Új(don)ság A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának Lapja

XIV. Évfolyam 2. szám

Tartalom

Köszöntő

Gólyabál

Farsangi mulatság

Hagyományaink tárháza

Nagyböjt

Viaticum előtt

A Keresztútjárás

Vixi moriturus

A Magyar Kúltúra Napja

Rövid híreink

Kétlaki Diák

Vizitáció

Mediatizált Egyház vagy egyházi média?

KKSZ délutánok

Pázmány Labdarúgó Liga

Beköszöntő

Vajon csak én érzem, vagy mindenki másban is benne van valami furcsa érzés. Valami tavasztalanság.

Mert hát, hogy lehetne érezni, hogy itt a tavasz, amikor nem volt tél. Amikor nem fázott az ujjunk és a

fülünk. Amikor a kesztyű, a sapka, a sál s a duplapulcsi nem volt jellemző öltözékünkre. Amikor,

reggelente nem láttuk egymás leheletét, amikor nem dobáltuk meg egymást hógolyóval és nem

mentünk szánkózni a hegyoldalhoz. Valami hiányérzet. Olyan nem kerek, olyan nem egész. Most meg

már tavasz van. A hiányérzetem azonban nem apad. Hol a napsütés, mely lágyan melengeti arcunk?

Hol a madárcsicsergés? Hol vannak a szépséges virágok? Hol az illat? Hova lettek az évszakok?

Valami más, valami megváltozott.

Élménykép. Olvasom a mindenki által jól ismert közösségi portálon. Felhívás, hogy pályázzunk. Milyen

lenne a Tiéd? Érzések, emlékek,pillanatok, illatok, mozdulatok, hangok, mosolyok. S mit gondolsz, milyen

lenne a miénk? Közös pontok. Találkozások. Beszélgetések. Mulatságok. Tánc. Aztán meg böjt, s

elcsendesedünk. Imádkozunk, zarándokolunk. S mind ezt nem csak fizikai módon, bensőnkben tesszük.

Készülünk, s tisztulunk. Mindannyian kereszteket hordozunk. Kiváló alkalom a nagyböjt, arra, hogy

minden egyes nap valami nehéz dologért meghaljunk, majd újjászülessünk. Krisztustól kapott ajándék.

Majd ünnepelünk! S beteljesedünk. Talán már nem is hiányolunk? Hagyomány, hogy Húsvét vasárnap

hajnalban egy közeli kápolnához zarándokolunk barátaimmal. Feltámadott! A napfelkelte látványa, a

narancssárga égbolt s a hatalmas korong eltölt minket, megvilágít fénye, s értelmet ad a sötét és

kiüresedett időszakunknak.

Teljünk el mi is! Gazdagítsanak a sorok, gazdagodni akarjunk. Nem vagyunk üresek, s nem is lehetünk.

Csodák vagyunk! Látunk, hallunk, érzünk, élünk és átélünk.

Teket Regina

Gólyabál

A bál délután 5 órakor kezdődött

és éjjel 11 óráig tartott a már jól

bevált Angolkisasszonyok

rendházának dísztermében. Idén

az a megtiszteltetés ért

bennünket, hogy egyetemünk két

professzorát is vendégül láthattuk.

Ezúton is köszönjük Dr. Kránitz

Mihály és Dr. Puskás Attila

professzorainknak, hogy

jelenlétükkel emelték a rendezvény

hangulatát. A tavaly indított

hagyomány folytatásaként az idei

évben ismét vendégül hívtuk és

láttuk a Sapientia Szerzetesi

Hittudományi Főiskola hallgatóit.

Ejtsünk pár szót a programokról!

A bált hagyományainkhoz híven

az elsős hallgatók és az őket

kiegészítő felsőbb évesek tánca

nyitotta meg. A keringőt az idei

évben is Kristály Zsuzsanna már

végzett közösségszervezős

hallgató tanította be a Once

upon a December című

csodaszép dalra. A technikai

problémáktól eltekintve nagyszerű

élmény volt és nagy sikert aratott

a nézőközönség körében.

Ezt a gólyák beavatása követte.

Néhány játékos feladatot kellett

teljesíteniük. Ilyen volt a lábra

kötött lufi pukkasztás, a rizsszemek

kupacozása, egy-egy jelenet

bemutatása adott eszközök

segítségével. A próbát sikeresen

teljesítve az elsősök letették

esküjüket, mely a

következőképpen hangzott:

Én, a Pázmány Péter Katolikus

Egyetem Hittudományi Karának

hallgatója esküszöm, hogy az

intézményhez, a professzorokhoz,

a hallgatótársakhoz és

önmagamhoz mindig hű leszek. A

Pázmányról mindig mindenkinek

csak jó képet festek, és mindig

szorgalmasan készülök a

vizsgáimra. Törekszem a lehető

legjobb eredményre, és ha rossz

jegyet kapok, megköszönöm,

emelt fővel és boldogan fogok

távozni, mert tudom, hogy még az

effajta értékelés is csak az én

javamat szolgálja. Az órák

nyugalmát látogatásommal csakis

csekély mértékben zavarom meg!

Ha hallgatótársamat szomorúnak

látom, meghallgatom őt, ha

éhesnek, odaadom a

szendvicsemet, ha szomjasnak,

akkor odaadom neki az

innivalómat. Ha látom, hogy télen

fázik, az első dolgom az lesz,

hogy az automatából egy forró

csokit vegyek neki! Tisztelem,

becsülöm őt, és ha időhiányban

szenved, felajánlom, hogy nagyon

szívesen elkészítem a

beadandóját, vagy kidolgozom a

vizsgakérdéseit, esetleg kivasalom

a ruháját holnapra! Ha anyagi

gondokkal küzd, örömmel

kisegítem az ösztöndíjamból!

Mindig mindenkinek előre

köszönök, és ezennel megtanulom

azt, hogy a hatalom mindig a

felsőbb éves kezében

koncentrálódik! Mások

becsületében soha kárt nem

teszek, ha igazságtalanságot

észlelek, nem tűröm el!

Hitemet mindig minden

körülmények között megőrzöm,

hogy azt bárhol és bármiko

szabadon gyakorolhassam,

hirdethessem és megvédhessem!

Isten engem úgy segéljen!

A bált megnyitva hallgatónk Nagy

Nándor és zenekara az Imperial

Garden adott koncertet, melyre

már bemelegedhettünk az

éjszakába nyúló táncot

megelőzően. Az est fő

eseményeként pedig őket követve

kezdetét vette a közös tánc.

A házi készítésű sütemények,

szendvicsek, ropogtatnivalók

mellé természetesen a jó hangulat

sem maradhatott el. Öröm volt

látni és tapasztalni, milyen jó

emberekkel gazdagodott karunk.

Komáromi Ivett

Farsangi mulatság

A tavalyi évben egyfajta

megállapodást kötött egyetemünk

és a Sapientia Szerzetesi

Hittudományi Főiskola. Miszerint a

Gólyabálon mi, még a farsangon

ők látnak vendégül hallgatókat. A

hagyományt követve, néhány

hallgatónk részt vett a tőlünk nem

messze található Sapientiás,

télkergető farsangi mulatságon. A

Pázmány képviseletében

Komáromi Ivett, Kele Kristóf,

Keskeny Dávid, és magam vettem

részt a programon. Érkezésünket

követően finom szendvicsek és

üdítő társaságában ismerkedtünk

a „kollégákkal”. Rektor úrral való

találkozásunkat követően

elkezdődött maga a már

korábban meghirdetett farsangi

program.

Az évfolyamok sorban mutatták

be produkcióikat, melyek

viccesebbnél viccesebbek és

szórakoztatóbbak voltak. Ami

különösen szórakoztató volt

számomra, azaz egyszerű

díszletből álló műsorszám, melyben

egy rádió volt a főszereplő. Az

előadók a paraván mögött

elbújva, mikrofonnal a kézben

szimulálták a rádióműsort, melyben

néhol zavar keletkezett és a

különböző témákból kiragadott

részletekből aztán szépen

kikerekedett valami egész,

összeállt egyetlen rádióadás.

A zsűri értékelése alatt - melynek

tagjai az

intézmény

dolgozói,

valamint a

rektor úr voltak

-,

lehetőségünk

volt némi

csevegésre.

Az

eredmények

kihirdetése

következett és a műsorszámok

szereplőinek díjazása. A mi kis

csapatunk bár előadást nem

tartott, a fogadók kedvességéből

egy aprócska ajándékban

részesült. A tavalyi

hagyományokat követve az est és

a program zárásaként a főiskola

aulájában zenés táncos

mulatságot, népi táncházat

tartottak.

Fontos megemlítenem, hogy az

idei évben nem csak a Sapientia

tartott farsangi mulatságot.

A hallgatók igényeit figyelembe

véve, a farsangi időszak utolsó

napján március 4-én ismét

megnyíltak a Teaház ajtói a

hallgatóság előtt, hogy közösen

búcsúztassuk a telet, szórakozzunk,

és vidám időt töltsünk együtt. Már

előtte héten megcsodálhattuk a

faliújságra kifüggesztett plakátot,

melyet Rontó Zsanett készített, s

amely méltó meghívója volt ennek

az eseménynek. Szinte mindenki

jelmezt öltött, melyek kifejezetten

ötletesek és kreatívak voltak, a

farsangi alkalomhoz méltóan.

