A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÉS

FUNKCIÓK A MAGYAR

NAGYVÁROSOK FEJLŐDÉSÉBEN

TÉMAVEZETŐ BARTA GYÖRGYI

Budapest, 2004 december

1

KÖZREMŰKÖDŐK

BARÁTH GABRIELLA (MTA RKK NYUTI) BELUSZKY PÁL (MTA RKK KÉTI) CARACIOBANU ALEXANDRA (CEU) FENYVESINÉ SIMON ÁGNES (MTA RKK KÉTI) GYŐRI RÓBERT (MTA RKK KÉTI) JAKOBI ÁKOS (ELTE) KERESZTÉLY KRISZTINA (MTA RKK KÉTI) KISS JÁNOS PÉTER (ELTE) KONCZ GÁBOR (MTA RKK ALFÖLDI INTÉZET) KOVÁCS RÓBERT OSO POLAR KKT) LAPOSA TAMÁS (CORVINIUS EGYETEM) LENGYEL BALÁZS (NEMZETI KUTATÁSI ÉS TECHN. HIV.) LŐCSEI HAJNALKA ELTE) LUX GÁBOR (PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM) MICHALKÓ GÁBOR (MTA FKI) MILE ILDIKÓ (SZÉCHENYI EGYETEM) OTTÓ KRISZTINA (PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM) POLYÁK LEVENTE (ELTE) RÁCZ GÁBOR (PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM) SOLYMÁRI GÁBOR (MTA RKK KÉTI) SZÉPVÖLGYI ÁKOS (MTA RKK NYUTI)

2

Bevezető Napjainkban igen sok szó esik a vállalatok, iparágak, országok, régiók versenyképességéről, és megjelentek azok a kutatások is, amelyek a városok sikerességének kulcsát keresik. Ez utóbbi vizsgálatok nagy vonalakban hasonló megállapításokra jutottak, mint az országok, régiók versenyképességének kutatói. Valamennyi megközelítésnek sarkalatos pontja a nemzetközi életbe és munkamegosztásba való bekapcsoltság mértéke. A nemzetközi integráció más és más elemei játszanak különböző fontosságú szerepeket a városok mérete, a világ-, illetve nemzetgazdaságban elfoglalt helyzetével összefüggésben.

• A globalizáció megjelenésével és megerősödésével a térbeli munkamegosztás és a globális integráció kombinációja a világvárosok (globális városok) új stratégiai szerepét hozta létre. Általában ezek a városok a történelem során már a nemzetközi kereskedelem és pénzügyi világ jelentős központjai voltak, de jelenleg új funkciókhoz jutottak. Irányító központokká váltak a világ gazdasági szervezetében; ezek a városok lettek a pénzügyi és a speciális szolgáltatásokat nyújtó cégek legfontosabb székhelyei; és itt vannak a húzóiparok és az innováció helyei is. E világvárosok ellenőrzik a világ erőforrásainak döntő hányadát. (S. Sassen, 1991). A globális városok között kapcsolatok alakultak ki, amelyek alapján e nagyvárosok komplex térbeli hierarchiába rendeződnek, közöttük hálózat formálódik. A világvárosok gazdaságaiban radikális szerkezeti változás ment végbe az elmúlt évtizedekben, a feldolgozóipar és a tradicionális szolgáltató szektorok visszaszorultak, helyüket a modern üzleti szolgáltatások foglalják el.

A világvárosok körébe egyetlen városunk, Budapest tartozik. Budapest fejlődését alapvetően meghatározza a világvárosok hierarchiájában elfoglalt helyzete. Különböző kutatások szerint Budapest azonos csoportba sorolódik legfőbb versenytársaival: Béccsel, Varsóval és Prágával. Mivel ez az egyetlen metropoliszunk, így Budapestnek kapuvárosi (vagyis fogadó) és „híd” szerepeket (transzfer szerep a világgazdaság és a hazai gazdaság között) is be kell töltenie.

• De nemcsak a világvárosok gazdaságában van jelentősége a nemzetközi

kapcsolatoknak. Egy Nyugat-Európa jelentősebb városainak sikerességét elemző kutatásban (R. Brunet, 1989) három fő tényezőt emelt ki: a nemzetközi szerepeket, a kapuvárosi funkciót és a erős kutatási és kulturális szerepeket. Ennél komplexebb Enyedi György (1996) megközelítése, amelyet Jensen-Butler, 1996, megállapításai alapján alakított ki. A város sikerének jó néhány oka között szerepel a külső kapcsolatok fejlődése és színvonala. „A gazdaság nemzetközivé válása alaposan megnövelte a városok külső kapcsolatait. A hagyományos város a környezetével épített ki kapcsolatrendszert. A mai modern város a világ bármely pontjával kapcsolatba léphet…” (Enyedi, 2000, p. 63)

P. Soldatos (1988) pedig egyenesen abból a hipotézisből indul ki, hogy önmagában a nemzetközi kapcsolatok kibővülése dinamizálja a városok fejlődését.

3

A nemzetközi városok három csoportját különbözteti meg: – amelyek tradíciói közé tartozik a nemzetközi kapcsolatok bonyolítása vagy

irányítása (például, Genf, Brüsszel, vagy Strasbourg); – amelyek gazdaságuk, specializálódó termelésük révén váltak nemzetközivé

(elsősorban a nagy exportot bonyolító városok, vagy ahol a külföldi működő tőke meghatározó mértékben van jelen); valamint

– azok a városok, amelyek közvetítő szerepet töltenek be a világgazdaság és a helyi gazdaság között (például a fővárosok, gazdasági központok, elosztó bázisok, vagy akár bizonyos határ menti települések). Soldatos tehát a gazdasági kapcsolatokat emelte ki a nemzetközi városok kialakulásában. A nemzetközi városok kritériumai között több, gazdasággal összefüggő tényező játszik szerepet: jelentős a külföldről érkező termelési tényezők jelenléte; fontos szerepe van a gazdasági cserekapcsolatoknak; a város vállalatai és intézményei jelen vannak külföldön; külfölddel sokszálú közlekedési és telekommunikációs kapcsolatok kötik össze, stb.

A városfejlődést meghatározó nemzetközi kapcsolatok tehát azon a feltevésen alapulnak, hogy a nemzetköziesedés jobbára pozitív hatást gyakorol a városok fejlődésére. A pozitív hatás egyértelmű és közvetlen például az idegenforgalom esetében: a turisták jelentős hasznot hoznak az országnak, városnak. A gazdaságban a külföldi működő tőkebefektetések vállalatokat és munkahelyeket, korszerű ipari kultúrát teremtenek, jövedelemhez juttatják a helyi alkalmazottakat és adóznak a városnak. A nemzetközi kapcsolatok bővülésének hatása - más esetekben - csak közvetetten érzékelhető: a városi gazdaság export kapacitása a vállalat sikerességén keresztül jelenik meg a város eredményeiben is. A nemzetközi együttműködés növekedése az oktatásban vagy a kutatásban csak többszörös áttételen keresztül jelenik meg a város fejlődésében. A város nemzetközi nyitottsága a kultúrában, megjelenik ugyan közvetlenül is az idegenforgalom növekvő bevételeiben is, de ennél sokkal nagyobb szerepe van az emberek gondolkodásának átalakításában, világlátásában. Más esetekben nem is hatásról, hanem inkább következményekről beszélhetünk. Például, a külföldiek jelenléte a városban – azon kívül, hogy tartós ott lakásuk bevételeket hoz mindazoknak, akik szolgáltatásokat nyújtanak számukra – fontos indikátora a város attraktivitásának. Hiszen – a rokonlátogatáson kívül – valamit a városnak fel kell kínálnia ahhoz, hogy odautazzanak külföldről, belföldről, rövidebb-hosszabb ideig: látnivalókat, kulturális élményeket, jó iskolákat, vagy vonzó munkahelyeket…vagy egyszerűen, vonzó életminőséget. Figyelembe kell venni azokat a meghatározó infrastrukturális elemeket – mint feltételeket –, amelyek a várost bekapcsolják a nemzetközi vérkeringésbe (elsősorban az elérhetőség kérdéséről van szó: a közlekedés és a távközlés állapotáról).

4

Eddig csak a nemzetköziesedés pozitív hatásait említettük, pedig nyilvánvalóan együtt jár a nemzetközi nyitás a negatív hatások megjelenésével is, a fekete gazdaságban, a bűnözésben. A fekete gazdaság külföldi tőkéje, kereskedelme, munkavállalóinak jelenléte csak eseteiben, nagyon nehezen tárható fel, éppen illegális jellege miatt. Pedig ez egyáltalán nem elhanyagolható része a gazdaságnak. Az építőipar tízezres, vagy talán százezres nagyságrendben alkalmaz illegális munkavállalókat, „a kínai boltok és piacok mára a hazai kereskedelem szerves részévé váltak…Arra még becslés sincs, hogy a Kínából behozott irdatlan árumennyiségnek mekkora hányadát adják el feketén…”(www.nol.hu, 2004. nov. 25). A kutatás célja Célunk elsősorban új információk szerzése volt nagyvárosaink nemzetközi kapcsolatairól és funkcióiról – annak a kiinduló hipotézisnek szellemében, hogy a nemzetköziesedés a városok fejlődésének motorja. Eddig csak Budapestre készültek ilyen elemzések, például, a MTA Regionális Kutatások Központja 1998-ban jelentette meg a MTA Stratégiai Kutatások sorozatában „Budapest – nemzetközi város” című kötetét. A többi magyar városban tudomásunk szerint nem készültek ehhez hasonló átfogó elemzések. Ennek egyik oka az lehetett, hogy feltételezésünk szerint a nemzetközi kapcsolatok, és még inkább a nemzetközi funkciók koncentráltan csak a nagyvárosokban vannak jelen. Megkérdőjelezhető, hogy Budapesten kívül van-e olyan nagyvárosunk, amelyben komoly hatása van-e a nemzetközi integrációnak, megjelennek-e fontos nemzetközi intézmények, funkciók? Ennek vizsgálata volt kutatásunk egyik célkitűzése. Másrészt azt is vizsgáltuk, vajon vannak-e kimutatható különbségek nagyvárosaink között? A kutatás végül is a potenciális régióközpontokra, vagyis Budapestre, Miskolcra, Pécsre, Debrecenre, Szegedre, Győrre és Székesfehérvárra terjedt ki. Ahol módunk volt, ott a városi agglomerációt vettük figyelembe (Budapesttől eltekintve, amely amúgy is nagyságrendileg kiemelkedik a régióközpontok közül). Nem foglalkoztunk – kapacitás hiány miatt – azzal a kérdéssel, hogy a vizsgált nemzetközi kapcsolatok, funkciók csak az adott város életét és fejlődését határozzák meg, vagy kihatnak-e (és ha igen, milyen mértékben) régiójuk fejlődésére is? Ugyanilyen okokkal magyarázható, hogy e kutatás keretében nem foglalkoztunk a 7 régióközpont között öt esetében – amelyek közel helyezkednek el a határokhoz – azzal a kérdéssel, hogy vajon szerepet játszanak-e a határ menti kapcsolatok szervezésében (ez is a nemzetköziesedés egyik fontos megnyilvánulása). Úgy gondoljuk, hogy ezek nem elhanyagolható kérdések, amelyekkel e kutatás folytatásaként foglalkozni kellene. A kutatás felépítése Olyan ágazatokat, a társadalmi folyamatok olyan szegmenseit választottuk vizsgálatunk tárgyául, amelyekben a nemzetközi kapcsolatoknak, funkcióknak, szervezeteknek meghatározó, de legalábbis fontos szerepei vannak.

5

A főbb témakörök:

• Vizsgált városaink nemzetközi kapcsolatainak történelmi áttekintése, • Külföldiek a városainkban; • A városi gazdaságok helyzete a nemzetközi munkamegosztásban; • Turizmus; • Nemzetközi elemek a városok kulturális életében; • Nemzetközi kapcsolatok a felsőfokú oktatásban és a kutatásban; • Városaink bekapcsoltsága a nemzetközi közlekedésbe; • Távközlés a nagyvárosokban.

A kutatás módszerei, adatbázisa: Két lépcsőben készítettük elemzéseinket, az „ágazati” témakörök többségében először helyi felméréseket végeztünk. Az adatok egy részét a KSH publikációiból nyertük, a gazdasági elemzést az APEH -nek a társasági adóbevallásra kötelezett vállalkozásainak település szinten aggregált adatait alapján készítettük. Felhasználtunk ágazati belső publikációkat, például, a Közlekedéstudományi Intézet anyagait. A hiányzó ismereteket, adatokat a helyi interjúkból – a városi önkormányzatoknál, munkaügyi szervezeteknél, a helyi egyetemeken stb. – nyertük. A kutatás résztvevői: A városi kutatások szervezői: Győr: Mile Ildikó, PhD hallgató, Széchenyi Egyetem Székesfehérvár: Baráth Gabriella és Szépvölgyi Ákos, kutatók, MTA RKK NYUTI Pécs: Ottó Krisztina, Lux Gábor, Rácz Gábor, PhD hallgatók, Pécsi Egyetem Budapest: Laposa Tamás, PhD, Corvinus Egyetem, Alexandra Caraciobanu – CEU Miskolc: Solymári Gábor, MTA RKK KÉTI Debrecen: Koncz Gábor MTA RKK Alföldi Intézet Szeged: Lengyel Balázs, kutató Az ágazati témák kutatói: Külföldiek a városban: Lőcsei Hajnalka, tanársegéd, ELTE Történeti áttekintés: Dr. Beluszky Pál, Győri Róbert, MTA RKK KÉTI Gazdaság: Dr. Barta Györgyi MTA RKK KÉTI Turizmus: Dr. Michalkó Gábor MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Távközlés: Jakobi Ákos tanársegéd, ELTE Közlekedés: Kiss János Péter, tudományos segédmunkatárs, ELTE Oktatás-kutatás: Lőcsei Hajnalka, tanársegéd, ELTE Kultúra: Dr. Keresztély Krisztina, MTA RKK KÉTI, Dr. Kovács Róbert, OSO POLAR Kft, Polyák Levente, egyetemi hallgató, ELTE Technikai munkatársak: Fenyvesiné Simon Ágnes, MTA RKK KÉTI

6

Irodalomjegyzék Enyedi Gy. (1996): Regionális folyamatok Magyarországon. Ember, Település, Régió. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest Brunet, R. (1989): Les villes européennes. Rapport pur la DATAR. La Documentation francaise, Paris Jensen-Butler, Ch. (1996): Competition between cities, urban success and the role of urban policy: a theoretical framework. In: Jensen-Butler, Ch., Chalar, A. and Van Weesep, J. (Eds.): European Cities in Competition. Avebury, Aldershot Sassen, S. (1991): The Global City. New York, London, Tokyo. Princeton University Press, Princeton, New Jersey Soldatos, P: La nouvelle génération de villes internationales dans un monde transnationalisé. Communication au colloque J.Cartier les 6-7 déc. 1989. 44 p.

7

NAGYVÁROSAINK NEMZETKÖZI KAPCSOLATAI

ÉS FUNKCIÓI TÖRTÉNELMÜK SORÁN

KÉSZÍTETTE

DR. BELUSZKY PÁL

GYŐRI RÓBERT

(MTA RKK KÉTI)

8

Nagyvárosaink nemzetközi kapcsolatai és funkciói történelmük során

Budapestnek az országban (a Kárpát-medencében) betöltött domináns pozíciója messzemenően befolyásolta a nemzetközi kapcsolatok irányait, a „vidék” részesedését e kapcsolatokból. Csak kevés város s csak történelmének egyes periódusaiban rendelkezett jelentősebb közvetlen nemzetközi kapcsolatokkal. Budapest már a középkorban a gazdasági kapcsolatok többségét (pl. az importált áruk 75%-a budai kereskedők közvetítésével került az országba, az exportnak kb. a felét bonyolították) magához ragadta, csak néhány határmenti város – Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Bártfa, Brassó, Nagyszeben stb. – tartott fenn közvetlen kapcsolatokat külföldi kereskedőkkel. Ugyanakkor a legtöbb városba folyamatosan érkeztek külhoni telepesek, akik hosszú ideig fenntartották rokoni, üzleti, szakmai kapcsolataikat korábbi lakóhelyükkel. A török hódoltság megszűnése után újabb bevándorlási hullám indult meg az országba, faluba-városba egyaránt; majd egyre inkább az Ausztriából, Csehországból, a 18. század végétől a felosztott Lengyelországból érkező zsidó vallású bevándorlók érkeztek. Ugyanakkor hazai városaink többsége csupán a helyi piacközpont szerepét töltötte be, alig került kapcsolatba a külfölddel. A „vidéki” városoknak ez a „kirekesztettsége” a polgári korszakban méginkább felerősödött, különösen a gazdasági kapcsolatok intézményesülése nyomán. Ezek az intézmények (tőzsde, nagybankok, külkereskedelmi vállalatok stb.) szinte kizárólag Budapestre települtek, a „vidéki” városok gazdasága rajtuk keresztül érintkezett a külfölddel. A külföldi betelepülők utolsó nagyobb hullámát az ország iparosodása váltotta ki; ekkor szakmunkások, mérnökök, ipari vállalkozók érkeztek városainkba, iparvidékeinkre. A kulturális, oktatási intézmények vonzása és az idegenforgalom az első világháború előtt jelentéktelen volt s ugyancsak Budapestre összpontosult. Az első világháború után a Kárpát-medence egységes államának feldarabolása oda vezetett, hogy a korábbi belföldi kapcsolatok nagy hányada „külföldivé” minősült (pl. az utódállamok területéről érkező egyetemi- és főiskolai hallgatók, turisták, az ezekkel az országokkal lebonyolított kereskedelmi kapcsolatok stb.). Ez némiképp növelte a „vidéki” városok „nemzetközi” kapcsolatait. A második világháború után az ország külkapcsolati rendszere drasztikusan megváltozott: mindenfajta kapcsolatot „államosítottak” (pl. külföldi egyetemre csak az erre jogosult állami szervek szervezésében lehetett eljutni, külkereskedelmi kapcsolatokat csak az erre kijelölt állami vállalatok létesíthettek stb.), a „nyugati” kapcsolatokat felszámolták vagy szigorú állami kontroll alatt tartották, s a nemzetközi kapcsolatokat Budapestre koncentrálták (mindenféle nemzetközi pénzügyi tranzakciót – a lakosságiakat is – egyedül Budapesten lehetett intézni, itt volt a külkereskedelmi vállalatok székhelye stb.); külföldiek – főként a „nyugatiak” – huzamosabb ittartózkodására alig volt lehetőség. Ugyanakkor a „normális” a határmenti kapcsolattartás (rokoni, baráti kapcsolatok) is megnehezedett, a nyugati és déli határszakaszokon bizonyos időszakokban lehetetlenné is vált. Mindez azt eredményezte, hogy „vidéki” városaink nemzetközi kapcsolatai történelmük során majd mindenkor szerények voltak, közvetítőkön keresztül történtek.

9

Általában elmondható, hogy Magyarországon belül nemzetközi funkciókkal elsősorban a főváros rendelkezett, a Budapest szerepe az ország nemzetközi kapcsolatainak szervezésben minden korszakban kiemelkedő volt. A vidéki „nagyvárosainkra” jellemző szűkebb hatókörből csak egy-egy település tudott kitörni; talán Győr volt az egyetlen, amely a XIX. században jelentősebb nemzetközi funkciókat mondhatott magáénak. A regionális központok szervező szerepe a határmenti kapcsolatokban is viszonylag újabb keletű: a XX. század elejéig e városoktól az országhatárok messze húzódtak, illetve e határszakaszok jó része (nyugaton, északon és délen) csupán a Monarchián belső határa volt.

Budapest Pest-Budát földrajzi helyzete nagytávú – nemzetközi – kapcsolatok kiépítésére predesztinálta. Európa második leghosszabb folyója, a Duna már a történelem hajnalán is fontos vízi útvonal, s jobb partjára futott a Balkánról s még távolabbról, Kis-Ázsiából, a Közel-Keletről Nyugat-Európába vezető útvonal. A tabáni révnél futottak össze a Kárpát-medence legfontosabb útjai (az Északi-középhegység előterében Lengyelország, az orosz fejedelemségek felé, Budától a Balaton mentén az Adriai-tengerhez vezető útvonal, a Dunát követő szárazföldi út stb.). Ilyen földrajzi adottságok mellett, ha a tágabb környezet adottságai, a geopolitikai szituáció megfelelőek voltak, jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező városnak kellett születnie. Ezek az „energiák” a 12. század végétől kezdtek hatni: a tabáni révnél, a pesti oldalon izmaelita (mohamedán) kereskedőtelep létesült s főleg „kelet” felé építették ki kapcsolataikat, az 1200-as évek elején pedig németajkú telepesek érkeztek; közülük főleg a kereskedők tartották fenn kapcsolataikat anyatelepüléseikkel, s kereskedtek a nyugati országokkal-városokkal, elsősorban Béccsel. A tatárjárás után az ország uralmi központja is egyre inkább Buda – előtte Esztergom, Fehérvár, Visegrád is otthont adott a „fővárosi” funkcióknak –, így a fővárosi ranggal járó diplomáciai, politikai, dinasztikus kapcsolatok központjává is válik, különösen az 1300-as évek végétől: Zsigmond, a magyar uralkodó egyben német-római császár is. Uralkodása alatt Buda diplomáciai központ, nemzetközi találkozók színhelye, uralkodók, diplomaták úti célja. E kapcsolatok iránya egyrészt a Balkán – a szerb despota, a boszniai király mellett 1424-ben a bizánci császár is felkereste Budát –, másrészt Közép-Európa: a német fejedelemségek, Lengyelország és Észak-Itália (beleértve a pápasággal fenntartott kapcsolatokat). Már ekkor kirajzolódott tehát az az akcióterület, amelynek határait azonban a későbbi korokban, Budapest nemzetközi jelentőségének felívelés idején sem sikerült jelentősebben kitágítani: Buda elsősorban Közép-Európa (és időnként a Balkán) „világvárosa”. A gazdasági kapcsolatok kiterjedése hasonló volt, mint a hatalmi-politikai-diplomáciai törekvéseké, illetve kapcsolatoké, viszont intenzitásuk, összetettségük az 1300-as évek elejétől a 16. század elejéig megtöbbszöröződött. Az ország külkereskedelme, nemzetközi gazdasági kapcsolatai jórészt a Budán élő polgárok kezébe kerültek. E gazdasági közvetítő tevékenység jellemző formája volt a külföldi, többnyire jelentékeny tőkével érkező

10

kereskedők – végleges vagy átmenetinek szánt – letelepedése Budán, akik továbbra is fenntartották rokoni-üzleti kapcsolataikat korábbi lakóhelyükkel. Többségük német nyelvterületről, az ausztriai és délnémet tartományokból érkezett. Nagy Lajos uralkodása idején, majd a 15. század második felében Észak-Itália is jó néhány kereskedőt küldött Budára. Firenzéből, valamint Velencéből érkeztek a legtöbben Budára, többnyire megtartva korábbi lakóhelyük polgárjogát is. A középkorban is gyakran költöztek Budára Európa különböző, olykor igen távoli régióiból az onnan elűzött zsidók, akik szintén fenntartották kapcsolataikat távol élő rokonaikkal, s foglalkozásuk (kereskedés, pénzügyi műveletek stb.) is szoros szálakkal fűzte őket a külföldhöz. A 15. században már a kereskedelem „modern” formáival dolgozó „multinacionális” cégek képviseletei is megjelentek Budán (Fugger-ház, az augsburgi Welser-cég, firenzei cégek stb.). De nemcsak a „szabad” kereskedői pályán, hanem a Budán tevékenykedő államapparátusban is nagyszámú külföldi „szakértő” működik: bankárok, adóbérlők. Ezen intenzív, sokoldalú gazdasági kapcsolatrendszer ellenére már ekkor is felismerhetők a magyar főváros nemzetközi szerepében azok a korlátok, amelyek újra és újra feléledtek, egészen a 20. századig: – Buda elsősorban „befogadója” a külföldi kapcsolatoknak; itt nyitnak képviseleteket a

külföldi cégek, ide telepednek át – esetenként csak ideiglenesen – a külföldi kereskedők, ide érkezik rajtuk keresztül a külföldi tőke, a királyi udvar fogadja a külhoni tanácsadókat (s hasonló a helyzet a kultúra terén is: mi várjuk a humanista művészeket, tudósokat). Vagyis Budán (az országban) nem szerveződtek akkora „cégek”, hogy külföldi városokban képviseletet nyithattak volna, nem képződtek akkora tőkék, amelyekkel érdemes lett volna külföldre költözni, s nem termeltünk exportképes „kultúrát” sem.

– Buda gazdasági súlya, polgárainak vagyona, „cégeinek” gazdasági ereje jelentékenyen elmaradt az itáliai, délnémet városokétól, de még Bécstől is.

– Budán a tőke hozadéka adatszerűen kimutatható módon elmaradt Európa fejlettebb régióitól; a város gazdasági súlya, expanzió-képessége ezért is maradt el a gazdag dél-németországi, észak-itáliai városokétól.

– Buda – és rajta keresztül az ország – többnyire közvetítőkön keresztül érintkezett Európa nyugatibb régióival; a magyar kereskedők rendszerint csak Bécsig jutottak el, de a korszak vége felé egyre jelentősebbé váló exportcikkünket, a vágómarhát gyakran már Magyarországon, vagy közvetlenül az osztrák határon felvásárolták a közvetítő kereskedők. Buda legfeljebb a Balkán – és a Közel-Kelet – és a tőlünk nyugatabbra fekvő területek között közvetíthetett.

– Buda gazdaságának „akciórádiusza” Közép-Európára terjedt ki: az ausztriai tartományokra, Cseh- és Morvaországra, Észak-Itália városaira, Dél-Németország közelebbi területeire. Ennek következményei akkor váltak súlyossá, amikor a gazdasági élet súlypontja – a „centrum” – Észak-Itáliából és Dél-Németországból áthelyeződött az atlanti partvidékre (a nyugati német tartományokba, Németalföldre, majd Angliába).

– Buda nemzetközi (gazdasági) kapcsolatrendszerében már a 15. században felbukkantak a perifériára jellemző vonások.

A török hódítás nyomán Buda (és Pest) nemzetközi jelentősége megszűnt, török erődítménnyé és igazgatási központtá vált. A török kiűzése után Buda és Pest „nemzetközi jellegét” legfeljebb az újratelepítés során ideérkező lakók származási helye biztosította (németajkúak,

11

rácok, görögök stb.); de maga a város csak szűk környékének piacközpontja, legfeljebb a görög és rác kereskedők vettek részt a nemzetközi kereskedelemben, a Török Birodalom áruit importálták s adták tovább a „vidék” felé, majd a 18. század közepétől Szászország és Szilézia felé is közvetítették azokat. (A „keleti kereskedelem” jelentőségét mutatja, hogy az 1781. évi összeírás szerint Pesten és Budán 71 katolikus és 253 görögkeleti vallású kereskedő élt.) A 18. század második felében Buda s Pest fokozatosan ismét az ország adminisztratív és szellemi központjává válik, de intézményei (helytartótanács, Magyar Kamara, hadparancsnokság, kúria stb.) a bécsi kormányzati központ filiái, nemzetközi jelleget legfeljebb az örökös tartományokból származó tisztviselői kölcsönöztek a városnak. A feudáliskori képet csak színesíti, hogy a korszak végén szellemi kiválóságaink horizontja már túlterjedt a Habsburg Birodalom határain; az ipari forradalom termékei pl. már közvetlenül Angliából érkeztek Pest-Budára (az épülő Lánchíd elemei, mozdonyok, gőzgépek stb.), csakúgy mint a szakemberek. A 19. század közepétől, de különösen 1867-től az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlásáig (1918) terjedő 70 év Budapest történetének legdinamikusabb, leglátványosabb, funkcióváltást eredményező időszaka. Buda és Pest Európa „hátsó udvarának” lassan felpezsdülő, de Nyugat-Európához képest provinciális kisvárosából világvárossá (ha csak „kis hatósugarú világvárossá” is) vált: a százezres város(ok)ból (1831) közel milliós nagyvárossá (1910-ben 880 ezer lakos az akkori közigazgatási határok között). 1873-ban a három városból (Óbuda, Pest, Buda) létrehozták a közigazgatásilag egységes Budapestet. Ez az ötven év meghozta Budapest számára a nemzetközi rangot, a kapcsolatrendszert is. Az „új” lehetőségeket Budapest legkevésbé az államközi kapcsolatok révén tudta kiaknázni, ami egyenes következménye volt az ország korlátozott szuverenitásának, a dualista államberendezkedésnek. „Állami vonalon” Budapest (s természetesen Magyarország) szinte teljes mértékben Bécsen keresztül érintkezett a világgal. Más volt a helyzet a gazdaság terén. Budapest közvetlen gazdasági kapcsolatai a tárgyalt korszakban folyamatosan bővültek, intenzívebbé, sokoldalúbbá váltak, hatósugaruk növekedett, akár a Budapestről kiinduló, akár az oda befutó kapcsolatokat tekintve. Noha nagy általánosságban megállapítható, hogy kezdetben, kb. az 1880-as, 1890-es évekig a főváros elsősorban mint „befogadó” város tett szert intenzívebb és távolabbi kapcsolatokra, s ezután lép maga is a „küldő” városok közé, a valóságban sokrétű, s viszonylag rövid periódus alatt is változó tendenciájú folyamatokról van szó. Az agrártermékek világpiacán pl. már a 19. század derekától jelen vannak Pest-Buda terménykereskedői, s működési területük jóval túlterjed már a Monarchia határain. Az 1870-es évektől – részben a vasúthálózat kiépülése nyomán – Budapest egyre nagyobb tételekben vásárol balkáni agrártermékeket (Romániából, Szerbiából, Bulgáriából), s adja tovább – esetenként feldolgozva, pl. liszt formájában – Nyugat-Európa felé. A kialakuló világpiac megkövetelte, hogy a budapesti kereskedők az egész világra figyeljenek – terméskilátások, árak, kereslet alakulása –, a fővárosi cégek megbízottai megjelentek a nagy európai

12

kereskedelmi, tőzsdei központokban, állandó kapcsolatban álltak e központokkal (pl. 1894-ben a Budapestről kezdeményezett 29 767 „sürgős” telefonbeszélgetésből 21 ezret a tőzsde telefonjairól kezdeményeztek). A „világ” is figyelt Budapestre: Bécs mellett Párizsban, Londonban, Frankfurtban, Rotterdamban rendszeresen közölték a magyar fővárosból érkező tőzsdei híreket. Nagyjából ellenkező irányban mozgott az iparcikk-kereskedelem. Budapest a század végéig „fogadó” város volt, az Ausztriából, Csehországból, Németországból, Angliából érkező árut osztotta szét az országban, illetve közvetítette a Balkán felé. Számos osztrák, cseh és angol cég nyitott Budapesten lerakatot, képviseletet. A századforduló táján már a budapesti ipar is előállított olyan árukat, amelyek piacot találtak külföldön, elsősorban szintén a Balkánon, ahol viszont a budapesti cégek képviselői fordultak meg rendszeresen. A budapesti gyáripar megteremtésében meghatározó szerepet játszottak a külföldről érkező gyáralapítók, akik esetenként tőkét, máskor szaktudást, vállalkozói ismereteket hoztak a fővárosba. Főleg ausztriai, cseh, német gyárosok érkeztek hazánkba, (Dreher, Haggenmacher, Drache stb.); más esetekben csak a külföldi tőke „szállt be” a budapesti gyáriparba. A nemzetközi kapcsolatok építésében legmozgékonyabbnak természetesen a pénztőke mutatkozott: Budapest pénzügyi kapcsolatai voltak a legösszetettebbek (pénzimportőr, exportőr, közvetítő stb.), s nyúltak a legmesszebbre. Az ország kapitalizációjának kezdetén, a 19. század közepén a világ vezető gazdasági hatalmaiban nagy volumenű tőkekínálat keletkezett, nagy összegű, világméretű pénzmozgás kezdődött. Magyarországon a kiegyezés utáni években a beruházások mintegy 60%-át külföldi tőkeforrásból fedezték, s ez az arány Budapesten még magasabb volt. Budapest tőkeimportja nemcsak a hagyományos gazdasági „vonzáskörzetből” (Ausztria, illetve a Habsburg Birodalom, Németország) érkezett, hanem Európa pénzügyi nagyhatalmai, Anglia, Franciaország is részt vettek a budapesti bankalapításokban, de a kisebb államok – Belgium, Svájc, Hollandia – is megjelentek a fővárosi pénzpiacon. 1880-tól újabb fellendülés és külföldi pénzbeáramlás kezdődött, amely az 1890-es években tetőzött. Ezen újabb fellendülésig Budapest elsősorban passzív pénzpiac volt, a külföldi befektetések fogadója, a 19. század végétől viszont a magyar (budapesti) pénzintézetek is növelték, kiterjesztették külföldi tevékenységüket (többnyire mint vegyes tulajdonú pénzintézetek részvényesei vagy külföldi nagybankok közvetítői). Noha a budapesti bankok tevékenysége „Nyugat” felé is kiterjedt, érdeklődésük elsősorban a Balkán felé fordult, nem is eredménytelenül. Budapest nemzetközi jellege, világváros volta, az e téren bekövetkező változások talán legszembetűnőbben a szellemi kapcsolatokban nyilvánultak meg. Budapest kezdetben e téren is elsősorban befogadó város, főleg a magasan képzett szakembereket, tudósokat, művészeket vonzza a viharosan gyarapodó, formálódó metropolisz. A dualizmus kori Budapest számos építésze érkezett Ausztriából, Németországból; az egyetem oktatói, a megnyíló kórházak orvosai, a modern gyárak mérnökei között szintén nagyszámú külföldi dolgozott; személyükben képviselték a nyugat-európai szakmai tudást, műveltséget, nyelvismeretet. De a

