Az egyes erdőhivatalokhoz beosztot t e rdőgyakornokok szükség szerint nemcsak e hivataloknál és azok kerüle te iben, hanem más erdőhivataloknál és e rdő te rü le t ekben , továbbá az erdőrendezésnél és igazgatóságnál is a lkalmazhatók.

( F o l y t a t á s a köve tkez ik . )

A "badeni és würtembergi fekete erdő, (Fo ly ta tás . )

Erdöhasználat. a) A fának döntése é s feldolgozását.

A favágási üzem itt a tökély magas fokát érte el és uniti-1

den tekintetben sok említésre méltót nyújt. W ü r t e m b e r g b e n úgy mint Badenben , favágási u tas í tások

állanak fenn, melyekben pontosan le van írva hogy miként kell a favágóknak a döntés t véghez vinni ; mi m ó d o n készí­tendő a szerszámfa és a k é r e g , és hogyan kell a tüzelőfát feldolgozni, szétválogatni és felrakásolni.

Ezen utasítások szigora m á r abbéd is ki tűnik, hogy 4"-néI magasabb tuskót nem szabad hagyni, s hogy az e z e n szabály ellen vétő favágók a fa vastagsága szerént 60 kr tól 1 forintig biitetettnek. H a munkás hanyagsága folytán a dön tésné l a törzs eltörik, az ebből eredő kár t az megtérí teni tartozik.

A szerszámfának vágása tavaszkor tör tén ik , miután a nedvben vágott fa hamarább szárad és j o b b a n hántha tó . Ehez járul ínég azon tapasztalat is, hogy a nedvvágások alkal­mazásánál a jegenyefenyű serdényén ejtett sebek legjob ban beforrnak.

A téli vágásoka t , kivál tképen a j egenyefenyüné l , egé ­szen beszünte t ték , mert nem csak hogy a télen vágott fut a féreg többnyi re ellepi hanem a védelmétől megfosztott ser­dény is a nagy h ideg által sokat szenved.

2 ifj

A Kinzigvölgyben, honnan a legtöbb szálfa szállitatik Franeziaország és Hollandiába s hol a fa szép színére sokat adnak, áfának döntése közvetlenül a nedvkeringés beállta előtt Ápril isban történik, s csak két héttel azután, midőn a nedv már megindult , hánta tnak a törzsek.

A terjedelmes ágazata fák melyek döntésük alkalmával nagy kár t okoznának a serdényben, döntésük előtt legallyaz-tatnak, mely munka az ottani favágók által nagy ügyességgel és igen olcsón hajtatik végre.

• F ő szabályként tekintetik a fának azon i r ányba való dön­tése a mere ez fuvaroztatni vagy pedig kötélen csúsztatni fog; mert ellenkező esetben a szálfát a serdényen kellene megfor­d í tani , s ez által azon nagy kár okoztatnék. Nevezetes azon szokás, hogy az ujbólitott vágásokban a fa mindig a legsűrűbb serdénybe dönte t ik , minthogy igy áltáljában véve a kár kis-sebb, mintha a serdény r i tkább részeibe , hol ugy is kevés a csemete, döntetnék a fa. A sűrű serdényben támadt hézag egy­pár év múlva összenövi magát úgy, hogy fel sem lehet ösmerni, holott a ri tkás serdényben nyitott r é s t , ültetés által kellene pótolni . —

Wur tembergben es Baden nagyobb részében a fadöntés fiirészszel, mig a kinzigvölgyben kizárólag fejszével történik.

Képzelhetni csodálkozásomat midőn itt, hol az erdőgaz­daság oly magas fokon áll, az erdészek által régen elitélt fa/vesz­tegető eszközt, a fejszét használni láttam ; azonban csakhamar meggyőződtem, hogy az ottani viszonyok közt s a favágók ügyessége mellett, a fadöntésre a fejsze sokkal czélszerűbb mint a fűrész; mert a fejszével a fát sokkal mélyebben lehet levágni, azonkívül a szálak usztatása czéljából szükséges lévén azok vastagabb végét tompa ékahikban megfaragni, — ezt egyszerre a ledöntésnél lehet elérni, a minthogy a munkások a fának tő­ből való kivágásánál ezen alakot a fa alsó végének fejszével I niegtudják adni, s igy a fejsze alkalmazása még fa és munka

megtakarí tással j á r , minthogy a fíírészszel döntö t t fa végét a fennebbi czélból költséggel újra megkel lene faragni, s az által egy része a fának is veszendőbe menne .

