a megismerÉs kalandja - a földgömbmeg felelőbb eszközöket-öltözetet az üldözöttek és az...

A MEGISMERÉS KALANDJA

2013 . JÚN IUS—JÚL IUS WWW.AFOLDGOMB.HU

895

FT

ALAP

ÍTVA

: 192

9A Magyar Földrajzi Társaság folyóirata

SIKOLY A TÓ PARTJÁN — A KONGÓI „ZSÁKOSOK”HISTORIKUS AUTOMOBILOK — A FÖLDRAJZ SZOLGÁLATÁBANWASHINGTON — A NAGY SZELLEMEK VÁROSA? VILÁGJÁRT GRÁNÁTOK — LELETEK GEOLÓGIAI SZAKRENDELÉSENMARCADA — PACHAMAMA, KOKA ÉS A TEHENEK

RÓZSA SÁNDOR 200200 ÉVE SZÜLETETT A „BETYÁRKIRÁLY”

Megfelelő felszerelésben

ZEN BETYÁROK EGY FORMÁN ÖLTÖZVE VOLTAK: alföldi gubába, gatya, csizma, és egy kis süveg. Sokfegyvereik kettős csövű puskák különösen kis pisz-tolyaik voltak.” A 19. századi körözőlevél célszerű,

alföldi betyárfelszerelésről ír. A cél- és szükségszerűség, a kör-nyezethez való alkalmazkodás fokozatosan kiérlelte a leg- megfelelőbb eszközöket-öltözetet az üldözöttek és az üldözők,a küzdő felek számára. De így ment ez a technikai fejlődésmodern korának hajnalán is: a historikus automobilok több-

nyire rendkívül célszerű, a kor műszaki szín-vonalán igen erősen átgondolt gépek voltak.A feladatnak, a terepnek, a kihívásoknakvaló megfelelés számított a fő szem pontnak.Ahogy a rendkívül puritán kongói zsákosoköltözete is összhangban van életükkel, gondolkodásmódjukkal. Mindezekről e számunkban is írunk, de vajon mit keres egy alpesi sífelszerelés a sivatagi homokdűnékközött?

Az akár 30 fokos lejtőszögben is megállószáraz homok meglepően jó csúszófelület.És ha van szintkülönbség, máris megindul-hatunk a lejtőn. Márpedig a marokkói ErgChebbi nagyobb csillagdűnéi meghaladják a100 méteres magasságot is, oldalaik elérik az

átlagos sípálya-meredekséget. Így már csak szürreális élményrevágyó turisták kellenek, hogy beinduljon az üzlet. Ahogyegyébként a Dolomitokban is, ahol nyaranta a kicsinyszeműre aprózódott dolomitmurvából álló törme léklejtőkönlehet több száz méternyi szintet lesíelni. Egy felszereléssel nyil-ván csak egyszer… Ám, hogy mindez ne csak cirkusz legyen,nem árt megjegyezni, hogy a híres tiroli hegymászó, ReinholdMessner a kínai Takla Makán-sivatag két évtizeddel ez-előtti gyalogos átszelésekor sífutóléceket is használt, hogy asüppedős homokban egyenletesek és könnyedebbek legyeneka léptei, sőt esetenként a csúszással is növelje a sebességét!

Dr. Nagy Balázs főszerkesztő

EFOTÓ: NAGY BALÁZS

„

A MAGYAR FÖLDRAJZI TÁRSASÁG ISMERETTERJESZTÔ MAGAZINJAAlapítva: 1929

XXXI. évfolyam, 274. lapszám2013. június—július

Fôszerkesztô: Dr. Nagy BalázsHelyettes fôszerkesztôk:

Farkas Péter, Dr. Nemerkényi ZsomborMunkatársak:

Barabás Ambrus, Bugya Éva, Dr. Mari LászlóÁllandó szerzôink:

Gianone Péter, Dr. Karácsonyi Dávid, Kerekes István, Kirschner Péter, Méhész Zsuzsa, Süveg Áron, Szirmai Gábor,Dr. Tamáska Máté, Dr. Telbisz Tamás, Wachsler Tamás

Térképek: Dr. Nemerkényi Zsombor

Tervezôszerkesztô: Heiling ZsoltTördelôszerkesztô: Máté GáborKorrektor: Márton Béla

Nyomás: Pethô Nyomda Kft.

Kiadó: Heiling Média Kft. 1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 125. Tel.: (1) 231-4040. Fax: (1) 231-4045 E-mail: [email protected]

A kiadásért felel: a kiadó igazgatója

Értékesítési és marketingigazgató:Sekoulopoulu Márta. Tel.: (30) 650-6801 E-mail: [email protected]

Megjelenik minden hónap elsô hetében, évente 10 alkalommal (két összevont lapszámmal).

Terjeszti a Lapker Rt. és alternatív terjesztôkElôfizetés 1 évre: 7200 FtElôfizethetô a kiadóban Zimay Viktóriánál

Tel.: (1) 231-4040 E-mail: [email protected] webáruházunkban: EBOLT.AFOLDGOMB.HU

Régebbi lapszámaink megvásárolhatók a kiadóban,vagy az EBOLT.AFOLDGOMB.HU webáruházban

Minden jog fenntartva! A magazinban megjelent képe-ket, ábrákat és szövegeket a kiadó engedélye nélkültilos közzétenni, reprodukálni, számítás tech nikai rendszerben tárolni és továbbadni! Meg nem rendeltfényképeket és kéziratokat nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapban megjelent hirdetésektartalmáért a kiadó nem vállal felelôsséget.

HU ISSN 1215-8690

Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelôje, az

MAGYAR FELFEDEZÔ NAGYDÍJA GORTANI EXPEDÍCIÓ 4

PILLANTÁS A MAGASBÓLTimár Gábor: A HÓ ÖT KINCSE 6

PILLANTÁS AZ ÉGRESántha Gábor–Francsics László: A PANSTARRS ÜSTÖKÖS 8

FLÓRA ÉS FAUNABalázs István (Balu): SÓLYMOK-KARNYÚJTÁSNYIRA 10

VAN KÉPÜNK!Süveg Áron: VASÉRC ÉS WAKEBOARD 14

Tiner Tibor: MAGYAR ÖNTŐMESTER ÁGYÚJA A LONDONI TOWERBAN 16

Gálhidy László: HÍV A VADON! – ŐSERDŐK A KÁRPÁTOKBAN 20

Kokas Anna:RÓZSA SÁNDOR – 200 24

Süveg Áron:WASHINGTON – A NAGY SZELLEMEK VÁROSA? 36

Horváth Eszter:VILÁGJÁRT GRÁNÁTOK – RÉGÉSZETI LELETEK GEOLÓGIAI SZAKRENDELÉSEN 50

Szilasi Ildikó Hermina:SIKOLY A TÓ PARTJÁN – A KONGÓI „ZSÁKOSOK” 62

Szirmai Gábor:HISTORIKUS AUTOMOBILOK A FÖLDRAJZ SZOLGÁLATÁBAN 74

Pataki Annamária:PACHAMAMA, KOKA ÉS A TEHENEK – MARCADA 86

A KULISSZÁK MÖGÖTTAHOL AZ ERŐ, A KITARTÁS ÉS A TUDOMÁNY TALÁLKOZOTT 94

200 éve született a ”betyárkirály”. Alakját számos szépirodalmialkotás örökítette meg: színezték-formálták, széles körben ismertté tették az utókor számára. No de kit? A legendás hőst?A szegények gyámolítóját? Vagy egy közönséges bűnözőt?

És mi az a szociokulturális közeg, amiben e megle-hetősen kétes erkölcsű figura oly nagy népszerűségretehetett szert?

Címlapkép: SÜVEG ÁRON:RÓZSA SÁNDORT ÁBRÁZOLÓ FESTMÉNY A KUFSTEINI VÁRBÖRTÖN CELLÁJÁBAN

„Ésszel járom be a Földet!” Vámbéry Ármin

24

Rózsa Sándor – 200

A szigorúan rendezett város lát vá nya és a hatalmas tereket be-töltő emberek hiá nya utópisztikus, a mellettem álldogáló és tal-pig amerikai zászlóba öltözött, túlsúlyos család életképei pedigmár csak csokiszirup a milk-sha ke tetején. Nem tudom levenni

róluk a sze mem, a katasztrófafilmekben ilyen családi-idilli pillanatokban már ott morajlik a feszültség-keltő zene: várható, hogy valami történni fog...

Washington

Az újból napvilágot látott vörös lapocskák kíséretükkel együtt„felkerekedtek”, hogy hosszabb-rövidebb ideig különféle labo-ratóriumokban „vendégeskedjenek”. Anyagvizsgálatuk ideálisfeltételek mellett kezdődhetett el. A foglalatlan állapot hatalmas

előnnyé vált, hiszen ötvöstárgyakba foglalt társaiktóleltérően e tizenhét kövecskét közvetlenül lehetett ta-nulmányozni

Világjárt gránátok

„Kongóban minden lehetséges!” – tartja a mondás, és aki va-lamelyest kiismeri magát a közép-afrikai országban, jól tudja,hogy ez így igaz. „Vadhajtás”: hangos, kaotikus, lüktető, rend-kívül ingerdús környezet. Minden nap egy megismételhetet-

len, hihetetlen történetet hordoz, amely rend szerinta vallással, a spiritualizmussal, a természetfelettivel ésa mágiával függ össze

A kongói „zsákosok”

Az automobilizmus aranykora nagyjából egybeesett a gyar-matosítás végső korszakával. A gyarmatosítók érdekeiknekmegfelelően kiépítették az úthálózatot, a nagyobb települése-ken távírdák, postaállomások létesültek, az utazók biztonsága

a mainál is jobb volt, a vasúthálózat mentén gépmű-helyek voltak, a missziók területén kipihenhette ma-gát az elcsigázott vezető

Historikus automobilok

36

50

62

74

Pulitzer-emlékdíj (2008)Gárdi Balázs szerzônk, lapunkban megjelent anyagai elismeréseként

Szociográfia-különdíj (2012)Társadalmi témájú riportjaink, képsorozataink elismeréseként

MAGYAR FELFEDEZŐ NAGYDÍJA GORTANI EXPEDÍCIÓ

4 A FÖLDGÖMB 2013. JÚNIUS–JÚLIUS

FELFEDEZŐK NAPJA – KutatóexpedíciókFesztiválján a Magyar Tudományos Akadé-mia főtitkára, Németh Tamás által átadott

Magyar Felfedező Nagydíjat idén Börcsök Péter, aGortani Expedíció vezetője kapta.

A Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapít-vány életre hívta díj nagy múltú, igen aktív, pro-fesszionális tevékenységet végző kutatócsapat irá-nyítójához került.

A Földön szinte nincs olyan hely, ahova emberne tette volna a lábát. Az utolsó, még felfedezésreváró területek között van a Föld mélye, ahol mégvan esély elsőként megtalálni azt, amit az évezredessötétség eddig minden szem elől elrejtett. A bar-langok világa kemény, fáradságos munkával, alaposfelkészüléssel, sok kitartással, nem kevés veszéllyelés persze óriási szerencsével még számtalan csodátnyújthat. Ez és ennek az élménynek a megosztásaazokkal, akik társak a nehéz cipelésekben, hóban,fagyban, kitéve magukat a hegyek veszélyeinek, la-

vináknak, viharoknak – nos, ez a válasz arra, hogymi vonzza-hajtja a barlangkutatót.

A Gortani Expedíció kutatási területe az észak-olaszországi Canin-plató, ahol a 20 éve folyó magyarfeltárások (l. A Földgömb 2011/3 lapszám) több mint21 km újonnan felfedezett járattal növelték meg aMichele Gortani-barlangrendszer hosszát. Az expe-dícióban eddig összesen 175 ember vett részt, a rend-szeresen visszatérő magot egy 25 fős, elszánt csapat alkotja. A kutatócsapat tagjai évente több alkalom-mal is leszállnak a –600 méteres mélységben beren-dezett barlangi táborhelyükre, az ún. bivakba, hogyott egyhetes folyamatos lent tartózkodásuk során tovább kutassák a barlang járatait. Kitartó és rend-szeres munkával számos új barlangjárat tárult fel,ezek feltérképezése, képződésük elemzése, barlangtani sajátosságaik tudományos vizsgálata is a csapat mun-kái közé tartozik. A további kutatás eredményekéntakár Olaszország leghosszabb barlangrendszerénekfeltárására is lehet esély.

A

CSÜTÖRTÖKÖNKÉNT 16.35-KORA rádióban vendégünk a témáról:BÖRCSÖK PÉTERKorábbi mûsoraink meghallgathatók:www.afoldgomb.hu/radio

FM 105.9


PILLANTÁS A MAGASBÓL

Május végén szomorú hírrel került a hazai és a világsajtó hasábjaira a Himalája második és Földünk harmadik legma-gasabb hegye, a Kancsendzönga: a sikeres mászás után, visszatérés közben öt hegymászó, köztük a magyar Erőss Zsoltés Kiss Péter eltűnt, életét vesztette.

A „Hó öt kincse” nevet viselő hegynek valóban öt csúcsavan, a legmagasabb 8586 méterig emelkedik. A Kangcsen-dzönga Nepál és az Indiához tartozó Sikkim állam határán helyezkedik el, Indiának ez a legmagasabb pontja. A havascsúcs a legkeletibb a Himalája nyolcezres ormai közül.

Az ehhez hasonló, felhőmentes időjárás leginkább a mon-szun előtti időszakban fordul elő. A hegymászók többsége éppezért választja a tavasz végét, az áprilist és májust magashegyivállalkozásaihoz.

A műholdképen jól látszik a Himalája éghajlatválasztó jellege: míg északon a Tibeti-magasföld kopár tundrája éshegyi sztyeppje, jellemzően barna fennsíkja helyezkedik el 4-5000 méter magasságban, délen a völgyek gyorsan lejteneka Brahmaputra alföldje felé, és a 2-3000 méter alatti magas-ságban már az erdők is megjelennek, zöldre festve a vidéket.E két táj közt láthatjuk a jégkoronás csúcsokat, gerinceket és a völgyek felső részeit kitöltő, akát több tíz kilométer hosz-szúságú gleccsereket.

A Kancsendzönga tömbjét nyolc kisebb-nagyobb gleccseris határolja, az űrfelvételen a kelet felé tartó Zemu-gleccser a leglátványosabb. Nem csoda, hogy a csodás táj és a híresszent hegy komoly – és néha végzetes – vonzerőt jelent a gya-korlott hegymászók számára.

SZÖVEG: TIMÁR GÁBOR

A HÓ ÖT KINCSE

FORRÁS: NASA — LANDSAT 7 — 2005

ÁRCIUS 11-ÉN, A SZÜRKÜLET PERCEIBEN,országszerte hivatásos és amatőr csillagá-szok csoportjai vonultak a borongós tél

utáni tiszta tavaszi égbolt alá, hogy megpillantsák azév első, akár szabad szemmel is látható égi jövevé-nyét, a C/2011 L4 (PANSTARRS) üstököst. A nagyérdeklődés nem volt alaptalan: a 2011 júniusábanfelfedezett égitest az első fényességmérések és pálya-számítások alapján igen látványosnak ígérkezett.

A PANSTARRS-hoz hasonló égi vándorok na-gyon nagy távolságból, a Plutón túlról érkeznek aNap közelébe. Többségük a Naprendszer legkülsőhatáránál található Oort-felhőből származik, ahol

M

A PANSTARRS üstökös két héttel a megjelenése után,március 29-én, a szürkületi égen, PÁVEL ZOLTÁNetyeki felvételén (fent)

A PANSTARRS üstökös teljes pompájában az éjszakai égbolton, április 15-én. A felvételt PAPP ANDRÁSkészítette Agostyánból, 20 cm tükörátmérôjû Newton-asztrográfra szerelt Canon EOS 550D fényképezôgéppel (balra)

PANSTARRS ÜSTÖKÖS 9

PILLANTÁS AZ ÉGRE

A PANSTARRS ÜSTÖKÖS nevüket, manapság azonban a kométákat többnyireautomata távcsövek találják meg. Így nem egy sze-mélyt, hanem a tudományos program vagy az auto-mata távcső nevének rövidítését adják meg betűszóformájában. A Pan-STARRS távcső a Hawaii-szige-tek egyik magaslatán elhelyezett automata műszer,ami a Földet veszélyesen megközelítő apró, mozgóégitestekre – például kisbolygókra, üstökösökre –vadászik. Szerencsére igazán veszélyes objektumotmég sem ez, sem a többi hasonló keresőprogramnem talált, de az ördög sohasem alszik. A kitartó ke-resés „melléktermékeiként” a Földet messze elkerülőpályán mozgó égitestek is nagy számban válnak is-mertté. A PANSTARRS gyönyörű látványa ellenéresem került hozzánk a Nap távolságánál közelebb, ígybolygónkra teljesen veszélytelen maradt.

SZÖVEG: SÁNTA GÁBOR, WWW.MCSE.HUFRANCSICS LÁSZLÓ, WWW.PTES.HU

mag elég sok anyagot tartalmaz – abból kinyúlócsóvája is. Az üstökösök a Nap közelségében ra-gyognak a legjobban – hiszen itt éri őket a legerő-sebb sugárzás –, majd lassan elhalványodnak. Egye-sek Nap körüli pályára állva visszatérnek (példáula Halley-üstökös), míg mások örökre az űr sötét-jébe távoznak.

A PANSTARRS-t hazánkból március idusa kör-nyékén lehetett a legjobban megfigyelni, közvetlenülnapközelségét követően, az esti szürkületben, a nap-lemente után nagyjából fél órával. Bár az üstökös fé-nyessége elmaradt az előrejelzésektől, a szerencsés éskitartó észlelők szabad szemmel is megpillanthatták,távcsőbe tekintve pedig több száz amatőr csillagászfigyelte meg vagy fényképezte le a kisméretű fejbőlkiinduló, legyezőszerűen szétterülő csóváját.

Az üstökösök mindig a felfedezőjükről kapják

a Naprendszer korai időszakából visszamaradt„piszkos hógolyók”, azaz porból és fagyott gázok-ból álló üstökösmagok keringenek. Néha egy-egy,a közelben elhaladó csillag gravitációs mezeje za-varja meg a néhány kilométer átmérőjű, távoli égi-testek lassú keringését, és ilyenkor előfordulhat,hogy egyikük-másikuk a Naprendszer belső régióifelé kezd vándorolni. Évezredes út után a Nap kö-zelében (nagyjából a Jupiter távolságában) felme-legednek, és a szublimáló jégből porszemek és ki-sebb kődarabok szabadulnak ki, majd szétterülnekkörülöttük. A törmeléken szóródik a napfény, ígyláthatóvá válik az üstökös feje (kómája) és – ha a

SÓLYMOK 1110 A FÖLDGÖMB 2013. JÚNIUS–JÚLIUS

FLÓRA ÉS FAUNA

KÉPEKEN EGY TÍZ ÉV KÖRÜLI, HÍM KERECSEN -SÓLYOM és annak mindennapjaiból néhánykiragadott pillanat látható. A kérdés azonnal

felmerülhet: vajon hogyan készülhettek ennyire közeli,már-már az intim szférát érintő képek e gyönyörű ésfélénk madárról? Ezt a sólymot már közel tíz éve is-merjük, próbáljuk nyomon követni mindennapjait ésbepillantást nyerni izgalmas életébe. A korábbi, direkt

ASÓLYMOK, KARNYÚJTÁSNYIRA

megfigyelések már rengeteg információval látták el azérdeklődőket, bár a napi majd’ tízórás megfigyelési ké-szenlét nehezen megvalósítható.

Itt jöhetnek képbe a modern kor vívmányai (nemfeltétlenül a morzsaporszívóra vagy a robotfűnyíróragondolva), többek között a mozgás érzékelővel ellá-tott, telepített vadkamerák, magyarul kameracsap-dák. Használatukkal sok-sok időt, energiát takarít-

hatunk meg, és olyan közelségbe kerülhetünk a vad-állatokhoz, hogy mindannyiunknak – de legalábbisaz erre fogékonyaknak – bizton felszalad a szemöl-döke a csodálkozástól.

A ragadozó madarak időszakos városlátogatása – így a leggyakrabban szem elé kerülő karvalyé, il-letve a jóval ritkább vándor- és kerecsensólyomé –döntő részben a városokat élettérként használó par-lagi galambok tömegei okán történik, főképp atéli, táplálékszegény időszakban. A légi vadászok je-lenléte és tevékenysége kifejezetten hatékony leheta mű em lékeket, épületeket „sakkban tartó” galam -bokkal szemben, így a jelenség egyúttal a városi ga-

lambcsapatok kordában tartásának egyik legter-mészetesebb módjaként is értelmezhető. (Elég pél-daként csak Olaszországot említeni, ahol he lyen -ként sólymokat használnak a városi galambokféken tartására.)

