8/17/2019 2016 - Pünkösd

1/8

 2016. Pünkösd   XXI. évfolyam 2. (67.) szám

 Berek Péter 

PÜNKÖSDI SZÉLVad, konok dac volt bennemminden új iránt,

Ész, szív bennem minden újatmindig csak bírált.

Észokok, érvek, tények nem bírtak vélem,új emberem felett gyøzöttaz ó szüntelen.

Gyøzött addig, míg egyszer a titkos Erøszélvészként csapott le rám,

földre teperø.

Honnan jött, hová ment?Azt én nem tudom;Csak azóta ott járok már az új úton.

Pünkösdi szél, Te voltál!Te tetted velem;a Te munkád mindenütt

csodákat terem.Újjászültél engem is!légy érette áldott!Szüld újjá, Uram, ígyaz egész világot.

 Pünkösd – Simon András grafikája

GYÜLEKEZETÜNK  MINDEN TAGJÁNAK  ISTEN ÁLDÁSÁBAN GAZDAG, BOLDOG 

 PÜNKÖSDI ÜNNEPEKET  KÍVÁNUNK!

A POGÁNYOK PÜNKÖSDJEA megváltás mðve Pünkösdkor érte el csúcsát,

amikor az apostolok a Szentlélek által egyházzászervezik a közösséget és a feltámadás örömhírétmeghirdetik a világban. A Húsvét utáni ötvenedik napon valójában egy felülmúlhatatlanul nagysza-

 bású csere történt. Mert igazi és hiteles közösségcsak akkor alakulhat ki, ha mindkét fél önmaga leg-értékesebbjét ajándékozza a másiknak.

LELKÉSZI HIVATAL ÓRARENDJE

HÉTFØTØL PÉNTEKIGnaponta

9 – 13 óra között

8/17/2019 2016 - Pünkösd

2/8

2

Krisztus elküldte a Vi-gasztaló Szentlelket, hogyörömben, bánatban,szenvedésben társunk le-hessen és lelkünket a

helyes útra vezesse. Ø pe-dig miután beteljesítetteküldetését, meghalt értünk és feltámadt a halálból, amennybe, az Atyáhozment, hogy érettünk szüntelenül közbenjárhasson.

Az elsø pünkösd és az Apostolok Cselekedeteirølírott könyv 11. részében leírt pogányok pünkösdje isazt igazolja, hogy a Szentlélek kitöltetése együtt jár aJézus Krisztusról szoló bizonyságtétellel, annak öröm-mel való befogadásával és a keresztséggel. A sorrend

nem mindig azonos, de a korai egyházban minden eset- ben szerepelnek ezek az elemek, akár az egyén, akár egy közösség keresztyénné válásáról van szó.

  Az Apostolok Cselekedeteirøl írott könyv 10. ré-szében leírt történet, azaz Kornéliusz megtérésének ésmegkeresztelkedésének esete is egyértelmðen jelzi,hogy az egyház számára döntøen fontos kérdésekbennem az ember, hanem Isten kezdeményez.

Amikor a jelenben arra próbálunk választ keresni,hogy vajon mi az egyház feladata és a mi megbíza-

tásunk, akkor nem az emberi tervezés az elsødleges,hanem a Szentlélek kezdeményezø jelenléte. Mindenszolgálatunkat, gyülekezetépítési tervünket meg kelleløznie a rendszeres imagyakorlatnak.

Az Istennel való közösség megélése során ma ismegmutatja Szentlélek, hogy mi a teendø, viszont aholelmarad Isten akaratának a keresése, ott csupán az em- beri akarat érvényesül, és lehet bármilyen jó és szakszerða tervezés, nem lesz rajta Isten áldása.

Ahol pedig Szentlélek munkálkodik, ott változások történnek. Régi beidegzødéseket, megszokássá cson-

tosodott hagyományokat ír felül Istennek Lelke. Embe-rek által módszeresen felállított határokat bont le, és olyanutakra kényszerít, amelyekre magunktól soha sem lép-tünk volna.

Péter apostol Szentlélek segítségével értette meg amissziói parancs értelmét és azt, hogy az evangéliummindenkié. Nem emberi elhatározás alapján, hanem azemberi elképzelések ellenére, az emberek csodálko-zása közben, Isten döntése alapján indult el a misszióimunka a pogányok között. Nem Pál és nem Péter, ha-

nem Isten akarja a népek közti missziói munkát.Az Isten kegyelmérøl, a bðnbocsánatról szóló evan-géliumot ma sem lehet intézményi keretekbe zárni, ésnem szabad a templom falai közé rekeszteni. Mi is

Szentlélek által értjük meg, hogy Isten nem személy-válogató, hanem minden nemzetben kedves Ø eløtte,aki Øt féli és igazságot cselekszik 

Az akkori és mai ember számára nincs más üdvös-ségre vezetø út, mint a Jézus Krisztusban való hit útja.

