NNCL885-420v1.1

R. A. Salvatore

A SZILÁNK SZOLGÁJA

Fordította: Sziklai IstvánBorító: Todd LockwoodKiadja a Delte Vison Kft.

ISBN 963 86180 9 4

PRÓLOGUS

Átsuhant a déli nap fojtogató hőségén - úgy mozgott, hogy min dig árnyékban maradjon, bármennyirekevés volt is belőle és mintha még a mindenütt jelenlevő por sem telepedett volna rá.

A szabadtéri piac zsúfolásig megtelt - mint mindig -, kiáltozó kereske dőkkel és vevőkkel, akikminden egyes rézpénzért megalkudtak. A tol vajok a legjobb és a legforgalmasabb helyeket foglaltákel, ahol úgy metszhették át az erszénytartó zsineget, hogy még csak észre sem vet ték őket - ha pedigmégis, akkor könnyen bele tudtak olvadni az élénk színek és lebbenő köntösök alkotta örvénylőtömegbe.

Artemis Entreri tisztán ki tudta venni a tolvajokat. Egyetlen pillan tással meg tudta állapítani, hogy kijött vásárolni és ki lopni - neki pe dig nem állt szándékában elkerülni az utóbbiakat. Szándékosanarrafe lé vette az útját, ahol tolvajokat látott és ilyenkor hátravetette sötét kö penyének egyik szélét ésfelfedte duzzadó erszényét - és felfedte az ék kövekkel díszített tőrt is, amely erszényének ésszemélyének tökéletes biztonságot nyújtott. A tőr a védjegye volt, egyike a legfélelmetesebbfegyvereknek, amelyet Calimport veszedelmes utcáin viseltek.

Entreri élvezte a tiszteletet, amelyet az ifjú tolvajok mutattak az irá nyába - de ennél sokkal fontosabbvolt, hogy ezt meg is követelte tőlük. Évekbe telt, mire elnyerte a legkiválóbb bérgyilkos kitüntető címétCalimportban, de már kezdett öregedni.

Talán kezdett fakulni ragyogásának fénye. Ezért viselkedett ilyen ki hívóan - hetykébben, mintbármikor ifjú éveiben -, arra bátorítva őket - és mindenki más is -, hogy próbálkozzanak csak megvele.

Átszelte a zsúfolt sugárutat és egy kicsiny, szabadtéri kocsma felé vette útját, ahol hatalmasvászontető alatt kerek asztalok helyezkedtek el. A taverna teli volt, de Entreri azonnal kiszúrta azt, akitkeresett, az ismertetőjelének számító élénksárga turbánját viselő, feltűnő Sha'lazzi Ozoule-t. Abérgyilkos egyenesen az asztalához indult. Sha'lazzi nem egyedül ült ott, bár Entreri számáranyilvánvaló volt, hogy a másik há rom ember nem a barátai közül való, sőt az is, hogy egyáltalán nemis ismeri őket. Azok beszélgetésbe merültek, fecsegtek és nevetgéltek, mi közben Sha'lazzi hátradőltszékén és körbe-körbe pillantgatott.

Entreri odalépett az asztalhoz. Sha'lazzi idegesen és zavartan vállat vont, amikor a bérgyilkoskérdően rátekintett a hívatlan vendégekre.

- Nem mondtad meg nekik, hogy ez az asztal le van foglalva? - kér dezte Entreri nyugodtan.A három férfi abbahagyta a beszélgetést és kíváncsian néztek fel rá.- Próbáltam elmagyarázni... - kezdte Sha'lazzi, miközben sötét bőrű arcáról a verejtéket törölgette.Entreri felemelt kézzel intette csendre és tiszteletet parancsoló te kintetét a három átutazóra vetette.- Dolgunk van.- Nekünk pedig enni és innivalónk - válaszolta egyikük.Entreri nem mondott semmit, csak zordan rámeredt a férfira, tekin tetük összefonódott.A másik kettő tett néhány megjegyzést, de a bérgyilkos ügyet sem vetett rájuk, továbbra is az első

kihívóra koncentrált. Egy pillanatra sem vette le róla a tekintetét, csak meredt rá, még erősebben,pillantá sa belefúródott a férfiba, feltárva előtte azt az akaraterőt, amivel szem bekerült, a tökéleteseltökéltséget és önuralmat.

- Mi ez az egész? - kérdezte az egyik férfi és felállt Entreri mellett. Sha'lazzi gyorsan mormolnikezdett egy, közkedvelt imát.

- Téged kérdeztelek - erősködött a férfi és kinyúlt, hogy meglökje Entreri vállát.A bérgyilkos keze felfelé lendült, megragadta a felé nyúló kezet a nagyujjánál fogva, megcsavarta,

majd lefelé kényszerítette azt, fájdal mas fogásba rántva a férfit.Eközben Entreri még csak nem is pislogott, oda sem nézett, hanem rettenetes tekintetével továbbra

is fogva tartotta a vele szemközt ülő, elsőként szóló alakot.Az Entreri mellett álló férfi halkan felnyögött, ahogy a bérgyilkos szorítása erősebb lett, majd szabad

keze az öve felé mozdult, ahová gör be tőrét erősítette.Sha'lazzi rátért az ima következő sorára.A szemközt ülő férfi, akit Entreri halálos pillantása kötött gúzsba, in tett a barátjának, hogy, nyugodjon

meg és vegye el a kezét a tőrétől. Entreri odabiccentett neki és jelezte, hogy fogja a cimboráit és tűn-jenek el. Elengedte a mellette álló alakot, aki sajgó nagyujját szorongat ta és fenyegetően méregette abérgyilkost. Azonban nem indult meg új ra Entreri felé, mint ahogy a többiek sem tettek mást, csakösszeszed ték tányérjaikat és elsompolyogtak. Nem ismerték ugyan Entrerit, de ő mégis megmutattanekik, hogy valójában kivel kerültek szembe, anél kül, hogy előhúzta volna a kardját.

- Éppen ugyanezt akartam tenni - jegyezte meg Sha'lazzi kuncogva, ahogy a hármas távozott,Entreri pedig leült a vele szemközti székre. A bérgyilkos csak rámeredt és azon morfondírozott, hogyez az alak mennyire elüt az átlagtól. Sha'lazzinak hatalmas feje és nagy, kör alakú arca volt, desovány, szinte ösztövér teste. Nagy, kerek arca mindig, de mindig mosolygott, hatalmas, négyszögalakú, csillogó fehér fogai pedig kontrasztot alkottak sötét bőrével és fekete szemével.

Sha'lazzi megköszörülte a torkát.- Meg vagyok lepve, hogy eljöttél erre a találkozóra - mondta. Számos ellenséget szereztél

magadnak, amikor felemelkedtél a Basadoni Céhben. Nem félsz az árulástól, ó, hatalmas? - fejeztebe szar kasztikusan és újra kuncogott.

Entreri továbbra is csak meredt rá. Persze, hogy félt az árulástól, de beszélnie kellett Sha'lazzival.Kimmuriel Oblodra, a drow pszionicista, aki Jarlaxle-nak dolgozott, tökéletesen átpásztázta Sha'lazzigondolata it és arra a következtetésre jutott, hogy nem készül összeesküvésre.

Tekintettel az információ forrására - a sötételfre, aki nem kedvelte Entrerit -, a bérgyilkost nemnyugtatta meg teljesen a beszámoló.

- A hatalmasokra is várhat börtön, ugye tudod - fecsegett tovább Sha'lazzi. - Olyan börtön, ami túlhatalmas, ugye érted? Számos olyan pasa van, aki otthonát csak őrök százainak kíséretében merielhagyni. - Én nem vagyok pasa.

- Valóban nem, de Basadoni tőled és Sharlottától függ - vágott vis sza Sha'lazzi, Sharlotta Vespersreutalva, a nőre, aki ravaszságának kö szönhetően lett Basadoni helyettese, aki túlélte a drowhatalomátvételt: és a céh névleges vezetőjeként szolgált. A céh pedig hatalmasabb lett, mint ahogyazt bárki is képzelte volna. - Ezt mindenki tudja. - Sha'lazzi ismét idegesítően kuncogni kezdett. -Mindig is tudtam, hogy jó vagy, barátom, de azt nem, hogy ennyire!

Entreri rámosolygott, bár vidámsága igazából annak szólt, hogy el képzelte, amint tőrét belevágjaSha'lazzi inas nyakába - már csak azért is, mert ki nem állhatta ezt az élősködőt.

Entrerinek azonban el kellett ismernie, hogy szüksége van rá - és a hírhedt informátor pontosan ígytudott mindig életben maradni. Sha'lazzi élete - sőt művészete - abból állt, hogy mindenkinek mindentelmondott, amit csak tudott - persze pénzért - és olyan jól űzte ezt a mesterséget, olyan szoros szálakfűzték Calimport uralkodó családjaihoz és az utcai keményfiúkhoz egyaránt, hogy túl értékesnekbizonyult ahhoz, hogy az egymással gyakran háborúskodó céhek meggyilkolják.

- Mesélj hát a Basadoni trón mögött álló hatalomról - folytatta Sha'lazzi, szélesen vigyorogva. -Biztos, hogy van még ott valami, igaz?

Entrerinek komoly erőfeszítésébe került, hogy fenntartsa kőmerev maszkját mert tudta, hogy egyesetleges válaszmosoly túl sok mindent árulna el - bármennyire is szeretett volna vigyorogni azon,hogy Sha'lazzinak a leghalványabb fogalma sincs az új Basadonik kilétéről. Sha'lazzi soha nemtudhatja meg, hogy egy sötételf hadsereg ütötte fel főhadiszállását Calimportban, a Basadoni Céhethasználva fedezéknek.

- Azt gondoltam, hogy megegyeztünk, miszerint a Dallabad oázisról beszélgetünk - érkezett Entreriválasza.

Sha'lazzi sóhajtott és vállat vont.- Számos érdekes dologról lehet beszélgetni - mondta. - Attól félek, hogy Dallabad nem tartozik ezek

közé.- Ez a te véleményed.- Semmit sem változott az elmúlt húsz év alatt - felelte Sha'lazzi. Semmi olyan nincs ott, amiről

tudnám, hogy te nem tudsz és ez már így van évek óta.- Kohrin Soulez birtokában van még Kharón Karma? - kérdezte Entreri.Sha'lazzi bólintott.- Hát persze -- mondta és kuncogott. - Még mindig és örökké. Már négy évtizede szolgálja őt és ha

Soulez meghal, akkor nem kétséges, hogy harminc fia közül az egyiké lesz, hacsak a kíméletlenAhdania Soulez meg nem szerzi előlük. Becsvágyó Kohrin Soulez lánya! Ha azért jöttél, hogymegkérdezd, megválik-e az öreg tőle, akkor már tudod a válaszomat. Tényleg érdekesebb dolgokrólkellene beszélgetnünk, mint amilyen például a Basadoni Céh.

Entreri zord pillantása egy szívdobbanás alatt visszatért.- Miért adná el az öreg Soulez épp most? - kérdezte Sha'lazzi és drá maian széttárta inas karjait,

amelyek olyan diszharmonikusnak tűntek hatalmas fejéhez képest. - Barátom, ez már talán aharmadik alkalom, amikor meg akarod venni azt a csodás kardot. Igen, igen! Először még csak egykölyök voltál, néhány száz aranypénzzel a rongyos erszényed ben. Gondolom Basadoni ajándéka volt,he?

Entreri önkéntelenül is összerezzent, annak ellenére, hogy tudta, mi szerint Sha'lazzi - mindenhiányossága dacára -, a legjobb, aki Calimportban olvasni tud a mozdulatokból és arckifejezésekbőlés le is tudja vonni a mögöttük megbúvó igazságot. Mégis, az emlék, a friss ese ményekkel karöltve, aszívéből merítette ezt az önkéntelen reakciót. Valóban Basadoni pasa adta neki azt a pénzt, egyréges-régi napon, ado mányként legígéretesebb alvezérének, pusztán csak ajándékként. Ami kor erregondolt, Entrerinek rá kellett döbbennie, hogy talán a pasa volt az egyetlen, aki ajándékot adott neki,anélkül, hogy ezért valami féle viszonzást várt volna tőle.

És a bérgyilkos alig néhány hónapja megölte Basadonit.- Igen, igen - mondta Sha'lazzi, inkább önmagának, mint Entrerinek -, majd újra a kard felől

érdeklődtél, nem sokkal Pook pasa bukása után. Áh, ó nagyot bukott, tényleg nagyot!Entreri csak rávetette pillantását. Sha'lazzi, aki láthatóan csak most kezdte felfogni, hogy talán túl

messzire merészkedett a veszedelmes bér gyilkosnál, zavartan megköszörülte a torkát.- Akkor megmondtam, hogy lehetetlent kérsz - közölte az informá tor - Természetesen ez most is így

van.- Most még több pénzem van - mondta Entreri csendesen. - Nincs annyi pénz az egész világon! -

jajongta Sha'lazzi. Entreri még csak nem is pislogott.- Tudod, hogy mennyi pénz van a világon, Sha'lazzi? - tette fel a kérdést nyugodtan, túlságosan is

nyugodtan. - Tudod, hogy mennyi pénz van a Basadoni Ház pénzesládáiban?- Úgy érted, az Entreri Házéban - pontosított a férfi.A bérgyilkos nem cáfolta meg, mire Shalazzi szeme tágra nyílt. Itt volt hát, olyan világosan

megfogalmazva, ahogy azt az informátor soha nem várta volna. Híresztelések terjengtek arról, hogyaz öreg Basadoni meg halt, illetve, hogy Sharlotta Vespers és a többi tevékenykedő céhmester csakbáb annak a kezében, aki a szálakat mozgatja: Artemis Entreriében.

- Kharón Karma - mélázott el Sha'lazzi és mosoly terült szét az arcán. Úgy, tehát a trón mögött állóhatalom Entreri, az Entreri mögött álló ha talom pedig... nos, igen, úgy sejtem, egy mágus, mivelannyira akarod azt a bizonyos kardot. Egy mágus, igen, aki kezd egy kissé veszélyessé válni, he?

- Találgass csak - felelte Entreri. - És talán még rá is hibázok?- Ha így lesz, akkor meg kell, hogy öljelek - mondta a bérgyilkos még mindig azon a rettenetes,

nyugodt hangon. - Beszélj Soulez sejk kel. Tudd meg, hogy mi az ára.- De hát nincs ára - erősködött Sha'lazzi.Entreri gyorsabban mozdult, mint ahogy a macska kap az egér után.Az egyik keze lecsapott Sha'lazzi vállára, a másik ráfonódott a halálos ékköves tőrre, arca pedig

kevesebb, mint egy hüvelyknyire állt meg az informátorától.- Ez nagy balszerencsét jelentene - közölte Entreri. - Neked.A bérgyilkos hátralökte az informátort, majd felegyenesedett és úgy tekintett körbe, mintha valami

belső éhség épp az imént ébredt volna benne és most a prédáját keresné, amivel jóllakathatja. Csakegy rövid pillantásra méltatta Sha'lazzit, majd kisétált a vászontető alól, vissza a piactér forgatagába.

Amint lehiggadt és végiggondolta a találkozót, Entreri csendben sza pulni kezdte magát.Kiábrándultsága kikezdte tökéletességének élét. Nem is tárhatta volna fel nyíltabban gondjainakgyökerét, minthogy olyan buz gón érdeklődik Kharón Karmának megvásárlása iránt. A fegyver és kesz-tyű alkotta kombinációt elsősorban varázslók elleni harcra tervezték.

És talán pszionicisták ellen?Azok ellen, akik Entrerit kínozták - Rai'gy és Kimmuriel, a Bregan D'aerthe két alvezére ellen -, akik

közül az egyik varázsló volt, a másik pe dig pszionicista. Entreri mindkettejüket őszintén gyűlölte, deennél sokkal fontosabb volt, hogy tudta: ők is hasonlóképpen éreznek iránta. A dolgo kat csak mégrosszabbá tette az a tény, hogy a bérgyilkos felismerte, a ve szedelmes páros ellen egyedül csakJarlaxle nyújt védelmet. Habár megle petésére kezdett lassacskán és óvatosan megbízni a sötételfzsoldosban, ké telkedett benne, hogy a zsoldosvezér jelentette páncélzat örökké tartana.

Végső soron balesetek mindig történnek.Entrerinek védelemre volt szüksége, de a dolgokat a rá jellemző tü relemmel és ravaszsággal kellett

körbejárnia, annyira összekuszálva a nyomokat, amíg azoknak a követése már lehetetlenné vált ésúgy törve előre, ahogy azt oly sok évvel ezelőtt tökélyre fejlesztette már Calimport kemény utcáin;felhasználva a valós és a hamis információk finom hálóját, addig bogozva őket, míg már sem barát,sem ellenség nem tudta teljesen kibontani azt. Amikor már csak ő ismerte az igazsá got, akkor ő, ésegyedül ő vette kezébe az irányítást.

A történtek kijózanító fényében, a figyelmes Sha'lazzival történt ko rántsem tökéletes találkozót távolifigyelmeztetésnek fogta fel, ami em lékezetébe idézte, hogy a sötételfekkel szemben csak akkormaradhat életben, ha ezúttal önuralma a legjobb teljesítményt nyújtja. Sha’lazzi valóban közel kerültahhoz, hogy rájöjjön jelenlegi nyomorúságának okára és legalább felerészben pontosak voltak amegállapításai. A tész taképű ember nyilvánvalóan felkínálja ezt az információt bárkinek, aki elegetfizet érte. Ezekben a napokban Calimport utcáin sokan nyüzsög tek olyanok, akik megpróbáltákmegoldani a Basadoni Céh váratlan és viharos előretörésének rejtélyét.

Sha'lazzi megfejtette a talány felét és ezáltal a szokásos gyanú kapott lábra: nagyhatalmú ősmágusvagy különböző varázslócéhek állnak a dolog mögött.

Zord hangulata ellenére Entreri kuncogni kezdett, ha arra gondolt, hogy milyen arcot vágna a férfi, harájönne a Basadoni trón mögött ál ló rejtély másik felére: arra, hogy, sötételf haderő érkezettCalimportba!

Persze a neki szánt fenyegetés nem csupán üres szócséplés volt. Ha Sha'lazzi valaha is rájönne egyilyen kapcsolatra, Entreri, vagy Jarlaxle ezernyi ügynökének valamelyike végezne vele.

Sha'lazzi Ozoule hosszú, hosszú ideig üldögélt a kicsiny kerek asztal nál, miközben visszajátszottaEntreri minden szavát és mozdulatát. Tudta, hogy elképzelése, miszerint a Basadonikfelemelkedésének való di oka egy varázslónak köszönhető, pontos, de ez igazából nem volt szenzáció.Az előretörés módszerességét és a rivális házakra mért csapás elsöprő voltát figyelembe véve, ajózan ész egy - de még valószínűbb, hogy több - varázsló jelenlétét feltételezte.

Ami újdonságként hatott Sha'lazzira, az Entreri ösztönös reakciója volt. Artemis Entreri, az önuralommestere, aki maga volt a halál árnyé ka, korábban soha nem árult el ilyen belső zűrzavart - talánfélelmet? -, mint most. Mikor ért hozzá korábban valakihez Artemis Entreri fe nyegetően? Nem, őmindig csak ránézett azzal a rettenetes tekintetével és kétséget sem hagyott afelől, hogy az illetőegyenesen a biztos pusztu lás felé halad. Ha valaki mégis kitartott, akkor nem érkezett újabb fe-nyegetés: a bérgyilkos nem fogra meg, nem ütötte meg.

Csak a gyors halál várt rá.A szokatlan reakció komoly fejtörést okozott Sha'lazzinak. Rettene tesen vágyott rá, hogy megtudja,

mi zaklatta fel annyira Artemis Entrerit, hogy így viselkedjen - de ugyanakkor a bérgyilkos modora egy-értelmű és borzongató figyelmeztetésként is szolgált. Sha'lazzi nagyon jól tudta, hogy az, ami ennyirekihozza a sodrából Artemis Entrerit, az könnyen, nagyon is könnyen végezni tud Sha’lazzi Ozoule-lal.

A helyzet érdekesen alakult, de ez a lelke legmélyéig rettegéssel töl tötte el Sha'lazzit.

* Faerunon nem hetekben, hanem az ún. tíznapokban mérik az időt (A ford. megjegyzése)

ELSŐ RÉSZA HÁLÓ FOGSÁGÁBAN

Olyan világban élünk, ahol a gonosz megtestesülése valóban létezik. Nem a hitvány emberekrőlbeszélek nem is goblinokról - akik gyak ran gonosz módon boldogulnak -, de még csak nem is sajátnépem ről a sötételfekről, akik alávalóbbak még a goblinoknál is. Ezek a lények mindannyian - rettentőkegyetlenségre képesek, de ők - még a legrosszabb esetben sem - a gonoszság valódi megtestesítői.Nem, ez a titulus másokra illik, a papok és mágusok által gyakran megidézett démonokra ésördögökre. Az alsó síkok teremtményei a legtisztább gonoszság hordozói, a páratlan al jasságé, amelyellenőrizetlenül tombol. Hiányzik belőlük a megbánás képes sége, a remény, hogy valami olyasmittegyenek sajnálatos módon közel örökkévaló létükben, ami akár csak súrolhatná a jóság határáig.

Azon gondolkodom, hogy vajon ezek a lények tudnának-e létezni a sötét ség nélkül, amely agondolkodó fajok szívében megtalálható. Vajon ők a go noszság forrásai, mint ahogy ez számoshitvány ember és drow esetében így van, vagy ők csak annak eredményei, a rothadás fizikaimegtestesülései, amely oly sok szívet megfertőzött már?

Úgy hiszem, hogy az utóbbiak. Nem véletlen, hogy a démonok és az ör dögök csak akkor léphetnekaz anyagi létsíkokra, ha értelmes lények cseleke detei ezt lehetővé teszik. Tudom, hogy nem többekeszköznél, szerszámról, amely végrehajtja az aljas tetteket a gonoszság valódi forrásának szolgálatá-ban.

Mi hát a Crenshinibon? Egy tárgy, egy ereklye - még ha értelmes is -, nem bír ugyanolyantudatállapottal, mint egy gondolkodó lény. A Kristály szilánk nem tud fejlődni, nem tud változni, nem tudmódosítani módszerein. Az egyetlen hiba, amit megtanult korrigálni, az a balul elsült manipulációkterén érvényesül csupán, ahogy arra törekszik, hogy még inkább erősödjön szorítása a körülötte élőkszívén. Nem tudja átgondolni - sem újragondolni - a célt, amelyért olyan kétségbeesetten küzd: nem,célja mindig ugyanaz ma rad.

Ez hát az igazi gonoszság? Nem.Nem is olyan régen még másként gondoltam volna, még akkor is, amikor nálam volt a veszedelmes

ereklye és kezdtem jobban megismerni. Csak mos tanában - miután a Szárnyaló Szellem főpapja,Cadderly Bonaduce elkül dött nekem egy hosszú és részletes beszámolót - kezdem megérteni aKristály szilánk igazságát és kezdem felfogni, hogy ez egy rendellenesség, egy tévedés, és hogy a végnélküli hatalomra és dicsőségre törekvése, amit bármi áron igyekszik elérni, pusztán második alkotójaszándékának eltorzulása, a nyolcadik szellemé, amely utat talált az ereklye lényegét alkotóesszenciához.

A Kristályszilánkot eredetileg hét halálúr alkotta meg, ahogy azt Cadderly kiderítette, akik a lehetőlegnagyobb hatalommal bíró tárgyat akarták megal kotni. A meghódítani szándékozott fajok méghatékonyabb alávetésére, az élőholt királyok úgy készítették el az ereklyét, hogy az magába szívjamagá nak az életadó napnak az erejét. A halálurakat elnyelte együttes mágiájuk hatalma, amikorbefejezték a tárgyat. Egyes bölcsekkel ellentétben, Cadderly ragaszkodik ahhoz az elképzeléséhez,miszerint a hitvány lények értelmét nem szívta fel az ereklye hatalma, hanem éppen ellenkezőleg,megsemmisítette an nak a Naphoz kötődő képessége. Így hát megtervezett támadásuk ellenük for dulés nem maradt belőlük más, csak némi hamu és szétszóratott szellemük felszívott maradványai.

A Kristályszilánk keletkezéséről szóló történetet sokan ismerik, köztük a démonok is, akik olyankétségbeesetten próbálják kezükbe kaparintani. A második történet azonban, amire Cadderly bukkantrá, jóval bonyolultabb és megmutatja a Crenshinibon valóját, az ereklye leghatalmasabb kudarcát,mint a jó szándék eltorzulását.

A Crenshinibon először évszázadokkal ezelőtt került az anyagi világba, Zakhara távoli földjére. Akkorcsupán egy varázsló eszköze volt, egy ereklye - még ha nagy erejű és hatalmas is -, amelytűzgolyókat tudott kilőni és ha talmas, lángoló fényfalakat létrehozni, amelyek még a húst is leégették acsontról. Keveset tudtak akkoriban a Crenshinibon sötét múltjáról, amíg egy szultán kezébe nemkerült. Ez a hatalmas vezér, akinek neve a korok homá lyába vész, megismerte a Kristályszilánk valóditörténetét és számos udvari varázslójának segítségével úgy határozott, hogy bevégzi a halálurakbefejezet len munkáját.

Ekkor következett el a Crenshinibon "második" megalkotása, amikor ere jét és korlátozott tudatátmegnövelték.

Ez a szultán nem álmodott hatalomról, csak békét akart harcias szomszé daival. Így azután, azereklye legújabb képességeit használva, kigondolta, majd megalkotta a kristálytornyok sorát. Azegymástól egy napi távolságban levő tornyok a fővárostól a kopár sivatagon át nyúltak el a királyságmáso dik legnagyobb városáig, amely gyakran esett áldozatul a portyázásoknak. Száznyikristálytornyot hozott létre az uralkodó és már majdnem befejezte a hatalmas védelmi vonal kiépítését.

De sajnos, a szultán túlfeszítette a Crenshinibon lehetőségeit és bár ő azt hitte, hogy minden egyestoronnyal egyre erősebbé válik az ereklye, valójában a Kristályszilánk és annak kivetülései egyre

gyengébbé váltuk. Nem sokkal ezután, hatalmas homokvihar tört ki és söpört végig a sivatagon. Ez atermé szeti katasztrófa csak előhírnöke volt a szomszédos sejkség támadásának. A kristálytornyokfalai olyannyira gyengék voltak, hogy széttörtek az üveg puszta súlya alatt és ezzel magukkal rántottáka szultán biztonságról szőtt ál mait.

Ellenséges hordák rohanták le az országot és meggyilkolták az uralkodó családját, amit annaktehetetlenül kellett végignéznie. A támadó, könyörte len sejk nem ölette meg a szultánt - azt akarta,hogy a fájdalmas emlékek be leégjenek a fér fiba -, de a Crenshinibon magával vitte az uralkodót, vagyleg alábbis szellemének egy darabját.

Ezekről a korai időkről nem sokat tudtunk, még Cadderly sem, akinek hír forrásai között mégfélistenek is szerepelnek, de Deneir ifjú főpapja megvan győződve arról, hogy a Crenshinibon"második megalkotása" adja a kulcsot az ereklye jelenlegi hataloméhségéhez. Bárcsak aKristályszilánk megmarad hatott volna hatalma csúcsán. Bárcsak a kristálytornyok erősnek bizonyul takvolna. A hordákat visszaverték volna és a szultán családját, drága fele ségét és gyönyörű gyermekeitsem gyilkolták volna meg.

Most pedig az ereklye, amelyet a hét halott halálúr eltorzult személyisége és a szultán sérült ésmeggyötört szelleme hatja át, kétségbeesetten törekszik arra, hogy elérje és megtartsa legnagyobbhatalmát - bármi legyen is az ár.

A történetnek számos értelmezése létezik. Cadderly, a nekem küldött fel jegyzésében utal rá, bárnem von le határozott következtetést, hogy a kristály tornyok megalkotása lényegében az inváziókiváltó okaként szolgált, mivel a szomszédos sejkség vezérei attól féltek, hogy határmenti földjeikethamarosan lerohanják.

A Kristályszilánk tehát nagyszerű leckével szolgált nekünk. Nem mutat ta-e meg világosan a nagyratörő vágyak hiábavalóságát, még akkor is, ha ezek a törekvések jószándékból erednek? A szultánerővel akarta megvédeni békés királyságát, de túl sok hatalmat vetett be ennek érdekében.

Ez pedig felemésztette őt, családját és birodalmát.És mi van Jarlaxle-lal, akinél most a Kristályszilánk van? Menjek utána és próbáljam meg

visszaszerezni az ereklyét, hogy azután átadjam Cadderlynek, aki majd megsemmisíti? A világminden bizonnyal jobb hely lenne e nélkül a nagyhatalmú és veszedelmes ereklye nélkül.

De azután újra ott lenne egy másik, gonosz célokra szánt eszköz, a go noszság egy újabbmegtestesülése, legyen az démon, ördög vagy a Crenshinibonhoz hasonló szörnyűséges alkotás.

Nem, nem a megtestesülés jelenti a problémát, mivel az nem tud létezni és diadalmaskodni agonoszság nélkül, amely az értelmes lények szívében la pul.

Vigyázz hát, Jarlaxle, vigyázz.- Drizzt Do'Urden

Első fejezetAMIKOR ÖNMAGUNKBA NÉZÜNK

Dwahvel Tiggerwilli lábujjhegyen óvakodott be a tulajdonát képe ző Rézgaras keskenyebbik végéntalálható kicsiny, halványan megvilágított hátsó szobába. Dwahvel, aki egyike volt a legtehet ségesebbfélszerzet nőknek - jól használta fortélyosságát, remekül bánt a tőrrel és még inkább támaszkodottéles eszére -, általában nem szokott ilyen óvatossággal belépni erre a helyre, habár ez a ház annyirabiztonsá gos volt, amennyire csak ház lehetett Calimportban. A szobában azon ban ott volt ArtemisEntreri és a világon egyetlen helyet sem lehetett biz tonságosnak tekinteni, ha a halálos bérgyilkos aközelben volt.

A férfi éppen fel-alá járkált, amikor a nő belépett és semmi látható jelét nem adta, hogy észrevettevolna. Dwahvel kíváncsian pillantott rá. Tudta, hogy az utóbbi időben Entreri eléggé ingerült és őegyike volt azoknak, akik a Basadoni Házon kívül tudatában voltak ingerültsége valódi okának. Asötételfek eljöttek és beszivárogtak Calimport utcái ra, Entreri pedig tevékenységük fedezéséreszolgált. Ha Dwahvelnek volt is valaha előzetesen kialakított elképzelése arról, hogy a drow-k va-lójában mennyire rettenetesek, akkor elegendő volt csak egyetlen pil lantást vetnie a bérgyilkosra, hogygyanúját igazoltnak lássa. Entreri so ha nem volt ideges típus - a nő nem volt benne biztos, hogy mostaz és Dwahvel soha nem tételezte volna fel róla, hogy olyan ember, aki ha dilábon áll önmagával.

Még ennél is furcsább volt, hogy Entreri a bizalmába fogadta. Ez nem vallott rá. Dwahvel még mindigcsapdára gyanakodott. Azonban tudta, hogy ez a helyzet pontosan az, aminek látszik, legyenbármennyire is meg lepő. Entreri legalább annyira önmagához beszélt, mint hozzá, mintha csak agondolatait akarta volna tisztázni és valamilyen okból kifolyólag amelyet Dwahvel még nem ismert -,megengedte neki, hogy jelen legyen.

A legnagyobb megtiszteltetésnek tekintette ezt, de egyben felismer te a megtiszteltetéssel együttjárólehetséges veszélyeket is. Ezzel a nyug talanító gondolattal a fejében, a félszerzet céhmesternőcsendesen lete lepedett az egyik székbe és figyelmesen hallgatott, miközben árulkodó jeleket ésutalásokat keresett. Az első és egyben legmegdöbbentőbb fel fedezést akkor tette, amikor a szobahátsó falánál elhelyezett széksorra pillantott. Az egyiken egy félig kiürült Moonshae-szigeteki pálinkás-üveg hevert.

- Látom őket ennek az átkozott városnak a gyomrában, minden ut ca minden sarkán - mondta éppenEntreri. - A hetvenkedők úgy vise lik sebhelyeiket és fegyvereiket, mintha csak kitüntetések lennének,a férfiak és nők annyira el vannak foglalva a hírnévvel, hogy szem elől té vesztik, mi is az, amitvalójában el akarnak érni. Csak a pozícióért és az elismerésért versengenek, semmi másért.

Beszéde nem folyt össze, de Dwahvel számára nyilvánvaló volt, hogy Entreri valóban belekóstolt apálinkába.

- Artemis Entrerit mióta izgatják az utcai tolvajok dolgai? - kérdez te a félszerzet nő.A bérgyilkos abbahagyta a járkálást és közönyös arccal rápillantott. - Látom és megjegyzem őket,

mert jól tudom, hogy hírnevem meg előz engem. Emiatt sokan vannak az utcán olyanok, akik tőrüket aszí vembe mélyesztenék - válaszolta Entreri és újra járkálni kezdett. - Mi lyen nagy dicsőségre tenneszert a gyilkosom! Tudják, hogy öregszem és azt gondolják, hogy lassulok. És valóban, jólokoskodnak. Már nem mozdulok olyan gyorsan, mint egy évtizeddel ezelőtt.

Dwahvel szeme összeszűkült a meglepő beismerés hallatán.- Ám ahogy, a test öregszik és a mozdulatok kopnak, úgy lesz egyre élesebb az elme - folytatta

Entreri. - Engem is foglalkoztat a hírnév, de nem úgy, mint korábban. Az volt az életcélom, hogy alehető legjobb legyek abban, amit csinálok, hogy le tudjam győzni ellenségeimet harc ban ésgondolkodásban.

Tökéletes harcossá akartam válni, és egy sötételfnek, akit megvetek, kellett rámutatnia módszereimhibáira. Nemkívánatos utazásom Menzoberranzanba, mint Jarlaxle "vendége", megszégyenítettefanati kus eltökéltségem, hogy a legjobb legyek és megmutatta ennek hiába valóságát egy olyanvilágban, amely teli van olyanokkal, amilyenné én is lenni akartam. Menzoberranzanban minden egyeskanyarban önma gam tükörképét láttam, harcosokat, akik annyira érzéketlenné váltak a körülöttük lévődolgokra, annyira belemerültek céljukba, hogy még értékelni sem tudták az annak elérésért vívottküzdelmet.

- Ők drow-k - mondta Dwahvel. - Nem tudjuk megérteni, hogy mi mozgatja őket.- Városuk gyönyörű hely, kis barátom - válaszolta Entreri -, olyan hatalommal, amely nagyobb

mindennél, amit csak el tudsz képzelni. Mégis, mindezek dacára, Menzoberranzan üres és kopár,mentes min den szenvedélytől, a gyűlöletet leszámítva. Amikor visszatértem a húsz ezer bérgyilkosvárosából, valóban megváltoztam, mivel létezésem leg alapvetőbb elemei kérdőjeleződtek meg. Micélból élünk, végső soron?

Dwahvel tömpe kis kezének ujjait egymásba fonta és a szájához emelte őket, miközben alaposanszemügyre vette a férfit. Azon töpren gett, hogy vajon Entreri bejelenti-e visszavonulását? Megtagadja

az éle tet, amit eddig élt, a dicsőséget, amelyet elért? Csendesen felsóhajtott, megrázta a fejét és aztmondta:

- Erre a kérdésre mindannyian magunk felelünk, nem igaz? A cél le het arany, tisztelet, vagyon vagyhatalom...

- Így igaz - közölte a férfi fagyosan. - Most már úgy járok-kelek, hogy jobban tudom, ki is vagyok, és,hogy az előttem álló kihívások kö zül melyek az igazán fontosak. Még nem tudom, hogy hova vet asors, milyen próbatételek állnak még előttem, de egyet már megértettem. Az a lényeg, hogy élvezzemaz odavezető utat.

- Törődjek-e azzal, hogy hírnevem megmaradjon? - kérdezte várat lanul Entreri, éppen akkor, amikorDwahvel fel akarta tenni a kérdést, hogy van-e elképzelése róla, vajon merre vezet majd az útja. Ezfontos információ volt, tekintettel a Basadoni Céh hatalmára. - Továbbra is akarok-e a calimportibérgyilkosok közül a legsikeresebb lenni?

- A válasz mindkét kérdésre igen, de nem azok miatt az okok miatt, amiért azok a bolondok ottparádéznak az utcasarkokon és nem is ami att, hogy közülük számosan próbát tegyenek velem, hogyazután egy csatornában végezzék.

Nem, én azért törődöm a hírnevemmel, mert ezáltal sokkal hatéko nyabban tudom elérni azt, amitakarok. Azért adok az ismertségemre, mert ebbe a palástba burkolózva ellenségeim még inkábbfélnek tőlem és félelmük túlmutat a racionális gondolkodáson és a kellő elővigyázatosságon.Rettegnek, még akkor is, amikor ellenem indulnak, de az egészséges tisztelet helyett félelmük szintemegbénítja őket és folyama tosan újra meg újra átgondolják minden egyes lépésüket. Ezt a félelmetpedig felhasználhatom ellenük. Egyetlen blöffel vagy csellel el tudom érni, hogy kételyeikbőltökéletesen téves elképzelések szülessenek. Mi vel képes vagyok megjátszani, hogy sebezhetővagyok, majd pedig ezt saját előnyömre kihasználni az óvatlanokkal szemben, így, amikor való bansebezhető vagyok, az óvatoskodók nem mernek a kellő határozott sággal fellépni ellenem.

Szünetet tartott, majd bólintott és Dwahvel látta, hogy a férfinak si került a gondolatait rendeznie.- Az biztos, hogy ez irigylésre méltó helyzet - jegyezte meg.- Jöjjenek csak a bolondok utánam, egyik a másik után, a buzgó bér gyilkosok végtelen soraként -

mondta Entreri és újra bólintott. - Min den gyilkossággal egyre bölcsebb leszek és ahogybölcsességem gyarap szik, úgy válok egyre erősebbé.

Kalapját, ezt a furcsa, kicsiny karimájú fekete bolerót a combjához csapta, majd egyetlencsuklómozdulatával a karjára röpítette, ahol az végiggördült egészen a válláig, hogy azután a fejénállapodjon meg, amelyet frissen nyírt haj koronázott. Dwahvel csak ekkor vette észre, hogy a férfilevágatta sűrű szakállát is, csak vékony bajuszt és az alsó aj ka alatt kicsiny szőrzetet hagyott meg,ami lefutott az álláig és mindkét oldalán fordított T betűt formázott.

Entreri a félszerzetre pillantott, huncutul rákacsintott, majd kisétált a szobából.Mi volt ez az egész? - gondolkodott el Dwahvel. Annyi biztos, hogy örömmel töltötte el a férfi

kitisztuló látásmódja, mivel felismerte a bér gyilkosra nem jellemző rendezetlenségben annaknyilvánvaló jegyeit, hogy Entreri veszít önuralmából és ami még rosszabb, elveszti eltökélt ségét is.

A nő még sokáig üldögélt ott, és öntudatlanul is összecsücsörített al só ajkához nyomta ökölbeszorított kezét, miközben azon merengett, hogy miért kapott meghívást erre a bemutatóra, miért voltszüksége Artemis Entrerinek arra, hogy feltárulkozzon előtte vagy bárki - még önmaga - előtt is.

Dwahvel felismerte, hogy a férfi választ talált kérdéseire és váratla nul azt is megértette, hogy ő ismegkapta a válaszát.

Azért, mert Artemis Entreri a barátja volt.

Második fejezetSIKÁTOROK MÉLYÉN

- Gyorsabban! Azt mondtam, gyorsabban! - bömbölte Jarlaxle. Kar ja újra és újra meglendült,láthatóan végtelen tőrfolyamot zúdítva a ve tődő és bukfencező bérgyilkosra.

Entreri vadul forgatta ékköves tőrét és kardját - ez utóbbi drow ko vácsolta penge volt, amelyet nemkedvelt különösebben -, függőleges köröket írva le vele, hol kifele, hol befele pörgetve azokat, kivédveés félreütve a repkedő lövedékeket. Közben folyamatosan mozgott, ide -oda szökellt és kereste a réstJarlaxle hibátlannak tűnő védekező test tartásában - amit még hatásosabbá tett a pörgő tőrökszakadatlan fo lyama.

- Rés! - kiáltotta a drow zsoldos és egy, két, három tőrt bocsátott útjára.Entreri a másik irányba rántotta kardját, de tudta, hogy ellenfelének megállapítása pontos. Ezért hát

előrebukfencezett, fejét és karját pedig leszegte, hogy testének kényesebb pontjait védje.- Uh, jól csináltad! - gratulált Jarlaxle, ahogy Entreri talpra szök kent, mivel a bérgyilkos csak egyetlen

találatot kapott és ez a tőr is csak köpenyének lebbenő fodraiba fúródott, a bőre helyett.Ahogy, Entreri felállt, érezte, hogy a fegyver nekicsapódik lába hát só részének. Attól félve, hogy

belebotolhat, saját tőrét a levegőbe dob ta, majd köpenyét gyorsan lerántotta a válláról és már készültis, hogy ugyanazzal a sima mozdulattal félrehajítsa.

Hirtelen azonban mást gondolt és ahelyett, hogy eldobta volna a ru hadarabot, elkapta halálos tőrétés a fogai közé szorította. Lassan leírt egy félkört a zsoldosvezér körül, miközben óvatosan maga előttlenget te köpenyét, a drow piwafwit, pajzsként a lövedékek ellen.

Jarlaxle rámosolygott.- Rögtönzés - mondta, jól hallható csodálattal. - Az igazi harcosok sajátja. - Alig mondta ki ezt, karja

már ismét mozgásba lendült. Négy tőr száguldott a bérgyilkos felé.Entreri lebukott és teljesen körbefordult, de közben a levegőbe lök te a köpenyt, majd újra elkapta,

amint bejezte a kört. Az egyik tőr vé gigkorcsolyázott a padlón, egy másik elsüvített a bérgyilkos fejemellett, éppen csak elkerülve azt, a másik kettő pedig belefúródott a szövetbe, a legelsőhözhasonlóan.

Entreri továbbra is lengette a köpenyegét, de az már nem lendült ki olyan széles ívben, mivel lehúztaa három tőr súlya.

- Talán nem is olyan jó pajzsnak - jegyezte meg Jarlaxle.- Jobban értesz a beszédhez, mint a harchoz - vágott vissza Entreri. - Rossz kombináció.- Azért beszélek, mert élvezetemet lelem a küzdelemben, fürge ba rátom - érkezett Jarlaxle felelete.Karja ismét hátralendült, de Entreri már mozgásba is lendült. Az ember szélesre tárta karját, nehogy

elbotoljon a köpenyben, majd egye nesen előrebukfencezett a zsoldos felé és egy szempillantás alattleküz dötte a köztük levő távolságot.

Jarlaxle egyetlen tőrt hajított el, amely súrolta Entreri hátát. A zsol dos a következőt kicsúsztattamágikus csuklóvédőjéből és a kezébe fog ta, majd rántott egyet a csuklóján és kimondott egyparancsszót. A tőr azonnal reagált és kardhosszúságúra nőtt. Ahogy Entreri rárontott, fel felé meredőkardja szögéből ítélve Jarlaxle gyomrára célozva, a drow már készen várta.

A bérgyilkos azonban nem egyenesedett fel, hanem előrecsusszant és köpenyét körbelendítette,megpróbálva azt a sötételf lába köré csa varni. A zsoldos fürgén ellépett és majdnem sikerült iskitérnie, de az egyik tőr beleakadt a csizmájába és hátrazuhant. Jarlaxle gyors volt, mint minden drow,de Entreri sem maradt le mögötte.

Az ember máris rárontott, döfésre emelt karddal.Jarlaxle egy gyors mozdulattal hárított, pengéje nekicsapódott Entreriének. A drow meglepetésére a

bérgyilkos kardja elrepült. Jarlaxle rögtön megértette, hogy miért, amikor Entreri most már szabadkeze elő relendült, megragadta a zsoldos alkarját és félrerántotta a fegyverét.

A bérgyilkos másik keze pedig máris ott volt, benne a halálos ékkö ves tőrrel.Entreri rést talált védelmén, amire lecsaphatott és Jarlaxle nem tud ta ezt a csapást kivédeni, de még

csak ellépni sem előle. Ekkor azonban a kétségbeesés, a teljes és legvégső reményvesztettségmindent maga alá gyűrő rohama söpört végig a bérgyilkoson. Úgy érezte, mintha valaki épp az iménthatolt volna be az elméjébe és nekilátott volna széjjelszór ni gondolatait, hol beindítva, hol leállítvareflexeit. Az ezt követő elke rülhetetlen szünetet kihasználva, Jarlaxle másik karja előrelendült éselhajított egy tőrt, amely gyomron vágta Entrerit, majd lepattant.

A disszonáns, bénító érzelmek össztüze tovább bombázta a bérgyil kos elméjét, mire a férfihátratántorodott. Alig volt tudatában mozdu latainak és némileg összezavarodott egy pillanattal később- ekkor már kezdett eloszlani szédülése -, amikor ráébredt, hogy a kis szoba másik oldalán ül, háttal afalnak, előtte pedig a mosolygó Jarlaxle áll.

Entreri lehunyta szemét és végre sikerült a zavaros gondolatok szö vevényét teljesen leküzdenie.Feltételezte, hogy Rai'gy, a drow mágus aki mindkettejüket kőbőr varázslattal ruházta fel, hogy teljes

szívvel vethessék magukat a küzdelembe, anélkül, hogy tartaniuk kellene a sé rülésektől -, avatkozottközbe. Amikor azonban felé pillantott, sehol sem látta a varázslót. Visszafordult Jarlaxle felé ésgyanította, hogy a zsoldos ismét felhasznált valamit kifogyhatatlannak tűnő trükkjeinek tárházából.Talán legújabb mágikus szerzeményét, a nagyhatalmú Crenshinibont alkalmazta, hogy megtörjeEntreri koncentrációját.

- Talán már lassulsz, barátom - jegyezte meg Jarlaxle. - Ez sajnála tos lenne. Jó, hogy akkor győztedle esküdt ellenségedet, amikor meg tetted, mert Drizzt Do'Urdenben még több évszázadnyi fiatalosfürge ség maradt.

Entreri vakkantott valamit válaszul, de a szavak valójában nagyon is belemartak.Egész életét a tökéletesség és az örökös készenlét vékony határmezs gyéjén töltötte. Még most is,

életének közepén járva, biztos volt benne, hogy szinte minden ellenfelét le tudja győzni - pusztánképességei vagy ellenségeinek kicselezése, esetleg a csatatér megfelelő előkészítése ré vén -, denem akart lassabb lenni. Nem akarta elveszteni harci kiváltságának élét, ami olyannyira jellemezteéletét.

Cáfolni akarta Jarlaxle szavait, de nem tudta megtenni, mert a szíve mélyén tisztában volt vele, hogyő elveszítette volna azt a Drizzttel ví vott harcot és ha Kimmuriel Oblodra nem avatkozik közbepszionikus képességeivel, akkor Drizztet hirdették volna ki győztesnek.

- Nem a gyorsaságoddal kerekedtél fölém - kezdett protestálni a bérgyilkos, miközben megrázta afejét.

Jarlaxle előrelépett, ragyogó szeme veszedelmesen összeszűkült - ezt a fenyegető arckifejezést, ezta dühödt pillantást Entreri ritkán látta a mindig fegyelmezett sötételf zsoldosvezér csinos arcán.

- Itt van nekem ez! - kiáltotta a drow és félrehúzta köpenyét, feltár va a bérgyilkos előtt az egyikzsebébe csúsztatott ereklye, a Crenshinibon hegyét. - Erről soha nem feledkezz meg. Valószínűleg enélkül is le tudnálak győzni, bár jó vagy, barátom; jobb, mint bármelyik ember, akit valaha is ismertem.De ezzel a birtokomban... te csupán egyszerű halandó vagy. A Crenshinibonnal együtt, egyetlengondola tommal meg tudlak semmisíteni. Soha ne feledd ezt.

Entreri lesütötte tekintetét, miközben a hanghordozást és a szavakat emésztette és a Jarlaxle mindigmosolygó arcán megjelenő szokatlan arckifejezésre koncentrált. A Crenshinibonnal együtt?... Csupánegyszerű halandó? A Kilenc Pokolra, mit akart ez jelenteni? Soha ne feledd ezt, mondta Jarlaxle, ésvalóban ez olyan lecke volt, amelyet Artemis Entreri nem hagyhatott figyelmen kívül.

Amikor ismét felpillantott, azt látta, hogy Jarlaxle ismét szokásos arckifejezését öltötte magára, azt ahamiskás, enyhén derűs pillantást, ami mindenkiben azt a benyomást keltette, hogy ez a ravasz drowtöb bet tud, mint amennyit valójában tudott és többet annál, mint amen nyit valójában tudhatna.

Látva, hogy a sötételf ismét lecsillapodott, Entreriben felötlött ezek nek a barátságosgyakorlóharcoknak az újdonsága is. A zsoldosvezér senki mással nem edzett volna. Rai'gytmellbevágta a hír, amikor Jarlaxle közölte vele, hogy rendszeresen akar vívni Entrerivel.

A bérgyilkos megértette a varázsló gondolkodásban rejlő logikát. Jarlaxle részben azért maradtéletben, mert titokzatos maradt, még a körülötte levők számára is. Igazából soha senki nem tudottegyértelmű képet alkotni a zsoldosvezérről. Szövetségeseit és ellenlábasait egyarántbizonytalanságban tartotta és gondolkodásra, folytonos gondolkodásra késztette, most pedig annyimindent feltárt Artemis Entreri előtt.

- Azok a tőrök - mondta Entreri, aki visszatért a könnyed hangvé telhez és felöltötte saját ravaszkásábrázatát. - Csupán illúziók.

- Az elmédben, talán - válaszolta a sötételf, a rá jellemző talányos módon.- Azok voltak - erősködött a bérgyilkos. - Ennyit nem tudsz magad dal hordani és nincs olyan mágia,

ami ilyen gyorsan megteremtené őket.- Legyen, ahogy mondod - felelte Jarlaxle. - De hallottad a csendü lést, ahogy a fegyvered nekik

ütközött és érezted a súlyukat, amikor át ütötték a köpenyed.- Azt gondoltam, hogy hallom a csendülést - pontosított Entreri, mi közben azon töprengett, hogy

talán sikerült végre valami támpontra bukkannia a zsoldos véget nem érő kitalálósdijában.- És ez nem ugyanaz? - hahotázott Jarlaxle, de a bérgyilkosnak úgy tűnt, mintha sötét felhang

keveredett volna nevetésébe.Entreri felemelte köpenyét és látta, hogy tőrök - tömör fémtőrök döfik még mindig át a szövetet és

több lyukat is talált az anyagban. Akkor hát csak egyesek voltak illúziók - vitatkozott tovább, mindenmeggyőződés nélkül.

Jarlaxle csak vállat vont. Semmit sem akart kitálalni titkaiból. Entreri dühödten fújt egyet, majdelindult kifelé a szobából.

- Tartsd mindig szem előtt barátom, hogy egy illúzió is meg tud ölni, ha hiszel benne - szólt utánaJarlaxle.

Entreri megállt és zord arccal visszapillantott. Nem szokott hozzá az ilyen nyílt figyelmeztetésekhez,sem fenyegetésekhez, de tudta, hogy az ettől a drow-tól érkező fenyegetés soha, de soha nem üres

fecsegés.- A valós dolgok pedig meg tudnak ölni, akár hiszel bennük, akár nem - válaszolta a bérgyilkos és az

ajtó felé fordult.Entreri a fejét rázva távozott, csalódottan, de ugyanakkor kíváncsi an is. Jarlaxle-lal mindig így

alakultak a dolgok, somolygott magában a bérgyilkos, de ami még ennél is jobban meglepte az azvolt, hogy rájött: az okos drow zsoldosnak ezt az oldalát különösen ösztönzőnek találja.

- Ez az - jelezte Kimmuriel Oblodra két társának, Rai'gynak és Berg'inyon Baenre-nek, aki nemrégcsatlakozott a Bregan D'aerthe fel színi seregéhez.

Menzoberranzan leghatalmasabb házának kedvelt fia, Berg'inyon úgy nőtt fel, hogy nyitva állt előtte adrow-k világa - legalábbis annyira, amennyire az csak lehetséges volt egy sötételf hím számára -, deanyja, a hatalmas Baenre Nagyasszony katasztrofális hadjáratot indított egy törpe királyság ellen, amiazzal végződött, hogy a Nagyasszony meghalt, a nagy drow város pedig a legsötétebb káoszbafulladt. Az óriási felfor dulás és nyugtalanság idején Berg'inyon felajánlotta szolgálatait Jarlaxle-nak ésa Bregan D'aerthe minden alól kisikló zsoldoscsapatának. Mivel a város legkiválóbb harcosai közétartozott, és mert kapcso latokkal rendelkezett a még mindig nagyhatalmú Baenre Házhoz, Berg’inyontszívesen fogadták és gyorsan haladt előre a ranglétrán, míg el nem érte a kiemelt alvezéri pozíciót.Most nem Rai'gy és Kimmuriel szolgálatában volt itt, hanem velük egyenrangúként hajtotta végre ezt arutinfeladatot.

Szemügyre vette az embert, akit Kimmuriel megjelölt, a formás nőt, aki a közönséges utcaikurtizánok öltözékét viselte.

- Olvastál a gondolataiban? - jelzett vissza Rai’gy, akinek finom ujj mozdulatai tökéletesenkiegészítették a csinos és szögletes arcán meg jelenő különféle kifejezéseket és grimaszokat.

- Fürkész kém - nyugtatta meg Kimmuriel társát. - A csoport össze kötője. Minden rajta keresztülzajlik. Neki jelentik, hogy mit találtak. Berg'inyon idegesen állt egyik lábáról a másikra, mivelkényelmet lenséggel töltötte el a különös felfedezés és Kimmuriel furcsa hatalma. Remélte, hogy adrow ebben a pillanatban nem olvas éppen a gondola tai között, mivel éppen azon töprengett, hogyJarlaxle hogyan érezheti magát biztonságban egy ilyen alakkal a közelében. Úgy tűnt, hogy Kimmurielolyan könnyen be tudott sétálni valakinek az elméjébe, ahogy Berg'inyon keresztül tudott sétálni egynyitott ajtón.

Kuncogni kezdett, amit köhécselésnek álcázott, amikor arra gon dolt, hogy az okos Jarlaxlevalószínűleg csapdával látta el azt az ajtót. Berg'inyon úgy döntött, hogy neki is meg kellene tanulniaezt a mód szert, hogy ha szükséges, sakkban tudja tartani Kimmurielt.

- Tudjuk, hogy a többiek hol lehetnek? - kérdezték hangtalanul Berg'inyon kezei.- Teljes lenne-e a bemutató, ha nem tudnánk? - érkezett Rai'gy felele te. A varázsló szélesen

elmosolyodott és hamarosan mindhárom sötételf arca alattomos és ragadozó vonásokat öltött.Kimmuriel lehunyta a szemét és hosszú, lassú lélegzetvétellel ellazí totta magát.Rai'gy elértette a célzást és előhúzott az övén található számos erszé nyének egyikéből egy

mézgadarabba ágyazott szempillát. Berg'inyon fe lé fordult és mozgatni kezdte az ujjait. A drow harcosreflexszerűen összerándult - ahogy azt a legtöbb értelmes lény tenné, ha egy sötételf az ő irányábakezdene varázsolni.

Az első varázslat működésbe lépett és a láthatatlanná tett Berg'inyon lassan elhalványodott. Rai'gyazonnal újabb tevékenységbe fogott, varázslata mentálisan támadta meg a célpontot, mozdulatlan-ságra kényszerítve azt.

A nő összerándult és egy pillanatra úgy tűnt, hogy megdermed, de azután megrázta magát ésidegesen pillantgatott körbe-körbe, most már nyilvánvalóan éberebben.

Rai'gy felmordult, majd újra belefogott a varázslatba. A láthatatlan, Berg'inyon szinte gúnyos mosolytvillantott rá - hiába, vannak előnyei annak, ha valakit nem lehet látni! Rai'gy folytonosan ócsárolta azem bereket, a drow nyelv ürülékre és dögökre vonatkozó összes szavát al kalmazva rájuk. Egyrésztnyilván meglepte, hogy a nő ellenállt a der mesztés varázslatnak - ami nem csekély mentáliserőfeszítést igényelt -, másrészt azonban - ezt Berg'inyonnak el kellett ismernie -, a hetven kedőmágus nemcsak egy ilyen varázslattal készült. Ha nem ütközik el lenállásba, a mágia ezen formájábólegynek elégnek kell lennie.

Ezúttal a nő tett egy lépést előre, majd úgy maradt, lépés közben.- Indulj! - mutatták Kimmuriel ujjai. Miközben jelzett, elméjének hatalma máris kaput nyitott a három

drow és a nő között. Váratlanul a kurtizán mellett termettek, bár a nő még mindig az utcán volt,csupán néhány lépéssel odébb.

Berg'inyon kiugrott, megragadta a nőt és berántotta a dimenziókon kívüli térbe, majd Kimmurielbezárta az ajtót.

Olyan gyorsan történt mindez, hogy ha valaki figyelte volna az ut cát, annak úgy tűnt volna, mintha anő egyszer csak eltűnne.

A pszionicista karcsú fekete kezét áldozata homlokához emelte és mentálisan egybeolvadt vele.Érzékelte az odabent lapuló rémületet, mert bár a nő testét fogva tartotta Rai'gy varázslata, elméjetovábbra is működött és tudta, hogy sötételfek előtt áll.

Kimmuriel csupán egyetlen pillanatig merült bele ebbe a rettegésbe, teljesen kiélvezve a helyzetet.Azután pszionikus energiáit a nőbe eresz tette. A kurtizán teste köré kinetikus energiából szőtt páncélthúzott - ugyanazt az eljárást használta, amelyet Entreri és Drizzt Do'Urden párbajában fejlesztetttökéletesre.

Amikor végzett, bólintott.Berg'inyon azonnal látható lett, amint csodás drow kardja lecsapott a nő torkára, mivel a támadás

szétoszlatta Rai'gy láthatatlanság varázsá nak védő mágiáját. A sötételf harcos felgyorsította rohamát,remekmí vű kardjaival vágott és döfött, majd keményen lesújtott, egy alkalommal pedig egyszerrelendültek pengéi és súlyos csapást mértek a nő fejére.

Vér azonban nem tört elő, sem fájdalomkiáltás nem hagyta el a nő aj kát, mivel Kimmuriel páncéljaminden csapást felfogott, elraktározva és megőrizve a drow brutális harci tánca által felgyülemlettóriási energiát.

És ez csak folyt tovább és tovább, perceken át, mígnem Rai'gy, figyel meztette őket, hogy adermesztés varázs már a végéhez közeledik. Berg'inyon elhátrált, Kimmuriel pedig újra lehunytaszemét, amint a va rázsló újabb varázslatba kezdett.

A két szemlélődő, a harcos és a pszionicista, gonoszul elmosolyodott, amikor Rai'gy előszedett egykénes szagú, piciny golyóvá gyúrt denevér guanót, amit azután egyetlen ujjpöccentéssel beküldött a nőszájába, szabadjára engedve a varázslatot. Tüzes fényfelvillanás jelent meg a nő szájának hátsózugában, majd eltűnt, ahogy a golyó lecsusszant a torkán.

Azután ismét a járdán álltak, nagyon közel az előbbi helyhez, ahová Kimmuriel újabb dimenziókaputnyitott, Rai'gy pedig durván kilökte rajta a nőt.

Kimmuriel becsapta az ajtót és azután csak mosolyogva figyeltek. Először a dermesztés varázslatszűnt meg, mire a nő megtántorodott.

Megpróbált kiáltani, de csak rekedt köhécselésre futotta a torkában égető fájdalomtól. Arca furcsakifejezést öltött - végtelen rémületről árulkodott.

- Érzi a kinetikus korlátban tárolt energiát - magyarázta Kimmuriel. Többé már nem én tartom vissza,hanem az ő akarata gátolja meg annak ki bocsátását.

- Meddig? - kérdezte az aggódó Rai'gy, de Kimmuriel csak elmoso lyodott és intett nekik, hogyfigyeljenek és élvezzék a látványt.

A nő rohanni kezdett. A három drow látta, hogy alakok mozdulnak a közelében, egyesekmegfontoltan - ők nyilván szintén kémek voltak -, még másokat láthatóan csak a kíváncsiság hajtott.Voltak olyanok is, akik megriadtak és igyekeztek eltávolodni a kurtizántól.

Eközben a nő újra és újra sikoltani akart, de csak harákolni tudott a torkában érzett lüktető fájdalommiatt. Szeme hatalmasra tágult, olyan hátborzongatóan és mámorítóan nagyra! Érezte a belsejébenkibocsátá sért könyörgő hihetetlen mennyiségű energiát, de fogalma sem volt ró la, hogy hogyanszabaduljon meg tőle.

Végül nem tudta tovább visszatartani a kinetikus gátat és a problé ma felismerése rémületétértetlenséggé változtatta. Váratlanul Berg'inyon összes rettenetes csapásának hatása megjelent rajta.Min den vágás és döfés, a fejére mért hatalmas csapás, a szívét átjárt csavart szúrás egyszerrefejtette ki hatását a szerencsétlen nőn. Az őt figyelők nek olybá tűnt, mintha egyszerűen széthullana -több gallonnyi vért tört fel az arcából, a fejéből, a melléből.

Szinte azonnal vége lett, de még mielőtt bárki reagálhatott, elmene külhetett vagy a segítségéresiethetett volna, Rai'gy utolsó varázslata, a késleltetett tűzgolyó működésbe lépett, lángba borítva amár halott nőt és számos körülötte állót.

A robbanás hatósugarán kívül a nő bajtársai és a mit sem sejtő bá mészkodók egyaránt kitágultszemmel bámulták a szénné égett holttes tet - arcukon vegytiszta borzadály- ült, ami nagyelégedettséggel töltöt te el a három könyörtelen sötételfet.

Csodálatos bemutató volt. Valóban megérte az erőfeszítést! Berg'inyonnak a látványosság egyébcélt is szolgált: egyértelmű fi gyelmeztetés volt, hogy ügyeljen alvezértársaira.

A drow-k kínzásokban és gyilkosságokban való jártasságának magas szintjét is figyelembe véve,ezek ketten különösen tehetségesnek bizo nyultak: mesterségük igazi mesterei voltak.

Harmadik fejezetMEGALÁZÓ TALÁLKOZÁS

Ismét a régi szobája felé tartott. Még a nevét is visszakapta. Luskan hatalmasságainak emlékezetemégsem volt olyan hosszú életű, mint ahogy állították.

Az előző évben Csavargó Morikot azzal vádolták meg, hogy, megpró bálta meggyilkolni az ismertkalózvadászt, a Tengeri Szellem kiváló kapi tányát, Deudermontot. Mivel Luskanban a vád és az ítéletáltalában egy és ugyanazt jelentette, a Csavargóra rettenetes halál várt a Foglyok Karneváljánaknevezett össznépi látványosságon. Gyakorlatilag már neki is láttak, hogy a végsőkig kínozzák, amikorDeudermont kapitányt, akit megdöbbentett az iszonyatos jelenet, megbocsátott neki.

Ám megbocsátás ide vagy oda, Morikot halálbüntetés terhe alatt mindörökre kitiltották Luskanból. Akövetkező évben természetesen visszatért. Először még hamis személyazonosságot vett fel, deazután fo kozatosan visszavette régi szokásait, viselkedésmódját, egykori utcai kapcsolatait, szállását,majd a nevét és a vele járó megbecsülést. Arról a városi elöljárók is tudtak, de mivel bővében voltakhalálra kínozható keményfiúknak, úgy tűnt, hogy nem törődnek vele.

Morik most már némi vidámsággal tudott visszanézni arra a szörnyű napra, ott a FoglyokKarneválján. Hihetetlenül ironikusnak vélte, hogy egy olyan bűnért akarták halálra kínozni, amit nemkövető el, pedig lett volna számos olyan, amelyért jogosan ítélték volna el.

Most már mindez emlék volt csupán, a Wulfgar neve jelentette problémák és veszélyek örvénylőemlékei között. Újra Csavargó Morik lett, és minden olyan volt, mint egykor... vagyis majdnem.

Mert most jelen volt egy újabb elem is, egy sok fejtörést okozó és ret tenetet keltő elem, amelybeépült az életébe. Óvatosan szobájának aj tajához sétált, közben szeme végigkutatta a szűk folyosótés minden ár nyékot leellenőrzött. Amikor megbizonyosodott afelől, hogy egyedül van, szorosan az ajtóelé állt, elfedve azt a mágikusan fürkésző tekinte tektől és nekilátott, hogy hatástalanítsa az ajtófélfakét oldalán elhelye zett halálos csapdákat, fentről lefelé. Amikor végzett, elővett egy kulcs karikát éskinyitotta a zárakat - egyet, kettőt, hármat -, majd benyitott a szobába. Kioldott még egy csapdát -ezúttal egy robbanó típusút -, majd belépett a szobába és bezárta az ajtót, ismét biztosítva azt, acsap dák kiélesítésével. A teljes folyamat több, mint tíz percet vett igénybe, de ezt a rituálét mindigvégigjátszotta, ahányszor csak hazaérkezett. A sötételfek hívatlanul és bejelentés nélkül léptek beMorik életébe. Ha bár királyok kincseit ígérték neki, ha végrehajtja a feladataikat, meg mutatták neki azaranypénz másik oldalát is.

Morik következő lépése az ajtó melletti kicsiny emelvény ellenőrzé se volt. Elégedetten bólintott,amikor látta, hogy a gömb még mindig a széles vázában pihen. A tartóedényt érintésre ható méreggelkenték be és nyomásérzékelő csapdát is rejtett. Sokat fizetett ezért a bizonyos gömbért - hihetetlenösszeget, amiből a nehéz tolvajévek után akár vis sza is vonulhatott volna -, de a félelemmel teli Morikszámára megérte az árát. Nagyerejű, mágiától óvó varázslattal ruházták fel, ami megaka dályozta,hogy dimenziókaput nyithassanak a szobájába és meggátolta, hogy varázslók sétáljanak beteleportáció útján.

Csavargó Morik soha többé nem akart arra ébredni, hogy egy sötételf áll az ágya mellett és fölétornyosul.

Minden zár a helyén volt, a gömb a tartójában pihent, de mégis, va lami finom jelzés, valamimegfoghatatlan szellő, a tarkóján bizsergő szőrszálak azt súgták Moriknak, hogy valami nincs rendjén.

Körbepillantott, egyik árnyékról a másikra, majd onnan a már régen befalaztatott ablakon függőszövetdarabra. Tekintete az ágyára vetült, az alaposan begyűrt lepedőre és a takarókra, amelyekegyike sem nyúlt túl az ágy peremén. Elég volt egy kicsit előrehajolnia, hogy belásson az ágy alá.Senki sem rejtőzött ott.

A szövetdarab lesz az, gondolta magában és arrafelé indult, de köz ben kitérőket tett, nehogymegriassza a behatolót. Váratlanul irányt váltott és egy gyors lépéssel ott termett az ablaknál, kezébena tőrével, majd félrerántotta a szövetet és lesújtott, de csak a levegőbe suhintott.

Morik megkönnyebbülten nevetett saját kényszerképzetein. Mennyi re megváltozott az élete asötételfek eljövetele óta! Mostanában mindig az idegkimerültség szélén állt. Összesen csak ötszörlátott drow-t és ebbe beletartozott az első alkalom is, nem sokkal azután, hogy Wulfgar a városbaérkezett, amikor arra kérték - olyan okból, amelyet Morik még most sem értett teljesen -, hogy tartsaszemmel a hatalmas barbárt.

Mindig éber volt, mindig figyelt, de emlékeztetnie kellett magát ar ra is, hogy a sötételfekkel kötöttszövetség milyen potenciális előnyök kel járhat a számára. Az, hogy ismét Csavargó Morik lehetett,részben annak is volt köszönhető - legalábbis abból, amit sikerült neki ezzel kapcsolatban megtudnia-, hogy Jarlaxle egyik csatlósa meglátogatta a város egyik elöljáróját.

Megkönnyebülten sóhajtott és visszaengedte a szövetdarabot, majd megdermedt meglepetésébenés félelmében, ahogy egy kéz fonódott a szájára és egy tőr éles pengéje nyomódott a torkának.

- Megvannak az ékszerek? - suttogta egy hang a fülébe és ebben a hangban hihetetlen erő és

nyugalom sűrűsödött össze, annak ellenére, hogy alig volt hallható. A kéz elengedte a száját,felkúszott a homloká ba és hátrahúzta a fejét, hogy emlékeztesse milyen sebezhető és könnyűcélpontot nyújt a torka.

Morik nem válaszolt, elméjében csak úgy száguldottak a lehetőségek, a legkevésbé valószínűnekesetleges menekülése látszott, mivel az őt fogva tartó kéz rémítően erősnek tűnt, a nyakához tőrtszorító másik kéz pedig nyugodt volt, túlságosan is nyugodt. Bárki volt is a támadója, Morik azonnalmegértette, hogy legyőzték.

- Még egyszer kérdezlek. Utána szabadon eresztem csalódottságo mat - suttogta a hang.- Te nem vagy drow - válaszolta Morik, részben azért, hogy időt nyerjen, részben pedig amiatt, hogy

megbizonyosodjon róla: ez az em ber, akiről tudta, hogy ember és semmi esetre sem sötételf, nem fogkap kodva cselekedni.

- Talán az vagyok, egy mágus varázslatának álcájában - felelte a bér gyilkos. - De ez nem lehet,hiszen a mágia nem működik ebben a szo bában. Vagy mégis? - Amint befejezte, durván ellökteMorikot, majd a vállánál fogva elkapta és körbe pördítette a megrémült zsiványt, még mielőtt azelzuhant volna.

Csavargó nem ismerte a férfit, de azt azonnal felfogta, hogy közvet len életveszélyben forog.Lepillantott saját tőrére, amely szánalmasnak tűnt ellenfelének csodálatos, ékkövekkel kivertmarkolatú fegyveréhez képest - mintha csak forgatóik egymáshoz viszonyított erejét fejeznék ki,döbbent rá az összerezzenő Morik.

Csavargó Morik jónak számított a tolvajok között, akik a zsiványok kal teli város, Luskan utcáit rótták.Hírnevét, habár blöffjeivel nagyí totta fel, megérdemelten vívta ki város zsigereiben. Az előtte álló férfi,aki talán egy évtizeddel volt öregebb nála, azonban olyan nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak tűnt...

Ez a férfi bejutott a lakhelyére és észrevétlen maradt Morik legapró lékosabb vizsgálódása ellenéreis. Csavargó ekkor vette észre, hogy az ágyon a lepedő összegyűrödött - de hiszen amikor korábbanodanézett, akkor még tökéletesen sima volt.

- Nem vagy drow - ismételte Morik dacosan.- Jarlaxle nem minden ügynöke drow, nem igaz, Csavargó Morik? - felelte a férfi.A tolvaj bólintott és tőrét az övén függő tokba csúsztatta, azzal a cél lal, hogy enyhítse a feszültséget,

amire kétségbeesetten vágyott.- Az ékszerek? - kérdezte az alak.Morik nem tudta palástolni az arcára kiülő rettegést.- Már meg kellett volna vásárolnod őket Telsburghertől - jegyezte meg a férfi. - Az út nyitva állt, a

feladat pedig nem volt nehéz.- Az út nyitva állt volna - pontosított Morik -, ha nincs egy alsóbb beosztású magisztrátus, aki régi

haragosom.A behatoló csak meredt rá, nem árulva el sem meglepődést, sem in gerültséget, egyáltalán semmit

arról, hogy törődik-e vagy sem Morik ki fogásaival.- Telsburgher kész eladni nekem az ékszereket - tette hozzá gyorsan Csavargó -, a kialkudott áron.

Habozása csakis abból fakad, hogy fél Jharkheld magisztrátus büntetésétől. Az a gonosz ember régiharago som. Tudja, hogy visszatértem a városba és a Foglyok Karneváljára sze retne hurcolni, denekem azt mondták, hogy nem teheti, mert feljebb valói megtiltották. Köszönd meg Jarlaxle-nak anevemben.

- Akkor köszönd meg Jarlaxle-nak, ha azt teszed, amire utasítottak - válaszolta a férfi és Morikidegesen állt egyik lábáról a másikra. - Ő azért segít neked, hogy megtöltse az erszényét, nem pedigazért, hogy a szívét jóérzés öntse el.

Morik bólintott.- Félek Jharkheld után menni - magyarázta. - Milyen magasrangú személyre csaphatok le anélkül,

hogy felszítanám a luskani nagykutyák dühét és így végső soron kárt okoznék Jarlaxle erszényének?- Jharkheld nem gond - válaszolta a férfi olyan hangsúllyal, hogy Morik azon kapta magát: minden

szavát elhiszi. - Rendezd le az átvé telt.- Na de... - kezdte Morik.- Ma éjjel - érkezett a felelet, majd a férfi hátat fordított és az ajtó felé indult.Kezei lenyűgöző köröket írtak le Morik szeme előtt, ahogy egyik csapda a másik után, egyik zár a

másik után nyílt ki. Csavargónak több percébe került, hogy átjusson az ajtón, pedig ő alaposanismerte mind egyik csapdát - ő is szerelte fel őket - és neki kulcsa is volt a három, bonyolultnak szántzárhoz, de most mégis kevesebb, mint két perc alatt szélesre tárult az ajtó.

A férfi hátrapillantott és valamit a padlóra lökött, Morik lábai elé. Egy drótot.- Az alsó csapdán ez a drót túlzottan megfeszült ahhoz, hogy hasz nálható legyen - magyarázta az

alak. - Megjavítottam neked.Azután kiment és becsukta az ajtót, Morik pedig hallotta a kattaná sokat és az elcsúszó panelek

zaját, ahogy az összes zár és csapda ismét a helyére került.

Morik óvatosan az ágyához lépett és félrehúzta a lepedőt.Egy lyuk tátongott a derékaljban, amit úgy vágtak ki, hogy tökélete sen beleférjen a behatoló. Morik

tehetetlenül felnevetett, a Jarlaxle csapata iránt érett tisztelete meghatványozódott. Oda sem kellettlép nie a csapdával ellátott vázához, hogy tudja: a benne levő gömb hamis és a valódi épp az iméntsétált ki az ajtaján.

Entreri pislogott, amikor kilépett a késő délutáni luskani napfénybe. Kezét a zsebébe csúsztatta,csak azért, hogy érezze a mágikus eszközt, amelyet épp az imént szerzett meg Moriktól. Ez a kicsinygömb bosszan totta Rai'gyt. Legyőzte mágiáját, amikor megpróbálta személyesen meg látogatniCsavargót, amit most valószínűleg szívesen megtesz majd. Már ez a gondolat önmagában is nagyelégedettséggel töltötte el Entrerit. A Bregan D'aerthe-nek közel tíznapba* tellett, mire sikerültmegfejtenie Morik váratlan elszigeteltségének forrását és azt, hogy mi ként tudta a férfi a szobájátlezárnia a varázslók fürkésző tekintete elől. Ezután küldték el Entrerit. Nem voltak illúzió afelől, hogyerre az uta zásra nem azért került sor, hogy tolvajképességeit bizonyítsa, hanem sokkal inkább amiatt,mert a sötételfek egyszerűen nem tudták, hogy milyen ellenállásra számíthatnak Moriktól és nemakarták kockáztatni egyik fajtársuk életét sem. Jarlaxle minden bizonnyal nem örülne neki, ha arrólértesülne, hogy Rai'gy és Kimmuriel rákényszerítették Entrerit erre az útra, de a páros tudta, hogy abérgyilkos nem fordul majd a zsoldosvezérhez.

Így hát Entreri eljátszotta a kifutófiú szerepét a két félelmetes és gyű löletes sötételf kedvéért.A gömb megszerzésére és a Morikkal történő üzlet megkötésére vo natkozó utasítások pontosak és

világosak voltak. Most félre kellene tennie a mágikus tárgyat és használnia azt a varázsos jelzősípot,amellyel hívhatta a sötételfeket a távoli Calimportban. Entrerinek azonban nem volt sietős.

Tudta, hogy meg kellett volna ölnie Morikot, egyrészt azért az arcát lanságáért, mert megpróbáltelrejtőzni, másrészt pedig azért, mert nem sikerült megszereznie a szükséges ékszereket. Rai'gy ésKimmuriel ter mészetesen követelnék ezt a fajta büntetést. Most igazolnia kell csele kedetét és ezáltalmegvédenie Morikot.

Meglehetősen jól ismerte Luskant, már többször járt itt - többek kö zött alig néhány napja, amikor egyhosszabb látogatást tett a városban a drow elfek több ügynökével közösen, és kiderítették azigazságot Morik mágiablokkoló eszközéről.

Az utcákon bolyongva hamarosan meghallotta a Foglyok Karnevál járól érkező ordításokat ésörömkiáltásokat. Éppen akkor lépett be a nyílt tér hátsó részére, amikor egy szegény bolondnak abeleit hosszú kötél gyanánt kifelé húzkodták. Entreri alig figyelt a látványosságra, he lyette a kínzástvezénylő, éles vonású, köntöst viselő, apró alakra kon centrált.

A férfi rárivallt a vergődő áldozatra, hogy adja fel társait, itt és most, még mielőtt túl késő lenne.- Gondoskodj róla, hogy a túlvilág kellemesebb legyen! - sivította a magisztrátus, hangja épp olyan

éles volt, mint dühös, szögletes vonású arca. - Most! Még mielőtt meghalsz!A férfi csak sikoltozni tudott. Entrerinek úgy tűnt, mintha már túl lenne azon a ponton, ahol még

egyáltalán érthette a magisztrátus sza vait.Elég hamar meghalt és ezzel a műsor véget ért. Az emberek kezdtek kisorjázni a térről, a legtöbben

bólogattak, mosolyogtak és izgatottan beszélgettek Jharkheld mai remek előadásáról.Entreri csak ennyit akart hallani.Árnyékból árnyékba mozgott, miközben követte a magisztrátust a tér hátsó részétől a toronyig

vezető rövid úton, amely a Foglyok Karne váljáért felelős tisztviselők szállásainak és azoknak atömlöcöknek adott otthont, ahol azokat tartották, akik hamarosan nyilvános kínzásra ke rülnek.

Somolygott jószerencséjén, amikor arra gondolt, hogy Morik gömb je bizonyos mértékű védelmetnyújt azok ellen a varázslók ellen, akiket a torony biztonságossá tételéért fizetnek. Így hát csak azőrszemek és a mechanikus csapdák álltak az útjában.

Artemis Entreri pedig egyiktől sem félt.Bejutott a toronyba, éppen akkor, amikor a Nap lebukott nyugaton.

- Túl sok szövetségesük van - erősködött Rai'gy.- Nyom nélkül tűnnének el - válaszolta Jarlaxle széles mosollyal. Egyszerűen csak eltűnnének.Rai'gy felnyögött és megrázta a fejét, míg Kimmuriel, aki a szoba má sikoldalán ült egy puha

karosszékben, amelynek egyik párnázott karján átvetette a lábát, a mennyezetre meredt és a szemétforgatta.

- Továbbra is kételkedsz bennem? - kérdezte Jarlaxle; hangja kön nyed és ártatlan volt, egyáltalánnem fenyegető. - Mérlegeld, hogy mennyi mindent értünk el már itt Calimportban és a felszínen.Embe reink vannak több nagyvárosban is, köztük Vízmélyén.

- Embereket keresünk más városokban - pontosított Rai'gy. - Jelen leg csak egyetlen működik, az akis gazfickó, Luskanban. - Szünetet tartott, rápillantott a pszionicistára és elmosolyodott. - Azt hiszem.

Kimmuriel kuncogott, amikor a másik ügynökre gondolt, aki most Luskanban tevékenykedik, akiről

Jarlaxle nem is tudja, hogy elhagyta Calimportot.-A többiek még csak előzetes képzést kaptak - folytatta Rai'gy. Vannak olyanok, akik ígéretesek, és

olyanok, akik nem, de jelenleg egyikőjük sem érdemli meg az ügynök titulust.- Akkor hamarosan így lesz - mondta Jarlaxle és előrecsúszott ké nyelmes székén. - Hamarosan

jövedelmező üzlettársak lesznek belő lük, de ha nem, akkor találunk másokat. Nem lesz túl nehézdolgunk a kapzsi emberek között. A helyzet itt, Calimportban... nézz csak körül. Kételkedsz annakbölcsességében, hogy ide jöttünk? A drágakövek és az ékszerek gyorsan áramlanak, egyenesen adrow lakossághoz, akik lel kesen bővítenék vagyonukat a Menzoberranzan adta korlátozott lehe-tőségeken túl is.

- Szerencsések leszünk, ha Ched Nasad házai rájönnek, hogy a mi árajánlatunk olcsóbb azövékénél - a másik drow városból származó Rai'gy szarkasztikus maradt.

Jarlaxle csak kaffantott egyet a gondolatra.- Nem tagadhatom, hogy Calimport jövedelmező - folytatta a va rázsló -, de amikor először terveztük

meg utunkat a felszínre, mind annyian egyetértettünk abban, hogy közvetlen és nagy haszonra te szünkszert. Mindannyian egyetértettünk abban is, hogy ez valószínűleg rövid ideig tart majd és a közvetlennyereség megszerzése után jól ten nénk, ha átgondolnánk helyzetünket és esetleg visszatérnénk sajátföl dünkre, csak a legjobb kereskedelmi kapcsolatainkat és ügyleteinket hagyva hátra.

- Ezért hát át kell gondolnunk pozíciónkat és én ezt teszem - közöl te Jarlaxle. - Számomranyilvánvaló, hogy alábecsültük felszíni tevé kenységünk lehetőségeit.

Terjeszkedjünk! Én azt mondom, hogy terjeszkedjünk.Válaszul ismét csak a lelkesedés hiányát tükröző fintorokat kapott. Kimmuriel még mindig a

mennyezetet bámulta, mintha teljesen hide gen hagyná mindaz, amit Jarlaxle ígért.- A Fürkészek azt követelik, hogy korlátozzuk a kereskedelmünket ebben a körzetben - emlékeztette

őket Jarlaxle -, de az egzotikusabb árukat készítők közül sokan élnek ezen a területen kívül is, akikolyan termékeket állítnak elő, amelyek valószínűleg roppant vonzóak lenné nek Menzoberranzanban.

- Akkor kössünk egyezséget a Fürkészekkel, hadd jussanak el ők erre az új és jövedelmező piacra,amelyhez eddig nem tudtak hozzáférni - fe lelte Rai'gy, ami tökéletesen logikus ajánlat volt a BreganD'aerthe törté nelmét ismerők számára, mivel az opportunizmusra építő zsoldoscsapat mindigmegpróbálta felhasználni a "kölcsönös érdekek alapelvét", mint üzleti hitvallásának egyik pillérét.

- Pattanások csupán - mondta Jarlaxle és maga elé nyújtotta nagy és mutatóujját, majd egymáshoznyomta őket, mintha csak egy nemkí vánatos foltot akarna eltüntetni. - Egyszerűen csak eltűnnek.

- Ez nem olyan könnyű feladat, mint ahogy hiszed - közölte egy női hang az ajtóból és mindhármanodafordultak, amint az egyik formás lá bát szabadon hagyó, magasan sliccelt ruhát viselő SharlottaVespers be suhant a szobába. - A Fürkészek azzal büszkélkedhetnek, hogy szerve zetük kezemesszire és széles körben elér. Megsemmisítheted összes há zakat és összes ismert emberüket, sőtmég azokat is, akik az ügynökeik kel üzletelnek, de mégis számos tanú marad majd.

- Akik mit tennének? - kérdezte Jarlaxle, aki még mindig mosoly gott, sőt megveregette székét, hogySharlotta üljön oda, amit a nő meg is tett és begyakorolt mozdulattal simult hozzá a drow-hoz.

Ennek láttán Rai'gy ismét Kimmurielre pillantott. Mindketten tud ták, hogy Jarlaxle megosztja az ágyátaz ember nővel, aki az egykori Basadoni Ház leghatalmasabb megmaradt tagja volt - Entreri mellett -,és ez egyikőjüknek sem tetszett. Sharlotta alattomos volt, már amennyire az emberek azok lehettek,olyannyira alattomos, hogy már majdnem drow-nak is elment volna. Még a sötételfek nyelvét is elsajá-tította és jelenleg éppen a drow-k csendes, bonyolult kézjelekre építő kódnyelvét tanulgatta. Rai'gytökéletesen taszítónak találta a nőt és Kimmurielnek - aki egzotikusnak ítélte meg - sem tetszett azötlet, hogy Sharlotta esetleg veszedelmes ötleteket suttog Jarlaxle fülébe.

Ebben a bizonyos kérdésben azonban mindkettejüknek úgy tűnt, hogy a nő az ő oldalukon áll, ígynem próbálták meg félbeszakítani, mint általában.

-A tanúk minden megmaradt céhnek beszámolnának - magyaráz ta Sharlotta -, aki pedig értesítenékCalimshan nagyurait. A Fürkészek Céhének megsemmisítése arra utalna, hogy valódi nagyhatalomérkezett titokban Calimportba.

- Egy már van itt - felelte Jarlaxle vigyorogva.- Amelynek az erőssége a titoktartásban rejlik - vágott vissza Sharlotta.Jarlaxle lelökte őt az öléből, le a székről és a nőnek gyorsan maga alá kellett kapnia lábait, ha nem

akart nem túl méltóságteljesen a tompo rára huppanni.A zsoldosvezér felállt és ellépett Sharlotta mellett, mintha csak azt akarta volna kifejezni, hogy a nő

véleménye egyáltalán nem számít és közelebb lépett alvezéreihez, akik fontosabbak voltak.- Egykor arról ábrándoztam, hogy a Bregan D'aerthe a felszínen a ki- és beszállító szerepét játssza

majd el - magyarázta. - Ezt könnyedén elérjük. Most már azonban látom az emberek uraltatársadalmak igaz ságát és ez gyengeségből árulkodik. Mi továbbléphetünk, sőt, tovább kell lépnünk.

- Hódítás? - kérdezte Rai'gy savanyúan és szarkasztikusan.- Nem úgy, ahogy Baenre próbálkozott Mithrill Csarnok esetében fejtegette Jarlaxle lelkesen. - Ez

sokkal inkább beolvasztás kérdése. Ismét az a csúfondáros mosoly jelent meg az arcán. - Azoknak,akik ját szani fognak.

- És akik nem, azok egyszerűen csak eltűnnek? - tette fel a kérdést Rai'gy, de szarkazmusaláthatólag egyáltalán nem zavarta Jarlaxle-t, aki csak még szélesebben mosolygott.

- Nem a minap végeztetek egy Fürkész kémmel?- Lényeges különbség van az inkognitónk megóvása és határaink ki terjesztése között - felelte a

varázsló.- Jelentéstani - kacagott fel Jarlaxle. - Csupán jelentéstani.A háta mögött Sharlotta beharapta az ajkát és megrázta a fejét, fél ve attól, hogy újonnan meglelt

jótevője éppen egy gigantikus és nagyon nagy veszélyeket hordozó baklövést készül elkövetni.

Egy nem túl messzi sikátorból hallgatta Entreri a toronyból kiszűrő dő kiáltások és zűrzavar hangjait.Amikor bejutott a toronyba, először lefelé ment, ahol kiszabadított egy különösen kellemetlen rabot.Amint sikerült a viszonylagos biztonság felé terelnie - a tömlöc hátsó részében található nyitottalagutak felé -, elindult ismét felfelé, majd a földszin tet elérve továbbment felfelé, csendben éshatározottan haladva az ár nyékos és fáklyákkal megvilágított folyosón.

Jharkheld szobáját könnyen megtalálta. Az ajtó még csak be sem volt zárva.Ha nem látta volna, hogy mit művelt a magisztrátus a Foglyok Kar neválján, akkor esetleg Artemis

Entreri elbeszélgetett volna vele Morikról. Most már nyitva állt az út a Csavargó előtt, hogy befejezzemunkáját és megszerezze az ékszereket.

Entreri azon töprengett, hogy megtalálták-e már az alagutak útvesz tőjében a szökött foglyot, akinyilvánvalón meggyilkolta szegény Jharkheldet. Micsoda szenvedés vár rá! Entreri féloldalas mosolyrahúz ta száját, mivel semmi bűntudatot nem érzett amiatt, hogy a nyomorul tat saját céljaira használta.Végső soron az idióta okosabb is lehetett volna. Miért jönne el valaki hozzá hívatlanul és kockáztatnásaját éle tét, csakhogy megmentse őt? Miért nem kérdezte Entrerit, még akkor sem, amikor abérgyilkos kiszabadította bilincseiből? Ha elég eszes lett volna, hogy megérdemelje az életét, miértnem próbálta meg elfogni Entrerit, hogy kéretlen és ismeretlen megmentőjét saját helyére láncol ja,ahol azután szembenézhetett volna hóhérával? Olyan sok rab volt mindig ezekben a tömlöcökben,hogy a börtönőrök valószínűleg észre sem vették volna a cserét.

Így hát a gazfickó csak saját magának köszönhette sorsát és - Entreri szerint-annak, amit tett.Persze a gazember mondhatja azt, hogy vala ki segített neki megszöknie, aki mindent úgy állított be,mintha ő haj totta volna végre a gyilkosságot.

A Foglyok Karneválját azonban az ilyen mentegetőzések aligha ér dekelték.Mint ahogy Artemis Entrerit sem.Minden ezzel kapcsolatos gondját félredobta és körbepillantott, hogy meggyőződjön róla, egyedül

van, majd a mágiát szétoszlató göm böt a sikátor egyik oldala mellé helyezte. Átment a szemben levőfalhoz és belefújt a sípba. Azon töprengett, hogy, vajon a dolog miként fog mű ködni. Végső soronmágiára lesz szükség ahhoz, hogy visszatérjen Calimportba, de hogyan fog ez lezajlani, ha magávalviszi a gömböt?

Nem oszlatja egyszerűen szét a gömb varázsa a teleportációt?Kékes fényfüggöny jelent meg mellette. Tudta, hogy ez egy mágikus ajtó és nem Rai'gy, hanem

Kimmuriel Oblodra művének eredménye. Tehát így, somolygott magában. Talán a gömb nem hat apszionikus ké pességekre.

De az is lehet, hogy igen és ez a gondolat mélyen nyugtalanította az általában szenvtelen Entrerit,aki a gömbért indult. Mi történne, ha a tárgy valahogy mégis hatna a Kimmuriel által eltorzítottdimenzióra? Lehet, hogy az ajtó rosszabbik végére kerülne - esetleg egy másik létsíkra?

Entreri lerázta magáról a gondolatot. Az élet kockázatos, ha drow-kkal van dolgod, akár vannakmágikus gömbök, akár nincsenek. Gondosan és észrevétlenül zsebre tette a gömböt, úgy, hogy havalaki figyelte volna a sötét sikátort, az is nehezen vehette volna észre a mozdulatot, azután gyorsan aportálhoz lépett, és egyetlen mély lélegzetvé tellel átlépett rajta.

Mikor kilépett, szédült és keményen kellett küzdenie, hogy el ne ve szítse egyensúlyát - a céhépületén belül, a varázslóknak fenntartott egyik hátsó fülkében volt, a száz és száz mérföldnyiretalálható Calimportban.

Kimmuriel és Rai'gy állt ott és zordan meredtek rá.- Az ékszerek? - kérdezte a varázsló drow nyelven, amelyet Entreri értett ugyan, de nem túl jól.- Hamarosan - felelte a bérgyilkos, nehézkesen beszélve a mélységi drow-t. - Volt némi probléma.Mindkét sötételf meglepetten húzta fel a szemöldökét.- Volt - hangsúlyozta Entreri. - Hamarosan Morik átadja az éksze reket.- Akkor hát Morik él - jegyezte meg célzatosan Kimmuriel. - Miért próbált meg elrejtőzni elölünk?- Sokkal inkább a helyi magisztrátusok kísérelték meg elszigetelni őt a külső kapcsolataitól - hazudta

Entreri. - Az egyik helyi magisztrátus - pontosított gyorsan, amikor látta, hogy arcuk savanyú kifejezést

ölt. - A kérdést orvosoltuk.Egyik drow sem tűnt elégedettnek, de nyíltan egyikük sem panasz kodott.- És ez a helyi magisztrátus mágikusan zárta le Morik szobáját a für késző, külső szemek elől -

kérdezte Rai'gy.- És minden más mágia elől - felelte Entreri. - Ezt is korrigáltuk.- A gömbbel? - tette hozzá Kimmuriel.- Morik szerezte be a gömböt - jegyezte meg Rai'gy és összehúzta a szemét.- Láthatóan nem tudta, hogy mit vesz - mondta Entreri, aki nem ri adt meg, mert látta, hogy a csele

beválik.Természetesen Rai'gy és Kimmuriel gyanakodhatnak ugyan, hogy ez az egész Morik műve volt és

nem pedig egy alacsonyabb rangú hivatal noké. Sejthetik, hogy Entreri úgy hajította az igazságot,ahogy az neki előnyös, de a bérgyilkos tudta, hogy semmi kézzelfogható dolgot nem árult el nekik, amialapján léphetnének - legalábbis ha nem akarják magukra vonni Jarlaxle haragját.

Az újbóli felismerés, hogy biztonsága szinte teljes egészében a zsol dosvezértől függ, aggasztottaEntrerit. Nem szeretett függni senkitől ez a szó nála egyenlő volt a gyengeséggel.

Ideje, hogy fordítson a helyzeten.- Nálad van a gömb - szólt Rai'gy és kinyújtotta karcsú és megté vesztően finom kezét.- Nagyobb hasznát veszem, mint te - dacolt vele Entreri és a kije lentés a két sötételfet cselekvésre

késztette.Alighogy befejezte a mondatot, Entreri máris érezte a bizsergést a zsebében. Egyik kezét a gömbre

helyezte és érzékeny ujjai megérezték a varázsos tárgy mélyéről feltörő finom remegést. A bérgyilkostekintete Kimmurielre szegeződött. A drow lehunyt szemmel állt ott, mély kon centrációba merülve.

Ekkor értette meg. A gömb mágiája semmit sem tud kezdeni Kimmuriel félelmetes elmebeliképességeivel és Entreri már látta ko rábban ezt a pszionikus trükköt. A drow a gömbben rejtőzőenergiát használta, addig gerjesztve azt, amíg fel nem robban.

Entreri eljátszadozott a gondolattal, hogy az utolsó pillanatig vár, majd a gömböt Kimmuriel arcábahajítja. Milyen élvezettel figyelné, ahogy a nyomorult drow saját trükkjének esik áldozatul!

Kimmuriel egyetlen kézmozdulattal dimenziókaput nyitott a szobá ból, egy szinte teljesen üres, porosutcácskára. A portál elég nagy volt ahhoz, hogy a gömb átférjen, de Entreri nem tudott volna átlépnirajta.

A bérgyilkos érezte, ahogy az energia gyűlik, egyre csak gyűlik... a re megés már egyáltalán nem voltgyengéd. De még mindig kitartott, to vábbra is Kimmurielre bámult - csak nézett és várt, hadd tudjameg a drow, hogy nem fél.

Itt nem az akaratok összecsapásáról volt szó. Entreri hegyméretű robbanást tartott a zsebében,Kimmuriel pedig elég mesze volt ahhoz, hogy ne származzon komolyabb kellemetlensége az ügyből,leszámítva azt, hogy ráfröccsen a bérgyilkos vére. Entreri ismét eltöprengett azon, hogy a gömböt adrow arcába hajítja, de ismét emlékeztette magát en nek a hiábavalóságára.

Kimmuriel egyszerűen nem gerjesztené tovább a gömbben rejtőző energiát és ezzel teljesenelfojtaná a robbanást, úgy, mint amikor egy fáklyát a vízbe dugnak, kioltva annak lángját. Entreri pedigmegadná az igazolást a két drow-nak, ami a végső elpusztításához kell. Jarlaxle talán dühöngene, denem tagadhatná - és nem is tenné meg -, hogy jogosan védték meg magukat vele szemben.

Artemis Entreri nem állt készen egy ilyen harcra. Még nem.Átlökte a mágikus gömböt a nyitott ajtón és figyelte, ahogy a másod perc egy tört részével később,

porrá robban.A mágikus ajtó megszűnt.- Veszélyes játékokat játszol - jegyezte meg Rai'gy.- A te drow barátod az, aki a robbanást okozta - felelte közönyösen Entreri.- Nem erről beszélek - fortyant fel a varázsló. - Néped között van egy elterjedt szólás, amely szerint

ostobaság egy gyermeket küldeni, hogy elvégezze egy férfi munkáját. Nekünk is van egy hasonlómondá sunk, amely szerint ostobaság egy embert küldeni, hogy elvégezze egy drow munkáját.

Entreri zordan meredt rá, de nem válaszolt. Ez az egész helyzet kezd te azokra a napokraemlékeztetni, amikor csapdába esett Menzoberranzanban, amikor rá kellett ébrednie, hogy húszezersötételf városában nem számít mennyire jó, nem számít mennyire tökéletesen ért a mesterségéhez,mert soha nem kerülhet előrébb a társadalmi rang létrán a húszezeregyedik helynél.

Rai'gy és Kimmuriel néhány mondatot váltott egymással, amely többségében sértő, részben durva,részben finom utalásokat tartalma zott Entrerire nézve.

Elfogadta ezeket, mindegyiket és nem szólt semmit, mert nem is szólhatott semmit. Inkább Dallabadoázisára gondolt és arra a bizonyos kard és kesztyű párosra.

Elfogadta megalázó szavaikat, mert így kellett tennie. Egyelőre.

Negyedik fejezetSZÁMOS ÚT, SZÁMOS CÉL

Entreri az ajtó vetette árnyékban állt és roppant kíváncsian hallgat ta a szobából kiszűrődőmonológot. A szónoklatnak csak kis részét tudta kivenni. A beszélő - Jarlaxle -, gyorsan és izgatottanhadart drow nyelven. Ráadásul Entreri - akinek korlátozott volt a mélységi drow szókincse - ilyenmessziről amúgy sem halhatott volna mindent.

- Nem fognak előttünk maradni, mert túl gyorsan mozgunk - közöl te éppen a zsoldosvezér. Entreriebből a mondatból minden szót hallott á le is tudta fordítani és Jarlaxle láthatóan valakinek nagyonörült. Igen, egyik utca a másik után esik majd el. Ki állhat ellen a mi együttes erőnknek?

-A mi együttes erőnknek? - visszahangozta halkan a bérgyilkos és a drow szót újra és újraelismételte, csak hogy megbizonyosodjon róla: fordítása helyes. A miénk? Jarlaxle nem beszélhetettsem az Entrerivel, sem pedig a Basadoni Céh valamelyik megmaradt tagjával kötött szö vetségéről. ABregan D'aerthe hatalmához viszonyítva, ezek csupán ap ró erősítések voltak. Akkor talán Jarlaxle újalkut kötött, Entreri tudta nélkül? Talán megalkudott egy pasával vagy egy még nagyobb hatal-massággal?

A bérgyilkos közelebb hajolt és különösen figyelt, hogy meghallja-e valamelyik démon vagy ördögnevét - vagy esetleg egy illithidét. Mind három lehetőség megborzongatta.

A démonok túlságosan kiszámíthatatlanok voltak és túl vadak, hogy szövetségesként szóbajöhessenek. Bármit hajlandóak megtenni, ami az adott pillanatban saját igényeiket szolgálja, anélkül,hogy tekintetbe vennék a szövetség közös érdekeit. Az ördögök kiszámíthatóbbak volta k -túlságosanis kiszámíthatóak. Hierarchikus világszemléletükből adó dóan csakis ők foglalhattak helyet azemelvény csúcsán.

Mégis, összehasonlítva a benne felötlő harmadik, az illithidekkel kapcsolatos gondolattal, Entreri márszinte remélte, hogy Jarlaxle vég re kiejti egy hatalmas démon nevét. A bérgyilkos mégmenzoberranzani tartózkodása idején arra kényszerült, hogy illithidekkel üzleteljen - az agyszívókelkerülhetetlenül hozzátartoztak a drow város életéhez - és soha, de soha nem akart újra találkozniazokkal a pépes fejű, undorító teremtményekkel.

Még egy kicsit hallgatózott, Jarlaxle pedig szemmel láthatóan lenyu godott és kényelmesebbenhelyezkedett el székében. A zsoldosvezér még mindig beszélt, ezúttal magában motyogott aFürkészek közelgő bukásáról, amikor Entreri besétált a szobába.

