A K Õ S Z E G I E VA N G É L I K U S E G Y H Á Z K Ö Z S É G L A P J AVII. évfolyam, 1. szám 2010. július 4.

SZEGLETKO’’’’

Az idei Szélrózsa ifjúsági találkozó hívósza-va: Középkezdés. A futball világbajnokságfináléjához közeledve az ember fülében is-merõsként cseng ez a szó, hiszen nem voltolyan mérkõzés, ahol ne hallhattuk volna:középkezdés. Lehetõséget, reményt kifejezõszó ez, akár a mérkõzés elején járunk, akáregy megszületett gól után vagyunk.

Mennyiféle érzéssel lehet elindulni közép-rõl. Lehet nagyképûen kezdeni, azzal az ér-zéssel, hogy legyõzhetetlenek vagyunk.Lehet szorongva is, az esélytelenek félel-mével, azzal az érzéssel, hogy a másik sok-kal erõsebb. Lehet lelkesedéssel, azzal a re-ményteli érzéssel, hogy miért ne sikerülne,hiszen erõnkhöz, képességünkhöz képestmindent megteszünk.

Középkezdés. A templom- és templomkertfelújítása befejezõdött. Olyan év van mögöt-tünk, ami komoly mérkõzés volt. Megta-pasztalhattuk mennyire vagyunk egy csapat.Megtapasztalhattuk, hogy mire és mennyirevagyunk képesek. Kiderült, hogy kik a leg-jobb és legbiztosabb játékosok. Volt, akisokat volt pályán, már-már erõn felül is. Éspersze volt olyan is, aki a pálya szélérõl vagyinkább az öltözõbõl figyelte az eseményeket.

Ezen a mérkõzésen voltak gyönyörû egyé-ni akciók, és volt szívmelengetõ csapatjáték.És persze voltak vendégjátékosok, akik egy-egy akcióban színesítették a csapatot. Ter-mészetesen voltak nehéz helyzetek is, ami-kor kétségessé vált a folytatás, amikor úgytûnt már-már elveszítjük a mérkõzést. A csa-pat túl jutott a holtpontokon, és most örülhetannak, amit elért.

Egy-egy mérkõzést mindig nagyon sokan,és sokféle szempont alapján értékelnek. A já-tékosok számára mégis a legfontosabb az edzõszava. A jó edzõ úgy dicsér és úgy fogalmazmeg kritikát, hogy a játékosok továbbra is apályán akarnak maradni.

Vajon, a mi csapatunk hogyan megy to-vább? Hogyan folytatja? Nagyképûen vagyalázattal? Lelkesedéssel, vagy megfáradtan?Rámutat-e õszintén a Mesterre, aki a csapa-tot formálta, tanította, eggyé kovácsolta?

Az az öröm, ami a szívünkben van a gyö-nyörû templom, és templomkert láttán,akkor tud erõforrássá válni, ha úgy teszünk,mint sok afrikai, dél-amerikai játékos teszi a gól, a gyõzelem után. Keresztet vet, az ég-re mutat. Istené a dicsõség. Az eredményért,a gyõzelemért.

Jézus így tanít bennünket: Ha teljesítetté-tek mindazt, amit parancsoltak nektek,mondjátok ezt: Haszontalan szolgák va-gyunk, azt tettük, ami a kötelességünk volt.(Lk 17,10)

Ez a mondat nem ledorongolás. Nem arrólszól, hogy értéktelen, amit teszünk, nemarról szól, hogy nem lehetünk büszkék mindarra, amit elértünk, amit teljesítettünk, ha-nem arra tanít, hogy ne feledkezzünk meg aMesterrõl. Nélküle nem lehetnénk a pályán,nélküle nem mutathatnánk meg magunkat,nélküle nem élhetnénk át a csapatjátékörömét. Mert õ tett alkalmassá minket, õkészített fel minket, õ adta az erõt, és õ táplálta a reménységet és a lelkesedéstbennünk. Övé a dicsõség. Õt emeljük együtta magasba, és kezeinkkel õrá mutatunk.

Ez a mérkõzés befejezõdött. A pályárólmégsem megyünk le. Az Isten csapatábantart még a játék. A középkezdés vonaláraállunk, és újra indulunk. Figyelünk egymás-ra, és legfõképpen a Mesterre. Rábízzukmagunkat, és elfogadjuk azt az utat, felada-tot, amit õ jelöl ki számunkra, mert tudjuk,hogy nélküle nem találjuk meg a jó utat,nélküle semmik vagyunk.

Mert, ha az Úr nem építi a házat, hiábafáradoznak az építõk.

B. Rohn Erzsébet

Ha az Úr nem építi a házat, az építõk hiába fáradnak.

Hogyha az Úr nem õrzi a várost, az õr hiába õrködik fölötte. (Zsolt 127,1)

2 SZEGLETKO’’’’ 2010. július 4.

A templom Izrael istentiszteletének központja volt. A pusztai vándorlás idején a szent sátorban folytak azáldozati szertartások, a szentély együtt vándorolt a néppel.A „Kijelentés Sátra” az Isten és Izrael népe közötti szövet-séget jelképezte.

Dávid, miután Kr. e. 1000 körül Jeruzsálemet az országfõvárossá tette, szeretett volna hajlékot építeni Istennek,de ezt a feladatot – Isten rendelkezése értelmében – csakfia és a trónon utóda: Salamon végezhette el. A jeruzsále-mi szentély ettõl az idõtõl kezdve állandó helyszíne lett a kul-tusznak. A templomépítési munkálatokról 1Kir 6 számol be.

