2014/6

HONISMERETA HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XLII. ÉVFOLYAM

HONISMERETXLII. évfolyam • 6. szám

2014. decemberKiadja a

HONISMERETI SZÖVETSÉG

Szerkesztõbizottság:ANDRÁSFALVY BERTALAN

BARTHA ÉVADEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA

FEHÉR JÓZSEFGÁLNÉ JÁGER MÁRTA

HALÁSZ PÉTERHÁLA JÓZSEF KOVÁTS DÁNIEL

SEBESTYÉN KÁLMÁNSZABÓ FERENC

SZÉKELY ANDRÁS BERTALANTOLNAY GÁBOR ZIKA KLÁRA

Szerkeszti:SELMECZI KOVÁCS ATTILA

•Szerkesztõség:

Budapest V., Magyar u. 40.Levelezési cím: 1370 Budapest, Pf. 364

Tel/fax: 36-1-327-7761Internetes elérési cím:www.honismeret.huINDEX 25387 E-mail:

selmeczikovacs@gmail.com

Megjelenik

azEmberi Erõforrások Minisztériuma

aNemzeti Kulturális Alap

és aMagyar Nemzeti Múzeum

támogatásával.

Elõfizetési díj egy évre 1980 Ft,fél évre 990 Ft,

az egyes számok ára 460 Ft.Elõfizetésben terjeszti

a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletága1008 Budapest, Orczy tér 1.

Elõfizethetõvalamennyi postán, kézbesítõknél

a 11991102-02102799 számlán,e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu,

faxon: 303-3440.További információ: 06 80/444-444

•Olvasószerkesztõ:

Balahó Zoltán•

Nyomdai munkák:Opticult Bt. (Kovács Gyula),

mondAT Kft.ISSN 0324-7627 (nyomtatott)

ISSN 1588-0672 (online)

E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI

Bodó Imre agrármérnök, helytörténész, DombóvárBrezsnyánszky Károly dr. PhD. geológus,

ny. igazgató,Magyar Állami Földtani Intézet, BudapestCsirák Csaba ny. gyógyszerészasszisztens,

helytörténész, SzatmárnémetiCsorba Csaba dr. PhD. történész,

ny. egyetemi docens, SátoraljaújhelyDanis Tamás dr. ny. tanár, helytörténész,

RimaszombatDebreczeni-Droppán Béla

a Honismereti Szövetség elnöke, BudapestDukrét Géza tanár, Nagyvárad

Ferencz Gyõzõ újságíró, ZalaegerszegHalász Péter ny. fõtanácsos, Gyimesközéplok

Harangozó Imre tanár, néprajzkutató,Ipolyi Arnold Népfõiskola, Újkígyós

Herman Ottó (1835–1914) természettudós,etnográfus, polihisztor

Keppel Csilla történész-muzeológus,intézményvezetõ, Smidt Múzeum, SzombathelyKoczó József dr. ny. tanár, helytörténet-kutató,

VámosmikolaKovács Sándor könyvtáros, helytörténész,

BudapestLakatos Emil ny. tanár, Bugyi

Mándics Mihály dr. ny. tanár, helytörténész,Csávoly

Perger Gyula etnográfus,a Kuny Domokos Múzeum igazgatója, TataRémiás Tibor dr. PhD. történész, Miskolc

Sebestyén Kálmán dr. CSc. történész, BudapestStencinger Norbert történész, Nagy Háború

Kutatásáért Közhasznú Alapítvány, ÉrdUdvarhelyi Nándor geológus, Miskolc

Szecskó Károly dr. történész, ny. levéltáros, EgerSzékelyné Forintos Judit könyvtáros, Miskolc

Székelyné Kõrösi Ilona történész, fõmuzeológus,Kecskemét

Szõts Zoltán Oszkár történész,Országos Széchényi Könyvtár, Budapest

Varga Istvánné Fajszi Mária tanár, FülöpszállásVasas Ilona újságíró, szerkesztõ,

a KRE Történelemtudományi Doktori Iskolahallgatója, Budapest

Viszóczky Ilona etnográfus,Herman Ottó Múzeum, Miskolc

A címlapon:Mária-képnél – Magyar katona fohásza (1914–18).

Adler Oszkár felvétele(Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

TARTALOM

ÉVFORDULÓK

„Mint tûzben égõ tömjén…”Százötven esztendeje született Mailáth Károly, Erdély püspöke (Halász Péter) ........................ 3

A lengyel menekültek befogadásának 75. évfordulója az Ipoly-völgyben (Koczó József) ................. 7

Boldog Salkaházi Sára emlékezete (Vasas Ilona)................................................................................ 10

ISKOLA ÉS HONISMERET

Tanítómestereink

Herman Ottó: A magyar õsfoglalkozások körébõl (Részlet) ....................................................... 13

A székely határõrség és iskolái (Sebestyén Kálmán) ........................................................................... 14

A fülöpszállási iskola elsõ kétszáz éve (1714–1914) (Varga Istvánné Fajszi Mária) ......................... 17

EMLÉKHELYEK

Szent László és Kálmán király emlékezete Dalmáciában (Udvarhelyi Nándor) ................................ 21

TERMÉS

Emlékezés a Nagy Háborúra

Szuronyból konyhakés. Az I. világháború személyes történetünk(Debreczeni-Droppán Béla) .................................................................................................. 25

A Kolozsvári 38. honvéd gyalogoshadosztály Galíciában (Sebestyén Kálmán) ......................... 28

„Jó katonának lenni könnyû, nem kell egyéb hozzá, mint bátor szív”.Lázár Gyula, székely fõhadnagy I. világháborús hadi- és fogsági naplójáról(Rémiás Tibor) ..................................................................................................................... 33

„Magyarul dobog a szívem a keblembe…”Egy újkígyósi fiú, Rákóczi Antal elsõ világháborús emlékei (Harangozó Imre)................ 37

Frontújságok az Isonzó mentén (Stencinger Norbert)................................................................. 40

Szatmárnémeti színészek az elsõ világháborúban (Csirák Csaba).............................................. 44

Rövid kiképzés után hosszú hadifogság (Danis Tamás).............................................................. 48

Sebesült katonák sorsaKourim Gizella szombathelyi önkéntes vöröskeresztes ápolónõvérhez írt levelek tükrében

(Keppel Csilla) ...................................................................................................................... 49

A fegyverek megszelídültek (Perger Gyula) ............................................................................... 55

Kecskemét és Felsõkomárnok kapcsolata az elsõ világháború idején(Székelyné Kõrösi Ilona) ....................................................................................................... 60

A magyar történettudomány jellemzõ megközelítésmódjai az I. világháborútól 1989-ig(Szõts Zoltán Oszkár)................................................................................................................... 62

A Magyar Királyi Földtani Intézet felderítõ kutatásai a Balkánon 1916–1918-ban(Brezsnyánszky Károly) ............................................................................................................... 66

KRÓNIKA

A 280 éves Csávoly (1734–2014) (Mándics Mihály) .......................................................................... 69

Negyedszázados a szlovén–magyar levéltári kutatótábor (Ferencz Gyõzõ)........................................ 71

A dombóvári Szent István templom negyedszázados évfordulója (Bodó Imre).................................. 74

XIII. Civil Akadémia 2014, Drávaszög – Horvátország (Dukrét Géza) ............................................. 75

Emlékezés Szõnyi László könyvtárigazgatóra (Székelyné Forintos Judit) ......................................... 77

Kitüntetettjeink .................................................................................................................................... 78

KÖNYVESPOLC

Írások, visszaemlékezések Gyóni Gézáról (Lakatos Emil).................................................................. 79

Bedécs Gyula: A Kárpátok hágóin át Galíciába (Rendhagyó útikönyv) (Rémiás Tibor) .................... 79

Buczkó József: „Szállást adtunk hûséges magyar véreinknek” (Halász Péter) .................................. 80

Gudenus János József – Tersztyánszky Éva: A Tersztyánszky család (Szecskó Károly) .................... 82

A Kárpát-medence örökségturisztikai atlasza (Csorba Csaba) ........................................................... 83

Fejezetek Cigánd néprajzából (Viszóczky Ilona) ................................................................................. 84

Dr. Kubassek János: A Himalája magyar remetéje (Kovács Sándor).................................................. 85

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (Összeállította: Halász Péter)..................................................... 86

A 2014. év tartalomjegyzéke ............................................................................................................... 92

Magyar hõsök nyomában – Galícia (felhívás)..................................................................................... 96

Tisztelt Szerzõink!Kérjük, hogy a folyóiratunkba szánt írásaikat lehetõleg elektronikus úton egyszerû Word for-

mátumban szíveskedjenek megküldeni a selmeczikovacs@gmail.com címre. Továbbá kérjük,hogy a terjedelem kötöttségére való tekintettel a megküldött írás ne haladja meg a 4–5 oldalt (15ezer leütést), az esetleges hivatkozások esetén lábjegyzetelést kérünk, a képmellékleteket szinténelektronikusan, lehetõleg 300 DPI felbontásban kérjük megküldeni. A szerzõi korrektúrát szinténelektronikus úton küldjük meg. Lapzárta minden páratlan hónap 5-én, megjelenés minden pároshónap 10-én. A közlésre szánt cikkeket a szerzõ nevének és címének feltüntetésével tudjuk fogad-ni.

a Szerkesztõbizottság

A Honismeret folyóirat megvásárolható:

MNM VERÁNÓ Könyvesbolt (1053 Budapest, Magyar u. 40.)

Néprajzi Múzeum Boltja (1055 Budapest, Kossuth tér 12.)

„Mint tûzben égõ tömjén…”Százötven esztendeje született Mailáth Károly,Erdély püspöke

A Gondviselés különös kegyelme, hogy Erdély XX. századi, mérhetetlen megpróbáltatásai idejénkét olyan kiemelkedõ püspök állt a gyulafehérvári római katolikus egyházmegye élén, mint MailáthKároly Gusztáv és Márton Áron. Azon is elgondolkodhatunk, hogy az arisztokrata családból származóMailáth püspök és egyszerû székely földmûves családból való utódja között, a szolgálat során megmu-tatkozó elkötelezettség tekintetében miért nem volt számottevõ különbség? Persze az Erdélyre kezet te-võ királyi Románia katolikus- és magyarellenessége nem is hasonlítható a bolsevik eszközöket alkal-mazó „szocialista” Románia kegyetlen egyházüldözéséhez.

A hetedik gyermekMailáth Gusztáv Károly azokból a tõsgyökeres magyar fõúri családokból származott, amelyek szü-

löttei közül a régi idõkben több kiváló magyar fõpap került ki.1 „Egyes román urak” mégis ráfogták,hogy román származású, de ez csak ismereteik felszínességét vagy rosszhiszemûségüket mutatja. AXVI–XVII. században élt ugyanis Erdélyben egy Szunyogszegi Kománai Majláth család, aminek való-ban voltak román gyökerei. Ennek a családnak legismertebb tagja bizonyos Majláth vagy Maylád Ist-ván, akinek apja 1510-ben katolizált és Nádasdy Anna személyében magyar nõt vett feleségül.1532-ben Fogarasvár ura, 1534-ben pedig Erdély vajdája, aki részt vett Ludovico Gritti2 elfogatásábanés megöletésében. 1540-ben azonban nemcsak hivatalát vesztette el, hanem 1550-ben a Héttorony bör-tönében az életét is.3 A Székhelyi gróf Mailáth család néhány tagja a XIX. században szerette volna csa-ládjukat összekötni a Szunyogszegi báró Majláth (Maylad) famíliával, de Majláth Béla ésBackamadarasi Kiss Bálint kutatásai azt mutatták, hogy a két család teljesen különbözõ eredetû. Oly-annyira, hogy a Szunyogszegit Majláthnak vagy Mayladnak, a Székhelyit Mailáthnak írják.

A Székhelyi Mailáth család elsõ ismert tagja a Székelyföldrõl Pozsony megyébe szakadt NicolausSzékhelyi volt. Az 1610-es besztercei országgyûlés ugyanis az erdélyi katolikusokat szinte teljesenmegfosztotta papjaiktól, s az a néhány, aki maradt, a kevés hívõ gondozása mellett Erdélyi Istvángernyeszegi várúr gyermekeit tanítgatta. Mikor a fiúk Nagyszombatban folytatták a tanulmányaikat,velük ment szolgadiákként egy „eszes és szorgalmas székely fiú”, a Székhelyi Mailáth család õse. Miu-tán 1638-ban babérkoszorús címet nyert bölcseletbõl, nem ment vissza Erdélybe, hanem beállt LósyImre esztergomi érsek szolgálatába. Akkor még a pozsonyi németség által ejtett ’székely’ szó szerintSzekheli Miklósnak nevezte magát, de amikor 1642. november 4-én Lósy Imre meghalt, egy Horvátor-szágból Pozsony megye déli részébe telepedett, Mailáth Miklós nevû, idõs horvát kisbirtokos vette ma-gához, s hozzásegítette, hogy 1643. április 22-én nemeslevelet kapjon. Hálából a fiú Szekheli MailáthMiklósnak íratta magát a nemeslevélben, címerébe a horvát fehér-veres kockákat is beletetette.4

Ebbe a családba született 1864. szeptember 24-án, a Székhely Mailáth család hetedik gyermeke, akia keresztségben a Gusztáv és a Károly nevet kapta. Édesapja Mailáth György országbíró, mint a biro-

3

ÉVFORDULÓK

1 Koncsag László: Milyen hatások érték Mailáth püspököt fiatal korában? Babeº-Bolyai Tudományegyetem. APápai Lateráni Egyetemmel affiliált Gyulafehérvári Róm. Kat. Hittudományi Fõiskola Pasztotális Szak.Gyulafehérvár, 2014. (Kézirat)

2 Fõleg kereskedésbõl és politizálásból élõ görög vagy török származású szélhámos, aki olykor sikeresen közve-tített II. Szulejmán és Szapolyai János között.

3 Karácsony János: Gróf Mailáth Gusztáv erdélyi püspök származása. Cluj-Kolozsvár, 1925. 7–8.4 Karácsony i. m. 7-15.

dalmi tanács tagja szerepet játszott az Októberi Diploma kiadásában és a kiegyezés elõkészítésében.Édesanyja székely származású volt.5

Mailáth Gusztáv súlyos vérszegénysége miatt már gyermekkorában sokat betegeskedett, a középis-kola utolsó két évét magántanulóként végezte. Jó tanuló volt, de a mennyiségtan nehezen ment neki.Szeretett rajzolni és kedvelte a muzsikát, kirándulásairól, erdei bolyongásairól naplót vezetett. Társaitólgyakran elhúzódott, s „mivel nem engedett a léhaság kísértésének, társai nem tekintették közéjük való-nak.”6 Az érettségit a budapesti II. kerületi fõgimnáziumban tette le. Apja szerette volna, ha Gusztáv fiapapnak tanul, de õ úgy érezte, lélekben nincs felkészülve erre a hivatásra, s hogy idõt nyerjen, 1882-benbeiratkozott a strassburgi jogi egyetemre.7

Az „isteni beavatkozás”

1883. március 28-án éjjel budai házukban rablógyilkosok törtek édesapjára és megölték. Ez a tragé-dia mély nyomot hagyott fiatal lelkében, ami végigkísérte egész életén. .A politikai színezetû gyilkos-ság rádöbbentette a világi élet hiábavalóságára, és megérlelte benne az elhatározást, hogy apja szándékaszerint papi pályára lép.8 A bécsi Pázmáneumban tanult (1883–1888), közben – amint anyjához írt leve-leibõl kiderül – sokat küszködött betegségeivel. Felszentelése után, 1888. szeptember 19-én kineveztéktanulmányi felügyelõnek az esztergomi szemináriumba, hét éves prefektusi munkájából azonban kettõ-ben egészségével bajlódott.9 Diákjai nagyon szerették és ragaszkodtak hozzá.

1895-ben a jól gondozott komáromi plébánia adminisztrátora lett, Szent Vince nevével legényegyle-tet hozott létre, hogy a társadalmat bevonja a jótékonyság gyakorlásába, s magánadományait rajtuk ke-resztül juttathassa el a rászorulóknak. A komáromi egyházközségben számos iskolát támogatott, egyhatosztályost pedig saját magánvagyonából építtetett. 1895-ben gyulafehérvári püspök, Lönhárt Ferencbetegeskedni kezdett, ezért kinevezték mellé „utódlási joggal rendelkezõ” segédpüspöknek. 1897. má-jus 1-én szentelték fel a budavári Mátyás templomban, ahol ez volt az elsõ püspökszentelés. Ettõl kezd-ve a Gusztáv helyett a Károly nevet viselte, kifejezve, hogy Borromei Szent Károly püspököt választot-ta példaképének.10

Krisztusi korban került tehát Erdély nagy múltú püspökségébe Mailáth Károly. „Mi volt itt, mikor 43éve Erdély földjére lépett. Kiszikkadt talaj és sápadt lelkek erdeje várta” – írta róla késõbb MártonÁron.11 Elsõ erdélyi bérmáló útját Lönhárt szülõföldjén, az erdélyi bányavidéken kezdte, ahol a nehe-zen járható hegyek miatt már 16 esztendeje nem bérmáltak. Édesanyjától kapott négy fehér ló vontatta akocsiját, s ezen az úton érte utol Lönhárt püspök halálának híre. Mikor elfoglalta a gyulafehérvári me-gyéspüspöki széket, gratuláló levelükben a váci teológiai elöljárók azt írták: „Erdély nevelte Eszter-gomnak Pázmányt, most adja Esztergom vissza Méltóságodat Erdélynek.”12

A lelkeket és iskolákat építõ püspök

Az új püspök tiszteletére nagy számban gyûltek össze az ünneplõ hívek. Az egyház és a magyarságellenségei azonban hamarosan fölismerték, hogy Mailáth személyében erõskezû pásztort kapott a nyáj.A liberális lapok megtámadták a pápaság és a liberalizmus vitájával foglalkozó körlevelét, egy szocia-lista lap kioktatta, báró Szentkereszty dévai fõispán pedig a megyei tisztviselõkarral tüntetett ellene.Felrótták neki, hogy nem az erdélyi „szabadkõmûvesek” jóváhagyásával lett püspök. A támadások va-lódi okai között természetesen korántsem ideológiai, hanem nagyon is racionális, gazdasági érdekek la-pítottak. Ugyanis a szegény katolikus székely nép nagy nyomorban volt, s a takarékpénztárak kamatai,az ipar hiánya, a gazdasági tudatlanság, az üzérkedõk spekulációi, a közbirtokok fölszámolása, az ará-nyosítási és a tagosítási törvény vándorbotot adott a kezükbe. A közbirtokosság õsi intézményének fel-számolása – vallotta Mailáth – nem más, mint „a liberális rendszer irtó fejszéje, mely a szegénység sze-gényebb része életfájának gyökerére sújt. A székely nép érdekében sürgette a keresztényszocialistaegyesületek megalakítását, fõleg Csík vármegyében. Papjaitól elvárta, hogy támogassák a gazdasági

4

5 Bíró Vencel: Székhelyi gr. Mailáth G. Károly. Cluj-Kolozsvár, 1940. 1.6 Koncsag i. m. 7.7 Bíró i. m. 11.8 Bíró i. m. 17.; Koncsag i. m. 19.9 Koncsag i. m. 36.

10 Uo. 42.11 Márton Áron: Bevezetõ Bíró Vencel könyvéhez. Cluj-Kolozsvár, 1940.12 Koncsag i. m. 42.

egyesületeket.”13 Õ azonban igaza tudatában a névnapján, lampionokkal felvonuló gyulafehérvári diá-koknak kifejtette: „a támadások inkább örömére szolgálnak, mint az ünneplések”.14

Püspöksége elsõ hét évében egész egyházmegyéjét bejárta, majd 1904-ben elindult, hogy ismét be-járja. Útjai során különös figyelmet fordított a historia domusokra,15 mint az erdélyi magyar katoliciz-mus fontos történelmi dokumentumaira. 1899-ben még arra is volt energiája, hogy megszervezze ajászvásári püspökkel való találkozóját a csángók körében. Nem rajta múlott, hogy a moldvai püspöknem volt ott a megbeszélt helyen, de Gorzafalván szívesen fogadták Mailáthot, és a templomban be-szélt az összegyûlt néphez.16

Bérmáló útjainak tapasztalatait püspöki körlevelekben foglalta össze, ezekben megfogalmazta egy-házmegyéjének legsürgetõbb teendõit. Nagyon fontosnak tartotta és mûvelte is a papneveldék szelle-mét, amivel felkészíthette a leendõ papokat szolgálatuk hatékonyságára. Azon volt, hogy acsíksomlyói, s más búcsúkat megtisztítsa a vásári jelenségektõl. Kérte, hogy a mulatozások szûnjenekmeg, a lármás, üzleti ízetlenkedések a templom környékérõl tartassanak távol.17 Következetesen komo-lyan vette tehát, az egyháza által hirdetett szellemi értékeket, s tõle telhetõ szigorúsággal igyekezettezeknek érvényt szerezni.

Egyházfõi mûködésének legfõbb területe az ifjúság nevelése volt, erre fordította a legtöbb figyelmetés a legtöbb pénzt. Magánvagyonából is hatalmas összegekkel támogatta az iskolákat, a diákokat, és azifjúsági lapokat.18 Az egyházon belüli – ma úgy mondanánk civil szervezetek – létrehozásával és élet-ben tartásával igyekezett növelni az egyház közjót szolgáló munkáját. Ezért is segítette az Erdélyi Ró-mai Katolikus Irodalmi Társulatot és lapját a „Közmûvelõdés”-t.19 Szám szerint nyolc iskola épült Er-délyben Mailáth püspök jelentõs anyagi támogatásával, ebbõl hat a Székelyföldön: Bordos, Csöb,Gyimesközéplok, Szentdemeter, Székelyszállás, Szõkefalva, továbbá Hátszegen és Magyarláposon.20

Bérmáló körútjai során többször végigjárta nagykiterjedésû egyházmegyéjét. A városokat éventefölkereste, de nem maradt egyetlen hely sem, ahová nem jutott volna el. Útjai során sokat látott, jót ésrosszat is. Meglátta a rábízott papok hibáit is: „A papság részérõl nagy baj a mozdulatlanság, a késedel-mes nyugalom, a demokratikus gondolkodás elhanyagolása. Nem szabad – írja – hogy az egyházat bár-ki is megelõzhesse az evangéliumi igazságok megvalósításában.”21

Megható, hogy a számos kapacitálás ellenére mennyire ragaszkodott Erdélyhez. Püspökké szentelé-sekor arra kérte Istent, hogy „a szent frigyet, amit egyházmegyéjével kötött, csak a halál oldja fel”.22 Pe-dig a nagy kiterjedésû és magas hegyek miatt az erdélyi volt a legnehezebben bejárható egyházmegye.Más helyekrõl egyáltalában nem kívánkoztak ide püspökök, sõt a felkínált lehetõségeket is visszautasí-tották – egészségügyi okokra hivatkozva. Erdély bejárása ugyanis önfeláldozást, egészséget és nemesáldozatot kívánt, Mailáth Károly püspök talán éppen ezért ragaszkodott hozzá. Nehéz ostromnak voltkitéve – írja róla Bíró Vencel – lelke Erdélyhez nõtt, külsõ tényezõk viszont távozásra ösztönözték vol-na, mint a közvélemény, a család, a püspöktársak, a többször is felkínált érseki szék.23

A lelkiismeretesen végzett, megfeszített munka végül megingatta Mailáth püspök amúgy is gyöngeegészségét, többször a nagyváradi, a székesfehérvári, a csanádi püspök szentelt és bérmált helyette. Pe-dig püspöksége elsõ hét évérõl küldött jelentései alapján a Szentszék egyházmegyei zsinat tartását isajánlotta, 1822 óta ugyanis nem volt Erdélyben zsinat. Ez rendkívüli szervezési feladatot jelentett szá-mára, de sokat is várt ettõl az alkalomtól. Éspedig a következõket: 1.) közösen fogják megállapítani,miként lehetne az egyházmegyét áldásosabban gyümölcsöztetni? 2.) mit kell tenni a papság emelésére?3.) hogyan emelhetik a hívek és gyermekeik hitéletét és mozdíthatják elõ boldogságukat? Kétévi elõké-szület után 1913. július 7–10-én tartották a zsinatot Gyulafehérváron, 161 résztvevõvel.24

5

13 Viczián János: Majláth(!) Gusztáv Károly. Katolikus Lexikon VIII. Szent István Társulat. Bp., 2003. 532.14 Koncsag i. m. 49.15 Koncsag i. m. 45.16 Bíró i. m. 89.17 Bíró i. m. 100.18 Viczián i. m. 532.19 Bíró i. m. 104.20 Bíró i. m. 106.21 Bíró i. m. 109.22 Bíró i. m. 149.23 Bíró i. m. 155.24 Bíró i. m. 112.

A következõ esztendõben érték élete talán legnagyobb csapásai: 1914 júliusában kitört a világhábo-rú, augusztusban meghalt az édesanyja és legfõbb jóakarója, X. Pius pápa. Rá három évre érhette volnaa megérdemelt kitüntetés, a bíborossá emelés. XV. Benedek pápasága és IV. Károly magyar király ural-kodása idején, 1917 nyarán ez már „befejezett szándék” volt, ám a világháborút követõ összeomlássaljáró változások miatt elintézetlen maradt. Jellemzõ Mailáth értékrendjére, hogy püspöki körlevélbenúgy tájékoztatta híveit: „elmúlt feje fölül az érsekség veszélye”.25

Kisebbségben1918 után a magyar, római katolikus egyház is kisebbségbe került Erdélyben. Az új hatalom akadá-

lyozta Mailáth szabad közlekedését, nem járhatott bérmálni. 1919. szeptember 26 és október 4. közöttlakását sem hagyhatta el, megtiltották, hogy látogatókat fogadjon, státusgyûlést tartson. A román állam-nak való hûségeskü letételét mégis feltételekhez kötötte, pl. hogy elõbb konzultálhasson XV. Benedekpápával.26 A pápa az eskütételt szükségesnek tartotta, Octavian Goga román miniszter pedig méltányosállamsegélyt ajánlott eskütétel esetén a római katolikus egyháznak. Mailáth Károly – Glattfelder Gyulacsanádi és erdélyi szász evangélikus püspökkel együtt – 1921. március 19-én adták meg a „császárnak,ami a császáré”, mégpedig az új bukaresti királyi palota tróntermében. Késõbb a többi püspök is letetteaz esküt, s ezzel bekerültek a szenátusba.

Annak ellenére, hogy az arisztokrata családból va-ló Mailáth püspök „fesztelenül mozgott a királyi kör-nyezetben”, és viszonylag jó kapcsolatba kerültHohenzollern Károllyal, a román „földreform” követ-keztében a római katolikus egyház több ezer holdasbirtokából elenyészõ mennyiség maradt. Nagyobb bajvolt, hogy állandóan harcolnia kellett a magyar nyel-vû iskolák fenntartásáért. A román hatalom ugyanis akatolikus iskolákat mindjobban háttérbe szorította, scsak az 1929. évi konkordátum után javult valame-lyest a helyzet.27 Mailáthnak különben szerepe volt akonkordátum elleni erdélyi katolikus ellenkezés elsi-mításában.28

1925-ben a protestáns egyházak képviselõivel kö-zösen a Nemzetek Szövetségéhez fordult a kisebbségiegyezménynek az állam részérõl történõ sorozatosmegsértése miatt.29 A Vatikánba is többször ellátoga-tott, de elszegényedése miatt római útjait már bátyja,László fedezte. Egyházmegyéjében mindinkább el-szigetelõdött, tevékenysége beszûkült, szorosan vettegyházi funkcióira korlátozódott. Passzivitását jó ki-fejezi életrajzírójának ez a mondata: „Mailáthnaköröme tellett abban, hogy a Szentatya intézkedéseitvégrehajtsa.”30

73 éves korában betegsége súlyosabbra fordult.Labilis idegállapota miatt viselkedése rapszodikussávált, s 1935 õszén a budapesti Vöröskereszt kórházbavonult gyógykezelésre. Nagyfokú érelmeszesedés lé-pett fel szervezetében, ami emlékezetkihagyással, ál-

talános gyöngeséggel járt. 1936 áprilisában a Szentatya Vorbuchner Adolf szebeni apátplébánost ne-vezte ki mellé utódlási joggal segédpüspöknek.31 Két esztendõ múlva Mailáth lemondott püspöki tiszt-ségérõl, amit a pápa elfogadott és címzetes Soteropolisi érsekké nevezte ki. Egyházmegyéjéhez intézett

6

25 Bíró i. m. 157.26 Bíró i. m. 191.27 Bíró i. m. 198., 203.28 Bíró i. m. 204.29 Viczián i. m. 533.30 Bíró i. m. 214.31 Bíró i. m. 253.

Jubileumi plakett (1897–1922).Berán Lajos alkotása, 1922

búcsúiratában a következõket olvashatjuk: „Közületek a legkisebbnek a fájdalma nekem fájt legjobban,öröme engem vidított fel mindenekelõtt. Jó idõben, rossz idõben, mint tûzben égõ tömjén veletek szen-vedtem.”32

Amikor Vorbuchner püspök 1938. szeptember 10-én eltávozott az élõk sorából, a gyulafehérváriegyházmegye irányítását Márton Áron vette át, aki már 1938. augusztus 21-tõl Erdély apostoli admi-nisztrátora volt. Mailáth Károly 1940. március 18-án adta vissza lelkét teremtõjének, és március 26-ántemették el. Õ volt Erdély 72. püspöke, s az addigi sorban a leghosszabb ideig, kerek 40 esztendõn átszolgálta egyházmegyéjét.33 Találóan írta róla utódja, Márton Áron, hogy „Életének és mûködéséneklegjellemzõbb vonása, a hangsúlyozott, mély lelkiség volt.”

Halász Péter

A lengyel menekültek befogadásának75. évfordulója az Ipoly-völgyben

Mint arról folyóiratunk olvasói is tájékozódhattak, az Ipoly mentén, a határ mindkét oldalán ápoljáka hódító hatalmak támadása miatt hazájukból elmenekült, s Magyarországon menedéket lelt lengyelekemlékét.1 Az elmúlt esztendõ õszén tettük közzé az Ipoly Menti Kulturális és Turisztikai Társaság(Ipolyszalka/Salka), a Szent György Lovagrend Visegrádi Magisztrátusa és Felvidéki Nagypriorátusa,a LIMES – ANAVUM Regionális Honismereti Társulás (Nána), a Honti Múzeum és a Simonyi LajosGaléria Baráti Köre (Ipolyság/Šahy), a Börzsöny Múzeum Baráti Köre (Szob) és a VámosmikolaiakKulturális Egyletének felhívását, mely az Alsó- és Középsõ-Ipolymente, valamint Párkány és környéketelepülésein történelmi emlékek gyûjtésére, lengyel emlékév rendezésére invitálta vidékünk civil szer-vezeteit, diákjait, lakóit. A Szent György Lovagrend Visegrádi Magisztrátusa és Felvidéki Nagy-priorátusa a lengyel emlékév alkalmából a menekülteket befogadó települések számára a rendezvénye-ken közremûködését ajánlotta fel, egyúttal kezdeményezte a befogadás tényének maradandó megörökí-tését is.

2014. szeptember 22-én Vámosmikola adott otthont a Vámosmikolaiak Kulturális Egylete által ren-dezett emlékünnepségnek. Az Ipolymenti lengyel menekülttáborok címû emlékülés keretében e sorokírója adott áttekintést a menekültek befogadásáról, az egyes településeken történt elhelyezésükrõl, amenekültügy feldolgozásának helyi irodalmáról, emlékük ápolásáról.

Vidékünkön általában az üresen álló kaszárnyákban helyezték el az internáltakat. Ismereteink sze-rint az Alsó- és Középsõ-Ipolymentén 1939–1944 között Szob, Helemba, Leléd, Szalka, Letkés, Ipoly-pásztó, Ipolybél, Vámosmikola, Ipolyság, Tesmag, Ipolyhídvég, Drégelypalánk, Dejtár, Ipolybalog,Nagycsalomja, Kóvár, Ipolyvarbó és Ipolytarnóc, továbbá Párkány, Garamkövesd, Dunamocs, Ebed,Bény valamint Zselíz fogadott be katonai és polgári menekülteket. Az Ipolyhídvégre került internáltlengyel tisztek tábori naplót vezettek. Krónikaszerûen megörökítették mindennapjaikat: leírások, raj-zok, dokomentumok kerültek bele. Hónapról hónapra követték az eseményeket, így az apróbb mozza-natok sem merültek feledésbe. A kordokumentum árnyalt képet tár az utókor elé, a negatívumokat semhallgatja el. A táborlakó tisztek pontos névsora is fennmaradt. A naplóból kirajzolódik miként éltek ahazánkba érkezõ menekültek, hogyan helyezték és látták el õket, mennyire segítõkész, szolidáris voltvelük a lakosság.

Az irat a közelmúltban az esztergomi Prímási Levéltár jóvoltából kétnyelvû kiadásban az olvasókö-zönség elé került. Forrása az a lengyel nyelvû kézirat, amelyet II. János Pál elsõ magyarországi látoga-tásakor egy magánszemélytõl kapott, a késõbbi publikálásra vonatkozó kéréssel. Az ipolyhídvégi tábormenekültjeinek élete korunk számára e kiadvánnyal vált ismertté.

Palánkon és Balogon elhelyezett menekültek emléke a község idõs lakóinak emlékezetében is elhal-ványulóban van. Ugyanakkor 2005-ben az Ipolyságon rendezett emlékkonferencián és tárlatonIpolybalog népviseletbe öltözött lakói Balogh Gábor polgármesterrel a lengyel konzult – a barátságot és

7

32 Bíró i. m. 262.33 Bíró i. m. 266–303.

1 Koczó József: A 100 esztendõs Jan Stolarski köszöntése. Honismeret 2013/3. 60–63.

a szíves vendéglátást szimbolizáló – kenyérrel és borral fogadták. Nagycsalomján a katolikus templomfalán 2009-ben lengyel veteránok állítottak emléktáblát. A hagyományait gondosan ápoló kisközségmonográfusa, a vidék néprajzkutatója, dr. Csáky Károly Egyházascsalomjától Nagycsalomjáig címûmunkájában örökítette meg a menekültek emlékét.

Szobon júniusban a városnapok programja keretében, a lengyelországi Lacko testváros népes kül-döttségének jelenlétében helyeztek el emléktáblát a Határ-vendéglõ falán, ahol egykor Juli néni fõzött amenekültek részére. Itt került elõ Vígh Imréné Czáder Valéria fényképe, melyen testvére, Czáder Józsefaz ipolybéli menekülttábor õrségének tagjaként 1939 õszén lengyel katonákkal látható.

Kevesen tudják vidékünkön, hogy a helembai lengyel polgári menekülteket befogadó táborban talál-kozott elõször id. Antall József, a háborús menekültek elhelyezéséért, ellátásáért felelõs kormánybiztosés Henryk S³awik – utóbb a Magyarországi Lengyel Polgári Bizottság elnöke. Helembáról vitte õt segí-tõtársának a kormánybiztos Budapestre.2 A lengyelek Antall doktort – aki késõbb S³awiknak köszön-hette életét – csak a „magyarországi lengyelek apója”-ként emlegettek, míg S³awik méltán érdemelte kia „lengyel Wallenberg” nevet. Mindketten megkapták „A Világ Igazainak egyike” kitüntetõ címet. Vá-cott 2014. szeptember 19-én – Radnóti Miklós és Tom Lantos társaságában – avatták fel emléktábláju-kat.

Leléden a finánckaszárnyát az 1920-as években a csehek építették. 1938–1944 között gazdasági is-kola is mûködött benne, majd magyar katonák és lengyel menekültek lakták. A község honlapján is ol-vasható, hogy itt találtak menedéket a lengyel tisztek. Az ipolyszalkai tiszti tábor lakói közül hárman ahelyi katolikus temetõbe kerültek. A meglévõ két sírt a szalkaiak szépen gondozzák, a harmadik lengyelkatona földi maradványait a ‘70-es években lengyel földre vitték.

Letkés idõs lakosai közül néhányan arra emlékeznek, hogy a szalkai laktanyában elhelyezett lengye-lek közül páran átjártak hozzájuk misére. A falubeliek barátsággal fogadták õket, szabadon járhat-tak-kelhettek. Kiss László tanár úr nagyszüleinél is elhelyeztek egy lengyelt, aki nagyapjánál mezõgaz-dasági és házkörüli munkát végzett. 1943-ban a Polgári Bizottság Ipolyszalkán a tiszteknek autóveze-tõi, Vámosmikolán elektrotechnikai, Letkésen méhész tanfolyamot szervezett.

1941 augusztusában a népes mikolai katonai tábort feloszlatták, lakóit más helyekre irányították. El-terjedt a hír, hogy az újonnan érkezõ internáltak zsidó származású lengyel tisztek, sorkatonák és család-tagjaik, akik addig Magyarország más katonai és civil táboraiban éltek. A helyben maradottak attól tar-tottak, hogy az internálótábort gettóvá változtatják. Szerencsére, ez nem következett be. A nyilas hata-lomátvétel viszont jelentõs változást hozott.

Frojimovics Kinga a Népszabadság 2014. július 11-i számában megjelent Ember az embertelenség-ben? címû cikkében írja, hogy a vámosmikolai tábort 1944 októberének utolsó napjaiban a németek ürí-tették ki, az ott élõket deportálták. Randolph L. Braham viszont 1944. november 19-re teszi a tábor fel-oszlatását.3 Az utolsó táborparancsnok, Turchányi Béla fõhadnagy katonaládájából elõkerült iratok isezt az idõpontot támasztják alá. Egy 1944. november 16-i keltezésû levélben a parancsnok jelentést teszaz állományról: 80 tiszt, 87 fõs legénység, 22 családtag. A kimutatást Miskolcra már nem tudta kézbesí-teni a posta: „Postaforgalom szünetel, vissza a feladónak”. Ezekben a napokban a németek valóbanmegjelentek a táborban, és a parancsnoktól a zsidók átadását kérték. Turchányi Béla magyar elöljáróirahivatkozva ezt nem teljesítette. Néhány nap múlva utasítást kapott, hogy a tábort azonnal számolja fel,és a zsidókat adja át Gyõrben a németeknek. Néhány pék Steinchorn Lajos pékmester segítségével márkorábban megszökött. Olexa Józsefné, a menekülttábor történetének feldolgozója – Csábi Imre õrmes-ter, Tóth Zoltán hadnagy és Turchányi Gabriella közlése alapján – úgy tudja, hogy a parancsnok Komá-rom környékén a táborlakókat szélnek eresztette.4 Nem tudni, miként kerülte el a német és nyilas ura-lom alatt tettéért a felelõsségre vonást. A háború után balassagyarmati lakására a szerencsésen hazake-rültektõl köszönõ leveleket kapott. A Rákosi-rendszer alatt vagyonát ugyan elvették, de nem zaklatták.5

A rábízott lengyelekkel emberségesen, tisztességesen bánt becsületes magyar emberhez méltóan.A táborlakók közül Rósenbaum Izsák fõhadnagy, dr. Kaltman Henrik orvos hadnagy és Kostenbaum

Susman Meilach fõtörzsõrmester a helyi zsidó temetõben nyugszik. Herczberg Leopold, a cipészMikolán maradt és családot alapított. Jan Stolarski, a tábor tolmácsa 1944-ben feleségül vette a mikolai

8

2 El¿bieta Isakiewicz: Vörös ceruza. Múlt és Jövõ Kiadó. Bp., 2004. 35. és 42.3 Randolph L. Braham: A magyar Holocaust I–II. Bp., 1988. 88–89. és a 70. jegyzet 99.4 Olexáné Varjú Ilona: Menekülttábor a laktanyában. Emlékezések a vámosmikolai lengyel tábor életérõl

1939–1944. Balassagyarmat, 1998. 31–43.5 Turchányi Béla elõkerült iratait Olexa Józsefné a ‘90-es évek végén a budapesti Lengyel Múzeumnak ajánlotta

fel. Másolatokkal Jan Stolarski és a szerzõ is rendelkezik.

Vajsz Máriát, s a háború után Lengyelországban telepedtek le. Neki köszönhetõ, hogy 1997–2005 kö-zött egy lengyel líceummal kapcsolatot, cseretáborozást létesíthetett a helyi iskola. Stolarski, mint aLengyel–Magyar Baráti Társaságok Föderációjának elnöke segítette elõ, hogy Olexáné visszaemléke-zései lengyel nyelven megjelenhessenek.6

Grzegorz £ubczik, a lengyel menekültügy kutatója szintén úgy tudja, hogy a mikolai tábor felszá-molása november közepén történt, és nem a németek ürítették ki. 8 lengyel tisztet családjukkal együtt,mint árjákat Szalkára küldtek. A többieket Szombathely felé irányították. Az evakuálás gyalog-menet-ben, elegendõ élelem nélkül történt. A Komárom környéki elbocsátást átveszi Olexánétól. További sor-sukról írja, hogy együtt maradtak, és állítólag elkerülték a megsemmisítést. Gyõrben a német parancs-nokság elõtt egy német tiszt odaszólt a rangidõsnek: – Én zsidókra várok, maguk meg lengyel katonákathoznak ide nekem? És Magyarország déli része felé irányította õket.7

Stolarski 1997-ben keltezett, Olexánéhoz intézett levelében írja, hogy egy lengyel ismerõse avámosmikolai tábor feloszlatásáról azt kifogásolta, hogy a mikolai „emlékirat” hamis, mivel Stolarskimár nem volt velük, s az internáltak nem kocsin, hanem gyalog mentek. A Lengyel Zsidó Baráti Társa-ság és a Zsidó Történelmi Intézet 2002-ben Varsóban rendezett találkozójának egyik témája a vámos-mikolai táborba telepített zsidó származású lengyel katonák sorsa. Ezen részt vett Stolarski és Olexánéis. Itt sem cáfolták meg a tábor feloszlatásának elõbb ismertetett módját.

75 év telt el a lengyel menekültek magyarországi befogadása óta, a táborok 70 éve szûntek meg. Az1950-es évek elejétõl az 1980-as évekig a hallgatás fala övezte a menekültügyet. Az eseményeket gyer-mekként átélõk közül is egyre kevesebben vannak köztünk, az élõk emlékezete is elhalványul. A len-gyeleket befogadó települések önkormányzatainak, iskoláinak, közgyûjteményeinek és lakóinak fele-lõssége, hogy a még fellelhetõ emlékeket összegyûjtsék, megörökítsék (írásban, emléktáblával vagyéppen múzeumban, faluházban elhelyezett fotókkal, más tárgyi emlékekkel). Erre környékünkön is ta-

9

6 Polski obóz w Vámosmikola (1939–1944). Wspomnienia Ilony Varjú–Olexa Józsefné. Warszawa, 1997.7 Grzegorz £ubczik: A lengyel Wallenberg. Henryk S³awik és idõsebb Antall József története. Bp., 2004.

159–161.

A Wysocki Légió Hagyományõrzõ Egyesület tagjainak tiszteletadása az emléktábla elõtt(Koczó József felvétele)

lálhatunk követendõ példákat. Szép megoldást választott Kemence község: Domszky Pálnak(1903–1974), a „varsói magyar”-nak, másként „kemencei lengyel”-nek 2002-ben emléktáblát állítot-tak, majd 2007-tõl nevét viseli az erdészház, erdei iskola.

A történelmi visszatekintést követõen a Fõvárosi Önkormányzat Idõsek Otthonában, az egykori me-nekülttábor helyszínén, a 25 éve elhelyezett emléktáblánál folytatódott a megemlékezés. A magyar éslengyel himnuszt a nagymarosi Dunakanyar Fúvósegyüttes játszotta. Köszöntõt mondott Kéner Kriszti-án, az intézmény igazgatója, Micha³ Andrukonis, a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségénektanácsosa és Korinna Weselowski, az Országos Lengyel Önkormányzat és a Bem József Lengyel Kul-turális Egyesület képviselõje. Az ünnepi megemlékezés résztvevõi üdvözletüket, jókívánságaikat küld-ték Varsóba a 101 éves Jan Stolarskinak, a menekülttábor egykori tolmácsának, Vámosmikola díszpol-gárának; Grzegorz £ubcziknak, a menekültügy kutatójának, egykori lengyel nagykövetnek, Vámos-mikola díszpolgárának, továbbá az ugyancsak mikolai kötõdésû Tischler Jánosnak, a Varsói MagyarKulturális Intézet igazgatójának.

Az ünnepi mûsorban a szobi Szent László-templom kórusa a régi lengyel egyházi himnuszt adta elõ,Szebelédi Károlyné saját versét, míg Pálinkás Balyog Magda Várnai Zseni: A fiad visszatér címû költe-ményét. A mûsorban nagy sikerrel szerepelt még a Vámosmikolai Vegyeskórus katonadalokkal, Sza-kács Luca népdalokkal és a vámosmikolai általános iskolások táncbemutatóval. A Wysocki Légió Ha-gyományõrzõ Egyesület korhû egyenruhát és fegyvereket viselõ tagjai álltak díszõrséget az emléktáblakoszorúzásánál, majd díszlövéssel tisztelegtek az Ipoly-völgyi menekültek emlékének.

A vámosmikolai szabadidõközpontban kiadványokból, fotókból, iratokból és egyéb dokumentu-mokból összeállított kiállítás emlékeztetett a menekültekre: 1. tárló: A menekültügy (1939–1944) iro-dalma, emléktáblaállítás Vámosmikolán 1989. szeptember 17-én, a lengyel menekültek emlékénekápolása; 2. tárló: Az utolsó táborparancsnok katonaládájából ... karikatúrák a parancsnokról és a tábor-lakókról, konferencia Varsóban, 2002. 3. tárló: Vámosmikola – Jod³owa; Önkormányzati és iskolaikapcsolatok 1997–2005, diák-táborozások Lengyelországban és Magyarországon. Az érdeklõdõ kö-zönség, a látogatók ezen kívül lengyel „veterán” jármûvekbõl és modell-autókból nyílt kiállítást ismegtekinthettek.

Az ebédet követõen a Wysocki Légió Hagyományõrzõ Egyesület csoportjának nagy sikert aratottlengyel katonai bemutatójával folytatódott a program. Az egész délutánt betöltõ mûsorban a Bör-zsöny-vidék és a Duna mente településeirõl érkezett együttesek teremtettek kellemes hangulatot, sze-reztek örömteli órákat a közönségnek: a Dunakanyar Fúvósegyüttes, a Szokolyai Dalárda, a PásztortûzNéptánccsoport Párkányból, a nagybörzsönyi Börzsi Tánccsoport, a helyi Tûzrózsák Táncegyüttes és aDanubius Táncegyüttes Szobról.

Az egynapos program – a rendezõk, közremûködõk és a résztvevõk szerint is – minden bizonnyalerõsítette, kézzelfoghatóvá tette a sok évszázados múltra visszatekintõ magyar–lengyel barátságot.

Koczó József

Boldog Salkaházi Sára emlékezete„Elmentek a harangok Rómába! – mondották nekünk, mikor kijöttünk a templomból. Ezután már

nem volt szabad sem énekelni, sem fütyülni, sem zongorázni… feltámadásig. Számomra nagyon hosszúnapok voltak ezek – pedig csak két nap! – mert mindig énekes, fütyülgetõs kedvemben voltam…”1 Egyboldog, vidám kisgyerek jelenik meg a szemünk elõtt, ha ezeket a sorokat olvassuk Salkaházi Sára Hús-véti emlék címû írásában. Ki gondolná, hogy élete tragikus véget ér, hiszen 1944. december 27-én – ép-pen 70 esztendeje, a nyilasok a Dunába lövik. De hosszú út vezetett idáig. Sok-sok küzdelem, melyet atörténelmi helyzet okozott, és belsõ vívódások azon, hogy milyen utat is válasszon magának?

Mártíromsága nélkül is izgalmas, filmbe illõ az életútja, hiszen pályafutását tanítónõként kezdi Kas-sán, de nagyon korán beleszól mindennapjaiba a történelem. Az Osztrák–Magyar Monarchiát fegyver-szünetre kényszerítik 1918 októberében, s a csehszlovák csapatok elfoglalják a felvidéki területeket, azúj köztársaság kormánya hûségesküt követel a köztisztviselõktõl, közalkalmazottaktól, természetesen atanároktól is. Salkaházi Sára azonban állást foglal, megtagadja azt. Ered ez a családi szellemi örökség-

10

1 Prágai Magyar Hírlap, 1938. III–IV.

bõl, nagyapja, édesapja tudatosan vállalt ma-gyarságából. Nagyapja, Schalkház Lipót, akiausztriai születésû, 1842-ben telepszik le Kas-sán, elõször vendéglõt nyit, majd felépíti a„Schalkház” fogadót, amely késõbb a kassaiszellemi, kulturális élet központjává vált. A re-formkor, a magyar forradalom és szabadság-harc hatására lélekben magyarrá válik, s eztkapja örökül, s viszi tovább az ifjabb Lipót,Sára édesapja. A kassai híres szállodát id.Schalkház Lipót (1820–1873) borkereskedõépítette halála évében. Fia, ifj. Schalkház Lipót(1858–1901) folytatta apja tevékenységét. Ma-gyar hazafivá vált testestül-lelkestül, magyarruhában járt, s bár felesége alig beszéli a nyel-vet (osztrák születésû), elvárja tõle, hogy kizá-rólag magyarul beszéljen három gyermekük-kel. Két könyvet írt: A magyar konyha (1894)és A pincérekrõl a pincéreknek (1897). Meg-emlékezést kezdeményezett Kassán 1848/49-rõl, valamint Rákóczi-ereklyekiállítást is, hogya bujdosók hamvai Kassára kerüljenek. Ez utóbbinak megvalósulását azonban már nem élhette meg.Szívbeteg volt, s bár Olaszországban kezeltette magát, életét nem tudták megmenteni, ott is hunyt el1901-ben.

Sára, mivel megtagadta a hûségesküt, szülõvárosában nem taníthat tovább, könyvkötészetet tanul,dolgozik húga kalapüzletében, de ez minden bizonnyal nem elégíti ki szárnyaló szellemét, bontakozókülönleges személyiségét, és következik egy újabb nagy döntés: újságíró lesz. 1919 februárjában, azEsti Újságban látott napvilágot elsõ cikke, s nemsokára a lap munkatársa lesz. Nõként vállalja ezt a sza-bad, kötetlen hivatást. Naplójából talán a legtöbbet idézett mondat: „Önállóság, cigaretta, kávéház,csavargás a nagyvilágban hajadonfõtt, zsebredugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányze-ne...” Megérinti a szerelem lángja is, majdnem férjhez megy, de hamar ráébred, nem neki való gazda-tiszt feleségének lenni, visszaküldi a gyûrût. S eddig tulajdonképpen következetesnek is tekinthetnénkpályafutását, a lázadó, okos, tanult nõ halad elõre, s azt várnánk, hogy neves újságíró, híres író lesz be-lõle (1926-ban megjelenik elsõ novelláskötete Fekete furulya címmel). De mégsem.

Útja egy másik fajta elkötelezõdés felé fordul. 1927-ben ismerkedik meg az elsõ magyar nõi ország-gyûlési képviselõ, a Slachta Margit által 1923-ban alapított modern katolikus szerzetesközösséggel, aSzociális Testvérek Társaságával, melynek tevékenysége felöleli a szociális, a karitatív, a nõmozgalmimunkát. Salkaházi Sára szociális érzékenysége, a segíteni akarás sok mindenbõl táplálkozhatott: jól is-merte a munkások életét, hiszen õ maga is végzett nehéz fizikai munkát, a kisebbségi létet, a nõi, azasszonysorsot is közvetlenül megtapasztalhatta. Látta a szegénységet, a nyomorúságot, s egyre erõseb-ben kezdi érezni a hívást, hogy Isten magának akarja lefoglalni. 1928 tavaszán elvégzi a szociális ésnépjóléti tanfolyamot, ellátogat Budapestre, a társaság anyaházába is. S mivel az új közösségben kisséidegenkednek túl modern stílusától, úgy gondolja, változtatnia kell. Lemond az újságírói élet nyújtottaszabadságról, leszokik a dohányzásról, mely nagy erõpróba volt számára, késõbbi naplóbejegyzései iserrõl tanúskodnak. Szegváron kezdi meg noviciátusát, azaz próbaévét, mely arra szolgál, hogy a belép-ni szándékozó és a közösség is megismerkedhessen egymással. Sára elhatározása szilárd, 1930-ban,pünkösdkör teszi le elsõ fogadalmát, jelmondata egyetlen szó: „Alleluja!”

Hihetetlen munkabírásról tanúskodik életének következõ szakasza. Jellemzésül a Komáromban töl-tött 2 évet emelném ki (1932–1934): heti 26 hittanórát tart 13 osztályban, több iskolában. Bevezeti a vá-rosban az élelmiszergyûjtést, ebbõl gyermekkonyhát hoz létre, ahol 500 gyerek kap ebédet. Családokatlátogat rendszeresen a nyomornegyedben, szervezi a leányifjúsági mozgalmat, elõadásokat tart, szer-keszti a Katholikus Nõ címû lapot, és közben egy könyv- és kegytárgykereskedés terhei is az õ vállánnyugszanak. Természetesen az õ ereje is véges, a túlterheltség megbosszulja magát, idõrõl-idõre bete-geskedik is. Egy 1933 novemberében kelt levelében például ezt írja: „sok-sok egy kicsit […] azt hiszemnem bírom már tovább … Szégyellem is magam, mert íróasztalomon levelek hetek óta feküsznek és nemtudok válaszolni rájuk […] de mit tegyek, mit tegyek?” De soha nem adja fel. Szociális és karitatív mun-kája mellett a 30-as években fontos szerepet tölt be a szlovákiai nõmozgalmak szervezésében, megala-

11

Salkaházi Sára szobra a kassai dómban.Szabó Ottó alkotása (dr. Ruzsik Zsuzsanna felvétele)

pítja a Katolikus Nõszövetséget, melynek 1937-ig országos vezetõje. Ebben a tevékenységében nevesés gazdag segítõre talál gróf Esterházy Lujza személyében. Céljuk volt többek között kialakítani a kato-likus nõi ideált az egyéni életben, a családban, a kenyérkereseti pályákon és a közéletben, képviselni ér-dekeiket akár jogi téren is.

S közben egy újabb vágy kel életre benne, missziós nõvér szeretne lenni. A terv meg is valósulhatottvolna, mert Slachta Margit támogatta megvalósításában, hiszen Brazíliában élõ magyar bencések levél-ben kértek ilyen segítséget 1937-ben. Az út megszervezése azonban nem egyszerû: engedély, vízum,útiköltség kell, s amikor Csehszlovákiában már minden rendben lenne, az elsõ bécsi döntésnek köszön-hetõen a Felvidék magyarlakta része visszakerül az anyaországhoz. Sára újra magyar állampolgár lesz,tehát az útlevele ügyében mindent újra kell kezdenie. Mire megkapja, kitör a második világháború, azutazás ellehetetlenül. Salkaházi Sára nõvér odaadó önzetlenségére, emberségére azonban itthon is nagyszükség van, eleinte a visszacsatolt területeken tevékenykedik a szegényekért, adományokat gyûjt,oszt, segíti a menekülteket is. Különösen nehéz a helyzet Kárpátalján, ahol elõször a técsõi, majd arahói járás szociális elõadója (1939 márciusától 1941 februárjáig). Közben 1940-ben leteheti örökfoga-dalmát, az „Allelujá”-hoz hozzáfûzi: „Ecce ego, mitte me!” (Itt vagyok én, engem küldj!)

A háborús években, a náci birodalom látványos sikerei idején újra bizonyságot tesz bátorságáról, né-metes hangzású Schalkház nevét Salkaházira magyarosítja. „Szívben, lélekben, érzésben, kultúrábanmagyar vagyok. Magyarnak érzem és vallom magam, s annak vallottam húsz esztendõ alatt is… Hátcsak éppen a nevem ne lenne magyar? … Névmagyarosítás. Én kezdtem? Dehogyis. Jó nagyapám kezd-te… Hát én csak befejezem, amit õ elkezdett. Nem új nevet veszek fel, hanem a szó szoros értelmébenmagyarosítok. Legyen az eleje is magyar, a kezdete is. Legyen a nevem is egészen magyar” – írja a Lélekszava és a Dolgozó Nõk címû lapokban. Közben 1941-tõl már a Katolikus Dolgozó Nõk és LeányokOrszágos Szövetségének központi vezetõje lett, mely immár 10 éves múltra tekinthet vissza, s központiirodával, 6 otthonnal rendelkezik Budapesten 210 hellyel, üdülõvel Balaton-Jankovich-telepen, kiadegy havi és egy kéthavi lapot. Salkaházi Sára átveszi és továbbfejleszti a tevékenységet, mûködésének3 éve alatt 5 új otthont alapít, elõkészíti és elkezdi az elsõ magyar Munkásnõ Fõiskola megépítését.

Árpád-házi Szent Margitot 1938-ban avatta szentté XII. Pius pápa, s az 1944-es esztendõ a nekiajánlott ünnepségekkel kezdõdik. Salkaházi Sára ebbõl az alkalomból Fény és Illat címmel misztérium-játékot írt, amelyet maga tanított be, s a bemutató napja 1944. március 19-e, Magyarország történelmé-nek is egyik meghatározó fordulópontja volt. „Új vészben, új bajban / Új tatárdúlásban / Új engeszte-lésre, itt vagyunk! / Te könyörögj értünk / Szent Margit.” A darab további elõadását természetesen betil-tották.

Az oltalomkeresõk elárasztották a szociális testvérek otthonait, és õk mindent meg is tettek az üldö-zöttek megmenekítéséért. A társaság összes budapesti és vidéki háza tele volt hamis papírokkal ellátottbújtatottakkal. Közel ezer ember köszönheti nekik az életét. Salkaházi Sára a Bokréta utcai otthont ve-zette, melyet Szálasi Ferenc nemzetvezetõ parancsára 1944. december 27-én zártak körül a nyilasok, avisszaemlékezõk szerint egy besúgó feljelentése alapján. Zsidók után kutattak, s négy – számukra –gyanús személyt vettek õrizetbe, továbbá egy hitoktatónõt. Salkaházi Sára az akció végére ért oda, éselkerülhette volna a letartóztatást, de õ másképp döntött. Mint az otthon felelõs vezetõjét, õt is elhurcol-ták. Egy szemtanú szerint még aznap este eldördült a sortûz a Duna partján. Egy kiélezett történelmihelyzetben – életében ki tudja hányadszor – állást foglalt, s az életével fizetett érte: tudatosan.

Erdõ Péter bíboros, prímás 2006. szeptember 17-én Budapesten, a Szent István-bazilika elõtti térenavatta boldoggá Salkaházi Sárát, és felolvasta XVI. Benedek pápa levelét: „Elfogadva testvérünk, ErdõPéter bíboros, esztergom–budapesti érsek, valamint sok más püspök testvérünk és sok hívõ kérését, ésmiután megkértük a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja véleményét is, apostoli tekintélyünkkel meg-engedjük, hogy Isten szolgálója Salkaházi Sára vértanú szüzet, a Szociális Testvérek Társasága szerze-tes nõvérét, aki életét adta a szegényekért és az üldözöttekért, mától kezdve boldogként tiszteljék, éshogy ünnepét megtarthassák a jogban elõírt helyeken és módon minden év május 11-én.”

Hasonló eseményre 1083 óta nem került sor hazánkban. 2008-ban Újpalotán templomot, 2010-ben aFõvárosi Közgyûlés a pesti alsó rakpart Szabadság híd és IX. kerület Közraktár utca közötti szakaszátnevezte el róla, 2013-ban szobrot állítottak neki a kassai Szent Erzsébet dómban. De vajon ismerjük-eõt eléggé?

Vasas Ilona

Felhasznált irodalom: Mona Ilona – Szeghalmi Elemér: Salkaházi Sára élete és munkássága. Ecclesia, PrimoPrint Rt. Eger, 1990. 90–293.; Földesi Margit – Szerencsés Károly: Salkaházi Sára – Keresztény közéleti személyi-ségek a XX. században. Kairosz Kiadó, Bp., 2011. 160–167.

12

Tanítómestereink

Herman Ottó:

A magyar õsfoglalkozások körébõl(Részlet)1

[...] Engedd meg kedves, jó barátom, hogy megemlékezésedet a magam – mondhatnám a magunk –módja szerint hálálhassam meg. Nem cifra szóval, hanem egy pillantással annak lényébe, amit hívenszeretünk: a magyarságéba. Hisz ennek szeretete forrasztotta össze szíveinket, amidõn lelkünk egészjóhiszemûségével azt iparkodtunk bevinni a nemzet tudományos mûvelõdésébe, ami szellemi életénekereje és biztosítéka: a nyelvet.

Jól tudod, hogy én ezt a mondhatatlanul nagy érdeket nem a zöld asztalnál, hanem a szabad termé-szetben s a magyarság legtörzsökösebb rétegeivel való közvetetten érintkezés révén iparkodtam szol-gálni, hol tõlem telhetõ odaadással aknáztam ki mindazt, ami a tudományos szókincset gyarapíthatta.

Amidõn a pók fésûs körme közötti nyomóköröm elnevezése megakasztott, nem a szógyártáshoz, ha-nem a takács mesternyelvéhez folyamodtam [...]

A magyar népies halászság csak úgy ontotta mesternyelvét, a magyar ichthiológia2 tárgyalhatásánakalapjait, s ennek révén jutottam el az õsfoglalkozások kutatásához is. A közhalász és a pásztoremberlegkezdetlegesebb hajléka során jutottam annak megfejtéséhez – hiszem, hogy megfejtés –, melyik le-gyen a magyarságnak az a háza, amely vele magával fejlõdött.

Igen ám, de akár százszor hangzott felém az a kérdés: mi köze a háznak a természettudományhoz?[...] Szövõfonók, tûzdelõk, varrók, tapasztók, építõk telnek ki az égi madarak sorozataiból; és a madár-fészkekrõl – illetõleg hiányáról – szóló ismeret, a nidológia, vagyis fészekismeret; a fejlõdés sora apuszta földtõl a legmesterségesebb alkotásig terjed. Az egész pedig a természethistória szerves része.

Az embernek is megvan a maga fészke.

A földhöz ragadt szegény pór vackától az építészet örök szépségû remekéig terjed a sorozat. A földméhébe vájt barlangok süppedékes talajából fakad az õsember hajlékának sejtelme. Ez is fészekisme-ret, nidológia; ez is szakasztott azon a jogon, mint az égi madár fészke, a természethistória szerves ré-sze.

Ami azonban, ha lehet, ezt az emberi fészekismeretet még szorosabban fûzi össze a természethistó-riával, ez az, hogy csupán és egyedül ennek módszerével kutathatjuk sikerrel.

A sejtnél fogva kell megragadnunk a fejlõdési sorozat kezdetét, hogy a legtökéletesebb szervezetet,az embert megérthessük; a sarki csér sivár kavicsvackát kell ismernünk, hogy megítélhessük aPloceidák szövött fészekremekeit, a Talegalla madár összekapart petrencefészkéig is, melynek erjedés-tõl eredõ melege költi ki az ivadékot.

13

ISKOLA ÉS HONISMERET

1 100 éve halt meg Herman Ottó természettudós (1835. jún. 26. – 1914. dec. 27.), az „utolsó magyar polihisz-tor”, aki néprajzi, régészeti munkásságával nagyban hozzájárult honismeretünk gazdagításához. Itt közölt írá-sa bevezetés a magyar háztípus kialakulását tárgyaló két elõadásához, s a Természettudományi Közlöny 1899.évi májusi számában jelent meg (225–271) Szily Kálmánnak ajánlva, aki a Természettudományi Társulat elnö-keként elismerõen méltatta Herman Ottó munkásságát. A szöveget a mai helyesíráshoz igazítottuk, a kihagyá-sokat három pont [...] jelzi (Kováts Dániel rovatszerkesztõ).

2 Halismeret, a zoológia egyik ága

Az õsfoglalkozást ûzõ ember enyhelyén kell kezdeni a sort, mely elvezet a házig, mely sornak õsielemei oly világossággal hirdetik az embernek a természet alkotta viszonyoktól való függését – ami is-mét tiszta természettudomány.

Így kutatva, ezt a módszert követve érte meg az ember, hogy megszólalt õsidõknek reánk maradt ha-gyománya hajlék és szerszám alakjában is. [...]

Az ember mint szervezet és mindaz, amit az »emberivel« fejezünk ki, fejlõdés eredménye. A megér-tés föltétele nem a kifejlõdés magaslatán való latolástól, hanem attól függ, hogy a fejlõdés kiindulásátés haladását megragadni iparkodunk. Az az értelmi magaslat, amelyet a mûvelt ember elért, mértéké-ben abban az arányban növekedett, amelyben az ember szervezetét és szellemi élete nyilvánításait fölis-merte – tapasztalta.

Valójában, amidõn az ember a mikroszkópba néz, s tanulmány tárgyává teszi a sejtet és osztódását,önmagát keresi; az elsõ kezdetleges életjelt önmagával viszonyítja; amidõn a teleszkópot a csillagos ég-nek szegezi: önmagát, világát keresi; amidõn a csillag spektrumát fölfogja, saját létének föltételeivel vi-szonyítja az eredményt.

Az eredmény föltétele mindig a természettudományi módszer, melynek két sarka a tapasztalás és azösszehasonlítás pontos alkalmazása.

Így kétségkívül áll az is, hogy az ember hajléka magával az emberrel fejlõdött, s valamint magára azemberre alakító hatással volt a természeti viszonyok összessége, ugyanez nyomta rá bélyegét hajlékárais. Ez a hatás az utóbbinak kezdetleges formáin ma is fölismerhetõ.

Ezzel megtaláltam a csapást, amelyen haladnom kell, hogy kifejthessem a magyarság hajlékát,amelyben õsfoglalkozását ûzte, folytatta, s amelyet a mozgó állapotból a megtelepedésre alkalmas for-máig fejlesztett.

A székely határõrség és iskoláiA XVIII. század közepén az egyre élesedõ orosz–osztrák–török ellenségeskedés Erdély szomszéd-

ságában olyan viharzónát teremtett, hogy a tartomány biztonsága megkövetelte az addiginál hatéko-nyabb katonai intézkedések megtételét. Mária Terézia királynõ elhatározta az addig kiépített határõr-rendszer folytatását, amely Szlavóniától kiindulva a Bánságon át megvédi Erdély déli és keleti határát.A székely határõrség tervezésével és szervezésével a királynõ a kegyetlenségérõl ismert báró BuccowAdolf lovassági tábornokot bízta meg, akit Erdély katonai parancsnokának nevezett ki.

1762–1764 között a határõröket kezdetben önkéntességi alapon próbálták toborozni, de ez kudarcotvallott, mert a székelyek mindenütt a régi szabadságaik visszaállítását szabták feltételül. A császári ha-tóságok késõbb fokozatosan az erõszakhoz folyamodtak, és a határõr ezredek felállítását tûzzel-vassalmegvalósították. 1764. január 7-én Carato alezredes felsõbb parancsra Madefalván a helyi lakosok ésaz ott összegyûlt csíkiak közül 300 székelyt lemészároltatott. Ez a példátlan kegyetlenség megtörte aszékelyek ellenállását, két és fél hónap alatt határõrök lettek, és azok is maradtak közel egy évszázadig.A Siculicidium legsajnálatosabb következménye a nagyméretû kivándorlás volt, amelynek során széke-lyek ezrei menekültek át a határon Moldovába.1

Az erdélyi székely határõrszervezetbe a következõ falvakat írták össze:

Székek Határõrfalu Vegyes falutípus

1.2.3.4,

CsíkszékHáromszékUdvarhelyszékAranyosszék

53––

499098

A besorozott székely katonák száma 8912 volt, amelybõl felfegyvereztek 4500-at a két gyalogezred-be és 1500-at a huszárezredbe.2 Az elsõ gyalogezred 12 századból állt Csíkszereda központtal, zászló-szentelés Gyergyószentmiklóson, Csíkrákoson, Csíkszeredán, Kászonfeltízen történt. A második gya-logezredet is 12 század alkotta, központja Kézdivásárhelyen, zászlószentelések Kantán, Kézdivásár-helyen, Zabolán, Uzonban, Nagyajtán, Olasztelkén voltak. A székely határõr huszárezred 8 lovas szá-zadból állt, székhelye Sepsiszentgyörgyön mûködött.

14

1 Makkai László: Erdély története. Bp., 1944. 485.2 Egyed Ákos: Falu, város, civilizáció. Bukarest, 1981. 22–23.

A székely határõrség elsõ parancsnoka Gróf Gyulay Sámuel vezérõrnagy volt. A határõrség feladataErdély keleti határainak megvédése, a pestis behurcolásának meggátolása határzár létesítése által, a ha-társzéli csempészet meggátolása. E mellett a belsõ nyugalom fenntartása és a Habsburg birodalom ol-talmazása is szolgálati feladatukhoz tartozott. Ez utóbbi végrehajtása a külháborúkban való részvételt isfeltételezte: a székely határõrök 1788–89-ben a tatárok-törökök elleni harcokban és a Napóleon elleniküzdelemben Austerlitznél, Lipcsénél, Waterloonál, Párizsnál.

