A Magyar Rádió 1925–1935 között

A műsor és a hallgatók a Rádió első tíz évében

Légrády Eszter

2011

Tartalomjegyzék1.Bevezetés ............................................................................................................................. 2

2. A Magyar Rádió szerepe a Horthy-rendszerben ................................................................ 3

3. A Rádió műsorpolitikája és annak kritikája ....................................................................... 5

3. 1. Zene a Rádióban ....................................................................................................... 11

3. 2. Prózai műsorok ......................................................................................................... 16

3. 3. Közvetítések – a vidék és Európa a Stúdióban ........................................................ 21

4. A Rádió hallgatói .............................................................................................................. 24

4. 1. A hallgatók száma .................................................................................................... 24

4. 2. A Rádió és a hallgatók kapcsolata ............................................................................ 28

5. Tízéves jubileum .............................................................................................................. 35

BIBLIOGRÁFIA .................................................................................................................. 39

1

1. Bevezetés

„Vannak találmányok, melyek megváltoztatják az emberiség életét, forradalmasítják az

ország, a társadalom berendezését. Ilyen találmány volt például a puskapor, a vonat és a

gőzhajó. És ilyen a szellemi életben a rádió!”1

A Magyar Rádió hivatalosan 1925. december elsejével nyitotta meg a kapuit. Ezzel egy új médium indult hódító útjára Magyarországon, ami egészen a televízió megjelenésig vezető szerepet töltött be a közéletben. A Magyar Távirati Iroda konszernjébe tartozó Rádió azonban nem előzmény nélküli hazánkban. A magyar műsorszolgáltatás ugyanis Puskás Tivadar találmányával, a Telefonhírmondóval kezdődött meg 1893. február 15-én. A technikai fejlődés következményeként azonban az 1920-as évekre a vezetékeken közvetített adás meghaladottá vált, bár a hálózat még 1943-ben is működött, igaz, hogy ekkor már a magán-vevőkészülékeket leszerelték, de a közületek és kórházak megtartottak néhány vonalat.

A Magyar Rádió megindulásától kezdve bővítette műsorkínálatát, műsoridejét, és ezzel együtt nőtt a hallgatók száma is. A tárgyalt tíz év alatt az induló kísérleti adástól eljutunk a két adással, napi több mint 10 órás műsoridővel, programok széles palettájával rendelkező műsorig. A technikai fejlődés mellett azonban érdekes megvizsgálni az adást irányító műsorpolitikát, az egyes programokat, ezek megoszlását, és a hallgatóság társadalmi összetételét, valamit a Rádióval való „kommunikálását”. A jelen írás ez utóbbiakra kívánja a hangsúlyt helyezni, és ezzel, a szűk keretek között is, valamilyen hiánypótlást adni. A témával és a korszakkal foglalkozó szakirodalmak ugyanis többségében az adók és stúdiók fejlődését, a Rádió szervezeti felépítésének változását tárgyalják és kevesebbet beszélnek az új médiumnak a korban elfoglalt helyéről, szerepéről, és az általa közvetített műsorokról.

1 MRÚ 1927. augusztus 27. 5. old.

2

2. A Magyar Rádió szerepe a Horthy-rendszerben

„A magyar kultúra fegyvertára egy erős fegyverrel gyarapodott. Mindenki tudja, mit jelent

különösen Magyarország mai helyzetében az, hogy a hullámokon keresztül minden

határon túl eljut a magyar szó. A broadcastingnak nemcsak az a hivatása, hogy a tanyai

világra elvigye a magyar kultúrát, jelentősége az, hogy egyrészt egyetlen szabad

összeköttetési lehetőség elszakított véreinkkel, másrészt demonstrálja a magyar

kultúrfölényt olyan nemzetekkel szemben, amelyek hatalmasabbnak hiszik magukat, mint

mi, de amelyek kultúrája a mienknek nyomába sem léphet […]”2— hangzottak Kozma

Miklósnak,3 a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatójának szavai 1925. december elsején, a

Magyar Rádió hivatalos megnyitóünnepségén. Az idézetben benne foglaltatnak mindazok

a gondolatok, amelyeknek segítségével az újonnan útnak induló Magyar Telefon

Hírmondó és Rádió Részvénytársaság elhelyezhető a Horthy-korszak kulturális életében.

A trianoni békeszerződés megkötése után (1920. június 4.) Magyarország területe

drasztikusan lecsökkent (282 000 km2-ről 93 000 km2-re), lakosságának száma

megfogyatkozott (18,2 millióról 7,6 millióra csökkent).4 A társadalomban a

területelcsatolásokra kétféle válasz jelent meg – a revizionista (amely jobban hajlott a

tárgyalásra – ez volt a hivatalos szinteken elfogadott) és az irredenta álláspont (ez a

radikálisabb irányzat). Az 1920-as években azonban az ország külpolitikailag elszigetelt

volt, a nemzetközi mozgástere behatárolt, az 1920–21-ben létrejött kisantanttal pedig ekkor

konstruktív tárgyalásokra nem nyílt lehetőség.5 Így 1922–23-tól kezdve Magyarország a

megbékélés-beilleszkedés elvét követte. Ennek egyik következményeként 1922.

szeptember 18-án felvették az országot a Nemzetek Szövetségébe, ám az elszigeteltségből

2 Gergely 1975. 21. old. – A dolgozat idézetei eredeti helyesírással vannak közölve.3 vitéz leveldi Kozma Miklós (Nagyvárad, 1884. szeptember 5., Bp., 1941. december 7).: katonatiszt, politikus. 1904-ben elvégezte a Ludovika Akadémiát. Az I. világháborút a 10. huszárezred tisztjeként harcolta végig. 1918. novembertől 1919. júniusig a Szegeden szerveződő „nemzeti hadsereg” tagja, a Fővezérség védelmi és propagandaosztályának vezetője, 1920. március és augusztus között a kormányzó Katonai Irodájának katonapolitikai referense. 1920. augusztusban megbízást kapott a M. Távirati Iroda (MTI) részvénytársasággá alakítására. A több vállalatot magában foglaló szervezetet európai színvonalú tájékoztató központtá fejlesztette. Megalapította a Magyar Film Iroda Rt.-t, 1925 decemberében a Magyar Telefon Hírmondó és Rádió Rt.-t, amelynek szintén elnöke lett. 1935. március 4.– 1937. február 3. között belügyminiszter, 1936. május 14 – augusztus 7. között ideiglenes honvédelmi min. is, 1935–37-ben kormánypárti programmal Szombathely ogy. képviselője. 1937. márciustól ismét az MTI és az érdekkörébe tartozó vállalatok elnöke. 1940. szept.-től haláláig Kárpátalja kormányzói biztosa. ÚMÉL III. kötet 2002. 1169. old.4 Romsics 2005. 147.old.5 Gergely – Izsák 2000. 66.old.

3

való kitörés első jelentős lépésének majd csak az Olaszországgal 1927. április 5-én kötött

barátsági szerződés tekinthető.6

Éppen ezért a politikai vezetésnek kellett keresnie egy másik „frontot”, ahol meg tudta

fogalmazni és napirenden tudta tartani a modernizáció kérdését és a trianoni békeszerződés

felülvizsgálásának vágyát anélkül, hogy kiváltotta volna a nagyhatalmak rosszallását.7 Ez a

terület pedig a kultúra volt.

„Szeretném a köztudatba belevinni, hogy a trianoni béke következtében lefegyverzett

Magyarországon a kultusztárca voltaképpen honvédelmi tárca is. Honvédelmi tárca olyan

értelemben, hogy most elsősorban a szellem, a művelődés fegyvereivel kell megvédeni

hazánkat, s ezekkel az eszközökkel kell mindig újból és újból bebizonyítanunk a világ

nemzetei előtt, hogy a magyar viszontagságos életének második ezer esztendejében is

életképes, erős, és hogy bántani nagy történelmi igazságtalanság.”8 – ezek pedig már

Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter szavai, aki itt képletesen fogalmazta

meg a revíziós törekvéseknek és a kultúrának a kapcsolatát (kultúrfölény-koncepció). A

korszak másik nagyformátumú kultuszminiszterével, Hóman Bálinttal az oktatást, a

tudományt és a kultúrát a nemzetpolitika stratégiai ágazatainak tekintették, így kiemelt

támogatásban is igyekeztek részesíteni azt (1925-től 1930-ig 9–10%-kal részesedett az

állami költségvetésből a tárca).9 Nagy hangsúlyt fektettek politikájukban a népművelésre,

melynek alapvető színtere a népiskola volt. Itt, és az oktatás más területein is a tananyag

szellemisége konzervatív, vallásos és revíziós jellegű volt (illeszkedve a hivatalos

állásponthoz). A külföldi tanulmányútra induló ösztöndíjasoknak, bár tudományos munkát

végezni utaztak el az országból, a magyar sérelmek hirdetése és befolyásos pártfogók

szerzése is feladatuk volt.10

A fenti áttekintésből látszik, miért volt a Rádió olyan fontos „fegyver”. Az MTI

konszernjébe tartozó részvénytársaság műsorpolitikájában a hivatalos konzervatív,

keresztény-nemzeti, revizionista nézetet képviselte. Ebben természetesen nagy szerepe volt

Kozma Miklós vezérigazgatónak, aki igyekezett távol tartani a szélsőségeket a műsortól,

sőt fellépett az 1930-as évektől (főként Gömbös Gyula miniszterelnökké választását

követően) a Rádió iránt a politikai körökben megélénkülő érdeklődés ellen is, elvetve az

adásban való direkt politizálást.11 Ezekből következik, hogy a Magyar Rádió egy hiteles,

szélsőségektől mentes médiumnak számított 1925 és 1935 között. Ennek nagy jelentősége 6 Romsics 2005. 236–237. old.7 Drabancz M. - Fónai 2005. 19. old.8 Magyarország története 8/2. kötet 1988. 865.old.9 Romsics 2005. 175.old.10 20. századi magyar történelem 1997. 183. old.

4

volt külpolitikai vonatkozásban, ugyanis így a határokon átívelő adást szabadon vehették a

szomszédos országokban éppúgy, mint Európa többi részén. Ez nagy reprezentációs

felületet nyújtott a kultúrfölény-koncepció terjesztéséhez. A műsorok alapvetően

szórakoztatni kívánták a hallgatóságot, a Stúdió falai között azonban egyaránt megjelentek

a magyar irodalom (Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond vagy éppen

Szerb Antal) és a zenei élet (Dohnányi Ernő, Bartók Béla) nagyjai.12 És nemcsak a minél

kiválóbb műsorral igyekezett propagálni a Rádió, hanem azzal is, hogy egyre messzebbre

juttatta el a magyar szót az egyre nagyobb teljesítményű adóin keresztül.

A kifelé történő reprezentáció mellett a Vezetőség az ország népére is hatást kívánt

gyakorolni. Alapvető cél volt, hogy a lakosság minél nagyobb hányada legyen az

előfizetők sorában, ehhez pedig jó műsor szükségeltetett. Figyelembe kellett venni a

hallgatók kéréseit, szórakoztató, minőségi adást kellett sugározni. Állandó követelés volt a

közönségtől a magyaros jelleg „kidomborítása”, ami valóban meg is történt. 1930-tól

kezdve a Részvénytársaság Közgyűlési Jelentéseiben mindig helyet kapott a magyar

műsorok szám szerinti összegzése, mintegy bizonyítékképpen arra, hogy elegendő magyar

adást közvetítettek.13 A Rádiónak a külföldi képviselet, a nemzeti érzelem erősítése és

(nem elhanyagolandóan) a szórakoztatás mellett szerepet szántak még a népművelésben is.

A hullámokon keresztül egy időben sok emberhez képes eljutni a mikrofon előtt elhangzó

szó, és ezt Klebelsberg Kunó már 1925-ben felismerte, amikor az éppen útnak induló

műsorszórással, mint az iskolán kívüli oktatás egyik „taneszközével” számolt.14 – az ehhez

fűzött remények valóra is váltak, a műsor profiljában helyet kapott az oktatás.

A Magyar Rádió fontos szerepet játszott a trianoni Magyarországon. Technikai

vívmányaival, az általa teremtett új lehetőségekkel beleilleszkedett a kor politikai

törekvéseibe, úgy hogy mellette megmaradt szórakoztató médiumnak.

3. A Rádió műsorpolitikája és annak kritikája

„A rádió csekély napi 8 fillérért nap-nap mellett kora reggeltől késő estig olyan

műsort ad, amely mindenkinek igyekszik azt nyújtani, ami érdekes és ami élvezetet szerez.

11 Leghatározottabb elképzelése volt Kozmának, hogy a Rádió a hallgatók szórakoztatását szolgálja, ezért tartózkodnia kell a napi politikai vonatkozású műsorok nagyobb mennyiségű sugárzásától. – Glatz 1975. 62–65. old.12 A Rádió nem kívánt különbséget tenni a különféle művészeti irányzatok között, így például a Kisfaludy Társaság ugyanúgy előadást tarthatott, mint ahogy a Nyugat körébe tartozó Babits felolvashatta műveit.13 MTHRRT. Közgy. 1930–1935. üzletév14 Glatz 1975. 52.old.

5

Nem egyeseket, nem is az egyes társadalmi osztályokat, hanem kivétel nélkül mindenkit, az

egész magyarságot szolgálja a rádió […].”15

1925-ben a Magyar Rádióban megkezdődő munkának egy koncepcióra kellett épülnie, úgy

lehetett csak eredményes. A december elsején elmondott megnyitóbeszédében mind

Kozma Miklós, mind Demény Károly államtitkár, a posta- és távirda vezérigazgatója és

Vass József helyettes miniszterelnök, népjóléti- és munkaügyi miniszter is kiemelte a

Rádió jelentőségét a magyar kultúrában, ami „új fegyverként” jelenik meg és nem ismeri

az országhatárokat. Emellett kialakult a rádiózáshoz kapcsolódva ez idő tájt egy európai

álláspont, amit a Rádióélet16 cikkírója kiválóan érzékeltet az 1930. október 13. és 19.

között Budapesten ülésező Nemzetközi Rádió Unió köszöntésére megfogalmazott

négynyelvű üzenetében:

„A rádió új világot hozott. Mert lényege a szellem szolgálata. Ami szép és jó, ami

gyönyörködtető és hasznos, ami a lélek kincsestárában őrzött szentség, azt kezdte szórni,

hinteni. A tudattalannak a tudást, a szomorúnak a vigasztalást, a hitetlennek a művészet

ezer szépségét küldi el óráról-órára fáradhatatlanul.”17

A Rádió üzemvezető igazgatója, Szőts Ernő,18 és munkatársai igyekeztek eleget tenni a

hazai elvárásoknak, emellett pedig egy európai szinten is elismert rádióadót létrehozni, ami

nem kizárólag befelé, az ország felé reprezentálja a magyarságot, hanem a határokon túlra

is (beleilleszkedve a kultúrfölény koncepcióba).

Kezdetben a műsorpolitika két fontos elemet emelt ki: „A műsor hatásosságának titka:

mindent, amit előadunk, állítsuk be két vezető gondolat szolgálatába. Mulattatni és nevelni

kellő időben, kellő adagolással.”19 A szórakozás és az oktatás pedig később egy harmadik

alappillérrel, a hírszolgálattal egészült ki. Ennek a háromnak a harmonikus elegyét kellett

15 CQ. Magyar Királyi Postavezérigazgatóság és Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. 1933-ban kiadott propagandafüzete – 3. old. (OSZK: Kny. B 1.594)16 A Magyar Rádió hivatalos lapja a Magyar Rádió Újságot követően. 1929. október elsejétől jelenik meg. „Célja a belföldi és külföldi rádióműsorok és általában a rádióközönséget érdeklő hírek és képek közlése” - MTHRRT. Közgy. 1929. 17 RÉ 1930.október 10. 3. old.18 Szőts Ernő (Gyömrő, 1884. augusztus 24.; Bp., 1932. december 17.): katonatiszt, a Magyar Rádió igazgatója. A Ludovikában tanult, az I. világháborúban az orosz, francia, román frontos is harcolt, 1919–21 között a m. kir. Honvédelmi Minisztérium, majd a bp.-i Katonai parancsnokság nemzetvédelmi osztályának vezetője. A kormányzó Katonai Irodájának főnök segédtisztje, alezredes. 1924. március 1-től a Telefonhírmondó Rt. majd 1925. december 1-től – 1932. december 17-ig a Magyar Telefon Hírmondó és Rádió Rt. üzemvezető igazgatója. Francia, német, angol nyelven beszélt. 1930-ban kormányfőtanácsosi címmel tüntették ki. - MOL K 429 51. csomó 1. tétel 17–18.

19 MRÚ 1926. október 30. 9. old.

6

megtalálnia a vezetőségnek ahhoz, hogy megfeleljenek a rájuk kirótt kulturális és

nemzetnevelői feladatnak.

A Rádió működésének első hónapjaiban a műsor még napi többszöri híradásból és

közgazdasági hírekből, valamint napközben pár órás zeneszolgáltatásból – szórakoztató

zene, opera-részletek, tánczene – állt, vasárnaponként istentisztelet-közvetítéssel

kiegészülve. Ez az egyszerű műsorkép aztán színházi-, különféle helyszíni- és vidéki

közvetítésekkel bővült, tanfolyamok (nyelv-, Morse-, gyorsíró-tanfolyam),

előadássorozatok (Rádiófőiskola, Rádió Szabad Egyetem) indultak, valamint változatlanul

széles skálával vonultak fel a zenei műsorok.

Arra a kérdésre, hogy kinek is szóltak ezek az adások, a válasz egyszerű és nehéz is

egyben. Mindenkinek, főként minden magyarnak. Erre azonban, bármely műsorrészt

nézzük, elég nehéz építeni. Az egyének, de akár a különböző társadalmi rétegek is eltérő

ízlésvilággal rendelkeznek, és emellett még ott volt a Vezetőség elképzelése. A Rádiót

először a középrétegek fogadták nagy örömmel, akik rádióamatőrként20 kezdték, majd a

technikai szerkezet után többnyire egész családjukkal együtt elkezdtek érdeklődni a

közvetített műsor iránt is. A felsőbb társadalmi rétegek számára, akik eddig is kedvük

szerint művelődhettek és szórakozhattak, a rádió csak valami furcsa újdonságnak tetszett,

és nehezen fogadták el (ha elfogadták egyáltalán) mindennapjaik részeként. 1928-ban

fordult a Magyar Rádió Újság ismert emberekhez, és tette fel nekik a kérdést: Van-e

rádiója? A válaszokat több számon keresztül közölték, majd pedig Előkelő idegenek

címmel egy kritikát is megjelentettek a kérdéssel kapcsolatban:„Kiderült, hogy sok igen

kitűnő nevű és a társadalomban vezető helyet foglaló előkelőségünknek halvány fogalma

sincsen arról, hogy mi a rádió? […] Sokan elvből gyűlölnek minden olyan újítást és

találmányt, amely a tömegek szükségletét szolgálja ki. – méltóságon alulinak érzik, hogy

azt hallgassanak, amit például egy villamosvezető. A másik ok pedig a tudatlanság

hiúsággal párosul. Mindent tudnak, de az idő elhalad mellettük.”21

A Rádiónak azonban attól függetlenül, hogy hányan hallgatták a társadalom magasabb

köreiből, még az ők esetlegesen fellépő igényeit is ki kellett szolgálnia.

