Az egyes erdőhivatalokhoz beosztot t e rdőgyakornokok szükség szerint nemcsak e hivataloknál és azok kerüle te iben, hanem más erdőhivataloknál és e rdő te rü le t ekben , továbbá az erdőrendezésnél és igazgatóságnál is a lkalmazhatók.
( F o l y t a t á s a köve tkez ik . )
A "badeni és würtembergi fekete erdő, (Fo ly ta tás . )
Erdöhasználat. a) A fának döntése é s feldolgozását.
A favágási üzem itt a tökély magas fokát érte el és uniti-1
den tekintetben sok említésre méltót nyújt. W ü r t e m b e r g b e n úgy mint Badenben , favágási u tas í tások
állanak fenn, melyekben pontosan le van írva hogy miként kell a favágóknak a döntés t véghez vinni ; mi m ó d o n készítendő a szerszámfa és a k é r e g , és hogyan kell a tüzelőfát feldolgozni, szétválogatni és felrakásolni.
Ezen utasítások szigora m á r abbéd is ki tűnik, hogy 4"-néI magasabb tuskót nem szabad hagyni, s hogy az e z e n szabály ellen vétő favágók a fa vastagsága szerént 60 kr tól 1 forintig biitetettnek. H a munkás hanyagsága folytán a dön tésné l a törzs eltörik, az ebből eredő kár t az megtérí teni tartozik.
A szerszámfának vágása tavaszkor tör tén ik , miután a nedvben vágott fa hamarább szárad és j o b b a n hántha tó . Ehez járul ínég azon tapasztalat is, hogy a nedvvágások alkalmazásánál a jegenyefenyű serdényén ejtett sebek legjob ban beforrnak.
A téli vágásoka t , kivál tképen a j egenyefenyüné l , egé szen beszünte t ték , mert nem csak hogy a télen vágott fut a féreg többnyi re ellepi hanem a védelmétől megfosztott serdény is a nagy h ideg által sokat szenved.
2 ifj
A Kinzigvölgyben, honnan a legtöbb szálfa szállitatik Franeziaország és Hollandiába s hol a fa szép színére sokat adnak, áfának döntése közvetlenül a nedvkeringés beállta előtt Ápril isban történik, s csak két héttel azután, midőn a nedv már megindult , hánta tnak a törzsek.
A terjedelmes ágazata fák melyek döntésük alkalmával nagy kár t okoznának a serdényben, döntésük előtt legallyaz-tatnak, mely munka az ottani favágók által nagy ügyességgel és igen olcsón hajtatik végre.
• F ő szabályként tekintetik a fának azon i r ányba való döntése a mere ez fuvaroztatni vagy pedig kötélen csúsztatni fog; mert ellenkező esetben a szálfát a serdényen kellene megford í tani , s ez által azon nagy kár okoztatnék. Nevezetes azon szokás, hogy az ujbólitott vágásokban a fa mindig a legsűrűbb serdénybe dönte t ik , minthogy igy áltáljában véve a kár kis-sebb, mintha a serdény r i tkább részeibe , hol ugy is kevés a csemete, döntetnék a fa. A sűrű serdényben támadt hézag egypár év múlva összenövi magát úgy, hogy fel sem lehet ösmerni, holott a ri tkás serdényben nyitott r é s t , ültetés által kellene pótolni . —
Wur tembergben es Baden nagyobb részében a fadöntés fiirészszel, mig a kinzigvölgyben kizárólag fejszével történik.
Képzelhetni csodálkozásomat midőn itt, hol az erdőgazdaság oly magas fokon áll, az erdészek által régen elitélt fa/vesztegető eszközt, a fejszét használni láttam ; azonban csakhamar meggyőződtem, hogy az ottani viszonyok közt s a favágók ügyessége mellett, a fadöntésre a fejsze sokkal czélszerűbb mint a fűrész; mert a fejszével a fát sokkal mélyebben lehet levágni, azonkívül a szálak usztatása czéljából szükséges lévén azok vastagabb végét tompa ékahikban megfaragni, — ezt egyszerre a ledöntésnél lehet elérni, a minthogy a munkások a fának tőből való kivágásánál ezen alakot a fa alsó végének fejszével I niegtudják adni, s igy a fejsze alkalmazása még fa és munka
megtakarí tással j á r , minthogy a fíírészszel döntö t t fa végét a fennebbi czélból költséggel újra megkel lene faragni, s az által egy része a fának is veszendőbe menne .