- Egyedül? - kérdezte a bérgyilkos ártatlanul. - Mintha hangokat hallottam volna.Némi megkönnyebbüléssel konstatálta, hogy Jarlaxle nem viseli má gikus szemkötőjét, ami

valószínűtlenné tette, hogy a drow az imént ta lálkozott volna illithidekkel - vagy a közeljövőbentervezné azt. A szemkötő védelmet nyújtott az agyra ható mágia ellen és a világon sen ki nem voltjáratosabb az ilyen dolgokban, mint a rettegett agyszívók.

- Rendszerezem a dolgokat - magyarázta Jarlaxle, aki szemmel lát hatóan ugyanolyankönnyedséggel és folyékonyan beszélte a felszíni nyelvet, mint a saját fajtájáét. - Annyi mindentörténik.

- Leginkább veszélyes dolgok - válaszolta Entreri. - Egyeseknek - kuncogott Jarlaxle.A bérgyilkos kétkedően nézett rá.- Csak nem gondolod komolyan, hogy a Fürkészek erősebbek ná lunk? - kérdezte a zsoldosvezér

hitetlenkedve.- Nyílt csatában nem - érkezett a felelet -, de ez már évek óta így van. Sok ellenfelet nem tudnának

legyűrni a pengék harcában, de ed dig még mindig találtak módot a túlélésre.- Mert szerencsések.- Mert bonyolult szálakkal kötődnek nagyobb hatalmasságokhoz - javította ki Entreri. - Az embernek

nincs szüksége izmokra, ha egy óri ás őrzi.- Csak akkor, ha az óriást szorosabb barátság fűzi emberünk riválisá hoz - vetette közbe Jarlaxle. -

Az óriásokról pedig köztudomású, hogy megbízhatatlanok.- Ezt az ügyet letárgyaltad Calimport nagyuraival? - kérdezte a ko rántsem meggyőzött Entreri. - Ki

volt az és engem miért nem vontál bele ebbe a megállapodásba?Jarlaxle vállat vont és semmi támpontot nem adott.- Ez lehetetlen - jelentette ki Entreri. - Még ha meg is fenyegettél egyet-kettőt, a Fürkészek már túl

régóta léteznek és túlságosan befész kelték magukat az egész Calimshant átszövő hatalom hálójába,sem hogy egy ilyen összeesküvés sikerre vezetne ellenük. Vannak szövetsé geseik, aki megvédik őketmás szövetségeseikkel szemben. Nincs rá mód, még Jarlaxle-nak és a Bregan D'aerthe-nek sem,hogy elhárítson minden akadályt, ami a terület hatalmi szerkezetének ilyen hirtelen és gyökeresátalakulása útjában áll, mint amit a Fürkészek megtizedelése okozna.

- Talán a leghatalmasabb lénnyel kötöttem szövetséget, amely vala ha is Calimportba járt - közölteJarlaxle drámaian és a rá jellemző mó don, rejtélyesen.

Entreri sötét szeme összeszűkült és a bosszantó drow-ra meredt, mi közben jeleket keresett,bármilyen jelet, arról, hogy mit is jelent ez a szokatlan viselkedés. Jarlaxle gyakran volt titokzatos ésmindig megfog hatatlan maradt, emellett pedig örökké készen állt arra, hogy kihasz nálja a hatalomhozés a gazdagsághoz vezető alkalmakat, de most még is valami nem stimmelt. Entreri szerint aFürkészek elleni tervezett tá madás baklövés volt, olyasvalami, amit a legendás Jarlaxle soha nemkővetett el. Az nyilvánvalónak tűnt, hogy az okos drow ténylegesen va lami nagy hatalmú kapcsolatravagy szövetségesre tett szert - vagy pe dig csak mindenkinél jobban átlátta a helyzetet. Ebben Entrerikételke dett, mivel g, és nem Jarlaxle volt az a személy, aki a legjobb összeköt tetésekkel rendelkezettCalimportban.

De még ha valamelyik lehetőséget figyelembe is veszi, valami akkor sem volt teljesen rendben azsoldossal. Jarlaxle beképzelt volt és arrogáns - naná, hogy az volt! -, de korábban soha nem tűntilyen magabiz tosnak, főleg nem egy ilyen potenciálisan robbanásveszélyes helyzetben.

A szituáció még veszedelmesebbnek tűnt, ha Entreri a Fürkészek el kerülhetetlen bukását követőidőszakra gondolt. Jól ismerte a sötételfek gyilkos hatalmát és nem voltak kétségei afelől, hogy aBregan D'aerthe lemészárolja a másik céhet, de a győzelem számos következménnyel jár majd -túlságosan is sokkal ahhoz, hogy Jarlaxle ilyen ké nyelmesen üldögéljen itt.

- Döntöttek már a szerepedről ebben az ügyben? - kérdezte a zsol dos.- Nincs szerepem - felelte Entreri és hanghordozása kétséget sem hagyott afelől, hogy ez a tény

elégedettséggel tölti el. - Rai'gy és Kimmuriel mindent megtett, hogy félreállítsanak.Jarlaxle hangosan felnevetett, mivel az állítás valódi igazsága - tud niillik, hogy Entreri önként állt félre

-, túlságosan is nyilvánvaló volt.A bérgyilkos rámeredt és még csak el sem mosolyodott. Jarlaxle-nak tudnia kellett a veszélyekről,

amelyek felé tartott, arról a lehetséges ka tasztrófáról, amely visszarepítheti őt és a Bregan D'aerthe-ta Menzoberranzannak nevezett sötét üregbe. Talán ez így is volt, somolygott magában. Talán Jarlaxlehazavágyott és ilyen alattomosan készítet te elő ezt a lépését. Entreri pusztán a gondolattólösszerezzent. Akkor már jobb, ha Jarlaxle ott helyben megöli, minthogy visszavigye magával.

Talán Entreri is olyan ügynök lesz, mint Morik Luskanban. Nem, gondolta a bérgyilkos, ez nem lenneelegendő. Calimport sokkal veszé lyesebb volt Luskannál és ha a Bregan D'aerthe távozásrakényszerül ne, ő nem vállalna ekkora kockázatot. Túl sok nagy hatalmú ellensége maradna itt.

- Hamarosan megkezdődik, ha nem kezdődött meg máris - jegyezte meg Jarlaxle. - És hamarosanvége lesz.

Hamarabb, mint ahogy azt hiszed, gondolta Entreri, de nem szólt semmit. Körültekintőszámításainak köszönhetőn élt túl mindent, min den egyes lépés és szó következményeit figyelmesenmérlegelte. Jarlaxle-t rokonléleknek ismerte, de ezt nem tudta összeegyeztetni az zal az akcióval,amely pontosan ezen az éjszakán zajlik le, és akárhon nan nézte is, csupán óriási téttel játszott ésszükségtelen szerencsejáték nak látta.

De mi lehet az, amit Jarlaxle tud, ő pedig nem?

Senki nem tűnt annyira oda nem illőnek, mint Sharlotta Vespers, ahogy leereszkedett a Calimportcsatornáiba vezető létra fokain. A rá jellemző hosszú ruháját viselte, haja - mint mindig -, most isszépen be volt fésülve, egzotikus arcát pedig finoman kifestette, kihangsúlyoz va ezáltalmandulaformájú barna szemét. Mégis szinte az otthona volt ez a hely és aki ismerte őt, nem lepődöttvolna meg azon, hogy itt ta lálja.

Különösen, ha ura kíséretéhez tartoztak.- Mi hír odafentről? - kérdezte Rai'gy, aki gyorsan beszélt és a drow nyelvet használta. A varázslót,

annak ellenére, hogy bizalmatlan volt vele szemben, lenyűgözte, hogy a nő milyen gyorsan magábaszívta a sötételfek nyelvét.

- Feszültek - válaszolta Sharlotta. - Számos céh ma éjszakára elre teszelte ajtaját. Még a Rézgarassem fogad vendégeket, ami példa nél kül álló eset. Az utcákon tudják, hogy valami készül.

Rai'gy kesernyésen rámosolygott Kimmurielre. Ők ketten nem is olyan régen állapodtak meg abban,hogy tervük nagyrészt a lopakodá son és a meglepetésen alapul, hogy ezáltal a Basadoni Céh és aBregan D'aerthe minden tagja nagyjából egyszerre érje él célját és így minél ke vesebb tanú maradjon.

Mennyire hasonlított ez Menzoberranzanra! Amikor a drow város ban az egyik ház a másik ellenindult - ami nem volt túlságosan szokat lan eset -, a siker mértékét nemcsak a tényleges harckimenetele szab ta meg, hanem a szavahihető tanúk hiánya is, akik bizonyítékkal szolgálhattak volnaaz árulásról. Még ha a nagy város minden drow-ja két séget kizáróan tudta is, hogy melyik házkezdeményezte a csatát, sem milyen intézkedéseket nem foganatosítottak, csak akkor, ha döntő bi-zonyítékok álltak rendelkezésre.

Ez azonban nem Menzoberranzan, emlékeztette magát Rai'gy. Ide fent a gyanú vizsgálódásteredményezne. A drow városban a cáfolhatat lan bizonyítékok nélküli gyanú csak csendes gratulációteredményezett.

- Harcosaink a helyükön - közölte Kimmuriel. - A drow-k a céhhá tak alatt vannak, elég erővel ahhoz,hogy áttörjenek, a Basadoni kato nák pedig körülvették a három főépületet. Gyorsan lezajlik az egész,mert nem számítanak az alulról jövő támadásra.

Rai'gy továbbra is Sharlottát nézte, miközben társa a helyzetet rész letezte és nem kerülte el afigyelmét, hogy a nő egyik szemöldöke kissé megrándul.

Elárulták volna a Bregan D'aerthe-t? Netán a Fürkészek felkészül tek a lentről érkező támadás ellen?- Az embereik el lettek vágva? - förmedt a drow varázsló Sharlottára. Az roham első szakaszára

célzott, amikor is megküzdenek a Fürkészek kémeivel az utcákon. Pontosabban, amikor legyilkoljákőket.

- Nem találtuk meg az embereiket - válaszolta Sharlotta az igazság nak megfelelően, az ebből fakadószörnyű következményekre utaló meglepett hangsúllyal.

Rai'gy ismét Kimmurielre pillantott.- Minden a helyén - emlékeztette a pszionicista.- Keego hada elözönli az alagutakat - felelte Rai'gy, aki egy ősi drow közmondást idézett fel, amely

arra a réges-régen vívott ütközetre utalt, amelyben a tehetséges lázadó rabszolga, Keego általvezetett, elsöprő fölényben levő goblin sereget teljesen megsemmisítette egy kicsiny és gyéren lakottsötételf város hadereje. A drow-k elhagyták otthonaikat, hogy a nagyobb létszámú ellenséget a szűkalagutakban fogadják, a vi szonylag nyílt város helyett. Lefordítva és a jelen helyzetre alkalmazva,Rai'gy szavai kiegészítették Kimmuriel megjegyzését: Minden a helyén volt ahhoz, hogy megvívjanakegy rossz csatát.

Sharlotta kíváncsian nézett a varázslóra, aki felismerte a nő zavarát, mivel a Fürkészek házai alatt,az alagutakban várakozó Bregan D'aerthe csapatot aligha lehetett "hadnak" titulálni.

Természetesen Rai'gyt a legcsekélyebb mértékben sem érdekelte, hogy Sharlotta megértette-eavagy sem a megjegyzést.

- Nyomon követtük az eltűnt ügynököket? - kérdezte a varázsló a nőt. - Tudjuk hová menekültek?- Valószínűleg vissza a házakba - felelte Sharlotta. - Ma éjjel keve sen járnak az utcákon.Ismét az a nem túl finom utalás arra, hogy túl sok mindent fedtek fel. Vajon Sharlotta árulta el őket?

Rai'gynak küzdenie kellett a készte téssel, hogy ott helyben kivallassa át, azokat a drow kínzótechnikákat alkalmazva, amelyek gyorsan és hatékonyan megtörnének minden em bert. Azt azonbantudta, hogy ha így tenne, akkor felelnie kellene Jarlaxle előtt és a varázsló nem állt készen erre aharcra... egyelőre.

Ha mindent lefújna ebben a kritikus pillanatban - ha az összes har cos, legyen Basadoni vagysötételf, anélkül térne vissza a céhházba, hogy fegyvereiket nem csúfítja el a Fürkészek vére -, annaka zsoldos vezér nem örülne. Jarlaxle eltökélte, hogy végrehajtja ezt a hódítást, összes alvezérénekminden tiltakozása ellenére.

Rai'gy lehunyta a szemét és logikusan elemezte a helyzetet; próbált valami biztonságosabb, köztesmegoldást találni. Volt a Fürkészeknek egy háza, messze a többitől, amit valószínűleg csak néhányanvédenek. Ha megsemmisítik, az csak kis mértékben gyengítené a szemben álló céh szerkezetét éshatékonyságát, de talán ez a diadal elcsendesítené Jarlaxle várható dühöngését.

- Hívd vissza a Basadoni katonákat - adta ki a parancsot a varázsló. - Visszavonulásuk láthatólegyen. Utasítsd őket, hogy legyenek olya nok, akik betérnek a Rézgarasba vagy más hasonlólétesítményekbe.

- A Rézgaras ajtaját bezárták - emlékeztette őt Sharlotta.- Akkor nyissák ki - parancsolta Rai'gy. - Mond meg Dwahvel Tiggerwillinek, hogy neki és apró

klánjának ma éjjel nem kell remegve megbújnia. Katonáink legyenek láthatóak az utcákon, de neegységes haderőként, hanem kisebb csoportokban tűnjenek fel.

- És mi van a Bregan D'aerthe-tal? - kérdezte némileg aggodalma san Kimmuriel. Ám korántsemolyan aggodalmasan, figyelt fel rá Rai'gy, mint amennyire az várható lett volna, tekintettel arra, hogy őépp az imént vonta vissza Jarlaxle egyértelmű parancsait.

- Berg'inyon és az összes mágiahasználónk induljon a nyolcas pozícióba - közölte Rai’gy, utalva amagányosan álló Fürkész ház alatti csatornára. Kimmuriel erre felvonta a szemöldökét. Mindkettentudták, hogy ebben a magányos épületben milyen ellenállásra számíthatnak és nem úgy tűnt, hogyBerg'inyonra és további mágiahasználókra lenne szükség a könnyű győzelemhez.

- Olyan tökéletesen és körültekintően kell végezni vele, mintha ma gát a Baenre Házat támadnánkmeg - jelentette ki Rai'gy, amire Kimmuriel még feljebb húzta a szemöldökét. - Készíts új terveket éshe lyezd át az összes elérhető drow-t a támadás végrehajtásához.

- Elég lenne a kobold rabszolgáknak szólni, hogy végezzék el ezt a feladatot - szólt lekicsinylőenKimmuriel.

- Sem koboldok, sem emberek - hangsúlyozott ki minden szót Rai'gy. - Ez a munka egyedül adrow-kra tartozik.

Kimmuriel láthatóan elértette a varázsló gondolatmenetét és erőlte tett mosoly derengett fel az arcán.

Sharlottára pillantott, majd biccen tett Rai'gynak és lehunyta a szemét. Pszionikus energiáit használvanyúlt ki Berg'inyon és a többi Bregan D'aerthe parancsnok felé.

Rai'gy figyelme teljes mértékben Sharlottára összpontosult. A nő ja vára kellett írnia, hogy semarckifejezése, sem testtartása nem árulta el, mire gondol. Rai'gy azonban mégis biztosra vette, hogyéppen azon töp reng, vajon a varázsló mit gondolt: ő vagy valaki más volt az, aki érte sítette aFürkészeket.

- Azt mondtad, hogy erőink elsöprőnek bizonyulnak - jegyezte meg Sharlotta.- A mai csatában talán - felelte Rai'gy. - De a bölcs tolvaj nem lop ja el a tojást, ha ezzel felébreszti a

sárkányt.Sharlotta csak bámult rá, miközben a fejét törte - ebben a drow biz tos volt. Örömmel töltötte el a

felismerés, hogy ez a túlzottan okos em ber nő - akár bűnös, akár nem -, aggódik. Sharlottavisszafordult a lét ra felé és fellépett rá.

- Hova mész? - kérdezte Rai'gy.- Visszahívom a Basadoni katonákat - válaszolta a nő, mintha a ma gyarázat magától értetődő lenne.Rai'gy megrázta fejét és intett neki, hogy lépjen csak szépen vissza. - Kimmuriel fogja továbbítani az

üzenetet - közölte.Sharlotta habozott - Rai'gy élvezte a zavarodottság és gyötrődés pil lanatát -, de azután ismét

visszalépett az alagútba.

Berg'inyon nem tudta elhinni, hogy a tervek megváltoztak - mi az értelme ennek a támadásnak, ha aFürkész Céh zömét nem érinti a ro ham? Ő azonban Menzoberranzanban nőtt fel, egy matriarchálistársa dalomban, ahol a hímek megtanulták, hogy miként hajtsák végre a pa rancsokat kérdezősködésnélkül. Berg'inyon így hát engedelmeskedett.

Menzoberranzan legnagyobb házában elsajátította a legkiválóbb harci taktikákat és arendelkezésére állt egy látszólag elsöprő fölényben levő haderő, hogy végrehajtsák a feladatot:megsemmisítsenek egy ki csiny, magányosan álló Fürkész házat - egy őrhelyet, amely a barátság talanutcákat figyeli.

Annak ellenére, hogy felzaklatta a tervek megváltoztatása és hogy magában megkérdőjelezte enneka vállalkozásnak az értelmét, Berg'inyon Baenre arcára elégedett mosoly telepedett.

A felderítők - a csendes drow-k közül a legcsendesebbek - visszatér tek. Alig néhány perccelkorábban jutottak be a fenti házba, a varázs lók által alkotott alagutakon.

Drow ujjak villantak fel és a csendes kézmozdulatok nyelvén szól tak.Ahogy Berg'inyon önbizalma egyre nőtt, úgy lett egyre értetlenebb, hogy miért egyedül ezt az egy

célpontot választották csak ki. Nagyjából húsz ember volt odafent a kis házban és látszólag egyiküksem volt má giahasználó. A drow felderítők megállapítása szerint utcai verőlegények voltak - férfiak,akik túlélésüket annak köszönhették, hogy a megfele lő árnyékba húzódtak.

A sötételfek éles tekintete előtt azonban nem léteztek megfelelő ár nyékok.Míg Berg'inyonnak és seregének szinte pontos elképzelése volt arról, hogy mivel kerülhetnek

szembe odafent, az emberek nem tudhatták, hogy milyen rettenetes végzett lapul odalent.- Felvázoltátok a csapatparancsnokoknak a visszavonulási útvonalakat? - tette fel a kérdést

Berg'inyon, ujjait és arcvonásait használva. Kérdé sét egyértelműsítette azáltal, hogy a visszavonulásjelét bal kezével mu tatta, ami azokra a lehetséges utakra vonatkozott, amelyeken az ellen ség esetlegegérutat nyerhetett.

- A varázslók elfoglalták a megfelelő pozíciókat - válaszolta csendben az egyik felderítő.- Az élen haladó vadászok ismerik az útvonalakat - tette hozzá egy másik. Berg'inyon bólintott,

felvillantotta az indulást szimbolizáló jelzést, majd csatlakozott a támadó csoportosításhoz. Az őcsoportja lép be utolsóként a házba, de ők lesznek azok, akik a leggyorsabb úton jutnak el a tetőig.

Két varázsló volt Berg'inyon csoportjában. Az egyik lehunyt szem mel állt ott, készen arra, hogytovábbítsa a jelzést. A másik is elfoglalta a helyét, szeme a mennyezetre meredt, miközben kezeitfelemelte egyik öklében a Mélysötétből származó selussi gomba magjából tartott egy keveset.

- Itt az idő - érkezett a mágikus suttogás, amely átszivárgott a fala kon és eljutott az összes drowfülébe.

A mennyezetre meredő mágiahasználó varázsolni kezdett, kezei meg moccantak és egymásbaolvadó félköröket írtak le - a nagyujjak összeér tek és szétváltak, a kisujjak összeértek és szétváltak,előre és hátra moc cantak, előre és hátra, miközben a drow folyamatosan és halkan kántált.

A varázst egy dallammal fejezte be, ami sokkal inkább szisszenésnek hatott és kinyújtott ujjaimegérintették a mennyezetet.

A kőplafon egy része fodrozódni kezdett, mintha csak a mágus ujja it tiszta vízbe dugta volna. Avarázsló hosszú másodpercekig így maradt. A fodrozódás egyre erősödött, míg végül a kő zavarosfolttá olvadt.

A varázsló fölötti mennyezetrész eltűnt - egyszerűen sehol sem volt. A helyén egy felfelé vezető

folyosó nyújtózott, amely átfúrta a több láb nyi követ és a Fürkész ház földszintjén bukkant elő.Az egyik balszerencsés Fürkészt meglepetésként érték a történtek, sarkai éppen a váratlanul

megjelenő lyuk fölé nyúltak. Karjaival hatal mas köröket írt le, miközben igyekezett megtartaniegyensúlyát. A drow harcosok elhelyezkedtek a rés alatt és azután ugrottak. Természetadta levitációsképességüket használva felfelé lebegtek, egyre csak felfelé.

Az első sötételf az ide-oda billegő Fürkész mellett lebegett fel és a gallérjánál megragadva,hátrarántotta, bele a lyukba. A férfinak sike rült kontrollálnia zuhanását és talppal előre ért földet, majdberog gyantva lábait oldalra gördült, hogy elnyelje az ütközés okozta sokkot. Hasonló kecsességgelegyenesedett fel és előhúzta tőrét.

Arca elfehéredett, amikor felismerte: sötételfek - drow-k! - lebegnek fel a céhházba. Egy másik pedig- csinos és erős -, aki a legremekebb pengéjű kardot tartotta a kezében, amelyet a Fürkész csak eltudott kép zelni, állt vele szemben.

Talán megpróbált volna szólni a sötét elfhez, felajánlva megadását, de míg szája logikus, életmentőszavakat formázott, a puszta rémülettől meg bénított teste nem engedelmeskedett. Fegyverét mégmindig maga előtt tartotta, miközben beszélt és mivel Berg'inyon nem értette jól a felszínla kók nyelvét,nem volt rá módja, hogy kitalálja a Fürkész szándékát.

Nem mintha a drow-t egyetlen pillanatra is érdekelte volna. Csodás kardja előredöfött, majd lefelésújtott és a tőr, valamint az azt tartó kéz a földre hullt. Gyorsan visszahúzta a fegyvert, ismétvisszanyerve egyen súlyát és a szükséges erőt, majd a kard ismét előrelendült.

Egyenes és biztos mozdulattal tört át a húson és szelte át a bordákat, míg végül könyörtelenülbelevájt az ostoba férfi szívébe.

A férfi elzuhant, holtan, de arcán még mindig az a furcsálkodó, ká bult kifejezés ült.Beg'inyon még annyi időre sem állt meg, hogy megtörölje pengéjét. Leguggolt, majd egyenesen

felfelé szökkent és gyorsan fellebegett a ház ba. Összecsapása néhány szívdobbanásnál nem tartotttovább, de a szo ba padlóját és a nyitott ajtó mögötti folyosót máris halott emberek te temei borították.

Berg'inyon csapata nem sokkal később elhagyta a szobát, még mie lőtt a mágus faljáró varázsaelmúlt volna. Egyetlen drow sem sebesült meg komolyabban és egyetlen ember sem maradt életben.A Fürkész házban semmi kincs nem maradt, amikor végeztek - még az a néhány pénzdarab semmenekült meg, amelyet a céh tagjai titokban rejtettek el a kilazított padlódeszkák alá -, sőt még abútorzat is eltűnt. Mágikus tűz falta fel a teljes padlózatot és az elválasztó falakat. Odakintről a házcsendesnek és biztonságosnak tűnt. Odabent azonban nem volt más, mint egy kiégett és üres burok.

A Bregan D'aerthe szólott.

- Nem várok elismerést - közölte Berg'inyon Baenre, amikor össze futott Rai'gyval, Kimmuriellel ésSharlottával. Ez egy gyakran használt drow szólás volt, ami egyértelműen arra utalt, hogy a legyőzöttellenfél nem elég értékes ahhoz, hogy a győztest büszkeség töltse el diadala lát tán.

Kimmuriel kényszeredetten elmosolyodott.- A házat tökéletesen megtisztítottuk - mondta. - Senki sem mene kült meg. Azt tetted, amire kértek.

Ez nem dicsőség, de elismerést ér demel.Akárcsak korábban, a nap folyamán, Rai'gy most is Sharlotta Vesperst mustrálta. Vajon

megértette-e a nő a Kimmuriel szavaiban rej lő őszinteséget és ha igen, akkor átlátja-e mélységébenazt a valódi ha talmat, amely Calimportba érkezett? Egyik céh számára sem lett volna kis teljesítményilyen tökéletesen megsemmisíteni egy másik céh házát - hacsak a támadó céh soraiban nincsenektörténetesen drow harco sok, akik a házak közötti háborúskodások bonyolultságát a világon mindenmás fajnál jobban átlátják.

Felismerte-e ezt Sharlotta? És ha igen, vajon elég bolond-e ahhoz, hogy megpróbálja ezt a sajátjavára fordítani?

A nő arca javarészt kőmerev volt, de halványan töprengő is, ami el árulta Rai'gynak, hogy mindkétkérdésére igenlő lehet a válasz. A drow varázsló elmosolyodott ezen, mert megerősítette, hogySharlotta Vespers veszedelmes útra lépett. Quiensin ful biezz coppon quangolth cree, a drow tartottaaz ősi szólás Menzoberranzanban és szerte a világon, ahol sötét elfek éltek. A végzet vár azokra, akikazt hiszik, hogy értik a drow-k gondolkodásmódját.

- Mit tudott meg Jarlaxle, ami miatt megváltoztatta döntését? - kér dezte Berg'inyon.- Jarlaxle még semmiről nem tud - felelte Rai'gy. - Úgy döntött, hogy a háttérben marad. A

hadműveletet rám bízták.Berg'inyon ismét fel akarta tenni a kérdést, ezúttal Rai'gynak címez ve, de azután a mondat közepén

megállt és csupán fejét hajtotta meg a kinevezett vezér felé.- Később talán elmagyarázod nekem döntésed okád, hogy ezáltal jobban megértsem ellenségeinket

- mondta tiszteletteljesen.Rai'gy csupán biccentett.- Ott van még annak kérdése, hogy miként magyarázod meg ezt Jarlaxle-nak - jegyezte meg

Sharlotta, meglepően remek drow kiejtés sel. - Ő nem fog megelégedni egy fejbólintással.Rai'gy tekintete Berg'inyonra villant, ahogy a nő befejezte a monda tot, de elég gyors volt ahhoz, hogy

lássa a vörösen izzó szemekben fel lobbanó dühöt. Sharlotta meglátása pontos volt, de nem drow-tól,ha nem egy iblithtől származott - ezt a szót használták a drow-k a végtermé kekre -, ami lényegébensértő megvilágításba helyezte Berg'inyont, aki elfogadta magyarázatát. Apró hiba volt ez, de mégnéhány ilyen meg jegyzés és kevés marad Sharlotta Vespersből még ahhoz is, hogy megfe lelőenazonosítani tudják.

- Meg kell mondanunk Jarlaxle-nak - szúrta közbe a drow varázsló és továbbgördítette a beszélgetésfonalát. - Nekünk, akik idekint va gyunk, nyilvánvaló volt, hogy a tervet meg kell változtatni, de ő, aki el-szigetelte magát, talán túlzottan is, másként látja a dolgokat.

Mind Kimmuriel, mind Berg'inyon kíváncsian néztek rá - vajon mi ért beszél ilyen nyíltan Sharlottaelőtt? -, de azután Rai'gy gyorsan és csendesen jelezte nekik, hogy figyeljenek.

- Bele tudjuk keverni Domót és a vérpatkányokat - szólt közbe Kimmuriel, aki láthatóan elértetteszavait. - Habár attól félek, hogy ez után arra kell vesztegetnünk az időnket, hogy lemészároljuk őket. - Sharlottára nézett. - Ennek nagy része rád hárul majd.

- A Basadoni katonák hagyták ott elsőként a harcot - tette hozzá Rai'gy. - És ők lesznek azok, akikúgy térnek vissza, hogy nincs vér a pengéiken. - Most mindhárman Sharlottára pillantottak.

A nő kifelé meglehetősen nyugodtnak tűnt.- Akkor hát Domó és a vérpatkányok - egyezett bele, miközben lát hatóan átgondolta a dolgokat,

miközben folytatta. - Belekeverjük őket, anélkül, hogy hibáztatnánk őket. Igen, ez lesz az. Talán őknem is tud tak a terveinkről, csak véletlenül lefizette őket Da'Daclan pasa, hogy őrizzék a csatornákat.Mivel nem akartuk teljesen felfedni magunkat a gyáva Domó előtt, az őrizetlen területeken maradtunk,javarészt a nyolcas pozíció körül.

A három drow egymásra nézett, majd intettek, hogy folytassa.- Igen - mondta Sharlotta, aki egyre lendületesebb és határozottabb lett. - Ezt még az előnyünkre is

fordíthatom Da'Daclan pasával szem ben. Nem kétséges, hogy megérezte a közelgő végzetet és ez afélelme csak növekedni fog, ha az elszigetelt ház tökéletes pusztulásáról eljut nak hozzá a hírek. Talánarra a következtetésre fog jutni, hogy Domó hatalmasabb, mint ahogy azt valamennyien hittük,emellett pedig szö vetségben áll a Basadonikkal és csak a Basadoni Háznak a Fürkészekkel kötöttkorábbi megállapodásai fogták vissza a vérpatkányok rohamát.

- De ez nem fogja egyértelműen belekeverni a Basadoni Házat a végrehajtott támadásba? - kérdezteKimmuriel, Rai'gy szócsöveként és ezzel még mélyebbre rántotta Sharlottát.

- Nekünk ebben semmi szerepünk nem volt, csak annyi, hogy hagy tuk megtörténni - töprengett a nő.- Elfordítottuk a fejünket, válaszul a céhünk ellen irányuló kémkedés erősödésére. Igen, ha ezt sikerülmegfelelően kivitelezni, attól Domo még erősebbnek fog tűnni.

Ha elhitetjük a Fürkészekkel, hogy a tökéletes katasztrófa szélén áll tak, megfontoltabban fognakcselekedni és Jarlaxle is megkapja a győ zelmét. - Ahogy befejezte, elmosolyodott és a három sötételfviszonoz ta mosolyát.

- Láss neki - javasolta Rai'gy és kezével a csatornarendszerből kive zető létra felé intett.Sharlotta, a tudatlan bolond, ismét elmosolyodott, majd távozott. - A Da'Daclan pasa elleni

ármánykodása szükségképpen érinteni fogja bizonyos mértékig Jarlaxle-t is - jegyezte meg Kimmuriel,aki tisz tán látta maga előtt a hálót, amelyet a nő ostobán maga köré szőtt.

- Kezdek félni, hogy valami nincs rendben Jarlaxle-lal - szólt közbe nyersen Berg'inyon, aki előttnyilvánvaló volt, hogy ezek ketten átlagos helyzetben nem cselekednének ennyire függetlenülvezérüktől.

- Megváltozott a véleménye - felelte Kimmuriel.- Nem akartatok a felszínre jönni - mondta Berg'inyon kényszere dett mosollyal, amely láthatóan

megkérdőjelezte társai gondjainak va lódi okait.- Nem, és örömmel fogjuk újra látni a Narbondel hőjét - értett egyet vele Rai'gy, aki Menzoberranzan

nagy és ragyogó órájáról beszélt, az oszlopról, amelyen a sötételfeknek az idő múlását a hő jelezte,hiszen Mélysötéten a drow-k a fény infravörös tartományát használták a látás ra. - Még nem töltöttél elelég időt idefenn, hogy megértsd, mennyire nevetséges ez a hely. Szíved hamarosan úgyis hazahúzmajd.

- Máris - felelte Berg'inyon. - Nem ízlik ez a világ, mint ahogy nem szeretem sem a látványát, sem aszagát annak, ami idefent van és leg kevésbé tetszik nekem Sharlotta Vespers.

- Ő és az a bolond Entreri - mondta Rai'gy. - Jarlaxle mégis mind kettőt kedveli.- A Bregan D'aerthe-ben töltött ideje a végéhez közeledik - közöl te Kimmuriel és mind Berg'inyon,

mind Rai'gy szeme tágra nyílt a vak merő bejelentés hallatán.Valójában azonban mindketten pontosan ugyanezen a véleményen voltak. Jarlaxle már azzal is túl

messzire ment, hogy egyáltalán a felszín re hozta őket. Talán túl messzire ment, miközben továbbra ismegpró bálta fenntartani a zsiványcsapat jó kapcsolatait korábbi üzletfeleikkel, köztük Menzoberranzan

nagy házainak zömével.Hazárdjátékot folytatott, ami valóban kifizetődőnek is bizonyult, fő leg mivel az egzotikus és hőn

óhajtott árucikkek beáramlása a drow vá rosba megnövekedett.A terv azonban csak egy rövid felszíni tartózkodásról szólt, ami ah hoz szükséges, hogy néhány

ügynököt beszervezzenek, akik azután megfelelően lebonyolítják a kereskedelmi forgalmat. Jarlaxleazonban nagyobbat lépett, meghódította a Basadoni házat és felelevenítette kapcsolatát aveszedelmes Entrerivel. Azután - láthatóan saját szóra koztatására -, a zsoldosvezér aleggyűlöletesebb renegát, Drizzt Do'Urden után eredt. Miután megkötötte üzletét a kitaszítottal és el-lopta a hatalmas ereklyét, Crenshinibont, hagyta elmenni Drizztet, sőt arra kényszerítette Rai'gyt, hogyhasználja Lolthtól kapott gyógyító va rázslatát és mentse meg a nyomorult szökevény életét.

És most itt volt ez az egyértelműen nem a haszonra, hanem a hata lomra való törekvés, egy olyanhelyen, ahol Jarlaxle-t leszámítva a Bregan D'aerthe egyetlen tagja sem akart maradni.

A zsoldosvezér apró léptekkel haladt előre ezen az úton, de mára hosszú és tekervényes ösvénythagyott maga mögött. Egyre távolabb és távolabb vitte a Bregan D'aerthe-t megszokotttevékenységétől és egy re messzebb attól a csábítástól, amely a tagok többségét - köztük Rai'gyt,Kimmurielt és Berg'inyont - a szervezetbe vonzotta.

- És mi van Sharlotta Vespersszel? - tette fel kérdést Kimmuriel. - Jarlaxle megszünteti ezt aproblémánkat - válaszolta Rai'gy.

- Jarlaxle kedveli - emlékeztette őt Berg'inyon.- A nő éppen most sző cselt ellene - felelte a tökéletesen magabiz tos Rai'gy. - Mi ezt tudjuk és ő is

tudja, hogy mi tudjuk, habár még nem gondolta át az ebből fakadó katasztrofális következményeklehetőségét. Mostantól fogva a mi parancsaikat követi.

A drow varázsló elmosolyodott, miközben saját szavait emésztette. Mindig örömét lelte abban, haegy iblith a sötételf társadalom hálójába kerül és fokról-fokra fedezi fel, hogy a ragacsos szálak milyenvastag ré teget is alkotnak.

- Tudom, mire vágysz, mert én is osztozom benne - mondta Jarlaxle. - Ez nem egészen az, amitelképzeltem, de talán még nem volt itt az ideje.

Talán túlságosan hiszel az alvezéreidnek - felelte a hang a fejében. - Nem. Ők olyasmit láttak, amitmi, saját vágyainkkal eltelve, nem - töprengett Jarlaxle. - Bajkeverők, gyakran okoznak csalódást ésnem lehet megbízni bennük, ha az adott feladatban személyes hasznuk forog kockán, de most nemez volt a helyzet. Ezt alaposabban meg kell vizs gálnom. Talán vannak jobb utak, amelyeken elérhetjükkívánt célun kat.

A hang belekezdett válaszába, de a drow zsoldos elvágta a beszélge tés fonalát és kizárta a hangot atudatából.

A váratlan elbocsátás emlékeztette Crenshinibont, hogy a sötételf iránt érzett tisztelete helyénvaló.Ennek a Jarlaxle-nak nagyon erős akarata volt és olyan nehezen lehetett becsapni, mint még senkimást azok közül, akiknek valaha is a birtokában volt az ősöreg és értelmes ereklye, ideértve azokat ahatalmas démonurakat is, akik időről-időre egyesítették erőiket a Crenshinibonnal az évszázadokfolyamán.

Valójában az ereklyének egyetlen olyan viselője volt, aki ilyen könnye dén és tökéletesen figyelmenkívül tudta hagyni a hívását: Jarlaxle közvet len elődje, egy másik drow elf, akit Drizzt Do'Urdennekhívtak. Nála a mentális korlátokat az erkölcsi értékek alkották. Crenshinibon nem bol dogult volnajobban egy jó pap vagy paladin kezében sem, akik mind os tobák voltak és vakok a hatalomlegmagasabb szintjének elérésére.

Mindez csak még nagyobb hatást gyakorolt az ereklyére Jarlaxle foly tonos ellenállásának fényében,mivel a Kristályszilánk megértette, hogy ebben az esetben nem a lelkiismeret diktálta erkölcsökkel állszemben. Természetéből adódóan Jarlaxle-t nem foglalkoztatta, hogy a Crenshinibon gonosz alkotásés nem törekedett arra, hogy kiadja a ke zéből. Nem, mert - a Crenshinibon okoskodása szerint -,Jarlaxle min dent és mindenkit, amivel és akivel találkozott, csak eszköznek tekin tett, járműnek, amiveltovábbhaladhat az általa kívánt úton.

Az ereklye tudott elágazásokat kiépíteni ezen az ösvényen, sőt talán még élesebb kanyarokat is,ahogy Jarlaxle egyre messzebb és messzebb kalandozott a főcsapástól, de az alapvető irány ezúttalmegmaradt.

Crenshinibon, a Kristályszilánk azonban még csak fontolóra sem vette, hogy új hordozót keressen,ahogy azt gyakran megtette a múlt ban, amikor akadályokba üközött.

Habár érzékelte az ellenállást Jarlaxle-ban, ez a rezisztancia nem hordozott magában veszélyt, sőtmég cselekvésképtelenséget sem. Az értelmes ereklye számára a sötételf hatalmas és talányos volt,emellett pedig benne rejlett a lehetőség, hogy általa a Crenshinibon elérje a leg nagyobb hatalmat, amitvalaha is ismert.

Az a tény, hogy ez a drow nem csak egyszerűen eszköz a káosz és a rombolás szolgálatában, mint

a legtöbb démonúr vagy könnyen félreve zethető ember - ez a gondolat volt talán a legdagályosabb,amelyen az ereklye valaha is eltöprengett -, csak még érdekesebbé tette.

Hosszú és közös út áll még előttük, vélte a Crenshinibon.Az ereklye eléri hatalmának csúcsát. És akkor a világ megfizet.

Ötödik fejezetAZ ELSŐ LÉPÉSEK A NAGY SZŐNYEGEN

- Mások is próbálkoztak és egyesek még közel is jutottak - mondta Dwahvel Tiggerwilli, a félszerzetvállalkozó és az egész város egyetlen valódi félszerzet céhének vezetője, amely a zsebmetszőket ésinformáto rokat tömörítette, akik rendszeresen összegyűltek Dwahvel fogadójá ban, a Rézgarasban. - Ahírek szerint akadtak olyanok is, akik rátették kezüket arra az átkozott tárgyra.

- Átkozott? - kérdezte Entreri és kényelmesen hátradőlt székében: ezt a pózt Artemis Entreri ritkánvette fel.

Olyan szokatlan volt ez testhelyzet, hogy a bérgyilkost is felrázta és arra ösztönözte, hogyelgondolkodjon a helyről. Nem véletlen, hogy ez volt az egyetlen szoba a városban, ahol ArtemisEntreri valaha is alko holt fogyasztott - és még itt is csak mértékkel. Az utóbbi időben gyak ran jött el ide- azóta, hogy korábbi társát, a szánalmas Dondon Tiggerwillit a szomszédos szobában megölte.Dwahvel Dondon unoka testvére volt és tudott a gyilkosságról, de azt is tudta, hogy Entreri egyfajtatiszteletből -, jót tett a nyomorulttal. Bármilyen tüske maradt is meg Dwahvelben az eset kapcsán, ezmár elmúlt, különösen miután gyakorlatiassága felülkerekedett.

Entreri tudta ezt és azt is, hogy szívesen látott vendég Dwahvel és társai szemében. Emellett azt istudta, hogy valószínűleg a Rézgaras a legbiztonságosabb ház az egész városban.

Nem, nem a védelme volt félelmetes - Jarlaxle a Calimportba ho zott erőinek töredékével a földdeltehette volna egyenlővé -, hanem a fürkésző szemekkel szemben nyújtott biztonsága, amely alegkiválóbb varázslócéhekkel szemben is megállta volna a helyét. Dwahvel - a fizi kaiellenállóképesség hangsúlyozása helyett - erre áldozta erőforrása ink nagy részét. Emellett a Rézgarasismert információszerző hely is volt, így másoknak is megvolt rá az oka, hogy biztonságos maradjon.Bi zonyos értelemben Dwahvel és társai éppen úgy maradtak életben, mint Sha'lazzi Ozoule -bizonyították hasznosságukat esetleges ellensé geiknek.

Entrerinek nem volt kedvére való az összehasonlítás. Sha’lazzi az ut cából tett szert haszonra ésnem volt hűséges máshoz, csak Sha'lazzihoz. Nem volt több egy alkusznál, aki az információkat azerszényével és nem saját találékonyságával gyűjtötte össze, azután pedig kiárusította annak, aki alegtöbbet kínálta érte. Úgy dolgozott, mint egy eladó és ebben az értelemben nagyon jól csinálta, amitcsinált. Nem adakozott, csupán egy pióca volt és Entreri sejtette, hogy egy napon Sha'lazzitmeggyilkolják majd egy sikátorban és senki nem fog törődni ezzel.

Dwahvel Tiggerwillire is hasonló sors várhat, ismerte fel Entreri, de ha így is lesz, gyilkosa rájönmajd, hogy sokan lesznek olyanok, akik megbosszulják.

Talán még Artemis Entreri is köztük lehet.- Átkozott - döntötte el Dwahvel némi töprengés után. - Azoknak, akik megérzik harapását.- Azoknak is, akik egyáltalán megérzik jelenlétét - erősködött Dwahvel.Entreri elfordította és oldalra biccentette a fejét és végigmérte meg lepetésekkel teli kis barátját.- Kohrin Soulezt csapdába ejtette a birtoklása - magyarázta Dwahvel. - Erődítményt épített maga

köré, mivel tudja, hogy milyen értékes a kard.- Rengeteg kincse van - következtetett Entreri, bár tudta, hogy Dwahvelnek igaza van ebben a

kérdésben, legalábbis, ami Kohrin Soulezt illeti.- Ez a kincs önmagában felkelti a varázslók haragját - felelte előre látható módon Dwahvel - és

azoknak a dühét, akik biztonságukat va rázslókra alapozzák.Entreri bólintott - nem cáfolta a félszerzet állítását, de nem is győz te meg. Kharón Karma lehet, hogy

tényleg átok Kohrin Souleznek, de ha így volt, az csak amiatt lehetett, mert Soulez olyan helyre ástabe magát, ahol egy ilyen fegyver állandó csábítást és fenyegetést jelentett.

Ha a kezébe kaparintja a nagy hatalmú kardot, Artemis Entrerinek nem állt szándékában még csakCalimport közelében sem maradnia. Soulez láncai az ő megmenekülését jelenthetik.

- A kard egy ősi ereklye - jegyezte meg Dwahvel és ezzel még inkább magára vonta Entrerifigyelmét. - Mindazok, akik a birtoklására vágy tak, a karddal a kezükben haltak meg.

A nő nem kétséges, hogy drámai figyelmeztetésnek szánta szavait, de Entrerire ez nem gyakorolt túlnagy hatást.

- Mindenki meghal, Dwahvel -- felelte a bérgyilkos habozás nélkül, akinek válaszát a Calimportbaérkezett evilági pokol tapasztalatai táp lálták. - Az számít csak-, hogy miként élünk.

Dwahvel furcsálkodva pillantott rá és Entreri azon töprengett, hogy ezúttal talán túl sokat mondottvagy esetleg arra csábította a nőt, hogy túl messzire merészkedjen és még többet tudjon meg abérgyilkost és a Basadoni Céhet támogató hatalom valódi természetéről. Ha az eszes fél szerzetvalaha is túl sokat tudna meg az igazságból és Jarlaxle vagy az al vezérei rájönnének erre, akkor semmágikus védelme, sem üzletfelei - de még Artemis Entreri sem -, sem pedig sokra tartotthasználhatósága nem mentené meg a zsoldosvezér könyörtelen katonáitól. A Rézgarast kizsigerelnékés Entrerinek nem lenne helye, ahol kicsit lazíthatna.

Dwahvel még mindig rámeredt, arca a hivatásával együttjáró kíván csiságot és személyes - mi lehetez? - részvétet tükrözött.

- Mi az, ami ennyire kizökkentette Artemis Entrerit? - fogott bele a kérdésbe, de alighogy előtörtekbelőle a szavak, ugyanolyan gyorsan mozdult a bérgyilkos is: az ékköves tőr elővillant az övéből,miközben kivetette magát a székéből és egy ugrással átszelte a köztük levő távol ságot, túl gyorsanahhoz, hogy Dwahvel őrei akárcsak konstatálják is a mozdulatot és túl gyorsan ahhoz, hogy akármaga Dwahvel észrevegye, mi is történik.

A férfi egyszerűen csak ott volt, fölé tornyosult és hajánál fogva hát rarántotta a fejét, miközben tőre atorkát csiklandozta.

De a félszerzet mégis érezte - nagyon is érezte -, az aljas, életorzó tőr marását. Entreri egy aprósebet ejtett rajta, de Dwahvel úgy érezte, mintha azon át teljes életerejét kitépnék a testéből.

- Ha egy ilyen kérdés valaha is elhangzik ezeken a falakon kívül ígérte a bérgyilkos, akinek forrólehelete a nő arcába csapott -, megbá nod, hogy nem fejeztem ezt a döfést.

Ezután a férfi elhátrált, Dwahvel pedig gyorsan a levegőbe lökte a kezét, ujjait pedig előre-hátramozgatta, jelezve a számszeríjászoknak, hogy ne lőjenek. A másik kezével megdörzsölte a nyakát,elszorítva az aprócska sebet.

- Biztos vagy benne, hogy még Kohrin Souleznál van? - kérdezte Entreri, inkább csak azért, hogytémát váltson és visszatérjen az üzleti jellegű beszélgetéshez és nem annyira azért, hogy lényegesinformációk ra tegyen szert.

- Nála volt és ő még mindig él - felelte a láthatóan döbbent Dwahvel. - Ez elég bizonyítéknak tűnik.Entreri biccentett és felvetté korábbi testhelyzetét, bár ez az ellazí tott testtartás nem illett össze a

szemében ragyogó veszedelmes fénnyel. - Még mindig biztonságos útvonalon akarod elhagyni avárost? - tette fel a kérdést Dwahvel.

Entreri éppen csak biccentett.- Szükségünk lesz Domóra és a vér... - kezdte volna mondani a céh mester, de Entreri

félbeszakította.- Nem.- Ő rendelkezik a leggyorsabb...- Nem.Dwahvel ismét vitába szállt a bérgyilkossal. Entreri kérésének telje sítése, tudniillik, hogy kijuttatja a

férfit Calimportból anélkül, hogy bár ki tudna róla, nem volt egyszerű feladat, még Domo segítségévelsem. A bérgyilkos nyíltan és ugyanakkor bonyolult szálakkal kötődött a Basadoni Céhhez, amelyviszont magán tudhatta Calimport összes ha talmasságának tekintetét. A félszerzet hamarosanelakadt, bár ezúttal Entreri nem szavakkal szakította félbe, hanem a tekintetével, azzal a túlságosan isveszedelmes pillantással, amelyet a bérgyilkos évtizedek kel korábban fejlesztett tökélyre. Ez apillantás elárulta az áldozatának, hogy az utolsó fohászok ideje gyorsan közelít.

- Ez valamivel több időt fog igénybe venni - közölte Dwahvel. Nem sokkal, efelől biztosíthatlak. Talánegy órát.

- Senki nem tudhat erről Dwahvelen kívül - utasította halkan Entreri, hogy a szoba sarkainakárnyékában elhelyezkedő számszeríj ászok ne hallják. - Még a legmegbízhatóbb alvezéreid sem.

A félszerzet hosszan és rezignáltan felsóhajtott. - Akkor két órát - mondta.Entreri figyelte, ahogy távozik. Tudta, hogy a nő valószínűleg nem tud eleget tenni a kérésének és

nem tudja őt kijuttatni Calimportból anélkül, hogy valaki ne értesülne az útjáról - az utcákat túlságosanis figyelték -, de így határozotton a tudomására hozta a félszerzet céhmes ternek, hogy ha bárki túlnyíltan kezdene beszélni erről, akkor Entreri személyesen őt fogja hibáztatni.

A bérgyilkos kuncogni kezdett erre a gondolatra, mivel nem tudta elképzelni magát, amint megöliDwahvelt. Kedvelte és tisztelte a fél szerzetet, mind bátorságáért, mind ügyességéért.

Mindamellett szüksége volt arra, hogy távozása titokban maradjon. Ha mások - különösen ha Rai'gyés Kimmuriel - rájönnének, hogy el ment, akkor kutatni kezdenének utána és - minden kétségetkizáróan - hamarosan kitalálnák, merre tart. Márpedig azt nem akarta, hogy a két veszedelmes drowKohrin Soulez után érdeklődjön.

Dwahvel hamarosan visszatért, jóval az általa pesszimistán jósolt két óra letelte előtt és Entrerikezébe nyomta a városnak ezt a részét ábrá zoló hevenyészett térképet, amelybe belerajzolták azútvonalat.

- Várni fog valaki rád a Félhold Sugárút végén - magyarázta. - Köz vetlenül a pékség előtt.- Közölted a félszerzeteiddel, hogy a második szakaszon hagyják sza badon az utat - következtetett a

bérgyilkos.Dwahvel biccentett.-A fajtársaimmal és a szövetségeseimmel.- És persze ők majd figyelni fogják a mozgásomat, a térképek alapján - mutatott rá Entreri.Dwahvel vállat vont.

- Te az álcázás mestere vagy, nem igaz?Entreri nem válaszolt. Azonnal indult, kilépett a Rézgarasból és be fordult egy sötét sikátorba, majd a

másik oldalán már úgy bukkant elő, mint aki magára szedett ötven fontot és kimondottan sántított.Egy órán belül kijutott Calimportból és az északnyugati úton ro hant tovább. A hajnal már a Dallabad

oázisra néző egyik dűnén talál ta. Sokáig és elszántan töprengett Kohrin Soulezen, felidézett mindent,amit csak tudott az öregemberről.

- Öreg - mondta hangosan és sóhajtott egyet, pedig valójában Soulez az ötvenes éveinek elején jártmég és alig volt tizenöt évvel idő sebb Artemis Entrerinél.

A bérgyilkos gondolatai a palotaerőd felé kanyarodtak és megpró bálta részletesen feltérképezni ahelyet. Ebből a szögből Entreri csak né hány pálmafát tudott kivenni, egy kis tavacskát, egy nagysziklatömböt, maroknyi sátrat - köztük egy méretesebb pavilont -, mindezek mögött pedig, szinte asivatag homokjába olvadva, a barna színű, négyszög for májú erődítményt. Néhány, köntöst viselő - ésláthatóan unatkozó őrszem járta körbe az erőd falait. Dallabad vára nem tűnt különösebbenfélelmetesnek - különösen nem az olyasféléknek, mint Artemis Entreri -, de a bérgyilkos ezt jobbantudta.

Több alkalommal is meglátogatta Soulezt és Dallabadot, amikor még Basadoni pasának dolgozottés később is, amikor Pook pasa szolgá latában állt. Tudott a négyszögletes falakon belüli körkörösépületről, amelynek folyosói egyre szűkebb és szűkebb köröket leírva haladtak Kohrin Soulez nagykincseskamrái felé, míg végül magának az oázis urá nak a magánlakrészében értek véget.

Entreri felidézte Dwahvel utolsó leírását a férfiről és a helyről koráb bi emlékei fényében és kuncognikezdett, amikor felismerte, hogy a fél szerzetnek igaza volt. Kohrin Soulez tényleg fogoly volt.

A börtön azonban mindkét irányban működött és nem volt rá mód, hogy Entreri könnyedénbeslisszoljon és elvigye azt, amire vágyott. A palota valóságos erőd volt, teli katonákkal, akikkülönleges kiképzést kaptak, hogy meghiúsítsák a területen túlságosan is gyakori tolvajok betörésiszándékát.

A bérgyilkos azonban úgy vélte, hogy egy dologban Dwahvel mégis csak tévedett. Maga Kohrin, ésnem Kharón Karma volt a börtön for rása. A férfi annyira félt értékes fegyverének elvesztésétől, hogyátadta magát a fegyvernek, ami uralta és felemésztette őt. A kard elvesztése fölött érzett félelmeannyira megbénította, hogy semmi kockázatot nem vállalt fel. Entreri elgondolkozott: Mikor hagyta elSoulez utoljára Dallabadot? Mikor látogatta meg utoljára a szabadtéri piacot vagy cse vegett régicimboráival Calimport utcáin?

Nem, az emberek maguk építik börtöneiket - ezzel tisztában volt Entreri, nagyon is tisztában -,hiszen valójában nem ugyanezt tette ő is, Drizzt Do'Urdennel kapcsolatos rögeszméjével? Nememésztette őt is fel az az ostoba vágy, hogy megvívjon egy jelentéktelen sötételffel, aki vel valójábansemmi dolga nem akadt?

Bízva abban, hogy ilyen hibát soha többé nem követ el, Artemis Entreri lepillantott Dallabadra ésszélesen elmosolyodott- Igen, Kohrin Soulez jól tette, hogy erődjét az árnyékból árnyékba osonó vagyaz éj szaka leple alatt érkező tolvajok ellen tervezte meg, de vajon mit fog nak szólni majd azok azőrszemek, ha sötételfekből álló sereg üt rajtuk?

- Vele voltál, amikor értesült a visszavonulásról - érdeklődött Sharlotta Vespers Entrerinél másnapéjjel, nem sokkal azután, hogy a bérgyilkos csendben visszatért Calimportba. - Hogyan fogadtaJarlaxle a hírt?

-A rá jellemző nemtörődömséggel - válaszolta Entreri őszintén. Jarlaxle évszázadok óta vezeti aBregan D'aerthe-t. Nem az a fajta, aki elárulná, hogy mit gondol a lelke mélyén.

- Még Artemis Entrerinek sem, aki ki tudja olvasni egy ember sze méből, hogy mit vacsorázott előzőeste? - kérdezte a vigyorgó Sharlotta.

Önelégült mosolya lehervadt, amikor a bérgyilkos halálosan komoly arcot vágott.- Még mindig nem érted új szövetségeseinket, akik egyesítették ve lünk erőiket - mondta tökéletes

komolysággal.- Úgy érted, akik leigáznak minket - felelte Sharlotta és ez volt az első alkalom a hatalomátvétel óta,

hogy Entreri rossz szót hallott tőle a sötételfekről. Nem lepődött meg, hiszen ki az, aki nem gyűlölnémeg hamar a nyomorult drow-kat? Másrészről viszont a bérgyilkos mindig is olyannak ismerteSharlottát, aki elfogadja azt a szövetséget, amit talál, amíg hozzásegítik ahhoz a hatalomhoz, amireolyan kétségbeesetten vá gyott.

- Ha úgy akarják - mondta Entreri egy szívdobbanásnyi szünet nél kül a legkomolyabb hangján. -Becsüld csak alá a sötételfek bármelyik oldalát, harci képességeiktől kezdve addig, hogy vajonelárulják-e ma gukat vagy sem mozdulataikkal, és holtan végzed, Sharlotta.

A nő belekezdett a válaszába, de azután félbehagyta és keményen kellett küzdenie, hogy a rá nemjellemző reményvesztettség ne jelenjen meg az arcán. A bérgyilkos tudta, hogy a nő kezdi ugyanaztérezni, amit ő érzett Menzoberranzanban tett útja során, ugyanazt, amit ő is kezdett ismét érezni,

különösen amikor Rai'gy vagy Kimmuriel a közelében vol tak.Volt valami megalázó már csak abban is, ha ezek a csinos, szögletes vonású lények ott

tartózkodtak, ahol ő volt. A drow-k mindig többet tudtak annál, mint amit ténylegesen tudhattak ésmindig úgy tettek, mintha kevesebbet tudnának. Titokzatosságukat csak növelte gyakran finomlépéseik mögött megbúvó tagadhatatlan hatalmuk. És mindig je len volt az az átkozott leereszkedésmindazok felé, akik nem drow-k. Az adott helyzetben, amikor a Bregan D'aerthe nyilvánvalóankönnyedén le tudta volna hengerelni a Basadoni Ház megmaradt tagjait - beleért ve Artemis Entrerit is-, ez a leereszkedés még csúfabb hangszínt ka pott. Szívbe markolóan és szüntelenül emlékeztették,hogy ki az úr és ki a szolga.

Ugyanezt az érzést ismerte fel Sharlottánál is, amely minden egyes pillanattal erősödött és abérgyilkos majdnem beavatta a nőt a Dallabad és annak leghatalmasabb kincse ellen irányuló titkoscselszövésébe.

Majdnem - de azután Entreri belegondolt ebbe az ötletbe és meg döbbentette, hogy Rai'gy ésKimmuriel iránti érzései kis híján egy ilyen baklövéshez vezettek. Egész életében - nagyon ritkaeseteket leszámít va - Artemis Entreri egyedül dolgozott, és éles elméjével csalta kelep cébe anemkívánatos vagy a véletlen által az útjába sodort szövetsége seit. Elkerülhetetlen volt, hogy a társaktúl sokat ne tudjanak meg a bérgyilkosról, ami kényelmetlenül érintette a férfit. Jelenleg az egyetlenkivétel - egyszerűen csak szükségből - Dwahvel Tiggerwilli volt és a nő - ezt a bérgyilkos biztosra vette- soha nem játszaná ki, még akkor sem, ha sötételfek vallatnák. Mindig is ez adta Dwahvel ésfélszerzet társai nak báját.

Sharlotta azonban teljesen más eset volt, emlékeztette magát célza tosan Entreri. Ha megpróbáltavolna Sharlottát beavatni a Kohrin Soulezt érintő tervébe, utána már örökre szemmel kellene tartania.A nő valószínűleg kiszedné belőle az információt, majd elrohanna Jarlaxle-hoz, vagy talán Rai'gyhozés Kimmurielhez, hogy azután Entreri hamarosan élettelenné váló testét használja létraként a feljebb-jutáshoz.

Emellett a bérgyilkosnak nem kellett felhívnia Sharlotta figyelmét Dallabadra, mivel már lépésekettett ebben az irányban. Dwahvel az oázisba csábítja a nőt néhány jól elhelyezett hazugsággal ésSharlotta aki kiszámíthatóvá vált, ha személyes nyereségvágyára játszottak rá -, értesíti majdJarlaxle-t és ezzel csak erősíti Entreri személyes sugalma zását, hogy Dallabad jelentős ésnyereséges hódítást hozna.

- Soha nem gondoltam, hogy hiányolni fogom Basadoni pasát - je gyezte meg a nő csak úgymellékesen és ez volt a legárulkodóbb kijelen tés, amit eddig tett.

- Gyűlölted Basadonit - emlékeztette Entreri.Sharlotta ezt nem tagadhatta, de mégsem változtatta meg a vélemé nyét.- Nem féltél tőle annyira, mint ahogy a drow-któl és ezt jól teszed közölte Entreri. - Basadoni lojális

volt és így kiszámítható. A sötételfekre egyik sem illik. Ők túl veszedelmesek.- Kimmuriel elmondta nekem, hogy köztük éltél Menzoberranzanban - vetette fel Sharlotta. - Hogyan

élted túl?- Azért menekültem meg, mert túlságosan elfoglaltak voltak ahhoz, hogy időt fordítsanak a

megölésemre - felelte Entreri őszintén. Iblith voltam a számukra, egy nem drow kitaszított, aki nem érmeg ennyit gondot sem. Emellett most úgy tűnik, hogy Jarlaxle engem hasz nált arra, hogy jobbanmegértse a calimporti embereket.

Ez kuncogást csalt elő Sharlotta duzzadt ajkai közül.- Artemis Entreri aligha tekinthető tipikus calimportinak - mond ta. - És ha Jarlaxle azt hitte volna,

hogy minden ember olyan képessé gekkel bír, mint te, akkor kétlem, hogy idemerészkedett volna aváros ba, még akkor sem, ha egész Menzoberranzan menetel mögötte.

Entreri aprót bólintott, udvariasan fogadva a bókot, bár soha nem volt oda a hízelkedésért. Entrerigondolkodásmódja szerint valaki vagy elég jó volt, vagy nem és ezen az öncélú fecsegés semváltoztathatott.

- És ez most a mi célunk is, mindkettőnk érdekében - folytatta Entreri. - Elfoglaltságot kell adnunk adrow-knak, amely láthatóan nem lesz olyan nehéz, hiszen Jarlaxle szívében váratlanul felébredt avágy, hogy kiterjessze felszíni birodalmát. Nagyobb biztonságban vagyunk, ha a Basadoni házháborúban áll.

- De nem a városban - felelte Sharlotta. - Az elöljárók kezdnek fel figyelni lépéseinkre és nem fognakmár túl sokáig tétlenül álldogálni. Nagyobb biztonságban vagyunk, ha a drow-kat lefoglalja a háború,de akkor nem, ha a harc túlterjed a házak között vívott összecsapásnál.

Entreri biccentett és örömmel töltötte el, hogy Dwahvel Sharlottának szánt finom utalásai a lépteikremeredő tekintetekről ilyen gyorsan hasonló következtetések levonására késztették az okos nőt.Valóban, ha a Basadoni Ház túl messzire jut és mindezt túl gyor san teszi, a ház igazi hatalmavalószínűleg napvilágra kerülne. És ha Calimshan birodalma rájön az igazságra, Jarlaxle bandájaelleni válasz lépése teljes és mindent elsöprő lesz. Korábban Entrerit szórakoztatta volna egy ilyen

felállás, de azóta el kellett vetnie. Kételkedett benne, hogy ő, vagy a Basadoni Ház bármelyik iblithjetúlélné a Bregan D'aerthe visszavonulását.

Az ezt eredményező teljes káosz miatt kellett visszanyúlnia a tarta lék tervéhez.- De igazad van - beszélt tovább Sharlotta. - Le kell őket foglal nunk. Legalábbis katonai téren.Entreri elmosolyodott és most már könnyen ellenállt a csábításnak, hogy itt és most beavassa a nőt

a Kohren Soulez elleni terveibe. Dwahvel azonban hamarosan gondoskodik majd erről és Sharlottaso ha nem fog rájönni, hogy Artemis Entreri céljaira használták fel.

De az is lehet, hogy az okos nő mégis rájön az igazságra. Akkor pedig esetleg Entrerinek meg kellölnie.

Artemis Entrerinek pedig, aki hosszú éveken át szenvedett Sharlotta Vespers kétszínűségétől, eznem is volt olyan kellemetlen gondolat.

Hatodik fejezetKÖLCSÖNÖS ELŐNYÖK

Artemis Entreri könnyen felismerte hangot, de a tónus szokatlan volt. A Jarlaxle-lal töltött hónapokalatt - idefent és Menzoberranzanban - még soha nem hallotta, hogy a zsoldosve zér haragjábanennyire felemelte volna a hangját.

A drow éppen ordítozott és Entreri megelégedettségére, de legalább ennyire meglepetésére is,Rai'gy-val és Kimmuriellel tette mindezt.

- A felemelkedésünket fogja jelképezni - bömbölte Jarlaxle.- Ellenségeinknek támpontot fog adni - vágott vissza Kimmuriel.- Nem fognak benne mást látni, mint egy új céhházat - riposztozott Jarlaxle.- Az ilyen építmények nem szokásosak - érkezett Rai'gy válasza, nyugodt és fegyelmezett hangon.Entreri ekkor lépett a szobába, ahol a három drow egymással szem ben állt. A negyedik sötételf,

Berg'inyon Baenre kényelmesen üldögélt az egyik fal melletti széken.- Nem fogják tudni, hogy drow-k állnak a torony megalkotása mö gött - folytatta Rai'gy, miután gyors

és lenéző pillantást vetett az em berre -, de azt felismerik, hogy új hatalom áll a Basadoni Céh mögött.- Ezt már most is tudják - közölte Jarlaxle.- Gyanítják, mint ahogy azt is, hogy az öreg Basadoni halott - for tyant fel Rai'gy. - Ne erősítsük meg

a gyanakvásukat. Ne adjunk nekik felderítési lehetőséget.Jarlaxle összehúzta egyetlen látható szemét - a mágikus szemkötőt ezúttal a bal szemén viselte - és

átható tekintettel meredt Entrerire.- Mindannyiunknál jobban ismered a várost - mondta. - Mit mon dasz? Egy tornyot akarok felhúzni, a

Crenshinibon kristálymását, olyat, amelyben végeztél Drizzt Do'Urdennel. A társaim attól félnek, hogyegy ilyen lépés azonnali visszavágást váltana ki a céhekből és esetleg még Calmishanhatalmasságaitól is.

- Legalábbis a varázslók céhétől - szólt közbe Entreri. - Ők veszé lyesek.Jarlaxle egy lépést hátrált: nyilvánvalóan meglepte, hogy Entreri nem ért egyet vele.- A céhek állandóan új házakat építenek - szállt vele vitába a zsol dosvezér - Vannak köztük olyanok,

amelyek jóval fényűzőbbek annál, mint amelyet én akarok megalkotni a Crenshinibonnal.- De ők nyíltan bérlik fel a szükséges mesterembereket és ha szüksé ges, a varázslókat -

magyarázta Entreri.Gyorsan átgondolta, hogy mi lenne a talpraesett válasz, mivel töké letesen meglepte Jarlaxle

veszedelmes ötlete. Nem akart azonban teljes mértékben Rai'gy és Kimmuriel mellé sem állni, miveltudta, hogy egy ilyen szövetség soha nem szolgálná az érdekeit. Ám a gondolat, hogy a Crenshinibonmása felállításra kerüljön pont Calimport közepén, a leg jobb esetben is vakmerőségnek bizonyulna.

- Láthatod magad is - vágott közbe a nevetgélő Rai'gy. - Még a la kájod sem hiszi azt, hogy ez bölcsvagy keresztülvihető ötlet lenne.

- Beszélj csak a saját nevedben, Rai'gy - reagált azonnal Entreri. Szinte várta, hogy az állhatatlanvarázsló tesz valamit ellene és tényleg, a drow pillantása, amelyet felé lövellt, elsöprő gyűlöletrőlárulkodott.

- Egy torony Calimportban bajt kavarna - mondta Entreri Jarlaxle- nak -, habár nem elképzelhetetlena felállítása. Talán felbérelhetnénk egy hírneves céh varázslóját a valódi építés fedezésére. Ez mégkönnyebben megoldható, ha a város határán kerülne erre sor, talán odakint a sivatagban, ahol atorony még fényesebben tündökölhetne a napfényben.

- A lényeg az, hogy erőnk jelképét hozzuk létre - szólt közbe Jarlaxle. - Nem igazán a gyíkokat és aviperákat akarom lenyűgözni az üres sivatagban álldogáló toronnyal.

- A Bregan D'aerthe céljait mindig jobban szolgálta, ha elrejtette erejét - jegyezte meg merészenKimmuriel. - Meg akarjuk változtatni ezt a sikeres politikát, ebben a lehetséges ellenségekkeltelezsúfolt világ ban? Úgy tűnik, hogy időről-időre elfeledkezel arról, hogy kik vagyunk, Jarlaxle és arról,hogy hol vagyunk.

- Álcázni tudjuk a torony felállításának valódi módját, ha csinos summát fizetünk érte - vetette felEntreri. - És talán rábukkanok olyan helyre, amely megfelel a szándékainknak - mondta azsoldosvezérnek, majd Kimmuriel és Rai'gy felé fordult -, egyben pedig csökkenti jól megalapozottfélelmeiteket.

- Tedd meg - egyezett bele Rai'gy. - Bizonyítsd, hogy értékes vagy és azt, hogy tévedtem.Entreri a gúnyos bókot csendes kuncogással fogadta. A tökéletes hely már ott lapult az elméjében

és ez csak még inkább Kohrin Soulez és a Dallabad oázis ellen fogja hangolni Jarlaxle-t és a BreganD'aerthe-t.

- Érkezett valami válasz a Fürkészektől? - kérdezte a zsoldosvezér, aki a szoba egyik oldaláhozsétált és leült egy székbe.

- Sharlotta Vespers éppen most találkozik Da’Daclan pasával - vá laszolta Entreri.

- Nem lehet, hogy megöli a nőt megtorlásképpen? - tette fel a kér dést Kimmuriel.- Nem lenne nagy veszteség - gúnyolódott Rai'gy.- Da’Daclan pasa túlságosan is megfontolt... - kezdte Entreri. - Úgy érted, hogy megfélemlített -

pontosított Rai'gy.- Túlságosan is megfontolt - mondta Entreri határozottan -, ahhoz, hogy ilyen hebehurgyán

viselkedjen. Nem is lehet kétséges, hogy nem táplál haragot a lényegtelen őrhely elvesztése miatt,sokkal inkább ér dekli a valódi hatalmunk és szándékaink felmérése. Talán megöli őt, fő ként azért,hogy megtudja, milyen választ váltana ki egy ilyen tett.

- Ha megteszi, akkor esetleg teljesen megsemmisítjük őt és egész cé hét - közölte Jarlaxle, miretöbben felhúzták a szemöldöküket.

Entreri kevésbé volt meglepve. A bérgyilkos kezdte gyanítani, hogy van valami rendszer Jarlaxlelátszólagos őrültsége mögött. A zsoldosve zér jellemzően az a típus volt, aki talál módot arra, hogykölcsönösen előnyös megállapodást kössön a hatalmi struktúrába olyan mélyen be ágyazott emberrel,mint amilyen a Fürkész céh pasája, Da'Daclan volt.

A sötételf zsoldos nem gyakran vesztegette idejét, energiáját és érté kes katonáit a pusztításra -legalábbis nem jobban, mint ami szükséges volt ahhoz, hogy megvesse a lábát. Ezúttal meglehetősenbiztos kapaszkodót talált Calimportban, de éhsége láthatóan mégis tovább nőtt.

Entreri ezt nem értette ugyan, de nem aggódott túlságosan, mert úgy számolt, hogy talál valamilyenmódot ennek a kihasználására.

- Mielőtt bármit is teszünk Da’Daclan ellen, meg kell gyengítenünk külső támaszát - jegyezte meg abérgyilkos.

- Külső támasz? - kérdezte egyszerre Jarlaxle és Rai'gy.- Da'Daclan pasa karja messzire elér - magyarázta Entreri. - Gyaní tom, hogy létrehozott egy külső

védelmi gyűrűt, amely még talán Calimport határain is túlnyúlik.A sötételfek arcvonásaiból Entreri látta, hogy sikeresen lefektette az alapokat és ezúttal ennél többet

nem is kell mondania. Valójában jobban ismerte Da’Daclan pasát annál, hogy elhitte volna: azöregember ártana Sharlotta Vespersnek. Az ilyen egyértelmű bosszú nem vallott rá. Nem, ő újabbbeszélgetésekre hívja majd Sharlottát, mert az okoskodása szerint a Basadonik valószínűleg azértmerték ilyen arcátlanul megsemmisíteni külső házaink egyikét, mivel szert tettek új és hatalmasfegyverekre vagy szövetségesekre. Da'Daclan pasa tudni akarja, hogy a támadást a céh új vezetőinekönhittsége - már amennyiben a Basadoni haláláról szóló híresztelések igazak - vagy jól megalapozottönbizalom váltotta-e ki. Magának Sharlottának a személye, aki Basadoni halála esetén mindenbizonnyal a szervezeten belül a legmagasabb polcra ke rülne, legalábbis arra fogja késztetni, hogymögöttes magyarázatot ke ressen a támadásban. Ebben az esetben pedig Da'Daclan nem fogja ma-gára zúdítani a tökéletes katasztrófát.

Így hát Sharlotta valószínűleg nagyon is élve hagyja el a Da'Daclan házat és nézhet utána DwahvelTiggerwilli korábbi állításának. Mikor pedig majd később, az éjszaka folyamán visszatér Jarlaxle-hoz,a zsoldos megerősítést kap arról, hogy Da'Daclannak van egy szövetségese a vá roson kívül, egyolyan szövetséges - ahogy azt majd Entreri elmagyarázhatja -, akinek a lakhelye tökéletesenmegfelelő lenne egy új és lenyű göző toronynak.

Igen, minden jól alakul - legalábbis a bérgyilkos így hitte.

- Csendesítsd el Kohrin Soulezt és Da'Daclan pasának nem lesz hangja Calimporton kívül -magyarázta Sharlotta Vespers Jarlaxle-nak még ugyanezen az estén.

- Nincs rá szüksége, hogy hangja a városon kívülre hallatsszon - vá gott vissza Jarlaxle. - Tekintettelazokra a hírekre, amelyeket te és az al vezéreim szereztek, ennek az embernek itt, Calimporton belülis éppen elég nagy a támogatottsága ahhoz, hogy bölcsen és megfontoltan keres sük a valódihódításhoz vezető utat.

- De Da’Daclan pasa ezt nem tudja - felelte Sharlotta habozás nél kül.Jarlaxle előtt nyilvánvaló volt, hogy a nő ezt a dolgot alaposan át rágta. A Da'Daclannal és az azt

követő, utcai informátorokkal történő találkozóról módfelett izgatottan és lelkesen tért vissza.Valójában sem mi lényegest nem sikerült elérnie Da'Daclannal, de azt érzékelte, hogy a férfi védekezőállást vett fel. A pasát ténylegesen aggasztotta külső és jelentéktelen házát ért tökéletes pusztítás.Da'Daclan nem tudta, hogy a Basadonik új hatalma milyen mértékű, sem azt, hogy a céhen belülmilyen irányítási elv érvényesül, és ez túlságosan is idegesítette.

Jarlaxle szögletes állát kecses fekete kezébe támasztotta.- Azt hiszi, hogy Basadoni pasa meghalt? - kérdezte harmadszor és Sharlotta harmadszor is igennel

felelt.- És ez nem utal a céh meggyengülésére? - következtetett Jarlaxle. - A te világodban talán igen -

válaszolta Sharlotta -, ahol a drow házak élén a közvetlenül Lolthnak szolgáló nagyasszonyanyákállnak. Nálunk a vezér elvesztése nem jelent mást, csak bizonytalanságot és ez mindennél jobban

megrémíti a vetélytársakat. A céhek általában nem háborúskodnak egymással, mert ha így tennének,az mindenkinek csak a kárára lenne. Ez olyasmi, amit az öreg pasák több évnyi, sőt évtized nyitapasztalat árán tanulnak meg. És ezt a tapasztalatot átadják gyer mekeiknek vagy a kiválasztottutódoknak, nemzedékeken át.

Természetesen ez értelmesnek tűnt Jarlaxle számára, de mégis fenn tartotta megrökönyödöttarckifejezését, amivel arra buzdította a nőt, hogy folytassa. A zsoldosvezér valójában sokkal többetmegtudott Sharlottáról, mint Calimport földalatti céheinek társadalmi berendezkedéséről.

- Támadásunk eredményeképpen, Da'Daclan pasa elhiszi azokat hí reszteléseket, amelyek szerintaz öreg Basadoni halott - magyarázta to vább a nő. - A pasa úgy gondolkodik, hogy ha Basadonimeghalt, vagy legalábbis elvesztette a céh feletti irányítást, akkor mi sokkal veszedel mesebbekvagyunk. - Sharlotta felvillantotta csúfondáros és ironikus mosolyát.

- Így ha minden külső szálat elmetszünk, először ezt a kisebb házat és utána a Dallabad oázist,akkor gyengítjük Da'Daclan biztonságérzet ét - következtetett Jarlaxle.

- És ez megkönnyíti a dolgomat, hogy nyélbe üssek egy megállapo dást a Fürkészekkel - magyaráztaSharlotta. - Talán Da'Daclan még át is adja a megsemmisített őrposzt körül az egész háztömböt, hogykiengeszteljen bennünket. Bárhogy lesz is, azon a környéken elveszti műkö dési bázisát.

- Nem túl nagy nyereség - jegyezte meg Jarlaxle.- Ez igaz, de a többi céh mennyivel több tiszteletet mutat majd a Basadonik felé, ha megtudják, hogy

Da'Daclan pasa átengedte terüle tének egy részét azután, hogy ennyire csúffá tettük? - búgtaSharlotta. Folytonos intrikálása, hatalmának fokozatos kiépítése csak növelte Jarlaxle iránta tanúsítotttiszteletét.

- Dallabad oázis? - tette fel a kérdést zsoldos.- Önmagában is nyereség - érkezett gyorsan Sharlotta válasza -, még anélkül a jutalom nélkül is,

amit a Da’Daclan pasával vívott játsz mában elnyerünk.Jarlaxle egy kicsit eltöprengett ezen, biccentett, majd Sharlottára vetette huncut pillantását és fejével

az ágy felé intett. A nagy nyeresé geknek a gondolata mindig is ajzószerként hatott rá.

Jarlaxle valamivel később a szobájában járkált fel-alá, miután Sharlottát elküldte, hogy át tudjagondolni az információkat, amelye ket a nő juttatott el hozzá. A nő szerint - akit Dwahvel ültetett fel -, aDallabad oázist Da'Daclan átadópontként használta, a hírek itt jutot tak ki Calimportból a pasa távoli éshatalmas szövetségeseihez.

Dallabad független erőd volt, amelyet egy Soulez nevezetű jelenték telen tisztviselő irányított.Hivatalosan nem tartozott sem a Fürkészekhez, sem a város más céheihez. Soulez látszólagelfogadta a fi zetséget az információ átadásban betöltött szerepéért és emellett - ahogy ezt Sharlottaelmagyarázta -, időnként vámot szedett az észak nyugatra vezető úton.

Jarlaxle tovább járkált fel-alá, a híreket emésztette és összefüggésbe hozta őket Artemis Entrerikorábbi sejtéseivel. Azután megérezte leg újabb szövetségesének telepatikus nyomását, de csakmegizgatta mági kus szemkötőjét és lerázta magáról a hívást.

Kell lennie itt valami kapcsolatnak, valami igazságnak az igazságon belül, valami megkonstruáltkapocsnak Dallabad védtelen pozíciója és az egész helyzet véletlen egybeesése között. Hiszen nemArtemis Entreri javasolta korábban, hogy Jarlaxle hódítson meg valamit Calimporton kívül, aholbiztonságosan felállíthatja kristálytornyát?

És most itt van ez: egy tökéletes hely, ami gyakorlatilag az ölébe hull hódítás gyanánt, egy olyanhely, ami dupla hasznot hoz a Bregan D'aerthe-nek mindenféle kényelmetlenség nélkül.

A mentális nyomás erősödött. Erős hívás volt, az eddigi legerősebb, amit Jarlaxle még aszemkötőjén át is megérzett.

Akar valamit, mondta a Crenshinibon a zsoldos fejében.Jarlaxle el akarta bocsátani a szilánkot, mert arra gondolt, hogy sa ját logikája révén tisztább képet

alkothat az egész helyzetről, de a Crenshinibon következő állítása visszavezette ahhoz akövetkeztetés hez, amely lassan formálódott benne.

Artemis Entrerinek mélyebb érdekei fűződnek ehhez - erősködött a szi lánk. - Talán egy régi haragos,esetleg valami kincs a nyilvánvaló nyeresé gen felül is.

- Nem haragos - mondta Jarlaxle hangosan és levette a védelmező szemkötőt, hogy jobban tudjonkommunikálni a Crenshinibonnal. Ha Entreriben ilyen érzések lappanganának, akkor ezt a Souleznevű alakot személyesen keresné fel. Mindig is büszke volt arra, hogy egye dül dolgozik.

Elhiszed azt, hogy a Dallabad oázis nevének váratlan felmerülése, ame lyet korábban soha nememlítettek és amely megoldaná mind a Fürkészekkel, mind a toronyépítéssel kapcsolatos gondjainkat,pusztán véletlen egybeesés lenne? - tette fel a kérdést a szilánk, de még mielőtt Jarlaxle válaszolha-tott volna, a Crenshinibon egyértelművé tette mire gondol. - Artemis Entrerinek van valami alantasszándéka az oázis elleni támadással. Nem is lehet kétséges. Valószínű, hogy tudta: hírhozóink aztfogják sejtetni velünk, hogy Dallabad meghódítása megrémítené Da'Daclan pasát és így jelentősen

megerősödne az alkupozíciónk vele szemben.- Még valószínűbb, hogy Artemis Entreri rendezte úgy, hogy az in formátorok erre a következtetésre

jussanak - gondolkodott hangosan Jarlaxle és a mondat vége kuncogásba fúlt.Talán úgy tekinti ezt, mint a megsemmisítésünkhöz vezető utat - véleke dett a szilánk. - Így

megszabadulhat tőlünk és saját maga uralkodhat. Jarlaxle már azelőtt a fejét rázta, hogy a szilánkokfejtése teljes egé szében eljutott volna az elméjébe.

- Ha Artemis Entreri meg akarna szabadulni tőlünk, találna valami kifogást, hogy elhagyhassa avárost.

És talán olyan messze futna, mint Csavargó Morik? - érkezett a követ kező ironikus gondolat.Ez bizony igaz volt, ezt Jarlaxle-nak is el kellett ismernie. A Bregan D'aerthe már bizonyította, hogy

karja messzire elér a felszíni világban és talán elég hosszan ahhoz is, hogy elkapja a menekülőt.Jarlaxle azonban mégis erősen kételkedett a szilánk utóbbi okfejtésén. Először is, Artemis Entreri elégbölcs volt ahhoz, hogy megértse: a zsoldoscsapat nem menne vakon a Dallabad oázis vagy bármelymás ellenség ellen. Emellett - Jarlaxle véleménye szerint -, egy olyan csel, amely a Bregan D'aerthebukását okozná a felszínen, túlságosan is kockázatos - és ez nem lenne könnyebben elérhető, ha abérgyilkos pusztán csak értesíte né Calimshan hatalmasságainak, hogy sötételfek egy csoportja jöttCalimportba?

Okfejtését teljes egészében megosztotta a Crenshinibonnal és végül arra a közös megállapításrajutottak az ereklyével, hogy a legvalószínűbb felállást a szilánk gondolatának második fele adja: vanvalami tit kos kincs az oázisban.

A drow zsoldos lehunyta szemét és magába szívta a Kristályszilánk érzelmeit a hihető és egyreerősödő gyanúval kapcsolatban és újra fel nevetett, amikor felismerte, hogy mindketten ugyanarra akövetkezte tésre jutottak és mindketten hasonlóan vélekedtek róla.

Mindkettejüket inkább mulattatta és lenyűgözte a dolog, ahelyett hogy haraggal töltötte volna el.Bármi volt is Entreri személyes mozga tórugója és a Dallabadot Da'Daclan pasához kapcsoló hír akárigaz volt, akár nem, az oázis értékes és látszólag biztonságos szerzeményt jelent majd.

Inkább az ereklyének, mint a sötételfnek, ahogy ezt a Crenshinibon módfelett világosan Jarlaxletudomására hozta. A Kristályszilánknak szüksége volt arra, hogy létrehozza önmaga mását, egytornyot, amely összegyűjti a ragyogó napfényt.

És ezzel egy lépéssel közelebb kerül örökkévaló, végső céljához.

Hetedik fejezetAMIKOR AZ ELŐNY KATASZTRÓFÁT FIAL

Kohrin Soulez maga elé tartotta a karját és gondolatait a jobb ke zén viselt, vörös zsinórzattal díszítettfekete kesztyűre koncent rálta. A fonatok szinte lüktettek most, ami túlságosan is ismerős érzés volt atitokzatos és magányos embernek.

Valaki megpróbálta kifürkészni őt és erődjét itt, a Dallabad oázisban. Soulez még erősebbenkoncentrált a mágikus kesztyűre. Nem olyan régen járt nála egy közvetítő Calimportból, aki szeretettkardjának, Kharón Karmának a megvételi lehetőségéről érdeklődött. Soulez ter mészetesen elvetetteaz abszurd gondolatot. Ez a tárgy drágább volt a szívének, mint számos felesége közül bármelyik,még számtalan gyerme keinél is többet jelentett. Az ajánlat komoly volt, és minden képzeletet felülmúlógazdagságot ígért egyetlen fegyverért.

Soulez eléggé ismerte a calimporti céhtagokat és elég régen volt már a birtokában Kharón Karmaahhoz, hogy tudja, egy ilyen komoly aján lat, amelyet nyilvánvalóan elutasít majd, mindenfélealkudozási lehető ség nélkül, milyen következményekkel járhat, így nem lepődött meg, amikor ezek afürkésző szemek kutatni kezdtek utána. Mivel további vizsgálódások arra utaltak, hogy az ajánlattevőArtemis Entreri és a Basadoni Céh lehettek, Soulez különösen körültekintőn figyelte ezeket apillantásokat.

A gyenge pontokat keresik majd, de nem találnak semmit és így egy szerűen odébbállnak majd -vélte a férfi.

Ahogy Soulez mélyebbre hatolt a kesztyű energiájába, kezdett felis merni egy új elemet, amely csakazért volt veszedelmes, mert arra utalt, hogy a jövendő tolvajt esetleg nem lehet majd olyan könnyeneltánto rítani. Amit érzett, nem egy varázsló mágikus ereje és nem is egy pap is tenéhez szóló fohászavolt. Nem, ez az energia különbözött attól, amit várt, de semmi esetre nem haladta meg Soulez és akesztyű ismereteit. - Pszionika - mondta hangosan és a kesztyűjéről az alvezéreire né zett, akik atrónteremben álltak és figyeltek.

Közülük három saját gyermeke volt. A negyedik Memnonból érke zett kiváló katona, az ötödik pedigegy híres, mára már visszavonult calimporti tolvaj. A kezére játszik, gondolta Soulez, hogy a BasadoniCéh korábbi tagjáról van szó.

- Artemis Entreri és a Basadonik - mondta nekik -, már ha ők azok, akkor nyilván találtak egypszionicistát.

Az öt alvezér egymás között vitatta meg ennek a bejelentésnek a kö vetkezményeit.- Talán ez volt a titka Artemis Entreri remeklésének mindeddig jegyezte meg a legfiatalabb helyettes,

Kohrin Soulez lánya, Ahdahnia.- Entreri? - nevetett fel Preelio, az öreg tolvaj. - Erős elme? Biztosan. Pszionika? Bah! Soha nem volt

szüksége rá, olyan kiválóan bánt a pengével.- Bárki is érdeklődik a kincsem után, rendelkezik az elme hatalmá val - mondta Soulez. - Azt hiszik,

hogy találnak egy fogódzót, egy gyenge pontot hozzám és a kincsemhez, amit ki tudnak használni. Ezpersze csak még veszedelmesebbé teszi őket. Számíthatunk a támadá sukra.

Mind az öt alvezér megmerevedett a bejelentés hallatán, de egyikő jük sem tűnt túlságosanaggódónak. Calimport céhei nem szőttek ko moly összesküvést Dallabad ellen. Kohrin Soulez komolyárat fizetett nemrégiben azért, hogy megbizonyosodjon az információ megbízhatósá gáról. Mind azöten tudták, hogy egyetlen céh, de még két vagy három, összeszövetkezett céh sem tudna eléghatalmat összegyűjteni Dallabad megdöntéséhez - addig nem, amíg Souleznél van a kard és akesztyű, ami a varázslók hatalmát semlegesíti.

- Egyetlen katona sem fog átjutni a falakon - jegyezte meg Ahdahnia önelégült mosollyal. - Egyetlentolvaj sem fog besurranni az árnyékokat használva belső építményeinkbe.

- Hacsak az elme ördögi hatalmát nem használják - szólt közbe Preelio és az öreg Soulezre nézett.Kohrin Soulez csak nevetett.- Azt hiszik, hogy megtalálták a gyenge pontot - hajtogatta. - Meg tudom állítani őket ezzel -

feltartotta a kesztyűt - és persze, vannak más módszereim is. - A gondolatot függve hagyta alevegőben és mo solya vigyort csalt hallgatóságának arcára. Volt Souleznek egy hatodik alvezére is,akit valójában ritkán lehetett látni és akit ritkán zavartak. Elsősorban a vallatásoknál és a kínzásoknálalkalmazták és az alak a le hető legkevesebb időt töltötte az emberek társaságában.

- Gondoskodjatok a fizikai védelemről - utasította őket Soulez. Az elméjét használó erővel magamfoglalkozom.

Elbocsátotta alvezéreit és hátradőlt székében, majd újra a nagyhatal mú fekete kesztyűre koncentrált,a vörös öltésekre, amelyek vérerek ként futottak végig rajta. Igen, érezte azt a mohó fürkészést és bárazt kívánta, hogy a féltékenykedők hagyják egyszerűen csak békén, úgy gondolta, hogy kiélvezheti ezta kevéske izgalmat.

Azt viszont tudta, hogy Yharaskrik biztosan ezt teszi majd.

Messze lent Kohrin Soulez trónterme alatt, a mély alagutakban, amelyek létezéséről Soulez katonáiközül csak kevesen tudtak, Yharaskrik már régen tudatában volt annak, hogy valaki vagy valamipszionikus energiákkal ostromolja az oázist. Yharaskrik agyszívó volt, egy illithid, akinek gumószerűfeje egy hatalmas agyra hasonlított, és akinek arcából csápok nyúltak ki onnan, ahol az orrának, aszájának és az állának kellett volna lennie. Az illithidek külsőre rettenetesek vol tak és fizikumuk isfélelmetes volt, de igazi hatalmuk az elme birodal mában rejlett, a pszionikus energiákban, amelymellett eltörpültek az ember, de még a drow mágiahasználók is. Az agyszívók könnyedén le tudtákhengerelni ellenfelüket, mentális energiákat kábító robbanásra használva fel és vagy rabszolgasorbahurcolták a szerencsétlent, elméjét lebénítva vagy lakomáztak belőle: rettentő csápjaikat a tehetetlenáldo zatba mélyesztették és kiszívták az agyát.

Yharaskrik évek óta dolgozott Kohrin Souleznek. Soulez legalább annyira tekintette a lénytszerződtetett szolgájának, mint csatlósának. Úgy vélte, hogy tisztes alkut kötött a lénnyel, azután,hogy az agyszívó lényegében ki lett szolgáltatva Soulez kényére-kedvére egy rövid csatá ban, amikoris az illithid agyrobbantását a kesztyű mágikus hálója csap dába ejtette és így Yharaskrik védtelenül állta halálos kard elsöprő el lencsapása előtt. Valójában, ha Soulez támadott volna, akkor Yharaskrikbeleolvadt volna a kőbe, és mivel energiáját nem a férfi el len irányította, a kard képessége semszólhatott volna közbe.

Soulez azonban nem erőltette a csapást, ahogy azt a központ agy, amelyhez Yharaskrik tartozott,előre látta. Az opportunista férfi ehe lyett üzletet ajánlott: felkínálta az illithidnek az életét és egy helyet,ahol kedvére meditálhatott - vagy bármi mást művelhetett -, cserébe bizonyos szolgálatokért,elsősorban a dallabadi oázis védelmének meg szervezésért.

Az eltelt évek során Kohrin Soulezben soha nem merült fel a gyanú, hogy a feladatait tehetségesenellátó lény, nem másért érkezett Dallabadba, hanem mert különös fajtája őt választotta, hogy keressemeg és tanulmányozza a vörös-fekete kesztyűt - az agyszívókat gyakran küldték ki, hogy ismereteketgyűjtsenek azokról a dolgokról, amelyek gátolni tudják pusztító energiáikat. Yharaskrik valójábankeveset tu dott meg a kesztyű használatáról az elmúlt években, de a teremtményt ez nem izgattakülönösebben. A zseniális illithidek a multiverzum leg türelmesebb lényei közé tartoztak, akik sokkaljobban élvezték a kuta tást magát, mint a végeredményt. Yharaskrik módfelett elégedetten élt azotthonának számító alagutakban.

Pszionikus energia csiklandozta az illithid érzékeit és az agyszívó elég energiafolyamot látott márahhoz, hogy tudja: nem egy másik illithid próbálja meg pszionikusan kifürkészni Dallabad oázisát.

Yharaskriknak, aki épp annyira bízott felsőbbrendűségében, mint fajtájának minden tagja, sokkalinkább okozott ez fejtörést, mint aggo dalmat. Igazából egy kicsit felbosszantotta, hogy az az ostobaSoulez a pszichikus hívást kesztyűjével fogta el, de most ez a hívás visszatért, új célpontot keresve.Yharaskrik válaszolt, elméjének pásztázó szeme lefe lé meredt, lefelé a föld mélyébe.

Az illithid nem is próbálta elrejteni meglepetését, amikor meglelte a hívás forrását és az aztelőidézőlényt, a drow-t, de máris nekilátott, hogy álcázza saját megdöbbent reakcióját.

Haszakkin! - sikoltották önkéntelenül is a sötételf gondolatai, népének az agyszívókra alkalmazottkifejezését használva és ez a szó egyfajta tiszte letet sugárzott, amelyet a drow-k ritkán adtak megolyan lényeknek, ame lyek nem voltak drow-k.

Dyon G'ennivalz? - kérdezte Yharaskrik, a sötételf város nevét em lítve, amelyet jól ismert mégfiatalabb korából.

Menzoberranzan - érkezett a pszionikus válasz.Oblodra Ház - következtetett a brilliáns elmével megáldott teremt mény, a szokatlan drow házra

utalva, amelyet jól ismertek a Mélysötét ben élő agyszívó közösségek egész Faerunon.Nincs többé - felelte Kimmuriel.Yharaskrik érezte a drow haragját és meg is értette azt, amikor a sötételf továbbította arrogáns

családjának bukásáról szóló emlékeit. Volt egy időszak a Zűrzavar Korában, amikor a mágia nemműködött, de a pszionika igen. Ebben a túlságosan is rövidke időben, az Oblodra Ház kihívást intézettMenzoberranzan nagy házainak vezetőihez, köz tük a nagyhatalmú Baenre Nagyasszonyhoz is. Azenergiavonalak azon ban változtak, ahogy az istenek is változtak és a pszionika ideiglenesenhasználhatatlanná vált, miközben a hagyományos mágia hatalma visszatért. Baenre Nagyasszony -válaszul az Oblodra Ház fenyegetése ire -, kisöpörte az egész családot és lakhelyüket is a városból,beletaszít va őket a Karomszurdok néven ismert szakadékba - Kimmuriel kivéte lével, aki okosanfelhasználta Jarlaxle-hoz és a Bregan D'aerthe-hez fű ződő kapcsolatait és sietősen visszavonulót fújt.

Dallabad oázisának meghódítására törsz? - kérdezte Yharaskrik, aki őszinte választ várt, mivel apszionikával kommunikáló lények gyakran hűségesebbek voltak egymáshoz, mint saját fajtársaikhoz.

Dallabad a miénk lesz, még mielőtt véget ér az éjszaka - felelte őszintén Kimmuriel.A kapcsolat váratlanul megszakadt és Yharaskrik rögtön tudta az okát a sietős visszavonulásnak,

amikor Kohrin Soulez ballagott be a sö tét kamrába, jobb kezén azzal az átkozott kesztyűjével, amely

leárnyé kolta a pszionikus energiákat.Az illithid fejet hajtott az ember előtt, aki az urának hitte magát.- Kémleltek bennünket - mondta Soulez rögtön a tárgyra térve. Fe szültsége egyértelmű volt, ahogy

megállt a rettegett agyszívó előtt.- Az elme szeme - helyeselt az illithid színtelen hangján. - Érzékel- Erős? - érdeklődött Soulez.Yharaskrik halkan gurgulázott, ami az agyszívóknál a rezignált váll rándítást helyettesítette és a

tisztelet hiányáról árulkodott azon pszion icisták felé, akik nem voltak illithidek. Becsületesmegnyilatkozás volt, annak ellenére, hogy a szóban forgó pszionicista nem ember volt, ha nem drowés hogy azt a bizonyos sötételf házat jól ismerte Yharaskrik népe. Az agyszívó azonban így semaggódott túlságosan a harc miatt, amit esetleg meg kell vívnia a drow-val. Yharaskrik elég jól ismertea sötételfeket ahhoz, hogy tudja: az Oblodra pszionicista lesz valószínűleg Kohrin Soulez legkisebbproblémája.

- Az erő viszonylagos fogalom - érkezett az illithid rejtélyes válasza.

Kohrin Soulez érzékelte a mágikus energiák bizsergését, amint a dal labadi palotájának földszintjérevezető hosszú csigalépcsőn kapaszko dott felfelé. A céhmester futásnak eredt, felfelé küzdötte magát,izmait a végsőkig próbára téve, de öreg csontjaiban nem érezte a fájdalmat. Arra gondolt, hogy atámadás máris megkezdődött.

Valamennyire megnyugodott, lelassított, fújtatott és szuszogott, mi közben levegőért kapkodott.Amikor felért a céhházba, azt látta, hogy katonák sietnek erre-arra és izgatottan beszélgetnek - inkábbtűntek kíváncsinak, mit rémültnek.

- Ezt te csináltad, atyám? - kérdezte Ahdahnia, csillogó sötét sze mekkel.Kohrin Soulez értetlenül meredt rá, mire Ahdahnia - elértve a cél zást -, az egyik keletre nyíló

ablakhoz vezette.Ott állt valami, Dallabad oázisának közepén, Kohrin Soulez erődít ményének külső falain belül.A ragyogó napfényben csillogó kristálytorony volt az, a Crenshinibon mása, a végzet előhírnöke.Kohrin Soulez jobb keze lüktetett a bizsergető energiától, ahogy a mágikus építményre nézett.

Kesztyűje foglyul tudta ejteni a mágikus erőket, sőt még vissza is tudta őket fordítani elindítójuk felé.Soha nem hagyta cserben, de ahogy ránézett erre a csodálatos toronyra, a céhmes terbe belecsapotta felismerés, hogy ő és a játékszere milyen szánalma sak is valójában. Tudta - anélkül, hogy kiment ésmegpróbálta volna -, hogy nincs esélye arra, hogy elszívja a mágikus energiákat a toronyból, mert hamegpróbálná, elemésztődne a kesztyűjével együtt. Megborzon gott, amikor elképzelte az elszívásfizikai megvalósulását: önmagát, amit vízköpőként dermed meg a lenyűgöző torony legtetején.

- Ezt te csináltad, atyám? - kérdezte újra Ahdahnia.A lelkesedés eltűnt a hangjából, mint ahogy a szikrák is kihunytak a szemében, amint Kohrin felé

fordult, vértelen arccal.

Dallabad erődjének falain kívül, egy pálmafaliget menedékében a mágikus sötétséggömbökkelkörülvett Jarlaxle a tornyot szólította. Az épület külső fala megnyúlt és egy csápot bocsátott kimagából, egy lépcsőzetes alagutat, amely áttört a sötétségen és a zsoldos lába előtt álla podott meg.Látva, hogy katonái a helyükön vannak, Jarlaxle felkapaszkodott a lépcsőn a torony belsejébe. AKristályszilánknak küldött gondolatával visszahúzta az alagutat és így tökéletesen elszigetelte magát akülvilágtól.

Az erőd udvarának közepén elterülő kilátóból figyelte Jarlaxle a ki bontakozó drámát.Tudod tompítani a fényt? - kérdezte telepatikusan a tornyot. A fény az erő - válaszolta Crenshinibon.Neked, talán - közölte a zsoldos. - Számomra azonban kényelmetlen. Jarlaxle úgy érezte, mintha a

Kristályszilánk kuncogna egyet, de az ereklye engedelmeskedett és a keleti falat megvastagította, amijelentősen csökkentette a szobában uralkodó fény erősségét. Ezenfelül egy lebe gőszéket is teremtettJarlaxle-nak, hogy a drow körbe tudjon siklani a torony falai mentén és szemmel tarthassa ahamarosan meginduló csatát.

