114 Külügyi Szemle

A térségi fejlemények egyik legava-tottabb ismerőjének és rendsze-res elemzőjének tartott, jamaikai

születésű Norman Girvan (1941–2014) sokoldalú tudományos munkásságának eredményeiből készült kubai válogatást szeretném az Olvasók figyelmébe aján-lani. A könyv, melynek szerzője hosszú időn át a University of the West Indies professzora volt, különösen annak fényé-ben tarthat számot még napjainkban is a szakmai érdeklődésre, hogy a kiadó vele indította a „Colección del Caribe” című sorozatát. Az az elképzelés, hogy egy ilyen vállalkozás eredményeként jobban megismerhetővé lehet tenni a regionális folyamatok alakulását, már sokkal koráb-ban felvetődött, és a fontossága akkor és azóta sem kérdőjeleződött meg. Azonban azok a kihívások, amelyekkel az utóbbi években a karibi térségnek szembe kell néznie, egyre sürgősebbé tették a megva-lósítását.1

Az előszó írója nem titkolta, hogy a kiadvány tartalma, illetve szerkesztési elve magyarázatra szorul annak érdeké-ben, hogy Kubában is „megértsék a ka-ribi valóság lényegi kérdéseit, amelyek a földrajzi közelség, valamint a közös gazdasági, kulturális és szociális jegyek ellenére továbbra sem igazán ismertek”.

Ezzel nyilván arra akart utalni, hogy Norman Girvan munkássága során első-sorban az 1973-ban alapított CARICOM (Caribbean Community; a Karib-tenge-ri Országok Közössége, röviden Karibi Közösség) tagországainak, illetve azok integrációs törekvéseinek a problema-tikájával foglalkozott, és a különböző megnyilvánulásai is döntően ebben a megközelítésben kezelték a régióval kap-csolatos kérdéseket.

E kérdésekből a szerkesztő nyolcnak a feldolgozását válogatta be a kötetbe, melyekben a kutató nemcsak a ténybeli jártasságának adta bizonyságát, hanem annak is, hogy képes a megfelelő kri-tikai megközelítésre. Valószínűleg ez utóbbi látásmódja indokolta, hogy min-den egyes fejezetét kiegészítette azokkal a magyarázatokkal, amelyek a kubai ol-vasók „segítségére” szolgálnak, akiknek így nem akármilyen tudományos telje-sítmény megismerésére nyílt lehetősé-gük. A könyv szerzőjével kapcsolatban ugyanis

ki kell emelni, hogy az NWG (New World Group, Új Világ Csoport) leg-kiemelkedőbb tagja, annak egyik legkiválóbb, legkövetkezetesebb és legszilárdabb főszereplője [volt], aki-nek munkásságát mindvégig az NWG alapelve vezérelte, vagyis a szellemi

A karib-tengeri országok ellentmondásos fejlődése és együttműködése

(Norman Girvan: El Caribe. Dependencia, integración y soberanía. Santiago de Cuba: Instituto Cubano del Libro Editorial Oriente y Casa del Caribe, 2012.)

2016. tél 115

A karib-tengeri országok ellentmondásos fejlődése

függetlenség, amely segítségével ki-alakítható az a gondolkodásmód, amely a karibi térség viszonyainak az átalakításához szükségeltetik.2

A könyv éppen akkoriban jelent meg, amikor egy szakértői jelentés – amelynek készítői között ott volt a szerző is – úgy fogalmazott, hogy „a CARICOM vál-ságban van”,. A válság okaként három tényezőt jelöltek meg: az integráció lassú fejlődése miatt egyre növekvő elégedet-lenséget, a szervezeti és működési ha-tékonyság gyengülését, illetve a gazda-sági visszaesést és az azzal összefüggő további kockázatokat. Az anyag készítői szerint a „fennmaradást és az esetleges fellendülést” az biztosíthatná, ha az in-tegrációs folyamatot a tagállamok feltétel nélkül támogatnák, az együttműködés rövid időn belül gyakorlati hasznot hozó eredményekkel járna, valamint a szerve-zet intézményrendszerének célorientált korszerűsítésére kerülne sor.3

Maga Norman Girvan az integrációs folyamat helyzetét elemző egyik koráb-bi, hosszabb tanulmányában nem kertelt, amikor kijelentette, hogy a szervezetet több válság is sújtja. Válságban van a döntések végrehajtási folyamata, meg-kérdőjeleződik a szervezet hitelessége, és gondok vannak a legitimitásával is. Mindezek alapvető okaként azt jelölte meg, hogy a CARICOM már a létrehozá-sakor intézményi deficittel indult, ugyan-is az alapokmánya nem rendelkezett sem a nemzetekfelettiségről, sem a kollektív szuverenitásról, amelyek nélkülözhetet-lenek a hatékony közös cselekvéshez.