A templomot Isten házának tekintették Izraelben, ésbizonyosak voltak afelõl, hogy õ népe között lakik. Atemplomépület kõbõl épült, belsõ burkolatát cédrusfábólkészítették el. Kb. 30 m hosszú, 15 m széles és 10 m ma-gas építmény volt, és három részbõl állt. A fedetlen elõ-csarnokot a templomudvartól alacsony kerítés különítetteel. A nõk, gyermekek és az idegenek a templomon kívül,az udvaron tartózkodhattak. A templombelsõben vagyszentélyben folytak az istentiszteletek, ahol egy kõbõlfaragott, négyszögletes, sarkainál „szarvakban” végzõdõáldozati oltár állt. Itt gyûlt össze az istentiszteleti közös-ség, amelyet a zsidó férfiak alkottak.

A legbelsõ épületrészt a „Szentek Szentjé”-nek nevez-ték, itt helyezték el a szövetség ládáját, amely a tízparan-csolat kõtábláit, továbbá Áron papi méltóságát jelképezõ,kivirágzott vesszejét és egy kosár mannát tartalmazott –emlékeztetve Izrael népét Isten jó adományaira. Ide, aSzentek Szentjébe csak a fõpap, és csak egyszer egy év-ben, a nagy engesztelési ünnepen léphetett be. Ezen azünnepen a nép bûnbánó istentiszteletet tartott, és a fõpapa nép vétkét jelképesen egy kosra ruházta rá (bûnbak),amelyet kiûzött a pusztába. Egy másik kost pedig levág-tak, hogy helyettes áldozat legyen a bûnökért.

A kultuszi szertartásokat a papok és a léviták végezték,szigorú elõírások szerint. Naponta mutattak be áldoza-tokat Izrael Istenének. Csak tiszta és egészséges állatokatáldozhattak, de tudunk arról is, hogy „szent kenyereket”raktak ki az oltárra, ill. növényekbõl illatáldozatok is ké-szültek. Fontos szolgálata volt a liturgiában, a zsoltár-éneklés vezetésében a lévita-kórusnak.

Az idõk során kialakult annak a gyakorlata, hogy a za-rándokünnepek idején az egész nép felment a templomba.A páska ünnepe a kivonulás csodájára emlékeztette anépet. A hetek ünnepén (pünkösd) az aratásért adtak hálát.A sátoros ünnepen arra emlékeztek, hogy a pusztai ván-dorlás alatt negyven éven át sátorban lakott Izrael, ésmindvégig megõrizte õket Istenük. Ezeket az ünnepeketmind a mai napig évrõl évre megtartják a zsidóságban.

Kr. e. 586-ban a babiloni uralkodó seregei földig rom-bolták a jeruzsálemi templomot. A lakosságot fogságbahurcolták, megszûnt a rendszeres kultuszgyakorlat.Ezékiel próféta a számûzötteket vigasztalja: könyve végénegy nagy látomást találunk a „második” szentélyrõl és amegújult városról. Isten népének adott ígérete, az új életüzenete azzal ér el csúcspontjához, hogy a templomot és avárost Isten dicsõsége tölti be. A boldog jövendõ képe anépe körében lakó Istent és uralmát tárja elénk.

Ezsdrás könyvében olvashatunk a templom újjáépí-tésérõl: a perzsa Dárius király idejében, Kr. e. 515-benfelépült Isten háza. Bár sokkal szerényebb kivitelbenkészült el, felszentelésekor nagy örömünnepet ültek Jeru-zsálemben. Évszázadok múlva Nagy Heródes hatalmasépítkezései során a templomot is kibõvíttette. Új pom-pájában azonban csak néhány évtizedig gyönyörködhet-tek: a rómaiak Kr. u. 70-ben, a zsidó szabadságharc leve-résekor elpusztították a „második templomot”. Azótanincs áldozati kultusz a zsidóságban, az istentiszteleti életa zsinagógákban (görögül: az összegyülekezés helyén)zajlik, csakúgy, mint egykor a számûzetés földjén, Ba-bilonban. Az õsi jeruzsálemi templom helyén ma iszlámmecset áll, amelyet „Szikla-templomnak” neveznek.

Dr. Varga Gyöngyi

A KÕSZEGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG LAPJAFelelõs kiadó: a Kõszegi Evangélikus EgyházközségCím: 9700 Zrínyi u. 6. Telefon/fax: 94/361-145E-mail: koszeg@lutheran.hu Honlap: koszeg.lutheran.huFelelõs szerkesztõ: Baranyay CsabaNyomdai elõkészítés: Mezõ BeatrixKészült a Projekt Nyomdában, Kõszegen

Megjelenik Kõszegen, évente két alkalommal.

SZEGLETKO’’’’

A jeruzsálemi templom

ERDÉLYI VENDÉGEK GYÜLEKEZETÜNKBENA Brassó közelében lévõ Apácai Evangélikus Gyüleke-zet kórusa – Simon Lászlóné Nagy Ilona lelkész vezeté-sével – gyülekezetünk vendége volt az idei pünkösdihétvégén. Istentiszteleteinken szolgáltak és részt vettek akõszegi Határátlépõ Fesztiválon. A Közép-BurgenlandiMagyar Kultúregyesület kórusával és gyülekezetünkkórusával való közös programot a Szülõföld Alap pá-lyázatán nyert támogatás tette lehetõvé számunkra.

3SZEGLETKO’’’’2010. július 4.

