AKATOLIKUSTEOLÓGIAMEGALAPOZÁSAB e v e z e t é s a t e o l ó g i a i

ISM ERETELM ÉLETBE

Richard R. Gaillardetz

SE N SU S FIDEI FIDELIUM 1

A Sap ien tia Szerzetesi H ittud om ányi Fő isko la

Fundam entális T eológia T anszékének sorozata

Sorozatszerkesztő :

Vá r n a i J a k a b O FM , B a g y i n s z k i Á g o s t o n O FM

Richard R. Gaillardetz

A KATOLIKUS TEOLÓ G IA M EG A LA PO ZÁ SA

B e v e z e t é s a t e o l ó g i a i i s m e r e t e l m é l e t b e

L’Harmattan Kiadó Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola

Budapest, 2011

A fordítás alapjául szolgáló mű:

Richard R. Gaillardetz: By What Authority? A Primer on Scripture, the Magisterium, and the Sense of the Faithful,

Liturgical Press, Collegeville, 2003

A magyar kiadást szerkesztette: B a g y i n s z k i Á g o s t o n OFM Fordította: B u d a i G y ö r g y

Lektorálta: Vá r n a i J a k a b OFM

A szöveget gondozta: G á b o r A d r i e n n

© 2003 Liturgical Press

(Saint John’s Abbey, Collegeville, M innesota 56321, U. S. A.)

© L ’H arm attan K iadó, 2011

© Sap ientia Szerzetesi H ittudom ányi Főiskola, 2011

T A R T A L O M

Előszó a magyar kiadáshoz................................................................................. 7

A szerző előszava ................................................................................ 11

Bevezetés. A II. Vatikáni Zsinat kinyilatkoztatás-teológiája.................... 17

E l s ő r é s z - A S z e n t í r á s é s a S z e n t h a g y o m á n y t e k i n t é l y e . . 31

I. M it jelent a Biblia sugalm azottsága?...................................................... 33

II. M i a bibliai k á n o n ? ..................................................................................... 51

III. Milyen viszonyban áll egymással a Szentírás és a Szenthagyomány? . . 67

M á s o d i k r é s z - A z E g y h á z T a n í t ó h i v a t a l á n a k t e k i n t é l y e . . 85

IV. Hogyan értelmezzük a Tanítóhivatalt az Egyházban?........................... 87

V. Hogyan gyakorolják tanítói tekintélyüket a pápa és a püspökök? . . 109

VI. Mi a „dogma” és mi a „tanítás” (doctrina)?............................................ 129

H a r m a d i k r é s z - A h í v ő k k ö z ö s s é g é n e k t e k i n t é l y e . . . . 1 49

VII. M it értünk a hívek hitérzékén?................................................................ 151

V III. Megengedett-e az egyet nem értés a Katolikus Egyházban? . . . . 169

IX. Milyen kapcsolat kívánatos a Tanítóhivatal és a teológusok között? . . 187

Epilógus ................................................................................................................... 201

Köszönetnyilvánítás...............................................................................................202

PÉLDÁK NYITOTT ÉS VITATOTT K É R D ÉSEK R E..................................... 205

VÁLOGATOTT ANGOL NYELVŰ SZAKIRODALOM, E KÖNYV

HÁROM NAGY TÉMAKÖRÉNEK MEGFELELŐ BONTÁSBAN............... 211

5

ELŐSZÓ A M A GY A R K IA D Á SH O Z

A magyar nyelven hozzáférhető katolikus tankönyviroda­

lomban a teológiai ismeretelmélet alapvető kérdéseinek átte­

kintése mindezidáig csak dogmatika tankönyvek bevezető­inek (prolegomena), vázlatosan kidolgozott alfejezeteiből, és teológiai szótárak megfelelő címszavait összegyűjtve volt lehetséges. Ezzel szemben, az újkori katolikus teológiában

M elchior Cano-ig visszamenő, félévezredes hagyománya van az episztemológiai kérdések önállóbb, rendszerezett tárgya­

lásának. Ez a szisztematikus teológiai tanulmányokba való bevezetéshez nélkülözhetetlen ismeretanyag a II. Vatikáni Z si­nat előtti, újskolasztikus formájában tükröződik Schütz Antal 1922-ben megjelent magyar nyelvű Dogmatikájában, és a zsi­nat utáni formában és hangsúlyokkal jelenik meg az utóbbi két évtizedben magyarul is elérhetővé vált két dogmatika tan­könyvben: a Theodor Schneider szerkesztésében megjelent