Figyeld meg, hogy Artemis Entreri részt vesz a támadásban - jegyezte meg a Kristályszilánk és aszéket átlebegtette a szoba északi oldalához. Jarlaxle elértette a célzást és figyelmét lefeléösszpontosította, az erőd falain kívülre, ahol a sátrak, a fák és a sziklatömbök álltak. Végül - azereklye segítségével -, a drow kiszúrta az árnyak között osonó alakot.

Nem volt ott, amikor Da'Daclan pasa ellen terveztünk támadást - tette hozzá a Crenshinibon. AKristályszilánk természetesen tudta, hogy Jarlaxle is éppen ezen töpreng. A burkolt célzás beleillettabba a gon dolatmenetbe, amely szerint Entrerinek valami titkos elintéznivalója volt itt, ami vagy kívülesett a Bregan D'aerthe érdeklődési körén, vagy bizonyos következményekkel járt a zsoldoscsapathierarchiájának má sodik szintjére nézve.

Akárhogy is legyen, Jarlaxle és a Crenshinibon ezt inkább szórakoz tatónak, mint veszélyesnek ítélte

meg.A lebegő szék visszasiklott előző helyére a kicsiny, kör alakú szobán át, hogy a drow jól láthassa az

első elterelő támadást, a külső fal tete jén megjelenő sötétséggömböket. Az ott álló katonák pánikbaestek, ide-oda rohangáltak és felhangzottak a kiáltások, hogy alakítsanak új védelmi vonalat amágiától távolabb, de miközben visszahúzódtak - vi szonylag rendezetten, ahogy azt Jarlaxle észlelte -,megindult a valódi támadás: az erőd udvarának talaja bugyborékolni kezdett.

Rai'gy áthaladt az udvar alatt és faljárás varázslatokat lőtt ki egy va rázsvesszőből. Az erőd alattitermészetes járatból - amelyre szerencsés módon bukkant rá - a drow mágus az utolsó faljárásvarázst is aktivál ta és eltüntette a utolsó tíz lábnyi kő- és földréteget.

A Bregan D'aerthe katonái azonnal előbukkantak - a drow-k lebeg ve érték el az udvart -, éssötétséggömböket idéztek maguk fölé, hogy ezzel megzavarják ellenségeiket és csökkentsék agyűlöletes Nap vakító erejét.

- Éjjel kellett volna támadnunk - mondta Jarlaxle hangosan. Hatalmam nappal éri el a csúcspontját -felelte azonnal a Crenshinibon és a drow azonnal ráébredt ki nem mondott gondolatra. AKristályszilánk egyáltalán nem finoman emlékeztette át arra, hogy egymagában erősebb, mint aBregan D'aerthe együttvéve.

Az önbizalom ilyen mértékű kinyilvánítása alaposan felkavarta Jarlaxle-t - olyan okokból, amelyeketmég nem igazán értett.

Rai'gy a lyuknál állt és utasításokat adott a sötét elfeknek, akik oda rohantak, beugrottak a nyílásba,majd fellebegtek, csatára éhesen. A varázsló különösen elemében volt ezen a napon. Vére pezsgett,mint mindig, amikor meghódítottak valamit, de annak egyáltalán nem örült, hogy Jarlaxle a hajnaliroham mellett döntött, ostobán elcserélve az előnyt, hogy katonái a sötétséget kihasználvatámadjanak, a nappal je lentette hátrányra, csak azért, hogy a kristálytorony megalkotásávalmegfigyelő pontot alakíthasson ki. A torony megjelenése kétségtelenül lenyűgöző látvány volt, amiegyértelműen megmutatta a védőknek a támadók erejét. Rai'gy nem becsülte ugyan le egy ilyenmegfélemlítő csapás erejét, de valahányszor azt látta, hogy katonái fájdalmasan hu nyorítanak, amintkiérnek a lyukból a napfényre, a varázsló eltöpren gett vezére meglepő viselkedésén és csalódottancsikorgatta a fogait.

Emellett a puszta tény, hogy sötételfeket használjanak nyíltan az erőd ellen, meghaladta aszükséges hazardírozás mértékét. Nem érhették vol na-e el ugyanezt a diadalt, ha azt teszik, amitDa'Daclan pasával tervez tek: az emberek - esetleg a kobold katonák - nyíltan lecsapnak, míg adrow-k csendesen beszivárognak? Mi lesz majd Dallabaddal, ha meghó dítják? Szinte mindenkit, akiéletben marad - és sokan lesznek ilyenek, mivel a sötételfek minden támadást az ismertetőjelüknekszámító, alta tóméreggel bekent kézi számszeríjakkal indítottak - ki kell majd végez ni, nehogyelárulhassák, kik voltak azok, akik legyőzték őket.

Rai'gy emlékeztette magát, hogy hol a helye a szervezeten belül és tudta, hogy Jarlaxle-nak óriásihibát kell elkövetnie - olyat, ami számos Bregan D'aerthe katona életébe kerül -, hogy elegendőtámogatásra te gyen szert a zsoldosvezér megdöntéséhez. Talán ez lesz az a hiba.

A varázsló a kiáltások tónusából kihallotta, hogy odafent valami megváltozott. Felpillantott ésészrevette, hogy a napfény erősödik, ahogy a mágikus sötétséggömbök eltűntek. A varázslattallétrehozott akna váratlanul eltűnt, magával rántva két lebegő katonát, amint a kő és a föld ismétmegjelent. Az egész csak egy pillanatig tartott - mintha valami váratlanul kinyúlt volna és megragadtavolna a mágiát, amely megpróbálta szétoszlatni Rai'gy függőleges faljárás varázsát. Ez a pilla natazonban éppen elég volt ahhoz, hogy teljesen megsemmisítse a két szerencsétlen drow katonát.

A varázsló alig hallhatóan átkozta Jarlaxle-ot.Emlékeztetnie kellett magát arra, hogy a biztonsága mindennél fon tosabb és hogy ez a támadás -

még ha végül teljes kudarccal zárul is -, személyes nyereséget is hozhat neki.

Kohrin Soulez hátratántorodott. Minden érzékszerve sajgott - egy részt a felismeréstől, hogysötételfek érkeztek az elszigetelt Dallabadba, másrészt a mágikus ellentámadástól, amely elsöpörtekesztyűje hatal mát. Azért jött ki a főépületből, hogy összegyűjtse katonáit, kezében a vérvöröspengéjű Kharón Karmával, amelyet ide-oda lengetett, fekete hamucsíkokat hagyva minden lendítésután a levegőben. Soulez a tá madás valódi színhelyére sietett, ahol sötétséggömbök, illetve a fájda-lom és a rémület kiáltásai jelezték a kibontakozó csatát.

A gömbök szétoszlatása nem jelentett komoly feladatot a kesztyű nek, mint ahogy a földbe vájt lyuklezárása sem, amelyen át az ellenség folyamatosan érkezett, de Soulezt kis híján maga alá gyűrte azaz ener giahullám, amely szembeszállt az általa kibocsátott ellenmágikus erővel. Olyan nyers és tisztavolt ez a mágikus energiarobbanás, hogy esélye sem volt dacolni vele.

Tudta, hogy a csapás a toronyból érkezett. A torony!A sötételfek!

A közelgő végzet!A férfi visszatántorgott a főépületbe és utasította katonáit, hogy a végsőkig harcoljanak. Ahogy

végigrohant a magánlakosztálya felé veze tő elhagyatott folyosókon, közvetlenül a nyomában szeretettleányával, Ahdahniával, Yharaskrikot szólította, hogy jöjjön érte és vigye el őket. Válasz nem érkezett.

- Hallott engem - biztosította Soulez a lányát. - Csak addig kell megúsznunk, amíg Yharaskrik értünknem jön. Akkor elmenekülünk és értesítjük Calimport urait, hogy sötételfek támadtak ránk.

- A folyosókon elhelyezett csapdák és zárak majd lekötik ellensége inket - felelte Ahdahnia.Támadóik meghökkentő volta ellenére is, a nő tényleg hitt abban, amit mondott. A kör alakú

főépületet átszövő hosszú folyosókat súlyos, fémpántokkal megerősített, több rétegű kő- és faajtókzárták le, ame lyek a legtöbb betörési kísérletnek - legyen az mágikus vagy fizikai ere detű -, ellenálltak.Emellett, a külső fal és a Kohrin Soulez belső szen télye között elhelyezett csapdák puszta mennyiségeelrettentette és el csüggesztette volna még a legtapasztaltabb tolvajt is.

De nem a legokosabbat.Artemis Entreri észrevétlenül jutott el az erőd északi faláig. Nem kis teljesítmény volt ez - a

megszokott körülmények között pedig egyene sen lehetetlen, mivel nyílt térség vette körül azerődítményt, amely kö zel száz lábnyi távolságra húzódott a fáktól, sátraktól, sziklatömböktől és azapró tavacskától. Most azonban nem a megszokott körülmények ural kodtak. Amikor a toronyanyagiasult az erőd falain belül, a legtöbb őr odarajzott és megpróbáltak rájönni, hogy ez vajon azellenség műve-e avagy Kohrin Soulez valamiféle titkos tervének része. Még a falakon ál ló őrök semtudták kivonni magukat a hatás alól: döbbenten bámulták a lenyűgöző látványosságot.

Entreri beásta magát. Kölcsönvett fekete köpenye - az álcázó drow piwafwi nem bírta volna sokáig anapon - némi védelmet adott arra az esetre, ha valaki esetleg kihajolna a húsz láb magas fal tetejénés lepil lantana.

A bérgyilkos addig várt, amíg a harc zaját meg nem hallotta oda bentről.A tapasztalatlan szem számára Kohrin Soulez erődjének fala sima fe lületnek tűnt volna, amelyen a

csiszolt fehérmárvány illesztések lenyű göző kontrasztot alkottak a barna homokkővel és a szürkegránittal. Entrerinek azonban inkább tűnt lépcsőnek a fal, lábtámaszokkal és ka paszkodókkal azujjaknak.

Csupán másodpercek kérdése volt, hogy elérje a fal tetejét. A bér gyilkos csak annyira húzódzkodottfel, hogy lássa a két őrt, akik éppen kapkodva töltötték újra számszeríjaikat. Az udvar irányába néztek,ahol a csata dühöngött.

Hangtalanul lendült át a falon az immár piwafwit viselő bérgyilkos. Néhány pillanattal később mármint Kohrin Soulez egyik őre hagyta el gyilokjárót.

Entreri csatlakozott azokhoz, akik vadul rohantak a főudvar felé, de azután kivált közülük, amint aharc közelébe értek. Nekitapadt a fal nak és a nyitott főkapu felé tartott, ahol észrevette Kohrin Soulezt.A céhmester a drow mágia ellen küzdött és csodálatos kardját lengette. Entreri több lépésselmegelőzte a férfit, még mielőtt azt hátrakénysz erítették volna. A bérgyilkos Soulez és a lánya előttlépett be a főépü letbe.

Entreri csendesen és észrevétlenül rohant végig a folyosókon, ke resztül a nyitott ajtókon, el azaktiválatlan csapdák mellett, megelőzve a két menekülő nemest és a vezér nyomában haladókatonákat, akik a folyosókat biztosították. A Soulez magánlakosztályába vezető főbejárat hoz érkezőbérgyilkosnak maradt annyi ideje, hogy felismerje: a kapun elhelyezett riasztók és csapdák aktívak -így azután munkához látott.

Amikor Ahdahnia Soulez belökte a fenséges, arany ajtószárnyakat, és apjával együtt beléptek abiztonságosnak tűnő szobába, Artemis Entreri már ott volt és készen állt, csendben meglapulva egy, amennyezettől a padlóig érő faliszőnyeg mögött.

A három dallabadi katona - jól kiképzett, kiváló fegyverekkel és páncélzattal ellátott férfiak, ragyogóláncingben és kis alkarpajzzsal -, három sötételffel nézett szembe az erőd nyugat falánál. A harcosok - bármennyire is meg voltak rémülve -, annyira azért maguknál voltak, hogy háromszöget képezzenekés a fallal fedezzék a hátukat.

A sötételfek legyezőszerűen szétszóródtak és egyszerre törtek rájuk. A lenyűgöző drow kardok -minden harcosnál kettő -, olyan gyors kör ívekben csaptak le, hogy szinte elmosódott a határvonal apáros pengék között: nem is lehetett látni, hol ér véget az egyik és kezdődik a másik.

Az emberek javára legyen mondva, szilárdan tartották állásukat, és ha szükséges volt, akkorhárították vagy blokkolták a csapásokat és el nyomták magukban a sürgetést, hogy rettegvefelordítsanak és vakon rohamra lendüljenek - ahogy azt néhány közelben harcoló bajtársuk tette,katasztrofális kimenetellel. Időnként gyorsan néhány szót váltot tak egymással, ellenségeik mozdulataitelemezve és fokozatosan kezd ték kiismerni a cseles és brilliáns drow kardtáncot, legalábbis annyira,hogy egy-két ellentámadással megpróbálkozzanak.

Előre-hátra hullámzott a harc, de az emberek okosan tartották pozí ciójukat és nem követték azidőről-időre visszahúzódó sötételfek egyi két sem, így védelmük nem gyengült. Penge csendültpengének és a mágikus kardok, amelyeket Kohrin Soulez adott legjobban kiképzett katonáinak,felvették a versenyt a drow fegyverekkel.

A sötételfek néhány szót váltottak, amit az emberek nem értettek. Azután a három drow egyszerretámadott, mind a hat kard elmosódó foltként emelkedett a magasba. Az emberek pengéi és pajzsai isfelfelé lendültek, hogy hárítsanak és az ezt követő, fémnek csattanó fém csen dülése egyetlenhangnak hatott.

Hamarosan a hang ereje megváltozott, gyengült és mind a három ember felismerte, hogy támadóikmindegyike ledobta egyik kardját bár nem értették, miért.

Pajzsok és kardok emelkedtek a magasba, hogy hárítsák az újabb tá madást, de csak akkor jöttekrá, hogy lejjebb fedezetlenül hagyták ma gukat, amikor meghallották három kis számszeríj kattanásátés meg érezték a hasukba fúródó apró vesszőket.

A sötételfek egy lépést hátra léptek. A középen álló ember, Tonakin Ta'salz, odaszólt társainak, hogyeltalálták, de minden rendben. A tőle balra álló harcos is ezt akarta mondani, de szavai érthetetlennéés bi zonytalanná váltak. Tonakin éppen időben nézett rá, hogy lássa, amint arccal előre a porba rogy.Jobbról egyáltalán nem érkezett válasz.

Tonakin egyedül maradt. Nagy levegőt vett és hátraszökkent a fal hoz, miközben a sötételfekvisszaszerezték ledobott fegyvereiket. Egyi kőjük odaszólt valamit neki, amit nem értett, és bár aszavak nem mondtak neki semmit, a drow arckifejezését felfogta.

El kellett volna aludnia, ezt közölte vele a sötételf. Tonakin ezzel tel jes szívéből egyetértett, amintazok hárman váratlanul rárontottak és hat kard vágott felé egyetlen brutális és tökéletesenösszehangolt táma dásban.

Tonakin Ta'salz becsületére legyen mondva: kettőt sikerült is háríta nia.

És ez így folyt le mindenütt az udvaron és végig a falak mentén. Jarlaxle zsoldosai, akik főlegfegyvereikre támaszkodtak - igaz, azok nem csekély mágiát hordoztak -, lehengerelték Dallabadkatonáit. A zsoldosvezér utasította gyilkosait, hogy akit csak lehet, kíméljenek meg, használják aszámszeríjakat és fogadják el a megadást. Azonban észre kellett vennie, hogy jó néhányan akadtakolyanok, akik nem várták meg, hogy azok, akik ellenálltak az altatóméregnek, vajon megadják-emagukat.

A sötételf vezér erre csak vállat vont, különösebben nem aggódott. Ez egy nyílt csata volt, olyasmi,amiben sem ő, sem zsoldosai nem túl gyakran vettek részt. Ha Kohrin Soulez katonáiból túl sokatölnek meg ahhoz, hogy az oáziserőd megfelelően működhessen, akkor majd Jarlaxle és aCrenshinibon találnak megfelelő pótlást. Bárhogy is le gyen, azzal, hogy a Kristályszilánk puszta erejevisszakergette Soulezt a házába, a támadás máris a második szakaszába lépett.

Minden csodásan alakult. Az udvart és a falakat máris biztosították, az épületbe pedig több pontonsikerült betörni.

Végre Kimmuriel és Rai'gy is színre léphet.Kimmurielnek több foglya volt, akiket még ébren hurcoltak elé és ő arra kényszerítette őket, hogy

mutassák meg a házba vezető utat. Min dent lebíró akaratát használva olvasta el gondolataikat,miközben átve zették őt és a drow-kat a csapdákkal telerakott útvesztőn át a díjig, ame lyet Souleznekhívtak.

Jarlaxle hátradőlt a kristálytoronyban. Egy része le akart menni és csatlakozni a mókához, dehelyette úgy döntött, hogy marad és a pilla natot leghatalmasabb társával, a Kristályszilánkkal osztjameg. Még azt is engedélyezte az ereklyének, hogy a keleti falat ismét elvékonyítsa és így még többnapfény töltse be a szobát.

- Hol van? - Dühöngött Soulez és fel-alá rohangált a szobában. Yharaskrik!- Talán nem tudott átjutni - töprengett Ahdahnia. Miközben be szélt, közelebb lépett a faliszőnyeghez.Entreri tudta, hogy elő kellene lépnie, leterítenie a nőt, majd meg kaparintani a nyereményét.

Visszafojtotta a sürgetést, továbbra is ébe ren és kíváncsian figyelte, mi történik.- Nem! - szakította félbe lányát Kohrin Soulez. - Yharaskrikot ezek a dolgok nem tudják megállítani. -

Népe a dolgokat, pontosabban min dent, másképp lát.Ahogy apja befejezte, Ahdahnia levegőért kapkodott és átsuhant Entreri előtt. A nő szeme tágra

nyílt, amint apja felé nézett, aki éppen kisétált Entreri erősen behatárolt látómezejéből.Bízva abban, hogy a nőt eléggé lenyűgözi az, amit éppen figyel, Entreri féltérdre ereszkedett és

megkockáztatott egy pillantást a falisző nyeg mögül.Egy illithidet látott, amint kilép a pszionikus dimenziókapuból és megáll a szobában Kohrin előtt.Egy agyszívó!A bérgyilkos visszatántorodott a faliszőnyeg mögé, gondolatai vadul örvénylettek. Az egész világon

csak kevés olyan dolog volt, ami meg tudta rázni Artemis Entrerit, aki zsenge ifjúkorától kezdve élt azutcán és hivatása csúcsára emelkedett, aki túlélte Menzoberranzant és szá mos, számos találkozást asötételfekkel.

Az agyszívók azonban ezen kevés dolog közé tartoztak. Entreri látott néhányat belőlük a drowvárosban és jobban undorodott tőlük, mint bármely más lénytál, amelyet valaha is látott. Nem akülsejük zaklatta fel őt, bár az igaz, hogy hihetetlenül rondák voltak, mindenféle mércé vel mérve -természetesen az illithidekét leszámítva. Nem ez, hanem puszta viselkedésük, gyökeresen eltérővilágszemléletük volt az ok pontosan az, amire Kohrin épp az előbb hivatkozott.

Artemis Entreri egész életében azért volt előnyben ellenségeivel szemben, mert jobban értette őket,mint azok át. A sötételfek komo lyabb kihívást jelentettek, mivel túl tapasztaltak voltak - egyszerűen túljók voltak az összeesküvésekben és cselszövésekben ahhoz, hogy valóban megismerhesse őket...vagy legalábbis annyira, hogy megbízzon ismereteiben.

Az illithideknél - habár csak kevés dolga akadt velük -, még alap vetőbb hátrányokkal kellettmegküzdeni, amelyeken lehetetlen volt fe lülkerekedni. Nem volt rá mód, hogy Artemis Entrerimegértse ezeket a lényeket, mivel nem volt rá mód, hogy olyan helyzetbe kerüljön, ahonnan úgyszemlélheti a világot, ahogy az illithidek teszik.

Nincs rá mód.Ezért hát Artemis Entreri megpróbálta nagyon kicsire összehúzni magát. Minden egyes szóra,

minden egyes hajlításra, minden egyes lé legzetvételre nagyon alaposan odafigyelt.- Miért nem jöttél korábban a hívásomra? - kérdezte Kohrin Soulez.- Sötételfek - felelte Yharaskrik azon a gurgulázó, színtelen hangon, ami Entrerit egy olyan

öregember hangjára emlékeztette, akinek túl sok slejm van a torkában. - Bejutottak az épületbe.- Korábban kellett volna jönnöd! - kiáltotta Ahdahnia. - Lecsap hattunk volna... - Zihálásba fúlt a

hangja. Hátratántorodott és majd nem elesett. Entreri tudta, hogy az agyszívó épp az imént sújtott le ráaz elmét összezavaró mentális energiarobbanással.

- Mit csináljak? - sikoltotta Kohrin Soulez.- Semmit nem tudsz tenni - felelte Yharaskrik. - Nincs reményed a menekülésre.- A... al... alkudj meg velük, a... atyám! - kiáltotta Ahdahnia, aki közben összeszedte magát. - Add

meg nekik, amit akarnak. Egyébként nincs esélyed a menekülésre.- Elveszik azt, amiért jöttek - biztosította a nőt Yharaskrik és vissza fordult Kohrin Soulezhez. -

Semmit nem tudsz felajánlani nekik. Nincs remény.- Atyám? - szólt Ahdahnia, váratlanul elgyengült, szinte szánalmas hangon.- Megtámadod őket! - kiáltotta Kohrin Soulez és halálos kardját az illithid felé nyújtotta. - Elsöpröd

őket!Yharaskrik olyasféle hangot adott ki magából, amelyből Entreri - aki elég akaraterőt szedett össze,

hogy ismét kikukucskáljon a faliszőnyeg mögül - felismerte: a lény jókedvű. Igazából nem nevetés voltez, sok kal inkább hangzott reszelős köhögésnek.

Kohrin Soulez is nyilvánvalóan megértette a választ, mivel arca pi pacsvörösre vált.- Ezek drow-k. Érted most már? - tett fel a kérdést az illithid. - Nincs remény.Kohrin Soulez beszélni kezdett, újra követelni akarta, hogy Yharaskrik indítson támadást, de azután

mintha csak mindenre rájött volna, elakadt a szava és csak bámult polipfejű társára.- Te tudtad - vádolta meg. - Amikor a pszionicista belépett Dallabadba, ő továbbította...- A pszionicista drow volt - erősítette meg az illithid. - Áruló! - ordította Kohrin Soulez.- Szó sincs árulásról. Soha nem voltunk sem barátok, sem szövetsé gesek - érkezett az illithid

logikus felelete.- De te tudtad!Yharaskrik még csak válaszra sem méltatta.- Atyám? - szólt ismét Ahdahnia és ezúttal láthatóan remegett. Kohrin Soulez zihálva kapkodott

levegőért. Bal kezét az arcához emelte és letörölte az izzadságot és a könnyeit.- Mit tegyek? - kérdezte, önmagához szólva. - Mit fogok... Yharaskrik ismét felkacagott - ami inkább

volt köhögés -, és ezúttal egyértelmű volt Entreri előtt, hogy a lény a szánalmas Soulezt gúnyolja.Kohrin Soulez váratlanul összeszedte magát és a teremtményre me redt.- Mulatságosnak találod? - szólt oda.- Örömömet lelem az alsóbbrendű fajok között fellelhető iróniában - felelte Yharaskrik. - Nyüszítésed

mennyire hasonlít azokéhoz, akiket te öltél meg. Mennyien könyörögtek hiábavalóan az életükértKohrin Souleznek és most á könyörög hiábavalóan egy olyan ellenfél lábainál, aki hatalmasabb talánannál is, amit ő fel tud fogni.

- De ez olyan ellenfél, akit te jól ismersz! - kiáltotta Kohrin.- Jobban kedvelem a drow-kat szánalmas fajtádnál - közölte egyene sen Yharaskrik. - Soha nem

könyörögnek olyan kegyelemért, amit amúgy sem kapnának meg. Az emberektől eltérően őkelfogadják az egyéni gondolkodású lények kudarcait. Ennél több közös kapocs nincs is köztük, mint

ahogy köztetek sem, de ők megértik és elismerik ezt a gyarlóságot. - Az illithid enyhén meghajolt. - Eza tisztelet a legtöbb, amit ajánlok neked, halálod óráján. - Yharaskrik magyarázóan hozzá fűzte: -Energiát lőhetnék ki rád, amelyet elfoghatnál és a sötét elfekre irányíthatnál; akik már közel járnak,efelől biztosíthatlak. Ám úgy dön töttem, hogy nem teszem.

Artemis Entreri tisztán felismerte a Kohrin Soulezben bekövetkezett változást, ahogy a kétségbeesésátalakult a "semmit sem veszthetünk" haraggá, ahogy azt már oly sokszor megtapasztalta a keményutcákon eltöltött évtizedek alatt.

- Csakhogy nálam van a kesztyű! - mondta Kohrin Soulez dörgő hangon és a csodás kardotYharaskrik felé fordította. - Legalább enyém lesz az öröm, hogy elsőként lássam, ahogy bevégzed!

Azonban miközben beszélt, Yharaskrik mintha beleolvadt volna a kőpadlóba és eltűnt.- Átok reád! - sikoltotta Kohrin Soulez. - Átok reád... - Kitörése félbeszakadt, ahogy megdöndült az

ajtó.-A varázsvessző! - kiáltotta a céhmester a lányának és odafordult hozzá, a magánlakosztályát

díszítő, padlótól mennyezetig érő falisző nyeg felé.Ahdahnia csak állt ott, tágra nyílt szemekkel és egyetlen mozdulatot sem tett az övébe dugott vessző

felé. Arckifejezése nem változott, csak egyszerűen a padlóra rogyott.Artemis Entreri állt mögötte.Kohrin Soulez szeme tágra nyílt, miközben figyelte, ahogy lánya összeesik, de úgy, mintha Ahdahnia

elzuhanása nem lenne más, csak felszólítás saját biztonsága megóvására és tekintete rászegeződöttEntrerire.

- Sokkal egyszerűbb lett volna, ha egyszerűen eladod nekem a pen gét - jegyezte meg a bérgyilkos.- Tudtam, hogy ez a te műved - mordult rá Soulez és egy lépést elő relépett. A vérvörös penge

várakozóan felizzott.- Még egy esélyt adok neked, hogy eladd - mondta Entreri, Soulez pedig megtorpant, arcára kiült a

hitetlenkedés. - Az ár az ő élete - tet te hozzá a bérgyilkos és rámutatott Ahdahniára az ékköves tőrrel.- A saját életedért neked kell megalkudnod, de ezt azt alkut már másokkal kell nyélbe ütnöd.

Újabb döndülés hallatszott fel a folyosóról, amit harc zaja követett. - Közel vannak, Kohrin Soulez -közölte Entreri. - Közel és túlerő ben.

- Sötételfeket hoztál Calimportba - morrant rá Soulez.- Saját elhatározásukból jöttek - felelte Entreri. - Én csak annyira voltam bölcs, hogy ne is próbáljam

megakadályozni őket. Így hát meg teszem ezt az ajánlatot, de immár utoljára. MegmenthetemAhdahniát. Nem halt meg, csak alszik. - Mondanivalója alátámasztására feltartott egy szokatlankülsejű, aprócska számszeríjvesszőt, egy altatóméregbe mártott drow lövedéket. - Add ide a kardot éskesztyűt, méghozzá most, és ő élni fog. A kard kevés hasznodra lesz a sötételfek ellen, mi vel nincsszükségük mágiára ahhoz, hogy elpusztítsanak.

- De ha az életemért alkuszom, akkor miért ne tegyem ezt karddal a kezemben? - kérdezte KohrinSoulez.

Entreri válaszul lepillantott Ahdahnia alvó alakjára.- Bízhatok abban, hogy megtartod a szavad? - érkezett Soulez kér dése.Entreri nem felelt, csak fagyos pillantással mérte végig a férfit.A súlyos ajtó hangosan megdöndült. Mintha csak a közelgő veszély zaja ösztönözte volna, Kohrin

Soulez előrevetette magát és keményen lesújtott.Entreri megölhette volna Ahdahniát és még mindig kitérhetett vol na, de nem tette. Visszasurrant a

faliszőnyeg mögé és lehajolva végig küzdötte magát rajta.Hallotta maga mögött a szakadás zaját, ahogy Soulez vágta és szúr ta a szövetet. Kharón Karma

könnyedén átmetszette a súlyos anyagot, sőt még a mögötte levő falból is darabokat tépett ki.Entreri a szőnyeg másik végén bukkant elő, ahol Soulezt látta, aki máris felé indult, arcán félőrült, de

ugyanakkor ujjongó kifejezés ült. - Milyen értékesnek fognak gondolni engem a drow elfek, ha belépveArtemis Entrerit holtan találják? - rikoltotta és előbb döfött, majd csinált egy cselt, végül pedig abérgyilkos válla felé vágott.

Entreri kardja már a jobb kezében volt, míg a tőrt baljában tartotta, amivel azután gyorsan felfelécsapott, eltérítve a vágást. Soulez jó volt, nagyon jó és félelmetes fegyverét máris védekezően magaelé rántotta, még mielőtt a bérgyilkos előrenyomulhatott volna.

A tisztelet tartotta távol Artemis Entrerit a férfitől, és - ami még fontosabb -, a rettenetes pengétől.Eleget tudott Kharón Karmáról ah hoz, hogy felfogja: elég egyetlen karcolás is, még ha az egy sikereshárí tás végén csak a kezét találja is, hogy a seb elfertőződjön, továbbterjed jen és valószínűlegvégezzen vele.

Bízva abban, hogy megleli a megfelelő rést, a halálos bérgyilkos las san, nagyon lassan cserkésztebe a férfit.

Soulez egy alacsony döféssel támadott újra, ami elől Entreri hátra szökkent, a magasan érkezőszúrás elől pedig lebukott. A bérgyilkos fél reütötte a vörös pengét és ellenfele törzse felé döfött. Ez

olyan ragyogó an gyors mozdulatsor volt, hogy szinte majdnem minden ellenfele ka pott volna legalábbegy sekély szúrt sebet.

Ellenfele nem tudott még csak csapástávolságra sem kerülni Entrerihez. Azután össze kellettszednie magát és oldalra vágnia, hogy sakkban tartsa a bérgyilkost, aki valahogy egy gyors lépéssel ajobbján termett, miközben a harmadik döfést keményen félrecsapta.

Kohri Soulez csalódottan felnyögött, ahogy ismét szemtől-szemben áll tak, egymástól nagyjából tízlábnyira és Entreri folytatta higgadt közeledé sét. Most már Soulez is mozdult, és igyekezett elvágni abérgyilkos útját.

Az egyik lábát húzta maga után, vette észre Entreri, aki készen állt az irányváltásra és hogy elvágja aszobából kivezető menekülési útvonalakat. - Annyira kétségbeesetten vágyódsz Kharón Karmára –kuncogott fel Soulez -, pedig még csak nem is sejted a fegyver valódi szépségét. Gyanítod-e, hogymilyen hatalommal és trükkökkel bír, bérgyilkos? Entreri folyton hátrált és ellépett - vissza balra, majdhátra jobbra és hagyta, hogy Soulez leszűkítse a küzdőteret. A bérgyilkos egyre türel metlenebb lett,emellett pedig az ajtónál hallható zajok arra utaltak, hogy a folyosón az ellenállás véget ért. Az ajtófenséges és erős volt, de nem tarthatott ki sokáig, Entreri pedig végezni akart, még mielőtt Rai'gy és asötételfek megérkeznének.

- Azt hiszed, hogy öreg vagyok - jegyezte meg Soulez és egy gyors rohammal előretört, kardjávalelőredöfve.

Entreri hárított és ezúttal saját ellentámadása következett: kardját Soulez pengéje alá pördítette ésfélresodorta. A bérgyilkos elfordult és előrelépett, tőre pedig a férfi felé suhant, de túlságosan hamarvissza kellett húzódnia a nagyhatalmú kard elől. A hárítás szöge veszedelmes közelségbekényszerítette a mágikus pengét Entreri védtelen kezéhez és mivel nem tudott blokkolni, gyorsszökkenéssel el kellett hátrálnia Soulez kardcsapásai elől.

- Öregember vagyok - folytatta rettenthetetlenül Soulez -, de erőt merítek a kardból. Harcbanegyenlő vagyok veled, Artemis Entreri és ezzel a karddal a kezemben, biztos a végzeted.

Újra előretört, de Entreri könnyedén visszahúzódott, az ajtóval szemközti fal felé csusszanva. Tudta,hogy egyre fogy a tere, de ez számára csak annyit jelentett, hogy Kohrin Soulez tere is fogy, mintahogy az ideje is.

- Ah, igen, fuss csak-, nyulacska - gúnyolódott Soulez. - Ismerlek, Artemis Entreri. Ismerlek. Nézdcsak! - Ahogy befejezte, lengetni kezd te a kardot maga előtt, Entrerinek pedig pislognia kellett, mert apen ge fekete csíkokat húzott maga után.

Nem, nem is húzta, hanem kibocsátotta magából a feketeséget döbbent rá a bérgyilkos. Sűrű hamutöltötte meg a levegőt, mindent el fedő, átlátszatlan falat képezve, ami egyben Kohrin Soulezelképzelése szerint formálta át a küzdelem színterét.

- Ismerlek! - kiáltotta Soulez és előrerontott, kardját suhogtatva, amelyből minden suhintásrahamuesőt zúdult elő.

- Igen, ismersz engem - felelte Entreri nyugodtan, mire Soulez las sított. Entreri hangjának tónusaemlékeztette arra, hogy milyen erős is jelenlegi ellenfele. - Éjszakánként engem látsz, Kohrin Soulez,az álma idban. Amikor rémálmaid legsötétebb árnyait nézed, látod-e azokat a szemeket, amelyekvisszanéznek rád?

Ahogy befejezte, előrelépett egyet, kardját kissé maga elé lökte, ép pen a megfelelő szögben ahhoz,hogy Kohrin Soulez egyedül csak a kö zeledő kardot láthassa.

A szoba ajtaja ezernyi apró darabra robbant.Soulez alig figyelt oda, hanem helyette előretört, hogy fogadja a tá madást, és a döfésre készülő

kardra először a csúcsánál, majd lejjebb vá gott rá, félrecsapva azt. Entreri olyan remek szögben dobtafel a fegyve rét, hogy ellenfelének gyors hárításai - amelyek kiegyenlítették egymás kipörgető hatását -,még mindig abba a hitbe ringatták Soulezt, hogy Entreri a kard másik végét fogja.

A céhmester előreugrott, keresztül a kard által megidézett hamu át látszatlan falán és keményenlesújtott oda, ahol a bérgyilkosnak lennie kellett volna.

Soulez megdermedt, amikor szúrást érzett a hátában. Entreri tőre belemart a húsába.- Látod azokat a szemeket, amelyek visszanéznek rád rémálmaid ár nyaiból, Kohrin Soulez? -

kérdezte újfent Entreri. - Azok az én szemeim. Soulez érezte, ahogy a tőr elszívja életerejét. Entrerinem döfte tövig a pengét, de nem is állt szándékában. A férfit legyőzte és ezt ő is tudta. Soulez apadlóra ejtette Kharón Karmát és karja az oldala mellé ha nyatlott.

- Ördög vagy - mordult rá bérgyilkosra.- Én? - kérdezte ártatlanul Entreri. - Nem Kohrin Soulez volt az, aki feláldozta volna a lányát pusztán

egy fegyverért?Alighogy befejezte, szabadkezével gyorsan lenyúlt és lerántotta a fe kete kesztyűt Soulez jobb

kezéről. Soulez meglepetésére a kesztyű a kard mellé hullt a padlóra.A nyitott ajtóból egy hang hallatszott: fülbemászó, de mégis éles és dallamos nyelven beszélt,

amelyet gyakran megtörtek durva és kemény mássalhangzók.

Entreri elhátrált a férfitól. Soulez megfordult és látta, amint a hamu csíkok a padlóra szállingóznak,felfedve előtte a teremben álló sötételfeket.

Kohrin Soulez mély levegőt vett és igyekezett lehiggadni. Tárgyalt már a drow-knál rosszabbakkal is,emlékeztette magát. Megalkudott egy illithiddel és túlélte találkozóit Calimport leghírhedtebbcéhmesterei vel. Soulez ezután figyelmét Entrerire fordította, aki éppen ahhoz be szélt, aki a sötételfekvezérének tűnt és látta, ahogy a férfi egyre távo labb és távolabb kerül tőle.

Ott pedig, pontosan mellette, hevert drága kardja, legértékesebb va gyontárgya - az ereklye, amelyetmég saját lánya élete árán is megvéde ne.

Entreri egy kicsit eltávolodott tőle. Egyik drow sem lépett közelebb, sőt úgy tűnt, hogy ügyet semvetnek Soulezre.

Kharón Karma pedig, kényelmes közelségben, mintha hívogatta volna.Kohrin Soulez minden energiáját összeszedte, megfeszítette izmait és kiszámította a legrövidebb

mozdulatsort, amivel a fegyvert elérheti, majd a földre vetette magát, felrántotta jobb kezére a vöröszsinórzatú fekete kesztyűt és még mielőtt észrevehette volna, hogy mintha nem úgy illene a kezére,ahogy szokott, felmarkolta a nagyhatalmú, varázs kardot.

Felmordult, amint Entreri felé fordult.- Mondd meg nekik, hogy a vezérükkel fogok beszélni... - kezdte mondani, de szavai hamarosan

érthetetlenné váltak; hangja elmélyült és vontatottan tört elő torkából, mintha csak valami rángattavolna a hangszálait.

Kohrin Soulez arca rettenetesen eltorzult, mintha vonásai a kard fe lé nyúltak volna.A teremben minden beszélgetés abbamaradt. Az összes tekintet hi tetlenkedve meredt Soulezre.- A... a Kilenc... Kilenc Pokolba ve... veled, Entreri! - habogta a fér fi, akinek minden szavát rekedtes

nyögés kísérte.- Mit csinál? - követelt magyarázatot Rai'gy Entreritől.A bérgyilkos nem válaszolt, csak szórakozott mosollyal figyelte, ahogy Kohrin Soulez küzd a kard

hatalma ellen. A férfi arca ismét meg nyúlt és füstcsíkok kezdtek szivárogni a testéből. Megpróbáltkiáltani, de csak érthetetlen gurgulázás tört elő a torkából. A füst erősödött, Soulez pedig vadulremegni kezdett, miközben végig sikoltani próbált. De csak füst tárt elő a torkából.

Azután mintha mindez véget ért volna. Soulez csak állt ott, Entrerire meredt és levegőért kapkodott.

A férfi elég ideig élt ahhoz, hogy Artemis Entreri az arcán meglát hassa a legrémültebb éslegdöbbentebb kifejezést, amelyet valaha is volt alkalma megtapasztalni. Ez pedig nagyelégedettséggel töltötte el a bér gyilkost. Túlságosan is ismerős volt a mód, ahogy Soulezcserbenhagy ta saját lányát.

Kohrin Soulez váratlanul, sisteregve lángra lobbant. A bőr leégett a fejéről és csak egy fehérkoponya maradt utána, tágra nyílt, rettegő sze mekkel.

Kharón Karma ismét a kemény padlóra zuhant, inkább tompa puffanással, mint fémes csengéssel.Kohrin Soulez koponyafejű holtteste mellérogyott.

- Magyarázd meg - követelte Rai'gy.Entreri odalépett - kezén a kesztyűvel, amely hasonlított Kohrin Soulezéhoz, de nem illett össze

azzal, mivel azt saját kezére készítették -, lenyúlt és nyugodtan felvette legújabb szerzeményét.- Imádkozz, hogy én ne kerüljek a Kilenc Pokolba, ahova te minden bizonnyal mész, Kohrin Soulez -

mondta a bérgyilkos a hullának. Mert ha én meglátlak ott, akkor az örökkévalóságig foglak kínozni.- Magyarázd meg! - követelte ezúttal erőszakosabban Rai'gy.- Magyarázzam meg? - visszhangozta Entreri és fejét a haragos drow varázsló felé fordította. - Ő

bolond volt, én pedig felkészült.Rai'gy fensőbbségesen meredt rá, Entreri pedig csak rámosolygott és remélte, hogy saját vidám

arckifejezése cselekvésre serkenti a varázslót.Nála volt most már Kharón Karma és viselte a kesztyűt, amellyel el foghatta és új célpontra

irányíthatta a mágiát.A világ épp az imént változott olyan irányba, amit a nyomorult Rai'gy még csak fel sem foghatott.

Nyolcadik fejezetEGY EGYSZERŰ OK

- A torony marad, ahogy azt Jarlaxle kijelentette - mondta Kimmuriel. - Az erőd elég jól átvészeltetámadásunkat ahhoz, hogy Dallabad zavartalanul működjön tovább, anélkül, hogy az oázison kívülbárki is tudna a támadásról.

- Működjön - visszhangozta Rai'gy és szinte undorodva köpte ki magából a szót. Entrerire meredt,aki mellette haladt a kristálytorony felé. A varázsló pillantása eléggé arról árulkodott, hogy az aznaptörtén teket a bérgyilkos művének tekinti és hogy úgy tervezte, ha valami rosszul sül el, akkorszemélyesen Entrerit fogja hibáztatni. - Akkor hát a Bregan D'aerthe egy nagyszerű vámszedőhelybirtokosává vált?

- Dallabad értékesebb lesz a Bregan D'aerthe számára, mint ahogy azt feltételezed - felelte Entreri,döcögősen használva a drow nyelvet. - Ezt a helyet elkülöníthetjük a Basadoni Háztól, addig, amíg ezmáso kat foglalkoztat. Az idehelyezett szövetségeseink figyelni fogják az utat és híreket gyűjtenekmajd, még mielőtt azok Calimportba érnének. Szá mos kirándulást tehetünk innen, távol Da'Daclanpasa és csatlósai für késző szemétől.

- És kik ezek a megbízható szövetségesek, akik Dallabadot fogják működtetni, a Bregan D'aertheálcájaként? - érdeklődött Rai'gy. - Én Domóra gondoltam.

- Domo és bűzhödt fajtája nem fogja otthagyni a csatornák mocskát - vetette közbe SharlottaVespers.

- Túl jó az a lyuk nekik - morogta Entreri.- Jarlaxle arra célzott, hogy talán Dallabad túlélői elegendően lesz nek - magyarázta Kimmuriel. -

Kevesen haltak meg.- Szövetség egy meghódított céhvel - fűzte hozzá Rai'gy sóhajtva és a fejét rázta. - Egy céhvel,

amelynek bukását mi okoztuk.- Ez nagyon különbözik attól a helyzettől, mintha Menzoberranzanban egy bukott házzal

szövetkeznénk - jelentette ki Entreri, aki látta, hogy hol a hiba a sötételf belső logikájában. Rai'gy adolgokat Menzoberranzan sötét lencséin átlátta és a különböző házak, különböző családok tagjai köz-ti, nemzedékeken át tartó viszályokat és régi sérelmeket vette alapul.

- Meglátjuk - felelte a drow varázsló és intett Entrerinek, hogy ma radjon hátra, miközben Kimmuriel,Berg'inyon és Sharlotta elindult felfelé a lépcsőn a mágikus kristálytorony második szintjére.

- Tudom, hogy személyes okokból akartad Dallabadot - mondta Rai'gy, amikor egyedül maradtak. -Talán ez bosszúállás volt, vagy azért történt, hogy viselhesd azt a kesztyűt, amely most a kezeden vanés hordhasd azt a kardot, amely most a csípődet verdesi. Bárhogy legyen is, ne hidd azt, hogyolyasmit tehetsz, amiről én ne tudnék, ember.

- Dallabad értékes kincs - válaszolta Entreri, egy hüvelyket sem hátrálva. - Jarlaxle-nak megvan ahelye, ahol biztonságban felhúzhat ja és működtetheti kristálytornyát. Ez mindannyiunknak nyereségethozott.

- Még Artemis Entrerinek is - jegyezte meg Rai'gy.Feleletképpen, a bérgyilkos előhúzta Kharón Karmát és vízszintesen Rai'gy felé nyújtotta, hogy az

megvizsgálhassa és megcsodálhassa szép ségét. A kardnak karcsú, de ugyanakkor borotvaéles,tündöklő vörös pengéje volt és végig köpenyes alakokat, valamint hosszú kaszákat vés tek bele,közepén pedig jól kivehető volt a fekete vércsatorna. Entreri szétnyitotta a tenyerét, hogy a varázslólássa a koponyát formázó mar kolatgombot és a fegyver nyelét, amely mintha kifehéredett csigolyák bólállt volna. A markolatvédő felé haladva a nyél egy hátgerincet for mázott, bordakosárral, amarkolatvédő pedig egy medencecsontot, szé lesre tárt lábakkal, amelyek a fej felé hajoltak vissza, deúgy, hogy a fegyver forgatójának keze kényelmesen beférjen a "csontos" résbe.

A markolatgomb, a nyél és a markolatvédő mind fehér volt, olyan akár a kiszikkadt csont -tökéletesen fehér, leszámítva a koponya szem gödreit, amelyek az egyik pillanatban fekete vermeknektűntek, hogy azután a következőben vörös tűz lobbanjon bennük.

- Elégedett vagyok a jutalommal, amit elnyertem - ismerte el Entreri.Rai'gy zordan meredt a kardra, de tekintete végül a másik, kevésbé nyilvánvaló kincsre tévedt: az

Entreri kezét fedő, vörös varrással díszí tett, fekete kesztyűre.- Az ilyen fegyverek inkább átoknak bizonyulnak, mint áldásnak, ember - közölte Rai'gy. -

Arrogánsak és saját ostoba büszkeségüket túl gyakran csöpögtetik forgatójukba, ami katasztrofáliseredménnyel jár.

Farkasszemet néztek, miközben Entreri mosolyt erőltetett az arcára. - Melyik végét szeretnédmegízlelni? - kérdezte és közelebb nyújtotta a halálos kardot Rai'gyhez, a varázsló egyértelműfenyegetését a sa játjával viszonozva.

Rai'gy összehúzta sötét szemét és távozott.Entreri csak vigyorgott tovább, miközben figyelte, ahogy a varázsló felmegy a lépcsőn, de valójában

Rai'gy figyelmeztetése megpendített egy húrt odabent. Kharón Karmának nagy akaratereje volt - eztEntreri világosan érezte -, és ha nem lesz óvatos, az katasztrófához vezethet úgy pusztulhat, ahogy akard végül leszámolt Soulezzel.

Entreri saját testtartását vette szemügyre és emlékeztette magát - visszafogott figyelmeztetésként -,hogy csupasz kezével sehol ne érintse meg a fegyvert.

Még Artemis Entreri sem tagadhatta az óvatosság szükségességét a nem olyan régenbekövetkezett rettenetes halál fényében, amikor is Kharón Karma leégette Kohrin Soulez arcát.

- A Crenshinibon könnyedén uralja a túlélők többségét - jelentet te be Jarlaxle nem sokkal későbblegfőbb tanácsadóinak, a mágikus to rony második szintjén általa megformált fogadóteremben. - AkikDallabad oázisán kívül tartózkodnak, úgy tekintenek majd erre a nap ra, mint a Soulez családon belülipuccsra, amit a Basadoni céhhel kö tött erős szövetség követ.

- Ahdahnia Soulez beleegyezett, hogy marad? -- kérdezte Rai'gy.- Már akkor hajlandó volt magára ölteni Dallabad palástját, még mielőtt a Crenshinibon behatolt

volna a gondolataiba - közölte Jarlaxle.- Hűség - fűzte hozzá Entreri alig hallhatóan.A bérgyilkos szarkasztikus csúfolódása ellenére Rai'gy beismerte: - Máris jobban kedvelem a nőt.- De megbízhatunk-e benne? - tette fel a kérdést Kimmuriel.- Megbízol bennem? - vetette közbe Sharlotta. - A helyzet hason lónak tűnik.- Azt leszámítva, hogy a céhmester az apja volt - jegyezte meg Kimmuriel.- Egyáltalán nem kell félünk Ahdahnia Souleztól vagy azoktól, akik Dallabadban maradnak -

szakította félbe őket határozottan Jarlaxle, véget vetve a filozofikus vitának. - Akik túlélték és folytatnifogják munkájukat, mostanra már a Crenshinibon uralma alatt állnak, Crenshinibon pedig az enyém.

Entreri figyelmét nem kerülte el a Rai'gy arcán egy pillanatra átsu hanó kétely Jarlaxle utolsó közlésenyomán, és valójában ő is elgondol kodott azon, hogy a zsoldosvezér nem keveri-e össze egy kissé,hogy ki kinek a tulajdona.

- Kohrin Soulez katonái nem fognak elárulni minket - folytatta a zsoldosvezér határtalanönbizalommal. - Nemcsak, hogy nem fognak emlékezni erre a napra, hanem még azt a történetet isigaznak fogják hinni, amit mi mondunk nekik, ha így döntünk. A Dallabad oázis most már a BreganD'aerthe-é, olyan biztosan, mintha egy sötételf sereget hoznánk ide a tevékenységünkmegkönnyítésére.

- És bízol abban, hogy Ahdahnia fogja irányítani ezt, annak ellené re, hogy épp az imént gyilkoltukmeg az apját? - Kimmuriel inkább mondta mindezt, semmint kérdezte.

- Az apját a kardja iránti rögeszméje ölte meg. Ezt a lány maga mond ta nekem - felelte Jarlaxle ésmiközben ezt mondta, minden tekintet az Entreri övén lazán függő fegyverre irányult. KülönösenRai'gy volt az, aki veszedelmes tekintetét Entrerin tartotta, mintha csak csendesen megismételné alegutolsó beszélgetésükkor elhangzott fenyegetéseit.

A varázsló azokat a fenyegetéseket figyelmeztetésnek szánta, emlé keztetni akarta Entrerit, hogy ő,Rai'gy, mostantól fogva a bérgyilkos minden lépését még közelebbről fogja figyelni, és emlékeztetniakarta arra is, hogy hite szerint a bérgyilkos a Bregan D'aerthe-t saját szemé lyes javára használta fel -ami nagyon, de nagyon veszedelmes foglala tosság.

- Nem tetszik ez neked - mondta Kimmuriel Rai'gynak, amikor visszatértek Calimportba.Jarlaxle Dallabadban maradt, hogy gondoskodjon Kohrin Soulez megmaradt erőiről és elmagyarázza

azt az aprócska irányváltást, ame lyet Ahdahnia Souleznek ajánlatos lenne végrehajtania.- Már hogyan tetszene? - felelte Rai'gy. - Úgy látszik, hogy minden egyes nappal dagad az ok, amiért

a felszínre jöttünk. Azt gondoltam, hogy mostanra már ismét Menzoberranzanban leszünk, de ehelyettegy re jobban megvetjük a lábunkat a kövön.

-A homokon - javította ki Kimmuriel olyan hangsúllyal, ami el árulta, hogy őt sem tölti el különösebbelégedettséggel, hogy a Bregan D'aerthe felszíni kiruccanása egyre hosszabbra nyúlik.

Eredetileg Jarlaxle terve az volt - amit velük is megosztott -, hogy a fel színre jönnek és kapcsolatokatépítenek ki - főleg emberekkel -, akik azu tán a nyereséget termelő fedezékként szolgálnának a drowzsoldoscsapat kereskedelmi ügyleteihez. Habár a zsoldosvezér soha nem részletezte el képzeléseit, amagyarázat azt a benyomást keltette kettejükben, hogy a fel színen töltött idő korlátozott lesz.

Most azonban terjeszkedtek, még egy jól látható építményt is felál lítottak - és továbbiakról is szó volt-, ráadásul újabb bázist hoztak lét re a Basadoni Céhen felül. Ennél is rosszabbnak vélte mindkétsötételf - bár nyíltan nem mondták ki -, hogy talán valami más is meghúzódott Jarlaxle folyamatoshangulatváltásai mögött. Talán a zsoldosvezér hibá zott, amikor elvett egy bizonyos relikviát a renegátDo'Urdentől.

- Jarlaxle láthatóan egyre jobban megkedveli a felszínt - folytatta Kimmuriel. - Mindannyian tudjuk,hogy némileg belefáradt az ottho nunkban zajló folytonos küzdelmekbe, de talán alábecsültük törődött-

ségének mértékét.- Talán - felelte Rai'gy. - Vagy talán csak a barátunknak arra van szüksége, hogy� emlékeztessük:

ez nem a mi helyünk.Kimmuriel komoran meredt rá, arckifejezése világosan elárulta kér dését, hogy miként lehetne

"emlékeztetni" a nagy Jarlaxle-t bármire is. - Kezdjük a szélén - válaszolta Rai'gy, a zsoldosvezéregyik kedvenc mondását és a Bregan D'aerthe egyik kedvenc taktikáját felidézve. Amikor azsoldoscsapat beszivárgott valahová vagy támadásra készült, ellenfelük szélső állásait kezdték elmardosni - a határvonalon köröz tek és egyre csak rágtak, csak rágtak -, miközben folyamatosanszűkí tették a kört. - Morik átadta már azokat az ékszereket?

Ott feküdt előtte, romlott szépségében.Artemis Entreri sokáig és zordan bámulta Kharón Karmát és fedet len kezeit izzadó tenyerénél fogva

egymáshoz dörzsölte. Énjének egy ré sze ki akart nyúlni, hogy megragadja a kardot, hogy megízlelje acsatát, amelyről tudta, hogy hamarosan meg kell vívnia és amelyben saját és a kard akaraterejemérkőzik majd meg. Ha megnyeri az ütközetet, a kard valóban az övé lesz, de ha veszít...

Élénken emlékezett még Kohrin Soulez nyomorúságos életének utolsó, rettenetes pillanataira.Azonban pontosan ez az élet volt az, ami Entrerit a látszólag öngyil kos tettre ösztönözte. Nem lesz

olyan, mint Soulez volt. Nem fogja hagyni, hogy a kard foglya legyen; az ember, aki saját kelepcéjébeesik. Nem; vagy úr lesz vagy halott.

Ám mégis, az a rettenetes halál...Entreri a kardért nyúlt és megacélozta akaraterejét a várható össze csapásra.Mozgást hallott a szobájához vezető folyosóról.Egy pillanat alatt a kezén volt a kesztyű, a kardot pedig a jobbjába kapta és egyetlen sima

mozdulattal a csípőjén függő hüvelybe csúsztat ta, éppen akkor amikor a magánlakosztályába vezetőajtó - már amennyiben a Bregan D'aerthe kötelékébe tartozó emberek esetében magánjellegrőlbeszélni lehetett -, szélesre tárult.

- Jöjj - utasította Kimmuriel, aki máris megfordult és elindult. Entreri nem mozdult és erre hamarosana drow is rájött, mert vissza fordult. Kimmuriel csinos, szögletes arcán talányos kifejezés ült. Ez a kí-váncsiság hamarosan fenyegetővé vált, ahogy az álldogáló és mozdulni nem akaró bérgyilkostméregette.

- Most már tényleg kiváló fegyvered van - jegyezte meg Kimmuriel. - Olyan, amely nagyszerűenkiegészíti csúf tőrödet. Ne félj. Sem Rai'gy, sem én nem becsüljük alá kesztyűd értékét, amelyet, úgylátszik, min dig a jobb kezeden viselsz. Ismerjük a hatalmát, Artemis Entreri és tud juk, hogyan győzzükle.

Entreri továbbra is a drow pszionicistára meredt, de még csak nem is pislogott. Blöfföl vajon? Vagy atalálékony Kimmuriel és Rai'gy valóban találtak valamilyen módszert, amivel megkerülhetik a mágiátszétoszla tó kesztyűt? Kényszeredett mosoly terült szét Entreri arcán, amelyet a bérgyilkos tökéletesmagabiztossága táplált, aki tudta, hogy bármilyen ti tokra is utalt Kimmuriel az imént, annak kevéshasznát veheti ebben a mostani helyzetben. Entreri felismerte ezt és arckifejezése Kimmurielt isráébresztette arra, hogy ha a bérgyilkos itt és most átszelné a szobát, könnyedén legyűrhetné a drowáltal felállított pszionikus védelmet a kesztyűjével és azután elintézhetné őt a nagyhatalmú karddal.

Ha hűvös és fennhéjázó drow-t, ez zavarta vagy aggasztotta is, kivá lóan álcázta.Akárcsak Entreri.- Van egy feladatod Luskanban - mondta nagy sokára Kimmuriel. Barátunk, Morik még nem adta át

a kívánt ékszereket.- Tehát menjek és legyek ismét a küldöncötök? - kérdezte szarkasz tikusan Entreri.- Ezúttal nincs üzenet Moriknak - közölte fagyosan Kimmuriel. Kudarcot vallott.A kijelentés véglegessége mélyen belevágott Entreribe. De sikerült ad dig elrejteni meglepetését,

amíg Kimmuriel meg nem fordult és újra el nem indult. A bérgyilkos természetesen világosan felfogta,hogy Kimmuriel gya korlatilag épp az imént mondta neki, hogy jusson el Luskanba és gyilkolja megMorikot. A kérés nem tűnt furcsának, tekintettel arra, hogy a Csavar gó láthatóan nem váltotta be aBregan D'aerthe hozzá fűzött reményeit.

Mégis, nem tűnt odaillőnek, hogy, Jarlaxle önként és ilyen könnyen átvágja az egyetlen szálat, amiegy olyan ígéretes piachoz kötötte, mint amilyen Luskan, anélkül, hogy legalább magyarázatotkövetelne a trük kös kis zsiványtól. Jarlaxle szokott furcsán cselekedni, annyi szent, de hogy ennyiremegzavarodjon?

Entreriben még az is felmerült - miközben Kimmuriel után indult -, hogy talán a gyilkosságnak semmiköze a zsoldosvezérhez.

Érzései és félelmei csak erősödtek, amikor belépett a kis szobába. Nem sokkal Kimmuriel utánlépett be, de odabent Rai'gyt - és egyedül csak Rai'gyt - találta.

- Morik újra csalódást okozott nekünk - közölte azonnal a varázsló. - Nem kap több esélyt. Túl sokat

tud rólunk, és mivel ilyen nyilvánva lóan hűtlen hozzánk, mit tehetünk? Menj Luskanba és végezz vele.Egyszerű feladat. Az ékszerek nem érdekelnek. Ha nála vannak., azt te szel velük, amit akarsz. Csakhozd el nekem Morik szívét. - Ahogy be fejezte, félreállt és ezzel szabaddá tette az általa létrehozottmágikus portált, amelyben Entreri elmosódottan látta a Morik lakóhelyéül szol gáló épület mellettisikátort.

- Le kell venned a kesztyűdet, még mielőtt átlépsz - jegyezte meg Kimmuriel, olyan sunyin, hogyEntreri eltöprengett: talán ez az egész el rendezés csak csel, hogy védtelen helyzetbe sodorják.Természetesen a ta lálékony bérgyilkos minderre menetközben jött rá és csak ránevetett Kimmurielre,miközben odasétált a portálhoz és egyenesen átlépett rajta.

Most már Luskanban állt és ahogy visszapillantott, látta a mögötte bezáródó mágikus portált.Kimmuriel és Rai'gy arckifejezése zavaro dottságról, dühről és nyugtalanságról árulkodott. Entrerigúnyosan integetett kesztyűs kezével, miközben a páros las san elhalványult. Tudta, hogy azontöprengenek, miként is képes ilyen ellenőrzést gyakorolni a mágiát szétoszlató kesztyű felett.Megpróbálták hatalmát és korlátait felmérni, amit még magának Entrerinek sem sike rült eddigmegismernie. Mivel pedig nem állt szándékában semmi tám pontot adnia titkos ellenlábasainak, ígyhát lecserélte a valódi mágikus kesztyűt arra a hamisítványra, amellyel Soulezt is becsapta.

Amikor a portál bezáródott, elindult kifelé a sikátorból és újra kicse rélte kesztyűit, a nem valódidarabot pedig beleejtette az öve hátsó ré szén, köpenye fodrai alatt viselt zsákocskákba.

Először Morik szobájába ment, ahol azt tapasztalta, hogy a kis tolvaj további csapdákkal vagytrükkökkel nem egészítette ki védelmi rendsze rét. Ez meglepte Entrerit, mivel ha Morik újra csalódástokozott könyör telen feletteseinek, akkor számítania kellett volna arra, hogy társaságot kap. Emellett atolvaj láthatóan nem költözött ki a kicsiny helységből.

Entreri nem elégedett meg azzal, hogy csak üljön és várjon, hanem visszatért Luskan utcáira, ésegyik kocsmából a másikba, egyik sarokról a másikra ment. Néhány koldus közelített felé, de egyetlenpillantással elzavarta őket. Egy zsebmetsző megpróbálta elemelni az öve jobb olda lára erősítetterszényét. Entreri ott hagyta ülve az árokban, miután ke zének egyetlen csavarintásával eltörte a tolvajcsuklóját.

Valamivel később, amikor úgy vélte, hogy ideje visszatérni Morik szállására, a bérgyilkos betért aFélhold utcában a Zsiványkard néven ismert szórakozóhelyre. A létesítmény kis híján üres volt; egytestes csa pos a piszkos söntéspultot törölgette, vele szemben pedig egy apró, véz na emberke ült ésfecsegett. A helyiségben tartózkodó néhány vendég közül csak egy alak keltette fel Entreri figyelmét.

A férfi kényelmesen elhevert székén és csendben üldögélt a söntés másik végén, hátát a falnakvetve, viharvert köpenyének csuklyáját az arcába húzva. Egyenletes légzéséből, vállának tartásábólés lekókadt fe jéből ítélve úgy tűnt, mintha aludna, de Entreri felfigyelt néhány árul kodó jelre - mintpéldául arra, hogy le-lebukó fejét olyan szögben tar totta, ami az alvást tettető embernek kiváló rálátástnyújtott -, ami mást sugallt.

A bérgyilkos észrevette, hogy az alvást imitáló alak válla kissé meg feszül, amikor ráébredtjelenlétére.

Entreri odalépett a söntéshez, közvetlenül az ideges, alacsony és véz na emberke mellé, aki ígyszólt:

- Arumn ma éjjel már nem szolgál ki.Entreri rápillantott, sötét szeme tetőtől-talpig végigmérte a fickót. - Az aranyam nem elég jó neked? -

kérdezte a csapost, miközben lassan visszafordult, hogy felmérje a söntés mögötti testes embert.Entreri észrevette, hogy a csapos hosszan és alaposan végigméri. Lát ta, amint tisztelet költözik

Arumn szemébe. Nem lepődött meg ezen. Ez a csapos is, mint számos másik, elsősorban azért élt túlmindent, mert ismerte az ügyfeleit. Entreri nem sokat tett azért, hogy kecses, határo zottmozdulataiban elrejtse képességeinek valódi természetét. A söntés mellett alvást tettető ember nemszólt semmit, mint ahogy az ideges alak sem.

- Hé, Josi csak a mellét dülleszti, ez minden - jegyezte meg Arumn, a csapos -, habár azt terveztem,hogy korán zárok. Ma éjjel nem sokan vágynak innivalóra.

Entreri ennyivel beérte és ismét balra pillantott, az alvást imitáló fic kó mozdulatlan alakjára pillantva.- Két mézsört - mondta, s néhány csillogó aranypénzt ejtett a sön téspultra, ami tízszerese volt az ital

árának.A bérgyilkos tovább figyelte az "alvót" és szinte alig figyelt Arumnra vagy az ideges kis emberkére,

Josira, aki folyamatosan mocorgott mel lette. Josi még meg is kérdezte Entreri nevét, de a bérgyilkosügyet sem vetett rá. Figyelt tovább, csak méregette és tanulmányozta a színészke dő alak mindenmozdulatát, akiről már tudta, hogy Morik az.

Visszafordult, amikor meghallotta a söntésen megcsendülő pohár hangját. Az egyiket kesztyűs jobbkezével felmarkolta és a szájához emel te a sötét italt, miközben a másik poharat baljába fogta, deahelyett, hogy, felemelte volna, végiglökte azt a pulton, úgy, hogy az a külső peremen gellert kapjon éspontosan az alvást tettető ember ölébe öntse tartalmát.

A csapos meglepetten felkiáltott, Pocsolya Josi pedig talpra ugrott és Entreri felé lépett, akiegyszerűen oda sem figyelt.

A bérgyilkos szélesen elmosolyodott, amikor Morik - mert tényleg Morik volt az -, az utolsópillanatban kinyúlt és megragadta a mézsörrel teli lövedéket, kezét előre és oldalra lökve, hogy felfogjaa becsapódás erejét és gondoskodjon róla, nehogy ráömöljön a kifröccsenő folyadék.

Entreri lecsusszant a bárszékről, felkapta mézsörrel teli poharát és intett Moriknak, hogy induljonkifelé. Alig tett meg azonban egy lé pést, amikor észrevette, hogy valaki a karja felé nyúl. Visszafordultés Pocsolya Josit pillantotta meg, amint felé mozdul.

- Nem, te nem mész! - közölte a vézna fickó. - Nem mehetsz ki Arumn poharával.Entreri a karja felé mozduló kézre nézett, majd tekintetét egyenesen Pocsolya Josira emelte és

tudatta a férfival, csupán a pillantásával és az zal a rettegett, nyugodt és egyben halálos testtartással,hogy ha csak sú rolja is karját a keze, minden bizonnyal az életével fizet ezért.

- Nem, te... - kezdte Josi újra, de elhalt a hangja és a keze sem moz dult. Megértette. A legyőzöttvézna emberke visszasüppedt székébe.

- Az arany bőven fedezi a poharakat is - szólt oda Entreri a csapos nak és Arumn nem is tűntidegesnek.

A bérgyilkos az ajtó felé indult és némi elégedettséggel töltötte el, amikor meghallotta, hogy acsapos halkan leszidja Josit, amiért olyan idióta volt.

Az utca csendes és sötét volt odakint, Entreri pedig megérezte a nyugtalanságot Morikban. Kiolvastaazt a férfi óvatos testtartásából és ide-oda cikázó szemeiből.

- Nálam vannak az ékszerek - közölte gyorsan Morik. A szállása fe lé indult, Entreri pedig követte.A bérgyilkos érdekesnek találta, hogy Morik azonnal átadta neki az ékszereket, amint beléptek az

elsötétített szobába - Entreri az erszény méretéből ítélve úgy vélte, hogy a tolvaj szinte biztosanmegfelelt urai elvárásának. Ha Moriknál voltak, miért nem adta át időben? Csavargó nyilván nem voltbolond és ismerte üzletfelei erőszakos és különösen veszedelmes természetét.

- Azon töprengtem, hogy mikor hívatnak - mondta Morik, akik lát hatólag igyekezett nyugodtnak tűnni.- A távozásodat követő napon megszereztem őket, de sem Kimmuriel, sem Rai'gy nem jelentkezett.

Entreri bólintott, de nem mutatta, hogy meglepődött volna - és való jában, ha jobban belegondolt, abérgyilkos egyáltalán nem is lepődött meg. Ezek mindenekelőtt drow-k voltak. Akkor öltek, ha úgytartotta kedvük, ha örömüket lelték benne. Talán azért küldték ide Entrerit és mondták neki, hogy öljemeg Morikot, mert abban reménykedtek, hogy esetleg a Csavargó bizonyul az erősebbnek. Talánegyáltalán nem számított nekik, hogy mi történik. Pusztán csak élvezték volna a látványosságot.

De az is lehet, hogy Rai'gy és Kimmuriel csak meg akarták gyengíte ni azt a védművet, amelyetJarlaxle készült felhúzni a Bregan D'aerthe köré. Haljon meg Morik és minden hozzá hasonló,nyessünk el minden szálat és térjünk haza. A bérgyilkos a levegőbe emelte fekete kesztyűs kezét ésmágikus kisugárzások után kutatott. Észlelt egy keveset Morikon és gyengébb varázst is érzékelt aszobában és körülötte, de semmi olyasmit, ami fürkésző mágiára utalt volna. Nem mintha bármit istehetett volna a területet vizslató varázslatokkal vagy a pszionikus energiákkal. Entreri mostanra mármegértette, hogy a kesztyű csak a ki fejezetten rá irányított mágiát tudja megragadni. Igazából a tárgymód felett korlátozott hatalommal bírt. Elkaphatja Rai'gy villámcsapását és visszadobhatja avarázslóra, de ha a drow egy tűzgolyót lő a szobába...

- Mit csinálsz? - kérdezte Morik a másra koncentráló Entreritől. - Tűnj el innen - parancsolta neki abérgyilkos. - El ebből az épü letből és ebből a városból is, legalábbis egy időre.

A láthatóan meghökkent Morik csak bámult rá. - Nem hallottad, mit mondtam?- Az utasítás Jarlaxle-tól származik? - érdeklődött Morik, aki nyil vánvalóan teljesen összezavarodott.

- Attól fél, hogyha engem felfedez nek, akkor kapcsolatunk révén, rávallhatok?- Én mondom neked, hogy tűnj el - felelte Entreri. - Én, és nem Jarlaxle, és nyilvánvalóan nem

Kimmuriel vagy Rai'gy.- Fenyegetést jelentek rád? - tette fel a kérdést Morik. - Valahogy akadályozom felemelkedésedet a

céhen belül?- Ennyire ostoba lennél? - érkezett Entreri válasza.- Egy király kincsét ígérték nekem! - tiltakozott Morik. - Az egyet len ok, amiért beleegyeztem...- Mivel nem volt más választásod - szakította félbe Entreri. - Tu dom, hogy ez az igazság, Morik.

Talán a választási lehetőségek hiánya az egyetlen dolog, ami most megment téged.Morik a fejét rázta, láthatóan csak felzaklatták, de nem győzték meg a hallottak.-- Luskan az otthonom - kezdte mondani.Kharón Karma vörös-fekete villanással tört elő. Entreri lesújtott Moriktól jobbra, balra, majd pontosan

a férfi feje fölött suhintotta meg a kardot. A penge mindhárom suhintásnál fekete hamucsíkot húzottmaga után, így a bérgyilkos lényegében átlátszatlan falú doboz ba zárta a Csavargót. Olyan gyorsancsapott le, hogy a kábult és elva kított zsiványnak még csak esélye sem volt, hogy előrántsa fegyverét.

- Nem azért küldtek, hogy begyűjtsem az ékszereket, vagy hogy megrójalak és figyelmeztesselek, te

bolond - mondta Entreri fagyosan, nagyon, de nagyon fagyosan. - Azért küldtek, hogy megöljelek.- De...- Elképzelésed sincs arról, hogy milyen mértékű gonoszságra képesek azok, akikkel szövetkeztél -

folytatta a bérgyilkos. - Menekülj el erről a helyről. El ebből az épületből és ebből a városból. Rohanjaz életedért, bolond Morik. Nem fognak keresni, ha nem találnak meg könnyen. Nem érsz meg nekikennyi gondot. Rohanj hát, oda, ahol már nem lát hatnak és reménykedj, hogy megszabadultál tőlük.

Morik csak állt ott - a fekete hamufalak a mágia erejéből még min dig a levegőben függtek - és szájátcsodálkozva eltátotta. Egy picit bal ra nézett, majd jobbra és nagyot nyelt, ami egyértelműen elárultaEntrerinek, hogy még csak most kezdi felfogni: valójában mennyire esélytelen. A bérgyilkos korábbilátogatása ellenére, amikor az könnye dén átjutott Morik összes csapdáján, csak ez az elsöprőkardbemutató árulta el Moriknak a halálos igazságot Artemis Entreriről.

- De miért tennék...? - merte feltenni a kérdést Csavargó. - Szövet ségesük vagyok, a BreganD'aerthe szeme északon. Jarlaxle maga utasí tott arra, hogy... - abbahagyta, amikor Entreri nevetnikezdett.

- Te iblith vagy - magyarázta a bérgyilkos. - Hulladék. Nem drow. Ez eleve annyit jelent, hogyjátékszernek tekintenek. Meg fognak ölni. Én azért vagyok itt, hogy a parancsukra végezzek veled.

- Te azonban mégis dacolsz velük - mondta Morik és hangjából nem derült ki egyértelműen, hogykezd-e hinni Entrerinek avagy sem.

- Azt gondolod, hogy ez valamiféle hűségpróba - tippelt helyesen a bérgyilkos és minden egyesszónál megrázta a fejét.

- A drow-k nem teszik próbára a hűséged, Morik, egyszerűen azért nem, mert nem is várják el.Esetükben csak az egyszerű félelmen alapu ló cselekvések kiszámíthatóak.

- Te azonban mégis hűtlennek bizonyulsz, ha elengedsz - jegyezte meg Morik. - Nem vagyunkbarátok, nem tartozunk egymásnak, és alig ismerjük egymást. Miért mondod el ezt nekem?

Entreri hátralépett és alaposabban fontolóra vette ezt a kérdést, mint ahogy azt Morik várta volna éshagyta, hogy a tolvaj felismerése illogikus lépéséről kitöltse gondolatait. Annyi bizonyos, hogy Entrerimostani cselekvése nem sok logikát hordozott magában. Elvégezhette volna a feladatát ésvisszatérhetett volna Calimportba, mindenféle ko moly nehézség nélkül. Ezzel és a logikusgondolkodással élesen szemben állt, valamint kevés hasznot hozott volna, ha engedi elmenni Morikot.

Miért pont most? - merengett a bérgyilkos. Oly sokszor ölt már gyakran ehhez hasonló helyzetekbenés számos alkalommal olyan céh mesterek parancsára, aki meg akartak büntetni valami arcátlan fickótvagy meg akarták fenyegetni alárendeltjeiket. Az utasításokat követve olyan emberekkel végzett,akikről soha nem tudta meg, hogy mi volt a bűnük, talán olyan emberekkel is, mint Morik, akivalójában semmifé le bűnt nem követett el.

Nem, Artemis Entreri nem tudta teljesen elfogadtatni magával ezt az utolsó gondolatot. Mindenegyes gyilkosság, amelyet elkövetett, olyan emberek ellen irányult, akik kapcsolatban álltak azalvilággal, vagy olyan tévesen informált igazságtevőkkel, akik valahogy rossz hely re keveredtek ésakadályozták a bérgyilkos munkáját. Még Drizzt Do'Urden, a drow bőrbe bújt gáncsnélküli lovag isazután nevezte ki magát Entreri ellenségének, miután megpróbálta megakadályozni, hogy abérgyilkos visszavigye Regist és a mágikus rubinfüggőt, amelyet a kis bolond Pook pasától lopott el.Éveket vett igénybe, de Entreri számára Drizzt megölése volt a végső elégtétel a drow nemkívánatosés erkölcs telen közbeavatkozása miatt. Entreri elméje és szíve úgy vélte, hogy azok, akik a kezétőllelték halálukat nagy tétekben játszottak és félre lökték ártatlanságukat, hogy hatalomra vagy anyagijavakra törjenek.

Entreri véleménye szerint mindenki, akit megölt, valóban meg is ér demelte a halált. Ő csak egygyilkos volt a gyilkosok között, túlélője egy brutális játszmának, amely nem tett lehetővé más kiutat.

- Miért? - kérdezte Morik újfent, kiszakítva Entrerit a merengésé ből.A bérgyilkos egy pillanatig a zsiványra meredt, majd egy egyszerű és gyors választ adott arra a

kérdésre, amely túl összetett volt ahhoz, hogy megfelelően rendezhesse magában, egy olyan választ,amely igazabban csengett, mint ahogy azt akár Artemis Entreri is felismerte volna.

- Mert jobban gyűlölöm a drow-kat, mint az embereket.

MÁSODIK RÉSZ

KI AZ ESZKÖZ? ÉS KI AZ ÚR?

Entreri újra összeállt Jarlaxle-lal? Milyen furcsa párosításnak tűnik ez és egyeseknek - bevallom,kezdetben nekem is - az elképzelhető legnyo masztóbb rémálmok látomását vetette fel. Úgy vélem,hogy nincs a vi lágon senki, aki fortélyosabb és találékonyabb lenne a Bregan D'aerthe vezé rénél,Jarlaxle-nál, az opportunizmus csúcsánál, a furfangos vezetőnél, aki még egy rothé trágyájából isképes lenne királyságot teremteni. Jarlaxle olyan remek és teljes életet biztosított magánakMenzoberranzan matriarchális tár sadalmában, mint bármelyik nagyasszonyanya.

A rejtélyes Jarlaxle, aki ismerte apámat és aki azt mondja, hogy a múlt ban barátok voltak.Hogyan tud egy drow, aki Zaknafein barátja volt, szövetkezni Artemis Entrerivel? Első pillantásra a

felvetés következetlennek, sőt abszurdnak tű nik. És mégis, én azt hiszem, hogy Jarlaxle igazatmondott apámmal kapcso latban és tudom, hogy valóban szövetséget kötött Entrerivel - immár másod-ízben.

Ha csak a hivatásukat nézem, nincs semmi rejtélyes ebben az egyesülés ben. Entreri mindig isjobban kedvelte az árnyékok közt megbúvó pozíciót, ha fegyverként szolgálhatott sokat fizetőmesterének - nem, nem is mesterének. Kétlem, hogy Artemis Entrerinek valaha is lett volna mestere.Inkább szol gálta a céhet, mint fizetett kardforgató. Egy ilyen tehetséges zsoldos minden bizonnyal találmagának helyet a Bregan D'aerthe-ben, elsősorban amiatt, mert a felszínre érkező zsoldoscsapatnakvalószínűleg szüksége lesz emberek re, akik elfedik és fedezik valódi kilétét. Jarlaxle számára azEntrerivel kötött szövetség érthetően kézenfekvő dolognak tűnik.

De van valami más, valami több is kettőjük között. Ezt tudom abból, ahogyan Jarlaxle beszélt errőlaz emberről és abból az egyszerű tényből, hogy a zsoldosvezér milyen messzire ment el, csakhogymegrendezze a végső har cot köztem és Entreri között. Nem másért, hanem a bérgyilkos lelkiegyensú lyáért tette, és szinte biztos, hogy nem az én kedvemért vagy csak azért, hogy Jarlaxle jólszórakozzon.

Úgy törődik Entrerivel, mintha a barátja lenne, még akkor is, ha nagyra értékeli a bérgyilkossokoldalú tehetségét.

Ez rejti magában a következetlenséget.Habár Entreri és Jarlaxle szakmai képességei kiegészítik egymást, vérmér sékletük és erkölcsi

alapelveik látszólag nem illenek össze - ez két olyan összetevő, ami a sikeres barátság alapja lehet.Vagy nem.Jarlaxle szívében sokkal több a nagylelkűség, mint Artemis Entreriében. A zsoldos is lehet persze

durva, de nem véletlenszerűen. A gyakorlatiasság irányítja mozdulatait, szemével mindig a lehetségesnyereségre figyel, de még ennek a hatékony pragmatizmusnak a fényében is, Jarlaxle szíve gyakranfe lülkerekedik nyereségvágyán. Például hányszor hagyott engem futni, pedig ha elvitte volna a fejemetMalice vagy Baenre Nagyasszonynak, komoly jutal mat kapott volna érte. Van-e Artemis Entreribenhasonló nagylelkűség? Egyáltalán nincs.

Gyanítom, ha Entreri tudná, hogy Jarlaxle megmentett engem a biztos haláltól a toronyban, előszörengem próbálna megölni, majd haragja Jarlaxle ellen fordulna. Úgy vélem, hogy akkor Artemis Entrerirájönne, mennyire rosszak az esélyei. Nem személyesen Jarlaxle-lal szemben - bár a zsoldosve zérönmagában is ravasz és megérdemelten kitűnő harcos -, hanem a gya korlatias drow számos, deszámos halálos szövetségesével szemben.

Ez a lényege annak, hogy a zsoldosvezért miért érdekli Artemis Entreri és miként tudja féken tartani.Jarlaxle felismeri a bérgyilkos értékét és nem fél tőle, mert a drow tökélyre fejlesztette azt aképességét, ami Entreriből sajná latosan hiányzik: egy független szervezet létrehozásánakképességét. A bér gyilkos nem fogja megpróbálni megölni a zsoldosvezért, mert Entrerinek szükségevan Jarlaxle-ra.

Nyilván a drow rendezte így. Hálóját tökéletesen szövi maga körül. Ez olyan szervezet, amely mindigkölcsönös előnyökkel jár és amelynek bizton sága - szemben a Bregan D'aerthe számos veszedelmesvetélytársával -, el téphetetlenül kötődik ahhoz az irányító és nyugtató jelenléthez, amelyet Jarlaxle-nakhívnak. Ő a konszenzusos megoldások nagymestere, az igazi diplomata, míg Entreri csak egymagányos ember, akinek mindent uralnia kell maga körül.

Jarlaxle rákényszerít, Entreri irányít.Csakhogy Jarlaxle-t Entreri soha nem fogja semmilyen mértékben irányí tani. Mert a zsoldosvezér

túlságosan is beásta magát és túlságosan intelligens ehhez.És mégis, én azt hiszem, hogy szövetségük ki fog tartani és barátságuk erősödik majd. Minden

bizonnyal lesznek köztük konfliktusok és talán na gyon veszélyesek is. Talán Entreri már értesülttávozásom valódi körülmé nyeiről és megölte Jarlaxle-t vagy meghalt, miközben megpróbálta. Deminél tovább tart szövetségük, annál erősebb lesz és annál inkább épül majd barát ságukra.

Azért mondom mindezt, mert hiszem, hogy végül Jarlaxle filozófiája fog diadalmaskodni. ArtemisEntreri a párosnak azon tagja, akit tévedései kor látoznak. A tökéletes uralomra irányuló törekvéseabból fakad, hogy képte len bárkiben is megbízni. Ez a törekvés vezette oda, hogy a legkiválóbb har-cossá legyen, akit valaha is ismertem, és ez vezetett egy olyan létezéshez, amelyről már ő is kezdifelismerni, hogy mennyire üres.

Hivatásuk szintjén Jarlaxle biztonságot ajánl Entrerinek, bázist a tevé kenységéhez, míg a bérgyilkosa zsoldosvezérnek és a Bregan D'aerthe min den tagjának egyértelmű kapocsként szolgál a felszínivilághoz.

De személyes szinten, Jarlaxle ennél többet ajánl Entrerinek: esélyt kínál neki, hogy végre kitörjön amagára vett, magányos lény szerepéből. Emlék szem Entrerire, amikor elhagytam Menzoberranzant,ahol mindketten rabok voltunk, még ha más módon is. Akkor is a Bregan D'aerthe-szel volt, mintmost, de odalent, a városban egy olyan sötét és üres tükörbe nézett, amely nem tetszett neki. Akkorhát miért tért vissza Jarlaxle-hoz?

Ez Jarlaxle személyes varázsának köszönhető, annak az ösztönös felisme résnek, hogy ez a nagyonokos sötételf képes vágyakat és szövetségeket létre hozni. A puszta tény, hogy Entreri valószínűlegismét Jarlaxle-lal van, azt mondja nekem, hogy a zsoldosvezér máris nyerésre áll a filozófiai szemléle-tük, vérmérsékletük és erkölcsi alapelveik közötti elkerülhetetlen összecsapás ban. Habár Entreri eztmég nem értette meg, de biztos vagyok benne, hogy Jarlaxle inkább saját példájával és nemszövetségkötésükkel fogja erősíteni a bérgyilkost.

Talán Jarlaxle segítségével Artemis Entreri megtalálja a kiutat jelenlegi üres létéből.De az is lehet, hogy a zsoldos végül megöli őt.Bárhogy lesz is, úgy vélem, hogy a világ jobb hely lesz ezáltal.

- Drizzt Do'Urden

Kilencedik fejezetURALOM ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS

A Rézgaras ezen az estén módfelett zsúfolt volt, nagyrészt félsz erzetek ültek az asztalok körül,csontokkal kockázva vagy egyéb szerencsejátékokat űzve és mindenütt ment a suttogás a város banés a körülötte történtekről. Mindenki halkan beszélt, mivel a kocs mában tartózkodó néhány emberközött volt két különös alak, akik a nemrégiben bekövetkezett viharos események tevékeny részeseivoltak.

Sharlotta Vespers nagyon is tudatában volt a rászegeződő tekinte teknek és tudta, hogy számosfélszerzet titokban ma esti társának szö vetségese. Majdnem elutasította Entreri meghívását, hogyjöjjön el ide egy magánbeszélgetésre és találkozzon vele itt, Dwahvel Tiggerwilli há zában, de azutánfelismerte a hely értékét. A Rézgarasba nem tudott beférkőzni Rai'gy és Kimmuriel fürkésző tekintete,ami - ahogy Entreri mondta -, minden találkozó szükségszerű feltétele.

- Nem hiszem el, hogy nyíltan sétálgatsz ezzel a karddal az oldala don Calimport utcáin - jegyeztemeg halkan Sharlotta.

- Módfelett jellegzetes - ismerte el Entreri a legcsekélyebb riadalom nélkül.- Ez egy jól ismert penge - felelte Sharlotta. - Aki ismerte Kohrin Soulezt és Dallabadot, tudja, hogy

önként soha ne válna meg tőle, de te mégis itt vagy és mutogatod mindenkinek, aki feléd pillant.Valaki azt gondolhatja, hogy egyértelmű a kapcsolat Dallabad buká sa és a Basadoni Ház között.- Hogyan? - kérdezte Entreri és örömmel töltötte le a Sharlotta vo násain végigsuhanó színtiszta

bosszankodás.- Kohrin halott és Artemis Entreri viseli a kardját - közölte a nő szá razon.- Ő halott és már semmi hasznát nem veszi a kardjának - vetette oda nyeglén a bérgyilkos. - Az

utcákon úgy tudják, hogy a saját lánya által vezetett puccsnak esett áldozatul, aki a hírek szerint nemakar Kharón Karmának foglya lenni, mint ahogy Kohrin az volt.

- Így tehát a fegyver Artemis Entreri kezébe hullt? - tette fel a kér dést hitetlenkedve Sharlotta.- Azt rebesgetik, hogy a puccs közvetlen kiváltó oka az volt, hogy Kohrin nem volt hajlandó megválni

tőle a felajánlott, hihetetlen mennyiségű aranyért - folytatta Entreri és kényelmesen hátradőlt szé-kében. - Amikor Ahdahnia megtudta, hogy apja visszautasította az ajánlatot...

- Lehetetlen - lehelte Sharlotta és megrázta a fejét. - Te tényleg azt várod, hogy elhiggyék ezt amesét?

Entreri féloldalasan elmosolyodott.- Sha'lazzi Ozoule szavait gyakran elhiszik - jegyezte meg . - A kard megvásárlására tett ajánlatok

Sha'lazzin keresztül zajlottak alig néhány nappal a dallabadi puccs előtt.Ettől Sharlotta hátrahőkölt a székében, miközben keményen igyeke zett, hogy megeméssze és

rendezze az információkat. Az utcákon tényleg azt beszélték, hogy Kohrin egy puccs áldozatául esett -a Kris tályszilánkot használó Jarlaxle hatalma a megmaradt dallabadi erők fe lett biztosította az oázisbólszármazó hírek egységességét. Amíg a Crenshinibon dominanciája fennáll, nem lesz bizonyítékamely felfed hetné a Dallabadot ért támadás valódi természetét. Ha Entreri igazat beszélt - ésSharlottának nem volt oka rá, hogy máskén gondolja -, ak kor az, hogy Kohrin nem volt hajlandó eladniKharón Kannát, nem kapcsolható össze a Basadoni Ház által elkövetett tolvajlással vagy tá madással -sokkal inkább szolgálhatott viszont a puccs egyik kiváltó okaként.

Sharlotta komoran meredt Entrerire és arckifejezésében keveredett a harag és a csodálat. A férfi azirigyelt fegyver megszerzését már jó előre elrendezte.

Sharlotta - aki tudott Entreri kapcsolatáról, amely a bérgyilkost a veszedelmes Rai'gyhoz ésKimmurielhez fűzte -, nem kételkedett ben ne, hogy Entreri segítette a sötételfek figyelmét Dallabadrairányítani, azzal a szándékkal, hogy ily módon gyűjtse be a kardot.

- Sok rétegű hálót szősz - mondta a nő.- Túl régóta vesznek körül sötételfek - felelte közönyösen Entreri. Csakhogy te közvetlenül a

szakadék szélén lépdelsz - vetette ellene Sharlotta. - Számos céh máris összekapcsolta Dallabadbukását a Basadoni Házzal, te pedig nyíltan parádézol Kharón Karmával. A más irányú pletykák ishihetőek persze, de tetteid nem nagyon teszik lehe tővé, hogy eltávolodjunk Kohrin Soulezmeggyilkolásának vádjától.

- Hol áll Da'Daclan és Wroning pasa? - tetetett aggodalmat Entreri. - Da'Daclan óvatos és nem teszhirtelen mozdulatokat - válaszolta Sharlotta. - Entreri befelé elvigyorodott a nő halálosan komolyhangja hallatán, mivel ez azt jelezte, hogy bekapta a csalit. - Azonban egyálta lán nem tölti elelégedettséggel sem a helyzet, sem a Dallabad körüli komoly hercehurca.

- És mindig is ez lesz a helyzet - érvelt Entreri. - Hacsak Jarlaxle nem válik túl vakmerővékristálytornyának megalkotásával.

A férfi újra drámai komolyságot csepegtetett a hangjába, sokkal in kább azért, hogy felmérjeSharlotta reakcióját, mintsem, hogy olyan in formációt adjon át neki, amit a nő már úgy is tudott.

Észrevette, hogy a nő ajka kissé megrebben. Csalódottságában? Félelmében? Undorá ban? Entreritudta, hogy sem Rai'gy, sem Kimmuriel nem elégedett Jarlaxle-lal és azt is, hogy talán a két függetlengondolkodású alvezér úgy véli: az értelmes és uralomra törő Kristályszilánk még komoly prob lémákatis okozhat. Ha azért küldték Morik után, hogy gyengítse a céh felszíni jelenlétét, akkor miért él mégSharlotta? Vagy talán ő is össze játszik a Bregan D'aerthe sötét trónjára törő két lehetségestrónkövete lővel?

- Ami megtörtént, megtörtént és már nem lehet visszacsinálni mondta Entreri. - Én valóban vágytamKharón Karmára. De melyik harcos nem vágyott rá? Azzal pedig, hogy Sha'lazzi Ozoule elterjesztet tea megvásárlására tett bőkezű ajánlatról és az azt visszautasító Kohrinról szóló történetet és azzal,hogy Ahdahnia Soulez nyíltan ki mutatta mennyire nem ért egyet apja döntéseivel, különösen a karddalkapcsolatban, mindez csakis a Bregan D'aerthe és a mi itteni munkánk előnyére szolgált.

Jarlaxle-nak kellett egy biztonságos menedék, ahol felépítheti tor nyát, mi pedig megadtuk neki. ABregan D'aerthe-nek most már van nak szemei a városon kívül is és így időben észlelhetünk mindenko moly fenyegetést, amely egyébként kívül esne közvetlen látókörünkön. Mindenki nyer az üzleten.

- És Entrerié lett a kard - vetette közbe Sharlotta. - Mindenki nyer - mondta ismét a bérgyilkos.- Amíg nem megyünk túl messzire és nem válunk túl vakmerővé, amíg az egész világ nem fog össze

ellenünk - szólt Sharlotta.- Jarlaxle évszázadok óta egy ilyen szakadék peremén él - felelte Entreri. - Még soha nem botlott

meg.Sharlotta éppen válaszolni akart, de az utolsó pillanatban meggon dolta magát. Entreri már úgyis

tudja - a beszélgetés során az ide-oda röpködő szavakból, az egyre erősödő izgatottsága és lendületekiváltot ta ritka pillanatokból, amikor figyelmetlen volt -, hogy mit gondol. Csak azt akarta mondani,hogy ezek alatt az évszázadok alatt Jarlaxle még soha nem birtokolta a Crenshinibont, amibőlegyértelműen adó dott a következtetés: ezek alatt az évszázadok alatt a Crenshinibon so ha nembirtokolta Jarlaxle-t.

- Semmit ne szólj a Rai'gyt és Kimmurielt érintő aggodalmunkról - kérte Entreri. - Elég félelmetesekmár így is és a megrémített lények, még ha drow-k is, komoly hibákat követhetnek el. Te és énmessziről fog juk figyelni őket. Talán lesz kiút, ha kitörne egy belháború.

Sharlotta bólintott és Entreri hangjából helyesen szűrte le, hogy a beszélgetés véget ért. Felállt,ismét bólintott, majd kiment a teremből. Entreri egy pillanatig sem hitt ennek a bólintásnak. Tudta,hogy a nő nagy valószínűséggel egyenesen Rai'gyhoz és Kimmurielhez rohan, hogy ezt abeszélgetést a maga javára fordítsa. De hát ez volt a lényeg, nem igaz? Entreri épp az iméntkényszerítette színvallásra Sharlottát, kényszerítette arra, hogy megmutassa, kik is valójában aszövetségesei az intrikák egyre terjeszkedő hálójában. A férfi utolsó mondata, hogy talán lesz egy kiútkettejük számára ebből az egészből, nyilván üresen csengett Sharlottának, aki jól ismerte őt és jóltudta, hogy a bérgyilkos soha nem izgatná magát azzal, hogy magával vigye, ha el akarna mene külnia Bregan D'aerthe-tól. Tőrt döfne a hátába és ez olyan biztos, mim az, ahogy ezt megtette azokkal,akik korábban a társának tartot ták magukat: Tallan Belmertől Rassiterig, a vérpatkányig.

Sharlotta tudta ezt, Entreri pedig tudta, hogy a nő tudja.A bérgyilkosban ekkor vetődött fel, hogy talán Sharlottának, Rai'gynak és Kimmurielnek mégiscsak

lehet valami igaza abban, hogy a Crenshinibon kedvezőtlen hatással van Jarlaxle-ra és hogy azereklye a ravasz zsoldost olyan irányba vezeti, ami megpecsételheti a Bregan D'aerthe felszíniambícióit. Ez persze aligha számított Entrerinek, aki nem volt biztos benne, hogy a sötételfekvisszatérése Menzoberranzanba olyan rossz dolog lenne. Ami Entreri véleménye szerint sokkalfontosabb volt, az a zsoldoscsapat alapelveihez kötődő kapcsolatának alakulásában állt. Rai'gy ésKimmuriel hírhedten fajgyűlölők voltak és éppúgy gyűlölték őt, mint mindenki mást, aki nem volt drow -talán még jobban is, mert Entreri képességei és túlélő ösztönei komoly fenyegetést jelentettek rájuk.Artemis Entrerinek nem okozott nehézséget, hogy megjövendölje, milyen sors vár rá Jarlaxle védelmenélkül. Habár valamennyire támogatást meríthetett Kharón Karmából, a varázslók végzetéből, nemgondolta, hogy a fegyver ki tudná egyenlí teni az esélyeket, ha csatára kerülne sor közte és a drowvarázsló-pap és pszionicista páros között. Ha azok ketten felküzdik magukat a Bregan D'aerthe élére,száz drow harcossal a közvetlen parancsnokságuk alatt...

Entrerinek nem tetszettek ezek az esélyek.Mindenféle kétség nélkül tudta, hogy Jarlaxle bukását szinte rögtön követné az övé is.

Kimmuriel némi félelemmel haladt végig a Dallabad alatti alagutak ban. Végül is ez egy haszakkinvolt, egy illithid - kiszámíthatatlan és ha lálos. Mégis a drow egyedül jött - sikerült rászednie Rai'gyt,hogy ez így fesz a legjobb.

Voltak bizonyos dolgok, amelyeket kizárólag csak a pszionicisták ér tettek meg és értékeltek.Az alagút egyik váratlan kanyarja után Kimmuriel szinte beleütkö zött a gumós fejű teremtménybe,

aki nyugodtan üldögélt egy sziklán az egyik beugró hátsó részén. Yharaskrik szeme be volt csukva, de

Kimmuriel tudta, hogy ébren van, mivel érezte a lényből kisugárzó mentális energiát.Úgy tűnik, jól döntöttem, amikor a Bregan D'aerthe mellé álltam - kö zölte az illithid telepatikusan. -

Nem mintha valaha is kételkedtem volna benne.A drow-k erősebbek az embereknél - helyeselt Kimmuriel és az agyszí vó telepatikus kapcsolatát

használta, hogy megossza vele gondolatait. Erősebbek ezeknél az embereknél - javította kiYharaskrik. Kimmuriel meghajolt, arra számítva, hogy ejthetik a témát, de

Yharaskriknak még volt mondandója.Erősebbek Kohrin Souleznél - folytatta az illithid. - Őt megbénította az ahhoz a bizonyos mágikus

tárgyhoz kötődő rögeszméje.Ez némi magyarázatot adott Kimmurielnek arra, hogy miként is jöhetett létre kapcsolat az agyszívó

és a szánalmas dallabadi banda között. Miért vesztegetné az idejét egy ilyen hatalmas lény, mintYharaskrik, ilyen alantas lényekre?

Azért küldtek, hogy megvizsgáld a nagy erejű kardot és a kesztyűt - von ta le a következtetést.Meg kívánjuk érteni azt, ami időnként le tudja győzni erőinket - ismerte el nyíltan Yharaskrik. - Egyik

sem olyan tárgy, amelynek ne lennének kor látai. Egyik sem olyan hatalmas, mint amilyennek KohrinSoulez gondolta, vagy különben támadásotok soha nem jár volna sikerrel.

Erre mi is rájöttünk - értett egyet Kimmuriel.Kohrin Soulezzel töltött időm a végéhez közeledett - mondta Yharaskrik, ami egyértelműen arra utalt,

hogy az illithid, aki a multi verzum legaprólékosabb fajának egyikébe tartozott, úgy vélte: a kard és akesztyű minden titkát megismerte.

Az ember, Artemis Entreri, mindkettőt magának tartotta meg - magya rázta a drow pszionicista.Hát persze, mivel ez volt a célja - felelte az illithid. - Fél tőled és böl csen teszi. Erős az akaratod,

Oblodra Házból való Kimmuriel.A drow ismét meghajolt.Tiszteld a Kharón Karmának nevezett kardot és még annál is jobban a kesztyűt, amelyet az ember

most a kezén visel. Ezekkel ellened fordíthatja ha talmadat, ha nem vagy óvatos.Kimmuriel biztosította róla, hogy ezt az Artemis Entrerit és vesze delmes új fegyverét máris közelről

figyelik.A kettős tárgy vizsgálatával töltött napjaid tehát véget értek? - kérdezte ezután.Talán - felelte Yharaskrik.De az is lehet, hogy a Bregan D'aerthe talál neked egy olyan helyet, ahol kamatoztathatod

különleges tehetségedet - ajánlotta fel Kimmuriel. Nem hitte, hogy keményen kellene győzködnieJarlaxle-t egy ilyen megálla podásról. A sötételfek gyakran szövetkeztek illithidekkel Mélysötéten.

Yharaskrik hallgatása mindent elárult az érzékeny és intelligens drow-nak.- Van jobb javaslatod? - kérdezte hangosan és kuncogott.Jobb volna, ha kívül maradnék az eseményeken és erről nem tudna senki a Bregan D'aerthe-ben,

csak Kimmuriel Oblodra - válaszolta Yharaskrik teljes komolysággal.A válasz először összezavarta a pszionicistát és arra gondolt, hogy az illithid attól fél, a Bregan

D'aerthe Entreri és Kharón Karma mellé áll na, ha összecsapásra kerülne sor Yharaskrik és abérgyilkos között, de még mielőtt belekezdett volna annak bizonygatásába, hogy ez nem így van, azillithid eljuttatott hozzá egy világos képet, a dallabadi oázis pál mafái fölé magasodó, a napfénybenragyogó kristálytorony képét.

-A tornyok? - tette fel hangosan a kérdést. - Azok csupán a Crenshinibon manifesztációi.Creshinibon. - Ahogy az agyszívó kiejtette ezt a szót, Kimmuriel tisztán érezte a benne rejlő

sürgetést és a dolog fontosságát.Egy ereklye - magyarázta telepatikusan a drow. - Új játékszer Jarlaxle gyűjteményében.Nem egészen - érkezett Yharaskrik felelete. - Attól félek, ennél jóval több, mint ahogy azt te is

tudhatnád.Kimmuriel vörösen izzó szeme összeszűkült és figyelmesen Yharaskrik gondolataira összpontosított,

amelyektől azt várta, hogy megerősítsék a Rai'gyval már régóta megbeszélés tárgyát képező félel-meiket.

