106 Vasárnap, 1976. november 14;

Katona ludit versel

Megbánás TQndérlépésfi felelőtlen anyám bebújt a föld alá. Kócosan gubbaszt egy gödörben, s dacol. Hallgat és meg se moccan. Kérlelem szépen, szidom hosszan, szidom és ú j ra kérem őt;

csak még egyszer jöjjön elől

Egyszer én is így tettem éppen. Elbújtam, ő meg sirt is értem, jajveszékelve keresett és most bosszúból visszaadta fájdalmát. Nem válaszol a hangra. Gyökér-hangja már földbe nőtt.

Akkor a szekrényben tafált rám, a sötétben mélyen aludtam. Felvert utcát és rendőrséget És én nélküle élni tudtam huszonöt vacogó éyet s ki tudja mennyit még, míg élek.

Emlékező A kőpad, asztal lenn áfl még a kertben s este kap mohón a szilvafákhoz. Babits élt itt, de engesztelhetetlen sorsomban most más név kiáltoz.

S míg a villa Esztergommal beszélget s álmára csapnak füvek a nyárral. Moccan a csend és életembe téved Attila arca a halállal.

Szilva Kaputikfan

Eloldottál Nem kötöttél meg, eloldottál, rajtam, gyöngén, meg nem indultál, életem fölött nem ragyogtál forrólázammal nem vacogtál, vihar morajlott, nyugodt voltál, veszedelemben mosolyogtál.

Hangod nem ér el; messze vagy már. Partodhoz úsztam — úszni hagytáL

Töredékek Csókolom a kezét. Elnézést

kérek öntől, hogy ismeretlenül megszólítom.

— Mit óhajt? Udvarolni szeretnék.

— De hát én férjes asszony vagyok.

— Az nálam nem számít. Mo-dern embernek tartom magam.

— Tegyük fel, hogy szóba ál-lok magával. De mit szól majd a felesége? Nem féltékeny az asszony? Mi lesz, ha most meg-lát minket együtt?

— Túl vagyunk mi már a mé-zesheteken. Különben is otthon ül és nézi a tévét,

— Nem hiszem. — Miért nem? — Béla, te nagyon részeg vagy!

Nem ismered meg a saját fele-ségedet?

* Ne haragudjék, hogy ilyen so-

káig nem jelentkeztem. — Dehogy haragszom. Azért

adtam kölcsönt, mert bíztam magában.

Nagyon rosszul esett volna, ha azt gondolja, hogy...

— A világért sem. Biztos vol-tam abban, hogy egy szép napon bekopog. Egy kicsit késett, cir-ka egy évet, de ez megbocsát-ható. Figyelmeztetem, kamatról szó sem lehet. Nem vagyok uzso-rás.

— Egy évig forgattam a pén-zét, jogos lenne a kamat is...

— Nem és nem. Megsért vele. — Pardon, azt nem szeretném. — Akkor hát tegye le az asz-

talra. — Mit?. Ez valami félreértés. — Hogyhogy? — Én tavaly kértem öntől ti-

aenötezret. Most azért jöttem, hogy kerekítsük ki az összeget.

Ember épít az embernek

Több szempontból is újdonság az újszegedi November 7, Mű-velődési Központban Ember épít az embernek címmel rendezett fotókiállítás. Először fordult elő, hogy egy kiállítást szocialista szerződés előzött meg: a műve-lődési központ és a DÉLÉP kö-tött szerződést, hogy kölcsönösen segítik egymást, ki-ki a maga adottságai szerint- A szerződés-ben azt is megfogalmazták, hogy közösen kérik föl Gyenes Kál-mánt és Horváth Dezsőt, készít-senek fényképeket az építőkről, és azokat a művelődési központ-ban mutassák be.

Az is először történt, hogy a „vállalati érdekeltség" ellenére is szabadd kezet kaptak az alko-tók. Nem azt várták tőlük, hogy fényképes leltárt készítsenek az építkezésekről, a kész vagy ké-szülő házakról, a megbízás lé-nyege ez volt: mutassák be az építő embert, és munkája értel-mét. Az is először adódott, hogy a nagy múlttal rendelkező, és városunkban évenként jelentős kiállításokat rendező Szegedi Fo-tóklub két tagja a teljes kiállí-tás anyagát egyetlen téma von-zásköréből gyűjfbtte. A meghívó Szövegéből idézünk: „Nem egy-szerűen építő, hanem a várost alkotó emberrel találkoztak ők, ennek a találkozásnak képekbe fogalmazott emléke a kiállítás. Tisztelgés a dolgozó ember előtt." Négy képünk az újszegedi térlat anyagéból való.

Mondjuk, húszezerre. Ez sokkal szebben hangzik ...

•

Igazán szeret? Első látásraT — Szeretem. Rajongva szere-

tem. — Milyen csodálatos, hogy én

is ugyanúgy érzek, — Ritka szerencsés találkozás.

—Nekem nagyon nehéz gye-rekkorom volt. S most végre utolért a boldogság.

— Végre egy társ, akivel meg-oszthatom az örömömet, a bána-tomat-

— Reggelente csókjaimmal éb-resztem.

— Én majd ágyba hozom a fi-nom tejeskávét.

— Utálom a tejeskávét. Teát iszom citrommal.

— Tea lesz citrommal. És ha szabad kérdeznem, hányadik ke-rület?

— Hogy érti ezt? — Hányadik kerületben lakik?

Mert én szivesebben mennék (M ötödik kerületbe, mint például a tizenhetedikbe.

— Én viszont azt szeretném tudni, hogy hányadik emelet?

— Tessék? — Persze, nem ez a legfonto-

sabb, de szívesebben lakom a földszinten, mint például a har-madik emeleten. És legalább déli fekvésű?

— Mi az, hogy déli fekvésű7 — Egészségesebb a lakás, ha

már reggel besüt a nap. — Már elnézést, maga igazán

tudhatná, milyen a lakása. — Talán az ön lakása? — Itt valami tévedés lesz. ö n

hirdetett az újságban, hogy sze-relmi házasságot kötne. „Lakás megoldhatójeligére.

— Úgy van. Amennyiben ön-höz költözünk.

G.S*.