L e l k é s z g y e r e k e k v a l l o m á s a iMI KÖT ENGEM A KÕSZEGI TEMPLOMHOZ

ÉS UDVARÁHOZ?A kérdésen elgondolkodva egy kép jelent meg elõttem.Édesapám a paplakból az udvaron át, lobogó luther-kabát-ban és széltõl felfújt mózes-táblával sietve – mondhatnámrohanva – fut a sekrestye felé.Kezében fekete papírral bekötöttBiblia és énekeskönyv. Az egy-házfi fel-le sétálva várja a pillana-tot, hogy csengethessen, jelezve,hogy kezdõdik az istentisztelet. Eza kép az, ami engem nagyon ideköt. Persze, még sok-sok más is.Ebben a szép környezetben tölt-hettem el gyerekkoromat. Itt es-küdtek szüleim, itt születtem, itttettem az elsõ lépéseket, ebben atemplomban lettem keresztelve, majd konfirmálva. Nagyörömömre fiam is ezt a templomot választotta házasságkö-tésére. Ebben, a már sokszor átalakított udvarban, jókatjátszottunk, bicikliztünk, bújócskáztunk a többi itt lakógyerekkel. Milyen jó volt az árnyékot adó hársfák alatti pa-dokon üldögélni. Ha mesélni tudnának ezek az öreg fák!

A több mint hatvan évemmel, amikor ide belépek, min-dig úgy érzem, hogy itt, itthon vagyok. Remélem ez az ér-zés sokáig uralkodni fog bennem! A jó Istent kérem óvjameg ezt a templomot és udvarát minden további nagy ka-tasztrófától. Ágnes Müller-Fliegenschnee

LELKÉSZGYEREKKÉNTA KÕSZEGI TEMPLOMRÓL

A nyugalom, a biztonság, a melegség szigete. Édesapánkhangja. A gyermekévek alatt ezt különösen is éreztük,amikor a mindig huzatos és kellõképpen hideg Gyöngyösutca felõl érkeztünk haza. Elég volt egy pillantást vetni aboltíves átjáróból a templom kellemes és bíztató színeire.Az otthon, a meleg, a béke levegõjét árasztotta. De vi-gasztaló volt elmenni mellette a Várkör felõl érkezve is,hazafelé a fiúiskolából majd a gimnáziumból, vagy a ze-neiskolából.

Persze a legszebb pillanatok azádventesti és a karácsonyesti, va-rázslatos színû és illatú isten-tiszteletek voltak. Bár az elfogyninem akaró énekek és a liturgiabizony próbára tette a lelkész-gyerekek türelmét is Szenteste.

Édesapánk szolgálati idejére isesett egy nagy tatarozás a meg-süllyedt és megrepedt falú temp-lom életében. Bennem élnek azarcok, a segítõk a gyülekezetbõl, akik minden térítésnélkül, önkéntesen, természetes helytállással hosszú het-eket dolgoztak. Kemény bácsi, Schwahoffer Guszti bácsi,Nagy Kari bácsi és Preisz bácsi, de még Marton Ilus néniis kivette sokakkal együtt a részét a munkából. Nehéz idõ-ben, de hittel és áldozattal fogott össze a testvéri közösség.

A gyermekkori egyházi pályafutás felejthetetlen minõ-sítõ pillanatai voltak azok a templombeli élmények, ami-

kor Szentesi Józsi bácsi megengedte az oltárdíszítés egy-egy elemét, vagy Kasper Sáni bácsi a csillárgyertyákmeggyújtását. Ha nem kifogásoltak semmit, az maga voltaz elismerés koronája. Az pedig az édes pillanat, amikorKappel néni – mindig a templomban – csokoládét vagy

más ajándékot rejtett a zsebünk-be vagy a kezünkbe.

Az erõteljes, egészen a lakásigkihallatszó záróének, sõt néha aprédikációk erõs hangja azóta isfülünkben cseng, mint a vasár-napi élet nélkülözhetetlen ékes-sége. Konfirmáció, ordináció ésesküvõ – felejthetetlen szemé-lyes szálak.

Jó megsimogatni a falát vagyrátelepedni a kerékvetõ sarok-

kõre, és mintha el sem múltak volna az évek – ugyanazzala régi érzéssel hálát adni Istennek a sok ajándékért…

Szabó fiúk, Tamás, András és Lajos

EMLÉKEIM A KÕSZEGI TEMPLOMRÓLÉS TEMPLOMUDVARRÓL

Bibliaolvasó útmutatómban tartom azt a kis festett könyv-jelzõt, melyet a kõszegi gyülekezet egykori felügyelõjé-tõl, Szendrõ János bácsitól kaptam konfirmációm emléké-re 1986-ban. Rajta a templomudvar képe a sekrestyével, atoronnyal és konfirmációi igém: „élek pedig többé nemén, hanem él bennem a Krisztus…” Ha nem látnám is napmint nap ezt a kedves ajándékot, akkor is nagyon gyakraneszembe jutnának kõszegi gyermekkorom legfontosabbszínterei: a parókia, a templom, a templomudvar.

