A Felhők ciklus

sötétség

borulás

különböző

formák

megtörik a

fény

1845 novembere és 1846 márciusa között a szüleinél,

Szalkszentmártonban időzött a költő.

Itt keletkezett a 66 rövid terjedelmű költemény.

Emberi és lelki válság: csalódott a szerelemben,

barátokban, az irodalmi és közéletben, Pestben, szülei

elszegényedtek, szerelemköltőként is kudarc érte, negatív

kritikákat kapott.

Kiváltó okok: életrajzi körülmények + művészi

elégedetlenség, új utakat kereső szándék

Lelki válság+művészi válság

A korszak végén írt összegző vers:

Mint felhők a nyári égen…

Mint felhők a nyári égen,Érzeményim jőnek-mennekMajd fehéren, majd sötéten;S egy sem áll, egy sem pihen meg.Hova mennek? honnan jőnek?Nem tudom, nem sejthető;Hozza és elfúja őketAz örök szél, az idő.

A szerelem fellegébőlHulltanak reám villámok;A barátság fellegébőlZáporesők szakadának.Zápor és villám multávalCsendes tiszta lett az ég,S a másik perc fuvalmávalUjra felhő érkezék.

S a felhők, habár fehérek,Árnyat akkor is csak vetnek.Majd ha én oly időt érek,Hogy felhőim megrepednek!S széleikre rózsaszínbenSzáll az égő napsugár,S ők úgy állanak fölöttem,Mint megannyi tündérvár!

Oh ez idő el fog jőni,Amidőn majd szerelmemnekS barátságomnak felhőiRózsaszínben tündökölnek;Hanem akkor már indulhatTemetésemre a pap,Mert ha a felhők kigyulnakLemenőben van a nap.

A ciklus meghatározó jellemzői:

- ön- és világszemlélet elbizonytalanodása

- világfájdalmas, elégikus-tragikus hangvétel

- kiábrándulás az eszményekből (szerelem, barátság, hűség, becsület, erkölcs)

- töredékesség, sűrítettség

- epigrammaszerű versek

- elmélyült gondolatiság

Korábbi elemzők ezt a ciklust egy zűrzavaros, beteges lelkiállapot lenyomatának tartották.

Újabban: más megközelítési szempontok (20. században az egységes világ- és személyiségkép felbomlása) →esztétikai fordulatként értékelik ezeket a verseket.

A bánat? egy nagy

óceán…

A bánat? egy nagy óceán.S az öröm?Az óceán kis gyöngye. Talán,Mire fölhozom, össze is töröm.

Forrás: deviantart.com

Versforma: zaklatottságot tükröz: a sorok szótagszáma

változó; a 3. sorvégnél megtörik a versmondat.

Metaforapár: bánat=óceán; öröm=gyöngy

végtelen

Óceán hatalmas

ritkaság

Öröm apró

értékes

törékeny

Az emberi sors meghatározó jellemzője a vers szerint a bánat,

a boldogtalanság.

Birtokos szerkezet: S az öröm? / Az óceán kis gyöngye.

Az örömöt a bánathoz tartozónak, belőle kinyerhetőnek

mutatja.

A gyöngy az óceán mélyén nehezen hozzáférhető.

Fölhozom – hiányos igei metafora; a lírai ént a

gyöngyhalásszal; a boldogságkeresést a gyöngyhalászattal

azonosíthatjuk.

Talán – a boldogság megszerezhetőségének

bizonytalansága.

ITT ÁLLOK A RÓNAKÖZÉPEN...

Itt állok a rónaközépen,Mint a szobor, merően.A pusztát síri csend födé el,Mint elfödik a halottat szemfödéllel.Nagymessze tőlem egy ember kaszál;Mostan megáll,S köszörűli a kaszát...Pengése hozzám nem hallatszik át,Csak azt látom: mint mozog a kéz.És most idenéz,Engem bámul, de én szemem sem mozdítom...Mit gondolhat, hogy én miről gondolkodom?

Itt állok a rónaközépen

A vers beszélője egy tér középpontjában jelöli ki a maga

helyét.

Róna - a költő eddig is használta a kifejezést; itt új tartalmat

nyer.

Tájleíró gesztust sejtet a cím.