A több hónap alatt készült sok ezer felvételelemzésének és gondos válogatásának mellékter-méke az itt látható montázs, ami arra is hivatott,hogy felébressze bennünk a természet iránti rajon-gást, és a szélben ne csak a vattacukros mellől be-szerzett lufi dörzsölésétől lúdbőrözzünk…

SZÖVEG ÉS KÉP: BALÁZS ISTVÁN (BALU) WWW.WORLDOFBALU.COM

VAN KÉPÜNK!

VÍZI FELFEDEZŐÚTRA INDULTAK A HAZAI RED BULLáltal támogatott világbajnok magyar wakeboardosok– Horváth Kinga és Szóláth Szebasztián –, kiegé-szülve néhány szintén profi kollégával. Céljuk az

VASÉRC ÉS WAKEBOARD dig a legnagyobb hazánkban: megközelíti a 60 mé-tert! Vize igen hideg, gyorsan mélyül, ám sziklás,így a fürdőzés nem ajánlott benne.

A kétnapos, rendhagyó akción a wakeboardosoka környezetbarát csörlős technikát használták,amely szinte bármely vízfelület esetében lehetősé-get ad kedvenc sportáguk űzésére.

KÉP: SÜVEG ÁRON

volt, hogy minél különlegesebb, meglepőbb, eldu-gottabb „vizes foltokon” csússzanak Magyarorszá-gon. Olyan helyeken, ahol egyébként a wakeboar-dozás eszünkbe sem jutna.

Rudabánya. A középkori múltú bányatelepülésegykori színes- és nemesfémbányászatát a modernidőkben a vasérckitermelés írta felül. 1985-ig jó-kora külszíni vasércbánya működött itt, ám a fel-hagyás után a Vilmos és az Andrássy II. bányarésztalálkozásánál tavak keletkeztek. A vízszint emel-kedésével aztán egységes vízfelület jött létre, mely-nek mai hossza mintegy 300 méter, mélysége pe-

MAGYAR ÁGYÚ LONDONBAN 1716 A FÖLDGÖMB 2013. JÚNIUS–JÚLIUS

MAGYAR ÖNTŐMESTER

ÁGYÚJAA LONDONI

TOWERBAN

560 éve, 1453. május 29-én II. (Hódító) Moha-mednek, az Oszmán Birodalom szultánjának sere-gei 44 napig tartó ostrom után elfoglalták a Nyu-gatrómai Birodalom 476-os bukását követően mégközel ezer évig fennálló Keletrómai Birodalom – a középkori Bizánci Császárság – fővárosát, Kons-tantinápolyt (ma Isztambul). A 15. századi európaikereszténység legfontosabb keleti védőbástyájánakelestével a Bizánci Császárság is megszűnt, ezzel el-hárult a legfőbb akadály II. Mohamed Európameghódítására irányuló törekvései elől. Konstan-tinápoly sikeres ostromában kulcsszerepet kaptakazok a minden korábbinál nagyobb méretű bronz-ágyúk, amelyek elkészítése a történelmi feljegyzé-sek szerint egy Orbán (vagy Urbán) nevű brassóiöntőmester nevéhez fűződik.

Az Óriás eldördülAz 1896-ban kiadott Pallas Nagy Lexikonát fella-pozva a következő, némiképp túlzó megfogalmazásolvasható:

„Orbán: magyar ágyúöntő, aki Szeridzsemérnök és Muszlaheddin építőmérnök segítségé-vel egy óriási ágyút öntött Drinápolyban Kons-tantinápoly ostromához. Az ágyú súlya 300 má-zsa volt, belőle 12 mázsás lövedékek vettettek.Két hónapig szállította 700 ember és 100 ökör arendeltetési helyére.”

A minden korábbit meghaladó romboló erejűóriáslöveg készítője az 1440-es évektől különbözőhadseregekben zsoldosként szolgált. Meglehet, még

Nagy török löveg, az Óriás,a Dardanellák ágyúja, Magyar ágyú, Mohamednagy ágyúja, Királyi löveg: a hadtörténészek és a középkori fegyverek szakértőinek körében számos néven ismertmonstrum a 15. század különlegesen hatékony tűzfegyverének bizonyult,amely új korszak kezdetétjelentette a lőfegyverek történetében

A MAGA TELJES HOSSZÁBANa Dardanellák hatalmas, csavarkötéses ágyúja

AZ ÖKRÖK VONTATTA, HATALMAS ÁGYÚ hangsúlyos szerepet kap Fausto Zonaro, II. Mohamed Konstantinápoly bevételére indul címû festményén (1903)

ÓRIÁSLÖVEG A DARDANELLÁK BEJÁRATÁNÁL, 1853-BAN— a krími háború eseményeirôl beszámoló londoni lap rajzolója is megörökítette


hosszú ideig ellenállt volna Bizánc az ismétlődő tö-rök támadásoknak, ha Orbán hatalmas ágyúi a ke-resztény nagyváros falairól ontották volna a tüzet aszultán seregére. Ő ugyanis 1452-ben hajlandólett volna az ekkor már gyorsan terjeszkedő Osz-mán Birodalom halálos ölelésében vergődő, ko-rábbi méretének töredékére zsugorodó Bizánc szol-gálatába állni. Ámde az utolsó bizánci császár, XI. Konstantin egyrészt vakon bízott a hatalmas fa-lak védte város bevehetetlenségében, másrészt so-kallta az Orbán által kért összeget, és elutasította azöntőmester ajánlatát.

„Ha Bizáncnak nem kell a tudásom, jó lesz aszultánnak!” – gondolhatta az öntőmester, és nemtévedett. II. Mohamed, akinek mindennél fonto-sabb volt a Konstantinápoly bevételével járó di-csőség, kapva kapott az ajánlaton, s Orbán mellékét legjobb hadmérnökét is kirendelte. A többmint 5 m hosszú, két részből álló, csavarkötésselegymáshoz rögzített, 17–19 tonnás lövegek közel80 cm átmérőjű csövükből 1200 m-es távolságratudták kilőni a 300 kg-nál is nehezebb gránit- ésvasgolyókat.

Két hónapig tartott, míg a Drinápolyban (akkori nevén Adrianopoliszban) öntött ágyúkatkötelek és 50 pár ökör segítségével az onnan 200 km-re fekvő Konstantinápoly falai alá vontat-ták. Közben 400 katona erősítette-építette előttükaz utat, hogy a hadimonstrumok bele ne süpped-jenek a sok helyen laza talajba. Hét napba telt, mígelőkészítették őket a tüzeléshez.

A régészeti vizsgálatok arról tanúskodnak, hogya középkori „szuperfegyverből” az 1460-as évekelejéig 32 darab biztosan elkészült. Konstantiná-poly 1453. évi ostrománál másfél hónapon ke-resztül napi 7-szer lőttek velük, módszeresen rom-bolva a hatalmas falakat.

Örökbecsű fegyverA város bevétele után röviddel már ágyúöntőműhely létesült Isztambul Aranyszarv-öblön túliGalata városrészében, ahol megkezdődött a kü-lönböző méretű lövegek – közöttük e korabeli„szuperfegyverek” – sorozatgyártása. Ekkor Orbánmester már nem élt, halálát az ostrom alatt felrob-bant egyik ágyú okozta, ami abban az időben nemvolt szokatlan esemény.

A „Dardanellák ágyúit” a legnagyobb törökuralkodó későbbi hódító hadjárataiban is hasz-nálta. 1478-ban Scutari (ma: Shkodra, Albánia)ostrománál II. Mohamed 11-et vetett be belőlük,a Rodosz elleni első támadásban (1480) 16 ágyú-óriás ontotta tüzét a johannita lovagrend birto-kolta város erődítményeire. Ám Orbán félelmeteságyúi az Oszmán Birodalom további évszázadaibanis hadrendben maradtak: 17–18. századi utazók el-

beszélései szerint a parton felállított 40 óriáslövegvédte a Dardanellák tengerszorosát az ellenséges ha-dihajóktól.

Utolsó, ismert bevetésükre – több mint 350 év-vel a gyártás megkezdése után(!) – az 1807–1809-esangol–török háborúban került sor, amikor a brit ki-rályi haditengerészet az ún. Dardanella-hadműve-let során lőtte a part menti török erődítéseket. Vá-laszul a török hadsereg az akkor már „hadtörténetirelikviának” számító bronzágyúkból is viszonozta atüzet. Öt angol hadihajórajra lőttek a hatalmas lö-vegekből a Dardanelláknál. A korabeli haditudó-sítások szerint egy ilyen ágyúból kilőtt lövedék egybrit naszádot eltalálva 28 angol tengerészt megölt,további 32-t megsebesített.

Ám négy évtizeddel később, az Oroszország ellenikrími háborúba (1853–1856) Nagy-Britannia és Tö-rökország már szövetségesként lépett be. A jó viszonytartós fennállásának kifejezéseként Abdul Aziz szultán1867. évi angliai látogatása során Viktória királynő-nek ajándékozta az egyik, 1464-ben készült, jó álla-potban fennmaradt ágyúóriást, cserébe a Viktória ál-tal nem sokkal korábban Török országnak küldöttkét Armstrong-ágyúért. Az Angliába érkező fegyver-különlegességet a londoni Tower udvarán állítottákközszemlére, ahol egészen az 1980-as évek végéig fo-tózhatták a turisták. A híres középkori lőfegyver ez-után átkerült a portsmouth-i (Dél-Anglia) Nelson-erődben létesített Királyi Fegyvermúzeum (RoyalArmouries) gyűjteményébe, ahol jelenleg is látható.

SZÖVEG: TINER TIBOR

AZ ÁGYÚCSÔBE VÉSETT, 15. SZÁZADI TÖRÖK SZÖVEGII. Mohamedet dicsôíti

MOHAMED NAGY ÁGYÚJA — kaliber: 762 mm, tömeg: 18 264 kg, csôhossz: 5,2 m

A KÁRPÁTOK ŐSERDEI 2120 A FÖLDGÖMB 2013. JÚNIUS–JÚLIUS

Amíg Nyugat-Európában valóban kivágták azutolsó őserdőket is az elmúlt két-háromszáz évben,Közép- és Délkelet-Európa hegyvidékein néholszerencsésen túlélték a tájhasználat évezredes meg-próbáltatásait. A Kárpátok ritkán lakott vidékein,nehezen megközelíthető völgyekben, hegygerin-ceken még mindig állnak olyan erdők, amelyek sohasem láttak fejszét, fűrészt. Erdélyben és a csat-lakozó területeken a becslések szerint több mint200 000 hektár található belőlük, elsősorban a

HÍV A VADON!ŐSERDŐK A KÁRPÁTOKANAz „őserdő” szó hallatán többnyire a trópusok érintetlen vadonjai,esetleg a végtelen tajga jut eszünkbe. Európa egykorvolt őserdeitlegfeljebb a földtörténeti képeskönyvek lapjain tudjuk elképzelni,pedig utolsó töredékeik ma is léteznek; némelyikük félnapos uta-zással hazánkból is elérhető…

Déli-Kárpátokban. Kiterjedt őserdők húzódnakKárpátalján is, de Szlovákia és Lengyelország terü-letén ugyancsak fellelhető több száz kisebb állo-mány a Keleti-Beszkidektől a Fehér-Kárpátokig. A maradványok védetté nyilvánítása már az I. világháború előtt, magyar közigazgatás mellett elkezdődött, ám ma is csak egy részük áll oltalomalatt. Természetvédelmi és tu do mányos értékeikfelismerése szinte csak az elmúlt években kezdő-dött meg.

Évszázados rendezettségAz őserdőktől sokan azt várnák – talán a népmesékszófordulatai nyomán –, hogy sűrűk, sötétek, ne-hezen járhatóak legyenek. A valóság ezzel szembenaz, hogy többnyire világosak és áttekinthetők. Sőt,általában azt a benyomást keltik, mintha egy park-ban járnánk, ahol csodálatos, évszázados rende-zettség uralkodik.

Bár ahány őserdő, annyiféle, néhány jellemző-jük mégis közös. Ilyen például az idős, néha hatal-mas méreteket elérő fák jelenléte, vagy a holt fa-anyag, amely helyenként pazarló tömegben fekszikaz erdő talaján. A fák között mindenféle méretűelőfordul, ám az igazán nagyok többnyire büszkemagányban állnak, miközben az ifjabb nemzedé-kek – különösen a legfiatalabbak – kis csoportok-ban szoronganak. Ott, ahol egy idős fa kidől, vagymár csak a csonkja mered az ég felé, „ablakok”, ún.

„lékek” nyílnak a lombsátorban, ahol a beömlőfény gazdag lágyszárú szintet varázsol az aljzatra. A lékek itt is, ott is előfordulnak a szélviharok, hótörések, ritkábban tüzek nyomán; kialakulásukdinamikája hozza létre az őserdők bonyolult, mégisharmonikus szerkezetét.

A főleg bükkös vagy jegenyefenyves-bükkös zó-nában található őserdők élővilága rendkívül gazdag.Megtalálhatóak bennük azok a ritka fajok is, ame-lyek máshonnan már kipusztultak. Aljzatukon sok-féle gomba- és növényfaj él, a holt fatörzseket gyak-ran vastag moharéteg borítja. Az idős fák odvaitmadár- és denevérfajok sokasága lakja, a fakoronákmasszív ágvilláiban pedig előszeretettel fészkelnekragadozó madarak. Többnyire nem hiányoz nak anégylábú nagyragadozók sem. A háborítatlan erdőka hiúzok, farkasok, medvék utolsó mentsvárai, melyek

JEGENYEFENYVES-BÜKKÖS ÔSERDÔ A NAGY-FÁTRÁBANA nehezen elérhetô függôvölgybôl sohasem érte meg fát kitermelni

A KÁRPÁTOK ŐSERDEI 2322 A FÖLDGÖMB 2013. JÚNIUS–JÚLIUS

Kárpátalján, Huszt közelében. Hasonló védettségistátusszal rendelkezik a szintén jelentős kiterjedésűNérai-őserdő a Bánságban, Romániában, Resica-bánya szomszédságában, vagy az aprócska, de jólmegközelíthető Badínsky práles Szlovákiában,Besztercebánya mellett. Utóbbi a Zólyomi MűszakiEgyetem Erdészeti Karának kutatásait is szolgálja.A helyi szakemberek általában szívesen osztják megismereteiket, és vállalják a terepi vezetést, amelyutak híján igen nagy segítség.

Olyan őserdők is akadnak – főként Szlovákiá-ban –, melyeken jelzett turistaút halad át. Példa errea Madaras (Vtáčnik) erdőrezervátum, Prochot falufölött, törpe bükkerdejével és a csúcsát koronázósziklára felkúszó áfonyás rétekkel, vagy a Nagy-Milic szlovákiai oldalán megmaradt két őserdő-folt. Felkeresésükkor legjobb, ha minden vonat-kozó írott és íratlan szabályt betartunk – részint a terület megóvása, részint saját biztonságunk érdekében.

SZÖVEG ÉS KÉP: GÁLHIDY LÁSZLÓ

jelenléte hozzájárul, az élővilág egészséges, stabilműködéséhez. Földrészünk legnagyobb termetűerdei állata, az európai bölény ugyancsak őserdők-ben maradt fenn legtovább – Len gyelország és Fe-hér oroszország határán. A Kárpátokba történő visz-szatelepítésével több környező országban iskísérleteznek.

Rejtőzködők és elérhetőkA kárpáti őserdők egy része – pl. Erdélyben, Kár-pátalján – olyan eldugott helyeken található, ahovámég a helyiek is ritkán indultak útnak. Sok közü-lük ma is – védelem hiányában – előbb-utóbb a le-gális, vagy éppen illegális fakitermelés áldozatáváválik. Más őserdők jobban megközelíthetők, véde-lem alatt állnak, így csak vezetővel látogathatók.Ilyen például Európa legnagyobb bükkös őserdeje,a Kárpátok Bioszféra Rezervátum részét képező,csaknem 12 000 hektárnyi Uholka-Sirokij Luh

A SZLOVÁKIAI MADARASTÖRPE BÜKKERDEJEAz 1300 m-t kissé meghaladó csúcs alattmegjelennek a fenyôk,és az egyre dúsabb áfonyamezôk. A letörpülést a szeleknek kitett orom klímája idézi elô

IDÔS ERDEIFENYÔK MAGASODNAK AZ ÖSSZEFÜGGÔ LOMBSÁTOR FÖLÉSzlovákia ôserdeinek átfogó vizsgálatát 2009—2010-ben végezte el egy erdészekbôlés ökológusokból álló munkacsoport (jobbra fent)

RÓZSASÁNDOR

200200 éve született a

”betyárkirály”.

Alakját számos szépirodalmi alkotás

örökítette meg: színezték-formálták,

széles körben ismertté tették az utókor számára.

No de kit? A legendás hôst? A szegények

gyámolítóját? Vagy egy közönséges bûnözôt?

És mi az a szociokulturális közeg, amiben

e meglehetôsen kétes erkölcsû figura

oly nagy népszerûségre tehetett szert?

SZÖVEG: KOKAS ANNA

PERZSA EREDETŰ „BETYÁR” KIFEJEZÉSTeredetileg olyan fiatal férfiakra értették, akikvándorolva, alkalmi munkákból tengették

életüket. Kétségtelen, hogy marginális elemekről vanszó, de pejoratív jelzővé csak a 18. században kezdettválni, amikor a Rákóczi-szabadságharc bukását kö-vetően a fegyveres parasztok egy része csökönyösen el-zárkózott a „labancuralom” elfogadásától. Megélhe-tés híján, fegyverforgatásban szerzett jártasságukatkihasználva, más, törvényen kívüli csoportokkal ösz-szeverődve rablásból tartották fenn magukat. Ezek abandák jelentik a 19. században oly sok problémát okozó betyártársadalom magját.

A központi kormányzat sokáig nem foglalkozott a témával, ám előbb a napó-leoni háborúk után földönfutóvá lett katonák, majd az osztrák hadszervezet kény-szerű sorozása elől bujdosó fiatal férfiak megkerülhetetlen problémává duzzasztot-ták ezt a korábban elszigetelt jelenséget. Akadtak persze olyanok is, akik először csakkamaszos virtusból elkövetett csínytevések miatt bujkáltak a hatóságok elől, amelysokszor indokolatlanul kegyetlen testi fenyítést alkalmazott, és aránytalanul kisza-bott megszégyenítő, brutális büntetésekkel sújtotta az elkövetőket. Ám a szolid baj-keverők a betyártársadalomnak csak parányi részét tették ki, a zöm ugyanis komolygonosztevő volt, akik nem csak a napi betevőért loptak, hanem „életművük” részevolt a rablógyilkos-útonállás is.

Ám a szolid bajkeverők a betyár-társadalomnak csak parányi részéttették ki, a zöm ugyanis komoly gonosztevő volt, akik nem csak a napi betevőért loptak, hanem „életművük” része volt a rablógyilkos-útonállás is.

A

A Dél-Alföld világa

A betyárvilág földrajzilag az Alföld déli vidékeire koncentrálódott, ennek okai pe-dig elsődlegesen a nagybirtokok termelési rendszerére és annak 19. század elején ta-pasztalható átalakulására vezethetők vissza. Az alföldi nagybirtokokon elsősorbanbúzát, zabot, árpát termeltek, az állattartásban a szarvasmarha- és a lótenyésztés voltaz uralkodó. A termelést a szántóhasználatért robotmunkával tartozó zsellérek, il-letve a szezonális munkák idejére más vidékekről idesereglő napszámosok végezték.Mivel mindkét csoport csak laza szálakkal kötődött a nagybirtokoshoz, ráadásulnyomasztó létbizonytalanságban éltek, ezért könnyebben kriminalizálódtak, minta birtokos parasztság. A napóleoni háborúk hatására a nagybirtokok igyekeztek al-kalmazkodni a megváltozott piaci körülményekhez, és egyre nagyobb földterüle-teket sajátítottak ki a gabonatermelés fokozására, illetve a juhtenyésztés fellendíté-sére – nem meglepő módon a parasztok szántó- és legelőhasználati jogainakönkényes korlátozásával.

A folyószabályozásokat megelőzően az Alföld területének hatalmas része alig jár-ható, folyton változó vízelöntésű, mocsaras-lápos ártéri vadon volt. Aki azonban ki-ismerte a terepviszonyokat, még a hegységek erdeinél is biztosabb búvóhelyet ta-lált: a sík vidék ezért vált a törvény által üldözöttek kedvelt menedékhelyévé.Ráadásul a térség településszerkezete is a bujdosóknak kedvezett. A szétszórt tele-püléshálózatot alkotó tanyavilágban az egyes házak egymástól több száz méteres tá-volságban helyezkedtek el, többségüket az évnek csak egy részében lakták, mert atéli hónapokra sokan visszahúzódtak a falvakba vagy a mezővárosokba. Így a be-tyár számára nem csak őrizet nélkül hagyott prédául, de alkalmi szálláshelyül is szol-gálhattak. Ráadásul a hatóságok nehezen igazodtak ki e – síkvidéki jellege ellenére

KÉMLELÔ-NYÍLÁSON ÁT,

FALFESTMÉNYENRózsa Sándor

alakja kufsteini raboskodása

színhelyén(elôzô oldalpár)

ITT IS EL LEHETETT TÛNNI. ÉRTÉKÔRZÔKA magányos alföldi tanyák „biztonsági ôrségét” mindig is a kutyák adták. A betyárok márcsak ezért is csapatban támadtak. Céljuk többnyire a jószágok elhajtása volt

RÓZSA SÁNDOR 2726 A FÖLDGÖMB 2013. JÚNIUS–JÚLIUS

FOTÓK: KEREKES ISTVÁN

is kiszámíthatatlan – terepen, így még ha valaki beis jelentette a betyárok feltételezhető búvóhelyét,a kivezényelt pandúrok (később csendőrök) még amegnevezett tanyát is csak komoly nehézségekárán találták meg, nemhogy a mindig egy lépésselelőttük járó gonosztevőket.