Dogmatika Kézikönyvében és Gerhard Ludwig M üller Katoli­kus Dogmatikájában. A téma újskolasztikus és zsinatot köve­tő tárgyalásai között vízválasztót jelent, hogy a Dei Verbum

dokumentum (1965) a teológiai episztemológia néhány alap­vető, v itatott kérdésében világos állásfoglalást tett. A legfonto­sabb ilyen állásfoglalások a kinyilatkoztatás nem pusztán tan­

tételszerű természetére, a hagyomány dinamikus karakterére és a Szentíráshoz való viszonyára, a Tanítóhivatal hitletéte­ményt értelmező szerepére, és a modern szentírásmagyarázat

módszertani mozgásterére vonatkoznak. Richard Gaillardetz

magyarul most közreadott, bevezető tankönyve a zsinat ezen állásfoglalásait bontja ki, a viták közepette a témakör legki­

emelkedőbb újkori mesterét, Boldog John Henry Newmant választva mentorként a teológiai ismeretelmélet műveléséhez.

A katolikus teológia m egalapozása

Gaillardetz rendszerező értelemben törekszik átfogó tárgyalás­ra, így csak utalásokat kapunk az egyes kérdések teológiatörté­neti összefüggéseire vonatkozóan, amelyek a szerző szándéka szerint a mellékelt bibliográfián keresztül amúgy is hozzáfér­hetőek. Miközben Gaillardetz nagy érdeme, hogy könnyen fel­dolgozható terjedelemben ad kulcsot a zsinatnak megfelelő, évezredes hagyománnyal egybehangzó, episztemológiai szem­lélet kialakításához, a könyvet feldolgozó teológiai kurzusok­nak az egyes kérdések történeti összefüggéseit is érdemes ala­posabban megvilágítaniuk. Cano-tól a barokk teológián, a

Katolikus Tübingeni Iskolán, Franzelin-en, Newman-en, az újskolasztikusokon és a II. Vatikáni Zsinaton keresztül jutunk el a teológiai ismeretelmélet mai problematikájáig, amit hite­lesen foglal össze Richard Gaillardetz magyar nyelven most

megjelenő, hiánypótló műve.A magyar olvasók számára a szerzőt magát is röviden be

kell mutatnunk. Richard Gaillardetz e könyv m agyar kiadásá­

nak megjelenésekor az Egyesült Állam ok legrangosabb jezsui­

ta egyetemei egyikének, a Boston College-nak a szisztematikus teológia professzora. Teológiai profiljára is alapvető hatással van, hogy nem pap teológusként, hanem nős emberként, négy­gyermekes családapaként műveli a teológiát. Ennek megfele­

lően, az egyháztant középpontba állító szakmai orientáció­ja komoly figyelmet szentel a házasság teológiája és lelkisége

kérdésköreinek is. A szoros értelemben vett akadémiai m un­ka mellett hosszabban dolgozott egyházmegyei szintű felnőtt­képzési program ok koordinátoraként, és az Egyesült Á lla­mok püspöki karának megbízásából a katolikus-metodista párbeszéd egyik teológus szakértőjeként, valamint különböző bizottsági m unkákban. Gaillardetz professzor papi és püspö­

ki rekollekciók vezetőjeként is világszerte keresett és elismert

előadó. Az amerikai egyház meglehetősen összetett teológiai

Előszó a m agyar kiadáshoz

térképén belül hasonló kiegyensúlyozó szerepet tölt be, mint a német nyelvterület egyházán belül a magyar olvasó számára is ismerős W olfgang Bemert, akivel Gaillardetz szoros szak­mai kapcsolatot ápol. A szerző e könyvben foglalt témákhoz kapcsolódó, szakmai profilját körvonalazó publikációi a bib­liográfiát tartalmazó függelékben megtalálhatók, így itt nem szükséges ezeket felsorolnunk. Jelen kötetet mint bevezető

tankönyvet jogosan elvárt, didaktikus tudatosság és áttekint­

hető tömörség jellemzi, amelyet a szerző bonyolult kérdéseket is egyszerűen láttatni képes stílusa tesz élvezetes olvasmánnyá.

