - Te mit mondasz őróla, hogy megnyitotta a szemedet? - Hogy próféta - mondta az. 18Így aztán a júdeaiak nem hitték el róla, hogy vak volt és meggyógyult, amíg oda nem hívták a szüleit, 19és meg nem kérdezték tőlük: - Ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? Akkor most hogyan lát? - 20Tudjuk, hogy ez a mi fiunk - válaszolták erre a szülei -, és hogy vakon született. 21De hogy most hogyan lát, azt nem tudjuk, vagy hogy ki nyitotta meg a szemét, nem tudjuk: őt kérdezzétek, elég idős már, majd ő beszél magáról! 22Azért mondták ezt a szülei, mert féltek a júdeaiaktól, mert már megegyeztek egymással a júdeaiak, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, kizárják a gyülekezetből. 23Ezért mondták a szülei, hogy elég idős már, őt kérdezzék. 24Így aztán másodszor is előszólították ezt az embert, aki vak volt. - Adj dicsőséget Istennek - mondták neki -, mi tudjuk, hogy az az ember bűnös! - 25Hogy bűnös-e, én nem tudom - felelt az erre -, egyet tudok, hogy vak voltam, most pedig látok! - 26Mit csinált veled? - kérdezték tőle. - Hogyan nyitotta meg a szemedet? - 27Már elmondtam nektek - válaszolta az -, és nem fogadtátok el. Miért akarjátok újra hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni? 28Erre sértegetni kezdték, és ezt mondták: - Te vagy ennek a tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk! 29Tudjuk, hogy Mózeshez Isten szólt, erről pedig nem tudjuk, honnan való. - 30Ebben éppen az a megdöbbentő - felelte nekik ez az ember -, hogy ti nem tudjátok, honnan való, az én szememet viszont megnyitotta. 31Tudjuk, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, hanem ha valaki tiszteli Istent, és az Ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg. 32Soha senki nem hallott ilyet, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon születettnek a szemét: 33ha nem Istentől volna,

8

JÁNOS EVANGÉLIUMA

semmit sem tudott volna tenni! - 34Te teljesen bűnökben fogantál, és te tanítasz minket?! - felelték neki, majd kidobták. 35Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: - Hiszel az Emberfiában? - 36Az meg ki, uram, hogy higgyek benne? - felelte az. - 37Láttad is őt, és aki veled beszél, ő az - mondta neki Jézus. - 38Hiszek, Uram! - válaszolta az, és leborult előtte. 39Jézus pedig így szólt: - Ítéletet hozni jöttem ebbe a világba, hogy akik nem látnak, azok lássanak, akik pedig látnak, azok vakok legyenek. 40Meghallották ezt a körülötte lévő farizeusok közül néhányan, és megkérdezték tőle: - Talán mi is vakok vagyunk? - 41Ha vakok volnátok - felelt nekik Jézus -, nem volna bűnötök. De ti most azt mondjátok, hogy láttok: a ti bűnötök megmarad.

10 1Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: aki nem a kapun át megy be a birkanyáj aklába, hanem másfelől mászik be, az tolvaj és rabló - 2aki pedig a kapun át megy be, az a nyáj pásztora. 3Őt beengedi a kapuőr, a nyáj az ő hangjára hallgat, a saját juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket. 4Amikor a sajátjait mind kivitte, előttük megy, és a juhok őt követik, mert ismerik a hangját - 5idegent viszont semmiképp sem fognak követni, hanem elfutnak előle, mert az idegenek hangját nem ismerik. 6Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de nem értették, hogy miről beszél. - 7Bizony úgy van - folytatta Jézus -, ahogy mondom nektek: én vagyok a nyáj kapuja. 8Mindenki, aki előttem jött, tolvaj és rabló, de a juhok nem hallgattak rájuk. 9Én vagyok a kapu: aki rajtam keresztül megy be, meg fog menekülni, ki- és bejár, és legelőt talál majd. 10A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson - én azért jöttem, hogy legyen életük, és túláradó bőségben legyenek. 11Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor odaadja a lelkét a juhokért; 12a béres viszont, és aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, ha látja jönni a farkast, otthagyja a juhokat, és elfut - a farkas pedig elragadja és szétszórja őket -, 13mert béres, és nem szívügye a nyáj. 14Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, 15mint ahogy az Atya ismer engem, és én is ismerem az Atyát - és odaadom a lelkemet a juhokért. 16És vannak más juhaim is, amelyek nem ebből az akolból valók, őket is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, s egy nyáj lesz és egy pásztor. 17Ezért szeret engem az Atya: mert én odaadom a lelkemet, hogy aztán újra magamhoz vegyem. 18Nem veszi el tőlem senki, hanem önként adom oda. Hatalmamban áll odaadni, és hatalmamban áll újra magamhoz venni: ezt a parancsot kaptam Atyámtól. 19Ismét meghasonlás támadt a júdeaiak között emiatt, amit mondott. - 20Démon van benne, és őrültségeket beszél! - mondták sokan közülük. - Miért hallgatjátok? 21Mások így szóltak: - Ezek nem egy démonizált szavai! Vagy talán egy démon meg tudja nyitni vakok szemét? 22Majd eljött Jeruzsálemben a Templom megújításának ünnepe, tél volt, 23és Jézus a Templomban tartózkodott, a Salamon oszlopcsarnokában. 24Körbevették hát a júdeaiak, és megkérdezték: - Meddig tartasz bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan! - 25Megmondtam nektek, és nem hiszitek - válaszolta nekik Jézus. - A tettek, amelyeket Atyám nevében viszek végbe, azok tanúskodnak mellettem. 26De ti nem hisztek, mert nem az én nyájamhoz tartoztok. Ahogy mondtam nektek: 27az én juhaim hallgatnak a hangomra, én is ismerem őket, és követnek engem - 28én pedig örök életet adok nekik, és soha, semmiképpen nem fognak elveszni, és senki nem fogja kiragadni őket a kezemből. 29Atyám, aki nekem adta őket, mindenkinél nagyobb, és senki sem képes kiragadni őket az Atya kezéből. 30Én és az Atya egy vagyunk. 31A júdeaiak megint köveket vettek fel, hogy megkövezzék. 32Jézus ezt válaszolta nekik: - Sok jó dolgot mutattam nektek Atyámtól, ezek közül melyikért köveztek meg engem? - 33Nem jó dologért kövezünk meg - felelték neki a júdeaiak -, hanem istenkáromlásért, és azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad! - 34Nincs megírva a Törvényetekben: "Én mondtam: istenek vagytok"? - válaszolta nekik Jézus. - 35Ha azokat isteneknek mondja, akikhez Isten Igéje szólt - és az Írás nem bontható meg -, 36akkor arról mondjátok, hogy istenkáromlást szól, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, mivel azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok?! 37Ha nem Atyám tetteit hajtom végre, ne higgyetek nekem! 38De ha ezeket teszem, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy rádöbbenjetek és megértsétek, hogy az Atya bennem van, én pedig az Atyában! 39Erre megint el akarták fogni, de kicsúszott a kezükből. 40És ismét elment a Jordán túlsó partjára, arra a helyre, ahol János először merítette alá az embereket, és ott maradt. 41Sokan jöttek hozzá, és azt mondták, hogy János ugyan nem tett semmilyen jelet, de mindaz, amit róla mondott, igaz volt. 42És sokan hinni kezdtek ott benne.

