1

A

TÖRTÉNETI NYELVÉSZET

ÉS A

MAGYAR NYELV EREDETE

ANGELA MARCANTONIO

válogatott tanulmányai

2

©Angella Marcantonio 2006szewrkesztés © HUN-idea 2006

Fordította és lektorálta

Bertal MáriaImre KálmánSárközy Péter

Tomory ZsuzsannaZsigmond BenedekZsigmond Gergely

Kiadja aHUN-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely

honlap wwwhun-idea.come-levél: info@hun-idea.com tel. (20) 226-4155

Felelős kiadó: Kárpáti Gábor CsabaA kötetet tervezte: ;t~)H~

Nyomdai munkálatok: G-PrintFelelős vezető Wilpert Gábor igazgatóBudapest, 2006 ISBN 963 7014 19 5

3

Magyar barátaimnak

5

TARTALOMJEGYZÉKTARTALOMJEGYZÉK ......................................................................5

ELŐSZÓ ................................................................................................9

1. A KÖNYV BEMUTATÁSA...................................................................92. NYELVCSALÁDOK: NYELVÉSZETI ELMÉLETEK VAGY TÖRTÉNELEM

ELŐTTI TÉNYEK? .......................................................................103. MI A BAJ A FINNUGOR/URÁLI ELMÉLETTEL? ..................................204. MI A KÖVETKEZŐ LÉPÉS?...............................................................345. VÉGKÖVETKEZTETÉS.....................................................................43IRODALOM .........................................................................................46

SAJNOVICS JÁNOS SZEREPE AZ ÖSSZEHASONLÍTÓNYELVTUDOMÁNYBAN ............................................................51

1. BEVEZETÉS ....................................................................................512. A kérdés állása .......................................................................52

3. A "NYELVTANI" ÖSSZEHASONLÍTÁS ..............................................593.1. A nyelvtani "megfelelések" ..................................................59

4. A LEXIKOLÓGIAI MEGEGYEZÉSEK..................................................654. 1. A lexikai megegyezések és azok értékelése a

szakirodalomban....................................................................654.2. A lexikai megegyezések alapvető hibája .............................67

5. GYARMATHI NYELVTANI ÖSSZEHASONLÍTÁSAI..............................756. BEFEJEZÉS .....................................................................................80IRODALOM .........................................................................................83

NYELVÉSZETI PALEONTOLÓGIA: TUDOMÁNY AVAGYFIKCIÓ?..........................................................................................87

1. BEVEZETÉS ....................................................................................872. MI A BAJ A STANDARD URÁLI NYELVELMÉLETTEL? .......................883. MI A BAJ A NYELVÉSZET ELEMZŐ MÓDSZERÉVEL?.........................904. A MAGYAR SZÓ REKONSTRUKCIÓJA ÉS A KAPCSOLÓDÓ TÖRTÉNETI

BIZONYÍTÉKOK ÚJRAÉRTELMEZÉSE...........................................934.1. Bevezetés .............................................................................934. 2. A magyar szó etimológiája: a történelmi háttér.................944. 3. A magyar szó etimológiája: kronológiai és nyelvi fejlődés 954. 4. A magyar szó etimológiája: az uráli etimológiája ...........101

IRODALOM .......................................................................................104

6

A TÖRTÉNETI NYELVÉSZET ÉS A FINNEK EREDETE: ......111

1. A HAGYOMÁNYOS URÁLI NYELVELMÉLET ÉS A JELENKORI KUTATÁS...............................................................................................111

2. A TÖRTÉNETI NYELVÉSZET MÓDSZEREI .......................................1133. MIT HIRDETNEK A TRADICIONALISTÁK ÉS MIT A FORRADALMÁROK?

...............................................................................................1174. MI A BAJ A HAGYOMÁNYOS URÁLI NYELVELMÉLETTEL? .............119

4.1. A nyelvészeti modell és a társtudományok eredményei közöttiellentmondások A nyelvészeti modell és a társtudományokeredményei közötti ellentmondások a következők:...............120

4.2. A nyelvészeti modell ..........................................................1215. TANULSÁGOK ..............................................................................124IRODALOM.......................................................................................127

ÉSZREVÉTELEK JU HA JANHUNEN: "AZÖSSZEHASONLÍTÓ URALLSZTIKA PARADIGMÁIRÓL" C.TANULMÁNYÁRÓL. .................................................................131

IRODALOM.......................................................................................136

MILYEN NYELVI ADATOK TÁMASZTJÁK ALÁ AZ URÁLIELMÉLETET VAGY ELMÉLETEKET?.................................137

1. BEVEZETÉS ..................................................................................1372. A LOJÁLIS ELLENZÉK...................................................................1383. ALAPVETŐEN ELHIBÁZOTT? ........................................................1394. HAZUGSÁGOK, NAGY HAZUGSÁGOK ÉS STATISZTIKÁK................1405. SZINKRÓNIA VAGY DIAKRÓNIA? ..................................................1416. STATISZTIKAILAG SZIGNIFIKÁNS-E AZ "URÁLI" REKONSTRUÁLÁS?

...............................................................................................1437. TÖPRENGÉSEK .............................................................................1458. KÖVETKEZTETÉSEK .....................................................................146IRODALOM.......................................................................................147

AZ URÁLI ELMÉLET JELENLEGI ÁLLAPOTA: KRITIKAIISMERTETÉS ..............................................................................149

1. BEVEZETÉS ..................................................................................1492. A HAGYOMÁNYOS URÁLI PARADIGMA.........................................1493. HOGY LEHETETT ELHINNI, HOGY AZ URÁLI ÉS AZ ALTÁJI NYELVEK

NEM ROKONOK?......................................................................1504. A HAGYOMÁNYOS URÁLI PARADIGMA ÁTTEKINTÉSE...................152IRODALOM.......................................................................................159

7

MARIO ALLNEI: AZ ETRUSZK NYELV: A MAGYAR NYELVARCHAIKUS FORMÁJA, BOLOGNA: IL MULLNORICERCA, 2003, 480 O................................................................163

1. OLVASÁS ELŐTT ..........................................................................1642. OLVASÁS UTÁN............................................................................167

2.1 .A kezdeti választás.............................................................1672.2. Verifikációs kritériumok, A: 'hangtani törvények' .............1792.3, Verifikációs kritériumok, B: a 'megfeleltetések' ................1812.4. Tipológia és genealógia: "A magyar és az etruszk nyelv

közös tipológiai vonásai".....................................................1862.5. "Az etruszk morfológia az ugrisztika fényében"? ..............1872.6. Az etruszk a magyar archaikus formája? ..........................1902.7. "Az etruszkok kárpáti-dunai eredete"................................190

3. A TÖRTÉNETI-ÖSSZEHASONLÍTÓ NYELVÉSZET ÉS ANYELVCSALÁDOK ...................................................................192

IRODALOM .......................................................................................198

BALÁZS JÁNOS AREÁLLS NYELVÉSZETI MODELLJE ÉS AMAGYAR NYELV EREDETE ...................................................201

I .BALÁZS JÁNOS EMLÉKEZETE........................................................2012. MI A BAJ A FINNUGOR/URÁLI ELMÉLETTEL? ................................2043. A MAGYAR NYELV TERMÉSZETE ÉS JELENLEGI ÁLLAPOTA ..........2064. BEFEJEZÉS ...................................................................................210IRODALOM .......................................................................................212

8

9

ELŐSZÓ

1. A könyv bemutatásaAz Uráli nyelvcsalád (2006a) című könyvem magyar fordítá-

sának meleg fogadtatása a magyar olvasóközönség (legalábbisegy részének) körében indított arra, hogy lefordítsam magyarra,és egyetlen kötetbe összegyűjtsem azon írásaimat, amelyeknekközös témája az úgynevezett finnugor/uráli elmélet kritikai is-mertetése és elvetése. E kedvező fogadtatás nagyon meghatott, éshálás vagyok érte.

Az előző könyvemhez hasonlóan a jelen munkámban is meg-vizsgálom és megkérdőjelezem a finnugor/uráli elmélet érvényes-ségét, miközben olyan témát is tárgyalok, amely csak említéssze-rűen került elő az előző könyvemben lehetséges módszereket fo-gok javasolni olyan új modell, új elmélet kereséséhez, amelyesetleg fényt deríthet a magyar nyelv eredetére.

Az uráli elmélet szerint a finn, az észt, a lapp (számi), amordvin, a zürjén, a vogul, az osztják, a szamojéd és természete-sen a magyar egy nyelvcsaládot alkot, vagyis "leánynyelveinek"olyan csoportját, amelyek állítólag mind egyazon közös, ősnyelv-ből, az úgynevezett ős-finnugor / ős-uráli nyelvből származnak Ezaz elmélet, azon kívül, hogy jól ismert a nyelvészek és más hu-mán tudományok tudósai körében, minden magyar számára is is-merős, hiszen ez a "hivatalos" elmélet, amely magyarázatot adnyelvük, és ezzel együtt népük eredetére is Szintén közismerttény a nyelvészek és általában a magyar olvasóközönség előtt,hogy az elméletet körülbelül 200 éve olyan tudósok hozták létre,akik a nyelvek, nemzetek, etnikumok, fajok eredetének (akkori-ban különösen fontos és népszerű) témájával foglalkoztak. E tu-dósok leggyakrabban nyelvészek voltak (mintsem, mondjuk, ant-ropológusok, történészek vagy etnográfusok), főleg azért, mertakkoriban úgy gondolták, hogy a nyelv elkerülhetetlenül egyetjelent a "népességgel/etnikummal/fajjal" Más szóval, feltételeztékés komollyan is gondolták, hogy egy adott nyelv eredetének fel-fedezésével, ipso facto a kérdéses nyelvet beszélő emberek ere-detét is megtalálják Így például a (feltehetően) indoeurópai ős-

10

nyelvből származó, indoeurópainak besorolt (olasz, német, latin,ó- és újgörög, szanszkrit stb.) nyelveket beszélő embereket, az ősiindoeurópai néphez/fajhoz tartozónak vélték.1 Ehhez hasonlóan,mivel a finn és a magyar nyelvet uráli nyelvként könyvelték el, afinnekről és a magyarokról azt tartották (és általában továbbra isazt tartják), hogy az ősi uráli néphez(/fajhoz) tartoznak.

2. Nyelvcsaládok: nyelvészeti elméletek vagy tör-ténelem előtti tények?

2.1. E ponton, mielőtt továbbhaladnék a könyv témájának éscélkitűzésének bemutatásával, azt hiszem nagyon fontos az olva-só (legyen bár nyelvész, vagy más szakterület tudósa, vagy akárlaikus) figyelmét felhívom a "nyelv = népesség" hagyományosnyelvészeti elgondolására, valamint a nyelvek osztályozásánakáltalános koncepciójára Erre azért van szükség, mert tökéletesenlátni kell ezen alapvető nyelvészeti meglátások (és a kapcsolódóvizsgálati módszerek) jelentőségét és használhatóságát, mielőtt anyelvek és népek eredetének vizsgálatába belekezdünk.

Amikor egy adott nép eredetévei kapcsolatban valamit állí-tunk, főleg ha annak (feltételezett) létezéséről beszélünk a törté-nelem előtti időkben, az nem jelenti szükségszerűen, hogy létezé-sére, eredetére, hollétére és nyelvére világos és egyértelmű bizo-nyítékot találtunk épp ellenkezőleg had magyarázzam el ezt a fentemlített nyelvek példáján. Amikor azt állítjuk, hogy a latin (és abelőle származó újlatin nyelvek), az ó- (és új)görög, vagy a ger-mán nyelvek (angol, német, dán stb.), a szanszkrit (és a maiindoárja nyelvek) stb. indoeurópai nyelvek, és ennélfogva (a tör-ténelem előtti időkben) indoeurópai eredetű népek beszélték őket,ez egyáltalán nem jelenti, hogy kényszerítő erejű nyelvészetiés/vagy más tudományos bizonyítékot találtunk a feltételezett in-doeurópai nép(/faj) létezésére. Valóban a területet kutató tudósokkörében jói ismert tény, hogy nincs erre vonatkozó régészeti, ant-ropológiai, történelmi bizonyítékunk, sehol semmiféle nyomanincs e meghatározott népnek az eurázsiai térségben Hasonlókép-pen, nincs semmi utalás és bizonyíték az (általánosan feltétele- 1 Azt hogy ez a „nyelv = faj” koncepció milyen veszélyeket hordozhat magában,

megtapasztaltunk Európa XX századi történelmében

11

zett) ősi indoeurópai nyelvre sem – amennyiben azt egy valódinyelvi közösség által, az idő és a tér egy meghatározott pontjánbeszélt, valóságos nyelvnek tartjuk, és nem csak a nyelvészek el-meszüleményének, a nyelvészeti jelenségeket magyarázó mo-delljüknek.2 2 Ennélfogva, csakis azért beszélünk indoeurópai"népességről", mert a nyelvészek a szóban forgó nyelveket egycsoportba, vagyis egy nyelvcsaládba sorolták (és itt hangsúlyozniszeretném a "sorolták" kifejezést) – ez a besorolás pedig sajátnyelvészeti feltételezéseik és elemzési módszereik alapján történt(lásd lejjebb). Más szóval, a nyelvészek, kutatásaik eredménye-ként és a nyelvi jelenségekre vonatkozó saját értelmezési modell-jeik alapján feltételezték, és nem bizonyították, hogy e nyelvekugyanabból az ősnyelvből származnak (egyelőre hagyjuk figyel-men kívül a kérdést, hogy vajon az előterjesztett nyelvi osztályo-zás helyes-e vagy sem) E ponton, miután egy nyelvcsalád és kö-zös ősnyelv létezését tételezték fel, esetűnkben az ős-indoeurópait, a nyelvészek és más szakterületek tudósai egy lé-péssel továbbmentek és újabb feltételezéssel álltak elő az előbbemlített "nyelv = nép/faj" elgondolásból kiindulva feltételezték,hogy nemcsak az indoeurópai ősnyelv létezett, hanem az e nyel-vet beszélő, jól definiálható, homogén nyelvi közösség/nép is. Azindoeurópai tanulmányok híres tudósa, Campanile (1998, 1) vilá-gosan rámutat, hogyan jött létre az indoeurópai nyelvi közösséglétezésének ötlete az indoeurópai nyelvészeti beosztás eredetifeltevéséből "szükségszerűen következő feltevés"-ként

"Bár az indoeurópai koncepció elsősorban nyelvészetielgondolás, mégis, azzal, hogy feltételezzük e nyelv léte-zését, feltételeznünk kell az e nyelv beszélőinek homo-gén csoportját is, amelyet közös kultúra jellemez, mintminden természetes nyelv esetében. Más szóval, magátólértetődő volt, hogy szinte rögtön azt követően, hogy azösszehasonlító nyelvészet felállította az indoeurópai el-méletet, ..a nyelvészek elkezdtek gondolkodni azon isme-

2 A régészeti, paleoantropológiai stb. bizonyítékok hiányáról az indoeurópai és a

finnugor/uráli nyelvközösséggel kapcsolatban lásd pl. Hausler (2003 és2004)

12

retlen népek tárgyi és szellemi kultúráján, amelyek vala-ha az indoeurópai nyelvet beszélték" [kiemelés tőlem].

A fentebb felvázolt kép az indoeurópai nyelvcsaládot/népetilletően, tökéletesen áll az uráli nyelvcsaládra/népre is. Valójábanaz indoeurópai és a finnugor/uráli elmélet, ugyanazon történelmi,politikai és kulturális légkör hatása (és nyomása) alatt, azonosvizsgálati módszerek és a nyelvi jelenségek ugyanolyan értelme-zési modelljének felhasználásával, párhuzamosan fejlődött ki(lásd lejjebb) Ennélfogva, az uráli nyelvek esetében is, az a kiin-duló pont, miszerint a történelem előtti időkben létezett egy jólmeghatározható, homogén uráli népességi/faj), szintén "szükség-szerűen következő feltevés", amely az uráli osztályozás és annakszéles körű (de nem egyetemes) elfogadása következményekéntkeletkezett Más szóval, például a magyar és a finn nyelvre vonat-kozó megállapítás, hogy ugyanabból az ős-uráli nyelv-ből/közösségből származik, valójában csak a következőt jelenti: ekét nyelvet egy-azon nyelvcsaládba sorolták az uralkodó nyelvé-szeti osztályozási modellnek megfelelően Valójában, az indoeu-rópai nyelvekhez hasonlóan, az uráli nyelvek esetében sincsenekrégészeti, antropológiai, vagy újabban, genetikai bizonyítékok,sőt – semmiféle nyom vagy jel nem utal e feltételezett népességtörténelem előtti létezésére (lásd lejjebb részletesebben kifejtve).

Az olvasó ennél a pontnál joggal mondhatja, akár fel is ró-hatja, hogy ragaszkodásom e koncepciókhoz túlzottan szőrszálha-sogató Ez igaz, bár véleményem szerint szükséges ennek hang-súlyozása, a pedantériára a következő miatt van szükség: a tudó-sok, a nyelvészeket is beleértve, és az emberek általában túlságo-san is gyakran elfelejtik, hogy amikor mi ősnyelvekről beszélünk,akkor nem történelmi, helyesebben történelem előtti tényekre,nem "eseményekre" gondolunk, amelyek valóban megtörténtekvalamikor és valahol az őskorban, hanem csupán nyelvészeti el-méletekre Így tehát e nyelvészeti elméletek, bármely egyéb tudo-mányos elmélethez hasonlóan, lehetnek hibátlanok, vagy nem,megalapozottnak tűnhetnek e pillanatban, de megkérdőjelezhetikőket a jövőben előkerülő új bizonyíték fényében, stb. Egyszóval,nem szabad az "elméleteket" a "tényekkel" összekeverni A nyel-vészeti elméletek' esetében ez különösen igaz, és nemcsak a nyel-

13

vek osztályozási folyamatában felmerülő nagyfokú (tudatos vagy'öntudatlan) szubjektivitás3 miatt, hanem az eljárás során alkalma-zott speciális módszerek és vizsgálatok miatt is Amint még a lai-kus olvasó számára is bizonyára ismert, ahhoz, hogy nyelvcsalá-dokat, vagyis nyelvi beosztásokat hozzanak létre, a nyelvészekrendszerint az úgynevezett "történeti nyelvészet" módszereit al-kalmazzák, és a következő módon járnak el (további részletek vé-gett lásd a 2 és 3 tanulmányt a történeti nyelvészet módszereivelkapcsolatban)1 Először, a nyelvészek összehasonlítás céljából kiválasztanak két

vagy' több nyelvet; a választás pedíg a nyelvek között (állító-lag) meglevő hasonlóságok (a nyelv különböző szintjein: fo-nológia, szókészlet, nyelvtan/morfológia, tipológia, szintaxis)személyes, szubjektív vagy (ahogy a nyelvészetben gyakranállítják) "szabad szemmel történt" megfigyelésén alapszik

2 Másodsorban megpróbálják kiértékelni, hogy ezek az "ösztönö-sen megfigyelt hasonlóságok valóban helytállóak-e, azaz va-lódi hasonlóságok, valódi nyelvészeti összefüggések-e, vagyegyszerűen úgynevezett "véletlen egybeesések". E célból anyelvészek az úgynevezett összehasonlító módszert alkal-mazzák, amely egy (állítólag) "tudományos" vagy legalábbisegy szigorú és viszonylag "biztonságos" módszert nyújt avalódi összefüggések egyenkénti felismeréséhez, és távoltartja őket a "véletlen egybeesésektől"

3. Végül, a megállapított összefüggések, valamint más, fellelhetőnyelvészeti vagy nyelvészeten túli információk esetleg fontosadatai alapján, a nyelvészek megalkotják, vagyis szabálybafoglalják az úgynevezett (hangtani, lexikális és nyelvtani) re-konstrukciókat, amelyekre lejjebb találunk néhány példát,Más szóval, a nyelvészek megpróbálják felmérni, hogy me-lyek voltak az anya-nyelv eredeti, "nem hitelesített" (szótanivagy nyelvtani) alakjai, amelyekből a leánynyelvekben meg-figyelt összefüggések feltehetőleg származnak.

Ismétlem, nagyon akadékoskodó vagyok, hogy újra meg újrahangsúlyozom a "nem igazolt" nyelvi rekonstrukciók merő felté- 3 A szubjektivitás szerepére a nyelvcsaládok felállításánál más tudósok is rámu-

tattak, mint például McMahon, A & McMahon, R (2!!Ú3)

14

telezett értékét, és azért, mert egyszer s mindenkorra világossászeretném tenni az olvasó előtt, hogy ezek a rekonstrukciók azontúl, hogy nincsenek adatokkal alátámasztva, a dolog természeté-ből adódóan "képletek". Ráadásul nagy valószínűség szerint ha-misak is, a következő fő okok miatt:a) mint már említettem, az összehasonlítandó nyelvek kezdeti ki-

választása, amelyek alapján a rekonstrukciókat szabálybafoglalták, szükségszerűen intuitív és szubjektív, gyakran in-kább befolyásolták, sót megszabták a történelmi, kulturálistényezők, mintsem tisztán nyelvészeti adatok (ahogy errőllejjebb szót ejtünk);

b) az összehasonlító módszer, amelyet azon meghatározott célbólhasználnak, hogy a feltehetően valódi megegyezéseket meg-különböztessék az esetleges véletlen hasonlóságoktól, a gya-kori állítással szemben nem is olyan tudományos és precíz,ahogy számos kiadványban bemutatják (lásd pl Fox [1995];Aíkhenvald & Dixon [szerk 2001]).Az (a) és (b) pontból látható, hogy ez a két alapvető hiá-

nyosság, mélyen beágyazódva a történeti/összehasonlí-tónyelvészet módszerébe, komoly negatív következményekkeljárhat a feltételezett nyelvi besorolásokat, illetve a hozzájuktartozó rekonstrukciók és ősnyelvek hitelességét illetően Eztnéhány olyan konkrét (a történeti nyelvészet múltjából vett)példán keresztül fogom szemléltetni, melyekhez terjedelmestanulmányok és dokumentumok álinak rendelkezésre

Vegyük újra az indoeurópai nyelvcsalád esetét, amely avilág "legjobban megalapozott" nyelvcsaládja, a "szó szorosértelmében vett" nyelvcsalád, amelynek érvényességébenaligha kételkedik valaki Azonban, még ez a nyelvi osztályo-zás, valamint a hozzá tartozó ősnyelv is, sokkal inkább törté-nelmi baleset, mint tudatos, elfogulatlan, jól felkészült nyel-vészeti kutatás eredményeként jött létre Valóban, amint anyelvészek körében köztudott, az indoeurópai nyelvcsa-lád/nyelvi közösség ötlete először India brit gyarmatosításaidején merült fel, amikor is egy brit bíró, Sir William Jones,az "Ázsiai társaságnak" megtartotta hagyományos, és mind amai napig híres, éves beszámolóját (The third anniversarydiscourse, delivered 2 February, 1786). Sir Jones, aki igen

15

művelt ember volt, indiai tartózkodása során elhatározta, hogymegtanulja az indiaiak ősi, presztízs-nyelvét, a szanszkritot,mivel úgy gondolta, és nem tévedett, hogy ez segíti őt abban,hogy jobban megértse annak a : népnek a kultúráját és élet-módját, amelyet a brit birodalom' képviseletében segített kor-mányozni Tökéletesen elsajátítva a szanszkritot, továbbá já-ratos lévén a latinban és az ógörögben is, tanulmányozta enyelvek szerkezetét és észrevette, hogy egy sor összefüggés éshasonlóság van közöttük, főleg a nyelvtan és alak tan szintjén.E hasonlóságok oly határozottnak tűntek számára, ami sze-rinte nem lehetett a véletlen műve Azt gondolta továbbá, hogye hasonlóságokat csak annak feltételezésével lehetne megma-gyarázni, hogy a szóban forgó nyelveknek közös az eredetükPontosan erről számolt be híres beszédében Azóta Sir WilliamJonest széles körben az indoeurópai történeti nyelvészet ala-pítójának tekintik, mivel "kimutatta" (így áll gyakran a tan-könyvekben), hogya latin, a görög és a szanszkrit egyazon ős-nyelvből származik. Ily módon az indoeurópai nyelvcsalád„felfedezése" csakugyan történelmi, politikai körülményekeredménye (még akkor is ha, érvelhetne bárki, előbb vagyutóbb valaki másnak támadt volna hasonló ötlete) Az a (túlszéles körben) elterjedt állítás pedig, miszerint Sir Jones nemcsak feltételezte, hanem "be is bizonyította" a latin, a szanszk-rit és a görög genetikai rokonságát, hamis. Valójában, mintemlítettük, Sir Jones csak annyit közölt a hallgatósággal, hogy"megfigyelt" több nyelvtani hasonlóságot, amelyekről egysze-rűen azt "gondolta", hogy csak közös forrás feltételezésévellehet őket megmagyarázni. Nem hozott példákat a feltételezetthasonlóságokra, nem is elemezte azokat, nem közölt semmiegyéb olyan adatot sem, amely segítette volna a hallgatóságota hasonlóságok felismerésében és megértésben. És még vala-mi. Ha valaki elolvassa Sir Jones eredeti beszédét, rábukkanolyan egyéb megállapításaira is, amelyeket a tankönyvek so-sem idéznek, mert az igazat megvallva, ezek nagyon kelle-metlenek mindazok számára, akik Sir Jones-t az indoeurópainyelvcsalád atyjának tekintik. Sir Jones valójában ennél is to-vább megy (megint minden bizonyíték, minden példa nélkül),sok más nyelvről is elmondván, hogy ugyanabból a közös for-

16

rásból, ugyanabból az ősnyelvből származnak, mint a latin, agörög és a szanszkrit Ezek \iszont olyan nyelvek, amelyeketma nem sorolunk az indoeurópai nyelvek közé, és amelyekegymástól valóban jelentősen eltérnek, és egyértelműen nemrokonnyelvek, mint például az egyiptomi, a perui vagy a kí-nai. Azonban a latin, a görög, a szanszkrit és (akkoriban) né-hány más, ma is indoeurópainak számító nyelv, mint a germánnyelvek, közös eredetének gondolata, rögtön megtette hatásátÍgy az intuitív elképzelés, amely csupán egy személy "szabadszemmel történt" megfigyelésén alapul (bármilyen okos ésművelt ember is lehetett), először mind Európában, mind In-diában a tisztán történelmi, politikai, sőt személyes körülmé-nyeknek köszönhetően vert gyökeret, és nem annyira az elem-zés precíz módszerei és ismérvei szerint végzett, jól tájéko-zott, részletes kutatás következményeként (bár később egytöbbé-kevésbé precíz vizsgálatra került sor az összehasonlítómódszer bevezetésével.4 Könnyű kitalálni, milyen különlegesoka volt, hogy ezt az (akkoriban) elég merésznek számító el-méletet a legtöbb tudós és politikus rögtön elfogadta azt az el-gondolást, miszerint az európai nyelvek és népek, valamintnéhány indiai nyelv és nép (az óindo-irání ág és az abbólszármazó modern nyelvek) ugyanabból az ősnyelvből és en-nek következtében (ahogy hitték) ugyanabból a „fajból" szár-mazik, mindkét oldalon könnyen fel tudták használni politikaicélokra, egyrészt a gyarmatosító britek (és általában az euró-paiak), másrészt pedig a gyarmatosított indiaiak (de csakazok, akik az indo-iráni nyelveket beszélték, azok nem, akikolyan indiai nyelveket beszéltek, amelyeket ma nem tekintünkindoeurópaiaknak, mint például a dravida és a munda nyelv).Nyilvánvalóan nem tudunk belemenni olyan bonyolult rész-letekbe, hogy miért és milyen előnyökkel járhatott ez az el-gondolás egyik vagy másik hatalmi csoportosulás vagy társa-dalmi osztály számára, vagy miként lehetett azt kijátszani azeurópaiak és az indiaiak összetett kapcsolatának összefüggé-sében. Azonban az érdeklődő olvasó számos publikációt ta-

4 Az összehasonlító módszert pontosan azért hozták létre, hogy az intuitív mó-

don megállapított indoeurópai nyelvcsalád érvényességét ellenőrizzék

17

lálhat e témáról, amelyek közül a következőt szeretnémajánlani E Bryant: The Quest for the Origins of the VedicCulture The Indo-Aryan Migration Debate (Oxford UniversityPress, 2001)5

2.2, Az előző részben rámutattam arra, hogy milyen nehézfeladat nyelveket osztályozni és a hozzájuk kapcsolódó re-konstrukciókat és ősnyelveket megszerkeszteni, mivel a ne-hézségeket és valószínű hibákat mind a vizsgálati módszerek-be ágyazott gyenge pontok, mind pedig a nyelvészeten kívülitényezők jelenthetik, mint például a politikai nyomás.6 Való-ban, számos világhírű nyelvész, például Ringe (1992, 1995,1998 és 1999) és Greenberg (1991 és 2005), gyakran felhívtákkollégáik és a nagyközönség figyelmét arra a tényre, hogy anyelvek osztályozása mindig a "valószínűségi fok" kérdése so-ha nem lehetünk száz százalékig biztosak abban, hogy az adottnyelvi besorolás helyes-e. Ha egy adott nyelvi besorolás, téte-lezzük föl, teljesen kifogástalan, ez még nem feltétlenül jelentiazt, hogy kétséget kizáróan képesek vagyunk a feltételezettősnyelvet beszélő ősközösséget beazonosítani Csakugyan, mamár tudjuk, hogy a "nyelv = népesség/faj" elgondolás nemfeltétlenül helyes: különböző etnikai csoportokba tartozó né-pek beszélhettek teljesen megegyező, vagy hasonló(ős)nyelvet a történelem előtti időkben, pontosan ügy, ahogyaz a történelmi korokban elöfordul (ezt mutatja például az an-gol nyelv széleskörű elterjedtsége Észak-Amerikában ésAusztráliában) A "faj" fogalmát, valószínűleg helyesen, ki-hagyták a modern nyelvészeti tanulmányokból.

E pontnál felvetheti valaki, hogy érvelésem ellenére mégmindig vannak (nagyra becsült) nyelvészek, régészek,paleoantropológusok stb., akik nagyon is hisznek a rekonstruáltősnyelvek történelmi realitásában. Ez nyilvánvaló a számos

5 Különösen releváns az első fejezet, azon belül a következő címmel ellátott be-

kezdések The Aryans and colonial and missionary discurse és a GermanAryanism

6 Ez nem csak nyelvészeti elméletekkel történik meg, de más elméletekkel egyébtudományágak területén is, beleértve a természettudományokat, amint aztT Kum annak idején világosan bebizonyította a The structure of ScientificRevolutions, (Chicago University, Pre,s, 1970) című híres művében

18

publikációból is, amelyek az eredeti ős-indoeurópai vagy ős-uráli közösséget kutatják, beleértve azok (feltételezett) őshazá-ját.7 Amióta a nyelvcsaládok elgondolása megszületett, azóta fo-lyamatosan tart a tudomásom szerint még megoldatlan vita ekérdésben, amelyet nyelvészek között a "konvencionalizmus" ésa "realizmus" vitájának neveznek8 vajon a nyelvészeti re-konstrukciók realisztikusak, reálisak vagy tisztán konvencio-nálisak? Igaz, hogy sok tudós, főleg régész, a rekonstrukció és azősnyelvek realisztikus értelmezésének híve, de képtelen bebizo-nyítani, vagy akár érvekkel alátámasztani, hogy miért az ő ér-telmezése lenne helyes, amint az világosan kitűnik a fentiCarnpanile idézetből Nekem személy szerint nincsenek kétsé-geim afelől, hogy a konvencionalista megközelítést kell válasz-tanom.

Hogy valóban a konvencionalista megközelités lehet amegfeleló hozzáállás, azt két tényezö támasztja alá: mind az indo-európai nyelvészet, mind az uralisztika területén megfigyelték,hogy ha a releváns történelmi események másképp alakultak vol-na, lehet, hogy a tudósok más nyelvi osztályozást és ősnyelveketjavasoltak volna Sinor Dénes, az uralisztika és altajisztika9 híresmagyar tudósa például a következőket mondta azzal a sokáig vi-tatott kérdéssel kapcsolatban, hogy vajon az uráli és altáji nyelvekegyetlen nagyobb családból, az urál-altáji családból származnak-e(1988, 738):

"Egészen biztos vagyok abban, hogy ha az összes uráliés altáji nyelvek közül csak az [altáji] észak tunguzt, ésaz [uráli] obiugort ismernénk, senki sem tagadná azokgenetikai rokonságát" [a kiemelés tőlem].

Hasonlóan, jól ismert, vitathatatlan tény, hogy az Indiában ta-lált nyelvcsaládok, beleértve az indoárja (szanszkrit), a munda és

7 A nemrégen megjelent világszerte ismert publikációk közül, amelyek az ős in-

doeurópai közösség felfedezésével foglalkoznak, megemlíthetjük Malloryt(1989) és Renfrew-t (1987) Az (állítólagos) uráli nyelvi közösség őshazá-jával kapcsolatos vita összefoglalását megtaláljuk Erdélyinél (2005)

8 Lásd Koememél (1989) a vita összefoglalásál9 Hagyományosan a következőket sorolják az altáji nyelvek közé: török, mongol

és tunguz

19

a dravida nyelveket, úgynevezett Sprachbundot, avagy "nyelvé-szeti régiót/nyelvészeti közösséget" képeznek, amelyet széles kör-ben "dél-ázsiai nyelvészeti régiónak" hívnak (lásd például Masica1979). Ez lényegében azt jelenti, hogy a szanszkrit, ami indoeu-rópai nyelv, számottevő összefüggést/hasonlóságot mutat a nyelvbármely szintjén, olyan indiai nyelvekkel, amelyeket nem sorol-nak az indoeurópai nyelvek közé

Nevezetesen, jól ismert tény, hogy a szanszkrit számos fo-nológiai, sőt nyelvtani megfelelést mutat a dravida nyelvekkel. Emegfeleléseket átvétellel szokták magyarázni, a nagyon hosszantartó, intenzív kapcsolatoknak köszönhetően, amelyek természe-tes módon jelentkeznek a térben és időben egymáshoz közel álló,és hasonló kulturális és tárgyi háttérrel rendelkező nyelvek között.Ez tényleg nagyon hihető magyarázat, bár feltételezi a szanszkrithagyományos indoeurópai besorolásának abszolút, úgyszólvánszázszázalékos érvényességét

Más szóval, egyéb önálló nyelvészeti és nyelvészeten kívülibizonyítékok hiányában, a szanszkrit és a dravida nyelv közöttfennálló hasonlóságot csak azért tekintik átvétel eredményének ésnem genetikai öröklődésnek, mert százszázalékosan elfogadtákazt a feltevést, hogy a szanszkrit az indoeurópai és nem a dravidanyelvcsaládba tartozik. Ebből világos kellene legyen, ha elfogad-juk az elvet, hogy a nyelvek besorolása soha nem lehet igazánszáz százalékig biztonságos, akkor szanszkritban jelenlévő dravi-da jellemzők "kölcsönzés" magyarázata a "körkörös érvelés" tipi-kus példájának bizonyul. Valóban, számos indiai tudós (akikmind a szanszkrit, mind a dravida nyelvek szakértői) azt tartja,hogy ha egy történelmi véletlen következtében a nyugati tudósoknem kerültek volna kapcsolatba a szanszkrit nyelvvel (amelyneklétezéséről nem tudtak India gyarmatosítása előtt), az indoeurópaielmélet sosem született volna meg, vagy egészen másképp alakultvolna Mindezek eredményeképpen a szanszkritot pedig, helyesen,mondjuk a "dravida nyelvek" közé sorolták volna

Kivételek természetesen vannak, vagyis léteznek megkérdője-lezhetetlenül érvényes nyelvcsaládok, de ezek tipikusan olyanok,amelyek létezésére független bizonyítékunk is van, olyan érte-lemben, hogy kialakulásuk és fejlődésük (nagyjából) a történelmiidőkben ment végbe és így (részben vagy egészében) dokumen-

20

tálva van A kézenfekvő példák a latin, a germán, a balti-finn(finn, észt és néhány más, a Balti-tenger mentén beszélt kisebbnyelv), a szláv és a török nyelvek Amint láthatjuk, e nyelvcsalád-ok mindegyike olyan nyelvekből áll, amelyek térben és időbenegymáshoz közel léteztek és fejlődtek, és ez a tér- és időbeli kö-zelség kétségkívül megnöveli e nyelvek genetikai rokonokságá-nak valószínűségét. Ezzel ellentétben, csökken a valószínűségeannak, hogy a nyelvek egy csoportja azonos eredettel rendelkezik,ha a kérdéses nyelvek térben és időben távol esnek egymástól. Ezáll fenn például a magyar és az etruszk, vagy a magyar és sumérlehetségesnek tartott genetikai rokonságára, amit néhány (ma-gyar) tudós indítványozott Természetesen, elvileg minden lehet-séges Én személy szerint azt gondolom, hogy az eredeti, szubjek-tív választás, amely a magyart az etruszkkal vagy a sumérral vagyaz ógöröggel stb. hasonlítja össze, elvileg semmivel sem önké-nyesebb, mintha, mondjuk, a szanszkritot hasonlítanánk össze egykelta nyelvvel (ma már a kelta nyelveket is indoeurópainak tart-ják), mivel ezek térben és időben szintén távol esnek egymástól.Ennek ellenére, ha ki kellene választanom két vagy több nyelvet aközöttük lévő hasonlóság megállapítása miatt, hacsak valamifélenyelvészeti és/vagy nyelvészeten kívüli adatok és körülményeknem késztetnének az ellenkezőjére, legalábbis első próbálkozásraragaszkodnék ahhoz az elvhez, hogy a térben és időben egymás-hoz közel álló nyelveket hasonlítsam össze

3. Mi a baj a finnugor/uráli elmélettel?3.1. Ezután az elég hosszú, de véleményem szerint szükséges

elkalandozás után, térjünk vissza a könyv fő témájához Amintemlítettem, e könyv néhány tanulmányomat tartalmazza, amelye-ket az utóbbi kb 6 évben különböző szakmai folyóiratokban márpublikáltam, és amelyeknek közös témája az uráli elmélet felül-vizsgálata és elutasítása Más szóval. e kötetben összegyűjtött ta-nulmányok további megfigyeléseket, adatokat és elemzésekettartalmaznak, mind az uráli nyelvek, mind a történeti nyelvészetmódszerével kapcsolatban általában, és az uráli nyelvcsaláddalfoglalkozó korábbi könyvemben kifejtett téziseimet még jobbanmegerősítik Ennek következtében most szeretném összefoglalni akövetkeztetéseket, amelyekre abban a könyvben jutottam, mivel

21

ezek segíteni fogják az olvasót, hogy megfelelő kontextusba he-lyezze a jelen kötetet

A 2006 elején megjelent könyvemben a hagyományos finn-ugor/uráli elmélet alapját képező nyelvészeti adatok, elemzések ésfeltételezések részletes, kritikai újraértékelését, egyszóval a kon-vencionális nyelvészeti bizonyítékok kritikai ismertetését végez-tem el Ezen kívül számba vettem az uralisztikához kapcsolódónyelvészeten kívüli bizonyítékokat is, vagyis a nyelvészet test-vértudományainak, mint például a régészet, paleoantropológia, agenetika, legújabb kutatási eredményeit, azért, hogy ellenőrizzem,vajon megegyeznek-e a nyelvészeti modell által megjósolt "té-nyekkel" (amelyeket nyíltan állítottak, vagy magától értetődőnektartottak). Világos azonban, hogy az ilyen megállapítás könnyenkétségbe vonható, főleg, ha a nyelvészeti rekonstrukciók realisz-tikus megközelítésének hívei vagyunk. Mindent összevetve arra akövetkeztetésre jutottam, hogy a nyelvészeti bizonyítékok, ame-lyeken az uráli elmélet alapszik, sok kívánnivalót hagynak magukután, és nem meggyőzőek, valamint, hogy a nyelvészeten kívülibizonyítékok egyértelműen ellentmondanak a nyelvészeti modellelőrejelzéseinek.10 Nevezetesen bemutattam azt, hogy nem telje-sül a következő két alapvető feltétel, amelyeket a történeti nyelvé-szet hagyományos módszerei megkívánnak ahhoz, hogy egynyelvcsaládot létrehozzunk:

1. Kiterjedt, fonológiai/szótani összehasonlító korpusz megléte,mely (aránylag) jó megfeleléseket tartalmaz Valójában azuráli nyelvcsaládon belül hagyományosan felállított megfele-lések nem igaziak, csupán hasonlóságok, hamis megfelelések.Továbbá, az önmagában is csekély számú helyes megfelelé-seknek csak egy nagyon kis százaléka van jelen mindenütt azuráli régióban Vagyis, azon megfelelések száma, amelyek je-len vannak a legtöbb, vagy szinte a legtöbb uráli nyelvben

10 A tudósok hajlamosak arra, hogy a nyelvi vizsgálat és a régészeti, paleoantro-

pológiai és genetikai vizsgálatok (mind az uráli, mind az indoeurópainyelvcsalád esetében) eredményei közötti jól ismert ellentmondásokat ir-relevánsnak tartsák Más szóval, csak a nyelvészeti eredmények a fontosak,mivel a nyelvészet a legilletékesebb és legmegbízhatóbb a tudományokközül a nyelvek/népek eredetének felderítését illetően.

22

igen csekély11 (amint ezt maguk az uráli elmélet hívei is be-ismerik).

2. A szintén kiterjedt, morfológiai összehasonlító korpusz meg-léte. Más szóval, a hagyományosan urálinak nevezett nyelveknem igazán mutatnak konzisztens, releváns morfológiai meg-egyezéseket, mint például igeragok (igeragozási paradigmák),esetragok (névszóragozási paradigmák), képzők stb. megfe-lelései.

Az 1. és 2 pontban bemutatott hiányosságokon túl – amelyhiányosságok egyéb nyelvcsaládok esetében is megtalálhatók –,az uráli nyelvcsaládnak azzal a problémával is szembe kell néz-nie, hogy a csekély számú megfelelések (mind a szótani, mind amorfológiai szinten) nagy része megtalálható az altáji nyelvekbenis, sót még a jukagirban is, amely úgynevezett paleo-szibériainyelv. Vagyis az ilyen összehasonlító korpusz lehet akár átvételeredménye is, vagy utalhat egy szélesebb körű genetikai rokon-ságra.

A megjósolt, közös morfológiai paradigmák hiánya olyan hi-ányosság, amely még súlyosabbnak tekintendő, mint a kiterjedtlexikális korpusz hiánya, mert sok (talán a legtöbb) történetinyelvész szerint, a morfológiai megfelelések jelzik legmegcá-folhatatlanabbul a genetikai öröklődést. Természetesen van szá-mos közös morfológiai elem az uráli nyelvekben, de ezek egysze-rű toldalékok (általában egy vagy két alaphangból állnak), éslegtöbbször más, nem uráli nyelvekben is jelen vannak Így ezenmorfémák nem lehetnek relevánsak genetikai kapcsolatok meg-ítélésénél (lásd részletesen Marcantonio [2006a] 8 fejezetét azalaktanról). Valójában, ismétlem, a konvencionális elmélet híveielismerik ezt a kellemetlen tényt, de találtak valamit ami első lá-tásra elfogadható mentségül szolgál: eszerint az uráli nyelvek 11 A (csak) az uráli nyelvcsaládban megtalálható valódi megfelelések száma ösz-

szesen 4, azaz (csak a magyar és a finnugor megfelelőjét idézve) szem/silmiti; szív (tárgyeset szívet)/ sydän;fészék (tárgyeset fészket) pesä és nyel(<niele) melyek közül tulajdonképpen egyedül a fészek/pesä egy tökéleytesmegfelelés.(Janbunen, [1981] uráli összehasonlító korpuszára vonatkozóvizsgálataimnak megfelelően); további részleteket lásd Marcantonio,(2006a, 228-9).

23

morfológiai struktúrájában bekövetkezett (időnként nagy) válto-zatosság – lásd Marcantonio (2006b) és Suilikonen (2002) – an-nak a ténynek a természetes következménye lenne, hogy az urálinyelvekben a morfológiai az egyes nyelvek önálló fejlődése soránalakult ki. Vagyis minden egyes uráli nyelv saját morfológiairendszerét az eredeti ősnyelvből való kiválás után alakította volnaki. Ez bár elvileg hihető magyarázat, a figyelmes olvasó nemfogja tudni nem észrevenni, hogy itt a körkörös érvelés tipikus ésegyértelmű példájáról van szó.

3.2. Ennél a pontnál joggal felvetheti valaki, hogy azértmégis van néhány megegyezés az uráli nyelvek között, amint aztsok tankönyvben és szaktanulmányban bemutatták Ráadásul, ezeka megfelelések elég jók és meggyőzőek abban az értelemben,hogy szabályosnak és szisztematikusnak tűnnek (az összeha-sonlító módszer elvárásainak megfelelően), és egyedül az urálinyelvekre jellemzőek. Mégis, ha közelebbről megvizsgáljuk a re-leváns adatokat, egyértelművé válik számunkra, hogy ezeknek azállítólagos megfeleléseknek az érvényessége csak látszat, mivelaz adatok nagyon szelektív (és azt merném állítani, hogy elfogult)módon lettek kiválasztva. Nézzünk meg közelebbről néhány fo-nológiai lexikai, morfológiai és tipológiai megfelelést, amelyeketáltalában a hagyományos elmélet bizonyítékaiként állítanak be, ésösszpontosítsunk a finnre és a magyarra (a két nagy "uráli" nyelv-re)

I.) FONOLÓGIAI/LEXIKAI MEGFELELÉSEK

finnpääpuusatakotavesi (vete-)mesi (mete-)üüni-(/)

magyarfej, főfaszázházvízmézéne-k

24

II.) NYELVTANI MEGEGYEZÉSEK: IGEI ÉS BIRTOKOS VÉGZŐDÉSEK

finnanna-n (*anta +m)anna-t (*anta +t)käte-ni

magyarad-o-mad-o-dkeze-m

III.) TIPOLÓGIAI/SZERKEZETI MEGFELELÉSEK

finnpőydä-n allakalo-i-lla-ni

magyaraz asztal alatthala-m-mal

Az egyértelmű, "szabad szemmel" látható hasonlóságok elle-nére, az adatok részletesebb vizsgálata felfedi számunkra, hogyezek a hasonlóságok, mindent egybevetve, sok okból se nem rele-vánsak, se nem döntőek a finn és a magyar (és a többi uráli nyelv)között fennálló egyedülálló, kiváltságos genetikai rokonság felál-lításához, amint azt lejjebb látni fogjuk

Kezdjük azzal, hogy megvizsgáljuk a lexikai megfeleléseket,például a következő szó-párt puu és fa ezek a szavak tökéletesenmegegyeznek jelentésükben, és ami még fontosabb az őket alkotóhangokban. Az uráli elmélet hívei azt állítják, hogy még sokolyan szó van, melyekben a finn /p/ a magyar /f/ mássalhangzó-nak felel meg, szabályosan és rendszeresen, a hangsornak mindigugyanabban a pozíciójában Jelen esetben szókezdő helyzetben),ahogyan azt a päli és fej-fő szó-pár mutatja Ehhez hasonlóan, aztállítják, hogy az 1) táblázat többi szó-párját is azonos típusú, sza-bályos és szisztematikus hangmegfelelés kapcsolja össze, amintazt a finn /t/ és a magyar /z/ megfelelései a szó belsejében mutat-ják (néhány hangmegfelelést kövérrel szedtem) A szemantikaimegegyezés néhány szó-pár esetében kétségtelenül nem tökéletes,mivel például a finn lioni szó jelentése 'hang' és a kola szóé'kunyhó', de ezt nem tartják lényegesnek A hangok megfeleléselenne a legfontosabb, és a nyelvészek rendszerint kizárólag eztkeresik, még akkor is, ha a jelentésbeli megegyezés is kívánatoslenne. Ez azért van, mert a hagyományos történeti nyelvészetben

25

úgy vélik, hogy a hangváltozás általában szabályosan következikbe, míg a jelentés egészen önkényes módon változhat a nyelvekfejlődés során (de lásd lejjebb) Visszatérve példáinkhoz, a rész-letesebb vizsgálat során kiderül, hogy a puul fő megfelelés nemcsupán a finn, a magyar és más uráli nyelvre igaz, hanem megta-lálható nem uráli nyelvekben is, amint azt a következő példákmutatják (az úgynevezett altáji nyelvekből véve) az orok pe és amandzsu fa (UEW 410). Ugyanez igaz a plilil fe; fő megfelelésreis, amint azt a következő példák mutatják (szintén az altáji nyel-vekből véve) mandzsu fe és gold peje (UEW 365), ahol a kezdőmássalhangzó tökéletes megfelelését találjuk a kérdéses nyelvek-ben /p/-/f/ ugyanúgy, mint a magyar és a finn esetében Ami asata/száz és a mesi (mete-)/méz megfelelést illeti, a szakirodalomszéles körben számol be arról, hogy ezek a szavak átvétel útjánkerültek az uráli nyelvterületre, méghozzá az óind salá- '100'(UEW 467) és a szanszkrit mádhu 'méz' szóból származnak(UEW 273) Az átvétel abban az időben történt, mikor az uráli ős-közösség még egyben volt, bár ezt az állítást semmiféle bizonyí-ték sem támasztja alá. Ami a táblázat fennmaradó kétmegfeleléspárját illeti, kola/ház és vesi (vete-)/víz, meg kell je-gyeznünk, hogy a szóban forgó szavakat egyértelműenWanderwörterként osztályozták, vagyis olyan szavakként, melyekegy széles eurázsiai területen előfordulnak (bármi legyen is azoka ennek). Ily módon, az l. táblázatban felsorolt szó-párok közülcsak egy van, ami kizárólag az uráli területen található meg: azlilini/ének megfelelés, ez azonban más okból problematikus. Mintemlítettük, ennél a szó-párnál a szemantikai megfelelés nem iga-zán helyes, még akkor sem, ha ezt sok nyelvész nem tartja ko-moly problémának.

Pedig a jelentésbeli eltérés gond lehet a megfelelések fel-állításánál, mivel, mint ahogy számos tudós rámutatott: "dra-matikusan megnő a véletlenszerű megfelelések megállapítá-sának esélye, ha .megengedünk egy szemantikai eltérést,bármilyen . csekély legyen is az" (Campbell [1998,277]; a ki-emelés tőlem) Ezen túlmenően, az ääni és az ének szavak kö-zött nem áll fenn valódi hangtani megfelelés sem, ha az ösz-szehasonlító módszert szigorúan vesszük, mert az megköve-teli, hogy a javasolt megfeleléseket alkotó minden hang, sza-

26

bályosan és szisztematikusan megfeleljen egymásnak. A ma-gyar és finn szó ezzel szemben csak az első három hangbanegyezik meg (a finn hosszú ä megegyezik a magyar hosszúé-vel, az n az n-nel, az i az e-vel), az utolsó hangban nem amagyarban van egy szóvégi -k, melynek a finnben egy hang-hiány felel meg (vagy, ahogy a nyelvészetben mondjuk, a -Φ,"zérus-hang"; a nyelvészetben viszont a hanghiánynak is nagyjelentősége lehet) A -k hang" jelenlétét a finn -Φ-val szem-ben, a következőképpen szokták igazolni: a magyar hozzátettegy -k képzőt (UEW 25) az eredeti hangsorhoz – minden lát-ható ok nélkül. Még a nem szakértő olvasó számára is vilá-gos, hogy itt megint egy körkörös magyarázat tipikus példájá-val találkozunk semmi bizonyíték nem szól amellett, és nincssemmi okunk annak feltételezésére, hogy e képző hozzáadó-dott az eredeti szóhoz; vagyis ez ad-hoc magyarázat, ami arraszolgál, hogy a téves hangtani párosítást igazoljuk.

Az a gyakorlat, ahogy a helytelen megfeleléseket és kivé-teleket ad-hoc magyarázatokkal, vagy ahogy én szeretem ne-vezni őket, "kiskapukkal" igazolják, első látásra elfogadható-nak, ártalmatlannak tűnhet, mivel például egy -k vagy másiktoldalék hozzákapcsolódása a szóhoz, a szó időbeni fejlődésesorán, elvileg könnyen elképzelhető nyelvészeti folyamat. Vi-szont magától értetődik, hogy ha továbbra is ad-hoc magyará-zatokat és kiskapukat alkalmazunk minden hibás megfelelésesetében, amellyel találkozunk – és az uráli elmélet12 adatai-ban bőségesen akadnak téves párosítások és kivételek –, ak-kor az összehasonlító vizsgálati módszer annyira simulé-konnyá és hatásossá válik, hogy segítségével jóformán bármi-féle adatot alá tudunk támasztani. A kiskapuk olyan céllaltörténő segítségül hívása, hogy egyébként nem megegyezőadatokat megfeleltessünk egymásnak, érvényteleníti azt aszándékunkat, hogy feltételezhetően szigorú és tudományosvizsgálati módszert alkalmazzunk: egy adott modellvizsgálatimódszer akkor és csak akkor tudományos és hasznos, ha vilá-gos és ellenőrizhető előrejelzései vannak, vagyis amelyekről 12 Ezeket a téves megfeleltetéseket, kivételeket – amelyek jelen vannak a nyelv

minden szintjén – részletesen bemutattam a korábban megjelent munkám-ban (Marcantonió 2006a).

27

be lehet bizonyítani, hogy helyesek vagy helytelenek Konk-rétan, azáltal, hogy a szabályoknak indokolatlan hajlékonysá-got tesznek lehetővé, a nyelvészek azt kockáztatják, hogyhamis megfeleléseket, véletlenszerű hasonlóságokat állítanakfel, valódi és precíz megegyezések helyett Ez a kockázat pe-dig igen nagy lehet, mivel a felhasználható kiskapuk számaelvileg nincs korlátozva (ez igazából az összehasonlító mód-szerben rejlő szubjektivitás legveszélyesebb eleme)

Sajnos ez a minden ellenbizonyíték, téves megfelelés vagy ki-vétel "elsimításának" gyakorlata nagyon gyakori az összeha-sonlító nyelvészetben, és nem csak az uralisztika területén (amintazt feljebb bemutattuk), hanem például az indoeurópai nyelvészetterén is A jelen kötet 7. tanulmányában egy konkrét példát talá-lunk erre a jelenségre, ahol felülvizsgálom Alinei professzornak afeltételezett magyar-etruszk genetikai rokonságra előterjesztettbizonyítékait.

Most vizsgáljuk meg közelebbről a II. táblázatban bemutatottnyelvtani megfeleléseket. Közismert, hogy mind a finn, mind amagyar nyelvben (és egyéb uráli nyelvekben) ugyanazokat a vég-ződéseket használjuk az igék személyragjainak és a főnevek bir-tokos ragjainak képzéséhez. Ráadásul ezek a ragok a legtöbb urálinyelvben megegyeznek, ahogy azt a II. táblázat világosan mutat-ja, a csekély különbségek pedig (-n és -t a finnben szemben -m és-d a magyarban) könnyen vissza vezethetők ugyanazokra az ere-deti, rekonstruált ragokra *-m az első személyben, *-1 a másodikszemélyben stb. Az ilyen típusú rag-megfeleléseket hagyományo-san a genetikai öröklődés erős (tulajdonképpen a legerősebb) bi-zonyítékának tekintik, mert a másik két lehetséges magyarázat,amelyekkel ezeket a megfeleléseket igazolni lehetne – átvételvagy véletlenszerű hasonlóság – itt nem alkalmazható. Ma na-gyon sok nyelvész továbbra is azt hiszi, hogy különböző nyelv-csoportok szinte sohasem adnak át egymásnak nyelvtani eleme-ket, és hogy nagyon csekély annak a lehetősége, hogy két vagytöbb nyelv (nyelvcsoport) véletlenül azonos, vagy hasonló igeivagy névszói végződéseket mutasson fel Azonban e két hagyo-mányos hiedelmet különösen az elmúlt kb. 50 év nyelvészeti ku-tatásai megcáfolták, amint ezt az alább közölt, rekonstruált sze-mélyragok mutatják:

28

ős-mivok: *-m, *-s, *-Φ//*-mas; *-to-kős-indoeurópai: *-m, *-s, *-t < **-Φ // *-me(s) -*-mo(s); *-Ieős-uráli:*-m, *-1, *-s(V) / / *-m, *-t, *-s(V) + többes szám

Amint látható, teljesen megegyező vagy hasonló személyrago-kat rekonstruáltak olyan különböző nyelvcsaládok esetében, mintpéldául az uráli vagy az indoeurópai, amelyeknek hasonló a föld-rajzi elhelyezkedésük, (még akkor is, ha ez elég nagy területetfoglal magába), így lehetséges magyarázatként szóba kerülhet azátvétel, vagy a tágabb genetikai kapcsolatok lehetősége (ezekrőllásd később). Viszont ugyanezt a paradigmát rekonstruálták egymásik kontinensen található nyelvcsalád esetében, mivel a mivoknyelvek valójában amerikai indián nyelvek. Így a hagyományostörténeti nyelvészet állításával ellentétben, a nyelvtani hasonlósá-gok nem feltétlenül jelentenek erős bizonyítékot a nyelvek közöttirokonságra – legyen ez a rokonság öröklődés vagy átvétel ered-ménye – hanem azok tisztán a véletlen hasonlóság következmé-nyei is lehetnek (a véletlenszerű nyelvi hasonlóságokra továbbipéldákat lásd Campbell [1995]).

Végül vizsgáljuk meg az ún. tipológiai strukturális hasonlósá-gokat, amelyeket a III. táblázat mutat be. Elterjedt nézet, hogy amagyar, a finn és a többi uráli nyelv tipológiai alapszerkezetemegegyezik (itt szeretném kihangsúlyozni az "alap" szót, mivelaz uráli területen jelentős tipológiai változatosságra is találunkpéldát, lásd ezzel kapcsolatban Suihkonen [2002] ésMarcantonio [2006b]) Például a finn névszói szerkezet pöydä-nalla szerkezetileg megfelel a magyar az asztal-Φ alatt kifejezés-nek, azon (vitathatóan csekély) különbség ellenére, hogy a finn-ben, a magyarral ellentétben, a névutót megelőző főnév felveszegy esetragot, jelen esetben a genitivus eset -n ragját. Ezen túl-menően, az uráli elmélet hívei jogosan hangsúlyozzák a követ-kezőt nemcsak arról van szó, hogy mindkét nyelv névutókathasznál (elöljárók helyett, melyeket megtalálunk például az in-doeurópai nyelvekben), hanem időnként, mint ahogy e konkrétpélda esetében is, e névutók etimológiailag is rokonok, ahogy azalla/alatt szó-párból mindkettő a rekonstruált *ala 'hely valamialatt' szóból származik (UEW 6) Itt tehát "kétszeres megfelelés-

29

ről” van szó, vagyis lexikális és ugyanakkor strukturális megfe-lelésről Az ilyen kétszeres megfelelést ismét a genetikai öröklő-désre utaló fontos jelnek tekintik, és joggal, mivel nagyon való-színűtlen, hogy az ilyenfajta megfelelés átvétel eredménye vagya véletlen műve lenne Az "isomorphismus" (ahogy a nyelvészet-ben nevezik) másik példáját a III. táblázatban bemutatott szerke-zetben találjuk, mégpedig a következőt: kalo-i-lla-ni és hala-i-m-mal E névszói szerkezetekben mindkét nyelv a toldalékok sorátalkalmazza, ahol háromból kettő megegyezik, és ezért (úgy gon-dolják) egymással etimológiailag kapcsolatban áll az -i tolda-lék/infixum, amely többesszámot fejez ki (kivéve, ha a főnévalany- vagy tárgyesetben van) és az *-m birtokos személyrag(melyről feljebb már beszéltünk, lásd a II. táblázatot), bár a finn-ben a (-ni) birtokos személyrag a -lia esetragot követi, míg amagyarban e két elem sorrendje fordított. Ezen felül megfigyel-hetjük, hogy maguk a főnevek is – kala és hal (rekonstruálva*kala; UEW 119) – etimológiailag kapcsolatban vannak, itt a -lia és a -val ragok az egyedüli nem rokon elemek. Azonban mégez sem releváns és döntő bizonyíték ahhoz, hogy a magyar és afinn (valamint a többi uráli nyelv) kizárólagos rokonságát nagybiztonsággal megállapíthassuk, a következő okok miatt – előszöris, a tipológiai összefüggések önmagukban nem megbízható bi-zonyítékok a genetikai rokonságra, mivel (állítólag) nem rokonnyelvek is rendelkezhetnek megegyező tipológiai rendszerrel, ésfordítva, egyértelműen rokon nyelvek is nagymértékben eltér-hetnek tipológiai szerkezetükben, amint a latin és a belőle szár-mazó új-latin nyelvek esetében láthatjuk; – másodsorban, azasztal alatt és haja-i-m-mal típusú névszói szerkezetek nemcsakaz uráli területen fordulnak elő, hanem megtalálhatók az altájitérségben, sőt azon túl is. Ráadásul az al névutó, azonos jelentés-sel, mint az uráli nyelvekben, megtalálható a török és a jukagirnyelvben is. Ehhez hasonlóan megvan az -í rag/infixum a török-ben is, és szintén többes számot jelöl.