Nem tudok behatolni Jarlaxle gondolataiba - folytatta az illithid. - Va lamilyen leárnyékoló tárgyat visel.A szemkötője miatt - jött Kimmuriel csendes válasza. - Sem varázsló, sem pap, sem pszionicista

nem léphet be az elméjébe.Csakhogy egy ilyen egyszerű eszköz nem tudja legyőzni a Crenshinibon betolakodását - fűzte hozzá

Yharaskrik.Honnan tudsz az ereklyéről?A Crenshinibon nem rejtély a népem előtt, mivel valóban ősrégi tárgy és már több esetben

keresztezte az illithidek útját - vallotta be Yharaskrik.- Valójában a Crenshinibon, a Kristályszilánk gyűlöl minket, mert egye dül mi tudunk ellenállni a

csábításának. Egyedül a mi hatalmas fajunk bír azzal a mentális fegyelmezettséggel, amely ahhoz

szükséges, hogy megakadályozzuk a Kristályszilánkot abban, hogy legnagyobb vágyát, a teljesalávetést elérje. Kimmuriel, te is ki tudsz lépni a Crenshinibon bűvköréből, méghozzá könnyedén.

A drow egy hosszú pillanatig elmerengett azon, hogy ezzel az agyszívó mire akar utalni, determészetesen gyorsan eljutott arra a következtetés re, hogy Yharaskrik a pszionikára célzott, mint amiegyedül képes meggá tolni a Kristályszilánk betolakodását, hiszen Jarlaxle hatékony szemkötő je avarázslói mágia elvén és nem az elme hatalma alapján működött.

A Crenshinibon támadása elsődlegesen az én ellen irányul - magyarázta az illithid. - Olyanrabszolgákat keres, akikben a nagyság és a gazdagság ígérete rejlik.

Ebben nem különbözik annyira a drow-któl - utalt Kimmuriel arra a taktikára, amelyet a BreganD'aerthe használt Morik esetében. Yharaskrik gurgulázó és bugyborgó hangján nevetett.

Minél becsvágyóbb a tulajdonosa, annál könnyebben lehet uralni.De mi van akkor, ha ez a tulajdonos becsvágyó ugyan, de a lehető legóva tosabb is egyben? -

kérdezte Kimmuriel, mivel mindig is olyannak ismer te Jarlaxle-t, aki soha nem hagyná, hogy ambíciójafelülkerekedjen jó zan ítélőképességén. Korábban legalábbis ez így volt, mivel mostanában ő, Rai'gyés mások is megkérdőjelezték a zsoldosvezér döntéseinek böl csességét.

Vannak alsóbbrendűbb lények, amelyek ellen tudnak állni a hívásnak ismerte el az agyszívó ésKimmuriel előtt nyilvánvaló volt, hogy Yharaskrik mindenkit, aki nem illithid vagy legalábbis nempszion icista, alsóbbrendűnek tekint. - A Crenshinibon nem nagyon tudja befo lyásolni a tiszta erkölcsűlovagokat és a jó papokat, az igazságos királyokat és a nemeslelkű parasztokat, de az, aki többetakar, márpedig az alsóbbrendű lé nyek között, a drow-kat is beleértve, ki nem akar többet? És akitnem tánto rít el céljától a cselszövés és a pusztítás felhasználása, az elkerülhetetlenül a Crenshinibonkarmai közé kerül.

Ez természetesen tökéletesen érthető volt Kimmurielnek és megma gyarázta, hogy Drizzt Do'Urdenés "hősi" barátai miért adtak túl az ereklyén. Ez egyben megmagyarázta Jarlaxle jelenlegi viselkedésétis és megerősítette Kimmuriel azon gyanúját, hogy a Bregan D'aerthe való ban letért a követendő útról.

Általában nem utasítanám el a Bregan D'aerthe ajánlatát - közölte egy pillanattal később Yharaskrik,hogy Kimmuriel megemésztette a hallot takat. - Te és tiszteletre méltó fajtád a legrosszabb esetben isszórakoztató nak bizonyulna, egyben valószínűleg felemelő és nyereséges élményt is nyúj tana, de attólfélek, hogy hamarosan az egész Bregan D'aerthe a Crenshinibon uralma alá kerül.

És miért félne Yharaskrik ettől, ha a Crenshinibon lesz ugyan a vezér de ugyanaz a becsvágyvezetné, mint ami minket mindig is mozgatott? - kérdez te Kimmuriel, bár tartott tőle, hogy már tudja ráa választ.

Nem bízok a drow-kban - ismerte el Yharaskrik -, de eléggé ismerem módszereiteket és vágyaitokatahhoz, hogy megértsem: nincs szükség arra, hogy az emberi csorda közepén egymás ellenségeilegyünk. Nem bízom meg bennetek, de nem félek tőletek, mivel nem nyernétek semmit abból, haelőse gítenétek elmúlásomat. Nyilván tudod, hogy kapcsolatban állok azzal a kö zősséggel, amely azén népem része, és ha megölnétek, csak számos nagyhatalmú ellenségre tennétek szert.

Kimmuriel meghajolt és elismerte az illithid megfigyelésének igazsá gát.Azonban a Crenshinibon - folytatta Yharaskrik -, nem a racionalitás alapján cselekszik. Mindent

felemészt, a világra korbácsként sújt le, irányít mindent, amit csak tud és mindent maga alá gyűr, amitnem tud. Az ördö gök átka, de kedveli a démonokat és tagadja a törvényeket a káoszból faka dópusztítás kedvéért. Úrnőd, Lolth nagyra becsülne egy ilyen ereklyét és tö kéletesen élvezné munkájagyümölcsét, de persze a Crenshinibon nem vala mi célért dolgozik, eltérően istennőd drow ügynökeitől,hanem pusztán azért, hogy elemésszen mindent. A Crenshinibon nagy hatalomhoz fogja juttatni aBregan D'aerthe-t. Nézd csak meg az új, önkéntes rabszolgákat, akiket ural matok alá Hajtott, köztükazzal az embernek a lányával, akit ti döntöttetek meg. Végül azonban a Crenshinibon cserbenhagybenneteket és olyan ellen ségeket szabadít rátok, akikkel nem tudtok megbirkózni. Ez a Kristályszitánktörténete, ami újra és újra megismétlődik az évszázadok folyamán. Ő maga a zabolátlan éhség, amelya puffadásig zabál és azután bevégzi.

Kimmuriel önkéntelenül is összerándult a gondolatra, mivel tisztán látta az utat, amely a mindigtitokzatos Bregan D'aerthe küszöbéhez ve zetett.

Mindent felemészt - ismételte Yharaskrik. - Irányít mindent, amit csak tud és mindent maga alá gyűramit nem tud.

És te azok közé tartozol, akiket nem tud - fejezte be a gondolatot Kimmuriel.- Akárcsak te - mondta Yharaskrik vizenyős hangján. - A Vasaka rat Tornya és az Üres Elme - sorolta

az illithid azt a két jellemző és kön nyen elérhető mentális védelmi módot, amelyet a pszionicistákgyakran használtak egymás közti csatáik során.

Kimmuriel felmordult, mert jól ismerte azt a csapdát, amelyet az illithid épp az imént állított felszámára, a szükségből kötött szövetség csapdáját, amelybe Yharaskrik - aki nyilván attól félt, hogyKimmuriel elárulhatja őt Jarlaxle-nak és a Kristályszilánknak -, belekényszerítette. Természetesenismerte ezeket a mentális védekezési formákat és ha a Kristályszilánk ellene törne és uralni akarná,

most, hogy már ismeri a két óvóformulát, amely meggátolná az ereklye behatolását, automati kusan éselkerülhetetlenül felidézné őket magában. Pszionicista és gon dolkodó lény lévén, Kimmuriel egója ésönazonossága soha nem enged ne teret egy ilyen birtokló és uralkodó jelenlétnek.

Sokáig és zordan meredt az illithidre, mert gyűlölte a lényt, de még is együttérzett Yharaskriknak aCrenshinibonnal szembeni félelmeivel. Vagy az is lehet - ötlött fel benne a gondolat -, hogy Yharaskriképp az imént mentette meg az életét. Ha Crenshinibon ellene tört volna, hogy uralja - vagy elpusztítsa-, és ha Kimmuriel még időben rá is jött volna a behatolást elhárító védekezési formára, akkor iskedvezőtlen helyzet be került volna ellenségével szemben - míg most éppen ellentétes volt a helyzet,hiszen ő, és nem a Kristályszilánk volt tudatában a kialakult helyzetnek.

- Fedezni fogsz minket? - kérdezte az illithidet és remélte, hogy igenlő lesz a válasz.Érezte a rajta átgördülő gondolathullámokat, amelyek kétértelműek voltak és hiányzott belőlük

minden határozott utalás, de azt világosan ki tudta venni, hogy Yharaskrik figyelő tekintetét aveszedelmes Kris tályszilánkon fogja tartani.

Szövetségesek voltak hát, még ha csak szükségből is.

- Nem kedvelem őt - hallotta meg Dwahvel Tiggerwilli nagyon éles és izgatott hangát. A félszerzetodasuhant mellé és elfoglalta Sharlotta megüresedett székét Entreri asztalánál.

- A magassága és a szépsége bosszant? - jött Entreri szarkasztikus megjegyzése.Dwahvel rálövellt pillantása maga volt a megtestesült hitetlenkedés. - A becstelensége - válaszolta.Erre Entreri felhúzta a szemöldökét. Hiszen Calimport utcáin - át magát és Dwahvelt is beleértve -

nem volt-e mindenki alapjában véve manipulátor? Ha a becstelenség volt az oka annak, hogy valakinem kedvelt egy másik calimportit, akkor elég hamar egyedül találta magát.

- Van különbség - magyarázta Dwahvel, miközben kezének egyet len intésével megállított egy arraelhaladó felszolgálót és leemelt egy italt a megpakolt tálcáról.

- Így hát visszaértünk a magasság és a szépség kérdéshez - csipkelő dött Entreri mosolyogva.Szavai valóban szórakoztatták őt, de ami még ennél is jobban mulat tatta, az a felismerés volt, hogy

képes ilyen módon társalogni Dwahvellel - és ezt gyakran meg is tette. Artemis Entreri élete folya máncsak nagyon kevés olyan ember ismert, akivel könnyedén el tudott csevegni, de Dwahvellel mégisolyan fesztelenül beszélgetett, hogy még azon is elgondolkodott, talán fel kellene bérelnie egyvarázslót, hogy megtudja: nem alkalmaz-e a félszerzet bűbájt ellene. Ami azt illeti, Entreri akkor és ottökölbe is szorította kesztyűs kezét és egy pillanatig a tárgyra koncentrált, hogy ellenőrizze:érzékelhető-e olyan mágikus kiáramlás Dwahvel felől, ami ráirányul.

De nem volt ott semmi, csak őszinte barátság, amely Artemis Entreri számára még idegenebbmágiafajtát jelentett.

- Gyakran vagyok féltékeny az ember nőkre - felelte szarkasztikusan Dwahvel, miközbentökéletesen komoly arcot vágott. - Végül is elég magasak hozzá, hogy akár ogrékat is elcsábítsanak.

Entreri kuncogott, amelyet olyan ritkán tett, hogy lényegében még önmagát is meglepte vele.- Van különbség Sharlotta és mások között, téged is beleértve - folytatta Dwahvel. - Mindannyian

ugyanazt a játszmát játsszuk; végső soron a túlélés játékát. Mindannyian alakoskodunk és cseltszövünk, egyaránt kicsavarjuk a hazugságot és az igazságot, hogy elérjük a kívánt célt. Egyeseknélazonban, Sharlottát is beleértve, azok a célok nem vi lágosak. Én értelek téged. Ismerem vágyaidat,céljaidat és tudom, hogy ha akadályozlak céljaid elérésében, akkor veszélybe kerülök. De egybenbízom abban is, hogy amíg nem gátollak terveid elérésében, nem kerü lök kiváló pengéid rosszabbikvégére.

- Dondon is így gondolta - vetette közbe Entreri, arra a Dondon Tiggerwillire utalva, aki Dwahvelunokatestvére és Entreri legközeleb bi barátja volt a városban. A bérgyilkos meggyilkolta a szánalmasDondont, nem sokkal azután, hogy visszatért Drizzt Do'Urdennel ví vott utolsó csatájából.

- Amit Dondon ellen tettél, valójában nem lepte meg őt, efelől biz tosíthatlak - mondta Dwahvel. - Elégjó barátod volt ahhoz, hogy meg öld, ha olyan állapotban bukkansz rá, amilyenben végül is találtad.Szí vességet tettél neki.

Entreri vállat vont - nem igazán volt meggyőződve erről, mint ahogy arról sem, hogy mi motiválta,amikor végzett Dondonnal. Azért tette, hogy megmentse a félszerzetet a saját falánksága okoztavégtől, a lán coktól, amelyek nem engedték ki a szobából és a folyamatos tehetetlenség állapotábantartották? Vagy egyszerűen csak azért ölte meg a Dondont, mert dühös volt az elbukott teremtményre,mert nem bírt rá nézni többé a nyomorultra?

- Sharlotta azért nem megbízható, mert nem érted igazi céljait és szándékait - folytatta Dwahvel. -Hatalomra vágyik, az igaz, mint ahogy oly sokan, de az ő esetében senki nem tudhatja, hogy mikéntta lálja meg ezt a hatalmat. Nincs benne egy szemernyi hűség sem, még azokhoz képest sem, akikcsak jellemükben és tetteikben következete sek. Nem, ő olyan, aki mindig a jobb üzletet köti meg,kerüljön az bár mibe vagy bárkibe.

Entreri bólintott és teljes mértékben egyetértett Dhwavellel. Soha nem kedvelte Sharlottát, és a

félszerzethez hasonlóan, soha nem bízott meg benne. Sharlotta Vespersnek nem voltak skrupulusaivagy játék szabályai, amiket betartott volna, csak szembeszökő manipulatív hajla ma.

- Örökösen átlépi a határvonalat - jegyezte meg Dwahvel. - Soha nem szívleltem azokat a nőket,akik a testüket használják arra, hogy el érjék azt, amire vágynak. Bírok némi sármmal, hisz tudod, deilyen mé lyen soha nem kellett meggörnyednem.

A vidám befejezés ismét mosolyt csalt Entreri arcára, bár tudta, hogy Dwahvel csak félig-meddigtréfál. A félszerzet tényleg bűbájos volt: kel lemes megjelenés, csodás és csábos öltözet, éles elme éskörnyezetének pontos ismerete.

- Hogyan jössz ki az új társaddal? - kérdezte Dwahvel.Entreri furcsálkodva nézett rá - a félszerzetnek mindig megvoltak a módszerei a gyors témaváltásra.- A karddal - tisztázta Dwahvel és úgy tett, mintha dühös lenne. Most már ő a tied vagy te vagy az

övé.- Ő az enyém - nyugtatta meg Entreri, miközben keze a fegyver csontmarkolatára fonódott.Dwahvel gyanakodva méregette.- Még nem vívtam meg a csatámat Kharón Karmával - ismerte be Entreri, aki nem is akarta elhinni,

hogy ezt teszi -, de nem hiszem, hogy olyan hatalommal bírna, amitől félnem kellene.- Nem ezt gondolta Jarlaxle is a Crenshinibonról? - tette fel a kér dést Dwahvel és Entreri ismét

felrántotta a szemöldökét.- Megalkotott egy kristálytornyot - adott magyarázatot a mindenre figyelő félszerzet. - Ez a

Kristályszilánk egyik legalapvetőbb vágya, már amennyiben a régi korok bölcseinek hinni lehet.Entreri már éppen meg akarta kérdezni, hogy honnan tud minder ről, a szilánkról, a dallabadi

toronyról és a hozzá kapcsolódó dolgokról, de azután nem izgatta magát. Természetes, hogy Dwahveltudta. Min dig is tudta - ez is része volt a sármjának. Entreri elég utalást ejtett el múltbelibeszélgetéseik során, hogy a nő mindenre rájöjjön és ezenkívül hihetetlen mennyiségűinformációforrással is bírt. Ha Dwahvel Tiggerwilli rájött arra, hogy Jarlaxle-nál található aCrenshinibonnak nevezett ereklye, akkor az sem lehetett kétséges, hogy elmegy a böl csekhez és jópénzt fizet azért, hogy minden kevéssé ismert részletet megtudjon a nagyhatalmú tárgyról.

- Úgy véli, hogy irányítja - mondta Dwahvel.- Ne becsüld alá Jarlaxle-t - válaszolt Entreri. - Sokan megtették. Mindannyian halottak.- Ne becsüld alá a Kristályszilánkot - vágott vissza Dwahvel habo zás nélkül. - Sokan megtették.

Mindannyian halottak.- Akkor hát csodálatos kombinációt alkotnak - fűzte hozzá Entreri tényszerűen. Állát megtámasztotta

a kezével és végigsimította sima ar cát, majd ujjaival megráncigálta az arcán hagyott csekélykeszőrpama csot, miközben az elhangzottakat és mindezek jelentését mérlegelte. Jarlaxle tud bánni azereklyével - döntötte el végül.

Dwahvel semmitmondóan vállat vont.- Ennél is lényegesebb - folytatta Entreri -, hogy Jarlaxle örülni fog az egyesülésnek, ha a

Crenshinibon vele egyenrangúnak bizonyul. Ez a különbség köztünk - magyarázta és azt gondolta,hogy Dwahvelhez be szél, pedig valójában önmagához intézte szavait, miközben összerendez te abonyolult témával kapcsolatos érzelmeit.

Megengedi, hogy Crenshinibon a társa legyen, ha ez szükséges, és ta lál módot arra, hogy céljaikegy és ugyanazok legyenek.

- De Artemis Entrerinek nincsenek társai - következetett Dwahvel. Entreri nagyon alaposan fontolóravette a szavakat és még az olda lán viselt kardra is lepillantott, az értelemmel és befolyással bíró kard-ra, a fegyverre, amelynek megtörésére és uralására vágyott.

- Nincsenek - ismerte be. - Nincsenek és nem is akarok társakat. A kard az enyém és szolgálni fog.De semmi trükk.

- Vagy?- Vagy utat talál majd egy fekete sárkány savat köpő szájához - biz tosította Entreri határozottan a

félszerzetet olyan hangon, hogy Dwahvelnek esze ágában sem volt vitatkoznia vele.- Ki hát az erősebb - tette fel bátran a kérdést Dwahvel -, a társak kal bíró Jarlaxle vagy a magányos

Entreri?- Én - jelentette ki a bérgyilkos a legcsekélyebb habozás nélkül. Talán most Jarlaxle tűnik annak, de

végül társai között akad majd egy áruló, aki a bukását okozza.- Soha nem állhattad a gondolatát sem, hogy valaki parancsokat osztogat neked! - nevetett Dwahvel.

- Emiatt bosszant téged a világ fo lyása!- Ha engedelmeskedsz egy parancsnak, az azt feltételezi, hogy meg bízol a parancs kiadójában -

fortyant fel Entreri, de kötekedésének hangszíne elárulta, hogy egyáltalán nem sértődött meg.Valójában hangjába ritkán hallható lelkesedés költözött, ami csak újabb igazolása volt DwahvelTiggerwilli sokoldalú sármjának. - Ezért bosszant engem, kedves Dwahvel, a világ folyása. Márnagyon fiatalon megtanultam, hogy nem bízhatok senkiben és nem számíthatok senki másra, csak

ma gamra. Ha nem így teszel, az utat nyit az áruláshoz és kétségbeeséshez és sebezhetővé tesz, amitmások kihasználhatnak. Ha így teszel, gyenge vagy.

Most Dwahvelen volt a sor, hogy hátradőljön és a szavakon rágód jon.- De mégis úgy tűnik, hogy megbízol bennem - mondta -, pusztán azáltal, hogy ilyesmikről beszélsz

nekem. - Lehet, hogy gyengeséget ta láltam benned, barátom?Entreri újra elmosolyodott, de ez a féloldalas mosoly nem árulta el Dwahvelnek, hogy a férfi csak jól

szórakozik vagy arra figyelmezteti, hogy ne nagyon erőltesse a témát.- Talán csak pusztán azért teszek így, mert túl jól ismerlek téged és a bandádat ahhoz, hogy ne

tartsak tőletek - jegyezte meg a bérgyilkos gőgösen, majd felállt és kinyújtózott. - Vagy pusztán csakazért, mert még nem voltál olyan bolond, hogy megpróbálj parancsokat adni ne kem.

A vigyor megmaradt és Dwahvel is elmosolyodott, méghozzá őszin tén. Most, hogy Entreri szemébenézett, a felismerés szikrája lobbant benne. Talán beszélgetésük tényleg némi gyengeséget árult elEntreri fárasztó gondolkodásmódjához képest. Az igazság az volt - akár beis merte a férfi, akár nem -,hogy a bérgyilkos tényleg megbízott benne, talán jobban, mint ahogy bárkiben is élete folyamán.Legalábbis jobban azóta, hogy valaki először - és Dwahvel gyanította, hogy ez valamelyik szülője vagycsaládjának egyik közeli barátja lehetett - elárulta és olyan mélyen megsebezte.

Entreri az ajtó felé indult, tökéletesen kiegyensúlyozott, laza és kön nyed lépteivel, amelyek akár egyudvari táncosnak a becsületére is vál hattak volna. Számos fej fordult felé, miközben távozott - mindigszá mosan voltak azok, akiket foglalkoztatott a halálos Artemis Entreri holléte.

Dwahvelt azonban nem. Nem sokkal Dondon halála után kezdte megérteni kapcsolatukat ésbarátságukat. Tudta, hogy ha valaha is ke resztbe tenne Artemis Entrerinek, a bérgyilkos biztosanmegölné őt, de a félszerzet azt is tudta, hogy hol húzódnak a veszélyes vonalak.

Dwahvel mosolya valóban őszinte, nyugodt és magabiztos volt, mi közben figyelte, ahogyveszedelmes barátja elhagyja a Rézgarast azon az éjszakán.

Tizedik fejezetAKIK OKOSABBNAK HISZIK MAGUKAT

- Uram azt mondja, hogy én fizetni neked, igaz? - mondta a barna bőrű, nyáladzó kis ember az erődegyik őrének. - Kohrin Soulez Dallabad, igaz? Uram azt mondja, hogy én fizetek Kohrin Souleznek avízért és az árnyékért, igaz?

A dallabadi katona jól mulató társára nézett és mindketten végig mérték az apró emberkét, aki idiótamódjára újra és újra meghajtotta a fejét.

- Látod azt a tornyot? - kérdezte az első őr és tekintete a Dallabad felett ragyogóan csillogókristályépítmény felé fordult. A kis ember pil lantása követte az őr pillantását. - Ez Ahdahnia tornya.Ahdahnia Soulezé, aki most Dallabadot uralja.

Az emberke nyilvánvaló döbbenettel pillantott fel a toronyra.- Ah-dahn-i-a - mondta lassan, vigyázva, mintha csak el akarná raktározni emlékezetében. - Soulez,

igaz? Mint Kohrin.- Kohrin Soulez lánya - magyarázta az őr. - Menj és mondd meg az uradnak, hogy most már

Ahdahnia Soulez uralja Dallabadot. Te neki fizetsz, rajtam keresztül.A kis ember vadul bólogatott.- Igen, igen - helyeselt és átadott egy szerény méretű erszényt - és az én uram találkozni fog vele,

igaz?Az őr megvonta a vállát.- Ha tudok időt szakítani arra, hogy megkérjem, akkor talán - közöl te és kinyújtotta kezét, amit az

emberke kíváncsian méregetni kezdett.- Ha jut rá időm, hogy háborgassam őt - mondta az őr célzatosan. - Neked fizetek, hogy beszélj

vele? - kérdezte a kis ember, mire a másik őr felhorkant és a fejét rázta az emberke ostobaságaláttán.

- Nekem fizetsz, én meg beszélek vele - fejtette ki az őr világosan. Nem fizetsz és urad nemtalálkozik vele.

- De ha én fizetek neked... ő találkozik vele?- Ha úgy dönt - magyarázta az őr. - El fogom mondani neki. Ennél többet nem ígérhetek.A kis ember folyamatosan bólogatott, de tekintete oldalra sodró dott, mintha csak az előtte álló

lehetőségeket mérlegelné.- Fizetek - jutott végül dűlőre és átnyújtott egy másik, kisebb er szényt.Az őr kikapta a kezéből és fel-feldobta a levegőbe, a súlyát méreget ve, majd megrázta a fejét és

rosszallóan összevonta a szemöldökét, je lezve, hogy ennyi nem elég.- Ez mindenem! - tiltakozott a kis ember. - Akkor szerezz többet! - parancsolta az őr.Az emberke ugrott egyet, láthatóan elbizonytalanodott és komoly gondok gyötörték. A második

erszény felé nyúlt, de az őr elhúzta előle és homlokráncolva nézett rá. Az emberke még ugrottegyet-kettőt, ki csi csoszogott, majd felrikoltott és elrohant.

- Gondolod, hogy megtámadnak? - kérdezte a másik őr, bár hangjá ból érezhető volt, hogy nemkülönösebben aggódik emiatt az eshetőség miatt.

A hat szekérből álló karaván ezen a reggelen érkezett Dallabadba, menedéket keresve a perzselőnapsugarak elől. A hajtók húszan voltak és egyikük sem tűnt különösebben fenyegetőnek és egyiküksem nézett ki varázslónak. Ha a csapat támadást intézne Dallabad erődje ellen, az zal valószínűlegcsak néhány pillanatnyi szórakozást okoznának a most már Ahdahnia Soulezt szolgáló katonáknak.

- Azt hiszem, hogy kis barátunk már meg is feledkezett az erszényé ről - felelte az első őr. - Vagylegalábbis elfelejtette azt, hogy miként is veszítette el.

Társa erre felnevetett. Nem sok minden változott az oázisban Kohrin Soulez bukása óta. Még mindigugyanazok a kalózkodó vámszedők voltak. Természete sen az ár elmondja majd Ahdahniának, hogy aszekérkaraván vezetője találkozni kíván vele - végül is Ahdahnia így gyűjtötte az információit. Amipedig az ostoba nyomorulttól kizsarolt pénzt illeti, az nagyon gyor san a jelenéktelenség ködébe vészmajd.

Igen, valóban nem sok minden változott.- Tehát igaz, hogy Kohrin Soulez halott - jegyezte meg Lipke, a fel derítő csapat összekötője, a

"kereskedőkaraván" vezetője.Kilesett a sátrába vezető ajtónyíláson, hogy szemügyre vegye a csil logó tornyot, amely nagy

nyugtalanságot keltett szerte Calimshanban. Habár az nem volt nagy esemény, hogy Kohrin Souleztvégül megölték, mint ahogy az sem, hogy láthatóan a lánya vette át az uralmat Dallabad oázisában,de az itt történteket az egyik jelentős calimporti céhben be állt, nem mellékes hatalmi változásokkalösszekapcsoló híresztelések miatt a terület számos hadura bizonyos előkészületeket tett.

- Az is igaz, hogy láthatóan a lánya vette át az irányítást - felelte Trulbul és előhúzta az inge gallérjaalá, a hátára erősített párnát, a "púpját", amitől esetlen, görnyedt alaknak tűnt. - Legyen átkozott a

neve, amiért az apja ellen fordult.- Kivéve abban az esetben, ha nem volt más választása - vetette fel Rolmanet, a belső kör harmadik

tagja. - Artemis Entrerit Calimportban látták Kharón Karmával. Talán Ahdahnia eladta neki, ahogy azta pletykák terjesztik. Talán elcserélte a mágiáért, amivel a lány létrehozhatta a tornyot, ahogy másokmondják. Vagy talán az alá való bérgyilkos vette el azt Kohrin Soulez testéről.

- A Basadonik vannak e mögött - érvelt Lipke. - Ismerem Ahdahniát és nem fordult volna ilyen vadulaz apja ellen, főleg nem a kard eladása miatt. Nem szenvednek hiányt aranyban a dallabadiak.

- De a Basadoni Céh miért hagyná rá Dallabad irányítását? - kér dezte Trulbul. Vagy ami mégérdekesebb, hogyan bízhatnák rá az irányí tását, ha még mindig hűséges apjához?

Azok az őrök nem Basadoni katonák - tette hozzá. - Ebben biztos vagyok. Bőrük a nyílt sivatagmegpróbáltatásairól árulkodik, mint ahogy a dallabadi polgárőröké is, nem pedig a calimporti utcákmocs káról. Kohrin Soulez jól bánt a céhével. Még katonáinak és szolgáinak is volt elég aranya, hogyszerencsejátékokat játsszanak a sátrakban, amikor áthaladtunk erre. Ilyen sokan ilyen gyorsanelfeledték volna hű ségüket, ami a férfihez fűzte őket?

Mind a hárman egymásra meredtek egy pillanatra és nevetésben tör tek ki. A hűség soha nem állt jólCalimport egyetlen céhének vagy ban dájának sem.

- Jól fogalmaztad meg mondandódat - ismerte el Trulbul -, de szá momra mégsem tűnik igaznak.Valahogy ez több, mint egy egyszerű puccs.

- Nem hiszem, hogy bármelyikünk is ellentmondana neked - felel te Lipke. - Artemis Entreri Kohrinnagyhatalmú kardját viseli, de még ha csak annyi történt is, hogy egyszerűen Ahdahnia Soulez úgydön tött, itt az ideje, hogy biztosítsa magának Dallabad oázisát, akkor miért vált meg ilyen gyorsan egyilyen nagy erejű, védelmező tárgytól? Nem most a legalkalmasabb az idő arra, hogy nyíltan megtorlótámadást in tézzenek ellene?

- Hacsak nem fizette le Entrerit, hogy megölje az apját és a fizetség Kharón Karma volt - érveltRolmanet. Rábólintott szavaira, amelyek hirtelen merültek fel benne, mert úgy gondolta, hogy valamimegfogha tóra bukkant, valamire, ami sok mindent megmagyarázna.

- Ha így van, akkor ez évszázadok óta a legdrágább gyilkosság, ame lyet elkövettek Calimportban -jegyezte meg Lipke.

- De ha nem ez történt, akkor mi? - kérdezte a csalódott Rolmanet. - A Basadonik - mondtahatározottan Trulbul. - A Basadonik kel lett, hogy legyenek. Kiterjesztették uralmukat a városon belülés most újra lecsaptak, abban reménykedve, hogy megszökhetnek fürkésző te kintetünk elől. Meg kellbizonyosodunk efelől.

A többiek bólintottak, bár láthatóan habozva.

Jarlaxle, Kimmuriel és Rai'gy kényelmes székeikben üldögéltek a kristálytorony második szintjén:Egy, varázstükör - Rai'gy és a Crenshinibon mágiájának együttműködése - továbbította nekik a há romfelderítő között lezajló beszélgetést, akiket azóta figyeltek, hogy a magát ostobának és púposnaktettető kis ember átadta erszényeit az erődön kívül az őrnek.

- Ez elfogadhatatlan - közölte dacosan Rai'gy és szembefordult Jarlaxle-lal. - Túl messzire nyúltunk,túl messzire, ami fürkésző tekin teteket vonz.

Kimmuriel továbbította gondolatait varázsló barátjának. Ne itt. Ne a toronyban, a Crenshinibonmásában. Miközben elküldte az üzenetet, máris érezte a szilánk energiáit, amelyek ráncigálták őt ésmentális vé delmének peremén ólálkodtak. Elméjében visszahangzottak Yharaskrik figyelmeztetéseiés egyáltalán nem akarta felhívni a Crenshinibon fi gyelmét magára, így Kimmuriel váratlanulbeszüntette minden pszionikus tevékenységét.

- Mi a terved velük? - kérdezte nyugodtabban Rai'gy. RánézettKimmurielre és tekintete azt sugallta barátjának, hogy megkapta az üzenetet és fontolóra veszi a

bölcs gondolatokat.- Végezzünk velük - javasolta Kimmuriel.- Olvasszuk be őket - pontosított Jarlaxle. - Húszan vannak a csa patban és nyilvánvaló, hogy egy

másik céhhez tartoznak. Csodálatos kémek lesznek belőlük.- Túl veszélyes - jegyezte meg Rai'gy.- Akik behódolnak a Crenshinibon akaratának, minket fognak szol gálni - felelte a legteljesebb

nyugalommal Jarlaxle. - Akik nem, meg halnak.Rai'gyt láthatóan ez nem győzte meg. Válaszolni akart, de Kimmuriel a karjára tette a kezét és intett

neki, hogy ne tegye.- Megalkudsz velük? - kérdezte a pszionicista Jarlaxle-t. - Vagy in kább azt szeretnéd, ha katonákat

küldenénk, hogy elfogják őket és a Kristályszilánk elé hurcolják őket, ahol eldől a sorsuk?- Az ereklye eléri az elméjüket a toronyból is - érkezett a felelet. Akik behódolnak, önként fogják

megölni azokat, akik nem teszik.És ha az ellenállók többen lesznek? - akarta Rai'gy feltenni a kérdést, de Kimmuriel újra azt mutatta

neki, hogy maradjon csendben, és ezút tal a pszionicista felállt és arra kérte a varázslót, hogy tartsonvele.

- A Dallabad élén bekövetkezett változások és a jól látható torony miatt, egy ideig teljes készenlétbenkellene állnunk - mondta Kimmuriel Jarlaxle-nak.

A zsoldosvezér bólintott.- A Crenshinibon mindig éber - fűzte hozzá.Kimmuriel válaszul elmosolyodott, de valójában Jarlaxle megnyug tatónak szánt szavai csak még

idegesebbé tették, mivel csak azt erősí tették meg, hogy Yharaskrik értesülései a pusztítóKristályszilánkról lát hatóan pontosak voltak.

A két drow egyedül hagyta vezérét legújabb társával, az intelligens ereklyével.

Rolmanet és Trulbul pislogni kényszerültek, amikor kiléptek a sátor ból a szembántó napsütésbe.Körülöttük csapatuk többi tagja módsze resen, még ha nem túl lelkesen is, munkálkodott: lovakat éstevéket csutakoltak, valamint megtöltötték a vizestömlőket a Calimportba tar tó útra.

Másoknak az oázis peremét kellett volna felderíteniük és megszám lálniuk az őröket Dallabaderődjében, de Rolmanet hamarosan ráébredt, hogy mind a tizenhét társa itt van. Azt is észrevette,hogy sokan pillantgatnak feléje, arcukon furcsa kifejezéssel.

Az egyik férfi különösen felkeltette Rolmanet érdeklődését.- Nem töltötte meg már egyszer azokat a tömlőket? - kérdezte hal kan a mellette álló társától. - És

nem kellene a keleti falnál az őröket számlálnia? - Ahogy befejezte a mondatot, Trulbul felé fordult ésutol só szavai elhaltak, ahogy végigmérte társát, aki csendben állt ott és sö tét szeme sóvárogvameredt a kristálytoronyra.

- Trulbul? - tette fel a kérdést Rolmanet, aki a férfi felé akart lépni, de mivel érzékelte, hogy valaminincs rendjén, mást gondolt és inkább távolabb lépett.

A tökéletes békesség kifejezése terült szét Trulbul arcán.- Nem hallod? - mondta és pillantása végigsöpört Rolmaneten. - A zene...- Zene? - Rolmanet értetlenül meredt a férfire, majd ismét végig mérte a tornyot, miközben

figyelmesen hallgatózott.- Csodaszép zene - felelte Trulbul módfelett hangosan, mire a közel ben többen egyetértően

bólintottak.Rolmanetnek nem kis erőfeszítésébe került, hogy egyenletesen léle gezzen és legalább nyugodtnak

tűnjön. Most már ó is hallotta a zenét, a halk dallamot, amely békéről és virágzásról mesélt, jutalmatés hatal mat ígért..., de ugyanakkor követelt is. Hűséget követelt.

- Dallabadban maradok - jelentette ki váratlanul Lipke, aki a sátor ból lépett ki. - Több lehetőség vanitt, mint Broucalle pasánál. Rolmanet szeme minden erőfeszítés dacára is tágra nyílt és nagyonkeményen kellett küzdenie azért, nehogy riadtan körbepillantson és egyszerűen elrohanjon. Levegőértkapkodott, ahogy minden világossá vált előtte: úgy hitte, hogy egy varázsló mágiája ez, ami azellenségeket barátokká változtatja.

- Csodálatos zene - mondta egy mellettük álldogáló férfi. - Te is hallod? - kérdezte TrulbulRolmanetet.

Rolmanetnek óriási erőfeszítésébe került, hogy lehiggadjon, hogy derűs arckifejezést öltsön magára,amikor visszafordult barátaihoz. - Nem, ő nem hallja - közölte Lipke, még jóval azelőtt, hogy

Rolmanet teljesen feléjük fordulhatott volna. - Nem látja a ránk váró lehetőségeket. El fog árulniminket!

- Ez varázslat! - kiáltotta Rolmanet hangosan és előhúzta görbe kardját. - Egy varázsló bűbája ejtcsapdába bennünket. Küzdjetek elle ne! Álljatok ellen, barátaim!

Lipke már rajta is volt, keményen felé suhintott a kardjával, amelyet a fegyverforgatásban jártasRolmanet ügyesen hárított. Mielőtt vissza vághatott volna, Trulbul máris Lipke mellett termett éshalálos döfést irányzott Rolmanet szívének.

- Hát nem értitek? - kiáltotta Rolmanet kétségbeesetten és csak szerencsével hárította a másodiktámadást.

Körbe-körbe tekintgetett, miközben folyamatosan hátrált, szövetsé geseket keresve és ellenségeirefigyelve. Észrevette, hogy a víz túlolda lán újabb harc veszi kezdetét, amikor is több ember nekiesettegynek, akit a földre löktek és ott könyörtelenül ütötték és rugdosták. Mind eközben azt kiabálták, hogya férfi nem hallja a zenét és hogy elárulná őket, legnagyobb dicsőségük óráján.

Egy másik férfi, aki szintén ellenállt a csábító hívásnak, elrohant mellettük, mire a csoport üldözőbevette, hátrahagyva az összevert em bert, arccal lefelé, a vízben.

Odébb, egy harmadik helyen is kirobbant a harc.Rolmanet két ellenfele felé fordult, a két emberhez, akik évek óta a barátai voltak.- Ez csak hazugság, egy trükk! - erősködött. - Hát nem értitek? Lipke egy ravasz alsó döféssel

vetette rá magát, amelyet egy felső vá gás követett, egy csavaró mozdulat, majd egy újabb felső

vágás, ami hátranyomta Rolmanetet, aki alig volt képes megtartani az egyensúlyát. Lipke pedig isméttámadott, leszegett fejjel rohamozva és döfése a se bezhetővé vált Rolmanetet célozta.

Trulbul pengéje megvillant és megállította Lipke gyilkos döfését.- Várj! - kiáltotta Trulbul a döbbent embernek. - Rolmanet az iga zat mondja! Könyörgöm, nézz az

ígéret mélyére!Lipke azonban teljesen a Kristályszilánk kényszerítő ereje alá került. Megállt, de csak annyi időre,

hogy Trulbul azt gondolja, valóban eltöp reng azon, hogy itt valami nem ideillő történik. Amikor Trulbulelvi gyorodott, bólintott és leengedte pengéjét, Lipke egy nyeső mozdulat tal felmetszette a torkát.

Amikor visszafordult, Rolmanetet látta, aki teljes sebességgel mene kült és a víz mellé kipányvázottlovak felé rohant.

- Állítsátok meg! Állítsátok meg! - kiáltotta Lipke és üldözőbe vette a férfit. Mások is csatlakoztakhozzá és megpróbálták elzárni a mene külési útvonalakat, miközben Rolmanet felküszködte magát azegyik ló ra és megfordította az állatot, amelynek patái feltúrták a homokot. A férfi kiváló lovas volt ésútját is gondosan választotta meg, így a többi ek nem is reménykedhettek benne, hogy meg tudjákállítani.

Kidübörgött Dallabadból, még annyi időre sem állt meg, hogy segít sen megmaradt társának, akitelvágtak, visszafordulásra kényszerítet tek, majd hamarosan elkaptak és legyűrtek. Nem, Rolmanetegyenes vonalban és gyorsan vágtázott, lóhalálában a távoli Calimport felé ve zető homokos úton.

Jarlaxle és a Crenshinibon gondolatai elkanyarodtak, amint a mági kus tükörben követték amagányos menekülő útját.

A zsoldosvezér érezte a kristálytoronyban növekvő hatalmat. Halk, zümmögő hang volt, ahogy azépítmény összegyűjtötte a napsugarakat és prizmái, valamint tükrei segítségével fókuszálta őket ahegyes torony legtetejére. Természetesen felismerte, hogy a Crenshinibon mire készül. Tekintve,hogy milyen következményekkel járhatott, ha valaki megszö kik, ez logikus megoldásnak tűnt.

Ne öld meg - utasította mégis a Kristályszilánkot Jarlaxle, bár nem volt benne biztos, hogy miért adtaki a parancsot. - Kevés olyasmit tud mondani elöljáróinak, amit azok eddig ne tudtak volna. A kémeknem is sej tik, hogy mi áll a dallabadi trónfosztás hátterében és csak azt fogják feltéte lezni, hogy egyvarázsló... - Érezte, ahogy az energia egyre csak gyűlik, de sem egyetlen szó, sem bármiféletiltakozás, egyáltalán semmi reakció nem érkezett az ereklye részéről.

Jarlaxle a tükörben nézte a menekülő, rémült embert. Minél többet gondolkodott ezen, annál inkábbgyökeret vert benne a meggyőződés, hogy nincs valódi ok ennek az embernek a megölésére.Valójában, ha engedik, hogy visszatérjen uraihoz a teljes kudarcról szóló hírekkel, az igazából aBregan D'aerthe érdekeit is szolgálhatja. Valószínű, hogy nem jelentéktelen kémeket küldtek egy ilyenfontos küldetésre és a mód, ahogy a csapatukat ilyen könnyedén lehengerelték lenyűgözhetielöljáróikat - talán annyira, hogy más pasák is eljönnek, immár nyíltan, Dallabadba, hogyfegyverszünetről alkudozzanak.

Jarlaxle mindezeket a gondolatokat átadta a Kristályszilánknak is és megismételte az előbbiparancsát, csapata érdekében és titokban azért is, mert egyszerűen nem akart megöletni egy embert,ha az nem szüksé ges.

Érezte ahogy az energia gyűlik, egyre csak gyűlik, és most már kibo csátásra várt.- Elég! - mondta hangosan. - Ne tedd!- Mi az, vezérem? - hallotta Rai'gy hangját, amint a varázsló és ke belbarátja, a pszionicista berohant

a terembe.Amint beléptek, látták ahogy Jarlaxle ott áll és láthatóan dühösen mered a tükörre.Azután a tükör milyen fényessé vált! Felvillant, akár egy villám és ez olyan fájdalmas volt az

érzékeny drow szemeknek, mint maga a Nap. Perzselő tiszta hőhullám lőtt ki a torony tetejéről,végigsöpört a homo kon, míg végül sárgásfehér lepelbe borította a lovat és lovasát.

Egy pillanat alatt végük lett, csak Rolmanet és lovasának megégett csontjai maradtak hátra a sivataghomokján.

Jarlaxle lehunyta a szemét és összeszorította a fogait, elfojtva a kész tetést, hogy felordítson.- Lenyűgöző bemutató - mondta Kimmuriel.- Tizenöten álltak át hozzánk és úgy tűnik, hogy a többi öt halott jegyezte meg Rai'gy. - Teljes a

győzelem.Jarlaxle ebben nem volt ennyire biztos, de összeszedte magát és nyu godt pillantással fordult

alvezérei felé.- A Crenshinibon megtalálja azokat, akiket a legkönnyebben és tel jesen uralni tud - közölte az óvatos

párossal. - Őket visszaküldjük a cé hükhöz vagy ha együttműködésről van szó, akkor a céheikhez,megfe lelő történettel a vereségükről. A többieket kifaggatjuk és ők önként fognak válaszolni akérdéseinkre. Így talán mindent megtudhatunk er ről az ellenségről, aki idejött, hogy kikémlelje adolgainkat.

Rai'gy és Kimmuriel olyan pillantást váltottak, ami nem kerülte el Jarlaxle figyelmét és amiegyértelműen jelezte, hogy látták őt felzaklatva, amikor beléptek. Hogy ebből mire következtetnek, azta zsoldosvezér nem tudta, de ebben a pillanatban nem volt különösképpen elégedett.

- Entreri visszatért Calimportba? - kérdezte. - A Basadoni Házba - felelte Kimmuriel.- Mint ahogy mindannyian ezt tesszük - határozott Jarlaxle. - Fel tesszük kérdéseinket az újonnan

jötteknek és átadjuk őket Ahdahniának. Berg'inyon és egy kis létszámú egység hátramarad, hogy azitteni ügyekre felügyeljen.

Azok ketten ismét egymásra pillantottak, de nem mondtak semmit. Meghajoltak és kimentek ateremből.

Jarlaxle a tükörbe meredt, ahol az ember és a ló megfeketedett csontjai látszódtak.Meg kellett tenni - érkezett a Crenshinibon suttogása az elméjébe. Menekülése újabb kíváncsi

tekinteteket vonzott volna, jobban felkészülteket. Még nem állunk készen erre.Jarlaxle felismerte a hazugságot, ha találkozott vele. A Crenshinibon nem félt a fürkésző, kíváncsi

szemektől és egyáltalán nem félt semmi lyen seregtől. A Kristályszilánk - arroganciája tetőfokán -, úgyhitte, hogy egyszerűen meg tudja téríteni bármely támadó sereg nagy részét, amit azután azok ellenfordít, akik nem hódolnak be az akaratának. Va jon mennyit tud irányítani? - gondolta Jarlaxle.

Százakat? Ezreket? Milliókat?Az uralkodásáról szőtt képek - nemcsak Calimport utcáin, nemcsak magában a városban, hanem az

egész birodalomban - átcikáztak gon dolatain, amikor a Crenshinibon "meghallotta" a csendeskérdéseket és megkísérelt választ adni rájuk.

Jarlaxle megizgatta szemkötőjét és koncentrált, gyengítvén kapcsola tát az ereklyével ésmegacélozta akaratát, miközben igyekezett megtarta ni gondolataiból magának annyit, amennyit csaktudott. Tudta, hogy a Crenshinibon nem azért ölte meg a menekülő embert, mert félt bármifé lemegtorlástól. Nem is azért sújtott le ilyen mindent elsöprő erővel a ma gányos lovasra, mert nem értettegyet a Jarlaxle által felvetett érvekkel.

Nem, a Kristályszilánk pontosan azért ölte meg az embert, mert Jarlaxle azt parancsolta, hogy netegye, mert a zsoldosvezér átlépte az együttműködés elvét és megpróbált uralkodni felette.

A Crenshinibon pedig ezt nem tűrhette.Ha az ereklye ilyen könnyen ellentmondott egy ilyen dologban, va jon át tudja-e lépni azt a vonalat a

másik irányba?Ez a módfelett zavaró gondolat nem nyújtott túl sok vigaszt Jarlaxle nak, aki életének nagy részében

nem volt senki emberfia - de még nagyasszonyanya - rabszolgája sem.

- Új szövetségesek állnak az uralmunk alatt és így most erősebbek vagyunk - jegyezte meg Rai’gyszarkasztikusan, amikor egyedül maradt Kimmuriellel és Berg'inyonnal.

- Létszámunk növekszik - értett egyet Berg'inyon -, de ugyanígy tornyosul a felfedeztetés veszélye is.- És az árulásé - tette hozzá Kimmuriel. - Nézzétek csak meg: az egyik kém, aki Jarlaxle

ereklyéjének befolyása alatt állt, ellenünk for dult, amikor a harc kitört. A szilánk uralma nem teljes ésnem is meg törhetetlen. Minden egyes katonával, aki nem önként, hanem ilyen módon csatlakozikhozzánk, a belső felkelést kockáztatjuk. Habár való színűtlen, hogy aki így menekül meg abefolyásolás alól, komoly kárt tudna okozni nekünk, hiszen elvégre mégiscsak emberekről van szó, denem vethetjük el azt a lehetőséget sem, hogyha valaki kiszabadul és el menekül, felfedi az igazságotaz új Basadoni Céhről és Dallabadról valamelyik másik céhnek.

- Abban már egyetértettünk, hogy milyen következményekkel jár a Bregan D'aerthe-re nézve, hakiderül az igazság - tette hozzá Rai’gy vészjóslóan. - Ez a csapat azért jött Dallabadba, hogy bizonyoskérdé sekre választ kapjon a paraván mögött és minél jobban kihúzzuk ezt a paravánt, annálvalószínűbb, hogy felfedeznek minket. Önnön névte lenségünket kockáztatjuk ebben az ostobahódítási törekvésben.

A másik kettő hosszú ideig csak hallgatott. Végül Kimmuriel halkan csak ennyit kérdezett:- El fogod ezt magyarázni Jarlaxle-nak is?- Tárjuk ezt a problémát Jarlaxle elé - vágott vissza Rai'gy és hang ja csöpögött a szarkazmustól -

vagy inkább a Bregan D'aerthe igazi ve zére elé?Ez a vakmerő kinyilatkoztatás a másik kettőt még mélyebb hallgatás ra késztette. Nagyon

egyértelműen hallhatták: kimondásra került a gondolat, hogy Jarlaxle a csapat feletti irányítástátengedte az intelli gens ereklyének.

- Talán itt az ideje, hogy átgondoljuk terveinket - szólt komoran Kimmuriel.Mind ő, mind Rai'gy már hosszú, hosszú idő óta szolgáltak Jarlaxle alatt és mindketten értették a

Kimmuriel megjegyzése mögötti követ kezmények hihetetlen súlyát. A Bregan D'aerthe kicsavarásaJarlaxle kezéből valami olyasmi lett volna, mint elorozni a Baenre Házat Baenre Anyától, annak többévszázados, vaskezű uralma alatt. Bizonyos érte lemben-mivel Jarlaxle olyan eszes volt, olyan többrétegű védelmet ho zott létre és olyan tökéletes ismerettel bírt mindenről, ami körülötte tör tént -, a

zsoldosvezér még félelmetesebb ellenfélnek is bizonyult volna.Most pedig a követendő út nyilvánvalóvá vált mindhármuk számá ra: egy puccsra van szükség,

amely azóta érlelődött, hogy a Basadoni Ház megtette első hódító lépéseit.- Van egy forrásom, amely még több információval tud szolgálni a Kristályszilánkról - jegyezte meg

Kimmuriel. - Talán van rá mód, hogy megsemmisítsük vagy ideiglenesen megbénítsuk félelmeteshatalmát és így elkaphassuk Jarlaxle-ot.

Rai'gy Berg'inyonra pillantott és mindketten zordan bólintottak.

Entreri már kezdte kapisgálni, hogy milyen komoly felfordulást for ralnak Jarlaxle és - ebbőlkövetkezően - ellene is. Nem sokkal azután értesült a Dallabadban történtekről, hogy a sötételfektöbbsége vissza tért a Basadoni Házba és látta a tekintetekből és a hangszínekből, hogy azsoldosvezér több fontosabb alárendeltjét nem nyűgözték le a közel múlt eseményei.

Mint ahogy Entrerit sem. Tudta, hogy Rai'gy és Kimmuriel panaszai javarészt jogosak voltak és tudtaazt is, hogy Jarlaxle terjeszkedő politi kája a Bregan D'aerthe-t valóban nagyon veszélyes útra terelte.Ami kor az igazság a Basadoni Házban bekövetkezett változásról és a dal labadi hatalomátvételrőlvégül kiszivárog - és Entrerinek most már ke vés kétsége volt afelől, hogy ez megtörténik -, a területminden céhe, összes nagyura és jelentűs hatalma egyesíti erejét a Bregan D'aerthe el len. Jarlaxleeszes volt és zsoldoscsapata kétségtelenül hatalmas - a Kristályszilánk birtokában pedig méghatalmasabb -, de Entreri nem kételkedett abban, hogy végezetül megsemmisítik őket, a csapat min-den egyes tagját.

Nem, jött rá a bérgyilkos, ez nem valószínű, hogy megtörténik. Az alapokat már jóval előbblefektették és Entreriben kevés kétely maradt azt illetően, hogy Kimmuriel és Rai'gy fellépnek Jarlaxleellen, ráadásul hamarosan. Rosszallásuk minden egyes nappal erősödött, szavaik egyrevakmerőbbek lettek.

Ez a felismerés felvetett egy zavaró kérdést Entreriben. Vajon a Kris tályszilánk sarkalta őket apuccsra, ahogy azt Lolth istennő oly gyakran megtette Menzoberranzan házai között? Lehet, hogy azereklye úgy okoskodott: az állhatatlanabb mágiahasználók egyike alkalmasabb tu lajdonosa lesz?Vagy talán a puccs gondolatát a Crenshinibon ösztökél te - még ha nem is egyértelműen a befolyásaalatt álló - Jarlaxle tettei váltották ki?

Bárhogy legyen is, Entreri azt tudta, hogy ezáltal módfelett sebezhe tővé válik, még legfrissebbmágikus szerzeményével is. Bárhogy is játssza végig ezt a játszmát, Jarlaxle marad túléléséneksarokköve.

A bérgyilkos ráfordult egy ismerős sugárútra és észrevétlenül haladt át az utcákon nyüzsgőcsőcseléken, egyedül, az árnyékban maradva. Ta lálnia kell valami módot, hogy Jarlaxlevisszaszerezze az irányítást és erősen meg tudja vetni a lábát.

Szüksége volt Jarlaxle-ra a Bregan D'aerthe vezetéséhez - nemcsak tetteik miatt, hanem a szívükmiatt is. Csak így tudja kivédeni a puccsot - a puccsot, ami csak katasztrófát jelenthet Entrerinek.

Igen, biztosítani kell Jarlaxle helyzetét. Azután pedig találnia kell rá módot, hogy messze kerüljöninnen, messze a sötételfektől és veszedel mes intrikáiktól.

A Rézgaras őrszemei aligha lepődtek meg érkezésétől, sőt még arról is értesítették, hogy Dwahvelszámított rá és a hátsó szobában várja őt. A félszerzet hallott már a Dallabadban történtekről, jött rá abérgyilkos és megrázta a fejét, amivel emlékeztette magát arra, hogy nem kel lene meglepődnie ésegyben felhívta a flgyelmet magában arra is, hogy éppen a nő lenyűgöző információszerző képességehozta őt ma este Dwahvelhez.

- A memnoni Broucalle Ház volt - közölte Dwahvel, ahogy a bér gyilkos belépett és helyet foglalt afélszerzettel szemközt, a padlóra he lyezett puha párnákon.

- Gyorsan léptek - felelte Entreri.- A kristálytorony olyan, akár egy hatalmas jelzőfény a kopár siva tagban - válaszolta Dwahvel. -

Társaid, akik annyira törődnek a titok tartással, miért hívják fel magukra a figyelmet?Entreri egy szóval sem felelt, de arcvonásai sokat elárultak Dwahvelnek a félelmeiből.- Tévednek - Dwahvel feltételezése egybeesett ezekkel a félelmek kel. - Ott van nekik a Basadoni

Ház, ami kitűnően álcázza egzotikus kereskedelmi ügyleteiket. Miért nyúlnak messzebbre és kavarnakegy olyan háborút, amelynek megnyerésére nincs reményük?

Entreri most sem válaszolt.- Vagy talán ez volt a tényleges oka, amiért a drow csapat a felszín re jött? - kérdezte Dwahvel

őszinte aggodalommal. - Talán téged is fél retájékoztattak a csapat valódi céljairól és elhitették veled,hogy a ha szon, a lehetséges kölcsönös haszon, miatt vannak itt, pedig valójában előretolt harcialakulatról van szó, amely a tökéletes katasztrófát készí ti elő Calimportban és egész Calimshanban?

Entreri megrázta a fejét.- Jól ismerem Jarlaxle-t - felelte.- A haszon miatt jött ide, ami kölcsönös haszon mindazoknak, akik vele dolgoznak. Ez az ő

módszere. Nem hiszem, hogy valaha is bele ment volna valami olyan potenciálisan katasztrófát rejtődologba, mint amilyen egy harci alakulat szerepének eljátszása. Jarlaxle semmilyen mértékkel mérvesem hadúr. O csupán opportunista és semmi több. Ke veset foglalkozik a dicsőséggel és sokkal többeta kényelemmel.

- És mégis a fejére idézi a katasztrófát, amikor ilyen jól látható, és jól láthatóan hívogató,emlékművet emel, mint amilyen ez a figyelemre méltó torony - mondta Dwahvel. - Oldalra billentettedundi fejét és fi gyelmesen szemlélte Entreri aggódó arckifejezését. - Mi az? - tette fel a kérdést.

- Mennyi mindent tudsz a Crenshinibonról? - kérdezte a bérgyilkos. - A Kristályszilánkról?Dwahvel grimaszolt, egy pillanatig mélyen gondolataiba merült, majd megrázta a fejét.- Felületesek az ismereteim - vallotta be. - Tudok a toronymásairól, de ezen kívül nem sokat.- Elképzelhetetlen hatalommal bíró ereklye - magyarázta Entreri. És nem vagyok biztos benne, hogy

az intelligens tárgy és Jarlaxle céljai egy és ugyanazok.- Számos ereklyének van saját akarata - közölte Dwahvel szárazon. - Ez pedig ritkán jelent jót.Tudj meg róla mindent, amit csak tudsz - kérte Entreri - és gyorsan, még mielőtt félelmeid

elkerülhetetlenül valóra válnak Calimportban. A férfi szünetet tartott és azon töprengett, hogy mikénttudná a legjob ban megértetni Dwahvellel a nemrég történteket. - Próbálj meg rájön ni, hogy mikéntkerült Drizzt birtokába és hol...

- Mi a Kilenc Pokol az a Drizzt? - jött Dwahvel kérdése.Entreri magyarázni kezdte, de azután megtorpant és nevetni kezdett, emlékeztetve magát arra, hogy

milyen nagy is valójában a világ.- Egy másik sötételf - felelte -, aki már halott.- Ah, igen - mondta Dwahvel. - A vetélytársad. Az, akit "Do'Urdennek" hívsz.- Felejtsd el, mint ahogy én is elfeledtem - parancsolta Entreri.Csak azért került szóba, mert Jarlaxle kegyencei tőle szerezték meg a Kristályszilánkot. Egy híres és

hatalmas pap alakját öltötték magukra, egy bizonyos Cadderlyét, aki azt hiszem valahol aHópihe-hegységben vagy annak környékén él.

- Hosszú út - jegyezte meg a félszerzet.- De megéri - válaszolta Entreri. - És mindketten tudjuk, hogy a tá volság lényegtelen egy olyan

varázslónak, aki birtokában van a megfe lelő varázslatoknak.- Ez sokba fog neked kerülni.Acélosan edzett lábizmai egyetlen rezdülésével - egy olyan mozdu lattal, amely még egy feleennyi

idős, képzett harcosnak is nehéz lett volna - magasodott fel Dwahvel előtt a félelmetes Entreri, majdleha jolt és vállon veregette a nőt - kesztyűs jobb kezével.

A félszerzet vette az üzenetet.

Tizenegyedik fejezetALAPOZÁS

Ez az, amire mindig is vágytál - mondta Kimmuriel Yharaskriknak. Az illithid meglepetést tetetett apszionicista nyers kijelentése hallatán. Yharaskrik korábban azt magyarázta Kimmurielnek, hogymiként tudná elhárítani a Kristályszilánk behatolási kísérleteit. Az illithid pon tosan azt akarta, hogy ahelyzet így alakuljon.

Ki fogja birtokolni? - kérdezte Yharaskrik a gondolatok útján. Kimmuriel vagy Rai'gy?Rai'gy - felelte a drow. - Ő és a Crenshinibon tökéletesen kiegészítik egymás. Legalábbis a

Kristályszilánk távolból küldött közlése szerint.Ezt hiszitek mindketten - replikázott az illithid. - De az is lehet, hogy talán a Crenshinibon fenyegetést

lát bennetek, ami valószínű és logikus fel tételezés, és csak azért hiteget titeket, mert így akar téged ésa bajtársaidat teljesen elsöpörni.

Nem vetettem el ezt a lehetőséget sem - riposztozott Kimmuriel, látha tóan módfelett nyugodtan. -Ezért jöttem Yharaskrikhoz.

Az illithid sokáig hallgatott, az információt emésztette.A Kristályszilánk nem gyenge tárgy - magyarázta. - Ha arra kérsz... Csupán ideiglenes haladékot

kérek - szakította félbe Kimmuriel. Nem kívánom összeugrasztani Yharaskrikot a Crenshinbonnal,mert megér tettem, hogy az ereklye legyűrne téged.

- Ezeket a gondolatokat anélkül osztotta meg az agyszívóval, hogy félt volna attól, megsérti a lényt.Kimmuriel felismerte, hogy a tökéle tesen logikus gondolkodású illithidek nem rendelkeznekértelmetlen önérzettel. Minden bizonnyal hittek benne, hogy a legtöbb fajnál, az em bereknéltermészetesen, de talán még a drow-knál is, felsőbbrendűek, de erre az egészséges önbizalomrarárakódtak az értelem elemei, amelyek megakadályozták, hogy megsértődjenek tökéletesen logikusállítások miatt. Yharaskrik tudta, hogy az ereklye lebírhat bármely lényt, ami gyengébb egy istennél.

Talán van rá mód - felelte az illithid és Kimmuriel szélesen elmoso lyodott. - A Vasakarat Tornyagerjesztette gömb be tudja borítani a Crenshinibont és le tudja győzni mentális behatolásra tettpróbálkozásait és a csatatér közelében emelt tornyainak adott parancsait. Időlegesen - tette hozzá alény hangsúlyosan. - Nem ringatom magam illúziókba: Egy sere get, amely Illithid társaimból állna,leszámítva, nincs semmi, ami állandó ér vénnyel megpróbálhatná legyengíteni a nagy Kristályszilánkhatalmát, a si ker reményében.

- Ez több, mint elég lesz Jarlaxle bukásához - helyeselt hangosan Kimmuriel. - Ez minden, amitkérek. - Meghajolt és távozott, utolsó szavai pedig ott csengtek a fejében, miközben átlépett adimenzióka pun, amely visszaviszi Calimportba és a Rai'gy-vel megosztott magánlak részébe.

Jarlaxle bukása! Kimmuriel szinte alig hitte el, hogy részese ennek az összeesküvésnek. Hiszennem Jarlaxle volt az, aki menedéket adott ne ki saját nagyasszonyanyja és házának rosszindulatúleánytestvérei elől, aki magával vitte és elrejtette át a város többi lakója elől, amikor Baenre Anyaelrendelte, hogy az Oblodra Házat teljesen el kell törölni a föld színéről? Eltekintve a zsoldosvezériránt érzett, megmaradt hűségétől, ott volt még a Bregan D'aerthe lefejezésének gyakorlatiproblémája. Mindenekfölött Jarlaxle-nak volt köszönhető a zsoldoscsapat felemel kedése, ő tetteismertté a bandát egy évszázaddal korábban és senki sem volt a csapatban - még a mindig önelégültRai'gy sem -, aki egy pilla natig is kételkedett volna benne, hogy Jarlaxle milyen fontos politikaiszerepet töltött be a Bregan D'aerthe túlélésében.

Ezeket a gondolatokat Kimmuriel magával vitte, miközben vissza tért Rai'gyhoz. A drow éppenmélyen elmerült a Jarlaxle megdöntésére irányuló támadás kiagyalásába.

- Új barátod megadja nekünk azt, amit kérünk? - kérdezte a buzgón munkálkodó varázsló-pap,ahogy Kimmuriel megérkezett.

- Valószínűleg - felelte a pszionicista.- Semlegesítsd a Kristályszilánkot és a támadás elsöprő lesz - mond ta Rai'gy.- Ne becsüld alá Jarlaxle-t - fígyelmeztette Kimmuriel. - Most még nála van a Kristályszilánk, így hát

először a nagy hatalmú tárgyat kell elintéznünk, de Jarlaxle nélküle is számos évet töltött el azzal,hogy megszilárdítsa uralmát a Bregan D'aerthe fölött. Nem törtem volna el lene, ha nem szerezzükmeg az ereklyét.

- De éppen a Crenshinibon megszerzése gyengítette meg őt - ma gyarázta Rai'gy. - Még az egyszerűkatonák is félnek attól az úttól, ami re léptünk.

- Hallottam néhány olyan megjegyzést, amely szerint nem hisznek abban, hogy hatalomra jutunk -szállt vele vitába Kimmuriel. - Van nak, akik úgy vélik, hogy uralni fogjuk a felszíni világot, hogy Jarlaxlea Bregan D'aerthe-t a gyengécske emberek fölé helyezi, majd dicsősége sen visszatérMenzoberranzanba, hogy meghódítsa azt.

Rai'gy erre az állításra felkacagott.- Az ereklye hatalmas, efelől nincs kétségem, de vannak határai. Nem az agyszívó mondta éppen,

hogy a Crenshinibon uralma határai nak elérésére tör?- Az, hogy ez a képzelet szülte hódítás bekövetkezik-e avagy sem, az a jelenlegi helyzetünkben

mellékes - felelte Kimmuriel. - Ami számít, az az, hogy a Bregan D'aerthe katonái hisznek-e bennevagy sem.

Rai'gy nem tudott vitába szállni ezzel a logikus gondolatmenettel, de még mindig nem volt teljesenmeggyőzve.

- Azzal, hogy Berg'inyon velünk tart, a drow-knak csak kevés szerep jut a csatában - érvelt avarázsló. - Most már rendelkezésünkre állnak emberek és több ezernyi kobold is.

- Számos embert a Crenshinibon csábított sorainkba - emlékeztet te Kimmuriel. - AKristályszilánknak nem fog nagy gondot okozni, hogy uralja a koboldokat, ha Yharaskrik nem tudjateljesen semlegesí teni.

- És ott vannak még a vérpatkányok is - folytatta Rai'gy hidegvér rel.- Az alakváltók jobban ellenállnak a mentális késztetéseknek. A bennük dúló viszály nem engedi

érvényesülni a külső befolyásolást.- Felfogadtad Domót?Rai'gy megrázta a fejét.- Domót bonyolult lett volna - ismerte el -, de felfogadtam több vér patkány alvezérét. A mi ügyünk

mellé állnak, ha Domó elpusztul. Emi att úgy rendeztem, hogy Jarlaxle Sharlotta Vesperstől értesüljönarról, hogy a vérpatkányok vezére nem a megfelelő időben jártatta a száját és túl sokat árult el aBregan D'aerthe-ről Da'Daclan pasának és mi úgy véljük, hogy a céh vezetője parancsára szaglásztakDallabadban.

Kimmuriel biccentett, de arca továbbra is aggódó maradt. Jarlaxle kemény ellenfélnek számított azelmével vívott csatákban – megláthatja a kelepcét, amit neki állítottak és felhasználhatja Domót, hogya ma ga oldalára állítsa a vérpatkányokat.

- Domo tetteiről most számolnak be - közölte Rai'gy. - Nem kétsé ges, hogy a Crenshinibon hiteltakar adni Sharlotta meséjének, de Jarlaxle óvatosabban fog lépni, még mielőtt véglegesen Domoellen for dulna.

- Azt hiszed, hogy a vérpatkányok vezére még a mai napon halott lesz - vonta le a következtetéstegy pillanat múltán Kimmuriel.

- A Kristályszilánk Jarlaxle erőssége és így egyben a gyengéje is mondta Rai'gy és arcáracsúfondáros mosoly telepedett.

- Először a kesztyű, most meg ez - mondta őszinte sóhajjal Dwahvel Tiggerwilli. - Ah, Entreri, mittegyek meg neked némi plusz pénzért, ha már nem leszel?

Entreri nem értékelte a humorát.- Ki vele, de gyorsan - parancsolta.- Sharlotta lépései nagyon felidegesítettek téged - jegyezte meg Dwahvel, aki látta a nőt, amint az

elmúlt néhány órában az utcákat ró ja szorgalmasan és számos találkozót bonyolít le a vérpatkány céhis mert közvetítőivel.

Entreri csupán bólintott, mivel nem állt szándékában megosztani a legújabb híreket Dwahvellel -ebben az esetben nem. Tudta, hogy a dolgok most már felgyorsultak, túlságosan is. Rai'gy ésKimmuriel elvé gezték a támadás előtti alapozást, de legalább látszólag Jarlaxle is felfo gott valamit akibontakozó problémából. A zsoldosvezér nem sokkal korábban hívatta Entrerit, akinek annyitmondott, hogy el kell menni ük és találkozniuk kell egy Domó nevezetű, különösen undorító vérpat-kánnyal.

Entreri gyanította, hogy ha Domo is részt vett az összeesküvésben, akkor Kimmurielnek ésRai'gynek hamarosan be kell töltenie egy meg üresedett helyet a soraikban.

- Két órán belül visszatérek - magyarázta Entreri. - Addigra legyen kész.- Nincs megfelelő anyagunk, hogy az általad kért tárgyat elkészítsük - panaszolta Dwahvel.- Csak a színe és a tömörsége a lényeg - felelte Entreri. - Az anyag nak nem kell pontosan

ugyanolyannak lennie.Dwahvel megvonta a vállát.Entreri nekiindult a calimporti éjszakának. Fürgén mozogott, köpe nyét szorosan a vállai köré

csavarta. Nem messze a Rézgarastól befor dult egy sikátorba. Gyorsan ellenőrizte, hogy nemkövetik-e, majd le surrant a nyitott csatornafedélen át a város alatti alagutakba.

Nem sokkal később már Jarlaxle előtt állt a megbeszélt üregben.- Sharlotta arról tájékoztatott, hogy Domo titkokat suttog rólunk közölte Jarlaxle.- A vérpatkány úton van? Jarlaxle bólintott.- És valószínűleg számos szövetségese is. Felkészültél a harcra? Entreri, napok óta először,

őszintén elvigyorodott. Felkészült-e a harcra a vérpatkányokkal? Lehet-e másképp? Mégsem tudtateljesen fi gyelmen kívül hagyni azt, hogy honnan származott Jarlaxle információ ja. Felismerte, hogy

Sharlotta most az asztal mindkét végén munkálko dik és annak ellenére, hogy szorosan együtt voltKimmuriellel és Rai'gyvel, nem vágta el nyíltan az át Jarlaxle-hoz fűző szálakat. Kétel kedett benne,hogy a nő és drow szövetségesei ezt az alkalmat szánták volna a Bregan D'aerthe feletti uralomértvívott végső csatának. Egy ilyen bonyolult terv több időt igényel és Calimport csatornarendszere nema megfelelő hely egy ilyen harcra, mivel túlságosan szem előtt van. Mégis...

- Talán Dallabadban kellett volna maradnod még egy ideig - mond ta Entreri -, a kristálytoronyban,hogy felügyeld az új tevékenységeket.

- Aligha rémülök meg Domótól - felelte Jarlaxle.Entreri zordan meredt rá. Megtörténhet-e valóban, hogy ennyire nincs tudatában a Bregan

D'aerthe-n belüli puccs jól látható megalapo zásának? Ha igen, akkor ez növeli-e annak avalószínűségét, hogy Rai'gy és Kimmuriel áruló tetteit valójában a Kristályszilánk sugallta? Vagy ta láncsak azt jelenti, hogy Entreri túlságosan is óvatos volt ebben az eset ben és ott is démonokat ésördögöket látott, ahol pedig nem is voltak?

A bérgyilkos vett egy mély lélegzetet és megrázta a fejét, hogy kitisz títsa a gondolatait.- Sharlotta tévedhetett is - mondta Entreri. - Meglehet, hogy oka van rá, amiért meg akar szabadulni

a bajkeverő Domótól.- Hamarosan megtudjuk - felelte Jarlaxle és az alagút felé intett, ahonnan a hatalmas, humanoid

patkány alakját viselő vérpatkány ve zér közeledett, három patkányember társaságában.- Kedves Domóm - üdvözölte Jarlaxle és a vérpatkányok vezére meghajolt.- Jó, hogy te jöttél el hozzánk - felelte Domo. - Ilyenkor nem szíve sen megyek a felszínre, még a

Basadoni Ház pincéibe se. Túl sok ott az izgalom, attól félek.Entreri összehúzta szemét és végigmérte a nyomorult likantrópot, majd elgondolkodott a legjobb

esetben is furcsa válaszon, ami nem le hetett sem így, sem úgy értelmezni.- Más céhek emberei is ide jönnek le, hogy veled találkozzanak? - kérdezte Jarlaxle, amit

szándékosan azért tett fel, hogy Domót sarokba szorítsa.Entreri kemény tekintettel meredt a drow-ra, mivel ráeszmélt, hogy Jarlaxle a Crenshinibon

javaslatára kényszerítette védekezésre a vér patkányt, hogy gondolkodásra késztesse azokról azesetleges cselszövé seiről, amelyeket így könnyebben kiszedhetnek belőle. Mégis, a bérgyil kosnak úgytetszett, hogy a zsoldosvezér túl gyorsan lépett, hogy egy kis csevegéssel és némi diplomáciávalbegyűjthették volna az árulkodó je leket, anélkül, hogy az intelligens ereklye durva mentálisbeavatkozásá ra kellett volna hagyatkozniuk.

- Azon alkalmakkor, amikor más céhek embereivel kell találkoz nom, ők gyakran jönnek hozzám -felelte Domo, aki megpróbált nyu godt maradni, bár Entreri észrevette, hogy hirtelen izgatottá vált,mivel testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezte át.

A bérgyilkos mindkét kezét nyugodtan az övére helyezte, csuklóit megtámasztotta két félelmetesfegyverének kardgombján - ez a testtar tás lazábbnak és kényelmesebbnek tűnt, de így egybenérezhette is fegy vereit, készen arra, hogy előrántsa azokat és lesújtson velük.

- És mostanában találkoztál valamelyikükkel? - tudakolta Jarlaxle. Domo összerezzent, majd ismétés Entreri ekkor megértette, hogy mi is történik. Az ereklye ott helyben megpróbálta átpásztázni agondola tait.

A vezér mögött álló három vérpatkány egymásra pillantott és idege sen mocorogni kezdtek.Domo arca eltorzult, kezdte felvenni emberi álcáját, de szinte azon nal visszaváltozott vérpatkány

alakjába. Mély, állatias morgás tört elő a torkából.- Mi ez? - kérdezte a mögötte álló egyik vérpatkány.Entreri látta, ahogy a csalódottság egyre erősebben rávésődikJarlaxle arcára. Kíváncsian pillantott vissza Domóra és azon töprengett, hogy talán alábecsülte a

csúf teremtményt.Jarlaxle-nak és a Crenshinibonnak nem sikerült megragadniuk a vérpatkány gondolatait, mivel a

Kristályszilánk behatolása előhívta a likantróp belső gyötrődését és ezzel a fájdalom és düh vérvörösfalát, amely meggátolt bármiféle bejutást.

Jarlaxle, aki egyre ingerültebb lett, zordan rámeredt Domóra. Elárult minket - döntötte el hirtelen aCrenshinibon.

Jarlaxle gondolatait kételyek és zavarodottság töltötte meg, mivel semmi olyasmit nem látott, amierre mutatott volna.

Egy pillanatnyi gyengeség - érkezett a Crenshinibon suttogása. - Az igazság felvillanása a dühödtgyötrődés falán belül. Elárult minket... kétszer. Jarlaxle Entreri felé fordult, egyfajta finom jelzésként,amit a buzgó bérgyilkos, aki szívből gyűlölte a vérpatkányokat, azonnal fogott és fel erősített.

Domo és társai is fogták azonban a jelzést és egy villanással előrán tották fegyvereiket akardhüvelyükből.

Mire kezükbe kerültek fegyvereik, Entreri már rohamozott is. Kharón Karmát maga előtt lengette alevegőben, fekete hamuból falat képezve, amellyel Entreri részekre szabdalhatta a harc színterét és

meg akadályozhatta, hogy ellenségei összehangolják mozdulataikat.Balra penderült, megkerülve a hamufalat és lebukott, miközben for dult, így Domo hosszú és karcsú

pengéje felette süvített el. A bérgyil kos kardja felfelé lendült, oldalra és messzire térítve el Domofegyverét, majd a még mindig guggoló Entreri előrevetette magát - tőre mutatta az utat.

Domo egyik társa azonban vadul rávetette magát és arra kényszerí tette Entrerit, hogyhátraszökkenjen és lefelé csapjon a kardjával, há rítva a támadást. A bérgyilkos bukfenccel folytatta amozdulatsort, hát rafelé, majd megtámasztotta a jobb kezét és egy erőteljes mozdulattal is mét talprapattant és fürgén mozduló lábai segítségével szinte ugyanazt a testtartást vette fel, mint amikorelindította a mozdulatot. Az ostoba patkányember követte, Domót és két társát hátrahagyva a hamufalmá sik oldalán.

Entreri mögött Jarlaxle keze egyszer, kétszer, háromszor lendült meg és tőrök száguldottak el abérgyilkos mellett, éppen csak elhibázva a fe jét, majd belefúródtak a hamufalba, lyukakat ütve aszállongó füstfüggönybe.

A fal másik oldaláról nyögés hallatszott és Entreri ráébredt, hogy Domo társainak száma kettőrecsökkent.

Egy pillanattal később pedig már egyre, mivel a bérgyilkos teljesen felkészülve fogadta a vérpatkányrohamát, kardja felfelé lendült, félre ütve a döfésre emelt pengét. Entreri előretört, mint ahogy avérpatkány is, aki azt hitte, hogy megharaphatja az embert.

Elég gyorsan megbánta ezt döntését, amikor Entreri tőrének pengé je benyomult a szájába.Egy gyors második döfés hátrataszította a lény fejét, a bérgyilkos pe dig kibontakozott és fürgén

megpördült. Látta, hogy újabb szörnyeteg tör át gyorsan a hamufalon és hallotta a visszavonuló Domolépteinek zaját.

Átgördült a vállán, át a hamufal alatt és elkapta a rohamozó vérpat kány lábát, amitől az átrepültfelette és arccal előre Jarlaxle előtt lan dolt.

Entreri még csak le sem lassult, folytatta a bukfencet és már újra tal pon volt, majd teljes sebességrekapcsolva üldözőbe vette a menekülő Domót.

Entreri számára nem volt idegen a sötétség, még az alagutak teljes feketesége sem. Valójában,legjobb munkáit idelent végezte el, de mi vel felismerte, hogy hátrányban van a hőlátást használóvérpatkányok kal szemben, maga elé tartotta a nagyhatalmú kardot és megparancsol ta neki, hogyadjon fényt - remélte, hogy mint számos mágikus kard, ez is tud valamiféle izzást kibocsátani.

A varázsos ragyogás meglepte őt, mivel a fénynek feketés színe volt - Entreri még soha nem látottilyet azelőtt - és a folyosónak szürrealisz tikus megjelenést adott. A bérgyilkos lepillantott a kardra,hogy megál lapítsa, mennyire szembeszökő a fény forrása, de nem látott semmi ész lelhető izzást, ígyremélte, hogy valamennyire hasznát tudja venni leg alább a lopakodásnak, annak ellenére, hogy belőleáradt a fény.

Egy elágazáshoz ért és csúszva fékezett le - ide-oda forgatta a fejét és kiélesítette érzékeit.A léptek által vert halk visszhang balról jött, így arra rohant.

Jarlaxle hamar végzett az elkábult vérpatkánnyal - karjai újra és új ra meglendültek és vergődőlénybe egyik tőr a másik után csapódott bele. A drow zsebre dugta az egyik kezét, oda, ahol aKristályszilánk volt, miközben átrohant a hamufalba ütött résen és megpróbálta utol érni társát.

Mutasd az utat - utasította az ereklyét.Felfelé - érkezett a meglepő válasz. - Visszatértek az utcákra. Jarlaxle csúszva állt meg,

meghökkenve.Felfelé! - hallotta a hangsúlyosabb, füllel nem hallható rikoltást. Az utcákra.A zsoldosvezér visszarohant a másik irányba, végig a folyosón a létrá ig, amely felvezetett a

csatornarácson át a Rézgaras melletti sikátorba. Mutasd az utat - utasította újra a szilánkot.Túlságosan fedezetlenek vagyunk - vágott vissza az ereklye. - Maradj az árnyékban és térj vissza a

Basadoni Házba. Artemis Entreri és Domo is arrafelé mentek.

Entreri befordult az egyik folyosó sarkán, lassan és óvatosan. Ott állt nem messze előtte Domo ésmég két másik vérpatkány, karddal a kéz ben. Entreri megindult előre, mivel azt hitte, hogy megláttákés úgy szá molta, hogy még ráronthat a hármasra, mielőtt azok megszervezhetnék a védelmüket.Váratlanul azonban megtorpant, amikor a Domo balján álló vérpatkány suttogni kezdett.

- Érzem őt. Már közel jár.- Túl közel - helyeselt egy másik, kisebb lény, majd hunyorított és az árulkodó infravörös izzás ott

csillogott a szemében.Miért van szükségük a hőlátásra? - töprengett Entreri. Tisztán látta őket Kharón Karmának fekete

fényében, olyan tisztán, mintha egy hal ványan megvilágított szobában álldogáltak volna. Tudta, hogyegyene sen oda kellene rohannia és támadnia, de a történtek megbirizgálták kí váncsiságát, így kilépetta fal mögül, szemtől-szembe velük, hogy tisz tán láthassák.

- Erős a szaga - értett egyet Domo is. Mindhárman idegesen tekint gettek körbe-körbe, miközbenkardjukat lengették. - Hol vannak a többiek?

- Nem jöttek, pedig itt kellene lenniük - válaszolta a baloldalon álló. - Attól félek, elárultak minket.- A Kilenc Pokolba azokkal az átkozott drow-kkal - dühöngött Domo.Entreri szinte hinni sem akarta, hogy nem látják - ez ismét csak a csodálatos kard újabb lenyűgöző

tulajdonsága lesz. Azon töprengett, hogy talán látnák őt, ha szemüket a fény normális tartományárakon centrálnák, de ennek a kérdésnek a kiderítése egy másik napra marad. Összpontosított, hogytökéletesen csendben osonjon és előrecsúsztatta az egyik lábát, majd utána a másikat az első eléhelyezte és így Domo jobbjára került.

- Talán jobban kellett volna hallgatnunk a sötételf varázslóra - foly tatta suttogva a baloldalon álló.- Hogy forduljunk Jarlaxle ellen? - kérdezte Domo hitetlenkedve. Az maga a végzet. Semmi több.- De... - kezdett volna a másik vitatkozni, ám ekkor Domo durván suttogott valamit és ujját a másik

arcába bökte.Entreri ezt a kis figyelemelterelődést arra használta, hogy pontosan a csoport harmadik tagja mögé

kerüljön és tőrének hegyét a vérpatkány gerincéhez nyomja. A lény megmerevedett, amikor Entreribelesutto gott a fülébe.

- Futás.A patkányember elszáguldott a folyosón, Domo pedig abbahagyta a vitatkozást, legalábbis annyi

időre, amíg néhány lépésen át üldözte me nekülő katonáját és különböző fenyegetéseket kiabált utána.- Futás - mondta Entreri, aki közben átsuhant a megmaradt, kisebb termetű vérpatkány mellé.Ez azonban nem futott el, hanem felrikkantott és megpördült kardja mellmagaságban szelte a

levegőt.Entreri könnyedén lebukott a penge alá, majd felegyenesedett, mi közben tőrével a lény bordái alá

döfött, egyenesen bele a rekeszizomba. A lény ismét felüvöltött, de azután teste göcsbe rándult ésvadul rán gatózni kezdett.

- Mi az? - kérdezte Domo, miközben megpördült. - Micsoda?A vérpatkány a földre zuhant és még mindig vonaglott, miközben haldoklott. Entreri ott állt jól

láthatóan, tőrrel a kezében. A kisebb pengéből halvány izzást hívott elő.Domo hátraugrott és maga elé rántotta a kardját.- Táncoló penge? - hitetlenkedett. - Te vagy az, drow varázsló? Táncoló penge? - ismételte

magában Entreri és lenézett izzó tőrére. Ennek nem volt semmi értelme. Visszanézett Domóra éslátta, hogy a ragyogás kihuny a szemében, ahogy patkányemberből átalakul majd nem emberialakjába. Látása hasonlóképpen váltott át az infravörösből a normális látótartományba.

Kis híján ismét kiugrott a csizmájából, amint Artemis Entreri kísér teties alakja kirajzolódott előtte.- Miféle trükk ez? - kapkodott levegő után.Entreri nem volt benne biztos, hogy mit válaszoljon. Fogalma sem volt róla, hogy Kharón Karma mit

művelt azzal a fekete fénnyel. Telje sen meggátolta a hőlátást, de láthatóan megtartott egy furcsavilágító hatást, amely tisztán kirajzolódott a normális tartományban? Úgy mű ködött, mint valami feketetábortűz, még akkor is, ha Entreri nem ér zett hőt kiáradni a pengéből? A hőlátást ugyanis komolyangátolták az erős hőforrások.

Valóban meghökkentő volt - egyike a számos talánynak, amelyek láthatóan Artemis Entreri előttgyűltek össze -, de ez ismét olyan rej tély volt, amelynek megoldása egy másik napra várt.

- Itt vagy hát, szövetségeseid nélkül - mondta Domónak. - Csak egyedül te és én.- Miért fél tőlem Jarlaxle? - kérdezte a vérpatkány, amikor Entreri előrelépett egyet.A bérgyilkos megállt.- Fél tőled? Vagy inkább megvet? A kettő nem ugyanaz, hisz tudod. - Én a szövetségese vagyok! -

tiltakozott Domo. - Mellette álltam, még az alárendeltjei erősködése ellenére is.- Ezt mondtad neki - jegyzete meg Entreri és lepillantott a még min dig vonagló és nyögdécselő

alakra. - Mit tudsz? Beszélj világosan és gyorsan és akkor talán kisétálhatsz innen.Domo rágcsálószerű szeme haragosan összeszűkült.- Ahogy Rassiter sétált ki, amikor utoljára találkozott veled? - kér dezte, legnagyobb elődjére utalva a

vérpatkány céh élén, a hatalmas ve zérre, aki Pook pasát szolgálta Entrerivel együtt és akit abérgyilkos ölt meg, amit soha nem feledtek el neki Calimport patkányemberei.

- Utoljára kérdezlek - mondta Entreri nyugodtan.Oldalról enyhe mozgást észlelt és tudta, hogy az első vérpatkány tért vissza és most az árnyékok

közt várakozik, készen arra, hogy rávesse magát. Ez nem igazán lepte meg és aligha adott okot afélelemre.

Domo széles, csupafog vigyorral válaszolt.- Jarlaxle és társai nem alkotnak olyan egységes erőt, mint ahogy azt hiszed - heccelte a bérgyilkost.Entreri előrelépett még egyet.- Ennél jobbat is tudsz - mondta, de még mielőtt a szavak elhagy hatták volna a száját, Domo

felüvöltött és rávetette magát, miközben felé döfött karcsú kardjával.Entreri éppen csak megmozdította Kharón Karmát, csak annyira változtatott a kard szögén, hogy

találkozzon Domo pengéjével és félre lökje azt.A vérpatkány azonnal visszarántotta a fegyvert és újra döfött, majd ismét. Entreri mindannyiszor

tökéletesen hárított - mindössze apró mozdulatokat tett - és olyan szögben, hogy Domo kardjánakdöfései alig egy hüvelykkel kerüljék csak el.

A vérpatkány ismét visszahúzódott és ezúttal egy hatalmas vágással támadott.Azonban túl sokat lépett hátra, így Entrerinek csak egy kicsit kellett hátradőlnie és Domo pengéje

ártalmatlanul suhant el előtte.Ekkor indult a kiszámítható rohamra Domo társa, oldalról, az ár nyékból, miközben a vérpatkány

vezér tökéletesen játszotta szerepét ebben a begyakorolt formációban és egy hatalmas döfésselelőretört.

Domo nem fogta fel az Artemis Entreri mozdulataiban rejlő szépsé get és hatékonyságot. KharónKarma ismét megakasztotta és eltérítet te támadását, de ezúttal a bérgyilkos keze Domo pengéjénekéle alá, majd fölé lendült.

Behúzta a hasát, miközben felfelé lökte Domo kardját és hamufalat hozott létre, elfeketítve a levegőtmaga és a vérpatkány között. A len dületét követve, Entreri egy teljes kört irt le, a jobb oldalon. Amikorvisszaperdült egyenesen Domo elé, jobb karja suhogva lendült lefelé és benne a kard hamucsíkothúzott maga után, miközben balja keresztbe mozdult teste előtt, a lefelé irányuló suhintás fölött és azékköves tőrt egyenesen a rohamozó vérpatkány gyomrába hajította.

Kharón Karma egy teljes kört írt le a levegőben a harcolók között, széles, kör alakú falat hozva létre.Domo egyenesen áttört rajta és ma kacsul újabb döféssel próbálkozott, de Entreri már nem volt ott. Abér gyilkos oldalra bukfencezett és amikor talpra érkezett, egy hatalmas vá gást mért a gyomrábavágott tőrrel küszködő vérpatkány lábára. Entreri meglepetésére és örömére, a hatalmas kardnemcsak a patkányember hozzá közelebb eső térdét szelte át, hanem a másikat is. A teremtmény aföldre rogyott, fájdalmában üvöltve, miközben életadó vére megállít hatatlanul ömlött.

Entreri alig lassított; megperdült és erőtől duzzadva magasodott fel - ismét messze oldalra csaptaDomo kardját, majd Kharón Karma lefe lé és keresztbe lendült és félreütötte a vérpatkány vezérelhajított tőrét.

Domo arckifejezése ezt követően gyorsan megváltozott - nyilvánva lóan kijátszotta utolsó trükkjét is.Most Entrerin volt a sor hogy táma dólag lépjen fel és meg is tette: erős döfés fent, döfés középen ésdöfés lent támadórutinjától Domo kénytelen volt hátraszökkeni, miközben nehezére esett, hogymegtartsa egyensúlyát.

Entreri előreugrott, egyáltalán nem könnyítve meg a hátrányba ke rült teremtmény helyzetét. Kardjadühödten csapott le újra és újra, időnként hamut hintett, időnként nem, de minden alkalommal olyantökéletes mintát követett, amely korlátozta Domo látását és választási lehetőségeit. Hamarosan szintea hátsó falig szorította a vérpatkányt és Domo tekintete elárulta Entrerinek, hogy nem villanyozta fel alehető ség, hogy sarokba szorítsák.

Entreri jól értelmezte a dolgot és vágott, majd újra vágott, amivel a földre merőlegesen létrehozottegy hamusávot, majd egy másikat, ami az előzőre volt merőleges, és így, egy L-alakot kapott, amimeggátolta Domót abban, hogy lássa Entrerit és a tőle közvetlenül jobbra levő te rületet.

A vérpatkány egy mordulással jobbra támadott, egy kétségbeesett döféssel, mert arra gondolt, hogyEntreri a hamufalat használja arra, hogy mögé kerüljön. Kardja csak a levegőt találta. Azutánmegérezte háta mögött a bérgyilkost, aki megsejtette, hogy mit vár a másik és egyszerűen a másikoldalról kerülte meg.

Domo a földre lökte a kardját.- Elmondok neked mindent - kiáltotta. - El fogom...- Már megtetted - nyugtatta meg Entreri és a vérpatkány megmere vedett, amikor Kharón Karma

áthatolt gerincén és egészen markolatig nyomult belé, elől pedig kibukkant, pontosan Domo bordáialatt.

- Ez... fáj - zihálta Domo.- Sejtem - felelte Entreri és hirtelen megcsavarta a kardot. Domo levegőért kapkodott, majd meghalt.Entreri kirántotta a kardját és rohant, hogy visszaszerezze a tőrét. Gondolatai csak úgy száguldottak,

mivel Domo megerősítette, hogy egyfajta felkelés történik a Bregan D'aerthe-n belül és ez kérdéseközö nét vetette fel. Domo nem árulta el Jarlaxle-t és nem is vett részt a zsol dosvezér ellenicselszövésben - legalábbis ebben Entreri módfelett biz tos volt. Jarlaxle volt az, aki ezt a támadástkezdeményezte Domo ellen. Vagy valaki más?

Miközben azon törte a fejét, hogy a Kristályszilánk vajon milyen mértékben játssza ki Jarlaxleérdekeit Jarlaxle ellen, Artemis Entreri maga mögött hagyta Calimport csatornáit.

- Csodálatos - mondta Rai'gy Kimmurielnek. Mindketten a fürké sző tükröt használták arra, hogy

figyeljék, amint Artemis Entreri vissza tér a Basadoni Házba. A varázsló rögtön ezután megtörtekoncentráci óját, mivel az okos bérgyilkos arcára vetett pillantás elárulta, hogy Entreri érzékeli afürkészést. - Önkéntelenül is a kezünkre játszik. A vérpatkányok most már ki fognak állni Jarlaxleellen.

- Szegény Domo - nevetett Kimmuriel. Azonban rögtön abba is hagyta és hangulata komorabbraváltott. - És mi van Entrerivel? Ez az alak félelmetes, és még inkább az a karddal és a kesztyűvel, éstúl bölcs ahhoz, hogy elhiggye: csak előnye származik abból, ha csatlakozik az ügyünkhöz.

Talán végeznünk kellene vele, még mielőtt tekintetünket Jarlaxle-ra vetjük.Rai'gy csak egy pillanatig gondolkodott és beleegyezően bólintott. - Egy alárendelttől kell indulnia -

mondta. - Talán Sharlottától és kegyenceitől, mivel ők úgy is csak kevés szerepet kapnak a nagypuccs ban.

- Jarlaxle nem örülne, ha megtudná, hogy mi léptünk fel Entreri el len - értett egyet Kimmuriel. - Akkorhát Sharlotta teszi meg és nem valami egyértelmű parancsra. Elültetem benne a gondolatot, hogyEntreri a megsemmisítésére tör.

- Ha ezt fogja gondolni, valószínűleg egyszerűen csak elmenekül jegyezte meg Rai'gy.- Túlságosan büszke ehhez - vágott vissza Kimmuriel. - Azt is tudo mására hozom, finoman és más

forrásokon keresztül, hogy Entrerit so kan nem kedvelik a Bregan D'aerthe-ben, és már Jarlaxle iskezd bele fáradni a függetlenségébe. Ha a nő azt hiszi, hogy a bérgyilkos egyedül áll vele szembenvérbosszújával vagy rivalizlásával és úgy véli, hogy használhatja ellene a rendelkezésére állótekintélyes erőket, akkor nem fut el, hanem lesújt és keményen sújt le. - Újra felnevetett. - Habár ve ledellentétben, Rai'gy, én nem vagyok benne olyan biztos, hogy Sharlotta és az egész Basadoni Házképes lesz elvégezni ezt a feladatot. De legalább lefoglalják és eltüntetik egy időre - válaszolta Rai'gy. És ha végeztünk Jarlaxle-lal...

- Entreri addigra valószínűleg már messze jár - mutatott rá Kimmuriel -, elfut, éppúgy, ahogy, Morikelfutott. Talán meg kellene keresnünk Morikot, ha nem másért, akkor azért, hogy megmutassuk, mivár Artemis Entrerire.

Rai'gy megrázta a fejét, mert láthatóan ráébredt, hogy neki és Kimmurielnek sokkal nyomasztóbbproblémái vannak, mint eltenni láb alól egy jelentéktelen szökevényt egy messzi és érdektelenvárosban.

- Artemis Entreri nem futhat elég messze - mondta határozottan. Túlságosan is sok bosszúságotokozott nekem, hogy valaha is elfelejt sem őt vagy megbocsássak neki.

Kimmuriel azt gondolta, hogy ez a kijelentés egy kissé fennhéjázó, de a lényeget illetően egyetértettvele. Talán Entreri legnagyobb bűne sa ját tehetsége volt, somolygott a drow pszionicista.

Talán az, hogy az átlagos emberek fölé emelkedett, önmagában véve olyan sértés volt, amifelszította a gyűlöletet Rai'gyban és Kimmurielben. A pszionicista és a varázsló is elég bölcs voltahhoz, hogy elismerjék ezt az igazságot.

Ez azonban nem könnyítette meg Artemis Entreri dolgát.

Tizenkettedik fejezetAMIKOR MINDEN HAZUGSÁG

- Réteg réteg hátán! - dühöngött Entreri és öklével verte a Rézgaras hátsó szobájának kisasztalkáját. Ez még mindig az a hely ma radt Calimportban, ahol viszonylag biztonságban éreztemagát Rai'gy és Kimmuriel örökké kutakodó tekintete elől. Márpedig milyen gyakran éreztemostanában azokat a rámeredő szemeket! - Olyan sok réteg, hogy visszahajlanak egymásba,végtelen hurkot formálva!

Dwahvel Tiggerwilli hátradőlt a székében és kíváncsian tanulmá nyozta a férfit. Mióta ismerte ArtemisEntrerit, még soha nem látta ennyire magából kikeltnek és dühösnek - és amikor Artemis Entreridühöngött, mindenki, aki a bérgyilkos közelében volt, jól tette, ha kü lönösen elővigyázatos volt. Afélszerzet még inkább meglepődött azon, hogy Entreri ilyen hamar haragra gyúlt, nem sokkal a gyűlöltDomo megölése után. Általában egy vérpatkány elpusztítása legalább egy nap ra jobb kedvrehangolta. Dwahvel azonban értette kiábrándultságának okát. A férfi sötételfekkel alkudozott és bárDwahvel kevés valódi isme rettel bírt a drow kultúra bonyolultságáról, eleget látott ahhoz, hogy felfogja:a sötételfek az intrikák és a cselszövések mesterei.

- Túl sok réteg - mondta Entreri, immár nyugodtabban, miután ki adta haragját. Dwahvel felé fordultés megrázta a fejét. - Elvesztem a hálóba font hálóban.

Többé nem tudom, hogy valójában mi az, ami igaz.- Még életben vagy - mutatott rá Dwahvel. - Ebből azt gyanítom, hogy jól cselekszel.- Attól félek, hogy nagyot hibáztam, amikor megöltem Domót - is merte el Entreri és ismét megrázta a

fejét. - Soha nem rajongtam a vér patkányokért, de talán ezúttal életben kellett volna hagynom, háthaki tud fejteni valami ellenállást a Jarlaxle ellen szövődő összeesküvés el len.

- Még azt sem tudod, hogy Domo és nyomorult, hazudós társai az igazat mondták-e, amikor a drowcselszövésről beszélgettek - emlékez tette Dwahvel. - Lehet, hogy csak azért tették, mert azt akarták,hogy ezt a hamis információt vidd el Jarlaxle-nak és ezzel szakadást okozza nak a Bregan D'aerthe-nbelül. Vagy Domo csak azért locsogott erről, mert így akarta megmenteni a fejét. Tudja, hogy milyenkapcsolatban állsz Jarlaxle-lal, és rájött arra, hogy neked az az előnyösebb, ha Jarlaxle parancsnokol.

Entreri csak rámeredt. Domo mindezt tudta volna? Hát persze, je gyezte meg magában. Bármennyireis gyűlölte a vérpatkányt, el kellett ismernie, hogy elég eszes volt ahhoz, hogy a legproblémásabbcéhet irá nyítsa.

- Mindenesetre ez lényegtelen - folytatta Dwahvel. - Mindketten tudjuk, hogy a patkányemberek alegjobb esetben is csak gyalogok a Bregan D'aerthe belviszályában. Ha Rai'gy és Kimmuriel belevág apuccsba, Domo és rokonai nem sok eséllyel beszélhetik le róla Őket.

Entreri újra megrázta a fejét - az egész dolog teljes csalódottsággal töltötte el. Hitt benne, hogy egymagányos drow-t bármikor képes len ne harcban legyőzni vagy gondolkodásban lefázni, de ők nemvoltak egyedül, soha nem voltak egyedül. A csapaton belüli klikkek harmoni kus lépései miatt Entrerisoha nem lehetett biztos abban, hogy mi az igazság. A Kristályszilánk megjelenése csak még jobbanösszekeverte a dolgokat és elhomályosította az igazságot a puccs forrásával kapcsolat ban - már havolt puccs -, és arra késztette a bérgyilkost, hogy tényle gesen elgondolkozzon azon, vajon Jarlaxlemég a parancsnok vagy már csupán az intelligens ereklye rabszolgája. Amennyire Entreri tudta, azsoldosvezér megvédte volna őt, de azt is tudta, hogy a Kristályszilánk a halálát kívánja.

- Mindent eldobsz, amit már egyszer megtanultál - szólt ismét Dwahvel, nyugodt és simogatóhangon. - A drow-k sem játszanak más játékot, mint amit egykor Pook pasa játszott, vagy amitBasadoni pasa, vagy a többiek közül bárki. És a többiek együttesen mind ezt a játékot játsszák.

Ugyanazt a táncot járják, mint amit évszázadok óta lejtenek Calimportban.- Csakhogy a drow-k jobb táncosok.Dwahvel bólintott és elmosolyodott, elismerve az állítást.- De akkor nem ugyanaz a megoldás? - kérdezte. - Ha minden csak csalás... - Hagyta, hogy a

szavak ott maradjanak lógva a levegőben, amelyek az utca egyik legalapvetőbb igazságát hordoztákés amelyet Entreri bizonyára éppoly jól ismert, mint mindenki más. - Ha minden csak csalás...? -mondta újra, a folytatásra ösztönözve a férfit.