Volt még egy csoport, a társadalom többségét kiadó munkás és paraszti rétegek, akik

számára szintén műsort kellett sugározni. Sőt a korábbiak ismeretében nem meglepő a

kezdeti elképzelés, miszerint a Rádió, mint az első igazi kollektív szórakoztató és művészi

20 rádióamatőr olyan személy, aki kedvtelésből rádió adó- és vevőkészülék összeállításával foglalkozik, ilyen készülék útján más rádióamatőrökkel kapcsolatot létesít és tart fenn. – Érsek 1993. 8. old.21 MRÚ 1928. február 25. 5. old.

7

intézmény, elsősorban mégiscsak a népé22 (értve ezalatt az alsóbb társadalmi rétegeket).

Hiszen ők voltak eddig megfosztva a szélesebb spektrumú szórakozási és oktatási

lehetőségektől. A hallgatóságnak ez a fele azonban főként szórakozni kívánt, a Rádió

vezetősége pedig főként őket kívánta igazán művelni.

A műsorokat szerkesztése széles körültekintést igényelt, ha azt akarta a Vezetőség,

hogy a hallgatóság elégedett legyen. Az adásidő bővülésével és a programok egyre

színesebb palettájával két általános kérdés vetődött fel. Az egyik a műsor

„komolyságához” kapcsolódott, míg a másik a magyarságához.23

Már a kezdetektől fogva kérdés volt, hogy a Rádió hogyan valósítsa meg a

szórakoztatás mellett az oktatást. A munkából hazatérő rádióhallgatók ugyanis legtöbbször

kikapcsolódásra vágytak valamilyen formában, a népművelést azonban a Rádió egyik fő

profiljának tartotta. A művelődés idejét nehéz volt kijelölni, hiszen általában az egész nap

folyamán hallgatta valamely réteg a rádiót. Délelőtt az otthon levő nők, az iskolák, a

betegek és az öregek alkották a fő közönséget, míg délután a hallgatóság kiegészült a

dolgozókkal, sok munkahelyen pedig egész nap szólt az adás.24 Ez utóbbi tevékenység

persze ellenkezik a Rádió által előnyben részesített hallgatói hozzáállással – a tudatos és

figyelmes előfizetővel.25

Esténként többnyire a napi fő műsor került közvetítésre (opera, operett, színházi

előadás, vagy éppen valamilyen tarka-est) előtte-utána zenével, esetleg könnyedebb prózai

előadással. A hétvége sem jelentett megoldást. A vasárnapi komolyabb műsorok ellen éles

hangon kelt ki a k-ász néven a Magyar Rádió Újságban cikkeket író K. Halász Gyula.

Azzal a kéréssel állt elő írásában, hogy a Rádió szombat este 6-tól vasárnap éjfélig

mellőzze a komoly darabokat,26 így a Rádió Szabad Egyetem előadásait,27 de minden más

komolyzenei programot is.

„Könnyű zenét, akár a nagy népszerűségnek örvendő gramofont, vidám

egyfelvonásost, színt, mozgást, elevenséget várunk a magyar rádió vasárnapjától.

Egyszóval olyan műsort, amelyből naptár nélkül is kiviláglik, hogy ez a nap a pihenés, a

22 Kilián 1939. 17. old. 23 Ezt a kérdést most általánosságban vizsgáljuk, részletesebb elemzés az egyes műsortípusok tárgyalásában fog megjelenni.24 Kilián 1939. 39. old. 25A Rádió célja volt ennek a típusnak a kinevelése. Forró Pál 5 pontját a rádióhallgatás művészetének gyakorlatáról lásd a 1. mellékletben.26 MRÚ. 1929. március 2. 11–12. old.: Vasárnap27 1928-tól indulnak meg, lásd később.

8

szórakozás, az üdvözlés és az ezernyi hétköznapi gond közepette, a vidám gondtalanság

vasárnapja.”28

Így végigtekintve a héten a Rádió tehát szinte sosem sugározhatott volna komolyabb

darabokat. A kérdést a párhuzamos adás lett volna hivatva megoldani, ám az 1932-től

közvetítő Budapest II. heti 28 órás műsoridejével, jóval kisebb volumenével és apró

hibáival (nem volt összehangolva a műsor a két adón, ami kellemetlenségeket szült)29 nem

tudta maradéktalanul ellátni a feladatát.

A Magyar Rádió magyarságával kapcsolatos kételkedések a mából visszatekintve

érthetetlennek tűnnek, ám ha visszagondolunk az 1920–30-as évek társadalmi hangulatára,

világosabbá válnak. A Rádió mivel állami monopólium volt, vezetői között kormányhoz

hű személyek voltak, így a külföld felé a hivatalosan elfogadott politikával fordult. Ez

azonban ésszerű lépés is volt a Rádió részéről. Ahhoz ugyanis, hogy ne csak Európa

távolabbi szegmenseiben hallgassák esetleg az adást, hanem a szomszéd országok is

engedélyezzék az ottani magyaroknak a Magyar Rádió fogását, el kellett kerülnie a

Vezetőségnek még az irredentizmus gyanúját is. Kétszer azonban ez a vád mégis felmerült.

Először 1926-ban Csehszlovákia fordult a Nemzetközi Rádió Unió tanácsához ez

ügyben,30 aztán a következő évben Románia léptett a magyar műsor ellen.31

„A rádió kerülni fog előadásaiban minden propagandát. Előfordult ugyanis, hogy néhány

kitűnő nevű közéleti személyiségtől nem kértük be előzetesen, cenzurálás végett a kéziratát.

Így történhetett meg, hogy az előadásba olyan irredenta részletek kerültek, melyek az

utódállamok területén lakó magyarokat érzékenyen sértő rádióintézkedéseket vontak

maguk után […].”32 — szólt a Magyar Rádió által kiadott közlemény a csehszlovák váddal

kapcsolatban.

A Rádió tehát nem kívánta támogatni a szélsőséges nézeteket, és a magyar kultúra

közvetítése mellett feladatának tartotta a külföldi kultúrának a magyar hallgatókkal való

megismertetését is. Emiatt azonban itthon érték vádak Szőts Ernőéket (gond volt a jeles

külföldi operák, előadások közvetítésével, sőt még azzal is, hogy az esti adásoknál több

nyelven is bekonferálják a műsorokat).33 Már 1930-ban is kapott kritikát a Rádió, ám a

28 MRÚ 1929. március 23. 11. old.: Vasárnap II.29 Lásd 2. melléklet30 MRÚ 1926. szeptember 4. 9. old.: Cseh támadás31 MRÚ 1927. szeptember 25. 5. old.: Rádió és irredenta32 Tóbiás 2003. 28. old.33 Ez a négy nyelven (magyar, angol, német, francia) való konferálás éppen hogy a Magyar Rádió érdemei közé tartozott. A Rádióba érkező külföldi levelek üdvözölték ezt a sajátosságot, hiszen sokkal élvezetesebbé tette számukra a magyar adó hallgatását.

9

következő évben Urmánczy Nándornak34 a Pesti Hírlap február 21-iki vezércikke (a

Magyar Rádió minden, csak nem magyar) már Kozma Miklóst is válaszadásra késztette:

„[…] a helyesen értelmezett nemzeti szellem a magunk értékeinek teljes kifejezése mellett

más nemzetek értékeinek megismerését és megbecsülését jelenti a rádióban is.”35

Az MTI vezérigazgatója megvédte a Rádiót a magyartalanság vádjával szemben, a kérdés

pedig ezt követően hamarosan elcsendesedett.

Amikor a kritikákról beszélünk, tudni érdemes, hogy rendszeres bírálata nem volt a

műsoroknak. Ennek hiányát természetesen a Vezetőség is fájlalta, mivel állandó

visszajelzésre lett volna szüksége. Az Újság című napilap, az Új Nemzedék, a Színházi

Életnek a Rádió Világhíradó című melléklete, és természetesen a Rádió Újság,36 mind-

mind bírálták egyes esetekben a Rádió műsorát. Ezek azonban nem voltak megszervezett, a

műsor egészét állandóan figyelemmel kísérő írások. Rájuk válaszul 1930-ban a

Rádióéletben meg is indult a Kritika a kritikáról című rovat.37

1934-ben Kodolányi János nevéhez fűződik az első nagyobb, áttekintő jellegű

műsorbírálat. Az öt plusz egy befejező levélből álló nyílt leveleit Bajcsy-Zsilinszky Endre

Szabadság című hetilapjában jelentette meg, Kozma Miklóshoz címezve őket.

„[…] ideálunktól messzebb vagyunk, mint valaha. Nem tudjuk, mi vagy ki az oka annak,

hogy a magyar Rádió műsorpolitikája egyre tétovázóbb, egyre jobban nélkülözi az

egységes elgondolás és céltudatosság vonásait […]”

„[…] Mivé válik nyelvünk, szellemünk, művészetünk; ha százhúsz kilowatt és négy

közvetítőállomás erejével órákon és napokon, hónapokon és éveken át zúdítjuk rá a giccset

és szemetet? Mivé lesz az igazi kultúra érzékeny, finom virága? […]”

„[…] Nem egyenletes a műsor, nem kiegyensúlyozott, - nincs gerince […]”

Ezek a gondolatok csak szemelvények a kritikákból, ám jól érzékeltetik annak éles,

erőteljes stílusát. Kodolányi bírálta a műsort azért, mert nem „domborítja ki élesen

Magyarország karakterét”, hogy megjelenik benne az álmagyarság. Vizsgálta mind a

zenei, mind a prózai adásokat, és kiemelte hibáikat, megfogalmazta a velük szemben

fellépő kívánalmakat. A magyar dal kultuszának és a klasszikus magyar zenének a

34 Politikus, újságíró. 1919-től az irredenta és revíziós mozgalom egyik vezetője; munkásságát a trianoni békeszerződés revíziójának szolgálatába állította, rendszeresen publikált a Pesti Hírlapban. – ÚMÉL VI. kötet 2007. 975–976. old.35 RÉ 1931. március 27. 579.old.36 A Magyar Rádió Újság utólapja 1929 októberétől, mely később a „sárga rém” becenevet kapta. A megnevezés a kritikai hangra utal.37 RÉ 1930. november 14. 8. old.

10

felkarolását, gondosan megválogatott előadókat, rendszeres irodalmi előadásokat, a

cigányzene megrendszabályozását, stb. kérte a Vezetőségtől. 38

A válasz nem is maradt el a Rádió részéről, 1934–35-ben átszervezések voltak az Rt.-

nél.39 A rendszeres kritika pedig majd 1935-től indul meg a 13. sz. fejhallgató személyével,

aki a Rádió Újság hasábjain mondta el a véleményét a műsorról egészen 1944-ig.40

A műsorpolitikához kapcsolódó általános kérdések, kritikák áttekintése után

következzen a továbbiakban az egyes műsortípusok (zenei, prózai - színház, dráma,

oktatás, felolvasás, hírműsorok -, vidéki, és külföldi műsorok) vizsgálata, fejlődésük és az

körülöttük esetlegesen kialakuló viták bemutatása.

3. 1. Zene a Rádióban

A zenei közvetítések az adások legrégebbi fajtái, és ezek töltötték ki a műsoridő nagy

részét. Sok kísérletezés folyt Európában is a zene és a próza helyes arányáról, és általában

az előbbi rendelkezett 2/3-ad résszel.41 Ez persze általánosítás, ugyanis 1925-ben a Magyar

Rádió megindulásakor a zenei műsorok az adásidő 87,3%-át tették ki (az év 79

műsorszámából 69-et), 1930-ban 59,3%-ot (4667 műsorból 2771-et) míg 1935-ben 55,2%

az arány (7569 adásból 4203).42

A zenei műsorok irányítása az induláskor Kern Aurél, 1928-tól a Zenei Tanács, 1931-

től pedig Dohnányi Ernő kezében volt. Kern a „magunk magyaros muzsikáját” kívánta

„világgá hirdetni”, Dohnányi pedig válogatott műsort, precíz kivitelt jelölt meg

programjaként, valamint kiemelte a szórakoztatva nevelés fontosságát: „A rádió legszebb

hivatása a nevelés, s legkellemesebb hivatása a szórakoztatás.”43

38 Tóbiás 2003. 127–137. old.39 A változások 1932-ben kezdődtek Szőts Ernő halálával. 1933. január elsejétől a vezetőigazgató Havel Béla dr., a kereskedelmi igazgató Friedrich János dr., a műsorigazgató Hlatky Endre dr., az igazgatósági titkár pedig Koncz Sándor dr. lett. Ezt követték 1934-től a prózai és zenei osztályok változásai: 1934. november elsején Németh Lászlót nevezték ki az irodalmi ügyek, a diákfélóra és a tudományos előadások élére, helyét 1935. július elsejével Cs. Szabó László vette át. 1935. május elsején pedig Németh Antal dr.-t kinevezték a Rádió dramaturg-főrendezőjének, vitéz Somogyváry Gyula pedig megkapta a hírosztályt (szerkesztőség) és a rövidhullámú osztályt. Emellett a zenei osztály is kiforrott 1935-re. Dohnányi Ernő vezetésével a Zenei Tanács még mindig állt (Huszka Jenő, Papp Viktor, Stefániai Imre és Szabados Béla közreműködésével), Berg Ottó karnagy helyét pedig hárman vették át: Bertha István, Fridl Frigyes és Rajter Lajos.40 Randé 1995. 67. old.41 Kilián 1939. 40. old.42 Részletes adatok és a forrásaik a 3. mellékletben.43 Tóbiás 2003. 148. old.

11

Vezetésük alatt igyekeztek olyan műsort szerkeszteni, amely a magyar hallgatók

számára élvezetet nyújtott, szórakoztatott és művelt egyszerre, de megmutatta a külföldnek

mindazon magyar sajátosságokat, értékeket, amikkel büszkélkedhetünk.

A komoly- és könnyűzenei műsorok egyaránt helyet kaptak a programban. Az előbbibe

tartozik az opera, operett, különféle filharmonikus és szimfonikus hangversenyek, és a

Rádió „házi” triójának, quartettjének, quintettjének előadásai. Az utóbbi kategóriába pedig

a cigányzene, a katonazene, a könnyűzene, a magyar nóta cigány kísérettel, és a dzsessz-

zene.

A közvélemény-kutatások, az olvasói levelek mutatják, hogy a közönség szíve

egyértelműen a könnyebb műfajokhoz húzott, a kiemelt kedvencnek pedig a magyar nóta

és a cigányzene számított, ráadásul ezeket preferálták külföldön is.44

A vizsgálat tárgyát képező tíz évben a Rádió kétszer intézett felkérést hallgatóihoz,

többek között azzal kapcsolatban, hogy nevezzék meg, melyek azok a programok,

amelyeket a műsorban leginkább kedvelnek. A két közvélemény-kutatás közül az elsőt, az

1927-eset nem tekinthetjük igazán mérvadónak, hiszen csak az előfizetők 30%-a, 27 000 fő

válaszolt a Rádió felhívására. Zenei szempontból azonban a súlypontok itt is

érzékelhetőek: a magyar nóta és a cigányzene is 91–91%-ot kapott, a katonazene 79%-ot, a

könnyűzene 78%-ot, az operett 74%-ot, a komolyzene 71%-ot, az opera 63%-ot, a

szólóhangverseny 61%-ot, a kórusok 52%-ot, míg az egyértelmű vesztes, a dzsessz-

zenekar csak 35%-ot. A második közvélemény-kutatást 1933-ban tartotta a Rádió, ami

már sokkal sikeresebb volt, ugyanis a hallgatók 82%-a (269 517 fő) gondolta úgy, hogy el

kell mondania véleményét a Rádió műsoráról. Itt a katonazene nyert 82%-kal, aztán

szorosan utána következett a cigányzene 80%-kal, majd az operett 76%-kal, a dzsessz

65%-kal, az opera és a klasszikus zene pedig 37–37%-kot kaptak az előfizetők szavazatai

alapján.45

Itt olvasható tehát a hallgatók számszerűsített véleménye, melyben egyértelműen a

könnyűzenét helyezték előtérbe a komolyzenével szemben. Ha összevetjük az opera és a

cigányzene műsorok számadatait 1925 és 1935 között, látszik, hogy a Rádió igyekezett is

megfelelni az igényeknek.46

44 A magyar népzene és a cigányzene összefonódott a külföldi hallgatók gondolataiban, egy és ugyanazon fogalomnak tekintették, ezt azonban a magyar szakemberek igyekeztek kiküszöbölni. Kihangsúlyozták, hogy a cigány csak játssza a zenét, nem szerzi. - Tóbiás 2003. 252. old.45 Kérészné 1975. 341–362. old.46 További adatok: lásd 3. mellékletben. Az opera adataiban nem szerepelnek a különféle estek műsorában elhangzó részletek. 1928–29-ben a m. kir. Operaház hivatkozva kizárólagossági jogára megszorította a Stúdióban előadható operák számát. A Magyar Rádió Újság az 1928. december 8-i számában (3. old.) számolt be arról, hogy Német Máriának az Opera nem engedélyezte a Rádióban való fellépést – ebből

12

1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1934 1935

Opera 9 70 59 54 55 63 67 53 60 63 63

Cigány-zene 1 135 286 324 387 447 470 469 452 498 590

A két számsor összehasonlításától nem azt kell várni, hogy az opera számadatai

megközelítik majd a cigányzenéét, hiszen teljesen más volumenű zenei darabokról van szó.

A Rádió zenei vezetése kiszolgálta közönségét, a zenei művelésről azonban nem mondott

le. Kern Aurél vagy éppen Dohnányi igyekezett csiszolni a rádióhallgatók zenei ízlését,

meg kívánva szerettetni velük a komolyzenét. A Magyar Rádió Újság az 1926. évi 35.

számában szintén kifejtette annak fontosságát, hogy a Rádió művelje és propagálja a

„magasabb rendű zenét”,47 sőt a Rádióélet 1930-ban még mindig fontosnak tartotta, hogy

reklámozza a komolyzenét – egyik cikkében igyekezett meggyőzni a hallgatókat a műfaj

szépségeiről.48 – 1932-ben azonban már új megvilágításba kerül a kérdés, amikor az újság

hasábjain megindult a könnyűzene-komolyzene vitája.

A Rádióélet 4. évfolyamának 21. számában megjelent két íráshoz kapcsolódva

kezdődött meg a vita. A Cigány és jazz című cikk a rádióhallgatók megosztott érdeklődési

körét mutatta be, leírva, hogy két nézet élt akkor Magyarországon, az egyik a régi magyar

hagyományokhoz húzott, míg a másik már nyitottabb volt a külvilág hatásai felé, éppen

ezért kedvelte a nem magyar eredetű dzsessz-zenét. Szintén az újságnak ebben a számában

értekezett Kilián Zoltán A könnyű és komolyzene között című írásában a két típusú zenéről,

és állapította meg, hogy az utóbbit nevelődés útján lehet megszeretni.