Még általánosabban, a hagyományos módon meghatározott'uráli' és 'altáji' nyelvek számos (szótani, fonológiai, nyelvtani és

30

tipológiai) megfeleléssel rendelkeznek13 amelyek a szakirodalom-ban jól ismertek, és sok nyelvészt arra vezettek, hogy egy széle-sebb, az úgynevezett urál-altáji nyelvcsalád léezését feltételezzék.Az elmélet egy ideig vetélkedett az uráli elmélettel (még azutánis, hogy az "ugor-török háború" az uráli elmélet győzelmével zá-rult, lásd lejjebb), mígnem lassan feledésbe merült.

Összefoglalva, míg a 2. részben igyekeztem kiemelni a nyelv-családok felállításának nehéz feladatával járó általános módszer-tani problémákat, addig a 3 rész első két pontjában megpróbáltamfelvázolni a fő, sajátos nyelvészeti nehézségeket, amelyek az urálinyelvcsalád amúgy sem könnyű azonosítását még jobban megne-hezítik: a néhány megfelelés, amely az úgynevezett uráli nyelvekközötti található, nem csak e nyelvek között áll fenn, hanem sokegyéb, hagyományosan nem az uráli nyelvek közé sorolt nyelvesetében is. ’gy, ha igaz az, hogy még az indoeurópai besorolástsem tekinthetjük százszázalékosan biztosnak (valóban van szá-mos megoldatlan probléma azon a nyelvcsaládon belül is), azuráli besorolás helyességének biztosan még kevesebb az esélye

3,3. Miután egy ideig módszertani problémákkal foglalkoz-tunk (általában és konkrétan az uralisztikára vonatkozóan), végülengedjék meg, hogy szóljak a jelen kötetben összegyűjtött tanul-mányokról. Az első tanulmányt (Sajnovics János szerepe az ösz-szehasonlító nyelvtudományban) két magyar tudós munkásságá-nak szenteltem Sajnovics János és Gyarmathi Sámuel, akiketnemcsak a magyar emberek, hanem a történeti nyelvészettel fog-lalkozó nyelvészek ís ismernek Valóban, jogosan tartják róluk,hogy az első tudósok között voltak, akik megpróbálták a nyelvekés népek eredetét feltárni konkrét nyelvészeti osztályozásokalapján ahelyett, hogy a világ nyelveit és népeit a bábeli nyelvza-varból eredeztették volna, ami a kor általános hiedelme volt. Azigaz, hogy ez a két magyar tudós intuitív módon már akkoribanmegelőlegezett néhány olyan fogalmat, amelyek még ma is a tör-téneti nyelvészet alapját képezik – ami elég nagy teljesítmény voltakkoriban –, de az nem igaz (ahogy sok nyelvész állítja), hogy őka finnugor elmélet alapítói, a magyar és egyéb uráli nyelvekkel

13 Lásd ismét Marcantonio (2006a) további részletek és a kapcsolódó bibliográ-

fia véget

31

kapcsolatos, pontos és máig is helyesnek tartott elemzéseik miatt.Röviden, nem igaz az, amit a magyar tankönyvekben és egyébáltalános történeti nyelvészeti művekben, széles körben állítanak,miszerint Sajnovics és Gyarmathi már a 18. században bebizonyí-ották a finnugor nyelvcsalád létezését

A második munka, Nyelvészeti paleontológia tudomány avagyfikció, két fö témával foglalkozik a) ellentmondások az uráli el-mélet tárgyi előrejelzései és a különböző nemzetiségű, főleg finn,észt és magyar kutatók által végzett régészeti, genetikai, paleoant-ropológiai kutatások konkrét eredményei között; b) a magyar szó"hivatalos" rekonstrukciójának esete, amelyet úgy alakítottak,hogy az uráli modellel összhangban legyen (a magyar szó egyébalternatív, lehetséges származtatásával kapcsolatban lásd példáulErdélyi [2005] és Ligeti [1964J) Ez a példa ténylegesen megmu-tatja azt is, hogy milyen könnyen lehet manipulálni az összeha-sonlító módszert, a kívánt megfelelések, és következésképpen akívánt nyelvészeti és "történelmi" eredmények kimutatása érde-kében.

A harmadik munka, A történetí nyelvészet és a finnek erede-te: A tradicionalisták és a forradalmárok vitája, arról tájékoz-tatja a magyar olvasót, hogy számos finn és észt ember is (le-gyenek tudósok vagy egyszerű emberek) kételkedik saját, állító-lagos uráli eredetében Más szóval, Finnországban és Észtország-ban Magyarországhoz hasonlóan, az utóbbi körülbelü1 40 évbenszámos publikáció látott napvilágot, amelyek a hagyományosuráli elméletet többféle módon támadják Néhány tudós még ra-dikálisabb (vagy "forradalmibb", ahogy a szakmában gyakrannevezik őket), és az egész elméletet elveti Más, megfontoltabbtudósok ugyan nagy vonalakban elfogadják, de számos jelentősváltoztatást javasolnak, hogy kiküszöböljék az elmélet elismertgyengeségeit, és összhangba hozzák a legújabb nyelvészeti ésnyelvészeten kívüli kutatások eredményeivel (ezek az úgyneve-zett "revizionisták"). Néhány tudós, mint például Wiik (2000 és2002) és Künnap (1998 és 2000) úgy gondolják, hogy nem léte-zett a hagyományos értelemben vett ősuráli közősség (többekkőzött azért sem, mert az uráli őshazának vagy "uráli génnek"nyoma sincs), de léteznie kellett az uráli lingua francának, va-gyis közös kommunikációs eszköznek a széles eurázsiai terüle-

32

ten élő népek között, Skandináviától Szibériáig, sőt még azon istúl. Hasonló interpretációkat javasoltak magyar tudósok is, mintpéldául László14 (1981) és Pusztay (1995 és 1997), akik az urálimodellt alapjában véve nyelvek és nyelvjárások láncolatávalmagyarázzák. Ez azt jelenti, hogy a megfigyelt hasonlóságok aközvetlen érintkezés következményei (is) lehetnek, a kritikuskérdés viszont az, hogy nehéz lehet különbséget tenni az érintke-zésből adódó hasonlóságok és a rokonságból eredőek között Másrevizionista tudósok, mint például Häkkinen (1990), Korhonen(1974 és 1976), és László (1981), akit ismét megemlítek, úgygondolják, hogy a hagyományos elmélet hiányosságait azáltal iski tudják küszöbölni, hogy elvetik a szintén hagyományos urálicsaládfa diagrammot (amelyet a 3 tanulmányban bemutatok),amelyről széles körben elismerik, hogy nem alkalmas azoknak abonyolult, szövevényes izoglosszáknak az ábrázolására, amelyek(állítólag egyedül) az uráli területre jellemzőek. Ezért még bo-nyolultabb diagrammokat javasolnak, mint például az úgyneve-zett "bokor" vagy a "fésü" diagrammot.

14 Úgy gondolom, hogy itt érdemes László néhány megjegyzését idézni

(1981,36-37,40-41 és 47) "Vegyük elő Eurázsia; késő jégkori, átmenet; kő-kor; és újkőkori településhálózatát Azt látjuk, hogy úgyszólván az egészlakható terület lakott volt A régészetben járatlanabb olvasó számára je-gyezzük meg, hogy a késő jégkori vadászműveltségek hatalmas területennagyjából egységes arculatúak, Ez a kép az újkőkorban hirtelen megválto-zik, és a kialakuló földműves műveltségek valóságos mozaikká tördelikEurázsiát. Sok-sok egymáshoz alig kapcsolódó művelődés népesíti be alakható területeket. Nos, ennek tudatában már eleve megállapíthatjuk, hogyolyan terület, amelyet a nyelvtudomány az urali-finnugor korra feltesz,nem volt Az őskőkorban egy-egy műveltség hatalmas területeket hatott át,tehát nem volt kis területekre zsúfolódó és nagy tömegű népességet magá-ba ölelő műveltség (márpedig a feltett uráli nyelv ebben a korban alakult).Később meg az újkőkorban ugyancsak nem volt olyan aránylag nagyobbterületet összefogó sajátos műveltség, amelynek szétáramlásából magya-rázható lenne az uráli-finnugor szétvándorlás (azok a kísérletek, amelyekez irányban történtek, nagyon kevés leletre alapoznak!)." "Ez az 'összekötőnyelv' természetesen más és más színezetet vett fel, e csoportok egymástólvaló távolságának megfelelően. Tehát nem egy ősnyelv volt, hanem sok, sezek közt teremtődött volna meg egy, az élet egyszerű kérdéseire felelőközös nyelv." "Finnugor nyelv nincs, csak különböző finnugor nyelvekvannak, s bennük több-kevesebb a rokonság."

33

A negyedik és ötödik tanulmány (Észrevételek: JuhaJanhunen "Összehasonlító uralisztika paradigmáiról illetve aMilyen nyelvi adatok támasztják alá az uráli elméletet vagy el-méleteket?) ismét a "tradicionalisták", a "revizionisták", a "forra-dalmárok" és az "ellenforradalmárok" között máig tartó vitávalfoglalkozik. "Ellenforradalmárnak" szeretik nevezni magukatazok a nyelvészek, akik a régi modell érvényességét újra megerő-sítik (lásd a Juha Janhunen tanulmányt). Ez a vita, amelyben for-radalmárként magam is aktívan részt veszek, főleg a következőkérdés körül mozog: mit sugallnak a legújabb nyelvészeti ésnyelvészeten kívüli bizonyítékok? Alátámasztják-e az uráli elmé-letet hagyományos formájában, vagy az eddig javasolt különböző,kisebb-nagyobb változtatásokat támogatják, vagy az elmélet teljesmértékű elutasítását kibánják meg (ez utóbbi az én személyes ál-láspontom). Hogy miért vettem fel ebbe a kötetbe több olyan ta-nulmányt, amelyek e heves és érdekes vita főbb pontjaival foglal-koznak, annak oka az, hogy szerintem fontos a magyar olvasókö-zönség tudtára adni, hogy ez nemcsak Magyarországon vitatottkérdés Ez a tény természetesen még inkább alátámasztja a "más-ként gondolkodó" magyarok és jómagam véleményét, miszerintez a vita jogos és indokolt, és nem lehet többé a szőnyeg alá sö-pörni, vagy eleve hibásnak bélyegezni (a vitával kapcsolatos to-vábbi nézőpontokat lásd Marácz [2004a és b])

A hatodik tanulmány (Az uráli elmélet jelenlegi állapota) azuráli elmélet jelenlegi állásának általános kritikai áttekintése.

A hetedik tanulmány (Nyelvészfantáziák Mario Alinei "Az et-ruszk nyelv: a magyar nyelv archaikus formája"), Mario AlineiEtrusco: una forma arcaica di ungherese című könyve által ihle-tett esszém. Ezt a könyvet nemrégiben fordították magyarra Ősikapocs –- A magyar etruszk nyelvrokonság címen, és sok lelkesmagyar követőre talált. Amint az olvasó a tanulmány olvasásaközben hamar rájön, én személyesen nagyon szkeptikus vagyokaz etruszk és a magyar nyelv rokonságának lehetőségével kap-csolatban, a jelen előszóban ismertetett általános és módszertaniokok miatt (lásd lejjebb is), és az Alinei által szolgáltatott helyte-len adatok miatt. Véleményem szerint, Alinei könyve, annak elle-nére, hogy első pillantásra nagyon meggyőzően hat – még olyannyelvészek számára is, akik a történeti nyelvészettel és/vagy a

34

finnugor és a magyar nyelvvel tisztában vannak –, tökéletes pél-dája annak, hogy milyen egyszerűen lehet manipulálni az össze-hasonlító módszert –jóhiszeműen –, a releváns nyelvészeti adatok"kiigazítása" céljából. Alinei ügyesen használja mindazokat a"stratégiákat", mindazokat a "kiskapukat", amelyek egyszerűvéteszik tetszőlegesen kiválasztott nyelvek bármiféle adatainakegymással történő megfeleltetését. (Alinei mentségére legyenmondva, hogy nem ő az egyetlen, aki ezt teszi, amint erre márfeljebb utaltunk).

A nyolcadik és egyben az utolsó tanulmány (Balázs Jánosareális nyelvészeti modellje és a magyar nyelv eredete) felidézi ahíres magyar tudós, Balázs János által elterjesztett érdekes néző-pontot a magyar nyelvvel kapcsolatban. Ő tulajdonképpen azt ál-lítja, hogy a magyar nyelv az, amit szakszerűen "kevert" nyelvneknevezhetnénk, uráli eredetű nyelv, de amelyet nagymértékben be-folyásoltak (a határos és/vagy presztízs) európai/indoeurópainyelvek, vagyis gyakorlatilag azt állíthatjuk, hogy két egyformánszoros és fontos rokonságról van szó "genetikai rokonság" (azuráli nyelvekkel) és "areális rokonság" az európai nyelvekkel.Véleményem szerint ez megfelelő ábrázolása a mai magyar nyelvállapotának, bár, természetesen nem helyeslem az elemzés urálirészét

4. Mi a következő lépés?4.1. V essünk egy pillantást a jelen kötet második, de nem

kevésbé fontos témájára olyan módszereket vizsgálunk, ame-lyek előmozdítják a magyar nyelv megfelelőbb besorolásánakés eredete felkutatásának nehéz feladatát.

E pontnál az olvasó biztosan észrevette, hogy eddigi érve-lésem úgyszólván csak "negatív" volt Vagyis, az uráli nyelv-családdal foglalkozó előző könyvem, és a jelen kötetben ösz-szegyűjtött tanulmányok mind amellett érvelnek, hogy a ha-gyományos (és "hivatalos") uráli elmélet nemcsak "történe-lemelőtti tényként" megalapozatlan, hanem pusztán nyelvészetibesorolásként sem állja meg a helyét. Véleményem szerint ahagyományos és hivatalos elmélet a magyar nyelv (és valószí-nűleg a magyar nép) uráli eredetére vonatkozóan szintén ér-vénytelen, és hasonlóképpen el kell vetnünk. Más szóval, ha

35

indirekt módon is, de állításaimmal kétségtelenül támogatomazokat a magyarokat (akár laikusok, akár nyelvészek vagy máshumán tudományok tudósai), akik soha nem hittek nyelvükuráli eredetében. Amint a magyar nyilvánosság előtt jól ismert,azokat a tudósokat, akik kétségbe merik vonni a hivatalos mo-dellt, és másik, alternatív modellt javasolnak, a hivatalos in-tézmények általában "sarlatánoknak", "dilettánsoknak" bé-lyegzik (lásd pl. Rédei 1998), ahogy engem is ezzel a jelzővelillettek. Viszont, ha a kutatásaim eredménye helyes, akkor etudósokat nem lenne szabad sarlatánoknak vagy dilettánsok-nak tekinteni, csak azért, mert nem elégedettek a hivatalos el-mélettel. Valójában, ahogy már feljebb láttuk, a magyarok,valamint a finnek és az uráli népek eredetével kapcsolatos vi-ták jogosak és nagyon is indokoltak. Természetesen mindenmodellt, amelyet lehetséges alternatívaként javasoltak, kritiku-san, de részrehajlás nélkül meg kell vizsgálni, mielőtt elfo-gadjuk, vagy visszautasítjuk azokat.

Még ha be is lehetne bizonyítani, hogy az uráli besorolásnyelvészetileg valóban megalapozott, azt hiszem, hogy a ma-gyar nép uráli eredetének elmélete akkor is megkérdőjelezhe-tő, a következő alapvető okból kifolyólag: ahogy feljebb márszóltunk erről, a nyelvészeti osztályozásnak, ha mégoly helyesis, nem biztos, hogy bármi köze van az adott nép valódi ere-detéhez15 (ezzel kapcsolatosan lásd főleg a 2. és 3 tanul-mányt).

Szólnunk kell egy történelmi dokumentumról azzal kapcsolat-ban, hogy a magyar politikusok miként tették magukévá és írtákelő a finnugor elméletet más versengő, alternatív elméletekkelszemben (az "ugor-tőrök háború" idején; lásd a 18 lábjegyzetet),egyértelmű, nyíltan megvallott és akkoriban érthető politikai In-dítékok miatt ez Trefort Ágoston széles körben idézett, híres nyi-

15 Úgy tűnik, hogy egyéb tudósok is osztják ezt a véleményemet, lásd például

Erdély; (2005, 11) "A nyelvi rokonítás, vagy annak megoldása egyúttal ésautomatikusan nem jelenti a magyar őstörténet problémájának a megoldá-sát"

36

latkozata (az itteni idézet Hary Györgynétől [1976,94]):1616

"Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy e tudomány-politikai irányzat egyik kiinduló és mai napig is nyomonkövethető intézkedése az volt, amikor 1876-ban TrefortÁgoston kultuszminiszter összehívta a magyar nyelvésze-ket, s a konferencia végén – a jegyzőkönyv tanúsága sze-rint – kijelentette, hogy »nekünk nem ázsiai, hanem eu-rópai rokonokra van szükségünk«, s azért a jövőben ál-lami ösztöndíjat, kollégiumi elhelyezést, külföldi tanul-mányokat csak az kaphat, aki a finn-magyar rokonságigazolására folytat tanulmányokat."

Ami a hivatalos elmélet és a "másként gondolkodó" tudósokvitáját illeti, ez két okból kifolyólag nem alkalmas hely és idő ar-ra, hogy részletekbe bocsátkozzunk először is egy ilyen vita túl-lépné a jelen kötet kereteit; másodsorban, ahhoz, hogy hihető, al-ternatív nyelvészeti modellt javasolhassak a magyar nyelv erede-tére, célirányos, kiterjedt, összetett kutatásra lenne szükség; én vi-szont ilyen kutatást eddig még nem végeztem Ennek ellenére, ajelenlegi tudásom és a történeti nyelvészet módszereivel kapcso-latos kutatásaim alapján azt hiszem, kifejthetem saját vélemé-nyemet, vagyis saját feltevésemet (szeretném hangsúlyozni a„feltevés" szót) azzal kapcsolatban, hogy a magyarok lehetségeseredete felkutatásának nehéz feladatánál merre induljunk el.

4.2. Sok magyar tudja, hogy a hivatalos uráli elmélet mel-lett eddig a következő genetikai rokonságokat terjesztették elő:magyar és egyiptomi, magyar és ógörög, magyar és sumér,magyar és etruszk, magyar és török. Az utóbbi rokonságot azurál-altáji elmélet tágabb modelljén belül javasolták, amelymár régóta vetekszik az uráli elmélettel Megemlíthetjük azIllič-Svityč (1971-84), illetve Greenberg (2000 & 2001) általjavasolt úgynevezett "nosztratikus" és "eurázsiai" elméleteket,amelyek szerint a legtöbb európai és néhány ázsiai nyelv egyrégebbi, kiterjedtebb, magasabb szintű nyelvcsaládból, az ún 16 Trefort nyilatkozatáról olvashatunk az MTA lapjának, az Akadémia; értesítő-

nek az 1923-as évjáratát tartalmazó kötetére." amely megtalálható az MTAkönyvtárában

37

"nosztratíkus" vagy "eurázsiai" vagy "makro-családból" szár-mazik. A különféle elnevezések gyakorlatilag ugyanazt anyelvcsaládot jelentik és magukba foglalják a hagyományosindoeurópai, uráli, altáji, kartveli, jukagir, eszkimó-aleut, dra-vida, koreai-japán-ainu nyelvcsaládokat. MegemlíthetjükKőrösi Csoma tézisét is, aki 1834-ben kiadott könyvében amagyar, a török, a szanszkrit, a kínai, a mongol és a tibeti nyel-vet egyetlen, kiterjedt nyelvcsaládba tartozónak tekinti.

Ügy tűnik, az utóbbi időben a sumér és az etruszk kapcsolatnagyon népszerűvé vált Magyarországon. Az előbbi kapcsolatot(többek kőzött) a híres rovásírás17 léte miatt fogadták el elég so-kan, amely sok tudós szerint visszavezethető a sumér/mezo-potámiai időkre (lásd pl. Forrai [2004]), bár néhány más tudósszerint, mint például Németh (1934), a rovásírás sokkal újabbkeletű, vagyis török eredetű. Az utóbbi kapcsolat is sok követőreakadt. Alinei nem régiben kiadott könyvének köszönhetően. Ezena ponton érdemes rámutatni, hogy míg a nosztratikus/eurázsiaielmélet a magyar nyelvet továbbra is a hagyományos uráli nyelv-család részének tekinti, ezt pedig egy régebbi, kiterjedtebb "mak-ró-család" részének, az egyiptomi-magyar, ógörög-magyar, su-mér-magyar, etruszk-magyar kapcsolat a magyart kiemeli, és an-nak e régi nyelvekkel való különleges, közvetlen és egyedülállórokonságát hirdeti. Azok a tudósok, akik e kiváltságos kapcsola-tok létezését támogatják, azt is állítják (nyíltan vagy kimondatla-nul), hogy a magyar nyelv egyike (ha nem ó maga) a legrégibb éslegnagyobb presztízzsel bíró eurázsiai nyelveknek és kultúráknak,mivel egyidős és rokonságban áll a régi, nagy klasszikus nyel-vekkel/népekkel és azok kultúrájával.

Ezen a ponton az olvasó könnyen zavarba jöhet, annál is in-kább, mivel a fent felsorolt elméletek képviselői azt állítják, hogypontosan ugyanazokat az adatokat (a fonológiai, lexikai ésnyelvtani alapvető hasonlóságokat), és pontosan ugyanazt a vizs-gálati eljárást, az összehasonlító módszert használták. Felvetődhet

17 Itt érdemes emlékeztetni az olvasót arra, hogy még akkor is, ha a rovásírás

Mezopotámiából származik, az nem garantálja, hogy a magyar nyelv isMezopotámiából származik, mivel az írásrendszerek könnyen átvehetők;erre számtalan példa volt a történelem során

38

a kérdés, hogy miként lehet ennyiféle különböző nyelvi beosztás-sal és következésképpen a magyarnak ilyen. sokféle lehetségeseredetével előállni? Hol az igazság (ha fel tételezzük, hogy létezik„egy" igazság)? Azt hiszem, hogy a kérdést már megválaszoltam,amikor az olvasó figyelmét folyamatosan felhívom arra a tényre,hogy nagyon könnyű az összehasonlító módszer használatát a kí-vánt eredmény eléréséhez igazítani (ezt a folyamatot bemutatomés részletesen dokumentálom a 7. tanulmányban, amely Alineineka magyar-etruszk rokonságáról szóló könyvét tárgyalja). Ezenfe-lül, a javasolt magyar-etruszk és magyar-sumér rokonság eseté-ben, az a további probléma, hogy ezek a kihalt nyelvek nincsenekigazán eléggé dokumentálva, minek következtében a velük fog-lalkozó tudósoknak feltevésekbe kell bocsátkozniuk, amikor aszavak jelentését próbálják megfejteni, vagy egy nyelvtani végző-dést szeretnének azonosítani (alakját és/vagy szerepét tekintve),amint ez ismét csak Alinei elemzéséből nyilvánvaló.

Más szóval, ezen esetekben még egyszerűbb, és úgy monda-nám, hogy egyenesen szükséges az adatokat és az összehasonlítómódszert manipulálni, mivel a tudósoknak ellensúlyozniuk kellhiányos ismereteiket a kérdéses nyelvekkel kapcsolatban.

Ennek tudatában én magam mindenféle kísérletezést felad-nék, amely a magyart egy holt nyelvvel, vagy bármiféle olyannyelvvel hasonlítja össze, amely a magyartól időben és térben tá-vol esik (hacsak valami új, váratlan dokumentum vagy bármilyennyom nem kerül napvilágra, amely kutatásainkat ebbe az iránybaterelné). Ehelyett kiindulásként újra vizsgálnám a magyar és a tö-rök nyelv között létező megfeleléseket, amelyeket az urál-altájielmélet és a hozzá kötődő "ugor-török háború"18 kapcsán alapo- 18 "A 19 század végén a magyarok eredetének két egymással versengő magyará-

zata létezett Egyik oldalon állt a türk eredetbe vetett hit, amint a történetiforrások és a krónikaírók hagyománya sugallta. A másik oldalon ott voltaka különböző közlemények, melyek a magyar és az északkelet-európainyelvek között nyelvi megfeleléseket mutattak ki. A színpad készen álltegy jelentős nyelvészeti harcra: vita akörül dúlt, hogy a magyarok vajontürk vagy az ugor és esetleg a finn területekről áradtak-e be. Ezt a vitát ne-vezték az "ugor-török háborúnak" A harc vezéralakjai Vámbéry Ármin ésBudenz József voltak. Vámbéry először "vegyes", a magyar nyelv. türk ésugor jellegzetességeit támogató nyelvészeti bizonyítékokat tett közzé.Amellett érvelt, hogy. magyar-türk rokonság "másodlagos természetű",

39

san kivizsgáltak, majd nemrégiben számos híres magyar tudós,főleg Ligeti Lajos is ezt tette, amint a bibliográfiában felsorolt ki-adványok hosszú (de nem teljes) listája mutatja. Ezen ismert meg-feleléseket – amelyek a nyelv minden szintjére, a fonológiája,szókészletre, a nyelvtanra és a tipológiára terjednek ki – az ugor-török háború óta a török nyelvből való átvétel világos példáinaktekintik. Az intenzív átvételt pedig mindig is a magyar és a töröknép közötti, hosszúra nyúló, mély kapcsolat kézenfekvő és elke-rülhetetlen következményeként magyarázzák. Így a hivatalos urálielmélet szerint az egész történet világos és megoldott:a) a két egymással versengő elmélet között volt egy harc, az ugor-

török háború, amelynek végeredményeként megbízható nyel-vészeti adatokra és tudományos vizsgálati módszerekre tá-maszkodva (összehasonlító módszer) a magyart a finnugornyelvek közé sorolták (és nem a török nyelvek közé);

b) a török nyelvet az altáji nyelvcsaládba sorolták, amely egy egé-szen különböző nyelvcsalád (annak ellenére, hogy a különbö-ző uráli és altáji nyelvek között vannak hasonlóságok);

c) a török nyelv jelentós hatása a magyar nyelvre - ez annyira je-lentős, hogy a magyar valójában közelebb áll a török, mint azuráli nyelvekhez – csak a 3-4 évszázados (Kr. u a III-IV. szá-zadtól kezdve) intenzív kapcsolatoknak köszönhető átvétellelmagyarázható, ahogy a történelmi feljegyzések is alá tá-masztják.A dolgok e hivatalosan megállapított állása mégsem felel

meg a valóságnak Ahogy már számos alkalommal említettem, azösszehasonlító módszer nem tudományos módszer, mivel nagyonkönnyen manipulálható. Ezenfelül, az ugor-török háború idejé-ben, e módszer gyakorlati alkalmazását még nem kellőképpenhatározták meg, többek között azért, mert akkoriban nem sokattudtak arról, amit mafonológiának nevezünk (ez nemcsak az uráli

alapvetően az "összeolvadás" eredménye, míg az ugor-magyar rokonság"elsődleges természetű". Később a komoly bírálatokra válaszolva, a szerzőa magyar nyelv és nép tiszta türk eredetét állította. Ezzel ellentétbenBudenz a kor meghatározó vélekedésével megegyezően úgy látta, hogy anyelveknek csak egy szülőjük lehet. Ezért állította, hogy a magyart tisztánés egyszerűen »ugornak« kell besorolni" (Marcantonio 2006a,75). A hábo-rút természetesen Budenz nyerte.

40

nyelvcsaládra volt igaz, hanem az indoeurópaira is). Így érthető,hogy ellentétben az általában állítottakkal, az ugor-tőrök háborúnem volt tudományos harc és egyáltalán nem bizonyította a ma-gyar nyelv finnugor/uráli természetét (a háborúról részletesebbenlásd Marcantonio, Nurnmenaho & Salvagni [2001] ésMarcantonio [2006a, 75-93]).

Valójában a vitát egyértelműen nem nyelvészeti vizsgálat ésérvelés, hanem politikai indíttatás és minisztériumi, adminisztrá-ciós határozat döntötte el, amint az Trefort Ágoston miniszter hí-res beszédéből kitűnik.

Ami a történelmi dokumentumokat illeti, amelyek a magyarés a török nép közti intenzív, hosszan tartó kapcsolatok létezéséttámasztják alá, a valóság megint csak más. Nincsenek közvetlen,vagy legalábbis egyértelmű feljegyzések erről a feltételezettegyüttélésről, vagy "szimbiózisról" (ahogyan gyakran nevezik) akét nép között. Ehelyett minden, amivel rendelkezünk a megeree(Μεγερη) szó, amely néhányszor előfordul a BíborszületettKonstantin bizánci császár által görögül irt De AdministrandoImperio című szövegben a X. századból. A szövegben ez a szóegyértelműen egy türk törzsre (/törzsfőre) utal, de magyar nyelvé-szek és történészek úgy magyarázták, mintha a két szó közötti(állítólagos) hangzásbeli hasonlóság miatt egy magyar törzsreutalna. Már beszéltünk arról, hogy bármiféle felállított megfele-lés, még akkor is, ha helyes, nem biztos, hogy megfelel a valósá-gos, történelmi "eseménynek" vagy "elemnek"; ily módon, egyál-talán nem lehetünk biztosak abban, hogy a megeree szó a magya-rokra vonatkozik (és igazából, mint már említettem, a császár ittvilágosan és egyértelműen török törzsekről beszél). Ráadásul, akét szó között megállapított megfelelés tisztán nyelvésze-ti/komparatív szempontból sem állja meg a helyét, a hangok ösz-szehasonlításának következő nehézségei miatt: a) feltételeznünkkell, hogy a görög g betű ugyanazt, vagy hasonló hangot jelölmint a magyar gy, erre viszont nincs semmi bizonyíték b) Továb-bá feltételezni kell azt is, hogy a görög ee (hosszú /e/) megegye-zik egy (Φ-hanggal a magyarban, vagyis, hogy a magyar szó el-vesztett egy szóvégi hosszú magánhangzót, ami a görögben azótais megmaradt, de ez valószínűtlen, mert a hosszú magánhangzók

41

általában megmaradnak Hosszú története van annak, hogy ezt aszót illetve a görög szövegben talált egyéb, eléggé félreérthető in-formációt hogyan próbálták a magyar törzsekre vonatkozó ese-ményként magyarázni, ennek részleteit Marcantoniónál (2006a62-75) illetve a jelen kötet Nyelvészeti paleontológia tudományavagy fikció című tanulmányában megtaláljuk (főleg A "magyar"szó rekonstrukciója és a kapcsolódó történeti bizonyítékok újra-értelmezése cimű részben). Itt elég, ha rámutatunk arra, hogy amegeree/magyar kétséges megfelelésen kívül, nincs semmi másegyértelmű dokumentum, sem egyéb önálló bizonyíték a feltéte-lezett hosszan tartó szimbiózisra a törökök és a magyarok között.Ennélfogva a hagyományos elmélet, amely a török vonásokat amagyar nyelvben "átvétellel" magyarázza, egy újabb példa a"körkörös érvelésre" (pontosan ugyanúgy, mint a szanszkritbantalálható dravida elemek esetében). Ez a következőkből válik vi-lágossá:

Kérdés "Miért vett át a magyar nyelv olyan sok elemet a töröknyelvből?"

Válasz "Mert a magyarok hosszú ideig szoros kapcsolatban voltaka türk törzsekkel"

Kérdés "Honnan tudjuk, hogy a magyarok hosszú időn keresztülszoros kapcsolatban voltak a türk törzsekkel?"

Válasz "Onnan, hogy a magyar nyelv sok elemet átvet a töröknyelvből"

4.3. Ezen a ponton fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy énegyáltalán nem állítom azt, hogy a magyar nyelv és nép törökeredetű – ez ellentétben állna mindazokkal az érvekkel és elvek-kel, amelyeket idáig kifejtettem, és amelyekben hiszek

Amit állítok, az a következő, sokkal józanabb meglátás a tö-rök minden bizonnyal közelebb áll a magyarhoz, mint idáig bár-melyik másik összehasonlítás céljából javasolt nyelv, beleértve azuráli nyelveket is. Ezért véleményem szerint érdemes lenne újra-indítani egy vizsgálatot ezen a téren, de megszabadulva a hagyo-mányos és teljes mértékben megalapozatlan uráli és altáji nyelvibeosztások, valamint a hagyományos, és szintén megalapozatlanurál-altáji elmélet kötelékeitől Más szóval, neki kell állnunk hig-

42

gadtan és elfogulatlanul a megfigyelt hasonlóságok újbóli vizs-gálatának és újraértékelésének. A török-magyar hasonlóságok el-fogulatlan felülvizsgálata jogos és szükséges, nemcsak mert nincsmeggyőző bizonyíték a két nép között feltételezett hosszan tartószimbiózisra, hanem azért is, mert a honfoglalás korában, széleskörben állították, hogy a magyarokat embertani, szociális és kul-turális szempontból alig lehetett megkülönböztetni a korabeli türktörzsektől Erről Halasi Kun (1986/1988, 31) illetve Erdélyi (2005,12) a következőket mondja (lásd még Róna-Tas [1988, 134] ésBakay [1993]).19

"Amint a 19 századi nyelvészek megállapították, a ma-gyar kétségtelenül finnugor nyelv. Azonban jellem, tár-sadalmi szerkezet, műveltség és hagyomány szempontjá-ból a honfoglaláskori magyarok a türk népek összes jel-legzetességeivel rendelkeztek"

"A rokonságot az ősi kulturális – gazdasági kép felvá-zolásával is megkísérelték megoldani: a honfoglaló ma-gyarságot kétségtelenül törökös, sztyeppei jellegű nép-nek lehet tekinteni. A gazdálkodás is sztyeppei nomádképet mutat"

Ezek után, érdemes lenne megvizsgálni a Balázs által javasolt"kettős rokonság" elméletet Mint említettem, a szerző alapvetőenazt tartja, hogy a magyar nyelv kettős rokonságban áll az urálinyelvekkel, valamint számos egyéb európai nyelvvel, főleg a né-mettel, ahol az első rokonság genetikai eredetű, míg a második"areális" jellegű – természetesen az érvelésemnek megfelelően amagyart először inkább a törökkel kellene összehasonlítanunk, azuráli nyelvek helyett. Ellentétben azzal, amire számítanánk, Ba-lázs a két rokonságot egyforma súlyúnak és jelentőségűnek tartja,szerintem jogosan, mivel az (Indo)európai nyelvek hatása a ma-gyarra – mind lexikológiai, mind nyelvtani, mind szintaktikaiszempontból – olyan mélyen gyökerezik, hogy nehéz lenne szét-választani a magyar eme "európai természetét" a feltételezett uráli

19 A régész Bakay ezzel kapcsolatban azt a kérdést teszi fel, hogy "mikor lettünk

finnugorokká?”

43

"természetétől", vagy a feltételezett "török természetétől", vagybármi legyen is a magyar "genetikai természete".

Ebben a stádiumban nem lehet előre látni, hogy milyen ered-ményekre vezet ez a felülvizsgálat, már a nyelvészeti vizsgálathagyományos módszereinek jól ismert gyengeségei miatt sem(hacsak nem használunk egy másik, újabb nyelvészeti kutatásimódszert.). Nagyon is lehetséges, hogy korabeli dokumentumokés egyéb információ hiányában, sohasem leszünk képesek a ma-gyar nyelv és nép eredetére fényt deríteni, bár a legújabb geneti-kai és paleoantropológiai kutatások azt mondják, hogy a magya-rok alapvetően európai és europid nép, ugyanúgy, mint a Európá-ban élő többi uráli nép (lásd ezzel kapcsolatban a 2,3 és 8 tanul-mányt illetve Erdélyi [2005, 11-12] és Forrai [2004]"20

5. VégkövetkeztetésEzen a ponton tudatában vagyok annak, hogy míg a hagyo-

mányos uráli elmélet megalapozatlanságára vonatkozó állításaimmiatt hivatalos helyeken komoly bírálattal illetnek, a magyar ere-detkutatás helyes megközelítésére vonatkozó feltevéseim (hang-súlyozom "feltevéseim") kapcsán lehet, hogy szintén komoly kri-tika ér a "másként gondolkodó" tudósok részéről.

Való igaz, kifejtettem a szkepticizmusomat a sumér/et-ruszk/ógörög/egyiptomi rokonsággal,21 valamint a nosztratikus/e-urázsiai elmélettel kapcsolatban, és ez könnyen úgy értelmezhető,hogy ily módon letagadom a magyar nyelv ősi és nemes eredetét.Ezen felül a magyar-török hasonlóságok újra-vizsgálatát javasol-tam, e mögött pedig esetleg valami rejtett szándékot sejthetnek. 20 Vesd össze a következő idézettel Forraitól (2004, 94) "a Kárpátmedencét is

tekinthetjük az őshazánknak. Ezt a Közel-Kelet és a Kárpát-medence ősikapcsolatai, azonos földrajzi nevei is feltétlenül indokolják. Európaiak va-gyunk ugyan, mai őshazánk is Európa, de számtalan szállal kötődünk aKözel-Kelethez és Ázsiához ősidők óta"

21 Amint már korábban említettem, nem végeztem alapos vizsgálatot a magyar-sumér, magyar-ógörög, magyar-egyiptomi genetikai rokonságot propagálószakirodalmat illetően. Mégis, annak alapján, amit idáig olvastam, szá-momra úgy tűnik, hogy a magyar és e nyelvek közötti "megfelelések" csu-pán véletlen hasonlóságok, melyeket ugyanannak a módszernek a segítsé-gével állapítottak meg, amelyet Alinei használt a magyar-etruszk rokonságbebizonyítására.

44

Végezetül, érdeklődést mutattam Balázs elméletével kapcsolatban(bár annak finnugor vonatkozásával természetesen nem értekegyet), és azt állítottam, hogy a magyar valóban "kevert nyelvnek"tekinthető, Ily módon megbotránkoztatva azokat, akik úgy tartják,hogy a nyelv nemes és antik voltának előfeltétele annak tisztasá-ga, és a magyart "tiszta" nyelvnek tekintik.

Minden kritika ellenére, fenn tartom állításaimat, mivel ezekcsupán nyelvészeti kutatásaim eredményei. A releváns nyelvé-szeti adatokat a lehető legobjektívebb módon kezelem, és mostan-ra eljutottam a feljebb kifejtett, sajnos még mindig csak spekula-tív, de legalább őszinte végkövetkeztetésre. Az olvasó úgy kom-mentálhatja e következtetéseket (legyenek bármennyire spekula-tívak és ideiglenesek), hogy azon túl, hogy lebecsülik a magyarnyelv feltételezett, különleges, és nagy presztízzsel bíró termé-szetét, elég unalmasak: nincs bennük semmi új és izgalmas. Ezigaz egyfelől a tudományos kutatás eredményének (ha feltételez-zük, hogy a nyelvészet tudományág) nem feltétlenül kell izgal-masnak és kétkedőnek lennie, hanem éppen ellenkezőleg. Ráadá-sul, amint már többször említettem, a történeti nyelvészetet csak acélból alkották, és egyedül arra alkalmas (bár ez az alkalmasságmegkérdőjelezhető), hogy a nyelvek közötti összefüggéseket és aváltozásokat, amelyeken keresztülmennek az időben, (többé-kevésbé) formális és szisztematikus módon feltárja. Vagyis a tör-téneti nyelvészet módszerei nem alkalmasak arra, hogy feltárják anépek (legkorábbi) eredetét; a történeti nyelvészet sosem volt arrahivatott, hogy az őstörténet-kutatás egyik ága legyen és most semaz, annak ellenére, hogy vannak, akik ennek ellenkezőjét állítjákAhogy Harrison (2003, 231) erőteljesen megfogalmazza:

"Számos történeti összehasonlító nyelvész, nyelvészetiértelemben ki akarja ásni Tróját Fontosabbnak gondol-ják, hogy a történeti nyelvészet fényt derítsen őskori nép-vándorlásokra, mintsem a nyelvi változás természetéreÉn nem tekintem a történeti, összehasonlító nyelvészetetaz őstörténet-kutatás egyik ágának, és őszintén azt gon-dolom, hogyha kevesebbet foglakoznánk dátumokkal,térképekkel, családfákkal, és többet a nyelvi változással,több valódi előrelépés lenne ezen a téren"

45

E ponton szeretném az olvasó figyelmét felhívni a követke-zőre az, hogy a magyart kevert nyelvnek tartjuk, és letagadjuk ál-lítólagos kapcsolatát a világ (általunk ismert) legősibb nyelveivel,nem jelenti azt, hogy a magyar nyelv nem régi, es nem 1 is kü-lönleges. Minden nyelvnek megvan a saját kora, még akkor is, haaz nincs feljegyezve – nyelvek nem jelennek meg hirtelen a sem-miből. Ehhez hasonlóan, sok nyelv, beleértve a legöregebb és alegnagyobb presztízzsel rendelkezőket, valamilyen szinten "ke-vert". Ez igaz például az angol nyelvre, amely a latin és a germánnyelvek keveréke (még akkor is ha az angolt nemigen tekintik"kevert nyelvnek") Ez áll a szanszkritra is, a világ egyik legrégibbés legnagyobb presztízsévei rendelkező nyelvére. Valójában aszanszkrit esete mindkét szempontból elég érdekes. Bár aztmondják, hogy nagyon régi nyelv (az elemzések szerint Kr. előttVI. és I. évezred közötti id6bői származik), a válóság az, hogynem tudjuk, milyen régi, mivel a legöregebb szanszkrit (vallási)szöveg, a Rig-Véda himnuszai, mindig is szájról szájra terjedtek,és először Kr. u a XIV. században foglalták írásba őket – később,mint az első magyar írásos emléket, a Halotti beszédet. Ezenfelül,annak ellenére, hogy a szanszkritot széles körben az indoeurópainyelvek közé sorolják, a valóságban olyan nagy mértékben van-nak jelen benne (főleg) dravida és munda elemek, hogy ha aszanszkritot a nyugati nyelvészek nem fedezik fel, akkor lehet,hogy – mondjuk – dravida nyelvnek tekintenénk (néhány mai in-diai tudós valóban így tesz.)

Befejezésképpen annyit, hogy vessük el a magyar nyelv hiva-talos uráli eredetét, folytassuk kutatásunkat, és ne feledjük, hogya magyar nyelv (és nép) eredetére, minden erőfeszítésünk ellené-re, lehet, hogy sosem sikerül választ találnunk, annak ellenére,hogy a nyelvészet testvértudományai, mint például a régészet, apaleoantropológia vagy a genetika segítségünkre vannak.

46

IrodalomAikhenvald, A. Y. & Dixon R. M W. (szerk) 2001 Areal Oiffu-

sion and Genetic Inheritance Problems in Comparative Lin-guistics Oxford University Press.

Bakay, K 1993 Hogyan lettünk finnugorok? Hu"ni" 44, 5-14Campanile, E. 1998 The Indo-Europeans origins and culture. In

A. Giacalone & PRamat (szerk) The Indo-European Lan-guages. London-New York, Routledge, 1-24.

Campbeli, L 1998 Historicai Linguistics: an Introduction Edin-burgh University Press.

CampbeIi, L 1995. The Quechumaran hypothesis and lessons fordistant genetic comparisons Oiachronica 12/2, 157-200

Erdélyi, ] 2005. A magyarság eredetéről és őshazájárólHungarian Studies II, 4-20.

Forrai, S. 2004 A magyar rovásírás eredetének őstörténeti háttereTurán 34, 8794.

Fox, A. 1995. Linguistic Reconstruchon An ntroduction to thetheory and Method. Oxford University Press.

Greenberg, J H 1991 Some problems of [fido-European in his-torical perspective. In 5 M Lamb & E. D Mitchell (szerk)Sprung from Some Common Source: Investigation info thePrehistory of Languages Stanford University Press, 127-40.

Greenberg, J H 2000. Indo-European and its Closest relatives TheEurasiatic Language Family, I: Grammar Stanford Univer-sity Press.

Greenberg, J H 2001. Inda-European and its Closest relatives TheEurasiatic Language Family, II Lexicon Stanford UniversityPress

Greenberg, J H 2005. Genetic Linguistics Essays on Theory andMethod. W. Croft (szerk). Oxford University Press

Hakkinen, K 1990 Mistii sanat h,/evat Suomalaista etymologiaaTietolipas 117 Helsinki, SKS

Halasi-Kun, T 1986/1988. Some thoughts on Hungaro-turkic af-finity. In Th Allsen, P B. Golden, T Halasi-Kun, A PMartinez, Th 5 Noonam & U Schamiloglu (szerk) ArchivumEurasiae Medii Aer,i 6, 31-39.

47

Harrison, S. P 2003 on the limits of the comparative method In BD Joseph & R D Janda (szerk) The Handbook of HistoricalLinguistics. Oxford, BlackweIl, 213-243

Hary, Gy. 1976 Kiegészítések egy nyelvvita történetéhez Valóság19/2, 93-101

Hausler, A. 2003 Urkultur der Indogermanen undBestattungsriten In A. Bamrnesberg & T. Vennemann (szerk)Languages in Prehistoric Europe Heidelberg, Winter, 49-83

Hausler, A 2004 Problems of the origins of the Indo-Europeans.Acts of the XIV UISPP Congress, University of Liege, Sep-tember 2001 Liege, BAR International Series 1302, 79-84

Illic-Svityc, V M 1971-84 Opyt sravnenija nostraticeskikhjazykDV (seJnitokhamitskij, kartvelskij, indoevropejskij,ural'skij, dravidskij, altajskij), I-!Il Moscow, Nauka

Janhunen, J. 1981. Uralilaisen kantakielen sanastosta Journal dela Société Finno-Ougrienne (= Suomalais-Ugrilaisen SeuranAikakauskirja) 77, 219-274

Koemer, K 1989 Comments on reconstruction in historical lin-guistics. In T. Vennemarm (szerk.): The New Sound of Indo-European Essays on Phonological Reconstruction Berlin-New York, Mouton de Gruyter, 3-17

Korhonen, M. 1974. Oliko sllomalais-ugrilainen kantakieliagglutínoiva? Eli mita kielihistorialiisista rekonstruktioistavoidaan lukea ja mita ei Virittiijd 78, 243-256.

Korhonen, M 1976 Suomen kantakielten kronologíaa Vi-nUiijii 80,3-15.

Künnap, A 1998 Breakthrough in present-day Uralistics Univer-sity of Tartu

Künnap, A 2000 Contact-induced perspectives in Uralic linguis-tics. München, Lincom Europa

László, Gy 1981 Őstörténetünk Egy régész gondolatai néppé vá-lásunkról. Budapest. Tankönyvkiadó

Lígeti, L 1935 Mongolos jövevényszavaink kérdése Nyelvtudo-mányi Közlemények 48, 190-271

Ligeti, L 1938 Les voyelles longues en turc Journal Asiatique230, 177-204

Ligeti, L 1960. Néhány megjegyzés úgynevezett altáji jövevény-szavainkról Magyar Nyelv 56, 289-303

48

Ligeti, L. 1961. Apropos des éléments "altaYques" de la languehongroise Acta Linguistica Hungarica 11, 15-42.

Ligeti, L.1963 Gyarmat és Jenő In L Benkő (szerk): Tanulmányoka magyar nyelv életrajza köréből Nyelvtudományi Értekezések40, 230-239

Ligeti, L. 1964 A magyar nép mongol kori nevei (magyar, baskir,király) Magyar Nyelv 60, 385-404.

Ligeti, L 1975a Quelques problemes étymologiques des anciensmots d'ernprunt turcs de la langue hongroise Acta OrientaliaHungarica 29, 279-288.

Ligeti, L 1975b La théorie altaYque et lalexico-statistique]n LLigeti (szerk.) Researc)",s in Altaic Languages BibliothecaOrientalis Hungarica 20. Budapest, Akadémiai Kiadó, 99-115

Ligeti, L 1976. Régi török jövevényszavaink etimológiai problé-mái Nyelvtudományi Értekezések 89,193-199

Ligeti, L. 1977-1979. A magyar nyelv török kapcsolatai és amikörülöttük van, 1-11. In E Schütz & É Apor (szerk) OrientalReprints, Series A 1-2 Budapest, Kőrösi Csoma Társaság

Ligeti, L 1978 Régi török eredetű neveink. Magyar Nyelv 74,257-274

Ligeti, L. 1986. A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglaláselőtt és az Árpád-korban Budapest, Akadémiai Kiadó.

Manory, J P.1989 Ii, Search of the Indo-Europeans Language,Archaeology and Mylh. London, Thames & Hudson.

Marácz, L 2004a A magyar nyelv eredetéről Turán 34/7, 55 66Marácz, L 2004b A kétszer kaksi igazsága. Válasz Rédei Károly-

nak Turán 34/7,67-75Marcantonio, A 2006a. Az uráli nyelvcsalád Tények, mítoszok és

statisztika Budapest, Magyar Ház.Marcantonio, A 2006b Uralic languages In K. Brown (szerk) En-

cyclopedia of Language and Linguistics Oxford, Elsevier,265-6?

Marcantonio, A" Nummenaho, P & Salvagni, M. 2001 The'Ugric-Turkic battle' A critical review Linguistica Uralica37/2,81-102

Masica, P. C 1979. Defining a linguistic area South Asia. Univer-sity of Chicago Press.

49

McMahon, A & McMahon, R 2003. Finding families: quantita-tive methods in language classification. Transactions of thePhilological Society 101/1, 7-57

Németh, Gy 1934 A magyar rovásírás A Magyar NyelvtudományKézikönyve II/2, 3-35.

Pusztay, J 1995 Diskussionsbeitriige zurGrundsprachenforschung (Beíspiel: das Protouralisclze)Veröffentlichungen der Societas Uralo-Altaica 43.Wiesbaden, O. Harrassowitz.

Pusztay, J 1997. Ajatus uralilaisten kansojen ketjumaisestaalkukodista. Jn K. Ju1ku & M Aarela (szerk.): Itiimeren-suomi-eurooppalainen maa. Studia Historica Fenno-Ugrica ilJyvaskyl;;, Atena, 9-19

Rédei, K 1998. Őstörténetünk kérdései; A nyelvészeti dilettantiz-mus kritikája Budapest, Balassi Kiadó.

Renfrew, C 1987 Archaeology and Language The puzzle of Indo-European Origins. London, J Care

Ringe, D. 1992 On Calculating the Factor of Chance in Lan-guage Comparison; Transactions of the American Philo-sophical Society 82, 1-110.

Ringe, D 1995 "Nostratic" and the lactor of chance Diachronica12/1, 55-74

Ringe, D 1998 A probabilistic evaluation ol Indo-Uralic In J C.Salmons & B. D Joseph (szerk) Nostratic Sifting the EvidenceAmsterdam Studies in the Theory and History of LinguisticScience. Series IV. Amsterdam, Benjamins, 153-198

Ringe, D 1999 How hard is it to match CVC-roots? Transactionsof the Philological Society 97, 213-244

Róna-Tas, A 1988 Ethnogenese und Staatsgründung; Dietürkische Komponente in der Ethnogenese des UngartumsStudien zur Ethnogenese 2: 120-138 Rheinisch-WestfälischeAkademie der Wissenschaften Abh 78 Westdeutscher Verlag

Suihkonen, P 2002. The Uralic languages Fenni" 180, 1&5-176Thomsen, M L. 19&4. The Sumerian Language; An intro-duction to

its History and Grammatical Structure Copenhagen, AkademiskForlag

50

UEW = Uralisches Etymologisches Wörterbuch, 1-VIII (K Rédei[szerk]; Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986-1991)

Varga, G 2006. A finnugor ellnélet alkonya Farkas Lőrinc ImreKiadó

Wiik, K 2000 European Lingua Francas.ln A Künnap (szerk) TheRoots of Peoples and Languages of Northern Eurasia II andIII Fenno-Ugristica 23, 202-236.

Wiík, K. 2002 Eurooppalaisten juuret. Jyvaskyla, Atena

51

SAJNOVICS JÁNOS SZEREPE AZÖSSZEHASONLÍTÓ

NYELVTUDOMÁNYBAN22

KRITIKAI ÁTTEKINTÉS

1. BevezetésElterjedt nézet, mind az uralisztika területén, mind az átfo-

góbb nyelvtörténeti publikációkban általában, hogy a történeti ésösszehasonlító nyelvészeti módszerek megalapítója egy magyarjezsuita tudós, Sajnovics János (1735-85) és követője, GyarmathiSámuel (1751-1830) orvos volt Az összehasonlító nyelvészet hí-res nyelvtudósai, úgymint Rasmus Rask és Franz Bopp csak őu-tánuk következtek Ugyancsak elterjedt nézet, hogy Sajnovics ésGyarmathi voltak az elsők, akik megalapították az uráli nyelv-családot mennyiségi és tudományos alapon. Ezen állítólagos átütőeredmények magukkal vontak konkrét származástani csoportokfelállítását a kor Biblia ihlette irányzataival szemben, a szókész-let, s ami még fontosabb, a nyelvtani alakok módszeres összeha-sonlításának bevezetésével A mai napig azt feltételezik, hogyezek a csoportosítások helytállóak jelen tanulmányt megírására azindított, hogy én ténylegesen elolvastam Sajnovics eredeti mun-káját Megdöbbentett az a nagy eltérés, mely e műről elterjedt hí-rek, és a valós tartalom között van Be fogom mutatni, hogySajnovics (a továbbiakban S), érdemét és jelentőségét a történetinyelvészet szempontjából túlbecsülték, s szükséges, hogy mun-káját újra megvizsgálják, és valódi fényében mutassák be az olva-sóknak Míg S forradalmi volt azáltal, hogy elvetette a bibliaimegközelítést és megkísérelte a tényleges nyelvészeti anyagelemzését, maga az elemzés nagyon rossz minőségű, s nem ér-demli meg azt az elismerést, melyben részesült. Számunkra anyelvtani összehasonlítások felülvizsgálata a legfontosabb, miu-tán ez az a terület, ahol S és Gyarmathi állítólag a legmaradan- 22 Eredeti angol verzió: The role of János Sajnovics in comparative lingu;,!;C a

crl!;cal revle"," In P KIesment (szerk) ,\'Í!/ths and Facts in Urlllishc,Fenno-Ugrisiica 26, 151-169

52

dóbbat alkották Ezen felülvizsgálat eredményeként az olvasó fel-fedezi, hogy S ahelyett, hogy a finnugor nyelvcsaládot megalkottavolna, egy észak Európától az ázsiai sztyeppékig és Kínáig kiter-jedő nyelv- és nyelvjáráslánc létezésében hitt. Az olvasó azt is befogja látni, hogy az az állítás, amely szerint S az összehasonlítónyelvészet atyja, mivel, állítólag "világos vizsgálati módszereket"(lásd lejjebb) hozott létre és használt, meglehetősen túlzott.

2. A kérdés állásaMind a szakirodalom, mind az általános nyelvészeti irodalom

általában egyhangúan dicséri S kiadványát, mely állítólag hatal-mas áttörést jelentett a nyelvészet történetében: Demonstratioidioma ungarorum el lapponum idem esse (Koppenhága, 1770)Lakó (1937, 19) például azt állítja, hogy nA Demonstraliobankét, egymástól távol álló rokon nyelv rokonságának a bizonyítá-sában a nyelvtani egyezéseknek oly nagy szerep jut, hogySAJNOVICS joggal tekinthető az összehasonlító nyelvtudománytörténetében RASMUS RASK és FRANZ BOPP érdemes előfutá-rának."

Ezt az értékelést ismétli Lakó (1970, 39) a következőkben:

,,4 Sajnovics a Demanstratioban a nyelvtani hasonlósá-gokat oly nagymértékben használta fel két egymástól tá-voli nyelv rokonságának bizonyításához, hogy FranzBopp előfutárának tekinthetjük.

5 A Demonstratio megjelenése az összehasonlító nyelvé-szet egy, a korábbinál egészségesebb irányba való fejlő-désének kezdetét jelentette Magyarországon. ADemonstrationak nagy szerepe van abban, hogy a ma-gyar Gyarmathi Sámuel híres műve az »Affinitas..« 29évvel később létrejött

Morpurgo Davies (1992, 45) megállapítja, hogy:

"A tizennyolcadik század utolsó harmadában két magyartudós, a jezsuita Sajnovics János... és Gyarmathi Sámu-el. olyan tanulmányokat írtak, melyek döntően bizonyí-tották először a magyar és a lapp-finn nyelvek közötti

53

rokonságot, majd ezeknek az észt és más finnugor nyel-vekkel való rokonságát. [Ezen művek].. érdeme nemcsakaz elért következtetések érvényessége, hanem mindenekfelett az alkalmazott módszer következetessége.Sajnovics harcolt azon népszerű nézet ellen, mely szerinta rokon nyelvek egymás számára érthetőek, hangsú-lyozta a nyelvi változás nagyságát egyazon nyelven író-dott korai és kései szövegek összehasonlításával, figye-lembe vette az íráskép és kiejtés közti eltérésből adódónehézségeket, s ezután nekilátott következetes módon alexikális és nyelvtani alakok összehasonlításának.Gyarmathi ugyanezen módszert használta, s eljutott ad-dig a kijelentésig, miszerint a rokonság megállapításánála lexikai megegyezések a legkevésbé fontosak (1799,xiii). Mindkét munka tisztán nyelvészeti (nem kíséreltékmeg őket történelmi keretbe helyezni), s a hangsúlyanyelvtani alakok (végződések, ragok, névmások stb.) ösz-szehasonlításán van, bár szerkezeti hasonlóságokat isemlítenek, viszont nem adnak világos magyarázatot arra,hogy mi számít hasonlóságnak és mi nem"

Hasonlóképpen Campbellnél (2001, 88-9) a következőt ol-vashatjuk

"Sajnovics Johannis Gános) (1770) bebizonyította a ma-gyar, a lapp és a finn nyelv közötti rokonságot. Világosmódszereket használt, ezeket későbbi munkáiban is gyak-ran alkalmazta, s munkája nagy befolyással volt a törté-neti nyelvészet fejlődésére"

Sebeok, S munkájának az Indilma University által utánnyo-mott kiadásához (1968, 2) irt előszavában S-t következő megálla-pításáért dicséri:

"A nyelvek állandóan változnak. A lapp például nyelvjá-rásokra oszlik, s a legrégibb magyar szöveg, a HalottiBeszéd pedig már nem volt érthető a tizennyolcadik szá-

54

zad magyarjai számára.”23 Megjegyzi, hogy miután minda lapp, mind a magyar sokat változtak szétválásuk óta,az egymás kölcsönös megértése csak akkor volna lehet-séges, ha ezen változások egységesek lettek volna. Mivelez lehetetlen, a lappok és magyarok többé nem értik megegymást, pedig közös az eredetük. Az egymás kölcsönösmegértésének hiányában hogyan lehet megállapítani anyelvek közötti rokonságot? Úgy, hogy ragokat, s olyannyelvi elemeket hasonlítunk össze, melyeket a nyelveknem valószínű, hogy átvesznek egymástól Figyelembekell vennünk a hasonlóságokat a megfelelő alaktaniszerkezet között"

Végül Saarikivi (2004, 187) azt írja:

"Az uráli nyelvészet egyértelműen a finn, lapp és magyaresetragok összehasonlításával kezdődött, amelySajnovics János a tizennyolcadik század végén folytatottkutatásának tárgya"

Egyéb hasonló bírálatokat találunk a következőknél Stipa242(1990,211-216 és 218-9), Zsirai (szerk. 1937), Zsirai (1952),Décsy és Veenker (szerk. 1972, 159-63), valamint Gulya ésSzathmári (szerk. 1974, 495-6); de lásd Marácz (2004) ésMartorano (2004) ettől eltérő bírálatát Láthatjuk tehát, hogy szé-les körben azt tartják S-ról, hogy hozzájárult az összehasonlítónyelvtan alapelveinek megalkotásához (ha nem is ő indította elazt) – a betűk valamint a hangok és lexikai elemek hasonlóságá-ból kiinduló módszerekkel szemben – valamint, hogy megalapí-totta az összehasonlító uralisztikát.

23 Itt meg kell jegyeznem, hogy még napjaink magyarsága is el tudja olvasni és

többnyire meg is érti a Halotti beszéd szövegét. Következésképpen ez a ti-zennyolcadik század magyarjai számára is lehetséges lehetett.