Felvonultak jelmezeseink, hogy

mindenki megcsodálhassa a

kreatív munkával és

kézügyességgel elkészített

remekbe

szabott

műveket. Volt ki,

tea filternek, volt

ki nevéhez hűen

kőkorszaki

Enikőnek, volt ki

capuccinónak,

volt aki Minnie

egérnek

öltözött, s még

oly sok

találóbbnál találóbb ötletet

sorakoztattak fel a résztvevő

hallgatók. Ennek apropójaként

természetesen nem maradhatott el

a már előre meghirdetett

jelmezverseny sem. A délután

folyamán közös táncokat

tanultunk, közösségünket építő

koncentrációs játékokat

játszottunk, majd a kötetlen

együttlét lezárásaként, „karaoke

bulit” tartottunk. Házi készítésű

sütemények, finom teák, üdítő,

valamint hangulatos díszlet

szolgáltatta az esemény körítését.

Első éves hallgatóként, mindig

öröm és izgatottság fog el, ha

részt vehetek egy-egy, a karunk

számára szervezett, közös

programon.

Sulyok István

Hagyományaink tárháza

Kedves Olvasó!

Cikkünk a fenséges tavaszról és az

azt követő forró nyárról szól. Úgy

vélem, hogy mindannyian

tisztában vagyunk a tavaszi szellő

lágyságával, a madarak

gyönyörű énekével, a finom

illatokkal, a Nap kellemes

simogatásával, valamint a nyár

égető erejével és magával azzal

a ténnyel, hogy hamarosan lábat

lógatva érezhetjük a Balaton

csekély hullámait, ahogy lágyan

folynak szét ujjaink között és ölelik

körül vizsgáktól megfáradt, pihenni

vágyó testünket. Ódákat lehetne

zengeni a természet páratlan

szépségéről, de most egy kicsit

más irányba kalauzolnánk el

Benneteket. Szeretnénk Veletek

megismertetni azt, hogy milyen

jeles napok, és hagyományok

köthetőek e két csodás

évszakhoz, és mit, vagy éppen kit

ünneplünk majd a tavaszi és nyári

hónapokban.

A farsangi időszakhoz köthető

ugyan, de átnyúlik tavaszra, a

Mohácsi busójárás.

Ez éven február 27-től március 4-

ig tartott. A busójárás a

télbúcsúztató, tavaszköszöntő,

oltalmazó, termékenységet

varázsló ünnepek családjába

tartozik. Maszkokba öltözött férfiak

és nők rémisztgetik és zavarják el a

téli, hideg időt. Ehhez hasonló

jelentőségű a kisze, ami többnyire

menyecskének öltöztetett

szalmabáb, melyet szintén a tél

elűzésére használnak. A lányok

énekszóval viszik végig a falun,

majd a falu végén vízbe vetik

vagy elégetik. A bábu a

különböző magyarázatok szerint a

tél, a betegség

megszemélyesítője lehet.

Ezután következik a katolikus

egyház legnagyobb,

legteljesebb és

legmagasztosabb ünnepe a

húsvét. Napjai minden évben

más-más napokra esnek. Ez éven:

Március 4. a húshagyókedd a

nagyböjt kezdetét megelőző

utolsó nap a keresztény egyházi

évben, azaz a hamvazószerda

előtti nap. A név is a böjt

kezdetére utal, azaz ezen a

napon lehet utoljára húst

fogyasztani.

Március 5. a hamvazószerda,

Ezzel a nappal kezdődik a

negyven napos böjt, amellyel a

katolikus keresztények Jézus

feltámadásának ünnepére

készülnek fel. E húsvéti bűnbánati

idő kezdetekor régi hagyomány

szerint a misén résztvevők

homlokára a bűnbánat

lelkületének külső jegyeként

hamuból keresztet rajzolnak

(hamvazkodás) - az előző évben

megszentelt barka elégetéséből

megmaradt hamuval.

Ezt követően, április 13-án van

virágvasárnap, amellyel a

nagyböjt utolsó hete veszi

kezdetét.

A nagyhét, mely a húsvéti időszak

legfontosabb hete, április 13-tól

tart húsvét vasárnapig.

Általánosan elterjedt szokás a

nagymise előtti barkaszentelés,

melyet a pap aztán kioszt a hívek

között.

Április 17-én, nagycsütörtökön

elhallgatnak a templomok

harangjai, azt tartják, hogy

Rómába mennek, és ott

gyászolják Krisztust.

Nagypénteken (április 18.) halt

kereszthalált

Jézus. A

keresztények

körében a

bűnbánat,

a mély

gyász és a

szigorú böjt

napja. A templomokban az

oltárok üresek, a harangok némák.

Rómában minden évben a pápa

közreműködésével elevenítik fel a

keresztút stációit.

Nagypéntekhez babonás

félelmek kötődtek a paraszti

életben.

Tiltották az állattartással,

földműveléssel kapcsolatos

munkákat, nem sütöttek kenyeret

(mert kővé válik), nem mostak (mert

a ruha viselőjébe villám csapna),

nem fontak.

A víznek, mint ősi pogány tisztulás

szimbólumnak mágikus erőt

tulajdonítottak. Nagypénteken

napfelkelte előtt friss kútvízzel vagy

patakvízzel kellett mosakodni, az

védett a betegségek ellen. Ezt a

hajnali vizet aranyvíznek nevezték.

Az állatokat is kihajtották a

patakhoz itatni, és le is

fürösztötték őket, hogy ne

legyenek betegek. Szokásban volt

a határjárás, határkerülés is.

Ilyenkor a férfiak a templom előtt

gyülekeztek, csoportosan mentek

a határba, ahol zajkeltéssel,

kerepeléssel űzték el az ártó

erőket a földekről.

Nagyszombat (április 19.)

legjelentősebb eseménye többek

között a tűzszentelés. Katolikus

templomokban a gyertyát a

megszentelt tűz lángjáról gyújtják

meg, ez egyben a remény

szimbóluma is. Ezen a napon

szólalnak meg újra a harangok,

amely a szentmise egyik

legjellegzetesebb része, amelyet

a feltámadási körmenet követ.

Április 20-a húsvétvasárnap. Ezen

a napon a reggeli mosdóvízbe

sok helyütt piros tojást tettek,

ennek egészségvarázsló szerepet

tulajdonítottak. Női munkákat tiltó

nap volt, nem szabadott seperni,

főzni és mosni sem. Az állatokat

sem fogták be ezen a napon. A

húsvéti szertartásokhoz

kapcsolódik az ételszentelés

szokása. A sonkát,

bárányt, tojást,

kalácsot a

templomban

megszenteltették. A

morzsából vittek az

állatoknak is, hogy

jól szaporodjanak,

egészségesek maradjanak.

Vasárnap hajnalán szokásban

volt a Jézuskeresés. Ilyenkor sorban

felkeresték a falubéli kereszteket. A

’zöldágjárás’ szép szokása tipikus

tavaszi, a természet megújulását

ünneplő énekes játék. A lányok

kettes sorban állva, felemelt

kezükből sátrat formálva, énekelve

haladtak végig a falun („Bújj, bújj

zöld ág...”). Bizonyos vidékeken

szokás a vasárnapi napfelkeltét

valamely magaslaton nézni, hiszen

a felkelő nap is a feltámadás

szimbóluma.

Április 21-e húsvéthétfő, a magyar

népéletben a locsolkodás napja.

A víz megtisztító, megújító erejébe

vetett hit az alapja ennek a

szokásnak. Vidéken egykor

kútvízzel, vödörből locsolták le a

lányokat, sőt egyes vidékeken a

patakban megfürösztötték őket. A

nyuszi csokoládét hoz a

gyermekeknek, melyet bokrokba

rejtve keresnek meg. A lányok a

locsolkodóknak piros tojást

adnak, s előtte gondosan

pingálják, díszítik azokat.

Fehérvasárnap vagy mátkáló

vasárnap a húsvétot követő

vasárnap. A húsvéti ünnepkör

lezárása. A lányok-fiúk gyümölcsöt,

sütit küldtek egymásnak,

barátságuk jeléül.

Tudjuk, hogy mit szimbolizálnak a

húsvéti ételek?

A húsvét elképzelhetetlen lenne

sonka, tojás, kalács, torma és a

bárány nélkül. Elgondolkodtunk

már vajon azon, hogy miért ezek

az ételek kerülnek az asztalra?

A húsvéti bárány Jézust (amit ma

már felváltott a sonka), a tojás az

életet, az újjászületést, a kalács a

töviskoszorút, a bor Krisztus vérét

szimbolizálja, a torma a Krisztusnak

kínált ecet keserűségét idézi. Az

angolszász országokban elterjedt

a húsvéti keresztes zsemle (hot

cross buns) is.

A hagyományokhoz tartozik az

ételek húsvétvasárnap reggel

történő megszentelése, ez a

szokás a VII. század óta tart. A

szentelés után a család együtt

fogyasztja el a megáldott ételt.

Még mai napig él az a szokás,

hogy a szentelt ételek morzsáit

elégetik. Ennek szélsőségesebb

formája volt, amikor a sonka

csontjait gyümölcsfákra

akasztották, hogy előidézzék a

bőséges termést, vagy az

ajtófélfára függesztették a rossz

szellemek távoltartása végett. Sőt,

olyan is előfordult, hogy a

morzsákat a tyúkokkal etették meg.