A rádióújságok korábban is teret engedetek a közönség véleménynyilvánításának, és

ezt ebben az esetben sem tagadta meg a Rádióélet, sőt néha a hosszabb lélegzetvételű

vélemények után magának a Rádiónak a válaszát is közölte,49 mintegy párbeszédet

teremtve így a felek között. A vita azonban, le kell szögezni, nem a Rádió és a hallgatók

között zajlott, hanem a hallgatók a saját nézetkülönbségeiket fejtették ki.50 Három

adódik, a műsorszámok csökkenése. 1929-ben azonban sikerült megállapodni, és döntés született arról is, hogy az Operaház 18 helyett 33 fős nagyzenekart bocsát a Rádió rendelkezésére bizonyos előadások alkalmával.47 MRÚ 1926. augusztus 28. 9. old. 48 RÉ 1930. március 29. 6. old. – Hogyan hallgassunk operát?49 RÉ 1932. június 3. 825. old. – a rádióhallgatók nevelésével (ami ugye a Rádió egyik profilja) kapcsolatban szögezi le a Vezetőség, hogy a Rádió nem erőszakol semmit, a műsor pedig a közönség érdekei alapján készül. A közönség pedig nem egyöntetű.50 A vita a rádió újság következő számaiban zajlott: RÉ 1932. június 3. 825. old., RÉ 1932. június 10. 873. old.: Erkölcsös és erkölcstelen zene: Szántó Ferenc, tanár, RÉ 1932. június 17. 927. old., RÉ 1932. június 24. 969–970. old.: Hogyan neveljen rá a jó zenére a rádió? – Arady Péter dr., RÉ 1932. július 1. 1020. old., RÉ 1932. július 8. 1066. old.: Hadd szóljon a középút tábora is – Török László dr., RÉ 1932. július 15. 1116.old.,

13

vélemény kapott hangot: a könnyűzene-párti, a komolyzene-párti, valamint azoké, akik a

kettő között állnak. Ez utóbbi kategória képviseletében Török László elismeri a rádió

oktató érdemeit, és kifejti, hogy valóban lehetséges neveléssel a komolyzene szeretetét

kialakítani a hallgatókban:

„A rádió szoktatott le bennünket a kocsmázásról, kártyázásról, megtanított bennünket

lassan az igaz zene szeretetére.”

A vita nyolc számon keresztül folyt. „A mai számunkkal befejeztük a könnyűzene-

komolyzene vitát” – olvashatták az előfizetők, és ez valóban meg is történt, a zenei vezetés

pedig levonhatta a következtetéseket. Ebben a témában nem közölt le több véleményt az

újság.

A cigányzene körüli viták azonban ezzel még nem értek véget. 1934-ben robbant ki az

úgynevezett cigányháború, melynek előzményei az előző évre vezethetők vissza. A

Rádióélet hasábjain a közönség már szót emelt a cigányzenekarok nem megfelelő játéka

ellen,51 de a valódi kritika 1934-ben érte ezen muzsikusokat Papp Viktor tollából. Öt

számon keresztül írta meg észrevételeit, melyek nem voltak éppen hízelgőek.:

„Kevés a jó cigányzenész, és nincs vagy alig van tehetséges cigányprímás.”,

„Magyarországon soha nem termett annyi korcs nóta, mint manapság.”, „ A mai

prímások a változatok és cifrázatok díszét nem tudták átmenteni mai játékmodorukkal.

Kiveszett közülük a vonzó, nagy egyéniség.”52

A Zenei Tanács pedig meghallotta a kritikai hangokat (nem volt nehéz dolga, hiszen

Papp Viktor is a tagja volt) és felkérte dr. Spur Endrét, aki hosszú évek óta foglalkozott a

cigányzenélés esztétikai, elméleti, gyakorlati kérdéseivel, a cigányzenélés rádióbeli

szereplésének irányítására.53 A prímások és a cigánybandák azonban ezt nem vették jó

néven, Bura Gábor vezetésével szervezkedésbe kezdtek, és megjelent azon felvetés is,

hogy megtagadják a Stúdióban való fellépést. A Rádió is kifejtette álláspontját:

„Maguk a memorandumot aláíró prímások sem tagadhatják meg, hogy a mikrofon elé

kerülő cigányzenekarok muzsikája nem mindig üti meg azt a mértéket, amelyet a rádió

hallgatósága elvárhat, s amely méltó arra, hogy a rádió országhatárokon túlmenő

nyilvánossága előtt is képviselhesse e nemzeti értékünket. […] A rádiónak feltétlen joga

van ahhoz, hogy a mikrofon elé meghívott cigányzenekarok úgy és azt játsszák, ami és

ahogyan a fenti szempontoknak megfelel. Evégből szükséges volt az, hogy az egységes RÉ 1932. július 22. 1168. old.51 RÉ. 1933. január 13. 11. old.52 RÉ. 1934. december 29. 16–17. old., RÉ 1935. január 5. 17–18. old., RÉ 1935. január 19. 16. old., RÉ 1935. január 26. 17-18. old., RÉ 1935. február 2. 16. old.53 RÉ 1934. február 16. 9. old.

14

irányítás céljából a rádióban elhangzó cigányzene ügye egy kézbe kerüljön, s legyen

valaki, aki útmutatással szolgál az előbb említett egyetemes szempontok érvényesítésében

[…].”54

A két fél között a szakítás azonban a hallgatók nagy örömére elmaradt, a vita ugyanis

Kozma Miklós véleménynyilvánítása55 után lassan elcsendesedett. Spur Endre azonban az

MTI vezérigazgatójának 1934. május 31-én írt levelében lemondott a

„cigányvajdaságról”.56

A Magyar Rádió zenei műsorszerkesztőinek még egy háborút kellett megvívniuk

1934–35-ben, méghozzá a nemzetközi gramofonkartellal. A gramofonlemezek elég

jelentős részét adták a zenei műsornak (voltak köztük külföldi és magyar zenét adó

lemezek is),57 éppen ezért jelentős csapást jelentett a Magyar Rádió számára, hogy a

gramofonlemezeket gyártó nagy külföldi cégek (nemzetközi kartellba lépésüket követően)

teljesíthetetlen anyagi követeléseket támasztottak a Magyar Rádió igazgatóságával

szemben. A Vezetőség erre perrel válaszolt (nem maradt ezzel egyedül, ugyanis Dánia,

Svájc és Németország is fellépett a kartell ellen), melyben sikeresen védte meg

álláspontját58 és 1935 elején első fokon, valamint az ügy lezárásakor, 1935. májusában is

győztesen került ki.59

A Rádió zenei világának áttekintése, valamint a számok, a műsorpolitika és a viták

tükrében megvizsgált programok után következzék a műsor másik nagy terjedelmű

egysége, a próza.

54 RÉ 1934. március 2. 15. old.55 RÉ 1934.március 14. 15–16. old.: Kozma Miklós a cigánykérdésről: „A most folyó mikrofon- és cigányháborúban tulajdonképpen nem is a cigányok kérdéséről van szó, hanem arról, hogy a magyar népies zenét, melynek a cigány csak előadóeszköze, minél magasabb nívóra fejlesszük. Sem haragra, sem aggodalomra nincs ok, és sérelem sem esett senkin.”56 MOL K 613 93. csomó 68. tétel 15. 57 A Gramafon- phonola, a gramofon hangverseny és a Stúdióból közvetített gramofon opera számadatai 1925–35 között: 1925: 0, 1926: 57, 1927: 141, 1928: 164, 1929: 227, 1930: 259, 1931: 265,1932: 412, 1933: 861,1934: 901, 1935: 911. – Forrás: lásd 3. melléklet 58 RÉ 1934. augusztus 19. 17. old.: Kitört a harc a magyar rádió és a nemzetközi gramofónkartel között c. cikkben megfogalmazott álláspont: „A magyar rádió megállapodást létesített a magyar zeneszerzők szövetkezetével, mely szerződés az összes külföldi szerzők jogait is honorálja, de ezen túlmenőleg szerzői jogdíjat idegen gramofóntársaságoknak fizetni annyival kevésbé hajlandó, mert a szerzői törvény erre vonatkozólag semmiféle jogalapot nem nyújt.”59 RÉ 1935. február 1. 12. old.: A rádió első fokon nyerte a gramofonpert. , RÉ 1935. május 31. 5. old.: A magyar rádió pernyertes lett a gramofontársaság ellen.

15

3. 2. Prózai műsorok

A prózai programok közé a különféle felolvasások, szórakoztató és tudományos előadások,

a színműelőadások, a tarka vidám estek (szépirodalmi, zenei és humoros részletek elegye),

a kabarék, a mesék és a különféle tanfolyamok, a hírek sorolhatók.60

A zenei műsorok bemutatása három számadattal kezdődött, így ez a prózai programok

tárgyalásakor sem maradhat el. 1925-ben a műsor egészéből a most tárgyalt műsortípus

csak a 0,5%-ot tette ki (79 műsorszámból 4-et), míg 1930-ban 34,8% volt ez az arány

(4667 programból 1628), 1935-ben pedig 38%-os részesedés volt megfigyelhető (7569

műsorból 2890).61

A korszak két, a műsorszámokra vonatkozó közvélemény-kutatása természetesen

kiterjedt a prózai programokra is. Itt is, a zenei műsorokhoz hasonlóan, a könnyedebb

hangvételű adások kedveltebbek voltak a hallgatók számára, mint a komolyabbak (de az

adatok vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy voltak bizonyos rétegműsorok – pl.:

mese, sportfelolvasás – így azok számadatai más megítélés alá kell, hogy essenek).

Az 1927-ben válaszoló hallgatók véleménye szerint első helyen állt a vígjáték (84%),

azt követte a tudományos előadás (80%), majd a népszínmű (77%), a kabaré (75%), a

színmű (74%), a hírek és közgazdasági közlemények (70%), a szépirodalmi felolvasás

(66%), a sporttudósítás (56%), a meseóra (54%), végül pedig a nyelvoktatás (52%)

következett.

Az 1933-ban végzett közvélemény-kutatás eredményei hasonlóak az elsőhöz, talán

annyiban volt nagyobb változás, hogy a tudományos előadás hátrébb sorolódott. Ekkor a

tarkaest-kabaré 84%-ot, a vidám csevegés 83%-ot, a színmű 79%-ot, a színházi közvetítés

77%-ot, a tudományos és művészeti felolvasás 69%-ot, a szépirodalmi felolvasás 62%-ot,

az ismeretterjesztő, közhasznú és sportfelolvasás 60%-ot, a háztartási és divatfelolvasás

49%-ot, a költemény és a meseóra – diákfélóra is 43–43%-ot kapott.62

A Rádió vezetése helyesen mérte fel, hogy a közönség körében, nagyon sarkosított

megállapításként, ki lehet jelenteni, nagyobb igény volt a zenére, mint a prózára, és

nagyobb érdeklődés a könnyű, mint a komoly műfajok iránt. A számadatok jól mutatják,

hogy a szerkesztők ennek megfelelően igyekeztek eljárni, szem elől nem tévesztve a

szórakoztatni és oktatni-elvet. A prózai műsorok megítélése azonban mégis igényel egy kis

speciális látásmódot.

60 A különféle közvetítésekre egy későbbi fejezetben térünk ki.61 Forrás: lásd 3. melléklet62 Kérészné 1975. 341–362. old.

16

Egyes zeneszámokat, opera- vagy operett-előadásokat időről-időre megismételtek, ám

a felolvasások, tudományos előadások esetében ez már nem történhetett meg olyan nagy

gyakorisággal. A Rádió nagy mennyiségben „fogyasztotta a kultúrát”. 1925-ben 7–8 órányi

műsoridőt, míg 1935-ben körülbelül 14–15 órányit kellett programokkal kitölteni,63 aminek

csak a felét jelentette általában a zene. Így is megmaradt a másik 5–6 óra, amiben a

beszédé volt a főszerep. Ügyelni kellett a nyelvhelyességre (a Rádiónak nagy szerepe volt

és van a nyelvművelésben – napjainkig fut az a kezdeményezés, amit még K. Halász

Gyula, az Édes anyanyelvünk című műsor vezetője indított el) és a tartalomra is. Ennek

informatívnak, szórakoztatónak és magas színvonalúnak kellett lennie egyszerre.

Az induló adásnak nehezebb dolga volt a prózai műsorok szereplőinek megnyerésével,

mint a másik műsortípus művészeinek esetében. A neves írók, költők az első időben

nehezen álltak a mikrofon elé, és sokuk nem is volt alkalmas a Rádióban való előadásra (a

Stúdióban való beszéd, előadás sajátos beszédstílust igényelt, a mikrofon pedig nagyon

felerősített minden beszédhibát). A drámai színházak igazgatói (a színészek többsége

valamely társulat tagja volt) a zenés színházakéival ellentétben nem fogadták szívesen az

új médiumot. Ellenfelet láttak benne, tartottak attól, hogy a nézők száma az előadásokon

csökkenni fog, ha azt a Rádió közvetíti. Egészen 1928-ig húzódott el a színházak és a

Rádió vitája. Ebben az évben az igazgatók körében indult egy mozgalom, hogy a

magánszínházak tiltsák el a színészeiket a Stúdióban való szerepléstől, legyen a

részvénytársaságnak saját házi gárdája.64 A Magyar Rádió azonban elzárkózott ez elől,

mivel véleménye szerint éppen a közönség látná ennek kárát, mivel így csak annak az adott

pár színésznek a játékát ismerné meg, és meg lenne fosztva a nagy, neves művészek

előadásától. Felhívta a figyelmet arra, hogy számára gazdaságosabb lenne, ha volna

állandó gárdája, ugyanis így nagy pénzeket kell kifizetnie a Stúdióban megforduló sok

színésznek.65 Valamint rámutatott a Vezetőség arra is, hogy az előadások közvetítésével

nem kisebbíti az érdeklődést azok iránt, hanem inkább növeli. Az 1930-as évektől azonban

már rendeződött a kérdés.

A Rádió prózai műsorával nemcsak a fellépőknek voltak problémái. 1929-től kezdve

megjelent a kritikai hang a műsort illetően. „Rendbe kéne tenni a prózát” – hangzott el a

63 1925-ben hétköznaponként 7, vasárnap 7 és háromnegyed óra, 1926-ban hétköznap 8, vasárnap 9 óra, 1927-ben hétköznap 9, vasárnap 10 és negyed óra, 1928-ban hétköznap 10 és negyed, vasárnap 11 és negyed óra. – A Magyar Rádió öt esztendeje 1930. 94. old.64 MRÚ 1929.február 2. 7–8. old: Tévedni emberi dolog65 MRÚ 1929. február 23. 7–8. old.: Több mint százötvenezer pengőt fizet ki a magyar Stúdió évente a színészeknek!

17

Rádió Újságban. „Várjuk a hangjátékot, tervszerűen megrendezett irodalmi előadásokat, a

friss és eleven színdarabokat, kabarékat, tréfákat.”66

A kritika természetesen megemlíti a szinte állandóan jelen levő kérést, a könnyedebb

előadásokat, ami – ahogy a zenei műsoroknál is láttuk – örök kívánsága volt a

hallgatóságnak és a nevükben író újságíróknak. A gyorsan pörgő, eleven, humoros

előadások mellett azonban megjelenik egy másik igény is az idézett szövegrészletben, ez

pedig a hangjátékot kéri a műsorba.

A hangjáték a rádió drámai műfaja, amelynek specialitása éppen abban áll, hogy a

közönség nem látja a prózai darabot, csak hallja. Ez a műsortípus sok problémát hordozott

magában, mivel neves szerzők nem foglalkoztak külön ilyen darab írásával, a Rádió által

több esetben is meghirdetett pályázatok pedig szintén nem hoztak eredményt. Voltak

egyéni próbálkozások is. Börzsönyi Béla író például 1929. január 6-án tervezetet nyújtott

be a (létrehozandó) Magyar Hangjáték Irodáról (a Magyar Rádión belül jött volna létre, és

felügyelte volna a hangjáték-írást, rendezést), ez azonban csak terv maradt.67 A kritika

pedig nem tétlenkedett, számon kérte a műsorszerkesztőktől az 1927-ben beharangozott

hangjátékot,68 az ügyben azonban jelentős változás nem történt.

A prózai műsorok vizsgálatában szükséges beszélni a Stúdióban történő nem

szépirodalmi felolvasásokról, előadásokról.

A fiatal korosztály megszólítását a Rádió már a kezdetektől fogva fontosnak tartotta.

Először még csak a legifjabb hallgatókhoz szólt, Oszkár bácsi (Szalai Oszkár), Bergengóc

bácsi (Zsombók Zoltán), és dr. Hang Göttling mesedélutánjain keresztül. A három mesélő

igazi sztárnak számított a gyerekek között, akik ajándékokkal, kedves levelekkel

halmozták el őket.69 Sőt Oszkár bácsi már 1927-ben vidékre látogatott (a Rádió első turnéja

csak három év múlva következett), többek között Győrben, Sopronban, Nagykanizsán,

Szekszárdon, Hatvanban, Miskolcon, Sátoraljaújhelyen, Szentesen, vagy éppen

Nyíregyházán olvasott fel kis hallgatóinak.70 1931-től kezdve pedig megindult a Rádióélet

játékórája Harsányi Gizivel.71 Az idősebb, iskolás korosztály számára külön műsor csak

évekkel később valósult meg, annak ellenére, hogy a rádióújságok szinten minden évben az

iskolakezdés időpontjára eső számaikban nem mulasztották el kiemelni a rádiós oktatás

66 RÚ 1929. október 12. 10. old.67 MOL K 429. 51. csomó 1. tétel 456–461.68 MRÚ 1928. május 12. 6. old., RÚ 1929. október 12. 10. old. Az első hangjátékot 1927. május 20-án mutatták be – Somogyváry Gyula (Gyula diák) Hazatérés című darabját. 69 MRÚ 1926. június 5. 11–12. old.70 MRÚ 1927. február 19. 19. old.71 RÉ. 1931. január 16. 115. old.

18

fontosságát ennél a korosztálynál. A Rádió az 1933-ban meginduló diákfélórával, valamint

külön meg nem jelölt, de a serdülő ifjúságnak szóló előadásokkal kívánta pótolni az addigi

hiányosságokat ezen a téren.72

A prózai programok közé sorolandó a hírközlés is, mely már az első adásoktól kezdve

hozzátartozott a rádió műsorához. Kezdetben általános politikai, gazdasági, kereskedelmi

híreket közölt, majd lassan a hallgatói igények kielégítésére az időjárás- és vízállásjelentés

(bár ezek külön programot kaptak az adásidőn belül), valamint a sportesemények73 és

lóversenyek eredményeinek közlése is bekerült a programba. A hírek szolgáltatása a Rádió

politikájának alappillérei közé tartozott, de hogy mennyire kellett ennek tért nyernie az

adáson belül, azzal kapcsolatban voltak viták.

A sajtó ugyanis veszélyeztetve érezte magát azáltal, hogy a Rádió számára adottak az

azonnali tájékoztatás lehetőségei.74 A nyomtatott sajtó korlátait az élő adásban jelentkező

műsoradás le tudta győzni, a helyszíni közvetítések pedig már valóban az aktualitás

bemutatásának, a pillanat megragadásának eszközei voltak. A Rádió profiljában a

szórakoztatás, oktatás és hírközlés hármasa együtt volt jelen, és a részvénytársaság vezetői

valamint a műsorok szerkesztői mindig igyekeztek fenntartani az ezek közötti egyensúlyt.

Ebben természetesen szerepe volt a Magyar Távirat Irodának is, mint az információ

szolgáltatójának. Az Iroda leszögezte, hogy a Rádió minden hír lényegét leadhatja,

részletekre, színezésre, kommentálásra azonban nem térhet ki, a kivonatolásnak pedig

hűnek és értelemszerűnek kell lennie.75 Az MTI így hagyott kiteljesedési felületet a

nyomtatott sajtónak, hiszen az izgalmasabb hírekkel behatóbban foglalkozhatott.