A határõrség felállításával a székely faluközösségek (communitások) két részre szakadtak: a katona-ságra és a provincialistákra, a széki igazgatás alá tartozó jobbágyokra. A határõrfalvakat a katonatisztek(General Commando) és a széki tisztségviselõk (Guberniumnak alárendelve) közösen vezették. A ha-tárõrezredek tisztjei az õsi székely falutörvényekbõl és a katonai rendeletekbõl összeszerkesztették azúj sajátos rendtartásokat, a tiszti falutörvényeket. A határõrségeknek feladataik teljesítéséért kedvezmé-nyek jártak: béke idején a gyalogosok napi 4 krajcárt, a lovasok 8 krajcár zsoldot kaptak, háborúban atényleges hadsereggel egyenlõ ellátmányban részesültek. Béke idején az adó harmadrészét, háborúbanaz egész adót elengedték.

A határõrség iskolapolitikája

A népiskolai oktatás – az olvasni-írni tudás – a katonai hatóságok elsõrendû érdeke volt, mert a szé-kely határõri szervezet bizonyos mûvelõdési szintet megkövetelt. A határõr-falvakban 1764 után az ok-tatást az eddigieknél jóval racionálisabban és hathatósabban szervezték újjá.3 Minden határõrvidéki fa-luban un. népiskolát (Volkschule) szervezek a határõr gyermekek számára, amelyeknek mûködését ahatárõrparancsnokság ellenõrizte. Emellett a tisztek a nem határõrséghez tartozó egyházi iskolák tevé-kenységét is figyelemmel kisérték: 1776-ban Kiss Mihály óbester a II. székely gyalogregiment parancs-noka elrendelte, hogy a századparancsnokok „gyakorta utánna lássanak a falusi mestereknek, hogy kö-telességek szerint a gyermekeket (6-13 éves koruakat) a vallás dolgaiba úgy az írás és olvasásra szor-galmatosan tanítsák, melyet ha nem cselekednek a Nemes Regimenthez jelentsék”.4

Az elsõ székely határõrezredhez tartozó gyergyói falvak iskolás gyermekeinek száma 1840-ben anépiskolában a következõ volt:5

Sorszám Falu neveFiú Leány

ÖsszesenGyalog Huszár Gyalog Huszár

1.2.3.4.5.6.7.8.9.

ÚjfaluCsomafalvaKilyénfalvaSzentmiklósTekerõpatakAlfaluSzárhegyDitróRemete

70653640379559

12695

22135115

13201611

223520252439253726

216873355

11

135119698369

150109184143

A gyergyói falvak tanulóinak száma összesen l.061, amelybõl fiú 739, leány 322, társadalmi helyze-tük alapján gyalog székely 876, huszár 185.

A népiskolát végzettek az un. trivialschule-ban tanulhattak tovább, ahol nagy hangsúlyt fektettek akatonai ismeretek átadására, ilyen iskola mûködött Csíkszentmártonban, Csíkszeredában, Gyergyó-szentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön. A tanítókat a bécsi fõhaditanács nevezte ki 180 forint fizetéssel,a tanítás nyelve – akárcsak a székely határõrezredeké – a német volt.6

Gyergyószentmiklós un. cs. kir. normaiskolájának négy évfolyamán két német tanító 65 tanulót ok-tatott olvasni, írni, számtanra és egy kevés földleírásra. Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is ha-sonló normaiskola mûködött. A sepsiszentgyörgyi normaiskola tanára 1798–1839 között Rieger József,segítõje Boros Mihály, akivel l06 tanulót tanítottak, szolgálataiért az elõbbit Ferdinánd király arany-éremmel tüntette ki.

15

3 Magyari András: Gyergyóalfalu a történelem sodrában. Csíkszereda, 2005. 183.4 Imreh István: A rendtartó székely falu. Bukarest, 1973. 78.5 Magyari i. m. 183.6 Benkõ Samu: Sorsformáló értelem. Bukarest, 1971.186.

A triviális fokú iskola elvégzése után a tanulók az oberschule-ba mehettek, amely a mai középisko-lás szintnek felelt meg. Az I. határõrezred gyergyói fiataljai közül 1840-ben Erdély felsõbb iskoláiban62-en tanultak: 22 gyalogrendû a kolozsvári katolikus gimnáziumban, 16 gyalogrendû a csíksomlyóiferencesek iskolájában, 2 gyalogrendû, 5 huszár a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumban, 7 gyalog-rendû a szebeni katolikus gimnáziumban, stb.

A Székelyföld legjelentõsebb határõr iskolája a kézdivásárhelyi cs. és kir. katonai nevelõintézet,mely az altisztképzést szolgálta, de végzettjei tisztek is lehettek. A négy osztályos intézmény tanításinyelve a német volt, tantárgyai között a stratégia, geometria, mûszaki rajz, úszás és a vívás szerepelt.Korszerû empire stílusban épült palotáját 1823-ban emelték. Tanárai között olyan személyek szerepel-tek, mint a csíkszentgyörgyi Gál Sándor, a szabadságharc idején honvéd tábornok, a szárazajtai InczeGergely õrnagy, a kõröspataki Móricz Sándor õrnagy, stb.

A nemzeti ébredés idõszaka jelentõs hatást gyakorolt a határõrség tanodájára. Jakab Elek írta, hogy1841-ben a kézdivásárhelyi és csíkszeredai katonanövendékek, hadapródok, ifjú tanárok példátlan lé-pésre szánták el magukat: magyar olvasóegyletet alapítottak. Az osztrák tisztikar megrémült, és gyor-san letartóztatta a résztvevõ ifjakat, a kirendelt nagyszebeni hadbíró elítélte õket, de az intézkedéseknem változtatták meg a székely határõrök nemzeti érzéseit.7

Az intézet tanulói, illetve a szabadságharc hõsei, mártírjai voltak: a papolci Kiss Sándor ezredes, aki1849 júniusában a honvédek Thermopülei harcát vezette a Tömösi szorosban, a madefalvi Tamás And-rás alezredes, akit a Habsburg önkény Kolozsváron 1849. október 18-án kivégeztette, a bélafalviTuzson János õrnagy, stb.

Háromszék önvédelmi harcának talán leismertebb személyisége a berecki Gábor Áron is a határõr-ségnél szolgált, mint tüzértizedes és az ottani mûszaki alakulatoknál autodidakta módon sajátította el atüzérségi ismereteket és az ágyúöntés mesterségét. 1849. július 2-án a Kökösi csatában elesett, és lett aszabadságharc mártírja.8

A székely határõrségnek, az általuk fenntartott katonai iskoláknak jelentõs hatása volt a székelységmûvelõdési állapotára. A falvakban a katonarendûek táborában az altisztek, õrmesterek, káplárok kö-zött sok volt az olyan ember, aki nemcsak hogy tudott írni, hanem írása „kicsinosodott” gyakorlottság-ról tanúskodott. Benedek Elek írta édesapjáról: „Amit tanult voltaképpen a székely huszároknál tanulta.Itt csinosodott ki az írása annyira, hogy késõbb esztendõkig a falu pennája vala”. Tényleges vagy nyu-galmazott határõr a falu nótáriusa Árkoson Bihari Zsigmond huszár, Csíkjenõfalván Szentesi Józsefkáplár, Szemerján pedig Szabó Mátyás gyalogkatona évekig a falu íródeákja.9

Kõvári László véleménye szerint: „ha a katona és nem katona polgárosodását összevetjük, senkisem tagadhatja a katonasors jó hatását”. Tagadhatatlan, hogy a határõr lakta falvakban erõteljesebbenmunkálkodtak a fejlõdésre ösztönzõ erõk.10

Aranyosszék, Aranyosgyéres és Egerbegy népe a határõrség segítségével szabadulhatott meg a job-bágyságtól. Egerbegyen a katona-telepesek szabad életformája tette lehetõvé a kivételesen nagyszabásúszõlõtermesztés felvirágoztatását a község területén. Az is tény, hogy a határõrség székhelyein a kato-nai hatóságok emeltették az elsõ nagyobb világi kõépületeket, és ezzel hozzájárultak a városias jellegkialakulásához.11

A székely fiatalok továbbtanulását bizonyos mértékig gátolták a katonai törvények, amely szerint ahatárõrök gyermekei csak a katonai parancsnokság engedélyével mehettek magasabb iskolába. To-vábbtanulásra csak az kapott engedélyt, akinek volt még fegyverforgatásra alkalmas otthonmaradó test-vére.12

A három székely határõrezred 1762-tõl 1851-ig – tehát 89 évig – állt fenn, történetének legszebbkorszaka az 1848–1849-es szabadságharc ideje, amikor példátlan hõsiességgel védték az oroszok ellena Kárpátok-szorosait és ott voltak Bem József majdnem minden csatájában.

Sebestyén Kálmán

16

7 Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Bp., 1987.10.8 Bona i. m. 154.9 Imreh i. m. 82.

10 Imreh i. m. 77.11 Jakó Zsigmond: Aranyos-mente múltjából. Mûvelõdés. Bukarest, 1971. 6.12 Benkõ i. m. 183.

A fülöpszállási iskola elsõ kétszáz éve(1714–1914)

Fülöpszálláson a XVIII. században már mûködött latin nyelvû iskola, ezt a református egyház irattá-rában található Protocollumban egy latin nyelvû feljegyzés bizonyítja. Tartalmazza a református iskolarektorainak nevét „szolgálatjuknak a rendjében”. A felsorolás Johannes Kontra, azaz Kontra János ne-vével kezdõdik az 1714/1715. esztendõvel. A 120 éves idõszakot Por Bertalan zárja, mint utolsó rektor.

Mária Terézia felmérette a protestáns iskolákban folyó munkát, s egy 1763. július 3-án kelt iratbóltudjuk, hogy falunkban az iskolát „nem magánszemély, hanem a helvét hitvallású gyülekezet alapította,igen régen”. A jelentésbõl kiderül, hogy a „ludi magister kötelessége, hogy megtanítsa és gyakoroltassaa zsenge korúakkal az elemi ismereteket meg az imádságokat, a nagyobbakat pedig a nyelvtanon kezdvea mondattanig a latin fogalmazásra, számtanra s a jó erkölcsre”. Fülöpszálláson egy magiszter dolgo-zott ekkor.

Egy 1815. április 14-én kelt dokumentum szerint a solti egyházi kerületben az iskolákat öt rendbeli-ekre sorolták be „a belsõ állapotjok szerént”, illetve az alkalmazott tanítók száma alapján. Afülöpszállási „a 3. rendbeli oskolák” közé került, „melyekben két fiúi Tanítók vagynak és Deák Nyelvetis tanítanak” […] „az õ rendes Cursusaikat mind a Nemzeti Oskolákra kihatott Magyar Studiumokra,mind a’Deák Nyelv tanulására nézve e következendõ móddal végezik és teljesítik u. m. A) A praeceptor,vagy kisebb Tanító tanítja mindenkor a Nemzeti Oskolának elsõ esztendejére tartozó Tudományokat; ésígy az õ foglalatosságának rendes tárgyai ezek lesznek: 1. A Betûknek megesmértetések és egy hangzás-ra való összefogások vagy Syllabizálás osztán olvasás a Debreceni ABC szerént – táblán gyakorolják.2. Némely rövid és legszükségesebb könyörgések, mint az Úri Imádság, Reggeli, Estvéli, Étel elõtt valókönyörgések az Apostoli hitnek formája. 3. Osterváld Kis Históriája. 4. Szent Dávid Soltári közül a leg-közönségesebbet és könnyebbeket. 5. Az öreg és apró számoknak esmérete és a több egybefoglaltaknakkimondása. 6. Az írásnak elõkezdete vagy úgy mondatott literás. 7. A debreceni ABC elsõbb részénekkönyv nélkül való megtanultatások. B) A Rendes Tanító a Nemzeti Oskolára tartozó három kurzusokatoly móddal viszi, hogy azokhoz a Deák nyelvnek tanítását is mindenütt hozzájok adja. Lesznek tehát azõ foglalatosságának tárgyai a következendõk: A) A magyar studiumokra nézve 1. Az olvasásban valónagyobb gyakorlottság és ennek a deák beszéd olvasásával való összefogása. 2. A Debreceni ABC-nekhátramaradott része egészben könyv nélkül megtanultatik. 3. A Debreceni útmutatásnak elsõbb darab-ja. 4. Az elébbeni vagy a kisebb oskolában tanult könyörgések repetáltatván hozzájok adattatnak a TízParancsolatok és Étel után való, betegségben és betegségbõl felgyógyulásért mondandó könyörgések.5. A Soltárokból repetáltatván azokat, mellyeket a kisebb oskolában tanultak. Egyszersmind az új éne-keskönyvbõl minekutána a kisebb oskolában már némelly Innepieket megtanultak; itt ismét az esztendõ-nek különbözõ részeire tartozó egynéhány énekeket tanuljanak meg. 6. A Számvetésre nézve azöszveadás és kivonás jól megtanulva és példákkal bõvön megvilágítva. Gyakoroltassanak pedig a Gyer-mekek a fõben való számlálásra, úgy hogy most kettõt, majd hármat, vagy többet adván a felvett szám-hoz, vagy tõle elvévén folytában menjenek fel vagy le a számlálásban p. o. 2, 4, 6, 8 vagy 15, 12, 9, 6. 7.Az írásban egysoros írás által gyakoroltatnak szépen és helyesen írván elejekbe a Tanító. 8. Az Énekeknótáikkal együtt taníttassanak. B) A Deák Studiumokra nézve: 1. Taníttassék meg a Magyar NyelvnekGrammatikai esmérete, majd egybekötvén véle a Deák Nyelvet. 2. A Deák Grammatikának elsõ kezdetea declinatióknak emmótióknak Comparatióknak, Pronomeneknek és Propositióknak s azokkal valóélésnek értése s tanulása; mellyben élhet a Tanító azon Deák Olvasókönyvvel, mellyet Császári LosyPál az alsóbb Deák Classisok számára kiadott. Ugyanezen Könyvnek végén fel jegyzett régi nevezetesemberek életeknek rövid leírásait tanulják a’Gyermekek könyv nélkül.” (Érdekességként említem, hogyCs. Losy Pál Fülöpszállás lelkésze is volt, ezt a könyvét 1804-ben Bécsben adták ki.)

„Az olyan leány oskolákban, melyekben egy tanító vagyon minemûek a fülöpszállási is, mindazok atudományok, mellyek a Nemzeti vagy Magyar Oskolákra kiszabattattak, négy esztendõk elforgása alat-ta elvégeztetni tartoznak.” Az 1., 2., 3. és 4. esztendõre felsorolja „Amikor az itt kiszabott Tudományokelvégeztetnek, akkor és nem elébb kell a Confirmáltatandókat az e végre készíttetett Agenda szerént ta-nítani, és az Úr Asztalához bocsátani.”

1819-ben egy írott forrás szerint „Oskolák hárman vannak, két fiú, egy leányoskola. De szándékozikaz eklézsia még egy leány oskolát felállítani, oly móddal, hogy annak leendõ tanítójában egyszersmindorgonistát is tartson. Mostani leányok tanítója Tiszt. Csengeri János, aki a Debreceni Református Kol-légiumban tanult, 1785-tõl Egyházkovácsiban, 1790-tõl Geszten volt oskolarektor. Onnét pedig idejött

17

1807-ben; és így itt már tizenkét esztendõktõl fogva vagyon leányok tanítói szolgálatában. Feleségesember, gyermekei vannak hatan. A tanuló leányok […] szoktak lenni mindegy másfél százan; az oskolátpedig csak úgy gyakorolják, amint télben a gyenge ruházat, nyárban pedig a nyári foglalatosságokravaló elvonattatások engedik. A fiúoskolának mostani Rectora, a nagyobb fiúgyermekek tanítója BuzásPál. Tanuló a Debreceni Ref. Koll.-ban, honnét hét esztendõs deák korában jött ide 1817-ben. Nõtelenés papi hivatalra szándékozó. Most vagynak a keze alatt 94 gyermekek […] télen feljárnak, nyáron igenkevesen. A Rector mellett egy Praeceptor is van, a kisebb fiúgyermekeket tanítja a betûk megismerésé-tõl fogva a folyvást való olvasásig. Ez most Pap József, idevaló születésû, ki Pápán tanult a logicaig,amikor nyavalyába esvén idehaza jött, és Praeceptorrá lett 1798-ban; és így már 21. esztendõs tanítóitten. Feleséges ember, van egy leánygyermeke. Lakik az oskolában, egy ollyan szobában, mely a magaclassisával egy fedél alatt, a Rectorétól pedig egészen külön van. Vannak most mintegy 65 tanítványai,jó tágas classisban.”

1827-ben az egyház orgonát készíttetett a templomba, melynek avatása 1828-ban volt. Orgonistárólkellett tehát gondoskodni, s 1828. május 18-án orgonista kántornak meghívták Tóth Istvánt, így ettõl azévtõl négy tanítója volt az iskolának; ketten a leányokat, ketten a fiúkat oktatták.

Az elõbbiekben említett magas tanulólétszám magyarázatául szolgálhat az 1832. évben olvashatóbejegyzés, mely szerint a Kis Kun Fülöpszállási helvét hitvallású Ekklézsiában a „szülöttek száma 584,ezek közt fiú 288 leány 296.”

A már említett Por Bertalan, mint utolsó rektor 1833. május 16-ig töltötte be tisztét, „Ekkor ugyanismegszüntettetett az academica promoris. Ettõl fogva ezen állásra tanító káplánok alkalmaztattak, elsõ-ben Újlaki István személyében”, aki 1847-ig szolgált, majd eltávozván dabi lelkész lett. 1834-ben teháta fiúk tanítója Újlaki István tanítókáplán és Tóth István orgonista kántortanító, a leányoké Zsíros Istvánés Kiss György, aki Pap Józsefet váltotta 1832-tõl. Ugyanebben az esztendõben az egyházi jegyzõ-könyvben olvashatjuk: „A Filepszállási Eklézsia több esztendõktõl fogva szomorúan tapasztalván aDebreceni Collegiumból küldetett rectorok ügyetlensége és restsége miatt oskolájának elaljasodását ésennél fogva egészen elidegedvén attól, hogy tovább is a Debreceni Collégiumból hozzon OskolaRectort.” Egy másik jegyzõkönyvi bejegyzés is ugyanerre az elégedetlenségre utal, mely szerint „egy-némely oskolai tanítók csak examen elõtt kevés idõvel kezdenek szorgalmasan tanítani, a többi idõt pe-dig a tanítás mellõzésével töltik el, ezért elrendeltetik, hogy minden hónap végivel az Oskolákat meg-vizsgálván a Tanuló Gyermekek és Leányoktól mintegy exament vegyen, azoknak minden hónapi elõme-neteleket úgy a Tanítók szorgalmatosságát szorossan megvizsgálja és ha talán a Tanítók szorgalmatla-noknak találtatnának azonnal ezen Consistóriumnak jelentést tegyen.”

Az 1834-ben megjelent egyházhatósági rendelet szerint megkövetelik az elöljáróktól, hogy az isko-láztatásban tartsák be a felsõbb rendeleteket, „melyekben parancsoltatik, hogy hat esztendõs gyermekekmár Oskolába küldessenek, mégpedig nem csak télen, hanem nyáron is. A szegényebb és fiaik segítsé-gekre szorult Emberek gyermekeik is minden nap legalább két órát az Oskolába töltsenek, mint ha aSzülék nem akarnának cselekedni, a Járásbeli Szolga Bíróknak a Prédikátor és Presbitérium nevébenjelentessenek bé.”

A nemzeti iskola tanítási rendszerében 1844 júniusában a következõket kellett tanítani: olvasást,írást, vallást, éneklést, számtant, egészségtant, illemtant, történettant, természetismeretet és természet-tant, földrajzot, magyar nyelvtant, polgári viszonyokat és törvényeket, fogalmazást. „Ezen elõsorolt ta-nulmányok öt évekre osztatván fel, ugyan annyi ideig kell tartani az iskoláztatásnak is. Nemzeti Iskoláknevezete alatt. Az iskolai esztendõ […] Szent György napkor veszi kezdetét. […] Az iskolai fenyíték gya-korlására nézve a Tanítóknak az emberiséggel egyezõ szelíd bánás mód tétetik kötelességükké, inkább abecsület érzésre serkentõ – intõ – és dorgálló szavakban állván az – mint vesszõvel való büntetésben;mely utóbbiból mikor nehány ütésekre múlhatatlan szükség lenne is a fõnek, orczának – tenyereknek éskörmöknek verésétõl a Tanítók kemény feleletnek terhe alatt el tiltatnak.”

Az 1846-ban készült toronygomb-irat tanúsága szerint „az iskolának 367 tanulója volt, 186 fiú és181 leány, melyet feljegyzett Kiss György ezen iskola rendes tanítója, Szentmártoni Dávid orgonistakántor, Újlaki István tanító káplán és Zsíros István rendes tanító.” Ebbõl tudjuk meg azt is, hogy TóthIstván orgonista kántor helyébe idõközben Szentmártoni Dávid (másutt Dániel) került. 1847-ben ÚjlakiIstván helyébe Nyikos Péter lépett, aki haláláig, 1873. április 1-jéig töltötte be hivatalát. Zsíros Istvánelhunytával pedig 1849-tõl 1853-ig egy tanító veszi át a nagy fiúkat és leányokat. 1853-tól 1859-ig Bor-da Károly az új tanító. 1858-tól Csizmady Ferenc is az iskola tanítója lett.

1854. június 9-én az egyházhatósági rendeletekben olvashatjuk: „Az iskolás gyermekeknek 6-12 évigegész éven általi folytonos feljárása szigorún parancsoltatik. Mire vonatkozólag a szülék az illetõ lelké-szek által szónok székbõl buzdítandók. Az elmulasztásai az iskolás gyermekeknek pontosan feljegyzen-

18

dõk.” Leírják továbbá: „A tanítók a tanításra kiszabott órák szoros megtartására köteleztetnek. Szün-napok összesen 5 hetek engedtetnek, takaráskor 14 nap, szüretkor 21 nap. Ezen határozat 1855. júniuselsõ napján életbe léptetendõ.” 1861-ben a nagyobb leányok tanítója Csizmady Ferenc, a nagyobb fiú-ké Nyikos Péter tanító, káplán, aki Újlaki István helyébe lépett 1873-ig. A kisebb leányokat Vida Fe-renc kántor tanította 1873-ig, a kisebb fiúkat pedig 1857-tõl 1892-ig Varga László.

Kerekegyház puszta lakossága folyamatosan nõtt, 1865-ben iskolát szerveztek ott, melynek elsõ ta-nítója Józsa András volt. A presbiteri jegyzõkönyvben olvashatjuk szerzõdését az iskolára vonatkozó-an: „A reám bízott gyermekeket az olvasásra, írásra, számvetésre, a vallás úgy hittani, mint erkölcstanirészére, a vallás históriájára, s nemkülönben az éneklésre imádkozásra – ezen kívül földrajzra és kerté-szetre […] szorgalmatosan tanítom.” 1865 augusztusában azonban panasz érkezett Józsa András ellen,miszerint „tanításában igen gyenge, a gyermekekkel jó bánás módja nincs”. A jegyzõkönyv további ré-szében olvashatjuk, hogy Józsa András kerekegyházi tanító beadta hivataláról való lemondását, s he-lyébe Szalkai Jánost választotta meg az egyháztanács.

„Az 1870-dik évi ápr. 27-én Nt. Csikay Imre esperes úr elnöklete alatt tartott presbyteri gyûlésbenegyhangúlag elhatározta az egyháztanács, hogy felekezeti iskolát tovább nem tart, mely határozatnakegyedüli indoka az egyház igen sanyarú anyagi állása volt. Ekkor az egyház tulajdonát képezõ szántó éskaszáló földek – melyek eddig a tanítók használatában voltak – átadattak mint iskolai alapok használat-ra a községi iskolának.” Ennek a döntésnek érdekes elõjátéka volt, mivel az 1869. szept. 19-én megtar-tott egyháztanácsi gyûlésen olyan végzést hoztak, hogy „A Kis Kun Fülöpszállási helvét hitvallású egy-házi gyûlés megtartani határozta felekezeti Iskoláit.” Miután a kért és megígért támogatást az egyház avárosi elöljáróságtól nem kapta meg, az egyházat iskolája fenntartásának lehetõségétõl megfosztotta.Ezután tehát három évtizeden át községi irányítás alatt állt az iskola.

1873-ban Vida Ferenc kántortanító lemondott, és két évig Pásztor József, majd 1876. január 1-jétõlKopa Gergely volt az iskola kántortanítója, akinek lemondása után 1882-ben a református egyházta-nács Péczeli Ferenc pataji tanítót kérte fel az állás elfoglalására. Amint az egyháztanács ülésén készültjegyzõkönyv írja: „Fiúiskolánk mostani nem épen dicséretes állapotát tekintve” javasolják a kántori fi-zetés ötven forinttal (összesen 150 forintra) történõ emelését, mivel Péczeli Ferenc csak ilyen feltétellelfogadta el az állást. Az egyháztanács ezt jóváhagyta „mélyen szívén hordozván a taníttatás szentügyét”. Péczeli Ferenc ezután harminc éven át nyugdíjazásáig, 1912-ig viselte közmegelégedésre hiva-talát. Utóda Faragó József állami elemi iskolai tanító látta el 1919-ig a kántori teendõket.

1873-ban Nyikos Péter tanítókáplán elhalálozott, akit Éry Ferenc kettõ, Nagy Bertalan és Arany An-tal egy-egy esztendeig követett. Így az 1876-os toronygomb-irat tanúsága szerint a tanítói kar a követ-kezõ volt: Arany Antal segédlelkész, Kopa Gergely orgonista kántor, Csizmady Ferenc és Varga Lászlótanítók és Szalkai János pusztai tanító. 1877-tõl 1894-ig Pap Gusztáv munkálkodik, mint tanító káplán17 esztendeig kitartó hûséggel. Õt követte Molnár Gergely három, Szûcs Kálmán kettõ, végül CsutiLászló szintén három évig, 1902-ig.

1886-ban 313 fõ volt az iskoláskorúak száma 6-tól 12 éves korig, ebbõl 305 gyermek járt iskolába.Pap Gusztáv tanító káplán a kisebb leányokat, Varga László a kisebb fiúkat, Csizmady Ferenc a na-gyobb leányokat, Péczeli Ferenc kántortanító pedig a nagyobb fiúkat tanította. Az 1890. év július 13-ántartott képviselõtestületi közgyûlésben döntöttek az ötödik tanítói állás felállításáról. A kinevezendõ ta-nítónõ javadalmazását az iskolaépületben lévõ szabad lakáson kívül 450 forintban szabták meg. Ugyan-ekkor a tanfelügyelõi felhívásnak eleget téve a tantermekben a sárkemencék helyett vaskályhák beállí-tását határozták el.

1892. május 18-án püspöklátogatás volt Fülöpszálláson. Szász Károly püspök naplójában errõl a kö-vetkezõ olvasható: „A járvány miatt (torokgyík) az iskolák hatóságilag zárva lévén, a gyermekeket nemvizsgálhattam meg, de az iskolákat – s bennök a tanítókat – meglátogattam, s az adatokat számba vet-tem. Két fiú és két leány – összesen négy iskola [osztály] van. A tantermek a régiek. Újítás csak a tan-eszközökkel való jobb felszerelésben van; a régi falak, kis ablakok, bútorzat. A kisebb fiúk iskolájába I.27, II. 40, III. 35, összesen 102 gyermek jár, tanítójuk Vargha László már 45 (itt 35) év óta; értelmes, demár fáradt ember. A nagyobb fiúk: IV. 30, V. 20, VI. 14, összesen 64 gyermek; az arány helytelen, a III.osztály ide csatolásával azonban nem sokkal válnék jobbá. Tanító: Péczeli Ferenc, egyszersmind kán-tor, jóval fiatalabb ember, összesen 20, itt 10 év óta tanít. A kisebb leányok: I. 27, II. 39, III. 27. összesen83 gyermek. Tanítójuk Csizmady Ferencz, ez is a régiekbõl való, 34 éve tanító. A nagyobb leányok: IV.30, V. 28, VI. 18, összesen 76. Tanítójuk Pap Gusztáv tanító káplán, képzett és tehetséges ember, de évekóta idegbeteg. Idejegyzem még, hogy Fülöpszállásnak Kerekegyház-rét pusztáján (Fülöpkerek-egyházán) is van egy iskolája, 4 osztályú vegyes iskola, 110 növendékkel, köztök sok katholikus, mert

19

Fülöpszállás 1140 katholikusa legnagyobb részt a pusztán lakik. Ez iskolában Szabó József nagykõrösiokleveles a tanító.”

1894-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter úgy rendelkezett, hogy „Az eddig lelkészek által ellá-tott tanítói állomások okleveles tanítókkal lévén betöltendõk, jövõre lelkészek csak elõleges engedélyfolytán taníthassanak. Ezen rendelet nem érinti az okleveles tanítókáplánokat.” Így alkalmaztatott újokleveles tanító Nyerges Dániel személyében.

1900-tól tárgyalások folytak az iskola állami tulajdonba vételérõl. Mivel az iskola államosítása ese-tén az iskolaköteles gyermekek vallástanítását az egyház saját kezébe veszi, egy 1200 korona évi fize-téssel javadalmazott vallástanító-segédlelkészi állást szervez. Ennek végrehajtására 1902-ben kerültsor. Eötvös Ferencz lett 1902-tõl a vallástanító segédlelkész „kötelességévé tévén néki a községünkben,Kurjantóban, és Balázson lévõ állami népiskolákban a református vallású fiúk és leányok vallásbanioktatását s az iskolákból kilépendõ növendékeknek confirmatióra leendõ elkészítését.” A Kerekegyhá-zán lévõ két népiskolai osztályban a református Tömösközy Sándor népiskolai tanítóra bízta az egyház-tanács a vallásoktatást. Eötvös Ferenc három évig, 1905-ig végezte vallástanítói munkáját, majdMakádra ment lelkipásztornak. Õt Bocsor László követte 1912-ig, aki ekkor Majosházára költözött.1912 és 1915 között Paczolay Péter volt a hitoktató segédlelkész.

Az 1914-es toronygomb-iratból tudjuk, hogy 1902. szeptember 1-jétõl az iskola állami kezelésbekerült. Ekkor alapították a fiú- és leányiskolát 3-3 tanteremmel. 1903 májusában kezdték építeni az új,emeletes, nyolc tanteremmel és szolgálati lakással bíró állami elemi népiskola épületét a község belte-rületén (ma is ez mûködik, éppen 110 éves!). A régi iskolaépületbõl tanítói szolgálati lakásokat alakítot-tak ki. Ugyanebben az idõben a külsõ tanyai részeken is elkészültek az iskolaépületek, Kurjantópuszta,Balázspuszta és Kerekegyháza I. és II. számú egy-egy tantermes és tanítói lakással bíró iskolái. Az álla-mi elemi népiskola elsõ igazgatója 1902-tõl 1925-ig, nyugdíjazásáig Széll István volt. Tanítói közül né-hányat említek: Nyerges Dániel, Hornyik Ferenc, Sólyom Mária, Miskey Erzsébet, Fülöp Anna, Au-guszta Olga, Barna Izabella és Vas Izabella.

Ugyancsak az 1914-es toronygomb-iratból tudjuk, hogy a kurjantópusztai iskola elsõ tanítója1902-tõl Rigó Mihály volt, Balázspusztán 1906-tól Bagossy Géza, 1909-tõl Gál Károly, KerekegyházaI. számú iskolájában a már említett két pusztai tanító után 1887. szeptember 1-jétõl 1895-ig Szabó Jó-zsef, 1895-tõl 1902-ig Tömösközy Sándor, ezt követõen Zámbó Gyuláné br. Hagen Frida. A II. számúiskolában 1902-tõl Tömösközy Sándor, 1909-tõl Orbán Julianna tanított.

Az 1914/15. tanévre beírt tanulók létszáma a központi iskolában 494 fõ volt, (ebbõl 251 fiú és 243leány), a tanyai iskolákban 168 fõ.

Vallásfelekezet szerint: A tanyai iskolákban tanult:

1. református 331 fõ Kurjantóban: 15 fõ

2. evangélikus 5 fõ Balázspusztán: 49 fõ

3. római katolikus 42 fõ Fülöpkerekegyháza I. sz.: 64 fõ

4. izraelita 15 fõ Fülöpkerekegyháza II. sz: 40 fõ

5. görög katolikus 1 fõ

A római katolikus hitet követõ gyermekek viszonylag nagy száma annak következménye, hogy azországos állami gyermekmenhely által egyes családokhoz gondozás végett elhelyezett gyermekek túl-nyomó részben római katolikus vallásúak voltak.

A fent leírtakból világosan kitûnik, hogy református egyházközségünk mennyire szívén viselte az is-kola, illetve az iskoláztatás nemes ügyét közel 200 éven át. Fontosnak tartották a tanulást, mondván: „A’bizonyos, hogy sokan olly tzélból mennek az oskolába, hogy ott azokat a’ tudományokat tanúllyák,mellyek õket a’ magok dolgaikat okosan kormányozó emberekké, jó Keresztyénekké, és hasznos Polgá-rokká tehetik. Másoknak az a’ tzéljok, hogy túdós, tanúlt Emberek legyenek, és vagy az Ekklésiában,vagy a’ külsõ Rendben hivatalok viselések által Nemzeteknek ’s Hazájoknak szolgáljanak, magoknakbetsületet szerezzenek.”

Varga Istvánné Fajszi Mária

20

Szent László és Kálmán király emlékezeteDalmáciában

„Dalmáciának minden röge régi nagyságunkat, régi dicsõségünket hirdeti. S amidõn földjét bejárva,a ma is teljes épségükben fennálló magyar emlékeket megtekintjük: az Árpádok és az Anjouk világha-talma elevenedik fel lelki szemeink elõtt. Dalmácia megérdemli, hogy a magyar nemzetnek búcsújáróhelye legyen” – írta immár több mint egy évszázaddal ezelõtt Havass Rezsõ dalmáciai útikönyve elõ-szavában.1 Induljunk el most mi is Árpád-házi és Anjou királyaink nyomában, felidézve dalmáciai te-vékenységüket, és vegyük számba a hozzájuk köthetõ épített és tárgyi magyar emlékeket, mûkincseket,ereklyéket.

Az Adriai-tenger partvidékén élõ dalmata nevû illír törzsrõl kapta nevét a római provincia Dalmatia.A római örökséget a VI. században Bizánc szerezte meg. A következõ évszázadban az avarokat legyõz-ve jelentek meg a horvátok, akik a Száva vidékén, valamint az Isztriától délre húzódó tengerparti része-ken telepedtek le. Dalmácia területe mindössze néhány tengerparti városra és szigetre zsugorodott. Aromanizált nyelvû dalmát városok egymástól is elszigetelõdtek, mert horvát területek választották elõket egymástól. Ez is eredményezhette a dalmát városok késõbbi különös jogállását. A horvátok késõbbbetelepültek a dalmáciai városokba, és az õslakosság fokozatosan átvette a betelepülõk nyelvét.

Dalmácia a XI. század derekáig laza függõségben maradt Bizánccal, de Velence is igyekezett uralmaalá hajtani. Az adriai Tengermellék az 1040-es évektõl vált a magyarok számára is fontossá, mert a né-met császárral való ellentét elzárta a Rómába vezetõ szárazföldi utat. A horvát királyok ugyanakkor amagyar uralkodókban láttak szövetségest a terjeszkedõ velenceiekkel szemben. Amikor 1044–45-ben adózse elfoglalta Zárát és a dalmát városokat, I. András hadjáratot indított azok felszabadítására. IV.Kresimir Péter király (1058–1074) magyar segítséggel és Bizánc jóváhagyásával terjesztette ki hatal-mát a dalmát városokra és vette fel a „rex Dalmatiae et Croatiae” címet. Kresimir Péter halála után Ve-lence gyorsan birtokba vette a dalmát tengerpartot. A trónra lépõ Zvonimir (Zelemér) (1075–1089) –akinek felesége Ilona, I. Géza és László testvére volt – VII. Gergely pápa hûbérese lett, aki támogatta adalmát városok egyesítését Horvátországgal. Halála után trónviszály tört ki. Küszöbön állt a velenceitámadás. Az özvegy királyné Lászlótól kért segítséget. A dalmát városok is Magyarországra küldtékkövetüket, a horvát urakkal együtt Szent Lászlónak ajánlották fel a horvát trónt, segítségül hívták, hogyvéget vessen a polgárháborúnak.

Szent László 1091 kora tavaszán átlépte a két ország déli határát képezõ Szávát, és nagyobb ellenál-lás nélkül vonult be Tengerfehérvárra (Biograd). A további hadjárat azonban félbeszakadt, mert bizáncibíztatásra kunok támadtak az országra, és szörnyû pusztítást végeztek. A király a legrövidebb útonvisszatért, hogy kiverje a betolakodókat. László Horvátország (akkori nevén Szlavónia) és Bosznia (ak-kori nevén Moesia) nagy részének ura lett. A terület élére unokaöccsét, Álmost állította, aki azonban ötév alatt nem tudta felszámolni a lázadó horvátok okozta zûrzavart. Dalmácia viszont nem került magyarfennhatóság alá, ott visszatért a bizánci-velencei uralom.

Könyves Kálmán király, miután megszilárdította hatalmát, azonnal Dalmácia megszerzésére irányí-totta figyelmét. 1096-97 fordulóján hadjáratot indított a horvát lázadók leverésére és a Tengermellék el-foglalására. 1097 tavaszán visszafoglalta Tengerfehérvárt, az egyik fontos királyi székhelyet. A bizáncicsászár Velence segítségét kérte a dalmáciai városok megvédésére. A velencei flotta hamarosan megje-lent a dalmát partok közelében, és a városok gyorsan be is hódoltak. A dózse felvette címei közé a Dal-mácia és Horvátország hercege címet. Mivel Kálmán nem rendelkezett komolyabb hajóhaddal, tárgya-lásokra kényszerült, végül 1098-ban a status quo alapján megállapodtak egymással. Eszerint Horvátor-szág magyar, Dalmácia pedig velencei kézen maradt. Miután a dózse 1102-ben meghalt, KálmánTengerfehérváron horvát királlyá koronáztatta magát. A koronázás alkalmával Kálmán megerõsítette a

21

EMLÉKHELYEK

1 Havass Rezsõ: Dalmácia. Bp., 1908. 3–4.

horvát nemesség jogait, kiváltságait és elõírta katonaállítási kötelezettségeit. Dalmácia elfoglalásáraazonban még ekkor sem gondolhatott Bizánc beleegyezése nélkül. Erre néhány évvel késõbb kínálko-zott megfelelõ alkalom. 1104–1105 fordulóján I. Alexiosz Komnénosz császár követeket küldött Kál-mánhoz, hogy feleségül kérje János fia számára Szent László leányát, Piroskát, aki az udvarban élt. Akirálylányt 1105 tavaszán fényes küldöttség vitte Bizáncba, ahol Eiréné néven a társcsászár feleségelett. A házasság révén Kálmán a bizánci császár szövetségese lett, aki immár hozzájárult Dalmácia el-foglalásához.

Kálmán 1105-ben ostrom alá vette Zárát (Zadar). A szent életû János traui püspök a tenger felõl ju-tott be a városba, s javasolta nekik, fogadják el Kálmán fennhatóságát. Miután a király is követeket kül-dött a városba, és ígéretet tett, hogy biztosítja kiváltságaikat, Zára meghódolt. Kálmán János püspökkelegyütt vonult Sebenico (Šibenik) és Trau (Trogir) városokba, ahol szintén megerõsítette a város és azegyház kiváltságait. Ezután Spalató (Split) négyszögletes várpalotáját vette ostrom alá. Spalatói Tamáskrónikája szerint a városlakók eleinte ellenálltak Könyves Kálmán seregeinek, de amikor látták, hogy akirály engedékenyen bánik velük és követei útján biztosította õket is jogaik megtartásáról, meghódoltakelõtte. A városok példáját követték a környezõ szigetek, Brazza (Braè), Lesina (Hvar) és hamarosan azészaki szigetek, Veglia (Krk), Ossero (Osor), Arbe (Rab), Cherzo (Cres) is hûséget esküdtek a magyarkirálynak. Kálmán 1107-ben hagyta el az országot, melynek élére kormányzót állított.

A dalmáciai kereskedõvárosok kedvezõen fogadták magyar király fennhatóságát, mert belátták,egymagukban nem képesek megóvni függetlenségüket Velence vagy Bizánc ellen. A Kálmán által ígértfeltételek kedvezõbbek voltak, mint amit a velencei uralom alatt kaptak, mert a magyar király nem kö-vetelt sem éves adót, sem flotta-hozzájárulást, csupán a kikötõi vám kétharmadát. Magyarország nemvolt gazdasági versenytársa a dalmát kereskedõknek. Nem avatkozott belsõ ügyeikbe, a kereskedõha-jók szabadon mehettek bárhová. A polgárok szabadon költözhettek, szabadon választották meg bíróju-kat és püspöküket. Kálmán 1108-ban kiváltságlevelet adott Zára, Spalató és Trau városának. A királyháromévenként járt Dalmáciában, így 1111-ben Zárában ismét megerõsítette a korábbi szabadságjogo-kat. A dalmát püspököknek aranykereszteket adományozott. Késõbb a városi önkormányzati privilégi-umokat (mai szóval autonómiát) más városok, így Sebenico, Nona (Nin), Curzola (Korèula) is igyekez-tek megszerezni.

Velence nem nyugodott bele Dalmácia elvesztésébe, fõként Zára kikötõje miatt, és többször próbál-kozott visszaszerzésével. Még Kálmán életében, 1115-ben felvonultatta hajóhadát, de csak Tenger-fehérvárt és Zára egy részét sikerült elfoglalnia. A következõ évben, már Kálmán király halála utánegész Dalmácia velencei kézre került, de 1117-ben ismét magyar uralom alá jutott. 1118–19-ben is he-ves csaták folytak birtoklásáért, ami velencei sikereket hozott. A háborúk késõbb is váltakozó sikerek-kel zajlottak, attól függõen, melyik érdekszövetség bizonyult erõsebbnek, Velence-Bizánc vagy Ma-gyarország-Róma.

A történettudomány mai állása szerint Kálmán legfeljebb testi adottságokban maradt alatta László-nak, szellemiekben azonban felette állt. A korabeli Európa legmûveltebb uralkodója volt, akinek cse-lekvéseit döntõen erkölcsi szempontok vezették. A Kálmán által megvakíttatott Álmos-ág trónra kerü-lése után azonban a krónikák tetteit elferdítették, befeketítették és igaztalan vádakkal illették. Dalmáci-ában viszont egyértelmûen pozitív képet õriztek róla. A zárai apátnõ, Èika 1105 évi kolostori feljegyzé-se szerint a Dalmáciába bevonuló Kálmán a „legszentebb király” (sanctissimus rex), aki „visszaadta aföld és a tenger békéjét”.2 1114-ben István fiával tartózkodott Zárában, s nevüket a püspöki szertartás-könyvbe azok neve elé írták be, akikért mise elõtt fohászt kell mondani. Kálmán királyról és IstvánrólZára templomaiban karácsonykor és húsvétkor dicsõítõ éneket énekeltek. A liturgikus irodalmakban ésaz oklevelekben nyomon követhetõ egyfajta spontán tisztelet a XII. században, mely elszigetelten a kö-vetkezõ évszázadokban is tovább élt. Rogerius váradi kanonok, majd spalatói érsek Siralmas ÉnekébenIV. Béla király szent õsei közt említi Kálmánt is.3

Kálmán szép emlékekkel gazdagította Zára városát. A római kori Fórum délkeleti sarkán álló nõibencés kolostor Szûz Mária temploma mellé harangtornyot emeltetett 1105-ben, Zárába történt ünnepé-lyes bevonulása emlékére. Errõl kívül és belül is feliratok tanúskodnak. A harangtorony elsõ szintjénmind a négy sarokban egy-egy román stílusú oszlop áll, ezeken összeolvasható egy felirat, mely a királylatin nevét örökíti meg: R. CO – LLO – MAN – NUS. A torony külsõ falán, az elsõ emelet magasságá-ban latin nyelvû felirat hirdeti: „Urunk, Jézus Krisztus születésének 1105. évében, az Istentõl adott gyõ-

22

2 Györffy György: Könyves Kálmán kora. In: Magyarország története. Elõzmények és magyar történet 1242-ig.I/2. Bp., 1987. 941.

3 Kerny Terézia: Szent Kálmán és Könyves Kálmán kultuszáról. Ars Hungarica 2001/1. 16.

zelem után a béke jutalmaként Zárába bevonul-va Szûz Máriának ezt a tornyot építtette sajátköltségén Kálmán, Magyarország, Dalmácia ésHorvátország királya.”

A zárdát egy zárai nemesasszony, Èika ala-pította 1066-ban. A korábbi, szerényebb Máriatemplom helyén egy nagy, háromhajós temp-lom épült, melyet 1091-ben szenteltek fel. Lá-nya, Vekenega apátnõ irányítása idején Kálmánkirály adományából készült a templom északioldalán a monumentális harangtorony és a káp-talanterem. A káptalanterem román stílusú, ke-resztbordás mennyezetét oszlopok tartják. Ittnyugszik Vekenega, sírkövén a következõ fel-irat áll: „Meghalt Krisztus Urunk születése után1111-ik évben, mely az 5-ik év volt, amióta váro-sunkat Kálmán király birtokába vette”. A temp-lom jobb oldali hajójában lévõ vasráccsal vé-dett kápolna tábláján is olvasható Kálmán neve:„A zárdát kiépítette s azt – miután Kálmán ki-rály adományokkal és kiváltságokkal gyarapí-totta – igen szentül kormányozta leányaVekenga, ki õt követte egész 1111-ik esztendõ-kig”.

Havass Rezsõ szerint a templom egykori an-tik, görög márványból készült fõoltára is a ki-rály adományából épült, de ez már nincs meg, mert 1742-ben lebontották. Ugyancsak õ hivatkozik egyolasz kutatóra, aki szerint a fõoltár közelében találhatók Könyves Kálmán király rézládába helyezetthamvai egy kõkoporsóban, melyet 1117-ben hoztak át Zaravechiából (Biograd).4 Ez az adat ellentmondhazai krónikáinknak, melyek szerint Kálmánt Fehérváron temették el. Ennek ellenére jól mutatja a ki-rály dalmáciai népszerûségét és tiszteletét.

Könyves Kálmán a monostornak megadta a királyi szabadság kiváltságát (privilegium regiaelibertatis), melyet késõbb III. és IV. Béla, V. István, IV. László és Nagy Lajos királyaink, valamint idõn-ként a velencei dózsék is megerõsítettek. Szabadon rendelkezett javai felett, mentesült minden adó ésközteher fizetése alól, maga választhatta meg elöljáróit. 1205-ben a hiteles hely kiváltságát is elnyerte.A XIII–XIV. században számos magyar nemes asszony apácaként élt falai között, királyaink pedig va-lahányszor Zárában tartózkodtak, itt szálltak meg. A kolostor levéltárában õrzik Kálmán Dalmáciábavonulásának és horvát királlyá koronázásának írásos emlékeit. A XI. századi templom a XVI. század-ban félköríves oromzatú velencei reneszánsz homlokzatot kapott, míg belsejét késõbb rokokó-barokkstílusban alakították át.

* * *Szent László királyunk a magyar lovagkor példaképe. Híre, népszerûsége, legendái már életében

terjedtek, az 1192-ben, III. Béla által kezdeményezett szentté avatása után pedig az egész országot be-töltötték. Utóda, Könyves Kálmán a tisztelet egyik megalapozója lehetett, sokat tett kultusza ápolásá-ban. Mindezt több tény is alátámasztja. Fiát László névre keresztelte. 1110 körül Nyitrán, László halálahelyén püspökséget alapított. Udvarában nevelkedett Piroska, László szent életû leánya, amíg bizáncicsászárné nem lett.

A magyar szentek, köztük Szent László tisztelete a Tengermelléket 1358-ban újra visszaszerzõ NagyLajos királyunk révén jutott el Dalmáciába. Zárában az Egyházmûvészeti Múzeum õrzi azt az An-jou-kori kelyhet, melynek hatszirmú kosarán a keresztre feszített Krisztus, Szûz Mária, Szent Jánosevangélista és Alexandriai Szent Katalin mellett két magyar: Szent Erzsébet és Szent László alakja lát-ható. A magyar udvarban készült kifinomult alkotás Lajos felesége, Kotromanics Erzsébet révén, foga-dalmi ajándékként került Zárába.5

23

4 Havass i. m. 32.5 Kerny Terézia: Szent László és a magyar szentek tisztelete Dalmáciában I. Lajos uralkodása idején. Ars

Hungarica 2008/1–2. 20.

Kálmán király által építetett harangtorony Zárában

A magyar szentek elterjedõ tiszteletét mutatták a templomioltárállítások, kápolnaszentelések, szertartáskönyvek, melyekbebekerültek szentjeink ünnepei. A tinnini (Knin) Szûz Mária szé-kesegyházban oltárt állítottak Szent László tiszteletére, feltehe-tõen 1358 után. Raguza (Dubrovnik) székesegyházában a hárommagyar szent király, Szent István, Szent Imre és Szent Lászlótiszteletére szentelték fel az egyik kápolnát.6 Az újonnan emeltoltárokban igyekeztek elhelyezni becses ereklyéket is.

Raguza templomai, kolostorainak kincstárai több magyarereklyét õriznek. A XIV. századi gótikus ferences kolostorkincstárában található a Szent László király alkarcsontját tartal-mazó díszes aranyozott ezüst ereklyetartó. Rajta latin nyelvûfelirat hirdeti: „Manus Sancti Vladislavis Martiris Regis Unga-rorum”, azaz Szent László, a magyarok mártír királyának keze.Az ereklyetartón vékony növényi ornamentális díszítés fut vé-gig. Hossza 36 cm, alsó végét 6 cm átmérõjû lemez zárja le. Afelirat szavait középen kis üveglappal fedett nyílás szakítja meg,ebben van a csontereklye.

Ugyancsak magyar ereklyét õriz a középkori, XIII. századiDomonkos kolostor. Kincstárában Szent István királyunk kopo-nyadarabja egy ezüst ereklyetartóban látható. 1771-ig itt õriztékegyik legbecsesebb ereklyénket, a Szent Jobbot is. Nem tudjuk,mikor kerültek Raguzába. Az egyik elképzelés szerint a tatárjá-rás idején IV. Béla vitte magával, és a raguzai domonkosok õri-zetére bízta. Györffy György szerint 1541-ben a törökök rabol-ták el Fehérvárról, a Balkánon eladták, így tûnt fel 1590-benRaguzában, ahol a domonkos szerzetesek ezüst ereklyetartókatkészíttettek számukra. Mária Terézia 1769-ben visszaszerezte

Raguzából, és a XVII. század második felében vagy aXVIII. század elején készített tartóba tették. Ez azereklyetartó jelenleg Székesfehérváron látható. SzentIstván fejereklyéje 1778-ban került Székesfehérvárra,immár egy új, díszes mellszobor alakú ezüst ereklye-tartóban. A raguzai domonkosok kolostorában találha-tó eredeti fejereklye jelenleg egy XVIII. század máso-dik felébõl származó, feltehetõen osztrák mester általkészített foglalatban látható. A Szent Jobbot 1771-benPray György közremûködésével szerezte vissza MáriaTerézia.

A Mária mennybemenetele székesegyház eredetiromán stílusú épülete teljesen elpusztult az 1667-esnagy földrengés idején, helyére barokk katedrálistemeltek. Kincstárában több értékes mûkincs található.Itt egy XV. századi aranyozott ezüst ereklyetartóbanõrzik Szent István király állkapocscsontját és fogait.Az ereklyetartó peremes alsó részén vésett felirat ol-vasható: „Ad onorem Seti Stefani” (Szent István tiszte-letére). A tartórészen lóg Szent István kis ezüst szobra.A király kezét imára kulcsolja. Az ereklye minden va-lószínûség szerint Nagy Lajos adományaként kerültRaguzába. Több mint hat évszázad elteltével ezt a re-likviát 2013-ban a székesfehérvári Szent István kiállí-táson láthatta a magyar közönség.

Udvarhelyi Nándor

24

Szent László karereklyéjeRaguzában

A raguzai ferences kolostor belsõ udvara(Udvarhelyi Nándor felvételei)

6 Uo. 12–13.

Emlékezés a Nagy Háborúra

Szuronyból konyhakés1

Az I. világháború személyes történetünk

Az értékõrzõ és értékteremtõ élet legalapvetõbb alapja mindenkor a béke volt. Még ma is emleget-jük a már száz éve elmúlt boldog békeidõket. Pedig már jó néhány évtizede végül is békében élünk, hi-szen nincsen háború hazánk területén. Talán boldog békeidõrõl még nem beszélhetünk, de kétségkívülbéke van, ami persze az egész világról nem mondható el. A mai tömegkommunikációs eszközök közelhozzák a világ különbözõ pontjain dúló háborúkat, belsõ villongásokat, véres eseményeket. A nagyob-bakat meg is érezzük, hiszen kihatnak a világgazdaságra, és ez a mindennapi életünket is érinti,amennyiben pl. romlik a pénzünk értéke, nõ a benzin és más termékek ára. Az azonban nem igazán jutel a tudatunkig – a híráradat ellenére sem –, hogy mi mindennel járna a háború, ha itt folyna, és minden-napjainkat döntõen meghatározná. Az idõsebb generációk természetesen jól tudják, hogy mit jelent aháború borzalma. Még ma is sokan élnek, akik megtapasztalták a II. világháború kegyetlen valóságát,de a második világégés után született nemzedékek számára is még élõ valóság a hazánkat sújtó háború,hiszen a nagyszülõk, szülõk elmesélték emlékeiket, és a romok is még sokáig mementóként mutatták aháborús károkat. Aztán pedig jött 1956; majd évtizedek, amikor a múltat átírták. A közelmúltat és a rég-múltat is. A megélt történelem a dédszülõk, nagyszülõk és szülõk elbeszélése által maradt fenn és váltnemegyszer identitásformáló, megtartó erõvé.

Késõbb egyre távolabb került a háború és lassan-lassan elmentek a két világháborút megélõ „elátko-zott” nemzedék tagjai is, és egyre kevesebben meséltek már arról, hogy hogyan is lehet túlélni a szem-bejövõ borzalmakat. Ma már, a XXI. század második évtizedében egyre kevesebben vannak, akik eltudják mondani saját történetükként a világháború idõszakát. Ez is immár csak a második világégésrevonatkozik, bár a múlt század ’20-as, ’30-as éveiben születettek még jól emlékezhetnek szüleik I. világ-háborúról szóló történeteire is, sõt még az egy-két évtizeddel késõbb világra jövõk is hiteles õrzõi lehet-nek nagyszüleik elsõ nagy háborúra vonatkozó visszaemlékezéseinek. Száz év nem nagy idõ, még min-denkinek személyes történelme lehet egy ekkora idõszak, ha akarja, ha tesz azért, hogy megismerje. Anagy és kerek évfordulók különösen alkalmasak arra, hogy foglalkozzunk az adott korral és, ha közelvan idõben azzal is, hogy megvizsgáljuk, hogy személy szerint hogyan kötõdünk azokhoz a vészterhesévekhez, jelesen az I. világháborúhoz, amelyre az egész ország, sõt az egész világ emlékezik most.

– Mi közöm van nekem ehhez? Már régen volt, ez már történelem, nem a múltban kell élni, én mostakarok sikeres lenni, mert akkor leszek boldog. Semmi értelme a múlton merengeni, ami elmúlt, elmúlt,azon már nem lehet segíteni. – Nagyon sokan sajnos így gondolkodnak. Ezen az önsorsrontó hozzáállá-son mindenképpen változtatnunk kellene. Úgy gondolom, lehet is, mert az emberben alapvetõen ott vana kíváncsiság a múlt iránt, saját családja múltja iránt. Sokakban szunnyad ez a kíváncsiság, de sokak el-nyomják magukban ezt. Lehet, hogy csak az kell, hogy egy évforduló – így az I. világháború centenári-uma – kapcsán szólítsuk meg az embereket: nézze meg mindenki, hogy mit tud nagyszülei, dédszülei,ükszülei száz évvel ezelõtti életérõl. Hol éltek akkor, mit csináltak, a család férfi tagjai ott voltak-e afronton? Hol harcoltak? Mi lett a sorsuk? Meghaltak vagy hadifogságba estek? És ezeken kívül is mégszámos kérdést fel lehetne tenni, – és ha nem lehet már kinek feltenni felmerülõ kérdéseinket, még ak-kor is fellelhetõek (padláson, pincében, ágy vagy szekrény aljában…) régi, megsárgult iratok, – naplók,frontról írt levelek vagy megõrzött tárgyak. Mind-mind közelebb visznek ahhoz a korhoz, amely a tan-könyvekben sokszor olyan messzinek tûnik.

25

TERMÉS

1 Ez az írás a XV. Országos Honismereti Kiadványszerkesztõi Konferencia 2014. április 25-én, Szombathelyenelhangzott megnyitó beszédének szerkesztett, átdolgozott változata.

– Mi közöm van nekem ehhez? Mi közöm nekem az I. világháborúhoz? Ezeket a kérdéseket én isfeltettem magamnak, amikor áprilisi, nagy háborúval foglalkozó honismereti konferenciánkra készül-tem. Az elsõ, amit meg tudtam állapítani, hogy én egyszerûen nem születtem volna meg, ha nincs százévvel ezelõtt világháború. Hiszen, ha nem tör ki a háború, akkor nem kell bevonulni dédanyám, FeketeIlona férjének és nem hal bele a galíciai fronton szerzett sebeibe. Akkor tehát nem lett volna dédanyámözvegy és nem vette volna el 1919-ben elhunyt férjének jó barátja, Kiss Áron. Így születhetett meg az-tán a következõ évben anyai nagymamám. Ahhoz, hogy egyszer majd megszülethessek a világháborútszámunkra tragikusan lezáró trianoni békediktátum is kellett, melynek következtében anyai nagyapámcsaládja szülõföldje, Erdély elhagyására kényszerült. Két évtizeddel késõbb pedig nagyszüleim megis-merkedtek egymással és szerelmükbõl megszülethetett édesanyám, majd az õ fiaként én is. És mennyi-en lehetnek olyanok ma, akik hasonlóan le tudnák vezetni, hogy ha nincs világháború, õk sincsenek.Úgyhogy személy szerint is alapvetõ közöm, kötõdésem van a „nagy háborúhoz”. Félreértés ne essék:amikor a fenti tényeket leírtam, egy pillanatra sem gondoltam arra, hogy milyen jó, hogy így történt,mert ennek köszönhetõen megszülethettem. Bárcsak ne tört volna ki ez a háború, bárcsak máshogy ala-kult volna történelmünk!

Túllépve ezen az alapvetõ tényen még konkrétabb kapcsolódásokat is találhattam. Már kisgyermekkorom óta tudtam nagymamám elbeszélésébõl, hogy édesapja, nekem dédapám részt vett az I. világhá-borúban, a híres 82. székely gyalogezred katonájaként. Az Udvarhely széki Kányádon, 1883 Karácso-nyán született Kiss Áron a román, majd az olasz fronton harcolt. Emlékszem nagymamám egyszer,amikor még kisiskolás voltam, elõvette és megmutatta dédapám zsebóráját, amihez egy hihetetlen tör-ténet is társult: az olasz fronton, a Piave folyón való nagy átkelésnél vesztette el dédapám az órát, amitaztán a visszavonuláskor szerencsésen megtalált. (A zsebórát késõbb megkaptam és ma is féltve õr-zöm.) – Egy tárgy, amely közelebb vitt katonáskodó dédapámhoz, akit személyesen sohasem ismerhet-tem, hiszen születésem elõtt tizenhat évvel halt meg. De nem ez az egyetlen tárgy, ami megmaradt tõle,hiszen megvan katonaládája, tábori kis bográcsa, katonai kitüntetései és okmányai. Számomra a legér-dekesebb emlék mégis egy konyhakés, amirõl nagymamám több alkalommal is megjegyezte, hogy azédesapja fegyverének szuronyából készült. Szuronyból konyhakés. Egy fegyverbõl, amit az élet kioltá-sára rendszeresítettek egy mindennapi, mondhatni békebeli, otthoni konyhai eszköz lett, amivel pl. akenyeret vágtuk. Mai képi világunkban felvillan bennem egy kép, amint dédapám a fronton rohan az el-lenség felé szuronyos puskájával, és a következõ kép egy gyors vágással már az, amikor ugyanõ meg-szeli a ropogós, puha kenyeret ugyanazzal a vassal. Félreértés ne essék, korántsem hatásvadász szán-dékkal idõztem el egy kicsit ennél a tárgynál. Inkább azért, hogy érzékeltessem, hogy mennyire velünkél a történelem, mennyire a mindennapjaink része lehet ma is, ha észrevesszük azokat a tárgyakat, ame-lyek körülöttünk vannak.

Persze nem mindenhol ilyen tárgyakon érhetõ tetten a múlt, de a legtöbb helyen biztosan ma is vanvalami, ami a száz évvel ezelõtt kezdõdõ világháborúra emlékeztethet. Legtöbbször ezek megsárgultpapírok, hivatalos okmányok vagy a frontról írt levelek, levelezõlapok. Ilyen hazaírt lapokból is õrzökszámosat, és én pl. ezekbõl tudtam meg, hogy másik anyai dédapám is részt vett a világháborúban. Az õsógora, nekem dédnagybátyám a boszniai és szerbiai állomáshelyekrõl küldött lapokat testvérének,dédanyámnak. Egyik-másik lap ma is megrázó hatással van az emberre. Például amelyiken egy kislányösszekulcsolt kézzel a következõképpen imádkozik: „Édes jó Istenkém / Te vigyázz apámra: / Hogy énne maradjak / Apátlan, bús árva!” Az ember belegondol hányan lettek árvák vagy hányan voltak, akikévekig nem láthatták édesapjukat, illetve férjüket. Hány évig nem élhettek rendes családi életet egy ott-honban, mert a családfõ távol volt. – Sokat mesélhetnek ezek a régi levelezõlapok, ha a sorok között istudunk olvasni.

Említett székely dédapám egy fényképet is magával hozott a frontról, emlékül. Hat katonatársávallátható a képen, 1917-ben az Ojtozi-szorosnál, a román harctéren. A fotóból két példány maradt fenn, azegyiken, a képen szereplõket számok jelölik, és a hátoldalon pedig mindenki neve és beosztása szere-pel. Ilyenkor felvetõdhet a kérdés: magának írta-e csak fel Kiss Áron bajtársai nevét, vagy egy kicsit azutána jövõkre is gondolt. Nem tudni pontosan (lehet, hogy inkább az elõbbi), de nagyon jó, hogy az ar-cokhoz nevek is tartoznak, mert így sokkal személyesebb ez a háborús csoportkép. (Két említett déd-apámon kívül még egyik apai dédapámról biztosan tudom, hogy katonáskodott az I. világháborúban.Rajtuk kívül még legalább nyolc családtagom harcolt a nagy háborúban. Többen hadifogságba is estek,ketten pedig – a kányádi református templomban található világháborús emléktábla tanúsága szerint –hõsi halált haltak.)

Három emberöltönyi idõ telt el, és közben a történelem viharai sem kedveztek a régi családi emlé-kek fennmaradásának. Én mégis azt hiszem, hogy még ma is nagyon sok család õriz olyan két vagy há-

26

romdimenziós tárgyat, amely a „nagy háború” idejébõl származik. Én arra buzdítok mindenkit, hogy havan otthon ilyen tárgya, õrizze azt meg, vagy ajándékozza egy közgyûjteménynek, hiszen egy egysze-rûnek tûnõ családi fénykép vagy írott forrás is lehet nagyon fontos a történettudomány számára. Azutóbbi évtizedekben és a legutóbbi években egyre fontosabbá vált a mikrotörténelem, amikor egy-egyszemély (egy-egy katona) vagy család sorsán keresztül mutatja be a kutató egy egész közösség sorsát.Ez a Holokausztra való emlékezés kapcsán már nagyon jól mûködik, és nagy hatással van az emberek-re. Úgy gondolom az I. világháború és következményeinek bemutatásakor is ezt a módszert kellene vá-lasztanunk, hogy a most élõ nemzedékek is megértsék, mi történt száz éve, hogy átérezzék, ez az õ sze-mélyes történelmük is.

Végezetül hosszasan értekezhetnék arról is, hogy a világháború következménye, egy szóval: Tria-non, mi mindenben határozza meg ma is az életünket, de ez mindenképpen szétfeszítené e beköszöntõírás kereteit. Errõl a sorsfordító idõszakról, nemzeti traumánkról néhány éve, 2010-ben Vas megyében,Kõszegen beszélhettünk már részletesen az Országos Honismereti Akadémián, amelynek akkor fõ té-mája volt a békediktátum. Honismereti mozgalmunk most a centenáriumi évben nemcsak konferenciá-val kíván megemlékezni a száz éve elkezdõdött háborúról, hanem a Honismeret jelen számával is. Ter-veink szerint ezzel nem zárul le feltáró munkánk, hiszen a centenáriumi idõszak csakúgy, mint „a nagyháború” négy esztendeig tart és kiváló alkalmat nyújt számunkra, hogy pl. az ifjúságnak versenyeket,konferenciát rendezhessünk a témában, és minél több ismeretlen történetben mutathassuk meg azt amúltat, amely valóban személyes történelmünk, és amely – ha akarjuk, ha nem – befolyásolja életünket.Õseink ezt sokkal jobban tudták, mint mi. Nem régen egyik honismerõ tagunktól, Forróné Virág Zsu-zsától kölcsönkaptam nagyapjának, Virág Józsefnek (még közöletlen) elsõ világháborús feljegyzéseit.A világháborúban hadifogságba került egykori közkatona 1969-ben 72 éves korában jegyezte le hábo-rús emlékeit akkor született dédunokájának. Nagyon tanulságos, amivel megindokolja visszaemlékezé-seinek elkészítését: „Mert annak már nem tudom elbeszélni az elsõ nagy háború eseményét. Mint nekemaz én nagyapám 1848-as szabadságharcról igen sokat elbeszélt. 84 éves korában halt meg. Egész éle-temben nem felejtem el, mert a háború alatt sok-sok elbeszélésének hasznát vettem.” Igen, hasznát. –Mert a történelem valóban az élet tanítómestere.

Debreczeni-Droppán Béla

27

Kiss Áron káplár (a kép jobb oldalán álló katona) bajtársaival a román fronton, 1917.

A Kolozsvári 38. honvéd gyalogoshadosztályGalíciában

Az elsõ világháborús centenáriumi ünnepségek keretében a megemlékezések mellett a tudományoskutatás is fokozottan erre a történelmi eseményre irányul. Egyre több világháborúval foglalkozó tudo-mányos közlés, tanulmány, cikk jelenik meg, a levéltárakban pedig új forrásfeltárások, publikációk lát-nak napvilágot. Ez természetes társadalmi folyamat, hiszen az országnak a névtelen hõsök iránti tiszte-lete töretlen és az utókor hálája nem szûnhet meg irántuk.

A tudományos kutatás ismeretlen forrásai közé tartozik Tulics Kálmán: „Élmények és epizódok az1914–1918-ig tartott világháborúból” címû naplószerû emlékirata a Kolozsvári 38. honvéd gyaloghad-osztály galíciai harcairól. A hadosztály a 21., 22., 23. és 24. honvéd gyalogezredbõl, az ezred törzsébõlés a hozzá tartozó századból, mintegy 8000 emberbõl állt, parancsnoka Csanády Frigyes altábornagy(1914–1916 júniusig) és Molnár Dezsõ (1916-tól) tábornok volt.1 A hadosztály törzséhez tartozott a tá-bori bíróság, amelynek vezetõje dr. Apáthy Jenõ százados, jegyzõkönyvvezetõje Tulics Kálmán törzsõr-mester, az emlékirat írója. A tábori bíróságnál tevékenykedett két fiatal ügyvéd: ifj. Wekerle Sándor fõ-hadnagy2 és Gyárfás Elemér huszárfõhadnagy,3 akik késõbb jelentõs szerepet játszottak a magyar poli-tikai életben.

Az alábbiakban részleteket közlünk az emlékiratból, a hadosztály katonai sikereirõl-kudarcairól, azegységben szolgálatot teljesítõ, vagy azt meglátogató neves személyiségekrõl, a katonák békevágyáról,a román hadüzenet és támadás következményeirõl stb.