A templomra visszagondolva most egy, az orgonávalkapcsolatos emlékem idézõdik föl. Talán egy karácsonyigyermekmûsor lehetett, amelynek keretében rövid orgo-nadarabot adtam elõ. Minden fellépésre nagy izgalommalkészültem, féltem a szerepléstõl. Valószínûleg ekkor semlehetett ez másként. A mûsor után azonban örömmelmondtam édesanyámnak: milyen jó hangszer az orgona,

hiszen az orgonistát nem látja aközönsége, úgy játszhat, hogynem kell a hallgatósága elé kiáll-nia! A templomudvar nekünk,gyerekeknek mindenekelõtt ját-szóteret jelentett, ahol nagy foci-meccseket rendeztünk; a márahatalmasra nõtt tuják és nyírfákvoltak a kapuk. Másik kedvesjátékunk az volt, amikor a szom-széd gyerekekkel két csapatraoszlottunk, és rejtekhelyekrõl

(például a garázs tetejérõl) lestük ki, figyeltük az ellenfélminden lépését. A Kõszegen töltött évekre visszaem-lékezve leggyakrabban azonban mégsem a templomra, azudvarra, hanem a gyülekezeti tagok kedvességére gondo-lok vissza, akik akkor is követték életemet, amikor márGyõrben vagy Budapesten folytattam tanulmányaimat.Hálásan gondolok vissza rájuk, és köszönöm nekikszeretetüket. Ittzés Dániel

4 2010. július 4.SZEGLETKO’’’’

Amikor felkérést kaptam, hogy templomunk újraszen-telésének alkalmából néhány sort írjak, rögtön a 288. énekmásodik versének kezdõsora jutott eszembe énekesköny-vünkbõl: „Templomunk, drága vagy nekünk...” De meny-nyire! – sóhajtanak napjainkban a kõszegiek.

Valóban, ezt a pár szót kétféle módon lehet mondani,vagy énekelni. Lehet nehezet sóhajtva is: drága nekünk eza templom, sokba kerül, nagy árat kell fizetnünk érte!Bizony, igaz! Az újraszentelés ünnepén kár lenne ezttagadni. De lehet hálásan is mondani: a templom nekünkmindennél többet ér, mindennél drágább! Ez is igaz! Magondoljuk át ezt mindkét módon, de nem elmélkedésregondolok, hanem történeti megemlékezésre.

Drága templomaink történetenem a mostani kárt vallottépülettel kezdõdött. Hiszenolvashattuk: a kõszegi evangé-likus gyülekezet elsõ templomaa mostani Jakab-templom volt.Ezt „örököltük”. Nem erõszak-kal került hozzánk, hanemegyszerûen kiürült, miután akõszegiek az 1550-es évekbenszinte egyöntetûen kimondták: alutheri tanítást tartják igaznak.Ezt onnan tudjuk, hogy amikorvisszavették, a gyülekezet arrahivatkozott, hogy üres templomot vettekát. De ennek hitünkhöz alakítása, tartásasem volt egyszerû.

Ez a templom azonban kicsinek bizo-nyult. Ezért határoztak elõdeink úgy, hogya magyarok részére új templomot építe-nek, a mostani Imre templomot. A temp-lom külsõ díszítése, rajta Luther dombormûve árulkodikarról, hogy ez a templom a miénk volt. Gondoljunk bele,ha árakat nem is tudunk, de ennek építése sem lehetettolcsó az 1612–1614-es években, biztos, hogy az akkorigyülekezetnek nem kis anyagi és fizikai megerõltetésébekerült.

Ezután másféle árat kellett a templomért fizetni. 1671-ben elvették a gyülekezet német-, majd 1673-ban a ma-gyar templomát is, sõt 1681-ben országgyûlési rendeletkimondta, hogy nyilvános protestáns istentiszteletet csaktörvénycikkben kijelölt („artikuláris”) templomban lehettartani. Nekünk és nagy környékünknek a nemescsóiakkor még kisebb templom jutott, amit meg kellett újítani,mellette a lelkészlakás udvarában a pajtát a német isten-tiszteletekre átrendezni, és 100 évig, több nemzedéknekide kellett járnia messzirõl, a Mura vidékétõl a mai auszt-riai õrvidékig, akinek drága volt a templom. Nem kis árvolt ez sem. A lelkészeket is kitelepítették, bejönniük tilosvolt, 1705-ben a „tilosban járó” Frideliusz Dániel lel-készünk ezért életével fizetett.

1781-ben fordult a helyzet a türelmi rendelettel. Ahol100 család élt és vállalta az építést, torony nélküli ima-házat építhetett. Drága volt ez a templom is. Kõszegen ésKiszsidányban nem 100, hanem 383 család jelentkezett. Slegyen szabad most megint ennek árára figyelni. Az em-lített családok kereken 10.700 forintot ajánlottak fel, ami

mai pénzben szinte elképzelhetetlenül sok millió forint. S elindult az építkezés, az alapkövet 1783. június 25-éntették le, és november 30-án készen volt a templom. Afogadott és fizetett munkásokon kívül ott sürgött-forgott agyülekezet apraja-nagyja, mint az elmúlt évben is!Micsoda ünnep lehetett a felszentelés akkor! A késõbbépített orgona majdnem 100 forintba került, ami jócskánmeghaladta a mai milliós összeget, az oltár beszerzésesem volt olcsó. Sajnos nem találtam adatokat, de ki tudja,hányszor kellett ezt a templomot javítani, renoválni azelmúlt századokon át. Az 1970-es évekbõl van róla nyom,a külsõ-belsõ renoválás, szigetelés akkor is több évig tar-tott és óriási erõfeszítésbe került.

De itt sem állt meg a munka.Négy házat vásároltak eleink aGyöngyös utcában, és ott épülta lelkészlakás, iskola földszin-tesen, majd az 1840-es évekbenez emeletes lett, mert már kétlelkészlakásra volt szükség, ésaz iskola mellett szeretetotthonis létesült. Ezeknek is nagy áravolt, de a kõszegi gyülekezetakkor is áldozatra kész volt.

