NEMZETI KULTURÁLISHAVILAP

3. ÉVFOLYAM 5. SZÁM2008. Pünkösd hava

30,– Sk 210,– Ft 1,– €

ITTHON 3

➤

Címlapunkon

Tárnok István felvétele.

2. old.: Könözsi István:

A pozsonyi

koronázó templom

A kisperegi sziámi ikrek és a johannitákDr. Berényi Károly írása

4.5.Gúzsba kötve gyűjtöttem -Batta György a 80 éves Ág Tiborról

6.-7Gáspár Tibor, a lámpásSzületésnapi gondolatok

8.-9.

Lovas nemzet a miénkSzóval és képekkel huszárjainkról

20-21-40-41.Meg kell térnünk!Orvoskonferenciát rendeztek Komáromban

30-31.Beszéljen a fotó!Bemutatjuk Könözsi Istvánt

34-35-48.Szobrot kapott Kaszás AttilaA megtestesült szeretet

38-39.

Itthon – Nemzeti Kulturális havilap. Kiadja: A JEL polgári társulás, Pozsony Főszerkesztő: Batta György

Megjelenik a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma

és a Szülóföld Alap támogatásával. Realizované s finančnou podporou Ministerstva kultúry SR –

program Kultúra národnostných menšín 2007Engedélyezte a Szlovák Köztársaság Kulturális MinisztériumaBejegyzési szám: 3655/2006 • Megjelenik 5000 példányban.A szerkesztőség címe: nám. 1. mája 10-12, 815 57 Bratislava

Telefon: +421 905 608 777, +421 907 177 817, e-mail: itthon.press@gmail.com Grafika: Csernyanszky Pista. Nyomdai munkálatok: Dream Pictures, s. r. o.

A lap olvasható a www.felvidek.ma honlapon is

�������

����

�����

����

��������

��� � � � � ������������������

lej

���

A tartalomból:

Köszönjüka Csemadok nagymegyeri, érsekújvári, nánai, ipolysági, jókai, zonci, szepsi, ipolyszakállasi, százdi, ímelyi, szalkai, vágai, komáromi, udvardi, ipolynyéki, pozsonypüspöki, losonci, hontfüzesgyarmati, kalondai, vajáni, ekecsi, apácaszakállosi, zsélyi alapszervezetének valamint a Csemadok Területi Választmányainak, hogy részt vesznek lapunk terjesztésében.KöszönjükVarga László, Kajtor Pál, Baranyai Anna, Dániel Erzsébet, Duray Éva, Jámbor Mó-nika, Vincze Julianna, Takács András, Bodzsár Gyula, Czékus Péter, Farkas Róbert, Duba Ernő, Pekár József, Vendégh Piroska, Szőke Istvánné, Nagy Rozália, Solymos László, Mede Vencel, Matuska Imre, Morvay Péter, Balla Igor, Máté László, Tarcsi Imre, Pázmány Péter, Petheő Attila, Lajos Zoltán, Czékus Péter, Deminger László, Pálinkás Márta, Lukács Béla, Kántor Éva, Mihályi Molnár László, Molnár Bence, Babindák István és Ernő, Böszörményi István, Urbán Aladár, Urbán Árpád és Őszi Eszter áldozatos munkáját, illetve támogatását..Köszönjükmagyarországi barátaink: Balczó András, Rókusfalvy Pál, Kellermayer Miklós, Ne-mes Andrásné, Hanga Éva, Szidiropulosz Archimédesz, Kolczonay Katalin, Bodosi György, Kondor Katalin, Sunyovszky Sylvia, Fekete György, Lezsák Sándor és Vidovszky Ferenc önzetlen segítségét.

OTP Banka Slovensko –havilapunk hivatalos támogatója

Tölgyfa pad Mátyás fája alatt

Ki tudja, van-e valaki, aki összehasonlítja Mátyás kirá-lyunk országvezetői módszerét a Kárpát-hazában ma regnáló „vezérekével?” És ha megteszi, mit érez? Un-dort, utálatot, megvetést, iszonyatot? De ne csússzunk el a politika jegén, inkább adjunk hálát az Istennek, hogy Felvidék szerte az utolsó, valóban nagy királyunkra emlékezhetünk a Mátyás-év jóvoltából. Nagymegyeren például a még most is ámulatot keltő! az idők sebeit mindig kiheverő, tavaszi zöldben pompázó hatalmas Mátyás-fa tölgyfa padot kapott. Az ajándékozó a Ko-vács Magyar András alapította és vezette Táltos Isko-la volt, s az avatás perceiben Mátyás zászlót adtak át Ladislav Rudický polgármesternek. Lapunk két utolsó oldalán képek idézik fel az eseményt, amely nem csak a pompás pad elhelyezésével járt együtt: szó esett ko-runkról, a huszonegyedik század első éveiről is, „ami-kor már nem az elcsábulásra hajlamos, bűnbe vihető testet kísértik meg ellenségeink, hanem a szellemünket próbálják meg leigázni. A lelkünket próbálják megölni, s vele együtt a lényegünket – az Istent, az Istenfiú ésa Nagyboldogasszony, égi királynőnk tiszteletét. Úgy hírlik, a Mátyás-fa és a tölgyfa pad a közeli fürdőben tartózkodó idegeneket is vonzza... (51-52. old.)

Az Itthon a Felvidéken a Madách Posonium boltjaiban és a Csemadok Területi Választmányai irodáiban kapható. Sze-retnénk, ha a lap mindegyik településünkre eljutna. Továbbra is várjuk azok jelentkezését, akik nem pénzért, hanem magyarságtudatuk megéléseképpen hajlandók (szívesen) terjeszteni az ITTHON-t!

4

GYÖNYÖRŰ!GYÖNYÖRŰ!

Akik a több mint 900 éves ispotályos lovagrend, a johanniták segítő szolgála-tának tagjaiként, jószolgálati akciókban vesznek részt, megerősíthetnek abban a véleményemben, hogy ez a tevékenység nemcsak a bajba jutott vagy a rászoruló számára jelent értelemszerűen segítséget egy tragikus élethelyzetben, vagy akár évekre elhúzódóan, hanem magának a se-gítőnek is gyarapodására szolgál. Persze itt vonatkoztassunk el az anyagi gyarapodástól, vagy a segítőszolgálatok finanszírozási kérdéseitől, hisz tudvale-

vően rendkívül szerény anyagi források állnak a rendelkezésre... Aki ezt a karitatív tevékenységet felvállalja, tisztában van az-zal, hogy nincs anyagi megtérülés; bizo-nyos értelemben szembe megy a mai világ pénzelvű értékrendjével. Viszont olyan tapasztalatokkal gazdago-dik, mely saját életét is pozitívan befo-lyásolja. Szélesedik látóköre, épül saját személyisége is. Jobban el tudja helyezni magát az egyre bonyolultabbá váló, el-embertelenedő, értékválsággal küzdő világunkban. Olyan lélektől lélekig ható emberi kapcsolatokra, adott estben ba-rátságokra tehet szert a karitatív munkát vállaló, segítő ember, melyekre egyébként esély se mutatkozna.

Sietve nyugtatom meg a kedves olvasót, hogy nem akarom tovább terhelni az ön-kéntes munka hasznosságával kapcsolatos filozófiai fejtegetésekkel, inkább bemuta-tok egy példát fenti gondolataim igazolá-sára. 10 éve vagyok a Magyar Johannita Segítő Szolgálat hódmezővásárhelyi szervezeté-nek tagja. Végiggondolva azokat a karita-tív és szociális tevékenységeket, segélyak-ciókat, melyekben segítőtársaimmal részt vehettem az elmúlt években, szerényte-lenség nélkül megvonhatom a mérleget:

nem volt hiábavaló a munkánk. Bemuta-tásra kerülő egyik ilyen tevékenységünk, mely a segélyezettek közismertsége miatt a legnagyobb publicitást kapta és csak-nem egyidős helyi segélyszervezetükkel: a kisperegi sziámi ikrek segítése. Elöljáróban néhány tájékoztató adat a tör-ténet főszereplőiről, az ikrekről:− Aradon születtek sziámi ikerpárként, 1998. június 5-én, az ikrek jegyében.− A sziámi ikerterhesség rendkívül rit-ka, 70 ezer terhességre jut egy ilyen eset.− Az elmúlt 20 évben 3 élve született, szétválasztható sziámi ikerpárral talál-koztak a magyarországi orvosok, és ezek közé tartoztak a kisperegi ikrek is...− 3 hónapos korukban, szeptember 16-

án a Szegedi Szent-Györgyi Albert Orvos-tudományi Egyetem, Pintér Sándor pro-fesszor úr által vezetett gyermekkliniká-ján, a műtétet végző orvoscsoportot vezető Füzesi Kristóf gyermeksebész professzor, az intenzív részleget vezető Katona Márta professzorasszony, és mondhatni a klini-ka összes akkori dolgozója kiváló szakmai munkájának eredményeként a mellkasu-kon és hasukon összenőtt Szabó Melindát és Izabellát, 4 órás műtéttel szétválasztot-ták. 3 héttel a műtét után hazabocsátották az ikreket a romániai Kisperegre.− Szállításukat két vásárhelyi gyermek-orvos kollégám dr. Kószó Péter, a hódme-zővásárhelyi Johannita Segítő Szolgálat vezetője és dr. Bálint Péter johannita lo-vag vállalta. A későbbi rendszeres kontroll vizsgálatokra való szállítást is a hódmező-vásárhelyi johanniták végezték...Magam, szintén gyermekorvosként és johannita segítőként 2000 óta veszek részt az ikrek, illetve a Szabó-család karitatív támogatásában. Ez a támogatás az első időszakban, a gye-rekek kontroll vizsgálatokra való rendsze-res szállítását jelentette. Gondoljuk meg azt a tényt, hogy Kispereg 5 km-re van a határtól. Tiszta időben Battonya temp-lomtornya is odalátszik, csak közút nem vezet oda... A falut nagy kerülővel Arad felől lehet megközelíteni. Az út oda-visz-sza 160 km(!) és ezt kétszer tettük meg akár egy napon belül. Ilyenkor Hódme-zővásárhelyről – Makón – és a nagylaki határátkelőn áthaladva – Pécskán letérve – jutottunk el Kisperegre. Azután ugyan-így vissza, csak Makótól nem Vásárhely fele hanem – Szegedre vezetett utunk, az orvosegyetem gyermekklinikájára. A johannita emblémával és felirattal ellá-tott mentőautónkat néhány alkalom után már jól ismerték az akkor még nem uniós határon. Gyakran már csak azért kellett megálljunk egy kis időre, mert a határon szolgálatot teljesítők kíváncsiak voltak a gyorsan médiasztárokká vált ikrekre. Mosolyogva, jókívánságokkal bocsátottak útra mindig azon a határszakaszon, ahol ez egyébként nem volt éppen jellemzőnek mondható... Az Arad-megyei kis falu élete felboly-dult az ikrek hazaérkezése után. Az első időkben nemcsak a vásárhelyi johanniták érkeztek rendszeresen Kisperegre, de a kíváncsi romániai és magyar média szá-mos képviselője is. Az egyik magyaror-szági újságírónő így érzékeltette az akkori helyzetet: „a romániai Kisperegnek tenger

A kisperegi sziámi ikrekés a johanniták

A család és Dr. Berényi Károly

ITTHON 5

GYÖNYÖRŰ!GYÖNYÖRŰ!

mossa a partjait. Sártenger. Autónk alig tudja átküzdeni magát egyik dagonyából a másikba.” A kezdetben járhatatlan bekö-tőutat, melyen a település megközelíthető volt, az évek alatt megjavították, leaszfal-toztatták – a rossz nyelvek szerint, az ikrek miatti nagy jövés-menésre való tekintettel. Az ellenőrző vizsgálatokra a gyerekeket mindig elkísérte Magyarországra az egész család, ha tehette, még a család összetartó ereje: a nagymama, az ízes beszédű, meleg szívű és nyílt tekintetű, Zsuzsa mama is.A klinikán mindig szenzációnak számított

az ikrek érkezése. Összefutottak a szakem-berek, hogy lássák a lányok fejlődését, de sokan csak azért, hogy megsimogathassák őket, hogy együtt örülhessenek a szülők-kel, és hogy megkérdezhessék, tudnak-e valamiben segíteni... És honnan, honnan nem mindig előkerült egy újságíró, vagy egy rádióriporter is, jelezve, hogy a média érdeklődése az évek alatt sem csökkent a ritka ikerpár iránt...A hazafelé az út mindig Hódmezővá-

sárhelyen keresztül vezetett, persze nem véletlenül. A helyi johannita szervezet raktárából zsúfolásig megtelt a mentőau-tó kisruhákkal, cipőkkel, élelmiszerrel, játékkal. A szükséges gyógyszerek előte-remtése is megoldódott hamar a vásárhe-lyi gyógyszerészek segítségével, de olyan is előfordult decemberben, hogy a nagy-szakállú télapóval is összejött egy szemé-lyes találkozója az ikreknek...Az évek teltével egyre kifejezettebbé vált a két kislány közötti különbség. Melinda teljesen egészséges, kortársaihoz hasonló fejlettségű volt, míg Izabella mozgásában, beszédfejlődésében elmaradt. Hat éves korukra a klinikai kontroll vizsgálatokat már nem látták indokoltnak szegedi or-vosaik, így fejlődésük további nyomon követését a vásárhelyi johannita gyermek-orvosokra bízták. Ez a feladat számunkra megtisztelő kihí-vást jelent azóta is, melynek szakmailag és emberileg is igyekszünk megfelelni. Bálint doktor, johannita rendtag a makói kórház osztályvezető főorvosaként több-ször nyújtott segítséget az ikrek akut be-tegsége esetén. Kószó doktor a vásárhelyi

johanniták vezetője, Hódmezővásárhely alpolgármestereként évek óta biztosítja a Szabó-család nyaralását a város közked-velt termál fürdőjében. Ilyenkor Szabóék a vásárhelyiek vendégei. Magam pedig johannita segítőként – idő-közben kinevezve Hódmezővásárhely Önkormányzatának határon túli magyar ügyeiért felelős tanácsnokává – szerve-zem, felügyelem és kísérem a családot vá-sárhelyi üdüléseiken, vagy akár budapesti

média szerepléseiken... Városom közgyű-lésében anyagi támogatásért lobbiztam, sikerrel a család fürdőszobájának korsze-rűsítéséért, melynek eredményeképpen tavaly karácsonykor már nem a konyhai tűzhelyen fazékban melegített vízben fürödtek a lányok, hanem a vízmelegítő kályha jóvoltából meleg fürdőszobában és csapból folyó melegvízzel... Közben egy magyarországi kereskedelmi televízió riportjaiban, mint az ikrek házi gyermekorvosát mutattak be, ami meg-tisztelő, de a nagy távolság miatt nem fedheti a valóságot. Igaz, hogy gyakori találkozásaink alkalmával mindig meg-vizsgálom a gyerekeket és igyekszem jó tanáccsal, ha kell gyógyszerekkel ellátni őket. Izabella állapotának megítéléséhez neurológus, ortopéd szakorvos, konduk-tor és gyógytornász segítségét is igénybe vettem. A szakemberek egybehangzó vé-leménye alapján a kislánynak rendszeres rehabilitációs fizio és mozgásterápiára vanszüksége. Mindez Hódmezővásárhelyen megvalósítható. Városomban második éve működik egy sérült, fejlődésükben el-maradt gyerekeket ellátó új egészségügyi intézmény, a „Csodaház”, ahol a kiváló szakember gárda „társadalmi munká-ban” foglakozik, egyhetes turnusokban a mozgássérült Izabellával. Ilyenkor elkísé-ri édesanyja, de ikertestvére, Melinda sem maradhat el, aki egészséges, harmadik osztályos és kiváló tanuló. A segítő program még évekig működhet tovább, miközben talán érthető módon az eltelt időszakban már-már családtagokká váltunk Szabóéknál, és minden találkozás tovább mélyíti, gazdagítja a baráti, emberi kapcsolatokat a vásárhelyi johannita segí-tők és a kisperegi család között. Befejezésül még néhány tényadat. Az egyik, hogy a 2004. december 5-i szé-gyennap után városom felajánlotta min-den határon túli magyar testvérének a Hódmezővásárhely Tiszteletbeli Polgára státuszt, melyet a Szabó-család is kért és megkapott közel húszezer határon túl élő magyar nemzettársukkal egyetem-ben. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a lelki összetartozásunkat jelképező státusznak a kitalálója szintén orvoskol-légánk, és szintén a helyi johannita segítő szolgálat tagja: dr. Grezsa István. És talán az sem véletlen, hogy Hódmezővásárhely első embere, dr. Lázár János polgármester, johannita lovag, rendtag...

Dr. Berényi Károly johannita segítő

Ikervizsgálat. Jobbról Dr. Berényi Károly

A nagymama

6

Ág (eredeti nevén Obenau) Tibor életé-be a huszadik század minden keserűsége belefér. 1928-ban Pozsonyban született, édesapja földmérő volt. A jövendő hat-gyermekes család feje 1915-ben fogság-ba esett az első világháborúban, s csak öt esztendő múltán, éppen a trianoni országcsonkítás évében szabadult. Az események: a határon túlra kerülés, s az ezzel járó megpróbáltatások és fájdal-mak megviselték ezt a pozsonyi családot is, hiszen, példának okáért, nem nyíltak magyar iskolák. És mégis: az ő esetében is bebizonyosodik, amit Mátyás királyunk máig érvényesen így fogalmazott meg – „Az isteni szolgálatra bármilyen idő al-kalmas, és mindaz, amit a haza érdekében tesz az ember, nem egyéb, mint Isten szol-gálata.” Édesapja és egyik bátyja példáját követve tízévesen hegedülni kezdett, s amikor 1939-ben zongorát vásárolhattak, beiratkozott a városi zeneiskolába. Alb-recht Sándorhoz, Bartók barátjához járt zongoraórákra. Az otthoni rendszeres muzsikálások – a zenélés gyönyörűsége és a zeneművek lélekformáló ereje időnként meg tudta őket óvni a második világhábo-rú szörnyűségeit hozó, gyökeresen válto-zó világ hatásaitól. A család egy része két nappal a második világháború befejezése előtt a pozsonyligetfalui gyűjtőtáborba került: az apa két fiával Magyarországonvállalt munkát...Nem folytatom a meg-próbáltatások sorolását, hiszen aki ismeri a felvidéki magyarság sorsát, jól tudja, mit jelentett a teljes jogfosztottság, a Beneš dekrétumok, az értelmiség lefejezése.A jövendő népzenekutató azonban 1949 nyarától a márciusban megalakult Cse-madok állományába került: addig alkal-mi munkákat vállalt: UNRA-segélycso-magokat kezelt, szőlőt művelt, dolgozott villanylámpagyárban és nagykereskedés-

ben. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szervezeté-nek munkatársaként hamarosan alapvetően fontos szerepet vállalt a hazai magyar kultúra újraszer-vezésében.1949-től máig folyamatos munka az élete; a nyolcvanadik esztendő fényében világosan látható: a Te-remtő azért küldte közénk, hogy a legreménytelenebbnek tetsző időkben is meg tudjuk őrizni nemzetünk népdalkincsét, hogy azt alkalmas helyzetekben át lehessen adni a felnövő újabb és újabb nemzedék-nek. A családi környezet, a muzsika és a muzsikálás mámora, az Albrecht Sándor egyéniségéből áradó jóság, szeretet és derű örökre meghatározta viszonyulását a

zenéhez. És a kodályi, bartóki példa máig vezérli őt gyönyörűséges útján. Gyűlölkö-dés helyett az együttműködést, rombolás helyett a megőrzést és az építést tűzi ki célul. Nagy-nagy tiszteletünket és mind-nyájunk háláját érdemli az általa rögzített tizenhatezer gyűjtési egység, /főként vo-kális népzenei felvétel, /s a lankadatlan munkáról tudósító, kristálytiszta könyvek. Vizsgálta a szlovák és a magyar népzenei hagyományok kölcsönhatását is. Bartók Béla óta ezzel senki sem foglalkozott, pe-dig „csak az ismerheti igazán és jól zenei anyanyelvét, aki ugyanolyan jól ismeri a vele együtt élők zenéjét is.”„Pozsony után, ahol már nem tudtam volna élni, először Galántán telepedtünk meg, bízva abban, hogy a magyar kör-nyezetben jól érezzük majd magunkat. A járást azonban területileg átszervezték, s a szeredi fennhatóság gátolta a Kodály Dalos Kör működését. Ezért választottuk Nagymegyert; hálás lehetek a sorsnak, hogy így történt, már csak azért is, hogy 1910-ben Bartók Béla itt gyűjtött.A Csallóközben jóval hamarabb kezdődött a polgáriasodás, mint más tájainkon, mivel itt volt vasútvonal és a hajósok is hatással voltak a szokásokra. Itt már nem a maga készítette hagyományos ünnepi viseletét

NAGYJAINKNAGYJAINK

Gúzsba kötve gyűjtöttem

80 éves Ág TiborAz idei tavasz három, különösen szép jubileummal ajándékozott meg ben-nünket, felvidéki magyarokat: nyolcvan éves lett a népdalkutató Ág Tibor, a történész Vadkerty Katalin és a tanár Gáspár Tibor. Tiszteletre méltó koruk ellenére mindhárman teljes szellemi frisseségben munkálkodnak a szlovákiai magyar nemzeti közösség felemelkedésén – életművük a határon túl is elisme-rést vált ki. Ág Tiborról és Gáspár Tiborról ebben a számban írunk, a Vadkerty Katalinnal készített beszélgetés júniusban kerül az olvasók elé.

ITTHON 7

hordta a magyarság, hanem szabónál csi-náltatta a polgáriasodás hozta minták szerint, nem úgy, mint például Martoson vagy a Zobor alatti, a világtól eléggé el-zárt falvakban. Martos azért is nevezetes számomra, mert tanítónő feleségem első működési helye volt. Nyitra vidéke az öt-venes években olyan gazdag volt népi ha-gyományokban, hogy ott még a kavics is kincs volt. Persze, ahhoz, hogy akkoriban gyűjteni tudjunk, meg kellett nyerni a fa-lusi embereket, hogy megnyíljanak, mert ők a városiakkal szemben bizalmatlanok voltak. Első gyűjtőutamra Takács András-sal együtt 1951-52-ben Nyitragerencsérre indultam, segítőnk a nyitrai kerület Cse-madok titkára, Sebők Dezső volt – az ő rokonainál kezdtem a munkát. Akkor ta-pasztaltam először, hogy A gerencséri utca dallamát nem abban a változatban énekli a negyven év körüli Pasztír Angéla, mint ahogyan a mester, Kodály Zoltán lejegyez-te, s hogy egy dallamra többféle szöveget is énekelnek, vagyis a dallamra más szöveget is lehet húzni. Gerencsér után Kolon követ-kezett, ahol Süttő András járási Csemadok titkár segített. Munkaeszközöm akkoriban a papír és a ceruza volt, de én szinte egész életemben gúzsba kötötten dolgoztam: nem volt egyetlen olyan hangfelvevő gépem sem, amellyel kiváló minőségben rögzíthettem volna a népdalokat. Azazhogy egyszer volt ilyen eszköz is a kezemben – Papp Sándor-tól, a pozsonyi magyar rádió vezetőjétől kaptam kölcsön egy kifogástalan magneto-font, amikor Bartók és Kodály nyomában jártam és újra felvettem a régiekből anya-gokat. Óriási kár, hogy a Népművelődési Intézet, amely a pártállami időkben adta közre a gyűjtések anyagait, sokszorosított kiadványokban jelentette meg őket, ráadá-sul később a példányokat összezúzták – a ma szakembere nem ismerheti meg a for-rást...Népzenekutató munkám fénykora öt éven át tartott, azután, hogy a Népes népművé-szeti együttest feloszlatták, majd – két esz-tendő múltán – megalakult az Ifjú Szívek.1957-ben ugyanis én lettem az Ifjú Szívekmagyar dal és táncegyüttes igazgatója, bár soha nem voltam vezetői alkat. A tisztsé-gemből eredően viszont azonban zavarta-lanul gyűjthettem.”Ág Tibort nagymegyeri lakásának kis dolgozószobájában hallgatom és közben nézem a falon Kodály Zoltán fényképét, az asztalon a számítógépet, a polcokon a kazettákat, a mára már digitalizált fel-vételek tömkelegét, a példásan rendsze-

rezett füzeteket, melyekben a dallamo-kat lejegyezte és mélységes hálát érzek a nyolcvanéves mester iránt, aki nemcsak „géprekészen” ad át kincseket a magyar múltból, hanem aki megőrizte a derűjét és bölcsességét, s akiből hatalmas tudás, élettapasztalat és hit sugárzik. Segítőjé-vel, Polák Ágotával együtt kiadvánnyal

készül 2010-re, Bartók Béla nagymegyeri gyűjtésének százéves évfordulójára. Ked-ves Ág Tibor! Adjon Önnek a Teremtő további termő éveket, hogy mindnyájan gyarapodhassunk. Kívánjuk, hogy a csa-ládja továbbra is erős támasza legyen. Is-ten éltesse!