1914. augusztus 19. Kolozsvár. Isten segedelmével azon szándékkal indultunk el a kolozsvári vasútállomásról délután 1 óra 50 perckor a 38. honvéd gyalog hadosztállyal, annak törzsével és a hozzá tarto-zó századdal, hogy veszélyben lévõ szeretett magyar hazánk védelmében vívandó harcban részt ve-gyünk s ha kell vérünket és életünket is feláldozzuk. Amilyen ünnepélyes volt az elindulás, olyan voltaz utunk is, lelkes honleányoktól és polgároktól állomásról-állomásra virágot és buzdító szavakat kap-tunk. A hadba induló tisztek, altisztek és legénység telve volt önbizalommal, hogy nekünk csak gyõznilehet. Bárcsak ezen bizalom valóra válna.

1914. augusztus 20. Utazás, Külön említésre méltó Királyháza, itt a vasúti állomáson cigányzenévelfogadtak [...] a legénység sõt a tiszt urak is az ünneplõbe öltözött leányokkal táncra kerekedtek és úgyjárták a csárdást, hogy öröm volt nézni. Örökké emlékezetes lesz nekem a Técsõn lejátszódott jelenet,itt is virággal, gyümölccsel és cigarettával kínálva fogadtak. A színmagyar nép ünneplõbe öltözve tom-bolt lelkesedésében. A további lelkes fogadtatásban kitûntek a máramarosszigeti hölgyek, akik gyönyö-rû rózsa csokrokkal árasztottak el minket.

1914. augusztus 21. Utazás. Reggel ébredtem fel a kemény padon történt alvásomból arra, hogy drá-ga Magyar Hazánk határát már elhagytuk, idegen tájak, népek környezetébe jutottunk. Feltûnõ volt,hogy itt már nem lelkesednek a népek érkezésünkön, hanem néma csendben, szinte gúnyos tekintettelfogadnak. Nem is értem, miért kell a magyar honvédnek Magyarország határain túlra menni miért kellfolyjon a magyar vér Galíciáért, egy olyan országért, amelynek lakossága ellenszenvesen fogad ben-nünket. Ezen a napon délután érkeztünk Stanislauba, majd másnap este 7 órakor értünk Haliczra. Né-hány nap itt tartózkodás után szomorú visszavonulás kezdõdött.

1914. augusztus 27. Stanislau. Ezen a napon értesültem azon szomorú és lesújtó hírrõl, hogy a 21.,22., 23. és 24. honvéd ezredek az elõttünk lévõ fronton megsemmisítõ vereséget szenvedtek. A megse-besült legénységet az éj folyamán beszállították a stanislaui kórházba, ahol nemcsak a kórház épülete,hanem a kert és az udvar is tele volt sebesültekkel. A szemem megtelt könnyel, amikor a sok-sok sebe-

28

1 Tulics Kálmán (1870 – ?) törzsõrmester a háború kitörésekor 44 éves, ennélfogva bevonulni nem tartozott, aharctéri szolgálatra önként jelentkezett. 1916. október közepéig Galíciában szolgált, amikor a M. kir. kolozs-vári honvéd parancsnoksághoz békebeosztásba helyezték. Gondosan bekötött 330 oldalas emlékirata e sorokírójának tulajdonában van.

2 Ifj. Wekerle Sándor (1878–1963) fõhadnagy. A Bethlen-kormányban 1928–31 között pénzügyminiszter, a Fel-sõház alelnöke is volt.

3 Gyárfás Elemér (1884–1945) fõhadnagy, erdélyi politikus, az Országos Magyar Párt elnökségi tagja, bukarestiszenátor, 1941–44 között a Magyar Népközösség elnöke.

sültet megláttam. Egy könnyebben sebesült õrmester elmondta nekem, hogy az orosz kiépített lövészár-kokban várta a támadást, és amikor már csak l00–200 lépésnyire voltunk az orosz állástól, akkor kezd-ték az ágyú, gépfegyver és gyalogsági fegyverekkel a gyilkos tüzelést. A mieink „rajtázva” mentek nekiaz orosz állásoknak, de azok a mieink támadását véresen visszaverték, könnyen megtehették, mert a miágyúink egyetlen lövést sem adtak le, amivel a támadást elõkészítették volna. Az eredmény a roppantnagy veszteség mellett futás hátrafelé, ami borzasztó volt. Te jó Isten mi lesz velünk, ha ez így megy silyen lesz a további vezetés, akkor semmi jót nem remélhetünk.

1914. augusztus 31. Stanislau. Délután 2 órakor indultunk el innen a mintegy 5–600 kocsiból állótrén Stryj felé, majd Drohobyczen, Samboron keresztül Zemplénoroszinál újból édes magyar hazánkföldjére értünk.

1914. szeptember 28. Nagyberezna. Itt értesültem, hogy az orosz Uzsoknál betört országunkba, deazt is megtudtam, hogy a mieink az ellenséget visszaverték. Egy csendõr elbeszélte nekem, hogymilyen bûnös könnyelmûséget követtek el az uzsoki határvonal megvédésénél. Ugyanis, ha az 5–6 kmhosszú vonalat legalább egy ezred rendes katonaság védi s azokat pár ágyú támogatja, ellen tudott volnaállni az orosz haderõnek, mert a terep védekezésre kitûnõen alkalmas. De mi történt? Kirendeltek ideegy népfelkelõ zászlóaljat és a cs. és kir. 66. ezredbõl három századból álló kombinált zászlóaljat,ezekhez csatlakozott 60 lengyel önkéntes kb. l200 ember összesen Drexler õrnagy parancsnokságaalatt. A népfelkelõk Werndt-féle puskával voltak ellátva, olyan régi töltényekkel, hogy az ütõszeget2-szer, 3-szor kellett lecsapniuk amíg elsült, akkor meg a töltényhüvely szorult be a töltényûrbe úgy,hogy késsel kellett onnan kipiszkálni. A határvédõ csapatnak ágyúja egyáltalán nem volt, illetve akésedelmesen küldött 6 ágyúból nem érkeztek lõni, mert az orosz elzsákmányolta s a vége nagyszaladás lett és egy pár határmenti község teljes tönkre tétele. Hogy a Mindenható érdeme szerintbüntesse meg mindazokat, akik a mi édes magyar hazánk határának megvédését ilyen lelketlenül,könnyelmûen intézték.

1914. október 11. Turka. Miután drága magyar hazánk határát újra elhagytuk Turkára értünk, ahol azágyuk és trénszekerek ezer számra állnak és várják a Dnyeszter folyón átvezetõ híd kijavítását, mert azoroszok visszavonulásukkor felrobbantották.

1915. február 6. Neu-Sandec, Kasna-dolna. Felmentem a Szkálára egy stratégiailag fontos magashegycsúcsra, ahol találkoztam Nagy Endre budapesti író-konferansziéval, aki a hadosztályunkhoz nyertbeosztást. Amikor legutóbb láttam Turkán még csak tizedes volt, most már zászlós, elég jól haladt. Lát-szik, hogy bohém ember, mert jókedve és humora itt sem hagyja el, folyton viccel közben figyel ésgyûjti az anyagot újságcikkeihez. Nagy Endrének a hadosztály poétájának versei nagyon alkalmasak alövészárokban sínylõdõ-unatkozó legénység kedélyének felvidítására, melyek sokszorosítva ott közké-zen forognak. Íme Nóta a fedezékbõl címû verse:4

Ezek a fedezékek mélyen a földalatti üregekben vannak. A rajvonal maga különben olyan, mint egyutca, csakhogy két méter mélységben a földben zegzugos irányban halad és az ellenség felöli oldala lõ-résekkel van ellátva. A lõrések mögött katonák figyelik az orosz állásokat, amellyel alig 80–100 méter-nyire vannak tõlünk. A rajvonalunk elõtt 15–20 soros drótakadály van, az akadályok elé a földbe ásottkeskeny ösvényen lehet eljutni, ahol a figyelõ õrök állnak. A rajvonal védelmét bombavetõk, kis ágyuk,kukkeres puskák biztosítják.

29

4 Nagy Endre (1877–1938) író-konferanszié, a magyar irodalmi kabaré megteremtõje. A Budapesti ModernSzínpadon és a Royal Orfeumban nagy sikereket aratott.

Se nem szûk és se nem tág,Hat láb hosszú a világ,Padmallya a csillagos ég,Jó magas hát legalább.Úri dolgom van nagyon,Mint az angyal úgy lakom,Sipkámat a Gönczöl-szekérTört rúdjára akasztom.Hó lében a bakancsom,Testvér, itt a kulacsom,Isten-uccse kívül-belül,Nem maradunk szárazon.

Magyar baka mind derék,Hát egy nótát tudsz-e még?„Csapó utcán véges-végig”Nem hallottam óh be rég!Feleségem kis fiam,Hát õ velük jaj mi van?Fújd a nótám, s úgy érzem, hogyItt vannak mindannyian.Csúnya muszka te tetted,Hogy haza nem mehetek,A puskámmal szuronyommal,Fizetek majd teneked.

1915. február 24. Alsóverecke. Alsóvereckérõl elindulva déltájt már újból elhagytuk édes magyarhazánkat, tehát megint benn vagyunk Galíciában. A határon emlékoszlop áll Kóródy Sándor nagyonszép versével, íme:5

1915. április 22. Wysocko-Wisna. Éjjel 1 órakor rettenetes ágyútüzelésre ébredtünk fel, megkezdõ-dött az orosz támadás. Reggel már hallottam az eredményt: 100-nál több halott, 400-nál több sebesült amieink részérõl és az Oblástya fontos hadászati pontnak az elfoglalása az ellenség által. Ennyi veszte-ség azért, mert e helyrõl a 21. és 23. honvéd ezred román nemzetiségû honvédjei átszöktek az oroszok-hoz, szám szerint 1100-an. Hogy maradnának ott Oroszországban, ahová annyira kívánkoztak.

1915. május 4. Wysocko-Wisna. Ma reggel Bertholdy altábornagy úr nagyon jó hírt közölt, hogy csa-pataink Gorlicénél áttörték az oroszok frontját. Az áttörés után 30 000 foglyot ejtettek s ha a kitûzöttterv egészében sikerül, akkor az egész háborúra nagy kihatással bíró események következnek be. Bár-csak úgy volna. Délután újból jó hírt hallottunk a Gorlicén történt front áttörés fényesen sikerült, az el-fogott orosz foglyok száma 58 000-re emelkedett, azonkívül nagyon sok ágyút, géppuskát zsákmányol-tak a mieink. Hála neked Magyarok Istene!6

1915. május 12. Utazás. Délután 12 órakor indultunk innen el. Az orosz folyton hátrál, jobbanmondva fut, egyáltalán nem bocsájtkozik harcba, csapataink nem tudják utolérni õket.

1915. május 15. Boryslaw. Utunk egy meglehetõsen magas hegyen vezetett keresztül, ahonnan lát-tuk a távolban a földrõl felemelkedõ roppant nagy füstöt és az idõnként fel-felcsapó lángokat. Már elõ-zõleg értesültem arról, hogy a visszavonuló oroszok felgyújtották az erre felé nagyszámban lévõ petró-leum kutakat és tartályokat. Délelõtt kimentem a városon kívül levõ rettenetes nagy tûzhöz, 18 petróle-um tartály ég, a kár óriási, hiszen egy tartályban állítólag 40 vagon petróleum pusztul el.

1915. július 22. Lemberg-Pletenice. Mai napon emlékezetes esemény történt: Károly Ferenc Józseffõherceg trónörökösünk a hadosztályt megszemlélte. Fiatal szép ember, mosolygós arca van, azt mond-ják magyarul is beszél. Öreg királyunk méltó utódja lesz belõle. Adja Isten, hogy úgy legyen!

1915. augusztus 18. Pletenice. Ferenc József õfelsége születésnapja tiszteletére reggel zenés ébresz-tõ volt. Délben kitûnõ ebéd s minden ember fél liter vörösbort kapott. Egy kis meglepetésben is része-sültünk: a születésnap emlékére minden havidíjas és legénységi egyén – rangjához mérten – pénzjutal-mat kapott így én is 5 koronát vehettem fel. Számomra nagy meglepetés volt, amikor megtudtam, hogyÕfelsége a Király részemre a koronás ezüst érdem keresztet a vitézségi érem szalagján adományozta.Késõbb a hadosztály törzséhez beosztott tiszt urak, köztük Gyárfás Elemér fõhadnagy úr is mind felke-restek és melegen gratuláltak kitüntetésemhez.

1915. december 7. Kozowa. Nagy nap, egy idõ óta tartó titkolózás és készülõdés után kiderült, hogyhadosztályunkhoz érkezik Vilmos német császár, aki itt szemlét fog tartani a csapatok felett. Kivonul-tunk a város mellett fekvõ rétre és vártunk, közben több repülõgép keringett a város és felettünk vigyáz-va, nehogy ellenséges repülõk bombát dobjanak a hadosztályra vagy a császárra és kíséretére. Úgy 11órakor a kürtösök a díszjelet kezdték fújni és megérkezett a császár és kísérete. A császár közép terme-tû, szép ember, sajátságos fölfelé kunkorított bajusszal, arca azonban sápadtnak és kimerültnek látszott.Miután az arcvonalat körüljárta erõs harsány hangon német nyelven beszédet mondott, amelyre Werz

30

5 A vereckei hágó tetején 1896. július 20-án avatták fel Drawek Ede szobrász által készített emlékmûvet. A 4méter magas gránit emlékmû hasábszerû alsó részbõl és az ezen álló gúlaszerû felsõ részbõl állt. Az alsó részenelhelyezett szöveges táblán volt olvasható Kóródy Sándor verse. A csehek 1919-ben megrongálták, a felirato-kat eltávolították, 1975-ben a szovjet hatalom az emlékmûvet lebontotta. Az hasáb alakú rész sorsa ismeretlen,a felsõ gúlaszerû részt a közeli Tuholka falu központjában, mint szovjet emlékmûvet felállították. Vö. KovácsSándor: Verecke. Bp., 2006. Kóródy Sándor (1843– ?) Bereg-megyei költõ, lapszerkesztõ, jogakadémiai tanárvolt. A fenti adatokra dr. Tolnay Gábor történész hívta fel a figyelmemet, szívességét köszönöm.

6 A gorlicei-áttörés (1915. május 1–l0 között) a Központi Hatalmak legnagyobb katonai sikere közé tartozott.Oroszország nagy keleti területeket adott fel, az orosz határ 360 km-re keletre tolódik. A Monarchia katonáibavisszatér a bizalom, a gyõzelem kilátása újra felragyogott. Vö. Galántai József: Az elsõ világháború. Bp.,1980. 255.

Honfi! E bérczormonszíved hevesebb dobogásaJelzi, hogy õsi honoddrága határa ez itt.Itt hangzott egykorriadó, csatakürtje Lehelnek.

Nagy Rákóczink itthullata búcsú könyütSzentkegyelet tûze gyúlitt minden csipkebokorban;Oldozd meg saruid:szent hely ez itt ahol állsz!

tábornok úr röviden válaszolt, majd elõhívták azon tiszteket és legénységet, akiket a császár kitüntetett.Elõlépés után a tiszteknek és a legénységnek saját kezével tûzte fel a kitüntetéseket, egyben vala-mennyiükkel kezet fogott. Ezek után eltávozott körünkbõl a németek nagy császára.

1915. december 31. Podhaice. Szomorú nevezetességû hely ez a mi hadosztályunk történetében,ugyanis ezen a vidéken a háború elején majdnem megsemmisítõ verességet szenvedtünk. Buczacz vá-ros felé menet láttam azt a sok sírt, ahol csak szám szerint voltak az elesettek megjelölve a kereszteken:2, 5, 15 sõt 50 halottra is emlékeztetve. Megrendülve haladtunk el a hõsi halált halt katonáink, mind er-délyi fiuk, a fiatalságnak színe-java örök nyughelye mellett. Hány anya hiába várja haza fiát, mert ittnyugszik a számokkal jelölt sírokban.

1916. május 23. Kozowa. Elsõ hiteles békehír. Végre-valahára a már olyan nagyon várt békérõl ishallhatunk valamit. A szikratávíró jelentése szerint az Egyesült Államok elnökének Wilsonnak a wa-shingtoni képviselõház felhatalmazást adott a béketárgyalások közvetítésére vonatkozó intézkedésekmegtételére s e célra 200.000 dollárt szavazott meg. Hála legyen az Istennek!

1916. június 11. Kozowa. Pünkösd vasárnapja. E szép ünnepen frontunkon a legvéresebb harcokdúlnak. Az orosz vehemensen támad, vitéz katonáinknak nagy erõfeszítésébe kerül az orosz túlerõ ellenmegállni a helyét.7

1916. július 30. Kozowa. Rossz hírek keringenek, hogy az orosz Brodynál áttörte a frontunkat, haigaz akkor nekünk nagy baj, mert átkarolás fenyeget. Nagy izgalom volt. Este a szanitéc trénje az ittenikórház kiürítését kezdte meg. Mi is kaptuk a parancsot a csomagolásra és indulásra.

1916. augusztus 14. Brezany-Hinovice. Délután megérkeztek a török csapatok. Tehát már itt vannaka régen várt török testvérek. Meglepett szegényes ruházatuk. Szerelvényük részint orosz, részint német,részint a mieinkbõl való. Az ember anyag elég jónak látszik, inkább alacsonyabb termetûek, 20–24 éve-seknek néznek ki csak a kiképzésük kérdéses. Sajátságos csendesen beszélgettek, trénjük sok kívánnivalót hagy fenn, a vonó állataik sovány öszvérekbõl állnak. Amint a vasúti kocsiból leszálltak, mindjártétkeztek, valami rizses húst ettek primitív módon. Aztán már indultak is az állások felé. Amint értesül-tem, sok elesett közülük. Szegény török anyák, hiába várjátok fiaitokat, meghaltak Galícia védelmében.Nagy kár értük. Nyugodjanak békességben Allah kebelében.

31

7 Az ún. Bruszilov-offenzíva során 1916 nyarán az orosz hadsereg Lucknál áttörte az osztrák–magyar frontot, aMonarchia katonailag nehéz helyzetbe került.

A kolozsvári 38. hadosztály hadiútja 1914–1916-ban Galíciában

1916. augusztus 28. Urman – Hinovice. Ma reggel [...] egy mindnyájunkat megdöbbentõ és riasztóhírt hallottunk, ugyanis ekkor értesültünk: Románia hadüzenetérõl. Románia hadat üzent a Monarchiá-nak, ez a titkos szövetséges, aki aranyért szállította eddig nekünk a gabonát, akárcsak a másik szövetsé-gesünk az olasz ellenünk fordult. Eskümet valósítom meg és harctéri, arcvonal elõtti szolgálatra jelent-kezem, hogy mutassuk meg nekik, hogy megvédjük hazánkat és az oda betörteket kiverjük. Ha kellmeghalunk, de ott leszünk magyarok mind egy szálig. Különben olyan nagy az izgatottság, hogy le semtudom írni.

1916. augusztus 30. Urman. Ma hallottuk a világháború legrosszabb hírét, hogy Brassó, Kézdi-vásárhely, Petrozsény már nem a miénk, a románok elfoglalták. Erre a hírre, mely éppen délben érkezettmindenkinek elment az étvágya ott maradt az étel, szomorúan és csüggedten tárgyaltuk a ránk nézverettenetes eseményt.8

1916. augusztus 31. Urman. Ma kértem fõnökömet, hogy ezen beosztásom alól mentsen fel s eszkö-zölje ki, miképp az Erdélyben operáló csapathoz fegyveres szolgálatra osszanak be. Kérésemet elutasí-totta, mert mint mondta a katonának ott kell szolgálni, ahová elöljárói jónak és helyesnek találják.Amint értesültem az erdélyi székely fiuk egész csapatostól kérték, hogy õket az erdélyi frontra küldjékharcolni. Az õ kérésüket is elutasították, de egyben megnyugtatták õket, hogy már intézkedtek az ellen-ségnek a határainkon túlra való visszaûzésére.

1916. szeptember 4. Urman. Mai napon Molnár tábornok hadosztály parancsnok az alábbi felhívástadta ki: „Felhívás. A román orvtámadás folytán az Erdély határszélmenti honfitársaink fenyegetett ré-sze menekülni kényszerült és ezek a testvéreink – különösen a szegény kis gyermekek – a legsürgõsebbanyagi támogatásra szorulnak. Ismerem a m.kir. 38. hõsies honvéd gyalog hadosztály tisztjeinek és le-génységének könyörületes jó szívét és tudom, hogy kikhez fordulok, amikor bajtársi bizalommal kérlekBenneteket: rakjátok össze nélkülözhetõ filléreiteket, hogy a sínylõdõkön segítsünk. Ha most nem ismehetünk haza harcolni úgy amint azt mindnyájan óhajtanók, legalább áldozatkészségünkkel mutassukmeg véreinknek, mily meleg gyengéd szeretettel dobog értettük az erdélyi honvéd szíve. A magam ré-szérõl 400 koronát szántam volt szeretett hadosztályom annak idején való legénységi karácsonyi aján-dékául. Ezt az összeget most, bizonyára a Ti helyeslésetekkel elsõül ajánlom fel a magasztos célra és bí-zom benne – hisz erdélyiek vagytok fiaim –, hogy lelkesedéssel követitek példámat. A megajánlottösszegeket a hadosztályparancsnokság hadbiztossági osztálya gyûjti, ahová az önkéntes gyûjtések mie-lõbb beszolgáltatandók, mert kétszeresen ad, aki gyorsan ad! A befolyandó adományokat a m.kir. 38.honvéd gyaloghadosztály nevében, a m.kir. honvédelmi miniszternek azzal a kérelemmel fogom meg-küldeni, hogy a mi pénzünket természetesen nemzetiségre való tekintet nélkül, az ideiglenesen honta-lanná vált legsürgõsebb segélyre szoruló gyermekek támogatására fordítsa. Molnár tábornok s.k.”. Lel-kes magyar ember a mi tábornokunk, tud a magyar ember szívéhez szólani, s õ maga jár elõl jó példá-val. Én szerény tehetségemhez képest 50 koronát áldoztam a szent célra.

1916. szeptember 6. Urman. Ma kaptam hazultól az a kétségbeejtõ hangon megírt levelet, mely azotthoni rettenetes állapotokról számol be. Elolvasásakor majdnem sírva fakadtam. Kértem fõnökömetengedne el 1-2 napra haza, hogy rendezzem el dolgaimat. Megígérte, mert belátta kérésem alaposságát.Este már közölték a menekültek részére eszközölt gyûjtés eredményét: két nap alatt 42 ezer 951 korona50 fillér gyûlt össze. Vannak még lelkes magyar emberek a világon!

1916. szeptember 7. Urman. Reggel 5 órakor indultam el a tábori postakocsin haza. Délelõtt 9 óráramegérkeztem Hinowiczére, ahol vasútra ülve délután már Lembergbe voltam, este hatkor már indult ve-lem a futárvonat, mely röpített hazafelé. Másnap 2 órakor érkeztem Budapestre és 7 órakor már indultvelem a kolozsvári vonat. De már itt lassabban ment az utazás, mert a sûrû csapatszállítások miatt torló-dások voltak. Megnyugvással láttam, hogy Erdély visszavétele céljából nagyszámú német csapatokatszállítanak Kolozsvár felé és a mi vonatunkat megelõzik.

1916. szeptember 9. Kolozsvár. Reggel ültemben történt alvásomból Csúcsa táján felébredtem. Ki-nézve az ablakon elszorult a szívem és könnybe lábadt a szemem a szomorú látványra. Ugyanis belát-hatatlan hosszú kocsisor haladt az országúton Nagyvárad felé. Az erdélyi menekültek ezrei, a mi vére-ink voltak ezek, ki lovas, ki ökrös, ki bivalyos szekéren haladtak hazájukból menekülve az ellenségelõl. A szekerek után szarvasmarhákat és aprójószágot hajtottak. A szekereken öregek és gyermekek ül-tek és bóbiskoltak kimerülten, a kocsisor 20–30 kilométer lehetett, mert Bánffyhunyadot már rég el-hagytuk és még mindig tartott az elvonulás. Mennyi vagyon, mennyi egzisztencia mehetett eddig tönk-

32

8 A román hadüzenetet követõen 1916. augusztus 27-én három román hadsereg – 369 ezer katona – 60-80 kmmélységig benyomult Erdélybe. A határt 34 ezer osztrák-magyar katona védte. Galántai i. m. 303.

re. Déli 12 órakor értem haza Kolozsvárra, a legjobb idõben, mert az enyéim nem tudták elhatározni,hogy mit csináljanak, meneküljenek vagy maradjanak.

1916. szeptember 11. Kolozsvár. Hazajövetelem nagy megnyugvást keltett, nem csak az én csalá-domban, hanem valamennyi ismerõsöm között is, akiknek jól esett biztató szavaimat hallani és bennükjóreményt és önbizalmat fakasztani. Ugyanis erõs a hitem és szilárdan meg vagyok gyõzõdve, hogy azellenség Kolozsvárig nem ér el.

U.i. A Központi Hatalmak ellentámadása sikerrel járt, 1916. december 6-án Bukarestet is elfoglal-ták. 1917-ben Galíciában alig vannak harcok, majd az oroszországi belpolitikai változások miatt telje-sen meg is szûnnek, de ez már más történet.

Sebestyén Kálmán

„Jó katonának lenni könnyû,nem kell egyéb hozzá, mint bátor szív”Lázár Gyula székely fõhadnagyI. világháborús hadi- és fogsági naplójáról

Eddig kiadatlan I. világháborús hadi (313 oldalas) és fogsági (39 oldalas) napló került a szakma látó-terébe. Mindkét forrásértékû dokumentumnak egy a szerzõje, a száz évvel ezelõtt kezdõdött XX. száza-di õskatasztrófa átélõje, szemtanúja, Lázár Gyula gyergyószéki székely katonatiszt. A Nagy Háborúborzalmait megélt naplószerzõ öt unokája közül Mária az, aki Gyergyószentmiklóson a mai napig félt-ve õrzi a páratlan értékû családi örökséget. A helyi Gyergyói Kisújság éveken át (2010 és 2014 között)közölt apró, nehezen nyomon követhetõ részleteket a Lázár naplóból, mára, sajnos, ez is megszûnt, pe-dig a hadinapló publikussá tételének még a feléig sem jutottak el. Hozzánk egy másik unoka, azalsózsolcai Katalin jóvoltából jutottak el fénymásolat formájában, a naplók. Itt kell kiemelnünk FarkasFerenc, alsózsolcai helytörténész szemfülességét, aki felfigyelt e kézirat jelentõségére. Mostanra mind-két napló kiadásra készen áll (Rémiás Tibor szöveggondozásában), de megjelentetése a Nagy Háborúcentenáriumának évében is anyagi nehézségekbe ütközik. Ezért bátorkodunk e folyóirat hasábjain isbetekintést adni a napló nyelvezetébe, hadtörténeti ritkaságaiba, hátha mecénásra akadunk e száz évelappangó kézirat kiadásában.

Mit tudunk Lázár Gyuláról, a naplók írójáról?1878-ban született Gyergyószentmiklóson, Lázár Gyula és Bocsánczi Anna gyermekeként. Nagyap-

ja, János részt vett az 1848/49-es magyar szabadságharcban, amire unokája nagyon büszke volt. Szesz-gyári tisztviselõként városi polgári életet élt. Feleségét (Elvirát) és kis fiacskáját (Palkót) hátrahagyvavonul be 1914. augusztus 18-án a 22. honvéd gyalogezredbe. Ekkor a székely fiatalember már elmúlt36 éves. A gyergyó- és udvarhelyszéki önkéntesekbõl álló hadtáp (póttartalék) zászlóalj hadnagya volt.A zászlóalját kezdetektõl harci cselekményekre vetették be. A hadinapló tanúsága szerint a Keleti-Kár-pátok és Galícia orosz harcterein küzdöttek hõsiesen, az Uzsok–Máramarossziget–Kõrösmezõ vona-lon, vagyis a Máramarosi Havasokban és a Keleti-Beszkidekben.

A terjedelmes hadinapló az 1914. augusztus 18. és 1915. május 28. közötti 9 hónap eseményeit szin-te napról-napra örökíti meg. A szûkszavú orosz fogsági napló 2 év és 9 hónap szibériai szörnyûségeibead betekintést, az 1918. február 7-ei hazajövetelig. Az összeomlás után szerelt le, mint százados. Mind-ezen szörnyû megpróbáltatások után, naplóírónk még a II. világháborút is végigélte, Budapest ostroma-kor halt meg, mindössze 67 évesen.

Milyen ember volt a székely (örmény származású) Lázár Gyula? Személyiségének valamennyi jel-lemvonása jól kirajzolódik naplójának olvasása közben. Szeretõ férj és édesapa. A hazájáért és család-jáért vonult harcba, amiért kész volt bármikor, feltétel nélkül az életét feláldozni. Makacs székely, deszentimentális is egyben. Fegyelmezett, felelõsségtudata példamutató katonatársai elõtt. Kitûnõ megfi-gyelõ, amely gyors gondolkodásával és éles látásával párosul. A harctereken és tiszttársai körében reá-lis ítélõképesség jellemzi. A természet szeretete folyamatosan sugárzik a napló leíró részeiben. Haza-szeretete példamutató még bajtársai körében is. Bátorsága olykor-olykor vakmerõségbe csap át. Mé-

33

lyen vallásos, amelyre fogsági naplójából hozunk egy jellemzõ példát, 1917. január 9-én jegyezte felnaplójában: „Ha 1917 nyarán haza érünk: elõször, ha megvan a Mária képem, elõtte imádkozom. Ké-sõbb meggyónok. Ha tehetem, hetente háromszor templomba megyek, és a legelképzelhetõbb munkás ésszolid életet élek.” Nem így történt, csak a következõ év februárjában térhetett haza szeretteihez testilegés lelkileg megtörten, de vallásos és szolid életvitele az elképzeléseinek megfelelõen alakult élete végé-ig.

Részletek a naplókbólHogy is volt csak a háború kezdete? [...] Kihirdetik a mozgósítást egy szép napon este 7h-kor. [...]

Mi következhetett ezután? Megdobbant minden magyar szív és fölemelt fõvel, égre tekintõ szemekkel el-énekeltük „Isten áldd meg a magyart”. (Én könnyeztem.) Aztán köszöntem, kimentem kocsimhoz, hol sí-ró asszonyok voltak, kiket vigasztaltam és Lukács barátom kíséretében felhajtattam Gyergyószent-miklósra, hol átadtam az igazolt borítékokat a szolgabíróságnál és aztán lefeküdtem. Ez volt az én elsõháborús napom. Másnap reggel meggyõzõdtem, hogy én csak külön behívó vagy távirati parancs alap-ján kell bevonuljak ajánlati lapom szerint, tehát elkészülni volt idõm elég. E napok alatt bevonult min-denki. Szegény Gábor öcsém ki szabadságon volt otthon, és Ernõ sógor is. Teltek a napok és én kezdet-tem a dolgot restellni, hogy ily sokáig itthon hagynak; már eltelt két hét is az általános mozgósítás nap-jától.

VIII/18-án este 6h-kor Arthur üzletében vagyok,mikor látom, hogy a sürgönykihordó felém közeledik,és átadja a behívó táviratot. Tehát rám is gondoltakmár katonáék. [...] Visszajöttem a vonatról, fiákertkerestettem, aztán ismételten elbúcsúztam édes-anyámtól, Elvirától és alvó kisfiamtól, az aranyosPalkótól, kinek kis fényképét Elvira átadta nekem, akocsi már elõállott, este 10 óra volt; felültem a kocsi-ba, még egy Isten veletek. [...]

VIII. 20-án érkeztem Maros Vásárhelyre. Útköz-ben hallottam, hogy a 22-es honvédek egy része márelment a harcztérre. A felsõ állomáson leszálltam,gyorsan kocsira ültem és siettem szegény Gáboröcsém lakására, ki otthon volt, Szántory fõhadnagylakótársával. Szegények mindketten meghaltak a há-borúban. E szavakkal köszöntöttem be hozzájuk,„hallottam, hogy nagy baj van, eljöttem én is segíte-ni.” [...] Ezalatt a 22/II hdtp. zlj. legénységegyergyói- és udvarhelyszékiekbõl összeállítódott ésmegkezdettük a felszerelését. Werndl fegyver, ba-kancs, zsámoly, zubbony és nadrág, heveder derék-szíj helyett és ugyanabból fegyverszíj, továbbá töl-ténytáska valami régiféle és vászon hátbõrönd. A fel-szerelés nagyon lassan ment, mert mindent csak rész-

letekben kaptunk meg, eközben mindennap gyakorlatoztunk, rá is fért a legénységre, mivel nagy részepóttartalékosból állott. [...] Az idõ gyorsan haladt elõre, és elvitték már a menetszázadot is. Zljunk felvolt szerelve és felesküdtünk szept. 6-án, azt gondoltuk, hogy már 4–5 nap múlva mi is készülõdni fo-gunk, ezért feleségeinket pár nap múlva haza akartuk küldeni, talán hétfõn vagy kedden. Azonban szom-bat d.u. 5h-kor riadó volt, gyorsan pakoltunk és este 7 órakor indultunk a vonatra. Zljunk a templom-mal szemben tömegben áll, a pap a templom feljáratánál áll, megáld és elbúcsúztat. Zászlónkat Benkószázada viszi. Természetes elvesztette valahol, hogy szerettem volna, ha rám bízzák, akkor még most isnálam volna a lobogója, hiszen Elvira tette rá a szalagot, szent lett volna az én kezemben e zászló, ésmint késõbb hírnevet szereztem zljunknak, úgy azzá tettem volna e zászlót is. Nem ismerte Kulcsár elég-gé tisztjeit. [...]

Székely zászlóalj. A járõr visszaérkezik, de nagy meglepetésünkre a hõs õrmester is velük van. Kikmaradhattak tehát ott? Egy háromszéki székely tüzér regruta, és az én Mezeim, kinek azt mondotta aregruta „Bátya, maradjon itt velem, ha már itt vagyunk, oly közel a muszkához, lõjjünk ketten meg vagyegyet.” És a két székely, öreg meg a fiatal, nem nézve, hogy a többiek visszamenekülnek, és a muszkagolyók fejük fölött fütyölnek, ott maradtak szinte egy negyed óráig, és lõtték a muszkát, a fiatal elöl ál-

34

Lázár Gyula gyergyószentmiklósi polgár

lott, az öreg a hátánál töltötte fegyverét. Így védi a székely saját jószántából, minden parancs nélkül ha-záját a Kárpátokban. Jó katonának lenni könnyû, nem kell egyéb hozzá, mint bátor szív. [...] Útközbenpihent a csapat, és azalatt a 304-esek 22-es újonczaival beszélgettünk, kiknek nagy része gyergyói le-gény volt (jó katonaanyag). [...]

A kozákok pusztításairól. Most pedig rátérek, hogy milyen is ez a Rahó, hogy nézett ki a kozákjárásután. A jómódú lakosság mind itthagyta a nagyközséget és elmenekült, nagy része ekkor értéktárgyaitberakta a pinczéjébe és a pinczét elfalaztatta, de a kozákok ottlétekor sok helyen maga a befalazó árultaezt el, így aztán feltörték a pinczét is. [...] Mindjárt második nap találkoztam Hartmannal, ki egy kedveserdõtanácsos társaságában volt, és hívtak, hogy nézzük meg a két Stefãnescu ügyvéd testvér összerom-bolt két házát, fiatal házas az egyik, családjaik nincsenek itthon, õk pedig tartalékos tisztek, és Szerbiá-ban harczolnak, a fiatalabb egy hét múlva hazaérkezett sebesülve a déli harcztérrõl. Én mondottam elõ-ször, nem megyek, hisz láttam elég szétrombolt lakást, aztán idõm sem igen van. Tudom, hogy nagy ré-sze az úri lakásoknak istállónak van berendezve; de addig hívtak, hogy ilyet még nem láttam, míg velükmentem. Gyönyörûen parkírozott kertben volt e két ház, belül elegáns paliszander- és czitromfa-bútorzat, fürdõszoba stb. volt benne éppen valamikor, meg minden, ami egy kényelmesen berendezettúri lakáshoz kell. Mindjárt a kertben sok letördelt rózsafa, még hervadó virágok rajta, közöttük heveregy tömött fajdkakas kitekert nyakkal, és ugyancsak oda volt kidobva a fürdõszoba kádja szétvagdalva.Benn a szobák parkírozása most fél méter magas lótrágyás szalma volt; látszik, a kozákok lovastól lak-tak benne, és itt tartották bor és pálinka mellett a faluban összegyûjtött lányokkal undok mulatozásai-kat. Az összerombolt bútorzat is szanaszét hevert a szobákban minden darab el nem gondolható módonszétroncsolva, a bõrbútorok természetesen, mint minden házban, úgy itt is meg vannak nyúzva. A befa-lazott pincze feltörve. Az új asszony fehérnemûje a piszkos alom szalma közé belekeverve. A kár többmint 80 000 K. Amit itt láttam, azt én leírni nem tudom, talán egy fényképfelvétel bizonyságot tehetne ezirtó rombolásról, ezt a legdühösebb ember sem tehette, ez egy részeg bandának igazi hitvány mûve volt.Aztán ha még elgondoljuk, hogy a fiatal pár csak nem régen rendezkedett be, szegény fiatalasszonynakez is a boldogságához tartozott, és mily nagy fájdalom érhette õt, mikor meglátta e disznó nép aljasmunkáját. [...]

Rend, pontosság, fegyelem, ahogy egy jó katonához illik. Parancsnokságom alatt 600 ló és 250szekér volt. Hogy a Benkó százada elment, nagyon nehezen ment minden, még a Liebl zljából Szigetrõlegy századot kaptunk. Így aztán nagy rend volt, mindent pontosan beosztottam. Mindennap már reggel9 h-kor meg volt pakolva készen 120 szekér. Már 10 h-kor az egész a nagy hídon túl a Körösmezõre ve-zetõ úton bal szélen egy sorban állott, ott az emberek ebédeltek, egynapi útravalót kaptak õk és a lovakis, akkor jött a kísérõ fedezet, és 11 h-kor indultak. [...]

Fejetlenségek. 11 1/2h-kor elkészült a mi vona-tunk is, elindult és Huszt irányába haladt, sokat ál-lott, hol az állomásban, hol a nyílt pályán. Husztotelhagyva megint sokat áll, úgy reggel 7h körül anyílt pályán. Itt kiszállottunk egy keveset a friss le-vegõt szívni és mosakodni, rég nem mosakodtunkmár, most volt jó meleg vizünk hozzá a mozdonyok-ból. Én nekem kínos fájdalmaim voltak, miket ott avonatban egy tizedes által adott kenõcs ténylegszüntetett és 3 nap alatt meggyógyított. Itt mosako-dás közben láttuk, hogy vonatunk milyen furcsánnéz ki. Elül egy mozdony, utána egy kocsi, aztán 3mozdony, utána 4 kocsi, tovább 5 mozdony, utána6 kocsi és így tovább. Összesen 17 mozdonyunkvolt. Én nemsokára parancsot kapok, mint a legel-sõ szakasz parnoka, hogy a kozákok a jobb oldalonlevõ hegyen vannak, és fejlõdjek fel ellenük, ésazonnal nyissam meg a tüzet. E parancs teljesítvelett, és szakaszom a vasúti töltés mellett feküdt raj-vonalban. Én azonban mielõtt a tüzelésre paran-csot adok, kukkeremmel az állítólagos ellenség felénéztem, és nagy meglepetésemre látom, hogy azokis a mi bakáink, egy 64-es zlj.; ezt azonnal jelentet-tem, s így szerencsére nekem köszönhetõ, hogy nem

35

Lázár Gyula a 22. honvéd gyalogezred tisztjeként

rendeztünk egy nagy vérontást egymás között. Mint késõbb egy a 64-es zljba akkor ott beosztott zászlós,kivel Rahón találkoztam, mondja, hogy a mi felfejlõdésünkre õk is már készültek ránk tüzelni. ABothmer tábornok úr hibája, hogy nem tudatja az egyes csapatparnokokkal, hogy csapataik melyik út-vonalon, milyen irányba menetelnek, az ilyent õ nagy kegyesen titokban tartja, és ezért történik meg aháború elsõ hónapjaiban oly sokszor, hogy saját, jó tényleges bakáink egymást gyilkolták le. [...]

A tüzérségi tûznek több sebesült és 14 halott volt az áldozata. Ez ágyúzás d.u. 4h-kor volt. D.u.5h-kor hallom, hogy tüzet szüntesst akar Kulcsár szds úr kürtöltetni, de nincs kürtöse. Az beszéli Wag-nernek, hogy háborúban nem szokás kürtöltetni, mondja rá Wagner, hát az sem szabad, hogy saját tü-zérségünk szétlõjjön. Ekkor az ágyútûzben odaküldöttem hozzájuk Szabó századkürtöst (ki ezért késõbbõrvezetõ lett), és õ kürtölte elõször a „tüzet szüntess”-t. E kürtjelre azt rögtön átvette minden csapatkürtöse, és minden irányból lehetett hallani, mint a manõveren, a tüzet szüntesst. 4-es tüzéreink azon-ban süketek voltak, és tovább folytatták hõsi lövöldözésüket. [...] most már 2. napja tart egy ütközet Kõ-rösmezõnél. Most pedig a mi harczoló seregünköt, Tiszabogdány felõl hátba akarja támadni egy oroszezered. Azt az ezeredet kell mi feltartóztassuk, velünk jön Szigetkamaráról a 22/III kolerás zlj. Tehátmegy 4 század Werndl fegyverrel az orosz század ellen. Tehát nemcsak harczba megyünk, hanem a kole-rás zljjal és összekevernek. Kaptunk még élelmezésre, mint kikülönített század, 6000 koronát. A fiúktól,kik ott voltak a laktanyában, elbúcsúztunk örökre, hisz amúgy sem látjuk egymást többé. Hisz az ellen-ség négyszer olyan erõs. [...]

November 4-én megérkezik megint dr. Pollák hadnagy úr, a vészmadár, fegyver a hátán. (Itt hátul ve-szélyes is fegyver nélkül, mi az ütközetekben kard helyett csak jó kemény fából készült turistabotot hasz-náltunk.) Átadja a Kulcsár szds úr parancsát nagy izgatottan, hogy vonuljak be azonnal a zljhoz, ki mi-kor. XI/7- én bevonultam, és 8-án jelentkeztem nála, nem emlékezett e parancsára, és azt kérdi, miértvonultam be. [...] Benko vezényelte a zljunkat és épp a tartalékot rossz nyílt helyre állította fel, pedig jófedett hely lett volna egy erdõcske mögött, hol a muszka nem láthatott, aztán szólottam neki, hogy ezrossz hely, ide könynyen belénk lõhet a muszka, akkor aztán szépen nézünk ki. Õ neki ez rosszulesett éssírni kezdett, elbúcsúzott és elutazott Máramarosszigetre, onnan Kolozsvárra, ott együtt volt úgy hal-lom Kulcsár szds. úrral. Szegény Benkó bácsinak a szíve lágyult meg a 21-i és 23-i harczoktól. [...] Vi-haros felé, úgy 10 óra körül jött vágtatva egy huszár új paranccsal, és átadja Fox szdsnak. Az állt ben-ne, menjünk vissza állásainkba. Ez nagyon szép, de sem ételrõl, sem töltényrõl az igen tisztelt fõpa-rancsnokság nem gondoskodott. [...] Szép csoportunk volt, az éhségtõl kéket-zöldet látott, hisz már 60órája nem is láttak ételt. A fegyver megvolt, csak éppen a töltény hiányzott. [...]

Hazaszeretet. Megtudtuk, hogy az uzsoki szorosba megyünk, mégpedig talán ma, 15-én, vagy 16-ánholnap. Tehát Magyarországon megint benn jár a muszka. Nagyon örvendtem, és olyan jó kedvem volt,hogy most nem a bitang Galicziában kell harcolnunk, hanem édes hazánk van bajban, és õt kell megvé-denünk, örömmel vártam az indulási parancsot. [...] A vonatnál mind jó víg magyar nótákat dudorász-tam. Fene jó kedvem volt. Mondották a többiek, mi a fenéért van ilyen jó kedved, hisz holnap már vér fo-lyik, milyen víg vagy. Azt feleltem, nézzétek, most Magyarországra megyünk, ott van baj, hisz ezt köte-lességünk jó kedvvel megvédeni, és ha meghalunk, legalább a magyar hazánkban halunk meg Magyar-országért. [...]

A székely nem fél a haláltól: hõsök voltak valamennyien. Ekkor kezdõdött a gyilkos harcz, igazánmost látszott, hogy a székely nem fél a haláltól, nem képzelek el csapatot, mely ott képes lett volna fede-zék nélkül megállani. Megszaladt volna e gyilkos tûz elõl mindenki, gyors egymásutánban jöttek hátra asebesültek, és húzták hátra a fejlövéses halottakat, itt esett el Sándor Vincze (fejét robbanógolyó ron-csolta szét) és sebesült súlyosan Zöld – szentmiklósiak. Zöld, ki éppen Csákyval Szõcs szakvezetõparsága alatt egy veszélyes járõrbõl jött vissza, és mikor befeküdt a rajvonalba, oldalból haslövést ka-pott. [...] Azt hittem, mind itt veszünk, a halottakat már nem kímélték a disznó sebesültvivõk, és hogy ha-marább tudjuk a rajvonalból eltakarítani, nem tették hordágyra, hanem megfogták a lábát, és a feje aföldön húzódott, és így czipelték szegény szerencsétleneket lefelé, míg nem figyelmeztettem erre a ke-gyetlenségre õket. [...] Ha igazat kell írnom, akkor ki kell jelentenem, hogy minden egyes emberem hõ-siesen viselkedett. [...] Szegény honvédeink sokan feküdtek itt halva, egyik hanyatt, másik földhöz nyo-mott arczal hason feküdt mozdulatlanul, sápadtan, mindenik kezében fegyverét szorongatta, fegyveréna véres szurony, szegény fiúk nem haltak meg ingyen, a szuronyukra rászáradt vér eléggé tanúskodik er-rõl. Egy halott muszkáról letéptem vállszalagját, a tegnapi nap emlékére.[...]

A harcban büszkeség tölti el szívét. Tehát vonulunk vissza megint Magyarország határáról aUzsoki-szorosból, és most megint jön be édes hazánkba az orosz. Szegény Uzsoki-szoros 4–5 napig bir-tokunkban volt, mennyi vért ontottunk azért, csak most, és az a rengeteg sok kis keresztcsoportok, mik ittút mellett, hegyen és mindenütt láthatók, jelezték, hogy bizony sok szegény honvéd esett el, sok szegény

36

asszony maradt özvegyen, és még annál több kisgyerek hiába várja az édes apját haza. Hisz árvák ezeka kis szerencsétlenek. Azonban mindezeknél fölöttébb áll, minden jó magyar hazafi szívében közös édes-anyánk sorsa, a magyar hazáé. Legyetek büszkék árván maradt kisgyerekek és bús özvegyek, édesapá-tok, ki a névtelen hõsök sírjában a talán már kidõlt kis keresztecskék alatt alussza édes álmát, õ nemhalt meg, õ az égben van, és szíve értetek imádkozik, õ csak édes hazánkért vérzett el. [...] Járjatokemelt fõvel, ti bánatos szívû édesanyák, kiknek fiai ott alusszák édes álmukat az Opolonek környékén lé-võ kis fakeresztek alatt; fiaitok csak kötelességüket teljesítették, és a zászlójukra tett fogadásukat tartot-ták be hûségesen, õk csak hazájukért ontották vérüket. [...]

Hadifogságba kerülése. De amíg jobbra oly nagy figyelmet fordítottam, nagy meglepetésemreszdom balszárnyán vezényszó hallatszik, és e pillanatban rá kemény tüzelést kezdenek, rögtön odané-zek, elsõ pillanatban láttam, hogy fél balról a fák között muszka rajvonal szalad felénk, még pedigelülrõl kevesen, de annál többen balról, azaz éjszaki irányból; mikor jobban oda figyeltem és láttam,hogy a hátunknál is oroszok vannak, balszárnyam mögött. Az elsõ szkszomnak rögtön hátra arczot vezé-nyeltem, és hátra tüzeltettem, körül voltam véve. Szõkének is kiáltottam, géppuskák lõjenek balra éshátra, de õ ezzel már elkésett. Az oroszok, mikor észre vettük, és tüzelni kezdettünk rájuk, 70–50 lépésrevoltak körülöttünk, és rohamoztak minket.

Amint tudva van szdom létszáma 50 fegyveres lehetett, a ránk támadó oroszok cca 180 ember volt.Pár lövés volt, és az oroszok a nyakunkon voltak. Még láttam, mint áll fel a kis szdom, mikor az oroszokmegfogták, és indították maguk elõtt, én ez alatt ugrottam vissza rajvonalból a szdom hátánál 15 lépés-re levõ fedezékembe. Engem egy le akart szúrni, a közben ugrottam elõle hátra fedezékembe, közbenmuszka revolverembõl rá lõttem, összeesett, úgy látszik jól találtam. Mikor éppen fedezékembe beugrot-tam, két muszka, kik hátulról jöttek ránk, egyszerre vesznek czélba, én e pillanatban vágtam magam bea fedezékembe, és ott lebújtam, hogy lõttek é rám vagy nem, azt már nem tudom. Ekkor hallom Görbetörzsõrmesterem szavát: „Vége itt már mindennek, fõhadnagy úr, nincs mit csináljunk!” Azt hittem a kétorosz, kik 20 lépésrõl rám czéloznak, lelõnek, de hozzám érve, szuronyukat nekem szegezték, és a fede-zékembõl kipiszkáltak, és vittek magukkal. Vége arany szabadságomnak. Orosz fogoly voltam, és kísér-tek lövészárkaikba. Idõ d.u. cca 5 h.

Közreadja: Rémiás Tibora miskolci 10-es honvéd hagyományõrzõktõl

„Magyarul dobog a szívem a keblembe…”Egy újkígyósi fiú, Rákóczi Antal elsõ világháborús emlékei

Nagyszerû kötettel gazdagodott a magyar paraszti önéletírás mûfaja, de Újkígyós szerény helytörté-neti, honismereti könyvespolca is. A naiv festõként, népi költõként is ismert Rákóczi Antal lappangóírását az unoka, Rákóczi József hároméves kitartó munkával rendezte sajtó alá, látta el jegyzetekkel smost egy nagyszerû, világos szerkezetû és szép kivitelû 130 oldalas házi kiadvány formájában adta akezünkbe. Anti bácsi soraiból a földmûves népünkre oly jellemzõ mélységes humánum, emberi tartás, acsalád és a nemzet frázisoktól mentes szeretete sugárzik. A XX. század mérhetetlen szenvedésekkel te-li, ideológiai torzításoktól mentes, megélt története. S talán ami a számunkra a legfontosabb, mindezegy paraszti józansággal, ugyanakkor természetes mûvészi tálentumokkal is megáldott újkígyósi do-hánykertész szemszögébõl.

Rákóczi Antal 1899-ben született Békés vármegye akkori székhelyén, Gyulán. Éles esze és kitûnõrajzkészsége már a lökösházi tanyasi iskola tanítójának is feltûnt. Dohánykertész édesapja mégis csaksaját szögedi fajtájához húzott, s amint tehette, 1910-ben Újkígyóson vásárolt házat, itt telepedett le fe-leségével, lányaival s egyetlen fiával, Antival. Négy év múlva, 1914 nyarán kitört a világháború, amely– a politikai nagyságok ígérete szerint – „mire a fák levelei lehullnak” véget is ér. Hullottak a falevelek,újra és újra, s tavasszal a természet rendje szerint mindig újra és újra ki is zöldültek. A háború megvártaRákóczi Antalt. Megvárta, hogy betöltse a tizennyolcadik évét, s annak rendje és módja szerint be is vo-nultatta katonának. 1917 tavaszán a gyulai 2. honvéd gyalogezredhez vonult be s a kiképzést Karán-sebesen kapta. Innen indult az orosz, majd annak megszûnte után az olasz frontra. A legendásan vérespiavei harcok utolsó nagy olasz offenzívája során fogságba esik, onnan csak 1919. november 22-én tér-het haza. Megnõsül, gazdálkodik, állást vállal, fölnevel öt gyermeket. Sokat olvas, gondolkodik, ír és

37

fest. Õrzi a szüleitõl, nagyszüleitõl örökölt paraszti mentalitást, világképet, hitet s keresi a továbbélés, atovábbéltetés lehetõségeit. Nem a technika, nem a kifejezésforma a fontos számára, hanem mint az iga-zi nagy alkotóknak a tartalom. A jó és rossz, a sötét és a világos, a fény és a fénytelenség küzdelménekmegragadása. Mindez kitûnõ ösztönös rajzkészséggel, s a paraszti világból magával hozott jelvilág biz-tos ismeretével.

Megismerve emlékiratait, talán még örülhetünk is, hogy Rákóczi Antalt a szó klasszikus értelmébennem fedezték föl idõben, nem vált életében ismertté, akár még országosan is. Kitûnõ beszéd- és írás-készsége, természetes okossága jussán jeles szószólója válhatott volna belõle a magyar parasztság ava-tott mûveltségének, ám a félszázadon át a padlás homályában rejtõzõ írásának nemes õszintesége bi-zonnyal csorbát szenvedett volna.

Még majdnem gyerek, mikor nem iskolapadban, nem is könyvbõl, de az életveszéllyel küzdõ véres,mindennapi valóságból tanulva sóhajt föl, valahol a nagy világégés poklában:

Magyar volt az õsöm, magyar a hazám is,Magyarul tanított beszélni anyám is.Magyarul dobog a szívem a keblembe,A hazaszeretet vérzik a lelkembe’.Nincs felsõ iskolám, csak hat elemit jártam,Legyen ez mentségem, ha valahol hibáztam…

Az alábbiakban Rákóczi Antal Önéletírásának az elsõ világháborúval foglalkozó fejezetét közöljük.I. Ferencz József király után 1916-ban IV. Károly király vette át az uralkodást. A háború harmadik

évében, 1917-ben már énrám is rám került a sorozás és március 15-én, mint 18 éves ifjúnak, meg kellettjelennem Békéscsabán a sorozóbizottság elõtt. De ekkor nem maradtam be, mert beteg voltam, hanem amásodik sorozáson, 1917. szeptember elsején ugyancsak Békéscsabán besoroztak. A rettenetes Háborúmár harmadik éve tartott, mégis igen boldognak éreztem én is magamat a többi bajtársammal együtt,hogy végre mi is katonák lehetünk és szolgálhatjuk szeretett Hazánkat. Örömünkben úgy intézkedtünkidehaza, hogy mire a sorozásról a délutáni 3 órás vonattal megérkezünk, mint regruták, akkorra a fú-vószenekar legyen kint, itt a kígyósi állomáson, mert úgy fogunk zenekari kísérettel bevonulni a közpon-ti vendéglõbe. Ez így is történt. Mire a regrutákat hozó vonat megérkezett, rengeteg nép szorongott máraz állomáson, mert minden Édesanya, testvér, vagy rokon kíváncsi volt reá, hogy a fia, vagy testvére, ro-kona bemaradt-e katonának? Mindenki kíváncsiskodó örömmel vett körül bennünket és kérdezgették,hogy ki hova, milyen fegyvernemhez maradt be?

Csak a jó Édesanyák szívét szorongatta valami különös érzés, félelem. Nem is csoda, hiszen háborúvolt és mi is oda fogunk menni! És ki tudja, hányan fogjuk majd viszontlátni szüleinket, otthonunkat? Éna második Honvéd gyalogezredhez maradtam be, amelynek állomáshelye békés viszonyok között BékésGyula volt. 1917. október 15-én oda is vonultam be. De mivel háború volt, az ezred zászlóaljanként kü-lönféle helyeken állomásozott. Így én is Gyuláról Karánsebesre kerültem, Arad, Temesvár, Lugoson ke-resztül. Mindenbe bele voltam nyugodva a sorssal szemben, csak az esett nagyon nehezemre, hogy csakegyedül egymagam vagyok újkígyósi illetõségû Karánsebesen. Azt is megtudtam, hogy miért? Énugyanis gyulai születésû voltam. Akik Újkígyóson születtek, azok mind vagy a 101-esekhez Békéscsabá-ra, vagy pedig a negyedik honvéd gyalogezredhez Nagyváradra vonultak be.

Itt Karánsebesen a kéthónapnyi gyorskiképzés után beosztottak a 36/1-es menetzászlóaljba, amely-nek az orosz frontra volt a menetiránya. Közben meglátogatott az Édesanyám. Éppen a barakkoktólmintegy 100-150 lépésnyire harcászati gyakorlatokat folytattunk, amikor a Lugos, Temesvár felõli vo-nat beérkezett, és amelybõl sok civil, azaz Édesanya, Édesapa, vagy testvér jött a háborúba induló fiá-nak, vagy testvérének búcsúlátogatására. Köztük jött az én jó Édesanyám is. Amint megláttam az Édes-anyámat, ahogy a barakkok végénél megállt és nézelõdött – mert nem tudta merre is menjen – kiléptemhát a sorból és Nevriesán György õrmester szolgálatvezetõtõl engedélyt kértem arra, hogy Édesanyá-mat a barakkba, meleg helyre bevezessem. Hát elengedett? Dehogy is engedett! A szemtelen még in-kább seggbe is akart rúgni engem, nemhogy elengedett volna. Már itt is kimutatta ez a szemtelenjött-ment, hogy gyûlöli a Magyart.

Karánsebesrõl kéthónapnyi gyorskiképzés után a 36/1-es menetzászlóaljjal mentem ki az oroszfrontra. Mivel az orosz front akkor már felbomlóban volt, a zászlóaljunk Huszt és Máramarossziget kö-zött leállt és Huszt, Rakasz, Felsõvörösmart között kiképzõ harcászati gyakorlatokat folytatva állomá-sozott három hónapig. Ez idõ alatt egyszer – mint õrparancsnok – a hegyek között egy fa épületben lévõlõszerraktár õrzésére voltam kivezényelve néhány honvéd bajtársammal. Este sötétben már, beront hoz-zánk a zászlóaljból a napos tizedes és örömmel újságolja, hogy engem leváltanak az õrségbõl azonnal,

38

mert dohánytermesztésre 10 hónapi felmentésem érkezett. Nem akartam elhinni a váratlan hírt, de ami-kor a váltás tényleg megérkezett, akkor láttam, hogy valaminek lennie kell. Azonnal a zászlóalj irodárakellett mennem és ott a tudtomra adták, hogy azonnal szedjem össze minden felszerelésemet és úgy tel-jesen felszerelve be kell vonulnom Karánsebesre, ahol minden szerelvényem leadom és megyek haza 10hónapig tartó dohánytermesztési szabadságra.

Hogy õszinte legyek, nem nagyon örültem a szabadságnak, mert már a bevonulásom elõtt volt alkal-mam tapasztalni az itthon maradt felmentettek helyzetét. Mindenki kezdett rájuk haragudni és gyûlöltékõket a többi népek. Azt kiabálták rájuk, hogy „könnyû neked itthon lógni, akkor, amikor a sok százezerkatona a harctéren szenved már három év óta!” És talán igazuk is volt [...] Amikor minden iratomegyütt volt, 1918 februárjában tényleg bevonultam Karánsebesre, de megjegyzem, az utazásom nemvolt szerencsés, mert amint Debrecenbe befutott a személyvonatunk, elütöttünk két kofaasszonyt, akik átakartak szaladni a mozdony elõtt a vonat másik oldalára. Én ezt rossz jelnek vettem rám nézve és iga-zam is lett. Mert tényleg: amint Karánsebesre beérkeztem és a felmentésre vonatkozó irataimat a zász-lóaljirodán leadtam, hát „elkezelték” azokat. Hiába várakoztam, itt nem kaptam meg a felmentésemet.Érdeklõdésemre azt a választ adták, hogy még fiatal frontszolgálatos vagyok, nem lehet. Kész!

Amint már az elõzõekben említettem, nem nagyon bántott a váratlan fordulat. Ehelyett kaptam 14napi szabadságot. Ezek után kihelyeztek újra a századhoz, a barakktáborba, ahol már akkor ott talál-tam a közben bevonult 1900-ban született újoncokat is, és ezek között Bárány Jóskát is Újkígyósról. En-nek igen megörültem. Majd a további napokban összetalálkoztam a karánsebesi utcákon Csatlós Ba-lázs – akkor már segédszolgálatos – hadnagy úrral, szintén földivel. Ez újra másik örömöt jelentett.(Késõbb fõjegyzõ lett Újkígyóson.)

Annyi hasznom lett a dohánytermesztési felmentésembõl, hogy amikor Huszt környékén ott hagytama 36/1-es menetzászlóaljamat, azok azután pár nap múlva levonultak az olasz frontra a Piave folyóhozés a júniusi nagy vesztes offenzívában már részt vettek. Hát, én ettõl megmenekültem a karánsebesi be-vonulásommal.

De jött a másik szerencse, vagy szerencsétlenség? Mert alig pár napra rá, a bevonulásom után újrabeosztottak az akkor alakuló 41/2-es menetzászlóaljba. Ennek megtörténte után újra kaptam, mint me-netbe osztott kétheti szabadságot. Ennek letelte után pár hét múlva, májusban kimentem az olasz front-ra. Udinében kiszálltunk és Cividale, Moimacco, Venzona, Gemona érintésével, menetgyakorlattal ki-mentünk a Piavéhoz, állásba.

Genomában való kevés tartózkodásunk alkalmával az egyik nap az én szakaszom lett kivezényelve azutászokhoz, azért, hogy velünk gyakorolják a Taglaimento folyón való csapat átszállítást, ponton csóna-kokon.

Amint mi az innensõ parton iskoláztunk, a túlsó partról egyszerre nagy kiabálást és sírást hallottunk.Hát, amint odanéztünk, az egyik 5-6 éves forma kis olasz fiút elsodort az igen sebes folyású víz és vitte atenger felé. Az édesanyja pedig a parton futva, sírva, jajveszékelve követte a gyermekét. Ezt meglátva,mi katonák azonnal a pontonba szálltunk és gyorsan iparkodtunk a gyermeket utolérni és kimenteni.Mivel a kisfiú tudott úszni, fenn tudta tartani magát a víz színén és az egyik éles folyókanyarulatnál oda-sodródott egy vízre hajló fa ágai alá, amiben megkapaszkodott és ott értük utol a pontonnal és vittükvissza az édesanyjához.

Az állásunk Santa Lucia de Piave és Conegliano közelében két betonhíd között volt. Az egyik vasúti,a másik országúti híd volt. Itt voltam állásszolgálatban egészen az 1918. október 28-án bekövetkezettnagy offenzíváig. Itt – álló harcok közben – az olaszok három hídverési kísérletét tettük tönkre. Egyerõs, három ponton csónakkal kísérletezõ olasz felderítõ járõrt semmisítettünk meg stb. Több ki-sebb-nagyobb csatározással tartottuk az állást 1918. október 28-ig, amikor is az olaszok 27-én este 6órától, 28-án este 6 óráig rettenetes pergõtûzzel bevezetett nagy bekerítõ offenzívát kezdtek.

A cseh csapatok árulása folytán sikerült az olaszoknak áttörni a rajvonalunkat és rettenetesen sokosztrák–magyar csapatot bekeríteni, foglyul ejteni. Mert az áttörés után az olasz gyorscsapatok autó-val, gyorsan elálltak minden átjárót a határon és a visszavonuló katonák ezeknek a karjaiba futottak.

A mi századunk október 28-án este 6 óra után, amikor már az olasz pergõtûz alábbhagyott – és talána tisztek már tudták is, hogy be vagyunk kerítve – megkezdte a visszavonulást a coneglianoi mûút jobboldalán, egyesével gyalogolva. Majd egyszer csak parancsot kaptunk elölrõl, hogy mindenki foglaljonel tüzelõállást a mûút oldalában, 5-6 lépésközzel, mert itt az olasz ellen támadásba megyünk.

A kapott parancsra állást foglaltunk a rettenetes sötétben vártuk a további parancsot.Ekkor már csak idõközönként szóltak az ágyúk. Amint ott várakoztunk a sötétben, egyszer csak jött

az újabb parancs: „Föl, balra át! Indulj!” Így vonultunk vissza a második állásokig. Itt egy fasor árká-

39

ban foglaltunk újra állást és vártuk, mi lesz velünk. Egyszer csak a korom sötétben jobb felõl zajt, csör-gést hallottunk, de mivel semmiféle parancs nem érkezett, újra csak vártunk tovább.

Majd egyszer, sokára meguntuk a várakozást, hogy semmi parancs nem érkezik hozzánk, elkezdtükkatonásan, rendben, hogy „add tovább, add tovább”, összeköttetést keresni a sötétben. De bizony, nemmessze mehetett el az „add tovább”, mert kiderült, hogy amikor ezelõtt azt a zajt és zörgést hallottuk,akkor menekült el a századunk többi része és minket, vagy 25 embert ott hagytak. Biztosan azért, mertvalamelyik katona nem továbbította az „add tovább” parancsot. Azokkal mi többet sem a fogolytábor-ban, sem idehaza soha nem találkoztunk [...]

Mi, akik ott maradtunk, Frank Mihály Medgyesbodzási õrvezetõvel megkerestük a sötétben a máso-dik vonalbeli századot, hátha ott még találunk valakit a csapatunkból. Nem csalatkoztunk, mert itt márösszejöttünk vagy százötvenen, vegyes fegyvernemekbõl álló csoporttal. Voltak közöttünk alacsonyabbrangú tisztek is, de már õk sem tudták, hogy mit intézkedjenek. Ezért megkezdtük most már a futólépés-ben való menekülést, keresztül-kasul mindenen, Santa Lucia felé. Este 10 óra felé járhatott az idõ, ami-kor a mûútra kiértünk. Itt megálltunk és hallgatóztunk, hogy merre is meneküljünk tovább, mert akkormár tudtuk, hogy az olaszok a hátunk mögött vannak. A város felõl zörgés és zaj hallatszott. Persze, azolaszok már vártak bennünket, mint elsõ vonalbelieket és jöttek is felénk a sötétben. A velünk menekülõtisztek azt mondták: Fiúk! Ne adjuk meg magunkat, hanem törjünk át rajtuk és azután mehetünk továbbnyugodtan hazafelé. Erre mi azonnal töltöttünk, a géppuskások szintén, hogy felvegyük a harcot. Az ola-szok persze meghallották a fegyverek zörgését és megrohantak bennünket, már rángatták is le rólunk afelszerelést. Hadifoglyok lettünk.

(Rákóczi Antal vízfestményeit lásd a hátsó borítón.)Harangozó Imre

Frontújságok az Isonzó mentén –Isonzómenti Tárogató1

„Amikor az elsõ tábori újságok megjelentek a fedezékekben és a lövészárokban, szinte megenyhültaz arcok feszültsége s a lelkek merevsége, így a lövészárok erõfeszítései közben a tábori újság nagy er-kölcsi erõt képviselt”2 – emlékezett a katonai tábori újságok jelentõségére, a fronton harcoló katonákmindennapjaiban betöltött szerepére a téma tudományos kutatásának jeles alakja, Lukács József. A ku-tató 1942-ben publikált adatai szerint az elsõ világháború idõtartama alatt hatvanhét tábori lap jelentmeg, amelyeknek nagy része a harctéren készült.3 A magas számot magyarázza, hogy a háborút meg-elõzõen, a rohamosan fejlõdõ polgári újságírással párhuzamosan alakultak ki az egyes fegyveres testü-letek lapjai, melyek alkotói a testületben szolgálatot teljesítõk soraiból kerültek ki. A harcok kezdeteelõtt már minden katonatársadalmi rétegnek megvolt a maga saját katonai lapja.4 Ekkor összesen kilenckatonai lap élt, bár ezek közül kettõ a honvédség, illetve a csendõrség hivatalos közlönye volt.5

A harcok megkezdése után sorra alakultak a rövidebb vagy hosszabb idõt megélt kiadványok, me-lyek célja a katonák tájékoztatása, szórakoztatása és egyes esetekben a propaganda volt. A megjelent tá-bori lapok nagy része még nem kutatott. A két világháború között a már említett Lukács József volt az,aki a témát tudományosan vizsgálta, mely eredményét több közleményben publikálta.6 Ebben az idõ-

40

1 A tanulmány „A sírkeresztek csendben korhadoznak…” Az elsõ világháború emlékezete címmel Szombathe-lyen 2014. április 25–27. között rendezett XV. Országos Honismereti Kiadványszerkesztõi Konferencián el-hangzott elõadás szerkesztett változata.

2 Lukács József: Tábori újságok az 1914–1918 évi világháború alatt Magyar Katonai Szemle XI. évfolyam(1941) 11. sz. 450–460.

3 Lukács József: Katonai hírlapok a magyar honvédség megalakításától a világháború kitöréséig. MagyarKönyvszemle 1942. 3. sz. 290–300.

