44. Évfolyam * 2008. januÁr * 1. szÁm a kakasmandikÓ Új

NÖVÉNYVÉDELEM4 4 . É V F O L Y A M * 2 0 0 8 . J A N U Á R * 1 . S Z Á M

A KAKASMANDIKÓ ÚJ BETEGSÉGE

Az FVM Élelmiszerlánc-biztonsági Állat-és Növényegészségügyi Fôosztály Növény-, Talaj-és Agrárkörnyezetvédelmi Osztályszakfolyóirata

Megjelenik havonként

Elôfizetési díj a 2008. évre ÁFÁ-val: 4900 FtEgyes szám ÁFÁ-val: 490 Ft + postaköltségDiákoknak 50% kedvezmény

Szerkesztôbizottság:Elnök: Eke IstvánRovatvezetôk:Csóka György (erdôvédelem)Fischl Géza (növénykórtan, arcképcsarnok)Hartmann Ferenc (gyomszabályozási technológia)Kuroli Géza (technológia, rovartan)Mészáros Zoltán (rovartan)Mogyorósyné Szemessy Ágnes (információk,krónika)

Solymosi Péter (gyombiológia, gyomszabályozás)Kovács Cecília (alkalmazástechnika)Szeôke Kálmán (rovartan, most idôszerû)Vajna László (növénykórtan)Vörös Géza (technológia, rovartan)

A Szerkesztôbizottság munkáját segítik:Dancsházy Zsuzsanna (angol nyelv)Böszörményi Ede (angol nyelv)Palojtay Béla (nyelvi lektorálás)

Felelôs szerkesztô: Balázs Klára

Szerkesztôség:Budapest II., Herman Ottó út 15.Postacím: 1525 Budapest, Pf. 102.Telefon: (1) 39-18-645Fax: (1) 39-18-655E-mail: [email protected]

Felelôs kiadó: Bolyki István

Kiadja és terjeszti:

AGROINFORM Kiadó1149 Budapest, Angol u. 34.Telefon/fax: 220-8331E-mail: [email protected]

Megrendelhetô a Szerkesztôség címén, illetve elô-fizethetô a Kiadó K&H 10200885-32614451 számúcsekkszámláján.

ISSN 0133–0829

AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft.Felelôs vezetô: Stekler Mária08/06

ÚTMUTATÓ A SZERZÔK SZÁMÁRA

A közlemények terjedelmét a mondanivaló jel-lege szabja meg, de ne legyen a kettes sortávolságranyomtatott szöveg a mellékletekkel együtt 15 oldal-nál hosszabb. A kéziratot bevezetô, anyag és mód-szer, eredmények (következtetések, köszönetnyil-vánítás), irodalom fô fejezetekre kérjük tagolni és aSzerkesztôség címére 2 pld.-ban + lemezen bekül-deni. A közlemény címét a Szerzô(k) neve, munka-helye és a rövid összefoglaló kövesse, a dolgozat azirodalommal fejezôdjön be. A táblázatok és ábrák(címjegyzékkel együtt) a dolgozat végére kerüljenek.Csak jó minôségû, pauszpapírra rajzolt vagy laser-nyomtatóval készült ábrát, illetve fekete-fehér fotótfogadunk el. Színes diát és színes fotót csak aborítóra kérünk. Belsô színes ábrák elhelyezéséreközlési díj befizetése vagy szponzor anyagi támo-gatása esetén van lehetôség.

Az angol nyelvû összefoglaló, illetve az e célrakészült magyar szöveg új oldalon kezdôdjön.

A kéziratban csak a latin neveket kérjük kurzív-val (egyszeri aláhúzás vagy italic nyomtatás) jelölni,egyéb tipizálás mellôzendô. A technológia részbeszánt kézirathoz összefoglalót nem kérünk. A Szer-kesztôség csak az elôírásoknak megfelelô eredetikéziratot fogad el.

A Szerkesztô bizottság az internet honlapokrólszármazó adatokra való hivatkozásokat nem tartja el-fogadhatónak, ezért felhívja a Szerzôk figyelmét,mellôzzék ezeket. Kivételt képeznek az interneten„on-line” elérhetô tudományos folyóiratok, amelyeklektorált, szakmailag ellenôrzött dolgozatokat közöl-nek. Az ezekre történô hivatkozás esetén a szokásosbibliográfiai adatokat kell megadni.

A kézirat beadásával egyidejûleg kérjük aSzerzô(k) személyi adatait (név, lakcím, munkahely,munkahely címe, telefon, fax, e-mail) megadni.

CÍMKÉP: A kakasmandikó(Erythronium dens-canis L.)

Fotó: Jandrasits László

Kapcsolódó cikk: 19. oldalon

COVER PHOTO: Dog’s-tooth violet(Erythronium dens-canis L.)

Photo by: László Jandrasits

PL A N T P R O T E C T I ONN Ö V É N Y V É D E L E M

AZ ÖKOLÓGIAI NÖVÉNYVÉDELEM 50 ÉVE

*Elhangzott 2007. november 14-én, az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete Tudomány Napja rendezvényén

NÖVÉNYVÉDELEM 44 (1), 2008 1

AZ „ÖKOLÓGIAI NÖVÉNY-VÉDELEM” SZAKKIFEJEZÉSSZÜLETÉSÉHEZ*(Elôtörténet)

Nagy Barnabás

MTA Növényvédelmi Kutatóintézete,

1525 Budapest, Pf. 102.

Sáringer Gyula és talán még mások szerint is

az „ökológiai növényvédelem” kifejezést elsô-ként, de legalábbis az elsôk között írtam le és

használtam (Jermy 1975, Balás és Sáringer

1986, Nagy 1957). Anélkül, hogy ennek különö-

sebb jelentôséget tulajdonítanék, néhány mon-

dattal/gondolattal szeretném megvilágítani azt a

szellemi/gyakorlati hátteret, amely szinte magá-

tól értetôdôvé teszi, hogy az ökológiai növény-

védelem fogalma bennem, s nyilván közeli mun-

katársaimban (is) már jó 50 éve felmerült.

Sors bona – nihil aliud… valóban, jó sorsom

szinte mindig kiváló, de legalábbis igen karakte-

res emberek közelébe sodort, akiktôl volt mit ta-

nulnom szakmában, emberségben egyaránt.

Soó Rezsô professzor debreceni növény-szociológiai (ma inkább növénytársulástannak

mondják) iskolája mellett magától érthetôdô

volt az a törekvésem, hogy az állattársulásoknak

(nevezetesen az Orthoptera-együtteseknek) a

növénytársulásokhoz való illeszkedési törvény-

szerûségeit kutassam (Nagy 1944). Ennek az

irányzatnak abban az idôben Európában még

nem sok nyoma volt. E téren Balogh Jánostól(1953, könyvén kívül személyesen is) hasznos

ösztönzést kaptam már jó 50 éve. A közelmúlt-

ban jubiláló tihanyi Biológiai Kutatóintézetben

– nyári ösztöndíjasként – akkor gyakran csatla-

koztam Balogh Jánoshoz, s a félsziget domblej-

tôin és rétjein tett közös kirándulásokon szá-

momra igen hasznos eszmecserékre nyílt mód a

biocönológia elméleti és gyakorlati szerepével

kapcsolatban.

S hogy ezt tehettem, ebben nagy szerepe

volt – Debrecenben és Kolozsváron egyaránt –

áldott jó professzoromnak, Hankó Bélának.Ô szelíd jóváhagyással vette tudomásul az álta-

lam választott, akkor már folyamatban lévô hor-

tobágyi studiumomat még akkor is, amikor a

mikroszkopikus rákok és barlangok neves kuta-

tója, Peter Chappuis – egyébként akkor tiszte-

letbeli svájci konzul Kolozsváron – kereste fel.

Chappuis arra kérte Hankó Béla professzoro-

mat, hogy próbáljon rávenni engemet – mint fia-

tal doktorandust – dolgoznám fel az ô hatalmas,

mikroszkopikus rákokból álló világ-anyagát.

Valóban, sorsdöntô percek voltak, amikor a ne-

vezett ügyben engemet is beidéztek a professzo-

ri szobába. Hankó Béla professzoromnak akkor

aligha kellett volna túlságosan gyôzködnie a fia-

tal kisegítô-díjas egyetemi gyakornokot a

Chappuis-ajánlat elfogadására. Akkor aztán me-

hettem volna – 1943-ban – Svájcba, meg világ-

gá! De én – lehet, hogy kissé botorul – a horto-

bágyi sáskák mellett maradtam …

Rövidesen 58 éve lesz, hogy – némi cöno-

tikai-ökológiai szemléleti háttérrel –beléptem a

NKI-be, valójában semmi növényvédelmi elôz-

ménnyel. Egybôl bekerültem a növényvédelemitudomány és praxis „mélyvizébe”. Kezdetbenimponált a változatos, sokoldalúságot kívánó

munka, mert akkor – még a növényvédelmi

szolgálat is gyermekcipôben járván – a legtöbb

növényvédelmi problémával intézetünkhöz for-

dultak. Egyik nap még – Jermy Tibor oldalán –

a makói, óriási fokhagymapiramisokban vizs-

gálgattuk a kártevô fokhagymapille parazitáit, a

következô napokban már a Duna mentén a nyár-

famagvetést minduntalan meghiúsító károsító

rovarok felderítésére küldött ki Szelényi Guszti

bátyánk, osztályvezetônk, és sok érdekes bioló-

giai kérdéssel találkoztam az akkor igen vehe-

mensen jelentkezô amerikai szövôlepke termé-

szetes ellenségeinek vizsgálata során is. De ne-

künk kellett „igazságot tenniük” a tûzifa-kira-

kodást megtagadó munkások ügyében is, ami-

kor nyilván az Al-Duna vidékérôl érkezô

uszályban a fahasábok között az emberre ártal-

matlan kárpáti skorpiók tûntek fel. A napi gya-

korlatban jelentkezô növényvédelmi kérdések

jelentôsen irányították munkánkat. A pestújhe-

lyi Bene bácsi tavaszonkénti jelentkezése a házi

kertjében jelentkezô Hoplocampa (gyümölcsda-rázs) problémáival némileg még kandidátusi ér-

tekezésem megválasztását is befolyásolta.

Szinte a mai napig orromban van a perme-

tezôszerek kénes szaga, amikor egy forró nyári

napon a neves Husz Béla professzor társasá-gában szemlét tartottunk az akkor mintaszerû

kisfái állami gyümülcsösben. Az almafákon le-

vél alig, a hôségtôl izzó levegôben nyomasztó

kénes szag … Ez lenne hát a gyakorlati nö-

vényvédelem – gondoltam némi borzadállyal.

Egy másik alkalommal a Tajói Áll. Gazdaság

területén a somkóró bagolylepke (Heliothismaritima) népes hernyóállományával szembe-sültem. A kiterjedt gradáció miatt megindult és

folyt a „szabályos”, elôírt inszekticides védeke-

zés. Már tökéletesen nem emlékszem arra, hogy

sikerült-e megakadályoznom a védekezés foly-

tatását, mivel a csaknem teljesen fejlett hernyó-

népesség – láthatóan — igen nagy százalékban

Tachina-petékkel volt fertôzve. A vegyszeres

védekezés a nagyfokú fürkészlégy-parazitáltság

megsemmisítésével nagyobb kárt okozott vol-

na, mint hasznot, hiszen a parazitált, kifejlett

hernyók zöld növényt tovább már alig fogyasz-

tottak.

Ilyen és hasonló tapasztalatok ösztökéltek

abba az irányba, hogy miként lehetne felolda-

ni/enyhíteni a hivatalosan elôírt permetezési me-

netrendeket akkor, ha azokat a biológiai/ökoló-

giai tényezôk „kontraindikálják”, azaz fölösle-

gesnek, sôt néha egyenesen károsnak ítélik.

Egyre inkább a felé hajlottam, hogy a kérdéses

kártevô elleni fellépést egy bizonyos tájon/terü-

leten egyedi, idôben és térben meg nem ismét-

lôdô jelenségnek tartsak. Ennek megfelelôen

úgy gondoltam, hogy a védekezést is a helyi, a

biológiai/ökológiai viszonyokat messzemenôen

tekintetbe vevô egyedi, tájökológiai alapokon

kellene végezni. Ehhez véltem szükségesnek az

ökológiai vénával megáldott, területének termé-

szeti körülményeit jól ismerô, szinte annak tu-

dósává váló agronómust, aki gyorsan, optimális

döntést tud hozni ezekben az egyedi, gyakran

azonnali döntést kívánó kártevô-gradációs ese-

tekben. A fentiek alapján az „ökológiai nö-vényvédelem” kifejezés talán már nem is tûnhet

olyan forradalminak, annak ellenére, hogy ez

(is) 1956-ban született.

2 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (1), 2008


Nagy Barnabás 1957-ben, 50 évvel ezelôtt„A biológiai látásmód fontossága a növényekkártevôi elleni védekezésben” figyelemre méltódolgozatot jelentetett meg. Sajnos a dolgozatcsak magyar nyelven látott napvilágot, ezért

nemzetközi visszhangja nem volt, magyarorszá-gi is szinte alig.

A Szerzô tanulmányának elején említi, hogyaddig, amíg a kártevôk gradációjának okait felnem tárjuk, a vegyszeres kezelésre vagyunk

A NAGY BARNABÁS-FÉLE (1957) ÖKOLÓGIAI ÉS A STERNÉS MUNKATÁRSAI-FÉLE (1959) INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELMIMÓDSZER ÖSSZEHASONLÍTÁSA*

Sáringer GyulaPannon Egyetem Georgikon Mezôgazdaságtudományi Kar, 8360 KeszthelyDeák F. u. 16. e-mail: [email protected]

Nagy Barnabás 1957-ben a növényi kártevôk ellen ökológiai védekezési módszerre tett javasla-tot, amely az agrobiocönózisokban használt kémiai védekezés minimálisra csökkentését célozta.Stern és munkatársai (1959) hasonló védekezési módszert javasoltak, amelyet integrált védekezésimódszernek (integrated pest management system) neveztek el. A két védekezési módszer lényegébenugyanaz. Annak ellenére, hogy Nagy Barnabás dolgozata, két évvel korábban, sajnos csak magyarnyelven jelent meg, ezért a nemzetközi irodalomban az integrált védekezési módszert, nem NagyBarnabás, hanem Stern és munkatársai nevéhez kötik.

Nagy Barnabás új módszerének kidolgozásában segítette cönológiai látásmódja, amelyet a híresberei Soó Rezsô professzor által fémjelzett Debreceni Növényszociológiai Iskolában sajátított el.

Dolgozatom áttekintést nyújt, a növényi életközösségek (fitocönózisok) kutatásának rövid törté-netérôl is, mert a magyar állati életközösségek (zoocönózisok) kutatása, Balogh (1946, 1953) pro-fesszor vezetésével, a fitocönológiából átvett nómenklatúra felhasználásával kezdôdött. SzelényiGusztáv (1955a) és Jermy Tibor (1956) véleménye szerint, a fitocönológai szemlélet és nevezéktan,nem alkalmazható a zoocönózisok tanulmányozására.

Balogh (1946) szerint, egy szintközösségben (synusium), (pl. talajszint, gyepszint, lombkorona-szint stb.) élô állatok zoocönózist alkotnak. Szelényi (1955a) szerint aki így tárja fel a zoocönózist,az csak ökofaunisztikát mûvel. Szerinte „a zoocönózis egymással és a táplálékláncok mentén füg-gôségi viszonyban álló, közös (növényi) energiaforrás kiaknázása céljából egymással társult popu-lációk összessége, amelyeket ez a kapcsolat egymás mellé vagy egymás mögé kényszerít”.

A cönotikai szempontokat is figyelembe vevô integrált védekezési fogalom definíciójátMagyarországon Jermy (1975a) fogalmazta meg. Élesen elkülönítette a komplex növényvédelmimódszertôl az integrált növényvédelmi módszert. Sajnos a magyarországi szakkönyvekben az integ-rált védekezés fogalmát nem egyértelmûen, a Jermy-féle definíció szerint használják a szerzôk.

A dolgozatban ismertetem a IV. Organization Internationale de Lutte Biologique (OILB) (1969),a FAO (1971), Smith és Huffaker (1973), az egykori KGST (1974), az orosz Viktorov (1975) azIOBC – FAO (1973), (1977), Balázs és Mészáros (1989), Darvas (1989), végül Eke (1991) integráltvédekezéssel kapcsolatos definícióit.

A dolgozatban végül felsorolom, a hazai integrált védekezéssel kapcsolatban elért elméleti ésgyakorlati eredményeket összefoglaló könyvek anyagát és a fontosabb szakcikkeket.

*Az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete Tudomány Napja rendezvényén elhangzott elôadás bôvített anyaga

utalva. Szorgalmazza a rovarökológiai kutatáso-kat, amelyek eredményeként megismerhetôk agradációk biotikus és abiotikus okai.

Külföldi példákra hivatkozva, felsorolja avegyszerezés káros hatását. Pl. a parazitoidok ésepiziták visszaszorítása miatt addig kártételtnem okozott atkák erôs kártevôvé váltak. A gya-kori vegyszeres kezelés következtében vegy-szer-rezisztencia alakult ki. A méhek pusztulásamiatt a virágok megporzása erôsen csökkent.E negatív ismeretek láttán szelektív inszekticidekelôállítására hívja fel a figyelmet.

Szerinte minél elôbb szükség van a Szelényi(1955a, b, 1956, 1957a, b) és Jermy (1955a, b,1956) által szorgalmazott cönotikai szemlélet-módra a kártevôk elleni küzdelemben. Vélemé-nye szerint, új irányba kellene terelni a kárte-vôkkel kapcsolatos kutatásokat, mégpedig aSzelényi (1955) és Jermy (1956) által kidolgo-zott elvi alapokon, amelynek fô célja: „…az egyhelyen, az agrobiocönózisokban együtt élô, egy-mással fôképpen a táplálékláncok mentén ösz-szefüggô populációk mennyiségi és minôségiegymásra hatásának kiderítése, szoros kapcso-latban a mûveleti növényekkel és az ezek közötttalálható gyomokkal.”

Az agrocönológusok képesek elsôsorban ki-deríteni, írja a továbbiakban Nagy Barnabás 50éve, a vegyszerezés káros hatását az agrobio-cönózisokra, s akik egyben az agrobiocönózisregenerációjának egyes fázisait is nyomon tud-ják követni.

Megemlíti továbbá, hogy egy adott földrajziterületen gazdálkodó mezôgazdasági szakemberéveken át figyelheti az ott élô kártevôk egyed-számváltozásait, és speciális, a helyi adottságo-kat figyelembe vevô növényvédelmi eljárásokatdolgozhat ki a kártevôk egyedszámának csök-kentésére, tekintetbe véve a kutatóintézeti szak-emberek tanácsait is. Több, egymással szom-szédos gazdaság irányító szakemberei összefo-gásával, ahogy ô írja, „táji jellegû” növényvé-delmi eljárások alapjait rakhatják le. Az ilyen„táj-természetrajzi felderítô munkába” egyretöbb biológiai látással rendelkezô személy is be-vonható lenne (biológiatanárok, tanítók, erdé-szek stb.). Szerinte, „…A kártevôk ismeretére a

növényvédelmi tapasztalatoknak az ilyen apróbbtájegységenként történô gócosodása és differen-ciálódása további lehetôségeket teremtenének abiológiai szemléletmódnak a növényvédelmimódszerekben való fokozottabb érvényesíté-séhez”.

A dolgozatában, a biológiai látásmód ér-vényre juttatásának az ökológiai növényvéde-lemben alkalmazható néhány módszerét és elvétis ismerteti. Saját tapasztalatai alapján javasoljapl. a különbözô idôben virágzó szilvafajták elté-rô idôben történô permetezését, amellyel elke-rülhetô a szilvadarázsak (Hoplocampa minuta,H. flava) kártétele (Újfehértó). Megfigyelte to-vábbá, hogy az almaültetvények erdôhöz közelesô részén erôsebb volt a bimbólikasztó bogár(Anthonomus pomorum) kártétele (Dolina-pusz-ta). Ebbôl következik, hogy ajánlatos az almaül-tetvényt az erdôtôl távolabb telepíteni. A para-zitoidok és epiziták védelmére ún. refugium-területeket célszerû hagyni, vagy pl. parazitoi-dokkal erôsen fertôzött Heliothis (=Chloridea)hernyópopulációkat vegyszeres kezelésbôl ki le-het hagyni, ezzel a parazitoidnépesség átment-hetô. További példája: az amerikai fehér med-velepke- (Hyphantria cunea) hernyópopulációkellen, fiatal korukban ajánlatos permetezni, mertaz idôsebb lárvákat már a Tachinidák (fürkész-legyek) parazitálják. A parazitált Hyphantria bá-bok, 3 mm lyukbôségû hordóba helyezendôk,hogy a parazitoidok szabadba juthassanak(Nagy 1953).

Ötven év távlatából feltehetjük a kérdést,hogy miért született meg éppen Nagy Barna-básban a növényi kártevôk elleni védekezésnek,a dolgozatában felvázolt újszerû védekezésimódszerekre tett javaslata? Ahhoz, hogy errema, 2007-ben tudományos igényû választ tud-junk adni, ismernünk kell azt a környezetet,amelyben egyetemi tanulmányait végezte, ésazokat a professzorokat, akiknek az elôadásaithallgatta, majd Budapestre kerülve azt a légkört,amelyben a biocönotikai viták zajlottak. Mielôttazonban ezekre a kérdésekre választ próbálnánkadni, távirati stílusban tekintsük át a biológia tu-dománytörténetét mind nemzetközi, mind ma-gyarországi viszonylatban.


A biológia történetének vázlata

A növényi életközösségek (fitocönózisok)kutatásának rövid története

Rapaics Rajmund (1925) „A növények tár-sadalma. Bevezetés a növényszociológiába” cí-men könyvet jelentetett meg, amelynek jelentôsrészében a biológia fejlôdésével foglalkozik, ésennek keretében jut el a növényszociológiához.

Rapaics a biológia fejlôdését Ernst Haeckel(1834–1919) természetfilozófustól eredezteti,aki felfogásában a monizmus alapján állt (mo-nizmus = minden létezôt egyetlen alapelvrevisszavezetô filozófiai elmélet). E felfogás alap-ján élesen támadta Carl von Linnaeus-t (1707–1778), és Georges Cuvier-t (1769–1832), akikszerint minden az embertôl ered és az emberértvan, ô áll a középpontban.

A XIX. század elejéig, a biológia (élettudo-mány) annyit jelentett, mint rendszertan (szisz-tematika). Ez volt a „hivatalos biológiai irány”a hivatalosan elismert „élettudomány”.

A XX. század elején, Amerikában, Svájcbanés Svédországban új élettudomány született, ame-lyet bioszociológiának neveztek el (Rapaics1925). Ekkor vált ketté a biológia növénytani ésállattani diszciplínára, amelyekbôl kialakult a nö-vények és az állatok társadalmát kutató irányzat.

A növényszociológia tudományos megala-pozását a német Alexander Humboldt-tól(1769–1859) származtatják, aki a trópusokontett utazásai során felismerte, hogy a Föld fel-színét borító növényállomány között alapfor-mák ismerhetôk fel. Ilyen alapformák: a fenyô,a pálma, a lombos fa, a fû stb., amelyek bizo-nyos földrajzi tájakra jellemzôek. Munkásságanyomán kezdôdött el a növényföldrajz mint újtudományterület mûvelése. Az alapformák tö-meges megjelenése nyomán ún. formációkat ír-tak le, mint pl. a fenyvesek, a pálmaligetek, alombhullató erdôk, a füves puszták stb. E for-mációk elsô leírója A. H. R. Grisebach (1814–1879) volt. A XX. század elsô felében már aformációk ökológiai jellemzését is adták(Warming és Graebner 1918; Schimper és Faber1935, idézi Borhidi 2003), ezzel megvetették azökológiai növényföldrajz alapjait. Ez új irányzat

eredményeit Walter (1964, idézi Borhidi 2003)munkája foglalta össze.

A XIX. század vége felé, a formációk leírá-sakor, a növénytakaróban elôforduló fajok mel-lé már odaírták, hogy ritka (r.=rare), feltûnô(sp.=speciose), csoportos (gr.=gregarie), töme-ges (cop.=copiose), amelyekkel jelezték a fajokegyedeinek társulási képességét. Ezekbôl az is-meretekbôl született meg a XX. század elsô év-tizedében a növénytársulástan tudománya,amelynek alapján indult el a növényszövetkeze-tek kutatása, ami végül is a növényszociológiatudományává fejlôdött. A Brüsszeli BotanikaiVilágkongresszuson, Flahault és Schröter (1910,idézi Borhidi 2003) megfogalmazták a „Nö-vényföldrajzi Nevezéktan”-t, és abban szerepela növénytársulások alapegységének, az asszociá-ciónak a definíciója. „Az asszociáció állandómegjelenésû, faji összetételû és meghatározottkörnyezeti igényû növénytársulás” (Pócs in:Hortobágyi és Simon 2000). Ebben az idôben anövényszociológia még nem külön diszciplína,hanem a növényföldrajz egyik fejezete. Mér-földkônek számított Braun-Blanquet (1928) el-sô növényszociológiai összefoglaló elméleti ésmódszertani munkája. Az ebben foglalt irányza-tot képviselte a debreceni és kolozsvári egyete-men oktató berei Soó Rezsô (1903–1980) pro-fesszor is, aki Növényföldrajz címû, 1945-benmegjelent könyvében sem különül el azelterjedéstan, a regionális növényföldrajz, a nö-vényökológia, a formációk és a társulások hie-rarchikus leírása. Még kevésbé Soó (1941) ko-rábban társszerzôkkel írt könyvfejezetében.A hazai tankönyvekben elôször Hortobágyi ésSimon szerkesztésében (1981, 2. kiad. 2000)megjelent „Növényföldrajz, -társulástan és -öko-lógia” címû fôiskolai és egyetemi tankönyvbenválik el a három szakterület anyaga.

A Braun-Blanquet (1884–1980) nevéhez kö-tött Zürich-Montpellier-i Iskola, amely az asz-szociáció fogalmán a karakterfajok elméletéretámaszkodott, nem az egyetlen volt a vegetációközösségi jellegét meghatározó kutatócsoportokközött. Az említett iskolán kívül még ismerttéváltak a skandináv, az orosz és az észak-ameri-kai iskolák is. Ezek közül a Zürich-Montpellier-iIskola bizonyult legeredményesebbnek, mert


egységei, az asszociációk alapján jellemezni le-hetett a termôhelyet, és a termôhely egységeittérképen jó lehetett ábrázolni.

[Megjegyzendô, hogy a Debreceni Iskola annyiradomináns volt hazánkban, hogy szinte minden nö-vényszociológiával foglalkozó szakember innen kerültki, vagy ha nem Debrecenbôl, akkor Soó professzorBudapestre kerülése (1953) után, tanítványai voltak.Ezek közül meg kell említeni Máthé Imre (1911–1993), Hargitai Zoltán (1912–1945), Ujvárosi Miklós(1913–1981), Balázs Ferenc (1913–), Udvardy Miklós(1919–1998), Ubrizsy Gábor (1919–1973), FelföldyLajos (1920–), Simon Tibor (1926–), Fekete Gábor(1930–), Borhidi Attila (1932–), Pócs Tamás (1932–)és Juhász-Nagy Pál (1935–1993) nevét].

Ennek a talán kissé részletesebbnek tûnô át-tekintésre azért volt szükség, hogy megértsükNagy Barnabásnak az elôadás elején idézett mun-kájában foglaltakat. Ô is a Soó Rezsô által fém-jelzett „Debreceni Iskola” neveltje. Az ott szer-zett növényszociológiai látásmódját átvitte az en-tomológiába [Hankó Béla (1886–1959) debrece-ni zoológus professzornak volt tanársegédje] ésezzel a szemlélettel érkezett a NövényvédelmiKutató Intézet Állattani Osztályára 1950. márci-us 1-jén. Már egyetemi doktori értekezésének cí-me is elárulja, hogy vérbeli cönológus. A kétrészletben megjelent úttörô zoocönológiai mun-kájának címe: „A Hortobágy sáska- és szöcske-világa I.” (1944); „A Hortobágy sáska- és szöcs-kevilága II.” (1947). További zoocönológiaimunkája „Quantitative and qualitative inves-tigation of the Saltatoria on the Tihanypeninsula”(1950). Zoocönológiai munkásságát újmunkahelyén is folytatta, így született meg„Zoocönológiai vizsgálatok homokpusztai gye-pek csévharaszti állományaiban” címû több szer-zôs dolgozat is (Szelényi és mtsai 1974).