Továbbá arra is rámutatott, hogy a szer-vezetben nem érvényesül a népképviselet, és ennek okán a tagországok lakossága nem érzi magáénak az integráció ügyét. Ennek egyik bizonyságául az ACCP (Assembly of Caribbean Community Parliamentarians, Karibi Közösségi Par-lamenti Képviselők Gyűlése) szolgál, amely az 1996-os megalakulása után csak néhány évig működött, ugyanis tagjait nem közvetlenül választották, és a szer-vezet csak ajánlásokat tehetett, bármilyen döntési jogkör nélkül. Mint azt Girvan írta, napjainkra már egyértelmű, hogy a Karibi Közösség kormányzási modellje „gyökeresen rossz” és javításra szorul.4 A szervezet 2012-es csúcsértekezleté-nek soros elnöki beszédében – Girvan gondolatával lényegében összhangban – szintén elhangzott, hogy át kell alakíta-ni a CARICOM politikai felépítményét, kormányzási struktúráját, pénzügyi igaz-gatását és parlamentje működését, mind regionális, mind nemzeti szinten.5

A követendő úttal kapcsolatban az egyik regionális vezető napilapban meg-jelent egy szerkesztőségi cikk, amely szerint a térség vezetői továbbra is a szokásos beszédeiket ismételgetik, és nem használják ki a szorosabb integrá-cióra kínálkozó lehetőségeket, miközben megváltozott a világgazdaság működé-se. Az írás szerzője úgy véli, a „semmit-mondó retorikai szóvirágoknál” csak az értekezletek zárónyilatkozataiba foglalt szándéknyilatkozataik kiábrándítóbbak, amelyek helyett inkább a megvalósu-latlan korábbi kötelezettségeket kellene újrafogalmazniuk. „Ezzel kapcsolatban

116 Külügyi Szemle

Kosárka József

úgy merül fel a kérdés, hogy ez a regi-onális csoport képes volt-e valaha is rendre válaszokat adni a belső és külső változásokra, azzal a módszerességgel és közmegegyezéssel, amely megfelelő-en biztosítja a túlélését és fejlődését.”6 A Business Journal című tekintélyes szaklapban erre regáló egyetemi kutató válasza meglehetősen pesszimista volt, ugyanis szerinte „realistának kell lenni, mert a tagországok végül úgyis inkább csak a saját nemzeti érdekeikre vannak tekintettel”.7

A könyv „A Karibi Közösség: nehezen elérhető gazdasági integráció” című feje-zete is alapvetően ilyen szellemben fog-lalkozik a témával. Bevezetőjében meg-állapítja, hogy a korábbi együttműködési fejleményeknek „semmilyen lényeges hatásuk nem volt a térség gazdasági fej-lődésére”. Ezt követően – a különböző folyamatokat áttekintve – többek között arra mutat rá, hogy a CARICOM két ere-deti kereskedelempolitikai célkitűzése (az egymás közötti szabadkereskedelem és a vámunió) közül egyik sem valósult meg, továbbá az ágazati politikák koor-dinálása terén sem történt érdemi előre-lépés. Ennek okaként arra is utal, hogy „a CARICOM gazdaságai a szervezet megalakulása óta igen eltérő fejlődési pá-lyát futottak be, és az új tagállamok csat-lakozásával ezek a különbségek még na-gyobbak lettek, s ennek eredményeként az országcsoport igen heterogén képet mutat”.8 Az együttműködés egyéb formái, mint az OECS (Organisation of Eastern Caribbean States, Kelet-karibi Államok Szervezete) vagy az AEC (Associaton

of Caribbean States, Karibi Államok Szövetsége) sem úgy működtek, hogy az eredményeik hathatósan előmozdíthatták volna a fő közös célként kitűzött CSME (Caribbean Single Market and Economy, Karibi Egységes Piac és Gazdasági Tér-ség) megteremtését. A szerző szerint az eddigi sikertelenség nem meglepetés, hiszen a helyi közgazdászok „teoreti-kus és empirikus okokból már régóta meglehetősen szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy a kereskedelmi libe-ralizáción alapuló gazdasági integrációs modell mennyire szolgálja a fejlesztési célok elérését”,9 és később hasonló fenn-tartásaikat hangoztatták az egységes piac és gazdasági térség érdekében gyakorolt nyitott regionalizmussal szemben is.

