2004. május

DialektikaA Marx Károly Társaság idõszaki lapja

2004. májusVIII. évfolyam 5. (80.) szám

�Világ proletárjai, egyesüljetek!�

Arccal a szakszervezetek felé!

KÖSZÖNTJÜK MÁJUS ELSEJÉT,A MUNKÁSOSZTÁLY NEMZETKÖZI ÜNNEPÉT!

Választások közeledtével pártok és poli-tikusok �felfedezik� maguknak � potenciá-lis szavazóbázisként � a munkásosztályt.A feldolgozóiparban foglalkoztatott mun-kások száma önmagában, az elõzõ évtize-dekben dinamikusan fejlõdõ hazai ipar je-lentõs részének, benne a magyar munkás-osztály hagyományos fellegvárainak szét-verése után is, meghaladja az egymilliót.Hozzáadhatjuk ehhez az egyéb ágazatok-ban (kereskedelem, szállítás, szolgáltatásokstb.) dolgozó több mint félmillió munkást.Ide sorolhatjuk a fizikai munkát végzõ két-kezi munkások mellett a növekvõ mérték-ben nem-fizikai (szellemi) munkát végzõbérmunkás helyzetû dolgozókat. Az aktí-van foglalkoztatott munkások mellett szo-ciológiailag a munkásnépességhez tartozika rendszerváltás után tartós munkanélkülivévált, kényszervállalkozóvá lett munkások,nyugdíjas munkások milliós tömege. Ösz-szességében a munkásosztály (�munkás-népesség�) képviseli a választók több mintötven százalékát. Nem meglepõ, hogy a po-litikai pártok, a választási siker reményé-ben, egymással vetélkedve, ígéretekbennem fukarkodva, munkásszavazatokatigyekeznek szerezni. Hogy aztán a válasz-

tás után ígéreteikrõl, munkásokról és mun-kásosztályról a legközelebbi választásokigmegfeledkezzenek.

Jobboldali, szélsõjobboldali politikaierõk a múltban is, megtévesztõ populistanacionalista demagógia segítségével, ese-tenként ál-antikapitalista jelszavak hangoz-tatásával, nem egyszer próbáltak �munkás-szavazatokat� szerezni reakciós hatalmicéljaik diktatórikus megvalósításához. Fa-siszta pártok �nemzeti szocialista mun-káspártnak� álcázták magukat. Munkásel-lenes politikai célokra használták fel a �sár-ga szakszervezeteket�. A magát hangsúlyo-zottan polgárinak nevezõ hazai politikaijobboldal nemrég a �panelprolikat� okoltaválasztási vereségéért. Vezére a szocializ-must a huszadik század �legnagyobb ha-zugságának� nevezte. A nyílt antikommu-nizmus szellemében támadta és támadja amunkásmozgalmat, a szakszervezeteket, amunkásosztály államát. Újabban az OrbánViktor által vezetett új jobboldali szövetség,legutóbbi választási kudarcából tanulva,munkások füleinek szánt szirénhangokathallat, �munka alapú társadalmat� hirdet,�munkástagozatot� szervez, nagylelkûen

Hárs László:

LegendaRégen beszélték: jönni fog!Suttogtak róla hóvalborított fák és hegyfokok,s a szélben elhaló dalfelkapta szép nevét s jegestájakra szertehordta,a szél, a bátor énekes,titkos nevét kimondta.A zsarnok még aludt a ködfelett, de szorgos õre,a szürke fagy, jól õrködött,megvillant jégszín tõre.Az összeesküvõ vidékcsak jelszavát morogta,a föld s a felleges, vad éga hangot visszadobta.Mint lázadó, konok sereg,a jelszót egyre mondtáka magok és a gyökereks a kifosztott, bolond fák.Az ágakon lobbot vetetta zöld tûz, egyre égett,és felgyújtotta a meredt,kizsákmányolt vidéket,az égre fényes, könnyû körtrajzolt a Nap, s a barna,termékeny földeken kitörta május forradalma.

Hárs László (1911-1976) író, publi-cista, a szocialista líra méltatlanul el-felejtett mûvésze. Népszerû gyermekre-gények szerzõje; munkásmozgalmi dal-szövegei a magyar munkásfolklór szer-ves részévé váltak (pl. �Elõkelõek nemvagyunk��). Itt közölt verse Az elsüly-lyedt városban c. kötetében jelent meg(Budapest, 1941).

Van-e ma a munkának ünnepe?1

(folytatás a 2. oldalon)

A �jóléti állam� felszámolásával állan-dósult a munkanélküliség, a �fölös� népes-ség a társadalom peremére szorul. Akik egyévtizede még rendezett viszonyok közöttéltek, ma már kénytelenek szembenézni akirekesztés veszélyével. Úgy tûnik, feltar-tóztathatatlanul gyarapszik a �dolgozó sze-gények� rétege is: azoké, akik nem munka-nélküliek, de a munkájukból nem tudnakmegélni. Az uralkodó osztályok nem a sze-génység és a munkanélküliség ellen harcol-nak, hanem a szegények és a munkanél-küliek ellen. Ritkítják a �szociális hálót�,fokozzák a nyomást a válság áldozataira.

A szegénység, munkanélküliség, szo-ciális bizonytalanság a �gazdasági csoda�

éveiben sem volt ismeretlen. De az érintet-tek többsége még a �80-as években is hitte,hogy a nehézségekkel meg lehet birkózni.Ma már aligha van bárki, aki ép ésszel ked-vezõ fordulatot várna.

Régebben és maA korábbi évtizedek szociális vívmá-

nyainak meghatározott elõfeltételei voltak.A tömegek politikai nyomása, a szakszer-vezetek harckészsége kényszerítette ki õket.A tõke hajlandó volt megfizetni ezt az árat,hogy kifogja a szelet a munkásmozgalomvitorláiból. Fontos elõfeltétel volt továbbáa gazdasági fejlõdés. A második világhá-ború utáni hosszú konjunktúra összekap-csolódott a termelékenység gyors növeke-

désével; többet lehetett elosztani, mint akorábbi fejlõdési szakaszokban, és a fo-gyasztási javak termelésének felfutása megis követelte a fogyasztói bázis szélesítését.Mindez megteremtette a “jóléti állam” le-hetõségét. Ami pedig a szükségességét il-leti, a két rendszer világméretû kon-frontációja engedményekre késztette atõkét. (folytatás a 3. oldalon)

1 Werner Seppmann cikke nyomán (Über Konsequenzen der sozialen Spaltungen für die Klassentheorie. �junge welt�, 03. 10. 10.).

22004. május Dialektika

még azt is �megbocsátja� a munkásoknak,hogy a szocializmus építése idején jobban,nagyobb biztonságba éltek. Csak támogas-sák szavazataikkal õket, a jobboldali pol-gári nemzeti szövetséget.

A jobboldal álságos populista dema-gógiáját megkönnyítette, hogy a jelenlegkormányzó szocialista párt, amely válasz-tási programjában a �munkavállalók�, a�bérbõl és fizetésbõl élõ dolgozók� érde-keinek politikai képviseletét, a munkás-érdekek védelmében a szakszervezetekkelvaló szorosabb együttmûködést ígérte, azelsõ két �száz nap� mézeshete után minthamegfeledkezett volna ígéreteirõl. A politi-kai szótárból a �munkás�, �munkásosztály�szavak jószerivel eltûntek. Helyüket a�nemzeti közép�, �polgári baloldal�, a �pia-ci versenyképesség�, a �rászorultsági elv�,a �modernizálás�, az �eukonformitás� fog-lalták el. Ennél is súlyosabb, hogy az ígért�szociális fordulat�, �szociális párbeszéd�a �száz nap� után a gyakorlatban elakadt.A kormány a gazdasági problémákat amunkások rovására, megszorításokkal, amunkabérek befagyasztásával stb. próbál-ja megoldani. Elbocsátásokra kerül sormind a közszférában, mind a versenyszfé-rában. A munkások széles körét érintõdöntések elõkészítésébe és meghozatalábaa kormány a szakszervezeteket nem vonjabe igazán. Csak most, a kormány támoga-tottságának érezhetõ csökkenése idején,fedezik fel újra a munkásokat és problé-máikat, tesznek felemás gesztusokat a szak-szervezeteknek. Megkésett lobbizásbakezdtek a magyar munkaerõ szabad áram-lását akadályozó EU-korlátozások csök-kentéséért, a multik által nálunk mûködte-tett munkahelyek megõrzéséért. Ebben ahelyzetben a munkások csalódottságát éselégedetlenségét a jobboldal saját politikaicéljaira igyekszik felhasználni. Az Orbán-kormány korábbi országlása azonban aztbizonyítja, jobboldali kormánytól nem vár-ható a munkások problémáinak megoldása.Nem nehéz felismerni, miféle jobboldalipolitikai törekvések húzódnak meg a Fideszáltal kezdeményezett nemzeti petíció po-pulista (a jobboldali kormányzat állítóla-gos �eredményeit� kritikátlanul dicsõítõ)demagógiája mögött. Nagyfokú rövidlátás-ra vall, amikor bárki, a petíció álságos ja-vaslatait hitelesítve, a bérbõl és fizetésbõlélõk érdekeinek védelméhez a nyíltan anti-kommunista jobboldalban keres szövet-ségest.

A politikai pártok többsége ma önösérdekeitõl vezérelve fedezi fel a munkás-osztályt. De mikor fedezi fel önmagát magaa munkásosztály? Mikor ismeri fel, hogyaz érdekeinek védelméért és érvényesíté-séért folytatott harcban leginkább önma-gára számíthat, hogy a tõkés társadalom-

(folytatás az 1. oldalról) ban csak annyi �joga�, bére, életszínvona-la van, amennyit magának kiharcol, hogyérdekvédelmi képessége saját erejétõl függ,hogy ereje fõleg szervezettségében, a gya-korlati munkásszolidaritásban rejlik. Mi-ként József Attila írta: �Inkább segít a kutyaszõre/a teríthetõ betegen, / semhogy magátmiértünk törje, / aki sorsunktól idegen. [...]�s ha most a tyúkszemünkre lépnek, / hogylábunk cipõnkbe dagad, / rajtad is múlt.Lásd harc az élet, / ne tékozold bizalmadat.�

A munkásosztály szervezettsége, gya-korlati osztályszolidaritása elsõsorban aSZAKSZERVEZETEKBEN testesülmeg. A munkások a szakszervezetekbenvívják meg �napi harcukat a tõke ellen�,�iskolázzák magukat�, teszik meg az elsõlépést a szétforgácsoltságtól és tehetetlen-ségtõl az osztályegyesülés felé. A tõkésrendszerváltás idején a rendszerváltás vesz-tesévé lett munkásosztály magára maradt.Érdekeinek közös, szervezett képviseleteés védelme helyett a munkások széles tö-mege az egyéni túlélés stratégiáját válasz-totta, ami azonban nem jelentett védelmeta munkanélküliségtõl, létbizonytalanságtól,a munkabérek csökkenésétõl, az életkörül-ményeik romlásától. A szakszervezetekmeggyengültek, taglétszámuk visszaesett,érdekvédelmi képességük meggyengült. Aszakszervezeti mozgalom egysége meg-bomlott. A szakszervezeti jogokat megnyir-bálták. Ameddig a tõkésosztály erõs és be-folyásos érdekvédelmi szervezetekkel(munkáltatók, gyáriparosok, vállalkozókszervezeteivel) rendelkezik, mögötte állnaka tõke nemzetközi gazdasági, politikai éskatonai szervezetei, és számíthat a minden-kori kormány engedelmes szolgálataira is,a dezorganizálódott, demoralizálódottmunkásosztály védtelen és kiszolgáltatott.

Egységes és erõs szakszervezeti mozga-lom nélkül a munkások érdekeiket nem tud-ják megvédeni. Április elsõ hetének végénaz Európai Szakszervezeti Szövetség fel-hívására a szakszervezetek Európa-szerteszakszervezeti akciónapot tartottak. Többországban tömegdemonstrációkra kerültsor. Berlinben kétszázötvenezren, Stuttgart-ban százötvenezren, Kölnben százezren,Párizsban százezrek tüntettek. Rómábantöbb mint egy millióan vonultak utcára, til-takoztak a jobboldali Berlusconi-kormánytervezett nyugdíjreformja ellen. A szociá-lis megszorítások ellen tiltakozva egymásmellett vonultak munkanélküliek és állá-sukat féltõ alkalmazottak, nyugdíjasok ésegyetemisták. Németországban a szociáliskorlátozásokat és megszorításokat meg-valósító Schröder-kormányt bírálták a tün-tetõk. Ugyanakkor kifejezésre juttatták: akereszténydemokrata-liberális ellenzékhatalomra jutása sem jelentene megoldást,hiszen õk egyszerûen felszámolnák a �jólétiállamot�.