Az állati életközösségek (zoocönózisok)kutatásának hatása Nagy Barnabásgondolkodására

A növények életközösségeinek (fitocönózi-sainak) kutatásához képest, az állatokkal foglal-kozó életközösségek (zoocönózisok) kutatásacsak a XX. század elsô felében kezdôdött el an-nak ellenére, hogy Möbius 1877-ben már meg-

alkotta a biocönózis fogalmát. Ettôl számítjuk azúj tudományág, a biocönológia kialakulását.A biocönológia röviddel ezután két nagy disz-ciplínára tagozódott, úgymint a növény- (fito) észoo-(állat) cönológiára.

Eltonnak az 1927-ben megjelent munkájahívta fel a figyelmet arra, hogy a zoocönózisokkutatása csak a szabad természetben végzettgyûjtésekkel és megfigyelésekkel tanulmányoz-ható. Addig a szisztematika jelentette a zoológi-át, amelyet múzeumokban mûveltek.Az 1930-as évek zocönológusai, egy élôhelyen(biotópban) összegyûjthetô ízeltlábúakat zoo-cönózisnak vették, figyelmen kívül hagyva,hogy az adott helyen együtt élô együttesek kö-zül csak néhány fajpopulációnak van köze a kö-zös táplálékforráshoz, a többi faj csak jön vala-honnan és megy valahova, tehát a pillanatnyilagösszegyûjtött egyedek nem alkotnak zoocö-nózist, csupán az ott fogható zooplankton tagjai.

Balogh (1946, 1953) professzor zoocöno-lógiai felfogásában a zoocönózis alapegysége aszintközösség (szinuzium). Pl. a lombkorona-szint, a cserjeszint, a fatörzsszint, a gyepszint, amohaszint, a talajszint, a kôalatti szint, az alom-,illetve a talajbani szint. A szintek hierarchikusanegymásra épülnek. Szerinte az egyes szintekbenélô állatok zoocönózist alkotnak. Ez a szemléletabból következett, hogy szolgai módon átvette afitocönológia kategóriáit, amelybôl egy sajátoskategóriarendszert és terminológiát alakított ki,és ezeket alkalmazta a zoocönológiára. Annálfurcsábbnak tûnik a kategorizálása, mert nagy-nevû tanítómestere Dudich professzor 1939-benmegjelent „Élettér”, élôhely, életközösség címûnagyon jelentôs tanulmányában világosan lefek-tette e fogalmak lényegét. Dudich (1939) szerint„az életközösség (biocönózis), bizonyos élettér-részen (azaz biotópban) állandóan és következe-tesen együtt elôforduló, az élettérrészben ural-kodó környezeti viszonyoktól többé kevésbé tö-kéletesen alkalmazkodott, az „élettér”-részhez ésegymáshoz okszerû belsô kapcsolatokkal fûzöttmeghatározott minôségû növény- és állatfajokhatározott számú egyedeinek az összessége”.

Dudich definíciója szerint, az a tény, hogyegy adott helyen, egymás mellett és egymásonfordulnak elô bizonyos növény- és állatfajok,


még nem jelenti azt, hogy biocönózis van jelen,mert az egymás mellett élés (koegzisztencia)még nem jelent életközösséget. Ezt a vélemé-nyét, az 1953-ban írt Állatföldrajz címû egyete-mi jegyzetében, így fogalmazta meg: „Nemminden együtt elôfordulás (coexistencia) jelentegyszersmind társulást is.” Az életközösség tag-jait tehát oksági kapcsolat fûzi egymáshoz.

Balogh (1953) szerint ezzel szemben „azéletközösség (biocönózis) környezetének egészélôvilágát egységbe foglaló sajátos jellegû, sta-bilis, szintközösségekbôl felépített, összefüggôvagy térbelileg elkülönülô állományrészeket ma-gába foglaló állomány, amelyet többnyire rend-szertanilag nem rokon fajok egyedei alkotnak,de amelyekben az állomány zömét kitevô fajokegy része legalább egy szintközösségen belül cö-nológiai affinitásban van egymással.” DuRietz(1930) nyomán „cönológiai (nála szociológiai)affinitásnak” nevezi két vagy több fajnak azt ahajlandóságát, hogy egymással „keverékállo-mányt” alkossanak, azaz egyedeik együtt for-duljanak elô.” Jó példa erre hazánkban, az ôszibúzán, száraz ôsszel, gyakran károsító két kabó-cafaj, a Psammotettix alienus és a Macrostelesribauti, amelyek mindig együtt fordulnak elô.DuRietz szavaival élve, erôs cönológiai affini-tásban vannak egymással.

Balogh (1953) könyvének megjelenése elôt-ti év tavaszán, a Magyar Tudományos Akadé-mián cönológiai ankét zajlott le, amelynek al-kalmával Szelényi Gusztáv felkérést kapott arendezôségtôl, hogy elôadást tartson „Mit vár anövényvédelem a cönológiától? címmel. Ez afelszólítás kényszerítô erôvel hatott abban azirányban, hogy a növényvédelmi állattan és abiocönológia közötti kapcsolatokról állásfogla-lás szülessen. Ahogy Szelényi abban az idôben,1953 telén mesélte nekem, hogy az addig vég-zett, mintegy negyed százados növényvédelmirovartani részkutatásainak eredményei alapjánvilágossá vált elôtte, hogy a növényvédelmi en-tomológia, ízig-vérig biocönológiai tudomány,és csak ilyen szemlélettel lehet tudománynak ne-vezni, majd kialakítani önálló rendszerét.

Szelényi bicönölógiai felfogása különbözöttaz elôbb említett Balogh-féle zoocönológiai fel-fogástól, ezért mondanom sem kell, hogy egy-

mást érték a Magyar Biológiai Társaság Állatta-ni Szakosztályában elhangzott elôadásokat kö-vetô élénk viták, amelyek a Magyar RovartaniTársaság ülésein is folytatódtak. A nyilvános vi-tában Balogh János, Szelényi Gusztáv és JermyTibor vállaltak oroszlánrészt. Már az elsô ösz-szecsapáskor, minden résztvevô elôtt nyilván-valóvá vált, hogy a Balogh János által képviseltzoocönológiai iskola tagjai: Loksa Imre (1923–1992) és Gere Géza (1927–), utóbbi produkció-biológus és a növényvédelmi rovartant képvise-lôk között kibékíthetetlen ellentét van, így útja-ik elváltak. Ez egyenesen következett a Balogh-és a most következô Szelényi-féle biocönózisdefinícióból.

Szelényi (1955a, b, 1956, 1957a, b, 1976,1982) szerint „a biocönózis növényi és állatiszervezetekbôl keletkezô társulás, amely szervesvegyületeket termelô növényi szervezetek köréépül fel, egymással közösségben élô szerkezetielemekbôl áll, és a bioszféra egy meghatározotttérségében arculatilag egységesen alakul ki.”A biocönózis életforma-csoportokból (cötusok-ból) tevôdik össze. Ezek a következôk: 1.Producens elemek (termelôk). 2. Korrumpenselemek (növényevôk). 3. Obstans elemek (hús-evôk). 4. Interkaláris elemek (eltakarítók). 5.Szusztinens elemek (fenntartók).

De mi az állattársulás (zoocönózis)?Szelényi (1955a, b) szerint, „az állattársulás te-hát egymással és a táplálékláncok mentén füg-gôségi viszonyban álló, a közös (növényi) ener-giaforrás kiaknázása céljából egymással társu-ló populációk összessége, amelyeket ez a kap-csolat egymás mellé vagy egymás mögé kény-szerít.” Az állattársulási kategóriák, amelyeketSzelényi a cönológiai affinitás alapján állítottössze, a következôk: 1. Gazdaközösség (katé-na). 2. Tápnövényközösség (katenárium). 3.Élôhelyközösség (prészocium). 4. Csúcsközös-ség (szuperszócion). A Szelényi-féle nómen-klatura egyes fogalmai Friederichs (1930) úttö-rô és Tischler (1949) munkájából származnak.

Szelényi szerint egy adott helyen össze-gyûjtött állatok összessége nem nevezhetô zoo-cönózisnak, csupán állatseregletnek. Az ilyentevékenységet folytató kutatók ökofaunisztikátmûvelnek. Ma az ilyen stílusban dolgozók tevé-


kenységét a szünbiológián belül, szünfeno-biológiai kutatásnak nevezzük.

A német Schwenke (1953) szintén a növény-védelmi entomológia biocönológiai jellege mel-lett tört lándzsát, de szemléletmódja több nézô-pontból ellentétbe került a Szelényiével.

Amikor Szelényi a Beiträge zur Entomologiecímû, Berlinben megjelenô lapban (1955a) né-met nyelven közzétette eddig minden cönoló-gusétól elütô cönológiai koncepcióját, rövidesenlevelet kapott P. Peus berlini professzortól. A le-velet az egyik osztályértekezleten felolvasta.Peus szerint, sem biotóp, sem biocönózis és en-nek következtében a Szelényi féle életformacso-portok és állattársulási kategóriák a természetbennem léteznek, ezek antropomorf rálátások a ter-mészetre. Nézeteit Peus, egy már 1954-ben„Auflösung der Begriffe „Biotop” und „Bio-zönose” címû cikkében ki is fejtette. A cikkbenfoglaltaknak tudomásom szerint, visszhangjuknem volt, mert mind a Balogh-, mind a Szelényi-féle irányzat tovább élt, és ha nem is sok, de né-hány jelentôs dolgozat jelent meg a Szelényi-fé-le koncepció szellemében (Jermy és Szelényi1958; Szelényi 1963, 1964; Benedek 1969 a, b,1972; Szelényi és munkatársai, 1974; Bürgés ésGál (1980, 1981a, b, 1982). A Balogh-féle alap-vetés alapján Balogh és Loksa (1956), Koppányi(1961, 1967), majd Loksa (1966) jelentetett megnagyobb tanulmányt, illetve könyvet.

A növényvédelmi rovartani feladatok cöno-lógiai alapú megoldására Jermy (1956) tett na-gyon figyelemre méltó javaslatot, amelyben ha-tározottan utalt arra, hogy az idiobiológiai is-meretek rendkívüli hiányossága a fô oka annak,hogy a cönológiában uralkodó statisztikus-stati-kus szemlélet eluralkodott, mert szerinte acönológusok megfeledkeznek arról, hogy aszünbiológia az idiobiológiára épül. Szerinte,„az idiobiológia egy fajhoz tartozó egyedek ál-lományával, tehát „nem rendszertanilag hason-ló” egyedek állományával, hanem rendszertani-lag azonos egyedek állományával foglalkozik.Ezek szerint, „egynemû állománnyal” = egyed-állománnyal, más néven populációval”.

Ezeket, mind csak azért voltam bátor nagyvonalakban felvázolni, hogy jobban megértsükazt az atmoszférát, amelyben Nagy Barnabás

végezte kutatómunkáját, és eljutott addig,hogy megfogalmazta elôadásom elején ismer-tetett dolgozatát, amelynek megírásához az islökést adhatott neki, hogy az 1950-es évek ele-jén már egyre többen hangot adtak annak a vé-leményüknek, hogy a széles hatásspektrumúinszekticideknek az agrobiocönózisokban ki-fejtett káros hatása nyilvánvaló. Talán ezért is,mint biocönológián nevelkedett kutató, tollatragadott és az ökológiai növényvédelmi mód-szerek minél szélesebb körû alkalmazására tettjavaslatot.

[Még mielôtt továbbmennék, legyen szabad meg-jegyeznem, hogy 1992 szeptemberében, a Marseille-ben rendezett Európai Ökológusok Kongresszusán,Juhász-Nagy Pál professzorral egy szállodában vol-tam megszállva. Napi beszélgetéseink során kifejtet-te, hogy a magyar biológiában az utolsó nagy, etikaialapon zajlott vita, a Balogh-, Szelényi- és Jermy-fé-le cönológiai vita volt. Sajnálatos azonban, hogy azélénk vitákat nem követte konklúziók levonása.

Itt jegyzem meg, hogy most van kibontakozóbanegy újabb vita a hazai biológusok körében, mégpediga GMO növényekkel kapcsolatban. Most is két táborösszecsapásának vagyunk tanúi. Egyik tábort Darvasprofesszor és munkatársai, másikat Dudits akadémi-kus és munkatársai képviselik].

A külföldi irodalomban, Stern és munkatár-sainak csak 1959-ben, tehát két évvel késôbb je-lent meg „The integrated control concept” címûcikkük. Ettôl az idôtôl számítják az integrált nö-vényvédelem fogalmának használatát.

De mi tette indokolttá, az addig szinte kizá-rólag vegyszerekkel történô növényvédelem új-ragondolását. Az okok között elsô helyen kellmegemlíteni a peszticidekkel szemben tapasztaltrezisztenciát. A másik az ökotoxikológiai éskörnyezetvédelmi szempontból tapasztalt nega-tív hatások. A harmadik a vegyszeres védeke-zéssel összefüggô eltérô vélemények. Mást kép-viseltek a szergyártó világcégek, melyeknek vé-leménye szerint, az emberiség egyre nagyobbrészének hiányos táplálkozását a vegyszeres vé-dekezéssel lehet enyhíteni (Jermy, 1955a). Egymásik csoport azt hangoztatta, hogy a vegyszernélküli növényvédelem az egyedül üdvözítô.Hazánkban már az 1950-es években számos ki-válóan képzett növényvédelmi szakember dol-


gozott a termelésben, akiknek az volt a vélemé-nyük, hogy vegyszer nélkül nem lehet megaka-dályozni a kártételeket.

Az USA-ban, ahol már ekkor is fejlett me-zôgazdaság volt, a nyakló nélküli vegyszeres vé-dekezés negatív tulajdonságai legelôször jelent-keztek. Nem véletlen, hogy egyre több szakem-ber vizsgálta meg közelebbrôl az inszekticidekhasználata következtében elôállt helyzetet.

Az USA-beli entomológusokat megelôzve,Nagy Barnabás, akinek iskolázottságáról koráb-ban szóltunk már, 1957-ben megírta nevezetescikkét, amelyben holisztikus biológiai látásánakköszönhetôen, dolgozatában ráirányította a fi-gyelmet az agrobiocönózisokat alkotó populációkkutatására. Szerinte ezek a kutatási eredmények újvédekezési eljárások kidolgozását teszik lehetôvé,amelynek lényege, hogy minél kevesebb vegy-szeres kezeléssel és minél kisebb területre korlá-tozva, lehetôvé válik, a kártevôket természetesúton korlátozó tényezôk maximális érvényesülé-se. Ahogy dolgozatának címe is elárulja, ezt a bi-ológiai látásmóddal átszôtt növényvédelmet „öko-lógiai növényvédelemnek” nevezte el. Elôadásomelején konkrét példáit is említettem.

Ha összehasonlítjuk, a két évvel késôbbStern és munkatársai (1959) által az integrált(integrális) védekezés néven nevezett eljárással,aminek lényege az volt, hogy az állati kártevôkelleni védekezést a vegyszeres és a biológiai vé-dekezés együttes alkalmazásával kell elvégezni,akkor világossá válik elôttünk, hogy NagyBarnabás ezt az eljárást már két évvel korábbanpublikálta ökológiai növényvédelem címen.Mi-vel az ökológiai és integrált védekezés ugyan-azt takarja, ezért ennek az új szemléletû eljá-rásnak az elnevezése Nagy Barnabás nevéhezkellene, hogy kötôdjék szerte a világon. Hogymég sincs így, annak egyszerûen, azaz oka,hogy dolgozata csak magyarul jelent meg, ésegy olyan folyóiratban, aminek még a tartalom-jegyzéke sem idegen nyelvû.

A hazai agrobiocönózisokban alkalmazottvédekezési módszerek

Hazánkban növényvédelmi állattannal fog-lalkozó könyvet Kadocsa (1929) jelentetett meg

Gazdasági állattan címen. Ebben a munkában akülönbözô védekezési módszerekkel külön feje-zetben nem foglalkozik. Kadocsa (1942) köny-vét átdolgozott és bôvített formában ismét meg-jelentette hasonló címmel. E könyvében, márkülön fejezetet szentel a különbözô védekezésimódoknak, így pl. „Mívelési eljárások” fejezet-ben részletesen kitér a „Tenyészterület kiválasz-tása és talajmunka.” „Vetés és növényápolás.”„Növénykiválogatás, növénynemesítés” szere-pére a kártevôk elleni küzdelemben. A „Bioló-giai védekezés”, az „Erômûvi védekezés” és„Védekezés vegyiszerekkel” címû fejezetekbentárgyalja az ezen eljárásokban rejlô, kártevô-egyedszám-csökkentés lehetôségeit. A felsorolteljárásokat külön-külön említi, nem utal ezekesetleges együttes alkalmazására.

Terényi (1952) „Komplex és kombinált nö-vényvédelmi módszerek” címmel nagyobb terje-delmû dolgozatot publikált, amelyben az agro-technikai, a mechanikai, a biológiai és kémiaivédekezési eljárásokat említi, de megjegyzi,hogy ezek kutatása nélkül csak részeredmé-nyekhez juthatunk, ezért a következô kutatásitémákat javasolja napirendre tûzni: 1. Kártevô-prognózis. 2. A betegségek és kártevôk biológi-ájának pontosabb ismerete. 3. A betegségek éskártevôk biokémiájának tanulmányozása. 4.A kémiai védekezés hatóanyagainak és a késznövényvédô szerek hatásmechanizmusának bio-kémiai és biofizikai tanulmányozása. 5. Nö-vényvédô szerek hatóanyagainak, fizikai állan-dóinak meghatározása, valamint toxikológiaivizsgálatokra alkalmas módszerek kidolgozása.6. A kémiai védekezési módszer hatásosságát éseredményes alkalmazását elômozdító növényvé-delmi célokra használt gépek tanulmányozása.

Terényi (1952) szerint, a komplex védekezésa különbözô növényvédelmi módszerek együt-tes, de rendszerint nem egyidejû alkalmazása, akombinált védekezés két vagy több hatóanyagúnövényvédô szer egyidejû használata.

Ezek alapján ma már beszélünk „komplex”,„kombinált”, „ökológiai” és „integrált” véde-kezésrôl, és mindegyikrôl tudjuk, hogy mit kellrajta érteni.

Az „integrált” védekezés fogalma a késôbbi-ek során több szerzô (Rubcov 1962; Fluiter


1962; Smith 1963; Rukavisnyikov 1964;Ubrizsy 1964, 1965) véleménye alapján, a ké-miai és a biológiai módszerek harmonizálásánalapul. Nagy Barnabás és Vajna késôbbi (1972,1973), dolgozataikban, ahogy Jermy (1975a)látja, már a hazai növényvédelmi intézkedéseketaz integrált védekezés bevezetéseként említik,illetve az integrált növényvédelmet nem tekintikönálló módszernek, hanem a növényvédelmi el-járások racionális egységének, s egyben kor-szerû szemléleti módnak.

A Terényi-féle (1952) komplex és kombináltés a Stern és munkatársai (1959) által javasoltintegrált védekezési fogalom pontos definíciójá-ra Jermy (1975a) tett kísérletet. Szerinte:

„Komplex növényvédelmen értjük valamelynövényállomány károsítóinak leküzdésére alkal-mas módszerek olyan kombinációját, mely a vé-dekezés célját a leggazdaságosabban és az em-bert, környezetét a legkevésbé veszélyeztetô mó-don éri el”.

„Integrált védekezésnek nevezzük a komp-lex védekezésnek azt az esetét, mely a károsítókegyedszámának a gazdasági kár szintje alattiszinten való szabályozásához az agrobiocönózistermészetes biotikus szabályozó tényezôit is fel-használja”.

Jermy (1975a) munkájában, Lauretre (1969)hivatkozva közli az Organization Internationalede Lutte Biologique (=OILB) IV. Integrált Vé-dekezési Szimpoziumának kiadványában meg-jelent definíciót, amely így hangzik: „…az in-tegrált védekezés a károsítók korlátozásánakolyan rendszere (pest management system),amely az egész környezet és a károsító fajok po-pulációdinamikájának összefüggéseit figyelem-be véve, a lehetô legösszehangoltabban alkal-mazza az összes hatékony módszert és eljárást,s ezzel a károsítók populációit a gazdasági kár-tétel szintje alatt tartja. Szûkebb értelemben vé-ve egyetlen károsítónak a korlátozását jelenti bi-zonyos növényállományokban vagy egy adotthelyen. Általánosabban értelmezve a mezôgaz-dasági és erdei környezet valamennyi károsítópopulációjának korlátozását fejezi ki. Nemegyszerûen két védekezési módszer (úgymint akémiai és a biológiai védekezés) egymás mellévagy egymás fölé helyezésébôl, hanem az ösz-

szes hatásos korlátozó technológiának a kör-nyezet természetes szabályozó és korlátozó té-nyezôivel való integrálásából áll.”

A FAO-nak 1971-ben az integrált védeke-zésrôl kiadott anyaga, a következô meghatáro-zást adja: „Az integrált védekezés vonatkozásá-ban „integrálni” azt jelenti, hogy figyelembevesszük egy adott károsító leküzdésének összeslehetôségeit és ezeket harmonikusan egy ésszerûrendszerré egyesítjük. Ehhez mindenekelôtt tisz-tában kell lennünk az összes lehetôséggel. A le-hetôségek, magukban foglalják a károsítók elle-ni védekezés legkézenfekvôbb módszerét: avegyszeres védekezést; a kevésbé nyilvánvaló al-ternatívák közül a kártevôk leküzdését más élô-lényekkel, melyet biológiai védekezésnek neve-zünk; továbbá a növénytermesztési, illetve állat-tenyésztési eljárások megváltoztatását oly mó-don, hogy ezzel a károsítóknak kedvezôtlen fel-tételeket teremtsünk; végül a mezôgazdaságitermelés ugyanilyen célú egyéb részleges vagykomplex módosítását. Minden ezzel kapcsolatoskövetkezményt elôre kell látnunk – mint egysakkjátszmában –, úgyhogy a következô lépést alehetô legkedvezôbben válasszuk meg. Az irá-nyító szakember – specialistáinak tanácsai alap-ján – integrálja a rendelkezésre álló módszere-ket úgy, hogy a károsítókat gazdaságilag ve-szélytelen szinten tartsa.”

A poznani KGST Növényvédelmi Koordi-nációs Központ által koordinált kutatások átte-kintése Bukarestben 1974-ben megtartott érte-kezlet és szimpózium jegyzôkönyvében (KGST,1974) a következôket olvashatjuk: „A kártevôkelleni integrált védekezés nem csak a kémiai ésbiológiai módszerek más védekezési módszerek-kel való kombinációján, hanem a rovarok és at-kák természetes ellenségeinek megkímélésén isalapszik.”

Az orosz Viktorov (1975), a következôkép-pen jellemzi az integrált védekezést: „…az in-tegrált védekezés célja az, hogy olyan szelektívhatású eszközöket válasszon ki a károsító szer-vezetek ellen, amelyek lehetôvé teszik a fitofágízeltlábúak természetes szabályozó rendszerei-nek maximális megôrzését és fokozását. Ebbena biocönotikus szemléletben rejlik az integráltvédekezésnek mint a növényvédelem önálló


irányzatának az elvi alapja és sajátossága.”„…Az integrált védelem másik jellemzôje az ir-tó eszközök alkalmazásának taktikája. A károsszervezetek rendszeres védekezéssel való elpusz-títása helyett, melyet gyakran a károsítók egyed-sûrûségétôl függetlenül hajtanak végre, az integ-rált védekezés az egyedsûrûségnek egy megadottérték körüli szabályozását tûzte ki célul. Ebben azesetben a védekezési eljárások elvégzését azokraaz idôpontokra korlátozzák, amikor a fitofág fa-jok egyedsûrûsége az ökonómiai kártételi szintetmeghaladja, azaz amikor a termésveszteség meg-haladja a védekezés költségeit.”

Az 1960-as évek elején, az integrált védeke-zési módszerrel történô védekezés csak a kárte-vô rovarokra és atkákra terjedt ki. Késôbb Smithés Huffaker (1973) már valamennyi károsítórakiterjesztve értelmezi, amikor a következôket ír-ja: „a növénykórtanosnak, a fonálféreg-specia-listának, a herbológusnak és a mezôgazdaságientomológusnak koordinálnia kell az erôfeszíté-seit az ökonómussal, a növénynemesítôvel, a gé-pesítô szakemberrel és rendszerökológussal,hogy ökológiailag és ökonómiailag egyaránthelytálló védekezési rendszert dolgozzanak kivalamennyi károsítóra”.

Az integrált növényvédelem értelmezéséreMagyarországon még Darvas (in: Budai 1986)készített összefoglaló magvas fejezetet a „Bio-lógiai védekezés a növényházak kártevôi ellen”címû könyvben. Ez a második könyv, amelybenNagy Barnabás 1957-es cikkére hivatkozás tör-ténik. Az elsô volt Jermy (1967), a harmadikBalás és Sáringer (1982, 1984) könyve. Többmagyar nyelvû könyv vagy könyvfejezet is azintegrált védekezés szellemében íródott, deNagy Barnabás dolgozatát nem említik. Ilyenek:Viktorov (in: Sumakov és munkatársai 1975),Seprôs szerkesztette könyvek (1985, 1999,2001), Balázs és Mészáros (1989), Soltész(1997), Jenser és munkatársai (2003), Inántsy ésBalázs (2004a, b), végül Holb és munkatársai(2005).

Darvas (in: Budai, 1986) integrált növény-védelmen alatt a következôket érti: „Az integráltnövényvédelmi technológia egy növény vala-mennyi károsítója ellen alkalmazott, legalábbkét növényvédelmi eljárást magában foglaló

technológiai kategória, amely célját – a kárte-vôk szabályozását – környezetvédelmi szemlélet-mód felôl közelítve úgy éri el, hogy megkülönböz-tetett szerephez juttatja az agrobiocönózis termé-szetes biotikus szabályozó tényezôit, s azt harmo-nikusan egészíti ki más típusú, szelektív eljárások-kal”. Darvas definíciója, a Jermy által integráltvédekezésnek nevezett eljáráshoz áll közel.

A Balázs és Mészáros (1989) szerkesztésé-ben megjelent könyv utolsó fejezetében Balázskitér az integrált védekezésre is. Szerinte, az1960-as évektôl egy szerteágazó kutatási irányarra törekedett, hogy „a mechanikusan alkal-mazott vegyszeres védekezési technológiát azún. integrált növényvédelem váltsa fel, amely ahelyes agrotechnikát (a fajtaválasztástól atalajmûvelésen keresztül a tápanyag-utánpótlástis magában foglalja), a mechanikai eljárásokat,a biológiai védekezés lehetôségeit összhangbahozza a vegyszeres védekezéssel”. Ez a felfogás,megfelel a Jermy-féle (1975a) integrált védeke-zés néven jelölt fogalomnak. Bár a könyv, címealapján a biológiai védekezésrôl szól, de számoskitûnô módszert sorol fel, amellyel az agro-biocönózisban, a különbözô kártevôk természe-tes ellenségei maximálisan megkímélhetôk.A könyv írásában 18 kiváló szerzô munkája tes-tesült meg.

Jenser Gábor szerkesztésében 2003-ban „In-tegrált növényvédelem a kártevôk ellen” címenmegjelent könyv, az integrált növényvédelemfogalmával és a fogalomnak az egyes idôsza-kokban való egyre bôvülô értelmezésével nemfoglalkozik, csupán annyi olvasható, hogy a ké-miai szerek túlzott használata miatt minimálisracsökkent természetes ellenségek ellensúlyozá-sára próbálkoztak visszatérni az agrotechnikai,majd biológiai módszerek használatára. Ma márismeretes, írja, hogy önmagában ezek egyikenem elegendô. „Ilyen elôzmények alapján szü-letett meg az integrált növényvédelem elmélete,majd gyakorlata, szükségességének felismerése,amelynek lényege az agrotechnikai, biológiai éskémiai módszerek együttes, összehangolt alkal-mazása a növényvédô szerek lehetô legkisebbmérvû felhasználása érdekében.” A korábbanemlített Jermy-féle (1975a) értelmezés szerint,Jenser, a komplex növényvédelemmel azonos


értelemben tárgyalja az integrált növényvédel-met. Jenser (2003) könyvében, az egyes fejeze-teket Bognár Sándor, Pénzes Béla, Tóth Miklósés Vörös Géza írták.