Entreri kényszerítette magát, hogy lehiggadjon, kényszerítette ma gát, hogy elvesse a túlságosannagyra duzzadt tiszteletet, sőt félelmet, amelyet a sötételfek irányában kialakított, különösen Rai'gy ésKimmuriel felé.

- Az olyan helyzetekben, amikor réteg rakódik rétegre - recitálta az alapvető leckét mindazokszámára, akik fényes jövőre vágytak egy céh keretén belül - és ha minden csak csalás, tekergőzz át aszemfényvesz tés hálóján és az lesz az igaz, amit te teszel.

Dwahvel bólintott.- Tudni fogod, hogy melyik út a valódi, mert ezt az utat te teszed va lóságossá - helyeselt. - Semmi

nem okoz nagyobb fájdalmat egy hazug nak, mintha az ellenfele hazugságainak egyikét valósággá

teszi.Entreri egyetértően biccentett és tényleg jobban érezte magát. Tud ta, hogy így lesz, hiszen ezért

surrant ki a Basadoni Házból, miután megérezte, hogy figyelik és egyenesen a Rézgarasba sietett.- Hiszel Domónak? - kérdezte a félszerzet. Entreri egy pillanatig töprengett, majd bólintott.- A homokórát megfordították és a homok már pereg - közölte. - Megvan az információ, amit

kértem?Dwahvel lenyúlt székének alsó, porfogó huzata alá és előhúzott egy pergamenekkel teli mappát.- Cadderly - mondta és átadta Entrerinek. - És mi van a másikkal?A félszerzet keze ismét lenyúlt és ezúttal egy olyan zsákocskát húzott elő, mint amilyet Jarlaxle viselt

mostanában az övén és Entreri tudta, anélkül, hogy belenézett volna, hogy egy, a Crenshinibonrahasonlító kristálytömböt rejt.

A bérgyilkos némi aggodalommal vette át, mert ez a végső és meg változtathatatlan beismerés voltannak, hogy nagyon veszedelmes útra lép - talán a legveszedelmesebbre, amelyen élete folyamánvalaha is járt.

- Nem mágikus - nyugtatta meg Dwahvel, látva aggódó arckifeje zését. - Parancsomra került rá egymisztikus aura, hogy így is utánozza az ereklyét, egy felületes mágikus vizsgálódás esetén.

Entreri biccentett és az erszényt az övére akasztotta, a csípője mögé, így azt teljesen elrejtetteköpenye.

- Csak a városból tudunk kijuttatni - magyarázta Dwahvel. - Sok kal olcsóbb lett volna felbérelni egyvarázslót, aki elteleportál messze, nagyon messze.

Entreri csak kuncogott a gondolatra. Ez már neki is ezerszer eszébe jutott, amióta a Bregan D'aerthea városba érkezett, de mindig elvetet te. Milyen messze futhatna? Megértette, hogy olyan messze nemjutna el, ahová Kimmuriel és Rai'gy ne tudná követni.

- Maradj közel hozzá - figyelmeztette Dwahvel. - Amikor megtör ténik, neked kell a gyorsabbnaklenned.

Entreri bólintott és elindult kifelé, de azután megtorpant és zordan rámeredt Dwahvelre. A félszerzetnő törődött azzal, hogy miként fog ki kerülni ebből az összecsapásból, ismerte fel és ez az igazság -hogy Dwahvel iránta érzett aggodalmának nem sok köze van a személyes nyereséghez -,villámcsapásként érte. Olyasvalamit kínált neki, amit nem sokszor tapasztalt meg nyomorúságos létesorán - barátságot.

A bérgyilkos nem hagyta el rögtön a Rézgarast, hanem betért az egyik szomszédos szobába ésnekiállt átlapozni az információhalmot, amelyet Dwahvel gyűjtött össze a papról, Cadderlyről. Vajon ezaz em ber lesz a válasz Jarlaxle dilemmájára és így Entreriére is?

Leginkább a csalódottság munkált Jarlaxle-ban, amikor gyorsan visszatért Dallabadba. Különfélemágikus tárgyakat használt, hogy elő segítse csendes és láthatatlan útját, de nem kérte - ésszándékosan nem kérte -, a Kristályszilánk együttműködését.

Itt volt hát, ismerte fel a drow vezér, legújabb szövetségének valódi próbája előtt. Jarlaxle-babelevágott a felismerés, hogy talán a Kristály szilánk túl nagy fölényre tett szert a kapcsolatukban, ezértúgy döntött, hogy helyre teszi a dolgokat.

Azért ment, hogy lerombolja a kristálytornyot.Ezt a Crenshinibon is tudta. Jarlaxle érezte, ahogy az ereklye boldog talanul lüktet az erszényében és

azon töprengett, hogy a nagy hatalmú tárgy esetleg egy kétségbeesett kísérletet tesz arra, hogyösszemérjék aka raterejüket és ebből az összecsapásból csak egyikük kerülhet ki győztesen.

Jarlaxle pedig készen állt erre. Mindig is szívesen megosztotta a fele lősséget és a döntéshozástvele, amíg az végső soron saját céljai elérését szolgálta. Mostanában azonban azt kezdte érezni, hogya Kristályszilánk láthatóan megváltoztatja ezeket a célokat. Úgy tűnt, mintha egyre job ban és jobbanolyan irányba hajlítaná őt, amelyet nem ő választott.

Nem sokkal azután, hogy lement a nap, a mélyfekete calimshani es tében Jarlaxle ott állt akristálytorony előtt és zordan meredt rá. Elha tározását megacélozta és mentálisan felkészítette magáta küzdelemre, amelyről tudta, hogy elkerülhetetlenül bekövetkezik. Egy utolsó pillan tássalmegbizonyosodott afelől, hogy nincs senki a közelben, majd bele nyúlt az erszényébe és elővette azintelligens ereklyét.

Nem! - érkezett gondolatai közé a Crenshinibon sikolya. A szilánk nyilvánvalóan tudta, hogy mirekészül a sötételf. - Megtiltom. A tornyok az én... a mi erőnk megnyilvánulásai és még növelik is ezt azerőt. Tilos bár melyiket is megsemmisíteni.

Tilos? - visszhangozta Jarlaxle szkeptikusan. Ez nem szolgálja jól felfogott érdek...Én döntöm el, hogy mi az én jól felfogott érdekem - szakította félbe ha tározottan Jarlaxle. - És most

az az érdekem, hogy lerontsd a tornyot. Összes mentális energiáját a Kristályszilánknak küldöttegyetlen és nagy erejű parancsba sűrítette.

És ezzel kezdetét vette az akaraterők csendes, de mégis titáni össze csapása. Jarlaxle, aki több

évszázadnyi tudással és tökélyre fejlesztett ra vaszsággal bírt, egyenesen nekirontott a korok ótalétező ősi mágiának, amelyet Kristályszilánknak neveztek. Másodpercekkel azután, hogy a csatamegkezdődött, Jarlaxle érezte, ahogy akarata meghajlik, mintha csak az ereklye teljesen meg akarnásemmisíteni az elméjét. Úgy tűnt neki, mintha képzeletének sötét sarkaiban tanyázó minden félelmeva lóságossá válna és feltartóztathatatlanul belopódznának a gondolatai ba, az emlékeibe, lényelegmélyébe.

Milyen csupasznak érezte magát! Mennyire védtelen volt a hatalmas Kristályszilánk dárdadöféseivelés parittyaköveivel szemben!

Jarlaxle összeszedte magát és keményen munkálkodott azon, hogy szétválogassa a képeket, hogykiszűrje az összes életre kelt borzalmat és elkülönítse ezeket egymástól. Azután, amennyire csaktudott, az egyik - élénken képzeletében élő - rémségre összpontosított és ellentámadás ba lendült, ahatalom és az erő érzetét felhasználva és felidézte azt a ren geteg tapasztalatot, amelyen átküzdvemagát Bregan D'aerthe vezére lett ez a sötételf hím, aki oly régóta tündökölt a Menzoberranzannakne vezett, nők uralta pokolban.

Egyik lidércnyomás a másik után hullt el előtte. Ahogy a belül dúló közdelem lassan alábbhagyott,Jarlaxle elméje mélyéről előkaparta aka raterejét és az ereklye felé lökte, ismét kiadva egyetlen, nagyerejű pa rancsát.

Rontsd le a tornyot!Ekkor újabb nyomás nehezedett rá és érkeztek a dicsőség képei, a kris tálytornyok előtt földre rogyó

seregek, a térden csúszva színe elé járuló királyok, akik birodalmuk kincseit hozták el neki, ésMenzoberranzan nagyasszonyai, akik tanácsuk állandó uralkodójává kenték fel és úgy szól tak róla,ahogy korábban csak magáról Lolth istennőről.

Ezt a második fajta manipulációt számos tekintetben még nehezebb volt Jarlaxle-nak irányítania éslegyűrnie. Nem tudta tagadni a képek csábítását. Ennél is fontosabb volt, hogy nem tudta tagadni:mindezt el érheti ő és a Bregan D'aerthe, ha igénybe veszi a Kristályszilánk nyúj totta hatalmat.

Érezte, ahogy eltökéltsége elillan, helyére a kompromisszum lépett, amellyel mind a Crenshinibon,mind Jarlaxle megkaphatja azt, amire vágynak.

Készen állt, hogy visszavonja az ereklyének adott parancsot, hogy beismerje, mennyire nevetségesötlet volt a torony lerontása, hogy fel adja és újra alakítsa tagadhatatlanul jövedelmező szövetségüket.

De ekkor emlékezett.Ez nem volt társulás, mivel a Kristályszilánk nem volt igazi társ csak olyan, aki irányítható,

helyettesíthető és kiszámítható. Nem, em lékeztette magát Jarlaxle. Ez csak egy ereklye, egy varázsostárgy, és bár értelmes volt, mégis csak teremtett intelligenciával bírt, amelynek logi kája lefektetett éselőre meghatározott célra irányult.

Ebben az esetben ez a cél láthatón az volt, hogy annyi követőt és ha talmat szerezzen, amennyitcsak mágiája révén tud.

És bár Jarlaxle együttérzett, sőt még egyet is értett ezzel a céllal, éle sen és határozottanemlékeztette magát arra, hogy ő az, akinek paran csolnia kellene. Ellenállt a csábításoknak,megtagadta a Kristályszilánk manipulációt, éppen úgy, ahogy legyűrte a támadás kezdetén brutális ésnyers rohamát.

Olyan megfoghatóan, mintha csak egy kötél pattant volna el, érez te a kattanást elméjében, amelymegadta a választ.

Jarlaxle volt az úr, Ő hozta a döntéseket, amelyek a Bregan D'aerthe t irányítják és egyben uralják aKristályszilánkot.

A legcsekélyebb kétely nélkül tudta, hogy a tornyot jött megsemmi síteni és újra kiadta a szilánknak aparancsot. Ezúttal Jarlaxle nem ér zett sem dühöt, sem elutasítást, sem tiltakozást, csakszomorúságot.

A legyőzött ereklye zümmögve kezdte egybegyűjteni az óriási mági kus másának lebontásáhozszükséges energiát.

Jarlaxle kinyitotta a szemét és elégedetten elmosolyodott. A harc ban minden előzetes félelmemegtestesült, de minden kétely nélkül tudta, hogy diadalmaskodott. Érezte, amint a kristálytoronyesszenciá ja adta bizsergés kezd gyengülni. A megkötő energia el fog szivárogni. Azután aCrenshinibon mágiája biztosította anyagi kötelék szétoszlik a szélben. Pontosan úgy, ahogyparancsolta és amiről tudta, hogy a Crenshinibon meg tudja tenni: nem lesznek robbanások, semösszeom ló falak - az egész torony lassan elhalványul majd.

Jarlaxle bólintott, és épp olyan elégedett volt, mint mindig, amikor hosszúra nyúlt, küzdelmeséletében győzelmet aratott.

Elképzelte Dallabadat a torony nélkül és azon töprengett, hogy mi lyen új kémek bukkannak majd fel,hogy megállapítsák, hova tűnt a to rony és miért volt ott korábban és hogy vajon még Ahdahniairányítja -e az oázist.

- Állj! - parancsolta az ereklyének. - A torony marad, mert én így rendelkezem.

A zümmögés azonnal elhalt és a nagyon alázatosnak tűnő Kristály szilánk elcsendesedett Jarlaxlegondolataiban.

Jarlaxle még szélesebben mosolygott. Igen, megtartja a tornyot és úgy döntött, hogy reggel egymásodikat is felépít majd az első mellé. Dallabad ikertornyai. Jarlaxle ikertornyai.

Legalább kettő.Most már a zsoldosvezér nem félt ezektől a tornyoktól, mint ahogy nem félt attól sem, amely arra

ösztönözte, hogy megalkossa az elsőt. Nem, mert ma diadalt aratott és a nagy erejű Kristályszilánkhasznála ta a hatalom új magaslataira röpíti.

És Jarlaxle tudta, hogy az ereklye soha többé nem fogja fenyegetni őt.

Artemis Entreri a kis szobában járkált, amelyet kibérelt egy jellegte len fogadóban, messze aBasadoni és az összes többi alvilági céhtál. Az ágy melletti apró asztalkán hevert a vörös zsinórzatú,fekete kesztyű és közvetlenül mellette Kharón Kanna - vörös pengéje csillogott a gyer tyafényben.

Entreri egyáltalán nem volt biztos ebben az egészben. Azon töpren gett, hogy mit fog gondolni afogadós, ha később majd itt találja kopo nyafejű, füstölgő hulláját a padlón.

Ez nagyon is lehetséges, emlékeztette magát a bérgyilkos. Valahány szor használta Kharón Karmát,az mindig mutatott neki egy újabb csa vart, egy újabb trükköt, és elég jól ismerte az értelemmel bírómágiát ahhoz, hogy megértse: minél nagyobb hatalommal bír egy ilyen kard, annál nagyobb azakaratereje. Entreri már látta, hogy milyen ered ménnyel jár, ha valaki vesztesen kerül ki az akaratokküzdelméből, amit ezzel a különösen alattomos karddal vívtak. Olyan könnyedén és élén ken maga elétudta idézni Kohrin Soulez rettenetes végét, mintha csak ma reggel történt volna: ahogy a férfi arcbőrelehámlik a csontjairól, ahogy az szétolvad.

De ezt most és itt meg kell tennie. Hamarosan a Kristályszilánk el len indul és komoly baj származnaabból, ha eközben még mindig men tális csatáját vívná saját kardja ellen. Amennyiben csak ettől féltvol na, esetleg elmorfondírozik azon, hogy eladja a kardot vagy elrejti vala hol, de elég volt csak a többi,valószínűsíthető ellenségére gondolnia Rai'gyra és Kimmurielre -, hogy felismerje: meg kell tartania.

Meg kell tartania és tökéletesen kell uralnia. Nincs más lehetőség.Entreri odalépett az asztalhoz, összedörzsölte a kezeit, majd az ajká hoz emelte és megfújkálta őket.Visszafordult, mielőtt a kardért nyúlt volna és gondolkodott, gon dolkodott, valamiféle kiutat keresve.

Újra azon töprengett, hogy eladja a gonosz pengét vagy átadja Dwahvelnek, hogy zárja el egy mélyüreg be, amíg a sötételfek elhagyják Calimportot és amíg - esetleg -, vissza térhet.

Ez az utolsó gondolat - hogy kiüldözik a városból Jarlaxle nyomorú ságos alvezérei -, váratlanullángra lobbantotta a bérgyilkos haragját és határozott léptekkel az asztal fölé magasodott. Még mielőttismét fon tolóra vehette volna az esetleges következményeket, felmordult és ki nyúlt, puszta kézzelragadva meg Kharón Karmát.

Azonnal megérezte a rántást - nem valóságos rántás volt, hanem valahonnan mélyebbről jött,valahonnan Artemis Entreri esszenciájá ból, a férfi lelkéből. A kard éhes volt - milyen mélyen átélte eztaz éh séget! El akarta nyelni, el akarta söpörni puszta lényegét, egyszerűen csak azért, mert elégvakmerő - vagy bolond - volt ahhoz, hogy megragadja a védőkesztyű nélkül.

Ó, mennyire akarta őt!Érezte, ahogy megrándul az arca, hogy bizsereg a bőre és azon töp rengett, hogy meggyullad-e.

Entreri félretolta a gondolatot és újra a mentális ütközet megnyerésére összpontosított.Az intelligens kard csak húzta, csak húzta, fáradhatatlanul és Entreri a fejében hallott valamit, ami

nevetésre hasonlított, amely fölényes magabiztossággal emlékeztette arra, hogy Kharón Karma nemfárad el, de ő igen. Újabb gondolat villant belé: a felismerés, hogy még akkor sem tudná elengedni akardot, ha akarná, hogy most már nincs visszaút ebből a harcból, nincs sem menekülés, semkegyelem.

Ez volt az ördögi kard cselvetése: a legteljesebb reménytelenség ér zetét osztotta meg azokkal, akikkihívták őt és egyértelműen tudatta a vele harcba szállókkal, hogy a küzdelem számukra keserűen éskataszt rofálisan végződik majd. Entreri előtt oly sokan voltak azok, akiknek harci szelleme erre azüzenetre megtört, amit azután a kard ugródeszka ként használt ki, hogy teljessé tegye győzelmét.

Entreriből azonban a csel csak még több dühöt fakasztott, az eltökélt és koncentrált harag éstagadás vörös függönyét.

- Az enyém vagy! - morogta a bérgyilkos egymásnak csikorduló fo gai között. - Egy vagyontárgy vagy,egy eszköz, egy darab megmunkált fém! - Maga elé emelte a tündöklő vörös pengét ésmegparancsolta ne ki, hogy bocsássa ki fekete fényét.

Az nem engedelmeskedett. A kard továbbra is támadta Entrerit, ahogy korábban Kohrin Soulezt isés megpróbálta mentálisan legyőzni, hogy azután elégethesse bőrét, megpróbálta felfalni ót, ahogykorábban oly sokakkal megtette.

- Az enyém vagy - mondta a férfi újra, most már nyugodt hangon, mert bár a kard nem hagyott fel atámadással, Entreri önbizalma, látva, hogy képes kivédeni a rohamokat, erősödni kezdett.

Váratlanul megszúrta valami odabent; egyfajta égető érzés volt ez, ahogy Kharón Karma mindenenergiáját beléeresztette. Ahelyett, hogy ellenállt volna neki, örömmel üdvözölte az energiát éselszakította a kardtól. Az energia remegő crescendóba csapott át, majd részeire hullt.

Fekete fény derengett fel a szobában és Entreri mosolya ezzel össz hangban lett egyre szélesebb. Afény bizonyította, hogy a bérgyilkos le gyűrte Kharón Karmát és hogy most már valóban az övé.Leengedte a kardot, többször mélyen beszívta a levegőt, hogy lenyugodjon és igye kezett nemgondolni arra a tényre, hogy épp csak az imént tért vissza a teljes megsemmisülés szakadékánakszéléről.

Ez többé már nem számított. Megverte a kardot, megtörte szellemét és most már éppúgy az őtulajdona, mint ahogy a csípőjén függő ékkö ves tőr. Az persze bizonyos, hogy ezután mindig bizonyosmértékű fi gyelmet kell szentelnie a fegyvernek, mert Kharón Karma biztos megpróbál majdmegszabadulni tőle, de ez legfeljebb múló kellemetlenséget okozhat.

- Az enyém vagy - mondta újra, nyugodtan és megparancsolta a kardnak, hogy oszlassa el a feketefényt.

A szoba ismét csak gyertyafényben fürdött. Kharón Karma Artemis Entreri kardja - nem vitatkozott.

Jarlaxle azt hiszi, hogy tudja. Jarlaxle azt hiszi, hogy ő nyert a mai na pon.De csak azért, mert a Crenshinibon úgy rendezte, hogy ezt higgye. Mert a Crenshinibon azt akarta,

hogy a zsoldosvezér és a rebellis alve zérei közti csata becsületes legyen, hogy kiderüljön, melyiküklesz a jobb tulajdonos.

A Kristályszilánk még mindig Rai'gyt részesítette előnyben, mivel tudta, hogy ez a drow mégbecsvágyóbb és mert még szívesebben - már szinte buzgón - gyilkol.

Ám a Jarlaxle-ban rejlő lehetőségek sem kerülték el az ereklye fi gyelmét. A csalások rétegei közöttnem volt könnyű megforgatni őt, de a Crenshinibon végül mégis pontosan oda vezette Jarlaxle-t,ahova akarta.

És a következő nap hajnalán, egy újabb kristálytorony emelkedett a magasba Dallabad oázisában.

Tizenharmadik fejezetA MEGFRICSKÁZOTT HOMOKÓRA

- Minden eshetőségre felkészültél? - kérdezte Entreri Dwahvelt következő találkozójuk során, amit aRézgaras melletti sikátorban rögtönöztek, amelyet Dwahvel kémkedés elleni hatékony erőforrásaiugyan úgy levédtek az érdeklődő varázslók elől.

- Minden olyan eshetőségre, amelyet felvázoltál - válaszolta a fél szerzet egy figyelmeztető, deönelégült mosoly, keretében.

- Akkor minden eshetőségre felkészültél - felelte Entreri habozás nélkül. A nő mosolyát sajátjávalviszonozta, amely tökéletes önbiza lomról árulkodott.

- Minden lehetőséget átgondoltál? - kérdezte a félszerzet kétkedve. - Ezek sötételfek, a manipulációés az intrika mesterei, akik maguk ké szítik saját valóságuk rétegeit és hozzák a szabályokat ebben atöbbréte gű valóságban.

- De nem a szülőföldjükön vannak és nem ismerik Calimport finom ságait - nyugtatta meg Entreri. -Az egész világot Menzoberranzan ki vetülésének tekintik, az ottani vérmérséklet kivetülésének ésennél is fontosabb, hogy miként mérik fel a körülöttük levők reakcióit. Én csak egy iblith vagyok, tehátalsóbbrendű, vagyis olyasvalaki, akitől nem vár ják, hogy saját valóságuk szövetét megcsavarja.

- Eljött hát az idő? - kérdezte Dwahvel, még mindig kétkedve. Vagy te magad döntötted el, hogymikor érkezett el a kritikus pillanat?

- Sosem voltam türelmes ember - ismerte el Entreri, de csúfondáros vigyora nem tűnt el abeismeréstől, hanem csak még szélesebb lett.

- Minden eshetőség - jegyezte meg Dwahvel - vagyis a valóság min den rétegét szándékodban állmegalkotni. Vigyázz, hozzáértő barátom, nehogy elvessz valahol valóságaid keverékében.

Entreri erre összevont a szemöldökét, de azután visszaűzte sötét gon dolatait, mivel felismerte, hogyDwahvel jól felfogható tanácsot adott neki, most, hogy a legveszedelmesebb játszmába kezdett, azeddigi éle tében megismert legveszedelmesebb ellenfelekkel. Artemis Entreri rá ébredt, hogy még alegkedvezőbb körülmények esetén is a siker - és en nélfogva puszta léte - a másodperc tört részealatti mozdulatától függ és ezt bármikor meghiúsíthatja a legcsekélyebb balszerencsés fordulat is. Avégkifejletéhez közeledő esemény nem egy képzett bérgyilkos pre cíz csapása, hanem egy sarokbaszorított ember kétségbeesett lépése volt.

Mégis, amikor félszerzet barátjára nézett, Entreri magabiztossága és eltökéltsége megerősödött.Tudta, hogy Dwahvel nem okoz majd csaló dást neki és megteszi a magáét a saját valóságát létrehozófolyamatban.

- Ha sikerrel jársz, nem látlak többé - mondta a félszerzet. - És ha kudarcot vallasz, valószínűlegnem találom majd meg szétszaggatott és felrobbantott tested.

Entreri a nyers szavakat a ragaszkodás kinyilvánításának tekintette és tudta, hogy valójában azok isvoltak. Szélesen és őszintén mosolygott - ami ritkaság volt a bérgyilkosnál.

- Látsz még engem - mondta Dwahvelnek. - A drow-k belefáradnak majd Calimportba ésvisszaiszkolnak fénytelen üregeikbe, ahova igazá ból tartoznak. Talán hónapok múlva, talán évekmúlva, de végül el mennek. Ilyen a természetük. Rai'gy és Kimmuriel felfogta, hogy nem remélhetnekhosszú távú előnyöket sem maguknak, sem a Bregan D'aerthe-nek, ha kereskedelmi ügyleteiketkiterjesztik a felszínre. A felfedeztetés mindent elsöprő háborút jelentene. Végső soron ez áll aJarlaxle-lal szembeni haragjuk fókuszában is. Így hát ők elmennek, de te maradsz, én pedigvisszatérek.

- Még ha a drow-k nem is ölnek meg, higgyem azt, hogy kevésbé ve szélyes utakon jársz majd, haelmentél? - horkantott a félszerzet, ami vigyorba ment át.

Létezik ilyen út Artemis Entreri számára? Nem valószínű, mondom én. Új fegyvereddel és ezzel avédőkesztyűvel szerintem ismert varázslók megölését választod majd hivatásodul. És persze végül azegyik ilyen varázsló megtudja majd az igazat új játékszereidről és korlátaikról és nem hagy belőledmást, csak egy szétégett és füstölgő burkot. - Kunco gott és megrázta a fejét. - Igen, menj csakKhelben, Vangerdahast vagy maga Elminster ellen. Legalább halálod fájdalommentes és gyors lesz.

- Mondtam, hogy nem vagyok türelmes ember - helyeselt Entreri.Meglepetésére - de legalább ennyire a félszerzetére is -, Dwahvel odarohant hozzá, felugrott rá és

átölelte. Majd gyorsan leszökkent és el hátrált, miközben összeszedte magát.- Csak hogy szerencséd legyen, nem másért - mondta. - Természe tesen jobban örülnék, ha te

győznél, és nem a sötételfek.- Ha csak a sötételfek lennének - szólt Entreri és igyekezett könnye dén venni a beszélgetést.Nagyon jól tudta, hogy mi vár rá. Képességeinek - összes képességé nek - és idegrendszerének

kőkemény próbája lesz ez. A katasztrófa leg szélén sétálgatott. Ismét emlékeztette magát, hogyszámíthat a megbíz ható Dwahvel Tiggerwillire, az egyik legtehetségesebb félszerzetre. Zor danrápillantott és megértette, hogy a nő az ő utolsó megjegyzésének megfelelően fog játszani és nem

adja meg neki a helytelenítés elégtétel ét, amit akkor kapna, ha beismeri, hogy a barátjaként tekint rá.Artemis Entreri csalódott volna Dwahvelben, ha nem így tesz.- Vigyázz, nehogy beleragadj a hazugságnak azokba a rétegeibe, ame lyeket te hoztál létre - szólt

Dwahvel Entreri után, amikor a bérgyilkos elindult és máris kezdett észrevétlenül beolvadni azárnyékok közé.

Entreri nagyon komolyan vette ezeket a szavakat. A lehetséges ese mények valószínű kombinációihihetetlen méreteket öltöttek. Egyedül a rögtönzés tarthatta életben a kritikus pillanatokban és Entreriegész életét a katasztrófa peremén vészelte át.

Több tucatszor, vagy annál is többször kényszerült arra, hogy fur fangjára és kizárólag csakrögtönzésre támaszkodjon és valahogy mindig sikerült megúsznia. Elméjében mindig voltak tartaléktervek, minden előre nem látható esetre. Habár bízott magában és azokban, akiket a stratégiaifontosságú pontokra állított maga körül, egy pillanatra sem tévesztette szeme elől azt a tényt, hogy havégül valami olyasmibe bot lik, amire nem számított, hogyha az egyik kanyar rossz felé fordul és nemtalál módot, hogy visszahajlítsa azt, akkor meghal.

És akkor - amennyire Rai'gyt ismerte -, rettenetes halállal hal.

Az utcák zsúfoltak voltak, mint a legtöbb calimporti sugárút, de a legfigyelemreméltóbb személy tűnta legjelentéktelenebbnek. A kol dusgúnyát viselő Artemis Entreri az árnyékok közt maradt, de nemmozgott át gyanút keltően az egyikből a másikba, hanem láthatatlanul beleolvadt a nyüzsgő utcahátterébe.

Mozdulatai céltudatosak voltak. Zsákmányát egy pillanatra sem vesztette szem elől.Sharlotta Vespers nem is próbált az ismeretlenségbe burkolózni, ahogy végighaladt a főúton. Őt

tartották a Basadoni Ház fejének, aki meghívottként lépett be a veszedelmes Da'Daclan pasafelségterületé re. Jóval több gyanakvó, sőt gyűlölködő pillantást irányult rá, mint közönyös tekintet, desenki nem állította meg. Ő kérte ezt a találkozót Da'Daclantól, Rai'gy parancsára és most a védelmealatt állt. Így hát a hányavetiség határát súroló, tökéletes magabízás álcáját magára öltve lépkedett.

Úgy tűnt, nem vette észre, hogy az őt figyelők egyike, aki árnyékként követte, nem Da'Daclanpasától kapja a parancsokat.

Entreri jól ismerte ezt a területet, mivel a múltban több alkalommal is dolgozott a Fürkészeknek.Sharlotta viselkedése kétséget sem hagyva arról árulkodott, hogy formális alkudozásra érkezik. Ahogya nő az egyik lehetséges találkozópontot a másik után hagyta el, a bérgyilkos hamarosan pontosan kitudta következtetni, hogy hol kerül sor a meg beszélésre. Amit nem tudott azonban, az az volt, hogy eza találkozó mennyire lehet fontos Rai'gyinak és Kimmurielnek.

Vajon figyeled-e minden lépését furcsa hatalmaddal, amely az el médből ered, Kimmuriel? - kérdeztemagában.

Fejben fontolóra vette azokat a terveket, amelyeket erre az eshető ségre tartogatott. Nem hitte, hogya két drow - akik kétségtelenül buz gón munkálkodnak saját terveiken -, Sharlotta minden mozdulatátfi gyelik, de ettől ez még elképzelhető maradt. Ha ez valóban fennáll - ismerte fel Entreri -, akkor errőltudomást szerez majd, méghozzá nagyon hamar. Csak remélhette, hogy készen fog állni ésmegfelelően tudja mó dosítani elképzeléseit.

Most már gyorsabban mozgott, megelőzte a nőt a mellékutcákon át, sőt még egy tetőre isfelmászott, ahonnan átlendült a következőre és így haladt tovább.

Nem sokkal ezután elérte azt a házat, amely arra a sikátorra nyílt, amelyről úgy vélte, hogy Sharlottahamarosan befordul rajta - ezt a gyanúját csak erősítette, hogy ugyanazon a tetőn, amelyen őtartózko dott, volt egy őr is, aki a sikátor távolabbi oldalát figyelte.

Csendesen akár a halál, Entreri elhelyezkedett az őr mögött, aki lát hatóan az útra összpontosított ésegyáltalán nem vette észre. A körül tekintő bérgyilkos - mivel tudta, hogy mások is vannak a közelben-, rászánt némi időt arra, hogy végigpásztázza a területet és ki is szúrt két őrszemet a szemközti tetőnés egy másikat a sikátornak ezen az oldalán, a szomszédos tetőn, amely közvetlenül a mögött a házmögött állt, ahol Entreri éppen tartózkodott.

Sokkal nagyobb figyelmet szentelt a másik három embernek, mint annak, aki közvetlenül előtte volt -minden mozdulatukat, fejük min den moccanását felmérte. Leginkább azt vizsgálta, hogy merreirányítják tekintetüket. Végül, amikor megbizonyosodott afelől, hogy nem figyelnek oda, a bérgyilkoslecsapott és áldozatát berántotta egy tetőab lak mögé.

Egy pillanattal később Da'Daclan pasa mind a négy őrszeme látszó lag ismét a helyén állt ésmindannyian szorgalmasan figyelték a lenti si kátort, ahol Sharlotta Vespers, két Da’Daclan őrrel anyomában, befor dult a közbe.

Entreri gondolatai csak úgy száguldottak. Öt ellenséges katona és egy feltételezett bajtárs, akisokkal inkább az ellensége, mint a másik öt. Nem csapta be magát azzal, hogy elhitte: csak ötenvannak.

Da'Daclan emberei valószínűleg jelentős részét képezik a sugárúton hömpölygő több tucatnyi

embernek.Entreri mégis megindult: átbukfencezett a kétemeletes épület tete jének szélén, miközben

megragadta azt a kezével, majd addig nyújtó zott, ameddig csak tudott és végül ügyesen a meglepettSharlotta mel lé huppant.

- Csapda - harákolta, majd szembefordult a nőt követő két katoná val és felemelt kézzel intette őketmegállásra. - Kimmuriel dimenzióka put helyezett el a tetőn, hogy segítse menekülésünk.

A Sharlotta arcán megjelenő meglepetést gyorsan felváltotta a ha rag, majd a nyugalom, demindegyiket begyakorolt módon rejtette el, úgyhogy egyedül csak Entreri vette észre az érzelmekváltozását. Tudta, hogy sikerült összezavarnia és hogy Kimmuriel említése hitelt adott bi zarrkijelentésének, mely szerint csapdával állnak szemben.

- Elviszem őt innen - mondta Entreri az őröknek. Mozgást hallott a távolból és a másik oldalról,ahogy a három őrszemből kettő, közte az, aki a sikátornak azon az oldalán volt, mint Entreri, elindultlefelé, hogy megnézze, mi folyik ott.

- Ki vagy? - kérdezte a Sharlottát kísérő egyik ár gyanakvóan és ke ze hétköznapi utazóköpenye alácsúszott, rá gondosan megmunkált kardjának markolatára.

-Menj - suttogta Entreri Sharlottának.A nő habozott, így hát Entreri nem hagyott további kétséget szán dékai felől. Kirántotta az ékköves

tőrt és Kharón Karmát, köpenyét pe dig hátravetette és teljes pompájában feltárta magát. Előreugrott amá sik katona felé - kardjával vágott, tőrével szúrt.

Válaszul kardok csúsztak elő hüvelyükből. Az egyik eltérítette Kharón Karmának suhintását, de aférfi még a hárítás ellenére is hát rálni kényszerült. Ez volt Entreri elsődleges célja és a másik katonanem volt ilyen szerencsés. Ahogy kardja felemelkedett, hogy hárítson, Entreri finoman csavart egyet acsuklóját és tőrét a kard pengéje fölött mélyen a férfi hasába döfte.

Mivel a többiek gyorsan közeledtek, a bérgyilkos nem végezhetett vele, de elég hosszú ideig hagytaott fegyverét, hogy előhívja a tőr élet orzó energiáját, amitől áldozata megismerte a legtisztábbrettegést, amit csak el tudott képzelni.

A katona valójában nem sebesült meg súlyosan, de így is a földre zu hant, a hasát markolta ésrémülten üvöltött.

A bérgyilkos visszazárkózott, háttal a falnak, amelyen Sharlotta Vespers küzdötte fel magát a tetőre.Az a férfi, akit a kardcsapás hátrálásra kényszerített, balról rontott Entrerire. A másik jobbról érkezett

és még ketten rohantak végig a si kátoron, egyenesen felé tartva. Entreri kitört jobbra, a kardja mutattaaz utat, majd gyorsan visszafordult balra. A négyes még éppen reagálni próbált a váltásra - ami nemérte őket teljesen váratlanul -, amikor a bérgyilkos ismét visszafordult jobbra és vadul megrohanta azta katonát, aki még csak most kezdett felgyorsulni.

Az őr vágások és döfések özönében találta magát. Saját pengéit - a kardot és tengerésztőrét -,meglehetősen jól forgatta. A katona nem volt kezdő a harcban, de ezúttal Artemis Entrerivel álltszemben. Vala hányszor a férfi mozdult, hogy hárítson, Entreri szöget váltott. Dühére építve néhányhosszú másodpercig fémcsengés töltötte be a levegőt, de a azután a tőr átcsusszant és felhasította akatona jobb karját. Ahogy az lehanyatlott, Entreri megpördült, Kharón Karma pedig fürgén körbelendült és hárította a bérgyilkos háta mögül érkező férfi döfését, majd a kard folytatta útját és a sérültkatona leengedett védelme fölött, kemé nyen belevágott annak mellébe.

Ez alatt a manőver alatt, Entreri ördögi kardja fekete hamucsíkot húzott maga után. Az ív vízszintesvolt és nem függőleges, tehát a hamu nem akadályozta a bérgyilkos ellenfeleinek látását, de a pusztalát vány, ahogy ott lebegett a levegőben, elég időt adott Entreinek ahhoz, hogy elintézze a jobbrólérkező embert. Ezután a bérgyilkos vadul meg lengette és megforgatta a kardját, átlátszatlan falathozva létre.

A megmaradt három katona a fal másik oldalán maradt, és zavaro dottan próbálták valahogyösszehangolni mozdulataikat.

Amikor végre elég kurázsit gyűjtöttek össze, hogy megrohamozzák a hamufalat, rá kellett jönniük,hogy a bérgyilkos nincs sehol.

Entreri a háztetőről figyelte őket és a fejét rázta tehetetlenségük lát tán, de egyben némi csodálattal islenyűgöző kardja okán - minden egyes csatával egyre jobban kedvelte a fegyvert.

- Hol van? - kérdezte az előtte álló Sharlotta. Entreri értetlenül nézett rá.- A kapu - mondta Sharlotta. - Hol van?- Talán Da'Daclan közbeavatkozott - felelte Entreri, miközben igye kezett elrejteni afölötti

elégedettségét, hogy láthatóan Rai'gy és Kimmuriel nem követték közelről Sharlotta lépéseit. - Vagytalán úgy döntött, hogy magunkra hagy minket - tette hozzá, arra az elvre épít ve, hogy ha egycsipetnyi kételyt be tud lopni Sharlotta Vespersnek a világról és sötételf társairól alkotott képébe, akkormegteszi.

Sharlotta csupán a homlokát ráncolta a kellemetlen gondolatra.A hátuk mögött hallható zaj tudatta velük, hogy a sikátorban a ka tonák nem adták fel és egyben

emlékeztették őket arra, hogy ellenséges területen vannak. Entreri elrohant Sharlotta mellett és intettneki, hogy kövesse, majd átugrott a szomszédos sikátor fölött egy másik épü letre, majd egyharmadikra, utána pedig lefelé szökkent, egy zsákutca végébe és végül aláereszkedett a csatornába -oda, ahova Entreri mos tanában nem nagyon vágyódott, azóta, mióta meggyilkolta Domót. Nemmaradt sokáig a föld alatt, hanem előbukkant egy sokkal ismerő sebb környéken, a Da'Daclanterületen túl és közelebb a Basadoni céhházhoz.

A még mindig elöl haladó Entreri gyors iramot diktált, amíg el nem érte a Rézgaras melletti sikátort,ahol hirtelen megállt.

Az inkább dühösnek, mint hálásnak tűnő Sharlotta - aki nyilvánva lóan kételkedett menekülésükvalódiságában és abban, hogy szükség volt-e rá -, elsietett mellette, éppen csak rápillantva.

Amíg a bérgyilkos kardja elő nem került és meg nem pihent a tor kán.- Nem hinném - mondta a férfi.Sharlotta oldalpillantást vetett rá, Entreri pedig intett, hogy indul jon el a Dwahvel létesítményének

otthont adó sikátorban.- Mi ez? - kérdezte a nő.-Az egyetlen lehetőséged, hogy továbbra is lélegezz - felelte Entreri. Amikor Sharlotta még mindig

nem mozdult, megragadta a kar ját és döbbenetes erővel taszította meg, jelezve az irányt. Kardjávalno szogatta előre, tudomására hozva, hogy siessen.

Egy kicsi szobába érkeztek, ahova a sikátorból nyíló titkos bejáraton át jutottak be.A szobában egyetlen szék volt, amelyre Entreri nem túl gyengéden lenyomta Sharlottát.-Azt a kevés eszedet is elvesztetted, ami valaha megvolt? - kérdez te a nő.- Talán én vagyok az, aki titkos megállapodásokat köt a sötételfekkel? - felelte Entreri és a pillantás

révén, amelyet Sharlotta vetett rá, még mielőtt egy pillanat alatt összeszedte magát, a bérgyilkosköteteket tudott volna megtölteni gyanúja igazolására.

- Mindketten annyit alkuszunk velük, amennyi szükséges - vála szolta a nő méltatlankodva.- Alku? Vagy inkább kettős alku? Van némi különbség, még a sötételfek esetében is.- A bolond szerepét játszod - csattant fel Sharlotta.- Mégis te vagy az, aki közelebb áll a halálhoz - emlékeztetette Entreri és nagyon közel lépett hozzá,

ékköves tőrével a kezében, arcán pedig olyan kifejezés ült, ami elárulta Sharlottának, hogy nemblöfföl. A nő pedig jól ismerte a rettenetes tőr életszívó hatalmát.

- Miért akar tál találkozni Da'Daclan pasával? - jött Entreri lényegretörő kérdése.- A dallabadi változások gyanút keltettek - hangzott a nő őszinte és magától értetődő válasza, még

ha magától értetődően nem is volt teljes.- Látszólag semmi olyan gyanú nem merült fel, ami zavarná Jarlaxle-t - érvelt Entreri.- De olyan igen, ami komoly gondokat okozhat - folytatta Sharlotta és Entreri tudta, hogy most

rögtönöz. - Azért akartam találkozni Da'Daclan pasával, hogy megnyugtassam: az utcákra ésmindenfelé visszatér a szokásos nyugalom.

- Tehát a Basadoni Ház terjeszkedése a végéhez ért? - tette fel a kér dést Entreri kétkedve. - Nemzavar majd, ha kiderül, hogy hazudtál, és ez csak még nagyobb felháborodást szül, ha bekövetkezikJarlaxle kö vetkező hódítása?

- A következő?- Csak nem hitted, hogy hirtelen becsvágyóvá vált vezérünk meg torpan majd? - kérdezte Entreri.Sharlotta sokáig töprengett ezen.- Nekem azt mondták, hogy a Basadoni Ház kezd visszahúzódni, leg alábbis látszólag - mondta. -

Amíg nem ütközünk mások érdekeltségébe.- Mint például a dallabadi kémekébe - egészítette ki Entreri. Sharlotta bólintott - egy kicsit túlságosan

is gyorsan, vélte a bérgyilkos. - Akkor hát Jarlaxle éhsége végre csillapult és visszatérhetünk acsendesebb és biztonságosabb mindennapi ritmusunkhoz - közölte a bérgyilkos.

Sharlotta nem felelt.Entreri ajka mosolyra görbült. Természetesen tudta az igazságot, abból, ahogy Sharlotta ilyen

nyilvánvalóan hazudott neki. Soha nem kerülte vol na meg Jarlaxle-t, hogy olyan játszmába kezdjen azsoldos alárendeltjeivel, mint amit az elmúlt napokban játszott, ami Entrerit az egyik, Sharlottát pedig amásik irányba terelte, de most már tudta hogy, a zsoldosvezér a Crenshinibon éhségének foglya és aDwahveltől kapott információ alap ján tudta azt is, hogy ez mit jelent. Az igazság éppen az ellentéte voltan nak a hazugságnak, amit Sharlotta épp az imént körvonalazott.

Sharlotta, azzal, hogy Da'Daclanhoz ment és hogy azt mondta, ezt Jarlaxle kérésére teszi, elárultaneki, hogy a találkozó mögött Rai'gy és Kimmuriel áll, ami csak megerősítette Entrerit abban, hogy azideje ro hamosan fogy.

Hátralépett és megállt, emésztette az információkat és megpróbálta kiókumlálni, hogy vajon hol fogsor kerülni a valódi harcra. Azt észre vette persze, hogy Sharlotta nagyon figyelmesen nézi.

A nő egy vadászó macska kecsességével és sebességével mozdult: le gördült a székről, fél térdre

érkezett, majd előhúzott egy tőrt, amelyet Entreri szíve felé hajított és a szoba másik, kevésbéjellegzetes ajtaja fe lé iramodott.

Entreri a levegőben kapta el a tőrt, megforgatta a kezében, majd az ajtóba vágta, ahol az nagydöbbenéssel, markolatig a fába fúródva és re zegve állapodott meg Sharlotta tágra nyíló szeme előtt.

A bérgyilkos megragadta a nőt és durván megpördítette, majd ke ményen arcul csapta.Sharlotta újabb tőrt húzott elő - vagy legalábbis megpróbálta. Entreri abban a pillanatban

megragadta a csuklóját, ahogy előhúzta a pengét a rejtett tokból, majd gyorsan a nő hóna alá csavartaa kezét és olyan erővel rántotta meg, hogy Sharlotta kezéből minden erő kifutott, a tőr pedigártalmatlanul a földre hullott. Entreri rántott még egyet a csuklón, majd elengedte. Ezután Sharlotta elészökkent, kétszer arcul ütötte és keményen megragadta a vállainál fogva. Arra kényszerítette, hogyhátrafele mozogjon, míg végül ismét lehajította a székre.

- Még mindig nem ismered azokat, akikkel ezeket az ostoba játéko kat játszod? - mordult bele a nőarcába. - Kihasználnak majd a saját előnyükre és azután eldobnak. A szemükben csak egy iblith vagy,ami azt jelenti, hogy "nem drow", de azt is, hogy ürülék. Azok ketten, Rai'gy és Kimmuriel, a leginkábbfajgyűlölők Jarlaxle alvezérei között. Semmi hasznot nem lelsz mellettük, Bolond Sharlotta, csak arettenetes halált.

- És mi van Jarlaxle-lal? - kiáltotta a nő.Pontosan az az ösztönös, érzelmi kitörés volt ez, amire a bérgyilkos számított. Itt volt hát az -

amennyire csak lehetséges - világos beisme rés, hogy Sharlotta szövetkezett a Bregan D'aertheeljövendő két ural kodójával. Entreri odábblépett a széktől, otthagyva a felzaklatott nőt.

- Ajánlok neked egy esélyt - mondta a bérgyilkos. - Nem azért, mintha kedvelnélek, mert ez nemigaz, hanem azért, mert van valamid, amire szükségem van.

Sharlotta megigazgatta ingét és tunikáját, megpróbálva visszanyerni méltóságát.- Mondj el mindent - tért a tárgyra Entreri velősen. - Mindent er ről a puccsról. Hol, mikor és kik.

Többet tudok, mint hiszed, így hát ne próbáld meg ostoba játékaidat játszani.Sharlotta kétkedve és önelégülten mosolygott.- Nem tudsz semmit - felelte. - Ha tudnál valamit, akkor azt is tud hatnád, hogy az idióta szerepét

alakítod.Még mielőtt az utolsó szó elhagyhatta volna az ajkát, Entreri máris ott termett mellette, újra - egyik

kezével durván megragadta a haját és hátrarántotta a fejét, míg a másikban az a rémületes tőregyenesen véd telen nyakára irányult.

- Utolsó esély - közölte nagyon nyugodtan. - És jól teszed, ha em lékszel rá, hogy nem kedvellek,drága Sharlottám.

A nő nagyot nyelt és tekintete egybekapcsolódott Entreri halálos pillantásával.Entreri hírnevét csak még inkább növelte a szemében tükröződő fe nyegetés, egészen addig, hogy

Sharlotta - aki semmit nem veszíthetett és akinek nem volt rá oka, hogy hűséges legyen asötételfekhez -, min dent kitálalt a tervről, amit csak tudott, még a módszert is, amelyet Rai'gy ésKimmuriel agyalt ki a Kristályszilánk ártalmatlanná tételére, a lámpássá formált és az elméből eredőmágiáról.

Persze egyik hír sem érte váratlanul Entrerit. Ám mégis, amikor ki mondva hallotta ezeket aszavakat, megdöbbent, mivel arra emlékez tették, hogy mennyire életveszélyessé vált a helyzete.

Csendben elmormogta magában a több rétegű háló szálai között fel épített, saját valóságáról szólólitániát és újra és újra elismételte magá ban, hogy ő is éppúgy ízig-vérig játékos, mint két ellenfele.

Otthagyta Sharlottát és a befele vezető ajtóhoz lépett. Kihúzta a be lefúródott tőrt és háromszorkeményen megdöngette a falapot. Az ajtó néhány pillanattal később kinyílt és egy nagyonmeglepettnek tűnő Dwahvel Tiggerwilli szökdécselt be a szobába.

- Miért jöttél? - akarta feltenni a kérdést Entrerinek, de abbahagy ta, amikor megpillantotta afelzaklatott Sharlottát. - Mit tettél? - kö vetelt magyarázatot a félszerzet a bérgyilkostól. - Semmilyenszerepet nem fogok eljátszani a Basadoni Házon belüli viszálykodásban!

- Azt fogod tenni, amire utasítanak - válaszolta Entreri fagyosan. Addig fogod itt tartani Sharlottát,mint a te kedves, ám magányt ked velő vendégedet, amíg vissza nem térek és engedélyt nem adok,hogy elengedheted.

- Engedélyt? - érdeklődött kételkedve Dwahvel és Sharlottától Entreri felé fordult. - Miféle őrültségetszabadítottál rám, te bolond? - Még egy sértés és kivágom a nyelved - szólt Entreri fagyosan, tö-kéletesen alakítva szerepét. - Azt fogod tenni, amire utasítottalak. Se többet, se kevesebbet. Amikorennek vége lesz, még Sharlotta is köszö netet fog mondani neked, hogy biztonságban lehetett olyanidőkben, amikor igazából egyikünk sincs abban.

Dwahvel zordan bámulta a nőt, miközben Entreri beszélt, néma kapcsolatot teremtve közöttük. Azember nő egy nagyon picit megbic centette a fejét.

Dwahvel visszafordult a bérgyilkoshoz. - Kifelé - parancsolta.Entreri a sikátorba nyíló ajtóra nézett, amelyet olyan tökéletesen il lesztettek a falba, hogy csak a

körvonalai látszódtak nagyon halványan.-Ne arra... az csak befelé nyílik - mondta Dwahvel savanyúan és rámutatott a hagyományos ajtóra. -

Arra. - Odalépett a férfihoz és ki taszigálta át a szobából, majd megfordult és előbb becsukta, majdbezár ta az ajtót.

- Már eddig jutottak a dolgok? - kérdezte Dwahvel, amikor egyedül maradtak és elindultak folyosón.Entreri zordan elvigyorodott.- De tartod még magad a tervedhez? - kérdezte Dwahvel.-A váratlan fordulat ellenére is?Entreri mosolya emlékeztette a félszerzetet, hogy nem léteznek vagy legalábbis nem létezhetnek

váratlan dolgok.Dwahvel bólintott.- Logikus rögtönzés - jegyezte meg.- Tudod, hogy mi a szereped - felelte Entreri.- És én úgy hiszem, hogy módfelett jól játszottam - mondta Dwahvel mosolyogva.- Túlságosan is jól - válaszolta Entreri, amikor egy újabb ajtóhoz ér tek, amely szintén a sikátor

falából nyílt. - Nem tréfáltam, amikor azt mondtam, hogy kivágom a nyelved.Ennyit mondott, majd kilépett a sikátorba, maga mögött hagyva a megrendült Dwahvelt. Egy

pillanattal később azonban a félszerzet már is kuncogni kezdett, mivel kételkedett benne, hogy Entrerivalaha is ki vágná-e a nyelvét, bármilyen sértést vágjon is a fejéhez.

Kételkedett, de nem volt biztos benne - hisz soha nem lehetett biz tos. Artemis Entreri már csak ilyenvolt.

A bérgyilkos még hajnal előtt elhagyta a várost és keményen lova golt Dallabad oázisa felé hátasán,amelyet a tulajdonos engedélye nél kül vett kölcsön. Jól ismerte az utat. Gyakoriak voltak rajta akoldusok és az útonállók. Azonban ez a tudás sem állította meg a bérgyilkost, bár egy kicsitlelassította iramát. Csak amikor a Nap a bal válla fölé kúszott, növelte a tempót, mivel tudta, hogyidőben kell Dallabadba érkeznie.

Elmondta Dwahvelnek, hogy Jarlaxle visszatért a kristálytoronyba, ahová most neki a lehetőleggyorsabban el kellett jutnia. Entreri tudta, hogy a félszerzet hamarosan elvégzi a terv ráeső részét.És amint elen gedi Sharlottát...

Entreri lesunyta a fejét és vadul vágtatott az egyre erősebb reggeli napsütésben. Még mérföldekrevolt, de már látta a torony tetejének he gyes csúcsát..., de nem is egy toronyét, hanem többét, döbbentrá, mivel most már két oszlop magasodott a távolban, hogy köszöntse a haj nal fényét.

Azt persze nem tudta, hogy ez mit jelent, de nem aggódott miatta. Jarlaxle ott volt, ezt számosforrásból megerősítették - független informá torok, akikhez nem ért el Rai'Gy és Kimmuriel, megszámos lakájuk keze.

Nem sokkal ezután megérezte a fürkészést, és tudta, hogy figyelik. Erre a kétségbeesett bérgyilkoscsak még mélyebbre hajtotta a fejét és lopott lovát még nagyobb sebességre sarkallta - eltökélten,hogy legyő zi a könyörtelen, magára kényszerített, rendelkezésére álló időt.

- Nagy sebességgel siet Jarlaxle-hoz és nem tudjuk, hogy Sharlotta Vespers hova tűnt - mondtaKimmuriel Rai'gynak.

Ők ketten - és harmadikként Berg'inyon - figyelték a bérgyilkost, ahogy az kegyetlen vágtábantávolodik Calimporttól.

- Lehet, hogy Sharlotta Da'Daclan pasánál maradt - válaszolta Rai'gy. - Nem tudhatjuk biztosan.- Akkor meg kellene tudnunk - mondta a nyilvánvalóan szorongó és ideges Kimmuriel.Rai'gy rápillantott.- Nyugalom, barátom - intette. - Artemis Entreri nem jelent fenye getést nekünk, csak apró

kényelmetlenséget. Még jobb is, ha az összes féreg egy helyre gyűlik.- Annál teljeseb és gyorsabb a győzelmünk - helyeselt Berg'inyon. Kimmuriel ezen elgondolkodott és

feltartott egy kicsiny, négyszög alakú lámpást, amelynek három oldala le volt zárva, de a negyediknyitva állt. Yharaskrik adta neki és biztosította róla, hogy amikor Kimmuriel meggyújtja a benne állógyertyát és fénye a Crenshinibonra vetül, az elfojtja a Kristályszilánk hatalmát. Az illithid azonbanfigyel meztette, hogy a hatás ideiglenes lesz. Még a magabiztos Yharaskrik sem ringatta magát abbaaz illúzióba, hogy bármi is képes lenne sokáig sakkban tartani a nagyhatalmú ereklyét.

De nem fog sokáig tartani - ezt Kimmuriel és a többiek is tudták, még akkor sem, ha Artemis EntreriJarlaxle mellett áll. Amint az erek lyét elfojtják, a zsoldosvezér bukása gyors és teljes lesz, akárcsakazok nak a bukása, akik hűségesek hozzá - Entrerit is beleértve.

Ez a nap valóban édes lesz - pontosabban az éjszaka. Rai'gy és Kimmuriel úgy tervezték, hogy éjjelcsapnak le, akkor, amikor a Kris tályszilánk hatalma a leggyengébb.

- Bolond, de olyan bolond, akit azt hiszem őszinte félelmek vezérel nek - mondta Dwahvel TiggerwilliSharlottának, amikor visszatért a nőhöz a kis szobába. - Kérlek, mutass némi együttérzést iránta.

A fogoly Sharlotta hitetlenkedve nézett rá.- Óh, már elment - közölte vele Dwahvel - és neked is ezt kellene tenned.- Azt gondoltam, hogy a foglyod vagyok - felelte a nő. Dwahvel kuncogott.- Az örökkévalóságig és még azon is túl? - kérdezte nyilvánvaló szarkazmussal a hangjában. -

Artemis Entreri fél és neked is kellene. Elismerem, keveset tudok a sötételfekről, de...- Sötételfek? - visszhangozta Sharlotta, meglepetést és értetlenséget tettetve. - Mi köze van ehhez

az egészhez a sötételfeknek?Dwahvel ismét nevetett.-A hírek terjednek - szólt -, Dallabadról és a Basadoni Házról. A trón mögött álló hatalom jól ismert

az utcákon.Sharlotta motyogni kezdett valamit Entreriról, de Dwahvel beléfoj totta a szót.- Entreri semmit nem mondott nekem - magyarázta. - Gondolod, hogy szükségem van arra, hogy

olyan hatalmas emberrel alkudozzak egy ilyen közönséges információ megszerzéséért, mint Entreri?Sokfélekép pen neveznek, de a bolond nem tartozik közéjük.

A nő hátradőlt a székében és szúrósan meredt a félszerzetre.-Azt hiszed, hogy többet tudsz, mint amennyit valójában tudsz. Ez veszedelmes hiba.- Én csak azt tudom, hogy nem akarok ebben részt venni - vágott vissza Dwahvel. - Nincs közöm

sem a Basadoni Házhoz, sem a Dallabad oázishoz. Nincs közöm a Sharlotta Vespers és ArtemisEntreri közti vérviszályhoz.

- Úgy tűnik, hogy máris részese vagy ennek a vérviszálynak - felel te a nő és szikrázó szemeösszeszűkült.

Dwahvel megrázta a fejét.- Megtettem, amit meg kellett tennem, de semmi több.- Akkor szabadon elmehetek?Dwahvel bólintott és félreállt, szabaddá téve az ajtóhoz vezető utat. - Akkor jöttem vissza, amikor

már biztosra vettem, hogy Entreri messze jár. Bocsáss meg Sharlotta, de inkább ne legyek aszövetségesed, ha ezzel Entrerit az ellenségemmé teszem.

Sharlotta még mindig szúrósan meredt a meglepetéseket okozó fél szerzetre, de nem vitathatta azállításban rejlő logikát.

- Hová ment? - tette fel a kérdést.- Calimporton kívülre, forrásaim jelentése szerint - válaszolta Dwahvel. - Talán Dallabadba? Vagy

messze túl az oázison, végig az úton, ki egész Calimshanból. Úgy vélem, hogy én ezt az utatkövetném, ha Artemis Entreri helyébe lennék.

Sharlotta nem reagált, de magában teljes szívéből egyetértett. Még mindig zavarodott volt a nemrégtörténtek miatt, de az tiszta volt előt te, hogy Entreri tetetett "mentőakciója", valójában az ő elrablásátje lentette, hogy így préselje ki belőle az információkat. És ő túlságosan is sokat mondott, eztösztönösen érezte. Jóval többet mondott el, mint amennyit kellett volna, többet, mint amit Rai'gy ésKimmuriel valószí nűleg elfogadhatónak találnak.

Miközben elhagyta a Rézgarast, megpróbálta mindezt elrendezni magában. Annyit tudott, hogy asötételfek megtalálják őt, méghozzá hamarosan. A nő bólintott és felismerte az előtte álló egyetlenlehetsé ges utat: teljes sebességgel futni kezdett a Basadoni Ház felé. Elmondja Rai'gymek ésKimmurielnek Entreri árulását.

Entreri az ég keleti peremén alacsonyan járó Napra nézett és mély levegőt vett, hogy lehiggadjon.Lejárt az idő. Dwahvel elengedte Sharlottát, ahogy azt előre elrendezték. Nem volt kétsége afelől,hogy a nő azonnal Rai'gyhez és Kimmurielhez rohan és így a mindent eldön tő események mozgásbalendülnek.

Ha a két sötételf még Calimportban van.Ha Sharlotta nem jött rá az emberrablásban rejlő cselre és nem ro hant el a másik irányba, fedezéket

keresve.Ha a sötételfek nem találták már meg jóval korábban a nőt a Rézgarasban és nem rombolták földig

a helyet - mert ha így történt, ak kor Dallabad és a Kristályszilánk már Rai'gy veszedelmes kezébenlehet.

Ha Rai'gy és Kimmuriel - értesülve a felfedeztetésről -, nem fordult sarkon és menekült visszaMenzoberranzanba.

Ha Jarlaxle Dallabadban maradt.Ez az utolsó gondolat komolyan aggasztotta Entrerit. A kiszámítha tatlan Jarlaxle volt talán a

legmegfoghatatlanabb tényező az ismeretle nek hosszú listáján. Ha a zsoldosvezér elhagytaDallabadot, milyen bajt keverhet a terv szempontjából?

Vajon Kimmuriel és Rai'gy készületlenül éri és könnyedén megöli? A bérgyilkos minden kételytlerázott magáról. Nem szokott hozzá az önmarcangolás érzéséhez, mint ahogy az alkalmatlanságérzéséhez sem. Talán emiatt gyűlölte annyira a sötételfeket. Menzoberranzanban a két ségtelenültehetséges Artemis Entreri nagyon aprónak érezte magát.

A valóság az, amit azzá teszel, emlékeztette magát. Ő volt az, aki az intrika és a csalás szálaitszőtte, csak ő - és nem Rai'gy és Kimmuriel, nem Sharlotta, de még csak nem is Jarlaxle és aKristályszilánk. Ő volt aki irányított.

Újra a Napra nézett és oldalra pillantott, a Dallabad pálmái között terpeszkedő két, lenyűgözőkristálytoronyra és emlékeztette magát, hogy ezúttal ő és nem más az, aki megfordította a homokórát.

Élesen emlékeztette magát arra, hogy pereg a homok, hogy az idő fogy, így hát megsarkantyúzta ésmegugratta lovát, majd gyorsan vág tázni kezdett az oázis felé.

Tizennegyedik fejezetÉS LEPEREG A HOMOK

Entreri elméjében a legelső helyen szerepelt az a gondolat, hogy mi ként fogja ellopni aKristályszilánkot. Csak az járt a fejében, hogy azért jött ide, mert magának akarta, kerüljön ez bármibeis Jarlaxle-nak, bár gondoskodott arról, hogy némi szánalmat mutasson, amikor a zsoldosvezérregondolt. Entreri visszajátszotta ezt az utolsó gondolatot és a célját, újra meg újra, mivel gyanította,hogy az ereklye hatalma csúcsán -, át fogja pásztázni elméjét.

Jarlaxle a torony második emeletén várta egy spártaian berendezett kis teremben, amelyben csakkét szék és egy asztalka volt. A zsoldosve zér a másik oldalon állt, éppen átellenben azzal az ajtóval,amelyen át Entreri belépett. Jarlaxle olyan messze helyezkedett el tőle, vette észre a közeledőbérgyilkos, amennyire csak lehetett.

- Üdvözöllek - mondta Entreri.Jarlaxle, aki furcsamód ma nem viselte szemkötőjét, megbillentette széles peremű kalapját és

megkérdezte:- Miért jöttél?Entreri úgy nézett rá, mintha meglepte volna a kérdés, de az elmé jében rejlő, nem is annyira titkos

gondolatot úgy csavarta meg, hogy az ironikusnak tűnjön: Ugyan miért is jöttem!A Jarlaxle-ra nem jellemző összevont szemöldök elárulta Entrerinek, hogy a Kristályszilánk "hallotta"

a gondolatait és azonnal megosztotta gazdájával.Nem kétséges, hogy az ereklye éppen azt javasolta Jarlaxle-nak, hogy tegyék el az útból Entrerit,

ám ezt a sugallatot a zsoldosvezér lát hatóan ellenezte.- Az út, amelyre léptél, a bolondoké - közölte Jarlaxle, aki küszkö dött a szavakkal, ahogy a

bensőjében vívott csata erősödött. - Semmi dolgod itt.Entreri a sarkára helyezte a súlyát, tépelődő testtartást felvéve.- Akkor talán mennem kellene. Jarlaxle még csak nem is pislogott.Bár nem igazán számított rá, hogy valakit, aki olyan okos, mint Jarlaxle, készületlenül érhet, ennek

ellenére Entreri mégis mozgásba lendült: előrevetette magát egy bukfencbe, ami egyenesen ellenfeleelőtt ért véget.

Jarlaxle megragadta az övén lógó erszényt - még csak nem is kellett elővennie az ereklyét -, másikkezét pedig a bérgyilkos felé nyújtotta. Tiszta fehér energiasáv lövellt ki belőle.

Entreri vörös zsinórzatú kesztyűjével kapta el, beletemette és ott is tartotta. Pontosabban csak egyrészét tartotta ott, mivel az energia túl sok volt ahhoz, hogy tökéletesen kontrollálja. A bérgyilkosérezte a fáj dalmat, a gyötrő kínt, bár tudta, hogy a szilánk támadásának csak egy darabkája jutott át.

Milyen hatalommal bír ez a tárgy? - gondolta végig megrettenve és arra jutott, hogy talán nagybajban van.

Félve attól, hogy az energia elolvasztja a kesztyűt vagy valahogy el nyeli azt, Entreri rögtönvisszafordította a foglyul ejtett mágiát. Nem Jarlaxle-ra célzott vele, mivel nem állt szándékábanmegölni a drow-t. Entreri a sötetelf mellett a falba eresztette az energiát. Az pedig égető, vakító ésmennydörgő robbanással csapódott be, amitől mind az ember, mind a drow oldalra tántorodott.

Entreri folytatta útját előre, kitérve és kardjával hárítva, ahogy Jarlaxle karja meglendült és tőrökzáporát zúdította rá. A bérgyilkos egyet megállított, egy megkarcolta, két másik elől pedigfélreszökkent. Majd gyorsan előrelendült és azt hitte, hogy a földre terítheti a kön nyebb sötételfet.

Ám tisztán elhibázta és Jarlaxle mögött csapódott a falnak.A drow az elmozdulás köpenyét viseli vagy talán a díszes kalapja tet te ezt, somolygott magában

Entreri, de csak egy pillanatra, mert ráéb redt, hogy sebezhető és rögtön jobbra lendült, KharónKarmával pedig széles, hamucsíkot húzó ívet írt le, kettévágva az ellenfelek közti teret.

Az éppen csak lassító Entreri egyenesen áttört ezen a látást akadá lyozó korláton és ezzel akiszámítható mozdulattal annyi időre zavarta meg Jarlaxle-t, ami ahhoz kellett, hogy elég közelkerüljön hozzá - és ezúttal pontosan mérte fel támadásának irányát - és saját mágiáját mű ködésbehozza.

Olyan ügyességgel, amely szinte az összes élő ember képességét meg haladta, Entreri hüvelyébecsúsztatta Kharón Karmát, tőrét kesztyűs kezével rántotta elő, a másikkal pedig előhúzta a másolatotrejtő er szényt. Elperdült Jarlaxle mellett, ügyesen lemetszette a megkavarodott drow övéről azsákocskát és a tőre mellé, ugyanabba a kesztyűs kezébe fogta, miközben a hamisat a zsoldoslábához ejtette.

Ezután Jarlaxle többször eltalálta - minden beléhasító találat olyan volt, mintha vaskalapáccsalsújtottak volna rá. Entreri gördülve távo lodott és még épp időben pillantott hátra, hogy félreüssön egyújabb tőrt, a következőt azonban az oldalába kapta. A fájdalomtól kétrét gör nyedve és nyögve, Entreritávolabb hemperedett ellenfelétől, aki most már látta -, egy kis harci pörölyt tartott a kezében.

- Azt hiszed, hogy szükségem van a Kristályszilánkra ahhoz, hogy el pusztítsalak? - kérdezte Jarlaxle

magabiztosan, majd lehajolt, hogy visszaszerezze az erszényét. Ezután a magasba emelte a harcipörölyt és suttogott valamit. A fegyver az eredeti piciny másolatává ment össze, amelyet Jarlaxle nagykalapjának széles szalagja alá gyűrt be.

Entreri azonban éppen csak hallotta őt és látta a mozdulatát. Égető volt a fájdalom, bár a tőr nemfúródott túl mélyre. Ennél is rosszabb volt azonban, hogy egy dal hangzott fel a fejében, amely aztkövetelte, hogy adja meg magát az ereklyének, amely most már az övé volt.

- Százféleképpen tudlak megölni, egykori barátom - közölte Jarlaxle. - Talán a Crenshinibon tudjaezt leghatékonyabban elintézni és igazából, nem nagyon vágyom rá, hogy megkínozzalak.

Jarlaxle megszorította az erszényt és furcsa kifejezés jelent meg az ar cán.Entreri azonban még mindig alig volt tudatában Jarlaxle szavainak és mozdulatainak. Az ereklye

vadul ostromolta, az elméjébe nyúlt és a tökéletes kétségbeesés mindent elsöprő képeit tárta felelőtte, amitől a hatalmas bérgyilkos kis híján zokogva rogyott térdre.

Jarlaxle megvonta a vállát és az izzadtságot a kezéről a köpenyébe törölte, majd újabb tőrökethúzott elő a varázsos csuklópántban talál ható végtelen készletből. Meglendítette és a gyilkos dobásrakészülve, célba vette a láthatóan védtelen embert.

- Kérlek, mondd el, hogy miért kell ezt megtennem - mondta a drow. - A Kristályszilánk szólított?Vagy talán a túl nagyra nőtt a becsvágyad? A kétségbeesés képei ostromolták; Entrerit a legmélyebbreménytelenség érzete öntötte el, amit csak valaha is megtapasztalt.

Egy gondolatot sikerült csak kiszűrnie a bérgyilkos elnyűtt elméjé nek: Miért nem hívta elő aKristályszilánk a hatalmát és emésztette fel őt most és itt?

Mert nem tudja! - felelte Entreri akaratereje. Mert most én vagyok a gazdája és ez olyasvalami, amia Kristályszilánkot egyáltalán nem töl ti el örömmel!

- Mondd el! - harsogta Jarlaxle.Entreri felidézte összes mentális energiáját, az évtizedek alatt kifej lesztett önfegyelmének minden

unciáját és közölte az ereklyével, hogy hallgasson el, egyszerűen megparancsolta neki, hogyszüntessen be ve le mindenfajta kapcsolatot. Az intelligens varázstárgy ellenállt, de csak egy pillanatig.Entreri a tiszta fegyelem és a tiszta düh falát húzta fel és a Kristályszilánk olyan tökéletesen el lettzárva, mint azokban a napok ban, amikor Drizzt. Do'Urden hordozta. Akkor Drizzt, a jó kósza, egy-szerűen erkölcsösségéből merítette az elutasítást, míg most Entreri egy szerűen csak akaraterejéretámaszkodott, de az eredmény hasonló volt. A szilánk el lett zárva.

A kelleténél egy pillanattal sem később, Entreri magához tért és amikor pislogva kinyitotta a szemét,meglátta a felé záporozó tőröket. Kitért és a saját tőrével hárított, amivel ugyan nem tudtamegakaszta ni azokat, de legalább félreütötte őket és így nem találták el - vagy leg alábbis nem kaptáktelibe. Az egyik az arcát érte, az arccsont-ja felett, nem sokkal a szeme alatt, de sikerült annyiramegváltoztatnia a pörgé sét, hogy az nem a hegyével, hanem a nyelével előre csapódott neki.

- Megölhettelek volna, ha visszafordítom a nyalábot! - ennyit sike rült Entrerinek kipréselnie magából.Entreri karja újra meglendült: ez a tőr alacsonyan érkezett és végig karcolta az ide-oda szökkenő

bérgyilkos lábát.Szavai azonban eljutottak a címzetthez és a zsoldosvezér megtor pant, felemelt karral - kezében

újabb tőr várakozott, dobásra készen. Kíváncsian meredt Entrerire.- Halálra sújthattalak volna a saját támadásoddal - morogta a bér gyilkos, a fájdalomtól összeszorított

fogain át.- Attól féltél, hogy megsemmisíted a szilánkot - vetette ellene Jarlaxle.- A szilánk energiája nem tudja megsemmisíteni a szilánkot! - vá gott vissza Entreri.- Azért jöttél ide, hogy megölj - közölte Jarlaxle.- Nem!- A Kristályszilánkot akarod, bármi áron! - riposztozott a zsoldosve zér.Entreri törődötten nekidőlt a falnak, lába egyre jobban elgyengült a fájdalomtól, de összeszedte

minden elszántságát és belenézett a drow szemébe - habár csak az egyik szemével látott, mert amásik bedagadt.

- Azért jöttem ide - mondta lassan és minden egyes szavát alaposan megnyomta -, hogy elhitessemveled, az ereklyén keresztül, hogy ez a szándékom.

Jarlaxle arca a ritkán látható értetlenség kifejezését öltötte magára és lejjebb eresztette tőrös kezét.- Miért vagy itt? - kérdezte és haragját szemmel láthatóan őszinte kíváncsiság váltotta fel.- Ők eljönnek érted - jött Entreri homályos magyarázata. - Fel kell készülnöd.- Ők?- Rai'gy és Kimmuriel - világosította fel Entreri. - Úgy döntöttek, hogy a Bregan D'aerthe fölötti

uralmad véget ért. A csapat túl sok el lenséggel áll szemben. Miattad.Jarlaxle arckifejezése többször változott az érzelmek széles skáláján, a zavarodottságtól a haragig.

A kezében tartott erszényre nézett.- Az ereklye becsapott - mondta Entreri és megpróbált valamennyi re felegyenesedni, ahogy a

fájdalom végre kezdett gyengülni. Remegő ujjakkal lenyúlt, kihúzta a tőrt az oldalából és ledobta apadlóra. - A lo gikus döntések vonalán túlra kényszerít - folytatta. - Ugyanakkor pe dig zavarja azonképességed, hogy...

Abbahagyta a beszédet, amikor Jarlaxle kinyitotta az erszényt, bele nyúlt és megérintette a szilánkot -a másolatot.. Még mielőtt újra bele kezdhetett volna, Entreri meglátta, hogy csillámlani kezd a levegőés kékes izzás töltötte be a terem másik felét. Azután egyszer csak átlátott rajta, mintha csak egyablak lett volna, rá Dallabad oázisára.

A portálon lépett át Rai'gy és Kimmuriel, Berg'inyon Baenre és két másik katona társaságában.Entreri kényszerítette magát, hogy felegyenesedjen és egy mordulás sal elűzte a fájdalmat: Tudta,

hogy most a legjobbat kell nyújtania vagy valóban vége. Azt is észrevette, miközben Rai'gy előhúzottegy furcsa kinézetű lámpást, hogy Kimmuriel nem oszlatta el a dimenziókaput.

Talán azt várják, hogy a torony összeomlik vagy az is lehet, hogy a pszionicista menekülésiútvonalnak hagyta nyítva a portált.

- Hívatlanul jöttetek - közölte Jarlaxle velük és előhúzta a szilánkot az erszényből. - Kéretlekbenneteket, ha szükségem lesz rátok. - A zsol dosvezér méltóságteljesen kihúzta magát, tekinteteRai'gyéba mélyedt. Arcán az uralkodói erények tükröződnek, gondolta Entreri: olyasvala ki arca volt ez,aki parancsoláshoz szokott.

Rai'gy felemelte a lámpást és ragyogása gyengéden beborította Jarlaxle-t és a szilánkot.Tehát ez az, jött rá Entreri. Ez a tárgy semlegesíti a Kristályszilánkot, amely felborítja az egyenlő

eséllyel vívott harcot. A bérgyilkos azonban tudta, hogy a támadók elkövettek egy taktikai hibát, amireEntreri szá mított is. Ahogy a várható volt, a lámpást a Kristályszilánkra irányítot ták - mivel aztfeltételezték, hogy a Jarlaxle kezében levő játékszer a nagy hatalmú ereklye.

Most láthatod, ahogy megtagadnak - tudatta Entreri telepatikusan a Crenshinibonnal, amelyeterősen belegyömöszölt az övébe. - Ők azok, akik szerinted elhozzák neked a téged megilletődicsőséget?

Érezte, hogy a szilánk egy pillanatra megzavarodik, érzékelte a vá laszt, amely szerint Rai'gy csakazért fojtaná el, hogy birtokolhassa és hogy...

A zavarodottságnak ebben a pillanatában Artemis Entreri mozgásba lendült és egy telepatikusordítással megparancsolta a Crenshinibonnak, hogy rombolja le a tornyot. Ugyanakkor Jarlaxle felévetette magát és előrántotta Kharón Karmát.

A szilánk, akit ez teljesen felkészületlenül ért, majdnem engedel meskedett. Erős remegés futottvégig a tornyon. Nem okozott valódi károkat, de a rázkódás elég volt ahhoz, hogy Berg'inyon és a kétmásik fegyverforgató, akik máris mozdultak, hogy Entreri útját állják, kibil lenjen az egyensúlyából és,hogy a rengés megszakítsa Rai'gy varázsla tát, amelybe belekezdett.

Entreri irányt váltott és a legközelebbi drow harcosra rontott: félre csapta az egyensúlyát vesztettsötételf kardját és keményen beledöfte a testébe a fegyverét. A sötételf elzuhant, a bérgyilkos pedigtöbbször füg gőlegesen megsuhintotta Kharón Karmát, mire fekete hamu töltötte meg a levegőt, teljesfelfordulást okozva a teremben.

Oldalra vetette magát, Jarlaxle felé, egy bukfenccel. Jarlaxle szinte hipnózisban állt ott, és olyanszúrósan meredt a kezében tartott szilánk ra, mintha az elárulta volna.

- Felejtsd el - kiáltotta a bérgyilkos, aki épp időben rántotta félre a zsoldosvezért, hogy elkerüljék amellettük elsuhanó, és természetesen mérgezett, kézi számszeríjvesszőt. – Az ajtóhoz – súgtaJarlaxle-nak és előrelökte. – Harcolj az életedért!

Jarlaxle felmordult, majd visszatette a szilánkot az erszénybe és mozgásba lendült a vagdalkozóbérgyilkos oldalán. Karja többször egymás után megvillant és tőrfolyamot zúdított Rai’gyra, akit –ahogy azt várni is lehetett - megóvott a magára mondott kőbőr varázs. Egy másik sorozat zúgottKimmuriel felé, aki energiájukat kinetikus gátjával nyelte el.

- Add csak oda nekik! – kiáltotta Entreri váratlanul. Nekizuhant Jarlaxle-nak, letépte az erszényt,majd Rai’gynak és Kimmurielnek lökte, pontosabban kettejük közé, a szoba másik felébe, apszionicista mágikus ajtaján túlra. Rai’gy azonnal megfordult és megpróbálta a nagyhatalmú ereklyét alámpa ragyogásában tartani, miközben Kimmuriel a szilánk felé vetette magát. Entreri csak ezt azegyetlen, kétségbeesett kiutat találta.

Durván megragadta a meglepett Jarlaxle-t és magával rántotta, majd megrohamozta Kimmurielmágikus portálját.

Berg’inyon állta útjukat – mindkét kardja vadul dolgozott, hogy rést találjon Entreri védelmén. DrizztDo’Urden vetélytársának, a bérgyilkosnak azonban nem volt ismeretlen a kétkezes stílus. Ügyesenhárított, miközben kezdte megkerülni a remekül vívő drow harcost.

Jarlaxle fürgén lebukott a másik katona suhintása elől, lekapta a nagy tollat csodálatos kalapjáról,ajkához emelte, majd erősen ráfújt.

Az előtte levő teret tollak töltötték meg.

A katona felkiáltott és kezdte félrecsapdosni őket. Azután eltalált egyet, amelyik nem moccant éscsak ekkor döbbent rá rémülten, hogy egy tíz láb magas, szörnyűséges, madárkinézetű lény áll előtte– egy diatryma.

Entreri is hozzájárult a zűrzavarhoz: vadul lengette a kardját, hamuval hintve tele a levegőt. Azonbanmindvégig arra koncentrált, hogy megkerülje a vagdalkozó pengéket és közelebb jusson adimenziókapuhoz. Tudta, hogy egyedül könnyedén átjuthatna, birtokában a valódi Kristályszilánkkal,de valami okból, amelyet ő sem értett teljesen, de nem is vesztegetett rá egyetlen gondolatot sem,megfordult és újra meg ragadta Jarlaxle-t, maga után rántva a zsoldost.

A késlekedésnek azonban fájdalmas ára volt. Rai’gynak sikerült egy sorozat mágikus lövedéketbelelőnie a bérgyilkosba, amely szinte megrendítette. Azokat a lövedékeket, melyeket a varázslóJarlaxle felé küldött, elnyelte a zsoldos kalapszalagjára tűzött borss, konstatálta savanyúan Entreri.Hát ez az alak nem fogy ki a trükkökből?

- Öljétek meg őket! – hallotta Entreri Kimmuriel kiáltását és érezte, ahog Berg’inyon halálos kardjarohamosan közeledik hátulról.

Entreri azon kapta magát, hogy összezavarodva gurul Dallabad homokján, Kimmuriel mágikusportáljának másik oldalán. Annyira azért észnél volt, hogy mozgásban maradjon, megragadja a hozzáhasonlóan dezorientált Jarlaxle-t, és magával húzza.

- Náluk van a szilánk! – tiltakozotta zsoldos.- Tartsák csak meg! – ordítota Entreri.Mögötte, a kapu másik oldalán, hallotta Rai’gy bömbölő kacját. Igen, a drow varázsló úgy hiszi, hogy

most már nála van a Kristályszilánk, gondolta a bérgyilkos. Hamarosan pedig megpróbálja majdhasználni és minden kétséget kizáróan olyan energiasugarat akar előhívni, amelyiket Jarlaxle használta menekülő kém ellen. Talán ezért nem üldözték őket a portálon át.

Ahogy futott, Entreri újra megérintette a valódi Kristályszilánkot. Érzékelte, hogy az ereklye dühös, deegyben döbbent és rájött, hogy egyáltalán nem örült annak, amikor Entreri közel ment Jarlaxle-hoz ésezzel bekerült Rai’gy semlegesítő fényébe.

- Oszlasd el a mágikus kaput – parancsolta a tárgynak. – Ejtsd őket csapdába és zúzd össze őket.Visszapillantott és látta, hogy Kimmuriel portálja, amely félig kívül esett a Crenshinibon teljes

uralmán, eltűnt.- A tornyot – utasította Entreri. – rombold le és együtt egész Faerunt behálózzuk a tornyok sorával!Az enegiával és lelkesedéssel teli kijelentés pontosan azt ígérte, mint amit az ereklye mindig is

ajánlott gazdáinak, így rögtön teljesítette azt.Entreri és Jarlaxle hallotta, ahogy a föld feldübörög a lábuk alatt.Rohantak, az átellenben, Dallabad kicsiny tavának partján álló táborhely felé. Kiáltásokat hallottak

maguk közül – az erőd katonái kiáltoztak – és csodálkozó kurjantásokat az oázisba érkezettkereskedőktől.

Az ordibálás megsokszorozódott, amikor a kufárok meglátták őket és ráébredtek, hogy egy sötételftart feléjük!

Entrerinek és Jarlaxle-nak nem volt ideje, hogy foglalkozzanak a rémült és zavarodott csoporttal.Egyenesen az egyik közeli szekérhez ro hantak, ahová a lovakat pányvázták ki és eloldották őket.Néhány má sodperccel később - hátukban a dühödt ordibálás és átkozódás kórusá val -, a páros vadvágtában hagyta el Dallabadot, habár Jarlaxle mód felett szokatlan látványt nyújtott egy ló hátán fényesnappal.

Entreri kiváló lovas volt és könnyedén tartotta a lépést a sötételffel, annak ellenére, hogy előre ésoldalra dőlve próbálta meg elállítani ki ömlő vérét.

- Náluk van a Kristályszilánk! - kiáltotta Jarlaxle mérgesen. - Med dig juthatunk?- Mágiájuk legyőzte az ereklyét - hazudta Entreri. - Most nem lehet a segítségükre az üldözésben.Mögöttük összerogyott az egyik torony, a másik pedig mennydörgő robajjal zuhant rá az előzőre,

ahogy a megkötő energiák eltűntek és a mágia gyorsan szétoszlott a szélben.Entreri nem ringatta magát abba az illúzióba, hogy Rai'gy, Kimmuriel vagy akár bármelyik csatlósuk

áldozatul esett a katasztrófá nak. Túl gyorsak és túl okosak voltak ehhez. Csak remélhette, hogy atörmelék annyi időre eltereli a figyelmüket, ami ahhoz kell, hogy ő és Jarlaxle elég messze jussanak.

Nem tudta, hogy milyen súlyosak a sebei, de azt tudta, hogy nagyon fájnak és nagyon gyengénekérezte magát. Az utolsó dolog, amire vá gyott egy újabb harc volt a varázslóval és a pszionicistávalvagy egy olyan remek kardforgatóval, mint amilyen Berg'inyon Baenre.

Szerencsére üldözőknek nem volt nyoma és a percek órává nőttek, amikor is mind a lovaknak, mindlovasaiknak meg kellett állniuk, mi vel teljesen kimerültek. Entreri a fejében hallotta a Crenshinibon újraés újra ismétlődő ajánlatát: az ereklye azt suttogta neki, hogy akkor és ott emeljen egy újabb tornyot,ahol menedéket lelhetnek és megpihen hetnek.

A bérgyilkos majdnem megtette és egy pillanatig eltöprengett azon, hogy miért helyteleníti az ötletet

még most is, pedig a Kristályszilánk módszerei szemmel láthatóan ugyanazon cél felé vezettek, mintamer re ő tartott.

Entreri sokatmondó mosollyal - ami inkább tűnt grimasznak a fájdalom gyö törte bérgyilkos arcán -,vetette el a gondolatot. A Crenshinibon való ban nagyon ravasz volt: mindig megtalálta az utat azellenkezés pereme mentén.

Emellett pedig Artemis Entreri nem felkészületlenül menekült el Dallabadból a nyílt sivatagba.Lecsusszant lováról és rádöbbent, hogy alig tud állni. Mégis sikerült lecsúsztatnia hátizsákját a vállárólés maga elé ejtette a földre, majd fél térdre rogyott és megrántotta a zsák zsinór jait.

Jarlaxle hamarosan mellette termett és segített kinyitni a csomagot. - Ital - magyarázta Entreri, akinagyot nyelt, mert lélegzete kezdett akadozni.

Jarlaxle a zsákban turkált, míg végül felmutatott egy kis fiolát, ben ne kékesfehér folyadékkal.- Gyógyító? - kérdezte. Entreri bólintott és érte nyúlt. Jarlaxle elhúzta előle.- Sok mindent kell megmagyaráznod - mondta. - Megtámadtál és nekik adtad a Kristályszilánkot.Entreri, akinek homlokát teljesen elborított a veríték, újra az italért nyúlt. Kezét az oldalára tette és

amikor visszahúzta, az csurom vér lett. - Remek dobás - szólt oda a sötételfnek.- Nem teszek úgy, mintha értenélek, Artemis Entreri - közölte Jarlaxle és átadta az italt. - Talán ezért

élvezem annyira a társaságod.Entreri egy hajtásra kiitta a folyadékot, majd ülő testtartást vet fel, lehunyta a szemét és hagyta, hogy

a csillapító főzet kezdje összezárni se beinek egy, részét. Azt kívánta, bárcsak még lenne öt ilyen itala,de en nek az egynek elégnek kell lennie - és úgy hitte, hogy arra elég is lesz, hogy életben tartsa ésvalamennyire feljavítsa.

Jarlaxle néhány pillanatig figyelte, majd figyelmét egy jóval sürgő sebb problémára fordította, amikorfelsandított az égető és perzselő Napra.

- Ez a napsütés a halálunkat okozza - jegyezte meg.Válaszul Entreri odébbcsusszant és kezét bedugta hátiszákjába, majd hamarosan előszedett egy

apró modellt, amely egy barna sátrat ábrá zolt. A szájához emelte, suttogott néhány szót, majdodébblökte. Né hány másodperccel később a modell kitágult, elérte egy valódi sátor méretét és továbbnövekedett.

- Elég! - mondta Entreri, amikor már elég nagyra nőtt ahhoz, hogy kényelmesen elférjen benne őmaga, a sötételf és a két ló.

- Nem lesz nehéz megtalálni a nyílt sivatagban - vélte Jarlaxle.- Nehezebb, mint ahogy hiszed - nyugtatta meg a minden szónál levegőért kapkodó Entreri. - Amint

benne leszünk, visszatér önmaga zsebméretű dimenziójába.Jarlaxle elmosolyodott.- Soha nem mondtad, hogy van egy ilyen, sivatagban jól használha tó eszközöd.- Mivel nem is volt, egészen a múlt éjszakáig.- Akkor hát tudtad, hogy ez az egész bekövetkezik és mi a nyílt si vatagba menekülünk - érvelt a

zsoldosvezér és nagyon furfangosnak érezte magát.Mivel Entreritől távol állt, hogy vitatkozzon, csak megvonta a vál lát, amikor Jarlaxle segített neki

talpra állni.- Reméltem, hogy így történik - ennyit mondott csak a bérgyilkos. Jarlaxle érdeklődve nézett rá, de

nem erőltette a témát. Most nem. Visszapillantott a távoli Dallabadra és láthatóan azon töprengett,hogy mi lehet egykori alvezéreivel és hogyan történhetett ilyen gyorsan ez az egész. Nem gyakranfordult elő, hogy a ravasz Jarlaxle ennyire összeza varodottnak érezte magát, mint most.

- Megvan, amit akartunk - emlékeztette Kimmuriel dühöngő tár sát. - A Bregan D'aerthe ránk vár,hogy vezessük. Vissza Mélysötétbe és Menzoberranzanba, ahová tartozunk.

- De a Kristályszilánk nincs meg! - tiltakozott Rai'gy és a másolatot a földre hajította.Kimmuriel furcsálkodva nézett rá.- Az volt a célunk, hogy megszerezzük a tárgyat?- Még mindig Jarlaxle-nál van - mordult fel Rai'gy. - Mit gondolsz, mennyi ideig hagy meg bennünket

a vezéri pozícióban? Halottnak kel lene lennie, az ereklye pedig nálam kellene, hogy legyen.Kimmuriel sunyi arckifejezése nem változott a varázsló furcsán meg válogatott szavai hallatán sem -

azon szavak hallatán, amelyekről tud ta, hogy a Crenshinibon ösztönzésére születtek és abból avágyból táp lálkoztak, hogy Rai'gyt a szilánk rabszolgájává tegye. Igen, Yharaskrik jól tette, hogymegtanította őt a hatalmas és veszedelmes ereklye fi nomságaira. Kimmuriel azonban egyetértettazzal, hogy helyzetük mód felett ingatag, amíg a nagyhatalmú Jarlaxle életben van.

Kimmuriel soha nem akarta, hogy a zsoldosvezér az ellensége legyen - nem mintha barátságotérzett volna az öregebb drow iránt, hanem pusztán félelemből. Talán Jarlaxle máris úton vanMenzoberranzan fe lé, ahol majd összegyűjti a Bregan D'aerthe ottmaradt tagjait - ami több, mint afelét jelenti a csapatnak -, ellene és Rai'gy ellen, valamint azokat, akik hajlandóak követni a drow

városban. Talán a zsoldosvezér még Menzoberranzan ősmágusának, magának Gromph Baenre-nekis szól, hogy tegye próbára képességeit egy másik varázsló, Rai'gy ellen.

Ez nem volt kellemes lehetőség, de Kimmuriel világosan felismerte, hogy Rai'gy csalódottságasokkal inkább nyavalygása másik okának szól - annak, hogy a Kristályszilánk is eltűnt Jarlaxle-lalegyütt.

- Meg kell találnunk őket - mondta a varázsló egy pillanattal ké sőbb. - Holtan akarom látni Jarlaxle-t.Miként lelhetnék másként nyu galmat?

- Most már a Menzoberranzanban lakozó hímek zsoldoscsapatának vezére vagy - felelte Kimmuriel.- Soha nem lelsz nyugalmat, nem me nekülhetsz el az állandó veszélyek és a nagyasszonyok játszmáielől. Ez a hatalommal jár, társam.

Rai'gy válaszul rávetett pillantása nem volt kifejezetten barátságos. Dühös volt, talán dühösebb, mintamilyennek Kimmuriel valaha is lát ta. Kétségbeesetten vágyott az ereklyére. Akárcsak Yharaskrik,ebben Kimmuriel biztos volt.

Ha találnak valamilyen módot, hogy elkapják a Crenshinibont és Jarlaxle-t, minden erejét arrafordítja majd, hogy az illithid kaparintsa meg az ereklyét. Hadd uralja csak Yharaskrik és nagy hatalmúagyszívó rokonsága a Crenshinibont, hadd tanulmányozzák és hadd semmisítsék meg. Jobb lesz így,mintha Rai'gy kezébe kerülve eljutna Menzoberranzanba - ha a szilánk egyáltalán beleegyezne abba,hogy Menzoberranzanba vigyék. Hiszen Yharaskrik elmondta neki, hogy az ereklye hatalmánakjavarészét a Nap fényéből meríti. Mennyivel kelle ne óvatosabbnak lennie, ha a Crenshinibon aszövetségese lenne? Az ereklye soha nem fogadná el őt, mint ahogy azt a tényt sem, hogy fe-gyelmezett elméjével képes meggátolni azt, hogy beférkőzzön a gondo latai közé és uralja azokat.

Csábító volt a lehetőség, hogy immár Rai'gy ellen dolgozzon, hogy meghiúsítsa a Jarlaxle utánikutatást, de bármennyire is szerette volna, tudta, hogy Jarlaxle - a Kristályszilánkkal vagy anélkül - túlhatalmas ellenfél ahhoz, hogy hagyják elmenekülni.

Az ajtón felhangzó kopogtatás kitépte merengéséből. A bejárat fel tárult és Berg'inyon Baenre lépettbe, nyomában több drow katonával, akik az összevert és megláncolt Sharlotta Vesperst vonszoltákmagukkal. Újabb drow harcosok következtek, akik egy nagydarab, lenyűgöző felépítésűpatkányembert kísértek.

Kimmuriel intett Sharlotta csoportjának, hogy álljanak félre és köz vetlenül a patkányember elé állt.- Gord Abrix, szolgálatodra, jó Kimmuriel Oblodra - mondta a pat kányember és mélyen meghajolt.A pszionicista szúrósan rámeredt.- Te vagy Calimport vérpatkányainak vezetője? - kérdezte, tört kö zös nyelven.Gord bólintott.- A Basadoni Ház szolgálatában álló vérpatkányoké - közölte. Szolgálom a...- Ez minden, amit tudnod kell és ez minden, amit ezzel kapcsolat ban mondasz, ha bölcs vagy -

mordult rá Rai'gy és a vérpatkány, bár mennyire is óriási volt, önkéntelenül is hátrébbcsosszant, el asötételfektől.

- Vigyétek ki innen - parancsolta Kimmuriel Gord drow kísérőinek, immár az anyanyelvén. -Mondjátok el neki, hogy hívatni fogjuk, ha úgy döntünk, hogy új feladatot adunk a vérpatkányoknak.

Gord Abrixnak még sikerült újra meghajolnia, mielőtt kiterelték volna szobából.- És mi van veled? - kérdezte Kimmuriel Sharlottát és a puszta tény, hogy a saját anyanyelvén

szólhatott a nőhöz, emlékeztette őt az ember találékonyságára és így esetleges felhasználhatóságára.- Mit tettem, amiért ilyen bánásmódban van részem? - kérdezte a végsőkig makacs Sharlotta.- Miből gondolod, hogy bármit is kellett tenned? - felelte Kimmuriel nyugodtan.Sharlotta válaszolni akart, de gyorsan ráébredt, hogy igazából sem mit nem tud válaszolni a

kérdésben rejlő egyszerű logikára.- Azért küldtünk, hogy találkozz Da'Daclan pasával, ami szükséges ügylet lett volna, de te mégsem

tetted meg - idézte az emlékezetébe Rai'gy.- Entreri átvert és foglyul ejtett - tiltakozott a nő.- A kudarc az kudarc - mondta Rai'gy. - A kudarc pedig büntetést érdemel. Vagy még rosszabbat.- De elmenekültem és figyelmeztettelek titeket, hogy Entreri Jarlaxle-hoz rohan - szállt szembe vele

Sharlotta.- Elmenekültél? - kérdezte Rai'gy hitetlenkedve. - Saját magad mondtad, hogy a félszerzet

túlságosan félt attól, hogy fogva tartson, így hát elengedett.Ezek a szavak kényelmetlen gondolatokat ébresztettek Kimmuriel fejében. Vajon ez is Entreri

tervének része volt? Vagy talán ő és Rai'gy nem a puccsra éppen legalkalmatlanabb pillanatbanérkezett a dallaba di kristálytoronyba? Hát nem pont akkor, amikorra a Kristályszilánkot már valahováelrejtették és másolata a lehető legtökéletesebben ját szotta el a csali szerepét? Érdekes gondolat volt,olyasvalami, amiről a későbbiekben talán elbeszélget majd azzal a félszerzettel, DwahvelTiggerwillivel.

- Egyenesen hozzátok jöttem - közölte Sharlotta egyszerűen és ha tározottan, olyasvalakinek a

hangján, aki végre ráébredt arra, hogy már az égvilágon semmi veszítenivalója nem maradt.- A kudarc az kudarc - ismételte Rai'gy, ugyanolyan határozottan.- De nem vagyunk kegyetlenek - tette hozzá azonnal Kimmuriel. - Még abban is hiszek, hogy a

kudarc jóvá tehető. Artemis Entreri kelle metlen helyzetbe hozott, ahogy magad is mondtad, ezért háttaláld meg őt és öld meg. Hozd el nekem a fejét vagy a sajátoddal fizetsz.

Sharlotta tehetetlenül tartotta fel mindkét kezét. - Hol kezdjem? - kérdezte. - Milyen erőforrások...- A Basadoni Ház és Dallabad összes erőforrása és katonája, vala mint a patkányemberek és

csahosaik teljes körű együttműködése a tiéd -válaszolta Kimmuriel.Sharlotta arckifejezése szkeptikus maradt, szemében felvillant egy szikra, ami nem kerülte el a

pszionicista figyelmét. Mindenért Artemis Entrerit hibáztatta, legalább annyira, mint Kimmuriel ésRai'gy. Igen, a nő eszes és értékes ellenfele lesz bérgyilkosnak. Erőfeszítései, hogy meg találja éselpusztítsa Entrerit, minden bizonnyal hozzájárulnak majd a saját és a varázsló munkálkodásához,amely Jarlaxle és a Kristályszilánk semlegesítésre irányul.

- Mikor kezdjem? - jött Sharlotta kérdése.- Miért vagy még mindig itt? - mondta Kimmuriel.A nő értette a célzást és kezdett talpra kecmeregni. A drow őrök szintén átlátták a helyzetet -

odasiettek hozzá, felsegítették és gyorsan leoldot ták a láncait.Tizenötödik fejezet

KEDVES DWAHVEL!

- Ah, barátom, mennyire becsaptál engem - suttogta Jarlaxle Entrerinek, akinek a sebei még közelsem gyógyultak be, amitől legyen gült, szinte magatehetetlen állapotba került. Miközben a bérgyilkosfé lig-meddig az öntudatlanságba ájult, a zsoldosvezér - aki birtokában volt a mágiának, amellyelmeggyógyíthatta őt -, inkább úgy döntött, hogy a rendelkezésére álló időt arra fordítja, hogy eltöprenga történteken.

Azt próbálta éppen megfejteni, hogy Entreri megmentette-e őt vagy a kárhozatba döntötte, amikormeghallott egy túlságosan is ismerős hangot. Jarlaxle tekintete Entrerire vetült és széles mosolyöntötte el fekete bőrű arcát. Crenshinibon! Az embernél van a Crenshinibon! Jarlaxle ismét lejátszottafejben az eseményeket és gyorsan rájött, hogy Entreri mást is tett, nemcsak egyszerűen levágta azövén lógó erszényt abban az első, váratlan támadásban. Nem, az okos - de még milyen okos! - em berkicserélte Jarlaxle erszényét egy hasonmásra, amelyben a Kristály szilánk másolata is benne volt.

- Én fortélyos társam - jegyezte meg a zsoldosvezér, bár nem volt biztos benne, hogy Entreri hallja-evagy sem. - Jó tudni ismét, hogy nem becsültelek alá! - Ahogy befejezte a mondatot, lehajolt a bérgyil-kos övén lógó erszényért, még mindig mosolyogva.

Entreri keze felfelé lendült és megragadta Jarlaxle-t a karjánál fogva. A zsoldosvezér kezében egyszemvillanás alatt ott termett a tőre, ké szen arra, hogy beledöfje a szinte teljesen magatehetetlen férfiszívébe, de azután észlelte, hogy Entreri nem viszi tovább a támadást. A bérgyil kos nem nyúlt atőréért vagy bármely másik fegyveréért; helyette szo morúan meredt Jarlaxle-ra. A zsoldosvezér afejében hallotta, ahogy a Kristályszilánk hívja őt, arra buzdítva, hogy végezzen az emberrel és ve gyevissza az ereklyét, ami az ő jogos tulajdona.