4 Lukács i. m. (1942); Szõts Zoltán Oszkár: Az Országos Széchenyi Könyvtár egykori elsõ világháborús gyûjte-ménye. Országos Széchenyi Könyvtár – Gondolat Kiadó. Bp., 2014. 95–97.

5 Lukács József: Katonai Hírlapok az 1914–1918. évi világháborúban. Magyar Könyvszemle 1943. 1. sz.45–54.; Szõts i. m. (2014) 95.

6 Lukács i. m. (1941); Lukács i. m. (1942); Lukács József: A magyar katonai hírlapok és folyóiratok bibliográfiá-ja II. Rákóczi Ferenctõl napjainkig (1705–1941). Bp., 1942.; Lukács i. m. (1943).

szakban a témában kutatott Nyáry László is.7 Mindkét szerzõ rendszerezte, ismertette az általa ismerttábori lapokat. A rendszerezés alapja a kiadó-alakulatok hadrendi besorolása volt. A gyûjteménybenhadseregek, hadosztályok, ezredek és egyéb tábori és hadiújságok kategóriák szerepeltek. A felosztástkiegészítette a hadifogolytáborokban megjelent lapok ismertetése. Nyáry László közlésében nem szere-pel az Isonzómenti Tárogató, Lukácséban viszont igen. Úgy említi, hogy 1917. március 31-én mégmegjelent a lap, nem ír késõbbi kiadásról, de ma már tudjuk, hogy 1918 szeptemberében jubileumiszámmal jelentkeztek a szerkesztõk.8

Kettejük kutatásai után hosszú szünetet követõen 1989-ben jelent meg a témával foglalkozó tanul-mány Lagzi István tollából. Ebben a Przemyœl erõdjében a harcok alatt született naplót ismertet, amelyszerzõje az erõdben megjelenõ Tábori Ujság szerkesztõjének, dr. Molnár Kálmánnak a közvetlen mun-katársa lehetett.9 A tanulmányt követõen 1997-ben Papp Dezsõ, majd 2004-ben Tóthi Gábor publikált atémában. Mindketten elsõsorban a tábori újságokat mutatták be, a Tábori Ujság megjelent lapszámai-nak elemzése alapján, felhasználva az elõttük publikált ismereteket.10 Tóth Orsolya a Honvédelmi Mi-nisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtárának állományában fellelhetõ tábori újságokról írtegy átfogó tanulmányt. Szõts Zoltán Oszkár pedig megjelent írásában hívta fel a figyelmet a forráscso-portban rejlõ lehetõségekre.11 Utóbbi szerzõ 2014-ben Az Országos Széchényi Könyvtár egykori elsõ vi-lágháborús gyûjteménye címmel megjelent könyvében részletesen ismerteti az intézményben megtalál-ható tábori lapok listáját.12

A téma histográfiai ismertetésébõl kiderül, hogy a katonai lapokat bemutató általános tanulmányokmellett elsõsorban a przemyœl-i erõdben megjelent Tábori Ujságot elemezték a kutatók. Az alábbi mun-kámban egy zászlóalj, a volt magyar királyi nagyváradi 4. népfölkelõ gyalogezred V. zászlóalja, általkiadott újság, az Isonzómenti Tárogatóval kapcsolatos kutatásaim eddig elért eredményét ismertetetem.

Az alakulat hadi útjaA volt magyar királyi nagyváradi 4. népfölkelõ gyalogezred V. zászlóalja 1914. augusztus 24-én ala-

kult meg még I/4. hadtápzászlóaljként. Néhány napos kiképzés után szeptember 5-én indultak el szol-gálati helyükre Boszniába, hogy megkezdjék a hadtápszolgálatukat. Ez azonban nem tartott sokáig, mi-vel az alakulatot szeptember 27-én harctéri szolgálatra vezényelte a hadvezetõség a Boszniába betörtszerb csapatok visszaszorítására. A zászlóalj parancsnoka ekkor Csorna Gyula honvédszázados volt.Az alakulatot Visegrád (Višegrad, Bosznia-Hercegivona) térségébe rendelték, egészen a szerb határ kö-zelébe. Innen 1914 decemberében kezdték meg a visszavonulást Rogaticáig (Rogatica, Bosznia-Herce-govina), ahol a helyõrségben az elsõ karácsonyt töltötték.

1915. április 4-e és október 14 között a Drina mellett tartózkodott a zászlóalj Radojac Ferenc nyu-galmazott alezredes parancsnoksága alatt. Egy százada állandóan a Drinán teljesített õrszolgálatot, mígegy fél század a környezõ sziklacsúcson adott õrséget. Ezt követõen a Drina menti Visegrád közelébenszolgált ismét az alakulat.13 Az év végén átszervezések történtek a haderõben, ennek keretében sok had-tápzászlóaljat gyalogzászlóaljjá minõsítenek át. A szakirodalom szerint a nagyváradi 4. népfölkelõ gya-logezred kötelékébe tartozó zászlóaljak száma nõ, így okkal feltételezhetjük, hogy ekkor történt meg azalakulat átminõsítése.14

1915 végén a zászlóaljat kivonták az arcvonalból és Kühn õrnagy vette át az alakulat vezetését. 1916elején a Cattarói-öbölhöz (Kotori-öböl, Montenegró) menetelt a zászlóalj, és rövid hajóút után aLovcen (Lovæen, Montenegró) hegység lábánál foglalt állást, majd rövid podgoricai (Podgorica, Mon-

41

7 Nyáry László: A világháború hadi folyóiratai és újságai. Magyar Katonai Szemle 1934. 4. füzet.8 Lukács i. m. (1941) 453–460.; Nyáry i. m.9 Lagzi István: Magyar világ Przemyœlben a kortárs szemével (1914–1915). Hadtörténelmi Közlemények 1989.

4. sz. 559–583.10 Papp Dezsõ: A Przemyœli tábori újság története. Hadi lapok és tábori újságok a magyar sajtó történetében. Új

Honvédségi Szemle 1997. 10. sz. 64–73.; Tóthi Gábor: Magyar katonai sajtó az elsõ világháborúban 1 rész. ÚjHonvédségi Szemle 2004. 7. sz. 87–94., 2. rész. 2004. 8. sz. 102–115.

11 Tóth Orsolya: A „Harctéri fidibusz” és társai – elsõ világháborús magyar nyelvû tábori újságok a HadtörténetiMúzeum gyûjteményeiben. A Hadtörténeti Múzeum Értesítõje. Acta Musei Militarisin Hungaria 2000. 3. sz.89–117.; Szõts Zoltán Oszkár: „Az élõ és jövõ nemzedékek örök okulására”. Az elsõ világháborús katonai la-pok jelentõsége. In: Az identitás forrásai. Hangok, szövegek, gyûjtemények (Bibliotheca, Scientiae & Artis 3.)Szerk.: Boka László, Földesi Ferenc és Mikulási Balázs. OSZK – Gondolat. Bp., 2012. 90–98.

12 Szõts i. m. (2014).13 Makkay Pál: Négyes honvédek fegyverben 231-237. Békéscsaba, 1935 után, 229., 231.14 Doromby József – Reé László (szerk.) A magyar gyalogság: magyar gyalogos katona története. Bp., 1941. 443.

tenegró) és szkutari (Skhodra, Albánia) tartózkodást követõen hosszas vízi és szárazföldi szállítás utánmegérkeztek az Isonzó mellé, a Tolmeintõl (Tolmin, Szlovénia) délnyugatra levõ 507-es magaslat vé-delemére. Itt a folyamatos ellenséges tûzben, mely csak a tiroli offenzíva alatt szünetelt, színlelt táma-dásaikkal nyugattalanították az ellenséget, valamint állásaikat tisztították, építették ki.

1916 szeptemberében került az alakulat élére Petrovits Miklós százados, akinek a vezetésével új ál-lomáshelyre vezényelte a hadvezetõség a zászlóaljat az Avsèek patak közelében fekvõ Auzza (Avšek,Szlovénia) községbe, illetve a pataktól északra húzódó Isonzó menti állásokba. Itt harcolták végig a 10.és 11. Isonzó csatát.15 Az utóbbi során, 1917. augusztus 21-én, a zászlóalj által védett állásoktól északraés délre áttörték az olaszok a védelmi vonalat, így a bekerített alakulatból ötszáz fõ legénység és húsz fõtiszt olasz fogságba került. A nagy veszteségek ellenére az alakulatot nem oszlatták föl, hanem a le-génységi és tiszti állományt a visszatért szabadságoltak, a beérkezõ menetalakulatok és a visszavonult3. század megmaradt részeibõl újraszervezték. Az újjászervezett zászlóalj a sikeresen végrehajtottcaporettói áttörés16 után, 1917. október 25-tõl november 15-ig részt vett a visszavonuló ellenség üldö-zésében és a Piave mellett került állásba. Itt harcoltak a haderõ összeomlásáig. Ezt követõen dr.Harsányi Béla vezette vissza az alakulatot egészen Nagykanizsáig. Az alakulat ezt követõ történetérõlnincs pontos adat.17

Az Isonzómenti Tárogató18

Az alakulat tábori lapját, amint a nevébõl is kitûnik, az olasz hadszíntérre érkezés után adták ki. Ar-ról, hogy mikor jelent meg az elsõ szám, sajnos nincs pontos információ. Az elsõ évfolyam másodikszáma 1916. július 31-én került az olvasók kezébe. Ha megvizsgáljuk az 1916-os évben megjelenõ ki-advány megjelenési dátumait, akkor joggal feltételezhetjük, hogy az elsõ szám 1916 júniusa utolsó nap-jaiban jelent meg.19

A kiadvány szerkesztõje dr. Váradi Ödön volt, aki a lap megjelenésekor még fõhadnagyként, késõbbszázadosi rangban szolgált.20 A lap illusztrálásában több személy is részt vett. Az elsõ lapszámMikeszka Lajos fõhadnagy rajzaival jelent meg, kéziratos formában. A sokszorosítást litográfiával vé-gezték.21 Sajnos a példányszám ismeretlen. A megjelent számokban elsõsorban a humor dominált,amellyel nyilvánvalóan a katonák szórakoztatása volt a szerzõk célja. Humoros verseket és rövid szö-vegeket közöltek sok karikatúrával. Nagy terjedelemben jelentkezett az apróhirdetés rovat, amely szin-tén a katonaélethez köthetõ szövegeket tartalmazott vicces megfogalmazásban.22

A humor, és ezzel a szórakoztatás mellett a kiadvány szerepet játszott a katonák tájékoztatásában.Elsõsorban propagandisztikus céllal a lap hasábjain tájékoztatták az olvasókat a frontok helyzetérõl, va-lamint olvashattak jelentéseket, dicsérõ táviratokat a sikeres harcokról. Ha azonban az arányokat vizs-gáljuk, megállapíthatjuk, hogy a hivatalos írások háttérbe szorultak a szórakoztató írásokhoz képest. Ezvéleményem szerint azzal magyarázható, hogy egy zászlóalj kiadványáról van szó, mely olvasói a sajátalakulatok harci helyzetével pontosan tisztában voltak, más frontokról szóló hírek pedig a cenzúra vagyöncenzúra miatt visszafogottak voltak.23

Forrásértékûnek tekinthetjük azokat a beszámolókat, amelyek az alakulat saját ünnepi eseményei-nek vagy az egyházi ünnepeknek a megélésérõl tudósítottak. Az 1916. augusztus 31-én megjelent I. év-folyam 3. száma beszámolt az uralkodó születésnapjának a megünneplésérõl, a novemberben megjelent5. szám pedig a zászlóaljparancsnokot, Petrovits Miklós századost köszöntötte katonai szolgálatánakhuszonötödik évfordulója alkalmából. Az 1917. január elsején megjelent II. évfolyam elsõ száma a né-hány nappal korábban elmúlt karácsonyi ünnepekkel foglalkozott. Ez alkalomból a századparancsnokköszöntötte katonáit, majd az ünneppel kapcsolatos verseket közöltek és egy írás részletesen beszámolt

42

15 10. Isonzó csata: 1917. május 12 – június 6.; a 11. Isonzó csata: 1917. augusztus 18 – szeptember 13.16 A Caporetto (szlovénül Kobarid, németül Kafreit) térségében lezajlott hadmûveletet nevezik flitsch-tolmeini

áttörésnek és a tizenkettedik Isonzó csatának is, amely 1917. október 24-én kezdõdött.17 Makkay i. m. 231–237.; Deseõ Lajos (szerk.): Erdélyi ezredek a világháborúban. Bp., 1943. 42–43.18 Az újság meglevõ példányai az Országos Széchényi Könyvtárban FM/10.752 jelzett alatt találhatóak.19 Az 1916-os évbõl az OSZK gyûjteményében a 2., 3., 4., és 5. lapszám található. Ezek az utolsó 5. szám kivéte-

lével a hónap utolsó napján jelentek meg.20 Dr. Váradi Ödön jogi doktor, ügyvéd tartalékos hadnagyként került az alakulathoz. A háború kitörése elõtt je-

lentek meg irodalmi munkái: Víg karcolatok. Debrecen, 1890., Emlékeztetésül. Sátoraljaújhely, 1899.21 Tóth i. m. 107.22 Isonzómenti Tárogató II. évfolyam 1. szám. (1917. január 1).23 Isonzómenti Tárogató I. évfolyam 2. szám. (1916. július 31); I. évfolyam 4. szám. (1916. október 31).

az alakulat karácsonyi ünnepségének eltöltésérõl. Alapszámból nem hiányzott a kitüntettek 144 nevettartalmazó listája sem.24 Az újságban rendszeresenfelhívták a katonák figyelmét a jótékonykodásra.25

A fent már idézet lapszám nagy terjedelemben szá-molt be a Zászlólaj szíve26 címû cikkben az alakulat-nál létesített özvegy és árvaalap mûködésérõl, hogyaz alapnál összegyûjtött pénzösszeget kinek és mi-lyen mértékben folyósították, illetve az év végiegyenlegrõl, valamint a századok által befizetettösszegekrõl.

A tábori lapnak két jubileumi száma is megjelent,amelyek népes szerzõi gárdájukkal kuriózumnakszámítanak a tábori lapok között. Az elsõ 1917. már-cius 31-én jelent meg a zászlóalj harctéren eltöltöttharminc hónapja alkalmából. Ezt a lapszámot is,mint az összes megjelentet, dr. Váradi Ödön szer-kesztette, míg az illusztrációkat Karancsy Szilárdõrmester készítette. A díszes címlapon a szerkesztõköszöntötte bajtársait az ünnepi alkalomból. A má-sodik oldalon megismerkedhetünk az ünnepi számharminckilenc szerzõjének a nevével. A felsorolás-ból kimaradt, de a kiadványban verset közölt Kosz-tolányi Dezsõ is. A megjelent lapszámhoz az alaku-lat felsõbb parancsnokságaihoz köthetõ számos tisztadott írást. Így a pl. a hadtestparancsnok és a dandár-parancsnok, de emellett az alakulat tisztjeinek ismegjelentek írásai a lapban.

Ennél talán érdekesebb, hogy kik voltak azok acivil személyek, akik megtisztelték az alakulatot azünnep alkalmával. Mindenek elõtt meg kell említeni Nagyvárad és Bihar megye prominens képviselõit:Cziffra Kálmánt a város fõispánját, Bodnár Jánost, a városi könyvtár vezetõjét, Fehér Dezsõt, a Nagy-váradi Napló fõszerkesztõjét, dr. Kecskeméti Lipót fõrabbit vagy gróf Széchenyi Miklós püspököt.27

Jeles és országosan ismert irodalmárok is publikáltak a megjelent tábori lapban. Közülük is kiemelke-dett Ady Endre, akinek egy közel féloldalas írást tulajdonít a szerkesztõ, melyben a költõ kifejezi nagy-rabecsülését a katonák iránt, kik „magyarul állják s megállják a frontot.”28 Két soros rövid üzenetetjegyzett a regényíró Gárdonyi Géza. Szabolcska Mihály ezen alkalomra írt ötsorosát küldte el, illetveKosztolányi Dezsõ is egy költeményt küldött az alkalomra. A negyvennyolc oldalas kiadvány végénkarikatúrákban mutatták be a katonaélet mindennapjait és a tisztikar „álmait.”

A jubileumi szám kiadása után a lap történetében egy hosszabb szünet következett. Az 1917. márci-usi megjelenés után a következõ alkalommal az év novemberében jelent meg az újság. Ez nagy valószí-nûséggel azzal magyarázható, hogy ez idõ alatt a zászlóalj kemény harcokban vett részt a 10. és 11.Isonzó csatákban, mint ahogy ez az alakulat hadiútjából tudható. Az utolsó háborús évben a kiadványcsak egyszer jelent meg, 1918. augusztus 31-én. A lap szerkesztõje ekkor is dr. Váradi Ödön volt, im-már századosi rangban, az illusztrációkat Gáspár Móric hadifestõ készítette. A hosszú szünet utána ki-advány megjelenésének apropóját a harctéren eltöltött negyvenöt hónap jubileuma jelentette. A megje-lenésben nagy változás következett be, az eddigi kõnyomatos megjelenést immár nyomdai technológiaváltotta fel. A szerzõk sora az 1917-es jubileumi kiadványhoz hasonlóan most is impozáns. A lapbanpublikált többek között dr. Batthyány Tivadar országgyûlési képviselõ, Csernoch János bíboros, her-

43

24 Isonzómenti Tárogató II. évfolyam 1. szám. (1917. január 1.). Stencinger Norbert: „Itt ért bennünket a harma-dik is…” – Nagyváradi népfölkelõk karácsonya, http://nagyhaboru.blog.hu/2013/12/25/_itt_ert_bennunket_a_harmadik_is: 2014. október 22.

25 Isonzómenti Tárogató I. évfolyam 4. szám (1916. október 31.).26 Isonzómenti Tárogató II. évfolyam 1. szám. (1917. január 1.).27 Isonzómenti Tárogató II. évfolyam 3. szám. (1917. március 31. 2).28 Uo. 12.

A folyóirat 1918. évi lapszámának címoldala

cegprímás, Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök, dr. Cholnoky Jenõ egyetemi tanár, báróHazay Samu vezérezredes, honvédelmi miniszter, Rimler Károly Nagyvárad polgármestere, Jászai Ma-ri, a Nemzeti Színház örökös tagja, illetve a korábbi kiadványhoz hasonlóan Kosztolányi Dezsõ is. Alapban külön jelentették meg a tisztikar, a fõpapok, állami vezetõk, írók, mûvészek, tudósok közéletiszereplõk sorait valamint Bihar megyébõl érkezett írásokat. A negyedik részben gyûjtötte össze a szer-kesztõ a bajtársak üdvözlõ írásait. A kiadványban megjelenítik az alakulat alapítványának alapító okle-velét. A létrehozott szervezet célja, hogy a zászlóaljnál szolgált és hõsi halált halt népfölkelõk rászorulógyermekeit támogassák. A harmincnyolc oldalas kiadvány zárásaként fél oldalon rövid híreket olvas-hattak az érdeklõdök, mintegy mellékleteként pedig fényképeket közölnek az alakulat tisztjeirõl.29

Összességében elmondható, hogy az Isonzómenti Tárogató a nagyváradi 4. népfölkelõ gyalogezredV. zászlóaljának tábori lapja különleges helyet foglal el a tábori lapok között. Ez elsõsorban a két jubile-umi szám magas színvonalának köszönhetõ, hiszen a kor polgári sajtójában is kiemelkedõ lenne az alap, amely ilyen széleskörû és neves szerzõket tudna megnyerni szerzõnek, akár egy kiadvány erejéigis. Emellett a tábori lapban számos olyan forrásértékû írás jelent meg, amely nagy segítséget jelent azalakulat története, illetve az Isonzó mentén harcoló csapatok életének mindennapjai iránt érdeklõdök,valamint a kutatók számára.

Stencinger Norbert

Szatmárnémeti színészekaz elsõ világháborúban

Többé-kevésbé mindenki tudja, hogy a szatmárnémeti születésû Sepsy Károlynak a Pesti Divatlap-ban (1848/25. sz.) megjelent Fegyverre vidéki színészek! címû lelkesítõ felhívására sok színész beállthonvédnak. Így volt ez az elsõ világháború idején is. Amikor a haza bajban volt, a magyar színész ké-szen állt élete árán is védelmére kelni. Hányan szenvedték át a harcterek perzselõ kánikuláit, havazása-it, szuronyrohamait, hányan szenvedtek éveken át hadifogságban, hányan veszítették el valamelyikvégtagjukat, egészségüket, hányan szolgálták véráldozattal a nemzetet és hányan haltak meg hazáju-kért. És hányan nyújtottak vigaszt a harctér kiszolgáltatottjainak, õk, akik szintén kiszolgáltatottak vol-tak, és hányan építettek tábori színpadot, mert színház nélkül a katonaélet sem élet. Róluk és értük szólez az írás, róluk, komédiásokról, akik az elsõ világháború idején is ott voltak ahol a halált osztogatták.Ifjúságuk legszebb éveit, férfikoruk felelõsségét, szüleik, gyermekeik jövõjét vitték áldozatul a nemzetoltárára Galíciában, Doberdóban, Oroszországban a lövészárkok labirintusában, a szuronyok erdejé-ben.

Az esztendõk és évadok nyomábanAz 1912/13-as színi évadban Heves Béla társulata játszott Szatmárnémetiben. Az igazgató egyez-

ségre jutott a színügyi bizottsággal a katonai szolgálatukat teljesítõk ügyében. Barics Gyula baritonistaés Kondor Miklós tenorista szerzõdését nem bontják fel, mert katonai szolgálatukat teljesítik. Azonbana következõ színi évadban már nem szerepel egyikõjük neve sem a társulat tagjai között.

A szarajevói merénylet miatt (1914. június 28-án gyilkolták meg Ferenc Ferdinándot) elrendelt or-szágos gyásznapok nagy vesztességet okoztak az amúgy sem bõségben élõ színészek számára. HevesBéla szatmárnémeti társulata május 5-én befejezte az évadot városunkban, a gyásznapokból származóanyagi veszteség azonban ezt a társulatot is sújtotta egy másik állomáshelyén. Heves Béla hamarosankatonai behívót kapott. Az 1914/15-ös évadban Kiss Árpád igazgató társulata játszott városunkban. Azelsõ világháború már javába dúlt, szerencsére távol Szatmártól, amikor nagy késéssel, 1914. december5-én elkezdõdik az 1914/15-ös színi évad. Évadnyitó darabként Pásztor Árpád: Ferenc József azt izentecímû látványos játékát választották. Az új darab háborús témájú, hazafias alkalmi szerzemény volt.

A tömeges behívás miatt érezhetõvé válik a színészhiány. A fiatal színészeket elvitték katonai szol-gálatra. Ebben az évadban tagja elõször a szatmárnémeti színháznak Deésy Jenõ. Évad közben õt is be-hívták katonának. Teltház búcsúztatja Deésy Jenõt 1915. január 12.-én Jacobi Viktor: Sybill címû ope-rettjében. Ahogy telnek a hónapok egyre kevesebb férfiszínész maradt a színtársulatnál. Az 1914/15-ös

44

29 Isonzómenti Tárogató III. évfolyam 1. szám. – 1918. augusztus 31.

évad során csak Kiss Árpád szatmárnémeti társulatából tíz színész került a harctérre: Deésy Jenõ, FehérTivadar, Fekte József, Galgóczi Lajos, Garami Sándor, Nyári Rezsõ, Pethes Dezsõ, Simon Jenõ, SugárLeó, Széchi Ferenc.

Háborúban hallgatnak a múzsák, szokták mondani. A lélek és a társadalom szakértõi azt tanácsolják,hogy háborúban sem szabad bezárni a színházat, mert a színház gyógyítja a lelket. Valóban, sem enneka háborúnak, sem a másodiknak a dühöngése közepette nem engedték meg, hogy a színház hallgasson.Az 1914/15-ös évadban volt Shaw Pygmalion címû darabjának szatmárnémeti bemutatója. Új szerzõ-nek számított színpadunkon Nedbal, a Lengyel vér címû operett szerzõje. A hazafias gondolatot a Bánkbán három elõadásával akarták fokozni. Hazafias lelkesítés és szórakoztatás volt a színház elsõdlegesfeladata ezekben az években. A kevés értéket felmutató prózai mûsorból kitûnt a Rómeó és Júlia kételõadása.

A színtársulatok mozgatása az országban kényes és nehéz feladat volt. A következõ, 1915/16-os és1916/17-es évadban továbbra is Kiss Árpád társulata játszott Szatmárnémetiben. Alig kezdõdött meg azévad, a társulat fõrendezõje és jellemszínésze, Gulyás Menyhért hadiszolgálati behívást kapott. A mun-kaképes férfiak színe-java valamelyik fronton teljesített szolgálatot. Csupa siker, csupa gyõzelem aharctéren, mint egy operettszövegkönyvben. Az ára: alig akad olyan helyi napilap, amelyik ne hoznahírt hõsi halottakról.

Kiss Árpád igyekezett az operett irodalom legértékesebb darabjait mûsorra tûzni. A sor elején kellemlíteni a Schubert dalainak felhasználásával összeállított Három a kislány címû operettet, amely szépsikert aratott. Úgy nézett ki, hogy a Mágnás Miska elõzõ évi sikersorozata tovább tart ebben az évadbanis. Azonban hozzánk is elérkezett az operettek operettje, amely a most és a következõ évtizedekbencsõdbe ment színházakat is megmentett a felszámolástól: a Csárdáskirálynõ. Új elõadáscsúcs születetta város színháztörténetében: a Csárdáskirálynõt 20 alkalommal tûzhette mûsorra Kiss Árpád.

Száz év távlatából visszagondolva összeráncoljuk homlokunkat, mert azt látjuk, hogy a háború õrü-letében gyászolnak és mulatnak az emberek. Nem teljesen így volt. Nagyon komoly dolgok is történteka színházban. Soha sem játszottak annyi Shakespeare darabot, mint az 1916/17-es színi évadban. A Ve-lencei kalmár, a Hamlet, a János király, a Rómeó és Júlia, Lear király, III. Richard, Macbeth került szín-re ebben az évadban. A hét Shakespeare-darab egy évadban máig elérhetetlen csúcsnak bizonyul Szat-márnémeti színháztörténetében.

Az 1917/18-as évad volt Kiss Árpád utolsó szatmárnémeti éve. A háború elsõ ijedelmes hónapjaiután megnõtt a közönség igénye a színház iránt, telt ház elõtt zajlanak az elõadások. Üzlet lett a színházmindenütt a világon, így Szatmárnémetiben is. Ezért már nem szorul támogatásra, mondja Papp Zoltánvárosi tanácsos. Ugyanakkor javasolja, hogy vonják meg a színház világítási és fûtési támogatását.Megvonják, de az így felszabaduló összeget a színház karbantartására és fejlesztésére fordítják. A szín-ügyi bizottság ellenõrzései alkalmával kiderült, hogy a színház tényleg üzlet. Háború ide, háború oda aszínház havi tiszta jövedelme 30-35.000 forint, ebbõl csupán 15.000 kerül elosztásra a színészek között.Az egyik vezetõ színész, Bródy Irén, például 400 forintot kap havonta. A zavartalan színházi élet, azelõadások látogatottsága közepette úgy tûnhet, mintha Babits szavai valósulnának meg a város életé-ben: „Szóljanak a harangok, / szóljon alleluja! / mire jön új március, / viruljunk ki újra! / egyik rész amunkára, / másik temetésre / adjon Isten bort, búzát, / bort a feledésre!”

Mire jött új március, sorsunk továbbra is szomorú maradt. Az 1918/19. színi évadra esik történel-münk legtragikusabb idõszaka. Károlyi Mihály magyar független köztársasági pártot alapít. A köztársa-sági kormánynak a szatmárnémeti születésû dr. Nagy Vince lett a belügyminisztere. Az élet színpadánegymást követték a rendkívüli események. Erdélyben sztrájkok dúltak, Jászi Oszkár egy új világ eljöve-telérõl cikkezik. Március másodikán magas rangú politikai küldöttség érkezett Szatmárnémetibe: Kár-olyi Mihály köztársasági elnök, Böhm Vilmos hadügyminiszter, Nagy Vincze belügyminiszter. Másnapa Pannónia elõtt felállított emelvényrõl mondtak beszédet az egybegyûlteknek.

Károlyi kezébõl a szélsõbal képviselõi, élén Kun Bélával, átvették a hatalmat és kikiáltották a prole-tárdiktatúrát. Szatmárnémetiben is a szélsõséges kommunista elemek, élén Jellinik Ede elvtárssal, ke-rültek hatalomra. Hamarosan megjelent Budapestrõl Molnár népbiztos, aki lemondatja dr. Vajay Károlypolgármestert. 1919. március 11. és április 16. között a Jellenik Ede vezette kommunisták gyakorolták ahatalmat, sok zaklatásnak téve ki a város becsületes polgárait. Megszámlálhatatlan visszaélés történtezekben a hetekben a pénzügy, a gazdasági élet területén. A magántulajdon korlátozásával szinte meg-bénult a város élete. Jellinekék nyomására színészeink testületileg beléptek a Szocialista Pártba. A ró-mai katolikus püspökség egyik szobáját cipészmûhely céljára utalta ki a lakáshivatal.

45

A Szatmári Népszava 1919. április 4-i számában Kultúrintézmények szocializálása címmel megje-lent írásból idézünk: „A Tanácsköztársaság egyik elsõ feladata volt, hogy a kapitalista Magyarországáltal kisajátított kultúrintézményeket szocializálja. A szatmári Direktórium eme nagy fontosságú akciókeresztülvitelével ifj. Litteczky Endre mûvészeti referenst bízta meg, aki most terjesztette elõ nagyszabá-sú, a proletárság kulturérdekeit mindenben felölelõ jelentését.”

1919. április 19-én, húsvét szombatjának délelõttjén, fél egy órakor, a Davidoglu vezette III. románhadsereg bevonult a városba. A szatmárnémeti Szabadsajtó 1919. április 20-án már közölte a románcsapatok parancsnoka, Davidoglu tábornok közleményét, hogy „a román csapatok véget vetnek a bol-sevizmusnak.” Úgy is történt. A bevonulás másnap is folytatódott. Az ortodox tábori lelkész, RaþiuMeleþie nem ment tovább a sereggel, hanem letelepedett Szatmárnémetiben, és a következõ évben,1920-ban megalapította az ortodox parókiát.

1919. április 23-tól a szatmári polgárok még inkább a bõrükön érezték a háború terheit. Teljesen bi-zonytalan állapotok uralkodtak a városban. Végre május 3-án folytatódott a színházi évad, amelynekmár be kellett volna fejezõdnie, de a katonai állapotok, a mozgáskorlátozás miatt a társulat maradt, ésamikor lehet elõadásokat is tartott, hogy megszerezzék a mindennapi kenyeret.

A világháború és a kommunisták kezdeményezte belsõ háború vezetett el a trianoni békekötés drá-mai eredményéhez. A magyar színjátszás számára ez a béke újabb harcot indított el, harcot magyar szójogáért. Míg más országokban a színjátszás üzlet volt, addig Romániában a magyar színész nem ritkánéhezett – emlékezik Senkálszky Endre színmûvész. A magyar színjátszás megmaradásáért folytatottmindennapi harc egy másik írás tárgya lehetne.

Közjáték: színészeink a harctérenA színészt bárhova sodorta sorsa, színész maradt. Négy szatmárnémeti színész is példa erre. Deésy

Jenõ 1917-ben hadifogolyként részt vett a tomszki tábori színház irányításában. 1921-ben tért haza.Egy évig dolgozott Szatmárnémetiben, majd Temesvár, Kolozsvár, Debrecen volt a következõ állomás.1924-ben visszatért Szatmárnémetibe. Harmadik visszatérése 1953-ban volt, amikor megalakult anagybányai magyar nyelvû társulat, és elsõként csatlakozott a fiatalokhoz. Széles skálájú, kitûnõ jel-lemformáló képességekkel rendelkezõ színész volt. Pályája elején énekes-táncos szerepekben aratottsikereket. A két világháború között operettszövegkönyveket írt és rendszeresen vállalt rendezõi munkátis. A szatmárnémeti társulatnál már drámai szerepekben aratott sikereket.

Jakabffy Dezsõ színész, rendezõ, színigazgató Max Reinhart tanítványát sem kímélte a háború,kikerült a harctérre. A frontról Szatmárnémetibe tér vissza Kiss Árpád társulatához, így lett a társulattagja az 1916/17. évadban. 1942-tõl 1948-ig õ vezette a szatmári színjátszás egyik legértékesebb kor-szakát.

Mihályi Károly komikus és színigazgató írja: „A háborúban Szibériába kerültem. A fogolytáborbanmagyar színházat létesítettünk, közben megtanultam oroszul és Atsiskben beléptem az orosz színtársu-lathoz. 1921-ben jöttem haza Oroszországból és ide szerzõdtem [Szatmárnémetibe] Szabadkayhoz,majd négy évig Gáspárnál, Földesnél, Hevesinél.”

Szabados Árpád színész, rendezõ drámaíró, városunk szülöttét is elvitték a harctérre. Az orosz fron-ton fogságba esett. Ott tábori színházat szervezett, majd hazatérése után színész és rendezõ volt külön-bözõ társulatoknál. A két világháború közötti évtizedekben a romániai magyar színjátszás egyik meg-határozó személyisége.

A világháború hõsi halottaiSzatmárnémeti színészként rövidebb-hosszabb ideig az ott dolgozók közül 82 színész járta meg az

elsõ világháború harctereit. Ha csak a számokat nézzük, azt mondhatjuk, többségük épkézláb hazatért aharctérrõl vagy a hadifogságból. Közülük említjük meg Bakó László, Deésy Jenõ, Donáth Lajos (kar-mester), Gróf László, Hajsinek Rezsõ (karmester), Heves Béla, Hevesi Miklós, Hoffmann Ferenc (kar-mester), Inke Rezsõ, Jakabffy Dezsõ, Kürti József, Mihályi Károly, Rákosi Ferenc, Szabadkay József,Szigeti Antal nevét.

Azok a színészek is szolgáltak, akik itthon maradtak. Jótékonysági elõadások bevételét ajánlották fela hadiárvák megsegítésére, igyekeztek azon, hogy az otthon maradottakat becsalogassák a színházba,díjtalan elõadásokon szórakoztatták a harctérrõl hazatért sebesülteket. Emberarcú színház, a színpadiálarc mögött pedig emberséges színészek igyekeztek jót tenni, szeretetet adni, szeretetre tanítani.

Voltak hazatérõk, akik többé soha nem léphettek színpadra, mert elveszítették kezüket, lábukat,vagy olyan sérülést szenvedetek, ami miatt alkalmatlanokká váltak közönség elõtti szereplésre. Több-

46

ségük így sem tudott megválni a színháztól. Jegyszedõként, plakátkihordóként vagy más beosztásbantaláltak maguknak lehetõséget arra, hogy tovább szolgáljanak Tália templomában.

Aztán voltak olyanok, akik soha többé nem tértek vissza. Ma sem tudjuk, hogy hol vannak sírjaik, haegyáltalán vannak. Az Országos Színészegyesület 1926 tavaszára összegyûjtött egy teljesnek nem te-kinthetõ névsort a magyar színjátszás hõsi halottjairól. Neveiket márványtáblán örökítették meg. Negy-venhét, többségében fiatal magyar színész adta életét a hazáért. A Szatmárnémetiben szolgált színészekközött hét hõsi halottat tartunk számon: Bogyó Zsigmond, Boross Emil, Fekete Lajos, Kapossy János,Koós Tibor, ifj. Lenkey György, Sipos Zoltán.

Bogyó Zsigmond az 1900/1901-es színi évadban Szalkay Lajos igazgató társulatának komikus szí-nésze városunkban. 1915-ben bevonul a hadseregbe. 1917 karácsonyán hazakerül, mint zászlós. 1918.január 15-én visszament a frontra, február 13-án Zidazowban, 39 éves korában, hõsi halált halt.

Boross Emil kezdõ szerelmes színész az 1912–1913-as évadban Neményi színtársulatában játszott.A következõ évadban Heves Béla szerzõdtette szatmárnémeti társulatához az 1913–1914-es évadban.1914 áprilisában eljátszotta Bródy Sándor Tanítónõjében az ifj. Nagy szerepét, aztán május végén, azévad befejezésekor bevonult. Boross Emil az olasz fronton sebesült meg, aztán olasz hadifogságba ke-rült, és ott halt meg 1914-ben.

Fekete Lajos az 1900–1901-es évadban Szalkay Lajos szatmárnémeti társulatának tagja, mint kar-dalnok és segédszínész. Az olasz fronton halt hõsi halált.

Kapossy János kardalnok és segédszínész volt az 1913/14-es évadban Heves Béla szatmárnémetitársulatában. Kisebb szerepeket is kapott, ami nagy kitüntetésnek számított Heves kiváló társulatában.Olasz fogságban halt meg.

Koós Tibor, színész 1877. május 24-én született a Szatmár megyei Óváriban. 1910-ben kezdte el szí-nészi pályáját. Hõsi halált halt az elsõ világháborúban.

Ifj. Lenkey György, mint énekes és társalgási színész játszott jelentõs sikerrel városunkban az1911/12-es évadban, Heves Béla társulatában. 1914. augusztus közepén vonultatták be katonának a 24éves fiatalembert. Szeptemberben elvitték az orosz hadszíntérre, ahol 11-én Grodeknél hõsi halált halt.

Sipos Zoltán három színi évadon keresztül volt a Heves Béla vezette szatmárnémeti színtársulatalapembere (1908–1911). A világháborúban, mint a budapesti honvéd gyalogezred 9. századának tize-dese 37 ütközetben vett részt. 1914. november 6-án halt hõsi halált a szerbiai harctéren, a kulistyei ma-gaslatok ostrománál. A 32 éves Sipos Zoltán egyike volt a világháború elsõ színész hõsi halottainknak.

Olyan kiváló emberekrõl írtunk, akik nemcsak színpadi hõsként írták be nevüket nemzetünk szín-háztörténetébe. Lemosták a masztixot arcukról, elbúcsúztak a színpadtól, a családtól, a közönségtõl,hogy a harctéren életáldozattal szolgálják a hazát. A szatmárnémeti magyar színjátszás hõsi halottaiméltóak arra, hogy neveiket emléktáblára írva örökítsük meg a megbecsülés jeleként. Ma élõ utódaiktudjanak róluk, lelkiismeretük tisztántartása végett emlékezhessenek rájuk. Tudnunk kell, hogy nemze-tünknek színészhõsei is vannak, akiket legalább olyan megbecsülés kell, hogy övezzen, mint politikushõseinket.

Csirák Csaba

Függelék. A Szatmárnémetiben mûködött és az elsõ világháborúban részt vett színészek: Ács József, ÁldoriLászló, Baghy Gyula, Bakó László, Balázs Bálint, Balogh Sándor, Baróti Rezsõ, Boda Ferenc, Bogyó Zsigmond,Bónyi József, Boross Emil, Burányi Ferenc, Cathry Ferenc, Csányi Mátyás (karmester), Csöregh Jenõ, Deák Lõrinc,Deésy Jenõ, Donáth Lajos (karmester), Fehér Gyula, Fehér Tivadar, Fehérváry József, Fekte József, Fekete Lajos,Fenyvessy Gyula, Gaál Béla, Galetta Ferenc, Galgóczy Lajos, Garami Sándor, Gerõ János, Gerõ Sándor, Gróf Lász-ló, Gulyás Menyhért, Gyenis Endre, Hajsinek Rezsõ (karmester), Halmay Sándor, Heltai Árpád, Heves Béla, HevesiMiklós, Hoffmann Ferenc (karmester), Horváth Gyula, Inke Rezsõ, Jakabffy Dezsõ, Jámbor György, Kallós Béla,Kiss Árpád, Kondor Miklós, Kormos Ferenc, Kovács Gyula, Kovács Imre, Krasznai Ernõ, Ladiszlay József,Lenkey György, Lónyai Oszkár, Mihályi Ernõ, Mihályi Károly, Molnár Gyula, Nagy Imre, Nagy László, NógrádySándor, Nyárai Lajos, Nyárai Rezsõ, Perényi Kálmán, Pethes Dezsõ, Pogány Márkus, Radványi Dezsõ, Rákosi Fe-renc, Simon Jenõ, Sipos Zoltán, Somlár Mihály, Somlár Zsigmond, Somogyi Károly, Stella Gyula, Stoll Béla,Szabadkay József, Szabó Lajos, Szende Ferenc, Szerdahelyi Lajos, Szigehty Antal, Szöreghy János, Tarján Aladár,Ujj Ferenc, Zilahi János.

47

Rövid kiképzés után hosszú hadifogságAz Osztrák–Magyar Monarchia országaiban a XX. század elsõ évtizede még a békés fejlõdés jegyé-

ben telt el. A sorkötelezettség nem volt teljesen általános. A továbbtanulók, az egyetemi tanulmányokatfolytató legények tényleges katonai szolgálatuk letöltését évtizedeken át is halogathatták.

A hadüzenetek (1914. július 28, augusztus 3) után a hadvezetés a háború gyors befejezésében – „mi-re a lombok lehullanak” – reménykedett. A Monarchia hadserege a keleti harctéren elért kezdeti sikerekután, hamarosan súlyos veszteségeket szenvedett. Az orosz haderõ második offenzívájának megállítá-sára újabb hadosztályokat szerveztek. Így került sor sokak között, a már harmincöt éves dr. Danis Jenõ(Ratkó, 1880. június 19.) katonai kiképzésére. A rimaszombati Egyesült Protestáns Gimnáziumban1900. június 29-én érettségizett, majd a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtu-dományi Karán 1907. december 21-én doktorrá avatták, és négyévi ügyvédbojtárság után 1911. júniusl-én sikeres ügyvédi vizsgát tett. Ezután Ratkó járási székhelyen ügyvédi irodát nyitott, nõs és egyévesgyermek apja volt.

Ratkóról 1915. augusztus 15-én hajnali 3 órakor indult Losoncra, hogy életében elõször „angyalbõr-be” bújjon. Hat havi általános, alapvetõ gyalogsági kiképzés után alakulatát a közös hadsereg losonci29. számú ezrede Feldjäger Batallion (hegyi vadász) 21. zászlóalj 1. századát 1916. február 25-én a ke-leti harctérre indították. A lövészárokban töltött rövid egy hónap alatt megtanultak „krampampulit” fõz-ni, majd 1916. március 28-án tûzvonalba kerültek. Bruszilov tábornok, orosz hadvezér 400 km-es front-szakaszon (Galícia-Bukovína) indított támadást, és az osztrák-magyar védelmi vonalat Lucknál áttörte.Danis Jenõ kadett aspirant (tisztjelölt), 1916. június 6-án Gorlicénél, a vele csatárláncban haladó bajtársfájdalmas kiáltását: „Jaj anyácskám!” hallotta, akinek ez volt az utolsó szava, puskagolyó oltotta ki azéletét. A megrendítõ pillanat után, a csatazajos, füstölgõ harcmezõn egy szálfamagas orosz katona meg-adásra szólította föl.

A négy évig tartó hadifogság állomásai, táborai a következõk voltak: Olika, Kijev, Perm, Szamara,Szaratov, Asztrahán, Szaratov, Orenburg, Szamara, Kazány, Cseljabinszkból már a transzszibériai vas-úton Krasznojarszkon és Irkutszkon át Vlagyivosztokba – hazafelé. Fogságuk városai, az 1917. évi for-radalom után, felváltva kerültek hol a forradalmi (vörös)-, majd a cárhû fehérgárdisták hatalmába. Ezeka harcok súlyosbították, kiszolgáltatottá tették a hadifoglyok helyzetét.

Asztrahán környéke mocsaras, a malária (váltóláz) fészke. Nyári idõben a foglyok a Volgában füröd-tek, tisztálkodtak. A szúnyogok hadát elkerülni lehetetlen volt. Danis Jenõ amúgy is legyengült szerve-zetét ez a betegség súlyos próbára tette. Élet-halál között feküdt a betegek-halottak szobájában. Testétlepedõvel fedték be. Az amerikai vöröskereszt kinin orvosságküldeménye mentette meg az életét. Aszt-rahánban tiszti szállásuk a volgai németek nyelvén nevezett Musikschule emeletes épületében volt.Orenburgban a Menovoj dvorban helyezték el a hadifoglyokat. A tisztek megkülönböztetett bánásmód-ban részesültek, még a tiszti szolgáikat (putzer) is megtarthatták.

Feleségével, gyermekével, szüleivel húgán keresztül, az otthonról kapott „Levelezõlap hadifoglyokrészére” nevû kártyán, szûkszavú beszámolók útján tartotta a kapcsolatot. Az orosz vöröskereszt a fog-lyoknak címzett lapokat viszonylag gyorsan kézbesítette. A hazaiak az elsõ lapot 1916. október 8-ánpostázták, és a címzett Asztrahánban ugyanazon év november 28-án már kézhez vehette a választ. Apostai küldemények jelentõs részét Dánia közvetítette. A késõbbiek során több mint 40 ilyen tábori la-pot kapott. Fogsága városainak képeslapjait megvásárolta. Mint a mûvészetek iránt fogékony, az oroszrealizmus egyik utolsó mesterének, V. V. Verescsagin (1824–1904) drámai hatású festményeinek színesképeslapjait is, az elõbbiekkel együtt, mint „hadizsákmányt” hazahozta. Háborús emlékeit mesélveezekkel kötötte le figyelmünket.

A transzszibériai vasúton (Cseljabinszk–Krasznojarszk–Irkutszk városokon keresztül) az utazást agyakori kényszermegállók tették változatossá. A mozdony tüzelõanyagát a tajgában alkalmanként kivá-gott fával az utasok, a hadifoglyok biztosították. Vlagyivosztokból az amerikai vöröskereszt hajójával akövetkezõ útvonalon jutottak el Európába: Korea partvidéke, a Kelet- és Dél-kínai tenger, a Maláj fél-sziget megkerülésével az Indiai óceán partszegélyén, Ceylont mellõzve az Arab tengeren, Ádenbõl aVörös tengeren át, a Szuezi csatornán keresztül, Alexandria érintésével a Földközi tengert átszelve ér-keztek Triesztbe. Hajójuk majdcsak tíz kikötõben vett fel üzemanyagot és élelmiszert.

A szárazföldi, vasúton tett utazás fontosabb állomásai a következõk voltak: Trieszt, Graz, Linz,Bécs, a továbbiak során nem Budapest, hiszen ott még kialakulatlan viszonyok voltak, hanem ÈeskéBudejovice, Brünn, Ostrava, Zsolna, Ruttka, Zólyom, Losonc, Fülek, Feled, Nyústya. A hegyeken ke-resztül vezetõ utat legyengült szervezete nehezen viselte. Egy arra járó falusi asszony segített csomag-ját vinni. Öt év után, 1920. március 28-án érkezett vissza szülõvárosába.

Mindezeket édesapám jegyzetei és elbeszélése alapján foglaltam össze.Danis Tamás

48

Sebesült katonák sorsaKourim Gizella szombathelyi önkéntes vöröskeresztesápolónõvérhez írt levelek tükrében

A szombathelyi Smidt Múzeum alapítója, dr. Smidt Lajos (1903–1975) fõhivatására nézve sebészvolt, így gyerekkora óta tartó nagy szenvedélye, a gyûjtés területén is különös gonddal és szeretettel ra-kosgatta össze az orvoslás múltjából való tárgyi és írásos dokumentumokat. Mûködése és orvosi kap-csolatai révén olyan emlékekhez jutott hozzá, amelyek máshol szétszóródtak volna. Az elsõ világhábo-rú a középiskolás gyûjtõ életére nagy hatással volt, indító gondolatot adott számára a sebészet felé. ASmidt Múzeum világháborús emlékeinek külön-gyûjteményében található egy 150 darabos köszönõle-velekbõl és képeslapokból álló dokumentum-együttes.1 Az 1914 és 1923 között kelt leveleket összekö-ti, hogy mindegyiknek a címzettje „Nagyságos Kourim Gizella önkéntes vöröskeresztes ápolónõvér”.A katonalevelek segítenek megrajzolni az önkéntes ápolónõvér alakját. Érdekesek azonban abban a vo-natkozásban is, hogy miként vélekedtek a sebesültek a háború okozta élethelyzeteikrõl.

A kérdésre, hogy mikor került ez a dokumentum-együttes Smidt Lajos tulajdonába, egyedül az 1930és 1936 közötti idõszakot tudjuk megjelölni. Smidt doktor 1936-ban, a 25 éves gyûjtõi jubileumára ren-dezett, 17 000 emléket felvonultató Hadikiállításán az ápolónõ kórházi fehér ruháját ugyanis bemutattaa szombathelyi Kultúrpalotában, amelyrõl készült fotókon jól beazonosítható az ápolónõ viselete. ASmidt Múzeum orvostörténeti szobájában az állandó kiállításon ma is megszemlélhetõ az önkéntesápolónõ ritkaságszámba menõ, eredeti ruhája vöröskeresztes karszalaggal, fityulájával és kitüntetésé-vel,2 amit emlékkönyvei és a hozzá írt levelek egészítenek ki. Az ideiglenes hadikórterem részletétmegjelenítõ enteriõrben található a nagy háború egyik találmánya, az összecsukható tábori betegágy,amelyet közrefog a szombathelyi közkórház megalapítójának, dr. Petõ Ernõnek cs. és kir.-i ezredorvosi

49

1 Leltári szám: S.Ve. 74. 1-100, S.Ve.74.44.1-82 Ferenc Salvator fõherceg, a monarchia Vörös-Kereszt Egyletének védnök-helyettese irodája a hadiékítményes

Vörös Kereszt ezüst díszérmet 1917. július 20-án adományozta „Nagys. Kurim Gizella urhölgynek”.

A szombathelyi hadikórház enteriõrje a Smidt Múzeumban

díszegyenruhája, valamint dr. Pajor Henrik ezredorvos 1916 mintájú tábori szürke frontruházata. Az ál-landó kiállítás orvostörténeti szobájában Kourim Gizella fiatal, elszánt tekintetû, életre való, szimpati-kus alakja megszemlélhetõ egy fényképen, mely emlékkönyvének elsõ oldalát díszíti. Röntgenfelvéte-lek, szakkönyvek, orvosi mûszerek és kellékek illusztrálják az 1914–1918 között Szombathelyen mû-ködõ tartalékkórház egykori miliõjét. Dr. Strancz Gyulának, a belgyógyászati osztály vezetõjének aVöröskereszt II. osztályú tiszti jelvénye és egyéb személyes tárgyai, valamint dr. Pápai Hugó által veze-tett VII. szemészeti osztály életét ábrázoló karikatúrák viccbe fordítva a tragédiát, csak sejtetik azt aküzdelmet, amelyet az ezerszámra érkezõ sebesültek ellátásáért tett a k. u. k. Reservespital személyze-te.

A korabeli harctéri sebesültellátás színvonala amúgy nagyon alacsonynak határozható meg. A sebe-sülésük után a katonákat a harcvonalban habár 12–18 órán belül ellátásban részesítették, a fronton, nemlévén képzett sebészek, a sebesülteknek fõleg csak elsõsegélyt nyújthattak, míg a végleges ellátásracsak nagy késéssel a tábori kórházakban vagy a hátországban került sor.3 Akkor, amikor a sebek márfertõzõdtek, nem csoda, ha sok volt a vérmérgezés, és sokak életét csak csonkolásokkal lehetett meg-menteni.

A Varazsdot Pozsonnyal összekötõ vasút vonalán Szombathely fontos állomást képezett, ahol a vá-ros „hazafias kötelességének” érezte a frontról a vöröskeresztes katonavonatokon érkezõ sebesültekápolását.4 A lelkesedéssel nem is volt gond, hanem inkább az infrastrukturális hiánnyal, annak személy-ügyi oldalát is beleértve.

A pozsonyi cs. és kir. V. hadtest körzetébe tartozó, az I. Ferdinánd bolgár király nevét viselõ Vas-za-lai 11-es huszárezred laktanyájában 1899-tõl katonai csapatkórház mûködött,5 ezen kívül a polgárságellátását szolgálták kisebb intézmények egyleti szinten, mint pl. az Emberbarát Egylet Kórháza, a FehérKereszt Gyermekkórháza, és a TEVVE (Tuberkolózis Ellen Védekezõ Vasmegyei Egyesület)dispansair-je. Mindezek elégtelennek bizonyultak, így közkórház hiányában kétféle tartalékkórházirendszert alakítottak ki. Császári és királyi, azaz katonai szervezésben, valamint a szombathelyi vörös-kereszt egylet mûködtetésében állítottak fel a város közösségi épületeiben, többnyire iskolákban tarta-lékkórházat. A tömegesen érkezõket kezdetben házi ápolásra is kiadták az erre a feladatra jelentkezõföldbirtokosoknak és a püspöknek. A Vasvármegye 1914 dec. 24-i cikkébõl tudjuk, hogy ekkor már kb.2.000 sebesült katona volt a városban ápolás alatt, akiknek a Felsõ Kereskedelmi Iskolában,6 a Kereske-delmi Kaszinóban, a kõszegi utcai Széll Ödön féle palotában és a gyalogsági laktanyában7 rendeztek bekórházhelyiségeket.8 Mindehhez óriási szervezõmunkára volt szükség, mivel kezdetben sem megfelelõorvosgárda, sem megfelelõ létszámú hivatásos ápolószemélyzet nem állt rendelkezésre. 1914. augusz-tus 1-jén a Vöröskereszt szombathelyi fiókegylete közgyûlést tartott. Herbst Géza alispán, az egylet el-nöke a sebesült katonák ápolása érdekében olyan lelkesítõ beszédet mondott, amelynek hatására azon-nal jelentkezett 300 hölgy önkéntes vöröskeresztes ápolói tanfolyam elvégzésére.9 Kourim Gizella elsõemlékkönyve nyitó dátumából következik, hogy õ is ezen elsõ hölgyek között jelentkezett a szolgálatraés a hálalevelek alapján tudható, hogy önkéntes tevékenységét a háború befejezéséig végezte. A gyó-gyulások eredményességét nagyban meghatározta az elenyészõ számú, hivatásos és (grazi központúSzt. Vince) apáca ápolószemélyzet mellett az önkéntes vöröskeresztes ápolónõk munkája. Önkéntesápolónõnek az országszerte hat, késõbb négyhetes tanfolyamok elvégzése után lehetett jelentkezni.10

Szombathelyen a jótékonykodás iránt érzékeny elit tagjai közül sokan jelentkeztek önkéntes vörös-keresztes ápolónõnek, õket vezetõ, irányító feladatokkal bízták meg, a rutinmunkát a középosztálybeli-ekre osztották. Az arisztokrata hölgyek munkaerejükön felül komoly értékeket adományoztak a kórter-

50

3 Széll Kálmán: Dr. Petõ Ernõ (1886–1959), a szombathelyi kórház elfelejtett megalapítója. Orvosi Hetilap2000. 141. évf. 18. sz. 971. és Széll Kálmán: A Markusovszky kórház megalapítója (Dr. Petõ Ernõ) élete ésmunkássága. Vasi Szemle 53. évf. (1999) 5. sz. 571–595.

4 Vasvármegye 1914. (325. sz.) dec. 24. 3.5 Széll Kálmán: A Markusovszky kórház rendelõintézet története. Szombathely, 1979. 18.6 Vargha Lajos: A Szombathelyi államilag segélyezett községi Felsõ Kereskedelmi Iskola XXV. Értesítõje az

1914-15-iki tanévrõl. Szombathely, 1915. 3.7 Vasvármegye 1914. 325.sz. (dec.24), Újabb kórházak 1200 sebesült számára Szombathelyen.8 A Szombathelyi Újság 1916. jan. 4.-i számában egy újabb katonai kórházépület átadásáról tudósít, amelynek

kivitelezõi a Weis és Müller építési vállalkozók voltak. A gyalogsági laktanyától északra elhelyezkedõ épületfõfolyosója 179 m, keresztfolyosója 137 m hosszú. Az épületben 32 betegszoba volt, amelyek mindegyikéhez19 ágy és egy külön fürdõszoba tartozott.

9 Vasvármegye 1914. aug. 2. A Vöröskereszt közgyûlése. Elõkészületek a betegápolásra 2.10 Hantos János: A magyar vöröskereszt 100 éve. Bp., 1981. 86.

mi berendezések tökéletesítésére, fehérnemû, élel-miszerek rendelkezésre bocsátásával és pénzado-mánnyal. A kevésbé tehetõsek is a szükségletekalapján adományoztak házi lekvárt, könyveket.Közös volt bennük, hogy a fizetés nélküli munkátcsak biztos anyagi háttérrel rendelkezõk vállalhat-ták.11 Helyi jellegzetességként féláron utazhattak avillamoson a vöröskeresztes ápolónõk, akiknekigazolványt állított ki a Vasmegyei ElektromosMûvek Rt.

Kourim Gizelláról a levelezési anyagából tud-hatjuk meg, hogy számára a hétfõtõl szombatigtartó könyvelõi hivatali munkája adta azt az anyagialapot, amellyel önkéntes szolgálatát 4 éven átminden vasárnap végezhette. Édesapja még kis-gyermekkorában elhunyt, így anyukájával, Né-meth Emília úrnõvel élt Szombathelyen, a SzentMárton u. 11. szám alatt. Férjhez nem ment. A le-véltár választási névjegyzékének adata alapján1880-ban született, így a nagy háború alatt harmin-cas éveinek közepén járt, életkorát tekintve. A hetiegy nap szolgálat az önkéntes vöröskeresztes ápo-lónõknél teljesen átlagosnak számított, a nemeshölgyek is 1-2 teljes napot dolgoztak az osztályve-zetõ orvosok keze alá. Ezért terjedt el a katonákkörében az a szokás, hogy az önkéntes ápolónõketnéha arról a napról nevezték el, amelyen a kórház-ban dolgoztak. Így Kourim Gizellát a sok száz se-besült nagy valószínûséggel, mint vasárnapi nagy-ságát tartotta számon. Ezt a terminológiát használta a budapesti, Timot u.-i Rokkantintézetbe kerültNagy Sándor nemeskéri cipész is, amikor így búcsúzik levelében Kurim Gizellától: „Üdvözlöm Ilonkakisasszonyt, Lujzit, és hétfõi Nagyságát”.

Kourim Gizella leveleibõl és emlékkönyveibõl megállapítható, hogy az évek során az ápolónõt a ka-tonai tartalékkórház több osztályára is beosztották. Dolgozott a csapatkórházban, a szemészeti és a se-bészeti osztályon. A szombathelyi háborús sebészeti ellátás legmeghatározóbb egyéniségével, Petõ Er-nõvel is munkakapcsolatban állt, melyet a doktor neki címzett köszönõ sorai bizonyítanak.12

Dr. Petõ Ernõ (1886–1959) a 11-es huszárezred révén került Szombathelyre 1915 tavaszán. Õ voltSzombathelyen az elsõ, aki mûtõorvosi végzettséggel, azaz sebészi képesítéssel rendelkezett. A frontongyakran csak elsõsegélyben részesült katonák13 sebesüléseinek számos atipikus, roncsolásosan, szilán-kosan sérült esetét a kor legmagasabb színvonalán kezelte a Reservespital V. sebészeti osztályának fõ-orvosaként. A modern sebészeti eljárásokban gyakorlott dr. Petõ Ernõ a kórházi osztályán számos újí-tást vezetett be. A kíméletes sebkezelési eljárások, az érzéstelenítés, a röntgen felhasználása, külön kö-tözõ-helyiség, az aszeptikus mûtõ, az ún. Zander, a mediko-mechanikai, fizikoterápiás tornaterem be-rendezése fûzõdik a nevéhez, amellyel osztályán a mortalitást 1,97%-ra szorította le. 1918. nov. 1-ig az500 ágyas osztályára felvett 11 561 sebesültbõl „csak” 228 halt meg, ami a mai viszonyok között isrendkívül jó eredménynek számítana.14 Ezzel az eredménnyel a nyugat-európai békeidõs szintet is fe-lülmúlta. Dr. Glück Gyula, a kórházparancsnok felkérésére Petõ dr. a modern sebkezelésrõl elõadásokattartott a helyi orvosgárdának és ápolószemélyzetet is folyamatosan tovább képezte, így a szombathelyisebkezelésnek hamar jó híre kelt.

51

11 1915-ben a szombathelyi Vöröskeresztes Egyesület elnöknõje volt.12 S.Ve. 74.44.1-813 Széll Kálmán: Dr. Petõ Ernõ (1886–1959), a szombathelyi kórház elfelejtett megalapítója. Orvosi Hetilap

2000. 141. évf. 18. sz. 971. és Széll Kálmán: A Markusovszky kórház megalapítója (Dr. Petõ Ernõ) élete ésmunkássága. Vasi Szemle 53. évf. (1999) 5. sz. 571–595.

14 Petõ Ernõ: Múlt és jelen a Vasvármegye és Szombathely város kórházának életében 44.

Kourim Gizella vöröskeresztes ápolónõvér1915-ben

Mûtéti eljárásaiban közel 40 évvel elõzte meg korát. A vezetõ önkéntes ápolónõknek Petõ dr. tanfo-lyamot tartott a gépekkel való gyógytornáztatásról, ill. az utókezeléses masszírozásokról.15 Nem csodatehát, ha Kourim Gizella dokumentumai között a szombathelyi kíméletes sebkezelést hosszú idõn átmegemlegették a katonák.

Az emlékkönyvbejegyzésekbõl elsõsorban a sebesülések történetét, az alakulathoz való hovatarto-zást, a sebesültek származását lehet megtudni. A levelekbõl az általa ápolt katonák további sorsárólkaphatunk képet. Mindkét forrásban közös, hogy a kiváló ápolásért hálás gondolatokat fogalmaznakmeg és a többi ápolónõvér önzetlen, odaadó munkáját is sok dicséret közepette elismerik. Megrendítõ aszeme világát vesztett katona, Podonyi József vallomása az emlékkönyvben: „… a harctéren 8 hónapotszenvedtem, elvesztettem a jobb szemem, de ha Isten ide nem segít, akkor elvesztem a bal szemem is.Nagyon szépen köszönöm az orvosurnak, hogy kigyógyította, meg a jószívû nagyságájéknak!”

A Kourim Gizellához írt levelek helytörténeti és a sebesültek egyéni mikrotörténetének vonatkozá-sai miatt érdekesek. A levélsorozatok szerkezetébõl, témáiból egyértelmû, hogy ez a 108 db nem egyteljes levelezési anyagot képez, mégis, így töredékesen is egy korszak egy adott ápolónõjének és bete-geinek levelezési szokása reális keresztmetszetét adja. Az általa ápolt 19 sebesült katona köré csoporto-suló köszönõlevelek 1915 és 1922 közöttre datálódnak. A többségükben megfigyelhetõk a népi levelekjellemzõi, például, hogy kezdõ és befejezõ sorai hagyományos egészségkívánó sematikus formulákraépül. A formáját tekintve gyakran egyetlen mondat az egész. A témái, motívumai közt az egészségügyiés családi helyzet, a drágaság, áruhiány, a béke utáni vágy16 és az ápolónõ iránti hála jelenik meg a leg-gyakrabban.

A töredékesen fennmaradt levelezésbõl is kimutatható, hogy egyszerre 8–10 katonával tartott kap-csolatot az ápolónõ, amely sok esetben hosszú távúnak mondható. A levelek 12%-a egyszeri, és nincsfolytatása a gyûjteményben.

Gizella három db sajátkezû írása közül az egyikben a VII. betegosztály részére kér népies olvasó-könyveket egy bizonyos Szalay úrtól „jótékonyságát a szegény sebesült katonák iránt ismerve” 1916.nov. 5-én. A VII. szemészeti osztályon Gizella munkája közé tartozott a katonák hozzátartozóival valókapcsolatfelvétel, a válaszlevelek felolvasása. Példa erre Josef és Rosa Blazsek 4 db német nyelvû leve-le Gizellán keresztül fiúknak, Franznak, azaz Ferinek.

A szembeteg fiú hazaérkezése után rögtön tollat ragadott (1917. aug. 4.) és németes kiejtésû magyar-sággal, szinte kivehetetlen, népi írással mondott köszönetet a szombathelyi ápolásért: „Aranyos Szom-bathelyi Anyukám! Tudatom magának hoty én magátul mekkaptam az elsõ lap szombathelybõl”, majdígy folytatja: „Segitet a yo isten, hoty szerencsésen haza birtam jöni”. A késõbbiekben, szeptemberbenmár arról számol be, hogy Gizella fényképét kitette az ágya fölé, szentképet és saját kezû rajzát küldimellékelve egy szép K. G. és B. F. monogramos kupának a terveivel és megfogalmazza óhaját, bárcsakadná meg Isten az annyira áhított békét. Csak 1918. febr. 16-i levelében írja, hogy jobban van már, nemfáj egyáltalán a szeme és jól lát. Szívébe zárta õnagyságát és így írja: „nem felejtem el, mik élek, hotybántak velem a kórházban és maga milyen jó szívû volt én hozám”. Mesterségét ismét tudja ûzni, de se-besült medalionjára nem kap pénzt. 1917 szept. óta sokan belehaltak a tífuszjárványba, így hálásak,amiért egyáltalán élnek. Testvérei nem gondolták farsangkor a bálban, hogy tud még ilyen szépen tán-colni, jól mulattak. A Blazsek szülõk utolsó fennmaradt hálalevele 1918. okt. 10-én íródott németül.Kourim Gizella tehát hosszan tartó érdeklõdést mutatott, mint általában minden esetben egykori ápoltjairánt és a hozzátartozókkal is megmaradt több, mint egy évig a kapcsolat.

A szintén szemére sérült Vekker Gáspár, Görösgalpusztáról 1915 áprilisától 1922 októberéig, azaztöbb mint 7 évig írt rendszeresen az õ „jószívû ápolónõjének”, hogy egészségben vannak kedves felesé-gével hatodmagukkal. Az elsõt nem õ írta, csak diktálta Köpcsénybõl (ma Kittsee, Ausztria), a dr. Bat-thyány László herceg magánkórházából, ahol a szemét „már kétszer megoperálták”. Hazaérkezésénekmeghitt pillanatát, amivel igen meglepte feleségét drámaian ábrázolja: „Az én kedves páromon az örö-met bizon leírni nem lehet, mert fájdalom és szomorúság volt azért, hogy ép, egészségesen eltávoztamonnét hazulról és kallósként tértem vissza”. Írásában minden reménye meg van afelõl, hogy nem leszhûtlen hozzá a „kedves párja”, mert sokkal nagyobb szeretettel van hozzá, mint mielõtt elment. Az 50év körüli Vekker Gáspár látása igen rossz lehetett, mivel leveleiben többször leírja, hogy „látományomcsak egy van, de azzal se látom a betûket, csak a sorokat” és panaszkodik az egy szem „látománya”gyengülésére is. A drágaság õt érintõ részletezése mellett 1922 januárjában leírja, férjhez ment a lánya,a Rozika, de sajnos még bútort se tudott venni nekik a rossz anyagi körülmények miatt. Ezen kívül ott

52

15 Petõ i. m. 42–43.16 Hanák Péter: Népi levelek az elsõ világháborúból. In: Kert és Mûhely. Bp., 1999. 157–198.

voltak náluk a „szerbök sok kauzát csináltak, sokakat agyonlõttek a demagrácziós vonalon”. Alig ol-vashatóan írja, hogy egyszer õt is elhajtották a szerbek Pécsre, 4 ökör és 15 zsák rozs volt nála, õt ugyannem nagyon bántották, de mást alaposan elvertek. A szombathelyi ápolónõnek még 7 év távlatából ismegköszöni levele végén a sok szívességet, jótéteményit, amit vele tett.

* * *

A levelek csoportosításának egyik módja, hogy a sebesült katonák sérülései szerint válogatjuk szétazokat. Így a látásukban sérülteken kívül jól körvonalazódik Kourim Gizella egykori ápoltjai között alábsérültek csoportja. A lábukra legsúlyosabban sérült katonák szinte mind megjárták a „M. kir. Rok-kantügyi Hivatal” Timót utcai utókezelõ intézményét. A gyógyítást követõ utókezelés gondolata nem-zetgazdasági érdek is volt, melynek célja, hogy a rokkant katona a körülményekhez képest a lehetõ leg-nagyobb munkaképességet érje el. Amennyiben korábbi foglalkozását rokkantsága miatt nem ûzhettetovább, különbözõ rokkantiskolákban új szakmát sajátíthatott el.17

Nagy Sándor, nemeskéri lakostól ugyan csak 3 levél maradt fenn, de élettörténete az 1917-es évbõlösszeállítható, ezért levelét összefüggésében idézem: „Kedves nagyságos asszony, értesítem, hogy lap-ját megkaptam, minek nagyon megörültem, hála Isten egészségben talált, mit viszont a nagyságosasszonynak is szívbõl kívánok. Kedves nagyságos asszony a Péter és a Mihály ma elmentek szabadság-ra 10 napra, de nékem nem volt kedvem így hazamenni, majd ha egyszer kapok lábot, akkor haza jövökén is, most tornászni járok minden nap, job volna Szombathelyen, mert itt bizony nagyon nagy piszkos-ság van, nem birok megszokni itt soha sem, pedig hát itt vannak rokonaim, majd minden nap itt vannaknálam, mégsem tetszik ez a piszok hely. Lehet, hogy elmegyek Kalocsára tanulni. Szívélyesen üdvözli:N. Sándor.” 1917. febr. 5-én arról ad értesítést, hogy Pozsonyba (Bolgár kir. u. 5-be) áthelyezték, aholjobban megy sora és nagyobb rend, tisztaság van. A vaslábat három hete kapta meg, egy kis pálcávaltud rajta sétálgatni, súlygyártónak fog tanulni. A harmadik levél bevezetésében azért tudatja hogylétefelõl az ápolónõt, mivel oly sok jót tett érte, rendesen ápolta, sebeit kötözte. A pozsonyi súlygyártószakmáról nem ír semmit, csupán közli, hogy szakmájában ismét cipészként dolgozik odahaza, és kéri anagyságos asszonyt, írjon neki pár sort, megvannak-e még a régi hölgyek.