Az integrált növényvédelem bevezetésérehazánkban az 1960-as évektôl kezdve kerültsor. A növényvédelmi gyakorlatból, azután las-san átszivárgott a különbözô ültetvények és ter-mesztett növények technológiájának gyakorla-tába is (Eke, Jenser, IOBC, Glits, idézi Soltész1997). Nem véletlen, hogy a Soltész által szer-kesztett könyv (1997) már az Integrált gyü-mölcstermesztés címet kapta. A felsorolt szer-zôk közül Eke (1991, idézi Soltész 1997, 365.old.) szerint „Az integrált növényvédelem lé-nyege, hogy a különbözô védekezési eljárásokat(agrotechnikai, fizikai, kémiai, biológiai, egyszûkebb területen biotechnológiai) egymást köl-csönösen kiegészítve alkalmazzák úgy, hogy akörnyezetre nézve káros peszticidek felhaszná-lására a lehetô legkisebb mértékben kerüljönsor. Ehhez mindenekelôtt a termesztéstechnoló-giai elemeket kell optimalizálni. Ezt a klasszi-kus növényvédelemben agrotechnikai növény-védelemnek nevezték”. A Jermy-féle (1975a)értelmezés szerint, e definíció is az integrált vé-dekezés fogalmát meríti ki.

Már a Soltész (1997) -könyv megjelenéseelôtt, Jenser és Balázs (1990), akik az integráltnövényvédelemnek a gyakorlatban való érvé-nyesítése végett évtizedek óta kísérleteket vé-geztek/végeznek az ország legfrekventáltabbgyümölcstermô tájain, idézett közleményükbenmár konkrét, integrált védekezéssel elért ered-ményekre tudtak hivatkozni, a legnagyobb kártokozó kártevôkkel kapcsolatban.

A Növényvédelmi Kutató Intézet ÁllattaniOsztályának, az 1970-es évek közepétôl fô ku-tatási témája volt az integrált védekezés elméle-ti alapjainak kidolgozása. Az elért eredményekaztán egy rövid innovációs láncon keresztül át-kerültek a gyakorlatba is.

A Soltész (1997) könyv, növényvédelemrôlszóló fejezetei, amelyeket Eke István, JenserGábor és Glits Márton írtak, már hazánkban ki-dolgozott integrált védekezési módszerek alap-ján javasolták a különbözô gyümölcsültetvé-nyek károsítói elleni védekezést.

Az igazi nagy fordulópontot az integrált szóhasználatában az Inántsy és Balázs (2004a, b)szerkesztésében megjelent könyvsorozat indí-totta el. A könyvek az OM-00105/2001 szerzô-désszámú „A kistérségi, környezetkímélô, integ-rált növényvédelem kihívásai, új kórokozók, kár-tevôk és gyomok elleni védekezés lehetôségei”címû pályázat keretei között, annak támogatásá-val készültek. Az egyik kötet, „Integrált nö-vénytermesztés, Alma” címet viseli, amelybenaz alma termesztését is teljes mértékben az in-tegrált növénytermesztés szellemében írták mega neves szakemberek, tárgyalva a nemzetköziirodalomban fellelhetô ismereteket is, a hazaiakmellett. A könyvnek „Az alma növényvédelme”címû fejezete (163–231. old.) pedig iskolapél-dája annak, hogy hogyan is kell végrehajtaniegy adott almásban a betegségek, a kártevôk, azutóbbiakkal kapcsolatban álló parzitoid- éspredátorpopulációk védelmét, továbbá a gyom-növények elleni védekezést úgy, hogy a háromnagy károsító csoport élôszervezetei ellen való-ban integráltan történjék a védekezés. A könyvutolsó fejezete „Az ökológiai gazdálkodás felté-telrendszerét” (249–254. old.) tárgyalja nem-zetközi kitekintéssel és a hazai helyzet jelenlegiállásával. A könyv egyes fejezeteit a következôszerzôk írták: Balázs Klára, Bubán Tamás, Csi-szár László, Inánsty Ferenc, Kajati István,Kunka Elemér, Lakatos Tamás, Lucskai Attila,Molnár Józsefné, Pethô Ferenc, Sallai Pál, Sza-bó Tibor, Szôke Lajos, Takács Ferenc és ZatykóImre. Hogy a könyv olyan egységesen tárgyaljaaz integrált almatermesztést és annak növény-védelmi vonatkozásait, a két szerkesztô InántsyFerenc és Balázs Klára munkáját dicséri.

Ugyanennek a sorozatnak – szintén Inántsyés Balázs (2004b) szerkesztésében megjelent –másik kötete a Meggy, Cseresznye címen látottnapvilágot. Ebben a kötetben, a két gyümölcs-nem integrált védelme (105–175. old.) és nö-vényvédelmi technológiája olvasható. A fejezetelején, az integrált növényvédelem definíciója ismegtalálható, amely az IOBC–FAO (1977)alapján így hangzik: „…minden olyan gazdasá-gilag, ökológiailag és toxikológiailag igazolha-tó módszer, amely a károsító szervezeteket agazdasági károsítás szintje alatt tartja, a termé-


szetes szabályozó faktorok tudatos kihasználá-sának hangsúlyozása mellett”. Kitér a fejezetarra, hogy a Nemzetközi Védekezési Szervezet(IOBC), 1993-ban egy prioritási listát készített,amelyben megfogalmazták, hogy legnagyobbfontosságot a károsítók elleni küzdelemben amegelôzô intézkedéseknek kell tulajdonítani. Azilyen növényvédelmet indirekt növényvédelem-nek nevezi.

„Ebben az elsô elem magába foglalja (1) atermészeti erôforrások optimális kihasználását(pl. termôhely, a növényfajták stb. megválasztá-sát, (2) az egész agroökológiai rendszerre ne-gatív hatású gazdálkodási/termesztési mûveletekkiküszöbölését és (3) a károsítók természetes el-lenségeinek (pl. predátorok és parazitoidok) vé-delmét, szaporodásuk elôsegítését.

Amásodik lényeges elem a monitoring és azelôrejelzés, amelyek segítségével megállapítha-tó, hogy szükség van-e konkrét védekezési intéz-kedésekre.

A harmadik elem a közvetlen (direkt) nö-vényvédelem.

Ennélfogva a növényvédô szerek használa-ta nem elmaradhatatlan része az integrált nö-vényvédelemnek, viszont az utolsó lehetôség,amikor a megelôzés önmagában nem ad elfo-gadható eredményt”.

A könyv szerzôi a következôk voltak: Apos-tol János, Balázs Klára, Bubán Tamás, CsiszárLászló, Eke István, Hrotkó Károly, InántsyFerenc, Jenser Gábor, Kajati István, Lakatos Ta-más, Markó Viktor, Molnár Józsefné, PethôFerenc, Sallai Pál, Szabó Tibor, Szinetár Csaba,Szôke Lajos, Takács Ferenc, Tóth Miklós, Vég-helyi Klára és Zatykó Imre.

A fentiekbôl megállapítható, hogy a hazai nö-vényvédelem nem csak lépést tartott a külföldönis alkalmazott integrált védekezési módszerek ku-tatásával és bevezetésével, hanem azt mind el-méleti, mind gyakorlati téren sok tekintetben megis elôzte, bizonyítván, hogy a növényvédelem je-lentôségét hazánkban már az 1950-es évek végé-tôl kezdve felismerték, és megindították a nö-vényvédelmi szakmérnökök képzését. E téren el-évülhetetlen érdemeket szerzett Prof. dr. NagyBálint, az FM Növényvédelmi és AgrokémiaiFôosztályának egykori vezetôje.

A Holb (2005) szerkesztette „A gyümölcsö-sök és a szôlô ökológiai növényvédelme” címûkönyv, Dickler (1990) dolgozatára hivatkozvaaz integrált termesztésrôl a következôket írja:„Az integrált termesztés olyan termesztési for-ma, ahol a termôhely, a fajta kiválasztása, azápolási munkák, de fôként a növényvédelemúgy kerül végrehajtásra, hogy a lehetô legkisebbmennyiségû kémiai anyag kerüljön felhaszná-lásra és az is környezetkímélô módon.” Továb-biakban, El Titi és munkatársai (1993) dolgoza-tára hivatkozva ezt írja: „Az integrált növényvé-delmi rendszerben nem a növényi károsítók tel-jes kiirtása, hanem azok veszélyességi küszöbér-ték alatt tartása a cél, a lehetô legkörnyezetkí-mélôbb módon. Ennek érdekében elengedhetet-len a kórokozók elôrejelzése és a hasznos élôszervezetek védelme.” E meghatározások is el-árulják, hogy Holb nem ismeri sem a NagyBarnabás-féle (1957) ökológiai növényvédelmifelfogást, sem a Jermy-féle (1975a) definíciókat.Írása arra utal, hogy a komplex növényvédelemfogalmi rendszerét teszi magáévá, és ebben ér-telmezi az integrált növényvédelmet, amelyetmár a kórokozók elleni védekezésre is kiterjeszt.Ezt bizonyítja egy további meghatározásra valóhivatkozása, amely így szól: „…az ökológiai(bio-) termesztési és növényvédelmi rendszerbenrendelkezésre álló lehetôségek sokkal szeré-nyebbek, mint az integrált termesztésben.Az ökológiai termesztés alapelve a minôségi ter-mék-elôállítás a fenntarthatóság és a környezet-megóvás maximális figyelembevételével (Ano-nymus 1989)” „Az ökológiai növényvédelem –írja tovább Holb –, kizárja valamennyi szinteti-kus vegyi készítmény használatát. Alapvetô nö-vényvédelmi célkitûzés a megelôzés, a rezisztensfajták használata, a növényállomány kondíció-jának, egészségi állapotának fenntartása. Ennekérdekében felhasználhatunk mechanikai, fizikai,agrotechnikai, biológiai és technológiai (kivéveGMO) növényvédelmi eszközöket.” E monda-tokból kitûnik, hogy az ökológiai termesztésnekrészévé vált az ökológiai növényvédelem anél-kül, hogy annak egzakt értelmezését ismerné aszerzô. Felfogása szerint, a komplex növényvé-delem takarja mindazt, amit ma integrált nö-vényvédelmen értünk. A Holb szerkesztette


könyv egyébként a hazai szakkönyveink közöttértéket képvisel, mert az egyes károsítók tár-gyalásakor a védekezési módszereket szinte ki-zárólag az integrált védekezési módszerek alap-ján adja meg. A Holb-féle könyv írói, a követ-kezôk voltak: Abonyi Ferenc, Erdôs Ferenc,Fári Miklós, Füzi István, Gyöngyösi Mátyás,Holb Imre, Lengyel Kálmán, Medgyessy István,Molnár Józsefné és Weisz János.

A fentiekben ismertetett összefoglaló mun-kák mellett, rendkívül sok dolgozat jelent megaz egyes kártevô együttesek elleni integrált vé-dekezési módszerekrôl. A gyakorlatban alkal-mazható eljárások, mindig alapkutatási eredmé-nyekbôl születtek. Az is örömmel állapíthatómeg, hogy a két zászlóvivô szenior kutató:Balázs Klára és Jenser Gábor mellett felnôtt egyfiatal kutatónemzedék is, így a kutatás konti-nuitása biztosítva van. A korábbi és a mai nem-zedék együttes kutatási eredményeibôl csak akövetkezô néhány jelentôsebb munkát említünkmeg: Jenser és munkatársai (1996, 1999);Bogya és Markó (1999); Bogya és munkatársai(2000); Markó és Kádár (2005) és Markó ésmunkatársai (2007).

Utószó

Az elôadás elején felvázolt Szelényi-féleagrozoocönológia, ami a szünökológia integránsrésze, ma már egyesek szemében az ökológiaitudomány történetében csak néhány bekezdés-nyi helyet kérhet magának. Annak idején a né-met Schwerdtfeger (1975) „Ökologie der Tiere”címû három kötetes mûvének harmadik köteté-ben, amelynek címe „Synökologie”, kapott isnéhány pozitív hangvételû oldalt. MivelSzelényi (1955a) dolgozata német nyelven je-lent meg, az angol nyelvû ökológiai irodalom-ban nem találtam rá hivatkozást. De Balogh(1953, 1958) német nyelven megjelent könyve-it is figyelmen kívül hagyta az angol irodalom,csupán a német nyelvû említi (Tietze in:Schubert, 1986; Wetzel, 2004). Viszont a hazaiagrártudományi egyetemeken oktató már el-hunyt és még élô professzorok: Bognár Sándor,Koppányi Tibor, Mészáros Zoltán, Szalay-Marzsó László, Benedek Pál, Bürgés György,

Kuroli Géza, Sáringer Gyula, mind a mai napig,a szünökológiai elôadásaikban részletesen is-mertették/ismertetik a Szelényi féle szünökoló-giát is.

Az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem Ter-mészettudományi Karán, a szakbiológusok ré-szére, az 1960-as években Szelényi, ökológiaielôadásai keretében a szünökológiát a saját fel-fogásában tálalta a hallgatóság elé.

A József Attila Tudomány Egyetemen GalléLászló, a neves ökológus professzor is jól isme-ri a Szelényi-féle szünökológiát, és annak fogal-mi rendszerét összevetette a mai szünökológiainómenklatúrával (Gallé, 2006 levélbeli közlés)és talált benne jócskán maradandó fogalmakat.A többek között azt írja: „Szelényi elmélete többmint történeti mozzanat: szemléletében a maicönológiának is sokat mond és például szolgál.A magyar szünbiológiának jelenleg is nagyszüksége lenne olyan kritikai érzékkel megáldottragyogó elmékre, mint Szelényi vagy a fito-cönológiában és az elméleti ökológiában Ju-hász-Nagy Pál voltak, akiknek tisztánlátása sok-ban segítene a divatos és agyonragozott fogal-mak helyretételében, mint pl. a társulási szabá-lyok („assembly rules”).

Az elmúlt fél évszázadban, mint minden tu-dományban, így a szünökológiában is mélyre-ható elôrehaladás történt, amely a korábbi felfo-gásokat még a vizek ökológiájával foglalkozókönyvekbôl (Sebestyén 1968, Felföldy 1981)sem tudta kiszorítani. Már lassan fél évszázada,az angolszász irányzatok vették át a vezetô sze-repet, amelyek mind a szünfenobiológiában,mind az ökológiában a statisztikai matematikamódszereivel dolgozzák fel az életközösségekstruktúráját és a benne zajló folyamatokat.Ma aTansley (1935) által bevezetett ökoszisztéma fo-galom alapján tárják fel egy-egy földrajzi terü-leten élô fito- és zoocönózisok törvényszerû-ségeit.

Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogya Szelényi- és Jermy-féle szünökológiában isvannak olyan téglák, amelyek márványból ké-szültek, ezért remélhetôleg, a történelem vasfo-ga nem fog rajtuk. Biztos hittel valljuk, hogy abiocönózisokban folyó bonyolult jelenségekneka megértése az autökológiai (idiobiológai) kap-


csolatok ismeretében sokkal jobban megközelí-tik a valóságot, mint a bonyolult matematikaiképletekkel kimutatott összefüggések, amelyeknéha csak a struktúrára vetnek fényt.A Nagy Barnabás által 1957-ben közzétett

biocönotikai szemlélet alapján javasolt kárte-vôk elleni ökológiai védekezési módszer, hamás elnevezéssel is, mint integrált növényvé-delmi módszer tovább él, úgyannyira, hogy avilágkereskedelembe került élelmiszer- és ta-karmány-alapanyagok vándorlását is kísér-nie kell egy olyan bizonyítványnak, amelyigazolja, hogy a termesztés során integrált vé-dekezésben részesült a humán és állati fo-gyasztásra termelt növény.

Befejezésül megjegyzendô, hogy NagyBarnabás ökológiai növényvédelemre utalóbiocönológiai szemlélete felfedezhetô Kozár ésmunkatársai (1986) által írt „A jövô növényvé-delme” címû dolgozatban, amelynek a „Megol-dásra váró feladatok” címû alfejezetében azt ír-ják, hogy „…Az itt vázolt biocönotikai vagy tá-gabb értelemben véve ökológiai szemléletmódkell, hogy a jövô növényvédelmében a mezôgaz-daság minden területén érvényesüljön.”

IRODALOM

Anonymus (1989): Basic standards of organic agriculture.Tholey. Thele BRD, New York, USA.

Balás G. és Sáringer Gy. (1982): Kertészeti kártevôk.(Horticultural pests). Akadémiai Kiadó, Budapest,246–248.

Balázs K. ésMészáros Z. (szerk.) (1989): Biológiai véde-kezés természetes ellenségekkel. (Biologicalcontrol by natural enemies). Mezôgazdasági Kiadó,Budapest

Balogh J. (1946): Az életközösségek szerkezete. (Thestructure of the biocenoses). Állattani Közlemé-nyek, 43: 1–14.

Balogh J. (1953): A zoocönológia alapjai (Grundzüge derZoozönologie). Akadémiai Kiadó, Budapest.

Balogh, J. (1958): Lebensgemeinschaften der Landtiere.Ihre Erforschung unter besonderer Berüchsich-tigung der zoocönologischen Arbeitsmethoden.Verlag der ungarischen Akademie der Wis-seschaften, Budapest, Akademie-Verlag, Berlin.

Balogh, J. und Loksa, I. (1956): Untersuchungen über dieZoozönose des Luzernenfeldes. Acta Zool. Hung.,2: 17–114.

Benedek, P. (1969a): A remarkable case of zoocenosis(Hyaloptertena pruni) with some comments upon

the feeding habits of Sphecoidea and Apoiden. Z.angew. Entomol., 64: 419–424.

Benedek, P. (1969b): Causes of collapse of a Dendrolimuspini outbreak. Acta Phytopath. Hung., 4: 305–311.

Benedek, P. (1972): Observation on the insect parasites ofthe large cabbage white (Pieris brassicaeLinnaeus) in relation to the stability of its hostcommunities. Acta Phytopath. Hung., 7: 445–452.

Bogya, S. and Markó, V. (1999): Effect of pest manage-ment systems on ground-dwelling spider assemb-lages in an apple orchard in Hungary. AgricultureEcosystems and Environment, 73: 7–18.

Bogya, S.,Markó, V. and Szinetár, Cs. (2000): Effect ofpest management systems on foliage- and grass-dwelling spider communities in an apple orchard inHungary. Internat. Journ. of Pest Management, 46(4): 241–250.

Borhidi A. (2003): Magyarország növénytársulásai.(Phytocenosis of Hungary). Akadémiai Kiadó,Budapest.

Braun-Blanquet, J. (1928): Pflanzensoziologie. Grundzügeder Vegetationskunde. Berlin, X+330 pp.

Bürgés Gy. és Gál T. (1980): A szelídgesztenye állati kár-tevôinek biológiája, a kártétel elôrejelzése és a vé-dekezés lehetôségeinek kidolgozása. (Biology ofsweet chestnut (Castanea sativa) forecast of damageand elaboration of the possibilities of control). Kan-didátusi értekezés, Keszthely-Zalaegerszeg.

Bürgés, Gy. et Gál, T. (1981a): Omotteri ed eteroterri del-la biocenosi del Castagno: note bio-ecologiche.Mem. Soc. Ent. Ital. Genova, 60: 105–110.

Bürgés, Gy. und Gál, T. (1981b): Zur Verbreitung undLebensweise des Kastanienrüsslers (Curculioelephas Gyll., Col.: Curculionidae) in Ungarn. Teil1. Z. angew. Entom., 91 (4): 375–382.

Bürgés, Gy. und Gál, T. (1982): Zur Verbreitung undLebensweise des Kastanienrüsslers (Curculioelephas Gyll., Col.: Curculionidae) in Ungarn. Teil2. Z. angew. Entom., 92: (1): 35–41.

Darvas B. (1986): Az integrált növényvédelmi technológiaelve és módszerei növényházakban. (Principle andmethods of integrated plant protection in glass-houses). In: Budai Cs. (szerk.), Biológiai védeke-zés a növényházak kártevôi ellen. (Biologicalcontrol pests of the glass-houses). MezôgazdaságiKiadó, Budapest, 50–59.

Dickler, E. (1990): Guidelines and labels definingintegrated fruit production in European countries.IOBC/WPRS Bulletin, 13: 8.

Dudich E. (1939): „Élettér”, élôhely, életközösség.[„Lebensraum”, Lebenstätte, Lebensgemeinschaft].Pótfüz. Term.tud. Közl., 71: 49–56.

Dudich E. (1953): Állatföldrajz. (Zoogeographie). ELTETTK Egyetemi jegyzet, Budapest (Manuskript).

Eke I. (1991): Az integrált növényvédelem. (On theintegrated plant protection). Növényvédelem, 27(5): 194–196.


El Titi, A., Boller, E.F. and Grendrier, J. P. (1993):Integrated production. principles and technicalguidelines. IOBC/WPRS Bulletin, 16.

Elton, Ch. (1927): Animal ecology. LondonFAO (1971): Integrated pest control. RomaFelföldy L. (1981): A vizek környezettana. (Ecology of

waters). Mezôgazdasági Kiadó, BudapestFlint, M. L. and van den Bosch, R. (1977): A source book

on integrated pest management. University ofCalifornia USA

Fluiter, H. J. (1962): Integrated control of pests in orchards.Entomophaga, 7: 199–206.

Friederichs, K. (1930): Die Grundfragen und Gesetz-mässigkeiten der land- und forstwirtschaftlichenZoologie. I. Berlin

Holb I. szerk. (2005): A gyümölcsösök és a szôlô ökológi-ai növényvédelme. (Ecological plant protection inorchards and vineyard). Mezôgazda Kiadó,Budapest

Inántsy F. és Balázs K. szerk. (2004a): Integrált növény-termesztés. Alma. (Integrated plant cultivation.Apple). Agroinform Kiadó, Budapest

Inántsy F. és Balázs K. (2004b): Integrált növénytermesz-tés. Meggy Cseresznye. (Integrated plant culti-vation. Sour-cherry. Cherry). Agroinform Kiadó,Budapest.

Jenser G. és Balázs K. (1990): Az alma integrált növény-védelmének lehetôségei, problémái. (Possibilities,problems of integrated plant control of apple). In:Seprôs I. (szerk.) Növényorvoslás a kertészetben.(Plant healing in horticultural). Budapest

Jenser, G., Balázs, K., Erdélyi, Cs., Haltrich, A., Kozár,F., Markó, V., Rácz, V. and Samu, F. (1996): Theeffect of an integrated pest managemant programon the arthropod populations in a Hungarian appleorchard. Zahradnictví – Hort. Sci. (Prague), 24 (2):63–76.

Jenser, G., Balázs, K. Erdélyi, Cs., Haltrich, A. Kádár,F., Markó, V., Rácz, V. and Samu, F. (1999):Changes in arthropod population composition inIPM apple orchards under continental climaticconditions in Hungary. Agricultura, Ecosystem andEnvironment, 73: 141–154.

Jenser G. (szerk.) (2003): Integrált növényvédelem a kárte-vôk ellen. (Integrated plant protection against thepests). Mezôgazda Kiadó, Budapest

Jermy T. (1955a): Vegyi vagy biológiai védekezés?(Chemical or biological control?) MTA Agrártud.Oszt. Közlm., 8: 34–39.

Jermy, T. (1955b): Zönologie und angewandte Ento-mologie. Kongressbericht d. Pflanzenschutz-kongress Berlin, 11 bis 16 Juli 1955, 39–46.

Jermy T. (1956): Növényvédelmi problémák megoldásánakcönológiai alapjai. (Cenological basis of thesolutions of some problems in plant protection).Állattani Közlemények, 45 (3–4): 79–88.

Jermy T. (1975a): Az integrált védekezés fogalma és hazai

alkalmazása. (The concept of integrated controland its use in Hungary). Növényvédelem, 11 (8):337–352.

Jermy T. (1975b): Az agrárterületek néhány ökológiaiproblémájáról. (Ecological problems of cultivatedareas). Növényvédelem, 11 (10): 433–441.

Jermy T. (1967): Biológiai védekezés a növények kártevôiellen. (Biological control of plant pests). Mezôgaz-dasági Kiadó, Budapest, 169–175.

Jermy T. és Szelényi G. (1958): Az ôszi búza állattársulá-sai. (Die Zoozönose des Winterweizens). ÁllattaniKözlemények, 46 (3–4): 229–241.

Kadocsa Gy. (1929): Gazdasági állattan. A hasznos és kár-tevô állatok ismertetése (Economic zoology.Useful and harmful animals). „Pátria” IrodalmiVállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest.

Kadocsa Gy. (1942): Gazdasági állattan. A hasznos és kár-tevô állatok ismertetése (Economic zoology.Useful and harmful animals). (2. bôvített kiadás).„Pátria” Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvény-társaság, Budapest

KGST (1974): Protokol pervogo naucsno-koordincionnogoszovescsanija szpecialisztov sztran-cslenov SzEVpo teme VI. „Razrabotka integrovannüh metodovzascsitü rasztenij.” Budapest

Koppányi, T. (1961): Zu den Fragen der biocönologischenForschung. Acta Zool. Hung., 7: 191–211.

Koppányi T. (1967): Zoocönológiai felvételek eredményei-nek számszerû összehasonlítása. (ZahlenmässigerVergleich der resultate zoozönologischer Aufnahme).Állattani Közlemények, 54 (1–4): 67–80.

Kozár F., Balázs K. és Rácz V. (1986): A jövô növényvé-delme. (Plant protection of the future). Magyar Tu-domány, 3: 196–203.

Lauret, F. (1969): Introduction économique à la protectiondes vergers. Application à la lutte intégrée. OILB,Proc. 4th Symp. on Integrated Control onOrchards. 23–29.

Loksa, I. (1966): Die Bodenzoologischen Verhältnisse derFlaumeichen-Buschwälder Südostmitteleuropas.Akadémiai Kiadó, Budapest

Markó, V. and Kádár, F. (2005): Effects of differentinsecticide disturbance levels and weed patterns oncarabid beetle assemblages. Acta Phytopath. etEntomol. Hung., 40: 111–143.

Markó, V., Blommers, L. H. M. and Helsen, H. (2007):Kaolin particle films suppress many apple pests,disrupt natural enemies and promotes woolly appleaphid. Journ. Appl. Entomol. (in press)

Möbius, K. (1877): Die Auster und die Austernwirtschaft.Berlin

Nagy B. (1944): A Hortobágy sáska- és szöcskevilága I.A puszta Saltatoria-faunájának szociológiai, oiko-lógiai, faunisztikai és állatföldrajzi vázlata, különöstekintettel a növényzeti viszonyokra. (Die Heu-schreckenwelt der Puszta Hortobágy. I.). Acta Sci.Math. et Nat., Kolozsvár, 26: 1–63.


Nagy B. (1947): A Hortobágy sáska- és szöcskevilága. II.(Die Heuschreckenwelt der Puszta Hortobágy. II.).Közlm. Debreceni Tudományegyet. Állatt. Int. 1–22.

Nagy B. (1950): Quantitative and qualitative investigationof the Saltatoria on the Tihany peninsula. Ann. Inst.Biol. Pervest. Hung. Tihany, 1: 95–122.

Nagy B. (1953): A Hyphantria (szövôlepke) parazitamentéselvi és gyakorlati alapjai. (Principle and practice inHyphantria parasite rescue). A növényvédelem idô-szerû kérdései, 4: 24–28.

Nagy B. (1957): A biológiai látásmód fontossága a növé-nyek kártevôi elleni védekezésben. (Importance ofbiological view in plant pest control). A növényvé-delem idôszerû kérdései, 2. 1–10.

Nagy B. and Vajna, L. (1972): The increasing possibilitiesof the application of integrated control in plantprotection in Hungary. EPPO Bull., 6: 95–96.

Nagy B. és Vajna L. (1973): Környezetvédelem – növény-védelem. A harmonikus növényvédelem lehetôsé-gei Magyarországon. (Natural conservation – plantprotection. Possibilities of harmonious plantprotection in Hungary). Természet Világa, 104:153–159.

Peus, F. (1954): Auflösung der Begriffe „Biotop” und„Biozönose”. Dtsch. Ent. Ztschr. NF, 1: 271–308.

Rukavisnyikov, B. I. (1964): Integrovannüj metod bor’büsz vrediteljami. Zacs. Raszt. Vred. Bolezn. 9 (2):52–55.

Rubcov, I. A. (1962): Razumno szocsetat biologicseszkij ihimicseszkij metod. Zascs. Razst. Vred. Bolezn. 7(4): 20–21.

Schwenke, W. (1953): Biozönotik und angewandteEntomologie. Beitr. z. Entom. 3. Sonderheft, 86–162.

Schwerdtfeger, F. (1975): Ökologie der Tiere III.Synökologie. Verlag Paul Parey, Hamburg undBerlin.

Sebestyén O. (1963): Bevezetés a limnológiába.(Introduction to limnology). Akadémiai Kiadó,Budapest.

Seprôs I. (szerk.) (1985): Környezetkímélô növényvédelem.I. II. III. IV. [Environment protection (Natureconservation) in plant protection]. Tudományos Is-meretterjesztô Társulat, Budapest, 1–154, 1–84,1–138, 1–137.

Seprôs I. (szerk.) (1999): Növényorvoslás a kertben. [Plantcuring (medication) in the garden]. Mezôgazdasá-gi Szaktudás Kiadó, Budapest.