Mielőtt a fa kötelén lebocsá ta tnék , lecsusztatat tnék és vég-gre el tutajoztatnék; a döntési helyen vas tagabb végétől kezdve hosszának körül belül feléig, nagygyábó l és csak ké t ellentétes oldalán megfaragtat ik és felső vége is éka lakban m e g h e gyezte tik.
A nagyábo lás ra alkalmazott bá rd hasonlit a mi ácsaink széles bárdjához csak hogy valamivel hosszabb nyéllel van ellátva, minthogy a favágó a fekvő szálfán állva, faragja a fát.
Az ezáltal veszendőbe menő fatömeg csekély je len tőséggel bir, minthogy a törzsnek két oldala a közép ig csak 2-—3" Vastagságra faragtatik meg , az igy nyer t előny a csekély ká r t jóval felülmúlja; mer t nem csak hogy a faragott szálfának k ö télen való lecsusztatása sokkal könnyebben megy, minthogy a fa nem forog ugy mint ha gömbölyű volna, s ennek folytán a kötelek is k imél te tnek ; •— h a n e m a faragott törzs a csúsztatáskor sima oldalain b iz tosabban megy s a munkások is köny-nyebben dolgoznak.
T o v á b b á nagy je lentőséggel bir az is hogy az igy elkészített vas tagabb fának k isebb p a t a k o k o n való tutajozása a faragott lapos oldalak folytán nagyon megkönnyi t te t ik .
I smeretes ugyan is hogy a j e g e n y e - és lúczfenyő törzsek légszáradt á l lapotban vas tagságuk feléig a vizbe sű lyednek ; ennélfogva például 2 0 " vastag gömbölyű törzsek tu ta jozására legalább 1 2 " mély vízállás volna szükséges ; de ha k é t o l d a l t 3 hüvelyknyire megfaragjuk , akkor 3 hüvelykkel sekélyebb vizén is lehet Úsztatni; oly előny mely szélesebb medrü sekély patakokon rendkívüli fontossággal bir .
Valamennyi pagonyban gondoskodva van arról hogy a fának távolabbra való szállitása szép és öszhangzó tervszerint készitett u takon tör ténhessék.
A fensikok egyenes s hosszú utakkal vannak ellátva, melyek ismét a hegyoldalukat át lóirányban metsző utakkal vannak összeköttetésben.
Valamennyi út lejtmérezve és oly szilárdan van épitve, hogy majdnem fényűzésnek mondható , előállításuk azonban a kitűnő épitő anyagnál fogva semmi nehézséggel sem jár .
Ezen utak szélessége rendesen 2 — 2 % öl, a kőből épitett szilárd aljzatnak magassága 6 — 9 " tészen, 6—-9" magas alapja kőből szilárdan van rakva és törött apró kavicscsal borítva.
A vízlevezető csatornák valamint a támfalak, melvek néha 1 5 — 1 8 ' magasak, szintén ily szilárdan épitvék.
Sajátságos utakat találtam a Rippoldsau-í pagonyban, ezek nem a fának kifuvarozására hanem a szálfáknak csúsztatására szolgálnak.
Ezen utak 8 — 9 ' szélesek és 1 5 — 1 6 % emelkedéssel bir-nak. Építésűknél legfontosabb tényező az egyenlő esés s ennek fokozatos átmenete egy másikba, valamint avölyfelé irányzott hirtelen görbületeknek mellőzése.
H a a hegyoldal egyenet len , völgyes gerinczes s ennek folytán sok áthidalás átmetszés feltöltés sat. szükséges, akkor természetesen ezen utak sokba kerülnek, mindazonáltal tagad-hatlan előnyeiknél fogva mindinkább építettnek míg az egész pagony egy rendszeres ilyen úthálózattal nem lesz ellátva.
Az odavaló erdei munkások ezen utak építésében s különösen a száraz falazásban oly kitűnő jár tassággal bírnak hogy e tekintetben az olasz munkásokkal bátran mérkőzhetnek.
Csak ily kitűnő szállítási készületek segélyével lehet, az • ottani magas munkabér daczára, a fának köblábját az uszapa-takig 1—3 kr.-ért á. é. szállítani.
Ezen utakon a szálfa vagy nyáron, — midőn az ut száraz vagy nedves, vagy télen, •— midőn az uta t j é g vagy hó kéreg boritja — egyenként csusztatik le.