13

nagyvárosi elit munkaalkalmak vonzása nyomán Budapestre települő külföldiek mellett a szellemi kapcsolatok „szokásos” formái is egyre terjedtek. Szellemi kiválóságaink legtöbbje szoros kapcsolatba került a külfölddel, ott tanultak, dolgoztak hosszabb-rövidebb ideig, részt vettek Európa szellemi életében. (Csak a legkiválóbbakra hivatkozva példaként: Liszt Ferenc, Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula, Ady Endre stb.) S egyre gyakrabban megjelentek a csak rövidebb időre munkát vállaló vagy csak idelátogató művészek, tudósok is (pl. Richard Strauss, Mahler); Budapest bekerült a szellemi élet európai áramlataiba. A szellemi élet horizontja is tágult; Ausztria és Németország mellett a századvégen már elsősorban Párizs gyakorolt vonzást Budapest szellemi elitjére, kisebb mértékben London vagy Itália. Sajátos színfoltot jelentett Budapest nemzetközi kapcsolatrendszerében a kibontakozó munkásmozgalom. Vezetői külföldről, vagy hosszabb külföldi tartózkodás után települtek a fővárosba, onnan érkeztek a sajtótermékek, könyvek, az eszmék, s deklarálták internacionalista törekvéseiket. A budapesti munkásmozgalmat szoros szálak fűzték a munkásmozgalom nemzetközi központjaihoz. Az idegen ajkú, külföldről származó lakosság folyamatos beköltözése mindvégig hozzájárult Budapest nemzetközi jellegéhez. A polgári korszak kezdetén tovább folytatódott a külföldiek beköltözése a már említett beruházók, gyáriparosok, művészek stb. mellett. Többségük szakmunkás vagy kézműves volt, s a bővülő gyáripar szakemberellátását biztosították. 1850-1870 között legnagyobb számmal Cseh- és Morvaországból érkeztek (több mint 13 ezer fő), őket követték a beköltözők száma alapján az Ausztriából érkezők, majd a Monarchia többi tartományából áttelepülők, s a Németországból érkezők (közel 3 ezer fő). Budapest zsidó közössége 200 ezres lélekszámával a századforduló legnagyobb zsidó tömörülése (és hitközsége) a világon, tagjai jobbára nem közvetlenül külföldről, hanem a magyar vidékről telepedtek Budapestre. A századfordulón már jelentkezik a modern értelemben vett turizmus is. Budapest a dualizmus korában „kis hatósugarú” világváros volt, nemzetközi kapcsolatainak zöme – legalábbis a kapcsolatteremtések számát tekintve – a Monarchia határain belül maradt, sőt ezen belül is elsősorban Béccsel, Alsó-Ausztriával, valamint Cseh- és Morvaországgal állt Budapest kapcsolatban. Ezek a tartományok, illetve városok alkották Budapest nemzetközi „akcióterületének” első, ún. belső zónáját. A második zóna a Monarchia távolabbi tartományait (Szilézia, Felső-Ausztria, Stájerország, Galícia stb.), Boszniát és Németország déli, délkeleti országrészeit (Bajorország, Szászország) foglalta magában. Ezzel a két övezettel bonyolódott külkereskedelmi forgalmunk majd kilenctizede, erről a területről érkeztek Budapest külföldi lakosai, a külföldi vendégforgalom zöme is e területekről indult ki. Az első világháborút lezáró Párizs környéki békék Budapest nemzetközi helyzetét alapvetően megváltoztatták. Az Osztrák–Magyar Monarchiát feldarabolták az új államalakulatok között;

14

a korábbi Magyarország területének jelentékeny része „külfölddé” vált, a velük fenntartott kapcsolat „nemzetközivé” emelkedett. Budapest nemzetközi kapcsolatrendszerében a következő változások következtek be a dualizmus korához képest: A teljessé váló nemzeti szuverenitás következményeként az államközi kapcsolatok jelentősen bővültek; Magyarország diplomáciai kapcsolatot létesített Európa szinte valamennyi államával. Hazánk tagja lett egy sor nemzetközi szervezetnek (köztük a Népszövetségnek); Budapest a legkülönbözőbb jellegű nemzetközi rendezvényeknek adott otthont (cserkész világtalálkozó, nemzetközi vásárok, eucharisztikus kongresszus stb.). Ugyanakkor Budapest gazdasági expanziójának lehetőségei minimálisra csökkentek, Európa szellemi életében szerényebb szerepet játszott, mint a dualizmus korában. A második világháború e kapcsolatokat is felszámolta, s mire az 1940-es évek végére a nemzetek közössége visszafogadta volna Magyarországot (1947 február: párizsi béke, 1948: ENSz-felvétel), a politikai-hatalmi viszonyok alakulása, Európa (a világ) két táborra szakadása, a hidegháború szinte áthatolhatatlan fallal választotta ketté Európát, a szovjet blokk országai számára szigorúan megszabva a nemzetközi kapcsolatok irányát és jellegét. A szovjet blokk országait hermetikusan elszigetelték a „Nyugattól”. Az országhatárt fizikai értelemben is áthatolhatatlan fallá építették ki. Gyakorlatilag megszűntek a gazdasági kapcsolatok, esetleg puszta árucserévé egyszerűsödtek. A nyugati tőkét kirekesztették az országból, a tudományos-kulturális kapcsolatokat megszakították, a személyes érintkezést tiltották, megszűnt a nyugatra irányuló idegenforgalom, bűncselekménnyé vált az ország elhagyása, az „eszmék” áramlását is szigorúan ellenőrizték, illetve megakadályozták. Ugyanakkor a nemzetközi szervezetekből nem vonult ki az ország, és fenntartotta diplomáciai kapcsolatait is a polgári berendezkedésű államokkal. Külkapcsolataink szinte kizárólag a „keleti tömb” országaival épültek ki. E kapcsolatoknak állami jellegük volt, illetve szigorú állami kontroll alatt álltak, államközi szerződések szabályozták volumenüket, irányaikat stb. Kiépültek a keleti tömb saját nemzetközi integrációs szervezetei (Varsói Szerződés, KGST, illetve a társutas szervezetek). Budapest megszűnt nemzetközi város lenni; nemzetközi kapcsolatai rendkívül meggyérültek, egyoldalúakká váltak. Budapestről távol tartották a külföldieket (a „nyugatiakat”), a nyugati tőkét, az eszméket, a kultúrát. Ez az állapot a maga szigorúságában csak az 1960-as évek derekáig állt fenn. Ezután egy egyre intenzívebbé, sokoldalúbbá váló folyamat indult meg, amelynek eredményeként a szocialista éra végére korlátozottan és ellenőrzötten ugyan, de visszaállt a sokirányú kapcsolatrendszer. E folyamatnak számos állomása volt, az útlevélhez jutás első korlátozott lehetőségétől az egyes országokkal fennálló vízumkényszer eltörléséig, a világútlevélig, a beutazások elé állított korlátozások megszüntetéséig, a külföldi tőke – szabályozott – beengedéséig, sokoldalú kulturális és tudományos kapcsolatok kialakításáig, az idegenforgalom ösztönzéséig stb. Az így kiépült kapcsolatrendszernek jelentős szerepe volt a

15

rendszerváltozás eseményeiben, az azt követő folyamatokban, kedvező kihatásai mindmáig érezhetők (pl. még 1995-ben is az egy főre jutó külföldi működő tőke Magyarországon legalább kétszer akkora, mint a 2. helyezett Csehországban, 15-szöröse Bulgária értékének).

Debrecen Debrecen, legalábbis jogállását tekintve, a 18. századig városaink második vonalába tartozott; csak a Hódoltság megszűnte után emelkedett szabad királyi várossá. A középkorban csak szűkebb vidékének, a Nyírségnek, a Hajdúságnak s a környező vízi világnak – Sárrétek, Hortobágy – piacközpontjaként tett szert némi városias szerepkörre ill. mezővárosi rangra, Debrecen azon kevés városaink egyike, ahová a középkorban számottevő külföldi származású lakos nem költözött be. Alapvetően megváltozott a helyzete a 16-17. században, az ország „három részre szakadása” idején. A város a Hódoltság, a királyi Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség határövezetében feküdt, mindegyikkel kapcsolatot tartva (s mindegyiknek adózva). Debrecen kihasználta ezt a helyzetet, a három országrész közötti csere legfontosabb központjává vált, s kereskedői távoli tartományok közötti kereskedelmet is folytattak: az Oszmán Birodalom (a Balkán, a Mediterráneum, sőt Levante) áruit juttatták el pl. Lengyelországba, Sziléziába. Ebben a korban vált országos jelentőségűvé református főiskolája; hallgatói ugyan csak a Kárpát-medence területéről érkeztek, de a kollégium szoros kapcsolatot tartott Európa protestáns főiskoláival (hallgatók küldése német és holland főiskolákra, egyetemekre, a külföldi tudományosság eredményeinek fogadása stb.). Ugyanakkor a város autonómiája nagy, s a cívis-közösség igen zárt, „jövevényeket” nem igen fogadott falai közé. Így pl. a 18. század elején kitiltotta a városból a görög kolóniát, meggyengítve saját kereskedelmét. A török kiűzése után a város elvesztette sajátos „határ-helyzetét”, kapcsolatai a Török Birodalommal (s így a Balkánnal) felszámolódtak, közvetítő kereskedelme eljelentéktelenedett, már „csak” Északkelet-Magyarország szellemi-, kézműipari- és piaci központja. Mivel a tömegáruk szállítási útvonalától távol esett, a város nem tudott bekapcsolódni a „modern” terménykereskedelembe sem. Helyzete a polgári korszakban keveset változott, szerény gyáriparát belföldi beruházók hozták létre, a városban huzamosabb ideig tartózkodó külföldiek száma jelentéktelen, a város lakosságának 98,5%-a magyar anyanyelvű 1910-ben. A két világháború között Debrecen „határmenti” várossá vált, egyházi intézményeinek, egyetemének vonzása kiterjedt az utódállamok területére is, igaz jórészt az ottani magyar anyanyelvű lakosságra. A két világháború között történtek az első szervezett kísérletek az idegenforgalom élénkítésére. A második világháború utáni időszakban Debrecenre is érvényesek a bevezetőben leírt állapotok. Az 1960-as évektől legfeljebb az idegenforgalom élénkülése, az egyetemek nemzetközi kapcsolatai (nyári egyetem, nemzetközi konferenciák, kutatások stb.) kapcsolták be a várost a nemzetközi vérkeringésbe. A ’80-as évektől jelentek meg felsőoktatási intézményeiben nagyobb számmal a külföldi hallgatók.

16

Szeged Szeged „energetikusabb” helyen feküdt, mint Debrecen; a Tisza és Erdély felé utat nyitó Maros összefolyásánál. Ez a földrajzi pozíció a belföldi kapcsolatrendszer kiépülését ösztönözte ugyan (a Délvidék egyik központja, a sóelosztás „logisztikai” centruma, forgalmas vásárok tartása stb.), de ez a külkapcsolatok alakításában alig játszott szerepet. Legfeljebb a Balkán (Belgrád) felől a Tiszát követő útvonal (mely Szegednél vált el a folyótól s „vágott át” Buda felé a Duna-Tisza közén) biztosított némi – nemzetközi – átmenőforgalmat. Szeged, Debrecenhez hasonlóan elsősorban mezőváros, szabad királyi ranghoz a 15. század végén jutott. Lakói a környékről verbuválódtak, külföldi eredetű telepeseket nem fogadott. A Délvidéket ért török fenyegetés juttatta a várost némi diplomáciai szerephez; több diplomáciai találkozó, béketárgyalás folyt „falai” között, itt volt a török ellen induló hadjáratok gyülekező helye. A hódoltság idején török helyőrséget kapott, mellette népes török ill. különféle balkáni eredetű civil közösség is élt, akik az Oszmán Birodalom távoli tájaival is kereskedtek, vásárain a „keleti” áruk s kereskedők mellett a királyi Magyarország kereskedői is megjelentek. A város rác lakói a török kiűzése után sem távoztak, s az újonnan beköltöző lakosok között már akadtak németajkú iparosok és kereskedők is, s külön városrészben laktak. (Görögkeleti templom ill. egyház is működött a városban.) A város gazdasága a 18. század vége felé egyre virágzóbb s egyaránt táplálkozott a hatalmas városhatár intenzívebb műveléséből s a „klasszikus” városi funkciókból, a kézműiparból, a kereskedelemből – mindenekelőtt a terménykereskedelemből – és szállítmányozásból s az ehhez kapcsolódó tevékenységből (hajóépítés, a Tiszán és a Maroson érkező fa feldolgozása, élelmiszerfeldolgozás stb.). Ám „hatósugara” alig terjed túl az országhatárokon, ha egyes termékei el is jutnak külföldre. A vázolt helyzet a dualizmuskor egészére jellemző; az első világháború után viszont „határvárossá” válik Szeged, a közeli, Romániához ill. a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz tartozó területek magyar lakossága továbbra is szoros kapcsolatot tartott fenn a várossal, s ezek a kapcsolatok immár nemzetköziek. Szeged a trianoni határmegvonásból eredő súlyos veszteségeit nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésével kívánta részben ellensúlyozni. Sikeresen növelte a város idegenforgalmát: 1931-től rendezte meg a szabadtéri játékokat, idegenforgalmi hivatalt szervezett (1934). 1921-ben nyílt meg a Kolozsvárról áttelepített egyetem, hallgatói között találjuk a környező országokból érkező magyar anyanyelvű tanulókat is. A város valódi kapcsolatai a Kárpát-medencén belül maradtak, „Nyugatról” legfeljebb turisták érkeztek Szegedre. Az ötvenes-hatvanas évek szigorú izoláltsága után a 70-es évektől hasonló körben éledtek újjá a város nemzetközi kapcsolatai, kivéve az egyetem s a kutatóintézetek intenzív, egész Európára ill. esetenként a tengerentúlra is kiterjedő kapcsolatait. A jugoszláviai „helyzet” miatt Szegeden megjelentek a vajdasági menekültek.

17

Miskolc Miskolc története során mindvégig mezőváros, majd a polgári korszakban rendezett tanácsú város, s csak 1907-ben nyerte el a törvényhatósági jogot. Nemzetközi szerepet alig játszott. Az 1300-as években a szomszédos Diósgyőr, mint királyi vár, több ízben szolgált Nagy Lajos udvarának székhelyéül, aki ekkor Lengyelország királya is. A 17-18. században jelentős bortermelést folytatott, s az avari pincékben hegyaljai borokat tároltak ill. érleltek, s ezzel kereskedtek, a Hernád völgyén át eljutva Lengyelországba s Sziléziába. A város jelentős számú idegenajkú betelepülőt, főleg kézművest is fogadott, de a magyarok mindvégig többségben maradtak a városi polgárságban, s ebben is különbözött Miskolc a Felföld szabad királyi városaitól. 1720 körül népes görög kolónia is létesült a városban; a görögök elsősorban az Oszmán Birodalomból származó árukkal kereskedtek, de bekapcsolódtak a borkereskedelembe is, így kapcsolataik Lengyelországig, illetve a Balkánig terjedtek. Vallási különállásukra – a görög ortodox hitfelekezethez tartoztak – támaszkodva sokáig, a 19. századig sajátos közösséget képeztek a városban. A 18. század végétől nagyszámú, jórészt az országhatárokon túlról érkező zsidó vallású lakos is letelepedett a városban (a mezővárosok nem tiltották betelepedésüket). Ugyancsak külföldi származású szakmunkások letelepítésével járultak hozzá a város „nemzetközi jellegének” erősödéséhez a diósgyőri vasművek (1950-ig közigazgatásilag elkülönült az iparváros Miskolctól).

Győr

Győr azok közé a magyarországi városok közé tartozik, amelyeknek fekvése, földrajzi helyzete lehetővé tette a nemzetközi forgalomba történő intenzív bekapcsolódást. Ez a város az elmúlt századok során – egy-egy rövidebb periódust leszámítva – mindig élt is ezzel a lehetőséggel. Győr nemzetközi szerepének múltja azonban meglehetősen speciális. Egyrészt igaz az, hogy a török hódoltság korától a XX. század elejéig Győr (és az egész nyugat-dunántúli térség) intenzívebben kapcsolódott Bécshez, illetve Ausztriához, mint a magyar fővároshoz és az ország más régióihoz. Másrészt viszont Magyarország és Ausztria 1918-ig államközösségben élt, a „Lajtántúl” nem számított „külföldnek,” Bécs a közös birodalom fővárosa is volt; 1850-től a két állam között nem volt vámhatár, a személyek mozgása, letelepedése is szabaddá vált. A nemzetközi szerepkör értékelésénél ugyanilyen problémát jelent az is, hogy Győr nemzetközi kapcsolatainál ma nagyon fontosak az észak felé, Szlovákia, Pozsony felé mutató irányok. 1920-ig ezek (az osztrák kapcsolatoknál lényegesen kisebb súlyú kötődések) még belföldinek számítottak. Győr közlekedésföldrajzi helyzete kitűnő: az ország nyugati kapujában, a Magyarországot Nyugat-Európával összekötő hagyományos útvonalon, Bécs és Budapest között félúton fekszik (Bécstől mindössze 120 km-re). A város a Rába, a Marcal és a Mosoni-Duna találkozásához települt, ez a hely a koraújkorban a szárazföldi utak számára jó és elkerülhetetlen átkelőhelynek számított: a Rába és a Marcal mocsarai itt összeszűkültek, lehetővé téve a kelet-nyugat irányú forgalmat. A Fehérvár felől érkező utat (ún. „mészárosok

18

útja” – a magyar szarvasmarhakivitel legfontosabb útvonala) a Sokoró akadálya terelte északi irányba, amely szintén itt érte el a Rábát. A XIX. század első felében a város leginkább a Mosoni-Duna vízi útjának előnyeit élvezte (a magyar gabonát a vasutak kiépüléséig hajóval szállították nyugatra), ezzel a lehetőséggel a konkurrens nyugat-dunántúli városok között (Sopron, Szombathely) egyedüliként rendelkezett. A vasútépítés korszakában a folyami hajózás jelentősége csökkent, a város közlekedési pozíciója átmenetileg romlott: Bécs felé nagyon hamar (1855) megépült a vasút, de a magyar fővárossal a közvetlen összeköttetés csak 1884-ben valósult meg. A XIX. század végére nyugati irányban már három vasúti fővonal (Bécs, Bécsújhely és Graz felé) biztosította a kapcsolatot és a külkereskedelem lehetőségeit. Győr leghangsúlyosabb nemzetközi funkciója a múlt század közepéig a magyarországi termékek nyugati exportjának szervezése volt. A város már a XVIII. században a kisalföldi gabona legfontosabb gyűjtő- és közvetítőhelye Bécs és Alsó-Ausztria felé. Ez a szerepkör a XIX. század első felében szélesedik: regionálisból országos jelentőségű külkereskedelmi központ lesz. A fénykor az 1840–1870 közti időszak, ezidőtájt Győr a magyar gabonakereskedelem központja (a városban új kikötő épül, mintegy másfél száz raktárépület, 1845-ben megépül a Dunántúl legnagyobb malma, új bankok, pénzintézetek nyílnak). A város ekkoriban – a gazdagodó magyarországi városokhoz hasonlóan – külföldi (osztrák, morva) letelepedők célpontja. A virágzás nem volt hosszú életű, a Pest–Bécs vasúti összeköttetés, majd a Buda–Nagykanizsa–Trieszt vasútvonal kiépülése (1861) felértékeli a főváros pozícióját: a pesti gabonakereskedők az alföldi gabona vízi és vasúti szállításában egyaránt átveszik a szervező szerepet. A pesti malmok által megőrölt gabona, illetve az őröletlen termény vasúton, vízi úton Győr kikapcsolásával közvetlenül kerül a külpiacokra. A város fénykorában mintegy 600 család foglalkozott gabonakereskedelemmel, -szállítással, közülük 80–90 kifejezetten vagyonosnak számított. A válság hatására a nagykereskedők többsége Pestre, Nagykanizsára vagy Bécsbe költözött, számuk az 1880-as évek elejére a korábbi ötödére-hatodára csökken. Ezt az elvesztett nemzetközi funkciót Győr már nem szerzi vissza, de a külkereskedelmi konjunktúrájának lecsengése nem sodorta tartós válságba a várost: gazdasági profilja az 1890-es években a gyáripar felé mozdult el. A győri gyárak alapításánál a legtöbb esetben kimutatható az egykori nagykereskedők közreműködése: a kereskedelemben felhalmozott tőke az iparba áramlott át. A gyárak felfuttatásába, működtetésébe már számottevő külső (elsősorban osztrák) tőke is bekapcsolódott. A város erős külföldi kapcsolatai a trianoni békekötés után gyengülnek meg, amikor a korábbi súlytalan nyugati határ átjárhatósága nehezedik, de az igazi törést a vasfüggöny leereszkedése jelentette. Győr nemzetközi kapcsolataiban az igazi élénkülés csak az 1980-as évek végén veszi újra kezdetét.

Pécs

Pécs nemzetközi szerepkörének múltját csupán magyaroszági összehasonlításban nevezhetjük jelentősnek. Ennek elsődleges oka az, hogy a város közlekedésföldrajzi helyzete az elmúlt századok során nem volt igazán előnyös (lényegében ma sem az). A XIX. századi gabonakonjunktúra idején kifejezetten megsínylette a hajózható folyó hiányát és a

19

vasútvonalainak késői kiépülését. Ugyanakkor földrajzi fekvése révén tradicionálisan Magyarország déli, balkáni kapcsolatainak egyik szervezője. A középkori Pécs a Dél-Dunántúl legfontosabb kereskedelmi központja. Nemzetközi kereskedelmi kapcsolatai az adriai és az észak-itáliai térség felé irányultak, a XIV. században a város polgárainak egy része is olasz, vallon származású volt. Az első magyarországi egyetem Pécsre telepítése jól jelzi a városnak a magyar királyság balkáni kulturális terjeszkedésében betöltött szerepét. A középkori virágzásnak a török hódoltság kezdete vetett véget. A XVI–XVII. században Pécs kapcsolatai egyértelműen déli, balkáni irányúak, a város igazi nyüzsgő keleti („nemzetközi” jellegű) várossá alakul át, lakosságában a délszláv és a török elem dominanciájával. Még a török kiűzése után, a XVII. század legvégén is a város lakosságnak csak egynegyede magyar, a délszlávok mellett a többséget a frissen betelepült németek alkotják. (Pécs „elmagyarosodása” a dualizmus korára jellemző erős bevándorlásnak és asszimilációnak köszönhető.) A város – kedvezőtlen közlekedési adottságai miatt – a XVIII–XIX. századi élénk magyar külkereskedelmbe (bortermelését leszámítva) nem nagyon tudott bekapcsolódni. A Dél-Dunántúlon (az Adria felé irányuló) nemzetközi kereskedelem szervezését a sokkal jobb adottságokkal rendelkező Nagykanizsa látta el (a XIX. század második felében innen egyaránt vezetett vasúti fővonal Triesztbe, Fiumébe, a magyar fővárosba, és Dél-Alföldre). Nagykanizsa előnye a XIX. század második felében tovább növekedett: bár Pécs és Mohács között már 1850-es években vasútvonal épült (kizárólag szénszállításra), nagyvárosaink közül Pécs kapott a legkésőbb vasúti összeköttetést a fővárossal (1882), a város a perifériára szorult. Mindezek következtében a külföldi vállalkozók is elkerülték a várost. Jóformán az egyetlen (bár hazai viszonyok között igen nagymérvű) külföldi tulajdonban lévő vállalat, az osztrák tőkével alapított Duna Gőzhajózási Társaság (a pécsi szénbányák tulajdonosa) is a speciális helyi adottságokra települt. A bányatársaság alkalmazottai (a megalakulást követő évtizedekben) főleg cseh, osztrák, olasz és délszláv származású bányászok voltak. Pécs a XX. század első feléig elsősorban regionális központi szerepkörét kamatoztatta, nemzetközi funkciói alárendeltek. A város nemzetközi kapcsolatait a közvetlenül szomszédos horvátországi térségekkel (Eszék) építette ki, ennek volumene azonban országos léptékben mérve nem volt számottevő.

Székesfehérvár

A vizsgálatba bevont magyarországi nagyvárosok közül Székesfehérvár az, amelynek nemzetközi funkciói (a XVII–XX. században) a legcsekélyebbek voltak. A város középkori magyar állam egyik legfontosabb központja, és egyúttal a magyar királyság nemzetközi kapcsolatainak szervezője. Fehérvárnak ez a szerepe Buda felemelkedésével fokozatosan gyengült, a XVI. században (a török terjeszkedéssel) pedig teljesen elenyészett. A város a török időkben határszéli végvár, a felszabadítást teljesen elpusztítva, kifosztva éli meg. Fehérvár a XVIII. században bortermelő, kézműiparos városként éled újjá, pozíciói még a magyar városhálózaton belül sem túl jók. Nemzetközi funkciói nincsenek, a nagy volumenű gabonakereskedelembe hajózható folyó híján nem tud bekapcsolódni. (Székesfehérvárnak fekvése révén sem volt túl sok esélye bekapcsolódni a nemzetközi kereskedelembe.)

20

Közlekedésföldrajzi helyzetén a vasútépítés javít, fővonalakkal kapcsolódik az adriai térséghez (Nagykanizsán át Trieszt, Fiume felé), Bécshez (Győrön keresztül), illetve a magyar fővároshoz. Bár itt épül ki az ország egyik legnagyobb vasúti csomópontja, de önálló (kül)kereskedelmi központ ekkor sem lesz (szerepe inkább közvetítő, mint szervező). Budapest közelsége ekkoriban inkább hátrányt jelent, a főváros még távolabb is korlátozza versenytársainak nemzetközi szerepkörét (pl. Győr). Fehérvár még a XX. század elején is lassan mozduló „vidékies” város marad, nem tartozik a regionális központok közé sem, keresőinek jó része a mezőgazdaságban talál megélhetést. Nemzetközi funkcióinak kiépüléséről csak a XX. század végén beszélhetünk.

21

Felhasznált irodalom

Beluszky Pál: Magyarország településföldrajza (Általános rész.) Dialóg Campus Kiadó, Bp. – Pécs 1999. Beluszky Pál: Budapest – nemzetközi város. Történeti áttekintés. In: BARTA Györgyi (szerk.): Budapest – nemzetközi város. MTA, Bp. 1998. pp. 27–46. Gál Zoltán: A történeti múlt, mint a jövő forrása. (Pécs város története). (Kézirat, p. 37.) Győri Róbert: Térszerkezeti változások a polgárosodó Kisalföldön. Tér és Társadalom 1999. (XIII. évf.) 4. pp. 77–106. Rúzsás Lajos: Városi fejlődés a Dunántúlon a XVIII–XIX. században I. Különlenyomat a MTA DTI Értekezések 1961–1962. kötetéből. pp. (1–37.), 279–315. Rúzsás Lajos: Városi fejlődés a Dunántúlon a XVIII–XIX. században II. Különlenyomat a MTA DTI Értekezések 1963. kötetéből. pp. (1–48.), 179–226. Szakál Gyula: Vállalkozó győri polgárok 1870–1940 között. (Sikeres történeti modellváltás.) L’ Harmattan Kiadó, Bp. 2002.

22

KÜLFÖLDIEK A NAGYVÁROSOKBAN

KÉSZÍTETTE

LŐCSEI HAJNALKA (ELTE TTK)

KÖZREMŰKÖDŐK

Mile Ildikó (PhD hallgató – Széchenyi Egyetem) Baráth Gabriella és Szépvölgyi Ákos (MTA RKK NYUTI) Ottó Krisztina, Lux Gábor, Rácz Gábor (PhD hallgatók – Pécsi Tudományegyetem) Laposa Tamás (Phd hallgató – Corvinus Egyetem) Alexandra Caraciobanu (CEU) Solymári Gábor (MTA RKK KÉTI) Koncz Gábor (MTA RKK Alföldi Intézet) Lengyel Balázs (közgazdász) Barta Györgyi (MTA RKK)

23

Külföldiek a nagyvárosokban Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok A rendszerváltozással szélesebbre táruló magyar határok, a sokszereplős piacgazdasággal megsokszorozódó külgazdasági kapcsolatok, valamint a globalizáció gyors térfoglalása következtében Magyarország erőteljesen bekapcsolódott a nemzetközi migráció folyamatába. A nemzetközi vándorlásban való részvételt tekintve Magyarországot az 1980-as évek végétől féloldalasság jellemzi: sokkal többen vannak az immigránsok, mint az emigránsok, azaz jelenleg azoknak a száma dominál, akik tranzit-vagy célországnak tekintik hazánkat. Magyarország befogadó országgá vált. Mielőtt bemutatnánk a hazánkban tartózkodó külföldiek számát, ennek változásait és területi megoszlását, meg kell jegyeznünk, hogy az adatok elég bizonytalanok. Egyrészt támaszkodtunk a KSH publikált adataira, ezek azonban nem tartalmaznak települési szintű adatokat, megváltozott az adatszolgáltatás rendje is az idők folyamán, így az adatok nem vethetők össze minden esetben. Használjuk ezenkívül a 2001. évi népszámlálás adatait, amelyek más kategóriákat tartalmaznak (akiknek előző lakhelye külföldön volt nem minden esetben tekinthető külföldinek). Sikerült adatokhoz jutni egyéb forrásokból is (munkaügyi hivatalok, stb.), ezek sem egyeznek minden esetben a KSH besorolással. Az országban tartózkodó külföldi állampolgárok száma évről-évre egyenletesen, 1996-tól minden évben 2-5 ezerrel emelkedik, miközben az új belépők száma jelentősen ingadozik. Annak ellenére, hogy évente közülük több ezren szerzik meg a magyar állampolgárságot, vagy vándorolnak tovább, illetve térnek haza, a Demográfiai Évkönyv szerint 2000-re a tartózkodók száma meghaladta a 150 ezer főt. A 2001-ben megtartott népszámlálás 100 ezer főt számlált mint külföldit Magyarországon. A legfrissebb adatok szerint 2004. január 1-jén több mint 130 ezer külföldit regisztráltak az országban. Döntő többségük (65–70%) bevándorlási céllal érkezik a szomszédos országokból, elsősorban Romániából. Nyilvánvaló, hogy a vándorlásuk elsősorban etnikai alapú: a határon túli magyarok politikai események hatására (Románia kisebbségellenes politikája, délszláv háború), illetve a megélhetési szempontból reménytelen helyzet miatt, gazdasági okokból döntött az áttelepülés mellett, tehát Magyarország szívó hatása nem meghatározó (Tóth 2002). A tartózkodók másik nagyobb csoportja az Európai Unió országaiból érkezik (kb. 10%), valamint a kínaiak aránya is jelentős (kb. 5%). Ugyan nem törekedtünk nemzetközi összehasonlításra, fontos megjegyezni, hogy Magyarország azok közé az európai országok közé tartozik, ahol igen alacsony a külföldi népesség. A sort Luxemburg és Svájc vezeti közel 40 és 20%-kal. Magyarországon 2002-ben 1,1% volt a tartósan és legálisan itt élő külföldiek aránya. Érdemes azt is megjegyezni, hogy 1995-ben magasabb volt ez az arány (1,4%), nyilvánvalóan a jugoszláv háború menekült hullámaának tulajdoníthatóan. (1. táblázat)

24

1. táblázat. A külföldiek aránya néhány európai országban 1995-ben és 2002-ben (%)

Ország 1995 2002 Luxemburg 33,4 38,1 Svájc 18,9 19,9 Ausztria 9,0 9,4 Belgium 9,0 8,2 Németország 8,8 8,9 Svédország 5,2 5,3 Görögország – 7,0 Irország 2,7 5,8 Franciaország – 5,6 Dánia 4,2 4,9 Anglia 3,4 4,5 Norvégia 3,7 4,3 Hollandia 4,7 4,3 Olaszország 1,7 2,6 Portugália 1,7 4,0 Spanyolország 1,3 3,1 Magyarország 1,4 1,1 Csehország 1,5 2,3 Japán 1,1 1,5 Finnország 1,0 2,0 Szlovákia 0,4 0,5 Korea 0,2 0,5 Forrás: National Statistical Offices.