Magyarországon hasonló tömegmeg-mozdulásokra (egyelõre) nem került sor. AParlament felsõházi termében megtartottzártkörû protokolláris jellegû rendezvényena szakszervezeti konföderációk képviselõia kormánytól a csatlakozási szerzõdés új-ratárgyalását kérték a munkaerõ szabadáramlásáról. Határozottabb és élesebb bí-rálat fogalmazódott meg a Vasas székház-ban az Európai Szakszervezeti Szövetség,az ipari szakszervezetek és civil szerveze-tek kezdeményezésére megtartott akció-napon. Az elõadók (Szõke Károly, a VasasSzakszervezeti Szövetség elnöke, SzalaiErzsébet szociológus, Krausz Tamás tör-ténész) a neoliberális gazdaságpolitikamunkás-ellenes jellegét leleplezve, rámu-tattak az egymást követõ rendszerváltókormányok � köztük az Orbán-kormány ésa Medgyessy-kormány � felelõségére.Egyértelmûen elhatárolódva a jobboldalipopulizmustól, arra figyelmeztettek, hogya kormányra kerülõ jobboldal a neoliberá-lis gazdaságpolitika szélsõségesen mun-kásellenes változatát valósítja meg.

Az akciónap résztvevõi, az ipari szak-szervezetek és civil szervezetek (ATTAC,Szociális Fórum, Haladó Erõk Fóruma)képviselõi, a szakszervezetek és a balolda-li civil szervezetek, szociális mozgalmakösszefogását és szorosabb együttmûködésétszorgalmazták a munkásérdekek védel-mében. Az EU bõvítése, csatlakozásunk azEU-hoz, a szakszervezetek számára új ki-hívást (és új lehetõséget) jelent. Az új ki-hívásoknak csak megerõsödött és egységesszakszervezetek tudnak megfelelni. Ehheznagyobb tudatosság és szervezettség szük-séges. Felerõsödik a nemzetközi szolidari-tás jelentõsége.

A Marx Károly Társaság Marx tanítá-sának szellemében, a proletariátus osz-tályszervezõdésében kiemelt jelentõségettulajdonít a szakszervezeteknek mint amunkások elsõdleges osztályszervezeté-nek. Ezen a bázison, a szakszervezetekmegerõsödése útján támadhat fel poraibólés erõsödhet meg a megújuló munkás-mozgalom. Az elmúlt évtizedekben meg-gyengült szakszervezetek ma számos belsõproblémával küzdenek. Erejüket politikaiés szervezeti megosztottságuk is gyengíti.Határozottabb munkásérdek-védelemre,nagyobb szervezettségre és aktivitásra vanszükség. Támogassuk és segítsük a szak-szervezetek harcát a munkásérdekek vé-delmében! Segítsük leküzdeni a szakszer-vezetek gyengeségeit! Támogatásunkkal,kezdeményezéseinkkel, aktív részvéte-lünkkel, szolidaritásunkkal, építõ bírála-tunkkal segítsük elõ a szakszervezeti mun-ka javítását! Arccal a szakszervezetekfelé!

Wirth Ádáma Marx Károly Társaság elnökhelyettese

3 2004. májusDialektika

Azóta egyaránt megváltoztak a tõkeértékesítési feltételei és a társadalmak ha-talmi viszonyai. A �80-as évektõl a tõke el-érkezettnek látta az idõt a kizsákmányolásnagyarányú fokozására. Amikor a gazdasá-gi visszaesés elbizonytalanította a dolgo-zókat, a tulajdonosok átfogó üzemszervezé-si változtatásokba kezdtek: nemcsak a ter-melékenység emelése céljából, hanem azértis, hogy módszeresen meggyengítsék afoglalkoztatottak ellenálló erejét. Raciona-lizálás ritkította meg a törzsgárdákat, ame-lyek � legalábbis a nagyüzemekben � ha-tékony érdekképviseleti csoportokat alkot-tak. Az átszervezéseknél betanított és rész-idõs munkásokkal cserélték fel a törzsgár-datagokat; az újakat gyakran önálló, egy-mással versengõ munkacsoportokba szer-vezték, amelyek ingatag helyzetük miattkönnyen kezelhetõk.

A munkahelyi bizonytalanságot a tõké-nek sikerült oly mértékben fokoznia, hogya termelés áttelepítésének puszta fenyege-tésével is jelentõs engedményeket tud ki-csikarni. Lesüllyesztette a bérszintet, fel-tornászta a profitrátákat. A �90-es évekbenmár kirobbanó profitokról beszélhetünk,amelyek újabb �racionalizálásokat� tetteklehetõvé. Rendszeresen leépülnek a mun-kahelyek, nõ a tartaléksereg; a profitnöve-kedés pedig újabb leépítésekre (és fúziókravagy felvásárlásokra) ösztönöz.

A kirekesztés gépezete.Új ellentmondások

A gazdasági haladás a kirekesztés gépe-zetévé vált: a gazdagság gyarapodása egyrenagyobb ütemben termeli a szegénységet(rácáfolva a demagóg propagandára, amelyszerint a profitnövekedés új munkahelyeklétesítésével jár). A jelenlegi válság ugyanisgyökeresen eltér a tõkés gazdaság meg-szokott ciklikus ingadozásaitól: a foglal-koztatási gondok fellendüléskor sem csil-lapulnak.

A jelenlegi helyzetet nemcsak a tõkeés a munka éles polarizálódása jellemzi,hanem a dolgozó tömegeket megosztó szá-mos új ellentmondás is. A munkanélküliekközött nõ azoknak a száma, akik nem szá-míthatnak rá, hogy valaha is újra munkáttalálnak, és mindannyiukat a munkábanállóknak kell eltartaniuk. A törzsgárdákkörül szélesül a rosszul fizetett, szociálisanbizonytalan helyzetû foglalkoztatottakzónája; maguk a törzsgárdák viszont ki-váltságokat élveznek, mert stabilizáló sze-repük van, rendszerint kreativitást és lojali-tást tanúsítanak, ahogy elvárják tõlük. Akonszernek általában dekonjunktúra idejénis alkalmazásban tartják õket, miközben avédelmet nélkülözõ munkásrétegeket köz-vetlenül sújtják a piaci visszaesések.

A proletariátuson belül jelentkezõ újtörésvonalak elmélyítésére a tõke módsze-resen ellentéteket szít a munkások külön-bözõ csoportjai között: eltérõ bérezési, jogi,társadalombiztosítási formákat alkalmaz,lebegteti a munkaviszony idõtartamát, rövidhatáridõre és egyénileg köt munkaszerzõ-déseket, rugalmas (behívásos) munkaren-

(folytatás az 1. oldalról) det alkalmaz, bérbe adja vagy látszatön-állóságra kényszeríti munkásait. Terjed azátlag szerint fizetett munka és a védelemnélküli munkaviszony: arányuk ma a leg-több ipari országban 35 százalék, tenden-ciájuk a gyors növekedés.

A kirekesztettek állandó fenyegetéstjelentenek a foglalkoztatottak számára:puszta létezésükkel arra figyelmeztetikõket, hogy könnyen rosszabbra fordulhat-nak a dolgok. Egy francia felmérés során amegkérdezettek kétharmada fontosabbnakminõsítette a foglalkoztatottak és a munka-nélküliek, mint a szegények és a gazdagokközötti különbséget. A válasz a politikaiöntudat és az ellenállási kultúra alacsonyszintjét mutatja: az uralkodó osztály gon-dolkodása uralkodó gondolkodássá lett, ésa válság áldozatai ma még többnyire nin-csenek tudatában a társadalmi antagoniz-musoknak. Kirekesztettségükért gyakranönmagukat okolják, ahogyan azt �felülrõl”sugalmazzák nekik; nem látnak reális al-ternatívát, amely önvédelmi harcukatmegalapozhatná.

Ünneplés vagy számbavétel?Ezek a sorok persze élesen különböz-

nek hangnemükben a május elsejéken szo-kásos ünnepi megemlékezésektõl. Valóban:semmi okunk az ünneplésre. De arra sem(és jogunk sincs hozzá), hogy feltartott kéz-zel álljunk be a sorba, amelyet a tõke cél-tudatosan terel a vágóhíd felé. A modernimperializmus kegyetlen tapasztalatai óha-tatlanul mûködésbe hozzák a tömegek el-lenállási reflexeit. Ennek már ma is látjukaz elsõ jeleit. Érik a gyümölcs, ha lassan is.Ahhoz, hogy ezt a szükségszerû folyama-tot kötelességünkhöz híven elõmozdítsuk,számba kell vennünk a realitásokat. Re-torikus felhangok és megavasodott szóla-mok nélkül, igazunkba vetett meggyõzõ-déssel, józanul.

Szakszervezetek és civilszervezetek felhívásaAz Európai Szakszervezetek Szövet-

sége április 2-3-án az egész kontinensrekiterjedõ akciósorozattal kívánta felhívnia figyelmet a munkavállalók szociális jogaités az európai jóléti rendszereket fenyegetõveszélyekre. A Szövetség felhívást tett köz-zé, amelyet a magyar szakszervezetek ésbaloldali civil szervezetek (így az MKT)is aláírtak.

Az Európai Unió újabb 10 országgal va-ló bõvülése nem jelentheti pusztán a pénz-tõke és a termelõi kapacitások mozgáste-rének növekedését � hangoztatja a felhívás�, hanem együtt kell járnia a társadalmikontroll, a szabályozott párbeszéd for-máinak és tartalmának megerõsítésével.Az európai szakszervezetek támogatják azintegrációs fejlõdést, de csak azzal a felté-tellel, ha az új Európai Alkotmány meg-felelõ módon rögzíti és garantálja a mun-kavállalói jogokat, a kollektív alku intéz-ményeinek mûködtetését, az egész társada-lomra kiterjedõ szociális biztonság köve-telményét. A magyar szakszervezetek ésszélesebben a baloldal felelõssége, hogy se-gítsék ezt a küzdelmet, a szakszervezeti in-tegráció helyreállításával megfelelõ súlyt,erõt kölcsönözzenek az érdekvédelemnek.Ebben a folyamatban alapvetõ fontosságúa szociális fórummozgalmak és a szak-szervezetek európai szintû erõsödõegyüttmûködése. Az embertelen neolibe-rális gazdaságpolitikával szemben állítsukelõtérbe a jóléti intézményrendszer, atársadalombiztosítás, az egészségügy, anyugdíjrendszer, a közoktatás, a köz-szolgáltatások, a munkaügy védelmét,akadályozzuk meg a piacosításukat ésprivatizációjukat. Alapvetõen fontosnaktartjuk a piacgazdaság állami szabályozá-sát, a dolgozók szerzett jogainak védelmét.

Milliók tüntettek európaszerte a szakszervezetek aciónapjánRómában egymillióan, Berlinben fél-

millióan tüntettek a szociális megszorítá-sok ellen a tömegek a szakszervezetek fel-hívására.

A haladó magyar szakszervezetek és acivil szervezetek tudományos eszmecserétfolytattak a gazdasági világválságról, benneaz EU helyzetérõl, a Szociális Európa le-hetõségeirõl, a magyar gazdaságpolitikábanérvényesülõ neoliberalizmus negatív voná-sairól, a szakszervezetek és civil szerve-zetek megerõsítésének problémáiról abaloldali szövetségi politikában.

A tanácskozást Rabi Ferenc, a BányászSzakszervezetek elnöke vezette. Bevezetõttartottak: Szalai Erzsébet tudományos ku-tató, a világgazdasági válság új vonásairól;Szõke Károly, a VASAS Szakszervezetelnöke, a Bokros-tervek negatív következ-ményeinek elfogadhatatlanságáról; KrauszTamás egyetemi tanár, történész a szak-szervezetek és a haladó társadalmi szer-vezetek szerepérõl; Tamás Gáspár Miklós

filozófus keményen bírálta a szociál-re-formista pártok káros hozzájárulását azimperialista háborúk támogatásához; Kar-dos István a tudományfejlesztés, ismeret-terjesztés, felnõttképzés fontosságárólszólt. Dr. Szász Gábor mûszaki oktató, fõ-iskolai docens, a TÉT és a BAL soros el-nöke, a tudományos-technikai forradalomvívmányai tõkés alkalmazásának árny-oldalairól nyújtott elemzést a munkásosz-tály és a tulajdon nélküli munkavállalókszempontjából; dr. Farkas Péter, a MarxKároly Társaság vezetõségének tagja aBokros-féle 130 pont alapvetõ hibáira mu-tatott rá; Aradi Pál szóvátette a vidékfej-lesztés lemaradásának gondjait, a romaprobléma lassú kezelését; Széchy Andrástörténész, a Civil Fórum ügyvivõ tes-tületének tagja, a haladó civil szervezetektámogatásának elhanyagolását bírálta.