24 Stipa a 212 oldalon hoz néhány példát az összehasonlított nyelvtani végződé-sekre, de azokat félrevezető módon úgy kommentálja, mintha belőlük avalóságban sokkal több lenne a többes szám -k jele, a felsőfok/középfok -bjele, a főnévragozás általában véve, a műveltetés -1-je, az egyes szám elsőszemélyének -m végződése, a múlt időt jelölő -f, névmások. Ez alapjábanvéve megegyezik Lakó listájával.

55

S kutatási módszereinek hitelességével kapcsolatos fenntar-tások olykor kifejezésre jutottak a neki kijáró elismerések mellett.Vessük össze ezeket például a Morpurgo Davies idézet utolsó ré-szével (lásd feljebb), melynek értelme és jelentősége a megfelelőszövegkörnyezetbe helyezve világosabbá válik Ezt később magaMorpurgo Davies pontosítja (1992,51):

"Gyarmathi művének címe (1799) utal a nyelvtanra, de ővalójában névszók és igék ragozott alakjait, a mellékne-vek középfokát stb. hasonlította össze. ... J. Sajnovics …pedig a két nyelv (a magyar és a »lapp«, azaz a finn)ragjait hasonlította össze Végeredményben a nyelvtannem lett elhanyagolva az összehasonlító munka során Aprobléma inkább az, hogy a nyelvtanra való gyakori, deáltalános utalások félreérthetők Ezen a címen lehetőségnyílt a két nyelv közötti rokonság mellett érvelni, mivelhasonló nyelvtani szerkezetekkel rendelkeznek, azazmindkettőben vannak esetragok" vagy mindkettőnek ha-sonló a hangtani rendszere, vagy a szórendi sémái Delehetséges volt nyelvtani alakokat is összehasonlítani: azesetragokat, az igeragokat, az összehasonlításra szol-gáló végződéseket, a névmásokat stb. Később – és ez leszaz újdonság – lehetővé vált a kétféle »nyelvtani« össze-hasonlítást egyértelműen megkülönböztetni, de ez nemvolt könnyű, bár a kutatók előbb említett gyakorlati mun-kája, Saumaise-től Sajnovicsig és Gyarmathiig, ezirányba mutatott."

Vessük össze a következő, ugyancsak Morpurgo Davies(1992, 55-6) idézettel is:

"A kívülálló számára nehéz megállapítani a két munkaközötti különbséget [az Affinitas ésa Demonstratio].Gyarmathi nagyobb területet foglal össze, mintSajnovics és megérdemli a finnugor összehasonlítónyelvtan alapítója címet, de úgy látszik, hogy az általakövetett módszer nem különbözik alapvetően elődjétől."

De az ilyen fenntartások erősen kisebbségben vannak a kétmagyar tudós széleskörű, feltétlen nagyrabecsülésével szemben

56

Például Lakó (1937, 17-8) annak ellenére, hogy felismerte, hogyS munkájában nagy számú "szerkezeti, illetőleg – mai szóvalmondva – tipológiai egyezés" található, a következőket hangsú-lyozza:

"Sajnovics eljárásában az az újítás, hogy ő a két nyelvtöbb ragját, jelét, illetőleg képzőjét etimológiailag isazonosítja egymással."

Ezen a ponton, miután megállapította, hogy a S által felho-zott legtöbb nyelvtani egyezés a mai napig érvényes, Lakó a kö-vetkező konkrét példákat sorolja fel25 (lásd később részletezve):

1) a többes szám -k rama;2) a felsőfok -b (lapp) illetve -bb (magyar) rama;3) kicsinyítő képző -tzh --oh (lapp), -cs (magyar);4) a) birtokos végződések (és névmások), különösen az egyes

szám első személy -m, az egyes szám második személy -d ésa többes szám első személy -mek; b) az első személy -m ragjaa magyar tárgyas ragozásnál, összevetve a lapp igeragozás -m-jével (a lapp nyelvben nem különböztetünk meg alanyi éstárgyas igeragozást);

5) a múlt időt jelölő -i;6) a műveltetés -t jele.

Lakó Stipáéhoz hasonló adatbemutatása (lásd a 3 lábjegyze-tet) az olvasóban joggal azt a benyomást kelti, hogy S valóbanfelismert számtalan egyéb valódi nyelvtani hasonlóságot a tipoló-giai/strukturális hasonlóságok mellett, ezúton igazolva hírnevét,mint a (finnugor) összehasonlító nyelvtan alapítója.

Azonban, amint majd látni fogjuk, a valóság teljesen más.Kezdjük azzal, hogy az irodalomban legtöbbször idézett

nyelvtani hasonlóságok szegényes listája nem csak egy ízelítő,

25 Lakó megemlíti ennél a résznél a (feltételezett) megegyezéseket a számok

esetében (2, 4, 5 ,6, 100) De ezek lexikai és nem nyelvtani egyezések, sezért e helyen most nem foglalkozunk velük Ugyanez áll az említett mi ésti személyes névmásokra, melyek töve minden esetben megegyezik a meg-felelő birtokos személy jelekkel

57

néhány jellegzetes példa felsorolása, hanem S híres "nyelvtani ha-sonlóságainak" teljes listája. Továbbá a fent felsorolt végződéseknagy része, vagy problematikus, vagy irreleváns a finnugor/urálinyelvcsalád megalapozásának szempontjából, s így csak egy-kétreleváns hasonlóság marad számunkra Még a jónak tartott tipoló-giai/szerkezeti hasonlóságok is sok kívánni valót hagynak magukután, mivel S a legtöbb esetben csak utal rájuk anélkül, hogy akérdéses szerkezetekről megfelelő magyarázatot vagy leírást26

adna. Minden bizonnyal igaz, hogy a Demonstratio tartalmaz jómegfigyeléseket a nyelvek természetét és a nyelvek változását il-letően, valamint érdekes módszertani állításokat a nyelvek össze-hasonlításának egy lehetséges megközelítését illetően (főleg, hafigyelembe vesszük azt a kort, melyben ez az írás született). Az isigaz, hogy bizonyos jó meglátásai jelentős értéket képviselnekolyannyira, hogy a mai napig is a történeti nyelvészet alapjaihoztartoznak. Viszont az elővigyázatos és tárgyilagos olvasó, főlegha rendelkezik egy kevés finn és magyar nyelvismerettel, nemtudja nem észrevenni, hogy a "gyakorlati munka" szintjén(Morpurgo Davies szavait használva), a Dro10nstral1o nyelvé-szeti elemzései meglehetősen gyengék, főleg a modern nyelvészetjelenlegi állásához és mércéihez képest, Például S megjegyzi,hogy a kutatóknak inkább a "fonémákat" kellene figyelembe ven-niük a "grafémák" helyett (hogy modern terminológiát használ-junk), s inkább a beszélt nyelvet, mint az írottat, viszont S maganem tartja magát ezen elvekhez Valóban, amint azt a szakiroda-lom kihangsúlyozza (lásd pl Lakó 1970, 35), még ha végzett is Shelyszíni kutatásokat Finmark lapp népe között, mikor mesteré-vel, Hellel ezen a vidéken járt csillagászati tanulmányok folytatá-sára, ezeket nem használta fel a Demonstratioban Ehelyett a lappanyagot a dán tudós Leem Lapp szótárából vette, s még a magyaranyagot is Szenczi Molnár Albert Magyar-latin szótárából merí-tette, és nem a saját intuitív tudásából. Így sok ideig számos nyel-vész félre lett vezetve, s elhitte S adatait az általában a helyszíni

26 Ugyanez áll Gyarmathi "nyelvtani" és "szerkezeti" fejezeteire azzal a különb-

séggel, hogy ő valóban szemlélteti az által javasolt tipológiai/szerkezetiösszehasonlításokat, néha bőséges példákkal bár azok legtöbbször helyte-lenek

58

kutatásoknak tulajdonított jó minőség és megbízhatóság alapjánVagyis programadó kijelentései ellenére S a gyakorlatbangrafémákat és nem fonémákat hasonlít össze.

Ámbár még ennél is súlyosabb alaktani összehasonlításainakszegényes minősége, a következő okok miatt

a) a mindvégig jelenlevő kétértelműség a "nyelvtani összehason-lítás" fogalmának gyakorlati értelmével kapcsolatban, aho-gyan ezt Morpurgo Davies megfogalmazta - és csakugyan,amint majd látni fogjuk S (cs Gyarmathi) számára a "nyelvta-ni összehasonlítás" lényegében a nyelvtani szerkezetek ésnem a nyelvtani alakok összehasonlítását jelenti

b) A Demonstratioban található hatalmas mennyiségű konkréttárgyi hiba (a nyelvészeti vizsgálat minden szintjén), számos,hasonlóképpen helytelen módszertani állítással és alá nemtámasztott feltételezéssel párosulva (melyeket általában nememlítenek a S-t ünneplő irodalomban),

Érvelhet valaki azzal, hogy a gyakorlati elemzés szegényesminősége tulajdonképpen nem vesz el semmit a Dernonstrnl1oáltalános történelmi és módszertani értékéből, hiszen a módszer,mellyel ez az elemzés készült, még egy korai, kifinomulatlanformája annak, ami csak később válik az összehasonlító nyelvé-szet alapelvévé Ezzel egyet is értenék, ha a tudósok ténylegesen akérdéses kiadványok általános történelmi értékére korlátoznákelismerésüket De a probléma az, hogy ez a széles körben elter-jedt, pozitív értékelés a gyakorlati munkára is kiterjed, s ez vi-szont nagy hiba Valójában a hamis adatok és a S (és későbbGyarmathi) által javasolt, egyaránt rossz összehasonlítások azok,melyek az uráli/finnugor nyelvcsalád és elmélet alapjait képezik.

A következő szakaszban meglehetős részletességgel tekintemát S híres művét. Vizsgálatomat a nyelvtani alakokra összponto-sítom, amelyeket általában, mint említettem, S legértékesebb hoz-zájárulásának tartanak, míg a lexikális összehasonlításokat isérintem, hogy e téren is rámutassak az elmélet né hány nagyobbgyengéjére.

59

3. A "nyelvtani" összehasonlításEbben a bekezdésben bemutatom a Demonstratioban javasolt

konkrét "nyelvtani összehasonlítások" teljes listáját E részletesvizsgálat eredményeként a következő jellemzők válnak világossá:

a) a javasolt valódi nyelvtani összehasonlítások egészen csekélyszáma;

b) a javasolt szerkezeti/tipológiai összehasonlítások nagy száma;c) a helytelen elemzések teljes skálája a tényleges alakok kivá-

lasztásánál és az összehasonlítási folyamatokban;d) a kevés helyesen felismert hasonlóság nagy részének nem rele-

váns volta az uráli nyelvcsalád felállítása tekintetében

Következésképpen az olvasó nem juthat más megállapításra –legalábbis a Demonstratio alapján ítélve –, mint hogy alaktaniszinten nincs alapja uráli nyelvcsalád felállításának. Valóban semaz uráli nyelvcsalád fogalma, sem pedig a finnugor/uráli besoro-lás nem található meg sehol a szövegben, amint ezt alább megtár-gyaljuk

3.1. A nyelvtani "megfelelések"Nézzük hát meg közelebbről a valódi nyelvtani alakok össze-

hasonlítását, kezdve az Idioma ungarorum, et lapponnm idemesse probalur ex declinatione nominum, comparationeadjectivornm,.fonnatione dimimitivorum, el usu numeralium27

(84-92 oldal) című fejezet különböző bekezdéseiben felsorolt pél-dákkal. Az ígéretes cím ellenére S határozottan állítja azalbekezdésben, amely a terminationem casuumot tárgyalja (87old), hogy nem talál "megegyezéseket" a finn, észt és "Svecia"lapp dialektusa közölt, mivel az esetragok még az általa ismertlapp dialektusok esetében is különbözőek. Valóban, bár S a ma-gyar nyelv és a különböző lapp nyelvjárások közölt keres alaktanimegfeleléseket (azon elméletének megfelelően, mely szerint amagyar a lapp nyelven keresztül rokona a kínainak, lásd lejjebb), 27 Az eredeti latin Demonstratiót használtam (második javított kiadás), az

indianai egyetem utánnyomását, Bloomington, 1968, Indiana UniversityPublications 91 kötet.

60

csak a következő hasonlóságokat tudja felmutatni a magyar nyelvés "Finmarchia" (86-89 old.) lapp dialektusa között:

1. a többes szám alanyeset -k jele mind a magyarban, mind alappban (lásd az első pontot Lakó listájában feljebb);

2. a többes szám birtokos eset -é jele a magyarban, és az -i jelelappban, a két hang állítólag megegyezik;

3. a többes szám tárgyeset -t jele a lappban, s az egyes- és többesszám tárgyeset –(V)t jele a magyarban.

Miután S előteqesztette e három hasonlóságot, említ kü-lönbségeket is a két nyelv esetragjai közölt, például a részeséstárgyeset között: egyes szám részeseset valóban -i a lappban és -nak -nek a magyarban, az egyes szám tárgyeset "változó" (azalanyesethez hasonlóan) a lappban, de -al -et -ot a magyarban(azaz egy segéd magánhangzó + -1) S többi megjegyzése tipoló-giai természetű, ezekben helyesen hívja fel a figyelmet a követke-ző hasonlóságokra és különbségekre: a nyelvtani nemek hiányamind a magyarban, mind a lappban, a kettes számot kifejező vég-ződések jelenléte a lappban, s ezek hiánya a magyarban. Ezenelemzés alapján S megállapítja (87-88 old), hogy

"Finrnarchia lapp dialektusa jobban hasonlít a magyar-hoz, mint az észthez, a finnhez, sőt a közeli Svecia lappnyelvjárásához"

Azt is megállapítja, hogy ezek sokkal számottevőbb egyezések,mint a németek és dánok nyelve közöttiek.

Amint látható, az összehasonlító korpusz csak három "meg-felelésből" áll. Ezenfelül, egyik sem igazolja a nekik tulajdonítottjelentőséget az uráli nyelvcsalád felállításánál. Az első összeha-sonlításnál a -k nem egyezik meg a mai rekonstruált máll többesszámú '-1 végződéssel;28 valóban a -t a főnevek többes számánakjele a lappban is. Továbbá a magyar -k eredete vitatott (lásdAbondolo 1998b, 439) A második összehasonlítás helytelen, mi- 28 Az észak-lappban, melyhez a linmark; dialektus tartozik, a k-t a gyűjtőnevek

képzésére használják (lásd Abondolo 1998b, 439); különben a -k hang fő-leg a birtokos ragok többes számát jelöli, s nem a főnevekét (lásdSammallahti 1998, 69) A többes szám jele a főneveknél ehelyett-t.

61

vel a magyarban valójában nincs birtokos eset végződés, az -é azegyes szám harmadik személy birtokos személyragja (a többesszám harmadik személyé -éi). A harmadik összehasonlítás ishelytelen, miután a 1appban a -1 (eredetileg) csak egy többesszámot jelző végződés, többnyire alanyesetben29 (lásdSammallahti 1998, 63-5, 68-69), míg a magyarban a -t csak köz-vetlen tárgyat jelöl. Továbbá S (érthetően) nincs tudatában a latintípusú nyelvek esetragjai (ő ezt a modellt követte) és az aggluti-náló nyelvekre jellemző ragok közötti különbségekkel, s így nemveszi észre, hogy a -k egyáltalán nem foglalja magába a "többesszám alanyeset" fogalmát, hanem csupán a többes számot jelöli,miután az alanyeset jelöletlen az összes uráli nyelvben ugyanezáll a -t végződésre, amely egyszerre csak egy információt hordoz,ami a 'többes szám' a lappban és a 'tárgyeset' a magyarban. Nyil-vánvaló, hogy e két -t végződésnek semmi közük sincs egymás-hoz, itt csak egy véletlenszerű hasonlóságról van szó.

De nominibus adjedivis című albekezdésben az egyetlennyelvtani megfelelés a fokozásra30 szolgáló -b rag a lappban amagyar -bb raggal szemben31 (lásd a második pontot Lakó listájá-ban). A fennmaradó rész tipológiai természetű megjegyzésekettartalmaz, mint például az egyeztetés hiánya névszói szerkezetekesetében mind a magyarban, mind a lappban32'J (89 old)

29 lásd Sammallahti (1998,68-69) "Egészében véve, a lapp igeragozás egy' pFS

[proto-finn-lapp] rendszert sugall minden hely; eset nélkül a többes szám-ban […]. A többes szám a következő eseteket tartalmazta alanyeset (melyvalószínűleg a többes szám tárgyeset kifejezésére is szolgált; a többes számjele *-t észak lapp guolit”'

30 S helyesen figyeli meg, hogy a felsőfok képzése különböző.31 Dksy szerint (1965, 198), a finn és a lapp -*np-ről azt tartják, hogy az *-mp-

ből származik, s hogy rokona a magyar -bb-nek, ami szintén az *-mp-bőlszármazik. Mindhárom nyelvvel kapcsolatban azt feltételezik, hogy a kö-zépfok jele ugyanazon alaphangcsoportból kiindulva egy önálló fejlődésenment keresztül Czuczor-Fogarasi (1862-74) viszont a magyar középfokotjelölő –bb-t a bő melléknévből származtatja

32 S helyesen figyeli meg, hogy a magyarban, ugyanúgy, mint a lappban nincsegyeztetés (esetben és számban) a főnév és mellékneve(i) között, mint pél-dául a"szép-Φ-könyv-e-k-e-t láttam esctében. A valóságban a lapp helyzetekicsit változatosabb, mert ott bizonyos esetekben "részleges egyeztetést"találunk, lásd Sammallahti (1998,87

62

A De diminulivis (91 old) című albekezdésben S megjegyzi,hogy mindkét nyelv bőségesen használ kicsinyítő képzőket, deösszesen csak egy hasonlóságot említ a lapp -tzh vagy -sh a ma-gyar -cs-vel szemben. Ez az elemzés alapvetően helyes33 (lásd aharmadik pontot Lakó listájában)

Vizsgáljuk meg az Idioma ungarorum, et lapponum idemesse probatur ex simili usu pronominum, affixorum, et suffixorum,item praepositionum című fejezetben tárgyalt összehasonlítóanyagot Érdemes idézni S saját, jó meglátásait a névmások (elsőidézet 93 old,) és a birtokos ragok természetével kapcsolatban(második idézet 96 old)

"Multiplex34 usus Pronominum quemadmodum in omnilingua frequens est, […] Discrepant quoque inPronominibns aliquantum lappones, Fennii, Esthii,Ungari. Non ita tamen, ut varietatem dialecti non facileagnoscas. Lappones Finmarchire Pronomina ego, tu ,ille efferunt per mon, ton, i son, mii, tii, sii Ungari verodicendo én, te, Ő, mi, ti, ők"

"Tanta35 cum sic apud Ungaros in formandis possessivisparticularum suffigendarum varietas, & multitudo, apudLappones e contra perpaucae, eaedem semper, &invariatae, maneant"

S-nak tehát helyes megérzései vannak azzal a ténnyel kap-csolatban, hogy a névmások gyakran erősen különböznek egy-mástól még a közeli rokonságban lévő nyelvek esetében is. S va-lóban, eléggé különbözőek a lappban és a magyarban. Ugyancsak 33 lásd a lapp kicsinyítő -š, végződést (Sammallahti 1998, 81)34 "Nagyszámú különböző névmások használata nagyon gyakori az összes

nyelvben. A lappok, a finnek, az észtek, a magyarok nyelve is különbözikegymástól a névmások terén. Ezen különbségek azonban nem olyan na-gyok, hogy az ember ne ismerné fel, hogy itt különböző nyelvjárásokrólvan szó. Finmark lappjai a, személyes névmásokat a következőképpen ejtikki mon, ton, son, mii, tii, sii. A magyarok pedig én, te, ő, mi, ti ők-et mon-danak.

35 "Amíg a magyarban különböző ragok nagy választéka áll rendelkezésre a bir-tokviszony kifejezéséhez (a megfelelő szövegkörnyezetben), addig a lapp-ban csak néhány van belőlük és ezek sem nagyon változatosak"

63

helyesen hívja fel a figyelmet a magyar birtokos rendszer össze-tett voltára, a tulajdonos és tulajdon egyes és többes számánakgazdag játékára. Manapság széles körben elismerik, hogy az urálinyelvi térségben a névmások nemigen vezethetők vissza egyetlen,közös eredetre, mivel a rekonstrukciójuk számos nehézségbe üt-közik (lásd például Janhunen [1981,232] és Abondolo [1998a,24]) Ugyanez áll fenn a birtokos- és személyragok rendszerére,amelyek a mai uráli nyelvekben változatosak és összetettek (kü-lönösen a többes számmal és a kettes számmal kapcsolatban), s ahagyományosan rekonstruált rendszerhez képest számos eltéréstmutatnak (lásd például Raun [1988, 560] és Sinor [1988, 725]).Így ma már széles körben felismert tény, hogy ezen a téren is(mint számos más területen is) a magyar nyelv meglehetősen tá-vol áll a többi uráli nyelvtől (lásd például Kulonen [1993, 72] ésAbondolo [1999b, 439]). Ami a birtokos- és személyragokat illeti,melyeket széles körben relevánsnak tartanak az uráli nyelvcsaládmegalapításánál – egyes szám első személy -m, az egyes számmásodik személy -d, és a többes szám első személy -m-e-k (lásdLakó listájában a 4 pontot) –megfigyelhető, hogy jelentőségüketismét túlbecsülték. Valójában az egyes szám első személyt jelölő-m Eurázsia nagy részén előfordul (beleértve néhány indoeurópainyelvet). Az -m + többes szám jele használata a többes szám elsőszemély jelölésére az uráli, a török és a tunguz területeken. Ha-sonlóképpen az egyes szám második személyének -t-je is megta-lálható az uráli területen túl, minthogy' előfordul a tunguzban (vi-szont nincs jelen a hanti, manysi és a szamojéd nyelvben)

Most vizsgáljuk meg az Idioma ungarorom, et lappanumidem esse probatur ex conjugatione verborum, et verbi,auxiliaribus36 című bekezdést. Itt S helyesen figyeli meg, hogy azigék végződései (idő, mód és személy) jelentős változatosságotmutatnak a vizsgált nyelvekben, még a lapp különböző nyelvjárá-sain belül is – összhangban a névmások és birtokos ragok terüle- 36 Ezt a bekezdést három albekezdés előzi meg (De sufixis verbalibus, De sufixi,

dverbiaiibus De praepositionibus), amelyekben S csak néhány olyan szer-kezet; hasonlóságot figyel meg, mint például a névutók használata (a Depraepositionibus című bekezdésben) A néhány közölt példa csupán a ma-gyarból lett véve, azaz, szó sincs a lapp és a magyar nyelv közötti összeha-sonlításokról még strukturális típusúakról sem.

64

tén megfigyelt változatossággal. Éppen ezért S csak némelystrukturális hasonlóságot tud felmutatni, s csak négy igazi nyelv-tani megfelelést A tipológiai hasonlóságok a következők: a lapp-ban és a magyarban is a jelen idő harmadik személy általában je-löletlen (vagyis maga a tő), a ragokat közvetlenül az ige tövéhezcsatolják, mindkettőben vannak segédigék (lenni37 illetve lem),számos igeidő és igemód jelen ideje, befejezetlen múlt, befejezettmúlt, felszólító mód stb.), és számos képzett igealak (inchoativus,mediativus és diminutivus stb.). A nyelvtani megfelelések (100-104 old) a következők4. az -an melléknévi igenév mind a magyarban, mind Svecia lapp

nyelvjárásában;5. jelen idő egyes szám első személy: a lappban -(V)m --(V)b --

(V)/(különböző dialektusokban)38 és a magyarban -(V)m --(V)k; bár S önmaga is helyesen felhívja a figyelmünket a kétigeragozási rendszer különbségére: a lapptól eltérően a ma-gyar a -(V)m és -(V)k alakokat a tárgyas illetve az alanyi ra-gozásnál használja (lásd a 4. pontot Lakó listájában);

6. folyamatos múlt: lapp -i-m a magyar -ék --érn -mel szemben(lásd az 5. pontot Lakó listájában);

7. befejezett múlt időt illetve műveltetést jelölő -t a magyarbanszemben a lapp -t-vel39 (Jásd a 6. pontot Lakó listájában).Ezen összehasonlítások40 állítólagos fontosságát megint csak

semmi sem indokolja különböző okok miatt. Az első összehason-

37 Ezt a megfelelést mind a mai napig elfogadják, legalábbis a UEW 243 szerint;

de figyeljük azért meg, hogy egy lexikális elem, a le, lenni’ jelentéssel, ajukagirban is jelen van.

38 Finmark, Svédország és "Angermannia" nyelvjárásai.39 S figyelmezteti az olvasót, hogy nem tudta megtalálni a -t ragot Leem lapp

nyelvtanának azon részében, mely a múlt idővel foglalkozik, de megtaláltaa képzőkkel foglalkozó részben. A szerző azt is kijelenti, hogy nem ismerie rag lapp jelentését, miután ez nincs közelebbről meghatározva Leem mű-vében. Ennek ellenére nem kételkedik abban, hogy befejezett múlt időt kelljelölnie, mint a magyarban.

40 S megjegyzi, hogy bizonyos ragok eltérőek a két nyelvben, mint például az"Infinitivum praesens" (jelen idejű főnévi igenév) jele, amely -t a lappbanés -1 a magyarban, és mindkettőt más-más ragokkal látják el a számnak ésszemélynek megfelelően (Itt rögtön meg kell jegyeznünk, hogy a magyar-ban nincs -1 főnévi igenév végződés.)

65

lítás rossz: a magyar melléknévi igenév valójában -ván (-vén), a Sáltal említett -an végződés a magyar szó helytelen elemeire bon-tásának eredménye: látv-án a helyes lát-ván (103 old.) helyett. Amásodik összehasonlításban az -m (mely az egyedüli megegyezővégződés) nem releváns, mivel, mint említettük, Eurázsia-szertemegtalálható. A múlt időt kifejező -i-vel kapcsolatban (mely afinnben és a lappban jelen van) az az állítás, miszerint azonoslenne az ómagyar nyelvben a múlt idő jelölésére használt -é-vel,már akkoriban is egy megalapozatlan feltevés volt, és az is maradtmind a mai napig. Az utolsó megegyezés ismét irreleváns, mivela török nyelvekben is megtaláljuk a műveltetést jelölő/befejezettigeidőt képző -t ragot (Menges 1995, 126-8).

Végezetül megfigyelhetjük, hogy ha "az uráli nyelvészetegyértelműen a finn, lapp és magyar esetragok összehasonlításá-val kezdődött" (amint azt Saarikivi állítja, lásd az idézetet fen-tebb), akkor a valódi megfelelések száma háromra csökken: atöbbes szám -k (amelynek elterjedése eléggé korlátozott), azegyes szám első személy -m, és az egyes szám második személy -1, amelyek egyike sem lényeges az uráli tanulmányok szempont-jából a fentebb kifejtebb okok miatt. Bízom abban, hogy senkisem hozna létre egy nyelvcsaládot a szóképzés területén találhatónéhány megfelelés alapján, melyek ráadásul csupán két nyelvrekorlátozódnak.

4. A lexikológiai megegyezések

4. 1. A lexikai megegyezések és azok értékelése aszakirodalomban

Most vizsgáljuk meg a lexikai összehasonlításokat. Mint em-lítettem, a lexikai összehasonlításokat S-nál általában kevésbétartják pontosnak, mint az alaktaniakat. S összehasonlító vizsgá-lati anyagán belül fontos területek érvényességét számos szerzőtöbb okból kifolyólag kétségbe vonta. Például Lakó (1970, 35)felhívva a figyelmet arra, hogy S sajnálatos módon anyagát csakszótárakból meríti, a következőket állapítja meg

"A legnagyobb nehézség mégis abban áll, hogySajnovics a dán helyesírás és kiejtés szabályait nem is-

66

merte, és ezért nem tudta, hogyan olvasandók Leemszótárában a dán helyesírás szabályai szerint írt lappszavak."

Ezzel kapcsolatban Hendriksen (1937, 57-8) megjegyzi:

".. .fenntartható, hogy [S] foglalta szabályba, legalábbisegy bizonyos mértékben, a hangzó-egyezéseket a kétnyelv között, még ha öntudatlanul is, hiszen az ő állás-pontja ettől eléggé eltér. Úgy tűnik, hogy S elképzelése alapp és a magyar nyelv kapcsolatáról olyan természetű,amelyet ma inkább szinkronikusnak mintsem diakroni-kusnak neveznénk. Úgy látszik, hogy S úgy gondolja,hogy "valahol mélyen" a lapp valóban azonos (vagymajdnem azonos) a magyarral."

Lakó (1970, 38; lásd még szintén Lakó 1937,19-20) továbbáezt figyeli meg:

"Azonban a valódi etimológiák száma Sajnovicsnálmeglehetősen csekély, mivel az általa összehasonlított150 szó között sok az olyan, melyek már említett tősza-vak származék

Domokos (1990, 54) is kritikus, legalábbis S több megfelel-tetésével kapcsolatban:

"A Karjel nevet Sajnovics ...a címerben levő karra, mintjelre gondolva Kar+jel-nek értelmezte... Lám, finnugoralapon is bontakozni kezdenek a tetszetős, de hiteltelenetimológiák!"

Hasonlóképpen, Gulya és Szathmári (szerk. 1944, 495) ismegjegyzi, hogy:

"Sajnovics szigorú, egyben-másban fonák elvek szerintvégezte a kényes munkát"

Végül Zaicz (1970) felhívja a figyelmet arra, hogy a S általfelsorolt 150 lexikai megfelelésnek napjainkban csak 22 %-áttartják megalapozottnak

67

4.2. A lexikai megegyezések alapvető hibájaA fent említett gyenge pontokon túl, S szótári összehasonlítá-

sainak van egy nagy hibája, amely, ha ismert lenne az általánosnyelvészek előtt, kétségtelenül megváltoztatná véleményüket S-nak az összehasonlító nyelvészet történetében betöltött pozitívszerepéről. Valójában, a hangtörvények, melyeket S (állítólag)megalapozott a magyar és lapp között (bár számos, de érthető ésmegbocsátható tényszerű hibával) ugyanazok a hangtörvények,melyeken keresztül S "bizonyítani" tudja (és úgy tűnik, hogy mégbüszke is rá) a magyar és a ...kínai rokonságát is! Valóban, ahe-lyett, hogy uráli nyelvészetet alapítana, S a De diversitatedialectorum ín genere (46-49 old.) című fejezetben úgy érvel,hogy-a kínaiból (mely Ázsia legnemesebb és legősibb nyelve) szárma-

zik minden ázsiai és néhány észak-európai nyelv, ezek anyelvek nyelvláncot alkotnak, egy nyelvi nyelvjáráskontinuumot;

-a magyar része (és rokona) ennek az eurázsiai nyelvláncolatnak,így végső fokon a magyar a kínaiból származik ezen nyelv-lánc közvetítésével, különösen a lappon keresztül, melynekszülőföldje eredetileg egy Kínába benyúló sivatagban volt.

-A török nyelvek, miután ezen eurázsiai nyelvlánc részei, "szinténrokonai a magyarnak".Ezen állítások részletesebb vizsgálatához érdemes S-t köz-

vetlenül idézni (46-7. old):

"Rectius itaque facerent, si linguam Sclavonicam, exIllyrica prognatam scriberent, Ungaricam vero refferentad veterrimuru illud, & per amplissima terrarum spatiadiffusum Idioma, quod scilicet hodiedum non solumapud Ungaros floret, sed Lapponíbus quoque, tumDanícis, tum Svecicis, tum Russicís, Fínlandis item, &Carjeliis, atque Esthonibus in usu esse comperi; quinímo, quod per plerosque Tartariae Populos, Syranos,Morduinos, Scheremissas, Permekios, Wotyackyos, Wogulitzios,

68

Ostiakios, etc. in Asiam, ad ultimos usque Sinas, protendi in consessoest. 1.. .]41

1...] In ea ergo versatur opinione: Chinenses, autaborigines esse omnium Asiaticorum Populorum, atqueadeo & Ungarorum, aut saltem Idiomatis Asiatici, id est:Ungarici dialectum antiquissimam in dialectoChinensium qu~rendam esse. Argumenta, quibus ad idcredendum inducitur, sequentia habet: 1. Pronunciatio,& sonus verborum Chinensium; eadem videtur esse, qu~in Idiomate Ungarico. II. Radices in Idiomate Ungaricoperinde sunt omnes monosyllab~, ut in IdiomateChinensi. III. Compositio vocum perinde sit permonosyllaba in utroque Idiomate. ...

V. Denique: Idioma Tartaricurn proxime convenit cumChinensi, convenit item cum Turcico, & Turcicum cumUngarico, ergo, & Chinense cum Ungarico."42

S ezután azzal érvel, hogy a Samo név, melyet a tatárok egyKínába benyúló sivatagnak adtak (máskülönben Lop, S szerintLap) megfelel asaame népnévnek. ("Samo autem, & Sameadmodum correspondentes voces mihi videbantur"; 47. old). Ép-pen ezért a lapp nép hazájának a kínai nép közelében kellett len- 41 "Ezért helyesebb lenne, ha a szlavon nyelvet az illírből származtatnánk, a ma-

gyar nyelvet pedig abból az ősi és széles körben elterjedt nyelvből melyegészen napjainkig kétségtelenül nemcsak a magyarok között... virágzik,hanem úgy találtam, hogy a lappok, a dánok, a svédek, az oroszok, a fin-nek, valamint a karéliaiak és az észtek is használják. Sőt kétségtelenülMongólia népeinek többségén, a zürjéneken, a mordvinokon, a cseremi-szeken, a permjákokon, a votjákokon, a vogulokon, az osztjákokon stb. ke-resztül Ázsiában, egészen Kináig elterjedt."

42 ,,[Hell Miksa] véleménye szerint a kínaiak minden ázsiai népnek az ősei, s ígya magyarokéi is, vagy legalábbis az ázsiai nyelveké, azaz: a legősibb ma-gyar nyelvjárást a kínai nyelvjárásban kell keresni. A következő indokokvezették őt erre az e]képzelésre: I A kínai szavak hangzása és kiejtése úgytűnik megegyezik a magyarokéval. II. A magyar nyelvben a szavak szótö-vei mind egyszótagúak, ugyanúgy mint a kínaiban. III. mindkét nyelvben aszóképzés egyszótagú képzők segítségével történik. V. Végül, a mongolnyelv nagyon közel áll a kínaihoz, közel áll a törökhöz is, a török pedig amagyarhoz; következésképpen a kínai közel áll a magyarhoz."

69

nie, s következésképpen valaha egyazon népnek kellett lenniük. Anyilvánvaló következtetés tehát a következő (48. old.):

"Si eadem fuerunt gens, eandem Lappones oportuithabere linguam cum Sinensibus. Jam vero LapponumIdioma demonstratum est, esse idem cum Ungarico, ergo& Ungaricum debebit convenire aliquomodo cumSinico"43

S nem elégszik meg azzal, hogy ezeket kijelentse.44 Ugyanazt a módszerthasználva, amellyel a magyar és a lapp nép "alapvető azonosságát" demonstráljalexikális szinten (a korpusza 150 szó), olyan érveket hoz, amelyekről azt gon-dolja, hogy bizonyítékokként (argumenta) szolgálnak, azon állítás alá-támasztására, hogy "a legősibb magyar nyelvjárás eredete a kínai nyelvjárások-ban keresendő". Ezen argumentumok segítségével (melyeket a fenti idézetbenrészleteztük) -a kiejtés és a hangok azonossága/hasonlósága, a szótövekegyszótagúsága, a szóképzés egyszótagú képzők segítségével -5 egy sor "meg-felelést" állapít meg a magyar és a kínai között.45 S figyelmeztetiis az olvasót, hogy természetesen némely szó "némileg megválto-zott" a két nép idő- és térbeli szétválása miatt, s így tökéletes azo-nosság nem várható. Ráadásul S a továbbiakban azt állítja, hogy a 43 "Ha ők egy nép voltak, a lappok nyelvének meg kellett egyeznie a kínaikéval.

Azt már bebizonyítottuk, hogy a lapp nyelv azonos a magyarral, ezért amagyar nyelvnek is valamilyen módon meg kell egyeznie a kínaival."

44 S kutatásának eme kényes aspektusát szinte sosem említi a szakirodalom.Décsy és Veenker (szerk. 1972, 159) említik a kínai kapcsolat ügyét (ezszerintük 5 igen kevés hibáinak egyike), de ezt a hibát elnézik neki arra hi-vatkozva, hogy a bírálat nélkül elfogadott kínai őshaza S tiszteletadásamestere, Hell atya iránt. Ez valóban igaz lehet, de az a tény, hogy S meny-nyire igyekszik állításának helyénvalóságát az olvasók előtt igazolni, vé-leményem szerint arra utal, hogy erősen hitt is benne. Ezenkívül, egy ki-terjedt eurázsiai nyelv/nyelvjáráslánc léte széles körben elfogadott volt ab-ban az időben.

45 S azt állítja, hogy ő itt csak néhány példát szeretne említeni, miután könyvé-nek nem célja a magyar és a kínai nép azonosságának "demonstratiója".Azt is kijelenti, hogy biztos abban, hogy ha kibővítenénk a vizsgálatot le-xikális téren, még több azonosságot is találnánk. Azt is kijelenti továbbá,hogy neki az említetteknél még több bizonyítéka van (47. old.), amely alá-támasztja, hogy a lapp (finn) és a kínai valaha egy nép volt, mielőtt a finnnépek jelenlegi területükre beköltöztek. A kínai anyag egy feliratból szár-mazik, melyről Kircher atya De China illustrata című műve tesz említést;ebből a könyvből meríti S a Samo sivataggal kapcsolatos információt is.

70

magyar és a kínai között fennálló különbségek nem nagyobbak,mint azok, melyek az izlandi és modem szász nyelv között van-nak, mely két nyelv egyértelműen ugyanazon nyelvcsaládhoztartozik. Az S által felállított megegyezések a következők (48-9old.):46

1. kínai ye – magyar éj2. kínai sy – magyar szü -szív3. kínai ge 'nap (égitest és időszak)' – magyar ég4. kínai tu – magyar út5. kínai sem 'élet' - magyar szem-ély "vitam vivens, ex szem

+élek", azaz 'életet élő, a szem + élek-ből'. Más szavakkal, Sszerint a magyar személy szó részekre bontható, ahol a szemnyilvánvalóan ugyanaz, mint a kínai sem és az -ély az él igé-ből képzett melléknévi igenév. Azonban a személy valójában2 részre osztható, a szem-re és a főnév képző -ély-re.47 Azaznincs a szem szónak' élet' jelentése, -y-ra végződő melléknéviigenév pedig szintén nem létezik.

6. A kínai sem, melynek második jelentése 'teremt, nemz', meg-felel az ómagyar isem 'apa, ős' szónak. Feltehetően S az isemszót a legkorábbi magyar írott szöveg (Halotti beszéd)isemukut szavából merítette, amelyet idézett és részletesentárgyalt a DemonstratioDan. Viszont az isem szó, mint ilyenismét nem létezik a magyarban, s az isemukut szó helyes fel-bontása a következő: ise-muk-ut 'ős-ünk-et'.48

7. A kínai tum 'kelet' a magyar tám-adat-al szemben: "quasisOriens dedit, azaz 'majdnem kelet adta' értelemmel, ahol S atám- szót nyilvánvalóan 'kelet'-ként értelmezte, s az adat szótaz ad ige múlt idejű egyes szám harmadik személyű alakja-ként kezeli. Azonban a tám-adat szó, mint ilyen, nem létezika magyar nyelvben.

8. kínai hay 'tenger' és ham 'hajó' a magyar hajó-val szemben.

46 S helyesírását reprodukálom. A megadott fordítások és a szavak elemeikre

való tagolása is a szerzőtől származik.47 Ugyancsak lásd például a veszély szót a vész + ély-ből

48 Konkrétabban a -muk --muc megfelel a mai magyar -unkvégződésnek.

71

E pontnál S világosan kifejti az "argumentumait”, hogyrészletesebben illusztrálja, hogyan jutott el ezekhez a megfelelé-sekhez (49. old.):

(i.) Némely kínai szó "visszafelé" olvasva tökéletesen megegye-zik a magyar megfelelőjével ("...seu retrograde legantur, cumUngaricis prorsus convenire"). Így a kínai yé" 'éjszaka' meg-egyezik a magyar éj szóval, a kínai ge 'nap (égitest és idő-szak)' ugyanaz, mint a magyar ég; a kínai tu ugyanaz, mint amagyar út stb.; a betűk ilyenfajta "felcserélése nem ismeretlenmás nyelvekben sem" ("Haec litterarum translocatio retrograda nihil novi est etiam in aliis Idiomatibus").

(ii.) A kínai egyszótagú szótövek a modern magyar nyelv össze-tett és képzett szavaiban megtalálhatók, bár az eredeti szótőegyszótagú természete többnyire elhomályosult, mint a sze-mély szó esetében.

(iii.) A legtöbb kínai egyszótagú szó magánhangzóra végződik,bár van néhány kivétel, ahol, különböző okok miatt, n, ng, més 1 került a szó végére. Ha ezeket (a nem lényeges) hangokatelhagyjuk bizonyos kínai szavakból, akkor pontosan ezekmagyar megfelelőit kapjuk, mint ahogy ez nyilvánvaló a kínaisyn és a magyar szü esetében.49

Amint említettük, ezen "kritériumok", melyek abszurditása ésegyügyű jellege nyilvánvaló, ugyanazok, melyeket S magáévátett, hogy a magyar és a lapp nyelvet összehasonlítsa és "bizonyít-sa" alapvető "azonosságukat"!

A hitetlenkedő olvasó felvetheti azt, hogy ezek a bizarr kri-tériumok a magyar és a kínai nyelv összehasonlításának lehetetlenvoltából adódnak. Pedig ez pontosan úgy van, mint ahogy mi be-mutattuk, amint ez könnyen belátható a Demonstratio III. fejeze-tének elolvasásával, melynek címe önmagáért beszél: IdiomaUngarorum, et Lapponum idem esse evincitur ex simiii apudutramque gentem vocum enunciatione. Valóban, S a hangok és a

49 S ugyancsak megjegyzi, hogy azok a szavak, melyeket megfelel tetet egymás-

sal, nem lehetnek "azonosak" átvételből kifolyólag, miután ezek mindalapszavak, és azok ellenállnak az átvételnek

72

kiejtés hasonlóságáról/azonosságáról beszél és nem rendszeresmegfelelésekről, melyek esetében történetesen előfordulhat, hogya megfelelő hangok egyáltalán nem hasonlítanak/azonosak. A VI.fejezetben (41-3. old.) S továbbá azt állítja, hogy a lapp és a ma-gyar szavak és kifejezések alapjában véve "egyformán" hangza-nak, olyan értelemben, hogy nem sokat mutatnak azokból a "be-tűmódosulásokból", (". .litterarum additione, transmutatione,omissione, etc."), amelyek oly gyakran előfordulnak még nagyonközelálló nyelvjárások esetében is. Ezen általános módosulásokrahoz néhány példát (44. old.):

"Cum permutatione aliarum litterarum eodem modo seres habet. Loco dat.. tat, loco asse, assie. Loco goim,kolm dicitur. Neque proeteriri debet specialistranspositio consonantium, quoe in quibusdam ialectisreperitur. Sic voces, quas Australiores per tk efferunt,boreales per Tk pronunciant. Unde botkanet, ratket,abro, dabredet, aliis dicitur: borganet, rarket, arWO,tarwe te t. Pariter nihil insoliti est, ut una Dialectuscopiam litterarum voci adjungat; Australes certe voci avo cali incipienti libenter prcemittunt j. Sic Australiumja:no, jenem, jelet, est Borealiorum a'nO, a:nam, a:let"50

Miután megállapította a "nyelvváltozás" ezen általános "sza-bályait", S összeállítja a megfelelések híres 150 szavas listáját(Idioma Ungarorum, et Lapponum idem esse ostenditur exvocabulis utrique genfi communibus). Az olvasó, aki valamifélepontosításra vár legalább néhány hangtörvény esetében (olyan 50 "Ugyanez történik egyéb betűmódosulások esetében is. A dat helyet tat-ot, az

asse helyet assie-t, a goim helyett koZm-ot mondunk. Itt ugyancsak figye-lembe kell venni azt a speciális mássalhangzó váltakozást, amelyet néhánynyelvjárásban megtalálhatunk. Ily módon például a déli emberek által tk-nak ejtett szavakat az északiak rk-nak ejtik, vagyis: a botkanet, ratket,abro, dabredet szavakat mások borganet, rarket, anvo, tanvetet-nek ejtikki. Hasonlóképpen semmi különös nincs abban, hogy egy nyelvjárás szá-mos betűt hozzáad egy szóhoz; a déliek szabadon hozzáadnak egy j-t azonszavakhoz, melyek magánhangzóval kezdődnek. Így például a délieknél ajaeno, jenem, jelet, az északiaknál aeno, aenam, aelet lesz. Megjegyzem,nem egészen világos, hogy hol található tk -rk hangcsoport váltakozás azabro az anvo-val és a dabredel alanvetet szópárok esetében."

73

pontosításra, amely túlmutatna a betűmódosulások homályos ésgyakran önkényes elméletén), csalódni fog. Valójában S éppenezekkel a fogalmakkal dolgozik, úgymint a betűk "hozzáadása" ,"törlése" "helyettesítése" és "felcserélése", valamint a szavak ön-kényes szegmentálása. Továbbá a kínai-magyar megfelelteté-sektől eltérően, S nem mindig veszi a fáradtságot, hogy megvilá-gítsa az általa használt módszereket oly módon, mint ahogy aztlejjebb a (9), (10), (15) és (16) példák esetében megteszi. Éppenezért az olvasónak találgatnia kell, hogy a fent felsorolt "módo-sulások" melyike, vagy milyen más eljárás képzi a megfeleltetésalapját. Általánosan az állapítható meg, hogy az összehasonlítottszavak tulajdonképpen egy egyszerű kritérium alapján lettek ki-választva, amely a hangok felületes hasonlósága. Ez gyakran az-zal párosul, hogy a szavak jelentését indokolatlanul kibővíti, va-lamint, hogy nem képes felismerni bizonyos főnevek vagy igékkülönféle ragozott és képzett alakjait, illetve a megfelelő szótöve-ket, amint azt a 6-os példa feljebb és a 11-es példa lejjebb mutat-ja. Mindezen ad hoc eljárások természetesen hozzájárulnak a kí-vánt felületes hasonlóságok eléréséhez, s ily módon nő a hamismegfeleltetések kockázata. Valóban, a S listájából találomra ki-választott következő 8 elem közül egyedül a magyar ár és a lapparvo közötti megfelelést tartják mind a mai napig megalapozott-nak (legalábbis az UEW 16-7 szerint). Néhány példa elegendő aprobléma illusztrálásához (a jelentések S-tól származnak):51

9. a lapp mieel vs a magyar elme ("mint egy anagramma"; 65.old.)

10. a lapp keresz vs magyar szekér (ismét egy "anagramma"; 65.old.)

11. a lapp gyérmom 'a gondolkodás és következtetés képessé-gének megszerzése, a gyénne ('elme') tőből' vs a magyargyennek, aki 'a következtetés képességét megszerzi'. A sze-mantikai kapcsolat bizarr voltától eltekintve, itt azt kell meg-

51 Meg kell jegyeznünk, hogy S-nak minden egyes megfeleltetésnél a lapp sza-

vak dán helyesírásán igazítania kell, hogy egyezzen a magyar helyesírással,s ezen folyamat során meglehetősen sok szubjektív ítélet is beszivárog

74

jegyeznünk, hogy a gyennek a gyerek szó egy alternatív for-mája (64-5. old.)

12. a lapp adaldak; S szerint ez a szó a magyarban jelenthet 'va-lamit, amit adtak valakinek' bár tudja, hogy a helyes alak amagyarban ajándék (68. old.). Valóban, az adaldak nem bizo-nyul magyar szónak.

13. a lapp arvo 'valami árusított dolog ára' vs a magyar ár, áro,árulok. Itt meg kell jegyeznünk, hogy az ár valóban valami-nek az 'árát' jelenti, viszont az áro, mint olyan nem létezik. (5talán az árú szóra gondolt). (68. old.)

14. a lapp amees 'édes' vs a magyar méz (68. old.)15. a lapp gaure 'hajlott' S szerint göre-vé válik, ha az au-t ö-re

változtatjuk; ez esetben pedig megegyezik a magyar görbeszóval (70. old.)

16. a lapp aagam-ból S szerint a magyar hágom lesz 'felmászom,fellépek' (mindkét nyelvben), ha egy hehezetet elé teszünk.(71. old.)

Érvelhet valaki azzal S védelmében, hogy e módosulásoknémelyike (ha fonémaváltozásként és nem grafémaváltozáskéntértelmezzük azokat) valóban egy igazi hangváltozás durva körvo-nalát, intuitív definícióját támasztja alá. Viszont úgy tűnik, hogymaga S is néha tudatában van annak, hogy a szóban forgó módo-sulásoknak kell, hogy legyen valamiféle szisztematikus, állandójellegük, ahhoz, hogy valódi nyelvészeti folyamatoknak és nemtudósok betűkkel való ügyeskedésnek tudjuk be őket ("litterarumquidem constans permutatio, aut omissio"; 42 old.). Más szavak-kal, úgy látszik, hogy S helyesen felismeri azt a veszélyt, mely ajavasolt eljárásmód rendszertelen vagy helytelen használatábólered: számos hamis megfelelés megállapításának lehetőségét,amint arra már korábban rámutattunk.52 Mindazonáltal a gyakor-lati munka folyamán mindezeket a helyes, átgondolt észrevételeitkönnyen elfelejti, miközben azon fáradozik, hogy a lehető legtöbb

52 5 azt mondja, hogy a nyelvjárások változatossága miatt megkísérli óvatosan, s

a lehető legritkábban használni a betűk kicserélésének, felcserélésének,hozzáadásának stb. módszerét, tudván, hogy ha a módszerrel visszaélnek, atudósok bármit bárrnitől származtathatnak

75

összefüggést megállapítsa. Így S összehasonlításaiból éppen az atulajdonság hiányzik, mely a conditio sine qua non ahhoz, hogyegy megfigyelt hangváltozás jól meghatározott és megalapozotthangtörvénnyé váljon (és ne csak egy ad hoc leírás legyen): hogyszámszerűleg jelentős legyen, vagyis példák tömege támassza alá.

5. Gyarmathi nyelvtani összehasonlításaiE tanulmánynak nem célja, hogy Gyarmathi munkájával

(1799) foglalkozzon (továbbiakban Gy). De miután az Affinitastnagyon gyakran emlegetik a Demonstratióval kapcsolatban és ha-sonlóképpen dicsérik, különösen a "nyelvtani összehasonlítás"fejlődése terén53 elért (állítólagos) jelentős szerepéért (lásd a fentiidézeteket), úgy hiszem, hogy helyénvaló és hasznos Gy nyelvtaniösszehasonlításait, ha röviden is, kommentálni. Ezzel kapcsolat-ban rögtön meg kell jegyeznünk, hogy "úgy tűnik Gy módszerelényegében nem különbözik elődjétől," ahogy erre MorpurgoDavies helyesen rámutat. Valóban, az Affinitasban előterjesztettösszehasonlítások nagy többsége tényleg strukturális, tipológiaitermészetű, bár Gy sokkal több területet tárgyal, mint S (bár nagyrészüket helytelenül kezeli).

Ráadásul, a "gyakorlati munka" minősége itt is sok kívánnivalót hagy maga után, és sok esetben semmivel sem jobb, mint S-

53 Általában az Affinítas hasonló jellegű elismerésben részesül, mint amilyet a

Demonstratio esetében tapasztaltunk. Például Hanzeli (1983, 24-5), azAffinitas angol változatához írt előszavában azt mondja, hogy: "a cím[Affinitas] grammatice demostrata, 'Nyelvtani bizonyítékok' azonnal meg-mutatja, hogy a szerző inkább a strukturális, mintsem a lexikális összeha-sonlításra helyezi a hangsúlyt". Campbell (2001, 88-9) azt mondja: "Na-gyon hatásos és Jones munkájánál sokkal kifinomultabb volt GyarmathiSámuel műve... az Affinitas..., amely a nyelvtani összehasonlításokat hang-súlyozva a kor értelmiségének érdeklődését tükrözte és irányította." Zsirai(1968, XIII), az Affinitas -az indianai egyetem által újranyomott kiadásá-hoz írt előszavában ezt mondja: "A ragozási megfelelések jelentőségénekfelismerésében, hangsúlyozásában és gyakorlati alkalmazásábanGyarmathi Sajnovics nyomdokát követi E téren nem mutat semmit, amitárgyának mélyebb elméleti megközelítésére utalna vagy javítana a vizs-gálati módszeren .Ennek ellenére Gyarmathi eredményeit jelent6s fejlő-désnek kell tekintenünk a nyelvrokonság ragokon keresztül történő szem-léltetése terén."

76

é. A probléma illusztrálásához elég lesz megvizsgálni az esetragmegfeleléseket a finn és magyar nyelv között; ezt a témát Gy ki-merítően tárgyalja. Valóban, valamennyi bemutatott megegyezésrossz (kivéve a jelöletlen alanyesetet), vagy az összehasonlítottalaktani anyag hibás kiválasztása, vagy a morfémák helytelen tár-sítása (a hangok és/vagy a funkció tekintetében), vagy mindkettőmiatt. Továbbá, amint az r. és II. táblázatokban lejjebb látható, afinn kesi (mai kiisi 'kéz') szó esetében a többes számú és nem azegyes számú ragozási paradigmát használja (kivéve a kesi alany-esetet és a keden birtokos esetet). Vagyis Gy a finn cala (maikala) szó, a magyar hal és kéz szavak egyes számú ragozását ha-sonlítja össze a finn kesi szó (többnyire) többes számú ragozásá-val. Ez két dolgot jelenthet: Gy vagy képtelen megkülönböztetniaz egyes és a többes számú ragozást a finnben, vagy (tudatosanvagy öntudatlanul) azért a kesi szó alakjait választja, mert azok atőhangváltozás miatt hangzásban, felületesen szemlélve jobbanhasonlítanak a magyar kéz szó megfelelő alakjaihoz Azért, hogyezt a problémát az olvasó is világosan lássa, az J. táblázat után,mely az Affinitas 9. oldalán bemutatott esetrag megegyezésekettartalmazó táblázat, a II. táblázatban bemutattam a kiisi szó teljes,egyes és többes számú ragozását (ld. a következő oldalon).

Az I. táblázattal kapcsolatban a következő figyelhető meg.A birtokos esetek összehasonlítása54 rossz, mivel a magyar-

ban nincs valódi birtokos esetrag; Gy ugyanazt a hibát követei el,mint 5, összekeverve a birtokos esetragot ('genitivus') a birtokosszemélyraggal ('possessivus'). A részeshatározó esetek összeha-sonlítása (dativus, finn szaknyelven allativus) szintén helytelen. Afinn -Ile-nek semmi köze nincs a magyar -nak --nek-hez.!

ESETEK FINN MAGYAR FINN MAGYAR

Nom. cala hal kesi kézGen. calan halé keden kézéDat. calalle halnak kesílle kéznekAcc. calaa halat kesei kezetAbl./Com. calasta halastol kesist kezestöl

54 A példákat úgy közöltem, ahogy az eredeti szövegben állnak, vagyis nem

bontottam őket elemeikre. A ragokat azonban félkövérrel szedtem

77

Loc. calasa hal ann kesisan kezennMed./Soc. calalla hallal kesilla kézzelNeg./ Adess. calalta halatlan kesilta kezetlenFact./Mut./Trans. calaxi hallá kesixi kézzéNonc./Ess. calana halul kesina kézülPen. calahan halnak (-ba) kesie kéznek (-be)Desc./Inst. calain halként kesien kézként

I. táblázat: Gyarmathi esetrag megfelelései

ESETEK EGYES SZÁM TÖBBES SZÁMNom. käsi käde-tGen. käde-n käi-enPart. kät-tä käsi-äAdess. käde-llä käsi-lläAbl. käde-ltä käsi-ltäAllat. käde-lle käsi-lleIness. käde-ssä käsi-ssäElat. käde-stä käsi-stäIllat. käle-en käsi-inTrans. käde-ksi käsi-ksiEss. käte-nä käsi-näInst. 0 käsi-n

II. táblázat: A finn käsi ragozása egyes és többes számban

A tárgyesetek összehasonlítása ismét elhibázott: a finn ca/a-aesetében az -a a 'partitivus' ragja, bár a partitivus-t a közvetlentárgy jelölésére is használják bizonyos körülmények között (ami akesei-t illeti, Gy itt valószínűleg a kiisiii alakra gondolt, ami vi-szont többes szám partitivus), ezzel szemben a -1 rag egy valódiés az egyetlen tárgyesetrag a magyarban – említenünk sem kell,hogy az -a-nak nincs semmi köze a -t-hez fonológiai szinten sem.Az ablativus-ok összehasonlítása (vagy Gy szerint comitativus;finn szaknyelven elativus) ismét helytelen, mivel a magyar -st(V)1 rag 'val/vel'-t jelent, míg a finn calasia szó jelentése a ma-gyarban 'haltól'. De még akkor is, ha ez helyes lenne, továbbra ismagyarázatra szorul, hogy hogyan és miért tűnt el a comitativ -

78

st(V)1 a -1-je. Ami a helyhatározói esetet illeti (locativus, a finn-ben inessivus) nyilvánvaló, hogy a magyar -n(n) és a finn -s(s)anem közös eredetűek, bár talán rendelkeznek egy közös alkotó-elemmel.55 Ezenkívül nem világos a kesisan szóvégi -n-jének ere-dete és természete.56 Gy valószínűleg azért választja a kesisan -kezenn alakokat, mert ily módon a magyar egyes számú és a finntöbbes számú alak hangzásban globálisan jobban hasonlít egy-másra. A következő "mediativus" vagy "sociativus" rag (finnszakkifejezéssel adessivus) mutatja, hogy Gy, S-hoz hasonlóan,gyakran nem tudja (nem akarja?) megkülönböztetni a főnév rago-zatlan alakját a ragozott (és/vagy az alternatív) alakoktól, különö-sen, ha hasonulás is történik. Valójában Gy két látszólag hasonlóalakot vizsgál anélkül, hogy észrevenné, hogy a finn -lle --lia acala-llä, vagy a kade-lle/ kesi-llä szóban valódi rag, a hallal-bana -ll al betűsor (amit Gy feltételezhetően azért így darabolt fel,hogy a hasonlóságot megalapozza) hasonulás eredménye a halfőnév és a -val- (-vel) rag között. Más szóval, a finn -lla –llä-naknincs semmi köze a magyar -val --vel-hez. A magyar szavakhasonu1ásának a szerző előtt legalább intuitív módon ismertnekkellett volna lennie, tekintve a világosan eltérő eredményeket,amelyeket úgy kapott, hogy a -val- -vel ragokat két olyan főnév-hez kapcsolta, melyek különböző mássalhangzóra végződnek:kézzel (< kéz + vel) vs hallal (< hal + val). Utoljára, de nem utol-só sorban, hasonlóan a -st(V)1 ablativus / comitativus-hoz, itt semtudunk meg semmit a szóvégi -1 sorsáról, mely a magyar szóbanjelen van. A következő összehasonlításnál, a "negativus" vagy"adessivus" (Gy szerint; a finnben ablativus) esetében, Gy ismétkét teljesen különböző funkciót és esetragot hasonlít össze. A"factitivus" (műveltető) vagy "mutativus"/"translativus"(translativus a finnben is) esetében a funkció ugyanaz a kétnyelvben, de az esetragoknak nem közös eredetűek, miután a finn 55 A finn -ssa-ról azt tartják, hogy összetett végződés (lásd lejjebb), s a *-s + *-

na-ból származik, míg a -na locativus rag.56 Ha itt kesisen állna a kesisan helyett, akkor az valószínűleg a käsi-ssä-än-nek

felelne meg, ami 'kéz + Loc/Iness. Rag + harmadik személyű birtokosszemélyrag', a tőhangváltás (lásd käde-ssä a käsi-ssä-val szemben a II.táblázatban) pedig többes számra utal Ha Gy erre gondolt, akkor úgy Ját-szik, nem képes felismerni a birtokos személyragot.