A Dél-Alföld a 19. század elejétől fokozatosan vált hírhedtté aggasztó helyzetű köz-biztonságáról, a helyi hatóságok pedig egyre nehezebben tudták megoldani a kézre ke-rített gazemberek elhelyezését. (Még olyan esetről is tudunk, amikor jobb híján egy ká-polnát alakítottak át ideiglenes fogdává!) A helyzet az 1848–49-es szabadságharcbukása után vált tarthatatlanná, amikor a szélnek eresztett katonák tömegei egyik nap-

ról a másikra megélhetés nélkül maradtak. Mind-emellett a szabadságharc leverése és az elnyomó ura-lom elleni népi ellenszenv is testet öltött a betyártár-sadalom magatartásában. A hatóságok embereit napmint nap érték erőszakos támadások; rendszeresen elfogták, megkínozták vagy akár meg is ölték őket.

A szabadságharc után az alföldi parasztság hely-zete tovább romlott, és hatalmas felháborodást kel-tett az osztrák hadsereg áltat támasztott követelés is,mely szerint a katonákat 8 év külföldi szolgálatra kö-telezték. A kényszerű sorozástól félő, fiatal parasztoktovább gyarapították a mocsarak közt tanyázó be-tyárbandák létszámát. Ebben az időszakban a többrésztvevőt igénylő és jelentős haszonnal kecsegtető ál-latelhajtások voltak a lakosság ellen elkövetett leg-gyakoribb atrocitások, de a hevenyészett védelműnemesi kastélyok vagy gazdagparaszti házak is gya-korta estek fosztogatás áldozatául. A 15-20 marhátszámláló gulyák elhajtása mindennapos jelenség volt,sok uradalomnak okozva nehezen helyrehozhatóveszteséget.

Pásztor vagy betyár?

A pásztorok a szegényparasztságnak is a legnehe-zebb sorsú csoportját alkották. Életükben az ál-landóságot a magány, a farkasordító hideg vagyépp az elviselhetetlen hőség és sokszor az éhezés je-lentette. A betyárvilág szoros kapcsolatban állt apásztorokkal, kiknek életkörülményei elkeserítőekvoltak, és idejük javát a szabad ég alatt töltötték agondjaikra bízott állatokkal. A 18. század során aföldterületek egyre intenzívebb művelés alá voná-sával jogosan érezték fenyegetve amúgy is megle-hetősen ingatag lábakon álló egzisztenciájukat, ígygyakorta kerültek szembe a földesurakkal. Szám-talan esetben – némi részesedés reményében –maga a pásztor segítette a betyárok kezére az ál-latokat egy színleg megrendezett rablótámadáskeretében. De a banda egyik tagja is vállalhatottpásztormunkát, majd egy idő után köddé válha-tott az állatokkal együtt. A pásztor- és a betyárte-vékenység összefonódására számos alkalom kí-nálkozott.

... a szabadságharc leverése és azelnyomó uralom elleni népi ellen-szenv is testet öltött a betyártársa-dalom magatartásában.

A betyárvilág szoros kapcsolatbanállt a pásztorokkal, kiknek életkörülményei elkeserítőek voltak, és idejük javát a szabad égalatt töltötték a gondjaikra bízott állatokkal.

TÁGTÛRÉSA ridegen vagy félridegen tartott nyáj

melletti magányos pásztorkodás nyugalmaséletnek tûnhet. Ám, hogy ez koránt sincs

így, arra könnyen rávilágítanak az idôjárás viszontagságai, a komoly érték jelentette

felelôsség és a 19. század közepétôl a betyárvilág eldurvulása

RÓZSA SÁNDOR 29FOTÓ: KEREKES ISTVÁN

Rózsa Sándor — a legendává válás útján

Bár Rózsa Sándor minden kétséget kizáróan a magyar történelem leg-híresebb betyárja, „szakmai” pályafutásának kezdetei kimondottan ti-pikusnak és hétköznapinak mondhatók. Születésének körülményeirőlés gyermekkoráról amilyen sok mendemonda került a köztudatba, an-nál kevesebb hiteles információ maradt fenn.

1813 nyarán egy Szeged környéki tanyán látta meg a napvilágot, na-gyon szerény körülmények között, egy pásztor fiaként (apja is többszörkeveredett jószágtolvajlási ügyekbe). Iskolába nem járt, írni-olvasnifelnőtt fejjel sem tanult meg. 23 évesen került először börtönbe: két te-hén ellopásával vádolták, de a tettet nem sikerült rábizonyítani. Mégismásfél év börtönre ítélték, ahonnan tíz hónap múltán megszökött. Ez a mozzanat talán egész további sorsát meghatározta. Végérvényesenkriminalizálódott: szökött rabként folyamatosan bujkálnia kellett, s azártereken és mezőségi erdőkben rejtőző többi üldözött között keresettmenedéket.

Hamar megszervezte saját bandáját, a hagyomány szerint még a be-tyárok is félték ellentmondást nem tűrő személyisége és könyörtelen-sége miatt. (Érdekes az ellentét a néphagyomány és a hivatalos doku-mentumok között: utóbbiak szerint a betyárkirály alacsony termetű,halk szavú, visszahúzódó ember volt.)

A közszájon forgó történetek szerint az évek óta körözés alatt álló Ró-zsa úgy kapott kegyelmet, hogy az országos toborzókörútján Szegedre ér-kező Kossuth közelébe férkőzve felajánlotta: ha elintézi számára a ke-gyelmet, akkor embereivel csatlakozik a szabadságharchoz. (A jelenségnem kivételes, számos betyárbanda kapcsolódott be népfelkelőként a sza-badságharcba, hiszen akkor minden fegyverforgató kézre szükség volt.)Bár sosem derült ki, hogy a személyes találkozó ténylegesen megtörtént-e,annyi mindenesetre bizonyos, hogy 1848. október 23-i keltezéssel Rózsa Sándor megkapta a felmentőlevelet.

A betyár állta a szavát, és 150 emberével meg-szervezte saját csapategységét. A harcokban résztvettek ugyan, de az együttműködés tiszavirág-életű-nek bizonyult, 1848. december 27-én már bizo-nyosan elhagyták a frontot.

A betyárcsapatok alkalmazása a harcokban nemváltotta be a hozzá fűzött reményeket, engedetlen-ségükkel, kegyetlenségükkel (hiszen Rózsa csapatapéldául brutális etnikai tisztogatást végzett egy bán-sági faluban, a románok és szerbek által lakott Eze-resen) és fegyelmezetlen viselkedésükkel több fejfá-

jást okoztak feletteseiknek, mint amennyi eredményt fel tudtak mutatni – parancsrafel is oszlatták csapatukat. A betyárkirály nem egészen két hónapot töltött hada-kozással, de felettes kapitánya már az első bevetések után kérte visszavonásukat avelük kapcsolatban felmerülő katonai problémák miatt. A folklorisztikus honvédőszereplés, a szabadsághősként való megjelenés tehát kevéssé megalapozott legenda.

A betyár állta a szavát, és 150 emberével megszervezte saját csapategységét. A harcokban részt

vettek ugyan, de az együttműködéstiszavirág-életűnek bizonyult,

1848. december 27-én már bizonyosan elhagyták a frontot.

LOVAS VILÁG

A KÖZÖNSÉGNEK ÖLTÖZVE...Rózsa felettébb hiú embervolt. Mivel saját nadrágja rongyossá és koszossá kopott,addig nem engedte magát lefényképezni a kufsteini börtönben, míg tisztességesruhát nem kerítettek neki


FOTÓ: KEREKES ISTVÁN

A BETYÁRKIRÁLY A FOLKLÓRBAN

Az 1960-as években kiterjedt dokumentá-ciós munka kezdődött a Rózsa Sándor-ha-gyomány kronologikus feltérképezésére.Ennek során kiderült, hogy még a 20. szá-zadban is keletkeztek új történetek. Egyalaptörténetnek számos permutációja ma-radt fenn. A betyár sajátos karakterré for-málódott a néphagyományban, romantikushős lett, aki a szegények érdekeiért harcol.Rózsa Sándor alakja szépirodalmi alkotá-sokban is felbukkan, oly nagy szerzőket ismegihletett, mint Móricz Zsigmond vagyKrúdy Gyula. Emellett a ponyvairodalomkedvelt figurájává is vált, még a kortárs né-met ponyvában is felbukkant.

Rózsa Sándornak már első szökését kö-vetően híre kelt a lakosság körében, tiszte-letteljes rettegés lengte körül a nevét. A„Rózsa Sándor-legenda” legtöbb darabja az1840-es években keletkezett, beírva őt atörténelmi emlékezetbe. A történetekdöntő többsége persze puszta fantazmagó-ria, a ténylegesen megtörtént eseteket pedigolykor egészen hajmeresztő részletekkelegészítették ki. Nagy rablásait úgy meséltékegymás közt, hogy a fösvény, gazdag urakatkirabolta, és a zsákmányt szétosztotta a sze-gények között. Ráadásul más rablóvezérektetteit is Rózsa Sándornak tulajdonították.

Tetejében a történetek keletkezésébenmég divathullámok is fellelhetőek. Leg-gyakrabban a szabadságharc hőseként jele-nik meg, de rengeteg történet maradt fennarról, hogy Rózsa Sándor fiatal lányt mentmeg, vagy épp ő kap segítséget a parasz-toktól. Igazságosztó szerepben is felbuk-kan, a rossz helyi hatalom megleckéztető-jeként. A történetfűzés vadhajtásánaktekinthető az a felvetés, miszerint nemesiszármazású lett volna.

Egy szó, mint száz, ez a nép ajkán szü-letett „19. századi superman” nem sok vo-násában hasonlít a valódi Rózsa Sándorra.Van tehát egy legendás szabadsághősünk,aki óvja a szegényeket a gazdagok gonosz-ságától, és létezik egy közönséges bűnö-zőnk, aki ügyesen alkalmazkodott a köz-igazgatási és természeti viszonyokhoz, ígyfelnőttéletét nem rács mögött, hanem azelől menekülve töltötte. A két figura elvá-lasztása a köztudatban a mai napig nemtörtént meg, de ez talán nem is baj. A le-gendás hősök minden korban társadalmiigényre születtek, és születnek ezután is.

Egy korszak lezárul

A közbiztonság a Szeged környéki térségben volt a legproblematikusabb, ittmég a többi dél-alföldi vidékhez képest is kétségbeejtő helyzet uralkodott.Látszott, hogy megyei szinten ezt már képtelenség megoldani, így 1851-benközponti rendeletet bocsátottak ki az itt garázdálkodó betyárbandák kézrekerítésére. 1853-tól a hatóságok valóságos hajtóvadászatot indítottak RózsaSándor ellen is, az 1853. március 25-én kelt körözőlevélben nem kevesebb,mint 10 000 pengő vérdíjat tűztek ki a betyárkirály fejére. Azért vált hirte-len ilyen sürgőssé az ügy rendezése, mert a hatóságok felkeléstől tartottak,a parasztok közt pedig az a hír terjedt, hogy Rózsa Sándor – ha nem is magaszervezné meg a felkelést – bizonyosan az élére állna. Ám őt az erők kon-centrálása ellenére is csak jó 4 évvel később, 1857. május 9-én sikerült letartóztatni.

Az, hogy a betyárkirály kézre kerítéséhez ilyen hosszú idő kellett, többekközt annak tudható be, hogy a lakosság még mindig nem közönséges bűnö-zőként tekintett rá, hanem mint a szabadságharc hősére, olyan „közülünk való”figurára, aki helyettünk is borsot tör a csendőrök és a hatalmasok orra alá.

A környezeti adottságokon túl komoly bűnüldözési problémát jelentett,hogy a bűnözők elfogása az érintett megye hatáskörébe tartozott. Ez gya-korlatilag lehetetlenné tette a gyorsan mozgó üldözöttek letartóztatását, mertha nem sikerült a megyehatárig elkapni az elkövetőket, akkor az ügyet át kel-lett adni a területileg illetékes megyei hatóságnak, pontosabban: a vélt ille-tékes hatóságnak, mert mire a hivatalos okmány megérkezett, az üldözöttmár árkon-bokron túl volt. Nem véletlenül voltaka megyehatárok mentén elhelyezkedő csárdák a be-tyárok kedvelt szálláshelyei.

A korábbi – alacsony hatékonysággal működőrendfenntartó rendszer felszámolása és a Bach-kor-szak új mechanizmusának beindulása közötti idő-ben – a bandák kedvükre garázdálkodhattak. Ám az1850-ben létrehozott rendőrség fejlesztése és a vár-megyékben működő zsandárság kiállítása korszerűés hatékony eljárást tett lehetővé.

Le a betyárokkal!

A rendfenntartó szervek kezdeti nehéz évei a szabadságharctól egészen az1850-es évek derekáig húzódtak, melynek jelentős elemei voltak az akkoritársadalmi feszültségek is. Az 1848 után bevezetett osztrák rendszer műkö-dését ugyanis jelentősen gátolta a helyi erők elutasító magatartása, elsősor-ban a szegényparasztság által lakott tanyavilágban. Itt ugyanis a betyár egy-fajta „társadalmi” hatalmat képviselt, melyhez amolyan rettegésbe hajlótisztelettel viszonyultak, és a betyárt most már az idegen hatalom embere haj-kurászta, akit – ha lehet – még jobban gyűlölt, mint a teheneit fenyegetőgazembert magát.

Az 1850-es évek második felében a rendfenntartó szervek már egyre érez-hetőbb biztonsági tényezőt jelentettek a mindennapi támadásokkal szem-ben: a Habsburg-hatalom mind lojálisabbnak tűnt a helyi erők számára, éselindult közöttük a kooperáció. Az 1867-es kiegyezéssel pedig a központihatalommal való össznépi szembenállás végképp erejét vesztette, s az eddigzaklatottak sem voltak hajlandóak tovább eltűrni a betyártámadásokat, ön-kényük felszámolását pedig a kormányzattól várták el. A központi hatalomhelyi szervei megszilárdultak, a társadalom pedig a saját érdekeinek képvi-seletét látta részükről.

HÍRES-HÍRHEDT SZEMÉLYA hölgyek szívét megdo-

bogtató, legendás hôsalakja kevéssé hasonlí-tott a valójában barna

bôrû, kis termetû, zömökfigurára. Mindenesetre

a legendák szerint a kufsteini években pénzért

mutogatták (a hétvégivásárban és a börtöncel-

lában is) korának nagyhírû bûnözôjét, valóságos

Oszáma bin Ladenját. Érkeztek is Európa sokszegletébôl a borzon-

gásra vágyó érdeklôdôk

KÖRÖZÔLEVÉLIdôvel a hatóságok

munkájának eredményességéhez jelentôs mértékben

hozzájárult a lakosságközremûködése, akik igyekeztek

minél részletgazdagabbszemélyleírást adni

az elkövetôkrôl

A korábbi – alacsony hatékonyság-gal működő rendfenntartó rendszer felszámolása és a Bach-korszak új mechanizmusának beindulása közötti időben – a ban-dák kedvükre garázdálkodhattak.


Börtön-évtizedek

De hogyan alakult Rózsa Sándor sorsa a továbbiakban? A történet ezen a pon-ton elveszíti romantikáját. 1857-es letartóztatása után 1859-ben halálos íté-letet mondtak ki rá, de ezt utólag életfogytiglani börtönbüntetésre mérsékel-ték. 1868-ban császári kegyelmet kapott, és szabadlábra helyezték. Ámalighogy kilépett a börtönből, rögvest visszatért korábbi élet formájához: lépésttartva a technikai fejlődéssel, vonatot tartóztatott fel és próbált kirabolni. Bára vadnyugati stílusú kisiklatás sikerült, mégis ez lett élete utolsó akciója. A pos-tavonatot őrző katonák visszaverték a támadást, Rózsa Sándor is golyót kapott,így nem tudott elmenekülni. 1872-ben életfogytiglani fegyházra ítélték, me-lyet később börtönbüntetésre változtattak, s a szamosújvári börtönben halt meg1878. no vember 22-én.

Európai hírneve nem csak valós útonálló-tevékenységéhez, hanem bör-tönéveihez is kötődik. A maga korának félve csodált bűnözője volt. A korOszáma bin Ladenje, akit az 1860-as évekbeli kufs teini raboskodása idejénpénzért meg lehetett nézni rabláncon a cellájában, vagy épp a hetivásár lát-ványosságaként, mint egy ritka óriáspandát,vagy egy kézzelfogható vadembert. És jöttekis mindenfelől az úrhölgyek, hogy meglesséka rabosított, ám így is romantikus képzeteketkeltő martalócot.

A későbbi letartóztatások sorozata ugyan-akkor jól szemlélteti a változó hazai rendszert,a szervezett rendfenntartást, a csendőrség ha-tékonyabb működését. A korábban évtize-dekig garázdálkodó betyárkirálynak a meg-változott viszonyok között már esélye semvolt a menekülésre. A betyárok legendás kor-szaka tehát leáldozott, a végének szimboli-kusan Rózsa Sándor halálát tekintjük.

NEM ÉPP AZ ALFÖLDAz 1393-ban katonai erôdként épült, rettegett kufsteini várbörtönben kezdte letölteni életfogytiglanibörtönbüntetését Rózsa Sándor, ám csak 1865-ig maradt itt. A vár leghíresebb „vendégeinek” egyikevolt — a mai várberendezés tárlata is erre utal

BÖRTÖNVÉGRózsa Sándor öregkori bör-

tönképe és a betyárkirályegykori sírja a szamosújvári

rabtemetôben. A sírhelyet2012-ben új kôsírra cserélték


FOTÓ: SÜVEG ÁRON

WA

SH

ING

TO

NA NAGY SZELLEMEK VÁROSA?Kezemben egy ócska térképpel gyaloglok: nagyjából a belvárosbankellene lennem, hacsak nem rontottam el a metrómegállót. Az óriási su gárutakat hatalmas portálú boltok és éttermek szegélyezik, a lámpák égnek, a bejáraton ott lóg az open felirat. Az üvegvitrinekhez közelebb hajolva, mintha árnyak suhognának.Keresem a helyem, sarokról sarokra bandukolva várom, hogy befordulva megleljem a nyüzsgő belvárost, a city centert; aktatáskával rohangáló hivatalnokokat akarok, szónokokat és tüntetőket, sürgölődő városlakókat szeretnék látni. Hiába…

SZÖVEG ÉS KÉP: SÜVEG ÁRON

Talán majd a következő sarkon. Ám egy-szer csak a Fehér Házba botlom. Náhányanfotózkodnak, páran frizbizgetnek és lazí -tanak a parkban, a legtöbben viszont némikattintás, és egy Obamához intézett viccesmegjegyzés után tovább is sietnek a fák csú-csa felett ékeskedő Washington-emlékműobeliszkje felé.

Amikor megállok a National Mall ha-talmas terének közepén a fejem fölé tor nyo-suló obeliszknél, akkor döbbenek rá, hogyvalóban megérkeztem a város köze pé re. Sőt,ha a pár lépésnyire lévő nullás követ ve szemalapul, akkor az Egyesült Államok köze -pére. Balra fordulva lelki szemeimmel lá- tom, ahogy Martin Luther King a Lin coln-emlékmű lépcsőin kiáltja a tömegek fejefölött felém: „I have a dream”. Végig pász -tázva a monumentális épületek vég te len so-rán, a másik irányban a látóhatáramat aCapitolium épülete zárja, melynek lát vá -nyát alighanem mindenki ismeri, de sokan

jönnének zavarba, ha megkérdeznénk, mi istörténik a falain belül.

Ha továbbra sem mozdulunk el az obe-liszk alól – és miért is tennénk, ha mársorba kell állni ahhoz, hogy feljussunk a169 méter magasan lévő csúcsába? –, maradelég időnk, hogy egyik szemünkkel a FehérHázat, a másikkal a Capitoliumot vizslatvaelgondolkodjunk: milyen, nemzetek felettál ló hatalmi erők és láthatatlan informáci -ók, titkok és cselszövések mátrixába keve -red tünk. A szigorúan rendezett város lát vá -nya és a hatalmas tereket betöltő emberekhiá nya amúgy is utópisztikus hangulatbaker get, a mellettem álldogáló és talpig ame-rikai zászlóba öltözött, túlsúlyos család élet-képei pedig már csak csokiszirup a milk -sha ke tetején. Nem tudom levenni róluk asze mem, a katasztrófafilmekben ilyen csa-ládi-idilli pillanatokban már ott morajlik afeszültségkeltő zene: várható, hogy valamitörténni fog...