Mielőtt a fa kötelén lebocsá ta tnék , lecsusztatat tnék és vég-gre el tutajoztatnék; a döntési helyen vas tagabb végétől kezdve hosszának körül belül feléig, nagygyábó l és csak ké t ellentétes oldalán megfaragtat ik és felső vége is éka lakban m e g h e ­gyezte tik.

A nagyábo lás ra alkalmazott bá rd hasonlit a mi ácsaink szé­les bárdjához csak hogy valamivel hosszabb nyéllel van ellátva, minthogy a favágó a fekvő szálfán állva, faragja a fát.

Az ezáltal veszendőbe menő fatömeg csekély je len tőség­gel bir, minthogy a törzsnek két oldala a közép ig csak 2-—3" Vastagságra faragtatik meg , az igy nyer t előny a csekély ká r t jóval felülmúlja; mer t nem csak hogy a faragott szálfának k ö ­télen való lecsusztatása sokkal könnyebben megy, minthogy a fa nem forog ugy mint ha gömbölyű volna, s ennek folytán a kötelek is k imél te tnek ; •— h a n e m a faragott törzs a csúszta­táskor sima oldalain b iz tosabban megy s a munkások is köny-nyebben dolgoznak.

T o v á b b á nagy je lentőséggel bir az is hogy az igy elké­szített vas tagabb fának k isebb p a t a k o k o n való tutajozása a fa­ragott lapos oldalak folytán nagyon megkönnyi t te t ik .

I smeretes ugyan is hogy a j e g e n y e - és lúczfenyő törzsek légszáradt á l lapotban vas tagságuk feléig a vizbe sű lyednek ; ennélfogva például 2 0 " vastag gömbölyű törzsek tu ta jozására legalább 1 2 " mély vízállás volna szükséges ; de ha k é t o l d a l t 3 hüvelyknyire megfaragjuk , akkor 3 hüvelykkel sekélyebb vizén is lehet Úsztatni; oly előny mely szélesebb medrü sekély patakokon rendkívüli fontossággal bir .

Valamennyi pagonyban gondoskodva van arról hogy a fának távolabbra való szállitása szép és öszhangzó tervszerint készitett u takon tör ténhessék.

A fensikok egyenes s hosszú utakkal vannak ellátva, me­lyek ismét a hegyoldalukat át lóirányban metsző utakkal van­nak összeköttetésben.

Valamennyi út lejtmérezve és oly szilárdan van épitve, hogy majdnem fényűzésnek mondható , előállításuk azonban a kitűnő épitő anyagnál fogva semmi nehézséggel sem jár .

Ezen utak szélessége rendesen 2 — 2 % öl, a kőből épitett szilárd aljzatnak magassága 6 — 9 " tészen, 6—-9" magas alapja kőből szilárdan van rakva és törött apró kavicscsal borítva.

A vízlevezető csatornák valamint a támfalak, melvek néha 1 5 — 1 8 ' magasak, szintén ily szilárdan épitvék.

Sajátságos utakat találtam a Rippoldsau-í pagonyban, ezek nem a fának kifuvarozására hanem a szálfáknak csúsztatására szolgálnak.

Ezen utak 8 — 9 ' szélesek és 1 5 — 1 6 % emelkedéssel bir-nak. Építésűknél legfontosabb tényező az egyenlő esés s en­nek fokozatos átmenete egy másikba, valamint avölyfelé irány­zott hirtelen görbületeknek mellőzése.

H a a hegyoldal egyenet len , völgyes gerinczes s ennek folytán sok áthidalás átmetszés feltöltés sat. szükséges, akkor természetesen ezen utak sokba kerülnek, mindazonáltal tagad-hatlan előnyeiknél fogva mindinkább építettnek míg az egész pagony egy rendszeres ilyen úthálózattal nem lesz ellátva.

Az odavaló erdei munkások ezen utak építésében s külö­nösen a száraz falazásban oly kitűnő jár tassággal bírnak hogy e tekintetben az olasz munkásokkal bátran mérkőzhetnek.

Csak ily kitűnő szállítási készületek segélyével lehet, az • ottani magas munkabér daczára, a fának köblábját az uszapa-takig 1—3 kr.-ért á. é. szállítani.

Ezen utakon a szálfa vagy nyáron, — midőn az ut száraz vagy nedves, vagy télen, •— midőn az uta t j é g vagy hó kéreg boritja — egyenként csusztatik le.