A Petõ Ernõ által bevezetett kíméletes szombathelyi sebkezelési módszerekre emlékezik vissza a sa-ját aláírása alapján amputált lábú Pál István, 1918. jan. 23-án, Nagyváradról. Magát okolja, amiért min-denképen ide kérte áthelyezni magát, hogy a családjához közelebb legyen, majd így ír a lábáról: „… alábam elég szépen gyógyul, csak sajnos a kezelést szerettem volna elhozni magammal ide, mert ittennem ugy kezelik a sebet, mint ottan, mert ott igen szépen kezelik a kedves nõvérek. Ha itt olyan kezelés-ben részesülnék már a lábam igencsak meg volna gyógyulva… Amiért oly szépen kezeltek a jó Isten fi-zessen meg érte mindannyiuknak!”

Kourim Gizella egykori ápoltjai közül a bal lábára amputált Csenger Mózes Ferenc szavaiból nemesjellemvonások csillannak ki. Budapestrõl a M. kir. Rokkantügyi Hivatal Timót utcai intézetébõl írt elõ-ször köszönetet Gizella ápolónõ hozzá való szívességéért (1917. márc. 19). A következõ hónapok fo-lyamán megtudhatjuk tõle, hogy megmintázták a lábát, de még nem kapta meg a vaslábat, közben kérinem csak családjáért a jó Istent, hanem Gizelláért is, hogy áldja meg és élete napjait virágoztassa. Ami-kor az ápolónõ betegégének hírére válaszolt, hosszan és õszintén írta, hogy semmivel sem esik ez nekirosszabbul, mintha a felesége betegedett volna meg, és szívesen átvállalná a tüneteket: „Írta, hogy fáj afeje, meghûlt. Bárcsak én viselhetném el a nagycsága baját, mert legalább tudnám kiér viselem”. A köl-csönös lelki megértés miatt az ápolónõ beavathatta valamilyen nagy bánatába, mire a rokkant fiatalem-ber kezdte vigasztalni, hogy nincs olyan dolog a világon, amiért megérné nekibúsulni. Nem szabad,mert még megbetegszik. Mindezek mellett az intézetben elég rossz körülményekre következtethetünk,ha arról ír, hogy annyian vannak, mint égen a csillag és még haza sem engedik egyhamar. „Én mostnem vagyok a Timót utcában, mert engem kénszerítettek hogy tanuljak mesterséget, és én nem akartamtanulni, hogy engedjenek haza, de most senkit nem engednek haza, anélkül hogy ne tanuljon valamit,mert eddig engedték és egyszercsak visszajött, hogy agyanak néki megélhetõséget, mert õ nem tud meg-élni és eztet már nagyon sok megtette. Ezért most mindenkinek köl tanulni, mert anélkül nem engednekhaza senkit” (1917. ápr. 8., M. kir. Rokkant Iskola, Váczi u. 57). Õ mivel kitudakolta, hogy a szabókszabadulnak el a leghamarabb onnan, ezért a szabóság kitanulását választotta.

Az ilyen súlyos rokkant fõleg, ha földmûvelésbõl élt, nemcsak a keresetkiesés miatt került nehézhelyzetbe, hanem a családi tehervállalás miatt is kevésbé számíthatott a felesége elismerésére és szere-tetére. A marossárpotoki (ma: Románia) Csenger Mózes Ferenc esetében azonban a felesége a rokkant-

53

17 Teleki Pál: Sociálpolitika és Hadigondozás. Gyakorlati tapasztalatok alapján. Bp., 1918. 10–12.

tá válása után csak még nagyobb szeretetének adta jelét egyrészt az ápolónõnek írt leveleiben mindigdicsérte a férjét, aki jó ember, másrészt a feleség húsvéti látogatása után olvasni lehet a sorok között:„… a kedves feleségem fölkeresett. Úgy van hozzám, mintha semmi bajom sem történt volna, de én megis érdemlem tõle, mert én is jó szívû voltam hozzá, hát annyit mondhatok, hogy az míg él, hûnek is fogmaradni”. Ezért 1918 év elején, amikor megbetegedett, hazament ápolni a fiatalasszonyt, közben rá-csodálkozott: „nagyon meg voltam ijedve, hogy ha el talált volna pusztulni, nem is tudom, hogy mi istörtint volna én vélem, de most istennek hála jobban van. A kis leányom nagyon-nagy és szép. Ha anagycsága meglátná, el sem hinné, hogy az enyim”. Ugyanezen levélben megkéri az ápolónõt, hogy ír-jon meg egy kérelmet, hogy „megszabadulásakor” megkaphasson egy gépet, ami nélkül õ nem tud dol-gozni. Kourim Gizella gyöngybetûs írását személyesen Zita királynénak címezve a következõ levelé-ben visszaküldte, mert csak átmásolni akarta azt, így bizonyára a saját írásával fel is adta a kérelmet, azalábbi megfogalmazásban: „Felséges Asszonyom! Alázattal esedezem, miszerint kegyeskedjék megen-gedni, hogy kérésemmel Felséged magas színe elé járulhassak! Én alulírott a m. k. ……sz. honvéd gya-log ezredben mint tizedes szolgáltam, szeretett királyomért és hazámért a harcztéren küzdöttem. Az1916. évben az orosz harcztéren szerzett sebesülés következtében bal lábamat elveszítettem, s azóta abudapesti rokkant kórházban, illetve jelenleg iskolában vagyok. A béke idején szegény földmûves em-ber voltam, a két kezem munkájából tartottam fenn magamat, valamint családomat. Már negyedik éve,hogy családom támasz és kenyér nélkül csekélyke kis földem munkálatlanul, parlagon áll. Ami kis meg-takarított pénzem volt, az már elfogyott, s így családom a legnagyobb nélkülözéseknek néz eléje. Aláza-tosan esedezem, kegyeskedjék Fenséged odahatni, hogy a gépet valamint mûlábakat, mire a mezei mun-ka megkezdõdik megkaphassam, hazamehessek és a sokat nélkülözött családom szomorú sorsán némi-leg segíthessek.”

* * *

Molnár Péter nevû ápoltjának 1915 és 1918 közötti levelezésébõl átlépünk a sebesültek azon cso-portjába, akiket sérüléseikbõl felgyógyulva, újból frontszolgálatra soroltak. Molnár Péter a szombathe-lyi tartalékkórház II. osztályáról – amely a huszárkaszárnyában, azaz csapatkórházban nyert elhelyezést– kezdett levelezni az ápolónõvel. Elsõ levelétõl kezdve (1915. ápr. 1) el szeretne kerülni onnan, és Gi-zellát kéri a kérvénye aláíratásához Glück doktornál, aki a kórházparancsnok volt. A vörösvári kastélynyugalmát és kényelmét már megtapasztalt katona,18 szeretett volna visszakerülni oda, de ha már odanem is, legalább jelenlegi helyérõl el egy másik kórházba. Alapvetõen a csapatkórházhoz fûzõdõ térki-alakítás és bánásmód miatt mindenki számára kedvesebb volt magán vagy egyleti nyugvóállomásra jut-ni. Gróf Erdõdy Gyula és felesége Széchenyi Emmi a vas megyei birtokos nemesek közt elsõként aján-lották fel kórház céljára a vasvörösvári kastélyuk egy részét. A kiskastélyban a földszinten 5 szobát ren-deztek be 10 altiszt vagy legényeik számára, míg az emeleten 6 tiszt részére készítettek elõ szobákat.19

A magánkörülmények között ápoltakat a saját költségükbõl fedezték a nagybirtokosok, nem beszél-ve a fõúri környezetrõl, ami sokkal üdítõbb volt, mint a tömeghely. Így 1915. aug. 26-án, amikor a sebe-sült Molnár vasvörösvárról megkapta az értesítést, hogy várják, nagyon örült, de pont akkor zárolták aszobájukat egy „állítólagos” ragályos betegség miatt. Sebesülésének (1914. szept. 8) évfordulójára –amit mint túlélési születésnapot megfogadott, hogy évrõl-évre élete végéig megünnepel – az önkéntesápolónõtõl õszi rózsákat, almás lepényt és szõlõt kapott. A kórházban többször vitt Gizella neki virágotés lekváros kenyeret, de nem szerette meg a huszárkaszárnyát. Elbocsátása után egy évre szabadságol-ták, mely idõt Budapesten a nõvére családjánál töltött. Gizella a panaszaira reagálva javasolta nekicsapjon a rokkant hivatalban az asztalra, hogy üdítõ állomásra osszák be. Erre 1916. febr. 5-i levelébenígy válaszolt: „Ha én bemennék a rokkant hivatalba és az asztalra ütnék, mint katona beteget lehelyez-nének a tengerpartra, s ott esetleg az ottani huszárlaktanyában, mint Szombathelyen volt, betennénekegy szobába 18-20 dohányzó közé, rossz koszt és az ilyen mostoha viszonyok közt a haszonnal a kárt ismegeszem […] gondolkozom és mindig arra jutok, hogy csak privát kórházba, esetleg vöröskereszt kór-házba volna célszerû kerülni.” Ezek után 1917 év elején újból besorozták az „Eisenbahn-sicherungsabteilung”-hoz, a vasútvonalat biztosító részleghez, 1918. szept. 28-án kelt utolsó leveléigszinte mindegyikben megemlíti, hogy szeretné már kiolvasni a békét az újságokból. A „Kedves és ön-zetlen Honleánynak” sebesülése 4. évfordulóján összefoglalja szombathelyi tartózkodásának kellemespillanatait. A gyakran piros vérrel ázott párnájára hajolva Gizella nem engedte kialudni szívébõl a sze-retetet és kedves környezetet teremtett épp a kritikus idõkben.

54

18 „Ott jó volt minden tekintetben.”19 Vasvármegye 1914. aug. 12. Betegnyugvó. 3.

A 19 egykori beteg közül mindegyik kitér a figyelmes, gondoskodó ápolásra, de a sebkötözési szo-kások kíméletességét szintén többségében megemlítik. Sztodola Jóska így ír errõl (1916. nov. 28.,Nagybecskerek után Temesvárra lett áthelyezve): „Szombathelyen higye el nagysága, én úgy éreztemmagamat, mintha otthon lettem volna. Kivált mikor jött a kedves nagysága, mikor már láttam jönni Önt,még a szívem is egész másképp dobogott, mint máskor. Igazán úgy tett velünk, mint a saját gyermekével,igazán alig vártam, hogy vasárnap legyen, hogy a kedves nagyságával beköttessem a kezem. Azért mígélek, mindig meg fogom emlegetni kedves nagysága.”

A sérülések súlyossága nagyban meghatározta, hogy mely utógondozó intézetekbe kerülnek az ápol-tak. Amennyiben felgyógyultak, visszakerültek a frontszolgálatra. Ilyen volt a fenti Molnár Péter esete,akitõl összesen 25 levél maradt meg. Tóth Vincze levelében azt írja, hogy 3 hete ismét harcol, mégegészséges, de nagyon szeretne a kórházban lenni ismét a nagyságáékkal. Péter József õrmestert tüdejemiatt a felülvizsgálaton Pilsenbe vezényelték fegyver nélküli könnyûszolgálatra az 1. számú tartalék-kórházba, ahol viziteken tolmácsolnia kell. Handler Lajos hírül adja, hogy a Trencsén Teplitz fürdõ na-gyon jó a lábának. Naponta kétszer fürdik, egyszer kénes, egyszer iszapfürdõben. Az urasan, civil búto-rokkal berendezett Pannónia Szállóban van elhelyezve, ahol sok a tiszt és sok a hölgytársaság. A kosztviszont rossz és kevés, pedig a fürdõzés kiszívja az emberbõl.

Összegzésül az anyáskodó típusú, ápolónõ a katonák elkerülése után is követte sorsukat a frontravagy más lábadozó intézményekbe. Volt, aki szabadságoltatásáról írt neki, és hogy polgári állását ismételfoglalta. Leveleikkel mindannyian õszinte hivatástudatát dicsérték a távolból, és áldották finom kezemunkáját, amivel sebesüléseik fájdalmait enyhítette. A töredékesen fennmaradt levelezésbõl is kimutat-ható, hogy egyszerre 8–10 katonával tartott kapcsolatot, amely sok esetben hosszú távúnak mondható.Dr. Petõ Ernõ Kourim Gizellához írt köszönõlevelébõl tudjuk, hogy a jótékonykodó ápolónõ még a há-ború végén, 1918 karácsonyán is számos hasznos ajándékkal igyekezett örömtelivé tenni a sebesültekünnepét, tehát 1914-tõl kezdve végig jelen volt a tartalékkórház életében.

Kourim Gizella a vasárnapi önként vállalt szolgálata során ápoltjait nagyon finom lekváros kenyér-rel kínálta meg, melybõl a gyümölcsízt a Rimaszombati Konzervgyár Részvénytársaságtól csak cukrá-szok részére félretett legjobb minõségû lekvárból vette 3 Koronáért/kg-onként. Ez azért számít nagydolognak, mert azzal egyidõben tartozott ez a szokásai közé, amikor a betegnyugvó állomás jelentésé-ben olyanokról olvashatunk, hogy az élelmiszerhiány miatt sok helyen csak meleg teával tudják az át-utazó katonákat megkínálni és nagy szónak számít, hogy Szombathelyen mindig jutott nekik kenyér éstejeskávé. Szintén a szükséghelyzet adta képet árnyalja az a vöröskeresztes körrendelet 1917-bõl,amely a mosható, újrahasznosítható kötszerek beszerzését írja elõ a kórházaknak.

Befejezésül fontosnak tartom kiemelni, hogy Kourim Gizella önzetlen személyiségének emlékeit ta-nulmányozni igen felemelõ volt. Az anya-típusú ápolónõ szakmai kiválóságán túl igazi lelki támaszavolt a sebesülteknek, akik bátran mertek hozzá fordulni, akár kérvényt kellett fogalmazni, akár a legin-timebb családi pillanataikat szerették volna megosztani vele. Kurim Gizella nemcsak szakápolókéntenyhítette a sebesültek fájdalmát, hanem gondoskodásának számos gesztusával, nagyvonalúságával,kitartó munkájával a fizikai mellett a lelki felépülésüket is segítette. Kourim Gizella a levéltári adatokalapján bár vagyontalanul halt meg, mégis igazi, nemes lelkû hölgy volt, mert a legdrágábbat, az egyet-lent, amit adhatott, a szabadidejét áldozta szeretetbõl sebesült honfitársaira.

Keppel Csilla

A fegyverek megszelídültek„Háborúban hallgatnak a Múzsák… mondja a régi latin közmondás. Dehogyis némultak el a fegy-

verzörgés közben a mûvészetek Istennõi; amikor maga a háború egy egészen újfajta, eddigelé ismeret-len és természetesen kezdetleges, de mégis elragadó és megható mûvészetet burjánoztatott fel, ott, ahollegkevésbé várta volna az ember: a csatatereken” – állította a Képes Újság 1915. évi 3. számában meg-jelent Háborús mûvészet címû írása.1 S valóban: bizonyos mûvészeti technikákat, kifejezési eszközöket– mint a kollázs, a montázs, a ready-made az objet-trouvé vagy az assemblage – sajátos módon, magaaz elmérgesedett, tömegtermelésre berendezkedett háború hozott felszínre, vagy erõsítette meg azokszerepét.

55

1 A téma mûvészettörténeti vonatkozásairól Mezei Ottó: Mezõõrlak Gyöngyös mellett. In: Mûvészet 1978. 2. sz.

Míg a Sajtóhadiszállás évente megrendezett képzõmûvészeti kiállításain a dolog természetébõl adó-dóan az iránymutató, erõsen propagandisztikus alkotásokat láthatta a nagyközönség,2 a konstruktív ösz-tön, az expresszív anyaghasználat leginkább a harctereken: pihenõ közben, a fedezékekben, az állóhá-ború lövészárkaiban, vagy a keserves hadifogságban, a táborok barakkjaiban nyilvánult meg az ottho-nuktól elszakított katonák munkáiban.3 A korabeli sajtó gyakran és nagy lelkesedéssel számolt be a hát-ország honpolgárainak, hogy az állásaikban hosszabb idõt töltõ magyar bakák milyen otthonosan ren-dezkednek be szolgálati helyükön. A háború elsõ éveiben békés hangulatot árasztó képes levelezõlapo-kat hoztak forgalomba, elbagatellizálva a háború igazi arcát. A Képes Hadiújság korabeli beszámolójaszerint „A harctereken mostanában rendkívül ízléses, mûvészi képeslapot küldenek a 86-ik gyalogezredvitéz katonái. A levelezõlap a tûzön és véren diadalmaskodó 86-os bakát ábrázolja.”4 Az egyes honvéd-ezredek gyakran terveztettek maguknak ügyesen festõ, rajzoló bajtársaikkal képeslapokat, hogy azazokból befolyt összeget alakulatuk özvegyei és árvái javára fordítsák. A Császári és Királyi 19. gya-logezred katonái például a gyõri városháza elõtt sapkáját megemelõ bakát rajzoltattak újévi üdvözlõ-lapjukra 1916-ban. Schima Bandi saját készítésû – szinte emblematikus – lapjai mellett döbbenetes ere-jû, kézzel festett üdvözlõ kártyákat is festett. Ezek egyikének magyarázatát a hátlapon olvashatjuk:„Szerb területre lépett katonáink némelyikére borzalmas sors várt. Különösen a tehetetlenül összero-gyott sebesültekre, éhes farkas módjára rohantak a komitácsik és a legválogatottabb kínzásokkal végez-ték ki.” Az ilyen lapokat a cenzúra természetesen soha nem engedte a postára. Zászlós István 1916-ban,az orosz fronton, bajtársai portréit rajzolta meg tábori levelezõlapokon.5 E háború igazán jellemzõ da-rabjai a nyírfakéreg lapok voltak. Ezeket a háború után is nagy becsben tartották, hiszen sok családbanaz apa vagy a testvér utolsó emlékei voltak ezek a sokszor szöveg nélküli, néha applikációval díszített,tintaceruzával megírt üzenetek.

A lövészárokban, állásokban várakozó katonák felszerelésüket is igyekeztek egyedivé tenni. A kula-csokba, csajkákba belekarcolták monogramjukat, sokan évszámokat, egyszerûbb ábrákat róttak akincstári holmira. Az ügyes kezû ötletes bakák ki is egészítették felszerelésüket. Egyikük lemezdarab-kákból mécses-tartót eszkábált. A dohányzó katonák elengedhetetlen tárgya volt az öngyújtó, melyetleggyakrabban egyszerû patronokból és anyacsavar darabkákból készítettek.6 A szinte kifogyhatatlanmennyiségben rendelkezésre álló elhasznált harcászati eszközöknek a továbbalakítása, használatitárgyként való alkalmazása, dísztárgyként való felhasználása vált a háború új mûvészetévé.7 A harcte-rek ontották a romboló energiájuktól megszabadított fémeket, s ezekbõl készültek különféle ékszerekis, ezek a morbid eljegyzési és halálos emléktárgyak. A gyûrûkészítés általános jelenség volt az elsõ vi-lágháborúban, így az osztrák-magyar bakák körében is ismert és kedvelt gyakorlat volt. Nemcsak vi-szonylag egyszerû elkészítésének okán lett a gyûrû a harcterek egyik fõ kézmûves tárgya, hozzájárulha-tott ehhez a mesterségesen kialakított gyûrû- és ékszerkampány is. Amellett, hogy a hadikölcsönök fe-jében egy-egy emlékgyûrût kapott a lelkes adományozó, az ellenségtõl zsákmányolt ágyúkból propa-gandisztikus célzattal hadigyûrûket is készítettek a Hinterlandban. A Császári és Királyi Hadsegélyezõés Gyámolító Hivatal a szövetséges hatalmak címereivel ellátott fülbevalók, kézelõgombok, nyakken-dõtûk és jelvények mellett gyûrûket is forgalmazott „Isten veled”, „Ne felejts”, valamint „1914” felirat-tal. Szimbolikus tartalma miatt azonban mégis értékesebbek voltak a saját készítésû gyûrûk. CsirkeMárton, a 4. tábori honvéd ezred tüzére, e sorok kíséretében küldte feleségének Tatára 1915 nyarán amaga készítette gyûrût: „Kedves Feleségem! a Pakot is máma adtam fel, nehezen ment más néven keletfel adni czibil néven, ha megkapod lesz bene egy emlék gyûrû, igaz hogy csak alumínium, orosz srapnel-bõl készítettem értéke nincs de nagy emlék az orosz háborúból.” Az 1915-ben készült pecsétgyûrût alu-

56

2 Az elsõ háborús képkiállítást 1915 októberében a bécsi Künstlerhausban rendezték. 1917 májusáig összesen26 kiállítást rendeztek a Sajtóhadiszálláshoz beosztott mûvészek munkáiból. Közülük négy Bécsben, kettõBudapesten, tíz a Monarchia nagyobb városaiban (Graz, Zágráb, Salzburg, Prága, Brno, Innsbruck, Bregenz,stb.) került a nagyközönség elé.

3 Már a körülzárt Przemyslben megjelenõ Tábori Újság 1915-ös 132. számában olvasható volt, hogy a császáriés királyi várparancsnokság múzeum létesítését tervezi, amelyben „össze fogják gyûjteni mindazokat a szük-ség-inspirálta találmányokat, készítményeket, gyártmányokat, a kézügyesség, a képzõmûvészet, az irodalommindazon termékeit, amelyek alkalmasak arra, hogy összességükben lehetõleg teljes képet adjanak Przemyslvárának és városának a háború alatti tevékenységérõl és viszonyairól.”

4 A Képes hadiújságban leírt lapot Vágó György iparmûvész tervezte.5 Zászlós István (1895–1976) éppen 1915-ben fejezte be középiskolai tanulmányait Gyõrött, s a háború után

képzett szobrászmûvészként tevékenykedett.6 Soproni Múzeum Ht. 58.131., Ht. 58.133., Ht. 58.126.1.7 Novotny Tihamér: Elsõ világháborús katonaemlékek. Antropológiai és mûvészetszociológiai vizsgálata. Mú-

zsák Közmûvelõdési Kiadó. Bp., 1987.

míniumból reszelték a fronton, rávésve a készítõ monogramját és a készítés évét. Egy másik darabot öv-formára hajlítottak alumíniumlemezbõl. Ezt csupán az 1915–1916-os évszámok díszítik.8

A szabványosított, öldöklõ tömegtermékek közül a srapnelhüvelyekbõl vázákat, serlegeket, sörös-korsókat, tintatartókat is készítettek. A sokszor bonyolult formájú, néha túldíszített darabok többnyire afegyvermesterek fantáziáját és kezét dicsérik, akiknek a kialakításhoz szükséges szerszámok rendelke-zésre álltak. A díszítéshez segédanyagként gránátkupakokat, vezetõgyûrû szalagokat, tölténymagokat,csapat- és sapkajelvényeket használtak fel. Az egyszerûbb darabok domborítással, véséssel, pontozás-sal, karcolással díszítettek. Általában évszám is szerepel rajtuk, esetleg a tárgy készítésének helye, de akészítõ-készíttetõ teljes neve helyett legfeljebb annak kezdõbetûi olvashatók. Egy 1916-ban készült, lö-vedékhüvelybõl kialakított dísztárgynak csupán az alsó részén láthatunk bekarcolt motívumot. Egy ha-sonló virágvázán a pontozásos díszítményben már a készítés 1914-es évszáma is szerepel. A vezetõ-gyûrû-szalaggal övezett darabon – a képeslapok édeskés világát idézõ – virágcsokrot tartó leány- és fiú-alak medalionképe tûnik fel. A háború után, az ismert gyõri iparmûvész, Schima Bandi a srapnelhü-velyre rádolgozott bronzszalagra – mintegy emlékeztetõül – az 1914. VIII. 2 – 1918. X. 30. dátumokatvéste.9

Emléktárgyat, háborús ereklyét mindenkiigyekezett készíteni, szerezni. A gyûjtés ahosszú háború alatt szinte szenvedéllyé vált.Így kerülhetett haza sok gyõzelmi jelkép: le-lõtt ellenséges repülõ- és zeppelin-darabok, atúlélést, a halál érintését elmesélõ tárgyak, asebesülést okozó golyó, repeszdarab, átlõttzsebóra és cigarettatárca. Ezek egy részébõlkésõbb emlékeztetõ dísztárgy lett, mint aSkoda gyárban 1916-ban öntött hamutartó-ból, vagy a páncéllemezbe fúródott gránát-ból.10 Mivel ez utóbbi az osztrák-magyar ha-ditengerészet Viribus Unitus nevû csatahajó-jának páncélzatába ágyazódott be, talán egytengerész hozta magával emlékül. Szintén ahaditengerészettõl származik az a két levél-nehezék, melyeken egy-egy hajóágyú-, illet-ve torpedólövedék makettjét helyezte el fa-lapokra alkotójuk, Paller Ferenc.11 Más dara-bok egyszerûen, mint emléktárgyak kerültekhaza – igazolandó a harcokban részt vett ésazokat túlélõ katona jelenlétét – emlékeztet-ve a nagy háborúra.

A hazulról hozott tudás, a fa megmunká-lásának, faragásának hagyományos formáiközül a botkészítés fõként a hadifogságban virágzott. A kérges vagy héjatlan fába rótt, többnyire ékro-vásos technikával díszített pálcák és díszfokosok csak a készítõ – vagy készíttetõ – monogramját és akészítés évszámát õrzik. Egy fokost imitáló bot vésett felirata megõrizte számunkra az alkotó nevét is:„Pilikta Sándor / Gyõr Fehérvári / út 28. szám / 1917. / készítettem / orosz hadi / fogságomban /Krasznon”.12 A táborokban faragott botok sajátos dísze az esküre emelt, vagy ökölbe szorított kéz,amely a fából készített evõeszközökön is feltûnik.13 Némelyik olyannyira magán hordozza a hagyomá-nyos pásztormûvészet elemeit, hogy egy-egy darabot a közgyûjteményekben népmûvészeti tárgykénttartanak nyilván. Ilyen például a gyõri múzeum egyik botja, mely stílusában szinte teljesen azonos aXIX. századból ismert gyökérhajtás-faragásokkal, de ennek végén egyértelmûen egy katonaalakot lát-hatunk.

57

8 Soproni Múzeum Ht. 64.61.1., Ht. 64.60.1.9 Xántus János Múzeum C.69.32.1-2.

10 Soproni Múzeum Ht. 73.2.1., Xántus János Múzeum H. 60.775.1.11 Xántus János Múzeum H. 2008.43.4., H.2008.43.5.12 Xántus János Múzeum C. 67.52.1.13 Xántus János Múzeum N. 63.201.1., N. 63.22.3.

Srapnelhüvelybõl készített vázák(Xántus János Múzeum, Gyõr)

A hadifogság a folklór hagyományos és hanyatló formáinak visszatérõ és továbbélõ színtereként isfunkcionált. Szinte meggyorsította a népmûvészet autonóm mûvészetté válását. „Az utolsó magyar po-lihisztorok egyike, Seemayer Vilmos, aki az elsõ világháborúban harctéri megsebesülése után a Po-zsony megyei Somorján létesített orosz hadifogolytábor parancsnoka volt, századosi minõségben, azzalaz ötlettel állt elõ az illetékes katonai hatóságoknál, hogy a Monarchia különbözõ hadifogolytáboraibólgyûjtsék össze a mûvészi érzékû és faragni tudó orosz katonákat az õ táborában. A közeli Bécs bútor-gyáraiban olcsó pénzen összevásárolta a szebbnél szebb egzotikus bútorfák és más nemes faanyagokhulladékait, s ezekbõl faragtatott a derék orosz katonákkal cigarettatartókat, dobozokat, merítõ-edényeket. A somorjai tábor világhírre tett szert; a stockholmi nemzetközi hadifogolymunka kiállításonez a tábor nyerte az elsõ díjat, amiben része volt a szép faanyagok alkalmazásának is” – írta visszaem-lékezéseiben Fettich Nándor.14 Szerinte a somorjai orosz faragványok eredetileg nem mentek túl a népimûvészet keretein. A nemesebb anyagok használata, a megrendelés és a dísztárgyi funkció azonban aziparmûvészet tárgykörébe vonták ezeket az alkotásokat. A munkák a kialakult munkamegosztás miatt isveszítettek személyes jelegükbõl.15 Nem így a vidék többi táborában készített munkák. A Sopron-nyéken készített fajátékok a hazulról hozott tradíciók mellett a családjuktól távol lévõ alkotók vágyait ismagukban hordozzák. Az apa nélkül nevelkedõ gyermekeknek készített fakígyók, a csipegetõ tyúkok,vagy a tréfás dobozok, a távolban élõ kedvesnek szánt egyszerû ékszerek szelencéi, ha csak e tárgyakelkészítésének idejére is, a katonák számára segíthették lélekben egyben tartani a családokat. Bizonyáraegy csecsemõnek – talán a még nem is látott újszülöttnek – készült 1916-ban Sopronnyéken az az aluldísztelen, felül ékfaragással és tintaceruzával díszített rudacskán, díszes lapocskákból összeállított do-bozka, amely egyszerû csörgõként szolgálhatott.16 Nagyobbacska gyermeknek szánhatták azokat a kék-re, pirosra festett, tintaceruzával díszített, két-három ízbõl összeállított halakat, melyeket vászondarab-ra ragasztottak, így a hal akár mozoghatott is.17 Ugyan ezen az elven alapul a legnépszerûbb hadifo-goly-munka, a fakígyó is. A kis félhengeres fadarabkákat harminc-nyolcvan centiméter hosszan rögzí-tették egy vászoncsíkra. A kígyó testét zöldre, kékre, szürkére festették, vagy piros és kék tintaceruzá-val tarkázták.18 Némelyiknek nyelvet is ragasztottak bõrszíj darabkából. A mozgatható játékoknak istöbb fajtája maradt ránk a sopronnyéki táborból. Az egyik puhafából készült darab, egy T alakú fanyél-re rögzített madáretetõ. A lapos fadarabokból összeállított madarakat egy súly mozgatja, a szárnymoz-gást és csipegetést imitálva.19 A másik hasonló elven mûködõ játéknál a súllyal a madarak feje és farkamozgatható.20 Egy harmadik darab keményfa rudacskák mozgatásával „eteti” a madarakat.21 Mind-egyik játékot színes ceruzával díszítették.

Egymás szórakoztatására is használták a fogságba esettek azokat a tréfás cigarettatárca formájúdobozokat, melyeknek felül lévõ kis záracskáját elhúzva, vagy megnyomva, a dobozból egy kígyónyúlik ki. Az egyik ilyen tréfás doboz oldalára tintaceruzával leveles ágakat, tóban úszkáló kacsát,illetve a készítés idejét, az 1916-os évszámot rótta fel készítõje.22 A másik dobozka alján a tintaceruzásdíszítés mellett cirill betûs felirat utal a készítés körülményeire: „Na pamjaty plennovo szoldata1914–15”.23

Számunkra talán a legbecsesebb a Soproni Múzeumban õrzött „magyaros” faragásokkal ékített rom-busz alakú ládika, melynek díszesen faragott gombbal ellátott fedõlapjának peremén az alábbi feliratszerepel: „Készült 1916-ban Krasznojarszkban a szomorú hadifogságban”. A faládikát Tscheik Ernõkészítette, s ugyanõ hozta haza a doboz mára már hiányzó dupla fenekébe rejtve Gyóni Géza selyempa-

58

14 Fettich Nándor: Magyar stílus az iparmûvészetben. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp., 1944–1947. II.kötet 17.

15 A harctéren, illetve hadifogságban készült alkotásokra hamar felfigyeltek a hátországban is. 1916-ban Margitsvéd trónörökösné kezdeményezésére a svéd vöröskereszt összevásárolta az oroszországi fogolytáborokbankészült emléktárgyakat, amelyekbõl kiállítást és árusítást rendeztek Stockholmban.

16 Soproni Múzeum Ht. 67.49.2.17 Soproni Múzeum Ht. 67.49.5., Ht. 67.49.7.18 Ilyen fakígyókból többet is õriz a Soproni Múzeum. Például a Ht. 67.49.8., Ht. 49.6., Ht. 71.31.4., Ht. 71.31.2.,

Ht. 71.31.3., Ht. 67.49.9.19 Soproni Múzeum Ht. 67.49.1.20 Soproni Múzeum Ht. 71.31.1.21 Soproni Múzeum Ht. 67.49.4.22 Soproni Múzeum Ht. 2008.155.1.23 Soproni Múzeum Ht. 67.49.3.

pírra írt verseskötetét.24 Készültek dísztár-gyak lombfûrész kivágással is. Peller Ferencegy tintatartó ládikát és egy varródobozt isösszeállított ily módon elõkészített faleme-zekbõl.25

A hadifogság jellemzõ munkái – némi ta-utológiával – a türelemüvegek. A fogság,vagy a felgyógyulás hosszúra nyúló helyhezkötöttsége alatt bõven jutott idõ ezek elké-szítésére. A türelemüvegek fõként hadikór-házakban készültek, valószínûleg a sebesü-lésbõl, egy-egy hosszan tartó betegségbõlvaló felgyógyulás fogadalmi tárgyaiként.Erre a kézenfekvõ összefüggésre márMalonyay Dezsõ felhívta a figyelmet: „Ha akanalas orvosság elfogy, annak üvegjét szé-pen megbecsülik, hogy abba kálváriát állít-hassanak”.26 Egy ilyen, félliteres gyógysze-res üvegbe épített Golgota – pontosabbanArma Christi – készítésének körülményeirõlaz üveg aljába vágott papír körirata tanúsko-dik: „Anton Kouba […] Andengen am Crigsjahr 1914–1915”. A háborúban szerzett tu-dás alapján készült 1920-ban a zalaegersze-gi internálótáborban egy másik türelemüveg. Ennek készítõje Horváth Károly Oroszországban volt ha-difogoly, s mivel vöröskatonaként tért vissza, a kommün leverése után internálták.27 A türelemmunkákmásik fajtáját a „kézi szabványosítás útján” faragott fadarabokból állították össze. Ezek az összerakókhosszabb-rövidebb szögletes vályúalakú bevágásokkal tagolt faelemekbõl épültek, amelyeket azonoselv szerint lehetett egymásba illeszteni. Az alkotások nemesen egyszerû konstrukciók, valószínûlegnemcsak a fantáziát mozgatták meg, hanem kellemes látványt is nyújtottak. Fõleg keresztek, tornyok,képkeretek készültek így, leginkább orosz, de szép számban magyar hadifoglyok keze nyomán is.

A hadszíntéren, fogságban készült munkákban néhol még tetten érhetõ a hazulról hozott hagyomá-nyos ízlés, tárgyformáló kultúra, a népi díszítõmûvészet bizonyos megnyilvánulási formái, de a fel-használt/felhasználható anyagok, a sajátos „kulturális” környezet új formákat hozott létre. E munkáknem mûalkotások, legalábbis a szó hagyományos esztétikai értelmében nem azok. De nem sorolhatók afolklór alkotások körébe sem.28 A hadifogságban a fogvatartott és a fogva tartó, de a táborok szûkebbkörnyezete is megismerkedett egy-egy otthonról táplálkozó, de a körülmények folytán átalakult tárgyivilággal. Mindezt szélesebb körben elõsegítette a korabeli sajtó is képes beszámolóival.

A nagy háború e sajátos mûvészete szinte elõre jelezte a neo-avantgarde esztétikai és mûvészeti gya-korlatát. Öntudatlanul is újraértelmezte a használati tárgy–mûtárgy viszonyát és az autonóm–nem auto-nóm mûvészet kapcsolatát.29

Perger Gyula

59

24 Soproni Múzeum Ht. 64.6.1.25 Xántus János Múzeum H. 2008.43.1-2., H. 2008.43.2.26 Malonyay Dezsõ: A magyar nép mûvészete. Franklin Társulat, Bp., 1911. III. kötet 185.27 Xántus János Múzeum C. 64.135.1.28 Zelnik József (szerk.): Folklór, társadalom, mûvészet 7. Népmûvelési Intézet, Bp., 1981., Verebélyi Kincsõ

(szerk.): Folklorizmus egykor és ma. Elõadások I. Kecskemét, 1978.29 Németh Lajos: A mûvészetelmélet és népmûvészet. In: Andrásfalvy Bertalan és Hofer Tamás (szerk.): Népmû-

vészet tegnap és ma. A Magyar Néprajzi Társaság vándorgyûlése, Pécs, 1976. szeptember 23-26. Bp., 1976.

Lombfûrész kivágással készült varródoboz(Xántus János Múzeum, Gyõr)

Kecskemét és Felsõkomárnok kapcsolataaz elsõ világháború idején

Száz évvel ezelõtt, 1914-ben tört ki az elsõ világháború. Szeptember 25-én az orosz csapatok azUzsoki-szoroson benyomultak Magyarországra, miután az osztrák-magyar csapatok vereséget szen-vedtek a lembergi csatában (IX. 6–11) és jelentõs területet foglaltak el, többek között Bártfát is, annakellenére, hogy a Mazuri-tavaknál vereséget szenvedtek a németektõl (IX. 7–13). December 4-énLimanovánál (Galícia) a német és osztrák-magyar csapatok kiszorították oroszokat a Magyar Királyságterületérõl. A következõ évben azonban a cári csapatok ismét benyomultak a Kárpátokba (I. 27). Április2–13. között sikerült a Monarchia hadseregének az oroszokat ismét kiszorítani az országból.Felsõkomárnok, lengyelül Komorniki Wy¿ne, szlovákul Vyšný Komárnik az egykori Sáros vármegyeészaki határán, a régi magyar-lengyel határ mentén fekszik, az õsi magyar-lengyel kereskedelmi útmentén. Zömmel ruszinok lakták. Jelenleg 73 lakossal rendelkezik. Tõle északra a Duklai-hágón át ju-tunk a lengyelországi Barwinekre. A két település közti távolság mindössze 3,5 km. Az elsõ világhábo-rú alatt a fent említett elsõ orosz betörés alkalmával a település elpusztult, de Kecskemét városa segítsé-gével újraépült. Kecskeméten erre emlékeztet a Felsõkomárnok utca. Ez a történet is mutatja, hogy azegykori Magyarországon mûködött az emberi szolidaritás nemzetiségtõl függetlenül és a XX. századigyûlölködés, sõt önzés nem volt jellemzõ. Ez megmutatkozott már akkor is, amikor 1887-ben Eperjesleégett, az egész ország megmozdult, majd segítette az újjáépítést.

Az elsõ világháború idején Kecskemét – más városokhoz hasonlóan – folyamatosan, és egyre na-gyobb terheket vállalva, egyre több áldozatkészséget tanúsítva, viselte a hátországot sújtó mindennapiháborús gondokat. A munkaképes korú férfilakosság mozgósítása mellett súlyosan érintette a várost ahadi ellátás, az újabb katonai egységek elszállásolása, az internáltak fogadása, a Kecskemétre szállítotttöbb ezer sebesült katona elhelyezése és ápolása. A drágaság, az élelmiszerhiány, a tüzelõanyag hiánya,a munkaerõhiány, a csonka családok problémái, a gyermekvédelem feladatai; a középületek igénybevé-tele és a gazdasági problémák nyomán kialakult társadalmi feszültségek a városvezetés minden erejétigénybe vették. Mindezek ellenére a szolidaritás szép példáival találkozhatunk a háborús esztendõk so-rán. 1916-ban, a románok erdélyi betörését követõen számos menekült érkezett Kecskemétre is, aholhajlékkal, étellel és szeretettel fogadták õket.

Még korábban, 1915-ben az oroszok által felégetett, elpusztított kárpáti – felvidéki – falvak újjáépí-tésében is részt vett a város. Nem kevés anyagi áldozattal és személyes munkával Felsõkomárnok újjá-építésére vállalkoztak. Nem voltak egyedül ebben az akcióban, Debrecen például Zboró (a híres Rákó-czi emlékhely) számára nyújtott segítséget.

Az elsõ világháború (1914–18) száz éves évfordulójáról való megemlékezések keretében kecskemé-ti hagyományõrzõ civil szervezetek szeretnék felvenni a kapcsolatot a száz éve Kecskemét által újjáépí-tett Felsõkomárnok település lakóival, keresik a korabeli történet fellelhetõ emlékeit, és egy történelmiemléktúra keretében szeretnék felkeresni ezt a Kecskeméttõl távoli helységet. Bár köztudott, hogyFelsõkomárnok ma kevés lakost számláló, kicsiny település, s talán már magyarul tudó sincs közöttük,azért bíznak a kedvezõ fogadtatásban.

Kecskemét 1913-ban megválasztott polgármestere, Sándor István az alábbiakat írta a korabeli akci-óról (ahogyan õ fogalmazta: a kárpáti falvak felépítésérõl) és a társaival tett felvidéki útról. „1914–15telén az oroszok a Kárpátok között belül voltak a magyar határon s azon a területen némely községekegészen, más községek részben leégtek, vagy egészen megsemmisültek, mert mikor azon a környékenjártunk, jobbra-balra láttunk valamennyi gyümölcsfát és alatta sok hamut. Ott t.i. a házak nagyobbárafából épülnek. Gróf Ráday Gedeon, Györffy Pál fõjegyzõ, Katona József szövetkezeti igazgató [Lapszélikiegészítés: Szegedi György gazdasági tanácsnok] és még páran voltak velünk s az eperjesi állomásonkora reggel Szinyei Merse István, a felsõ megyék kormánybiztosa, továbbá Szigethy nevû fõszolgabíróés Szepesházy Imre országgyûlési képviselõ vártak bennünket. Két autón mentünk, elhaladtunk Kapu-vára alatt, ahol ütközet is volt. Egy másik helyen is láttunk katonai állásokat, lövészárkokat, de e hábo-rúra jellemzõ volt, hogy az õsszel ásott lövészárkok még egészen kezdetlegesek voltak, a tavasszal ké-szültek már ennél sokkal jobbak (de valamennyi messze mögötte maradt azoknak, amelyeket 1917. ja-nuárban a 38-asoknál Volhyniában láttunk). Az embernek az esze megállt, hogy amikor már az 1902-ikiorosz-japán háborúban is, majd mindkét Balkán-háborúban nagy szerepe volt a lövészárkoknak, min-denik helyen ott voltak a mi hadseregünk katonai attaséi és ott szerzett tapasztalataikból a hadsereg

60

ilyen keveset tudott értékesíteni. Kérdéseinkre az urak a legteljesebb határozottsággal jelentették ki,hogy az ottani rutén nép magatartása ellen semmiféle kifogás nem merült föl s Szinyei Merse mondta,hogy egész területén a hadbíróság csak egyetlen rutént, egy községi bírót akasztott föl, akinek megmen-tésére õ már késõn érkezett, s akinek a bûne az volt, hogy az éjjel rajta ütött oroszok szurony közé fogtáks kényszerítették, hogy nekik az utat mutassa. Egyébként kellemes volt látni, ha egy-egy rutén falubanmegálltunk, a nép milyen tisztelettel és ragaszkodással vette körül különösen a fõszolgabírót, de a többiurat is, akikkel saját nyelvén meg tudta magát értetni. Érintettük a híres Zborót is, ahol a házakat márDebrecen építtette, megtekintettük ott a Rákóczi kastélyt is, melynek téglakerítés közé fogott hatalmaskertje mellett állottak némely helyütt félig megégve azok az õsi hársak, melyek alól II. Rákóczi Ferencfejedelmünk több parancsát úgy küldötte szét, hogy »kelt a száz hárs alatt«. Itt feltûnt nekünk, hogyamikor a várkastély egyik tornya alá bementünk, ott egy magas boltívû termet találtunk, négy íves fal-lal, melynek egyik sarka alatt, tehát ott, ahol a magas boltív két fala összeért, volt a bejárás. Ez az építé-szeti és technikai csoda megragadott bennünket. Részint hallomásból, részint könyvbeli adatok alapjánmegtudtam, hogy pár száz évvel ezelõttrõl eredõ, Magyarországon, de külföldön is összesen valami 7vagy 8 ilyen építkezést lehet találni, ahol valamelyik akkori építész elõállította ezt a technikai csodát,ahol a négy összeboruló boltív három sarka erõs oszlopokon nyugodott, negyedik sarka alatt azonbannem volt ilyen oszlop, hanem, mint itt is, bejárati nyílás. Az ilyen különlegesen épített boltíves helyisé-gek mégis nyugodtan kiállták századok viharait. Ebédre Szepesházy Imre vendégei voltunk, kinek kúri-ájában egész télen oroszok tanyáztak, az összes bútorokat feltüzelték és a helyiségekben távozásukkoregy méter vastagon állt a piszok és a trágya, amit csak nagy munkával és sok fuvarral lehetett eltávolí-tani s ott létünkkor is csak innen-onnan összeszedett pár asztal és néhány szék állott rendelkezésünkre.Ebéd után a Duklai-szoroshoz autóztunk, ahol kissé félre az országúttól és a vízmosások között megkö-zelíthetõen állott Felsõkomárnok község, melyet felépítésre kiválasztottunk s mely a Duklai-szoros kö-zelében a galíciai határhoz legközelebb esõ község volt. Pár kilométerre átmentünk Galíciába is, s az-tán Bártfa felé vettük utunkat. A gyönyörû fekvésû, a városhoz több km. távolságban fekvõ Bártfa fürdõtis megtekintettük, ahol a fürdõigazgató szolgált magyarázattal, közben másik autónk defekt miatt elma-radt és mikor a hibát helyrehozva sötét este a vasúti állomás mellett megjelent, Szinyei Merse Istvánmegkönnyebbülve sóhajtott föl s mikor a sóhajtás okát kérdeztük elmondotta, hogy gumi hiány miatt azautók már olyan állapotban vannak, hogy ezelõtt pár héttel a miniszterelnök és más elõkelõségek ezt azutat tíz autóval indulva tették meg, ezek közül több autó már közben lemaradt s a vasúti állomást egyet-len egy sem tudta elérni és íme most, mindkét autónk szerencsésen megérkezett. [....] Felsõkomárnokrólvisszatérve újult erõvel fogtam a község felépítéséhez szükséges összegek összegyûjtéséhez és tényleg,ama házanként 600 korona, melyet egyesek összeadtak, … [A házak száma hiányzik a szövegbõl] házfelépítését tette lehetõvé. Az ezen felül összegyûlt kisebb adományokból pedig papjuk kérésére már1915–16. telére nagyobb összeget küldtünk, mert enélkül a község lakossága jó részt éhen halt volna.Ezeket a dolgokat, valamint 1916-ban az elpusztult házak felépítését Györffy Pál fõjegyzõ, a községnekmás községben lakó papja segítségével intézte. Felsõkomárnokkal szemben vállalt kötelezettségünket afentiekkel szépen teljesítettük, sõt a községháza felépítésére szükséges összeget a közgyûlés megszavaz-ta és elküldötte.”

A Kecskeméti Katolikus Legényegylet 1915. szeptember 8-án a vasútkertben hangversennyel éstûzijátékkal összekötött kerti ünnepélyt és népmulatságot szervezett „a háborúdúlta Sárosmegyébenfelépítendõ Kiskecskemét javára”. A rendezvény keretében bemutatták Váry István Kiskecskemét címû,a témához kapcsolódó alkalmi színjátékát. Váry István fiatal jogász, író, újságíró volt, a XX. századiKecskemét ismert alakja, helytörténeti kutatással is foglalkozott. Az egyfelvonásos színjáték a korabelihelyi híradások szerint a háború befejezése után történik, „a diadalmas béke derûs napjaiban, egy, azoroszok által feldúlt felvidéki falu helyén a kecskemétiek áldozatkészsége folytán felépített új községben,Kiskecskeméten”. Szereplõi a kecskeméti katolikus kántor (Jambrek Nándor), kiskecskeméti bíró (PappMihály), felesége a bíróné (Benkes Giza), kiskecskeméti tanítónõ (Demcsák Terike), rokkant katona(Igács Gábor). A darabot még több alkalommal elõadták a további jótékonysági rendezvények során.

Székelyné Kõrösi Ilona

61

A magyar történettudomány jellemzõmegközelítésmódjai az I. világháborútól1989-ig

A háború okait és következményeit sokféleképpen értelmezték a kitörése óta eltelt közel száz évben.A rendszerváltás után nagyobb közfigyelem irányult az elsõ világháborúra, mint korábban, melynek amost folyó emlékév kiváló példája. Érdemes megvizsgálni, hogy hogyan viszonyult a történettudo-mány a Nagy Háborúhoz a kezdetektõl eddig a korszakhatárig.

A háború alattA háború alatti hivatalos aktapublikációkban a háborús felelõsség kérdésérõl folytak heves viták. Az

Osztrák-Magyar vörös könyvek mellett a Császári és Királyi Közös Külügyminisztérium további kiad-ványokat is közreadott.1 Néhány példa a teljesség igénye nélkül: „A balkáni eseményekre vonatkozódiplomáciai ügyiratok,”2 „Bizonyítékok az Ausztria-Magyarországgal hadat viselõ államok által anemzetközi jogon ejtett sérelmekrõl,”3 „Diplomáciai akták a háború elõzményeinek történetéhez1914,”4 „Az olasz háború elõzményeirõl”5. Ezen írások elsõdleges célja az ideológiai háború folytatásavolt, amely egyúttal elõ is készítette az újabb világégést.6 A háború idején számos gyûjteményes mûvetadtak ki. Egy részük a katonai hõsiességet kívánta bemutatni, ilyen volt például a Magyar Zsidó HadiArchivum almanachja,7 vagy a Veltzé Alajos szerkesztette A mi hõseink. Tisztjeink hõstettei a világhá-borúban és A mi hõseink. Katonáink hõstettei a világháborúban címû kötetek.8 Utóbbit egyébként aSzázadok folyóirat is recenzálta.9 A cikk írója megállapította, hogy a két díszes kötet osztrák mintárakészült, célja, hogy a nép széles rétegeiben elterjesszék az egyéni hõsiesség eseteinek híreit. A kötetekazoknak a felterjesztéseknek az alapján készültek, melyeket a kitüntetendõkrõl fölöttes parancsnoksá-gaik terjesztettek fel. A recenzens szerint nem szerencsés ez a válogatott kötet. Ehelyett ezredenkéntkülön-külön kéne gyûjteni a hõstetteket, és nem a hadi levéltár jelentései alapján kellene megírni akönyvet, hanem a szemtanúk elõadásai alapján. Végsõ konklúziója, hogy szükség lenne egy önálló ma-gyar hadi múzeum és hadi levéltár felállítására. Az albumok egy másik része jótékonysági célokat szol-gált. Az elsõ világháború alatt Magyarországon nagyon komolyan vették a hadi cselekmények követ-keztében károsodottak megsegítését. A segítségnyújtás egyik formája a díszkiadványok közreadása és ajövedelem jótékony célra fordítása volt. Ennek egy példája az az emlékalbum, melyet a sáros megyeiorosz betörés károsultjainak megsegítésére adtak ki.10 A háború második évétõl számos hadinaplót éshadimemoárt adtak közre, melyeket jól reprezentál két munka, Molnár Ferencé és Berend Miklósé, me-

62

1 Császári és Királyi Közös Külügyminisztérium: Osztrák-Magyar Vöröskönyv. Diplomáciai ügyiratok Auszt-ria-Magyarországnak Olaszországhoz való viszonyáról az 1914. évi júl. hó 20-ikától 1915. évi máj. hó23-ikáig terjedõ idõben. A hivatalos kiadás teljes szövege. Athenaeum, Bp., 1915.; Császári és Királyi KözösKülügyminisztérium: Osztrák-Magyar Vöröskönyv. Diplomáciai ügyiratok Ausztria-Magyarországnak Olasz-országhoz való viszonyáról az 1914. évi júl. hó 20-ikától 1915. évi máj. hó 23-ikáig terjedõ idõben.Athenaeum, Bp., 1916.; Császári és Királyi Közös Külügyminisztérium: Osztrák-Magyar Vöröskönyv. Diplo-máciai ügyiratok Ausztria-Magyarországnak Romániához való viszonyáról az 1914. évi júl. hó 22-tõl 1916.évi aug. hó 27-ig terjedõ idõben. Athenaeum, Bp., 1916.

2 Császári és Királyi Közös Külügyminisztérium: A balkáni eseményekre vonatkozó diplomáciai ügyiratok1912 augusztus 13 – 1913 november 6. Állami Nyomda, Wien, 1914.

3 Császári és Királyi Közös Külügyminisztérium: Bizonyítékok az Ausztria-Magyarországgal hadat viselõ álla-mok által a nemzetközi jogon ejtett sérelmekrõl. Állami Nyomda, Wien, 1915.

4 Császári és Királyi Közös Külügyminisztérium: Diplomáciai akták a háború elõzményeinek történetéhez 1914.Állami Nyomda, Wien, 1915.

5 Császári és Királyi Közös Külügyminisztérium: Az olasz háború elõzményeirõl. Állami Nyomda, Wien, 1915.6 Galántai József: Az elsõ világháború. Korona, Bp., 20003. 13–14.7 Polnay Jenõ, Patai József (szerk.): 1914–1916. A Magyar Zsidó Hadi Archivum almanachja. M. Zsidó Hadi

Archivum – Orsz. M. Izr. Közmûv. Egy., Bp., 1916.8 Veltzé Alajos (szerk.): A mi hõseink. Tisztjeink hõstettei a világháborúban. Franklin, Bp., 1916.; Veltzé Alajos

(szerk.): A mi hõseink. Katonáink hõstettei a világháborúban. Franklin-Társulat, Bp., 1916.9 A mi hõseink. Tisztjeink hõstettei a világháborúban. Franklin-Társulat, Bp., 1916. A mi hõseink. Katonáink

hõstettei a világháborúban. Franklin-Társulat, Bp., 1916. Századok, 1916. 7-8. 528–529.10 Emlékalbum az orosz betörés által sújtott sárosi nép fölsegítésére. A Sárosi Népet Segítõ Bizottság, Bp., 1916.

lyeket Hóman Bálint közös cikkben recenzált a Századokban.11 Szerinte elõbbi a haditudósítás, a másika hadinapló kimagasló példánya. Molnár kiváló haditudósító, egy hibája van, hogy egyes katonák alak-jában romantikus hõsöket lát, de ez nem von le az elõadás értékébõl. A mû mûvészi szempontból kifo-gástalan és értékes forrása a szegedi 3. honvéd huszárezred történetének. Berend Miklós írása más ter-mészetû. A hadorvosként szolgáló Berend nem hivatásos szépíró, de az átlagot meghaladó írói kvalitás-sal bír. Az 1914. szeptember 16-tól 1915. július végéig tartó idõt öleli fel. Nagyrészt a 3. debreceni nép-felkelõezred szolgálatában állt, majd átkerült az 5. honvéd huszárezredhez. Berend könyve Hóman sze-rint a magyar katona története, mivel mesteri rajzát adja a magyar ember lelkének és érzésvilágának.

A történettudomány mûvelõi egyébként kifejezetten visszafogottak a zajló háború értelmezésében.Hogy miért, azt Lukinich Imre, a Magyar Történelmi Társulat fõtitkára fogalmazta meg a Társulat1916. év mûködésérõl írt jelentésében. Lukinich szerint a világháború azzal a hatással volt a magyartörténettudományra, hogy 1916-ban túlsúlyba kerültek a háborús vonatkozású írások. A harctéri esemé-nyek terjedelmes anyagot szolgáltattak a történetíróknak, amit a haditudósítók nagy számban megjelentnaplókiadványai is megerõsítettek, melyek közül némelyik történelmi forrásértékkel is bír. „Ugyaneztelmondhatjuk azokról a nagyobb lélegzetû feljegyzésekrõl is, melyekben katonáink adnak számot csa-pattestük emlékezetes küzdelmeirõl, sõt azokról a hivatalos adatok alapján összeállított, de itt-ott jog-gal kifogásolható gyûjteményes vállalatokról is, melyeket a hadilevéltár bocsátott közre, többek közöttmagyar átdolgozásban is. Háborús történetirodalmi termékeink java része azonban mennyiség tekinte-tében napilapjaink és az aktualitásokra berendezett folyóirataink hasábjaira esik. Íróik csak elvétveszakemberek, értékük ennél fogva tudományos szempontból nem nagy” – folytatta. A történészekvisszafogottságának okát egyrészt abban látja, hogy „történetíróink forráspublikációk s kritikai elõ-munkálatok hiányában hazánk újabbkori történetével s a jelen viszonyok történelmi elõzményeivel aligfoglalkozhattak,” másrészt abban, hogy „akár politikai, akár történeti, nemzetgazdasági, társadalmivagy technikai vonatkozásaiban vizsgálnák is ezt a háborút, s igyekeznének magasabb szempontokból,a tárgy természetének megfelelõ tökéletesebb tudományos eszközökkel kutatni és megállapítani azegyes háborús jelenségeket, éreznék, hogy a rendelkezésükre álló anyag még fölötte hézagos, lelkökegyensúlya pedig korántsem annyira megállapodott, hogy biztosan számíthatnának ítéletök tárgyila-gosságára.” Emellett persze az események sem fejezõdtek be, így messzemenõ következtetéseket semlehet levonni belõlük. „Így lesz érthetõ, hogy szakfolyóirataink, köztük a Századok is, legfeljebb csakmint a háborús termékek tudományos vagy irodalmi értékének megállapítói tartanak kapcsolatot a vi-lágháborúval, de a kérdések önálló tárgyalásától az említett okok alapján egyelõre tartózkodnak.”12

A két világháború között

A magyarországi történetírás komoly hivatalos támogatásban részesült a két világháború közöttiidõszakban. Fontos szerepet szántak neki a magyarság kulturális fölényének megõrzésében a Monar-chia többi utódállamával szemben, és a revízió elméleti megalapozásában.13 Az 1867 utáni évtizedektörténetére vonatkozó levéltári anyagot 1945-ig nem lehetett kutatni, így ekkor még az elsõ világháborútörténettudományi értékelése sem történhetett meg.14 Ebben az idõszakban számos olyan elméleti-ideo-lógiai munka született meg, mely megpróbálta megmagyarázni a trianoni békeszerzõdéshez vezetõutat. Ennek talán legjellemzõbb darabja Szekfû Gyula Három nemzedék címû könyve.15 Az ideológiaimûvek mellett sor került a háború hadászati értékelésére is neves katonai szakírók által.16 Már ekkor vi-lágossá vált, hogy a jövõben a politika és a hadvezetés szorosan össze fog fonódni. A háborús vereségokát több katonai gondolkodó is ebben látta. A késõbb, a második világháború során a Szovjetunió elle-ni hadba lépésben kulcsszerepet játszó vezérkari fõnök, Werth Henrik például így írt errõl a kérdésrõlElmélkedés a világháborúról címû 1921-es tanulmányában: „A tévedés az volt, hogy a világháború ese-

63

11 Hóman Bálint: Molnár Ferencz: Egy haditudósító emlékei. Bp., 1916.; Berend Miklós Harcztéri naplója. Ada-tok a magyar honvédség fõkép az 5. honvédhuszárezred történetébõl. Bp., 1916. Századok, 1916. 6. 403–406.;Molnár Ferenc: Egy haditudósító emlékei 1914 november – 1915 november. Franklin, Bp., 1916.; BerendMiklós: Berend Miklós harctéri naplója. Adatok a magyar honvédség, fõkép az 5. h. huszárezred történetébõl.Budapesti Hírlap, 1916.

12 Lukinich Imre: Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1916. évi mûködésérõl. Századok, 1917. 4-5. 314–318.13 Gunst Péter: A magyar történetírás története. Csokonai, Debrecen, 1995. 170–174.14 Gunst i. m. 191.15 Szekfû Gyula: Három nemzedék. Egy hanyatló kor története. Élet, Bp., 1920.16 Két kiragadott példa: Mayer-Csejkovits Károly: A nagy háború tapasztalatai magasabb katonai megvilágítás-

ban. Hadtörténelmi közlemények. 1927. 2. 152–187.; Julier Ferenc: A háború új alakja. Magyar Szemle,1934/5. 69–70.

ményeit tisztán a katonai eredmények alapján véltük értékelni, – a helyes pedig az lett volna, ha azokata világra való teljes hatásuk szempontjából néztük volna. Minthogy a háború is végeredményben politi-kai ténykedés, nem szabad azt tisztán csak külsõ tünetei szerint becsülni, hanem a politikához való vi-szonyát szem elõtt kell tartanunk. A középponti hatalmak ezt azonban elmulasztották. A hadvezérek és apolitikai vezetõk külön-külön úton haladtak. A katonák a harctéren gyõztek, de a politikusok képtelenekvoltak ezeket az eredményeket a békéhez való közeledés érdekében kihasználni.”17

Az elsõ világháború hadi eseményeinek feldolgozását a tisztképzés szempontjából kulcsfontosságú-nak tartották. A hadtörténetírókat az 1925-ben alakult Katonai Írók Köre fogta össze. Elnöke 1930-bana második világháború elõtti legtermékenyebb magyar hadtörténetíró, Bánlaky József lett, aki egy1931. február 28-ai rendezvényen az alábbit mondta: „Végül tudjuk, hogy a világháború tulajdonkép-pen nem a fegyverek, hanem a toll mérgezõ hatása döntötte el. Ez világos nemcsak arra nézve, hogyezentúl tisztjeinket kiválóan gyakorolnunk kell a toll forgatásában.”18 Nemcsak a katonai szakírók fog-lalkoztak ezzel a kérdéskörrel. A Magyar Királyi Hadtörténelmi Levéltár 1928-tól kezdte kiadni elsõvilágháborús sorozatát, mely 1945-ben félbeszakadt.19 Összesen tíz kötet készült el, és az elsõ világhá-ború feléig jutottak el. Bánlaky maga is foglalkozott az elsõ világháborúval. Már a hadcselekményeklezárta után megírta a Tanácsköztársaság háborúinak,20 majd az 1914. évi szerb háborúnak a történe-tét.21 A Hadtörténelmi Levéltár vállalkozásába nem folyt bele, elkezdett viszont saját elsõ világháborúsmunkáján dolgozni.22 Bánlaky munkássága, ahogy a többi korabeli katonai íróé is, nem mutat túl a szûkértelemben vett hadtörténeten.

Az 1945 elõtti harmadik fontos megközelítés kegyeleti alapú volt. Nem feledkezhetünk meg arról,hogy az 1912. évi XXX. törvénycikk kimondta a hadkötelezettség általánosságát.23 Ennek következmé-nyeként – különbözõ becslések szerint – a történelmi Magyarország területérõl besorozva nagyjából3,4–3,5 millió katona teljesített szolgálatot. 1924-ben törvénycikkben rendelkeztek a Hõsök emlékün-nepének megtartásáról.24 Nemcsak emlékünnep formában emlékeztek meg a hõsi halottakról, hanememlékmûvek állításával is. Szinte minden településen találhatunk köztéri szobrokat, emléktáblákat, em-lékmûveket, melyek a Nagy háborúra emlékeztetnek.25 Fontos forrásai ennek az idõszaknak az úgyne-vezett ezredalbumok, melyet nagyrészt az életben maradt katonák számára készítettek.26

A második világháború után

A második világháború felülírta ezeket a megközelítéseket. Az ötvenes évektõl kezdve elterjedt az anézet, amely a szövetségi rendszerek létébõl fakadó automatizmusokkal magyarázta a konfliktus hábo-rúvá érését.27 A másik alapvetõ tézis, amely a pártállami diktatúrák kiépülésével – fõleg Kelet-Európá-ban – dogmává lett, de a nyugati gondolkozásban is teret nyert, Vlagyimir Iljics Lenin megállapítása,mely szerint az elsõ világháború a világ újrafelosztásáért folytatott imperialista rablóháború volt vala-mennyi résztvevõ részérõl.28 Lenin szerint az európai kapitalizmus nagy monopóliumokba koncentrá-

64

17 Werth Henrik: Elmélkedés a világháborúról. Magyar Katonai Közlöny, 1921. 3. 143–161. Werth Henrikrõl bõ-vebben Dombrády Lóránd: Werth Henrik, akirõl nem beszéltünk. Argumentum, Bp., 2005.

18 Idézi: Pollmann Ferenc: Oroszlán karddal és lúdtollal. Doberdói Bánlaky József élete és munkássága. HistóriaAntik, Bp., 2014. 128.

19 A világháború 1914–1918. Bp., 1928–1945.20 Breit József: A magyarországi 1918/19. évi forradalmi mozgalmak és a vörös háború története. Hadtörténelmi

Levéltár, Bp., 1925.21 Breit József: Az 1914. évi osztrák-magyar-szerb-montenegrói hadjárat -a tábori akták és egyéb levéltári anyag

felhasználásával. Hadtörténelmi Levéltár, Bp., 1926.22 Az anyagot nem fejezte be, és nem is került kiadásra. A szöveg a Hadtörténeti Intézet Levéltárában kutatható.

Bõvebben: Pollmann Ferenc: Oroszlán karddal és lúdtollal. Doberdói Bánlaky József élete és munkássága.História Antik, Bp., 2014. 145.

23 Forrás: CompLex Kiadó Kft. 1000 év törvényei internetes adatbázis Utolsó letöltés: 2014. október 6.24 Forrás: CompLex Kiadó Kft. 1000 év törvényei internetes adatbázis Utolsó letöltés: 2014. október 6.25 Ezzel kapcsolatban lásd bõvebben: Rajkó Kinga: Hõsi emlékmûvek. 1-3. Újkor.hu. 2014. július.

(http://ujkor.hu/content/1-vilaghaborus-szobrok-budapesten; http://ujkor.hu/content/emlektablak-budapesten;http://ujkor.hu/content/hadisirok-budapesten Utolsó letöltés: 2014. október 6.)

26 Például: Sassy Csaba (szerk): A volt M. Kir. Miskolci 10. Honvéd Gyalogezred világháborús emlékalbuma.Ludvig, Miskolc, 1939.

27 Pollmann Ferenc: A békebontó felelõssége: Ausztria-Magyarország szerepe a világháború kirobbantásában.Hadtörténelmi közlemények, 2003. 1. 39–46.

28 Lenin, Vlagyimir Iljics: Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsõbb foka In: Lenin válogatott mûvei. 1.kötet, Kossuth, Bp., 19804. 437–531. (Eredeti megjelenés: Petrográd, 1917.)

lódott, és új piacok meghódításával mind magasabb profitrátára törekedett. A század elején a gyarmato-sítással befejezte a világ egységesítését. Ebben, az immár zárt világban a nagy kapitalista államok kö-zött a területek és a piacok kisajátításáért folyó verseny kiélezõdésének szükségszerûen az elsõ világhá-borúhoz kellett vezetnie és oda is vezetett. Tehát lényegében úgy látta, hogy a gazdasági automatizmuslehetetlenné tette a tisztán politikai megoldást és a háborúhoz vezetett. Lenin állításait legmarkánsab-ban Mód Aladár közvetítette a magyar közönség felé. A könyv 1943-as elsõ kiadása mindössze 240 ol-dal terjedelemben jelent meg, és csekély hatást váltott ki megjelenésekor.29 Nagy jelentõségre tett szertviszont 1945 után, mivel ez volt az egyetlen marxista értelmezésû átfogó mû a magyar történelemrõl.30

Az elsõ kiadásból még hiányzott az elsõ világháború értelmezése, azonban a háromszorosára duzzadtterjedelmû 1954-es hetedikben már külön fejezetet szentelt neki.31 Elõadásmódját jól jellemzi a követ-kezõ idézet: „Az ország belesodródása az elsõ világháborúba mennyire szükségszerû következményevolt a magyar nagytõke és nagybirtok, valamint a német imperializmus összefonódásának és egyben amagyar nagytõke és nagybirtok imperialista érdekeinek és törekvéseinek.”32

Az ötvenes évek vulgármarxista osztályszemlélete után a hatvanas évektõl fokozatosan teret nyertekúj irányzatok is a magyar történetírásban. Az elsõ világháborút azonban fõként hosszabb történelmi fo-lyamatok részeként ábrázolták, önállóan kevesen foglalkoztak vele. Az egyik legfontosabb szerzõ, akitmeg kell említenünk, Galántai József. Magyarország az elsõ világháborúban címû könyvét 1964-benadták ki elõször, 1974-ben másodszor, majd 2001-ben harmadszor.33 Máig a legalapvetõbb hazai elsõvilágháborús monográfiának számít. Angol fordítását külföldön is használják.34 Galántai másik alap-mûve, Az elsõ világháború valamennyi hadszíntérre kiterjedõen mutatta be az eseményeket. Szinténhárom kiadást ért meg, 1980-ban, 1988-ban és 2000-ben.35 E mûvek rendszerváltás utáni továbbélésemindenképpen érv hasznosságuk mellett. Galántai átfogó munkái mellett számos, fõként politikatörté-neti részletkérdés is tisztázásra került, köztük jó néhány olyan minõségben, hogy a rendszerváltás utánsem avult el.36 Elmondhatjuk, hogy tudományos szinten az elsõ világháború kutatása nem maradt el anyugat-európaitól.37 Ezt az állítást talán leginkább az elsõ világháborúval kapcsolatos folklorisztikaikutatások támasztják alá. Vizsgálták a paraszti írásbeliség kapcsán keletkezõ dokumentumokat, azaz averseket, naplókat, önéletírásokat.38

A korszak komoly hiányossága az volt, hogy számos jelentõs nyugat-európai munka nem jelenhetettmeg magyar nyelven, amit csak a rendszerváltás után igyekezett pótolni a honi könyvkiadás.39 Akönyv- és folyóiratpiac liberalizációjával lehetõség nyílt a kutatási spektrum lehetõ legszélesebb körûbemutatásra. Ezután már nem csak a Nagy Háború okait és következményeit vizsgálták, hanem komp-lex társadalomtudományi megközelítésben a háborúban résztvevõ emberek is újra fókuszba kerültek.