A Szentlélek kitöltetése szoros összefüggésben áll a Jé-zusról szóló bizonyságtétellel.Péter zsidókeresztyén társai nagyon elcsodálkoztak 

azon, hogy Szentlélek szabadon munkálkodik és min-denkire leszállott. Minden valószínðség szerint azértlepødtek meg, mert øk másként gondolkoztak Istenrøl,a Szentlélek munkájáról, zsidókról és pogányokról.

Elgondolkoztató és tanulságos lehet az is, hogySzentlélek közösséget teremt.

A mai individualizálódó világban egyre többen aztállítják, hogy a hitélethez nincs szükség a gyülekezetre,és éppen ezért elhanyagolják a közösségi alkalmakat. Azilyeneknek is el kell mondani, hogy ahol ketten vagyhárman együtt vannak az Úr nevében, ott csodák tör-ténhetnek. A legnagyobb csoda, hogy Isten is jelen vanLelke által.

Ha imádságos lélekkel készülünk az idei ünnepre,ha a gyülekezeti közösségben nyitottan és vágyakozvahallgatjuk Istennek hozzánk szóló üzenetét, akkor bát-ran reménykedhetünk abban, hogy Szentlélek ma ismunkálkodik. Ahol pedig a Lélek munkálkodik, ott ma

is csodák történnek, emberek kötelékekbøl, eløítéle-tektøl, bðnöktøl szabadulnak meg. Ámen!

Gede Csongor

ÜNNEPIISTENTISZTELETEK 

RENDJEPünkösd I. napján de. 10 és du. 6 órakor ünnepi istentisztelet és úrvacsoraosztás.

Pünkösd II. napján de. 10 és du. 6 órakor istentisztelet.

Pünkösd III. napján de. 10 és du. 6órakor istentiszteletet.

Pünkösd III. napján, 2016. május 17-én,kedden, a du. 6 órakor kezdødø

istentiszteletet követøen a gyülekezeti

teremben vetítjük le a „Jánosevangéliuma” címð filmet. A bibliaóráscsoportok tagjait és minden érdeklødøt

szeretettel hívunk és várunk.

8/17/2019 2016 - Pünkösd

3/8

3

 A pünkösdi ünnepek alkalmából  gyülekezetünk legátusa:

Zsigmond Miklós

III. éves teológiai hallgató Légátus testvérünk tanulmányainak támogatására adományokat kérünk 

és várunk  a gyülekezet tagjaitól.

PÜNKÖSDÖN INNEN ÉS TÚLA társadalomkutatók szerint a mai emberre szemé-

lyiségének töredezettsége jellemzø. Mindehhez leg-inkább az értékek viszonylagossága vezetett, ahol nemcsak azzal kell számolni, hogy mindenkinek igaza van,hanem azzal is, hogy amit gondolok, hiszek, az csak egy a lehetséges sok közül. Az igazság az, hogy ebbenaz ørült tempót diktáló világban már a töredezettségkorán is túl vagyunk. Már annyira széttöredeztünk személyiségünkben, életvitelünkben, értékeinkben,hogy ma már magunkat kell újratalálnunk, ami annyit

 jelent, hogy az egyértelmðt keressük. Ezzel kapcsola-tosan viszont ott lebeg annak a komoly veszélye, hogyradikálisok leszünk. A Lélek bölcsessége kell ehhez.

Vidékünkön az elmúlt 25 év arról is szólt, hogymegpróbáltunk az ölünkbe hullt szabadsággal, vagyannak illúziójával élni. Megnyíltak a határok, megnyíl-tak a lehetøségek, és azt gondoltuk, hogy ezek pusztaléte jobb életet eredményez. Ma már tényként mond-hatjuk ki, hogy ez nem így történt. Sikerült viszontexport cikké alakítani a szürkeállományt és a munka-erøt, és helyette nem gondolkodást, esetleg tudást éstapasztalatot, hanem olcsó késztermékeket hoztunk be.

Ebben nagyrészt ki is merült a szabadság megélése.Ez a huszonöt év, amit nehezen értünk, másik két

húsbavágó jelenséghez vezetett, aminek jelenlétévelmost már naponta számolunk. Egyrészt a keletkezettértékvákuum helyébe az értéktelenség, egy félreértettéletrevalóság lépett, amit korrupciónak nevezünk.Másrészt egy sajátos kontraszelektív folyamatot hoz-tunk létre és tartunk mai napig is életben, mint egyetlenlehetséges tudást, amit a megvalósíthatóság címe alattegyeduralkodóvá tettünk (ezt vagy azt másként nem

lehet). Egy sajátos „akarom a jót, de mégis a rosszatcselekszem” „életfilozófiába” ütközünk folyamatosan,mert tényleg akarjuk a jót, de mintha már nem tudnánk,hogy hogyan is kell azt tenni.