A prózai műfajok közé tartoztak továbbá azon felolvasások, előadások, melyeknek

elsődleges célja a művelés, oktatás volt. A Rádió megindulásának kezdetétől a politika már

felfigyelt annak az iskolán kívüli népoktatásban való jelentőségére. Hóman Bálint vallás-

és közoktatásügyi miniszternek 1933-ban, a miskolci adóállomás-átadáson elmondott

beszéde kiváló összefoglalást ad erről: „A rádió új perspektívát nyitott a gondolatközlés

számára. Korábban nem is sejtett lehetőségeit teremtette meg egymástól távollevő emberek

és emberi közösségek érintkezésében. […] A rádió ma egyik legfontosabb eszköze a

nemzetnevelésnek. Publicitása oly feladatok megoldására képesíti, melyekhez nélküle

72 MTHRRT. Közgy. 1933. 73 1930. május 11: az első sportközvetítés az Üllői úti pályán játszott magyar-olasz meccsről – Pluhár István volt a riporter.74 MRÚ 1928. november 10. 12. old., MRÚ 1929. július 6. 7. old.75 MOL K 429 51. csomó 1. tétel 442–443.

19

tudósok, írók, művészek és szakférfiak ezreinek foglalkoztatására, ki nemzeteknek ma

elérhetetlen anyagi eszközökre volna szüksége.”76

A Rádió vezetésének számára azonban okozott némi fejtörést a népművelés megfelelő

formáinak megtalálása.

Mint ahogy más műsorok esetében, itt is felvetődött a „Mit?” „Kinek?” „Mikor?”

kérdéskör. Milyen témában kellene előadásokat tartani? Mely társadalmi réteget vagy

éppen korosztályt szólítsák meg az egyes előadások? Milyen tudásalapot kell biztosnak

venni a hallgatók részéről? Elismert tudósokat kellene felkérni vagy a stúdióbeli

előadásban gyakorlott felolvasókkal kellene a műsorokat lebonyolítani? Mikor kellene

megtartani ezeket az előadásokat? Ezekről a kérdésekről és a körülöttük kialakult

problémákról általánosságban már volt szó, most vizsgáljuk meg konkrétan a népművelést

szolgáló műsorokat.

A Rádióban futó német, angol, olasz és francia nyelvoktatást, valamint a gyorsíró- és

Morse-tanfolyamokat a szerkesztők a hallgatói kéréseknek eleget téve tették bele a

programba, míg a Rádiófőiskola, a Rádió Szabad Egyetem, és a Közművelődési

Előadássorozat a Rádió vezetésének döntése alapján, sőt minisztériumi javaslatra jött létre.

Az oktatás megvalósítása a Rádióban már 1926-tól kérdés volt, de átfogó koncepcióval

rendelkező előadássorozat csak a következő évben indult meg, Rádiófőiskola címen. Az

elnevezés alatt, ahogy az 1927. évi Közgyűlési Jelentésben megfogalmazták, filozófiai,

történelmi, közgazdasági, jogi és társadalomtudományi, természettudományi, irodalmi,

művelődéstörténeti, építőművészeti, képzőművészeti, sport és egészségügyi előadásokat

értettek szaktekintélyek összeállításában.77 Ezt a műsort azonban 1928-ban felváltotta a

Rádió Szabad Egyetem. Ez év januárjában Nevelős Gyula miniszteri tanácsos értesítette

Kozma Miklóst, hogy Klebelsberg Kunó miniszter Szabad Egyetem címen a falusi

lakosság részére hetenként – esténként – több alkalommal műsort állíttat össze.78 Az

előadássorozat programját Lukinich Imre79 tolmácsolásában közölte a Magyar Rádió

Újság: „A tudomány közkincs, melyhez mindenkinek joga van és ehhez a kincshez a

rádiószabadegyetem nyitja meg a kapukat. […] A szabadegyetem célja a kisgazda és

iparos társadalomnak alkalmat adni arra, hogy közelebb férkőzzék a modern

76 RÉ 1933. június 2. 3. old.: A rádió és a nemzetnevelés77 MTHRRT. Közgy. 1927. 78 Magyarország a XX. században III. kötet 1998. 358. old.79 Magyar történész, 1918–1923 közt a pozsonyi egyetem tanára, 1923–24-ben a Magyar Országos Levéltár, 1924–29 közt az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, 1929–49 közt a budapesti egyetemen a kelet-európai történelem tanára volt.1916–18 és 1920–43 közt a Magyar Történelmi Társulat főtitkára, 1943–46-ban alelnöke volt. 1919-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1931–49 közt rendes, 1943–46-ban igazgatósági tagja. 1921-től a Szent István Akadémia tagja volt. – ÚMÉL IV. kötet 2003. 352. old.

20

tudományhoz. […] Szimpátiát és érdeklődést óhajtunk kelteni. Ezért mindenekelőtt olyan

témákat választunk, melyek gyakorlati jelentőségűek. Azt akarjuk, hogy a középiskolát nem

végzett emberek is felfedezzék azt az igazságot, hogy a tudomány közkincs, melyhez

mindenkinek joga van, nem fényűzés, hanem olyan, mint a kenyér, az boldogul, aki többet

sajátít el belőle.”80

A műsort heti négyszer egy órára tervezték, egy-egy adás pedig négy részből állt volna:

zene, ismeretterjesztés, zene, felolvasás irodalomtörténeti, történelmi, egészségügyi, ipari,

földművelési (ez a Földművelésügyi Minisztérium előadása keretében valósult meg, külön

heti két félórában) és kereskedelmi témában.

Az elgondolással kapcsolatban Kozma Miklós és Szőts Ernő is megfogalmazott

bizonyos kritikát. Magának a programnak az elnevezése, az előadások időpontja, a

szakbizottság által meghívott előadók vagy túl tudományos, vagy a hallgatók képességeit

lebecsülve túlságosan magyarázó előadóstílusa, a műsorszerkesztés egyenetlensége (a

zenei és a prózai rész össze nem illése) mind aggályokra adtak okot.81 Ezt azonban

nemcsak a Magyar Rádió vezetői, hanem a közönség is észlelte. K. Halász Gyula kritikáját

már említettük, de a Rádió Újság is felfigyelt természetesen az új műsorra, sőt arra is, hogy

irányítása, szerkesztése nem a Rádió vezetőinek kezében van – fel van a műsor

„parcellázva”, olvasható a cikkben.82

A Rádió Szabad Egyetem mindezek ellenére 1932-ig adásban volt, heti két alkalommal,

csütörtökön és vasárnap. Ekkor váltotta fel a Közművelődési Előadássorozat, melyben egy-

egy témát vettek az irodalom, természettudomány, történelem, földrajz, stb. témaköréből,

és ezt tárgyalták kimerítően. A műsor irányítása visszakerült a Magyar Rádió kezébe,

ennek köszönhetően sikerült olyan szakembereket felkutatni, akiknek előadásai komoly

élményt jelentettek.83

3. 3. Közvetítések – a vidék és Európa a Stúdióban

Két további programtípus vár még elemzésre, ám mind a kettőt összefoglaló néven be lehet

vonni a közvetítések fogalom alá. Ebbe ugyanis belehelyezhetők mindazon műsortípusok,

amelyek nem a Stúdióból kerültek közvetítésre, legyen a témájuk zene vagy próza. Így

helyet kaptak itt az istentiszteletek, különféle szabadtéri közvetítések (riportok,

80 MRÚ 1928. november 10. 6. old.81 MOL K 429 51. csomó 1. tétel 28–36.; Magyarország a XX. században III. kötet 1998. 358–359. old. 82 RÚ 1929. december 7. 5–6. old.83 Magyarország a XX. században III. kötet 1998. 359. old.

21

sportközvetítések, szoboravatás, egyéb köztéri események), az egyes színházakból,

hangversenytermekből, a Vigadóból való adássugárzások, valamint a külföldi átvitelek. Ha

mindegyik itt felsorolt műsortípus adatait számításba vesszük, akkor 1925-ben ezek a

közvetítések az adásidő 18,9%-át (79 műsorszámból 15), 1930-ban 7,6%-át (4667

programból 355), 1935-ben pedig szintén 7,6%-át (7569 műsorból 577) tették ki.84

Ez a műsortípus sajátos technikai felkészültséget igényelt. A Telefonhírmondó

hálózatára épülve már a kezdetektől voltak adások az Operaházból és a Városi Színházból,

valamint a templomokból. 1926 júniusában a margitszigeti vitézavatást közvetítették

először kültérről, a technika fejlődésével 1927. augusztus 15-én történhetett meg az első

vidéki közvetítés Szegedről, 1928-tól pedig megkezdődtek a külföldi országokkal való

műsorcserék. A másik fontos évszám 1930. Ekkortól kezdve folyamatosan város- és

tájműsorokat iktatnak be a programba.

A továbbiakban először ezekkel a vidéki közvetítésekkel foglalkozunk. A Rádió

igyekezett nagyobb gondot fordítani a vidékre, megnyerni az ottani hallgatókat is azáltal,

hogy közelebb viszi hozzájuk a műsort, értve ezt akár térben is. Az 1928-ban meginduló

rádiómatiné először a következő évben lépett fel a fővároson kívül, 1930-tól pedig útnak

indult az első országos turné, melyben a Rádió jeles szereplői járták be az országot. A

Vezetőség azonban nemcsak ennyit tett. Megkezdődtek az előadássorozatok egyes vidéki

városokról, amik vagy valamelyik ottani eseményhez kötődve mutatták be az adott vidéket,

vagy a néprajzi témájú műsorok keretében esett rájuk a választás. A tájékozódás

megkönnyítésére a Rádióéletben is megjelentek az adott városokról, vidékekről szóló

cikkek (plusz információval egészítve ki a rádióbeli előadást), amelyekben olvashatott a

közönség az adott terület múltjáról, jelenéről, kultúrájáról, nevesebb személyiségeiről. Ez a

programtípus a Rádió vezetésében jelentkező belső igény volt, de emellett beleilleszkedett

a kor „nép” felé fordulásába, valamint a falukutatások egyre elterjedtebb jelenségébe. 1930

és 1935 között 41 helyen járt a mikrofon, ebből Sopronban és Kecskeméten négyszer,

Pécsett, Debrecenben, Szegeden, Egerben és Kőszegen háromszor.85

84 Forrás: lásd 3. melléklet85 Kétszer szólt a műsor Nyíregyházáról, Nagykőrösről, Tatáról, Veszprémről, Szombathelyről, Miskolcról, Gyöngyösről, Szolnokról és Somogyról. Egyszer mutatta be a Rádió: Békéscsaba, Leányfalu, Salgótarján, Baja, Szekszárd, Pannonhalma, Pápa, Sárospatak, Szentistván, Boldog, Zirc, Buják, Magyaróvár, Uszód, Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Siófok, Tatabánya, Székesfehérvár, Tard, Hódmezővásárhely, Cigánd, Mezőhegyes, Keszthely, Máriabesnyő településeket. – Forrás: RÉ 1930. február 21. (2. évf. 8. sz.) – RÉ 1935. október 18. (7. évf. 43. sz.) közötti lapszámok.

22

A Stúdión kívüli műsorsugárzás azonban nem maradt az ország határain belül. Az

1926-ban alakult Nemzetközi Rádió Unió86 keretében szerveződött meg a nemzetközi

műsorcsere. A külföldről jövő műsoradás előzményei szintén 1926-ra vezethetők vissza

Magyarországon, amikor még a távkábel-hálózaton keresztül érkezett a közvetítés Bécsből,

1928. január 30-án pedig újabb átvitel Münchenből.87 A Magyar Rádió első nagy

jelentőségű műsorátvitelét 1928. október 10-én tartotta. A brüsszeli, bécsi, berlini, oslói és

müncheni rádiók rendeztek ekkor magyar estet, aminek a visszhangja még a vártnál is

kedvezőbb volt.88 1929-ben aztán már a közép-európai műsorcserére vonatkozó

egyezmény is létrejött, aminek alapján kölcsönös műsoradások történtek Berlinnel,

Prágával, Varsóval, Béccsel és Zágrábbal. A következő években pedig a műsorcsere-

program lassan kibővült a Nemzetközi Rádió Unió többi országára is.

Ennek a műsornak a lényege, hogy egy estén az Unió több tagjának adásában is egy

kiválasztott ország kulturális sajátosságait ismertetik meg a hallgatókkal. Ez történhet úgy,

hogy ők maguk, az egyes országok állítják össze a műsort, de akár át is vehetik a

megismerésre kijelölt ország aznap esti műsorát. Ez utóbbi forgatókönyv történt, amikor

1928-ban magyar estet tartott Európa. Magyarország, és személyesen Szőts Ernő a

Nemzetközi Együttműködés Bizottságában (aminek ettől az évtől lettünk a tagjai) sokat

harcolt ezekért a műsorcserékért. A Magyar Rádió vezetése felismerte annak fontosságát,

hogy külföldön ezáltal valóban megismerhetik a magyar kultúra egy szeletét (és jobb

esetben ők határozzák meg, hogy melyiket). Fontos volt ezért, hogy ne csupán a magyar

adás legyen tökéletes, hanem a külföldi sajtóban megjelenő anyagok is, ha lehet, az

irányításuk alá kerüljenek. A Magyar Rádió Újság fejtette ki ezzel kapcsolatban:

„Ne csak arra legyen gondunk, hogy a külföldre közvetített magyar műsor minél

tökéletesebben és változatosabban legyen megszerkesztve, hanem egyidejűleg készítsük

sajtóig is elő a magyar estét.”89

A külföldi átvételek azonban nemcsak ezekből a reprezentáns estékből álltak. A

Magyar Rádió közvetített és fogadott Európából90 különféle műsorokat, így például a 86 A Nemzetközi Rádió Unió (Union Internationale de Radiodiffusion) a műsorközvetítéssel foglalkozó részint magántársaságok, részint állami intézmények nemzetközi érdekképviselete. „A központi irodának célja, hogy összekötő kapcsolatot teremtsen a különböző európai rádiótávbeszélő-leadóállomásokat üzemben tartó társaságok között, hogy megvédje azok érdekeit, hogy központosítsa a rádió gyors fejlődése folytán felmerülő közérdekű kérdések tanulmányozását, végül, hogy lehetővé tegye a rádió-távbeszélőre vonatkozó különböző tervek ilyen megvalósulását, mint ahogyan azt a leadóállomások érdeke kívánja.” – Sugár 1994. 127. old.87 Uo.88 Magyarország a XX. században III. kötet 1998. 358. old.89 MRÚ 1929. március 16. 3. old.90 Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Finnország, Norvégia, Svédország, Csehország, Dánia, sőt Japán. 1935-ben a BBC munkatársai Magyarországon forgattak. „ Hatmillió angol rádióhallgató ez év

23

salzburgi ünnepi játékokat, a japán-magyar Davis-kupa mérkőzést, vagy a magyar Európa-

válogatott vízipólósok mérkőzését, de hangversenyeket, operákat is.91 A vizsgált

időszakban már egészen 1926-tól kezdve voltak különféle átvételek külföldről, és ezek

száma két visszaesést tekintve (1928, 1932) folyamatosan növekedett: 1926: 11, 1927: 15,

1928: 2, 1929: 31, 1930: 49, 1931: 70, 1932: 44, 1933: 58, 1934: 79, 1935: 123.

Külön ki kell emelni az 1933. augusztus 2–16 között Gödöllőn megrendezett Cserkész-

világtalálkozót (Jamboree). A Magyar Rádió nemcsak adást sugárzott a helyszínről, hanem

még azt is lehetővé tette a világ ifjúsága számára, hogy hazaüzenjenek a rádió

hullámhosszán.92

A Magyar Rádió igyekezett megismertetni és képviselni külföldön a magyar kultúrát,

de a magyar hallgatókhoz is elhozta Európa, sőt a világ hangját. Kívánta mindezt a lehető

legjobban, a legnagyobb színvonalon, „A jót-jobban!” tenni.

„[…]De mert sem a technikában, sem az életben sem ennek egyik legszebb

megnyilatkozásában: a művészetben megállás nincsen, kétségtelen, hogy folyton változnia,

fejlődnie, gyarapodnia kell. A Mindenkinek – mindent – otthonában! fogalmazású

rádiójelszó szakadatlan tökéletesedésre kötelez.”93

4. A Rádió hallgatóiAz eddigiekben megismerkedhettünk a Magyar Rádió fejlődéstörténetével, szervezetének

változásaival, és műsorpolitikájával. A most következő egységben pedig vizsgáljuk meg a

készülék másik oldalán lévőket, a hallgatókat!

4. 1. A hallgatók száma

1925. december elsején a Magyar Rádió hivatalos megindulásakor műsorát körülbelül

20 000 fő hallgathatta.94 Hogyan lehet ez? Magyarországon ekkorra a Telefonhírmondónak

júniusában egy órát tölt Budapesten”. Ebből aztán szeptember és 4 adás lett (kettőt Amerika is átvett) – A közönséget a Rádióélet informálta az angol rádiósok itt tartózkodásáról: RÉ 1935. szeptember 20. 42–43. old. – 1935. október 4. 3. old.91 Pl.: Salzburgi ünnepi játékok – 1929, 1930, 1931, 1932 -, a bayreuthi játékok – 1931-, XI. Pius pápa szózata Rómából – 1931-, az angliai Oxford-Cambridge evezőverseny – 1931-, a Társadalmi Egyesületek Szövetsége- küldöttség Mussolini előtt való római tisztelgésének közvetítése – 1932-, Roosevelt elnök hivatalba iktatása – 1933- a japán-magyar Davis Cup mérkőzés, a magyar európa-válogatott vízipólósok mérkőzése – 1933 – stb. Forrás: MTHRRT. Közgy. 1929., 1930., 1931., 1932., 1933. 92 RÉ 1933. július 7. 3. old.: a JAMBOREE előestéjén, RÉ 1933. július 21. 12. old., RÉ 1933. július 28. 15. old., RÉ 1933. augusztus 4. 5. old., RÉ 1933. augusztus 18. 17. old., RÉ 1933. szeptember 8. 17. old.: köszönőlevél Indianapolisból, Bostonból és West Newtonból.93 MTHRRT. Közgy. 1935. 94 Gergely 1975. 22. old.