A tartósan Magyarországon élő külföldiek területi megoszlása A külföldiek területi megoszlásáról – főleg városi szinten – elég bizonytalan információkkal rendelkezünk. Annyi bizonyos, hogy a külföldiek lakhely választása és a település fejlettsége és fejlődési dinamizmusa között összefüggést tapasztalhatunk. A gazdaságilag is dinamikusan fejlődő főváros és környéke kiemelkedő vonzóerőt jelent beköltözők, bevándorlók, ideiglenesen letelepedők, rövidebb időre érkezők számára. A külföldiek általában egy város valamilyen attraktivitása iránt érdeklődnek. A vidéken belüli területi fejlettségi különbségek már nem tükröződnek a külföldiek lakhely választásában. Mint a későbbiekben még utalunk rá, a hazánkba érkezőket nem csupán gazdasági indokok motiválják, a célterület kiválasztásának meghatározója lehet pl. a földrajzi közelség is. Mint a már leírt adatokból is következtethetünk arra, hogy Magyarország elsősorban a magyar nemzetiségűek, anyanyelvűek számára célország (Rédei 2001, p. 123.). A népszámlálási adatokban regisztrálják az előző lakhelyet, e szerint 2001-ben mintegy 100 ezer fő volt külföldinek tekinthető. (2. táblázat)

25

2. táblázat. Az előző lakhelye szerint külföldi népesség aránya és megoszlása

településtípusok szerint (%)

A jelenlegi magyarországi lakóhely

településtípusa

Előző lakóhely szerint külföldiek aránya a

településen

Előző lakóhely szerint külföldiek megoszlása településtípusonként

Népesség megoszlása településtípusonként

Főváros 1,6 30,0 17,1 Megyeszékhely 0,7 14,3 0,7 Többi megyei jogú város

0,6 1,3 2,1

Többi város 0,7 22,2 27,3 Község, nagyközség 0,8 32,1 36,3 Külföldön lakik 40,4 – – Együtt 1,0 (99653 fő) 100,0 100,0 Forrás: Népszámlálás publikált adatai, 2001, http:/www.KSH.hu

Jelenleg a Magyarországon élők 1%-ának, Budapesten élők 1,6%-ának, míg a többi településen élők 0,6–0,8%-ának volt a korábbi lakóhelye külföldön, vagyis a népszámlálási eredmények is megerősítik, hogy a külföldiek jelentős mértékben koncentrálódnak a fővárosban, míg a többi település között nincs nagy eltérés. (Hárs, 2004). A tartósan Magyarországon élők 30%-a él Budapesten, további 5 megyében jelentős még a külföldiek száma: Pest, Csongrád, Szabolcs-Szatmár megyében a külföldiek 7-10%-a, Hajdú-Bihar és Bács-Kiskun megyében a külföldiek 4-4%-a él (megyénként). A többi megye részesedése alacsonyabb. Az egyes országokból érkezők is jellegzetesen koncentrálódnak Magyarország egy-egy térségében. Az ukránok 40%-a Szabolcs-Szatmár megyében, a jugoszlávok 44%-a Csongrád megyében, 16%-a Bács-Kiskun megyében él, a románok viszont nem a román határ közelében koncentrálódnak, hanem a fővárosban és környékén (30–33%-uk Budapesten, 15%-uk Pest megyében) telepedett le. A kínaiak 80%-a Budapesten él, az EU polgárai is Budapesten (36%), Pest megyében (8%) és Dunántúlon élnek.

A külföldiek legkedveltebb célpontja Budapest, Pest megye és Szeged, de a megyei jogú városok között, saját népességéhez képest Szegeden él a legtöbb külföldi. (1. ábra).

26

1 ábra: A megyei jogú városokban tartózkodó külföldiek 1000 lakosra jutó száma, 2001 (országos átlag = 10,8)

Adatok forrása: Demográfiai Évkönyv 2003

2. ábra: A régióközpontokban tartózkodó külföldi állampolgárok száma 1000 lakosra, 1995-2000

Adatok forrása: Demográfiai Évkönyv 2003

0

10

20

30

40

50

60

1995 1996 1997 1998 1999 2000

Budapest

Szeged

Debrecen

PécsSzékesfehérvárGyőr

Miskolc

0

5

10

15

20

25

30

35

40

Nagyk

anizs

a

Miskolc

Sopron

Szomba

thely

Szolno

kEge

r

Zala eg

erszeg

Debrec

en

Budap

est

Szeged

27

Pécsett és Debrecenben még szintén átlag fölötti a külföldiek jelenléte. A három város regionális szerepköre és az országhatár közelsége miatt a környező országokból érkező határon túli magyarok számára jelent célterületet. Székesfehérvár és Győr távolabb fekszik a jelentős kibocsátó országoktól, Miskolc pedig elsősorban kedvezőtlen gazdasági helyzete miatt nem jelent vonzóerőt. Budapest nemzetköziesedése megjelenik a beáramló külföldiek számának dinamikus emelkedésében is (2. ábra): a többi városban a ’90-es évek második felétől stagnál, vagy Szeged esetében kis mértékben növekszik az 1000 lakosra jutó tartózkodók száma, Budapest viszont egyre több külföldit vonz. A jelenség hátterében az itt tartózkodók állampolgárság és tartózkodási ok szerinti megoszlása1 áll (3. és 4. ábra). Ugyanis Budapest, hasonlóan más országok fővárosához, központi funkciójánál, gazdasági szerepkörénél és térbeli pozíciójánál fogva az országba érkező minden csoport számára vonzó: minden szomszédos országból érkeznek ide külföldiek, de a nyugatról és keletről érkezőknek is kiemelt célpontja a főváros. Munkaerőpiacán viszonylag könnyű munkahelyet találni, itt koncentrálódnak azok a felsőoktatási intézmények, amelyek a külföldiek által keresett képzést nyújtják (az orvosi, közgazdász, műszaki képzés, illetve a Testnevelési Egyetem). Amellett, hogy a főváros és környéke az etnikai alapú migrációnak is célterülete volt (határon túli magyarok beáramlása), a távolabbról érkező, kisebb népcsoportok számára is az ország legvonzóbb települése. Az európai városokra még kevesebb adattal rendelkezünk, mint az országokra: összehasonlításul azért leírjuk, hogy míg Budapesten a lakosság 1,6%-a külföldi (a többi magyar nagyvárosban arányuk 0,6-0,8%), addig például Baselben ez az arány 29,9%, Hamburgban 14,6%, Berlinben 13,2%, Brémában 12,7%, de a volt NDK területén 2-3%-nyi.

1 Az erre a témára vonatkozó adatok sajnos csak megyei szinten érhetők el.

28

3. ábra: A Magyarországon tartózkodó külföldiek állampolgárság szerinti megoszlása, 2002

Adatok forrása: Demográfiai Évkönyv 2002

4. ábra: A Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok tartózkodási ok szerinti megoszlása megyénként, 2002

Adatok forrása: Demográfiai Évkönyv 2002

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

Csongrád Baranya Borsod-Abaúj-

Zemplén

Budapest Győr-Moson-Sopron

Fejér Hajdú-Bihar ország

Románia Jugoszlávia Ukrajna, Oroszország, Lengyelország, Szlovákia Kína Európai Unió egyéb

0%

20%

40%

60%

80%

100%

Győr-Moson-Sopron

Budapest Hajdú-Bihar Baranya Fejér Borsod-Abaúj-

Zemplén

Csongrád ország

Bevándorlás letelepedés MunkavállalásEgyéb jövedelem Tanulás, továbbképzésCsalád-egyesítés, látogatás, egyéb és ismeretlen

29

A külföldiek munkavállalása Magyarországon A munkavállalási engedéllyel foglalkoztatottak száma a kilencvenes évek folyamán 20–40 ezer fő között ingadozott. A kilencvenes évek elején gyorsan emelkedett a létszám, majd számuk adminisztratív szigorítások hatására visszaszorult, és 1996 végén nem érte el a 20 ezret. Az utóbbi néhány évben azonban számuk ismét folyamatosan növekszik, jelenleg közel 60 ezer fő. A munkavállalási engedélyek döntő része fél, illetve egy évre szól, az ennél rövidebb időtartamra érvényes engedélyek aránya 2001-ben 5%-ot sem ért el. A 5. ábra az év során kiadott, és az év végén érvényes engedélyek számának alakulását mutatja be. Látható, hogy a két érték nem tér el lényegesen egymástól, trendjük pedig egybeesik.

5. ábra. A munkavállalási engedélyek száma1990–2001

0

10 000

20 000

30 000

40 000

50 000

60 000

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

év

A m

unka

válla

lási

eng

edél

yek

szám

a

Érvényes engedélyek száma (dec.31-én) Az év folyamán kiadott engedélyek száma

Forrás: Foglalkoztatási Hivatal.

11 azoknak az országoknak a száma, ahonnan 2001 végén a munkavállalási engedéllyel rendelkezők legalább 1%-a érkezett. Négy volt szocialista ország, illetve azok valamely utódállama: Románia (57%), Ukrajna (15%), Szlovákia (5%) és Jugoszlávia (3%). Három az Európai Unió tagja: Franciaország, Nagy-Britannia (1–1%) és Németország (2%). Az

30

Európán kívüli régióból Ázsia több országa is említést érdemel, nevezetesen, Kína (3%), Vietnam (2%), Mongólia (1%), továbbá az Egyesült Államok (1%). A világ többi részéből származók nem jelennek meg a magyar munkaerőpiacon. A munkavállalási engedélyek döntő többségét szomszédos, volt szocialista országok polgárai kapták, részesedésük a kilencvenes évtized elején meghaladta a 90%-ot, az évtized közepén közel 70% körül alakult, majd 2001-ben 75% volt. Az Európai Unió országaiból csak szerény létszámban dolgoznak a magyar munkaerőpiacon; a munkavállalási engedéllyel rendelkezők hozzávetőleg 10%-a érkezik, arányuk enyhén süllyed. Az összes további ország polgára az engedélyek valamivel több mint 10%-án osztozik, s ez az arány némileg csökken is. Túlsúlyban vannak a (jórészt magyar nemzetiségű) román állampolgárok, létszámuk a kilencvenes évek elején kiugróan magas volt, majd mérséklődött, de az utóbbi években ismét emelkedőben van, az engedélyesek számának növekedése jórészt ennek köszönhető. Ettől lényegesen elmaradnak a volt szovjet utódállamokból – mindenekelőtt Ukrajnából – érkezők, de létszámuk emelkedik. Nem túl nagy, de növekvő a kínai és a szlovák engedélyesek száma is, a lengyeleké viszont az időszak elején még jelentősebb volt, azóta csökken. (Forrás: A nemzetközi vándorlás idősorai, 1999-2000, KSH, Budapest, 2003. Összeállította: Abkarovits I., Kincses Á., Nagyné, Tarnai B. Szakértők: Hárs Á., Tóth Pál P.) Munkavállalási engedéllyel jelenleg közel 60 ezren rendelkeznek, közülük 36 ezren román állampolgárok. Becslések szerint az illegális munkavállalók száma megközelíti a százezer főt (3. táblázat)

3. táblázat: A szomszédos országok hivatalosan Magyarországon dolgozó állampolgárai 2004-ben

Ország Legális munkavállalók (fő) Havi bruttó átlagkereset az adott országban (euró)

Magyarország – 500-550 Románia 35 886 170–190 Szlovákia 11 145 350–400 Horvátország 96 700 Szerbia 958 150–200 Ukrajna 9 113 100–110 Ausztria 239 2000 Forrás: MKIK, Foglalkoztatási Hivatal

A nyugatról (Európai Unióból) érkező népesség beáramlása összekapcsolható a külföldi vállalatok betelepülésével, így elsősorban a gazdasági fejlettség területi képének megfelelően a fővárosba, valamint az északnyugati országrészbe irányul. Jelentős részük az ún. „ingázó szakmai elithez” tartozik, azaz állami vagy magánvállalatok menedzserei, akik rendszeresen ingáznak származási országuk és más államok között, és jelenlétükkel befolyásolják a város gazdaságát, társadalmi arculatát. Az elsősorban Budapestre települő, külföldi érdekeltségű vállalatok alkalmazottainak egy része – közép- és felsővezetők – szintén külföldi állampolgár.

31

A nyugatról érkező külföldiek harmadik csoportja a „globális nemzedékhez” tartozik, az idegen országokat felfedezni vágyó fiatalok, egyéni vállalkozók. Ezeknek a csoportoknak egyértelműen a dinamikusan fejlődő, gazdasági előnyök mellett kulturális igényeknek megfelelő „nyitott” nagyváros jelent vonzóerőt. (Ramond 1998) Egyértelműen a fővárosban koncentrálódnak a kínaiak: 2003-ban a Magyarországon tartózkodó kínaiak négyötöde (5300 fő) a fővárosban élt. Érkezésük a kínai gazdasági átalakulásnak és a vízumkényszer eltörlésének köszönhetően 1989 után vált tömegessé. Főként kiskereskedők és kisvállalkozók, tevékenységük esetenként a fekete gazdaságba is átnyúlik, ráadásul összetételük mind származási helyük, mind társadalmi státuszuk szerint változatos (Keresztély 1998). De nem a „nyugatiak” vagy a kínaiak teszik ki a Budapesten munkát vállaló külföldiek nagyobb részét, a legnagyobb migráns csoport, a románok kétharmada választotta a fővárost letelepedésének és munkavállalásának helyéül. Végülis, az összes külföldi munkavállaló több mint fele Budapesten dolgozik, a Pest megyei (főként a budapesti agglomerációs gyűrűben) munkavállalókkal együtt a Közép-magyarországi régióban adták ki az összes munkavállalási engedélyek háromnegyed részét. 1996 és 2001 között az engedéllyel foglalkoztatottak száma a fővárosban és még inkább Pest megyében bővült jelentősen: Budapesten megduplázódott, Pest megyében háromszorosára növekedett. Szeged a külföldről betelepülő lakosság számára az ország egyik legjelentősebb vidéki célállomása. Az országhatárhoz közeli fekvése és mérete miatt ideális térség a külföldről érkező letelepedni vágyók számára. 1988 és 1995 között közel 10 ezer külföldi érkezett a városba, akiknek mintegy 82%-a Romániából és Jugoszláviából származott (Szónokyné 1997). A városba érkező jugoszlávok, vajdasági magyarok 97%-ának célja a végleges letelepedés volt, próbálták átmenteni vagyonukat, illetve vállalkozást kezdtek. Ennek eredményeként az országos átlaghoz képest kimagasló a vállalkozássűrűség, Szegeden tehát a külföldiek érkezése közvetlen hatással volt a gazdaságra. A Csongrád megyében tartózkodók megoszlása a többi megyétől eltérő képet mutat: a jugoszláv állampolgárok döntően ide és Bács-Kiskun megyébe érkeztek, mégpedig letelepedési céllal. Az országos adatokkal ellentétben a második leggyakoribb tartózkodási okként nem a munkavállalást, hanem a tanulást említik, ami alátámasztja azt a megállapítást, hogy a város gazdasági és szellemi élete között éles határvonal húzódik. Debrecen és Pécs elsősorban a határ másik oldalán (Romániában, Ukrajnában, illetve Horvátországban) élők számára jelentett célterületet. A „kelet kapujaként” ismert Debrecen, illetve Hajdú-Bihar megye a hazánkban munkát vállaló külföldiek szempontjából földrajzi fekvése alapján különösen fontos szerepet tölthetne be, de a munkanélküliség tartósan magas szintje, illetve az egy munkanélkülire jutó betölthető üres álláshelyek alacsony száma eleve behatárolja a külföldről érkező munkavállalók lehetőségeit. A határon túlról érkezők általában jelenleg is hiányszakmákban helyezkednek el, főleg értelmiségi szakmákban (pl. anyanyelvi nyelvtanár, orvos) vagy szakmunkásként. Mindkét városban feltételezhetően jelentős a feketemunkások száma is, azonban számukra vonatkozóan még becslések sem állnak

32

rendelkezésre. Pécs és Debrecen, hasonlóan Szegedhez, felsőfokú oktatási központként több külföldi hallgatót vonz magához, mint munkavállalót. Debrecenbe a város középiskoláiba is sok külföldi tanuló érkezik, ők azonban az ún. egyéb kategóriába kerültek besorolásra. Miskolc a városban tartózkodó külföldiek 1000 lakosra jutó száma alapján a megyei jogú városok rangsorának végén található. Borsod-Abaúj-Zemplén megye nem fekszik közel az etnikai alapú vándorlás kibocsátó országaihoz, a szlovákiai politikai események nem késztették a magyarságot az áttelepülésre, és a Magyarországra költözés nem jelentett akkora gazdasági előnyt, hogy feladják miatta lakóhelyüket. A külföldi munkavállalók száma is rendkívül alacsony, az egy időpontban a megyében munkát vállalók száma legfeljebb 1000 fő körül lehetett. A Romániából érkezők általában mezőgazdasági idénymunkát vállalnak, a Szlovákiából ingázók pedig elsősorban a határhoz közelebb eső nagyobb városokban vállalnak munkát; a megyében tartózkodók alig egyharmada választja a megyeszékhelyet. A legtöbb, Miskolcon dolgozó külföldi általában szlovák és ukrán állampolgár, vagy a feldolgozóiparban helyezkedett el, vagy értelmiségi munkát végez. A kilencvenes évek elején a Miskolci Egyetem Közel-Keletről és Afrikából gépész- és bányamérnöki szakokra érkező külföldi hallgatói még számottevő részét képezték a városban tartózkodó külföldi állampolgároknak, de mára számuk megfogyatkozott. Az egyetem kevéssé vonzza a határokon túli magyarokat. Valószínűleg a város illetve a megye kedvezőtlen gazdasági helyzete és foglalkozási szerkezete miatt nem érkeznek ide tömegesen külföldiek. Győr és Székesfehérvár az átlagosnál kevesebb külföldi állampolgárt fogad. A két települést kevéssé érintette a volt Jugoszlávia országaiból és a Romániából érkezők betelepülése, mint az országhatárhoz közelebb fekvő Pécset, Szegedet és Debrecent. A tanulási céllal érkezők száma is kevés, mivel Székesfehérvár nem, Győr pedig csak nem rég óta rendelkezik egyetemmel, a felsőoktatás vonzó hatása a másik három városhoz képest gyenge. A munkavállalási céllal érkezők számaránya a népességen belül kiemelkedő Győr-Moson-Sopron megyében. Az engedélyek kérelmezőinek 80%-a határon túli magyar, köszönhetően a Philipsben dolgozó szlovákiai munkaerőnek, de az osztrák kis- és közép vállalkozások Győrbe és környékére történő települése is emeli a megyében tartózkodó külföldiek számát. Az egyéb célú itt tartózkodók között lehet megemlíteni azokat a külföldieket, akik ingatlannal, hétvégi házzal rendelkeznek, azonban közülük nem mindenki kér tartózkodási engedélyt, mert 30 napnál rövidebb ideig tartózkodik az országban. Sok szlovákiai magyar tanul a város középiskoláiban, de gyakran csupán ingáznak a szlovákiai otthonuk és középiskolájuk között. Nagy számmal érkeznek Győrbe az ukrán, huszonéves, egyedülálló, egészségügyben dolgozó nők a jobb fizetés reményében, valamint segédmunkás férfiak és török kereskedők. Székesfehérvár (illetve Fejér megye) esetében kiemelhető, hogy 1993-tól kezdődően a multinacionális vállalatok letelepedésével párhuzamosan egyre nagyobb számban jelentek meg az amerikai és európai uniós országok állampolgárai a városban. Az alapítók kezdetben ragaszkodtak saját mérnökeikhez, szakembereikhez elsősorban a technológiai folyamatok bevezetése miatt, mára azonban előtérbe került a magyar munkaerő alkalmazása, így számuk jelentősen leapadt. A munkaerőpiacon leginkább a feldolgozóiparban foglalkoztatott

33

külföldiek aránya növekedett, összefüggésben a külföldi vállalatok megtelepedésével. Egyre jelentősebbé válik az oktatás, humán szolgáltatás, szórakoztató tevékenység, sport súlya, és ez egyértelműen Székesfehérvárhoz köthető, elsősorban a felsőoktatási tevékenységgel.

Turisták szerepe a városi fejlődésben A nemzetközi turizmus hatása a városi fejlődésre tagadhatatlan: közvetlenül mérhető a vendégek tartózkodásából és fogyasztásából származó az idegenforgalmi bevételekkel, valamint a turisták élményei, tapasztalatai alapján kialakuló kép a későbbiekben közvetve befolyásolja a tőke beáramlását, illetve olyan döntések meghozatalát segíti elő, amelyből a település gazdaságában realizálódó profit származik. A téma jelentősége miatt külön fejezetben foglalkozunk a turizmussal, itt csak egy rövid áttekintést nyújtunk a régióközpontokba érkező külföldiek számának alakulásáról (5. ábra), a külföldi vendégéjszakák arányáról (6. ábra).

5. ábra: A 100 lakosra jutó külföldi vendégéjszakák száma a régióközpontokban, 1990–2002

Adatok forrása: KSH T-Star adatbázis

0

50

100

150

200

250

300

Miskolc

Szeged

Debrec

en

Budap

est

199019952002

34

6. ábra: A külföldiek aránya a teljes vendégforgalomból a vendégéjszakák száma alapján, 1900–2002

Adatok forrása: KSH T-Star adatbázis A turizmus adatait alapján is kitüntetett helyzetben van Budapest. A fővárosban nem csak méretéből adódóan tölt időt a legtöbb külföldi turista, hanem népességarányosan is. A fővárosban a legmagasabb a külföldi vendégéjszakák teljes forgalomhoz képest mért aránya is. Ráadásul a ’90-es évek eleji visszaesés óta mindkét jelzőszám dinamikusan nő. A vidéki nagyvárosokban a szocialista országokban szervezett turistautak visszaszorulása drasztikus visszaesést okozott a külföldi vendégek számában 1990–1995 között. Debrecenben, Szegeden, Miskolcon és Pécsett az évtized második felében sem sikerült megállítani a külföldi vendégek számának visszaesését. A 90-es évek derekától folyamatosan nehezítette Szeged és Pécs turizmusának fejlesztését a délvidéki konfliktus, majd a háború, hiszen a földrajzi közelség miatt sok – főként külföldi – potenciális turista riadt vissza a látogatástól. Székesfehérvár és főként Győr a az évtized közepi mélypont után nagyot lépett előre: idegenforgalmuknak egyre nagyobb hányadát képezi a külföldi vendégforgalom, és egyre többen látogatják meg a két várost. (Győrben még a turizmus esetében is jelentős az osztrákok munkavégzés céljából történő érkezése.) Összegzés Magyarország a rendszerváltozás után befogadó országgá vált. Becslések szerint 100-130 ezerre tehető a tartósan letelepedett külföldiek száma, és ugyancsak százezres nagyságrendű az illegálisan Magyarországon tartózkodó külföldi. Döntő többségük – elsősorban a környező országokból, Romániából, Ukrajnából és Szerbiából bevándorlás és Romániából, Szlovákiából és Ukrajnából munkavállalás céljából érkezik hozzánk. A letelepülők 30%-a

0

20

40

60

80

100

Miskolc

Szeged

Debrec

en

Budap

est

%

199019952002

35

választja Budapestet, közel 40%-a a Közép-magyarországi régiót lakóhelyül (főleg a románok, a „nyugatiak” és a kínaiak koncentráltan), jelentős még Csongrád és Szabolcs-Szatmár megye – a szerbek és az ukránok számára fontos új lakóhelyként. Hozzá kell tenni, hogy a szomszéd országokból betelepülők többsége magyar származású. Ami a városi rangsort illeti: Budapest áll az élen, Szeged követi, majd Debrecen és Pécs. Kevésbé jelentős hely a betelepülők számára Székesfehérvár és Győr, és a sort Miskolc zárja. Ebben az esetben tehát nem egyértelmű a területi fejlettség és a városok vonzása a letelepedésre: igaz, hogy Budapest messze a legvonzóbb település, de a fővárost a betelepülők származási helyéhez legközelebb fekvő, keleti és déli határ menti városok követik: Szeged és Debrecen. Mintegy 60 ezer külföldi munkavállaló dolgozik Magyarországon (Romániából 36 ezren, Szlovákiából 11 ezren, és Ukrajnából 9 ezren). A Közép-magyarországi régióban koncentrálódik a legális munkavállalók háromnegyed része, csak Budapesten a fele. Győr, és Székesfehérvár, illetve Szeged elég jelentős központ a munkát találó külföldiek számára, a legkevésbé Debrecen, Pécs és Miskolc vonzó a számukra. A munkavállalás tehát már részben követi többnyire a fejlettség és dinamizmus sorrendjét.

36

Felhasznált irodalom Hárs Ágnes (2004): A nemzetközi migráció a hagyományos statisztika és a népszámlálás tükrében. NKFP-/0084/2002 ’Magyarországi bevándorlás’ kutatási téma keretében, Budapest Keresztély K. (1998): A kínaiak és az önkormányzatok Budapesten. In: Budapest – nemzetközi város. MTA, Budapest Ramond, Isabelle (1998): A „nyugatiak” szerepe Budapest társadalmi életében. In: Budapest – nemzetközi város. – MTA, Budapest L. Rédei M. (2001): Demográfia. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, p. 191 Sik E.–Tóth J. (1998): Idegenek Magyarországon. MTA Politikai Tudományok Intézete – Nemzetközi Migráció Kutatócsoport, Budapest Szónokyné Ancsin G. (1997): Külföldi bevándorlók és befektetők Szegeden. – Tér és Társadalom, 3. szám, pp. 143-156. Tóth P. P. (2002): Nemzetközi Vándorlás – Magyarország (1990–2000). – KSH Népességtudományi Kutatóintézet A nemzetközi vándorlás idősorai, 1999–2000, KSH, Budapest, 2003. (Összeállította: Abkarovits I., Kincses Á., Nagyné, Tarnai B. Szakértők: Hárs Á., Tóth Pál P.)

37

A NAGYVÁROSI GAZDASÁGOK A NEMZETKÖZI MUNKAMEGOSZTÁSBAN

KÉSZÍTETTE

DR. BARTA GYÖRGYI (MTA RKK KÉTI)

KÖZREMŰKÖDŐK

Mile Ildikó (PhD hallgató – Széchenyi Egyetem) Baráth Gabriella és Szépvölgyi Ákos (MTA RKK NYUTI) Ottó Krisztina, Lux Gábor, Rácz Gábor (PhD hallgatók – Pécsi Tudományegyetem) Laposa Tamás (Phd hallgató – Corvinus Egyetem) Alexandra Caraciobanu (CEU) Solymári Gábor (MTA RKK KÉTI) Koncz Gábor (MTA RKK Alföldi Intézet) Lengyel Balázs (közgazdász)

A nagyvárosok gazdaságai a nemzetközi munkamegosztásban

Gazdasági versenyképesség és a nemzetközi integráció összefüggései Sok vita folyik jelenleg az országok, régiók, városok versenyképességéről, ennek okairól és feltételeiről. Az 1990-es évekig azok a nézetek uralkodtak, amelyek egy ország gazdasági fejlettségét a megtermelt javak és szolgáltatások egy főre jutó értékével mérték (GDP/fő), míg a versenyképességét az export kapacitással (export árelőnnyel). (Findrik-Szilárd, 2000). Még azok is, akik az export kapacitásnak ilyen nagy jelentőséget tulajdonítottak, ezt az egyszerű megközelítést azért kibővítették azzal, hogy egy ország versenyképességét a külkereskedelmi teljesítmény és „még valami más” kombinációja jelenti (L.D’Andrea Tyson, 1992). Ez a valami más – az export révén elérhető társadalmi jóléttel mérhető – mondták egyesek. Míg más szakemberek az ország internacionalizálódását, az állami szektor szerepvállalását, a pénzügyi szektor fejlettségét, a munkaerőpiac fejlettségét, a K+F ráfordításokat, a technológiai fejlődést, a menedzsment rátermettségét, a szervezeti, politikai és jogi intézmények minőségét említették. Egyre erősödik azoknak a szakembereknek a tábora, akik a hazai gazdasági teljesítmény jelentőségét hangsúlyozzák az ország, térség versenyképességének formálásában. A sikeres nemzetközi stratégiáknak nemzetgazdasági alapjaik vannak, amelynek fontos része a külkereskedelem és a külföldi közvetlen befektetések. (Csáki Gy., 2002). Vannak olyan nézetek, amelyek a külkereskedelem meghatározó szerepét kifejezetten kétségbe vonják, szerintük egy ország lakosságának életszínvonalát sokkal inkább gazdaságának termelékenység növekedése és a belső fogyasztás szintje határozza meg. (Porter, 1990; Krugman, 2003). Végül is, több fontos intézmény (USA Versenyképességi Tanácsa, az OECD, EU) fogadott el egy többnyire egységes megközelítést a versenyképességre vonatkozóan: a vállalatok, iparágak, régiók, nemzetek és nemzetek feletti régiók gazdasági jövedelmezőségének, és a foglalkoztatottsági szintnek együttes kombinációját tekintik a versenyképességet meghatározó közvetlen tényezőknek. (Lengyel, 2000). A magas termelékenységi szintet különböző módon lehet elérni, a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel ebben igen jelentős szerepet játszik. Elsősorban a fejlett nagy országokban, mint például az USA-ban, az export szerepe kicsiny (de például Németország gazdasági húzóereje feldolgozóiparának exportja), viszont a kis országokban, ahol a piac is kisméretű, az exportnak nagyobb a jelentősége. Mivel az országok többségében – így Magyarországon is - a gazdasági növekedésnek meghatározó tényezője a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás, ezért a gazdaságpolitika általában törekszik az ország nyitottságának bővítésére:

38

- a nemzetközi kereskedelembe való bekapcsolódásra; - a szolgáltatások és a termelési tényezők (főleg a tőke és a munkaerő) szabad áramlásának

segítésére; - valamint a technológiatranszfer jobb működtetésére.