Batta György

NAGYJAINKNAGYJAINK

1965, Budapest: Kodály Zoltán és felesége a Szlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának hangversenyén, melyen Ág Tibor vezényelt.

8

SZÜLETÉSNAPSZÜLETÉSNAP

Április 29-én délután úgy telt meg a Tisz-ti pavilon díszterme, hogy a résztvevők közül senki sem illemből érkezett Gáspár Tibor gimnáziumi tanár születésnapját ünnepelni. Aki eljött, a szeretet és hála vezérelte; egykori tanítványok, hajdani és ma is működő kollégák, közéleti tisztség-viselők töltötték meg a termet és miután véget ért a két szép óra, megtapasztalhat-ta: érdemes a közösséget szolgálni, máso-kért élni, őrizni nemzeti hagyományain-kat, vezetni a felnövő nemzedékeket.Gáspár Tibor 1955-ben került a komáro-mi magyar gimnáziumba és negyvenkét évi szolgálat után vonult nyugállomány-ba. A bő négy évtized folyamán – kivételt csak a röpke pozsonyi tartózkodás képez 1970/71-ben – neve fogalommá vált a ta-nítványai, a szülők és kollégák körében. A magyar-történelem szakos tanár zömé-ben a pártállam idején oktatott és nevelt olyan társadalmi légkörben, amilyet a mai fiatalok aligha tudnak elképzelni. Mindenmondatára oda kellett figyelnie, nehogymegbélyegezhessék, ha eltért a tantervtől, ha az elvárt politikai vonallal szemben ta-nít. Áldozatot kellett hoznia, hogy a hiteles

magyar történelmet és irodalmat tanítsa. A kulcsodi születésű tanárember édesap-ja református lelkész, édesanyja tanítónő volt. Gáspár Tibor a Pápai Református Kollégiumban érettségizett, majd 1955-ben elvégezte az egyetemet (magyar-tör-ténelem szakon) Pozsonyban. A szülői házból és a pápai kollégiumból rendület-len hűséget hozott a magyarsághoz és ah-hoz a kisebbségbe kényszerített nemzeti közösséghez, melynek szolgálatába állott. A két világháború között a csehszlovákiai magyarságnak három szellemi központja volt: Pozsony, Kassa és Komárom. E törté-nelmi és kulturális bástyák közül kettő már csak a szívünkben él, mivel az idő szinte teljesen bevette őket. Pozsonyban húsz-ezer, Kassán nyolcezer magyar él napja-inkban, vagy tán már ennyi sem. Mindkét városban lefejezték a magyar értelmiséget a második világháború után, ipari telepü-lésekké duzzasztották őket. Mára Komá-rom az egyetlen olyan bástyánk, amelyben magyar intézmény sora szolgálja a jelent és a jövőt, s itt még a lakosság aránya is kedvező számunkra. Az alapvető kérdés tehát: sikerül-e megtartani Komáromot,

megtalálja-e egymást a magyar értelmiség és a polgárság, színvonalasak tudnak-e maradni, sőt: tudnak-e gyarapodni az itt lévő intézmények – az egyetem, a színház, a múzeum;megtelnek-e a templomok és az iskolák, él-e jogaival a felvidéki ma-gyarság, hogy tudniillik Komáromban a gyerekek az óvodától az egyetemi diploma megszerzéséig anyanyelven képezhetik magukat? Mindez szakmailag jól képzett, magát minduntalan művelő, áldozatot is vállaló óvónők, tanítók és tanárok hiá-nyában elképzelhetetlen. Hiába „korsze-rűsödött” napjainkra a tanintézmények felszereltsége, megfelelő lelki alkalmasság híján, felelősségérzet nélkül nem lehet eredményes a pedagógus.Gáspár Tibor pályája bebizonyította, hogy a tanító/tanár a mai viszonyok kö-zött is a nemzet lámpása, hiszen ő lélektől lélekig járja az utat. Munkássága nemcsak a tanterem falai között volt hatásos: ered-ményes, számokkal is mérhető volt. A gimnázium irodalmi színpadának vezető-jeként és rendezőjeként, s a vers- és pró-zamondók felkészítőjeként is. 1960-tól 54 irodalmi műsort és színművet rendezett, tanítványai 32 első díjat szereztek hazai és külföldi versenyeken. A történelem köz-ben őt is nehéz helyzetekbe hozta; gyak-

Gáspár Tibor, a lámpásA szeretetnél nincs nagyobb erő

balról Oláh Imre és Gáspár Tibor

A gratulálók gyűrűjében

ITTHON 9

SZÜLETÉSNAPSZÜLETÉSNAPran el kellett döntenie: a lelkiismeretére hallgat-e, vagy az állását őrzi? Ilyen volt 1956 ősze, amikor a Csehszlovák Kom-munista Párt arra akarta rákényszeríteni a diákjait és őt is, ítéljék el a Magyaror-szágon kirobbant szabadságharcot, hiszen azt a párt ellenforradalomnak tekintette. Gáspár Tibor azonban helytállt, tanítvá-nyaival együtt: már akkor, alig egy eszten-dőnyi pedagógusi tapasztalattal ellenállt a kényszerítésnek. A tettet ma emléktábla őrzi az aula falán. A tanár úr az l968-as események után, amikor a prágai tavasz felcsillantotta a reményt, Dobos László-val, Szabó Rezsővel és másokkal együtt kulturális autonómiáról álmodott, s mint a Szlovák Szocialista Köztársaság Minisz-tériumának főelőadója, a nemzetiségi titkárság vezetője Pozsonyban dolgozott a kulturális autonómia tervezetén... És 1989-ben, a rendszerváltás idején? So-kat tett ő is a magyar politikai képviselet megvalósításáért, mert remélte, hogy a felvidéki magyarság végre maga is tehet valamit jövőjéért...A tanár úr minden alkalmat kihasznált arra, hogy az iskolán kívül is tanítson, fel-világosítsa az embereket, mutassa nekik az utat és ösztönözze őket magyarságtudatuk erősítésére.. Szónoklatai eseményszámba mennek ma is. Pedagógusi erényei közé nemcsak nagy tudása, sokoldalúsága, a közéletben való jártassága és rendíthetet-len magyarsága sorolható. Ő mindig kiállt a diákjai érdekében, ha igazságtalanul próbálták hátrányos helyzetbe hozni őket. Sokan ma is hálásak ezért, s bizonyára ez is hozzájárult, hogy megőrizték őt a szí-vükben.Gáspár Tibor szerény ember, nem várta el, hogy Varga Anna, a kulturális központ igazgatója, Bastrnák Tibor polgármes-ter, Csáky Pál, az MKP elnöke, Szigeti László, volt oktatási miniszter, Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgató-ja és Dr. Bastrnák Ferenc nyugalmazott sebészfőorvos, a Selye Gimnázium mellett működő Öregdiák kör vezetője köszönt-se. Mindegyik köszöntő egyedi volt és szép. A bensőséges hangulat kialakításá-hoz egykori és mai diákok, tanár kollégá-ik – Dobi Géza, Fekete Éva és Prágay Ma-rianna is hozzájárultak műsorszámaikkal. Aztán az ünnepelt emelkedett szólásra és hozzá méltóan vallott a magyarságáról, Komáromhoz való hűségéről és a tanít-ványairól. „Értük éltem, közöttük mindig jól éreztem magam. Becsültek, s én értük mindent elviseltem.”

(Tihanyi György) Fotók: Kerekes

Képek a születésnapi ünnepségről. Legfelül balról Nagy János szobrászművész, legalul Andruskó Imre és Szigeti László parlamenti képviselők

10

Május elején immár tizenkettedik al-kalommal tartotta hagyományos hely-történeti konferenciáját Udvardon a társrendezők segítségével a Pro Patria Honismereti Szövetség, melynek idén is, mint az elmúlt években, tartalmas és szí-nes kiegészítő progjamjai voltak, témája pedig a reneszánsz és a ma reneszánsza. A négynapos rendezvény első két napján ,,Múltidéző” címmel a történelem isme-retéből vívták meg virtuális csatájukat a hazai középiskolások, majd a rendezvény harmadik napján fiatal helytörténészek

adtak számot legújabb kutatásaikról, melyneknek a megújulás volt a fő témája. A több, mint húsz résztvevő csapat alapo-san kitett magáért, feladva a leckét a zsű-ri tagjainak, akik végül is hat csapatnak adtak lehetőséget a szombati bemutatko-zásra a hagyományos helytörténeti kon-ferencián. A szombati zárónapon, közel száz helytörténész gyűlt össze Udvardon, hogy számot adjon helytörténeti kutatá-saikról. A beszámolók és a hozzászólások előtt vitaindító előadások hangzottak el, szorosan kapcsolódva az idei témához. Koncsol László, a Pro Patria Szövetség elnöke, a Reneszánsz, a ma reneszánsza címmel vezette fel a nap gondolatait, majd őt a rendezvény fővédnöke, Duka Zólyomi Árpád, az Európai Parlament képviselője követte ,,Nemzetállam vagy egységesülő Európa” című előadásával. Kovács László történész a reformáció és

az anyanyelvhűség témakörében tett le értékes gondolatokat az asztalra, majd Novák Veronika levéltáros a krónikaírás fontosságára és mindennapjaink esemé-nyeinek rögzítésére hívta fel a figyelmet.A délutáni órákban mutatkoztak be azon fiatal helytörténészek, akik az előző na-pon kiérdemelték, mintegy jutalomként ezt a lehetőséget, majd elhangzottak a helytörténészek beszámolói, hozzászólá-sai, a kutatási eredmények ismertetése. Megállapíthatjuk, hogy a tizenkettedik mérföldkő letétele a hazai helytörténé-szek életében mindenkit megerősített abban a hitében, hogy a nagy írók és tör-ténészek árnyékában hasznos és felbe-csülhetetlen munkát végeznek, sokszor hangyaszorgalommal a lelkes amatő-rök, akiknél jobban a helyi terepet senki nem ismeri, s akik a történetek, sokszor összekuszálódott és kibogozhatatlan szálabiban rendet tesznek. A négynapos konferencia kapcsán fontos megjegyez-ni, hogy mindez nem jöhetett volna létre Udvard község Önkormányzata, a helyi és területi csemadokosok segítsége és önzetlensége nélkül. Ők mindvégig biz-tosították a zökkenőmentes és zavartalan tanácskozást, példát mutatva más régiók nak. Köszönjük!

Palócz Fotók: MML

➡

A tizenkettedik mérföldkő a „reneszánsz” jegyében

I. évfolyam, 5. szám. A Csemadok Országos Választmányánakkulturális rovata

ITTHON 11

12

Április tizenkilencedikén jubileumhoz érkezett a búcsi Emese Udvarházi Napok rendezvénysorozata: immár tizedszer gyűltek össze műsorokkal egybekötött tanácskozásra résztvevői. Igaz, az évfor-duló ezúttal egynaposra sikerült, de az is mindenki örömére szolgált. A Kultúráért és Turizmusért Társulás – az udvarházi nap szervezője és rendezője – ezúttal A múlt megújító szellemisége és a rene-szánsz címmel tartotta konferenciáját, amely az Emese vendégházban kezdő-dött és a református templomban foly-tatódott, majd kötetlen beszélgetéssel ért véget a vendégházban. Íme a témák: a Felvidéki Népviseletes Babák kiállításá-nak megnyitója. (Szobiné Kerekes Eszter az ötlettől az állandó kiállításig címmel tartott előadást), Mátyás király kora, tér-ségünk települései a reneszánsz korban (Peller István tanár, Bátorkeszi) A Viseg-rádi Szent György Lovagrend bemutatá-sa (Dr.Székely Gotthard Csilla nagypri-or, Passau); Katona Mihály földrajztudós tanár, búcsi református lelkész a kuta-tások tükrében (Lukács Ágnes Márta, Budapest); Részletek a búcsi Református Egyház Katona Mihály korabeli jegyző-könyvéből (Molnár László református lelkész, Búcs). Az ünnepi műsor az Egy-csillagú égbolt címet kapta. Abban a népi reneszánsz énekelt imádságaiból hallot-tunk néhányat Écsi Gyöngyitől. Az Ady Endre Társaságot Tóth-Pál István szat-márnémeti színész-rendező, a Felvidéki Rockszínházat Karkó Henriett rendező képviselte. A napot záró kötetlen beszél-getést Csenger Sándor vezette. (Zárójel-ben?: Az ebéd búcsi pörkölt volt Bulcsú vezér tarhonyájával, hozzá kemencés le-pény és persze, zamatos búcsi borok.)A rendezvény igazolta, hogy a Kultúrá-ért és Turizmusér6t Társulás ereje egy évtized múltán is az áldozatkészségben és az összefogásban rejlik. Lám, már erő-södnek erdélyi szálak is. Ha minden jól halad, jövőre megnyílhat a búcsi Baba-múzeum is – otthonra találnak világjáró népviseletes babáink.

/JJ/ Kerekes András fotóiÉcsi Gyöngyi énekel ➡

Jubileumi udvarházi napFokozatosan egymásra talál a Felvidék és Erdély

Katona Mihály portréja mellett balról Dr. Székely Gotthard Csilla nagyprior és Lukács Ágnes Márta előadó

ITTHON 13

Jubileumi udvarházi napFokozatosan egymásra talál a Felvidék és Erdély Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke

nyitotta meg, és Mihályi Molnár László, a Magyarok Világszövetségének felvidéki alelnöke zárta be a 40. Kazinczy Ferenc Anyanyelvi Napok rendezvényeit Kassán, ahol 220 éve jelent meg az első magyar nyelvű irodalmi lap, a Magyar Museum Kazinczy, Batsányi és Baróti Szabó Dávid szerkesztésében. Ennek a lapnak, Kazin-czy életművének és e hagyományok XX. századi ápolásának felmutatásával (a Ka-zinczy Társaság, Új Magyar Múzeum, a Magyar Nyelv Múzeuma stb.) próbáltunk együtt gondolkodni nyelvünk művelésé-nek politikai, társadalmi, történelmi és lelki állapotáról. Olyan előadók segítettek ebben, mint Bíró Ferenc (MTA), Egyed Emese (Kolozs-vár, Bolyai Egyetem), Debreczeni Attila (MTA), Gecsei Attila (Győr), Kiss End-re József (a Sárospataki Ref. Kollégium Nagykönyvtárának igazgatója), Fehér Jó-zsef (a széphalmi Kazinczy Múzeum igaz-gatója), valamint Gyüre Lajos és Balassa Zoltán Kassáról. A főszervező, Kolár Péter (a Thália Szín-ház igazgatója) jóvoltából a résztvevők két este is színházi élménnyel lehettek gazda-gabbak.

Ez a felsorolás talán örvendetes és fel-emelő is lehetne, ha nagyszámú közön-ségről, érdeklődő diákok avagy tanárok jelenlétéről is számot tudnánk adni, amint az évekkel ezelőtt még természetes volt. Ám szegény az eklézsia: az iskolák már nem küldik el tanítási időben, esetleg utat és szállást fizetve a tanárokat ilyen„haszontalanságokra”, amelyek iránt az-

tán teljesen természetesen a diákok sem lesznek fogékonyak. Marad a néhány nyugdíjas és a műveltség lényegéről tiszta fogalmakkal bíró megszállott, akik érzik az ilyen szellemi feltöltődés hiányát és ér-tékét ... ide jutottunk a szocialista és libe-rális maszlagok miatt. „Ha ezt nem érted, hagyd másnak az ál-dozatot” –mondta Kazinczy is. (iró)

40. Kazinczy Anyanyelvi Napok

Mihályi Molnár Lászlónak, a Magyarok Vi-lágszövetsége felvidéki alelnökének emlékezése Kassán a 40. Kazinczy Anyanyelvi Napok vé-gén Kazinczy Ferenc emléktáblájánál, egykori lakóházánál a Fő utcán a koszorúzás előtt.Tisztelt ünneplő Közönség ! A magyar és európai történelem és kultúra sok jeles eseménye köthető ehhez a Fő utcá-hoz. Ám Kassa, a város, adósa, s még sokáig az is marad neveltjeinek egy-egy nagy kor-szaka iránt. Mert sok nagy és dicső időszakot lehetne említeni: Volt ez Róbert Károly és Nagy Lajos városa is, aminek emléklét a Dóm alapjai őrzik és a címer. Mátyás király is kedvelte, megszaba-dítva az idegen zsoldosoktól s mentesítve a kincstári befizetésektől. Ezért néz le ránk adéli homlokzat csúcsáról oly méltósággal és szeretettel. S volt Bocskai és Bethlen székhe-lye, Rákóczi pihenője, és most örök nyughelye. Tinódinak és Bornemisszának lakhelye, Ba-lassinak gyógyító orvosa, Pázmánynak útra indítója, a magyar színjátszásnak felserken-tője, és Márainak bölcsője és örök Rómája, hová minden gondolat útja visszatér felizzani e hely szellemének tisztító hevében.

E táj és a benne az évezredes gyökerekkel bíró magyar nép eredendő hagyományainak folytonosságát idézik fel e nevek. Mint ahogy 220 év távlatából a kassai Magyar Museum múlhatatlan érdeme is ezt a sort gazdagítja a szerzőivel együtt: Baróti Szabó Dávid, Batsá-nyi János és a kor géniusza, Kazinczy Ferenc révén. Adósságról szóltam, bár nevüket tábla is őrzi itt a Fő utcán. Érdemüket ez nem növeli és nem csorbítja, mert az életmű önmagáért beszél, de az utódok s az utókor önbecsülését minősíti az emlékezés, a megidézés és az át-örökítés. Az, hogy a 40. Kazinczy Napok rendezvé-nyeinek koronájaként most itt az emléktáb-lánál, a járókelők kíváncsi, értetlen vagy tájé-kozatlan színe elé lépve megkísértjük a nyil-vánosságot, azt jelzi, hogy – mivel elkerülni úgysem tudhatjuk – ezért határozottabban és bátrabban kell vállalnunk sorsunkat, ér-tékeinket, mégha nagyhatalmi döntéssel és önzéssel más végzetet szántak népünknek: itt Kassán is. Lehetünk-e hűek Kazinczy örökségéhez, ha efélreállunk?

Lehetünk-e tiszták az apák és anyák tiszte-letében, ha nyelvünkkel szemben hűtlenek, felszínesek vagy igénytelenek vagyunk? Lehetünk-e tisztességesek emberségünkben és műveltségünkben, ha együttműködünk a nyelvünket és kultúránkat romboló becstelen-séggel ? Beszélhetünk-e európaiságról ott, ahol szán-dékosan megfeledkeznek a humanizmus alapértékeiről? A választ mindenkinek egyenként vagy kö-zösségével együtt magatartásával kell megad-nia... Nem vagyunk – most itt sem – sokan. Mint Kazinczy is megkövetelte: nincs mód egyszerre a többeknek és a jobbaknak is tet-szeni. De azért tudjuk: a 2000 éves hatalmas fenyő is apró magocskából sarjadt ki, s meg-maradt erős gyökereivel. Őrhely volt e város évszázadokon át, még a legínségesebb időkben is. Hogy az lehessen is-mét, őrzőkre van szükség. Az elmúlt két nap-ban nem csupán emlékeztünk, mert Kazinczy munkásságának megismerésével útmutatást is kaptunk ahhoz, hogy őrzők lehessünk. Az Isten áldja meg e szándék tisztaságát !

Katona Mihály portréja mellett balról Dr. Székely Gotthard Csilla nagyprior és Lukács Ágnes Márta előadó

14

35 évvel az ősbemutató után!

ITTHON 15

⬅ Az év elejétől nem múlik el hónap Ipolynyéken, hogy valami új és szép ne történne a kultúrában. Nem csoda, hiszen a régió legnagyobb alapszervezetéről van szó, mely pozitív értelemben kell, hogy példát mutasson a kisebb alapszerveze-teknek. Legutóbb 2004-ben mutatkozott be a helyi Csemadok mellett működő folklórcsoport a Fosztóval. Nos, újabb négy évet kellett várni arra, hogy a folk-lórcsoport valami különlegeset tegyen le az asztalra, de megérte. Május első vasár-napján, mintegy anyák napi meglepetés-ként mutatták be az Ipolynyéki lakodal-mast, melynek ősbemutatója 1973-ban volt, s melyet 1984-ben a Budapesti Nép-művészeti Múzeum munkatársai filmrevettek. Az akkori folklórcsoport vezetője

Korcsog László volt. Részben az ő mun-kája nyomán, de nagyban új szempontok és koreográfia alapján a mostani bemu-tató sikere elsősorban a két rendezőnek, Gömöry Máriának és Gömöry Imrének köszönhető, akik valóban a legnagyobb odafigyeléssel és szakértelemmel kutat-ták fel a régi énekeket, szokásokat. A mű-sorban több,mint 40 szereplő lépett fel, többek között a helyi alapiskola tanulói és a most éppen új műsorára készülő, új-jáalakult néptánccsoport tagjai Gömöry Lóránt vezetésével, aki az alapszervezet vezetőségének tagja. Külön dicséretet ér-demel az erre az alkalomra összeállt népi zenekar, melynek prímása Jusztin Imre, az alapiskola igazgatója, nagybőgőse Ba-lázs Ottó, a kultúrház igazgatója, vala-

mint a Leszenyéről érkezett vendég har-monikás, akik a legjobb tudásuk szerint húzták a talpalávalót, megfelelő hangula-tot és keretet teremtve a műsorhoz. Kü-lön értéket jelentettek a folklórműsoron belül azok a táncok – mint a párnástánc, a kakastánc és a körtánc – melyek hite-les dalokkal és kísérő szöveggel körítve idézték fel az egykori lakodalmi hangu-latot, s a népi vallásosság jellemzőit. A közel másfél órás előadás alatt senki nem unatkozott. Sőt! Az egyes tréfás jelene-tek és fülbemászó dalok után a közönség nevetése és tapsa sem maradt el, ami je-lezte, hogy a nézők és szereplők hamar megtalálták a közös hangot. Az előadás hozadéka a szép élmények mellett, az, hogy az anyag filmre került és így eljut aszakmai tárlókba, megőrizve a bemutató anyagát. Igy kicsit kijátszottuk az időt, mely könyörtelenül múlik, s mely maga alá temeti lassan, de biztosan azokat a hagyományokat, melyeknek a nagyszüle-ink, szüleink még őrzői voltak, s melye-ket, mint ahogyan azt a mostani előadás is bizonyítja, ápoltak. Minden elismerés azoknak, akik ezt a nehéz, de szép fel-adatot felvállalták , színpadra álmodták, betanulták és előadták. Külön öröm min-denki számára, hogy a csoport meghívást kapott az idei Országos Népművészeti Fesztiválra, amely Bősön lesz szeptember első vasárnapján, s ahol méltón képvisel-hetik az ipolynyékiek az Ipoly mentét és a Csemadok alapszervezetüket.

Palócz

16

Lehet, hogy 2008 április huszonkettedike bevonul a felvidéki magyarság történetébe: ezen a napon – délután két és három óra között – átadták azt a petíciót, melyben közel 50 ezer aláíró kéri: ” az Európai Par-lament tűzze napirendre a Beneš-dekrétu-mok, a Szlovák Nemzeti Tanács és egyéb /cseh/ szlovák hivatalos szervek által a kér-déses időszakban alkotott, a magyar és a német kisebbséget súlyosan diszkrimináló jogszabályok ügyét” és vizsgálja meg azok uniós jogrendszerrel való összeegyeztethe-tőségét.