11 1De volt egy beteg, Lázárnak hívták, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának falujából való. 2Mária volt az, aki megkente az Urat illatos olajjal, és a lábát megtörölte a hajával; az ő testvére, Lázár volt beteg. 3A nővérek ezért üzentek Jézusnak: "Uram, a barátod megbetegedett!" 4Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt: - Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségéért van, hogy Isten Fia megdicsőüljön általa. 5Jézus szerette Mártát, a húgát és Lázárt. 6Ezért amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, 7de aztán így szólt a tanítványaihoz: - Menjünk el megint Júdeába! - 8Rabbi! - felelték a tanítványok. - Most akartak megkövezni a júdeaiak, és újra odamész?! - 9Talán nem

9

JÁNOS EVANGÉLIUMA

tizenkét órából áll egy nap? - válaszolta Jézus. - Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát. 10Aki viszont éjszaka járkál, megbotlik, mert nincs benne a világosság. 11Ezeket mondta, majd hozzátette: - Lázár, a barátunk, elaludt, de elmegyek, hogy fölkeltsem. - 12Urunk, ha elaludt, akkor meggyógyul - felelték neki a tanítványok. 13De Jézus a haláláról mondta ezt, ők pedig azt gondolták, hogy álomban való alvásról beszél. 14Akkor aztán Jézus nyíltan megmondta nekik: - Lázár meghalt, 15és én örülök, hogy nem voltam ott, miattatok, hogy hitre jussatok. De menjünk el hozzá! - 16Menjünk el mi is, hogy vele együtt haljunk meg! - mondta a többi tanítványnak Tamás, akit Ikernek hívnak. 17Amikor aztán Jézus megérkezett, Lázár már négy napja volt a sírban. 18Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt sztadionnyira, 19és a júdeaiak közül sokan érkeztek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. 20Amikor Márta meghallotta, hogy jön Jézus, eléje ment, Mária pedig otthon maradt. - 21Uram, ha itt lettél volna - mondta Márta Jézusnak -, nem halt volna meg a testvérem! 22De most is tudom, hogy amit csak kérsz Istentől, meg fogja adni neked Isten. - 23Feltámad a testvéred! - felelte neki Jézus. - 24Tudom, hogy feltámad majd a feltámadáskor, az utolsó napon - válaszolt Márta. - 25Én vagyok a feltámadás és az élet - mondta neki Jézus. - Aki hisz bennem, ha meg is hal, élni fog, 26és senki, aki él, és hisz bennem, semmiképp nem hal meg örökre. Hiszel ebben? - 27Igen, Uram - válaszolt az -, én már elhittem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie a világba. 28S miután ezt mondta, elment, és titokban szólt Máriának, a testvérének: - Itt van a Mester, és hív téged! 29Ő pedig ezt hallva gyorsan felkelt, és elment hozzá. 30Jézus még nem jött be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahová Márta elébe ment. 31A júdeaiak viszont, akik otthon voltak vele és vigasztalták, mikor látták, hogy Mária hirtelen felkel és kimegy, utánamentek, mert azt gondolták, a sírhoz megy, hogy ott sírjon. 32Mária pedig, mikor odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, a lábaihoz borult, s így szólt hozzá: - Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! 33Jézus pedig látva, hogy zokog, és a vele érkezett júdeaiak is sírnak, a szellemében nagyon haragos lett, és felzaklatta magát. - 34Hová helyeztétek el? - kérdezte. - Gyere, Urunk, nézd meg! - felelték. 35Jézusnak kicsordult a könnye. - 36Látjátok, mennyire szerette! - mondták a júdeaiak. 37De egyesek közülük ezt kérdezték: - Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez se haljon meg? 38Jézus pedig magában megint felháborodva odaért a sírhoz, amely egy barlang volt, és egy kő feküdt rajta. - 39Vegyétek el a követ! - mondta Jézus. - De Uram, már szaga van, hiszen négynapos! - válaszolta neki az elhunyt testvére, Márta. - 40Nem megmondtam neked - felelt Jézus -, hogy ha elkezdesz hinni, meg fogod látni Isten dicsőségét?! 41Elvették hát a követ. Jézus pedig felnézett, és így szólt: - Atyám, köszönöm, hogy meghallgattál! 42Tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak az itt körben álló tömeg miatt mondtam, hogy elhiggyék: Te küldtél. 43Majd miután ezeket mondta, hangosan felkiáltott: - Lázár, gyere ki! 44És a halott kijött, kezén-lábán vászoncsíkokkal bepólyálva, arca pedig kendővel volt körülkötve. - Oldozzátok ki, hogy tudjon járni! - mondta nekik Jézus. 45Erre sokan a júdeaiak közül, akik Máriához mentek, és látták, amit tett, hinni kezdtek benne. 46Mások közülük viszont elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, amiket Jézus tett. 47Ezért a főpapok és a farizeusok összehívták a Szanhedrint: - Mit tegyünk? - kérdezték. - Hiszen ez az ember sok jelet tesz! 48Ha ezt így engedjük neki, mindenki hinni fog benne, aztán jönnek a rómaiak, s elveszik tőlünk ezt a helyet is, és a nemzetet is. 49De egyikük, Kajafás, aki abban az évben főpap volt, így szólt hozzájuk: - Ti nem értitek az egészet, 50nem gondoljátok végig, hogy megéri nekünk, ha egy ember meghal a népért, és nem pusztul el az egész nemzet! 51Ezt azonban nem magától mondta, hanem mivel abban az évben főpap volt, prófétált, hogy Jézusnak meg kell halnia a nemzetért - 52sőt nemcsak a nemzetért, hanem azért is, hogy Isten széjjelszórt gyermekeit egybegyűjtse. 53Azon a napon tehát eldöntötték, hogy megölik. 54Ezért Jézus nem forgolódott többet nyilvánosan a júdeaiak között, hanem elment onnét a sivatag közelében levő vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt a tanítványokkal együtt. 55Közel volt a zsidók pészach ünnepe, és sokan felmentek vidékről Jeruzsálembe a pészach miatt, hogy megszenteljék magukat. 56Keresték is Jézust, és a Templomban állók kérdezgették egymástól: - Mit gondoltok? Vajon egyáltalán nem jön el az ünnepre? 57A főpapok és a farizeusok pedig parancsokat adtak ki, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, hogy elfoghassák.