A tanácskozás nyilatkozatát fentebb,ezen az oldalon ismertetjük.

(Forrás: �Fényszóró�(HEF) 04.04.)


Március 11. és március 20.

Élõ békejel a hõsök terénMárcius 20-án, este 19,30 óra. A Hõ-

sök terén háború-ellenes tüntetés, 750 fák-lyás fiatal �Élõ békejel� alakításával ésrengeteg égõ gyertyával demonstrál.Körülöttük embergyûrû, fiatalok, középko-rúak és idõsebbek együtt. A Békelánc és aCivilek a Békéért, valamint a hozzájukkapcsolódó más civil szervezetek szer-vezésében zajlik a békés megmozdulás.

A hangszórók a fiatalok szónokainakszavait harsogják. Az Irak elleni amerikaiagresszió egy évvel ezelõtt kezdõdött. Aháború tízezernyi ember életébe és százmil-liárdnyi dollárba került eddig, az amerikaimegszállás alatt. A �beharangozott� tömeg-pusztító fegyverekbõl semmit sem találtak,a háborút megindító érvelések és magya-rázatok nem bizonyultak igaznak. � Nemnormális, hogy hazudnak nekünk� A világminden pontján, legnagyobb tömegek azEgyesült Államokban, ismét milliónyiantüntetnek a háború egy éves évfordulóján.

A tömegben ismerõsök arca jelenikmeg, Aggod József, Jászberényiné, Sze-beni András, Széchy András, Székely Péter,Vajnai Attila, és sokan mások. Az emberekegymásközt felvetik: meg lehet-e állítani aháborút ilyen tüntetésekkel? Az erõszaknakvéget vethetünk-e ílymódon? Visszahívják-e a kormányok Irakból a katonákat?

A szónoklatok elõtt és után sok zené-vel szórakoztatják a résztvevõket. Közbenfolyik az ismerkedés, az egymás közti be-szélgetés. Egy évvel ezelõtt több tízezrenvoltunk, most jóval kevesebben vagyunk.Igaz, hogy a szervezõk most nem felvo-nulást készítettek elõ � mondják többen.

FL.

Mélységes megdöbbenést keltett a már-cius 11-i madridi terrortámadás. A külön-bözõ politikai erõk a fejlett centrumorszá-gokban, pártállástól függetlenül, a legha-tározottabban elítélték az ártatlanok vérétkövetelõ, most már közvetlenül Európárais kiterjedõ terrortámadást. Õszinte együtt-érzésüket fejezték ki a halottak hozzátar-tozóinak, a sebesülteknek és családjuknak,a spanyol népnek.

Ezeken túlmenõen azonban jelentõshangsúlybeli különbségek is voltak a meg-nyilatkozásokban. Bush elnök a terroriz-mus elleni határozottabb összefogásraszólította fel NATO-beli szövetségeseit.Schröder és Chirac találkozóján ezzelszemben a terrorizmus okainak kezelésénvolt a hangsúly. Ezzel csatlakoztak KofiAnnan ENSZ fõtitkár 2004. januári, davo-si nyilatkozatához, mely szerint a fejlettvilág túlságosan a terrorizmus elleni harc-ra koncentrál és elfelejtkezik a perifériáraszorítottak emberi méltóságáról.

A jelek szerint a népek is egyre világo-sabban azt vallják, hogy a szegény országokhelyzete, kizsákmányoltsága, továbbá ajelenlegi világrend erõszakos fenntartása,az afganisztáni-iraki háború folytatása csakolaj a tûzre. Ezt tükrözi John Kerry válasz-tási diadalmenete az Egyesült Államokban.A spanyol nép is felocsúdott. A terrorakcióa spanyolországi választások elõtt elvilega jobboldali rendpártiság, az iraki beavat-kozás fokozásának híveit is erõsíthette vol-na. A spanyol nép többsége azonban ép-pen a terrortámadás nyomán balra, ezzelközvetve az iraki háború, de az elhúzódóbaszk-földi konfliktus jobboldali kihasz-nálása miatt is az állami terrorizmus ellenszavazott.

A globalizáció-kritikai civilmozgalmakvilágszerte egyértelmûen elítélték a vonat-robbantásokat. Ugyanakkor már jó idejeelítélik azt a világrendet is, amely növekvõtársadalmi egyenlõtlenségeivel, a sokasodóetnikai, vallási, kisebbségi konfliktusaivalelkerülhetetlenné teszi az elkeseredettség

és a kirekesztettség torz megnyilvánulásait.(A BBC legutóbb arról számolt be, hogy afejlõdõ országokban az iraki háború megin-dulása óta eltelt egy évben nõtt a Nyugat-ellenesség, különösen az arab világban ésAfrikában. Most pedig elkerülhetetlennekítélik a terrorakciók kiterjedését Nagy-Bri-tannia területére.)

Március 20-ára, az iraki háború meg-indításának egyéves évfordulójára, az ame-rikai békemozgalmak felhívására, világ-szerte nagy demonstrációkat kezdeményez-tek. Budapesten a Békelánc és a Civilek aBékéért látványos akciót szervezett. Sötéte-dés után sok százan, fáklyával a kezükben,a nemzetközileg ismert békejelt formázták.Az Európai Szociális Fórum és a hazai szo-ciális mozgalom felhívására a háborúelindításának évfordulójára gyûlést rendez-tek a Villányi-úti konferencia-központbanis. Ezzel a háttérrel zajlanak a következõkontinentális méretû fórum londoni elõ-készületei, amelyeken Magyarországról aLehet más a világ! hálózat és az ATTACképviseltette magát.

A március 20-i akció szervezõi felhívá-sukban leszögezték: a békepártiság egyet-len valós bizonyítéka mind a kormány,mind az ellenzék részérõl csak az lehet,hogy a továbbiakban nem támogatják aziraki megszállást és kezdeményezik min-den katona, köztük a magyar kontingensazonnali hatállyal történõ visszahívását.

A Békelánc tömörülésben és a Civileka Békéért c. összefogásban két tucat szer-vezet vesz részt, pacifisták, zöldek, huma-nisták, a politikai baloldal több szervezete.A többi közt megemlítenénk az EnergiaKlubot, a Magyar Természetvédõk Szövet-ségét, a Humanista Mozgalmat, a LevegõMunkacsoportot, az Alba Kört, a Green-peace-t, a Baloldali Alternatíva Egyesülést,a Baloldali Együttmûködési Tanácsot, aHaladó Erõk Fórumát, az ATTAC-Magyar-országot, a Marx Károly Társaságot. A kez-deményezést támogatta a Magyar Szociá-lis Fórum munkacsoportja, a Társadalmi

Demokráciáért Mozgalom, a BaloldaliFront, a Létminimum Alatt Élõk Társasá-ga és a Ferencvárosi Munkás SzabadidõsEgylet. A március 20-i akciónap alkalmábólaz iraki háborút és megszállást elítélõ nyi-latkozatot tett közzé a budapesti székhelyûDemokratikus Ifjúsági Világszövetség is.

Béketüntetés 2004. március 20-án


Erõteljes kampány az EUparlamenti választások elõtt

A köztársasági elnök június 13-ára,vasárnapra írta ki hivatalosan az EU parla-menti választásokat. Külön törvény szerinta választás listás rendszerû, listát azok apártok állíthatnak, amelyek legalább húsz-ezer választópolgár ajánlását megszerezték.Az egész ország egy választókerületet al-kot, így a �kopogtató cédulák� az országegész területérõl begyûjthetõk, a szavazásis azonos szavazólapon történik. Voksolhat-nak az EU-tagállamok Magyarországontartózkodó állampolgárai, és a a magyarkülképviseleteken az adott országban tar-tózkodó magyar választók is.

Az egyfordulós választás érvényességenincs részvételi arányhoz kötve. A 24 kép-viselõi helybõl csak azok a pártok sze-rezhetnek mandátumot, amelyek átlépik azöt százalékos küszöböt. A június 13-áigtartó menetrend fõbb állomásai a követ-kezõk:

Április 13 - 16. A választópolgárokmegkapják a névjegyzékbe történt fel-vételükrõl szóló értesítést és az ajánló-szelvényt. A �kopogtató cédula� kitöltésután azonnal leadható, illetve gyûjthetõ.

Április 14 - 21. Valamennyi települé-sen közszemlére teszik a választói névjegy-zéket, kihagyás miatt kifogást lehet emelnia polgármesteri hivatalokban.

Május 14. A külföldön tartózkodómagyar állampolgárok személyesen vagymeghatalmazással, illetve ajánlott levélbenkérhetik a lakhelyük szerinti választásiirodán az adott külképviseleti névjegyzék-be való felvételüket.

A listát és az azon szereplõ jelölteketlegkésõbb május 14-én, pénteken 16 óráig,az ajánlószelvények átadásával kell beje-lenteni az országos választási bizottságnál.

Május 28. A választási bizottságokmegbízott tagjait legkésõbb május 28-án,pénteken 16 óráig lehet bejelenteni.

Június 5. A választásra vonatkozóközvélemény-kutatások eredményét leg-késõbb eddig lehet nyilvánosságra hozni.

Június 11. Eddig lehet kérni igazolástarról, ha valaki nem az állandó lakhelyénkíván szavazni.

Június 12 - 13. Szombaton 0.00 órától13-án 19.00 óráig kampánycsend! Június13-án, a választás napján, 6 órától 19óráig lehet szavazni.

A politikai pártok választási kampányaerõteljesen folyik, amit az élet mindenterületén tapasztalhatunk.

AZ IRAK ELLENI AGRESSZIÓ ELSÕÉVFORDULÓJÁRA EMLÉKEZÜNK

A Marx Károly Társaság közleményei

Március 20-án volt egy éve annak, hogyaz amerikaiak elkezdték Irak bombázását,majd inváziót indítottak Bagdad ellen. Azirakiak jelentõs ellenállása ellenére Bushamerikai elnök május elsején bejelentettea harci cselekmények lezárását. Az ameri-kaiak és szövetségeseik villámháborút in-dítottak ugyan, de az ellenállók a mai napigis heves gerillaharcot folytatnak.

Tehát az amerikai elnök számára a várt-nál sokkal súlyosabb gondot jelentett ésjelent ma is az Irak elleni agresszív háború.Az amerikai megszállás alatt Irak a terroriz-mus melegágyává vált, amely manapságmár Európára is kiterjedt. Ezt jelzik Isz-tambul után a madridi merénylet-soroza-tok.

Irakban az ellenállók stratégiája azutóbbi idõszakban jelentõsen megváltozott:már nemcsak az amerikai és más külföldimegszállókat támadják, hanem a velükegyüttmûködõ irakiakat is. A pusztító me-rényletek mögött már ott találhatók az ira-ki ellenállók mellett a külföldi �dzsihád�harcosok és az al-Kaida emberei. Az ameri-kaiak szerint az ellenállók célja polgárhá-ború kirobbantása. Ma már egy-két év jós-lása helyett 4-5 évet jeleznek az iraki hely-zet konszolidálásának megvalósulására. Ahelyzet súlyosságára utal az a tény, hogyIrak mesterséges létrehozásából adódóana hatvan százaléknyi siita, illetve a húsz-húsz százaléknyi szunnita és kurd lakosságellenséges viszonyban vannak egymással.A szunniták Irak fennállása óta hatalmonvoltak és minden eszközzel elnyomták amásik két népcsoportot, s így azok ellen-ségként tekintettek rájuk. És ez a szemben-állás nemcsak, hogy fennmaradt, de Irakmegszállása óta kiélezõdött. A szunnitákterrorista módszerekkel és eszközökkelkívánják visszaszerezni hatalmukat, a si-iták számbeli fölényüket szeretnék érvénye-síteni, a kurdok az elsõ öbölháború ótaélvezett viszonylagos függetlenségükhöz

ragaszkodnak. Megfigyelõk szerint a pol-gárháború már megkezdõdött a márciusibagdadi és kerbalai merényletekkel, me-lyeknek mintegy 270 halálos áldozata volt.

Az iraki kormányzótanács siita tagjaialáírták az alkotmánytervezetet, viszontlegbefolyásosabb vezetõjük elutasította.

Az Irakban elesett amerikai katonákszáma egyre emelkedik, többségük az el-múlt év május elseje után lelte halálát. Asebesültek száma ismeretlen, de feltéte-lezhetõen ezrekre rúghat. Veszteségeik van-nak a szövetségeseknek is, elsõsorban abriteknek és az olaszoknak.