Azt gondolnánk, hogy mindez idø alatt a keresztyénközösségek e toxikus folyamatoktól mentességet élvez-tek. Csak a Világ fertøzött, de a keresztyének nem. Lehet,hogy még az Egyház is, de a közösségek nem. Talánazért fogalmazunk így, mert az Egyház és a Keresztyé-nek Közössége fogalmaink tartalmát elválasztottuk egy-

mástól. Az egyház legfeljebb egy intézmény, ahol a klé-rus egy része tengeti életét, játssza a játszmáit, a közösség pedig, vagyis mi, ettøl teljes mértékben függetlenek va-gyunk, esetleg néhány formális keretben találkozunk egymással (érdemes figyelemmel kísérni a Magyaror-szágon mðködø Felház mozgalom vélekedését).

De ez a különválasztás egy téves gondolkodásnak,mondjam azt, hogy egy több száz éves félreértésnek az eredménye. Az egyház mindenekeløtt azok közös-sége, akik Krisztust követik. Igen, ennek van egy intéz-ményes formája is, ami szintén a miénk, és nem tølünk független. Még akkor sem, ha az összes mulasztástszámon lehet kérni ettøl az intézménytøl. Még akkor is rólunk van szó.

A pünkösdi „mindenki a saját nyelvén értette” csodama is valóság lehet. Az értés és az egyértelmðség mais valóság lehet. Persze fel kell vállalni a sokak általhajtogatott „édes bortól részegedtek meg” élcelødéstis, ami a pünkösdi csoda teljes félreértésébøl fakadt.Volt már ilyen és lesz még a jövøben is.

Megérkeztünk (újból) a „minden lehetséges a hívø-

nek”, a „kérjetek és adatik”, a péteri tengeren járáskomolyan vételéhez. Magunk mögött kell hagynunk az „az dobja el az elsø követ”, általunk folyamatosanújrateremtett élethelyzeteket, ki kell lépni ebbøl a fari-zeusi „cipøbøl”, és felölteni a „sarut”. Vagyis, komo-lyan kell vennünk Isten hatalmát, ami mindenekeløtt

 bizalmi kérdés, és magunk mögött kell hagynunk alegalizmussá alacsonyodott vallásosságot.

Pünkösdkor Jézus igéje a Lélek által beért, gyümöl-csöt termett. Az ige, miután testté lett, újból csele-

kedetté, valóssággá vált miután háromezer ember megkeresztelkedett. Ez az új közösség, új egyház,az emberek közösségének, az „egy akaratnak” avalósága, ahol már másként „hangzik” mindaz, amita világ ajánl, gondol, mond és cselekszik. Ha vala-hol egyértelmðvé válhatunk, ha valahol magunkratalálhatunk, az pontosan a tanítványi közösség, aKrisztus-követøk serege, ahol az elfogadás, az„eløbb szeretett minket” megtapasztalása teszi lehe-tøvé, hogy újból gyümölcsöt teremjünk. Pünkösdkor nem csak emlékezünk ama elsøre, hanem ezáltal utattalálunk a holnap felé is. Ez kell(ene) legyen az egy-ház útja.

Vitus-Bulbuk István

8/17/2019 2016 - Pünkösd

4/8

4

ISTEN ÉSEGYHÁZFENNTARTÓI

JÁRULÉK 

Sokat gondolkodom az egyházfenntartói járulék 

kérdésén, føleg amióta presbiter vagyok és közvetlenülszembesülök azzal, hogy a gyülekezet tagjai mennyitfoglalkoznak ezzel a témával. Néha kizárólag ez juteszükbe, ha az egyházat emlegetik.

Próbáltam és próbálom megérteni, hogy miért ak-kora kérdés ez. Bizonyára mindenki tudja, hogy azösszeg azért járulék, mert hozzájárulunk vele valami-hez – éspedig egyházközségünk fenntartásához. Azegyház intézmény, így tehát, mint bármilyen más in-tézményt fent kell tartani. A gyülekezetnek van egy

ingatlana, amelynek mðködtetési és karbantartási költ-ségei vannak, munkájának egy részét alkalmazottaivalvégezteti el, akik számára fizetést kell biztosítania.Ezen kívül vannak felettes szervei (az egyházmegye,az egyházkerület, a zsinat) ahova minden egyház-község, hívei számának függvényében befizet egy

 bizonyos összeget, amellyel hozzájárulunk ezek és azáltaluk mðködtetett intézetek fenntartásához.

Természetesen, lehetnek elgondolások arra nézve,hogy milyen kiadásokat hoz magával az illetø ingatlan,kell-e akkora vagy sem, megfelelø-e a helyszín és a

 benne folytatott tevékenységek vagy sem.Mivel azonban a gyülekezeti tagok sohasem ezt

teszik szóvá, rájöttem, hogy a probléma nem ebbenrejlik, hanem másban. Több gyülekezeti tagot is meg-kérdeztem, hogy tulajdonképpen mi is a gond?