Majdnem megtette, annak ellenére, hogy a Crenshinibon hívása kö zel sem volt olyan erőteljes ésdallamos, mint amikor nála volt az ereklye.

- Ne tedd - suttogta Entreri. - Nem tudod irányítani.Jarlaxle visszahúzódott és zordan bámult rá.- De te igen?- Ezért szólít téged - felelte Entreri, aki most még nehezebben léleg zett, mint korábban és a vér újra

csorogni kezdett az oldalán ejtett seb ből. - A Kristályszilánknak nincs hatalma felettem.- És miért nincs? - kérdezte Jarlaxle kétkedve. - Talán Artemis Entreri is olyan erkölcsi alapelvek

szerint él, mint Drizzt Do'Urden?Entreri kuncogni kezdett, de azután eltorzult az arca a szinte kibír hatatlan fájdalomtól.- Drizzt és én nem is különbözünk annyira - magyarázta. - Leg alábbis az önfegyelem terén.- És egyedül az önfegyelem az, ami meg fogja akadályozni, hogy a Kristályszilánk a hatalmába

kerítsen? - érdeklődött Jarlaxle és hangja még mindig a teljes hitetlenkedésről árulkodott. - Úgy, tehátazt mon dod, hogy nekem nincs akkora önfegyelmem, mint neked vagy mint...

- Nem! - mordult fel Entreri és majdnem felült a kínról, amikor egy újabb fájdalomhullám mart azoldalába.

- Nem - mondta nyugodtabban egy pillanattal később, miközben hátrahanyatlott és zihálva vette alevegőt. - Drizzt alapelvei eltaszítot ták az ereklyét, mint ahogy az enyémek is. De nem azerkölcsiségből, hanem a függetlenségemből fakadó alapelvek.

Jarlaxle még egy kicsit visszahúzódott és arcán a kételkedést a kí váncsiság váltotta fel.- Miért vetted el?

Entreri ránézett és válaszolni akart, de a sebtől csak grimaszba rán dultak a vonásai. Jarlaxleköpenye redői alá nyúlt és előhúzott egy ap ró gömböt, amelyet odatartott Entrerihez, miközbenkántálni kezdett.

A bérgyilkos azonnal jobban érezte magát; észlelte, ahogy, sebe össze zárul és könnyebben kaplevegőt. Jarlaxle néhány másodpercig kántált még, és Entreri állapota egyre javult, ahogy, amásodpercek teltek, de még jóval azelőtt, hogy sérülései teljesen begyógyultak volna, Jarlaxle leállt.

- Felelj a kérdésemre - harsogta.- Azért jöttek, hogy, megöljenek - érkezett Entreri válasza.- Ez nyilvánvaló. De nem tudtál volna csupán figyelmeztetni?- Nem lett volna elég - bizonygatta Entreri. - Túl sokan voltak el lened és tudták, hogy legfőbb

fegyvered az ereklye. Így hát, ideiglene sen, semlegesítették.Jarlaxle első megérzése az volt, hogy újra visszaköveteli a Kristályszilán kot, majd visszatér és

megfizet Rai'gynak és Kimmurielnek az árulásukért. Azonban elfojtotta ezt a gondolatot és hagyta,hogy Entreri folytassa.

- Igazuk volt, amikor el akarták venni tőled - fejezte be a bérgyilkos vakmerően.Jarlaxle egyetlen pillanatig csak bámult rá.- Óvakodj tőle - javasolta Entreri. - Zárd el a hívását és gondold vé gig, hogy mit tett Jarlaxle az

elmúlt néhány tíznap* alatt. Nem marad hatsz a felszínen, csak ha valódi kiléted titokban marad, ám temégis kristálytornyokat emeltél! A Bregan D'aerthe, minden hatalma dacára és maga mögött tudva aCrenshinibon teljes erejét, sem uralhatja a vi lágot, de még Calimportot sem. De nézd meg, hogymégis mivel próbál koztál.

Jarlaxle többször is belekezdett a válaszába, de minden egyes ellen érve a torkán akadt, még mielőttkimondhatta volna őket. A bérgyil kosnak igaza volt, most már tudta. Tévedett, méghozzá jókorát.

- Nem mehetünk vissza és magyarázhatjuk ezt meg a trónbitorlók nak, - közölte a zsoldos.Entreri megrázta a fejét:- A Kristályszilánk ösztönözte őket a puccsra - magyarázta és Jarlaxle úgy hőkölt hátra, mintha arcul

csapták volna. - Te túl ravasz vagy, de a Crenshinibon arra épített, hogy a becsvágyó Rai'gy könnyeb-ben áldozatul esik kaotikus terveinek.

- Azért mondod, hogy kiengesztelj - vádolta meg Jarlaxle.- Azért mondom, mert ez az igazság és semmi másért - felelte Entreri. Itt szünetet kellett tartania és

eltorzult az arca, mert a fájdalom újra összerántotta a testét. - És ha ráfordítasz egy kis időt, hogyeltöp rengj rajta, akkor te is tudni fogod. A Crenshinibon abba az irányba mozgatott, amerre menniakart, de nem minden nehézség nélkül.

- A Kristályszilánk vagy irányított engem vagy nem. A kettő együtt nem lehetséges.- Manipulált téged. Hogyan kételkedhetsz ebben? - mondta Entreri. - De nem olyan szinten, mint

ahogy, Rai'gyt sikerült manipu lálnia.- Azért mentem Dallabadba, hogy megsemmisítsem a kristálytor nyot, ami olyasmi, amit az ereklye

biztos, hogy nem szeretne - vetette ellene Jarlaxle -, és mégis, megtehettem volna! A szilánk mindenellen kezését megtagadtam.

Még folytatta volna, de Entreri a szavába vágott. - Megtehetted volna? - kérdezte hitetlenkedve.Jarlaxle hebegve válaszolt.

- Hát persze.- De nem tetted meg?- Nem láttam okát, hogy ledöntsem a tornyot, amikor rájöttem, hogy meg tudom... - kezdte Jarlaxle

magyarázni, de amikor meghallot ta a szájából előtörő szavait, azok belemartak, méghozzáfájdalmasan. Átverték. Őt, az intrikák mesterét, elbolondították, amikor elhitették vele, hogy ő az, akiirányít.

Hagyd nálam - mondta neki Entreri. - A Kristályszilánk folyamato san próbál manipulálni, de semmiolyat nem tud nekem felajánlani, amire valóban vágyom és így nincs hatalma felettem.

- Ki fog fárasztani - vetette oda neki Jarlaxle. - Rábukkan az összes gyengédre és kihasználjaazokat.

Entreri bólintott.- Fogytán az időnk.Jarlaxle értetlenül pillantott rá.-Nem öltem volna bele annyi időt és energiát, hogy elrángassalak azoktól a nyomorultaktól, ha nem

lett volna tervem - jelentette ki a bérgyilkos.- Mondd el.- Ha eljön az ideje - ígérte a bérgyilkos. - Most pedig arra kérlek, hogy ne vedd el a Kristályszilánkot

és kérlek, engedj pihennem. Hátradőlt és lehunyta a szemét, de nagyon jól tudta, hogy ha Jarlaxlerátámadna, akkor egyedül a Kristályszilánk védhetné meg. De azt is tudta, hogy ha használná azereklyét, az valószínűleg rengeteg mó dot találna, hogy gyengítse a védelmét, ami azzal a

következménnyel járhatna, hogy félbehagyná feladatát és engedné, hogy egyszerűen az ereklyevezesse.

Hogy a pusztulásba vezesse, tudta jól és talán egy olyan végzet felé, ami még a halálnál is rosszabb.Amikor Entreri Jarlaxle-ra nézett, némileg megnyugodott, mivel új ra azt az okos és opportunista

arckifejezést látta maga előtt, annak a drownak a vonásait, aki alaposan átgondolja a dolgokat, mégmielőtt végleges és esetlegesen meggondolatlan lépéseket tenne. Hisz végül is, épp az iméntmagyarázta el a drow zsoldosnak, hogy a Crenshinibon visszaszerzése pontosan ebbe a kategóriábatartozna. Nem, bízott ab ban, hogy Jarlaxle nem tesz lépéseket ellene. A drow hagyni fogja, hogy adolgok menjenek a maguk útján meg egy darabig, mielőtt bármit is megváltoztatna egy olyanhelyzetben, amelyet nyilvánvalóan nem ért teljesen.

Ezzel a gondolattal Entreri gyorsan álomba szenderült. Elszunnyadt, de még így is érezte, ahogyJarlaxle gömbjének gyógyí tó mágiája újra betakarja.

A félszerzet meglepődve látta, hogy ujjai remegnek, amint óvatosan kigöngyöli az üzenetet.- Nocsak Entreri, én még azt sem tudtam, hogy tudsz írni - nevet gélt, ahogy meglátta a pergamenre

vetett gyönyörűen megformált soro kat, még ha azok egy kissé túlságosan is szálkásak éslényegretörőek vol tak is a dagályos stílusú félszerzetnek.

- Én kedves Dwahvelem! - olvasta hangosan, de azután szünetet tartott és eltöprengett a szavakon,mivel nem volt biztos benne, hogy miként tekintsen erre a köszöntésre. Ez vajon egy formális és azillem diktálta formula vagy az igaz barátság jele?

Ekkor villant bele a félszerzetbe, hogy valójában milyen keveset is értett meg abból, ami lezajlottArtemis Entreri szívében. A bérgyilkos mindig is azt hangoztatta, hogy az egyetlen dolog, amire vágyik,az az, hogy ő legyen a legjobb, de ha ez tényleg így volt, miért nem használta ki a Kristályszilánkmindent elsöprő erejét, rögtön azután, hogy megsze rezte? Dwahvel tudta, hogy nála van a tárgy.Dallabadi kapcsolatai részletesen leírták a kristálytornyok összeomlását és azt, hogy egy em ber -Entreri - és egy sötételf - akiről Dwahvel úgy vélte, Jarlaxle kel lett, hogy legyen - elmenekült.

Minden jel arra mutatott, hogy Entreri terve sikerrel járt. Ellensége inek jogos hírneve ellenéreDwahvel egyetlen pillanatig sem kételke dett benne, még akkor sem, ha nem lettek volna a szemtanukbeszámo lói.

A félszerzet az ajtóhoz lépett és ellenőrizte, hogy bezárta-e. Majd le ült kicsiny éjjeliszekrénye mellé,ráfektette a pergament, a két végét pe dig nagy, ékkövet formázó papírnehezékkel szorította le, majdnekiállt olvasni, miután úgy döntött, hogy véleményt majd csak akkor formál, ha másodszor iselolvasta a levelet.

Én kedves Dwahvelem!Elérkezett az idő, amikor útjaink különválnak és ez nem kevés sajnálattal tölt el engem. Hiányozni

fognak a beszélgetéseink, kis barátom. Elég kevés azoknak a száma, akikben annyira megbízhattam,hogy őszintén elmondhat tam nekik, mi jár a fejemben. Megteszem ezt most, még egyszer, utoljára,nem annyira abban a reményben, hogy tanácsot adsz nekem, hogy merre menjek, hanem inkábbazért, hogy tisztázzam magamban az érzelmeimet ezekben a kérdésekben... de hát éppen ez volt aszép beszélgetéseinkben, nem igaz? Ahogy felidézem azokat a beszélgetéseket, rá kell hogyébredjek: te ritkán adtál nekem bármiféle tanácsot is. Ami azt illeti, ritkán szóltál, inkább csakhallgattál. Ahogy saját szavaimra figyeltem és ahogy hallottam azokat, amit magyarázattal szolgáltakgondolataimra és mások iránti érzelmeimre, szépen elrendeztem őket magamban. Arckifejezésed,egy egyszerű bólintás, egy fel húzott szemöldök volt az vajon, ami elindított egy másféle logikaiösvényen? Nem tudom.

Nem tudom - úgy látszik, hogy ez válik immár létezésem ismétlődő litá niájává. Úgy érzem, mintha azalap, amelyre cselekvéseimet és vélekedései met építettem nem szilárd, hanem olyan ingatag, mint asivatag homokja. Amikor fiatalabb voltam, minden kérdésre ismertem az összes választ. A bi-zonyosság és a határozottság világában éltem. Most, hogy már öregebb va gyok, és beléptem életemnegyedik évtizedébe, az egyetlen dolog, amit bizto san tudok, az az, hogy semmit sem tudok biztosan.

Sokkal könnyebb volt egy húsz éves ifjúnak, sokkal könnyebb volt járni a világot azzal acéltudatossággal, amelynek gyökere...

Amelynek gyökere a gyűlölet - feltételezem -, és az igény, hogy a legjobb legyek sötétmesterségemben. Ez volt a szándékom, hogy az egész világ leg nagyobb harcosává váljak, hogybelevéssem nevem Faerun történelmébe. Oly sokan hitték azt, hogy mindezt csupán egyszerűbüszkeségből teszem, hogy én azt akarom, hogy az emberek megremegjenek a nevem pusztahallatára, csu pán csak hiúságból.

Gyanítom, hogy részben igazuk volt. Mindannyian hiúak vagyunk, bár mennyire is vitatjuk ezt amegállapítást. Azonban számomra a vágy, hogy hírnevemet öregbítsem, nem volt olyan fontos, mintaz a vágy - nem, nem is vágy hanem szükséglet -, hogy tényleg hivatásom legjobbja legyek. Örömmel

fogadtam hírnevem szárnyalását, de nem büszkeségből, hanem amiatt, mert tudtam, hogy ez olyanfélelemmel szövi át ellenségeim érzelmi páncélját, amely még több előnyt ad nekem.

Egy remegő kéz pedig nem tud pontosan döfni.Még mindig a csúcs felé török, emiatt ne aggódj, de csak azért, mert ez ad némi célt az életemnek,

amely egyre kevésbé jelent számomra örömet.Furcsa csavar számomra, hogy világom kopárságára csak akkor ébredtem rá, amikor legyőztem az

egyetlen lényt, aki oly sokféleképpen próbálta megmu tatni nekem ezt a rideg tényt. Drizzt Do'Urden -hogy gyűlölöm még mindig! - életemet üres dolognak tartotta, igazi előnyök és igazi boldogság nélküliko pár csapdának. Valójában soha nem cáfoltam ezt az állítást, csupán úgy hit tem, hogy mindez nemszámít. Az ő életének a célja mindig is a barátaira és a közösségre épült, míg az enyém inkább önzőlét volt. Bárhogy is, olyan volt ez nekem, mint egy játék, egy céltalan játék, egy darab, amellyel azisteneket szórakoztatjuk, egy séta, amely olyan dombokra vezet fel, melyek hatalmasnak tűnnek, devalójában apró buckák csupán, és olyan völgyeken át halad, melyek nagyon mélynek látszanak, deigazából egyáltalán nem számítanak.

Attól félek, hogy egész kicsinyes életem benne van a sirámaimban.De az is lehet, hogy nem Drizzt volt az, aki megmutatta nekem a lábam alatti futóhomokot. Talán

Dwahvel volt az, aki valami olyasmit adott ne kem, amivel ritkán találkoztam, és soha nem értettemmeg igazán.

Barátság? Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy értem, mit takar ez a fogalom, de ha valahais rávenném magam arra, hogy megpróbáljam kibo gozni az értelmét, akkor az együtt töltött időnkettekinteném példának.

Így hát, ez talán egyfajta bocsánatkérő levél. Nem kellett volna rád eről tetnem Sharlotta Vesperst,habár bízom benne, hogy halálra kínoztad őt, úgy ahogy utasítottalak és mélyre, nagyon mélyretemetted.

Hányszor kérdeztél a terveimről, amin én csak nevettem, de tudnod kell, kedves Dwahvel, hogy acélom nem volt más, mint ellopni a nagyerejű és ha talmas ereklyét, még mielőtt egyéb, szinténérdekelt csoportok rátennék a ke züket. Tudom, hogy ez kétségbeesett kísérlet, de nem tehetekmásként, mert az ereklye szólít engem és azt követeli tőlem, hogy vegyem el a jelenlegi, egy általánnem alkalmas gazdájától.

Így hát megteszem, mivel tényleg én vagyok a legjobb a hivatásomban, és elmegyek innen, messze,nagyon messze és talán soha nem térek vissza.

Ég veled Dwahvel Tiggerwilli, bármilyen vállalkozásba is fogj. Megnyug tatlak, hogy semmivel nemtartozol nekem, sőt én érzem úgy, hogy az adósod vagyok. Az előttem álló út hosszú és telve vanveszélyekkel, de most már lá tom a célomat. Ha elérem azt, akkor már semmi nem árthat nekemtöbbé. Ég veled!

-AE

Dwahvel Tiggerwilli félrelökte a pergament és kitörölt egy könny cseppet a szeméből, majd nevetnikezdett az egész abszurditásán. Ha hónapokkal ezelőtt bárki is azt mondta volna neki, hogy sajnálnifogja ezt a napot, amikor Artemis Entreri kisétál az életéből, belekacagott volna az arcába ésostobának nevezte volna.

Ám itt volt ez, ez a levél, amely éppoly személyes volt, mint azok a beszélgetések, amelyeketEntrerivel folytatott. Ráébredt, hogy máris hi ányoznak neki ezek a találkozók vagy talán azt fájlalta,hogy a jövőben nem lesz már alkalma eldiskurálni a férfival. Legalábbis a közeljövőben nem.

Entreri szavai szerint neki is hiányoztak ezek a beszélgetések. Ez mé lyen megérintette Dwahvelt. Haarra gondolt, hogy ennyire hatott er re a férfira - erre a gyilkosra, aki húsz éve kisebbmegszakításokkal ti tokban uralta Calimport utcáit. Került bárki is ilyen közel Artemis Entrerihez?

Dwahvel tudta, hogy senki olyan, aki még élne.Újra elolvasta a levél befejező részét, amely nyilvánvalóan hazudott Entreri valódi szándékait

illetően. Ügyelt rá, hogy ne említsen semmi olyat, ami elárulhatná az itt maradt sötételfeknek, hogyDwahvel bár mit is tudott róluk vagy az ereklyéről vagy a Kristályszilánk megszerzé se körüli ügyekről.Hazudott a Sharlottával kapcsolatos utasításairól is, amit minden bizonnyal azért tett hozzá, hogy méginkább biztosítsa a félszerzet helyzetét és szánalmat keltsen iránta - ha a szükség úgy kí vánja -, azelrabolt nőben és titkos támogatóiban.

Erre a gondolatra Dwahvel megborzongott. Egyáltalán nem akart a sötételfek szánalmától függni!Erre nem fog sor kerülni, jött rá. Még ha a nyomok elvezetnének is hozzá és létesítményéhez, ő

önként és szívesen megmutatja a levelet Sharlottának, aki ezek után értékesnek fogja őt tekinteni.Igen, Artemis Entreri kínosan ügyelt rá, hogy elrejtse Dwahvel rész vételét cselszövényében és ez - a

neki írt levél minden kedves szavánál ékesebben - mutatta meg a félszerzetnek kettejük barátságánakvalódi mélységét.

- Fuss messzire, barátom és rejtőzz el barlangok sötétjében - suttogta. Óvatosan összegöngyölte a

pergament és beletette míves íróasztalá nak egyik fiókjába. A bezáródó fiók zaja súlyos visszhangotvert Dwahvel szívében.

Hiányozni fog neki Artemis Entreri.

HARMADIK RESZHOGYAN TOVÁBB?

Van egyfajta szépség a démonok utolérhetetlen csúfságában. Nincs kétértelműség, nincs habozás,nincs tévképzet azzal kapcsolatosan, hogy miként kell elbánni az ilyen lényekkel.

Nem alkudozunk démonokkal. Nem hallgatjuk meg a hazugságaikat. El taszítjuk őket,megsemmisítjük őket, megszabadítjuk a világot tőlük - még akkor is, ha jelen van a késztetés, hogyhatalmukat arra használjuk, hogy megmentsék azt, amit mi a jóság egy kis darabjának tartunk.

Sokaknak nehézséget okoz, hogy ezt megértsék, mint ahogy azoknak a va rázslóknak és papoknaka bukása is, akik eltévelyedtek és démonokat idéz nek meg, majd hagyják, hogy ezek a teremtményektúllépjenek előhívásuk eredeti célján - mondjuk, hogy válaszoljanak egy kérdésre -, mivel megkísértiőket a lények által felkínált hatalom. Ezek a rossz véget ért varázshaszná lók úgy gondolták, hogy jóttesznek azzal, ha ezeket a démonokat a maguk oldalára kényszerítik, hogy megtámogassák ügyüketés seregüket alvilági har cosokkal. Hát nem lenne helyes azt tanácsolni egy jó királynak, hogy "irányí-tott" démonokkal segítse ügyét, ha goblinok fenyegetik a birtokát?

Nem hiszek ebben, mert ha a jóság megőrzése érdekében ilyen nyilvánva ló és megváltoztathatatlangonoszra építünk, hogy legyőzzük a gonoszságot, akkor nincs ott semmi igazán értékes, amit megkellene menteni.

A démonok egyetlen helyes felhasználása így hát az, hogy csak akkor hívjuk elő őket, ha arra vanszükség, hogy eláruljanak egy gonosz ügyet és csak olyan ellenőrzött helyen tegyük ezt, ahol nincsesélyük arra, hogy megszökjenek. Cadderly a Szárnyaló Szellem biztonságos idézőkamráiban tetteezt meg, mint ahogy - efelől nincs kétségem -, számtalan más pap és varázsló is hasonlóancselekszik. Egy ilyen előhívás sem nélkülözi azonban a kockázatot, még akkor sem, ha a védőkörttökéletesen alkották meg, mivel mindig jelen van a csábítás, ami együtt jár mondjuk egy balor vagynalfeshni manipulatív hatalmával.

A kísértésben mindig fel kell ismernünk a megváltoztathatatlan gonoszt. A megváltoztathatatlant.Ami reménytelenül az. A megváltás gondolata döntő tényező kell, hogy legyen az ilyenalkudozásoknál. Fogjuk vissza a pen gét, ha van esély a megváltásra, ne sújtsunk le, ha közel van amegváltás. Viszont csapjunk le keményen és szánalom nélkül, ha ellenfelünk esetében nincs re ménya megváltásra.

Azon töprengek, hogy ezen a skálán hol áll Artemis Entreri. Vajon túl van már minden segítségen ésreményen?

Úgy vélem, az első kérdésre igen a válasz, míg a másodikra nem. Nincs segítség Artemis Entreriszámára, mivel soha nem fogadná el azt. Legna gyobb hibája a büszkesége - nem a kevésbé jóharcosok dicsekvő büszkesége, hanem a legteljesebb függetlenség és a hajlíthatatlan önállóságbüszkesége. Beszélhetnék neki a hibáiról, mint ahogy bárki más is, aki valamiképpen meg ismerné őt,de nem hallgatna meg.

Ám mégis van talán némi remény a megváltásra az ő esetében. Nem tu dom, hogy mi haragjánakeredete, de nagyon komolynak kellett lennie. Ám mégsem hagyhatom, hogy ez az eredet - akármilyennehéz és rettenetes lehe tett is -, bármilyen módon is felmentse őt a tettei alól. Az Entreri kardjára ésismertetőjeléül szolgáló tőrére száradt vérrel neki kell megbirkóznia.

Azt hiszem, hogy nem viseli ezt könnyen. Égeti a bőrét, mint ahogy egy fekete sárkány leheleteégetné és belülről marcangolja. Láttam ezt az utolsó találkozásunkkor ezt a csendes és tompafájdalmat sötét szeme sarkában. Legyőztem őt, megölhettem volna és úgy hiszem, hogy bizonyosmértékig re mélte is, hogy befejezem a feladatot, végzek vele és ezzel pontot teszek a job báraönmagára mért szenvedésének végére.

Ez a fájdalom tartotta vissza pengémet, a bennem ébredő remény, hogy valahol mélyen Entrerirájött: változtatnia kell az addig járt ösvényen, mert az út, amelyen halad, az ürességbe és alegteljesebb kétségbeesésbe vezet. Szá mos gondolat cikázott végig a fejemben, ahogy ott álltam,fegyvereimmel a kezemben, ő pedig ott hevert védtelenül előttem. Hogyan sújthattam volna le rá,amikor láttam azt a kínt a szemében és tudtam, hogy ez a fajta kín elője le lehet a megváltásnak? Ésmiként tehettem volna másként, amikor nagyon is tudatában voltam, hogyha engedem ArtemisEntrerit kisétálni a kristályto ronyból, azzal talán mások végzetét pecsételem meg?

Ez valódi dilemma volt, lelkiismeret és lelki egyensúlyom válsága. Ab ban a döntő pillanatban aválaszt apám, Zaknafein emlékében találtam meg. Entreri gondolkodásmódja szerint - ezt tudom -, őés Zaknafein nem is kü lönbözik annyira egymástól és tényleg van hasonlóság. Mindketten ellenségesés - jogos megítélésük szerint - gonosz környezetben éltek. Megítélésük sze rint ők mindent megtettek,hogy ne öljék meg azokat, akik nem érdemelték meg. Jobbak-e vajon a Calimport nyomorúságospasáiért harcoló fegyverfor gatók és bérgyilkosok, mint a drow házak katonái? Emiatt Zaknafein ésArtemis Entreri tettei sok tekintetben hasonlóak. Mindketten az intrikák, a veszélyek és a gonoszságvilágában éltek. Mindketten könyörtelen módsze rekkel élték túl bebörtönzésüket. Ha Entreri úgy tekint

nyomorúsággal teli vi lágára, a fogdára, mint ahogy Zaknafein tekintett Menzoberranzanra, akkor hátnem úgy viselkedett-e Entreri, mint Zaknafein, a fegyvermester, aki ren geteg sötételfet ölt meg, mint aDo'Urden Ház patrónusa?

Ezt az egyezést akkor ismertem fel, amikor először mentem Calimportba, Entreri nyomában, akifogolyként hurcolta magával Regist - és el kell ismer nem, hogy ez a cselekedete is igazolható - és ezaz egyezés mélyen megzavart. Milyen közel állnak hát egymáshoz, ha figyelembe vesszük apengeforgatásban tanúsított tehetségüket és a bennük láthatóan meglevő hajlandóságot a gyil-kolásra? Akkor talán a Zaknafein iránti mély érzelmeim állították meg a pengémet, amikorlevághattam volna Entrerit?

Azt mondom, nem és erősen hiszem azt, hogy Zaknafein sokkal inkább törődött azzal, hogy kit ölmeg vagy kit nem öl meg. Igazán ismerem Zaknafein szívét. Tudom, hogy megvolt benne a képességa szeretetre és Artemis Entreri valósága egyszerűen nem állhat meg ezzel szemben.

Lehet, hogy nem ebben a megtestesülésében, de van-e rá remény, hogy fényre bukkanjunk abérgyilkos öldöklő alakja mélyén?

Talán van, és én valódi örömmel hallanám, ha ez az ember elfogadná ezt a fényt. Igazából azonbankételkedem benne, hogy bárki vagy bármi valaha is képes lesz fellobbantani az irgalom elveszettlángját a szenvtelenség vastag és láthatóan áthatolhatatlan páncélja mögött, amelyet Artemis Entrerivisel.

- Drizzt Do’UrdenTizenhatodik fejezet

SÖTÉT HÍREK EGY RAGYOGÓ NAPON

Danica az irdatlan hegy egyik párkányán üldögélt - nem messze tőle terült el a csodálatos SzárnyalóSzellemnek, a magasba törő oszlopok és külső támívek, a nagy és díszes, sokszínű üvegből ké szültablakok katedrálisának otthont adó mező. Több hektárnyi földön élő sövény húzódott - egy részeállatokra emlékeztetett, egy másik pedig önmaga köré csavarodott csigavonalban, hatalmas útvesztőthozva lét re.

A katedrális Danica férjének, Cadderlynek, Deneir - a tudás istene - nagyhatalmú papjának művevolt. Ez az építmény volt a pap életének eddigi legszem betűnőbb hagyatéka, de Danica meglátásaszerint a legnagyobb a két iker volt - akik az útvesztő bejárata körül szaladgáltak -, és fiatalabb test-vérük, aki a székesegyházban aludt. Az ikrek berohantak a labirintusba Tömbváll Pikel, a törpelegnagyobb rémületére. Pikel, a druida módsze rek gyakorlója - a mágiának ezt a formuláját mogorvatestvére, Iván még mindig ellenezte - hozta létre az útvesztőt és a többi lenyűgöző kertet.

Pikel beszáguldott az útvesztőbe a gyerekek mögött, miközben azt ri koltotta, hogy "Íík!" - meg ehhezhasonló pikelségeket -, és zöldre fes tett haját és szakállát rángatta. Az útvesztő még nem állt készena láto gatók fogadására és a gyökerek még nem rendeződtek el megfelelően.

Természetesen, ahogy Pikel beszáguldott, az ikrek máris visszaosontak és most csendesenjátszadoztak az útvesztő bejárata előtt. Danica nem tudta, hogy a zöld szakállú törpe milyen messzirejutott az összevissza la birintusban, de hallotta, ahogy hangja gyorsan elhal és rájött, hogy elté vedtodabent, immár harmadszor a mai napon, méghozzá elég hamar.

Szélroham vágott végig a hegyoldalon és Danica vastag szálú, vörö sesszőke hajfonatát az arcábacsapta. Kifújt néhány szálat a szájából és oldalra pillantott, pont időben ahhoz, hogy meglássaCadderlyt, aki fe lé közeledett.

Remekül nézett ki cserbarna és fehér színösszeállítású tunikájában és nadrágjában, világoskékselyempelerinjében és szokásos széles peremű, tollas kalpagjában. Cadderly rettentőenmegöregedett, miközben megal kotta a Szárnyaló Szellemet, egészen addig, hogy Danica márőszintén azt hitte, hogy eltávozik az életből. Danica nagy rémületére Cadderly várta a halált éselfogadta azt, mint a szükséges áldozatot a monumentális könyvtár felépítéséhez. Nem sokkal azután,hogy befejezte a főépületet az olyan részletek, mint számos ajtó díszítése és az aranylevelek a csodá-latos boltívek körül, talán soha nem fognak elkészülni -, az öregedés megállt és a férje majdnem olyangyorsan kezdett visszafiatalodni, mint ahogy öregedett. Most a húszas éveinek végén járó, könnyedléptű férfi nak tűnt, akinek szeme mindig felcsillant, amikor Danicára pillantott. A nő amiatt is aggódott,hogy esetleg a folyamat folytatódik és hamarosan azon kapja majd magát, hogy négy gyermeket nevelhárom helyett.

Végül azonban Cadderly nem fiatalodott tovább, hanem megállt ott, ahol minden ízében éppolyanéletvidám és egészséges fiatalember nek tűnt, mint akkor, amikor az egész felfordulás kezdetét vetteaz Épü lés Könyvtárában, abban az épületben, amely ugyanezen a helyen állt, még a káosz átkánakeljövetele és Deneir régi rendjének pusztulása előtt. Az eltökéltség, hogy mindent feláldozzanak az újkatedrálisért és az új rend létrehozása kedves volt Deneir szemének, így Cadderly Bonaducevisszakapta az életét, az életet, amelyet annyira gazdaggá tet tek felesége és gyermekei.

- Ma reggel látogatóm volt - mondta Cadderly Danicának, amikor odaért hozzá. Vetett egy pillantást

az ikrekre és egyre szélesebben kez dett mosolyogni, amikor meghallotta az eltévedt Pikel újabbkétség beesett kiáltását.

Danica ámulva figyelte férje szemét, amely szintén mosolyogni lát szott.- Egy ember Carradoonból - felelte és bólintott. - Láttam, amikor jött.- Hírt hozott Drizzt Do'Urdentől - közölte Cadderly, Danica pedig felé fordította az arcát, mivel hirtelen

érdekelni kezdte a dolog. Ő és a férje az előző évben találkozott a különleges sötételffel, aki Cadderlyszéljáró varázslata segítségével tért vissza északra.

Danica egy pillanatig a férjét tanulmányozta és eltöprengett az álta lában nyugodt arcon megjelenőizgatottságon.

- Visszaszerezte a Kristályszilánkot - jött rá, mivel amikor utoljára ő és Cadderly együtt volt Drizzttelés ember társnőjével, Catti-brie-vel, éppen erről beszélgettek. A drow megígérte, hogy visszaszerzi azősrégi, gonosz ereklyét és elhozza Cadderlynek, hogy az megsemmisítse.

- Megtette - mondta a férje.Átnyújtott több összetekert pergamenlapot Danicának. A nő átvette és kigöngyölte. Mosoly kúszott

az arcára, amikor megismerte Drizzt el vesztett barátjának, Wulfgarnak a sorsát, akit kiszabadítottakbörtönéből, Errtu, a démon markából. Amikor azonban a második oldalra ért, tátva maradt a szája,mivel az irat beszámolt a Kristályszilánk ezt követő ello pásáról, amelyet egy Jarlaxle nevezetű sötételfgazfickó hajtott végre, aki egyik drow katonáját küldte el Drizzthez, Cadderlynek álcázva.

Danica szünetet tartott és felnézett, férje pedig visszavette a perga meneket.- Drizzt úgy véli, hogy az ereklye valószínűleg a föld alá került, vissza Menzoberranzanba, a

sötételfek városába, ahol Jarlaxle lakik - magya rázta.- Nos, akkor hát legyen boldog vele Menzoberranzan - mondta tel jesen komolyan Danica.Ő és Cadderly sokat beszélgettek az intelligens szilánk hatalmáról és tudta, hogy az nem más, mint

a pusztítás eszköze - a viselő ellenségei nek, a viselő szövetségeseinek és végül magának a viselőneka pusztu lását jelenti. Sosem volt és - férje véleménye szerint - sosem lehet más kimenetele adolgoknak, ha a Crenshinibon jelen van.

A Kristályszilánk birtoklása végső soron gyógyíthatatlan kórt jelent és nagy csapás mindazoknak,akik a közelben vannak.

Cadderly már a fejét rázta, még mielőtt Danica befejezte volna a mondatot.- A Kristályszilánk a napfényhez kötődik, amely a szimbolikát te kintve talán a legnagyobb torzulása.-A drow-k azonban a sötét üregek teremtményei - vetette ellene Danica. - Hadd vigyék csak és

tűnjenek el. Talán Mélysötéten a Kris tályszilánk hatalma gyengülni fog, talán még meg is semmisül.Cadderly újra megrázta a fejét.- Ki az erősebb? - kérdezte. - Az ereklye vagy a gazda?- Úgy látom, mintha ez a bizonyos sötételf különösen ravasz lenne felelte Danica. - Gyanítom, hogy

nem kis feladat elbolondítani Drizzt Do'Urdent.Cadderly megvonta a vállát és elvigyorodott.- Kétlem, hogy a Crenshinibon, ha egyszer utat talál új hordozója szívéhez, ami valószínű, hacsak ez

a Jarlaxle lelkében nem hasonlít Drizztre, engedni fogja, hogy visszavonuljon a föld mélyébe - érvelt. Lényegében nem is érdekes a kérdés, hogy ki az erősebb. Az ereklye ké pessége arra épül, hogyfinoman manipulálja hordozóját. Egyezséget akar kötni vele, nem pedig uralni akarja azt.

- És egy sötételf szíve könnyen manipulálható - vonta le a következ tetést Danica.- Egy átlagos sötételfé igen - helyeselt Cadderly.Néhány pillanatra csend támadt, miközben mindketten a szavakat és az új híreket emésztették.- Akkor mit teszünk? - kérdezte végül Danica. - Ha úgy véled, hogy a Crenshinibon nem fogja

engedni, hogy visszavigyék a fénytelen Mély sötétbe, akkor hagynunk kell, hogy pusztítson afelszínen? Tudjuk egy általán, hogy hol lehet?

A mélyen gondolataiba merült Cadderly nem válaszolt rögtön. A kérdés, hogy mit tegyenek, hogymilyen felelősséggel viseltetnek az adott helyzetben, a hatalom filozófiájának legmélyére hatolt. VajonCadderly feladata volt - papi hatalmát tekintve -, hogy megtalálja a Kristályszilánk új gazdáját, asötételf tolvajt és erővel vegye el a tárgyat, hogy azután elpusztítsa?

De ha ez a helyzet, akkor mi van a világban meglevő többi igazság talansággal? Mi van a LehulltCsillagok Tengerének kalózaival? Vajon Cadderlynek fel kellene bérelnie egy hajót és vadászni rájuk?Mi van Thay hírhedt Vörös Varázslóival? Vajon Cadderly kötelessége az, hogy felkutassa őket, majdegyenként megküzdjön mindegyikükkel? Azután még ott van a Zhentarim, a Vastrón, ott vannak azÁrnytolvajok...

- Emlékszel, amikor itt találkoztunk Drizzt Do'Urdennel és Catti brie-vel? - kérdezte Danica, a férjénekpedig úgy tűnt, mintha olvasna a gondolatai között. - Drizzt lehangolt lett, amikor ráébredtünk, hogy miidéztük meg Errtut, a démont és ezzel kiszabadítottuk a hatalmas szörnyet száműzetéséből; abból aszáműzetésből, amelyet még Drizzt mért rá, évekkel ezelőtt. Mit mondtál Drizztnek erről, hogymegnyug tasd?

- Errtu kiszabadítása nem jelentett különösebb gondot - ismerte be Cadderly újfent. - Mindig lesznekdémonok, akiket gonosz szándékú mágusok felhasználhatnak. Ha nem Errtu, akkor egy másik.

- Errtu csupán egyike volt a káosz számtalan ügynökének - fejezte be gondolatot Danica. -, mintahogy a Kristályszilánk is csak a káosz egyik eleme. Mindazt a szenvedést, amit okoz, a káoszmiriádnyi egyéb eszköz zel tudja helyettesíteni, hogy ugyanolyan pusztítást végezzen, igaz?

Cadderly rámosolygott és szenvedélyesen belemerült felesége man dula formájú barna szeménekláthatóan végtelen mélységébe. Mennyi re szereti ezt a nőt! Ő életének minden területén egyenrangútársa. Az intelligens Danica, aki a legnagyobb önfegyelemmel bírt, amelyet Cadderly valaha is látott,mindig átsegítette őt a nehéz kérdéseken és döntéseken, azzal, hogy meghallgatta és javaslatokattett.

- A szív kelti életre a gonoszságot, nem pedig a pusztítás eszköze fejezte be felesége gondolatát.-A Kristályszilánk az eszköz vagy a szív? - kérdezte Danica.- Ez itt a kérdés, nem igaz? - felelte Cadderly. - Vajon ez az ereklye olyan, mint egy megidézett

szörny, a pusztítás egyik eszköze annak a ke zében, akinek már romlott a szíve? Vagy ő amanipulátor, a gonoszság megteremtője, amely egyébként nem létezne? - Széttárta a karját, mi velnem volt válasza erre a kérdésre. - Bárhogy legyen is, azt hiszem, hogy kapcsolatba lépek valamelyikforrásommal az egyik külső létsíkon és utánanézek, hogy meg tudom-e találni az ereklyét és ezt asötételfet, ezt a Jarlaxle-t. Tudni akarom, hogy mire használja a Kristályszilánkot vagy ami mégnagyobb problémát jelentene, hogy a Kristályszilánk mi re akarja használni őt.

Danica éppen meg akarta kérdezi, hogy mire gondol, de azután rá jött, még mielőtt kiejtette volna aszavakat és beharapta az ajkát. Talán a Kristályszilánk - ahelyett, hogy engedné ennek a Jarlaxlenevezetű lénynek, hogy a Mélysötétbe vigye - arra használja a drow-t, hogy egy sötételf sereg ékelegyen? Talán a Kristályszilánk arra használja új gaz dájának helyzetét és annak népét, hogy nagyobbbajt okozzon, mint ko rábban bármikor? Számukra még rosszabb, hogy ez a Jarlaxle Cadderlyálcájában lopta el az ereklyét, azaz biztosan ismeri Cadderlyt. Ha pedig Jarlaxle ismeri, akkor aKristályszilánk is - és akkor azt is tudja, hogy a papnak lehetnek információi arról, hogy miként lehetelpusztítani. Ag godalom villant át Danica arcán, amely nem kerülte el Cadderly figyel mét és a feleségeösztönösen is a gyermekei felé fordult.

- Megpróbálom megtudni, hogy hol lehet ő és az ereklye és hogy ed dig milyen felfordulást okoztak -magyarázta Cadderly, aki félreértel mezte felesége arckifejezését és azon töprengett, hogy talánkételkedik benne.

- Tedd meg - mondta a túlságosan is meggyőzött nő teljes komoly sággal. - Most rögtön.Az útvesztőből érkező sipításra mindketten arra fordultak. - Pikel - magyarázta a nő.Cadderly elmosolyodott. - Újra eltévedt?- Újra? - kérdezte Danica. - Vagy még mindig?Oldalról dübörgés hallatszott és meglátták Pikel hagyománytiszte lőbb testvérét, Tömbváll Ivánt, aki

minden lépésnél zsörtölődve csör tetett az útvesztő felé.- Dú-dad - közölte a sárgaszakállú törpe szarkasztikusan és ezzel Pikelt utánozta, aki így nevezte

hivatását. - Egen, Dú-dad - zsémbelt Iván. - Még a sövényből sem talál ki.- És segíteni fogsz neki? - tette fel a kérdést Cadderly a törpének. Iván kíváncsian megfordult,

láthatóan csak most vette észre a párt. - Őt segítem egész életembe - horkantotta.Cadderly is és Danica is bólintott és hagyták, hogy Iván hadd kép zelődjön. Ők nagyon is jól tudták -

még ha Iván nem is -, hogy a Pikelnek nyújtott segítség általában csak újabb gondokat okozott mind-két törpének.

Annyi bizonyos, hogy néhány perc elteltével, Iván is éppúgy azt ki abálta, hogy eltévedt, mint Pikel.Cadderly, Danica és a becsapós labi rintus mellett ücsörgő ikrek remekül szórakoztak.

Néhány órával később, miután eldöntötte a szükséges varázslatok sorrendjét és ellenőrizte amágikus védőkört, amelyet a megfiatalodott pap mindig használt, még akkor is, ha az alsó síkokleggyengébb lényei vel tárgyalt, Cadderly törökülésben ült idézőfülkéjének padlóján és a va rázslatszavait kántálta, amellyel megidézhetett egy alacsonyabb rendű démont - egy ördögöcskét.

Nem sokkal később, az apró, denevérszárnyú, szarvas teremtmény alakot öltött a védőkörben.Zavarodottan és mérgesen ide-oda szökellt, míg végül figyelme Cadderlyre irányult. Egy ideigtanulmányozta a fér fit, minden bizonnyal magyarázatot keresett a viselkedésére. Az ördö göcskéketgyakran szólították az anyagi síkokra, néha információt kér ve tőlük, máskor meg azt, hogy gonoszszándékú varázslók familiárisa ként szolgáljanak.

- Deneir? - kérdezte köhögős, reszelős hangon, amiről Cadderly úgy vélte, hogy egyben jellemzőfüstös természetes környezetére és emellett illik is hozzá. - Deneir papjainak. öltözékét viseled.

Cadderly tudta, hogy a lény kalapjának vörös szalagját bámulja, amelyre porcelánból és aranybólkészült medált erősített, és amely Deneir szimbólumát, a szem felett lángoló gyertyát ábrázolta.

Cadderly bólintott.

- Pfúj! - mondta az ördögöcske és a padlóra köpött.- Egy varázslót reméltél, aki familiáris keres? - kérdezte Cadderly ra vaszul.- Inkább reméltem bárki mást, mint téged, Deneir papja - felelte az ördögöcske.- Fogadd el, amit kínálnak neked - mondta Cadderly. - Végered ményben az anyagi síkra vetett

egyetlen pillantás is jobb a semminél és menedéket nyújt pokoli létezésed elől.- Mit akarsz, Deneir papja?- Információt - felelte Cadderly, de amint kimondta, máris ráéb redt, hogy kérdései valóban nehezek

lesznek, talán túlságosan is egy ilyen gyengécske démonnak. - Mindössze annyit kérek tőled, hogyadd meg egy nagyobb démon nevét, akit előhívhatok.

Az ördögöcske kíváncsian bámult rá; fejét úgy döntötte meg, mint egy kutya és megnyalta vékonyajkát hegyes nyelvével.

- De ne legyen nagyobb egy nalfershninél - tisztázta gyorsan Cadderly, látva az ördögöcskeszélesedő mosolyát, mivel korlátozni akarta a legközelebb megidézendő lény hatalmát. Egy nalfeshnisem volt gyengécske démon, de szinte biztosan abba a kategóriába tartozott, amelyet Cadderly mégirányítani tudott, legalábbis addig, amíg meg szerzi tőle azt, amit akart.

- Oh, van egy nevem a számodra, Deneir papja... - kezdte mondani az ördögöcske, de azutángörcsbe rándult, ahogy Cadderly belefogott a kínzóvarázs kántálásába. Az ördögöcske a padlórarogyott, vergődve és átkokat hörögve.

-A név? - kérdezte Cadderly. - És figyelmeztetlek, hogy ha be csapsz engem és megpróbálszfelültetni, hogy egy erősebb lényt idézzek meg, azonnal elbocsátalak, de újra meg foglak találni. Ez agyötrelem semmi ahhoz képest, amit akkor fogok rád mérni!

Szavait áthatotta a meggyőződés és az erő, pedig valójában ennek a gyengéd embernek még azilyen mértékű kínzás is fájdalmat okozott, még akkor is, ha csak egy nyomorult ördögöcskére rótta ki.Ám emlé keztette magát feladata fontosságára és ebből táplálkozott eltökéltsége.

- Mizferac! - sikoltotta az ördögöcske. - Egy glabarezu, egy ostoba glabarezu!Cadderly elengedte az apró démont a kínzóvarázs fogságából, a te remtmény pedig egyet csapott a

szárnyával, ismét felegyenesedett és fa gyosan meredt a papra.- Teljesítettem kérésedet, Deneir gonosz papja. Engedj távoznom! - Tűnj hát el - mondta Cadderly

és miközben az ördögöcske kezdett elhalványulni, néhány obszcén mozdulatot téve, még odavetetteneki: - El fogom mondani Mizferacnak, amit az intelligenciájáról mondtál.

Őszinte örömmel öltötte el az, amit még utoljára látott: az aprócska ördögöcske arcán megjelenőpánikot.

Cadderly még ugyanazon a napon előszólította Mizferacot és ráébredt, hogy a hatalmas teremtű,ollókarú glabrezu megtestesíti mindazt, amit gyűlölt a démonokban. Alattomos, rosszindulatú, titokbanáskálódó és szánalmasan csak önmagát szolgáló lény volt, aki minden szóból annyi előnyt igyekezettkicsikarni, amennyit csak tudott. Cadderly találkozóju kat rövidre és lényegretörőre szabta. Adémonnak egyéb külső létsíkbéli teremtményeknél kellett érdeklődnie a Jarlaxle nevezetű sötételfhollété ről, aki valószínűleg valahol Toril felszínén található. Ezenkívül Cadderly egy nagy erejűkényszerbélyeget is elhelyezett a démonon, ami meggátol ta, hogy az anyagi világban kóboroljon, ésazonnal visszarepítette az Abyssba, ahol az ottani információforrások alapján tájékozódhatott.

- Ez el fog húzódni - közölte Mizferac.- Minden nap hívni foglak - felelte Cadderly, aki annyi dühöt pré selt a hangjába, amennyit csak

tudott, miközben minden más érzelmet kizárt belőle. - Minden egyes eltelt nappal egyretürelmetlenebb leszek és kínzattatásod egyre hosszabbra nyúlik majd.

- Rettentő ellenségre teszel szert Mizferac személyben, Cadderly Bonaduce, Deneir papja - felelte aglabrezu, aki nyilvánvalóan megpró bálta megrémíteni őt azzal, hogy ismeri a nevét.

Cadderly, aki olyan tisztán hallotta Deneir hatalommal teli dalát, mintha csak a saját szívébenzengett volna, csak elmosolyodott.

- Ha valaha is képes leszel lerázni bilincseidet és rá tudsz lépni Toril földjére, gyere csak és találjmeg, bolond Mizferac. Nagy örömet fog okozni nekem, ha hamuvá égethetem fizikai alakodat és százévre kiűz hetem lelkedet ebből a világból.

A démon felmordult, Cadderly pedig elbocsátotta, mindössze egy kézlegyintéssel és egyetlen szótkiejtve. Hallott már minden fenyege tést, amit csak egy démon tudhat és ráadásul már többször is.Eddigi életének megpróbáltatásai után - amikor is szembenézett már vörös sárkánnyal, csatázott sajátapjával, megvívta harcát a káosz átka ellen, de legfőképp, saját életét ajánlotta áldozatként istenének-, nem sok olyan lény maradt - legyen az démoni avagy sem -, amelyik még meg tudta rémíteni az ifjúpapot.

Az elkövetkező tíznap* során minden nap előszólította a glabrezut, míg végül a démon tudott némiinformációval szolgálni a Kristályszilánkról és a drow-ról - Jarlaxle-ról-, kiegészítve azzal a meglepőhírrel, hogy az erek lye többé már nincs a sötételf tulajdonában, aki azonban együtt utazik az újgazdával, egy bizonyos Artemis Entreri nevezetű emberrel.

Cadderly nagyon jól ismerte ezt a nevet azokból a történetekből, amelyeket Drizzt és Catti-briemesélt neki, amikor egy rövid ideig a Szárnyaló Szellemben vendégeskedtek. A férfi egy bérgyilkosvolt, egy kérges lelkű gyilkos. A démon szerint Entreri - a Kristályszilánk és a sötételf, Jarlaxletársaságában - úton volt a Hópihe-hegység felé.

Cadderly megdörzsölte az állát, amikor a glabrezu megosztotta vele az információt - amelyről tudta,hogy igaz, mivel elmondott egy olyan varázslatot, amely teljes biztonsággal meggátolta, hogy a démonhazud jon neki.

- Megtettem, amit kértél - morogta a glabrezu és türelmetlenül csattogta ollóban végződő végtagjait.- Megszabadultam a bilincseidtől, Cadderly Bonaduce.

- Akkor hát tűnj el és így nem kell többé ocsmány ábrázatodat lát nom - felelte az ifjú pap.A démon fenyegetően összehúzta hatalmas szemét és összecsattin totta ollóit. - Ezt nem fogom

elfelejteni - ígérte.- Csalódott lennék, ha így történne - felelte Cadderly közömbösen.- Elmondták nekem, hogy zsenge gyermekeid vannak, bolond - ve tette oda Mizferac, miközben

halványulni kezdett.- Mizferac, ehugu-winance! - rikoltotta Cadderly, amivel visszatar totta a távozó démont, még mielőtt

az eltűnt volna az Abyss kavargó füstjében. Varázslata puszta ereje tartotta fogva a démont, akinekfizi kai alakját Cadderly mágiájának hatalma fájdalmasan meggyötörte.

- Csak nem félelmet érzek, ember? - kérdezte Mizferac dacosan. Cadderly féloldalasanelmosolyodott.

- Kétlem, mivel száz esztendő fog eltelni, még mielőtt újra az anyagi síkra léphetsz. - A nyíltankimondott fenyegetés kiszabadította Mizferacot a megidézés béklyójából, de a démon mégsem voltszabad, mivel Cadderly egy újabb varázslatot hajtott végre, egy kényszervarázst.

Mizferac mágikus sötétséget teremtett, ami az egész kamrát betöltöt te. Cadderly teljesen belemerülta kántálásba - hangja a tettetett rémü lettől remegett.

- Érzem a bűzöd, ostoba halandó - közölte Mizferac és Cadderly a hangját oldalról hallotta, dehelyesen azt gyanította, hogy Mizferac has beszédet használ, hogy megriassza.

Az ifjú pap immár teljesen elmerült Deneir hömpölygő dalában, hallot ta annak minden egyesgyönyörű dallamát, amivel gyorsan és tökéletesen használhatta mágiáját. Elsőként észlelte a gonosztés könnyedén megtalál ta a glabrezut rejtő hatalmas negatív energiát, majd az újabb nagy erejűnegatív energiát is, amikor a démon kaput nyitott egyik társának.

Cadderly hidegvérrel kitartott és folytatta a kántálást.- Először a gyerekeidet fogom megölni, bolond - ígérte meg Mizferac és beszélni kezdett új társához

az Abyss torokhangú nyelvén, amelyet Cadderly tökéletesen értett, köszönhetően annak a varázslat-nak, amelyet még azelőtt mondott el, hogy előszólította volna aznap Mizferacot. A glabrezu aztmondta a másik démonnak, hogy kösse le a papot, míg ő elkapja a gyerekeket.

- Előtted fogom feláldozni őket - kezdett bele Mizferac a mondatba, de mondandójának végeérthetetlen sikolyba fúlt, amikor Cadderly va rázslata működésbe lépett és böködő, vagdosó pengéketteremtett a két démon köré. A pap ezután egy fénygömbbel oszlatta szét a Mizferac előidéztesötétséget. Az összevissza kaszabolt és hasogatott Mizferac és társa - egy óriási szúnyogra hasonlítókisebb démon - láthatóvá vált.

Mizferac bömbölt és egyetlen torokhangú szót ejtett ki - Cadderly feltételezése szerint ezzel akartelteleportálni. Sikertelenül. Az ifjú pap, akit oly hatalmas erővel töltött el Deneir hömpölygő dala, gyor-sabb volt. Imája szétfoszlatta a démon mágiáját, még mielőtt Mizferac eltűnhetett volna.

Ezt azonnal követte egy béklyóvarázs, ami Mizferacot szilárdan egy helyen tartotta, miközben amágikus pengék pörögve folytatták pusztító tevékenységüket.

- Soha nem fogom ezt elfelejteni! - bömbölte Mizferac, akinek hangjában keveredett a harag és akín.

- Helyes, így legalább okosabb leszel annál, hogy valaha is visszatérj! - dörmögte válaszul Cadderly.Újabb pengegátat hívott elő. A két széttépett démon, anyagi alak juk több tucatnyi véres darabra

szaggatva, száz évre kiűzetett az anyagi világból. Az elégedett Cadderly elhagyta démonvérrel borítottidézőkamráját. Kérnie kell egy megfelelő varázslatot Deneirtől, amellyel megtisztíthatja a ruháját.

Ami a Kristályszilánkot illeti, megkapta a válaszait - és helyesnek tűnt, hogy vette a fáradtságot ésleellenőrizte hollétét, mivel úgy tűnt, hogy egy veszélyes bérgyilkos, egy ugyanolyan veszélyes sötételfés a még sokkalta veszedelmes Kristályszilánk úton van - egyenesen felé.

Beszélnie kell Danicával és fel kell készítenie a Szárnyaló Szellemet és Deneir rendjét a várhatócsatára.

Tizenhetedik fejezetSEGÉLYKIÁLTÁS

- El kell ismernem, tényleg van valami szórakoztató ezekben a bestiákban - jegyezte meg Jarlaxle,

miközben Entrerivel egy hegyi szoros ban kaptattak felfelé.A bérgyilkos gyorsan lepattant a lóról és az egyik sziklapárkányhoz rohant, ahonnan rálátott a lenti

ösvényre - és az orkcsapatra, amelyről gyanította, hogy még mindig makacsul őket üldözik. A párosvégre-va lahára maga mögött hagyta a sivatagot és elérték a sziklás csapásokkal tarkítottdimbes-dombos vidéket.

- Bár ha itt lenne az egyik gyíkom Menzoberranzanból, egyszerűen felnyargalnék vele a dombtetejére és onnan át a másik oldalára - foly tatta a drow. Lekapta nagy, tollas kalapját és kezévelvégigsimította ko pasz fejét. A Nap ma erősen tűzött, de a sötételf láthatóan jól bírta; an nál biztosanjobban, mint amit Entreri egy drow-tól várt volna ebben a perzselő napsütésben. A bérgyilkosnakismét el kellett gondolkoznia azon, hogy esetleg Jarlaxle valamilyen mágiával védi érzékeny szemét. -Hasznos állatok Menzoberranzan gyíkjai - közölte Jarlaxle. - Magam mal kellett volna hoznomnéhányat a felszínre.

Entreri felsóhajtott és megrázta a fejét.- Éppen elég nehéz lesz bejutni a városokba egy drow-val az oldala mon - felelte. - Mennyivel inkább

fogadnának szívesen, ha mindezt egy gyík hátán tenném?Visszanézett a hegyoldalra és megbizonyosodhatott róla, hogy az orkok csapata még mindig lépést

tart velük, bár a nyomorúságos lények mostanra már nyilvánvalóan kimerültek. Ennek ellenéreazonban, úgy követték őket, mintha valami elfojthatatlan kényszer űzné őket.

Artemis Entrerinek nem okozott nehézséget, hogy rájöjjön, mi is hajthatja őket.- Miért nem veszed elő a mágikus sátradat, amiben egyszerűen fel szívódnánk előlük? - kérdezte

Jarlaxle immár harmadszor.- A mágiája korlátozott - felelte Entreri ismételten.Rápillantott Jarlaxle-ra, miközben válaszolt - meglepte, hogy az eszes drow ismét ugyanazt a

kérdést tette fel. Lehet, hogy Jarlaxle valamilyen információt akar begyűjteni a sátorról? Vagy ami mégrosszabb, talán a Kristályszilánk érintette meg a drow-t és finoman arra kérte őt, hogy Entreritnoszogassa ebbe az irányba? Ha előszedik a sátrat és eltűnnek, végső soron ugyanazon a helyenfognak ismét előbukkanni. Az is elkép zelhető, hogy a Kristályszilánk rájött, miként tudja telepatikushívását át juttatni a létsíkokon. Lehet, hogy legközelebb, amikor Entreri és Jarlaxle használja a síkváltósátrat, majd visszatérnek az anyagi síkra, már a Kris tályszilánk által feltüzelt ork sereget találnak ott,amelyik csak rájuk vár.

- A lovak egyre fáradtabbak - vetette oda Jarlaxle.- Le tudják futni az orkokat - válaszolta Entreri.- Ha hagyjuk, hogy elfussanak, akkor talán.- Ezek csak orkok - mormogta Entreri, bár alig akarta elhinni, hogy mennyire kitartó ez a csapat.Visszafordult Jarlaxle-hoz és már nem kételkedett abban, hogy a drow-nak igaza van. A lovak

tényleg fáradtak voltak - sokáig lovagol tak aznap, még mielőtt felfedezték volna a nyomukat követőorkokat. Az állatokat gyakorlatilag halálra hajszolták a sivatagi homokon, csak hogy minél előbbkijussanak abból a nyílt, kopár vidékről.

Talán eljött az idő, hogy véget vessenek rohanásnak.- Csak húszan vannak - közölte Entreri, aki figyelte, ahogy az orkok felfelé kapaszkodnak a lejtő

alján.- Húsz a kettő ellen - emlékeztette Jarlaxle. - Gyerünk, rejtőzzünk el a sátorban, ahol a lovak

pihenhetnek, azután jöjjünk elő és kezdőd jön elölről az üldözés.- Legyőzzük és utána elkergethetjük őket - erősködött Entreri -, ha mi választjuk meg a csatateret és

felkészülünk.A bérgyilkos meglepetten látta, hogy Jarlaxle nem lelkesedik külö nösebben az ötletért.- Ezek csak orkok - mondta újra Entreri. - Azok? - kérdezte Jarlaxle.Entreri válaszolni akart, de annyi szünetet tartott, amíg végiggon dolta, hogy mi rejtőzik a sötételf

szavai mögött. Ez az egész üldözés csak egy véletlen találkozás? Vagy valami többet rejtett ez alátszólag jelleg telen szörnyetegekből álló csapat?

- Azt hiszed, hogy Kimmuriel és Rai'gy titokban irányítják őket - ez inkább állítás volt, mint kérdés.Jarlaxle vállat vont.- Azok ketten mindig szívesen használtak szörnyeket martalékként - magyarázta. - Hagyják, hogy az

orkok vagy a koboldok vagy bármi lyen másik lény, ami éppen kéznél van, rohama kifárasszaellenfeleiket, amíg ők felkészülnek a gyilkos csapásra. Semmi új nincs a taktikájuk ban. Ugyanezzel acsellel éltek, amikor elfoglalták a Basadoni Házat. Arra kényszerítették a koboldokat, hogy vezessék arohamot és így a veszteségek zöme az ő soraikból került ki.

- Elképzelhető - értett egyet Entreri és bólintott. - De lehet ez más fajta összeesküvés is, olyan,amelyik közülünk ered.

Jarlaxle-nak néhány pillanatba belekerült, mire ezt megemésztette. - Azt hiszed, hogy én ösztönzömaz orkokat? - tette fel a kérdést. Entreri válaszul csupán megütögette az erszényt, amely a

Crenshinibont rejtette.- Talán a Crenshinibon kezdi azt hinni, hogy itt az ideje, hogy kisza baduljon a markunkból - szólt.- A szilánk inkább választana egy ork gazdát, mint téged vagy en gem? - Jarlaxle módfelett kétkedő

volt.- Én nem vagyok a gazdája és soha nem is leszek - vágott vissza Entreri élesen. - Mint ahogy te

sem, mert máskülönben elvetted volna tőlem az első éjszakán, azután, hogy elhagytuk Dallabadot ésamikor túl gyenge voltam, hogy ellenálljak. Tudom, hogy ez igaz, és ezt te is tudod, mint ahogy aCrenshinibon is. Megértette, hogy minket már nem érhet el és fél tőlünk, vagy legalábbis tőlem, mivelrájött, hogy mit forgatok a fejemben.

Tökéletes nyugalommal és olyan fagyosan mondta ki ezeket a szava kat, hogy Jarlaxle-nak nemokozott nehézséget, hogy kitalálja, mire gondol a másik.

- El akarod pusztítani - jelentette ki a drow, szinte vádlón.- És tudom is, hogy hogyan tegyem - ismerte be nyersen Entreri. Vagy legalábbis ismerek valakit, aki

tudni fogja, hogy miként tegye.A Jarlaxle csinos arcán átcikázó érzelmek a hitetlenkedéstől kezdve a haragon át jutottak el valami

kevésbé egyértelmű, mélyen eltemetett érzésig. A bérgyilkos tudta, hogy kockázatot vállal, amikorilyen nyíltan feltárja szándékát a drow előtt, akit olyan tökéletesen felültetett a Kris tályszilánk és akimég mindig nem volt teljesen meggyőződve arról Entreri számos figyelmeztetése ellenére sem -, hogyjó ötlet volt átad nia az ereklyét. Vajon Jarlaxle megfejthetetlen arckifejezése azt jelezte, hogy aKristályszilánk ismét hatalmába kerítette a drow vezért és rajta keresztül, de egyben együttműködve isvele, próbál megszabadulni Entreri zavaró jelenlététől?

- Soha nem lesz szíved megsemmisíteni - jelentette ki Jarlaxle. Most Entrerin volt a sor, hogy zavartarckifejezést vágjon.

- Még ha rá is jössz a módjára, amiben egyébként kételkedem, ha el jön a pillanat, ArtemisEntrerinek nem lesz szíve megválni egy ilyen ha talmas és potenciálisan hasznos tárgytól, mint amilyena Crenshinibon - közölte Jarlaxle alattomosan. Vigyor terült szét az arcán. - Ismerlek téged, ArtemisEntreri - folytatta, még mindig széles mosollyal - és tu dom, hogy soha nem dobnál el magadtól olyanerőt és lehetőséget, olyan szépséget, mint a Crenshinibon!

Entreri szúrósan meredt rá.- A legcsekélyebb habozás nélkül - mondta. - És te is így tennél, ha nem kerültél volna a varázsa alá.

Most már látom, hogy mi is ez a má gia: az ideig-óráig tartó nyereség, olyan féktelen lépésekenkeresztül, amely csakis a legvégső és teljes bukáshoz vezethet. Csalódtam benned, Jarlaxle. Ennélfortélyosabbnak hittelek.

Jarlaxle arckifejezése is megfagyott. Harag villant sötét szemében. A bérgyilkos egy pillanatra azthitte, hogy a nap első harca most vár rá, mert a sötételf ráront. Jarlaxle lehunyta a szemét, testeide-oda ingott, mialatt összeszedte gondolatait és összpontosított.

- Küzdd le a késztetést. - Entreri azon kapta magát, hogy alig hall hatóan ezt suttogja. Az örökkémagányos Entreri, aki egész életében csak magára számított, határozottan meglepődött, amikormeghallotta saját hangját.

- Akkor hát folytatjuk a menekülést vagy harcolunk velük? - kér dezte Jarlaxle egy pillanattal később.- Ha ezeket a lényeket Rai'gy és Kimmuriel irányítja, akkor ezt hamarosan úgyis megtudjuk, főleg hateljesen belevetjük magunkat a harcba. A magunk választotta hegyi harcmezőn a tíz az egyhez vagyhúsz az egyhez arányú, orkokkal vívott harc a legkevésbé sem rémiszt meg, de igazából nemszívesen kerülnék szembe egykori alvezéreimmel, még úgy se, hogy ketten lennék kette jük ellen.Varázslói és papi hatalmánál fogva, Rai'gy olyan lehetőségek kel bír, amelyek még Gromph Baenreszívébe is félelmet lopnának, míg Kimmuriel taktikája számos esetben megjósolhatatlan, de még csakfel sem fogható. Azok alatt az évek alatt, amikor engem szolgált, még csak bele sem tudtam fogni,hogy megfejtsem azt a talányt, amelyet Kimmurielnek hívnak. Csak annyit tudok, hogy különösenhatékonyak a módszerei.

- Folytasd csak - mormolta Entreri és visszanézett az orkokra, akik most már közelebb értekhozzájuk és a kiszemelt harcmezőhöz. - Ha így folytatod, még eléred, hogy azt kívánom, bárcsakotthagytalak volna té ged is, meg a Kristályszilánkot is.

Észrevette, hogy Jarlaxle arckifejezése egy kicsit megváltozik, ami ta lán halványan azt jelezte, hogya zsoldosvezér mindeddig azon gondol kodott, ugyan miért is vesződött Entreri a lopással és az őmegmentésé vel is. Ha a bérgyilkos mindenképpen a Kristályszilánkot akarta meg semmisíteni, miértnem hagyta maga mögött azt és a Jarlaxle, valamint veszedelmes alvezérei közti viszályt?

- Beszélni fogunk erről - felelte Jarlaxle.- Máskor - mondta a bérgyilkos és a párkányzat mentén jobb felé mozdult. - Sok a dolgunk és ork

barátainknak sietős.- Fejjel előre a végzetünkbe - jegyezte meg Jarlaxle csendesen. Le csusszant a lováról és követte

Entrerit.

Nem sokkal később már a terep északkeleti oldalán helyezkedtek el, a legmeredekebb emelkedőn.Jarlaxle aggódott, hogy talán lesznek orkok, akik más úton jutnak fel - ami hasonló ahhoz, amelyet őkhasz náltak -, és ezzel elvesztik a magasabb terep jelentette előnyt, de Entreri meg volt győződve arról,hogy az ereklye folytonosan szólítgat ja ezeket a teremtményeket és arrafelé kanyarodnak majd,ahonnan a legegyenesebb úton érhetik el a Crenshinibont. Ez az útvonal a domb nak ezen az oldalántöbb nagyobb sziklatömbben ért véget, amelyet szűk és könnyen védhető ösvényen lehetettmegközelíteni.

Hamarosan - alig néhány perccel azután, hogy elérték új pozícióju kat - Entreri és Jarlaxle kiszúrták alelkes és fáradhatatlan orkcsapa tot, amint az alattuk levő sziklás kiszögeléseken küzdik át magukat.

Jarlaxle belekezdett a szokásos locsogásába, de Entreri oda sem fi gyelt rá. Gondolatai befeléfordultak és Kristályszilánkot hallgatta, ami ről tudta, hogy az szólítja az orkokat. Nagyon körültekintőenvizsgálta a tárgy finom kisugárzását, amelyet túlságosan is jól ismert még abból az időből, amikor az őbirtokában volt az ereklye - bár megtagadta a Kristályszilánkot és amennyire csak tudta, tisztázta,hogy az semmit nem tud felajánlani neki, a Crenshinibon mégis fáradhatatlanul szólí totta és ígérgetett.

Most is hallotta a hívást, amely keresztülsodródott a hegyszoroson, elérte az orkokat és könyörgöttnekik, hogy jöjjenek el érte és keressék meg.

Fejezd be a szólongatást - parancsolta Entreri hangtalanul az ereklyé nek. - Ezek a lények nemérdemlik meg, hogy akár téged, akár engem szol gaként szolgáljanak.

Ekkor megérezte, hogy egy pillanatra az ereklye összezavarodik, megérezte az elillanó reményt - ésebből Entreri a legcsekélyebb kétség nélkül tudta, hogy Crenshinibon őt akarja gazdájának! -,amelyet... kérdések követtek. Entreri ebbe a pillanatba kapaszkodva, saját gondo latait belelökte atelepatikus hívás folyamába. Nem szavakkal szólt, nem beszélt orkul és kételkedett benne, hogy ezeka lények bármilyen emberi nyelvet megértenének, amelyet ő beszél -, hanem csak ork rab szolgákképeit mutatta meg, amelyek egy sötételf urat szolgálnak. Úgy becsülte, hogy Jarlaxle impozánsabbalak az orkok számára, mint ő. Entreri megmutatta, amint az egyik orkot éppen felfalja a drow, egymásikat pedig üt-ver, majd veszett örömmel tép cafatokra.

- Mit csinálsz, barátom? - hallotta meg Jarlaxle sürgető szavait és hangereje elárulta neki, hogy drowtársa már valószínűleg többször fel tette ezt a kérdést.

- Némi kételyt csepegtettek táborunk csúf kísérői közé - felelte Entreri. - Csatlakoztam Crenshinibonhívásához abban a reményben, hogy aligha fogják tudni elválasztani az egyik hazugságot a másiktól.

Jarlaxle meghökkent arcot vágott, és Entreri tudta, hogy valószínű leg milyen kérdések bújhatnakmeg vonásai mögött, mivel benne is szá mos hasonló kétség vert gyökeret.

Egyik hazugság a másik mögött. Vajon a Crenshinibon ígéretei tény leg hazugságok? - kérdezte abérgyilkos magától. Ezen alapvetően ku sza kérdésen túl, Entreri azt is megértette, hogy Jarlaxle fél -és jól te szi! - Entreri indítékaitól. Lehet, hogy a bérgyilkos úgy adta elő a dol gokat a zsoldosvezérnek,hogy az beleegyezzen abba, hogy Entreri és ne a sötételf hordozza a Kristályszilánkot?

- Felejtsd el mindazokat a kétségeket, amelyeket a Crenshinibon ép pen most ültet el benned -közölte Entreri lényegretörően, tökéletesen olvasván a sötételf vonásaiból.

- Még ha igazat szólsz is, félek attól, hogy veszélyes játékot űzöl egy olyan ereklyével, amelyet nemérthetsz meg - fortyant fel Jarlaxle némi magábafordulást követően.

- Tudom, hogy mi ő - nyugtatta meg Entreri - és azt is tudom, hogy ő is érti, hogyan viszonyulunkegymáshoz. Ezért akar a Kristályszilánk olyan kétségbeesetten megszabadulni tőlem és ezértszólítgat téged újra.

Jarlaxle szúrósan meredt rá és egyetlen pillanatig Entreri azt hitte, hogy a drow megindul ellene.- Ne okozz csalódást nekem - mondta a bérgyilkosan egyszerűen. Jarlaxle pislogott, levette a

kalapját és ismét letörölte az izzadtságot kopasz fejéről.- Ott! - szólt Entreri és rámutatott az alsó lejtőre, ahol harc robbant ki a különböző ork

csoportosulások között. Néhány csúf, nagydarab alak békíteni igyekezett a feleket, amúgy ork módra.A legcsekélyebb szikra is lángra lobbanthatta a háborúskodást ezeknek a szörnyetegeknek atörzseiben, amely addig folytatódott, amíg az egyik felet teljesen el nem söpörték. Entreri pedig, akínzások és a rabszolgaság, valamint a drow úr képeivel, nemcsak egy aprócska szikrát keltett életre.- Úgy tűnik, hogy akadnak néhányan, akik inkább az én hívásomra hallgattak, az ereklyéé helyett.

- És én még azt gondoltam, hogy ez a nap tartogat némi izgalmat jelentette ki Jarlaxle. - Nemcsatlakozunk valamelyik félhez, még mielőtt megölik egymást? Természetesen azért, hogy avesztésre állóknak segítsünk.

- És a segítségünkkel, ez a fél hamarosan diadalmaskodna - vonta le a következtetést Entreri ésJarlaxle gyors válasza nem érte meglepetés ként.

- Hát persze - mondta a drow - és azután a becsület arra kötelez bennünket, hogy a vesztésre állókmellé álljunk. Bonyolult délután elé nézünk.

Entreri elmosolyodott és nekiállt, hogy a párkány mentén elhagyja jelenlegi búvóhelyét és találjonegy gyors, lefelé vezető utat.

Amikorra a páros elérte a harc színhelyét, rá kellett jönniük, hogy csúnyán alábecsülték az orkoklétszámát. Nem húszan voltak, hanem legalább ötvenen és most mindannyian őrjöngve száguldottakfel és alá és semmire sem figyelve, egymást csépelték, bunkósbotokkal, ágakkal, kihegyezettbotokkal és néhány valódi fegyverrel.

Jarlaxle megbiccentette kalapját a bérgyilkos felé és intett Entrerinek, hogy menjen balra felé, míg őjobbra tart és olyan tökélete sen beleolvadt az árnyak közé, hogy Entrerinek pislognia kellett, tény legnemcsak a szeme csapta be őt. Azt tudta, hogy Jarlaxle, mint min den sötételf, kiválóan lopódzik. Aztis tudta, hogy bár a zsoldosvezér köpenye nem a megszokott drow piwafwi, ennek ellenére számosmági kus tulajdonsággal bír. Mégis meghökkentette, hogy valaki, aki nem használt láthatatlanságvarázst, ilyen tökéletesen el tudta rejteni azt ha talmas, tollas kalapot.

Entreri megrázta magát és balra futott - könnyedén az árnyékban tudott maradni, amelyet azelszórtan elhelyezkedő fák, sziklatömbök és sziklás gerincek vetettek. Megközelítette az elsőorkcsoportot - négy szörnyeteg csapott össze, három az egyhez arányban. A csendesen moz góbérgyilkos a hármas hátába került és arra gondolt, hogy kiegyenlíti ez esélyeket egy váratlan döféssel.Tudta, hogy semmi zajt nem üt, mint ahogy azt is, hogy tökéletesen bújik egyik fától a másikig, onnantovább egy szikláig, majd újra egy fáig. Ehhez hasonló támadásokat közel há rom évtizeden át hajtottvégre és orvtámadását példa nélkül álló szint re fejlesztette - ezek pedig csak orkok voltak, együgyű,ostoba melákok.

Mennyire meglepődőtt hát Entreri, amikor a harcoló trióból ketten felbömböltek, egy ugrássalmegpördültek és egyenesen rárontottak. Az ork, akivel harcoltak, ügyet sem vetett az eddigi harcra,hanem szintén Entreri ellen indult. Egyetlen megmaradt ellenfele pedig takarosan le vágta, amintelrohant mellette.

A keményen szorongatott Entreri balra és jobbra mozdította fegyve rét, hárította a két hevenyészettlándzsa döfését és közben lemetszette az egyik hegyét.

Most már a sarkára volt kénytelen helyezni egyensúlyát, ami rette netesen bizonytalan egyensúlytadott. Ha egy tényleg képzett ellenfél lel küzdött volna, akkor már biztosan halott lett volna, de ezekcsak orkok voltak. Gyenge minőségű fegyverekkel és túlságosan is könnye dén kiszámíthatótaktikával. Hárította első döféseiket, ami az egyetlen esélyük volt, de azok mégis csak jöttek előre,makacsul, ügyet sem vet ve erre.

Meglengette maga előtt Kharón Karmát, amitől a levegőt átlátszat lan hamufal töltötte meg. Az orkokáttörtek rajta - hát persze! -, de Entreri máris balra szökkent, majd visszapördült az első rohamozó orkmögé és tőrét mélyen beledöfte a teremtmény oldalába. Nem húzta vis sza azonnal a pengét, bárkönnyen megtehette volna. Könnyedén meg ölhette volna a másik, botladozó orkot is. Ehelyettazonban arra hasz nálta tőrt, hogy kiszívja az életerőt a már amúgy is haldokló lényből és ez azéletenergia segítette saját testét, hogy gyorsabban gyógyuljon fel korábbi sérüléseiből.

Amikor az elernyedt teremtmény a földre rogyott, a második ork már rajta is volt és vadul felé döfött.Entreri a lándzsaszúrást tőrével hárította, majd könnyedén felfelé lökte, fel a saját válla fölé, miközbenlebukott és előrelépett, menet közben hatalmas ívet ír va le Kharón Karmával. Az ork ösztönösen akarjával akart hárítani, de a kard átmetszette a végtagot és mélyen belevájt az ork oldalába, szét zúztaa bordáit, nagy lyukat ütött a tüdejébe, hogy végül a szívében ál lapodjon meg.

Entreri szinte hinni sem akarta a szemének, de a csoport harmadik tagja annak ellenére is rárohant,hogy látta, milyen könnyedén és vég legesen pusztította el társait. A bérgyilkos hanyagul megvetettebal lá bát a kétrét görnyedt, kardjára felnyársalt lény mellkasán és várta, hogy eljöjjön a megfelelőpillanat. Amikor ez bekövetkezett, megpördítette a halott orkot és egy rugással kitépte belőle a kardját,amitől az egyene sen rohamozó és bömbölő társának útjába került.

Az ork megbotlott és fejjel előre Entreri felé zuhant. A bérgyilkos keményen beledöfte a tőrét,egyenesen az álla alá, majd felnyomta a pengét, bele a fejébe. Előredőlt, ahogy a súlyos ork zuhanásafolytató dott, míg végül megállította azt, jóval a föld fölött - az ork időnként még összerándult, majdmeghalt.

Egyet csavart, majd egyet rántott a tőrén és az máris kiszabadult Entreri pedig csak annyi pihenőttartott, amíg beletörölte mindkét pen géjét a halott szörnyeteg hátába, majd újabb zsákmány utánnézett.

Ezúttal fürgébben kapkodta lábait, mivel az előbbi kudarca módfe lett zavarta. Úgy hitte, hogy érti, mitörtént - a Kristályszilánk figyel meztette a csoportot -, de a gondolat, hogy amíg magánál hordja az át-kozott tárgyat, addig kénytelen lesz nélkülözni kedvelt támadási formá ját, ami egyben legnagyobbfegyvere volt önmaga megvédésére, nem töltötte el éppen örömmel.

Átrohant a sziklás terep másik oldalára - amennyire tudott, az árnyék ban maradva -, de most márkeveset törődött azzal, hogy fedezéket keres sen. Ráébredt, hogy övében a Kristályszilánkkal,valószínűleg olyan egyér telműen látható mindenki előtt, mintha csak egy lobogó tábortűz mellettüldögélne a sötét éjszakában. Egy kicsiny, bozótos borította részhez ért, amely egy meredek, kopár éssziklás emelkedő alján helyezkedett el. A nyílt terep láttán Entreri káromkodott egyet, de alig lassítva

nekivágott.Szeme sarkából látta, ahogy egy ork ráront - a lény lélekszakadva ro hant felé, egyik karját

hátralendítve, készen, hogy elhajítsa lándzsáját. Az ork alig öt lépésre volt tőle, amikor eldobtafegyverét, de Entrerinek még csak hárítania sem kellett volna a célt tévesztett lövedéket, mert azártalmatlanul zúgott el mellette. Ő azonban reagált rá, méghozzá drámába illő mozdulattal, ami csakmég jobban felbátorítot ta az eddig is lelkes orkot.

A szemmel láthatóan sebezhető emberre vetette magát - Entreri derekát célozta meg ésmegpróbálta a földre dönteni. A bérgyilkos két gyors lépéssel eltávolodott az útjából és kardjátbelevágta a felé vetődő és mellette elrepülő ork hátába - fegyvere recsegve törte át a lény ge-rincoszlopát. Az ork csúszva landolt az arcán - felsőteste és karjai va dul csapkodtak, de lábai nemmoccantak.

Entreri nem vette még a fáradtságot sem, hogy végezzen a nyomo rult lénnyel, hanem rohant tovább.Ezúttal határozott irányba futott, mert meghallotta egy drow eltéveszthetetlen nevetését, aki láthatóanremek mókát talált magának.

Ott találta Jarlaxle-t egy sziklatömb tetején, amelyet egymással csa tázó orkok hatalmas tömege vettkörül - a sötételf az Entreri által nem értett lelkesítő szavakkal buzdította ez egyik felet, miközbenmódszere sen és egymás után terítette le ellenfeleiket a tőreivel.

Entreri megtorpant egy fa árnyékában és onnan figyelte a látványos ságot.Jarlaxle mindenesetre hamarosan felet váltott és most a másik orkc sapathoz beszélt, miközben

végtelen tőrfolyamot zúdított annak az ol dalnak a tagjaira, akiket épp az imént lelkesített.Számuk egye fogyott, jól láthatóan, míg végre az ostoba orkok is rájöt tek, hogy felültek a halálos

cselnek. Együttes erővel fordultak Jarlaxle felé. A drow azonban csak egyre harsányabban kacagott,ahogy tucatnyi lándzsa szállt felé - és mindegyik csúnyán elvétette célját, köszönhetően a sötételfköpenyére mondott elmozdító varázsnak és az orkok gyenge célzóképességének. A drow pedigvisszavágott, egyik tőrt hajította el a má sik után. Jarlaxle ide-oda pördült magaslati pozíciójában -mindig a legkö zelebbi orkot kereste meg és mindig célba találtak szinte tökéletes dobásai.

Az árnyak közül, mint a düh forgószele, tört elő Entreri, hatékonyan forgatva tőrét, miközben kardjátvadul lengette, szállongó hamufalat ho zott létre, amellyel tetszése szerinti részekre szabdalhatta acsatateret. El kerülhetetlen ügyességgel úgy rendezte a dolgokat, hogy egyszerre csak egy orkkalkerüljön szembe. Mint ahogy az is elkerülhetetlen volt, hogy néhány döfés és szúrás után ateremtmény haldokolva zuhanjon a földre.

Entreri és Jarlaxle nem sokkal később ismét a hegy lejtőjén ballagtak felfelé, miközben a drowfolyamatosan panaszkodott amiatt, hogy mi lyen kevés ezüstpénz volt az orkoknál. Entreri éppen csakodafigyelt, sokkal inkább aggasztotta a hívás, amely rájuk szabadította a lényeket - a Crenshinibonsegélykérése vagy inkább kiáltása. Ez csak egy sze dett-vedett orkcsapat volt, de mi lesz akkor, halegközelebb a Kristály szilánk hatalmasabb lényeket talál majd hívni?

- A szilánk hívása erős - szólt oda Jarlaxle-nak.- Évszázadok óta létezik - felelte a drow. - Tudja, hogyan vigyázzon magára.- Létezése hamarosan véget ér - mondta Entreri zordan.- Miért? - kérdezte Jarlaxle tökéletesen ártatlan hangsúllyal.Sokkal inkább a hangszín, mint maga a szó miatt torpant meg Entreri lépés közben, majd odafordult,

hogy szemügyre vegye meglepetésekkel teli társát.- Újra át kell beszélnünk ezt? - tette fel a kérdést a bérgyilkos.- Barátom, azt tudom, hogy miért hiszed úgy, hogy a Kristályszilánk miért elfogadhatatlan

mindkettőnk számára, de miért tételezed azt fel, hogy ez egyben az elpusztítását is kell, hogyjelentse? - érdeklődött Jarlaxle. Szünetet tartott, körbepillantott, majd intett Entrerinek, hogy kövesseés elvezette a bérgyilkost egy elég mély vízmosáshoz, egy elszi getelt mélyedéshez. - Miért nemhajítod csak el? Miért nem taszítod le erről a szirtről és hagyod, hogy valahol földet érjen?

Entreri az elhagyatott kis völgyre nézett és majdnem fontolóra vet te Jarlaxle tanácsát. De csakmajdnem, mert a nagyon is fájdalmas igaz ság ott csengett-bongott az elméjében.

- Azért, mert megtalálná a módját, hogy hamarosan visszakerüljön ellenségeink kezébe - felelte. - Akristályszilánk nagy lehetőséget lát Rai'gyban.

Jarlaxle bólintott.- Érthető - közölte. - Mindig is túlságosan becsvágyó volt a saját ja vára. Azonban mit törődsz te

ezzel? Hadd legyen csak Rai'gyé és legyen csak az övé egész Calimport, ha az ereklye a kezébe adjaa várost. Mit érdekli ez Artemis Entrerit, aki otthagyta azt a helyet és aki a közeljö vőben semmi esetrenem fog visszatérni oda? Az is valószínű, hogy egy kori alvezéreim túlságosan el lesznek foglalva alehetséges előnyökkel, amiket a kezükbe került ereklye kínál, még ahhoz is, hogy a hollétünk miattaggódjanak. Talán ha megszabadulunk az ereklye hurcolásának terhétől, az egyben megszabadítbennünket a hátunkban lihegő üldö zők miatt érzett félelmeinktől is.

Entreri egy hosszú pillanatig fontolgatta ezt az érvelést, de egy gon dolat nem hagyta nyugodni.

- A Kristályszilánk tudja, hogy én meg akarom semmisíteni - vála szolta. - Tudja, hogy teljesszívemből gyűlölőm és hogy találok valami lyen módot, amivel megszabadulok tőle. Rai'gy tudja, hogyJarlaxle mi lyen fenyegetést jelent. Amíg te élsz, az ő helyzete soha nem lehet biz tos a BreganD'aerthe-en belül. Mi történne, ha Jarlaxle újra felbuk kanna Menzoberranzanban és egybehívná a régibajtársakat az ostobák ellen, akik megpróbálták elorozni tőle a Bregan D'aerthe trónját?

Jarlaxle nem szólt semmit, de sötét szemének csillogása elárulta Entrerinek, hogy drow társamindennél jobban szeretné megjátszani ezt a lépést.

- Azt akarja, hogy meghalj - jelentette ki Entreri nyersen. - Holtan akar látni és ha a Kristályszilánknála lesz, ez akkor már nem is lesz olyan nagyon nehéz feladat.

Jarlaxle szemének csillogása megmaradt, de egy pillanatnyi gondol kodás után vállat vont és csakennyit mondott:

- Vezess.Entreri pontosan ezt tette: vissza a lovakhoz, vissza a csapásra, amely északkelet felé vitte őket, a

Hópihe-hegységhez és a Szárnyaló Szellem hez. Entrerit módfelett elégedettséggel töltötte el, ahogyleszerelte Jarlaxle-t, módfelett elégedett volt, hogy a vitában elég erősen érvelt a Kristályszilánkmegsemmisítése mellett.

Csakhogy mindez igazából lótrágyát ért, mert mindezzel csak azt takar gatta, ami a szíve mélyénigazából rejlett. Igen, elhatározta, hogy megsem misíti a Kristályszilánkot és végignézi, ahogy azereklye elpusztul, de nem azért, mintha félt volna a megtorlástól vagy az üldözéstől. Entreri egysze-rűen csak azért kívánta a Crenshinibon végét, mert a másokat uraló erek lye puszta létezésétől felforrta vére. A Kristályszilánk - azzal, hogy kény szeríteni akarta -, halálosan megsértette. Egyetlengondolatot sem szen telt annak, hogy ez a nyomorúságos világ jobb lesz az ereklye nélkül és egy-általán nem törődött vele, hogy ez így lesz-e vagy sem, de bízott benne, hogy jobban fogja élvezni alétezést, ha tudja, hogy a világban eggyel ke vesebb olyan taszító és perverz tárgy marad, mint aKristályszilánk.

Ahogy gyökeret vertek Entreriben ezek a gondolatok, úgy erről ter mészetesen a Crenshinibon isértesült. A Kristályszilánk azonban csak fortyoghatott dühében, és csak remélhette, hogy talál valakit,akinek gyengébb a szíve és erősebb a karja, mint Artemis Entrerié - aki majd megöli a bérgyilkost éskiszabadítja őt a markából.

Tizennyolcadik fejezetTISZTELETREMÉLTÓ ELLENFELEK

- Entreri volt - mondta Sharlotta Vespers sunyi mosollyal, mikor néhány nappal később megvizsgáltaa hegyoldalban az egyik ork hullá ját. - A pontos vágások... és nézzétek, itt egy tőrdöfés, ott meg egykardcsapás nyoma.

- Sokan harcolnak karddal és hegyestőrrel - felelte a vérpatkány, Gord Abrix. A szánalmas fickó, akimost emberi alakját viselte, széttár ta kezét, miközben beszélt és felfedte saját kardját és tőrét, melyekaz övén függtek.

- De kevesen sújtanak le ilyen jól - vitatkozott Sharlotta.- És ezek itt - helyeselt Berg'inyon Baenre tört közös nyelven. Kör belendítette a karját, amivel átfogta

a hatalmas sziklatömb körül hol tan heverő számos orkot. - Sebeik egyformán elhajított tőröktől szár-maznak, méghozzá sok tőrtől. Csak egyetlen fegyverforgatót ismerek, aki ilyen készlettel rendelkezikbelőlük.

- Te a sebeket számolod és nem a tőröket! - csattant fel Gord Abrix. - Egy ilyen veszett harcban ezegy és ugyanaz - vonta le a következ tetést Berg'inyon. - Ezek dobások és nem szúrások, mivel asebszélek nem tépettek, csupán egyetlen gyors találatra vallanak. És azt valószí nűtlennek tartom,hogy bárki is képes lenne több tőrt beledobni egy el lenfélbe, azután odarohanni, kihúzni őket, majdismét beledobni azokat egy újabb ellenfélbe.

- Akkor hát hol vannak a tőrök, drow? - kérdezte a még mindig kétkedő vérpatkány.- Jarlaxle tőrei mágikusak és ilyenkor eltűnnek - felelte Berg'inyon fagyosan. - Készletei szinte

kifogyhatatlanok. Tudom, hogy ez Jarlaxle műve és nem is a legjobb teljesítménye, efelőlbiztosíthatlak bennete ket.

Sharlotta és Gord Abrix ideges pillantásokat váltottak, habár a vér patkányok vezére még mindigkételkedett.

- Még mindig nem tanultad meg kellőképpen tisztelni a drow-kat? - kérdezte Berg'inyon célzatosanés fenyegetően.

Gord Abrix visszahőkölt miközben feltartotta maga elé üres kezeit. Sharlotta alaposan szemügyrevette. Tudta, hogy a vérpatkány har colni akar még akár az előtte álló sötételffel is. Sharlotta még nemlát ta Berg'inyon Baenre-t harcban, de látta már alárendeltjeit, olyan sötételfeket, akik a legnagyobbtisztelet hangján beszéltek az ifjú Baenre-ről. De még ezeknek az alárendelteknek sem jelentett volnaakadályt a gőgős Gord Abrix legyilkolása. Sharlotta akkor és ott ismer te fel, hogy saját léte attól függ,hogy milyen messze tud kerülni Gord Abrixtól és a csatornalakóktól, akik egyáltalán nem tisztelteksenkit, csupán mélységes gyűlöletet éreztek Artemis Entreri irányába és őszin tén utálták asötételfeket. Nem is lehet kétséges, hogy Gord Abrix a társait - legyenek azok vérpatkányok vagybármi mások - a teljes pusz tulás felé vezeti.

Sharlotta Vespers pedig, az örök túlélő nem kívánt ennek a részese lenni.- A testek kihűltek, a vér megalvadt, de még nem tisztogatták le őket teljesen a dögevők - nézett

körül alaposan Berg'inyon.- Néhány napja lehetett, nem több - tette hozzá Sharlotta és Gord Abrixra nézett, akárcsak

Berg'inyon.A vérpatkány bólintott és csúfondárosan elmosolyodott.- Az enyémek lesznek - közölte. Odábbment, hogy a csatatér szélén álldogáló vérpatkány társaival

megbeszélje a dolgokat.- Az övé lesz a halottak birodalmába vezető nyílegyenes folyosó - szólt oda Berg'inyon halkan

Sharlottának, amikor egyedül maradtak.A nő érdeklődve nézett a drow-ra. Természetesen egyetértett, de azon már el kellett töprengenie,

hogy ha ezt a sötételfek is tudták, ak kor miért engedték, hogy Gord Abrix ilyen kulcsfontosságúszerepet játsszon ebben a túlságosan is döntő jelentőségű üldözésben.

- Gord Abrix azt hiszi, hogy az övé lesz mindkettő - válaszolta -, de te nem tűnsz ilyenmagabiztosnak.

Berg'inyon kuncogott a megjegyzés hallatán - amit nyilvánvalóan abszurdnak tartott.- Nem kétséges, hogy Entreri halálos ellenfél - mondta.- Sokkal inkább, mint amennyire ismered - tette gyorsan hozzá Sharlotta, aki jól ismerte Entreri

tetteit.- És mindenféle mércével mérve, mégis ő a könnyebb préda - bizto sította Berg'inyon. - Jarlaxle több

évszázadot élt túl eszére és ügyessé gére támaszkodva. Olyan helyen élt jólétben, amely sokkalvadabb annál, mint amit Calimport valaha is megtapasztalt. Elérte a hatalom legfelső szintjét egy olyanbelviszályoktól gyötört városban, amely megakadályozza a hímek előrejutását. Szánalmas társunknak,Gord Abrixnak fogalma sincs Jarlaxle igazi természetéről, mint ahogy neked sem, és mi vel ez alatt atíznapnál* valamivel kevesebb idő alatt megtanultalak tisztelni, azt mondom neked, hogy vigyázz vele.

Sharlotta nem szólt semmit, csak sokáig szúrósan rámeredt a drow harcosra, aki meglepte őt.Tiszteletet mutat iránta? A gondolat öröm mel, de egyben félelemmel is eltöltötte, mivel Sharlotta mármegtanult olvasni a drow elfek által kimondott szavak mögött. Talán Berg'inyon csupán nagylelkű ésmegtisztelő bókban részesítette. De az is lehet, hogy csupán felültette őt - és csapdába vezette.

Sharlotta lepillantott a földre és beharapta alsó ajkát, miközben gondolataiba merült és igyekezettelrendezni azokat. Talán Berg'inyon felültette át - vonta le következtetést -, épp úgy, ahogy Rai'gy ésKimmuriel felültették Gord Abrixot. Amint a hatalmas Jarlaxle-ra és a birtokában levő tárgyra gondolt,könnyen jött a felismerés, hogy Rai'gy semmilyen módon nem gondolhatta azt, hogy Gord Abrix ésrongyos vérpatkány csapata képes lenne leteríteni a nagy Entrerit és a nagy Jarlaxle-t. Ha ez mégismegtörténne és a vérpatkányokhoz kerülne a Kristályszilánk, akkor milyen bajt kavarhatnának, mégmielőtt a va rázsló és Kimmuriel el tudná venni tőlük? Nem, Rai'gy és Kimmuriel nem hitte, hogy avérpatkány vezér akárcsak az ereklye közelébe is ke rülhet és egyébként nem is akarták, hogy odakerüljön.

Sharlotta rápillantott Berg'inyonra, aki csúfondárosan mosolygott, mintha csak olyan tisztán követtevolna gondolatmenetét, mintha han gosan kimondta volna.

- A drow-k mindig gyengébb fajokat használnak arra, hogy megkezd jék a csatát - mondta a sötételfharcos. - Hiszen soha nem tudhatjuk, hogy ellenségeink milyen meglepetéseket tartogathatnaknekünk.

- Martalék - közölte Sharlotta.Berg'inyon arca kifejezéstelen maradt, semmiféle értelem nem látszott rajta - és Sharlottának

pontosan erre a megerősítésre volt szüksége. Borzongás futott végig a gerincén, ahogy nézte ezt atökéletesen fa gyos tekintetet, ezt a szenvedély nélküli, nem emberi pillantást, ami nem túl finomanarra emlékeztette, hogy a sötételfek valóban mások és sokkal, de sokkal veszélyesebbek. ArtemisEntreri volt talán azok közül, akikkel ő találkozott, az a lény, aki a legközelebb került természetét te-kintve a drow-khoz, de a tömény gonoszság tekintetében, - legalábbis úgy tűnt neki -, még abérgyilkos is csak halvány lenyomat hozzájuk ké pest. Ezek a hosszú életű elfek a hatékonyságra törőszívtelenség mes terségét olyan szintre fejlesztették, amit egy ember fel sem foghatott. Sharlottamegfordult, hogy végigmérje Gord Abrixot és lelkes vérpat kányait és magában megfogadta, hogyolyan távol marad a megpecsé telődött sorsú teremtényektől, amennyire csak lehet.

A démon a fájdalomtól a padlón vergődött, bőre füstölgött, vére for tyogott.Cadderly nem sajnálta a lényt, habár a kín belemart, amiért ilyen mélyre kellett ereszkednie. Nem

élvezte a kínzást - még egy démon kínzását sem, márpedig ezek a lények rászolgáltak. Egyáltalánnem oko zott neki örömet az alsó síkok lakóival folytatott alkudozás, de meg kellett tennie a SzárnyalóSzellemért, feleségéért és gyermekeiért.

Tudta, hogy a Kristályszilánk eljön hozzá, eljön érte és a gonosz erek lyével vívandó, közelgő csataéppen olyan fontos lehet, mint a háború, amelyet a Tuanta auiro Miancay, a rettegett Káosz Átok ellenvívott. Éppolyan fontos volt, mint a Szárnyaló Szellem megalkotása - és mi maradna a lenyűgözőkatedrálisból, ha a Crenshinibon porig rombolná?

- Ismered a választ - mondta Cadderly olyan nyugodtan, ahogy csak tudta. -Mondd el és elengedlek.- Bolond vagy, Deneir papja! - morogta a démon, akinek torokhan gú szavai újra és újra

félbeszakadtak, ahogy teste újra meg újra görcsbe rándult. - Tudod, hogy milyen ellenségre tettél szertMizerac személyé ben?

Cadderly sóhajtott.-Akkor hát folytatódjék tovább - mondta, mintha csak magában beszélne, habár nagyon is tudatában

volt annak, hogy Mizerac hallja a szavait és kristálytisztán érti, hogy ez milyen fájdalmas következ-ménnyel jár.

- Engedj el! - követelte a démon.-Yokk tu Mizferac be-enck do-tu - citálta Cadderly, mire a démon felbömbölt és vadul rángatódzott a

padlón, a tökéletesen felrajzolt vé dőkörön belül.- Addig fog tartani, amíg csak akarod - mondta Cadderly fagyosan a démonnak. - Megnyugtatlak,

hogy nem kegyelmezek a magadfajtá nak.- Mi... nem... kérünk... kegyelmet - mordult fel Mizferac. Azután egy hatalmas görcs rántotta össze a

szörnyeteg testét, mire vadul dobál ni kezdte magát és ide-oda gördült, miközben átkokat rikoltozottdur va, démoni nyelvén.

Cadderly csendben elmormogta a kényszervarázs hátralevő részét eltökéltsége abból táplálkozott,hogy folyamatosan emlékeztette magát: gyermekei hamarosan halálos veszedelemben foroghatnak.

-Te nem tévedté' el, csak játszódtá'! - üvöltött rá Tömbváll Iván zöldszakállú testvérére.- Dú-dad útvesztő! - vitatkozott vele Pikel indulatosan.Az általában szófogadó törpe hanglejtése némileg meglepte testvér ét.

- Egyre többet beszé'sz, mióta dú-dad lettél, nem igaz?- kérdezte. - Óó oj! - sipította Pikel és öklévela levegőbe sújtott.

- Nos hát, nem kéne az útvesztődben játszódnod, amikor Cadderly ilyen sötét ügyekkel foglakozik -förmedt rá Iván.

- Dú-dad útvesztő - suttogta Pikel alig hallhatóan és lesütötte a te kintetét.- Egen, hívhatod, aminek csak akarod - zsémbelt Iván, aki nem kü lönösebben örült testvére erdei

ténykedésének és meglehetősen termé szetellenes dolognak tartotta ezt egy törpénél. - Lehet, hogyszüksége van ránk, te bolond. - Iván felemelte hatalmas fejszéjét és megfeszítet te rövid, de erőskarjának dudorodó izmait.