Hogy az uton lefele csúszó szálfák az útból ki ne szök-

hessenek, az útnak a hegyoldal ellenében fekvő szélére rende­sen egyes, görbületeken 2 — 3 vastagabb szálfák raka tnak egy-másra^és erősitettnek meg czövekekkel .

Utvezetékek és hidak mind két oldalán állitattnak ilyen korlátok. •—

H a a kor lá tok elkészítet tek, kevésbé meredek helyeken egymástól 6—9' -nyi távolságban bükk-vagy juharfa hasábok rakatnak keresztül az úton, melyeken kevéssé nedves időben 15—16% esés mel le t tnagyon jó l csúszik a szálfa s ha acsusz tató út hosszabb, a szálfa ezen lassanként oly gyorsaságot nyer hogy annak mérséklése ezéljából az ut a lsóbb i észéin egyes ha ­sábokat ki kell venni, s a dörzsölés nagyobbi tása végett a hé ­zagokat földdel szokták kitölteni.

4-—5% esés mellett csak télen lehet csúsztatni a szálfát midőn az út keményen m e g van fagyva, és a bor í tó j é g vagy hókéreg folytán nagyon sikamlós. E z e n k i sebb eséssel b i ró Isusztató utak külső szélén épen oly kor lá tok a lkalmazta tnak a fa kiugrás ellen mint emlitve volt, ellenben az út ra kereszt ­ben hasábok Lem rakatnak .

H a a csúszó fa a k isebb esésű de sikamlós pá lyán a kellő nél nagyobb gyorsasággal haladna, akkor a pá lyá t hóval vagy szénporral hintik be , miáltal a gyorsaság tetszés szerint mér­sékeltetik.

A szálfákat vas tagabb végökkél előre csúsztatják le, hogy a rakhelyre kiugorva, véknyabb végökkel hátrafelé feküdjenek mert igy nem csak könnyebb a r akásoka t rendezni , hanem a leugró fa sem tesz ká r t a már e lőbb a rakhelyre érkezet t fában.

Meg kell vallanom hogy a szálfa csúsztatás által való szál­lításának mindég, még pedig azért voltam ellensége mer t a rak­helyre való kiugratás folytán szétzúzás és törés által nagy volt a fa veszteség; Rippoldsauban azonban meggyőződtem hogy kellő óvatosság mellett a z a p a d é k nagyon csekély és afacsusz-

* tatás az éhez alkalmatos helyiségeken a szállitási módoknak legjutányosabbika.

Az odavaló munkások oly bámulatos ügyességgel végzik ebbeli munkájokat hogy ebben véleményem szerint még az olasz és tirol munkásokat is felülmúlják.

Kevésbé lejtős helyeken, lapályokon, lovakkal vontatják a szálfát a csúsztató utakhoz, meredek helyekről pedig kötelén eresztik le.

Sajnos hogy az u tóbb emiitett szállítási mód nálunk igen r i tkán alkalmaztatik. Minek azon balvélemóny lehet oka, hogy a fának kötelén való leeresztése nagyon körülményes időrabló, s ennél fogva drágább, mintsem hogy az itteni csekély faárak melett nagyobb mórtékben alkalmazható lenne.

Ped ig a fának kötélen való leeresztése nem sokkal több időt igényel mint az itt divó ergetőkön való lecsusztatása, melynél évenként ezer meg ezer legszebb szálfa töretik szét és úgyszólván értéktelenné válik,

A ki a szálfának ergetőkön való szállítását ösmeri és tudja mennyi a legszebb fából megy itt veszendőbe, az könnyen ki-számithatja hogy ezen veszteség jóval felülmúlja a kötélen való eregetésnól mutatkozó nagyobb kiadásokat .

A fának kötélen való eregetése következő módon törté­nik : A fának vastagabb azaz hátulsó végére kajmó segítségé­vel egy erős kötelet kö tnek ; s ezt egy közel álló törzs vagy tuskó körül tekerik. A kötelet lassanként megeresztvén a fa önsúlyánál fogva a meredeken lefelé csúszik.

E munka melett rendesen 5 munkás van elfoglalva, egyik a kötelet kezeli a többi négy pedig a szálfát útjában igazgatja. A lecsúsztatandó fának utja szükség szerint alátett hasábok által készitetik elő, s azután adott je l re a fa csákányok sege­delmével mozgásba hozatik.