Szõts Zoltán Oszkár

65

29 Mód Aladár: 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. Bartsch, Bp., 1943.30 Romsics Ignác: Molnár, Révai, Mód: a magyar történelem marxista interpretációi. In: Uõ: Clio bûvöletében.

Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel. Osiris, Bp., 2011. 347–355.31 Mód Aladár: 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. Szikra, Bp., 19547.32 Mód Aladár: 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. Szikra, Bp., 19547. 455.33 Galántai József: Magyarország az elsõ világháborúban. Gondolat, Bp., 1964.; Galántai József: Magyarország

az elsõ világháborúban. Akadémiai. Bp., 19742. Galántai József: Magyarország az elsõ világháborúban. Koro-na, Bp., 20013.

34 Galántai József: Hungary in the First World War. Akadémiai, Bp., 1989. Hivatkozza: Keegan, John: Az elsõvilágháború. Ford. Molnár György. Bp., 20142. 629.

35 Galántai József: Az elsõ világháború. Gondolat, Bp., 1980. Galántai József: Az elsõ világháború. Gondolat,Bp., 19882. Galántai József: Az elsõ világháború. Korona, Bp., 20003

36 Például Szabó Dániel: A magyar álláspontok helye a Szerbiával szembeni hadicélok rendszerében(1915–1918). Akadémiai, Bp., 1976.

37 A hazai történettudomány összességére hasonló megállapítást tesz: Gunst i. m. 199–201.38 Hanák Péter: Népi levelek az elsõ világháborúból. Valóság, 1973. 3 62–87.; Hoppál Mihály-Küllõs

Imola-Manga János: „Emlékül hagyom az unokáknak, dédunokáknak, lássák, hogyan éltünk, s hogy az õ éle-tük szebb legyen egyszer…” Önéletírások. Gondolat, Bp., 1974.; Környeyné Gaál Edit: Az elsõ világháborúemlékei a napi kéziratos forrásokban és a szájhagyományban. KLTE, Debrecen, 1985. E kutatásokat LandgrafIldikó úgy értékeli, hogy ezek a paraszti társadalom kiemelkedõ képességû, írni-olvasni tudó, fogalmazni tudótagjaira koncentrálódnak és nem vizsgálják, hogy nézeteik mennyire általánosak (Landgraf Ildikó: „FerencJóska még én is annak a katonája vótam” – Ferenc József-folklór, Rudolf-mondák és az elsõ világháború. AHadtörténeti Múzeum értesítõje = Acta Musei Militaris in Hungaria, 2011. 12. 105–112)

39 Voltak természetesen kivételek, például Eric Hobsbawm, akit már a hatvanas években olvashattak magyarul azérdeklõdõk, noha nem az elsõ világháború kapcsán. Hobsbawm, Eric: A forradalmak kora. 1789–1848. Ford.Litván György. Kossuth, Bp., 1964.

A Magyar Királyi Földtani Intézet felderítõkutatásai a Balkánon 1916–1918-ban

A kiegyezés utáni, nagyobb nemzeti önállóságot biztosító konszolidációs idõszakban, 1869-ben,uralkodói jóváhagyással alakult meg a Magyar Királyi Földtani Intézet. Alapvetõ feladataként az or-szág geológiai viszonyainak, ásványi kincseinek minél részletesebb és pontosabb megismerését jelöl-ték meg. A Földtani Intézet, állami fenntartású intézményként, nem vonhatta ki magát az ország sorsátbefolyásoló politikai lépésekbõl, így az I. világháború eseményei is közvetlenül érintették, mind felada-tai, mind általános mûködése tekintetében.

A világháború kitörésekor, már hatodik éve, a nemzetközileg elismert szakember, id. Lóczy Lajosvezette a Földtani Intézetet. Id. Lóczy Lajos mind a földrajz, mind a geológia terén elévülhetetlen érde-meket szerzett, hírnevét még az 1877–1880. évekbeli kelet-ázsiai expedíciós munkájával alapozta meg.Széles nemzetközi tapasztalatait felhasználva átalakította a Földtani Intézet szakmai profilját. A hagyo-mányos, a geológiai ismeretek alapjait biztosító földtani térképezés mellett nagyobb teret szánt a köz-vetlen gyakorlati célú munkálatoknak, a hasznosítható ásványi nyersanyagok (kálisó, szénhidrogén,kõszén, tõzeg, gyógyvíz) kutatásának. Ide tartoznak a mezõgazdaságot támogató, a talajviszonyokat,hasznosítási lehetõségeiket feltáró agrogeológiai kutatások, melyben európai viszonylatban vezetõ sze-repet ért el a Földtani Intézet.

1913-ban jelentõs új vállalkozásba, a Kárpátok geológiai újrafelvételébe, térképezésébe kezdett aFöldtani Intézet, mert a földmûvelésügyi miniszter tíz évre szóló külön költségvetési tételt biztosítotterre a célra. Id. Lóczy Lajos ezt a munkát nagyon fontosnak tartotta. A fél évszázad elõtti osztrák bejá-rások ugyanis csakis a hegységekre terjedtek ki, s a tágas medencéket, völgyeket, dombokat csak mellé-kesen vizsgálták. A bejárás nem volt egyöntetû, a felvételezõ geológusok nem érintkeztek egymássalsem a terepen, sem a jelentések szövegezésénél. Hiányoztak az egységes szempontok, és hegységszer-kezeti vizsgálatok alig történtek. Lóczy szükségesnek tartotta az újratérképezést a bányászati, építkezé-si és vízellátási ügyek szempontjából is, mert ilyen irányban semmi adat nem állt a Földtani Intézet ren-delkezésére, sõt még a korábban készült geológiai térképeket is a bécsi Geologische Reichsanstalt áru-sította. A munkát az ÉNy-i Kárpátoknak a kárpáti homokkõ alkotta határláncolatától a Vág, Turóc,Nyitra folyók síksági zónájáig terjedõ hegyvidéken kezdték el, és a nagyszabású munkának a háborútkövetõ békekötés határozata vetett véget.

Az 1914-ben kitört világháború sajnos erõsen lefékezte a Földtani Intézetben folyó munka lendüle-tét, „Inter arma silent musae!” – írja jelentésében az igazgató id. Lóczy Lajos. Az Intézet számos tagjahadiszolgálatra vonult be. A terepmunka ennek ellenére megfeszített erõvel folyt tovább az Észak-nyu-gati Kárpátokban, a Keleti- és Észak-keleti Kárpátokban, Bihar és az Erdélyi-érchegység területén, aDunántúli és az Északi-középhegységben, a Mecsekben, továbbá a Keleti-Alpok kiágazásaiban és vé-gül a tenger melléki Karsztban, a Dinári-hegységben.1

A világtörténelmi események azonban újabb fordulatot hoztak a Földtani Intézet tevékenységében,miután Ausztria-Magyarország a Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni szarajevói merénylet után ultimá-tumot, majd hadat üzent (1914. július 28.) Szerbiának. Szerbia lerohanása/okkupálása nagyobb nehéz-séget jelentett az osztrák-magyar seregeknek, mint amit a hadvezetés gondolt. Szerbia megszállása sú-lyos harcok után, több mint egy évvel késõbb, 1915 októberében fejezõdött be, a helyzet konszolidáló-dott, a civil munkák lehetõsége megteremtõdött.

Id. Lóczy Lajos igazgató az 1916. évrõl szóló jelentésében a következõt írja: „Idei események közöttörvendetes megbízatásunk volt az, amelyet régebbi elõterjesztésemre a cs. és kir. Hadügyminiszter és am. kir. Földmívelésügyi Miniszter uraktól nyertünk az okkupált Szerbia nyugati részeinek bányászati ésgeológiai szempontból való beutazására. Engem betegség gátolt abban, hogy a szerbiai tanulmányútraelmenjek: ezért helyettem iglói Szontagh Tamás aligazgató vállalta el az expedíció vezetését, amelyetoktóber és november havában Timkó Imre m. kir. fõgeológus, Jekelius Erich dr. m. kir. II. oszt. geológus

66

1 Brezsnyánszky Károly: Lóczy Lajos, a Földtani Intézet igazgatója. In: Marosi S. (szerk.): Lóczy Lajos emlék-kötet, Lóczy Lajos születésének 150. évfordulójára rendezett akadémiai emlékülés elõadásai. Magyar Tudo-mányos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézet, Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Köz-pont, Bp., 2002. 19–28.

és Zsigmondy Árpád okleveles bányamérnök, ny. bányafõfelügyelõ munkatársunk társaságában bõsé-ges tudományos, valamint gyakorlati tapasztalatokkal sikerült megvalósítania.”2

A Földtani Intézet vállalkozása támogatásra talált gróf Teleki Pál, a Magyar Tudományos Akadémiaáltal szervezett balkáni expedíciók értelmi szerzõje részérõl, akinek az eredmények közreadásában isfontos szerep jutott. Támogatta a vállalkozást Böckh Hugó miniszteri tanácsos, a m. kir. Kutató Bánya-hivatal vezetõje, késõbbi földtani intézeti igazgató is.

Az 1916. évi alig két hónapos terepbejárást 1917-ben és 1918-ban további 4-6 hét idõtartamú mun-kák követték. További intézeti, Kormos Tivadar, Telegdi Roth Károly, Timkó Imre és külsõs munkatár-sak, Vadász Elemér, és ifj. Lóczy Lajos kapcsolódtak be a munkákba. Utóbbiak akkoriban a Papp Kár-oly vezette mûegyetemi tanszék gyakornokai voltak. Ifj. Lóczy nagy terheket vett le apja válláról a tere-pi munkák végzésében, késõbb pedig, apja halála után letéteményese volt a szerzett ismeretek össze-foglalásának, publikálásának. A kutatómunka fõ iránya Szerbia geológiai felépítésének minden továbbikutatáshoz alapot biztosító, minél részletesebb feltárása volt. Ehhez a geológiai ismeretek összesítésé-nek legfontosabb eszközét, a földtani térképezést alkalmazták. Nagy hangsúlyt fektettek továbbá az is-mert nyersanyag elõfordulások (kõszén, vasérc, színesfémércek) vizsgálatára, gazdasági jelentõségükértékelésére. A Száva-folyó völgyének mezõgazdasági területein agrogeológiai vizsgálatok folytak,melyek a talajviszonyok, a talajok termõképességi potenciáljának felmérésére irányultak. Mind anyersanyagok, mind a mezõgazdasági termények stratégiai fontossággal bírtak a háborús idõkben.

A Földtani Intézet szerbiai kutatásainak voltak szakmai elõzményei. Francia utazók, Ami Boué1840-ben, és Auguste Viquesnel 1842-ben tett utazásukról közöltek elsõként földtani adatokat az akkormég török fennhatóság alatt álló területrõl.3 A Földtani Intézet kutatóinak munkájához fontos kiindulóanyagként szolgált a belgrádi fõiskolai tanár, Jovan M. �ujoviè, terjedelmes monográfiája (1893) és azegész országra kiterjedõ földtani térképe (1886).4 �ujoviè földrajzi egységenként tárgyalva foglaltaössze a Szerbia geológiájáról rendelkezésre álló ismereteket. Az ugyancsak belgrádi illetékességû,nagytekintéjû Jovan Cvijiè professzor kutatásai fõleg a terület déli részének felszínfejlõdésére, morfo-lógiájára terjedtek ki (1906).5 Jelentõs, a szakmai irodalomban ma is idézett munkát végzett az országdéli részén, Mitrovica, Novipazar, Prijepolje környékén az osztrák-német Franz Kossmat, aki akkori-ban a grazi egyetemen a geológia professzora volt (1916).6 Ezeket a munkákat felhasználták a magyargeológusok mind a terepi észlelések végzése során, mind az eredmények összesítésekor.

A Földtani Intézet Szerbia nyugati részén, a Bosznia-Hercegovinával határos területen folytatta ku-tatásait, keleten nagyjából Niš vonaláig, déli irányban egészen az albán határig terjedõen. A terepbejá-rások fõleg a nagyobb folyók, a Morava és a Drina, valamint a fõbb utak vonalát követték, de ahol ageológiai viszonyok ezt megkövetelték, eltértek ezektõl az útvonalaktól és kevéssé járt, nehéz terepenvégezték munkájukat. Ennek részben a szûkre szabott idõ volt az oka, túl nagy volt a terület a rendelke-zésre álló idõhöz képest, részben pedig a terepen dolgozók biztonsága követelte meg. A munkákhozminden területen az osztrák-magyar katonai helyõrség biztosította a kíséretet, az ellátást, melyet a részt-vevõk feljegyzéseikben nem mulasztottak el megköszönni. A feljegyzések nemcsak terepi nehézségek-rõl szólnak, hanem a háború nyomairól is tudósítanak. Ifj. Lóczy Lajos a Drina jobb partján, a Cer-hegységben dolgozva ezt írja: „A Loznica felett emelkedõ és az 1914. évi harcokról híres Crni vrch ge-rincén, a lövészárkok feltárásaiban, ahol még ma is temetetlenül fekszik ezer meg ezer hõsünk kese-lyûktõl szétszórt csontváza, Natiria costata Münst., és Gervilea cf. aporrecta Leps. kövületeket gyûj-töttem.”7

1918 októberében még idõsebb és ifjabb Lóczy Lajos, apa és fia, a szerbiai hegyvidékeken térképez-tek, és az összeomlás elõtti utolsó napokban tértek vissza Magyarországra. A munkák folytatásának le-

67

2 Lóczy Lajos id.: Igazgatósági jelentés. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentése 1916-ról, Bp., 1917.9–35.

3Boué, A.: Europäische Türkei. Wien, 1890.; Viquesnel, A.: Journal d’un voyage dans la Turquie d’Europe.Memoires de la Spciété géologique de France. Tom. V. Part. I. Paris, 1892.

4 �ujoviè J. M.: Geologija Srbije. Serbska Kraljevska Akademia, Beograd, 1893.; �ujoviè, J. M.: GeologischeÜbersichtskarte 1:750 000 des Königreiches Serbien. Jahrbuch d. k. k. Geol. R. A. Wien, 1886. Bd. 36.

5 Cvijiè, J.: Osznove za geografiju i geologiju. Makedonije i Stare Srbije. Srbska Kralevska Akademija,Beograd, 1906. 393–688.

6 Kossmat, F.: Bericht über eine Geologische Studienreise in den Kreisen Mitrovica, Novipazar und Prijepoljemit Skizzenkarte. Bericht über die Verhandlungen d. k. Sächsischen Ges. D. Wiss. Zu Leipzig, 1916.

7 Lóczy Lajos ifj.: Nyugatszerbia geológiai viszonyairól. Földtani Közlöny 48. k. Bp., 1918. 1-6. f. 1–13.

hetõsége megszûnt, a központi hatalmak, köztük Magyarország elveszítették a háborút, 1918. október29-én megalakult az új Szlovén-Horvát-Szerb Állam. A Földtani Intézetben is viharos idõk következ-tek, 1919-ben eltávolították, majd visszahelyezték igazgatói székébe id. Lóczy Lajost, aki ugyanezenév novemberében, egészségi okokra hivatkozva nyugdíjazását kérte. 1920. május 13-i haláláig a szerbi-ai kutatás eredményeinek összefoglalásán dolgozott, de befejezni már nem tudta, ez a feladat fiára, ifj.Lóczy Lajosra szállt.

A Szerbiában folytatott felderítõ kutatás részeredményeirõl a kutatást végzõ geológusok több publi-kációban számoltak be. A Földtani Intézet vezetése fontosnak tartotta az eredmények mielõbbi közlé-sét, ezért 1917-ben, önálló kötetben, az intézet Évi Jelentésének függelékeként megjelentette a Jelentésa m. kir. földtani intézet 1916. évi szerbiai tanulmányútjáról címû tanulmánygyûjteményt.8 Az 1917.évi munkáknak ugyancsak önálló kiadványt szenteltek A m. kir. Földtani Intézet 1917. évi balkáni mun-kálatainak tudományos eredményei címmel (1918). Ebben a terepi megfigyeléseket végzõ geológusokközleményei mellett a gyûjtött minták õslénytani és kõzettani vizsgálatainak egyes eredményeirõl is ta-lálunk leírást. A terepi megfigyeléseken alapuló összegzõ szöveges értékelésen (monográfia), és a teljesterületet átfogó földtani térképen ebben az idõben még dolgozott a munkálatok vezetõje, id. Lóczy La-jos. Halála megakadályozta munkája befejezését, a szövegen az utolsó simításokat fia ifj. Lóczy Lajosvégezte el, és ugyancsak õ készítette elõ nyomtatásra a monográfia mellékletében szereplõ 1:200 000méretarányú földtani térképet is.

A trianoni békeszerzõdés utáni helyzetre való tekintettel a Nyugat-Szerbiai földtani felderítõ kutatá-sok összegzõ értékelése, egy csaknem 150 oldalas, gondosan összeállított tanulmány id. Lóczy Lajoshalála után, 1924-ben jelent meg Berlinben, német nyelven, mint „A Magyar Tudományos AkadémiaKeleti Bizottsága által kiküldött Balkánexpeditiók eredményei.” A mellékletben szereplõ nagyméretûszínes földtani térkép magán viseli készítõjének egy életen át gyûjtött szakmai tapasztalatait.9 A mû ki-adását anyagilag az a Széchenyi Hanna grófnõ támogatta, akinek apja, gróf Széchenyi Béla által veze-tett kelet-ázsiai expedíció tagja volt id. Lóczy Lajos 1877–1880-ban.

Ifj. Lóczy Lajos, aki maga is aktív résztvevõje volt a nyugat-szerbiai kutatásoknak, tovább gondoztaapja szellemi örökségét. Átdolgozta a szöveges monográfia egyes részeit, kiegészítette saját tapasztala-taival, kisebb jelkulcsi változtatásokat hajtott végre a földtani térkép mellékleten, és 1927-ben hazai fo-lyóiratban, a Földtani Szemlében publikálta angol nyelven.10

Ezzel a momentummal lezárult a Földtani Intézet balkáni munkálatainak története, mely bõvelkediktanulságokban. Ezek közül az egyik, hogy egyetlen nemzeti (királyi/állami) intézmény sem függetlenaz országot érintõ politikai változásoktól. A másik, megszívlelendõ tanulságot ifj. Lóczy Lajos vonta lefent említett munkájában: „Tudományos kutatásaim eredményeitõl függetlenül, utazásaim sok irányútapasztalattal is jártak. Mindenek elõtt meg kell említenem, hogy ellentétben a korábbi elõítéletekkel,fokozatosan megkedveltem Szerbia önérzetes és intelligens népét.”11

Brezsnyánszky Károly

68

8 Szontagh T., iglói: Jelentés az 1916. év õszén Szerbia középsõ és nyugati részén tett geológiai tájékoztató uta-zásról. – Függelék a Magy. Kir. Földtani Intézet Évi Jelentéséhez 1916-ról. Jelentés a m. kir. földtani intézet1916. évi szerbiai tanulmányútjáról., Budapest, 1917. 1–26.

9 Lóczy, Ludwig, von, sen.: Geologische Studien im Westlichen Serbien. A Magyar Tudományos Akadémia Ke-leti Bizottsága által kiküldött Balkánexpeditiók eredményei. II. köt.: Geológia. Die Ergebnisse der von derOrientcomission der Ungarischen Akademie der Wissenschaften organisierten Balkan-Forschungen. II Bd.:Geologie., Walter de Gruyter & Co. Berlin und Leipzig, 1924. 146 p.

10 Lóczy, Lewis de, jun.: My Geological Researches in Western Servia. Földtani Szemle, I. Band., 1. Heft. Bp.,1927. 50–88.

11 Lóczy jun. i. m. (1927) 51.

A 280 éves Csávoly (1734–2014)Csávolyról a távolélõk lexikális ismerete igen csekély, a település az országos figyelem homlokteré-

be nem került. Most a hon- és helytörténeti mozgalmunk félévszázados zászlóbontásának jubileumánmintegy három évszázad távlatából kívánunk visszatekinteni falunk sorsfordulójára, a mai Csávoly el-pusztulása, illetve újranépesítése-telepítése 280 éves évfordulóján.

Csávoly (horvátul Èavolj, németül Tschawal) község Bács-Kiskun megyében, a bácskai löszhátságperemén, a Kígyós-ér két partján, Bajától 15 km távolságban keletre Szeged irányában fekszik – mintegykori érseki birtok – 1850-tõl Józsefháza-tanyaközpont (egykori major) is hozzátartozik. Mérnökilegtervezett sakktábla alaprajzú település. Belterülete 161 ha, külterülete 4742 ha, a lakónépesség 1.854fõ, a házak száma 789.

Története 1198-ra nyúlik vissza. Régészeti leleteink (bronzkori urnasírok) a folyamatos megtelepe-dést bizonyítják. Az idõk folyamán a falu többször is elpusztult, majd mindig újjáéledt. Korabeli forrá-sok a falu birtokosainak változása szerint említik: Bátmonostori Tötös birtok 1323-ban; Chayol-Thayol(Csajol) (1198), Chayol (1375), Chavol (1737), Csávolj (1733). Feltételezzük, hogy az emlegetett hely-ség azonos a mai Csávoly településsel. Történeti fordulóként emlegetjük a birtokunkban lévõ Chayolelsõ írásos okiratát, amely 1374-bõl való az Eszterházy Levéltárban.

A Bács-Bodrog megyei község korai történetére a korábbi megyei helynévtárak és monográfiák ad-nak eligazodást. Iványi István helynévtár-sorozatában (Szabadka, 1895, 1906, 1907) és más munkáibantöbbször is foglalkozik Csávoly történetével, 1375-tõl kezdve a XIX. század végéig. Borovszky Samu(Magyarország vármegyéi és városai I. 68.) Csávolyt, mint bronzkori lelõhelyet említi, a török hódolt-ság elõtti és alatti életérõl ír. A török defterek szerint 1580-ban 22, rá tíz évre 27 háza van az akkor köze-pes falunak. Szláv voltuk joggal feltételezhetõ. A török közigazgatás alatt a lakosság a törökök mellett aföldesúrnak is adózott, a füleki kapitányok szedték be. Ezért egy panaszos levelet írtak 1676-ban a vár-kapitánynak a „szegény Rácz jobbágyi, Csávoly szegénysége” (értsd bunyevác). Annak idején a külön-bözõ írások a bunyevácokat hol rácoknak, dalmátoknak, illíreknek, déli szlávokként emlegetik – mabunyevácoknak (bunjevci) határozzák meg magukat. 1638-ban megindult a felszabadulási harc.

Délrõl szerbek, bunyevácok, sokacok szivárogtak folyamatosan a Szabadka-Szeged-Baja három-szögbe. Itt említem, hogy a bunyevácok a horvát népnek egyik katolikus etnikai csoportja. Olyan dél-szlávok, akik a XVII. században a Buna folyó mellékérõl a törökök elõl menekülve, többszöri átköltö-zéssel érkeztek jelenlegi lakhelyükre, utolsó hullámuk 1687-ben.

Csávoly a török megszállás alatt, betetõzve a Rákóczi-féle szabadságharc pusztításával, elnéptelene-dett. Az Oszmán birodalom után a falu életének új korszaka kezdõdött. A császári és királyi kamara1726-ban hûsége jutalmaként gróf Czobor Márk Bács vármegye fõispánjának adományozta Baja várostés környékét. Az adománylevélen Csávoly a lakatlan puszták között szerepelt. Csáky Imre bíboros, ka-locsai érsek ez ellen tiltakozva per útján követelte vissza területét, melyet 1730-ban vissza is kapott, smaradt is birtokában a XX. század elsõ feléig. Csakhogy a pereskedés alatti idõszakban Czobor bérlõjeRadics János a megye elsõ alispánjaként önhatalmúlag intézkedett Csávoly puszta benépesítésérõl. Ba-járól és az egykori Pandur faluból néhány katolikus bunyevác családot ekéikkel kényszerített kiteleped-ni otthonteremtés céljából a pusztaságba. Más forrásból tudjuk, hogy ezen családok és rokonságuk, va-lamint Szeremle lakói között nem volt ismeretlen a csávolyi terület a hódoltság alatt sem. Földmûvelés-sel és pásztorkodással foglalkozó emberek ott béreltek területet, szántottak, legeltettek. Sõt, az 1720 kö-rül kezdõdött folyamszabályozási munkálatokban is részt vettek. A Mikoviny 1726 körüli térképein aKígyós-patak falu feletti lápos része jól kivehetõ, ahogy a falukörüli szõlõtelepítés is.

A korai periratokból1 értesülhettünk, hogy néhány magyar Kiskunhalas környékérõl átmenetileg,cselédként fordult meg e vidéken. Antunoviæ, Ivan (Razprava… Bécs, 1882. 95.) a bunyevácok Csá-voly faluba való visszaszivárgását az 1711. évtõl számítja. Ezt erõsítette meg Bla�enka Ljuboviæ, a hor-vátországi Senj (Zengg) város „bunyevác” múzeumának igazgatója a Hrvati Bunjevci, 2012 Csávolyon

69

KRÓNIKA

1 Bárth János: Cumania 8. Kecskemét, 1984. 279.

rendezett nemzetközi szimpóziumon. Úgy tûnik, a puszta újbóli benépesítésének kezdõ éve vitatott, de,hogy a „kényszerített kitelepítés” elõtt is lehettek már a helyszínen, tárgyi bizonyítékként tekinthetjükannak a falualapító bunyevácok által 1722-ben Baján öntetett harangjukat, amelyrõl az 1748-ban veze-tett Historia Domus írt. A harangon lévõ felirat az 1722-es esztendõt jelöli meg. Ezt a harangot helyez-ték el a falu 1740-ben csak bunyevácok által épített elsõ templomtornyába. Errõl a Visitatio Canonica1762-ben is említést tesz. Csávoly, mint község, szorgalmas alapítóinak köszönhetõen, már 1734-benfelvette mai alakját, ahol a középkori Csávoly állt. A falu újratelepítésének elsõ okiratát az alapító föl-desúr, Zajezdai gróf Patacsics Gábor kalocsai érsek adta át a községnek. Ezzel az újkori Csávoly népeérseki jobbágy lett, és ez a jobbágyi függõsége, úrbéres jogállása megmaradt 1848-ig. A falu elsõ pe-csétje: két búzakalász között kocsikerék, fölötte szántóvas. Körirata: „SIGILLUM POSSIONISCSÁVOLY 1734”. A falu 26 adófizetõ háztartás mintegy 200 lakójára a vármegye 472 forint 69 dénárhadi adót vetett ki. Sajnos nem ismerjük az alapító érsek kontraktusát.

A falunak 1736-ban már 511 szláv-bunyevác szabad menetelûlakója van. Az érsekség mellett a Mándics és a gróf MikoványiCseszneky család rendelkezett még Csávolyon nemesi birtokkal.Az 1841-es összeírás 74 csávolyi bunyevác nemes embert tartottnyilván, mely 1848-ra 28-ra csökkent. A csávolyi bunyevác job-bágyok éltek a szabad költözködési jogukkal. Az elsõ tíz bunye-vác család 1746-ban vándorolt Suboticára, akik soha nem tértekvissza. Letelepedési helyüket „Èavoj” elnevezésû határrész õrzia 131-es háromszögelési pontnál a térképen. Az utolsó elvándor-lásuk éve 1865 (Tavankút, Bácsalmás, Katymár).

1748-ban plébániai rangot kap a falu, s megkezdõdött aHistoria Domus vezetése és az iskolai oktatás, de iskolát csak1803-ban építettek. Ez az egyháztörténet a plébániáról elveszett akorabeli plébános 1960-ban történt „disszidálásakor”. Én még ta-nulmányoztam 1948-ban. Hosszú szünet után 1990/91-ben aszomszéd Felsõszentiván plébánosa, aki Csávolyon helyettesí-

tett, új „Historia Domust”-t nyitott. Ennek bevezetõ oldalait nem tartom hitelesnek, a bunyevácokrasértõek lehetnek. Elõtte önhatalmúlag a bunyevác és német miseszolgáltatást is beszüntette.2

1770-ben megtörtént a Mária Terézia-féle úrbéri összeírás. A hatóság országosan egységesenkibocsájtott „Novem puncta” kérdéseket adott ki, az adott település nyelvén – Csávoly esetében – kora-beli bunyevác (ikáv) dialektus nyelven, latin betûs írásmódban.3 Ebben az évben volt a szõlõmûvelõkszámbavételei is. A név elõtt még szerepelt a „nobilis” megkülönböztetés. A 61 névbõl – két magyar ki-vételével – mind bunyevác. Az elsõ urbárium 1772-ben is bunyevác nyelven került kihirdetésre „SzellaCsávolya urbarialszka Tabula” (Sremski Karlovci Broj knjige 11/1973). 1777-ben, az idõközben a kör-nyékrõl idevándorolt 107 fõs katolikus magyar templomi jogot kapott. Ezután 1782–84 között szerve-zetten – belsõ migrációval – érkeztek a katolikus németek, többségük (287 fõ) Soroksárról. Hajós, Csá-szártöltés és Nemesnádudvarról, összesen 137-en jöttek és 1788-ban templomi jogot is kaptak.

Egy évszázaddal késõbb már a németek lélekszáma kétszeresen felülmúlta az itt lakó bunyevácokétés magyarokét. A Bach korszakban a német nyelvet tették hivatalossá. Ez a fölény megmaradt a sorsfor-duló 1947-es esztendeig. Akkor a Potsdami dekrétum miatt 553 német származású személyt Németor-szágba telepítettek. A helyükbe csehszlovákiai otthonukból 436, a Benes dekrétummal elüldözött ma-gyart költöztettek. Ez lényegesen megváltoztatta a község etnikai összetételét. Míg 1941-ben 680 ma-gyar, 2023 német, 560 bunyevác volt, 1949-ben 1684 magyar, 851 német, 883 bunyevác lett. A 2011-esnépszámlálás szerint az 1854 fõs lakosságból 1674 magyarnak, 96 (bunyevác)-horvátnak, 67 németnek,9 cigánynak, 5 szerbnek, 5 románnak vallotta magát. Négy népi kultúra olvadt itt össze, s megértésselélnek egymás mellett. A népesség nálunk is csökken.

A falu mai barokk stílusú temploma 1783-ban épült – a keleti egyháztól átvett – „Urunk színeválto-zása” titulussal – a kalocsai érsekség egyházterületén ez egyedi-, majd 1883-ban két oldalhajóval bõ-vült. A templomépítés kezdeményezõje és benedikálója a Zajezdai báró Patacsics Ádám (Freiherr) ka-locsai érsek volt, aki finanszírozta is a tehetõs bunyevácok segítségével. Petrity Ferenc özvegye 80 hol-das tanyás birtokát hagyományozta a templom berendezésére. 1800-ban épült fel az elsõ temetõi kápol-na, a mai második 1929-ben. 1874-ben „Vodica” néven búcsújáróhely létesült a szõlõkben, kápolnával.A település történetéhez az 1859-ben keltezett Ormos-féle Csávoly község nép- és helyrajzi leírása, va-

70

2 Mándics Mihály: A csávolyi katolikusok hitélete. Csávoly, 2002. 38.3 Udvari István: A Mária Terézia-féle úrbérrendezés forrásai a magyarországi délszláv népek nyelvén I. Nyom-

tatványok. Nyíregyháza, 2003.

A település pecsétje

lamint az 1864-es Pesthy-féle összeírás fontos forrásanyag. A falu egyébként 1849–60-ig a „CsászáriSzerb Vajdaság” alá tartozott és a Temesi Bánsághoz. 1918–1921 között szerb megszállás alatt volt.

Az állami anyakönyvezést 1895-ben vezették be. 1901-ben épült a községi óvoda, 1937-ben pedig amai iskola – az egységes magyar nyelv bevezetésével. Homlokzatát id. Éber Sándor festõmûvészsgraffitói díszítik. A háború elõtti virágzó, ütemesen fejlõdõ falu hírében volt ismert Csávoly a környé-ken 40 tanyájával és 176 szõlõházával-kunyhójával. Volt itt 8 szárazmalom egykor, s egy gõzmalom,négy szélmalom, mészégetõ, téglagyár. Az idõk folyamán a zártkörû településbõl rátelepüléssel, há-romnyelvû katolikus befogadó telepes község lett, és mai is az!

Jelenleg az ide érkezõre jó benyomást tesz a falu. Gondozott, takaros házak, virágok. Portalanítottútjai, betonjárdái jó hatást váltanak ki. Van vezetékes víz, gáz, telefon, autóbusz-forgalom, benzinkút.Kulturális, mûvelõdési, szociális, kommunális, egészségügyi, kereskedelmi, vendéglátási ellátása biz-tosított. Közintézményei és szolgáltatása rendben. A „Bara-tó” fürdésre és horgászásra egyformán al-kalmas.

A közelmúlt történelme még elevenen él emlékeinkben. Ilyen az 1944 évi német megszállás március19-én, október 19-én pedig a „Vörös Hadsereg” bevonulása. A front elõl mintegy 250 csávolyi németelmenekült. A szomszédos Jugoszláviából 39, Romániából 5 család települt falunkba. A régi községielöljáróság helyét egy bunyevácokból álló új vezetés foglalta el, mely az 1945. évi fegyverszüneti meg-állapodáskor állt félre. Földosztáskor Borota községbõl földigénylõket toboroztak, melyre 71 család ér-kezett. 1946-ban Önálló Állami Délszláv (bunyevác) iskolát nyitottak, mely 1958-ban szûnt meg.

1956-ban a szõlõközi területen megnyílt a második tanyasi iskola. 1958-ban a hon- és helytörténetimozgalom bontott zászlót, eredményeként 1963-ban beindult a községi krónikaírás és helytörténeti ku-tatás. 1964-ben a körzet tanyasi iskolás tanulóik részére diákotthont létesítettek, mely 1978-ig mûkö-dött. Falumúzeumot hoztak létre, mely a községben élõ nemzetiségiek tárgyi, anyagi kultúráját magasszínvonalon mutatja be. 1969-ben jelent meg községünkrõl az elsõ könyv.4 Napjainkra a helytörténetikönyvsorozatnak már a 20. kötete látott napvilágot. 1972-ben nagy volumenû iskolabõvítés és korsze-rûsítés és tornacsarnok építés történt, e sorok írójának szervezésével. Általános iskolánk a megye bázis-iskolájaként a Szegedi Egyetem külsõs gyakorlóiskolája lett. Az iskola elõtt szoborpark alakult ki: azaradi vértanúk emlékmûve (1999), elsõ világháborús (1926), második világháborús (1993), millenniu-mi és a 800 éves község emlékköve aradiso gránitból készült emléktáblákkal (2000). A Geodéziai Vál-lalat a megye községünkben lévõ legmagasabb pontján felépítette a 26 m magas panoráma kilátótornyát1979-ben. A település és környékének természetes növény és gazdag állatvilága, jó vadászterülete, cso-dálatos turisztikai lehetõséget kínál a Gemenci Erdõgazdaság gondozásában. 1986-ban a falu északi ré-szén új utcát alakítottak ki modern házakkal, Rákóczi néven. 1990-ben ipari üzem létesült falunkban,magyar tulajdonban mûködik a MOGYI Kft, az egyetlen helyben munkát adó létesítmény. Kár, hogynincs más munkalehetõség a faluban amióta a KTSZ és az Egyesülés Mg. Tsz. is megszûnt.

Napjainkban az új helyzethez jobban alkalmazkodni tudó falvakhoz képest a mi falunk visszaszoru-lóban van. E falu és népe jobb sorsra érdemes! Hiszem, hogy Csávoly utóbbi 280 éve alatt a népek or-szágútjából a népek békés otthona lett – mindenkorra.

Mándics Mihály

Negyedszázados a szlovén–magyarlevéltári kutatótábor

Nagy valószínûség szerinti tényként állapíthatjuk meg, hogy az I. világháborúban gyõztes nagyha-talmak – amelyeknek az alattvaló nép megkérdezése nélkül hadat üzent a királyuk – az emberi viszo-nyok iránt érzéketlen vagy éppen a népeket eleve összeugrasztani akaró képviselõi által meghúzott or-szághatárok családokat vágtak ketté. Az 1950-es években ezen úgy segítettek Zalában, hogy a Lovászi-ban létesített VI. számú kõolaj- és földgázgyûjtõ állomásnál, amelynek a kerítése egyenlõ volt az állam-határral (!), papírgalacsinok átdobálásával meg csúzlizásával leveleztek egymással a rokonság tagjai.

Hamarosan aztán – megint csaknem az állami hivatalosság „jóvoltából” – a hazai kõolaj- és földgáz-bányászat bölcsõjének nevezett Bázakerettyén szakszervezeti szervezésben ünnepelték együtt a Ma-gyar Bányásznapot a lendvai olajipari vendégtestvérek, akik onnan hazafelé gurítással ütötték el azidõt. A lovászi tekecsarnokban a tekegolyókat gurították a pályákon, a korsókból pedig a söröket a tor-

71

4 Mándics Mihály: Fejezetek Csávoly község krónikájából. Csávoly, 1969.

kukon. Ezt tartják, vagyis 1964 szeptemberének elsõ vasárnapját az immáron 50 éves lendvavidéki-zalai sportkapcsolatok születésnapjának. Errõl meg is jelent három évkönyv és két összegzõ sajtóközle-mény.

A következõ, amolyan társadalmi, az államhatárt lebontogató kezdeményezés a szlovén és a magyarrendszerváltáskor kezdõdött el. Errõl beszélgettünk az alapító atya, dr. Gyimesi Endre mostani fõlevél-tárossal, aki akkor a zalai levéltár igazgatója volt, ám 4 idõszakon át a megyeszékhely polgármestere-ként 12 éven át országgyûlési képviselõ. Ebben a minõségében tagja volt az Interparlamentáris Uniószlovén-magyar tagozatának, majd 2010 után a levéltárak fejlesztéséért felelõs kormánybiztos szerepé-ben is állandóan rajta tartotta adakozó kezét a levéltári kutatótáborok ütõerén. Visszatérve levéltárimunkahelyére, elõkerült az az eredeti levél, amely tartalmazta a leendõ kutatótáborok megszervezésé-nek és mûködtetésének alapelveit.

„Valóban mi kezdeményeztük, mert fontosnak tartottuk azt, hogy fölkaroljuk az országhatár mellettilegkisebb, akkor tízezres, ma 6500 lelket számláló közösség, a muravidéki magyarság ügyét. Ezt korá-ban is megtettem az irodalom és a mûvészet, majd a sport területén. Ezért fölvettük a kapcsolatot a Mu-ravidéki Magyar Nemzeti Közösséggel, az akkor fiatalember dr. Göncz Lászlóval és az egyetemet fris-sen elvégzett Dancs Annával, aki ma is tevékeny tagja a lendvai közéletnek. Kiderült, hogy a célterüle-tünk a Maribori Területi Levéltárhoz tartozik. Nagyon tettrekész, segítõ vezetõvel, Peter PavelKlasinc-cal találkoztunk, aki a maga nyitottságával társunk lett az ilyen együttmûködésben. A két levél-tár kezdetben a szokásos módon tartotta a kapcsolatot: kutatócserével egymás levéltárának a megisme-rése volt a napirenden, majd késõbb bõvült ki ez az együttmûködés. Elkezdtünk gondolkozni azon, hogyléteznek olyan közös területek, amelyeket érdemes volna együtt megvizsgálni. Így aztán fokozatosan el-jutottunk oda, hogy olyan dolgot kellene kitalálni, amelyet mások még nem. Ez lett a közös levéltári ku-tatótábor, amelyet akkor elég nagy merészség volt kigondolni, hiszen azidõtt még erõsen védett ország-határok húzódtak országaink és így megyéink között is. Ráadásul éppen az elsõ tábor idején dörgött ajugoszláviai belháború, akkor szakadt önálló elemeire a korábbi szövetségi jugoszláv köztársaság. Jel-lemzõ a dologra, hogy amikor 1990 táján körbejártuk a lehetséges helyszíneket, együtt föl akartuk ku-tatni a magyar–horvát–szlovén hármashatárt, hogy aztán a munkánk végén eljussunk a magyar–szlo-vén–osztrák határig is. Ez volt az akkori elképzelés. Elindultunk, kerestük, kerestük a hármashatárt jel-képezõ tereptárgyat, ám annyira belepte a gaz, hogy nem találtuk meg. Ekkor jött elõ a gondolat, amelyszerint olyan módon kellene megszerveznünk a táborokat, hogy viszonylag csekély gépi lehetõséggel,tehát egy-egy kisbusszal a helyszínre vihetõk legyenek a táborok résztvevõi, a megkeresett középiskolástanulók. Velük akartuk fölkutatni a házaknál, a lakosságnál még meglévõ értékeket. Közben a fiatalokatlevéltári, történészi szakmai képzésben részesítjük, hogy kedvet kapjanak életpályájuk megválasztásá-hoz” – emlékezett a kezdeti lépésekre dr. Gyimesi Endre.

Nos, ha a hármashatárt be is lepte a gyom, a közös levéltári mozgalom virágzásnak indult. Ennekösszegzéseként így beszélt Szentgotthárdon dr. Peter Pavel Klasinc, akkor történelem- és mûvészettör-ténet tanár, a maribori egyetem tanszékvezetõje, tudományos és levéltári tanácsos, a Levéltári Tudomá-nyok Nemzetközi Intézetének trieszti igazgatója. A következõ idézetek is a korabeli kiadványból szár-maznak: „Amikor 1990 nyarán meglátogattam a szlovén geográfusok által Pohorjén szervezett kutató-tábort […] az az ötletem támadt, hogy hasonló tábort a szlovén levéltárosok is szervezhetnének […] Ésamikor Magyarországról is kedvezõ visszajelzést kaptunk, úgy döntöttünk, hogy megkezdjük a szlo-vén-magyar és magyar-szlovén levéltári kutatótáborok szervezését. Magyarországról a szervezõk a Za-la Megyei Levéltár dolgozói, Szlovéniából pedig a Maribori Területi Levéltár levéltárosai voltak. Már akezdet kezdetén meghatároztuk, hogy a Nemzetközi Levéltári Kutatótábor résztvevõi a határ menti tér-ségben, azaz a szlovén-magyar határ területén folytatják a levéltári anyag gyûjtését és nyilvántartásbavételét. A résztvevõk meglátogatták a településeket a határ mindkét oldalán. Örömmel állapítom meg,hogy a kutatótábor számos fiatal résztvevõje […] úgy döntött, hogy történelmet vagy mûvészettörténe-tet választ, amelyre, mint mondogatták, a kutatótábor ösztönözte õket. A kutatótábor jól bevált, továbbfejlõdik. Talán most van itt az alkalom, hogy megtaláljuk tevékenységünk újszerû, korszerûbb módját,amelyet a legújabb adottságok, a szkennelés, a hordozható számítógép is lehetõvé tesz. Tovább kell vin-ni a kutatótábor alapcélját, megóvni a létrejövõ anyagokat és azokat, amelyeket a tulajdonosok gyak-ran nem megfelelõ körülmények között tárolnak.”

Dr. Slavica Tovšak történelem- és földrajztanár, a Maribori Területi Levéltár igazgatója is a továbbfejlõdés lehetõségeit kereste elõadásában: „A tábor fiatal résztvevõi is dönthetnek a történelem vizsgá-lata mellett, olyan módon, amely a legvonzóbbnak látszik, és amelyben megtalálják küldetésüket. Kü-lönbözõ ötletek változatait is választhatják, amelyek aztán irányt mutató programmá fejleszthetõk. Atervezés és kiválasztás folyamatában nem szabad megfeledkeznünk a nyilvánosságról, tehát azokról alakosokról, akik helyesen ösztönözve szívesen részt vesznek a megoldások keresésében. Az egy hétig tar-tó baráti együttlét csak így hozhat gyakorlati eredményeket.”

72

Kulcsár Annamária akkor a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség fõosztályvezetõ-helyettese a kutatótá-borbeli élményeit idézte föl: „Szlovéniához személyes kötõdésem is van, hiszen a mai napig élnek roko-naim az országban, természetesen igent mondtam a meghívásra. Az egy hét alatt táborvezetõinkkel,Bajzik Zsolttal és Németh Lászlóval, valamint a szlovén fiatalokkal és levéltárosokkal határ menti tele-püléseket jártunk be. Házról házra haladva régi iratokat, fényképeket, tárgyakat gyûjtöttünk, amelyek amagyar és szlovén nemzetiség együttélését, egymáshoz fûzõdõ viszonyát, kapcsolatait ismertette megvelünk. Kutattunk padlásokon és pincékben, ahonnan birtoklevelek, cselédkönyvek, elemi iskolai értesí-tõk vagy éppen a tûzoltó-egyesület megalakulásáról, szüreti mulatságról, esküvõkrõl készült fényképekkerültek elõ.”

Soós Alexandra a szentgotthárdi tanácskozáskor egyetemi hallgató volt. Zalaegerszegi középisko-lásként került a kutatótáborba, mégpedig többször is. „A 2008. évi, 18. alkalommal megrendezett táborhelyszíne a szlovéniai Kispalina és Petesháza, illetve a magyarországi Páka volt. Ekkor ismét négy za-lai, két Vas megyei és hat lendvai diák dolgozott együtt. A tábor végén, az utolsó napon az általunkösszegyûjtött anyag legértékesebb részébõl kiállítást állítottunk össze valamelyik faluotthonban. Szlo-vén és magyar oldalon is szívélyes fogadtatásban volt részünk. A falvakban a legnagyobb szeretettelvártak minket, igen fogékonynak mutatkoztak, és számos izgalmas történettel ismertettek meg minket.Bemehettünk az ott élõ emberek házába, leültettek bennünket, megkínáltak süteménnyel, üdítõvel. Azidõsek meséltek a régmúlt idõkrõl. Ilyen tapasztalatokra nem lehet szert tenni az iskolában. Rengeteg újembert ismertem meg, barátokat szereztem, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot.”

Dr. Paksy Zoltán fõlevéltáros az utóbbi évtizedben ötletadó szervezõje is volt a kutatótáboroknak. Akérdés hozzá úgy hangzik, hogy a szentgotthárdi tanácskozás óta eltelt fél évtized hogyan telt el és mivárható a jövõben? „Az elmúlt öt évben is ugyanolyan menetrend szerint zajlott a tábor élete mint ko-rábban. Vagyis nem történt jelentõsebb változás. Illetve egy valami mégiscsak történt, éspedig az, hogynyertünk az Európai Államközösség által kiírt pályázaton egy 3 éves lehetõséget. Ezáltal kibõvíthettükaz addigi tízes létszámot 20–25-re, valamint megszervezhettük az elõbbiekben ismertetett szentgothárdiünnepi összegzõ egész napos megemlékezést, és kiadhattuk az elõadásokat tartalmazó könyvet. Ezutánmegint visszazökkentünk az eredeti kerékvágásba a hagyományos módszerekhez. Kisebb gondot oko-zott, hogy elfogytak a határ menti már mind megkutatott falvak mindkét oldalon. Akadt olyan község,ahol másodszor is jártunk. Ezért aztán ellátogattunk a határtól távolabbi községekbe is, s már nemcsaklevéltári érdekességû iratokra vadásztunk, hanem megismertettük a fõként gimnáziumi tanuló táborla-kókkal az adott község életét, nevezetességeit, történelmét idézõ helyeket, például a világháborús em-lékmûveket is. Az iratokról a szakember szeme azonnal meg tudja állapítani keltezésük körülményeit, abirtoklevélrõl azt, hogy annak a családnak milyen lehetett a megélhetése, s a gyerekeknek is igyekez-tünk ezt ott helyben elmagyarázni. Lehetõségünk volt kúriák megtekintésére is. Például 3 évvel ezelõtt aszinte kastélyt idézõ kúria szobáit járhattuk végig a zalai megyeszékhelyhez közeli Szentkozmadombján.(A helységnév a gyógyító szent Kozma és Damján nevének zalai paraszti átértelmezése – a szerzõ.) Ígysikerült kibõvíteni a kutatótáborok tartalmát. Tehát ezután is keressük az új módszereket, lehetõsége-ket.”

A következõ kérdés arról szólt, hogy a szentgotthárdi tanácskozáson is szóba került az osztrák ésmagyar Õrség falvainak megkutatása. „Így igaz, voltak ilyen kezdeményezések, amelyek végül nem öl-töttek alakot, maradt a tábor a korábbi, lendvavidéki–zalai–vasi keretek között a Muravidéki MagyarKözösség érzékelhetõ segítségével. A tábor úgy zajlik, hogy egyik évben zalai, a másik évben vasi falutkeresünk föl, a következõ esztendõben pedig a maribori levéltár által kijelölt település kerül sorra.Annyiban azonban változott a helyzet, hogy Lendva-vidéken már szinte csak szlovénok lakta faluba me-hettünk el, de ez is nagy haszonnal járt: a táborlakók így megbarátkozhattak a más fölfogással, észjá-rással, szokásrendszerrel, vendéglátással, megtanulták tisztelni, becsülni azt. A nyelvtanulás gondolatais fölmerülhetett egyik-másik gyerekben. Még azzal is megismerkedhettek, hogy milyen különbség talál-ható a muravidéki szlovénségen belül. Ugyanis az 1920-as években a tenger mellõl áttelepítettek csalá-dokat a Muravidékre, vagy ahogyan az itteni õslakók mondják, a vendek közé. Ma is érzékelhetõ az elté-rés a nyelvjárásban, az építkezésben, a szokásokban a tenger melléki szlovének és a vendek, illetve azokleszármazottai között – egymást még mindig így tartják számon. Egyébként a vasiak is vendeknek neve-zik magukat.”

A muravidéki vendek évszázadokon át azonos vasi és zalai közigazgatásban éltek, s ez megkönnyít-hette a kutatók munkáját. „Csakugyan így van, s az õshonos, mondjuk így: ma már szlovének, ezt tudjákis. Szerencsére a politika által szándékozott vend-szlovén ellentét nem tudott gyökereket verni, így aztána magyarok és a két nyelvjárást beszélõk is jól megférnek egymással. A közös kutatótábor ezt érzékelhe-tõen elmélyítette” – állapította meg elégedetten dr. Paksy Zoltán.

A szentgotthárdi tanácskozáson Székely András Bertalan mûvelõdés-szociológus, kisebbségkutató,akkor a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium vezetõ fõtanácsosa részletezte mindazokat a tör-

73

vényhelyeket, az államok között létrejött egyezményeket, amelyek kedvezõ körülményeket teremtetteka szlovén-magyar levéltári kutatótáborok továbbfejlesztéséhez, más határ menti táborok szervezéséhez.Elõadása írásban is megjelent a Honismeret 2011/1. számában. Ezt tovább elemezve adódik a gondolat:az eddigi adottságokból kiindulva a szlovén és a magyar államtól kapható támogatásokat, valamint azEurópai Államközösség pályázatai által kínált lehetõségeket kihasználva bizony célszerû volna akár aHonismereti Szövetség szervezésében, vagy legalábbis kezdeményezésére román-magyar, szlovák-ma-gyar, osztrák-magyar, horvát-magyar, szerb-magyar, ukrán-magyar levéltári kutatótáborokat szervezé-se. Nemcsak a levéltári állomány gyarapításáért történelmi alulnézetbõl, hanem azért is, hogy a pártokés egyéb politikai vezetõ szereplõk szándékával ellentétben kifejlõdjék a határ mentén élõkben egymásmegbecsülése, tisztelete és a kölcsönös segítõkészség. Annyit mindenesetre megértettek a levéltári ku-tatótábor szlovén és magyar diák résztvevõi is, hogy a gyûlölködést nem a köznép szította, s nem is õüzent egymásnak hadat.

Szerencsére a már légtelenített szlovén-határ mindkét oldalán a kutatótáborok résztvevõinek tapasz-talatai szerint ezt így értik és érzik. Ennek a gondolkodásnak, a kutatótáborok hasznának és a levéltárakegyüttmûködésének csúcsteljesítménye, amirõl Székely András Bertalan is említést tett, és amit dr. Né-meth László Sándor, a szentgotthárdi konferencia idején fõlevéltáros, a Magyar Országos Levéltár fõ-osztályvezetõ-helyettese így értékelt: „A legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy több éves elõkészü-let után megjelenhetett a Zala Megyei Levéltár igazgatója Molnár András és Vas megyei kollégája,Mayer László levéltáros szerkesztésében a kétnyelvû Források a Muravidék történetéhez címû kiad-vány, amely a maga nemében páratlan kezdeményezésnek bizonyult és remélem, más térségekben is kö-vetõkre talál.”

Ferencz Gyõzõ

Forrásmunkák: Közös határ két oldalán – Na obeh straneh skupne meje, 1966; Sportbarátságunk – Našešportno prijatelstvo, 2004; Jószomszédság a sportban is – Dobrososedstvo tudi v športu. Szerk. Ferencz Gyõzõ,2009; Lindua 2007, 2–3. szám; Honismeret 2011/3. szám; 20 éves a szlovén-magyar nemzetközi levéltári kutatótá-bor. Nemzetközi konferencia. Szentgotthárd, 2010. szeptember 24. A Vas Megyei Levéltár kiadványa – 20 letdelovanja slovensko-mad�arskega raziskovalnega tabora, Mednarodna konferenca. Monošter, 24. september 2010.Izdaja arhiva �upanije Vas.

A dombóvári Szent István templomnegyedszázados évfordulója

Régi vágya teljesült a Kertvárosban élõ híveknek 1989-ben, amikor felszentelték templomukat. Aszervezési munkát Farkasdi András plébános vállalta magára még az 1980-as évek elején. Felvette akapcsolatot az akkori városvezetéssel, elsõsorban Vidóczy László tanácselnökkel. Eredetileg a kertvá-rosi parkban szerették volna megvalósítani álmukat, de a pártállam ezt nem engedélyezte. A közelbenlakó gyermektelen Csirke házaspár a lakóházukat és a nagy kertet adományozta az egyházközségnek.Végül ott épülhetett fel a templom. A miniszteri engedélyre négy évet kellett várni. Így 1988-ban kez-dõdhetett el a munka, melyhez a hívek is sok társadalmi és anyagi támogatást adtak. Az építkezés gyor-san haladt, 1989. június 24-re a munkálatok be is fejezõdtek. Június 25-én Paskai László bíboros szen-telte fel az új templomot Szent István királyunk tiszteletére. Az ünnepi szentmisén jelen volt dr. Cserhá-ti József megyéspüspök, Mayer Mihály segédpüspök, a környékbeli paptestvérek, dr. Bõzsöny Ferenc aMagyar Rádió fõbemondója, Faragó Laura énekesnõ, Vidóczy László tanácselnök városunk elöljárósá-gával. Több százan a hívek is megtisztelték a templom megáldását.

Kutas Attila plébános a negyedszázados megemlékezõ szentmise megtartására Tamás József gyula-fehérvári segédpüspököt kérte fel, aki a meghívást elfogadta. Õ egyébként 2009-ben már járt Dombó-váron, akkor többek között megtekintette a Fekete István Múzeumot is. A szentmise kezdetén Kutas At-tila plébános és dr. Kerekes László világi elnök köszöntötte a székelyföldi vendéget. Mindketten köszö-netüket fejezték ki, hogy a püspök Atya ismét Dombóvárra látogatott. Tamás püspök úr szentbeszéd-ében a templomépítés fontosságáról, Szent István király erényeirõl, az alkotmányról és az új kenyérmegünneplésérõl is beszélt. Többek között a következõket mondta: „Ez a nap egy olyan történelmi sze-mélyt idéz, aki tudta, hogy mit akar, akinek célja volt, aki országát biztonságban akarta tudni. Aki tudta,hogy nem elég ehhez csupán a kardnak az ereje. Aki tudta azt, amit a róla írt rockopera nagyon szépenad szájába: „Nincs más út, csak az Isten útja”. Ezért tekintett sokszor az égre, ezért bízott Istenben,

74

ezért kérte az õ segítségét. Ezért tudott házat és hazát sziklára építeni okos emberként, hogy maradan-dót alkosson.”

A szentmise után a szomszédos parkban felállított sátorban a városi rendezvény keretében megáldot-ta az újkenyeret. Itt is a püspök úr mondott ünnepi beszédet. Az ott elhangzottakból idéznék: „Szent Ist-ván királyunk ünnepén mindig szomorúan emlékszem vissza azokra az idõkre, amikor nekünk, határontúl élõknek még a nevét sem volt szabad emlegetnünk. Kalendáriumunkban neve augusztus 20-án nemszerepelhetett. Régi imakönyveinkbõl kitépték azokat a lapokat, amelyek róla szóló imádságot vagyéneket tartalmaztak. A himnusz eléneklése egyenesen börtönbüntetéssel járt.”

Másnap a püspök úr a város nevezetességeivel, templomaival, mûvelõdési intézményeivel ismerke-dett. Öt év után ismét meglátogatta a Fekete István Múzeumot. Délután pedig a nagy író szülõfalujába,Göllébe is ellátogatott, ahol Szalai Jeremiás prépost-plébános és Bodó Bálint agrármérnök fogadta avendégeket. A szülõház és a templom megtekintése után a temetõben felkereste a Szent Vendel kápolnatövében tíz éve újratemetett Fekete István sírját, a közösen elmondott ima után elhelyezte a megemléke-zés virágait.

Bodó Imre

XIII. Civil Akadémia 2014,Drávaszög – Horvátország

2014. október 23–26. között szervezték meg a XIII. Civil Akadémiát Horvátországban, a Dráva-szögben, vagy ahogyan õk is mondják, Baranyában. Az akadémia célja a Kárpát-medence legjobbanmûködõ magyar civil egyesületeinek tapasztalatcseréje a különbözõ országok magyar civil szervezetei-vel. Fontos e szervezetek megismerése, biztatása, támogatása fennmaradásuk érdekében. Az akadémi-ák fõszervezõje Romhányi András Budapestrõl és az illetõ ország valamelyik civil szervezetének veze-tõje, aki elvállalja a találkozás megszervezését. Jelen esetünkben Tomasic Deák Korina, a Herceg-szöllõsi Mihály Magyar Ifjúsági Szervezet elnöke. Ezen az akadémián részt vettek Csehország, Szer-bia, Románia és Horvátország civil egyesületeinek képviselõi, összesen 14-en. Nagyváradról kettenmentünk: dr. Fleisz János és Dukrét Géza.

Október 23-án, a magyarság nemzeti ünnepén, 17 órára érkeztünk, épp abban a pillanatban, amikorPélmonostor város 1956-os emléktáblájánál megkezdõdött a koszorúzási ünnepség. A megemlékezéstTomasic Korina vezette, a mi társaságunk is elhelyezte a kegyelet koszorúját. A megemlékezést a HotelPátriában folytatták. Itt is Korina volt a narrátor. A beszédet egy nyolcvanéves tanárnõ tartotta, majd aKorina vezette Triliom-együttes – amely négytagú (két énekes és két gitáros) –, az eseményhez méltóelõadást tartott. Nagyon szép és felemelõ, teljesen politikamentes volt az egész rendezvény.

Pélmonostor járásközpontban van a Magyar Egyesületek Szövetsége Sztáray Mihály Oktatási ésKulturális Központja. A 2004-ben alakult szervezet, a népzenei oktatás és a határon átnyúló partnerikapcsolatok központja. Ugyancsak itt mûködik a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, amely az if-júsági szervezetek munkáját koordinálja, valamint az 1997-ben alakult Pélmonostor Magyar Kultúre-gyesület, amely a város kulturális örökségeit ápolja. Az ünnepség után szállásunkra mentünk, Karancsetno-faluba, a faluturizmus egyik központjába. Karancs a járás második legnagyobb települése, csupánnéhány kilométerre fekszik a járásközponttól. 1357-ben említik elõször. Híres a hagyományos konyhá-járól, vendégszeretetérõl. Zömében magyarok lakják, van református, római katolikus és ortodox temp-loma.

Másnap, elsõ utunk Hercegszöllõsre vezetett, amely szintén járásközpont. A 2011-es népszámlálásalapján a Hercegszöllõsi Járás területén 4560 lakos élt, kilenc településen: Hercegszöllõs, Kõ, Karancs,Sepse, Csúza, Vörösmart, Jászenovác, Mirkovác, Szokolovác – többsége magyar. Az 1991–1998 kö-zötti Honvédõ Háború – ahogy itt nevezik – idején, fõleg a magyar lakosság lélekszáma nagyon lecsök-kent. A szerb támadások elõl menekültek el, legtöbben Magyarországra, ahol sokan ottmaradtak, fõlega fiatalság. De a magyarság száma ma is drasztikusan csökken. Nagyon alacsony a szaporulat a nehézéletkörülmények, a munkanélküliség miatt. De csökken a vegyes házasságok miatt is, ahol a gyerme-kek zöme már horvát nyelvû iskolákba megy. Itt minden településen erõs mûvelõdési egyesületek mû-ködnek. Úgy néz ki, hogy ezek nagyobb megtartó erõnek bizonyulnak, mint az egyház. A templombakevesen járnak, de az egyesületek nagy tömegeket mozgatnak meg, fõleg a gyermekeket. Mindenüttvan énekkar, tánccsoport minden korosztálynak.

75

Fontos megemlíteni, hogy a Drávaszög mediterrán jellegû klímája és a talajviszonyok kifejezettenkedveznek a szõlõtermesztésnek. Az itt elhelyezkedõ falvak kitûnõ borok szülõhelyévé váltak az elmúltévszázadok folyamán. Ez Hercegszöllõs legjelentõsebb bevétele is. Itt találjuk az egyik legnagyobbborfeldolgozó üzemet, a Belje-pincészetet. Itt fejti ki tevékenységét a Hercegszöllõsi Mihály MagyarIfjúsági Szervezet. Triliom nevû együttese emeli a magyar nemzeti ünnepek színvonalát, fõleg népdal-okkal, balladákkal. Itt meglátogattuk az Árpád-kori református templomot, amelyet épp most restaurál-nak.

Nagybodolyán megnéztük a tájházat. A Nagybodolyai Hagyományõrzõ Egyesület azzal a céllal jöttlétre 2001-ben, hogy ápolja a település magyar hagyományait, szokásait. A tájházat 2011-ben nyitottákmeg. Szinte az egész falu sajátjának tekinti, hiszen kevés olyan család van Nagybodolyán, akit nemképvisel egy-egy tárgy ebben a tájházban. A következõ település, Sepse színtiszta magyar reformátusfalu, ahol megtekintettük az elsõ világháború hõseinek állított turulmadaras emlékmûvet. Egy idõbeneltûnt a turulmadár, de a honvédõ háború után újat helyeztek el rajta, amely zárt szárnyú, kifejezve azt aszándékukat, hogy õk innen nem mennek el soha. Utólag felírták a második világháborúban elesetteknévsorát is. A sepsei Petõfi Sándor Magyar Kultúregyesület 1950-ben alakult. A honvédõ háború után anulláról indult. A kultúrotthon felújítása után egy nyári színpadot is építettek. 2010-ben a huszonévestagok létrehozták a Hagyománykutató Egyletet. E kicsiny faluban mûködik még a Petõfi Sándor Ifjúsá-gi Szervezet is.

Következõ állomásunk Csúza volt.Elsõ írásos említése 1252-ben Chuza né-ven. Ma kb. 600 lakosa van. Megnéztüka városháza egyik termében látható Kos-suth-dombormûvet, majd a reformátustemplomot. Meglátogattuk a polgármes-ter pincészetét, ahol finom borokat kós-tolgattunk. Kiskõszegen a KiskõszegMagyar Kultúregyesület vezetõsége fo-gadott minket. Radics Mária elnöknõ is-mertette tevékenységeiket (énekkar,tánccsoport), s bemutatta székhelyükön,egy régi fényképekbõl álló kiállítást.

Vörösmart, a térség egyik legna-gyobb települése. 1246-ban Verusmarthnéven bukkan fel. Már a XVI. század-ban a Drávaszög legjelentõsebb és leg-forgalmasabb helységei közé tartozott.A városnak jelentõs a dunai vámjövedel-me. A törökök zaklatása elöl a lakosságnagy része elmenekült. A XIX. századelején gazdag magyar faluként tartjákszámon. Jelentõs szõlõtermesztése volt,mely szerepe máig sem csökkent. 1841-ben nyilvánították várossá. 1961 körül2000 a lélekszám, 2001-ben már csak974. Nyolcosztályos központi iskolájavan, hozzá tartoznak Csúza és Újbezdániskolái is. A település a baranyai refor-mátusok életében fontos szerepet ját-

szott, az egyházkerület püspöki székhelye volt. Mai templomuk 1866-ban épült, az elõzõ helyére, a re-formátus szurdok elején. A plébániatemplom 1752-ben épült a katolikus szurdok elején. A szurdok nemmás, mint egy pincesor. A hegyrõl lejövõ út mindkét oldalán pincék sorakoznak, a hegyoldalba vájva.Vörösmarton Bisztricán Hajnalka polgármesterasszony fogadott minket. Bemutatta az általa létesítettBaranyai Júlia Bormúzeumot és az Ökoturisztikai Központot, a Magyar Házban. Ezután végig vitt min-ket a borútakon, s borkóstolót szervezett saját pincéjében. Este Varga György református lelkész pincé-jében vacsoráztunk.

Szombaton Újbezdánba vezetett utunk. Itt az Újbezdáni Ifjúsági Hagyományõrzõ Egyesület vezetõibemutatták tájházukat és a Magyar Házat, ahol régi fényképekbõl kiállítást készítettek. Mûködik kéttánccsoport, tobzos zenekar és énekkar. A kétszáz lakossal rendelkezõ falunak van nyolcosztályos isko-lája, 28 gyermekkel. Utunk elhagyta a Drávaszöget és beléptünk Szlavóniába. Itt kegyetlen pusztítást

76

A Civil Akadémia résztvevõi a sepsei I. világháborúsemlékmûnél

végzett a háború. Aki nem menekült el, a szerbek kivégezték, a házakat rommá lõtték, felgyújtották.Még ma is látszanak a romok, benõtte õket a növényzet. Szentlászló falun csak átmentünk. Az egész fa-lut újjáépítették. Itt erõsebb lett a beolvadás. Következõ állomásunk Kórógy volt. Az elsõ írásos forrás1269-bõl származik. Egy középkori, szlavóniai nemesi család nevét viseli. A Kórógy-család a XVI.században pusztult ki, az oszmán háborúban. Váruk azóta üresen áll, de számos legenda fûzõdik hozzá.A XVI. században áttértek a református hitre. 1778-ban új kõtemplomot építettek a régi fatemplom he-lyett. 1869-ben a lakosság elérte az 1277 fõt, ekkor épült fel az új, ma is álló templom, melyet 1873-banfejeztek be. 1910-ben 1067 lakosa volt, ebbõl 1048 magyar. Mivel két szerb falu között fekszik, az1991-ben kezdõdött háború szinte teljesen elpusztította. Szeptember 29-én, Mihály-napján belelõttek atemplomba. Ekkor elmenekült a lakosság. 1998-ban 90 százalékuk visszajött – az állam segített felépí-teni a házakat. Jelenleg 650–700 lelket számlálnak. Ma is a Vukovár-Szerém megyei magyarságnakKórógy a legerõsebb védõbástyája. Szlavóniában egyedül itt sikerült megõrizni a magyar tannyelvûközponti nyolcosztályos iskolát. Itt meglátogattuk az új, modern, szép és világos iskolát, ahol jelenleghat osztályban 18 tanuló tanul. A faluban mûködik az Ady Endre Magyar Mûvelõdési Egyesület, vala-mint a Zrinyi Ilona Hagyományõrzõ Egyesület. Háromszáz reformátust tartanak számon, de csak25–30 jár templomba. Ez is mutatja a mûvelõdési egyesületek összetartó erejét.