Seprôs I. (szerk.) (2001): Kártevôk elleni védekezés. I. II.(Plant protection against the pests). Mezôgazdasá-gi Szaktudás Kiadó, Budapest, 1–198, 205–389.

Smith, R. F. (1963): Die Prinzipien der integriertenSchädlingsbekämpfung. Nachrbl. Dtsch. Pflschutzd.,15: 97–101.

Smith, R. F. andHuffaker, C. B. (1973): Integrated controlstrategy in the United States and its practicalimplementation. EPPO Bull., 3 (3): 31–49.

Soltész M. (szerk.) (1997): Integrált gyümölcstermesztés.(Integrated pomology). Mezôgazda Kiadó, Buda-pest, 365–389.

Soó R. (1941): A növények társasélete. Növényszociológia.(Social life of the plants. Plantsociology). In: Sza-bó Z. szerk., A növény és élete I. (The plant and itslife I.). Kiadja a Kir. Magyar Természettud. Társu-lat, Budapest, 349–373.

Soó R. (1945): Növényföldrajz. (Pflanzengeographie) Ma-gyar Természettud. Társulat, Budapest.

Stern, V. M., Smith, R. F., van den Bosch, R. and Hagen,K. S. (1959): The integrated control concept.Hilgardia, 29: 81–101.

Szelényi, G. (1955a): Versuch einer Kategorisierung derZoozönosen. Beitr. z. Entom., 5: 18–35.

Szelényi G. (1955b): A növényvédelem biocönológiai utja-in. (Biocönological plant protection). MTAAgrártud. Oszt. Közlm., 8 (1–2): 27–33.

Szelényi G. (1956): Zoocönosis vagy koegzisztencia?(Zoocönose oder Koexistenz?). Állattani Közlemé-nyek, 45 (3–4): 133–142.

Szelényi G. (1957a): Az állattársulási kategóriák. (Zoo-cönose categories). Állattani Közlemények, 46:125–138.

Szelényi G. (1957b): Biocönózis-e az agrárterület? (Ist eineBiocönose die Ackerbaulandschaft?). Ann. Inst.Prot. Plant Hung., 7: 35–44.

Szelényi G. (1963): Állati kártevôk. (Animal pests). In:Lelley J. & Mándy Gy. szerk., A búza (Triticumaestivum L.) Die Weizen (Triticum aestivum L.).Magyarország Kultúrflórája, 8. Akadémiai Kiadó,Budapest, 212–221.

Szelényi G. (1964): A hiperparazitizmus egy érdekes eseté-rôl. (Cönológiai tanulmány). [On an interestingoccurence of hyperparasitism. (A cenologicalstudy)]. Ann. Inst. Prot. Plant. Hung., 9: 195–210.

Szelényi G. (1976): Quo vadis zoocönológia? (Quo vadisZoozönologie?). Állattani Közlemények, 63:155–160.

Szelényi G. (1982): Szünökológia. (Synecology). In: Balás G.és Sáringer Gy.: Kertészeti kártevôk. (Horticulturalpests). Akadémiai Kiadó, Budapest. 164–184.

Szelényi G., Nagy B. és Sáringer Gy. (1974): Zoo-cönológiai vizsgálatok homokpusztai gyepekcsévharaszti állományaiban. (Zoocoenologicalstudy of animal communities of the Csévharasztsandy steppe area. (Middle Hungary). AbstractaBotanica, 2: 47–69.

Tansley, A. G. (1935): The use and abuse of vegetationalconcepts and terms. Ecology, 16: 284–307.

Terényi S. (1952): Komplex és kombinált növényvédelmimódszerek. (Méthodes complexes et combinées dela protection des plantes). Ann. Inst. Prot. Plant.Hung., 5: 49–61.

Tietze, F. (1986): Ökologie von Biocoenosen. In:Schubert, R. (ed.), Lehrbuch der Ökologie. VEBGustav Fischer Verlag, Jena, 296–310.


Tischler, W. (1949): Grundzüge der terrestrischenTierökologie. Braunschweig.

Ubrizsy G. (1964): Az integrális növényvédelem és jelen-tôsége. (The integrated control and itssignificance). A növényvédelem idôszerû kérdései,1: 3–18.

Ubrizsy G. (1965): Új út a mezôgazdaságban: az integrálisnövényvédelem. (New way in agriculture:integrated plant protection). Természetud. Közl.,96 (9): 153–157.

Viktorov, G. A. (1974): Principü i metodü integrovannojbor’bü sz vrediteljami szel’szkohozjajsztvennühkul’tur. In: Sumakov, E. M. et al. eds.,

Biologicseszkie szredsztva zascsitü reasztenij.Kolosz, Moszkva

Viktorov G. A. (1975): A mezôgazdasági növények kárte-vôi elleni integrális védelem elvei és módszerei.(Principles and methods of integrated protectionfrom agricultural plant pests). In: Sumakov, E. M.,Guszev, G. V. and Fedorincsik, N. Sz. (szerk.), Bi-ológiai növényvédelem. (Biological plant pro-tection). Mezôgazdasági Kiadó, Budapest, 11–17.

Wetzel, T. ed. (2004): Integrierter Pflanzenschutz undAgroökosysteme. (2. überarbeitete und erweiterteAuflage. Steinbeis – Transferzentrum (STZ)Pausa/Vogtl.


COMPARISON OF B. NAGY’S (1957) ECOLOGICAL AND STERN ET AL.’S (1959)

INTEGRATED PLANT PROTECTION METHOD

Gy. SáringerPannon University, Georgikon Faculty of Agriculture, Plant Protection Institute. 8360 Keszthely, Deák Street 16. Hungary

In 1957 Barnabás Nagy made a proposal on an ecological method of plant protection against plantpests aimed at minimizing the chemical control used so far in agrobiocenoses. Stern et al. (1959)recommended a similar control method called integrated pests management system. The twomethods are essentially the same. In 1957 Barnabás Nagy made a proposal on an ecologicalmethod of plant However, since B. Nagy’s paper only appeared in Hungarian language, in theinternational literature the integrated pest management system is linked with Stern et al.’s and notwith B. Nagy’s name.

In elaborating his new method Barnabás Nagy was helped by his cenological view that he hadacquired in the famous Debrecen School of Plant Sociology well known by Prof. Rezsô Soó too.

Present paper offers a survey of the history of research on phytocenoses too, because the studiesof Hungarian zoocenoses, under the guidance of János Balogh, professor in Budapest, began withthe application of the nomenclature taken over from phytocenology (1946). In the opinion of GusztávSzelényi (1955a) and Tibor Jermy (1956) a phytocenological view cannot be used in studyingzoocenoses.

According to Balogh animals living in synusium (e. g. herb- or tree stratum) form a zoocenose.In Szelényi’s opinion the one who so explores the zoocenose only does ecofaunistics. He says that„the zoocenose is a complex of populations associated with and depending one another along thechain of food in order to exploit the common (plant) source of energy, and are forced by this relationside by side or behind one another”.

The definition of an integrated plant protection that takes a cenotic view also into considerationwas formulated in Hungary by Jermy (1975a). He sharply separated the integrated pest managementfrom the complex method of plant protection. Unfortunately, in the relevant literature of Hungarythe authors use the concept of integrated protection not unambigously after Jermy’s definition.

Present paper makes known definitions concerning the integrated plant protection from the IV.Organization Internationale de Lutte Biologique (OILB) (1969), the FAO (1971), Smith és Huffaker(1973), the late KGST (1974), the Russian Viktorov (1975), IOBC – FAO (1977), Balázs and Mé-száros (1989), Darvas (1989) and finally from Eke (1991).


A védett növények betegségeinek elôfordu-lásával, elterjedésükkel, jelentôségük megítélé-sével viszonylag kevés az adatunk (Jandrasits ésFischl 2006a, 2006b). Egy többéves kutatásiprogram keretében vállalkoztunk arra, hogy azÔrségi Nemzeti Park területén elôforduló védettnövények gombás betegségeit tanulmányozzuk.A szerzôk ebben a dolgozatban a védett növé-nyek közé tartozó kakasmandikó rozsdabetegsé-gét ismertetik.

Az Erythronium fajokról (E. albidum, E.americanum, E. grandiflorum, E. montanum) azUSA-ból 16 gombafaj jelenlétét mutatták ki(Farr és mtsai 1995). Európában Brandenburger(1985) az E. dens-canisról 6 gombafaj elôfordu-lását, köztük az Uromyces erythronii fajt is köz-li. Magyarországon ez ideig csak a rozsdabeteg-ség hazai elôfordulásáról vannak adataink.

A kakasmandikó kora tavasszal virágzó lili-omfélénk. A Vendvidéken szálanként elszórvanagy területen, helyenként tömegesen fordulelô. Tisztásokon, erdôszéleken, nedves és hegyiréteken, fôként üde bükkösök, gyertyános töl-

gyesek aljában él. Legnagyobb tôszámmal (kb.10 000–15000 tô) a nemzeti parkban Csödeközség melletti erdôben található. A növény10–15 cm-es geofiton, a hagymagumó henge-res-tojásdad alakú. Rendszerint két, rövidnyelû, átellenes állású, tojásdad-elliptikus tôle-vele fejlôdik, melyek virágzáskor lilásbarna-zöld foltosak. Késôbb a levelek kifakulnak, el-vesztik mintázatukat. A virág vörösesbarnás tô-kocsányon magánosan fejlôdik, bókoló, élénkbíborpiros színû vagy halványabb. Tokterméstfejleszt.

Elterjedése: Déli-Alpok, Dél-Európa egyesrészein, Kaukázus, Szibéria, Japán. 1700 m ma-gasságig elôfordul (Lippert 1985). Magyaror-szág nyugati határvidékén kívül (Ôrség, Keme-neshát, Somló, Zalai-dombvidék), a Zselicben,Belsô-Somogyban és a Szekszárdi-dombvidé-ken vannak állományai (Simon 2000, Tímár1994, Farkas 1999). Magyarország további ré-szérôl csak az Aggteleki-karszton és a Bükkbenemlítik. Ritka, védett növény. Természetvédel-mi értéke: 10 000 Ft.

A KAKASMANDIKÓ (ERYTHRONIUM DENS-CANIS L.) ROZSDA-BETEGSÉGE AZ ÔRSÉGI NEMZETI PARKBAN

Jandrasits László1 és Fischl Géza21Fertô-Hanság és Ôrségi Nemzeti Park Igazgatóság, 9435 Sarród Rév-Kócsagvár Pf. [email protected] Egyetem, Georgikon Mezôgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Intézet,8360 Keszthely Deák F. u. 57., [email protected]

A védett növények betegségeinek elôfordulásával, elterjedésükkel, jelentôségük megítélésével vi-szonylag kevés az adatunk. A dolgozat szerzôi a védett növények közé tartozó kakasmandikó rozs-dabetegséget ismertetik. Az Ôrségi Nemzeti Park területén (Szakonyfalu térségében) e faj jelentô-sebb populációja fordul elô. Már 2006-ban felfigyeltek a kakasmandikót fertôzô Uromyceserythronii rozsdagomba megjelenésére. 2007-ben a fertôzés tünetei korán megjelentek, a fertôzésekfokozódtak. Ez adott lehetôséget arra, hogy a betegség elôfordulásának mértékét 0–5 fokozatúbonitálási skálával, különbözô idôpontokban végzett felvételezéssel nyomon követhessék. A háromkijelölt mintaterületen végzett felmérések eredményei szerint a rozsdagomba okozta fertôzések azutolsó értékeléskor 54–75%-os értékek közé estek. A súlyosan fertôzött levelek korán elhaltak.A szerzôk részletesen ismertetik a betegség tüneteit és a kórokozó mikroszkópos morfológiáját. Fel-vetik annak lehetôségét, hogy a kórokozó további súlyos fertôzése nyomán kialakuló fertôzés akakasmandikó populációjának legyengüléséhez, ill. kiritkulásához, esetleg kipusztulásához vezet.

Vizsgált terület: Szakonyfalu, AlsószölnökSzakonyfalui-patak völgye. A kakasmandikó, aSzakonyfalui-patak völgyét kísérô bükkösök,gyertyános tölgyesek szegélyén és közvetlenül apatakpartot övezô égerligetben található meg.Kísérô fafajként elôfordul itt a hegyi juhar, anyír, a luc- és az erdeifenyô. A cserjeszintbenmogyoróval, kökénnyel, csíkos kecskerágóvalés a védett farkasboroszlánnal találkozhatunk.A Szakonyfalui-patak völgye különösen értékesélôhely. Szakonyfalu alatt élnek a ritka osztrákzergevirág és a struccpáfrány kisebb populációi.A patakvölgyben a kakasmandikó együtt fordulelô az ugyancsak kora tavasszal virágzó tavaszitôzikével, melynek állománya több ezer tövetszámlál. Ebben az idôben bújnak elô a föld alólaz élôsködô életmódot folytató kónya vicsorgórózsaszínes hajtásai is. Kissé feljebb, a bükkö-sök alatt találjuk az ugyancsak védett erdei cik-láment. A kakasmandikó állománynagysága itttöbb ezer tövet számlál.

A kakasmandikó rozsda okozta megbetege-dését elôször 2006 tavaszán észleltük az állo-mányban. Mindössze 10 tövön jelentek meg ajellegzetes narancssárga színû ecídiumtelepek.Az elsô fertôzések helyszínét GARMIN EtrexLegend kézi GPS mérômûszerrel mértük be.A mérési hely koordinátái:E: 434015, N:176898.Pontosság 9 m.

2007 tavaszán (2007.03. 11.) a területet újbólifelkeresésekor, a 2006. évielôforduláshoz képest ha-talmas területet borítottaka rozsdával fertôzött tö-vek. A 2006-ban azonosí-tott folttól déli és keletiirányban, az erôsen ka-nyargó patak által közrefo-gott területen találtunk kétjól elkülönülô nagy, sza-bálytalan alakú foltot,melynek területe megkö-zelítôleg 1800–2000 m².

Néhány nappal késôbbközvetlenül a patak túlol-dalán, az elôbbi területek-

tôl DK-i irányban egy kb. 600 m²-es területenújabb, nagy fertôzött foltot észleltünk. A foltokkiterjedését GPS segítségével határoztuk meg.Összesen tehát 3 jól elkülöníthetô fertôzött foltvolt kimutatható.

Anyag és módszer

A fertôzést mutató foltokban összesen 3 db,3 m × 3 m-es mintaterületet (ún. kvadrátokat)jelöltünk ki (1. ábra). Két helyen (az elsôt az 1.és a 2. folt határán, a másodikat a 2. folt D-i, pa-tak menti szélén) az elôzôekkel megegyezô mé-retû kontroll kvadrátot is kijelöltünk Ezekben akontroll kvadrátokban a kakasmandikó-levelektünetmentesek voltak. A fenti három nagyobbrozsdafolttól, a patak mentén folyásirányban (É)és visszafelé (D) haladva a kakasmandikó-állo-mányokban nem mutatható ki a rozsdabetegség.

A mintaterületek sarkait cövekkel jelöltükmeg és az értékelések idejére bálazsineggel ke-rítettük körbe. A kvadrátok helyét GPS segítsé-gével is azonosítottuk, melyek a következôk:

„a” jelû: E: 434039, N: 176838. Pontosság 5 m.„b” jelû: E: 434006, N: 176871. Pontosság 5 m.„c” jelû: E: 434016, N: 176856. Pontosság 7 m.


1. ábra. A kakasmandikó-rozsdával fertôzött területének átnézeti térképe

Nyugat

Észak

JelmagyarázatSzakonyfalu-patak, község-határRozsdafertőzöttfolt határa

Mintaterületek3*3Kontrollterületek3*3Rozsdafertőzöttfoltok

Dél

Alsószölnök

Szakonyfalu

Kelet

1.

2.

„a”

„b”„c”

„a,b,c”

K1,2

1,2,3

K2

K1

3.

Kontroll (1. és 2. folt határán): E:434003, N:176881. Pontosság 6 m.

Kontroll (2. folt D-i széle, patakpart):E:434015, N:176826. Pontosság 7 m.

A három vizsgálati kvadrátban (a, b, c) fer-tôzési indexet számoltunk 50 db tôlevél 4–5 na-ponkénti ellenôrzésével. A kontroll területekenfolyamatosan figyeltük, hogy megjelenik-e a be-tegség.

A mintaterületek kialakításakor célszerû volta legalább 3 m × 3 m-es területek kijelölése, mi-vel így lehetett biztosítani az értékelésekhezszükséges, elegendô mennyiségû levélszámot az50 tô esetében. Az 50, ill. 100 db levelet tartal-mazó mintaterület kialakításaazért nem volt célszerû, mert avegetáció elôrehaladtával a ké-sôbb kihajtó gumókból szárma-zó levelek már zavarták volnaaz objektív bonitálást.

A levelek fertôzöttségétminden alkalommal 0–5 foko-zatú bonitálási skála segítségé-vel határoztuk meg. Az adatok-ból fertôzöttségi indexszázalé-kot (Fi%) számoltunk.

A bonitálási skála fokozataia következôk:0 – tünetmentes levél1 – a rozsdatelepek a levél 1–

15% közötti felületét borít-ják

2 – a levélfelület 15–30%-osborítása



5 – a levélfelület 75–100%-osborítása.

Eredmények

A betegség tünetei, a kórokozójellemzése

A kakasmadikó-rozsda elsôtüneteire március elején figyel-

tünk fel. 2007-ben a betegség korai megjelené-se összefüggésbe hozható az enyhe, hó nélkülitéllel és a vegetáció korai megindulásával. Eb-ben az idôszakban a leveleken megjelenô élénknarancssárga színû ecidiotelepek szórványosanjelentek meg az állományban. Emiatt még nemvolt értelme a bonitálásnak. A viszonylag nagy-méretû és a fajra jellemzô tarka mintázatot mu-tató tôlevelek fonákán képzôdtek elszórtan azecidiotelepek (2a. ábra). Az elsô pontszerû,majd késôbb terjedô foltok, azaz ecidiotelepekesetenként a levélfelületen több cm2-es, eseten-ként rombusz alakú telepekké fejlôdtek. A be-tegség levélfonákon történô elôfordulása a gya-


2a. ábra. A kakasmandikó-rozsda fertôzésének tünetei a levélen

EcidiotelepekTeleutotelepek

koribb, de az ecidiotelepek ritkán a levél színénis kialakultak. Mindössze néhány esetben ész-leltük a rozsdatelepek kialakulását a levélnyele-ken. Megfigyeltük, hogy a levelek fôere menténképzôdô tömeges ecidiumtelepek miatt a levélmeggörbült, csónak alakúvá vált. A késôbb ki-bújó friss tôlevelek fertôzése miatt azok gyakranelkeskenyedtek. A kifejlett ecídiumok a levélepidermiszét felszakították, a kerek ecídium-pusztulák szélein rojtosan visszamaradó epider-misz, illetve kutikula jellegzetes fehéres rojtjaiszabad szemmel is érzékelhetôk. A betegség ki-

fejlôdésével párhuzamosan a tô-levelek kezdeti jellegzetes rajzo-latukat elveszítették, és az ecí-diumtelepek mellett megjelenteka teleutotelepek is (2a. ábra).Ezekkel gyakrabban a levéllemezalapi részén találkoztunk. Az epi-dermisz felszakadása után a vilá-gos-, majd sötétbarna színû teleu-totelepekbôl szabadultak ki ateleutospórák.

A kakasmandikó-rozsdagom-ba egyedfejlôdése eltér a meg-szokott, teljes fejlôdésmenetûrozsdagombák fejlôdésmenetétôl.Szakirodalmi adatok szerint(Brandenburger 1985, Bánhegyiés mtsai 1985–87) a gomba fejlô-désmenete az ún. opsis típusbatartozik (0–I–III–IV), azaz hiá-nyos fejlôdésmenetû. Ezen túl-menôen külön sajátosságkéntemlíti az irodalom, hogy az uredoalak ugyan hiányzik, de megfi-gyelhetô, hogy a késôbb fejlôdôecídiospórák tulajdonképpen fizio-lógiai értelemben helyettesítik azuredospórákat.

Az ecidiospórák egysejtûek,sima felületûek, gömbölydedek,esetenként az ecídiumban a sûrûképzôdés miatt kissé szögletesek(2b. ábra). Méretük saját méré-sek szerint (19–28 × 17–26 µm),gyakorlatilag megegyezik a szak-irodalomban (Brandenburger

1985) közölt adatokkal (20–30 × 16–25 µm).A felszakadó teleutotelepekbôl kiszabadulóteleutospórák aranylóan fénylô világos geszte-nyebarna, majd sötétbarna színûek, felületükönjellegzetes hosszanti lefutású, párhuzamos raj-zolat figyelhetô meg. A teleutospóra csúcsi ré-szén papillaszerû vastagodás képzôdik (2b. áb-ra). A teleutospórák gömbölydedek, kissé meg-nyúltak. Méréseink szerint a teleutospórák mé-rete 24–38 × 16–25 µm, ami kismértékben meg-haladja az ecidiospórákét. A mintaterületekenfolytatott helyszíni vizsgálatok során nem talál-


2b. ábra. A kakasmandikó-rozsda (Uromyces erythronii)ecidio- és teleutóspórái

(Edídiumos alak: tünet, ecidiospórák 100×-os és 400×-os nagyításban)

(Teleuto alak: tünet, teleutospórák 100×-os és 400×-os nagyításban)

koztunk a kórokozó spermogóniumos alakjával(feltehetôen az ecídiumos alak megjelenésekormár nem fordultak elô, vagy nem vettük észreazokat. A bazídiumos forma és a bazidiospórákképzôdésének megfigyelésére teleutotelepekkelerôsen fertôzött leveleket gyûjtöttünk be, ame-lyeket házikertben, fenyôfák alatt helyeztünk elmûanyag szúnyogháló alatt, hogy a szél nehordhassa el azokat. Ezeket a leveleket havirendszerességgel ellenôrizzük.

A rozsdafertôzöttség-felmérések eredményei

Az „a” jelû mintaterületen a fertôzöttségiindexszázalék az idô függvényében a követke-zôképpen alakult (1. táblázat). A fertôzöttségiértékek adatai kezdetben (1–3. felvételezési idô-pont) csak az ecídiumos, az utolsók (4–6. idô-

pont) már együttesen az ecídiumos- és teleuto-telepek okozta fertôzéseket jelentik.

Az 1. táblázat adatai szerint az idô elôre-haladtával a rozsdával fertôzött levelek számafokozatosan emelkedett. Ezzel párhuzamosannôtt a 4–5. fertôzöttségi kategóriába tartozó le-velek száma is.

A „b” jelû mintaterületen a fertôzöttségi in-dexszázalék az idô függvényében a 2. táblázat-ban közöltek szerint alakult. Az itt közölt ada-tok alapján a fertôzés az „a” jelû területen meg-figyelt fertôzéshez hasonlóan alakult.

A „c” jelû mintaterületen, amely kissé távo-labb helyezkedett el a másik két („a” és „b”kvadráttól) a fertôzöttségi indexszázalék az idôfüggvényében a 3. táblázat adatai szerint ala-kult. Ezen a területen alakult ki a legerôsebbrozsdafertôzés, annak ellenére, hogy az elsô fel-


1. táblázat

A kakasmandikó rozsdafertôzöttségének alakulása az „a” jelû felvételezési ponton

Felvétele- A bonitálási skála fokozatai és a hozzájuk tartozó fert. levél (db) Összeszések fert. levél

idôpontjai 0 1 2 3 4 5 (db)

2007. 03. 31. 15 21 8 4 2 0 35

2007. 04. 03. 15 19 12 1 3 0 35

2007. 04. 07. 12 18 9 11 0 0 38

2007. 04. 12. 10 12 6 10 9 3 40

2007. 04. 17. 4 15 7 1 13 10 46

2007. 04. 23. 2 9 3 3 16 17 48

2. táblázat

A kakasmandikó rozsdafertôzöttségének alakulása a „b” jelû felvételezési ponton



2007. 03. 31. 21 19 7 2 1 0 29

2007. 04. 03. 23 11 12 4 0 0 27

2007. 04. 07. 26 14 5 4 0 1 24

2007. 04. 12. 23 13 3 6 2 3 27

2007. 04. 17. 8 24 3 5 6 4 42

2007. 04. 23. 1 16 9 5 9 10 49

vételezéskor az elôzôkhöz hasonló alapfertô-zöttséget mértünk.

A három mintaterületen a kakasmandikórozsdafertôzöttségének alakulását a 3. ábraszemlélteti. Az egyes mintaterületeken (kvadrá-tok) a fertôzöttség különbözô szintekrôl indult,az idô elôrehaladtával az eredeti fertôzésekhezképest a fertôzöttségi index százalékos értéketöbb mint háromszorosára emelkedett nem egé-szen 1 hónap alatt.

2007. 04. 07-én elsôsorban a levélfonákon,majd a levél színén is megjelentek az elsôbarnásfekete színû teleutotelepek, amelyek avizsgálat végére teljesen kialakultak.

Április 23-át követôen a fertôzések objektívértékelését az elpusztult levelek nagy aránya, ill.a felnövô aljnövényzet már nem tette lehetôvé.

Az „Anyag és mód-szer” fejezetben jelzett kétkontroll mintaterületen avizsgált idôszakban nemjelentkezett a kakasman-dikó rozsdabetegsége.A következô években ter-vezzük a felvételezésekfolytatását a betegség tér-és idôbeni terjedésének ésa fertôzések súlyosságá-nak vizsgálatára.

A rozsdával fertôzöttlevélminták herbáriumianyagát a Természettudo-mányi Múzeum Növény-

tárába megküldtük, és azokat Uromyceserythronii, 2007. 04. 03. BP99423 (ecídiumosforma), Uromyces erythronii, 2007. 04. 17.BP99424 (teleuto alak) kódszámmal letétbe he-lyezték. Ezzel a hazai Uromyces erythroniimin-ták száma a korábbi három mintával (Bôszénfa1, Jósvafô 2 minta) együtt összesen ötre bôvült(Révay szóbeli közlés).

Következtetések

A kakasmandikó-állományokat veszélyezte-tô tényezôket a következôkben lehet összefog-lalni. A patak mederszabályozása miatt és amûutak mentén található populációk különösenveszélyeztetettek (utak sózása, kábelek fekteté-se, kora tavaszi perzselés, gyomirtás). A Zsidai-


3. táblázat

A kakasmandikó rozsdafertôzöttségének alakulása a „c” jelû felvételezési ponton



2007. 03. 31. 16 18 10 4 2 0 34

2007. 04. 03. 17 14 5 13 1 0 33

2007. 04. 07. 8 24 4 4 8 2 42

2007. 04. 12. 9 10 5 7 6 13 41

2007. 04. 17. 0 13 7 10 5 15 50

2007. 04. 23. 0 4 7 8 8 23 50

3. ábra. A kakasmandikó rozsdafertôzöttségének változásaaz idô függvényében három különbözô mintahelyen (a, b, c)

abc

márc. 31. ápr. 03. ápr. 07. ápr. 12. ápr. 17. ápr. 23.

Fer

tôzö

ttsé

gi i

nd

ex%

A felvételezések idôpontja

80

70

60

50

40

30

20

10

0

völgyben a Zsida-patak partján – a faj élôhelyén– található kiskertek, üdülôk is több problémátvetnek fel (Tímár 1994). E dekoratív növényekillegális gyûjtése, az élôhely drasztikus átalakí-tása (fakitermeléskor taposási kár, erdôk tarvá-gása) további veszélyeztetô tényezôk a kakas-mandikó-populációk számára.

A mikroszkopikus gombák jelenléte, az álta-luk elôidézett súlyos fertôzések miatt az állomá-nyok legyengülése, kiritkulása is bekövetkezhet.Ennek tisztázása, a fertôzések évenkénti alakulá-sának nyomon követése mindenképpen indokolt.

Végezetül a teljesség végett megemlítjük,hogy a kakasmandikó-populációk vizsgálata so-rán 2004–2006 között különbözô helyekrôl(Kétvölgy, Rábatótfalu, Apátistvánfalva) gyûj-tött, betegségtüneteket mutató növényi részekrôl(levél, virág) azonosítottuk a Botrytis cinerea,Phyllosticta sp., Cladosporium herbarum,Penicillium sp., Colletotrichum dematium gom-bafajokat. Ezek azonban csak sporadikusan for-dultak elô, és jelentôs fertôzéseket nem okoztak.

Köszönetnyilvánítás

A szerzôk köszönetüket fejezik ki dr. RévayÁgnes tudományos fômunkatársnak, aki lehetô-

vé tette az általunk gyûjtött minták letétbe he-lyezését, és értékes információkat adott a beteg-ség hazai elôfordulásának adatairól.

IRODALOM

Bánhegyi J., Tóth S., Ubrizsy G. és Vörös J. (1985–87):Magyarország mikroszkopikus gombáinak határo-zókönyve. 1–3. Akadémiai Kiadó. Budapest.