Az átadók között volt Fehér Csaba törté-nész, a Never Agian polgári társulás veze-tője is, őt kértük meg, mondja el a részle-teket. Fehér Csaba: Az aláírások közül negyven-ezer digitális /internetes/, 10 ezer pedig ma-nuális volt. Az aláírt íveket az Európai Par-lament Petíciós Bizottsága vette át, melynek vezetője elmondta, hogy soha még ennyi aláírással alátámasztott petíciót nem vettek át. Küldöttségünket Mikel Urujo Amezaga baszkföldi /Európai Szabad Szövezség/ és Bart States flamand /Zöld Párt/ uniós kép-

viselő - ők ketten közös frakcióban vannak – fogadta. Az Európai Parlament Petíciós Bizottságából David Lowe vette át az íveket. Küldöttségünket Wittner Mária, a Magyar Országgyűlés képviselője, Andrásfalvy Bertalan korábbi kulturális miniszter, Ju-hász Imre, a Civil Jogász Bizottság tagja, Hunyadi István strasbourgi történész és jómagam alkottuk. Én egyébként április 19-én a zürichi Magyar egyesület meghí-vásának eleget téve filmvetítéssel egybekö-tött előadást tartottam a Beneš-dekrétu-mokról. A 2006 őszén Brüsszelben bemu-tatott Never Again 1945-48 tablókiállítást is elvittük Svájcba, ahol nyáron vándorútra indul az ottani magyar és svájci civil szer-vezetek segítségével. A kiállítás egy részét Strasbourgban is bemutattuk az Európai Parlament előtt tartott tüntetésen. A pe-tíciós ívek átadásának visszhangja pozitív volt, leszámítva a szlovák és magyarországi balliberális reakciókat. Megpróbálták szél-sőségesnek feltüntetni egyrészt a kezdemé-nyezésünket, másrészt a petíciós bizottság tagjait. A vádakat visszautasítottuk, sőt: a felhíváshoz csatlakozott 170 civil szervezet egyike, egy izraelita polgári társulás nyílt levélben tiltakozott a vádaskodások ellen. Az aláírásgyűjtés folytatódik Szlovákiában és a nagyvilágban is, hiszen a kérdést nem tekinthetjük lezártnak. Megnyugtató, hogy az Európai Parlament illetékesei átvették a petíciót, s ezzel elindultak a rendezés irá-nyába mutató folyamatok.

/j/Fehér Csaba

50 ezer tiltakozó aláírás StrasbourgbanEurópa is felfigyel a megalázó dekrétumokra?

fent: A tiltakozók Strasbourgan; lent: a petíciós küldöttség

ITTHON 17

Lakszakállason különleges délutánon ve-hetett részt községünk és a környékbeliek lakossága április 26-án, melynek otthont az újjáépült Lakszakállasi Kultúrotthon adott. A Községi Hivatal Önkormányzata és a Csemadok helyi szervezete vendégül látta községünk költőnőjét, Nagy Teri né-nit. Április hónapban ünnepeljük a költé-szet napját, ebből az alkalomból jöttünk össze, hogy Lakszakállas szülöttjének ver-seivel ünnepeljünk, melynek az Ötórai tea Nagy Teri nénivel címet adtuk.Pár hónappal ezelőtt született meg a gon-dolat egy önálló est megszervezéséről, mi-vel néhány éve nem zajlott kulturális ren-dezvény Teri néni egy-egy verse nélkül. A

kezdeti nehézségeket a már megíródott 1700 vers jelentette, kiválasztani azokat, melyekben községünknek emléket állít. Verseiben felhívja a figyelmet az egyszerűfalusi élet és az itteni táj szépségeire. Tea-délutánunkat községünk polgármestere nyitotta meg, méltányolva és megköszön-ve költőnönk alkotómunkáját. A délután első részében bepillanthattunk versein ke-resztül Teri néni emlékeibe. Az emlékezés egy csodálatos világot teremt, melyet elő-adóink tettek élethűvé. Az egyik vers Teri néni fiatalsága idejéből idézte az ötóraiteadélutánokat, melyeket igyekeztünk hi-telesebbé tenni a IX. osztályosok finomanlejtett táncaival. Tegnapból a mába! Alka-

lomhoz írt versösszeállítás következett, mely emléket állít az árvíznek, a kultúr-ház avadó ünnepségének, az iskolaépü-let 40. évfordulójának, a falunapoknak, a Boncák Színpadnak, a Bíborpiros szép rózsa járási vetélkedőnek és a nyugdíjas napoknak. Műsorunk egy részében ver-sein keresztül idéződtek fel élete legszebb és legszomorúbb pillanatai, melyeket társ-talan útján már sajnos csak szívében őriz. Az Ülnék a víz partján című verset Varga László református lelkészünk, az Elmon-dom e kicsi dalban címűt pedig Plauter Éva, énekkarunk vezetője zenésítették meg és adták elő a közönség nagy örömé-re. A szavalatokat megszakítva József At-tila megzenésített verseiből énekelt a helyi népdalkör, gazdagítva és színesítve a ked-ves délutánt. Az ünnepségen szerepeltek a kis irodalmi színpadosok is, akik József Attila: De szeretnék gazdag lenni megze-nésített versére készítettek koreográfiát.A verseket mély átérzéssel felnőttek adták elő, a Teri néni iránti nagy-nagy tiszte-lettel. Végül községünk polgármestere és iskolánk igazgatónője kiértékelték a vers-illusztrációk rajzpályázatát, melyeket a iskolánk diákjai készítettek. Teri nénit a jelenlévők gratulációikkal, virágcsokra-ikkal halmozták el. Kötetlen beszélgetés kezdődött finom sütemények , tea, kávémellett, melyet a helyi nyugdíjas klub és a népdalkör tagjai sütöttek. Szinte az egész falu megmozdult, együtt élt Teri nénivel. Részesült sikereiből, osztozott bánatában. Ilyen csodálatos délutánban volt része a zsúfolásig megtelt Lakszakállasi Kultúr-ház hálás közönségének.

Domonkos Zsuzsanna

Ötórai tea Nagy Teri nénivel

18

II. „ÖRÖKSÉGÜNK“ című regionális, kulturális és közművelődési rendezvény

Kéménden 2008. május 24.

Tervezett program:

13.00Vendégek és a szereplők érkezése a kultúrházba

14.00Konferencia a kultúrházban

Megnyitó: Benefi László polgármester. Megemlékezés Várkonyi Hildebrand Dezsőről, falunk szülöttéről Előadók:- Prof. Dúró Lajos a Szegedi József Attila Egyetem, nyugalmazott tanszékvezető professzora; Kun Ferenc a Rákóczi Szövetség alelnöke Emléktábla avatás az Emlékparkban. Szónok: Dr. Rókusfalvy Pál, professzor 15.00

A kedves vendégeket és a szereplőket az esztergomi kis vonat szállítja Iszomfalvára 16.00

Nemzetközi folklórfesztivál Iszomfalván (pincefalu) Fellépnek: Hétszínvirág néptáncegyüttes Jászapáti, Váralja néptáncegyütes Esztergom, Kincső Gyermek és Ifjúsági Néptáncegyüttes Zselíz, Iglice néptánccsoport Szőgyén.

A kurtaszoknyás falvak hagyományőrzői 18.00

Táncház a párkányi Varjos zenekarral. 20.00

Nótaest. Nótáznak régiónk énekesei. A jó hangulatról Anyalai Pepes Sándor zenekara gondoskodik

A nap folyamán nyitott Tájház és nyitott pincék várják a kedves vendégeket!

A rendezvény védnöke Farkas Iván parlamenti képviselő, az MKP OT elnöke.

A CSEMADOK ÉRSEKÚJVÁRI TERÜLETI VÁLASZTMÁNYA • KÖBÖLKÚT KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATAA CSEMADOK KÖBÖLKÚTI ALAPSZERVEZETE

Tisztelettel meghívja Önt és kedves családját a

VII. Duna Menti Fesztiválra,amely Köbölkúton lesz az ARDEA üdülő szabadtéri színpadán 2008. június 8- án, 15.00 órától

Program: 14.30 – Néptánccsoportok felvonulása a faluból a szabadtéri színpadhoz

15.00 – Hagyományőrző gyermek-, és felnőtt folklórcsoportok, citerazenekarok, tánccsoportok fellépése

Vendégcsoportok: CSILLAGSZEMŰ Táncegyüttes Budapest

RÉZPATKÓ Néptáncegyüttes Nagykovácsi

Kísérő programok: kézműves bemutató (árusítás), Táncház

Belépőjegyek elővételben: 80.- 40.- Sk (Csemadok iroda Párkány, Béres part 12); a helyszínen: 100.- 40.- Sk

A rendezvény támogatói: A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma, Pozsony; Nyitrai Kerületi Önkormányzat; Érsekújvári Rockszínpad

Régiónk önkormányzatai: Andód, Bajta, Bart, Béla, Bény, Búcs, Dunamocs, Dunaradvány, Ebed, Fűr, Garamkövesd, Garampáld, Helemba, Ipolyszalka, Kamocsa, Kicsind, Kisgyarmat, Kiskeszi, Kisújfalu, Kőhidgyarmat, Kürt, Leléd, Libád, Muzsla, Nagykér, Nána, Sárkányfalva, Szimő,

Szőgyén, Tardoskedd, Udvard, Zsitvabesenyő.Vállalkozók: Dékány József, Szőgyén; Izrael Ferenc, Bajta; Carisma TV, Udvard; Mánya kft., Szőgyén; Szőgyéni Szövetkezet

ITTHON 19

A néphagyomány és a népszokások egy adott nép szellemi kultúrájának, öröksé-gének mindenkori kifejeződései és őrzői. A magyar néphagyomány páratlan gaz-dag kincsesbányája olyan hatalmas tu-dást, bölcsességet és mély értelmű morális értékeket hordoz, melynek ember -, és lélekformáló hatása nélkül, a természettel még meghitt közelségben élő ember, el-képzelni sem tudta volna életét. Egy ilyen néphagyományokban gazdag térségben, az Ipoly menti faluban Szalkán született Albert István. Életművének (akár a restaurálás, akár a festészet), sokoldalú tevékenységének, meghatározó eleme a gyermekkorban megélt népélet minden

rítusa. Már akkor megérintette őt az egy-szerű, titokzatos szépség, ami egykor a legszegényebb iskolázatlan emberek viga-sza volt : a népművészet, a népköltészet, a népélet minden területe. S most életének delén úgy érezte az egykori szépséget, ér-téket, a XX. századra megmaradt töredé-keit a megsárgult fotókat meg kell mente-ni. Egyetlen célja volt : megmenteni a múlt értékeit az eredeti régi fotókon, a szalkai népviseletet, az emberi élet fordulóinak eseményeit, egy – egy lakodalmi menetet, esküvői képet, temetési szertartást, mező-gazdasági munkát, a régi cséplést, és bár-mit ami megmaradt a fotókon. Mert, mint Albert István elmondta, ezek a képek

visszatükrözik az egykori szalkaiak tiszta erkölcsű életét, vallásosságát, de az embe-ri kapcsolatok lényegét is: hogy egy falu, egy település örömben, bajban, ünnepben együvé tartozott. Az ünnepek tisztaságát, amikor az ember a lelkét a templomban gondozta, hozta helyre, de az ünnep tisz-telete megmutatkozott a népviseletükben, a házban, ahol éltek, a faluképben. Valahol minden a rendjén volt annak a régmúlt világnak..Mindannyian érezzük, hogy „ valami nincs sehol..”, hogy életünk a világ fejlődésével talán gondtalanabb lett, de olyan kulturális értékek, bevált tapaszta-latok, vallási és erkölcsi normák hulltak ki az idő rostáján, melyek nélkül sivárabb lett mindennapi életünk.Példaértékű Albert István igyekezete, hogy mentsük a menthetőt, mutassuk be fotókon is dédszüleink világának tisztasá-gát, értékeit. Mert „ egy nemzet nagysága nem anyagi vagy számszerű erejéből adó-dik, hanem szelleméből és hagyománya-iból”

(Részlet a kiállítás nyitó szövegéből)

Dániel Erzsébet

Sárguló fényképek őrzik a múltat

20

Tavaszi hadjárat a Csallóközben Az izsai Első Felvidéki Huszárbandé-rium tagjai április 18-án a hajnali órákban nagy lelkesedéssel és töretlen hittel indul-tak el hosszú és kalandos hadjáratukra Izsáról a Csallóközbe, hogy Csiliznyáradon megkoszorúzzák az 1948-49-es szabadság-harc tápióbicskei csatája párbajhőse, Színi Sebő Alajos huszáralezredes síremlékét, és útközben a csallóközi falvakban bemutat-kozzanak az ott élő lakosoknak. A hatalmas kihívást merészen vállaló csapat, amely 9 lóból, egy korhű szekérből, egy tucat elszánt huszárból és markotányos asszonyból állt, Izsán gyülekezett, majd a kora reggeli komáromi forgalmon magát átverekedve, a Duna partjára kijutva folytat-ta csaknem 150 km-es útját. Előzóleg több település is jelezte érdeklődését a rendkívü-li esemény iránt. Így elsőként Nagykeszi és Kiskeszi lakosai kaptak ízelítőt a huszárság-ból, és huszártoborzóból, majd az esti órák-

ban a minden viszonylatban megterhelő és hosszú út után Kulcsodra érve mutatkoztak be az izsai hagyományőrzők. Az itt eltöltött éjszaka után, másnap kora reggel folytatták a hadjáratot Csilizradvány irányába, majd Csiliznyáradot elérve teljesítették egyik céljukat, hogy koszorúzással tisztelegjenek az itt nyugvó párbajhős Színi Sebő Alajos huszáralezredes sírja előtt. A parancs hátra arc volt, így szombat délután hazafelé vette az irányt a meg-próbáltatásokat derekasan tűrő csapat és a kora esti órákban az utolsó állomásra, Kolzsnémára érkezett az esős és borongós nap után, ahol a következő szálláshely volt biztosítva. A korai kelés vasárnap sem ma-radt el, amit egész napos lovaglás követett, majd a délutáni órákban megérkezett a csa-pat az indulási helyszínre, ahol a hazatérő bandériumot lelkes izsaiak huszárnótákkal és virágokkal üdvözölték. Jómagam is tagja lehettem ennek a csapatnak, mely tele van lelkesedéssel. Rendkívüli és felemelő érzés volt a fogadó falvak lakosainak kedvessége, érdeklődé-

se és a polgármesterek pozitív hozzáállása a hagyományőrzés ezen formájához, ami nagyban hozzájárult az átlagosan napi 14 órát nyeregben eltöltő lovasok lelki és testi megerősítéséhez. A hadjárat ragyogóan sikerült, mely-nek folyamán voltak nagyszerű és kevésbé derűs pillanatok is, előfordult bizony az is, hogy a túlbuzgóság egy-két huszárt lerepí-tett a lóról, de azok a magyar virtusra szé-gyent nem hoztak és kitartottak útjukon, ezzel dicsőítve és éltetve a magyar huszár emlékét. Fő célunk a Csallóközi Tavaszi Hadjá-rattal, melyet első ízben rendeztünk az volt, hogy felkeltsük a bejárt falvak lakosainak történelmünk iránti figyelemét és érdeklő-dését, ezzel is hozzájárulva a hagyomány-őrző csoport célkitűzéseihez. Szerettük volna elérni, hogy a csallóközi magyarok is minél többet tudhassanak meg a magyar múlt ezen dicsőséges időszakáról, a magyar huszárhagyományokról és ezek megőrzé-séről.

Tárnok Balázs. Fotók: Tárnok István

ITTHON 21

Az Első Felvidéki Huszárbandérium ha-gyományőrző félkatonai szerevezet, melyet mintegy 15 éve alapított Kurucz Lajos, a bandérium kapitánya. Csapatunk, a Miklós-huszárok bandériuma, a már 25 éve fennálló Izsai Lovasklub keretein belül működik. A lelkes hagyományőrzők fő feladatuknak a magyar kultúra és hagyományok megőrzését tűzték ki célul, erősíteni a nemzeti öntuda-tot és elhivatottságot a Felvidéken, illetve az érdeklődőkkel megismertetni a magyar hu-szár öltözetét, felszerelését, szokásait, menta-litását és nem utolsósorban szórakoztatni a nagyérdeműt.Az ötlet még akkor fogalmazódott meg, amikor hasonló eszmék gondolata utópiá-nak számított nálunk. Akkor ez még nagyon kemény fának bizonyult és bizony a fejsze sem volt túl nagy, de a töretlen hit, akarat és a verítékes munka meghozta a gyümölcsét. Az évek múlásával, melyek folyamán borús és derűs napokat is megélt a szervezet és tag-jai, egyre több alkalmat kapott ez a kis cspat a bizonyításra, és egyre több jó kapcsolatot sikerült kialakítani más hagyományőrző ala-kulatokkal, mígnem szerves részévé vált a mai felvidéki és anyaországi hagyományőr-zésnek, ezzel hírnevet szerezve messzeföldön is. Így ma Izsa község kapcsán sokaknak az elhivatott huszárok és a példás magatartás jut eszébe. Mára így a magyar huszár emlékének fényét emelő csapat szinte már minden hét-végére be van táblázva felkérésekkel és töb-bek között főszervezője a minden év február-jában megrendezett Felvidéki Huszárbálnak és az immár 19. Izsai Lovasnapoknak.Mint ahogy az 1848/49-es szabadságharc-ban, a mai magyar hagyományőrzésben is vannak különböző katonai alakulatok. Ezek a bandériumok és zászlóaljak általában ne-ves, akkor élt történelmi személyiségekről kapták a nevüket. Az izsai huszárok alakula-ta a Miklós-huszárság emléke előtt tiszteleg-ve ennek a zászlóaljnak az emlékét szeretné tovább vinni, így az egykori Miklósok rész-ben felelevendnek a dunamenti településen. A Miklós-huszárok I.Miklós orosz cárról kapták a nevüket és ugyancsak egy történet is fűződik a a legendás Miklósokhoz: még az 1848/49-es forradalom és szabadságharc előtt szinte minden magyar egységet hazájától tá-vol vezényelt, hogy egy esetleges lázongáskor – mint amilyen a márciusi forradalom is volt – ne tudjanak nemzetük mellé állni. Így a Miklósok északra, a mai Csehország terüle-tére lettek kirendelve és onnan jöttek haza és

álltak a szabadságharc szolgálatába. Mindezeknek a történelmi dicső, hősies tet-teknek fényében érthető, hogy a huszárruhá-ba és -szerepbe bújt öntudatos hagyomány-őrzők megpróbálják úgy végezni feladatukat, hogy azzal dicsőítsék a magyar huszárok és katonák emlékét. Ugyanígy vagyunk ezzel mi, az izsai alakulat tagjai is, akik az év fo-lyamán kiérdemelt meghívásokon és felké-réseken próbáljuk meg munkánkkal – ami sokak esetében fanatikus hobbivá alakult – emelni a rendezvények fényét.Tavaly számtalan meghívást kapott az Első Felvidéki Huszárbandérium. A „szezonnyi-tó“ a már hagyományossá vált Felvidéki Hu-szárbál volt. Március 14-én a párkányi Ady Endre közép-iskola meghívására érkeztek a huszárok a ha-tár menti városba. Március 15-én a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma meghí-vására két huszár képviselte a izsaiakat, míg az alakulat többi tagja a dunaradványi megemlékezésen vett részt. Március 15-ét követő első vasárnapon pedig az izsai Döme Károly Alapiskola parkjában, a milleneumi emlékműnél volt családias hangulatú meg-emlékezés. Ezek után a figyelem középpontjába a május1-ei Izsai Lovasnapok kerültek, ahol az Első Felvidéki Huszárbandérium aktívan részt vett a lovasbemutatóban (mondhatni egye-düli csapatként szórakoztatták egész nap a közönséget) huszárügyességi játékokkal és karosszierrel.A nyár folyamán további meghívásokat kapott az egyesület az izsai alapiskola által szervezett gyermeknapra, a kőhídgyarmati, dunaradványi, udvardi és izsai falunapokra, az érsekújvári szüret alkalmából rendezett fesztiválra. A nyári rendezvények legemlé-kezetesebbike az augusztus eleji Nemzet-közi Huszár és Katonai Hagyományőrző találkozó volt Szegeden, ahol bár kisebb létszámban, de fantasztikus 3 napot töltött el a csapat. Rengeteg nagyszerű emberrel létesített kapcsolat ot a vezetőség, illetve a találkozó keretein belül a szegedi belváros lakossága csodálhatta a felvonuló több tucat huszár, gyalogos, tüzér és vadászcsapatot, természetesen mindenkit korabeli katonai öltözetben. Ugyancsak fantasztikus élmény-anyagot biztosított a szőregi csatajelenet, amit minden évben újra és újra felelevení-tenek a találkozón résztvevő csapatok, és bár a történelmet megváltoztatni nem le-hetett – az ütközet 1849-ben és 2007-ben is

osztrák győzelemmel zárult – a nagyszerű 3 nap után sok tapasztalattal és felejthetetlen élménnyel tértek haza a csatában megfáradt felvidéki huszárok.Az évzáró ünnepség, a már hagyományos rókavadászat a Hubertus, melynek meg-rendezésébe a tavalyi késő őszi időjárás ugynacsak beleszólt. Az idei év is hasonlóképpen kezdődött, mint az előző, mégpedig február 2-án a III. Felvidéki Huszárbállal, melynek kivitele-zéséről a résztvevő hagyományőrző és civil közönségtől jóleső elismeréseket kaptunk. Természetesen részt vettünk az idei márci-us 15-i megemlékezéseken is. Komáromban a Jókai és a Klapka szobornál álltak őrt lo-vas huszáraink, de ott voltunk a párkányi, a dunaradványi és természetesen az izsai megemlékezéseken is. Április 18, 19 és 20-án egy újabb kihívás várt az I. Felvidéki Huszárbandérium tagjaira, mégpedig egy saját rendezésű, rendhagyó „I. Csallóközi Tavaszi Hadjárat“, melyet lóháton és korabeli szekéren Izsáról indul-va egy 3 napos túra keretén belül tettünk meg Csiliznyáradra érkezve, ahol tisztele-tünket tettük az 1848/49-es szabadságharc párbajhőse, Színi Sebő Alajos őrnagy sírja előtt. A három napos hadjárat folyamán be-mutatkoztunk Nagykeszin, Kolozsnémán, Csicsón, Kulcsodon, Csilizradványon és Csiliznyáradon.Április 26-án a dél komáromi csapat ren-dezvényén vettünk részt, amikor a Klapka szobortól közösen vonultunk át az Erzsébet hídon a dél komáromi helyszínekre.A nyár és koraősz folyamán számtalan ren-dezvényre és falunapra vagyunk hivatalosak és természetesen nem hiányozhat az idei (augusztus 1-3) szőregi csata sem. Remélhetőleg az idei év is hasonlókép-pen jól alakul az első Felvidéki Huszárban-dérium számára, mint a tavalyi. Bízunk ben-ne, hogy folytatni tudjuk sok időt és energiát igénylő munkánkat, amivel töredékét pró-báljuk bemutatni azon hősök az életmód-jából és szokásaiból, akiknek köszönhető az 1848/49-es szabadságharc erkölcsi győ-zelme. Nagyon fontos ez manapság a Duna északi partján elterülő területen, hogy a magyar fiatalok megtanulják tisztelni őse-iket, azt az eszmét, amiért hol karddal, hol szavakkal harcoltak. Ez a nemzeti öntudat megmentheti népünket az asszimilációtól: a felnövekvő generációk tudják tisztelni és el-fogadni a velül élő másokat, de ugyanakkor ne felejtsék el saját származásukat.