Utunk Eszék-Rétfaluba vezetett. Itt a Népkör Magyar Kultúregyesület vendégei voltunk, amely azegyik legnagyobb mûvelõdési szervezet. Az egyesület 1946-ban alakult Eszéken. 1955-tõl a hozzátar-tozó Rétfaluban mûködik. Jelentõs a vegyes kar, amely 1986-ban alakult. 1998-tól a Népkör szervezi aMagyar Nap Eszéken elnevezésû rendezvényt, ahol Szlavónia és Baranya magyarsága mutatja be kul-túráját: népmûvészetét, népviseleteit. Minden héten játszóházat tartanak két korosztályos csoportnak.Itt, a székházban ebédeltünk, ahol könyv-, dokumentum- és fotókiállítás volt látható. Késõ délután vá-roslátogatást szerveztünk Eszéken, ami a harmadik legnagyobb város Horvátországban. Lakossága kb.100 ezer, amelybõl úgy 900 a magyar anyanyelvû. Részletesen az óvárost jártuk be, s megnéztük a Drá-va partját is.

Estére visszamentünk Hercegszöllõsre, ahol magyar folklórestet tartottak a kultúrotthonban, mely-nek házigazdája a mi Deák Korinánk volt. Este a szállásunkon kiértékelõ beszélgetést tartottunk. Min-denki elmondta benyomásait és értékelte a három napot. Mély benyomást hagyott az a szívósság, ahogyitt élnek a nehéz körülmények között. A településeken mûködõ mûvelõdési egyesületeknek erõs össze-tartó szerepük van. Mindenütt igyekeznek a fiatalokat és a gyermekeket foglalkoztatni, játszóházakatszervezve. Sajnos a magyarság létszámának csökkenését nem tudják megállítani. Nem találják a kive-zetõ utat. Az egyházak nagyobb segítséget kellene nyújtsanak ebben.

Dukrét Géza

Emlékezés Szõnyi Lászlókönyvtárigazgatóra1

Szõnyi László, a miskolci megyei könyvtár alapítója és elsõigazgatója az 1945 utáni könyvtáros nemzedék meghatározó alakjavolt. Életérõl keveset tudunk, csak a halálakor megjelent nekroló-gok utalnak rá. Kilencven évvel ezelõtt, 1924. június 17-én szüle-tett az Abaúj vármegyei Szala településen. Elemi iskolába Tatán ésSárospatakon járt, a gimnáziumot Sátoraljaújhelyen és Kassán vé-gezte, s itt is érettségizett 1943-ban. 1944-ben, mint leventét Auszt-riába hurcolták. Hazatérését követõen 1948-ig édesapja mellettdolgozott cipészinasként, s szakmai képesítést is szerzett.2

1949 májusától a Szikszói Körzeti Könyvtárban szervezte sike-resen a falusi népkönyvtárakat.3 Munkája elismeréseként neveztékki az 1952. október 26-án megnyíló miskolci megyei könyvtár ve-

77

1 Elhangzott a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei könyvtárosok 9. megyei találkozóján, 2014. október 18-dikánMezõcsáton.

2 Koger Tamás: Szõnyi László 1924–1973. Komárom Megyei Könyvtáros 1973. 16. sz. 48.3 Szõnyi László (1924–1973). Könyvtáros 1973. 191.

zetõjévé. Óriási feladata volt, egy addig nem létezõ intézmény alapjainak a lerakása mellett a fiók-könyvtárak létrehozása a városban, valamint a könyvtári hálózat megalapozása a megyében. Mindezemberpróbáló volt a fennálló mostoha körülmények között. Az új megyei könyvtár Miskolc egyik leg-szebb épületében, de rendkívül rossz tárgyi és személyi feltételek mellett, gyakran világítás és fûtés hiá-nyával küzdve 9 alkalmazottal kezdte el munkáját.

A különbözõ forrásból származó, ömlesztett könyvanyagból elsõ lépésként az ifjúsági- és gyermek-irodalmat válogatták ki, ezzel a gyermekkönyvtárat alapozták meg. Az induló könyvanyag darabszá-mára vonatkozóan eltérõ adatok kerültek elõ, egyes források 80 ezer, mások 100 ezer, megint mások120 ezer körüli kötetrõl írnak.4 Ezt a mennyiséget kellett beleltározni és katalogizálni, hogy a jelentke-zõ olvasói igényeket zökkenõmentesen ki tudják elégíteni.

A szolgáltatások népszerûsítésére, a propagandára – mai kifejezéssel élve a reklámra, pr-ra – is gon-dot fordítottak. Tulajdonképpen a kezdetektõl folyt a helyismereti anyag gyûjtése is, s komoly szakmaielismerést váltott ki a helyismereti sajtófigyelés elindítása 1956-ban. Az induláskor birtokba vett épületmár az évtized végére szûkössé vált, és elkezdõdött az új könyvtár tervezése, igaz legtöbbször csak a ví-ziók színjén és a tervezõasztalokon. Több építészeti elképzelés is készült, végül Dézsi János tervét fo-gadták el, s 1968 októberében rakták le a jelenlegi megyei könyvtár épületének alapkövét. Átadására1972 májusában került sor. Létrejött az új megyei könyvtár, amelynek Szõnyi László – betegsége miatt– már nem lehetett a vezetõje. Nagyszerû terveket alkotott, s megvalósult egy álom, a több mint 4.000m2 alapterületû megyei könyvtár ma is áll, s betölti hivatását.

Szõnyi gerincét a mindennapok nehézségei nem hajlították meg. Kiállt azon kollégái mellett, akik az1956-os forradalom és szabadságharcban valamilyen módon részt vettek. Neki köszönhetõen õk a meg-torlás idõszakában is megtarthatták állásukat. Felnõtt mellette egy nemzedék, amely nem csak a szak-mát tanulhatta meg tõle, hanem emberséget és tartást is. Mára egyre sokasodnak a sírok: Gyõri Erzsé-bet, Hubay László, Kordos László, Slezsák Imre és mások is elmentek már közülük.

Úgy látszott, hogy betegségébõl felépült, és új életet kezdhet. 1972. szeptember 1-tõl haláláig a tataiMóricz Zsigmond Városi Járási Könyvtár igazgatója volt. Az ott eltöltött rövid idõ alatt több szakmaipublikációja jelent meg a Komárom Megyei Könyvtárosban, ezzel is bizonyította, hogy ott is motorja aszakmai korszerûsítéseknek, fejlesztéseknek.

Szõnyi László mindig sokat dolgozott, munkáját élete végéig céltudatosan, elhivatottan és legjobbtudása szerint végezte. Élethivatása lett a könyvtárügy, amelynek legizgalmasabb és legnehezebb kor-szakában volt alkotó, teremtõ alakja. Fontos volt számára az is, hogy mind a helyi, mind az országosszakmai folyóiratokban beszámoljon az általa vezetett intézmény munkájáról, az elért szakmai sikerek-rõl, errõl közel harminc közleményt jegyez. Tevékenységét 1954-ben Szocialista Kultúráért, 1955-benMunka Érdemérem, 1963-ban Kiváló Népmûvelõ kitüntetéssel ismerték el. Tagja volt az OrszágosKönyvtárügyi és Dokumentációs Tanácsnak és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete országos elnöksé-gének. Életét az értelmes munkák, aktív mindennapok jellemezték, s ezt szakította félbe a testi és lelkibetegségek sora, amelyeket nem tudott legyõzni. 1973. február 4-én önkezével vetett véget életének. Amiskolci Avasi temetõben helyezték örök nyugalomra.

Székelyné Forintos Judit

Kitüntetettjeink2014. augusztus 20-a alkalmából állami kitüntetésben részesültek:Dr. Gedai István, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökhelyettese, a Magyar Nemzeti

Múzeum nyugalmazott fõigazgatója a Magyar Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat);Dr. Patay Pál, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott régész fõmuzeológusa a Magyar Érdem-

rend Tisztikeresztje (polgári tagozat);Dr. Kováts Dániel, a Comenius Tanítóképzõ Fõiskola nyugalmazott fõiskolai tanára, a Kazinczy Fe-

renc Társaság alapító elnöke a Magyar Érdemrend Lovagkereszt (polgári tagozat) kitüntetést vehette át.

78

4 Prókai Margit – Venyigéné Makrányi Margit (szerk.): 60 év a Megyei Könyvtár életébõl. Könyvtártörténeti„kolligátum” a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár életébõl 1952–2012. Miskolc, 2012.

79

Írások, visszaemlékezések Gyóni Gézáról

A könyvhét tömjénfüstmentes kavalkádjából melegbarna könyvborító tûnik elém. Ismerõs, szomorú szem-pár néz: Gyóni Géza. Száz év épített takaróját kell rólalefejteni. Épült ez a takaró vastag krasznojarszki hóból,épült a feledés – feledtetés szándékából, a támogatás, tû-rés, tiltás õrült szellemi Bermuda-háromszögébõl.

Fagyos kritikák idézték a végtelen hómezõ hidegét,igyekeztek belemosni alakját a múlt lényegtelen kísérte-teinek sorába. Miért kell õt és társait takargatni a min-denkor kíváncsi gyermektekintetek, egész nemzedékekelõl? Mert élete, életük örök emberi példa hûségbõl, dac-cal vállalt hazaszeretetbõl. Súlyos évtizedek teltek el,hogy az elsõ és a második világháború magyar sírjairól,Trianon gyalázatos ítéletérõl beszélni sem volt szabad.

Mondd csak a valódit! A magyar nyelv üzen: Való-dit? – Lódít! Igen. A szándékosan elterelt figyelem síro-kat takar. Százezrek, milliók dobták életüket a keleti ára-dat megállítására. Veszteséglistánk nõttön-nõtt. A máso-dik világháború utáni „béke” is ölt, mert nem az igazsá-got õrizte. Kiss Jenõ, erdélyi próféta Csak egy betû címûnégysorosát muszáj idézni:

Igazság, gazságalázat, gyalázat –

Csak egy betû a választóvonal:ember, vigyázat!

Tanárnemzedékek tudatába vésték be, hogy RákosiJenõ és köre által az elsõ világháború költõjének kikiál-tott Gyóni csak gyenge Ady epigon. Köteteit nem adtákki, így versei sem védhették meg alkotójukat.

A szorgalmas, robotos munkával összeállított könyv-héti újdonságnak a legnagyobb erénye, hogy nem kínálkész sablonokat, nem foglal állást, távolságtartóan érze-lemmentes. Az idézett szerzõk maguk késztetnek gon-dolkodásra. A képanyag nem hivalkodó. Nem ágáll, nemhangos, viszont hûséges: korhoz, nemzedékhez. A csendtisztaságával fésüli össze egy évszázad mérvadó kopo-nyáinak vegyes hangszínein a Gyóniról született írásoksúlyos igazságait. A tisztelgõk névsora oldalt kitevõ. Akötet megismertet az élet apró rezdüléseivel: az anyát,szeretetet, simogatást vesztõ gyermek sérülékenységétõlaz örök Évát keresõ férfi be nem teljesedõ vágyáig. A há-borút gyûlölõ személyiségtõl a magyar lélekbõl fakadókötelezõ önfeláldozó sors vállalásáig. Az õrjítõ távolság-tól, honvágytól, a hazarepülõ álmoktól gyötört fogoly alevélvárás napi kálváriáját is megszenvedi: a társait éstestvérét vesztõ fájdalmon át, a feltámadás örökölt hité-vel, a békébe érés fázisáig tart ez az élet.

Tisztelet a szerzõknek és a kiadónak a hiteles, Gyóni130. születési évfordulójához és az elsõ világháború cen-tenáriumához egyaránt méltó antológiáért, mely a ma-gyar irodalomtörténet régi adósságát törleszti és a csalá-di könyvtárak megbecsült darabja lesz. A bibliográfianagy szolgálat a jövõnek: meglepõen gazdag forrásanya-got kínál majdani szakdolgozatok tömegének.

Írásommal magam is adósságot törlesztek. Tartoztamezzel a családom háború poklát megjárt vagy ottmaradt

apáinak, fiainak, de elsõsorban néhai tanáromnak, az en-gem „sárgarépa rend”-del kitüntetõ Balogh Istvánnak,Gyóni krasznojarszki rabtársának, a Gyóni Géza Irodal-mi Társaság egykori elnökének. Õ sorstragédiaként éltemeg, hogy a béke katonájának hamvait az „idegenárok”-ból nem sikerült hazahozatni és „hazai domb”-banvégsõ nyugalomba helyezni. Balogh tanár urat 1956 utánletiltották a katedráról, mert a forradalom idõszakábannemcsak hogy megtûrte a táblán diákjai Nagy Imre éskormánya melletti feliratait, de még azonosult is velük.

Gyóni munkásságának aktualitását sajnos újra hábo-rú igazolja a szomszédságunkban, de még ettõl is na-gyobb veszély, hogy a valóságsztrádán száguldók mamár nem ólomvércsékkel lövöldöznek. Képpel, hangerõ-vel, síppal-dobbal, kábítószernél veszélyesebb ólombe-tûkkel hazudják szét a maguk hasznára a világot.Przemysl múzeuma és Janzer Frigyes dabasi szobraüzen: Az igazság feltartóztathatatlan, mert az a szeretetfeltámasztó örök igazsága!

(A béke katonája. Írások, visszaemlékezések GyóniGézáról. Szerk.: Valentyik Ferenc. Antológia Kiadó.Lakitelek, 2014. 343 p.)

Lakatos Emil

BEDÉCS GYULA:A Kárpátok hágóin át Galíciába(Rendhagyó útikönyv)

Hiánypótló tematikus útikönyv jelent meg ez év ta-vaszán az elsõ világháború magyar emlékeit, elsõsorbanaz osztrák-magyar katonatemetõket Galícia területén ke-resõk számára. A vaskos (304 oldalas) kötet szerzõje, dr.Bedécs Gyula õszintén vallja gróf Széchenyi István gon-dolatát, amely a Nagy Háború centenáriumán kifejezet-ten idõszerû: „Ha tudni akarod, hogy egy nemzetmennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetõit”. Persze,mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy az egykorielsõ világháborús csataterek ma már nem Magyarországhatárain belül fekszenek, de a mi katonáink vére éskönnye, hõsiessége kötõdik az emlékekhez. A lengyelekpéldamutatóan gondozzák, rendszeresen felújítják, a tu-risták és a kegyeleti útra indulók számára vonzóvá, in-formációkban gazdaggá tették, és a centenáriumra tekin-tettel még inkább teszik a száz éves zárt katonai temetõi-ket Galíciában, Krakkótól egészen Przemyslig. Magamis tanúsíthatom, hiszen egy hete jártam kb. 15 galíciai el-sõ világháborús temetõben, a magyar emlékek nyomá-ban, és elképedtem, hogy mindenütt a jó gazda gondos-kodásával találkoztam. Ez lenne a természetes, de mi,magyarok, hõs katonáink emlékének tiszteletéért megte-szünk-e mindent?

Rendhagyó útikönyv, mert csak a Nagy Háború meg-maradt galíciai emlékeire koncentrál. Vagyis kevesebb,mint egy klasszikus útikönyv, de jóval több azáltal, hogya háborús emlékeket a legsokoldalúbban mutatja be ahelyszínekhez kapcsolódó hadi események leírásával,szakszerûen válogatott versek, bakanóták, napló- és le-vélrészletek révén.

KÖNYVESPOLC

80

Az útikönyvek megkövetelik a képeket és a térképe-ket. Jelen esetben gazdag tárháza jelenik meg az aktuálisszínes és az archív fekete-fehér fotóknak. Ezek óriási se-gítséget nyújtanak a beazonosításban, a temetõket felke-resõknek. A tájékozódást nagyban kellene segítenie a se-matikus térképszelvényeknek is, amelyeket egy 4 fõscsapat készített, de azokban nem egyszer csalatkozhat(így jártam jómagam is egypárszor) a lelkiismeretesentérképet követõ turista. De ne csüggedjünk, mert a mo-dern technika vívmányai kihúzhatnak bennünket a csá-vából, a bizonytalankodásból, mert minden emlékhelyGPS-koordinátái is bekerültek az útikönyvbe. Tehát útrafel! Ha, pedig, azonnal útra is kelne a magyar hõsök nyo-mába, legyen mindig kéznél néhány méter nemzeti színûszalag: az EMLÉK, az EMLÉKEZÉS és az EMLÉKEZ-TETÉS jövetele céljából. Annak ellenére, hogy pl. abiesnai katonai temetõ kõtáblájára írt kérelem elsõ soraígy szól: „Ne koszorúkkal jöjjetek, hanem nyitott érze-lemmel”.

Mielõtt útra kelnénk, érdemes Bedécs speciális úti-könyvének bevezetõ három fejezetét átolvasnunk, onnantájékozódnunk, ahonnan hiteles forrásokból feltöltõdhe-tünk Galícia múltjából, a galíciai hadmozdulatokból, aháború igazi arcának megismerésébõl, a sírkertekhez va-ló viszonyulásunkból, a katonák korabeli temetésébõl, atemetõk kialakítási szisztémájából, sõt ismertebb galíciaivonatkozású katonadalokból is. Ha már mindezeket elsa-játítottuk, vagy az emléktúra vezetõje figyelmünket irá-nyítva tájékoztatott bennünket az általános ismérvekrõl,no, akkor indulhatunk a magyar sírhelyek nyomába. De,hogy is, amikor csak Galícia területén 400-nál több kato-nasírt alakítottak ki már a Nagy Háború idején? Ezértkell kézbe venni ezt az útikönyvet, amely a magyar sír-helyek megtalálásához elvezet bennünket, több évtize-des kutatómunka eredményeként.

Galícia négy tájegységének magyar vonatkozású ka-tonatemetõi lettek feltérképezve, úgymint: a Beszkidek-ben (a Kárpátok belsõ karéjában az Uzsoki-hágótól aDuklai-horpadásig és az Alacsony-Beszkidek két olda-lán), Nyugat-Galíciában (Limanowa környékén, a Borvagy Magyar út mentén Bártfától Sekowáig, GorlicétõlGromnikig, Gromniktól Tuchówig, az Alsó-Dunajecmentén és Tarnówban), Przemysl és Lemberg környé-kén.

Önbecsülésünk egyik legfontosabb eleme, hogy mi-ként viszonyulunk halottainkhoz, elesett hõseinkhez.Most a centenárium 4 évében kiemelten és folyamatosankell figyelmünket irányítani hadi hõseinkre, halottaink-ra: nagyapáinkra és dédapáinkra, akik a háborúban, acsalád és a haza védelmében a legdrágábbat, az életüketadták. Nemzeti ügyünk, kötelességünk emlékük ápolása.

Bedécs szenzációs útikönyve ahhoz ad nekünk segít-séget, hogy a magyar társadalom minél szélesebb rétegeimegismerhessék a Galícia földjén harcoló és ott elesettmagyar hõsök történetét, felkereshessék végsõ nyughe-lyeiket, és büszkék legyenek rájuk, tetteikre. A kiváló,úttörõ munkát melegen ajánlom a magyar történelemvérzivataros idõszakai iránt érdeklõdõknek, fiataloknakés idõsebbeknek egyaránt, minden magyar érzelmû em-bernek.

(Dr. Bedécs Gyula: A Kárpátok hágóin át Galíciába.Útikönyv az elsõ világháború magyar emlékeit keresõk-nek I. Zrínyi Kiadó, Bp., 2014. 304 p.)

Rémiás Tibor

BUCZKÓ JÓZSEF:„Szállást adtunk hûséges magyar véreinknek”

A székelyek – mint tudjuk – középkori, nagy királya-inktól kapott kiváltságaik szerint „a keleti és délkeletihatárok védõiként nem kerültek földesúri fennhatóságalá”,1 s ezt a megbízatásukat az eltelt évszázadok sorántöbb-kevesebb sikerrel, olykor jelentõs véráldozattal tel-jesítették is, amíg magyar uralkodók álltak az országélén. Az után, hogy a Habsburgok érdekterületévé vál-tunk, a székelység már nem tudta maradéktalanul betöl-teni határõrzõ szerepét. Sokszor kétfelé kellett, vagy kel-lett volna helytállnia, mikor az osztrákok a moldvai feje-delmek szövetégével támadtak az országra. Idõvel meg-változott a veszélyforrások jellege is, amíg a XVII. szá-zadig legtöbbször a török hadak és tatár segédcsapataikfenyegették az ország keleti, délkeleti határait, a XIX–XX. században egyre gyakrabban az önállósuló román-ság jelentette a fõ veszélyt. Különösen olyan történelmipillanatokban vált fenyegetõvé ez a veszedelem, amikorMagyarország hadat viselt, mint például 1848-49-ben,1916-ban, vagy 1918-ban, amikor a háborúba vonult fér-fiak nélkül, védtelenül maradtak az erdélyi magyar tele-pülések. A románság pedig minden alkalommal kihasz-nálta a „kedvezõ pillanatot”.

Nem véletlenül ellenezte Tisza István miniszterelnökMagyarország háborúban való részvételét, mert jó elõrelátta: az akkor még semleges Romániára nem lehet szá-mítani, alkalom adtán szembefordul szövetségeseivel.Úgy is lett: Oroszország már 1914 õszén odaígérte Ro-mániának semlegessége fejében Magyarország keleti ré-szét, a Tiszától egészen a Kárpátokig, és Románia semle-ges is maradt, nem vett részt az oroszellenes harcokban.A háború kiszélesedésével az erdélyi magyar katonaicsoportokat fokozatosan elvezényelték az orosz frontra,s 1916 tavaszára már csupán a magyar csendõrség állt akeleti határokon. Románia pedig felismerte a számára„kedvezõ pillanatot”: a titkos bukaresti szerzõdésre ala-pozva augusztus 27-én, 21 órakor Bécsben átadta azOsztrák–Magyar Monarchiának a hadüzenetet, egyide-jûleg rázúdította a teljesen védtelen Erdélyre haderejé-nek háromnegyed részét. A támadás „az egész határvo-nalon, minden erre használható szoroson egyszerre tör-tént”.

A semleges Románia részérõl bekövetkezett orvtá-madás elõl megindult a menekültáradat nyugat felé, el-sõsorban a Székelyfölrõl, de aztán magával sodorta abeljebb fekvõ térségek lakosságát is. Akkora területetérintett ez az exodus, amin 1,3 millió ember lakott, s kor-mánybiztosi adatok szerint végül is mintegy 206 ezerember, zömükben székely kelt át a Királyhágón, hozzá-vetõlegesen minden hatodik ember.

Ennek a nagy és kényszerû népességmozgásnak egy-általában nem nagy a szakirodalma, a közvélemény pe-dig éppenséggel igen keveset tud róla – talán még a Szé-kelyföldön is. Ezért örvendetes, ha a történelmi eseményegy-egy kisebb szeletérõl olyan alapos, mélyfúrás szerûfeltárás születik, mint a Hajdúnánásra került székelyekkrónikája.

A Szabolcs megyei Újfehértón született Buczkó Jó-zsef, a helytörténet és a néprajz iránt érdeklõdõ, otthoná-ul Hajdúnánást választó, tanári végzettségû közmûvelõ-

1 Kósa László – Filep Antal: A magyar nép táji – történeti ta-golódása. Bp., 1978. 172.

81

dési felügyelõ, múzeumigazgató vállalkozott rá, hogyösszegyûjti és könyvvé formálja az 1916-ban lakóhelyé-re menekült székelyek történetét. A XX. században ránkszakadt történelmi tragédia különös fintora, hogy a ma-gyarság két, korábban fegyverforgató népcsoportját te-relte össze a kegyetlen sors: a székelyeket és a hajdúkat.Két, kiváltságaikat katonai szolgálatukért kapott etni-kum találkozott a világháború hátországában bekövetke-zett szörnyûségek miatt, amikor az õsi földjükrõl kivertszékelyek menedéket találtak a tiszántúli hajdúk között,nevezetesen Hajdúnánáson.

A könyv négy nagyobb témakört ölel föl: (1) a védte-len Erdély elleni román támadás részletei, (2) a székelyasszonyok és gyermekeik apokaliptikus menekültárada-ta, (3) a befogadó Hajdúnánás jó szolgálata, és (4) a szé-kelyek visszatelepülése Csíkországba.

A Magyarország elleni román invázió részletezésenagyonis indokolt, hiszen errõl mindkét hazában nagy atájékozatlanság. Tudnunk kell, hogy a „Magyarországkeleti határain egyszerre 18 helyen támadó román erõklétszáma meghaladta a 420 ezer fõt, Erdély 600 kilomé-ter hosszú határán pedig nem állt több, mint 30 ezer pus-kás katonánk.” A belügyminisztérium és a hadsereg egy-másnak is ellentmondó forgatókönyveit a betörés hírérepánikba esett lakosság körében nem sikerült megvalósí-tani, a menekülés ténylegesen fejvesztetté vált. A vas-utak Erdély szerte egyvágányúak voltak, a közlekedõszerelvények elsõsorban hadieszközöket szállítottak,ezért a megrémült gyimesi, csíki, gyergyói székely csa-ládok közül a falusiak szekéren, a városiak és a szegé-nyebbek gyalog indultak neki az útnak. Nehezítette ahelyzetet, hogy a hatóságok parancsára a papoknak mégaugusztus 28-án is azt kellett mondaniuk a templomok-ban, hogy „aki a menekülést hirdeti, az el fog záratni”.Szörnyûséges esetekrõl lehet olvasni az akkor íródott –mert akkor még íródott – historia domusokban és máslelkipásztori feljegyzésekben. „A Hargita alján, ahol afelcsíki és az alcsíki menekülõk összetalálkoztak, az em-bereknek és az állatoknak olyan tömege verõdött össze,hogy egymástól még mozdulni sem lehetett. Az emberekjajgatása és veszekedése, a gyermekek sírása, az állatokbõgése valósággal rémessé tette az éjszakát, melyen át-küzdöttük magunkat a Hargitán…” – jegyezte föl BúzásImre felcsíki plébános.

Akik tudtak, Kolozsvártól vonattal utaztak tovább,de aki szekérrel, vagy gyalog ment, annak öt hétig tartottaz út, s „a legjobb gazdánk a szabad ég volt, mely mindigszállást adott és betakart…” – emlékezett Búzás Imreplébános. Ezt a kegyetlen földönfutást bizony nem min-denki bírta, különösen az öregek, a betegek és az újszü-löttek közül pusztultak el sokan. Egy gyimesközéplokicsángó ember, akit koraszülöttként, kéthetes korábanmenekítettek, így hallotta a szüleitõl életben maradásá-nak történetét: Keresztúrig gyalog mentek, s a Hargitánmeghalt egy másik asszony újszülöttje, s egy bikkfa gyö-kerei közé likat vájt, oda bédugta a kicsi halottat. Mondtaaz õ anyjának:

– Tegyed oda a tiédet es.

– De hát ez még él, hogy tegyem oda?

– Nem sokáig él az! Nem látod milyen élhetetlen?Tedd csak oda!

De édesanyám sajnált odatenni, s én ma is élek, 83esztendõsen – mesézte Tankó Póra János.2 Ám nem min-denkinek volt ilyen szerencséje, nem mindenkire vigyá-zott ennyire a Babba Mária.

Csak Székelyudvarhelyen tudták meg, hogy hová isfutnak? A Maros-Torda vármegyeieknek Szabolcs vár-megyét, a szebenieknek és az alsó-fehérieknek Bács-Bodrog vármegyét, a brassóiaknak és a nagy-küküllõiek-nek Torontál vármegyét, a fogarasiaknak Csanád várme-gyét, a kis-Küküllõieknek Csongrád vármegyét, a hu-nyadiaknak Arad vármegyét, a Csík vármegyeieknekHajdú megyét jelölték ki ideiglenes tartózkodási hely-ként. Sokan rokonaiknál találtak menedéket, „így a sors-üldözött erdélyi lakosság szétszóródott az egész országterületén”. Hajdú megyében – Buczkó József adatai sze-rint – 20 ezer menekült elhelyezését tervezték, ebbõl 6ezret Debrecenben, a többit szerte a megyében.

A 17 ezer fõs Hajdúnánás a „XX. század elsõ évtize-deiben mozgalmas, sokszínû egészséges hajdúváros”volt, de 1916-ra a már harmadik esztendeje tartó világhá-ború itt is sok veszteséget és szenvedést okozott. Hajdúvármegye alispánja 1916. szeptember 2-án, szombatonértesítette a város polgármesterét, hogy 800-1000 mene-kült érkezik hozzájuk Csíkországból és Maros-Tordavármegyébõl, egy nappal késõbb 1500-ra, hétfõn pedigmár 2500-ra tette a Nánásra menekülõk számát. Az elsõ,menekülteket szállító szerelvények 1916. szeptember8-tól érkeztek a településre. A város vezetése, élen a pol-gármesterrel nagy megértést tanúsított, és szakszerû mó-don nem az iskolákban és más középületekben jelölte kia földönfutókká vált családok – ki tudja mennyire – át-meneti lakhelyét, hanem magánházaknál helyezték el„székely testvéreiket”.

Hajdúnánásra leginkább Gyergyóból, Felcsíkból ésGyimesbõl érkeztek menekültek, de jöttek Udvarhely-szék, Háromszék, továbbá Kis-Küküllõ, Nagy-Küküllõ,Alsó-Fehér, Kolozs vármegye néhány falujából, sõtBrassó városából is. Összesen több mint negyven telepü-lésrõl irányították ide a hontalanná vált székelyeket, lét-számuk 1916. október derekára elérte a 3200 fõt, a városállandó hajdú lakosainak csaknem egyötödét. Szinte el-képzelhetetlen, hogy mekkora szervezési, anyagi, élel-mezési, közigazgatási feladatot jelentett a hajdú mezõvá-ros számára a rászakadt menekültáradat. Buczkó kutatá-sai szerint a munka zöme a helyi gimnázium tantestüle-tére, valamint a város képviselõtestületére hárult. Már azelsõ napokban megalakult Brassay Károly tanár vezeté-sével a Segélyezõ Bizottság, ennek tagjai gyûjtötték a la-kosság adományait, amire igen nagy szükség volt, mertaz egy fõre kiutalt napi egy koronás államsegélybõl nemtellett mindenre. A menekültek többség nyári ruhájában,cipõjében érkezett, hiszen hirtelen kellett magukatösszekapkodniuk, ezért ezt is pótolni kellett. Továbbárendkívüli segélyeket is osztottak szülés, temetés eseté-re, gyógyszerbeszerzés, kályha és lábbeli vásárlása céljá-ból. Mindezt – ismétlem – olyan háborús viszonyok kö-zött, amikor az általános elszegényedés miatt a helyi la-kosság is nélkülözött, így alig-alig volt mit megosztani amenekültekkel. Mégis, amikor megjelentek a felhívások,hoztak minden nélkülözhetõt. 1916. október 19-ánBerencsey János polgármester a következõ felhívást tetteközzé: „Az elsõ kérésem a város közönségéhez: adjon

2 Tankó Gyula: Életvitel a Gyimesekben. Székelyudvarhely,2001. 75.

82

ócska ruhát, cipõt, bármely ruházati cikket a szegény, ru-hátlan menekült asszonyoknak, gyermekeknek. A másikkérésem, adjon ki-ki tehetségéhez képest a kis, 1-2 évesszékely gyermekeknek tejet. […] ezek a gyermekek tejnélkül nem tudnak élni. Majdnem naponta hal a jövõszékely nemzedék. Mentsük meg õket. Nem ingyen ké-rem, hanem az árát megfizetjük. Jöjjön Hajdúnánás kö-zönsége, mutassa meg, hogy itt az õs székely nép nempusztulhat el.” Két hónapon keresztül folyamatosan ér-keztek a menekültek, akiket további elhelyezésükig át-menetileg az iskolákban helyeztek el. „A gimnáziumszép, új, alig tíz éve emelt épületének […] udvara zsúfo-lásig tele volt […] a menekültek siralmas látványt nyújtóingóságaival, a köztük játszadozó székely gyermekekkel.A tornacsarnok elõtt hatalmas üstökben fõtt az ebéd,egy-egy osztályteremben friss kenyeret szeleteltek, öltö-zõje éléskamra volt, magában a tornacsarnokban pedighárom sor asztal mellett szorongtak az erdélyi »hajótö-röttek«.”

A napi létfenntartás szükségletein kívül igyekeztekmegoldani a menekültek iskoláztatását is, ez ügyben járta városban dr. Berze Nagy János Csík vármegyei tanfel-ügyelõ, késõbb az elsõ tudományos igényû mesekataló-gus készítõje. Október 23-án, a helybéli felsõbb osztá-lyokkal egy idõben nyitották meg a „menekültek iskolá-ját”, nyolc tanerõvel, hozzávetõlegesen 500 tanuló szá-mára. Berze Nagyot éppen Csíkszeredában érte a románbetörés, akkor veszett oda nyolcszáz kötetes könyvtáraés Meseszótárának kézirata. Rajta kívül még több jelesszemélyiség sorsát villantja föl, vagy kíséri nyomonBuczkó József. Így a késõbbi csángókutató DomokosPál Péterét, aki 15 esztendõsen csak néhány hetet tölthe-tett Nánáson, az erdélyi diákok ugyanis „lakás céljáraelfoglalták az egész kollégiumot”, ezért beköltözött Deb-recenbe. Hetvenkét esztendõ múlva így emlékezettvissza azokra az idõkre: „Csíkban két- háromszáz ember-nél több nem is maradt otthon. A menekülõk jól tették,hogy eljöttek, mert az otthon maradottakat elfogták ésbevitték a sipolyi táborba. Legnagyobb részük el is pusz-tult.”3 Itt tanult továbbá 1916–17-ben az akkor 7-8 esz-tendõs, Kilyénfalván született Jakab Antal, aki MártonÁron halála után, a legkomiszabb idõkben tíz esztendõnkeresztül volt az Erdélyi Egyházmegye püspöke. A kis-fiú bizonyára részt vett azon a szeretetteljes karácsonyiünnepségen, amit 1916-ben, Hajdúnánás város vezetéserendezett a menekült székely gyermekek számára.

A menekülés ideje alatt összesen huszonnyolc szé-kely gyermek született a hajdúvárosban és harminckilen-cen haltak meg, több mint kétharmaduk gyermek.Buczkó név szerint számba veszi valamennyiüket.„Ezekben a hónapokban – írja – megindító látványt je-lentett az utcán tébolyultan bolyongó édesanya, hónaalatt egy aprócska koporsóval. Ebben a rettenetes meg-próbáltatásban pedig nem lehetett mellette a hitvese, akifölött meglehet, magasra tornyosult már a tömegsírhantja Európa valamelyik hadszínterén.”

A „külsõleg rideg és oly nehezen hevülõ hajdú keblé-re ölelte tehát a földönfutóvá vált székely testvért”, deannak mégis haza húzott a szíve. „A bátrabbak közül –írja a szerzõ – néhányan nem sokkal megérkezésük utánhazautaztak – pedig biztonságukat, életüket kockáztatták–, annak ellenére, hogy a hatóságok ezt kifejezetten til-

tották.” Alcsík és Csíkszereda környéke ugyanis vi-szonylag hamar felszabadult a román megszállás alól, deFelcsík és Gyergyó továbbra is hadszíntérnek minõsült.Elõször elsõsorban a gyermektelen férfiak és asszonyoktértek haza Nánásról, hogy a román pusztítás utáni romo-kat eltakarítsák. Mert azt tudták, sürgetõen érezték, hogyhová kell megtérniük, de azt még csak nem is igen sejtet-ték, hogy mire mennek haza? 1916 õszén ugyanis avisszavonuló román csapatok felgyújtották Csíkszere-dát, leégett 44 kõház, 104 faház, 15 kõ- és 242 fa mellék-épület. De máshol is: felégetett falvak, lerombolt város-részek, kifosztott otthonok mutatták az ellenség pusztítá-sát. És alighogy újra elfoglalhatták tönkretett otthonai-kat, néhány esztendõ múlva újra elvették tõlük. „Szomo-rú tragédiája a sorsnak – írja a könyv szerzõje –, hogyépp talpra állt a székely nép az elsõ háború okozta mene-külés megpróbáltatásaiból és a trianonii országvesztés-bõl, negyed század múltán, a második világháború végénismét menekülnie kellett. Akkor is a magyar Alföld felé, acsonkává tett ország belsejébe.”

A kényszerû hajdú-székely találkozás történeténekazonban ezzel nincs vége. A könyv utolsó fejezetei márannak a József Attila-i gondolatnak a varázsában fogan-tak, amikor „a harcot, … békévé oldja az emlékezés …”!A valamikori földönfutás kapcsolataiból ugyanis máigtartó barátságok, családi kötelékek támadtak, amiket azújabb, trianoni csapás sem tudott elszakítani. A Gyer-gyóhollóból 1916-ban idemenekült, 1918-ban visszatértPéter család, amikor 1941-42-ben ismét nehézre fordultaz életük, újból eljöttek Hajdúnánásra, „ahol egyszermár befogadták a családját, s ahol szerették õket”. Aztána szó szoros értelmében itt maradtak, mert 1945-ben le-zárták a határt, a lányuk nánási hajdúhoz ment férjhez, smint mondja: „három gyermekük már hajdúnánási, deszékely vér is folyik ereikben”. És nem õk voltak azegyetlenek.

Ízig-vérig honismereti munka Buczkó Imre hajdú-székely történelmi és családi kapcsolatokról szóló, gaz-dagon illusztrált és bõségesen dokumentált könyve.Nagy munkával készült, tényekre alapozott, becsületesírás.

(Székely menekültek Hajdúnánáson 1916–1918. Ná-nási füzetek 19. Kiadja a Város Önkormányzata. Hajdú-nánás, 2011.)

Halász Péter

GUDENUS JÁNOS JÓZSEF –TERSZTYÁNSZKY ÉVA:A Tersztyánszky család

A genealógia görög eredetû, a „genos” (nem, nem-zetség) szóból származik. Történelmi segédtudomány,amely az emberek közötti leszármazáson alapuló rokon-sági kapcsolatokkal foglalkozik. Belõle fejlõdött ki szá-mos új segédtudomány, mint a történeti demográfia, tör-téneti szociológia, stb. A XIX. század végén és a XX.század elsõ felében nagy számban jelentek meg genealó-giai munkák Magyarországon, melyek elsõsorban a ne-mességgel foglakoztak. A publikációk között gyakoriakvoltak a családok történetét bemutató kiadványok, bárszínvonaluk változó. Egy részüket családtagok állítottákössze, s nem a nagyközönség számára készültek, hanemszûk családi körnek. Az 1940-es évek végétõl a tudo-

3 Az én Erdélyem. Domokos Pál Péter elmondja életét Ba-logh Júliánk. Bp., 1988. 17.

83

mányágat visszafejlesztették, de ennek ellenére sem szü-netelt mûvelése. A genealógiát és a heraldikát (címertan)reakciós, osztályellenes tudománynak bélyegezték eb-ben az idõszakban. Az 1970-es évektõl a genealógiai ku-tatást már megtûrték és nem tiltották. Ismét megalakul-hatott az 1950-ben feloszlatott Magyar Heraldikai és Ge-nealógiai Társaság 1983-ban elõbb, mint a Magyar Tör-ténelmi Társulat, Archeográfiai, Heraldikai és Genealó-giai Szakosztálya, majd 1991-tõl kezdve ismét eredetinevén és önálló társulatként. A rendszerváltás elõtt ha-zánkban kevesen foglalkoztak családtörténeti kutatással,mivel ezt a tevékenységet az akkori rendszer nem néztejó szemmel. A genealógia iránti érdeklõdés 1990 utánországszerte megélénkült, nemcsak hivatásos kutatók,hanem amatõrök számára is. A kutatók közül az egyiklegkiemelkedõbb Gudenus János József genealógus, akicsaládtörténeti kutatásait tizenöt éves korában kezdte, sakinek hiánypótló munkássága megkerülhetetlen a ma-gyar fõnemesi családok történeténél.

A Tersztyánszky család megkeresésének, tagjai ösz-szegyûjtésének ötletét Tersztyánszky Ödön nyugdíjas al-kotmánybíró vetette fel, aki a kötet elõszavában leírta,hogy Tersztyánszky Tiborral 2007-ben beszélgetni kezd-tek a családról, hogyan lehetne a népes nemzetség tagjaitegymással megismertetni. Együtt kezdték el a munkátoly módon, hogy elõször a budapesti telefonkönyvet la-pozgatták, s meglepõdve tapasztalták, hogy a Tersz-tyánszky név oldalakat töltött meg. Elhatározták, hogyösszehívják azokat, akik elérhetõek. Tersztyánszky An-dor felajánlotta, hogy erre a találkozásra a munkahelyén,a Károlyi Étteremben kerüljön sor, majd TersztyánszkyÖdön javaslatára ez az „asztaltársaság” rendszeresen ta-lálkozzon, s alakítsák ki a jövõbeni programokat. Az el-sõ találkozó nem várt sikert hozott, mert a külföldön élõrokonok is sorra jelentkeztek. Többen ekkor találtak rárég nem látott családtagjaikra, sosem látott rokonokra, ésfedezték fel a rokoni szálakat. Az elsõ sikereken felbuz-dulva az összejövetelek azóta is folyamatosak. Ezen al-kalmak egyikén Tersztyánszky Éva javaslata volt, hogykészüljön családi „beszélgetõs” könyv, amiben az idõ-sebb családtagok visszaemlékeznek, s a riportokat a csa-lád két tagja Krisztina és Éva el is készítette.

Tersztyánszky Ödön Egerben élõ unokahúga, T. Évakönyvtáros segítségét kérte a kutatómunka elvégzéséreés a dokumentumok összegyûjtésére. A rokonság általegyre nagyobb mennyiségben érkezett anyag a családról:régi fotók, levelek, keresztlevelek, visszaemlékezések.Mindezt kiegészítette az a kutatás, amit a kötet szerzõi alevéltárakban, az anyakönyvekben és az Országos Szé-chényi Könyvtár Kézirattárában végeztek. Gudenus Já-nos József genealógus nagy szakértelemmel és önzetle-nül vállalkozott arra a nem mindennapi feladatra, hogyösszeállítja a család leszármazási rendjét, azaz a család-fát. Míg korábban a családfakutatást elsõsorban férfiakvégezték, az utóbbi évtizedekben jelentõsen megnõtt anõi kutatók száma, de Tersztyánszky Éva azon kevesekközé tartozik, akinek publikációja jelent meg. A szerzõkáldozatos munkája révén 2013-ra elkészült az országosviszonylatban is úttörõ jellegû munka, melynek megjele-nésére Tersztyánszky Dezsõ fényeslitkei plébános tragi-kus halálának századik évfordulója adott alkalmat.

A kötet négy részbõl áll: I. A nádasi Tersztyánszkycsalád. II. A nemes Trsztyenszky késõbbi nádosi Nádosy

család. Rangemelések. Címer. Leszármazás. A Nádosymagyarosított ág. B–D. Leszármazási részletek. III.Egyéb Tersztyánszky családbeliek. Ismeretlen hovatar-tozású családtagok. A Tállyára származott ág. Tersánsz-ky családbeliek. Tresánszky családbeliek. Trsztyánszkycsaládbeliek. Életrajzok (különféle lexikonokban). Név-mutató. IV. Helységek, települések. Levéltári és könyv-tári anyagok jegyzéke. Bibliográfia. Dokumentáció(fényképek, anyakönyvi kivonatok, gyászjelentések, in-terjúk).

A szerzõk munkájának jelentõsége nemcsak abbanáll, hogy tüzetesen és alaposan összeállították a Tersz-tyánszky család genealógiáját, hanem abban is, hogy egyolyan családot vizsgáltak meg, amely országos hírû csa-ládtagokkal büszkélkedhet. Többek között: Tersz-tyánszky János (1700–1754) alnádor; Tersztyánszky Dá-niel (1730–1800) a Ratio Educationis egyik szerzõje;Tersztyánszky Imre (1786–1847) hétszemélynök (a hét-személyes tábla tagja), nagyprépost, címzetes püspök;Tersztyánszky Zsigmond (1811–1863) 1848–49-es hon-véd huszárõrnagy; Tersztyánszky Ágoston (1821–1890)magyar királyi honvédtábornok; Tersztyánszky Károly(1854–1921) császári és királyi vezérezredes; Tersz-tyánszky Lajos (1825–1899) 1848-49-es honvédhad-nagy; vitéz Tersztyánszky Ödön (1889–1929) magyarkirályi honvéd gyalogsági alezredes, kardvívó olimpiaiés világbajnok, a Magyar Vívószövetség kapitánya;Tersánszky Józsi Jenõ (1888–1969) Kossuth-díjas író;Tersztyánszky Ödön (1929–) egyetemi tanár, alkotmány-bíró; Tersztyánszky Tibor a mûszaki tudományok dokto-ra (1930–).

A könyvben közölt dokumentáció különös értékét azadja, hogy eddig még sehol nem publikált anyagok ke-rültek nyilvánosságra a XX. század második felébõl, akitelepítések, üldöztetések idõszakából. Az értékes, szépkiállítású kötetet jó szívvel ajánljuk mindazoknak, akik ajövõben családtörténettel kívánnak foglalkozni, és azokszámára is, akiket érdekel múltunk históriája.

(Magánkiadás, Eger, 2013. 1063 p.)Szecskó Károly

A Kárpát-medence örökségturisztikai atlasza

Kósa Pál, a debreceni egyetem földrajz-történelemszakán szerzett tanári oklevelet. Vállalkozóként és ki-adóalapítóként legmonumentálisabb vállalkozása Ma-gyarország közigazgatási atlasza 1914, amely 2000-benjelent meg, majd (bõvítetten) A történelmi Magyaror-szág atlasza és adattára 1914 címmel 2005-ben is kiad-ták. A térképlapokon (47 szelvényre bontottan) látható14 986 település, a vízrajz, a közlekedési hálózat, a vá-rak, fürdõk és hegycsúcsok jelölése. Tematikus térképekmutatják be az ország népsûrûségét, a lakosság etnikai ésfelekezeti megoszlását. Az adattár összesítõ statisztiká-kat tartalmaz a vármegyékrõl, valamennyi település etni-kai és felekezeti megoszlásáról. A három kiadást megértatlasz 15 ezer példánya mind elkelt, és külföldön is sikertaratott, Amerikától Ausztráliáig. Idõszerûvé vált egy év-tizeddel a legutóbbi kiadás után az újabb változat megje-lentetése. Ez az elõzõeknek csaknem kétszeresére növe-kedett terjedelmében, tartalmában meg szerkezetébenpedig rendkívüli mértékben gazdagabb lett a korábbiak-hoz képest. Kósa Pál, a szerkesztõ, olyan egyedülálló

84

gazdagságú adattár megjelentetésére vállalkozott, amireeddig sem felsõoktatási intézmények, sem akadémiai in-tézetek, múzeumok vagy levéltárak, tudományos könyv-tárak, vagy a mûemlékvédelem intézményei nem gon-doltak. A Kárpát-medence örökségturisztikai atlaszánakelsõ kötete épített örökségünk adattára, ezer kiemelt mû-emlék illusztrált leírását adja.

Az 1914-es állapotokat feltüntetõ 46 térképszelvényoldalpárjaként láthatók a mai állapotot, a hegy- és vízraj-zot, az új határokat, a településállományt és úthálózatotfeltüntetõ térképek. Utóbbiakon jelölték be piktogram-okkal a fontosabb mûemlékeket. A korábbi kiadásoktóleltérõen már nemcsak a várak, várkastélyok és egyéberõdítmények, hanem a kúriák, templomok, kolostorok,népi- és ipari mûemlékek, múzeumok és egyéb mûem-léktípusok is bekerültek. Bíbor színnel emelik ki azokata mûemlékeket, amelyekre külön felhívják az olvasók fi-gyelmét. Az egyes térképszelvényekhez kapcsolódóan2-4 oldalon rövid leírásban képekkel (régi metszetekkel,ill. újabb fotókkal, köztük légi felvételekkel is) ismerte-tik a legjelentõsebb egyedi mûemlékeket, a mûemlékek-ben leggazdagabb településeket.

Ez a térképes mûemlékjegyzék minden eddig megje-lent hasonló kiadványhoz képest gazdagabb és frissebb,pontosabb. Feltétlenül hangsúlyoznunk szükséges, hogynemcsak a történelmi Magyarország területének mûem-lékeit láthatjuk bejelölve a térképlapokon és az ismertetõszövegekben, hanem a Csehország (Morvaország), Len-gyelország, Ukrajna, Románia, Szerbia, Bosznia-Herce-govina, Szlovénia, Ausztria történelmi határainkkalszomszédos térségeiben találhatóakat is.

A kötet elsõsorban turisztikai és kulturális érdeklõdéskielégítésére szolgál. Jól használható az iskolai oktatásminden szintjén, általános iskoláktól kezdve fõiskolákig,egyetemekig. Idegenforgalmi alap-adatbázis lehet. Denem helyettesítheti maradéktalanul az útikönyveket, úti-kalauzokat. Az egyes mûemlékek megközelítése, pontoshelye, állapota, látogathatósága, idõszakos látnivalóiminden esetben különféle más adatbázisokból szerezhe-tõk be, s ellenõrzésre, folyamatos frissítésre szorulnak.

Mûemlékeink megismertetése és idegenforgalmihasznosítása tekintetében az utóbbi negyedszázad meg-lehetõsen felemás képet mutat. A meglévõ eredményekmellett szomorú jelenség a Tájak–Korok–Múzeumokmozgalom visszaszorulása és kiadványaik elapadása. AVárak, kastélyok, templomok folyóirat 2005 és 2013 kö-zött jelenhetett meg, majd támogatás hiányában idén márcsak összevont számmal jelentkezhet az év végén.

Bizonytalan, hogy a tavasszal megjelent atlasz eljut-hat-e az iskolákba, a könyvtárakba kellõ számban, külö-nös tekintettel a határon túli magyarságra, és lesz-e lehe-tõség második kötetének megjelentetésére, amely termé-szeti értékeinket tartalmazná. Távlatilag azon is érdemeslenne elgondolkodni, hogy néhány év múltán a mostanikötet javított, bõvített kiadása is idõszerû lenne, a mosta-ni 430 oldal helyett mintegy 500 oldalnyi terjedelemben.Ehhez azonban elengedhetetlen a támogatás és a fizetõ-képes kereslet növekedése.

(A Kárpát-medence örökségturisztikai atlasza I. Épí-tett örökség. Szerkesztette: Kósa Pál. Talma Kiadó. Pécs,2014. 432 p.)

Csorba Csaba

Fejezetek Cigánd néprajzából

A néprajzi tanulmányokban, könyvekben gyakranvisszatérõ megfogalmazás, hogy a kutatott és a feldolgo-zásban tárgyalt táj, népcsoport, település „fehér foltot”képez(ett) a néprajzi térképen, ami – vélt vagy valós tar-talma mellett – természetesen hangsúlyozza a megszüle-tõ mû jelentõségét, hiánypótló jellegét. A Bodrogközszerencsére nem tartozik ma már a néprajzi kutatás „fe-hér foltjai” közé, annak azonban mégis van jelentõsége,hogy egy-egy településrõl – ha nem is „monográfia” – akultúra és a társadalom több területét bemutató tanul-mánykötet lát napvilágot. Ilyennek gondolom a tájegyetlen városáról, Cigándról megjelent tanulmányköte-tet is, ami a szerkesztõ, Viga Gyula által 2010-ben meg-szervezett, azóta zajló kutatás eddigi eredményeitösszegzi, s aminek a kiadásával Cigánd Önkormányzataez év augusztusában a település elsõ említésének 725.,várossá válásának pedig 10. évfordulóját ünnepelte. Atelepülés majd évszázada élvezi a néprajztudomány egy-mást váltó generációinak figyelmét. Mind a táj és a kétfalu (1924-ig Nagycigánd és Kiscigánd) tradíciója, mindannak újra felfedezése és a generációk közötti átörökíté-sére létrehozott intézményei – a néptánc és a folklórha-gyomány egyes elemeinek színpadra állítása már aGyöngyösbokréta mozgalom elõtt, a népmûvészet egyeselemeinek aktualizálása, a kitûnõ gyûjteménnyel rendel-kezõ Falumúzeum, a Hagyományõrzõ Óvoda, a különfé-le kulturális egyesületek – jelentõsen visszahatottak ma-gára a hagyományra is, aminek számos tanulságos kö-vetkezménye volt. Ezek a szempontok húzódnak végig ajelen kötet tematikáján is, hangsúlyozva, hogy a kutatásmég nem lezárt és további feladatok várnak a néprajzmûvelõire.

A kötet elõszavát Oláh Krisztián polgármester jegy-zi: õ maga, közvetlen munkatársai és a képviselõtestületnagyon sok segítséget adott a kutatáshoz is. A jeles törté-nész Németh Péter (Cigán falu és a Cigáni család a13–14. század fordulóján), valamint a történeti-földrajzkiváló mûvelõje, Frisnyák Sándor (A föld erejébõl élünk.Cigánd tájhasználat-változásai) tanulmányai jelentik anéprajzi tanulmányok történeti elõzményének, és tá-ji-földrajzi feltételeinek bevezetését, megalapozását. Azutóbbi eredményei – a földrajzi környezetét alakító em-ber szerepe, akinek a kultúráját és társadalmát formáljáka megváltozott körülmények – a tanulmányok jelentõsrészének történeti folyamatrajzában meghatározó ténye-zõ. A kötet elsõ tematikai egységét az anyagi kultúra kü-lönbözõ területein végzett kutatások eredményei adják.Knézy Judit terjedelmes tanulmánya (Hagyományok ésváltozások a mezõgazdasági népesség táplálkozásában/A 20. század elsõ két harmadában/) részletezõen mutat-ja be a táplálkozáskultúra specifikus vonásait, amelyekfokozatosan oldódnak fel a polgárosodás és a moderni-záció hatására mind a hétköznapok, mind az ünnepek ét-kezési alapanyagaiban, a sütõs-fõzés technikájában ésszokásrendjében. A tanulmány jelentõs útmutató a Bod-rogköz és a szomszédos történeti tájak táplálkozásrend-jének vizsgálatához. Bodnár Zsuzsanna a lakásberende-zés XX. századi változásait mutatja be, felvázolva az át-alakulásokat létrehozó tényezõket (Dikótól a szekrény-sorig. Régi és új idõk lakáskultúrája Cigándon), VigaGyula fejezete pedig Zemplén vármegyei és bodrogköziösszefüggéseiben rajzolja meg a település kapcsolat-rendszerét (A cigándiak gazdasági kapcsolatai a 18–20.

85

században). Magam a kötet kiemelkedõen fontos ered-ményének tartom Katona Edit tanulmányát (Az eltûnt ésújra felfedezett népviselet. Az öltözködés alakulásaCigándon a 19. század elejétõl a 20. század közepéig),mert bár a cigándiak viseletérõl nagyon sok képi ábrázo-lás maradt fent és többféle próbálkozás volt annak újra-élesztésére is, ilyen alapos és részletezõ ismerettel nemrendelkezhettünk a témában a tanulmány megjelenésétmegelõzõen. Tematikailag ide sorolható a kötet függelé-kében megjelent két adatközlõ munka: Román János1951-ben végzett gyûjtése a földmûvelés XIX. századvégi technikájának rendjét és elemeit rögzítette ma márpótolhatatlan leírásában (Adatok a cigándiak földmûvelõgazdálkodásához), Szabó Sarolta pedig a XX. századiparos lajstromait adja közre (Iparosok Cigándon), amiebben a formában is informál a település társadalmiösszetételérõl és a kézmûves hagyományokról is.

A következõ tematikai egységet a folklórhagyomá-nyok képezik. Sokat tárgyalt és a hagyományõrzésben isfontos témát dolgoz fel Darmos István tanulmánya(„Szeretnek mulatni a cigándi népek.” A település tánc-élete a 20. században), ami újszerû módon új eredmé-nyeket hoz. Sz. Tóth Judit tanulmánya (A szokások válto-zó világa) egyaránt bemutatja az emberi élet fordulói és ajeles napok szokáshagyományát, nagy figyelemmel a ré-gies vonásokra és az elmúlt emberöltõ változásaira. Je-lentõs érdeme, hogy rendszerbe foglalja a Cigándról ed-dig közölt sok és sokféle apró szokásleírást is. Tóth Ar-nold a településen fellelhetõ võfélykönyveket terjedel-mes tanulmányban, részletezõ filológiai elemzéssel mu-tatja be (Népi írásbeliség, kéziratos võfélykönyvekCigándon) és helyezi el a mûfaj rendjében.

A következõ tartalmi egység fejezetei a település tár-sadalmának néhány jellemzõjét elemzik részben történe-ti, részben szociológiai vonatkozásaiban. Bodnár Móni-ka a zömében református közösség és a vele élõ vallá-si/etnikai kisebbség történetére és kapcsolatára vonatko-zó összefüggéseket tár fel az egyházi anyagkönyvekalapján (Cigánd 18. századi társadalma az anyakönyvikutatások tükrében). A cigándiak szóbeli és írásbeli ha-gyományaihoz mérten is igazi nóvum a kötetben FejõsZoltán tanulmánya (Cigándiak Amerikában), melyben akivándoroltak amerikai helyét és helyzetét, az itthonmaradottakkal meglevõ kapcsolatát, a paraszti létformaés mentalitás új környezetben való (lehetséges) változá-sait elemzi, mindemellett egy összegezõ táblázatban mu-tatja be a kivándoroltaknak a hazai és külföldi forrásokalapján felderíthetõ névsorát. A cigándiak XX. századitársadalomrajzához, hangsúlyosan a történelmi fordulóksorán mutatott habitusához érdekes és tanulságosösszegzés Hajdú Ildikó munkája (Részvétel vagy távolmaradás? Kollektív cselekvés Cigándon). A településtársadalmának karakteres részét képezõ cigányság múlt-jának megismeréséhez és jelenének megértéséhez közölfontos szempontokat és összefüggéseket Szuhay Péter ésKõszegi Edit tanulmánya (A Gõdénytõl a szegregátu-mokig. Adalékok a cigándi cigányok közelmúltbeli törté-netéhez, és elmélkedés arról, miért is élnek végzetszerû-en a társadalom peremén).

Önálló egységként értelmezhetõ a könyv záró tanul-mánya, Nagy Károly Zsolt munkája (Cigánd vizuális at-laszához), ami egyfajta kísérlete is az egy településrõlrendelkezésre álló írott szövegek, hangzó anyagok és vi-

zuális elemek együttes értelmezésének. A könyvet a ta-nulmányok összesített irodalomjegyzéke zárja.

Amint azt már jeleztem, a kötet egymáshoz szorosab-ban/lazábban kapcsolódó tanulmányok sora, ami egy-szerre összegzés és alkalmas a hiányok számbavételére.A kutatások folytatása és egy második kötet pótolhatnáaz agráretnográfia, a Tisza néprajza, a hagyományosépítkezés, a népmûvészet korszakváltásaiban jelentõsszõttes és hímzõ kultúra, a családszervezet és számosmás téma hiányait. A könyv azonban így is jelentõs nye-resége a Bodrogköz kutatásának, számos összefüggésé-ben a hazai etnográfiának.

Ha az ismertetés elején a Bodrogköz relatíve jól kuta-tottságára utaltam, akkor meg kell említenem, hogy a kö-tetet szerkesztõ Viga Gyula mindebben igen jelentõs sze-repet vállalt az elmúlt negyedszázadban. Saját könyveiés tanulmányai mellett, a cigándihoz hasonló kutatást éstanulmánykötetet szervezett és szerkesztett a szlovákiaiBodrogköz két településérõl, Kisgéresrõl (2000) ésNagytárkányról (2006) is.

(Kiadta Cigánd Város Önkormányzata. Cigánd,2014. 520 p.)

Viszóczky Ilona

DR. KUBASSEK JÁNOS:

A Himalája magyar remetéje

Népszerûsége okán immár harmadik kiadásban jele-nik meg dr. Kubassek János tudománytörténész-geográ-fus múzeumigazgató tollából a késõbbi magyar utazókpéldaképének tekintett Kõrösi Csoma Sándor életrajzimonográfiája. Az õshaza- és rokonkeresõ földrajzi utazóés nyelvész heroikus élete minden magyar ember érdek-lõdésére számot tarthat, önfeláldozó egyénisége Széche-nyi István szavai szerint „él minden jobb magyarnak alelkében”, de életmûve, a tibetológia alapjainak lefekte-tése által külföldön is nagy figyelmet keltett. KõrösiCsoma Sándor a tudásvágy, a hazáért és a tudományértvállalt önfeláldozás, akaraterõ és kitartás utolérhetetlenpéldája.

A szerzõ sajátos mûfajt teremtve a biográfiát vegyítiaz útleírással s ezáltal is újat nyújt. Ugyanis már egyete-mistaként másodmagával bejárta nagy utazó elõdje ván-dorlásainak, munkálkodásának és halálának helyszíneit,India nyugat-himalájai régióit, Ladakh, Zanszkár tarto-mányokat és eljutott Csoma sírjához, Dardzsilingba. Ez-által saját tapasztalatból tudta hitelesen leírni KõrösiCsoma Sándor megpróbáltatásait, szenvedéseit, de nemmindennapi örömeit is. Ahogy néhai dr. NemerkényiAntal, a Magyar Földrajzi Társaság fõtitkára hangsú-lyozta bevezetésében Csoma nagysága „nem érthetõ mega földrajzi környezet értõ bemutatása nélkül. Erre az ér-tõ, elemzõ tájbemutatásra pedig csak a szakavatott geo-gráfus alkalmas. S közülük is csupán az, aki maga is járta Csoma rótta hegyi ösvényeken, maga is átkapaszkodottaz általa is használt himalájai hágókon, aki maga ismegtapasztalta a fennsíkon süvítõ szél tomboló erejét, ahegyi folyókon való átkelés nehézségét, a monszunesõkáztatta indiai síkságok fullasztó hõségét, átélte, megta-pasztalta – e nehézségeken túl, vagy inkább éppen velükmegküzdve – az európaitól olyannyira eltérõ dél-ázsiaitájak fenséges, lenyûgözõ szépségét.”

86

Ezért vált Kubassek János Csoma életrajza kortörté-nettel és földrajzi háttérrel gazdagítva értékesebbé máso-kénál. Természetesen merített forrásként elõdeitõl, így aCsoma életét monográfiában megíró Baktay Ervin köny-vébõl is, aki szintén járt az indiai helyszíneken és elõszörjelölte meg Csoma kolostorcelláit emléktáblával. Ku-bassek János könyve azonban részletességével, idézettforrásai és képanyaga bõségével minden elõzõ e témá-ban született kötetet felülmúl. Nem tér ki Csoma életé-nek ellentmondásos, vitatható mozaikjai, döntései tagla-lása elõl sem. A szerzõ másik értékét választékos, színes,élvezetes, néhol magasztos, patetikus nyelvi stílusa adja,amely szinte szépírói erényeket mutat. A kötet harmadikerénye, hogy egy új forrásmû elsõ leközlésével a fran-cia-magyar kapcsolatok terén is kellemes meglepetésttudott okozni. Magyarul elõször kerültek ugyanis publi-kálásra a kortárs Victor Jacquemont francia utazó napló-ja és levelei, amelyek Csoma francia megbecsülését ismutatják. Ez a más, történelmi okokból kissé távolság-tartással kezelt franciákra vonatkozó képünk árnyalásátis elõsegítheti. A francia tudós Kanamban találkozottKõrösi Csoma Sándorral, akit egyik levelében az „erede-ti figurák királya” megnevezéssel illet. A szerzõ elemzikettejük életének, körülményeinek, mentalitásának éleskülönbségeit. A szerzõ szimpatikus vonásaként könyvel-hetjük el, hogy más kutatók eredményeit is – legyenekazok hazaiak vagy külföldiek – tisztelettel számba veszi.(pl. Bernard le Calloch francia vagy Marczell Péter sváj-ci kutatókét). Külön fejezet foglalkozik tudománytörté-

neti érdekessége és jelentõsége folytán az Érdre kerültKõrösi Csoma szobor, Antal Károly alkotása kálváriájá-nak történetével az 1942-ben történt elkallódástól az1984-ben történt megtalálásáig és a Magyar FöldrajziMúzeum udvarán való felállításáig.

A kötet értékét növeli a magyar és idegen nyelvûpublikációkat tartalmazó bibliográfia, a különlegesség-nek számító emlékhely regiszter és Csoma életrajzi kro-nológiája, de különlegességnek számít a könyvrõl szólóméltatások szemelvénye is. A kötet majd minden oldalántalálunk korabeli fekete-fehér rajzokat, fotókat és maiszínes fotókat, amelyek a szemléletességét fokozzák, ez-által is a tudományos ismeretterjesztés imponáló alkotá-sává emelik. Használhatóságához járul hozzá az alaposhelynév-, név- és tárgymutató. A szép és színvonalas kö-tetnek ott a helye minden magyar ember könyvespolcán,mert reális, büszkeséget kiváltó honismeretünk nélkü-lözhetetlen és hatásos emelõje lehet. Az érdi szerzõ aszintén itt élt Csuka Zoltán költõ, mûfordító KõrösiCsoma Sándor címû versével nyitja könyvét, mi is ennekutolsó soraival fejeznénk be recenziónkat: „…s jöjjönszáz Dardzsiling s hulljunk a nem várt sírgödörbe, a csil-lag ég s fölöttünk büszkén a mennyboltba fúródik az örökHimalája.” Kívánjuk, hogy ilyen Himalája legyen ez aKubassek János könyv is.

(3. átdolgozott és bõvített kiadás. Panoráma. Bp.,2014. 510 p.)

Kovács Sándor

Honismereti BibliográfiaTallózás a honismereti irodalomban

Emlékkönyv dr. Kiss Ferenc irodalomtörténész,író, kritikus, tanár 85. születésnapja alkalmából. Össze-áll. és szerk.: ifj. Kiss Ferenc és Bakos István. KairoszKiadó. Bp. 2013. 461 old. – A tartalomból: Kiss Gy. Csa-ba: Útra bocsájtó szavak Kiss Ferenc emlékkönyvéhez;Kiss Ferenc: Napló (1964–1985); Kiss Ferenc: Felirat –Az egység akadályai (Részletek); ifj. Kiss Ferenc: Gon-dolatok a Naplóról és a Feliratról; Vekerdi László: Azakadályok egysége – kusza feljegyzések Kiss Ferencántivilágbéli Feliratához; Petrik Béla: „… a belõtt pus-kák feléje hordnak…” – Kiss Ferenc felszólalása az1972-es Debreceni Irodalmi Napokon (Titkosszolgálatijelentések; jegyzetek és tanulmány); Baranyai Norbert:Írásba foglalt személyes közügyek – Kiss Ferenc leveleiGörömbei Andrásnak. A KISS FERENC EMLÉKÜLÉSELÕADÁSAI (2012. május 4.) Lezsák Sándor: Megnyi-tó beszéd; Bakos István: Kiss Ferenc emlékezete; ifj.Kiss Ferenc: Isten teremtette a betyárokat; Vári FábiánLászló: Kiss Ferenc, a kárpátaljai magyar irodalom pat-rónusa; Borbély Ida: „A drága, szép fijamról”; LatorLászló: Emlékeim Kiss Ferencrõl; Für Lajos: Perelj Feri,perlõinkkel!”; Ágh István: Szigorú kritikus, nyájas em-bertársunk – emléksorok Kiss Ferencrõl; Buda Ferenc:Csakis így éri meg; Bíró Zoltán: Kiss Feri; KodolányiGyula: Kiss Feri, a konstruktív konspirátor; Illyés Mária,Iga: Kiss Feri mosolya; Kiss Gy. Csaba: Elõhívott ké-pek; Kovács István: Aki költõvé avatott; Zelnik József:

Kiss Ferenc gyalogösvényein; Nagy András: Arany-vesszõk – Kiss Ferenc Nagy László naplótöredékében;Papp Endre: Kiss Ferenc irodalomszemlélete; SzörényiLászló: Kiss Ferencrõl; R. Takács Olga: Mindig dol-goztunk; Madácsy Piroska: Kiss Sándor emlékére; N.Pál József: Kiss Ferenc örökségérõl; Ferenczi László:Kiss Ferencrõl; Deme Tamás: A közvetítõ értelmiségi –Kiss Ferenc irodalom- és kultúraközvetítõ; Vasy Géza:Zárszó. KISS FERENCNEK AJÁNLOTT VERSEK:Csoóri Sándor: Sérült vers, Sáros a szívünk; Nagy Gás-pár: Kiss Ferenc fejfájára; Lator László: Határon; VáriFábián László: Világtalan csillag; R. Takács Olga: KissFerenc-bibliográfia.