Amikor a CARICOM lemondott ar-ról, hogy célkitűzése az eredeti szándé-koknak megfelelően valósuljon meg, a meghátrálása mögött valószínűleg az is meghúzódhatott, hogy az egységes piac és gazdasági térség létrehozása a költsé-gekhez mérve csak korlátozott előnyök-kel járna. Ráadásul a szervezet kom-petenciájával kapcsolatban is kétségek merültek fel, hiszen csak lassan és nem túl hatékonyan reagált azokra a hatások-ra, amelyeket a gazdasági és pénzügyi válság gyakorolt a térség országaira, így azok nemzeti keretekben hozták meg a szükséges intézkedéseket.107

Ezzel kapcsolatban a szerző egy másik fejezetben meglehetősen egyértelműen fogalmaz:

A Nemzetközi Valutaalap/Világbank és a Kereskedelmi Világszervezet programjai, valamint más kereske-

2016. tél 117

A karib-tengeri országok ellentmondásos fejlődése

delmi egyezmények és a neoliberális globalizáció az elmúlt harminc évben a kormányok politikai autonómiájá-nak a fokozatos elvesztését eredmé-nyezte. Erre kényszerítette őket az EU-val ellentmondásos tárgyalások révén létrehozott EPA [Economic Partnership Agreement, gazdasá-gi partnerségi megállapodás], így a 2008-as globális gazdasági válság kirobbanásakor ott álltak felkészület-lenül és üres kézzel.11

Az azt megelőző húsz évben lassú volt a térség gazdasági fejlődése, és tovább folytatódott az országok többségének az eladósodása, aminek következtében még inkább ki lettek téve a hitelezők kegyei-nek. Ez azt jelenti, hogy a következő két évtizedben a nemzeti össztermékük 2–4 százalékát adósságszolgálatra kell for-dítaniuk, ami behatárolja a növekedési lehetőségeiket, és ez által még kevésbé lesznek képesek az adósságuk visszafi-zetésére. Norman Girvan megítélése sze-rint a karib-tengeri országok „a neolibe-rális globalizáció során teljes mértékben marginalizálódnak”, egy új gazdasági-pénzügyi gyarmatosítás áldozataivá vál-hatnak, és függőségük okán rendkívül sebezhetőek. Ehhez jön továbbá, hogy a CARICOM nem tudja összeegyeztetni a szigetországok szuverenitását a hatékony regionális cselekvéssel, pedig vezetői ke-mény harcokat vívtak, és számos eszközt bevetettek annak érdekében, de „lénye-gében egyik sem működött”.12

Mindez változásokat sürget, amiről a CARICOM főtitkára a szervezet 2013-as kormányfői csúcsértekezletén így szólt:

Az integrációhoz való viszonyunkat meghatározó körülmények megváltoz-tak, az előttünk álló kihívások jellege megváltozott, társadalmaink megvál-toztak. Ezért nekünk is meg kell vál-toznunk. Ahogyan újabb negyven évet kezdünk, és elfogadjuk, hogy kicsiny országaink számára létszükséglet az integráció, azt is el kell fogadnunk, hogy meg kell változtatni a működé-sünket, ha népeinknek az elvárt élet-színvonalat akarjuk biztosítani.13

A legsürgetőbb tennivalókat az egy évvel korábbi csúcstalálkozóról kiadott közlemény tartalmazta, amely megálla-pította: a részvevők „egyetértettek abban, hogy a CARICOM-nak jelenleg a növe-kedésre és a fejlesztésre kell koncentrál-nia”, figyelembe véve a globális gazdasá-gi válság, illetve a törékeny fellendülés következményeit és a közvetlen jövőbeli kilátásokat. Tisztában vannak ugyan-akkor azzal, hogy „a legutóbbi globális pénzügyi és gazdasági folyamatok pusz-tán csak felszínre hozták a térség egyéb-ként is meglévő problémáit”, és készek az eddigi gazdaságpolitika átgondolására.14

A könyvben a szerző külön fejezetben foglalkozik azzal az alternatív integrációs modellel, amelynek a CARICOM három tagja is részese. Ez az „együttműködés, a szolidaritás, a komplementaritás és a szu-verenitás elvén alapuló” ALBA (Alianza Bolivariana para los Pueblos de Nuestra América, Bolivári Szövetség a Mi Ame-rikánk Népeiért). A szövetség keretében az országok szakítani próbálnak a neoli-berális integrációs gyakorlattal, azonban sokkal inkább a „politikai deklarációk,