24

köszönhetően szinte már hagyománya volt rádióhallgatásnak. Majd pedig, ahogy

Európában kezdett elterjedni a drót nélküli távíró, a drót nélküli telefon és a rádió, a

technika iránt érdeklődő magyar hallgatók körében is hódítani kezdett az amatőrizmus. Ez

többnyire önálló kísérletezgetésből állt, ám amikor a Postakísérleti Állomás megkezdte a

Rádió fejlesztését Magyarországon, a rádióamatőrök lettek a legnagyobb segítői (még ha

orvhallgatók is voltak):

„Abban az időben csak a posta műszerészeinek volt szabad rádiókészüléket tartani, de

jól tudtuk, hogy körülbelül 15 000 orvhallgató van Magyarországon. Kénytelenek voltunk

hallgatólagos amnesztiát adni, mert különben senki sem közölt volna velünk észrevételeit,

amire nagy szükségünk volt. Így tehát az orvhallgatóknak köszönhetjük azt, hogy

kísérletezéseinkről pontos és fontos adatok birtokába kerültünk.”95

Ez a hallgatólagos megegyezés azonban csak 1925. november 10-ig tarthatott, a kiadott

rádiórendelet96 ugyanis rendelkezett a Rádió törvényes hallgatóinak jogairól és

kötelezettségeiről. Ők létesíthettek és üzemben tarthattak szórakoztató rádió-vevő

berendezéseket, ha ehhez az illetékes postahivataltól engedélyt kértek. A rendszeres

használatra engedélyezett vevőberendezést kirándulásra, nyaralásra is magukkal vihették,

de engedélyokiratát maguknál kellett tartaniuk. A berendezés után először havonta 30 000

koronát, majd 2 pengő 40 fillért kellett fizetni. A kihágást elzárással, pénzbírsággal és a

készülék elkobzásával büntették.97 Az orvhallgatók, rádiókalózok lenyomozása azonban

nehéz feladat volt. 1926-27-ben állandó harc folyt ellenük, ám csak 1 főt állítottak bíróság

elé.98

A rádióamatőrök 1926-ban megindították a Rádióamatőr című lapot Horváth László

főmérnök szerkesztésében, és harcoltak azért, hogy szenvedélyüknek hódolva törvényesen

is tarthassanak rövidhullámú távíró adó-vevőberendezést. Az első ilyen témájú engedélyt

1927. október 29-én adták ki, 1934-ben pedig már 50 engedélyezett amatőradó volt

Magyarországon.99 Az amatőrök csoportja volt az a hallgatói közeg, amely az első években

95 dr. Tomits István posta műszaki tanácsos - Randé 1995. 17. old.96 A m. kir. kereskedelemügyi miniszter (Walko Lajos) 1925. évi 32.250. számú rendelete – A rádióberendezésekről, valamint az ilyen berendezésekhez szükséges készülékek és alkotórészek előállításának, forgalomba hozatalának szabályozásáról. Magyarországi Rendeletek Tára 1925. 575–599. old.97 Uo. 19. old.98 MRÚ 1926. január 2. 7. old.: A rádió kalózok megrendszabályozása, MRÚ 1926. január 9. 1–2. old.: Rádiókalózok, MRÚ 1926. február 6. 10. old.: főkapitányi rendelet a rádiókalózok ellen, MRÚ 1927. november 5. 5–6. old.: Alkossunk rádiótörvényt (írta Fodor István udvari tanácsos)99 Az amatőrök maguk is harcoltak a „kontárok” ellen, és szorgalmazták saját köreikben – hiszen ez nekik is érdekük volt – hogy kezdő (unlis) társaik vizsgát tegyenek ismereteikből és szerezzenek engedélyt. 1928. január 2-án alakul meg a Magyar Rövidhullámú Amatőrök Egyesülete, mely 1934. január 13-ától mint Magyar Rövidhullámú Amatőrök Országos Egyesülete működött tovább. – Érsek 1993. 24–40. old.

25

technikai szempontból nagy segítségére volt a Rádiónak – ezért fontos tárgyalni a

tevékenységüket a rádiórendelet megjelenése után. Többször is felhívást intézett hozzájuk

a Vezetőség 1926–27-ben, sőt még 1932-ben is a Budapest II.-vel kapcsolatban,100

melyekben megfigyelésekre hívta fel őket, hogy az adást tökéletesíteni tudják.

A Rádió előfizetőinek tábora ugyanezen időszakban rohamos növekedésnek indult.

1925 decemberében 16 927 főt számlált, 1926-ban 59 529, 1927-ben 83 314, 1928-ban 168

553, 1929-ben 266 567, 1930-ban 307 909, 1931-ben 325 032, 1932-ben 321 976, 1933-

ban 328 179, 1934-ben 340 117, 1935-ben pedig 352 907 főt.101

A kezdeti erőteljesebb növekedést egy lassabb gyarapodás váltotta fel az 1930-as

években, ennek pedig sok oka lehetett. A hallgatószám emelkedéséhez ugyanis nem volt

elegendő csupán az, hogy a Rádió jó műsort csinált. Az ország általános jóléte, a kereseti

viszonyok, a lakosság foglalkoztatottsága, az ország földrajzi fekvése, a villamosítás foka,

a városok száma, a rádió-propaganda minősége, a kormánynak a rádió ügyében elfoglalt

álláspontja mind-mind befolyásolhatták az előfizetők számát.102 A felsoroltakból azt már

láttuk, hogy az adókat, a Stúdiót állandóan fejlesztették, a műsor pedig egyre színesebbé

vált, a kormány és az MTI pedig támogatta a Magyar Rádió ügyét.

Az 1929-től kezdődő világgazdasági válság egyrészt magának az adónak a fejlesztését

lassította (a 120 kW-os nagyadó),103 másrészt pedig az előfizetők számának növekedésére

is befolyást gyakorolt. A Közgyűlési Jelentésben azonban először csak 1931-ben jegyezték

meg a lassú fejlődést (értve ezalatt az előfizetők számának lassú gyarapodását), vele

összekapcsolva a gazdasági helyzetet és a műszaki berendezések további kiépítésének

lassulását. A hallgatók száma egészen 1932 áprilisáig növekedett (Budapesten ekkor

121 072 fő, vidéken 220 021 fő, így összesen 341 093 fő volt előfizető) és ezt követően

kezdett lassú csökkenésbe, ami 1933 novemberéig folytatódott. 1934 decemberére a

hallgatók száma már megközelítette az 1932-es értéket, majd 1935 végére átlépte azt

(Budapesten 122 676, vidéken 230 231, összesen 352 907 fő).104 Nem a gazdasági válság

volt azonban az 1930-as évekbeli lassú fejlődésnek egyetlen indoka volt.

A hallgatók létszámát bemutató táblázat adataiból látszik, hogy Budapesten a fejlődés

1930-ra körülbelül elérte a maximumát, nagyarányú változás már nem nagyon történt az

100 MRÚ 1926. január 9. 2. old., MRÚ 1926. április 10. 13. old., MRÚ 1927. május 7. 6. old., RÉ 1932. március 26. 5. old.101 Havi lebontású adatok és forrásmegjelölés a 4. mellékletben.102 Kilián 1939. 55. old.103 A Budapest I műsorát sugárzó adók: 1925: 2 kW-os adó, 1927 áprilisától 1928 áprilisáig egy 3 kW-os adó, majd ez után a Csepelről Lakihegyre került át az adótorony, már 20 kW-os sugárzással. 1933 decemberétől pedig már a 120 kW-os adó közvetítette a műsort.104 Adatok forrása – lásd 4. melléklet

26

előfizetők számában. A központi kérdés tehát a vidéki közönség megnyerése volt. Szükség

volt ehhez arra, hogy könnyen elérhető legyen az adás (ne csak a drágább lámpás, hanem

az olcsóbb detektoros készülékkel is). Ez az egyre nagyobb teljesítményű adókkal vált a

távolabb eső területeken is lehetővé. A 2 és 3 kW-os adó körülbelül 40–50 km-es sugarú

körön belül, míg az 1928-ban felállított 20 kW-os adó már 120–180 km-es körön belül

biztosította a detektoros vételt.105 Ám az ország szinte egészének lefedettsége (9/10 rész) a

120 kW-os nagyadó és a reléállomások 1933-as üzembe helyezésével valósult meg.

Nem volt elég azonban, ha valaki rendelkezett rádiókészülékkel, azt üzemben is kellett

tartani. Fontos volt tehát a villamosítás előrehaladottsága. 1925 végéig 336 község és város

volt elektrifikálva Magyarországon. A következő négy év alatt újabb 425 közületbe (1929-

ben már 761 községbe és városba) lett bevezetve az áram, míg 1933-ra már 999 település

volt elektrifikálva (ez az összes 29%-a).106 Az egyes készülékek telepeinek töltése gondot

okozott az eldugottabb vidéki falvakban. Felvetés történt arra nézve, hogy kisebb-nagyobb

városokban legyen lehetőség telepfeltöltésre, ez azonban szervezetten nem valósult meg.107

Az előfizetők számának növekedésére jelentős hatással volt továbbá a propaganda. Ez

a következő fejezet témája, az mégis kiemelésre érdemes a gazdasági válsághoz

kapcsolódva, hogy a Vezetőség (nem lévén külön anyagi forrás másra) a technikai

fejlesztést tartotta aktuálisan a legjobb propagandának, az átmeneti előfizetőszám

csökkenést pedig az általános gazdasági helyzetből adódónak tudta be, valamint annak,

hogy a rádiózás iránt érdeklődő közönség az új technikai berendezés várható

vételviszonyai miatt a belépésnél várakozó álláspontra helyezkedett.108 A 120 kW-os

nagyadóban, valamint a reléállomásokban azonban sem a Vezetőségnek, sem a

hallgatóknak nem kellett csalódniuk.

A Magyar Statisztikai Szemlének Várszeghy János dr. által írt, évről-évre megjelenő, a

Rádióval foglalkozó statisztikáiban 1928-tól kezdődően vannak összegyűjtve a hallgatók

foglalkozási megoszlására vonatozó adatok.109 Ezek alapján vizsgáljuk meg azt, hogy kik,

milyen arányban hallgatták a rádióadásokat!

105 Lásd az 5. mellékletben106 Sipos 1936. 7. old.107 Rádió évkönyv 1935. 58.old.108 MTHRRT. Közgy. 1932. – Sőt a lakihegyi építkezést olyan fontosnak tartották, hogy a megszokott 2.40 pengőről nem kívánták leszállítani az előfizetői díjat – bár erre jelentek meg kérelmek pl.: Kozma Miklóshoz intézett egyet a Magyar Rádióévkönyv szerkesztője 1932-ben (1.60 pengőre szállítsák le a díjat). – MOL K 429 55. csomó 3. tétel 564–566. – Ez ugyanis hatással lett volna az építkezésre, valamint a bevétel nem segítené elő a Rádió további fejlődését, ám lényeges könnyebbséget nem jelentene az előfizetőknek. – RÉ 1933. október 22. 15. old.109 Lásd a 6. mellékletben.

27

A Rádió műsorainak fő közönsége az egyes értelmiségi középrétegekből került ki. Ők

alkották körülbelül a hallgatóság felét.110 Az adatok alapján őket a kereskedő, iparos réteg

(24–27% között) követte, majd az egyéb különböző munkások (8–12 %) és az őstermelők

(3–6%). Az 1934–35-ös évek statisztikájánál pedig új kategóriák léptek be (Közlekedés,

Közszolgálat és szabadfoglalkozás, Véderő, Különféle napszámosok, Nyugdíjasok,

tőkepénzesek, magánzók), árnyaltabbá téve a rendszert, de bonyolultabbá is, mivel például

az értelmiségi réteg több kategóriát is felölel.

Elemezve ezeket a számadatokat megállapítható, hogy a középrétegek (értelmiség,

kereskedő, iparos, magánzó) voltak a fő élvezői a Rádió műsorának, a munkásság és a

parasztság pedig nem képviseltette magát olyan nagy számban (mint ahogy azt a Rádió

vezetése szerette volna). A különböző anyagi, technikai vagy éppen mentalitásbeli okok

miatt a rádióadás nehezebben jutott el ezekhez a rétegekhez, és a vizsgált tíz évben a Rádió

lényegében nem tudott nyitni a társadalom alsóbb osztályai felé, bár próbálkozott

(detektoros készülékek számának növekedése, 1932 decembere: Munkásfélóra c. műsor

indítása,111 könnyedebb zenei műsorok, tarka-vidám estek).

4. 2. A Rádió és a hallgatók kapcsolata

A Magyar Rádiónak sok célja volt (oktatás, hírközlés, reprezentáció), legalapvetőbb

törekvése azonban csak egy: megszerettetni magát a hallgatóval! Hiába ugyanis a jól

felépített műsor, ha senki sem hallgatja. A Rádió családias légkört igyekezett teremteni, a

hallgatók mindennapjainak részévé lenni, a reggeli ébredéstől (zene, 1933-tól reggeli

torna) az ebédhez szóló nótán, zenén, a napközbeni hírközlésen, művelődésen át az esti

kikapcsolódásig.

„[…] A rádió távoli tanyai házakban és nagyvárosi bérkaszárnyákban egyaránt maga köré

gyűjti a család tagjait. A rádió tölti be ma a kandalló szerepét [...]”112

Mindehhez a Rádiónak meg kellett teremtenie a személyes hangot. Szükség volt

először is megfelelő bemondók (konferanszié, szpíker) kiválasztására. Scherz Ede, akiről

még a New York Evening Journal is cikkezett,113 már a Telefonhírmondóban is a mikrofon

mellől szólt a hallgatósághoz, aztán az „orgonahangú” Radó Árpád, Filótás Lili, Gecső

Sándorné, Beöthy Lídia (Baba), Schell Gyula (Dodó báró), dr. Sztankowich Viktor stb. 110 Pl.: 1928-ban 42,9%, 1932-ben 40,6%, 1933-ban 52,6%111 A műsor vezetésére Kozma Miklós nyerte meg Révész Béla ismert szocialista írót. – MOL K 429 55. csomó 3. tétel 548. 112 RÉ 1931. január 16. 3. old. 113 Scherz 1931. 106. old.

28

Volt idő – jegyzi meg Kilián Zoltán, aki maga is dolgozott a Magyar Rádióban – mikor a

bemondókat szinte azonosították a rádióval, a bemondónőkkel pedig csaknem

primadonnakultuszt csináltak minden országban.114 Ez alól Magyarország sem volt kivétel.

Scherz Ede is beszámol erről életrajzi könyvében, A rádió humorában. Mint önéletírás,

persze kritikával kell kezelnünk a házassági ajánlatok garmadáját, az 1930. év egyik

hónapjában kapott 840 levelet, vagy éppen, hogy Szeged felé utazva a mozdonyvezető

megállította a vonatot és kezet fogott vele. Az azonban tény, hogy a bemondók voltak azok

a hangok, akikkel mindennap találkozott a hallgatóság, akik reggeltől estig

végigkalauzolták a Rádió műsorain, és éppen ezért, akiket nagyon meg is szerettek.

A Vezetőség azonban jól tudta, hogy nem lehet csupán néhány főre építeni. 1926-ban

két műsort is útjára indítottak, amik közvetlenül a hallgatóságot állították a középpontba.

„[…] engedjék meg, hogy arra kérjem önöket: vegyük föl az egymással való érintkezés

intimebb fonalát. Hogy én ki vagyok, az most ne érdekelje önöket. Egyelőre a rádió

vagyok! A rádió hangja! Az önök szolgálatára!”115 – köszönt be 1926. május 3-án a Mit

üzen a rádió című műsor keretében Polgár Géza, akinek személye titok maradt a műsor

egész időtartama alatt. A program a műsorvezető ötlete volt, a Vezetőség pedig meglátta

benne a sikeres műsort. Somogyváry Gyula foglalta így össze a „Mitüzen” lényegét.:

„A Mit üzen rádió valami egészen különös, sehol másutt meg nem található, egyetlen más

rádió műsorában sem szereplő, rejtelmes hang, amelynek legnagyobb ereje talán éppen az,

hogy soha nem is akar más maradni, mint a hang, az ember hangja, aki a mikrofon előtt

ül, s aki azért ül ott, hogy szólhasson a hangszóró vagy fejhallgató mellett ülő másik,

szomorú, vagy nélkülöző, vagy beteg, vagy egyéb fájdalmakkal sújtott emberekhez.”116

A műsor valóban sikeres volt, hetente több száz levél érkezett be a titokzatos

Hanghoz.117 A hallgatók bizalmukba fogadták, hozzá fordultak akár mindennapi

gondjaikkal, szerelmi bánatukkal, de közvetítését kérték rég nem látott hozzátartozójuk

felkutatásában is.118 A másik program, amely hasonló hatást váltott ki a hallgatóságból, az

Asszonyok tanácsadója volt, szintén 1926-tól kezdődően, melyet Arányi Mária vezetett. Itt

a közönségnek egy speciális közegét, a lányokat és asszonyokat szólították meg.

Ez a csoport egyre meghatározóbb lett a műsorélvezők között. Kezdetben a

rádióhallgatás a technikai rész iránt érdeklődő férfiak „játékszere” volt, és az asszonyok

csak bosszankodtak miatta, ám hamarosan inkább a (főként a középosztálybeli, nem 114 Kilián 1939. 18. old.115 Tóbiás 2003. 40. old.116 Polgár 1982. 138.old.117 MRÚ 1927. január 22. 5. old.: 277 levél/hét118 MRÚ 1928. április 14. 6.old..: Akiket keresnek és akik egymásra találnak a rádión

29

dolgozó) nők partnere lett a Rádió, magányos óráik fő színesítője.119 Ennek a körnek a

létezését és bővülését a műsor szerkesztői is jól érzékelték, így például a válság idején

külön nekik szánva tartottak előadásokat a költségkímélő őszi divatról vagy éppen a

háztartási költségek csökkentéséről.120 Szintén számukra indult meg a hetente-kéthetente

jelentkező divatműsor 1931-től kezdve, majd 1934-től Vízvári Mariska színésznő tartott a

hölgyeknek főzőtanfolyamot.121

Vissza kell azonban még egy gondolat erejéig térnünk az Asszonyok tanácsadójához és

a Mit üzen a rádióhoz. Ezek a műsorok ugyanis nem csupán, mint a Rádió „füle” jelentek

meg, ami meghallgatja az emberek örömét-bánatát, hanem ők (vagy rajtuk keresztül a

Rádió) segíteni is igyekeztek a hallgatóknak. Ennek legjobb példája a gazdasági válságot

követően a Rádió szociális és nyomorenyhítő tevékenysége. Polgár Géza és Arányi Mária

műsoraik keretében munkaalkalmat közvetítettek: 1931-ben 3233, 1932-ben 5153, 1933-

ban 7061, 1934-ben 7860 és 1935-ben pedig 9748 esetben történt ez meg. Emellett a Rádió

1931-től igyekezett kivenni a részét a kormányzóné és székesfőváros ínségakcióiban,

támogatta a mentők, a tüdőbeteg-szanatóriumok, a Gyermekvédő Liga munkáját, valamint

a vakokat és a sokgyermekes anyákat.122

A Rádió erősíteni kívánta a hallgatóiban az a nézetet, hogy figyel rájuk, a közönség

véleménye a döntő (ez sok esetben természetesen így is volt). Ennek megnyilvánulása volt

a Rádióélet és a Magyar Rádió közös szervezésű programja, a hat alkalommal

megrendezett tapspályázat. „Tapsot teremt a néma stúdió világába, olyformán, amint az

lehetséges. Minden olvasónk kedve szerint megtapsolhatja a kedves művészét- írásban.”123

— olvashatták az előfizetők az újság hasábjain. A kezdeményezés lényege az volt, hogy

minden héten, amíg a pályázat tartott, a Rádióéletben megtalálható szelvényeket a hallgató

beküldhette azzal a névvel, akinek előadása legjobban tetszett. A szavazatokat aztán

összeszámolták, és az első 3 helyezett valamilyen jutalmat nyert, valamint koncertet-

előadást adott a hallgatóknak. Az 1930-ban tartott 3 pályázatból az első kettőben124 a

kedvenc előadókra lehetett szavazni, míg a harmadikban a Rádióban játszó cigányok

között folyt a verseny. Az 1932–33-ben lezajlott szavazások alkalmával már több 119 MRÚ. 1927. október 1. 5–6. old., MRÚ 1928. április 28. 5. old.: Rádió és feminizmus, MRÚ 1929. március 9. 9–10. old.: Asszonyok irányítják a rádiót!, RÉ 1930. február 21. 18. old.: A nő és a rádió.120 RÉ 1930. október 3. 17. old.: Őszi divat – ruhagondok – előadás a Rdióélet félórája keretében, RÉ 1931. április 3. 638. old.: A nők gazdaságos háztartási oktatása.121 RÉ 1931.október 16. 1921. old.: innentől kezdve divattal kapcsolatos előadások a Rádióban, RÉ 1934. július 6. 21. old.: Rádióélet főzőtanfolyama Vízvári Mariskával.– a Rádióéletben közölték az adott képeket/recepteket, megkönnyítve így a műsorok hallgatását.122 MTHRRT. Közgy. 1931., 1932., 1933., 1934., 1935.123 RÉ 1930. január 10. 17. old.124 Az első szavazás alkalmával 414 előadóra érkezett be 51 457 szavazólap – RÉ 1930. április 18. 22. old.