Brandenburger, W. (1985): Parasitische Pilze an Gefäβ−pflanzen in Europa. Gustav Fischer Verlag.Stuttgart–New York.

Farkas S. (1999): Magyarország védett növényei. Mezô-gazda Kiadó, Budapest.

Farr, D. F., Bills G. F., Chamuris G. P. and Rossman A.Y. (1995): Fungi on Plants and Plant Products inthe United States. APS Press. St. Paul, Minnesota,USA

Jandrasits L. és Fischl G. (2006a): Colletotrichum spp.elôfordulása védett növényfajokon. NövényvédelmiTudományos Napok. Budapest. Összefoglaló: 46.

Jandrasits L. és Fischl G. (2006b): Védtelen védett növé-nyek. A vörös áfonya nyavalyái. Élet és Tudo-mány. LXI (50): 1584–1587.

Lippert, W. (1985): Alpenblumen. GU Naturführer. GUVerlag GmbH, München.

Simon T. (2000): A Magyarországi Edényes Flóra Határo-zója. Harasztok – Virágos Növények. NemzetiTankönyvkiadó Rt., Budapest.

Tímár G. (1994): A Vendvidék védett és veszélyeztetettnövényei. Diplomadolgozat, EFE Sopron.


RUST DISEASE OF DOG’S-TOOTH VIOLET (ERYTHRONIUM DENS-CANIS L.)IN ÔRSÉG NATIONAL PARK

L. Jandrasits1 and G. Fischl21 Directorate of Fertô-Hanság and Ôrségi National Park, H–9435 Sarród Rév-Kócsagvár Pf.4., [email protected] Pannon University, Georgikon Agricultural Faculty, Plant Protection Institute, H–8360 Keszthely, Deák F. u. [email protected]

There are rather few data on the incidence, geographical distribution and importance of diseasesaffecting protected plants. The authors of the paper describe the rust of such plant, dog’s-tooth violet.A significant population of this species is present on the territory of Ôrség National Park (aroundSzakonyfalu). They took notice of the rust fungus Uromyces erythronii infecting dog’s-tooth violetalready in 2006. The symptoms of the disease appeared early in 2007, and the disease was spreading.This allowed the authors to monitor the incidence of the disease and recording data against a scaleof 0–5. Incidence of rust disease was in the range of 54–75% in the three designated sampling areasat the time of the last assessment. The severely infected leaves died early. The authors give a detailedaccount of the symptoms of the disease and the microscopic characteristics of the pathogen. Theyraise the possibility that the further eventual spread of severe infection will lead to the decline,decrease or disappearance of dog’s-tooth violet populations.

Érkezett: 2007. június 14.


Bajor Szabad Állam ösztöndíja

Célország: NémetországSzakterület: Valamennyi tudományágKik pályázhatnak: PhD/DLA hallgatók, egyetemi diplomával

rendelkezôk, fôiskolai diplomával rendelkezôkTámogatások formája: tandíjmentesség, ösztöndíj, útiköltség-támogatásJuttatások: 700 EUR havontaAz ösztöndíj célja: kutatás, posztgraduális képzés, tanulmány,

diplomamunka, disszertáció megírása, tanulmányokAz ösztöndíj idôtartama: 12 hónap (maximum 3 év) /fôSzükséges nyelvtudás: angol, németKorhatár (alsó-felsô): nincs – 30Ösztöndíjkeret: 144 hónap

12 fôPályázati határidô: 2008. 02. 15.Pályáztató szervezet: BAYHOST Bayerisches Hochschulzentrum für

Mittel-, Ost- und SüdosteuropaPályáztató címe: Németország 93053 Regensburg

Universitätsstrasse 31Kapcsolattartó neve: Dr. Tanja WagensohnPályáztató email címe: [email protected]ályáztató telefonszáma: +49 941 9435046Pályáztató URL-je: www.bayhost.de

A fogadó intézmény kiválasztása, a kapcsolatfelvétel és a fogadó nyilatkozatokbeszerzése a pályázó feladata.

A bajor intézmények listája a www.bavarian-universities.de/index_fh.html és awww.stmwfk.bayern.de/hochschule honlapokon hozzáférhetô.

További információ:

• http://www-cgi.uni-regensburg.de/Einrichtungen/Bayhost/stipendien.shtml• http://www-cgi.uni-

regensburg.de/Einrichtungen/Bayhost/englisch/stipendien_e.shtml


A borsó napjainkban is jelentôs szántóföldiés zöldségnövényünk. Az 1999 és 2005 közöttiévekben vetésterülete 44 és 66 ezer ha közöttváltozott. A konzervipari célú zöldborsóter-mesztésben terén az utóbbi években 6–9 ezerha-os területnövekedés tapasztalható, jelenleg23–26 ezer ha-on folyik (Kajdi 2005).

A szárazborsó kedvelt, nagy fehérjetartalmúélelmiszerünk. A takarmányborsó ízletessége,fehérjetartalma miatt lényeges tartozéka a ta-karmánykészítményeknek és egyik fontos társ-növénye a különbözô ôszi és tavaszi takar-mánykeverékeknek. A borsótermesztés közvet-len elônye, hogy utána a talaj jó állapotban ma-rad vissza, a talaj nitrogéntartalma gazdagodik(120–140 kg/ha). Rövid tenyészidejû, lekerülé-se után másodnövény termeszthetô. Termeszté-se teljes mértékben és jól gépesíthetô (Nagy1994).

Sárvári (1995) vizsgálatai alapján a borsókedvezô elôvetemény hatása korai lekerülésé-ben, mûtrágya-megtakarításban, kedvezô víz-gazdálkodásban, élénkülô talaj mikrobiális élet-ben nyilvánul meg.

Az emberi szervezet számára nélkülözhetet-len szénhidrátot és fehérjét a zöld- és száraz-borsó nagy mennyiségben tartalmazza. Rost-anyagtartalma a többi zöldségfajéhoz viszonyít-va szintén kiemelkedô. A vitaminok közül szá-mottevô a C-vitamin-tartalma (25 mg/100 g).Ásványi anyagai nélkülözhetetlenek az emberiszervezet számára. Kedvezô beltartalmi értékei,jó étrendi hatása miatt hazánkban egész évbenszívesen fogyasztjuk (Nagy 2000).

A gyomnövények minden évben jelentôskárt okoznak kultúrnövényeink termésénekcsökkentésével. A fenntarthatóság elveit szemelôtt tartva ma már nem cél a gyomnövények

A ZÖLDBORSÓ ÉS NÉHÁNY FONTOSABB GYOMNÖVÉNYEKÖZÖTTI KOMPETÍCIÓ VIZSGÁLATA TENYÉSZEDÉNYESKÍSÉRLETBEN

Wágner Gábor és Nádasyné Ihárosi ErzsébetPannon Egyetem, Georgikon Mezôgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Intézet8360 Keszthely, Deák Ferenc u. 57.

Kompetíciós vizsgálatot végeztünk a borsó és négy gyomnövénye között üvegházban, 2 kg lég-száraz talajt tartalmazó tenyészedényekben. A kísérletben szereplô gyomnövények a következôk vol-tak: szôrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus L.), fehér libatop (Chenopodium album L.),kakaslábfû (Echinochloa crus-galli L.), vadrepce (Sinapis arvensis L.). A kompetíció tanulmányo-zására az additív kísérleti módszert alkalmaztuk, melynek során a kultúrnövény sûrûsége állandó,a gyomnövényeké pedig változó. A borsónövények száma 6 db volt minden tenyészedényben.A gyomnövényeket háromféle egyedszámban alkalmaztuk: 5, 10, ill. 15 db/tenyészedény. A koraiérésû Karlos zöldborsófajtával 4 ismétlésben dolgoztunk. A felhasznált talaj Ramann-féle barna er-dôtalaj volt Keszthelyrôl. A növényeket 6 hétig neveltük, majd a lebontást követôen mértük a borsó-hajtások hosszát, friss-, majd száraztömegét, a gyomnövények friss- és száraztömegét és a vadrep-ce levélterületét. A borsó növekedése kezdetben nagyobb ütemû volt, mint a gyomnövényeké, késôbba gyomnövények fejlôdése vált intenzívebbé, és utolérték a kultúrnövényt a fejlôdésben. A legerô-sebb kompetitítornak a Sinapis arvensis bizonyult. Nagy biomasszaprodukciója mellett jelentôs le-vélterülettel tûnt ki a gyomnövények közül. A borsó növekedési paramétereit az alkalmazott legki-sebb egyedsûrûsége (5 db/tenyészedény) gátolta leginkább.

teljes mennyiségének kiirtása, csak gyomszabá-lyozást végzünk, és a gyomnövények számátegy meghatározott károsítási küszöbérték alácsökkentjük. A kultúrnövény–gyomkompetícióvizsgálata során arra törekszünk, hogy megis-merjük ezt a gyomnövény egyedszámban, -bo-rítottságban kifejezett küszöbértéket, amelynél akultúrnövény termésvesztesége gazdasági kártokoz. A küszöbérték alatt nem szükséges véde-kezni, felette viszont védekezni kell a termés-csökkenés elkerülésére. A borsó számára szük-séges gyommentes idôszak a kelés után 2 héttelkezdôdik a hélazabbal (Avena fatua L.) valókompetíciója során (Harker és mtsai 2001).

A borsó kora tavaszi vetése meghatározza agyomflóra összetételét. A T2-es és T3-as élet-formacsoportba tartozó fajok egy idôben csíráz-nak a borsóval. A gyomosodás második hullámaa tenyészidô végén jelenik meg a kultúrnövényleveleinek leszáradása nyomán, ekkor a nyár-utói egyéves (T4) fajok válnak dominánssá(Reisinger 2000).

Karábinszky (1981) szerint a T3 és T4 cso-portba tartozó gyomfajok 60–100%-ban alkot-ják a borsó gyomnövényzetét, három különbözôtermôhely átlagában. Fô gyomnövényekként aSinapis arvensis, Chenopodium album,Amaranthus retroflexus, Echinocloa crus-galli,Setaria glauca szerepel eredményeiben.

Borsóban végzett gyomfelvételezéseinkalapján (Wágner és Nádasyné 2007) Keszthe-lyen a legnagyobb borítással a következô gyom-növények jelentek meg a szántóföldi kísérleti te-rületen: Ambrosia artemisiifolia, Echinochloacrus-galli, Solanum nigrum, Amaranthusretroflexus, Digitaria sanguinalis.

A borsó gyenge gyomelnyomó képességébôladódóan fokozottan érzékeny a gyomosodásra(McDonald 2003). Az egyes fajták kompetitívképességében jelentôs különbségek figyelhetôkmeg, a robusztus, intenzíven növekvô, magasfajták gyomelnyomó képessége jobb (Staniforth1961). Ezt igazolja Van Heemst (1985) vizsgá-lata is, mely során 25 kultúrnövényt rangsoroltkompetíciós képességük alapján, és a borsót a jókompetíciós képességû fajok közé sorolta. Wallés mtsai (1991) a Sinapis arvensis L. kompetitívképességet vizsgálták két (hagyományos levél-

kés, ill. félig levél nélküli) borsófajtán. Ez utób-bi fajták levélzete erôsen kacsos, ennek követ-keztében állóképessége, gyomelnyomó képessé-ge is jobb. 20 db/m2 Sinapis arvensis növény 2és 35% közötti terméscsökkenést okozott a vizs-gált parcellák átlagában.

A kétszikû gyomnövények károsítása borsó-ban nagyobb mértékû, mint az egyszikûeké(Aldrich 1984), és zöldborsóban az egyévesegyszikûek elleni védekezés el is hagyható ké-sôi csírázásuk miatt. Ezt erôsítik Nelson ésNylund (1962) eredményei, melyek szerint aSinapis arvensis L. növekvô egyedsûrûsége na-gyobb mértékben csökkenti a borsó szemter-mését, mint az Alopecurus myosuroides Huds.hasonló denzitása.

A kultúrnövény vetett magmennyisége befo-lyásolja a gyomnövények fajösszetételét, borítá-sát, ezáltal a gyomnövények okozta terméscsök-kenés mértékét is. A borsó tôtávolságának 3,6cm-rôl 8,7 cm-re növelésével a Setaria viridis L.borítása 4,4 szeresére nôtt (Marx és Hagedorn1961). Lawson és Topham (1985) szerint a bor-só terméscsökkenése konstans mennyiséggeljellemezhetô, melyet elsôsorban a gyomnövé-nyek denzitása határoz meg. A borsó jelenléte,függetlenül borításától, alapvetôen nem befo-lyásolja a gyomflóra összetételét.

Varga és mtsai (2000) szabadföldi kísérle-tekben a kukorica és az Echinochloa crus-galliközötti kompetíciót vizsgálta, és megállapította,hogy a gyomnövény 26 db/m2 egyedsûrûsége44,77%-kal csökkentette a kukorica termés-mennyiségét a herbicidekkel kezelt kontroll ter-méséhez képest.

Kísérletünkben arra kerestük a választ, ho-gyan befolyásolja a borsó növekedését a gyom-növények sûrûségének növelése. Célunk voltmegvizsgálni, mekkora az a gyomdenzitás, amita kultúrnövény károsodás nélkül elvisel, és mi-lyen gyomsûrûség okoz a borsó növekedési pa-ramétereiben csökkenést.

Anyag és módszer

Kompetíciós vizsgálatot végeztünk a borsóés négy gyomnövénye között üvegházi körül-mények között. Az additív kísérleti módszert al-


kalmaztuk, melynek során a kultúrnövénysûrûsége állandó, a gyomnövényeké változó.A növényeket 2006. 08. 28-án vetettük, 2 kglégszáraz talajt tartalmazó tenyészedényekbe.A kísérletben szereplô gyomnövények a követ-kezôk voltak: vadrepce (Sinapis arvensis L.),szôrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus L.),fehér libatop (Chenopodium album L.), és akakaslábfû (Echinochloa crus-galli (L.) P.B.).A gyomnövények közül a Sinapis arvensis ta-vasszal csírázó, nyár eleji egyéves (T3) a másik3 faj tavasszal csírázó, nyárutói egyéves (T4)életformájú.

Mindegyik tenyészedényben 6 korai érésû’Karlos’(Oskar) fajtájú borsónövényt neveltünk.A gyomnövények kompetícióját háromféleegyedszámben vizsgáltuk: 5, 10, ill. 15 db nö-vény/tenyészedény. A gyommagokból kb. 100db-ot vetettünk, majd kelés után minden fajegyedszámát egyeléssel állítottuk be. Kontroll-ként gyommentes, csak borsót tartalmazó edé-nyeket használtunk. 4 ismétlésben dolgoztunk,így összesen 52 tenyészedényünk volt. A kísér-leti talaj Ramann-féle barna erdôtalaj voltKeszthelyrôl. A növények csak a talaj tápanya-gait használták fel – bár a borsó a levegôbôl ismegköt kis mennyiségû nitrogént –, mûtrágyátnem juttatunk ki. Naponta igény szerint, heten-te egyszer pedig súlyra öntöztünk, a talaj maxi-mális vízkapacitásának 60%-áig.

A növényeket 6 hétig neveltük, majd a le-bontást követôen mértük a borsóhajtások hosz-szát, friss-, majd száraztömegét, agyomnövények friss- és száraz-tömegét és a vadrepce levélterü-letét. A levélterületet LI-CORLI-3000 típusú levélterület-mé-rô mûszerrel mértük. A vizs-gálati eredmények statisztikaiértékelését varianciaanalízisselvégeztük (Sváb 1981).

Eredmények

A gyomfajok növekedésiüteme nem volt egységes, a S.arvensis fejlôdôtt leggyorsab-ban, a kísérlet végére a tenyész-

edény jelentôs részét borította. Jól fejlôdött az E.crus-galli is. Gyenge növekedést tapasztaltunkA. retroflexus és C. album növényeken, amimeghatározta biomassza-produkcióikat. Ebbôlkövetkezik, hogy kompetíciós képességük meg-lehetôsen szerény volt.

Frisstömeg

A 6 hetes borsó frisstömegét a lassabban nö-vekvô fajok nem befolyásolták jelentôs mérték-ben. Így az A. retroflexus és a C. album nemvolt hatással a borsó biomassza-produkciójára.A borsóhajtások frisstömege az 5 db E. crus-gallit tartalmazó kezelésben lett a legnagyobb(18,12 g), de ez szignifikánsan nem különbözika gyommentes borsóétól (1. ábra). A nagyobbzöldtömegû E. crus-galli, valamint a S. arvensismár nagyobb mértékben visszafogta a tömegnö-vekedést. Az E. crus-galli 10 db/tenyészedényés a S. arvensis 5 db/tenyészedény egyedsûrûsé-ge okozta a legnagyobb csökkenést. Az ábránlátható, hogy a gyomnövények zöldtömege azegyedszámukkal egyenes arányban nô. Vagyis alegnagyobb zöldtömeget mindig a 15 db-ot tar-talmazó kezelésekben mértük. Ha azonban meg-nézzük az egy növényre vetített zöldtömeg érté-két (2. ábra), láthatjuk, hogy a gyomnövényekközötti intraspecifikus kompetíció révén az egynövényegyedre számított legnagyobb zöldtöme-get mindig az 5 db-ot tartalmazó kezelésekbentaláljuk. A S. arvensis 5 db/tenyészedény egyed-


1. ábra. A borsó és a gyomnövények növekedési paramétereinekváltozása tenyészedényre vonatkoztatva

0

5

10

15

20

25

Kontroll

AMARE 5 db/t.e.

AMARE 10 db/t.e.

AMARE 15 db/t.e.

CHEAL 5 db/t.e.

CHEAL 10 db/t.e.

CHEAL 15 db/t.e.

ECHCG 5 db/t.e.

ECHCG 10 db/t.e.

ECHCG 15 db/t.e.

SINAR 5 db/t.e.

SINAR 10 db/t.e.

SINAR 15 db/t.e.

0

2

4

6

8

10

12

14

16

Borsó friss hajtástömegeBorsó száraz hajtástömegeBorsó hajtáshosszaGyomnövények frisstömegeGyomnövények száraztömege

Haj

tásh

ossz

(cm

)

Fris

s-,i

ll.sz

áraz

töm

eg(g

/edé

ny)


sûrûsége esetén egy gyomnövény zöldtömegeegyenlô egy borsónövény zöldtömegével, 10 dbdenzitás esetén kb. a fele egy borsónövényének,majd a 15 db/tenyészedénynél tovább csökken.A borsó frisstömege viszont növekszik, teháteredményesen felvette a versenyt a növekvôgyomborítással.

Szárazanyag

A kontroll borsó szárazanyag-tartalma 3,31 gvolt edényenként, melyekben 6 növényt nevel-tünk. A legtöbb szárazanyag az E. crus-galli 5db/edény kezelésben képzôdött, hasonlóan a C.album 15 db, E. crus-galli 15 db, S. arvensis15 db/edény kezelésekhez. Va-lamennyi vizsgált gyomnövényegyedszámának növekedésenagyobb ütemû növekedésreserkentette a borsót is. A borsótehát sikeresen felvette a ver-senyt a gyomokkal, minden ke-zelésben jóval nagyobb meny-nyiségû szárazanyagot képe-zett, mint a gyomnövények.A legerôsebb kompetitítornak aS. arvensis bizonyult, ez agyomfaj képezte a legtöbb szá-razanyagot, a többi gyomfaj-hoz, illetve a borsóhoz viszo-nyítva is. Ha az egy növényre

számított szárazanyagot nézzük,megállapítható, hogy az 5 db S.arvensis-t tartalmazó kezelésbenegy borsónövény szárazanyagá-nak a 2/3-át teszi ki egy vadrep-cenövény. Ez is mutatja erôskompetíciós képességét.

Hajtáshossz

A gyomnövények jelenlétetöbbnyire csökkentette a borsóhajtáshosszát. A gyommentesennevelt borsó hajtása átlagosan21,02 cm-re nôtt. A borsóvalegyütt fejlôdô gyomnövények eztkissé csökkentették. Statisztikai-

lag igazolható különbséget az E. crus-galli és aS. arvensis okozott. 15 db E. crus-galli 15%-kalcsökkentette a borsó hajtásainak hosszát. Leg-nagyobb mértékben a S. arvensis 5 db/tenyész-edény kezelés mérsékelte ezt a paramétert(21,02-rôl 16,85 cm-re). Ahogy a S. arvensisegyedsûrûsége nôtt, úgy fokozódott a borsó fel-nyúlása, vagyis a fényért való kompetíciója, amia friss- és száraztömeg tekintetében sikeresnekbizonyult.

Levélterület

A kísérlet során vizsgáltuk a borsó levélte-rületének változását a legnagyobb borítású

2. ábra. A borsó és a gyomnövények növekedési paramétereinekváltozása egy növényre vonatkoztatva

0,0

0,5

1,0

1,5

2,0

2,5

3,0

3,5

Kontroll

AMARE 5 db/t.e.

AMARE 10 db/t.e.

AMARE 15 db/t.e.

CHEAL 5 db/t.e.

CHEAL 10 db/t.e.

CHEAL 15 db/t.e.

ECHCG 5 db/t.e.

ECHCG 10 db/t.e.

ECHCG 15 db/t.e.

SINAR 5 db/t.e.

SINAR 10 db/t.e.

SINAR 15 db/t.e.

Borsó friss hajtástömege Borsó száraz hajtástömegeGyomnövények frisstömege Gyomnövények száraztömege

HF

riss-

,ill.

szár

aztö

meg

(g/e

dény

)

3. ábra. A borsó és a Sinapis arvensis levélterületének változásatenyészedényre vonatkoztatva

0

100

200

300

400

500

600

Kontroll SINAR 5 db/t.e. SINAR 10 db/t.e. SINAR 15 db/ t.e.

A borsó levélterülete A SINAR levélterülete

Borsó SzD5%= 75,61SINAR SzD5%= 120,2

Levé

lterü

let(

cm2 /

edén

y)

gyomfaj, a S. arvensis növekvôegyedsûrûségének hatására.A gyomfaj intenzív növekedé-sét, borítását jól szemlélteti,hogy a tenyészedényre vonat-koztatva minden kezelésben na-gyobb levélterületet fejlesztett,mint a kultúrnövény (3. ábra).A borsó levélterületét a vadrep-ce a kontrollhoz képest csök-kentette. Az 5 db gyomnövényttartalmazó edényekben mértüka legkisebb borsó levélterületet,de a további kezelések (10 ill.15 db/tenyészedény) is mérsé-kelték azt. Érdekes, hogy az 5gyomnövény/edény kezelésben nagyobb arány-ban esett vissza a borsó levélterülete, mint a há-romszor annyi gyomnövényt tartalmazó keze-lésben. Ennek magyarázata az, hogy nagyobbegyedsûrûség esetén a gyomfaj egyedei közöttintraspecifikus kompetíció is kialakult. A vad-repcének fajtársaival is versenyeznie kellett.A borsó eredményesen vette fel a versenyt a nö-vekvô egyedszámú vadrepcével. Ha az egy nö-vényre számított levélterületet nézzük, megálla-pítható, hogy az 5 db vadrepcét tartalmazótenyészedényben csaknem másfélszer akkoraegy gyomnövény levélterülete, mint a borsóé(4. ábra). Ez jelentôs kompetíciós elônyt adhata S. arvensis számára a borsóval szemben. A 10és 15 gyomnövénysûrûséggel viszont már na-gyobb volt a borsó levélterülete.

Következtetések

A fiatal borsó sikeresen felvette a versenyt agyomokkal, minden kezelésben sokkal nagyobbmennyiségû frisstömeget, szárazanyagot képezett,mint a gyomnövények (1. táblázat). Kivételt ké-peznek a levélterület-értékek, melyekbôl látható,hogy a S. arvensis borítása meghaladta a borsóét.A legerôsebb kompetitítornak tehát a S. arvensisbizonyult, e gyomfajon mértünk legnagyobb friss-és száraztömeget és levélterületet, a többi gyom-fajhoz viszonyítva. Ez azzal magyarázható, hogy avadrepce életformája, fejlôdési üteme és környe-zeti igénye áll a legközelebb a borsóéhoz vegetá-

ciójuk során. A kísérlet bontásakor a S. arvensistôlevélrózsás állapotban volt, a második legna-gyobb szárazanyagot adó kakaslábfû 3–5 levelesstádiumban, a nagyon kis száraztömegû A. retro-flexus ésC. album szik- kétleveles stádiumban. Ezutóbbiak fejlôdési üteme tehát jóval elmaradt aborsóétól. A kritikus kezdeti fejlôdési szakaszbanezért nem bizonyultak jelentôs versenytársnak.Szerepük változik a borsó vegetációs idejének vé-gén, a másodlagos elgyomosodás idôszakában,mert addigra ezek a gyomok életformájukból adó-dóan rendszerint utolérik a borsót a fejlôdésben, ésjelentôs versenytársnak bizonyulnak.

A különbözô egyedsûrûség hatása a kultúr-növényre azokon a gyomnövényeken voltszembetûnô, amelyek gyors csírázásuk és inten-zív fejlôdésük révén jelentôs mennyiségû bio-masszát tudtak elôállítani. Az A. retroflexus és aC. album nem volt erre képes, az E. crus-gallitpedig elhúzódó csírázása hátráltatta ebben. A S.arvensis nagy biomasszatömege mellett jelentôslevélterülettel tûnt ki a gyomnövények közül.A mért növekedési paramétereket az alkalmazottlegkisebb egyedsûrûsége (5 db/tenyészedény)csökkentette leginkább. Ez azzal magyarázható,hogy ebben a denzitásban kevésbé volt jellemzôa gyomfaj egyedei között fellépô intraspecifikuskompetíció, és a gyomnövényeknek a kultúr-növénnyel kellett versenyezniük, a nagyobbegyedsûrûségnél (10, ill. 15 db/tenyészedény) agyomfajok fajtársaik növekedését, levélterületétis jelentôsen csökkentették.


4. ábra. A borsó és a Sinapis arvensis levélterületének változása egynövényre vonatkoztatva

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

Kontroll SINAR 5 db/t.e. SINAR 10 db/t.e. SINAR 15 db/ t.e.

A borsó levélterülete A SINAR levélterülete

Borsó SzD5%= 12,6 SINAR SzD5%= 12,88

LLe

vélte

rüle

t(cm

2 /ed

ény)

IRODALOM

Aldrich, R. J. (1984): Weed – Crop Ecology Principles inWeed Management. Breton Publishers, a Divisionof Wadsworth, Inc., Belmont, California, 175.

Harker, K. N., Blackshaw, R. E. and Clayton, G. W.(2001): Timing weed removal in field pea (Pisumsativum).Weed Technology, 15: 277–283.

Kajdi F. (2005): A borsó termesztése. Mezôgazdasági Ta-nácsok, 14. (3): 7–10.

Karábinszky Gy. (1981): A borsó vegyszeres gyomirtása.Doktori értekezés, Keszthely, 13–17.

Lawson, H. M. and Topham, P. B. (1985): Competitionbetween annual weeds and vining peas grown at arange of population densities. Weed Research, 25:221–230.

Marx, G. A. and Hagedorn, D. J. (1961): Plant populationand weed growth relations in canning peas. WeedScience, 9 (3): 494–496.

McDonald, G. K. (2003): Competitiveness against grassweeds in field pea genotypes. Weed Research, 43.(1): 48–58.

Nagy J. (1994): Borsó. In: Balázs S. (szerk.): Zöldségter-mesztôk kézikönyve. Mezôgazda Kiadó Budapest.356–372.

Nagy J. (2000): A zöldborsó. Dinasztia Kiadó, Budapest.

Nelson, D. C. and Nylund, R. E. (1962): Competitionbetween peas grown for processing and weeds.Weed Science, 10. (3): 224–229.

Reisinger P. (2000): Borsó. In: Hunyadi K., Béres I. ésKazinczi G.: Gyomnövények, gyomirtás, gyom-biológia. Mezôgazda Kiadó, Budapest. 516–518.

Sárvári M. (1995): A borsó szerepe az alkalmazkodó nö-vénytermesztésben. Agrofórum, 6. (6): 1–6.

Staniforth, D. W. (1961): Responses of corn hybrids toyellow foxtail competition. Weeds, 9 (1): 132–136.

Sváb J. (1981): Biometriai módszerek a kutatásban. Mezô-gazdasági Kiadó, Budapest.

Van Heemst, H. D. (1985): The influence of weedcompetition on crop yield. Agricultural Systems,18: 81–93.

Varga P., Béres I. és Reisinger P. (2000): A kukorica ésfôbb gyomnövényei közötti kompetíció szántóföl-di kísérletben. Acta Agronomica Óvariensis, 42(1): 101–114.

Wall, D. A., Friesen, G. H. and Bhati, T. K. (1991): Wildmustard interference in traditional and semi-leafless field peas. Canadian Journal of PlantScience, 71 (2): 473–480.