118 Külügyi Szemle

Kosárka József

mint a jogilag kötelező vállalások” szint-jén. Az ALBA által kínált előnyöket, kü-lönösen a venezuelai Petrocaribe általi finanszírozást, a CARICOM más tag-jai is élvezhetik, hiszen ahhoz nem kell formálisan belépniük a szervezetbe. „Ez rendkívül előnyös azon országok számá-ra, amelyek nyomás alatt vannak a magas eladósodottság, az energiaárak emelke-dése, a költségvetési hiány növekedése és a nemzetközi pénzintézetek keményedő hitelfeltételei miatt.”15

A lehetőséggel többen is élnek, hiszen egyrészt az ALBA meglehetősen rugal-masan kezeli a kérelmeket, másrészt az általa kínált előnyök megszerzése nem ellentétes sem a CSME, sem az EPA kötelezettségeivel. Ez utóbbival kapcso-latban egyébként is úgy vélekednek a CARICOM tagországai, hogy „a fejlesz-tési támogatás nyújtásának kritériumai nem kedvezőek számukra, ugyanis azok nem veszik figyelembe a kis szigeteknek a külső gazdasági megrázkódtatások, a rendkívüli időjárási viszonyok és a glo-bális klímaváltozás miatti sebezhetősé-gét”. Ezzel szemben az ALBA gyakorlata „tekintettel van a sajátos adottságaikra és szükségleteikre, ezért nagy áldásnak bizonyult számukra”.16 Ennek alapján Norman Girvan azon a véleményen van, hogy érdemes az ALBA által követett utat tanulmányozni, különösen az olyan integrációban érdekelt fejlődő országok-nak, amelyek a társadalmi szükségle-tek kielégítését tekintik a fő céljuknak. Girvan elismeri viszont, hogy az ALBA jövője nagymértékben függ a venezuelai finanszírozás és a kubai emberi erőforrá-sok biztosításának a fenntarthatóságától.17

A kötetben szereplő tanulmányok kö-zül inkább leíró jellegűnek tekinthető a CARIFORUM (CARICOM + a Domini-kai Köztársaság) és az EU közötti együtt-működés eddigi fejleményeit összegző fejezet. Ugyanakkor vannak benne érté-kelő elemek is, például a szerző markáns véleményének tükrözése:

A CARIFORUM–EU gazdasági tár-sulási egyezmény egy aszimmetri-kus neoliberális integrációs modell, amely nagymértékben figyelmen kívül hagyja az abban érintett országok gaz-dasági ereje és fejlettségi szintje közötti különbségeket, és abból indul ki, hogy a kereskedelem és a beruházások libe-ralizációja önmagában elegendő a fej-lődéshez.18

Girvan a karibi térség meghatározá-sával foglalkozó eszmefuttatása során alaposan körbejárja a témát, amellyel kapcsolatban a Caribe Insular és a Gran Caribe fogalmakat az integrációs kísér-letekkel összefüggésben értelmezi. Nem kerülheti meg ugyanakkor a karibi iden-titás kérdését, amelyről meg kell állapíta-nia, hogy „lassú és egyenetlen még az a folyamat, amely az etnikai és nyelvi kor-látokon túllépő pszichokulturális közös-ség kialakulását eredményezheti”.19

A legterjedelmesebb fejezet a karibi anglofón országok függőségi viszonyaival foglalkozó elméleti kutatásokat foglalja össze, amelyek „a 60-as és a 70-es évek során komoly tudományos vitákat keltet-tek, és kritikai értékelések tárgyát képez-ték. Jelentőségük a 80-as évektől csök-kent, azonban mostanában a neoliberális globalizáció bírálatával összefüggésben ismét érdeklődés mutatkozik irántuk.”20

2016. tél 119

A karib-tengeri országok ellentmondásos fejlődése

A karib-tengeri országok helyzetének alakulása iránt érdeklődők számára nem sok optimizmust sugall ez a tartalmas könyv. A szerzőtől nem is lehetett volna más megközelítést várni, hiszen hosz-szú éveken át következetesen képviselte ezt a regionális folyamatok alakulásának ügyében kialakított markáns álláspontját. Pesszimizmusra egyébként maguknak a térségbeli országoknak a teljesítménye is okot ad: a GDP-növekedésük átlaga a 2010-es évek elején mindössze 1,0–1,2 százalékot ért el, és azóta sem tudott ér-demben felgyorsulni (2013–2015-ös átla-ga: 1,3 százalék). Közülük többen szinte már kezelhetetlen adósságállománnyal küszködnek, amelynek GDP-arányos mértéke 2015-ben kilenc ország eseté-ben haladta meg a 60 százalékos átla-got.21 „A makrogazdasági kilátásaikat alapvetően a világgazdasági fejlemé-nyek határozzák meg”, és kormányaik megfelelő kiigazító lépései szükségesek ahhoz, hogy visszaszerezzék a külföldi befektetők bizalmát.22