Bush a háború elsõ évfordulójával kap-csolatban kijelentette: �Szaddám Huszeineltávolításával, az iraki rendszerváltás ki-kényszerítésével biztonságosabb lett avilág.� Háborúban lévõ elnökként kívánjamegvívni választási csatáját, mely tele vanellentmondásokkal. John Kerry demokrata-párti elnökjelölt, aki igennel szavazott aháború megindítására, kijelentette: nemtette volna, ha tudja, hogy a kormányzatmegalapozatlan indokok alapján sürgettea beavatkozást. Az amerikaiak több mintfele megkérdõjelezi, helyes döntés volt-eaz iraki beavatkozás?

A madridi kormányváltás váratlanulérte a Bush-kormányzatot, mivel Spanyol-ország egyik legelkötelezettebb európaitámogatója volt Nagy-Britannia mellettWashingtonnak. A kijelölt miniszterelnökszerint az 1300 fõs spanyol katonaságotvisszavonják, ha addig az ENSZ nem nyújtfelhatalmazást a �békefenntartó misszióra�.A lengyeleknél is megingás érezhetõ, bárszerepvállalásukhoz jelentõs támogatástadott a NATO.

Mindenesetre a konfliktus vége nemlátható, annál is inkább, mivel e sorok írása-kor felkelés tört ki Irakban, melynek követ-keztében az ellenálló irakiak több várost isellenõrzésük alatt tartanak.�

FL.

* Márciusi központi vitafórumunkvendége Hajdú János újságíró, v. nagy-követ volt, aki �Esélyek egy kényszerpá-lyán. Magyarország csatlakozása az EU-hoz� címmel tartott vitaindítót.

* Áprilisi vitafórumunkon dr. TauszKatalin szociológus, tanszékvezetõ tartottelõadást �A szegénység-probléma � ki-tekintéssel az EU-ra� címmel. Mindkét vi-tafórumot a BAL, a MET és a MKT közö-sen rendezték.

* Április 10-én Társaságunk kibõvítettvezetõségi ülésen vitatta meg fennállásunk15. évfordulójával kapcsolatos teendõinket.Döntés született a szeptemberben tartandóországos nagygyûlésrõl. Ezt követõen szek-ciók ülésérõl, valamint tudományos mun-kacsoportjaink további mûködtetésénekmikéntjérõl. Egy-egy szekció ülésénekhelyszínéül kihelyezett vidéki helyszínek is

javaslatba kerültek. Elõkészítõ bizottság ésszervezési csoport létrehozásáról döntöttekannak érdekében, hogy a 15. évfordulóróltörténõ megemlékezés fordulatot eredmé-nyezzen a Társaság elméleti munkájában.

* Társaságunk tagozatai közül többentartottak évzáró taggyûlést, vitafórumot.Többek között Békéscsabán, Miskolcon,Nagykanizsán, a XVIII. kerületben voltakilyen rendezvényeink.

* Vas megye megszûnt �fehér folt�lenni. Jelenleg minden megyében és buda-pesti kerületben vannak tagozataink, cso-portjaink, a �Dialektiká�-t rendszeresenolvasók körei. Társaságunk tagsága, olva-sóköreinek létszáma az elsõ negyedévbentovább növekedett és meghaladta az 1200fõt. Három hónap alatt közel háromszázanfizették be a tagdíjat, illetve adományaikkaligényelték a �Dialektiká�-t. A negyedévesbevételünk mintegy 500 ezer forint. Pénz-tárkönyvünk mérlege meghaladja a + 80

ezer forintot. Ez úton is köszönjük a támo-gatást és várjuk a többi barátaink hozzá-járulását is közös ügyünk érdekében.

* Május elsején a Városligetben hagyo-mányos területünkön fogadjuk az érdek-lõdõket. A Koós Károly sétányon a Mun-káspárt színpada közelében, a baloldali civilszervezetek közt leszünk találhatók. Kap-ható lesz a �Dialektika� kiemelkedõen ér-dekes ünnepi száma, valamint a Társasá-gunk által terjesztett írások: Bíró Eugénia,Farkas Péter, Kárpáti Sándor, RozsnyaiErvin, Tuna Jenõ, Vinczellér Béla és WirthÁdám írók könyvei, tanulmányai.


Magyar Köztársaság Honvédelmi Miniszterének, Juhász Ferencnek 2004.03.24.-iválaszlevele a CaB 2004.02.19.-i Medgyessy Péterhez küldött nyílt levelére

Iraki kommunista vezetõ nyilatkozataAz �Antiimperialista Tábor� c. ázsiai lap interjúja Ahmed Karimmal,az Iraki KP Hazafias Ellenzékének vezetõjével

Kérdés: Hogyan értékeli az ellenállásfejlõdését?

Válasz: Õszintén szólva, nem számítot-tam rá, hogy az ellenállási mozgalom ilyengyorsan kiszélesedik. Sokan bíztak az ira-ki hadseregben, és elkeseredtek a felsõ pa-rancsnoki kar árulása láttán. Tömegszerve-zeti szinten semmit sem lehetett korábbanelõkészíteni, bár mi javasoltuk a hatóságok-nak, hogy adják meg nekünk az alapvetõszabadságjogokat, és támogatni fogjuk aharcot az amerikai agresszió ellen. Szad-dam nem volt elragadtatva ettõl a javaslat-tól; egyébként is túl késõ volt már. Mind-ezt figyelembe véve, az eredmények min-den várakozást felülmúlnak. A fegyveresellenállás, amely a megszállók arroganciá-ja nyomán napról napra növekszik, a sze-génysorsú tömegekben gyökerezik, és elsõ-soban rájuk támaszkodik. A mi oldalunkonállnak az arab tömegek, velünk rokonszen-vezik a világközvélemény tekintélyes része(az európait is beleértve).

K: Mit gondol, képes lesz a “Kormány-zótanács” olyan helyzetet teremteni, hogya megszállók átadják a hatalmat egybábkormánynak?

V: Nem, a Kormányzótanács maga isrésze a problémának, nem pedig a megoldá-sa. Az USA védelme és teljes gyámságaalatt áll, nincs a legcsekélyebb tekintélyesem.

K: Mi a véleménye arról, hogy az Ira-ki KP részt vesz a Tanácsban?

V: Ez mindennél rosszabb. A pártveze-tés már ezt az árulást megelõzõen is politi-kai hulla volt, mert hallgatólag támogattaaz agresszorok által gyakorolt embargót.Minden kommunistának, aki méltó erre amegnevezésre, az ellenállás soraiban a he-lye. Bárki, aki a megszállást támogatja, el-lensége a népnek.

K: Ez annyit jelent, hogy a KP-banszakadás van és ellenzék mûködik?

V: Amíg a vezetõség a megszállók véd-nöksége alatt tartja nyitva irodáit ország-szerte, és adja ki a párt lapját, addig ez apárt, amely valaha a legerõsebb volt Irak-ban, nem számíthat semmiféle tömegtá-mogatásra. Öngyilkos politikája természe-tesen ellenállást vált ki, még a központibizottságban is.

K: Mit tesznek az ellenzéki kommu-nisták az ellenállás kommunista szárnyá-nak megszervezéséért?

V: Elõször is részt veszünk az ellenállásvalamennyi formájában, és az egységesnemzeti felszabadítási front szervezésében.Csak harcban állíthatjuk helyre a kom-munista mozgalmat. A KP maradványai-ból konferenciát hívunk össze Bagdadban.A vezetõség igyekszik ezt megakadályoz-ni, de gyakorlatilag valamennyi arab kom-munista párt bennünket támogat. A meg-szállást egységesen elítélik.

K: Milyen esélyei vannak az egységesnemzeti felszabadítási front megszerve-zésének?

V: Feltétlenül szükség van ilyen szerve-zetre, és elõbb vagy utóbb létre is fog jön-ni. Végsõ fokon le tudjuk majd küzdeni anézeteltéréseket a nacionalisták, iszlamis-ták és kommunisták vezetõi között. Alsószinten az együttmûködés már létrejött,mert az ellenállás nem vallási kérdés,hanem a nemzeti és szociális önmeghatá-rozás kérdése. Ne feledjük, hogy a meg-szállás még csak egy éve tart, politikai életpedig évtizedek óta nem volt az országban.Idõbe telik, amíg a központi irányítás ki-alakulhat.

K: Igaz, hogy az ellenállás fõ politikaiproblémáját a siita vallási vezetõkkel valónézetkülönbségek okozzák?

V: A vallási vezetõkkel való kapcsola-tok problémája valóban nincs még megold-va, és számos konfliktus forrása. A meg-szállók mindig fognak közöttük kollaborán-sokat találni.

K: Mit vár a háborúellenes világmoz-galomtól?

V: Nagy jelentõsége van számunkra. AzUSÁ-ban és Angliában a mozgalom nyo-mást gyakorolhat a militaristákra, hogyvonják vissza a csapatokat. Az USÁ-t ésAngliát el kell szigetelni. És végül: az el-lenállásnak politikai támogatásra van szük-sége. Ha ezrek és ezrek tüntetnek mel-lettünk, ez politikai csapás ellenségeinkre.

Nyt.sz:322/21/2004. 1. Sz. példányBenyik Mátyás úrCivilek a Békéért sajtócsoport,Budapest

Tisztelt Benyik Mátyás Úr!

A Medgyessy Péter miniszterelnök úr-nak 2004. február 19-én küldött levelétválaszadásra � illetékességbõl � megkap-tam.

A Civilek a Békéért mozgalom nyíltlevelének megküldését Miniszterelnök úrés a magam nevében is köszönöm, mivelhonvédelmi miniszterként és a nemzetbiz-tonsági kabinet vezetõjeként újólag lehetõ-ségem van kifejteni a Kormány álláspontjátaz iraki magyar szerepvállalással kapcso-latban.

Elõször is pontosítanom kell az egyévvel ezelõtti béketüntetések idején azÖnök és a miniszterelnök találkozóján tettállítólagos miniszterelnöki kijelentést, mi-szerint amíg õ a miniszterelnök, nem men-nek magyar katonák Irakba. Bár én nemvoltam jelen találkozójukon, a segítségülhívott sajtóarchívumokban nem találtam azÖnök által a miniszterelnöknek tulajdoní-tott mondatot.

Találtam viszont:�gyökeresen eltér a miniszterelnök és

a Civilek a Békéért mozgalom véleményea küszöbönálló iraki háborúról: míg Med-gyessy Péter a háborút a kisebbik rossznaktartja egy, a világot fenyegetõ diktátor le-fegyverzésére, addig a Civilek a Békéértmozgalom szerint a világ békéjét éppen eza háború fenyegeti � olvasható abban azállásfoglalásban, amelyet a miniszterel-nökkel folytatott tegnapi találkozójuk utánadtak ki a háborúellenes tüntetésre készülõszervezetek� (Népszabadság)

�nem tudták meggyõzni MedgyessyPétert a Civilek a Békéért mozgalom kép-viselõi az iraki konfliktus békés megoldá-sáról a tegnapi parlamenti találkozón, bár

a miniszterelnök és a tüntetés szervezõiegyetértettek a terrorizmus és SzaddamHusszein hatalmának elvetésében� (Ma-gyar Nemzet) � kezdetû tudósításokat.

Azt gondolom azonban, egy év távla-tából nem is az akkor elhangzottak, hanema háború és béke, a háború vagy békekérdésének más-más megközelítése a vitaigazi tárgya Önök és a kormányzat között.Megnyugtatom: valamennyien egy oldalonállunk, békepártiak vagyunk.

A Magyar Köztársaság érdekei egybe-esnek a demokratikus államok érdekeivel:nem tûrhetjük, hogy rezsimek tartsanaksakkban demokratikus államokat, amelyekbátorítják és támogatják a terrorizmust,rettegésben tartják a világ békés országait.Nekünk az a dolgunk, hogy azoknak azországoknak pacifikálásában, ahol erreigény és szükség van, az ún. normális életmegalapozásában, beindításában segítsünk.Hogy megadjuk azt a lehetõséget, amit �bizonyára Ön is egyetért � Magyarországsokszor nem kapott meg történelme során.

Nem a magyar katona tehet arról, hogyIrakban a fegyveres erõ jelenléte és tekinté-lye szükséges még a humanitárius segélyekcélba juttatásához, a polgári élet minimálisfeltételeinek megteremtéséhez is. A misszi-ót vállaló magyar katonák tehát nem meg-szálló, hanem a békés élet feltételeinekmegteremtõi � sok száz külföldi társukkalegyütt. Ha úgy tetszik, a békemozgalom-hoz õk e cselekedetükkel csatlakoztak:hogy Irakban is egyre többen lehessenekolyanok, akik alanyi jogon támogatják anemzetközi terrorizmus által fenyegetett,hõn áhított békét.