Tárnok Balázs, h.ő. huszár

Hagyományőrzés huszár módra

22

A Csemadok Kassa – környéke Területi Választmánya, a Magyar Koalíció Pártja,

Szepsi Város Önkormányzata, a Városi Művelődési Központ,

a Kerületi Művelődési Központés a társrendezők szeretettel

meghívják az

54. Szepsi Járási Dal – és Táncünnepélyre,

melyre2008. június 15 – én (vasárnap)

kerül sorSZEPSIBEN

a HEGY ALATTI ARÉNA SPORTCENTRUMszabadtéri színpadán

Műsor: 10:00 TÁJJELLEGŰ ÉTELEK FŐZÉSE a 10 éves MKP Járási Elnöksége szervezésében MESTERSÉGBEMUTATÓ és népművészeti kirakodóvásár - Fügedi Márta Népművészeti Egyesület – Miskolc - Sárospataki Művelődések Háza - Sárospatak

1430 ÜNNEPÉLYES MEGNYITÓ - Köszöntő és ünnepi beszédek FŐMŰSOR - A KORMORÁN együttes koncertje Budapestről NÉPMŰVÉSZETI NOSZTALGIA - Egressy Béni vegyes kar - Szepsi - Szinai Rozmaringsarj Gyermektánccsoport - Buzitai citerazenekar - Buzitai Kelepelők Gyermektánccsoport - A Csereháti Művészeti Egyesület szólistái, ének és folklórcsoportjai - Szepsi Asszonykórus - Bodollói Búzakalász - Debrődi Tüzikék - Jánoki Napsugár - Szesztai Női Éneklőcsoport - Péderi vegyes kórus - Csécsi Éneklőcsoport - Nagyidai Hagyományőrző Csoport - Nagyidai Ilosvai Néptáncegyüttes NOSZTALGIA BULI - Fekete Rózsa - Makranc - Horňák Marek és Zsuzsa zenekara ZSEB együttes koncertje (Zsapka Attila és Benkó Ákos) TOMBOLAHÚZÁS

A műsorváltozás jogát fenntartjuk !

Realizované s finančnou podporou Ministerstva kultúry SR –program Kultúra národnostných menšín 2008

Csemadok Buzitai Alapszervezete, Buzita Község Önkormányzata,

Kassai Kerületi (Megyei) Önkormányzata Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda,

„Kanyapta” Polgári Társulás, a Kerületi Művelődési Központ – Kassa

és a Csemadok Kassa – környéke Területi Választmányamegrendezik a

XXX. Csereháti Népművészeti Fesztivált

(Kanyapta menti Dal –és Táncünnepély) Buzitán (Buzica)2008. május 31. -én és június 1. -én (szombat és vasárnap)

az Amfiteátrumban (rossz idő esetén a kultúrházban),melyre szeretettel meghívjuk Önt és B. családját

2007. május 31. – szombatGYERMEKNAP

13.00 - 15.00 Játékos sportvetélkedő14.00 - Játszóház és mesterségbemutató a miskolci Fügedi Márta Népművészeti Egyesület és a Sárospataki Művelődések Háza közreműködésével15.00 - 17.00 TÁTIKA és Tombolahúzás17.00 - 2.000 Környékbeli zenekarok koncertje - HORŇÁK MAREK és ZSUZSA zenekara18.00 – 19.00 a nagykátai TÁPIÓMENTE Néptáncegyüttes

UTCABÁL20.00 - 22.00 TÁNCHÁZ - játszik a ZSEB együttes – Zsapka Attila és Emmer Péter

KÓSTOLÓ16.00 - 19.00 Tájjellegű ételek készítése és kóstolása : jelentkezés az ÖNKORMÁNYZATNÁL, tel.:055/466 51 01 a főzéshez fát és helyet biztosítunk az amfiteátrumban

2.008. június 1 - vasárnap10.00 - JÉZUS SZÍVE fogadalmi búcsú az amfiteátrumban

CSEREHÁTI NÉPTÁNCFESZTIVÁL és TÁNCHÁZ1430 - Játszóház és mesterségbemutató a miskolci Fügedi Márta Népművészeti Egyesület és a Sárospataki Művelődések Háza közreműködésével15.00 - a Buzitai Magyar Tanítási Nyelvű Óvoda Gyermekcsoportja - a Buzitai Magyar Tanítási Nyelvű Iskola KELEPELŐK Gyermekcsoportja - a buzitai CITERAZENEKAR - a nagyidai KIS ILOSVAI Gyermekcsoport - a szinai ROZMARINGSARJ Gyermekcsoport - a sárospataki CSIMPOLYA Gyermekcsoport - a miskolci SZINVAVÖLGYE Gyermekcsoport - a nyíracsádi NYÍRACSÁD Gyermekcsoport - a mándoki TISZAKÖNYÖK citeraegyüttes - a kassai HANIČKA Gyermekcsoport - a lengyelországi CHODOWIACY Folklórcsoport A műsor után TÁNCHÁZ - Játszik a TÉNYLEG együttes Miskolcról

Belépődíj: 40,- és 20,- Sk. Frissítőkről a rendezőség gondoskodik. A műsorváltozás jogát fenntartjuk !

Realizované s finančnou podporou Ministerstva kultúry SR –program Kultúra národnostných menšín 2008

Szőke András

Szőke András

ITTHON 23

Olykor-olykor lehet olvasni és hallani ha-zai magyar humoristákról, akik Deákiban még humorfesztiválon is összejöttek. Volt idő, amikor a rádiónk is teret adott néhá-nyuknak, majd ismét csend lett. Legutóbb – április kilencedikén – Párkányban ren-deztek a vidámság jegyében műsort a mű-velődési házban, amely a Különvélemény 2 címet viselte. Párkány mintha a hazai humoristák fellegvára lenne – innen in-dult útjára a Dili Trió, amely sok-sok fel-lépésen szórakoztatta az embereket tája-inkon és a műsorai rendre sikert arattak.Erős Károly párkányi villanyszerelő az egyik legkitartóbb felvidéki humorista, aki szívén viseli kollégái sorsát is. Ő me-nedzselte az említett párkányi estet.Erős Károly: A Dili Trió oszlopos tagjá-nak számított Ondró György, s az ő tisz-teletére indult útjára a Különvélemény, amely egy hatrészes sorozat második darabja volt. Ondró György gyári mun-kás, Rák Tivadar vámos, Kohút Mihály a vagonjavító műhely alkalmazottja volt

a párkányi állomáson a Dili Trió műkö-désének kezdetén. Én magam villany-szerelő vagyok. Már a pártállam idején is felléptünk, kritizáltuk , hogy csonkán meredezik a Duna fölött a Mária Valéria híd. Mečiar miniszterelnöksége idején is kipécéztük a társadalmi visszásságokat, amit úgy értelmeztek a hatóságok, hogy lázadók vagyunk és megtiltották a sze-replésünket a hazai magyar rádióban. Még a szerkesztőnek, Bárdos Ágnesnek is meg kellett innia a levét, hogy teret adott nekünk. 1993-ban monstre-műor-ral léptünk közönség elé majd amikor a magyar adás léte is veszélybe került, Ma-radj éterben! címmel csaknem négyórás műsorral tiltakoztunk a megszorítások ellen.Erős Károly gyakran szerepelt Soltész Rezsővel, az ismert magyarországi éne-kessel közös műsorban és kapcsolatot tart Maksa Zoltánnal meg Ihos Józseffelis. Az ötvenhét éves villanyszerelő most egy tizenéves párkányi humorista tehet-séget próbál pátyolgatni, hátha ő köny-nyebben érvényesül majd. Erős károly tudja, hogy megfelelő támogatás, főként a médiában való folyamatos jelenlét nél-kül aligha szökken szárba a hazai humor, pedig tehetségek sok helyen megterem-nek. Fotóink készítője, lapunk munka-társa, M. Nagy László például szintén

bemutatkozott már humoros műsorával. Aki látta a fellépést, meggyőződhetett róla, hogy eredeti ötletei jó szórakozást biztosítanak. Hogyan tovább, hazai ma-gyar humor? Ki karolja fel a tehetsége-ket, ki ismeri fel, hogy a mai zűrzavaros világban gyógyír lelki sebeinkre a neve-tés?

/t/

Hol terem a hazai magyar humorista?A közönség igényli ezt a műfajt is

Szőke András

Erős Károly

Badar Sándor

Ondró György

Szőke András

24

Az idén, 2008. április 17-től 20-ig a komá-romi MARIANUM Egyházi Iskolaközpont Gyermekkarával már másodszor vehettem részt a kétévenként megrendezett Alba Regia Nemzetközi Gyermekkórus Feszti-válon, Székesfehérvárott. A rendezvényen 11 kórus szerepelt, többek között Linden városából az Anna Frank Iskola kórusa, Kecskemétről a Kodály Iskola Clarus fiúkara, a Dél-pesti Vörösmarty-Erkel Gyer-mekkórus, Zalaegerszegről a Liszt Ferenc Kórus, Székelyudvarhelyről, Erdélyből két kórus érkezett, a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola felsőtagozatosai, valamint az Ifjúsági vegye skar. Székesfehérvárt négykórus képviselte: a Bárdos Lajos Gyermek-kar, a Kicsinyek Kórusa, a Kossuth Lajos Általános Iskola Kiskórusa és a Legki-sebbek Kórusa. Természetesen iskolánk, a MARIANUM Egyházi Iskolaközpont Gyermekkara is nagy örömmel szerepelt a fesztiválon. Négy napon keresztül a városnak mindig más-más részén csendült fel az énekszó. Az ünnepélyes megnyitóra a Városház té-ren került sor, innen indult a felvonulás, a kórusok énekszóval köszöntötték Székes-

fehérvár lakóit. A városi sportcsarnokban a Kodály Iskola nyitóműsorát hallgathatta a közönség. A nyitóműsor után minden kórus bemutatkozott egy-egy műsorszám-mal. Pénteken a táncházban fesztiválhangver-senyen énekeltek a gyerekek. Az előadáso-kat szakértő zsűri értékelte. A mi kórusunk is megörvendeztette a közönséget Kodály néhány csodálatos művének előadásával. Délután utcai szerenádot adtunk a Mátyás-szobornál. Este a Szent Imre templomban gyűltünk össze templomi hangversenyre. Egyházi énekekkel adtunk hálát az Úrnak ezért az alkalomért. Szombaton reggel a táncházban folytató-dott a fesztiválhangverseny. Délután fel-fedeztük a várost, sétáltunk a történelmi utcákon. Ezalatt persze a zsűrinek fontos feladata volt, folyt a szakmai értékelés. Este szentmisén énekeltünk. Ezután táncház-ban gyakorolhattuk a szebbnél szebb ma-gyar táncokat. Mindannyian kellemesen szórakoztunk. Vasárnap reggel a városi sportcsarnok-ban a „Szállj elő zöldág” című folklór-program és további éneklés következett. A

záróéneklés szintén jól sikerült. Csodálatos élmény volt, amikor zárásképpen az összes kórus együtt énekelt. Bár a fesztivál nem versenyjellegű, min-den kórus munkáját oklevéllel jutalmazták. A MARIANUM Egyházi Iskolaközpont Gyermekkara Kodály remekműveinek értő előadásáért kapott oklevelet. Énekkarunk műsora minden alkalommal nagy sikert aratott. Köszönjük Kunyik Orsolyának, hogy zongorajátékával emelte előadásaink szín-vonalát. Ficza tanító bácsi vigyázó szeme követett minket mindenhová. Köszönjük Stubendek István tanító bácsinak, kóru-sunk karnagyának, hogy segített eljutnunk a fesztiválra és hogy fáradságot nem ismer-ve készített fel bennünket a szereplésekre. Végezetül szeretném megköszönni min-denkinek lehetőséget, hogy zenei kultú-ránk megismerése mellett újra végigjár-hattuk Székesfehérvár több mint ezer éves történelmi emlékhelyeit. Reméljük, hogy a kórus a legközelebbi alkalommal is képvi-selheti iskolánkat.

Dudás Rebeka, 8.osztály

Élményeim a X. Alba Regia Nemzetközi Gyermekkórus Fesztiválról

ITTHON 25

„Falusi öltözetben bajszosan, kezében szalon-nával, kenyérrel és bicskával, a közönséghez közel, a színpad szélére ült és csizmás lábait ki-lógatta a nézőtér felé” – így emlékszik Csendes László első színpadi szerepére Danis Tamás. Ez az első fellépés még egy iskolai ünnepélyen történt Rimaszombatban, s a darab akkori rendezője, Mács Zoltán is ott ült az érdeklő-dők között, akik a Fehér rózsa kávéházban jöttek össze, hogy találkozhassanak a város egyik nevezetes személyiségével, aki ugyan 1962-ben elhagyta azt, de ma is rendszeresen hazajár a rokonokhoz és a temetőbe. A Pósa Lajos Irodalmi és Közművelődési Ház vendé-ge sok érdeklődőt vonzott, s ő nem is maradt háládatlan, a hosszas beszélgetés végén Babits Mihály Esti kérdés és Tóth Árpád Lélektől lé-lekig c. versét is előadta, s hosszasan fogadta a régi ismerősök, barátok üdvözlését.

Csendes László 1962-ben lett a komáromi Magyar Területi Színház tagja, s már az első években vezető színésszé nőtte ki magát. Molnár Ferenc Liliomának Hollunder fiújaaz első komolyabb szerepe, ezt követte Vibra Gyuri a Szent Péter esernyőjében, Gyuri a Liliomfiban és a már Beke Sándor rendeztekorszakos előadások főszerepei: Mercutio Galán Géza és Thirring Viola Rómeó és Jú-liája mellett és Zsigmond császár Háy Gyula Isten, császár, paraszt c. darabjában. „Csendes tökéletes császár volt és császári színész a szín-padon” – írja róla méltatásában Gágyor Péter. Talán nem véletlen, hogy 1969-ben, amikor Beke úgy dönt, hogy néhány társával meg-alakítja a MATESZ kihelyezett kassai társula-tát, ő is velük tart. Ha volt felvidéki magyar sztárszínész, akkor ő tényleg az lett. Mindent eljátszhatott, amit csak akart, s amire hozzá

hasonló kaliberű színész vágyhat. Osvald Alving lehetett Ibsen Kísértetekjében, s a töb-bi legendás szerep: Csongor, Kakukk Marci, Sebők Zoltán, Trigorin, Komoróczy, Helmer és a sort még hosszasan sorolhatnánk. Már ekkoriban több magyarországi ajánlatot kap, vendégjátékokat itt-ott vállal is, sőt filmekbenis láthatjuk, de csak akkor dönt véglegesen a szakítás mellett, amikor 1983-ban tettlegessé-gig fajul a vitája az akkori művészeti vezető-vel. Kecskemét, Debrecen és Eger a következő állomások, majd pár szerep és rendezés ere-jéig a rendszerváltás évei után visszatér Kas-sára. Lehetne sztárszínész Budapesten is, de ahogy mondja, neki a természet és a vidéki lét az élet elmaradhatatlan tartozékai, így aztán csak módjával vendégeskedik a fővárosban, de vidéki állomáshelyein eljátszhatja azokat a szerepeket, amelyek Kassán még kimarad-tak. Claudius, Kolhaas Mihály, Bicska Maxi, Szakhmáry Zoltán, Asztrov, Tót, III. Richárd – s korántsem teljes a névsor. S nem állt tőle távol a színpadi egyedüllét sem, több monod-rámát mutatott be fergeteges sikerrel. Főleg a mélylélektani drámák állnak hozzá közel, és szereti, ha a néző és a színész közösen gon-dolkodik egy-egy előadás alatt. Kár, hogy ma a színház inkább a látványról és dinamikáról szól, sóhajt, s talán ez is magyarázza, hogy az utóbbi években jóval kevesebbet játszik, sőt egy évet teljesen ki is hagyott. Ma már a hob-bijára, a festészetre is több időt szán, görög és római mitológiai motívumokat tesz vászonra némi iróniát is megengedve magának. De ígéri, ősszel visszatér a színpadra.

Juhász Dósa JánosGecse Attila felvételén balról: Csendes László,

Juhász Dósa János és Sebők Valéria

Csendes László újra Rimaszombatban

A tavasz folyamán számos helyszínre eljutott a Kegyelem élet-fogytig című, Magyarországon megjelent könyv, melyet Molnár Imre történész állított össze. Az alapvető fontosságú kötet Es-terházy Jánost mutatja be dokumentumok alapján – olvasható benne a mártír gróf húgának, Máriának naplója is. Az Esterházy-könyv megrendítő hatású – ez bizonyosodik be a folyamatosan zajló bemutatókon. (A szerkesztőségünkbe érkezett meghívókat szívesen továbbítjuk Molnár Imrének és Jeszenszky Géza volt külügyminiszternek, történész professzornak.)Az Ipolysági Egyházi Gimnáziumban megtartott könyvbemuta-tón Danis Ferenc beszélgetett a mű keletkezéséről Molnár Im-rével, az ipolysági születésű és e városkában érettségizett törté-nésszel, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának főtaná-csosával. Felvételünkön őket és lapunk főszerkesztőjét látni. Az eseményen megjelent Pálfy Dezső, az intézmény igazgatója és Balázs Péter igazgatóhelyettes is.

Az Esterházy-könyv keresi olvasóit

Balázs Péter felvételén jobbról Molnár Imre, Danis Ferenc és Batta György

A kassai dóm Szent Erzsébet legendája. A díszruha csodája. Fotó: Méry Gábor

JÚN

IUS

1

2 3

4 5

6 7

8 9

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

V

H

K

Sz C

s P

Sz V

H

K

Sz

Cs

P Sz

V

H

K

Sz C

s P

Sz V

H

K

Sz

Cs

P Sz

V

H

A kassai dóm Szent Erzsébet legendája. A díszruha csodája. Fotó: Méry Gábor

28

MAGYARSÁGISMERETMAGYARSÁGISMERET

„A palócz különösen furfangos észjárású nép. Több tekintetben hasonló a székelyek-hez. Úgy szólván minden érzés dalban fa-kad ki a palócz ajkán. Dalba önti örömét, búját, szenvedését és boldogságát. Dalai lágyak és gyöngédek, egyszerűek és kereset-lenek, s nem egyben az érzés igazán megka-pó őszinteséggel jut kifejezésre. Szorgalmas, dolgos, munkabíró a férfija, nője egyaránt.Nagyobb részt földművelők. A szegényebbje télen ölfa-vágással keresi kenyerét; hellyel-közzel háziiparszerüleg nyírfa-söprűkö-

téssel, szakajtófonással, szalmaágyak ké-szítésével, szerszámfaragással foglalkozik: tavasszal és nyáron pedig egész rajokban megy az ország különböző tájaira arató és kubikus munkára. Erkölcseiben tiszta, be-csületére féltékeny. Általában büszke, önér-zetes nép. Az idegen iránt bizalmatlan, zár-kózott természetű, a fiatalabbja azonbanheves, lobbanékony, s ha kell véres vereke-dés árán sem engedi a maga igazát. Szívós, edzett természetű és jó katona. Nagyobb ré-sze a huszárezredekben szolgált. A kisgyer-

meket, mihelyt járni tud, lóra ülteti az apja s úgyszólván a ló hátán nő fel, mint a kun. Hét-nyolc éves korában már szűrén megüli a lovat. Azért is többnyire jó lovasok s mesz-szi földre elmegy a híre az olyan legénynek, aki lóról leesik. A palócz nép kedvelője a tár-sas összejöveteleknek; farsang, lagzi, búcsú, disznótor mind megannyi jó alkalom erre, s ilyenkor a tréfa, nóta egymást váltva járja; ha zenét hall, örömest perdül táncra is. Jó-zan, mértékletes, bár az italtól nem irtózik s ahol lehet, áldomásozik is: de korhelynek,

Kiszely István:A magyarság embertana – a palócok (II.)

Miközben a magyarság az egyik legkeser-vesebb korszakát éli, egyre-másra jelen-nek meg fontos művek hagyományaink-ról és múltunkról. Azok a felelősségtudó és nagytudású emberek ugyanis, akik rendületlenül gyarapítják nemzetünk szellemi kincseit, jól tudják, hogy elül majd a mindennapok csatazaja és felvi-rágzik a magyarság. Ahhoz, hogy ez így történhessen mindnyájunknak meg kell ismernünk népünk hiteles történetét, faj-tánk jellegzetességeit is. Kiszely István felvidéki származású, Budapesten élő antropológusunk, aki feleségével, Hankó Ildikóval közösen is alkot könyveket, az utóbbi években egy sor nagy jelentőségű munkát tett az asztalunkra. Főleg általa történik, hogy „A magyarság a világon embertanilag legjobban feldolgozott or-szág”. A közelmúltban adták ki újabb, A magyarság embertana című munkáját. A Magyar ház Kft. gondozásában meg-jelent, alapvető ismereteket tartalmazó művet egyetlen magyarországi hivatalos

szerv /minisztérium vagy intézet/ sem támogatta! A szerző rendíthetetlen ma-gyarságtudatára jellemzésül: „A kötet bármely része szabadon felhasználható a hely és a szerző etikus megjelölésével,

hiszen a könyvem azért készült, hogy használják.”Ezt tesszük mi is – remélve, hogy soro-zatunkat szívesen látja majd lapunkban az olvasó.

Palócok Őrhalomról (Nógrád) Palóc legények

ITTHON 29

MAGYARSÁGISMERETMAGYARSÁGISMERET

iszákosnak nem mondható. Derült, vidám kedélye akkor sem hagyja el, ha nehéz sa-nyarúságban kell is élnie; akkor is így bíz-tatja egymást: „Komám, ne szomorkodjék, ez a világ a miénk, a másik is az lesz még...” (Baksa Viktória: Az Osztrák-Magyar Mo-narchia írásban és képekben nyomán.)”A palócok fontos foglalkozási ága volt a méhészet és a rekesztő-emelőhálós ha-lászat. Ismerik a makkoltatást, sokáig a

vaddisznóval kevert fekete szőrű szalontai sertést tartottak, amely éjjel-nappal a sza-badban tartózkodott. Jelentős volt juhte-nyésztésük. Szántásra és igavonásra ősi módon még a XX. században is az ökröt, és nem a lovat használták. Növényter-mesztésnél figyelembe vették a jeles na-pokat: aszerint vetettek és arattak. A nö-vénytermesztésben az árpa-, a kukorica-, a borsó-,a lencse- és a kendertermesztés

volt a legfonto-sabb. Sajátos ken-derföldjeik voltak. Régtől fogva is-merték a szőlőmű-velést, a pálinka-, a lekvárfőzést és az aszalást. Ősibb foglalkozásaik kö-zött megemlíthet-jük a hamu- és a salétromfőzést.Ősi hitviláguk még nemrég is megha-tározta a kisebb vagy nagyobb né p c s op or t j a i k néprajzi képének sajátosságait. A pa-

lócok tudatában ősi hitvilági alakok – hie-delmek, babonás képzetek és gyógymód-ok – a legutóbbi időkig is éltek. Ismerték a „táltos” alakját, a „a garabonciás gyiákot”, „a tüzes embereket”, a „bolygótüzet” és a „nyavalyát”. Betartották a tiltásokat, és népi gyógyászatuk is igen gazdag volt. Úgy tartották, hogy halottaik ott járnak közöttük, csak nem látják őket: közvetítő-jük a „tudalmas” – a halottlátó – asszony volt.A palócok igen gazdag népművészeti és néprajzi hagyományokkal rendelkeznek. A palóc kultúra sajátosságait jól mutatják a dalok, a mesék, a mondókák, a balladák, a köszöntő rigmusok és a karikázó tán-cok. Feszes ritmusú, díszítéses, lassúbb, méltóságteljesebb előadásmódú dallamok megváltoztatott szövegei a summás- és a bányászélet kifejezőivé váltak. Rendkívül gazdag a palócok körében az élet jeles ese-ményeivel –születés, lakodalom, temetés – összefüggő szokásrendszer. Még ma is él a párválasztás, a lakodalom, az öröm-kalács, a díszes tyúk és a kakas, a meny-asszonytánc, a kontyolás és a hajnali tűz-ugrás szokása. A népszokások legtöbbje a hagyományos paraszti életforma átala-kulásával fokozatosan megszűnt a min-dennapi élet része lenni, és ma már csak szórványaiban és bizonyos elemeiben ér-hető tetten. Ilyen maradványok a farsang, az ördöglagzi, a mátkatál,a kiszehordás és a villőzés, a húsvéti locsolkodás, a májfaállítás, a Luca-napja, a betlehemezés és a karácsonyi vesszőhordás. Ezekben az népszokásokban az ősi hitvilág maradvá-nyai keverednek a kereszténységgel.