Sokan ezt válaszolták: øket biza az egyház nem ér-dekli, soha arra sem járnak, nem koptatják sem a pado-kat sem a küszöböt, nem kapnak semmit az egyháztól,miért adjanak akkor valamit is.

A kérdés nagyon jó, én is felteszem: tényleg, minek?

Miért akar egy ilyen személy az egyházközség tagja

lenni? Az egyetlen, ami összeköti az egyházzal az, hogyévente kifizeti az összeget, közben pedig minden alka-

lommal mérgelødik. Miért fizeti akkor?Erre is kaptam egy választ: azért, hogy az egyház

majd eltemesse. Mert az egyház nem temeti el, ha nemfizet.

Ledöbbentem. Azért tartozunk az egyházhoz, hogyeltemessen? De miért fontos az, hogy minket az egy-ház, a pap temessen el, ha életünkben semmi közünk nem volt hozzá?

A gyülekezet Isten közelségét keresø, Igéjét hallgatóemberek közössége.

 Nem akarunk ehhez a közösséghez tartozni, de mitszól a világ, ha nem vagyok beiratkozva az egyházba,nem megyek el néha a templomba, és ha nem a paptemet el.

Vagy mit szól Isten? Isten semmit sem szól. Nemaz érdekli, hogy be voltunk-e iratkozva egy ilyen kö-zösségbe, az sem érdekli, hogy a pap temetett-e el min-ket vagy nem. Az érdekli, hogy mennyit foglalkoztunk Vele életünkben, mennyire kerültünk közel hozzá,kerestük-e Øt vagy nem.

Arról panaszkodunk, hogy az egyházat (is) csak a pénz érdekli, s közben mi vagyunk azok, akik az egy-házzal kapcsolatban csupán az egyházfenntartói járu-lékról tudunk beszélni.

Így fogalmaznék: Istennel eljuthatunk az egyház-fenntartói járulékig (is) úgy, hogy szeretnénk egy kö-zösséghez tartozni, ahol Ø a központ, a cél. Ezt aközösséget fent kell tartani, tehát jókedvvel hozzá-

 járulunk, anyagiakat is áldozunk rá.Ellentétes irányban ez az út már nem mðködik: az

egyházfenntartói járulék semmiképp sem vezet el

Istenhez.Ha érdekel bennünket a gyülekezet, menjünk, fog-

lalkozzunk vele és foglalkozzunk együtt Istennel, az

GYERMEKTÁBOR Idén 2016. július 8-11-e között angol-magyar 

keresztyén gyermektábort szervezünk  Nagypetriben, a Magnólia panzióban. Az I-VI.osztályt végzett gyermekek 2016. június 26-ig jelentkezhetnek. A szervezéssel kapcsolatos

kérdések megbeszélésére 2016. július 3-án,vasárnap du. 6 órára várjuk a szüløket és

gyermekeket szüløi értekezletre.

IFI- ÉS KÁTÉTÁBOR 

2016. július 18-23-a között Borszéken

szervezzük az idei ifitábort.

Az elmúlt években konfirmált ifjak és akonfirmándusok jelentkezését várjuk.

Jelentkezni 2016. július 10-ig lehet.

A táborral kapcsolatos tudnivalók 

megbeszélésére 2016. július 17-én,

vasárnap este az ifi keretében kerül sor.

8/17/2019 2016 - Pünkösd

5/8

5

NEM HAGYJUK MAGUNKATAzt mondják, hogy a jelenlegi migráns sújtotta Eu-

rópában, føleg a tølünk nyugatabbra levø térségekben,

ahol eluralkodott a liberalizmus, a neoliberális gon-dolkodásmód, elszakadtunk az egyenlø szeretet elvé-tøl, Jézus alapvetø mondásától: „szeresd felebará-todat, mint magadat”. És ezt azért mondják, mert aJézusi tanítás alapján nem volna szabad válogatnunk a menekültek között. Kultúrájuktól és vallásuktólfüggetlenül mindenkit be kell fogadni, keblünkreölelni még akkor is, ha azoknak eszük ágában sincselismerni a kultúránkat, vallásunkat és életformánkat.Ha ez igaz, akkor úgy tðnik, hogy mi keresztyének Jézus alapvetø tanácsának a hálójába kerültünk. De

ezt csak akkor hihetjük el, ha nem vesszük figye-lembe, hogy Jézus milyen körülmények közötthirdette meg szeretetelméletét. Ez egy olyan társa-dalomban hangzott el, amelyben a legnagyobb

 probléma a Teremtøtøl való eltávolodás, a gyðlöl-ködés volt. Az akkori állapotot csak a legfontosabbüzenettel lehetett megváltoztatni, szeressétek fele-

 barátotokat, mint önmagatokat. De van ebben akijelentésben egy nagy realizmus is, mégpedig az,hogy önmagad szeretete is alapvetø és lényeges.