Egyetértek Önökkel: lehet más a világ!Budapest, 2004. Március 24.-n

Tisztelettel:Juhász Ferenc

(olvashatatlan aláírás, mellette körpe-cséten: Magyar Köztársaság HonvédelmiMinisztere)


Kapitalizmus Mucsán(D. Sz. fiatal asztalos szakmunkás élményei a Szociális Európa küszöbén)

Apró-cseprõÁrok-betemetés

Kormányunk maga ássasírját, bele is fekszik,földet is húz magára,és fennhangon dicsekszik:mesteribben ki látottbetemetni egy árkot?

Jobbléti rendszerváltásHazánkban minden orvulnem jóra: jobbra fordul,bûzlik kívül-belül,és a jólét (mármint a népé)kiütve, verve péppé,jobblétre szenderül.

SírversMajakovszkij sírjáraBrecht e sorokat szánta:�Nem bírt vele tigris, se cápa,a poloskahad felzabálta.�

Tanács a bûnbánónakSzánod-bánod a múltat, testvér?Azt is, amit el sem követtél?Hadd lássák, mily tárgyilagos vagy,s akkor majd méltányolni fognak?Vedd észre: furfangos a csapda.Magad kötsz hurkot a nyakadra.

r. e.

Kis ízelítõ a régi munkahelyemrõl.Szóval, ez egy asztalosmûhely, ahol ivóvíznincs, tûzoltásra felszerelés nincs, átöltöz-ni nem lehet, kezet mosni nem lehet, mel-lékhelyiségrõl nem kéne talán beszélni, azfélig-meddig a természet. Bejelentés nincs.A porelszívót, azt mi készítettük el sajátköltségünkön, de csak a körfûrészgépre.Semmilyen védõfelszerelés nincs, ami aszakmához járna, köszörüléshez védõsze-müveg, védõkesztyû egyáltalán nincsen.Gyorsmegállító sincs a gépen, 6-8000 for-dulat percenként, legalább egy-másfél perc,mire leáll. Ha balesetem van, ez elég hosszúidõ. A marógép, az egy házilag készítettgép, ezen sincs védõfelszerelés, ha netalánelszakadna az ékszíj � ez már megtörtént,de szerencsésen megúsztuk. Fennáll a ve-szély, hogy az embernek a lábát elintézi.A gépek karbantartása, az a mi reszortunk,bár mi nem vagyunk gépszerelõk, nem aza szakmánk. Erre semmilyen ráfordítástnem ad a fõnök.

Megszokott dolog, hogy az ember be-megy reggel, mikor a nap még nem keltfel, és akkor jön el, amikor már rég nyu-govóra tért. Az idõtartama a munkának reg-gel 6-tól este 6-ig, 7-ig. A szombati napotúgy találták ki, hogy havonta egy napkötelezõ, illetve elõször csak félnap, de csakazért, hogy utána a mûhelyt kitakarítsuk.Ebbõl az lett, hogy havonta egyszer egykötelezõ szombatot végigdolgozunk, utá-na takarítunk. De a minimálbér bevezeté-sétõl a fõnök ezt kevesellte, és kitalálta,hogy havi két szombat lesz kötelezõ. Ezutánbe akart vezetni hármat, ez volt az elsõösszeröffenés a mûhelytagok és a fõnökközött. Akkor rendszeresen eljátszotta abérek nem kifizetését, elõször csak úgypróbaszerûen, akkor meglepõdve tapasz-taltuk, hogy kábé tízezer forinttal kaptunkkevesebbet. Addig nem is percre pontosanszámoltunk utána, hogy jóval kevesebbetszámolnak, mint amennyit dolgoztunk.

Aztán voltak olyan munkák, példáulkiállítás-kivitelezés, ahol szépen tudott afõnök kaszálni. Kitalálta, hogy dupla óra-bért kapunk ezekre a napokra, csak készül-jünk el idõben. De amikor elszámolásrakerült a sor, igaz, többet kaptunk a simaórabérnél, de nem kaptuk meg azt azösszeget, amirõl szó volt, csak a kéthar-madát. Ez a mézesmadzag-effektus. Mégválaszthattunk is, amikor fölháborodtunk:azt mondta egész pontosan, hogy vagymegkapjuk az órabért, vagy elfogadjuk ezt.Ezeket a békákat nekünk le kellett nyelni.

Maga a telephely egy mezõgazdaságiterületre épült, ott húzta fel egyszer valakiengedély nélkül ezt az építményt. A vállal-kozás végül is engedélyezve van, de a telep-helyet nem is lehet bejelenteni. A területtulajdonosa többször föl lett már jelentve,

de úgy néz ki, hogy mint díszpolgár, megtudja oldani a dolgot.

Azt hiszem, mondtam már, hogy tûzoltókészülék nincs, pedig asztalosmûhely, tûz-veszélyes. Nem tudom, 5-10 méterenkéntlenne kötelezõ egy poroltó, de nekünk nincsegyáltalán, Magyarországon ez drága.Fával vagy fûrészporral tüzelünk, mikor mivan, hogy hasznosítsuk a hulladékot, elõ-fordult már, hogy a tetõszerkezet kigyul-ladt. Szerencsénkre el tudtuk oltani. Kisebbtüzek is voltak, oltottunk már kristályvíz-zel, esõvízzel. Amikor reklamáltuk a tûz-oltó felszerelést, a fõnöknek az volt a vála-sza, hogy szerzett egy-két hordót, tegyéteka csatorna alá, és ha tûz van, majd ezzeloltsatok. Egyszer akkor ütött ki egy kisebbtûz, amikor a kollégám épp egyedül volt amûhelyben. A hordót fölborította, és nya-kon borította a tüzet. Aztán kiment bagóz-ni, és tíz perc múlva visszament megkuk-kolni, hogy ég-e még.

Az a tapasztalatom, hogy az ilyenmunkahelyeken két-három hónapig ren-desek az emberrel, az elvárások mindkétoldalon mûködnek, késõbb ez egyoldalúváfajul, mindig többet kell dolgozni egyrekevesebbért, mindig több hibát fognaktalálni. Itt is, ezen a munkahelyen, az elsõfeltételek úgy szóltak, hogy mi reggel 7-tõldélután 5-ig dolgozunk a hét elsõ négynapján, pénteken pedig 7-tõl délig. Erremondtam én neki, hogy nem szeretném apéntek délutánt ellébecolni, mit szólnahozzá, ha akkor is bent maradnék. Ez négyfélnap havonta. Örült, hogy ilyen a hozzá-állásom. A végén az lett belõle, hogy köte-lezõvé tett havi két szombatot. Ha valakinem tetszett neki, simán kirúgta. Nem voltfelmondás, semmi � megmondta, hogy nejöjjön be többet.

Volt egy baleset, fõleg a gép állapotamiatt, amikor egy kollégámnak az ujjátelvágta a gép. Lett egy négyórás mûtéte,de hát betegállomány ennél a cégnél nincs,szabadságról a fõnök rendelkezik, az is csakkét hét, ünnepnap se mindig, az hogy mivan piros betûvel a naptárban, senkit semzavar. A balesetre visszatérve, mivelhogya kollégám nem volt keresõképes, nem tu-dott dolgozni, annyi pénze volt, egy havibér, amennyit fölvett elõre a fizetésébõl.Orvosi ellátás pénzbe került, megpróbáltminden költséget visszaszorítani, semmiszórakozás, csak saját fenntartására élelmi-szer. Fél évig fizette késõbb az adósságait.Három hónapot volt távol a mûhelytõlvégül is, azt az egy hónapot, amit fölvettelõre, le kellett neki dolgozni. Korábbankezdett bejárni a mûhelybe, mint ahogy azorvos ajánlotta, így maradandó károsodástszenvedett, nem tudja az ujját behajlítani.Fogni tud vele, meg tudja tartani az anya-got, jó szakember. Három éven át könyör-

gött a fõnöknek, hogy jelentse be. Ó, már szól-tam róla, már intézik. Hát, jól elintézték.

Volt még egy érdekesség tanuló korom-ban, azt még elmondom. Megvádoltakegyszer két másik sráccal, akikkel együttvoltunk tanulók, hogy eltûnt három gép atanmûhelybõl, és azt csak mi vihettük el.Kiszámolta a fõnökünk, hogy azt mi hár-man ki fogjuk fizetni, ez fejenként 29 500forintot jelentett, 95-ben, az akkor mégegész jó pénz volt. Mivel tanulók voltunk,bért nem kaptunk, így aztán választhattunk,hogy dolgozunk a tanmûhelyben, vagykeresünk magunknak asztalost, akinél majdpénzért dolgozhatunk. Találtunk asztalost,én általában ott voltam este 7-ig, 105 forin-tos órabérért, ez elég jól hangzott, végül kitudtam fizetni az összeget, amit rám szab-tak. Késõbb úgy hozta a sors, hogy vala-miért megint oda kellett mennem abba amûhelybe, és érdekesen tapasztaltam, hogyaz a három gép, amit állítólag elloptunk,ott van a helyén.

Mesélhetnék még sok mindent, de aholnap is korán kezdõdik.

Följegyezte r. e.


Megszólalási széljegyzetek az országos sajtóbanViszonylag legkönnyebb hozzászólási

lehetõségünk az országos napi lapok közüla Magyar Hírlapban nyílik az egyes fon-tosabb cikkeik után. Ilyen, vagy olyan mó-don igyekeztünk a megjelenési lehetõ-ségeket kihasználni fontosabb politikai ésmás témákhoz kapcsolódva. A hozzászólóktöbbnyire anonimitással, vagy álnévvel él-nek, nem egyszer visszaélnek. Magam min-dig nyíltan, nevemmel szignálom a hozzá-szólásaimat.

Három a belpolitikailag legfontosabbakközül:

VITA AZ MSZP KONGRESSZUSAUTÁN � márc. 13. �Tiszteletre méltóak azMSZP, a kormányfõ erõfeszítései, hogytörekedjenek létrehozni a nemzeti együtt-mûködés konszenzusát feszültté vált szo-ciális és politikai helyzetünkben, az Euró-pai Unióhoz csatlakozás folyamatában, s avárhatóan igen bonyolult évek átélésére. Devajon reális-e ez a célkitûzés, amikor való-ban kettészakadt országgal van dolgunkgazdaságilag, szociálisan, politikailag egy-aránt? Nem reálisabb-e az ország haladóerõit, benne motorként a baloldali erõketösszefogásra késztetni a modernizálás, aszociális érdekeltség elõtérbe állításával alegfontosabb tennivalók megoldására össz-pontosítva azokkal szemben, akik hamis-kártyásan csak a kormányzás visszaszer-zésére törnek, s mindent ennek rendelnekalá? Ezt látjuk eltökélten, semmitõl semriadva vissza a jobboldalon, de a balolda-lon is akadnak, akik az EU parlamentimandátumért szociális demagógiával, azország reális helyzetét figyelmen kívülhagyva felelõtlenül fût-fát ígérnek, még a�vadsztrájkoktól� sem riadnak vissza, ir-reális népszavazások kiíratását erõltetik.Nem álságos-e az EU választáson úgy in-dulni, mint azt a MIÉP teszi, hogy eleveellenzik az EU-ban bármi fajta részvételt,vagy mások jobboldalon szándékosan felakarják pörgetni a költségvetési terheket?Amikor világgazdasági recesszió van,külföldön kapcsolataikkal lejáratják azországot, gátlástalanul élezik a szomszédnépekkel a viszonyt, irreális követelésekettámasztva, gyakorlatilag az ott élõ magyarkisebbség körülményeivel mit sem törõdve,helyzetüket ténylegesen rontják. Van-e tár-sadalmi igazságossága az egyenlõsítettadócsökkentési követelésnek, mely aszegényekre nagyobb terheket rakna, a te-hetõseknél, dúsgazdagoknál levenné a köz-teherviselés mértékét a progresszivitás he-lyett? Van némi igazság abban, hogy égetõgazdasági gondok idején vajon nem a tûz-

zel való játék-e bevetni átgondolatlan éskivitelezhetetlen közjogi vitákat rövid-távon, amelyek bumerángként a baloldalidemokratikus erõkre üthetnek vissza, meg-gondolatlanságaikkal hiteltelenítenek. Aracionalitás azt diktálná, hogy az újtipusúháborúk, terror-merényletek, gazdaságinehézségek-válságok közepette a józanerõk találják meg a haladó nemzeti össze-fogás reális módozatait. Támaszkodjanaka dolgozó és a nincstelen emberek, csalá-dok létezõ, elsõdleges létérdekei érvénye-sítésére. Mozgósítsák a felelõsen gondol-kodó társadalmi erõket, pártokat, azok jó-zan csoportjait, a szakszervezeteket, a falufelvilágosultabb, felemelkedésre vágyóerõit, a progresszív civil szervezeteket, amegrövidített nyugdíjasokat, jövõjüketkeresõ fiatalok tömegeit. Ismét történelmiválaszúton vagyunk, okosan, felelõsen, reá-lis taktikussággal érdemes cselekednünk, sa nemzet túlnyomó többségének érdekeitjól megválasztva középpontba állítani.�

CIVIL ÜGYEKRÕL � LÉVAIKATALIN BIRÁLATA KAPCSÁN �márc. 20. � Lévai Katalin miniszteritevékenységét megbírálta az MSZOSZmunkavállaló nõk IV. konferenciája.