A gyülekezet azonban meginttovább akart lépni. Az 1900–asévek elején jött a gondolat: nem

elég ez a torony nélküli „eldugott” ima-ház, új nagy, „méltó” templomra vanszükség toronnyal. S amikor ez nem sike-rült az elsõ világháború miatt, 1930-banfelépült a „tanoda”, és a torony azzal,hogy megfelelõ idõben ehhez fognak újtemplomot építeni. Még megvannak a

számítások, mai pénzen óriási, sokmilliós összegekrõlvolt szó. De ez nem valósulhatott meg.

A „drága” történet azonban folytatódott. Századunk ele-jén megújult a Békesség háza otthonunk, ki is bõvült, mertúj gyülekezeti házunk épült és a lelkészlakás is odakerült.Így alakult lassan a kõszegi „insula lutherana” (lutheránussziget). Ez a munka az állami kárpótlás összegével,kerekítve megközelítette a 100 milliós összeget.

Az elmúlt évben több milliós költséggel megújult a tor-nyunk, s tervünk az volt, hogy abban „kõszegi torony-élmény” címmel múzeumot rendezünk be. És ekkor lecsa-

„TEMPLOMUNK, DRÁGA VAGY NEKÜNK…”

52010. július 4. SZEGLETKO’’’’

KÚT A TEMPLOMPARK KÖZEPÉN„Ezt a kutat a Kõszegi Evangélikus Egyházközség állí-

totta 2010. július 4-én, emlékezve a 2009. június 24-ikõszegi áradatra, amikor a templomot és a parkot elárasz-totta a hegyekbõl lezúduló víz.” – hirdeti a templomparkközepén felállított ivókút felirata.

Az erre járó megpihenhet ennél a kútnál szomját oltva avízbõl, majd leülhet az egyik padra és rácsodálkozhat a tü-relmi rendelet idején épült templomra. Amikor magam isnézem ezt az épületet, sokszor jut eszembe, hogy mennyireerõs volt az Isten igéje utáni szomjúság az egykori evan-gélikus hívekben, hiszen nem egészen kilenc hónap alattépítették fel ezt a templomot. Az élõ víz utáni vágy haj-totta õket, hogy a több mint száz évig tartó „nemescsóiszámûzetés” után végre újra lehessen saját temploma agyülekezetnek itt a városban, ahol szabadon hallgathatjákIsten igéjét a kõszegi evangélikusok.

Mindez a történelmi tény indított bennünket arra, hogyamikor ezzel a kõvel emléket állítunk a tavalyi tragé-diának, egyben elõre is mutassunk. Hiszen a víz rombolóerejét érezhettük mindannyian egy évvel ezelõtt ittKõszegen. Ám a víz az élet alapeleme, ami nélkül nincs isélet. Nekünk keresztényeknek pedig Jézus szava juthateszünkbe, ami szintén rákerült az ivókútként kialakítottkõre a fenti felirat mellé: Aki ebbõl a vízbõl iszik ismétmegszomjazik, de aki abból a vízbõl iszik, amit én adokneki, az nem szomjazik meg soha, mert örök életre buzgóvíz forrásává lesz benne. (Jn 6, 13-14)

Jézus ezt a samáriai asszonynak mondta egykor, aki ittmég nem sokat értett az Úr beszédébõl, ám késõbb telje-sen megváltozott az élete. Otthagyva vödrét a kútnál, elin-dult, hogy Isten szeretetét hirdesse az emberek között.

Mi is azt szeretnénk, ha ez a kút eszközzé lehetne másokmegszólításában, Isten közelébe hívásában, hogy minéltöbbekben támadjon fel a vágy az élõ víz után, amikormegpihennek a parkban, vagy egyszerûen csak megállnakegy pillanatra a kõnél.

Baranyay Csaba

A követ a bernsteini bányából kaptuk Prácser György közbenjárá-sára Otto Böhm adományaképpen

pott ránk a vihar. 2009. június 24-én templomunkat és ker-tünket elöntötte a víz. Nemcsak csatornázási hiányossá-gok és a körülöttünk fekvõ hegyeken a fakivágások miatt,de azért is mert templomunk a türelmi rendelet idején nemvéletlenül került a város legmélyebb, akkoriban mocsaras,

vizes területére. A kár rendezésének összegérõl és akiemelkedõ fizikai munkáról nem az én tisztem beszá-molni, de biztosan sok millióról és nagyon sok fizikaimunkáról szól az errõl szóló jelentés. A történetet végig-gondolva bizony elmondhatjuk talán sóhajtva is: „temp-lomunk drága vagy nekünk!”

De nemcsak így! Az elõbbieken túl miért is dráganekünk templomunk? Isten iránti hálával, hittel énekel-hetjük, és énekeljük is teljes bizonyossággal az idézetténeknek nemcsak az elsõ sorát, hanem az egészet:

„Templomunk, drága vagy nekünk,Itt hangzik Isten igéje,Itt imádságunk, énekünk,Hogy nevét áldja, dicsérje.Ide vár minket Istenünk,És szövetséget köt velünk,Kegyelmet ad, békességet.”