Így lesz jó a húsvéti sonka:

A sonkát bő vízben egy éjszakára

vagy legalább 5-6 órára

áztassuk be, hogy ne legyen

annyira sós. Majd ezt a vizet a

főzés előtt öntsük le, és ismét

bőséges vízzel kezdjük el főzni. A

sonka főzővízéhez adhatunk

például borókabogyót, egész

borsot, köménymagot –ezeket

tegyük fűszertojásba. Ezen felül

pedig egy nagy fej

vöröshagymát, 1-2 darab

babérlevelet és pár gerezd

fokhagymát is tehetünk a

főzővízbe. Elvileg annyi órán

keresztül kell főzni, ahány kilós a

sonka.

Március 6-án van torkos csütörtök,

annak ellenére, hogy a húsvéti 40

napos böjt kezdetét jelentő

hamvazó szerdát követően

ünnepeljük - ismét szabad volt

húst fogyasztani a farsangi

maradékok elfogyasztása

céljából.

Március 8-án a hölgyeket

ünnepeljük, egy szál virággal,

kedvességgel, édességgel.

Március 12-én Gergely napot

ülünk, és február 3-án, Balázs

napján, vagy március 12-én,

Gergely napján volt az iskolások

ünnepe. A Gergely járás szokása

az elterjedtebb nap az iskola téli

időszakának befejező napja volt.

Ilyenkor a tanulók jelmezekben

vonultak fel, és adományokat

gyűjtöttek.

Március 18.- Sándor, József,

Benedek, „zsákban hozzák a

meleget” – szoktuk mondogatni.

Nevükhöz az időjárás jóslása

köthető. Bizonyos vidékeken a

zab és árpa vetésére

legalkalmasabb napnak tartották.

Március 21. a csillagászati tavasz

kezdete, a napéjegyenlőség

napja.

Március 25. Gyümölcsoltó

Boldogasszony napja, ezt a

napot karácsonytól, Jézus

születésétől éppen kilenc hónap

választja el, ezért Jézus

fogantatásának a napjaként

ünnepeljük. Ezen a napon kezdik

meg a gyümölcsfák oltását és

szemzését.

Április elseje a tréfálkozások

napja, ilyenkor apró humorral

töltjük meg napunkat.

Április 24. Szent György napja.

Szent György napjához kötődik a

ma is élő kalotaszegi népszokás,

a tejmérés vagy juhmérés ünnepe.

Az ünnep napján a gazdák

kikísérik juhaikat a legelőre, ahol

muzsikával, tánccal, énekkel,

kisüstivel múlatják az időt, és étel

kínálása közben arra „biztatják”

állataikat, hogy bő tejhozammal

örvendeztessék meg a családot.

Április 25. Márk napja,

búzaszentelő nap. Márk

evangelista ünnepe.

Május 1. Május hónap folyamán,

sok helyütt 1-én májusfát állítottak

az éj leple alatt a lányoknak, a

természet újjászületésének

szimbólumaként.

Május első vasárnapja: az

édesanyák napja, apró

kedvességgel lepjük meg Őket.

89 éve ünnepeljük az anyákat!

Magyarországon május első

vasárnapján köszöntjük az

édesanyákat és a nagymamákat.

Az ünnep ötletét Petri Pálné hozta

Amerikából, és a legelső Anyák

napi ünnepséget 1925. március

8-án a MÁV dolgozók gyerekei

tartották, a Magyar Ifjúsági

Vöröskereszt szorgalmazására vált

országos ünneppé.

A jeles nap gyökerei az ókori

Görögországba nyúlnak vissza,

ahol Rheát, az istenek anyját

ünnepelték. Angliában vallási

gyökerei is vannak, az 1600-as

években, a húsvétot követő 4.

vasárnap ünnepelték Máriát, Jézus

anyját és ezzel együtt az

édesanyákat is.

Az Egyesült Államokban először

1872-től tisztelegnek az anyák

előtt, sőt 1907-ben Anna M. Jarvis

az Anyák napját nemzeti ünneppé

szerette volna nyilváníttatni. A

kereskedőknek is kapóra jött ez az

alkalom, a virágárusoknak,

édességkészítőknek jelentős

feladata volt a terjesztésében.

Vallástól és kultúrától függetlenül

az egész világon van anyák

napja, csak az időpont eltérő.

Norvégiában február vége, az

arab országokban a tavasz első

napja, Szerbiában, Dél-Afrikában,

Romániában, Portugáliában,

Magyarországon május első

vasárnapja, az Egyesült

Államokban, a német

nyelvterületeken, az északi

országok egy részében, és

Japánban május második

vasárnapja.

Kevésbé elterjedt, de létezik Apák

napja is, ezt itthon június harmadik

vasárnapján tartjuk. A

kezdeményezés Amerikából ered,

ahol a XX. század elején kezdték

el tartani az Anyák napja

párjaként. Ilyenkor az édesapák, a

nagyapák és az idősebb férfiak

kerülnek a középpontba.

Ha belegondolunk, akkor ideális

esetben az édesanyákat

Gyümölcsoltó Boldogasszony

napján (március 25.), az

édesapákat pedig Szent József

napján (március 19.) kellene

ünnepelni.

Május 12-13-14. Pongrác,

Szervác és Bonifác, ókeresztény

vértanúk napja. Időjárási

megfigyelések kötődnek ezekhez

a napokhoz (fagyosszentek). Az

egyébként meleg májusi időjárás

általában hirtelen hűvösre fordul

ilyenkor, nem ritkák az éjszakai

fagyok.

Május utolsó vasárnapja pedig a

gyermekek ünnepe, amikor ugyanis

Ők kapnak ajándékot.

Június 1. Urunk mennybemenetele

és június 8. Pünkösdvasárnap, a

Szentlélek eljövetele.

Pünkösd a néphagyományban a

termékenység, a nász ünnepe,

számos szokás kapcsolódik hozzá.

Az egyik legismertebb a pünkösdi

királyválasztás, ezt a rangot

ügyességi versenyeken, játékokon

vívhatják ki maguknak a fiatal

férfiak. Énekes-táncos

adománygyűjtés jellegű

népszokás.

Az Alföldön ismert a pünkösdölés,

ami a betlehemezéshez hasonló.

Eredetileg lányok és fiúk, később

gyerekek vettek részt benne. Ezzel

szemben Dunántúlon a Pünkösdi

királynéjárás terjedt el, amit még

ma is tartanak. A rítushoz énekes-

táncos, dramatikus gyermekjátékok

is kapcsolódhatnak. A pünkösdi

királynéjárásból mára a

termékenységvarázslás elmaradt.

Ugyancsak pünkösdhöz tartozó

hagyomány volt a zöld ágak

házhoz vitele. Az épület és a kert

különböző részeire zöld ágakat

fűztek. Az ágak nem csak a

termékenységet szimbolizálták,

hanem úgy vélték, hogy megvédi

a vetést a jégveréstől és a

kártevőktől.

A pünkösdi vígasságok része a

nagyszabású zenés-táncos

mulatság is. Sok helyen még ma is

rendeznek pünkösdi bálokat és

koncerteket, valamint majális-szerű

rendezvényeket. Bizonyos

tájegységeken ilyenkor állítják a

májusfát, máshol pedig ekkor

döntik le.

A pünkösdi rózsának is köze volt a

párválasztáshoz, Délvidéken

például a fiúk a lányok ablakába

tették, akik virágkoszorúkkal

viszonozták a jelképes ajándékot.

A lányok az egyik legjobb

szépségápolási szernek a

pünkösdi harmatot tartották,

napfelkelte előtt kimentek a kertbe

és harmattal „mosták meg” az

arcukat és a bőrüket, hogy szépek

és egészségesek legyenek.

A pünkösd mindig mozgó ünnep,

a húsvét utáni 50. nap, ami a

keresztény kultúrkörben a húsvéti

misztérium beteljesülését jelenti,

ilyenkor a Szentlélek eljövetelére

emlékezünk. Pünkösd kapcsán nem

szabad elfelejtkezni Csíksomlyóról

sem. A csíksomlyói búcsú története

1444-ig nyúlik vissza, amikor IV.

Jenő pápa körlevélben buzdította

a híveket, hogy a ferencesek

segítségére legyenek a

templomépítésben. Az elvégzett

munkáért cserébe búcsút

engedélyezett.

A székely nép Mária-kultusza még

régebbre nyúlik vissza, a „napba

öltözött asszonyra” a

kereszténység felvétele óta

pártfogónként tekintenek a

székelyek. Miután megdőlt

Romániában a kommunista

diktatúra Csíksomlyó a világ

magyarságának ökumenikus

találkozóhelyévé vált. Évről-évre

több százezer keresztény magyar

zarándokol pünkösdkor a

csíksomlyói búcsúra.

Június 8. – Medárd napja is, s bár

ez a nap esőjósló hiedelmeiről is

ismert, régen nagy rózsaünnepet

tartottak ekkor, a falu

virágkoszorúval tüntette ki

legerényesebb hajadonját.

Június 29-én, Péter Pál napjának

nagy jelentőségét az adja, hogy

a búza, és a rozs aratásának

ekkor fognak neki. Ugyanakkor a

halászok is ünnepelnek, hiszen

Péterben, a halászban

patrónusukat tisztelik, s az ő

tiszteletére halvacsorát

rendeznek, amire a község

vezetőit is meghívják.

Június 20, Úrnapja, Krisztus

Testének és Vérének ünnepe.