A városok gazdasági versenyképessége A városok sikerességében, versenyképességében központi szerepet játszik a nemzetközi gazdasági munkamegosztásba való bekapcsolódás mértéke. A világvárosokat a multinacionális vállalatok új nemzetközi munkamegosztása hozta létre az 1970-es, 1980-as évektől kezdve. Irányító központokká váltak a világ gazdasági szervezetében; ezek a városok lettek a pénzügyi és a speciális szolgáltatásokat nyújtó cégek legfontosabb székhelyei; és itt vannak a húzóiparok és az innováció helyei is. Ezek a világvárosok ellenőrzik a világ erőforrásainak döntő hányadát. A globális városok között kapcsolatok alakultak ki, amelyek alapján e nagyvárosok komplex térbeli hierarchiába rendeződnek, közöttük hálózat formálódik. A világvárosok gazdaságaiban radikális szerkezeti változás ment végbe az elmúlt évtizedekben, a feldolgozóipar és a tradicionális szolgáltató szektorok visszaszorultak, helyüket a modern üzleti szolgáltatások foglalják el.

Fontos hangsúlyoznunk, hogy Magyarország városai közül csak Budapest tartozik e legdinamikusabban fejlődő városcsoporthoz. Budapest fejlődését alapvetően meghatározza a világvárosok hierarchiájában elfoglalt helyzete. Ezzel kapcsolatban különböző vizsgálatok készültek. Erdősi Ferenc (2003) által összeállított világvárosi rangsorban Budapest ugyan a világvárosok egyike, de nem emelkedik ki a közép-és kelet-európai térben a többi nagyváros közül, hanem többnyire egyenrangú helyzetű Prágával, Varsóval, Kijevvel, Poszonnyal, Bukaresttel, Zágrábbal, Szófiával. Más megközelítések szerint (Cohen, 1985, Friedmann 1995) Budapest a nagyvárosok hierarchiájának harmadik szintjéhez tartozik, a globális világvárosok (London, New York és Tokió), a központi (core) országok elsődleges nagyvárosai (Párizs, Chicago, Zürich, stb.) után, viszont kiemelkedve a kelet-közép-európai nagyvárosok közül. Egy nemrégiben elkészült vizsgálat szerint – amely a 100 legnagyobb modern üzleti szolgáltató cég területi elhelyezkedése alapján 234 várost sorolt a világvárosok körébe – Budapest azonos csoportba került legfőbb versenytársaival, Béccsel, Varsóval és Prágával. (Derudder, B, et al., 2003). Mivel Budapest az egyetlen metropoliszunk, így be kell töltenie a kapuvárosi (vagyis fogadó) és „híd” szerepeket (transzfer szerep a világgazdaság és a hazai gazdaság között) is Magyarországon.

– A nemzetközi munkamegosztásban megkülönböztetett szerepet játszó városok nem mindegyike világváros. Már a bevezetőben említettük, hogy e városok körébe tartoznak azok, amelyek tradicionális nemzetközi szerepköröket birtokolnak (például Brüsszel, Strasbourg); amelyek gazdaságuk, specializálódó termelésük révén formálódtak nemzetközivé (e városi gazdaságok exporttevékenysége, illetve működő tőkekivitele kiemelkedő); amelyek gazdaságában meghatározó a külföldi működőtőke (ill. a külföldről származó import) jelenléte; és amelyek közvetítő szerepet töltenek be a világgazdaság és országaik gazdaságai között (metropoliszok, fővárosok). A nemzetközi városok kialakulásában tehát elsődleges szerepet játszanak a külföldi kapcsolatok, a nemzetközi gazdasági munkamegosztásban való részvétel. A nemzetközi városokban jelentős a külföldről érkező termelési tényezők jelenléte, fontos szerepe van a gazdasági cserekapcsolatoknak, vállalataik és intézményeik jelen vannak külföldön, külfölddel sűrű közlekedési és telekommunikációs kapcsolatok kötik össze.

A magyar nagyvárosok nemzetközi gazdasági kapcsolatai Kutatásunk középpontjában a magyar nagyvárosok, potenciális régióközpontok állnak, mivel feltételeztük, hogy a nemzetközi szerepkörök elsősorban a nagyvárosokban koncentrálódnak. Kétségtelen, hogy bizonyos ágazatokban más városokban is megjelentek a nemzetközi funkciók: például a magyar turizmusban a Balaton környéki településekben, a gazdaságban Észak-Dunántúl, vagy a budapesti agglomerációs gyűrű kisebb településeiben, a volt vámszabadterületeken, a határ menti településekben, stb. Az, hogy a nagyvárosok nemzetközi funkcióit vizsgáltuk, lehetővé teszi, hogy a korábbiaknál pontosabb kép rajzolódjon ki arról, vajon a nemzetközi funkciók megjelentek-e

39

már a nagyvárosainkban, és ha igen, milyen mértékben formálják e városok fejlődését, valamint arról, hogy Budapest és a többi nagyváros között milyen különbségek regisztrálhatók e téren. Kétségtelen, hogy nagyvárosaink közé nemcsak a potenciális régióközpontok tartoznak, hanem a megyeszékhelyek többsége. A téma szerteágazó mivolta és a kutatói kapacitások, valamint az időkorlátok miatt szűkítettük le a vizsgálatunkat a hét nagyvárosra.

1.táblázat: A hét város* részaránya a magyar gazdaságban, 2001-ben, %

Városok GDP Foglalkoztatottak Működő társas vállalkozások

Budapest 35,0 20,2 38,7

Győr 3,4 2,1 2,0

Székesfehérvár 3,0 1,9 1,7

Debrecen 2,4 2,7 2,8

Szeged 2,1 2,2 2,3

Pécs 2,1 2,1 2,5

Miskolc 2,0 2,4 2,4

Összesen 50,0 33,6 52,4

*a nagyvárosi kistérségben. Forrás: Népszámlálás, 2001.

A vizsgálatban szereplő nagyvárosaink kétségtelenül a legnagyobb városaink, a lakosság több mint 30%-a lakik e városokban. Sőt, a foglalkoztatottak egyharmada, a GDP fele és a működő társas vállalkozások több mint 52%-a koncentrálódott e hét városban (1. táblázat).

A nemzetközi gazdasági kapcsolatokat elemezve a következő tényezőket vettük figyelembe:

• a városok export kapacitása; • a külföldi működő tőke szerepe a város gazdaságában; • a városban működő vállalatok tőke kihelyezése külföldre; • azoknak a transzferintézményeknek elterjedése, amelyek tevékenységében fontos szerepet

játszanak a nemzetközi kapcsolatok. Rendkívül nagy problémát jelentett, hogy gyakorlatilag nincsenek publikált adatok e témakörökben. Adataink így részben a település szintű vállalati adatokból adódtak össze (APEH), megközelítő jellegűek, illetve saját felméréseinkből származnak. Nagyvárosaink export kapacitása 2003 második félévétől a gazdasági növekedés húzóerejét újra a beruházások és az export adta, a belső fogyasztás lelassult. Megállt a fajlagos bérköltség növekedése, ami emeli az exportot, az erős forint viszont ellentétes hatású. Az export túlnyomó része, kb. 80%-a a feldolgozóiparból kerül ki, és főként a működő multinacionális vállalatok játszanak nagy szerepet az export létrehozásában. Nem véletlen tehát, hogy egészen az EU csatlakozásig a vámszabadterületekről került ki az export jelentős része, közel 50%-a.

40

2. táblázat: A magyar exportban élenjáró városok 2003-ban

Városok Export értékesítés nettó árbevételének országos részaránya, %

Budapest 28,9 Győr 10,9 Székesfehérvár 10,4 Tab 7,7 Komárom 4,1 Szombathely 2,2 Szentgotthárd 1,6 Debrecen 1,4 Gödöllő 1,2 Tiszaújváros 1,1 Összesen 69,5 Forrás: APEH A magyar export közel 70%-a származott az ország 10 városából. Ezekre jellemző a külföldi működő tőke, valamint az ipar, feldolgozóipar átlagosnál nagyobb részaránya. Nemcsak az olvasható ki az adatokból, hogy Budapest, Győr és Székesfehérvár adta 2003-ban a magyar export felét, de az is, hogy Budapest export kapacitása lényegesen elmarad a GDP megtermelésében betöltött szerepétől. Az elmúlt évtizedben, a rendszerváltozás után, gyökeresen változott az ország „export-térképe”, Budapest részaránya a felére csökkent. Figyelemre méltó, hogy Észak-Dunántúl az ország feldolgozóiparának erős és nagy hatékonyságú térségévé vált, az (2. táblázat) említett 10 város közül 5 található ebben a térségben. Ennek az öt városnak export kapacitása meghaladja Budapest exportjának országos részarányát is. De nemcsak ez az öt város játszik szerepet az észak-dunántúli exportban, mintegy 20 észak-dunántúli város tartozott a legnagyobb exportot lebonyolító első 50 magyar város közé 2002-ben. A felsorolt 10 város között található Gödöllő, amely a budapesti agglomeráció része, Tiszaújváros a vegyipar központja, Tab egyetlen nagy multinacionális vállalatnak, a Flextronicsnak székhelye. Figyelemre méltó még Debrecen „előkelő” helyezése, bár az ország második legnépesebb városa az elmúlt években folyamatosan vesztett a korábban elfoglalt pozíciójából. Néhány multinacionális nagyvállalat beruházása döntően járul hozzá városaink export teljesítményéhez. A legnagyobb exportot lebonyolító 5-6 vállalat (Audi, Philips, Opel, MOL, GE Tungsram, Nokia) többsége külföldi multinacionális vállalat, amelyek a magyar export kb. egyharmadát adják. Egy-egy külföldi nagyvállalat beruházásának köszönhetően – főleg a kisebb városok – hatalmas ugrással kerülnek előbbre, vagy éppen hátra (ha a néhány, vagy egyetlen vállalat beszünteti tevékenységét) az exportáló városok rangsorában. Például Tab még 1994-95-ben a 94. helyen állt, ma a 4. helyre került. Komárom – Nokia beruházásainak tulajdoníthatóan – a 119. helyről (1999) az 5. helyre került. De lényegesen jobb pozícióba jutott az elmúlt években Budaörs, Szentendre, Hatvan, Dorog, Rétság és Biatorbágy. Nem lehet nem észrevenni, hogy az említett városok mind Budapest környéki települések. A rangsorban „lecsúszott” települések közé tartozik Balassagyarmat, Oroszlány, Nemesvámos, Pilisszentiván, Göd és Páty. Ezek között is akad Budapesthez közeli település. A hét regionális központ mezőnye az exportálás területén tehát szétválik: Budapest, Győr, Székesfehérvár az élenjáró három települése e téren az országnak; Szeged, Miskolc és Pécs exportpozíciói – városuk és gazdaságuk méretéhez képest – gyengék, Debrecen valamelyest jobb helyzetű. A városoknak ez a második csoportja, sajnos, folyamatosan veszít korábbi pozíciójából. (3. táblázat)

41

3. táblázat: A hét város export kapacitásának változása A magyar városok rangsorában elfoglalt hely Városok Az ország

exportjából való

részarány%, 2003-ban

1992 1995 1999 2003

Budapest 28,9 1 1 1 1 Győr 10,9 2 3 2 2 Székesfehérvár 10,4 6 4 3 3 Debrecen 1,4 3 4 8 8 Szeged 0,7 8 10 18 20 Pécs 0,5 7 12 7 26 Miskolc 0,5 18 16 26 28 Forrás:APEH

Az export eltérő jelentőségű a városi gazdaságokban: Székesfehérváron és Győrött a teljes értékesítés több mint 60%-a került exportra 2003-ban, Budapesten és Debrecenben ez az arány 15% körüli, míg Miskolcon, Szegeden és Pécsett 8-10%-nyi. Közel sem csak az határozza meg egy város gazdaságának export kapacitását, hogy termékei versenyképesek-e a nemzetközi piacokon, hanem hozzájárul ehhez a városi gazdaság mérete és szerkezete is. A feldolgozóipar export jelentősége általában minden gazdaságban nagyobb, mint a tercier ágazaté. Magyarországon – mint korábban említettük – a feldolgozóipar adja az ország exportjának 80%-át. Tehát azokban a városi gazdaságokban, ahol a feldolgozóipar súlya az átlagosnál nagyobb, ott nagyobb az esély az exportálásra is. Ugyancsak fontos szempont a városi gazdaság mérete is. Nagyvárosainkra, és elsősorban Budapestre jellemző, hogy a tercierizálódás előrehaladottabb, megjelentek a regionális központi funkciók, illetve fontos szerepet töltenek be a nagyvárosi népességet kiszolgáló szofisztikus tevékenységek. Összességében, az export tevékenység tehát eléggé eltérő szerepet játszik nagyvárosaink gazdaságában. A hét régióközpont fontos a magyar exportban (hiszen az első 28 település közé tartoznak az export volumenét tekintve), azonban gazdasági húzóerőt csak Győrött és Székesfehérváron jelenti kifejezetten a javak külföldre exportálása. A külföldi működő tőke szerepe a nagyvárosi gazdaságokban A rendszerváltozást követően ez idáig folyamatosan növekedtek a gazdaság területi különbségei, amelynek négy „síkját” lehet elkülöníteni Magyarországon:

– a területi differenciálódás legnagyobb részét Budapest és a vidék közötti különbségek teszik ki;

– jól ismert a nyugat-kelet irányú „lejtő” a fejlettség magyarországi fokozataiban; – a kistérségek, illetve a falvak és a városok közötti különbségek is számottevőek, jellemzően

mozaikos szerkezetű országot mintázva; – valamint, a Budapestről kiinduló autópályák mentén – mint a tenyérből kifelé mutató ujjak – új

növekedési tengelyek rajzolódnak ki (főleg nyugati és északnyugati irányban, de már megjelent az északkeleti és délkeleti irányú útvonalak kezdetein is). (Nemes Nagy, 2003, 2004)

Az ország gazdaságában kialakult területi különbségek erősen korrelálnak a külföldi működő tőke térbeli elhelyezkedésével. Három régióban, Közép-Magyarországon, Közép-és Nyugat-Dunántúlon koncentrálódik a külföldi működő tőke, meghaladva 2002-ben a 85%-ot. Ugyanakkor az ország déli felének pozíciói - a Dél-Dunántúlon és a Dél-Alföldön – e téren a leggyengébbek. Észak-Magyarország és az Észak-Alföld részarányában kismértékű pozitív elmozdulás volt kimutatható az elmúlt években. Budapesten összpontosul a külföldi működő tőke több mint a fele (hullámzóan ugyan, de valamelyest csökken ez a részesedés, amit a Pest megyei – az agglomerációs gyűrűben elsősorban – növekvő külföldi

42

beruházások valamelyest kiegyenlítenek). (4. táblázat) 4. táblázat: A KMT területi szerkezete Magyarországon (%)

A külföldi érdekeltségű vállalkozásokban a külföldi részarány

a jegyzett tőkéből a saját tőkéből

Régiók és Budapest 2001 2001 2002

Közép-Magyarország 67,7 65,0 63,5 Közép-Dunántúl 9,4 8,3 8,4 Nyugat-Dunántúl 7,5 12,4 13,3 Dél-Dunántúl 1,8 2,0 2,0 Észak-Magyarország 6,2 5,0 4,7 Észak-Alföld 3,5 4,1 5,2 Dél-Alföld 3,9 3,2 2,9 Összesen 100,0 100,0 100,0 Budapest 53,3 53,9 51,9

Forrás: Magyar Statisztikai Évknyvek, KSH, 1996, 2001, 2002, Budapest

Egyáltalán nem meglepő, hogy azok a városok, amelyeket a külföldi beruházók telephelyül választottak, e három régió — Közép-Magyarország, Közép-és Nyugat-Dunántúl – területén helyezkednek el elsősorban. (Alsópetényen és Újlengyelen off-shore cégek vannak bejegyezve). (5. táblázat) A vizsgálatunk mind a hét nagyvárosa kitüntetett célpontja a külföldi beruházásoknak. 5. táblázat: A jegyzett külföldi tőke nagysága szerinti városi sorrend*2002-ben

Budapesti agglomeráció

Nyugat-és Közép-Dunántúl

Nagyvárosok (régióközpontok)

Egyéb városok

Budapest (1) Szombathely (2) Debrecen (11) Alsópetény (4) Szentendre (3) Sárvár (7) Miskolc (12) Újlengyel (5) Budaörs (6) Győr (8) Szeged (14) Jászberény (13) Törökbálint (16) Esztergom (9) Pécs (18) Tiszaújváros (15) Székesfehérvár (10) Komárom (17) *(az első 18 város) Forrás: APEH A régióközpontokban koncentrálódik a külföldi beruházások kb. fele. Budapest erőteljesen emelkedik ki a városok közül, majd 15-szörös a különbség Budapest és Győr között. Győr válik ki még a többi város közül, Székesfehérvár és Debrecen nagyságrendje közel megegyezik, Szeged, Miskolc és Pécs a további sorrend. (6. táblázat) A külföldi tulajdoni hányad a saját tőkéből elég nagy szórást mutat a városok között: Székesfehérváron ez megközelíti a 60%-ot, Budapesten valamelyest meghaladja az 50%-ot. Győrött, Szegeden és Miskolcon 42 és 47% közötti a részarány, míg Debrecenben egyharmadnyi, Pécsett viszont az egynegyednyi részt sem éri el.

6. táblázat: A 7 város részesedése a külföldi működő tőkeberuházásokból, 2003-ban, %

Városok Saját tőke Saját tőkéből a külföldi részarány

Jegyzett tőkéből a külföldi részarány

Budapest 44,9 44,0 40,8 Győr 3,4 3,0 1,6 Debrecen 1,5 1,0 0,9 Székesfehérvár 0,8 0,9 1,0 Szeged 0,8 0,6 0,6 Miskolc 0,6 0,5 0,7 Pécs 0,8 0,4 0,4 A 7 város összesen 52,8 50,4 46,0 Ország összesen 100,0 100,0 100,0

43

Forrás: APEH A külföldi vállalatok telephelyválasztásában meghatározó tényezők:

• a földrajzi elhelyezkedés: a nyugati piacokhoz (határhoz) való közelség, illetve Budapest közelsége,

• az elérhetőség: a távközlésbe való korlátlan bekapcsoltság, valamint az autópálya közelsége, • a képzett munkaerő jelenléte, • a helyi és központi gazdaságpolitika ösztönzése a külföldi beruházások érdekében

(adókedvezmény, megfelelő területkínálat, stb.) • az örökölt ipari kultúra, a helyi gazdaság kedvező szerkezete, • az örökölt gazdasági problémák – a válságágazatok jelenléte, a környezet szennyezettség, a

társadalmi konfliktusok, tartós munkanélküliség, stb. – elkerülése. • A privatizációra alkalmas vállalatok jelenléte.

Ezek a tényezők megléte vagy hiánya, és még inkább valamiféle kedvező kombinációja határozta meg az 1990-es évek elején, közepén a külföldi beruházásokat a vizsgált városainkban. Budapesten van egyrészt a legjelentősebb magyar fogyasztói, tőke-, információs és munkaerőpiac, másrészt a gazdaság agglomerálódása számottevően csökkenti a tranzakciós költségeket, harmadrészt, a szolgáltatások széles skálája a vállalkozások minden igényét képes kielégíteni. Budapesten tehát megtalálható mindaz a vonzó tényező, amely leginkább befolyásolja a külföldi vállalatok telephelyválasztását: az üzleti környezet kiépítettsége, ezen belül is a termelési tényezők elérhetősége, a helyi gazdaság fejlettsége (Budapesten a tercier szektor dominál, de számottevő ipari kapacitás maradt meg a drasztikus dezindusztrializációs folyamat után is. Budapesten működik a KKV kb. 40%-a, az összes társas vállalkozás száma 130 ezer körüli). Hozzá kell tenni, hogy sem a kormányzati, sem a helyi gazdaságpolitika nem volt különösen ösztönző hatású a KMT budapesti vonzására, mindez nem gátolta meg a külföldi vállalatok jó részét abban, hogy a fővárost válasszák telephelyül, és pótlólagos beruházásaik forrásául az elmúlt 10–12 évben. (Barta, 2002). A tőkevonzó központok között Budapest kimagaslóan és egyértelműen a vezető pozíciót tölti be az ország városai között (a közép-és nagyvállalatok számát, illetve tőkeállományát tekintve 10-20-szoros a különbség Budapest és a második városkategóriába tartozó Győr, Pécs, Szeged, Miskolc és Debrecen városok között). Budapest azonban nem csupán egy nagyváros, amely rendelkezik mindazon általánosan a nagyvárosokban előforduló előnyökkel, amelyek vonzóak a külföldi vállalatok számára, hanem kétségtelenül a világvárosok sorába tartozik (Erdősi, 2003). Erdősi Ferenc szerint a világváros legfőbb kritériuma a hatalomkoncentráció, amely elsősorban nem minden társadalmi-politikai-gazdasági funkció fizikai koncentrálódását jelenti, hanem azt, hogy a világvárosi központ a világ jelentős részére kiterjedő hálózatot működtet. A világvárosok, a metropoliszok váltak a multinacionális vállalatok és pénzintézetek központjává és telephelyévé, a nagytávolságú nemzetközi kommunikációs rendszerek csomópontjaivá. A transznacionális vállalatok székhelyeinek központi és regionális telepítő tényezői a következők:

– stratégiai földrajzi helyzet (amely az 1970-es években elsősorban a gazdasági-politikai szempontból meghatározó szereppel bíró országok nagyvárosaira vonatkozott, egyre inkább kiegészülve a globális világ információs hálózatában való elérhetőséggel). A külföldi vállalatok a nyugati határhoz, illetve Budapesthez közeli területeket azért részesítették előnyben, mert e magyarországi terület része annak a kb. 500 km-es sávnak, amellyel a nyugat-európai gazdasági tér kibővült. Az elmúlt években az újonnan létesített külföldi vállalatok még akkor is inkább e térségben választottak telephelyet, ha a termelési tényezőkben, főleg a képzett munkaerőben, már hiány mutatkozott.

– Napjainkban egyre meghatározóbb telepítő tényező az, hogy a központi, illetve a regionális transznacionális vállalati székhelyeknek teret adó település milyen minőségű üzleti központ.

Győrött és Székesfehérváron szerepet játszott a kedvező földrajzi helyzet, Győrött inkább az országhatárhoz való közelség, Székesfehérváron Budapest közelsége. Az elérhetőségben igen nagy szerepe volt (van) az autópálya meglétének (kevésbé volt fontos a vasúti, és még kevésbé a folyami összeköttetés). Nem véletlen, hogy még az 1990-es évek elején megépült az autópálya hiányzó

44

szakasza Győr és az osztrák határ között. Mindkét városban a fejlett ipari tradícióknak és a korábbi iparszerkezetnek köszönhetően a munkaerőpiacon jelentős (volt) a kvalifikált, közép szintű végzettséggel rendelkező, fiatal munkaerő. Viszonylag kevésbé sújtotta ezt a két várost a környezeti károsodás, a barnamezős fejlesztés nagy költségei, a tartós munkanélküliség romboló hatása, de a gazdasági válság – főleg Székesfehérváron – igen mély volt, bár rövid ideig tartott. A helyi és a központi kormányzati gazdaságpolitika igen nagy segítséget adott a külföldiek idevonzásához: Győr élvezte az EU Phare CBC program jelentős támogatását, a helyi önkormányzatok adókedvezményeket nyújtottak a letelepülő külföldi vállalkozások számára; mindkét városban jól működő ipari parkokat alakítottak ki, stb. Mindkét város új gazdasági szerkezetében megtalálhatóak a múlt nyomai, a Győrbe települő autógyártás jól hasznosítja örökölt gépipari kultúráját, a textil-, és élelmiszeripari vállalatok közvetlen (privatizált jogutódok), vagy közvetett örökösei is megtalálhatók a városban. Székesfehérváron a privatizált és profilt váltott Videoton a vezető vállalat, de a külföldi vállalatok – pl. az Alcoa Köfém, a Visteon Hungary, a Denso Magyarország, stb. – is a korábbi iparokra települtek. Debrecen, Miskolc, Szeged és Pécs egyaránt szenved az elérhetőség problémájától, egyik várost sem lehet megközelíteni autópályán. Földrajzi helyzetüket is jóformán meghatározza az elérhetőségük, gazdasági távolságuk a nyugati határtól, illetve Budapesttől közel azonos hátrányokat jelent ezeknek a városoknak. Megvoltak e nagyvárosaink sajátos kedvezőtlen adottságai is: Miskolc küszködött a válságágazataival (bányászat, kohászat), munkaerő kínálata egyoldalú volt, igen nagy hátrányt jelentett a szakképzetlen munkások nagy aránya, a munkanélküliek nagy száma. Miskolc nem tudott megfelelő területet kínálni a telephelyet kereső külföldi nagyvállalatoknak, a szennyezett barnamezők újrahasznosítása rendkívüli mértékben megdrágítja a beruházásokat. Debrecen ipari kultúrája viszonylag kevesebb lehetőséget kínált a beruházó tőkések számára. Jelentősebb iparvállalatait főleg külföldiek privatizálták, egy részük hamarosan leépült, tönkrement. (Például, a Debreceni Dohánygyár, Hajdú-Bét Baromfitermelő). Más részük magát a vállalkozásokat fejlesztve (pl. Biogal, vagy a Medicor), vagy az ipari kultúrára építve (pl. a Gördülőcsapágy Művekből kialakult külföldi cégek, vagy a Mezőgazdasági Gépgyár nyomdokain alakult Debreceni Mechanikai Művek, stb.) fontos részeivé váltak a város mai gazdaságának. Szeged és Pécs fejlődését a jugoszláv háború korlátozta. Szeged örökölt gazdasági struktúrája (az élemiszeripar és könnyűipar, benne főleg a textilipar) nem kedvezett a külföldi beruházásoknak, a nem eléggé versenyképes vállalatai hamar tönkrementek, a gazdaságra a válság és munkanélküliség nyomta rá a bélyegét. A vállalkozási aktivitás ugyan nagy volt, de ez főleg a tőkéjüket átmenekítő jugoszlávoknak volt köszönhető. A háborús helyzet csillapodásával, e tőkék nagy része eltűnt. Más külföldi tőke nemigen jött Szegedre. A nemzetközi környezet bizonytalansága, a balkáni konfliktus lehűtötte a potenciális befektetők lelkesedését. Pécsett is hasonló volt a helyzet, az örökölt gazdaság – a bányászattal és a könnyűiparral – nem kedvezett a külföldi tőke vonzásának. Eléggé eltérő volt a helyi önkormányzatok gazdaságpolitikája is a külföldi beruházások megítélésében. Különösen Miskolcon és Szegeden nem támogatták a helyi önkormányzatok a külföldiek befektetéseit, tartottak a versenyhelyzet kialakulásától, a gyökértelen vállalkozások „továbbállásától”, a gazdasági fejlődést nem segítő, bérmunka jellegű, összeszerelő tevékenységek elterjedésétől. Debrecen, vagy még inkább Nyíregyháza ezzel többnyire ellentétes szellemű gazdaságpolitikája az évek során nagyobb lendületet hozott városainak. Változatlan külföldi működőtőke struktúra – kis elmozdulásokkal Az 1990-es évek közepére már kialakult a külföldi működő tőke elhelyezkedésének területi szerkezete, amely alig változott az évek során. Ki kell ezt egészíteni azokkal a tényekkel, hogy a Közép-magyarországi régión belül Budapest részarányának valamelyes csökkenését a budapesti agglomerációs gyűrű növekvő súlya egyenlítette ki, Nyugat-Dunántúl tényleges részaránya (saját tőke) jelentősen meghaladja a Közép-Dunántúli régióét. Ugyanez jellemző az Észak-alföldi régióra is. (A saját tőke kb. kétszeresen haladja meg a jegyzett tőke nagyságát, arányában ott jelentősebb a saját tőke-rész, ahol a vállalkozás már hosszabb ideje működik, és bővülése főleg a pótlólagos beruházásoknak tulajdonítható). Az ország déli térségei kétségtelenül veszítettek korábbi – akkor is

45

már alacsony – részarányukból. (7. táblázat) 7. táblázat: A külföldi részarány változása a jegyzett tőkéből az ország régióiban (%)

Régió 1995 1999 2000 2001 Közép-Magyarország 64,2 66,5 69,2 67,7 Közép-Dunántúl 6,9 6,8 7,6 9,4 Nyugat-Dunántúl 10,3 9,0 7,8 7,5 Dél-Dunántúl 3,8 2,0 1,8 1,8 Észak-Magyarország 5,1 6,7 5,6 6,2 Észak-Alföld 4,5 4,4 3,7 3,5 Dél-Alföld 5,2 4,6 4,3 4,0 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyvek, 1996,2000, 2001, Bp, KSH 8. táblázat: A hét régióközpont városi rangsorban elfoglalt helyének változása – a külföldi működő tőke nagysága (a jegyzett tőkéből) alapján

Városok 1992 1995 1999 2003 Budapest 1 1 1 1 Győr 3 2 5 8 Székesfehérvár 5 7 7 10 Debrecen 10 6 9 11 Miskolc 4 9 11 12 Szeged 24 4 8 14 Pécs 2 5 15 18

Forrás:APEH Jól követhető, hogy 1995-től a rangsorbeli helyezés kismértékben mozdult el az évek során – Budapesttől eltekintve – minden esetben kismértékben visszaestek a régióközpontok helyezései. Véleményem szerint, az első megállapítás a fontosabb: vagyis a régióközpontok – magyarországi viszonylatban – olyan nagyságrendű, komplex gazdaságokkal rendelkeznek, amelyek már nem rendülnek meg egy-egy külföldi vállalatuk bezárása miatt, és nem veszítenek jelentős pozíciókat máshol végrehajtott nagyberuházásoknak tulajdoníthatóan. Az is igaz, hogy az elmúlt 10 év során egyik város sem tudott olyan jelentős, új vonzótényezőt felmutatni, amely miatt nagyarányú térbeli elmozdulás ment volna végbe a külföldi működőtőke térbeli szerkezetében (8. táblázat). 9. táblázat: A rangsor elején* elhelyezkedő városok területi csoportjainak változása a külföldi működő tőkeberuházások alapján (a jegyzett tőkéből a külföldi részarány)

Időszak Budapesti

agglomeráció Nyugat-és

Közép-Dunántúl Nagyvárosaink (megyeszék-

helyek)

Egyéb városok

1992 8 13 11 10 1995 10 19 9 11 1999 12 15 9 13 2003 11 15 10 14 *az első 50 város Forrás: APEH Mivel az első két térség (a Budapesti agglomeráció és a Nyugat-és Közép-dunántúli régió) már hét megyeszékhelyet is tartalmaz, így jól látható, hogy e nagyvárosok köréből a kezdetek óta csak egy-két város maradt ki, többnyire Szekszárd, Salgótarján és Kaposvár. A 7 régióközpont 1992-ben az első 24, 1995-ben az első 9, 1999-ben az első 15, és 2003-ban az első 18 város között szerepelt. A külföldi tőkét koncentráló térségek e téren legfontosabb településeinek száma növekedett az elmúlt évek során. Ez arra utal – amelyet a részletesebb területi vizsgálatok megerősítettek – hogy jelentős térbeli agglomerálódás ment végbe, sőt a klaszter képződés első területi jelei is regisztrálhatók. (9. táblázat) Kis elmozdulások tehát történtek az elmúlt évek során. Miskolcon – bár a külföldi érdekeltségű