Tehát egyenløk vagyunk, az egymás iránti tiszteletnek egyenlønek kell lennie, a jogainknak és egymás irántiszeretetünknek természetesnek és egyformának kelllennie. Isten eløtt elvárjuk, hogy szeressenek minketazért, hogy mi is szerethessünk másokat. Továbbfogalmazva Jézus alapvetø mondatát, ne felejtsük el,hogy ez lényegében egy tiltakozás volt az önimádatellen, a hatalomimádat, az erkölcsi züllöttség ellen,aminek egyetlen megoldása akkor is és most is azemberek egymás felé való fordulása.

A neoliberalizmus áramlatának hatására a fejlettebbvilág azt kéri tølünk, hogy szeressük magunkat, de amigránsokat – ha lehet – még jobban, lemondva, hát-térbe helyezve magunkat. Legyen számunkra a más

népek kultúrája a meghatározó, egy idø után mond- junk le a vallásunkról, vonzódjunk hozzájuk, aszokásaikban kövessük øket egészen addig, amíg már 

elfelejtjük a saját örökölt értékeinket. Nem lehet nemészrevenni, hogy az európai migránspolitika a maivezetøk tudatos irányításával a keresztyénség elgyen-gítését tðzte ki célul az elsø fázisban, a másodikban

 pedig annak elsorvasztását, felszámolását. Felszámolnia jézusi szeretet-szemléletet. Erre szükségesek amigránsok minél nagyobb számban.

De hát akkor mi a teendø? Nekünk csak egy lehe-tøségünk van, megvédeni magunkat, mint egyén ésvallás. Nekünk most egy nagy feladatunk van, tartsuk 

meg, ørizzük meg az emberiség legdrágább kincsét, aszeretetet, aminek segítségével az ellenünk indítotttámadást le tudjuk gyøzni. Mert nem akarunk semmásként élni, vagy másként gondolkodni, csak úgy,mint ahogy eddig tettük, szeretetben és egyenløen. Minem vagyunk az ø vallásuk ellen, elismerjük és tisz-teljük azt addig, amíg øk is ugyanezt teszik a mi val-lásunkkal szemben. A magunk részérøl elutasítjuk aztaz általuk gerjesztett erøszakot, ami ellenünk, keresz-tyének ellen irányul. Ilyen értelemben nem kívánunk 

velük élni és nem hagyjuk magunkat legyøzni.Bakó Ernø

Ø dolgaival. Közben, ha okunk vagy kifogásunk van,akkor háborogjunk, vitatkozzunk, elégedetlenkedjünk és keressük együtt a megoldásokat.

De ha nem érdekel, nem járunk oda, nem foglal-kozunk vele, csak fizetünk és háborgunk: mi értelme

van ennek?Legyünk törødø és cselekvø tagjai az egyháznak ésminden más közösségnek.

Daróczi Boglárka

ANGOL KLUB

2016. július 5-7 közöttgyülekezetünkben angol klubot

szervezünk. Észak-írországi fiatalok 

vezetik naponta 10-13 óra között atevékenységeket.Szeretettel várunk minden gyereket!

KONFIRMÁLTAK 

 TALÁLKOZÓJA

2016. május 15-én, pünkösdvasárnap

du. 6 órai kezdettel kerül sor a 10 és 5évvel ezeløtt, vagyis 2006-ban és2011-ben konfirmáltak találkozójára.Szeretettel várjuk mindazokat, akik 

szeretnék feleleveníteni a régiemlékeket.

8/17/2019 2016 - Pünkösd

6/8

6

ÍGÉREM ÉS FOGADOM

Hányszor és hányszor hangzik el Isten házában azünnepélyes fogadalomtétel: „ígérem és fogadom”.Legtöbbször életünk kimagasló alkalmain, eseményeinkerül erre sor.

A kisgyermekek megkeresztelése alkalmával szü-løk és keresztszüløk a gyülekezet eløtt fogadják megIstennek, hogy gyermeküket az Úr félelmében fogják nevelni. Vannak még, akik ezt komolyan is gondolják és évek múltán csakugyan gondot fordítanak arra,hogy gyermekük vallásos nevelést kapjon. Néha vi-szont már a keresztelés alkalmával látszik, hogycsupán a külsøségeknek tulajdonítanak jelentøséget.Ha pap sem volna jelen, csak a fényképész, már az ismegtenné. Elég egy kis jövés-menés a templomban,

ahol bemutatják a divatos, új ruhát, és élvezik, hogyminden tekintet rájuk irányul. Az a kevés víz úgysemárthat meg a gyermeknek, s ha már ez a szokás, hátkimondják: „ígérem és fogadom”. A terített asztalmellet pedig már el is felejtik, mit fogadtak meg.