Más ügyeket elõnyben részesít a mun-kásnõk, más esélyegyenlõségre rászorulótársadalmi rétegek, és szervezeteik rová-sára. �Lévai Katalin tehetséges, tudo-mányos és közéleti teljesítményeivel mártekintélyt kivívott, rokonszenves személyi-ség. Ezért is fogadta a haladó civil mozga-lom olyan fontos állami poszton, amelynekfeladatkörébe tartozik az esélyegyenlõségsegítése, a civil társadalom erõsödésénekelõmozdítása. A haladó civil szervezetekegyik legjelentõsebb tömörülésének egyikügyvivõjeként a civil fronton végzett te-vékenységét én sem tudom kritikátlanultekinteni. Sajnos gyors elõrejutásával elbíz-ta magát � nem csak a munkásnõk nagytömegei ügyei iránt mutatott érzéketlen-séget, hanem több jóindulatú jelzés el-lenére, nem foglalkozott kellõ figyelemmelés eréllyel, a civil ügyekkel foglalkozó ál-lamtitkár és fõosztály gyengeségeinek, alátszatot megtévesztõ �kirakat-politiká-jának� felügyeletével, s nem egyszer magase mutatott jó példát saját megnyilvánulá-saiban. Ez nem magánvélemény, hanem atöbb szakszervezetet, a nõszövetséget, if-júsági és nyugdíjas szervezeteket, kulturá-lis és sportegyesületeket tömörítõ CivilFórum közös tapasztalata. Ezzel nem von-juk kétségbe, hogy szakmai felkészült-ségével, nemzetközi tapasztalataival, több-oldalú nyelvtudásával alkalmasságát az

Európai Unióban várható új megbízatásaiellátására.�

ÁTALAKULT A FIDESZ � márc. 29.�Figyelemreméltó! Nem csak Polgári Szö-vetséggé, de �az elsõ Európai NéppárttáMagyarországon�. S programjába vette aKárpát-medence magyarságának egyesí-tését, ideológiájában, mint azt Horthyék,Bethlenék, és más jobboldaliak tették azellenforradalmi restaurációs Magyaror-szágon, a �keresztény� hegemónizmussaloperálva, a szabadelvûséget már régen el-hagyva kizárólagossá kívánják tenni. Ígykívánják befejezni a rendszerváltást. W.Martens úr, az Európai Néppárt elnöke ki-jelentette: �Magyarország szabadabb lesz,ha Orbán Viktor ismét miniszterelnök lesz�.Pokorny, mint gáláns úriember, édesgette,de meg is fenyegette az MDF-t, mint �akimaga alatt vágja a fát�, ha nem csatlakozika többi jobboldaliakhoz hasonlóan az Or-bán vezette új szövetséghez. Világosankiderült igazából: mire is kellene a kortes-fogásos �nemzeti petíció� egymilliónyialáírása � vakulj magyar, hajtsd a fejed egyúj járomba, amibõl nem szabadulsz!�

VIGYÁZÓ SZEMETEK PÁRIZS-RA VESSÉTEK � márc. 31. HozzászólásVárkonyi Tibor cikkéhez, melyben a hazaiés európai baloldalt felhívja a franciaorszá-gi helyi választásik tanulságainak levo-nására.�Ahogy nem is olyan régen elszorí-totta sokunk reményét az olasz, spanyol,francia próbálkozások, a progresszív erõkösszefogásának fiaskója, részben mert el-bízták magukat, s nem éltek jól a kivívottkormányzás lehetõségeivel, úgy okosíthat-nának ki a Madridból, Párizsból, de az olaszfellendülõ tömegmegmozdulásokról újjövõ hírek. Az emberek nem akarnak neo-�fasizmust�. Ha valahol ezekben az or-szágokban emlékezhetnek: merni kell adolgozó tömegekhez fordulni, igazi érde-keikre nem csak szavakban apellálni,hanem cselekedni is. Szocialisták, követ-kezetes polgári demokraták, szakszer-vezetiek, igen a radikális munkásmozgal-miak, de a felvilágosult keresztény-demokrata hazafiak együttmûködése ismegvédheti a hamis szociáldemagógiától,a szakadékba vivõ nacionalizmustól, avilágégéstõl a népeket, Európát, a világot.Reneszánsza ébredezik a korszerû anti-fasizmusnak.Ébredjünk itt Kelet-Euró-pában is, hazánkban. Nagyon itt az ideje!

Széchy András(Haladó Erõk Fóruma)


TILTAKOZÁS EMLÉKEZÉSÁPRILIS 4.-RE,

FELSZABADULÁSUNKÉVFORDULÓJÁRA

A Munkáspárt a Szabadság-téri szov-jet emlékmûnél tartott megemlékezést,ahonnan a rendõrök Vajnai Attilát, a pártalelnökét elõállították. Az ok: tiltott ön-kényuralmi jelképet, vörös csillagot viselt.Vajnai Attila kijelentette:

�nem tartja bûncselekménynek azt,hogy ha valaki a Magyarország felszaba-dulásának alkalmából tartott koszorúzásonolyan jelképet használ, amelyet azok a ka-tonák viseltek a sapkájukon, akik felsza-badították Magyarországot a fasiszta meg-szállás alól�.

Szélsõjobboldali szervezetek az emlék-mû közelében erõszakos jelenetek kö-zepette az emlékmû eltávolítását köve-telték.

A Gellért-hegyi Szabadság-szobornála MEASZ koszorúzott hat ország nagy-követségével együtt. Hanti Vilmos, aMEASZ-elnöke kijelentette:

�Mára április 4. agyonhallgatott, ho-vatovább szégyellni való nappá vált. Pedigéppen az antifasiszta erõk világméretû gyõ-zelme volt a mai európai integráció alap-ja�.

OSZTÁLYOK ÉSOSZTÁLYVISZONYOKA RENDSZERVÁLTÁS

UTÁN

Wirth Ádám professzor, Társaságunkalelnöke, 36 oldalon megjelentetett tanul-mánya, a �Dialektika� mellékleteként kerültterjesztésre. E témáról a szerzõ március 3-án tartott elõadást a Munkáspárt PolitikaiAkadémiájának keretében Miskolcon.

Ez alkalommal a résztvevõk az ott lévõfüzetetek példányait �szétkapkodták�.

Örvendetes, hogy a tanulmányt �A Sza-badság� március 19-i és 26-i számaiban,két részletben is olvashattuk.

A témáról Társaságunk fennállásának15. évfordulója alkalmából rendezendõünnepség sorozat alkalmából. �Történelmimaterializmus� munkacsoportunk � ter-veink szerint szeptember 17-én � vitafóru-mot rendez.

A tanulmány önköltségi áron, 200 Ftellenében kapható központi vitafóru-munkon, illetve az EZREDVÉG Barossutcai helyiségében, és vezetõségi tagjaink-nál, tagozatvezetõinknél.

Vajnai Attilát, a Társadalmi Demok-ráciáért Mozgalom elnökét, a Munkáspártalelnökét 2004. április 3-án õrizetbe vettea rendõrség, mert ötágú vörös csillagotviselt a budapesti Szabadság téri szovjetkatonai emlékmû megkoszorúzása közben.

Magyarország az egyedüli államEurópában, melyben törvény tiltja avörös csillag viselését. A vörös csillagszerepel több, az Európai Parlamentbenképviselõvel rendelkezõ párt jelvényé-ben. Ha Magyarországra jönnek párt-jelvényükkel, a rendõrség le fogja tartóz-tatni õket?

Az ötágú vörös csillag színe az elnyo-mottak önvédelmi harcának jelképe. Avörös zászlót elõször a 8. században egyperzsiai parasztfelkelés során tûzték ki,munkások pedig elsõ ízben 1831-ben, alyoni takácsok felkelésekor használták.

A vörös csillag öt ága az öt világrészmunkásainak összefogását jelképezi. Avörös csillag tehát a mai globalizációskorszak kárvallottjainak nemzetközi össze-fogását, sorsuk jobbítása iránti jogos igé-nyét is szimbolizálja, ekképpen tiltásaegyenlõ a világon átívelõ testi-lelki nyomorigenlésével, megszûntetésének tagadásával.

Ezért mi, az elnyomatás minden for-májának megszûnéséért harcoló európai ál-lampolgárok, � bár többségünk nem értegyet a Munkáspárt politikájával � tiltako-zunk Vajnai Attila õrizetbe vétele ellen,és az Európai Unió jövendõ tagjaikéntköveteljük az ötágú vörös csillagotbetiltó törvény eltörlését, az ötágú vöröscsillag viselésének engedélyezését! Avörös csillagét, amelyet Ady Endre �a csil-lagok csillagá�-nak nevezett, és amelyrõlazt írta:

�Sohse hull le a vörös csillag: �Mióta ember néz az égre,Vörös csillag volt a reménye.Budapest, 2004. április 7.

Aláírók: Angelo Istvánné darukezelõ,Aradi Pál (BCKSZ elnöke), Artner An-namária közgazdász, Balogh Miklós par-lamenti képviselõ, Balogh Sándor tör-ténész, Baranyi Ferenc költõ (HEF elnöke),Baráth Katalin középiskolai tanár, szer-kesztõ, Benyik Mátyás közgazdász (AT-TAC Magyarország elnöke), EndreffyZoltán filozófus, Eörsi István író (külön iselhatárolódik a Munkáspárttól), FarkasMiklós matematikus, Farkasné Kéri Kata-lin tanszékvezetõ, Farkas Péter közgazdász,Galló Béla politológus, Gurmai Zita parla-menti képviselõ, Györe Imre költõ, Gyur-csány Ferenc sportminiszter, Hegyi Annavegyészmérnök, Herczog Edit parlamentiképviselõ, Jancsó Miklós filmrendezõ,Kárpáti Sándor közíró, Kiss Viktor polito-lógus, Koltai Dénes andrológus, KoltaiKatalin orvos, Krausz Tamás történész,Kristó Nagy István irodalomtörténész,Mandel Miklós közgazdász, MészárosIstván filozófus (Nagy-Britannia), MocsáryJózsef közgazdász (Tulajdonos Munkavál-lalók Országos Szövetségének elnöke),Mocsáry Józsefné vegyészmérnök, NyáriJános nyugdíjas, Pál Lénárd fizikus, Rozs-nyai Ervin filozófus (MKT elnöke), Sebes-tyén György utazásszervezõ, Simor And-rás költõ, fõszerkesztõ, Sipos János filozó-fus (BET ügyvivõje), Susan Zimmermanntörténész, Szász Gábor gépészmérnök(TÉT társelnöke, BAL soros elnöke), Sze-redi Péter történész, Széchy András tör-ténész, Széchy Éva pedagógiai tudományoskutató, Székely Gábor történész, SzigetiJózsef filozófus, Szigeti Péter jogfilozófus,Szõke Károly a Vasas Szakszervezet el-nöke, Szöllõsi Istvánné volt országgyûlésiképviselõ és szakszervezeti vezetõ, TamásGáspár Miklós filozófus, Tibold Antal or-vos, Trautmann László közgazdász, VadászJános szociológus, Vígh László közgaz-dász, Wirth Ádám filozófus.

Emlékezzünk!