E kiadás szerkesztésében figyelembe vettük a magyar egy­ház amerikaitól eltérő adottságait. Ez elsősorban a szemlél­tetésre használt, amerikai teológiai irodalomból vett példák

„magyarra fordítását” , valam int néhány helyen lábjegyze­tek beillesztését követelte meg. Ehhez kapcsolódik az a szer­kesztői döntés is, hogy az eredeti kiadásban az egyes fejezetek

végén található „vitatott kérdések” részt és az ajánlott bibliog­ráfiát a magyar olvasó szempontjai szerint, megszűrt form á­ban, a magyar kiadás függelékeként adjuk közre. Ezek a szer­

kesztői beavatkozások a könyv gondolati keretét nem érin­tik, de a magyar teológiai irodalomban otthonosabb formát

adnak a tartalomnak. A szentírási idézetek magyar fordítá­sát a Szent István Társulat 2009-es javított szövegéből vettük. A patrisztikus nevek átírásánál, a zsinatok nevének helyesírá­sánál, és általában az alapvető teológiai terminológia magyar helyesírással kapcsolatos kulcskérdéseinél az Ókeresztény Írók sorozat 20. kötetében (Vanyó László: Bevezetés az óke­resztény kor dogmatörténetébe) Perendy László tanár úr gon­

dos szerkesztői munkával kialakított irányelveit vettük alapul.

Ahol a patrisztikus szerzőktől vett idézeteknél vagy tanítóhi­vatali szövegeknél elérhető volt magyar fordítás, annak forrá­sát az adott helyen lábjegyzetben feltüntettük. A II. Vatikáni

A katolikus teológia m egalapozása

Zsinat dokumentumainak magyar fordítása a Szent István

Társulat 2006-0S szövegét követi. Mindezeken túl is előkerül­tek e könyv témái szempontjából különösen fontos, a magyar teológiai irodalomban még tisztázatlan helyesírási kérdések. Szembeötlőbb esetekben a tárgyalás kulcspontjain, lábjegyze­tekben indokoltuk a szerkesztői döntéseket. Általános irány­elv, hogy a Magyar Tudom ányos Akadémia érvényben lévő

helyesírási szabályzatától csak olyan esetekben tértünk el, ahol a sajátos teológiai terminológia áttekinthetősége azt kifejezet­ten megkövetelte.

A keresztény élet maga, így annak noetikus-teológiai dim en­ziója is a Mesterhez fűződő tanítványi viszonyban gyökerezik. A Mester: a Názáreti Jézus, a feltámadott Krisztus, aki tanít­ványokat gyűjt maga köré és megalapítja az Egyházat. A tanít­

vány és Mestere közötti élő kapcsolatban az Egyház sokrétű valósága, életmegnyilvánulásai és tanúságtevő fórumai olyan közvetítő szerepet játszanak, amely által a Mester tekintéllyel

vezeti a tanítványt a mindennapok élethelyzeteiben. Ennek a kapcsolatnak a természetéről, a tekintélyi közvetítés formáiról és azok összefüggéseiről, valam int a teológiai ismeretelmélet mindezen keresztül kirajzolódó, intellektuális kontúrjairól ad eligazítást Gaillardetz professzor könyve, amelyet most öröm­mel nyújtunk át a magyar olvasóknak.

Bagyinszki Ágoston OFM Fundamentális Teológia Tanszék

Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola

A S Z E R Z Ő ELŐSZAVA

Ellenlábasai többször is nyilvánosan Jézusnak szegezték a kér­dést: „M ilyen tekintéllyel szólsz és cselekszel?” Ő sohasem adott nekik közvetlen választ, ám ez a kérdés maga is elgon­dolkodtató. Valójában azt kérdezték Jézustól, hogy „ki a cse­

lekedeteid valódi szerzője?” Jézus egész élete és szolgálata adta meg az egyetlen lehetséges választ erre a kérdésre. Isten maga

cselekedett a Názáreti Jézus életében. Tekintélyét azzal az iste­ni személlyel fennálló kapcsolatára alapozta, akit bensősége­sen „Atyjának” hívott.