79

rag -ksi, s a magyar -vá --vé; ahol a hallá és kézzé alakok ugyan-annak a hasonulási folyamatnak az eredményei, melyet már meg-figyeltünk a hallal és kézzel alakok esetében (lásd fent a"meditativus", vagy "sociativus" ragokat). Hasonlóképpen a finnés a magyar ragok a "noncupativus" vagy "essivus" esetében (Gyhasználatában és a finn terrninológiában essivus) nem vezethetőkvissza egy közös tőre. Ugyanez áll a következő összehasonlításra:a "penetrativus"-ra illetve (a finn terminológiában) illativus-ra:cala-han.57 és a hal-nak (-ba),58 melyeknek semmi közük sincsegymáshoz. Ezenkívül a következőket kell megjegyeznünk: a) avalódi magyar illativus rag csak a -ba --be lenne (-nak --nek ehe-lyett dativus); b) a kesie alak, ha a kdsi-d helyett áll, akkor többesszám partitivus, melynek nincs semmi köze az illativus-hoz, ha-csak a kesie alatt Gy nem a többes számú illativus kdsi-in-t érti(lásd II. táblázat). Az utolsó összehasonlításnál a ragok isméthelytelenüllettek kiválasztva, a finn "descriptivus"/"instructivus" -n ragnak nincs semmi köze a magyar -ként-hez. Ezenkívül a finn-ben ezt a ragot rendszerint csak néhány többes számú állandósultkifejezésben használják,59 mind a caloi-n mind a kesie-n (azazkiisi-n; lásd II táblázatot) többes számú alakok.

Nyilvánvaló, hogy ezeknek a ragoknak semmi közük egy-máshoz, vagy funkciójukban, vagy fonológiai alakjukban, vagyegyikben sem, s a szerző meg sem kíséreli megmagyarázni, vagyigazolni azt, hogy hogyan és miért, milyen kritériumok alapjánsoroljuk be a kiválasztott funkciókat és alakokat a "megfelelések"közé Más szavakkal, gyakorlatilag nem készült valódi összeha-sonlító munka, és ismétlem, az egyedüli vezérelv a hangok na-gyon homályos, felületes, globális (tő + rag + fokozás stb.) ha-sonlósága, mely különösen nyilvánvaló a többes számú kesi-nekaz egyes számú kéz-zel történő összehasonlítása esetében. Azon-ban néha még a hangok hasonlóságának kritériuma is hiányzik,mint például a calahan (- kalaan) a lminak, calan a halé, vagy acalana a halul stb. esetében, s az olvasónak kell találgatnia (leg- 57 Ez a kala-an egyik elfogadott helyesírási változata.58 Megjegyzem, hogy Gy beszámol megfelelésekről a lapp és a magyar esetrag-

ok között is (8 old.). Ezek a megfelelések éppúgy hibásak, mint a magyar-finn hasonlóságok;

59 Lásd pl omi-n silmi-n 'saját szemünkkel'; kaks-i-n kiis-i-n 'mindkét kézzel'

80

gyakrabban hiába), milyen rejtett kritérium, rejtett megokolás áll-hatott a felállított megfelelések hátterében.

6. BefejezésLass (1997, 6) "hitbéli dolgokról" beszél az általános nyelvé-

szet területén, melyeket a nyelvészek egyik nemzedéke ad át amásiknak, s amelyeket széles körben elhisznek anélkül, hogy va-laha is alapos felülvizsgálat tárgyává tennék. Az az állítás, misze-rint S és Gy alapította meg az uráli nyelvcsaládot, ezen "hitbélidolgok" közé tartozik. Ez annál is inkább meglepő, mivel S egyolyan nyelv-nyelvjárásláncban hitt, amely Eurázsia hatalmas te-rületeit foglalja magába egészen Kínáig, s nem javasolt, de mégcsak el sem képzelt semmiféle finnugor, vagy uráli nyelvcsaládot.A "finnugor" és "uráli" osztályozások az 1800-as évek végéigteljesen ismeretlenek voltak a nyelvészet területén (lásdMarcantonio 2002, 19 kk.).

Egy másik "hitbéli dolog" az a meggyőződés, miszerint S ésGy "világos vizsgálati módszereket" használt, különösen alaktaniszinten, hacsak nem foglaljuk bele ebbe a kifejezésbe a hangok ésa kiejtés hasonlóságainak és/vagy azonosságainak ködös és ho-mályos fogalmát, párosítva a szavak részekre bontásának és a"betűmódosításoknak" hasonlóan ködös és önkényes eljárásával.A valóság az, hogy S és Gy nem ismerte a fonetika és fonológiaalapvető törvényeit, melyre Kísbán helyesen rámutatott (S-csalkapcsolatban; 1942, 46). Hasonlóképpen S és Gy mindketten ösz-szekeverik az alapvető alaktani kategóriákat, például az egyesszámot és a többes számot; a ragozatlan szótöveket és a ragozottvagy alternatív alakokat stb. Ezenkívül megfigyelhető a jelentésnagyfokú manipulálása és a szótagszerkezet "azonosságának" ki-hangsúlyozása.60 Ma az ilyenfajta eljárásokon és fogalmakon ala-puló munkákat elutasítanánk.

Az általános nyelvészeknek megbocsátható, ha azt hiszik,hogy ez a két szerző volt "a finnugor összehasonlító nyelvtan ala-

60 Érdekes megfigyelni, hogy S nem kommentálja a szótagszerkezet közötti kü-

lönbséget a finn – mely alapvetően kétszótagos – és a magyar – mely alap-vetően egyszótagos – közölt, a saját maga által alkalmazott kritériumoknakmegfelelően.

81

pítója", mivel pontosan ezt tartják és népszerűsítik az uralisztikaiszakirodalomban. S és Gy-nak ugyancsak megbocsáthatjuk a sokhibás megfelelést és nyelvészeti fogalmat, hiszen e téren úttörőkvoltak, s az általános nyelvészeti ismeretek és szaktudás szintjemeglehetősen szegényes volt abban az időben. Ahhoz, hogy ehamis nézeteket meg tudják cáfolni, a modern uralisztika szak-embereinek vissza kell menniük az eredeti forrásokhoz, és őszin-te, pontos leírást kell adniuk azokról61

Ilyen őszinte újjáértékelés még inkább szükséges és időszerűlenne a következő, a szakmában ma már általánosan elfogadotttény tükrében: alig akadnak olyan névszó-, igeragok vagy képzőkaz egész uráli területen, melyek a feltételezett ősnyelvből szár-maznak, mivel ezek a morfémák önálló (s gyakran meglehetősenfriss) alkotások és újítások eredményei. Más szavakkal, az urálinyelveknek nincs közös alaktanuk, néhány olyan egyszerű "el-sődleges végződés"62 kivételével, mint a fent említett -m, -k, -n, -tstb., melyek azonban megtalálhatók egy sokkal kiterjedtebb nyel-vi térségben. Még a széles körben említett tipológiai és strukturá-lis hasonlóságok sem találhatók meg következetesen minden urálinyelvben (lásd pl. Korhonen [1996], Suihkonen [2002],

61 Időnként úgy tűnik – lehetséges, hogy politikai követelményektől vezérelve –,

hogy manipulatív folyamatokról (mintsem véletlen félremagyarázásról)van szó S előterjesztett állításaival és adataival kapcsolatban. Láttuk példá-ul, hogy S világosan és helyesen felismeri, hogy a névmások, a birtokosragok, valamint az igeragok területén jellemzőek a különböző változatok(lásd például a fenti idézetben: "Discrepant quoque in Pronominibusaliquantum Lappones, Fennii, Esthii, Ungari...", etc.). Ennek ellenére a tu-dósok mind azt állítják, hogy 5 hangsúlyozta a névmás ok, a birtokos- ésszemélyragok hasonlóságát/azonosságát. Ez az ellentmondás különösennyilvánvaló a következő, Zaicztól származó idézetben (1970, 324): ,,Slegfontosabb, s mindmáig helytálló állítása: a birtokos főnév- és igerago-zás a magyar és lapp nyelvekben szerkezetileg... és rnateriálisan (a végző-dések hasonlósága) azonos"

62 Az uráli (és altáji) nyelvekben kétféle nyelvtani és funkcionális végződés van;a) az "egyszerű" vagy "elemi" végződések, melyek a legalapvetőbb termé-szetes hangokból állnak és b) az "összetett" vagy "másodlagos" végződé-sek, melyek a különböző nyelvekben egymástól a nyelvtani alakká válás ésa funkciómódosulás (grammatikalizáció és exaptáció) eredményekéntönállóan alakultak ki (lásd Marcantonio 2002, 204 kk.). E másodlagosvégződések azok, melyek az uráli nyelvek morfológiai rendszerét képezik.

82

Marcantonio [2002, 203 kk. és 244-8] és az ott idézett bibliográ-fiát). Így még akkor is, ha kutatási módszereiket megalapozottnakakarnánk tekinteni, mi alapján állíthatnánk, hogy S és Gy létre-hozta a "finnugor összehasonlító nyelvtant"?

Rövidítések

Abl. AblativusAdess. AdessivusAcc. AccusativusAllat. AllativusDat. DativusDesc. DescriptivusElat. ElativusEss. EssivusFact. FactitivusGen. GenitivusIllat. IllativusIlless. InessivusInst. InstrumentalisLoc. LocativusMed. MediativusMut. MutativusNeg. NegativusNom. NominativusNonc. NoncupativusPart. PartitivusPen. PenetrativusTrans. Translativus

83

IrodalomAbondolo, D. (szerk.) 1998. The Uralic Languages. Routledge

Language Family Descriptions. London, Routledge.Abondolo, D. 1998a. Introduction. In D. Abondolo (szerk.), 1-42.Abondolo, D. 1998b. Hungarian. In D. Abondolo (szerk.), 428-

456.Campbell, L. 2001. The history of linguistics. In M. Aronoff &J.

Rees-Miller (szerk.): The Handbook of Linguistics. Oxford,BlackweIl, 81-105. Czuczor, G. & Fogarasi, J.1862-74. A magyar

nyelv szótára I- VI. Pest. Décsy, Gy. 1965. Einführung in dieFinnisch-Ugrische Sprachwissenschaft. Wiesbaden,Harrassowitz.

Décsy, Gy. & Veenker, W. (szerk.) 1972. Johannes Sajnovics.Beweis, daß die Sprache der Ungarn und Lappen dieselbe ist.Wies baden, Harrassowitz.

Gulya, J. & Szathmári, 1. (szerk.) 1974. Sajnovics János emlék-ünnepség és tudománytörténet szimpozion (12-14, 1970). Bu-dapest, A Magyar Nyelvtudományi Társaság.

Gyarmathi, S. 1799. Affinitas linguae hungaricae cum linguisfennicae originis grammatice demonstrata. Göttingen[Indiana University, Bloomington; Ural-Altaic Series;1968, 95].

Domokos, P. 1990. Szkítiától Lappóniáig. A nyelvrokonság és azőstörténet kérdéskörének visszhangja irodalmunkban. Buda-pest, Akadémiai Kiadó.

Hanzeli, V. A. 1983. Grammatical Proof of the Affinity of theHungarian Language with the Languages ofFennic Origin.By Sámuel Gyarmathi. Amsterdam Studies in the Theory andHistory of Linguistic Science 15. Amsterdam, Benjamins.

Hendrik"en, H. 1937. Sajnovics and the genetic linguistic rela-tionship. In M. Zsirai (szerk.), 57-9.

Janhunen, J. 1981. Uralilaisen kantakielen sanastosta Journal dela Société Finno-Ougrienne 77, 219-274.

Kísbán, E.1942. Tordasi és Kálózi Sajnovics János. 1733-1785.Budapest.

Korhonen, M. 1996. Typological and Historicai Studies in Langu-

84

age. A memorial Volume. Published on the 60th Anniversary ofhís Birth. T. Salminen (szerk.). Helsinki, Mémoires de laSociété Finno-Ougrienne 223.

Kulonen, U.-M. 1993. Johdatus unkarin kielen historian. Suomi170, 1-137. Helsinki, SKS.

Lakó, Gy. 1937. Sajnovics János és Demonstratiója. In M. Zsirai(szerk.), 9-28.

Lakó, Gy. 1970. János Sajnovics und die finnisch-ugrischeSprachvergleichung. Congressus Tertius InternationalisFennoUgristarum, Pars I. Tallinn, 31-40.

Lass, R. 1997. HistoricaI Linguistics and Language Change.Cambridge, Cambridge University Press.

Marácz, L. 2004. De oorsprong van de Hongaarse taal. In A. vanHeerikhuizen et al. (szerk.): Het babylonische Europa.Amsterdam University Press, 81-96.

Marcantonio, A. 2002. The Uralic Language Family: Facts, Myths and Statistics. Transactions of the Philological Society 35.Oxford-Boston, Blackwell.

Marcantonio, A. 2006a. Az uráli nyelvcsalád. Tények, mítoszok ésstatisztika. Budapest, Magyar Ház.

Martorano, N. 2004. Sajnovics: le basi del comparativismo ugro-finnico. Tesi di laurea; Facolta di Lettere e Filosofia.Universita degli Studi di Messina.

Menges, K. 1995. The Turkic Languages and People. An Intro-duction to Turkic Studies. Veröffentlichungen der SocietasUralo-Altaica 42. Wiesbaden, Harrassowitz.

Morpurgo Davies, A.1992. Nineteenth-Century Linguistics. Lon-don-New York, Longman.

Raun, A. 1988. Proto-Uralic comparative-historical morphosyn-tax. In D. Sinor (szerk.), 555-574.

Saarikivi, J. 2004. Review of: The Uralic Language Family:Facts, My ths and Statistics, by A. Marcantonio. Journal ofLinguistics 40, 187-191.

Sajnovics, J. 1770. Demonstratio idio ma ungarorum et lapponumidem esse. Copenhagen [Indiana University, Bloomington;Ural-Altaic Series; 1968, 91].

Sammallahti, P. 1998. Saamic. In D. Abondolo (szerk.), 43-95.Sinor, D. (szerk.) 1988. The Uralic Languages. Description,

85

History and Foreign Influences. Handbook of Uralic StudiesI. Leiden, Brill.

Sinor, D. 1988. The problem of the Ural-Altaic relationship In D.Sinor (szerk.), 706-741. Suihkonen, P. 2002. The Uralic lan-guages. Fennia 180, 165-176.

Stipa, G. J. 1990. Finnisch-Ugrische Sprachforschung von derRenaissance bis zum Neupositivismus. Helsinki, Mémoires dela Société Finno-Ougrienne 206.

Zaicz, G. 1970. The etymologist Sajnovics. Acta LinguisticaHungarica 20, 323-7.

UEW = Uralisches Etymologisches Wörterbuch, 1-VIII. (K.Rédei [szerk.J; Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986-1991).

Zsirai, M. (szerk.) 1937. Finnugor rokonságunk. Budapest, Ma-gyar Tudományos Akadémia.

Zsirai, M. 1952. A modern nyelvtudomány magyar úttörői, 1:Sajnovics és Gyarmathi. Budapest, Akadémiai Kiadó.

87

NYELVÉSZETI PALEONTOLÓGIA:TUDOMÁNY AVAGY FIKCIÓ?∗

ESETTANULMÁNY AZ URÁLI NYELVEKRŐL

1. BevezetésNyelvész vagyok, szakterületem az uralisztika. Újabb köny-

vemben (Marcantonio 2006) tüzetesen megvizsgáltam azokat abizonyítékokat, melyek az uráli nyelvek genetikai rokonságamellett szólnak. E tárgy terjedelmes irodaimában nem találtamolyan tudományos bizonyítékot, amely az uráli nyelvek elméletétigazolná. Ehelyett következetesen kifejtett feltevések és ad hocrekonstrukciók kiterjedt, összefonódó jellegű hálózatát találtam.Az a konklúzióm, hogy az uráli nyelvek nem alkotnak nyelvcsa-ládot.

Tanulmányomnak az a célja, hogy megvizsgáljam azokat azelemző módszereket, amelyeket a standard uráli nyelvelméletmegalkotására használtak, továbbá hogy e módszerek alkalmazá-sa miképpen téveszthette meg ennyire – nézetem szerint – a ku-tatókat. Úgy vélem, hogy vizsgálódásomnak lesz relevanciájavalamennyi szakág olyan tudósai számára, akik munkájukat azemlített rekonstrukciókra alapozzák, amint olyan nyelvészekszámára is, akik ezeket létrehozták. Remélem, hogy elkezdődikmás nyelvcsaládok kvantitatív felülvizsgálatának folyamata is,talán az indoeurópai nyelvcsaládé is.

Összehasonlítván az igazolhatóan eredeti, egymáshoz kap-csolódónak tételezett nyelveket, továbbá feltételezvén, hogy amúltban a nyelvek evolúciója nagyfokú szabályszerűséggel tör-tént, az a nézet alakult ki, hogy a feltett ősi közösség nyelvének,elhelyezkedésének, kultúrájának és ősrégiségének jórésze re-

∗ Eredeti angol verzió: "Linguistic palaeontology: Science or fiction? A case

study within Uralic" in: B. Winsa (szerk.): FinnoUgric Peoples in the Nor-dic Countries. Proceedings of the" V ROOTs" Conference: The Roots ofPeoples and Languages of Northern Eurasia, 2002/05. Stockho1m, Aca-demia Tornedaliensis, 77-95 A magyar fordítás először a TURÁN címűfolyóiratban jelent meg. (2004/5,17-31.)

88

konstruálható. Ezt a rekonstrukciós folyamatot nevezik 'paleo-lingvisztikának' ('paleo-nyelvészetnek'). Ami a múltat illeti, apaleo-nyelvészetnek oly erős lett a tudományos hitele a szerzők ésa hasonlóan gondolkodó társaik körében, hogy számos, e modellellen érvelő szerző hajlik arra, hogy minimalizálja, vagy "újraér-telmezze" amazok adatait, ahelyett, hogy tanulmányt írnának vilá-gos cáfolattal. Ilyenformán olvashatók tanulmányok a nyelvészet,a régészet, a történelem és a genetika területén a tárgyalt elmélet-nek ellentmondó bizonyítékok bemutatására, de konklúzióik holminimalizálják az elért eredmények fontosságát, hol pedig újra-értelmezik az adatokat, úgyhogy ezáltal jobban illeszkednek amodellhez. A minimalizálás, illetőleg az újraértelmezés megerő-síti a feltevések és interpretációk összefonódó hálózatát, úgyhogymég az ellenérv is végső soron elősegíteni látszik a modell meg-szilárdulását.

Az ilyen természetű legvaskosabb torzítások egyikét abban atörténelmi textusban találjuk, amely feltehetően messzi utakonjárva eljutott a magyarság uráli eredetének állításáig. Láthatjukmajd, hogy Bíborbanszületett Konstantin eredeti szövege türknépre utal, s ez egyértelműen ellentmond a feltett uráli modellnek.A történészek ezt az ellentmondást – mivel elfogadott nyelvészetimodellt cáfol – "nevetségesnek" nevezik, és egyszerűen elköny-velik, hogy az eredeti feljegyzésben van a hiba. A feljegyzést alegtöbb fordításban "kijavították", vagy "újraértelmezték", így al-kalmassá tették az elmélet alátámasztására. A legtöbb szöveg-gyűjtemény említés nélkül hagyja még azt is, hogy voltak újraér-telmezések, és tény, hogy sok szakértői tanulmány beleesikugyanebbe a csapdába. E tanulmányok szövegét idézik azután anyelvészeti szöveggyűjtemények az elmélet megtámogatására.Igazi circulus vitiosus.

2. Mi a baj a standard uráli nyelvelmélettel?A standard uráli nyelvelmélet szerint a magyarok, a finnek, a

" szamojédek, a lappok stb. mindannyian egy ősi közösségből ,,1származnak, amely valahol az Urál-hegység közelében élt! mint-egy 8000/6000 évvel ezelőtt. Az archeológia, az antropológia ésgenetika újabban bizonyítékokkal szolgált az elmélet ellen. Több

(nzakke

89

szerző erre hívta fel a figyelmet, a többi között Julku (1997, 2000és 2002 [szerk.]); Dolukhanov (2000a és b); Nunez (1987, 1997aés b, 2000) és Niskanen (1997, 2000a és b). A fő ellenérvek azalábbiak:-A genetikai elemzés eredményei ütköznek azzal a vélekedéssel,

hogy a genetikai örökség domináns tényezője a nyelváta-dásnak. A szamojédok és az obi-ugorok mongoloid genetikaikarakterűek, miközben a hagyományosan uráli népekhez so-roltak fennmaradó része meglehetősen 'europoid'. 'Uráli gén-re' nincsen tényszerű bizonyíték, csupán afféle nyelvészetidefinició jellemző génekről az Urál-hegység közelében.

- Nincsenek régészeti nyomai vándorlás oknak az Urál-hegységtőlnyugat felé, ellentétben a standard modell előrejelzéseivel.Valójában a népesség és a technológia (így a nyílhegyek, ajégcsákányok, a keramikus technológia) láthatóan általábandélnyugatról északkelet felé terjedt, azaz a konvenciós modellelőrejelzésével ellenkező irányban.

-A feltételezett migrációnak az Urál-hegységből Európa lakatlantérségeibe az a nyilvánvaló tény ellentmond, hogy ebben aperiódusban Északkelet-Európában megszakítás nélkül élt ahelyi népesség.

Ezen evidenciák fölemeltek számos javasolt, egymástól elté-rő modellt, így az uráli lingua franca modelljét ahogyan Wiik ésKünnap kifejtette (Künnap 1995, 1997a, 1997b, 1998, 2000/01,2001; Wiik 1995, 1996, 1997a, b, és c, 1999, 2000, 2000/01a,2000/01b; ld. még Taagepera 1994, 1997, 2000 és Sutrop 2000aés b, 2001); továbbá a 'láncolati' modellt, ahogyan azt Pusztay(1995,1997,2001) javasolta. Mindezekben a modellekben feltűnikegy közös szál. 'Forradalmi' vagy 'revizionista' közelítésük elle-nére (ld. Janhunen 2001) sokukban implicit módon még mindig éla vélekedés, hogy bizonyos értelemben létezett egy uráli nyelviarea, mely különbözött például az altáji vagy, a szibériai areától.Tény, hogy a nyelvészek, az antropológusok és a régészek63 álta-

63 Tudós körökben több, egymástól némileg eltérő vélemény van arra vonatko-

zóan, hogy pontosan melyik népességből, kultúrából a népesség ek szóró-dásának mely centrumaiból származhattak a kortárs finnugor-uráli népek

90

lában úgy vélik, hogy az Északkelet-Európában élt eredeti, helyinépek a kortárs finnugor és/vagy uráli népesség ősei voltak (lásdpéldául Wiik 1996, 1997a, 2000; Künnap 1996, 2001/01;Dolukhanov 1998; Julku 1997; Nunez 1997 a és b; Pusztay 2001;Parpola 1999).

Úgy gondolom, hogy alapvetően téves a nyelvészetistudiumok fő feltevése az uráli nyelvcsalád egyediségéről. Ahe-lyett, hogy tudományos bizonyítékokra alapozna, az uráli nyelv-elmélet következetesen kifejtett feltevések és ad hoc rekonstruk-ciók kiterjedt, összefonódó jellegű hálózatára támaszkodik

Terjedelmi okokból ebben a tanulmányban e feltevésekközül csak néhányat vizsgálunk – további tájékoztatással szol-gál Marcantonio (2002 & 2006):

- A kulcsfontosságú ugor csomópontot, mely a nyelvcsalád törté-nelmi alapját képezi, nem rekonstruálták sohasem, és elterjedtannak széleskörű elismerése, hogy a magyar nyelv gyökere-sen különbözik alaktani, lexikális és fonológiai vonatkozás-ban a feltételezett ugor ági testvéreitől.

- Az uráli csomópontot sohasem rekonstruálták valójában. Amitáltalában az uráli csomópont rekonstrukciójának neveznek, azténylegesen nélkülözi a kulcsfontosságú ugor; csomópontszisztematikus vizsgálatát.

- Az uráli korpusz elemzése statisztikai szinten arra mutat, hogyitt csupán véletlenszerű hasonlóságokról van szó.

- Az uráli nyelvek között van néhány nyelvészeti összefüggés, deugyanezek az összefüggések megvannak az uráli nyelvek ésaltáji nyelvek között is. Tény, hogy megfigyelhetők olyanizoglosszák, amelyek egyértelműen átlépik a hagyományosanfelállított nyelvcsaládok határait.

3. Mi a baj a nyelvészet elemző módszerével?Általánosabb értelemben, súlyos gondok merültek fel azon

módszerekkel szemben, amelyeket a nyelvcsaládok, köztük azuráli nyelvcsalád kialakítására használtak. Ebben a passzusban

ősei. Azonban ennek nincs relevanciája érvelésünk során, ennél fogva ekülönféle álláspontokat nem vesszük tekintetbe.

91

röviden szemügyre veszem a nyelvészeti módszereket. Úgy tűnikazonban, hogy e nyilvánvaló gondok megfertőztek más vizsgálatiterületeket, így történeti textusok interpretációját is. Fejtegetésemfókuszában a nyelvészet és a történelemtudomány kölcsönös kap-csolatát ismertetem.

Általános az a vélekedés, hogy a nyelvészeti elemzés úgyne-vezett komparatív módszere olyan eredményekkel szolgál, ame-lyek statisztikai értelemben jelentékenyek, és ezáltal megbízható-ak a nyelvcsaládok kialakítása szempontjából. Való igaz, ha sokszót lehet találni különféle nyelvekben úgy, hogy ezek a szavakegymással kapcsolatba hozhatók ugyanazon szabályszerű hang-megfelelések révén, akkor valószínű, hogy ezek nem véletlenülhasonlítanak egymáshoz, vagyis az eredmények statisztikailagszignifikánsak. Ezzel együtt az a központi probléma, hogy jóma-gam nem találtam olyan esetet, amelyben előállt volna efféle kor-pusz egymással szabályszerű kapcsolatba hozható szavakból. Alegtöbb tanulmány az uráli nyelvek tárgyában, így a legfontosabburáli szótár, az UEW (Rédei szerk. 1986-91) nem állapít meghangtörvényeket, melyeknek megfeleltethetők volnának az emlí-tett összefüggések. Első számú kivétel Janhunen (1981) uráli kor-pusza, mely egyértelműen felmutatja a beazonosított szavakatösszekapcsoló hangtörvényeket (legalábbis a magánhangzókat il-letően). Ez a korpusz azonban több hangtörvényt foglal magában,mint szabályszerű megfeleléseket, ilyenformán ennek a korpusz-nak sincsen statisztikai jelentősége. A komparatív módszerrelkapcsolatos más problémákról, beleértve az alapvető szabálysze-rűség elvével kapcsolatos kérdéskört is, amelyre maga a kom-paratív módszer épül, ld. például Fox (1995); Belardi (2002, 1:147skk.); Weinreich (1953); Weinreich, Labov & Herzog (1968),Labov (1963, 1972, 1980, 1981, 1994); Wang (969, 1979).

A komparatív módszer eredményeinek legfelső szintjén, il-letve rétegében találjuk a paleo-lingvisztikai módszerek alkalma-zását: ezek révén rekonstruálható a tételezett ősi közösség ősha-zája és életmódja, a rekonstruált szavak alapján. A rekonstruáltszavak csekély statisztikai jelentőségén túlmenően, további gon-dokat is okozott ez a módszer (ld. például Renfrew [1987, 77]).Idővel megváltozhat a szavak jelentése, bizonyos döntő fontossá-gú rokonszók eltűnhetnek az egyes nyelvekből, megeshet, hogy a

92

rokonszók nem ugyanazt a tárgyat jelölik, és a technológiai újítá-sok terjedésével új nevek is elterjedhetnek nagyobb térségben. Etényezők annyit jelentenek, hogy ha még bizonyítható is lenne arekonstrukciók statisztikai jelentősége, felmerül a vitás kérdés,hogy vajon ez a módszer tud-e ablakot nyitni a prehisztorikusmúltra, anélkül, hogy puszta spekuláció lenne. A helyzet jellem-zésére megvizsgálhatók a flórával és faunával kapcsolatos ősiuráli szavak rekonstrukciói – ezek segédletével jelölték meg azuráli őshaza helyét. Jellemző módon több rekonstruált neve vanminden releváns terminusnak, ezeknek pedig sok az alternatív je-lentésük, úgyhogy nem világos, az adott szavak közül feltehetőenmelyiket használták. Például az 1. táblázat feltünteti a 'rénszar-vast' jelölő nyolc rekonstruált szó különféle rekonstruált jelenté-seit:

1. kutya / here(méh) / hím rénszarvas2. rénszarvas / jávorszarvas3. ökör / vezető-rénszarvas4. rénszarvas5. hím jávorszarvas / szarvas / rénszarvas / áldozati állat 6.

háziasított rénszarvas7. háziasított rénszarvas / juh / tehén8. hím jávorszarvas / rénszarvas / teve.

I. táblázat: A 'rénszarvast' jelölő rekonstruált szavak rekonstruáltjelentései

Végezetül megállapítható az is, hogy a legtöbb szó a releván-san rekonstruáltak közül fellelhető a nem uráli nyelvekben, főlegaz altáji nyelvekben és a jukagirban. Tény, hogy a testrészek, va-lamint a flóra és fauna rekonstruált terminusai megtalálhatók többnem-uráli nyelvben is, ellentétben a modell feltevéseivel.

Ha elfogadjuk a fentebb vázolt állapotokat, akkor nyilvánvaló,hogy a paleo-lingvisztikai módszerre hagyatkozás veszélyes álta-lában és az uráli kontextusban különösen. A következő paragra-fusban szemléltetni kívánom az uralisztika nyelvi és nyelven kí-vüli rekonstrukcióinak véleményem szerint leginkább megté-vesztő esetét: a magyar szó rekonstruálását, és ebből következőena magyarok történelmi és etnikai eredetének rekonstruálását. A

93

példa jól szemlélteti egyszersmind azon következetesen kijelen-tett rekonstrukciók és értelmezések összefonódott hálózatainakegyikét, amelyek a standard uráli nyelvelmélet alapját képezik,amint arra utalnak a fentiek és Marcantonio (2006).

4. A magyar szó rekonstrukciója és a kapcsolódótörténeti bizonyítékok újraértelmezése

4.1. BevezetésA magyar etnoníma rekonstruálása, mely központi szerepet

játszott a standard uráli nyelvelmélet történeti kialakulásában,paradigmatikus példája a következetesen kijelentett rekonstrukci-ók és értelmezések összefonódó jellegű hálózatának, amely lát-hatóan az uráli nyelvelmélet alapját képezi.

Valamennyi rendelkezésre álló történelmi feljegyzés, mely amagyar szóhoz hasonló neveket említ – beleértve a görög, a latinés az arab forrásokat is a 9-10. századból – világosan és követ-kezetesen türk törzsekre hivatkozik. Ilyenformán ezek ellentmon-danak az uráli nyelvelméletnek, amelynek alapján nyelvészek ki-nyilvánítják, hogy a magyar nyelv és a magyar nép nem a türk,hanem az uráli nyelvek csoportjából ered. Ahhoz, hogy ez az evi-dencia összeférhessen az uralkodó modellel, masszív újraértelme-zésre van szükség, amint arról az alábbiakban részletesen szólok.Általában, újraértelmezés fennforgásáról nem tesznek említést,még a szakirodalomban sem (lásd ennek újabb példáját Rédei[1998,57]), úgyhogy e reinterpretáció/korrekció, átkerülvén egyikszöveggyűjteményből a másikba, eljutván egyik tudósnemzedék-től a másikig, elnyeri c a 'tény' státusát. Nyelvészetileg világostürk (főleg baskír) etimológiai megfelelései vannak a magyarterminusnak, korai arab feljegyzésektől keltezhetően. Ezek amegfelelések ugyancsak cáfolják az uralkodó nyelvészeti modellt,ám őket rendszerint említés nélkül hagyják a szöveggyűjtemé-nyek. Tény, hogy még a szakirodalomban is úgy hivatkoznakezekre, mint a megoldatlan "magyar-baskír kérdéskomplexum"alkotóelemeire, mint afféle titokzatos részletkérdésre, semmint azelmélettel szembeni ellenérvek egy igen fontos elemére.

94

Mint az alábbiakban látni fogjuk, nyelvészek inkább azt azetimológiát fogadják el, amely a magyar szót összekapcsolja egymásik 'uráli' tulajdonnévvel, a manysi-val, a vogulok ön-megnevezésével. Sajnos ez az etimológia eltér a történetileg bizo-nyított alakoktól és nyelvészetileg ad hoc jellegű. Nyelvészek ésszótárírók elismerik, hogy a magyar vs manysi etimológiai kap-csolat "problematikus", mégis elfogadják azon az alapon, hogy azefféle kapcsolatot alátámasztják a történelmi adatok, így valósá-gos circulus vitiosust indítanak el.

4. 2. A magyar szó etimológiája: a történelmi háttérMár említettem, hogy a magyarság önmegnevezésének (vé-

lelmezett) etimológiája középpontjában állt az egyezményes pa-radigma felmerülésének és kialakulásának. Tény, hogy amint rég-óta köztudomású volt, a magyar krónikák642 már jeleztek egymeghatározatlan keleti magyar őshazát. A 15. és 17 század közöttúgy könyvelték el, hogy ez a keleti őshaza azonosítható az Urál-hegység közelében lévő, Jugria nevű areával (innen ered az 'uráli'és 'ugor' terminus). Ugyanakkor ezt a nézetet erősítette a Jugriahelynév (e térséget így jelölték az orosz és a nyugat-európai forrá-sok) és a hungarus szó közötti látszólagos hasonlóság. Az össze-kapcsolást igazolta, hogy kimutatták: a térségben élő népek egyi-ke, a vogulok, önmagukat manysi-nak nevezik, ami első hallásranémileg hasonlít a magyar névhez (Kálmán 1988, 395 szavai sze-rint), azaz a hagyományos paradigma egyik sarokköve – az a né-zet, hogy a magyarok legközelebbi rokonai a vogulokj manysik –eredetileg nem annyira tudományos érveken nyugodott, mint in-kább a felszínes, véletlenszerű hasonlóságon tulajdonnevek kö-zött: magyar vs manysi és hungarus vs Jugria. Időközben nyelvé-szek és történészek megtalálni vélték a magyar terminus koraielőfordulását a De Administrando Imperio textusában, amelyetBíborbanszületett Konstantin bizánci császár írt görög nyelven947 és 952 között. A történelmi textus bizonyságát felhasználtákarra, hogy megtámogassa a magyarság uráli eredetét, amit nyelvé-szek állítottak.

64 Vö. pl. Anonymus; Gesta Hungarorum (erről lásd a 8. lábjegyzetet) és a Gesta

Hungarorum, írta Kézai Simon 1282 és 1285 között

95

Ma már széleskörűen elismeri a szakirodalom, hogy a ma-gyar nyelv gyökeresen különbözik – fonológiai, morfológiai, le-xikai, szintaktikai szinten egyaránt – az obi-ugor nyelvektől (lásdpéldául Abondolo65 [1987, 185] és [1998, 428]; Sammalahti[1988,500]; Salminen [1997, 86]). Emiatt nem okozott meglepe-tést az az észrevétel, hogy az ugor ág (a magyar és az obi-ugornyelvek) következetesen ellenáll a számos rekonstrukciós kísér-letnek (lásd például Hajdú [1987, 306], Sammalahti [1988, 484]és Abondolo3 [1998, 428]). Mindemellett az egyezményes para-digma kialakulása idején úgy vélték, hogy a magyar nyelv kivált-képp az obi-ugor nyelvekkel áll rokoni kapcsolatban, és ez a vé-lekedés mindmáig elég elterjedt.66 Ez annyit jelent, hogy a ma-gyar vs manysi etimológiai kapcsolat lényegében az 'evidencia'egyetlen tétele volt és maradt mindmáig a magyar és az obi-ugornép feltételezett szoros rokoni kapcsolatának alátámasztására. Ha-sonlóképpen a bizánci császár (vélt) bizonysága is egyedüli tételevolt és maradt a "történelmi evidenciának" a magyarság uráli ere-detének alátámasztására. Ilyen helyzetben érdemes tüzetesenmegvizsgálni a szóban forgó terminusokat, valamint nyelvészetiés történeti összefüggéseiket.

4. 3. A magyar szó etimológiája: kronológiai és nyelvifejlődés

Az uralisztika magáévá tette azt a megítélést, hogyBíborbanszületett Konstantin (De Administrando Imperio, 38-40.fejezet) a magyar szót említi, és hogy ezzel a szóval a magyarokőseire utal. Széleskörűen hivatkoznak arra is, hogy a császár tex-tusában található egy másik döntő fontosságú közlés a kortárs ma-gyarok elődeiről, miszerint együtt éltek a türk törzsekkel mintegy300 évig. Ez a hír valóban döntő, mivel megmagyarázná, hogy amagyar nyelv, mint uráli nyelv miért áll közelebb a törökhöz, 65 Például Abondolo (1998, 428) megállapítja: "Amire hagyományosan az

„ugor" kifejezést használják, az nem annyira az uráli nyelvcsalád egy ága,mint inkább egy Sprachbund (nyelv szövetség) lehetett."

66 Figyelemreméltó kivétel Viitso (1995, 1997a & b), aki a hagyományostólteljesen eltérő uráli nyelvcsaládfát ajánlott, amelyen egyéb "devianciák"mellett -a magyar nyelvet nem köti össze a vogullal és az osztjákkal.

96

mint bármelyik uráli nyelvhez: a türk törzsekkel való szoros éshuzamos együttélésnek könnyen betudható a magyarra gyakorolterős türk hatás, amely elsősorban kiterjedt lexikális és fonológiaiátvételekben nyilvánult meg. Lásd e vonatkozásban Ligeti átfogóművét (1986). Ennél fogva érvényben maradhatott az a tézis,hogy a magyar nyelv eredetileg uráli volt – noha ezzel ellentéte-sek a "felszíni" bizonyítékok.

A történet azonban így nem teljesen igaz. Valójában a csá-szár sohasem említi ténylegesen a magyar nevet, és a szövegébenolyan jel nincs, amely szerint a kortárs magyarok elődei le-hetnének azok, akikre a császár hivatkozik, és nincsen kifejezettutalás "a 300 éves" együttélésre a türk törzsekkel. A császár említegy, a magyar-hoz némileg hasonló nevet, azaz a Μεγερη (melymegyer(i)-ként értelmezhető), s ezzel világosan egy türk törzs ve-zérére utal. Ami a 300 éves együttélést illeti, egy ponton67 a csá-szár elbeszéli, hogy a türkök (nem a magyarok!) együtt éltek a(türk) kazárokkal "három" évig. Pontosabban szólva az eredetiszöveg megállapítja az alábbiakat:

1. A türkök nemzetét hét (később nyolc) törzs68/ klán alkotja, sezek egyikének vezére volt Μεγερη

67 38 fejezet, 13-14. sor (Moravcsik & Jenkins [szerk. 1949,170-1] kiadványá-

ból).68 Az eredeti szövegben ez olvasható (Moravcsik & Jenkins [szerk. 1949,175]);

A kabarok és a hlrkök törzseiről Az első az imént említett kabarok törzse,amely a kazárokból vált ki; a második a Neki törzs [Neki azonosítható amai magyar Nyék-kel); a harmadik a Megeri [megyer(i)] törzs; a negyedikKourtou-germatos [-germatos azonosítható a mai magyar Gyarmat-tal]; azötödik a Tananas; a hatodik a Genach törzs [Genadz azonosítható a maimagyar Jenő-vel]; a hetedik a Kari; a nyolcadik a Kasi [azonosítható a maimagyar Keszi-vel]. A Μεγερη név (miként a legtöbb törzsnév) birtokosesetben fordul elő. Ami e nevek eredetét illeti, az irodalom teljesen egybe-hangzó arra nézve, hogy ezek mind türk eredetű szavak, a Μεγερη /megyer(i) - magyar viszont jelentős kivétel De a megyer névre is javasol-tak türk-megfeleléseket, vö. baskír nép- és helynevekkel: Miser -Misar -Misar -Mester -Miier stb. A (vélt) magyar törzsnevek türk eredetének tár-gyában vö. például Vásáry (1985/7); Fodor (1975 és 1982); Ligeti(1963,1964,1978,1986); Di Cave (1995); Golden (1990a & b); ld. úgy-szintén Marcantonio (2006, 372-7). A császár textusában található többmás híres 'magyar' tulajdonnév is, így Álmos és Tas, a kündü előkelőség-

97

2. A türkök együtt éltek a kazárokkal három évig, és a kazárokkalszövetségben vívták a háborúikat.

A Μεγερη nevet láthatóan tükrözik a mai magyar nyelvolyan helynevei, mint Pusztamegyer, Tótmegyer, Békásmegyer,Káposztásmegyer stb.

Az 1. pontban közölt eredeti szöveget átértelmezték oly mó-don, hogy a császár itt a kortárs magyarok elődeire utal. Az új ér-telmezést a következő két feltevésre alapozták: a) a törzs vezéré-nek neve törzsnév, majd nemzetnév lett; b) a Μεγερη és a magyarnév szabályos variánsai egyugyanazon névnek, mely összekap-csolja őket szabályos hangegyezésekkel (az összehasonlító mód-szer követelményeinek megfelelően). Ám a Μεγερη név valójá-ban nem egyezik a magyar-ral, a magánhangzók minőségi eltéré-se miatt; továbbá a Μεγερη véghangzója miatt, amely a magyar-ban hiányzik? (ld. lentebb).69 Ilyen helyzetben a komparatív mód-szer szigorú alkalmazása esetén azt a következtetést kellene le-vonnunk, hogy: e nevek között nincs kapcsolat, hogy a Μεγερη /megyer(i) névnek semmi köze a mai magyar szóhoz. Következés-képpen ahhoz, hogy a kívánt kapcsolat létrejöhessen, szükség vanegyfajta magyarázatra, mely rámutat arra, hogy ekét szóalakotvalóban ugyanazon név szabályos variánsainak lehet tekinteni.Ezt úgy érték el, hogy nyelvészetileg átértelmezték a történetilegkimutatott szóalakokat, azaz a Μεγερη és a későbbi Mogerii708

név, s ezek szintén megvannak a türkben (lásd Ligeti 1986). Az Árpád név,azaz annak a vezérnek a neve, aki bevégezte a honfoglalást, szintén előfor-dul a 38-40. fejezetben. Ám e név világos etimológiáját, illetőleg eredetétsem Ligeti (1986), sem etimológiai szótárak nem jelzik

69 Ezen eltéréseket elismeri a szakirodalom széles köre, lásd például Ghcno &Hajdú (1992, 15); UEW (866-67) és Ligeti (1986, 400)

70 A Mogerii név megtalálható egy középkori krónikában (Anonymus: GestaHungarorum), amelyet általában Anonymus-nak ismernek (szerzője való-ban ismeretlen). A krónika latinul íródott 1200 körül. A névtelen szerzőmegállapítja, hogy a szkíta eredetű magyarok saját nyelvükön Mogerii —Mogerij-nek hívják magukat "populus de terra Scithica gressus per ydiomaalienigenarum Hungarii et in sua lingua propria Mogerii vocantur"(Szentpétery et al. [szerk] 1937-1938, I, 33). Úgy tűnik, hogy ez az első ki-fejezett, egyértelmű összekapcsolása a Hungar és a magyar megnevezés-nek. Di Cave (1995) és Stephenson (2001) további felvilágosítással szol-

98

alakot (ezt magyeri-nek értelmezték), valamint a mai magyarszót. A II. és III. táblázatban szemléltetjük (Marcantonio [2006,367-8 alapján]) az átértelmezést, amelyről alig szól a szakiroda-lom, sőt alig említi:

Konstantin szövegében a Μεγερη/megyer(i) klán/vezér neve 950 körül↓

Anonymus Gesta Hungarorum szövegében a mogerii -magyeri nemzetnév1200 körül

↓magyar jelenkori

II. táblázat: A magyar szó kronológiai fejlődése: a "kimutatott" ala-kok

*mogyër → Μεγερη /megyer(i) (hátraható hasonulás)950 körül ("magyeri másodlagos párja")

↓Mogerii -magyeri 1200 körül

↓magyar (előreható hasonulás) jelenkori

III. táblázat A magyar szó kronológiai fejlődése: a nyelvészeti "újraér-telmezés"

Amint a táblázatok mutatják, a magánhangzók minőségi elté-rését azzal magyarázták hogy az eredeti kimutatott alak 950-ből(azaz Μεγερη) feltehetően csak a "magyeri másodlagos párja" (Li-geti 1986,400), annak ellenére, hogy mai magyar helynevek (vél-hetően) ezt a másodlagos alakot tükrözik. Ezt a másodlagos vari-ánst nem kívánták megjeleníteni a nyelvi családfán. A magyarszó legelső alakja ezzel szemben feltehetően a proto-magyar*mogyer71 volt (lásd például Németh [1930/1991, 246]; Gheno &Hajdú [1992, 15]; UEW 866-67; Ligeti [1986, 400]), azaz Μεγερη-megyer(i), Mogeerii-magyeri és magyar alapján rekonstruált alak.

gálnak más 9-13. századi forrásokról, amelyek vélhetően a magyarokrautalnak

71 Több variáns is előfordul a jegyzékeken, így a mogyeri etc.

99

ilyen módon e név különböző változatai szabályosabbnak tűnnek.Tény, hogy feltéve egy eredeti *mogyer alakot, a magánhangzókeltérése megmagyarázható két asszimilációs folyamattal: a ma-gyar szó a proto-magyar *mogyer alakból keletkezhetett előrehatóhasonulással, míg a Μεγερη-megyer(i) ugyanebből a rekonstruált*mogyer alakból keletkezhetett hátraható hasonulással. Másfelőlmegállapították, hogy ezeket a hasonulásokat segítette a hangren-di harmónia elvének érvényesülése, mely mint a mai magyar jel-lemző jegye azt jelenti, hogy egy szón belül minden magánhang-zónak ugyanolyan minőségűnek kell lennie A *mogyer átalakulá-sa szabályos variánsokká (magyar-megyer[I]) feltehetően a későiproto-magyar periódusban történt, a honfoglalás előtt, azaz mie-lőtt a jelenkori magyar terület hivatalosan 896-ban befejezett el-foglalása megtörtént.

Noha teljesen szabályszerűnek, általános érvényű nyelvi je-lenségnek tekinthetők a fentebb leírt asszimilációs folyamatok, emagyarázat kapcsán két gond is felmerül. Egyfelől a Μεγερη-megyer(í) mint először bizonyított alak elvetése, majd ennek he-lyettesítése olyan rekonstruált változattal, amely kevésbé tér elhangtanilag a mai formától, egyértelműen ad-hoc jellegű, a törté-neti feljegyzésekkel közvetlenül nem kapcsolódik, a helynevek-nek is ellentmond. Másfelől nem kielégítő az asszimilációs fo-lyamatok igazolása a hangrendi harmónia által, tekintve, hogy aHalotti beszéd, mint az első magyar textus, mely 1192-1195 kö-zött íródott, azt mutatja, hogy a hangrendi harmónia épp akkorkezdett kialakulni.72 Következésképpen ez nem volt olyan kifej-lődött nyelvi jegy, amely az asszimilációs folyamatokra egy le-hetséges magyarázatot adott volna 896 körül Végül, de nem utol-só sorban ez a magyarázat figyelmen kívül hagyja a görög és a

72 A Halotti beszéd és könyörgés ismeretlen szerző szabad fordítása latinból E

rövid szövegben a hangrendi harmónia meg nem volt kifejlődve teljesen,amint azt az alábbi példák is mutatják:

- ómagyar világbelé vs mai magyar világba;- ómagyar uruzagbele vs mai magyar országba;- ómagyar muganek vs mai magyar mag/inak;- ómagyar halálnek vs mai magyar halálnak (Molnár & Simon [szerk 1977, 17-

18] alapján).

100

latin szóalakban meglévő, de a rekonstruált alakból hiányzó szó-végi magánhangzó kérdését

Azaz e magyarázattal nehezen igazolható, hogy a *mogyerfejlődése folytán keletkezett a magyar variáns egyfelől, és a hoz-záadódó (hosszú)73 magánhangzóval a megyer-i variáns, másfelől.Minthogy alkalmasint inkább a véghangzó elvesztése, nem pediga felvétele jellemző. A magyarázat e vonatkozása még nehezebb-nek látszik a magyar "standard" etimológiájának tárgyalásakor(lásd a következő fejezetrészt).

Vegyük szemügyre mármost Konstantin textusának azt a té-telét, amelyet a 2. pontban jeleztünk. Mint már említettük, jóllehetaz eredeti szöveg meglehetősen világos a tekintetben, hogy a csá-szár "türkökről" beszél, ezt "újraértelmezték" és a kortárs magya-rok elődeire vonatkoztatták. Továbbá, noha a császár egyértelmű-en "három" évet ír (τρεις), ezt is "újraértelmezték" úgy, mintha"háromszáz" évet jelentene, vagy "kétszáz" évet, vagy bármilyenhuzamosabb időszakot. Ez okszerű, hiszen három év nem eléghosszú idő ahhoz, hogy igazolja a török nyelv ilyen kiterjedt ésmély hatását a magyar nyelvre, ha feltételezik, hogy a magyarminden további nélkül uráli nyelv. Minthogy Konstantin szöve-gében elismerten vannak pontatlanságok a narráció egyéb részei-ben is, közleményének ezt a különös részletét általában tévesnektekintették, néha még "nevetségesnek" is. (Grégoire[1937,636,1952,280]; valamint Deér [1952, 108]). Következés-képpen "korrekcióra" van szükség: a ‘τρεις' szó helyett csak akezdő betűt, azaz pontosabban csak a''t' betűt kell olvasni, ami a'háromszáz' általánosan elfogadott írásmódja volt a bizánci gö-rögben74 (ld. például Deér [1952]; Moravcsik [1930, 107,1984/1988,42-43]; viszont ld. Shepard75 [1998,25] eltérő értelme-zését). Ilyenformán a történészek átértelmezték a szöveget, hogyösszeférhessen a nyelvészeti modellel, amely szerint a magyar 73 A szóvégi magánhangzó vélhetően hosszú volt, tekintettel a görög

Μεγερε−η −η-jére74 A 'három' írásmódja általában ez: y75 A 25. oldalon a szerző kifejti: "Csakhogy a De Administrando nem leplezi a

magyarok és a kazárok kapcsolatának kétértelműségét: virágzó katonaiszövetségük időszakát nem plauzibilis módon csak három évre teszi, talánmintegy szimbolikusan jelezve, hogy igen rövid időről van szó."

101

nyelv és a magyar nép a törököktől teljesen elkülöníthető nyelviés etnikai csoport. Ugyanakkor nyelvészek általában azt is meg-állapítják, hogy a magyar nyelv azért különült el oly gyökeresen atöbbi uráli nyelvtől, mert a magyarok és a törökök több évszáza-don át szimbiózisban éltek. Ezt úgy idézik rendszerint, mint ok-irattal igazolható "tényt", mint egy "történeti bizonyítékot", pedigitt valójában inkább értelmezik, pontosabban szólva újraértelme-zik az egyébként teljesen világos történeti szöveget.

4. 4. A magyar szó etimológiája: az uráli etimológiájaMiután megállapították, hogy a magyar azonosítható a

megyer(i)-vel az iménti "magyarázat" által, továbbra is magyará-zatra várt a magyar és a manysi közötti kapcsolat, hiszen a pusz-tán felületes hasonlóság a két név között nem tekinthető tudomá-nyosnak a történeti nyelvészet berkein belül. Ezért alkalmas eti-mológiát alkottak a feltételezett kapcsolat igazolására. Azonban,amint alább is láthatjuk, ez az etimológia teljesen ad-hoc jellegű,ennél fogva nem tudja elősegíteni az említett felszíni hasonlóságtudományos hitelének felépítését. Mégis a szöveggyűjteményekrendszerint úgy idézik ezt az etimológiát, mint "bizonyságot" amagyarok uráli eredetére (és természetesen az ugor ág/csomópontérvényességére) nézve, így érvelésük körkörös. A magyar stan-dard etimológiája – az UEW 866, valamint az egyéb jelentősebbmagyar etimológiai szótárak szerint:

- magy-ar kételemű összetétel. Az első eleme, magy-, azugor *maʼnć3 'férfi, emberi lény' származéka; ebből ereda vogulok önmegnevezése, manysi, és az osztják törzsekegyikének önmegnevezése is (mant' -mmít' -mas; UEW866). A magyar -gy-/ d' / szabályos előzménye a proto-uráli *-nc.76 A magy-ar második eleme, az -ar (- -ér --er)'férfi' ugyan az a komponens, mint például a magyaremb-er szóban. Ez a tő viszont összekapcsolható a finnyrkä-vel 'legény' « finnugor *irka -*ürka; UEW 84).

76 Itt megjegyezhető, hogy a magyar -gy- (/ -d' /) nemcsak az uráli *-ʼnć-ból

származhat, hanem több más hangsorból is. Ezért ez a hangváltozás önma-gában véve még nem jelent bizonyságot a kérdéses etimológia érvényessé-gére nézve.

102

E szófejtést igen nehéz elfogadni. A magy-ar két része kü-lön-külön nem igazolható, mivel egyikük sem fordult elő külön-álló elemként. Ugyanez érvényes az ember-re is, tekintet nélkül ahiányzó -í véghangzó kérdésére, amint azt előbb tárgyaltuk77

Tény az is, hogy e szófejtést elfogadó források belátják, a szófej-tés több ponton vitatható (ld. Ligeti [1986,400] és Németh [1972,156]). Például az UEW (84 & 866) azt írja, hogy a név összetétel-természete már nem elemezhető, e jellege mára "áttekinthetetlen-né", homályossá vált.

Ezen a ponton érdemes megemlíteni – mellőzve a részleteket– hogy létezik a szakirodalomban egy alternatív szófejtés is a ma-gyar névre, bár ezt alig idézik a szöveggyűjteményekben. A 10.századi arab forrásokban (így A drágakövek könyvében, amelyetIbn Rusta arab geográfus írt 930 körül), előfordulnak amajygir(i)-bajyir(d) alakok, mint szabályos variánsok. Több szer-ző azt állítja, hogy ezek a terminusok azonosítandók a magyarnévvel (ld. például Imre [1972, 328] és Ligeti [1986]). Pontosab-ban szólva, Ligeti szerint (1986, 376-7, 396, 400) a majγir(i) vál-tozatból keletkezett magyar, míg a bajγir(d) változatból keletke-zett bašgir(d) ~ bašγir, azaz a baskír törökök megnevezése. Akomparatív módszer keretei között ez a szófejtés bizonyosan "tu-dományosabb", mint a standard magy-ar etimológia, mint aztfentebb jeleztük. Tény, hogy nem szükséges a szót szegmensekrebontani, nincsenek minőségi eltérések a magánhangzók között ésegyeznek a mássalhangzók is78 (ld. a 16. lábjegyzetet); a szóvégimagánhangzó sem jelent igazából problémát, mivel jelenléte azemlített alakban nem kötelező. Ennek az alternatív etimológiánakaz a sugallata, hogy, legalábbis az arab történészek és geográfu-sok szemszögéből, a korabeli "magyarok" törzse valamennyirekapcsolódott a korabeli "baskírok" törzséhez (hacsak nem voltazonos vele). 77 Mint említettem, a történeti források feljegyzéseiben e megnevezések vég-

hangzója hosszú -i (latin Mogeri -Mogerii és görög Μεγερη), viszont a véltómagyar -ar --ér --er komponens ennek megfelelő magánhangzót nemtartalmaz

78 A kezdő m-b váltakozás szabályszerű a török nyelvekben (köztörök m- vs bol-gár török és kazár b-). Hasonlóképpen egyezik a magyar -gy- (/-d'-/) és abaskír /š/ (Id. Ligeti 1986, 376-7, 396, 400).

103

Túllépném e tanulmányom kereteit, ha fejtegetném a magyar-baskír kapcsolat kérdéskörét is79 E tárgynak már terjedelmes aszakirodalma. Elég itt annyit megjegyezni, hogy a majygir(i)-bajyir(d) megjelöléssel a források kifejezetten és következetesenutaltak tényszerűen egy török népességre, valamint, hogy a "bas-kír-magyar kérdéskomplexum" (Vásáry [1985/7]) még mindig "amagyar őstörténet nyitott kérdései közé tartozik" (Ligeti 1986,375).

79 Tudósok megkísérelték különféleképpen "újraértelmezni" ezt az ellenérvet is

oly módon, hogy igazíthassák a magyarok uráli eredetének téziséhez Vö.például Németh (1930/1991, 325-327, 1966a & b, 1972); Györffy (1948,184); Fodor (1975, 1982, 265); Ligetí (1963, 1964, 1978, 1986, 375 &378-379); Róna-Tas (1978); Di Cave (1995, 34); Vásáry (1975,198517) ésGolden (1990b, 245)

104

IrodalomAbondolo, D. 1987. Hungarian. In B. Cornrie (szerk.): The Major

Languages of Eastern Europe. London, Croom Helm, 185-200.

Abondolo, D. 1998. Hungarian. In D. Abondolo (szerk.): TheUralic languages. Routledge Language Family Descriptions.London, Routledge, 428-456.

Belardi, W. 2002. L 'Etimologia nella Storia della CulturaOccidentale, I. Roma, Il Calamo.

Deér, J.1952. Le problème du chapitre 38 du De Administrando Imperio. Annuaire de l'Institut de Philologie et d'Histoire

Orien tales et Slaves 12, 93-121. Bruxelle.Di Cave, C. 1995. L 'Arrivo degli Ungheresi in Europa e la

Conquis ta della Patria: Fonti e Letteratura Critica.Spoleto, Centro Italiano di Studi sulf Alto Medioevo.

Dolukhanov, P. M. 1998. The most ancient North Europeans:consensus in sight? In K. Julku & K. Wiik (szerk.): The Rootsof Peoples and Languages of Northern Eurasia, I. Turku,Societas Historiae Fenno-Ugricae, 3-41.

Dolukhanov, P. M. 2000a. Archaeology and language in prehis-toric Europe. In A. Künnap (szerk.), 11-22.

Dolukhanov, P. M. 2000b. "Prehistoric Revolutions" and lan-guages in Europe In A. Künnap (szerk.), 71-84.

Fodor, 1. 1975. Suomalais-ugrilaisen arkeologian paaongelmiaIn P. Hajdú (szerk.): Suomalais-uxrilaiset. Pieksamaki:Suomentanut Outi Karanko-Pap, 45-74.

Fodor, I. 1982. In search of a new Homeland 1ne Prehistory ofthe Hungarian People and the Conquest. Budapest, Corvina

Fogelberg, P. (szerk.) 1999. Pohjan poluilla. Suomalaisten juuretnykytutkimuksen mukaan. Bidrag tili kiinnedom av Finlandsnatur och folk 153. Helsinki: Finnish Society of Science andLetters.

Fox, A. 1995. Linguistic Reconstruction: an Introduction to theTheory and Method. Oxford University Press

Gheno, D. & Hajdú, P. 1992. Introduzione alle Lingue UralicheTorino, Rosemberg & Sellier.

105

Golden, P. B. 199Oa. 'The peoples of the South Russian steppes.In D. Sinor (szerk.), 256-277.

Golden, P. B. 1990b. The peoples of the Russian forest belt In D.Sinor (szerk.), 229-253

Grégoire, H. 1937. Le nom et l'origine des hongrois. Zeitschriftder Deutschen Morgenliindischen Gesellschaft B. 91, 630-642.

Grégoire, H. 1952. Le nom grec de Novgorod. La Nouvelle Clio4, 279-280.

Györfiy, Gy. 1948. Krónikáink és a magyar őstörténet Budapest,Néptudományi Intézet.

Hajdú, P.1987. Die uralischen Sprachen. In P. Hajdú & P.Domokos: Die uralischen Sprachen und Literaturen.Hamburg, H. Buske, 21-450 [Budapest, Akadémiai Kiadó].

Helimski, E. 1984. Problems of phonological reconstruction inmodern Uralic linguistics. Linguistica Uralica 4, 241-257.

Imre, S. 1972. Early Hungarian Texts. In L. Benkő & S. Imre(szerk): The Hungarian Language. Janua linguarum. Seriespractica 134. Budapest, Akadémiai Kiadó, 327-347.

Janhunen, J. 1981. Uralilaisen kantakielen sanastosta. Journal dela Société Finno-Ougrienne (= Suomalais-Ugrilaisen SeuranAikakauskirja) 77, 219-274.

Janhunen, J. 2001. On the paradigms of comparative Uralicstudies. Finnisch-Ugrische Forschungen 56, 29-41.

Julku, K. (szerk.) 2002. The Roots of Peoples and Languages ofNorthern Eurasia, IV. Societas Historiae Fenno-Ugricae.Oulu.