Aki komolyan veszi fogadalmát, még annak semkönnyð a munka, az állandó rohanás, a szorító idø-hiány, a gyermekek számára minden programot ésfoglalkozást biztosítani kívánó szüløi igyekezet melletta vallásos nevelést megadni.

Sok gyermek úgy nø fel, hogy szülei soha el nem

hozták templomba vagy vallásórára. Lelkiismeretüket pedig azzal nyugtatják meg, hogy az iskolai vallások-tatás alkalmain elsajátított ismeretek bøségesen elegen-døek. Megfeledkeznek arról, hogy a példamutatásnak milyen óriási jelentøsége van gyermekeink vallásosnevelésében is.

A lelkiismeretet azonban még sem lehet teljes mér-tékben elhallgattatni. Konfirmáltatni azért mégis csak kell a gyermeket. Csakhogy az ifjúvá serdült csemetétnem lehet egykönnyen rávenni arra, hogy rendszeresen

részt vegyen az istentiszteleteken, megjelenjen az elø-készítø órákon, megtanulja és felmondja a kötelezøkáté- és énekanyagot. Komoly rábeszélés szükségesahhoz, hogy mégis megtegye.

Az unalomig hajtogatják : „Tudod, fiam, én is kon-firmáltam. A mi idønkben sem volt ez másként. Megaztán anyáddal megfogadtuk, hogy téged konfirmál-tatni fogunk. Mit szólnak nagyanyádék, meg kereszt-apádék, ha nem konfirmálsz?”

Mind komoly nyomós érvek, amelyek egyeløre még

meghozzák a maguk gyümölcsét. Visszafogott ambí-cióval, de a szüløi nyomásnak és ígérgetéseknek en-gedve megteszi, amit elvárnak tøle. Majd eljön a nagynap, kiáll az úrasztalához és ragyogó arccal, de nem

túlzott lelkesedésselkimondja: „ígéremés fogadom”. Eløretudja, hogy úgy semfogja teljesíteni, amitígért. Miért is tenné,

hiszen nem ezttanulta, nem ebbenmutattak számára

 példát. Néhány esztendø múltán a valamikori kisgyermek,

a konfirmált ifjú élete nagy fogadalma eløtt áll. Temp-lomi esküvøre készül szerelmével, választott párjával,hogy házasságukra Isten áldását kérjék, egymásnak örök hðséget fogadjanak: „holtomiglan, holtáiglan”.Biztosak benne, hogy ez már komoly fogadalom, mertigaz szívbøl fakad, nagyon rákészültek, önként fognak áldozatot hozni érte, ennek sikerülnie kell. Valóban ígyvolna ez? Csupán akarni kell, gondosan felkészülni rá?Elég, ha szívbøl jön? Talán gyakorolni is kellett volnaeløbb, hogy legyen némi tapasztalata az embernek abban, hogy a fogadalom teljesítéséhez hitre, lemon-dásra, önfeláldozásra van szükség. Mert, ha valakieddig egyetlen fogadalmát sem vette komolyam, miértéppen az lenne hiteles, amelyet házassági esküje alkal-mával tesz.

 Néhány év után jön a gyermekáldás. Nevet kell

választani az újszülöttnek. Alaposan át kell gondolni,kit kérjenek fel keresztszüløknek. A keresztelési beszél-getésen a lelkipásztor a keresztség lényegét, a keresz-tyén nevelés legfontosabb kérdéseit fejti ki a szüløk számára. Szól a példamutatás fontosságáról, a keresz-telés alkalmával tett fogadalom lényegérøl. Megpró-

 bálja felkészíteni øket arra, hogy az új, kicsiny életbenmilyen nagy ajándékot, ugyanakkor mekkora szentfeleløsséget kaptak.

Végre elérkezik a nagy nap. Ott állnak az úrasz-

talánál gyermekükkel. Elhangzik a kérdés: „Ígéri-tek-e, fogadjátok-e…?” Boldogan válaszolják: „Ígér- jük és fogadjuk!”. Vajon sikerülni fog? Képesek lesznek kitörni a bðvös körbøl? Vagy kezdødik minden elölrøl?

Emberi képességeinkre hagyatkozva biztos, hogylehetetlen. Itt nem elég az elhatározás, az akarat meg-feszítése. Több kell! Isten Szentlelkének erejére vanszükségünk. A hitet Szentlélek ajándékozza, és hit általleszünk képesek engedelmeskedni, példát mutatni, idøtáldozni, egyszóval ígéretünket és fogadalmunkat telje-

síteni. Ebben segítsen meg a Mindenható Isten mind-nyájunkat.