Közép-Európában nagy vallási

ünnepnek számít, amikor mindmáig

körmenetet tartanak a katolikus

hívek. Az ünnep hajnalán lányok

és asszonyok négy ünnepi sátrat

állítanak és díszítenek föl zöld

ágakkal, virágokkal, szentképekkel

– akár a község négy különböző

pontján, akár a templomkert négy

sarkában –, amely sátrak a négy

égtájat jelképezik.

A Szentiváni tűzgyújtás (június 24.

előestéje) a szertartásos

tűzgyújtás legfontosabb

időpontja. A más időpontokban

gyújtott ünnepi tüzek

népszerűsége nem vetekedhetett

a nyári napforduló időpontjában

gyújtott tűzzel. A tüzet azért

gyújtják - a falun kívül -, hogy a

gonosz szellemeket elűzzék. Ezért

a tűzzel csontokat, szemetet

égetnek, hogy nagy füstje legyen.

A tüzet a lányok át szokták ugrani,

ebből jósolnak férjhezmenetelükre

vonatkozóan.

Július 2. Sarlós Boldogasszony

ünnepe. A magyar nép Mária eme

ünnepnapjához köti az aratás

tényleges elkezdését, így kenyerét

elsősorban Máriának köszöni. E

két esemény összekapcsolódik az

egyházi megemlékezésben, hiszen

az ünnepi misét követően a hívek

’kikerülnek’ a határba, hogy a pap

a négy égtáj elé hintve a

szenteltvízből megáldja a

gabonát. A Felvidéken szokás az

úton lévő kismamát, Máriát

jelképesen megvendégelni.

Augusztus 15, Szűz Mária

mennybevétele.

Augusztus 20-án államalapítónkat

ünnepeljük, de az aratóünnepet is

rendszerint Szent István napján

tartják, melynek központi részét

adja az új gabonából készült

újkenyér kisütése és megáldása

adja a templomban – ezt a

hagyományt ma is híven őrizzük.

Helyenként a búza aratása mellett

a zab betakarítását is István

napján ünneplik, sőt Gömörben a

málnáért is ekkor adnak hálát.

A cikk végéhez érve bízunk

abban, hogy ismereteiteket

gazdagítottuk, valamint a

kedveteket meghoztuk ahhoz,

hogy a hagyományokat,

ünnepnapokat átéljétek,

megéljétek és valódi szeretettel,

közösségi léttel töltsétek meg.

Mert ez nagyszerű és

összekovácsoló időtöltés,

mindemellett persze hasznos is,

érdekes és szeretetet, vidámságot

hozó.

Ha tehetitek, nézzetek utána téli

és őszi hagyományoknak is! Kassai Viktória

Gerlachfalvy H. Réka

Nagyböjt

„A böjtölés során az ember

ráhangolja magát arra, amit Isten

a keresztségben akar tőle.” (Anselm Grün OSB)

A „böjtről” mint eszközről sokféle

kép és módszer jut az ember

eszébe. Ezek általában olyan

gondolatok, melyek

fenyítőeszközként állítják be a

böjtöt. Lényegében ez így van.

Fenyíti a testet, hogy a lélek

megtisztuljon és felemelkedjen. Ezt

azon vágyak megfékezésével és

lemondásával érhetjük el, amelyek

lekötik érzékeinket.

A böjtöt kezdettől fogva

gyakorolja az emberiség. Mi

keresztények a zsidóságtól vettük

át. A római katolikusok heti egy,

míg a görög katolikusok heti két

alkalommal böjtölnek. Ők nem

csak pénteken, szerdán is

aszkézist végeznek. Az Úr

szenvedéseinek emléknapjai ezek

és ezen okból tartóztatjuk

magunkat a hústól.

„A negyedik parancsolat ("az

Egyház böjti és hústilalmi napjait

tartsd meg") biztosítja az aszkézis

és a bűnbánat időszakait, melyek

fölkészítenek a liturgikus ünnepekre

és segítenek az ösztöneink fölötti

uralom és a szív szabadságának

megszerzésében.” – Írja a Katolikus

Egyház

Katekizmusának

2043. pontja.

Felkészít a böjt. De

mire készít fel?

Példának okáért a

közeljövőben

eljövendő húsvétra,

vagy a szentmise

áldozatára, melyet

szentségi böjtnek

nevezünk (ez

időszaktól függetlenül kötelező.).

Felkészít minket a böjt az igazi

találkozásra az Istennel. A

környezetünkkel való harmóniával,

belső csenddel. Megtisztít az

olyan vágyainktól, melyek falat

emeltek Teremtőnk és közöttünk. A

böjti időszak lényege, ennek a

falnak a ledöntése. Ledöntése,

hogy tisztábban láthassuk és

élhessünk Istennel. Bűnös mivoltunk

megfékezésének időszaka.

Kínzás a böjt? Nem, nem az.

Eszköz a megtisztulásért. Segít,

hogy megtisztuljunk a mindennapi

kísértésektől és teljesen Istenre

fókuszáljunk. Ahogyan a Sátán

megkísértette Jézust a pusztában

(vö. Mt 4,1-11), minket is kísért nap

mint nap. Minden sarkon, minden

résben ott leselkedik, hogy

kihasználja gyengeségeinket. Ez

az a fal, amit fentebb már

említettünk. A Gonosz csábítása, a

mindennapok élvezetei. A Sátán

csábít arra, hogy ezt a falat

építenünk kell tovább. Minél

magasabb annál fenségesebb a

látvány. Ez igaz, de ez már

felületes érzékelésünk

kényeztetése. Hiába szép állat a

tigris, mégsem megyek oda, hogy

megsimogassam, mert biztosan

rám veti magát, mint zsákmányra.

Át kell látnunk az ilyen

élvezeteken, hogy megtalálhassuk

az igazi boldogságot, az igazi

szépséget: Istent. A böjt ebben

segít nekünk. Ki kell használnunk

ezt a csodás időszakot, hogy Rá

fókuszáljon az elme és a lélek.

Jézus szavai óvatosságra intenek

a felületes böjtöléstől. Szinte már

hallom, hogy azt mondja nekem,

hogy „te, amikor böjtölsz, kend

meg fejedet és mosd meg

arcodat, hogy ne lássák rajtad az

emberek, hogy böjtölsz, hanem

csak Atyád, aki a rejtekben is ott

van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is

lát, megjutalmaz.” (Mt 6,17-18)

Isten látja lelkünket, hogy ki az, aki

megvallja bűneit és tiszta, igaz

böjtöt tart. Nem az embereknek

kell megmutatni, hogy mekkora

farizeusok vagyunk, hanem

Istennek kell megmutatni, hogy

teljes szívünkből vágyunk rá.

Vágyjuk a közelségét, a Vele való

közös együttlétet.

A nagyböjt magunkba fordulást

jelent. Egy lelki tükröt ad, hogy

felismerjük bűnös mivoltunkat.

Szembe kell néznünk önmagunk

gyengeségeivel, ami persze nem

könnyű feladat. Teljesen nyitott

elme és szív kell ehhez. Nyitott

elme, hogy megértsük a lényeget,

és felfogjuk, illetve elfogadjuk

halandó, csábulásra hajlamos

mivoltunkat. Meg kell értenünk,

hogy ezen az állapoton

változtatnunk kell. A teljes

bűnbánatra a nyitott szív

elengedhetetlen. Hogy valakit

beengedhessünk lakásunkba, ki

kell neki nyitni az ajtót. Ha már

kinyitottuk engedjük is bejönni.

Jézus is ezt kéri tőlünk. Beengedni

a Vigaszt, a Szeretetet és a

Világosságot szívünkbe. Legyünk

olyanok, mint a bűnös nő, amikor

meglátta Jézust. Könnyivel mosta

meg, hajával megtörölte, csókolta

és illatos olajjal kente meg az Úr

lábát. (vö. Lk 7,36-50) Miért tette

ezt? Mert szeretett. Teljes

bűnbánatot tartott, és sok bűne

bocsánatot nyert.

Az önmagunk lelki vizsgálatához

szükséges az elnémulás, a csend

is. A mai rohanó, „nem érek rá”

világban, az ember nem képes

csendet teremteni maga körül.

Önmagában meg egyáltalán

nem tud elnémulni. Mire jó a

csend? A csend, azaz állapot,

melyben a lelkünk harmóniába

kerül a környezetünkkel.

Megtaláljuk a csendben Istent és

valódi önmagunkat.

Sokszor megkérdeznek emberek,

hogy ha nem esznek édességet,

akkor vajon helyesen böjtölnek e?

Erre a kérdésre csak azt a választ

tudom adni, amit én tapasztaltam.

Böjtölni nem csak úgy kell, hogy

lemondok a csokoládé

fogyasztásáról ebben az

időszakban. Ez csak felületes.

Látszat böjtölés. Az igazi böjtölés

saját magunkban megy végbe.

Elengedjük magunk vágyait és

nyitunk a környezetünk felé.

Kinyílunk, mint egy virág. A

legszebb arcunkat mutatjuk meg.

Magunkba fordulunk, de mégis

nyitunk a világ felé?

Ellentmondásnak hangzik, de

mégsem az. Meg kell ismernem

önmagamat ahhoz, hogy tudjam

mit is adhatok testvéreim

segítésének érdekében. Hiába

akarom elvinni autóval vásárolni

édesanyámat, ha nem tudok

vezetni. Mint kísérő és cipekedő

segítségnek viszont fel tudom

ajánlani magamat. Tud meg ki

vagy és tudni fogod, mit adhatsz

testvéreid segítéséért.