Julku, K.1997. Eurooppa-Suomalais-ugrilaisten ja Indoeurooppalaisten pelikentta. In K. Julku & M. Aarela (szerk.), 249-266,

Julku, K. & Aarela, M. (szerk.) 1997. Itiimerensuomi-eurooppalainen maa. Studia Historica Fenno-Ugrica ll.Jyvaskyla, Atena.

Julku, K. 2000. Die altesten Wurzeln der finno-ugrischen Völkerim Lichte der heutigen Forschung. In A. Künnap (szerk.),125-130.

Kálmán, B. 1988. The history of the Ob-Ugric languages. In DSinor (szerk.), 394-412.

106

Kézai, S. 1937-1938. = Simonis de Keza Gesta Hungarorum. InE. Szentpétery et al (szerk.), J.

Künnap, A. 1995. What does a "Uralic language" mean?Conressus Octavus Internationalis Fenno-Ugristarum IV,209-212.

Künnap, A. 1996. Mea culpa, aga omakeelsed Eesti pölisasukadoleme olnud ehk juba 12 000 aastat. Keel ja Kirjandus 8,505-513.

Künnap, A. 1997a. On the origin of the Uralic languages. In A.Künnap (szerk,): Western and Eastern Contact Areas ofUralic Languages. Fenno-Ugristica 21, 65-68.

Künnap, A. 1997b. Uralilaisten kielten lantinen kontaktikentta. InK. Julku & M. Aarela (szerk.), 63-72.

Künnap, A. 1998. Breakthroughs in present-day Uralistics.University of Tartu.

Künnap, A. (szerk.) 2000. The Roots of Peoples and Languagesof Northern Eurasia II and III. Fenno-Ugristica 23.

Künnap, A. 2000/01. Comparativistics and uralistics. CongressusNonus Internationalis Fenno-Ugristarum V, 183-187.

Labov, W. 1963. The social motivation of a sound change. Word19,273-309.

Labov, W. 1972. Sociolinguistic Patterns. Philadelphia, Univer-sity of Pennsylvania Press.

Labov, W. 1980. The socialorigin of sound change. In W. La bov(szerk.): Locating Language in Time and Space. New-York,Academic Press, 251-266.

Labov, W. 1981. Resolving the Neogrammarian controversyLangirage 57,267-309.

Labov, W. 1994. Principle of Historicai Linguistics: InternalFactors. Oxford, BlackweIl.

Ligeti, L. 1963. Gyarmat és Jenő. In L. Benkő (szerk.): Tanulmá-nyok a magyar nyelv életrajza köréből. Nyelvtudományi Ér-tekezések 40, 230-239.

Ligeti, L. 1964. A magyar nép mongol kori nevei (magyar, baskír,király). Magyar Nyelv 60, 385-404.

Ligeti, L 1978. Régi török eredetű neveink. Magyar Nyelv 74,257-274.

107

Ligeti, L. 1986. A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglaláselőtt és az Árpád-korban. Budapest, Akadémiai Kiadó

Marcantonio, A. 2002. Comment: 'On the paradigms of Com-parative Uralic studies' by Juha Janhunen (FUF 2001, Vol.56,29-41). Finnism-Ugrische Forschungen 57, 466-470.

Marcantonio, A. 2006. Az uráli nyelvcsalád. Tények, mítoszok ésstatisztika. Budapest, Magyar Ház.

Molnár, J. & Simon, Gy. 1977. Magyar nyelvemlékek. Budapest,Tankönyvkiadó.

Moravcsik, Gy. 1930. Az onogurok történetéhez. Magyar Nyelv26,4-18 és 89-109.

Moravcsik, Gy. 1984/1988. Az Álpád-kori magyar történet bizán-ci forrásai. Fontes Byzantini historiae Hungaricae aevoducum et regum ex stilpe Árpád descendentium. Budapest,Akadémiai Kiadó.

Moravcsik, Gy. & Jenkins, R. J. H. (szerk) 1949. ConstantinePorphyrogenitus. De Administrando Imperio. Budapest,Pázmány Péter Tudományegyetemi Görög Filológiai Intézet.

Németh, Gy. 1930/1991. A honfoglaló magyarság kialakulása.Budapest, Magyar Tudományos Akadémia.

Németh, Gy. 1966a. Ungarische Stammesnamen bei den Baschkiren. Acta Linguistica Academiae Scientiarum

Hungaricae 16,1-21.Németh, Gy. 1966b. A baskír földi magyar őshazáról. Élet és Tu-

domány 13, 96-599. Budapest.Németh, Gy. 1972. Magyar und Miser. Acta Orientalia

Academiae Scientiarum Hungaricae 25, 293-299.Niskanen, M. 1997. Itamerensuomalaisten alkupera íyysisen

antropologian nakökulmasta. In K. Julku & M. Aarela(szerk.),104-118.

Niskanen, M. 200Oa. Somatological variations and the populationhistory of northern Eurasia. In A. Künnap (szerk.), 349-371.

Niskanen, M. 200Db. The origins of Europeans: populationmovements, genetic relationships and linguistic distribution.In A. Künnap (szerk.), 33-59.

Nufiez, M. 1987. A model for the early settiement of Finland.Fennoscandia Archaeologica 4, 3-18. Helsinki

108

Nufiez, M. 1997a. Uusi katsaus Suomen asuttarnismalliin. In K.Julku & M. Aarela (szerk.), 47-63.

Nufiez, M. 1997b. Finland's settling model revisited. HelsinkiPapers in Archaeology 10,93-102.

Nufíez, M. 2000. Problems with the search for the ancestralFinns. In A. Künnap (szerk.), 60-68.

Parpola, A.1999. Varhaisten indoeurooppalaiskontaktien ajoitusja paikannus kielellisen ja arkeologisen ainestonperustella. In P. Fogelberg (szerk.), 180-206.

Pusztay, J. 1995. Diskussionsbeitriige zur Grundsprachen-forschung (Beispiel: das Protouralische).Veröffentlichungender Societas Uralo-Altaica 43. Wiesbaden, O. Harrassowitz.

Pusztay, J. 1997. Ajatus uralilaisten kansojen ketjumaisestaalkukodista. In K. Julku & M. Aarela (szerk.), 9-19.

Pusztay, J. 2001. The so-called Uralic original home (Urheimat)and the so-called Proto-Uralic. TRAMES 1/5,75-91.

Rédei, K. (szerk.) 1986-91. UEW: Uralisches EtymologischesWörterbuch, I-VIII. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Rédei, K. 1998. Őstörténetünk kérdései. A nyelvészeti dilettan-tizmus kritikája. Budapest, Balassi Kiadó.

Renfrew, C. 1987. Archaeology and Language. The puzzle oflndo European Origins. London, J. Care.

Róna-Tas, A. 1978. Julius Németh: life and work. Acta OrientaliaAcademiae Scientiarum Hungaricae 32, 261-236.

Sallinen, T. 1997. Facts and my ths about Uralic studies. A re-view article of Jazyki mira: Ural'skie jazyki. Otvetstvennyeredaktory: Ju. S. Eliseev, K. E. Majtinskaja. [Languages ofthe World: Uralic Languages]. Sprachtypologie undUniversalienforschung 50, 85-95.

Sammallahti, P. 1988. Historical phonology of the Uralic lan-guages (with special reference to Samoyed, Ugric andPermic). In D. SinaI (szerk.), 478-554.

Shepard, J.1998. The Khazars formal adoption of Judaism andByzantiums' northern policy. Oxford Slavonic Papers, 11-34.

Sinor, D. (szerk.) 1988. The Uralic Languages. Description,History and Foreign Influences. Handbook of Uralic Studies1. Leiden, E. J. Brill.

109

Sinor, D. (szerk.) 1990. The Cambridge History of Early InnerAsia. Cambridge University Press.

Stephenson, P. 2001. Review article: early medieval Hungary inEnglish. Early Medieval Europe 10, 95-112.

Sutrop, U. 200Oa. The forest of Finno-Ugric languages. In A.Künnap (szerk.), 165-197.

Sutrop, U. 2000b. From the 'Language Family Tree' to the 'Tan-gled Web of Languages'. Congressus Nonus InternationalisFenno--Ugristarum I, 197-291.

Sutrop, U. (szerk.) 2001. Preface. TRAMES 1/5, 3-6.Szentpétery, 1. et al. (szerk.) 1937-1938. Scriptores Rerum

Hungaricarum Tempore Ducum Regumque StirpisArpadianae Gestarum, 1-II. Budapest, Academia LitterarumHungarica.

Taagepera, R. 1994. The linguistic distances between Uralic lan-guages. Linguistica Uralica 30, 161-167.

Taagepera, R.1997. The roots and branches of the Finno-Ugriclanguage free [kézirat].

Taagepera, R. 2000. Uralic as a lingua franca with roots. In A.Künnap (szerk.), 381-395.

Vásáry,1. 1975. The Hungarians or Moiars and the Mescersj Mi-sers of the MiddIe Volga region. Archivum Eurasiae MediiAevi 1, 237-75

Vásáry, 1. 1985/7. The linguistic aspect of the "Bashkiro-Hungarian complex". Archivum Eurasiae Medii Aevi 5, 205-232.

Viitso, T.-R. 1995. On classifying the Finno-Ugric languagesCongressus Octavus Internationalis Fenno-Ugristarum IV,261-266.

Viitso, T.-R. 1997a. Keelesugulus ja soome-ugri keelepuu.Akadeemia 9, 899-929. Tartu.

Viitso, T.-R.1997b. The prosodic system of Estonian in the Finnicspace. In 1. Lehiste & J. Ross (szerk.): Estonian Prosody:Papers from a Symposium. Tallin, Institute of Estonian lan-guage, 222-234.

Wang, W. 5.- Y. 1969. Competing sound change as a cause ofresidue. Language 45, 9-25.

110

Wang, W. S.-Y. 1979. Language change: a lexical perspective.Annual Review of Anthropology 25,1-34.

Weinreich, U.1953. Languages in Contact: Findings and Prob-lems. Linguistic Circle of New-York [The Hague, Mouton,1968].

Weinreich, U., Labov, W. & Herzog, M. 1968. Empirical foun-dation for a theory of language change. In W P. Lehmann &Y. Malkiel (szerk.): Directions for Historicai Linguistics ASymposium. Austin, University of Texas Press, 95-196.

Wiik, K 1995. Itiimerensuomalaisten kansojen ja kieltensyntykysymyksiii B. Uusia kontaktiteoriaan perustuviaratkaisuja. University of Turku.

Wiik, K. 1996. Pöhja-Euroopa rahvaste ja keelte piiritoluküsimusi. Keel ja Kirjandus 9, 581-589.

Wiik, K. 1997a. The Uralic and Finno-Ugric phonetic substratumin Proto-Germanico Linguistica Uralica 33, 258-280.

Wiik, K. 1997b. Suomalaistyyppistii iiiintiimistii germaanisissakielissii. In K. Julku & M. Aiirelii (szerk.), 75-101.

Wiik, K. 1997c. How far to the South in Eastern Europe did theFinno-Ugrians live? Fennoscandia Archaeologica 14, 23-30.

Wiik, K. 1999. Pohjois-Euroopan indoeurooppalaisten kieltensuomalais-ugrilainen substraatti. In P. Fogelberg (szerk.), 37-52.

Wiik, K. 2000. European lingua francas. In A. Künnap (szerk.),202-236.

Wiik, K. 2000/01a. On the interaction between the Uralic andIndo-European peoples and languages through lingua franca.Congressus Nonus Internationalis Fenno-Ugristarum VI,391-408.

Wiik, K. 2000/01b. Five issues in five minutes as a reactionagainst the traditionalists. Comments on the plenary presen-tation "Urheimat und Grundsprache (WissenschaftlicheHypothesen und unwissenschaftliche Fehlgriffe)".Congressus Nonus Internationalis Fenno-Ugristarum VI,465-469.

Zvelebil, M. 2001. Revisiting Indreko's culture historical model:"Origin and area of settlement of the Finno-Ugrian peoples".TRAMES 1/5,26-47.

111

A TÖRTÉNETI NYELVÉSZET ÉS A FINNEKEREDETE:

A TRADICIONALISTÁK ÉS AFORRADALMÁROK VITÁJA∗

1. A hagyományos uráli nyelvelmélet és a jelenkorikutatás

Az elmúlt néhány évtizedben Finnországban, valamint kül-földön számos publikáció született a tudomány több területén, ígya nyelvészeti, antropológiai, régészeti, genetikai szakágban,amelyek így vagy úgy megkérdőjelezik az úgynevezett "stan-dard" hagyományos uráli nyelvelméletet a finnek és nyelvük ere-detéről. Vö. például a következő műveket a nyelvészeten kívül:Dolukhanov (200oa & b); Julku és Aarela (szerk. 1997); Julku(2000); Niskanen (2000) és Nunez (1987); ld. ugyancsak e kötet-ben a Nyelvészeti paleontológia: tudomány avagy fikció címűcikket további hivatkozásokkal.

A standard uráli nyelvelméletnek megfelelően a finneket ésnyelvüket rokonsági, azaz genetikai kapcsolat fűzi más népek-hez/nyelvekhez, így a számihoz, a marihoz, a mordvinhoz, a han-tihoz stb., melyek Északkelet-Európa és Nyugat-Szibéria közötthelyezkednek el, valamint az indoeurópai nyelvek és népek közöttelszigetelten élő magyarokhoz.

Mindezekről a nyelvekről kinyilvánították, hogy nyelvcsalá-dot alkotnak (a finn-ugor/uráli nyelvcsaládot), ami annyit jelent,hogy ezek a nyelvek a proto-urálinak (PU) nevezett, egyetlen, ge-netikailag rokon nyelvből, vagy proto-nyelvből származnak. Úgyvélték, hogy a proto-urálit az Urál-hegység és a Volga-kanyar kö-zött elterülő areában (az ős-hazában) beszélték legalább 6-8 ezerévvel ezelőtt. Ebből az areából az eredetileg kicsi, zárt ősi közös-ség az évek folyamán több ágra oszlott, akár a faágak, és ezek el-vándoroltak azon térségekbe, ahol napjainkban a különböző uráli

∗ Ez a cikk eredetileg a Turán című folyóiratban jelent meg

(2004, VII/5,31-42).

112

népességeket találjuk. Így például a finnek és a finnséghez tartozónépek, mint az észtek is, a Balti-tenger partvidékére vándoroltak,amelyről feltételezték, hogy lakatlan térség volt e vándor népekérkezése előtt.

Ezt az elméletet még mindig széleskörűen tanítják iskolában ésegyetemen egyaránt, nem csak Finnországban vagy Magyaror-szágon, hanem máshol is, például Olaszországban. Azonban, mintmár említettük, egy tudóscsoport, amely különböző kutatási terü-leteket képvisel, újabban hangoztatja, hogy mindez nem helyes,nem igaz. Ez az akadémikus vita ellentétes nézetű tudósok – "for-radalmárok" és "tradicionalisták" Ganhunen 2001) – között úgy-szólván erőteljesebb lett az elmúlt néhány év alatt annak követ-kezményeként, hogy megjelent két mű a forradalmár nyelvészekrészérő1, Kalevi Wiik professzor emeritus könyve(Eurooppalaisten juuret, 2002) és az enyém (The Uralic Lan-guage Family, 2002a). Jóllehet e vita első pillantásra világos, finnés nem finn barátaim, illetve olyan nyelvészek, akik nem szakér-tői az uralisztikának, gyakran kérdezik tőlem: miről szól a vita?Végül is általában mind a tradicionalisták, (majdnem) mind pediga forradalmárok kinyilvánítják, hogy létezett egy finnugor/urálinyelvcsoport, és a finnek igenis épp ehhez a nyelvcsoporthoztartoznak. Ha így áll a dolog, akkor miről is vitázik a két ellenté-tes iskola? Tanulmányomban pontosan ezt a kérdést kívánom tár-gyalni. Mint a történeti nyelvészet és az uralisztika szakembere,és mint olasz ember, aki Olaszországban élek és dolgozom, ígymeglehetősen távol azoktól az érzelmektől, amelyek gyakranegyütt járnak az efféle vitákkal, megkísérlem szemléltetni oly tár-gyilagosan és világosan, amennyire tőlem telik a két ellentétesfelfogás tételeit, figyelemmel azokra az evidenciákra, amelyekene nézetek (feltehetően) alapulnak, valamint az ellenevidenciákra,amelyekkel szembe kell nézniük Megkísérlem továbbá elválasz-tani az evidenciákat, azaz a valós nyelvi és nyelven kívüli ténye-ket a sok feltevéstől és értelmezéstől, valamint a spekulációktól,amelyek lényegi részei mindkét nézetnek, akár kimondottan, akárburkoltan.

113

2. A történeti nyelvészet módszereiEzen a ponton vissza kell tekintenünk valamelyest azért,

hogy szemléltessük a nyelvészek által általában elfogadott elem-zési módszereket a nyelvcsaládok egyénítésére, osztályozására ésműködési módjára. Azaz felmerül az a kérdés, hogy miért, milyenanalízis és milyen adatok alapján tekinthető a finn és a magyaregymáshoz kapcsolódónak és az uráli nyelvcsaládhoz tartozónak,míg mondjuk az ógörög, a szanszkrit, az angol és az olasz úgy-szintén egymáshoz kapcsolódónak tekinthető, ám osztályozásukszerint az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartoznak. Továbbá meg-bízhatók-e mindezen módszerek, azaz valódi tudományos bizo-nyítást nyertek-e az ismert nyelvcsaládok a "tudományos" termi-nusnak abban az értelmében is, ahogyan ma használjuk.

Kezdjük az első kérdéssel, amely két alkérdésre bontható:

1. a) a nyelvészeti analízis mely módszerét vagy módszereit fo-gadták el?

1. b) mely adatot tekintik bizonyítéknak egy feltételezett nyelv-család mellett, és melyet tekintik bizonyítéknak ellene?

Az 1. a) kérdésre a válasz ez: az elfogadott módszerek (fő-ként) az úgynevezett történeti-összehasonlító nyelvészet módsze-rei, melyek a következő módon működnek. Rendszerint a nyelvé-szek pusztán azon ténynél fogva, hogy állandó jelleggel foglal-koznak nyelvekkel, közöttük hasonlóságokat észlelnek, ahogyanazt bármely beszélő vagy olvasó megteheti (és ahogyan mi ma-gunk is tesszük állandóan). Aztán bizonyosságra törekszenekatekintetben, hogy az észlelt hasonlóságok eredeti, valós hasonló-ságok-e, jeleznek valamilyen kapcsolatot a vizsgált nyelvek kö-zött, és nem csak pusztán a véletlennek köszönhetők. Más sza-vakkal, nyelvészek megpróbáltak biztosra menni abban, hogy (akérdéses nyelvek hangjait, szavait vagy nyelvtanát illető) megfe-lelésekről van szó, nem pedig hamis egybeesések-ről/véletlenszerű, látszólagos hasonlóságról. Teljesen eltérő nyel-vek hasonló vagy azonos hangjai, szavai vagy nyelvtani jelei kö-zött ténylegesen sokkal több a véletlenszerű, látszólagos hasonló-ság, mintsem feltételeznénk, ahogyan a következő szópárok is

114

mutatják: olasz villa 'vidéki udvarház' vs finn villa 'gyapjú'; olasz(Rocca-) Ravindola, egy kis falu neve Közép-Olaszországban és afinn ravintola 'étterem’. Ebben az esetben legalábbis a két szópárigen különböző jelentései arra intenek bennünket, hogy nagy va-lószínűséggel véletlenszerű hasonlóságokkal van dolgunk. Azon-ban mind hangzásában, mind pedig jelentésében meglepően ha-sonló vagy azonos szavakat is találhatunk, amint a következőszópárok mutatják (ezekre Alinei 2003, 23, 304 mutatott rá): et-ruszk maru vs magyar mérő, mindkettőnek ugyanaz a jelentése:'(föld)mérő'; etruszk parliu vs magyar párol, mindkettőnekugyanaz a jelentése: 'főzni, párolni'. Egy másik meglepő hasonló-ság, már a nyelvtan síkján, megfigyelhető a magyar és a szanszk-rit között: vö. a szanszkrit -van végződést, amely határozói igene-ves alakok képzésére szolgál és a magyar -va (-ván) végződéstugyanabban a funkcióban, ahogyan a következő példák mutatják:szanszkrit dá-van 'adva' vs magyar várván.

Ennek ismeretében hogyan tesznek különbséget nyelvészek ekét eset, vagyis az egyezések és a véletlenszerű hasonlóságok kö-zött? Általában először megfigyelik, hogy vajon a vizsgált nyel-vek között mennyire kiterjedtek a nyelvtani hasonlóságok, példá-ul olyan elemek esetén, mint az esetragok vagy deklinációs vég-ződések, igeragok vagy konjugációs végződések, birtokjelek stb.,hiszen a nyelvtani hasonlóságokat széleskörűen az eredeti korre-láció legbiztosabb jelének tekintik Ha a nyelvtani korrelációkmegmaradnak, akkor a nyelvészek fel teszik, hogy a többi megfi-gyelt hasonlóság a hangállományban és a szókincs ben szinténvalóságos. Aztán a későbbiek során feltételezik, hogy valamennyihasonlóság azért áll fenn, mert a szóban forgó nyelvek ugyanab-ból a rokon (alap) nyelvből származnak.

Ilyen módon posztulálva egy adott nyelvcsaládot, bár mégmeglehetősen intuitív alapon, a nyelvészek most már elkezdhetikelemezni a megfigyelt hasonlóságokat szigorúbb, szisztematiku-sabb módon, hogy bizonyosak legyenek: eredeti feltevésük e ro-konságról (fenn)tartható. Ezen a ponton már megválaszolhatjuk akérdés második részét, az 1. b-t: mely adatot tekintik bizonyíték-nak a nyelvcsalád mellett, és melyet tekintik bizonyítéknak elle-ne? Röviden szólva, hogyan ellenőrzik hipotéziseiket tudomá-nyosan a nyelvészek? Általában (történeti nyelvészeti) összeha-

115

sonlító módszer alkalmazásával a nyelvészek összehasonlítják ahangzásban és lehetőleg jelentésben hasonló (vagy azonos) sza-vak jegyzékeit, hogy igazolhassák: ezek az (intuitív módon)észlelt hasonlóságok "szabályszerűek és szisztematikusak", nemvéletlenszerűek. Ha ilyen eset áll fenn, akkor a hasonlóságokateredetinek tekintik, azaz "egyezéseknek", "megfeleléseknek".Ugyanakkor, ha bebizonyosodik, hogy a feltételezett rokon nyel-vek nagy számban tartalmaznak szabályszerű és rendszeresegyezéseket, akkor a nyelvrokonság hipotézise, azaz a feltétele-zett protonyelv megléte tudományosan bizonyítottnak tekinthető(legalábbis a történeti nyelvészet hagyományos módszerein be-lül). A második kérdéssel kapcsolatban felmerül az a továbbikérdés, hogy vajon, a létrehozott nyelvcsaládok nyertek-e tudo-mányos bizonyítást abban az értelemben is, ahogyan ma hasz-náljuk a "tudományos" terminust (lásd lejjebb a 4.2. alfejezetet).

Visszatérve mármost az uráli nyelvcsalád tárgyköréhez, ki-fejtem, hogy mi értendő szabályszerű és rendszeres egyezéseken(megfeleléseken) bemutatva néhány példát a magyarból és a finn-ből:

FINN

1) pesii2) puu3) pelkiiii4) piiiisky

MAGYAR

fészekfafélfecske

REKONSTRUÁLTALAK<PU * pesä<PU *puwe<PU *pele-<PU *päćkə

Látható, hogy itt a két szójegyzék nyilvánvalóan hasonlóhangzásban és jelentésük is ugyanaz. Mármost, ha igazolni kí-vánjuk, hogy ezek a szavak nemcsak hasonlóak, hanem egyeznekis egymással szabályszerűen és rendszeresen (azaz hangról hangravizsgálva a szavakat), akkor az összehasonlító módszert alkal-mazzuk. Eközben például az alábbiakra gondolunk:

-a szókezdő Ip-1 hang a finnben megfelel a kezdő If-1 hangnak amagyarban;

116

-az első szótag lel magánhangzója a finnben megfelel az elsőszótag I él magánhangzójának a magyarban (1. és 3. példa);

-az első szótag hosszú I al magánhangzója a finnben megfelel azelső szótag lel magánhangzójának a magyarban (4. példa);

-a középhelyzetű III a finnben megfelel a középhelyzetű III -nek amagyarban (3. példa).

És így tovább. Így hát ezek a szavak egyezések, megfelelé-sek. Ha ismételten alkalmazva az összehasonlító módszert ha-sonló szavak számos jegyzékére, a nyelvészek bizonyítani tudjákpéldául, hogy minden szókezdő Ip-1 a finnben egyedül és mindiga magyar szókezdő If-1 -nek felel meg vagy általánosabban, min-den szókezdő "x" hang a finnben egyedül és mindig a magyar "y"hangnak felel meg, vagy szókezdő "ZH hangnak mondjuk a sza-mojédban, s így tovább, míg például minden szóvégi "x" hang afinnben megfelel egy" w" szóvégi hangnak a magyarban és egyszóvégi" uH hangnak a szamojédban, akkor létrehoztunk igennagyszámú egyezést, amelyek nemcsak szabályszerűek, hanemszisztematikusak is. A következő lépésben megkíséreljük elkép-zelni, hogy milyenek is lehettek az eredeti ősnyelv hangzói, sza-vai és nyelvtana, azaz szakszerűen szólva megpróbálhatjuk "re-konstruálni" az uráli proto-nyelvet minden nyelvi szinten. Példáula táblázatban feltüntetett egyezésekből kiindulva rekonstruálhat-juk a négy szót alkotó hangzókat, és ennélfogva végső soron ma-gukat a szavakat is. Ha például ismét a szókezdő Ipl és Ifl han-gokat vizsgáljuk, úgy vélhetjük, hogy a Ipl hang az eredeti, miveltudjuk (a nyelvészet egyéb területeiről), hogy általában a Ipl hangváltozik át Ifl hanggá, és nem fordítva. Épp ezért itt biztosan re-konstruálhatunk egy eredeti, uráli alapnyelvi Ip I hangot. Megál-lapítva a táblázaton jelzett típusú egyezéseket és rekonstrukciókat,felállíthatjuk azokat a hangváltozásokat, amelyek a feltételezettrokon ősnyelvtől a leánynyelvek irányában történhettek: például aszókezdő Ip-1 szókezdő If-1 lett a magyarban (miközben válto-zatlan maradt a finnben), és ez a hangváltozás is, miként a meg-felelés maga, szabályszerű és szisztematikus. E pontra jutva,megállapítván sok szabályszerű és rendszeres hangváltozást, úgy-nevezett "hangtörvényeket", bizonyítottuk is tudományosan az

117

uráli nyelvcsalád érvényességét és az uráli ősnyelv érvényességéta történeti nyelvészet követelményeinek megfelelően.

Ez azonban meglehetősen egyszerűsített kép a teljes történet-ről. A nyelvek ténylegesen összetett entitások, komplex módonfejlődnek és változnak, sok tényező hatására, úgyhogy szabályta-lan hangváltozások is vannak, amelyekről sokrétűen kell számotadni valamennyi nyelvcsalád vonatkozásában. Hasonlóképpenaligha lehetséges valaha is az ősnyelv teljes rekonstruálása. Még-is, ha bebizonyítható, hogy a hangváltozások/hangegyezésekdöntő többsége szabályszerű és rendszeres, és az ősnyelv főbb te-rületei rekonstruálhatók, akkor a szóban forgó ősnyelv valóbantudományosan bebizonyítottnak tekinthető, legalábbis az elfoga-dott módszer keretei között

3. Mit hirdetnek a tradicionalisták és mit a forra-dalmárok?

Térjünk vissza most a vitatott kérdéshez, vagyis ahhoz, hogymiről is vitáznak pontosan a két ellentétes iskola követői, a tradi-cionalisták és a forradalmárok. A válasz most már egyszerű, ésmegfogalmazható két részben; az első kifejti az uráli nyelvcsaládnyelvészeti státuszát, a másik az uráli nyelvelméletbe ágyazott ré-gészeti, antropológiai és genetikai implikációkkal foglalkozik.

A válasz első része: a két ellentétes tábor arról vitatkozik, hogyaz uráli nyelvcsalád "jól viselkedik-e", azaz felmutat-e nagyszámúhangegyezést/hangváltozást, és megtörtént-e már az uráli proto-nyelv rekonstruálása több területen, különösen a nyelvtan na-gyobb részeiben. A tradicionalisták azt állítják, hogy az urálinyelvcsalád jól viselkedik, hiszen nagy számban hordoz jó meg-feleléseket/hangváltozásokat. Azt is hangoztatják, hogy az uráliproto-nyelvet jobbadán a történeti nyelvtudomány követel-ményeinek megfelelően rekonstruálták, ahogyan azt a hagyomá-nyos, rekonstruált nyelvi családfa mutatja (és valamennyi szö-veggyűjtemény közli). A forradalmárok viszont általában úgy íté-lik meg, hogy egyáltalán nem erről van szó, épp ellenkezőleg,őszerintük az uráli nyelvek közötti hasonlóságok sem elég jók,sem elég számosak ahhoz, hogy igazolhassák a genetikai rokon-ság tézisét, legalábbis amikor a hagyományos teória és nyelvi

118

családfa feltételeiből indulunk ki.A válasz második része: A két ellentétes iskola között vita van

arról is, hogy a hagyományos uráli nyelvelmélet előrejelzései,következtetései tényszerűen megfelelnek-e a valóságnak. Példáulaz uráli nyelvteória követői kinyilvánítják, hogy a kortárs finn-ugor népesség keletről – a feltételezett keleti őshazából – vándo-rolt nyugat felé, folyamatosan szétválva, mint a fa törzséből azágak Vajon a nyelvészeten kívüli tudományok szolgálnak-e bizo-nyítékkal arra nézve, hogy valóban így áll a dolog? Azaz a régé-szet, a történettudomány és az antropológia vajon megerősíti aszorosan összetartozó, ősi közösség létezésének, uráli őshazájá-nak és nyugatra vándorlásának tézisét, vagy sem.

Mindemellett az alapnyelvi koncepció (legalábbis a mintegykétszáz évvel ezelőtt keletkezett formájában) mindig is U egyen-lőségjelet tett a nyelvet beszélő nép és nyelve közé, azaz abbólindult ki, hogy ha valaki uráli nyelvet beszél, akkor szükségszerű-en egy eredetileg is uráli etnikai csoporthoz kell tartoznia; ha va-laki egy indoeurópai nyelvet beszél, akkor szükségképpen egyeredetileg is indoeurópai etnikai csoporthoz tartozik. Mégis, mamár jól tudjuk, hogy a nyelv = etnikai csoport egyenlőség nemmindig igaz – igen gyakoriak a nyelvhalál vagy a nyelvcsere va-lóságos esetei, és ilyenek megtörténhettek a prehisztorikus idők-ben is a világ bármely térségében. Egyébként az utóbbi néhány évsorán számos tudós a genetikát is kezdte alkalmazni az őstörténetinépek eredetének és vonulásának feltárására, a nyelvészeknek le-hetőséget kínálva e téren is elméleteik implikációinak megvizs-gálására. Ilyenformán felmerül a kérdés, hogy a genetika eredmé-nyei alátámasztják vagy sem egy genetikailag egységes, talán ge-netikailag uráli nép létezését.

Mint már említettem, e szakterületek kutatói – egymástólteljesen függetlenül – olyan következtetésekre jutottak,amelyek egyértelműen cáfolják az uráli nyelvelméletbeágyazott faktuális, történeti előrejelzéseket és implikációkat(ld. a részleteket a 4.1. alfejezetben). Ma már a forradalmárnyelvészek igénylik, hogy ezeket az eredményeket vegyékszámításba, hiszen csak több társtudomány közötti kapcsolatközelítésévei tárhatjuk fel valamekkora bizonyossággal anyelvek és népek eredetét, különösen a történelem előtti

119

időkben. Ennélfogva a hagyományos uráli nyelvteóriát mó-dosítani kell, hogy magába foglalhassa az említett új ered-ményeket, különösen a régészet és a genetika feltárásait. Ez-zel szemben a tradicionalista nyelvészek hajlamosak megfe-ledkezni a társtudományi szintű közelítésről, és nyíltan vagyburkoltan hirdetik, hogy a nyelvészet a humán tárgyak ki-rálynője, saját tudományos elemzés módszerével, ezért nincsszüksége sok segítségre más tárgyak részéről. Alkalomsze-rűen találkozhatunk olyan tradicionalista nyelvtudósokkal is,akik elismerik, hogy a konvencionális modell egyik-másikeleme nem egészen helyes, és módosításra tesznek javaslatot– őket nevezi Janhunen (2001) "revizionistáknak". Néhá-nyuk elismeri például, hogy a hagyományos nyelvi családfadiagramja nem alkalmas annak a komplex történelmi folya-matnak az ábrázolására, amely a mai uráli nyelvek kialaku-lására vezetett (erre utalt ismételten Hajdú; ld. például Hajdú[1987,67]), és ezért attól eltérő fejlődési modelleket javasol(ld. pl. a "fésű"-modellt Hiikkinentől [1983,384], vagy Vütsonyelvi családfa diagramját [Viitso 1995 & 1977]). Megintmások elismerik, hogy nincs bizonyíték az őshazának azUrál-hegység térségében történő elhelyezésére, és más térsé-geket (alternatív őshazát) ajánlanak figyelmünkbe (ld. pél-dául a többi között Suhonen [1999] és Koivulehto [1999])).Mindemellett ezek a tudósok még mindig úgy vélik, hogy astandard elmélet lényegében véve helyes.

4. Mi a baj a hagyományos uráli nyelvelmélettel?Miután bemutattam az ellentétes iskolák nézeteit (természe-

tesen nagy vonalakban; a vita teljes ismertetését ld. Fogelberg[szerk. 1999] és Grünthal [szerk. 2002]), elmondhatom saját vé-leményemet is. A forradalmárokkal összhangban, jómagam is úgyvélem, hogy a hagyományos uráli nyelvelmélet alapjaiban téves.Indokaim a következők:

a) mint már említettem, a konvencionális modell nem következe-tes a társtudományok eredményeivel szemben – ezt össze-geztem a 4.1. alfejezet 1-5. pontjában;

120

b) a konvencionális nyelvészeti modellt soha nem igazoltákténylegesen, tudományosan – sem a szó hagyományos, semmai értelmében (erről írok alább a 4.2. alfejezetben).

4.1. A nyelvészeti modell és a társtudományok ered-ményei közötti ellentmondások A nyelvészeti modellés a társtudományok eredményei közötti ellentmon-

dások a következők:

1. A hagyományos modell szerint a nyelvátadás és terjedés fo-lyamatában a domináns – hacsak nem az egyedüli – tényező anyelv genetikai átadása a szülök által a gyermeknek. Ennekalapján úgy vélhetnénk, hogy valamennyi, uráli nyelvet be-szélő embernek alapvetően ugyanazok a genetikai jellemzői.Azonban e feltevést az emberi gének elemzése nem igazolja.Tény, hogy a szamojéd és az obi-ugor népeknek például je-lentékeny számú "mongoloid" genetikai jellemzője van, mi-közben a többi (hagyományosan idesorolt) uráli népnek, bele-értve a finneket és a magyarokat markánsan "europoid" jel-lemzői vannak. A finnek europoid jellegét megerősíti a paleo-antropológia is: újabban őskori emberi maradványok kutatásabizonyította, hogy az egész észak-európai népesség legtöbbvonása megegyezik az eredetileg europoid "cro-magnoni" né-pekével (ld. Niskanen 2002).

2. Az uráli génre nincsen bizonyíték – holott ez volna várható a"nyelv = nép" egyenlőség alapján.

3. Nincsenek régészeti nyomai vándorlásoknak az Urál-Volga tér-ségből nyugat felé. Úgy tűnik, hogy a népesség és a technoló-gia (így a nyílhegyek, a jégcsákányok és a keramikus tech-nológia) valójában délnyugatról északkelet felé terjedt el ál-talában, azaz a konvencionális modell előrejelzésével ellen-tétes irányban.

4. Az őshazából a lakatlan európai térségekbe történő feltételezettvándorlásnak ellentmond az az evidencia is, hogy Északkelet-Európában helyi lakosság megszakítás nélkül élt az elmúlt10.000 évben.

121

5. Nincsenek antropológiai vagy régészeti nyomai szorosan ösz-szetartozó ősi közösség létezésének sem a tradicionális ősha-za területén, sem pedig az eddig javasolt alternatív őshazáktérségeiben.

Ilyenformán a genetikai, régészeti és ősembertani eredmé-nyek független, világos és következetes ellenérvekkel szolgálnakaz uráli nyelvelmélet faktuális implikációival szemben.

4.2. A nyelvészeti modellTérjünk vissza most az uráli nyelvelmélethez, illetve ahhoz,

amit hiányosságának vélek nyelvészeti szinten. Megint csak azzala forradalmár nézettel azonosul ok, hogy nincs elég nyelvészetibizonyíték az uráli nyelvcsalád posztulátumára, legalábbis ha-gyományos koncepciójára bizonyosan nincs.

Ezen a ponton megkérdezheti az olvasó: az említett iskolákellentétesen nyilatkoznak, kinek higgyünk? Úgy gondolom, hogyerre válaszolni ma már igen egyszerű. Ellentétben azzal, amit atradicionalisták és a szöveggyűjteményeik szerzői általában állí-tanak, a szakirodalom kiemeli, hogy nagyszámú szabálytalanhangváltozás létezik, azaz a megállapított hangtörvények vonat-kozásában sok a kivétel. Továbbá a szakirodalom rámutat arra is,hogy az uráli térség nyelveiben a grammatikai kategóriák ésfunkciók jeleinek döntő többsége valójában nem az uráli ősnyelv-ből ered, amint az várható volna, hanem e nyelvek önálló fejlődé-se során keletkezett (ld. Korhonen [1996]. Marcantonio [2002a,203-251] és Suihkonen [2002]). Ilyen értelemben visszatérve afenti táblázathoz, valamennyi szöveggyűjtemény hangsúlyozza akövetkező megfelelések szabályosságát, mint érvet: finn /p/ vsmagyar /f/ és finn /e/ vs magyar /é/, ahogyan én is tettem. Ámugyanezen szövegek szerzői elfelejtik megemlíteni a megfigyeltkivételeket, illetőleg azt a tényt, hogy a táblázatban a szavakat al-kotó hangok nem mindig felelnek meg egymásnak szabályosan ésrendszeresen. Például ami az alábbi, feltételezett hangváltozástilleti: proto-uráli /p/ ~ magyar /f/ a valós helyzet az, hogy többesetben a protouráli /*p/ a magyarban /b/ lesz, az elvárt /f/ helyett(ld. például a *pers-bő1 származtatott bőr szót, az UEW 374 sze-rint). Ugyanígy, ha újra megvizsgáljuk a "vélt" (most már csak

122

íg)' nevezhetem) megfelelést: finn puu vs magyar fa (a 2 példa atáblázatban), akkor észrevehető, hogy a magánhangzók nemegyeznek. Hasonlóképpen, ha megvizsgáljuk a 'fa' jelentésű sza-vakat a többi uráli nyelvben, úgy észrevehetjük, hogy a szókezdőhang megfelelésétől eltekintve, nemigen találunk egyéb szabályosés rendszeres megfelelést (ld. Marcantonio [2002a, 100-101 &161-162J)

Így azután a táblázatban felsorolt 4 szópár közül csak a'pelkää vs fél' és a 'pesti vs fészek' szópár látszik szabályosnak eszavakat alkotó valamennyi hangzó tekintetében (Janhunen[1981] uráli ősnyelvi rekonstrukciója szerint).

Természetesen, mint már említettük, a leánynyelvek önállófejlődése során kialakult hangtani vagy alaktani eltérések vala-mennyi nyelvcsaládban valós jelenségek. Azonban amikor olyanhelyzet áll elő, hogy a szabálytalan hangváltozásokon nyugvómegfeleltetések számukban meghaladják a szabályosakat, akkor afeltételezett nyelvcsalád nem tekinthető tudományosan bizonyí-tottnak az elfogadott keretek között, azon egyszerű oknál fogva,hogy a lefektetett hangtörvényeknek nincs általános érvényük –nem "törvények", hanem egyszerűen a hangok viszonyainak utó-lagos leírásai. Ebben az esetben a megfigyelt, vélt "megfelelések"ténylegesen csak "hasonlóságok" (ezek a hasonlóságok pedigmaguk is vagy hamis egybeesések vagy kölcsön szók, amelyekmég nem tagozódtak be a fogadó nyelv hangrendszerébe, a kom-paratív módszer keretében). Hasonlóan nehezen tartható az örök-lött, közös morfológia tézise, amikor az alaktani anyag döntő há-nyada a feltételezett nyelvcsaládban egyértelműen nyelvspecifi-kus.

Ma már, amennyire tudom, a nyelvészek általában – beleért-ve az indoeuropaisztika és az uralisztika szakembereit, valamintazoknak a nyelvcsaládoknak és nyelvi alcsaládoknak (így az altá-jinak, vagy az ausztronéziai nyelvek óceániai alcsoportjának) aszakembereit, amelyeket mindig is erősen vitattak – nem fordí-tottak elég figyelmet a valódi "megfelelések" és a puszta "hason-lóságok" mérlegének alapvető kérdésére Csak amikor ez a mérlegdöntően pozitívnak minősíthető a megfelelések javára, azaz ami-kor látható, hogy a megfelelések és a kapcsolódó szabályos hang-változások "statisztikailag szignifikánsak", csakis akkor állítható,

123

hogy a kérdéses nyelvcsaládok tudományosan bizonyítottak a"tudományos" terminus mai értelmében is. Másképpen fogalmaz-va, véleményem szerint a nyelvészek azért nem jutottak meg-egyezésre abban a kérdésben, hogy egy adott nyelvcsalád/nyelvialcsalád vajon tudományosan bizonyított-e, mert nem sikerültmegvonniuk a szabályosság és a szabálytalanság mérlegét meg-felelő kvantitatív elemzés kidolgozása révén. Az uráli nyelvekrőlszóló könyvemben (2002a) épp ezt kíséreltem meg: mérni a sza-bályossági vs szabálytalansági rátát az UEW komparatív korpu-szán. Rájöttem, hogy a szabálytalan hangváltozások száma sokkalnagyobb, mint a szabályosaké. Hasonlóképpen feltártam azt is,hogy az esetek döntő hányadában a megállapított hangtörvényekmeglehetősen ad hoc jellegűnek bizonyulnak, és igen csekélyszámú elemre (gyakorta csak egy-két szóra) vonatkoznak. Termé-szetesen itt nem bocsátkozhatom a kvantitatív elemzés részleteibe– az érdeklődők talán veszik a fáradságot és elolvassák a köny-vemet. Elég itt felhívnom a figyelmet az alábbi tényre, amit szé-leskörűen elismert a szakirodalom (ld. Marcantonio [2002a, 75-78]):

– A hagyományos uráli nyelvi családfa kulcsfontosságúugor ágát, amely a magyarból és az obi-ugor nyelvekből(a hantiból és a manysiból) áll, még sohasem rekonstru-álták, mivelhogy a magyar nyelv gyökeresen különbözikalaktanában, szókincsében és hangtanában a feltételezetttestvérnyelvektől (ld. például Abondolo [1987, 185 &1998, 428]).

Következésképpen a finnugor ágat sem rekonstruálták, mivelennek előfeltétele az ugor ág rekonstruálása ilyen értelemben azuráli protonyelv rekonstruálása sem történt meg, minthogy ez vi-szont előfeltételezi a finnugor ág előzetes rekonstruálását. Való-ban, arra az uráli rekonstrukció ra szoktak hivatkozni, amelyetJanhunen (1981) javasolt, s ez egyedüli szigorúan vett rekonstru-álása a proto-urálinak – ez azonban neve dacára nem átfogó, ha-nem csak részleges proto-uráli rekonstruálás – a hagyományoscsaládfának csak két ágát (a finnt és a szamojédot) rekonstruálta,mint két konstitutív elemet (feltételezése szerint). A kulcsfontos-ságú ugor ág hiányzik ebből a szisztematikus összehasonlításból,

124

a már említett okokból. Amint a szerző is kijelenti Ganhunen1998, 461), ez a proto-uráli rekonstrukcióegyszerűsítő, de igenhasznos "közelítése" az uráli proto-nyelvnek, ami megvalósíthatóidővel a proto-szamojéd és a proto-baltofinn összehasonlítása ré-vén, kiegészítve szükség esetén a szaamiból és a mordvaibólnyert információkkal ilyenformán, még ha elvetnék is azt a néze-temet, hogy a történeti nyelvészeten belül alkalmazni kell a sta-tisztikai elemzést, akkor is marad a tény, hogy a megfelelő, szigo-rúan vett rekonstruálása a proto-uráli minden ágának, ennél fogvavégsősoron magának az uráli protonyelvnek máig megoldatlanfeladat.

Végül, de nem utolsósorban érdemes megemlíteni, hogy azuráli nyelvek között észlelt hasonlóságok megvannak a közelesőaltáji, valamint a paleoszibériai nyelvek között is.

5. TanulságokA leírtakat összesítve: az uráli nyelvcsalád érvényességét tu-

dományosan mindmáig nem bizonyították valójában, a nyelvészetszintén, ellentétben azzal, amit általában állítanak; továbbá enyelvelmélet faktuális előrejelzéseit következetesen cáfolják atárstudományok eredményei.

Ezen a ponton hangsúlyozni kell azt is, hogy ez a nyelvi csa-ládfamodell nem tükrözi adekvát módon e nyelvek terjedését ésfejlődését, két okból: először is mint említettem, figyelmen kívülhagy afféle nyelvi átadási folyamatokat, mint amilyen a kölcsön-zés, a nyelvelsajátítás, nyelvcsere, nyelvhalál stb. Másodszor, ez amodell feltételezi, hogy a nyelvek és a népek, miután szétváltak,elveszítik a kapcsolatot egymással – ez azonban egyértelműen té-ves felfogás. Valójában számos nyelvész – beleértve magamat is– úgy gondolja, hogy ezt az irreális, idejétmúlt modellt el kellhagyni, vagy legalábbis együtt kell alkalmazni más, reálisabbnyelvterjedési és – fejlődési modellekkel. Mi több, egyedül nyel-vészeti kutatással nem tárhatjuk fel a nyelvek és népek ősi erede-tét. Tény, hogy a rekonstruált proto-nyelv önmagában véve keve-set mond a feltételezett nyelvi nép ősi közösségéről, még ha van-nak is írott emlékek, ha pedig nincsenek, akkor gyakorlatilagsemmit nem árulnak el az ősi közösségről (pl. az uráli nyelvi

125

areában). Tény az is, hogy a (hangi, szókincsbeli, nyelvtani) re-konstrukciók, még a kiválóak is, pusztán olyan elvont formulák,amelyek által szisztematikus módon ábrázolhatjuk a nyelvek kö-zött észlelt hasonlóságokat. Következésképpen az efféle rekonst-rukcióknak alig van idő- és térbeli dimenziójuk, hiszen csupán anyelvész által alkotott formulák.

Minderre figyelemmel úgy gondolom, hogy a forradalmárnyelvészeknek igazuk van, amikor elvetik, vagy legalább szigni-fikánsan módosítják a konvencionális modellt. Különösen abbanvan igazuk, hogy elfogadják a társtudományi szintű közelítést, ésmegkísérlik összeilleszteni a nyelvészet, az antropológia, a régé-szet és a genetika eredményeit úgy, hogy ez utóbbi három tudo-mányág révén feltárhatjuk, ha nem is a nyelvek, de a népeklegősibb eredetét.

Visszatérve a finnek és nyelvük eredetének a kérdésére, haelvetjük azt a vélekedést, hogy a finnek keletről jött uráli nép, ak-kor új hipotézis kutatását kezdhetjük el. Például jól tudjuk a régé-szet által, hogy keletről bevándorlás nem történt, a Balti-tengerpartvidéke megszakítás nélkül lakott volt az utóbbi 10.000 évbenJól tudjuk azt is a genetika és a paleoantropológia révén, hogy afinnség alapvetően "europoid" nép, mely Közép-Európából,meglehet az "ukrajnai refugium"-ból jött, más európai népekkelegyütt (Wiik 2002 szerint). E tényállás alapján ésszerű az a felte-vés, hogy a Balti-tenger partvidékén élt helybéliek voltak a maifinnek és egyéb finnségi népek elődei. Ésszerű az a feltevés is,hogy e népek délről északra költöztek, követve a jégréteg levo-nulását 15.000/10.000 évvel ezelőtt. Ez a forradalmárok új, alap-vető gondolata. A tradicionalista tudósoknak az az ellenvetésük(egyebek között), hogy nem tudhatjuk, vajon e régi, helybéli baltinépek a proto-urálit beszélték-e valamely formában, vagy sem,azaz itt nem tényekkel, hanem puszta feltevésekkel van dolgunk.Ez bizonyosan igaz, de nem számit, hiszen a proto-uráli valószí-nűleg sohasem létezett, vagy ha mégis, akkor biztosan nem úgykeletkezett és fejlődött, ahogyan a tradicionális modell hirdette.

Következésképpen ugyancsak helyeselhető, ha megvizsgá-lunk egyéb, a fentiektől eltérő feltevéseket is az ősnyelvet, vagylegalábbis a finnek közvetlen protonyelvét illetően (ha ragaszko-dunk ehhez a koncepcióhoz). Például a proto-uráli lehetett egy

126

lingua franca, miként azt Wiik (2002), Künnap (2002) és más tu-dósok hangoztatják, vagy lehetett nyelvek/nyelvjárások "lánco-lata", mely Skandináviából a paleoszibériai nyelvi areáig terjedt,ahogyan mások állítják (például Pusztay 1995 & 1997). Minden-esetre, akár elfogadjuk ezen feltevéseket, akár nem, akár helyes-nek bizonyulnak ezen új tézisek, akár nem, mint nyelvész kristálytisztán látom: a hagyományos uráli nyelvelméletnek mindmáignem történt meg a "tudományos bizonyítása", még a történetinyelvészet módszereinek tradicionális követelményei szerint sem.

127

IrodalomAbondolo, D. 1987. Hungarian. In B. Comrie (szerk.): The Major

Languages of Eastern Europe. London, Cromm Helm, 185-200.

Abondolo, D. 1998. Hungarian. In D. Abondolo (szerk.): TheUralic Languages. Routledge Language Family Descriptions.London, Routledge, 428-456.

Alinei, M. 2003. Etrusco: una fonna arcaica di ungherese.Bologna, Il Mulino Ricerca.

Dolukhanov, P. M. 2000a. Archaeology and language in prehis-toric Europe. In A. Künnap (szerk.), 11-21.

Dolukhanov, P. M. 2000b. "Prehistoric Revolutions" and lan-guages in Europe. In A. Künnap (szerk.), 71-84.

Fogelberg, P. (szerk) 1999. Poh jan poluilla. Suomalaisten juuretnykytutkimuksen mukaan. Bidrag till kannedom av Finlandsnatur och falk 153. Helsinki, Finnish Society of Science andLetters.

Grünthal, R. (szerk.) 2002. Ennen, muinoin. Mitenmenneisyyttiímme tutkitaan. Helsinki, SuomalaisenKirjallisuuden Seura, Tietolipas 180.

Hajdú, P.1987. Die uralischen Sprachen. In P. Hajdú & P. Do-mokos: Die uralischen Sprachen und Literaturen. Hamburg,Buske, 21-450. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Hakkinen, K. H. 1983. Suomen kielen vanhímmasta sanastosta jasen tutkímísesta: Suomalais-ugrílaisten kielten etymologisentutkimuksen perusteita ja metodiikkaa. Publications of theDepartment of Finnish and General Linguistics 17. Universityof Turku.

Janhunen, J. 1981. Uralilaisen kantakielen sanastosta. Journal dela Socíété Finno-Ougrienne 77, 219-274.

Janhunen, J. 1998. Samoyedic. In D. Abondolo (szerk), 457-479.Janhunen, J. 2001. On the paradigms of Comparative Uralic

studies. Fínnísch-Ugrische Forschungen 56, 29-41.Julku, K. & Aarela, M. (szerk.) 1997. Itiimerensuomi-

eurooppalainen maa. Studia Historica Fenno-Ugrica II.Jyvaskyla, Atena.

128

Julku, K. 2000. Die altesten Wurzeln der finno-ugrischen Völkerim Lichte der heutigen Forschung. In A. Künnap (szerk.),125-130.

Koivulehto, J. 1999. Varhaiset indoeurooppalaiskontaktit: aika japaikka lainasanojen valossa. In P. Fogelberg (szerk.), 207-236.

Korhonen, M. 1996. Typological and Historical Studies in Lan-guage. A memorial Volume Published on the 60th Anniver-sary of his Birth. T. Salminen (szerk.). Mémoires de laSociété FinnoOugrienne, 223. Helsinki.

Künnap, A. (szerk.) 2000. The Roots of Peoples and Languagesof Northern Eurasia, II & III. Fenno-Ugristica 23. Tartu.

Künnap, A. 2000. Contact-induced perspectives in Uralic lin-guistics. München, LINCOM EUROPA.

Marcantonio, A. 2002a. The Uralic Language Family: Facts,Myths and Statistics. Transactions of the Philological Society35. Oxford-Boston, Blackweil.

Marcantonio, A. 2002b. Comment on the article by J. Janhunen:"On the paradigms of Comparative Uralic studies". FUF2001, 56, 29-41. Finnisch-Ugrische Forschungen 57, 466-470

Niskanen, M. 2000. The origins of Europeans: population move-ments, genetic relationships and linguistic distribution. In A.Künnap (szerk.), 33-59.

Nufiez, M. 1987. A model for the early settlement of Finland.Fennoscandía Archaeologica 4, 3-18.

Pusztay, J. 1995. Diskussionsbeitrüge zur Grundsprachen-forschung (Beispiel: das Protouralische). Veröffentlichungender Societas Uralo-Altaica 43. Wiesbaden, Harrassowitz.

Pusztay, J. 1997. Ajatus uralilaisten kansojen ketjumaisestaalkukodista. In K. Julku & M. Aarela (szerk.), 9-19.

Suhonen, 5.1999. Uralilainen alkukoti.ln P. Fogelberg (szerk),245-248.

Suihkonen, P. 2002. The Uralic languages. Fennia 180, 165-176.UEW = Uralisches Etymologisches Wörterbuch, 1-VIII (KRédei [szerk.]; Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986-1991).

Wiik, K. 2002. Eurooppalaisten juuret. Jyvaskyla, Atena. Viitso,T.-R. 1995. on classifying the Finno-Ugric languages.

129

Congressus Odavus Internationalis Fenno-Ugristarum(szerk: H. Leskinen et al.; Jyvaskyla). IV, 261-266.

Viitso, T.-R.1997. Keelesugulus ja soome-ugri keelepuu.Akadeemia 9, 899-929.

Az uráli családfa (ahogy a tankönyvek általában bemutatják)

130

131

ÉSZREVÉTELEK JU HA JANHUNEN: "AZÖSSZEHASONLÍTÓ URALlSZTIKA

PARADIGMÁIRÓL" C. TANULMÁNYÁRÓL.∗

Ebben a tanulmányban szeretnék néhány megjegyzést fűzniegy fontos tanulmányhoz, amely Finnisch-Ugrische Forschun-gen-ben (FUF) jelent meg Juha Janhunentől: "Az összehasonlítóuralisztika paradigmáiról" címmel (2001,56, 29-41).

E cikk a területünkre nézve azért fontos, mert határozott mó-don nyit vitát az uráli nyelvek történetét illető új megközelítésekérvényességéről. Körvonalazza a hagyományos uralisztikai meg-közelítést, amelyben feltételezik, hogy a nyelvek kettős szétválásfolytán genetikai rokonságban vannak; ezt szembeállítja a "revizi-onista" és "forradalmi" (hogy Janhunen professzor szavait hasz-náljam) megközelítésekkel, amelyek az elmúlt egy-két évtizedbenkerültek előtérbe. A szerző azt a következtetést vonja le, hogy ér-demes megfontolni az új felfogásokat, de személyes véleményeaz, hogy a kettős fa helyes, és "nincs semmi alapvetően hibás azösszehasonlító uráli nyelvészet hagyományos paradigmájában".

A tanulmány, vitaindító szándékát tekintve nagyon eredmé-nyes. Például azok az olvasók, akik részt vettek a Tartuban 2000-ben tartott Congressus Nonus Internationalis Fenno-Ugristarum-on, ahol e dolgozat előadásban hangzott el, emlékezni fognak asok ösztönző vitára, melyek az előadás eredményeként támadtak.Az ura-list@Helsinki.fi internetes fórum előfizetői mostanábanjelentős forgalmat észlelhettek, melyet a FUF-ban közzétett ta-nulmány idézett elő.

A vita középpontjában a bizonyítékok kérdése áll. Ha a ha-gyományos paradigmát alátámasztó "tudományos bizonyíték" ki-állná a próbát, akkor természetesen egyáltalán nem kellene vitat-kozni. E rövid ismertetés ben nincs hely az áttekintésre és értéke-lésre. A revizionistákat és a forradalmárokat összekapcsoló ∗ A tanulmány eredetileg a Finnisch-Ugrische Forschungen-ben jelent meg

(FUF 2002, 57, 466-470), és megjegyzéseket tartalmaz Juha Janhunenszintén a FUF-ban megjelent "Az összehasonlító uralisztika paradigmái-ról" című tanulmányához (On the paradigms of comparative Uralicstudies, 2001,56,29-41).

132

egyetlen vitapont az, hogy egyszerűen elégedetlenek az állítóla-gos "tudományos bizonyítékkal", amely az uráli nyelek közötti ro-konságot alátámasztja. Úgy vélem, hogy minden "nem-hagyományhű" nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy el-fogadnánk a hagyományos felfogást, ha a bizonyító anyag előke-rülne.

A FUF-ban megjelent cikk épp e ponton lehet félrevezetőazok számára, akik nem tanulmányozták részletesen a bizonyítást.A cikk korai munkákra hivatkozik, amelyek – állítólag – a ha-gyományos paradigma "tudományos bizonyítékát" adják. Valójá-ban az eredeti dolgozatok olvasói ennek épp ellenkezőjét láthat-ják. Például a szóban forgó cikk 31. oldalán azt állítják, hogy:

"Castrén beleérzésen alapuló uráli felfogását tudomá-nyosan bizonyította Heikki Paasonen (1917), az elsőkomoly tudós, aki az uráli összehasonlításoknál az új-grammatikus módszert alkalmazta".

Castrén (1858, 139-140) eredeti dolgozatának olvasói látnifogják, hogy "beleérzésen alapuló uráli felfogása" alapvetően el-lentétben állt a hagyományos uráli paradigma mai értelemben vettkulcs-tételeivel. Castrént ma talán "revizionistának" lehetne ne-vezni, mert hitte, hogy a törökök, a finn nép és a szamojédokmind ugyanarról az ázsiai területről származtak (a Szaján térségé-ből). Ráadásul, osztozott kortársaival abban az alapvető meggyő-ződésben, hogy az uráli a kiterjedt altáji család egyik ága. A törö-köknek az uráli-török hazába történő beleszámítása, és a feltevés,hogy az uráli az altáji család része, éles ellentétben áll a hagyo-mányos paradigmával, nem pedig "szőnyeg alá söpörhető" aprórészlet. Talán helyesebb lenne azt mondani, hogy a hagyományosparadigmát támogatók meg kell, hogy magyarázzák, a későbbikutatók mikor és hogyan "cáfolták tudományosan" Castrén felfo-gását.

Hasonlóképpen Paasonan (1917) eredeti művének olvasójaazt fogja látni, hogy a szerző nem tett kísérletet az új-grammatikus módszer alkalmazására, és igazából a "tudományosbizonyíték" más formáját sem nyújtotta. Egyszerűen feltételezte afinnugor csomópont érvényességét. Dolgozata különböző urálinyelvekből vett hasonló szavak jegyzékét tartalmazza. Minden

133

hasonló szócsoporthoz kapcsolódik egy feltételezett uráli ős-hangzó. E szavakról egyszerűen elfogadják, hogy "rokonok", an-nak minden magyarázata, igazolása vagy bizonyítéka nélkül,hogy miért így osztályozták. A dolgozatban bejelentett módszer-tannal (az új-grammatikus módszer) szemben az ember példáulegyáltalán nem talál a finnugor csomópont rekonstrukciójára tettjavaslatot, valamint megfogalmazott hangtörvényeket sem.Paasonen számos feltételezett "rokon szava" a szótárak jegyzéké-ben és az irodalomban máig szerepel; azonban figyelemre méltó,hogy továbbra sem találni a módszeres hangtörvények világos de-finícióját, amely alapján ezeket inkább "rokonnak" gondolják,mint "hasonlóságnak".