Wágner G. és Nádasyné Ihárosi E. (2007): A zöldborsógyomosodása különbözô herbicidkezelésekben.XVII. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum 2007. ki-adványa, Keszthely. 68–72.


1. táblázat

A borsó és a gyomnövények növekedési paramétereinek változása

Kezelések (növény/t.e.)

Borsó hajtáshossz

(cm)

Borsó frisstömeg (g/edény)

Gyom frisstömeg (g/edény)

Borsó száraztömeg

(g/edény)

Gyom száraztömeg

(g/edény) Kontroll 21,02 17,02 – 3,31 –

AMARE 5 21,19 15,99 0,13 2,90 0,0525 AMARE 10 19,54 17,06 0,15 3,17 0,0575 AMARE 15 18,83 16,68 0,26 3,21 0,0750

SzD5% 2,82 3,75 0,095 0,69 0,058

CHEAL 5 21,69 18,06 0,18 3,19 0,048 CHEAL 10 18,85 17,73 0,27 3,29 0,080 CHEAL 15 19,52 17,96 0,88 3,31 0,200

SzD5% 2,82 3,75 0,69 0,69 0,087

ECHCG 5 18,87 18,12 2,15 3,40 0,398 ECHCG 10 18,31 14,93 3,98 3,05 0,688 ECHCG 15 17,90 17,53 5,34 3,31 0,953

SzD5% 2,82 3,75 2,39 0,69 0,396

SINAR 5 16,85 15,17 12,41 3,16 1,883 SINAR 10 17,29 16,11 12,20 3,12 1,585 SINAR 15 19,40 17,32 14,55 3,33 2,158

SzD5% 2,82 3,75 4,62 0,69 0,68


STUDY OF COMPETITION BETWEEN GREEN PEAS AND SOME OF ITS IMPORTANT

WEEDS IN A GLASSHOUSE EXPERIMENT

G. Wágner and Erzsébet NádasyGeorgikon Faculty of Agriculture, University of Pannonia, Institute for Plant Protection,H-8360, Keszthely, Deák F. Str. 57.

Pot competition experiment was carried out among pea and its four weeds under glasshouseconditions into pots containing 2 kg air dried soil. The weeds were wild mustard (Sinapis arvensisL.), redroot pigweed (Amaranthus retroflexus L.), common lambsquarters (Chenopodium album L.)and barnyardgrass (Echinochloa crus-galli (L.) P.B.). The additive experimental methods were used,where the density of crop plant was constant and of the weeds were varied. In each pot, six earlyripening ‘Karlos’ variety pea plants were cultivated. The competition of weeds was examined inthree densities: 5 plants/pot, 10 plants/pot, 15 plants/pot. Weedless pots containing only pea wereused as control. In four replications were worked, so there were 52 pots altogether. The experimentalsoil was “Ramann” brown forest soil from Keszthely. Plants were grown 6 weeks after germination.After this the length, the fresh and dry weight of pea’s shoots and the fresh and dry weight, leaf areaof Sinapis arvensis were measured.The growth rate of weed species was not uniform, S. arvensisgrew the quickest, at the end of the experiment it covered the most of the pot’s surface. The growingparameters of pea were hindered mostly from its 5 plants/pot density.

Érkezett: 2007. április 3.

A NÖVÉNYVÉDELMI KLUB

2008. február 4-én 17 órakor várja az érdeklôdôket a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesz-tési Minisztérium (Budapest V. ker., Kossuth Lajos tér 11.) színháztermében.

A klubdélutánon DR. GÓLYA GELLÉRTfőosztályvezető-helyettesFVM Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezetvédelmi Osztály

A NÖVÉNYVÉDELMI SZAKIGAZGATÁSAKTUÁLIS KÉRDÉSEI

címen tart elôadást.

Minden érdeklôdôt szeretettel várunk.

Dr. Tarjányi József és Zsigó Györgya Klub elnöke a Klub titkára

A kalászfuzariózis a búza egyik igen veszé-lyes betegsége. Veszélyessége kisebb részben azokozott termésveszteségben, nagyobb részbenpedig a Fusarium fajok által okozott toxinfertô-zés mértékében áll. Magát a betegség tüneteit jónéhány Fusarium gombafaj képes elôidézni(F. culmorum, F. graminearum, F. poeae,F. sporotrichoides stb.), de mégis a látható tü-netek csaknem kilencvennyolc százalékát aF. graminearum és a F. culmorum fajok okoz-zák (Mesterházy 1974, 1984) amelyek mind-egyike toxintermelô. Toxinjaik a trichotecéncsoportba tartozó dezoxinivalenol (DON) és 3-és 15-acetil-dezoxinivalenol, a nivalenol (NIV),a fusarenon X. (Wagacha és Muthomi, in press;Ichinoe és mtsai 1983), ill. a zearalenon (ZEA).E toxinok közül leggyakrabban a DON fordulelô a szántóföldrôl bekerült mintákban, és a kétfaj izolátumainak túlnyomó részében is ez a do-mináns, ezért mi is ezt a toxint vizsgáltuk min-táinkban.

A toxinkérdés az Európai Unióhoz való csat-lakozásunk óta egyre inkább teret nyer az Euró-pai Uniós élelmiszer-biztonsági politikában,amelynek igen jelentôs mérföldköve volt a leg-gyakoribb fuzárium-toxinfajták megengedhetô

mennyiségének szabályozása. A 2006 júliusátólérvényben lévô, 856/2005 EU rendelet (Ano-nimus 2005) alapján a DON maximálisan meg-engedhetô határértéke a feldolgozatlan gabona-félékben (kivéve a durumbúza, a zab és a kuko-rica) 1250 µg/kg, a többiekben 1750 µg/kg.Ezen érték betartása kötelezô az összes tagországszámára. A rendelet által megadott határértékbúza esetében – az átlagos magyar fertôzöttségiszintet tekintve – viszonylag könnyen teljesíthe-tô egy szárazabb évben, de ha beleszámoljuk alaboratóriumok közötti akár 10–20%-os mérés-különbségeket, a mintavételezési bizonytalansá-gokat valamint a felvásárlók biztonsági rátáját,akkor nagyon valószínû, hogy a felvásárlók 8–900 µg/kg-nál nagyobb toxinszennyezettségû bú-zát már nem fognak átvenni. Ez az érték vagy azennél nagyobb pedig egyes körzetekben akárszárazabb évben is elôfordulhat. Minthogy azévjáratok egy részében nem lép fel a járvány, delevélbetegségek nagy járványokat okozhatnak,ezért célszerû a kalászfuzariózissal szembenimegelôzô, virágzáskor végzendô fungicides vé-dekezés alkalmával olyan széles hatásspektrumúszert választanunk, amivel hatékonyan tudunkvédekezni a levélbetegségek ellen is.


FUNGICIDKIJUTTATÁSI TECHNOLÓGIAFEJLESZTÉSÉS ÖSSZEHASONLÍTÁS A BÚZA KALÁSZFUZARIÓZISA ELLEN

Kászonyi Gábor1, Kótai Csaba1, Martonosi Imre1, Bartók Tibor1, Lehoczki-Krsjak Szabolcs1,Szabó-Hevér Ágnes1, Tóth Beáta1, Véha Antal2 és Mesterházy Ákos11Gabonatermesztési Kutató Közhasznú Társaság, 6726 Szeged, Alsó-kikötô sor 9.2Szegedi Egyetem, Mérnöki kar, 6724 Szeged, Mars tér 7.

Kísérleteinkben kilenc, kalászfuzárium ellen is ajánlott fungicidet vizsgáltunk. Az összehasonlí-tást kisparcellás kísérleti kézi kijuttatású, a nagyüzemi hagyományos TeeJet XR, és az új TurboFloodJet típusú szórófejekkel kezelt parcellák eredményeivel végeztük. Mesterséges inokulációt a kis-parcellás kísérletben végeztünk, a nagyüzemi kísérleteket természetes fertôzôdés mellett vizsgáltuk.

A Turbo FloodJet fúvókák eredménye jól megközelítette a kisparcellás, kézi permetezésû kísér-letek adatait. A hagyományos TeeJet XR fúvókák viszont lényegesen gyengébbek voltak, a nagyobbjavulás a leghatékonyabb fungicidek esetében volt megfigyelhetô, 11–59%-os javulással. A fungicid-hatékonyság három fô tényezôtôl függ, az adott hatóanyag fuzáriumellenes hatásától, a kijuttatásitechnológiától (fedettség) és a fajták fungicidreakciójától, amely nem azonos a rezisztenciával.

Gyakori termelôi panasz, hogy a forgalma-zott fungicidek alig vagy nem kielégítô mérték-ben voltak hatékonyak a kalászfuzárium ellen.Kézi kijuttatású, teljes fedettséget biztosító kí-sérleti módszerünkkel végzett több éves kísérle-teink szerint ez csak részlegesen igaz. Az igazo-lódott, hogy a fungicideknek igen jelentôs a ha-táskülönbségük. Eredményeink alapján, a véde-kezés hatékonysága, a teljes kalászfedettségetbiztosító módszerrel fungicidtôl függôen, akár90% feletti érték is elérhetô (Mesterházy ésBartók 1996, Mesterházy és mtsai 2003). Ez anagyüzemi gyakorlatban szinte elképzelhetetlen.A jelenlegi kijuttatási módszerekkel a kalász-fuzariózis elleni védekezés hatékonysága általá-nosságban 20–30% körül alakul. Szigorú tech-nológiai fegyelemmel is az 50%-os nagyüzemivédekezési hatékonyság már jónak számít, amiritkán fordul elô. Az eddig ismertetett adatokalapján feltehetô a kérdés, hogy mi okozza a kí-sérleti módszer és a nagyüzemi gyakorlat köztihatékonyságkülönbséget?

Hooker és mtsai (2004) kísérletei és idézettadataink összehasonlításából megállapítható,hogy technológiai szakadékkal állunk szemben.Kísérleteikben számos, a gyakorlatban elterjedt,földi és légi kijuttatási módszert teszteltek arranézve, hogy mekkora mértékben borítják be akalászt permetlével. Eredményeik szerint a leg-jobb hagyományosnak tekinthetô földi kijuttatá-si technológiának a kúpos szórásképet mutatófúvókák munkája volt, ahol a fedettségben nagyvolt a változékonyság. A kalász elülsô oldalán afedettség akár a 30%-ot is elérte, de a hátoldalonez az érték alig volt 5%. A két oldal tekintetébenpedig a kalász és a fúvóka helyzetének függvé-nyében egy köztes értéket kaptak. Kalászfedett-ségi szempontból a legrosszabb földi kijuttatásimódszernek az egyenesen lefelé fújó XR fúvó-kák bizonyultak, ahol a teljes kalászfedettségnem haladta meg a 2–3%-ot. A szerzôk vizsgál-ták a váltakozó irányban szerelt Turbo FloodJetrendszert is, és azt tapasztalták, hogy szórófejekmunkája nyomán a kalászfedettség az elsô olda-lon kevéssel 40% feletti, a többi részen 30% kö-rüli egyenletes értékû volt.

A védekezés hatékonyságát a kijuttatás-technológiai hibákon kívül a fajta ellenálló

képessége és fungicidreakciója is nagymérték-ben befolyásolja. A rezisztensebb vonalak ese-tében kisebb kalász- és szemfertôzôdés várható,de a fuzáriumrezisztencia összetettségének(Mesterházy 1995, Miedaner 1997) köszönhetô-en ez egyáltalán nem biztosíték arra, hogy a to-xintartalom is csekély marad. Saját méréseinkalapján is elmondható, hogy majdnem azonosszemfertôzöttség mellett is kaptunk igen eltérôDON szennyezést, ami a fajták rezisztenciafak-torai mellett leginkább a tenyészidôszak hosszá-tól és a betakarítás elnyúlásától függött.

A kapott adatok szerint a nem kielégítô ha-tás fô okai a helytelen fungicidválasztásban,kijuttatástechnológiai hibákban, a nem megfele-lô egyéb agrotechnológiai hibákban, valamint afungicidek gyenge továbbterjedésében (Häuser-Hahn és mtsai 2004) keresendô (a nódusz vagya kalászorsó padkáján már nem tud átmenni).Ezen adatok ismeretében, kísérleteink tervezé-sekor csak a kijuttatástechnológiai problémamegoldására koncentráltunk, ezért a többi, szin-tén jelentôs ok részletezésével e dolgozat kere-tein belül nem foglalkozunk bôvebben.

Anyag és módszerSzántóföldi kísérletek

Az 5×1 m-es kísérleti parcellákat és afélüzemi 5000 m2-es parcellákat szintén 550csíra/m2 sûrûséggel vetettük. A kisparcellás kí-sérletekben mindkét évben Wintersteiger Øyord(Wintersteiger GmbH, Ried, Austria) parcella-vetô gépet, a félüzemi parcellákon Mistral UMSTMF 4000 SE-100-4 (AGF Mistral, Leopoldov,Slovak Republic) típusú vetôgépet alkalmaz-tunk. A kisparcellás kísérletek vetésének ideje2004. október 25-e és 2005. október 28-a, afélüzemi parcelláké 2004. október 20-a és 2005.október 22-e volt. Mindkét kísérlettípusnak há-rom különbözô fuzáriumrezisztencia szintû faj-ta (GK Petur, GK Miska, GK Kapos) szerepel.A kisparcellás kísérletekben fajtánként három, anagyparcellás kíséreltekben fajtánként egy par-cellaismétléssel dolgoztunk. 2006-ban a kis- ésnagyparcellás kísérletekben egyaránt végeztünkmesterséges inokulációt, két fuzáriumfaj két-kétizolátumával, izolátumonként három ismétlés-


ben. Mindkét kísérlettípusban ugyanazt a kilencfungicidet teszteltük ugyanakkora dózisban.A nagyparcellás, illetve félüzemi parcellás kí-sérletekben az elôvetemény 2005-ben olajlen,2006-ban napraforgó volt. A kisparcellás kísér-letekben 2005-ben ôszi káposztarepce, 2006-ban zöldtrágyaként hasznosított olajretek volt.2005-ös elôkísérletekben csak az új TurboFloodJet rendszert teszteltük, 2006-ban az újtechnológia mellé összehasonlításként beállítot-tuk a XR fúvókával kezelt parcellákat is.

Gombaizolátumok

A 2006-os tenyészidôszakban felhasználtfuzáriumizolátumok a következôek voltak: F.graminearum izolátumok: Fg 12377 (gyûjtve:Vésztô, fertôzött kukoricaszemrôl, 1978), J5A2(gyûjtve: Kiszombor, fertôzött búzaszemrôl2005) F. culmorum-izolátumok: Fc12551(gyûjtve: Szeged, fertôzött búzaszártôrôl, 1978),Fc 12375 (1978, Szeged, fertôzött búza alsó in-ternódiumból). Az izolátumokat Czapek-Doxfolyékony táptalajon, tízliteres lombikokban, ne-veltük öt-hét napig, buboréktenyésztéses mód-szerrel (Mesterházy 1977). Az elkészültizolátumokat 4 °C-os hûtôben tároltuk felhasz-nálásig.

Agresszivitási tesztek

Az izolátumok agresszivitási tesztjét a mes-terséges inokuláció elôtt és után is elvégeztükPetri-csészében egy fogékony és egy rezisztensbúzafajta magjain (Mesterházy 1985). Az ered-mények nem hoztak jelentôs agresszivitási vál-tozást az egyes izolátumok esetében. A koní-diumkoncentrációt Bürker-kamrával állapítottukmeg.

Fungicidek

2005 és 2006-os kísérleteink során felhasz-nált fungicidek listáját, hatóanyag-tartalmát ésaz általunk használt dózisokat az 1. táblázatmu-tatja. A nagyparcellás kísérletekben mindkétszórófejjel, mindhárom kísérletbe állított fajtán,250 l/ha lémennyiséggel jutattuk ki a fungici-deket. A kisparcellás kísérletekben is ugyanez alémennyiség és szerkoncentráció volt az irány-adó. A fungicideket mindhárom fajta esetében,

mindkét kísérlettípusban teljes virágzásban jut-tattuk ki (Wiese 1987).

Felhasznált fúvókatípusok

(www.farmcenter.hu, szaktanács: MartonosiImre gépészmérnök, 30-2075014)

TeeJet Turbo FloodJet PKP 2TeeJet XR 11004 VP 4

Mesterséges inokuláció

Mesterséges inokulációt csak a 2006. évbenvégeztünk, a kísérletbe beállított három fajta, ésmindkét kísérlettípusban (Mesterházy és Bartók1996). A mesterséges inokulációt teljes virág-záskor, két nappal a fungicidek kijuttatása utánvégeztük kézi permetezôvel, közvetlenül a csok-rokra juttatva az inokulumokat. A csokrokat amesterséges inokuláció után azonnal átlátszópolietilén zacskóval fedtük le 48 órára, hogy ez-zel megteremtsük a gomba számára a páradúskörnyezetet. A két nap letelte után, a zacskókatlevettük a csokrokról, és címkékkel megjelöltük


1. táblázat

A kísérleteink során felhasznált fungicidek(2005–2006)

Felhasznált fungicidek Adagok(Hatóanyag g/l) (l/ha)

Prospect (200 g/l karbendazim,80 g/l propikonazol) 1,5

Falcon 460 EC (167 g/l tebukonazol,250 g/l spiroxamin, 43 g/l triadimenol) 0,8

Prosaro (125 g/l protiokonazol,125 g/l tebukonazol) 1

Tango Star (84 g/l epoxikonazol,250 g/l fenpropimorph) 1

Eminent 125 SL (125 g/l tetrakonazol) 1

Amistar Xtra (200 g/l azoxystrobin, 80 g/lciprokonazole) 1

Nativo 300 SC (200 g/l tebukonazolés 100 g trifloxystrobin) 1

Artea 330 EC (250 g/l propikonazol,80 g/l ciprokonazol) 0,5

Juwel (125 g/l epoxikonazol,125 g/l krezoxim-metil) 1

ôket. A kalászfertôzöttséget a fertôzött kalász-kák százalékában az inokuláció után 10, 14, 18,22 és 26 nappal értékeltük. Ezek átlaga került atáblázatokba.

Bonitálás, feldolgozás, értékelés

A kalásztünetek felvételezése a természetesfertôzöttség esetében fertôzött kalász/m2 formá-ban történt 10 mintatéren három héttel a virág-zás után. Aratás után a learatott termést meg-mintáztuk, és tíz mintatérbôl egy csokor kalásztgyûjtöttünk be. A mesterségesen inokulált csok-rokat fajták teljes érése után kézzel, metszôollósegítségével papírzacskókba takarítottuk be. Ké-sôbb e learatott csokrokból tíz átlagosan fertô-zött, átlagos nagyságú kalászt kiválasztunk, ésezeket a válogatott kalászokat csépeljük el kisszélsebességgel (hogy a könnyû, erôsen fertô-zött szemek is a mintákban maradjanak),Wintersteiger Seed Boy típusú kalászcséplôgéppel. A kicsépelt szemekbôl értékeljük a sza-bad szemmel látható fuzáriumfertôzöttséget szá-zalékban (1–100 skála). Ugyanezt elvégeztük akombájn, ill. mintatérbôl kézzel aratott kalászokszemtermésének vizsgálatakor is.

Mikotoxinkivonás, tisztítás

A fertôzött szemmintákból kimértünk 6 g-okat, majd ezt megôröltük, az ôrleménybôl 5 g-otcentrifugacsôbe mértünk és Lauren ésGreenhalgh (1987) módszere alapján extrahál-tuk acetonitril-víz elegyben (30 ml; 84:16 v/v)két órán át vertikális rázógépen. A felülúszóból2 ml mennyiséget szilárd fázisú extrakcióvaltisztítottuk neutrális alumínium-oxid/aktív szén(20:1 m/m) oszlopon. Az oszlopon áthaladt min-tákat centrifugális bepárlóban (Jouan RC 10.22centrifugal evaporator, Jouan SA, St. Herblain,France) bepároltuk. A HPLC mérés elôtt a min-tákat acetonitril-víz elegyben (750 µl, 20:80 v/v)visszaoldottuk, majd a mintaadagoló fiolákbamembránszûrtük.

Mikotoxinanalízis

A DON-t diódasoros UV detektorral és au-tomata mintaadagolóval felszerelt HPLC készü-lékkel mértük (HP 1090M folyadék kroma-tográf; Agilent, Palo Alto, CA, USA). A min-

tákból 5 µl-t vittünk fel a Zorbax SB C18 osz-lopra (30 × 4,6 mm × 3,5 µm: Agilent, PaloAlto, CA, USA). Az elválasztáshoz aceto-nitril:víz (15:85 v/v) elegyet használtunk.A DON esetében a kimutathatósági határ 0,2mg/kg (jel/zaj arány: 3/1) volt 220 nm-es hul-lámhosszon. A mérés során a csúcsazonosságmegerôsítéséhez az UV detektor folyamatosangyûjtötte a spektrumokat a 190–400 nm hullám-hossz tartományban. A pontos mennyiségi meg-határozáshoz nyolcszintû (0,2–200 mg/kg), kül-sô standard kalibrációs sort alkalmaztunk(Mesterházy és mtsai 2003).

Mindegyik paraméter esetében statisztikaianalízist végeztünk.

Eredmények

A 2005-ös elôkísérletek során felvételeztüka 14,5 m2-es parcellák természetes kalászfertô-zôdési százalékát (2. táblázat) a kombájntisztaanyagok szemfertôzôdését, valamint az 5 m2-es,mesterségesen inokulált kisparcellák kalász-fertôzöttségi adatait. Ezek alapján megállapítot-tuk, hogy egy kevésbé járványos évben is azegyes fungicidek különbözô mértékben védik afajtákat azok rezisztenciafokától, valamint a jár-ványerôsségétôl függôen. A kis mértékû fuzá-riumfertôzôdés ellenére megállapítható, hogy atermésben nem volt szignifikáns változás.A nedvessikér-tartalomról azt tapasztaltuk, hogya fuzáriumfertôzés ellen kevésbé hatékonyepoxikonazol, propiokonazol hatóanyagok szig-nifikánsan növekedtek.

A különbözô fajtákon végzett kisparcellás,kézi kijuttatású kísérletekben a DON-tartalom akülönbözô fajták és fungicidek esetében megha-tározó mértékében a fajták kalászfuzariózissalszembeni ellenálló képességének függvényébenalakult. A kísérleti adatok tüzetesebb vizsgálatasorán szembeötlô volt, hogy az egyes fajtákfungicidek általi védhetôsége is különbözô volt.Az 1. ábrán jól látható, hogy a GK Miska fajtafungiciddel nem kezelt, fuzáriumos kontrolljaigen nagy DON-szennyezést mutatott. A jóvalrezisztensebb GK Bence esetében a fuzáriumoskontroll toxinszennyezése sokkal kisebb volt,mint a GK Petur vagy GK Zugoly esetében, mi-


közben a védett parcellákon a DON-szennyezésmeghaladta a Miskán tapasztalt mértéket. A fo-gékonyabb fajtákat a Folicur Solo 1 l/ha-os és aProsaro 0,75 l/ha adagjával kevésbé sikerültmegvédenünk, viszont a nagyon fogékonyMiskánál a védekezési eredmények jobbak vol-tak. Hasonló eredményeket már más években iskaptunk. Ezekbôl az adatokból arra lehet követ-keztetni, hogy nem kizárólag a fajtarezisztenciaés a kijuttatás minôsége határozza meg, hogy afajta mennyire védhetô a kalászfuzárium ellen,hanem kisebb mértékben az adott fajta fungicid-felhasználó képessége is befolyásolja a védeke-zés hatékonyságát. Az, hogy ez a fungicid-reakció milyen biológiai, környezeti, genetikaiokok hatására alakul ki, eleddigismeretlen.

A 2006-os összehasonlítókísérletekben, a kalászfertôzô-dés mértéke a két kijuttatásitechnológiával eltérôen alakult.Az elsô észrevétel az, hogy aTeeJet XR munkájának minôsé-ge jobb, mint amit az amerikaiadatok alapján feltételeztünk.Ennek ellenére a fertôzött kalá-szok arányában az ütközôlaposkijuttatási technológiával haté-konyságjavulás következett be,de eltérô mértékben. A legjob-ban szereplô négy fungicid aProsaro (2,6-ról 1-re), Nativo,

(5,8-ról 2,4-re) Tango Star (7,8-ról 4,2-re) és aFalcon (5,8-ról 3,5-re) csökkentette a fertôzöttkalászok arányát négyzetméterenként (2. ábra).Amint az az 1. táblázatból megállapítható, a jólszereplô fungicidek hatóanyagukat tekintve tar-talmaztak tebukonazolt és/vagy protiokonazolt.Az új technológia hatására a Tango Star eseté-ben nem várt jelentôs javulás következett be.Kiszámoltuk a hatékonyságjavulást a hagyomá-nyosnak tekinthetô TeeJet XR, illetve a TurboFloodJet technológia között. Elôzetes várakozá-saink szerint minden egyes fungicid tekinteté-ben megközelítôen azonos hatékonyságjavulástvártuk. A diagram értékeibôl az is kitûnik(3. ábra), hogy az eleve hatékonyabb fungici-dekkel a javulás jelentôsebb volt, mint a kevés-bé hatékony hatóanyagokat tartalmazó szerek-kel. A legnagyobb hatékonyságnövekedést aProsaro és a Nativo szerekkel tapasztaltuk, amimajdnem elérte a 60%-ot (59,7 és 58,9%). Eztkövette a Tango Star illetve a Falcon. Az utol-só helyen végzett tetrakonazolt tartalmazóEminenttel csupán 2,2%-kal javult a hatékony-ság az új kijuttatási technológia hatására.

A szemfertôzöttségi eredmények csaknemazonos értéket mutattak mindkét technológiával,a kontroll 1,5%-os értéke mellett a fungicidek0,33, ill. 1% közötti értéket mutattak. Ez jólmegfelelt a kalászfertôzöttségi értékeknek, mert12 kalász/m2 az nagyjából 5%, többnyire azon-ban 1–3 kalászka volt fertôzött, ez 0,5%-os


2. táblázat

A természetes kalászfertôzés értékei két fajtánaz ütközôlapos technológiával (2005)

Felhasznált Fert. kalász/m2

fungicidek (l/ha) Petur Kapos Átlag

Falcon 0,8 0,0 0,0 0,0Prosaro 1,0 0,0 0,0 0,0Tango Star 1,0 0,0 1,5 0,8AmistarXtra 1,0 0,0 2,0 1,0Artea 0,5 0,0 2,0 1,0Prospect 1,5 1,0 2,0 1,5Juwel 1,0 1,5 2,0 1,8Kontroll 1,0 1,0 5,0 3,0Eminent 1,0 2,0 5,0 3,5

Az értékek nem szignifikánsak

1. ábra. A DON-toxinfelhalmozódás értékei (ppm) négy vizsgáltfajtában, a Prosaro két dózisával, valamin a Folicur Solo 1 l/ha-os

adagjával kezelt parcellákon (2005)

0

5

10

15

20

25

30

35

Miska Petur Zugoly Bence

Prosaro 1.0

Folicur Solo 1.0

Prosaro 0.75

Fus. kontroll

1

szemfertôzöttséget feltételez. Ehhez képest ittháromszor nagyobb értékek voltak. Ezen érté-kelés után 5 nappal a kalászfertôzöttség mármegduplázódott, de csak a zöldebb területekenvolt látható, így komplett értékelés már nem voltlehetséges. Ennek az értéknek viszont az itteniszemfertôzöttségek megfelelnek. A toxinméré-sek folyamatban vannak, ezek révén pontosabbképünk lesz a folyamatokról.

Kiszomboron ezzel a technológiával 140hektárt védtünk, s annak ellenére, hogy a védet-len kísérletekben 50% fertôzöttség is volt, a vé-dett táblákon csak szórványos fertôzôdést ta-pasztaltunk.

Következtetések

A 2005-ös elôkísérletek és a2006-os összehasonlító kísérletekalátámasztották azt a korábbi fel-ismerést (Mesterházy és Bartók1996, Mesterházy és mtsai 2003),hogy a fajtarezisztencia jelentôsmértékben befolyásolja a fungi-cidek hatékonyságát. A kispar-cellás kézi kijuttatási technológi-ával végzett kísérletek alapjánmegállapítható volt, hogy a fajta-rezisztencia mellett létezik egykisebb hatású, fajtára jellemzômodifikáló tényezô, amely alap-ján az egyes fajták – rezisztencia-fokuktól függetlenül – jobban/kevésbé jól reagálnak a vegysze-res kezelésre. Ilyen reakciót mu-tatott korábban a GK Sámán is.Ez a paraméter új tulajdonság,amit az általunk áttanulmányo-zott szakirodalomban nem emlí-tettek. A jelenség biológiai okaimég feltárásra várnak.