Az emlékõrzés szolgálatában. Tanulmányok BándiLászló 70. születésnapjára. Szerk.: Csiszár Miklós.Veszprémi Szemle Várostörténeti Közhasznú Alapít-vány. Veszprém 2012. 146 old. – A tartalomból: Köszön-tõ Bándi László 70. születésnapjára; Bándi László szak-mai életrajzi kronológiája és bibliográfiája; Ács Anna:Tagore füredi emlékjeleinek rövid históriája; AlbrechtSándor: Roma szokások; Angyal Imre: A régi idõk emlé-kére; Czeidli József: Devecseri történetek; Csiszár Mik-lós: Kossuth Krónika 2001–2011– Egy 21. századiveszprémi iskolaújságról; Elek Miklós: A Jókai emlék-oszlop története, sorsa és jövõje 1925–2003; Gy. LovassyKlára: Veszprém város vízellátása két évszázad tükré-ben; Hogya György: A fertõtlenítés száz éve a megyei

87

kórházban (1912–2012); Hudi József: Az elsõ pápai vá-rosmonográfia keletkezése (1894–1905); Huszár János:Egy különös várostrom krónikája; M. Mester Katalin:Életszilánkok; Molnár László: Az én lokálpatriotizmu-som; Németh Andrásné Farkas Gabriella: Csángó tábo-rok Nyirádon a honismeret jegyében; P. Miklós Tamás:„Jókedv és Bõség!” – A Balaton-Egylet története (1877,1882–1891); Poór Ferenc: Balaton-felvidéki tudósításbarátságos levélben; Praznovszky Mihály: Egy új Mik-száth emléktábla Veszprém megyében – és egy másik,ami hiányzik; Rainer Pál: „Harminckettes baka vagyokén…”; Rásky Mihályné: Középiskolások Bél MátyásHonismereti Vetélkedõje Veszprém megyében; ReindlErzsébet: Emlékezetes események; Sebõ József: 1956,Veszprém – dokumentummûsor; Somfai Balázs: Rend,hagyomány, fantázia – Három veszprémi évtizedutcanévügyi tapasztalataiból; Szabó Jenõné Borók Edit:Ilyen volt a Laci, mint padragi diák – A volt társakvisszaemlékezései; Tilhof Endre: Az én két-falum,avagy együtt könnyebb?!; Tóth Dezsõ: Múltõrzés szó-ban, képben, tárgyban Dákán; Tölgyesi József: A helyiközoktatás története Veszprém megyei községek mo-nográfiáiban; Veress D. Csaba: A legdrágább tûzvész aveszprémi várban 1656. március 28-án.

Encsi Hírek. A város polgárainak lapja. 2013.nyár-õsz. – A tartalomból: Molnárné Juhász Éva:Abaújdevecser 740 éves; Evva Margit: Honismeret éshelytörténet.

Eörsi László: A „Baross Köztársaság”, 1956: a VII.kerületi felkelõcsoportok. Kiadja az 1956-os Intézet, azÁllambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára,L’Harmattan. Bp. 2011. 511 old.

Erdélyi fejedelmek, magyar királyok. Összeáll.:Csiffáry Tamás. Fix-Therm. Bp. 2010. 399 old.

Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület fo-lyóirata. Fel.szerk.: Deák László. Kolozsvár 2013. 5. 44old. – A tartalomból: dr. Dávid Gyula: Laudáció az Erdé-lyi Kárpát-Egyesület Magyar Örökség díjához; XXII.EKE Vándortábor Szépvízen; Balázs Katalin: Hagy-ma-fesztivál várfalván; dr. Kovács Lehel István: Mondaés valóság a Fekete-templomban; Balázs Katalin: Egyfejedelmi díszszoknya emléke; dr. Polgárdy Géza:Merza Gyula, az EKE elsõ krónikása; Hints Zoltán: AKojba barlang-rendszer; Imecs István: A csík, ami vágó;Bartók Attila: Comana Natúrpark; Asztalos István: Föld-rajzi nevek XXVI.

Erdélyi János: Úti levelek, naplók. Tarandus Kiadó.Gyõr 2012. 632 old.

1956 emlékezete. Szerk.: Pallai László, Püski Le-vente, Mazsu János. Debreceni Szemle könyvek 1. „Deb-receni Szemle” Alapítvány. Debrecen 2009. 227 old. –Filep Tibor: Az egyetemi ifjúság szerepe az 1956-os for-radalomban; Völgyesi Zoltán: „Értelmiségi szervezõ”[Ricsei Balázs] egy kisvárosi [Hajdúnánás] forradalom-ban; Varga Zsuzsanna: Önszervezõdés, önérdek-érvé-nyesítés a falvakban 1956 õszén.

Észak-Bihar szõlõ- és borkultúrája. Újabb ered-mények Észak-Bihar homoki szõlõskert-vidékének nép-rajzi kutatásában. Szerk.: Bihari-Horváth László.Észak-Bihar néprajza 2. Kiadja a községi Önkormány-zat. Konyár 2010. 204 old. – Bihari-Horváth László: Újeredmények az észak-bihari szõlõ- és borkultúra kutatá-sában; Kurucz Albert: Az észak-bihari szõlõmûvelés és

borgazdálkodás; Bihari-Horváth László: „Sírtam, ami-kor itt hagytam a szõlõt…”: az észak-bihari szõlõterüle-tek a 20. szd. második felében; Szokolai Katalin: azészak-bihari szõlõskertek lakóinak életmódja a 20. szá-zadban; Kavecsánszky Máté: Szüreti szabadtéri táncal-kalmak – jegyzetek az észak-bihari szõlõ és borkultúratáncfolklorisztikai jellegzetességeihez; Szászfalvi Már-ta: A vértesi és sárándi református egyház szõlõ és bor-kultúrája.

Fazekas Sándor (szerk.): Adatok a püspökladányireformátus egyházközség történetéhez. Szerzõi K. Püs-pökladány 2010. 34 old.

Források O’sváth Pál sárréti csendbiztos életéhez.Vál. és jegyz.: Seres István. Szerk.: Sándor Mária, TörökPéter. Források és adatok Bihar történetéhez 1. Haj-dú-Bihar megyei Múzeumok Igazgatósága és Bihari Mú-zeum Baráti Köre. Berettyóújfalu 2010. 175 old.

Fraknói Vilmos: Vitéz János esztergomi érsek élete.(Reprint kiad.) Historiaantik Könyvesház. Bp. 2010. 247old.

Franciák Magyarországon, 1809. 2009. április29-30-án megrendezett nemzetközi tudományos konfe-rencia elõadásai II. Szerk. Bana József, Katona Csaba.Mediawave konferenciák. 4. Magyar Országos Levéltár,Mediawave Közalapítvány, Gyõr Megyei Jogú VárosLevéltára. Bp. – Gyõr, 2012. 291 old. – Ács Tibor: Az if-jú Széchenyi fõhadnagy a nemesi insurrectio vezérkará-ban és a gyõri csatában, 1809. április-november; BekeMargit: Habsburg-Lotharingiai Károly Ambrus eszter-gomi érsek; Kapiller Imre: „Az léleknek erei bennemmeglankadtak...” – Egy felkelõ hadnagy viszontagságosélete és halála; Krisch András: Francia megszállás Ma-gyarország szabad királyi városaiban, 1809; Lenkefi Fe-renc: Péchy Mihály ezredes, gyõri várparancsnok ost-romnaplója (1809. június 13–22.); Makai Ágnes –Szoleczky Emese: Ércbe vert emlék – Napóleonhoz fûzõ-dõ érmék a Magyar Hadtörténeti Múzeum NumizmatikaiGyûjteményében; Medgyesy S. Norbert: „Akkor jõhettzés örvendhettz, hogy insurgeáltál!”: a Napóleon ellenimagyar nemesi felkelések indulói, énekei kéziratos gyûj-teményekben (1790–1825); Nagy L. István: „Igyekezzenártani János fõhercegnek” – francia haditervek a ma-gyarországi hadjárat idején; Nagy L. István: Inszurgen-sek a harcmezõn: a karakói ütközet; Ódor Imre: „Lóranemes, fegyverbe magyar”: Az inszurgensek próbatétele1809-ben; Pandula Attila: Tarsolyok, tarsolyhasználat azutolsó nemesi felkelések idején; Tari Lujza: „Jön a’Francz nagy lépésekkel” – A Napóleon elleni nemesi fel-kelés zenei emlékei; Vizi László Tamás: Magyarország ésa francia háborúk; Winkler Gusztáv: A gyõri sánctáborkutatása; Winkler Klára: A Pándzsa-patak átjárhatóságá-nak rekonstrukciója (1809).

Fülöp Sándor: A gyergyóalfalvi 800 éves római ka-tolikus mûemlék templom rövid története. Kiadja aGyergyóalfalvi Római Katolikus Plébánia Hivatal.Gyergyóalfalu 2013. 48 old.

Gaal György – Gránitz Miklós: Örök Házsongárd.Kolozsvár és sírkertje a századok sodrában I-II. PharmaPress. Bp. 2010. 261, 351 old.

Galambos Levente dr.: Menekülésem naplója1956–57-bõl. Mosonvármegye Lap- és Könyvkiadó.Mosonmagyaróvár 2012. 123 old.

88

Gönyûi hajóskrónika. Fel. szerk., az életrajzokat le-jegyezte Széphegyi Istvánné. Competitor-21 Kiadó Kft.Gönyû–Gyõr 2010. 184 old.

Gyõri tanulmányok 32. Tudományos szemle. Fel.szerk.: Bana József. Gyõr Megyei Jogú Város Önkor-mányzata. Gyõr 2011. 146, [25] old. – Hudi József:„Mindnyájan egy nyáj legyünk az õ pásztorsága alatt” –adalékok Haubner Máté egyházi folyóirat-alapítási kí-sérletéhez, 1832; Székely Zoltán: A Szemenyei-ház; He-gedûs Elemér: A gorlicei áttörés egyik hõse: vitéz lovagspondalungai Metz Rezsõ altábornagy; Csik Tamás: Az1910-es népszámlálás Gyõrött; Baracskai András: El-szabadult felszabadítók: Adalékok a szovjet katonákgyõri tevékenységéhez; Borbély Tamás: „...Az elvek,amiket mi képviselni szeretnénk, azok örökök, változat-lanok”: Söveges Dávid bencés szerzetes, gimnázium-igazgató bebörtönzése; Ö. Kovács József: A Gyõr-Sop-ron megyei kollektivizálás mintája; Paál Zsuzsanna:„Oltalmad alá futunk”: Mária-enciklopédia 1950;Dominkovits Péter: Dr. Kovács Pál emlékezete; NémaSándor: Nagy István: Qvirotatio – sikoly: gyõri zsidótragédia 1938–1945; Bana József: Dr. Sáry István(1933–2010); Horvát Péter: Federmayer István(1924–2010); Szörényiné Kukorelli Irén: Göcsei Imre(1915–2009).

Gyõri tanulmányok 33. Gyõr a modellváltó város,1867–1918. Források a dualizmus kori Gyõr történetébõl– tudományos szemle. Fel. szerk.: Bana József. GyõrMegyei Jogú Város Önkormányzata. Gyõr 2011. 364old. – A tartalmából: Szakál Gyula: Gyõr a modellváltóváros 1867–1918; Bana József: Gyõr városban mûködõegyletek, körök, intézetek adattára.

A hagyományõrzés útján. Szerk.: Örsi Julianna.Nagykun Kistérségi Tanulmányok 4. Kiadja a TúrkeveiKulturális Egyesület. Túrkeve – Karcag 2012. 246 old. –A tartalomból: Örsi Julianna: A vidéki értelmiség szere-pe a mezõváros fejlõdésében; Barna Gábor: Radics Ist-ván, Kunszentmárton újratelepítõje; Elek György: Szen-tesi Tóth Kálmán polgármester helytörténeti érdeklõdé-se; Váczi Imréné: Szentannay Sámuel a magyar mezõ-gazdasági oktatásért; Szabó Péterné: Péter László, a kar-cagi múzeum alapítója; Bathó Edit: Györffy Sándor mû-vészi hitvallása; Örsi Julianna: Szûcs Sándor, a táltos-nak hitt tudós; Örsi Julianna: Bellon Tibor, a Nagykun-ság kutatója; Mód László – Simon András: Bellon Tibor,a Kárpát-medence néprajzának kutatója; Mód László –Simon András: Barna Gábor, a vallási néprajz nemzetkö-zi hírû kutatója; Barna Gábor: Kutatóúton Eurázsiában –gondolatok Örsi Julianna több évtizedes kutatómunkájá-ról; Szilágyi Márton: Csokonai Vitéz Mihály életmûve ésaz alföldi mezõvárosok világa; Bartha Júlia; MándokyKongur István, a nagykunok nyelvésze; Rideg István:Körmendi Lajos a Nagykunság költõje; Elek György:Kunszövetség a kunok és a rokon népek kapcsolatánakápolására; Horváth György: Nagykun Nádor HuszárBandérium; Ifj. Bene Sándor – Balogh Péter: Pusztai lo-vasok a 21. szd. elején – „Pusztai Róka” Nomád Hagyo-mányõrzõ Egyesület; Örsi Julianna: A nagykun hagyo-mányõrzés civil szervezeti példája Túrkevén – TúrkeveiKulturális Egyesület; Ö. Tóth Lajosné: Kisújszállásinyugdíjasok a hagyomány õrzéséért – Nyugdíjas Klub;Víg Márta: Egy kunhegyesi civil szervezet hagyomány-ápoló tevékenységérõl – Kunhegyesiek Baráti Köre;Ducza Lajos: Visszatekintés a kisújszállási Városvédõ és

–Szépítõ Egyesület 25 éves történetére; Sántha József:Városvédõk Karcagon – Néhány adat a karcagi Városvé-dõ Egyesület tevékenységérõl; Nagy Anita: Az értékát-adás lokális lehetõségei Túrkevén – Nimfea Természet-védelmi Egyesület.

Hajdu Attila: Szilágysági magyarok. Hepe-hupa.Szilágysomlyó 2012. 215 old. – A Báthory István Alapít-vány által 1999–2012 között adományozott SzilágyságiMagyarok Díszoklevél tulajdonosainak seregszemléje.

A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XXXI.Szerk.: Radics Kálmán. Debrecen 2009. 556 old. –Blazovich László: Megjegyzések a középkori Szeged,Gyula és Debrecen lakóinak magánjogi helyzetéhez;Szendiné Orvos Erzsébet: A Kálmánchey család történe-te; Veress Zsófia: Latin-magyar kétnyelvûség Debrecenvárosának 1606/1607-es Magisztrátusának jegyzõköny-veiben; Bényei Miklós: Széchenyi István, az álmosdi ke-resztapa; Ónodi Magdolna: Kaba; Petró Leonard: Az ér-melléki nemesség vagyoni tagolódása; Ruszoly József:Bihar vármegye megkísérelt községrendezése 1848-ban;Lovas Enikõ Amália – ifj. Kaszanyitzky András: A debre-ceni Kaszanyitzky család története; Gazdag István:Géresi Kálmán (1841–1921); Varga Norbert: A polgáriközigazgatás felé tett lépések a dualizmus idõszakában;Szûcs Ernõ: a „Zsuzsi” Debrecen Városi Gazdasági Vas-út története; Majos Zoltán László: adatok a Rákóczimegemlékezésekhez Bihar megyében a XX. szd. elején;Király Sándor: Egyetemi hallgatók létszámának alakulá-sa a két világháború között Magyarországon; Tóth Ág-nes: Pillanatképek a debreceni M. Kir. Középiskolai Ta-nárképzõ Intézet történetébõl, 1925–1949; Varjasi Imre:„Megszenvedték…” – Adatok a XX. szd. második felé-nek hajdúböszörményi áldozatainak, meghurcoltjainaktörténetéhez; Gazdag István: Debrecen várostörténetikronológiája, 1942–1943; Bényei Miklós Hajdú-Biharmegye helytörténeti irodalma.

Hajdúböszörmény 1609–2009. Történelmi képes-könyv. Szerk.: Székelyhidi Ágoston. Fotó: Horváth Ta-más. Önkormányzat. Hajdúböszörmény 2009. 208 old.

A hajdúdorogi Muszka-halom története. 1848–1849. Összeáll.: Pappné Papp Irén. Hajdúdorogi Honis-mereti és Városvédõ Egyesület füzete 9. Hajdúdorog2010. 40 old.

Hajdúnánás iparossága fényben: XVII. szd. vége –1949. Írta: Draviczky Imre – Draviczky Imréné – PappnéDraviczky Marianna). Hajdúnánás 2009. 289 old.

A hajdúváros Böszörmény. Tanulmányok a hajdúkBöszörménybe telepítésének 400. évfordulójára (2009.szept. 12-i tudományos konferencia anyaga. Szerk.:Nyakas Miklós. Közszolgálati füzetek 5. PolgármesteriHivatal. Hajdúböszörmény 2010. 152 old. – Kiss Attila:Elõszó; ifj. Barta János: A tudományos ülésszak értéke-lése; Papp Sándor: Hajdúk és törökök a tizenöt éves há-ború végén; Czigány István: A hajdúkérdés Bocskai ha-lála után, a második hajdúfelkelés; Papp Klára: „A haj-dúsággal mégyen erdélyi fejedelemségre”: Báthori Gá-bor és kora (1608 – 1613); Orosz István: Böszörménymezõváros 1410–1609; Ulrich Attila: A kállói kérdés;Nyakas Miklós: Böszörmény. a hajdúváros; Szabadi Ist-ván: Reformátusok és göröghitûek; Szekeres Gyula: Bá-thory Gábor a „reformált” sárkányölõ.

„Ha kibontom az emlékezés fonalát…” – Hajdu-bihari paraszti életutak és családtörténetek. Szerk.:

89

Magyari Márta. A Hajdú-Bihar megyei múzeumok köz-leményei 61. Debrecen 2010. 143 old.

Halmos Sándor: Adatok Bereg és Szabolcs várme-gye zsidósága történetéhez a betelepedéstõl napjainkig.Barankovics Alapítvány – Gondolat. Bp. 2009. 295 old.

Hatvan év: 1950–2010. A hortobágyi kényszermun-katáborok áldozatainak emlékére. A Hortobágyi Kény-szermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete. 2010. 115old.

Hermann Róbert (szerk.): 1848–1849: A forrada-lom és szabadságharc képes története. Tóth Könyvkeres-kedés és Kiadó Kft. Debrecen 2009. 487 old.

Hochbauer Gyula: Levelet vittem Kossuthnak.1848 öröksége Brassó vidékén. Inga füzetek 2. Kiadja azInga közmûvelõdési folyóirat. Brassó 2012. 217 old.

Horváth József: Szabadkai és palicsi képes levele-zõlapok története (1898–1945). A Bácsország VajdaságiHonismereti társaság, A Vajdasági Magyar HelytörténetiTársaság és az Uroparh Kiadó közös kiadása. Szabadka– Debrecen 2012. 80 old.

Horváth László: Nagyapályink(!) hagyománya. Bi-har néprajzi kistájai, Hosszúpályi népi építészete és la-kásbelsõi. Bõdi István Falumúzeum. Hosszúpályi 2009.36 old. – Néprajzi foglalkoztató kiadvány az ált. iskolák5-6. osztálya számára.

Horváth Tamás – Kerékgyártó Alexa: Négyszázéve hajdúváros Hajdúböszörmény. Tourinform. Hajdú-böszörmény 2009. 24 old.

István pap szerepe a csíksomlyói búcsújárásban.Összeáll.: Hunyadi Irén és Iszlai Katalin. Fényképek:Hunyadi János. Kiadja az önkormányzat. Gyergyóalfalu2013. 16 old.

Így nõtt fejemre a sok vadrózsa”. Levelek, doku-mentumok Kriza János népköltészeti gyûjtõtevékenysé-gének történetéhez. A szétszóródott kéziratos anyagotösszegyûjtötte, sajtó alá rendezte, bevezetõ tanul-mánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Szakál Anna. KrizaJános Néprajzi Társaság – Magyar Unitárius Egyház.Kolozsvár 2012.

Jakab Barnabás: Õseink öröksége. Elemzéseim.Szerzõi. Debrecen 2010. 293 old.

Janka György: A száz éves Hajdúdorogi Egyház-megye története. Nyíregyháza 2013. 65 old.

Jászkunság. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tu-dományos Egyesület folyóirata. Fõszerk.: Örsi Julianna.Szolnok 2012. 366 old. – A tartalomból: Bálint Sándor:Globalizáció, Jászkunság, személyes kultúra; Örsi Juli-anna: Kistérségek identitáskeresése – identitás és mo-dernizáció a Jászkunságban; Ari Ilona: CsaládkutatásJász-Nagykun-Szolnok megyében; Rácz Balázs: A túr-kevei Kánya család története; Szendrei Eszter: Túrkevedemográfiai helyzete a rendszerváltás után; MocsáriNorbert: egy család gazdálkodásának változása Kisúj-szálláson; Fodor István Ferenc: Jászjákóhalma tanyavi-lága; Bagi Gábor: Hadsereg-fõparancsnokság Szolno-kon 1849 nyarán; Szathmári István: Kisújszállás nyelviöröksége; Örsi Julianna: kisújszállási emlékek: Szatmá-ri István, a Nagykunság nyelvész professzora; Baski Im-re: Megjegyzések Mándoky Kongur István „kungya-nús” szavaihoz; Bartha Julianna: A népi kultúra nyelviöröksége – nyelvjárási gyûjtések a Nagykunságon; Ri-deg István: Hogyan dolgozta fel ugyanazt a karcagi

mondát Szûcs Sándor, Móra Ferenc és Körmendi Lajos?Péter László: Arany János A hamis tanú címû írásánakkeletkezéstörténete; Kurucz János: Kunmadaras nagy-község földrajzi nevei; Tóth Albert: Eltûnõ tájneveink aNagykunságban; Pintér István: Anyanyelvvédelem elv-ben és gyakorlatban; Balogh Jánosné Horváth Terézia:Mit írt Szûcs Sándor a karcagi és derzstomaji gyûjtõútjá-ról Dorogi Mártonnak?; Örsi Julianna: Tárgyi öröksé-günk a Nagykunságunk; Nagy Molnár Miklós: KántorSándor szerepe a Nagykunság fazekasságában; BánkinéMolnár Erzsébet: A hagyományos társdalom gazdaságikapcsolatrendszerének és népi kultúrájának tükrözõdésea múzeumi kerámiagyûjteményekben; Örsi Julianna: Azegyház nemzetiség-megtartó ereje; Bartha Júlia: „Az énmániám a Kelet és az irodalom…” – Körmendi Lajos ke-leti tárgyú írásai; Besenyi Vendel: Boldoggá avatási eljá-rásra felterjesztett jászberényi kötõdésû ferences szerze-tesek; Gecse Annabella: „Élet és tudomány” az ezredvé-gi Tiszazugban; Örsi Julianna: Bereczki Imre, Ecseg-puszta kutatója; Örsi Julianna: Szûcs Sándor centenáriu-mi emlékezési tervek; Nagy Molnár Miklós: A karcagimúzeum új állandó kiállítása; Örsi Julianna: A Kunokmásodik világtalálkozója; Fodor István Ferenc: 40 évesjászjákóhalmi civil szervezetek; Papp Izabella: Hagyo-mányõrzés és hagyományteremtés Jászboldogházán;Nagy Anita: Civil szervezetek a hagyományõrzés szolgá-latában Túrkevén.

Józsa Kálmán: Nagyrábéi képeskönyv. NagyrábéiBaráti Kör és Egyesület. Nagyrábé 2009. 264 old.

Juhász Antal: Parasztok, pásztorok, kézmûvesek.Bába Kiadó. Szeged 2011. 192 old.

Jutasi Ferenc: 30 éves a gyõrszentiváni Kis PipaVendéglõ. Szerencsés István. Gyõr 2012. 79 old

Karacs Antalné: Földesiek az ötvenes és a hatvanasévek diktatúráiban. Szerzõi kiadás. Földes 2010. 232old.

Kalocsai Péter: Városi tömegközlekedés a Nyugat-Dunántúlon 1867–1914. Vasi Múzeumbarát Egylet.Szombathely 2011. 280 old.

Katonadolog, 1. Bihari katonatörténetek. Szerk.:Barna Attila. Debrecentrum. Debrecen 2009. 104 old. –Rácz Róbert: Elõszó; Papp Gyula: Bevezetõ; Inmemoriam Papp Imre; Török Benjamin: Néhány aprótörténet katonaidõmbõl; Pécsi Józsefné – Pécsi Katalin:Édesapánk háborús emlékei; Orosz T. Csaba: Revolúció;Zajácz Magdolna: A haza oltára: kiegészítés az egyetemioktatás történetéhez – Az ötvenes évek honvédelmi okta-tásáról; Tóth Ferenc: Nagytakarítás; Tóth Ferenc: Kato-naviselt lettem? Rácz György: Kui honvéd; Fülöp Imre:Nehéz hazatérés; Majoros László: Éleslövészet; DarócziTamás: Harcászat Ady-ligeten; Gáll Sándorné: Apósomemlékeibõl; Balajthy Kálmán: Az én hasonmásom;Krasznai Sándor: A burgonya hadmûvelet; Komádi Ist-ván: Élni kell; Ujvárosi Endre: Tragédia a Dunán; Né-methy János: Igaz katonatörténetek az ötvenes évek ele-jétõl; Fodor Tibor: Katonakorom története, élményeim;Bankó Zoltán: Dezsõke; Somogyi Ferenc: Az obsitosvisszamereng.

Katonadolog, 2. Hajdú-bihari katonatörténetek.Szerk.: Barna Attila. Debrecentrum. Debrecen 2009. 178old. – Szólláth Tibor: Elõszó; Papp Gyula: Bevezetõ;Zsisku Lajos: Második világháborús emlékeim; BódánZsolt: Bocsárszki József katonaemlékei a második világ-

90

háborúról és az orosz fogságról; Bacsa Rózsa: A hazaté-rõ ló; Balogh Ernõ: Debrecen bombázása 1944-ben;Bihary László: Háborús hétköznapok, ahogy átéltem:Debrecen, 1944 szept. 24. – Büdszentmihály 1944. nov.1.; Furkó Béla: Mementó mának; Gyõrösi Gyula: Mind-annyian Isten kezében vagyunk; Herdliczka Gusztáv:Debrecen szõnyegbombázása Patay Gyula tizedesvisszaemlékezései alapján; Kakucsi Géza:A vak ló ke-ringõje; Kedves Zilahi Enikõ: Szkoro domoj! – Szkolkogod?; Kincses Gyula: Háború volt; Nagy Katalin: Egykisgyermek háborús emlékei; Orosz T. Csaba: A sas ol-talmában; Papp Imre: Baleset; Szabó József: Emlékek amásodik világháborúból; Szûk Balázs: Töltény és har-mat; Újvárosi Endre: Katonavilág napos és árnyékos ol-dala; Végh Hajnal: Nagyapám katonasorsa; Szabó And-rás: Sebesülésemtõl a leszerelésig; Török Benjamin: Alekváros gombóc; Török Benjamin: Nagyrábé 9 naposostroma 1944. október 8–18. között; Török Benjamin:Találkozás egy nyelvész professzorral.

Kálnási Árpád: Debreceni cívis szólások és köz-mondások. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. Debre-cen 2008. 342 old.

Kelemen István – Kiss Melinda: A soproni Tûzto-rony történelmi toronykalauz képekben. Soproni Múze-um. Sopron 2013. 34 old.

Kertész Z. István: Hegyvidéki villamosok. Korné-tás. Bp. 2012. 135 old.

Kéri Gáspár – Kántor Anita: Az érmelléki szõlõ-mûvelés építészeti és tárgyi emlékeinek védelme. Hajdú-sági Civil Központ és Adattár Alapítvány. Hajdúböször-mény 2009. 139 old.

Kiss Tamás – Szabó Béla: Boldog Apor Vilmos avértanú püspök. Gyõr Egyházmegyei VagyonkezelõKözpont. Gyõr 2012. 70 old.

Középpontban a család I. Szerk.: Örsi Julianna.Jászkunság Könyvtéka 2. kiadja a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület. Túrkeve –Szolnok 2011. 271 old. – Örsi Julianna: A házasság és acsalád szerepe az egyén és a közösség életében;Pongrácz Tiborné: Családok átalakulóban; Örsi Julian-na: A család intézményének jelenlegi állapota, kérdéseinapjainkban; Szabó László: Háztartás nélküli család;Szendrei Eszter: Dilemmák a rendszerváltás után: a tár-sadalmi változások hatása a családok életére; HerbályKatalin: A nõk és a családok szerepe a vidéki térségek-ben; Farkas Judit: „Családok élnek itt, akik közösségbenpróbálnak élni”: a magyar ökofalvak család-képe és an-nak megvalósulása egy közösségben; Bagi Gábor:Ada-lékok a kolbázszéki kapitányi családok történetéhez a14–16. szd.-ban; Örsi Julianna: A vidéki értelmiségmentalitása és magatartása a 18–19. szd-i Nagykunsá-gon; Bathó Edit: Anyakönyvi adatok a 17–19. szd.-ból anéhány nevezetes jászberényi család történetéhez; KissErika: A jászberényi Fecske család; Kocsis Gyula: Me-zõvárosi és falusi reformátusok házassági kapcsolatrend-szere a 18–19. szd.-ban Cegléden és környékén; P. Ben-kovich Sarolta: Néhány 18–19. szd-i adat a ceglédi éskisújszállási Váróczi család történetéhez; Pozsony Jó-zsef: Az anyakönyvek szerepe, jelentõsége és megbízha-tósága a genealógiai kutatásokban; Füvessy Anikó: Bete-lepült német eredetû mester- és kereskedõcsaládok Deb-recenben; Bánkiné Molnár Erzsébet: A törzsökös és azidegen családok szerepe Kiskunfélegyháza polgárosulá-

sában; Gócsáné Móró Csilla: A Blaskovichok szerepe aTápió mentén; Kaposi Zoltán: A földvagyon és a családiösszetartozás a dél-dunántúli középbirtokosi famíliákesetében a 18–19. szd-ban; Gaál Zsuzsanna: A siker ter-mészetrajza:a Grindlyek története; Györgyi Erzsébet:Családtörténet és alkotói életmûvek kutatása családi ésszakmai erõk egyesítésével: a Györgyi–Giergl család al-kotói múltjának feltárása és bemutatása.

Kriza János: Vadrózsák II. Erdélyi néphagyomá-nyok. Kriza János és gyûjtõi körének szétszórt hagyaté-kát összegyûjtötte, szerkesztette, bevezetõ tanulmánnyalés jegyzetekkel közzéteszi Olosz Katalin. Kriza JánosNéprajzi Társaság. Kolozsvár 2013.

Kurucz Albert Falumúzeum, Konyár. Szerk.: Hor-váth László. Községi Önkormányzat. Konyár 2009. 36old.

Lakatos Ilona P. – Károlyi Margit T. – Igali Edit:Változó nyelvhasználat a [magyar-szlovén-osztrák] hár-mashatár mentén. Többdimenziós nyelvföldrajzi térkép-lapok tanúsága. Tinta. Bp. 2012. 141 old.

Laki Árpád: 80 éves a gyõri Vasas Otthon – AdyEndre Közmûvelõdési Közhasznú Egyesület, 1930–2010. 2., átd. és bõv. kiad. Ady Endre KözmûvelõdésiEgyesület. Gyõr 2012. 168 old.

Lukács László: Ezer év gyöngye. A magyar történetinéphagyomány körébõl. A Szent István Király MúzeumKözleményei sorozat 47. Sorozatszerkesztõ: DemeterZsófia. Székesfehérvár 2013. 328 old.

Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében.Írta: Pintér Tamás, Rózsafi János, Stencinger Norbert.Hibernia Nova Kiadó-Zrinyi Kiadó. Bp. 2009. 191 old.

Magyar Napló. A Magyar Írószövetség Lapja. 2013.11. 74 old. – A tartalomból: Halász Péter: „Petrásban apap nem fojtotta el a hazafit…”; Pokolsár – Száraz Mik-lós György a Felvidékrõl, Erdélyrõl, Rómáról és Anda-lúziáról.

Magyar Zoltán: Érmelléki népmondák. Tortoma Ki-adó. Barót 2012. 280 old.

Magyar Zoltán: A híres Báthoriak. Történelmi em-lékek és folklórhagyományok. Kairosz Kiadó. Bp. 239old.

Makói Honismereti Híradó. Szerk.: Pál LászlónéSzabó Zsuzsa. Kiadja Makó Város Önkormányzati Kép-viselõtestülete és a Makói Honismereti Kör. Makó 2012.1-2. sz. – A tartalomból: Karacs Zsigmond: Csanád me-gye ébresztése; dr. Siket Judit: a városigazgatás intézmé-nyeinek hatása a magánjogi viszonyokra Makón, a XIX.szd. elsõ felében; Zeitler Ádám: A Návay Lajos–szobor-bizottság tevékenysége; Hajdúné Siket Márta: Építészetiörökségünk a Szent István téren; Siket István László:Dédszüleim életútja; Vass József: Óföldeák tanyavilága;Kovács Judit: Hova lesznek a fiatalok a honismeretimozgalomból?; dr. Nacsa János: A Makóiak BudapestiAsztaltársasága és egyéb baráti körök Budapesten; PálLászlóné Szabó Zsuzsanna: Makóval ismerkedtek aXVII. Országos Ifjúsági Honismereti Akadémia résztve-või; Dégi Mónika: A szitakészítés legfontosabb központ-jai régióm területén és Erdélyben; Pál Lászlóné SzabóZsuzsa: Magyar kultúrtörténeti emlékek nyomában; dr.Bogoly József Ágoston: A tudományos sokoldalúságszelleme Révai Miklós munkásságában; Csókási Csaba:40 éves a magyarországi táncházmozgalom.

91

Maró Gábor: Hajdúnánási pásztorokkal megesettanekdoták, történetek. Szerzõi. Hajdúnánás 2009. 52old.

Meg kell a búzának érni … Halmos Bélával beszél-get Abrakovits Endre. Magyarnak lenni XCVIII. Bp.2012. 108 old.

Megmaradásunkért. A Partiumi és Bánsági Mûem-lékvédõ és Emlékhely Társaság két évtizede. Szerk.:Dukrét Géza. Partiumi füzetek 75. Kiadja a Partiumi ésBánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság és a Va-radinum Script Kiadó. Nagyvárad 2013. 460 old.

Melega Miklós: A modern város születése – Szom-bathely infrastrukturális fejlõdése a dualizmus korában.A Vas Megyei Levéltár kiadása. Szombathely 2012. 479old.

Mezõvárosaink jogélete a 18–19. szd.-ban. Szerk.:Homoki-Nagy Mária. A Pólay Elemér Alapítvány könyv-tára 2. Szeged 2010. 158 old.

Migráció és asszimiláció Északkelet-Magyaror-szágon és a Partiumban, 1715–1992. Szerk.: DemeterGábor – Bagdi Róbert. Studia Historico-DemographicaDebrecina. Debrecen 2009. 308 old. – Demeter Gábor –Bagdi Róbert: Migráció és asszimiláció a Partiumban1715–1910.; Demeter Gábor – Bagdi Róbert: a nyelvha-tárváltozás természeti és gazdasági háttere Bihar megyepéldáján, 1770–1992.; Demeter Gábor: A Partium éskörnyezete migrációs viszonyai 1910-ben; SzilágyiZsolt: A Sárrét helyzete a regionális központok által raj-zolt térben 1920 elõtt és után.

Mihalkó Gyula – Pozsonyi József: A hortobágyipásztorkalap és készítõi, a balmazújvárosi Mihalkó csa-lád. Tiszántúli Történész Társaság. Balmazújváros 2010.119 old.

Miklós Péter (szerk.: Újragondolt negyedszázad.Tanulmányok a Horthy-korszakról. Belvedere Meridio-nale. Szeged 2010. 380 old.

„Minek elõtte halhatatlan drága lelkét Szent Iste-nének kebelébe adná”: Derecskei végrendeletek és osz-tálylevelek 1745–1893. Összeáll.: Szálkai Tamás. Haj-dú-bihari levéltári füzetek 3. Debrecen 2010. 88 old.

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Mirk Szidónia-Ka-ta. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2013. 7. 22 old. –A tartalomból: Petres László: 3. Baka András csángómesemondó találkozó; Halász Péter: Jutalomkönyvek agyimesfelsõloki Domokos Pál Péter Általános Iskola év-záróján; Márton Attila: A csángók ügye az Európai Par-lamentben; Borbáth Erzsébet: Tapasztalatok és észrevé-telek a moldvai csángó diákok erdélyi és moldvai ma-gyar nyelvû képzésérõl; Halász Péter: Csíksomlyó – hída székelyek és a csángók között; Huszita Biblia – Jánosevangélista könyvö; Sántha Attila: Észak-Vráncsa topo-nímiájáról: Nereju és Nãruja; Tánczos Vilmos: A mold-vai csángók nyelvészeti kutatása? Iancu Laura: [Azon azéjszakán].

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Mirk Szidónia-Ka-ta. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2013. 8. 22 old. –A tartalomból: Nyisztor Ilona: Az V. Pusztinai Zenetá-bor; Halász Péter: Szent István király emlékei a régiEtelközben; Sántha Attila: A hajdani Sãcueni megyehelynévanyagából; Csoma Gergely: Az északi csángóvallomása; Antal Erzsébet: Magyarfaluban töltött éveim56 év távlatából; Tánczos Vilmos: A moldvai csángók

nyelvészeti kutatása X.; Huszita Biblia – János evangé-lista könyve; Iancu Laura: [Ha-ha-ha, magába beszél].

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Mirk Szidónia-Ka-ta. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2013. 9. 22 old. –A tartalomból: [Budó Lina ]szoboravatás Magyarfalu-ban; Halász Péter: „Mély alázatossággal könyörgök azelõttem esdeklõ szegény hívek nevében …” – Kétszázesztendeje született Petrás Incze János I.; Harangozó Im-re: „Tátos Pap hagyta, hogy ezer telik, s ezer nem …”Petrás Incze János emléke egy külsõrekecsini folklórszö-vegben; Sántha Attila: Iorga és a Kárpátokon kívüli, ko-rai székelység; Halász Péter: „Minden burján jó valami-tõl…” – Bodza: fekete bodza és gyalogbodza; TánczosVilmos: A moldvai csángók nyelvészeti kutatása XI.; Hu-szita Biblia – János evangélista könyve; Iancu Laura:[Magdolna sokáig szaladt]

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Mirk Szidónia-Ka-ta. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2013. 10. 22 old. –A tartalomból: Petrás Incze János-emlékülés [Eger], Ki-sebbségi nyelvek védelméért; Halász Péter: „Mély alá-zatossággal könyörgök az elõttem esdeklõ szegény híveknevében …” – Kétszáz esztendeje született Petrás InczeJános II.; Halász Péter: „Minden burján jó valamitõl…”– Hárs; Tánczos Vilmos: A moldvai csángók nyelvészetikutatása XII.; Csoma Gergely: Filmek a bakancsban;Huszita Biblia – János evangélista könyve; Iancu Laura:[Másnap reggel].

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Mirk Szidónia-Ka-ta. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2013. 11. 22 old. –A tartalomból: Európa Polgári Díjban részesült NyisztorIlona népdalénekes; Halász Péter: Petrás Incze Jánosnyomában [a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturá-lis Egyesület moldvai zarándokútja]; Iancu Laura [üze-nete a Csángó Bennlakásba]: Kedves Fiatalok!; SánthaAttila: A Dimitrie Cantemir Krónikájába foglalt SzentLászló legenda; Tánczos Vilmos: A moldvai csángóknyelvészeti kutatása XIII.; Huszita Biblia – János evan-gélista könyve; Iancu Laura: [Harmadik esztendeje voltmár annak…]

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Mirk Szidónia-Ka-ta. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2013. 12. 22 old. –A tartalomból: Oláh-Gál Elvira: „Mü, az Moldova or-szágban lakó katolikusok…” – XII. Csángó Nap Csík-szeredában; Iancu Laura: Moldva a XIX. században;Száz éve született Benda Kálmán; Halász Péter: Hiedel-mek a moldvai csángóknál; Tánczos Vilmos: A moldvaicsángók nyelvészeti kutatása XIV.; Huszita Biblia – Já-nos evangélista könyve; Iancu Laura: [Talán más öt esz-tendeje is múlott annak,]

Molnár András: Zala megye pecsétje és címere1550–2010. Zalai Gyûjtemény 69. Zala Megyei Levéltár.Zalaegerszeg 2010. 108 old.

A mûvelõdéstörténet és a pedagógia vonzásában.Tanulmányok Tölgyesi József 70. születésnapjára.Szerk.: Csiszár Miklós – Mihalovicsné Lengyel Aloiza –Németné Farkas Gabriella. Veszprémi Szemle Várostör-téneti Közhasznú Alapítvány. Veszprém 2011. 192 old.

Nagycenk a történelem viharában. Szerk. Szabó At-tila. 2. bõv. kiad. Nagycenki füzetek, 7. Simon Péter ki-adása. Nagycenk, 2012. 212 old.

92

KÖSZÖNTÉS

Köszöntjük a XLII. Országos Honismereti Akadémiát.Kecskemét, 2014. június 29. – július 4.Lezsák Sándor: Fõvédnöki köszöntõ 3/4Zombor Gábor: Polgármesteri köszöntõ 3/3

ÉVFORDULÓK

Csorba László: Tudós és hazafi. A 200 éve születettRónay Jácint emlékezete 4/6

Debreczeni-Droppán Béla: Kétszáz éve születettPulszky Ferenc 5/6

Fábián Borbála: A bajai városháza 150 éves. Hogyanlett a Grassalkovich-palotából városháza? 3/9

Gulyás Judit: Kétszáz éve született Erdélyi János 4/10Halász Péter: Szaladj magyar, amerre tudsz…! A

madéfalvi veszedelem 250. évfordulójára 1/3Halász Péter: „Mint tûzben égõ tömjén…” Százötven

esztendeje született Mailáth Károly, Erdély püspöke6/3

Koczó József: A lengyel menekültek befogadásának 75.évfordulója az Ipoly-völgyben 6/7

Kúti István: Akire büszkék lehetünk: a magyar Ikarosz.100 éve halt meg Zsélyi Aladár, a magyar repülés út-törõje 4/12

Sebestyén Kálmán: Szádeczky-Kardoss Lajos történész-professzor emlékezete 5/10

Selmeczi Kovács Attila: Emlékezés a 150 éve születettSebestyén Gyulára 2/6

Sicz György: Kosinszky Viktor szõlész emlékezete 2/5Szabó T. Attila: Beythe András botanikai öröksége,

ahogy 450 évvel születése után látjuk 5/3Székely Adnrás Bertalan: Venczel József centenáriumára

1/6Székely Gábor: 50 éve épült a kecskeméti evangélikus

templom 3/5Titkos Sándorné: Istvánffy Gyula etnográfus emlékezete

1/5Tóth Boldizsárné: Gyöngyvirágtól lombhullásig. Száz

esztendeje született Homoki-Nagy István 2/8Udvarhelyi Nándor: A 650 éves krakkói egyetem ma-

gyar kapcsolatai 4/3Valentyik Ferenc: Kétszáz éve született a természetkuta-

tó Metelka Ferenc 2/3Vasas Ilona: Boldog Salkaházi Sára emlékezete 6/10

ISKOLA ÉS HONISMERET

TanítómestereinkErdélyi János: Népköltészetrõl 2/10Herman Ottó: A magyar õsfoglalkozások körébõl

(Részlet) 6/13Kenyeres Elemér: Pósa Lajos a gyermekszobában

és a kisdedóvóban (Részletek) 3/14Solymossy Sándor: Bevezetés a néptudományba

(Részletek) 4/15Vályi András: Magyarországnak leírása (Részlet)

(5/13)

Nagy István: Gyõr vértanú püspöke, Apor Vilmos. AGyõri Egyházmegyei Levéltár kiadványai. Források,feldolgozások, 16. Gyõri Egyházmegyei Levéltár. Gyõr2012. 535 old.

Nagyszalonta népköltészeti hagyományiból. Anto-lógia. Szerk.: Dénielisz Endre. Prolog K. Nagyvárad2009. 160 old.

Nánási kalendárium és helytörténeti olvasókönyv,2010. Összeáll. és szerk.: Rigó Tamásné. Móricz Pál Vá-rosi Könyvtár és Helytörténeti Gyûjtemény, HajdúnánásiSzellemi Gyûjtemény. Hajdúnánás 2009. 343 old. – Atartalomból: Mónus Imre: A hajdúnánási Kossuth szobortörténete; Ujlaky Zoltán: A Hajdú vármegyei nyomdáktörténetének néhány kérdése 1920–1944; Szûcs Ernõ –Papp György – Csizmazia Tamás: Szemelvények a Deb-recen – Hajdúnánás vasútvonal elsõ 125 évébõl; SzabóEndre: A debreceni páncéloscsata lefolyása és hatása ahajdúnánási eseményekre; Mónus Imre: Emlékképek1944-45-bõl; Buczkó József: A tedeji Gulág; Ötven évesa Barcsa János Általános Iskola; Parlamenti és önkor-mányzati választások 1990; Molnár István: Ház és em-ber: egy épület társadalomtörténete; Szólláth Zoltán:Cirkuszosok, mutatványosok a városban; Jalkóczi Mik-lós Márton: Mesterségek (talyigás, bába, pék, sirató-asszony); Kéki István: Csutkatõ szedés; Draviczky Imre– Fût László: Az „ördöngõs” Síró legendája; SebestyénMiklós: Híres-neves cigányzenészek városunkban;

Orosz István: Szõlõtermelés a hajdúkerület városaiban aXVIII-XIX. szd.-ban; Máró Gábor: Szõlõtelepítés, mû-velés, szüretelés, és a hozzá kapcsolódó nánási szoká-sok; Gallé Tibor: Gyalogvárosok? – a hajdúk hagyatéka;Oláh Zoltán: Munkanélküliség Hajdúnánáson.

Nánási kalendárium és helytörténeti olvasókönyv,2011. Összeáll. és szerk.: Rigó Tamásné. Móricz Pál Vá-rosi Könyvtár és Helytörténeti Gyûjtemény, HajdúnánásiSzellemi Gyûjtemény. Hajdúnánás 2010. 232 old. – Atartalomból: Bencsik János: Mindennapi élet a XVIII.szd.-i Nánás szálláskertjein; Péteri Lajosné: Gyermek-halálozás Hajdúnánáson; Varga Zsigmondné SomogyiÉva: Egy lelkipásztor [Somogyi Pál] emlékezete; SíróJánosné: Tízéves a Hajdúnánási Református egyházköz-ség Nõszövetsége; Nábrádi Benedek: Koltói képek;Mónus Imre: Egy tanyai tanító visszaemlékezése;Szólláth Zoltán: A szervezett sportélet kezdetei Hajdúná-náson; Máró Gábor: Kocsmák, csárdák; Jalkóczi MiklósMárton: Girus Miklós szûcsmesterrõl; Radó Imre: A ké-ményseprõ; Radó Imre: A cserépkályha készítõ; A csõsz;Mónus Imre: A hajdúnánási Ifjúsági Ház történetébõl;Kéki István: Étkezési kultúra városunkban a XX. szd.elejétõl a 60-as évekig; Péteri Lajosné: Régi majálisok;Bacskai Antal: Dani bácsi; Béres András: A juhzsivány;Bacskai Antal: A kis bika.

Összeállította: Halász Péter

A 2014. év tartalomjegyzéke

93

Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó: „Múltunk határok nél-kül”. Középiskolai helytörténeti és hagyományisme-reti vetélkedõ az Ister-Granum Eurorégióban 3/20

Dömötör Józsefné: Kuruc hõsök nyomában 3/22Hajagos Csaba: Bírság vagy bíróság? A Rákosi-korszak

oktatáspolitikai csõdjének egy esete az alföldi tanyaiiskolában 3/16

Kolics Pál: Elfelejtett iskolák a Dél-Zselicben: Betle-hempuszta (5/18)

Kuslits Kata: Diákok a magyar szakrális örökség õrzésé-ben 1/18

Margit Ida: Élménybeszámoló a „Múltunk határok nél-kül” helytörténeti vetélkedõrõl 3/21

Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Magyar sziget a Bánság-ban 1/16

Papp Zsolt: Helytörténet-oktatási koncepció Miskolcon2/13

Sebestyén Kálmán: Az erdélyi magyar népiskolák ered-ményessége a XVIII–XIX. században 1/11

Sebestyén Kálmán: Erdélyi bányavidékek kincstári isko-lái a XVIII–XIX. században 4/16

Sebestyén Kálmán: A székely határõrség és iskolái 6/14Szabó Ferencné: A néphagyomány ápolása a miskolci

Avas Középszer Óvodában 4/18Titkos Sándorné: „Iskola és honismeret”. Regionális

Honismereti Konferencia Miskolcon 2/11Varga Istvánné Fajszi Mária: A fülöpszállási iskola két-

száz éves története (1714–1914) 6/17Virágné Juhász Nyitó Klára: A néprajzoktatás hagyomá-

nyai Jászberényben a Tanítóképzõ Fõiskolán 5/14

SORSKÉRDÉSEK

Balassa Zoltán: Kassa Európa kulturális fõvárosa volt,avagy az elmulasztott lehetõség 3/26

Sebestyén Kálmán: Fény és árnyék: a kolozsvári BolyaiTudományegyetemen a sajtó tükrében 3/24

FÓRUM

Balás Kristóf: Szécsény és vidéke történetének fejezetei.Beszélgetés Pálmány Bélával 2/15

Gróh Dániel: A csángók útja a régész szemével. Gondo-latok Harangozó Imre Transzcendens Trambulin cí-mû könyvérõl 2/19

HAGYOMÁNY

Kerékgyártó Mihály: Az ózdi cserkészrepülésrõl. Be-szélgetés Rónaföldi Zoltánnal 1/21

Viga Gyula: A miskolci fûrészes 1/25

EMLÉKHELYEK

Udvarhelyi Nándor: Magyar szentek emlékezete Szan-domirban 1/27

Udvarhelyi Nándor: Szent László és Kálmán király em-lékezete Dalmáciában 6/21

TERMÉS

A XLII. Országos Honismereti Akadémia elõadásaiBereznai Zsuzsanna – Schõn Mária: Életmód és

munkakultúra Hajóson 5/33

Fogarasi Klára: Táj és ember. Régi fotók – új elmé-letek: történeti képanyag jelenkori gondolatokkal(5/23)

Paládi-Kovács Attila: Tájak, korok, életmódok aKárpát-medencében 5/20

R. Nagy József: Életmód az ipartelepek munkáskoló-niáiban 5/36

Romhányi Beatrix: Középkori kolostoraink tájalakítóhatása 5/27

Székelyné Kõrösi Ilona: A vendégváró Kecskemét(5/40)

Tátrai Zsuzsanna: Az asszonyok szerepe a hagyomá-nyos paraszti gazdaság munkamegosztásában(5/30)

Anka László: Schvarda Béla kántor forradalmi szerepeTápiószecsõn 1956-ban 5/46

Ádám András: Az 1794 évi kecskeméti tûzvész rövidtörténete 3/34

Bajtai Mária: „Emlékezzünk régiekrõl”. Irodalmi em-lékkörök Kecskeméten 3/52

Balogh Mihály: Kunszentmiklós régi levéltára 3/48Békés József: III. Mehmed szultán 1598. évi fermánja és

Kecskemét 3/32Brezsnyánszky Károly: A Magyar Királyi Földtani Inté-

zet felderítõ kutatásai a Balkánon 1916–1918-ban6/66

Csirák Csaba: Szatmárnémeti színészek az elsõ világhá-borúban 6/44

Danis Tamás: Rövid kiképzés után hosszú hadifogság6/48

Debreczeni-Droppán Béla: Kölcsey Ferenc halála és te-metése 1/30

Debreczeni-Droppán Béla: Kölcsey Ferenc szatmár-csekei síremléke 2/21

Debreczeni-Droppán Béla: Szuronyból konyhakés. Az I.világháború személyes történetünk 6/25

Fehér Tamás: A váci Lõház története (5/43)Fülöp László: „Halálom után... sáfárságomról számot

adgyak”. Momentumok Niczky Lázár életérõl az1769-es végrendelete alapján 4/24

Gyenesei József: „Egy szeg miatt…” Tanulmány egykiskunfélegyházi tisztviselõ fegyelmi ügyérõl és an-nak következményeirõl 3/44

Harangozó Imre: „Magyarul dobog a szívem a keblem-be…” Egy újkígyósi fiú, Rákóczi Antal elsõ világhá-borús emlékei 6/37

Kelemen András: Magyarok és törökök: Mit tudunk egy-másról? 1/41

Keppel Csilla: Sebesült katonák sorsa Kourim Gizellaszombathelyi ápolónõhöz írt soraik tükrében 6/49

Labádi Lajos: Kossuth-emlékek Szentesen 2/27Lázár Katalin: Tavaszkezdõ játékaink 2/38Mednyánszky Miklós: A Várkert Bazár és építésének tör-

ténete 4/30M. Lovas Krisztina: A pesti egyetemi ifjúság március

15-i ünnepségei a dualizmus évtizedei alatt II.(1890–1898) 1/35

Oravec-Kis Éva: Szórakozási lehetõségek Gödöllõ fõte-rén a századforduló évtizedeiben 1/48

94

Papp Izabella: A jászkunok százévnyi áldozatai (1735–1837). Bartsik Márton aljegyzõ-levéltárnok feljegy-zéseibõl 2/34

Perger Gyula: A fegyverek megszelídültek 6/55Rémiás Tibor: „Jó katonának lenni könnyû, nem kell

egyéb hozzá, mint bátor szív”. Lázár Gyula, székelyfõhadnagy I. világháborús hadi- és fogsági naplójáról6/33

Sági Norberta: Betyárok a XIX. századi Kecskeméten –családi háttérrajz 3/36

Sebestyén Kálmán: Az erdélyi Alsó-Jára demográfiaimetamorfózisa 4/34

Sebestyén Kálmán A Kolozsvári 38. honvéd gyalogos-hadosztály Galíciában 6/28

Sonnevend Imre: Ismeri-e még egyáltalán valaki hazánk-ban a savanyú (bécsi) szeder/eperfát? 3/53

Stencinger Norbert: Frontújságok az Isonzó mentén 6/40Székelyné Kõrösi Ilona: Kecskemét és Felsõkomárnok

kapcsolata az elsõ világháború idején 6/60Szõts Zoltán Oszkár: A magyar történettudomány jel-

lemzõ megközelítésmódjai az I. világháborútól1989-ig 6/62

Tankó Gyula: Nyika István gyimesközéploki ezermesterés népköltõ 4/38

Terendi Viktória: Végvári pillanatképek. A spontán fény-képek vizuális antropológiai értékérõl 1/45

Tóth József: Magyar antifasiszta arisztokraták 1/52Valentyik Ferenc: Verscentenárium. A „Csak egy éjsza-

kára” címû Gyóni-költemény születésének története4/41

Varga Istvánné Fajszi Mária: „Fogadd szíves áldásunkatkésõ Maradék!” A fülöpszállási toronygomb titka3/40

Várnai Ferenc: Dankó Pistáról, a kiemelkedõ cigány nó-taszerzõ-prímásról 2/35

ZSENGE TERMÉS

Czagány Blanka: Magyar népi motívumok a modernsportöltözékeken 2/52

Enyedi Petra Mariann – Mátyás Kamilla – Palkó Viktó-ria: Sárközi népviselet 2/43

Gyõri Laura – Polgár Panna: Bajnai népviselet 2/47Kereszturi Zsuzsánna: Hagyomány és viselet az Érmel-

léken 2/49

KRÓNIKA

A XLII. Országos Honismereti Akadémia, Kecskemét,2014. június 29. – július 4.Debreczeni-Droppán Béla: Ünnepi megnyitó. Tájak

– korok – életmódok 4/46A Honismereti Akadémia kitüntetettjei 4/49A szekcióülések összefoglalói 4/55

Balahó Zoltán: Megújult Madách-emlékhelyek. Új kiál-lítás nyílt Alsósztregován 1/57

Balás Endre: Gönczi Ferencrõl – száz éve megjelentkönyvei kapcsán 3/69

Bodó Imre: Göllei ki kicsoda? 2/68Bodó Imre: Egy ereklye, mely nagyobb ismertséget érde-

melne 3/65

Bodó Imre: A száz éve született Kertész Antal attalai ka-nonokra emlékeztünk 4/69

Bodó Imre: A dombóvári Szent István templom negyed-százados évfordulója 6/74

Dukrét Géza Egy elsõ világháborús emlékmû újraavatá-sa 4/64

Dukrét Géza: XX. Partiumi Honismereti Konferencia5/51

Dukrét Géza: XIII. Civil Akadémia 2014, Drávaszög –Horvátország 6/75

Döbrössy Mihályné: Nagymarosi pincék 4/60Farkas Ferenc: Ötvenéves a jászjákóhalmi Horváth Pé-

ter Honismereti Szakkör 1/68Ferencz Gyõzõ: Negyedszázados a szlovén–magyar le-

véltári kutatótábor 6/71Földvári Sándor: Para-vallási jelenségek antropológiai

vizsgálata Szegeden. Egy ígéretes kezdeményezésmargójára 1/62

Gesztesi Tamás: Nemzetközi szoborpark Aranyosga-dányban 1/61

Gócsáné Moró Csilla: Szobrot kapott a múzeumalapítóBlaskovich testvérpár 3/62

Hortiné Bathó Edit: Gyõri Jánosné születésnapi köszön-tése 1/66

Kovács Sándor: A múzeumalapító geográfus újraolvas-va. Múzeumok Éjszakája Érden 5/50

Kozma Katalin: „A Hegyalján nem lehet szõlõ és dal nél-kül élni”. Emlékezés a száz éve született BakonyiBélára (5/54)

Mándics Izabella: Emlékidézõ találkozás. A 85 éves dr.Mándics Mihály köszöntése 2/69

Mándics Mihály: A 280 éves Csávoly (1734–2014) 6/69Matyikó Sebestyén József: A tudományért, a magyarsá-

gért. Thanhoffer Lajos emléke és öröksége Siófokon2/67

Matyikó Sebestyén József: Bodó Imre 60 éves 2/71Matyikó Sebestyén József: Tûzben született kozmosz

3/68Örsi Julianna: Gyárfás István emlékezete 1/65Papp Izabella: Emlékezés a kitelepítésekre és a kulákül-

dözésekre 1/60Pesti János: Értékmentés, de kinek, hol és hogyan? 4/58Sallai József: Kávássy Sándor 80. születésnapjára 5/63S. Lackovits Emõke – Sonneved Imre: Emlékképek, em-

lékezõ sorok Fóris Pál halálára 5/59Sonnevend Imre: A házi berkenye 2013-ban az év fafaja

volt 2/59Sonnevend Imre: Emlékezés egy magyar erdész-vadász-

ra, Wentzely Dénes (1929–2013) 5/55Selmeczi Kovács Ádám: Az év madara, a túzok 2/54Székelyné Forintos Judit: Emlékezés Szõnyi László

könyvtárigazgatóra 6/77Székelyné Kõrösi Ilona: A Bács-Kiskun Megyei Honis-

mereti Egyesület 3/59Szolyák Péter: A bükkábrányi fosszilis erdõ és a megúju-

ló miskolci múzeumügy 2/62Toldi Éva – Töltési Erzsébet: „Merd vállalni önmagad!”

Böjte Csaba és a gyermekkórus Balatonalmádiban5/53

95

Tormási Ákos: A régi gyümölcsfajták megõrzése és nép-szerûsítése Kecskeméten 3/61

Uthoff, Peter: Hogyan ismertem meg Wentzely Dénest?5/58

Varga György: Emlékjelek Csékúton 4/62Vas Zoltán: A 2014-es év rovara: a földi poszméh 2/56Vasvári Zoltán: Emlékezés egy „áldott jólelkû” festõre.

Száz éve hunyt el Juhász Árpád 3/67Vasvári Zoltán: Budapest festõje. 140 éve született Ber-

kes Antal 4/66Vida Antal: Az Év Hala a magyar bucó 2/55

In memoriamBodó Imre: Matyikó Sebestyén József (1951–2014)

5/65Karacs Zsigmond: Juhász Imre (1932. január 13. –

2013. december 4.) 5/64Halász Péter: Hajdú Mihály (1933–2014) 1/70Radics Éva: A dallam – ami a Földrõl indult s az Ég-

be ért. Búcsú Szokolay Sándor zeneszerzõtõl2/72

Sebestyén Kálmán: Kiss András (1922–2013) 1/69Simor Ferenc: Búcsú Cserfai Sándortól (1929–2014)

2/74Szecskó Károly: Táboros Sándor (1930–2013) 3/71

KÖNYVESPOLC

Bathó Edit: A szõlõ termesztése a Jászságban (VirágnéJuhász Nyitó Klára) 5/69

Bedécs Gyula: A Kárpátok hágóin át Galíciába (Rendha-gyó útikönyv) (Rémiás Tibor) 6/79

Buczkó József: „Szállást adtunk hûséges magyar vére-inknek” (Halász Péter) 6/80

Dánielné Matus Erzsébet: Õseim emlékére FejezetekNána történetébõl (Tráser László) 4/72

Erdélyi Erzsébet: Kincsvadászat Nagykõrösön (GulyásÉva) 5/70

Gudenus János József – Tersztyánszky Éva: A Tersz-tyánszky család (Szecskó Károly) 6/82

Halász Albert: Hommage a’ Bellosics Bálint (SzékelynéKõrösi Ilona) 2/77

Kriston Vízi József (szerk.): Ember – táj – természet –alkotás (Bereznai Zsuzsanna) 3/80

Kubassek János: A Himalája magyar remetéje (KovácsSándor) 6/85

Lõrincz Sarolta Aranka: Hétköznapi hazaszeretet. Mesé-lem az életem. Felvidéki háborús történetek (Pál-mány Béla) 2/76

Lukács László: Ezer év gyöngye. A magyar történetinéphagyomány körébõl (Magyar Zoltán) 4/70

N. Diviki Emma (szerk.): 175 éves a füzesgyarmatiGacsári Krónika (N. Diviki Emma) 4/73

Molnár Tibor: Óbecse, Péterréve és Bácsföldár elsõ vi-lágháborús (1914–1918) katonai áldozatai (MocsáriNorbert) 1/74

Németh Ferenc: Szepezdi krónika (Reicher Aladár) 1/72Simonik Péter: A Népháztól a Gõzfürdõig (Horváth Gé-

za) 1/74Széman Péter: A Szilágysomlyói Báthory István Alapít-

vány elsõ húsz éve (Halász Péter) 4/71

Szénásiné Harton Edit – Sáfár Violetta Zsófia: A bácsal-mási gazdaság hatvan éve (Faludi Gábor) 3/75

Tóth Dezsõ: E tájról indultak (Stockné Horváth Mária)5/67

Várnai Judit Szilvia: A fehér barátok földjén (SzilágyiPéter) 5/68

William Gallen: Antantmisszió. Történelmi regény(Stockné Horváth Mária) 1/73

* * *

Balahó Zoltán: Könyv a 100 éves szõnyi kastélyról 4/77Csorba Csaba: A Kárpát-medence örökségturisztikai at-

lasza 6/83Csiszár Miklós: Könyv a Batsányi-kultusz történetérõl

1/72Ferencz Gyõzõ: A népi derû könyvei 3/78Harangozó Imre: Kunkovács László számadása 2/76Horváth Géza: Kisváros jelentõs tudományos eredmé-

nyei. Az Annales Tataienses sorozatról 4/74Lakatos Emil: Írások, visszaemlékezések Gyóni Gézáról

6/79Lovrityné Nincsevics Ágnes: Kiss Pál Bácsalmás Köny-

vek sorozata 3/76Matyikó-Sebestyén József: Tapolcai Malom-tó 4/74†Matyikó Sebestyén József: Alsóörs képeslapokon 5/71Mezey László Miklós: Egy „korai” tisztelgõ kötet 3/77Rigó Róbert: Németek Kecskeméten 3/75Szecskó Károly: Heves megye történeti archontológiája

(1681–) 1687–2000 5/67Tóth Tamás: Abaúji múlt. A 2013 júniusában megrende-

zett Abaúj-Rákóczi Konferencia szerkesztett anyaga4/72

Viszóczky Ilona: Fejezetek Cigánd néprajzából 6/84

HÍREK

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (összeállította: Ha-lász Péter) 1/76

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (összeállította: Ha-lász Péter) 2/78

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA Válogatás Bács-Kiskun megye honismereti bibliográfiájából (2010–2013) (Összeállította: Egyediné Gál Erika) 4/78

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (Összeállította: Ha-lász Péter) 5/74

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (Összeállította: Ha-lász Péter) 6/86

Honismereti évfordulónaptár (Összeállította: Halász Pé-ter) 5/72

A III. Tradíció Néprajzi Gyûjtõpályázat felhívása 5/79A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület rendezvé-

nyei 5/78Így látom a Lehel kürtjét – ifjúsági pályázat 2/14Kitüntetettjeink 6/78Magyar hõsök nyomában – Galícia (felhívás) 6/96MAGYAR KULTÚRA NAPJA, 2015 – XIX. PÁLYÁ-

ZAT 5/80TÜNDÉRSZÓ MESEÍRÓ PÁLYÁZAT 1/80A 2014. év tartalomjegyzéke 6/92

96

Magyar hõsök nyomában– GALÍCIA –

(A NAGY HÁBORÚ centenáriumán a magyar emlékek felkeresése II.)

Utazási idõpont:2015. április vége és május eleje (több 3 napos út,a gorlicei áttörés 100. évfordulójának emlékére)

Az utak Miskolcról indulnak!Elérhetõség: e-mail: remias.tibor@gmail.com vagy telefon: +36-30/413-54-18

F

PROGRAM

1. napElsõ világháborús magyar temetõk felkeresése Nyugat-Galíciában

(Smerekowiec, Prze³êcz Ma³astówska, Gorlice, Gorlicei Áttörés Múzeuma, £u�na, Staszkówa,Gromnik, D¹brówka Szczepanowska, a Magyar vagy Bor út mentén,

az idõ és a csoport tempója függvényében).Közben koszorúzások, naplórészletek felolvasása, vers idézetek, a csaták felidézése.

Vacsora, szállás és reggeli: Tarnówban (városnézés by night).

2. napA magyar–lengyel barátság parkjának felkeresése Tarnów belvárosában,

ahol Mihályfalusi Forgon Mihály a miskolci 10-es honvéd gyalogezred egyikszázadparancsnokának kopjafájánál emlékezünk az elesett magyar hõsök elõtt.

Tiszteletünket tesszük Bem József, Tarnów szülöttje és a mi szabadságharc hõsünksíremlékénél is, ha már itt járunk.

További elsõ világháborús magyar temetõk felkeresése(Biskupice Rad³owskie, Wa³-Ruda, ¯egocina, Tymbark, Limanowa).

Utazás Przemyslbe.Vacsora, szállás és reggeli: Przemyslben (Svejk szobor a város fõterén, városnézés by night).

3. napPrzemysl erõdrendszer két helyszínének (Salis-Soglio erõd és Borek erõd,

benne az Erõdmúzeum) meglátogatása koszorúzással,Gyóni Géza verseinek és a féléves ostrom eseményeinek felidézésével.

Felkeressük a Przemysl Régió Nemzeti Múzeumának szenzációs I. világháborús kiállítását,majd a városi köztemetõ magyar hõsi halottjainak parcelláit.

(Ha jól gazdálkodunk az idõnkkel, akkor a Przemysl Vár körbástyájának panoráma képévelbúcsúzhatunk az erõdvárostól, amely a 20. század elején még magyar szótól volt hangos.

Ajánlott irodalom: (Önök is készüljenek!)Bedécs Gyula: A Kárpátok hágóin át Galíciába.

Útikönyv az elsõ világháború magyar emlékeit keresõknek I., Zrínyi Kiadó, Budapest, 2014.Gyóni (Achim) Géza: Lengyel mezõkön, tábortûz mellett,Országos Hadsegélyzõ Bizottság, Budapest, 1915. október

Trukáné Katona Zsuzsa – Bedécs Gyula: A harcok könnye és vére.Költõk, írók az elsõ világháborúról, Budapest, 2011.

Miskolc, 2014 decembere

Várom Önöket, nem bánják meg: Dr. Rémiás Tibor történész

Képek a Nagy Háborúból

Tábori sütöde munka közben (Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Hegyi üteg repülõgép ellen. Peterka fõhadnagy felvétele, 1915

460 Ft

EMBERI ERÕFORRÁS TÁMOGATÁSKEZELÕ

Kitüntetés a fronton

Síró édesanya (Harangozó Imre cikkéhez)

Rákóczi Antal honvéd vízfestményei