Páholyából a Mallra tekint,

a több kilométeres,zöld óriástérre.

De leginkább azon túlra:

a Mall-tengelytúlsó végén

terpeszkedô Capitolium mindenkori

személyeire, a képviselôkre

és a szenátorokraszegezi szúrós

tekintetét

Washington


A színfalak mögött működő városDe most nem történik semmi, csak állunk aper metszerű zivatarban, néha párarasznyitcsúsztatva a lábunkon, s közben azon gondol-kodom, vajon mi szél fújja Washingtonba azembereket, azonkívül, hogy családilag nya ral-nak és adakoznak a hazafiság oltárán, esetleg is-meretterjesztő osz tálykirándulás kere tében te-relik végig őket a nem zeti kincseket rej tő,elképesztően gazdag mú zeumok hadán, me-lyek minden kétséget kizáróan hitelesen mu-tatják be a nemzet történelmét és kultúráját azőslakosoktól az űrhajózás vívmányaiig.

A Potomac folyó partján elterülő, majd’600 000 lakosú Washington az Egyesült Álla-mok fővárosa, ugyanakkor magyar fejjel furavégiggondolni, hogy miért egy ilyen „kis vá -rost” illet ez a titulus, miért nem valamelyiktöbb mint tízszer akkora ke res ke delmi köz pontot. Persze tudjuk a választ: itt pont az egyen-súlyi, köztes helyzetben vagyunk a két tör té -nelmi vetélytárs, a délebbi Philadelphia és azészakabbi New York között.

Ám itt a hangulat is mintha egy nagyrapumpált kisvárosra emlékeztetne: a négysávos

A MALL LÉTREJÖTTE Washingtont – és egyben az ország főterének is ne-vezhető National Mallt – egy francia származásúépítész, Pierre Charles L’Enfant tervei alapján végülAndrew Ellicott kezdte meg építeni, George Wa-shington elnök megbízására a 19. század végén. Afrancia építész eredeti terveiben még szereplő, ha-talmas sugárút sosem született meg, ezzel szembenmaga a tér számos változáson esett át az elmúlt kö-zel másfél száz esztendőben. Az első száz év inkábba vad városiasodás jegyében telt, a park egyre inkábbpusztult, a Capitolium teraszairól korántsem a maiimpozáns és rendezett kép fogadta a kép viselőket.A 20. század elején aztán James McMillan szenátorkezdeményezésére új városrendezési terv megvaló-sításába kezdtek, melynek során városszerte eltün-tették a nyomornegyedeket, és parkokat, sétányokatépítettek, emlékműveket és hivatalokat emeltek.Az új tervek alapjait azonban L’Enfant eredeti el-képzelései szolgáltatták, ezért a mai napig úgy te-kinthetünk az arlingtoni temetőben nyugvó fran-ciára, mint a város egyik szülőatyjára.

Időről időre felvetődik a kérdés: mihez is kezd-jen a város a demokráciát szimbolizáló, ám hatalmasés tulajdonképpen üres térrel? Az idő múlásávalegyre több emlékmű hada pettyezi, s nem való-színű, hogy ennek valaha is vége lesz.

SZABÁLYOS SZERKEZETAz új fôváros korabeli alaprajza.

Az 1884-ben éppen Washingtonban megrendezett Nemzetközi Meridián Konferencia javasolta a Greenwichi

kezdômeridián bevezetését. Ezt megelôzôen a National Mall nyugati szélén húzódó délkör

volt az amerikai térképészeti mérések origója

Óriásdemonstrációk színhelye, egy Mall-szelet

az obeliszkrôl (a Washington-emlékmûrôl)

nézve, elôtérben a II. világháborús,

a háttérben a Lincoln-emlékmû és a Potomac folyó

utakon csak lé zengenek a kocsik és biciklisták, a tu-ristákat leszá mítva mindenki határozottan és cél-tudatosan végzi a dolgát a maga kimért tem pójá-ban. A neo klasszicista és neogótikus színfalakmögött országok sorsáról és emberek millióinakéletéről hoznak döntést. Láthatatlanul, látha tat -lanok. Szellemek, akik a hivatalok mélygarázsai ésa magányos otthon közt a kocsi ablakából szem be-sülnek személyesen a harmadik világ képvi selőivel,egy-egy hajléktalan vagy kéregető képében.

Aki a téren végigtekint…Nem is érdemes többet a politikára gondolni, hiszenmár itt állok az ajtóban, a lifteslány lelkesen me séliaz emlékmű történetét, s hogy milyen csodá latos ki-látás nyílik a tetejéből a városra és a tájra. Nem hi-ába, ez Washington legmagasabb épülete! De mostesik. Jön mindenhonnan, a nedves ablako kon ke-resztül pedig még a közeli Fehér Házat is alig tudomkivenni. Tökéletes rendezés, a lát vány hoz most márhangulat-filter is van, lelkesedésem nem csüggedvéncélpontokat keresek a végtelen park körül kerítés-ként húzódó épületmonst ru mokban.

A majdnem 3,5 km hosszú, hatalmas tér Lin-coln-emlékmű felőli végén állok. Mászom fölfelé azemlékcsarnokba, aztán visszapillantok egy pil la-natra, nem bírom megvárni, hogy a tetejére érjek.Grandiózus a látvány: a híres medence fölött elte-rülő, végtelen tér, a közepén egy óriási tüskével.Üzenőfelület a világ számára, egy óriási rajzszöggelátszúrva. Nemhiába ihletett meg megannyi szó no-kot és igazságérzőt a hely szelleme, aki hatalmastrónjáról néz le ránk és a távolba egyaránt, az em-lékművét szegélyező és égbe nyúló oszlopok közül.

ÖSSZKÉPKínától a Fehér Házig...

Washington közepe nem épp a Tienanmen tér.Látványosság, véleménynyilvánítási hely, jóléti

grund. Fûre lépni határozottan szabad!

FELHÔKARCOLÓÓriástû a város szívében: a Washington-emlékmû obeliszkje

WASHINGTON 41

A CIKK MEGJELENÉSÉNEK TÁMOGATÓJAAZ STA TRAVEL — STATRAVEL.HU

WASHINGTON 4342 A FÖLDGÖMB 2013. JÚNIUS–JÚLIUS

Abraham Lincoln vakítóan fehér márvány em-lékműve megállít. Nem csak azért, mert kinn esik azeső, és jó itt, a hatalmas oszlopok tövében kicsit meg- szárítkozni, de érdemes is leülni és elgondolkodni,milyen befolyással lehet egy szál ember a világra. Lin-coln szigorú, büszke és jövőbe tekintő (de a Mallonis végignéző) arcán és életén mintha az egész ameri-kai történelem és szemlélet tük röződne vissza. Szem-beszegülés és érdekérvényesítés a kortársakkal szem-ben, a világot meghatározó és a szabad ság jogokatelőtérbe helyező rendel ke zé sek, drámák, elnökgyil-kosság. Ahogy a rendkívül népszerű elnök halálakormegjegyezték; „Immár a történelem része”. Így fog-lalta el méltó helyét e panoptikumvárosban, annakis az egyik legékesebb helyén.

Háborús sebekTony Harper… Alexaner P. Pomeroy… Jesse JamesTyler… Billie Joe Wilson… Bruce J. Roth… né-hány sorban vagy oszlopban fel-feltűnnek magyar,szerb, olasz, francia, ázsiai nevek is. Kik ők? Igazá-ból az emlékező családokon kívül nem tudhatjuk.Csak annyit, hogy mindannyian Viet nam katonaiáldozatai. A háborúé, mely ellen sok százezres tö-megek tiltakoztak az emlékhely kör nyékén pár év-tizeddel ezelőtt, s ahol most kegye letüket róhatjákle a szomorú emlék előtt. A viet nami háborús hő-sök 75 méter hosszú, V alakú fala 58 256 nevethordoz, örök mementóként. Az egész várost vala-hol a háborúk szülték, alakították és éltetik. Errőla pár négyzetkilométerről a mai napig indítanakháborúkat, tüntetnek ellene, s kime netelétől füg-

getlenül emelnek nekik a városhoz méltó, monu-mentális emlékhelyeket. Ilyen a közeli koreai, vagya II. világháborús emlékművek és szobrok tucatjai,szerte a National Mall parkjaiban, vagy épp a Po-tomac túlpartján fekvő Arlingtoni temető is. Amaga nemében mind egyik döbbenetes. Az arling-toni hullámzó dombok végelát hatat lanul, de sza-bályos rendben sorakozó, hófehér sír kövei, vagy akoreai emlékmű bozótosból elő buk kanó, megviseltkatonai egysége és mellettük az országnevek, az ál-dozatok számával – sok százezernyi emberélet – Lu-xemburgtól a Fülöp-szigetekig.

AMERIKAI ELESETTEK TÍZEZREIA részben a földbe süllyesztett Vietnami HáborúsEmlékmû feketén tükrözôdô, végeláthatatlan név-lajtroma. Az Egyesült Államok leglátogatottabbemlékhelye

AZ ARLINGTONI ASSZONYOK

Az 1940-es évek végén egy fiatal katona magá-nyos temetése után vetődött fel először a gon-dolat; senkinek nem lenne szabad magá nyosanalászállni a sírba. A légierő parancs no kának,Hoyt Vanderberg feleségének, Gladysnek ötle-tét aztán tettek követték, és még abban az évbenkatonafeleség- és özvegytársaival meg alapítottákaz Arlingtoni Asszonyok Csoportját. Később,1972-ben aztán a hadsereg özvegyei, majd1985-ben a tengerészet özvegyei is csatlakoztaka tiszteletre méltó körhöz.

Az önkéntesekből verbuvált asszonycsapatazóta senkit sem hagy egyedül, minden egyes, azArlingtoni temetőben nyugalomra helyezett ka-tonát egyikük a 65-ből elkíséri. Naponta 8-10katonát temetnek el itt, s ebben csökkenés a jö-vőben sem várható - szomorú és állandó felada-tot róva az arlingtoni asszonyokra.

Az Arlington-hegy Washington városáhoztartozik, de már egy másik államban, Virginiá -ban fekszik. Hullámzó lejtőin alakították ki a vi-lág egyik leghíresebb temetőjét. Tulajdon képpenaz egész térség az egykori Dél területéhez tarto-zott, s a sírkert a vesztes parancsnok, Lee tábor-nok birtoka volt. A városra tekintő panorámáta költők, írók és például űrhajósok mellett el-sősorban katonák és politikusok szellemei él-vezhetik. Itt nyugszik örökmécses alatt John F.Kennedy, de találkozhatunk magyar nevekkel is:Asbóth Sándor és Stahel-Számvald Gyula azamerikai polgárháborúban szolgáltak tábor-nokként.

Múzeum-óriások

Már a nap derekánál járok, és még mindig nem ér-tem vissza a tér feléhez, de még nem voltam egy-ben sem a számos, elképesztően gazdag múzeumközül. A Nemzeti Múzeum modern épületénekaulájába toppanva már sejtem, ez más lesz, mintegy átlagos történeti múzeum. Az amerikai kultúratalán az egyik legbefolyásosabb hatás – hétköz-napjaink használati tárgyaitól a hallgatott zenén átaz öltözködésig. Patagóniától Tokióig habzsolják atö megek a hamburgert, öntik rá vagy a farmerjükrea kólát, miközben a trendi almás-termékükön vala melyik népszerű popzenét hallgatják. Ez mind-mind – és még ennél is több – jelenti az amerikaiálmot, a kényelmes fogyasztói társadalmat, jelenesetben falakra aggatva és vitrinekbe helyezve, pe-dig nemrég még pengették, hordták, használtákőket. Itt az eredeti amerikai zászló és megannyi tör-ténelmi relikvia, de vigyázat, csak annyit fogyasz-szunk, amennyi épp jólesik!

Pár száz méterrel arrébb a Smithsonian Institutesok – és ingyen megnézhető – gyűjteménye közüla világ leglátogatottabb múzeuma, a National Airand Space hívogat. Az első 25 évében több mint200 millió látogatót vonzó intézményben elké-pesztő mennyiségű információ és gép fogad többemeleten, a dimenziók minden lehetséges formá-jában. Mostanra már teljesen magába zárt az ame-rikai életérzés, valahol én is büszke vagyok arra,hogy micsoda technikai vívmányokat hozott létrea fajom, mennyi tudás és mekkora szellemek kellenek ahhoz, hogy mindez létrejöjjön. (Még akkoris, ha a Holdra szálló komp ránézésre nem sokkalbonyolultabb, mint egy alufóliába burkolt kis-polszki. Abba már csak félve gondolok bele, hogyanmertek emberek ezekbe a szinte teljesen analógszerkezetekbe bepréselődve a Földet elhagyni ésegy másik égitesten landolni…) A számtalan játék,szimulátor, vetítőterem, virtuális égbolt és csodarendesen magához láncol. Így a közvetlen közelé-ben lévő Capitoliumnál még épphogy elérem aNap horizonton eltűnő utolsó fénycsóváját.

SÚLYOS KLASSZICISTAA Nemzeti Levéltár homlokzata

LÁTVÁNYOSAN MODERNA Szépmûvészeti Múzeum keleti szárnya

Az origó: a Capitolium

Beesteledett: a Capitolium épülete és a környékhollywoodi színezetet kapott, az ember szinte várja,hogy egy hatalmas űrhajó, fénygömb, meteor, hul-lám vagy bármi katasztrofális berobbanjon, úgy,ahogy azt a filmekben megszokhattuk. De semmisem történik, csak turisták kattognak a gépeikkel.Közben azon gondolkodom, hogy akkor mosttényleg, mi is történik ott bent, a hatalmas már-ványfalak mögött, a jól ismert kupola alatt? Ittülésezik a Kongresszus, itt hozzák a törvényeket,egyszóval: parlament, csak más néven és merőbenmás rendszerben, mint mifelénk.

Bár az amerikai jelkép-épületek száma végtelen,mégis a Capitolium lett az ország és egyben a tör-vényhozás szimbóluma. Előtte üldögélve most az-tán megint Washington közepén érezhetem ma-gam, itt futnak össze a várost négy kvadránsratagoló sugárutak, innen indul és itt ér véget meg-annyi, olykor az én életemre is kihatással bíró tör-vény és határozat. Ezen ügyködik az a száz ezernyijogász, diplomata, lobbista, közgazdász, hiva talnokés persze szenátor, valamint képviselő, akik a fővá-rost éltetik, s javarészt a város központon kívülrőlingáznak be a centrumba nap mint nap.

KERÉKPÁRSÁVAz amerikai KRESZ-nél nincs érthetôbb és felhasználóbarátabb

A DOMBFelhôs alkony a Capitoliumnál



Meglepően sokan tömegközlekednek és járnak biciklivel, melyet szinte akárhová ma-gunkkal vihetünk buszon vagy metrón, ha már a lábunk nem bírja. Metrózni itt amúgysem rossz élmény: a futurisztikus és látványos metrómegállók, a gyorsan és pontosanközlekedő járatok mindenképp elviselhetőbbé teszik a közösségi élmény e formáját. Ám,miután a délutáni csúcs után a kora esti sze relvények is kiürülnek, igazán szellemvá-rossá válik Washington. A naponta itt sertepertélő félmillió ember szinte egyetlen szem-pillantás alatt felszívódott, csak a pár pislákoló éttermet vagy félig üres bárt kitöltő ven-dégek és vendéglátók maradnak, de az utolsó metróval velem együtt ők is magukmögött hagyják a belvárost.

Nekem is volt egy álmom. Nem em lékszem mindenre pontosan, aképek is kikoptak már, de Washing -tonban járkáltam. Szellem voltam,melyet egy kellemes szellő repítettide, s ahová – remélem – még visz-sza vezet utam, hiszen a NationalMall ikonikus épületei között szeret -ném látni azok arcát is, akik eseten-ként az ország minden tájárólide jönnek demonstrálni, pfujozni éséljenezni, ünnepelni és beiktatni.Amerikaiak milliói, ellepve a várost,mely nem is szimbolizálhatná job-ban az egyén és az ország hatalmát,s való jában a mókusok városa – deez már egy másik tör ténet.

A FÖLD ALATTA kizárólag múzeumok, hivatalok és irodák alkotta belvárosi munkahelyek dolgozóinak tízezrei láthatatlanul, a felszín alatt érkezve népesítik be a városközpontot

SZÉLES UTAK, MASSZÍV ÉPÜLETÓRIÁSOKTaxik az utcán, hivatalnokok a zord

kômonstrumokban. Háttérben az adóhatóság központi épülettömbje (jobbra)

Ha a cikk felkeltette érdeklôdését, az STA Travelnél kedvezô árú repülôjegyeket talál, megbízható és olcsó szállásokat foglalhat, számos kaland- és felfedezôtúra közül választhat — és a CareMed biztosítást se felejtse el!

A CIKK MEGJELENÉSÉNEK TÁMOGATÓJA AZ STA TRAVEL — STATRAVEL.HU

VILÁGJÁRTGRÁNÁTOK

RÉGÉSZETI LELETEK GEOLÓGIAI SZAKRENDELÉSEN

Kár lenne tagadni, hogy egy régész számára okoz némi bosszúságot, ha a tudományos feltárásra váró lelőhelyet

előtte mások már felfedezték. Ennek izgalmasabb formája, ha mindez a leletek korával nagyjából egy időben történt,

vagyis, az évszázadokkal ezelőtt itt élők garázdálkodásának lehetünk tanúi

SZÖVEG: HORVÁTH ESZTER

2004 májusában, az ásatás egy szép, tavaszi napjánsem történt ez másképp: egy újabb rablott sír…Ilyenkor persze az eljárás nem változhat: éppúgy kikell bontani és dokumentálni a jelenségeket,mintha az évszázad leletét találtuk volna meg.

A csontváz kusza összevisszaságban a gödöregyik felébe halmozva, a rablójárat nyomai a sírmásik végében – mindez nem sok jót ígért, de a lel-kesedés még kitartott: hátha hátrahagytak valamita rablók?! A bontást egy ügyes kezű restaurátorvégezte, nemhiába. Egyszer csak, valahol medence-tájékon (már amennyire egy feldúlt sír esetében ezmegállapítható), nem várt érdekesség bukkant elő:

Magyarország népvándorlás kori lelőhelyein viszonylag gyakori jelenség a kora-beli bolygatás – különösen az 5. század végén, 6. században elhunytak sírjait fosz-togatták előszeretettel. Ennek eredményével kellett szembesülnünk a Hajdúnánáshatárában szűk egy évtizeddel ezelőtt zajlott régészeti ásatások alkalmával is. A Tisza egykori árterén kiváló temetkezési helyet jelentő homokdombon több kor-szak temetője is megfért egymás közelségében, közülük a legnagyobbat a gepidakorban, mintegy 1500 éve, az 5. század végétől közel fél évszázadon át használták.A 73 sírt számláló temetőben sorokba rendeződve helyezkedtek el a lekerekítetttéglalap alakú, ~1,5 m mély sírgödrök. A sírok bontásakor az esetek többségébennem a megszokott anatómiai rend és a túlvilágra szánt használati tárgyak, étel- ésitalmellékletek tárultak fel: az egykor felhalmozott sírföld eltávolítása után kirabolt,feldúlt csontvázak látványa fogadta a szakembereket.

vöröses színben játszó, apró lapocskák. Az idő vas-foga és a bolygatás által meggyötört combcsontokközött valószerűtlenül jó állapotban ott lapult ösz-szesen tizenhét, elsőre talán modern üvegszilánkraemlékeztető, fényes lapocska.

A kíméletes tisztítást fotó, rajz és egyre növekvőkíváncsiság követte – mi lehet ez? A lapocskákat aNap felé fordítva, átlátszó, ibolyásvörös színükmegkapóan élénk volt. Meg voltunk győződve,hogy egy kupac valódi, a megmunkálás nyomait ismagán viselő ékkőről van szó, amit figyelmetlenségvagy érdektelenség okán nem vittek magukkal afosztogatók.

HAJDÚNÁNÁS-FÜRJ-HALOM-DÛLÔN az M3-as autópálya építéséhez kapcsolódó meg-

elôzô feltárást az ELTE Régészettudományi Intézetének munkatársai vezették.

Ha nincs az autópálya, nincsenek innen leletek sem.Az emberi jelenlét óriási kontrasztja

másfél ezer év különbséggel

BONTÁS KÖZBENRejt-e még

különlegességet e kirabolt temetô?

VILÁGJÁRT GRÁNÁTOK 5352 A FÖLDGÖMB 2013. JÚNIUS–JÚLIUS

Izzó széndarabkák

De honnan e meggyőződés? A vékony, vöröses kö-vecskék a korszak kutatóinak régi jó ismerősei. Anépvándorlás kori Európából származó régészeti le-letek egyik leglátványosabb csoportját finom kivi-telű ötvöstárgyak alkotják. Közülük is kitűnnek anemesfémből készült, különféle ékkővel díszített,sokszínű ékszerek és viseleti elemek, melyeken a be-rakások vörös színe dominál.