Kívánom mindenkinek, hogy a

Nagyböjt hátralevő idejét,

önmaga megtalálására és

Istennel való kapcsolatának

rendezésére használja fel a teljes

bűnbánat segítségével. Ámen.

Borsó Bence

Viaticum előtt

Mit, s hogyan teszed, az csak rajtad

áll,

De döntéseddel más pályáját írod át,

S önnön fényedben ragyogva

tovább,

Az ő alakja vajon még elmédben áll?

Az élet sodrában barátra lelsz,

De érdeke mindenkinek más-más,

Közös ügy még összetart titeket,

Vagy keres a lelked új vigasztalást?

Kit szolgálsz, mondd? - Az óra áll,

A percek már lepörögtek odaát,

Krisztus ítélete már készen vár,

Megtérni végre, láss most hát!

2012. 02. 04.

Bacsa Dávid

A Keresztútjárás

Húsvét előtt mindig elvégezzük a

szentgyónásunkat, hogy tiszta

lelkülettel induljunk neki a

nagyböjti időszaknak. Akinek nincs

erre lehetősége, mindennapi

imádsággal és bűnbánattartással

közelebb kerülhet Istenhez,

leteheti terheit, megszabadulhat

gondjaitól. A Húsvét egyben azt is

jelenti, hogy felnőtté váltunk.

A Húsvét mindig jó alkalom arra,

hogy elmélyüljünk hitünkben,

közelebb kerüljünk és mérlegeljük

az Istennel való kapcsolatunkat.

Ilyenkor mi is vállalhatunk

áldozatot, amit nagyböjtben

megtartunk, ezzel is jelképezve,

hogy mi is tudunk ténylegesen

áldozatot vállalni hitünkért,

egymásért, másokért. Fontos, hogy

olyan áldozatot vállaljunk, ami

sem lelkileg sem testileg nem

megterhelő számunkra. Lelkünk

felüdítése a cél, nem pedig a

sanyargatás. Amikor lelkünk felüdül,

és megújul ebben az időszakban,

akkor elmélyül hitünk, és

kapcsolatunk Istennel.

Ez az időszak jó alkalom arra,

hogy végig járjuk a keresztutat, és

megéljük Krisztus kínszenvedését.

Ilyenkor jobban átéljük, mint az év

bármely másik szakaszában.

Átéljük, hogy Krisztus mekkora

áldozatot vállalt értünk

kereszthalálával, és megváltott

minket, eltörölte bűneinket. Azzal,

hogy végig járjuk, hálánkat

fejezzük ki Krisztusnak, aki meghalt

értünk, és Istennek, aki feláldozta

értünk Fiát, hogy megváltsa a

világot.

A keresztút végig járására bárhol

alkalmat keríthetünk, ilyenkor több

helyen is lehetőségünk nyílik rá. A

tavalyi évtől mi magunk is

szervezünk keresztútjárást. Idén

március 18-án indultunk a

papnövendékekkel együtt. A

tavaly, Rontó Zsanett által

készített, gyönyörűen megrajzolt

állomásképek segítségével

közösen, magunk által

megfogalmazott stációkat

mondtunk, miközben haladtunk a

Gellért- hegy lábától egészen a

hegy teteje felé. Időnként

megálltunk, és a csöndben tett

túrát megszakítottuk

imádságunkkal. Elmondhatjuk,

hogy az időjárás eddig minden

alkalommal kegyes volt hozzánk és

nem csak elcsendesedésre volt

lehetőségünk.

Megtapasztalhattuk a tavasz

kezdetét, a téli sötét napok utáni

halovány napsugarak melegét. A

turisták hangjai között itt-ott

felfedezni véltük egy-egy

dallamosan csicsergő madár

hangját. Megérkezve a

Szabadság - szoborhoz, immár

magunk is részesei lettünk annak

mit élt át Jézus, mit jelent Istennel

és a magunk belső világával,

terheivel, saját keresztünkkel

zarándokolni. Jó alkalom nyílt arra

is, hogy utunk során letehettük

gondjainkat, megszabadulhattunk

ezektől a terheinktől.

Nyugalommal töltött el bennünket

az élmény, hogy egyszerre tudtunk

a közösség csodálatos

élményében, s mégis egyszerre a

belső magányunkban maradni.

Keresztutunk lelkületét nagyban

meghatározza az, hogy éppen

milyen kapcsolatban vagyunk

Istennel. Közel érezzük magunkhoz,

vagy távol vagyunk Tőle. Ha távol

vagyunk Tőle, ez remek lehetőség

arra, hogy rájöjjünk,

elgondolkodjunk, hogy ez miért

van. Ebben is segítségünkre van

ez a fajta lelkület.

Gondolataimat egy verssel

zárnám, ami számomra a

legjobban kifejezi ezt az

időszakot, ami ilyenkor bennem

van. Azt a sok-sok gondolatot és

érzelmet, amit megfogalmazni nem,

vagy csak nagyon nehezen tudok.

Íme:

Tolnai Éva

Húsvét

A Húsvét a feltámadás ünnepe.

Krisztus értünk szenvedett,

Vajon megérdemeltük-e?

-Én vagyok az út, az igazság és az élet.

Aki Énbennem erősen hisz, senkitől sem

félhet.

Ki törvényeimet betartja,

Soha el nem téved,

S nem kárhozik el a jámbor lélek.

Én vagyok a jó pásztor,

S szeretetben élek,

Csak tarts velem, s a nyáj soha el nem

széled.

Ha igémet hirdeted, még sok örömben lesz

részed.

S mi végre vagyunk-e földi létben?

Hogy az ember bőségben, örömben és

szeretetben éljen,

Isten engem úgy segéljen.

Az életünk lehet áldomás vagy álmodás,

Nem délibáb, nem látomás, nem is a

végállomás.

-Hitemre mondom: Mindenkire egyformán

van gondom.

-Kérlek, engedj be szent hajlékodba,

Hogy színed előtt áldozhassunk

imádkozva.

Alleluja!

Wittmanné Sárközi Viktória

Vixi moriturus

Meghalni készülve élek,

Haza készülök menni,

Röpke álom az élet,

A föld fog betakarni.

Magányos szellem a lélek,

A révbe akar érni,

S már nem félek,

Szabadon szeretni.

2012. 09. 20.

Bacsa Dávid

Április 11. – A Magyar Költészet

Napja

„Nem szükséges, hogy én írjak

verset, de úgy látszik, szükséges,

hogy vers írassék, különben

meggörbülne a világ

gyémánttengelye.”

(József Attila)

Felülvén a negatív sztereotípiák

humán-humbuk hangos léptű

lovára, vagy azonosulni

próbálván egy költő életével,

gondolataival a vers lüktetésén

át, esetleg tiszteletteljes

távolságból szemlélve a „Kultúra”

feliratú kopottas vitrin üvegén

keresztül – így vagy úgy, minden

embernek van valamilyen

kapcsolata a költészettel.

Mindannyiunk

életében vannak helyzetek, amikor

úgy érezzük, valami mélyebb

szándék, érzelem, új cél alakul

bennünk, mégsem tudjuk

megfogalmazni pontosan. Még

akkor sem, ha sorsszerű,

fejlődésünk soron következő

eseményének előszele motoszkál

bennünk. Lépés, amelyet már több

millió ember megtett előttünk. A

személyes példa alól azonban

senki sem kivétel.

Az előttünk járt, kivételes

érzékenységű művészek mestereink

lehetnek.

Versével a költő a személyiségén,

habitusán, érzelmein átszűrt

élettapasztalatát osztja meg, és

attól még többet. A mű a

döbbenet erejével, élményszerűen

képes hatni, adni az olvasónak.

Egy vers nem magánügy vagy

vélemény. Mesterien közvetített

gondolatok, melyek

szubjektivitásukban is egyetemes

érvényűek. Ezért lehet, hogy

képesek vagyunk azonosulni,

érintettnek lenni egy versben.

Elődeink fontosnak

érezték, hogy a költészet

közösségi jellegét egy ünneppel is

kifejezzék, ezáltal is fórumot,

lehetőséget teremtve, hogy a

költészet által kapcsolódhassunk

egymáshoz.

József Attila születésnapja 50 éve

a Magyar Költészet Napja

hazánkban. Országszerte számos

kulturális programot, irodalmi

versenyt szerveznek ez alkalomból.

Karunkon az április 8-án rendezett

Irodalmi délután célja, hogy a

személyiségfejlődés mérföldköveit,

az emberi élet általánosságban

vett nagyobb fordulópontjait

irodalmi műveken keresztül

szemléljük. Több költő életútját

járva, közös pontokból szemlézve,

hangsúlyt fektetve az istenkereső

ember vívódásaira, rátalálására,

megnyugvására. Bízva abban,

hogy minden érdeklődő az

élményeken túl személyes

válaszokra, vagy új kérdésekre

talál magában.

Pálinkás Máté

Rövid híreink

Adventi gyertyagyújtás és

karácsony

Az adventi időszakban

gyertyagyújtást tartottunk. Ennek

megfelelően az első gyertyát az

első évesek a második gyertyát a

másod a harmadik gyertyát a

harmad a negyedik gyertyát a

negyed évesek gyújtották meg.