A 32. oldalon azt olvassuk, hogy

"a finnugor és a szamojéd közötti rokonság Donner ide-jén még döntő bizonyítékra várt"

A burkolt célzás az, hogy Donner szolgáltatta a "döntő bizo-nyítékot". Más szerzők, például Georg et. al (1999, 75sk) ezt na-gyon világosan kifejtik. Az igazat megvallva Donner (1881) ere-deti munkáját olvasva épp az ellenkezőjét találjuk. Donnert matalán "forradalminak" sorolnák be, mert ebben és más dolgozatai-ban (például 1879/80) alapvetően elutasítja, hogy a hangtörvé-nyeket genetikai rokonság megállapítására használják. Úgy hitte,hogy közös, élettani jelenségek vannak, ami azt jelenti, hogy ahangváltozások hasonló módon mentek végbe egymással semmi-féle rokonságban nem álló nyelvekben 1881-es dolgozata ezértnem tartalmaz rekonstrukciókat, hangtörvényeket, és még hasonlószavak sorozatát sem. Helyette a dolgozat néhány (főleg szerke-zeti és tipológiai) jellegzetességet vizsgál – melyeket ma széleskörben lényegtelennek tartanak a genetikai rokonság tárgyát ille-tőleg – és néhány esetvégződést. A szerző közli, hogy mindezek ajellegzetességek és esetvégződések nagymértékben megtalálhatókaz uráli, a török és a mongol nyelvekben Végül közli véleményét– és nem többet – miszerint a szamojéd közelebb áll a finnugor-hoz, mint az általa figyelembe vett egyéb nyelvekhez Még egy-szer, a finnugor csomópont létezése egyszerűen "feltevés" és nemterjesztettek elő valódi bizonyítékot

134

Ha a hagyományosan elfogadott új-grammatikus módszerttényleg sem Donner, sem Paasonen nem alkalmazta munkájában,valójában ki állította helyre a hagyományos paradigma bármelycsomópontját az új-grammatikus elvek használatával? Máig nincsa finnugor vagy ugor csomópontok egyikének sem módszeres re-konstrukciója, és ezért az új-grammatikus elvek szerint helyrenem állított csomópontok mellett szóló bizonyíték sem maradt.Ezt a helyzetet széles körben elismerik még a hagyományos para-digma védelmezői Is, ideértve Sammallahtit (1988, 484), Hajdút(1987, 306-310) és Janhunent (1981, 220; 1988, 461).

Janhunen professzor túl szerény, hogy azt mondja, ö maga azelső – és eddig az egyetlen – tudós, aki az összehasonlító mód-szert szabályszerűen alkalmazza a szakterület nyelveinek nem je-lentéktelen alcsoportjára 1981-es dolgozata elismerte, hogy semaz ugor, sem a finnugor csomópontot nem lehet kikövetkeztetni,rekonstruálni. E csomópontokat és a hozzájuk kapcsolódó nyel-veket a dolgozat elhanyagolta, módszeresen csak a permi-finnbőlés a szamojédból vett adatokat. A tanulmány sok új-grammatikuselvárásnak megfelel, mert a hangtörvények, és szóalakok átte-kinthető sorát tartalmazza, és ezért mennyiségi vizsgálat elé állít-ható. Mindazonáltal a rekonstrukció érvényessége többféleképpenértelmezhető Maga a szerző a javasolt rekonstruált elemek közültöbbet "merő találgatásnak I kísérletinek" minősít, továbbmenveelismeri, hogy valóban lehetségesek "másféle értelmezések"(1981, 246) Továbbá a mennyiségi vizsgálatoknál az ember felfe-dezi, hogy a dolgozat több hangtörvényt javasol, mint szabályosetimológiát, a hagyományosan elfogadott új-grammatikus mód-szer fontos jelentés-ismérvével ellentétben (Marcantonio 2006).

Ha ezen nehézségek ellenére az ember elfogadná Janhunenprofesszor rekonstrukcióját, akkor azt helyesen a "finn-permi-szamojéd" ős-nyelv rekonstrukciójának kellene besorolni Nincsbizonyíték, hogy ezt a rekonstrukciót azonosnak lehet tekinteni alegfelső uráli ős-nyelvvel, ahogy javasolja – ez a javaslat valójá-ban egy sor feltevésen alapul. Például fel kell tételezni:

- hogy a hagyományosan elfogadott családfa érvényes;- hogy a permi-finn és a szamojéd a feltételezett uráli területen

belüli "oldalágak";

135

- hogy az oldalági nyelvek lényegesen konzervatívabbak a vizs-gált jellegzetességek vonatkozásában;

- hogy az ugor vagy finnugor csomópont rekonstruálására valóképtelenség a térségen belüli "központi" helyzetüknek vagymás megmagyarázatlan tényezőnek tulajdonítható – és nemannak, hogy az adatok ellentétben állnak a modellel;

- hogy maga a rekonstrukció átalakítható úgy, hogy megfeleljenaz új-grammatikus módszer statisztikai ismérveinek.

Hogy a feltételek e láncára szükség van, azt jelenti, hogy to-vábbi adatok kellenek, mielőtt a rekonstrukciót a legmagasabbszintű uráli ős-nyelv "tudományos bizonyítékának" tekinthetjük.

A dolgozat végkövetkeztetésében a FUF-ban (2001),Janhunen professzor magát "ellenforradalmárnak" osztályozza, ésmeghívja az olvasókat, csatlakozzanak hozzá a hagyományos pa-radigmához való visszatérés ben. Hiszem, hogy minden nemhagyományhű nevében szólok, amikor azt mondom, hogy becsü-letes dolog volna meggyőzni bennünket, hogy csatlakozzunk újraa csapathoz. Nem kell más, csupán egy világos nyilatkozat arravonatkozólag, hogy pontosan mit is jelent a "hagyományos para-digma" – például a családfa vélelmezett csomópontjainak és akapcsolódó hang-törvényeknek világos rekonstrukciója – és amellettük szóló adatok, amelyek megfelelnek a hagyományosanelfogadott statisztikai ismérveknek.

Felhívom az ellenforradalmárokat, hogy győzzenek megbennünket! Élénk vitára számítok.

136

IrodalomCastrén, M A.1858 Hvar lag det finska folkets vagga? In Nor-

diska resor och forskningar 5 M A Castréns smärreafhandlingaT och akademiska dissertationer Helsingfors,Finska Litteratur-Siillskapets Tryckeri, 126-142.

Donner, O. 1879/1880 Die gegenseitige Vervandtschaft derfinnisch-ugrischen Sprachen. Acta Societatis ScientiarumFennicae 11,.406-567. Helsinki

Donner, O 1881. Die samojedischen Sprachen und diefinnischugrischen. Atti del IV Congresso Internazionale degliOrientalisti 2, 231-251. Florence

Georg, S, Michalove, P. A, Manaster Ramer, A & Sidwell, P J1999: Telling general linguists about Altaic. Journal of Lin-guistics 35, 65-98.

Hajdú, P 1987. Die uralischen Sprachen In P. Hajdú & PDomokos Die uralischen Sprachen und Literaturen.Hamburg, Buske, 1987, 21-450 [Budapest, Akadémiai Ki-adó].

Janhunen,J. 1981: Uralilaisen kantakielen sanastosta Journal dela Société Finno-Ougrienne (= Suomalais-Ugrilaisen SeuranAikakauskirja), 77,219-274

Janhunen, J 1998. Samoyedic. In D Abondolo (szerk) The UralicLanguages. London, Routledge, 457-479

Marcantonio, A 2006 Az uráli nyelvcsalád Tények, mítoszok ésstatisztika Budapest, Magyar Ház

Paasonen, H. 1917. Beitrage zur finnisch-ugrisch-samojedischenLautgesdtichte. Budapest, Druck des Franklin-Vereins

Sammallahti, P. 1988. Historical phonology of the Uralic lan-guages (with special reference to Samoyed, Ugric and Per-mic). In D Sinor (szerk) The Uralic Languages Description,History and foreign Influences Handbook of Uralic Studies ILeiden, Bril1, 478-554

137

MILYEN NYELVI ADATOK TÁMASZTJÁKALÁ AZ URÁLI ELMÉLETET VAGY

ELMÉLETEKET?∗

1. BevezetésIdőszerű, hogy a Linguistica Uralica e kiadása figyelmet

szentel az uráli nyelvészettel szemben ma hitem szerint felmerülőközponti kérdésnek: mi a nyelvészeti bizonyíték, amely az urálielméletet vagy elméleteket alátámasztja?

Számos párhuzamos modell létezik, amely az uráli népekrőlés nyelvekről számot ad Ezek a hagyományos uráli elmélettől a"lánc" modellig (Pusztay 1997), a "bokor" modellig (Hiikkinen1983) és a lingua franca modellig (Künnap 1997, Wiik 2002),valamint másokig terjednek. Hogy meghatározzuk, melyik írja lelegjobban a valódi helyzetet, nyilvánvalóan szükséges gondosanmegvizsgálni a bizonyítékokat.

Legutóbbi könyvem (Marcantonio 2002a) elsődleges célja abizonyíték alapos vizsgálata. A könyvben elvégzett részletesvizsgálat eredményeként megmutattam, hogy a nyelvi adatoktöbbsége, amelyen a hagyományos paradigma értelemszerűenalapul, a mai tudományos kívánalmak alapján egyszerűen nemmeggyőző. Rámutatok, hogy a bizonyítékok sem a hagyományosuráli elméletet, sem az alternatív modelleket nem alapozzák meg.A néhány beazonosítható, jelentős adat az egymást keresztezőizoglosszák sorozatának létezésére mutat, melyek hatóköre tágabba hagyományos uráli térségnél

E helyzetre számos, eltérő modell szolgálhat magyarázatul –vagy több mint egy modellből származó folyamatok keveredésé-nek eredménye lehet, beleértve a genetikai öröklést, a nyelvekérintkezését, a konvergenciát, a lingua francát vagy más folya-matokat. Könyvem központi tárgya és fő állítása az, hogy tisztánnyelvi adatok és elemzés alapján nem lehet megmondani, melyfenti folyamat volt meghatározó a ma megfigyelt helyzet kialakí- ∗ E tanulmány eredeti címe és megjelenése "What is the linguistic evidence to

support the Uralic theory or theories?" Linguistica Uralica 40/1, 40-46

138

tásában. Ha az ember egyáltalán megkísérli megállapítani, hogyvalóban melyik volt ez, akkor a nyelvészeten kívül a genetikai,régészeti és más tudományágakból vett adatokat is gondosanmérlegelni kell Eltérő okfejtéssel hasonló következtetésre jutottakolyan tudósok, mint Julku (1997), Künnap (1998) és Wiik (2002).Vagylagosan talán segítséget adhatna valaki egy eddig figyelem-be nem vett, teljesen új nyelvészeti megközelítést javasolva.

E következtetések kihívást intéznek a területen szó szerinttöbb száz éve folyó kutatáshoz és feltétlenül helyén való a kritikaivizsgálatuk. A tudósok válasza a könyvemre rendkívüli mérték-ben eltérő volt A "forradalmárok", mint Künnap professzor(2002) és Wiik professzor régóta támogatták a hasonlóeszméket.Az "ellenforradalmárok" azt mondják, hogy személy szerint nemértenek egyet a következtetésekkel, de határozottan támogatnakvalódi tudományos vitát – különösen Janhunen professzornak va-gyok hálás, aki ilyen alapon hathatósan ajánlotta könyvemet ki-adásra Mások, mint például De Smit (2003), alapvetően elhibá-zottnak tartják a könyvet. És végül vannak azok, akiket a "félre-tájékoztatási elmélet" híveinek lehetne nevezni. Elmondásuk sze-rint ők egyetemükön lépéseket tettek annak érdekében, hogy a di-ákok és mások ne ismerkedhessenek meg elképzeléseimmel, ígyakadályozva meg a "félretájékoztatás" terjedését

Ilyen háttérrel megtiszteltetés volt számomra az elmúlt hóna-pokban mindezen megközelítéseket javasló személyekkel tevéke-nyen és hivatásos szinten levelezni. Hiszem, hogy ez mindenérintett számára tanulságos volt, és ezennel megkísérlem meg-osztani az olvasóval, a témával kapcsolatban lezajlott tudományosvita és tisztázás legjobb tételeit.

2. A lojális ellenzékJanhunen (2001) a vita megnyitásaként az új felfogások érvé-

nyességéről szól. Azt mondja, hogy indokolt az ún "revizionisták"és "forradalmárok" felfogását megfontolni, bár személyes véle-ménye szerint "az uráli összehasonlító nyelvészet hagyományosparadigmájával nincs semmi alapvető baj". A vita miként történőlebonyolításáról szóló javaslatán túl, a dolgozat megvédi a ha-gyományos paradigmát olyan korai munkákra összpontosítva,

139

amelyek meghatározták az uráli nyelvcsaládot, ideértve Paasonent(1912/13-1916/17) és Castrént (1858). E történelmi jelentőségűdolgozatokra vonatkozó személyes megbeszélést követően, nemrégen jelent meg egy "megjegyzésem" Janhunen (2001) dolgoza-táról a Finnisch-Ugrisch Forschungen "Diskussion" részében(Marcantonio 2002b)80, és érdekes lehet az olvasóknak, akik ahagyományos paradigma történeti alapjáról többet szeretnénekmegtudni.

3. Alapvetően elhibázott?Megkísérlem felsorolni, amennyire képes vagyok, azon tudó-

sok felfogásának fő elemeit, akik munkámat alapvetően tévesnektartják Természetesen itt csak az általam fontosnak tekintett dol-gokra tudok összpontosítani Bár hiszem, hogy e témákról haté-kony személyes levelezést folytattunk, természetesen vállalom afelelősséget, ha e tudósok nézeteit akaratomon kívül tévesen mu-tatom be

Az uráli proto-nyelvet módszeresen először Janhunen (1981)rekonstruálta Első látásra ez a rekonstrukció látszólag kényszerítőerejű bizonyítékot szolgáltat a nyelvcsalád mellett. Amennyibenvalaki képes odáig elmenni, hogy egy egész ősnyelvet kikövet-keztet, ennek kétségtelenül nagy a jelentősége

A dolgozat 30 diakrón hangváltozást sorol fel, és ezeket kb90 kifogástalan szófejtés támasztja alá Természetesen több eti-mológia van, mint hangtörvény; így látszólag magától értetődőenkövetkezik, hogy jó tudományos modellt képvisel olyat, amely asok megfigyelést kevés "igazítható paraméterrel" világít meg.Könyvem kétségtelenül elmulasztja ezen egyszerű igazság méltá-nyolását. Az uráli rekonstrukcióban felsorolt (diakrón) hangválto-zásokra történő összpontosítás helyett, könyvem egyszerűensemmibe veszi azokat. Ehelyett a könyv csupán az összehasonlí-tott nyelvek (finn-permi és szamojéd) közötti szinkron összefüg-gésekre összpontosít. Megállapítja, hogy több (szinkron) hangtör-vény van, mint tényleges megfelelés, és ezért arra a következte-tésre jut, hogy ez nem jelenít meg jó tudományos modellt, mert 80 Ld. ugyancsak e kötetben az "Észrevételek Juha Janhunen »Az összehasonlító

uralisztika paradigmáiról«"című cikket

140

több feltevés van benne, mint adat. Lehet mondani, hogy ez alegmagasabb szintű okoskodás – semmibe venni a diakronikusmodellt, amely a rekonstrukció érvényességét adja, majd állítani,hogy nincs a hagyományos modellt támogató bizonyíték!

Még rosszabb, hogy a könyvem befejezetlenül hagyja a dol-got. Például miután a magyart összehasonlítja más uráli és ázsiainyelvekkel, megtárgyalja a látszólagos megfeleléseket a magyarés a török nyelvek között, vagy a magyar és a mongol között,amelyek a jelek szerint ellentmondanak a hagyományos felfogás-nak. Azon töpreng, hogy ha világos besorolást kellene választani,a magyart leginkább "belső ázsiai" nyelvnek tekinthetné. Nagyonnem kielégítő módon a könyv nem mutat be sajátos modellt ezenállítás alátámasztására, így kitérve az alternatív modell és a tény-leges adatok összehasonlításának szükségessége elől.

Természetes dolog arra gondolni, hogy ezt a szerzőt nem le-het komolyan venni Nem sikerül felismernie a magától értetődőigazságokat Janhunen professzor uráli ős-nyelv rekonstrukciójá-ban. Láthatólag nem érti a különbséget a diakrón hangváltozásokés a szinkrón hangmegfelelések között, és ennek eredményekéntteljesen figyelmen kívül hagyva az összehasonlító módszer diak-ronikus alapját És találgatások mögé bújik, ahelyett, hogy valódi,ellenőrizhető modelleket javasolna. Könnyű elképzelni, hogy egyilyen szerző vagy rosszindulatú, vagy hozzá nem értő kell, hogylegyen, és hogy a Philological Society és lektorai valamiféle kö-zös tébolyodottságnak kitéve határoztak könyve kiadásáról

Ezek komoly vádak és szakmailag indokoltak. Érvényesek-e?

4. Hazugságok, nagy hazugságok és statisztikákHa önök egyetemi városban élnek, valószínűleg találkoznak

társaságban biológusokkal. Talán a leggyakoribb "vacsora mel-letti panaszuk" az egész világon, hogy "semmit nem tudnak meg-jelentetni anélkül, hogy a statisztikusok felül ne vizsgálnák mun-kájukat". Sok biológus természetes módon eleve hajlik a megér-zésre jobban építő megközelítésre. Statisztikai tanulmányok gyak-ran hoznak a megérzéseknek ellentmondó eredményeket – külö-nösen, ha azt szándékoznak bemutatni, hogy az általunk hosszúidőn keresztül mért adatok statisztikailag nem érvényesek, ezért

141

ilyen alakban nem tehetők közzé Mindazonáltal a biológusokmost már világszerte elfogadják a statisztikusok által elbírt alap-szabályokat.

Könyvemben a mondanivaló lényege talán az, hogy a nyel-vészek szintén át kell, hogy vegyék ugyanezeket az alapszabályo-kat, ha meg akarják győzni a tudományos közösséget eredmé-nyeik érvényességéről. Ez egy kemény tudományág Ha nem tud-juk nagyon hatékonyan bemutatni, hogy eredményeink statiszti-kailag jelentősek, egyértelműen a merő "találgatás" címkéjétfogják ráragasztani, vagy egyáltalán nem fogják közzétenni. Ezt akemény fegyelmet, sajnos a nyelvészek közössége általánosan elkell, hogy fogadja.

5. Szinkrónia vagy diakrónia?Statisztikusok majdnem mindig megkövetelik, hogy "bizo-

nyítékként" csak mért és ellenőrzött adatokat vegyünk számításbaLévén, hogy az uráli területen nincsenek ősi, írott feljegyzések, arekonstruált proto--alakokat nem lehet egyenesen az elsődlegesforrással igazolni, s ezért használhatók közvetlen bizonyítékként.Könnyen belátható, hogy a statisztikusok miért utasítják el a mo-dell közbülső adatait, mint például a proto-alakokat, a modell tá-mogatására szolgáló bizonyítékként Az ilyen vita körkörösségét anyelvészeti rekonstrukcióról szóló tankönyvek általában elisme-rik. Fox például (1995, 63-64) ezt mondja:81

81 "An inevitable problem here is that of circularity: it is difficult to avoid some

version of the vicious circle that results from assuming that forms are cog-nate because they can be reconstructed with the same proto-phoneme,where the proto-phoneme is itself the result of assuming that they are cog-nate For example, on The basis of the pair Latin [pater] - Gothic [fadar] "'Oassume that Latin [pl is equivalent to Gothic (f] and eslablish a proto-phoneme 'p. We Then conclude that [pater] and [fadar] are cognate be-cause [p] and [f] are both derived from the same proto-phoneme Such cir-cular reasoning is to some extent inevitable with a method that is self-contained it can lead to serious distortions, since by the same reasoning wecould establish [k] and [p] as equivalent in Italian and Spanish because ofthe pair Italian [ka:ne] - Spanish [pero]."

142

Elkerülhetetlen probléma a körkörösség: nehéz kitérnivalamiféle ördögi kör elől, azon feltevés következménye-ként, hogy a formák azért rokonok, mert ugyanazzal azős-fonémával lehet őket rekonstruálni, ahol a proto-fonéma maga az eredménye annak a feltevésnek, hogy őkrokonok Például a latin [pater] – a gót [fadar] szópáralapján azt feltételezzük, hogy a latin [p]. egyenértékü agót [f]-fel, és bevezetjük a 'p proto-fonémát. Aztán arrakövetkeztetünk, hogy a [pater] és a [fadar] azért roko-nok, mert a [p] és [f] ugyanabból a proto-fonémábóllettlevezetve... Ilyen körkörös okoskodás bizonyos mértékigelkerülhetetlen egy önmagában zárt módszer esetén..súlyos torzulásokhoz vezethet, mivel ugyanazon indok-lással be tudnánk vezetni a [k] és [p] egyenértékűségétaz olaszban és a spanyol ban, az olasz [ka:ne] - és aspanyol [pero] szópár miatt.

Minden tudományos modellnek képesnek kell lennie arra,hogy ellenőrizhető előrejelzéseket tegyen, melyek összevethetőka létező nyelvek megfigyelt elemeivel. Ez lényegében szinkronfolyamat, a nyelvi térségben rendelkezésre álló adatok szinkrontermészete miatt. Miután a modelleket ily módon létrehozták, in-dokolt lehet a diakrón folyamatokat és/vagy a történeti rekonst-rukciókat kikövetkeztetni. Azonban ezt a kikövetkeztetést fordít-va nem lehet megfogalmazni, mert az ősi alakokról nincsenekközvetlen adataink. Az uráli paradigma megalapozói, Budenzet isideértve, úgy látszik, elfogadták ezeket az alapszabályokat. A kö-zelmúltban Abondolo (1988, 8) ezt mondja:82 3

Mindezen családok [az urálit is beleértve] történelmi ki-alakulása megállapítást nyert az összehasonlító módszereszközeivel a pontosság olyan mértékéig, amely alkalmaselőrejelzésre, és termékeny Az "előrejelzésre alkalmas"

82 "The historical development of all these families [including Uralic] has been

established, by means of the Comparative method, 10 a degree of preci-sion that is both predictive and productive "Predictive" means that given aform X in language Y we can predict, on the basis of regular correspon-dences and credible courses of development, what the form of its cognate,form Z in related language W, will be."

143

annyit jelent, hogy ha adva van Y nyelvben egy X alak, aszabályos megfelelések és a hihető fejlődési folyamatokalapján megjósolhatjuk, hogy mi lesz rokonának, Z-nekaz alakja W nyelvben.

Bár állítom, hogy ezt a feladatot ténylegesen nem sikerültmegvalósítani az uráliban, a nyelvi adatok kétséges és hiányosvolta miatt, Abondolo professzorral teljesen egyetértek a köve-tendő alapszabályokban, és a bizonyítás ismérveiben

Összefoglalva, könyvem a modell szinkron előrejelzéseireösszpontosít (azaz a hangmegfelelésekre), mert ezeket lehet el-lenőrizni a tényleges nyelvi adatokhoz képest. A modell diakroni-kus előrejelzései (vagyis az proto-alakok és hangváltozások) nemvizsgálhatók közvetlenül a nyelvi adatokhoz képest, és így vitánkkörében korlátozott a hasznuk.

6. Statisztikailag szignifikáns-e az "uráli" rekonst-ruálás?

Janhunen (1981) "uráli" rekonstrukcióról szóló tanulmányá-nak első és fő része a (szinkron) hangmegfelelések megállapí-tására vonatkozik. A tanulmány nagy erőssége, hogy jegyzékbeveszi és beszámozza a megfeleléseket, valamint az őket alátá-masztó szófejtéseket oly módon, hogy mindez mennyiségilegvizsgálható Miközben néhány részlet vonatkozásában tere van avitának, magánlevelezésből tudom, hogy a szerző elismeri: aszinkron törvények statisztikai jelentősége legalábbis kérdéses,mert a hangmegfelelések száma ugyanolyan nagyságrendű, mint aszabályos szófejtések száma.

A hasznavehető tisztázások fő területe a (diakronikus) hang-változásokat érinti. Könyvem a fent körvonalazott okok miattnem veti össze ezeket a nyelvi adatokkal. Azonban a diakronikushangváltozások kevesebb igazítható paramétert tartalmazhatnak,mint a szinkrón hangmegfelelések. Ha e hangváltozások előrejel-ző modellé kapcsolhatók össze, melyet össze lehet vetni a szink-ron adatokkal, akkor ez valóban nagyobb statisztikai jelentőségetadna a modellnek. Azonban (ahogy alább körvonalazzuk), amikorezt mennyiségileg készülünk megvizsgálni, azt látjuk, hogy adiakrón szabályok több igazítható paramétert tartalmaznak, mint a

144

szinkron ok, és ezért ezeket használva lehetetlen nagyobb statisz-tikai jelentőségű modellt alkotni Janhunen eredeti dolgozatában(29-32. o.) 11 hangváltozás van, amely környezettől függetlenülérvényes, és 20 hang-változás, amelyek alkalmazása a környe-zettől függ. Például az utolsó szabályt véve a dolgozat 29 oldalá-ról, a /* i/ vagy /'i/ .→ /*ə/ hangváltozás (a második szótagban) akövetkező környezetekben jelentkezik:

1. Eredeti, zárt, első szótag után2. Palatalizált /d' / után3 Palatalizált /n' / után4 Szótagvégi fél-magánhangzó előtt, amely bár eredetileg jelen

volt, idővel kiesett

Ezért e szabály négy al-szabályt foglal magába, így magábantartalmaz számos "igazítható paramétert". Továbbá, ha az emberelőrejelző modellt akar szerkeszteni, több igazítható paramétertkell, hogy hozzátegyen avégett, hogy feloldja az /* i/ vagy /*i/kétértelműségét. Valóban, ha az igazítható paraméterek teljesszámát vesszük az összes diakrón hangtörvényben, ez túltesz aszinkrón szabályok számán

Ha az ember el is tekint a statisztikai jelentőség rekonstruk-cióbeli hiányától, még akkor is marad egy nehézség. Az "uráli"rekonstrukció cím ellenére, ez igazából egyáltalán nem az uráliproto-nyelv kikövetkeztetése A kulcsfontosságú ugor csomópon-tot soha nem rekonstruálták, és egyszerűen kihagyták a rendszeresösszehasonlításból Ezért ezt helyesen "finn-permi-szamojéd"proto-nyelvnek kellene nevezni, az összehasonlított két nyelvcso-port neve után. Ténylegesen nincs bizonyíték arra, hogy a finn-permi-szamojéd proto-nyelv azonosnak tekinthető az uráli proto-nyelvvel, ahogy az eredeti dolgozat javasolta ez kiindulási felté-telezés, s ezt számos más feltételezésből álló láncolatra alapozzák(lásd Marcantonio 2002b, 469) Ez azt jelenti, hogy további bizo-nyítékra lenne szükség, mielőtt a proto-uráli rekonstrukcióját úgylehetne tekinteni, mint amely a hagyományos elmélet kereteinbelül valósult meg, még ha statisztikailag jelentősnek is mutat-kozna.

145

Összefoglalva, mai napig sem a finnugor, sem az ugor cso-mópontnak, és következésképpen fent az uráli csomópontnaksincs módszeres rekonstrukciója. Ezt az állapotot nem vitatják,széles körben elismerik, még a hagyományos paradigma olyanvédelmezői is, mint Sammallahti (1988, 484), Hajdú (1987, 306-10), Janhunen (1998,461) és Helimski (1984, 253) Továbbá, ne-héz, ha nem lehetetlen visszavezetni a proto-uráli alaktan legfon-tosabb idevágó területeit az eredettikig és rekonstruálni azokat(mint például igei, nyelvtani, funkcionális paradigmák, vagy azokalcsoportjai), azon egyszerű oknál fogva, hogy a mai uráli nyel-vek (összetett) végződéseinek legtöbbje, az egyes nyelvekbenfüggetlenül kialakult újítás Ez is a terület jól ismert, nem vitatottténye (lásd például Korhonen 1996), ahogy az sem vitatott, hogyaz alaktan kikövetkeztetése a rokonság megállapításának lénye-ges, ha ugyan nem első számú elemét jelenti

7. TöprengésekKönyvem egyik központi tárgya, hogy az embernek mindig

világos különbséget kell tenni a bizonyító anyaggal bemutatottdolgok, és azok között, melyekre nincs bizonyíték Néha az utób-bi, értékes útmutató lehet további kutatásokhoz, habár világosan a"töprengés" vagy más, egyenértékű kifejezéssel kell illetni, mertmásképp cselekedve félrevezetnénk a jövőbeli kutatókat Azt hi-szem, ennek elmulasztása a mai uráli kutatásnál a nehézségekmagja

Szerencsétlen dolognak tekinthetnénk, hogy közzétéve sze-mélyes nézetemet a magyar nyelv osztályozását illetően, kinyil-vánítom, hogy nem értem el a bizonyítás kellő mértékét, és ezértnézeteimet "találgatásnak" kell minősíteni. Úgy tűnik, hogy a(2002a) könyvemben, csakúgy, mint a magyar/altáji megfelelé-sekről szóló fontos munkákban (mint például Ligeti 1986), vizs-gált bizonyítékok erőteljesen arra utalnak, hogy a magyar valami-féle "belső-ázsiai" nyelv Azonban világosan ki kell mondanom,hogy nem készítettem hiánytalan modellt és nem vetettem összeaz adatokkal Ez gyümölcsöző terület lehet a jövő kutatás számára.

146

8. KövetkeztetésekHa az ember a hagyományos összehasonlító módszer kere-

tein belül alapoz meg egy nyelvcsaládot, az alaktan fontos terüle-teinek rekonstruálásával kell kezdenie, és legalább a legfelsőcsomópont, a proto-nyelv rekonstrukciójával Ezen elemek egyikétsem hajtották végre megfelelően máig az uralisztikában. A meg-valósított hiányos rekonstrukciók az összehasonlító módszer ha-gyományos ismérvei szerint sikertelenek: alaktanilag azért, mertlehetetlen volt nyelvtani paradigmák csoportjait (vagy alcsoport-jait) rekonstruálni; fonológiailag azért, mert lehetetlen volt kikö-vetkeztetni a fő ugor csomópontot, és ezért az ún. "legfelső urálicsomópont" csak a permi-finnre és a szamojédra kellett alapozni.Ez utóbbi rekonstrukció a legfontosabb ismérveknek sem teszeleget, amelyeket más tudományágakban elfogadtak, ahogy ko-rábban tárgyaltuk. Míg e témákkal nem foglalkoznak kielégítően,azt üzenem az olvasónak, hogy megengedett a kételkedés az urálinyelvcsalád érvényességében, legalábbis a hagyományos elkép-zelések szerint.

147

IrodalomAbondolo, D 1998. Introduction In D Abondolo (szerk), 1-42Abondolo, D (szerk.) 1998 The Uralic Languages Routledge

Language Family Descriptions London, RoutledgeCastrén, MAl858 Hvar lag det finska folkets vagga? Nordiska

resor och forskningar 5 MACastrrns smarre ajhandlingar ochakademiska dissertationer. Helsingfors, FinskaLitteratursal1skapets Tryckeri, 126-142.

Fox, A. 1995. Linguistic Reconstruction an Introduction to theTheory and Method Oxford University Press

Hajdú, P 1987 Die uralischen Sprachen In P Hajdú & P Domo-kos: Die Uralischen Sprachen und Literaturen. Hamburg, HBuske, 1987, 21-450 [Budapest, Akadémiai Kiadó]

Hakkinen, K 1983 Suomen kielen vanhimmasta sanastosta ja sentutkimisesta: Suomalais-ugrilaisten kielten etymologisentutkimuksen perusteita ja metodiikkaa. Publications of theDepartment of Finnish and General Linguistics 17, Universityof Turku.

Helimski, E 1984 Problems of phonological reconstruction inmodem Uralic linguistics Linguistica Uralica 4,241-257

Janhunen,J 1981 Uraiilaisen kantakieiensanastosta. Journal de laSociété Finno-Ougrienne 77, 219-274

Janhunen, J 1998 Samoyedic In D Abondolo (szerk), 457-479Janhunen, J 2001 On the paradigms of comparative Uralic stud-

ies. Finnisch-Ugrische Forschungen 56, 29-41Julku, K & M Aarela (szerk) 1997. Itamerensuomi-

eurooppalainetJ mail. Studia Historica Fenno-Ugrica II)yvaskyla, Atena De Smit, M 2003 Review of A.Marcantonio 2002 Linguistica Uralica 1, 57-67.

Korhonen, M 1996 Typological and Historicai Studie, in Lan-guage. A Memorial Volume Published for the 60th Anniver-sary of his Birth T Salminen (szerk.) Mémoires de la SociétéFinno-Ougrienne 223.

Künnap, A 1997 On the origin of the Uralic languages In A.Künnap (szerk) Western and Eastern Contact Areas of theUralic Languages Fenno-Ugristica 21, 65-68

148

Künnap, A. 1998 Breakthrough in Present-day Uralistics Univer-sity of Tartu

Künnap, A. 2002 Öigeusklike öudusunenagu Keel ja Kirjandus7,523-525.

Ligeti, L 1986 A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglaláselőtt és az Árpád-korban. Budapest, Akadémiai Kiadó

Marcantonio, A. 2002a. The Uralic Language Family Facts, Myths and Statistics Transactions of the Philological Society 35Oxford-Boston, BlackweIl

Marcantonio, A. 2002b Comment on the paper: 'On the para-digms of comparative Uralic studies' by Juha Janhunen (FL'F2001, 56, 29-41) Finnisch-Ugrische Forschungen 57, 466-470

MeiIlet, A. 1967. The Comparative Method in Historicai Lingni-tics. Paris, Champion

Nichols, J 1992 Linguistic Diversity in Space and Time. Univer-sity of Chicago Press.

Paasonen, H 1912/13-1916/17 Beitrage zur finnischugrisch-samojedischen Lautgeschichte Keleti Szemle 13-17, 1-224

Pusztay, ) 1997 Ajatus uralilaisten kansojen ketjumaisestaalkukodista. In K Julku & M Aarela (szerk), 9-19.

Sammallahti, P. 1988 HistoricaI phonology of the Uralic lan-guages (with special reference to Samoyed, Ugric and Per-mic) In D Sinor (szerk.): The Uralic Languages Description,History and Foreign Influences Handbook of Uralic Studies 1Leiden, Brill

Wiik, K 2002. Eurooppalaisten juuret Jyvaskyla, Atena

149

AZ URÁLI ELMÉLET JELENLEGIÁLLAPOTA: KRITIKAI ISMERTETÉS∗

1. BevezetésA tankönyvek és enciklopédiák többségében az olvasható,

hogy az uráli nyelvek jól megalapozott, és körülhatárolt nyelv-családot alkotnak, melynek létezése kétséget kizárólag bizonyítottAz ős-uráli közösségről úgy vélik, hogy 8000/6000 éve élt, és amai uráli nyelvek egymást követő, lineáris, kettős szétválás útjánalakultak ki.

E dolgozat az uráli elmélet alapjául szolgáló adatok kritikaiismertetését nyújtja Reményeim szerint sikerül bemutatnom, hogyaz uráli családfával alapvető gondok vannak, és a hagyományosuráli elmélet átalakításra szorul

2. A hagyományos uráli paradigmaÁltalában úgy tartják, hogy a finnugor családot, a tudósok

egy csoportja Magyarországon, Budenz József irányításával, 1870és 1880 körül "Az ugor-török háború" néven ismert éles vitábanalapozta meg tudományosan Otto Donnere munkára épített 1881-ben, és állítólag bizonyította, hogy a szamojéd nyelveket a finn-ugor csoporthoz kell hozzáadni. Megrajzolta az első uráli család-fát.

A tankönyvek arra céloznak, hogy az uráli család megfelel atörténeti nyelvészet módszerei által felállított, és formalizált"eszményi" nyelvcsalád követelményeinek. Ezen állításnak meg-felelően következzenek a "Hagyományos uráli elmélet"-nek ne-vezhető legfőbb tantételek:1 tantétel A mai uráli nyelvek egyetlen, ős-urálinak nevezett ge-

netikai szülőtől származnak, és nincsenek genetikai rokon-ságban a környező nyelvekkel. Bár elismerik, hogy (több-

∗ E tanulmány eredeti címe és megjelenése:"The current status of the Uralic

theory; a critical review" In A-M Loffler-Laurian (szerk) Étudcs deLiguistique Générale et Contrastive – Hommage à Jean Perroten ,l’Honneur de son 75e Anniversaire Paris CRELS.Editions, 309-319

150

kevesebb) jelentős megfelelések vannak az indoeurópai, azaltáji és a paleo-szibériai nyelvekkel, ezeket csupán kölcsön-zés eredményének tekintik.

2 tantétel. Az ősnyelv nagyobb részét, és a családfa alacsonyabbcsomópontjait megbízhatóan rekonstruálták a nyelv mindenszintjén.

3 tantétel A (hagyományos) uráli őshaza Urál körüli elhelyezéséta térségben jelenlévő növénynevek ős-uráli rekonstrukciójatanúsítja. Ősiségét (a növényi neveken kívül) az bizonyítja,hogy az ős-uráliban olyan indoeurópai kölcsönszavak talál-hatók, amelyek az ős-indoeurópai nyelvig vezethetők vissza.

4 tantétel A rekonstruált családfa összhangban áll a mai nyelvek-ben megfigyelt megfelelésekkel. Például a finnugor csomó-pont alatti mai nyelvek viszonylag köze] állnak egymáshoz,és mérhetően távolabb vannak a szamojéd csomópont alattinyelvektől. Hasonlóképpen, az ugor csomóponthoz tartozónyelvek egymáshoz közelebb állnak, mint a fa bármely másnyelvéhez.

5 tantétel A kettős szétválás eredményeként az anya-nyelvből ki-alakult leány-nyelvek megfelelő közös újításokat és a mo-dellel összhangban álló megőrzött ősi jellegzetességeket

tartalmaznak6. tantétel. A leány-nyelvek mai hangrendszere olyan hangválto-

zások eredménye, amelyek lényegében Szabályosak és rend-szeresek

3. Hogy lehetett elhinni, hogy az uráli és az altájinyelvek nem rokonok?

Amikor kutatásaim során az eredeti művek áttekintéséhez ér-keztem, meglepődve fedeztem fel, hogy a terület alapítói, Budenzés Donner, teljesen más elméletben hittek, mint amit ma isme-rünk.

Budenz és Donner nem mondta, ahogy a mai tankönyvekbensejtetik, hogy az uráli nyelvek nincsenek rokonságban más ázsiainyelvekkel Ellenkezőleg, elismerték a közöttük fennálló szó- ésalaktani összefüggéseket, melyek közül legalábbis jó néhány nemtulajdonítható véletlennek, vagy kölcsönzésnek

151

A szerzők úgy érveltek, hogy az uráli nyelvek a szélesebbázsiai nyelvcsaládon belül alcsoportot képeznek, amely magábafoglalja a finn, az ugor, a szamojéd, a mongol, a tunguz és a töröknyelveket Ezt a nyelvcsaládot "altájinak" nevezték (lásd példáulBudenz [1869, 375-9], Donner [1881]) Úgy tűnik, hogy az "altá-ji" szó jelentése a 20 század elején, néhány nemzedék múltán las-san megváltozott, mígnem kizárta az uráli nyelveket. Egyetlenmunka sem jelenik meg, amely e kérdéssel foglalkozna – csupánvalahogyan elfogadták, hogy az uráli és az altáji nem rokonok –és a terület alapító atyáival fennálló ellentmondásra a jelek szerintsenki nem figyelt.

Az eredeti munkával fennálló ellentmondás még csak nem isburkolt Fennhangon szól a kutatóhoz, aki veszi a fáradságot, hogyszinte bármelyik eredeti művet elolvassa Maga Budenz például azösszehasonlító altáji (nem uráli) nyelvészet professzora volt. Má-sik példa, nagy hatású magyar-ugor összehasonlító szótárának(MOSz) bevezetőjében, az 1 oldalon Budenz újra megállapítja,hogy a török és az ugor nyelvek "a hatalmas altáji családhoztartoznak".

A Budenz és Donner által közzétett bizonyítékok mai mér-tékkel nem bizonyítják az uráli nyelvek kiváltságos kapcsolatát azaltáji nyelvcsaládon belül Például Budenz számos, a magyar és afinnugor nyelvekben előforduló gyökszót sorol fel Ezeket vizs-gálva, sok megfelelés igen erőltetettnek tűnik, például egyetlenetimológiai "megfelelésben" kapcsolja össze a magyar köldök szótegy lapp szóval, melynek jelentése 'húr, : lant, ideg' és egy finnszóval, mely 'nyelv'-et jelent (MOSz i 41-42). Budenz alap szó-készletének csupán 19%-át fogadják el a mai szótárak(Marcantonio 2006, 78-83). Másik példát véve, Donner a szamo-jéd nyelvtani és funkcionális végződéseket vizsgálja, és úgy ta-lálja, hogy azok a legtöbb altáji nyelvben is jelen vannak. Azt akövetkeztetést vonja le, hogy a szamojéd, miközben az altájinyelvekhez tartozik, "közelebb" áll a finnugor ághoz, mint a csa-lád egyéb nyelveihez Azonban az eredeti dolgozat gondos olvasá-sakor nehéz megtalálni e döntő állítást alátámasztó adatokat.

152

4. A hagyományos uráli paradigma áttekintéseA hagyományos elmélet alapvető tantételeit az adatok nem

igazán támasztják alá. Valójában inkább azt a kívánságot tükrö-zik, hogy az uráli adatokat összehangolják az eszményi nyelv-család kívánalmaival, mint a lényeges jellegzetességek valóditermészetét és eloszlását. Miközben tagadhatatlan, hogy van né-hány megfelelés az uráli nyelvek között, ezeket semmiképpennem lehet hitelesen megmagyarázni a történeti nyelvészet ha-gyományos módszerein keresztül, eltekintve attól, hogy jelenvannak a környező nyelvek némelyikében, és épp olyan erőtelje-sek.

Bemutatom, hogy az idevágó uráli adatok nem igazolják ahagyományos uráli elmélet fent felsorolt tantételeit.

1 tantétel. Az uráli nyelvek néhány tulajdonságukat megosztjákmás nyelvcsoportokkal: szótani (beleértve az alapvető szó-készletet), fonológiai, alaktani, morfo-szintaktikus és tipoló-giai tulajdonságot az altájiakkal és még legalább a jukagirrel(a paleo-szibériaiak közül); egy (többé-kevésbé) nagy meny-nyiségű szótani hasonlóságot (különféle értelmezések sze-rint), és csupán néhány formánst az indoeurópaival A hagyo-mányos uráli elemzés szerint ezek a megfelelések tisztán ésegyszerűen a kölcsönzés eredményei. A kölcsönzött alakoktöbbségét meglehetősen réginek tekintik (legalább 3-4 ezeréves), a kérdéses népek között fennálló hosszantartó kapcso-latoknak köszönhetően, A "kölcsönzési" értelmezés azon ala-pulna, hogy az uráli szótani tételek és formánsok szabályoshangmegfelelésekkel kapcsolódnának össze egymással, mígez nem lenne érvényes az uráli és altáji, vagy az uráli és ajukagír szótani tételek és formánsok között.

Azonban a valóság nem egészen így néz ki. Elsősorban nemigaz, hogy az összes elfogadott uráli szófejtés tökéletes hangmeg-felelést mutat, ellenkezőleg, ez csak nagyon kis töredékükre érvé-nyes, ahogy később tárgyalni fogjuk, Másodszor, elismert tény,hogy a kölcsönzött szavak csupán néhány nemzedék után haso-nulnak a célnyelv hangrendszeréhez, ha nem hamarább, Hogyan

153

tudnánk akkor különbséget tenni az uráli nyelven belül a feltehe-tőleg ezer éves kölcsönszavak és a valódi származékok között,bármilyen más fajta ismeret és régi feljegyzés hiányában?

2 tantétel Az általános felfogással ellentétben nem igaz, hogy azős-uráli szerkezetének és alsóbb csomópontjainak legnagyobbrészét megbízhatóan rekonstruálták, amint ezt ma valóban el-fogadják (Hajdú 1987, 306-315; Sarnrnallahti 1988, 484).Janhunen (1981) megkísérelte az ős-uráli csomópont hang-szerkezetének rekonstrukcióját, úgy, hogy "jó" finnugor szó-fejtéseket keresett, melyeket jó ős-szamojéd megfejtésekkelvetett össze így 140 szófejtést állapított meg, amelyekből csak94-et ítél valóban "jónak" az összehasonlításra.

Tüzetesebb vizsgálat után nemcsak az derül ki, hogy többezek közül fonológiai és/vagy jelentéstani nehézségekkel jár;pontosabban csak 47 olyan szófejtés van, mely vagy valóban "jó",vagy szabálytalanságairól a szerző úgy véli, hogy képes azokatmegokolni. A fennmaradó 47 etimológia olyan szabálytalanságo-kat mutat, amelyeket nehéz vagy lehetetlen indokolni, amint ezabból is nyilvánvaló, hogy a rekonstruált alakokat kérdőjellel je-lölik. Az Uráli Etimológiai Szótár szerint (UEW) e 94 szófejtés-nek több mint egyharmadán más ázsiai nyelvek, és sokkal ritkáb-ban indoeurópaiak osztoznak De a helyzetet tovább súlyosbítja,hogy Janhunen az ős-szamojéddal valójában nem a valódi finnu-gort, hanem a finn-permi csomópontot veti össze, amint maga aszerző is mondja. Ha valaki gondosan elolvassa az eredeti szöve-get, észreveheti, hogy az ős-szamojéddal összevetett minden szó-fejtést következetesen "permi-finn"-nek és nem "finnugor"-nakosztályoznak. Más szóval Janhunen nem vette tekintetbe az ugoretimológiákat (még ha elemzésében hivatkozik is némelyikükre),aminek oka az, hogy az ugor csomópont akkor sem volt, és mégnapjainkban sincs rekonstruálva E szempontot ma elismerik azirodalomban Például megint csak Janhunen (1998,461) megerősítisaját 1981-es állítását. Abondolo (1998, 428) és Viitso (1997) el-ismerik, hogy az ugor csomópont a "nyelvszövetség" eredményelehet. Kálmán (1988, 395) nyíltan állítja, hogy

154

"Ez a magyarok és az obi-ugorok közötti közeli rokon-ságba vetett nagyon régi és kétségtelenül természetes hitnem annyira tudományos érveken alapul mint inkábbazon a tényen, hogy a latin Hungarus és Hungarian ne-vek hasonlítanak az Ugra, Yugra nevekhez, amelyekkelaz orosz források az obi-ugor népet jelölték."

Az ugor csomópont érvénytelensége főként a magyar nyelváltal felvetett nehézségeknek tulajdonítható, lévén, hogy. ez fo-nológiai, szó- és alaktani szinten nagyon különbözik az obi-ugortól. Valóban, néhány szerző elismeri, hogy a magyar nyelvalapvetően elszigetelt a családon belül (Abondolo 1987, 185)Sammallahti (1988, 491), megfigyelvén a jellegzetességeket,amelyeken a magyar inkább osztozik a permivel és más nyugatiágakkal mint az obi-ugorral elismeri, hogy ezek magyarázatáhozfel kellene tételezni egy "ős-finn-magyar közbülső proto-nyelvet",bár úgy dönt, hogy a kérdést nem feszegeti tovább. Végül az obi-ugor nyelvek is felvetnek bizonyos nehézségeket, ami rekonstru-ált hangszerkezetüket illeti, a Honti (1982) által elért eredményekdacára!

A lapp ágat is elszigeteltnek kellene tekinteni. A lappot gyak-ran osztályozzák úgy, mint amely közbenső csomópontot alkot afinnségi ággal de ez a besorolás nagyon vitatott Két újabb, egy-mással szembenálló vélemény végett lásd Titkonent (1997), akikétségbe vonja a lapp-finn ős-nyelv létezését, és Sammallahtit(1999), aki pedig mellette érvel. Csakugyan, a lapp nyelvek mon-dattani-tipológiai és "bizonyos" szótani összefüggés vonatkozásá-ban a balti-finn nyelvekkel de az alaktani jellegzetességek, külö-nösen az esetrendszerek tekintetében, a szamojéd nyelvekkelosztoznak, miközben szótani tételeik jó része (beleértve alapvetőszókészletüket) úgy tűnik nincs rokonságban egyetlen urálinyelvvel sem (Lehtiranta 1989)

Több kutató a volgai csomópont érvényességében is kételke-dik, vagyis tagadják, hogy a cseremisz és a mordvin nyelv közöttközelebbi rokonság állna fenn. Például Itkonen (1997) azt állítja,hogy a volgai-finn csoport már korán négy, viszonylag "függet-len" ős-nyelvből kellett álljon: ezek az ős-finn, az őslapp, az ős-mordvin és az ős-cseremisz. Alapjában hasonló véleményen van

155

Korhonen (1984) és Hakkinen (1983), akik a hagyományos csa-ládfa alapos leegyszerűsítése mellett érvelnek Tulajdonképpen la-pos fa-diagramot javasolnak ("fésű/bokor" modell diagram).

3 tantétel A hagyományos őshaza helyének az Urál térsége körülimeghatározását olyan fák kikövetkeztetett, rekonstruált neveitámasztanák alá, amelyek az ős-uráli közösség (feltételezett)idején ott jelen voltak (Hajdú 1964, 1975). Azonban e neveknagy többsége Eurázsiában, széles körben elterjedt, különö-sen a pinus sibi rica, ahogy ez magából a névből is nyilván-való. Ettől eltekintve az igazi nehézség a jelentéstani térentalálható (hangzás és jelentésbeli) szabálytalanság, tévesztésés keveredés különösen magas szintjében rejlik. Ettől mindenrekonstrukció kísérletet puszta találgatássá válik. És az iro-dalomban tényleg sok egyéb lehetőséget javasolnak az ősha-zára, beleértve a "széles őshazát", amely az Uráltól a Balti-tengerig terjed.

Az ős-uráli nyelv magas korát a fa-neveken kívül olyan köl-csönszavak jelenléte is tanúsítaná, amelyek az ős-indoeurópainyelvig nyúlnak vissza (lásd egyebek között Koivulehto 1991),

Nevezetesen, az ős-uráli csomópont az ős-indoeurópai kor-szakhoz tartozó kölcsönszavakat tartalmazna, míg az ős-finnugorcsomópont olyanokat, melyek az ős-indoiráni korhoz tartoznak.

Azonban közelebbről vizsgálva a dolgot kiderül, hogy e köl-csönszavak mennyisége jelentéktelen. Valójában ős-uráli szintencsupán 13 ős-indoeurópai kölcsönszó van Koivulehto szerint(1999, 209-210), Rédei szerint pedig csak 7 (1986, 40-43). To-vábbá legtöbbjük, más források szerint, ideértve az UEW-et is,jelen van az altájiban és/vagy az ős-paleoszibériai nyelvekben is,néhányuk jól ismert vándorszóként. A finnugor szintenKoivulehto szerint (1999, 215) csak 14 jövevényszó van, Rédeiszerint pedig 18 (1986, 43-49), amelyek közül több másutt ismegtalálható (a két szerző által felsorolt adatok alapvetően átfedikegymást). E tényt az irodalom is elismeri. Például Koivulehto(1999, 215) elismeri, hogy az indoeurópai kölcsönszavak között,amelyek nyilván széles körben elterjedtek, "meglepően kevés azős-finnugor szó" ["Laajalevikkisia (suomalais-ugrilainen levikki)

156

on oikeastaan yllättävän vähän."]. Ami azt illeti, korábbi kutatókvéleménye eltért Koivulehtóétól. Például Joki (1973, 362-363) akövetkezőket állítja a) egyetlen, az ős-indoeurópai időkből szár-mazó kölcsönszó nem található az ős-uráliban; b) a finnugor nép-pel fennálló legrégibb kapcsolatok az iráni ős-nyelvig vezethetőkvissza, lévén, hogy még a szamojédban megtalálható indoiránielemek is iráni alakokból származnak. Ehhez hasonlóan Korenchy(1988, 673) is arra következtet, hogy ha megbízható hangtani is-mérveket lehet megállapítani a kölcsönzés korszakának meghatá-rozására, akkor ezek iráni eredetre, valójában "késő" iráni eredetremutatnak!

Ha így áll az eset, nyugodtan állíthatjuk, hogy az uráli nyel-vekben jelenlévő indoeurópai kölcsönszavak az egyes uráli illetveindoeurópai ágak közötti kapcsolatok eredményei. Ezért ezeksokkal újabb keletűek, mint általában feltételezik. Hogy ténylegígy áll a dolog, megerősíti az a tény, hogy a kölcsönszavak több-sége a nyugati uráli nyelvekben (főként a balti és germán nyel-vekből), és a magyarban (főleg [késő] irániból) található meg.Ami Koivulehto nagyszámú ős-indoeurópai kölcsönzését illeti, aző ős-uráli/ős-indoeurópai megfelelései bármilyen szabatosak is,véleményem szerint nagy nehézséget jelentenek, főként olyanhangmegfelelésekre támaszkodnak, amelyek létezése bizonytalanés kérdéses, és amelyek természete amúgy sem jól meghatározott,mint például az 'x' szegmens az ős-uráliban Ganhunen 1981 általbevezetve), vagy a 'laringálisok' az ős-indoeurópaiban.

4 tantétel Az állítást, hogy a rekonstruált családfa összhangban álla mai nyelvekben észlelt megfelelésekkel, önmagában ismegcáfolja az alapvető fontosságú, igaznak vélt csomópontokmeggyőző rekonstrukciójának hiánya, ahogy a 2. tantételbentárgyaltuk. Ettől eltekintve a következőket is megfigyelhet-jük: a.) az uráli és a finnugor időszak között nincsenek lénye-ges különbségek, a nyelv egyetlen szintjén sem; b) nem igaz,hogy a finnugor csomópont alatti összes mai nyelv viszonylagközelebb áll egymáshoz, a szamojéd nyelvekhez képest. Azalaktan fő szempontjait illetően például az obi-ugor nyelvekközelebb állnak a szamojédhoz, míg a lapp közelebb van aszamojédhoz, mint a finn ághoz.

157

5 tantétel Az álltás, hogy a leány-nyelvek közös újításokat, és ősimegőrzött jellegzetességeket tartalmaznának, ugyancsak el-lentétes a tényleges adatokkal, amint a 2 és 4 tantételből márnyilvánvaló. Elegendő lesz itt bemutatni bizonyos jellegzetes-ségek rendszertelen eloszlását. Például a kettesszám jelen vana lapp, a szamojéd és az obi-ugor nyelvekben. Mennyiségimegfelelés egy részről a lappban és a finnben, más részről amagyarban található. Fokváltakozás a balti-finnben (de nem avepszében és lívben), a lapp némely nyelvjárásban, és némelyszamojéd nyelvben van jelen. Nem is beszélve arról, hogy ajelenségek részletei nyelvenként számottevően ingadoznak,lévén például a szamojéd fokváltakozás kevésbé egységes,mint a finnségi nyelvekben A főnévi igenév -ni végződésén amagyar és a permi osztozik.

Megfordítva, az ugor nyelvek számos alapelemen nem osz-toznak, mint például az alapvető dativus/lativus, locativus és ab-lativus végződések, ehelyett olyan morfémák töltik be a szerepü-ket, amelyek nincsenek "történelmi kapcsolatban" (Honti 1998,344) Hasonlóképpen az -lla --Ilä (< *-1-na) finn helyi (adessivus)végződésnek van megfelelője a permi -len végződésben, de nincsa lappban és a mordvinban. Ezt Korhonen (1981) úgy magyaráz-ta, hogy a végződés az ős-finn-permiben még nem volt része azalapvető esetrendszernek, hanem inkább szóképző elemek termé-keny csoportját alkotta,

E pontnál megfigyelhetjük, hogy Hajdú Péter ismételten je-lezte a családfa teljes alkalmatlanságát az összetett, bonyolulttörténelmi folyamatok ábrázolására, amelyek létrehozták a maiuráli nyelveket Azt is megvilágította, hogy az izoglossza diagra-mokat – amelyek jobban illenének a feladathoz – aligha lehetcsaládfa diagrammá átalakítani (1975, 37 & 42)

6 tantétel Végül beszéljük meg a történeti nyelvészet keretén be-lüli legfontosabb tételt, amely szerint az uráli nyelvek maihangrendszere olyan hangváltozások eredménye, amelyekalapvetően szabályosak és rendszeresek. Ezt az állítást márönmagában véve megcáfolja az, hogy sem az uráli, sem a

158

legtöbb közbülső csomópont még nincs kielégítően rekonst-ruálva, ahogy a 2. tantételben tárgyaltuk Az uráliban jelenlé-vő tömérdek szabálytalanságot most beismerik a szakmánbelül, például Hiikkinen (1996, 53). Maga Janhunen(1981,259) "elegendő fonológiai és szemantikai hasonlóság-ról" ("..nittävän äänteellisen ja semanttisensamankaltaisuuden..") beszél, amikor az általa összehasonlí-tott ős-szamojéd/ős-finn-permi szavak tömegére utal. Amikoraz uráli nyelvcsalád támogatói szembesülnek ezzel a kérdés-sel, azzal indokolják a szabálytalanság magas szintjét, hogyez az uráli nyelv régiségének nyilvánvaló következménye.Azonban az uráli nagy régisége csupán feltevés, és semmi-képpen sem bizonyított tény, úgyhogy itt egyértelműen az ör-dögi kör esete áll fenn.

Az uráli paradigma több mint 200 éves Ez idő alatt számosalaptételét megcáfolták Ráadásul a nyelvészek ráébredtek, hogyaz összehasonlító nyelvészet hagyományos módszerei nem meg-bízhatóak, amikor olyan nyelvekre alkalmazzák, amelyekhez nemállnak rendelkezésre régi feljegyzések (Fox 1995,8), mert nincs arekonstrukció alapjául szolgáló elegendő adat E körülmények kö-zött a kvantitatív eljárások vagy a korszerű nyelvjáráskutatás újmódszerei alkalmasabbak lennének.

Csakugyan számos uralista (akik közül néhányat korábbanmár említettünk) javasolta a paradigma többé-kevésbé alapvetőmódosítását, a megfigyelt uráli összefüggések eltérő magyaráza-tát, alternatív családfákat stb. Egyes tudósok még a rokonságiösszefüggések fogalmát is teljesen elutasították, mint, példáulTauli (1966) és Künnap (1997), hogy csak néhányukat említsem.

Manapság, ezek az "elütő hangok" végre utat törnek a ha-gyományos paradigmán át, és onnan az általánosabb nyelvészetiirodalomba!

159

IrodalomAbondolo, D. 1987. Hungarian. In B Comrie (szerk.): The Major

Languages of Eastern Europe. London, Croom HeIm, 185-200

Abondolo, D. 1998. Hungarian In D Abondolo (szerk),428-456Abondolo, D (szerk.) 1998. The Uralic languages Routledge

Language Family Descriptons London, Routledge.Budenz, J. 1896 A magyar és finn-ugor nyelvekbeli szóegyezések.

Nyelvtudományi Közlemények, 6, 375-450Donner, O 1881. Die samojedischenSprachen und diefinnisch-ugrichen. Atti del IV Congresso Internazionale degliOrientaJisti 2, Firenze, 231-251.

Fogelberg, P. (szerk.) 1999. Pojan poJuiUa. Suomalaisten juuretnYkytutkimuksen muka"n Bidrag tilI kannedom av FinIandsnatur och falk 153 Helsinki, Finnish Society of Science andLetters, 70-91

Fox, A. 1995 Linguistic Reconstruction: an Introduction to theTheory and Method, Oxford University Press

Hajdú, P 1975 A rokonság nyelvi háttere. In P. Hajdú (szerk) Uráli népek. Nyelvrokonaink kultúrája és hagyománya;

Budapest, Corvina, 11-43Hajdú, P. 1987 Die uralischen Sprachen. In P Hajdú & P

Domokos: Die uralischen Sprachen und LiteraturenHamburg, Buske, 21-450.