12 1Jézus aztán hat nappal a pészach előtt Betániába ment, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. 2Ebédet készítettek ott neki, Márta szolgált fel, s Lázár is egyike volt azoknak, akik letelepedtek vele az asztalhoz. 3Mária fogott egy litra drága, eredeti nárdusból készült illatos olajat, és bekente Jézus lábát, majd megtörölte a saját hajával. A ház megtelt az olaj illatával. 4De egyik tanítványa, a kerijjóti Júdás, aki arra készült, hogy elárulja, így szólt: - 5Miért nem adták el ezt az illatszert háromszáz dénárért, és miért nem adták azt a koldusoknak?! 6De ezt nem azért mondta, mert ennyire aggódott a nincstelenekért, hanem mert tolvaj volt, és amikor nála volt a pénzesdoboz, rendszeresen ellopta, amit beletettek. - 7Hagyd békén - felelte neki Jézus -, hiszen a temetésem napjára tette félre. 8Koldusok mindig lesznek köztetek, de én nem leszek

10

JÁNOS EVANGÉLIUMA

mindig köztetek. 9A júdeaiak közül nagyon sokan megtudták, hogy ott van, és odajöttek - nem csupán Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott a halottak közül. 10A főpapok pedig úgy döntöttek, hogy Lázárt is megölik, 11mivel sokan a júdeaiak közül őmiatta mentek oda, és hittek Jézusban. 12Másnap a nagy tömeg, amely az ünnepre jött, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik, 13pálmaágakat ragadott, és kiment Jézus elé így kiáltozva: - "Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön", az Izrael királya! 14Jézus pedig talált egy szamárcsikót, és felült rá, ahogy meg van írva: 15Ne félj, Sion leánya, nézd csak, királyod közeledik szamárcsikón ülve. 16Tanítványai először nem értették ezeket, de amikor Jézus megdicsőült, akkor eszükbe jutott, hogy ezek voltak megírva róla, és ezeket is tették vele. 17Az a sokaság pedig, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halottak közül, tanúságot tett. 18Ezért is ment elébe a tömeg, mert hallották, hogy ezt a jelet tette. 19A farizeusok pedig azt mondták egymás között: - Látjátok, semmit sem tudtok tenni! Nézzétek meg: az egész világ utána megy! 20Volt néhány görög is azok között, akik feljöttek, hogy imádkozzanak az ünnepen. 21Ezek odajöttek a galileai Betszaidából való Fülöphöz, és megkérték: - Uram, szeretnénk látni Jézust! 22Fülöp odament Andráshoz, és beszélt vele, majd András és Fülöp odaléptek Jézushoz, és szóltak neki. - 23Eljött az idő, hogy az Emberfia megdicsőüljön! - felelte nekik Jézus. - 24Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: ha a földbe hulló gabonamag nem hal el, egyedül marad, de ha elhal, sok magot terem. 25Aki szereti a saját lelkét, az elpusztítja - de aki gyűlöli a lelkét ezen a világon, az örök életre őrzi meg. 26Aki engem szolgál, kövessen engem, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki engem szolgál, azt Atyám tisztelni fogja. 27Most nagyon megrendült a lelkem - és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az időtől? De hiszen ezért az időért jöttem! 28Atyám, dicsőítsd meg a Te nevedet! Ekkor megszólalt egy hang az égből: - Meg is dicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni! 29Erre a tömeg, amely ott állt, és hallotta ezt, azt mondta, mennydörgött, míg mások szerint angyal szólt hozzá. 30Jézus pedig ezt felelte nekik: - Nem értem szólalt meg ez a hang, hanem értetek! 31Most mondják ki e világ fölött az ítéletet, most fogják kidobni ennek a világnak a fejedelmét - 32én pedig, ha felemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok majd. 33Ezt mondta, jelezve, hogy milyen halállal fog meghalni. 34De a tömeg így felelt neki: - Mi úgy hallottuk a Törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Hogy érted, hogy az Emberfiát fölemelik? Ki ez az Emberfia? - 35Még egy rövid ideig veletek van a fény - felelte nekik erre Jézus. - Addig járjatok, amíg van számotokra fény, hogy ne lepjen meg a sötétség: aki a sötétben jár, az nem tudja, hová megy. 36Amíg van számotokra fény, higgyetek a fényben, hogy a fény fiai legyetek! Ezeket mondta Jézus, majd elment, és elrejtőzött előlük. 37És noha ennyi jelet tett előttük, mégsem kezdtek el hinni benne, 38azért, hogy beteljesedjen Ézsaiás próféta szava: "Uram, ki hitte el üzenetünket, és kinek mutatkozott meg az Úr karja?" 39Ezért nem tudtak hinni, hiszen ezt is megmondta Ézsaiás: 40Vakká tette a szemüket és érzéketlenné a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, szívükkel ne értsenek, hogy ne térjenek meg, és meg ne gyógyítsam őket. 41Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta a dicsőségét, és őróla beszélt. 42Mindamellett mégis sokan hinni kezdtek benne a vezetők közül is, csakhogy a farizeusok miatt nem vallották be, nehogy kizárják őket a gyülekezetből, 43mert az emberek véleménye fontosabb volt nekik, mint Isten véleménye. 44Jézus pedig felkiáltott: - Aki bennem hisz, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött - 45és aki engem lát, azt látja, aki küldött! 46Én, a fény, azért jöttem el a világba, hogy senki, aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben. 47Ha valaki hallja, amiket mondok, de nem tartja meg, én nem ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem a világot. 48Aki elutasít, és nem fogadja el, amiket mondok, van annak, aki elítélje: szavam, amit kimondtam, az ítéli el az utolsó napon. 49Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött, Ő parancsolta meg, hogy mit mondjak és mit beszéljek - 50és tudom, hogy a parancsa örök élet. Ezért amiket mondok, úgy mondom, ahogy az Atya mondta nekem.

13 1A pészach ünnepe előtt Jézus (mivel tudta, hogy eljött az ő ideje, hogy átköltözzön ebből a világból az Atyához; és mivel szerette az övéit ebben a világban, mindvégig szerette őket; 2és mivelhogy a vacsora közben a Rágalmazó már belehelyezte a kerijjóti Júdásnak, Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt; 3ő pedig tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött ki, és Istenhez tér vissza) 4felkelt a vacsorától, levette a köpenyét, majd fogott egy vásznat, s a dereka köré kötötte. 5Aztán vizet töltött a mosdótálba, és nekilátott, hogy megmossa a tanítványok lábát, majd megtörölje a vászonnal, amelyet a dereka köré kötött. 6Odament hát Simon Péterhez, az pedig megkérdezte: - Uram, te mosod meg az én lábamat?! - 7Most nem érted, amit teszek, de később majd megérted - felelte neki Jézus. - 8Az én lábamat nem mosod meg soha! - válaszolta Péter. - Ha nem moslak meg - mondta neki Jézus -, nem vagy a részestársam. - 9Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is! - felelte Péter. - 10Aki megfürdött - válaszolta neki Jézus -, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát megmossák, különben teljesen tiszta: ti pedig tiszták vagytok - bár nem mindannyian. 11Tudta ugyanis, hogy ki fogja elárulni. Ezért