Kállay M. Csaba

8/17/2019 2016 - Pünkösd

7/8

7

„MÉG A PAPNAK IS ADTAM”

 Néhány hete egy temetéssel kapcsolatban vált ak-tuálissá az a téma, amit semmiképpen nem hagyhatunk szó nélkül. Bevett szokás gyülekezetünkben, hogyamikor temetést, keresztelést, esketést jelentenek be,

vagy amikor közeledik a konfirmáció ideje, utána-nézünk annak, hogy az egyházi szolgálatot igényløcsalád rendezte-e egyházfenntartói járulékát vagy sem.Ha elmaradásuk van, akkor eløbb rendezni kell ahátralékot.

 Nem új keletð szokás ez egyházunkban, mindig voltegy jó rend, még ha vidékenként és koronként változottis. Az elmúlt századokban, amikor kepét is adtak (ter-ményben fizették ki az egyházfenntartói járulék egyrészét), a megállapított mennyiségð búzát, árpát, kuko-

ricát, vagy bármi mást, amiben a közösség megegye-zett, természetesen a betakarítás után vitték be az egy-házközség magtárába. Amit pénzben kellett befizetni,azt az év elején kellett rendezni, mert az egyházat au-gusztusig vagy októberig is fent kellett tartani valahogy.

A közösség kialakított a maga számára egy rendet,amivel biztosította fennmaradását, mðködését és szol-gálatát. Ha ehhez a közösség tagjainak egy bizonyosszázaléka nem volt hajlandó alkalmazkodni, a rendfelborult, az egyházközség mðködésképtelenné vált.

Gyülekezetünkben az egyházfenntartói járulék mel-lett a presbitérium minden egyházi szolgálat után meg-állapított egy összeget, amit adomány címen fizetnek 

 be az egyháztagok a gyülekezet pénztárába. Temetésalkalmával 150 lejt, kereszteléskor 200 lejt, esketéskor 250 lejt, míg konfirmáció alkalmával 150 lejt. Mon-danunk sem kell, minden egyes ilyen jellegð adomány

 befizetése alkalmával nyugtát adunk, amivel bizo-nyítjuk, hogy az összeg valóban az egyházközség

 pénztárába és nem máshová került. Nos, az említett temetés bejelentése alkalmával is

a fent leírt módon jártunk el. Kifizették az erre az esz-tendøre esedékes fenntartói járulékot (egyéb elmara-dás nem volt), illetve a temetési adományt. Nem tettek semmi megjegyzést, nem volt szóváltás vagy vita. Min-den békésen zajlott le.

 Néhány nap után hallom, hogy a család vagy acsalád egyik tagja (nem vagyok biztos benne, hogyegy vagy több személyrøl volt szó) nehezményezi,hogy elhunyt szerettük után is kifizettették velük egészévre a fenntartói adományt, pedig „még a papnak is

adtak 150 lejt”. Arról, hogy áprilisban ki lehet-e fizet-tetni egy elhunyt egyháztag egész évi fenntartói ado-mányát esetleg lehet vitát nyitni. Ehhez csak annyitlehetne hozzá fðzni, hogy van, aki már január hónap-

 ban egész esztendøre rendezi ilyen irányú kötelezett-ségét. Azt viszont már lehetetlen szó nélkül hagyni,hogy „még a papnak is adtak 150 lejt”.

Természetesen tudjuk, hogy a papnak is szoktak adnivalamit, borítékba helyezve. Ezen a szokáson kívánt agyülekezet presbitériuma változtatni, amikor bevezettea szolgálatokért megállapított adományt. A lelkipász-torok kezdeményezésére került erre sor. El nem tudják képzelni mennyire kellemetlen, amikor temetés vagykeresztelés után, ott, mindenki szeme láttára nyomják a markába vagy dugják a zsebébe a lelkipásztornak a

 borítékot, s ha nincs boríték, akkor a bankjegyet. Teszik ezt az emberek úgy, hogy lehetøleg mindenki lássa: øk adtak a papnak is. Ha a lelkipásztor nem akarja elfo-gadni, elkezdik erøltetni, így még inkább feltðnøvéválik az eset.

Annyira visszás az ilyen helyzet. Képzeljük el,mire gondolhat egy kívülálló. Valami miatt le kellfizetni a papot? Miért? Azért, hogy most jobban pré-dikáljon, mint máskor, vagy tegyen valami olyasmit,amit egyébként nem vállalt volna el? Ezért kell hálál-

kodni? Istennek hála, az utóbbi években egyre rit-kábban fordul elø, hogy a boríték miatt kellemetlenhelyzetbe kerüljünk.

Ha tehát valaki úgy gondolja, hogy az egyházi szol-gálatért befizetett adományt „a papnak adta”, bizonynagyon téved. Azzal az összeggel az egyházközségfenntartásához járult hozzá. A mi gyülekezetünkbenmég akkor is így mðködik ez, ha valaki külföldi egy-házak gyakorlatára hivatkozva állítja, hogy a pap utólagazt az összeget valamilyen módon felveszi az egyház-

község pénztárából. A mi egyházközségünkben ez nemígy mðködik. Nálunk nem kell adni a papnak.