46

vállalatok száma a 90-es évek közepétől alig emelkedett – néhány fontos vállalat telepedett meg: a Ross Mould üvegipari vállalat, a japán Shinwa a híradástechnikában, az indítómotorokat gyártó Delco Remy, stb. és egy sor nagy áruházlánc egy-egy vállalata, üzlete. A külföldi vállalatoknál dolgozók száma azonban inkább csökkent, és a nettó árbevétel sem emelkedett. Debrecenben és Pécsett is egy kezdeti fellendülés utáni visszaesésről írnak a szakemberek, és jól ismert egyes multinacionális vállalatok visszavonuló stratégiája – amelyek közül az első nagyobb sokkot a székesfehérvári IBM bezárása okozta, és amelyet más elektronikai cégek bezárása is követett. Az évezred első éveiben ezért csökkent valamelyest Közép-és Nyugat-Dunántúl, Győr és Székesfehérvár pozíciója. Az elmúlt évek új külföldi beruházásai azonban újra a korábban is preferált térségek városait, illetve az ország nagyvárosait – közöttük a korábban kialakult jelentős különbségeket megtartva – részesítik előnyben. Ez a viszonylag stabil területi szerkezet két szempontra utal: egyrészt, ahogy eddig sem következett be, a jövőben sem várható, hogy a külföldi tőke az ország más térségeiben – Budapesthez, vagy Észak-Dunántúlhoz hasonlóan – dinamikus és kiterjedt beruházásokat hajt végre. A jelentősebb külföldi cégek már mind itt vannak Magyarországon, a telephelyválasztásuk nagyrészt befejeződött. Sokkal izgalmasabb a másik szempont, vagyis az, hogy a letelepült külföldi vállalatok be tudnak-e ágyazódni a magyar gazdaságba? Végeredményben ez a kulcskérdés: vajon a külföldi tőke hosszú távon előmozdítja-e a magyar gazdaság fejlődését, vagy éppen ellenkezőleg, az olcsó termelési tényezők (főleg a munkaerő) kimerülése és a piac kivásárlása után – elhagyják az országot? Vizsgált városaink gazdaságában mindkét folyamatra példákkal utalhatunk. Miskolcon az elektromos szerszámgyártással foglalkozó német Bosch vállalat elkötelezte magát a város mellett, a gyárban nemcsak összeszerelő tevékenység folyik, de kutatás és fejlesztés is, a Bosch csoport és a Miskolci Egyetem között együttműködés jött létre, amely segítségével a magyarországi vállalat Miskolcon kívánja kinevelni szakember szükségletét és kutatóbázisát. Más példák viszont inkább arra utalnak (Shinwa már elköltözött DK-Ázsiába, a DAM helyzete egyre romlik az újabb és újabb külföldi tulajdonosok kezében, a Holcim cementgyár környezetszennyezése aggasztó, az olasz Best Car Kft felelőtlen vezetése a munkásaival szemben sztrájkhelyzetet teremtett, stb), hogy a kívánt integrálódási folyamat nem, vagy alig indult meg. Győrött az AUDI - a mai napig legnagyobb magyarországi külföldi beruházás – szintén jó példája a sikeres beágyazódásnak. A gyár a városfejlesztés több célkitűzését támogatja, és a Miskolci Egyetemhez hasonlóan, szerződést kötött a győri Széchényi Egyetemmel az AUDI munkaerő utánpótlásának kinevelése érdekében. De Győr is tud rossz példákat idézni a Philips lassú összehúzódásával, vagy a Danone – Győri Kekszgyár leépítésével, stb. Minden városban eléggé jellemző, hogy a helyi beszállítás aránya stagnál, vagy csak nagyon kis mértékben növekszik. A multinacionális vállalatok szívesebben „hívják be” az országba a külföldi partnereiket, beszállítóikat, mint hogy bajlódjanak a magyar beszállítókkal. Nagyvárosaink gazdaságában a külföldi vállalatok eléggé eltérő szerepet töltenek be. Nyugat-és Közép-Dunántúl városaiban, sőt a budapesti agglomerációs gyűrű városaiban a feldolgozóipar dominál, míg a nagy multinacionális kereskedelmi, áruházi láncok létrehozták országos hálózatukat: több telephelyük található általában Budapesten, és egy-egy áruházuk, központjuk a nagyvárosokban. A bevásárlóközpontok, áruházi láncok a fogyasztókra települnek elsősorban, figyelembe véve a szomszédos országok bevásárló turizmusát is. Nem ritkán megegyezésre jutottak egymás között az ország felosztásában. Az 1990-es évek végétől erőteljes centralizálódás, tőkekoncentráció, felvásárlás és akvizíciós tevékenység ment végbe közöttük. Ahogy a több telephelyes nagyvállalatok irányításában is követhető a budapesti központúság dominanciája, ezt a több telephelyen működő, vagy hálózatokba, láncokba szerveződő külföldi nagyvállalatokban is ki lehet mutatni. Székesfehérváron, például, a külföldi érdekeltségű vállalatok 44%-a helyi, 43%-a budapesti székhellyel rendelkezik (a többi központ a budapesti agglomerációs gyűrűben, illetve más dunántúli nagyvárosban található). Szegeden 16 nagyobb külföldi vállalat működik, fele Szegeden, másik fele a budapesti agglomerációban van bejegyezve. Összességében, a régió központok közül nagyságrendi különbség mutatkozik Budapest, illetve a budapesti agglomeráció javára. Budapest és a második helyet elfoglaló Győr között kb. 25-szörös a különbség. A külföldi tőkebefektetések preferált helyei a nyugat-és közép-dunántúli térség kisebb-nagyobb városai, a Budapesti agglomeráció települései, valamint Magyarország nagyvárosai (2-3 eset kivételével a megyeszékhelyei). A nagyvárosok között a potenciális régió központok állnak az élen.

47

Közöttük is mutatkoznak, természetesen, különbségek: Győr és Székesfehérvár áll az élen, Miskolc és Debrecen alkotja a „középmezőnyt”, és valamelyest leszakadva Szeged és Pécs zárja a sort. E nagyvárosok – méretüknek tulajdoníthatóan - stabil gazdaságokkal rendelkeznek, egy-egy nagyméretű beruházás másutt legfeljebb lejjebb szorítja e városokat a ranglistán egy-két hellyel. Azt azért meg kell említeni, hogy tendenciaszerűen kimutatható – Budapesttől eltekintve – a régióközpontok folyamatos kismértékű pozícióvesztése. Ez talán úgy magyarázható, hogy a külföldi beruházásokhoz felkínálható szabad kapacitásaikat e városok már jórészt kimerítették (elsősorban az olcsó és viszonylag képzett munkaerőforrást), és új, vonzó tényezőkkel (például, új felsőfokú intézményekkel, vagy az elérhetőség szempontjából megkülönböztetett jelentőségű autópálya-kapcsolatokkal, stb.) nem rendelkeznek. Működő tőkekihelyezés külföldre Ami a tőke exportot illeti, Magyarország erősen kiemelkedik versenytársai – Lengyelország, Csehország és Szlovákia – közül. A mintegy 2,2 md dollár működő tőke export 36%-a irányul a fejlett nyugati világ országaiba (közülük is elsősorban Hollandiába, Dániába és Luxemburgba), a fejlődő országokba további 56%, benne 50% a közép- és kelet-európai országokba (főként Macedóniába, Szlovéniába és Romániába). A magyar vállalatok határon túli akvizíciós és fúziós tevékenységének csúcspontját 2001-ben érték el. A külföldi vállalatok felvásárlásában legjelentősebb 12 magyar vállalat közül 8 (Danubius Rt, Egis Rt, Graphisoft Rt, Matáv Rt, MOL Rt, OTP Bank Rt, Richter Gedeon Rt, Synergon Rt.) budapesti székhelyű. A felvásárlások nagyobb része Közép-és Kelet-Európára (Csehország, Románia, Szlovákia, Macedónia, Horvátország, Bulgária, Lengyelország, Oroszország) terjedt ki. A magyar tőkeexport – a külföldi működő tőkeimport elmúlt évekbeli tendenciájával szemben -

határozottan erősíti Budapest gazdasági pozícióját.

A jelentős tőkekihelyezést végrehajtó vállalatok között szerepel még a BorsodChem, a TVK, a Videoton és a Zalakerámia. Vizsgált nagyvárosaink közül tehát még – a Videoton révén – Székesfehérvár kerül szóba. A Videoton Bulgáriában nyitott egy 700 fős gyárat, Ukrajnában egy összeszerelő üzemet hozott létre, mintegy 100 millió Ft beruházással. Ezzel egyrészt a Videoton megszüntette Székesfehérvárott a bérmunkát, másrészt jelentős jövedelemre tett szert a bolgár és ukrán munkaerő alacsonyabb költségei miatt. Székesfehérvárott a Visteon Hungary Kft is nyitott egy telephelyet Indiában, ahol a benzines indítómotorokat gyártják. Győrött – a Philips alkalmaz szlovák munkaerőt, Dunaszerdahelyről mintegy 1200 fő ingázik Győrbe. Miskolcon nincs tudomása a helyi iparkamarának tőkekihelyezésről, előfordul azonban, hogy kisvállalkozások a kedvezőbb adózás miatt teszik át a székhelyüket a határon túlra, Szlovákiába. Technológiai transzfer, a transzferintézmények külföldi tevékenysége A szakirodalom egyre többet foglalkozik a technológiatranszferrel, a kutatás és fejlesztés eredményeinek felhasználásával a gazdaságban, a technológia ágazatközi áramlásával, a külföldi és a hazai vállalatok közötti know how és technológia cseréjével. Magyarországon a kialakult és lassan oldódó duális gazdaság oka a külföldi és a hazai gazdaság közötti jelentős különbség: a külföldi vállalatok tőkeellátottsága átlagosan tízszerte nagyobb, mint a magyar vállalatoké, a termelékenységben két, két és félszeres az eltérés a külföldi vállalatok javára. A külföldi és a hazai vállalatok közötti technológiai diffúzió elég gyenge, a kapcsolatok zöme a támogató szolgáltatások, a nyersanyagok és az egyszerű félkész termékek vásárlására terjed ki elsősorban, kevésbé a bonyolult, korszerű technológiát tartalmazó termékek és szolgáltatások felhasználására. A külföldi vállalatok akkor nyújtanak technikai, szervezeti vagy financiális segítséget a magyar vállalatoknak, ha azokkal beszállítói, vagy alvállalkozói kapcsolatban állnak. Ennek szintje azonban igen alacsony, és alig emelkedik. Ebben a kutatásban olyan intézmények után kutattunk, amelyek feladatai között szerepel a külföldi tőke, munkaerő bevonása, a magyar vállalatok export tevékenységének szervezése, a külföldi és a magyar gazdasági partner közötti kooperáció minden formájának segítése. Sokféle ilyen intézmény

48

létezik: ipar és kereskedelmi kamarák, vállalkozásfejlesztő ügynökségek, alapítványok, munkaközvetítő ügynökségek, ipari parkok, információs központok, inkubátor házak, ingatlanközvetítők, üzleti oktatási intézmények, kockázati tőkealapok, K+F intézmények, stb. Nyilvánvaló, hogy többségük tevékenységében nem szerepel a külföldi reláció, de sok helyütt már megjelent. Ebben a megközelítésben nem foglalkoztunk Budapesttel, a tengernyi ilyen jellegű intézményét nem tudtuk számba venni e kutatásunk keretében. Viszont a vidéki régióközpontok ún. transzfer intézményeinek köre, valamint a külföldi reláció megjelenése és elterjedése tevékenységükben jellegzetes különbségeket mutat városaink között. Igen sokféle ún. transzferintézmény működik máris, feladatuk hogy

- mozgósítsák a gazdaság számára a termelési tényezőket (információnyújtás, közvetítői szerep);

- szervezzék, segítsék a vállalkozókat tőkével, infrastrukturával, - kapcsolatokat, kooperációt, hálózatokat, szövetségeket hozzanak létre; - részt vegyenek az oktatásban, képzésben és átképzésban; - segítsék a kutatási eredmények eljutását a gazdaságba; - vegyenek részt a területfejlesztésben.

Minél jobban integrálódott a város a nemzetközi gazdaságba, annál általánosabb, hogy e transzferszervezetek tevékenységében megjelenik a külföldi reláció is: a teljesség igénye nélkül mutatjuk be vizsgált városaink helyzetét e vonatkozásban.

Győr

Kisalföld Vállalkozásfejlesztési Alapítvány

Az Alapítvány külföldi kapcsolatai projektekhez kötődnek. Phare CBC programok keretében a Burgenlandi Agrárkamarával, CREDO programban a dunaszerdahelyi RPIC Regionális Információs Irodával állnak kapcsolatban. A KVA együttműködik a Dán Kapcsolati Irodával, melynek keretében a dán cégeknek érdeklődés esetén rendezvényeket szerveznek, információt szolgáltatnak, és segítenek megtalálni a megfelelő partnert. A KVA részt vett a 2 éves ÉDEN programban, mint szervező-lebonyolító. Rendezvényeket, workshopokat szervezett, illetve koordinált a pénzügyeket. Az Alapítvány 2004-ben induló programja a Nemzetközi Üzletember Csere (Business Advisor Exchange), ahol a fő partnerek a finnek, de részt vesznek a programban a lengyelek, németek, franciák, olaszok, belgák és svédek. A főszervező finnek pályázata elbírálás alatt van, a partnerek köztük a KVA a finanszírozás biztosítására Interreg irodákon keresztül pályázhatnak, melynek összege a teljes projekt 25%-át fedezi, és emellett rendelkezni kell 10% önrésszel. A KVA a finn partnert a Nyugat-Magyarországi Egyetemen keresztül szerezte. Phare CBC program keretében Turizmusfejlesztési Hálózatok és Információs Központok kialakítása projektet készítik az Alsó Ausztriai Turisztikai Ügynökséggel, illetve a Győr-Moson-Sopron megyei és Alsó Ausztriai szállásadókkal. A projekt célja, hogy azokat a kulturális, turisztikai értékeket, amiket eddig nem voltak látogattak, szervezett keretekben lehessen látogatni, illetve a Tourinfo irodákból információt kapni róluk. A KVA és a NYME-MÉK kapcsolatot alakított ki az amerikai Auburn Egyetemmel, melynek célja a tapasztalatcsere farmerekkel, szakmai és kulturális programok keretében. Amerikai farmereket láttak vendégül szervezett keretek között több alkalommal, illetve magyar küldöttség vett részt 3 alkalommal az Államokban tanulmányúton.

49

Az Alapítvány céljai közé tartozik a törekvéseit támogató hazai és külföldi pénzügyi források feltárása, kezelésükhöz szabályozott keret biztosítása.

Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara A külföldi kapcsolatok szervezésében kétféle módon vesz részt a Kamara: Testvérvárosok között kamarai kapcsolatokat alakít ki: partnerkapcsolatot épített ki a testvérvárosokban levő kamarákkal, illetve a térségi kamarákkal: a Colmari Kereskedelmi és Iparkamarával, a Baseli Kereskedelmi és Iparkamarával, a Bajor Kereskedelmi és Iparkamarával. Ausztria 1995-ös Európai Uniós csatlakozása után elsősorban a határ menti kamarákkal dolgozott együtt: Burgenlandi Kereskedelmi és Iparkamarával, Alsó Ausztriai Kereskedelmi és Iparkamarával, Bécsi Kereskedelmi és Iparkamarával, a Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamarával (szlovák-magyar találkozók Komarnoban), a Trieszti Kamarával. Külföldi tőkebefektetéseket segítése információadás útján: 1991-től üzletember találkozókat szervezett a Kamara, egy-egy ilyen találkozón 150-200 cég jelent meg különböző országokból, ahol a magyar befektetési lehetőségekről, a magyar és a helyi körülményekről tartottak előadásokat, szolgáltattak információkat. Később már kisebb a jelentősége ezeknek az üzletember találkozóknak, mert az üzleti kapcsolatok kiépültek a vállalatok között.

2000 után a kamara elsődleges feladata az Európai Uniós lehetőségekről szóló tájékoztatás lett a Gazdasági Minisztériummal közös program keretében, melynek címe: Az Európai Unió házhoz jön.

Városfejlesztési, területfejlesztési ügynökségek Településfejlesztési Bizottság Győr Önkormányzatán belül. 2002-ben a közgyűlés alakulásakor jött létre. Önálló kapcsolatépítés nem történik a Bizottságban, az önkormányzat külföldi kapcsolatait használják fel. Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Közhasznú Társaság. 1999-ben alakult soproni székhellyel, de telephelyet tart fent Győrben is. Az ügynökség Phare BC és Interreg programokban (3A, 3B, 3C) vesz részt, melyek segítségével építi a kapcsolatrendszerét. Közreműködik az EU Régió szervezésében, melyben Győr-Moson-Sopron megye mellett Pozsony és vidéke, illetve Alsó Ausztria is részt vesz. 2004. márciusa óta az ügynökség részt vesz az European Spa Együttműködésben, ami egy szakmai termál klaszter Szlovéniával, Burgenlanddal és Steiermarkkal. Bécsi kezdeményezésre részt vesz az Európai Régió szervezésében, melynek tagja még Burgenland, Bécs és Pozsony, Győr-Moson-Sopron megye mellett.

Munkaközvetítők Trenkwalder-Multi Man Személyzeti Tanácadó Iroda, osztrák céghálózatnak a része, csak magyar közvetítésekkel foglalkozik, a külföldön dolgozni kívánókat átirányítják az osztrák cég felé. OFA – HÍD Munkaerő Kölcsönző Kft. nem foglalkozik külföldi munkavállalás, illetve munkavállaló lebonyolításával, és a diákmunkát alkalmazó MelóDiák, Fürge Diák, is kevesebb, mint 10 külföldit foglalkoztat.

Helyi vállalati szövetségek, innovatív hálózatok, együttműködések Pannon Autóipari Klaszter célja az, hogy elősegítse a térségi gépjárműipari vállalkozások együttműködési hálózatának kialakulását, illetve az együttműködés hatékonyságának növekedését, a vállalatközi koordináció fejlesztésén keresztül. Felgyorsítsa az új beszállítói kapcsolatok kialakulását, a beszállítóvá válás folyamatát. Támogatja a versenyképesség javító beruházások elindítását, a beszállítói képességek és a minőség fokozását, fokozza a térségi vállalkozások innovációs aktivitását. Kezdeményezi és részt vesz a térségi kereskedelmi, szolgáltatói hálózat kialakításában, elősegíti a külföldi autóipari vállalkozások letelepedését a régióban. A PANAC hálózati együttműködése jelenleg 78 tagot számlál. Külföldi partnerek:

50

Automotive Cluster: Vienna Region, Oberösterreich, Styria, Slovenia; Toolmaking Cluster Slovenia, Slovenian Plasttechnics Cluster, Automobil Zuliefernetzwerk Saxen, Arbeitskreis Logistics Automotive, Enterprise Rhone-Alpes International, Moravian Engineering Cluster); Egyetemek (HTW – Műszaki Főiskola, Saarbrücken; Westsäshsishe Hochschule Zwickau; Montan Universität Leoben); Kutatóintézetek (Fraunhofer Institute füt Produktionstechnik und Automatizierung – Stuttgart, OFI Austrian Research Institute for Chemistry and Technology – Wien, ARC Leichtmetalkompetenzzentrum GmbH – Ranshofen)

Autóipari benchmarking Klub: A PANAC divízió 2002. szeptemberében sikerrel indította be a vállalati teljesítmények összemérését lehetővé tevő, illetve a vállalatok közötti tanulást elősegítő módszer, a Benchmarking szervezett keretek között zajló gyakorlatát lehetővé tevő Benchmarking Klubját.

A klub célul tűzi ki a kapcsolódást más külföldi benchmarking klubokhoz, illetve a benchmarking klubtagok igényeihez kapcsolódó benchmarking tapasztalatcserék szervezését és szakmai koordinálását.

Ipari parkok Győri Nemzetközi Ipari Park Kft. Az 1991-ben létre jött Park üzemeltetői minden olyan komplex kínálatot képesek nyújtani a betelepülő vállalatoknak, amely az üzemalapítástól a mindennapi szolgáltatási terjed (jogi, kereskedelemtechnológiai, pénzügyi, banki szolgáltatások, munkaerő szervezés, helyi intézményekkel történő kapcsolatok kialakítása). A Park benépesedésével egyidejűleg növekedtek a szolgáltatások iránti igények. 2000-ben Szolgáltatóház épült, mely 900 m2-es hasznos területet foglal magában, ahol az üzemeltető szervezeten kívül többek között étterem, vámügynökség, fuvarszervezői iroda, kommunikációs ügynökség, mérnöki tervezőiroda, futárszolgálat tevékenykedik. A Szolgáltatóházhoz kapcsolódik az INNONET Innovációs és Technológiai Központ, amely egy EU/PHARE-program által támogatott projekt volt abból a célból, hogy egy meghatározott időtartamra az innovatív vállalkozások számára kedvezményes áron adjon bérleti lehetőséget.

Inkubátor házak Innonet Információs és Technológiai Központ A Győri Nemzetközi Ipari Parkban, PHARE CBC támogatás és széleskörű összefogás eredményeként, a 2000. évben alakult a 2300 m2 alapterületű INNONET Innovációs és Technológiai Központ. Az Innonet Innovációs és Technológiai Központ számos úton keres külföldi partnereket. Az elsődleges legkönnyebb út a pályázatok útján nyert kapcsolat, melyek Phare CBC és INTERREG projektek (IIIA - Ausztria-Magyarország között, IIIB, IIIC-ben elsődlegesen régiót képviselő szervezetek tudnak részt venni). Megvalósult projektek: INFONET – Működő inkubátorházak informatikai fejlesztése GKM KKC 2001 támogatásával valósult meg KOOPERNET – Együttműködés a versenyben Phare CBC Magyarország Ausztria 2000 Kisprojekt Alap támogatásával valósult meg CAR-COMM-NET Autóipari szakmai kommunikációs ismeretek képzése Phare CBC Magyarország Ausztria 2000 Kisprojekt Alap támogatásával valósult meg A külföldi kapcsolatokban felmerülő probléma a nyelvi korlát, illetve a magyar és a külföldi kis- és közép vállalatok problémáinak különbözősége (pl.: K+F tevékenységeiknek a színvonala).

Üzleti oktatási intézmények Vocational Academy az Angol Grantham College partnerintézménnyel folyamatos kapcsolat tartás. Képzési program kialakítása a partnerintézmény közreműködésével, angliai gyakorlat, diákcsere szervezése Leonardo program keretében. Quantum Üzleti Szakközépiskola most kezdik el a külföldi kapcsolatainak szerzését.

51

Műszaki oktatási (közép-és felsőszintű) intézmények Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Középiskola 1901-ben alakult. Testvériskolai kapcsolatot alakított ki a sindelfingeni Gottlieb-Daimler-Schule I. Technisches Schulzentrummal 2000-ben. 5 éves szerződés keretein belül, szakmai együttműködések és diákcsere programok valósulnak meg. A kapcsolat egyik pillére, a már működő két projekt, elektronika illetve gépész területen, ahol közös fejlesztéseket, programokat dolgoz ki a két iskola diáksága. E két fejlesztésnek köszönhetően 2004. júniusban a sindelfingeni „GDS”-ben egy kiállítás keretében kerültek bemutatásra az eredményes munkák. Ezt a két projektet még két együttműködéssel, számítástechnika, közgazdaságtan, szeretnék kibővíteni. A másik pillér, a diákok egymással történő megismerkedése, nyelvismeret bővítése és nem utolsó sorban barátok szerzése. 2004. szeptemberben indult két-tannyelvű képzéshez elengedhetetlen a jó nyelvi héttér és annak gyakorlati alkalmazása

Hild József Építőipari Szakközépiskola Győr, 1945-ben alakult. Szakmai és diákcsere együttműködésben vesznek részt a szlovákiai Ogyalla városban levő Építőipari szakközépiskolával, melynek célja a magyar nyelv ápolása, közös sportrendezvények szervezése, diákcsere programok megvalósítása, tanulmányi kirándulás szervezése.

Kockázati tőkealapok Nem jellemző Győrre. Egy holland cég megjelent Győrben a kilencvenes évek közepén, kerestek célterületet a kockázati tőkének, de nem találtak olyan magyar céget, mely úgy fejlődött volna, hogy érdemes lett volna befektetni.

K+F intézmények AUDI kutatótelepe 2000 óta a gyártást a sorozatgyártást segítő fejlesztési és tervezési folyamatokkal támogatja a győri Motorfejlesztő Központot. Külföldi kapcsolatokat szervező tevékenysége egyelőre nincs, mert csak az anyavállalattól kapott megbízásokat és fejlesztéseket hajtja végre.

Székesfehérvár

A gazdasági transzfert támogató intézmények közül Székesfehérváron fontos szerepe van a Vállalkozásfejlesztési Alapítványnak, a megyei Kereskedelmi- és Iparkamarának, a megyei és a regionális fejlesztési ügynökségeknek, az ipari parkoknak, az Alba Polisz Tudományos Parknak, a munkaerő átképző szervezeteknek, pénzintézeteknek, valamint az oktatási- és K+F intézményeknek.

Fejér Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány

A gazdasági transzfer hatékonyságának növelésében fontos szerepe van az 1991-ben helyi összefogással és az EU pénzügyi támogatásával létrehozott Fejér Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítványnak. Non-profit szervezetként elsősorban kis- és középvállalkozások számára kínál tanácsadási és pénzügyi támogatási szolgáltatásokat, így kulcsszerepet tölt be a lehetséges helyi beszállítók és a külföldi vállalkozások közötti kapcsolatok támogatásában. A szervezet tevékenységében az 1990-es évek közepe óta jelentősen megnőtt a nemzetközi piaci irányultság. A feladatok változása már konkrét tényezőkben is érezhető. Ezek közül az egyik, hogy tevékenységük célcsoportja megváltozik, nagyobb hangsúlyt kap a nemzetközi piacokon megjelenő vállalkozások támogatása.

Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara

A köztestületi működését 1995-ben megkezdő Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara kereskedelem- és gazdaságfejlesztési, valamint rendezvényszervezési szolgáltatásokkal segíti a gazdasági transzferek hatékonyabbá válását. Emellett kiemelkedő szerepe van a beszállítói együttműködések szervezésében, üzleti ajánlatok közvetítése és a piaci információk szolgáltatásában. Emellett a szervezet tevékenységi körébe olyan szolgáltatások is tartoznak, mint a piackutatás, a garancia alapok működtetése, a jogi tanácsadás és az üzleti terv készítése (Kínálat oldali felmérés … 2003). A szervezet olyan projekteket is megvalósít, mint az Európa Klub, amelynek célja a gazdasági lobby tevékenység javítása. A nemzetközi kapcsolatok bővítését, a megye vállalkozásainak nemzetközi megjelenését olyan szolgáltatásokkal is segítik, mint a rendezvények, előadások, konzultációk szervezése, vagy a speciális szakképzés, amelyek hatékonyságát nemzetközi ügyekkel foglalkozó főmunkatárs

52

hivatott segíteni.

Fejlesztési Ügynökségek

A gazdasági transzfer folyamatok fejlesztésében az 1997-től működő regionális és a megyei Fejlesztési Ügynökségek szerepe is kiemelkedő. E szervezetek – Székesfehérvárt is érintő tevékenységükkel – vezető szerepet játszanak abban, hogy támogassák a megfelelő igazgatási és szabályozási környezet kialakítását, motiválva, serkentve a versenyszellemet és az innovációt. Emellett tervezésen alapuló pályázatok révén és kiemelt projektek direkt támogatásával segítik a szereplők gazdasági és pénzügyi stabilitását, az érdekeltek együttműködését.

MTESZ

A Székesfehérváron működő innovatív hálózatok és együttműködések közül kiemelhető az egyesületi formában működő, 1948-ban alapított szervezet-hálózat, a MTESZ. A szervezet elsősorban mérnököket, gazdasági és agrárszakembereket, illetve az ezeket tömörítő egyesületeket fogja össze. A szervezet szolgáltatásai közül kiemelhető a hazai és nemzetközi szabadalmi tanácsadás, a távoktatás és képzési kurzusok szervezése vállalkozásoknak, valamint az innovatív fejlesztések támogatása.

Ipari Parkok Egyesülete

Szintén ide sorolható az Ipari Parkok Egyesületének közép-dunántúli szervezete, amely elsősorban tőkeszervezéssel, a kis és középvállalkozók betelepítésének előmozdításával, tudományos parkok létesítésével foglalkozik. Tevékenységében fontos szerepe van az osztrák, a román, szlovák, jugoszláv, bolgár kapcsolatok kiépítésének (ipari parkok, vállalkozási övezetek létesítésének előmozdítása), különös tekintettel a határon átnyúló programokra.

A gazdaság transzfer szerepüket tekintve kiemelkedő jelentőségű, Székesfehérváron működő ipari parkok egy része – az országos tendenciákkal megegyezően – a volt állami nagyvállalatok bázisán jött létre, így az infrastruktúra bővítéséről, a telephely rekonstrukciójáról kellett gondoskodni és ehhez adott volt az ipari parkot működtető társaság. A másik esetben ipari parkok önkormányzati kezdeményezéssel és/vagy támogatással jöttek létre. Az ipari park létesítése ekkor „zöldmezős” infrastruktúrával ellátott terület létrehozására irányult (Ipari parkok Magyarországon 1998). A négy működő ipari park közül a Videoton Ipari Park a Videoton Vállalatcsoport területére épült. A Videoton 1991-ben bekövetkezett tulajdonváltását követően létrejött vállalkozásokat ma is a Videoton Holding Rt., mint ipari park üzemeltető fogja össze. Az ipari park, meglévő kapacitásainak kihasználására külföldi vállalkozások számára végez bérmunkát, illetve biztosít ehhez munkaerőt és infrastruktúrát. A Loranger Sóstó Ipari Park az Ikarus Járműgyár és a volt szovjet laktanya kapacitásaira épülve jött létre 1991-ben. A parkot üzemeltető Loranger Fővállalkozó és Szolgáltató Kft., tevékenységi körébe az ipari parkba települő külföldi vállalkozások menedzselési, építési, szerelési, pénzügyi, logisztikai feladatai tartoznak. A Keleti ipari övezetet az Alba Ipari Zóna Kft., míg a Városkapu Ipari Zónát az Iszka Kft. működteti.

Alba Polisz Tudományos Park Egyesület

A gazdasági transzfert segítő intézmények közül a legfiatalabb, a helyi kezdeményezésre létrejött Alba Polisz Tudományos Park Egyesület. A szervezet célja Székesfehérvár, Fejér megye és az együttműködő térségek társadalmi, gazdasági, kulturális erőforrásainak hasznosítása, hatékonyságának növelése, valamint az innovációt támogató intézményi, információs és koordinációs háttérfeltételek fokozatos megteremtése és javítása. Nemzetközi tevékenységük legfontosabb eleme pedig európai üzleti és innovációs központ (BIC) létrehozása.

Kodolányi János Főiskola

53

1992-ben alakult – főiskola a Kodolányi János Főiskola. Az intézmény a kezdeti nyelvtanári képzési profilt folyamatosan bővíti, így a 90-es évek folyamán megindult a gazdálkodás-, idegenforgalmi-, vendéglátóipari közgazdász, illetve a kommunikáció szakos képzés is. A jelenlegi, kibővült képzési profil ugyan igazodik a munkaerőpiaci igényekhez, de az itt végzett hallgatók létszáma lényegesen meghaladja a keresleti oldal igényeit, amely nehezíti az intézmény gazdasági integrációját. Ennek ellenére a főiskola az elmúlt három évben olyan helyi és nemzetközi együttműködéseket alakított ki, amely a szervezet alkalmazkodását, új típusú feladatvégzését támogatják.