11

JÁNOS EVANGÉLIUMA

mondta, hogy nem mindannyian tiszták. 12Amikor aztán megmosta a lábukat, és felvette a köpenyét, újra ledőlt a vacsorához. - Értitek, mit csináltam veletek? - kérdezte tőlük. - 13Ti engem így neveztek: "a Mester", "az Úr" - és jól mondjátok, mert az vagyok. 14Ha tehát én, az Úr és a Mester, megmostam a lábatokat, nektek is kötelességetek megmosni egymás lábát, 15mert példát mutattam nektek, hogy ti is úgy tegyetek, ahogyan én tettem veletek. 16Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött nem nagyobb annál, aki küldte. 17Ha tudjátok ezeket, boldogok vagytok, ha megteszitek. 18Nem mindnyájatokról mondom ezt - én tudom, hogy kiket választottam ki -, de ez azért van, hogy az Írás beteljesedjen: "Aki a kenyeremet eszi, felemelte a sarkát ellenem." 19Már most elmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy amikor majd bekövetkezik, elhiggyétek, hogy én vagyok. 20Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be - aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. 21Miközben Jézus ezeket mondta, szellemében meg-rendült, és tanúságot tett: - Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: egyikőtök elárul. 22A tanítványok egymásra néztek, mert zavarban voltak, hogy melyikükről beszél. 23Az asztal körül fekvő tanítványai között volt egy, akit Jézus szeretett, aki Jézus ölébe hajtotta a fejét. 24Simon Péter intett ennek, hogy kérdezze meg, kiről beszél. 25Ezért az Jézus mellére hajolva megkérdezte tőle: - Uram, ki az? - 26Az, akinek bemártom és odaadom a falatot - felelte Jézus. Majd bemártva a falatot, odaadta a kerijjóti Júdásnak, Simon fiának. 27És a falattal együtt akkor belement abba a Sátán. - Amit teszel, tedd meg gyorsan! - mondta neki Jézus. 28Ezt senki sem értette az asztaltársak közül, hogy miért mondta neki. 29Tudniillik egyesek arra gondoltak - mivel a pénzesdoboz Júdásnál volt -, hogy Jézus úgy érti, vegye meg, amikre szükségük van az ünnephez, vagy hogy adjon valamit a nincsteleneknek. 30Júdás, miután lenyelte a falatot, rögtön kiment. Éjszaka volt. 31És miután kiment, Jézus így szólt: - Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten is megdicsőült benne! 32Ha Isten megdicsőült benne, Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, rövidesen megdicsőíti! 33Gyermekeim, még egy kicsit veletek vagyok - keresni fogtok, de ahogy a júdeaiaknak mondtam, hogy nem tudnak oda jönni, ahol én vagyok, most nektek is ezt mondom. 34Új parancsot adok nektek, azért, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! 35Abból fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van bennetek egymás iránt. 36Simon Péter megkérdezte tőle: - Uram, hová mész? - Most nem tudsz követni engem oda, ahová megyek - felelte Jézus -, de később majd követni fogsz. - 37Uram, miért ne tudnálak téged most követni? - kérdezte tőle Péter. - Az életemet adom érted! - 38Az életedet adod értem? - felelte neki Jézus. - Bizony úgy van, ahogy mondom neked: a kakas még meg sem szólal, mire háromszor letagadsz engem!

14 1Ne nyugtalankodjék a szívetek: higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek! 2Atyám házában sok férőhely van - ha nem volna, megmondtam volna nektek -, mert elmegyek, hogy elkészítsem nektek a helyet. 3És miután elmentem, és elkészítettem nektek a helyet, újra eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. 4És az utat is tudjátok oda, ahová megyek. - 5Uram, nem tudjuk, hová mész - szólalt meg Tamás -, honnan tudhatnánk az utat? - 6Én vagyok az út, a valóság és az élet - felelte neki Jézus. - Senki sem jut el az Atyához, csak általam. 7Ha engem megismertetek, Atyámat is meg fogjátok ismerni. És mostantól fogva ismeritek és láttátok Őt. - 8Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk! - mondta neki Fülöp. - 9Ennyi ideig köztetek voltam, és nem ismertél meg, Fülöp? - kérdezte tőle Jézus. - Aki látott engem, az látta az Atyát: hogy érted, hogy mutassam meg nektek az Atyát? 10Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, az Atya pedig bennem? Szavaimat, amiket mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, Ő viszi véghez a tetteit. 11Higgyétek el nekem, hogy én az Atyában vagyok, az Atya pedig bennem! De ha nekem nem, legalább maguknak a tetteknek higgyetek! 12Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: aki hisz bennem, az is véghezviszi majd azokat a tetteket, amiket én, sőt ezeknél nagyobb dolgokat fog tenni, mert én az Atyához megyek; 13és amit csak kértek a nevemben, azt meg fogom tenni, hogy megdicsőüljön az Atya a Fiúban: 14ha valamire megkértek engem a nevemben, én meg fogom tenni! 15Ha szerettek engem, meg fogjátok tartani a parancsaimat, 16én pedig megkérem az Atyát, és Ő ad nektek egy másik Pártfogót, hogy veletek legyen örökké, 17a valóság Szellemét, akit a világ nem tud befogadni, mert nem látja és nem ismeri. Ti ismeritek, mert mellettetek marad, és bennetek lesz. 18Nem foglak titeket árván hagyni, eljövök hozzátok. 19Még egy rövid idő, és a világ már nem lát engem, de ti láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. 20Azon a napon megértitek majd, hogy én az Atyámban vagyok, ti pedig bennem, és én bennetek. 21Akiben megvannak a parancsaim, és meg is tartja őket, az szeret engem - aki pedig szeret engem, azt szereti az Atyám, én is szeretni fogom, és megmutatom magam neki. 22Júdás - nem a kerijjóti - megkérdezte tőle: - Uram, és miért van az, hogy nekünk akarod megmutatni magad, miért nem a világnak? - 23Aki szeret engem, az meg fogja tartani a szavaimat - felelt neki Jézus -, Atyám szeretni fogja, elmegyünk majd hozzá, és lakóhelyet készítünk nála.

12

JÁNOS EVANGÉLIUMA

24Aki nem szeret engem, az nem tartja meg a beszédemet - a beszédem pedig, amit hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött. 25. Ezeket úgy mondtam el nektek, hogy köztetek éltem - 26de a Pártfogó, a Szent Szellem, akit az Atya küld majd a nevemben, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek. 27Békességet hagyok itt nektek, az én békességemet adom nektek - nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék és ne legyen gyáva a szívetek! 28Hallottátok, megmondtam nektek: elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, hiszen az Atya nagyobb, mint én. 29Most mondtam el nektek, mielőtt megtörténik, hogy amikor megtörténik, higgyetek. 30Már nem sokat fogok beszélni veletek, mert közeledik a világ fejedelme. Bennem nincs semmije, 31de a világnak meg kell értenie, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogy az Atya megparancsolta nekem. Keljetek fel, menjünk el innen!