Az 1932-33-as ukrajnai éhínségrõl(Befejezõ rész)

Az élelmezési nehézségek már 1927-ben elkezdõdtek. 1928-ban a piaci módsze-rekkel begyûjtött gabona mennyisége 128millió puddal elmaradt az elõzõ évitõl.1928-ban és �29-ben be kellett vezetni avárosokban a kenyérjegyet. A mezõgazda-ság nagyüzemi átszervezése nélkül aproblémákat nem lehetett megoldani, avárosokat éhínség fenyegette. A parasztságazonban nem készült még fel a kollektivi-zálásra. Az erõltetett gyorsítás elkerülésérea kormány megpróbálkozott a szocialistaés a piaci módszerek kombinálásával. 1932májusában a Népbiztosok Tanácsa jelentõ-sen csökkentette a begyûjtési tervet, és en-gedélyezte mind a kolhozoknak, mind azegyéni gazdálkodóknak, hogy szabadpiaciárakon hozzák forgalomba a kenyérga-bonát. A következmény az lett, hogy a kol-hozok gabonáját szétlopkodták, az egyé-niek pedig elrejtették a magukét: így akar-ták kivonni az állami begyûjtés alól, és fel-verni a szabadpiaci árakat. A begyûjtés za-varai nagy mértékben a �32-es rendeletnektulajdoníthatók: ezt igazolja az a tény, hogy1931-ben és �32-ben, amikor megvoltakmár a kolhozok, jóval több kenyérgabonátgyûjtöttek be, mint 1933-ban, éhínség vi-szont �31-ben egyáltalán nem volt, �32-benpedig arányaiban meg sem közelítette az1933-ast.

Ha meg akarjuk jelölni az 1932-33-aséhség mélyen fekvõ, politikai-gazdaságtaniokait, azt kell mondanunk, hogy a tragé-diáért végsõ fokon a NEP elhúzódása, akollektív mezõgazdasági formákra valóáttérés következetlensége felelõs. Pszicho-lógiailag (ha lehetséges nemcsak egyének,hanem egész osztályok gondolkodás- ésmagatartásmódjáról beszélni) az éhség kétlogika, két ideológia összeütközésébõlkövetkezett: az egyik a kispolgári-parasz-ti-kistulajdonosi logika volt, a másik agyõztes proletariátus államának logikája,a forradalom sorsáért viselt proletár fele-lõsség, a sokéves távlatok megtervezésénekkötelezettsége. A parasztok így gondolkod-tak az újfajta gazdálkodásról: ami közös,az nem az enyém, minek törjem magamérte. Például 1933 elején megvizsgáltak340 kolhozt. Kiderült, hogy a munkaképeskolhoztagok 19 százaléka egész évbenegyetlen munkaegységet sem teljesített, 30százalékuk 5-50 munkaegységet. Gyakor-latilag tehát a kolhoztagok fele belépettugyan, de nem dolgozott. Érthetõ tehát,hogy a földek egy része bevetetlen maradt,a vetés június végéig elhúzódott, a termésmintegy fele elveszett az aratás és csépléssorán. Az idõben be nem takarított gabonamár a mezõkön, az asztagokban kipergett.Ráadásul a parasztok közvetlenül a földek-rõl lopták a termést. Az ukrán párt központibizottságának titkára azt írta jelentésében,hogy a kolhoztagok 80-90 százaléka lopott.

Az állatállomány tömeges levágása mára kollektivizálás elõtt megkezdõdött. A ló-és szarvasmarha-állomány 1932-ben felére,a juhok száma harmadára csökkent. Aparasztok úgy gondolták: ezzel biztosít-hatják a maguk és családjuk megélhetését,a többi nem érdekelte õket. Jellemzõ, hogyközben számítottak a traktorokra, amelyekakkoriban kezdtek dolgozni a falvakban.A parasztoknak eszükbe sem jutott, hogyaz állam nem hagyhatja kenyér nélkül avárosokat, és egyéb eszközök híján kény-telen lesz erõszakkal elvenni a gabonát �annál is inkább, mert a Szovjetunió egészsor gabonatermõ vidékén, az Uralban, Ka-zahsztánban, a Volga-vidéken 1932-benaszály pusztított, és nagy károkat okozott.A felsorolt okokból több körzetben dezor-ganizálódott a termelés; a Szovjetunióterületén 1933-ban termett a legkevesebbgabona, leszámítva az 1921-es éhínséget.Ha az állam nem hajtotta volna végre eré-lyesen és határozottan a begyûjtést, az1932-33-as éhínséget újabbak követtékvolna.

De nem követték: a hibákat már akövetkezõ évben kijavították. 1935 januárelsején megszûntek a városokban a élelmi-szerjegyek. 1937-ben a kolhoztagok vásár-lóereje felülmúlta az 1913-as parasztivásárlóerõt � olyan eredmény volt ez, ame-

lyet a NEP idején egyetlen évben sem sike-rült megvalósítani.

Mi a helyzet ma?A mai emberveszteségek messze meg-

haladják az 1933-as éhínségrõl közölt leg-fantasztikusabb adatokat is. Kara-Murzaorosz publicista, “A szovjet civilizáció� c.divatos könyv szerzõje, 640 000 áldozat-ról beszél. Ez rettenetes szám, de tegyükfel, hogy igaz. Akkor is: csak a szocializ-mus szempontjából rettenetes. Hivatalosadatok szerint Ukrajnában a legutóbbiévtizedben a halálozások száma évente400 000-rel múlja felül a születésekét; ésaligha van épeszû ember az országban, akiazt állítaná, hogy a jelenlegi gazdasági éspolitikai rend keretében ezen a helyzetenjavítani lehetne.

Az 1987. január elsejei népszám-láláskor az országnak 50 millió 994 000lakosa volt; 1991-ben több mint 52 millió.2003-ban a hivatalos adatok szerint iskevesebb volt 48 milliónál. Ezek a számokegyébként elmaradnak más, szintén hivata-los adatoktól, emellett pedig beszámítjákazt a 7 millió embert is, aki külföldi mun-kavállalásra kényszerült. Gyakorlatilag te-hát Ukrajna lakossága nem sokkal több 41milliónál. Hová tûnt 8 (vagy 15) millióukrán?

Képek az 1929-33-as évek Amerikájából(Részletek Rozsnyai Ervin �Az imperializmus korszakváltásai� c. könyvébõl)

Az eladhatatlan áruk tömege tönkrezúz-ta az árakat. Ha 1926=100, akkor az ameri-kai árak az 1929-es 95,3-ról 1932-ben 64,8-ra, tehát 30 százalékkal süllyedtek, de amezõgazdasági áresés meghaladta az 50százalékot is. A nagyarányú agrár-túlter-melés világjelenség volt, és a piacgazdaságmindenütt többé-kevésbé egyformán rea-gált rá: a �fölös� készleteket, amelyeketnem lehetett tõkévé változtatni, vagyismunkaerõ vásárlására fordítani, megsem-misítették. Az Egyesült Államokban bú-zával és kukoricával fûtöttek, 23 milliószarvasmarhát elpusztítottak, 6,4 milliósertést leszúrtak és a Mississippibe dobtak;Hollandiában és Dániában tehénhússaltrágyázták a földeket, Londonban másfélmillió láda narancsot, a franciaországi Cro-ix-de-Vie kikötõjében 50 000 doboz szardí-niát szórtak a tengerbe, Brazíliában eléget-tek 10 millió zsák kávét, Chilében levág-tak 225 000 juhot stb. Mindez akkor történt,amikor tízmilliók kóboroltak munka nélkül,és az Egyesült Államok országútjain éhenpusztult fiatal csavargók (köztük egyetemetvégzett diplomások) hullái hevertek.

1932-ben könyv jelent meg BerlinbenA. E. Johanntól, “Amerika saját zsírjábafullad” címmel. A könyvben amerikai mun-kanélküliek beszámolói olvashatók. Idé-zünk két részletet.

John Bonavito, Los Angeles, Kalifor-nia állam: “1928-ig szenet bányásztam.Aztán elbocsátottak. Egy ideig még fenntar-tottam magam a megtakarításaimból, az-tán gondoltam egyet: elmegyek a nyugatipartvidékre, hátha ott sikerül állandó mun-kát szereznem. De kerek fél esztendõ alattcsak 13 napot dolgoztam. Helyenként egyteljes napot sorba álltam munkáért: reggelöttõl másnap reggel ötig, mégsem kaptammunkát. Így jutottam el Coloradóig, pisz-kosan, éhesen, 1930-ban. A rendõrök azthitték, lopni akarok, és 5 napra lecsuktak.Aztán bíró elé állítottak, egy évi börtönreítélt; hogy tulajdonképpen miért, ma semtudom. Szabadulásom után gyalog eljutot-tam San Franciscóig, naponta kerestemmunkát, hiába. Éheztem, megtetvesedtem,mindig szabad ég alatt töltöttem az éjsza-kát, bármilyen idõ volt.�

Charles Doyle, Phoenix, Arizona ál-lam: �Acélolvasztár vagyok. 30 évig dol-goztam acélgyárakban. Három évvel ez-elõtt kitettek az utcára. Megtakarított pén-zemet rég feléltem. Tegnap a kikötõbenaludtam egy fészerben. Sorba állok levesérta »Hoover-kávéházban« (az akkori Ameri-ka �Sipõcz-konyháján� � a szerk.), ahogya fiúk nevezik. Munkát már nem is kere-sek. Arra a következtetésre jutottam, hogya világnak vége, és munka nincs többé. Mégjó, hogy az asszony és két fiam, akik szin-tén munkanélküliek voltak, meghaltak.”


ÉVZÁRÓ TAGGYÛLÉS A BÉKÉS-MEGYEITAGOZATUNKNÁL

Baloldali mozaikok a világbólOroszországban

Sztálina dicsõ múlt része

�A magyarokat vagy máig zavarja aszemélyi kultusz, vagy szeretnék NATO-belibátyjaikat megörvendeztetni� - írta a�Komszomolszkaja Pravda� a budapestiönkormányzati döntésrõl, mellyel meg-fosztotta díszpolgári címétõl Sztálint.

Leonyid Mlecsin író-történész aggódik,hogy a budapesti döntés erõsítheti az oro-szokban Sztálin szeretetét és a magyarokkalszembeni gyûlöletet. A tiltakozás még ért-hetõbbé válik, ha tudjuk: Moszkva polgár-mestere nemrég még a Cseka alapítójának,Dzerzsinszkijnek a szobrát szerette volnavisszaállítani.

A heves reagálás mély sérelmekre isutal. Arra, hogy a rendszerváltást szeren-csésebben átvészelõ, NATO és EU-tagMagyarország sokaknak immár nem barát,õk már nem bátyuskánk. Ez a hangulat �többé-kevésbé jellemzi az orosz társadal-mat. Oroszországban Sztálin a dicsõ múltrésze � függetlenül attól, hogy már nemdíszpolgár Budapesten. Õ a többség szá-mára máig a generalisszimusz, aki meg-nyerte a második világháborút. A Gazdát,ahogy akkor Sztálint nevezték, az orosz köz-vélemény többsége (egy legutóbbi felmérésszerint) a rendszerváltás óta egyre inkábbpozitív szereplõnek tartja, még ha tisztábanis van a számlájára írt tömeggyilkos-ságokkal�(Forrás: Népszabadság 04. 05. rövidítve)

A MUNKÁSPÁRTNÉPSZAVAZÁSI

KEZDEMÉNYEZÉSEIMMÁR

HIVATALOSSÁ VÁLTMárcius 10-én átadták több mint 296

ezer támogató aláírással az OrszágosVálasztási Bizottságnak a Munkáspárt ügy-döntõ népszavazás kezdeményezését akórház-privatizáció ellen.

Az aláírás-gyûjtéshez a Marx KárolyTársaság is csatlakozott. Valamennyi ta-gozatunk és csoportunk résztvevõje volt asaját mûködési területén a gyûjtésnek. Igaz,hogy átmeneti zavart okozott a MIÉP és aFIDESZ aláírás-gyûjtéshez történt csatla-kozása.

Az OVB legkésõbb április 24-ig befe-jezi az aláírások ellenõrzését. Ennek ered-ményét lapunk zártáig még nem ismerjük.

* Hullámzás � baloldali elõretörésekés visszaesések. Spanyolországban a szo-cialisták koaliciója gyõzött a választáson,vereséget szenvedett Aznar konzervatívpártja. Aznar fõ támogatója volt Bushnak,Tony Blairnak, az iraki háborúban bele-egyezést adó �nyolcaknak�. A katonai erõkvisszahívására szánták el magukat, s tárgya-lásokba bocsátkoztak. Franciaországban abaloldaliak elsöprõ gyõzemet arattak azönkormányzati választásokon, Olaszor-szágban ugyancsak újjáéled a baloldalikoalíció. Görögországban viszont elvesz-tették a kormányzást a szocialisták, a kom-munisták megõrizték pozicióikat. Lengyel-országban visszaesett az egyesült szocialis-ta baloldal, s át kellett adnia a kormányzásta közép erõknek. Március 20.-án, az irakiháború elindításának évfordulóján, több-milliós béke-demonstrációk zajlottak levilágszerte valamennyi kontinensen, kima-gasló részvétellel az USA-ban és Nagy-Britániában.