D. Keveházi László

6 SZEGLETKO’’’’ 2010. július 4.

FELÚJÍTÁSI MUNKÁK A SZÁMOK TÜKRÉBENA 2009. június 24-i pusztító áradatután nemcsak a segítõ kezek mozdul-tak meg, hanem rövid idõn belülmegérkeztek az elsõ pénzadományokis a templom helyreállítására. A Nyu-gati (Dunántúli) Evangéli-kus Egyházkerület, és aMagyarországi Evangéli-kus Egyház több részletbenöszszesen 8.300.000 Ft-otutalt a felújítási munkákra.A Vasi Evangélikus Egy-házmegye keretébõl 1,2millió Ft-ot kaptunk, ami-hez a templomépítési ésfelújítási keretbõl 295.360Ft jött hozzá. A biztosító-társaság 6.917.970 Ft-otfizetett ki kártérítés címén.A Kulturális Örökségvé-delmi Hivatal 2.500.000Ft-ot közvetlenül a felújí-tást végzõ kivitelezõ vállalkozónakutalt át a gyülekezet terheinek átvál-lalása érdekében. Ugyanakkor azország számos evangélikus gyüleke-zete kezdett gyûjtésbe: Sopronból60.000 Ft, Pécsrõl 72.200 Ft, Buda-pestrõl, a Fasori Gyülekezettõl75.000 Ft, a Deák téri Gyülekezettõl132.700 Ft, Bonyhádról 10.000 Ft,Szombathelyrõl 106.000 Ft, Harkáról40.000 Ft, Nemeskoltáról 61.800 Ft,,a Nemescsói Társult Egyházköz-ségtõl 81.100 Ft, a kiszsidányi fil-iánktól 60.000 Ft érkezett. A tragikushír külföldre is eljutott, a Mikkeligyülekezet cserkészküldöttsége sze-mélyesen 270.000 Ft-tal érkezettkõszegi látogatásukkor. Ezen kívültestvérgyülekezetünk még másik1.000 eurót, míg a Mikkeli szom-szédságában lévõ Juvai gyülekezet500 eurót küldött. Az ausztriaiGustav Adolf Werk-tõl 825.000 FtVaihingenbõl 58.539 Ft, az erdélyiApácáról 32.000 Ft adomány érke-zett. A kõszegi Református Gyüle-kezet 50.000 Ft-ot, az Ólmodi Katoli-kus Egyházközség 50.000 Ft-ot, aHorvát Kisebbségi Önkormányzat65.000 Ft-ot, a kõszegi BaptistaGyülekezet pedig 20.000 Ft-ot gyûj-tött templomunk felújítására. Az If-júsági Kereszténydemokrata Szövet-ség által az Írottkõ Hotelben megren-dezett színvonalas jótékonyságihangverseny bevétele 305.750 Ftvolt.

Sokan a Békesség Háza Alapítvá-nyon keresztül nyújtottak segítségetösszesen 446.210 Ft összegben. Ma-gánszemélyektõl pedig összesen2.087.349 Ft összegben adományoz-

tak a templomfelújítást megjelölvecélként, míg a szabad felhasználásúadományok összege a kõszegi gyüle-kezeti tagoktól 1.754.540 Ft volt. Kétnagyobb összegû adományt is kap-tunk külföldön élõ kõszegi kötõdésûtestvéreinktõl. Az Országos Egyházgyûjteményi pályázatán pedig200.000 Ft-ot nyertünk riasztórend-szer kiépítésére.

Az eddig befolyt bevételek összegemindösszesen 26.276.518 Ft volt.Ehhez kértünk még a Kõszeg VárosÖnkormányzatától 3.000.000 Ft-ostámogatást, amit reménység szerintmegkapunk majd a közeljövõben. Ateljes felújítás költsége azonban vár-hatóan el fogja érni a 32 M Ft-ot.

Az eddig kifizetett számlák össze-ge 20.134.980 Ft. Tételesen: a kivite-lezõ Szárnyas Kft-nek 18.619.349 Ft(1–2. ütem), hango-s í tó berendezésre1.294.730 Ft, falazúr-ra 220.901 Ft.

Itt kell megjegyezni,hogy a padok rend-betételére csupán eztaz összeget kellettköltenünk, hiszen apadok felújítása ön-kéntes munkában tör-tént több testvérünkodaadó szolgálatával.Sok más természetbe-ni adományt is kap-tunk, akár ha növé-nyekre, vagy szállítási

segítségre, illetve a templomkertbe ke-rült hatalmas kõre gondolok. Deugyanezt mondhatjuk el az adomány-ként készült templom- illetve park-tervrõl is, és a sok szakmai segítségrõl.

A cikk írásakor még nemlettek kiegyenlítve a vil-lanyszerelési és az orgona-hangolási számlák.

Sajnos a hiányzó össze-get csak a gyülekezet tar-talékainak felhasználásávaltudjuk elõteremteni, illetvea Békesség Háza Alapít-vány kuratóriuma arról isdöntést hozott, hogy aVárkör 56. szám alatti la-kást eladja, és egy kisebbgarzonlakásra szeretné cse-rélni, hogy a különbözetbõlenyhíteni tudjon a kialakultpénzügyi helyzeten.

Ennek megfelelõen gyülekezetünkpénztárosaként a köszönet szava mel-lett buzdítani is szeretném hittestvé-reimet, hiszen a jövõben is nagyszükség lesz gyülekezeti tagjainktámogató összefogására az egy-házfenntartás és az adományozásterén. Ennek hiányában ugyanis amagas mûködési kiadások – elsõsor-ban a közüzemi díjak – miatt egy-házközségünk mûködése kerülhetveszélybe.