A 2006-os félüzemi parcelláskísérletek eredményei alapjánmegállapítottuk, hogy az új tech-nológia hatására – várakozásunk-kal ellentétben – különbözô mér-tékben nôtt a fungicidek haté-konysága. Megfigyelhetô volt azis, hogy az elôkísérletekben is

jobban szereplô hatóanyagokkal a hatékonyság-növekedés jelentôsebb volt, mint a kevésbé ha-tékony szerekkel. Azaz a két év alapján jelentô-sek voltak a fungicidek közötti különbségek, s asorrend a különbözô vizsgálatokban hasonlóanalakult.

A permetezôgép átalakítása olcsó, a perme-tezôgép típusától függôen 5–12 Ft költség/ha je-lentkezik a szórófejek ötéves élettartamát és évi800–1000 ha teljesítményt figyelembe véve.A nagyüzemi tapasztalatok a pozitív példákmellett számos tanulsággal is jártak. Egyenetlentalajon vagy permetezôúton a keret nem tartha-tó 20–30 cm-rel a kalászszint felett, az 50–60


2. ábra. Az új, Turbo FloodJet és a hagyományos TeeJet XR fúvókákmunkájának összevetése a természetes kalászfertôzôdési tünetek

tekintetében, három fajta átlagban (2006)

12.210.5

9.48.0 7.8

6.0 5.8 5.8 5.42.6

12.210.2

8.0 7.1

4.2 4.62.4

3.5 4.6

1.0

0

2

4

6

8

10

12

14

Kon

tro

ll

Em

inen

t

Am

Xtr

a

Art

ea

Tst

ar

Juw

el

Nat

ivo

300

SC

Fal

con

Pro

spek

t

Pro

saro

TeeJet XR

Turbo FloodJet sz.fej

3. ábra. Az új (Turbo FloodJet) kijuttatási rendszer által okozott,százlékban kifejezett javulás mértéke a hagyományos TeeJet XR

rendszerhez képest

59.7 58.946.8

38.7

23.914.9 14.9 11.3

2.20

10

20

30

40

50

60

Pro

saro

tivo

30

0S

C

Tsta

r

Fa

lco

n

Juw

el

Am

Xtr

a

Pro

spek

t

Art

ea

Em

inen

t

cm-es magasság pedig a fedettség, így a haté-konyság csökkenésével járt. További fejlesztômunka szükséges, valószínûleg kilengésre ke-véssé érzékeny permetezôgépekre is szükség le-het, valamint új szórófejtípusok is forgalombakerültek, melyek kipróbálása kompromisszumosmegoldást jelenthet a fedettség és a keretmagas-ság tekintetében. A 2007-es kísérletek után er-rôl is remélhetôleg többet tudunk mondani.


A szerzôk ezúton is köszönetüket fejezik kia GAK OMFB 00313/2006 jelû pályázatnak, azanyagi segítségért, a konzorcium tagjainak(Bayer Hungaria Kft., Bóly Rt., Hód-Mezôgaz-da Rt., OMMI, Gabonatermesztési és KutatóKht.), valamint a Bayer Hungaria Kft-nek a2005-ös kisparcellás munkák támogatásáért.

IRODALOM

Anonimus (2005): Commission Regulation (EC) No 856/2005.Official Journal of European Union június 6., L 143/3

Häuser-Hahn, I., Baur, P. and Schmitt, W. (2004):Prothioconazole – a new dimension DMI Bio-chemistry, mode of action, systemic effects.Planzenschutz-Nachrichten Bayer, 57 (2): 237–248.

Hooker, D.C., Spieser, H. and Schaafsma, A. W. (2004):Effective application of fungicides on wheat heads:What’s the best? Proceedings of the 2nd InternationalSymposium on Fusarium Head Blight (incorporatingthe 8th European Fusarium Seminar) 2004 december11–15. Orlando, Florida, 2.: 330.

Ichinoe, M., Kurata, H., Sugiura Y. and Ueno Y. (1983):Chemotaxonomy of Gibberella zeae with specialreference to production of trichotechenes andzearalenone. Applied and Environmental Micro-biology, 46 (6): 1364–1369.

Lauren, D. R. and Greenhalg, R. (1987): Simultaneousanalysis of nivalenol in cereals by liquid chroma-tography; J. Ass. Anal. Chem., 70, 479–483.

Mesterházy, Á. (1974): Fusarium diseases of wheat andtriticale in South-East Hungary. Cereal ResearchCommunication 2 (3):167–173.

Mesterházy, Á. (1977): Reaction of winter wheat varieties tofour Fusarium species. Phytopathology 90:104–112.

Mesterházy, Á. (1984) Fusarium species of wheat in SouthHungary, 1970–1983. Cereal Research Communi-cation, 12: 167–170.

Mesterházy, Á. 1985. Effect of seed production area on theseedling resistance of wheat to Fusarium seedlingblight. Agronomie, 5: 491–497.

Mesterházy, Á. (1995): Types and component of resistance toFusarium head blight of wheat. Plant Breeding, 114:377–386.

Mesterházy, Á. and Bartók, T. (1996): Control of Fusariumhead blight of wheat by fungicide and its effect in thetoxin contamination of the grains. PflanzenschutzNachrichten Bayer 49:187–205.

Mesterházy, Á., Bartók, T., and Lamper, Cs. (2003):Influence of cultivar resistance, epidemic severity, andFusarium species on the efficacy of fungicide controlof Fusarium head blight in wheat and deoxynivalenol(DON) contamination of grain. Plant Disease, 87:1107–1115.

Miedaner, T. (1997): (Review) Breeding wheat and rye forresistance to Fusarium diseases. Plant Breeding, 116:201–220.

Wagacha, J.M. and Muthomi, J.W. (2007): (Review)Fusarium culmorum: Infection process, mechanismsof mycotoxins production and their role inpathogenesis in wheat. Crop Protection, (in press)

Wiese, M. V. (1987): Compendium of wheat diseases. 2nd

edition. APS Press, St. Paul, 112.


DEVELOPMENT OF A SPRAYING METHOD AND ITS COMPARISON TO TRADITIONAL

TECHNIQUES AGAINST FHB

G. Kászonyi1, Cs. Kótai1, I. Martonosi1, T. Bartók1, Sz. Lehoczki-Krsjak1, Á. Szabó-Hevér1, B. Tóth1, A. Véha2

and Á. Mesterházy11Cereal Research Non-Profit Company, H-6726 Szeged, Alsó-kikötô sor 9.2University of Szeged, Department of Engeneering, H-6724 Szeged, Mars tér 7.

Fungicides were compared for efficacy against Fusarium head blight in wheat in microplot trial withhand spray fungicide treatment with artificial inoculation, and the farm technologies with TeeJet XRand Turbo FloodJet nozzles work at natural infection. Nine generally used fungicides were tested.

Significant differences were found between the efficacies of the hand and traditional nozzles spra-yed farm tests. However, the efficacy of the Turbo FloodJet nozzles was close to the results of thehand treated tests. The new nozzles gave 11–59% higher increase in efficacy depending of theantifusarium effect of the fungicides. The fungicides efficacy depends on three main factors: theagent’s chemical ingredient, the cultivar’s resistance and the fungicide receptivity of the cultivarswith is different from the resistance.

Érkezett: 2007. április 27.


A több gazdanövényû napraforgómoly ôs-honos a Kárpát-medencében, de csak a XVIII.század második felében került kapcsolatbaazokkal a napraforgó-változatokkal, amelyek ki-indulási anyagát képezték a hazánkban nemesí-tett elsô étkezési fajtáknak. A Kisvárdai fajtaazokból a tájfajta-populációkból jött létre többmint ötven éve, melyeket a Nyírségben, Rétköz-ben, és a Szatmár-Beregi Síkságon termesztet-tek (Ajaki, Anarcsi, Ecsedi fehér, Kállói, Sza-bolcsi).

A molyra vonatkozó legkorábbi összefogla-ló közlések szerint az elsô világháborút követôévekben megnövekedett napraforgó-vetésterületeredményezte a kártevô felszaporodását Dél-Oroszország és Románia napraforgótermô tája-in (Hollrung 1917, Reh 1919). A kártevôt már aXIX. század végén leírták (Porrit 1884). Az el-sô magyar közlés minden bizonnyal SzelényiGusztáv tollából származik, aki a napraforgóegyetlen jelentôs kártevôjeként ír róla (Szelényi1941). A negyvenes évek elején még csak po-tenciális kártevôként említik (Uzonyi 1942), de

a második világháború után megnövekedett ve-tésterület következtében Kadocsa (1947) már je-lentôs kártételrôl számol be. 1954-ben Kunhe-gyes környékén 80–90%-os magkárt, az ötvenesévek végén a Dunántúlon 5–48%-os a Nyírség-ben és Debrecen környékén 5–10%-os virágzat-fertôzést ír le Reichart (1959, 1961).

Az ezt követô évtizedekben a kártevô jelen-tôsége csökkent, mivel fitomelánréteges „pán-célos” fajták kerültek köztermesztésbe. Ezek afajták – valamint a felhasználásukkal elôállítotthibridek – védettséget nyújtottak a moly kárté-telével szemben. További elônyt jelentett, hogye fajták nem neveltek „fiók” tányérokat.

A fitomelánréteg moly elleni védôhatása rég-óta ismert a kártevôt vizsgálók körében. A fito-melánréteg keletkezése egy sajátos sejtosztódásifolyamat. A kaszathéj kéregrészében 3–4 sejtsoroskarbonréteg alakul ki, mely foltokban más növényirészekben is elôfordul (Sárkány 1947).

A moly közvetlen kártételét a fészekvirág-zatban táplálkozó hernyók okozzák (1. ábra),melyek kedvelt tápláléka a zsenge magvak bél-

A NAPRAFORGÓMOLY (HOMOEOSOMA NEBULELLUMDEN. ET SCHIFF.) RAJZÁSDINAMIKÁJÁNAKÉS A KÁRTÉTELÉNEK VIZSGÁLATA A NYÍRSÉGBEN

Szabó Béla1, Tóth Ferenc2 és Vágvölgyi Sándor11Nyíregyházi Fôiskola, Mûszaki és Mezôgazdasági Fôiskolai Kar, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/b.E-mail: [email protected] István Egyetem, Mezôgazdaság- és Környezettudományi Kar, 2103 Gödöllô, Páter K. u. 1.

A pirításra alkalmas étkezési napraforgó legjelentôsebb termôtája a Nyírség. Az erre a célra leg-gyakrabban termelt Kisvárdai fajta kaszathéjában nem található a napraforgómoly lárvájának rá-gását gátoló fitomelánréteg. Ezért a napraforgómoly az étkezési és export célra termesztett magté-telek (Homoeosoma nebulellum Denis et Schiffermüller) fontos – mennyiséget és minôséget – befo-lyásoló tényezôje. A Kisvárdai fajta a Nyírségben az elmúlt kétszáz évben termesztésbe vont tájfaj-tákból alakult ki, így a fajta tenyészidôben, habitusban és kaszatparaméterekben a szabadelvirág-zású fajtákra jellemzô változatos képet mutatja. Megfigyeléseink a kártevô 2005–2006. évi rajzás-dinamikai megfigyelésére és eltérô tenyészidejû Kisvárdai változatok molyfogékonyságának vizsgá-latára irányultak. Munkánk során arra is kerestük a választ, hogy a csapdáink által fogott egyed-számok mennyire vannak szoros összefüggésben a károsítás mértékével.


része (Scsegolev 1951, Mészáros 1993, Jenserés mtsai 2003). A napraforgómoly kártétele nemcsupán a kaszattermés károsításában nyilvánulmeg, hanem a károsított fészekvirágzatokon fel-lépô gombás betegségek terméscsökkentô hatá-sában is (Klisiewitz 1979, Horváth és Bujáki1992, Horváth és Fischl 1996, Horváth és mtsai2005).

A kilencvenes évek elején Horváth (1993)valamint Szarukán és mtsai (1993) hívják fel afigyelmet arra, hogy a dísznapraforgók és a ne-mesítési alapanyagok fontos károsítója a napra-forgómoly, valamint figyelmeztetnek, hogy avastag fitomelánrétegû orosz vonalaktól távo-lodva ismét felléphet a károsító.

A kártevô rajzásdinamikáját tenyésztési kí-sérletekkel tisztázták (Reichart 1959). Számostermôhelyi tényezô is hat az egyes nemzedékekegyedszámára, melyek közül az idôjárás mellettmeghatározó jelentôségük van a gazdanövé-nyeknek (Kadocsa 1947). A nemzedékek számasem tekinthetô állandónak, mert egyes évekbenmegjelenhet a harmadik nemzedék is (Scsegolev1951, Mészáros 1993, Jenser és mtsai 2003).

A már csaknem elfeledett napraforgómolyaz utóbbi évtizedben ismét az étkezési fajták po-tenciális kártevôjévé vált. Ez arra vezethetôvissza, hogy a piac által nagyra becsült pirításicélra szinte kizárólagosan termesztett Kisvárdaifajta vetésterülete jelentôsen megnôtt.

Vizsgálataink során arra kerestük a választ,hogy milyen az eltérô tenyészidejû Kisvárdai vál-

tozatok molyfogékonysága, valamint a csapdáinkáltal fogott egyedszámok mennyire vannak szo-ros összefüggésben a károsítás mértékével.

Anyag és módszer

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legfonto-sabb étkezésinapraforgó-termesztô körzeteiben,2005-ben 17 településen 32 étkezési napraforgó-táblán, 2006-ban 6 településen, 13 táblán figyel-tük meg a kártevô rajzásdinamikáját, további 6táblán csak a 2. nemzedék rajzását vizsgáltuk.A rajzás követéséhez átlátszó mûanyagból ké-szült, háromszög átmetszetû ragacsos CSALO-MON csapdákat (MTA Növényvédelmi Kutató-intézete Budapest) használtunk. A csapdákat atábla méretétôl függôen egymástól 50–500 mé-terre helyeztük ki. A csapdákat 2005-ben május23–25., 2006-ban május 3–5. között helyeztükki. Az utolsó leolvasás idôpontja 2005-ben szep-tember 16, 2006-ban október 24 volt. A vizsgáltparcellák mérete 0,2–10,5 ha. A termesztés so-rán semmilyen kémiai beavatkozást nem végez-tek. Minden esetben vagy elôveteményként,vagy a szomszédos kultúra elôveteményeként amegelôzô évben jelen volt a napraforgó. A csap-dákban talált hímek számát heti rendszeresség-gel ellenôriztük, jegyeztük fel. A ragacslapokatszükség szerint cseréltük.

Valamennyi vizsgálati helyen a Kisvárdaifajtát vetették. A jelenleg termesztett többféleváltozat közül kettôt vontunk be kísérleteinkbe.Az 1. hosszabb tenyészidejû (150–165 nap) vál-tozat magasságban (3,2–4 m) és ezerkaszat-tömegben (130–150 g) is eltér a 2. technológiai-lag könnyebben kezelhetô, rövidebb tenyész-idejû (130–140 nap), alacsonyabb (2,2–2,7 m)és kisebb ezerkaszattömegû (110–130 g) válto-zattól. A továbbiakban a hosszabb tenyészidejûváltozatot Kisvárdai, a rövidebb tenyészidejûváltozatot pedig Ajaki korai néven említjük.

A két eltérô tenyészidejû változat összeha-sonlító vizsgálatát 2006-ban végeztük három,termesztési körzet szerint is eltérô termôhelyen(Ajak, Geszteréd, Nyíregyháza). 2005-ben a ká-rosítás mértékét a hosszabb tenyészidejû (Kis-várdai) változaton mértük fel. 2006-ban a máso-dik nemzedék egyedszámát és az általa okozott

1. ábra. Napraforgómoly-lárva és kártétele(Fotó: Szabó Béla)


kártételt Ajak község határábanvizsgáltuk kilenc táblán, szinténa hosszú tenyészidejû válto-zaton.

Mivel a károsítást a 2. nem-zedék és a 3. nemzedék hernyóiokozzák, így figyelmünk, a 2.nemzedék egyedszámára irá-nyult. Mindkét évben a 2. nem-zedék rajzása után 3 héttel mér-tük fel a károsítás mértékét.2005-ben táblánként 50 tányér, a2006. évben táblánként 400 tá-nyér vizsgálatával megállapítot-tuk a napraforgómoly által káro-sított tányérok százalékos ará-nyát.

Eredmények és következtetések

A 2005–2006. évben végzett rajzásdinami-kai vizsgálatok eredményei megerôsítik az álta-lunk ismert ide vonatkozó kutatási eredménye-ket. A megfigyelt adatok sajátosságai közül ta-lán az a legfontosabb, hogy a 2005. évben 2, a2006. évben 3 jól elkülöníthetô nemzedék raj-zott (2. ábra).

Az idôjárás szélsôségei jelentôsen hatnak akártevô rajzásdinamikájára. A 2005. évben arendkívül változékony, anomáliáktól sem men-tes idôjárás késleltette az elsô lepkenemzedékmegjelenését. A június elejiszokatlan hideg hatására azegyedszám alacsony szintenmaradt. A nyár eleji bôségescsapadék kedvezett a lerakotttojások életben maradásának, ésmegalapozta az erôteljes máso-dik nemzedéket A július végénbeköszöntött kánikula hatásáraerôsödött a második lepkenem-zedék rajzása, és szokatlanulmagas csúcsot ért el.

A 2006. évben május köze-pén kezdôdött az elsô lepke-nemzedék rajzása, viszonylagkis egyedszámmal, a június elsôfelét jellemzô hosszan tartó hi-

deg késleltette a rajzást, a csúcsrajzás az átlagosidôponttól két héttel késôbbre tolódott. A meleg,csapadékszegény július következtében a 2. nem-zedék fejlôdése felgyorsult, de a kártevô számá-ra kedvezôtlen hûvös, csapadékos idôjárás mér-sékelte és elnyújtotta a rajzást. Az átlagosnál lé-nyegesen melegebb és szárazabb szeptemberkedvezett a harmadik lepkenemzedék kialakulá-sának. A hosszúra nyúlt ôszben a rajzás csak ok-tóber közepén ért véget. A harmadik lepkenem-zedék ilyen kései rajzására a Nyírségi tájkörzet-ben az elmúlt négy évtizedben nem volt példa.

Az általunk vizsgált két típus molyfertôzött-ségének mértékét a 3. ábrán mutatjuk be. A két

2. ábra. A napraforgómoly 2005.és 2006. évi rajzásdinamikájaa Kisvárdai termesztôkörzetben

0

10

20

30

40

50

60

máj

. 14.

máj

. 21.

máj

. 28.

jún. 4

.

jún. 1

1.

jún. 18

.

jún. 25

.

júl. 2

.

júl. 9

.

júl.

16.

júl.

2 3.

júl.

30.

aug.

6.

aug.

13.

aug.

20.

aug.

27.

szept

. 3.

szep

t.10

.

szep

t.17

.

szept

. 24.

okt. 1.

okt. 8.

okt. 15

.

okt. 22

.H

ímn

apra

forg

óm

oly

egye

dek

szá

ma

csa

pd

ánké

ntd

b/h

ét

2005 2006

3. ábra. A különbözô tenyészidejû Kisvárdai változatokmolyfertôzöttségének mértéke (2006)

0

10

20

30

40

50

60

70

80

Tá

nyé

rfe

rtô

zötts

ég

(%)

Ajak Nyíregyháza Geszteréd

Ajak Ajaki korai

F

Hím

napr

afor

góm

oly

egye

dek

szám

acs

apdá

nkén

tdb/

hét

Ter

mén

yfer

tôzö

ttség


termôhely adatai majdnem azonosak (Ajak,Geszteréd), Nyíregyházán viszont a korai válto-zat alig fertôzôdött. Ennek magyarázatát abbanlátjuk, hogy Nyíregyházán megfigyeléseinketolyan termesztési körzetben végeztük, ahol azAjaki korai típussal azonos idôpontban több fo-gékony étkezési és dísznapraforgó-típus is vi-rágzott.

Mivel a tenyészidô hossza döntô mértékbenmeghatározza a fertôzöttség mértékét, a máso-dik nemzedék egyedszámát, és a fertôzöttségmértékének összefüggését csak azonos típusonvizsgálhatjuk. A napraforgómoly második nem-zedékének 2005. évi kártételét és a csapdánkéntfogott átlagos egyedszám összefüggését a hosz-szú tenyészidejû típuson 23 táblán vizsgáltuk (4.ábra). Az egyedszám és a kártétel közötti ösz-

szefüggés egyértelmû (r=+0,617,n=23), de nem szoros. A módosí-tó tényezôk között minden bi-zonnyal szerepel a termôhelyenelôforduló fészkes virágzatú gyo-mok fajösszetétele, a közelbentalálható napraforgótáblák, vagyaz irodalomból jól ismert para-zitáltság.

Sokkal inkább egyértelmûeredményt adnak az egy termô-helyen megfigyelt adatok (5. áb-ra). Az azonos idôben elvetett,hosszú tenyészidejû változatmolyfertôzöttsége szorosan ösz-szefügg (r=0,906, n=9) a máso-dik nemzedék egyedszámával.Az adatok száma kevés ahhoz,hogy az itt bemutatott összefüg-gésbôl a gyakorlat számára ishasznosítható együtthatót állapít-sunk meg, arra azonban feltétle-nül alkalmas, hogy kiindulásipontként szolgáljon egy, az elô-rejelzés során használható veszé-lyességi küszöbérték megállapí-tásához.


A szerzôk ezúton is köszöne-tet mondanak Csabai Róbertnek és KovácsRichárdnak a csapdák ellenôrzésében végzettsegítségért.

IRODALOM

Hollrung, M. (1917): Über die in Rumänien aufgetretenenSonnenblumenschädlinge. Agarul (Deutsch. Ausg.),31 (341): 4.

Horváth Z. (1993): A napraforgómoly (Homoeosomanebulellum Hb.) elleni genetikai védekezési mód-szerek. Növényvédelem, 29: 259–263.

Horváth Z. és Bujáki G. (1992): A Habrobracon hebetorSay (Hymenoptera: Braconidae) mint a naprafor-gómoly (Homoeosoma nebulellum Hb.) legfonto-sabb hazai parazitája. Növényvédelem, 28:196–200.

4. ábra. A napraforgómoly kártétele és a 2. lepkenemzedékegyedszáma a vizsgált táblákon (2005)

020406080

100120140160180200

Aja

k1

Oro

s1

Érp

ata

k1

Érp

ata

k2

Oro

s2

Fels

ôsim

a1

Gyôrt

ele

k

Újfehért

ó2

Aja

k2

Kálm

ánháza

Geszte

réd

2

Geszte

réd

1

Nyír

tass

1

Balk

ány

2

Anarc

s1

Ökörí

tófü

lpös

Nagyecsed

1

Kis

várd

a1

Nyír

tass

2

Tyukod

1

Kis

várd

a2

Tyukod

2

Rápolt

(r=+0,617)

2.n

emze

dék

egy

edsz

ám

a(d

b)tá

nyérfer

tôzö

ttség

(%)

5. ábra. A napraforgómoly kártétele és a 2. lepkenemzedékegyedszáma a vizsgált táblákon (A-1–A-9) (Ajak 2006)

0

50

100

150

200

250

A-8 A-6 A-5 A-9 A-7 A-4 A-2 A-3 A-12.ne

mze

dék

egye

dszá

ma

(db

)tá

nyér

fertô

zötts

ég

(%)

(r=+0,906)

Fertôzött tányérok % A 2. nemzedék egyedszáma

Fertôzött tányérok % A 2. nemzedék egyedszáma

2.ne

mze

dék

egye

dszá

ma

(db)

tány

érfe

rtôz

ötté

sg(%

)2.

nem

zedé

keg

yeds

zám

a(d

b)tá

nyér

fert

ôzöt

tésg

(%)

Fertôzött tányérok% A 2. nemzedék egyedszáma

Fertôzött tányérok% A 2. nemzedék egyedszáma

Horváth Z., Békési P. és Virányi F. (2005): A napraforgóvédelme . Növényvédelem, 41 (11): 307–328.

Horváth Z. és Fischl G. (1996): A napraforgómoly(Homoeosoma nebulellum Schiff.) és a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera Hb.) károsítá-sa nyomán fellépô kórokozók napraforgó- és kuko-ricanövényeken. Növényvédelmi Fórum 96.,Keszthely, Január 25–26.,17.

Jenser G., Bognár S. és Vörös G. (2003) : A kártevôk élet-módja In: Jenser G. (szerk) Integrált növényvéde-lem a kártevôk ellen. Mezôgazda Kiadó, Budapest

Kadocsa Gy. (1947): A napraforgómoly és az ellene valóvédekezés. Fol. Ent. Hung., 2: 33–37.

Klisiewitz, J. M. (1979): Relation of infection withsunflower moth Homoeosoma electellum larvaetothe incidience of Rhizopus head rot in sunflowerseed heads. Can. J. Plant Sci., 59: 797–801.

Mészáros Z. (1993): Napraforgómoly (Homoeosomanebulellum Den. et Schiff.) In: Jermy T. és BalázsK. (szerk.): A növényvédelmi állattan kézikönyve4/B. Akadémiai Kiadó. Budapest, 474–478.

Porrit, G. T. (1884): Description of the larva ofHomoesoma nebulella. Entomologist, 17: 143–144;

Reh, L. (1919): Homoeosoma nebulella Hb. Als Sonnen-blumenschädling in Rumänien. – Z. angew. Ent., 5:267–277.

Reichart G. (1959): A napraforgómoly (Homoeosomanebulellum Hb.) neveléssel kapcsolatos megfigye-lések. Fol. Ent. Hung., 12: 497–510.

Reichart G. (1961): A napraforgómoly elleni védekezésrôl.Magyar Mezôgazdaság, 16: 12–13.

Sárkány S. (1947): A napraforgó nemesítése és a fitomelánkérdés Agrártud. Szemle., 1: 97–101.

Scsegolev, V. N. (1951): Mezôgazdasági rovartan. Akadé-miai Kiadó, Budapest, 461–463.

Szarukán I., Horváth Z., Tóth M., Szôcs G. és Ujváry I.(1996): A napraforgómoly (Homoeosomanebulellum Den. et Schiff.) rajzáskövetése fero-moncsapdával. Növényvédelem, 32: 601–604.

Szelényi G. (1941): Az ipari növények kártevôi. InKadocsa Gy. (szerk.): A szántóföldi növények kár-tevôi. „Pátria” Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rész-vénytársaság, Budapest. 113.

Uzonyi F. (1942): A napraforgómoly. Köztelek, 38:857–858.


EXAMINATION OF FLIGHT DYNAMICS AND DAMAGES OF EUROPEAN

SUNFLOWER MOTH (HOMOEOSOMA NEBULELLUM DEN. ET SCHIFF.)

IN THE NYÍRSÉG REGION

B. Szabó1, F. Tóth2 and S. Vágvölgyi1

1College of Nyíregyháza, Department of Plant Production 4400 Nyíregyháza Sóstói u 31/b2Szent István University, Faculty of Agricultural and Environmental Sciences, Department of Plant Protection Gödöllô

Nyírség is the most important production area of confectionary sunflower for browning purpose.Kisvárdai cultivar, applied most frequently for this purpose, has no shield achene containingphytomelane layer to protect the seed against chewing of moth larva. Therefore the sunflower mothis an important quality and quantity influencing factor in confectionary sunflower production. Kis-várdai cultivar developed from local varieties in Nyírség during the passed 200 years, so it is veryvariable in the length of growing perioid, habit and achene characteristics as a typical open pollinatedvariety. Our observations tended toward the monitoring of the moth swarming dynamics in 2005–2006 and toward the examination the Kisvárdai cultivars susceptibility of different growing period.During our research activity the regression between the trapped individuals and the injury level waswanted to answer.

Érkezett: 2007. áprilils 20.


REZISZTENCIAKÉRDÉSSPANYOLORSZÁGBAN

Pest control problems up in Spain

Agrow, 2007. november 6.

A 2007. október 22–23-án Barcelonában tar-tott 29. Spanyol agrokémiai konferencián is-mertették a Spanyolországban 2006-ban lezárultharmadik, kétéves kártevôrezisztencia-felméréseredményét, mely szerint 2004 és 2006 között arovarok növényvédô szerekkel szembeni rezisz-tenciája ugrásszerûen, mintegy 15%-kal nôtt.A rezisztenciaproblémával, elterjedésének mér-tékével foglalkozó bizottság jelentése 2006-ban179 válasz alapján 1409 esetet, 2002-ben 174válasz alapján 1597 esetet, 2004-ben 164 válaszalapján 1225 esetet értékelt. A termelôk és fel-használók támogatásával a felmérést 36 kultúra-csoportban végezték: Solanaceae, kabakosok,Citrusfélék, egyéb gyümölcsfélék, szôlô, kerté-szeti és ipari növények.