Carbunculus, vagyis izzó széndarabka – gepidakori elnevezésüket nem ismerjük, de az ókorban ígyhívták azokat a díszítésre szánt, átlátszó, vörös ás-ványokat, melyeket esztétikai és kereskedelmi ér-tékük elismerésével ma a drágakövek közé soro-lunk. A carbunculus név több ásványfajt isma gában foglal (pl. rubin, spinell, gránát), me-lyek megkülönböztetése magas szintű ásványtani is-meretek híján meddő vállalkozás, az antik világ tu-dósai nem is erre törekedtek. Számukra az értékeskövek pótlására, hamisítására szánt, hasonló színűüveg azonosítása jelentette a kihívást!

A korabeli tudományos álláspontot Caius Pli-nius Secundus, a Kr. u. 1. században élt polihisz-tor tollából ismerjük. Az enciklopédista tapasztalataszerint a hamisításnál nem volt „nyereségesebb csa-lárdság” – hozzátehetjük: már az ókorban sem…

Használatuk idején az ötvösmunkák mestersége-sen előállított berakásai nem igazán tértek el a ter-mészetesektől, persze e kettőt ma már nem nehézmegkülönböztetni. A földben töltött évszázadok, év-ezredek nem telnek el nyomtalanul az üveg életében.Mállásuk folyamán egykori színük és fényük alaposanmegkopik. Így mi sem szemlélteti jobban a drágakö-vek értékességét: az izzó széndarabkának becézett ás-ványok ma is változatlan ragyogással viszonozzák azévezredes sötétség után rájuk vetült első fénysugara-kat. Ennek lehettünk hát tanúi a hajdúnánási sír ese-tében is, de a történet korántsem ér itt véget. Kérdé-sek sora vetődött fel a leletekkel kapcsolatban. Milyenásványról van szó? Hogyan munkálták meg a nyers-anyagot? Miért nem foglalták be őket?A GRÁNÁTEGYÜTTEST

TARTALMAZÓ BOLYGATOTT, RABOLT SÍR GRÁNÁTLAPOCSKÁKKAL BERAKOTT, KÉSÔ 5. SZÁZADI ÖTVÖSTÁRGYAK OROSRÓL — tôr markolatának díszverete

és függesztôszíjának csatja. A korabeli kézmûvesmesterségek között az ötvösség az egyik legmagasabb szintûtechnológiai tudást és legösszetettebb szervezeti hátteret igénylô ágazat volt. Kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat, drága alapanyagokat, bonyolult technológiai eljárásokat tett szükségessé


Az újból napvilágot látott vörös lapocskák kísé-retükkel együtt „felkerekedtek”, hogy hosszabb-rö-videbb ideig különféle laboratóriumokban „vendé-geskedjenek”. Anyagvizsgálatuk ideális feltételekmellett kezdődhetett el. A foglalatlan állapot hatalmaselőnnyé vált, hiszen ötvöstárgyakba foglalt társaiktóleltérően e tizenhét kövecskét közvetlenül lehetett ta-nulmányozni. Ezzel együtt különleges bánásmód-ban volt részük – régészeti leletekről lévén szó, aroncsolással járó eljárásokat kerülni kellett. A meg-felelő fizikai és kémiai elemzéshez szükséges műsze-rek bevetéséről egy, a régészeti leletek iránt érdeklődőgeológuscsapat gondoskodott.

Mikroszkópközeli élmények

Fénymikroszkópi nagyításnál egy merőben új világtárul a szemünk elé: az 1-2 milliméter vastag lapocs-kákat átvilágítva káprázatos színekkel és formákkal ta-lálkozhatunk. E mikrovilágban az alig néhány tized-századmilliméteres zárványok is monstrumkénthatnak. Formai és fénytani tulajdonságaik alapján azárványok többsége könnyen azonosítható volt, is-meretükben viszonylag hamar kiderült: a vörös la-pocskák gránátok! Ám, ahogy ez a kutatásban rend-szerint megesik, egy kérdés megválaszolása több újhozvezetett. A gránát ugyanis egy igen elterjedt kőzetal-kotó ásvány, mely sokféle geológiai környezetbenmegtalálható. Egyes változataikra az Északi-közép-hegységben vagy Erdélyben túrázva is rábukkanha-tunk, de fontos lelőhelyekről tudunk a közeli

A pásztázó elektronmikroszkóp működési elve nagyon hasonlít a hagyományos optikai mikro-szkópéra, azzal a fő különbséggel, hogy itt irányí-tott fény helyett jól fókuszált elektronsugár pásztázza végig az előzetesen vákuumba helyezettminták felületét. Elemzéskor a besugárzott elekt-ronok kölcsönhatásba lépnek a mintában lévő atomok elektronjaival, melyek ennek folytán különféle jeleket bocsátanak ki, köztük a mintát felépítő kémiai elemekre jellemző (karakterisztikus)röntgensugárzást. A felfogott jelek leolvasásávalazonosíthatjuk a vizsgált anyag kémiai elemeit, és kiszámolhatjuk az egyes elemek mennyiségét. A hajdúnánási gránátokat az ELTE Kőzettan-Geo-kémiai Tanszékén elemezték

A TITOK NYITJA: A ZÁRVÁNYA hajdúnánási gránátok fontosabb ásványzárványai: a) kvarckristály; b) egymástmetszô rutiltûk rendszere; c-d) szilimanittûk; e) biotitlemez; f) muszkovitlemezek.Az ásvány keletkezésekor jelen lévô és bezáródó különféle környezetmaradványok(fôként idegen ásványok) azonosítása alapján megismerhetjük, hogy a képzôdésmilyen nyomáson, hômérsékleten és anyakôzetben ment végbe

LELETEGYÜTTES A HAJDÚNÁNÁS-FÜRJ-HALOM-DÛLÔRÔL félkész és foglalásra kész gránátokat egyaránt tartalmaz


SOUS-VIDE GRÁNÁT, AVAGY MIÉRT KERÜL A GRÁNÁT VÁKUUM ALÁ

a b

c

e f

d

szakirodalmat böngészve, akár a karosszékben ké-nyelmesen hátradőlve is elérhető. A legfrissebbadatok alapján az európai lelőhelyeket ki lehetettzárni: az eredmények ehelyett egészen egzotikus te-rületekre vezettek.

Egy geológiai csavar és a talánymegfejtéseA kémiai összetételből kiindulva, az almandinoklegvalószínűbben dél-indiai eredetűek, míg a pirop-almandin elegykristályok Srí Lanka-i lelőhelyekrőlszármazó gránátokkal állnak szoros rokonságban.Mi az oka az enyhén érezhető bizonytalanságnak?A természettudományok lehetőségeit kimerítveszembesülnünk kell emberi kicsinységünkkel. Atenyerünkben tartott gránátok kb. félmilliárd évvelezelőtti képződése óvatosságra int: a kőzetlemez-vándorlások következtében Földünk kontinenseima egészen más képet festenek, mint akkoriban. Alapocskák nyersanyagának keletkezésekor ugyanisa mai Dekkán-vidék és Srí Lanka egy egységet ké-pezett Kelet-Afrika térségével. Sőt, közös geokémiai„ujjlenyomatuk” van. A zárványkép és kémiai ösz-szetétel nem mutat értékelhető különbséget azegyes területek között. Mindez azt jelenti, hogy ageológiai adatokat nézve a rabolt sír gránátjai Ke-let-Afrikából vagy Madagaszkárról is származhat-tak. Önmagában tehát sem a történeti, sem a geo-lógiai források nem döntik el az eredetkérdést. Devessük csak össze a kettőt!

Európa és a Hindusztáni-félsziget közötti tá-volsági kereskedelem először a Római Biroda-lom idején vált meghatározó gazdasági és kultu-rális tényezővé. Augustus és Tiberius császár idején(Kr. u. 1. sz.) már jól szervezett kereskedelmi há-lózat kötötte össze az Óvilág központjait, ezekegyike az India délkeleti partján fekvő Arikameduvárosa (a mai Pondicherry közelében) volt. A tér-ségből származó leletek jól tükrözik az antik Rómahatását a helyi kultúrára, iparra, gazdaságra, a tör-téneti források pedig részletesen beszámolnak az it-teni luxustermékek vízi és szárazföldi szállításáról,római felhasználásáról.

A GRÁNÁTALMAMAG-SZÍNÛ KARBUNKULUSA mai is használt gránát ásványnevünk középkorieredetű, írásos formában a 13. század közepénszületett. A gránátcsoportot különböző kémiaiösszetételű, de azonos rendszerben kristályosodóés azonos alakú, ún. izomorf ásványok elegy kris-tálysora alkotja. Kémiai összetételüket tekintveszilikátok. Tiszta gránát vegyületek helyett a ter-mészetben a csoport tagjainak elegye van jelen.Az elegyedési lehetőségek alapján két sort lehetfelállítani: a piralspit-sort (pirop, almandin, spes-sartin) és az ugrandit-sort (uvarovit, grosszulár,andradit). Az ismert keverék ásványok elnevezé-süket a bennük domináló vegyületek alapjánkapják

Csehországban és az Alpokban is. Az ókorból és akora középkorból fennmaradt írásos források alapjánviszont egyaránt érkezhettek az Ibériai-félszigetről,Észak-Afrikából, Kisázsiából vagy akár Dél-Ázsiábólis. Menthetetlenül kíváncsiak lettünk: vajon a 400-as évek végén honnan és hogyan kerültek a drágakő-minőségű gránátok a hanyagul kirabolt Tisza-vidékisírba?

Ideálisnak éppenséggel nem nevezhető körül-mény, hogy az esélyes gránátlelőhelyek egykori hasz-nálatáról semmilyen régészeti jelenség nem tanúsko-dik. A tisztánlátáshoz így a geokémiai elemzésekvittek közelebb. Meg kellett határozni a gránátok ké-miai összetételét, s a kövecskéket vákuumban, pász-tázó elektronmikroszkóppal vizsgálva megtudhat-tuk: gránátjaink többsége vasban gazdag, vagyis azalmandinok közé sorolható, csupán két lapocskaképviseli a vasban és magnéziumban is gazdag pirop-almandin elegykristályokat. A zárványkép és a vas-,magnézium-, kalcium- és mangánionok arányaegyüttesen mutatott arra, hogy az ásványi nyers-anyag képződése metapélit forráskőzetben, közepes,illetve erős metamorfózis során, többségében közepesnyomáson ment végbe.

Kétségkívül jelentős előrelépés a geológiai lelő-hely behatárolásához, ám a hasonló módon kelet-kezett gránátok elterjedtsége miatt még mindignem elegendő. Ezt követően kalandos expedíciók -ra indulhattunk volna, hogy az Óvilág egyes grá-nátlelőhelyeiről összehasonlító anyagot gyűjtsünk.A szélesebb körben elvégzett nemzetközi vizsgála-toknak köszönhetően azonban mindez ma már a

A FÉLMILLIÁRD ÉVEképzôdött gránátokés lelôhelyeik „útja”a kôzetlemezmozgá-sok során

A SZARMATA KORI TELEP ÉS A GEPIDA KORI TEMETÔTALÁLKOZÁSA A FELTÁRÁS FELSZÍNÉN, a jobb alsó sarokban egymás mellett sorakozó sírgödrökkel. A keleti germán gepidák a Visztula vidékérôl származ-tak. A történeti források szerint a 3. század utolsóharmadában jelentek meg elôször a Kárpát-medencé-ben, meghatározó szerepüket közel száz éven át, az 5. század utolsó harmadától a 6. század középsôharmadáig lehet kimutatni hazánkban. Hatalmi központjaikat fokozatosan építették ki a Tisza-vidék,valamint a mai Erdély és Szerémség területein

FOTÓ: MAKÓ MÁTÉ


A vízi útvonalakról egy 6. században élt keres-kedő úti beszámolójából is tájékozódhatunk. Ke-resztény Topográfia című művében Kosmas Indi-kopleustes pontos földrajzi leírásokat ad India,Trapobana (vagyis a mai Srí Lanka) és Etiópia főbbkereskedőhelyeiről. A hajdúnánási lelőhellyel közelegykorú forrásból fontos ismereteket szerezhetünka korabeli drágakő-forgalomról is. A dél-indiai Ca-ber városából (ma Kâvêrîpattînam) alabandenumotszállítottak a mediterrán területek központjaiba,mely valószínűleg azonos a ma almandinként is-mert gránátváltozattal. Hasonló írásos és tárgyi bi-zonyítékok sem Kelet-Afrikából, sem Madagasz-kárról nem állnak rendelkezésünkre.

Az egyes módszerek és eredmények tehát kü-lön-külön nem, egymással kiegészítve viszont vá-laszt adnak. Míg a régészeti-történeti források

körét a geológiai adatok, addig a geológiaiakét arégészeti-történeti adatok szűkítik le. A két adat-halmaz metszéspontjában egyedül Dél-Ázsia sze-repel. Biztosra vehetjük: a rablott sír gránátjai in-nen származtak.

A több ezer kilométerről érkező ékkövek egykollekció önálló darabjai lehettek. Foglalatlan ál-lapotuk mellett erre utal az is, hogy különbözőmértékben megmunkáltak és formailag sem illenekössze. Legutolsó tulajdonosuk lehetett akár keres-kedő, kőfoglaláshoz értő kézműves vagy jószerévelbárki, aki ékköveket gyűjtögetett, talán egy szép ékszerhez.

Meg kell barátkoznunk a gondolattal: ismere-tünk töredékes. A Hajdúnánáson feltárt, világjártgránátok történetét elmesélő kirakójáték néhány da-rabját valószínűleg már sohasem találjuk meg…


AZ ÓKORI RÓMA ÉS INDIA KERESKEDELMI KAPCSOLATÁRÓL TANÚSKODÓ RÉGÉSZETI LELETEK

Indiában talált, Augustus-kori, bevágott érme

Laksmit ábrázoló elefántcsont faragvány Pompejibôl

Arikamedunál elôkerültrómai kerámiatöredék

Muzsikust ábrázoló indiai csontfésû töredékeGorsiumból (Tác)

A KONGÓI„ZSÁKOSOK”„Kongóban minden lehetséges!” – tartja a mondás, és aki valamelyest kiismeri magát a közép-afrikai országban, jól tudja, hogy ez így igaz. A 70 milliós lakosságú, Magyarországnál 25-ször nagyobb alapterületű Kongó roppant izgalmas helyszín. Az Afrika-járók is egyetértenek abban, hogy más, mint a környező országok. „Vadhajtás”: hangos, kaotikus, lüktető, rendkívül ingerdús környezet.2004-óta rendszeresen visszatérek ide, összesen több mint két évet töltöttem már itt, de nem telhet el nap anélkül, hogy este ne hangozzon el:„Nem fogod elhinni, mi történt ma!” Minden nap egy megismételhetetlen, hihetetlen történetet hordoz, amely rendszerint a vallással, a spiritualizmus-sal, a természetfelettivel és a mágiávalfügg össze

SIKOLYA TÓ PARTJÁN

SZÖVEG: SZILASI ILDIKÓ HERMINA, KÉP: LANTAI-CSONT GERGELY

Kongó-medence

KONGÓ 6564 A FÖLDGÖMB 2013. JÚNIUS–JÚLIUS

Gyülekeznek…

A 10 milliós fővárosban, Kinshasában egymást érik azébredési mozgalmak gyülekezeti helyei. Bár pontos,hivatalos nyilvántartás nem létezik, csak a fővárosbantöbb mint 700 protestáns gyülekezet működik. Kistúlzással minden utca a kiszuperált flakonokból, nö-vényi magvakból készített, fanyelű csörgők, a tshaku-tshakuk hangjától és dobszótól hangos. „Hallelujah!Amen! Nzambe Malamu!” – zengi minden tágasbelső udvar vagy terem. Egy karizmával és jó retorikai érzékkel megáldottlelkipásztor, átlátszó műanyag szószék művirágdíszítéssel, néhány szék vagyfapad. Ez az instant kongói kisegyház receptje. A gyülekezet falán, a kerítésoldalán vagy az utcán cégtábla hirdeti a szolgáltatásokat: boszorkányűző szer-tartás, gyógyítás, jövendőmondás. A szolgáltatásokért persze fizetni kell. A tarifa nem fix, ki-ki a maga lehetőségeihez mérten járul hozzá a gyüleke-zet fenntartásához.

„Minél nagyobb a szegénység, annál fontosabb a hit!”– tartják a gyüle-

kezetek fontos, szociális és összetartó szerepéről. Az sem mellékes,hogy mozi, színház és más szórakozási, kikapcsolódási lehetőség híjáne közösségek fontos találkozási pontot, teret is jelentenek, ahol barát-ságok és kapcsolatok születnek, és sok információ cserél gazdát.

Kongót igen mélyen áthatja a spiritualizmus, és a különböző vallá-soknak se szeri, se száma. Az iránytaxiban, a szabónál vagy a fodrásználszinte mindennapos dolog boszorkányságról hallani: arról, hogy kivel, ho-gyan történt boszorkányeset és a lelkipásztorok milyen boszorkányűzőpraktikákat és tisztítószertartásokat alkalmaznak. A gyülekezetekben a ta-núságtevők történeteit is megszoktam: korábban rákos, AIDS-beteg em-berek újságolták hittársaiknak, hogyan gyógyultak ki betegségükből a hités ima ereje – néhol pedig a gyógyító erővel rendelkező prédikátor – ál-tal. Belső-Kongó eldugott falvaiban a fétisszertartásokat is megismertem,közelebb kerültem a mágiához, a varázsláshoz és ahhoz az elképzeléshez,amely szerint a nappali, látható léttel párhuzamosan egy éjszakai, látha-tatlan világ is létezik, amely sok kongói ember számára éppoly valóságos,mint maga az élet. Ám az, amit a hamuban fürdő zsákosoknál átéltünk,minden korábbi tapasztalatomat felülmúlta.

Egy karizmával és jó retorikai érzékkel megáldott lelkipásztor,átlátszó műanyag szószék művirágdíszítéssel, néhány szék vagy fapad. Ez az instantkongói kisegyház receptje.

Kongót igen mélyen áthatja a spiritualizmus,

és a különböző vallásoknakse szeri, se száma. Az iránytaxiban, a szabónál vagy

a fodrásznál szinte mindennapos dolog

boszorkányságról hallani.

ZSÁKOSOK EGY CSOPORTJA TÉRVISSZA A FALUBA A TÓTÓL,SZEÁNSZ UTÁNBár teljes egyszerûségben élnek,és hamuval tisztálkodnak, mégisrendezett és tiszta benyomástkeltenek a szerzetesek

BÁR JÓVAL KEVESEBB FÉRFITLÁTNI, MINT NÔT,a férfiak fontos feladatot látnakel a közösségben: ôk ôrzikMbanza Nzambi kapuját, illetvevégeznek minden, komoly, fizikai tevékenységet (jobbra)

CSÜTÖRTÖKÖNKÉNT 16.35-KORA rádióban vendégünk a témáról:SZILASI ILDIKÓ HERMINAKorábbi mûsoraink meghallgathatók:www.afoldgomb.hu/radio

FM 105.9


A Kinshasa felé vezető útról letérve, a rossz földútonmég több mint egy órán át vezetünk, míg a falu felté-telezett helyére érünk. A célban táskák mellett ücsörgőés világoskék kendőt viselő asszonyokat találunk, zsá-kos szerzetesek viszont sehol. Kiderült, hogy a kékkendősök a Szentlélek Unió Keresztény Egyháza moz-galom követői. A zsákos szerzetesek is az egyház tagjá-

nak számítanak, de az életüket teljes alárendeltségben és bűnbánatban töltik.Ők a legszűkebb mag, akik sosem hagyják el Mbanza Nzambi falut, amely-nek földje – hitük szerint – szent.

Egy kék ruhás férfi alaposan kikérdez, majd hosszan imádkozik. Végülint, kövessük! Egy fából eszkábált kapuhoz érünk, amelyet bizarr külsejű fér-fiak őriznek. Átengednek, mi pedig egy különös világba, Mbanza Nzambiba,Tata Ngonda szerzeteseinek önellátó falujába lépünk.

A kunyhók és a falu jellege nem különbözik a környékbeli településeké-től. Az asszonyok maniókát törnek, fejük tetején rőzsét cipelnek. Főznek.

Tapogatózunk. Mítosz vagy valóság?

A Kinshasai Egyetem előadóitól és Cedric Gerbehaye belga fotóművésztől hal-lottam először az Alsó-Kongó megyében élő szektáról. Úgy tartották, a tagok„zsákruhában járnak, hosszú szakállt viselnek, testüket pedig fehérre festik”.Ennyi volt az összes információ a titokzatos közösségről. (Illetve még egy ada-lék: Matadi és Kinshasa között, az autóúttól távol, egy kis faluban élnek, lá-togatókat pedig csak ritkán fogadnak. Szokásaikról, életmódjukról, hitelveikrőlalig tudni valamit.) Így a Magyar László nyomait kutató utunk (l. A Földgömb2012/9 lapszám) végeztével a Kongó folyó deltavidékére indultunk, hogy sa-ját szemünkkel győződjünk meg a misztikus szekta létezéséről.