Hisszük azonban, hogy amit sokaksegítségével és összefogásával elvé-gezhettünk, az Isten dicsõségét szol-gálja. És most volt lehetõségünk arra,hogy templomunk és annak környe-zete ilyen gyönyörûen megújulhas-son. Ezért legyen hála Istennek, ésköszönet minden segítõ szívnek éskéznek! Schwahofer Péter

7SZEGLETKO’’’’2010. július 4.

zetõje – vezetésével ismertettek meg bennünket a bibliai történetek padló-képes feldolgozási módjával.• április 23–24. Piliscsabán tartották az idei Országos Hittanverseny döntõjét,melyen gyülekezetünk hittanos csoportja – Fejes Péter, Potyondi Dénes, RádlLevente, Wilkins Dávid – 2. helyezést ért el. • május 2. Pápán tartották az idei kerületi kórustalálkozót, melyen gyüleke-zetünk énekkara is részt vett. • május 7. Tamás misét tartottunk a Zrínyi utcai gyülekezeti teremben. Ezzelvette kezdetét a tavaszi egyházmegyei ifjúsági találkozó. Pénteken este a kõ-szegi ifjúság zenés passiójátékát tekinthettük meg, szombaton délelõtt pedigvetélkedõvel zárult a találkozó programja.• május 21. Taizei imaóra volt a kõszegi zárda templomban.• május 24. Idén is megtartottuk a Határátlépõ fesztivált a kõszegi keresztényegyházak szervezésében, melyen erdélyi vendégeink is voltak Apácáról. • május 30. Szentháromság ün-nepén volt Papp Judit lelkész-jelölt vizsgaistentisztelete.• Június 6-án, vasárnap kerültsor az ötven évvel ezelõtt kon-firmáltak aranykonfirmációi ün-nepére. Bár idén kivételesen nemvolt konfirmáció gyülekezetünk-ben – hiszen egyházmegyei dön-tés alapján ezen túl nyolcadikoskorban lesz a konfirmáció, és két éves felkészítést tartunk – a jubiláló kon-firmandusok közül tizenegyen el tudtak jönni az ünnepi alkalomra, melyet –az elõzõ napi esküvõnek köszönhetõen – a felújítás utolsó szakaszában lévõtemplomban tartottunk.• június 13. Tanévzáró isten-tiszteletet tartottuk a Zrínyi utcaigyülekezeti teremben.• június 17–20. Ismét Gyenes-diáson tartottuk az immár hagyo-mányos gyülekezeti családostábort.• június 21–25. Gyülekezeti nap-közis hittantábort – a HITTAN-HETET – tartottuk meg a kõszegi gyülekezeti házban. PéntekenKiszsidányba tettek kirándulást hittanosaink. • június 22–29. A kõszegi Bridgebuilders Club tagjai a hollandiai Tholenbenjártak az ottani ifjúsági csoport meghívására a két keresztény csoport közöttikapcsolat elsõ lépéseként. Az oda-, illetve visszaúton a nürnbergi KIE, illetvea Vaihingeni Evangélikus Gyülekezet vendége volt a nyolc fõs ifjúsági cso-port. • július 3. Szombathelyen került sor Papp Judit lelkésszé szentelésére.

Elõttünk álló alkalmak• Július 3–8. Finn testvérgyülekezetünk 13 fõs csoportja lesz vendégünkKõszegen Risto Nieminen lelkész vezetésével.• Augusztus 1–7. Nemzetközi Keresztyén Ifjúsági Fesztivál leszKõszegen az Atlantic Bridge nemzetközi ifjúsági szervezet szervezésé-ben, melynek helyszíne a Dr. Nagy László Gyógypedagógiai Intézmény.• Augusztus 24–26. Egyházkerületi Lelkésztalálkozó lesz Kõszegen.• Szeptember 5-én 9 órától tartjuk a Tanévnyitó istentiszteletet templo-munkban.• Október 15–16. Egyházmegyei ifjúsági találkozó lesz Celldömölkön,illetve Kemenesmihályfán. A program pénteken 18 órától Tamás misévelkezdõdik a celldömölki evangélikus templomben.• November 6-án szombaton Egyházmegyei konfirmandus nap leszKõszegen.

Gyülekezeti események2010. elsõ felében

• január 17. Mikkeliben került sor finn testvérgyülekezetünk új lelkészénekRisto Nieminen-nek a beiktatása, melyen a finn testvérek meghívására résztvettek gyülekezetünk lelkészei is. • január 17–23. Katolikus és protestáns igehirdetõk szolgálatával tartottukmeg – templomunkban, illetve a Jézus szíve plébániatemplomban – az öku-menikus imahét kõszegi alkalmait az idei téma alapján: „Ti vagytok erre atanúk” (Lk 24,48) • február 14. Farsangi délutánt tartottunk a gyülekezeti házban.• február 19. Taizei imaórát tartottunk az evangélikus gyülekezeti házban. • február 27. Ifjúságunk csoportja részt vett az idei Szélrózsa Találkozó elõ-találkozóján Orosházán. Az éjszakát a szegedi Luther-házban töltötte a 25 fõsifjúsági csoport.• március 7. Gyülekezeti termünkben tartottuk a Nõk Ökumenikus Világima-napja kõszegi alkalmát, melyen Kamerunért imádkoztunk. Az alkalmon résztvett két kameruni diák is, akik városunkban folytatják tanulmányaikat.• március 14. Szupplikáció volt gyülekezetünkben. Az istentiszteleteken –Kõszegen és Kiszsidányban – Németh Katalin negyedéves teológus hallgatóhirdette Isten igéjét. • március 27. Az Országos Hittanverseny területi fordulóján vettek részt hit-tanos csoportjaink Sopronban, illetve Szombathelyen.• március 28. A családi istentiszteleten a kõszegi baptista bábcsoport szolgált.• április 1. Zenés passiójátékkalkészült gyülekezetünk ifjúságaaz idei nagyhétre, melyet Kiszsi-dányban, illetve Kõszegen kétízben is bemutattak a fiatalok. (Afénykép a nagycsütörtöki elõadá-son készült.)• április 4. Ismét tartottunkhúsvét hajnali istentisztelettemplomunkban, amely után kö-zös reggelire és éneklésre maradtunk együtt a gyülekezeti teremben. • április 10–15. Vendégeink voltak finnországi testvérgyülekezetünkbõl.Bibliaköreinken Sirpa Kiesilä – a Mikkeli gyülekezet gyerekmunkájának ve-