Pikel a rá olyannyira jellemző vigyorral válaszolt és megemelt egy fa husángot.- Csodás fegyver a démonok ellen - motyogta Iván. - Sa-la... - kezdte Pikel.- Egen, ismerem a nevet - vágott közbe Iván. - Sa-la-la. Úgy gon dolom, hogy egy démon

valószínűleg tüzi-la-fa néven ismeri.Pikel vigyora mély rosszallásba csapott át.A megidéző kamrába vezető ajtó kiárult és egy nagyon kimerült Cadderly lépett ki rajta - vagy

legalábbis megpróbálta. Ugyanis meg botlott valamiben és arccal előre a padlóra zuhant.- Hoppá - mondta Pikel.-A testvérkém elhelyezte egyik botoltató varázsát az ajtóra - ma gyarázta Iván, miközben talpra

segítette a papot. - Aggódtunk, hogy tán a démon kisétá'hat.- Így aztán Pikel elgáncsolta volna és a padlóra zuhanó lényt agyon verte volna a bunkójával -

mondta Cadderly szárazon és talpra kecmer gett.- Sa-la-la! - sipította Pikel vidáman, aki egyáltalán nem fogta fel az ifjú pap hangjában rejlő

szarkazmust.- Az nem jő ki? - kérdezte Iván, elkukucskálva Cadderly mellett.- Mizferacot, a glabrezut, visszabocsátottam saját ocsmány síkjára nyugtatta meg Cadderly a

törpéket. - Újra előhívtam és így feloldtam a száz éves száműzetést. Csak arra kényszerítettem, hogyválaszoljon egy bizonyos kérdésre és mivel ezt megtette, többé már nincs szükségem rá, vagylegalábbis remélem, hogy nem lesz szükségem rá.

- Csak hagynod kellett vón, hogy én meg a testvérkém néhányszo' megpaskőjuk! - közölte Iván.- Sa-la-la! - helyeselt Pikel.- Takarékoskodjatok az erőtökkel, mert attól félek, hogy szükségünk lesz rá - magyarázta Cadderly.

- Megtudtam a titkát annak, hogy mi ként semmisíthetem a Kristályszilánkot, vagy legalábbismegtudtam, hogy milyen lény képes ezt megtenni.

- Démon? - érdeklődött Iván.- Dú-dad? - reménykedett Pikel.Cadderly megrázta a fejét és már válaszolni akart Ivánnak, de azu tán nem szólt semmit, amitől

tökéletesen meghökkent vonásokat öltött a zöld szakállú törpe arca. Az összezavarodott Pikel csakvállat vont és mindössze ennyit mondott:

- Óóó.- Nem démon - mondta a másik törpe végül. - Evilági lény.- Óóóriás?- Gondolj nagyobbra.Iván ismét beszélni kezdett, de azután szünetet tartott és felmérte Cadderly fancsali ábrázatát és ezt

összevetette azzal, amin együtt ke resztülmentek.- Hadd találgassak még egyszer - közölte végül. Cadderly nem válaszolt.- Sárkány - jelentette ki Iván.- Óóó - fűzte hozzá Pikel. Cadderly nem válaszolt.- Vörös sárkány - pontosított Iván. Cadderly nem válaszolt.- Nagy vörös sárkány - fejezte be a törpe. - Hatalmas vörös sárkány! Öreg, akár a hegyek.- Óóó - mondta Pikel, immár harmadszor Cadderly csak felsóhajtott.- Az öreg Fyren halott - szólt Iván és némi remegés költözött a ke mény törpe hangjába, amikor

felidézte magában az óriási vörös sár kánnyal vívott harcot, ami kis híján mindannyiuk életébe került.- Fyrentennimar nem az utolsó volt a fajtájából és nem is a legna gyobb, efelől biztosíthatlak - felelte

Cadderly szabatosan.- Arra gondolsz, hogy azt a dógot vigyük el egy másik olyan szörny hő'? - hitetlenkedett Iván. - Ami

nagyobb, mint az öreg Fyren vót?- Ezt mondták nekem - magyarázkodott Cadderly. - Vörös sárkány, ősöreg és hatalmas.Iván megrázta a fejét és tekintete Pikelre villant, aki ismét csak óóózott. Iván nem tehetett róla, de

kuncogni kezdett. Az óriási Fyrentennimarral akkor találkoztak, amikor éppen úton voltak az erőd felé,amelyben Cadderly saját aljas apjának csatlósai éltek.

Cadderly nagy erejű mágiájának köszönhetően, sikerült "háziasíta ni" a szörnyeteget, aki az ifjú

pappal és többiekkel átrepült a Hópihe hegység fölött. A hegyek mélyén vívott csata azonban megtörtea va rázslatot és az öreg Fyren rövidéltű urai ellen fordult. Cadderlynek valahogy sikerült elég mágikuserőt összeszednie, hogy legyengítse a ször nyet és így óriásbarátjuk, Vander lemetszhette a fejét - deIván tudta, mint ahogy többiek is, hogy győzelmük sokkal inkább a szerencséjük nek, mintsem azügyességüknek volt köszönhető.

- Drizzt Do'Urden beszé't neked egy másik vörösről, nemde? - je gyezte meg Iván.- Tudom, hol találunk egyet - felelte Cadderly komoran.Ekkor Danica sétált be a szobába, széles mosollyal - amíg észre nem vette a másik három

arckifejezését.- Puff! - szólt Pikel és elhagyta a szobát, miközben apró, nyüszítő hangokat hallatott.A meghökkent Danica figyelte távozását. Azután a törpe testvér éhez fordult.- Ő egy dú-dad - magyarázta Iván - és semmi természetes lénytő' nem fél. Egy vörös sárkányba'

azonban nincs semmi természetes. Aztat hiszem, hogy most nem túl bódog. - Iván horkantott egyet,majd test vére után indult.

- Vörös sárkány? - kérdezte Danica Cadderlytől. - Puff! - felelte a férje.

Tizenkilencedik fejezetAKINEK SOHA NEM VOLT RÁ SZÜKSÉGE

Entreri összevonta szemöldökét, amikor a nem túl távoli faluról drow társára pillantott, aki azt anevetséges tollas kalapot viselte. Egyedül ez a fejfedő, széles peremével és a hatalmas diatryma tol-lal, amely mindig visszanőtt, miután Jarlaxle arra használta, hogy meg idézze az óriási madarat,önmagában elegendő, hogy gyanút és valószí nűleg nyílt utálatot keltsen a falu gazdái körében. Ésakkor még nem is esett szó arról, hogy a viselője egy sötételf...

- Tényleg el kellene gondolkodnod valami álcán - mondta Entreti szárazon és megrázta a fejét,miközben azt kívánta, bárcsak meglenne még az a különleges mágikus tárgya, a maszkja, amelyátformálja viselő je megjelenését. Drizzt Do'Urden egykor arra használta, hogy északról Vízmélyén átCalimportba jöjjön, a felszínen élő elfnek álcázva magát.

- Gondolkoztam az álcámon - felelte a drow és Entreri átmeneti megkönnyebbülésére levette akalapját a fejéről. Jó kezdetnek tűnt. Jarlaxle azonban csupán leporolta a fejfedőt és rögtön ismétvissza nyomta a fejébe.

- Neked is van - tiltakozott a drow Entreri rosszallása láttán és rá mutatott a kis karimájú feketekalapra, amelyet a bérgyilkos viselt. Bo lerónak hívták, a drow varázsló után, aki megtervezte takarosformáját és más alkotásaihoz hasonlóan, felruházta bizonyos mágikus tulajdon ságokkal.

- Nem a kalapról van szó! - válaszolta Entreri dühösen és megdör gölte az arcát. - Azok egyszerűgazdák, és valószínűleg nagyon egyértel mű érzelmekkel viseltetnek a sötételfek felé. Ezek azérzelmek pedig va lószínűleg nem túl barátságosak.

- A legtöbb sötételf esetében egyet is értenék velük - közölte Jarlaxle és ezzel befejezettnektekintette a beszélgetést, majd továbblovagolt a falu felé, úgy, mintha Entreri semmit sem mondottvolna neki.

- Ezért kell az álca - szólt utána a bérgyilkos. - Így igaz - felelte Jarlaxle és továbblovagolt.Entreri belevágta sarkait lova véknyába és gyors ügetésre ösztönöz ve, felzárkózott a megfoghatatlan

drow mellé.-Úgy értem, hogy el kellene gondolkodnod azon, hogy magadra ölts egyet - jelentette ki nyíltan.- De hát már megtettem - érkezett a drow válasza. - És mindenek előtt neked, Artemis Entrerit

kellene felismerned! Hiszen én Drizzt Do'Urden vagyok, leggyűlöltebb vetélytársad.- Hogyan? - értetlenkedett a bérgyilkos.- Drizzt Do'Urden a tökéletes álca számomra - állította Jarlaxle kö zönyösen. - Vagy talán Drizzt nem

jár nyíltan egyik városról a másikra, soha nem rejtve el vagy megtagadva örökségét, még azokon ahelyeken sem, ahol nem ismerik jól?

- Ezt teszi? - kérdezte Entreri alattomosan.- Nem ezt tette? - reagált gyorsan Jarlaxle, korrigálva az igeidőt, hi szen Artemis Entreri

természetesen úgy tudta, hogy Drizzt Do'Urden halott.A bérgyilkos szúrósan meredt a drow-ra.- Nos hát, nem ezt tette? - érvelt Jarlaxle. - És azt mondom, hogy Drizzt nyugodtsága, amellyel ilyen

nyíltan parádézott fel s alá volt az, ami megakadályozta, hogy a városiak szervezetten elleneinduljanak és megöljék őt. Mivel ilyen nyíltan viselkedett, nyilvánvalóvá tette, hogy semmit nem kellrejtegetnie. Így hát én ugyanazt a módszert és még ugyanazt a nevet is használom. Drizzt Do'Urdenvagyok, a Jeges Szelek Völgyének hőse, Mithrill Csarnok királyának, Harcpöröly Bruenornak a barátjaés nem ellensége egyszerű gazdáknak. Sőt, még hasznukra is válhatok, ha veszély fenyegetné őket.

- Hát hogyne - replikázott Entreri. - Hacsak valamelyikőjük nem keresztezi az utad, mert akkorelpusztítod az egész várost.

- Ez a veszély mindig fennáll - ismerte el Jarlaxle, de nem lassította le hátasát és ekkor már elégközel értek a faluhoz, hogy az ottaniak lát hassák, kik is közelednek. Vagy hogy kiknek is tűnnek.

Őrök nem látszottak semerre, így a páros zavartalanul lovagolhatott be a településre - lovaik patája amacskaköves úton kopogott végig. Egy kétemeletes épület előtt megálltak, amelyen egy céhtáblafüggött - rá festve egy habzó söröskupával és régi, viharvert betűk hirdették a kö vetkezőt.

Méltós gos Briar Kiv ló ulós Helye- .. ulós - olvasta Jarlaxle és megvakarta a fejét, majd hatalmasat sóhajtott. - Ez a gyülekező helye

azoknak, akik tanulni vágynak?- Nem okulós - felelte Entreri. Jarlaxle-ra nézett, horkantott egyet, majd lepattant a nyeregből. -

Ámulós, esetleg ocsulós, de nem okulós. - Tehát ámulós vagy ocsulós - mormolta Jarlaxle.Átlendítette jobb lábát a lova felett és azután végiggördült az állat hátán, hogy egy szal tóval kecsesenérjen földet. - Vagy talán mindkettő egy kicsit! Ha! - Ragyogó mosolyt villantott fel.

Entreri ismét szúrósan meredt rá és megrázta a fejét, miközben arra gondolt, hogy talán jobb lettvolna, ha ezt az alakot otthagyja Rai'gynak és Kimmurielnek.

Tucatnyi vendég volt odabent - tíz férfi és két nő -, meg az ősz ha jú csapos, akinek úgy tűnt, hogy

borostás képére az ingerlékenységet mindörökre odavésték a gumiszerű ráncok és a pörsenésekmellé. Egyik ember másik után vette észre a belépőket, de mégis mindegyikük meg szokásból bólintottfeléjük és utána elfordította tekintetét, hogy azután a következő pillanatban megdöbbent pillantástlövelljen a páros, de kü lönösen a sötételf felé és kezük rákulcsolódjon a legközelebbi fegyvermarkolatára. Az egyik férfi felugrott a székéről, maga mögé lökve azt.

Entreri és Jarlaxle csupán megbiccentette a kalapját és a söntéshez léptek - óvakodtak fenyegetőmozdulatot tenni és arckifejezésük a le hető legbarátságosabb volt.

- Mit akartok itten? - vakkantott rájuk a csapos. - Kik vagytok és mi dőgotok errefelé?- Utazók - felelte Entreri -, akik megfáradtak az úton és némi pihe nőre vágynak.- No hát, már pedig itten nem fogtok taná'ni, de nem ám! - mor dult rájuk a csapos. - Tegyétek vissza

a kalpagotokat arra a ronda feje tekre és vonszoljátok ki a valagatokat az ajtómon kívülre!Entreri Jarlaxlre nézett, aki láthatóan egyáltalán nem zavartatta ma gát.- Azt hiszem, hogy maradunk még egy kicsit - jelentette ki a drow. - Megértem a habozását, jó

uram... jó Gos Briar - tette hozzá, emlékez ve a cégérre.- Gos? - visszhangozta a láthatóan összezavarodott csapos.- Gos Briar vagy, legalábbis ez a felirat odakint - közölte Jarlaxle ár tatlanul.- Hogyan? - kérdezte a meghökkent férfi, majd sárga szemei felra gyogtak, ahogy leesett neki. -

Méltóságos Briar - bizonygatta. - Az Á, meg a J betűk elrohadtak. Méltóságos Briar.- Elnézésed kérem, jó uram - mondta a sármos Jarlaxle lefegyverzően és meghajolt. Nagyot

sóhajtott és rákacsintott Entrerire, akinek ar cán az előre várható rosszallás ült. - Azért jöttünk, hogyegy kicsit okuljunk, ámuljunk és esetleg a végén felocsuljunk. Nem akarunk bajt és nem is hozunkrátok semmi ilyesmit, efelől megnyugtathatlak. Nem hallottál még rólam? Drizzt Do'Urdenről, a JegesSzelek Völgyéből, aki visszaszerezte Mithrill Csarnokot Harcpöröly Bruenor törpe királynak?

- Sose hallottam errő' a Drizzit Duddenről - válaszolta Briar - Most pedig kifelé innet, még mielőtt énmeg a barátim ki nem lódítunk tége det! - egyre hangosabban kiabált és bent tartózkodók közül többenmegindultak, készenlétbe tartva fegyvereiket.

Jarlaxle körülhordozta rajtuk tekintetét és mosolygott - láthatóan remekül érezte magát. Entrerit isszórakoztatta ez az egész, de még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy körbenézzen, csakhátradőlt a sön tésnél álló széken és a barátját figyelte - kíváncsi volt, hogy Jarlaxle ho gyan vergődik kiebből magától. A gazdák szedett-vedett csapata ter mészetesen egyáltalán nem aggasztotta az ügyesbérgyilkost, főleg mivel maga mellett tudhatta a veszedelmes Jarlaxle-t. Ha földig kell rombol niuk afalut, ám legyen.

Ezért aztán Entreri még csak nem is kereste a bebörtönzött Kristály szilánk mindig meglevő, csendeshívását.

Ha az ereklye azt akarja, hogy ezek az egyszerű bolondok vegyék el tőle, akkor csakpróbálkozzanak!

- Nem épp az imént mondtam, hogy visszaszereztem egy törpe ki rályságot? - tette fel kérdéstJarlaxle. - Jobbára segítség nélkül. Hallgass figyelmesen Méltós Gos Briar. Ha te és a barátaidmegpróbálnak engem kihajítani innen, akkor a rokonaid ebben az évszakban nemcsak gabo nátfognak a földbe ültetni.

Nem is annyira az, amit mondott, hanem inkább az, ahogy mondta, volt a meghatározó - közönyösenés magabiztosan biztosította a csopor tot arról, hogy még csak megrémiszteniük sem sikerült őt. Aközeledő fér fiak megtorpantak és mindannyian a másikra pislogtak, vezért keresve.

- Valóban nem akarok bajt - mondta Jarlaxle nyugodtan. - Annak szenteltem az életemet, hogyeltöröljem az előítéleteket, amellyel oly sokan viseltetnek népem irányába, még ha gyakran jogosan is.Nem csu pán egy törődött vándor vagyok, hanem egyben a köznép ügyeinek har cosa is. Ha goblinoktámadnának szép városkátokra, én mellettetek küzdenék, amíg el nem űzzük őket vagy amíg aszívem utolsót nem dob ban! - Hangja drámai magasságokba emelkedett. - Ha egy óriási sár kányrontana a falutokra, dacolnék tüzes leheletével, előrántanám a fegyverem és a mellvédre ugorva...

- Azt hiszem értik, hogy mire célzol - szólt oda neki Entreri, majd megragadta a karját ésvisszarángatta a székére.

Méltóságos Briar felhorkant.- Még csak fegyvert sem hordasz magadná', drow - mutatott rá.- Ezer ember mondta már ugyanezt és mára mindegyikük halott - felelte Entreri halálos

komolysággal. Jarlaxle megbillentette felé a ka lapját. - De elég a tréfából - tette hozzá Entreri, akileugrott a székéről és köpenyét hátrahúzva felfedte két csodálatos fegyverét: az ékköves tőrt és alenyűgöző Kharón Karmát, különleges csontmarkolatával. Ha harcolni akartok, akkor tegyétek most,mert így, miután elrendez tem a dolgot, még lesz időm, hogy találjak egy finom ebédet, egy még annális finomabb itókát és egy puha ágyat, mielőtt leszáll az éj. Ha pe dig nem, akkor arra kérlekbenneteket, hogy térjetek vissza az asztalai tokhoz és hagyjatok minket békén, mert ha nem, akkorelfeledem, hogy ábrándos paladin barátom ennek a vidéknek a hősévé akar válni.

A vendégek ismét idegesen pillogtak egymásra és alig hallhatóan morogtak valamit.- Méltóságos Briar, a jeledre várnak - közölte Entreri. - Jól fontold meg, hogy mit választasz, mert

különben hamarosan vérrel keverheted a borodat, ha több gallonnyi ömlik a padlóra.Briar intett a kezével, mire minden vendég visszasorjázott a saját asztalához. A fogadós nagyot

horkantott és szortyintott egyet.- Remek! - jelentette ki Jarlaxle és a combjára csapott. - Hírnevem megóvott heveskedő barátom

hebehurgya tetteitől! Most pedig, ha len nél olyan szíves és hoznál valami finom és ízletes nedűt,Méltóságos Briar - adta ki az utasítást és előhúzta erszényét, amely dagadozott a benne levőérméktől.

- Egyetlen átkozott drowt se' szógálok ki a korcsmámba' - makacs kodott Briar és keresztbefontavékony, de izmos karját a mellkasán.

- Akkor majd én örömmel kiszolgálom magam - felelte Jarlaxle ha bozás nélkül és udvariasanmegbillentette tollas kalapját. - Ez persze azt jelenti, hogy kevesebb pénzt kapsz.

Briari zordan meredt rá.Jarlaxle ügyet sem vetett rá, helyette inkább a söntés mögötti pol con sorjázó üvegek módfelett

széles választékát vizsgálgatta. Karcsú uj jával az ajkát ütögette, miközben szemügyre vette az italokszínét és azt a néhány üvegcsét, amelyen címke is volt.

- Mit ajánlasz? - kérdezte Entrerit.- Valami ihatót - válaszolta a bérgyilkos.Jarlaxle rámutatott az egyik üvegre, kimondott egy mágikus paran csot, majd csettintett az ujjával,

mire az üveg a polcról várakozó mar kába repült. Két újabb ujjmozdulat és parancs után két pohár állta két utazó előtt a söntéspulton.

Jarlaxle az üvegért nyúlt. A kábult és haragos Briar keze kicsapott, hogy megragadja a sötételfkarját.

Még csak a közelébe se jutott.Gyorsabban, hogy Briar reagálhatott volna, gyorsabban annál, hogy egyáltalán gondolt volna a

reagálásra, Entreri keze rákulcsolódott a csapos kinyújtott kezére, lecsapta azt a pultra ésodaszorította. Ugyan azzal a sima mozdulattal tört elő a bérgyilkos másik keze is, benne az ék kővestőrrel, amely mélyen belefúródott a falapba Méltóságos Briar két ujja között. A vér kifutott a férfipirospozsgás arcából.

- Ha ragaszkodsz hozzá, nem sok marad a kocsmádból - ígérte meg Entreri a legfagyosabb éslegfenyegetőbb hangon, amelyet Briar valaha is hallott. - Talán elég marad ahhoz, hogy megfelelőkoporsót készítsenek belő le neked.

- Kétlem - tette hozzá Jarlaxle.A drow tökéletesen ellazult, oda sem figyelt, láthatóan mindvégig várta, hogy Entreri majd

közbeavatkozik. Kitöltötte az italt a két po hárba, majd kényelembe helyezte magát, beleszippantott afolyadékba, majd kortyolgatni kezdte.

Entreri elengedte a férfit és körbepillantott, hogy meggyőződjön ró la, senki sem mozdul, ésvisszacsúsztatta tőrét a tokjába.

- Jó uram - mondta Jarlaxle. - Elmondom még egyszer, hogy semmi vitánk nincs veled és nem isakarjuk, hogy legyen. Hosszú és száraz út áll mögöttünk és nem kétséges, hogy az előttünk álló isugyanilyen ke mény lesz. Ezért tértünk be ennek a szép falunak a hasonlóan szép tavernájába. Miértakarod ezt megtagadni tőlünk?

- A kérdés pontosabban az, hogy miért akarod megöletni magad? - vetette közbe Entreri.Méltóságos Briar az egyikről a másikra nézett, majd elismerve vereségét, a levegőbe lökte mindkét

kezét.- A Kilenc Pokolba mindkettőtökkel - morogta és sarkon fordult. Entreri Jarlaxle-ra nézett, aki

megvonta a vállát és csak ennyit mon dott:- Már jártam ott. Nem igazán éri meg visszalátogatni oda. - Felkapta poharát és a palackot és

odébbsétált. Entreri saját poharával a kezé ben, követte át a terem másik oldalára, az egyik szabadasztalhoz.

Persze a közelben álló két asztal egyike hamarosan megüresedett, amikor az ott ülők fogtákpoharaikat és egyéb cuccaikat, majd eliszkol tak a sötételf közeléből.

- Ez mindig így lesz - szólt oda Entreri a társának nem sokkal ké sőbb.- A kémeim azt jelentették, hogy Drizzt Do'Urdennél az utóbbi idő ben ez már nem egészen így zajlott

- felelte a drow. - Azokon a területeken, ahol ismerték, a hírneve feledtette bőrének színét, még aszűk látókörű emberek szemében is. És ez hamarosan így lesz az én esetemben is.

- Hősi tettekkel elnyert hírnév? - nevetett kétkedve Entreri. - Ak kor hát ennek a vidéknek a hőseleszel?

- Vagy így, vagy a magam mögött hagyott, felégetett falvakból ered majd a hírnevem - válaszoltaJarlaxle. - Nem igazán törődöm vele, hogy miként érem el.

Ez a megjegyzés mosolyt csalt Entreri arcára és buzgón remélte, hogy ő és társa remekül fogboldogulni.

Kimmuriel és Rai’gy a fürkészővarázzsal felruházott tükörbe bámult és figyelték, ahogy a közel húszpatkányember - emberi álcájukban -, beüget a faluba.

- Már amúgy is elég feszültek - mondta Kimmuriel. - Ha Gord Abrix jól játszik, akkor a falusiakcsatlakoznak hozzá Jarlaxle és Entreri ellen. Harmincan kettő ellen. Remek esélyek.

Rai'gy lekicsinylően horkantott.- Talán elég jók az esélyek arra, hogy Jarlaxle és Entreri egy kicsit ki fáradjon, még mielőtt

megérkezünk, hogy bevégezzük a feladatot.Kimmuriel a barátjára nézett, de amikor ő is belegondolt, csak vál lat vont és elvigyorodott. Nem fogja

meggyászolni sem Gord Abrixot, sem bolhás vérpatkányait.- Ha hamar bejutnak és szerencsések lesznek - jegyezte meg Kimmuriel -, akkor gyorsnak kell

lennünk. A Kristályszilánk is ott van. - A Crenshinibon nem hívogatja Gord Abrixot és azokat abolondo kat- felelte. Sötét szeme várakozásteljesen felragyogott. - Csak engem szólít, még most is.Tudja, hogy közel vagyunk és azt is tudja, hogy mennyivel nagyobb lesz, ha én fogom viselni.

Kimmuriel nem mondott semmit, de alaposan végigmérte barátját, mivel gyanította, hogy amintRai'gy elérte célját, akkor ő valószínűleg hamarosan szembekerül majd a varázslóval és aCrenshinibonnal.

-Vajon mennyien lakhatnak ebben a kicsiny faluban? - kérdezte Jarlaxle, amikor a taverna ajtajakinyílt és egy csapatnyi ember tódult be.

Entreri éppen egy nyegle válaszon törte a fejét, de azután visszafog ta magát és alaposan szemügyrevette az érkezőket.

- Ilyen sokan nem - felelte és megrázta a fejét.Jarlaxle követte a bérgyilkos tekintetét és végigmérte az újonnan jöttek mozgását, a fegyvereiket -

amelyek jobbára kardok voltak és sok kal díszesebbek, mint amit bármelyik falusi is viselt.Entreri tekintete oldalra villant, mivel újabb alakokat vett észre odakint, a két kis ablakon keresztül.- Ezek nem falusiak - értett egyet Jarlaxle, a sötételfek bonyolult, de csendes jelrendszerét

használva, de sokkal lassabban mozgatta az ujja it, mint ahogy szokta, hogy Entreri nagyjábólmegérthesse helyeslését.

- Patkányemberek - suttogta a bérgyilkos. - Hallod a szilánkot, ahogy szólítja őket?- Érzem a szagukat - helyesbített Entreri. Egy pillanatig eltöprengett azon, hogy vajon tényleg a

Kristályszilánk hívta-e ide ezt a csapatot, mintegy jelzőtűzként szolgálva ellenségeiknek, de azutánfélredobta a gondolatot, mivel amúgy sem számított.

- A csatorna mocska ott a csizmájukon - vetette oda Jarlaxle.- A rothadás a vérükben - köpte a szót Entreri. Felállt a székéről és ellépett az asztaltól. - Tűnjünk el

- mondta Jarlaxle-nak elég hangosan ahhoz, hogy a kocsmába betért tucatnyi patkányember közül alegközelebbiek halhassák

Entreri lépett egyet az ajtó felé, majd egy újabbat, miközben nagyon jól tudta, hogy minden szem ráés piperkőc társára szegeződik, aki még csak akkor emelkedett fel a székéről. Entreri megtett egyharmadik lé pést is... majd hirtelen oldalra ugrott és tőrét a legközelebbi patkányem ber szívébemélyesztette, még mielőtt az előránthatta volna a kardját.

- Gyilkosok! - rikoltotta valaki, de Entreri éppen csak hallotta, mert máris előrevetette magát éskivonta Kharón Karmát.

Hangos fémcsengés töltötte be a levegőt, ahogy vadul hárította a hozzá legközelebb álló vérpatkánykardvágását - olyan erővel találta el a pengét, hogy az elrepült oldalra. Entreri kardja máris fürgénlendült visszafelé és belevágott a patkányember arcába, aki hátratántorodott, üresen tátongószemgödrét markolva.

Entreri nem vesztegette üldözésre az idejét, mert körülötte minden mozgásba lendült. Hárompatkányember - maguk előtt lengetve kard jukat -, gyorsan közeledett felé. A bérgyilkos megsuhintottaKharón Karmát, hamufalat hozva létre, majd oldalra ugrott és begurult egy asz tal alá. Apatkányemberek máris reagáltak és oldalra fordultak, hogy kövessék, de mire ezt sikerültvégrehajtaniuk, Entreri máris emelkedett felfelé, az asztallal együtt, amit azután az arcukba hajított.Majd alacso nyan vágott, térdmagasságban találva el egy párost - a csodás kard az egyikőjük lábátteljesen átszelte, míg másikét majdnem teljesen.

Patkányemberek vetették rá magukat, de török záporoztak el a bér gyilkos mellett, visszaűzve őket.Entreri vadul lengette a kardját, hosszú és hullámzó, látást korláto zó falat hozva ezzel létre.

Megkockáztatott egy pillantást a társára és látta, amint Jarlaxle karja vadul dolgozik, egyik tőrt a másikután repít ve ellenségeikbe. Egy csapatnyi patkányember azonban, ahogy Entreri csinálta az előbb,felragadott egy asztalt és pajzsként használták azt. Több tőr fúródott a faalkotmányba, de nem tudták

átütni. A rögtön zött pajzs takarásában a patkányemberek nekirontottak a drownak.Saját ellenfelei - köztük több falusi is -, hirtelen túlságosan is lekö tötték Entrerit ahhoz, hogy

figyelemmel tudja követni az ottani esemé nyeket. A padlóval párhuzamosan meglendítette a kardját,megállítva az egyik falubeli pengéjét, majd a magasba lökte azt. Entreri a pengét heggyel felfelékényszerítette, ahogy arra számítani lehetett, hogy majd azu tán oldalra taszítsa. Ahogy azonbanellenfele megpróbált ellentartani, Entreri becsapta: a penge hegye helyett fegyvere markolatát nyomtafel felé, a pengét pedig lefelé lökte, a férfi kardját ezzel a teste előtti keresz tezésre kényszerítve.Gyorsabban, minthogy a falusi reagálhatott volna egy visszakezes csapással, Entreri nekicsaptakardja koponyában végző dő markolatgombját a férfi arcának, a földre terítve ellenfelét.

Kharón Karma máris lendült visszafelé, egy hatalmas vágással hád totta egy másik támadó - ezúttalpatkányember - kardcsapását, majd tovább csúszott a hárításból és lenyeste egy másik gazdavasvillájának a fejét. A bérgyilkos erőteljes csapásokkal jött előre, belépve két ellenfe le köze - kardjakeményen és dühödten csattant újra meg újra a pat kányember kardjának, azt hátra, majd újra hátraés végül oldalra nyom va, rést keresve.

Az ékköves tőr hasonló fürgeséggel munkálkodott - Entreri körkö rösen forgatta a pengét a töröttvasvilla nyele körül, hol az egyik, hol másik irányba taszítva azt, amitől a tapasztalatlan gazda ide-odatántor gott, egyensúlyát vesztvén. Entreri könnyűszerrel megölhette volna, de más ötlete támadt.

- Nem is tudod, hogy kik az új szövetségeseid, igaz? - kiáltott oda a férfinak és közben mégkeményebben csapott le a kardjával, úgy csap va le a pengével a vérpatkány kardjára, hogy azt kicsitoldalra billentse és a fegyver lapjával ütődjön neki a vérpatkány fejének. Nem akarta megölni a lényt,csak fel akarta hergelni. A bérgyilkos kardja újra és új ra nekicsapódott a vérpatkánynak, megkarcolva,megböködve és fel horzsolva annak bőrét.

Entreri látta, hogy a lény megrándul és tudta, hogy mi következik. Hátralökte a vérpatkányt egyhirtelen, de szándékosan rövid szúrás sal és mindkét fegyverével a gazdára rontott - tőre ide-odatáncolt a vasvilla körül, egyre lejjebb kényszerítve azt. Tett egy lépést a férfi felé, majd még lejjebbnyomta a fanyelet, amitól a falusinak kényelmetlenül előre kellett dőlnie - a bérgyilkos felé. Entreripedig hirtelen kitört.

A gazda előrebukott, Entreri pedig ölelésébe vonta, kardforgató kar ját a férfi köré fonva, majdmegpördítette, hogy az egyenesen szembe kerüljön a rángatódzó, átváltozó vérpatkánnyal.

A férfi levegőért kapkodott és arra gondolt, hogy élete véget ért teljesen ki volt szolgáltatvaEntrerinek, a hátának szegezett tőrnek, amely azonban nem döfött bele, így a gazda legalább annyiramegnyu godott, hogy lássa a szeme elé táruló látványt.

A rettenetes átalakulás láttán felharsanó sikolya - ahogy a vérpat kány arca szétmállott, és ide-odatekergőzve és rángva átformálódott egy rágcsáló fejévé - beletépett a levegőbe és magára vontamindenki figyelmét.

Entreri előretaszította a gazdát a rángó, átalakuló vérpatkány felé. Elégedetten látta, hogy a gazda atörött vasvilla nyelét egyenesen bele döfi a vérpatkány gyomrába.

Entreri körbepördült, mert még bőségesen maradtak talpon ellensé gek. A gazdák zavarodottanálltak, nem tudván eldönteni, hogy melyik oldalon avatkozzanak be. A bérgyilkos azonban eléggéismerte az alak váltókat ahhoz, hogy tudja: láncreakciót indított el és a felbőszült és iz gatottvérpatkányok, amint meglátják átalakult fajtársukat, hasonló képpen visszaalakulnak elsődlegesalakjukba.

Egy pillanatra Jarlaxle felé pillantott és látta, hogy a drow a levegő ben lebeg, körbe-körbe forogva,miközben tőrök röppenek el meg-meg lendülő kezéből. A röptüket követő Entreri látta, hogy előbb egy,majd egy másik vérpatkány is hátrahanyatlik a támadástól. Egy gazda a láb ikrájához kapott - az egyikpenge mélyen belefúródott.

Jarlaxle szándékosan nem ölte meg az embert, konstatálta Entreri, habár megtehette volna.Entreri hirtelen összerezzent, amikor hasonló pengék zápora zúdult Jarlaxle-ra is, de a drow már

számított erre és megszüntetve a lebegést, könnyedén és kecsesen visszahuppant a padlóra.Keresztirányú mozdu lattal két tőrt húzott elő, amint ellenfelek tömege zúdult rá - ezúttal az övéntalálható rejtett tokból rántotta elő őket és nem a bűvös csukló pántból. Ahogy visszaengedte őket azoldala mellé, Jarlaxle rántott egyet a csuklóin és valamit mormolt a bajusza alatt. A tőrök csodála tos,csillogó kardokká nyúltak.

A drow széles terpeszt vet fel, majd mozgásba lendült - karjai kemé nyen dolgoztak, kardjai fürgénmozogtak, köröket írva le fent, lent, az oldala mellett, ami a levegőt pattogó, suhogó hanggal töltöttemeg. Az egyik pengéjét melle előtt keresztezte, majd a másikat is, miközben va dul pörgette őket, majdaz egyiket a magasba emelte és úgy fordította a pengét, hogy az a feje fölött helyezkedjen el,párhuzamosan a padlóval.

Entreri fancsali arcot vágott ennek láttán. Ennél azért többet várt a drow-tól. Számos alkalommallátta már ezt a harci technikát, különösen azok között a kalózok között, akik szép számmalelőfordultak a Calimport közeli tengereken. "Bajvívó" stílusnak nevezték ezt a cseles, de egyben

becsapósan egyszerű harci eljárást, amely sokkal inkább volt látványos, mint hasznos. A bajvívóellenfele félelmére és habozására épített és így csikarta ki a maga számára kedvezőbb támadásilehetősé get. Habár gyakran hatékonynak bizonyult a gyengébb ellenfelek ellen, Entreri ezt a stílustnevetségesnek találta az igazán tehetségesek ellen. Akkoriban több bajvívóval is végzett - egyharcban kettővel is, amikor azok pörgő pengéi véletlenül összeakadtak - és sohasem nyújtottak ne kikülönösebb kihívást.

Az abban a pillanatban Jarlaxle-ra rontó vérpatkányok sem mutat tak túl nagy tiszteletet a technikairánt. Gyorsan körbefogták a drow-t, egy négyszöget formázva és hol az egyik, hol a másik rontott rá,arra kényszerítve, hogy erre, hol arra, majd amarra forduljon.

Jarlaxle azonban könnyedén tartotta a lépést, és tökéletes harmóni ában pörgette kardjait, miközbenminden egyes kísérletező kedvű dö fést vagy rohamot visszavert.

- Ki fogják fárasztani - suttogta Entreri alig hallhatóan, miközben igyekezett eltávolodni legújabbellenfelétől. Megpróbált olyan utat ta lálni, amelyen eljuthat drow barátjához és kimentheti Jarlaxle-t azel kerülhetetlenből.

Ismét a drow felé pillantott és remélte, hogy még időben odaér, de őszintén el kellett töprengenie,hogy vajon ez a kiábrándító Jarlaxle megéri-e a fáradtságot.

Majd levegőért kapkodott, először zavarában, azután pedig a csodá lattól.Jarlaxle hirtelen hátrafelé a levegőbe dobta magát és miközben szal tózott egyet, úgy fordult, hogy

szembekerüljön azzal az ellenfelével, aki korábban a hátában volt. A vérpatkány odébb tántorodott, dekét rö vidre sikerült szúrás így is eltalálta - bár csak azért voltak ezek rövidek, mert Jarlaxle másikcélpontot szemelt ki magának.

A drow odébbgördült, majd összekuporodott, amiből mindent elsöprő kettős döféssel tört elő aszemközt álló vérpatkány felé. A lény hát ravetette magát, csípőjét a levegőbe lökve, miközbenpengéjével lefelé csapott, kétségbeesetten próbálva hárítani.

Mielőtt még belegondolhatott volna, hogy mit tesz, Entreri felkiál tott, mert úgy látta, hogy barátjánakbefellegzett: ugyanis egy kardot lengető vérpatkány rontott rá Jarlaxle-ra közvetlenül balról, egy másikpedig hátulról és jobbról - még annyi helyet sem hagyva a drow-nak, hogy félreszökkenjen.

- Elárulták magukat - nevetett fel Kimmuriel. Rai'gyval és Berg'inyonnal együtt figyelte adimenziókapun át a történéseket, amely gyakorlatilag a harc sűrűjébe repítette őket.

Berg'inyon ugyanolyan mókásnak találta az átalakuló vérpatkányok látványát. Előreugrott ésmegragadott egy gazdát, aki véletlenül keresz tülbukott a portálon, egyszer oldalba szúrta a férfit, majdvisszalökte őt a kocsma padlójára.

Újabb alakok rohantak el előttük, újabb kiáltások jutottak el hozzá juk és miközben Kimmuriel ésBerg'inyon feszülten figyelt, mögöttük Rai'gy lehunyta a szemét, ahogy belefogott a varázslatába -amely a szo kásosnál tovább tartott, mert a varázsló mindvégig hallotta a foglyul ejtett Kristályszilánkbuzdító hívását.

Gord Abrix szaladt el az ajtó előtt.- Kapd el! - kiáltotta Kimmuriel, a fürge Berg'inyon pedig kiszök kent az ajtón, bénító szorításba fogta

Gord Abrixot és visszaugrott, ma gávalrántva vérpatkányt.Erősen tartotta Gord Abrixot és félrehúzta az útból, miközben az til takozva kiabált Kimmurielnek.Ám a drow pszionicista oda se hallgatott: teljes figyelme varázsló társára összpontosult. Az

időzítésnek, amellyel bezárja az ajtót, tökéle tesnek kel lennie.

Jarlaxle még csak meg sem próbált kitérni és ebből Entreri tudta, hogy mindvégig erre a támadásravárt, erre csalogatta őket.

Az alacsonyan kitörő Jarlaxle, akinek bal lába jóval a jobb előtt he lyezkedett el és mindkét pengéjétteljes hosszában maga elé nyújtotta, valahogy fogást váltott és egy váratlan, ám tökéletesenkivitelezett súlypont átcsoportosítással felegyenesedett. Bal keze és benne a kardja balra mozdult. Ajobb kezében tartott fegyvere átlendült a feje felett és amikor Jarlaxle lefelé fordította az öklét, a pengehegye egyenesen a há ta mögé döfött.

A két rohamozó vérpatkány hirtelen megtorpant - mellkasukat fel nyitotta a két tökéletes szúrás.Jarlaxle visszahúzta pengéit, majd ismét pörgetni kezdte őket, azután balra fordult és a körívet leíró

kardok élénkpiros sebeket fakasztottak mindenfelé a sebesült vérpatkány testén. Jarlaxle befejezte akörbefor gást és miután többször megvágta a háta mögött álló vérpatkányt, vég zett vele egy nagyerejű, visszakezes keresztvágással, amely leröpítette a teremtmény fejét a nyakáról.

Ezzel egyben porig rombolta Entrerinek a bajvívó stílus gyengeségé ről alkotott véleményét is.A drow ezután a korábban megsebzett vérpatkány felé mozdult és pörgő kardjai megállították

ellenfele fegyverét, arra kényszerítve, hogy felvegye pengéinek forgó mozgását. Egy pillanat alattmindhárom pen ge a levegőben táncolt, köríveket leírva, de közülük már csak kettő volt kézben. Aharmadikat a másik kettő csapásai és mozgása tartotta a le vegőben.

Jarlaxle egy mozdulattal beleakasztotta ennek a kardnak a markola tát a saját pengéjébe, majdoldalra fordította és belehajította egy másik támadó mellkasába, hátrafelé, a padlóra lökve azt.

Azután váratlanul és vadul előretört, pengéi tökéletes pontossággal táncoltak és lemetszette avérpatkány egyik karját, majd a másik is er nyedten hullt a lény oldala mellé, a kulcscsontra mért, jólelhelyezett találat következtében - míg végül felhasította a lény arcát, majd a tor kát.

Ekkor felemelkedett Jarlaxle lába és nekitámasztotta a tántorgó vér patkány mellének, hogy azutánelrúgja magától, a hátára döntve a lényt, miközben Jarlaxle átrohant rajta.

Entreri akart Jarlaxle-hoz jutni, de ehelyett a drow érkezett rohan va Entreri mellé és kiejtett egy alighallható parancsszót, amire egyik kardja ismét tőr méretűre zsugorodott össze. A fegyvert gyorsanvissza csúsztatta tokjába, majd szabad kezével megragadta Entrerit a vállánál fogva és magával húztaát.

A meghökkent bérgyilkos a társára pillantott. Egyre több vérpat kány özönlött a kocsmába, mindkétablakon és az ajtón át, míg a meg maradt gazdák teljesen visszahúzódtak, kizárólag csak avédekezéssel törődtek. Habár még több, mint egy tucatnyi vérpatkány maradt, Entreri nem hitte, hogyneki és csodálatosan képzett drow harcostársá nak bármi gondot okozna, hogy ízzé-porrá zúzzák őket.

Ám Jarlaxle továbbra is megdöbbentő módon a legközelebbi fal felé vette az irányt. Habár bizonyosesetekben hasznos lehet ilyen nagyszá mú ellenféllel szemben, ha hátukat tömör felületnek vethetik,Entreri nevetségesnek tartotta ezt a gondolatot, tekintetbe véve Jarlaxle szín pompás, sok teret igénylőstílusát.

Jarlaxle ekkor elengedte Entrerit és megérintette hatalmas kalapjának csúcsát.Valahonnan a semmiből előhúzott egy Entreri által ismeretlen anyagból készült fekete korongot és a

fal felé hajította. Miközben az pörgött, megnyúlt, lapos oldala a fal felé fordult, majd becsapódott és...odaragadt.

De már nem volt ott többé semmiféle korong, csak egy lyuk - egy valódi lyuk -, a falban.Jarlaxle átlökte rajta Entrerit, majd ő is utánavetődött és csak annyi időre állt meg, hogy, a mágikus

lyukat maga után húzza, amitől a fal is mét tömörré vált.- Rohanj! - kiáltotta a sötételf és elszáguldott, a sarkában Entrerivel.Még mielőtt Entreri megkérdezhette volna, hogy mi az, amit a drow tud, de ő nem, az épület egy

hatalmas és mindent elnyelő tűzgolyóvá változott, amely beburkolta a kocsmát, az összesvérpatkányt, akik még mindig a bejáratnál és az ablakoknál kínlódtak és az összes lovat - köz tükJarlaxlét és a Entreriét is -, amelyet a közelben kötöttek ki.

A páros repült néhány métert, de rögtön talpra pattantak és teljes sebességgel kirohantak a faluból,vissza a környező dombok és vadon adta árnyékok közé.

Hosszú, hosszú percekig egy szót sem szóltak, csak rohantak, amíg végül Jarlaxle megtorpant egykiszögellés mögött és nekidőlt a füves domboldalnak, fújtatva és lihegve.

- Kezdtem megkedvelni a hátasomat - mondta. - Sajnálom. - Nem is láttam a mágiahasználót -jelentette ki Entreri.

- Nem volt a teremben - magyarázta Jarlaxle -, legalábbis fizikai va lójában nem.- Akkor hogyan vetted észre? - akarta Entreri kérdezni, de azután nem mondott semmit, hanem

eltöprengett azon a logikán, amely elvezet te Jarlaxle-t az életmentő konklúzióig. - Rai'gy és Kimmurielsoha nem kockáztatnák, hogy Gord Abrix és cimborái megszerezzék a Kristályszi lánkot - vonta lekövetkeztetést. - Mint ahogy azt sem gondolták, hogy a nyomorult vérpatkányok képesek lennénekmegszerezni azt tőlünk.

- Már elmagyaráztam neked, hogy ez kettejük megszokott módszere - emlékeztette Jarlaxle. -Elküldik a martalékot, hogy lekössék ellensé geiket, majd Kimmuriel ablakot nyit, amelyen át Rai'gybevetheti haté kony mágiáját.

Entreri visszanézett a falu felé, ahol fekete füstoszlop emelkedett le vegőbe.- Jól számítottál - gratulált. - Mindkettőnket megmentetted.- Nos, legalábbis téged - felelte Jarlaxle és amikor Entreri kíváncsi an felé fordult, látta, hogy a drow

végigsimítja arcát az egyik ujjával, megmutatva a rajta viselt és Entreri által korábban még soha nemlá tott vörösarany gyűrűt.

- Hiszen csak egy tűzgolyó volt - vigyorgott Jarlaxle.Entreri bólintott és viszonozta a vigyort, miközben azon gondolko dott, hogy egyáltalán létezik-e

olyasvalami, amire Jarlaxle nem készült fel.

Huszadik fejezetAZ ÓVATOSSÁG ÉS A VÁGY KÖZÖTT EGYENSÚLYOZVA

Gord Abrix a levegőért kapkodott és hanyatt esett, ahogy egy apró tűzgömb lebegette el mellette, áta kapun, be a kocsmába. Ahogy átjutott, Kimmuriel azonnal lezárta a dimenziórést. Gord Abrix látottmár korábban tűzgolyót és nagyon jól el tudta képzelni, hogy milyen pusztítást végzett odabent. Azt istudta, hogy épp az imént veszte el hűséges vérpatkány katonái közül mintegy húszat.

Ingadozva egyenesedett fel és nyugtalanul nézett végig a három drow elfen - ami úgy tűnt, mindigegyüttjár azzal, ha találkozik velük -, amiatt, hogy most mit tesznek majd.

- Te és a katonáid csodálatos teljesítményt nyújtottatok - közölte Rai'gy.- Megölted őket - mondta Gord Abrix dacosan, habár egyáltalán nem vádló hangon.- Szükséges áldozat volt - felelte Rai'gy. - Vagy csak nem hittem hogy bármi esélyük is lett volna

legyőzni Jarlaxle-t és Artemis Entrerit ugye?- Akkor miért küldtétek oda őket? - fogott bele a kérdésbe a felingerelt vérpatkányvezér, de a hangja

elhalt, amint kimondta, mivel következtetése elhamvadt, amint emlékeztette magát, hogy voltaképpenkikkel is áll szemben. Gord Abrixot és csatlósait csak figyelemelterelő végett küldték, hogy lefoglaljákEntrerit és Jarlaxle-t, amíg Rai'gy é Kimmuriel felkészülnek saját kis végjátékukra.

Kimmuriel ekkor újra megnyitotta a dimenziókaput, megmutatva a szétrombolt kocsmát, aholmegégett testek hevertek mindenfelé, de senki sem mozdult. A drow ajka felfelé görbült, csúfondárosmosolyra ahogy szemügyre vette a hátborzongató jelenetet, Gord Abrix hátán pedig borzongás futottvégig, ahogy rájött, hogy éppen csak elkerülte sorsát.

Berg'inyon Baenre átlépett az ajtón, a kocsma maradványai közé, amely most már sokkal inkább voltszabadtéri, mint zárt helyiség, majd egy pillanattal később visszatért.

- Néhány vérpatkány még mocorog, de éppen csak - értesítette a drow harcos a társait.- Mi van a barátainkkal? - kérdezte Rai'gy. Berg'inyon megvonta a vállát.- Nem láttam sem Jarlaxle-t, sem Entrerit - magyarázta. - Lehetnek a törmelékek között vagy az is

lehet, hogy a felismerhetetlenségig össze égtek.Rai'gy egy pillanatig töprengett, majd intett Berg'inyonnak és Gord Abrixnak, hogy térjenek vissza

kocsmába és nézzenek körül.- Mi lesz a katonáimmal? - tette fel a kérdést a vérpatkány.- Ha meg lehet menteni őket, húzzátok őket ide - válaszolta Rai'gy. - Lolth Úrnő megadja nekem az

erőt, hogy meggyógyítsam őket... fel téve, ha így döntök.Gord Abrix elindult a dimenziókapu felé, de megállt és kíváncsian pillantott vissza a titokzatos és

veszedelmes drow-ra - bizonytalan volt, hogy hogyan is értse a varázslópap szavait.- Hiszed, hogy a zsákmányunk még ott van? - érdeklődött Kimmuriel Rai'gytól drow nyelven, amellyel

kizárta a vérpatkány vezért a társalgásból.Berg'inyon az ajtóból válaszolt.- Nincsenek ott - szólt oda magabiztosan, habár az nyilvánvaló volt, hogy még nem lehetett elég

ideje, hogy átkutassa a romokat. - Egy kis figyelemelterelésnél és egy szimpla varázslatnál több kellennek a páros nak a leterítéséhez.

Rai'gy szeme összeszűkült a varázslatára vonatkozó becsmérlő kije lentés hallatán, de valójában ő isegyetértett Berg'inyonnal. Remélte, hogy áldozatát könnyen és problémamentesen el tudja kapni, de aszí ve mélyén tudta, hogy Jarlaxle nehéz és óvatos prédának bizonyul majd.

- Gyorsan nézzetek körül - adta ki a parancsot Kimmuriel.Berg'inyon és Gord Abrix elrohantak, hogy átvizsgálják a romokat. - Nincsenek itt - mondta Ra’igy

pszionicista barátjának egy pilla nattal később.- Egyetértesz Berg'inyon gondolatmenetével? - kérdezte Kimmuriel. - Hallom a Kristályszilánk

hívását - magyarázta Rai'gy, akinek arca grimaszba rándult, mivel tényleg hallotta, hogy az ereklye,aki még mindig a makacs Artemis Entreri foglya volt, ismét szólítja. - A hívás nem a kocsmából ered.

- Akkor honnan? - érdeklődött Kimmuriel.Rai'gy csalódottan megrázta a fejét. Vajon honnan? Hallotta a könyörgést, de hely nem kapcsolódott

az erősödő sürgetéshez.- Hozd vissza a csatlósokat - utasította a varázsló Kimmurielt, aki átlépett az ajtón és egy pillanattal

később visszatért Berg'inyonnal, Gord Abrix-szal és két rettenetesen megégett, de még nagyon is élővérpatkánnyal.

- Segíts rajtuk - kérlelte Gord Abrix a varázslót és megperzselt cimboráit odavonszolta Rai'gyhoz. -Ez itt Poweeno, jó barátom és tanács adóm.

Rai'gy lehunyta szemét és kántálni kezdett, majd kinyitotta a szemét és kezét kinyújtotta a kábult ésizgő-mozgó Poweeno felé. A varázslat befejezéseként meglengette ujjait és a misztikus szavak utolsósorát is kiejtette, mire szikrák törtek elő ujjbegyeiből és megrázták a szerencsét len vérpatkányt. Ateremtmény felsikoltott és ide-oda rángott a teste üvöltött a fájdalomtól, ahogy füstölgő vér és genny

kezdett szivárogni a rettenetes sebeit borító varból.Néhány pillanattal később Poweeno elcsendesedett, mindörökre.- Mit... mit tettél? - förmedt Gord Abrix Rai'gyra, aki már újabb va rázslatba kezdett.Amikor a varázsló nem felelt, Gord Abrix felé mozdult - vagy leg alábbis megpróbálta. Rá kellett

döbbennie, hogy lába hozzátapadt a padlóhoz, mintha csak valami nagyon erős ragasztóba ragadtvolna. Körbepillantott és tekintete megállapodott Kimmurielen. A drow elé gedett arckifejezéséből látta,hogy a pszionicista az, aki fogva tartja.

- Kudarcot vallottál - közölte Rai'gy, miután kinyitotta szemét és kezét a másik sérült vérpatkány felényújtotta.

- Épp az imént mondtad, hogy csodálatos teljesítményt nyújtottunk - tiltakozott Gord Abrix.- Az még azelőtt volt, hogy kiderült: Jarlaxle és Artemis Entreri megszökött - magyarázta Rai'gy.Befejezte varázslatát és hihetetlen erejű villámot lőtt a sérült vérpat kányba. A teremtmény

hátborzongatóan csapkodott, míg végül mag zatpózba rándult és követte társát a halálba.Gord Abrix felbömbölt és kirántotta a kardját, de Berg'inyon máris ott termett és félrecsapta a

vérpatkány pengéjét remekmívű drow fegy verével. A harcos két társára nézett. Rai'gy bólintásárafelhasította Gord Abrix torkát.

A vérpatkány, akinek lába még mindig szorosan a padlóhoz tapadt, a földre rogyott, miközbenkönyörögve és tehetetlenül Rai'gyra bámult. - Nem ismerem azt a szót, hogy kudarc - mondta a drowvarázsló fa gyosan.

- Elbereth király szerteküldte felderítőit a hírrel - nyugtatta meg Shayleigh, az elf, Ivánt és Pikelt,amikor a két törpe küldött megérke zett a Hópihe-hegységtől nyugatra elterülő Shilmista Erdejébe.Cadderly a törpéket rögvest elf barátaikhoz irányította, mivel biztos volt benne, hogy bárki isközeledjen feléjük, azt Elbereth király nagy számú felderítője észre fogja venni.

A Pikel által kiadott hangot Iván sokkal inkább a félelemmel, sem mint a reménnyel kapcsolta össze,habár Shayleigh éppen az imént ad ta meg azokat a biztosítékokat, amelyekért idejöttek.

De tényleg megadta-e?Tömbváll Iván figyelmesen szemügyre vette az elf leányt. Ibolyaszí nű szemeivel és váll alá érő sűrű

aranyszínű hajával tagadhatatlanul gyönyörű volt, még a törpének is, aki inkább az alacsonyabb,vaskosabb és szakállasabb nőket kedvelte. Volt azonban valami Shayleigh testtar tásában ésviselkedésében, ami finoman ellenpontozta dallamos hang ját.

- Nem ölhetitek meg őket, hisz tudod - figyelmeztette nyersen Iván. Shayleigh testtartása nemváltozott lényegesen.

- Magatok mondtátok, hogy különösen veszedelmesek - felelte. - A bérgyilkos és a drow.Iván észrevette, hogy hangja baljóslatú ízt kap a sötételf említésére, mintha csak a lény puszta faja

jobban sértené a nőt, mint a drow úti társának foglalkozása.- Cadderly beszélni akar velük - zsémbelt Iván. - Nem tud beszélni a holtakkal?- Óóó - szólt Pikel és váratlanul odábbszökkent, hogy rövid időre el tűnjön az aljnövényzetben, majd

amikor újra előbukkant, egyik kezét a háta mögé rejtette. Shayleigh elé szökdécselt, arcán lefegyverzőmosoly ült. - Drizzit - emlékeztette a nőt, majd előhúzta kezét a háta mögül, felfedve a benne tartottkecses virágot, amit épp az imént szakított le az elfnek.

Shayleigh nem igazán tudta megtartani zord arckifejezését ezzel az érzelmi rohammal szemben.Elmosolyodott és átvette a vadvirágot, majd az orrához emelte és beszívta a csodálatos illatot.

- Gyakran rejlik virág a gaz között - mondta, megértve, hogy mire cé loz Pikel. - Mint ahogy druida isakadhat a törpék között. De ez nem jelenti azt, hogy mások ne lennének ott.

- Remény - jelentette ki Pikel.Shayleigh nem tehetett róla, de kuncogni kezdett.- Legyen helyén a szíved - figyelmeztette Iván -, ahogy Cadderly mondá, mert különbe' a

Kristályszilánk ráakad és saját vágyai felé haj lítja. Nagy reményt fűz hozzád, te elf.Shayleigh őszinte mosolya volt az összes biztosíték, amire szüksége volt.

- Chaunticleer testvér nagyszerű tervet vázolt fel a gyerekek lefoglalására - mondta DanicaCadderlynek. - Így készen állok az indulásra, amint az ereklye megérkezik.

Cadderly - arckifejezéséből ítélve -, egyáltalán nem támogatta ezt a gondolatot.- Csak nem hitted azt, hogy engedem, hogy nélkülem látogass meg egy ősöreg sárkányt? - kérdezte

Danica és komolyan megsértődött. Cadderly nagyot sóhajtott.- Már találkoztunk korábban eggyel és egyáltalán nem lett volna ve le semmi baj, ha nem hurcoljuk

magunkkal a hegyeken át - emlékez tette őt a felesége.- Ezúttal még bonyolultabb a helyzet - magyarázta Cadderly. - Már csak azzal ki fogom meríteni az

energiáimat, hogy ellenőrzés alatt tar tom a Kristályszilánkot és közben még alkudoznom is kell egyszörnye teggel. Ennél is rosszabb, hogy biztos vagyok benne, az ereklye szólíta ni fogja a sárkányt is.

És mi lehet alkalmasabb gazda a káosz és a pusz títás eszközének, mint egy nagyhatalmú vörössárkány?

- Milyen erős a mágiád? - tette fel a kérdést Danica. - Attól félek, nem elég erős - felelte Cadderly.- Akkor ez még egy okkal több, hogy én, Iván és Pikel veled tart sunk - jelentette ki Danica.- Deneir segítsége nélkül, adsz nekünk bármi esélyt, hogy megvív junk egy ilyen sárkányféreggel? -

kérdezte a pap őszintén.- Ha Deneir nincs veled, akkor szükséged lesz ránk, hogy gyorsan kivigyünk onnan - válaszolta

Danica széles mosollyal. - Hát nem erre valók a barátok?Cadderly válaszolni akart, de igazából nem volt semmi, amit ilyen el tökéltséggel szembeállíthatott

volna, amelyet Danica szép arcán látott, ahol még ennél is több - a végtelen nyugalom - terült szét.Természe tes, hogy vele akart menni és azt is tudta, hogy ezt aligha tudná meggá tolni, csak akkor, hamágikus úton és nagy ravaszkodások árán távozik. Persze Iván és Pikel is vele tart majd, habárösszerezzent a gondolatra, amikor felmerült benne a kép, ahogy Pikel, a jövendő druida szembe szálla vörös sárkánnyal. Nem állt szándékukban jobban felbosszantani a bestiát, csak annyira, hogykölcsönkérjék tüzes leheletét egyetlen lángcsóva erejéig. Pikel, aki annyira a természetnek szenteltemagát, ta lán nem lesz hajlandó önként otthagyni a sárkányt, amelyet talán a vi lágban fellelhetőlegnagyobb torzulásnak tekintett.

Danica tenyerébe fogta Cadderly állát és hátratolta férje fejét, hogy az pontosan a szemébe nézzen,miközben nagyon közel húzódott hozzá. - Elintézzük ezt az ügyet, méghozzá teljes megelégedésre –mondta és gyengéden megcsókolta férje ajkát. - Már rosszabbal is megvívtunk, szerelmem.

Cadderly nem kezdett bele, hogy cáfolja felesége szavait, jelenlétének szükségességét vagyeltökéltségét, vagy azt, hogy vele tart erre a fontos és veszedelmes útra.

Ehelyett közelebb húzta magához és megcsókolta - újra meg újra.

- Túlságosan sok a dolgunk másutt - próbált Sharlotta Vespers ma gyarázkodni Kimmurielnek ésRai'gynak. A páros nem örült különöseb ben, amikor megtudták, hogy Dallabadba valahogy sikerültbeszivárog niuk a memnoni hadurak kémeinek.

A sötételfek aggódó pillantásokat váltottak. Sharlotta folyamatosan azt bizonygatta, hogy mindenkémet elkaptak és megöltek, de mi van akkor, ha tévedett? Mi történik, ha csak egyetlen spionnak issikerült megszöknie és elmondja a memnoni haduraknak, hogy mi az igazság a dallabadi változásokkörül? Vagy ha más kémek már rá is jöttek, hogy milyen hatalom áll valójában a Basadoni Házmegdöntése mögött?

- Minden veszedelem, amelyet Jarlaxle vetett el, hamarosan learatásra kerülhet - mondta Kimmurieltársának a drow elfek nyelvén.

Habár Sharlotta értette a szavakat, minden bizonnyal nem fogta fel a gyakran használt drow mondásárnyalt finomságát, amely arra a bosszúra utal, amelyet azokra a drow házakra mértek, amelyeketbűnösnek találták más drow házak elleni támadás bűnében. Kimmuriel szavai zord figyelmeztetéskénthatottak, és arra emlékeztettek, hogy Jarlaxle Crenshinibon-ügylete esetleg túlságosan issebezhetővé tet te őket és most már mindegy, hogy miként próbálják ezt orvosolni.

Rai'gy bólintott és megvakarta az állát, miközben mormolt valamit a bajsza alatt, amit a többiek nemértettek. Hirtelen előrelépett, egyenesen Sharlottához és mindkét kezét maga elé tartotta, úgy, hogy amutatóujjai összeérjenek. Újabb szót ejtett ki, mire lángcsóva tört elő tenyeréből és beborította ameglepett nő fejét. Sharlotta próbálta eloltani a tüzet és sikoltozott, ide-oda rohangált a szobában,majd a földre vetette magát és ide-oda hempergett.

- Gondoskodj róla, hogy azok, akik túl sokat tudnak, ehhez hason lóan elfelejtsék a tudásuk - mondtaRai'gy fagyosan, amikor Sharlotta végül kilehelte a lelkét a lábai előtt a padlón.

Kimmuriel zord arccal bólintott, habár egy buzgó vigyor halvány ár nyéka felfelé görbítette vékonyajkának szélét.

- Kaput nyitok Menzoberranzanba - közölte a varázsló.- Nem rajongok ezért a helyért és most már tudom, ahogy te is, hogy az itt megszerezhető esetleges

nyereség miatt nem éri meg kockáztatni a Bregan D'aerthe-t. Már nem is sajnálom, hogy Jarlaxle ilyenostobán átlépte az ésszerű óvatosság határait.

- Jó, hogy megtette - helyeselt Kimmuriel. - Így legalább útra kelhe tünk a barlangok felé, ahovávalóban tartozunk. - Lepillantott az elszene sedett és füstölgő fejű Sharlottára és újra elmosolyodott.Majd meghajolt társa, hasonló gondolkodású barátja felé és elhagyta a szobát. Fellelkesítet te agondolat, hogy hamarosan hozzákezdhet a többiek eltávolításhoz.

Rai'gy is elhagyta a szobát, de egy másik ajtón, amely egy lépcsőhöz vezetett, ahonnan a BasadoniHáz alagsorába lehetett eljutni és ahol nyugodtabban ellazíthatott saját szobájában. Kimmurielhezintézett utolsó szavai visszhangoztak a fejében minden lépésénél.

Logikus szavak. A túlélés szavai egy olyan helyen, amely kezdett túl veszélyessé válni.De mégis... a fejében megmaradt egy hívás, egy tolakodó behatoló, egy segélykiáltás, amely minden

képzeletet felülmúló nagyságot ígért.Rai'gy helyet foglalt saját szobájának egyik kényelmes székében és újra meg újra emlékeztette

magát, hogy a Menzoberranzanba való visszavonulás a megfelelő lépés a Bregan D'aerthe számáraés hogy a felszínen maradás kockázata - még akkor is, ha egy hatalmas ereklyét üldöznek -,túlságosan nagy az elérhető nyereséghez képest.

Nem sokkal később a kimerült drow elszenderedett, ami még a leg közelebb volt ahhoz az alváshoz,amelyet egy sötételf megismerhet.

És miközben "aludt", a Crenshinibon hívása újra elérte Rai'gyt - se gítségért könyörgött, és cserébehatalmas jutalmat ígért megmentésért. A hívás, amelyre számítani lehetett, hamarosan százszorosáraerősödött, még több dicsőséget és hatalmat ígérve, de immáron nem a cal imshani sivatagban állólenyűgöző kristálytornyok képei jelentek meg, hanem egy teljesen opálszínű torony Menzoberranzanszívében - az éj fekete építmény saját belső hőjétől és energiájától izzott.

Rai'gy óvatossága nem tudott kitartani ezzel a képpel szemben, a fel vonuló Nagyasszonyanyák -köztük a gyűlölt Triel Baenre - képével, akik azért jöttek a toronyhoz, hogy kifejezzék hódolatukatelőtte.

A sötételf szemei felpattantak. Összeszedte gondolatait, kiugrott a székéből és elindult, hogymielőbb megtalálja Kimmurielt és megváltoz tassa a neki adott utasításait. Igen, kaput nyit majdMenzoberranzanba, és igen, a Bregan D'aerthe zöme visszatér otthonába.

De Rai'gy és Kimmuriel még nem végzett itt. Addig maradnak itt egy kis különítménnyel, amíg aKristályszilánk megfelelő gazdára nem buk kan, egy sötételf varázsló-papra, aki megadja azereklyének a legna gyobb mértékű hatalmat és aki cserébe ugyanezt kapja.

Messze Dallabad oázisa alatt, egy sötét üreg mélyén Yharaskrik csendben gratulált magának, amiértsikerült úgy megváltoztatnia a Kristályszilánk hívását, hogy az még nagyobb ígéretekkel rabul ejtseRai'gyt. Kimmuriel értesítette az illithidet a Bregan D'aerthe terveiben beállt változásról és bár kifelé azagyszívó elfogadta a változást, nem állt szándékában, hogy éppen most hagyja az ereklyétellenőrizetlenül. Erős koncentráció és a saját elméje feletti uralom révén sikerült elkapnia az ereklyehalk hívásának finom felhangjait, de arra már nem volt képes, hogy visszakövesse azt a kibocsátóforrásig.

Yharaskriknak még egy kicsit szüksége volt a Bregan D'aerthe-re, bár azt az illithid is tudta, hogyamint a drow csapata megtalálja a Kris tályszilánkot - és ezzel betölti szerepét -, valószínűleg ő ésRai’gy az ellentétes oldalon találja magát az elkerülhetetlen csatában.

Akkor hát legyen így, morfondírozott Yharaskrik. Kimmuriel Oblodra, hasonlóképpen a pszionikaművelője, aki jobban megértette a Crenshinibon fogyatékosságait, bizonnyal mellette fog állni aharcme zőn.

Huszonegyedik fejezetISTENEK ÁLARCA

- Miért élnél a sivatagban, amikor ilyen szépség található a közel ben? - kérdezte Jarlaxle Entrerit.A páros gyorsan haladt a Méltóságos Briar tavernáját ért katasztró fát követő napokban, mivel Entreri

felbérelt egy varázslót - akinek fél reeső tornyára véletlenül bukkantak rá -, hogy mágikus úton szállítsaőket közelebb céljukhoz, a Szárnyaló Szellemhez és ahhoz a paphoz, Cadderlyhez.

Nem került sokba, hiszen Jarlaxle-nak - természetesen -, láthatóan kifogyhatatlan mennyiségű aranyállt a rendelkezésére.

Most már tisztán látták az előttük magasodó Hópihe-hegységet. A nyár a végéhez közeledett ésfagyos szél fújt, de Entreri nem igazán vi tatta Jarlaxle-nak a vidékről alkotott véleményét. Amimeglepte a bér gyilkost, az az volt, hogy a drow szépnek talált valamit a felszínen. Lepillantva hatalmasés ősöreg fák lombjait látták, amelyek megtöltötték a Hópihe-hegység legnyugatibb lejtőinektámaszkodó, hosszú és ide- oda tekergőző völgyet. Még Entreri is, aki láthatóan ideje túlnyomóré szét aszépség tagadásával töltötte, sem cáfolhatta maguknak a magas és csipkés hegyeknek afenségességét, melyek tetején a ragyogó napsü tésben fehéren csillant a hó.

- Calimport az a hely, ahol élek - felelte Entreri némi hallgatás után. Jarlaxle csak felhorkant ennekhallatán.

- A te tehetségeddel bárhol élhetnél ebben a világban - mondta. Vízmélyén vagy Luskanban, aJeges Szelek Völgyében vagy akár itt is. Kevesen tagadhatják egy hatalmas fegyverforgató értékét,legyen szó akár egy nagyvárosról, akár egy kis faluról. Senki sem utasíthatja ki Artemis Entrerit... márpersze csak akkor, ha ugyanolyannak ismerik ezt az embert, mint amilyennek én.

Erre a bérgyilkos szemei összeszűkültek, de mindketten tudták, hogy csak a móka kedvéért - de azis lehet, hogy nem. Mert hiszen Jarlaxle állításában túl sok igazság bújt meg ahhoz, hogy ezt aracionálisan gon dolkodó Entreri sértésnek vegye.

- Meg kell kerülnünk a hegyeket dél felé, hogy eljussunk Carradoonba, ahonnan az utak márelvezetnek a Szárnyaló Szellembe - magyarázta Entreri. - Néhány nap múlva már Cadderly előtt állha-tunk, ha jól kilépünk.

- Tehát, ha jól kilépünk - szögezte le Jarlaxle. - Megszabadulunk az ereklyétől és utána... - Ittszünetet tartott és kíváncsian pillantott a bérgyilkosra.

És utána mi lesz?Ez a kérdés jól kitapinthatóan a levegőben lebegett, de még soha nem hangzott el. Amióta

elmenekültek a dallabadi kristálytoronyból, a páros meghatározott céllal és szándékkal futott - aSzárnyaló Szellem be, hogy ott megszabaduljanak a veszedelmes ereklyétől -, de tényleg, mi vár rájukazután? Vajon Jarlaxle visszatér Calimportba, hogy ismét visszavegye a Bregan D'aerthe irányítását?Ezen már mindketten elgon dolkoztak. Entreri rögvest tudta, amint ez a lehetőség felmerült benne,hogy ekkor nem fogja követni sötételf társát. Mert ha Jarlaxle-nak si kerül is valahogy felülkerekednie aRai'gy és Kimmuriel által elvetett magokból kifejlődött változáson, Entrerinek semmi kedve nem voltúj ra csatlakozni a drow csapathoz. Nem állt szándékában minden lépését aprólékosan megfontolni,csak azért, mert a magát szövetségesének mondók többsége jobb szerette volna holtan látni.

Hová menjenek? Együtt vagy külön? Mindketten ezen a kérdésen merengtek, amikor egy erős, demégis dallamos, hatalommal átitatott hangot sodort feléjük a szél a tisztás túlfeléről.

- Álljatok meg és adjátok meg magatok!Entreri és Jarlaxle felnézett és egyetlen magányos alakot, egy gyö nyörű és kecses elf nőt pillantottak

meg. Nyíltan közeledett feléjük egy remekmívű karddal az oldalán.- Megadni magunkat? - mormogta Jarlaxle. - Muszáj mindenkinek azt kérnie, hogy adjuk meg

magunkat? És megállni? Hiszen nem is moz gunk!Entreri éppen csak odafigyelt, érzékszervei a környező fákat pásztáz ták. Az elf leány lépteinek

határozottsága sokat elárult neki és gyanúja hamarosan beigazolódott, ahogy szinte rögtön előbb egy,majd még egy el íjászt szúrt ki, akik fegyverüket rá és társára emelték.

- Nincs egyedül - suttogta a bérgyilkos Jarlaxle-nak, habár tovább ra is mosolygott, és barátságosarckifejezéssel fordult a közeledő harcos felé.

- Az elfek ritkán járnak egyedül - felelte Jarlaxle halkan. - Különö sen, ha drow-val akadnak össze.Entreri mosolya lehervadt, ahogy szembenézett ezzel az egyszerű igazsággal. Minden pillanatban

azt várta, hogy nyilak kezdenek zápo rozni rájuk.- Üdvözlet! - kiáltott oda Jarlaxle. Lekapta kalapját, hogy nyíltan megmutassa származását.Entreri felfigyelt rá, hogy az elf leány összerezzen, és a felismerés ha tására kissé lelassít, mivel még

a távolból is - még mindig harminc lé pésnyire volt tőlük -, jól látszott - a látást megnehezítő kalapnélkül -, hogy Jarlaxle nyilvánvalóan drow.

Az elf egy kicsit közelebb jött és arckifejezése tökéletesen nyugodt és sima maradt, semmit nemárult el. Ekkor merült fel Entreriben, hogy ez nem egy véletlen találkozás. Egy pillanatig a

Crenshinibon csendes hí vását hallgatta és megpróbálta eldönteni, hogy vajon a Kristályszilánk újabbellenfeleket szabadított-e rájuk, csakhogy megmeneküljön a mar kából.

Semmi szokatlant nem észlelt: egyáltalán semmilyen kapcsolat nem volt az ereklye és az elf között. - Száz harcos van körülöttetek - mondta az elf leányzó és húsz lé pésre megállt a párostól. - Semmitnem szeretnének jobban, minthogy teletűzdeljék apró kis drow szívedet a nyilaikkal, de nem ezértvagyunk itt. Hacsak nem vágysz erre. - Ez abszurdum! - mondta Jarlaxle, mód felett élénken. - Miért vágynék ilyesmire, te elf? DrizztDo'Urden va gyok, a Jeges Szelek Völgyéből, a kósza, akinek a szíve nem is különbö zik annyira atiédtől, ebben biztos vagyok!

Az elf ajka késpengévé vékonyodott.- Nem ismer téged, barátom - szólt Entreri.- Shayleigh, Shilmista erdejéből, ismeri Drizzt Do'Urdent - nyugtat ta meg a nő őket. - És ő ismeri

Jarlaxle-t is, a Bregan D'aerthe-ből és Artemis Entrerit, egyikét a legaljasabb bérgyilkosoknak.Erre a páros csak pislogni tudott.- Csak a Kristályszilánk mondhatta el neki - suttogta Jarlaxle társá nak.Entreri nem cáfolta meg ugyan, de nem is hitte. Lehunyta a szemét és újra megpróbált érzékelni

valamiféle kapcsolatot az elf leány és az ereklye között és újfent nem talált semmit. Egyáltalánsemmit.

De kitől mástól tudhatta meg?- És te vagy Shayleigh, Shilmista Erdejéből? - kérdezte Jarlaxle udvariasan. - Vagy esetleg csak az ő

nevében beszélsz?- Én vagyok Shayleigh - ismerte el az elf. - Engem és a környező fákon elhelyezkedő barátaimat

azért küldtek, hogy megtaláljalak téged, Bregan D'aerthe-hez tartozó Jarlaxle-t. Nálad van egy tárgy,ami nagyon fontos számunkra.

- Nálam nincs - mondta a drow értetlenséget tetetve és örült, hogy ezt az értetlenséget úgyálcázhatja, hogy közben igazat szól.

- A Kristályszilánk Jarlaxle és Artemis Entreri birtokában van - jelentette ki Shayleigh határozottan. -Engem nem érdekel, hogy melyikőtök viseli, csak az, hogy nálatok van.

- Gyorsan fognak lecsapni - súgta oda Jarlaxle Entrerinek. - A szilánk kényszeríti őket erre. Attólfélek, hogy itt nincs helye alkudozásnak.

Entrerinek nem ez volt az érzése, egyáltalán nem. A Kristályszilánk nem szólította sem Shayleight,sem bármelyik elfet. Ha mégis így tör tént, akkor a hívás mindent kétséget kizáróan tökéletesvisszautasítás ban részesült.

A bérgyilkos látta, hogy Jarlaxle finom mozdulatokat tesz - valami varázslatra készül, ébredt rá - éskezét a drow karjára fektette, erőse megszorítva azt.

- Valóban nálunk van a tárgy, úgy, ahogy mondtad - közölte Entreri Shayleigh-jel és Jarlaxle elélépett. Most csak púp volt a hátán, semmi több. - Cadderlyhez hoztuk, a Szárnyaló Szellembe.

- Mi célból? - érdeklődött Shayleigh.- Hogy megszabadítsa a világot tőle - felelte Entreri hetykén. - Azt mondod, hogy ismered Drizzt

Do'Urdent. Ha ez igaz, akkor ismered Cadderlyt is, a Szárnyaló Szellemből, és úgy hiszem, hogyigazat mondtál. Akkor pedig valószínűleg azt is tudod, hogy Drizzt ugyanezt az ereklyét szántaCadderlynek.

- Amíg el nem lopta tőle egy sötételf, aki Cadderlynek adta ki magát - fejezte be határozottan amondatot Shayleigh fölényes hanghor dozással. Valójában ez volt minden, amit Cadderly elmondottneki ar ról, hogy ez a szokatlan páros miképpen jutott hozzá az ereklyéhez.

- Bizonyos dolgok mögött olyan okok bújnak meg, amelyeket a felü letes megfigyelők nem veszekészre - szólt közbe Jarlaxle. - Elégedj meg a tudással, hogy a Kristályszilánk nálunk van és hogyvalóban Cadderlyhez visszük, a Szárnyaló Szellembe, hogy megszabadítsa a vilá got a Crenshinibonjelentette fenyegetéstől.

Shayleigh a fák felé intett, mire társai előbújtak az árnyékok közül. Tucatnyi zord arcú elf jött el,mindannyian harcosok, remekmívű íjak kal, oldalukon csodálatos fegyverekkel, ragyogó és rugalmaspáncélba öltözve.

- Azt az utasítást kaptam, hogy vigyelek benneteket a Szárnyaló Szellembe - közölte Shayleigh. - Aztnem tisztázták egyértelműen, hogy élve vagy halva. Mozogjatok fürgén és csendesen és egyetlenolyan mozdulatot se tegyetek, amelyet ellenségesnek nézhetünk és ak kor talán megéritek, hogymeglássátok a katedrális hatalmas kapuját, bár megnyugtatlak benneteket, hogy remélem, erre márnem kerül sor.

Ezzel megfordult és elindult. Az elfek közelebb húzódtak a drow-hoz és a bérgyilkoshoz, kezükbeníjukkal és lövésre készen tartott nyilakkal. - Jobban alakul a dolog, mint ahogy vártam - jegyezte megJarlaxle szárazon.

- Akkor hát te vagy az örök optimista - felelte Entreri hasonló hangsúllyal. Körbenézett, hogy talál-e

valami gyenge pontot az elfek gyűrűjében, de csak a gyors és kérlelhetetlen halál arckifejezését láttamindegyikük csinos arcán.

Jarlaxle is látta ezt, talán még tisztábban. - Megfogtak minket - ismerte el.- És ha minden részletet tudnak Drizzt Do'Urdennel történt talál kozásunkról... - mondta Entreri

baljóslatú hangon és hagyta, hogy a mondat vége a levegőben lebegjen.Jarlaxle egészen addig megtartotta hamiskás mosolyát, amíg Entreri el nem fordult és remélte, hogy

nem kényszerül rá, hogy felfedje az igaz ságot társának arról az utolsó alkalomról. Nem akartaelmondani Entrerinek, hogy Drizzt életben van. Mert bár Jarlaxle hitt benne, hogy a bérgyilkos túllépetta Drizztel kapcsolatos pusztító rögeszméjén, de ha téved és Entreri megtudja az igazságot, akkorvalószínűleg az életéért kell megharcolnia a remek harcossal.

Jarlaxle körbepillantott a zord arcú elfeken és úgy döntött, hogy már így is épp elég problémája van.

A Szárnyaló Szellemben folytatott találkozó során Cadderly azon kapta magát, hogy egy haragosmegjegyzéssel vág vissza a drow és a fel színi elfek közti érzelmekkel kapcsolatban, amikor Jarlaxleazt vetette fel, hogy ő és a társa nem igazán tud megbízni valakiben, aki húsz ha ragos elf őrizete alattkísérteti őket ide.

- De hiszen az előbb már azt mondtad, hogy ez az egész nem miattunk van - érvelt Jarlaxle.Entrerire pillantott, de a bérgyilkos semmilyen segít séget nem nyújtott; egyáltalán semmit sem tett.

A bérgyilkos egy szót sem szólt azóta, hogy megérkeztek, mint ahogy Cadderly jobb keze, egyDanica nevezetű magabiztos nő sem. Nagyon úgy tűnt, hogy ők ketten egyazon anyagból vannakgyúrva - és látha tóan ez egyikőjüknek sem tetszett. Szinte mindvégig egymásra mered tek, komortekintettel, mintha csak valami rejtett ellentét lenne köz tük, valami személyes viszály.

- Ez így igaz - ismerte be Cadderly. - Más körülmények között, szá mos kérdésem lenne hozzád,menzoberranzani Jarlaxle és a legtöbb nem éppen merő udvariasságból érdeklődne tetteid iránt.

- Egy per? - horkant fel a sötételf. - Ez hát a te módszered Cadderly magisztrátus?A pap mögötti sárgaszakállú törpe - a két zömök alak közül a nyil vánvalóan komolyabb -, felmordult

és nyugtalanul fészkelődni kezdett. Zöldszakállú testvére továbbra is ostobán és naivul mosolygott.Jarlaxle gondolkodása szerint, aki mindig a hazugság mögött megbúvó dolgokat kereste, ez a mosolyarról árulkodott, hogy a zöldszakállú törpe a veszé lyesebb kettejük közül.

Cadderly pislogás nélkül állta Jarlaxle tekintetét.- Mindannyian felelősek vagyunk tetteinkért - mondta.- De kinek? - vágott vissza Jarlaxle. - Talán azt képzeled, hogy már is érted azt az életet, amelyet én

éltem, te ítélkező pap?Vajon te miként boldogulnál Menzoberranzan sötétjében? Folytatni akarta, de Entreri és Danica

egyszerre törte meg hallgatá sát és kiáltotta:- Elég ebből!- Óóó - mormolta a zöldszakállú törpe, mivel a terem teljesen el csendesedett. Entrerit és Danicát

éppúgy meglepte egyszerre tett meg jegyzésük, mint a többieket. Szúrósan meredtek egymásra,láthatóan csak egy hajszál választotta el őket attól, hogy egymásnak essenek.

- Fejezzük be - szólt Cadderly. - Átadjátok a Kristályszilánkot és mentek a dogotokra. Kísértsemúltatok saját lelkiismereteteket és en gem csak az fog aggasztani, amit a jövőben tesztek. Ha aSzárnyaló Szel lem közelében maradtok, akkor jobb, ha tudjátok, hogy tetteitek az én területemenzajlanak és tudjátok meg azt is, hogy figyelni foglak benne teket.

- Már a gondolattól is remegek - felelte Entreri, megelőzve Jarlaxle- t, aki hasonló, ámbár kevésbényers válaszra készült. - Mindannyiunk balszerencséjére, az együtt töltött időnk még csak mostkezdődik. Szük ségem van rád, hogy megsemmisítsem ezt a nyomorult ereklyét és ne ked szükségemvan rád, mert nálam van.

- Add át - mondta Danica és fagyos pillantással mérte végig a fér fit.Entreri gúnyosan rámosolygott. - Nem.- Esküszöm, hogy megsemmisítem - érvelt Cadderly.- Hallottam már korábban is ezeket a szavakat - érkezett Entreri fe lelete. - Eleddig én vagyok az

egyetlen, aki le tudta küzdeni az ereklye csábítását, így tehát nálam marad, amíg el nem pusztul. -Ekkor érezte, hogy odabenn megpendül valami, ahogy a bebörtönzött Kristályszilánkból kiáramlott akönyörgés, a fenyegetés és az általa addig ismert legmélyebb düh keveréke.

Danica erre csak kaffantott egyet, mintha az állítás merőben abszurd lenne, de Cadderly elcsitította.- Nem várunk el tőled ilyen hősiességet - biztosította Entrerit. Nincs erre szükség.- De igen - replikázott a bérgyilkos, bár amikor Jarlaxle-ra nézett, úgy tűnt neki, mintha drow társa is

Cadderlyvel értene egyet.Entreri persze megértette az ő nézőpontját is. Nagyhatalmú ellenfe lek üldözték őket és a

Kristályszilánk elpusztítása valószínűleg csak egy rettenetes csata árán érhető el. Entreri azonban aszíve mélyén tudta, hogy ott kell lennie, amikor ez bekövetkezik.

Lelke legmélyéből gyűlölte az ereklyét. Látnia kell, ahogy ez a máso kat irányító, rettenetes tárgyvéglegesen elpusztul. Nem tudta, hogy mi ért érez így, de ez egyszerűen és visszavonhatatlanul ígyvolt, és tudta, hogy nem fogja átadni az ereklyét sem Cadderlynek, sem Danicának, sem Rai'gynak,sem Kimmurielnek - egyáltalán senkinek, amíg képes lélegezni.

- Elintézem a dolgot - bizonygatta Cadderly.- Ezt mondod te - válaszolta a bérgyilkos szarkasztikusan és pillanat nyi habozás nélkül.- Deneir papja vagyok - fogott bele tiltakozásába Cadderly.- Az önmagukat jóságos papoknak nevezőket én a legmegbízhatat lanabb lények között tartom

számon - szakította félbe Entreri. - Az én listámon a trogloditák és a zöld nyálka alatt foglalnak helyet.Ők a leg nagyobb képmutatók és hazugok ezen a világon.

- Kérlek, kedves barátom, ne izgasd fel magad - mondta Jarlaxle szárazon.- Azt gondoltam, hogy ilyen kitétel csak a bérgyilkosokra, az orgyil kosokra és a tolvajokra illik - szólt

Danica, akinek hangszíne és arcki fejezése egyértelművé tette az Entreri iránt érzett gyűlöletét.- Drága gyermekem, Artemis Entreri nem tolvaj - vigyorgott Jarlaxle, aki remélte, hogy enyhítheti az

egyre növekvő feszültséget, még mielőtt az kirobbanna, és még mielőtt ő és társa azon kapná ma gát,hogy félelmetes ellenfelekkel néz szembe a teremben és azon kívül, ahol minden kétséget kizáróanpapok tucatjai és az elfek csoportja nem csupán múló aggodalommal emlegeti a két nem igazánerényes életű páros érkezését.

Cadderly egyik kezét Danica karjára tette, hogy megnyugtassa, majd vett egy mély levegőt ésnekikészült, hogy újrakezdje a vitát.

Entreri ismét a szavába vágott.- Akárhogy is forgatod a szavakat, az egyszerű igazság az, hogy a Kristályszilánk nálam van és

szemben azokkal, akik megpróbálták, én vagyok az egyetlen, aki bizonyította, hogy képes fékentartani hívogató szavát.

- Ha el akarod venni az ereklyét tőlem - folytatta -, akkor csak pró báld meg, de tudd, hogy nemfogom könnyen odaadni és még az erek lye hatalmát is használhatom ellened. Azt akarom, hogymegsemmisül jön. Te azt mondod, hogy szintén meg akarod semmisíteni. Akkor hát csináljuk együtt.

Cadderly sokáig hallgatott, néhányszor rápillantott Danicára, majd Jarlaxle-ra is, de egyikük semszólt semmit. Végül megvonta a vállát és visszapillantott Entrerire.

- Legyen, ahogy akarod - egyezett bele. - Az ereklyét mágikus sö tétségbe kell burkolni, majd egyősöreg és hatalmas vörös sárkány lehe letébe kell vetni.

Jarlaxle erre bólintott, de megállt mozdulat közben és sötét szeme tágra nyílt.- Add oda neki - szólt oda társának.Artemis Entreri - aki egyáltalán nem vágyott rá, hogy bármilyen méretű vagy korú vörös sárkánnyal

szembekerüljön -, még ennél is job ban félt attól, hogy milyen következményekkel járna, ha aCrenshinibon újra szabadon használhatná hatalmát. Most már tudja, hogy miként semmisítheti meg -mindannyian tudják - és a Kristályszi lánk soha nem hagyná őket életben, csak akkor, ha őt szolgálnák.

Márpedig Artemis Entreri ez a lehetőséget mindennél jobban gyű lölte.

Jarlaxle arra gondolt, hogy megemlíti: Drizzt Do'Urden ugyanilyen önfegyelmet mutatott, de azutáninkább csendben maradt, mivel nem akarta, hogy a drow kósza neve bármilyen összefüggésbenfelmerüljön. Tekintettel arra, hogy Cadderly ismerte a helyzetet, valószínűnek tűnt a zsoldosvezérelőtt, hogy a pap ismeri Drizzt és az ő találkozásának részleteit, azt pedig nem akarta, hogy Entrerirájöjjön: félelmetes riválisa életben van - legalábbis most nem, amikor úgy is olyan sok nyomasztóproblé ma áll előtte.

Jarlaxle azon töprengett, hogy mégis inkább kitálal - hirtelen gondo lat volt ez -, mivel ez a nyíltbeismerés csak még jobban megnövelné Entreri arra való hajlandóságát, hogy befejezze ezt azegészet, hogy át adja a szilánkot és Jarlaxle-lal együtt fontosabb üggyel foglakozzon hogy megtalálja adrow kószát.

Jarlaxle azonban visszafogta ezt késztetést és befelé elmosolyodott, mivel a késztetés forrásábanfelismerte a bebörtönzött ereklye finom te lepatikus cselét.

- Ravasz - suttogta és csak elmosolyodott, ahogy minden tekintet felé fordult.

Nem sokkal később, mialatt Cadderly és barátai felkészültek az uta zásra, amely elviszi őket a papáltal ismert sárkánytanyára, Entreri és Jarlaxle a csodálatos Szárnyaló Szellem melletti mezőnsétálgatott persze nagyon jól tudták, hogy számos tekintet követi minden mozdu latukat.

-Tagadhatatlanul csodálatos, egyetértesz? - kérdezte Jarlaxle, és visszanézett a lebegni látszókatedrálisra, az égbe törő oszlopokra, a kül ső támívekre és a hatalmas, színes ablakokra.

- Egy isten álarca - felelte Entreri savanyúan.- Álarc vagy arc? - érdeklődött a meglepetésekkel teli Jarlaxle. Entreri szúrósan meredt társára és

vissza, az égre tornyosuló kated rálisra.

- Az álarcot - mondta -, vagy az illúziót azok agyalják ki, akik arra törekszenek, hogy önmagukatmások fölé emeljék, mivel nem bírnak valódi tehetséggel.

Jarlaxle kíváncsian pillantott rá.- Az az ember, aki gyengébben bánik a pengével vagy a gondolatai val, még mindig a magasba

törhet - magyarázta kurtán bérgyilkos -, ha el tudja hitetni másokkal, hogy egy isten vagy, valaki másrajta keresz tül szól. Ez a világ legnagyobb csalása, amelyet felkarolnak a királyok és a nagyurak, mígCalimport vagy más városok utcáin azokat a jelenték telen tolvajokat, akik mások erszényéthazugsággal akarják megszerez ni, nyelvkivágásra ítélik.

Ez belevágott Jarlaxle-ba - ez volt eddig a legszívbemarkolóbb és legtöbbet felfedő önvallomás, amiteddig sikerült kicsikarnia a minden kérdés elől kitérő Artemis Entreriből, ami komoly nyom volt annakki derítésére, hogy ki is ez az ember valójában.

Eleddig Jarlaxle azon volt, hogy valamiképpen a háttérben marad jon, míg Entreri, Cadderly ésmindazok, akiket Cadderly magával akar vinni, szembenéznek a sárkánnyal és megsemmisítik azereklyét.

Most azonban, hogy bepillanthatott Artemis Entreri szívébe - ami egyedülálló alkalom volt -, Jarlaxlefelismerte, hogy neki is mennie kell.

Huszonkettedik fejezetFÜRKÉSZŐ SZEMEK

A hatalmas bestia pihent, de a sárkány még szunyókálása közben is rettenetesnek és haragosnaktűnt. Macskamódra gömbölyödött össze, hosszú farkát a feje köré tekerte, hatalmas, pikkelyes hátaóriási hullámként tört a magasba, majd süllyedt lefelé, ahogy levegőt vett, miközben szürkefüstpamacsok törtek elő orrlyukaiból és légvétele megremegtette a barlang kőpadlatát. Nem volt fénya sziklaüregben, ki véve a sárkányból áradó vörösarany izzást - forró hő volt ez, mintha csak aszörnyeteg teli lett volna energiával és pusztító tűzzel, amelyet csak a pikkelyei tartanának vissza.

A fürkésző tükör másik oldalán a hat furcsa szövetséges - Cadderly, Danica, Iván, Pikel, Entreri ésJarlaxle - a csodálat és rettegés keveré kével bámulták a sárkányt.

- Használhatnánk Shayleight és az íjászait - mondta Danica, de ez természetesen lehetetlen volt,mivel az elfek a leghatározottabban el utasították, hogy bármiféle célból is együttműködjenek asötételffel, és máris visszatérőben voltak erdei otthonukba, Shilmistába.

- Használhatnánk Elbereth király egész seregét - tette hozzá Cadderly.- Óóó - közölte Pikel, akit láthatóan teljesen lenyűgözött a szörnye teg, a hatalmas sárkányféreg, aki

legalább olyan óriási és rettentő volt, mint az öreg Fyrentennimar.- Íme a sárkány - szólt Cadderly Entrerihez fordulva. - Biztos vagy ben ne, hogy még mindig

csatlakozni akarsz hozzám. - A mondat vége azonban elhalt, amint észrevette a mohó csillogástArtemis Entreri szemében.

A bérgyilkos benyúlt az erszényébe és előhúzta a Kristályszilánkot. - Lásd hát a végzeted - suttogtaaz ereklyének. Érezte, ahogy a szi lánk kétségbeesetten és nagy erővel nyúl ki, épp úgy, mint ahogyCadderly is érzékelte. Először Jarlaxle-t szólította és az opportunista drow már nyúlt is érte, de azutánellenállt.

- Tedd azt el - suttogta Danica reszelős hangon és a zölden izzó szi lánkról a szörnyetegre nézett. -Felébreszti a sárkányt!

- Kedvesem, csak nem gondolod, hogy ráveheted a sárkányt arra; hogy tüzes leheletét alvás közbenhasználja? - emlékeztette Jarlaxle, mire Danica dühödt tekintetet villantott rá.

Entreri, aki tisztán hallotta a Kristályszilánk hívását és felismerte, hogy mivel próbálkozik, azt ismegértette, hogy a nő bölcsen szólott, mert habár valóban fel kell ébreszteniük a szörnyeteget, ezsokkal jobb lesz úgy, ha nem tudja, hogy miről van szó. A bérgyilkos az ereklyére nézett, majdrávillantott egy magabiztos, hetyke vigyort, azután vissza ejtette az erszényébe és intett Cadderlynek,hogy oszlassa el a fürkésző tükröt.

- Mikor indulunk? - kérdezte a bérgyilkos Cadderlyt és hangszíne teljesen világossá tette, hogy aszörnyűséges sárkány látványa a legke vésbé sem rázta meg és már alig várja, hogy a rosszindulatúereklye vég legesen megsemmisüljön.

- Elő kell készítenem a megfelelő varázslatokat - felelte Cadderly. Nem tart soká.A pap intett Danicának és két másik barátjának, hogy kísérjék ki a két nemkívánatos útitársat, majd

ideiglenesen megszüntette a fürkésző tükör képét. Amint azonban egyedül maradt, ismét előhívta asárkány barlangot, miután magára mondott egy varázslatot, amitől képes volt látni a sötétben. Afürkésző tükör kutató tekintetét körbehordozta az irdatlanul hatalmas, bonyolult elrendezésűsárkánytanyán.

Meglátta a földet átszelő nagy repedéseket és amikor követte az egyiket lefelé, rá kellett ébrednie,hogy a szunnyadó sárkányféreg alatt alagutakból és üregekből álló útvesztő terül el.

Ezenkívül Cadderly meg volt győződve arról, hogy a sárkány barlang ja - szerkezetét tekintve - nemtúlzottan biztonságos. Egyáltalán nem.

Ezt észben kell tartania, amikor majd kiválasztja azokat a varázslato kat, amelyek elröpítik asárkánytanyára, ahol a hatalmas szörnyeteg él - akit csak Hephaistos néven ismernek.

A mélyen koncentrációba merült Rai'gy lehunyta a szemét és hagy ta, hogy a Crenshinibon hívásateljesen elárassza elméjét. Csak a düh és a kétségbeesés felvillanásait észlelte, majd a segélykérést,végül pedig az ígért dicsőség képei következtek.

Látott azonban más képeket is, főként egy hatalmas, összetekeredett vörös sárkányét és meghallottegy szót, egy nevet, amely a fejében visszahangzott: Hephaistos.

Rai'gy tudta, hogy gyorsan kell cselekednie. Kényelmesen elhelyezke dett a Basadoni Ház alattimagánszállásán és teljes szívével imádkozott Lolth Úrnőhöz: beszélt neki a Kristályszilánkról és adicsőséges káosz ról, amelyet az ereklye segítségével a világra szabadíthat.

Rai'gy órákig maradt egyedül, imádkozva és mindenkit, aki az ajta ján kopogtatott - beleértveBerg'inyont és Kimmurielt is -, nyers és végleges ledorongolás kíséretében küldött el.

Azután, amikor már úgy vélte, hogy felhívta magára a Pókkirálynő vagy legalábbis egyik kegyencefigyelmét, a varázsló nagy erejű mágiá jához folyamadott és megnyitott egy kaput a külső síkokra.

Mint minden ilyen varázslat esetén, Rai'gynak most is ügyelnie kel lett, nehogy nemkívánatos vagytúlságosan is erős síklakó lények lépje nek át a kapun. Megérzése azonban helyesnek bizonyult, mivela por tálon át érkező lény nem más volt, mint egy yochlol. Ők voltak Lolth komornái, olyanszörnyetegek, amelyek sokkal inkább emlékeztettek hosszú nyúlványokkal ellátott, félig megolvadtgyertyákra, mint magá ra a Pókkirálynőre.

Rai'gy visszafojtotta a lélegzetét és hirtelen elöntötte a félem, hogy ta lán hibázott, amikor említést tettaz ereklyéről. Lehet, hogy Lolth magá nak akarja a szilánkot és most arra fogja utasítani őt, hogy vigyeel neki?

- Segítséget kértél az Úrnőtől - mondta a yochlol, egyszerre színte len és torokhangon, ezen arettenetes kétféle tónusú hangon.

- Vissza kívánok térni Menzoberranzanba - vallotta be Rai'gy -, de ezúttal még nem tehetem. Akáosz egyik eszközét meg akarják semmi síteni...

- Lolth Úrnő tud az ereklyéről, a Crenshinibonról, Teyachumet Házból való Rai'gy - válaszolta ayochlol és a megnevezés, amelyet használt, meglepte a drow varázsló-papot.

Valóban a Teyachumet Ház fia volt - de ezt a ched nasadi házat már több, mint egy évszázadaeltörölték a föld színéről. Ez finom emlékezte tés, ébredt rá a drow, hogy Lolthnak és szolgáinakvalóban hosszú az emlékezete.

Egyben talán figyelmeztetés is, hogy ajánlott nagyon óvatosan eljár nia, amikor majd használni akarjaa nagyhatalmú ereklyét a Lolth leg nagyobb papnői által uralt városban.

Rai'gy látta, ahogy a Menzoberranzan feletti uralmáról szőtt álma ott helyben elolvadnak.- Honnan fogod visszaszerezni ezt a tárgyat? - kérdezte a yochlol. Rai'gy csak habogni tudott, mivel

gondolatai egy pillanatig egészen máshol jártak.- Hephaistos tanyájáról... egy vörös sárkánytól - nyögte ki. - Nem tudom, hogy merre...- Megkapod a választ - nyugtatta meg a yochlol.Azután megfordult és átlépett Rai'gy kapuján, ami azonnal bezáró dott mögötte, bár a drow varázsló

nem oszlatta el.Talán maga Lolth figyelte a beszélgetést? Rai’gynak ezen el kellett gondolkodnia és volt oka a

félelemre is. Ismét belényilallt a Menzoberranzan feletti uralmáról szőtt álmainak hiábavalósága. AKristályszilánk valóban hatalmas volt, elég hatalmas ahhoz, hogy a segítségével Rai'gy manipulálnitudja és elmozdíthassa a Nagyasszony anyákat és így hihetetlen hatalomra tegyen szert, de az, ahogya yochlol kiejtette a teljes nevét, elárulta, hogy valóban elővigyázatosnak kell lennie.

Lolth Úrnő nem engedne meg egy ilyen változást Menzoberranzan hatalmi struktúrájában.Egyetlen rövidke pillanatra Rai'gy arra gondolt, hogy felhagy a Kris tályszilánk visszaszerzésre

irányuló erőfeszítéseivel és összeszedi megma radt szövetségeseit, a begyűjtött nyereséget ésvisszatér Menzoberranzanba, hogy ott barátjával, Kimmuriellel az oldalán, a Bregan D'aerthetársvezére legyen.