⬆ Badinyi Jós Ferenc őstörténész és⬅ Mikszáth Kálmán író - ket nagy palóc

Palóc leányok táncközben

30

KONFERENCIA

Aki a magyar nemzet mai helyzetét vizsgál-ja, - bárhol éljen a nagyvilágban – érdekes jelenséget tapasztal: egyre több orvos hal-latja hangját a közéletben. Sok-sok orvos mintha követni szeretné a Magyar Szent Korona két gyógyító szentjének, Kozmának és Damjánnak példáját. Kozma és Damján üzenete egyforma hang-súllyal szól nemzetnek és királynak: „Ti nem hódítani, hanem gyógyítani küldette-tek e világba. Amíg ezt megértitek és esze-rint éltek, gyarapodni és boldogulni fogtok, és a világ is általatok. De ha letértek erről az útról, ha engedtek a hatalom és a vagyon csábításának... az Úr irgalmazzon nektek!” E három mondatból nyilvánvaló, hogy az intelem nem csak a magyarokra vonatko-zik, ez a világ felemelkedésének útja is...

Ez bizonyosodott be azon az emlékezetes, lélekemelő nemzetközi konferencián is, melyet a Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társaság és a Magyar Egészségügyi Társa-ság szervezett április ötödikén Komárom-ban, a Selye Egyetem konferenciatermében. A tanácskozásnak ifjabb Dr. Bastrnák Fe-rencnek, a felvidéki magyar egészségügyi társaság elnökének tájékoztatása szerint legalább 250 résztvevője volt. A közönséget nem csak egészségügyi dolgozók alkották – szép számmal képviseltették magukat tanárok, lelkészek, mérnökök és más ma-gyarok is – olyanok, akiket vonzott a téma: Ne nézzük tétlenül nemzetünk fogyását! A délelőtti és a koradélutáni előadások, el-letve a fórum előadói között találtunk két, az Itthonban is közlő, lapunkat támogató nemzetépítő személyiségeket: Kellermayer

Miklós és Téglássy Imre professzorokat;ők Komáromban is nagyhatású gondolatokat fogalmaztak meg. Lapunk interjút készített Papp Lajos professzorral, abban a remény-ben, hogy a kapcsolat vele is állandósul. Az európai hírű szívsebész, professzor is lenyű-gözte a hallgatóságát; eredetisége és mélysé-ges hite a most közölt beszélgetésből szinte sugárzik. Megrendítő volt Hollósy Tamás szülész-nőgyógyász előadása – a komáromi orvos arról szólt, hogy akadnak a hozzá for-dulók körében olyanok, akik – bár felvilá-gosította őket az abortusz pusztító voltáról, - más orvosoknál próbálnak szerencsét... A konferencia előtt elhelyezték Dr.Arányi La-jos komáromi születésű orvos emléktábláját a Klapka téren. Arányi János a kórbonctan első magyarországi professzora, az /első/ budapesti patológiai intézet alapítója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. A táblát a Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társaság állíttatta.A koradélutáni képzeletbeli kerekasztal körül sokan foglaltak helyet, ami azt bizo-nyítja, hogy az elhangzottak gondolkodás-ra késztették a jövőnkért felelősséget érző nőket és férfiakat – köztük nemcsak a ma-gyarországi és felvidéki, de délvidéki, erdé-lyi, kárpátaljai, csehországi és németországi résztvevőket is.Mit tehetünk hát, hogy ne folytatódjon nemzetünk vészes fogyása? Hogy ne zsugo-rodjunk hat-hétmilliós közösséggé? Hogy fenntarthassuk nemzetünket? „Meg kell térni!“ – summázott Kellermayer Miklós. Vissza kell térnünk Istenhez, az ő törvényei szerint kell élnünk, szent fiának, Jézusnakútmutatása szerint. Ha ezt tesszük, megta-láljuk lelki békénket és ismét gyarapodunk majd lélekszámban, felvirágzik nemzetünk.A komáromi konferencia sikere a felvidé-ki magyar egészségügyi tagozat munká-ját dícséri. A napjainkban mintegy ötven tagot számláló szervezet továbbra is várja orvosok, patikusok, ápolók jelentkezését, hogy ez a polgári társulás egyre fontosabb közvéleményformáló közösséggé válhas-son.

Papp Lajos:A leglényegesebb dolog a saját szakmám-ból: ahhoz hasonlatos beavatkozás, ame-

lyet a szívsebész végez, nincs még egy az orvostudományban. Szokták a szívsebészt az agysebészhez hasonlítani, csakhogy az agysebész mindig élő szöveten dolgozik, mert közben az agy működik. Az egyetlen beavatkozás, amely Isten művébe úgy nyúl bele, hogy mindenki, aki ezt végzi, bele kell remegjen, mert az élet két fő princípiuma, a szív dobogás és a légzés a műtét folyamán

Meg kell térnünk!Lelkünket gyógyítgatták az orvosok

Papp Lajos orvosi hitvallása(Majmonidesz orvosi imája a Ram kódexből)Mielőtt belekezdenék szent munkámba, meg-gyógyítani a Te teremtményeidet, Hozzád fo-hászkodom, a Te magasságos székedhez, hogy adj nekem erőt, bátorságot, energiát, hogy munkámat teljes hittel végezhessem, hogy meggazdagodási vágy, valamint a vágy, hogy minél híresebb nevű legyek, ne kápráztassa el szemeimet a helyes út megtalálásától. Engedd, hogy felismerjem körülöttem mindazokat, akik tanácsomat jönnek kérni, mint olyan va-lakitől, aki nem tesz különbséget gazdag barát, vagy embergyűlölő, rossz és jó között.Add, hogy a bajban lévő emberben csak az embert láthassam. Ha nálam nagyobb tudá-sú orvosok akarnának engem közelebb hozni éleslátásukhoz, adj nekem erőt, hogy tanul-hassak tőlük, mert az orvosi tudománynak nincs határa.Csak az igazság fénye vezéreljen engem, mert a legkisebb engedmény az orvosi tudománytól szörnyű szerencsétlenséget és betegséget hoz-hat teremtményeidre.A tiszta lelkű igaz emberek nem panaszkod-nak a rosszra, hanem erősítik az Igazságot.Nem panaszkodnak a hitetlenségre, hanem erősítik a Hitet.Nem panaszkodnak a tudatlanságra, hanem fokozzák a tudást.

Papp Lajos

ifj. Bastrnák Ferenc felvidéki elnök

ITTHON 31

KONFERENCIA

hiányzik. Az élethez, ha valamit kötünk, akkor éppen a szívdobogás és a légzés az: létünk lényege. Mi pedig a műtét alatt nem-csak, hogy megállítjuk a szívet és a légzést, hanem lehűtjük az emberi szerveket, a testet magát; a szívet 1-2 celsius fokra és vannak olyan műtétek, melyeknél az egész testet 6-7 fokra hűtjük le. Több mint egy óráig sem-miféle keringés nincs, semmiféle életjelensé-get nem tapasztalunk. Itt már átlépünk egy bizonyos határt, amelynél fel kell tennünk a kérdést, hogy akit operálunk, aki nem nyil-vánít semmilyen életjelenséget, az élő-e vagy halott? Vajon mitől élő az élő? Én azt vallom, hogy én élő embert operálok, mert a lelke

ott van a testében. Ha elhagyta időközben, akkor az az ember többé sohasem lesz élő. Nagyon nehéz az első pillanatban felfogni, hogy ez micsoda teher. Ha az ember a testet ilyen mértékben megbontja, akkor úgy kell tisztelni a mellkast, hogy az a test temploma, ugyanúgy néz ki, mint a templom hajója. A legvédettebb helyen a szervezetünkben nem az agy van, hiszen az rendkívüli módon ki van téve a sérüléseknek,... A szív, mint az élet legfőbb princípiuma a legvédettebb helyen van – a templomban az oltár. A legsúlyosabb balesetekben, ha sérül a koponya, sérülnek a nemes szervek (a máj, a lép), de a szív, felfüggesztve a mellkas közepén ezt mind kibírja, hiszen szívdobogás nélkül nincsen élet. Mi az életet, a szívdobogást szüntetjük meg műtét közben. Szabad-e beavatkozni Isten művébe így, hogy megállítjuk a szívet? Legyen valaki bármilyen kiművelt emberfő,

híres, tanult professzor, a legnagyobb titkot, hogy mitől dobog a szív, nem tudja. Ha pedig nem tudja, akkor nincs a kezében ez a titok. Ezért csak nagyon-nagyon nagy alázattal és nagyon nagy szerénységgel szabad em-berszívet operálni, merthogy szúrni, vágni, varrni, kibontani, javítani tudok, de a szívet elindítani nem tudom, azt a Teremtő indítja el. Én a teremtésnek ezt a késleltetett csodáját minden alkalommal megtapasztalom... A fo-gantatás után két héttel már dobog a magzat szíve. Én eddig azt tapasztalom, hogy a szívet a műtétnél a Teremtő indítja el. Ez a szívmű-tétek legnagyobb misztériuma és csodája. Az orvos nem embergépszerelő, hanem ő a

Jóisten kegyelméből kapott egy tálentumot, kapott egy kiváltságot, hogy hozzányúlhat az emberi testhez. Az orvos csak akkor lehet eredményes, s csak akkor jár el Istennek tet-szően, ha tudja a maga helyét. Résztudással rendelkezik persze, minél többet tanul, mi-nél többet gyakorol, annál többet tud, annál jobban tud segíteni a Jóistennek, de én mégis csak egy segítő ember vagyok: eszköz a Jóis-ten kezében.Karinthy Frigyesnek van egy gyönyörű verse, abból idéznék egy mondatot: „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.” Lábtartással jöttem a világra, falusi körülmények között. A későn érke-zett bába édesanyám testén kívül talált meg kettős köldökzsinór nyakra tekeredéssel, és hosszú ideig küszködött velem, hogy életre pofozzon. Március 21-e a tavaszi napfordu-ló; 1948-ban ez az esemény éppen virágva-

sárnapra esett. A családi legendárium szerint a szívem a déli harangszóval együtt dobbant meg először. Nemrég hatvanéves voltam, és minő véletlen – ez éppen nagypéntekre esett! Ha keretbe foglalom hatvanéves életemet, azt mondhatom: „virágvasárnaptól nagypénte-kig.” Mindezt azért mondtam el, mert én kü-lönleges módon viszonyultam az élethez. Az orvosok tudják, hogy azok az emberek, akik meghalnak életükben bármilyen rövid idő-re is, megjárva a holtak birodalmát, vissza-jöttük után egész másképp viszonyulnak az élethez. Én például soha nem féltem a halál-tól. Ez sok konfliktust okozott gyerekkorom-ban, mert ha egy gyerek nem fél a haláltól, akkor olyasmit is tesz, ami a felnőtt számára elképzelhetetlen. Egészen kicsiny korom óta hatással voltam a beteg emberekre. A beteg emberek közelében az az első, hogy az or-vosnak empatikus tulajdonsága, - legfonto-sabb képessége legyen: meg tudja érezni, át tudja érezni, át tudja venni a beteg fájdalmát, gondját. Hasonlattal élve: át kell venni a be-teg krisztusi keresztjét. Ha ez sikerül, akkor tud igazán segíteni, ha nem is fizikailag, lel-kileg mindenképpen Az életemnek ez a nagy titka adta, hogy számomra a beteg ember gyerekkorom óta különös misztérium volt. A családomban tudják, hogy eléggé hirtelen természetű ember vagyok. Volt nekem konf-liktusom szülőkkel, feleséggel, gyermekkel, világgal, de beteggel sohasem. Tud idegesí-teni szép nő, kedves feleség, gyermek, apa, anya, de engem beteg soha nem idegesített fel. Ez apró jele, hogy gyógyító embernek rendelt a Jóisten. Ezt a hivatást türelem, alá-zat és áldozat nélkül nem lehet végezni; per-sze mindez csak akkor elfogadható, ha ma-gamat áldozom, mert aki családban él, az a családját is áldozza. Valószínűleg több terhet vállalt a családom, mint ami megengedhető, hiszen aki gyereket nemz, feleséget választ, akinek szülei, testvérei, barátai vannak, fe-léjük is van kötelezettsége. Én bizony ezt a kötelezettséget sokszor megszegtem, mert nekem hivatásom a gyógyítás. Ezért kellett volna cölibátust fogadnom, nem családot alapítani, csak hát az ember sokszor későn jön rá, mit kellett volna tenni...Mindeneset-re nehogy félreértés legyen: a feleségemmel negyven éve együtt élek és ő együtt viszi ve-lem a keresztet. Van két csodálatos gyerme-künk és van már unokám is, a lassan egyéves Kincső /kincs ő/...Én a családomnak keveset adtam, de tőlük nagyon sokat kaptam. Szak-mai sikereimet, amit a külvilág karriernek ítél meg – nagyrészt a feleségemnek és a köz-vetlen családomnak köszönhetem.

Batta György

Arcok a konferenciáról: Kellermayer Miklós, Téglásy Imre, Andrasofszky Barna a Magyar Egészégyügyi Társaság első elnöke; Bauer Edit eus parlamenti képviselő, Hollósy Tamás és Mikola István, volt egészségügyi miniszter

32

ÉCSI GYÖNGYI ROVATALÁTOGASSU MEG!

A hazának nincsen háza – írta több mint száz-ötven évvel ezelőtt Vörösmarty Mihály. Aztán lett háza – Országháza – nagyobb a kelleténél, olyan, amilyenre a harmincmilliós kótyagos álom méretezte. Közben az ország kisebb lett, mert kegyetlenül körbeszabták a triano-ni térképszabdalók, és a magyarok száma is a Kárpát-medencében több mint két millióval csökkent. Most az új évezred küszöbén a ma-gyar nyelv kapott otthont, megnyílt A Magyar Nyelv Múzeuma a Sátoraljaújhelyhez tartozó Széphalmon, a Kazinczy Ferencnek állított múzeum közelében. A huszadik századi ter-hes örökség nem hagyott nyomot az átadás ünnepi és örömteli pillanatain.Az igazsághoz azonban mindenképpen hoz-zátartozik: közel másfél évtizednek kellett eltelnie, hogy Pásztor Emil egri professzor javaslata megvalósuljon. Mindezt bevezető köszöntőjében hangsúlyozta dr. Ódor Ferenc, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a múzeum felépítésében és üzemeltetésének a biztosításában. A megnyitón megjelent Só-lyom László köztársasági elnök, Vizi E. Szil-veszter, a Magyar Tudományos Akadémia és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke, Kazinczy Ferenc, a híres nyelvújító Stockholmban élő ükunokája, a magyar tu-dományos élet jeles képviselői a határon túli magyarok, s közöttük is szép számban szlo-vákiai magyarok. Ennek a maga nemében Európában is párját ritkító intézménynek az intenzív építkezési munkálatai tavaly kezdőd-tek, s a 800 millió forintos költségek fele uniós

támogatásokból származik, a másik fele a me-gye költségvetéséből.Sólyom László hangsúlyozta, hogy a nyelv állapota közösségi létünk mutatója, s a nyelv-használat igényessége sokat elárul a társada-lom állapotáról. Bartókot és Kodályt idézve kiemelte a magyar nyelv szépségének a fenn-tartását és megőrzését, hiszen Széchenyi István az Akadémia fontos feladatává tette a magyar nyelv művelését. Külön szólt a határon kívül rekedt kisebbségi magyarokról, akik esetében fontosnak tartja a nyelvhasználati jog követ-kezetes érvényesítését, a közösségi nyelvhasz-nálat feltételeinek a biztosítását, beleértve a politikai nyilvánosságot is. Az sem véletlen, hogy a nyelvet kezdi ki az asszimiláció, vagy hogy a támadások célja a magyar nyelv, illetve annak használói. Nem felejtette hangsúlyozni a magyar nyelv egységének a megtartását, hi-szen büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy magyarul minden tudományt lehet művelni.A többi felszólalók sorából kiemelkedett az író Svédországban élő ükunokájának, dr. Ka-zinczy Ferencnek a köszöntője. Aki azt várta, hogy majd akadozott magyarsággal, netán ak-centussal mond el néhány szót, istenigazában meglepődött. Az ükunoka – méltán a nagy előd jelleméhez – választékos magyarsággal szólt az ezret is meghaladó tömeghez, s olyan megszállottsággal, hogy a könyörtelen nyelv-reformátor is büszke lett volna rá. Igazolást nyert az a régi bölcsesség, hogy a vér – még generációk során sem – válik vízzé!A határon kívüli magyarok és az Anyanyel-vi Konferencia nevében dr. Péntek János, az

Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének el-nöke mondott köszöntőt, aki az intézmény kapcsán nyelvünk tavaszi megújulásáról és megsokszorozódásáról beszélt. Hangsúlyoz-ta az anyanyelv felértékelődését a kisebbségi közösségek életében és a nyelv iránti hűség fontosságát, amely összetartozásunk szimbó-luma.Különösen megható pontja volt az átadásnak és az ünnepi műsornak Szokolay Sándor Kos-suth-díjas, Magyar Örökség-díjas és Corvin-lánccal kitüntetett zeneszerző, aki az ünnepi alkalomra Szavak címmel rapszodikus éneket írt vegyes karra, kamarazenekarra és orgoná-ra Nagy Gáspár Óda a magyar nyelvhez című versére. A Mester ősbemutató előtti vallomása a magyar nyelvről és a fájdalmasan korán el-távozott Nagy Gáspár költőről, legalább olyan érzelmi hullámokat váltott ki, mint maga a zenei produkció.Áll tehát A Magyar Nyelv Múzeuma, amit Radványi György Ybl-díjas építész tervezett. Nem zárható ki, hogy maga a múzeum, de annak építészeti megformálása is vita tárgya lehet. Jelenleg három kisebb kiállítással fo-gadja a látogatókat: Kazinczy Ferenc egykori könyvtárának a kötetei, Csete Ildikó nyelv-emlék-textiljei és a Corvinák. A magyar nyelv múltja, jelene és jövője című kiállítás 2008 ok-tóberére készül el.A világvándor Márai Sándor írta: Nincs más haza, csak az anyanyelv. Ő életével igazolta, hogy közel félévszázados elszakadás után is megtartotta anyanyelvét. Es olyan tökéletesre csiszolta, hogy világhírű alkotásokat hozott létre. A Magyar Nyelv Múzeuma valóságban országhatáron és etnikai határon áll. Léte ön-vallomásra sarkall bennünket: Éljük-e, hasz-náljuk-e, őrizzük-e és tovább adjuk-e ezt a csodás ajándékot – anyanyelvünket: a magyar nyelvet -, amelyet évszázadok és évezredek örökségeként nekünk ajándékozott az élet – és felmenő elődeink?

Máté László

Átadták a magyar nyelv otthonát – múzeumát

ITTHON 33

ÉCSI GYÖNGYI ROVATALÁTOGASSU MEG!

A Szentlélek eljövetele a keresztyénség legősibb ünnepe. A pünkösd elnevezést a gö-rög pentekosztész szóból származtatják, ez azt jelenti: 50., mivel Jézus feltámadása után az 50. napon következett be a csoda. Az egybegyü-lekezett tanítványok együtt voltak, „hirtelen hatalmas, szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre...”(1)

A magyar nyelvben a lélek szónak és változa-tainak sokatmondó üzenete van: lelkes, lelki-ség, lelkesedik, lélek-zet, lélek-tan, lelki-isme-ret, lelki világ, lelki állapot... Mindig is volt és van ez a Lélek. Ez volt az, amit Ádám kapott a teremtéskor, és amit bírt is addig, ameddig Évával együtt le nem tért arról az útról, ame-lyet a Teremtő szánt az Embernek. Vannak megtért, kijózanodott nemzedékek, mint a pünkösdi első gyülekezet, vagy a megtért Ninive, azonban a történelem évezredeiben egyen-egyenként lehet kérni és kapni a Lel-ket, aki ott lebegett a vizek felett és akit Jézus mennybemenetele előtt az embernek örök-ségbe hagyott – mintegy felhíva a figyelmetarra, ami mindenkoron megtapasztalhatóan összeköt minket magával Jézussal és az Atyá-val. A Bibliából tudjuk, hogy az emberben van erő, elme, szív és a legmagasabbrendű, a lé-lek. A lélekről az is kiderül, hogy sokféle van: engedetlen és engedelmes, tisztátalan és gonosz, a kegyelem, a félelem és fiúság lelke,szelídség lelke, a józanság, a tévelygés lelke és az antikrisztus lelke is; tudjuk, hogy a lélek bolyonghat az emberben és az emberen kí-vül, elhagyhatja a lelket és belételepedhet (2). A sokféle lélek közül kiválik egy, a szent, Jézus Lelke, az igazság Lelke, „akit a világ nem kap-hat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri”. „Ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz” – mondja Jézus. Ez az a Lélek, amely az élet kudarcában megbénult embert megelevenítheti. Ez az a lélek, akinek törvé-nye megszabadít a bűnnek és a halálnak tör-vényétől, amely megelevenít és újra visszaadja Ádámnak, a mindenkori embernek, az Isten-től kapott eredeti, eljátszott lelki állapotot. A Szentlélek hívása és várása a fohászok kez-dőszava, hiszen ha az Ő lelke nincs velünk,

akkor nem történhet meg a csoda, a találko-zás az emberen túlival, az ember felettivel. Akkor marad az izzadságszerű emberi igye-kezet megtalálni és megérteni az Istent, a fel-fele kapaszkodás, megérkezés nélkül. A Lélek nélkül az embernek nincsenek érvényes sza-vai. A költő szavaival: „Jóllakhatsz fuldoklásig gyönyörökkel,- az életedből hiányzik valami. Hiába vágysz az emberi teljességre, - mert az emberből hiányzik valami. Hiába reménykedsz a megváltó Egészben, - mert az Egészből hiány-zik valami.” (3) Enélkül a valami nélkül csak valamiféle eltorzult lény az ember, féreg, meg-hamisított eszmélés, „beszorúlva a semmi és valamiféle utánzat közé” (4)

Nem véletlen, hogy a Szentlelket szelíd ma-dárhoz, szárnyaló galambhoz szokás hason-lítani. A Lélek a madár repülése, nem a ma-dár és nem a levegő, hanem amikor a madár kiterjeszti a szárnyát és felemelkedik. Az Ő Lelke az ember szárnya, a kar, ami kinyúlik és kibomlik, mint a bimbó és az ember lénye ki-virágzik, ragyog. Átöleli a teremtett világot és a másik embert. Erről ismerszik meg az em-berben az Ő Lelke. Finom gunyoros mosollyal azt is mondhat-nánk, hogy ez olyan álomszerű. Valóban annak tűnik, pedig ugyanakkor épp az el-lenkezője is elmondható – nem álom, ha-nem ébredésszerű. A Lélekkel áldott ember felébred a világ bűne és a saját bűne által rá-szabott álomból, ráébred valamire, ráeszmél, és attól kezdve másképpen lát mindent. Attól az iránytól, amerre éppen tartott, elfordul, megtér. Ez egyrészt következmény, másrészt követelmény, az úton való első és a rákövet-kező lépés. „Térjetek meg és megkapjátok a Szentlélek ajándékát” mondja Jézus. Megta-lálni az iránytűt, amihez az ember tarthatja magát, ami biztosan és csalhatatlanul vezeti saját igaz önmagához és Istenhez, a félelemből a fiúság állapotába, a hazátlanságból az otthonmegtalálásához. Micsoda szabadság, hogy az ember változhat, fejlődhet, hitben gyarapodhat, tanulhatja a tü-relmet, megbocsátást. Mégis be kell látnunk, hogy „az ember még nem ember, csak hado-nászó kamasz...” (Weores S.) Hiába adottság, tehetség, megfelelő körülmény, hiába teszek meg mindent, ami tőlem telik, ahhoz, hogy ebből a hadonászó kamaszból ember legyen,

mindez még kevés. A megálmodotthoz, a teremtetthez kevés.(5) „Látom a jót, amit aka-rok, de cselekszem a rosszat, amit nem akarok” – mondja Pál. Az ember észreveheti a maga határait, amiken túl már nem világít a saját lámpása, amin túl már külső fényre van szük-sége. Az újjászületés ennek a külső erőnek a függvénye. Az az állapot, amikor „én” magam is meg tudom különböztetni a régit az újtól, a saját igyekezetemtől függőt a kegyelmi aján-dékba kapottól. Az első pünkösdkor a tanítványokon tüzes lángnyelvek jelentek meg, és a tűz valóban velejárója az új lelki állapotnak. A Szentlélek-ben lenni égi keresztség, valódi forradalom. Pusztít és éget, de nem kívülre, hanem befe-lé lobog, önmagunkon belül. Az emberből kiég, mint valami salak, a hiábavalóság, a sa-ját öntörvényű akarat és lobogni kezd egy új valóság, aminek még a halál sem árt. Előbb kívülről meg sem látszik, később azután moz-dulatokká és megfogható tényekké változik. Ennél többet földi életben megszerezni nem lehet. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall, vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?” (6)

A nem lelki ember a Szentlélek érintését nem érzi, a kapu őelőtte nem nyílik meg, a lélek dolgait bolondságnak és tartalmatlan képze-lődésnek tartja és már 2000 évvel ezelőtt is ezt mondta gúnyolódva: „édes bortól részegedtek meg”. Különös módon a Szentírás szerint bű-neink sokaságára van bocsánat, egyre azonban nem jár, és ez épp a Szentlélek elleni bűn. (7)

„És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lé-lek adta nékik szólniok.”(8) A pünkösdi csoda a sok különböző embert egy közösséggé tette, egy új néppé, ahol az ige, a Lélek olyan ve-zérfonallá, szakadék széli kapaszkodóvá vált, amely ezer évek óta újra és újra visszavezet a szeretethez. Bár megadatna ez a mi népünk-nek is, bár tudna olyan ninivei, pünkösdi, újraébredő, hiábavalóságaiból megtért néppé lenni, ha sokban nem is, de a ebben a leglé-nyegesebb dologban egyetérteni tudó nemze-dékké válni! Mert a Szentlélek, Jézus ajándé-ka, semmilyen más ajándékhoz nem fogható. Ez a válasz a történelmi ember kérdéseire, ez a bibliai megoldás az ember tragédiájára, el-vesztett szabadsága visszaszerzésére és élete csodájának megélhetésére.