Ám nem tudtuk, hol a falu, senkit sem ismertünk a közösségben, ráadásulhívatlan vendégek voltunk. Csak a jó szerencsében és az általános vendég-szeretetben bízhattunk. Helyi segítőnket, Richard Pobát kértük meg, pró-bálja megtudakolni a helyiektől, merre van a titokzatos szekta táborhelye,és segítsen bepillantani a „zsákosok” életébe.

A zsákos szerzetesek is az egyháztagjának számítanak, de ők

életüket teljes alárendeltségben és bűnbánatban töltik.

A KÖZÖS IMA ELÔTT A HÍVEK A KÖZÉRDEKÛ

INFORMÁCIÓKAT ÉS KÖZLEMÉNYEKET

HALLGATJÁK A Matondó

ünnepre készülvén sok a teendô,

a nôk felelôsségi körök és szervezési

feladatok szerint alkotnak csoportokat

A PURITÁN EGYHÁZ KEVÉS ESZKÖZT HASZNÁLTrombitaszó hívja össze aszerzeteseket a gyüleke-zeti alkalomra (jobbra)

Az áthaladó terepjáró zajára és a két európai látványára mindenki felkapjaa fejét. Külsejük miatt lehetetlen nem megbámulnunk őket: durva kávés-zsákból készült, uniformisszerű öltözéket viselnek, bőrük fehér színű a ha-mutól. Egy kőháznál két szektatag fogad. A nő különösebb intermezzo nél-kül szenvedélyes énekbe, majd heves imába kezd. Közben szemét gyakranösszeszorítja, az esdeklés ritmusa, hangjának erőssége és a könyörgést kísérőgesztikuláció különös dramaturgiát kölcsönöz fohászának. Az ájtatoskodáslassan elcsendesül, majd egy férfi fordul hozzánk: franciául és angolul kö-szönt, ám a beinduló beszélgetésnek hamar véget vet. Mivel nem egyeztet-tünk a közösség vezetőjével, és nem kaptunk engedélyt a falu meglátogatá-sára, arra kér, néhány nap múlva térjünk vissza újra.


Tata Ngonda szektájaTávozásunk után Mbanza Zambi bezárult, mi pedig több kérdéssel távoz-tunk, mint amennyivel érkeztünk: kik ők, és miért élnek így? A szerzetes – nyelvtudása okán – csakis tanult ember lehetett. Nyájas és udvarias mo-dora az etikett ismeretéről árulkodott. Bár megjelenése meglepő volt, hi-szen saját bevallása szerint 23 éve nem fürdött vízzel, mégis tiszta ésrendezett benyomást keltett. Az egész faluból harmónia áradt, ám egyszerrevolt félelmetes és kellemes.

Mindenfelé elégedettnek tűnő, mosolygó, kedves, udvarias emberekkeltalálkoztunk. A hívők ugyanis azon igyekeznek, hogy jellemüket a vallás-alapító Tata Ngonda Wasilwáéhoz csiszolják, aki egyszerű emberként élte éle-tét Kinshasában, mígnem 1982-ben álmot látott. Isten ekkor hívta szolgá-latra: Kongó és az emberiség megmentőjének nevezte, és spirituálishatalommal ruházta fel. Az álom után Tata Ngonda élete fordulatot vett. El-hagyta a fővárost, és 120 km-re zarándokolt, ahol egy kietlen tájon falut ala-pított: Mbanza Nzambit. A teljes bűnbánat és is-tenkeresés részeként zsákruhát öltött és hamuthintett a testére.

„És orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy ke-ressem őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel,zsákban és hamuban.” (Dániel próféta könyve, 9:3)A hamu a megtérés és bűnbánat kifejezője, amely le-mossa a bűnöket, az Ószövetség és az ősegyház gya-

korlatában a böjt jele. A zsák – kikongó nyelvena nkoto – viselése pedig új vallási mozgalmat in-dított be: a ngondizmust. A ngondisták a zsák-ruhát a gyász, a megbánás, az emberi lét elhagyásajelének tekintik. Naponta, háromóránként szen-vedélyesen, legalább egy órát imádkoznak, és ke-mény fizikai munkával, elsősorban földművelés-

sel termelik meg szükségleteiket. Tata Ngondára mint istenükre, a „szentlélekföldi reinkarnációjára” tekintenek.

A különc istenfélő megtérése után szigorú szerzetesi életet élt: böjtölt, pré-dikációkat tartott, másokon segített. Kitartó útkeresése és vallásos, tiszta élet-módja követőket vonzott. Az első hónapban ötszázan, majd ezren csatlakoz-tak hozzá. A becslések szerint egyházának ma 120 000 követője van. A misztikus kongói gyülekezet, amelyet a kereszténység és a sajátságos afrikaielemeket vegyítő, úgynevezett negritude-mozgalom keverékeként tartanak szá-mon, az országhatáron túl is elterjedt. Bár Tata Ngonda 2004. január 25-énelhunyt, és örököse sem maradt, mozgalma azóta is virágzik.

Mbanza Nzambiban a zsákosok a többségi társadalom fürkésző szemei -től távol gyakorolhatják vallásukat. Bár elvonultan élnek, spirituális hatal-mukat szívesen megosztják a messziről érkezettekkel, hogy a Tata Ngondaáltal megszentelt tó vizénél gyógyulásra leljenek. Minden év októberébenMatondó néven össznépi zarándoklatot szerveznek: ekkor bárki részesülheta Tata Ngonda által az utókorra hagyott áldásban.

„És orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákban és hamuban.” (Dániel Próféta könyve, 9:3)

A hamu a megtérés és bűnbánat kifejezője, amely lemossa

a bűnöket, az Ószövetség és az ősegyház gyakorlatában a böjt jele.

A ZSÁKOSOK CSAK BIZONYOS SZERTARTÁSOK-KOR ÉRINETKEZHETNEK A SZENT TÓ VIZÉVELMatondókor több ezer „civil” érkezik ide, merthiszik, a víz meggyógyítjabetegségeiket (lent)

ÉRDES ZSÁKRUHA, KÉTKEZI MUNKA, TERMÉSZETKÖZELISÉGés napi három-négy óra kö-zösségi ima teszi boldoggáezeket az asszonyokat(balra lent)


Bár gyűltek az információk, továbbra sem hagyott nyugodni a kíváncsiság:vajon a 21. század elején miért döntöttek úgy ezek a fiatal nők és férfiak,hogy e nélkülözéssel teli, nehéz és kényelmetlen életutat válasszák? Mi leheta zsákosok titka?

Révület a tó partjánNemsokára eljött a vasárnap, így visszatértünk Mbanza Nzambiba. A kö-zösség vezetője, Tata Ngonda nyugati öltözetet viselő fivére mellénk adottegy szerzetest, akinek meghagyta, hogy vigyen körbe bennünket a faluban.

Hosszú sétát teszünk. A falu kietlen, szinte üres. Óriási hőségben gya-loglunk, órákig tartó tiszteletköröket futunk, és egy teremtett lélekkel semtalálkozunk. Mint később kiderült, útvonalunkat alaposan megtervezték, ne-hogy véletlenül meglássuk a zsákosok közösségi szeánszát a szentelt vizű tópartján, ahol majd’ száz, többségében női szerzetes gyűlt össze.

Ám végül mégis részesei lehettünk a rítusnak, és a résztvevők egyike, Jacqueline, egy szép arcú, húszas évei elején járó lány elmesélte történetét.Harmadévesen hagyta ott a Kinshasai Egyetemet, ahol gyógyszerésznek ta-nult. Visszatérő álmok gyötörték: a zsákosok dalait énekelte és zsákruhát hor-dott. Egy kinshasai lelkész tanácsolta szüleinek, küldjék el Tata Ngondához,mert szolgálatra hívta.

A misszió minden hívőnél máshogy kezdődik, éseltérő ideig tart. Jacqueline-nál immáron két éve.Sem szülei, sem barátai nem értik, mi történt vele.Párizsban élő nővére sokat kérlelte, hagyjon fel ez-zel az őrültséggel, menjen hozzá, fejezze be ott azegyetemet. De Jacqueline nemet mondott: addignem teheti, amíg nem végezte be a szolgálatot! Mégnem jutott olyan mélyre önmaga lelkivilágának

A misszió minden hívőnél máshogy kezdődik, és eltérő ideigtart. Jacqueline-nál immáron két éve. Sem szülei, sem barátainem értik, mi történt vele.

A GYÜLEKEZETI VEZETÔ AZ ELSÔ, AKI KIABÁLÁSBA KEZD,MAJD TRANSZBA ESIKArca mindvégig kifejezi intenzív,belsô érzelmeit

AKI FELFELÉ FORDÍTOTT TENYÉRREL IMÁDKOZIK,könnyebben befogadja a

Szentlelket, és spirituálisanis nyitottabb (jobbra)

A SPIRITUÁLIS ÁTSZELLEMÜLÉS erôs koncentrációt igényel (jobbra lent)


megismerésében, ahonnan tovább tudná foly-tatni világi életét. Szüksége van az elvonulásra, ésjól érzi magát Mbanza Nzambiban.

Jacqueline különös lelki nyugalmat, önbi-zalmat áraszt. Mi tartja itt, ezen a lehetetlen he-lyen? – tűnődöm. „Ezt nem lehet szavakkal el-mondani – feleli. – Állj be közénk, és haszerencsés vagy, átéled, amit mi is, és olyan boldog leszel, mint még soha!”A szertartásvezető trombitájának hangja szakítja meg, és szenvedélyesimád ságba kezd.

Hangja egyre erősebbé, mozdulatai groteszkebbé válnak. Szeme fenn-akad, hangja sikoltássá lesz, majd őrült futkározásba kezd a tó körül. A to-vábbiaknak viszont rejtve kellene maradni előttünk – el kell hagynunk ahelyszínt. Ám még látjuk, hogy az imához egyre többen csatlakoznak. A nők

Még bő félóra múlva is remeg a térdünk, a szektatagok már nyugalmi állapotban térnek vissza a faluba, és az élet visszaálla szokásos kerékvágásba. A tó melletti szeánsz nekünk sokk,nekik napi rituálé volt csupán. A természettel harmóniában élő,nélkülöző, meditáló-imádkozó emberek a Tata Ngonda iránt ér-zett szeretet és imádat boldogságfelhőjében és Mbanza Nzambifalu biztonságos falai között folytatták útjukat, minket pedigmég sokáig elkísért az asszonyok sikolya.

„Ezt nem lehet szavakkal elmondani– feleli. – Állj be közénk, és ha szeren-csés vagy, átéled, amit mi is, és olyanboldog leszel, mint még soha!”

NEM CSAK IDÔSEK, FIATALOK IS CSATLAKOZNAKa szerzetesekhez, a sok lemondással és nélkülözéssel járó életúthoz (balra)

Az ima-szeánsz tapssal és az Istentmagadsztaló énekekharmonikus dalolásával kezdôdik

először rángatózni kezdenek. Úgy fetrengenek a földön, mintha egy látha-tatlan, óriás erő dobálná őket. Miután testük valamelyest megnyugodott,„nyelveken kezdenek beszélni”. Érthetetlen szövegeket kiabálnak torkuk-szakadtából – ám mindez rendszert alkot. Minket viszont kifelé siettetnek.Önkéntelenül vissza-visszanézünk, bár legszívesebben szabadulnánk a meg-rázó látványtól. Utoljára Jacqueline-t pillantjuk meg. Épp, amikor révületbeesik. Olyan erősek a görcsei, hogy két nő kell a lefogásához. Szeme fennakad,arca angyalivá válik: a transzállapotot éli át, azt az élményt, ami miatt mu-száj itt lennie, amikor Tata Ngonda szelleme kommunikációs csatornakénthasználja testét, és a természetfeletti lény megnyilatkozik, s üzeneteket kö-zöl vele. Mennünk kell. A hangok tovább erősödnek.

HISTORIKUS AUTOMOBILOK

SZÖVEG: SZIRMAI GÁBOR

A FÖLDRAJZ SZOLGÁLATÁBAN

1977. Mint az Auto Union chauffeurje, ”becsókolok”.

Mindez az ejtôtartányos, historikus automobilok beindítá-sának elsô lépése. Gátlásaimtól megszabadulva, feltépem mu-tatóujjammal a motorházfedelet rögzítô két, öntöttbronzrugós fület, majd a benzintartány ricnis sárgaréz csavarját el-távolítva, mély levegôvel erôs túlnyomást létesítek a por-lasztó úszóházában, hogy a mindenféle uszadékon áttörhessena gép vére. Pedig lenne visszatartó erô — többen is figyelnek:legalább öt

”megmondóember”, három

”nem azért mondom”

bevezetômondat-típusú feljelentôember, két álmatlan, már 80dB hangerôn visítva üzemelô, elôingerelt, koloratúrszopránnyugdíjas lakó, valamint zord háztömbbizalmik

FOTÓ: KAREN AYRE

A SIVATAGJÁRÁS KEZDETÉN — KESKENY „VIRSLI GUMIKON”Késôbb kisnyomású, ám széles gumikat használtak: így jobbak lettek a felfekvési viszonyok,

nem kellett annyira „átgyúrni” a homokot azoknak, akik utálták betartani Almásy tanácsát: „Korán kell felkelni, amikor még a homok kicsit összeállt állapotú”

Heroikus hôskor

Az indítás sok tucat műveletéből kiemelt néhányszemelvény némi képet ad arról, hogy egy histori-kus járművel milyen jellegű műszaki (és rendőr-szervi) nehézségekkel kell megküzdeni még akkoris, ha nincs semmi üzemzavar. Bár a géppel egy évigheroikus küzdelmet vívtam, csak részsikert értemel, mindössze a Fekete-tengerig jutottam. Noha afelsült világutazások történetének megírása nagyoncsábító és a sokszor kapitális baklövések miatt hu-moros feladat, mégis ügyünk tekintetében sokkalfontosabb megvizsgálnunk, mint jutottam ezenelmeborult vállalkozásra.

A krónikus pénzhiány, meg a historikus gépekszeretete miatt vásároltam meg az akkor negyven-éves Auto Union gyártmányú automobilt. Az egyikgyári leírásban egy fotóra bukkantam: a járművetMezopotámiában mutatta, ahová a gyár küldtepróbaútra. Ekkoriban több gyár kísérletezett azzal,hogy gyártmányaikat nagy világutazásokkal tegyékpróbára, illetve híressé. Esetemben a dolog kivált-képp szerencsétlenül sült el, hiszen a klasszikus au-tomobilok majdnem mind jól átgondolt, javít-ható, túlméretezett szerkezetek, azonban a Trabantelődjét – azaz vergődésem tárgyát – ezek nem jel-lemezték. De mégis eljutottak vele Babilonba!

Milyen heroizmus kellett ahhoz, hogy egy út-nak alig nevezhető ösvényen, a kéthengeres, aVW mellett másik népautónak szánt, elsőkerék-hajtású, hitvány 20 lóerős gépről kép készül-hessen e távoli helyszínen! A Trabantnak leg-alább léghűtése volt, de az elődjének még akorai, fajsúlykülönbségű önáramlású vízkö-peny vette körül a hengereit. E vízpumpa nél-kül működő rendszereknél pedig – kivált-képp a trópusokon, sivatagokban, hegyekben,lassú menetnél – igen gyakran felforrt ahűtővíz. No persze ez sem járt mindig bosz-szúsággal, hiszen az indulás előtti meredek,hegyi pró ba meneteknél a lejtő aljában tör-tem egy cső kukoricát, bedugtam a hűtősapka alá, smire felértem a tetőre, pompás lakomához jutottam,egy csésze forró teával...

Az Aranykor útjain

Az automobilizmus aranykora (számomra1910–1925 között) nagyjából egybeesett a gyar-matosítás végső korszakával, mely az utazások te-kintetében soha vissza nem térő helyzetet jelentett.A gyarmatosítók érdekeiknek megfelelően kiépí-tették az úthálózatot, a nagyobb településeken táv-írdák, postaállomások létesültek, az utazók biz-tonsága a mainál is jobb volt, a vasúthálózatmentén gépműhelyek voltak, a missziók területénkipihenhette magát az elcsigázott vezető. Mégis, avárosokon túl, az európai fejlődés dinamizmusátóltávol még minden érintetlenül maradt. Az ipari tu-rizmusra rátelepülők még nem rontották meg a vi-lág felfedezését és egzotikumát. Nem voltak mégmindenhol belépődíjak, és baksisfizetés sem (ter-mészetesen kivételt jelentettek a törzsfők). A meg-jelenő automobil – használójának – hatalmas ran-got és lehetőséget adott. Ráadásul az alig inflálódóaranyalapú pénzek óriási értéket képviseltek. Per-sze a konformizmus hívei joggal hördülnek fel: azutak általában burkolat nélküliek voltak, a transz-kontinentális automobilok esetenként több százliter benzint cipeltek, hotelek csak a nagyvárosok-

ban működtek. Mégis azt mondom: az utazáskatartikuma e korban érte el a

csúcspontját.

segéderôk addigra már elôkészítik a gôzölgô teáskannát. Tartalmának felkínálása

a gép felé udvariassági gesztus, hiszen mindenki tudja, hogy a porlasztó forró tea-

vízzel melegíttetik. Az olajszûrôk kézi forgattyújának áttekerése, a motor indí-

tókarral való elôkurblizása, a frissen kiégetett gyertyák behelyezése után átkapcsolom a

battériákat pár volttal magasabb feszültségre, majd étert spriccelek úti fecskendômmel a

hengerekbe. A bronz indócsappantyúhoz ugrók, s fohász nélkül (mert ez is idôveszteség!)

megpörgetem a fôdinamót. A kipüffentôbôl hatalmas durranás hallatszik, a motorház alól

bondor füstkarikák kígyóznak — hja, az elôgyújtás karocskáját elfelejtettem…!

Néhány függöny elhúzását még észlelem az emeleti ablakok elôtt, de újraindítok. Az

1938-ban gyártott gép motorjának bôgését a kormány elôtti két zsanéron tenyérnyire elôre

kinyitott szélvédôn keresztül analizálom. A mellsô ülés helyére beépített, rádiócsöves

”Telefunken” adóberendezés vibrátorának zümmögése lassan magasabb hangtar tományba

csúszik, ez figyelmeztet, hogy az anód feszültség kondenzátora feltöltôdött, a nagyfeszült-

séget jelzô glimmlámpa piros kis fénypamacsa ugrálni kezd az elektródok között. Ily mód

tudok néhány szót váltani 27 megacikluson az elôrendôr-jelzô, meg az utórendôrfigyelô

motorkerékpárosokkal az utca ”tisztaságáról”. Az automobil indulhat Babilonba!

Történetünk szerzôje a historikus világszemlélet és egy letûnt kor nagy pontossággal elôállítottgépészeti berendezéseinek rendkívül elszánt rajongója, ismerôje és használója. Sajátos szóalkal -mazása, nyelvtani megoldásai, az újmagyar kifejezések kerülése e fogyasztói világ elôtti idôhöz valóragaszkodását fejezi ki. Hiszen ô máig ebben él, ezt képviseli...[ ]

A

LEHAJTHATÓ SZÉLVÉDÔEz tette lehetôvé a táj közvetlen szemléletét. Ma nemcsak a kényelemcentrikusság miatthagytak fel e pazar megoldással, de azért is, mert az üveg teherhordó elemmé vált. Akkoriban a formatervezôk kevesebb nyomást gyakoroltak a tervezôkre

AZ ITALA, AZ EGYKORI NYERTES JÁRMÛ MÁSOLATAaz 1907-es Peking-Párizs-verseny centenáriumi emlékmenetén, Belsô-Ázsiában. 2007-ben negyedikek lettek(elôzô oldalpár)

HISTORIKUS AUTOMOBILOK 7776 A FÖLDGÖMB 2013. JÚNIUS–JÚLIUS

Szerkezeti alapok

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a régi földutakon,MacAdam-féle útpályákon, vagy a sivatagi ösvé-nyeken hogyan lehetett közlekedni a historikusgépekkel? Nos, ennek lehetőségei a régi automo-bilok általános szerkezeti elveiben rejlenek. A leg-fontosabb: a régi tervezők nem a piacra készítettek„terméket”, hanem egy életre építettek GÉPET.

Ha megnézünk egy historikus járművet, akkornyomban feltűnnek a jókora kerekek, amik le-győzték a bukkanókat. Ha pedig tüzetesebben vizs-gáljuk az első világháború előtti gépeket, még va-lamit észrevehetünk: a hátsó kerekek előtt abiciklikhez hasonlóan, ám mindkét oldalon lánc-hajtást találunk. Ez a már száz éve túlhaladt meg-oldás az autózás korai időszakában mégis rendkívülielőnyöket jelentett a régi, bakhátas utakon: a járműszabad tengelymagassága úgy nőtt meg, hogy asúlypont változatlanul alacsonyan maradt, hiszen atengelyközépre később (ma is) beépített differen-ciálmű alja nem vert bele a rossz út arasznyira ki-álló köveibe! Emellett a fogaskerekek terhelései atörtrészükre csökkentek így, azaz nem törtek el. Áma lánc állandó karbantartást igényelt: feszíteni, gra-fitozni, tisztítani kellett.