Az Egyház élete arra irányul, hogy hirdesse Jézus Krisztus­nak, az Isten Igéjének a misztériumát. Tekintélyét illetően az

Egyház is Istentől, az élet szerzőjétől függ: nem birtokolja job­ban ezt a tekintélyt Jézusnál. Valójában a tekintély egyáltalán

nem is birtokolható. A tekintély egy kapcsolat minőségéhez tartozik hozzá. Ezzel magyarázható, hogy mindig veszélyt is hordoz magában, ha az Egyház a tekintélyére hivatkozik. A veszély abból a félreértésből ered, hogy a tekintély személyek­ben (pl. egyházi elöljárók), vagy tárgyakban (pl. a Biblia) rej­

lik. Megtévesztő, ha így beszélünk a tekintélyről, mert alapo­sabb vizsgálódásból kiderül, hogy a tekintély inkább kapcsolat,

mint személy vagy tárgy.A hétköznapi életben egy személy csak olyan mértékben

lehet hatékony tekintély, amennyire tekintélyét a vele kapcso­latban állók elismerik. Például tanárként csak annyiban szá­mítok tekintélynek az előadásaimon, amennyiben a diákjaim

elismerik a hozzáértésemet. Hiába van egyetemi diplomám, ha úgy tekintenének rám, mint egy dilettánsra, elveszíthetném tekintélyemet az ő szemükben. A tekintély a kapcsolatunk jel­

legében valósul meg, bár objektív értékforrásból ered. Hasonló

A katolikus teológia m egalapozása

mondható el a vallási tekintélyről is. Ha az emberek úgy viszo­nyulnak a Szentíráshoz, a hitvalláshoz, vagy egy egyházi elöl­

járóhoz, hogy elismerik azok tekintélyét, akkor ez a tekintély — e közösségben — hatékonyan kifejezésre jut. A tekintély így mindig több alany közötti kapcsolatrendszerben válik valóság­gá: a tekintélyt elismerő, és a tekintélyt kinyilvánító szubjektu­mok között. A minket itt szorosabban érdeklő vallási tekinté­lyek végső soron Isten tekintélyének véges közvetítői, amelye­ket a hit által ismer el tekintélynek a hívő ember.

Ez a könyv az Egyház tekintélyéről szól. Különösképpen is

annak szenteli figyelmét, hogy a tekintély hogyan áll kapcso­latban a keresztény hittel, és a teológia számára jelentős fóru­mokkal, amelyek felölelik a Szentírást, a Szenthagyományt, a

pápákat és a püspököket, a hitvallásokat és a tanítást, a teo­lógusokat és az egész hívő népet. Egy ilyen terjedelmű beve­zető tankönyv természetesen nem térhet ki a tekintélygyakor­lás számos részletkérdésére az egyházkormányzatban vagy az

Egyház szentségi és liturgikus élete területén.A kereszténység történetében sajnálatosan bekövetkezett

több, kisebb-nagyobb egyházszakadás annak a következmé­

nye, hogy nem született időben kellő egyetértés a hitéleti tekin­

tély megfelelő forrásairól, vagy annak helyes gyakorlásáról. Előfordult, hogy kijátszották a Szentírás tekintélyét a Szentha­

gyomány tekintélyével szemben; avagy a Tanítóhivatal tekin­

télyét (pl. pápa és püspökök) a teológusokkal vagy a laikus hívőkkel szemben. Az egészséges katolikus tekintélyfelfogás képes összefogni ezeket a szembenállásokat, és rámutat arra, hogy a különböző tekintélyformák hogyan hatnak egymásra és hogyan egészítik ki egymást az Egyház küldetésében.

A különböző témákat a II. Vatikáni Zsinat alapján fogjuk vizsgálni. Az 1962 és 1965 között tartott II. Vatikáni Zsinat oly­

annyira mozgásba hozta a katolikus gondolkodást, hogy ilyes­

A szerző előszava

mire a X V I. század óta nem volt példa. A zsinat nemcsak a

hivatalosan kihirdetett, tizenhat dokumentum által fejtette ki a hatását, hanem azáltal az új teológiai értelmezési keret által is, amelyet a jelenkori egyházi élet átgondolására felkínált. Az új keret olyan kapcsolódási pontokat is figyelembe vett, amelyek ott jöttek létre, ahol korábban csak szembenállásokat feltételez­

tek. Hajdan a modern tudomány és a történetkritikai kutatás megjelenését komoly fenntartásokkal fogadták — most a zsinat felszólított a modern tudományok komolyan vételére, valamint

a történeti kutatások eredményei felé való nyitottságra. Vala­ha a papságot és a hívő népet két külön „osztálynak” tekintet­ték, ahol a laikusok feladata arra korlátozódott, hogy engedel­meskedjenek a papságnak — most a zsinat aktív együttműkö­désre szólította fel őket, arra építve, hogy mindannyian krisz­

tushívők (christifideles). Korábban a teológusok feladata kime­rült abban, hogy megmagyarázzák az Egyház hivatalos tanítá­sát a laikus híveknek — most Isten Igéjének szolgálatában a püs­pöknek és a teológusnak egymást kölcsönösen kiegészítő fel­

adata van. Egykor a világot csupán veszélyek forrásának tekin­tették — most a zsinat meglátta a világban Isten kegyelmének működését, és a tiszteletteljes párbeszéd lehetőségét is.