Hajdú, P. Über die alten Siedlungraume der uralischenSprachfamilie. Acta Linguistica Hungarica, 14, 241--315

Hakkinen, K. 1983 Suomen kielen vanhimmasta sanastosta ja sentutkimisesta. Suomalais-ugriJaisten kielten etynwlogisentutkimuksen perusteita ja metodiikkaa. Publications of theDepartment of Finnish and General Linguistics 17. Universityof Turku

Hakkinen, K. 1996. Suonwlaisten esihistoria kielitieteen valossaTietolipas 147. Helsinki, SKS.Honti, L 1982. Geschichte des obugrischen Vokalismus derersten Silbe. In P. Hajdú (szerk.) Bibliotheca Uralica 6 Buda-pest, Akadémiai Kiadó

160

Honti, L 1998 Ob Ugrian in D Abondolo (szerk.), 327-357Itkonen, T. 1997. Reflections on Pre-Uralic and the "Saami-Finnic proto-language" Finnisch-Ugrische Forschungen, 54,229-266Janhunen, J 1981. Uralilaisen kantakielen sanastosta Journalde la Sodété Finno-Ougrienne (~ Suomalais-Ugrilaisen Seuran Aikakauskirja), 77, 219-274.

Janhunen, J 1998. Samoyedic. In D Abondolo (szerk.), 457-479Joki, A J 1973 Uralier und Indogermanen Mémoires de la Société

Finno-Ougrienne, 151, 1-418Kálmán, B, 1988 The History of the Ob-Ugric languages In D

Sinor (szerk), 395-412Koivulehto, J 1991 Uralische Evidenz für die Laryngaltheorie

Sitzungsberichte der Österreichischen Akademie derWissenschaften, Philosophisch-historische Klasse 566 Wien.

Koivulehto, J. 1999 Varhaiset indoeurooppalaiskontaktit aika japaikka lainasanojen valossa In P Fogelberg (szerk), 209-235

Korenchy, É. 1988. Iranischer EinfIuss in den finnisch-ugrischenSprachen. In D. Sinor (szerk), 665-681.

Korhonen, M 1981 Typological drift in the Finno-Ugrian lan-guages with special reference to the case system The SecondInternational Conference of Linguists. Seoul, 687-710.

Korhonen, M. 1984 Etymologian tila Review of Häkkinen (1983).Virittäjä, 88, 356-360.

Künnap, A 1997. On the origin of the Uralic languages In A.Künnap (szerk) Western and Eastern Contact Area.' of Uralic

Languages. Fenno-Ugristica, 21, 65-68Lehtiranta, J 1989. Yhteissaamelainen sanasto Memoires de la

Société Finno-Ougrienne, 200, 235-318Marcantonio, A. 2006. Az uráli nyelvcsalád Tények, mítoszok és

statisztika Budapest, Magyar Ház [Imre Kálmán ford]MUSz = J Budenz (szerk) Magyar-ugor összehasonlító szótár

Budapest, Akadémiai Kiadó, 1873-1881Rédei, K 1986 Zu den indogennanisch-uralischen

Sprachkontakten Sitzungsberichte der ÖsterreichischenAkademie der Wissenschaften, Phiiosophisch-historischeKlasse 468 Veröffentlichungen der Kommission für Linguistikund Kommunikationsforschung, Heft 16 Wien.

161

Sammallahti, P 1988, Historicai phonology of the Uralic lan-guages. In D Sinor (szerk.), 478--554.

Sammallahti, P. 1999 Saamen kielen ja saamelaisten aikuperäsläIn P Fogeiberg (szerk.), 70-90.

Sinor, D (szerk.) 1988 The Uralic Languages Description, His-tory, and foreign Influences Handbook of Uralic Studies ILeiden, Brill, 478-574.

Tauli, W.1966 Structural Tendencies in the, Uralic Languages.Indiana University Publications. Ural and Altaic Series 17The Hague, Mouton

UEW = Uralísches Etymologisches Wörterbuch, 1-VIII. K. Rédei(szerk.); Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986-1991

Viitso, TR 1997 Keelesuguius ja soome-ugri keeiepuu.Akadeemia, 9, 899-929.

163

NYELVÉSZFANTÁZIÁK.

MARIO ALlNEI: AZ ETRUSZK NYELV: AMAGYAR NYELV ARCHAIKUS FORMÁJA,

BOLOGNA: IL MULlNO RICERCA, 2003, 480O.∗

Ez a könyv már a megjelenése előtt nagy érdeklődést váltottki mind a szakmai, mind a nem szakmabeli olvasóközönség köré-ben, minden bizonnyal a hatásos címválasztásnak köszönhetően.A cím ugyanis, amely a nem szakmabeli olvasó számára forra-dalmi nyelvészeti és történelmi felfedezés benyomását kelti, hi-ánypótló lehetne: az etruszk nyelv eredetének máig vitatott kérdé-sét kívánja megválaszolni A szakemberben viszont éppen, hogyerős kételkedést támaszt: hogyan fogalmazhat meg egy nyelvész,mint Mario Alinei, olyan tételt, amely szerint rokonsági viszonyáll fenn két olyan nyelv és nép között, amelyek egymástól gyöke-resen különböző és távoli történelmi miliőhöz tartoznak? Erre akérdésre kerestem a választ a recenzióban Másként fogalmazva:noha nincsenek naprakész ismereteim az "etruszk kérdésről, atörténeti nyelvészet és a hungarológia művelőjeként azt szeretnémbemutatni, hogy Alineinek hogyan sikerülhetett felállítania ésmegvédenie a címben szereplő tézist úgy, hogy eközben felvo-nultat egy egész sor módszertani- és a tényanyagot manipulálótrükköt.

Recenzióm három részre tagolódik (1) "Olvasás előtt" általá-nos módszertani megfontolások, amelyek a cím nyomán a nyel-vész-olvasókban szükségszerűen felmerülnek még a könyv olva-sása előtt; (2) "Olvasás után": a könyv főbb tételeinek elemzése,vagyis a szűk értelemben vett recenzió; (3) "A történeti-összehasonlító nyelvészet és a nyelvcsaládok" általános megfon-tolások a nyelvi elemzés módszerei és a nyelvészeti osztályozáskapcsán

∗ Eredeti olasz verzió: "Un caso di "fanta-linguistica" A proposito di Mario

Alinei: Etrusco: una forma arcaica di ungherese" Studi e Saggi Linguistici2004; XLII, 173-200

164

1. Olvasás előttMég mielőtt elolvastam volna a könyvet, a következő, meg-

kerülhetetlen, módszertani jellegű kérdések merültek fel bennem:1) Bár nem vagyok etruszkológus, úgy gondolom, hogy jelenleg

nem tudunk sokkal többet az etruszk nyelv eredetéről, mintkorábban, azaz: valójában igen keveset (ezt támasztja alá pél-dául Cristofani [1991]; lásd még Bonfante & Bonfante[1985]; Pallottino [1984]). A történeti nyelvészetnek, amelyaz összehasonlító/rekonstrukciós módszeren alapul, csakúgy,mint a nem kevésbé problematikus nyelvtipológiai összeha-sonlításnak ahhoz, hogy megbízható lehessen, mindenekelőttnagyszámú nyelvi adatra van szüksége, mégpedig nem csakszinkron, hanem – ideális esetben – diakrón síkon is. Az et-ruszk nyelv esetében igen kevés világosan és egységesen ér-telmezett nyelvi elemmel rendelkezünk. Ráadásul, az etruszkszövegek körülbelül 90%-át sírfeliratok képezik, amelyekcsak az elhunyt nevét tartalmazzák (rokonsági utalással vagyanélkül), míg a köznyelvi szókincs csak korlátozottan jelenikmeg. Hogyan hasonlíthatnánk össze tehát az etruszkot a világbármely más nyelvével? A művelet kivitelezhetetlen, sót, apriori el sem gondolható.

2) Alinei talán az etruszk és (ezt hangsúlyoznám) az ómagyarnyelvi adatok hiányosságait a régészet, az antropológia vagy agenetika új felfedezéseivel pótolta? Még ha igy is lenne, nemértem, hogyan lehet gondolkodás nélkül egyenlőséget tenni"A" régészeti kultúra és "A" nyelv, "B" régészeti kultúra és"B" nyelv stb közé A régészeti leletek általában nem szólalnakmeg (hacsak nem tartalmaznak feliratokat) Az antropológu-sok és régészek csoportosításában körülhatárolt egyes "kultú-rák" egymástól nyelvi és kulturális értelemben gyakran gyö-keresen különböző népességek által lakott területekre terjed-hetnek ki.

3.) Eleve gyanús ez az n-edik kísérlet a magyar nyelv rokonításá-ra (amely hol rokonnyelvként, hol származéknyelvként vagyegyenesen ősnyelvként van feltüntetve) egy olyan nyelvvel,amely igen messze található attól a földrajzi és nyelvi környe-zettől, ahová a magyar egyértelműen besorolandó (értem ez-

165

alatt az ún. urál-altáji területet, jóllehet a fent használt, bevettkifejezések minden bizonnyal félrevetetőek lehetnek). Nemez az első alkalom ugyanis, hogy olyan, már megvitatásra isalkalmatlan nyelvrokonságot vetnek fel (sőt, fogadnak el afelkészületlen olvasók), mint a magyar és sumér, a magyar ésógörög vagy a magyar és óegyiptomi.

És mit szóljunk a címhez Az etruszk nyelv: mint a magyarnyelv archaikus formája? Ez a cím feltételezi, hogy:a) feltéve, hogy elegendő etruszk nyelvi adat áll rendelkezésre,

megfigyelhető az etruszk és az ősmagyar között számottevő,különböző nyelvi szinteken (lexikai, fonológiai, morfológiaistb. szinten) megnyilvánuló hasonlóság, amely igazolja azt akezdeti feltevést, hogy éppen ezt a két nyelvet kell összevet-nünk, mégpedig az összehasonlító elemzés módszerével.

Más szóval, miért választotta Alinei a priori azt, hogy az etrusz-kot a magyarral veti össze, és nem a baszkkal, a törökkel, alatinnal vagy bármely más európai vagy ázsiai nyelvvel?

b) bármi is volt Alinei kezdeti (szükségszerűen intuitív és tudo-mányelőtti) motivációja, az etruszk és a magyar nyelv össze-hasonlítását a későbbiekben a szerző tudományosan igazolja anyelvi adatok elmélyült és szigorú elemzése során. Valóban,két vagy több nyelv nyelvészeti összehasonlításakor (mintahogy bármilyen tudományos kutatás esetén) a kutatás kez-deti fázisát általában intuitív megfigyelések kísérik, amelyetkésőbb egy vagy több részfeltételezés megfogalmazása követ,vagy akár egy általános hipotézis felállítása a nyelvro-konságra vonatkozóan. Mint korábban említettük, a kutatás amagától értetődő és vizsgálható hasonlóságok feltételezésébőlindul ki, és erre alapozható a későbbiekben a rokonsági vi-szony (esetleg a nyelvi érintkezés) hipotézise a szóbanforgónyelvek között. Ezután, a kutatás következő, majd záró szaka-szában, a feltételezett nyelvi kapcsolatot szigorú elemzésimódszerrel vizsgáljuk, hogy igazoljuk – és ez a legkényesebbmomentum –, hogy a megfigyelt hasonlóságok feltevésünk-nek megfelelően ténylegesen valós nyelvi megfelelések-evagy inkább puszta véletlennek köszönhető hasonlóságok,amelyek sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint gondolnánk.Feltételezésünket többnyire az összehasonlító módszer segít-

166

ségével igazoljuk, vagyis megállapítjuk a hangfejlődési ten-denciákat, az úgynevezett hangtörvényeket, és kimutatjuk,hogy az összehasonlított szóalakok jelentős része megfelelegymásnak fonémáról fonémára, a felállított szabályok sze-rint.

Végülis mi motiválhatta Alinei kezdeti választását? És igazol-ta-e tudományos eszközökkel a magyar és az etruszk nyelvi je-lenségek között feltételezett kapcsolatot és ebből kifolyólag a ro-konsági viszonyt a két nyelv között?

Az első kérdésre csak a könyv elolvasása után válaszolha-tunk, hiszen a kezdeti választás, (mint említettük) mindig szub-jektív. Ami a második kérdést illeti – ez a kutatás legfontosabbfázisa – már a könyv olvasása előtt előre megfogalmazhatjuk aválaszt, és ez csakis nemleges lehet Az az állítás ugyanis, hogy azetruszk és az ősmagyar között rokonsági viszony van, előfeltéte-lezi, hogy jól ismerjük az etruszkon kívül (és máris elég ingatagtalajon járunk), a magyar nyelv fejlődésének korai korszakait is,jelen esetben az ősmagyar kort közvetlen adatok alapján, vagyisősmagyar szövegeknek köszönhetően, vagy akár közvetetten atörténeti-összehasonlító nyelvi rekonstrukció segítségével, esetlege kettő kombinációjával Alinei sajnos ezt az alapvető követel-ményt is a priori figyelmen kívül hagyja. Valójában nincsenekősmagyar nyelvemlékek, de olyan későbbi adatok sem, amelyeklehetővé tennék, hogy kövessük a magyar nyelv történeti fejlődé-sét e korai szakaszban, és rekonstruáljuk esetleges állomásait Deaz egész finn ugor (vagy uráli és altáji) területen sem találunkolyan nyelvemléket ebből a korszakból, amely akár a legkisebbsegítséget is nyújthatná egy ilyen merész vállalkozáshoz.

Aki pedig azt hozza fel ellenvetésül, hogy a finnugor/uráliszakirodalomban gyakran esik szó az ősmagyar kort megelőzőstádiumról, amelyet leginkább az ún. "ugor korszakkal" (lásdalább) azonosítanak, rögtön azt válaszolhatjuk, hogy e feltétele-zett ugor korszak puszta spekuláció gyümölcse, amely főként ahagyományos finnugor/uráli elmélet első éveire volt jellemző, ésma már az uralisztika kutatóinak nagy része elvet

Az előzetes megfontolások eredményeképp kezdeti kételke-désünk csak fokozódik: ekkora, a priori leküzdhetetlen módszer-tani nehézségekkel számolva hogyan fogalmazódhatott meg a

167

magyar és az etruszk nyelv összehasonlításának ötlete, és amimég meglepőbb, hogy juthat valaki arra a következtetésre, amely-re Alinei?

2. Olvasás után

2.1 .A kezdeti választásA magam elé kitűzött programhoz hűen először azt a fejeze-

tet vizsgáltam, amelyben Alinei világossá teszi motivációit, ame-lyek a kezdeti választáshoz vezették: vagyis az első fejezetet Mi-vel hungarológus vagyok és nem etruszkológus, figyelmemet amagyar nyelvi adatokra összpontosítottam (valamint a könyvbenidézett egyéb finnugor, uráli és altáji adatokra), nemkülönbenAlinei módszertanára és az általa alkalmazott nyelvészeti eljárá-sokra

Alinei kezdeti döntése a magyar és az etruszk nyelv összeha-sonlítása mellett pusztán néhány, hangtanilag hasonló szómegfi-gyelésén alapszik, amelyek etruszk és magyar magas rangú tiszt-ségviselőket jelölnek (15-37. o). Megjegyezhetjük itt, hogy eleveelhibázott döntés szemantikai és lexikai összehasonlító adatokbólkiindulni anélkül, hogy előzőleg megvizsgáltuk volna az esetlegesmorfszintaktikai hasonlóságokat, amelyek jó. a] nagyobb jelentő-séggel bírnak Hasonlóképp, ha olyan jelentős társadalmi intéz-ményhez fűződő fogalmakat vetünk össze, mint a nemesség: kétegymástól térben és időben igen távol eső kulturális hagyomány-ban. Vizsgáljuk meg azért a nemességgel kapcsolatos kifejezése-ket, vagy – Alinei kifejezésével élve – az etruszk "magisztrátus"-hoz kapcsolható szavakat és feltételezett ómagyar megfelelőiket.Nem lesz nehéz észrevennünk, hogy az Alinei által javasolt szó-rokonítások teljesen önkényesek, mind hangtanilag, mind jelen-téstanilag. Alinei nem is törekszik arra, hogy szinkron vagydiakrón hangváltozásokat állapítson meg, melyek alapján igazol-hatná a szavak esetleges megfeleltetéseit, néhány ritka kivételtőleltekintve, amikor e hangváltozások téves magyar/finnugor nyelviadatokon alapulnak, vagy ami még rosszabb, téves vagy irre-leváns fonetikai és fonológiai sajátosságokon. Szintén önké-nyesek a könyvben szereplő jelentésváltozások (amelyek már

168

természetüknél fogva is nehezen meghatározhatóak), hogy ne isbeszéljünk az összehasonlításra kiszemelt etruszk kifejezésektöbbségének értelmezési nehézségeiről, amelyekről Alinei számotad anélkül, hogy levonná a szükséges következtetéseket.

Nézzük meg tehát közelebbről a legfontosabb állítólagosmegfeleléseket az etruszk (etr.), az ómagyar (óm) és az újmagyar(újm.) tisztviselői terminusok között. Az itt következő ómagyarkifejezések a X. századi arab forrásokban található eredeti kifeje-zések modern átírásai. E szavak jelentését (egyszeres idézőjelekközött feltüntetve) Alinei javaslata szerint közlöm, és ha különnem jelzem, helyesnek találtam vagy legalábbis általánosan elfo-gadottnak. Ugyanez érvényes az etruszk szakkifejezések jelenté-sére vagy értelmezésére, amelyeket helyesnek vagy legalábbis le-hetségesnek fogadtam el (ráhagyván az etruszkológusokra. Alineijavaslatainak esetleges megcáfolását). Tekintsük a következő pél-dákat:

1.a) etr zila -zil -zili -zilac -zi/ci zilX -zilci etc 'közösség feje'1.b) óm. jila -jula -dzla 'alkirály, állami főember'1.c) újm. Gyula 'tulajdonnév/személynév'

Már az első szóhasonlításoktól kezdődően tévúton jár Alinei,hiszen teljesen önkényesen választja ki a szóalakokat. Etruszkszótőnek ugyanis a zila alakváltozatot választja ahelyett, hogy asokkal plauzibilisebb zilac vagy zilc/zilx tőváltozatot választaná(vö Rix [1984,458]; Cristofani [1991, 49, 65-71]), pusztán azért,hogy összevethesse ezt a kifejezést a magyar jila -jula szóval,amelyben nyoma sincsen a szóvégi velárisnak. Így adódik a meg-feleltetés a a zila szóeleji /z/-je és a gyula szóeleji ,,/ dj/"-je(Alinei jelölése) között. Ezt a megfelelést a következő hangfejlő-dési tendenciák bizonyítanák Alinei szavai szerint (20-21 o)

"Az etruszk szóeleji z- megfelelhet a görög dy- vagy -dy-nek, vö. a gör ∆ιοµηδες lat. Diomedes és az etruszkZinaite.., Zimite,. Ezenkívül az <io> hangkapcsolat ad-hat <i>-t, amint mutatják a Diomedes eu. Zim- kezdetűmegfelelői. Az ugrisztika is megmagyarázza az <yu> és<i> hangfejlődést, mégpedig kétféleképpen: 1.) Árpád

169

Megyer- elnevezésű törzsének nyelvjárását (1 később)valószínűleg az /ü/ hiánya jellemezte, illetve annak /i-veltörténő helyettesítése.; 2.) a korai forrásokban a yila,gyla. alak fordul elő leggyakrabban.

Mindkét esetben, a magyar szóeleji <dy> az idegen eredetüszavak szóeleji /dj/-jére utal, ahogyan például a magy. gyémánt <ném Diamant szó is mutatja. Így lehetséges, hogy összefüggjönez az etruszk szóalak, amelyet mostantól a zila formában fogadokel, a magyar gyulá-val, amelyet ma már csak személynévkénthasználnak."

Ezt az idézetet rövidsége ellenére emblematikusnak tekint-hetjük, hiszen világosan mutatja, hogy milyen jellegű és mekkoratévedések rejtezhetnek egyetlen állításban: nyelvészeti módszer-tani tévedések, tárgyi tévedések, az adatok téves értelmezése ál-talában és magyar/uráli vonatkozásban különösen, továbbá a tör-téneti adatok téves értelmezése Ugyanis:

a) Alinei a két szóeleji fonéma megfeleltetését úgy igazolja, hogybizonyítékként nem két egymással összevethető etruszk ésómagyar etimológiai sort tüntet fel, hanem etruszk, görög, la-tin és német kifejezések sorát vonultatja fel Hogyan lehet bi-zonyítani az esetleges megfelelést egy X nyelv és egy Ynyelv között, egy X nyelv és három másik, V, W vagy Znyelv feltételezett megfeleléseivel, amelyek teljesen külön-böznek az Y nyelvtől? Talán Alinei a dy frikatívvá válásánaklehetőségére akar hivatkozni, de ez itt biztosan nem elegendő.

b) Árpád feltételezett nyelvjárása, amelyet "valószínűleg" (jól fi-gyeljünk!) az /ü/-nek /i/-vel való helyettesítése jellemez,puszta kitaláció. Semmit sem tudunk az Árpád-kor nyelvjárá-sairól (amint már jeleztük, nem rendelkezünk ősmagyar szö-vegekkel, sőt ómagyarral sem igen – a legrégebbi szöeg, a hí-res Halotti beszéd Kr. u 1192/1195 körülről való, és ráadásultúl rövid ahhoz, hogy e tárgyban felvilágosítással szolgáljon).Csupán feltételezni lehet, hogy itt is voltak akkoriban nyelvjá-rások, ahogy minden nyelvben és korszakban.

c) Az az állítás, amely szerint Árpád nyelvjárását Megyer-nekhívták, a tényektől való elrugaszkodás másik jó példája. A

170

Megyer szóról a következőket állíthatjuk megalapozottan: aΜεγερη név átírása a magyar történetírók tollából. Ez a névjó párszor előfordul a Bíborbanszületett Konstantin bizáncicsászár (947-952k.) által írott, De Adminislrando Imperio cí-mű görög nyelvű műben. Ez a kifejezés az eredeti szövegbena török népcsoport vezetőjének a nevét jelöli, minthogy a csá-szár a "törökök népét" (38-40. fej.) írja le, és (figyelem!) nema magyarokét. Ennek ellenére e kifejezést a magyar nyelvé-szeti és történeti irodalomban általánosan a magyar néppelkötik össze, vagyis a magyar szóalakkal. A megyer szóalakvalójában a magyar szó egy változatát képviselheti (és meg istalálható magyar helynevekben, mint Puszta-megyer, Tót-megyer stb), még akkor is, ha maga a magyar kifejezés seholnem fordul elő a szövegben. Igaz, hogy Alinei a feltételezett(árpádi) megyer nyelvjárásról szóló információt magyar szer-zőtől veszi (Imre 1972, 301), ez azonban semmiképpen semigazolhatja az adatok közvetlen ismeretének hiányosságát

d) az a tény, hogya <gy> betűsor fonetikai átírását Alinei /dj/-veladja meg, és az a tény, hogy ezt úgy álltja be, mintha meg-egyeznék a német Diamant szókezdő /dj/ hangsora a <gy>-vel, arra enged következtetni, hogy a <gy> betűsort két különfonéma, /d/ + /j/ sorának értelmezi, holott éppen ellenkezőleg,ez a betűsor egyetlen fonémát jelöl, mégpedig a zöngés pala-tális zárhangot, amelyet szokás szerint /d'/-vel vagy inkább/di/-vel írnak át az uralista hangtani hagyományban.

Most rátérünk a további tisztségviselőket jelölő szóhasonlítá-sokra (ismét hangsúlyoznám, hogy az ómagyar szóalakok a Xszázadi arab forrásokban, valamint a De Adminislrando Imperio-ban előforduló kifejezések modem átírásai):

2. a) etr canΘe -canoΘe -canΘous -camΘo; 'rex'2. b) óm knde -künde -kende -kündü 'király, katonai vezető'

Alinei egyetlen érvvel sem áll elő, amellyel alátámasztaná ajavasolt szóhasonlítást; a hangalakok hozzávetőleges hasonlósá-gát és a rokon jelentést már úgy tekinti, mint ami céljához bősé-

171

gesen elégendő. Alinei összesen annyit jegyez meg "ennek az et-ruszk tisztségnek is megvan a tökéletes [sic!] megfelelője a ma-gyar nyelvben, mivel a magyar kende a legrégebbi magyar tiszt-ségek egyikét jelöli" (22 o.)

3a) etr. maru 'földmérő'3.b) m. mérő 'személy, aki mér'

Jelezni szeretném, hogy a magyar mér-ő szóalak (a mér igé-ből képzett főnév) szóösszetételben 'földmérőt' jelenthet, ha a ftildszóval kapcsolódik össze (föld + mérő). Az etruszk kifejezés le-hetséges értelmezései közül a legvalószínűbbnek a "papok testü-lete" (Rix 1984, 461) vagy "quaestor" (Cristofani 1991, 67) tűnikAlinei tulajdonképpen azt próbálja bebizonyítani egy hosszú, ösz-szetett és kevéssé meggyőző kitérőben (23-25 o.), hogy az etrmaru szó 'földmérő'-ként való értelmezése helytálló, és ezért nemis lehet "kétségünk a földműveseknek az etruszk társadalombanbetöltött jelentős szerepe felől" (25 o)

Ezen a ponton Alinei anélkül, hogy további nyelvészeti indo-kokat hozna fel az általa javasolt lexikális egyezés védelmében, akövetkező konklúzióra jut (25 o.):

„A maru szóalakra etimológiailag visszavezethető ma-gyar mérő 'földmérő' szóalak az etruszk társadalom éskultúra rekonstrukciójának korábban hiányzó láncszem-ét biztosítja"

Alinei mintha megfeledkezne arról, hogy még meg sem kísé-relte bizonyítani a két nyelv között feltételezett rokonsági vi-szonyt, és így nem értelmezhet etruszk kifejezéseket magyar sza-vak segítségével!

4a) etr. lauxume -lauc- -luc- -lauxum- (lucumo, -onis) 'lovag'4.b) m. ló + hím 'lovag' (27. o)

Itt Alinei Cristofani egyes megjegyzései nyomán (Cristofani[1993, 129]; lásd még [1991, 95)) elveti a 'király'-t jelentő etruszkkifejezések bevett értelmezését, és 'lovag' vagy inkább 'lótulajdo-nos' jelentéssel látja el azokat, mégpedig a 4.b)-ben feltüntetett

172

hasonlítás értelmében. Itt nem térhetünk ki az etruszk kifejezésjelentésének kérdésére, de nem nehéz kimutatni a javasolt szóha-sonlítás abszurd voltát, hiszen egy sor téves feltételezésen alap-szik, amelyeket sorra is veszünk.

a) bár az etruszk szóalak töve a könyv szerint is lauc- -luc-, Alineiönkényesen mégis tovább bontja a szótövet: lau-c- -hi-c, – ésennek megfelelően lau-tum, hogy a két alak (kényelmesen)megfeleltethető legyen a magyar ló és hím szavaknak, ame-lyeket a puszta hangzásbeli hasonlóság alapján választott ki;

b) dacolva azzal, hogy sem az ómagyarban, sem a mai magyarbannem adatolható a ló-hím összetétel, Alinei még azt is meg-próbálja elhitetni, hogy ennek a szerinte létező összetételnek'lovag' a jelentése;

c) a 'lovag' jelentést ismét egy igen valószínűtlen jelentésfejlődés-sel támasztja alá: 'ló-him' ~ 'ló-birtokos', azaz 'lótulajdonos';

d) a nyilvánvaló nehézségek ellenére az etruszk etimológiai sort amagyar összetett szó fényében értelmezi.

Végül meg szeretném jegyezni, hogy ej az etruszk -c- --;(Umés a magyar hím megfeleltetése kapcsán Alinei a hasonlítás önké-nyességét az áltudományosság leplével fedi el, utalva arra, hogy amagyar hím szó az uráli *koj(e)-m3 alakból származik, mintha ez-zel igazolná az etruszk -c- --xum alak és a magyar hím szó hang-fejlődését. Erre könnyedén felhozhatjuk azt az ellenvetést, hogybármi is legyen a magyar hím szó eredete (amelynek a *koj(e)-bőlvaló levezetése igencsak szabálytalan, kizárólag a kezdő /k/ hang~ magyar /h/ levezetés szabályos; UEW 168), az etruszk szóalak-ok elemzése önkényes, és a ló-hím összetétel nem létezik a ma-gyarban. Alinei ekkorra már nem hátrál meg attól sem, hogy jóvaltágabb szakterületen, finnugor/uráli téren is bizonyítsa hozzáérté-sét. Arról ad hírt ugyanis az olvasónak, hogy a magyar ló szó-alaknak megfelelői vannak az obi-ugor nyelvekben (vogul/manysiés osztják/hanti), amelyek a magyarral együtt hagyományosan azuráli nyelvcsalád fájának középső, ugor ágához tartoznak (lásd avogul low, luw és az osztják 10)', lau' szóalakokat). Innen márcsak néhány lépés a következtetés (27 o):

173

"Ez az első eset, ahol azt látjuk, hogy egy etruszk alakközelebb áll a két másik ugor nyelvhez, melyek a magyarnyelv koraibb fázisát képviselik, ... mint magához a ma-gyar nyelvhez. Ez nem jelenti azt, hogy az etruszk nyelvetproto-ugornak tekinthetnénk, hanem egyszerűen annyit,hogy a bronzkori magyar nyelvre még nem jellemzőekazok az újítások, amelyek a későbbiekben, vagyis mégarchaikusabbnak kellett lennie, és közelebb kellett állniaaz ugorhoz, mint ahogyan a történeti és a modern kormutatja."

Ez utóbbi állítás – Alinei tézisének egyik tartópillére – telje-sen megalapozatlan. Ahogy már jeleztük, a magyar nyelv törté-netének legkorábbi szakaszát nem ismerhetjük közvetlen adatokútján. De közvetetten sem, mivel a középső ágat, amely a ma-gyart, a vogult és az osztjákot foglalja magába (ugor ág), határo-zottan el kell vetnünk azon erőteljes hangtani, szókincsbeli, alak-tani stb. eltérések miatt, amelyek az obi-ugor (vogul és osztják)nyelveket a magyartól elválasztják. Ezt a radikális különbségetmár nyíltan beismerték és közzétették még azok a kutatók is, akikfenntartják a hagyományos finnugor/uráli elméletet. Lásd pl.Abondolo [1998, 428], Helimski [1984, 253], Sauvageot [1976],Viitso [1995 és 1997], Kálmán [1988]; Janhunen [1981 és 1998],stb.). Vagyis az ugor ág rekonstrukciójának kivitelezhetetlenségeaz az egyik tényező, amely hozzájárult ahhoz, hogy számos ku-tató elvesse magát a hagyományos finnugor/uráli elméletet isvagy legalábbis az inadekvát genealógiai fát (lásd pl. Vütso [1995és 1997]); Künnap [1995 és 1998], Marcantonio [2001 és 2006]).Lezárásképpen jegyezzük meg, hogy Alinei egy olyan szót (ló)választotta feltételezett "ősi ugor egység" szimbólumának, amelyszámos más szóalakkal együtt eurázsiai területen széles körbenelterjedt, beleértve a mongolt (lav, lau, ulay(a») és a törököt(ulay) is. Ennek ellenére, mintha Alinei nem venné észre az el-lentmondást.

A soron következő szóhasonlítás Alinei érvelésében kitünte-tett jelentőségű, bennem azonban minden korábbinál nagyobbmegrökönyödést keltett:

174

5. a) etr. Meχ 'népnév, mellyel az etruszkok önmagukat illették:magyar'

5. b) m. magyar -megyer 'magyar'

Bár Alinei maga is megemlíti, hogy a meχ szóalak ritkánfordul elő az etruszk szövegekben, és így nincs kellő fogódzónk aszó jelentésének meghatározásához – ennek ellenére a meχ szótúgy értelmezik, mint a latin res megfelelőjét (Rix [1984]; lásdlejjebb), vagy a ,meΘlum - meχlum általános értelmében, mint'városállam, vidék' ([LE 1978, 138). Alinei figyelmen kívülhagyja továbbá a bizonyított Τοροηνοι-Tursko etimológiát is.Továbbá adósunk marad annak indoklásával, hogy vajon mi in-dította e két szóalak rokonítására, hacsak nem ismét a hangalakokhozzávetőleges hasonlósága (mindenesetre meg kell jegyeznünk,hogy a magyar -gy- fonetikai jelölése /d'/, és semmi köze nincsena /χ/-hoz) A javasolt rokonítás már a priori nem tartható, mivel azuralisztikai szakirodalomban általánosan elfogadott megyer—magyar etimológia téves.

A magyar szóalakot többnyire a következőképpen rekonstru-álják: (a) a szót magy-ar formában bontják fel; (b) majd a magy-tőmorfémát az ugor *maʼnće 'ember, emberi lény' szóalakra veze-tik vissza, amelyből a manys; szó is származnék, vagyis a vogu-lok/manysik népneve, továbbá amalil' -maS, az osztják/hanti nép-csoport egyik törzsének elnevezése; (c) az összetétel második fe-le, az -ar, bevallottan nehezen értelmezhető, a hagyományos ura-lisztika művelőinek körében is, (lásd a részleteket Marcantonio2006, 366skk.). Az összetétel második tagjának tisztázatlanságaellenére a finnugor/uráli elmélet kialakulásának első éveiben eztaz etimológiát általános körben elfogadták, és a magyarok és azobi-ugorok (vogulok, osztjákok) állítólagos rokonságának, tehátaz ugor ág egyik bizonyítékának tekintették. A már kifejtett okokmiatt a későbbiekben az ugor ág hipotézise megalapozatlannakbizonyult Fény derült továbbá a magyar szó korábban elfogadottetimológiájának megalapozatlanságára is, elsősorban a nem indo-kolható magy-ar szegmentálás miatt ilyen típusú összetételek nemadatolhatók a magyar nyelvben, de az összetétel két tagja semfordult elő önállóan (ezt a nehézséget nyíltan elismerték az uráli

175

etimológiai szótárban is, UEW, 86 & 866). A legvalószínűbb eti-mológiát a (nem szegmentálható) magyar terminusra máshol kellkeresnünk, mégpedig török területen, pontosabban a következővariánssorban, amellyel a X századi arab forrásokban találkozunk.Az alábbi formák az eredeti arab szavak átírásai, ahogyan Ligeti(1986, 376 skk., 396, 400), a török-magyar nyelvrokonság leg-avatottabb magyar kutatója javasolja:

6a) majğir(i)6b) bajğir(d) ~ bašğir(d) -bašjirtl) -basγir stb.

A majğir(i), amelyből a magyar szó származik, eredetileg te-hát a bajğir(d) változata volt, amelyből a baskír szó is származik,egy török eredetű, főként a Volga és az Urál déli lejtői között élőnépcsoport elnevezése (hozzáfűzhetjük, hogy a szóeleji /m/-/b/váltakozása török nyelvterületen igen gyakori és szabályszerű,úgyszintén a szó belsejében a /d'/ -/š/ megfelelése is). Követke-zésképpen az arab (és nem csak arab) források a magyar népcso-portot közvetlenül összekötik a török etnikumokkal. Igaz, az eti-mológiai kézikönyvek és szótárak nem nagyon említik ezt a szó-rokonítást, még a magy- < *manl:3 alternatívájaként sem, mint-hogy nyilvánvalóan ellentmond a magyar nyelv finnugor/urálieredetét hangsúlyozó (véleményem szerint téves) tézisnek. Ezazonban még nem igazolja Alinei magatartását (aki egyébirántegyáltalán nem is idézi Ligeti műveit).

A megyer-magyar kettősség kapcsán a felmerülő fonológiaiés történeti problémák miatt nyugodt lelkiismerettel röviden csakannyit állíthatunk, hogy valószínűsíthetően ugyanannak a szó-alaknak a lehetséges változatai. A megyer-magyar szóalak (emlé-keztetőül a megyer a bizánci görög Μεγερηl átírása, amely egytörök törzs (vezérének) elnevezése Konstantin császár beszámo-lója szerint, lásd feljebb) rokonítása mellett szól, hogy a törzsnévelőfordulásának szövegkörnyezetében megtalálható további hét(török) törzs vezetőjének a neve is, amelyeket a magyar történet-írás később azonosított azon törzsek és vezetőik elnevezésével,amelyek a magyar népcsoportot eredetileg alkották. És valóban, enevek nagy része még mindig előfordul a magyarban, mint példá-

176

ul Cermatos (→ magyar Gyarmat), és a De AdministrandoImperio ugyanezen fejezetében megtalálható továbbiak, mint amár említett gyula (lásd 1.b) és 1.c) vagy Árpád vezér, aki a ván-dorló magyarokat vezette a Kárpát-medence felé. A problémacsak ott van, hogy a felsorolt törzsnevek mindegyike, sőt a gyulaszó is gyakori a török nyelvterületen, és előfordulnak mongolnyelvterületen is. A magyar nyelvészeti és történettudományiszakirodalomnak valóságos tintafolyót kellett elhasználna ahhoz,hogy megpróbálja a kört négyszögesíteni. Hogyan tartható a ma-gyarok finnugor/uráli eredetének tézise, ha valamennyi törzsve-zetőt jelölő név, csakúgy, mint a magyar népnév, a megyer név, akende és a gyula terminusok, és annyi, annyi más meghatározó ki-fejezés török (és/vagy mongol) eredetű? Igaz, hogy a történeti ésnyelvészeti kézikönyvek (akár magyarok, akár nem) többségébenaz olvasható, hogy a mai magyarok őseiről szóló első említésekegyike Konstantin császár szövegében található, aki a tourxoîmagyaroî megnevezéssel hivatkozik rájuk. Ez az állítás azonbanhamis, ahogyan láttuk: a magyaroî szóalak egyetlen egyszer semfordul elő a szövegben, és nem található benne semmilyen expli-cit utalás az ősi magyar népcsoportra (vagy annak feltételezetturáli eredetére), csupán korabeli különböző török népcsoportokraA kézikönyvek mindössze Konstantin császár "híres" passzusá-nak (megalapozatlan és félrevezető) értelmezését hozzák. Alineiláthatóan nem tud e szövevényes problémakörről, és örömmel je-lenti, hogy (36. o.): "az etruszkok magukat meχ-nek hívták, vagyismeg-(er)/magy-(ar)-nak tekintették magukat, tehát a manysik ma-gyar örököseinek [sic!]". Ez olyan állítás, amely önmagában el-borzasztaná még az ugor egység néhány (megmaradt) hívét is,mivel az "ugor" közösség azoknak az elődeiből állt volna, akikkésőbb elszakadtak egymástól és három külön népcsoportot al-kottak (a magyart, a vogult és az osztjákot). Tehát a hagyományosuráli családfa szerint (úgy tűnik, Alinei is ennek híve), nem létez-hetnek "a manysik magyar örökösei", hanem csak egy (posztulált)ugor népesség magyar utódai. Logikusan tehát Alineinek, miutána meg- -mag- és az ugor 'manc" kapcsolatát hangsúlyozta, sajátelemzését azzal kellett volna zárnia, hogy az etruszkok egyszerű-en a (még szét nem vált) ugor közösség örökösei (lásd lejjebb,22., 23.)!

177

Folytathatnánk a sort, hogy részletesen kimutassuk az általafelsorolt tisztségnevek rokonításának teljes megalapozatlanságát,ám az alábbiakban inkább általános jellegű észrevételekre szorít-kozunk Alinei többször hangsúlyozza, hogy párhuzam fedezhetőfel a magyar és az etruszk tisztségnevek között; ezzel szemben –legalábbis, ami a magyarokat illeti – az említett kifejezések közülmindössze kettő vonatkozik állami vagy katonai tisztségre, még-pedig a fent említett gyula és kende. A többinek semmi köze sin-csen sem jelentéstanilag, sem történeti-társadalmi szempontból afeltételezett tisztségnevekhez. Ilyen például a (fent említett) mirő'földmérő' kifejezés vagy a rész szó, amit Alinei az etruszk rasna'vidék, terület' kifejezéssel rokonít, és amelyet elég merészen ras-na-ként elemez (valójában a rasna, latinul populus, nem bonthatótovább, a mex ras-nal szókapcsolat a latin res publica megfelelő-jeként értelmezhető [Rix 1984]). Vegyük akár a Tarjan tulajdon-nevet (a bizánci görög Tarianos átírását): amely Alinei értelmezé-sében „'hadvezér' a bizánci forrásokban", (29. o.), a valóságbanazonban törzsnév vagy egy törzs vezetőjének a neve (és nyilván-valóan török, sőt mongol-török), egyike a De AdministrandoImperio című műben (1. feljebb) felsorolt törzsek vezetőinek.Szögezzük le, hogy az Alinei által felsorolt magyar kifejezésektöbbsége török eredetű, legyenek azok valóban tisztségnevekvagy akár tulajdonnevek, köznevek. Bár utal rá, Alinei, valójábannem vesz tudomást a magyar nyelv török kölcsönszavainak ké-nyes, összetett és a mai napig megoldatlan kérdéséről (vö. Ligeti1986), ehelyett durván egyszerűsítő és alaptalan megállapításokraszorítkozik, mint például (30. o): "[a Tarjan név] átalakulása a kétetruszk mítoszi személynévvé (Tarcoml! és Tag!!te) kiemelik atörök nyelv jelentős szerepét az etruszk mondavilág kialakulásá-ban". Más szóval (Alinei logikáját követve), ha az etruszk "a ma-gyar nyelv archaikus formája", akkor hogyan magyarázható az atény, hogy szinte minden fontosabb kifejezés török (és/vagymongol) eredetű, míg ez utóbbi nyelvek a hagyományos uráli el-mélet szerint nem az archaikus fázisban kerültek kapcsolatba amagyarral, hanem csak a Kr. u első századokban?

Ezekkel az észrevételekkel nem csak az első fejezet szóha-sonlításainak elemzését kívánom lezárni, hanem a könyv továbbilexikális rokonításainak, a tőszavak és az összetett szavak ele-

178

mezhetőségének értékelését is. Lehetetlen és felesleges is volnavalamennyit egyenként megvizsgálni, hiszen Alinei elemzésimódszerei nem változnak, ugyanis mindig a két egymásnak meg-feleltetett szó hangalakjának felszíni, hozzávetőleges hasonlósá-gából indul ki, majd a szavak jelentését vagy jelentésárnyalatát(az etruszk szavaknak gyakran csak feltételezett jelentését) Alineiteljesen önkényesen és a saját céljának megfelelően kitágítja úgy,hogy a két szó összevethető legyen.

E ponton akár le is zárhatnánk a recenziót, miután egyértel-műen elutasító szándékkal nyilvánvalóvá tettünk két alapállításta) a magyar és az etruszk nyelv rokonítása a priori lehetetlen; b) atisztségnevek összevetése valóságtól elrugaszkodott, márpedig emegfeleltetések érvényessége kulcsfontosságú az Alinei által fel-állított elmélet szempontjából. A könyv következő fejezeteibenolvasható egyes programadó állítások mégis arra késztettek, hogykiterjesszem elemzésemet és ezáltal a recenziót is. A harmadikfejezetben ugyanis Alinei arra vállalkozik, hogy lefordítsa az et-ruszk nyelven fennmaradt "igen kevés hosszabb szöveget" (142o), és a megfejtéshez éppen a magyar nyelvet használja fel kulcs-ként. És mindezt abban a hiszemben teszi, hogy be tudja bizo-nyítani "tudományosan" a rokonsági kapcsolatot a két nyelv kö-zött, miután sikerült kimutatnia azokat a

"történeti nyelvészeti szabályokat, amelyek megmagya-rázzák a magyar nyelv kifejlődését az etruszkból, ésamelyek igazolják az etruszk szókészlet és az etruszknyelvű szövegek megfejtését e kulcs használatával" (39.o)

Alinei úgy tartja tehát, hogy a feltételezett nyelvrokonságotképes bebizonyítani az összehasonlító módszer alkalmazásával(mellőzve az etruszk nyelv tudományos vizsgálatában általánosanalkalmazott módszereket: a kombinációs, a bilingvista és a mű-velődéstörténeti módszert), és az összehasonlító módszert úgy ál-lítja be, mintha az lenne "a probléma végleges megoldása" (249.o) Nem kerülhetjük el tehát egy ilyen nagy horderejű, határozottkijelentés igazságtartalmának vizsgálatát.

179

2.2. Verifikációs kritériumok, A: 'hangtani törvények'A magyar nyelv etruszk eredetére utaló hangtörvények szem-

léltetésére a szerző az összehasonlító módszert alkalmazza, még-hozzá rögtön a tévesen megfogalmazott uráli hangváltozásokkalkezdődően, amelyek a finnugor/ugor korszakból kilépő magyarnyelvet jellemzik (268 o.),

"a magyar nyelvre jellemző, amit Lautverschiebung-nakvagy mássalhangzó-eltolódásnak is nevezhetnénk, mely-nek során valamennyi zárhang, bizonyos feltételek mel-lett vagy azok fennállása nélkül, a megfelelő réshanggáváltozott" Pontosabban, a szókezdő hangok a következőváltozásokon mentek keresztül (268 skk): "a szóeleji /p/kontextustól függetlenül /f/-fé válik", "a /k/ mély magán-hangzók után /h/-vá válik", "az ugor szókezdő 1θ1,amely a finnugor /s/-ből származik, kiesik".

A szóbanforgó hangtörvények pontos megfogalmazása való-jában a következőa) megfigyelhető az a "tendencia", hogy az uráli szókezdő */p/ a

magyarban /f/-fé válik ("tendenciáról" beszélek, mert számosolyan kivételt találunk, amikor /b/ lesz belőle). Ráadásul, anémet Lauroerschiebung kivételeivel ellentétben, a magyarnyelv kivételei sem a kontextussal, sem más tényezőkkel nemmagyarázhatóak (ld. Marcantonio 2006, 171-73). Ez a hang-változás továbbá nem csak a magyar nyelvben jelenik meg,hanem különböző szamojéd nyelvjárásokban is, ahogyan akövetkező példák is mutatják uráli *puwe 'fa' → finn puu,magyar ja, de a szamojédban is fe ~ fa, stb.

b) az uráli szókezdő */k/ réshanggá válik a magyarban, ha mélymagánhangzó követi, ahogyan a következő példák mutatjákuráli *kala 'hal' →finn kala, magyar hal, de uráli *kiwe 'kő'→ finn kivi és magyar kő is. Jóllehet, Alinei pontosan meg-adja a hangváltozás kontextusát, de úgy tűnik, azt figyelmenkívül hagyja, hogy ez a jelenség nem csak a magyar nyelvbenfordul elő, hanem néhány vogul/manysi és osztjákihantinyelvjárásban is, nem beszélve a szamojédról, mint például:vogul χul, osztják χui ’hal' vs. osztják köγ -kew 'kő'.

180

c) a szókezdő uráli */t/ képzésének helye Alinei állításával ellen-tétben nem változik a magyarban, I például uráli *tälvä 'tél'→ finn talvi és magyar tél (eltekintve a számos kivételtől,amelyek megint csak indoklásra várnak, vagyis ahol /d/ áll,mint a magyar daru < uráli *tara - esetében; ld. Marcantonio2006, 256skk.).

d) vegyük most szemügyre az állftólagos "ugor /θ/"-t, amelyetáltalában a finnugor */s/-ből vezetnek le. Alinei természete-sen a finnugor */s/ → ugor /θ/ hangváltozást a "magyarLautvoerschiebung" részének tekinti; tehát fontos, hogy rá-mutassunk, a szerző ismét tévedésben van. Tudniillik bármi-lyen ugor hang feltételezése megalapozatlannak bizonyulazon egyszerű oknál fogva, hogy az ugor ág, vagyis a nyelv-fejlődés ugor korszaka nem rekonstruálható, ahogyan mártöbbször említettük ebben a recenzióban Ezzel ellentétben azugor egység igazolására olyan köztes fejlődési állomásokatkreáltak, mint amilyen a */θ/. Ezt egyetlen példa is kellőenigazolja. Az uralisztikai kézikönyvek szerint az ugor */θ/hang – egy hang 'ugor újítás' – az uráli/finnugor */s/ és */š/hang összeolvadásából ered. Az ugor */θ/ hang pedig háromkülönböző hanggá fejlődött az ugor nyelvekben: /Ǿ/ a ma-gyarban, /t-/ a vogulban és /t-/ - /1-/ - /j/ az osztjákban, lásdpéldául a magyar ín (ina-), vogul tan és osztják ton -lan -jan,az uráli *sene ~ *sone szóból (UEW 441). Könnyen belát-hatjuk, hogy a köztes */θ/ hangot pontosan úgy választottákki, hogy ugyanabból a kiinduló fonémából egymástól igeneltérő fonémákat vezethessenek le. (Nem értek egyet azzal,hogy egyetlen fonetikai jelölés /θ/ alkalmas lenne a különbö-ző osztják variánsok ábrázolására). Tudniillik, még ha el isfogadjuk azt a feltevést, hogy a magyar ín a *sene ~ *soneszóból származik, a szókezdő szibiláns elvesztése sokkal egy-szerűbben, sőt "természetesebb" módon is magyarázható (afonetikai-fonológiai változások "természetes" felfogására cél-zok), a jól ismert és gyakori elnémulás eredményeként: /s/-/š/→ /h/ → /Ǿ/. Ráadásul megfigyelhetjük itt is, hogy az ugorújítás természetesen a szamojédban is megtalálható, ahogyan

181

az ilyen típusú szamojéd példák is mutatják: ti -ta ηa 'in'(UEW 441).Ezen a nyelvterületen tehát nem érvényesül a Lautverschie-

bung. Amít észlelhetünk mindebből, azok csupán fejlődési "ten-denciák", néhány (feltételezett) uráli protofonéma változási ten-denciái.

2.3, Verifikációs kritériumok, B: a 'megfeleltetések'Miután Alinei felállította azokat a "hangtörvényeket" (l. fel-

jebb), amelyek a magyar nyelv kialakulását eredményezték afinnugor/ugor állapotból, definiálja (hogy így fogalmazzunk)azokat a hangtörvényeket is, amelyek szerinte az etruszk nyelvkialakulását eredményezték a közös finnugor/ugor fázisból.Alinei azt állítja, hogy (271. o.)

"Az etruszk nyelv kialakulásának korszaka megfelel an-nak az időszaknak, amikor a magyar nyelv fonémarend-szerének azon fontos változásai játszódtak le, amelyek ezutóbbit a proto-ugortól is elválasztják, nem csak a proto-finnugortól."

Hagyjuk egyelőre figyelmen kívül, hogy proto-ugor nyelvsoha nem létezett (sőt, tegyük hozzá, proto-finnugor sem, l lej-jebb), továbbá azt is, hogy "a magyar nyelv fonémarendszerénekazon fontos változásai" nem korlátozódnak a magyarra; és lássuk,hogy Alinei hogyan igazolja láthatóan legfontosabb állítását: azetruszk nyelv kialakulása párhuzamosan történik a magyaréval,minthogy mindkét nyelv egy közös ugor fázisból indul el.

Az első, felületes olvasás után az a benyomása támad az em-bernek, hogy egy ilyen típusú vállalkozás belső nehézségei elle-nére Alinei hűséges marad a saját célkitűzéseihez. Valóban felvo-nultat egy egész sor szóhasonlítást a magyar és az etruszk nyelvközött, s az utóbbinak megrajzolja a történeti fejlődését is, tétele-sen kifejtve valamennyi (feltételezett) finnugor/ugor protofonémafejlődését. Figyelmesebben olvasva azonban feltűnnek azok astratégiák, amelyeket Alinei (valószínűleg jóhiszeműen) azért al-kalmaz, hogy sikerüljön megalapoznia a rokonításokat. Úgy gon-dolom, hogy igen fontos feladat, hogy az olvasó előtt leleplezzükezeket a stratégiákat, mert hasonló megtévesztő eljárásokkal más-

182

hol szintén találkozhatunk, és valóban találkozunk is (lejjebb)más nyelvcsaládok kutatása során, ahol ennek eredményeképpfélrevezető eredményekhez is jutottak. A kérdést megvilágításáraaz uráli */p/ → magyar /f/ hangváltozás esetét hozom fel példa-ként (la). Miután e hangváltozást magyar példákkal illusztrálta,Alinei a következőt állítja (268 o):

"Világos, hogy ez a hangváltozás, mielőtt bekövetkezettvolna, egy átmeneti, aspirációs fázison kellett, hogy ke-resztülmenjen, egy [ph] allofónnal Ennek fényében aztmondhatjuk, hogy az etruszk egy átmeneti, aspirációs fá-zisnak felel meg, amelyben egyaránt előfordulnak a<p>, <ϕ> és az <f> allofónok: ezért találhatunk olyanalakokat, amelyek csak p-vel kezdődhetnek, míg másokcsak f-fel és/vagy ϕ−vel. Mindent összevéve, hangtaniszempontból egy /P/ archifonérnával van dolgunk, amelyhárom különböző allofón formájában realizálódik."

Hasonlóképpen a (h) pontban bemutatott hangváltozáshoz,Alinei azt árutja, hogy (307. o):

"A zöngétlen veláris /K/ archifonéma a <c/k>, <χ> és<h> allofón és írásbeli variánsokon keresztül jelenikmeg, amelyek az eredeti uráli és ugor időszakról adnakszámot"

A (c) pontban bemutatott hangváltozást illetően, a követke-zőket figyelhetjük meg (307 o)

"A zöngétlen dentális szókezdő /T/ archifonéma a <t>,<θ> allofón és írásbeli variánsokon keresztül jelenikmeg. A magyar <d>-nek mindig a <t> vagy a <θ> felelmeg"

Alinei elemzése szerint a helyzet tehát a következő:

1) a magyar /f/ fonémának három etruszk hang felelhet meg: /p/,/ϕ/ és /f/;

2a) a magyar /k/ -nak, amely a kő (< *kiwe) típusú szavakban ta-lálható, ahol az eredeti veláris zárhangot elöl képzett magán-

183

hangzó követi, szintén három etruszk hang felelhet meg /k/,/γ/ és /h/;

2b) hasonlóképpen, a magyar /h/-nak, amely a hal (< *kala) típu-sú szavakban található, ahol az eredeti veláris zárhangot hátulképzett magánhangzó követi, ugyanazon három etruszk hangfelelhet meg /k/, /γ/ és /h/;

3a) a magyar /t/ hangnak az etruszkban két hang felelhet meg /t/és /θ/; 3.b) hasonlóképpen, a magyar /d/-nek az etruszkbanugyanezen két hang felelhet meg: /t/ és /θ/;

4.a) továbbá, a 304. oldalon elmondottakból következik, hogy a/p/, /ϕ/ és /f/ etruszk hangok a magyar /p/ megfelelői is lehet-nek, mint a magyar párol szó esetében, amelyet az etruszkparliu 'főz' szónak feleltetett meg Az etruszk /p/ és a magyar/p/ megfelelésének szabálytalan előfordulását a megjósolhatómagyar /f/-hez képest az a tény magyarázná, hogy a párolkölcsönszó, még akkor is, ha később ezt olvashatjuk:

4.b) az etruszk /p/ nem csak az (áttételekben szereplő) /p/-nek fe-lelhet meg, hanem a szintén áttételekben adatolható /b/-nek is,mint amilyen például a "bar(om) 'tulajdon', a törökből bark'birtok'" (Alinei példáit idéztük, 304 o), amelyeket a szerző azetruszk prχis 'tulajdonos' szóval vet össze

Egy pillanatra félretesszük a fenti etruszk hangzókra vonat-kozó vitát – hogy tudniillik fonémákról vagy allofónokró1 van-evajon szó (ld. Cristofani 1991, 46-50) – és helyesnek tételezzükAlinei értelmezését. Könnyen átlátható ugyanis, hogy Alinei ho-gyan állíthatta fel "megfeleltetéseit" két egymástól ennyire külön-böző és távoli nyelv esetén. Nem kell statisztikai végzettség ah-hoz, hogy belássuk minél nagyobb számú többszörös rokonítástfogadunk el a vizsgálandó fonémák között, annál könnyebbenjutunk "téves levezetésekhez" vagyis teljesen esetleges megfelel-tetésekhez, amelyek olyan hasonló hangzású szavakon alapulnak,amelyeknek semmi közük nincsen egymáshoz (ld. lejjebb). Másszóval, ha csupán a finnugor zárhangok fent bemutatott fejlődésétnézzük, nyilvánvaló, hogy Alinei erre azért találhat két, gyakorla-tilag véletlenszerűen kiválasztott nyelvben hasonló hangzású sza-vakat, mert erre lehetőséget teremtett magának azáltal, hogy egy-

184

mást keresztező rokonítást állított fel három magyar és három et-ruszk hangzó között. A téves származtatások esélye azután meré-szen tovább nő, ha olyan rendszeresen alkalmazzuk, mint Alinei akövetkező stratégiák segítségével: a) tetszés szerint kiterjesztiés/vagy módosítja a szó jelentését b) teljesen önkényesen elem-zi/bontja fel a szavakat; c) nem igazolható etimológiákat javasol;d) kimutatja az összefüggést az összehasonlítandó szavak egy-egyhangja, például a szókezdő hangok között, és azután elfelejti ki-mutatni az adott szóalakok valamennyi hangja közötti kapcsola-tot. Amint láthatjuk, ezek az eljárások, legyenek tudatosak vagynem, lényegesen megkönnyítik a kívánt származtatás megfogal-mazását.

Önkényes szegmentálásra, a szó jelentésének önkényesés/vagy téves megválasztására már jónéhány példát bemutattunk.Ennek ellenére nézzünk most egy újabb példát, a korábban máremlített magyar bar(om) szót, hiszen itt világosan kitűnik, hogyAlinei hibás elemzése mennyire ki van hegyezve arra, hogy a kí-vánt rokonításhoz eljusson. Alinei azt álltja, hogy létezik egy ma-gyar bar- szó, amely kiegészíthető bar-om-má (ez ugyanis abar(am) olvasata). A bar szó ebben a formában azonban sajnosnem létezik a magyar nyelvben, létezik viszont egy tovább nemtagolható barom szó, amely ráadásul 'szarvasmarhát' jelent, ésnem 'birtokot', ahogyan Alinei szeretné. A "bar(-am)" szóalak eb-ben a formában kitalált, hiszen csak a bar alak felelhet meg - ter-mészetesen az Alinei által meghatározott szabályok szerint – azetruszk parχis szó első elemének (amelyet ráadásul általábanbirtokos jelzőnek értelmeznek: 'a gazdaságnak a') Ha meg aka-runk bizonyosodni arról hogy a magyar szóalak valóban abszolúttő, elég kinyitnunk a TESz-t (254. oldal) a szó legrégebbi előfor-dulásai is mutatják, hogy fejlődése már lezárult, használata a maimagyar alakhoz hasonló: 1. például a többes számú bormu-c ala-kot 1350-001, ahol megfigyelhetjük az ilyen főnevek tipikus al-ternációját barom → tárgyeset barmo-t, többesszám barmo-k.Megemlitendő továbbá, hogy a barom szó szerepel az összetéte-lekben és a származékszavakban, nem a bar- alak. Végül de nemutolsósorban tegyük hozzá, hogy az a török alak, amelyből a ma-gyar szó valószínűleg ered, a barïm, és nem a bark

185

Alinei számtalan téves etimológiája közül az olvasónak egypéldát szeretnék bemutatni: a magyar nép szóét. Alinei szerint(300. és 305 o)

"Az ómagyar nere (XII. sz.) 'közösség', tehát 'család'vagy 'nemzetség' jelentésű is ... eredetileg a né 'asszony'(a nő szó változata) és talán a fiú (ősmagyar *fo" finn-ugor *poika 'fia valakinek, fiú') főnevekből alkotott ösz-szetétel. Az etruszk alakban a második elem már módo-sult"

A rokonított etruszk alak a nap- 'nemzetség, család' szóalak.A nép szó Alinei által javasolt etimológiája valójában teljesenmegalapozatlan, és semmilyen feltételezett ősmagyar *for,amelyből a mai magyar fiú szó származnék, nem szerepel egyet-len etimológiai szótárban sem (ld. TESz 925-926, UEW 390). AzUEW-ben a nép szóalak nem is szerepel, míg a TESz (1013-1014) a nép szót bizonytalan eredetűnek tekinti, még akkor is, hautána hozzáteszi, hogy "talán" összetett szóval van dolgunk, aho-gyan Alinei is állítja, de (a szótár) azt is hangsúlyozza, mégpedigvilágosan, hogy az értelmezés fonológiai természetű nehézségek-be ütközik. Tegyük azért hozzá lezárásképpen, hogy a 'nép, kö-zösség' jelentés azért nem egészen ugyanaz, mint a 'nemzetség,család' ...