Hogy az uton lefele csúszó szálfák az útból ki ne szök-
hessenek, az útnak a hegyoldal ellenében fekvő szélére rendesen egyes, görbületeken 2 — 3 vastagabb szálfák raka tnak egy-másra^és erősitettnek meg czövekekkel .
Utvezetékek és hidak mind két oldalán állitattnak ilyen korlátok. •—
H a a kor lá tok elkészítet tek, kevésbé meredek helyeken egymástól 6—9' -nyi távolságban bükk-vagy juharfa hasábok rakatnak keresztül az úton, melyeken kevéssé nedves időben 15—16% esés mel le t tnagyon jó l csúszik a szálfa s ha acsusz tató út hosszabb, a szálfa ezen lassanként oly gyorsaságot nyer hogy annak mérséklése ezéljából az ut a lsóbb i észéin egyes ha sábokat ki kell venni, s a dörzsölés nagyobbi tása végett a hé zagokat földdel szokták kitölteni.
4-—5% esés mellett csak télen lehet csúsztatni a szálfát midőn az út keményen m e g van fagyva, és a bor í tó j é g vagy hókéreg folytán nagyon sikamlós. E z e n k i sebb eséssel b i ró Isusztató utak külső szélén épen oly kor lá tok a lkalmazta tnak a fa kiugrás ellen mint emlitve volt, ellenben az út ra kereszt ben hasábok Lem rakatnak .
H a a csúszó fa a k isebb esésű de sikamlós pá lyán a kellő nél nagyobb gyorsasággal haladna, akkor a pá lyá t hóval vagy szénporral hintik be , miáltal a gyorsaság tetszés szerint mérsékeltetik.
A szálfákat vas tagabb végökkél előre csúsztatják le, hogy a rakhelyre kiugorva, véknyabb végökkel hátrafelé feküdjenek mert igy nem csak könnyebb a r akásoka t rendezni , hanem a leugró fa sem tesz ká r t a már e lőbb a rakhelyre érkezet t fában.
Meg kell vallanom hogy a szálfa csúsztatás által való szállításának mindég, még pedig azért voltam ellensége mer t a rakhelyre való kiugratás folytán szétzúzás és törés által nagy volt a fa veszteség; Rippoldsauban azonban meggyőződtem hogy kellő óvatosság mellett a z a p a d é k nagyon csekély és afacsusz-
* tatás az éhez alkalmatos helyiségeken a szállitási módoknak legjutányosabbika.
Az odavaló munkások oly bámulatos ügyességgel végzik ebbeli munkájokat hogy ebben véleményem szerint még az olasz és tirol munkásokat is felülmúlják.
Kevésbé lejtős helyeken, lapályokon, lovakkal vontatják a szálfát a csúsztató utakhoz, meredek helyekről pedig kötelén eresztik le.
Sajnos hogy az u tóbb emiitett szállítási mód nálunk igen r i tkán alkalmaztatik. Minek azon balvélemóny lehet oka, hogy a fának kötelén való leeresztése nagyon körülményes időrabló, s ennél fogva drágább, mintsem hogy az itteni csekély faárak melett nagyobb mórtékben alkalmazható lenne.
Ped ig a fának kötélen való leeresztése nem sokkal több időt igényel mint az itt divó ergetőkön való lecsusztatása, melynél évenként ezer meg ezer legszebb szálfa töretik szét és úgyszólván értéktelenné válik,
A ki a szálfának ergetőkön való szállítását ösmeri és tudja mennyi a legszebb fából megy itt veszendőbe, az könnyen ki-számithatja hogy ezen veszteség jóval felülmúlja a kötélen való eregetésnól mutatkozó nagyobb kiadásokat .
A fának kötélen való eregetése következő módon történik : A fának vastagabb azaz hátulsó végére kajmó segítségével egy erős kötelet kö tnek ; s ezt egy közel álló törzs vagy tuskó körül tekerik. A kötelet lassanként megeresztvén a fa önsúlyánál fogva a meredeken lefelé csúszik.
E munka melett rendesen 5 munkás van elfoglalva, egyik a kötelet kezeli a többi négy pedig a szálfát útjában igazgatja. A lecsúsztatandó fának utja szükség szerint alátett hasábok által készitetik elő, s azután adott je l re a fa csákányok segedelmével mozgásba hozatik.