Egy röpke pillanatig tartott azonban csak ez, mivel a Kristályszilánk hívása máris újra elöntötte,hatalmat és dicsőséget ígérve neki és meg mutatta Rai'gynak, hogy a felszín nem is olyanvisszataszító hely, mit ahogy azt hiszi. A Crenshinibon segítségével Rai'gy végrehajthatja mindazt,amit Jarlaxle tervezett, de egy megfelelőbb területen - mond juk egy goblinok által lakott hegységben -,ahol létrehozhatja holtukig hű csatlósaiból és rabszolgákból álló csodálatos seregét.

A drow varázsló vékony fekete ujjait összedörzsölte és türelmetlenül várta a választ, amelyet ayochlol ígért neki.

- Nem tagadhatod, hogy gyönyörű - mondta Jarlaxle, miközben ő és Entreri a katedrálison kívülüldögéltek, kicsit lazítva az utazás előtt.

Mindketten tudatában voltak annak, hogy a legkülönbözőbb helyekről figyelik őket éber tekintetek.- Puszta célja tagadja meg a szépséget - felelte Entreri és hangszíne elárulta, hogy nem igazán

vágyik ennek a témának az újbóli megvitatá sára.Jarlaxle figyelmesen szemügyre vette az embert, mintha csak azt re mélné, hogy a fizikai vizsgálódás

felfedi Artemis Entreri életének ezt a láthatóan sötét fejezetét. A drow-t nem lepte meg, hogy a Entrerinem kedveli az "álszenteskedő" papokat. Sok tekintetben Jarlaxle egyetér tett vele. A sötételf hosszúideje élt - nagyon hosszú ideje - és gyakran kiruccant Menzoberranzanból - emellett pediggyakorlatilag ismerte a sötét városba érkező összes látogató minden mozdulatát -, és éppen ele getlátott Toril rengeteg vallásos szektájából ahhoz, hogy megismerje az úgynevezett papokálszenteskedő dolgait. Azonban valami mélyebb do log bujkált ebben az esetben Artemis Entreriben,valami, ami a zsigere iből fakadt. Kellett lennie valaminek Entreri múltjában, egy mélyen fel kavaróeseménynek, amelyben egy pap is szerepet kapott. Talán igaz ságtalanul vádolta és kínozta meg őtegy pap, akik gyakran szolgáltak börtönőrként a felszín kisebb közösségeiben.

Talán egykor ismerte a szerelmet is, de azt a nőt elcsábította vagy megölte egy pap.Bármi volt is ez, Jarlaxle tisztán látta a gyűlöletet Entreri sötét sze mében, ahogy a férfi a csodálatos -

és minden tekintetben csodálatos Szárnyaló Szellemre nézett. Még Jarlaxle, a Mélysötét - amelyvalóban megfelelt a nevének - szülötte is, amikor tekintetét az égbe törő tor nyokra emelte, úgy érezte,hogy csupasz lelke felemelkedik, szelleme megvilágosodik és megkönnyebbül.

Társánál azonban láthatóan nem ez volt a helyzet és ez pedig Artemis Entreri egy újabb rejtélye volt,amelyet Jarlaxle-nak meg kell fejtenie. Tényleg érdekes ez az ember, gondolta a drow.

- Hová mész, miután az ereklye megsemmisült? - kérdezte Entreri váratlanul.Jarlaxle nem válaszolt rögtön - mivel teljesen meg kellett emészte nie a kérdést és eltöprengenie,

hiszen nem volt kész válasza.- Úgy érted, ha megsemmisítettük - javította ki a bérgyilkost. - Volt már dolgod valaha is vörös

sárkánnyal, barátom?- Jarlaxle-nak már volt, ebben biztos vagyok - felelte Entreri.- Csak egyszer és igazából még csak szót sem akarok váltani mégegyszer egy ilyen szörnyeteggel -

felelte Jarlaxle. - Egy bizonyos ponton túl már nem lehet kiismerni egy vörös sárkányt, mivel ezek alények nem rendelkeznek meghatározott céllal a személyes nyereség elérése kapcsán. Meglátják,megsemmisítik és elviszik azt, ami megmaradt. Va lóban egyszerű lét ez, de ez csak mégveszélyesebbé teszi őket.

- Akkor csak lássa meg a Kristályszilánkot és semmisítse meg - ve tette oda Entreri és érezte apendülést, ahogy a Kristályszilánk felkiált. - Miért? - kérdezte Jarlaxle váratlanul és Entreri felismerte,hogy az örök opportunista drow meghallotta a csendes hívást.

- Miért? - visszhangozta Entreri, majd Jarlaxle felé fordult és tető től-talpig végigmérte.- Talán túlságosan is elhamarkodtuk a tervünket - magyarázta Jarlaxle. - Most már tudjuk, hogy

miként semmisítsük meg a Kristály szilánkot és ez az ismeret valószínűleg elegendő lesz ahhoz, hogyvégér vényesen az akaratunk alá hajtsuk az ereklyét.

Entreri nevetni kezdett.- Van igazság abban, amit mondok és ebből következően haszonra is szert tehetnénk - erősködött

Jarlaxle. - Nem kétséges, hogy a Crenshinibon kezdetben manipulált, de most, hogy eldöntöttük, hogyte, és nem az ereklye az igazi mester, miért kellene elkapkodni a meg semmisítését?

Miért nem azt döntjük el előbb, hogy tudod-e annyira uralni az ereklyét, hogy saját javunkra fordítsukezt?

- Hiszen ha te minden kétséget kizáróan tudod, hogy képes vagy megsemmisíteni és ezt aKristályszilánk is tudja, nos, akkor lehet, hogy nincs is szükség a megsemmisítésére - ment bele ajátékba Entreri.

- Pontosan! - kiáltott fel az egészen izgatott sötételf.- Hiszen ha tudod, hogy képes vagy megsemmisíteni a kristálytor nyot, akkor nem lehetséges az,

hogy két kristálytornyot húzz fel - vála szolta Entreri szarkasztikusan, mire Jarlaxle lelkes mosolyamegdöbbentően gyorsan, egy szempillantás alatt lehervadt fekete arcáról.

- Már megint beugrottam - jegyezte meg a drow szárazon.- Ugyanaz a csali a horgon és a Jarlaxle halacska csak még erőseb ben harap rá - felelte Entreri.- Csak annyit mondok, hogy a katedrális gyönyörű - szólt Jarlaxle, aki félrenézett és szándékosan

témát váltott.Entreri újra nevetni kezdett.

Akkor késleltesd őket - juttatta el a gondolatát Yharaskrik Kimmurielhez, amikor a drow elárulta azillithidnek a tervet, amely Jarlaxle, Entreri, a pap Cadderly, és barátainak a vörös sárkány, Hephaistostanyájára tett látogatását hivatott keresztülhúzni.

Rai'gyt még a nyílt összecsapás sem fogja eltántorítani - magyarázta Kimmuriel. - Mindenáron megfogja szerezni a Kristályszilánkot.

Mivel a Kristályszilánk erre utasítja őt - felelte Yharaskrik.Most mégis úgy tűnik, mintha sikerült volna kiszabadulnia a szorításából, legalábbis részben - vetette

ellene Kimmuriel. - Számos drow harcost visszabocsátott a menzoberranzani rejtekhelyünkre éstervszerűen számolja fel felszíni érdekeltségeinket.

Ez igaz lehet - ismerte el az illitihid -, de csak ámítod magad, ha azt hi szed, hogy a Kristályszilánkmeg fogja engedni Rai'gynak, hogy elvigye őt a fénytelen Mélysötétbe. A relikvia erejét a nap fényébőlnyeri.

Rai'gy úgy véli, hogy a felszínen felállított néhány kristálytorony révén az ereklye elég napfényt tudnaelvezetni Menzoberranzanba - fűzte hozzá Kimmuriel, mivel a drow varázsló pontosan erről alehetőségről tett említést neki, bár ezt az eshetőséget maga a Crenshinibon közölte Rai'gyval.

Rai'gy majd meglátja, hogy számos lehetőség áll előtte - érkeztek a pszionicistához Yharaskrikgondolatai, amelybe jókora adagnyi, szar kazmusba csomagolt, kétely vegyült. - Azok a változatos éscsodálatos le hetőségek mindig ugyanazok.

Ez volt az pont, ahol Kimmuriel Oblodra, aki öt veszedelmes ellen fél - Rai'gy, Yharaskrik, Jarlaxle,

Artemis Entreri és ötödikként a Kris tályszilánk - között találta magát, nem akart továbbra ismegmaradni. Mindamellett keveset tehetett, hogy megváltoztassa a közelgő esemé nyeket. Nem fogfellépni Rai'gy ellen - részben mivel tisztelte a varázs ló-pap erejét és intelligenciáját, részben pedigazért, mivel szoros barát ság fűzte össze a drow-val. A lehetséges ellenfelek közül legkevésbéYharaskriktól félt. Tudta, hogy ha Rai'gy mellette áll, akkor az illithid nem nyerhet. Kimmuriel elégsokáig semlegesíteni tudja Yharaskrik mentális arzenálját ahhoz, hogy a drow varázsló elsöpörje azagyszívót.

Habár tisztelte a Kristályszilánk manipulatív erőit, és azt is tudta, hogy a nagyhatalmú ereklye nemlenne elragadtatva egy pszionicistától, de Kimmuriel őszintén kezdte azt hinni, hogy az ereklyekiválóan össze illene Rai'gyval és együttműködésük kölcsönös előnyöket fialna.

Jarlaxle nem tudta irányítani az ereklyét, de Jarlaxle-t nem figyelmez tették előre és időben, annakmanipulatív képességére. Kimmuriel ké telkedett benne, hogy Rai'gy elkövetné-e ugyanezt a hibát.

Mégis, a pszionicista úgy vélte, hogy minden sokkal egyszerűbb és vi lágosabb lenne, ha aKristályszilánkot megsemmisítenék, de ő nem fog a drow varázsló ellen tenni, csakhogy ezbekövetkezzen.

Az illithidre nézett és rádöbbent, hogy máris a barátja ellen fordult - legalábbis bizonyos mértékig -,azzal, hogy értesítette a polipfejű lényt - aki egyértelműen Rai'gy ellensége volt -, arról, hogy Rai'gyszövetség re szándékozik lépni a Kristályszilánkkal.

Kimmuriel tiszteletteljesen meghajolt Yharaskrik előtt és a pszionikus szelek hátán visszaszárnyalt aBasadoni Házba, a saját külön szobájába.

Tudta, hogy nem messze alatta Rai'gy a yochlol válaszára vár, mi közben azt tervezgeti, hogymiképpen csapjon le Jarlaxle-ra és a bukott vezér újsütetű társaira.

Kimmurielnek fogalma sem volt róla, hogy hol illik ő ebbe az egész be.

Huszonharmadik fejezetA KATASZTRÓFA PEREMÉN

Artemis Entreri nyilvánvaló bizalmatlansággal méregette Deneir papját, amint Cadderly hozzálépett slassan kántálni kezdett. Cadderly a védővarázst már elmondta magára, Danicára, Ivánra és Pikelre,de Entreriben felötlött, hogy talán a pap kihasználja az alkal mat, hogy megszabaduljon tőle. Hiszenhogyan lehetne könnyebben vé gezni vele, mint úgy, ha odaállítják egy sárkány leheletének útjába, mi-után elhitették vele, hogy megkapta a megfelelő mágikus védelmet egy ilyen tűzviharral szemben?

A bérgyilkos Jarlaxle-ra nézett, aki visszautasította Cadderly segítsé gét és közölte, hogy megvan asaját módszere. A sötételf a bérgyilkosra nézett és megmozgatta ujjait, amivel egyben csendbenmegnyugtatta, hogy Cadderrly a megfelelő tűztől védő varázst mondta rá.

Amikor végzett, Cadderly hátralépett és végigmérte a csoportot.- Még mindig Úgy vélem, hogy jobban boldogulnék egyedül - közöl te, mire Danica és Entreri is

haragosan ráncolta a homlokát.- Ha olyan egyszerű volna, hogy csak tűzből készült gátat emelnénk és az ereklyét csak oda kellene

lökni a sárkány elé, hogy leheljen rá, ak kor egyetértenék - felelte Jarlaxle. - Attól félek azonban, hogyrá kell bírnod a szörnyeteget arra, hogy leheljen. A sárkányférgek nem kap kodják el túlságosanleghatalmasabb fegyverük használatát.

- Amint meglát mindannyiunkat, valószínűleg szabadjára ereszti dühét - vetette ellene Danica.- Puff! - helyeselt Pikel.- Eshetőségek, kedves Cadderly - mondta Jarlaxle. - Minden eshe tőséggel számolnunk kell. Fel kell

készülnünk minden lehetőségre, a játszma minden fordulatára. Egy ősöreg és intelligens sárkányféregva lószínű, hogy egyéb eszközökkel is bír.

Beszélgetésük véget ért, amint észrevették, hogy Pikel körbeszökdé cseli testvérét és némi port szóra tiltakozó és ide-oda csapkodó Ivánra, miközben valami furcsa dalt énekel. Azután széles mosollyalfejezte be a dalolást, majd a levegőbe ugrott és belesúgott valamit Iván fülébe.

- Aszt mondja, hogy saját varázslatát is hozzátette - közölte a sárga szakállú törpe: Elmontta reám ésmagára és azon töprengkedik, hogy más valaki is akarja-é.

- Miféle varázslatot?- Másfajta tűzvédelmet - magyarázta Iván. - Aszt mondja, hogy a dú-dadok így csinálják.Erre Jarlaxle nevetni kezdett - de nem azért, mintha nem hitte vol na el a törpe szavait, hanem mert a

törpe druida látványát lenyűgöző nek találta. Meghajolt Pikel felé és elfogadta a törpe varázsát. A többi-ek hasonlóképpen tettek.

- Olyan gyorsak leszünk, amennyire csak tudunk - mondta Cadderly és mindannyiukat elvezette aterem hátsó részében található hatalmas ablakhoz, amely a Szárnyaló Szellem egyik égbetörő tornyá-nak magasan a föld felett húzódó emeletén helyezkedett el. - Célunk a tárgy megsemmisítése éssemmi több. Nem ütközünk meg a szörnyeteg gel, nem ingereljük és - itt Entrerire és Jarlaxle-ra nézett- semmit nem lopunk el a hatalmas Hephaistosztól.

- Emlékezzetek - tette hozzá a pap -, hogy a rátok helyezett varázs kibírja Hephaistos tűzcsóvájátegyszer, talán kétszer de ennél többször aligha.

- Egy éppen elég lesz - válaszolta Entreri.- Túl sok is - mormolta Jarlaxle.- Mindenki tudja, hogy mi a szerepe és hol a helye, amikor belépünk a sárkány központi

barlangjába? - kérdezte Danica, ügyet sem vetve a zsörtölődő drow-ra.Egyetlen kérdés sem hangzott el. Cadderly ezt igenlő válasznak te kintette és újra varázsolni kezdett,

ezúttal egy széljáró varázst, amely el szállítja őket a katedrálisból délkeletre, a hatalmas Hephaistosbarlang jába.

A papnak nem állt szándékában mágikus úton besétálni a főbejára ton, hanem inkább aláereszkedetta mélyebb üregek felé, a barlang rendszer alsó részére, míg végül a sárkány központi barlangjánakelőszo bájába ért.

Amikor megtörte a varázst és ismét anyagiasultak, mindannyian hallották az alvó sárkányféreghatalmas lélegzését, ahogy beszívta a le vegőt, majd füst kíséretében kifújta.

Jarlaxle az ajkához emelte az ujját és csendre intve mindenkit, miközben lassan előrearaszolt, olyancsendesen, ahogy csak tudott. Majd eltűnt egy kőkiszögellés mö gött, és szinte rögtön elő is bukkant,ezúttal már a falat markolva, hogy megtámassza magát. A többiekre pillantott és zordan bólintott, bárkét ség sem érhetett hozzá, hogy meglátta a szörnyeteget, már csak a más kor oly magabiztos arcánmegjelenő kifejezés miatt is.

Cadderly és Entreri mentek elöl, nyomukban Danica és Jarlaxle, a sort pedig a Tömbváll fivérekzárták. A kiszögellés mögött az alagút csak egy rövid ideig tekergőzött, hogy azután egy hatalmasbarlangba nyíljon, amelynek padlóját repedések és hasadékok szőtték át keresztül-kasul.

A kis csapat azonban éppen csak észlelte a terem kinézetét, mivel előttük - akárcsak a végzet hegye

-, ott tornyosult Hephaistos, akinek vörösarany pikkelyei a belső hőtől csillogtak. A szörnyetegiszonyatosan nagy volt, még így összekuporodva is: puszta mérete kigúnyolta őket, mintha csak arraszólította volna mindegyikőjüket, hogy hulljanak térdre és hódoljanak előtte.

Ez volt a sárkányokkal való üzletelés egyik csapdája: a színtiszta ha talom csodálatot gerjesztőaurája, ahogy a tehetetlenség áthatott min denkit, aki megpillantotta a sárkány rettenetes pompáját.

Itt azonban nem zöldfülű harcosokról volt szó, akik egyetlen gyors döféssel akarnak maguknak nagyhírnevet szerezni. Kipróbált veterá nok voltak, mindannyian. Mindannyiuknak volt már a Hephaistoshozhasonló szörnyeteggel dolguk - Artemis Entreri kivételével. Annak el lenére azonban, hogy ezen aterületen járatlannak számított, Entrerit a világon semmi - sem sárkány, sem ősöreg ördög, semdémonlord - nem tudta elbátortalanítani.

A sárkányféreg szeme - amely sokkal inkább hasonlított egy macs káéra, mint egy gyíkéra zöldíriszével és metszett pupillájával -, abban a pillanatban felpattant, ahogy a kis csapat belépett -szembogara gyor san kitágult, ahogy hozzászokott a tompa fényhez

Hephaistos minden mozdulatukat figyelte.- Azt hittétek, hogy alva találtok? - mondta a sárkány halkan, ha bár ez is olyan volt, mint a meginduló

lavina hangja.Cadderly szája egy szót formált - amit a többiek elértettek -, majd csettintett az ujjával és mágikus

fényt hozott létre, amely betöltötte az egész barlangot.Hephaistos hatalmas, szarvas feje azonnal felemelkedett, szemboga ra gyorsan összeszűkült. Amint

felmagasodott, körbe fordult, hogy szemtől-szembe kerüljön az arcátlan pappal.Oldalt, Entreri előkészítette a Kristályszilánkot, készen arra, hogy azonnal a szörnyeteg elé hajítsa,

amint Hephaistos kész szabadjára en gedni tüzes leheletét. Jarlaxle is készen állt: az ő feladata azvolt, hogy veleszületett sötételf képességéből merítve, sötétséggömböt tegyen az ereklyére, amint alángok beborítják.

- Tolvajok! - bömbölte a sárkány. Hangja megrázta a barlangot és et től remegés futott végig apadlózaton, ami megrendítően emlékeztette Cadderlyt, hogy mennyire instabil is ez az egész hely. -Azért jöttetek ide, hogy ellopjátok Hephaistos kincsét. A megfelelő varázslatokkal készültetek fel ésolyan mágikus tárgyakat viseltek, amelyeket erősnek gondoltok, de tényleg felkészültetek arra, hogyszembeszálljatok azzal a lenyűgöző csodával, amelyet Hephaistosnak hívnak?

Cadderly énekelni kezdett és eggyé vált Deneir dalával, amelyben nagy erejű varázslat után kutatott,talán olyan után, mint amilyen az a hatalmas mágikus káoszvarázs volt, amelyet egykorFyrentennimar ellen használt, amivel be tudta csapni őt és amivel elintézheti ezt is itt. Az el múltalkalommal a legjobb varázslata az öregedés megfordítása volt, ami vel gyengíteni tudta a szörnyetegóriási varázshatalmát, de ezt most nem alkalmazhatta, mivel ezzel gyengítette volna a sárkányleheletét is, ami vel meghiúsította volna ittlétük egyetlen okát. Azonban a rendelkezésé re állt másfajtamágia is, Deneir dala pedig diadalmasan harsogott a fejé ben. A dallal együtt azonban hallotta aCrenshinibon hívását is, amely disszonáns hangokat hozott a dallamok közé - nyilván zavaró célzattal.

- Valami nincs rendjén - súgta oda Jarlaxle Entrerinek. - A szörnye teg várt ránk és előre sejtette,hogy mit teszünk. Támadással kellett volna reagálnia, nem szavakkal.

Entreri rápillantott, majd vissza Hephaistosra, a hatalmas fejre, amely előre-hátra ingott - mindigcsak előre-hátra. Lepillantott a Kris tályszilánkra és azon töprengett, hogy vajon az ereklye árulta-e előket a szörnynek.

Való igaz, hogy a Crenshinibon egyidőben küldte el segélykérését a sárkánynak és feszült elleneCadderly varázslásának, de nem az ereklye volt az, ami figyelmeztette Hephaistost a behatolókra.Nem, ez annak a bizonyos sötételf varázsló-papnak volt köszönhető, aki ezalatt az ala gutakbanrejtőzködött egy maroknyi drow társaságában. Közvetlenül azelőtt, hogy Cadderly és a többiek aszéljárás varázs segítségével meg érkeztek a sárkánytanyára, Rai'gy mágikus suttogása elérteHephaistost, amely behatolókról beszélt és azt sugallta, hogy a tolvajok olyan mágiával ellátvaérkeznek, amelynek segítségével a sárkányféreg leheletét önmaga ellen fordíthatják.

Most pedig Rai'gy a Kristályszilánk felbukkanására várt, a pillanat ra, amikor ő és társai - köztükKimmuriel - keményen lesújthatnak, hogy azután eltűnjenek, zsákmányukkal a markukban.

- Tolvajok vagyunk és miénk a kincsed! - ordította Jarlaxle. Olyan nyelvet használt, amelyetHephaistost leszámítva senki nem értett: a vörös sárkányok dialektusát, amelyről a nagysárkányférgek úgy vélték, hogy csak kevesek képesek tökéletesen elsajátítani. Jarlaxle, aki a nya kánviselt láncon függő sípot használta, hibátlan hajlításokkal beszélt. Hephaistos feje lefelé zúgott, hogyegy vonalba kerüljön vele, miközben szeme tágra nyílt.

Entreri oldalra bukfencezett, hogy szinte azonnal ismét talpon te remjen.- Mit mondtál neki? - kérdezte. Jarlaxle ujjai villámgyorsan mozogtak.- Azt hiszi, hogy egy másik vörös sárkány vagyok.

A teljes csend hosszú, hosszú pillanatai következtek, egy gigantikus szünet a még gigantikusabbvihar előtt. Azután mindenki egyszerre len dült mozgásba, kezdve Cadderlyvel, aki előreugrott ésujjával vádlón rámutatott a szörnyetegre.

- Hephaistos! - üvöltötte a pap, amikor varázslatának megfelelő ré széhez ért. - Égess meg, ha tudsz!Több volt egyszerű vakmerőségnél, több egyszerű kihívásnál és több egyszerű fenyegetésnél. Egy

hatalmas varázslaton át érkezett a mágikus ösztönzés. És bár voltak valamiféle homályos sugallatok,amelyek óva intették az ilyen cselekedettől, Hephaistos hihetetlen mennyiségű leve gőt szívott be,amitől Cadderly göndör barna fürtjei előrelendültek és az arcába hullottak.

Entreri előrevette magát és előrántotta Crenshinibont, a padlóra lökve azt, éppen a pap elé. Jarlaxle,amint Hephaistos feje hátrabillent, a nagy kilégzéssel egy ritmusban lépett előre és sötétséggömbötbocsá tott az ereklyére.

Nem! - sikoltotta a Crenshinibon Entreri fejében, és olyan erős és dühödt volt ez a kiáltás, hogy abérgyilkosnak a fülére kellett tapaszta nia a kezét, majd kábultan oldalra tántorodott.

Az ereklye kiáltását mintha hirtelen elvágták volna.Hephaistos feje előrelendült és hatalmas tűzsugarat köpött, kigú nyolva Jarlaxle gömbjét, kigúnyolva

Cadderlyt és összes varázslatát.

Ahogy a sötétséggömb beburkolta a Kristályszilánkot, Rai'gy már meg is ragadta azt egy telekinézisvarázslattal, és ettől a hirtelen és erős rántó mozdulattól a tárgy elrepült, el Hephaistos mellett, akiláthatóan észre sem vette, majd berepült a folyosóba, egyenesen az ott rejtőzködő varázsló-papvárakozó kezébe.

Rai'gy vörösen izzó szeme összeszűkült, ahogy végigmérte Kimmurielt, mivel a pszionicista feladatalett volna megragadni a tár gyat - amit az láthatóan megtagadott.

- Nem voltam elég gyors - jelezték a pszionicista ujjai társának.De Rai'gy ennél okosabb volt, mint ahogy a Crenshinibon is, mivel az elme hatalma az alkalmazott

mágiaformák közül az egyik leggyor sabbnak számított. Rai'gy, aki még mindig szúrósan meredt atársára, újra varázsolni kezdett, célba véve a hatalmas barlangot.

A tüzes örvény pedig csak ömlött, csak ömlött és mindennek köze pén ott állt Cadderly, széttártkarral és kérte Deneirt, hogy rajta keresz tül nézzen.

Danica, Iván és Pikel meredten bámulták és úgyszintén imádkoztak, de Jarlaxle-t sokkal inkábbaggasztotta a sötétséggömbje, Entreri pedig inkább a drow-t figyelte.

- Nem hallom a Crenshinibon szüntelen hívását - kiáltotta túl Entreri reménykedve a bömbölve ömlőtüzet.

Jarlaxle megrázta a fejét.- Az ereklye pusztulásának fel kellett volna emésztenie a sötétséget - ordította vissza és érezte, hogy

valami rettenetes, valami rettenetesen rossz történik.A tűzfolyam megszűnt és a dühöngő Hephaistos előtt még mindig ott állt Deneir sértetlen papja. A

sárkány szeme fenyegető réssé szűkült össze.Jarlaxle eloszlatta a sötétséggömböt és a bugyborgó, megolvadt kövön nyoma sem volt a

Cremshinibonnak.- Megcsináltuk! - kiáltotta Iván. - Haza! - örvendezett Pikel.- Nem - mondott ellent Jarlaxle.Mielőtt még magyarázattal szolgálhatott volna, mély, zümmögő hang töltötte be a barlangot, egy

olyan zaj, amelyet a sötételf már hallott korábban és ez nem töltötte el különösebb örömmel ebben aveszedelmes pillanatban.

- Mágikus szétoszlató varázs! - figyelmeztette a többieket Jarlaxle. Veszélyben a varázslataink!Ez azt jelenti - ébredt rá mindenki -, hogy ott maradtak egy felinge relt, ősöreg, hatalmas vörös

sárkánnyal egy teremben, mindenféle véde lem nélkül.- Mit csináljunk?- mordult fel Iván és csatabárdjának nyelével nyi tott tenyerét kezdte csapkodni.- Wú! - felelte Pikel.- Wú? - visszhangozta a megkavarodott sárgaszakállú törpe, akinek arca grimaszba torzult, ahogy

zöldhajú testvérére meredt.- Wú! - mondta újfent Pikel, majd hogy kihangsúlyozza mondandó ját, megragadta Iván gallérját,

néhány lépést futott oldalirányába, az egyik repedés szélére, majd beleugrott, magával rántva Ivánt is.Hephaistos nagy szárnyai a levegőbe csaptak, a hatalmas sárkányfé reg első felét a magasba

emelve.Hátsó lábai a padlóba mélyedtek, mély árkokat szántva a kőbe.- Fussatok! - kiáltotta Cadderly, aki teljes mértékben egyetértett Pikel döntésével. - Mindannyian!Danica előrerontott, akárcsak Jarlaxle. A nő előrebukfencezett, hogy guggolóállásban érkezzen meg

a sárkányféreg elé. Hephaistos egy másodpernyi késedelem nélkül kapott felé hatalmas pofájával. A

nő fél rehengeredett és ismét guggolóállásba érkezett, csúffá téve a szörnyet.Cadderly nem ért rá erre figyelni és emlékeztette magát, hogy egy szerűen meg kell bíznia a

feleségében. Tudta, hogy értékes másodperce ket szerzett neki Danica és így talán képes lesz egyújabb mágikus táma dó vagy védő varázst útjára bocsátani, Hephaistos ellen. Ismét beleol vadt Deneirdalába és ezúttal még tisztábban hallotta a dallamot, mi közben a varázslatok között válogatott,amelyeket használhatna.

Sikolyt hallott, Danica sikolyát és amikor felnézett, látta, hogy Hephaistos tüzes lehelete rázúdul afeleségére, belecsapódik a kőbe és tűzbál álló legyezővé terül szét.

Cadderly is felkiáltott és kétségbeesetten nyúlt bele Deneir dalába az első varázslatot keresve,amellyel megváltoztathatja ezt a rettenetes látványt, az első olyan bűvigét kutatva, amely az eszébeötlött. Földrengést idézett elő.

Amikor az kezdetét vette - vad remegés és morajlás emelte fel és nyomta le a padlót, mint amikorhullámok szabdalják a tó vizét - Jarlaxle magára vonta a szörnyeteg figyelmét, tőrzáport zúdítva rá.

Entreri is megmozdult - és önnön meglepetésére nem visszafelé, ha nem előre, oda, ahova épp azimént csapott le Hephaistos tüze.

Ott is csak bugyborgó kő maradt.Cadderly kétségbeesetten kiáltotta Danica nevét, de hangja elcsuk lott, amikor a föld beszakadt

alatta.

- Tűnjünk el, de gyorsan - javasolta Kimmuriel -, még mielőtt. a nagy sárkányféreg észreveszi, hogynemcsak hat betolakodó van a ta nyáján.

Ő és a többiek máris eltávolodtak valamelyest a nagy barlangtól. A távozás gondolata kellőenkörültekintő javaslatnak tűnt, amit Berg'inyon Baenre és a másik öt drow fegyverforgató buzgóbólogatása is jelzett, de ami mégsem tűnt elfogadhatónak a komor Rai'gy számára.

- Nem - mondta eltökélten. - meg kell halniuk, itt és most.- És a sárkány szívesen meg is öli őket - helyeselt Berg'inyon, de Rai'gy csak a fejét rázta, jelezve,

hogy ez nem elég jó megoldás neki. Rai'gyt és a Crenshinibont máris szoros szálak fűzték egybe. AKris tályszilánk azt akarta, hogy Cadderly és a többiek - az arcátlanok, akik felfedték elpusztításánaktitkát -, azonnal pusztuljanak. Azt követelte, hogy semmit se hagyjanak a véletlenre, ami ezt acsapatot illeti. Emel lett telepatikusan arról győzködte Rai'gyt, hogy nem lenne-e hatalmas erősödés aBregan D'aerthe-nek, ha egy vörös sárkányt is a soraikban tudnának?

- Találjátok és öljétek meg őket! Mindegyiküket! - parancsolta Rai'gy erélyesen.Berg'inyon fontolóra vette az utasítást, majd katonáit két csoportra osztotta - az egyikkel elszáguldott

az egyik irányba, míg a másikat az el lenkező irányba küldte. Kimmuriel hosszan meredt Rai'gyra éslátható an egyáltalán nem volt elégedett. Végül azonban ő is eltűnt, egyszerű en csak átszivárgott akőpadlaton.

Magára hagyta Rai'gyt legújabb és leginkább kedvelt szövetségesé vel.

Annak az alagútnak, ahol Rai'gy állt, az egyik beugrójából Yharaskrik anyagtalan alakja csusszant áta kövön és materializálódott - kezében a Crenshinibont egyszer már legyőző lámpással.

Huszonnegyedik fejezetKÁOSZ

A tökéletesség legvégső határáig csiszolt reflexeinek köszönhetően Danicát elkerülték a lángok - bárnem sokkal -, de ahhoz elég közel voltak, hogy arca bal oldalán élénkpirossá váljon a bőre.

Tudta, hogy most már nem segíti mágia, csak a több ezer órányi nehéz gyakorlás, az a számos év,amelyet harci stílusa és - ami ennél is fonto sabb -, a támadások előli kitérések tökéletesítéséveltöltött. Danicának nem állt szándékában összecsapni a nagy sárkányféreggel, semmiképpen nemakart támadóan fellépni egy olyan szörnyeteggel szemben, amelyet nem hogy megölni, de mégmegsebezni sem igen tudott. Összes tehetsé ge, összes energiája és összpontosítása kizárólag avédekezésre irányult, amikor felvette a kiegyensúlyozott guggoló pozíciót, ahonnan elszökken hetettmindkét oldalra, de előre és hátra is.

Hephaistos agyarakkal teli állkapcsa elképesztően hangos csattanás sal csapódott össze, ahogylesújtott rá, de a szörnyeteg csak a levegőt ta lálta, mivel a szerzetes oldalra vetette magát. Anyomában száguldott egy karomcsapás, ami darabokra szaggatta volna Danicát, ha gurulásánaklendületét nem állítja meg és lendül egyenesen visszafelé.

Azután a sárkány ismét lehelt, egy újabb tűzcsóvát, ami mintha az örökkévalóságig tartott volna.Danicának a földre kellett vetnie magát és többször ide-oda hengergőznie, hogy eloltsa a hátán tüzetfogott ru hát.

Amikor észrevette, hogy Hephaistos is kiszúrta menekülését és felé fogja irányítja perzselő leheletét,felfedezett egy repedést a falban és előredobva magát, bepréselte testét a védelmező sziklák közé.

Ekkor két alakot vett észre. Artemis Entreri felé rohant, de nem messze tőle beleugrott a széleshasadékba, amelyet Cadderly földrengé se hozott létre. A furcsa sötételf, Jarlaxle, a sárkány mögészökkent és Danica döbbenetére egy varázslatot bocsátott Hephaistosra. A hirtelen előtörővillámnyaláb magára vonta a sárkány figyelmét és ez egy pilla natnyi cselekvési szabadságot adott anőnek. Nem vesztegette az időt.

Danica kétrét görnyedve rohant, és amikor a megperdülő Hephaistos meglendítette hatalmas farkát,hogy összezúzza, ugrott. Ugyanabban a hasadékban tűnt el, mint Artemis Entreri.

Ahogy elhagyta a repedés peremét, rögtön tudta, hogy bajban van de valószínűleg még mindigkisebb bajban, mintha a sárkány barlangjá ban maradt volna. A lefelé vezető meredély ide-odatekergőzött és ka nyargott, emellett pedig teli volt törött és esetenként éles petemű kövekkel. ÚjraDanica edzettsége vette át a szerepet: keze és lába vadul dolgozott, tompítva az ütközéseket éslassítva csúszását. Valamivel lej jebb a rés egy üregbe nyílt és Danica az utolsó húsz lábnyi zuhanástmindenféle kapaszkodó nélkül volt kénytelen megtenni. Mégis sikerült úgy összehangolnia mozgását,hogy a lábai értek földet először, majd enyhén behajlottak, ahogy oldalra gördült. Csak görgött tovább,még egyet és még egyet, egészen addig, amíg gurulása el nem nyelte a zuha nás lendületét.

Néhány pillanattal később talpra állt és ott találta magát szembe a falnak támaszkodó,horzsolásokkal borított - de egyáltalán nem megvi selt -, Artemis Entrerivel. A férfi érdeklődve meredtrá, kezében egy meggyújtott fáklyával, amelyet azonnal félrelökött, amint Danica észre vette őt.

- Azt gondoltam, hogy elemésztett Hephaistos első lángcsóvája - mondta a bérgyilkos, aki ellépett afaltól és előhúzta mind a kardját, mind a tőrét. A kisebbik penge fehér színű, erős fénnyel izzott.

- Az ember nem kaphatja meg mindig azt, amit akar - válaszolta a nő fagyosan.- Attól a pillanattól gyűlölsz, ahogy megláttál - közölte a bérgyilkos és kuncogni kezdett, hogy jelezze:

ez különösebben nem izgatja.- Már jóval régebben, Artemis Entreri - felelte jéghidegen Danica, majd előrelépett egyet, miközben

szemét a bérgyilkos fegyverein tartotta.- Nem tudjuk, hogy milyen ellenségek várnak ránk odalent - mond ta Entreri, de amint kimondta a

szavakat, már tudta a nő arcára kiülő gyűlöletből, hogy semmiféle magyarázat nem lesz elegendő ésminden féle megadási kísérlettel csak még jobban felkorbácsolná a dühét. Artemis Entrerinek nem sokkedve volt megküzdenie a nővel, nem sok kedve volt teljesen feleslegesen harcolni idelent, deugyanakkor nem is fog kibújni az összecsapás elől.

- Így igaz - Danica mindössze csak ennyit felelt. Majd még közelebb lépett.Mindketten tudták, hogy ez a dolog egy ideje már érlelődött és an nak ellenére, hogy mindketten

elszakadtak társaiktól és annak ellené re, hogy alig ötven lábnyira volt a fejük felett egy dühödtsárkány, rá adásul egy olyan barlangban, amely láthatóan az összeomlás szélén állt, Danica ezt atalálkozást nem annyira egy kihasználható, mint inkább egy szükségszerű alkalomnak találta.

Minden logikus gondolata és józan érve ellenére, Artemis Entrerinek igazából nem okoztak csalódásta nő ilyetén érzelmei.

Amint Hephaistos megdöbbentően gyorsan felé fordult, Jarlaxle ké telkedni kezdett, hogy mennyirevolt bölcs dolog az a figyelemelterelő villámcsapás. Mégis, a drow úgy cselekedett, ahogy egy

szövetségeshez illik, magára vonta a szörnyeteg figyelmét, hogy így Entrerinek és a nő nek lehetőségenyíljon a menekülésre.

Valójában azonban - leszámítva a kezdeti sokkot, hogy egy felbőszült vörössárkány éppen feléfordul -, Jarlaxle nem aggódott különösebben. A nagy erejű szétoszlató mágia ellenére, amelyelárasztotta a termet - és amely túlságosan erős volt ahhoz, hogy bármiféle sárkány alkalmazhas sa,jött rá a zsoldosvezér -, Jarlaxle bízott benne, hogy elég trükkje ma radt még ahhoz, hogy eltűnjön.

Hephaistos hatalmas pofája a drow felé kapott, aki tökéletesen nyu godtan állt és könnyű célpontnaktűnt. Jarlaxle köpenyének mágiája miatt azonban a sárkányféreg elvétette célpontját és Hephaistoscsak még hangosabban bömbölt fel, amikor feje nekicsapódott a tömör fal nak.

Ezután következett a megjósolható tüzes lehelet, de amint Hephaistos elkezdte kifújni a levegőt,Jarlaxle megmozgatta egyik gyű rűs ujját és megnyitott egy dimenziókaput, amelyen át a sárkány hátamögé érkezett. Most már könnyedén leléphetett volna, de még egy ki csit szerette volna lekötni aszörnyeteget. Előkapta egyik varázsvessze jét - több is volt a drow-nál -, amelyből zöldes, félig folyósnyálkát lőtt ki Hephaistos ide-oda csapkodó farkának a végére.

- Most megvagy! - nyilatkoztatta ki Jarlaxle hangosan, ahogy a tü zes lángcsóva abbamaradt.Hephaistos ismét körbepördült és valóban, a szörnyeteg farka hu rokba fordult, mivel a vége

beleragadt az átmeneti hatású, de hihetet lenül hatékony ragacsba.Jarlaxle újabb adagot bocsátott útjára a varázsvesszőből, ami ponto san arcon találta a sárkányt.Ekkor Jarlaxle-nak eszébe ötlött, hogy miért is nem akart újra szem benézni egy ilyen bestiával:

Hephaistos rettenetes őrjöngésbe kezdett, ősszetapadt szájából előtörő morgása magának azüregnek a köveit is megrázta. Olyan vadul csapkodott össze-vissza, hogy a farka feltépte a padlatköveit.

Széles karimájú kalapját megbillentve, a zsoldosvezér ismét előhívta mágikus gyűrűjét, és annakportálszerű varázsát felhasználva eltűnt, hogy ismét a sárkány háta mögött bukkanjon fel a fal mellett,de kicsit távolabb attól a helytől, ahol az első dimenziókaput nyitotta. Onnan egy másik kijárat nyílt ateremből, amelyről Jarlaxle gyanította, hogy azon keresztül régi barátaihoz juthat el.

Régi barátokhoz, akiknél valószínűleg ott a Kristályszilánk, mivel biztos volt benne, hogy az ereklyétnem semmisítette meg Hephaistos első tűzcsóvája, mint ahogy biztos volt abban is, hogy a tárgyatmágikus úton lopták el, közvetlenül azelőtt, hogy a mágiát legyőző varázs betöl tőtte volna a termet.

A legutolsó dolog, amit Jarlaxle kívánt, az az volt, hogy Rai'gy és Kimmuriel rátegye kezét aKristályszilánkra és, hogy még egyszer utána jöjjenek - márpedig efelől nem voltak kétségei.

Egy pillanattal később már a nagy barlangon kívül járt és az ide-oda csapkodó Hephaistos általkiadott dübörgő hangokat végre maga mö gött hagyta. Belenyúlt csodálatos kalapjába és előhúzott egykis dene vért formázó fekete szövetdarabot. Néhány mágikus szót suttogott oda, majd a levegőbelökte.

A szövetdarab élő, lélegző lénnyé alakult át, amely megalkotóját szolgálta, és szárnyaival csapdosvaodaszállt Jarlaxle vállára. A drow bi zonyos utasításokat súgott a fülébe, azután ismét maga elé lökte aleve gőbe, mire az aprócska felderítő elszárnyalt a homályba.

- A magunk oldalára állítjuk Hephaistost - suttogta Rai’gy a Kris tályszilánknak, miközben a drowszámbavette, hogy milyen hatalmas nyereséggel járhat ez a nap. A sötételf tudta, hogy az lennelogikus, ha már kifelé tartana erről a helyről, hiszen ki mondhatja meg, hogy Kimmuriel és a többiekvalóban képesek lesznek-e legyőzni Jarlaxle-t és hatalmas társait, akik vele érkeztek a sárkánytanyájára?

Rai'gy elmosolyodott és nem igazán érzett félelmet, hiszen hogyan is félhetne, most, hogy az övé aCrenshinibon? Tudta, hogy hamar, na gyon hamar szövetségese lesz egy óriási sárkányféreg.Megfordult és el indult a Hephaistos központi barlangjához vezető széles folyosón.

Az egyik beugróban hirtelen mozgás észlelt, miközben Crenshinibon figyelmezető sikolya harsant afejében.

Yharaskrik lépett elő, kevesebb, mint tíz lépésnyi távolságban. Az illithid szája körüli csápokfenyegetően csapkodtak.

- Nem kétséges, hogy Kimmuriel barátja vagy - jegyezte meg a sötételf -, aki elárulta Kohrin Soulezt.Az árulás szövetséget feltételez - felelte Yharaskrik telepatikus úton. Nem volt árulás.- Ha azért jöttél ide, hogy velünk tarts, akkor miért nem tetted ezt nyíltan? - kérdezte a drow.Nem hozzád jöttem, hanem érted - jelentette ki a mindig magabiztos illithid.Rai'gy tökéletesen tisztában volt vele, hogy mi folyik itt, mivel a Kristályszilánk vegytiszta gyűlölete,

amelyet a teremtmény iránt érzett, módfelett egyértelműen nyilatkozott meg a gondolataiban.- A drow-k és te fajtád a múltban számos alkalommal szövetkezett - vetette oda Rai'gy - és csak

ritkán találtak okot arra, hogy összecsapja nak. Most is így lehetne.A varázsló nem félelemből akarta lebeszélni az illithidet valami meg gondolatlan lépésről - távolról

sem.

Azon gondolkodott, hogy talán egy újabb hatalmas kapcsolatra te het szert itt, olyanra, amelyetkiaknázhat.

Az elméjét betöltő sikoltás, amely a Crenshinibonnak az agyszívó iránt érzett legteljesebbgyűlöletéről árulkodott, ezt a szövetséget mód felett valószínűtlenné tette.

Egy pillanattal később pedig ez még valószínűtlenebbé vált, amikor Yharaskrik meggyújtottamágikus lámpást és annak fényét a Crenshinibon felé irányította. A tiltakozás a drow varázslóelméjében hirtelen már csak távolról hallatszott - nagyon távolról.

Az ereklye visszakerül a sárkány lehelete elé - érkezet Yharaskrik tele patikus felszólítása.Pszionikusan megerősített parancs volt ez és Rai'gy önkéntelenül tett is egy lépést a központi barlangfelé.

A ravasz sötételf azonban több, mint egy évszázadot élt túl saját ha zájának ellenségeskörnyezetében és nem volt kezdő az ilyesfajta csatá ban. Leküzdötte a sürgető késztetést ésmegvetette lábát a kőpadlaton; tekintete visszafordult a polipfejű lény felé, miközben szemefenyegető en összeszűkült.

- Engedd el a Kristályszilánkot és esetleg életben hagyunk - mond ta Rai'gy.Meg kell semmisíteni! - rikoltotta a fejében Yharaskrik. - Senki nem nyerhet általa, mert mindenkit

elveszejt, még önmagát is. - Alighogy vég zett, magasabbra emelte a lámpást és előre lépett egyet,izgő-mozgó csá pokkal, amelyek éhesen nyúltak a drow felé, bár az még messze volt ah hoz, hogyfizikailag elérhessék. Viszont a pszionikus támadás hatótáv ján belül tartózkodott és erre egy töredékmásodperccel később a va rázsló is rájött, amikor belekezdett saját varázslatába.

Kábító és összezavaró energiakúp söpört rajta végig, beléhatolt és feltúrta az elméjét. Érezte, ahogyhátrafelé zuhan és gyakorlatilag tehe tetlenül figyelte, ahogy látómezeje már csak a falat fogja be, majdmeg állapodik a magasba nyúló mennyezeten.

Szólította a Crenshinibont, de az túl mesze volt, elveszett a mágikus lámpás kavargó fényében. Azillithidre gondolt, arra, ahogy azok a ret tentő csápok befúrják magukat a bőre alá és az agya felényúlnak.

Rai'gy összeszedte magát és kétségbeesetten küzdött, de végül sike rült visszanyernie azegyensúlyát és amikor Yharaskrik felé pillantott, látta, hogy az már nagyon közel van - olyan közel,hogy a csápjai szin te megérintik őt.

Kis híján újabb varázslatba fogott, de azután ráébredt, hogy most jobb lesz óvatosabban eljárni éselhitetni a lénnyel, hogy legyőzte. Ez volt az illithidekkel vívott csaták titka, ahogy azt oly sok drowmegta nulta. Rájátszani az arroganciájukra. Yharaskrik - akárcsak fajtája összes tagja -, aligha képzeli,hogy egy olyan alacsonyabbrendű teremt mény, mint amilyen egy drow, képes valahogy ellenállnipszionikus tá madásának.

Rai'gy egy egyszerű varázslatot mondott el, finom kézmozdulatokkal, miközben úgy tett, minthamagatehetetlen lenne.

Meg kell lennie! - rikoltotta az illithid a gondolataiban. A csápok Rai'gy arca felé mozdultak,Yharaskrik keze pedig a Kristályszilánkért nyúlt.

Rai'gy kibocsátotta varázslatát. Nem egy elsöprő varázs volt ez, nem morajlott fel egy hatalmasrobbanás, de nem is egy villámcsapás vagy tűzcsóva volt. Egyszerű széllökés tört elő a drow kezéből,a heves és váratlan roham pedig visszacsapta Yharaskrik csápjait csúf arcába, a szél hátrafújta ateremtmény köntösét és egy lépésnyivel hátrább taszította. És kioltotta a lámpást.

Yharaskrik lepillantott és arra gondolt, hogy pszionikus energiáit összegyűjtve ismét meggyújtja alámpást, azután felpillantott és arra gondolt, hogy lecsap Rai'gyra egy újabb összekavaró pszionikusrobba nással, hogy megakadályozzon egy újabb varázslatot.

Ám még mielőtt az illithid valamelyik gondolata megvalósításába belekezdhetett volna, mindentösszepréselő érzelemhullám söpört át rajta, ahogy a Crenshinibon felé sugározta a kétségbeesés ésreményte lenség képeit és paradox módon a reményét, azzal a halvány ígérettel, hogy minden rendbejön és mindenkire még nagyobb dicsőség vár.

Yharaskrik pszionikus védelme szinte azonnal felállt, letompítva a Crenshinibon csábító hívását.Rai'gy sokkoló szorítóvarázsának energialökése mellkason találta az illihidet, felemelte a földről és

háttal a padlóra lökte.- Bolond! - mordult rá Rai'gy. - Azt hiszed, hogy szükségem van a Crenshinibonra ahhoz, hogy

elpusztítsam a hozzád hasonlókat?És valóban, amikor Yharaskrik ismét ránézett a drow varázslóra és egy újabb mentális támadásra

gondolt, azon kapta magát, hogy egy ap ró, fekete varázsvessző végébe bámul. Az illithid azonban ígyis végre hajtotta a pszionikus robbantást, amitől Rai'gy hátratántorodott, de máris aktiválta avarázsvessző hatalmát.

Az eszköz hasonló volt ahhoz, mint amelyet Jarlaxle használt arra, hogy a földhöz tapasszaHephaistos farkát és időlegesen beragassza a sárkány pofáját.

Rai'gynak egy hosszú pillanatba került leküzdenie az összekavaró energiarobbanást, de amikor

ismét felegyenesedett, hangosan felneve tett a padlón elterülve heverő illithid láttán, akit a földhözszorított a ragacsos zöldes massza.

Crenshinibon mentális támadása ismét ostromolni kezdte a teremt ményt, gyengítvén eltökéltségét.Rai'gy odasétált Yharaskríkhoz, fölé tornyosult és belenézett a tehetetlen agyszívó kidudorodószemébe, tu datván vele, hogy a harc véget ért.

A nőnél láthatóan nem volt semmiféle fegyver, de Entreri okosabb volt annál, mintsem hogymegadásra szólítsa fel, hiszen jól tudta, hogy ez a remek harcos mire képes. Már korábban isösszecsapott harcos szerzetesekkel - habár nem túl gyakran -, és mindig úgy találta, hogy teli vannakmeglepetéssel. Látta, ahogy Danica lábizmai izgalmában új ra és újra megfeszülnek - a nő már aligvárta, hogy ráronthasson.

- Miért gyűlölsz ennyire? - kérdezte a bérgyilkos félmosollyal az ar cán és alig három lépésnyiremegállt Danicától. - Vagy csak egyszerű en félsz tőlem és rettegsz azt kimutatni? Azt tudod, hogy vanokod fél ni tőlem.

Danica zordan meredt rá. Valóban gyűlölte ezt az embert és már so kat hallott róla Drizzt Do'Urdentőlés még többet - és még rosszabbakat - Catti-brie-től. Összes érzékszervét szúrta és gyötörte mindaz,ami a férfiből áradt. Danica számára az, hogy Artemis Entrerit sötételfek tár saságában találja, többvolt, mint egyszerű vád a sötételfek ellen.

- Ám mindazonáltal jobb lenne, ha nézeteltérésünket akkor rendez nénk, ha már messze, nagyonmessze leszünk ettől a helytől - ajánlot ta Entreri. - Habár a mi harcunk elkerülhetetlen a teszemedben, nem igaz?

- A logika ezt diktálná - felelte Danica Alighogy befejezte a mon datot, máris kitört, lecsusszant aföldre, be Entreri kinyújtott pengéje alá és kisöpörte a férfi lábát.

- De egyikünk sem rabja a bölcs gondolkodásnak, nem igaz, ocs mány bérgyilkos?Entreri ellenállás nélkül várta be a gáncsot, sőt még segítette is Danica lábmozdulatát, amikor

hátrafelé lökte magát, egy hátrabuk fencbe, miközben felemelte a lábát, hogy az Danica lendülő lábafölé kerüljön. Nem vitte végig a mozdulatot és ahelyett, hogy talpra érke zett volna, lábujjhegyérehelyezve a súlyát, megfordította lendületét és előrevette magát egy váratlan és mindent elsöprőrohamra.

A még mindig döbbent Danica felemelte egyik lábát az érkező Entrerivel egy vonalba, majd hirtelen ahátára gördült és talpát tökéle tesen időzítéssel nyomta neki a bérgyilkos belső combjának, amikor azfelésuhant, a gyomrát célzó kardjával. A szerzetes a kétségbeesés szülte pontossággal lökte hátrafelévállait és törzsének, valamint lábainak mi den izma lenyűgöző összhangban rúgta odébb Entrerit, hogytávoltart sa magától azt a rettenetes kardot.

A bérgyilkos a nő fölé ért, majd átsuhant fölötte, ahogy átrepült Danicán és az utolsó pillanatbansunyta le a fejét, hogy előrebukfencbe menjen át. Egy pördüléssel talpon termett, szemben aszerzetessel, aki szintén felállt már és rohamozott, csakhogy dermedten megtorpanjon, ahogy újraszemtől szemben állt a halálos kard és tőr párossal.

Entreri érezte, ahogy az adrenalin átáramlik a testén, a valódi kihí vás jeleként. Bármennyire is tudta,hogy milyen ostobaság ez az egész, ennek ellenére élvezte.

Akárcsak a nő.Oldalról ekkor egy hang jutott el a fülükig - egy sötételf dallamos hangja.- Öljétek csak meg egymást és kíméljetek meg minket a további gondoktól - mondta Berg'inyon

Baenre, aki két társával együtt lépett be a szűk kis területre. Mindhármuk kezében nagy erejűmágiával fel ruházott ikerpengék ragyogtak.

A köhécselő és tucatnyi horzsolásból vérző Cadderly kikűzdötte ma gát a sziklaomlás alól ésbebotorkált egy kisebb folyosóba. Belekotort egyik erszényébe és előhúzta fénycsövét, egy hengeralakú tárgyat, amelyre folyamatos fényvarázst mondtak - az egyik végén állítható fókusszal. Meg kelltalálnia Danicát. Újra látnia kell őt. Az utolsó kép, amint a sárkány tűzcsóvája lecsap rá, félelemmeltöltötte el és elkábí totta.

Mivé lesz az élete Danica nélkül? Mit mond majd a gyermekeiknek? Cadderly Bonaduce életébenminden elválaszthatatlanul összefonódott ezzel a gyönyörű és tehetséges asszonnyal.

Igen, tehetséges, ismételte szándékosan magában újra és újra, ahogy a poros folyosóban botorkáltés csak egyszer állt meg, hogy egy gyen gébb gyógyvarázst mondjon egy különösen mély vágásra azegyik vál lán. Kétrét görnyedt és újra köhögni kezdett, majd kiköpött némi föl det, ami a torkán akadt.

Megrázta a fejét és újra azt mormogta magában, hogy meg kell talál nia a feleségét, majdfelegyenesedett és maga elé irányította a fényt amely visszaverődött egy drow fekete bőréről.

A sugár szúrta ugyan Kimmuriel Oblodra érzékeny szemét, de nem érte készületlenül.Az intelligens pap fejében minden gyorsan a helyére került. Sokat megtudott Jarlaxle-ról a drow-val

és társával, a bérgyilkossal folytatott beszélgetésből és még ennél is több következtetést vont le az

alsóbb sí kok lakóitól kicsikart információkból. Az meglepte, hogy egy újabb sötételffel találkozott - kitnem lepett volna meg? -, de távolról sem döbbentette meg.

A drow és Cadderly tíz lépésnyire állt egymástól - egymásra bámul tak, felmérve a másikat.Kimmuriel pszionikus energiájával kinyúlt a pap elméje felé - elég energiával ahhoz, hogy összezúzzaegy átlagos em ber akaraterejét.

De Cadderly Bonaduce nem volt átlagos ember. A módszer, amellyel felemelkedhetett istenéhez,Deneir áradó dala, némileg hasonlított a pszionikus erőkhöz. Ez is a legtisztább mentális diszciplinákraépített.

Cadderly ugyan nem tudott támadni az elméjével, mint ahogy Kimmuriel tette épp az imént, de tudottvédekezni egy ilyen támadás ellen és ezenfelül, fel tudta ismerni a támadás természetét.

Azután a Kristályszilánkra gondolt, mindarra, amit tudott róla, jel lemzőiről és képességeiről.A drow pszionicista meglendítette egyik kezét, megtörve a pszionikus kapcsolatos és előhúzott egy

csillogó kardot. Újabb pszionikus erőt idé zett fel, amely fizikailag megerősítette az elkövetkező harcra.Cadderly nem tett hasonló előkészületeket. Továbbra is csak ráme redt Kimmurielre és

mindentudóan vigyorgott. Egyetlen fordítóvarázst mondott csak el.A drow kíváncsian méregette, magyarázatra várva.- Legalább annyira a Crenshinibon pusztulását akarod, mint én - közölte a pap és a mágia fordította

minden szavát, ahogy azok előtör tek a szájából. - Pszionicista vagy, a Kristályszilánk átka,legyűlöltebb ellensége.

Kimmuriel nem mondott semmit, csak szúrósan meredt rá mind fi zikai, mind mentális szemével.- Mit tudsz te, ostoba ember? - kérdezte.- A Kristályszilánk nem fogja engedni, hogy túl sokáig élj - mondta Cadderly -, és ezt te is tudod.- Azt hiszed, hogy segítenék egy embernek Rai'gy ellen? - kérdezte Kimmuriel hitetlenkedve.Cadderly nem tudta, hogy ki lehet az a Rai'gy, de Kimmuriel kérdé se világossá tette, hogy egy fontos

és hatalommal bíró sötételfről lehet szó.- Akkor hát mentsd magad és távozz - javasolta Cadderly olyan nyugalommal és magabiztossággal,

hogy erre Kimmuriel összehúzta a szemét és még alaposabban szemügyre vette.Újabb pszionikus betörési kísérlet. Ezúttal Cadderly valamelyest bel jebb engedte a drow-t, és

elméjének fürkésző tekintetét Deneir dalához irányította, hogy az lássa a hömpölygő harmónia valódihatalmát, hogy lássa végzetét, ha annyira ragaszkodik az összecsapáshoz.

A pszionikus kapcsolat ismét megszakadt, Kimmuriel pedig csak állt ott mereven, és szúrósanmeredt Cadderlyre.

- Általában nem vagyok ennyire nagylelkű, sötételf - jelentette ki Cadderly -, de ezúttal fontosabbgondjaim vannak. Nem szereted a Crenshinibont és talán még nálam is szenvedélyesebben vágyszarra, hogy elpusztuljon. Ha ez nem történik meg, ha hagyod, hogy társad, ez a Rai'gy birtokolja, az avégedet jelenti. Segíts hát nekem, ha meg aka rod semmisíteni a Kristályszilánkot. Ha te és a fajtádvissza kíván térni fénytelen otthonába, nem állok az utatokba.

Kimmuriel még egy ideig fenntartotta egykedvű testtartását, majd elmosolyodott és megrázta a fejét.- Rá fogsz jönni, hogy Rai’gy félelmetes ellenfél - biztosította Cadderlyt -, különösen a

Crenshinibonnal a birtokában.Mielőtt Cadderly válaszolhatott volna, Kimmuriel meglengette egyik kezét és teste anyagtalanná vált.

Ez az áttetsző alak azután meg fordult és egyszerűen átsétált a kőfalon.Cadderly egy hosszú pillanatig várt még, majd megkönnyebbülve só hajtott egy nagyot. Hiszen csak

rögtönzött és blöffölt. A mai napra elő készített varázslatai sárkányok és nem sötételfek ellen voltakhatéko nyak, márpedig az, akivel az imént találkozott, valóban komoly hata lommal bírt. Ezt élesenérezte a pszionikus betörési kísérleteknél.

Most már volt egy neve – Rai’gy -, és félelmei Hephaistos első tűzcsó váját illetően, beigazolódtak.Cadderly, akárcsak Jarlaxle, eleget tudott a nagyerejű relikviáról ahhoz, hogy felismerje: ha a sárkánylehelete meg semmisítette volna a Crenshinibont, akkor arról a területen tartózkodók közül mindenkitökéletesen megbizonyosodhatott volna. Most már Cadderly elég könnyen kitalálta, hogy hogyan éshová tűnhetett el a Kristályszilánk. Tudván, hogy más sötételfek is vannak a közelben és te tőzvemindez egy nagyon dühös vörös sárkánnyal, nem könnyítette meg hogy jobban érezze magát, amikorhárom hiányzó barátjára gondolt.

Újra elindult, olyan gyorsan, ahogy csak tudott, majd ismét belesüppedt Deneir dalába ésútmutatásért imádkozott, amely elvezeti őt Danicához.

- Úgy látom, az a végzetem, hogy mindig azokat védelmezzem, aki ket a legjobban utálok - suttogtaEntreri Danicának és kezével intett nőnek, hogy mozduljon oldalra.

A sötételfek szétváltak. Az egyik megindult, hogy szembenézzen Danicával, míg Berg'inyon és amásik a bérgyilkos felé vette az irányt. Berg’inyon azonban elhessegette a társát.

- Öljétek meg a nőt, de gyorsan - mondta drow nyelven. - Egyedül akarok elbánni ezzel.Entreri Danicára nézett és feltartotta két ujját, rámutatva arra a ket tőre, aki a nő felé tartott, majd

magára a nőre. Danica gyorsan biccen tett és egy szempillantás alatt megkötötték az üzletet. A nőmegpróbál ja lefoglalni a két sötételfet, de mindketten tudták, hogy Entrerinek gyorsan végezniekellene a harmadikkal.

- Gyakran elgondolkoztam azon, hogy miként állnám meg a helyem Drizzt Do'Urdennel szemben -mondta Berg'inyon a bérgyilkosnak.

- Most, hogy már valószínűleg soha nem lesz erre esélyem, megelég szem veled, aki mindenbenegyenlő vagy Drizztel.

Entreri meghajolt.- Jó tudni, hogy bizonyos értékkel bírok a Baenre Ház gyáva fia szá mára - felelte.Tudta, miközben kiegyenesedett, hogy ezeknek a szavaknak a halla tán Berg'inyon nem fog habozni.

Mégis, a drow támadásának elsöprő vadsága kis híján végzett Entrerivel, még mielőtt a harcvalójában meg kezdődhetett volna. Hátraugrott, és sarkára támaszkodva félreszök kent, ahogy a kétkard keményen lecsapott rá, egymás mellett, mélyen lent, azután ismét lent, majd fent, majdhasmagasságban. Hátraugrott egyszer, kétszer, háromszor, majd sikerült kardjával kereszteznieBerg'inyon negyedik dupla döfését, abban a reményben, hogy ezzel le felé kényszeríti pengéit. Akivelazonban most szemben állt, nem egy fa lusi gazda volt, de nem is egy ork vagy vérpatkány, hanemegy ügyes, veterán drow fegyverforgató. Berg'inyon bal kezében tartott pengéjét nekinyomta abérgyilkos kardjának, de a jobbal gyors kört írt le, a ma gasba emelte és keményen lesújtott.

Az ékköves tőr az utolsó pillanatban akasztotta meg és ütötte félre. Entreri átfordította a másik kezétés kardjának hegyét Berg'inyon felé lökte. Azonban nem fejezte be a döfést, hanem folytatta a fordítómoz dulatot, pengéjét a drow fegyvere alá és mögé csúsztatva és azután egyenesen előreszúrt.

Berg'inyon balkezes pengéjével gyorsan lefelé keresztezett a teste előtt, majd elhúzta jobboldalifegyverét a tőrtől és átlendítette kereszt be, balra, még lejjebb nyomva Entreri kardját. És ugyanazzal asima mozdulattal, a kiváló drow harcos jobbkezes pengéjét felfelé pördítette, át a keresztező bal fölött- egyenesen a bérgyilkos feje felé, egy brilliáns mozdulattal, amelyről Berg'inyon Baenre tudta, hogyArtemis Entreri végét jelenti.

Átellenben, Danica sem állt sokkal jobban. A harc a színtiszta káosz és a villámgyors, szinte vadmozdulatok keverékéből állt. A nő lekupo rodott és a földre vette magát, majd a levegőbe rúgta magátés ide-oda cikázott, a drow kardok suhintásait egymás után kerülve el. Ezek ketten ugyan közel semvoltak olyan jók, mint az, aki a másik oldalon a társával harcolt, de végső soron mégis sötételfekvoltak, és még a leg gyengébb drow is remek harcosnak számított a felszínen.

Ráadásul ezek ketten jól ismerték egymást és halálos pontossággal egészítették ki egymásmozdulatait, meggátolva, hogy Danica igazi el lentámadást indíthasson. Valahányszor az egyikükelőretört és ez némi reménnyel kecsegtette a nőt, hogy elgurulhat a kettős döfésre lendülő pengékmellett, vagy becsusszanhat alájuk és térden rúghatja ellenfelét, a másik drow mindig elzárta alehetséges támadási zónát, két csillogó kardjával tartva sakkban őt.

Azokkal a hosszú pengékkel és pontos mozdulatokkal kezdték kifá rasztani. Reagálnia kellett mindendöfésre és vágásra - ráadásul gyor sabban, mint ahogy az megtörtént. Félre kellett ugornia a pengeelől, amelyet a drow egyetlen csuklómozdulattal irányított felé.

Entreri és másik drow felé nézett - pengéik vad táncot jártak, de a sötételf mintha fölénybe kerültvolna. Danica tudta, hogy valami veszé lyessel, valami kétségbeesett mozdulattal kellmegpróbálkoznia.

Rohanva tört előre, majd hirtelen balra váltott és kirobbant oldalra, pedig csak három lépésre volt afaltól. Mivel úgy tűnt, hogy beszorítot ták, a legközelebbi sötételf utána vetette magát és beleszúrt... asemmi be.

Danica felrohant a falon, majd elrúgta magát, egy hátraszaltóba, amitől az üldöző sötételf mellett értföldet. Ahogy leért, leguggolt és va dul körbepördült, egyik lábát kinyújtva, hogy kirúgja a sötételf lábait.

Sikerülhetett volna, ha nincs ott a társa, akinek előrenyújtott pen géje mélyen belemart Danicacombjába. A nő felüvöltött és hátratán tordott, miközben hiábavalóan próbálta rúgásaival távol tartani anyo mába szegődött sötételfeket.

Sötétséggömb borította be. Háta nekicsattant a sziklának és most már semerre sem mehetett.

Rohant, szorosan a nyomában az anyagtalan Kimmuriel Oblodrával.- A kijáratot keresed? - kérdezte a drow pszionicista lehetetlenül vékony hangon.- A barátaimat keresem - felelte Cadderly.- Valószínűleg már kint vannak a barlangból - közölte Kimmuriel, ami lassításra késztette a papot.Valóban nem volt elképzelhetetlen, hogy Danica és a törpék a hegy ből kivezető utat keresik - és

Cadderly tudta, még az utazás előtti ku tatásainak köszönhetően, hogy számos olyan kijárat nyílik alenti ala gutakból, amelyeket könnyű megközelíteni. Többtucatnyi folyosó szel te keresztül-kasulegymást, de egy rövid várakozás, valamint egy fel emelt és nedves ujj elárulja, hogy merről fúj a

légáramlat. Ivánnak és Pikelnek nyilván nem lesz sok gondja, hogy megtalálják a földalatti la-birintusból kivezető utat, de mi van Danicával?

- Valami errefelé jön - figyelmeztette Kimmuriel és amikor Cadderly megfordult, látta, hogy a drow afalhoz simul és tökéletesen csendben áll ott, szinte eltűnik.

Cadderly tudta, hogy a drow nem fogja segíteni harc esetén és való színűleg csatlakozik aszembejövőkhöz, ha a közeledő lépések sötételf társaihoz tartoznak.

De nem azok voltak, ezt Cadderly azonnal tudta, még mielőtt ag gódni kezdett volna - nem, ezeknem lopakodáshoz szokott lények lép tei voltak.

- Te ostoba dú-dad! - ért el hozzá egy ismerősen mennydörgő hang. - Beleejtsz egy lukba, ami telivan sziklákkal!

- Óóó oj - felelte Pikel, éppen akkor, amikor befordultak a sarkon és egyenesen beleléptek Cadderlyfénycsóvájába.

Iván felvisított és rohamra indult, de Pikel megragadta és visszarán totta, miközben valamit a fülébesúgott.

- Hé, igazad van - értett egyet a sárga szakállú törpe. - Az átkozott drow-k nem használnak fényt.Cadderly melléjük lépett. - Hol van Danica?A megkönnyebbülés, amit a két törpe érzett barátjuk láttán, azon nal szétfoszlott.- Segítsetek megtalálni! - mondta Cadderly a törpéknek és Kimmurielnek, miközben megpördült a

sarkán.Kimmuriel Oblodra, aki nyilvánvalóan tartott attól, hogy Cadderly és a két törpe nem lesznek éppen a

legkellemesebb útitársak, már ré ges-régen eltűnt.

Mosolya - valójában csúfondáros vigyora - csak még szélesebb lett, ahogy az egyik pengéje átvágotta másik fölött, mivel tudta, hogy Entrerinek semmije nem maradt, amivel háríthatott volna. Berg'inyongyilkos szúrása pontosan a megcélzott helyet találta.

De a bérgyilkos nem volt ott!Berg'inyon gondolatai vadul száguldottak. Hová tűnt? Hogyan le hettek az előbb még a helyükön a

hárításra használt pengéi? Tudta, hogy Entreri nem mehetett messzire, de mégsem volt ott.A hirtelen kibontakozás szöge - amikor elhúzta fegyverét a tőrtől árulta el Berg'inyonnak az

igazságot: ugyanabban a pillanatban, amikor ő átpördítette fegyverét, Entreri is előretört, de mélyenlent és Berg'inyon saját fegyverét használta arra, hogy a látását korlátozza.

A sötételf magában gratulált a ravasz embernek, akit Drizzt Do'Urdennel egyenrangúnak tartottak,még akkor is, amikor érezte, ahogy egy ékköves tőr siklik a hátába és a szíve felé tör.

- Az egyik lakájodat magad mellett kellett volna tartanod - súgta Entreri a drow fülébe, miközben aföldre csúsztatta a haldokló Berg'inyon Baenre-t. - Melletted halhatott volna meg.

A bérgyilkos kirántotta tőrét és körbefordult, a nőt keresve. Látta, ahogy eltalálják, látta, ahogyodébbszökken és látta, ahogy a sötétség gömb beburkolja.

Entreri összerezzent, amikor látta, hogy a két sötételf - akik túl messze voltak ahhoz, hogy időbenodaérjen -, kétfelé perdül, oldalról kerítve be nőt, majd berontanak a sötétbe, előretartott kardokkal.

Egy töredék másodperccel azelőtt, hogy a sötétség ráhullott, a Danica előtt álló sötételf jobbraperdült, távolabb tőle, hogy körbefor dulva és a lendületet kihasználva, gyorsan odaérjen hozzá - és ezvolt minden, amit a szerzetes látott.

Gyanította, hogy a másik balra mozdul, de abban is biztos volt, hogy mindketten olyan szűk körbenfordulnak, ami meggátolja, hogy egye nesen kitörjön kettejük között.

Három lehetőség - balra, jobbra, előre - ki volt zárva, mint ahogy hátra sem mehetett, mivel az akőfal valóban tömör volt.

Érzékelte mozdulataikat, bár csak felszínesen, de annyit így is tudott, hogy gyorsan törnek előre,gyilkolásra készen.

Egy lehetőség maradt. Csak egy.Danica egyenesen felfelé ugrott, maga alá rántva a lábait és teljes kétségbeesésében még a

combján ejtett seb fájdalmát is alig érezte. Nem látta a jobbról érkező drow kettős alsó döfését, mintahogy a bal ról érkező kettős felső döfését sem, de érezte a sötételfek zavarodottságát, ahogy apengék elkerülték. Magasra rántotta lábait, majd mindkét irány ba kirúgott, lábait váratlanul és mindentelsöprő erővel csapva szét.

Mindkét oldalon talált, a jobbján álló drow-t homlokon, míg a balján állót torkon rúgta. Teljesenkinyújtotta lábait, amitől mindkét drow elf elrepült. Tökéletes egyensúllyal ért földet és háromvillámgyors lépés után előrevette magát. Előrebukfenccel jutott ki a sötétséggömbből.Felegyenesedett és körbepördült - a bal oldali sötételfet kereste, vala mint a másikat, akit rúgásahomlokon talált és éppen most tántorgott ki a sötétséggömbből, hátrafelé, egyenesen Artemis Entrerivárakozó karjaiba.

A drow hirtelen és hevesen megrándult, majd Entreri csodás kardja robbant elő a mellkasából. Abérgyilkos egy pillanatig benne tartotta a pengét és hagyta, hogy Kharón Karmának démoni erejemunkához lás son, amitől a sötételf arca füstölögni kezdett, majd lángra kapott és vé gül leolvadt akoponyájáról.

Danica félrenézett, a sötétségre összpontosított és várta, hogy a má sik drow elf kirontson belőle. Vércsorgott sebesült lábából és ereje gyorsan fogyott.

Túlságosan szédült már ahhoz, hogy egy pillanattal később meghall ja, ahogy a haldokló sötételf -akinek túlságosan összezúzódott a torka, hogy levegőt vehessen -, utolsót hördül a sötétséggömbben,de még ha hallotta volna is ezt a megnyugtató hangot, az is csak kevéssé növelte volna reményeit.Tudta, hogy képtelen lesz talpon vagy akár csak esz méleténél maradni.

Artemis Entreri pedig - aki biztos, hogy nem volt a szövetségese -, nagyon is eleven volt és nagyon,de nagyon közel járt már.

Yharaskrikon felülkerekedtek. Rai'gy mágiája és a Kristályszilánk fo lyamatos mentális támadásateljesen maga alá gyűrte az illithidet. Az agyszívó még annyira sem tudta koncentrálni mentálisenergiáit, hogy beleolvadjon a kőbe és így megmeneküljön az őt fogvatartó ragacsból.

- Add meg magad! - követelte a drow varázsló-pap. - Nem mene külhetsz előlünk. Elfogadjuk szavad,ha hűséget esküszöl nekünk - kö zölte a drow, aki nem vette észre azt az árnyszerű alakot, aki a hátamö gül rontott elő, hogy visszaszerezzen egy bizonyos tárgyat. Crenshinibon tudni fogja, ha hazudsz,de ha őszintén teszel esküt, ju talmad nem marad el!

Miközben a sötételf ezeket a szavakat mondta, Crenshinibon min dent visszhangzott Yharaskrikelméjének mélyén. A gondolat, hogy a Crenshinibont szolgálja, amely minden agyszívó számára aleggyűlöle tesebb tárgyak egyike volt, őszinte undorral töltötte el a dudoros fejű lényt - akárcsak önnönpusztulása. És Yharaskrik éppen az utóbbival nézett szembe. Az illithid nem nyerhetett és nemmenekülhetett. Crenshinibon szétolvasztja az agyát, miközben Rai'gy szétrobbantja a testét.

Megadom magam - közölte az illithid telepatikusan mindkettejükkel. Rai'gy megszüntette mágiáját ésa Crenshinibonnal tanácskozott. Az ereklye tudatta vele, hogy Yharaskrik valóban megadta magát.

- Bölcsen tetted - mondta a drow az illithidnek. - Milyen pocséko lás lett volna a halálod, amikor pedigaz én seregemet gyarapíthatod és összekötőként szolgálhatsz köztem és hatalmas néped között.

- Népem gyűlöli a Crenshinibont és nem fog hallgatni a hívására jelentette ki Yharaskrik gurgulázóhangján.

- De te másként látod a dolgokat - szólt a drow. Elmondott egy gyors varázslatot, amitől felolvadt aragacs az illithid körül. - Most már látod az értékét.

- Igen, valóban értékesebb, mint a halál - ismerte el Yharaskrik és feltápászkodott a földről.- Nocsak, nocsak, én áruló alvezérem - érkezett egy hang oldalról. Mind Rai'gy, mind Yharaskrik

odafordultak és meglátták Jarlaxle-t, aki valamivel feljebb, a fal egyik beugrójában kuporgott.Rai'gy felmordult és a Crenshinibont szólította, hogy mentálisan zúzza szét egykori urát. Ám alighogy

belefogott a néma felszólításba, egy mágikus lámpás emelkedett fel. Fénye az ereklyére esett éselfojtotta annak hatalmát.

Rai'gy ismét felmordult.- Többre van szükséged, minthogy legyőzd az ereklyét! - üvöltötte és karját Yharaskrik felé

lendítette. - Találkoztál már a barátommal?- Valóban félelmetes - ismerte el Jarlaxle és tiszteletteljesen megbillentette széles karimájú kalapját

a nagy hatalmú illithid felé. - És ti már találkoztatok az enyémmel? - És ezzel oldalra pillantott, a szélesfolyo só egy távolabbi része felé.

Rai'gy nagyot nyelt, mert miközben fordult, már ráébredt az igazság ra. Vadul mozgatni kezdtekarjait, valamiféle védőmágiát próbálva ma gára mondani.

Veleszületett drow képességét használva, Jarlaxle sötétséggömböt bocsátott a varázslóra és azagyszívóra, egy töredék másodperccel az előtt, hogy Hephaistos tűzsugara elborította és lángralobbantotta őket a mindent elsöprő, rettenetes csóvában.

Jarlaxle hátradőlt és leárnyékolta szemét a tűz fénye elől, a narancs vörös sugár elől, amelybeleveszett a sötétbe.

Azután hirtelen szisszenő hang hallatszott és a sötétség nem volt többé. Az alagút visszanyertetermészetes feketeségét, amelyet némileg megvilágított a sárkányból áradó izzás. A fény azutánszázszorosára erő södött, ezerszeresére és ragyogó izzássá vált, mintha maga a Nap zuhant volnarájuk.

Crenshinibon, jött rá Jarlaxle. A sárkány lehelete elvégezte munká ját és az ereklyét egybetartókötelékek most megbomlottak. Egy pilla nattal azelőtt, hogy a ragyogás túl erőssé vált volna, Jarlaxlemég meg látta a nagy sárkányféreg hüllőszerű arcán megjelenő meglepett kifeje zést, korábbialvezérének szénné égett holttestét és Yharaskrik hátbor zongató alakját, mivel az illithid éppen akkorkezdett beleolvadni a kő be, amikor Hephaistos lehelt. Ez a visszavonulás azonban nem sok jót

eredményezett, mert a sárkány tüze szétolvasztotta a sziklát is.Hamarosan túl erős lett a fény a drow szemének.- Jó lövés... izé, lehelés volt - szólt oda Hephaistosnak.Jarlaxle ezzel sarkon pördült, átcsusszant a beugró hátsó falának re pedésén és futásnak eredt,

éppen idejében. Hephaistos rettentő tüze is mét előtört, szétolvasztotta a beugró kövét ésvégigkergette Jarlaxle-t a folyosón, megperzselve nadrágjának azt a részét, amelyen ülni szokott.Csak rohant és rohant az egyre erősödő fényben. A Crenshinibon szabadon engedett hatalma mindenegyes kőhasadékot megtöltött. Nem sokkal később Jarlaxle már tudta, hogy a külső fal közelében jár-hat, így ismét aktiválta a mágikus lyukat, felhajítva a kőfalra, hogy azon keresztül azután a kintialkonyatba jusson.

Ez a terület is azonnal és jelentős mértékben kivilágosodott, mintha csak maga a Nap kelt volna fel.A fény a mágikus lyukon át szivárgott elő. A drow egyetlen csuklómozdulattal visszahívta a mágikustárgyat, lezárva ezzel a portált, amitől a terület ismét visszanyerte természetes fényviszonyait - napersze, ha leszámítjuk azt a miriádnyi sugarat, amely máshol tört elő az izzó fényt árasztó hegyből.

- Danica! - érkezett Cadderly kétségbeesett kiáltása a háta mögül. - Hol van Danica?Jarlaxle megfordult és észrevette a papot, meg a két kétbalkezes tör pét - az egyik legfurcsább

testvérpárt, amelyet a drow valaha is látott -, amint felé rohannak.- Artemis Entreri után ugrott be egy lyukba - mondta Jarlaxle meg nyugtató hangon. - Remek és

igazán találékony szövetséges.- Bumm! - közölte Tömbváll Pikel.- Mi ez a fény? - kérdezte Iván.Jarlaxle visszapillantott a hegyre és vállat vont.- Úgy tűnik, hogy a Kristályszilánk megsemmisítésére vonatkozó el méleted végül is helyesnek

bizonyult - mondta Cadderlynek. Mosolyogva fordult felé, de a pap nem viszonozta jókedvét. Rémül tenbámulta a hegyet, miközben aggodalom és félelem töltötte el drága felesége miatt.

Huszonötödik fejezetFÉNY AZ ALAGÚT VÉGÉN

Hephaistos intelligens sárkány volt, elég eszes ahhoz, hogy számos nagyhatalmú varázslatotismerjen, hogy tucatnyi faj nyelvét be szélje, hogy legyőzze azt rengeteg ellenfelet, akik ellene törtek. Asárkány évszázadok óta élt már, bölcsessége pedig gyarapodott, ahogy a sárkányoké szokott, ésennek a bölcsességnek a mélyén Hephaistos fel ismerte, hogy nem kellene belebámulnia aKristályszilánk szabadjára en gedett energiáinak ragyogásába.

Ám a sárkány nem tudott elfordulni az izzástól, amely a legtömé nyebb, legfényesebb és egybenlegtisztább energia volt, amelyet valaha is látott.

A sárkányféreg rácsodálkozott arra a csontvázszerű árnyra, amely előlibegett a fényesen izzótárgyból, majd a másodikra, azután a harma dikra és így tovább, egészen addig, amíg már hét,réges-régen elpusztult halálúr kísértete táncolta körbe a megsemmisült Kristályszilánkot, úgy, mintakkor, amikor létrehozták sötét alkotásukat.

Azután - egyik a másik után -, feloldódtak a semmiben.A sárkány hitetlenkedve bámult és olyan tisztán érezte az őszinte ér zelmeket, mintha csak

empatikus kötelék kötötte volna össze azzal az alakkal, amely ezt követően szivárgott elő azereklyéből - egy ember ár nya volt ez, a szomorúságtól megtörve és kétrét görnyedve. A rég ha lott sejkelorzott lelke a földön ült, és reménytelenség lengte körbe, ahogy a követ bámulta - olyan mindentelsöprő aura áradt abból az árnyból, hogy még Könyörtelen Hephaistos hideg szívébe is belenyilal lottvalami.

Azután ez az utolsó kísértet is feloldódott a semmiben, és ekkor vég re, gyengülni kezdett aKristályszilánk fénye.

És csak ekkor jött rá Hephaistos, hogy milyen hatalmasat hibázott. Mert az ősöreg vörössárkánycsak ekkor ébredt rá, hogy teljesen meg vakult, hogy szeme világát tökéletesen megsemmisítette akiszabadult tiszta energia.

A sárkány felbömbölt - de micsoda bömbölés volt ez! A harag és a düh leghatalmasabb üvöltése voltez, amelyet az örökké mérges Hephaistos valaha is hallatott. Ebben az üvöltésben benne volt a féle-lem, de a megbánás is, továbbá a felismerés, hogy nem merészkedhet elő barlangjából, hogyüldözőbe vegye a betolakodókat, akik a színe elé hozták ezt az átkozott tárgyat, hogy nem léphet kitanyájának falai kö zül a szabad ég alá, ahol a szemére éppúgy szüksége van, mint a többiérzékszervére ahhoz, hogy uralkodjon és hogy túléljen.

Hephaistos szaglószervei annyit elárultak neki, hogy legalább azt a drow-t és illithidet sikerültelpusztítania, akik korábban a folyosóban áll tak. Ez elégedettséggel töltötte el - meg azzal afelismeréssel, hogy va lószínűleg a mai napon ennél többet nem remélhet -, így visszatért a nagyalvóterme mögötti titkos és mágiával elrejtett hatalmas üregbe, amelyet csak egyetlenegy bejáratonlehetet megközelíteni és ahol a sár kány aranyból, ékkövekből, ékszerekből és egyébcsecsebecsékből összehordott kincshalmát helyezte el.

Itt a felbőszített, de legyőzött sárkányféreg ismét összegömbölyödött és nem vágyott másra, csakalvásra, békés szunyókálásra összehordott kincsei között, remélve, hogy a múló évek majdbegyógyítják kiégett szemét. Álmodni is fog - ó, igen, álmodni -, arról, hogy felfalja ezeket abetolakodókat és majd munkába állítja hatalmas és intelligens elmé jét, hogy megoldást találjon avakságára, ha a szendergés nem gyógyít ja be azt.

Cadderly szinte a levegőbe ugrott az örömtől, amikor látta, hogy egy alak rohan ki az alagútból, deamikor rájött, hogy a száguldó alak nem más, mint Artemis Entreri és észrevette, hogy a vállánátvetett nő ép pen csak mocorog és vér borítja, azonnal elszorult a szíve.

- Mit tevél vele? - bömbölte Iván és megindult előre, de azután rá ébredt, hogy olyan lassan mozog,mintha csak álmodna. Pikelre nézett és látta, hogy testvére is természetellenes lassúsággal haladelőre.

- Nyugodjatok meg - mondta nekik Jarlaxle. - Nem Entreri okozta Danica sebeit.- Honnan tudod te azt? - dörögte Iván.- Holtan is hátrahagyhatta volna a sötétben - érvelt a drow és ez az egyszerű logika láthatóan kissé

lecsillapította a heves természetű test vérpárt.Cadderly azonban rohant. Ő kívül esett Jarlaxle varázslatának ható távolságán, így a legkevésbé

sem lassult le. Entreri felé száguldott, aki, amint látta, hogy közeledik, leengedte egyik vállát, ezzelDanicát álló vagy legalábbis megdőlt helyzetbe hozva.

- Drow penge - mondta, ahogy Cadderly elég közel ért, hogy meglássa a sebet és a gyengekísérletet, amellyel a bérgyilkos megpróbálta elkötni azt. A pap azonnal munkához látott, belehullvaDeneir dalába és előszó lítva az összes gyógyító energiát, amit csak tudott. Nagy megkönnyeb büléssel

fedezte fel, hogy szerelme sebei nem halálosak, és gyorsan be fognak forrni és meggyógyulnak.Mire végzett, a Tömbváll fivérek és Jarlaxle is megérkezett. Cadderly felpillantott a törpékre,

elmosolyodott és bólintott, majd za vart arckifejezéssel fordult a bérgyilkos felé.- Amit az alagútban tett, azzal megmentett - mondta Entreri sava nyúan. - Én pedig senkinek nem

szeretek az adósa lenni. - Ennyit mon dott mindössze, majd otthagyta őket és még csak vissza semnézett.

Cadderly és társai - köztük Danica -, még a nap folyamán beérték Jarlaxle-t és Entrerit, miutánmindenki nagy megkönnyebbülésére vilá gossá vált, hogy Hephaistos nem ront elő tanyájáról, hogyüldözőbe ve gye őket.

- Ugyanazzal a varázslattal térünk vissza a Szárnyaló Szellembe, mint amelyik idehozott minket -közölte a pap. - Legalábbis udvariatlanság lenne, ha nem ajánlanám fel ezt a mágikus lehetőséget avisszaútra. Jarlaxle kíváncsian meredt rá.

- Semmi trükk - nyugtatta meg Cadderly az óvatos drow-t. - Nem ítélkezem egyikőtök felett sem,mivel amióta az én területemre lépte tek, csak nemes tetteket hajtottak végre. Azonban mindkettőtöketfi gyelmeztetlek, hogy nem fogom eltűrni, ha...

- Miért akarnánk visszatérni veled? - vágott a szavába Artemis Entreri. - Mit nyernénk hamissággalátitatott ürgelyukadban?

Cadderly válaszolni akart - egyszerre többféleképpen is. Rá akart or dítani erre az emberre,kényszeríteni akarta ezt az embert, meg akarta téríteni ezt az ember, el akarta pusztítani ezt azembert - valamit tenni akart, a váratlanul felmagasodó negatívizmus fala ellen. Végül azonban nemszólt semmit, mert valóban, mit tudna adni a Szárnyaló Szellem ennek a kettőnek?

Gyanította, hogy sokat, ha azt akarnák, hogy begyógyuljon lelkük és életük. Amit Entreri tettDanicáért, arra utalt, hogy talán lesz erre le hetősége a jövőben. Hirtelen indíttatásból, a pap hagyta,hogy Deneir dala ismét elborítsa és egy aprócska varázst szólított elő, amely felfedte azok általánosjellemvonását, akiket vizsgált.

Egyetlen Entrerire és Jarlaxle-ra vetett pillantás elég volt hozzá, hogy meggyőzze: a SzárnyalóSzellem, Carradoon, Shilmista Erdeje és a Hópihe-hegységnek arra eső területe jobban jár, ha azokketten az el lenkező irányba indulnak.

- Akkor hát jó utat - mondta és megbillentette a kalapját. - Leg alább adódott egy alkalomnyomorúságos életedben, amikor nemesen cselekedtél, Artemis Entreri. - Ezzel elindult, nyomában atestvérpár ral, Ivánnal és Pikellel.

Danica azonban hátramaradt és miközben lépkedett, Entrerit mére gette.- Nem vagyok hálátlan azért, amit értem tettél, amikor a sebem le gyűrt - ismerte el -, de ugyanakkor

nem bújok el az elől sem, hogy be fejezzük azt, amit a Hephaistos barlangja alatti alagútbanelkezdtünk.

Entreri már majdnem kimondta, hogy "Ugyan miért?", de azután mást gondolt, még mielőtt egyetlenszó is kiszökhetett volna a száján. Így csak vállat vont, elmosolyodott és hagyta, hogy a nő istávozzon.

- Entrerinek új vetélytársa akadt? - jegyezte meg Jarlaxle, amikor azok négyen elmentek. - TalánDrizzt pótlására?

- Aligha - felelte Entreri.- Nem elég jó ehhez?A bérgyilkos csak rántott egyet a vállán - még csak azzal sem törő dött, hogy megmondja: elég jó-e a

nő vagy sem.Jarlaxle nevetése rezzentette fel merengéséből. - Fejlődés - jelentette ki Jarlaxle.- Figyelmeztetlek, hogy nem nagyon fogom eltűrni a piszkálódásai dat - vetette oda Entreri.Jarlaxle erre csak még hangosabban nevetett. - Akkor hát azt tervezed, hogy velem maradsz.Entreri szúrósan rámeredt, amitől a másik vigyora is lehervadt, a bérgyilkos pedig eltöprengett, hogy

van-e olyan kérdés, amelyre a má sik nem tud azonnal felelni.- Rendben van, legyen hát - mondta Jarlaxle jókedvűen, mintha csak a hallgatást beleegyezésnek

tekintette volna. - De figyelmeztetlek, hogyha keresztezed az utamat, akkor meg kell, hogy öljelek.- Ezt nehéz lesz megtenned a síron túlról - ígérte Entreri.

Jarlaxle újra felnevetett.- Amikor fiatal voltam - kezdte -, volt egy barátom, egy fegyver mester, akinek a legnagyobb

csalódást az jelentette, hogy azt gondolta, én jobb harcos vagyok nála. Valójában azonban, azegyetlen esetben, mikor jobbnak bizonyultam nála, az sokkal inkább volt köszönhető aszerencsémnek, mint az ügyességemnek. Nos, tehát ő mondta azt, hogy végre sikerült találnia valakit,aki ha felnő, legalább egyenrangú lesz ve lem sőt talán még jobb is, és talán ez a kiválóság, ez agyermek valóban tehetségesebb volt, mint bármely más harcos korábban.

- A fegyvermestert Zaknafeinnek hívták. Talán már hallottál róla - folytatta Jarlaxle.

Entreri a fejét rázta.- Az ifjú harcos, akiről beszélt, nem volt más, mint Drizzt Do'Urden - magyarázta Jarlaxle vigyorogva.Entreri keményen küzdött, hogy semmi ne látszódjék az arcán, de a meglepetés hatására belső

érzései egy kicsit kiütköztek, ami éppen elég volt Jarlaxle-nak ahhoz, hogy észrevegye.- És valóra vált Zaknafein jóslata? - kérdezte Entreri.- Ha igen, bír ez valami jelentőséggel Artemis Entreri számára? - kérdezett vissza Jarlaxle. - Ha

megismerné Drizzt és Jarlaxle egymáshoz viszonyított erejét, elárulna ez valami lényegesetEntrerinek? Mit gondol Artemis Entreri: megfelel-e a Drizzt Do'Urdennel szem ben állított elvárásnak? -Majd következett a döntő kérdés: - Entreri azt hiszi, hogy valóban legyőzte Drizztet?

Entreri sokáig és komoran meredt Jarlaxle-ra, de vonásai végül ellá gyultak.- Számít ez? - felelte és ez pontosan az a válasz volt, amelyet Jarlaxle a leginkább hallani akart új,

és gondolkodásmódjából ítélve, sokáig ve le maradó barátjától.- Még nem végeztünk itt - jelentette be azután Jarlaxle, hirtelen té mát váltva. - Kószál még errefelé

egy csapat, félelemmel és haraggal telve. Vezérük úgy döntött, hogy még nem távoznak, addig nem,amíg a dolgok úgy állnak, ahogy.

Entreri semmit nem kérdezett, csak követte Jarlaxle-t, ahogy a sötételf megkerülte az egyik szikláskiszögellést. A bérgyilkos néhány lé pést hátramaradt, amikor meglátta a csapatot, amelyről Jarlaxlebeszélt: négy sötételfet, egy veszedelmes pszionicista vezetésével. Entreri kezei azonnal halálostőrének és kardjának markolatára vándoroltak. Nem sokkal odébb, Jarlaxle és Kimmuriel drowulbeszélgettek, de Entreri legtöbb szavukat megértette.

- Megvívunk most? - tette fel a kérdést Kimmuriel Oblodra, amikor Jarlaxle a közelébe ért.- Rai'gy halott, a Kristályszilánk pedig megsemmisült - felelte Jarlaxle. - Mi értelme lenne?Entreri észrevette, hogy Kimmuriel egyik kijelentés hallatán sem rezzen össze.- Ah, igen, de gyanítom, hogy most már megízlelted a hatalom édes ízét, igaz? - kuncogott Jarlaxle.

- Úgy tűnik, hogy jelenleg te állsz a Bregan D'aerthe élén és úgy véled, hogy mindezt egyedül érted el.És nincs sok kedved megválni a megszerzett pozíciótól, igaz?

Kimmuriel ingatni kezdte a fejét - most már nyilvánvaló volt Entreri előtt, hogy azért van itt, hogybékét kössön Jarlaxle-lal -, de a megle petésekkel teli zsoldos nem hagyta, hogy válaszoljon.

- Legyen hát akkor így! - kiáltotta drámaian. - Nincs sok kedvem újabb harchoz, Kimmuriel, emellettmegértem és elfogadom, hogy az utóbbi időben a cselekedeteim okán, valószínűleg túl sok ellenségretet tem szert a Bregan D'aerthe soraiban ahhoz, hogy vezérként térhessek vissza.

- Megadod magad? - kérdezte kétkedve Kimmuriel és láthatóan csak még éberebbé vált, akárcsak amögötte álló közkatonák.

- Nem igazán - kuncogott ismét Jarlaxle. - És figyelmeztetlek, hogy ha még mindig össze akarszcsapni velem, vagy tovább üldözöl és követsz, akkor tényleg kihívlak azért a pozícióért, amelyetjogosan nyertél el.

Entreri erősen figyelt, majd megrázta a fejét, mivel biztosra vette, hogy valamit nagyon félreérthetett.Kimmuriel válaszolni akart, de csak néhány szót tudott kinyögni, majd egy nagy sóhajjal feladta.- Vigyázz a Bregan D'aerthe-re - figyelmeztette Jarlaxle. - Egy na pon ismét csatlakozom hozzád és

akkor követelni fogom, hogy osztoz zunk meg a vezérségen. Elvárom, hogy a zsoldoscsapat olyanerős le gyen akkor, mint most, amikor önként visszavonulok. - A másik há romra nézett. - Szolgáljátokőt becsülettel.

- Ha valamikor ismét visszatérsz hozzánk, arra nem Calimportban kerül sor - biztosította Kimmuriel-, és sehol máshol az átkozott felszí nen. Hazatérek Jarlaxle, vissza a barlangokba, ahol mi igazánuralkod hatunk.

Jarlaxle bólintott, akárcsak a három másik közkatona. - És te? - érdeklődött Kimmuriel.Az egykori zsoldosvezér csak vállat vont és ismét elmosolyodott.- Nem tudom, hogy hova akarok a legszívesebben menni, mivel még nem láttam mindent itt.Kimmuriel ismét értetlenül meredt az egykori vezérre. Végül azon ban csak bólintott és ujjának,

valamint elméjének egyetlen csettintésé vel dimenziókaput nyitott, amelyen át ő és három csatlósatávozott.

- Miért? - tette fel a kérdést Entreri és odalépett kiszámíthatatlan társa mellé.- Miért? - visszhangozta Jarlaxle.- Visszatérhettél volna velük - mutatott rá a bérgyilkos -, habár én soha nem tartottam volna veled.

Úgy döntöttél, hogy nem mész, hogy nem veszed vissza a csapat irányítását. Miért adtad fel ezt,cserébe azért, hogy itt maradj, hogy itt maradj velem?

Jarlaxle néhány pillanatig töprengett. Majd ugyanazokkal a szavak kal, amelyeket Entreri használtegykor - nem is olyan rég -, nevetve megadta a választ:

- Talán mert jobban gyűlölöm a drow-kat, mint az embereket.Ebben a pillanatban Artemis Entrerit egy gyengéd szellő is elfújhat ta volna. Még csak tudni sem

akarta, hogy Jarlaxle honnan tudta meg, hogy ő mit mondott.

EPILÓGUS

Entreri és Jarlaxle napokon át rótták a vadont, míg végül egy kis vá rosba értek, ahol az emberekhallottak már Drizzt Do'Urdenről és legalábbis látszólag elfogadták a szélhámos Jarlaxle jelenlétét.

A jellegtelen és roskatag gyűlésházban, amely tavernaként is működött, Artemis Entreri rábukkantegy hirdetményre, amely jelenlegi helyzetük fényében, valamelyest kecsegtetőnek tűnt.

- Fejvadászok? - kérdezte meglepődve Jarlaxle, amikor Entreri elé tette a falragaszt. A drow az egyiksarokban üldögélt, bort szopogatva, hátát a falnak támasztva. - Az igazság erőinek felhívása afejvadászok hoz?

- Valakinek a felhívása - pontosított Entreri és lecsüccsent az asztal melletti másik székre. - Az, hogyigazságot szolgáltatunk-e vagy sem, láthatóan kevés következménnyel bír.

Jarlaxle féloldalas vigyorral meredt rá.- Igazán? - mondta, láthatóan nem igazán meggyőzve. - És abból milyen előnyöd származott, hogy

kihoztad Danicát az alagútból?- Például az, hogy nem tettem az ellenségemmé egy nagyhatalmú papot - válaszolta a gyakorlatias

Entreri fagyosan.- Vagy talán ennél többről volt szó - jelentette ki Jarlaxle. - Talán Artemis Entrerinek nem volt szíve

hagyni, hogy egy nő egyedül haljon meg a sötétben.Entreri vállat vont, mintha mindez nem számítana.- Vajon Artemis Entreri hány áldozata lepődne meg ennek halla tán? - kérdezte Jarlaxle, tovább

erőltetve a témát.- Vajon Artemis Entreri áldozatai közül hányan érdemeltek volna jobb sorsot, mint amit kaptak? -

fortyant fel a bérgyilkos.Jarlaxle tudta, hogy most az árnyak közt leélt élet igazolását hallot ta. Egy bizonyos fokig a drow, aki

túlélt mindent, méghozzá sötétebb ár nyak között, mint amilyeneket Entreri valaha is ismert, egyettudott ér teni vele. Talán ebben az értelemben Artemis Entreriben volt némi mértéktartás. Mégis, agyilkos átállása az igazság oldalára, furcsa és kü lönös dolognak tűnt.

- Artemis, a Könyörületes? - ezt nem hagyhatta ki.Entreri tökéletesen csendben ült egy pillanatig, a szavakat emésztve. - Talán - bólintott rá. - És ha

esetleg továbbra is ilyen ostobaságo kat mondogatsz, akkor tényleg felmutatok némi könyörületet ésgyor san öllek meg. De az is lehet, hogy nem.

Jarlaxle erre hatalmasat kacagott, az egész dolog abszurditásán, az előtte álló, újonnan meglelt életabszurditásán. Eléggé ismerte Entrerit ahhoz, hogy a férfi fenyegetését komolyan vegye, de valójábana sötételf úgy bízott Entreriben, ahogy saját fivérében.

Márpedig Jarlaxle Baenre, Baenre Nagyasszonyanya harmadik fia, akit egykor Lolth Úrnőnekáldoztak anyja és testvérei, okosabb volt an nál, hogy megbízzon saját fivérében.