Vizsgaidőszak előtt közös

szentmisével valamint az ötöd

éves hallgatók rövid karácsonyi

műsorával zártuk a félévet,

melyben vendégszereplőként

hallgathattuk Katona Georgina

közösségszervezős hallgató citera

előadását, aki karácsonyi

dallamokat játszott számunkra,

valamint Gergely testvért is, aki

népi énekeket énekelt a

résztvevőknek! Így ünnepeltük

közösen Krisztus Urunk születését!

Nyílt nap

Az idei évben is megrendezésre

került karunkon a nyitott nap,

melyre szeretettel vártuk a

szakjaink és a mindennapi életünk

iránt érdeklődőket. Az eseményt

február 11-én tartottuk. Az elmúlt

évekhez hasonlóan a dékáni

köszöntőt szaktájékoztató követte

majd, a hozzánk érkezett diákok, a

nap hátralevő részében részt

vehettek óráinkon, megismerhették

épületünk adottságait, majd

eltölthettek velünk egy kötetlen

órát közösségi terünkben. Itt

lehetőségük volt rövid videónk

megtekintésére, - melyben karunk

eseményeit, programjait mutattuk

be -, valamint kötetlen

beszélgetésre,

tapasztalatcserére, problémák

megbeszél

ésére is

egyaránt.

Szentségimádás nagyböjtben

Az evangélium örömhíre betölti a

szívét és az egész életét azoknak

az embereknek, akik találkoznak

Jézussal. Azok, akik hagyják

megmenteni magukat,

megszabadulnak bűneiktől,

szomorúságaiktól, a belső

ürességtől és az elszigeteltségtől.”

A tavalyi év folytatásaként idén is

nagyböjti elcsendesedést

tartottunk a kar kápolnájában. Az

egy órás Szentségimádást Fekete

Réka és Bucsuházy Enikő

közösségszervezős hallgatók

vezették. A gyertyák adta

félhomályban az Oltáriszentség

előtt keresztutat és rövid

elmélkedést hallgattunk, amit az

időnkénti közös éneklés szakított

meg.

Konferencia Pécsett

December elején került

megrendezésre az országban

lévő valamennyi hittudományi kar

Hallgatói Önkormányzat

elnökeinek első találkozója,

melyen a jövő év találkozási

pontjai- együttműködési tervei

kerültek megbeszélésre. Az első

találkozón jelen voltak a szegedi,

a pécsi, a nyíregyházi az

esztergomi, valamint Budapestről

a Sapientia illetve saját karunk

elnökei. Itt került megbeszélésre,

hogy az idei évben május első

hétvégéjén kerül megrendezésre

a tavalyi év egyik

kezdeményezésének folytatása a

közös konferencia megtartása is.

Az idei év házigazdái a Pécsi

Hittudományi Főiskola lesznek.

Egyetemünk képviseletében

Sághy Ádám tart előadást „A

filozófián túl”, a Személy

fogalmának megjelenése a

patrisztikus teológiában címmel.

Ezen felül sor kerül majd az

egyetemek rövid

bemutatkozására is valamint

megismerkedünk Pécs városával,

és borkóstoláson vehetünk részt.

Teket Regina

„Kétlaki diák”

Az elmúlt félévben lehetőségem

nyílt arra, hogy tanulmányaim

során világot lássak. Ebben a

rövid cikkben a Leuveni Katolikus

Egyetemen tapasztaltjaimról

szeretnék egy kicsit beszámolni.

Azért írtam a címben, hogy „kétlaki

diák”, mert itthon is aktív

félévesként voltam beiratkozva,

de ugyanakkor kint is teljesítenem

kellett. Istennek hála, mindkét

helyen sikerült.

Először is Leuvenről egy pár szót.

Leuven egy flamand város, a

belgiumi Flamand-Brabant

tartományban. Népessége

92704 fő, ebből 40000 nem

állandó, mert ők diákok. A Leuveni

Katolikus Egyetemet 1425-ben

alapította V. Márton pápa. Az

ebből a korból származó, ám

azóta többször is felújított épület,

még ma is az egyetem

adminisztrációs központja. Az

egyetem egykori híres tanárai és

diákjai közt megemlíteném, VI.

Adorján pápát, Erasmust,

Cornelius Jansent és Edward

Schillebeeckx-et.

Leven in Leuven

Az élet Leuvenben.

Kinti otthonomat a város északi

végén találtam, ez pedig a

Keizersbergi bencés apátság volt.

A hajdan nagy létszámú

kolostorban mára öt szerzetes

maradt. 1968-ban, amikor az

Egyetem kettészakadt és

megalapították, Otignie mellet az

új francia ajkú Leuvent (Louvain la

neuve) akkor a flamand és vallon

ellentét nem kerülte ki a szerzetes

házakat sem. Ennek eredménye,

hogy ma az apátság 80 üres

cellájába diákok kapnak lakást.

Így kaptam meg én is 4 hónapra

az Engelmundus nevet viselő

cellát.

Az

apátságban

két diák-szálló

működik. Az

nagyobbikról

túl sok

információt

nem tudok,

mert én a

kisebbikben voltam, melynek neve

MonteCasino. Itt javarészt

teológus hallgatók voltunk. A

szerzetesek többször mondták,

hogy ez a félév rendkívül

nemzetközi. Három pap

is lakott köztünk. Az

egyik Dél-Afrikából, egy

másik Portugáliából, a

harmadik pedig egy

kanadai származású

Írországban szolgáló

bencés szerzetes, aki

saját kérésére köztünk lakott,

mondván, hogy a tanuláshoz

fiatalos lendületre van szüksége.

Egy másik leuveni épületet csak

prezentálni szeretnék. Ez pedig a

városháza, amely talán az egész

tartomány legimpozánsabb

épülete. Nem itt zajlik a városi

közigazgatás, ez az épület, mára

szimbólummá alakult.

Utazásaim

Kintlétem alatt kettő komolyabb

kirándulást engedhettem meg

magamnak. Az egyik egy bonni

hétvége volt. Ennek az

előtörténete a következő.

Újszövetségi exegézis órán együtt

tanultam egy német kispappal,

akivel nagyon jó barátságot

kötöttünk. Neki köszönhetem azt,

hogy egy 150 éves tradícióra

visszatekintő diákegyesület a K. A.

V. (Katholische Akademische

Verbindung) tagja lehettem.

Szóval az egyesület

szervezésében jutottam el

Bonnba.

A másik utam pedig a kint töltött

idő legnagyobb kegyelmi

ajándéka volt. Eljutottam

Chevetogne-ba. Itt egy,

mondhatom, hogy világhírű

ökumenikus kolostor található.

Mindenki biritusú, vagyis latin és

bizánci szertartású egyszerre, de

belépésükkor az apát jelöli ki,

hogy melyik rítusban fognak

szolgálni. A kolostort amúgy 1925-

ben alapította Dom Lambert

Beauduin.

A kolostorban mindkét rítusban

párhuzamosan történnek a

szertartások, vasár- és

ünnepnapokon, viszont be van

osztva, hogy melyik szertartás-rend

szerint ünneplik a misztériumokat.

Kocsis Fülöp és Orosz Atanáz

püspök urak is eltöltöttek itt

néhány évet.

Fülöp püspök azt mondta

Chevetogne-ról, hogy azért szép

a két rítus együtt élése, mert ha

szeretném a másikat megismerni,

akkor „bele kell bújnom a bőrébe”.

Én személy szerint ugyanezt,

mondanám mindazoknak akik,

Erasmus-ösztöndíjra pályáznak.

Egy külföldön eltöltött időnek,

külföldi tanulmánynak pontosan ez

a lényege, úgy megismerni a

másikat, hogy a „bőrébe

bújok”.

Mindenkit csak bíztatni, tudok,

hogyha módjában áll

mindenképp pályázzon meg

hasonló lehetőségeket.

Bak Ádám

Vizitáció

Múlt év szeptember utolsó

hetében Dr. Erdő Péter bíboros

atya tartott vizitációt

Budakalászon, a Szent István

plébánián. A szentmise utána egy

közös beszélgetésen vett részt a

ministránsokkal, majd a helyi

hitoktatókkal találkozott. Ennek

jómagam is részese lehettem. Ezt

követően volt lehetőségem egy

gyors interjú elkészítésére, melyben

a következő kérdésekre tértem ki:

Mi a véleménye egy fiatalok által

kibocsátott katolikus lapról?

Természetesen nagyon sok jó

katolikus lap van ma

Magyarországon, melyek közül

egyik sem napilap. A katolikus név

használatához az illetékes

egyházi hatóság engedélye

szükséges, ami egyben azt is

jelenti, hogy azok, akik

megalapítanak egy ilyen

orgánumot, vagy egy ilyen nevű

intézményt vállalják azt, hogy a

Katolikus Egyház hitében annak

az útmutatása szerint végzik a

munkájukat. Ennek valamilyen

módon az alapítólevélben vagy

egy nyilatkozatban ki kell tűnnie és

akkor el lehet indítani. Tehát

katolikus lap formálisan keletkezhet

így is. Katolikus szellemű lapok

vannak természetesen azok között

is, amelyek ezt sem a címükben

sem az arculatukban sem viselik.

Hogy fiatalok készítik, nagyon jó.

Azon fiatalok zöme, akik

kommunikáció és médiatudomány

szakos hallgatók a Pázmányon

vagy másutt, nyilvánvaló hogy

nem csak szellemiségében, de

szakmailag is képesek maradandó

munkát véghezvinni.