Összefoglalva: mindaz, ami első ránézésre megfeleltethető-nek tűnhet, sót sokszor helyes megfeleltetésnek, mindössze telje-sen esetleges hasonlóság eredménye, amelyet könnyen megkap-hatunk (kettő vagy több, véletlenszerűen kiválasztott nyelvet ösz-szevetve) a következő két ismérvből a) vannak bizonyos alapvetőhangzók magán- és mássalhangzók, amelyek a világ valamennyinyelvében előfordulnak; b) az adatok megfelelő manipulációja,amely könnyen végrehajtható, ha a fent bemutatott stratégiákatalkalmazzuk.

Végül ne feledkezzünk meg arról, hogy minden egyes, magáttudományosnak feltüntető rokonságkutatás esetén be kell bizo-nyítani, hogy a felállított hangtörvények nem ad hoc szabályok,hanem statisztikailag relevánsak, különben nem lehetnénekhangtörvények, pusztán egyszerű leírások, és ennek értelmében azösszehasonlított alakok téves megfeleltetések, puszta hasonlósá-

186

gok, mint ahogyan már kifejtettük Ki kell tudni mutatni, hogyminden egyes felállított szabály érvényes és helyesen alkalmaz-ható nagy számú származtatás esetén. Ámde hogyan rendelkez-hetnénk megfelelő mennyiségű rokonítható szóval az ősmagyaresetén, nem is beszélve az etruszkról?

2.4. Tipológia és genealógia: "A magyar és az etruszknyelv közös tipológiai vonásai"

Alinei szerint (253. o.) "Az első, alapvető párhuzam a ma-gyar és az etruszk között a nyelvi tipológiában jelentkezik" Alineiezzel az állítással indítja a magyar és az etruszk megegyező tipo-lógiai vonásainak ismertetését, és azt a nézetet vallja, hogy e kétnyelv egyazon nyelvi típushoz, az agglutináló nyelvekhez tarto-zik. Ez azt jelenti, hogy mindkét nyelv ugyanazokat a nyelvtipo-lógiai vonásokat hordozza, mint például a sav (alany-tárgy-ige)szórend – nem elhanyagolható, hogy a sav típus a világ egyik leg-elterjedtebb típusa –, a posztpozíciók jelenléte, a szuffixumokhasználata a grammatikai funkciók (mint a tárgy, bizonyos hatá-rozók, a birtokviszony) kifejezésére vagy az igeragozás, és mégsorolhatnánk.

Nem időzöm el itt hosszan, mivel közismert, hogy a nyelvtí-pus önmagában nem elegendő bizonyítéka egyetlen nyelvrokon-sági hipotézis érvényességének vagy megcáfolásának (1. Belardi1990). Még nyelvésznek sem kell lennünk, hogy ezt belássukBármely olvasó tudatosíthatja magában, hogy az újlatin nyelvek alatintól (amelyből származnak) gyökeresen különböző tipológiát,mintegy annak tükörképét képviselik, ezzel szemben egymástólidőben és térben olyan távoli nyelvek, mint az uráli és a dravidanyelvek ugyanahhoz az agglutináló nyelvtípushoz tartoznak. Sőt,ne felejtsük, hogy az uráli, altáji és a paleoszibériai nyelvek egy-máshoz igen hasonlóak, és itt nem csupán "felületes" tipológiaihasonlóságról van szó, ahogyan Alinei állítja, hanem Nichols(1992) tipológiai kutatásainak újabb eredményei alapján olyanról,amelyet "mély" rokonságnak nevezhetnénk. Zárásképpen, szeret-ném jelezni az olvasónak, hogy számos és "mély" tipológiai ha-sonlóságot találunk a magyar és a török nyelv között, amelyek aposztpozíciókon vagy a magánhangzó harmónián túlmenően ki-

187

terjednek a szemantika, a szintaxis és a morfoszintaxis területéreis. E kérdésekről kiterjedt és jól ismert szakirodalom áll rendelke-zésre (1 például Fokos-Fuchs [1962]). Minthogy az Alinei általfelállított etruszk-magyar rokonítások nagy része valójában az et-ruszk és világosan török eredetű magyar szavak között tételezettmegfeleltetés, újból feltehetjük a kérdést (még mindig Alinei lo-gikáját követve), hogy miért nem azt a következtetést vonja leAlinei, hogy az etruszk "a török nyelv archaikus formája", vagymiért nem a diakrón tipológia módszerét használja az összeha-sonlító vizsgálathoz.

2.5. "Az etruszk morfológia az ugrisztika fényében"?Alinei szerint (318 o)

"ha az etruszk-magyar hangfejlődések rekonstruálásáhozelegendő is az értelmezett [etruszk] lexémák száma, amorfológiai elemzéshez mégsem biztosít kellő alapot.Igen korlátozott ismereteink vannak az esetrendszerrőlahhoz, hogy megfelelő képet kapjunk a morfológiai ap-parátusról."

Továbbá (319 o)

"az etruszk nyelv a proto-ugor és a magyar nyelv közöttiátmeneti állapotot képviseli morfológiája még nem a maimagyaré, hanem egy korábbi állapoté, amely a későbbi-ekben részben megújult, és ezért nem adatolható a maimagyar nyelv alapján."

ilyen premisszák után azt várná az ember, hogy Alinei böl-csen felhagyjon a feltételezett etruszk-magyar közös morfológiárairányuló legszerényebb rekonstrukciós kísérleteivel is. Sőt, mégazt is elvárnánk, hogy Alinei ekkorra tudomásul vegye azt a tényt,hogy a feltételezett etruszk-magyar rokonság semmiképpen semtartható. A történeti-összehasonlító nyelvészet alapigazságaugyanis, hogy egy nyelvrokonság kiinduló hipotézise és a vizsgáltnyelvek kiválasztása inkább az alaktanon, mint a hangtanonnyugszik, ahogyan ezt az összehasonlító módszer kialakulásánakés fejlődésének története is mutatja az indoeurópai nyelvek vizs-gálatában. Nyelvészkörökben nem kell bizonygatni ebben az ösz-

188

szefüggésben Franz Bopp 1816-ban megjelent könyvének jelen-tőségét (a mű néhány kisebb tévedése és néhol problematikusszemlélete ellenére, erről 1. Belardi [2002, 249skk.]), amelyben aszerző a morfológiai vizsgálat kezdeményezőjeként lépett fel.Más szavakkal, az alaktani összehasonlítást általánosan úgy te-kintik, mint minden összehasonlító kutatás előzetes fázisát,condilio sine qua non-ját, és a nyelvészeti vizsgálódást csakis ak-kor folytathatjuk a többi nyelvi szinttel, ha morfológiai szintenkielégítő eredményhez jutottunk

Alinei viszont úgy döntött, hogy ellenkező módon jár el. Mi-után felállított néhány "hangtörvényt", az összehasonlítandó szó-sorok nyilvánvaló összeférhetetlensége és a fonémáról fonémárahaladó megfeleltetés hiányában. Alinei rátér az alaktanra. sőt,Alinei úgy véli, rekonstruálni tudja az etruszk alaktant, vagyis ké-pes betömni a szűkös nyelvi forrásanyag által támadó rést "azugrisztika fényénél"!

Itt szeretném leszögezni, hogy még ha lenne is elegendőnyelvi adatetruszk részről, a magyar/uráli oldalon még akkor semrendelkezünk elég forrásanyaggal. Az uráli nyelvek szuffixumai-nak hihetetlen nagy bősége (ragok, főnév- és igeképzők, számot,időt és módot kifejező végződések stb.) viszonylag új morfológiaifejlődés eredménye, az egyes nyelvek önálló fejlődése során je-lentkező újítás. Jó példa a toldalékmorfémák újabb fejlődésére aHalotti beszéd (1 feljebb), amelyben rendkívül világosan megfi-gyelhető például az összetett helyragok kialakulása a mai magyarnyelvben a "grammatikalizáció" révén, amely a morfológiai rend-szer kialakulásának ismert folyamata. Az uralisztikai szakiroda-lom mindezt bőségesen szemlélteti, s Alinei mégis hivatkozik errea kérdésre, de meglepő módon (319 o) "az általános nyelvi fejlő-dés szempontjából abszurd tézisnek" tekinti.

Alinei véleményével szemben azonban nem "abszurd tézis-ről" van szó, hanem tényleges adatról, széles körben előfordulófolyamatról, olyannyira, hogy nem csak az uráli (és altáji) nyel-veket jellemzi, hanem előfordul az "általános nyelvi fejlődésben"is. Hatalmas szakirodalom tanúsítja ezt a grammatikalizáció és amorfológiai jelenségek kialakulásának, valamint megszűnésénekfolyamata kapcsán a világ különböző nyelveiben, különösen azuráli nyelvekben (az utóbbiról 1 Korhonen [1996], Marcantonio

189

[2006, 305skk.], Marcantonio & Nummenaho [1999-2001]). Ösz-szefoglalva tehát az eddigieket, közös protouráli, protofinnugorvagy protougor morfológia – ahogyan Alinei posztulálja – soha-sem létezett (arról nem is beszélve, hogy a fent említett fejlődésifázisok sem tarthatóak); az uráli területen az alaktan kialakulásaolyan (új) jelenség, amely az egyes nyelvekben ment végbe. Emódszertani premisszák önmagukban bőven elegendőek ahhoz,hogy a priori érvényét veszítse bármilyen morfológiai egybeve-tés, így tehát az Alinei által leirt eredmények is, az erre vonatkozómegjegyzéseim itt tehát be is fejeződhetnének. Mégis szeretnékegyetlen konkrét példát bemutatni az olvasóknak arra, hogy „alátszat hogyan csal" ezen a nyelvi szinten is

Az összetett szuffixumokon túlmenően, amelyek az egyesnyelvek önálló újításaiként jöttek létre, az uráli nyelvekben gya-koriak a hangtanilag egyszerű szuffixumok is; amelyek többségeaz uráli egység időszakára nyúlik vissza, mint például a birtokos -n jele, a tárgy -m --n ragja, a helyhatározó (locativus) –n(V) és –t(V) ragja. Ezeket az egyszerű szuffixumokat, és nem az összetetttoldalékokat (amelyek grammatikalizáció vagy hasonló folyama-tok eredményeképpen jöttek létre) veszi számításba Alinei, hogy"értelmezze" az etruszk morfológiát az "ugor alaktan fényében";Nézzük a tárgyeset ragját az Alinei által elfogadott elmélet szerint(336. o.):

"úgy tűnik, hogy az alanyeset és a tárgyeset megkülön-böztetése a főneveknél nem létezik, míg a névmásokná .l..jellemzően a mutató névmásoknál ... a tárgyeset ragja jólláthatóan –n. A cn śθι szintagmában a mutató névmás ésa főnév közötti egyeztetés hiányát –amely mind a ma-gyar, mind az etruszk nyelvben kötelező – a főnév hiány-zó ragja magyarázza".

Azt hiszem, hogy ez az Alinei-idézet nem szorul magyarázat-ra, hiszen világos, hogy az etruszkban a főnevek -n tárgyragjanem mutatható ki, míg a névszók és a mutató névmások eseténhelytálló (tegyük hozzá, hogy egy hasonló morféma azindoeurópaí nyelvekben is előfordul) Ami az uráli oldalt illeti, a(régi és a mai) magyarban a tárgyeset jele a -1 és nem az -m --n,és éppen ez a -1 rag az egyik olyan jegy, amely a magyar nyelvet

190

jelentősen eltávolítja nem csak a többi uráli nyelvtől (amelyekbenaz -m tárgyragot szokták rekonstruálni), hanem a Góval közeleb-binek feltételezett) ugor nyelvektől is.

2.6. Az etruszk a magyar archaikus formája?A könyv nyelvészeti részéről szóló értékelésem összegzése-

ként csak megerősíthetem, amit már korábban állítottam, vagyishogy az Alinei által felállított tézist habozás és fenntartások nél-kül el kell vetnünk a fent bőségesen kifejtett okok miatt, amelye-ket az alábbi pontokban foglalhatunk össze:

a) lehetetlenség összehasonlítani az etruszk és a feltételezett ős-magyar nyelvet, a rendelkezésre álló nyelvi alakok alacsonyszáma miatt (mindkét nyelv esetében), különösen morfológiaiszinten, amely viszont a (nyelvrokonság szempontjából) leg-inkább meghatározó;

b) az adatok manipulációja; az adatok gyakran önmagukban isnehezen értelmezhetőek, különösen etruszk részről;

c) számos ellentmondást találunk Alinei logikájában, mint példá-ul, hogy a kimutatott rokonítások nagy része valójában az et-ruszk és a török nyelv között fennálló hasonlóság, még hanem is rendszeres;

d) hiányzik az a tudományos vizsgálat, amely a felállított hang-törvényeket és megfeleltetéseket statisztikailag bebizonyít-hatná

Megkérdezhetnénk tehát Alineit, vajon miért szorítkozik arra,hogy túlhangsúlyozza az etruszk és a magyar nyelv közötti (nyil-vánvalóan esetleges) néhány hasonlóságot, figyelmen kívül hagy-ván a meggyőzőbb, és bizonyosan nem alkalmi hasonlóságot alatin vagy a görög nyelvvel, például az onomasztika vagy a tiszt-ségnevek terén

2.7. "Az etruszkok kárpáti-dunai eredete"Vessünk most egy pillantást a könyv "régészeti" fejezeteire

(V. és VI fejezet) valamint a záró fejezetre.Az ötödik és a hatodik fejezetben Alinei nyelvészeti tézise

érvényességét szeretné alátámasztani a multidiszciplinaritás útjára

191

lépve, azaz be akarja bizonyítani az "etruszkok kárpáti-dunai ere-detét" (355. o) a régészeti kutatások fényében is A régészet, minta többi humán tudomány, minden bizonnyal segítheti, sőt segíte-nie kell a nyelvészetet a népek és nyelvek eredetét kutató nehéz ésnagyratörő munkájában. Nem szabad azonban beleesni abba acsapdába, hogy egy "régészeti kultúrát" azonosítunk egy néppelés/vagy nyelvvel (erre többen utaltak már), mivel egymástól telje-sen eltérő eredetű és nyelvű népek ugyanazon szellemi és tárgyikultúra hordozói lehetnek, és fordítva Alinei mintha mégiscsakbeleesne ebbe a csapdába, ha jól értettem az ő "régészeti tézisét"(ami nem is olyan könnyű, hiszen ez a két régészeti fejezet zava-ros, szétszórt és önismétlő). Alinei lényegében azt állítja, hogy"az etruszkok bronzkori magyarok voltak, és a Kárpát-medencéből jöttek" (403 o.), mivel az ún. "urnamezők", vagyisurnás temetők, amelyek etruszk területeken is megtalálhatók, akárpáti-dunai területen is igen elterjedtek. Az etruszk populációösszetétele pedig szerinte a következő (358-359. o.) ,,őslakos ré-teg, amely megtalálható Etruriában legalább a középső bronzkoróta", és a "behatolók", az ún. "protovillanovaiak, akik az őslako-sok fölé kerekedtek, és akiknél felismerhető a közép-európai ur-namezős kultúra befolyása". Nyilvánvaló, hogy még ha e követ-kező három hipotézis igaz is lenne: a) az etruszkok azonosak len-nének a protovillanovai kultúrával, b) a protovillanovai kultúraközép-európai eredetű, c) az etruszk etnikum kettős eredete –mindez nem bizonyítaná, hogy a behatolók szűkségképpen ma-gyarok lettek volna. Lehet, hogy egyszerűen egy közép-európainépcsoportról volt szó, vagy egyáltalán nem voltak "behatolók",csak lassú vagy ismételt betelepülés; hiszen sokkal valószínűbb,hogy az urnamezős kultúra egyszerűen átterjedt Európa egyik ré-széről a másikra. Hadd jegyezzem meg még egyszer, hogy Alineiismét ellentmond a saját logikájának. Szenvedélyes híve ugyanisa kontinuitás elméletnek, amely szerint az európai (és nem csakeurópai) populációk lényegében őslakosok, és nem folyamatos,egymást követő migrációs hullámok során érkeztek meg lakóhe-lyűkre (ez utóbbi nézetet fogadja el egyöntetűen a legtöbb törté-nész, antropológus és régész). Még mindig a kontinuitáselméletszellemében Alinei azt állítja, hogy (355. o.):

192

"a Közép- és Nyugat-Mediterráneum valamennyi popu-lációja az itáliai csoportba tartozik"

Akkor miért csak az etruszkokat, vagyis egyik népcsoportju-kat zárja ki ebből a diffúz "folytonosságból"?

Az utolsó fejezetben (címe Konklúzió) Alinei a következőtállítja (449. o.)

"Ami az itt kifejtett tézist és a szakmabeliek véleményétilleti, [Alinei csak annyit tehet, hogy] »szorít« és biza-lommal vár. Lehet, hogy ez a várakozás hosszabb lesz,mint általában, hiszen a megszólított kutatók nem csakaz etruszkológusok, hanem a magyar és az ugor nyelvekavatottjai is: ők azok egyedül, akik el tudják dönteni,vajon az a tétel, hogy az etruszk a magyar archaikusformája, elfogadható-e. Ezért azok az etruszkológusok is,akiket először meglepett a kifejtett elmélet újdonsága,minden bizonnyal legalább részben követni fogják aszerző gondolatmenetét"

A magam részéről sok szerencsét kívánok ahhoz, hogy azetruszkológusok (és nem csak ők) hallgassák meg a "magyar ésaz ugor nyelvek szakértőjének" tanácsát, amelyről továbbra is aztgondolom nem érdemes vesztegetni az időt egy ilyen gyötrelmesés hiábavaló "gondolatmenettel", Alinei tételét habozás és fenn-tartás nélkül el kell vetni!

3. A történeti-összehasonlító nyelvészet és anyelvcsaládok

Miután kifejtettük, hogy megítélésünk szerint milyen indo-kok alapján kell Alinei tézisét minden fenntartás nélkül elvet-nünk, a tisztesség úgy kívánja tőlem, hogy lándzsát törjek ezúttalAlinei és az általa használt módszertan mellett, még akkor is ha(hiszem, és remélem) be is bizonyítottam, hogy egy teljesen tévesés félrevezető módszertanról van szó Alinei valójában nem csináltmást, mint ami a történeti-összehasonlító nyelvészeti módszer té-ves alkalmazásának reductio ad absurdum-a, amellyel sajnos másnyelvcsaládok esetében is találkozunk Ahogyan már jeleztük, azösszehasonlítandó nyelvek kezdeti kiválasztása gyakorlatilag

193

mindig szubjektív, hiszen egy vagy több kutató kezdeti megfi-gyelésein alapul, amelyek szintén szubjektívek (ez veszélyes kör-forgást eredményezhet, lásd Fox [1995, 63]) Az indoeurópainyelvcsalád esetében is ez történt

Egyesek úgy tartják, hogy az indoeurópai nyelvészet megala-pítója Sir William Jones volt, aki az Asiatic Society-ben tartott hí-res előadásában (The third anniversary discourse, delivered 2February 1786) állítólag kimutatta a latin, a görög és a szanszkritközötti genetikai kapcsolatot, amely vélhetően a keltára és a gótrais kiterjed. Sir Jones éppenséggel semmit sem mutatott ki. Éppenellenkezőleg: mindössze beszámolt közönsége előtt arról, hogyvéleménye szerint figyelemreméltó – főképp nyelvtani – hasonló-ságokat "figyelt meg" a szóbanforgó nyelvek között (anélkülegyébként, hogy tételét akár egyetlen példával illusztrálta volna).Azután hozzátette, hogy véleménye szerint az ilyen hasonlóságoknem magyarázhatóak másképp, mint hogy feltételezzük, hogy azemlített nyelvek eredete közös. Talán valaki, már Sir Jones korá-ban is feltehetett volna egy ilyen kérdést: hogyan juthat eszünkbea priori, hogy összevessünk két nyelvet és két világot, amelyekolyan távol állnak egymástól térben és időben, és annyira külön-böznek, mint példának okáért a kelta és a szanszkrit? Valójában(mint ismeretes) sok év telt el, amíg ez a kezdeti hipotézis tudo-mányos bizonyítást nyert, előbb Bopp nyelvtani elemzése, majdaz újgrammatikusok még pontosabb munkája által. És csak az új-grammatikusokkal kezdődött el az a nagy és gyümölcsöző mód-szertani vita a nyelvi elemzés szigorú kritériumainak megfogal-mazásáról, amely lehetővé tette, hogy elkülönítsük a valós ha-sonlóságokat, tehát az igazi megfeleléseket a hamisaktól, vagyis avéletlennek köszönhető hasonlóságoktól. Mint ismert, ez a vitavezetett el a "szabályos hangváltozások" elvének megfogalmazá-sához (amelynek érvényességét illetően a mai napig nincsen álta-lános konszenzus), és ezáltal az indoeurópai nyelvek "hangtörvé-nyeinek" megfogalmazásához. E törvények felállítása azonbannem akadályozta meg a következő tudósnemzedékeket abban,hogy téves etimológiákhoz jussanak, amit jól mutat az a tény,hogy

194

"the forms reconstructed of the Proto-Indo-Europeanhave changed out of all recognition as successive gen-erations of scholars have refined and amended theirpredecessors' work" (a protoindoeurópai nyelv rekonst-ruált alakjai felismerhetetlenné váltak, ahogyan az egy-mást követő tudósgenerációk tovább finomították éspontosították elődeik munkáját) (Fox 1995:11).

Valóban, ha megvizsgáljuk részleteiben akár a leghíresebbindoeurópai hangtörvényeket, megfigyelhetjük – ha nem is anyelvi adatok manipulációját, de legalábbis azt –, hogy a tudósokvéleménye igencsak megoszlik egyfelől a törvények érvényessé-gét vagy alkalmazhatóságát illetően, másfelől a tekintetben, hogymennyi lehet a megengedett kivételek száma a szabályos esetek-hez képest, illetve hogy milyen mértékig kell meghatároznunk akontextust ahhoz, hogy megfogalmazhassuk a hangtörvényt (lásdCollinge [1996], továbbá Lazzeroni [2001]). Nyilvánvaló, hogyminél magasabb a kontextus meghatározandó feltételeinek száma,vagy minél nagyobb a kivételek száma, esetleg mindkettőé, annálkevésbé lesz általános és érvényes egy hangtörvény. Az indoeu-rópai nyelvek kutatásában azt tapasztaljuk továbbá (amennyire énlátom), hogy nem végeztek számszerű felmérést, hogy megálla-pítsák a hangtörvények statisztikai relevanciáját, vagyis hogy iga-zolják, hogy ezek a törvények a (gyakran szélsőségesen nagymennyiségű) környezeti feltétel és a (gyakran nagyszámú) kivételellenére általános érvénnyel bírnak, és az esetek döntő hányadá-ban teljesülnek. De talán az indoeurópai nyelvcsalád esetében egyilyen vizsgálat vagy akár a hangtörvények érvényessége (vagy ér-vénytelensége) nem igazán releváns kérdés a morfológiai hason-lóságok vitathatatlan jelentősége és a földrajzilag közel eső (nem-indoeurópai) nyelvek különbözősége miatt így tehát Sir Joneskezdeti intuíciója valóban helytállónak bizonyult.

Az indoeurópai nyelvek szerencsés példája azonban nem ha-talmaz fel minket arra, hogy lekicsinyeljük a nyelvi kapcsolatokés a nyelvcsaládok felállításának kockázatát kényesebb nyelvte-rületeken. Ilyen például az uráli nyelvcsalád esete. Az urálinyelvterület valóban kényes és igen összetett, mégpedig alapvető-en három tényezőnek köszönhetően: 1.) a közös uráli morfológia

195

hiánya; 2.) a különböző nyelvi szinteken mutatkozó hasonlóság azuráli, az altáji, sőt a paleoszibériai nyelvek között; 3.) az igazihangtörvények hiánya –amelyeket hagyományosan finnugor/urálihangtörvényeknek hívnak, valójában csupán hangtani tendenciák,amelyek gyakran egybeesnek az altáji nyelvek tendenciáival (lásdMarcantonio 2006, 174skk és az ott felsorolt irodalmat). Bizo-nyos kutatók, szembesülvén e problémákkal, noha elfogadják ahagyományos osztályozást, gyakorlatilag elismerik a "kezdeti vá-lasztás" tetszőlegességét, például az obi-ugor (vogul, osztják)nyelvek összehasonlítását a magyarral vagy a finnel, mondjuk egyaltáji nyelv helyett Lássuk, hogy e tárgyban hogyan nyilatkozikSinor Dénes (1988, 738-739), az uráli és altáji nyelvek kitűnőkutatója

,,I am quite certain that if from all the Uralic and Altaiclanguages only the [Altaic] Northern Tunguz and[Uralic] Ob-Ugric were known, no one would deny theirgenetic relationship" (Bizonyos vagyok abban, hogy havalamennyi uráli és altáji nyelvből csak az [altáji] északitunguzt és az [uráli] obi-ugor nyelveket ismernénk, senkinem tagadná genetikai rokonságukat).

Tehát, a hagyományos uráli elmélet alapító atyáinak (beleért-ve Budenzet és Donnert) tekintett kutatók kezdeti választása, maiismereteink fényében, szubjektív volt és marad. Valóban, ha elol-vassuk e kutatók eredeti műveit, szembetűnő, hogy az általánosanelfogadott nézettel szemben ők valójában nem mutatták ki a finn-ugor vagy uráli nyelvcsalád létezését (lásd a témábanMarcantonio-Nurnrnenaho--Salvagni [2001]; Marcantonio [2006,78skk.]). Ráadásul, az uralisztikai kutatásokban is találkozunk anyelvi adatok számottevő manipulálásával, még ha azok nem isérik el Alinei szintjét. A főnevek manipulációjára már láttunkpéldát, azzal a céllal, hogy a kívánt etimológiát megkapják, aho-gyan a magyar-megyer jellegzetes példája mutatja (az uráli iro-dalomban számtalan ilyen típusú példát találunk!) De a legsúlyo-sabb manipuláció – mivel a legtöbb félrevezető következménnyeljár – a finnugor/uráli családfa feltételezett rekonstrukciója. Azuráli csomópontot és a feltételezett köztes finnugor csomópontotsoha nem rekonstruálták (sem a mássalhangzórendszert, sem a

196

magánhangzórendszert), noha minden kézikönyvben, sőt, sajnos aszakirodalomban is (lásd Sammallahti [1988]) ezt mutatják be.Hogy megbizonyosodjunk arról, hogy ténylegesen milyen ada-tokkal rendelkezünk, elég elolvasnunk egyetlen cikket, amelyrészletesen és az összehasonlító módszer szigorú alkalmazásávaltárgyalja az uráli családfát: Juha Janhunen híres írását (1981). Azolvasó észre fogja venni, hogy a szerző az uráli nyelvcsaládot ha-gyományosan alkotó nyelvi alcsoportok közül csak kettőt vet ösz-sze egymással: a finn-permi és a szamojéd ágat (csomópontot), ésteljesen mellőzi a feltételezett és alapvető ugor ág szembesítését.Ennek oka – ahogyan már többször említettük –, hogy a számoskísérlet ellenére, amelyekkel különböző tudósok az évek soránpróbálkoztak, azt az ágat lehetetlen rekonstruálni. Maga Janhunenís úgy véli, és többször meg is ismétli, hogy azon döntését, hogy afeltételezett uráli családfát csak részlegesen rekonstruálja, az in-dokolja, hogy

"there still seem to be considerable taxonomic and re-constructional problems to be solved for the easternbranches of Finno-Ugric" (úgy túnik, hogy még jelentőstaxonómiai és rekonstrnkciós problémák várnak megol-dásra a finnugor keleti ágaival kapcsolatban; 1998,461).

Ezután így folytatja

"a simplified but very useful approximation of Proto-Uralic can be obtained in the meantime by comparingProto-Samoyedic with proto-Balto-Fennic" (a protourálinyelv egyszerűsített, de rendkívül hasznos megközelítéseidőközben kivitelezhető úgy, hogy a proto-szamojédothasonlítjuk össze a proto-baltifinnel).

Más szóval, ami az uráli egység vagy a finn-ugor egység jel-szavával zajlik, pusztán "megközelítés" A kvantitatív elemzés,amelyet Janhunen összehasonlító korpuszán végeztem, ráadásulmegmutatta, hogy az ott megállapított hangtörvényeknek nincsstatisztikai relevanciája, minthogy csak néhány esetre alkalmaz-hatók (lásd Marcantonio [2006,209skk])

197

Véleményem szerint összességében elmondható, hogy Alineieljárása nem különbözik túlságosan attól, ami az uralisztika ese-tében történt Az uralisztika kutatói megfogalmaztak egy kezdetirokonsági hipotézist, és azután elindultak a szükséges bizonyíté-kok felkutatására. Ám ha nem akadtak ilyen bizonyítékok, vagynem voltak elég meggyőzőek, akkor ahelyett, hogy levonták vol-na a következtetést, hogy el kell vetni a nyelvrokonság kezdetihipotézisét (így kell eljárni minden egészséges tudományos kuta-tás során), az uralisták azt választották, hogy mégiscsak kitarta-nak amellett, amit ezentúl csak "uráli mítoszként" lehetne meg-határozni. Úgy tudják mindezt fenntartani, hogy a nyelvi adato-kat, információkat, elemzéseket megfelelően manipulálják, vagypedig egyszerűen hiányzik a szigorú különbségtevés aközött,hogy mi az, ami adat, és mi az, ami csupán értelmezés vagy spe-kuláció Az egyetlen különbség véleményem szerint az uralistákés Alinei professzor között az, amit már jeleztünk, hogy Alineiezt a gyakorlatot végigviszi ad absurdum, és így érdekes példájátadja a "nyelvészfantáziáknak"!

198

IrodalomAbondolo, D. 1998. Hungarian In D Abondolo (szerk), 428-56.Abondolo, D (szerk.) 1998. The Uralic Languages London,

RoutledgeAgostiniani, L & Hjordt-Vetlesen, O. 1988 Lessico Etrusco

Cronologico e topografico. Firenze, Olschki.Belardi, W. 1990. Genealogia, tipologia, ricostruzione e leggi

fonetiche In W. Belardi: Linguistica Generale, Filowgia eCririca dell'Espressione. Roma, Bonacci

Belardi, W 2002 L'Etimologia nella Storia della CulturaOccidentale, 1. Roma, Il Calamo.

Bonfante, G & Bonlante, L. 1985. Lingua e Cultura degliEtruschi. Roma, Editori Riuniti

Collinge, N. E. 1996 The Laws of Indo-European Amsterdam,Benjamins.

Cristofani, M. 1991. Introduzione allo Studio dell'EtruscoFirenze, Olschki.

Cristofani. M (szerk) 1993 Gli Etruschi Una Nuova Immagine.Firenze, Giunti.

Fokos-Fuchs, D. R 1962. Rolle der Syntax in der Frage nachSprachverwandtschaft, mit besonderer Rücksicht auf dasProblem der ural-altaischen SprachverwandtschaftWiesbaden, Harrassowitz

Fox, A. 1995. Linguistic Reconstruction: an Introduction to theTheory and Method. Oxford University Press.

Helimski, E. 1984 Problems of phonological reconstruction inmodem Uralic linguistics. Linguistica Uralica 4, 241-257.

Imre, S. 1972. Hungarian dialects In L Benkö & S. Imre (szerk.):The Hungarian Language Budapest, Akadémiai Kiadó, 299-326

Janhunen, J. 1981. Uralilaisen kantakielen sanastosta Journal dela Société Finno-Ougrienne 77, 219-274

Janhunen, J 1998. Samoyedic. In D. Abondolo (szerk.), 457-459Kálmán, B 1988. The history of the Ob-Ugric languages. In D.

Sinor (szerk.), 394-412.

199

Künnap, A. 1995. What does a "Uralic language" mean? In H.Leskinen et al (szerk.): Congressus Octavus InternationalisFenno-Ugristarom IV, 209-212 jyvaskyIa.

Künnap, A. 1998. Breakthrough in Present-day Uralistics. Uni-versity of Tartu.

Korhonen, M. 1996. Typological and Historical Studies in Lan-guage; A Memorial Volume Published on the 60th Anniver-sary of his Birth. T. Salminen (szerk.). Mémoires de laSociété Finno-Ougrienne 223. Helsinki.

Lazzeroni, R 2001. Riflessioni di un geolinguista in crisi. In I L.Corvetto (szerk): Dalla Linguistica Areale alla TipologiaLinguistica Atti del Convegno della Societa Italiana diGlottologia Cagliari 2001. Roma, II Calamo, 35-48

Ligeti, L. 1986 A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglaláselőtt és az Árpád-korban. Budapest, Akadémiai Kiadó

Marcantonio, A. 2001 The current status of the Uralic theory; acritical review. In A.-M Loffler-Laurian (szerk.) ÉII,des deLinguistique Générale et Contrastive – Hommage a JeanPerrot en l'Honneur de son 75e Anniversaire. Paris, CRELS-Editions, 309-319

Marcantonio, A. 2006. Az uráli nyelvcsalád. Tények, mítoszok ésstatisztika. Budapest, Magyar Ház.

Marcantonio, A & Nummenaho, P 1999-2001 Grammaticaliza-tion as a unidirectional process of change evidence fromsome Uralic Languages. Studi Finno-Ugrici 1, 37-52 AnnaliDel Universita degli Studi di Napoli uL 'Orientale".

Marcantonio, A., Nummenaho, P. & Salvagni,M 2001 The'Ugric- Turkic battle' a critical review Linguistica Uralica2,81-102.

Nichols, J. 1992. Linguistic Diversity in Space and Time Univer-sity of Chicago Press

Pallottino, M 1984 Etruscologia. Milano, HoepliRix, H 1984. Meχ rasnal ~ lat rēs pūblíca In G Bretschneider

(szerk): Studi di Antichita iu Onare di Guglielmo MaetzkeRoma, 455-468

Sammallahti, P 1988 Historical phonology of the Uralic lan-guages (with special reference to Samoyed, Ugric and Per-mic) In D. Sinor (szerk.), 478-554

200

Sauvageot, A. 1976 Le probleme de la parenté ougrienne ÉtudesFinno-Ougrieunes 13, 128-142.

Sinor, D 1988 The problem of the Ural-Altaic relationship. In DSinor (szerk), 706-741

Sinor, D (szerk) 1988. The Uralic Languages Description, His-tory and Foreign Influences Leiden, Brill

TESz = A magyar nyelv történeti-etimológiai sztára, I-III. (szerkBenkö, L) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967-1976

TLE = Thtesauros Linguae Etruscae (szerk M Pallottino et al)Roma, Consiglio Nazionale delle Ricerche, 1978-1985.

Viitso, T-R 1995. On classifying the Finno-Ugric languages In H.Leskinen et al (szerk.): Congressus Octavus InternationalisFenno-Ugristarom IV, 261-266 Jyväskylä

Viitso, T-R 1997. Keelesugulus ja soome-ugri keelepuuAkadeemia 9, 899-929. Tartu

UEW = Uralisches Eiymologisches Wörterbuch, I-VilI. (szerk KRédei) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986-1991

201

BALÁZS JÁNOS AREÁLlS NYELVÉSZETIMODELLJE ÉS A MAGYAR NYELV

EREDETE

I .Balázs János emlékezete1.1. Utolsó tanulmányomban a magyar nyelvnek egy érdekes

megközelítését szeretném felidézni, amelyet Balázs János, a hírestudós terjesztett elő. A szerző tulajdonképpen azt állítja, hogy amagyar nyelv, amit szakszerűen "kevert nyelvnek" nevezünk, urálieredeti nyelv, de nagymértékben befolyásolták (a határos vagypresztizs-) európai/indoeurópai nyelvek, vagyis gyakorlatilag aztmondhatjuk, hogy két egyformán szoros és fontos rokonságrólvan szó "genetikai" rokonság (az uráli nyelvekkel) és "areális"rokonság (az európai nyelvekkel). Balázs arra a célra használja azösszehasonlító módszert, amelyre kitalálták – vagyis, a nyelvekeredetének felkutatása helyett, a nyelvek közötti összefüggések(és időbeli fejlődésük) felismerésére és megfogalmazására – ezértminden bizonnyal az ő elemzése tükrözi leghűségesebben a ma-gyar nyelv mai állapotát (bár én személy szerint nem írom alá azelemzés "uráli" részét)

1.2. Balázs professzor munkásságának83 csak egyetlen fontosterületével, az "areális" nyelvészet terén folytatott kutatásaival éselért eredményeivel szeretnék foglalkozni, mivel nyelvészkéntmagam is érdeklődöm az areális nyelvészet iránt. Igen fontosnaktartom azokat az eredményeket, amelyeket ezzel kapcsolatban Azareális nyelvészeti kutatások története, módszerei és főbb ered-ményei (1983) című monográfiájában Balázs János felmutatott Azareális nyelvészet olyan nyelvi/kulturális közösséget vizsgál, aholgenetikailag nem feltétlenül azonos, azaz, nem feltétlenül egy-

83 Balázs János igen sokoldalú tudós volt, egyaránt foglalkozott nyelvészeti, iro-

dalmi és kultúrtörténeti kérdésekkel Ezeket a különböző témaköröket ösz-szegzi 1980-ban kiadott szintézisében, a Magyar deákság anyanyelvünk ésaz európai nyelvi modell, míg munkássága legnagyobb eredményének két-ségtelenül a Magyar Értelmező Szótár létrehozásában és szerkesztésébenvaló részvételét tekinthetjük.

202

azon nyelvcsaládhoz tartozó nyelvek különböző izoglosszákat al-kotnak Ezt a németek Sprachbund-nak nevezik, az olasz termi-nológia pedig a ca/nunit" linguistica (nyelvközösség) kifejezésseljelöli E nyelvek egy SOT olyan hasonlósággal rendelkeznek (le-xikai, fonológial és mindenek előtt morfológiai és morfo-szintaktikai téren), amely hasonlóságok a hosszú fizikai és kultu-rális egymás mellett, illetve együttélés következményei. Gyakranezen "areális konvergencia" eredményeként, az érintett nyelvekjobban hasonlítanak egymásra, mint legközelebbi, de földrajzilagtávol eső, rokonaikra. A "nyelvi övezet" tipikus példájaként a bal-káni84 térséget szokták emlegetni. Balázs János hasonlóképp be-szél "Duna-táji nyelvi övezetről” könyvének 104. oldalán a kö-vetkezőket olvashatjuk:

1. A Duna-táj szóban forgó nyelvei között évezredes, szoros kap-csolataik folyományaképpen minden szinten igen jelentős ki-egyenlítődés jött létre

2. Ennek következtében e nyelvek egyre közelebb kerültek egy-máshoz, ami e térségbe illeszkedésüket nagymértékben meg-könnyítette.

3. E nyelvek egymástól való kölcsönzéseiket csupán örökölt ti-pológiai és strukturális sajátosságaikkal összhangban tudták amár addig kialakult részrendszereikbe illeszteni.

4. Ez, a minden szinten egyaránt végbement kiegyenlítődés le-hetővé tette, hogy e nyelvek ma már ugyanazt a tartalmat egy-máshoz nagyon hasonló vagy legalábbis kölcsönösen egymásravonatkoztatható formában tudják kifejezni.

5. Így joggal beszélhetünk dunai nyelvszövetségről, mivel az em-lített nyelveket, bár eredetük részben különböző, hosszasegyüttélésük eredményeképpen az areális rokonság szálai fűzikössze

6. A területi beilleszkedés révén másodlagosan létrejött rokonságazonban máig sem idézett elő lényeges változást e nyelvekörökletes tipológiai és strukturális sajátosságaiban, mivel ezek

84 Másik, tipikus "nyelvi övezet" Észak-Amerika csendes óceáni partvidékének

észak-nyugat; része és Dél-Ázsia. Ezzel kapcsolatban lásd az előszót

203

a nagyfokú és minden szinten észlelhető areális kiegyenlítő-dés ellenére is alapjában véve érintetlenek maradtak.

Balázs tehát az "areális rokonság" fogalmát állítja szembe azáltalánosabban elfogadott genetikai rokonsággal Más szóval, azegyes nyelvek közötti hasonlóságok nemcsak genetikai rokonságkövetkezményei lehetnek, hanem évszázadokon, évezredeken ke-resztül egymás mellett élő nyelvek kölcsönhatásának eredményeiis Balázs János könyvében egy sor példát hoz fel (szavakat, eset-ragokat, képzőket, igéket, határozószókat stb.), amelyeket a ma-gyar nyelv a vele határos illetve más nagy európai nyelvekből,főleg a latinból vett át.

Álljon itt néhány érdekes példa az egyidejű szótani és morfo-lógiai átvételre (nevezetesen olyan morfológiai elemek átvételére,amelyeket főnevek, igék, melléknevek stb. képzésére használunk– ezek az úgynevezett képzők). Ezek a példák azt is megmutatják,hogy az átvett morfológiai elemek miként váltak valódi, megho-nosodott magyar képzőkké, abban az értelemben, hogy oly mér-tékben integrálódtak a magyar nyelv hangrendszerébe, hogy nemlehet őket az örökölt morfológiai elemektől megkülönböztetni(1983, 59).

Ismeretes, hogy az egyes nyelvek idegenből átvett elemekrévén nemcsak szókincsüket, hanem képzőállományukatis gazdagíthatják. A jövevényképzők rendszerint kölcsön-szavakból való elvonás útján honosodnak meg. Ezt a fo-lyamatot jól tükrözi nyelvünk latin, szláv és német ere-deti képzőinek kialakulása is.

Latin eredetűek olyan főnévképzőink, mint -ista, -izmu.-órium --tórium, -ia. Ezek közül az -ista a XVII. század-ban lett magyar képzővé. Elvonását igen megkönnyítet-ték az olyan latin alakpárok, amelyek közül az egyikalapszó volt, a másik pedig ennek e képzővel alakultszármazéka, mint papa -papista, Calvin -calvinista. Eképző akkor vált magyarrá, amikor már magyar alap-szóhoz is járult: ördögista (Pázmánynál), egyetemista,forgalmista [.].

204

Ugyanígy vált nálunk melléknévképzővé a latin -icusvégződés; vö lat. laicus 'laikus', lunaticus 'holdkóros',magy bolondikus 'bolondos', parasztikus 'parasztos'.

A közép latin -isare igeképző (vö stuttisare 'eszelősködni',temporisare 'ok nélkül időzni') meghonosodásával jöttlétre a magyar -izáj (vö bolondizál, magyarizál, urizál),.

Ami a szókincset illeti, a magyar nyelv szókincsének majd40%-a európai eredetű, mint ahogy egyes szintaktikai szerkezetekis európai jellegűek, mint például az alárendelt mondat. Balázsgondolatmenete szerint, az igen hosszú és intenzív nyelvi ki-egyenlítődés eredményeként elmondhatjuk, hogy a magyar nyelvnéhány szempontból "európai nyelvvé" vált. Annak ellenéreazonban, hogy a magyar nyelv európaizálódott, megtartotta afinnugor nyelvekre jellemző nyelvtani alapszerkezetét és tipológi-ai jellemzőit. Balázs e meglátásával egyetértek, azzal a különb-séggel, hogy a fennmaradó nyelvi elemek finnugor eredetét nemtudom alátámasztani.

Ezen a pomon megkockáztatnám azt a kijelentést, miszerintBalázs János részéről a sorok mögött ott rejlik az a szándék(amelyet megtalálhatunk más tudósoknál vagy egyszerű magyarállampolgároknál is), hogy amennyire csak lehet, hangsúlyozza amagyar nyelv, valamint a magyar kultúra és történelem "európai"jellegét. Ez a nézőpont, illetve szándék érthető, hiszen a modernállam megalapítása óta, Szt. István 1000-ben történt megkoroná-zásával és a kereszténység felvételével, Magyarország az európaikultúrkör szerves részévé vált. Az utóbbi évek genetikai kutatásaialapján ma már azt is tudjuk, hogy a magyar nép, alapjában véve,európai eredetű (lásd lejjebb).

2. Mi a baj a finnugor/uráli elmélettel?Visszatérve a finnugor elmélethez, a hagyományos felosztás

szerint a finnugor/uráli nyelvcsaládba a következő nyelvek tar-toznak: a magyar, a finn, a lapp, az észt és egy sor kisebbséginyelv Oroszországban és Szibéria nyugati részén.

A "nyelvcsalád" alatt olyan nyelvek csoportját értjük, amelye-ket egy konkrét elemző módszer, a történeti/összehasonlító mód-

205

szer segítségével felismert és csoportosított hasonlóságok jelle-meznek, és amelyekről azt tartják, hogy kizárólag genetikailagugyanabból az ősnyelvből, az ún. proto-nyelvből származnak En-nek tipikus példája a mindenki által jól ismert uráli nyelvcsalád.Az uráli elnevezés abból a feltételezésből származik, miszerint aproto-uráli ősközösség eredetileg (8000/6000 évvel ezelőtt) azUrál hegység egy pontosabban meg nem határozott területén élt,és ezt követi a második feltételezés, miszerint e közösség egyestagjai nyugat felé vándoroltak, és lassanként elfoglalták azokat aterületeket, ahol ma is élnek.

Azonban a hagyományos uráli elmélet egy sor olyan feltéte-lezést tartalmaz, amelyek egy alaposabb vizsgálat után hamisnak,a konkrét tényekkel ellentétesnek bizonyulnak Például a régészekmár jó ideje kimutatták, hogy semmi nyom nem utal arra, hogy(az őskorban) az Urál-térségéből nagyobb nyugat felé irányulónépvándorlások történtek volna. A szóban forgó népcsoportok lé-nyegében őslakosok, és a kimutatható néhány népmozgás, a nyel-vészeti modell által feltételezett irányhoz képest egyértelműenellentétes irányba történt, vagyis délnyugatról északkelet felé.Ezenfelül, a genetika megjelenésének és a paleoantropológiai ku-tatások tökéletesedésének köszönhetően megállapíthatjuk, hogyEurópa uráli népei "europid" típusúak, európai eredetűek, való-színűleg az úgynevezett "ukrajnai refugium"-ból jöttek (Wiik2002), és biztosan nem az Urál hegységből származnak, míg aSzibériában élő uráli népek kétségtelenül "mongoloid" típusúak.Az Északkelet-Oroszországban élő népek, például a cseremiszek,a mordvin ok és a zürjének (mint ahogy a magyarok is), genetikaikarakterüket tekintve europid típusú népek, bár némi keveredés-sel. Azaz, az Uráltól keletre eső területektől (szamojédek, obi-ugorok) nyugat felé haladva a mongoloid genetikai jelleg foko-zatosan átváltozik europid karakterré; a finnek már europid né-pek, hasonlóképp a lappok is, bár ez utóbbiak alléljeiket tekintveeltérnek a velük szomszédos finnektől. Vagyis a hagyományosnyelvészeti modell elképzeléseivel ellentétben, "uráli gén" nemlétezik, (mint ahogy nem létezik indo-európai gén sem). Ha valakiazzal érvelne, és joggal, hogy a nyelveket nem lehet a génekkelazonosítani, hanem külön kell őket kezelni, annak azt felelhetjük,hogy a hagyományos proto-lingua (ősnyelv) modell pontosan anyelv és a gének teljes azonosságát feltételezi, legalábbis a kez-

206

deti stádiumában Akkor hogyan lehetséges, hogy genetikailagteljesen különböző népek olyan nyelveket beszéljenek, amelyek-től úgy tartják, hogy egyazon ősnyelvből alakultak ki? Ez a ha-gyományos nyelvészeti modell feloldhatatlan ellentmondása,amely feltételez egy ősnyelvet, és a történelmi nyelvek különbsé-geit annak fokozatos szétágazásával magyarázza. Viszont nincssemmiféle ellentmondás, ha az "areális elmélet" magyarázatátvesszük alapul Ebben az esetben nincs szükség olyan mára márelavult fogalmakra, mint az "ősnyelv" vagy "nyelvi családfa"

Nem kell feltétlenül leánynyelveknek lenniük azoknak anyelveknek, amelyek között vannak bizonyos hasonlóságok, mert,ahogy azt Balázs professzor bemutatja, a nyelvek hasonlóvá vál-hatnak az egymással történő érintkezés ("konvergencia") követ-keztében. Vagyis a nyelvészetben hagyományosan uráliként szá-mon tartott nyelveknek nem feltétlenül kell genetikailag egyazonközösségből származniuk. Ez természetesen érvényes a magyarnyelvre is, amelynek beszélői ezen új kutatások szerint kezdettőlfogva lényegében "európaiak" Hiába fogadnánk el a hagyomá-nyos nyelvészeti modellt a magyar és más uráli népek feltételezettfinnugor/uráli eredetére, nem lenne rá semmi garancia, mivelnincs semmi egyéb (régészeti, antropológiai vagy történeti) bizo-nyíték, amely e feltételezést alátámasztaná. Ne felejtsük el, hogyaz uráli elmélet kizárólag nyelvészeti kutatás eredménye, és anyelvészeti kutatás, beleértve a történeti-összehasonlító nyelvé-szet modelljét, nem teljesen megbízható, a gyakorlatban sokszorszubjektív (bár gyakran ennek ellenkezőjét állítják). Mindenesetrenem lehet "történelmi realitást", a jelen esetben "őstörténeti rea-litást" tulajdonítani egy tisztán nyelvészeti modellnek, amely csu-pán hangokat, szavakat és morfémákat rekonstruál (ezzel kap-csolatban lásd az Előszót).

3. A magyar nyelv természete és jelenlegi állapota3.1. Végül szeretnék saját kutatásaimra utalni, amelyek bár

Balázs professzorétól eltérő indíttatásúak voltak, alátámasztják azareális nyelvészetet, valamint az említett régészeti és antropológi-ai kutatások eredményeit is.

A finn, a magyar és más úgynevezett uráli nyelv területénfolytatott több évtizedes tanulmányaim során arra a következte-

207

tésre jutottam, hogy a közöttük fennálló hasonlóságok nem elégmélyrehatóak, és nem is elég kiterjedtek ahhoz, hogy genetikai tí-pusú megegyezést/rokonságot feltételezhessünk. Éppen ezért elégvalószínű, hogy az úgynevezett uráli nyelvek (legalábbis ahogyhagyományosan besorolták85 őket) között fennálló néhány meg-felelés "areális konvergencia" eredménye, sőt inkább véletlen ha-sonlóságról van szó, mintsem közös genetikai öröklődésről, amintsok tudós gondolja, beleértve Balázst is. Másrészt, ahogy az elő-szóban kifejtettük, vitathatatlan tény, hogy a magyar és a törökközött sokkal több megfelelés van (a nyelv bármely szintjén),mint a magyar és valamelyik más nyelv között, amellyel idáigösszehasonlították Ha elfogadjuk az (úgynevezett) uráli nyelv-családra vonatkozó elemzésemet, valamint Balázs alapötletét amagyar nyelv "kettős rokonságával" kapcsolatban, akkor bizton-sággal állíthatjuk a következőket:

1. Egyfelől a magyar és a török nyelv között vannak megfelelé-sek;

2. Másfelől a magyar és számos (indo)európai nyelv (főleg a la-tin, germán és a szláv nyelvek) között szintén fennállnakmegfelelések;

3. Ami a magyar és az ún. uráli nyelvek közötti megfeleléseketilleti, vizsgálatom eredményei alapján (2006a) azok annyirajelentéktelenek, hogy semmiképpen nem lehet őket "geneti-kai" eredetűnek tartani (az érintkezés vagy véletlen hasonló-ság sokkal valószínűbb magyarázat lenne).

Más szóval, a magyar nyelv hosszú utat tett meg "europaizá-lódásáig", miközben megőrzött számos jellegzetességet, amelyekegy (állítólag) régebbi (nem indoeurópai) kapcsolatra utalnak.Azonban, ez a régebbi kapcsolat a türk és nem az uráli nyelvekkelállt fenn Természetesen ennek a korábbi kapcsolatnak (bármi islegyen az), nem kell mindenképpen genetikai természetűnek len- 85 Ugyanaz érvényes a hagyományosan "urálinak" nevezett és a hagyományosan

"altájinak" nevezett nyelvek között feltételezett megfelelésekre, bár, is-métlem, jelenleg semmi bizonyosat nem tudunk mondani, mivel vélemé-nyem szerint az uráli-altáji nyelvészet teljes kutatási területét újra kellvizsgálni

208

nie, amint Balázs gondolta a magyar-uráli kapcsolatról. Mint máremlítettük, a török megfeleléseket mindmáig átvétel eredményé-nek tekintik, és ezt a türk és magyar törzsek hosszú, intenzív kap-csolatával magyarázzák, bár erre nincs semmi önálló bizonyíték.Ezért lenne most szükség a kérdés elfogulatlan újravizsgálatára,aminek eredményeképpen a következő két forgatókönyv volnalehetséges

4 a magyar-török kapcsolatról kiderülhet, hogy genetikai eredetű;5. elképzelhető, hogy nagyon nehéz lesz e megfeleléseket szétvá-

lasztani, vagyis megállapítani, hogy átvétel vagy örökléseredményei;

A második variáció egyáltalán nem jelentene meglepetést, mi-vel önálló (nyelvészeti és/vagy nyelvészeten túli) bizonyítékokhiányában, általában elég nehéz megkülönböztetni egymástól azátvett és az öröklött (szótani és nyelvtani) elemeket, miután integ-rálódtak a befogadó nyelv hangtani és nyelvtani rendszerébe(mint ahogy ezt a fentebb bemutatott, latinból átvett elemek pél-dája világosan mutatja). Más szóval, a nyelvészetben közismerttény, hogy az átvett elemek könnyen és gyakran teljes egészébenasszimilálódnak és meghonosodnak a befogadó nyelv fonológiai,lexikai, nyelvtani és szintaktikai rendszerében. Ez az integrációsfolyamat legtöbbször az átvétellel egyidejűleg történik, és néhánygeneráció elteltével teljesen lezárul. Így az átvett elemeket csakakkor lehet elkülöníteni, ha más független forrásból ismerjük azeredetüket, vagy ha "tömeges átvételről" van szó, hasonlóan afrancia/latin szavak angol nyelvben való megjelenéséhez. A fenti-ek alapján egyértelmű, hogy az átvett elemek kiszűrése nem iga-zán lehetséges olyan belső, nyelvészeti jelek alapján, mint külön-leges vagy rendellenes hangzásuk, hangtani fejlődésük vagy mor-fológiai/ szintaktikai szerkezetük. Hogy ezt néhány példán be-mutassuk, idézzük Lasst (1997, 193-4), aki e problémát a finnbőlvett példákkal illusztrálja:

Az átvett szavak általában fonológiailag átalakulnak,hogy a befogadó nyelv feltételeinek megfeleljenek. A be-szélők nem fogadják be az idegen hangokat, hanem kü-

209

lönbözőképpen hozzáalakítják őket az anyanyelvükbenazokhoz legközelebb álló hangokhoz. … a jelöletlen esetaz, amikor az idegen hangot egy anyanyelvi hangra cse-rélik, vagy amikor ugyanezt teszik a fonetikailag elfo-gadhatatlan hangsorral (igy finn pelto 'mező' < germán*/felð-u-/, Risto 'Kristóf', ronta 'tengerpart' < germán*/stranð-/, kinkku 'sonka' < észak-germán skinka, stb. afinn nyelvben eredetileg nincs zöngés felpattanó zárhangvagy / f/, és a szókezdő mássalhangzó-torlódás sem le-hetséges.)

Pontosan ez történik az (állítólag) török jövevényszavakesetében a magyarban Valóban, a jövevényszavakat példáulugyanaz a hangtani felépítés és fejlődés jellemzi, mint az (állító-lag) eredeti magyar szavakat, amint ezt Ligeti (1986)86 számospéldával támasztja alá e probléma átfogó és részletes vizsgálatasorán.

3.2. A fentebb leírtak, bár hűen tükrözik a mai magyar nyelvalapvető természetét, nem segítenek nekünk a magyar nép erede-tét megtalálni Valóban, ahogy az előszóban is elmondtuk, a (szo-morú) valóság az, hogy a történeti nyelvészet módszerei nem al-kalmasak erre a feladatra. bár természetesen, bizonyos esetekbensegítségünkre lehetnek. Ezen felül, a magyar (és az ún. uráli nyel-vek) esetében a helyzet még bonyolultabb a korabeli dokumen-tumok miatt – a legelső rendelkezésünkre álló feljegyzések,amelyek, vitathatóan, a régi magyar törzsekre vagy a "magyar- 86 A magyar és a türk közötti fonológiai megegyezéseket illusztrálja Ligeti: A

magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás elótl i5 az Árpád-karban(Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986) című munkájában, melynek másodikfejezetének a címe A törók és a magyar hangtörténet konvergens fejlődése.E fejezet első mondata következőképp hangzik (53 o) "A VII-XIII század-ban a magyar nyelv a török, ezen belül az ocsuva, nyelvvel számos esetbenkonvergens hangtani fejlődést mutat." E konvergens hangtani fejlődés il-lusztrálására álljon itt néhány példa. A következők (1986, 57) mutatják aszókezdő c fejlődését: magyar sereg I csuvas śară I türk čärig; magyarsátor / csuvas čatär / tatár čatïr. A következő példák (1986, 66) a türkszóbelseji g és γ hang fejlődését mutatják: a magyarban mindkét hang eltű-nik (ha a magánhangzók minősége megegyezik) a megfelelő alakokból éshelyettük megjelenik egy hosszúmagánhangzó magyar bű / török bügü;magyar bátor / török (és mongol) baγa'tur

210

ként" azonosítható törzsekre utalnak, túl újak ahhoz, hogy hasz-nunkra legyenek csak a IV-V. századtól kezdve87 vannak írottadataink (lásd Marcantonio 2006a, 61 skk). A feliratok hiányamiatt a régészeti és paleoantropológiai leletekre sem tudunk biz-tonsággal hagyatkozni Ezért, még ha tudjuk is a genetikából ésrégészetből, hogy a magyarok végeredményben "europid" típusú-ak, és hogy a Kárpát-medence lakott volt az elmúlt kb. 10000 évsorán (lásd pl. Bakay 2004), egyértelmű összefüggést így sem tu-dunk nagy biztonsággal megállapítani. Más szóval, így sem tud-hatjuk biztosan, hogy vajon a mai magyarok azoknak a korai né-peknek a leszármazottai-e, akik a Kárpát-medencét és/vagy a kör-nyező területeket lakták, bár ez valószínű feltételezés88 (leg-alábbis valószínűbb, mint uráli eredetükről alkotott hipotézis)

4. BefejezésE tanulmány és egyben a könyv befejezéseként csak azt tu-

dom elismételni, amit már oly sokszor hangoztattam nyelvész-ként, az elemzés általános módszereinek segítségével, és a ma-gyar nyelvvel kapcsolatban jelenleg rendelkezésre álló relevánsnyelvészeti és történeti adatok birtokában nem mehetek tovább,mint hogy megállapítom a magyart más nyelvekkel összekötőjellegzetességeket és megfeleléseket, és amennyire lehetséges, amagyar és a kérdéses nyelvek között fennálló rokonság fokát.Valójában, gyakran még ez a két (látszólag egyszerű) feladat islehet nehéz, félrevezető és nem egyértelmű, főleg, ha megpró-báljuk megtalálni a feltételezett közös vonások pontos eredetét (a 87 Ismeretes, hogy ezek az elég késői források a "magyarokra", mint a türkök

egy törzsére utalnak; lásd a Nyelvészeti paleontológia tudomány avagy fik-ció! című cikket a jelen kötetben

88 Ne feledjük azonban, hogy a korai magyar törzsekről széles körben azt tartot-ták, hogy nomádok voltak; ha ez igaz, akkor a földrajzilag behatárolt ősha-za keresése teljesen értelmetlen feladat.

211

fentebb kifejtett okok miatt). Beismerem, hogy ez kevésbé izgal-mas és vonzó elmélet, mint mondjuk, ha azt állítanám, hogy amagyarok az etruszkoktól vagy a sumérektől származnak, de akutatások jelenlegi állásánál ez mindenképpen sokkal pontosabb,őszintébb és hűbb bemutatása a magyar nyelvre vonatkozó nyel-vészeti és nyelvészeten túli bizonyítékoknak.

212

IrodalomBakay, K 2004. Against the forceful finnization of the Hungarian

language. KAPU 12/2, 35-41.Balázs, J 1983. Az areális nyelvészeti kutatások története, mód-

szerei és főbb eredményei In J Balázs (szerk): Areális nyelvé-szeti tanulmányok Budapest, Tankönyvkiadó

Lass, R. 1997. Historicai Linguistics and Language ChangeCambridge University Press

Marcantonio, A 2006a Az uráli nyelvcsalád Tények, mítoszok ésstatisztika. Budapest, Magyar Ház [fordította Imre Kálmán].

Marcantonio, A. 2006b Uralic languages In K Brown (szerk) En-cyclopaedia of Language and Linguistics. Oxford, Elsevier,265-69.

Wük, K. 2002 Eurooppalaisten juuret Jyväskylä, Aten

213