1. Apcsel 2,1-3; 2. Mt12, 43-453. Váci Mihály: Valami hiányzik4. Pilinszky János: Meghatározás5. Reisinger János: Kisversek-nagymesterek6. Mt 16,26; 7. Mk 3, 28-29; 8. Apcsel 2,4

Szoros a szó értelme

Pünkösd„Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság” (2 Kor. 3,17)

34

PORTRÉ

Tavaly az a különösen nagy megtiszteltetés ért, hogy jóbarátom és egykori újságíró kollé-gám, Könözsi István fotóművész felkért ebedi kiállításának megnyitására! Ebed, az ezer-százegynéhány lelket számláló, főleg magya-rok lakta kisközség Párkány és Muzsla között egy kissé délre húzódik meg szerényen a fes-tői Duna balpartján. A régészeti leletek sze-rint már a bronz- és az avar korban is létezett, de írásos emlékek „csak” 1237-től jegyzik. A kis települést pusztította török, kolerajárvány, a kuruc idők, illetve az 1848–49-es forrada-lom harcai, árvíz és tűzvész is. A múlt század történelmének ismeretében meg ugye nyil-vánvaló, hogy a határ mentivé vált községet miért kerülte el nagy ívben minden fejlesztési szándék. Summa summarum: Ebed megma-radt takaros kis falunak. S hogy mindezt mi-

ért tartottam szükségesnek bevezetőül leírni, amikor a szlovákiai magyar fotóstársadalom egyik kiemelkedő alakját szeretném bemu-tatni az „Itthon” kedves Olvasóinak? Egyszerűen azért, mert Ebed Könözsi István szülőfaluja. Tehát a tavaly szeptember elsején, a IV. ebedi falunapon megnyitott kiállítása csak látszólag volt egy vidéki kisközség he-lyi ünnepségének kísérő rendezvénye. Ennél ugyanis sokkal többről volt szó: az ország-szerte, sőt határainkon túl is ismert, mi több, elismert fotós – akinek munkásságát a szak-mán kívül már állami és különböző társadal-mi szervek, szervezetek is méltatták – megér-te, hogy szülőhelyén, úgymond, hivatalosan is felfigyeltek kivételes tehetségére, kiemelke-dő eredményekben gazdag életútjára! És ez alkalomból olyan megtisztelő elismerésben részesítették, amilyen kevés embernek adatik

meg: szülőfaluja díszpolgárává avatták. Sőt, életében először kapott lehetőséget arra, hogy a hozzá közel álló embereknek: a rokonok-nak, ismerősöknek, volt szomszédoknak, az egész szeretett falujának – legalább egy kis ke-resztmetszetben – végre bemutassa gyönyö-rű fotóit. Tőle tudom, bizonyos szempontból mindez többet jelentett számára még a leg-magasabb szakmai fórumok elismerésénél is. Mint a fotóművészek legtöbbje, Könözsi Ist-ván sem szeret a saját képeiről beszélni. „Be-széljen a fotó!” – vallja évtizedek óta. S az ő esetében ez nem csupán elcsépelt közhely! Fényképeinek ugyanis szinte kivétel nélkül mondanivalójuk van. Némelyikük pedig már-már költemény – „képi költemény”, ha szabad így fogalmaznom! Az irodalmi ro-vatok, könyvek szerkesztői nem véletlenül illusztrálják velük nagy előszeretettel újsá-gokban, folyóiratokban és verseskötetekben a lírai költeményeket! Könözsi fotói és a versek mintha vonzanák egymást! Ezért aztán a köl-tészetet és a fotóművészetet kedvelő emberrel gyakran előfordul, hogy verset olvasva, hallva Könözsi-fotót képzel maga elé, Könözsi-fotó láttán pedig valamilyen költemény jut az eszé-be. Az itt közölt fényképek között is van ilyen! Meg olyan, amelyik nem egyszerűen embert, tájat ábrázol, nem pusztán egy kiragadott pillanat az életből. Portréi emberi jellemeket, sorsokat, tükröznek. Az idős embereket pél-dául úgy tudja láttatni, hogy megismerni vél-jük múltjukat, jelenüket s nem ritkán jövőbe vetett hitüket vagy épp reménytelenségüket. Miközben minden ilyen fotójáról sugárzik az emberek iránt érzett tisztelete és szeretete. A tájképeiből meg kiviláglik a természet iránti csodálata és alázata. Soha nem fotózott bom-basztikus témákat. Ezek az ő érzékenységétől, szerénységétől túlságosan távol állnak. Nem, ő egyszerű, kis és természetes dolgokban fe-dezi fel a szépséget, a tökéletes harmóniát, amit lírai hangulatban ábrázol mesterien. Tulajdonképpen ebben rejlik az ő művészete! Mindezt a fotóit nem szakértelemmel szem-lélő, pusztán a szépre, az esztétikai élményre vágyó ember is érzékelheti.S már az előbb említettek miatt sem tartom szükségesnek az itt bemutatott felvételek elemzését. Sokkal inkább szeretnék szólni alkotójukról, hiszen a hazai írott sajtó utóbbi másfél évtizedben tapasztalható elsorvadásá-

nak következtében egyre kevesebben ismer-hetik őt. Jellegzetes fotós látásmódja – saját meggyőző-dése szerint kisfiú korában alakult ki, amikorlibapásztorként még fogalma sem volt a fény-képezésről. A libák őrzése közben a legelőt, a természetet egy hatalmas színpadnak képzel-te, ahol a szereplők az emberek és az állatok voltak. Ezeket ott helyben, a „színpadon” kö-zelről tanulmányozta, s figyelte őket. Ennekpedig az lett az eredménye, hogy megtanult az átlagosnál sokkal érzékenyebben reagálni a világ történéseire, környezete minden rez-zenésére. És ezt, a gyermekkorában kiművelt tudományát kamatoztatja, tökéletesíti azóta is, csakhogy már fotósként! A példaképei-hez: édesanyjához, édesapjához, testvéreihez és még sok más falubeliéhez fűződő kapcso-latának meg az lett a következménye, hogy érzékenysége mellett leginkább hite, sugár-zó szeretete, alázata, becsületessége jellemzi munkáját és magánéletét egyaránt. Könözsi István az alapiskola elvégzését köve-tően örökre elment szülőfalujából és igazából soha nem tért oda vissza, legfeljebb látogató-ként. A párkányi papírgyár kínálta lehetőség – valamilyen szakmát tanulni – kapóra jött neki, az egyszerű falusi gyereknek. A sok-sok jelentkezőből kilencüknek adatott meg, hogy papíripari tanonciskolában tanulhassanak Rózsahegyen. Az elején nehéz volt, mert ak-kor jóformán egy szót sem tudott szlovákul. Ám két év múlva már kitüntetett diák volt, s az egyik tanítója javallatára átlépett az ottani középiskolába. Minden idejét a tanulásnak szentelte, de egyszer valahogy betévedt egy fotókiállításra. Ekkor döntötte el, hogy ő fényképész lesz! A vegyipari középiskolát ki-tüntetéssel végezte el, s jutalmul elmehetett az NDK-ba idénymunkára. Az ottani első fize-téséből egy Werra nevű fényképezőgépet vá-sárolt. Miután hazajött, a legelőn elkészítette a később nagy elismerésben részesült „Bandu-koló generáció” sorozatát szüleiről, az ebedi tájról és emberekről. Az érettségit követően István a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola vegyészeti karán

Könözsi István művészi hitvallása: Beszéljen a fotó!”„

ITTHON 35

folytatta tanulmányait. Amikor a kollégiumi fotókör felvételit hirdetett soraiba, nyolc diák nyert felvételt a negyven jelentkező közül. Köztük ő is. Azonnal be is kapcsolódott a főiskolai fotóversenybe – s megnyerte! Aztán a fővárosi Művészetek Házában rendezett or-szágos fényképkiállításon figyelt föl rá a saj-nos néhány éve elhunyt Németh István kol-légánk, az Új Ifjúság szerkesztője, aki – bízva

abban, hogy egy Könözsi nevű fotós csak magyar lehet – felkereste őt és fokozatosan közölni kezdte felvételeit. Ez jelentette István fotós karrierjének kezdetét! 1970-ben már országos kiállítást szervezett a csehszlováki-ai magyar amatőr fotósok számára, amelyen második díjat nyert. 1971-ben olvasói fotó-versenyt hirdetett az ismert szlovák hetilap, a Život. Az első díjat – ami egy újságíró-igazol-

vány volt – Könözsi István kapta „Hortobágyi képes riportjáért”! Meg lehetőséget fotóinak a lap címlapján és dupla oldalain való közlésé-re. Ezután más szlovák lapok is kezdték meg-jelentetni munkáit, és egyre többször szere-peltek felvételei az Új Ifjúság, az Új Szó, a Hét,majd a Vasárnapi Új Szó oldalain is. Szarka Erzsébet, a Nő képeslap akkori főszerkesztője meg felvette fotóriporternek, és hívták az Új Szóba is. Mivel azonban egyik szerkesztőség sem tudott Pozsonyban lakást biztosítani szá-mára, visszament Párkányba, ahol munkába állt a papírgyárban.Az álma, hogy profi fotóssá váljék, egyre re-ménytelenebbé vált számára. Már-már bele-nyugodott, hogy vegyészmérnökként éli le életét, amikor 1980-ban, a korábbi újságíró kolléga, Harasztiné Mészáros Erzsébet – már főszerkesztőként – ugyancsak meginvitálta Könözsi Istvánt (lakást is biztosítva neki) a Nő képes hetilapba, fotóriporternek. Hosszú évekig volt az ő pártfogoltja, s nagyrészt neki köszönheti profi fotóssá válását, amint azugyancsak nagy hírnévre szert tevő fotómű-vész kollégái: Huszár Tibor és M. Nagy László is. Könözsi István csaknem tíz éven át volt a Nő hetilap fotóriportere. Közben Szlovákia 134 féle népviseletébe öltöztetett babákról készült fotóiból Montrealban rendeztek önál-ló kiállítást. S ha már a kiállításainál tartok, csak a teljesség igénye nélkül említek néhány várost: Pozsony, Dunaszerdahely, Komárom, Kassa, Prága, Brünn, Moszkva, de folytathat-nám Párizzsal vagy épp Budapesttel is. Ez utóbbiban – és ez nem akármilyen szakmai elismerés – a Fővárosi Fotóklubban önálló tárlatán ismerkedhetett meg a nagy nyilvá-nosság a már korábban említett „Bandukoló generáció” sorozatával. Pályafutása nem mindennapi sikerének köny-velhető el az 1999 decemberében megnyílt, eredetileg két hétre tervezett, de a nagy siker-re való tekintettel két hónapig tartó kiállítása 50. old.

➡ folyt.

36

FONTOS MŰ SZÜLETETT

Barta Gyulát, Párkányban született, de hosszú évtizedek óta Pozsonyban élő fes-tőművészünket a barátomnak mondha-tom, így tapasztalat alapján írom: bár sok-éves küzdelem és izgalom gyümölcse az

életművét bemutató monográfia, megérteaz erőfeszítés: fontos mű született. Aki a pozsonyi AB-ART gondozta, szép külle-mű albumot végignézegeti, képet alkothat a nyocvanhatodik esztendejét taposó, ma

is mindennap dolgozó alkotóról, elolvas-hatja Zuzana Ševčíková művészettörté-nész találó jellemzését a mesterről: A festő érzékenyen reagál a világ dolgai-ra és bonyolultságára. Elegendő egy apró

Barta Gyula: A föld, a víz és az ég festője

Rekviem Csernobilért

ITTHON 37

FONTOS MŰ SZÜLETETT

szikra, megjegyzés, a reggeli hírek, egy be-szélgetésfoszlány, szöveg vagy könyv, hogy inspirálják az alkotó gazdag asszociációs képességét. És ezekhez társul Barta érdek-lődése és igénye a dolgok mélyebb megis-merése iránt, sokrétű kíváncsisága a világ mindennemű változását illetően, a törté-nelem, az irodalom, a különböző kultúrák és tudományos felfedezések tanulmányo-zásának szándéka. Barta világa nincs a műterem falai közé zárva. 1969-ban festi szimbolikus kompozícióját, vágyakozását a csillagok közé, a Gagarin tiszteletére al-kotott festményt, melyben érvényesítette az arany, a bíbor és a fekete üresség kontraszt-ját. A Fekete lyuk rejtélye című képben visz-szatér a szimbolikus vallomások központi témájához, a fekete naphoz és a kéken izzó koronghoz /2004/. De a nap adja az alapját a kifejezetten pozitív témákhoz is;a Bartára jellemző vitalitást a tagadás soha-sem nyomja el teljesen. Ezért látja maga előtt az örök nőt úgy, ahogy azt a Vénusz a napban című képén ábrázolta /2004/, vagy mint a legutolsóban, melynek egyszerű Akt /2006/ a címe. A melegítő, életet adó nap, az élettel teli varázslat párhuzamosan szik-rázó, lazító, tiszta tónusokat és a magasztos ecset játékosságát kölcsönzi a festőnek: A komor nap /1969/ a melegítő napsugarakat a horizont mögé rejti, ugyanúgy a Rozs és a közelmúltban festett egyéb képei is ebben az értelemben a festő személyes önvallomá-sának tekinthetők.A festőt, Barta Gyula érdemes művészet ma is, mint képzőművészeti pályája elején, a sokoldalúság jellemzi. Továbbra is a re-alitások talaján mozog, a dolgok megbíz-ható ismeretével, melyekhez hozzá kíván

szólni. Nem csitul benne az érdeklődés a mindennapi dolgok iránt, továbbra is tö-retlen a szépérzéke és az emberi értékekhez való ragaszkodása.

Gyászmise (rekviem) Csernobilért

1986 két, egész bolygónkat megrázó sú-lyos esemény esztendeje volt: január 28-án felrobbant a Challenger űrsikló, amely az amerikai űrrepülőgép-program és a hoz-zá kapcsolódó kísérletek fontos eszköze volt. A katasztrófa milliók szemeláttára, nem sokkal a fellövés után következett be: az egyik tömítőgyűrű összezsugorodott a hidegben, nem zárt tökéletesen, ezért a kicsapódó láng felrobbantotta a rakéta-hajtóművet. Negyedév múltán, április végén a Kijev közelében lévő csernobili atomerőmű rob-bant fel. Az emberi felelőtlenség az egész világra kiterjedő katasztrófát eredménye-zett. A szovjet hatóság először megpróbál-ta eltitkolni az ügyet, később jelentéktelen üzemi balesetnek állították be az eddigi

legsúlyosabb atomerőmű-balesetet, amely ma is szedi áldozatait és kihatással van mindnyájunk életére a Felvidék déli tér-ségében. (Az elszennyezett felhők Skan-dinávia fölé úsztak, majd onnan dél felé fordultak s a belőlük lezúduló radioaktív eső – állítólag – a csallóközi talajokba mo-sódott. Valószínűleg ezért /is/ van, hogy Nyugat-Szlovákia zömében magyarlak-ta településein rendkívül magas a rákos megbetegedések száma./Barta Gyula, aki a Duna mente szülötte, s aki magát a folyamot és a víz közeli tájakat nagy gyönyörűséggel festi, tizenöt évvel a katasztrófa után megalkotta legjelentő-sebb művét – a Rekviem Csernobilért c. remeklést, amely a képzőművész hangta-lan gyászmiséje, egyben korunk egyik ki-fejezőbb ábrázolása, az Istentől elfordult, magát mindenhatónak képzelő ember tragédiája. A lángoló atomreaktor fölött megjelenik az Istenanya: arca mélységes szomorúságot tükröz, s talán arra gondol, hogy íme, így jár, aki a tiltott gyümölcs-höz nyúl.

(b)

38

SZOBORAVATÓ

A komáromi Jókai Színház előtti térség mostanában sok embert vonz: Ott áll a városban diákoskodott Kaszás Attila színművész szobra, Gáspár Péter alko-tása. A szoborállítás kezdeményezői At-tila volt iskolatársai és barátai voltak, de a költségeket sok-sok egyéni adakozó, intézmény és mecénás teremtette elő. A szoboravató ünnepségen másfélezer ember tisztelgett a művész emléke előtt. Egyórás gyönyörű műsor előzte meg a szobor leleplezését és megszentelését – az esemény maga volt a megtestesült szeretet. Olvasóink most elolvashatják a budapesti Rudolf Péter színművész avatási beszédét és részleteket közlünk egy 2001-ben készült interjúból, melyet Szidiropulosz Archimédesz politológus, a Trianon Kutató Intézet egyik alapítója készített a művésszel.... Én Komáromban nőttem fel, ott a lakos-ság nagy része magyar. Minket nem értek atrocitások a szó kisebbségi értelmében, Ráadásul abban a puha szocializmusban, ami Csehszlovákiában is volt, szerintem jobb helyzete volt a kisebbségnek, mint most. Akkor volt egy közös ellenség, a

Szovjetunió. Miután a szovjetek elvonul-tak, maradt egy másik ellenség, a csehek. Aztán a csehektől is sikerült megszaba-dulni, maradtak a magyarok. Nemzetiségi

Komáromban nem sokkal halála után szobrot kapott Kaszás Attila színművész

ITTHON 39

SZOBORAVATÓ

Drága Barátaim! Napokon át ezt a két szót tudtam csak leírni, mikor újra és újra nekiveselkedtem, hogy megírjam ezt a beszédet. Drága barátaim. Eddig jutottam szerdán. Csütörtökön kicsit tovább, mert egy felkiáltó jelet is mögé biggyesztettem. Drága barátaim! Aztán növel-tem a felkiáltó jelek számát. Péntek estig. Nem jutottam tovább. Aztán rájöttem, hogy ez nem kudarc. Hanem ez maga a lényeg. Hol és mikor tudom tisztább szívvel kiejteni ezeket a szavakat, mint itt, ahol azok gyűlnek össze, akik Attilára emlékeznek. Őt kö-szöntik. Az ő nevében kapaszkodnak össze. Ez az ő ereje. Velünk van. Tehát: DRÁGA BARÁTAIM!!!!!!!!„Engedjük őt el”, - kérlelte egy évtizeddel ezelőtt a szép beszédű pap egy temetésen a gyászolókat, „fájdalmunk, könnyeink súlya ne terhelje útját”. Megmaradt bennem ez az egyszerű, tiszta gondolat. De most nem megy. Nem múlik el nap, hogy ne lenne ben-nem. Szükségem van rá. De neki sincs mehetnékje. Dolga van velünk. Ez a hívás gyűjt össze bennünket időről időre. Persze, dolgunk a feledés. Az önvédelem. Úgy általában. Most nem. Aki Attilára emlékezik, már csak ettől a ténytől jobbá lesz. Indiában létezik egy tiszteletreméltó szertartás. A Gangeszben, a csodás tulajdonságokkal felruházott folyóban megmártózva tisztul meg ki- ki mindennapi kisebb-nagyobb bűneitől. Vala-mi ilyesmit érzek, amikor találkozva veletek, kávé mellett, rohanva vagy épp ünneplő-be öltözve, „rákészülve”, mint a Nemzeti Színházbéli szép esténken Attiláról, Attilához beszélünk. Sokszor szólítom meg. És még soha nem lépett működésbe az önkontroll, Péter, mit csinálsz? Megbolondultál? Nem. Ez olyan természetesen és magától érte-tődően zajlik, mint minden, ami vele kapcsolatos volt életemben. A mi szépséges fo-lyónk, a kékségét vesztő, bemocskolt Dunánk, épp oly makacsul harcol önmaga tisz-taságáért, mint harcolnunk kell önmagunkért nap, mint nap ebben az irányt vesztett világban. Ati eggyé vált a nagy vízzel. Bárhol a partján állva átjár ez az érzés. Szükség van a térben olyan pontokra, ahol megállhat az idő. Ahol megpihenhet a lélek. Most itt állunk egy téren. Mellettünk a még a szemérmesen megbúvó szobor és tudom, hogy mostantól más lesz ez a hely. Ereje lesz. Sugárzása. Erőterében kötődjenek szerelmek ! Cuppanjanak első csókok! Vanília fagylalt csorogjon maszatos kölyök szája szélén, és bölcs öregek csoszogjanak az őszben. Szóval legyen emberi. Szép! És egyszerű! Drága Barátaim! Itt állok egy leleplezendő szobor mellett, a lepel alatt barátom bronzba vésett arcvoná-sai, sírnom kéne az abszurd és elfogadhatatlan helyzeten. De nem teszem. Mert átjár benneteket látva a szeretet. Köszönöm Atikám, hogy még mindig segítesz rajtunk, hogy figyelsz és kiköveteled, hogy összekapszkodjunk! Köszönöm, hogy maghallgattatok!

Rudolf Péter

szempontból most a legrosszabb a helyzet. Amit a magyar történelemről hallottunk, az tulajdonképpen a pedagógusok nyitott szellemiségének és bátorságának volt kö-szönhető... A kitelepítés érintett minket is. Nagyapám, édesanyám édesapja a padlá-son bujkált a kitelepítés elől. Ő megúszta, maradt a szülőfalujában.... Nem vagyok magyar állampolgár, Szlovákiában vi-szont szavazhatok,. El szoktam menni, hogy ne tudjanak az embertől könnyen megszabadulni. Ott van a családi örökség, a föld és a csallóközi emberben benne van, hogy amíg a föld magyar kézben van, ad-dig az magyar terület. Ezért a magyar pa-rasztot nehéz elüldözni onnan... Van egy örök keresztem, amitől nem lehet megsza-badulni. Szlovákiában lemagyaroznak, itt leszlovákoznak. Tótocska, így mondják. Nagyon édes volt a kedvesem a múltkor, amikor a tudtom nélkül valamelyik idő-sebb kolléga mondta, hogy a Kaszás tót, és a kedvesem pont ott volt a büfében, le-teremtette az idősebb, neves kollégát, hogy az Attila nagyobb magyar mint maga és tessék elgondolkodni ezeken a kifejezése-ken... Évente volt egy kézilabda meccs a szlovák gimnázium csapata ellen. A két gimnáziumnak közös udvara volt. Való-ságos polgárháború alakult ki azon az egy kézilabda meccsen. Ott volt a két tanári kar és a diákság. Ott presztízskérdés volt, hogy a magyarok nyerjenek. Ott éreztem először, hogy ez egy élet-halál harc Sport-ba burkolva. De ezzel ki is merült. Ugyan-annyi szlovák haverom volt... Egy nép boldogsága vagy boldogulása nem négy-zetkilométerekben mérhető. Egy nép bol-dogulása szellemiségben, belső összetar-tásban és belső szabadságban mérhető. Ez egy politikai játék. Pontosan kell tudnia minden embernek, hogy a politikusok já-tékszere. Rásütik, hogy idegen, színes, ma-gyar, szlovák, zsidó, cigány, orosz. Amíg az ember ezt intelligenciával nem tudja feldolgozni, addig, igenis, hergelhető. Ad-dig ez egy fegyver... A politika rossz befo-lyással van az emberekre. Például a zsidó barátaimmal voltak feszültségek amiatt, hogy mondogatták: az Orbán- kormány antiszemita kormány. Én meg mondtam, hogy nem az, csak vannak olyan intézke-dései is, amik nem esnek jól a mértéktartó zsidó értelmiséginek. Emiatt nem veszítet-tem el egyetlen zsidó barátomat sem, de azt érzem, hogy nagyon erős a parázs. A politikusok elérték, amit akartak, mert az emberekben már ott parázslanak ezek a kis lángocskák. Ezt kikérem magamnak!