A felmérés eredménye elsô-sorban két fô kártevô csoport(42%), a lepkék (Lepidoptera) ésatkák adataira épül. 2002-ben alepidopterák vizsgálata az esetek32%-ában mutatott rezisztenciát,2006-ban pedig 21%. Hasonlótendenciát mutatnak a Spodo-ptera exiguával és Helicoverpaarmigerával elért eredmények is.

Citrusféléken (narancs ésmandarin) az esetek 31%-ában alegnagyobb növényvédelmiproblémát a következô kártevôkjelentették: Tetranychus spp.,Panonychus spp., Frankliniellaoccidentalis, Bemisia tabaci és Tetranychusurticae. Kiugróan nagy rezisztenciájú kártevôka Panonychus citri narancsban és mandarinban,valamint a Ceratitis capitata narancsban és

dinnyefélékben. Liszteskéken a rezisztenciacsökkenése figyelhetô meg: 2002-ben 14,3%,2004-ben 12,9% és 2006-ban 12,4%. A rezisz-tencia elôfordulása a Citrusféléket károsító le-véltetvek (Toxoptera citricida) esetében viszont1,4%-ról 2,8%-ra nôtt.

Paprikában, paradicsomban, burgonyában,padlizsánon és dohányban a rezisztencia az ese-tek 30%-ában alakult ki, szemben a 2004-es36%-kal. Frankliniella spp. esetében a rezisz-tencia kialakulásának mértéke 15,3%-os papri-kában és paradicsomban, szemben a 2002. évi5,7%-kal. A tripszek elleni védekezés papriká-ban és paradicsomban okozott a legtöbb gondot,a rezisztencia kialakulását illetôen viszont némijavulás volt észlelhetô almában és körtében aCydia pomonella és Panonychus ulmi ellen (9%helyett 6% rezisztenciaeset). A legnagyobb re-zisztenciát a levéltetvek vizsgálatakor tapasztal-ták, a 2004-ben mért 9%-ról 14%-ra nôtt. Nö-vekvô rezisztencia kialakulása okoz gondot azAphis citricola és – dinnyében és salátafélékben– a Myzus persicae, valamint a Ceratitiscapitata szôlôben és citromban.

A Leptinotarsa decemlineata esetében a re-zisztencia mértéke az elôzô felmérésnél tapasz-talt 2,5%-ról 2006-ban 1%-ra csökkent.

Böszörményi EdeMgSzH Központ

Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmiIgazgatóság

E U HH ÍÍ RR EE K

Kártevôk rezisztenciafelmérésének eredménye Spanyolországban,2002–2006

Kártevôcsoport 2002 2004 2006

Lepidoptera 32% 27% 21%

Atkák 21% 24% 21%

Tripszek 6% 13% 17%

Levéltetvek 9% 9% 14%

Liszteskék 17% 13% 13%

Gyümölcslegyek 4% 3% 6%

Egyéb(1) 11% 10% 8%

(1) aknázók, Psylla és Coleoptera. Forrás: IRAC felmérés 2002–2006.


KÉPEK EGY KUTATÓÉLETÉBÔL

BUBÁN TAMÁS

A nyugdíj kapujában elkerülhetetlen a visz-szatekintô töprengés, de ez nem áll távol egyolyan embertôl, aki egyébként is elemzô-, kuta-tómunkával töltötte egész életét. Az ÚjfehértóiGyümölcstermesztési Kutató és SzaktanácsadóKht. tudományos tanácsadója, Bubán Tamásmintegy öt évtizedes munkájáról márpedig ezmondható el. A középiskola elvégzése után azAgrártudományi Egyetem Kert- és Szôlôgazda-sági karára jelentkezett, ez a Kar idôközben ön-álló intézménnyé szervezôdött, s így tanulmá-nyait már a Kertészeti Fôiskolán (Budapesten)kezdte el.

– Eredetileg vegyészmérnök szerettem vol-na lenni, de a felvételi kérelmemet „egyéb” szár-mazásom miatt elutasították; édesapám jó nevûmûbútorasztalos mester volt. Hosszadalmasutánjárás után Nyíregyházán a Kertészeti Tech-nikum Gyümölcs- és Szôlôtermesztési Tagoza-tára vettek fel, az errôl szóló értesítést az évnyi-tó elôtt 1–2 nappal kaptam meg. A technikum-ban színvonalas elméleti és emberpróbáló gya-korlati oktatás volt. A gyümölcstermesztést taní-tó és osztályfônök Horváth József, valamint ki-váló tanártársai tevékenységének eléggé megnem köszönhetôen szerettem meg a szakmát, settôl kezdôdôen már csak az ugyanilyen szak-irányú továbbtanulást tudtam elképzelni.

Harmóniában a természettelA Fôiskolán a diplomamunka témája a kaj-

szi-virágrügyképzôdés vizsgálata volt, és ezmeghatározta egész pályafutását is. Elsô mun-kahelye a Gyümölcstermesztési Kutató ÁllomásÚjfehértón – több mint 47 éven keresztül – egy-ben az utolsónak is bizonyult. A kutatási intéz-ményrendszer gyakori átszervezése mindig új

elnevezéssel járt, de ez a kutatóhely mind a ha-zai, mind a külföldi szakmai körökben, mintKutató Állomás vált ismertté és elismertté.

Kutatási munkájának elsô nagy témaköre avirágrügyek képzôdésének szövettani, cito -kémiai és biokémiai vizsgálata volt. Mindezekrealapozottan kezdte el a termésszabályozási eljá-rások kidolgozását. A termésszabályozás fiatalültetvényekben a kellôen nagy termôfelületû fa-korona kialakítását, a termôrész- és virágrügy-képzôdés serkentését jelenti, és azt, hogy mie-lôbb bekövetkezzék a vegetatív növekedés és ageneratív folyamatok egyensúlya. Termôkorú ül-tetvényekben elsôdleges cél az évenként megkö-zelítôen egyenletes terméshozást elôsegítô, vagyéppen a gyümölcsök áruértékét növelô kezelésekalkalmazása. Az integrált (= ellenôrzötten kör-nyezetkímélô) almatermesztés technológiájánakfejlesztését mûvelô kutató csoport tagjaként fog-lalkozott a vízmegôrzô és a gyomosodást vegy-szerek használata nélkül gátló facsík kezelési el-járások kidolgozásával, valamint elindította avíztakarékos öntözés/táp oldatozás kutatási témát.Ez a sokoldalú és több évtizedes tevékenységtermészetesen csak úgy lehetett eredményes, hamás tudományterületek és/vagy más kutatási in-tézmények kutatóival dolgozott együtt.

Egyedül és csapatban

– Munkásságomnak már az elsô éveibennyilvánvalóvá vált, hogy ha valamivel érdemben

ARR CC KK ÉÉ PP CC SS AA RR NN OOK


akarok foglalkozni, akkor a második, harmadiklépés után határterülethez érek. Ilyen esetbenkét lehetôség van: vagy igyekszem elsajátítaniaz aktuálisan szükséges új ismereteket, vagykeresek valakit, aki az adott témakörben igazánotthon van. Sohasem restelkedtem azért, ha egybotanikust, növényfiziológust vagy biokémikustkellett felkérnem egy, valószínûen az ô részéreis érdekes témában közremûködésre. Számta-lan hazai és nagyszámú külföldi kollégával volteredményes közös munkánk. Ugyanezt a céltszolgálták a hosszabb, 3 és 10 hónapos tanul-mányutak is, Hollandiában és (akkor még) azNSZK-ban. Ezt a szemléletet sugalltam nagyontehetséges fiatal kollégáimnak is, akiket – tôlemtelhetôen – igyekeztem segíteni pályafutásukkezdetén.

Tapasztalatainak egy részét az 1977. évbenmegvédett kandidátusi értekezésében foglaltaössze, az MTA doktori fokozatot az 1992. év-ben nyerte el. Részt vett a felsôfokú kertészetioktatásban is, a KÉE Kertészeti Fôiskolán cím-zetes fôiskolai tanár volt, a GATE Mg. Fôisko-lai Karán öt éven keresztül mint címzetes egye-temi tanár a kertészeti szakirány felelôseként agyümölcstermesztést oktatta, a Szt. István Egye-temen a 2001. évtôl címzetes egyetemi tanár.Tagja az MTA Kertészeti Bizottságának, a Ma-gyar Kertészeti Tudományos Társaságnak és aNemzetközi Kertészeti Tudományos Társaság-nak (ISHS).

Az almatermésû gyümölcsfajoknak azErwinia amylovora baktérium okozta tûzel -halásos megbetegedésével az 1999-es évek vé-gén kezdett foglalkozni. Ennek – a világon seholsem megoldott – problémának a megközelítésé-vel egy újonnan szervezôdött kutatócsoportmunkáját koordinálta. Vizsgálták az egyes faj-táknak a kórokozóval szembeni fogékonyságátvalószínûen befolyásoló virágbiológiai tulajdon-ságait, a fertôzési veszély elôrejelzésének a ter-mesztôk által is használható, tehát azonnali in-formációt nyújtó módszereit és a megelôzô vé-dekezésnek az antibiotikum-használatot mellôzômódszereit. Az utóbbi években a kutatócsoportmunkája a biológiai védekezés lehetôségeire fó-kuszálódik, és ez a kórokozóval szemben anta -gonista baktériumok használatát jelenti.

Egy sorsdöntô elôadás

– Növénykórtannal addig nem foglalkoztam,de megint csak a virágok révén jutottam el erreaz új területre. A tûzelhalás hazai megjelenésétkövetôen egy, az Erwinia amylovora témakörbenegyik legnagyszerûbb amerikai kutató PaulSteiner elôadását hallottam Budapesten, nohateljesen véletlenül voltam ott. Akkor tanultammeg, hogy a baktérium a bibepapillák között fel-szaporodás után jut le a bibeoszlop alapja és aporzószálak ízesülési helye között elhelyezkedônektárium felületére, ahol a nektárt kiválasztósztómákon keresztül valósul meg a ténylegesfertôzés. Az elôadás után megkérdeztem az elô-adót, hogy érdekesnek találná-e a fertôzési fo-lyamatot feltehetôen befolyásoló virágbiológiaisajátságok vizsgálatát, mire ô felcsillanó szem-mel mondott igent. Ekkor kerestem meg a PécsiTudományegyetem Növénytani tanszékénekmunkatársait, akik a Kutató Állomásunkon márévek óta virágzás biológiával, termékenyülésselfoglalkoztak. Késôbb más egyetemek, kutatóhe-lyek és növényvédelmi állomási munkatársait issikerült bevonni a munkánkba. Jelenleg egy, akórokozóval szembeni védekezésre alkalmasantagonista baktérium kísérleti készítményünktermékké fejlesztésén dolgozunk.

A legnagyobb elismerés: az alkalmazás

Bubán Tamás saját tevékenységének és elérteredményeinek minôsítésére nem vállalkozik.Véleménye szerint a hazai és külföldi folyóira -tokban, egy egész sor – közöttük kettô angolnyelvû – könyv fejezeteiben, magyarországi ésnemzetközi konferenciákon elôadásban kínált is-meretanyag hasznosulása lesz a hiteles minôsítés.

– Munkálkodásom során mindig abból indul-tam ki, hogy amit a megvalósítás komoly szán-dékával és örömmel teszünk, azt jól csinálni ér-demes. Ennek természetesen ára van. NémethLászlónak egy ritkán játszott drámájában a fô-szereplô, egy idôs muzeológus mondja ki, hogya kutatás bálványimádás, amelynek érdekébenóriási önzéssel elvonjuk magunkat az Istentôl éssorsunktól mellérendelt hozzátartozóinktól. Énezt elkövettem, köszönöm a családomnak, hogymegtehettem, de egyben bocsánatukat is kéremés remélem. Nyéki Zsolt


A NÖVÉNYVÉDELMI HATÓSÁGI TEVÉKENYSÉGÁTLÁTHATÓSÁGÁRÓL AZ FVMHONLAPON MEGJELENT INFORMÁCIÓK ALAPJÁN

Az FVM Élelmiszerlánc-biztonsági, Állat-és Növényegészségügyi Fôosztály Növény-, Ta-laj- és Agrárkörnyezet-védelmi Osztály növény-védelmi hatósági tevékenységének átláthatósá-ga jól nyomon követhetô az FVM honlaponmegjelent információk szerint. Ez napjainkbanelengedhetetlen.

Például az FVM honlap Növényvédelem me-nüpontjában a magyar növényvédelmi szakigaz-gatás története olvasható. A Hírek, közleményekalmenü tartalma rendkívül változatos, fôleg a na-pi aktualitások jegyében készült híradások talál-hatók meg. A Jogszabályok almenü ben a nö-vényvédelmet szabályozó jogszabályok – elôze-tes véleményezésre közreadott, illetve utólagmár csak a jóváhagyott – változatai érhetôk el.

Az FVM honlapon a Parlagfû külön menü-ponttá nôtte ki magát, ahol a parlagfû elleni vé-dekezésrôl szóló általános bevezetôt követôenkülönbözô almenükben találhatunk információ-kat. A Hírek, közlemények almenüpontjánaktartalma ugyancsak rendkívül változatos, itt isfôleg a napi aktualitások jegyében készült hír-adások találhatók meg. A Törvény almenüben anövényvédelemrôl szóló 2000. évi XXXV. tör-vény és az azzal összefüggô egyes ágazati tör-vények módosítása olvasható. A Tárcaközi Bi-zottság almenüben a rendszeresen tartott ülésekrövid emlékeztetôi érhetôk el. A Parlagfûtérkép,az Önkormányzati útmutatók, valamint a Publi-kációk almenü tartalma színesíti a parlagfû elle-ni védekezés hatósági tevékenységét.

A Növényvédôszer-engedélyezési Egyezte-tô Tanács (NEET) almenüben megtalálható aNEET ügyrendje, az elfogadott állásfoglalásai,valamint az összes NEET ülés emlékeztetôi. Ez

utóbbiak alaposan dokumentálják az ülések ide-jét, helyét, továbbá a részt vevô szervezetekképviselôinek megjelenését, valamint a megtár-gyalt napirendi pontokban elhangzott legfonto-sabb megállapításokat.

Az Aktuális Növényvédelmi Helyzet alme -nü ben elérhetôk a Növény- és TalajvédelmiIgazgatóságok honlapjai. Itt rövid úton eljutunka Központi Igazgatóság, a Megyei igazgatósá-gok, a Növényvédelmi Információs Rendszer(NIR), az Aktuális növényvédelmi helyzet és te-endôk, a Hírek, rendezvények, valamint a Cí-mek, rendezvények honlapokhoz.

A Növényvédelmi Tudományos Napok al -me nüben a 2005. február 22–23-án tartott 51., a2006. február 23–24-én tartott 52. és a 2007.február 20–21-én tartott 53. Növényvédelmi Tu-dományos Napok programja, valamint az elô-adások egyoldalas összefoglalóit tartalmazó ki-adványa érhetô el.

A Gyapjaslepke almenüben aktuális és átte-kintô jellegû információk találhatók a kártevô el-leni védekezésrôl. Mindezek a közlemények jóldokumentálják, hogy egy ilyen jellegû növény-védelmi probléma kezelése is mennyire fontos.

A Publikációk almenüben a növényvédelmetérintôen rendkívül széles körben megjelent, azadott témát alaposan tárgyaló, a szaklapokbanmegjelent fontosabb közlemények érhetôk elazért, hogy az érdeklôdôk mélyebb és körülte-kintôbb szakmai ismeretekhez jussanak.

Az EU hírek almenüben az EU Élelmiszer-lánc és Állategészségügyi Állandó Bizottság,ezen belül a Növényvédôszer-engedélyezésiJogszabályalkotó Szekció soros ülésén hozotthatározatok találhatók meg, nevezetesen az,hogy a növényvédô szerek forgalomba hozata-láról szóló 91/414/EEC irányelv I. mellékletéremely hatóanyagok kerültek fel, illetve melyeketutasítottak el.

Az FVM honlap Élelmiszer-biztonság me-nüjének Hírek, közlemények almenüjében anövényvédôszer-maradékokról szóló 5/2002.(II. 22.) EüM-FVM együttes rendelet 2/A §-aalapján a megengedett határértéket meghaladónövényvédôszer-maradék, illetve termésnövelôanyagból származó toxikus anyagtartalom ese-tén a termelô, illetve az ellenôrzött személy ne-

K RR ÓÓ NN II KK A


48/2007. (XI. 6.) EÜM-FVMEGYÜTTES RENDELET a növényekben, a növényi termékekben és afelületükön megengedhetô növényvédôszer-maradék mértékérôl szóló 5/2002. (II. 22.)EüM-FVM együttes rendelet módosításáról

Az élelmiszerekrôl szóló 2003. évi LXXXII.törvény 20. §-ának (10) bekezdésében, valaminta növényvédelemrôl szóló 2000. évi XXXV.törvény 65. §-ának (5) bekezdésében kapott fel-hatalmazás alapján, az egészségügyi miniszterfeladat- és hatáskörérôl szóló 161/2006. (VII.28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában, va-lamint a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési mi-niszter feladat- és hatáskörérôl szóló 162/2006.(VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának c) és e)

pontjában meghatározott feladatkörben eljárva akövetkezôket rendeljük el:

1. §

A növényekben, a növényi termékekben és afelületükön megengedhetô növényvédôszer-ma-radék mértékérôl szóló 5/2002. (II. 22.) EüM-FVM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 3.§ (4) bekezdése helyébe a következô rendelke-zés lép:

„(4) Ez a rendelet a következô közösségi jo-gi irányelveknek való megfelelést szolgálja:

a) a Tanács 76/895/EGK irányelve (1976.november 23.) a gyümölcsökben és zöldségek-ben, illetve azok felületén található peszticid-szermaradványok megengedett legmagasabbmértékének meghatározásáról, valamint az aztmódosító, illetve kiegészítô 81/36/EGK, 88/298/EGK, 89/186/EGK, 93/58/EGK, 96/32/EK,97/41/EK tanácsi irányelvek és 80/428/EGK,2000/24/EK, 2000/57/EK, 2000/82/EK, 2003/60/EK, 2003/118/EK, 2006/59/EK, 2006/62/EK, 2006/92/EK, 2007/8/EK bizottsági irány-elvek,

R EE NN DD EE LL EE T

vének és székhelyének, valamint a mintavételidôpontjának, a növényi termék nevének és ha-tárérték feletti szermaradék-tartalmának megje-lölésével a vizsgálati eredmények közzétételrekerülnek.

Az FVM honlapon az említett, magyar nyelvûinformációkon túlmenôen angol nyelven is talál-hatók közlemények. A Plant protection – Nö-vényvédelem menüsor Decrees – jogszabályokalmenüjében a növényvédôszer-engedélyezéssel,valamint a növényvédôszer-maradékokkal kap-csolatos jogszabályok angol fordítása érhetô el.

Az IOBC – Biológiai Védekezés Nemzetkö-zi Szervezete almenüben a szervezet Kelet-Palearktikus Szekció szokásos éves köz gyû lésénelhangzott valamennyi, többek között magyarelôadók szakmai anyagai találhatók meg angolul.

A Pesticides – Növényvédô szerek alme nü -ben az EU részére megküldött nemzeti állásfog-lalások szövege érhetô el angolul.

A Publications – Publikációk almenüben azEU Tanács Mezôgazdasági Munkacsoportjaszámára hazánkban 2007. szeptember 11–12-én tartott légi növényvédelemrôl szóló tanács-kozás és bemutató valamennyi elôadását és do-kumentumát közzé tevô szakcikk olvasható an-golul.

A CEUREG Forum XI. almenüben a közép-és kelet-európai országok növényvédôszer-en-gedélyezéssel foglalkozó vezetô szakemberei-nek 2007. október 24–25-én, Budapesten tartott,11. találkozón elhangzott elôadásai és az elfo-gadott dokumentumai érhetôk el angolul.

Összefoglalóul megállapítható, hogy a szak-mai érdeklôdô az FVM honlapon alapos átte-kintést kaphat magyarul és angolul a növényvé-delmi hatósági tevékenységrôl, ami bizonyságulszolgálhat a tevékenység átláthatóságáról.

Molnár János

b) a Tanács 86/362/EGK irányelve (1986.július 24.) a gabonafélékben, illetve azok felüle-tén található peszticidszer-maradványok meg-engedett legmagasabb mértékének meghatáro-zásáról, valamint az azt módosító, illetve kiegé-szítô 88/298/EGK, 93/57/EGK, 94/29/EK,95/39/EK, 96/33/EK, 97/41/EK tanácsi irányel-vek és 97/71/EK, 98/82/EK, 2000/42/EK,2000/48/EK, 2000/58/EK, 2000/81/EK, 2000/82/EK, 2001/39/EK, 2001/48/EK, 2001/57/EK,2002/23/EK, 2002/42/EK, 2002/66/EK, 2002/71/EK, 2002/76/EK, 2002/79/EK, 2002/97/EK,2003/60/EK, 2003/62/EK, 2004/2/EK, 2004/61/EK, 2005/37/EK, 2005/46/EK, 2005/48/EK,2005/70/EK, 2005/74/EK, 2005/76/EK, 2006/4/EK, 2006/59/EK, 2006/60/EK, 2006/61/EK,2006/62/EK, 2006/92/EK, 2007/7/EK, 2007/8/EK, 2007/11/EK, 2007/27/EK bizottságiirány elvek,

c) a Tanács 90/642/EGK irányelve (1990.november 27.) egyes növényi eredetû termékek-ben – többek között a gyümölcsökben és zöld-ségekben –, illetve azok felületén találhatópeszticidszer-maradványok megengedett legma-gasabb mértékének meghatározásáról, valamintaz azt módosító és kiegészítô 93/58/EGK,94/30/EK, 95/38/EK tanácsi irányelvek, 97/71/EK, 2000/24/EK, 2000/42/EK, 2000/48/EK,2000/57/EK, 2000/58/EK, 2000/81/EK, 2001/35/EK, 2001/39/EK, 2001/48/EK, 2001/57/EK,2002/5/EK, 2002/23/EK, 2002/42/EK, 2002/66/EK, 2002/71/EK, 2002/76/EK, 2002/79/EK,2002/97/EK, 2002/100/EK, 2003/60/EK, 2003/62/EK, 2003/69/EK, 2003/113/EK, 2003/118/EK, 2004/2/EK, 2004/59/EK, 2004/61/EK,2004/95/EK, 2004/115/EK, 2005/37/EK, 2005/46/EK, 2005/48/EK, 2005/70/EK, 2005/74/EK,2005/76/EK, 2006/4/EK, 2006/9/EK, 2006/53/EK, 2006/59/EK, 2006/60/EK, 2006/61/EK,2006/62/EK, 2006/92/EK, 2007/7/EK, 2007/8/EK, 2007/9/EK, 2007/11/EK, 2007/12/EK,2007/27/EK, 2007/28/EK, 2007/39/EK bizott-sági irányelvek.”

2. §

Az R. 1. számú melléklete e rendelet 1–4.melléklete szerint módosul.

3. §

(1) Ez a rendelet – a (2)–(5) bekezdésbenfoglalt kivétellel – a kihirdetését követô 8. na-pon lép hatályba.

(2) A 2. § és az 1. melléklet 2007. november17-én lép hatályba, ezzel egyidejûleg az R. 1.számú mellékletének „253. MCPB zöldborsó(hüvellyel), takarmányborsó ***0,1” szövegré-sze hatályát veszti.

(3) A 2. melléklet 2007. november 27-én léphatályba.

(4) A 3. melléklet 2007. december 28-án léphatályba.

(5) A 4. melléklet 2008. január 21-én lép ha-tályba.

(6) E rendelet 2008. január 22-én hatályátveszti.

(7) Ez a rendelet a következô európai uniósjogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

a) a Bizottság 2006/62/EK irányelve (2006.július 12.) a 76/895/EGK, a 86/362/EGK, a86/363/EGK és a 90/642/EGK tanácsi irányelvmellékleteinek a dezmedifám, a fenmedifám ésa klórfenvinfosz legmagasabb szermaradvány -szintje tekintetében történô módosításáról;

b) a Bizottság 2007/27/EK irányelve (2007.május 15.) a 86/362/EGK, a 86/363/EGK és a90/642/EGK tanácsi irányelv egyes mellékletei -nek az etoxazol, az indoxakarb, a mezoszul -furon, az 1-metilciklopropén, az MCPA ésMCPB, a tolilfluanid és a tritikonazol legna-gyobb megengedett szermaradék-koncentráció-ja (MRL) tekintetében történô módosításáról;

c) a Bizottság 2007/28/EK irányelve (2007.május 25.) a 86/363/EGK és a 90/642/EGK ta-nácsi irányelv egyes mellékleteinek az azoxi -strobin, klór-fenapir, folpet, iprodion, lambda-cihalotrin, malein-hidrazid, metalaxil-M éstrifloxistrobin legmagasabb megengedett szer-maradvány-határértékei tekintetében történômódosításáról;

d) a Bizottság 2007/39/EK irányelve (2007.június 26.) a 90/642/EGK tanácsi irányelv II.mellékletének a diazinon megengedett szerma-radék-határértéke tekintetében történô módosí-tásáról.

Forrás: FVM honlapja



TARTALOM

Nagy Barnabás: Az „ökológiai növényvédelem”szakkifejezés születéséhez . . . . . . . . . . . . . .

Sáringer Gyula: A Nagy Barnabás-féle (1957) öko-lógiai és a Stern és munkatársai-féle (1959) in-tegrált növényvédelmi módszer összehasonlí-tása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Jandrasits László és Fischl Géza: A kakasmandikó(Erythronium dens-canis L.) rozsdabetegségeaz Ôrségi Nemzeti Parkban . . . . . . . . . . . . . .

Wágner Gábor és Nádasyné Ihárosi Erzsébet:A zöldborsó és néhány fontosabb gyomnövé-nye közötti kompetíció vizsgálata tenyész edé -nyes kísérletben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Szabó Béla, Tóth Ferenc és Vágvölgyi Sándor:A napraforgómoly (Homoeosoma nebulellumDen. et Schiff) rajzásdinamikájának és a kár-tételének vizsgálata a Nyírségben . . . . . . . . .

Kászonyi Gábor, Kótai Csaba, Martonosi Imre,Bartók Tibor, Lehoczki-Krsjak Szabolcs, Sza-bó-Hevér Ágnes, Tóth Beáta, Véha Antal ésMesterházy Ákos: Fungicidkijuttatási techno-lógiafejlesztés és összehasonlítás a búzakalászfuzariózisa ellen . . . . . . . . . . . . . . . . . .

ArcképcsarnokNyéki Zsolt: Képek egy kutató életébôl: Bubán Ta-

más . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

KrónikaMolnár János: A növényvédelmi hatósági tevé-

kenység átláthatóságáról az FVM honlaponmegjelent információk alapján . . . . . . . . . . . .

Rendelet48/2007. (XI. 6.) EüM-FVM együttes rendelet . . .

EU HírekBöszörményi Ede: Rezisztenciakérdés Spanyol -

országban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

TABLE OF CONTENTS

Nagy, B.: About the birth of the term “ecologicalplant protection” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Sáringer, Gy.: Comparison of B. Nagy’s (1957)ecological and Stern et al.’s (1959) integratedplant protection method . . . . . . . . . . . . . . . . .

Jandrasits, L. and G. Fischl: Rust disease of dog’s-tooth violet (Erythronium dens-canis L.) in Ôr-ség National Park . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Wágner, G. and Erzsébet Nádasy: Study of com-petition between green peas and some of itsimportant weeds in a glasshouse experiment

Szabó, B. F. Tóth and S. Vágvölgyi: Examinationof flight dynamics and damages of Europeansunflower moth (Homoeosoma nebulellumDen. et Schiff.) in the Nyírség region . . . . . . .

Kászonyi, G., Cs. Kótai, I. Martonosi, T. Bartók,Sz. Lehoczki-Krsjak, Ágnes Szabó-Hevér,Beáta Tóth, A. Véha and Á. Mesterházy:Development of a spraying method and itscomparison to traditional techniques againstFHB . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

PortraitNyéki, Zs.: Pictures from the life of a researcher:

Tamás Bubán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

ChronicleMolnár, J.: Information available on the website of

the Ministry of Agriculture and Rural Develop-ment (FVM) about the transparency of officialplant protection activity . . . . . . . . . . . . . . . . .

LegislationJoint Decree of the Ministry of Health and the

Ministry of Agriculture and Rural DevelopmentNo. 48/2007. (XI. 6.) EüM-FVM . . . . . . . . . . .

EU NewsBöszörményi, E.: Pest control problems up in

Spain . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1

3

19

27

34

39

47

49

50

46

1

3

19

27

34

39

47

49

50

46

44. Évfolyam * 2008. januÁr * 1. szÁm a kakasmandikÓ Új

Documents