Miskolc, Debrecen, Pécs és Szeged

Miskolcon a gazdasági transzferintézmények száma jelentős mértékben nőtt az elmúlt 15 évben. Nemzetközi tevékenységük azonban csekély. Elsősorban a helyi kamarák és területfejlesztő intézmények foglalkoznak a nemzetközi kapcsolatok bővítésével, együttműködések ösztönzésével. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kereskedelmi és Iparkamara kb. 30 külföldi – főleg nyugat-és dél-európai - kamarával tart fenn kapcsolatot (társkamarai kapcsolatok). 1993-ban ukrán, szlovák, román és lengyel kamarákkal létrehozták a Kárpáti Kamarák Szövetségét. Az együttműködés igen formális (szűkös anyagiak, rossz infrastruktura, hiányos nyelvtudás, stb. miatt). A BAZ megyei Iparkamara foglalkozik üzleti ajánlatok, partnerek felkutatásával. Közös pályázaton vettek részt litván, kassai és flamand kamarákkal. A külföldi vállalatok csak a letelepedés időszakában keresik a Kamara segítségét. A BAZ megyei Területfejlesztési Tanács, a regionális fejlesztési tanács és a fejlesztési ügynökségek aktív szerepet játszottak a Phare projektek koordinálásában, tagjai a fejlesztési ügynökségek európai szövetségének, részt vettek a Phare Credo és CBC programok kidolgozásában. A helyi ipari parkok nem rendelkeznek inkubátor házzal, nem tudtak ezidáig segíteni a külföldi befektetők vonzásában. A Megyei Munkaügyi Központ vesz részt a külföldi munkavállalók kérelmeinek elbírálásában. Az elmúlt években a városban megjelent külföldi munkaerő-közvetítők kedvező pozíciókat építettek ki a helyi munkaerőpiacon. A kiencvenes évek elején alakult meg a város és a térség legnagyobb felnőtt oktatást végző szervezete (ÉRÁK), amely az évtized végére több nemzetközi pályázaton vett részt partnerintézményként, emellett EU-ismeretek oktatásával és nyelvi képzéssel járul a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséhez. A vállalkozásfejlesztési szervezetek nemzetközi kapcsolatai nem jelentősek. Információközvetítő tevékenységet valamennyi vállalkozás- és területfejlesztési szervezet ellát, a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséhez és EU-s ismeretek nyújtásához a BAZ Megyei Európai Információs Pont nyújt segítséget. Debrecenben a Hajdú-Bihar megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány részt vesz a nemzetközi hitelprogramok koordinációjában, közös környezetvédelmi projektet indítottak Satu-Mare megyével. A Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara tevékenyen részt vesz külföldi cégek Debrecenbe vonzásával. Munkaközvetítő irodásinak egy része külföldi tulajdonban vannak, a multinacionális cégek szívesen támaszkodnak ezekre az új munkatársak kiválasztásakor.

Pécsett az MTA Regionális Kutatások Központjában jelentősek a nemzetközi kapcsolatok, külföldi vendégek, ösztöndíjasok fogadása, nemzetközi projektek szervezése, vagy azokban való részvétel. Pécsett a transzferszervezetek jelenléte és működése a gyenge potok közé tartozik. A NETI, az IMFA és az OMIKK IRC a helyi MTESZ, MISZ , Kereskedelmi és Iparkamara segítségével szeretné tevékenységét régiójára kiterjeszteni, legfeljebb az EU-s tanácsadás tartozik a nemzetközi tevékenységük körébe. Más kutatási központok, együttműködések nemzetközi tevékenysége nem jelentős. Szervezk a helyi innovációs tevékenységet, szakmai információnyújtással foglalkoznak, jogi, pénzügyi, könyvelési és adótanácsadást végeznek, foglalkoznak a gazdaságfejlesztés, innováció finanszírozásával, a munkaerő kézésével és átképzésével – de a nemzetközi irányultság egyáltalán nem jellemzi a pécsi, dél-dunántúli transzferszervezeteket.

Szegeden a fejlesztési alapítványok, ügynökségek, munkaközvetítők, ipari parkok, ingatlanközvetítő vállalkozások munkaerő-átképző intézmények tevékenységében elenyésző a nemzetközi kapcsolatokra, együttműködésekre törekvés.

Miskolc, Debrecen, Pécs és Szeged transzferintézményei az elmúlt 15 évben megjelentek, és egyre nagyobb számban működnek. Többségükben inkább a helyi, városi igényeket, fejlesztéseket szolgálják, kisebb és részlegesebb a régiójukra is kiterjedő tevékenységük. Nemzetközi

54

tevékenységük éppannyira korlátozott, mint gazdaságuk bekapcsoltsága a nemzetközi életbe, hálózatokba. Főleg a külföldi kapcsolatok felvételének lehetőségeit kívánják bővíteni, és segíteni a hiányzó feltételek, ismeretek megszerzését (hitel szerzés, tőke vonzás, infrastruktúra fejlesztés, munkaerőképzés, nyelvképzés, stb.) A nemzetközi együttműködések szervezése, működése elenyésző ezekben a városokban. Nem általános, de kiterjed esetenként a határ menti térségekre is. De arról korántsem beszélhetünk, hogy a határainkhoz közel fekvő régióközpontok valamiféle határ menti szervezőközpont funkciót töltenének be a gazdaságban.

Felhasznált irodalom Barta Gy. (2002): A magyar ipar területi folyamatai 1945–2000. Dialóg Campus, Budapest, Pécs Cohen, R.B. (1981): The New International Dicűvision of Labor, Multinational Corporations and Urban Hierarchy. In: Dear, M. – Scott, A.J. (eds): Urbanization and urban planning in capitalist society. Methnen London, New York, pp. 287-319. Csáki Gy. (2002): A nemzetközi gazdaságtan alapjai. Napvilág Kiadó, Budapest D’Andrea Tyson, L. (1992): Who’s Bashing Whom: Trade Conflict in High-Technology Industries, Institute of International Economics, Washington Derudder, B.–Taylor, P.J.-Witlox, F.–Catalano, G (2003): Regional Studies, Vol. 37. pp. 875-886 Erdősi F. (2003): Globalizáció és a világvárosok által uralt tér. Tér és Társadalom, 3. pp. 1–27. Findrik M.–Szilárd I. (2000): Nemzetközi versenyképesség, képességek versenye. Kossuth Kiadó, Budapest Friedmann, J. (1995): Where we stand: a decade of world city research. In. Knox P. L.– Taylor, P.J. (eds): World cities in a worldsystem. Cambridge University Press, pp. 21–47. Krugman, P. (2003): Földrajz és kereskedelem. Közgazdasági Kiskönyvtár, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Lengyel I. (2000): A regionális versenyképesség tényezői, különös tekintettel a Dél-Alföldre. Pp. 39–58 In: Farkas B. Lengyel I. (szerk.): Versenyképesség – Regionális versenyképesség. JATEPressz, Szeged Nemes Nagy, J. (2003): A fekvés és az iskolázottság hatása a területi egyenlőtlenségekre Magyarországon. Pp. 133–144. In: Fazekas K. (szerk): Munkaerőpiaci Tükör, MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpont, Budapest Porter, M. E. (1990): The Competitive Advantage of Nations. The Free Press, New York. Sassen, S. (2001): The Global City. Princeton University Press, Princeton

55

A RÉGIÓKÖZPONTOK A NEMZETKÖZI KÖZLEKEDÉSI HÁLÓZATBAN

KÉSZÍTETTE

KISS JÁNOS PÉTER (ELTE TTK) A régióközpontok nemzetközi közlekedési funkciói

A nagyvárosok nemzetközi funkcióinak szempontjából legmeghatározóbb közlekedési tényező az elérhetőség. Ezt két összetevő alakítja ki: az alapvető fontosságú, s egy-két évtizedes időtávon belül gyakorlatilag változtathatatlan adottságként tekinthető fekvés, illetve a fekvés hatásait kisebb-nagyobb mértékben módosítani képes hálózati helyzet (feltártság). Utóbbi az, amely a hálózatfejlesztések révén változtatható, és a gazdaság- illetve regionális politikai célokkal összehangolt közlekedéspolitika esetén lehetőséget ad a tudatos beavatkozásra, így adott esetben a nemzetközi szerepkörök erősítésére is. A közlekedési elérhetőség értékelésének fő szempontja tehát, hogy a vizsgált városokat érintő meglevő hálózatok mennyire optimálisak egyrészt a meglevő, illetve a szóba jöhető nemzetközi gazdasági és kulturális szerepkörökhöz, másrészt pedig a versenytárs városokhoz képest. Ezzel kapcsolatban kiemelkedően fontos kérdés, hogy a nemzetközi közlekedési folyosók, illetve az áru- és személyforgalmi adatokból kirajzolódó főbb nemzetközi forgalmi irányok érintik-e az adott várost. A folyosók vonalába eső nagyvárosok ugyanakkor megfelelő – lehetőleg több közlekedési ágra kiterjedő – közlekedési kapcsolatok megléte és az infrastruktúra megfelelő kiépítettsége esetén ezen folyosók csomópontjaivá válhatnak, különösen akkor, ha ez a helyi gazdaság fejlődésével, és a szállítási igények növekedésével esik egybe. Az így kialakuló nemzetközi csomóponti szerep ugyanis nemcsak egyszerűen a többi szerepkör megfelelő működésének feltételét biztosíthatja, hanem a nemzetközi gazdasági szerepkörök önálló elemét, logisztikai potenciált is biztosíthat az adott város számára. A nemzetközi elérhetőség mellett ugyanakkor bizonyos nemzetközi szerepkörök – pl. az elsődlegesen a hazai piacot megcélzó külföldi befektetők, illetve a nagyobb termelőüzemek munkaerő-ellátásának kérdése – szempontjából sem érdektelen a belföldi hálózati helyzet, illetve a belföldi csomóponti szerepkörök áttekintése. Végül, a fenti szempontok figyelembe vételével értékelendők a jelenleg hatályos kormányzati dokumentumokból megismerhető közlekedésfejlesztési tervek, s az ezek megvalósulása esetén bekövetkező változások is. Elemzésünk szerkezete a fentiekhez igazodik. Először közlekedési módonként bemutatjuk a vizsgált városok hazai és nemzetközi hálózati helyzetét, majd a rendelkezésre álló – esetenként hiányos, vagy csak közvetett információkat nyújtó – adatok tükrében a forgalmi viszonyok alakulását. Ezt követően a nemzetközi jelentőséggel is bíró hálózatfejlesztési terveket tekintjük át röviden – de lehetőség szerint a teljeskörűségre törekedve – és megkíséreljük ezek potenciális hatásainak bemutatását.

1. A régióközpontok közlekedéshálózati helyzete, forgalmi potenciálja

A közlekedési ágazatok jelentőségében az elmúlt 15 évben radikális átrendeződés történt Magyarországon, elsősorban a rendszerváltás után bekövetkezett gazdasági – ágazati szerkezeti és vállalati méretstruktúra-beli – változásoknak köszönhetően, másodsorban pedig a világszerte tapasztalható közlekedésszerkezeti trendeknek megfelelően. A változások eredményeként a magyar közlekedésszerkezet fokozatosan közeledik az Európai Unió régebbi tagállamainak arányaihoz, és ma már alapvetően azokéhoz hasonlít. A változás meghatározó eleme az áruszállítás terén a közúti közlekedés, illetve a személyközlekedésben pedig az egyéni gépkocsi-közlekedés előretörése, és mindkét vonatkozásban a vasút radikális visszaszorulása. Az áruszállításban különösen feltűnő a fordulat: míg 1989-ben vasúton közel 20 M, közúton pedig csak 7 M árutonnakilométeres teljesítményt regisztráltak, addig 2002-re a szerepek felcserélődtek (7,8 M, illetve 19,5 M árutonnakilométer), és immár 60% körüli a közút részesedése. A nemzetközi forgalmat tekintve az arányok kiegyensúlyozottabbak: e téren a közút mutatója csak a 90-es évek közepén haladta meg a vasútét, és az arányok még ma is viszonylag kiegyenlítettek (2002-ben közút 40%, vasút 33%). A nemzetközi közúti teherszállítás viharos előretörését mutatja ugyanakkor, hogy csak 1994 és 2002 között közel két és félszeresére (!) nőtt a magyar

56

államhatárokon átlépett tehergépkocsik száma. A személyszállításban a folyamat korábban kezdődött, s bár üteme lassúbb, a személygépkocsi-közlekedés szerepe egyértelműen meghatározó, a 60%-os arányt közelíti. A vasút visszaesése a személyszállításban jóval szerényebb volt, ugyanakkor a nemzetközi vasúti személyforgalom 1990 óta 50%-ot meghaladó mértékben csökkent, és – ellentétben a légi közlekedéssel, melynek teljesítménye 1990-2002 között minden mutatót tekintve legalább duplájára nőtt, és mára nemcsak az utaskilométer-mutatót, hanem a szállított utasok számát tekintve is (2002-ben 2,3 illetve 2,1 M fő).2 Ezeket az arányváltozásokat a régióközpontok közlekedési szerepének megítélésekor sem lehet figyelmen kívül hagyni, különösen azért nem, mert – bár az átalakulás üteme minden bizonnyal lassulni fog – a vonatkozó szakértői becslések szerint a változások tendenciája valószínűleg alapvetően a következő évtizedben is az 1990 óta megfigyelhető irányoknak megfelelően fog alakulni (1. táblázat).

1. táblázat. Közlekedési teljesítmények és a munkamegosztás változása Magyarországon 1990-

2000-2015. (Forrás, illetve előrejelzés: Közlekedéstudományi Intézet Kht.) Munkamegosztási arányok % Növekedés %-ban

Alágazat 1990–2000–2015 2000–2015 2015 2015 2015 2015 2015 2015

1990 2000

I II III I II III Személyszállítás Személygépkocsi 58 60 70 61 64 50 43 45 Autóbusz 27 26 16 20 19 24 30 28 Vasút 13 11 8 12 9 25 38 28 Repülőgép 2 3 6 7 8 120 140 150 Mindösszesen 100 100 100 100 100 31 31 31 Áruszállítás Közúti 39 57 65 58 60 60 54 57 Vasúti 43 24 20 23 22 16 19 18 Belvízi 5 4 4 7 6 27 48 39 Csővezetékes szállítás 13 15 11 12 12 29 32 33 Mindösszesen 100 100 100 100 100 28 28 28

1. forgatókönyv: Az utolsó 15 év tendenciájának extrapolálása, 4,5 %-os GDP növekedést feltételezve. II. forgatókönyv: Radikális változat, arra a feltételezésre építve, hogy a környezetbarát közlekedési módok aránya jelentősen megnő, ugyanolyan GDP és mobilitás növekedés mellett. III. forgatókönyv: Reális változat, amely a 2000-es arányokhoz közeli állapot stabilizálását tűzi ki célul, miközben fékezni kívánja a közúti közlekedés növekedésének ütemét.

1.1 Közúti közlekedés A közút mind a személyszállításban, mind az árufuvarozásban meghatározó szerepe, illetve folyamatosan növekvő teljesítménye és aránya miatt a régióközpontok közúthálózati helyzete meghatározó jelentőségű. A nemzetközi hálózatok hagyományos – az autós térképeken, illetve a közúti jelzőtáblákon is feltüntetett, és a járművezetők által a gyakorlatban is leginkább követett, így a forgalmi adatokban is visszatükröződő – rendszere az európai E-utak hálózata. Ennek legfontosabb elemei többé-kevésbé szabályos É–D-i, illetve K–Ny-i futású rácsrendszert alkotva, egymástól kb. 300-500 km-es távolságban követik egymást. E főútvonalak között szintén É–D, illetve K–Ny irányú közbenső rács-elemeket, valamint a főhálózat egyes közeli pontjai közötti átlós összekötő elemeket jelöltek ki. Magyarországot 1 Ny–K, illetve 2 É–D irányú főút, további 2, illetve 3 közbenső út, valamint 3 összekötő elem érinti az E-utak rendszerében. Ezek a vonalak lehetőség szerint az adott térség legjobban kiépített, legnagyobb kapacitású, általában a belföldi forgalomban is meghatározó útszakaszain haladnak – lehetőleg autópályákon, ezek hiányában első- esetleg másodrendű főutakon –, azonban a nemzetközi feltártság biztosítására irányuló sajátos szempontrendszer miatt az E-utak rendszere számos esetben nem követi a belföldi úthálózati, illetve települési hierarchiát. Így a Magyarországon áthaladó 11 E-út közül az E65-ös

2 Az adatok forrása: a GKM illetve a KSH évkönyvei.

57

Malmö–(Rajka–Letenye–)Athén rács-főút, továbbá két összekötő út nem érint egyetlen régióközpontot sem. A többi út ugyanakkor meglehetősen egyértelmű hierarchiát jelöl ki a régióközpontok között: Budapest vezető szerepe, elsődleges csomóponti helyzete egyértelmű, majd a legforgalmasabb tranzitirányban fekvő és másodlagos elágazási pontként szolgáló Győr, illetve Szeged következik. Még kisebb jelentőségű Székesfehérvár nemzetközi csomóponti szerepe, míg Miskolcot illetve Debrecent csak 1-1 kisebb jelentőségű útvonal érinti, Pécs pedig teljesen kiesik az E-utak rendszeréből. Különösen az utóbbihoz képest néhány más, nem régióközponti szerepű város – például a két E-úttal is érintett Nagykanizsa – is jelentősebb hálózati szerepű (2. táblázat).

2. táblázat. A régióközpontok közúthálózati kapcsolatai 2004. december

Város áthaladó E-utak száma

áthaladó közúti TEN-T útvonalak

száma

áthaladó gyorsfor-

galmi utak (irányok száma)

áthaladó főutak

(irányok száma)

áthaladó összekötő

utak (irányok száma)

Budapest 2+3+0 4+1 5 8+4 15 Győr 2+0+1 1+0 2 3+4 6 Szeged 1+1+0 2+0 0 3+2 7 Székesfehérvár 0+2+0 1+0 2 3+4 4 Miskolc 0+1+0 (1)+1 1 2+1 6 Debrecen 0+0+1 0+1 0 2+5 3 Pécs 0+0+0 0+0 0 2+3 6 E-utak: rács-főutak + közbenső főutak + összekötő utak;

TEN-T: páneurópai korridorok + meglevő TINA kiegészítések;

főutak: elsőrendű + másodrendű főútvonalak

A valóságosan betöltött, forgalmi adatokban megnyilvánuló nemzetközi szerepkör persze elsősorban nem az adminisztratíve kijelölt folyosóktól függ. A nemzetközi forgalmi viszonyokat alapvetően a különféle gazdasági kapcsolatok határozzák meg: az export, import, és tranzit-áruforgalom igényei, illetve a nemzetközi munkaerőáramlás és a turizmus legfontosabb forrás- és célterületeinek elhelyezkedése keskenyebb-szélesebb sávokat jelöl ki, amelyeken belül a forgalom lebonyolódásának konkrét útvonalait a szóba jöhető alternatív pályák kiépítettsége, szolgáltatási színvonala határozza meg. Az előbbi szempontból a helyzet egyértelmű: Magyarország gazdasági kapcsolatrendszere ma már döntően az Európai Unióhoz köthető. 2002-ben behozatalunk 56, kivitelünk pedig 75%-ban az EU-országokkal bonyolódott, sőt csak Németország és Ausztria együtt 31, illetve 43%-ot tett ki. Minthogy pedig e forgalom fő meghatározói a Magyarországon megtelepedett multinacionális ipari és (kisebb részben) kereskedelmi cégek szállításai, amelyek gyáraikat, illetve központi raktáraikat meghatározóan Budapest körzetében illetve Észak-Dunántúlon működtetik, az ő – zömmel közúton bonyolított – szállításaik e régiók és központjaik úthálózatának szerepét emelik ki, amit tovább erősít a többi régió zömmel szintén Nyugatra irányuló áru (elsősorban export) forgalma. A közúti export kiindulópontja elsősorban Budapest és az Észak-Dunántúl, a Duna másik oldalán Miskolc emelkedik ki, míg Szeged és Debrecen felől a közúti export csekély mértékű. Fontos kiemelni, hogy az exportszállítások volumene – tömegben, tehát szállításigényben kifejezve – több mint 3,5-szerese az importnak.

Az exportforgalomhoz mérhető, ráadásul annál jóval koncentráltabb forgalmi terhelést jelentenek a közúti tranzitszállítások. E tekintetben abszolút vezető szerepe van a Ny-Európa és a Balkán között húzódó, Ény–DK irányú tranzitútvonalnak, amihez képest legfeljebb harmadannyi terhelést jelent a Délnyugat-Európa és a szovjet utódállamok közötti, DNy–ÉK irányú közúti forgalom, s hozzájuk mérve az összes további tranzitirány marginális jelentőségű (1/a.-1/c. ábrák). A

58

határállomások adatai alapján a közúti személyforgalom orientációja is hasonló, hiszen az osztrák határszakaszt érintette a teljes magyarországi határátlépő személygépkocsi-forgalom 41%-a 2002-ben. Mindezek az adatok Budapest mellett elsősorban a fő tranzit- és exportirány északnyugati határpontjának közelében fekvő Győr, másodsorban pedig a fő tranzitirány délkeleti határpontja által érintett Szeged forgalmi, illetve potenciális nemzetközi csomóponti szerepét emelik ki. Utóbbihoz közel hasonló forgalmú, ám Budapest közelsége és a határtól való nagyobb távolsága miatt szerényebb lehetőségekkel rendelkezik Székesfehérvár. Miskolc és Debrecen helyzete közel azonos, míg Pécs e tekintetben is a legmérsékeltebb nemzetközi potenciállal rendelkezik.

59

1/a.–1/c. ábra: A közúti import-, export-, és tranzitszállítások fő útvonalai 2002.

60

A nemzetközi forgalom lebonyolításának konkrét útvonalai szempontjából – is – kiemelkedő szerephez jutnak az autópályák, hiszen átbocsátóképességük, a lehetővé tett áramlási sebesség, illetve a forgalmi zavarok kisebb veszélye is lényegesen kedvezőbbé teszi őket a nemzetközi fuvarozók számára, ráadásul a hazai közúthálózat romló állapota miatt a nyugati országokhoz képest Magyarországon ezek az előnyök még fokozottabban jelentkeznek. (A főutak nagyobb része ráadásul jelenleg nem alkalmas az Európai Unióban előírt 11,5 tonna tengelyterhelésű gépjárművek közlekedésére, s bár Magyarország csak 2008-ig kapott mentességet ez alól a szabály alól, feltételezhető, hogy a mintegy 3000 km-nyi útra kiterjedő burkolatmegerősítés kivitelezése ennél lényegesen tovább fog tartani.) Az autópálya közelsége ráadásul egyértelmű telephelyi előnyöket jelent a külföldi ipari és kereskedelmi cégek megtelepedéséhez is – bár a tapasztalatok szerint a külföldi befektetők megtelepedése szempontjából az autópálya-kapcsolat megléte csak pozitív adottságot, nem pedig elsődleges motivációt, telepítő tényezőt jelent (e szempontból a befektető anyaországához, illetve megcélzott piacaihoz való közelség, a potenciális munkaerő-adottságok, valamint a kooperációs és beszállítói lehetőségek lényegesen nagyobb súllyal esnek latba). Jelenleg ugyanakkor a vizsgált városok közül csak három rendelkezik autópálya-kapcsolattal (2. táblázat, 2. ábra). Budapest szerepét kiemeli többirányú autópálya-kapcsolata, s különösen az a tény, hogy Magyarországon ma még csupán a főváros körzete az, ahol egynél több autópálya találkozik. Győr egyértelmű második helyezése annak köszönhető, hogy mind Budapest, mind az országhatár felé végig kiépült autópálya-kapcsolattal rendelkezik. Rajtuk kívül Székesfehérvárt érinti még közvetlenül autópálya, azonban ez csak Budapest irányában csatlakozik az autópálya-hálózathoz. Miskolc gyorsforgalmi kapcsolatának kiépítése rendkívül közeli – 2004 végére várható –; ám ennek értékét csökkenti a nemzetközi funkciók szempontjából, hogy a város várhatóan még évekig autópálya-végpont lesz. A másik három régióközpont jelenleg csak az autópályákhoz kapcsolódó rendkívül nagy forgalmú főútvonalakon közelíthető meg, amelyek több helyen településeket is kereszteznek. Szegedről és Debrecenből jelenleg mintegy 45 perc alatt érhető el a legközelebbi gyorsforgalmi út, míg Pécs helyzete a legrosszabb, hiszen a város közelében nincs autópálya. E városok közúti elérhetősége azonban néhány éven belül várhatóan lényegesen jobb lesz, amennyiben megvalósulnak a jelenlegi autópálya-fejlesztési tervek – melyek szerint 2007 végére valamennyi régióközpontot bekötik az országos gyorsforgalmi úthálózatba – ám a nemzetközi közlekedési funkciók infrastrukturális feltételei ennél lassabban fognak javulni, mivel a határok felé az autópályák csak 2015-ig épülnek ki minden irányban (lásd a 10. ábrát).

2. ábra. (Forrás: Közlekedéstudományi Intézet Kht.)

61

Az elmúlt másfél évtizedben kialakult fő nemzetközi közúti áruforgalmi irányok, illetve a meglevő és tervezett gyorsforgalmi úthálózat rendszere tükröződik az ún. páneurópai közlekedési folyosók Magyarországot érintő közúti szakaszainak kialakításában is. Az Európai Unió közlekedési minisztereinek konferenciáin az 1990-es évek második felében jelölték ki az Európán belüli távolsági szállítás gerinchálózataként meghatározott multimodális – a közúti mellett a vasúti, vízi és légi szállítás egymáshoz kapcsolódó rendszereit tartalmazó – Transzeurópai Közlekedési Hálózatot (TEN-T). Ehhez kapcsolódóan a kelet-európai, de – akkor még – nem EU-tag országok közreműködésével kialakították a Páneurópai Közlekedési Folyosók hálózatát is, amelyeknek fejlesztésére az EU közlekedési infrastruktúrafejlesztésre biztosított pénzügyi támogatásainak nagy részét összpontosítani kívánja. Noha e folyosók eredetileg csak a fő forgalmi irányokat – a kezdő- és végpontok, illetve néhány fontos csomóponti szerepű város nevével azonosított, de közelebbről meg nem határozott sávokat – jelentettek, a későbbiekben ezt konkretizálták, s a folyosók elemeiként konkrét utakat, illetve vasutakat (illetve repülőtereket) határoztak meg. Egyes folyosók bizonyos szakaszaiként ugyanakkor – az érintett országok képviselőinek nyomására – nem egy, hanem két vagy három alternatív nyomvonalat jelöltek ki. Magyarországot a 10 páneurópai folyosóból négy érinti (3. ábra), ezek hazánk Európai Unióhoz való csatlakozása után egyúttal a TEN-T hálózat részeivé váltak. 1999-ben tanulmány készült (ún. TINA-tanulmány3), amelyben meghatározták a csatlakozó országok megfelelő színvonalú közlekedési infrastruktúrájának kialakításához szükséges beruházásokat, s azokat a hálózati elemeket, amelyek – a páneurópai folyosókat kiegészítve – a csatlakozás után a TEN-T részeivé válhatnak (TINA-hálózat). Így 2004. május 1-től a páneurópai közlekedési folyosók és a TINA-hálózat együtt alkotják a TEN-T magyarországi szakaszait (1. táblázat). E hálózat fontosságát igazából nem ezen adminisztratív besorolás léte, vagy jelenlegi/jövőbeni forgalmi szerepük adja, hanem az, hogy a közutakat tekintve gyakorlatilag kizárólag (de a vasutakat tekintve is elsősorban) csak ezek fejlesztéséhez kaphatunk Európai Uniós támogatást a következő évtizedben; így ezek meghatározó szerepet fognak játszani a következő időszak hazai hálózatfejlesztéseiben.

3. ábra. A Magyarországot érintő páneurópai (Helsinki) és TEN-T (TINA) folyosók

3 TINA: Transport Infrastructure Needs Assessment in the Candidate Countries for Accession – Az EU-tagjelölt

országok közlekedési infrastruktúra-fejlesztésének igényfelmérése.

62

(Forrás: Közlekedéstudományi Intézet Kht.) A hét régióközpont helyzete a TEN-T (TINA) folyosók rendszerében nem tér el lényegesen a korábbiakból kibontakozó képtől. Budapest négy páneurópai közlekedési folyosó találkozásánál fekszik, ezért hosszú távon is számolni lehet közlekedési csomópont szerepével mind az árufuvarozásban, mind pedig a személyszállításban. A folyosók találkozása jelentős logisztikai potenciállal ruházza fel a fővárost és környékét. A többi régióközpontot Debrecen és Pécs kivételével egy-egy folyosó vagy folyosó-ág érinti. A legnagyobb forgalmú ÉNy-DK tranzitiránynak megfeleltethető IV. folyosó érinti Budapesten kívül Győrt és Szegedet, a DNy–ÉK-i irányú V. folyosó pedig Székesfehérvárt és Miskolcot. Pécset közvetlenül csak vasúton érinti páneurópai korridor, a hozzá legközelebb haladó V/c. közúti folyosó pedig egyrészt szerény gazdasági potenciálú térségeket összekötő nyomvonala (Bosznia-Hercegovinát köti össze Horvátországon keresztül Magyarországgal), másrészt a közúti és a vasúti infrastruktúra rossz állapota miatt nem játszik jelentős szerepet a nemzetközi forgalomban. Debrecenen a Nagyvárad-Debrecen-Miskolc-Kassa közúti TEN-T/TINA folyosó, illetve a Budapest–Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza–Záhony ugyancsak TEN-T vasúti folyosó halad keresztül, amelyek az V. páneurópai korridor alternatív útvonalainak tekinthetők, ám jelentősebb nemzetközi forgalmat inkább csak a vasúti ág bonyolít le.

A közúti áruszállítás jellemző irányait a TEN-T hálózat közútjainak elhelyezkedésével összevetve kitűnik, hogy a tranzitforgalom a IV. folyosóban a legerősebb Románia és Ausztria irányában. Az V. folyosó forgalma Székesfehérvár, és különösen Miskolc érintésével jóval kisebb, Debrecené Miskolcéhoz hasonló, a többi TINA-folyosószakasz, illetve a Pécset érintő tranzitforgalom pedig nem jelentős. (A X/B. folyosó közúton a rövid Röszke –Szeged szakasztól eltekintve a IV. folyosóval együtt, az (M)5 tengelyében halad, de Szerbia-Montenegro irányában ma még összességében minimális a nemzetközi forgalom.). A közúti export és import irányokat vizsgálva is a IV. korridor emelkedik ki, emellett a tranzithoz képest valamivel erősebb az V. folyosó szerepe is. Ugyanakkor mindkét esetben egyértelmű a keleti és nyugati országrész közötti különbség az utóbbi javára, nyilvánvaló összefüggésben az ország keleti és nyugati fele közötti fejlettségi különbségekkel is. (1/a.-1/c. ábra).

Még ékesebben bizonyítják a nemzetközi forgalom, ezen belül a nemzetközi teherforgalom szélsőséges koncentrációját egyes forgalomszámlálási adatok. Az összesített adatokon alapuló hivatalos kategorizálás alapján „nagyarányú nemzetközi forgalmat lebonyolító főutak, illetve szakaszaik” a hét régióközpontot érintően Budapest mellett csak a fő tranzitáramlathoz kötődően találhatók: Győrnél (M1, 81-es út), Székesfehérvárnál (81-es, 62-es út – az ÉNY–DK-i főirány Budapestet elkerülő alternatív útvonala) és Szegednél (5-ös, 43-as utak). A külföldi tehergépjárművek forgalmának elrendeződéséről szóló 2000-es adatsor is a Hegyeshalom–Győr–Budapest–Szolnok–Püspökladány–Ártánd tengely meghatározó fontosságát mutatja (4. ábra).

63

4. ábra. (Forrás: Közlekedéstudományi Intézet Kht. - Roadtech Kft.)

A nemzetközi közúti forgalom által terhelt közlekedési folyosók legnagyobb problémája a kapacitáshiány, illetve a települési elkerülő szakaszok hiánya. Kapacitásproblémák a két fő nemzetközi forgalmi irányban leginkább Budapest körül –gyakorlatilag valamennyi út városba vezető szakaszán, illetve az M0 autóúton – vannak, így Budapest esetében a nemzetközi közúti csomóponti szerep további erősítése felesleges, sőt káros. Generális megoldást a problémára csak a IV-es folyosó forgalmát Budapesttől részben átvállalni képes alternatív gyorsforgalmi út, az M81–M8-as autóút kiépítése hozhatna, amire 10 éven belül várhatóan csak részlegesen kerül sor – ez a fejlemény mindenesetre Győr, és különösen Székesfehérvár (valamint Kecskemét) szerepkörét értékelné fel. A további kapacitáshiányokat – Szeged és Kiskunfélegyháza között az 5-ös úton, illetve Székesfehérvárnál a 81-es főúton – ugyanez az útvonal, illetve az M5 teljes kiépülése oldhatja meg. A jelentős külföldi eredetű teherforgalommal érintett Budapest, Szeged, Székesfehérvár és Győr közül utóbbi esetében az M1 autópálya és az elkerülő utak miatt a forgalom nem halad keresztül a városon, míg Székesfehérváron az M7 autópálya, Budapesten pedig az M0 autóút eddig megépült szakasza vezeti el a tranzitforgalom nagyobb részét. Szegeden viszont egyelőre a városi utakat terhelik a külföldi kamionok, de 2005-végére várhatóan megépül az M5 autópálya Szegedig tartó szakasza, s megkezdődik az M43 autópálya építése, amely beruházások végre Szeged meglevő nemzetközi csomóponti szerepének megfelelő szintre fogják emelni az ezt kiszolgálni hivatott infrastruktúrát.