Czékus Péter felvételei

40

A XIX. IZSAI LOVASNAP

ITTHON 41

A XIX. IZSAI LOVASNAP

42

ESEMÉNY

Fényes áprilisi délelőtt a Miskolci Egyete-men. Az Egyetemváros csupa nyüzsgés: előadások, konzultációk, vizsgák és min-den egyéb, ami egy ilyen fontos intézmény életéhez hozzátartozik. Néhányan a Ma-gyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet Könyvtárát keressük, ahol Petővári Ákos, miskolci tanár, Fábry Zoltán humanizmusa című doktori értekezésének a nyilvános vé-désére kerül sor. Már a hely megválasztása is azt sugallja, hogy itt Fábry Zoltánt értő és tisztelő emberek jöttek össze.A több mint száz oldalt kitevő értekezés védése az öt tagú tudományos testület előtt meghatározott forgatókönyv zajlik. A jelölt felvázolja dolgozatának céljait és eredmé-nyeit, majd következnek az opponensek értékelései, illetve az arra adott válaszok. A jelenlévők is kérdéseket tehetnek fel, il-letve hozzászólhatnak az elhangzottakhoz. Mindezeket követi – a bizottság rövid ta-nácskozása után – az eredményhirdetés.Számomra, s talán nem vagyok egyedül, az a tény, hogy ebben az értékeket vesztett összevissza világban egy miskolci magyar-

tanár Fábry Zoltánt választja doktori érte-kezése témájául, elismerést és megbecsülést érdemel. Igaz, Petővári Ákos több szálon is kötődik Fábry Zoltánhoz, többek között azzal, hogy felmenői között szepességi szá-szok /cipszerek/ vannak, illetve a filantró-pus és fiatalok mecénásaként ismert kassaiszobrászhoz, Löffler Bélához rokoni szálakfűzték.

Ez jó ajánlólevél a Fábry életmű megközelí-téséhez, de nem elég. Petővári dolgozatával igazolja, hogy kiválóan ismeri Fábry Zoltán írásait és tevékenységét, s olyan dokumentu-mokat is felkutatott, amelyek eddig nem ke-rültek közzétételre, illetve sorra veszi a Fábry életmű utóéletét is, ami sokban hasonlatos az író megpróbáltatásoktól teli életéhez. Nem kerüli meg a Fábry írásoknál sokszor előtér-be kerülő esztétikai és etikai kritériumokat. Igen, mert Fábry Zoltán műveit az élet írta: két világháborúval, két totalitárius rendszer-rel, kisebbségi reménységekkel és a mind-untalan megcsalatkozásokkal. Őt olvasva az ember érzi, hol a helye a világban, s belső kényszer arra sarkallja, hogy a mindenkori zsarnokság/ok/ról kimondja a véleményét. Mert zsarnokság volt és van, csak hangosan nem merjük megnevezni, inkább visszafo-gottan egymás között beszélünk róla.Petővári Ákos részletesen szól a Fábry Zol-tánt ért vádakról is, ami gyakran a bírálók és támadok frusztráltságáról tesz tanúságot, illetve komplexusaikról. Az pedig nehe-zen minősíthető másként, mint pubertás

exhibicionalizmusnak, ha valaki azzal pró-bál érdemeket szerezni, hogy Fábry Zoltán-ba belerúg, s ezt kéjes vigyorgással teszi.A vádlott megszólal és az Üresjárat mellett Fábry Zoltánnak további írásai vannak, ame-lyek kiállták az idő próbáját. A /cseh/szlová-kiai /az ő szavával: szlovenszkói/ magyarság létének és vesszőfutásainak a legkövetkeze-tesebb krónikása, a kisebbségi lét vizsgálatát

tájainkon senki sem művelte nagyobb felké-szültséggel és empátiával, s látva mai köz-életünk sivár és meghasonult állapotát csak ekképpen sóhajthatunk fel: Hol vagy Fábry Zoltán?...A jelenlévők megidézték személyes találko-zásaikat és kapcsolataikat Fábry Zoltánnal. Kezelőorvosa, dr. Juhász György szólt az író visszafogott szerénységéről, a témavezető, dr. Kabdedó Lóránt első sztószi látogatásá-ról beszélt, illetve hangsúlyozta, hogy a né-metekről és a német kultúráról írt hatalmas tabló, az Európa elrablása, máig nem eléggé méltányolt Fábry-mű. Czine Mihály termé-keny stószi látogatásairól is szó esett.Petővári Ákos értekezését elfogadta az egyetem tudományos bizottsága. Kiemelte azokat az értékeit, amelyek tovább vitték a Fábry életmű jobb megértését, illetve azok-nak a dokumentumoknak a közzétételét, amelyek eddig nem voltak publikálva. Ki-egészítéseket javasolt annak az érdekében, hogy a dolgozat könyv formájában is világot lásson.Jó volt a miskolci Egyetemváros forgatagá-ban megkeresni egy könyvtárat, ahol értékes és értelmes gondolatok szóltak Fábry Zol-tánról és – önmagunkról. Jó volt szlovákiai magyarnak lenni, tudatosítva azt, hogy járt előttünk valaki, aki méltó a tiszteletre: Fábry Zoltán.

Máté László írása és fotói

Doktori értekezés Fábry Zoltánról

Kabdedó Lóránt és Petővári Ákos

ITTHON 43

A MAGYAR SZENT KORONA

Harminc éve, az idén január hatodikán este érkezett vissza Magyarországra Szent Koronánk, melyet a második világhábo-rú végének zűrzavarában menekítettek Ausztriába és Németországba, ahonnan az Egyesült Államokba került megőrzés-re. Németországban 1953-ig amerikai fel-ügyelet alatt tartózkodott a Korona – elő-ször Münchenben, majd a Frankfurtban, 1951-től pedig Friedbergben. 1953-ban a „Klondike” fedőnevű titkos művelet kere-tében a „General Grelly” hadihajóval vitték Bremerhavenből New Yorkba. A hajó 1953 március 23-án kötött ki, majd a Koronát ki-párnázott és rezgésmentessé tett tehergép-kocsira rakták és biztonsági gépkocsioszlop kísérettel szállították a Kentucky állambeli Fort Knoxba, ahol 1978-ig őrizték a ma-gyar koronázási ereklyékkel együtt. Fort Knox máig az Amerikai Egyesült Államok egyik legbiztonságosabb földalatti erődje.

Nemzetünk pótolhatatlan ereklyéje és a ko-ronázási jelvények megkülönböztetett bá-násmódban részesültek az európai és egye-sült-államokbeli őrzés alatt. Ez kiterjedt az állapot ellenőrzésére és megőrzésére mind a szállítások alkalmával, mind az őrzőhe-lyen. Ezt igazolja az is, hogy az Egyesült Államok aranykészletét tároló erőd volt 25 éven át a Korona ideiglenes otthona. Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma kijelölt egy fő Koronaőrt, akinek feladata volt minden döntés előkészítése és a végre-hajtás megszervezése.Az 1970-es évek második felében egyre többször került szóba hivatalos tárgyaláso-kon a két ország között a Szent Korona és a koronázási jelvények ügyének rendezése. 1977 november 9-én Matthews Nimetz, az Egyesült Államok Külügyminisztériumá-nak e feladattal megbízott munkatársa a Képviselőház albizottsága előtt így jelentet-te be Carter elnök döntését a Szent Koro-na visszaadásáról: „Soha semmi kétségünk nem merült fel affelől, hogy Szent IstvánKoronája a magyar nép tulajdona. Mindig tudatában voltunk, hogy Amerika szerepe: biztonságban megőrizni ezt az egyedülálló

történelmi ereklyét. Mi a feladatot felelős-séggel és méltóképpen láttuk el... A Koronát olyan módon adjuk vissza a magyar nem-zetnek és népének, amely leginkább megfelel kiemelkedő nemzeti, kulturális és vallási jel-legének. Az amerikai nép nevében az elnök személyes képviselője adja át a Koronát Bu-dapesten a magyar állam személyes képvise-lőjének. A magyar kormány biztosított ben-nünket, hogy a Koronát azonnal és állandó jelleggel kiállítja Budapesten. Igy mindenki – magyarok, és más származású amerikai nemzetiségiek és mindenki más szabadon megtekintheti”.

/folytatjuk/

A Szent Korona hazajövetele

Az első rendszeresített koronaőr egyenruha az 1800-as évek közepén A koronaláda

44

A MAGYAR ROVÁSÍRÁSA MAGYAR ROVÁSÍRÁS

Mivel lassan itt a nyári szünet, az ősi írásunk iránt érdeklődőknek szeretnék néhány támpontot adni, hol láthatnak rovásírásos emlékeket. Sajnos, ezen nemzeti kincsünknek nincs olyan álla-milag megbecsült tárhelye, mint a római maradványoknak Aquincumban. Pedig a római köveken látható nagybetűs írás is ősi rovásírásunkból származik, ezt Forrai Sándor állapította meg először. A rovásírást a pogánysággal hozván kapcsolatba, a X. század előtti írásbeli-ségünket csaknem teljesen elpusztítot-ták annak igazolására, hogy a „barbár, nomád” magyarokat a nyugati térítő szerzetesek tanították meg írni-olvas-ni. Nem csak pergamenre írt könyveink vesztek oda, hanem magyar tudósaink, táltosaink ezrei szenvedtek vértanú-halált a nyugat-római „kereszténység” inkvizítorainak máglyáin és kínzókam-ráiban. Ősi betűinkkel írt kódexeink el nem égetett példányairól a rovásírást levakar-ták, horzsakővel elsimították és új törté-nelmet írtak rá, új betűkkel. Karsai Géza pannonhalmi történész, Anonymus sze-mélye után kutatván, néhány évtizede észrevette, hogy a Gesta Hungarorum is egy ilyen „palimpszeszt”, azaz olyan pergamenlapokból áll, amelyekről az eredeti írást eltávolították. Ugyanezek a pusztítók ma is közöt-tünk vannak és árgus szemekkel figyelik,mi kerül elő, mit lehet eltüntetni, elhall-gatni a magyarság elődeinek műveltsé-gét bizonyító tárgyakból, adatokból. Igen jó példa erre az 1999-es Fankfurti Könyvvásár, ahol ezek az eltüntetők és elhallgatók megakadályozták, hogy rovásfelirat kerüljön a magyar kiállí-tócsarnokra. Ezért mindenkinek, aki magyarnak vallja magát, szent feladata

figyelni, lefényképezni, lerajzolni, vala-milyen módon megörökíteni és tovább-adni ősi írásunkat, a meglévő emlékek sorsát pedig követni. Így maradt fenn, így mentették át számunkra a csíkszentmártoni, más for-rásban csíkszentmiklósi római katolikus templom 1501-ben készült feliratát, igaz csak másolatban. Ugyanis a feliratot, mint megsemmisítendő pogány emléket a XVIII. század végén a vakolattal együtt

leverték. Egyik másolatát 1749-ben Szil-ágyi Sámuel táblai ülnök szerezte meg, rajzolója ismeretlen. Sajnos Szilágyi a rajzot felküldte Bécsbe, s talán éppen ez pecsételte meg a még a templom fa-lán lévő emlék sorsát. Dezseritzky Ince nyitrai kegyesrendi szerzetes könyvében

is maradt fenn egy másolat 1753-ból. A felirat elpusztítása arra az igen szomo-rú kényszerhelyzetre is rámutat, hogy a megelőző századokban nem lehetett tud-

ni mi a jobb: elhallgatni vagy nyilvános-ságra hozni, hiszen a nyilvánosság okán került rovásfeliratos nagyszentmiklósi kincsünk is a Habsburgok kincstárába. Napjainkban annyival jobb a helyzet, hogy fényképfelvételekkel lehet igazolni az emlék meglétét, a nemzeti folyóira-tok, pl. Arany Tarsoly, Dobogó, Kárpátia pedig készséggel közlik ezeket. Nézzük tehát, mi maradt meg napja-inkra!

Budapesten 1. Az Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény-ben (1043. Bp. Berda József u. 48) látha-tó két honvisszafoglalás kori cseréptö-redék. Leírása a Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapján (http://www.rovasirokor-forrai.xw.hu) vagy Friedrich- Szakács:

Friedrich Klára

Még látható rovásemlékeink Magyarországon

fent: Margit-szigeti cseréplent: Váci rovásjeles csüngő

ITTHON 45

A MAGYAR ROVÁSÍRÁSA MAGYAR ROVÁSÍRÁS

Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig c. könyv 78. oldalán olvasható.2. A Budapesti Történeti Múzeumban, a Várban (1014. Bp. Szent György tér 2) a 2. emeleten, a „Budapest története az őskortól az avarkor végéig”c. kiállítá-son több rovásírásos tárgy is látható. A rézkori tárlóban egy formás agyagedény nyakán rovásírásunk G és L betűi válta-koznak díszítésként.Az avarkori leletek tárlójában két ro-vásfeliratos orsógombot tanulmányoz-hatunk, amelyek bizonyítják, hogy köz-népünk asszonyai írástudók voltak már ezekben a századokban is. A feliratok ki-nagyított képeken is láthatók, egyiküket Harmatta János professzor fejtette meg türk nyelven. Magyar nyelvű megfejtés-sel is bátran próbálkozhatunk! Ugyanitt az avar tárlóban áll egy kézzel formázott agyagkorsó, amelyen szintén rovásje-lek vannak. Megfejtésem szerint egy M betű, az M felső részében pedig egy kis S, eszerint a készítő névjele: M.S. A kor-són további rovásjeleket vehetünk észre, két egymás alá karcolt négyszög K betűt, bennük egy-egy kisebb jellel. Ezek alatt egy Ü betűhöz hasonló alakzat, amely azonban véletlen karcolás is lehet.3. A Margit-szigeti rovásfeliratos kő a Budapesti Történeti Múzeum kőtárának pincéjében hever, feliratai veszélyeztetet-tek, bármikor ráeshet valami e betűkre, megsemmisítve őket. Megtekintéséhez a múzeum igazgatójának engedélye szük-séges.Kérjünk engedélyt, fényképezzük le, győződjünk meg, hogy legalább 700 éves írásemlékünk nem hamisítvány, mint ahogy néhányan állítják. Leírása Pataky László: Gélyse kiskán c. könyvében, va-lamint Friedrich- Szakács : Kárpát–me-dencei birtoklevelünk a rovásírás c. könyvének 92. oldalán található.4. A Kossuth téren álló Magyar Népraj-zi Múzeumban „A magyar nép hagyo-mányos kultúrája” c. állandó kiállításon csupán 10 számrovásbotot láthatunk, mintha írásunk nem is lett volna! De ezeket a számrovásbotokat is érdemes megtekinteni.

5. Az 1483-ban előke-rült Nikolsburgi Ábé-cét a Széchényi Könyv-tárban őrzik, amely a Történeti Múzeum szomszédságában áll. Az ábécé csupán na-gyobb, időszakos ki-állításokon látható, azonban CD-n, 1600 Ft körüli áron meg-vásárolható, így ott-hon kellő nagyításban tanulmányozhatjuk . Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig c. könyvében ismerte-ti (Antológia Kiadó, 1994). A könyvhöz sajnos csak az antik-váriumok ajánlatainak folyamatos figyelésévellehet hozzájutni.6. Bár szigorúan véve nem nevezhetők „em-lékeknek”, szépségük miatt azonban mégis érdemes megtekinteni a Budapest XVI. kerületi és a Szabadság téri református templomok nagyméretű tűzzománc tábláit, amelyeken a Himnusz és a Szó-zat rovásírással is szerepel. Képük a Friedrich-Szakács : Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás c.könyv hát-só belső oldalán is látható. Szerettem volna a templomok pontos címét ide-írni, a 2007-es budapesti telefonkönyv-ben azonban sem a „Templomok” sem az „Egyházak „ címszó nem található.

Vidéken A vidéken látható rovásemlékek ismer-tetése előtt két, ősi írásunk megismer-tetése iránt elhivatottságot érző kutató elérhetőségét adom meg.Vetráb József Kadocsa a Pilis rovásem-lékeit gyűjti és szívesen megosztja az ér-deklődőkkel, amennyiben ideje engedi. Villámlevél címe: kadocsa55@vipmail.hu. Braun György tanár Sóskút közelé-ben fedezett fel rovásírást, amelyet szí-vesen megmutat. Távbeszélő száma:06 23 368 440.2. Budakalászon, az Ezüst–Kevélyen látható rovásfelirat. Erről leírás olvasha-tó a Magyar Demokrata 2006/48. számá-

ban, Szakács Gábor cikkében, valamint a Tászok tetőtől a bosnyák piramisokig c. könyvünk 229. oldalán.3. A VII-VIII . századból, köznépi, női sírból származó tűtartót Szarvason a Tessedik Sámuel Múzeumban tekinthet-jük meg. Forrai Sándor említett könyvé-ben található róla leírás.4. A honvisszafoglalás kori, Bod-rog-Alsóbűi Kohófúvóka másolata a Somogyfajsz község erdejében létesített emlékhelyen látható. Ugyanott a Stamler Imre által feltárt őskohók is megtekint-hetők. Leírás olvasható róluk a Turán 2001-es április-májusi számában, vala-mint a Kárpát –medencei birtokleve-lünk a rovásírás c. könyvünkben.5. Pécsen, a Janus Pannonius Múzeum-ban van az a kőbe vésett rovásírásos cí-merpajzs, amely a XII. századi Benedek templom romjai alól került elő. Bőveb-ben ír róla Forrai Sándor fent említett könyve 285. oldalán. 6. Sebestyén Gyula néprajztudós 1934-ben egy rovásírásos emlék-oszlopot állíttatott Balatonszepezd-Balatonszepezdfürdő határában álló vil-lája elé. Közelében vonat megálló van.

(folytatjuk)Rovatvezető: Z. Urbán Aladár

Ughy István rajza a fúvókáról Gömöri János rekonstrukciója után

46

A MAGYAR ROVÁSÍRÁSA MAGYAR ROVÁSÍRÁS

„Üzenem a jövő magyarjainak – írta 1996-ban Benedek István orvos, író -, hogy figyel-jenek gondosan a történelmünkre. Tegyék alaposan latra, mit higgyenek el. Mestereiket okosan válasszák meg és rostálják ki a tuda-tos vagy öntudatlan ámítókat. A történelem nem csupán csaták, forradalmak, vereségek és győzelmek fölemlegetése, hanem minden alkotásunk ismerete.Fordítsunk gondot a műveltségre. Szegény és kirabolt ország a miénk, egyetlen vagyona a műveltség, őrizni és gyarapítani kell. Üzenem híveimnek és ellenségeimnek, hogy Magyarországnak minden látszat ellenére van jövője. Letétben annak az ifjúságnakkezében, amelyik fölismeri, hogy mélység felé zuhanunk, és megállítja zuhanásunkat.Ez az ifjúság már megszületett. Harmatoslelke még gyanútlan, de amint felserdül, egészségesen gyanakvóvá válik, nem hagyja magát félrevezetni, megálljt kiált, kezébe ve-szi önmaga és hazája sorsát. Ebben hiszek.”Ebben hiszünk valamennyien, akik április 26-án a Palóc Társaság hívására ás szerve-zésében részt vettek azon a rovásírásverse-nyen, amely évről évre többeket szólít meg kies tájainkon. A magyar rovásírás tanu-lása, terjedése egyre fokozódik, erről győz meg bennünket, hogy az idei rovásírásver-senyre már egy híján 140-en jelentkeztek. Fokozódását bizonyítja, hogy új helyekről

is érkeztek nevezések, újabb iskolaépülete-ken ékeskedik rovásírással is az intézmény neve (pl. Alistálon).Ebben a bizakodásra feljogosító légkörben zajlott a zselízi Comenius Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban a 2008. évi rovás-írásverseny. Zsibongó, izguló gyerekekkel s az őket elkísérő tanárokkal, szülőkkel teltek meg a gimnázium folyosói, mintha nem is szombat, hanem tanítási nap len-ne. A zselízi vendéglátók minden tőlük

telhetőt megtettek, hogy a verseny simán, gördülékenyen folyjon, a gimnázium ta-nárai és diákjai segédkeztek a fogadásban, felügyelésben, eligazításban.A megnyitó ünnepségre a városi művelő-dési házban került sor. A nagyterem meg-telt a résztvevőkkel. A megnyitó műsora a rovásírásverseny jelentőségéhez méltó volt. A dr. Horváth Géza karnagy vezette Franz Schubert vegyes kar kitűnő előadá-sának tapsolhatott a közönség, meghall-gatta Pavol Bakonyi zselízi polgármester párszavas köszöntőjét, Cserba Katalin gimnázium-igazgató üdvözletét. Az első sorban ülő vendégek között foglalt helyet többek között Kiss Péter, a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány titkára, Szakács Gábor, a Forrai Sándor Ro-vásíró Kör elnöke, Mácsadi János, a Rákó-czi Baráti Társaság elnöke, Csenger Tibor mérnök, a Magyar Szülők Szövetségének helyi elnöke, továbbá a Csemadok Zselízi Alapszervezetének elnöke, a SZaKC kép-viselője...A rovásírásverseny a gimnázium épületé-ben folyt. A versenyzők három korosztály-ban – alsó tagozat, felső tagozat (V-VI. és VII-VIII. évf.), középiskola – oldották meg a feladatokat: hangos olvasás, latin betűs szöveg rovásírásosra, rovásírásos szöveg latin betűsre történő átírása és idegen sza-vaknak magyarral való helyettesítése.