A kötél vezetőnek leginkább arra kell ügyelnie, hogy a
kötél mindig ki legyen feszitve s a fa ne jö jön sebes mozgásba , mert különben nem képes azt t öbbé megállítani s azon veszélynek teszi ki magá t hogy a fáról gyorsan l egömbölyödő kötél vége agyon üti.
H a a kötél végét éri akkor a kötél vezetője jelt ád mire a többi négy a szálfát csákányaival feltartóztatja, mig a vezető a kötelet egy kellő távolban a lan tabb fekvő törzs vagy tuskó k ö rül t eke r i ; s a munka e képen mindvégig foly.
A kötél hossza rendesen 30 öl és vastagsága a lecsúsztatandó fához mérve l ' / 4 — l ' ó " .
Ezen munka a kötelek kimélése czéljából (valószinüleg a veszélyes munka könnyí tése végett is) mindég csak száraz időben történik.
E g y ottani épen a fának kötelén való eregetésével foglalkozó számadó munkás ada ta i szer in t , 5 ember napon ta 40 darab szálfát képes 1 6 0 — 2 0 0 ölnyi á t lagos távolságra lecsúsztatni, h a sűrű aljfa és rosz idő u t jokban nem áll.
Miután 40 darab szálfa körülbelül 960 köb lába t tar ta l maz és az ezért fizetendő csusztatási bé r 4 ft. 20 kr . o. é. t e -szen; egy köb lábnak szállitása az egész távolságra 0,4 k r b a és egy ölnyi távolságra 0 ,002 k r b a kerül .
V e g y ü k fel hogy egy meredek vágásból az egész fatő>> meget a legközelebbi ut ig 4 0 0 öl á t lagos távolságra kell szállítani , ezen munka , ha köte lek segítségével vitetik véghez, k ö b lábanként 0,8 k r b a kerülne. Nálunk e munkáér t , de a közönsé ges m ó d o n eszközölve j egen leg k ö b l á b a n k é n t 0 ,75 k r t fizetnek.
A kétfelé szállítás köl t ségében muta tkozó k ü l ö m b s é g egy 56000 köb láb fatömeget szolgáltató vágásban csak 28 frtot t enne ; mely külömbség az előbbi czélszerűbb szállításnál megkímélt, körülbelől 2000 köblábnyi haszonfa által bőven p ó tolva van.
A mily czólszerű és sajátságos a „Schwarzvvald-ban a fá-
Fühasználat az erdötalajon. T ö b b e n szólaltak fel ismételve különféle l apokban : hogy
az erdőtalajon termő takarmánynövények a mezőgazdaság és különösen marhatenyésztés előnyére használtassanak fel; tudtommal azonban mindig csak az e s e t l e g e s e n található tar karmány használata tárgyaltatott .
Némely vidékeken azonban bizonyos körülmények között erdő- és nemzetgazdászati szempontból óhajtandó volna, hogy ezen a véletlenre bizott erdei fűtermés, vetés és mivelés által javitassék , s ez által a fűtermés belterj e s se , hasznalata pedig dúsabb, j o b b és jövedelmezőbbé változtassék,
H a a tarvágás és sorvetés, vagy ültetés által való újra erdősités, habár szabályos hálózatokban is, gyakran sőt tán többször alkalmazta tik mint óhajtandó lenne, akkor az erre alkalmas helyeken az erdőgazdának módjában áll a fűnek termelése, és ezen közteshasználat óvatos alkalmazása á l ta l :
1) a mezőgazdaság és marhatenyésztés takarmány hiány át a termelt fű által némileg fedezni, és az erdőgazdaság jövedelmét nagyobbítani
2) a védetlen talajt a káros megmelegedés, elszegényedés és termőföldjének lemosása ellen megvédeni, s ezen fű takaró által számára az üdeséget és nedvességet biztosítani, a mi pedig a rajta tenyésző facsemeték előnyére válik.
Ezeket előre bocsátván álljon itt táblázatos kimutatásban n legérdekesebb és legszükségesebb azon fűnemekről, melyeknek megtelepítését én az erdőben szükségesnek ta r tanám:
nak szárazon való szállitása; oly különös s a mi honi viszonyainktól eltérő a fának tutajozása s az e czélra szolgáló eszközök is, minek folytán czélszerűnek tar tom ennek leírásába kissé mélyebben bocsátkozni.
(Fo ly t a t á sa következik,)