Ami a jövőt illeti, a Caribbean Council egyik tekintélyes szakértője szerint:

Még nem világos, tudja-e bárki is a jelenleg hatalmon lévők közül, hogy többé már nem a karibi térségi integ-ráció tökéletesítésének a szempontjai mérlegelendők, hanem olyan új szö-vetségek és megoldások szüksége-sek, amelyek jobb vezetők, új gon-dolkodásmód, új infrastruktúra, új kontinentális kapcsolatrendszer, jobb oktatás és generációváltás révén jön-nek létre.23

Kosárka József

Jegyzetek

1 Norman Girvan: El Caribe. Dependencia, integración y soberanía. Santiago de Cuba: Instituto Cubano del Libro Editorial Oriente y Casa del Caribe, 2012. 5–6. o.

2 Uo. 7., 13. o. 3 Matthew Louis Bishop, Norman Girvan,

Timothy M. Shaw, Solange Mike, Raymond Mark Kirton, Michelle Scobie, Debbie Mo-hammed és Marlon Anatol: „Caribbean Regional Integration”. UWI, https://sta.uwi.edu /i i r/documents/ I IR_Research_Documents/IIRRegionalIntegrationReportFINAL.pdf, 2011. április.

4 Norman Girvan: „CARICOM’s Original Sin”. Norman Girvan, http://www.normangirvan.info/wp-content/uploads/2011/02/caricoms-original-sin.pdf, 2011. február 11.

5 „Press Release 180/2012. Time to Tread New Waters, Says CARICOM Chairman”. Caribbean Community, http://archive.ca r icom.org / jsp /p ress relea ses /p re ss _releases_2012/pres180_12.jsp, 2012. július 4.

6 „Another Disappointing Caricom Summit”. Trinidad Guardian, 2012. július 11.

7 Anthony B. Tryan: „CARICOM: Quo Vadis?”. Business Journal, Vol. 3. No. 2. (2012). http://ngc.co.tt/wp-content/uploads/pdf/publications/business-journal_september-2012.pdf, 2012. szeptember.

8 Girvan: El Caribe…, 186. o. 9 Uo. 192. o.10 Uo. 169–204. o.11 Uo. 218. o.12 Uo. 218–233. o.13 „Press Release 35/2013. Communiqué Issued

at the Twenty-Fourth Inter-Sessional Meeting of the Conference of Heads of Government of the Caribbean Community (CARICOM), 18–19 February 2013, Port-au-Prince, Republic of Haiti”. Caribbean Community Secretariat, http://archive.caricom.org/jsp/pressreleases/press_releases_2013/pres35_13.jsp, 2013. feb-ruár 20.

14 „Press Release 185/2012. Communiqué Issued at the Conclusion of the Thirty-Third

120 Külügyi Szemle

Kosárka József

Regular Meeting of the Conference of Heads of Government of the Caribbean Community (CARICOM), 4–6 July 2012, Gros Islet, Saint Lucia”. Caribbean Community Secretariat, http://archive.caricom.org/jsp/pressreleases/press_releases_2012/pres185_12.jsp, 2013. február 20.

15 Girvan: El Caribe…, 133–168. o.16 Uo.17 Uo.18 Uo. 130. o.19 Uo. 28. o.20 Uo. 50. o.

21 Caribbean Development Bank: „Annual Report 2015”. Caribbean Development Bank, http://www.caribank.org/wp-content/uploads/2016/05/CDB_AnnualReport2015.pdf, 2016. május 18. 15.o. www.caribank.org.

22 Caribbean Development Bank: „Annual Report 2012”. Caribbean Development Bank, http://www.caribank.org/uploads/2013/01/AR2012.pdf, 2013. március 21.

23 David Jessop: „Caribbean Integration: Mission Impossible?”. Caribbean Council, ht tp://www.car ibbean-council.org /wp-content/uploads/2015/06/May31Caribbean-integration-mission-impossible.pdf, 2015. május 31.