30

kérdésben szavaztatták meg az előfizetőket. Először arra voltak kíváncsiak a szerkesztők,

hogy ki nevettette meg legjobban a Rádió műsorában a közönséget, ki volt a legkedvesebb

nótaénekesük, nótaszerzőjük, cigányzenekaruk, zenekaruk, rádiószínész/nőjük, és hogy ki

tetszett legjobban a rádiószólisták közül. Másodszor a legkedvesebb műsorszámukra,

magyar nótájukra kérdeztek rá, valamint arra, hogy az előfizetők szerint ki a legszebb

hangú rádiószereplő/nő, a legjobb prózai rádióelőadó és magyar gramofonénekes/nő,

valamint, hogy ki legkedvesebb írójuk a rádióból. Harmadik alkalommal pedig az alábbi

kérdésekben dönthetett a közönség: legkedvesebb bemondó, gramofonlemez, jazz-zenekar,

slágerszerző, táncdalénekes, hegedűművész, zongoraművész, rádiórendező.125 A

tapsszelvények kiértékelésével a Rádió a két közvélemény-kutatáshoz hasonló visszajelzést

kapott hallgatóságától. A közönség változatlanul a cigányzenét, magyar nótát, a

könnyedebb hangvételű alkotásokat részesítette előnyben. A „tapsolás” közben az

előfizetők azonban közvetlenül nem szerkeszthettek műsort, ám 1934-ben erre is lehetőség

nyílt. A Rádió meghirdette az első magyar kívánsághangversenyt, amelynek keretében a

december 8-i, esti hangverseny műsorát hallgatói állíthatták össze (a műsorra 4 héten át

lehetett szavazni).126

A közönség az első években csak a hangjukról ismerhette a Stúdió szereplőit. A

Vezetőségben azonban 1928-ban megfogalmazódott az ötlet, hogy a Rádió fellépőit

megmutassa a közönségnek. Ebből születtek a Városi Színházban (1928. március 18.,

december 15., 1929. május 20.), és a Vígszínházban (1930. február 16.) rendezett

rádiómatinék. Itt általában a legnépszerűbb szereplők tűntek fel (például Polgár Tibor,

Ódry Árpád, Gyarmathy Sándor, Forró Pál, Bodán Margit, Cselényi József), és a műsor

folyamán kis, humoros jelenetekben bemutatták a Rádió egy napját.127 A matinék valóban

kedveltek voltak. Az első siker után ujjongott így a Magyar Rádió Újság: „A magyar

rádió felejthetetlen ünnepe volt a matiné. Minden kimondott nevet viharos tapsok

köszöntöttek és minden szereplőt, aki megjelent a színpadon, valósággal keblére ölelt a

közönség. Szeretik a rádiót! Ez már nem lehet többé kétséges. A rádió népszerű, a rádió

kell.” Az ezt követő előadásoknak sem maradt el a kedvező fogadtatása, „az ezerszemű

Árgus”, a közönség örömmel mosolygott.128

A matinékkal azonban nemcsak a főváros közönségét próbálták megnyerni. 1929-ben

Szegeden, Esztergomban és Győrben is rendeztek ilyen műsorokat a Rádió szereplőivel.

125 RÉ. 1932. szeptember 30. 15. old., RÉ 1933. január 6. 16. old., RÉ 1933. január 13. 15. old. 126 RÉ 1934. november 9. 17. old.127 Az 1928. március 18-i rádió-matiné műsorát lásd a 7. mellékletben128 MRÚ 1928. március 24. 5–6. old., MRÚ 1929. január 12. 8. old., RÉ 1930. február 14. 5–7. old.

31

1930-tól pedig egy jóval átfogóbb vidéki propaganda bontakozott ki a Rádió művészeinek

országos körútjával. A Rádióélet országos turnéjaként indult meg ez a rendezvény, majd

ezt követően az újság szervezése alatt (természetesen köze volt hozzá a Magyar Rádió

vezetésének, hisz az ottani alkalmazottak és az ő szereplőik vettek részt rajta) 1933-ban is

volt egy hasonló országos körút.

„[…] minden helyen egy-egy intim, meleg családi ünnepség emlékét hagyták vissza.

[…] Megpecsételték azt a szeretetet és ragaszkodást, amely bennünket (értsd Magyar

Rádió, Rádióélet) közönségünkkel összefűzött a múltban is és amely az országot járó

társulaton keresztül csak még szorosabbra fog fűződni.”129

Az országos turnékhoz nagyon hasonlóak a Magyar Posta és a Rádió közös

propagandaautójának útjai 1933-ban, 1934-ben és 1935-ben. A hatalmas zöldesszürke,

duplakerekű autó egyik feladata az ország különböző területein uralkodó vételminőség

vizsgálata volt, másik a zavarkutatás és a rövidhullámú rádiózás megfigyelése, nem utolsó

sorban pedig a rádió-propaganda. Beépített mikrofonnal, gramofonnal, hatalmas

teljesítményű hangszóróval rendelkezett.130 Általában vittek magukkal egy bemondót

(rendszerint Radó Árpád utazott velük), valamint Arányi Mária, Gyula diák, Kiss Ferenc,

Danibá (Hosszu Zoltán), Mitüzen és Kabók Győző hangját gramofonlemezen. Egy-egy

településbe való megérkezésükkor a hangszórón keresztül, már a falu/város határától

kezdve hívták az embereket:

„Halló, megérkezett a magyar rádió propagandaautója, siessen mindenki a

községháza elé és hallgassa meg, mit hozott, mit mond a magyar rádió! Zenés műsort is

adunk! A községháza előtt egy-két talpalávaló indulót játszunk, majd Rosner Kálmán

megtartja propaganda-előadását. Utána főleg magyar és víg műsorral szórakoztatjuk a

közönséget. Végül a Rákóczi-indulóval búcsúzunk.”131

Az autó nagyon fontos volt a Magyar Rádió reklámozásában, hiszen közvetlen

találkozást jelentett a hallgatókkal (akár a kis falvakban is), mégpedig úgy, hogy az adott

település lakosságának még csak pénzbe sem került.

A Rádió abban a tevékenységében, hogy elhitesse a hallgatókkal, a mindennapjaik

részévé kell válnia, nagy segítséget kapott a rádióújságoktól: 1929-ig a Magyar Rádió

Újságtól - főszerkesztője Laszgallner Ernő, utána pedig a Rádióélettől - Csizmadia László

szerkesztette. Ez utóbbi többek között segített a tapspályázat lebonyolításában,

129 RÉ 1930. május 9. 9. old. 130 RÉ 1933. október 6. 6–7. old.131 RÉ 1934. március 23. 10. old. Az országos turné és a propagandaautó útjának állomásait lásd a 8. mellékletben.

32

megszervezte az országos körutat a Rádió művészeinek, de képközléseivel, cikkeivel,

melyek a műsorhoz kapcsolódtak, történetközléseivel, a Rádió jeles alakjainak

bemutatásával, pályázatközléseivel, vagy éppen a Stúdió és az adók újításainak fotóval

való lekövetésével mind-mind elősegítette, hogy a közönség jól informált legyen a

Rádióról, annak szinte minden mozzanatáról tudjon, minden tagját megismerje és

megszerethesse.

A Rádió propagandája azonban nemcsak a „családi barát” szerepkörének

megvalósításából állt, hanem igyekezet aktivizálni is a publikumot. Kirándulásokat

szervezett, képviseltette magát a Nemzetközi Vásáron, valamint az 1930-as évektől

rejtvénypályázatok tömegével és tárgysorsjátékokkal igyekezett felkelteni az előfizetők

érdeklődését.

A kirándulások alkalmával lehetőséget biztosított a hallgatóknak, hogy a Rádió

műsoraiból megszerzett ismereteiket kamatoztassák. Ilyen alkalmak voltak az 1926-ban a

svábhegyi csillagvizsgálóba tett látogatás, vagy az olasz nyelvoktató, Gallerani A.

Bonaventura 1929 augusztusában és 1930 nyarán szervezett olaszországi utazásai. A

kirándulások másik típusa pedig a lakihegyi 120 kW-os adóhoz kapcsolódik. A Rádió

1933–34-ben utazásokat szervezett ide a Nemzetközi Vásár idejére, napi kétszeri

buszjárattal. 1934-ben Zakariás János, az Amatőrposta vezetője kalauzolta a látogatókat.132

A Nemzetközi Vásárhoz kapcsolódva ki kell emelni a rádió-kiállítások jelentőségét a

reklámozásban. Az első ilyen esemény még 1924-ben történt, amikor az árumintavásáron a

közönség elé lépett az új technikai újítás, a rádió. A következő évben pedig már

megtartották az első magyar rádió-kiállítást is a Budapesti Nemzetközi Vásár keretében, a

városligeti Vajdahunyad várában. Innentől kezdve 1925 és 1935 között minden évben volt

néhány nap, amikor a Rádió a közönség elé állt, megmutatva magát és fejlesztéseit. 1926-

tól kezdve üvegfalú mintastúdiót építettek ezekre a napokra, hogy az érdeklődők

betekintést nyerhessenek az előlük eddig elzárt „világba”.133 A „tömegeket” igyekeztek

megfogni a kiállításon. Éppen ezért 1932-től kezdve megteremtették annak a lehetőségét,

hogy a hallgatók maguk is a mikrofon elé állhassanak, és üzenhessenek a nagyvilágnak. Ez

magyar, német vagy francia nyelven történhetett meg, a tartalma csak magánjellegű

lehetett (politikai, közerkölcsöt sértő vagy reklám nem). A „fellépőnek” szavanként kellett

fizetnie a szövegért - 25, 40, 80 szavas lehetett az üzenet – amit lektor ellenőrzött le a

132 MRÚ 1926. szeptember 25. 6. old., MRÚ 1929. június 29. 15. old., RÉ 1930. június 27. 46. old., RÉ 1933. december 15. 10. old., RÉ 1934. március 14. 18. old.133 A 10 év alatt vidéken is többször, több helyen tartottak rádió-kiállításokat, így Debrecenben, Szombathelyen, Szegeden, Győrött, Hódmezővásárhelyen vagy Pápán.

33

mikrofon elé kerülést megelőzően. A Vásár ideje alatt hétköznaponként délelőtt

háromnegyed órát, majd délután összesen körülbelül két és fél órát, hétvégén pedig délelőtt

háromnegyed órát, míg délután közel hármat töltött ki a műsoridőből az üzenetek

közvetítése.134 Nagy érdeklődés kísérte ezt a lehetőséget, 1932-ben például 10 nemzet fiai

álltak a mikrofon elé (az utolsó napon két bombayi mérnök).135

A rádiópropaganda eszköztárába tartozott, hogy különféle versenyek, pályázatok

segítségével igyekezték a közönségben felkelteni a játékkedvet, és valamilyen pénzösszeg,

tárgynyeremény ígéretével ösztönözni a hallgatókat. A Magyar Rádió működésének első

tíz évében szinte minden esztendőben indított valamilyen pályázatot, amelyeken belül négy

csoportot lehet elkülöníteni. Az egyik, a legkorábbi, műveltségi vetélkedőre hasonlított

(Mit és kit idézek? 1926-ból és 1935-ből, valamint irodalmi rejtvényestek 1932-ben, 1934-

ben), aztán ennél talán könnyebbek voltak a valamilyen zenefelismeréshez, zenés darab –

felismeréshez kapcsolódó rejtvényestek (rendeztek könnyű- és komolyzenei estet, nóta- és

operett-felismerést, de volt olyan játék is, amely során azt kellett eldöntenie a hallgatónak,

hogy gramofonlemezt hall-e vagy élő előadót).

Ebbe a két kategóriába tartozó versenyek, megmérettetések, rejtvények többnyire nem

jártak semmiféle valós előnnyel, általában csak a nyertesek neve jelent meg a

rádióújságban. A Rádió indított azonban olyan pályázatokat, amelyeknek már anyagi

vonzat is volt. Ezekben többnyire a hallgatóság kreativitását szerették volna megmozgatni,

meghirdettek fotópályázatot, versenyt a rádióhallgatás 10 parancsolatára, vagy éppen

rádiós rejtvényötletekre, de kiírtak pályázatokat természetesen zenei és prózai művekre

is.136 Az utóbbi kategóriába tartozott a sikerrel nem kecsegtető hangjátékpályázat 1927-ből,

vagy humoros előadások írása a rádiókabaré számára, de verbunkos stílusban szerzett, több

részből álló zenemű megkomponálása is. Az első díj 50, 100, de akár 200 pengő is

lehetett.137

Volt azonban egy olyan játék, amire a hallgatóknak még csak jelentkeznie sem kellett.

Minden előfizető automatikusan részt vett ugyanis a Magyar Rádió tárgysorsjátékában

1933-ban, 1934-ben és 1935-ben. A sorsolás körül az évek múlásával egyre erőteljesebb

reklám alakult ki. Már hónapokkal korábban megkezdődött a szervezés, a Rádióélet szinte

minden számában cikkek, képek jelentek meg a tárgyakról, magáról a sorsolásról. Az

134 Hétköznap: 11.15–11.55; 13.15–14.30; 15.30–16.40. Hétvégén: 9.10–9.55; 12.30–14.00; 15.30–16.50.135 RÉ 1932. május 6. 630. old.–1932. május 20. 731.old., RÉ 1933. ápr. 14. 11. old.–1933. május 5. 11. old., RÉ 1934. április 20. 11. old., RÉ. 1935. április 19. 9. old.136 Fotópályázat: a rádiókészülékhez kapcsolódó különféle kompozíciók – gyermekkel, családdal, érdekes felvételek antennákról, stb. – esetükben a képekre szavazni lehetett, így választottak győztest.137 Versenyek és pályázatok részletes ismertetése a 9. mellékletben

34

ajándékok láthatók voltak a főváros utcáin, a kirakatokban, de a Nemzetközi Vásáron is. A

főnyeremény és a legértékesebb tárgyak húzása általában élőben, a Városi Színházban

vagy a Vigadóban történt több száz néző részvételével. A nyeremények száma egyre nőtt,

mint ahogy a főnyeremény értéke is. Először egy „modern 6 hengeres, ötszemélyes” autót,

majd egy 2000 pengő értékű szobabútort, végül pedig egy szobabútort és sok más kisebb

ajándékot vihetett haza a nyertes. A sorolásra való felkészülés idejében a közönség

kedvezményesen léphetett be az előfizetők sorába (három hónapig nem kellett díjat

fizetniük) és a nyereményjátékban pedig már ők is részt vettek.138

Ezek a tárgysorsjátékok voltak a Magyar Rádió talán legnagyobb kaliberű

propagandatevékenységei. Megszólították vele a közönséget, felkeltették az érdeklődését

és megteremtették a lehetőségét a nyerésre.

5. Tízéves jubileum

„Attól a tíz évtől boldog büszkeséggel kell búcsúznunk! Az úttörőknek kijáró

tisztelettel, az alkotókat megillető csodálattal és a meghitt barátnak szóló meleg

szeretettel.”139

1935. december elsején ünnepelte a Magyar Rádió tíz éves fennállását. Maga az egész év

egy nagy ünnepélynek fogható fel. Befejeződtek a Rádió körüli különféle munkák, a

propaganda pedig elérte csúcspontját.

1933 tavaszára, nyarára felépültek a reléállomások az ország négy pontján, valamint

december 3-ától indult meg a sugárzás a lakihegyi 120 kW-os adóból. 1934. december 23-

ával pedig megkezdődtek Székesfehérvárról a rövidhullámú adások. Az ország az adott

körülmények között elérte az éterben való sugárzás maximumát. Területének szinte teljes

egészén fogható volt a Rádió adása detektoros készülékkel.

Az működését 1925-ben a Rákóczi úton megkezdő, majd 1928-ban a Sándor utcába

(mai Bródy Sándor utca) költöző Stúdió140 bővítései 1935 májusára befejeződtek, újabb 138 RÉ 1933. november 3. 15. old. – 1933. december 22. 6. old., RÉ. 1934. február 9. 3. old., RÉ 1934. február 23. 15. old., RÉ 1934. március 2. 17. old., RÉ 1934. március 9. 17. old., RÉ 1934. március 30. 11. old., RÉ 1934. április 6. 11.old., RÉ 1934. június 22. 9. old., RÉ 1934. június 29. 9. old., RÉ 1934. július 6. 3. old., RÉ 1934. július 13. 17. old., RÉ 1935. május 31. 3. old., RÉ 1935. augusztus 9. 11. old., 15.old., RÉ 1935. augusztus 15. 9. old., RÉ 1935. október 4. 12. old.139 RÉ. 1935. november 22. 3. old.140 Két kiemelendő, a maga korában Európában is vezető technikát képviselő újítása. 1: a 20x10 m 2 területű, 7 méter magas helyiség, a Nagy Stúdió, melynek belterét 18 részre osztották (külön a mennyezetet és a falfelületeket), így a szövetekkel dolgozva el tudták érni a kívánt hatást – szabályozva az akusztikát. 2: a

35

három helyiséggel gyarapodott az épület.141 Emellett ez év tavaszán a Magyar Rádió

szervezete is kiépült. Letisztultak a zenei és a prózai osztály körvonalai, valamint osztállyá

alakult a külföldi ügyek tagozata. A műsor tekintetében, amiért ezek az egységek felelősek

voltak, elmondható, hogy kialakult az a szórakoztatás–oktatás–hírközlés hármasán alapuló

programegység, amely valóban igyekezett a közel 355 000 előfizetője számára jót - egyre

jobban közvetíteni.

Megállapítható, hogy mind technikailag, mind az általa sugárzott műsort, mind a

vezetést tekintve teljesen kiépült a Magyar Telefon Hírmondó és Rádió Rt., és mindezt

reprezentálni is kívánta.

A tízedik születésnap előkészületei már májusban megkezdődtek, amikor a

Nemzetközi Vásárt követően meghirdették a Műcsarnokba az önálló, jubileumi rádió-

kiállítást.

„Hatalmas seregszemléje lesz ez a kiállítás mindannak, amit a magyar rádió, a

magyar posta, a magyar ipar és a magyar kereskedelem egy évtized alatt a rádiókultúra és

a rádiótechnika terén alkotott.”142

Ennek keretében újra lehetőséget biztosítottak volna a hallgatóknak üzenetek

küldésére, valamint ekkor, szeptember 12. és október 2. között sorsolták volna a

tárgysorsjáték 3850 ajándékának nyerteseit is. A kiállítást azonban elhalasztották (és

1935-ben már nem is tartották meg), mivel a fő attrakciónak, a Németországból érkező

távolbalátó készüléknek Magyarországra szállítása problémákba ütközött.143 Az

ajándéksorsolást ennek ellenére lebonyolították a kijelölt időben, a boldog nyertessel pedig

interjút készített a Rádióélet .144 A hallgatók továbbá győzhettek még a kiírt hét prózai, öt

zenei és egy plakátpályázat valamelyikén is, ha munkáikat beküldték.145

A korábban tárgyalt propaganda ezekkel az elemekkel teljes volt, de az év még két

eseményt hozott. A Rádióhoz kapcsolódva évente jelentek meg évkönyvek, naptárak, sőt

az ötödik évfordulón még egy rádiótörténeti kötetet is kiadtak (A Magyar Rádió öt

karmesteri fülke. Ez egy három méter széles, két méter hosszú és három méter magas szoba volt, amelynek egyik fala a Stúdióval volt közös. A hangot át nem eresztő parafakő, cellotex, függönyborítás és háromszoros üvegablak (a táblák a többszörös visszhang és a fénytükrözés elkerülése végett szög alatt álltak) alkották ezt a falat. A zenekarát innen vezénylő karmester az adás elkezdése előtt mikrofonon, majd utána kézjelekkel és a felszerelt tabulátorokkal (74 szó és jel, amik rövidebb mondatok kialakítására is alkalmasak) tudta irányítani zene- vagy énekkarát. A kottaállványon, valamint a tabulatúrán is volt 1-1 hangerősség-mérő, hogy mind a karmester, mind a kar figyelni tudja a hang dinamikáját.141 A 10. mellékletben képek a Rákóczi úti, a Sándor utcai Stúdióból, valamint a 120 kW-os antennáról.142 RÉ 1935. május 10. 3. old.143 RÉ 1935. augusztus 15. 10. old., RÉ 1935. október 18. 10. old. 144 RÉ 1935. október 4. 7. old.145 Részletes leírást lásd: 11. melléklet

36

esztendeje).146 1935-ben december elsején szintén megjelent egy emlékalbum A 10 éves

magyar rádió címmel, mely sok képpel és pontos szöveggel veszi végig a Rádió történetét

1925 és 1935 között.