* Az oroszországi dumában a kommu-nisták megtartották a választáson megszer-zett pozicióikat. A kommunisták erõfeszí-téseket tesznek az ország és a FÁK balolda-li erõinek tömörítésére. Leleplezik a Putyincentralizációt, annak nép- és nemzetellenes,a liberális komprádor diktatúrát erõsítõ jel-legét. Bírálják a Glazev-féle átállásokat atõkések oldalára. Feltárják a Szemigin ve-zette szakadár csoport kommunista moz-galmat és a hazafias tömörítést bomlasztótevékenységét. Elõtérbe került a kommu-nista mozgalomban a párton belüli normák

megerõsítése, az önkormányzatokban, aszakszervezetekben, az ifjúság közötti tö-megmunka. Július 3.-ára összehívták kong-resszusukat, széleskörû vita folyik a hely-zetnek megfelelõ új stratégiai és taktikaivonal kidolgozásáról.

* Tájékoztatást kapott a Kínai Kom-munista Párt küldöttsége Moszkvában azoroszországi választások antidemokratikusvonásairól, Putyinnak a kül-, és belpoli-tikában követett magatartásáról, a kommu-nisták közötti vitákról. Megállapodtak ab-ban, hogy a két párt erõsíti egymással kap-csolatait. 2004 szeptemberére Pekingbenösszehívják az ázsiai kommunista pártoktalálkozóját, ezen az oroszországi kommu-nisták is részt vesznek.

* Folyik a KPRF X. kongresszusánakelõkészítése, amellyel a KB március 27-iplenáris ülése foglalkozott. Határozata sze-rint a kongreszus július 3-án kezdõdik.

Március 25-én közzétették G.A. Zjuga-nov terjedelmes cikkét az �Egységért� címalatt. Az írás fõként személyi és napi poli-tikai szinten elemzi az elmúlt hónapok ese-ményeit, számottevõ önkritikát nem tartal-maz, és nem ad magyarázatot arra sem,hogy miért szövetkezett korábban a párt-vezetés azokkal, akiket most elítél.

Az �Orosz Hazafiak Kongresszusát�március 20-án tartották. A rendezvényegyértelmûen a KPRF ellen irányult, amitZjuganov a �Sovjetszkaja Rosszija� c. lap-ban határozottan elítélt.

Társaságunk Békés-megyei tagozatafebruár 28-i évzáró taggyûlésén Nagy Imremegyei elnök elõterjesztette a vezetõség be-számolóját a végzett munkáról, a költség-vetés helyzetérõl. A beszámoló magábanfoglalta a Marx Károly Társaság országosközgyûlésérõl szóló tájékoztatót is a Tár-saság 2003. évi munkájáról, költségvetésigazdálkodásáról.

A hozzászólók részletesen elemeztéka tagozat helyzetét, munkáját, valamint ér-

demi javaslatok hangzottak el a továbbifeladatokat illetõen. Állásfoglalás történtabban is, hogy az orosházi és gyulai cso-portokat évzáró taggyûléseik megtartásárakérik fel április 15-i határidõvel. Döntöt-tek arról is, hogy a IV. negyedévben ünne-pi megemlékezést tartanak a Társaságmegalakulásának 15. évfordulója alkal-mából.

Tanai Ferenc


Felelõs kiadó: a Társaság elnöke1067 Bp. Eötvös u. 2. Tel: 342-1068Szerkeszti: a SzerkesztõbizottságFelelõs szerkesztõ: dr. Rozsnyai ErvinOTP számlasz.: 1171 1041-2085 9590

DialektikaA Marx Károly Társaság idõszaki lapja

Nytsz.: 75/763/1997Internet: www.extra.hu/dialektikaE-mail: [email protected]ás: Unio-Print Kuvert Kft.Felelõs vezetõ: Szabó László igazgató

Ki az egységbontó?�A Szabadság� c. hetilap hasábjain vi-tacikkek jelentek meg, melyek az ATTACMagyarország Egyesület tevékenységét isminõsítették. Mivel az említett lapban azATTAC elnökének alábbi hozzászólásátnem hozták le, ezért kérésére Szerkesztõ-ségünk helyt adott annak közlésére � el-kerülve a polgári sajtó esetleges máskéntreagálását.

Tamás Gáspár Miklós cikke (január23.) nyomán az elmúlt hetekben attak in-dult az ATTAC ellen �A Szabadság� hasáb-jain. TGM helytelenítette, hogy a Munkás-párt elfogadta a polgári jobboldal, sõt aszélsõjobboldal segítségét az egészségügyprivatizációja elleni aláírásgyûjtéshez. Akikkésõbb hozzászóltak nem vették észre,vagy nem akarták észrevenni, hogy TGMnem a Munkáspárt ellen, hanem a Munkás-pártért haragszik. Azt írta ugyanis: �AMunkáspárt ahelyett, hogy népszerû ak-ciójával saját magának szerzett volnahíveket, �baloldali� igazolást nyújt a vissza-térésre készülõdõ Orbán Viktornak, akiéppúgy a nagytõke képviselõje, mintMedgyessy Péter, csak kíméletlenebb ésretrográdabb��. Igen, az agyagba dön-gölõ, akinek kedvence a Vasárnapi Újságés a Demokrata, az retrográdabb. Mert aszélsõjobboldal felé nyitott�

Na de miért kell nekem ezt magyaráz-ni? Hiszen a Munkáspárt elnöke, ThürmerGyula a KB elõtt önkritikát gyakorolt!Visszavonta, hogy a kórház-privatizációsnépszavazás a kormány leváltását célzónépszavazás lenne (A Szabadság, február5, 4.o). A jobboldallal való összefogás poli-tikáját több milliónyi tévénézõ elõtt hirdettemeg (Hírtv), visszakozását azonban csak apártlap néhány ezer olvasója ismerheti.Miért az önkritikus hangnem? Egyrészt,mert a jobboldal valójában nem segítetteaz aláírásgyûjtést, csak demagóg taktikaiszirénhangokat hallatott. Másrészt, mert apártelnök zavart keltett a már sok politikaikanyart megélt és eltûrt párttagságon belül.Sokan tették fel a kérdést a napkeltés AcélEndréhez hasonlóan: valóban a Munkáspártérdeke, ha ugyanazt mondja, mint a jobb,és összefog vele? Meg azt is kérdezték:helyes, ha a Hírtévében dicsérteti magát,ha a fasiszta ideológiát terjesztõ Demok-ratának nyilatkozik? Félreértés ne essék!Én is a Munkáspártért haragszom, de na-gyon!

Az ATTAC Magyarország Egyesület-ben hónapok óta aggódtunk e tendenciamiatt, és harcolunk a szociális fórum fo-lyamatba is beszivárgó következményeiellen. Láttuk, hogy a népszavazási kez-deményezés már nem az, aminek indult,hanem egy önmagán túlmutató helytelenpolitika igazolásának eszköze. A MagyarSzociális Fórum mozgalomban Simó End-re képviselte azt az álláspontot, hogy aPolgári Körökkel a �bizalomépítés� lehet-séges, összefoghatunk velük az egészség-ügyi privatizáció ellen. Az ATTAC és más

civil szervezetek ezt nem fogadták el. Mun-katervünkben már szerepelt az aláírás-gyûjtés a budapesti aluljárókban a népsza-vazás támogatására. A vázolt körülményekmiatt azonban lemondtunk róla.

Vajnai Attila azt gyanítja, hogy �apolgári jobboldal reakciója� csak ürügy,hogy magukat baloldalinak vallók ne támo-gassák �a kommunisták akcióját�. Hozzá-teszi: �A trockistákat /?/ is magába foglalónemzetközi ATTAC mozgalom helyi szer-vezetének� radikális szárnya azonbankezdettõl fogva tartózkodóan viselkedett azügyben� (A Szabadság, január 30.). Ez egy-szerûen hamis állítás! Az ATTAC Magyar-ország nem csak szavakban kifogásolta azegészségügyi privatizációt és nem ijedünkmeg a saját árnyékunktól � bár Simó End-re is ezt állítja nevünk kimondása nélkül(február 13.). Mindketten tudják, hogy ta-valy, május 1-én fórumot adtunk Cser Ág-nesnek, részt vettünk az Egészségügyi ésCsaládügyi Minisztérium elõtti tüntetésmegszervezésében, konferenciát szervez-tünk az egészségügyrõl, a közszolgáltatá-sok privatizációja és a WTO tárgyalásokügyében levelet intéztünk a legfõbb közjo-gi méltóságokhoz és az összes parlamentiképviselõhöz, tiltakozó petíciót nyújtottunkbe, majd tárgyaltunk a Gazdasági és Köz-lekedési Minisztériummal, stb. � sokkal ha-marabb, mint ahogy az MP lépett az ügyben.

Ravaszul csûri-csavarja a szót Simó: õis jobboldali veszélyt emleget, s szerinte akiút az összefogás és a kompromisszum-készség. Kivel? A jobboldallal? Ha a nép-szavazás kezdeményezõi a jobboldal szer-vezett politikai támogatását elutasítottákvolna és leleplezték volna annak demagó-giáját, de persze elfogadták volna a jobb-oldali emberek aláírását, mi is sok ezeraláírást gyûjtöttünk volna!

Megszólalt a vitában Kiss Viktor, akiévekig a Munkáspárt fizetett ideológusavolt (február 5). Magam alig tudtam követnizavaros szó- és mondatfûzéseit. (Mit értbelõle a párttagság?) Írásának lényege egyvéletlenül érthetõ mondatban: �Aki a �kom-munista� és a �szociáldemokrata� baloldalellentétét szítja olyan korban, amikor aszélsõjobboldal bármifajta veszélyével szá-molni kell, jóvátehetetlen bûnt követ el �szól a régi lemez, amely végérvényesenidejét múlta�. Sajnos egyáltalán nem jártle, de sosem járhat le ez a lemez! Még akkor

sem, ha a mai szociáldemokrácia kevésbéképviseli a dolgozói érdekeket, mint vala-ha, ezért erõsíteni kell bírálatát! Maga aszociális fórum mozgalom is az új liberálisszociáldemokrácia kritikája. A SzociálisVilágfórum Porto Alegre-i elvi chartájaazonban arra int bennünket, hogy zárkóz-zunk el a demagóg, kirekesztõ és rasszistajobboldal minden árnyalatától. Mi ehheztartjuk magunkat!

Persze szilárd politikai irányvonalatcsak szilárd nézetrendszer alapján lehetvinni! Vajnai Attila most (A Szabadság,január 30.) elismeri, hogy erõsödnek az új-fasiszták. A kérdés csak az, hogy milyenpolitikával lehet fékezni ezt a társadalmifolyamatokból fakadó objektív és rombo-lóan veszélyes tendenciát. Vajnai egység-bontásról beszél. De ki az egységbontó?Aki, mint az ATTAC, nemet mond a szélsõ-jobbig összefolyó jobboldallal intézménye-sített politikai kapcsolatokra, vagy aki el-fogadja azt? A munkáspárt tagságánaknagy többsége tudja a választ!

Végül röviden a TGM-mel kialakultvita másik vonulatához. A most következõksaját nézeteim, mert az ATTAC-nak errõlnincs közös álláspontja. Távolról sem kri-tikátlanul nézem a szocializmus építésénekminden idõszakát, de számomra is meg-döbbentõ TGM totálisan elutasító állás-pontja. A mai hiteles kapitalizmusbírála-tának fényében nem is logikus, hogy ilyenvadul lekezeli azt a rendszert, amelybenMagyarországon 1,5 millióval több mun-kahely volt, mint ma, létbiztonság voltjellemzõ, nem volt gyermekéhezés, évi 100ezer lakás épült. A nézeteim errõl azonbanVajnai Attiláétól is jelentõsen különböznek.Szerintem azért nem védte meg a munkás-osztály a létezõ �szocializmust�, mert mi-elõtt még az emberek igazán magukénakérezhették volna a rendszert, a berendez-kedés és vezetés hibái miatt a kispolgáritendenciák, a piaci, nyereséghajhász gaz-dálkodás, a vállalati elkülönültség viszo-nyai kerekedtek felül, ezzel együtt szükség-szerûen eluralkodott az individualizmus,általános lett a � hatalomtól, a termelõesz-közök tulajdonától való � elidegenedésérzése. A korábbi vezetõk és pártok ebbena folyamatban és fõleg a �szocializmus�kiárusításával elvesztették, és teljes jog-gal veszítették el a nép bizalmát.

Benyik Mátyásaz ATTAC Magyarország Egyesület

elnöke

2004. május

Documents