A legtöbb jármű elejére jól láthatóan kinyúlt azáltalában elnyűhetetlen, hengerelt, szegecselt al-váz, ami a legritkább esetben tört szét, de akkor isjavítható volt. A tengelyek akkor még átértek azegyik oldalról a másikig – ma csak a komoly te-herautóknál tanulmányozhatjuk e robusztus ésklasszikus megoldást, egyébként kényes, lengőten-gelyű autók láthatóak közútjainkon. Minden klasz-szikus autón vannak vonóhorgok, amikkel elakadásesetén cibálni lehet a gépet. Ma ezt valamiért szé-gyenlik a tervezők, ahogy szemérmesek a csavaro-kat illetően is: napjaink járművein nincsenek lát-ható csavarok. A régiek azonban gondolkoztak: ha

valami van, az el is romlik, tehát javítani is kell!Márpedig minden javításhoz szét

kell szedni a gé-

pet, ami legcélszerűbben az évszázadok óta beváltcsavarral történhet, nem pattintott fülekkel.

A veterán járművek sokszor elromlanak, de a ja-vítás a legtöbbször lehetséges. Nem kellett hozzászámítógép, vagy erre berendezett szakszerviz. Ahistorikus motorkerékpárok, autók, repülők alkat-részei többnyire egy falusi kovácsműhelyben is ki-kovácsolhatók, esetleg szükség esetén újraönthetőkaz országút mentén. Persze csodák nincsenek: egyjó dugattyútörés azért erősen visszavet egy uta-zást… Graetz 1907-ben egy Benz géppel kívántaátszelni hosszában Afrikát. Egy balul sikerült fo-lyami átkelésnél hirtelenül vizet kapott a forróhenger és elrepedt. Hősünk majdnem agyonlőttemagát elkeseredésében, végül azonban lefogták, dea hosszú javítás miatt három hónapi vergődés utántudott csak továbbmenni. És ennél az utazásnál iskeserű perceket okozott a benzinhiány, mint olysokszor akkoriban; 5 hétig tartott a benzin beszer-zése, ezalatt az elmeelhajlott, de általam mélyentisztelt vállalkozó békákat fogyasztott, hozzá desszertként sáskát. Útja két évig tartott Dar es Sa laamtól Swakopmundig.

Ám, hogy egy kicsit eltávolodjunk az autóktól,de még a gépeknél maradjunk: amikor az I. világ-háborúban egy magyar tengeralattjárón elfogyott azolaj, gyorsan lőttek egy olívaolajat szállító hajót,majd a hordókat átfejtve mentek tovább. A motorazonban mégis besült. Nem estek kétségbe, elkap-tak egy karavánt a sivatag szélén, majd ruháikbabújva bementek Bejrútba, ahol loptak egy öntött-vas villanypóznát, feltörtek egy esztergályosmű-helyt, s reggelre már az új dugattyúgyűrűkkel pö-fögtek hazafelé, Cattaróba. Vajon ma lenne ennekrealitása egy turbófeltöltős motornál?

A régi automobilok lemezrugói persze eltör-tek, ahogy a gép gödörbe esett. Ám időlegesen ezis javítható: kaucsukból, rongyokból, deszkákból,szíjakból is készíthető pótlás. Beszéltem olyan vi-lágháborús sofőrrel, aki motorkerékpárjával úgyjött haza, hogy ellőtték a porlasztóját, s párologtató

porlasztót készített konzervdobozból.Egy befecskendezős motor azonban,ha megáll: vége... Az 1910-es évekbenmég könyvet is kiadtak a szükségjaví-tásokról!

De ne feledjük: azok az automobi-lok és motorkerékpárok, melyeket fegy-vergyárak vagy repülőgépépítő üzemekkészítettek, a magas technológiai szín-vonal miatt – mai szemmel tekintve is –rendkívül precízek és átgondoltak voltak(pl. Steyr, Napier, Mercedes, Maybach).

1907 NAGY ÉV VOLTPaul Graetz az Afrika-átszelésközben Benz gépén (balra lent)

AZ 1907-ES ITALAÍgy nézhetett ki egy évszázada a Pekingtôl Párizsig hajtó, versenygyôztesjármû. Végig saját lábon ment, ám nem mindig saját erejébôl, és korántsemcsak közúton. Kínában hosszú szakaszon kulik húzták, Oroszországban — autóutak és hidak híján — a transzszibériai vasút talpfáin zötyögött hosszan


A nyers erô

Sok utazó jutott járműhöz a gyári próbautak kap-csán: Almásy László szaharai használatra így kapottSteyreket, de a II. világháború után Afrikán átAmerikába indult Hanzelka–Zikmund-páros isnyúzópróba- és reklámcélzattal kapta Tatra gépko-csiját. A Citroën 1922. évi, tipróláncos (lánctalpas),Timbuktuba vezető szaharai expedícióját szinténnyúzópróbának szánta a gyár. Az akkori (és azótais) zavaros politikai viszonyokhoz alkalmazkodva akaucsuk lánctalpas gép nagy sebességgel is tudotthaladni, hiszen 45 km/h az ottani körülmények kö-zött kifejezetten jelentős volt. De miként lehetsé-ges ez egy 10 LE-s autónál, ami ráadásul 240 literbenzint és 60 liter vizet is szállított a rakományonfelül? A megoldás a régi motorok általában alacsonylóerőszámának nyomatéki viszonyaiban rejlik. S nemcsak benzin-, illetve petróleummotorokrakell ez esetben gondolni, hanem gőz- és elektro-motorokra is. Ne felejtsük el, hogy az I. világhá-borúig nem dőlt el, hogy milyen motoré lesz ajövő! A búr háborúban még a gőzmotoros tankokarattak diadalt, a Dolomitok és a Balkán meredekhegyeit benzin-elektromos slepperek szelték, a bu-kovinai hadszíntéren 24 LE-s akkumulátoros gépekvontattak 20 tonnát. Az első harckocsik is csak 20 LE körüli motorral épültek. Érdekesség, hogy arégi motorok hatalmas hengerűrtartalmukkal sokkalkényelmesebb, kedvezőbb vezetést tettek lehetővémai gyorsjárású társaiknál: volt például olyan luxusautomobil (Maybach), melyben nem volt se-bességváltó!

A Citroën sivatagi útjáról Haardt és társa min-taszerű könyvet írt: a földrajz majd’ minden elemeszerepet kap. A Niger különleges, nagy északi ka-nyarjának például külön fejezetet szentel, de vanbenne néprajz, legendárium, költészet, vadászat,felfedezéstörténet, lingvisztika és várostörténet is.

Hányszor gondoltam vissza egy évtizeddel ezelőtti utazásomra Dahomeybe! A Csepel teher-autóra mint a komfort, a biztonság, a korlátlanmálházás, a terepjárás, a bő víz- és élelem-után-pótlás eszközére, amikor nyomorúságosan vergőd-tem kerékpárral vagy motorkerékpárral az Egyen-lítő mentén! Milyen élvezetes volt például a Csepeltetejéről filmezni! Az előrejutást, anyaggyűjtést il-letően a személyautónál a tehergépkocsi lényegesenkomolyabb eszköz! S a historikus automobilok – felépítésüket illetően – a mai teherautók jellem-zőivel rendelkeztek! Sok expedíció választott te-herkocsit, de az egyik legizgalmasabb Nino DelGrande vállalkozása volt. Igaz, hogy 1928-ra az au-tógyártás a csúcsra ért, de az olasz teljesítménye –50 000 km Afrikában! – mégis lenyűgöző. 33 hónapon keresztül kifejezetten tudományos ku-tatómunka zajlott. Ám teherautóval magyarok isjártak akkoriban Afrikában: ilyen volt például Hor-váth Lajos tudományos célú egyiptomi expedíciójais. Érdekessége, hogy utánfutón csónakot is vittek,s madártani szempontból különösen nagy ered-ményeket értek el.

„LÁNCTALP” ÉS UTÁNFUTÓA korai lánctalpak kaucsukból készültek. Utánfutót ritkán alkalmaztak eleink: nehezítette a tolatást, és rontotta a hajtott és nem hajtott kerekek számar ányát. Az automobil elején látható nagy vashengernem tévesztendô össze a páncélautók/tankok hengereivel: itt az árokmászást segíti, míg a harckocsiké az aknazáratés szögesdrótot is megsemmisíti

AZ EGYIK LEGSIKERESEBB FEJLESZTÔ: A CITROËN A 20-as években nemcsak a Szaharában, hanem hegyi terepeken is kipróbálták tipróláncos gépeiket. Egyes típusoknál a tiprólánc egész hátsó része el tudott fordulni egy központi tengelyen, ami nyugodt futásteredményezett. A Magyarországról Angliába exportált harckocsik(!) azért voltak kelendôek, mivel ily rendszerûfutómûvüket magyar szabadalom védte a második világháború elôestéjén

A NÚBIAI- ÉS A BERBER-SIVATAGBAN

Almásy lászló és Eszterházy Antal

1926-os szaharai útjáhoza Steyr biztosította

az autót. A nagy visszhangot keltô,

sikeres sivatagi vállalko-zás után az osztrák

cég megbízta Almásyt a kairói jármûképviselet

vezetésével — a nagy piac reményében



Médiaháttér, közönségfigyelem

A régi újságok által meghirdetett transzkontinen-tális utak hatalmas lökést adtak a megismerésnek.A Peking–Párizs-autóverseny 1907. június 10-énstartolt. A futam az automobilokról szólt, mégis aversenyt meghirdető Le Matin újság riportere egy15 LE-s Spykeren robogva kiváló tájfelvételek so-rozatát készítette. A Góbi-sivatagban a háromke-rekű, 6 lóerős Contal gépek persze elakadtak, deéppen ezek a tájra, környezetre való kényszerű rá-csodálkozások esetenként többet jelentettek, minta futamgyőztes Borghese herceg 45 LE-s Italájának90 km/h-s sebességű rohanása. A hercegre amúgyis neheztelhetünk, mert a sivatagban pazar gépévelhetyként leelőzte a megrekedteket, majd előnyétegy szentpétervári bálon nőügyekre fecsérelte… Aveterán-vonzerőről pedig: 2007-ben, 100 év után,137 öreg gép megismételte a futamot!

Charles Jasper Glidden útjáról szintén rend-szeresen közöltek tudósításokat a lapok. Mindenidők egyik legnagyobb automobilos teljesítményeaz övé, hiszen nagyon korán, 1902-ben kerültemeg a Földet Napier kocsijával. Vállalkozása többtekintetben is unikális: a gép kerekeit olymód ala-kította át, hogy azok a vasúti síneken is tudjanakközlekedni, valamint felesége is vele tartott. Rá-adásul az általa is fektetett interkontinentális táv-íróvonalakon tudósított!

Az 1908-as New York–Vlagyivosztok–Párizs-világutazásnak is (6 db) teherautó volt a sztárja!A német Koeppen nyerte a futamot 164 naposidővel. A Berliner Zeitung hirdette meg a futa-mot, és ezáltal nemcsak cikkekkel, de képanya-gával is hozzájárult tudásunkhoz. A futam egyikérdekessége, hogy midőn a vasúti vágányon haladtak, a lánchajtású hátsó kerekek beástákmagukat a kavicságyba, s majdnem átszelte őketegy tehervonat…

SIVATAGI MUSTRAA földrajz sokat köszönhet

az egykori hatásvadász felvételeknek. A világjáráshoz a gépek rendesen túlterheltenindultak. Az utak hiánya miatt

rendkívüli benzinfelhasználáso-kat jegyeztek, a lassú menetnél

persze több élelem is fogyott, a gyakori törésekhez pedig

mûhelyfelszerelést és alkatrészeket kellett szállítani

GLIDDEN AUTOMOBILJA, CSERÉLHETÔ KEREKEKKEL

Ennek oka, hogy a századfordu-lón sokkal jobban kiépült a

vasúti hálózat, mint a közút-rendszer. Figyelemre méltóak az acetilénlámpák, melyeket

a központi gázfejlesztôvel csôvezetékkel kötöttek össze.

A hûtô alatt a motor fôtengelyétkivezették a kurblizáshoz.

Így lassú forgatással a motorüzeme ellenôrizhetôvé vált,

és az önindító hibái is kiestek

VASÚTI VESZÉLYEKEgyes helyeken atalpfákon zötyö-gés volt az elôre-jutás egyetlen le-hetôsége, ám ejármûvek nemszerepeltek amenetrendben…


Regényes múlt, egyszerû jelen

Nehéz válogatnom az előttem heverő, hatalmaskönyvanyagból, hiszen százszámra akad historikus-automobilos utazás. Hoppá! – megakad a szemem a„Horch” néven! Ki tudja ma már, mit tudott a hat-hengeres Horch? Micsoda nagyszerű konstrukcióvolt, hogy ugyanarra a járműre gyorsteherautó-, luxusszemélykocsi- és vontatókarosszériát is fel le-hetett tenni! Richter geográfusokból, térképészből,régészből és időjárás-kutatóból álló csapata a teher-autón kívül e pompás, nehéz géppel vágott nekiTripoliból a sivatagnak 1942-ben. (Az évszám ön-magában is izgalmas; Almásy László is beállt Rom-mel seregébe, csakhogy kutathasson.) Volt a Horch-ban bőven fényképezőgép, mégis sok időt szántakfestmények és rajzok készítésére. Napjainkra ez máreltűnt – ahogy a teodolitos (háromszögeléses) táj-felvétel is. Ismét megszólalhat a fogyasztói gondol-kodás a maga hatékonyságra törekvésével: a GPS ésa műholdfelvétel mindezt bőségesen pótolja. Deamikor a klasszikus (azaz réztubusos) teodolittalpontraállok és utána körbefürkészem a táj hegycsú-csait, jelzőfáit, azimutot mérve, ez nem jelent-e na-gyobb élményt, mint ha megnyitok egy „menüt”?Két szemlélet, kétféle világlátás: az új nyilván pon-tosabb, hatékonyabb, de a régi regényesebb, él-ménydúsabb, többdimenzió jú.

Jókor, jó helyen — autóval

Óhatatlanul felmerül a kérdés: a korszerű tech-nika és kommunikáció korában van-e létjogosult-sága, értelme autós felfedezőutazásoknak? Vála-szom: van! Egyrészről pár száz év múlva bizonyáralesznek, akik napjainkra mint a hőskorra gondol-hatnak vissza (a nosztalgikus életérzés szubjektív),másfelől változik Földünk, és ezt akkor is kell do-kumentálni, ha ez a regényesség oldaláról tekintvenem tetszik.

Az autóbusszal való utazás hőskora 1935-re bi-zonyára véget ért, hiszen ekkor már minden nagy-városban volt buszjárat, a régi „társasgépkocsi”műszakilag teljesen kiforrott. És mégis, Germa-nus Gyula életrajzában olvashatjuk, hogy ő ekkorDzsiddából Mekkába utazott, majd másik busszalMedinába. A zarándokút, valamint az egyéb látni-valók feljegyzése két kötetbe fért csak bele! Ma eművet gyönyörűséggel olvassuk, pedig akkor – a rá-diók, autóbuszok, a sajtó, sőt a megjelenő televí-zió… azaz a modern élet korában lehetett volna bí-rálni, hogy utazása már felesleges. Csakhogy őtudta, hova kell menni, mit kell nézni! HiszenMekkát elzárták az európaiaktól. Ezt olyan szigo-rúan betartották, hogy a magyarok által 1916–19között üzemeltetett(!) Aleppo–Medina-vasúton amagyar személyzetnek Tebuktól (majd’ 500 kmMedinától) már csak a Hedjas-hadseregparancs-nokság engedélyével lehetett továbbmenni. Vám-béry utazása is ezt támasztotta alá: ő is csak Hajdáreffendi útlevelével, perfekt muszlimként jelenhetettott meg – úgy külsejében, mint ismereteiben.

A LÓERÔ NEM MINDEN!Borghese herceg Észak-Kínában halad az Italával: az addig csak szekerek használta utakon emberi élôerôre is szükség volt

BOLÍVIA 8786 A FÖLDGÖMB 2013. JÚNIUS–JÚLIUS

PACHAMAMA, KOKA ÉS

A TEHENEK

MARCADAA SZARVASMARHÁK

MEGJELÖLÉSE

Cambák és collák

A hazánknál tízszer nagyobb országban 36 nép-csoport él, ám az összlakosság nem éri el Magyar -országét. Az Andok az ország gerincét alkotja, ésegyben népcsoportokat is elválaszt egymástól. Ke-leten, Santa Cruz környékén élnek az alföldi régióindián származású lakosai, gyűjtőnevükön cam-bák (ide tartoznak a guaranik is). A természeti erő-forrásokban (gáz, olaj) gazdag vidék az európai be-vándorlók lakóhelye is.

A collák az Andokban élő, indián származásúőslakosok. A szó Collasuyuból származik, ami azInka Birodalom kecsua neve. Az inkák az andokitörzseket „kecsualizálták”, azaz a saját nyelvük hasz-nálatára kényszerítették őket. A kecsuákon kívülcolláknak számítanak az ajmarák, akik máig meg -őrizték nyelvüket. A spanyol mellett így ma a gu-arani, a kecsua és az ajmara is hivatalos állam-nyelvnek számít.

Bolíviában a társadalmi és etnikai feszültséglegerőteljesebben colla–camba-szembenálláskéntérzékelhető. A többségi társadalom a lakosság

30%-át kitevő kecsuákat (és az ajmarákat is) ko-kaevő, csicsaivó collaként értelmezi. A collák cam-bákkal és meszticekkel fennálló kapcsolata leg in-kább a munkalehetőségekért folyó harcbannyilvánul meg. A kecsuák gazdasági életben valórészvétele – a paraszti gazdálkodáson kívül – igenkorlátozott. A városban nem indulnak egyenlő esé-lyekkel, kizárólag az alacsony képzettséget igénylőmunkalehetőség áll nyitva előttük: segédmunka,bejárónői és takarítói tevékenység, piaci áruhordás.

Marcada„Eladod a kokalevelet, mintha tehenek lennének...Kiválasztod a kokából a legszebbeket. A legkisebbek,mintha borjúk lennének, a nagyobbacskák, minthatehén, bika. Így választod ki… Van egy letakartedény, tele csicsával, oda rakják a kokaleveleket, hogymegsokszorozódjanak a tehenek... Ez azért van, hogyszaporodjanak, és jobb fajtájúak legyenek. Ebbőlitatnak a tehenekkel, amikor a gazda nevének betűi-

Bolívia etnikailag sokszínű ország,népességének háromnegyede in-dián származású. A gazdag tradí-ciók, az őslakosok nyelvi, kulturáliskincsei az évszázadok során nemkoptak el, a mindennapjaikban mais jelen vannak. A spanyol hódítókés a katolikus egyház zsigerileg újrendszerei sajátos életteret hoztaklétre, új berendezkedést illesztetteka régiekbe, ám az alkalmaz(kod)ásnem sikerült maradéktalanul ésmég nem fejeződött be…

KÉSZÜL A PICANTE DE POLLOMindenki besegít. A nôk és a lányok gondoskodnak, hogy

az étel és a csicsa senkinek se hiányozzon, de már a kisebb fiúk is a férfiakkal együtt a karámban dolgoznak

IMAIDÔ. Az állattartással kapcsolatos hiedelmek és mágikus eljárások elsôsorban az állatokegészségére, hasznára, szaporaságára koncentrálnak (jobbra lent)

BOLÍVIA 8988 A FÖLDGÖMB 2013. JÚNIUS–JÚLIUS

ből álló tüzes vassal megjelölik őket. Azért itatják,hogy jó fajta legyen, hogy javuljon. Ekkor egyben rá-bízod a Pachamamára a teheneidet, mivel ő a Földanyja, kéred, hogy kísérjen téged is, és segít-sen…”(Don Evangelista, kecsua földműves)

A szarvasmarhákat a gazda monogramjávaljelölik meg, s a rítuson minden, a kecsuák szá-mára jelentős etnikai identitásmeghatározó elemjelen van: a csicsa (erjesztett kukoricasör), a kokaés Pachamama (Föld-anya).

A marcadát a családok évente egyszer, a karneválvagy Santiago (Szent Jakab ünnepe) körüli napokonrendezik. Ekkor jelölik meg azokat az állatokat, me-lyek az elmúlt év során kerültek a család tulajdonába,illetve az előző év során születtek. A rítus során a meg-jelölt tehenek (a családi közös tulajdonból) a családegy-egy tagjának sajátjává válnak.

Az eseményre a városban élő családtagok is ha-zajönnek, a szomszédok s a komák családjai is je-len vannak. A munkát ayni segítségével végzik,mely a kecsua családok között működő, egymástsegítő tevékenységforma. Ennek során a rokonok,szomszédok olyan jellegű munka elvégzésébenműködnek közre, ami meghaladná a megsegítettcsalád erejét. Az ayni alapelve a kölcsönösség, a „manekem, holnap neked” gondolata.