15 1Én vagyok az igazi szőlőtőke, és Atyám a szőlőtermesztő. 2Minden szőlővesszőt, amely nem hoz termést bennem, lemetsz - viszont mindegyiket, amelyik termést hoz, megtisztítja, hogy még több termést hozzon. 3Ti már tiszták vagytok a szavaim által, amelyeket mondtam nektek: 4maradjatok bennem, én pedig bennetek! Ahogy a szőlővessző sem tud magától termést hozni, ha nem marad a szőlőtőkén, ugyanúgy ti sem, ha nem maradtok bennem. 5Én vagyok a szőlőtőke, ti a szőlővesszők. Az hoz bő termést, aki bennem marad, és én benne - mert nélkülem semmit sem tudtok tenni. 6Aki nem marad meg bennem, azt félredobják, mint a venyigét, és elszárad - aztán összegyűjtik, majd tűzre rakják, és elég. 7Ha megmaradtok bennem, és amiket mondtam, bennetek maradnak, akkor kérjetek, amit csak akartok, és meglesz nektek! 8Atyám ebben dicsőül meg: hogy sok termést hozzatok, és a tanítványaim legyetek! 9Ahogyan az Atya szeret engem, úgy szeretlek én is titeket - maradjatok meg a szeretetemben! 10Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben - ahogy én is megtartom Atyám parancsait, és megmaradok a szeretetében. 11Ezeket azért mondtam el nektek, hogy az én örömöm bennetek legyen, és az örömötök teljes legyen. 12Ez a parancsom, azért, hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket. 13Senkiben sincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki odaadja a lelkét a barátaiért. 14Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. 15Többé nem mondalak titeket szolgáknak, hiszen a szolga nem tudja, mit tesz az ura - titeket a barátaimnak neveztelek, mert mindent, amit az Atyától hallottam, a tudtotokra adtam. 16Nem ti választottatok ki engem magatoknak, hanem én választottalak ki titeket magamnak, és én rendeltelek arra, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, s a gyümölcsötök megmaradjon - azért, hogy amire csak megkéritek az Atyát a nevemben, megadja nektek. 17Ezeket parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást. 18Ha a világ gyűlöl titeket, értsétek meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket! 19Ha a világból valók lennétek, a világ barátságos lenne ahhoz, ami az övé, de mivel nem a világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket magamnak a világból, emiatt gyűlöl titeket a világ. 20Jusson eszetekbe az a mondás, amit említettem nektek: "A szolga nem nagyobb az uránál." Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak - ha az én tevékenységemet megfigyelés alatt tartották, a tieteket is megfigyelés alatt tartják majd. 21De mindezeket az én nevemért fogják ellenetek elkövetni, mert nem ismerik azt, aki küldött. 22Ha nem jöttem volna el, és nem beszéltem volna nekik, nem lenne bűnük, de így most nincs mentségük a bűnükre. 23Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. 24Ha nem tettem volna olyan dolgokat köztük, amilyeneket senki más nem tett, nem lenne bűnük - most viszont látták ezeket, mégis meggyűlöltek: engem is, Atyámat is. 25De azért történt így, hogy beteljesedjen az a mondás, amely meg van írva a Törvényükben: "Ok nélkül meggyűlöltek." 26Amikor eljön a Pártfogó, akit küldök majd nektek az Atyától, a valóság Szelleme, aki az Atyától jön ki, ő tanúskodik majd mellettem - 27de ti is tanúskodtok, mert elejétől fogva velem vagytok.

16 1Azért mondtam el nektek ezeket, hogy ne essetek csapdába. 2Ki fognak zárni titeket a gyülekezetekből - sőt közeledik már az idő, amikor mindenki, aki titeket gyilkol, azt képzeli, hogy Istent szolgálja. 3Azért követnek majd el ilyeneket ellenetek, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. 4De én elmondtam nektek ezeket, hogy amikor elérkezik az idejük, eszetekbe jusson, hogy szóltam nektek. Az elején azért nem beszéltem nektek ezekről, mert köztetek voltam. 5De most elmegyek ahhoz, aki küldött, és egyikőtök sem kérdezi tőlem, hová megyek - 6hanem mivel elmondtam nektek ezeket, megtelt a szívetek szomorúsággal. 7De én megmondom nektek az igazat: jobban jártok, hogy én elmegyek. Ha ugyanis nem megyek el, a Pártfogó nem fog eljönni hozzátok, de ha elmegyek, elküldöm Őt hozzátok. 8És amikor eljön, rábizonyítja majd a világra a bűnt, az igazságosságot és az ítéletet. 9A bűnt: hogy nem hisznek bennem; 10az igazságosságot: hogy én az Atyához megyek, és már nem láttok engem; 11és az ítéletet: hogy ennek a világnak a fejedelme fölött kimondták az ítéletet. 12Sok mondanivalóm van még nektek, de most nem tudjátok elviselni. 13Amikor viszont Ő, a valóság Szelleme eljön, bevezet majd benneteket a teljes valóságba: mert nem magától fog beszélni, hanem amiket hall, azokat mondja el, és hírt hoz nektek a jövőbeli dolgokról. 14Ő engem fog dicsőíteni, mert abból kap majd, ami az enyém, és azt adja hírül nektek.

13

JÁNOS EVANGÉLIUMA

15Minden, ami az Atyáé, az enyém: ezért mondtam, hogy az enyémből kap, és azt adja majd hírül nektek. 16Egy kis idő, és már nem láttok - aztán megint egy kis idő, és megláttok. 17Erre néhány tanítványa kérdezgetni kezdte egymástól: - Mit ért azon, hogy egy kis idő, és nem látjuk, aztán megint egy kis idő, és meglátjuk; és hogy elmegy az Atyához? 18Mi az a "kis idő"? - mondták. - Nem értjük, miről beszél. 19Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni tőle, és így szólt hozzájuk: - Arról kérdezősködtök egymás között, hogy azt mondtam, egy kis idő, és nem láttok, aztán megint egy kis idő, és megláttok? 20Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: ti sírtok és gyászoltok majd, a világ pedig örülni fog - ti szomorúak lesztek, de szomorúságotok majd örömre fordul. 21Egy nőnek, amikor szül, nagyon nehéz, mert eljött az ideje - de amikor megszülte a gyermekét, már nem jut eszébe a gyötrelme az öröm miatt, hogy ember született a világra. 22Így nektek is nehéz most - de újra látni foglak titeket, szívetek örülni fog, és örömötöket senki el nem veszi tőletek. 23Azon a napon pedig semmit sem fogtok kérdezni tőlem. Bizony úgy van, ahogy mondom nektek: amit az én nevemben kértek az Atyától, megadja majd nektek! 24Mostanáig semmit sem kértetek az én nevemben - kérjetek, és meg fogjátok kapni, hogy teljes legyen az örömötök! 25Ezeket példázatokban mondtam el nektek - közeledik az óra, amikor már nem példázatokban szólok majd hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. 26Azon a napon kérni fogtok a nevemben, én pedig nem mondom azt nektek, hogy majd én megkérem az Atyát értetek, 27hiszen az Atya maga is kedvét leli bennetek, mert ti is kedveltek engem, és elhittétek, hogy én Istentől jöttem ki. 28Az Atyától jöttem ki, és bejöttem a világba - ismét elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához. - 29Látod, most nyíltan beszélsz - mondták a tanítványai -, és semmilyen példázatot nem mondasz. 30Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen. Emiatt hiszünk benne, hogy Istentől jöttél ki. - 31Most hisztek? - válaszolt Jézus. - 32Látjátok, közeledik az óra, sőt el is jött, hogy szétszóródjatok, mindenki az övéihez, engem pedig egyedül hagyjatok. De nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességetek legyen bennem. A világban szorongattatás lesz a részetek, de nyugalom: én legyőztem a világot!