A másik, talán a legjelentősebb reklám, a Thália Filmvállalatnak a Rádióról szóló,

Halló, Budapest! című filmje volt. Békeffi László írta, társszerzői pedig K. Halász Gyula

és Kristóf Károly voltak. Júniusban jött létre a megállapodás, júliusban kezdtek hozzá, s a

filmet decemberben már be is mutatták. „Feljött vidékről filléres gyorssal egy kislány és se

szó, se beszéd énekelni akart a rádióban. Persze nem engedték neki, mégis énekelt. Baj

származott ebből nagy, a végén mégis minden jól adódott […].” A szerepeket Bársony

Rózsi (Sárika, a vidéki lány), Kabos Gyula (a szórakozott kellékes), Pethő Attila (a rádió

igazgatója), és Szakáts Zoltán (főrendező) alakították.147

Ez volt az a propaganda, amivel a kiforrott szervezet a közönség, a világ elé állt,

mutatva, hogy igenis megéri az előfizetők közé tartozni. Hátra volt azonban még a

reprezentációnak egy fontos eleme, a decemberi jubileumi megnyitóünnepség és a köré

épülő egyhetes ünnepi műsor. Ennek tervezetét Havel Béla dr., a Magyar Telefon

Hírmondó és Rádió Rt. vezető igazgatója ismertette október 15-én. November utolsó

napján búcsúztatták el az elmúlt tíz esztendőt, majd másnap következett a jubileumi

ünnepség,148 melyen vitéz jákfai Gömbös Gyula m. kir. miniszterelnök, Winchkler István

dr., m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, Tersztyánszky Ákos a m. kir. posta

vezérigazgatója, és Havel Béla dr. mondott beszédet, valamint az esti órákban vitéz leveldi

Kozma Miklós m. kir. belügyminiszter is a mikrofon elé ült. Főműsoridőben a Víg özvegy

című operettet közvetítették a Stúdióból. A hét következő napjain folytatódtak a nívós

előadások, december 2-án Az ember tragédiáját játszották új, rádiószerű formában,149 4-én

magyar nótaesetet tartottak és komolyzenei koncertet (az operaházi zenekar tagjai

játszottak). 5-én a Stúdióbeli színműelőadást szintén komolyzene követte

(kamaramuzsika). December 6-án, Miklós-napon gálaestet szervezett a Rádió, a kora esti

órákban pedig katonazene szólt. Az ünnepi hét utolsó napján nagy Tarka estet rendeztek,

amelynek keretében kiváló énekesek mutatták be a magyar dalirodalom legszebb műveit.150

146 Az évkönyvek, naptárak többnyire az adott év – vagy ha egy-egy év kimaradt, akkor évek – rádiós eseményeit fogták át, meséltek a rádiótörténetről, bemutatták a műsorokat, a Rádió szereplőit, az egyes technikai újításokat, szerkezeteket, képekkel, ábrákkal illusztrálva. – Magyar Rádió Évkönyv 1929., Rádió naptár 1933., Rádió évkönyv 1935. 147 RÉ 1935. szeptember 13. 45. old.: Bemutatásra kerül a Halló Budapest.148 A november 30-i és a december elsejei ünnepi műsort lásd a 12. mellékletben.149 December 3-án a műsorcsere-program keretében a lengyel Európa-hangversenyt kellett közvetíteni, így ezen a napon az ünnepi műsor elmaradt.150 RÉ 1935. október 18. 11. old.

37

Az ünnepi hét eseményein végigtekintve látható, hogy a Magyar Rádió valóban be

szerette volna mutatni mindazt az értéket, ami műsorában megjelent ez alatt a tíz év alatt.

Mind zenében, mind prózában igyekezett szemléltetni a magyar nép erősségeit elsősorban

az országban élőknek. De a külföld felé is tekintettek, mivel ekkor a magyar rádiózásra

figyeltek az ország határain túl is: az „ünnepelt” üdvözlő üzeneteket kapott a jubileumi

hetet követően a Német Birodalomból, Hollandiából, Finnországból, Csehszlovákiából,

Ausztriából, Nagy-Britanniából és Amerikából.151

„ Kicsiny nemzetnek nehéz a nagyok között elsőnek lenni. Az a nemzetközi és ma már

világraszóló tekintély, amelyet a magyar rádiózás egy évtizedes munkájával a magyar

kultúrának szerzett, a rádiózó nemzetek legelejének sorába emelték Magyarországot.”152

— írta a Rádióélet egyik cikkében. A magyar rádiózás valóban jelentős fejlődésen ment

keresztül a tíz év során. A kultúra területén pedig megállapítható, hogy az adott kor

elvárásainak megfelelően végezte munkáját, ha nem is teljesen hibátlanul (hiszen nem

tudta a társadalom egészét átfogni, az alsóbb rétegek széles tömege ekkor még nem volt az

előfizetői között), színvonalas, hiteles műsorpolitikát képviselve.

151 RÉ 1935. december 6. 9. old.152 RÉ 1935. december 6. 3. old.

38

BIBLIOGRÁFIA

Források

Levéltári források

MOL K 429 51.csomó 1. tétel Magyar Országos Levéltár. Kozma Miklós iratai.

MOL K 429 55. csomó 3. tétel Magyar Országos Levéltár. Kozma Miklós iratai.

MOL K 613 93. csomó 68. tétel Magyar Országos Levéltár. Sajtó Levéltár. Magyar Rádió és Telefonhírmondó Rt. Ügyviteli iratok.

Sajtó

MStSz Magyar Statisztikai Szemle. Szerk.: Dobrovits Sándor. Budapest, Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, 1927., 1928., 1929., 1930., 1931., 1932., 1933., 1934., 1936. évfolyamok lapszámai

MRÚ Magyar Rádió Újság. Szerk.: Laszgallner Ernő. Budapest, MTI, 1925., 1926., 1927., 1928., 1929. évfolyamok lapszámai

RÉ Rádióélet. Szerk.: Csizmadia László. Budapest, TolnaiNy., 1930., 1931., 1932., 1933., 1934., 1935. évfolyamok lapszámai

RÚ Rádió Újság. Szerk.: Laszgallner Ernő. Budapest, MTI, 1929. évfolyam lapszámai

Kiadott források

A 10 éves Magyar Rádió 1995. A 10 éves Magyar Rádió. Szerk.: Furkó Zoltán. Budapest, Ajtósi Dürer, 1995. – az 1935-ös kiadás reprintje.

A Magyar Rádió öt esztendeje 1930. A Magyar Rádió öt esztendeje, 1925–1930. Budapest, Rádióélet, 1930.

Magyarországi Rendeletek Tára 1924. Magyarországi Rendeletek Tára. Ötvennyolcadik évfolyam. Budapest, Magyar Királyi Belügyminisztérium, 1924.

39

Magyarországi Rendeletek Tára 1925. Magyarországi Rendeletek Tára. Ötvenkilencedik évfolyam. Budapest, Magyar Királyi Belügyminisztérium, 1925.

Magyar Rádió Évkönyv 1929. Magyar Rádió Évkönyv. Szerk.: Szepessy Árpád. [k.n.] 1929.

Rádió évkönyv 1935. Rádió évkönyv. Szerk.: dr. Clementis Ervin. [k.n.] 1935.

Rádió naptár 1933. Rádió naptár. Szerk.: Király Pál. [k.n.] 1933.

Scherz 1931. Scherz Ede: A rádió humora. [k.n.] 1931.

Egyéb források

MTHRRT. Közgy. Magyar Telefon Hírmondó és Rádió Rt. – MTI Rt igazgatóságának és felügyelőbizottságának Közgyűlési Jelentése. 1927–1935. (7–15. üzletév)

CQ. Magyar Királyi Postavezérigazgatóság és Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. 1933-ban kiadott propagandafüzete (OSZK: Kny. B 1.594)

Országos Széchényi Könyvtár. Plakát- és Kisnyomtatványtár. Kisnyomtatványok csoport. Kny. B 1.594

OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár – 1928/23 – Rádió

Országos Széchényi Könyvtár. Plakát- és Kisnyomtatványtár. Kisnyomtatványok csoport. 1928/23 – Rádió

40

Szakirodalom20. századi magyar történelem 1997. 20. századi magyar történelem, 1900–1994.

Szerk.: Pölöskei Ferenc, Gergely Jenő, Izsák Lajos. Budapest, Korona, 1997.

70 éves a Magyar Rádió 1996. 70 éves a Magyar Rádió. 1925–1995. Szerk.: Furkó Zoltán. Budapest, Magyar Rádió Rt., 1996.

Drabancz M. - Fónai 2005. Drabancz M. Róbert – Fónai Mihály: A magyar kultúrpolitika története: 1920–1990. Debrecen, Csokonai, 2005.

Érsek 1993. Érsek János: Rövidhullámú amatőr rádiózás. A kezdetektől 1944-ig. Budapest, Ajtósi Dürer, 1993.

Gergely 1975. Gergely András: A Magyar Rádió megalakulása és első évei. In.: Tanulmányok a Magyar Rádió történetéből, 1925–1945. Szerk.: Frank Tibor. Budapest, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1975.

Gergely - Izsák 2000. Gergely Jenő – Izsák Lajos: A huszadik század története. (Magyar Századok sorozat) Budapest, Pannonica, 2000.

Glatz 1975. Glatz Ferenc: Kultúrpolitika, hivatalos ideológia és Rádió (1927–1937). In.: Tanulmányok a Magyar Rádió történetéből, 1925-1945. Szerk.: Frank Tibor. Budapest, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1975.

Grósz 1980. Grósz. E. András: Halló, Rádió Budapest!. Jel-Kép 1980/3. sz.

Heckenast-Horváth 1994. Heckenast Gábor – Horváth Gyula: A stúdiók világa. A Rádióstúdió műszaki története, 1925-1993. Budapest, Ajtósi Dürer, 1994.

Kérészné 1975. Kérészné Szabó Klára: Rádiós közvéleménykutatások Magyarországon, 1925–1945. In.: Tanulmányok a Magyar Rádió történetéből, 1925–1945. Szerk.: Frank Tibor. Budapest, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1975.

Kilián 1939. Kilián Zoltán: Rádióesztétika. Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1939.

Magyarország a XX. században III. kötet 1998. Magyarország a XX. században. Főszerk.:

Kollega Tarsoly István. III. kötet. Szekszárd, Babits, 1998.

Magyarország története 8/2. kötet 1988. Magyarország története. Főszerk.: Ránki György. 8/2. kötet. Budapest, Akadémiai, 1988.

Ormos I. kötet 2000. Ormos Mária: Egy magyar médiavezér. Kozma Miklós – pokoljárás a médiában és a politikában (1919–1941). I. kötet. Budapest, PolgART, 2000.

Polgár 1982. Polgár Tibor: A névtelen „Mit üzen a rádió”. Jel-Kép 1982/2. sz.

Randé 1995. Randé Jenő: Azok a rádiós évtizedek… . Budapest, Ajtósi Dürer, 1995.

Romsics 2005. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, Osiris, 2005.

Sipos 1936. Sipos Sándor: A rádió elterjedése Budapesten az 1925–1934. években. 1936.

Sugár 1994. Sugár Gusztáv: Megszólal a rádió. A kezdetektől 1945-ig. Budapest, Ajtósi Dürer, 1994.

Tóbiás 2003. Tóbiás Áron: Fellegvár. A Magyar Rádió regénye. Emberek- történetek, dokumentumok, 1925–1945. Budapest, Magyar Rádió Közalapítvány, 2003.

ÚMÉL Új Magyar Életrajzi Lexikon. Főszerk.: Markó László. Budapest, M. Kvklub. III. kötet (H-K) 2002., IV. kötet (L-Ö) 2003., V. kötet (P-S) 2004., VI. kötet (SZ-ZS) 2007.

MELLÉKLETEK

1. mellékletForró Pál: A rádióhallgatás művészetének gyakorlata (1926.október 16. )153

1. Nem muszáj a rádióműsor minden számát feltétlenül meghallgatnod.2. Nézd át előre a rádió egész heti műsorát. Válogasd ki a kedvedre való számokat és készülj azok élvezésére.3. Sohase emeld füledhez ötletszerüleg a hallgatót.4. Ha rádióműsort hallgatsz, éppen úgy kapcsolódj ki környezetedből, munkádból, mintha csak színházban lennél.5. Szeresd a rádiót! ... nem elég, ha a rádió szeret téged, hanem néked is kell szeretned a rádiót!

2. melléklet1935. június 5-i műsorán mutatnám be a két adó, a Budapest I. és Budapest II. elcsúszásait. A műsor szerkesztői nem vették figyelembe az egyes programok kezdési idejét a két különböző adón, ez pedig a hallgatóknak okozhatott némi kellemetlenséget, hiszen nem lehetett felváltva hallgatni a két hullámhosszt.154

Budapest I.:- 6.45: TornaUtána hanglemezek. Kelen Péter Pál képviseletétől- 10: Hírek- 10.20: Tábori posta 1915-ből – Írta és olvassa Halász Gyula- 10.45: Goethe elzászi diákélete – írta Csillay Kálmán (Felolvasás)- 11.10: Nemzetközi vízjelző szolgálat- 12: Déli harangszó az Egyetemi templomból, időjárás jelentés.- 12.05: A Mária Terézia 1. honvédgyalogezred zenekara. Vezényel Figedy- Fichtner SándorKözben kb 12.30: Hírek- 13.20: Pontos időjelentés, időjárás, vízállásjelentés- 13.30: Eugén Stepat balalajkazenekara- 14.40: Hírek, élelmiszerárak, piaci árak, árfolyamhírek.- 16.10: A rádió diákfélórája: Gépemberek – Nádai Pál előadása- 16.45: Pontos időjelzés, időjárásjelentés, hírek- 17: Életszabályok és tanácsok – Perlaky Lajos előadása- 17. 30: Hanglemezek- 18: Olasz nyelvoktatás (Gallerani Bonaventura)- 18.30: Győri zongorahármas. Tagjai: H. Szanyi Irma (zongora), Hermann László (hegedű) és Helényi Gyula (gordonka).- 19.30: Kovách Ernő előadóestje- 20: Lakatos Tóni és Lakatos Misi cigányzenekaraKözben 20.25: A rádió külügyi negyedórája- 21.10: Rákóczi kiállítás – előadás

153 Tóbiás 2003. 31. old.154 RÉ 1935. május 31. 22. old.

- 21.40: Az Operaház tagjaiból alakult zenekar. Vezényel Doráti Antal.Közben 22.15: Hírek, időjárás jelentés, lóversenyeredmények- 23.10: Budapest als Kur- und Festspielstadt – Dreschsler Ottó német nyelvű előadása- 23.30: Közvetítés a Royal szállóból – Heinemann Sándor jazz-zenekarának műsora- 00.05: Hírek.

Budapest II.:- 18.05–19: Közvetítés a Császárfürdőből - Bachmann József szalón- és jazz-zenekarának műsora, Szántó Gyula ének-számaival- 19.05: Az angol regény a háború után – írta Sadleir Mihály. Felolvassa Fáy Béla.- 19.40: A Nemzeti Zenede évzáró zenekari hangversenyének közvetítése a Zeneművészeti Főiskola nagyterméből.- Utána kb. 22: Hírek, időjárás jelentés.

3. mellékletMűsortípusok számszerinti megoszlása az adott években

Műsor 1925 1926 1927155 1928156 1929157

Cigányzene 1 135 286 324 387Filharm. és szimf. hangv. 2 29 101 83 87Gramofón-Phonola - 57 141 164 227Hangverseny 12 121 269 424 505Istentisztelet 6 74 87 99 112Jazz-band - 78 130 90 70Kamarazene - 39 11 76 136Katonazene 30 38 17 58 158Kórus 2 8 15 28 52Könnyűzene - 22 34 103 182Külf. átvitel - 11 15 2 31M. kir. Operaház 9 65 46 51 52M. Kir. Operaház zenekara - 84 136 90 111Operaelőadás a Stúdióból - 5 13 3 3Operaházi tagok szereplése 7 108 122 128 141Operett előadás a Stúdióból - 14 21 13 17Szabadtéri közv. nyíl. - - 4 10 -Szórakoztató, tudományos előadás, mese 2 759 902 1025 1287Színműelőadás a Stúdióból - 39 100 128 118Tarka vidám est 2 22 25 27 25Trió, quartett, quintett 2 154 28 71 51Vigadó 2 17 5 4 3Városi Színház - - 1 5 24Zeneművészeti Főisk. - 30 22 30 21Z. művi. Fősik. Nemzeti Zenede tanárai 2 40 25 43 86Különféle - - - 3 18Összes 79 1949 2556 3082 3904

155 Az 1925–1926–1927-es évek adatainak forrása: MStSz 1928. (VI. évf.) 3. sz. 312.old.156 MStSz 1929. (VII. évf.) I. kötet 2. sz. 144.old.157 MStSz 1930. (VIII. évf.) I. kötet 5. sz. 430.old.

4. mellékletA Rádió előfizetőinek száma havi lebontásban 1925–1935 között

Terület158 1926. jan.

1926. febr.

1926. márc.

1926. ápr.

1926. máj.

1926. jún.

1926. júl.

1926. aug.

1926. szept.

1926. okt.

1926. nov.

1926. dec.

Budapest 13060 19376 23222 26060 26971 27223 27436 27542 27748 28373 29716 30877Vidék 10748 14453 17442 19773 20977 21735 22222 22897 23673 24705 26667 28652

Összesen 23808 33929 40664 45833 47948 48958 49658 50439 51421 53078 56383 59529

Terület159 1927. jan.

1927. febr.

1927. márc.

1927. ápr.

1927. máj.

1927. jún.

1927. júl.

1927. aug.

1927. szept.

1927. okt.

1927. nov.

1927. dec.