A kötél vezetőnek leginkább arra kell ügyelnie, hogy a

kötél mindig ki legyen feszitve s a fa ne jö jön sebes mozgásba , mert különben nem képes azt t öbbé megállítani s azon veszély­nek teszi ki magá t hogy a fáról gyorsan l egömbölyödő kötél vége agyon üti.

H a a kötél végét éri akkor a kötél vezetője jelt ád mire a többi négy a szálfát csákányaival feltartóztatja, mig a vezető a kötelet egy kellő távolban a lan tabb fekvő törzs vagy tuskó k ö ­rül t eke r i ; s a munka e képen mindvégig foly.

A kötél hossza rendesen 30 öl és vastagsága a lecsúszta­tandó fához mérve l ' / 4 — l ' ó " .

Ezen munka a kötelek kimélése czéljából (valószinüleg a veszélyes munka könnyí tése végett is) mindég csak száraz idő­ben történik.

E g y ottani épen a fának kötelén való eregetésével foglal­kozó számadó munkás ada ta i szer in t , 5 ember napon ta 40 darab szálfát képes 1 6 0 — 2 0 0 ölnyi á t lagos távolságra lecsúsz­tatni, h a sűrű aljfa és rosz idő u t jokban nem áll.

Miután 40 darab szálfa körülbelül 960 köb lába t tar ta l ­maz és az ezért fizetendő csusztatási bé r 4 ft. 20 kr . o. é. t e -szen; egy köb lábnak szállitása az egész távolságra 0,4 k r b a és egy ölnyi távolságra 0 ,002 k r b a kerül .

V e g y ü k fel hogy egy meredek vágásból az egész fatő>> meget a legközelebbi ut ig 4 0 0 öl á t lagos távolságra kell szál­lítani , ezen munka , ha köte lek segítségével vitetik véghez, k ö b ­lábanként 0,8 k r b a kerülne. Nálunk e munkáér t , de a közönsé ­ges m ó d o n eszközölve j egen leg k ö b l á b a n k é n t 0 ,75 k r t fizetnek.

A kétfelé szállítás köl t ségében muta tkozó k ü l ö m b s é g egy 56000 köb láb fatömeget szolgáltató vágásban csak 28 frtot t enne ; mely külömbség az előbbi czélszerűbb szállításnál meg­kímélt, körülbelől 2000 köblábnyi haszonfa által bőven p ó ­tolva van.

A mily czólszerű és sajátságos a „Schwarzvvald-ban a fá-

Fühasználat az erdötalajon. T ö b b e n szólaltak fel ismételve különféle l apokban : hogy

az erdőtalajon termő takarmánynövények a mezőgazdaság és különösen marhatenyésztés előnyére használtassanak fel; tud­tommal azonban mindig csak az e s e t l e g e s e n található tar karmány használata tárgyaltatott .

Némely vidékeken azonban bizonyos körülmények között erdő- és nemzetgazdászati szempontból óhajtandó volna, hogy ezen a véletlenre bizott erdei fűtermés, vetés és mivelés által javitassék , s ez által a fűtermés belterj e s se , hasznalata pedig dúsabb, j o b b és jövedelmezőbbé változtassék,

H a a tarvágás és sorvetés, vagy ültetés által való újra erdő­sités, habár szabályos hálózatokban is, gyakran sőt tán többször alkalmazta tik mint óhajtandó lenne, akkor az erre alkalmas helyeken az erdőgazdának módjában áll a fűnek termelése, és ezen közteshasználat óvatos alkalmazása á l ta l :

1) a mezőgazdaság és marhatenyésztés takarmány hiány át a termelt fű által némileg fedezni, és az erdőgazdaság jövedel­mét nagyobbítani

2) a védetlen talajt a káros megmelegedés, elszegényedés és termőföldjének lemosása ellen megvédeni, s ezen fű takaró által számára az üdeséget és nedvességet biztosítani, a mi pe­dig a rajta tenyésző facsemeték előnyére válik.

Ezeket előre bocsátván álljon itt táblázatos kimutatásban n legérdekesebb és legszükségesebb azon fűnemekről, melyek­nek megtelepítését én az erdőben szükségesnek ta r tanám:

nak szárazon való szállitása; oly különös s a mi honi viszo­nyainktól eltérő a fának tutajozása s az e czélra szolgáló esz­közök is, minek folytán czélszerűnek tar tom ennek leírásába kissé mélyebben bocsátkozni.

(Fo ly t a t á sa következik,)