ÁLLANDÓ GYÜLEKEZETI ALKALMAINK

VASÁRNAP 9.00 Istentisztelet (ünnepnapon és minden hónap elsõ vasárnapján úrvacsorai istentisztelet)

10.30 Családi istentisztelet (tanévben)(A családi istentiszteleteket agyülekezeti teremben tartjuk.)

KEDD 15.00 Gyülekezeti hittanóra (felsõsök)16.00 Gyülekezeti bibliaóra

SZERDA 16.00 Konfirmációi elõkészítõ (2009-tõl két éves a felkészülés)

18.00 Német nyelvû istentisztelet (minden hónap elsõ szerdáján)

18.30 KóruspróbaCSÜTÖRTÖK 10.00 Baba–mama kör (minden 2. héten)

15.00 Bibliai játszóház (a hónap 1. hetén)19.00 Fiatal felnõtt kör (minden 2. héten)

PÉNTEK 16.00 Konfirmációi óra18.30 Bridgebuilders Club

(minden második héten)19.00 Ifjúsági óra

8 SZEGLETKO’’’’ 2010. július 4.

GyerekeknekÖsszeállította:

Martonné Némethy Márta

KEDVES GYEREKEK!

Ha imádkozunk, akkor nem magunkban beszélünk,hanem Istennel folytatunk személyes párbeszédet. Hittelszólni Istenhez – ez az imádság lényege. Pünkösdkor atanítványok is együtt voltak és imádkoztak.

Tudod-e, hogy az alábbi imádságokat kik mondták? Próbáld meg a neveket és az imákat összepárosítani!

1 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, ésváltságot szerzett neki. Erõs üdvözítõt támasztott nekünkszolgájának, Dávidnak házából, ahogyan kijelentette aztszent prófétái által örök idõktõl fogva… Te pedig, kis-gyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr elõttjársz, hogy elõkészítsd az õ útjait.

2 De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is,akik az õ szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájanegyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és éntebenned, hogy õk is bennünk legyenek, hogy elhiggye avilág, hogy te küldtél el engem.

3 Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, minta többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez avámszedõ is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adokmindenbõl, amit szerzek.

4 Isten, légy irgalmas nekem, bûnösnek.

5 Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjongIsten, az én Megtartóm elõtt, mert rátekintett szol-gálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogvaboldognak mond engem minden nemzedék.

6 Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerintbékességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, ame-lyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megje-lenjék világosságul a pogányoknak, és dicsõségül néped-nek, Izráelnek.

7 Ó, Uram, URam! Emlékezz meg rólam, és erõsíts megengem még most az egyszer, én Istenem, hogy bosszút áll-hassak a filiszteusokon a két szememért!

8 Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bárén csak por és hamu vagyok. De ha az ötven igaznak öthíja lesz, elpusztítod-e az öt miatt az egész várost?

s URam, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene!Hadd tudják meg a mai napon, hogy te vagy az IstenIzráelben, én pedig a te szolgád vagyok, és mindezt a teparancsodra tettem! Felelj nekem, URam, felelj nekem,hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az ÚR, vagy az Isten, éste fordítsd vissza szívüket!

s Uram, Izrael Istene, teljesítsd tehát ígéretedet, amelyetszolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak tettél, amikor aztmondtad: Ha fiaid vigyáznak útjaikra, és megtartjákszövetségemet, ahogyan te megtartottad, akkor utódodsose fog hiányozni színem elõl, Izrael királyi székérõl.

a) Ábrahám (1Móz 18,27-28)b) Farizeus (Lk18,11-12)c) Illés (1Kir 18,36-37)d) Jézus (Jn 17,20-21)e) Mária (Lk 1,46-47)

f) Salamon (2Krón 6,16)g) Sámson (Bír 16,28)h) Simeon (Lk 2,29-32)i) vámszedõ (Lk 18,13)j) Zakariás (Lk1,68-70;76)

1. Templomunk közepén van a helye 2. Oltáron van, gyak-ran cserélik 3. Istennel való beszélgetés rövid neve 4.Nálunk nem csak az oltáron van, hanem a csillárokon is 5.Itt prédikál a pap az istentiszteleten 6. Templom mellettihelyiség 7. Felolvasópult 8. Az oltáron van a helye, nyit-va 9. Nálunk az utolsó vacsorát ábrázolja 10. Az oltáronvan a helye, de nagypénteken még egy másik, nagy, fehérszínû is emlékeztet minket Jézus áldozatára 11. Agyülekezet vezetõje 12. Ide dobjuk be az adományainkat13. A kántor játszik rajta 14. A templomi emelet neve 15.Már Ábel is épített ilyet, a templom legfontosabb része16. A miénken most már óra is van 17. A gyülekezeténekét vezeti 18. A színe az ünnepek szerint változik 19.A lelkész segítõje, õ tart rendet a templomban 20. Hívja azélõket, siratja a megholtakat 21. A szószék felett van 22.Ezeken ülünk a templomban 23. Ez mutatja, hogy melyikénekeket énekeljük az istentiszteleten

KERESZTREJVÉNY

csa

mEnnk