A beszélő testhelyzetének mozdulatlansága : „Mint a szobor,

merően”

„szemem se mozdítom”

A tájjal kapcsolatos személyes benyomások minősítése

szokatlan: neszek hiánya, a pusztának a halotthoz, a

csendnek a szemfödélhez való hasonlítása a belső

tájra, a belső tartalmakra, a lélek zaklatottságára utal.

A szemlélet tárgyaként egy másik ember jelenik meg; a hozzá kapcsolt történések teljesen hétköznapiak, mégis sejtelmesnek hatnak (lassú tempó, beszéd megszakítottsága miatt).

A másik ember kaszál (a halál képe felidéződik bennünk).

Nézőpontváltás: a beszélő kérdésével belehelyezkedik a másik ember szerepébe; de vissza is utal önmagára + az olvasót is bevonja a játékba.

„Mit gondolhat, hogy én miről gondolkodom?”

A lírai én gondolatai a halál körül járnak.

Az emberi bizonytalanság, a társ utáni vágy is megfogalmazódik a versben.

Lezáratlan, nem érvényes az epigrammatikus szerkezet.

Annyit sem ér az élet…

Annyit sem ér az élet,

Mint egy eltört fazék, mit a konyhából

Kidobtak, s melynek oldaláról

Vén koldús nyalja a rászáradt ételt!

A szöveg egy törött tárgyhoz, egy eltört fazékhoz hasonlítja az életet.

értéktelen

Törött fazék fölösleges

kidobták

Értéktelenség, fölöslegesség tapasztalata (A vén koldus, a rászáradt étel tovább erősítik a negatív képzeteket.).

A korabeli kritikusok szerint a költő aljas nézeteket vall; a legtöbb bírálat a ciklus ezen versét érte.

A mai olvasó másként értékeli (az egységes világ- és személyiségkép felbomlása után…).

A férj hazajő betegen…

A férj hazajő betegen.

Hű nője orvosért

Megy hirtelen.

Miként siet, az istenért!

Az orvostól mindent remél,

Azért rohan érte, mint a szél,

Oly gyorsan azért keresi föl...

Jól tudja: az orvos gyakran öl.

Ellentétre, fordulatra épülő szerkezet(az epigramma

szerkezetére emlékeztet).

Csattanóra végződik.

Aggódó asszonyi odaadás; az utolsó szó (öl) szertefoszlatja az

eddig kialakult jelentést.

Az epigramma műfajához

közelíti

Rövid terjedelem

Ellentétre, fordulatra

épülő szerkezet

Életbölcsességszerű

tartalom

Elhatárolja az epigramma

műfajától

Érzelmi zaklatottság

Gyakori lezáratlanság,

töredékesség

Szabálytalan formák

Személyesség,

vallomásosság

A metaforák

szövegszervező ereje

Sors, nyiss nekem tért...

Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessekAz emberiségért valamit!Ne hamvadjon ki haszon nélkűl eNemes láng, amely úgy hevit.

Láng van szivemben, égbül-eredtláng,Fölforraló minden csepp vért;Minden szív-ütésem egy imádságA világ boldogságaért.

Oh vajha nemcsak üres beszéddel,De tettel mondhatnám el ezt!Legyen bár tettemért a díj egyUj Golgotán egy új kereszt!

Meghalni az emberiség javáért,Mily boldog, milyen szép halál!Szebb s boldogítóbb egy hasztalan életMinden kéjmámorainál.

Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg,Ily szentül!... s én elkészítemSaját kezemmel azon keresztfát,Amelyre fölfeszíttetem.

1846 áprilisa

A korszak lezárására utaló vers.

Gondolkodástérkép

Felhők

Hangnem

Költői én

Epigramma-

szerűség

Képalkotás

Téma

Forma

Felhasznált irodalom:

Goda Imre: Petőfi az iskolában, Savaria University Press, Szombathely, 2002

Illyés Gyula: Petőfi Sándor, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest,1974

Margócsy István: Petőfi Sándor, Újmandátum Könyvkiadó, Budapest, 1998

Pethőné Nagy Csilla: Irodalom 10., Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Bp., 2013

OFI – Irodalom 10., Eszterházy Károly Egyetem, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 2016

dr. Mohácsy Károly: Irodalom II., Korona Nova Kiadó, Bp., 1997.

dr. Gerold László – dr. Bori Imre: Olvasókönyv a középiskolák II. osztálya számára, Zavod za udžbenike i nastavna sredstva, Beograd, 2006

Összeállította: Radócki-Dukai Virág