17 1Ezeket mondta Jézus, majd felnézett az égre, és így szólt: - Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a Fiadat, hogy a Fiad is megdicsőítsen Téged, 2ahogyan hatalmat adtál neki minden test felett, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki adtál. 3És az az örök élet, hogy megismerjenek Téged, az egyetlen valóságos Istent, és azt, akit küldtél, Jézus Krisztust. 4Én dicsőséget szereztem Neked a földön: befejeztem a munkát, amit rám bíztál, hogy elvégezzem - 5most pedig Te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt Nálad a világ létezése előtt! 6Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azok előtt az emberek előtt, akiket nekem adtál a világból. A Tieid voltak, nekem adtad őket, és megtartották a beszédedet. 7Most megértették, hogy mindaz, amit nekem adtál, Tőled van, 8mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig elfogadták, és valóban megértették, hogy Tőled jöttem ki, elhitték, hogy Te küldtél. 9Én értük könyörgök - nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a Tieid; 10és az enyéim mind a Tieid, a Tieid pedig az enyéim, és bennük dicsőülök meg. 11Én nem vagyok többé a világban, de ők a világban vannak, én pedig Hozzád megyek. Szent Atyám, őrizd meg őket a Te nevedben, amelyben nekem adtad őket, hogy egyek legyenek, mint mi! 12Amíg velük voltam, én őriztem őket a Te nevedben, amelyben nekem adtad őket; megvédtem őket, és senki sem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, azért, hogy beteljesedjen az Írás. 13Most pedig Hozzád megyek, és ezeket azért mondom a világban, hogy az én beteljesedett örömöm bennük legyen. 14Átadtam nekik a Te beszédedet, a világ pedig meggyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem a világból való vagyok. 15Nem arra kérlek, hogy emeld ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól! 16Nem a világból valók, ahogy én sem a világból való vagyok. 17Szenteld meg őket az igazsággal: a Te szavad igazság! 18Ahogyan Te küldtél el engem a világba, én is úgy küldtem el őket a világba - 19és odaszentelem magam értük, hogy ők is az igazsággal megszenteltekké váljanak. 20De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek bennem, 21hogy mindannyian egyek legyenek, ahogyan Te, Atyám, bennem, én pedig Benned vagyok: ők is eggyé legyenek bennünk, hogy a világ elhiggye, hogy Te küldtél engem. 22Én pedig azt a dicsőséget, amelyet nekem átadtál, továbbadtam nekik, hogy egyek legyenek, ahogyan mi egyek vagyunk. 23Én bennük, és Te bennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy a világ megértse, hogy Te küldtél engem, és úgy szereted őket, ahogyan engem szeretsz. 24Atyám, szeretném, hogy azok is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák a dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél már a világ megalapítása előtt. 25És a világ, igazságos Atyám, nem ismer Téged, de én ismerlek - ők pedig felismerték, hogy Te küldtél engem; 26és én megismertettem, és meg is fogom ismertetni velük a Te nevedet, hogy az a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is bennük legyek!

14

JÁNOS EVANGÉLIUMA

18 1Miután Jézus mindezt elmondta, tanítványaival együtt kiment a Kidrón patakon túlra. Volt ott egy kert, ahová bement a tanítványokkal. 2Ismerte a helyet Júdás is, aki elárulta, mert Jézus és a tanítványai sokszor gyűltek itt össze. 3Ezért Júdás, miután kapott egy csapat katonát, valamint a főpapok és a farizeusok szolgáit, odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. 4Jézus pedig, mivel tudta, mi következik, kiment, és megkérdezte tőlük: - Kit kerestek? - 5A názáreti Jézust - válaszolták neki. - Én vagyok - mondta nekik Jézus. Júdás is, aki elárulta, ott állt köztük. 6És amikor Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok", hátrahőköltek, és a földre zuhantak. 7Így hát újra megkérdezte őket: - Kit kerestek? - A názáreti Jézust - mondták. - 8Mondtam nektek, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, őket hagyjátok elmenni! - felelte Jézus azért, 9hogy beteljesedjen, amit mondott: "Akiket nekem adtál, azok közül egy sem veszett el." 10Erre Simon Péter, akinek volt kardja, előrántotta, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét (a szolgát Málkhosznak hívták). - 11Tedd vissza a kardodat a hüvelyébe! - mondta Jézus Péternek. - Talán ne igyam ki a poharat, amelyet az Atya adott nekem? 12A csapat katona, az ezredes és a júdeaiak szolgái letartóztatták Jézust, megkötözték, 13s először Annáshoz vezették, mert ő volt Kajafás apósa, aki abban az évben főpap volt, 14és Kajafás volt az, aki azt a tanácsot adta a júdeaiaknak, hogy megéri nekik, ha egy ember meghal a népért. 15Simon Péter pedig és egy másik tanítvány követték Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, így Jézussal együtt bejutott a főpap udvarába, 16de Péter kint maradt a kapunál. Ezért a másik tanítvány, a főpap ismerőse, kiment érte, beszélt a kapus lánnyal, és bevitte Pétert. 17A kapus lány pedig - aki a kaput figyelte - megkérdezte Pétertől: - Te is annak az embernek a tanítványai közül való vagy, nem? - Nem vagyok! - mondta ő. 18A rabszolgák és a szolgák pedig a parazsat élesztgetve ácsorogtak és melegedtek, mert hűvös volt. Péter is odaállt közéjük melegedni. 19A főpap pedig a tanítványairól és a tanításáról kérdezte Jézust. 20Jézus így válaszolt neki: - Én nyíltan beszéltem a világnak, én mindig a zsinagógában és a Templomban tanítottam, ahol összegyűlik minden zsidó, titokban nem mondtam semmit. 21Miért engem kérdezel? Kérdezd meg azokat, akik meghallgattak, hogy mit mondtam nekik! Ők, látod, tudják, miket mondtam. 22De mikor ezt mondta, az ott álló szolgák egyike Jézus arcába ütött, és így szólt: - Így válaszolsz a főpapnak?! - 23Ha rosszul mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz! - felelte neki Jézus. - De ha jól, akkor miért ütsz meg? 24Így aztán Annás megkötözve átküldte őt Kajafáshoz, a főpaphoz. 25. Simon Péter pedig kint állt és melegedett. - Ugye, te is a tanítványai közül való vagy? - kérdezték tőle. Ő letagadta: - Nem vagyok! 26A főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a fülét, megkérdezte: - Nem láttalak én téged vele együtt a kertben? 27Mire Péter ismét letagadta - a kakas pedig abban a pillanatban kukorékolni kezdett. 28Kajafástól aztán Jézust a helytartói palotába vezették. Kora reggel volt. Ők maguk nem léptek be a helytartói palotába, hogy ne váljanak tisztátalanokká, és megehessék a pészachi vacsorát. 29Ezért Pilátus kiment hozzájuk, és megkérdezte: - Mivel vádoljátok ezt az embert? - 30Ha nem követett volna el gonoszságot, nem adtuk volna át neked! - felelték neki. - 31Tartsátok fogva ti - mondta nekik Pilátus -, és ítélkezzetek felette a Törvényetek szerint! - Nekünk nincs megengedve, hogy bárkit is megöljünk! - válaszolták a júdeaiak. 32Ez azért történt így, hogy beteljesedjen, amit Jézus mondott, amikor jelezte, hogy milyen halállal kell majd meghalnia. 33Pilátus visszament a helytartói palotába, behívatta Jézust, és megkérdezte: - Te vagy a zsidók királya? - 34Ezt magadtól mondod, vagy mások mondták neked rólam? - kérdezett vissza Jézus. - 35Talán zsidó vagyok én? - felelt Pilátus. - A te nemzeted és a főpapok adtak át nekem. Mit tettél? - 36Az én királyságom nem ebből a világból való - válaszolt Jézus. - Ha ebből a világból való lenne a királyságom, alattvalóim harcolnának, hogy ne kerüljek a júdeaiak kezébe. De láthatod: az én királyságom nem innen való. - 37Tehát nem vagy király? - kérdezte erre tőle Pilátus. - Te mondod, hogy király vagyok - felelte Jézus. - Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindenki, aki az igazságból való, hallja a hangomat. - 38Mi az igazság? - kérdezte tőle Pilátus, azzal megint kiment a júdeaiakhoz. - Én semmi kivetnivalót nem találok benne - mondta nekik. - 39Az a szokás nálatok, hogy a pészach ünnepén egyvalakit szabadon engedjek nektek. Akarjátok hát, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát? 40Erre megint kiáltozni kezdtek: - Ne őt, hanem Bar-Abbát! Bar-Abbá pedig egy rabló volt.