A régióközpontok belső hálózati helyzetét, illetve csomóponti szerepét tekintve kismértékben eltér a kép a nemzetközi forgalom esetében tapasztaltaktól. Az autópályákhoz csatlakozó első- és másodrendű főutak, illetve a hét várost érintő mellékutak számát alapul véve viszonylag kis különbségek mutatkoznak, mindenesetre Budapest után Győr és Székesfehérvár, majd Szeged és Debrecen képezik a következő szintet, és Pécs, majd pedig Miskolc zárják a sort (1. táblázat). Ezeket az adatokat azonban településhálózati adottságok és a hálózatok topológiai sajátosságai is befolyásolják, ezért célszerű más mutatókat is figyelembe venni.

64

Az egyik ilyen lehetőség különböző komplex elérési mutatók, illetve az ezek alapján képzett ún. hálózati hányadosok vizsgálata. Az erre vonatkozó nagyszabású számítás-sorozatában Szalkai Gábor meghatározta (2000 decemberi állapot szerint) az ország 298 csomóponti helyzetű településének átlagos elérési viszonyait (km-ben és időben), mind közúton, mind pedig vasúton. A számítás kiindulópontja az objektív (fekvési) viszonyok meghatározása oly módon, hogy a minden várostól kiszámítjuk az összes többi, figyelembe vett város légvonaltávolságát. A kapott értékek átlagolása jól mutatja a központi fekvésű központok előnyét a belső elérhetőséget tekintve: e téren Budapestet Székesfehérvár követi, majd Miskolc, Szeged, Győr, Debrecen, Pécs a sorrend (3. táblázat). Ugyanezt a számítást nem légvonalban, hanem a legrövidebb közúti elérés hossza alapján elvégezve Budapest immár nemcsak a 7 régióközpont, hanem az összes település között a legkedvezőbb helyre kerül, javul Székesfehérvár pozíciója is, a harmadik helyre kerül Szeged, előbbre lép Győr is, ugyanakkor Pécs leszakadása még egyértelműbb: a város periférikus fekvésének hátrányait a közúthálózati rendszer tovább erősíti. A kétféle átlagtávolság hányadosa, az ún. közúti hálózati hányados értékei alapján Pécs mellett Miskolc viszonylag kedvezőtlen hálózati helyzete is megmutatkozik. (Megjegyzendő emellett, hogy több nagyváros is lényegesen jobb hányadossal rendelkezik náluk: a Dunántúlon figyelemre méltó Nagykanizsa országos 3., a keleti országrészben Nyíregyháza országos 40. helyezése). A másik 5 központ centrum-jellegét viszont hálózati helyzetük is erősíti, érdekes ugyanakkor, hogy e vonatkozásban Budapest után Debrecen áll a második helyen. Feltétlenül fel kell hívni a figyelmet ugyanakkor a hányados értékének minimális szórására, ami arra utal, hogy a különbségek mértéke nem igazán jelentős, a közlekedési helyzetet alapvetően a fekvés különbségei determinálják. Ráadásul a hálózatok minőségi paramétereit is figyelembe véve, s az átlagos elérési időt kiszámítva jelentősen módosul a kép, s az autópályával rendelkező centrumok előnye egyértelműen megmutatkozik: Budapest és Székesfehérvár után Győr kerül a harmadik helyre, Szeged és Debrecen Miskolc mögé szorul, Pécs utolsó helye pedig még nyilvánvalóbb (3. táblázat).

3. táblázat. A 7 régióközpont néhány komplex közúti elérési mutatójának értéke, illetve rangszáma 298 csomóponti település rangsorában 2001

Város Átlagos légvonal-

távolság a másik 297 csomóponttól

Átlagos közúti távolság a másik 297

csomóponttól (a legrövidebb úton)

Az átlagos közúti és légvonaltávolság aránya (hálózati

hányados)

A másik 297 csomópont átlagos

elérési ideje (a legrövidebb úton)

km rangszám km rangszám hányados rangszám óra rangszámBudapest 132 21. 152 1. 1,15 1. 2,25 1.Székesfehérvár 142 63. 166 41. 1,17 11. 2,45 19.Győr 182 184. 216 175. 1,19 41. 3,04 119.Miskolc 169 148. 205 145. 1,21 140. 3,16 134.Szeged 172 155. 202 136. 1,17 15. 3,19 143.Debrecen 187 202. 216 173. 1,16 2. 3,30 155.Pécs 192 215. 235 219. 1,22 186. 3,79 234.

Forrás: Szalkai Gábor számításai

A régióközpontok csomóponti szerepét a 2002. évi forgalomszámlálási adatok alapján értékeltük. Mind a hét város esetében összegeztük – fontosabb járműkategóriánként, illetve összesítve is – a település külterületi határán egy nap alatt áthaladó – tehát nem helyi – forgalom adatait (a városhatárhoz legközelebb eső forgalomszámlálási keresztmetszetben; figyelembe véve a város mellett elhaladó autópályákat is – 4. táblázat). Ez az egyszerű mutató összegzetten jellemzi a város és vonzáskörzete kiterjedését és mobilitását, illetve az ebből eredő forgalmat, valamint a tranzitforgalom adatait. Az adatok arról tanúskodnak, hogy Budapest nem helyi forgalma, bár

65

abszolút értelemben természetesen kiemelkedő, népességéhez mérten nem kiugró. Az utána következő Székesfehérvár kimagasló adata nagyobb részben az M7-es autópálya belföldi személygépkocsi-forgalmának, kisebb részben az ÉK–DNY-i nemzetközi forgalmi tengely, illetve az ÉNY–DK-i forgalmi tengely alternatív útvonalának köszönhető. A nemzetközi forgalom, ezen belül a teherszállítás aránya Győr esetében kimagasló (teherforgalmát tekintve mindjárt Budapest után következik), újfent igazolva az északnyugat-magyarországi térség nemzetközi áruszállítási kulcspozícióját.

A másik 4 régióközpont forgalma lényegesen kisebb, és csak kismértékben tér el egymástól (egy-egy város forgalma összesítve kb. annyi, mint amennyi csak az M1–M7 autópályán áthalad Budapest határán), és belső arányaik (teher-, illetve személyforgalom) is nagyon hasonlóak (4. táblázat). Közülük Debrecen és Miskolc árnyalatnyival nagyobb forgalma a két város nagyobb méretével, illetve vonzáskörzetével jól magyarázható. A sort Pécs, illetve Szeged zárja. Utóbbi relatíve kis terhelése némileg meglepő, de ez részben megmagyarázható azzal, hogy vonzáskörzetét a közeli országhatár, illetve a Tisza jelentősen korlátozza. Ugyanakkor az, hogy a IV-es folyosó jelentős nemzetközi áruforgalma ellenére a várost érintő teherforgalom is a legkisebb, Szeged viszonylagos gazdasági pangására, a szállításigényes ipari termelőüzemek szerény jelenlétére utal.

4. táblázat. A régióközpontok határán áthaladó forgalom

(„nem helyi forgalom”) adatai 2002

Város Összes

forgalom

Nehéz motoros forgalom

Összes teher-

gépkocsi

Összes személy- gépkocsi

A személy-gépkocsik

A teher-gépkocsik

[Egység-jármű/nap]

[Egység-jármű/nap] [jármű/nap] [jármű/nap] aránya a forgalomból

Budapest 600 478 101 885 55 953 385 228 64% 22%Szeged 77 485 14 106 6 679 46 534 60% 21%Pécs 81 142 12 610 6 977 50 628 62% 21%Győr 127 783 32 500 17 153 68 859 54% 33%Debrecen 89 188 18 362 8 604 52 066 58% 24%Miskolc 90 099 17 819 8 159 53 932 60% 21%Székesfehérvár 141 237 25 567 14 425 85 949 61% 24%

Budapest arányában Budapest 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%Szeged 12,9% 13,8% 11,9% 12,1%Pécs 13,5% 12,4% 12,5% 13,1%Győr 21,3% 31,9% 30,7% 17,9%Debrecen 14,9% 18,0% 15,4% 13,5%Miskolc 15,0% 17,5% 14,6% 14,0%Székesfehérvár 23,5% 25,1% 25,8% 22,3%Forrás: Az országos közutak 2002. évre vonatkozó keresztmetszeti forgalma. ÁKMI Kht., Bp., 2003. május 31.

alapján saját számítások

66

1.2 Vasúti közlekedés A vasúti közlekedés szerepe a nemzetközi forgalomban ma már csak az áruszállításban számottevő. E téren – az utóbbi 15 évben történt csökkenés ellenére – ma is komoly alternatívája a közútnak. Bizonyos tömegáruk fuvarozásában szerepe a távolabbi jövőben is elsődleges marad, és az uniós, illetve a hazai közlekedéspolitika prioritásainak érvényesülése esetén pedig más területeken is megőrizhető, vagy akár növelhető a részesedése (pl. a kombinált szállítás révén).

A hét régióközpont mindegyike vasúti csomópont, de a vasúti közlekedésben betöltött szerepük eltérő a települést érintő vasútvonalak magyar és a nemzetközi hálózati szerepétől, az egyes vasútvonalak kiépítési paramétereitől, illetve attól függően, hogy az adott vasútvonalak mely irányokban biztosítanak kapcsolatot (5. táblázat).

5. táblázat. A vizsgált régióközpontok vasúthálózati helyzete

Város AGC vonalak

TER vonalak

TEN-T vonalak

Villamo-sított

vonalak

Kétvágá-nyú

vonalak

Összes vonal

Nemzet-közi

törzshá-lózati vonal

Hazai fővonal

Egyéb vonal

menetrendi irányok száma

Nagyse-bességű

vasút nyomvo-nala az OTrT szerint

Budapest 8 8 7+1 9 7 11 8 3 0 igen Székesfehérvár 2 3 2+2 3 1 7 5 1 1 igen Győr 2 4 2+2 3 2 5 4 1 0 igen Miskolc 2 3 2+1 3 3 7 3 2 2 igen Debrecen 2 2 0+2 2 2 8 3 3 2 nem Pécs 0 2 2+0 1 0 4 2 1 1 nem Szeged 0 0 0+2 1 0 4 2 1 1 nem

(TEN-T adatok: páneurópai korridorok + meglevő TINA kiegészítések. OTrT: Országos Területrendezési Terv)

Az egyes vasútvonalak nemzetközi szerepéről több megállapodás is rendelkezik. A nemzetközi jelentőségű vasútvonalakat először az 1985-ben született ún. AGC megállapodás jelölte ki, ennek jelentősége a nemzetközi forgalom szervezésében ma is meghatározó. 1990-ben jött létre az ENSZ Gazdasági Bizottságának szervezésében az UNECE-TER projekt, amelyben közép-, kelet- és dél-európai országok vesznek részt. Célja a részes országok vasúthálózatának olyan fejlesztése, hogy azok az európai vasúthálózatba minél zökkenőmentesebben integrálódhassanak. A kijelölt TER vonalak hálózata sűrűbb, mint az AGC hálózat. A kilencvenes évek végén a vasúthálózatot érintően is kijelölték a TEN-T (páneurópai korridorok, illetve TINA-kiegészítések) rendszerét, mégpedig a közútitól részben eltérő nyomvonalakon. Ugyancsak a vasútvonalak nemzetközi szerepére utal a legfontosabb kombinált fuvarozási útvonalakat és létesítmények meghatározó ún. AGTC-egyezmény szerinti besorolás is. Ezen egyezmények vonalai nagyobb részben természetesen átfedik egymást, így a vizsgált 7 város hálózati szerepe valamennyi besorolás alapján nagyjából hasonló. Budapest kiugró nemzetközi csomóponti jelentősége a másik hat centrumhoz képest a hálózat abszolút centrális jellegéből adódóan vasúton még nyilvánvalóbb, mint közúti szempontból (ennek egyik oka, hogy a Dunán át az országon belül csak a Déli összekötő vasúti hídon halad nemzetközi forgalom). A vidéki régióközpontok közül Győr és Székesfehérvár kedvezőbb nemzetközi hálózati pozíciója vasúton is kimutatható, bár a különbség kisebb, míg Pécs nemzetközi szerepköre e vonatkozásban sem számottevő. A legnagyobb különbség a nemzetközi közúti és vasúti hálózati helyzet között Szeged esetében tapasztalható. Szegedet ugyanis (Pécshez hasonlóan) egyetlen AGC-vonal sem érinti, sőt a TER-hálózatból is kimaradt, a TEN-T rendszerben pedig a IV-es folyosó Békéscsabán, míg a X/B. Kiskunhalas–Kelebián keresztül éri el az országhatárt Szeged helyett. Ez a helyzet – amelynek oka a II. világháborúban felrobbantott vasúti Tisza-híd hiánya, illetve a Trianon után megszakadt Szeged–Temesvár vasúti kapcsolat is – némiképp gátolja a város nemzetközi logisztikai funkciójának, balkáni

67

„kapu” szerepének kibontakozását. A magyar vasúthálózat nemzetközi jelentőségű elemei ugyanakkor csak részben elégítik ki a fentebb ismertetett egyezményekben megfogalmazott, s egy európai vasúttól elvárható műszaki és kapacitásbeli követelményeket. A nemzetközi vonalakon is több helyen sebességkorlátozások vannak érvényben a pálya nem megfelelő állapota miatt, s ez némiképp befolyásolja az érintett vonalak tényleges szerepét, illetve általában véve csökkenti a magyar vasút nemzetközi versenyképességét az adott irányokban versenytárs külföldi vasutakkal szemben is. Különösen gyakoriak a lassújelek a Budapest–Újszász–Szolnok, a Budapest–Cegléd (ez utóbbi két vonal felújítása folyik), a Budapest–Kelebia és a Pécs–Villány–Magyarbóly vonalakon. A legjobb állapotban a közelmúltban felújított Budapest–Győr, a Budapest–Miskolc–Hidasnémeti, a Budapest–Debrecen–Záhony, és a Budapest–Szob vonalak vannak, tehát a hegyeshalmi vonalat kivéve valamennyi az északkeleti országrészben. A régióközpontokat érintő AGC vasútvonalak mindegyike villamosított. A TER hálózat vonalai közül a Pécs – Villány – Magyarbóly és a Győr–Celldömölk vonalak nem villamosítottak. Szeged és Pécs a villamosítás szempontjából is az utolsó helyen áll, csak egy-egy villamosított vonal vezet ezekbe a városokba. Szeged és Pécs esetében a hátrányokat fokozza, hogy az e városokat Budapesttel összekötő vasútvonalak kapacitása az egyvágányú kiépítés miatt kicsi (Székesfehérvár esetében pedig a kétvágányú szakasz a város után nem sokkal végetér). A többi régióközpontot kétvágányú villamosított vasútvonal köti össze a fővárossal, illetve a legfontosabb határállomásokkal (5. táblázat).

5/a.–5/c. ábra: A vasúti import-, export-, és tranzitszállítások fő útvonalai 2002.

68

A nemzetközi vasúthálózati szerepkörökről a vonalbesorolásoknál érdemibb tájékoztatást ad a forgalom alakulásának áttekintése. A régióközpontokat érintő nemzetközi vasúti árufuvarozásról sajnos nem állt rendelkezésre statisztikai kimutatás, de a vasúti árufuvarozás jellemző import, export és tranzitáramlatait bemutató térképek is következtetni engednek a fő arányszámokra (5/a.-5/c. ábra). Az ábrákból is kitetszően a nemzetközi vasúti szállítás összetevőinek (export, import tranzit) súlya és útvonalainak térszerkezete némileg eltér a közútiétól. A legnagyobb tételt ugyanis vasúton az import, s ezen belül is a volt Szovjetunió felől érkező, és alapvetően a Záhony–Debrecen–Budapest vonalon bonyolódó szállítások adják, emellett a Budapest–Győr–Hegyeshalom vonal forgalma is jelentős (alternatív irányként a Győr–Székesfehérvár kapcsolat vasúton is számottevő, emellett speciális tényező Dunaújváros vasérc- és kokszimportja). Az exportszállításokban a közutakhoz hasonlóan a Budapest–Győr–Hegyeshalom/Sopron irány bonyolítja a legnagyobb forgalmat, és volumene (tömege) is ahhoz hasonló. A vasúti tranzit kisebb volumenű, és bár fő csapásirányai azonosak a közútéval, nyomvonalai attól eltérőek (Szeged és

69

Ártánd helyett Békéscsaba és Kelebia felé).

Az adatok összesítése szerint Budapestet követően Győrön halad át a legnagyobb forgalom. Debrecen, majd Székesfehérvár forgalma valamivel kisebb, Miskolcé viszont – kedvező vonalbesorolásai ellenére – lényegesen elmarad tőlük. A Budapest–Szeged vasútvonal nemzetközi szempontból ma elsősorban a kamionok vasúti szállítása (RO-LA forgalom) miatt jelentős, bár ezt a pozíciót a vonal szűk kapacitása kínálati, míg a nemrégiben megnyílt aradi RO-LA terminál keresleti oldalról veszélyezteti. Pécset érintően ugyanakkor vonalainak nemzetközi besoroláshoz képest is szerény, export, import és tranzit irányban is gyakorlatilag elhanyagolható a forgalom. Az amúgy egyre inkább marginalizálódó nemzetközi személyforgalomban Budapest célponttal és Budapesten keresztül bonyolódik le a legnagyobb forgalom, az összes többi állomás együttes forgalma sem éri el a fővárosét. Budapesten kívül Győrön keresztül halad a legtöbb nemzetközi vonat, ami annak köszönhető, hogy a Budapest–Bécs és a Budapest-Pozsony járatok is Győrön keresztül haladnak. Miskolcon keresztül Szlovákia, Debrecenen keresztül az Ukrajna felé haladó vonatok közlekednek. Székesfehérvár elágazó állomás volta miatt viszonylag forgalmasabb. A legkevesebb járat Pécset és Szegedet érinti. Pécsen keresztülhalad ugyan az V/c. jelű TEN-T vasúti folyosó Horvátország és Bosznia-Hercegovina felé, de a délszláv háború és a vonal rossz állapota miatt a forgalom csak az utóbbi években indult újra Szarajevó–Plocse irányában. A többi vonat helyi (Eszék) forgalmat bonyolít le. Szegeden a fő vasúti folyosók más iránya, illetve a pálya rossz állapota miatt évek óta csak határmenti helyi jellegű közlekedés van Szabadkára (6. táblázat).

6. táblázat. A régióközpontokat érintő nemzetközi személyszállító vonatok száma naponta (gyors, IC,

EC, EN vonatok; zárójelben a személyvonatok száma

Budapest Győr Székes-fehérvár Miskolc Debrecen Pécs Szeged

nemzetközi vasúti járatok száma/nap

43 (4) 14 (2) 5 4 (2) 3 (2) 1 (2) 0 (2)

Forrás: MÁV Rt. Hivatalos menetrend 2003-2004 alapján saját számítások A belföldi vasúthálózati hierarchiát vizsgálva a hét régióközpont egymáshoz viszonyított helyzete nem különbözik érdemben a nemzetközi hierarchia alapján kibontakozó helyzettől (5. táblázat): Budapest után Székesfehérvár és Győr, Debrecen és Miskolc, illetve Szeged és Pécs alkotják a következő szinteket. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a kínálat (járatsűrűség) alapján Miskolc és Debrecen nem marad el Győr és Székesfehérvár szintjétől, a személyforgalom nagysága alapján pedig egyenesen meg is előzik azokat – összefüggésben régiójuk rosszabb gazdasági helyzetével, illetve a közúthálózat relatíve rosszabb, és a viszonylag jobb kiépítettségével, állapotával. Budapest minden régióközpontból elérhető viszonylag magas – a hazai átlagos vasúti utazási sebességet lényegesen meghaladó, ugyanakkor nemzetközi régióközi fővonali forgalomban szabványosnak számító 140-160 km/órás sebességtől lényegesen elmaradó –sebességű InterCity járattal (7. táblázat). Ha az utazási időket összevetjük a távolsággal a Budapest–Győr–Hegyeshalom vonalon adódik a legnagyobb átlagsebesség, mivel ez a vonal a legjobb állapotú, s itt bizonyos szakaszokon akár 160 km/óra sebességgel is haladhatnak a vonatok. Ezzel együtt még itt is épp csak meghaladja 100 km/órát az eljutás átlagsebessége. A többi régióközpont fővonalain 80-100 km/óra érték adódik. (Székesfehérvár különösen alacsony értékét elsősorban a relatíve nagyarányú Budapesten belüli szakasz adja.) A legközelebbi, az adott közlekedési folyosóba eső határállomás elérését vizsgálva is Győr emelhető ki, ahonnan a közeli Hegyeshalom fél órán belül elérhető. Szegedről és Pécsről a határhoz vezető vonalak rossz állapota az átlagsebességben is megmutatkozik.

7. táblázat. A régióközpontok legkedvezőbb vasúti elérhetősége Budapestről, illetve arról a határállomásról, amelyikre az adott városból mértékadó nemzetközi forgalom közlekedik

70

Budapest Határállomás

Város (vizsgált határállomás) menetidő (perc)

távolság (km)

átlag-seb.

(km/ó)

menetidő (perc)

távolság (km)

átlag-seb.

(km/ó) Győr (Hegyeshalom) 75 131 105 25 47 113 Pécs (Magyarbóly) 143 228 96 39 43 66 Miskolc (Hidasnémeti) 115 182 95 45 62 83 Debrecen (Záhony) 150 221 88 77 115 90 Szeged (Röszke) 133 191 86 13 15 69 Székesfehérvár (Murakeresztúr) 54 67 74 165 168 61

Forrás: MÁV Rt. Hivatalos Menetrend 2003-2004 alapján saját számítások

Megerősítik az eddigieket a vasúthálózati helyzetre vonatkozó – a közúti elérhetőséghez hasonló módon elvégzett – komplex modellszámítások eredményei is (8. táblázat). Budapest vasúti elérhetősége még a közúti elérhetőségben tapasztalt mértéket is meghaladóan kiugrik a magyar városok közül. Fő vasútvonalának vonalvezetése miatt Szeged, de különösen Pécs helyzete még a városok átlagánál is rosszabb. Feltűnő ugyanakkor Debrecen (illetve Győr és Székesfehérvár) kedvező hálózati hányadosa. Megjegyzendő továbbá, hogy a vasúthálózat esetében az értékek kedvezőtlenebbek, szórása pedig jóval nagyobb, mint a közúthálózat mutatóinál. Így a vasút esetében a hálózati helyzet jobban módosítja az adott központnak a fekvésből eredő elérhetőségi viszonyait. A kétféle elérhetőségi adatsort (3. és 8. táblázat) összevetve az is megállapítható, hogy elsősorban Debrecen és Miskolc, de Győr esetében is a vasúthálózati helyzet jobb, mint a közúti; viszont elsősorban Szeged, de Pécs és Székesfehérvár is közúton van jobb hálózati helyzetben.

8. táblázat. A 7 régióközpont néhány komplex vasúti elérési mutatójának értéke, illetve rangszáma 298

csomóponti település rangsorában 2001

Átlagos légvonal-távolság a másik 297

csomóponttól

Átlagos vasúti távolság a másik 297

csomóponttól (a legrövidebb úton)

Az átlagos vasúti és légvonaltávolság aránya (hálózati

hányados)

A másik 297 csomópont átlagos

elérési ideje (a legrövidebb úton)

Város

km rangszám km rangszám hányados rangszám óra rangszámBudapest 132 21. 168 1. 1,27 1. 2,57 1.Székesfehérvár 142 63. 193 39. 1,36 33. 3,07 46.Győr 182 184. 244 140. 1,34 22. 3,38 85.Miskolc 169 148. 238 132. 1,41 135. 3,26 68.Szeged 172 155. 256 171. 1,49 232. 3,87 162.Debrecen 187 202. 245 142. 1,31 6. 3,39 86.Pécs 192 215. 310 264. 1,61 280. 4,34 236.

Forrás: Szalkai Gábor számításai

1.3 Légi közlekedés A repülőterek mint közlekedési csomópontok húzóhatást gyakorolnak a gazdaság más ágai és az azokban működő vállalkozások számára, ez pedig a regionális fejlődésben játszott szerepük jelentőségét növeli. A nagytávolságú utazások, s így a légiforgalom Európában folyamatosan nő. Ezért a nagy repülőterek, sőt egyre inkább a regionális repülőterek is Európa-szerte meghatározó – a közúti csomóponti szerepkörhöz mérhető – jelentőségű nemzetközi szerepkört kölcsönöznek az érintett településeknek.

Magyarország esetében azonban a repülőterek, illetve a légi közlekedés Budapesten kívüli fejlődésének, s így az ebből származó potenciális nemzetközi funkcióknak is komoly korlátai vannak. Egyrészt, bár mindegyik régióközpontban van valamilyen repülőtér, ezek közül jelenleg

71

csak Budapesten és Debrecenben alkalmas a repülőtéri infrastruktúra jelentősebb nemzetközi forgalom lebonyolítására (9. táblázat).

A Ferihegyi Repülőtérhez képest ugyanakkor a többi repülőtér forgalma még ott is elenyésző, ahol az infrastruktúra lehetővé tenné a nagyobb gépek fogadását. Bár a tendencia általában növekvő, a második helyezett Sármellék utasszáma is alig haladta meg a 20 ezret 2003-ban. A vizsgált városok közül egyedül Debrecen repülőterén van évi néhány ezerre tehető utasforgalom (2003-ban 3631 fő) a turistákat szállító charterjáratoknak és a magánrepülőgépeknek köszönhetően. Ennek oka, hogy az ország méreteiből eredően Ferihegyről szárazföldi közlekedéssel is 2 órán belül elérhető az ország területének jó része, ráadásul a vidéki célpontok iránti igények jórészt sporadikusak, nincs szükség tehát regionális repülőterek sűrű hálózatára. A hatályos jogszabályok az európai értelemben vett regionális nemzetközi repülőtéri szerepkört ezért csak Sármellék és Debrecen repülőterének szánnak, ami Magyarország kiterjedését figyelembe véve reális célkitűzésként értékelhető. (Ez a két repülőtér mára Feriheggyel együtt a TEN-T részévé is vált.) Ferihegy kapacitásának bővítése ugyanakkor a forgalom alakulását alapul véve (6. ábra) mindenképpen indokolt.

9. táblázat. A régióközpontok repülőtereinek kiépítettsége, szolgáltatásai és nemzetközi

utasforgalma

Repülőtér Nyilvá-nos

Nemzet-közi ha- tárnyi-tási jog

beton / aszfalt kifutó-pálya

Határ-nyitás

Nemzetközi utasforgalom (fő) (2003)

Budapest–Ferihegy igen igen igen állandó 5 022 538 Debrecen igen igen igen állandó 3 631 Győr–Pér igen igen igen eseti kb. 2-3 000 Pécs–Pogány igen igen igen eseti 216 Szeged igen igen terv eseti kb. 500 Székesfehérvár–Börgönd nem nem terv – – Miskolc nem nem nem – – Forrása: GKM és a repülőterek adatszolgáltatása

72

6. ábra

(Forrás KTI-Budapest Airport Rt.)

A TEN-T hálózatnak kikötők és repülőterek is részei. Magyarországon a három országos jelentőségű nemzetközi repülőtér, Budapest-Ferihegy, Debrecen és Sármellék, illetve a dunai kikötők közül Győr-Gönyű, Komárom, Budapest-Csepel, Dunaújváros, Baja és Mohács, a Tiszán pedig Szeged tartozik a Transzeurópai Hálózatba. A páneurópai és transzeurópai korridorok Magyarország legjelentősebb nemzetközi szállítási irányait fedik le. 1.4 Vízi közlekedés A régióközpontok közül Budapest, Győr és Szeged kapcsolódik közvetlenül hajózható vízi úthoz. A Duna a nemzetközi jelentőségű főbb vízi utakra vonatkozó európai egyezmény (AGN) alapján nemzetközi jelentőségű vízi út, a TEN-T hálózat tagja, valamint a VII. páneurópai közlekedési folyosó. Magyarországi szakaszának kikötői közül hatot, köztük Budapest-Csepelt és Győr–Gönyűt is a TEN-T részévé nyilvánították. A TEN-T része lett – egyedüliként a tiszai kikötők közül – Szeged kikötője is, noha a Tisza csak kisebb hajók számára, és gyakori időszakos korlátozások mellett hajózható. A Tisza ráadásul jelenleg nem nemzetközi vízi út, csak szerb-montenegrói illetve magyar hajók közlekedhetnek rajta akadálytalanul, harmadik országok hajóinak engedélyt kell kérniük a szerb-montenegrói féltől a Tiszán való felhajózáshoz.

7. ábra. A magyar Duna szakasz nemzetközi forgalma 1990-2001

(Forrás: KTI-GKM) A magyar Duna-szakasz forgalmát a délszláv háború erősen visszavetette, s jelenleg a folyó kapacitásának csak mintegy 7 %-a van kihasználva (ugyanez az arány a Rajnán 72 %). A Duna-Majna csatorna átadásával viszont megindult a Majna-Rajna irányú forgalom, megjelentek a német, holland és belga lobogójú hajók. A délszláv térségben a meder megtisztításával és a hidak újjáépítésével újra fellendülhet a dunai hajózás. A Tiszán a nemzetközi vízi út státus hiánya miatt a nemzetközi forgalom elenyésző.

Mindhárom kikötő országos közforgalmú kikötő besorolású, az infrastruktúra – többek között a közúti és a vasúti kapcsolat megteremtése – az állam felelősségi körébe tartozik. Budapesten a Csepeli Szabadkikötő kitűnő adottságokkal rendelkezik a további fejlesztésekhez, közúti és vasúti kapcsolata biztosított, logisztikai szolgáltatásokat is nyújt. Ennek megfelelően forgalma messze a legnagyobb a hazai kikötők közül, ugyanakkor jócskán elmarad a lehetőségektől, illetve a nemzetközi dunai versenytársaiétól. A győri kikötő is kedvező elhelyezkedésű, hiszen a IV. páneurópai folyosó mentén fekszik, vasúti kapcsolata azonban hiányzik. A Ro-Ro terminál bázisán a vízi határátkelőhely korszerű határforgalom-ellenőrzés infrastruktúrája kiépült, s a Kormány 1009/2001. (II.12.) határozatával a kikötőt vámúttá nyilvánította. Szeged kikötőjének forgalma ugyanakkor a délszláv háború kapcsán bekövetkezett fellendülés, illetve a folyamatos korszerűsítések ellenére sem túlságosan nagy jelentőségű

10. táblázat. A kikötők forgalma 2001-ben

73

Kikötő ki- és berakodott árutömeg

(ezer tonna) Budapest Csepel Szabadkikötő 1 541 Győr–Gönyű 252,5 Szeged 114

Forrás: GKM A nemzetközi személyhajózás a Dunán dinamikusan fejlődik, olyannyira, hogy Budapest Nemzetközi Hajóállomás túlzsúfolttá vált. A rohamosan növekvő forgalom zavartalan kiszolgálása érdekében a jelenlegi közraktárak helyén új hajóállomást kívánnak létesíteni. 1.5 Kombinált fuvarozás Az utóbbi években előtérbe került a környezetkímélő fuvarozási módok (vasút, hajózás) és a rugalmas közúti fuvarozás ötvözése, a kombinált fuvarozás, amit az EU 2001-es közlekedéspolitikai Fehér Könyve és a magyar közlekedéspolitikai koncepció is kiemelten kezel. A kombinált fuvarozás fejlesztése szorosan összekapcsolódik a logisztikai központok rendszerével, hiszen az intermodális terminálok megfelelő terepet biztosítanak az áruszállításban a közlekedési módok közötti váltáshoz, miközben széleskörű logisztikai szolgáltatásokat is biztosítanak a fuvarozóknak. A kombinált fuvarozási módokat elsősorban nagytávolságú nemzetközi szállításoknál alkalmazzák, így infrastruktúrájának helyhez kötött elemei speciális nemzetközi szerepkört kölcsönöznek az érintett településeknek.