Mennyire támogatja a modern

technika a közösségi oldalak

vagy az internet használatát a hit

átadására?

Természetesen mindent

maximálisan! Azonban azt nem

szabad hinni, hogy egy egy

műfajban

mindent elmondhatunk a hitünkről!

Tehát például aki a Twitterrel

foglalkozik vagy más ilyen rövid

tartalmak közlésével az egy

értékes dolgot művel, mert ezáltal

olyanokhoz is eljuttatja az

örömhírt, akik egyébként más

módon nem érdeklődnek iránta.

Ugyanakkor mondjuk, a

szentháromság titkáról másfél

sorban nem lehet mindent

elmondani. Tehát tudnunk kell azt,

hogy minden nyelven egyszerre

kell beszélnünk. Nem elég csak az

egyiken vagy másikon szólnunk az

emberekhez. Ebbe beletartozik a

képzőművészet, beletartozik a

zene, de beletarozik az írott szó is.

Mi a véleménye Ferenc pápának

a fiatalok felé tett aktív

tevékenységéről? Hasonlítható e

II. János Pál pápához csak egy

kicsit modernebb kiadásban?

Hogy modernebb e, azt nem

tudom. Az biztos, hogy a technikai

eszközök évről évre változnak.

Talán az embereknek a

beállítottsága is változik. Ezen azt

értem, hogy a kommunikáció

módjai antropológiailag

változásokat idéznek

elő az

emberiségben. Ami

nem azt jelenti, hogy

elfelejtettünk volna

beszélni vagy

elfelejtettünk volna

logikusan

gondolkodni, de azt

igen, hogy a hosszú

szövegekre vagy a

hosszabb

gondolatmenetekre

az igényesebb

befogadóképesség

csökkent. Tehát ha kell, akkor

nekünk kell megtanítani, írni, olvasni

és beszélni az emberiséget. Nem

véletlen hogy a választott nép

körében is már tizenkét éves

korban meg kellett tanulni írni,

olvasni. Ez segítette elő, hogy

olvasni, értelmezni tudják a Tórát.

Jó ha tudatosítjuk, hogy az

emberek többségének hamar

elfogy a türelme, valamint azt,

hogy sokan annyira szétszórtak,

hogy csak nagyon erőteljes

hatásokra figyelnek fel.

Természetesen ezzel nem azt

akarom mondani, hogy csupán a

pillanatnyi érzületünk az egyetlen

érték, amiből az életünknek állnia

kell. Fontos, hogy tudjunk

összetetten is gondolkodni. Csak

akkor tudunk múltról és jövőről

megfelelően gondolkodni, ha

meglátjuk tetteink között az

összefüggéseket. Így tehát a

felelősség érzet és a jövőépítés a

gondolkodás segítségével

történik. Ettől függetlenül és

mindezek mellett, arról nem

szabad lemondani, hogy ezen

effektusok otthon vannak, otthon

lehetnek az Egyházban is.

Szűcs Balázs

Mediatizált Egyház vagy egyházi média?

„A média lehet a szeretet és a hit

közvetítője, a katolikus

értelmiségnek pedig nagy

küldetése, hogy korrekt módon

informáljon.”

(Székely János)

Bizonyos dolgokban nagyon

nehéz objektíven viselkednünk.

Akarva akaratlanul előtörnek

érzéseink, tapasztalataink. A

média szó hallatán is így

cselekszünk. Van, aki úgy tartja,

hogy a tömegtájékoztatási

eszközök, legfőbbképpen a

televízió és az internet, tönkretette

a közösséget és olyfajta morális

romláshoz vezetett, ami Dante

tízedik bugyrának létrejöttét

feltételezi. Ellenben találkozunk

olyanokkal is, akik ugyanezekért az

eszközökért dicshimnuszt zengnek.

A média – önmagában – sem nem

jó, sem nem rossz, a média egy

lehetőség.

Mai, mediatizált (jelentés:

tömegtájékoztatási cikkeken

keresztül közvetített - a szerk.)

világunkban, mindannyiunk

számára adott ez a sansz. Ennek

egyik legjobb példáját éppen a

kezedben tartod. De akár a

közösségi oldalak üzenő falait is

ide sorolhatnám. Ezeket nap, mint

nap használjuk. Hogy mire? Azt Te

magad „teszed ki”, hiszen, mint már

említettem, ezek lehetőségek.

Lehetőség neked, nekem és

mindenki másnak, arra, hogy

megmutassuk, kik vagyunk mi.

Ma már a keresztény üzenet

közvetítése elképzelhetetlen a

modern médiumok használata

nélkül. Az egyházban is egyetértés

alakult ki abban, hogy a

médiában való egyházi

jelenlétnek egy magasabb és

hatékonyabb fokára kell fejlődni

ahhoz, hogy a modern kornak

megfelelő misszió és

evangelizáció, természetesen

legyen jelen a médiumokban. Az

Egyház médiáról szóló

tanításának meghatározó

alapdokumentumai az „Inter

Mirifica” (1963), a „Communio et

Progressio” (1971) és az „Aetatis

Novae” (1991). Természetesen

nem hagyható figyelmen kívül II.

János Pál pápa apostoli levele a

társadalmi kommunikáció

felelőseinek, az Il Rapido Sviluppo

(2005) és Ferenc pápa Evangelii

Gaudium (2013) kezdetű apostoli

buzdítása sem.

Az újságírók mellett az írók, a

színészek, a szerkesztők, a gyártók,

a kritikusok, de még a

lapterjesztők, a filmkölcsönzők és -

forgalmazók is osztoznak a média

erkölcsi felelősségében.

A kereszténység számára az egyik

legnagyobb kihívás napjainkban

az, hogy miként tudja megtalálni

azt a hangot és képet, amellyel

eredményesebben kommunikálhat

mai környezetében. Szabó Lajos

egyik cikkében ezek a kérdések

fogalmazódtak meg: Odakerül-e

a keresztény tartalom a ma élő

emberek mindennapi életébe,

vagy néhányaknak szóló, exkluzív

tartalom marad, valahonnan a

múlt ködéből? Esetleg megszólal

ugyan, de nagyon távol marad a

napi reális kommunikációs

területtől? A médiumok bátor

használata vagy a tőlük való

idegenkedés, esetleg a

gyanakvó óvatosság nagyon

komoly gyakorlati, teológiai

kérdéseket vet fel ma számunkra.1

Szerintem az újságíró, a szerkesztő,

a műsorvezető felelőssége

szempontjából a legfontosabb

kérdés az, akarja-e, hogy értsék a

mondanivalóját, illetve, hogy mit

akar megértetni. Akar-e

felelősséget vállalni munkájáért?

Szembe mer-e nézni, a kor

„trendjeivel”? A műsorkészítő, a

webszerkesztő, a blogoló, az

1

http://www.mediakutato.hu/cikk/2010_03_osz/06_lit

urgia_ritus_tomegkommunikacio ( 2014. 03. 24)

újságíró, egyaránt akkor áll a

hivatása magaslatán, ha értéket is

tud nyújtani a közönsége

számára. Ha képes mondanivalót

és műfajt találni ahhoz, hogy a

befogadó minél szabadabban

és minél jobban dönthessen a

saját és a közössége dolgairól.2

Talán beszélhetnék többes szám

első személyben is! Hiszen nekünk

is személyes felelősségünk segíteni

az élet minden területén. Legyen

ez példamutatás életvitelünkkel,

magatartásunkkal, vagy egy bátor

poszt a közösségi oldalunkon,

amelyben felvállaljuk értékeinket,

hitünket. Hiszen előfordulhat, hogy

az éppen közzétett cikkünk,

videónk segítségével olyan

kőfalakon indítunk el repedéseket,

amely által egy kicsivel jobbá

tehetjük a világot. Talán

ráébresztünk valakit, hogy miért kell

egy kicsivel jobban szeretni,

tisztelni a szüleit, a feleségét, a

férjét, barátait, munkatársait, vagy

ellenségeit.

A jó média arról is szól, hogyan

vezethetnénk jobban,

gazdaságosabban a

háztartásunkat, s arról is, hogy

milyen szempontokat vegyünk

figyelembe a szavazáskor, ha

valóban elkötelezettek vagyunk a

közösségünk és annak haladása

ügyében.

Fontos, hogy a mai világban a

hívő keresztény emberek ne

elutasítsák, hanem természetesen

használják a média eszközeit.

Az újságírói hivatás

megbecsülésének jeléül a

Médiaszolgáltatás-támogató és

Vagyonkezelő Alap (MTVA)

2001-től minden évben

ösztöndíjjal támogatja a média

egy-egy munkatársát a keresztény

értékrend szakmailag

megalapozott és hiteles

képviseletének elősegítéséért, a

nem egyházi sajtóban. A Szalézi

Szent Ferenc sajtóösztöndíjjal,

amelyet a Magyar Katolikus

Püspöki Konferencia évente ítél

oda a legtehetségesebb

keresztény szellemiségű

2

http://www.mediakutato.hu/cikk/2009_04_tel/09_ott

hon_leszek-e_altala (2014. 03. 24.)

újságíróknak ez évben K.

Debreceni Mihályt, kárpátaljai

tudósítót jutalmazta meg. A

díjátadóra ünnepélyes keretek

között a Központi Papnevelő

Intézet dísztermében, 2014.

január. 27.-én került sor.