A katolikus hit értelmezésének ezen új kerete a múlt és a jelen szempontjainak kiegyensúlyozására törekedett. Ez a két

szempont már a zsinaton is formát öltött: egyrészt jelen volt az eltökéltség, hogy az Egyházat kommunikációképessé tegyék olyan területeken, ahol hite és gyakorlata már nem volt érthető a kortárs világ számára; másrészt jelen volt az igény, hogy visz­

szatérjenek a kereszténység forrásaihoz, és ezáltal újra felfe­dezzék a Szentírás és a korai Egyház lendületes látásmódját a

keresztény életről, amelyet az újkori katolicizmus hagyott fele­désbe merülni.

A katolikus teológia m egalapozása

Az, hogy ez a könyv a II. Vatikáni Zsinat alapján íródott, nem azt jelenti, hogy az általunk tárgyalt kérdésekre csak a zsi­nat dokumentumaitól várjuk a választ. A zsinat maga is egy­szerre volt nyitott a múlt és a jövő felé. A zsinati alap inkább

azt jelenti számunkra, hogy a II. Vatikáni Zsinat tanítása meg­bízható értelmezési keretet nyújt a tanítás tekintélyi m egalapo­zásával kapcsolatos kérdéseink megtárgyalásához.

A könyv alapvetően három részre tagozódik. Az első rész a hitletétemény (depositum fidei) tekintélyével kapcsolatos kérdé­seket vizsgálja a Római Katolikus Egyházon belül. Katolikus felfogás szerint a Szentírás központi jelentőségű az Egyház éle­tében, azonban a Szentírás tekintélye nem független az Egy­ház életétől, így a hagyománytól sem. A második rész azoknak a tekintélyére irányítja figyelmünket, akik hivataluknál fogva tanítanak a Katolikus Egyházban: a pápára és a püspökökre. A katolikusok Tanítóhivatalnak nevezik a pápa és a püspö­kök különleges tanítói tekintélyét. Végül, a harm adik rész egy elhanyagolt témát vesz górcső alá, nevezetesen azt a különle­

ges tekintélyt, amelyet a világi hívek és az egész hívő közös­ség birtokol a keresztségből fakadóan. A II. Vatikáni Zsinat a

„hitérzék” , a sensus fidelium ősi teológiai témájának tárgyalása során foglalkozott ezzel a kérdéssel.

Az „újskolasztikus” időszakban (közel egy évszázadon keresztül) a teológusok tekintélyét kizárólagosan a Tanítóhi­vatalhoz kapcsolták. A II. Vatikáni Zsinat előtt általános véle­mény volt, hogy a teológusok feladata csupán a hivatalos egy­házi tanítás magyarázata. Egy ősibb szemlélet szerint a teoló­gusok m unkája kapcsolódik Isten egész népének hitbeli meg­

látásaihoz is. A z utolsó részben a teológusok szerepével is fog­lalkozunk, valamint azzal a kényes kérdéssel, hogy mi történik akkor, ha valaki úgy érzi, hogy nem tud azonosulni az Egyház tanításának valamely elemével.