Kokalevél-jószágokHárom kisgyerekkel érkezem Sopachuyból, 2 órásgyalogút után Milanes Altóra, a nagypapa tanyá-jára, ahol a marcada egész napon át tart. A nap még alacsonyan jár, de az asszonyok már elkészí-tették az ételeket: sopa de manit (földimogyoró-levest) és a mi paprikás csirkénkhez hasonlatos picante de pollót.

A közös étkezés után a család saját patrónusával(Mária-házával) s többvödörnyi csicsával vonul akarámhoz. Ott a quintoy-coca szertartásával kez-dődik a marcada: a gazda felesége a jelenlévők köztkokalevelet oszt szét. Minden résztvevő kap egymarékkal, és a kalapjába vagy az ölébe teszi. Ezek-ből kell kiválogatni a legszebb és legegészségesebbdarabokat, melyek a vágásra való marhákat jelké-pezik, a kisebb darabok pedig a borjaikat.

Így már kezdetét is veheti a „kokajáték”, amibenmindenki gazdának számít. A szimbolikus vásárelején a gazda komája letérdel egy letakart agyag-korsó csicsa mellé. Egyesével minden jelenlévőhozzájárul, hogy eladja (átadja) neki a kokalevélszimbolizálta marhákat, ő pedig berakja azokat acsicsával teli edénybe.

Csicsaivás következik, ami a létrejött szerződésmegpecsételődését, érvénybe lépését jelenti. Kéz-

fogás, elköszönés, majd jön a következő résztvevő-vel lefolytatott „adásvétel”.

Mindennek egyfajta felajánlás, jókívánság acélja, amellyel a tehenek termékenységére kívánnakhatni, de ezen túl a jövőbeli jó üzlet megsokszoro-zódásának reményét is kifejezi.

Miután a résztvevők, a legkisebbtől – az ötévesRubentől – a legidősebbig felajánlották jókívánsá-gaikat, azaz eladták a markukban lévő kokát (a te-heneket, kokalevelek formájában), és megitták azérte kapott csicsát (azaz szentesítették a „szerző-dést”), elkezdődik a tehenek házasítása, a „valódi”állatokat mozgató rítus.

Megjelölés és tulajdonlásKiválasztják azt a két borjat (egy bikát és egy tehe-net), amelyek várhatóan abban az évben ivaréret-tek lesznek, lasszóval elkapják őket, a két testetföldre teperik, egymáshoz húzzák, takaróval leta-karják, s kokával kevert csicsát itatnak velük. „Em-beri bánásmódban” részesülnek, konfettit szórnakrájuk, a nyakukba szerpentineket kötnek, ahogyBolívia-szerte az ünnepeltekkel szokás esküvőn,születésnapon egyaránt.

MEGJELÖLÉSA tulajdonjegy a tehén bôrébe égetett azonosító-monogramot jelenti, amely a felhevített bélyegzôvas használatával kerül az állat farára. A billogozás égetett jegye mellett kultikus célból levágnak egy-egy darabot a tehén fülébôl és farkából is


A KOKA„A kokarágás azért van, hogy menjen jól a család-nak, hogy az állatok jól szaporodjanak, hogy ne legyenek betegségek, ezt csináljuk mindig. Mindenévben, az ünnepeken, mindig, amikor valami te-vékenységbe kezdünk, ahogy most is, kifejezzükhálánkat Pachamamának, ezzel engedélyt, vagysegítséget kérünk.”

A koka a csicsa mellett – természetfeletti di-menziójától elvonatkoztatva – közösségi és egyéniszinten is a legfontosabb identitásképző elem a collatársadalomban. A kecsua férfiak számára amindennapi kenyérnél többet jelent, létüket meg-határozza, s a születéstől a halálig kísér. Az egye-düli, mindennapi társ, ami az erőt adja a munká-hoz. Az Andok területén mindenhová elkíséri a földművest: társ a hosszú gyaloglásokon, elűzi az éhségét, a fáradtságát.

A koka használatának másik síkja a természet-felettivel való kapcsolattartás. Közvetítő szerepevan a marcadánál, a Szűzzel való kommunikáció-kor, az életút fordulóin és a mindennapokbanegyaránt. A „jó lesz-e a termés?” kérdésre a választa kokalevelek esése adja. A csicsa és a koka egybena természet (Pachamama) befolyásolásának rituá-lis-mágikus elemei, melyek viselkedési normákatközvetítetnek, és íratlan szabályokat jelentenek a közösség tagjai számára.

A kokalevelet fogyasztó parasztság a társadalmirétegződésben nem egy elkülöníthető csoportot je-lent, a kokarágást nem csak a kecsuák gyakorolják.A „haremos una pijceo” kifejezés jelentését legin-

kább a „kokázzunk!” terminussal lehetmegfeleltetni, melyet a mesztictársa-dalomban is átvettek, árnyaltabb jelentéssel. Kizárólag férfiak közöttiidőtöltésre utal, aminek spirituális tartalma már feledésbe merült. A földműves számára a koka haszná-lata a fizikai munkához kapcsolódik,míg a meszticeknél a szellemi aktivi-táshoz, együtt beszélgetéshez, együttgondolkodáshoz kötődik.

A kokarágás tehát egyfajta össztár-sadalmi jelenség, a történelmileg kialakult, közös kulturális jegyek példája, eltérő spirituális tartalommal.A falu mesztic tanárai például keddi és pénteki napokon az esti órákban ültek össze kokázni – elsősorban politikai nézeteik megbeszélése okán.Ám például a városban lakó egyete-misták is élnek a koka jótékony hatá-sával – főleg vizsgaidőszakban.

Megbillogozzák a többi, megjelölendő állatot is,közben a fülcimpából és a farokszőrből is vágnakegy-egy darabot. Ezeket aztán egy rongydarabba te-kerve összegyűjtik, s másnap felajánlják a Pacha-mamának.

Az állatok vagyontárgynak számítanak. Mindenszarvasmarhának van neve, és a jószág a marcada al-kalmával válik a család valamely tagjának tulajdo-nává, aki egy kisgyermek is lehet. Miután az összesmarhát megjelölték, a gazda komája pengetni kezdicharangóját. A családtagok körülveszik a komát,elöl Rosa, a keresztlánya, aki a szentet tartotta,mögötte a többiek. Az asszonyoknál vízzel teli vö-dör, amit a tehenekre locsolnak, mintegy „megke-resztelik” őket.

A férfiak megnyitják a karámot, s a jelenlévőkmozgásával, táncával kísérve terelik ki, engedikszabadon a marhákat. A nap még nem ért véget:ekkor kezdődik a mulatozás. A háziszentet a szobaközepére állítják, előtte gyertyát gyújtanak és jó sza-porulatot kívánó beszéd következik a Szűzzel ésPachamamával. Közben minden jelenlévő elé egy-egy vödörnyi csicsa kerül, a csicsaivást pedig a cha-rango zenéje kíséri, a zene mellé pedig tánc jár.

A jószág e rítus során az állattartó tulajdonává,tőkéjévé válik. Ezáltal része lesz természeti környe-zetének, így a Pachamamának is, s ez a benne rejlőérték megelőzi a valós gazdasági értékét is. Az ál-latról való gondoskodás első rituális alkalma a meg-jelölés, amikor a gazda hivatalosan is tulajdonossáválik, s a gondozás felelősségét rábízták, immároncsak az övé.

SZÖVEG ÉS KÉP:PATAKI ANNAMÁRIA

Foglalás és információ: Tömösvári LászlóTelefon: +43-3688-2325Mobil: +43-664-385-9773

Honlap: www.berghof-tauplitz.atE-mail: [email protected]

SOMMERHIT 2013 — 2013.MÁJUS 25 - SZEPTEMBER 22.

NYÁRI AKTÍVPROGRAM TAUPLITZALMON 2013CSOPORTOKNAK 20 FÖ FELETT

4 NAP — 3 ÉJSZAKA

€ 126 / fô € 280 / fô

8 NAP — 7 ÉJSZAKAFélpanzióval (büféreggeli, 3 fogásos vacsora),

1 x szauna + infrakabin.Gyermekek a szülôk szobájában:

6 év alatt ingyenes, 14 éves kor alatt —50%

Félpanzióval (büféreggeli, 3 fogásos vacsora), 3 x szauna + infrakabin.

Gyermekek a szülôk szobájában: 6 év alatt ingyenes, 14 éves kor alatt —50%

5 ÉJSZAKA — 4 NAPOSSOMMERCLOU-KÁRTYÁVAL

€ 232 / fô

€ 165 / fô

3 ÉJSZAKA — RAFTING ÉS TÚRÁZÁS

Félpanzióval (büféreggeli, 3 fogásos vacsora),2 x szauna + infrakabin.

A nyári „Sommerclou-kártya” belépést biztosít 14 különféle kirándulóhelyre

Salzkammergut területén!www.ausseerland.at/sommerclouGyermekek a szülôk szobájában:

6 év alatt ingyenes, 14 éves kor alatt —50%

A program részleteivel kapcsolatban érdeklôdjön az alábbi elérhetôségeinken!

Félpanzióval (büféreggeli, 3 fogásos vacsora), 1 x szauna + infrakabin

1 x raftingtúra, 1 x vezetett négytavi gyalogtúraTauplitzalmon.

HOTEL BERGHOFTAUPLITZALM

Családi raftingtúrával*(Enns)

€ 179 / fôSport raftingtúrával*(Salzach)

€ 235 / fôFelnött csoport€ 188 / fôGyermek és ifjúsági csoport

(szállás többágyas szobákban)

€ 98 /gyermekGyermekek a szülôkszobájában: 6—15 év között

* Kisbuszos transzport igényelhetô a raftingtúrára (max. 8 személy)

FELFEDEZŐK NAPJA 93

AHOL AZ ERŐ, A KITARTÁS ÉS A TUDOMÁNY TALÁLKOZOTT

3500 látogató, 27 kiállító, 984 hétpróbázó, 32 is-meretterjesztő előadás 1900 nézővel. Számokbanígy lehetne leírni az első Felfedezők Napját, melyetlapunk munkatársai és sok-sok önkéntes, lelkessegítő hozott létre május 11-én a Millenáris Park-ban. A számok azonban nem adják vissza kellőena különleges programok és az érdeklődő közönségkialakította, nagyszerű hangulatot.

A Kutatóexpedíciók Fesztiválján nem csak azerő és a kitartás találkozhatott a tudománnyal, dea látogatók is részt vehettek mindebben. Megis-merhették a magyar kutatóexpedíciók résztvevőit,eredményeit, és ki is próbálhatták magukat. MivelA Földgömb magazin szerzői mind szakemberek,ezért cseppet sem meglepő, hogy sokan közülük azesemény előadói, kiállítói voltak. A rendezvényvárakozáson felüli sikere után egy biztos: jövő májusban megint lesz Felfedezők Napja!

KAMERÁK ÖSSZTÜZÉBENA Magyar Felfedezô Nagydíjat Börcsök Péter barlang-kutató vehette át Németh Tamástól, a Magyar Tudományos Akadémia fôtitkárától. A nagydíjnyertesexpedícióról szóló cikkünk a 4. oldalon olvasható

SHOWTIME! Nagyszínpadi események a csarnok közepén: Antarktisz, vulkánok,

ôslények és Mars-kutatás

NAPJAFELFEDEZÔK

A KULISSZÁK MÖGÖTT

A KULISSZÁK MÖGÖTT

Lantai-Csont Gergely (1989) a Bu-dapesti Corvinus Egyetem pénzügyesközgazdász-hallgatója. A fotózás se-gítségével a világunkat érintô problé-mákra szeret né felhívni a figyelmet.

www.lantaifoto.hu

Pataki Annamária (1981) 2011-benvégzett az ELTE Kulturális Antropoló-gia szakán. Egy évet töltött önkénteskéntBolíviában, ahol egy kollégium nevelő-jeként dolgozott

Süveg Áron (1978) fotós, grafikai ter-vező. Főként snow- és wakeboard-ver -se nye ken és -bemutatókon fotóz – esport ágak leg jobb, gyakran egzotikushely szí nein. Eköz ben életképeket ésszociofotókat is készít – aronsuveg.com

Szilasi Ildikó Hermina (1983) Afrika-szakertő, antropológus, közgazdász, azutazzafrikaba.hu alapítója. Érdeklődéseközéppontjában Afrika tár sadalmi éskul turális jelenségei állnak. 10 évefoglalkozik a földrésszel, az elmúlt 8évben számos afrikai országban dolgo-zott, kutatott

Szirmai Gábor „Esztéta-, mérnöki ésújságírói végzettségem van, ami nemsokat ér. Ezzel szemben restaurátorként,muzeológusként azonosítanám maga-mat. Speciális érdeklôdési területem ahistorikus építészet, a léghajózás, ahang rög zítés, a tengeralattjáró-techni-ka. Életmû vem, kézirataim a múzeu-mom leégésekor meg semmisültek. Leg-magasabb kép zett ségem a gôzgépekterületén van. A teleket a trópusokon

töltöm, vasúttör téneti búvárlatokkal.”

Tiner Tibor (1954) közgazdász-geo-gráfus, közel két évtizede gyűjti a Kár-pát-medencén kívüli magyar kötődésűeurópai emlékhelyeket, emlékeket, kü-lönös tekintettel a magyar vonatkozá-sú történelmi és kulturális értékekre.

Balázs István „Balu” (1976) ornitoló-gus, mintegy 10 éve foglalkozik raga-dozó madarakkal és azok védelmével. Érdeklôdésének homlokterében legin-kább a kerecsensólymok állnak

Francsics László (1984) bár építészkéntdolgozik, rendszeresen foglalkozik a fotográfia egy-egy területével. A csilla-gos ég megörökítésének lehetőségével2003-ban találkozott, munkái jelentősrészét az amatőr csillagásztársai segít-ségével 2009-ben épített fotótávcsővelkészíti

Gálhidy László (1972) erdőökológus,a WWF Magyarország munkatársa.Kutatóként erdődinamikával, európaiőserdőmaradványok vizsgálatával fog-lalkozott. Természetvédőként a termé-szetközeli erdőgazdálkodás és az érin-tetlen erdőterületek kialakításának szó-szólója. Szakmai útjai során számosőserdőt látogatott meg, elsősorban Európában és Észak-Amerikában

Horváth Eszter az ELTE BTK Régészetszakán szerezte diplomáját. Szakterületea népvándorlás kori régészet, ezen belülaz ötvöstárgyak kutatása archeometriaimódszerek alkalmazásával. Doktori disszertációjában a Kárpát-medence hun-és kora Meroving-kori leletanyagánakékkőberakásos ötvöstárgyait dolgozta fel. Jelenleg az MTA Wigner FizikaiKutatóközpont Szilárdtestfizikai és Op-tikai Intézetének NeutronspektroszkópiaiOsztályán dolgozik

Kerekes István (1977) tanár, szabadúszófoto gráfus. 2012-ben a Nemzetközi Fo tó mű vész Szövetség (FIAP) általadományozott minősítések közül megkap-ta a FIAP Kiváló művésze leg magasabb,platina fokozatát. Főként szocio-, port -ré-, valamint természetfotókat készít.www.kerekesistvan.com

Kokas Anna (1986) tanulmányait azELTE BTK történelem szakán végezte, azAtelier Európai Társadalomtudományokés Historiográfia Tanszéken, európai tér-és várostörténet szakirányon. Kutatási té-mái: a városfejlődés a 19–20. században,kerttörténet, gyermekkortörténet

VÖRÖSBE ÖLTÖZTETVEMarskutatás-elôadássorozat az emeleti elôadóban

NEM MULTIPLEX 3D-s diavetítés a barlangok világáról

A RÉGÉSZET GYEREKJÁTÉK A Magyar Földrajzi Múzeum gyermekprogramjain több mint 700 ifjú kutatójelölt vett részt

SZAKÉRTÔ KÖZÖNSÉG Földtudósokkal nem csak a színpadokon találkozhattunk

FÜGGÔLEGES FESZTIVÁLVILÁG A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat próbatétele

Még több kép a Felfedezôk Napjáról: www.felfedezoknapja.info/galeria2013

KARÁCSONYI DÁVID

SENDAI– KÉT ÉVVEL A FÖLDRENGÉS ÉS A SZÖKŐÁR UTÁN

1112 Budapest, Budaörsi út 45.Telefon: (1) 231-4040. Fax: (1) 231-4045Honlap: www.foldrajzitarsasag.huE-mail: [email protected]

Elnök: Dr. Szabó JózsefAlelnökök: Dr. Dusek László, Dr. Kovács Zoltán, Dr. Gábris Gyula, Dr. Schweitzer FerencFõtitkár: Dr. Michalkó GáborÜgyvivô: Heiling ZsoltTitkár: Erôss ÁgnesKönyv- és térképtáros: Pétervári László

1929—1933, felelôsszerkesztô:Dr. Milleker Rezsô

1934—1944, szerkesztôk:Dr. Baktay Ervin és Dr. Kéz Andor

1999—2005, fôszerkesztô: Dr. Nemerkényi Antal

2005—2006, fôszerkesztô: Dr. Vojnits András

2006—tól fôszerkesztô: Dr. Nagy Balázs

Szakosztályok:Biztonságföldrajzi és Geopolitikai Szakosztály Expedíciós SzakosztályTársadalom- és Gazdaságföldrajzi Szakosztály Hegymászó SzakosztályOktatás-módszertani SzakosztályEgészségföldrajzi SzakosztályTermészetföldrajzi SzakosztályTérképészeti SzakosztályTurizmusföldrajzi Szakosztály

Területi osztályok: Bakony–Balaton-vidéki Osztály (Veszprém)Békéscsabai OsztályBorsodi Osztály (Miskolc)Debreceni OsztályDél-dunántúli Osztály (Pécs)Duna-völgyi Osztály (Szekszárd)Eger–Bükk-vidéki OsztályGyöngyös–Mátra-vidéki Osztály Kisalföldi Osztály (Gyõr)Kiskunsági Osztály (Kecskemét)Közép-dunántúli Osztály (Székesfehérvár)Körös-vidéki Osztály (Békéscsaba)Nyírségi Osztály (Nyíregyháza)Nyugat-magyarországi Osztály (Szombathely)Szegedi OsztálySzékelyföldi Osztály (Csíkszereda)Tolna megyei Osztály (Dombovár)Zalai Osztály (Nagykanizsa)

Az éggömböt tartó Atlasz a Magyar Földrajzi Társaság védjegyként bejegyzett jelképe

ALAPÍTVA: 1872

Csankpé Ópi (Sebesült Térd/Wounded Knee)temetője. Az öreg sziú botjára támaszkodik, mö-götte tömegsír húzódik, annak a 150 sziúnak anevével, akiket az Egyesült Államok katonái mé-szároltak le kegyetlenül 1890 fagyos decembe-rében. Majdnem 40 éves háborúskodás zárult leezzel, és az indiánokat végleg rezervátumokbazárták, melyeket sokáig el sem hagyhattak.

SOMFAI-KARA DÁVID

SZERTEFOSZLOTT ROMANTIKA:SZIÚ REZERVÁTUM-LÉT

Lapalapító (1929):Dr. Milleker Rezsô

Az új sorozat újraindítói (1999):Dr. Nemerkényi Antalés Farkas Péter

Hajnal négy óra, felébredek, mert a 13. emeleten lévő szobám hirtelen imbolyognikezd… a Japán Meteorológiai Szolgálat szerint ez „csak” egy 6,1-es rengés volt – az általam másnap kérdezett emberek fel sem ébredtek rá. A Japánban fekvőSendai egy olyan szeglete a világnak, ahol hetente megmozdul a föld, a helyiekazonban már rá se hederítenek egy, a Richter-skála szerinti 6-os magnitúdójú moz-gásra, ami itthon az ország történetének legnagyobb rengése lenne.

FOTÓ: KÁLLÓ PÉTERFO

TÓ: K

ARÁC

SONY

I DÁV

ID

AUGUSZTUSI LAPSZÁMUNK TARTALMÁBÓL

KÁLLÓ PÉTER FELPÖRGETVE, BELEMERÜLVE:

FESZTIVÁLIDÉNY

Sokan vannak, akik nyarantanem klasszikus nyaralásra in-dulnak, hanem végigjárják azösszes elérhető fesztivált. Fia-talok és idősebbek is töme-gesen vedlenek át fesztivál -animálokká: aki precízen,öltönyben-nyakkendőbendolgozik a hétköznapokban,itt rövidnadrágos hippivé ala-kul, és kiengedi a gőzt. S hogya helyszínekben mi a közös?Működésük időszakában anagyobb fesztiválok valósá-gos várossá növik ki magu-kat. Van központ, főtér, ven-déglátóegység, szórakozóhely,kávézó, ügyeket lehet intézni.Megjelennek és érvényt sze-reznek a civil kezdeményezé-sek, a vezetés pedig mindet-től elkülönülve dolgozik.

FOTÓ: SOMFAI-KARA DÁVID

a megismerÉs kalandja - a földgömbmeg felelőbb eszközöket-öltözetet az üldözöttek és az...

Documents