Kállay M. Csaba

Ha még nem rendelkezett személyi jövedelemadója 2%-val, kérjük,

ajánlja fel a KolozsmonostoriReformátus Egyházközségnek!

A kitöltött íveket legkésøbb 2016.május 20-ig lehet leadni a lelkészi

hivatalban.Eløre is köszönjük támogatását.

Az ügyintézéshez szükségesnyomtatványt a lelkészi hivatalbanvagy a presbitereknél igényelhetik.

8/17/2019 2016 - Pünkösd

8/8

8

 F OLYTATJUK  REJTVÉNYPÁLYÁZATUNKAT 

 Név: __________________________________ 

Lakcím: _______________________________ utca ___________ szám ___ ajtó

Telefon: ___________________________ 

A KOLOZSMONOSTORI REFORMÁTUSEGYHÁZKÖZSÉG GYÜLEKEZETI ÉRTESÍTØJE

Cím: Bucegi u. 4/A. • Telefon: 0264-426636Szerkesztø: Kállay M. CsabaTördelte: Horváth SándorKészült az INCITATO nyomdában.

Kérjük, hogy a rejtvényt vágja ki és a megfejtést2016. május 29-ig küldje be a Lelkészi Hivatalba (Bu-cegi u. 4A). A helyesen kitöltött rejtvények közül egyetsorsolunk ki. A kisorsolt szelvény tulajdonosának jutal-ma 20 lej. A sorsolásra 2016. június 5-én, a vasárnap

du. 6 órakor kezdødø istentisztelet után kerül sor.Ha elolvassa az Apostolok Cselekedeteirøl írott

könyv 10. és 11. részét és a helyes válaszokat beírja akeresztrejtvénybe, akkor a kijelölt függøleges oszlop-

 ban megtalálja, hogy ki volt az a pogány százados, akitPéter megkeresztelt.

KERESZTELÉS

2016. április 3-án Farkas Csongor testvérünk ré-

szesült a keresztség sákramentumában. Isten áldásalegyen a megkeresztelt kisgyermek és egész családjaéletén.

TEMETÉS

A feltámadás evangéliumát hirdettük 2016. április12-én a kolozsvári születésð, 72 évesen elhunyt GyøriLászló; április 18-án a kolozsvári születésð, 92 éveskorában elhunyt Sipos Zoltánné, született Tóth Erzsé-

 bet; április 19-én a magyarózdi születésð, 56 éves korá- ban elhunyt Pataki József, valamint a körösføi szüle-tésð, 65 évesen elhunyt Korpos András; április 20-án,Kolozsváron született, 69 éves korában elhunyt HodosLászló testvéreink koporsója felett.

Emlékezzünk az Igére, amikor a megszomorodotthozzátartozók életére Isten vigasztalását kérjük: „Haélünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg, azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk”  (Róm. 14,8).

KIS KONFIRMÁLÁS

2016. május 8-án tettek bizonyságot a hit dolgaibanvaló jártasságukról az alábbi I. éves konfirmálók: BíróDániel, Csüdöm Henrietta, Deritei Norbert Edgár, Fá-

 bián Andrea, Gebe Szðcs Lóránd, Gorzó Boglárka,Horváth Anetta Nóra, Irimies Erik Dániel, Juhos Adél,

1. Ide vitte magával Barnabás Pált.2. Így jellemzi az Apostolok Cselekedeteirøl írott

könyv 10. része a pogány századost.

3. Pál egyik munkatársa.4. Péter másik neve.5. Itt lakott a pogány százados.6. Ennek a seregnek a vezetøje volt a pogány szá-

zados.7. Az ø házában szállt meg Péter Joppéban.8. Erre a szigetre is eljutott Pál apostol.9. Ø keresztelte meg Jézust.

Kapás Vanda, Kiss Boglárka, Kozma Kis Tamás, Mis-ka Ivett Tímea, Nagy Helga Adrienn, Németi Krisz-tina, Peteanu András, Polacsek Tímea, Rusu Alexan-dru, Terék Andor István, Szabó Kamilla Lilla, Török Szabolcs, Turós Ágnes. Isten tegye gyümölcsözøvéhitüket és életüket.

PRESBITERI NAP2016. április 23-án, Sínfalván tartottuk az idei elsø

 presbiteri tanulmányi napot. Egyházunk jogszabályai-nak a presbitérium mðködésére, feladatkörére és köte-lességeire vonatkozó rendelkezéseit vettük sorra. Re-

méljük, sikerül a presbitérium érdeklødését nem csupánfelkeltenünk, de szinten is tartanunk azért, hogy fela-datuk teljesítése közben törvényesen és hatékonyantudjanak eljárni.

Külön köszönetet mondunk Ábrahám Tibornak éscsaládjának, amiért panziójukat már több éve felajánl-

 ják erre a célra. Isten áldja meg életüket, munkájukat.