19 1Akkor Pilátus lefogatta Jézust, és megkorbácsoltatta. 2A katonák pedig tövisből koszorút fontak, rátették a fejére, bíborszínű ruhát borítottak rá, 3majd odaléptek hozzá: - Köszöntünk, zsidók királya! - mondták, és az arcát ütötték. 4Pilátus pedig megint kiment a tömeghez, s így szólt: - Nézzétek, kihozom ide hozzátok, hogy megértsétek: semmi kivetnivalót nem találok benne. 5Kijött tehát Jézus, fején a töviskoszorúval, bíborszínű palástban. - Tessék, itt az az ember! - mondta nekik Pilátus. 6Ahogy a főpapok és a szolgák meglátták, kiabálni kezdtek: - Feszítsd keresztre! Feszítsd keresztre! - Vigyétek, és feszítsétek keresztre ti - felelt nekik Pilátus -, mert én semmi kivetnivalót nem találtam benne. - 7Nekünk Törvényünk van - mondták a júdeaiak -, és a Törvény szerint halált érdemel, mivel Isten Fiává tette magát! 8Amikor

15

JÁNOS EVANGÉLIUMA

Pilátus meghallotta e szavakat, nagyon megrémült, 9újra bement a helytartói palotába, és megkérdezte Jézust: - Honnan származol? De Jézus nem adott neki választ. 10Erre Pilátus megkérdezte: - Nekem nem válaszolsz?! Hát nem tudod, hogy hatalmamban áll elengedni, és hatalmamban áll keresztre feszíttetni téged?! - 11Semmi hatalmad nem volna fölöttem - felelte Jézus -, ha felülről nem kaptál volna. Ezért nagyobb bűne van annak, aki engem neked átadott. 12Ettől kezdve Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa, de a júdeaiak azt kezdték kiáltozni: - Ha elengeded, nem vagy a császár barátja: mindenki, aki királlyá teszi magát, a császár ellen beszél! 13Amikor aztán Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kivezettette Jézust, és leült a bírói emelvényen, azon a helyen, amelyet Mozaiknak - héberül pedig Gabbatának - hívnak. 14Az előkészület napja volt, hat óra felé járt az idő. - Tessék, a királyotok! - mondta Pilátus a júdeaiaknak. - 15Vidd el, vidd el, feszíttesd keresztre! - kiáltoztak azok. - Keresztre feszíttessem a királyotokat?! - kérdezte tőlük Pilátus. - Nincs királyunk, csak császárunk! - felelték a főpapok. 16Ekkor átadta nekik, hogy keresztre feszítsék. Azok pedig átvették Jézust, 17aki maga cipelve a keresztjét kiment arra a helyre, amelyet Koponyahelynek - héberül Golgotának - neveznek, 18s ott keresztre feszítették, és vele együtt még két embert kétfelől, középen pedig Jézust. 19Pilátus feliratot is íratott, és a keresztre tetette. Ez állt rajta: A názáreti Jézus, a zsidók királya 20Sokan elolvasták a júdeaiak közül ezt a feliratot, mert a hely, ahol Jézust keresztre feszítették, közel volt a városhoz, és a szöveget héberül, latinul és görögül is felírták. 21A zsidók főpapjai tiltakoztak Pilátusnál: - Ne azt írd, hogy "a zsidók királya", hanem hogy "ő azt állította: a zsidók királya vagyok"! - 22Amit megírtam, megírtam - felelte Pilátus. 23A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a ruháit és a köpenyét, a ruháit négy részre osztották, minden katonának egy részt, de mivel a köpenye varrás nélkül készült, felülről végig egybeszőve, 24ezért így szóltak egymáshoz: - Ezt ne vágjuk szét, hanem sorsoljunk, hogy kié legyen! Azért történt így, hogy az Írás beteljesedjen: "Ruháimat szétosztották maguk között, öltözetemre pedig sorsot vetettek." Valóban megtették hát ezt a katonák. 25Jézus keresztjénél ott állt az édesanyja, annak testvére, valamint Mária - a Klópászé - és a magdalai Mária. 26Amikor Jézus meglátta az anyját és mellette azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt az édesanyjához: - Asszony, nézd: a fiad! 27A tanítványnak pedig ezt mondta: - Nézd: az anyád! Attól az órától az a tanítvány befogadta Jézus anyját a családjába. 28Ezután Jézus, mivel tudta, hogy már mindent elvégzett, megszólalt, hogy beteljesedjen az Írás: - Szomjas vagyok! 29Volt ott egy ecettel teli edény - így hát szájához nyújtottak egy izsópra tett ecettel teli szivacsot. 30Jézus pedig, miután elfogadta az ecetet, így szólt: - Beteljesedett! Majd a fejét lehajtva kibocsátotta szellemét. 31A júdeaiak pedig, mivel az előkészület napja volt, hogy szombaton ne maradjanak a kereszten a holttestek - mert ez a szombat nagy nap volt - megkérték Pilátust, hogy törjék el a lábszárukat, majd pedig vegyék le őket. 32Elmentek hát a katonák, és eltörték az egyiknek a lábszárát, majd a másikét is, akit vele együtt feszítettek meg, 33de amikor Jézushoz értek, mivel látták, hogy már meghalt, nem törték el a lábszárát, 34hanem az egyik katona a lándzsájával átszúrta az oldalát, ahonnan azonnal vér és víz ömlött ki. 35Aki látta, tanúsította ezt, és a tanúságtétele igaz: tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. 36Ezek ugyanis azért történtek, hogy beteljesedjen az Írás: "Csontja nem töretik össze." 37Egy másik Írás pedig ezt is mondja: "Nézik majd, akit átszúrtak." 38Ezek után az arimatiai József, aki titokban volt Jézus tanítványa, mert félt a júdeaiaktól, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét, Pilátus pedig megengedte neki. Elment hát, és levette a testét. 39Sőt Nikodémosz is eljött, aki először éjszaka ment hozzá, és hozott mintegy száz litra, mirha és aloé keverékéből készült illatszert. 40Fogták Jézus testét, és bepólyálták gyolcsszalaggal az illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás a temetést előkészíteni. 41Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új sír, ahová még soha senkit nem temettek. 42Oda helyezték hát el Jézust, mert a zsidók előkészületi napja volt, és ez a sír ott volt a közelben.