Budapest 32753 35908 36577 36742 36660 36896 37008 36922 37009 37679 38784 40408Vidék 29727 31746 33503 34796 38364 38241 37823 36759 37548 38585 40659 42906

Összesen 62480 67654 70080 71538 75024 75137 74831 73681 74557 76264 79443 83314

158 MStSz 1927. (V. évf.) 3. sz. 233. old.159 MStSz 1928. (VI. évf.) 3. sz. 310. old.

Műsor 1930 1931 1932 1933 1934 1935m. kir Operaház 52 51 52 50 50 50Opera a Stúdióból 2 3 0 7 10 9Gramofon opera a Stúdióból 5 8 0 2 1 1Opera közvetítés külföldről 4 5 1 1 2 3Operett előadás a Stúdióból 18 10 9 19 37 26Drámai műfaj 202 178 114 159 197 204Hangverseny a Zeneakadémiáról 21 28 41 36 20 33Hangverseny a Vigadóból 13 23 13 12 12 6Filharmonikus és szimfonikus 131 183 116 129 126 101Operaházi zenekar hangversenye 211 163 159 142 155 157Könnyű és szórakoztató zenés hangverseny 315 312 541 602 784 722Katonazenekari hangverseny 176 153 100 90 72 87Háziquartett 109 112 101 46 0 0Hangverseny szólistákkal 769 844 812 795 831 957Kamarazene 32 34 34 44 54 55Énekkar 71 128 107 97 133 143Gramofon hangverseny 254 257 412 859 900 910Cigányzene 447 470 469 452 498 590Magyar nóta és cigány kíséret 64 60 52 37 57 71Jazz-band 77 44 96 139 178 282Felolvasás 1168 1331 1323 1631 2003 2570Különféle tanfolyamok 258 209 158 113 105 116Istentisztelet 139 136 144 142 146 144Különféle helyszíni közvetítések 80 136 88 129 180 209Külföldi átvételek 49 70 44 58 79 123Összes 4667 4948 4986 5791 6630 7569

Terület 1928. jan.

1928. febr.

1928. márc.

1928. ápr.

1928. máj.

1928. jún.

1928. júl.

1928. aug.

1928. szept.

1928. okt.

1928. nov.

1928. dec.

Budapest 42578 44450 46238 47241 48690 49902 50766 51466 52817 55311 59298 64920Vidék 45317 47635 49167 50770 54015 58303 62634 66467 71709 79187 89482 103633

Összesen 87895 92085 95405 98011 102705 108205 113400 117933 124526 134498 148780 168553

Terület160 1929. jan.

1929. febr.

1929. márc.

1929. ápr.

1929. máj.

1929. jún.

1929. júl.

1929. aug.

1929. szept.

1929. okt.

1929. nov.

1929. dec.

Budapest 71446 76890 81965 85176 87160 88131 88750 89252 90057 91736 93945 96347Vidék 119052 128834 137729 144040 147522 149701 151615 153512 155518 158783 163512 170220

Összesen 190498 205724 219694 229216 234682 237832 240365 242764 245575 250519 257457 266567

Terület161 1930. jan.

1930. febr.

1930. márc.

1930. ápr.

1930. máj.

1930. jún.

1930. júl.

1930. aug.

1930. szept.

1930. okt.

1930. nov.

1930. dec.

Budapest 99760 102222 104084 105128 105305 105325 104778 104247 104269 104811 106640 108161Vidék 177051 182650 185809 187263 187633 187969 187516 188417 189343 191693 195795 199748

Összesen 276811 284872 289893 292391 292938 293294 292294 292664 293612 296504 302435 307909

Terület162 1931. jan.

1931. febr.

1931. márc.

1931. ápr.

1931. máj.

1931. jún.

1931. júl.

1931. aug.

1931. szept.

1931. okt.

1931. nov.

1931. dec.

Budapest 110479 111970 113041 113329 112540 111823 110901 190574 108745 109110 110388 111774Vidék 204258 207786 209243 210014 209802 208542 206698 205406 205772 207057 209855 213258

Összesen 314737 319756 322284 323343 322342 320365 317599 314980 314517 316167 320243 325032

Terület163 1932. jan.

1932. febr.

1932. márc.

1932. ápr.

1932. máj.

1932. jún.

1932. júl.

1932. aug.

1932. szept.

1932. okt.

1932. nov.

1932. dec.

Budapest 115124 116986 120253 121072 119801 118067 116542 114448 113254 112664 112901 113360Vidék 217429 220134 221319 220021 217661 214628 211072 208672 207002 206785 207194 208616

Összesen 332553 337120 341572 341093 337462 332695 327614 323120 320256 319449 320095 321976

Az 1934. és 1935. év hónapokra lebontott értékeit már nem közli a Magyar Statisztikai Szemle, csak az adott évek decemberi értékeit. Ezek a többi év adataival együtt:

Az előfizetők számának növekedése 1925–1935 között

Terület 1925. dec.164

1926. dec.

1927. dec.

1928. dec.

1929. dec.

1930. dec.

1931. dec.

1932. dec.

1933. dec.

1934. dec.165

1935. dec.166

Budapest 8834 30877 40408 64920 96347 108161 111774 113360 115114 118010 122676Vidék 8093 28652 42906 103633 170220 199748 213258 208616 213065 222107 230231

Összesen 16927 59529 83314 168553 266567 307909 325032 321976 328179 340117 352907

Az előfizetők létszáma167

160 MStSz 1930. (VIII. évf.) I. kötet. 5. sz. 428. old.161 MStSz 1931. (IX. évf.) I. kötet 5. sz. 506. old.162 MStSz 1932. (X. évf.) II. kötet 7. sz. 575. old.163 MStSz 1933. (XI. évf.) II. kötet 7. sz. 537. old.164 MStSz 1927. (V. évf.) 3. sz. 233. old.165 MStSz 1936. (XIV. évf.) II. kötet 10. sz. 871. old.166 Uo.167 A 10 éves Magyar Rádió 1995. 41. old.

Terület 1933. jan.

1933. febr.

1933. márc.

1933. ápr.

1933. máj.

1933. jún.

1933. júl.

1933. aug.

1933. szept.

1933. okt.

1933. nov.

1933. dec.

Budapest 114653 115143 115010 113962 112594 111617 110578 109491 108925 109203 109981 115114Vidék 210446 210915 210547 208201 206255 203905 202541 201230 200801 200590 201795 213065

Összesen 325099 326058 325557 322163 318849 315522 313119 310721 309726 309793 311776 328179

5. melléklet Az ország detektoros- vétellehetőségei az adók teljesítményének növekedésével168

A detektoros–vétel fejlődése

168 A Magyar Rádió öt esztendeje 1930.

6. mellékletA rádióelőfizetők foglalkozásbeli megoszlása

1928169

Foglalkozás Budapest Vidék MagyarországŐstermelő 0,3 5,2 2,6Kereskedő és iparos 29,8 24,4 27,2Egyéb különböző értelmiségi 42,0 43,8 42,9Egyéb különböző munkás 10,3 15,1 12,6Iskolai tanuló 2,0 2,5 2,3Iskola 0,2 0,4 0,3Nyilvános helyiség (vendéglő) 0,1 0,8 0,4Egyéb és ismeretlen 15,3 7,8 11,7

1932170–1933171

Foglalkozás Szám szerint – 1932

Százalékban- 1932

Szám szerint - 1933

Százalékban - 1933

Őstermelő 19109 5,9 15627 4,8Kereskedő és iparos 88807 27,6 78969 24,1Egyéb különböző értelmiségi 130890 40,6 172612 52,6Egyéb különböző munkás 41126 12,8 27005 8,2Iskolai tanuló 4718 1,5 - -Iskola 520 0,2 988 0,3

Nyilvános helyiség (vendéglő) 1663 0,5 2408 0,7

Egyéb és ismeretlen 35143 10,9 30570 9,3

1934–35172

Foglalkozás Szám szerint- 1934

Százalékban - 1934

Szám szerint- 1935

Százalékban- 1935

Őstermelő 18213 5,3 19074 5,4Bányászat, kohászat 3924 1,0 3597 1,0Ipar 68219 20,0 71638 20,3Kereskedelem és hitel 52424 15,4 53690 15,2Közlekedés 22912 6,7 25837 7,3Közszolgálat és szabadfoglalkozás 77496 22,8 80882 22,9

Véderő 10782 3,3 11619 3,3Különféle napszámosok 11497 3,4 10731 3,0Nyugdíjasok, tőkepénzesek, magánzók 44440 13,1 44882 12,7

Egyéb foglalkozásúak 21000 6,2 21681 6,1Iskola 807 0,2 917 0,3Kórház 153 0,0 172 0,1Egyesület 803 0,2 928 0,3Nyilvános helyiség 1214 0,4 1071 0,3Egyéb 6863 2,0 6188 1,8

169 MStSz 1929. (VII. évf.) I. kötet 2. sz. 143. old.170 MStSz 1933. (XI. évf.) II. kötet 7. sz. 538.old171 MStSz 1934. (XII. évf.) II. kötet 10. sz. 880.old172 MStSz 1936. (XIV. évf.) II. kötet 10. sz. 872.old

7. mellékletAz 1928. március 18-i Rádió-matiné műsora a Városi Színházból173

Műsor:Konferál: Forró Pál

I. rész:- Megnyitó – tartja Szász Károly író, v. b. t. t.- Milyen is az a Stúdió?! – Bemutatják: Gárdos Kornélia, Kubányi György, Szentiványi Kálmán, továbbá Gyarmathy Sándor, a Stúdió rendezője és Schertz Ede, a Stúdió konferálója.- „Magyar Est”: Közreműködik Teleki Sándor, Bodán Margit, Kurina Simi és cigányzenekara.- „Operettrészletek”: Tréfás kettős, Jakobi: Leányvásár c. operettjéből. Előadják: Biller Irén és Matány Antal. Zongorán kísér: Polgár Tibor

II. rész:- „Hangverseny a Stúdióból”- Kerpely Jenő gordonkaművész, Popper: Magyar rapszódia. Zongorán kísér: Polgár Tibor.- „Opera Est”: Közreműködik Relle Gabriella és Szedő Miklós. Zongorán kísér: Polgár Tibor- „Vidám kabaré”: Sárossy Miklós, Dénes Oszkár. Zongorán kísér: Dénes Ervin.; Medgyaszay Vilma – Zongorán kísér: Polgár Tibor.- „Előadás a Stúdióból”: A főpróba – egyfelvonásos. Játsszák: Berki Lily és Gózon Gyula

8. melléklet A Rádióélet országos körútjai174

1930: Fellépők: Lakatos Ilonka, Harsányi Gizi, Sándor Böske, Cselényi József, Petheő Attila, Matány Antal, Köpeczi-Boócz Lajos, Weygand Tibor, Sebő Miklós, Kiszely Gyula, konferanszié: Scherz bácsi. Élő Rádióélet című előadás – a Rádió mindennapjainak bemutatása

Útvonal: 1930. május 3.: Balassagyarmat, május 4.: Vác, május 10.: Cegléd, május 11.: Nagykőrös, május 12.: Kecskemét, május 16.: Csepel, május 18.: Komárom, május 19.: Győr, június 22-től: Salgótarján, Ózd, Miskolc, Eger, Diósgyőr, Nyíregyháza, Debrecen, Karcag, Törökszentmiklós, Kisújszállás, Mezőtúr, Szarvas, Szentes, Békés, Orosháza, Szeged, Makó, július 13.: Jászberény.

1933-34: Fellépők: Somogyváry Gyula, Orosz Vilma, Antal Erzsi, Szász Ila, Nádor Jenő, Tamás Benő, Kiszely Gyula. Konferanszié: Filótás Lily

Útvonal: 1933. november 11.: Kalocsa, november 12.: Baja, november 19.: Veszprém, november 20.: Pápa, november 25.: Kőszeg, november 26.: Szombathely,1934. január 6.:

173 OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár – Kisnyomtatványtár – 1928/23 – Rádió174 RÉ 1930. április 25., RÉ 1930. május 9., RÉ 1930. május 16., RÉ 1930. június 13., RÉ 1930. július 11., RÉ 1930. július 18., RÉ 1933. november 10., RÉ 1933. november 17., 1933. november 24., RÉ 1934. január 5.

Gyöngyös, január 7.: Eger.

A Rádió propagandaautó útjai175

1933: 1. út: Magyaróvár–Sopron. 2. út : Budapest–Győr–Magyaróvár–Kőszeg. 10 nap, 1000 km, kb. 30 település, 100 néhány ponton 200 mérést végeztek.

1934: Észak-Magyarország (Borsodnádas, Krasznokvajda, Felsőzsolca), a Mecsek – Pécs, baranyai községek, a Tiszántúl.

1935: november 3–4: Nógrád megye: Budapest–Aszód–Héhalom–Szirák–Vanyarc–Bercel–Balassagyarmat–Petény–Budapest.

9. mellékletA Rádió rejtvénypályázatai

MRÚ 1926. október 2.: Miből s kit idézek játéksorozat MRÚ 1927. április 30.: 1000 pengős pályadíj hangjátékokra MRÚ 1927. szeptember 25.: A magyar nótaverseny eredményeRÉ 1930. január 3.: A gyermekek és a rádió - fotópályázat (322 kép), A rádió humora (532 pályamunka) lezárása RÉ 1930. október 17.: Őszi pályázatok (fotópályázat - Rádió és a gyermek lesz újra kibővítve) RÉ 1930. december 5.: Elbírálás alatt a fotópályázatra beküldött 570 kép; Ki ismeri a legtöbb rádióhallgatót? – pályázat indításaRÉ 1930. december 26.: Rádió és az otthon - fotópályázat RÉ 1931.január 2.: A legtökéletesebb kabaréműsor összeállítása a rádió számára; A még közhasználatba át nem ment rádió szakkifejezéseknek jó magyar szavait megtalálni.RÉ 1931. január 16.: Rejtvény: Élőhang vagy gépzene – melyiket hallja?RÉ 1931. július 10.: A magyar nóták fényképillusztrálása pályázat RÉ 1931. augusztus 7.: Rejtvénypályázat- melyik cigányt hallottam?RÉ 1931. október 9.: Pályázat: tarka rejtvényest (hangfelismerés, műfelismerés)RÉ 1931. augusztus 21.: A Rádióélet cigányzenés rejtvényhangversenyeRÉ 1931. október 9.: Pályázatok: szorgalmas Rádióélet terjesztés; legszorgalmasabb rádióhallgató (november 29 és december 5 között zajlik) RÉ 1931. december 18: Felvételek érdekes antennákról – fotópályázat RÉ. 1932. január 15.: Pályázat- rádióhallgatás 10 parancsolata RÉ 1932. február 5.: Rádió rejtvényötletekRÉ 1932. július 1.: Rádióélet rejtvényhangversenye (július 14 este 8.30 – komoly és könnyűzene) – Megfejtése: RÉ 1932. július 22.: 3016 megfejtés– 223 hibátlanRÉ 1932. október 7.: Operett-felismerési versenyRÉ 1932.november 11. Újabb rejtvényest (december 4-én) RÉ 1932. november 25: Magyar költészet - rejtvény RÉ 1933. február 3.: Rejtvényhangverseny (február 25. – szombat este 8.15-kor) RÉ 1933. október 20.: Rádióélet rejtvényvacsorája (november 11-én)RÉ 1934. április 27.: Pályázat – melyik cigány muzsikája miért tetszik a közönségnek

175 RÉ 1933. október 6., RÉ 1933. október 20., RÉ 1933. november 3., RÉ 1934. március 23., RÉ 1934. május 4., RÉ 1934. július 6., RÉ 1935. október 31.

RÉ 1934.máj 18.: 6 hete meghirdetett irodalmi rejtvény vége – nyertesek.RÉ 1934. június 29.: Zenei pályázat: verbunkos stílusban írt, több részből álló zenemű – 1000 pengőRÉ 1934. szeptember 21.: Rádióélet nagy operett-felismerési versenye –RÉ 1934. november 2.: 12 000 megfejtés.RÉ 1935. február 1.: Rejtvénydélután a rádióban diákoknak RÉ 1935. március 22.: Nóta felismerési verseny RÉ 1935. július 5.: Kit és mit idézek - rejtvény

10. mellékletA Rákóczi úti stúdió belseje és az emelet alaprajza176

176 Sugár 1994. 44–45.old.

Képek a Sándor utcai 1928-ban átadott új Stúdióból177

Az épület alaprajza

177 A Magyar Rádió öt esztendeje 1930. 147–153. old.

A nagy stúdió, utasítótáblával és a karmesteri fülkével

A kis stúdió

Felolvasó szoba, indító és jelzőberendezésekkel

Rendezői jelzőasztal

A stúdió erősítője

A 120 kW-os lakihegyi nagyadó – „szivarantenna”178

11. mellékletJubileumi pályázatok179

Irodalmi pályázat: - vígjáték, bohózat, középfajú színmű; - eredeti, legalább 100 min. időtartamú rádiódráma; - színdarab, regény, elbeszélés, opera – átírás rádiójátékra; - 40 percnyi eredeti tréfás jelenet; - vidám csevegés; - magyar útirajz; - külföldi magyarok életét ismertető előadás; - egy falu, kisváros, gondos, tudományos képzettségről tanúskodó leírása.

Zenei pályázat: - ünnepi magyar nyitány, 178 Tanulmányok a Magyar Rádió történetéből, 1925–1945.Szerk.: Frank Tibor. Budapest, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1975. – fényképmelléklet.179 RÉ 1935. május 31. 9. old.

- könnyebb magyar nagyzenekari szerzemény; - magyar induló; magyar nóta; magyar dal.

Plakát pályázat – a rádió-kiállítás plakátja.

12. mellékletJubileumi műsor

1935. november 30.180 - 21.00: Búcsú a rádió 10 esztendejétől – Hlatky Endre dr., a Magyar Telefon Hírmondó és Rádió Rt. műsorigazgatójának előadása.- 21.20–24.00: Látogatás a Magyar Rádió székházában. Közvetítés műsorszámokkal. Beszél vitéz Somogyváry Gyula. A közvetítés keretében előadásra kerül: Orient – hangjáték. Írta Barabás Pál, rendező: Csanády György.

1935. december 1.181

- 12.30: A Magyar Rádió tízéves jubileumának megnyitóünnepsége.I. rész: 1., Harangszó; 2., Himnusz; 3., vitéz jákfai Gömbös Gyula m. kir. miniszterelnök beszéde; 4., Szózat; 5., dr. winckelsteini Winchkler István m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter beszéde; 6., Tersztyánszky Ákosnak a m. kir. posta vezérigazgatójának beszéde; 7., dr. Havel Bélának a Magyar Telefon Hírmondó és Rádió Rt vezető igazgatójának beszéde; 8., Magyar Hiszekegy.Az I. részben közreműködik a Budai Dalárda Endre Béla vezetésével és az Operaház tagjaiból alakult zenekar. Vezényel: Dohnányi Ernő II. rész: Az Operaház tagjaiból alakult zenekar ünnepi hangversenye. Vezényel: Dohnányi Ernő.: 1., Erkel: Ünnepi nyitány; 2., Liszt: Les Preludes; 3., a., Bach: Aria vonószenekar kísérettel; b., Hubay: IV. Al antica c. hegedűversenyéből: Larghette (zenekari kísérettel). Előadja Hubay Jenő; 4., Rákóczi induló (Részben viaszlemez felvételek). Az ünnepség szünetében: a jubiláris műsorok érdekességeit ismertetik. - 14.15: Hanglemezek- 15.00: Darányi Kálmán m. kir. földművelésügyi miniszter beszéde (viaszlemez) – utána a Földművelésügyi Minisztérium előadása.- 15.50: A Mária Terézia 1. honvédgyalogezred zenekara.- 16.30: Iskolafelügyeletünk reformja – Dr. Kósa Kálmán előadása.- 17.00: Pataky Vilmos jazz- zenekarának műsora – Sztáray Márton énekszámaival.- 18.00: A bölcső és környéke – Tamási Áron elbeszélése- 18.30: Magyari Imre és cigányzenekara.- 19.35: vitéz leveldi Kozma Miklós m. kir. belügyminiszter beszéde.- 20.00: Operettelőadás a Stúdióból: Víg özvegy- közben 22.15-kor Hírek, sport és ügetőeredmények. - 22.45: Bertha István szalonzenekara- 00.10: Hírek

180 RÉ 1935. november 22–23. old.181 RÉ 1935. november 29.16. old.