A szerző előszava

Reményeim szerint ez a bevezetőnek szánt tankönyv hasz­nosnak bizonyul majd m ind egyetemi teológiai kurzusokon, mind a laikusok szolgálatában, különböző képzési programok keretében. Azoknak az olvasóknak, akik szakirodalmi hivat­kozásokkal együtt szeretnék mélyebben megismerni azokat a szerteágazó témákat, amelyeket a jelen kötet második és har­

m adik része tárgyal, figyelmébe ajánlom korábbi szakmaibb hangú m unkám at.1 Jelen kötet célja nem az aprólékos akadé­mikus kidolgozottság volt, hanem hogy közérthető módon

és szintézist teremtve m utassam be a kinyilatkoztatásról és

az Egyház tanítói tekintélyéről szóló alapvető meglátásokat. Mindegyik fejezet egy-egy teológiai nézőpontot kínál a téma

feldolgozásához.A függelékben minden fejezethez csatoltunk egy vázlatos

áttekintést valamely kapcsolódó, de még le nem zárt teológi­

ai kérdésről. Régi keletű a katolikus teológiában a quaestiones disputatae (a vitatott kérdések) számontartásának a pedagógi­ai módszere. Ez a műfaj a középkori egyetemeken alakult ki, ahol felismerték, hogy egy tekintéllyel rendelkező szöveg gon­

dos olvasása (lectio) élénk vitákat válthat ki a szöveg pontos értelmezésével kapcsolatban. így a lectio lehetőséget kínált a disputatio-ra, amelynek során különféle értelmezésekről eshe­

tett szó a studium során. Marie-Dominique Chenu OR a kiváló teológus-történész írja a disputatio jelentőségéről:

„Ettől a ponttól kezdve jutnak szerephez az érvek (pro) és az

ellenérvek (contra); nem azért, hogy azonnali választ kapjanak, hanem azért, hogy a dubitatio (kételkedés) aktusával a keresést

a végső határokig fokozzák. Kielégítő m agyarázatot csak azzal

1 R ic h a r d R . G a i l l a r d e t z : Teaching with Authority: A Theology of the Magisterium in the Church (Tekintéllyel tanítani: a Tanítóhivatal teológiája az Egyházban), The Liturgical Press, Collegeville, 1997.

A katolikus teológia m egalapozása

a feltétellel adnak, hogy tovább folytatják a keresést addig, am íg

meg nem találják a kétely okát.”2

Ez a vitakultúra alapvetően fontos a teológiai m unka elevensé­

géhez. Bár egy ilyen könyv nem vállalkozhat arra, hogy elmé­lyedjen a kortárs viták problematikájában, az olvasónak mégis jogos igénye, hogy képet alkosson egy-egy ilyen vita jellegéről. A példaként kiválasztott vitatott kérdések vázlatos összefogla­lása megismertetheti az olvasót a mai teológia — egyházi élettel együtt járó - konstruktív feszültségeivel.

2 M. D. C h e n u : Toward Understanding Saint Thomas, Henry Regency, Chi­cago, 1964, 48.

A L’Harmattan Kiadó kötetei megrendelhetők, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók:

L’Harmattan Könyvesbolt1053 Budapest, Kossuth L. u. 14- 16.Tel.: (1) 267-5979

harm attan@ harm attan.hu;

www.harmattan.hu

Felelős kiadó: Gyenes Á dám, Orosz András Lóránt OFM Tipográfia és borító: Takács Zita Nyomdai munkálatok: Robinco Kft.Felelős vezető: Kecskeméthy Péter

ISBN 978-963-236-457-5 ISSN 2063-0859

ISBN 978-963-236-457-5

2400 Ft

SENSUS FIDEI FIDELIUM

- „A HÍVŐK HITÉRZÉKE”

Sorozatunk címét a II. Vatikáni Zsinat szavai fejtik ki: „Isten szent népe Krisztus prófétai küldetéséből is részesedik, leginkább azáltal, hogy a hívő és szerető élettel egyre szélesebb körben tesz tanúságot róla, és fölajánlja Istennek a dicséret áldozatát: az Ő ne­vét megvalló ajkak gyümölcsét. A hívők összessé­ge, mely a Szentlélek kenetének birtokában van, a hitben nem tévedhet, és ezt a különleges tulajdon­ságát az egész nép természetfölötti hitérzéke révén nyilvánítja ki, amikor »a püspököktől kezdve a leg­jelentéktelenebb világi hívőkig« hit és erkölcs dol­gában kifejezi egyetemes egyetértését. E hitérzékkel ugyanis, melyet az igazság Lelke ébreszt és tart fenn, Isten népe a szent Tanítóhivatal hűségesen követett vezetésével már nem emberi szót, hanem valóban Isten igéjét kapja, az egyszer átadott szent hit taní­tását, és fogyatkozás nélkül ragaszkodik hozzá, az­által, hogy helyes ítélettel egyre elmélyül benne és egyre inkább alkalmazza életében."

(Lum en Gentium 12)