20 1A hét első napján kora hajnalban, mikor még sötét volt, a magdalai Mária kiment a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírról. 2Elfutott, és elment Simon Péterhez meg a másik tanítványhoz, akit Jézus kedvelt. - Elvitték az Urat a sírból - mondta nekik -, és nem tudjuk, hová tették! 3Erre kiment Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. 4Együtt futottak ketten, de aztán a másik tanítvány megelőzte Pétert, így elsőként ért a sírbolthoz, 5és mikor behajolt, látta, hogy ott hevernek a gyolcsszalagok, de mégse ment be. 6Aztán odaért Simon Péter is, aki mögötte futott, bement a sírboltba, és látta az ott heverő gyolcsszalagokat, 7s hogy a kendő, amely Jézus fején volt, nem a gyolcsszalagokkal együtt van, hanem külön fekszik egy helyen, összegöngyölve. 8Akkor aztán bement a másik tanítvány is, aki először ért oda a sírhoz, ő is látta mindezt, és hinni kezdett. 9Mert még nem értették meg az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. 10Aztán a tanítványok ismét visszamentek a többiekhez, 11Mária pedig kint állt zokogva a sír mellett. Sírás közben behajolt a sírboltba, 12és két angyalt látott, akik fehér ruhában ott ültek, ahol Jézus teste feküdt, egyik a feje, másik a lába helyén. 13Ezek megkérdezték tőle: - Asszony, miért sírsz? - Elvitték az én

16

JÁNOS EVANGÉLIUMA

Uramat, és nem tudom, hová helyezték! - felelte nekik. 14Miután ezt mondta, hátrafordult, és meglátta Jézust, aki ott állt, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. 15Jézus megkérdezte tőle: - Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Mivel ő azt gondolta, hogy a kertész az, így válaszolt neki: - Uram, ha te vitted el, mondd meg nekem, hová tetted, és én majd elviszem! - 16Mária! - mondta neki Jézus. Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: - Rabbuni! - ami lefordítva azt jelenti: Mesterem! - 17Ne érj hozzám - mondta Jézus -, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez! 18A magdalai Mária elment, és elmondta a tanítványoknak: "Láttam az Urat!" - és hogy ezeket mondta neki. 19Aznap, a hét első napján, mikor beesteledett, jóllehet ott, ahol a tanítványok tartózkodtak, az ajtók be voltak zárva - mert féltek a júdeaiaktól -, bejött Jézus, megállt középen, s így szólt hozzájuk: - Békesség nektek! 20S miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok felvidultak, mikor látták az Urat. - 21Békesség nektek! - mondta nekik ismét Jézus. - Ahogy az Atya elküldött engem, én is úgy küldelek el titeket. 22S miután ezt mondta, rájuk fújt, majd így szólt: - Fogadjátok be a Szent Szellemet: 23akiknek megbocsátjátok a bűneiket, azok bocsánatot nyernek, akiknek megtartjátok, azoknak megmaradnak. 24Tamás pedig - akit Ikernek hívnak -, a tizenkettő egyike, nem volt velük, amikor Jézus eljött. 25Így hát a többi tanítvány elmondta neki: - Láttuk az Urat! - Ha nem látom a kezén a szögek ütötte sebeket, és nem teszem az ujjamat a szögek ütötte sebekbe, és a kezemet az oldalába, semmiképpen nem hiszem el! - felelte nekik. 26Aztán nyolc nap múlva ismét bent voltak a tanítványai, köztük Tamás is. Jézus bejött, noha az ajtók be voltak zárva, megállt középen, és így szólt: - Békesség nektek! 27Aztán ezt mondta Tamásnak: - Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és helyezd az oldalamba, és ne hitetlen legyél, hanem hívő! - 28Uram és Istenem! - válaszolta Tamás. - 29Hiszel, mert láttál engem? - mondta neki Jézus. - Boldogok, akik nem látnak, és mégis hitre jutnak! 30Persze sok más jelet is tett Jézus a tanítványok előtt, amelyek nincsenek leírva ebben a könyvben. 31Ezek pedig azért lettek leírva, hogy elhiggyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia - és hogy nektek, akik hisztek ebben, életetek legyen az ő nevében.

21 1Ezek után Jézus ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Így jelent meg: 2együtt volt Simon Péter, Tamás - akit Ikernek hívnak -, Natanaél, aki a galileai Kánából való volt, a Zavdáj fiai, és még ketten a tanítványai közül. - 3Elmegyek halászni - mondta nekik Simon Péter. - Mi is elmegyünk veled! - felelték neki. Kimentek, és beszálltak a bárkába, de aznap éjjel semmit nem fogtak. 4Mikor már hajnalodott, Jézus megállt a parton, de a tanítványok nem ismerték fel, hogy ő az. - 5Gyermekeim, nincs valami ennivalótok? - szólította meg őket Jézus. - Nincs - válaszolták neki. - 6Vessétek ki a csónak jobb oldalán a hálót, és találni fogtok! - mondta nekik. Kidobták hát a hálót, de visszahúzni már nem tudták a rengeteg hal miatt. 7Az a tanítvány pedig, akit Jézus szeretett, ezt mondta erre Péternek: - Az Úr az! Simon Péter pedig, mikor meghallotta, hogy az Úr az, felkapta a ruháját - mivel neki volt vetkőzve -, majd beugrott a tengerbe. 8A többi tanítvány a bárkával ment, mert nem voltak messze a szárazföldtől, csak mintegy kétszáz könyöknyire, maguk mögött húzva a hálót a halakkal. 9Amikor partra szálltak, látták, hogy parázs van ott, és mellette hal és kenyér. - 10Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok! - mondta nekik Jézus. 11Odament hát Simon Péter, és kihúzta a nagy halakkal - szám szerint százötvenhárommal - teli hálót a partra, s a rengeteg hal ellenére a háló nem szakadt el. - 12No, reggelizzetek meg! - mondta Jézus. És senki sem merte megkérdezni tőle a tanítványok közül, hogy ki ő, mert tudták, hogy az Úr. 13Jézus odalépett, fogta a kenyeret, és nekik adta, s a halat úgyszintén. 14. Ez már a harmadik megjelenése volt Jézusnak a tanítványok előtt, miután feltámadt a halottak közül. 15Mikor aztán megreggeliztek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: - Simon, Jóna fia, jobban szeretsz engem ezeknél? - Igen, Uram, tudod, hogy a barátod vagyok - felelte ő. - Legeltesd a juhaimat! - mondta neki. 16Majd még egyszer megkérdezte: - Simon, Jóna fia, szeretsz engem? - Igen, Uram, tudod, hogy a barátod vagyok - felelte az. - Viseld gondját a nyájamnak! - mondta Jézus. 17Harmadszor is megkérdezte tőle: - Simon, Jóna fia, a barátom vagy? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle, barátja-e, és így felelt: - Uram, te mindent tudsz: tudod, hogy a barátod vagyok. - Legeltesd a nyájamat! - válaszolta Jézus. - 18Bizony úgy van, ahogy mondom neked: mikor fiatal voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahová kedved tartotta; de amikor megöregszel, széttárod a karodat, más övez fel téged, és oda visz, ahová nem lesz kedved. 19Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. És hozzátette: - Kövess engem! 20Péter pedig megfordult, és látta, hogy követi őket az a tanítvány, akit Jézus szeretett - aki a vacsora közben a mellére dőlt, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki elárul téged?" - 21szóval, mikor Péter meglátta őt, megkérdezte Jézustól: - Uram, és vele mi lesz? - 22Ha azt akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik az rád? - felelte Jézus. - Te engem kövess! 23Ezért elterjedt a testvérek között, hogy az a tanítvány nem hal meg - de Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem ezt: "Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik az rád?" 24Ez a tanítvány tesz tanúságot mindezekről, ő írta le ezeket, és tudjuk, hogy az ő tanúságtétele igaz. 25Sőt

17

JÁNOS EVANGÉLIUMA

sok mást is tett még Jézus, amiket ha mind egyenként lejegyeznének, úgy gondolom, az egész világban nem férne el annyi könyv, amennyit írnának.

18