Üzenet a jövő magyarjainak...A IV. Felvidéki Országos RovásírásversenyrőlFelvidék rovásírói - a jövő magyarsága

fent: Kovács Bernadett és Szelecky Mária Cserba Katalin igazgatóval<– Novák László átveszi az első helyért járó díjat Mácsadi Jánostól

ITTHON 47

A MAGYAR ROVÁSÍRÁSA MAGYAR ROVÁSÍRÁS

A feladatok elvégzésére szánt 45 perc múl-tán a versenyzők készségfejlesztő és szóra-koztató foglalkozásokon vehettek részt: ki a Franz Schubert emlékszobát tekintette meg dr. Horváth Géza vezetésével, ki Tarics Péter rovásírás-kiállítását, ki pedig a makramézás fogásait sajátíthatta el, esetleg városnéző sé-tára adta fejét... Amíg a diákok könnyedén múlatták az időt, addig a felkészítőkből javí-tókká lettek tanáraik. Minden elismerésünk azoknak, akik erre a csöppet sem könnyű munkára adták a fejüket, alig többen mint tucatnyian igyekeztek azért, hogy a lehető legkorábban befejezzék a javítást, értékelést, hogy megszülessék az eredmény. Addig azonban újfent a művelődési házba sereglett a sok résztvevő. Nem bánták meg, hiszen csodálatos élményben részesültek. Először a lekéri népművészeti csoport idé-zett fel életképet a múltból, majd a Kincső gyermek-népművészeti együttes műsora váltott ki nagy elismerést. Megpengette gi-tárja húrjait Szakács Gábor zeneszerző-éne-

kes is, aki a rovásírásverseny díszvendége volt. (Előző nap előadást is tartott a rovás-írásról mint a nemzeti tudatot erősen befo-lyásoló tényezőről a Kőbe vésett , fába rótt történelem című rovásírás-kiállítás megnyi-tásán).Elérkezett a nagy pillanat, az eredményhir-detés, a díjkiosztás ideje. Korosztályonként az alábbi eredmény született:

Alsó tagozat: 1. Novák Bernadett, Ipolynyék – Felkészítő Novák család2. Takács Csenge, Vásárút – Felkészítő Elek Ilona3. Gál Dóra, Ipolyság – Felkészítő Mészáros Attila

Felső tagozat, V-VI. évf.: 1. Novák László, Ipolynyék – Felkészítő Novák család2. Barusz Bianka, Udvard – Felkészítő Salgó Gabriella3. Nagy Viktória, Csallóközcsütörtök – Felkészítő Csóka Zsuzsanna

Felső tagozat, VII-VIII. évf.1. Kovács Bernadett, Csenke – Felkészítő Mikóczi Adrianna2. Szelecky Mária, Párkány – Felkészítő Csicsay Sarolta3. Zsapka Krisztina, Udvard – Felkészítő Salgó Gabriella

Középiskola: 1. Somogyi Edit, Csenke – Felkészítő Mikóczi Adrianna2. Matlák Szilárd, Dunaszerdahely – Felkészítő Matlák Ivett3. Peczen Noémi, Zselíz – Felkészítő Kuczmann Erika

Ők tizenketten azok, akik a Felvidéket kép-viselik majd a június 21-én Budapesten sorra kerülő kárpát-medencei döntőn, ahol magyarországi, erdélyi, délvidéki társaikkal versenyeznek majd. Keserű szájízzel aligha távozott Zselízről a sok-sok résztvevő. Valamennyien nyertes-nek érezhetik magukat, azok is, akik helye-zéseket értek el, és azok is, akik nem jutottak tovább, hiszen ősei tudását, a nemzeti mű-veltséget tudhatja a magáénak mind-mind. Ezenkívül „kézzelfogható” nyereményt is kaptak mindnyájan: rovásfeliratos pólót, amely a zselízi versenyre emlékezteti őket, továbbá rovásfeliratos tollat, rovásos naptá-rat, plakátot, ábécét, könyveket, múzeumve-zetőt...

A helyezettek az 56-os Történelmi Alapít-vány felajánlásaként egy hetet tölthetnek jutalmul a kiskunmajsa-marispusztai ifjú-sági táborban, illetve a budapest-kőbányai Szent László Gimnázium díjaként a bala-tonszepezdi nyári táborban. Ezen felül va-lamennyien a magyarságukra büszke ifjúnemzedék tagjai sorában érezhetik ma-gukat, akikre ugyancsak büszkék szüleik, tanáraik és a magyarságukra értékként te-kintő ezrek. A Palóc Társaság a felkészítő tanároknak is megköszönte az áldozatos, fáradhatatlan felkészítő munkát egy-egy könyvvel s a párkányi gimnázium által felajánlott naptárakkal.Nem hallgathatjuk el, hogy őszintén saj-náljuk szép Felvidékünk keleti részén élő magyar fiataljaink távolmaradásátversenyünkről (a legkeletibb versenyzők Gömörfalváról érkeztek). Őket is szívesen és örömmel üdvözölnénk a következő évi rovásírásversenyen, ha jelentkeznének. A földrajzi fekvés nem lehet akadálya az összefogásnak, minden nehézség leküzd-hető köz- és egyetakarással. Összetarto-zásunkat megerősítendő nyíltak vagyunk minden észrevételre, javaslatra, amely elősegíti a Pozsonytól Nagyszelmencig terjedő élettérben élő és tanuló diákok ta-lálkozását.Az említett összefogásnak volt szép, kö-vetendő példája a zselízi rendezvény is. A zselíziek – a város, az iskolák, a szer-vezetek, a vállalkozók – mindent elkö-vettek, hogy a rovásírásverseny sikeres legyen, a résztvevők jól érezzék magukat a városban, a versenyen, örömérzéssel, a jövő iránti bizakodással feltarisznyálva intsenek búcsút egymásnak, a városnak. Köszönet Zselíznek!Beszámolónkat egy idézettel kezdtük, fe-jezzük is be egy másikkal. Friedrich Klára gondolata kell, hogy diákot, tanárt, szülőt, mindenkit, aki értéknek tartja magyar-ságát, azonosulni tudjon vele s kövesse: „Bár történelmünket átírták, emlékeinek többségét eltüntették, nem szabad elfelej-tenünk és tovább kell adnunk azt a tudást, hogy a magyarok elődei a beláthatatlan ősidők óta a Kárpát-medence őslakói, bolygónk műveltségének létrehozói és e műveltség szorgalmas terjesztői vol-tak. Mindenkinek, aki szívében, lelkében magyarnak érzi magát, folytatnia kell munkájukat, amelynek első lépése őseink írásának, a rovásírásunk megtanulása és továbbadása.”

Z. Urbán AladárA felvételeket Urbán Árpád készítette

fent: A III. korosztály helyezettjei: Somogyi Edit, Matlák Szilárd, Peczen Noémilent: A legfiatalabb versenyző Gál Dóra is Budapestre készülhet...

48

FELHÍVÁSOKM

EGR

END

ELŐ

LAP

Ezennel megrendelem az ITTHON című havilapot

Név: Dátum:

Az intézmény neve:

Pontos cím:

Darabszám: Egész évre 360,- Sk: Fél évre 180,-Sk:

Elérhetőségeink: Občianske združenie JEL, Námestie 1. mája 10-12, 815 57 Bratislava E-mail: itthon.press@gmail.com. Tel: 0905/608777, 0907/177817Számlaszám: OTP Banka Slovensko 9367044/5200

aláírás, bélyegző

2008. május 17. szombat - Indulás a szokott helyről 7.00 órakorKirándulás FRAKNÓBA (FORCHTENSTEIN). 2008. május 20. kedd 18.00Skultéty Csaba - A kultúra lovagja (a Magyar Köz-társaság Érdemrend lovagkeresztje viselője), Mécs László keresztfia mai vendégünk.2008. május 22. csütörtök 18.00Pozsony a vívás városa címen ma este Érsek Attilá-val - a pozsonyi Slávia UK párbajtőrvívójával, juni-or Európa-bajnokkal és edzőjével, Érsek Árpáddal találkozunk. 2008. május 24. szombat 16.00Dr. Vízkelety Judit, a Széchenyi Könyvtár munka-társa Mátyás király nyomában járt Bécsben és Bu-dapesten, erről szól beszámolója.2008. május 27. kedd 18.00Bába Iván irodalmár, műfordító, politikus, volt varsói nagykövet (1998-2000) Békés átmenet (Adalékok a kialkudott rendszerváltoztatáshoz) c. könyvét mutatja be. 2008. május 29. csütörtök 18.00Dr. Papp Lajos professzor, világhírű szívsebész, korunk egyik leghitelesebb keresztény magyar tanítója és mestere, a PTE AOK Szívgyógyászati Klinika igazgatója a Casino vendége. A találkozást fölvezeti: Mács József író.2008. május 31. szombat 16.00Leberfingerben jólesik egy kávé, esetleg unokákjelenlétében is, hiszen bekerített játszótéren viga-dozhatnak, mialatt a nagyszülők élvezhetik a ligeti park zöldjét és friss levegőjét.2008. június 3. kedd 18.00A Magyar Művészeti Akadémia tagjainak közös előadóestje.2008. június 5. csütörtök 18.00Mgr. Gály Yvette „Ép testben ép lélek” programjá-ban a hátgerinc torna szerepel. 2008. június 7. szombat 16.00Rigele Alajos (Pozsony, 1879. február 8. – 1940, február 14.) nyomában Gabron Évával a Zerge-hegyre sétálunk.

A Pozsonyi Casino műsoraiból:

Klarissza (Klariská) utca 7.A PC kedden, csütörtökön, szombaton

16.oo-tól 21.oo-ig üzemel. Kapucsengő: PC / telef.: 544 10 395 ( 16.oo-tól 21.oo-ig )

KASSAI LOVASÍJÁSZ ISKOLAVarga törzs,Virt – Domány, Szlovákia

Lovaglás, íjászat, kelevéz, szekerce hajítás, fokos,szablya, ostorhasználat, kézm ves foglakozások,dobolás, éneklés, rendhagyó magyar történelemórák...

SZITTYA GYERMEKTÁBOR 2008A TÁBOR ID�PONTJAI:

9-13 éveseknek: 14-18 éveseknek:július 6-11,július 20-25

július 13-18,július 27-augusztus 1

Érkezés: vasárnap 16 és 17 óra közöttA résztvev�k száma hetenként legfeljebb 30 f�.

ÉTKEZÉS:Naponta háromszor egy f�étellel, igény szerint második vacsora.

SZÁLLÁS:Jurtában, tisztálkodási lehet�ség: kerti zuhanyzó, kerti wc.

PROGRAM:Reggel: torna és futás.Délel�tt: edzés.Délután: kézm�veskedés, szabadtéri játékok és versenyek.Este: t�zgyújtás, dobolás, éneklés, ismerkedés a magyar

történelemmel.

AMIT FELTÉTLENÜL HOZNI KELL:Hálózsák, takaró, matrac vagy szivacs, es�kabát, gumicsizma, nem átázó, váltásban kényelmes,koszolható ruhák (es�ben is tartunk szabadtéri foglalkozásokat), egészségügyi kártya vagy érvényesbiztosítás, fürd�ruha,tányér, bögre, ev�eszközök, esetleges gyógyszerek.

AMIT FELTÉTLENÜL OTTHON KELL HAGYNI:Mobiltelefon, értékes játékok, ékszerek, túlélési élelem csomag.

A Tábor ára: 2500.- Sk, vagy 20.000.- Forint

Jelentkezés: Kobza Katalin, +421 908 539 955, kocccka@freemail.hu

A gyerekeket a tábor díja felének átutalása után soroljuk be a kívánt hétre. Ha a jelentkez� mégsem tudrészt venni a táborban, az átutalt összeg felét visszatérítjük.

Számlaszámok:Magyarországon: 11773360-00368852, Szlovákiában: 3405645142/0200

Jelentkezési határid�: 2008. június 10.

MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK.

ITTHON 49

Lovasszobor a törökverő párkányi csata emlékéreEz év októberében lesz a 325. évfordulója a győztes párkányi csatának. A LIMES – ANAVUM Regionális Kulturális Társulás ötödik éve foglalkozik e történelmi eseménnyel . Az eddig megtartott 5 konferenciából három alkalommal elemezték törté-nészek a győztes párkányi csatát , melynek hőse III.Sobieski János lengyel király volt. Ennek, és a lengyelek segítségének köszönhető, hogy az Emlékműbizottság jóváhagyta a lengyel király lovasszobrának felállítását.Az emlékmű alkotója Győrfi Lajos .A terv kinőtte a várost, illetve a régiót. Védnökséget vállaltak fölötte és jelentős támogatással járultak a mű megvalósításához az MKP európai képviselői: Bauer Edit és Duka – Zólyomi Árpád .Brüsszelben is felfigyeltek tervünkre. A magyar külügy-minisztérium 10 000 euróval támogatja az emlékmű megvalósítását, de megérkezett Dušan Čaplovič szlovák miniszterel-nök- helyettes 500 000 koronája is. Magyarországi pályázaton 3,5 millió forintot sikerült nyerni . Magyarországi települések is bekapcsolódtak az adományozásba. A párkányi önkormányzat 500 000 korona támogatást hagyott jóvá, de jelentős Szigeti László és Farkas Iván parlamenti, valamint Farkas Tibor megyei képviselő hozzájárulása is. Bízunk benne, hogy a hiányzó 1,5 millió korona minél hamarább összejön, s a lokálpatrióta párkányiak meg mások neve is felkerül majd az emlékműre.

Az emlékmű átadásának tervezett időpontja 2008.október 28.

Számlaszámunk:OTP Banka Slovensko Štúrovo 8851520/5200IBAN : SK42 5200 0000 0000 0885 1520SWIFT : OTPV SK BX

Dániel Erzsébet A Társulás és az Emlékműbizottság elnöke

(Kanyaptamenti Dal- és Táncünnepély) Buzitán (Buzica) 2008. május 31. – én és június 1. – én (szombat és vasárnap)az Amfiteátrumban (rossz idő esetén a kultúrházban), melyre szeretettel meghívjuk

Önt és B. családját

GYERMEKNAP1300–1500 - Játékos sportvetélkedő1400 - Játszóház és mesterségbemutató a miskolci Fügedi Márta Népművészeti Egyesület és a sárospataki Kovácsék Családi Műhelye közreműködésével1500–1700 - TÁTIKA és Tombolahúzás1700–2000 - Környékbeli zenekarok koncertje - HORŇÁK MAREK és ZSUZSA zenekara1800–1900 - a nagykátai TÁPIÓMENTE Néptáncegyüttes

UTCABÁL2000–2200 - TÁNCHÁZ - játszik a ZSEB együttes - Zsapka Attila és Emmer Péter

KÓSTOLÓ1600–1900 - Tájjellegű ételek készítése és kóstolása: jelentkezés az ÖNKORMÁNYZATON, tel.:055/466 51 01 - a főzéshez fát és helyet biztosítunk az amfiteátrumban

CSEREHÁTI NÉPTÁNCFESZTIVÁL és TÁNCHÁZ1430 - Játszóház és mesterségbemutató a miskolci Fügedi Márta Népművészeti Egyesület

és a sárospataki Kovácsék Családi Műhelye közreműködésével1500 - a Buzitai Magyar Tanítási Nyelvű Óvoda Gyermekcsoportja - a Buzitai Magyar Tanítási Nyelvű Iskola KELEPELŐK Gyermekcsoportja

- a buzitai CITERAZENEKAR - a nagyidai KIS ILOSVAI Gyermekcsoport - a szinai ROZMARINGSARJ Gyermekcsoport

- a sárospataki CSIMPOLYA Gyermekcsoport- a miskolci SZINVAVÖLGYE Gyermekcsoport

- a nyíracsádi NYÍRACSÁD Gyermekcsoport - a mándoki TISZAKÖNYÖK citeraegyüttes

- a kassai HANIČKA Gyermekcsoport - a lengyelországi CHODOWIACY FolklórcsoportA műsor után TÁNCHÁZ - Játszik a TÉNYLEG együttes Miskolcról

Mindenkit szeretettel vár a RENDEZŐSÉG ! Frissítőkről a rendezőség gondoskodik.

Sponzori podujatia • A rendezvény támogatói:Realizované s finančnou podporou Ministerstva kultúry SR – program Kultúra národnostných menšín 2007 Košický samosprávny kraj • Nemzeti Kulturális Alap – Budapest • OPTIKA BÓDVA Görcsös Judit, Moldava nad BodvouBáráň Vojtech, MÄSO-ÚDENINY, Letná 8, pri kultúrnom dome, 044 20 Malá Ida, Košice-Šaca, 0903 600 548Ing. Csoltkó Jenő magánvállalkozó Jászó – Jasov • Láslófi Vladimír Rozličný tovar Buzica • AGROCES s.r.o. Cestice • KUK&FUK

Csemadok Buzitai Alapszervezete, Buzita Község Önkormányzata,Kassai Kerületi (Megyei) Önkormányzat a Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda, „Kanyapta“ Polgári Társulás, a Kerületi Művelődési Központ – Kassa és a Csemadok Kassa – környéke Területi Választmánya

XXX. CserehátiNépművészeti Fesztivált

megrendezik a

Műsor :2008. május 31. – szombat 2008. június 1. – vasárnap

Belépődíj:40,- és 20,-Sk

50

Pozsonyban, a Szlovák Köztársaság elnöki rezidenciájának télikertjében, ahol magáról a karácsonyi pompában úszó Grassalkovich-palotáról készült, mesébe illő fotóiban gyö-nyörködhetett mintegy négyszáz külföldi diplomata. Nagy sikert aratott továbbá a Csemadok pozsonyi székházában 2004 már-ciusában megrendezett kiállítása is, amelyen a felújított Petőfi-szoborról és újraavatásárólkészült képeit mutatta be. Nem kevésbé volt sikeres a felújított párkányi Mária Valéria hi-dat, s annak ünnepélyes – ugyancsak – újra-avatását bemutató fotókiállítása sem, amely a pozsonyi Duna utcai alapiskola és gimnázium klubhelyiségében volt sokáig megtekinthető. Könözsi István munkásságának méltatása-kor nem lehet nem megemlíteni azt a húsz évet, amelyet Pozsony komolyzenei életének fotózásával töltött. Rajter Lajos, a világhírű karmester beültette őt nyilvános koncerteken a filharmónikusok közé, onnan fotózhatta afellépő világnagyságokat – zenészeket és elő-adóművészeket. Az általa lencsevégre kapott világhírességek közül hadd említsem meg II. János Pál pápát, Tyereskovát, a dalai lámát – a sok-sok ismert politikust, művészt nem sorolom...Könözsi István az eltelt évtizedek során szá-mos elismerésben is részesült. Közülük csak egyet említek: a Szlovák Köztársaság ezüst plakettjét két éve vehette át Csáky Páltól, az akkori miniszterelnök-helyettestől. A leg-nagyobb szakmai elismerést pedig Colin Jacobsontól, a fotózás történetével foglal-kozó világhírű művészettörténésztől kapta, aki egyhetes szlovákiai tartózkodása alatt negyven neves hazai fényképészt hívott meg konzultációra, hogy mutassák be neki leg-jobbnak tartott fotóikat. Jacobson jó példa-ként Könözsi István „Bandukoló generáció” sorozatát emelte ki a többieknek, mondván, azokon a fotókon minden úgy van, ahogy annak lennie kell!S hogy a fotói általában ilyenek, tisztelt Olvasó, arról most Ön is meggyőződhet! Kérem, időzzön el egy kicsit az itt közölt felvételek szemrevételezésével, hogy sejteni tudja, mit élhetett át a fotós a fényképezőgé-pe elkattintása pillanatában. Ha ez legalább részben sikerül, akkor – biztosítom Önt – egy különös, nagyszerű élményben lesz része! Mert Könözsi István minden fotóját nagy-nagy átéléssel készíti, s mindegyikhez ad valamit önmagából. Egy-egy felvételt nézegetve ezért érzi meg gyakran az ember, hogy Könözsi-fotóban van szerencséje gyö-nyörködni!

Baranyai Lajos

A Palóc Társaság 2008-ban tizenharmadik al-kalommal rendezi meg a magyar őstörténet-tel, az igaz magyar múlttal és a nemzeti kultu-rális örökséggel foglalkozó nyári művelődési táborát. Az Örökség Népfőiskolai Tábor (ÖNT) műso-ra őstörténetünk, gyökereink, származásunk igaz történelmi tényeken alapuló megismeré-sét, nemzeti önismeretünk és önbecsülésünk elmélyítését szolgálja. Azt akarjuk elérni, hogy magyarságára megbecsülendő értékként te-kintsen minden, a Kárpát-medencében élő és a nagyvilágban szétszóródott magyar, hogy ősi anyanyelvünket megőrizve, gondosan ápolva és korunkhoz mérten fejlesztve gazdagítsuk magyar nemzetünket és az emberiséget.A XIII. ÖNT előadói mint eddig, most is kuta-tási területük legkiválóbb szakemberei. Tőlük ismereteket sajátíthatunk el, gondolataikkal továbbgondolkodásra serkentenek, általuk nemcsak szemlélői, hanem értőivé válhatunk mindannak, ami világunkban történik. Es-ténként szórakoztató műsorok zárják a napot. Hagyományosan tanulmányi kirándulással ér véget a táborozás. Ezúttal a Kis-Kárpátok körüli magyar művelődéstörténeti emlékeket keressük fel.A XIII. Örökség Népfőiskolai Tábor 2008. júli-us 7 – 12. között lesz a mátyusföldi Udvardon, (Szlovák nevén Dvory nad Žitavou), Össze-

vont Középiskolája diákotthonában (Fő tér 2.). Elszállásolás négyágyas szobákban, mosdó a folyosón található. Étkezés helyben az iskola éttermében naponta háromszor (az első na-pon csak vacsora, az utolsó napon csak reggeli biztosított).A XIII. ÖNT egész időtartamára szóló teljes részvételi díj 2 570.- Sk (ebből 350.- Sk a ki-rándulás).Kérjük a XIII. ÖNT műsora iránt érdeklő-dőket, hogy jelentkezzenek a Palóc Társaság elérhetőségeinek valamelyikén! Villámlevélcím: z.urban@paloctarsasag.real-net.sk vagy levélcímén: 991 22 Olováry 132., Szlovákia, vagy távbeszélőszámán: 047 / 48 79 115A jelentkezéseket legkésőbb június 27-ig vár-juk (utána legközelebb már csak a megnyitó napján áll módunkban fogadni a kedves részt venni akarókat!).A Palóc Társaság szeretettel hívja és várja a XIII. Örökség Népfőiskolai Táborába a ma-gyar történelem és a magyarságismeret iránt érdeklődő fiatalokat és felnőtteket, a diákokatés tanáraikat, a hölgyeket és az urakat a Kár-pát-hazából és a nagyvilágból.

Magyarok!Gazdag múltat örököltünk, tartsuk meg s

építsük rá jövőnket!

XIII. Örökség népfőiskolai tábor

Július 7., hétfő15:00 Megnyitó15:10 Molnár V. József néplélekrajz-kutató: „Teknyőkaparó” – Világvége jóslatok a Kárpát-medencében20:00 Hit – Sajó Sándor Emlékest – Rendező–előadó: Tarics Péter előadóművészJúlius 8., kedd 9:00 Szántai Lajos történész: Mátyás király és a Szent Korona11:30 Salgó Gabriella tanárjelölt: A rovásírás-tanítás helye az iskolai tanmenetben, ill. ennek szakdolgozati megírása15:00 Dr. Bárdi László történész: Keleti lovasnomád népek útja a Kárpát-medencéig19:30 Dr. Csámpai Ottó szociológus: Négy Es-terházy egy hullása a vezekényi csatábanJúlius 9., szerda 9:00 Dr. Aradi Éva indológus: Indoszkíták, kusánok és fehér hunok15:00 Dr. Bakay Kornél régész, történész: Lász-ló Gyula öröksége – Tíz éve húnyt el az iskola-alapító professzor19:30 Szőke István Attila költő: Csodaszarvas-sal a Pilisbe – Betűverses lélekutazás, CD-be-mutatóJúlius 10., csütörtök 9:00 Tóth Ákos művelődés-kutató: Hun-ma-gyar lelkület

9:45 Vetráb József Kadocsa Pilis-kutató: Égre nyíló lélek-ajtó – A Pilis titkai11:00 Rumi Tamás matematikus: Csepregiék rovásírásos köve – Napjelképek matematikai elemzése11:45 Záhonyi András történész: Rovásírásos emlékeinkről – egy mérnök szemével15:00 Szakács Gábor rovásírás-kutató: Újabb adatok a bosnyák piramisokrólFriedrich Klára rovásírás-kutató: Rovásírás Má-tyás király udvarában17:00 Kocsis István író, történész: A Szent Ko-rona misztériuma és tana időszerű kérdései19:30 Rákóczi él – Szakács Gábor zenemű-vének felvidéki bemutatója Közreműködik: Friedrich Klára regélő, Nagy Ágnes ének, Hegyi Károly, billentyűs hangszerek Július 11., péntek9:00 Leidinger Dániel geográfus : „Hagyjátok, hogy mi is éljünk!” – A szerves társadalom és a civilizáció összehasonlítása11:30 Baranta – Hagyományos magyar harc-művészeti bemutató15:00 Marton Veronika sumerológus: A sumiroktól a magyarokig19:00 Dr. Hegedűs Lóránt ref. püspök: A ma-gyarság küldetéstudataJúlius 12., szombatHonismereti tanulmányút: A Kis-Kárpátok mű-velődéstörténeti emlékei magyar szemmel

Helyszín: Udvard (Dvory nad Žitavou), Összevont Középiskola Időpont: 2008. július 7 – 12.

⬅ 35. old.

ITTHON 51

MÁTYÁS-FA NAGYMEGYEREN

52