K. Debreceni Mihály Ungváron

született. Már egyetemi évei alatt

tudósította a Duna Televíziót és a

Magyar Televíziót, a közszolgálati

csatornák számára azóta a kijevi,

a bukaresti, a Rio de Janeiró-i és

Sao Paoló-i, valamint a nyugati

emigrációban élő magyarokról is

készített filmet. 2013-ban kétszer is

forgatott a Vatikánban: először a

pápaválasztás előtt, majd egy

cigány zarándokcsoporttal

novemberben. A tavalyi brazíliai

Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóról

is tudósított.3

És hogy mediatizált Egyház vagy

egyházi média? Melyik a helyes,

vagy melyik a jelenlegi állás?

Ennek eldöntését rád bízom

kedves Olvasó! De mielőtt

végleges kijelentésedet

megtennéd, nézd meg: szubjektív

vagy objektív oldalról közelítetted

meg a válaszod?

Bucsuházy Enikő

3 http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=2025

(2014. 03. 24.)

Isten személyét tükrözni -

Februártól minden hét csütörtökén,

a közösségszervezős hallgatók

beszélgetős délutánt tartanak a

Teaházban. Vajon honnan az

ötlet? Mi történik ezeken a

délutánokon? Lesz folytatás? Az

ötletgazdával Sulyok Isti első éves

hallgatóval beszélgettem.

Hogy kerültél hozzánk? Mi alapján

választottad a katolikus

közösségszervező szakot?

Úgy gondolom, egyre nagyobb

szerepet kap az Egyház az

ifjúságpasztorációban. Fontos a

pedagógia, a fiatalokhoz való

megfelelő hozzáállás, nevelésük.

Ez számomra is fontos terep.

Szeretnék képesítést, végzettséget

szerezni olyan szakmában, ami az

erkölcsi és vallási nevelésben

irányt mutat. A Katolikus

Közösségszervező szak mint olyan,

elég tág fogalom. Sok minden

tanulására van lehetőségem. Ezen

ismereteket elsajátításuk után más

területeken is tudom majd

kamatoztatni.

Saját életedben miben és hol

mutatkoznak meg ezek a

területek?

A teológiai tantárgyakon keresztül

lehetőségem van elmélyíteni

kapcsolatomat az Istennel. Fontos

számomra, hogy minél közelebb

tudjak kerülni az Istenhez, az

Istenkeresés lépéseit segítik

számomra. A rendezvényszervezés

segítségével lehetőségem van

nem csak események, de

táborszervezési gyakorlatok,

elméletek elsajátítására is. Ez azért

is fontos számomra, mert azt

gondolom, hogy gyakorlatban,

közösségben még nagyobb

lehetőségünk van megélni a

hitünket. Nyaranta magam is

táborokat szervezek a

közösségemmel együtt, akik a

Váci Egyházmegye

Ifjúságpasztorális régiójában a

Tiszamenti Nagyboldogasszony

közösség. Ezeken kívül részt veszek

más egyházmegyék, ifjúsági

közösségek által szervezett

táboraiban is egyaránt.

Még nincs egy éve, hogy

felkerültél Pestre! Hogy érzed

magad?

Kollégiumban vagyok a

Vörösmarty utcában, ami az

egyetemi lelkészség által

fenntartott diákszállások egyike.

Nagyon élvezem az itteni

adottságokat, de legfőképp azt,

hogy rengeteg régi ismerősöm,

osztálytársam és barátom tanul itt

és tarthatom velük a kapcsolatot.

Egyébként nagyon tetszenek a

város nevezetességei és a

szórakozóhelyek adta

kikapcsolódási lehetőségek is.

Találtál magadnak más

közösségeket is a „nagyfaluban”?

Mielőtt felköltöztem, célom volt,

minél több közösséghez eljutni,

minél több lelkiségi mozgalmat

felfedezni, mert szeretek

közösségben lenni. Itt Budapesten

is szinte naponta járok más-más

közösségbe. Fontos szempont

számomra, hogy ezek a

csoportok, az Isten személyét

sokféleképpen tükrözik, s célom

ezen arcok megismerése is a

kapcsolatok fenntartása mellett. Mi ösztönzött arra, hogy ennyi

kapcsolat, barátság, ismeretség

után csütörtök délutáni KKSZ

csoportot indíts?

Úgy éreztem, nem tudok

megfelelően egy közösség tagja

lenni. Nem volt lehetőség

személyes- rendszeres

találkozásokra, nem volt

lehetőség mélyebben megismerni

egymást és azt, honnan jöttünk, kik

vagyunk és mit is jelent számunkra

maga a szó közösség. Úgy

gondoltam jó lenne, ha

kezdetben a

hallgatótársaimmal

megismernénk egymást,

tudnánk arról a másik ember

milyen közösségből jött,

illetve mi az a plusz dolog,

amit egymásnak tudunk adni,

amit hozzá tudunk tenni a kar

mindennapjaihoz.

Mi történik ezeken a

délutánokon?

Fontos szerintem az

elcsendesedés, és a

személyes ima. Így a csoport

elején ennek a lehetőségnek

adunk teret, illetve gitározom és

énekelünk. Ezután meghallgatjuk

egymás bemutatkozását. Minden

héten egy másik ember mutatja

be, honnan jött, hova tartozik, mit

tesz a közösségi életért saját

lakóhelyén, plébániáján, esetleg

valahol máshol, mint önkéntes. Ezt

követően esetleg beszélgetünk a

spontán kialakult témákról.

Hogy képzeled el a jövőben

ezeket a délutánokat?

Egyelőre szeretném, ha

megvalósulhatna egy olyan

baráti légkör, ami az egyetem

életében való részvételt erősíti.

Elképzelhetőnek tartom, hogy a

jövőben, egy önképző kör

jelleggel, előadásokat,

beszélgetéseket szervezek, amiken

olyan előadók lehetnének, akik

gyakorlatias példákkal tudnának

hozzájárulni közösség szervezői

szaktudásunk bővüléséhez.

Valamint szeretném, ha a kötetlen

jellege megmaradna és együtt

alakíthatnánk ezeket a

délutánokat a felmerülő igények

szerint. Közös játék, vagy éneklés,

beszélgetés, vagy éppen amire

igény keletkezik.

Teket Regina

Pázmány Labdarúgó Liga

Ebben a szemeszterben is részt

vesz karunk Budapest Celtic

csapatnévvel a Pázmány Péter

Katolikus Egyetem futball

bajnokságán, a Pázmány

Labdarúgó Ligán.

A mérkőzéseknek az egyetem jogi

karának épülete ad helyet. A

bajnokság több osztályra osztott

és egy-egy osztály tíz fordulóból

áll, amelyek hétről hétre hétfőnként

zajlanak le egy előre

meghatározott rendben és

időpontban, általában délután

kettő és négy óra között. A

Hittudományi Kar által kiállított

csapat tizenöt főt nevezett a

harmadosztályban, ez a maximális

létszám. Természetesen játékban

egy kapus és négy további

ember lehet egyszerre, de nagy

segítség, ha játékosaink

folyamatos cserével rendelkeznek.

A bejegyzett tizenöt fő között két

lány is szerepel, akiknek a pályára

lépését a lelkes szurkolók mindig

nagyon várják, nagy hangot

adva ennek. Csapatunk tehát

vegyes, a lányok mellett

papnövendékek, a szemináriumi

kollégium lakói, illetve görög

katolikus testvérek is szerepelnek,

kiegészítve karunk hallgatóit. Ki kell

emelnünk, hogy a csapatnak

egyetlen kapusa van, Sisa István

Lénárd, akit cserével nem tudunk

pótolni, bár a második fordulón ő

sajnos nem tudott részt venni,

ezért Lytton, szalézi kispap

testvérünk védett helyette. Lytton

Indiából érkezett Magyarországra

missziós papként és velünk játszik

lelkesen az első meccs óta.

Ezekre az alkalmakra

vasárnaponként készülünk

edzéssel, amelyeket mindig

kettőtől négyig szintén a

Szentkirályi utcában tartunk. Itt

nem csak a nevezett tagok,

hanem bárki, akinek kedve

van és úgy érzi, hogy

szeretné kifújni a hétköznapok

fáradalmait megjelenhet.

Bátorítok mindenkit, hogy ha

ideje engedi, akkor csatlakozzon!

Az önfeledt játék löketet ad az

elkövetkező hét feladatainak

teljesítéséhez.

A Pázmány Labdarúgó Liga

remek alkalom arra, hogy kis

közösségünk összekovácsolódjon,

akár a foci által, akár azzal, ha

valaki szabadidejében eljön

megtekinteni a meccseket és

szurkol. Érdemes megragadni

ezeket az alkalmakat, a jó kedv

sosem hiányzik akár nyerésre, akár

vesztésre állunk.

Bábik Noémi

Új(don)ság

Felelős kiadó: A Pázmány Péter Katolikus

Egyetem Hittudományi Kar Hallgatói

Önkormányzata

Felelős szerkesztő: Teket Regina

facebook.com/PPKEHTK

Szerkesztőség:

ujdonsag1995@gmail.com

facebook.com/Ujdonsag

Az Új(don)ság régebbi kiadványait a

http://issuu.com/ujdonsag

oldalon olvashatjátok.

A kiadványban szereplő írások más módon

történő felhasználása vagy megjelenítése

kizárólag a kiadó engedélyével

lehetséges

Fényképek: Pálinkás Máté, Borsó Bence,

www.google.hu