8. ábra. AGTC-hálózat, valamint kombinált és konténerterminálok Magyarországon

(Forrás: KTI Kht.) A legfontosabb kombinált szállítási útvonalakat a Magyarország által is aláírt ún. AGTC (A fontos kombinált nemzetközi szállítási útvonalakról szóló Európai Megállapodás) határozza meg, amelyet 1991-ben az ENSZ EGB dolgozott ki. A régióközpontok közül Szeged és Pécs kivételével mindegyiket érintik ezek az útvonalak, csomópontnak azonban Budapesten kívül csak Győrt tekinthetjük. A kombinált szállítás legegyszerűbb és legelterjedtebb módját lehetővé tevő, a belföldi forgalomban is szerephez jutó konténerterminál minden vizsgált városban található. Ro-La terminál viszont Budapesten (BILK) kívül csak Szeged-Kiskundorozsmán, Ro-Ro terminál pedig a Csepeli Szabadkikötőn kívül csak Győr-Gönyűben van a vizsgált centrumok közül (8. ábra). A kombinált fuvarozás teljesítménye 1992-höz viszonyítva jelentősen – a súly szerinti forgalom a nem kísért

74

fuvarozásban közel négyszeresére, míg a Ro-La esetén ötszörösére – nőtt. A kombinált fuvarozásnak fontos szerepe van a tranzitforgalom Magyarországon való átvezetésében, s így a tranzitforgalommal sújtott települések tehermentesítésében. A hazai közúti tranzitforgalom 8-9%-a Ro-La vonatokat használva halad át Magyarországon. A Ro-La vonatok a vizsgált települések közül épp a legforgalmasabb nemzetközi folyosóban fekvő Szegedet, Budapestet és Győrt tehermentesítik. A Ro-Ro forgalomban még sok kihasználatlan kapacitás rejlik (pl. Győr-Gönyű Ro-Ro kapacitásának kihasználatlansága). A forgalom további növelését az állami és EU-kedvezmények ellenére sok technikai és adminisztratív korlát, illetve a fuvarozók érdekeltségének hiánya gátolja az EU-országokhoz hasonlóan hazánkban is. (11. táblázat)

11. táblázat. A kombinált forgalom adatai 1992-2003

1992 1998 2001 2002 2003 Viszonylat kamion Szeged-Wels 16.180 44.972 50.317 51.974 49.835 Sopron-Wels – 42.573 54.303 53.072 46.953 Szeged-Ljubljana – 7.289 5.529 2.773 4.449 Budapest-Wels 7.003 934 – 22 Arad-Sopron – 87 – – – 16.180 101.924 111.083 107.819 101.251 Budapest-Passau (egység) 1.767 11.316 14.810 13.190 10.644 Győr-Kelheim (egység) – 9.212 – – – (egység) 1.767 20.528 14.810 13.190 10.644 (ezer tonna) 995 2.288 2.354 3.440 4.850 (egység) 104.700 241.000 258.570 265.760 303.230 Forrás: GKM

A kombinált fuvarozást segítő állami kedvezményeket (pl. adómentes fuvarozási lehetőség a kombiterminálokra) a Kormány 266/2003. (XII. 24.) rendelete állapítja meg. Ez külön is nevesíti a szegedi, a budapesti és a győri Ro-La, illetve Ro-Ro terminálokat. A Ro-La forgalomban azonban a vizsgált városok közül Szeged és Budapest vesz részt, Ro-Ro forgalom csak Budapestről van. A keleti és a délkeleti irányokban eddig nem sikerült elindítani a Ro-La szerelvények közlekedését. A legfontosabb irányok a konténerek esetében az északi-tengeri kikötők, Ro-La forgalomban Ausztria és Szlovénia, Ro-Ro forgalomban Németország (9. ábra).

9. ábra. A Magyarországot érintő kombinált fuvarozási irányok 2004 (Forrás: KTI Kht.)

75

1.6 Határátkelőhelyek A nemzetközi forgalomban Magyarország EU-taggá válása után is fontos szerepet töltenek be a határátkelőhelyek, hiszen a belső határokon egyelőre csak a vámellenőrzés szűnt meg. Magyarország várhatóan 2007-2008-ban csatlakozik a Schengeni Egyezményhez, amikor megszűnik a határellenőrzés is a többi EU-tag felé. EU-taggá válásunkkal ugyanakkor a keleti-délkeleti határok külső EU-vámhatárrá váltak, ami megalapozza a határközeli logisztikai központok és vámtevékenységgel foglalkozó vállalkozások működését. Az alábbi táblázatban (12. táblázat) áttekintettük a régióközpontokhoz közeli határátkelőhelyek jellemzőit. (Székesfehérvár központi fekvése miatt nem szerepel a táblázatban, Budapesten ugyanezen ok miatt csak a repülőteret és a kikötőt szerepeltettük). A határátkelőhelyek egy részén a forgalom korlátozott, a határátkelőhöz vezető, vagy a szomszédos országban csatlakozó közutak korlátozott teherbírásától és a határátkelő kiépítettségétől függően. Külön kiemeltük, melyek azok a határátkelőhelyek a nem EU-tagországok felé, amelyek a megvalósult fejlesztések következtében megfelelnek a schengeni követelményeknek. A 2003-2004-ben fejlesztendő határátkelőhelyeket a 2365/2002. (XII. 13.) kormányrendelet határozat határozta meg, ennek végrehajtásáról jelenleg készül kormányelőterjesztés, amely egyben meghatározza a 2004-2006-ban szükséges fejlesztéseket. (A határátkelők felújításával együtt az odavezető utak is felújításra kerülnek.) A fő nemzetközi forgalmi irányokban a határátkelőhelyek általában állandó üzemelésűek és néhány kivétellel személy-, illetve teherforgalomra egyaránt meg vannak nyitva. Azoknál az átkelőhelyeknél, ahol jelenleg 3,5 tonnás súlykorlátozás van érvényben, tervezik a korlátozást 7,5 tonnára emelni az utak felújításának függvényében.

12. táblázat. A régióközpontokhoz közeli határátkelőhelyek jellemzői 2004.

Város Határátkelő típus nyitva T Sz Sch

Budapest Ferihegy légi Á igen

76

Nemzetközi hajóállomás vízi Á n.a. Tornyosnémeti közút Á EU

Bánréve közút Á EU Bánréve vasút Á EU

Hidasnémeti vasút Á EU Aggtelek közút Korl EU

Tornanádaska közút Korl EU Sátoraljaújhely közút Á EU

Miskolc

Sátoraljaújhely vasút Á EU Nyírábrány közút Á igen Nyírábrány vasút Á igen Létavértes közút Korl igen

Vállaj közút Á igen Debrecen

Debrecen légi Á igen Röszke közút Á igen Röszke vasút Á igen

Tiszasziget közút Korl nem Kiszombor közút Á 3,5 t igen

Nagylak közút Á igen Battonya közút Á 3,5 t igen Szeged légi Korl nem

Szeged

Szeged vízi Á nem Hegyeshalom közút Á EU

Hegyeshalom (Győr) vasúti Á EU Rajka M15 közút Á EU Rajka 150 közút Á 3,5 t EU

Rajka vasúti Á EU Vámosszabadi közút Á EU Jánossomorja közút Korl EU

Győr-Pér légi Korl EU

Győr

Győr-Gönyű vízi Á EU Udvar közút Á nem

Beremend közút Korl nem Drávaszabolcs közút Á igen

Barcs közút Á igen Magyarbóly vasút Á igen Pécs-Pogány légi Korl nem Baja (Ro-Ro) vízi Á igen

Pécs

Mohács vízi Á nem (Á: állandó; Korl.: nyitvatartási idő korlátozott; T: teherforgalom engedélyezett; 3,5 t: teherforgalom súlykorlátozással; Sz: Személyforgalom engedélyezett; Sch: A schengeni követelményeknek megfelel; EU: átkelő EU tagország felé. Forrás: BM Határőrség, illetve GKM-nyilvántartások)

A vasúti határforgalom versenyképességét jelentősen a szállítmányok nagy idővesztesége, amit az okmány- és vámvizsgálat, valamint vasútüzemileg szükséges tevékenységek, pl. mozdonycsere, szerelvények átvétele, az ukrán határon az eltérő nyomtávja miatti átrakás vagy tengelycsere. A szomszéd országok villamosított vasútvonalainak eltérő áramrendszere miatti mozdonyváltások kiváltását – többáramnemű mozdonyok beszerzésével – elsőként a Budapest–Győr–Hegyeshalom vonalon kezdte meg a MÁV. Elmondható, hogy azok a régióközpontok, amelyek már EU tagországokkal szomszédosak – Győr, Miskolc – kedvezőbb helyzetben vannak, hiszen a meglévő határállomásokon való áthaladás már ma is akadálymentesebb, illetve a schengeni egyezményhez való csatlakozással még egyszerűbbé válik. Ezeken a határszakaszokon az

77

egykori kapcsolatok helyreállítása is kisebb beruházási igényű a határállomások létesítését tekintve. A határátmenethez kapcsolódó nemzetközi logisztikai funkciók tekintetében összességében ma és hosszabb távon is mindenképpen Győr helyzete a legkedvezőbb, hiszen forgalmas tranzitirányban fekszik, két EU-tagország felé lehet átkelni közúton és vasúton, illetve van vízi és légi határátkelő is, s a szükséges infrastruktúra majdnem teljes mértékben kiépült, Miskolc potenciálja e szempontokból lényegesen korlátozottabb. Románia várható 2008-as EU-csatlakozásával a keleti országhatáron is könnyebbé válik az átjárás, s újabb kapcsolatok épülhetnek ki. Debrecent azonban hálózati helyzete miatt a nemzetközi forgalom kevésbé érinti mind Románia, mind Ukrajna felől, így ez a változás elsősorban Szeged funkcióit erősítheti. A tartósan az EU külső határát jelentő szakaszokon ugyanakkor (Horvátország, Szerbia és Montenegró valamint Ukrajna felé) nem várhatók jelentős fejlesztések. Ez a régióközpontok közül ismét csak Pécs jelentőségét mérsékli, mivel a gyorsforgalmi utak határmetszéspontjainál új nagykapacitású határátkelők létesülnek, így az M5-ös teljes kiépülése Szeged szerb határátmenetén is javítja a forgalomáramlás feltételeit. Számos kezdeményezés célozza egykor létező, de a trianoni döntés nyomán vagy a második világháború utáni időszakban közlekedési kapcsolatok újbóli kiépítését is, amelyeket az Interreg és a Phare programon keresztül az Európai Unió is támogat. A legjelentősebb ilyen terv Szegedet érinti, ahol komoly törekvések vannak a Temesvár irányú vasúti kapcsolat, illetve az egykori Alföld–Fiume vasút (Nagyvárad–Szeged–Szabadka–Baja–Zágráb) helyreállítására. Ezek esetleges megvalósulása azonban inkább egy-egy kisebb régió településeinek egymás közötti kapcsolatait javíthatja, a nagy nemzetközi forgalmi áramlatokra lényeges hatása nem valószínűsíthető. A határátkelők jelenlegi forgalmi adatainak elemzése a régióközpontok nemzetközi szerepére vonatkozóan alapvetően a korábban már ismertetett összefüggéseket erősíti meg. Az 5 érintett város fontosabb közúti határátkelőhelyek forgalmát értékelve (Székesfehérvár és Budapest központi helyzetüknél fogva nem szerepelnek) ismét kirajzolódik a Hegyeshalom/Rajka–Győr–Budapest tengely fontossága, hiszen a vizsgált átkelők közül a Győrhöz közeli Hegyeshalomban mérték messze a legnagyobb teher- és személyforgalmat (13. táblázat). A IV. ill. X/b. páneurópai folyosó magyarországi szakaszának másik végén, Szeged körzetében is forgalmas határátkelők találhatóak. Debrecen esetében viszont csak a Záhony felől érkező nemzetközi forgalom a jelentős, Miskolc és Pécs pedig a határállomási adatok alapján kiesik a nagy nemzetközi forgalmi áramlatokból, hiszen a napi tehergépkocsi-forgalom a közeli határállomásokon alig haladja meg a 200 jármű/nap értéket. A személygépkocsi-forgalomban is hasonlóak a tendenciák, az 1000 jármű/nap értéket csak a Győrhöz, Szegedhez és Debrecenhez közeli átkelők haladják meg.

13. táblázat. A határközeli régióközpontokhoz közel eső közúti határátkelőhelyek tehergépkocsi- és személygépkocsi-forgalma

2002-ben Város határátkelő tgk., j/nap szgk., j/nap

Hegyeshalom 2109 9183 Rajka M15 583 1285 Rajka 150 535 1373 Győr

Vámosszabadi 381 1499 Röszke 375 2300

Szeged Nagylak 854 1990 Záhony 464 1953 Debrecen Nyírábrány 1 348

Tornyosnémeti 190 532 Bánréve 122 586

Tornanádaska 0 80 Miskolc Sátoraljaújhely 94 639

Udvar 211 841 Pécs Barcs 94 698 (A 0, illetve 1 jármű/nap tehergépkocsi forgalom azt jelzi, hogy az adott határátkelőn a teherforgalom nem engedélyezett. (Forrás: Az országos közutak 2002. évre vonatkozó keresztmetszeti forgalma. ÁKMI Kht., Bp., 2003. május 31. alapján saját számítások)

78

Vasúton a legnagyobb forgalom a magyar–ukrán és a magyar–osztrák határszakasz átkelőinél tapasztalható (14. táblázat). A hegyeshalmi, soproni, fertőszentmiklósi és rajkai forgalom legnagyobb része Győrön halad keresztül, míg a záhonyi és eperjeskei forgalom nagy része Debrecenen. Budapest felé alternatív útirány a Nyíregyháza – Miskolc – Budapest vasútvonal, ám Miskolcra Szlovákia felől érkezik a külföldi eredetű vasúton fuvarozott áruk nagy része. Ez azonban az Ukrajnából érkező árumennyiségnek csak mintegy 25%-át teszi ki. Szegeden csak a Röszke felől érkező forgalom halad keresztül (erről nincs adatunk, de a forgalom itt gyakorlatilag elenyésző). Szegedig a nemzetközi szállítmányok nagy része tehergépkocsin érkezik, majd itt rakják a teherautókat Ro-La szerelvényekre. Ugyancsak elhanyagolható a Horvátország (Magyarbóly) felől Pécsen keresztül haladó forgalom.

14. táblázat. A határközeli régióközpontokhoz közel eső vasúti határátkelőhelyek teherforgalma 2000-ben

Város határátkelő tömeg (t) kocsi (db)

Hegyeshalom/Nickelsdorf 3 871 353 144 920 Rajka/Cunovo 1 101 521 45 474 Fertőszentmiklós/Pamhagen 207 9 Győr

Sopron/Loipersbach 58 185 1 515 Nyírábrány/Valea lui Mihai 582 269 16 089 Záhony/Čop 1 542 118 41 842 Debrecen Eperjeske/Bat´ovo 5 443 233 94 939 Bánréve/Lenartovce 431 977 10 897 Hidasnémeti/Milhost’ 764 445 20 488 Miskolc Sátoraljaújhely/Slov. N. Mesto 401 173 11 391

Szeged Röszke-Horgos n.a. n.a. Pécs Magyarbóly/Beli Manastir 126 614 3 451

(export, import és tranzitforgalom összesítve - Adatok forrása: MÁV Rt.) 2. A régióközpontok nemzetközi közlekedési funkciói a fejlesztési tervek tükrében A hazai közlekedésfejlesztési prioritásokat általánosságban, koncepció szintjén a 2004-ben elfogadott „Magyar Közlekedéspolitika” (19/2004. sz. országgyűlési határozat a 2003-2015-ig szóló magyar közlekedéspolitikáról), valamint az ezzel elvileg összhangban álló különböző átfogó ágazati stratégiák, jogszabályok és tervek határozzák meg (törvény, kormányhatározat, Kormányrendelet, Miniszteri rendelet, rendezési tervek, területfejlesztési koncepciók, Nemzeti Fejlesztési Terv stb.). A konkrét beruházásokról egyedi jogszabályok, illetve jogszabályokkal jóváhagyott tervek rendelkeznek. A Magyar Közlekedéspolitika az Európai Unió 2001-ben kiadott közlekedéspolitikai Fehér Könyvében lefektetett elvek alapján készült, így alapcélja a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szempontból egyaránt fenntartható közlekedési rendszer létrehozása. Prioritásai – amelyek meghatározzák a 2015-ig terjedő időszak fejlesztéseit – a hiányzó infrastruktúra kiépítése, összhangban az Európai Unió transzeurópai közlekedési hálózatfejlesztési célkitűzéseivel, illetve a környezetbarát közlekedési módok fejlesztése. A vizsgált régióközpontok nemzetközi közlekedési helyzetére vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a környezetbarát vasúti és kombinált fuvarozási formák, illetve infrastruktúrájuk fejlesztésére lehet számítani, elsősorban a Transzeurópai Közlekedési Hálózat közlekedési folyosóiban. Mivel azonban Magyarországon a gyorsforgalmi úthálózatunk kiépítettsége alacsony, a koncepció a 2006-ig terjedő időszak kiemelt fejlesztései közé sorolja a „páneurópai hálózat részeként az országhatártól az országhatárig tartó, valamint az országot É–D-i és K–NY-i irányban átszelő, a főváros-központúságot oldó” gyorsforgalmi úthálózat időarányos fejlesztését is. Ez egyben azt is jelenti, hogy – a korábban említetteknek megfelelően – a sugárirányú gyorsforgalmi utak 2006-2007-ig elérik valamennyi régióközpontot, 2015-ig pedig az országhatárt. A magyar közlekedéspolitika stratégiai főirányai között szerepel továbbá a „környező országokkal a regionális együttműködés feltételeinek javítása”, ami a határátkelőhelyek és az oda vezető utak fejlesztését, regionális repülőterek építését, valamint a gyorsforgalmi kapcsolatok kiépítését foglalja magában.

79

A Magyar Közlekedéspolitika a jövőre vonatkozó forgatókönyveket is felvázol (1. táblázat) Ezek közül a „reális” változat a jelenlegi közlekedési munkamegosztás arányainak megőrzésével számol, s ezt tűzi ki reális célként a közlekedéspolitika is. Ha ez a forgatókönyv valósul meg, akkor a régióközpontok nemzetközi személy- és áruforgalmában is a jelenlegi arányok változatlanul maradására számíthatunk. Végül, különösen a 2015 utáni időszakra vonatkozóan fontos kiemelni az Országos Területrendezési Tervet is, ami a 2030-ig terjedő időszak infrastruktúrafejlesztéseit határozza meg. Az Európai Unió jelentős összegekkel támogatja a közlekedésfejlesztési beruházásokat. A fejlesztések irányára az EU közlekedéspolitikai koncepciója és az EU által biztosított pénzügyi források is kihatással vannak. A nagy infrastruktúrafejlesztéseknél a Kohéziós Alap elsősorban a kiemelt (TEN-T) közlekedési folyosókban folyosó beruházásokat támogatja. A TEN-T legfontosabbnak tartott, kiemelt projektjeit az Európai Bizottság határozatban rögzítette (884/2004/EK határozat). Magyarországot érintően három projekt került be a kiemelt fejlesztési feladatok közé: 1. az Athén–Szófia–Budapest–Bécs–Prága–Nürnberg/Drezda (IV. folyosó) vasútvonal fejlesztése. 2. a Lyon–Trieszt/Koper–Ljubljana–Budapest vasútvonal fejlesztése (V. folyosó), 3. a Rajna–Majna–Duna belvízi hajózási útvonal fejlesztése (részben a VII. folyosó). A projekt keretein belül

Magyarország a Palkovicovo (Szlovákia) – Mohács szakasz (358 km) hajózhatóságának javítására tett javaslatot.

Az első projekt a régióközpontok közül részben Győrt érintheti, bár elsősorban a Bécs-Sopron kapcsolat fejlesztésére irányul és osztrák kezdeményezésre került be a projektek közé. A második projekt hazai szakasza a Budapest–Boba–Zalalövő–Hodos vasútvonal fejlesztése. Mivel már megkezdett beruházásról van szó, bekerült az úgynevezett gyorsan indítható projektek közé, amelyek a TEN-T alapból kiemelt támogatást kaphatnak – így ennek keretében néhány éven belül megkezdődik a Budapest–Székesfehérvár vonal rehabilitációja és Székesfehérvár állomás átépítése. A harmadik projekt Budapestet és Győrt érinti, s a dunai hajózás feltételeinek javítását szolgálja, amelyből a főváros és Győr is profitálhat. A konkrét beruházások megkezdése 2007 után várható. E nagyobb szabású beruházások mellett pl. a PHARE keretből lehetőség van kisebb határ menti, a Strukturális Alapból a Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjain keresztül a regionális és helyi közlekedést fejlesztő beruházások támogatására, bár ez utóbbi a nemzetközi közlekedésre kevésbé van hatással.

2.1 Közúti közlekedés A gyorsforgalmi úthálózat fejlesztéséről és a közúthálózat-fejlesztés kiemelt feladatairól a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény és a 2044/2003. sz. kormányhatározat rendelkezik. Az előbbi nem csak a 2007 végéig megépítendő útszakaszokat sorolja fel, hanem elrendeli az építkezések finanszírozásának biztosítását is. Ezen kívül kisebb mértékben ugyan, de a közúthálózat-fejlesztést támogatja az Európai Unió is. Az ISPA, majd a csatlakozás után a Kohéziós Alap, valamint a Strukturális Alapból a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Programja (KIOP) támogatja a közútfejlesztési projekteket. A 2015 utáni időtáv fejlesztéseihez az Országos Területrendezési Terv ad némi támpontot. A két jogszabály, a Kohéziós Alap Stratégia, az NFT KIOP és az OTrT által fémjelzett közúthálózat-fejlesztési program a vizsgált városokra vonatkoztatva a következő elemeket tartalmazza:

15. táblázat. A régióközpontokat érintő tervezett közúthálózati fejlesztések (2004-2030) Budapest: szakasz kiépítettség átadás M0 keleti szektor autópálya 2007 vége M0 déli szektor kapacitásbővítés autópálya 2007 vége M0 északi szektor (2. – 11. főutak között, Duna-híddal) autópálya 2006 vége M6, M0-Dunaújváros autópálya 2006 vége M2 Budapest – Vác – országhatár autópálya/autóút 2007-2015

80

M0 11. sz. – 1 .sz. főút autópálya/autóút 2007-2015 10-es út Budapest-Dorog között kapacitásbővítés (M10) autóút 2007-2015 Miskolc M30 Emőd - Miskolc autóút 2004 vége M30 Miskolc-Tornyosnémeti autóút 2007-2015 Útrehabilitációs program a 11,5 tonnás teherbírás eléréséhez I. ütem (3, 35-ös főút) ISPA/ Kohéziós Alap projekt

főútrehabilitáció 2005 vége

Debrecen M35 Polgár-Görbeháza autópálya 2004 vége M35 Görbeháza – Debrecen autópálya 2006 vége M30 Miskolc-Tornyosnémeti autóút 2007-2015 M47 Debrecen – Berettyóújfalu autóút 2007-2015 Útrehabilitációs program a 11,5 tonnás teherbírás eléréséhez (35-ös főút) főútrehabilitáció 2005 Útrehabilitációs program a 11,5 tonnás teherbírás eléréséhez (47-es főút) főútrehabilitáció 2005-2008 Szeged M5 Kiskunfélegyháza-Szeged autópálya 2005 vége M5 Szeged-Röszke autópálya 2007-2015 M43 Szeged-Makó autópálya/autóút 2007 vége M9 autóút 2015-2030 Székesfehérvár M8 autóút 2007-2015 további gyorsforgalmi kapcsolatok (M62, M65, M80, M81) autóút 2015-2030 Győr M85, Győr-Csorna-M9 autóút 2015-2030 Pécs M6 Szekszárd – Bóly, Pécsi bekötés autóút 2007 vége M57 Pécsi bekötés autóút 2007 vége M57 Pécs – Barcs autóút 2015-2030 Útrehabilitációs program a 11,5 tonnás teherbírás eléréséhez II. ütem (6. sz. főút) (ISPA/ Kohéziós Alap projekt)

főútrehabilitáció 2005-2008

6. sz. főút Pécs dél-nyugati elkerülése III. ütem (NFT KIOP) elkerülő út 2007 A tervezett fejlesztések legfontosabb törekvése, hogy valamennyi régióközpont összeköttetését megteremtse a fővárossal. E szempontból egyelőre Győr és Székesfehérvár van a legjobb helyzetben, de hamarosan Miskolc is felzárkózik, hiszen a kapcsolat 2004 végére kiépül, majd Szeged (2005 vége), Debrecen (2006 vége) és legutoljára Pécs (2007 vége) következik. A nemzetközi funkciók szempontjából fontosabb országhatárig tartó gyorsforgalmi kapcsolat tekintetében nem ilyen kedvező a helyzet, mivel a kapcsolatok kiépítése a 2007 és 2015 közötti időszakra van ütemezve. Mindezek alapján nyilvánvaló a már ma is két ország felé autópálya-kapcsolattal rendelkező Győr kedvező helyzetének, és a nemzetközi gyorsforgalmi összeköttetést még 2015-ben is nélkülözni kénytelen Pécs lemaradásának folytatódása a többi régióközponthoz képest. A legkorábban – a legújabb elképzelések szerint akár már 2006-2007-ben – Szeged követheti Budapestet és Győrt a nemzetközi autópálya-kapcsolattal is rendelkező régióközpontok sorában, ami a potenciális nemzetközi funkciók szempontjából feltétlenül indokolt.

Az ismertetett közúthálózat-fejlesztési tervek harmadik, s hazai mellett a nemzetközi forgalom szerkezetében is várhatóan a legnagyobb változást gyakorló hatása a korábbi Budapest-

81

centrikusságot oldani képes, transzverzális irányú M8 és M9 gyorsforgalmi utak megépülése. Ezek ugyanis Budapest elkerülésével nemcsak a vidéki régióközpontok egymás közötti kapcsolatait javítják majd, hanem végre lehetőséget fognak adni arra, hogy a legfontosabb ÉNY–DK-i forgalmi irányban (és részben a DNY–ÉK-i irányban is) Budapest elkerülésével is gyorsforgalmi hálózaton áramolhasson a forgalom. E transzverzálisok megépülése révén Budapesten kívül végre más település is autópálya-csomóponttá válhat Magyarországon. Az ilyen módon jelentősen megnövekedő logisztikai potenciálú települések azonban zömmel nem a régióközpontok (Szolnok, Kecskemét, Dunaújváros, Szekszárd, Nagykanizsa). A régióközpontok közül Székesfehérvár és Szeged profitálhatna a gyűrűs autóutak megépüléséből, előbbi azonban a tervezett nyomvonal indokolatlan elterelése (az M8 mintegy 20-30 km-rel délebbre, „a pusztában” keresztezné az M8 autópályát), míg utóbbi az M9 autóút érintett szakaszának későbbi megépülése miatt nem igazán élvezheti ezeket az előnyöket (bár Szeged az M5 és az M43-as út megépülésével így is jelentősen növelni fogja nemzetközi csomóponti szerepét). Ráadásul e transzverzálisok teljes kiépülése csak 2015-re, illetve azután várható, hiszen az autópálya-program rövid távon továbbra is a Budapestről kiinduló gyorsforgalmi utak továbbépítését preferálja (10. ábra).

10. ábra. A 2015-re javasolt gyorsforgalmi úthálózat (Forrás: GKM)

2.2 Vasúti közlekedés A Magyar Közlekedéspolitika deklarált kiemelt célja a nemzetközi törzshálózati vasútvonalak felújítása. Ezeken belül is elsőbbséget élveznek a páneurópai folyosók magyar szakaszai, illetve a TEN-T hálózat elemei, amelyek esetében a cél a pályasebesség európai fővonali normának megfelelő, 140-160 km/h sebességre való kiépítése. Emellett a koncepció szerint a nemzetközi jelentőségű vonalakon a jelenlegi 20 tonnáról az európai normának megfelelő 22,5 tonnára kell növelni a vágányok teherbíró-képességét, amely a nemzetközi tranzitszállítások szempontjából fontos. A koncepció előírja a vasútvillamosítási program folytatását is az V. folyosó vonalainak, majd a dunántúli térség fővonalainak villamosításával. A feladatokat konkretizáló 1001/2004. sz., „a MÁV Rt. európai színvonalú vasúttá alakításáról és az EU-

SKSK

AA

SLOSLO

HRHRYUYU

RORO

UAUA20152015--rere javasolt javasolt gyorsforgalmi úthálózat gyorsforgalmi úthálózat

Rá ba f üze sRá ba füze s

Pa ra ss apuszt aPa ra ss apus zt a

VácVác

Tornyosnéme tiTorny osnéme ti

Röszk eRöszk e

Ilocs kaIlocs ka

Le t enyeLe te ny e

Duna új vá rosD una újv áros

Ege rEge r

Ve szprémVes zprém

Gy őrGy őr

Ta ta bá ny aTa ta bá ny a

Ka pos vá rKa pos vá r

Péc sPéc s

Le lleLel le

Sze ks zá rdSze ks zárd

SopronSopron

Mohá csMohác s

Szé ke sfe hérvá rSzék es fe hé rvá r

Ke cs ke métKe cs ke mé t

Bé ké sc sa baBé ké sc sa ba

Nyí re gy há zaN yíre gy há za

Mi sk olcM is kolc

Kis kunfél egyház aKisk unf éle gyház a

De bre ce nDe bre ce n

Füze sa bonyFüze sa bony

EmődEmőd

Ba jaBa ja

Polgá rPol gá r

V

V/C

IV

X/A

BÉCS BÉ CS feléfelé

V

V /A

POZSONY , POZSONY, PRÁGA feléPRÁGA felé

IV.

GRÁC GRÁC feléfelé

ZÁGRÁB ZÁGRÁB feléfelé

S ZARAJEVÓ SZ ARAJEVÓ feléfelé

TEMESVÁR, TEMESVÁR, BUKAREST BUKARE ST

feléfeléBELGRÁD BELGRÁD feléfelé

NAGYVÁRAD, NAGYVÁRAD, KKOOLLOOZZSSVV ÁÁRR

feléfelé

LVOV, KIJEVLVOV, KIJE Vfeléfelé

KASSAKASSAfeléfelé

SzolnokSzol nok

IV

V

ARAD ARAD feléfelé

Helsinki folyosó kHelsinki fo lyosókautó pályaautópályaautó út autóút épülő autóútépülő autóút

V

Sze gedSze ge d

Na gy la kNa gy lak

DunaDuna

TiszaTisza

LJUBJANA, LJUBJANA, T RIESZT TRIES ZT

feléfelé

B UDAPESTBU DAPEST

M56M56

M30M30

M3M3

M3M3

M35M35

M4M4

M8M8

M4M4M0M0

M2M2

M8M8

M15M15

M1M1

M81M81M86M86

M9M9

M70M70

M7M7 M6M6

M9M9

M56M56

M5M5

M43M43

M44M44

Sz ombat helySzombat he ly

Zal ae ge rs zegZala egers zegBs zgy örgyBsz gy örgy

Na gy ka ni zsaNa gy ka ni zsa

M25M25

82

csatlakozáshoz szükséges vasúti reform végrehajtásáról” szóló kormányhatározat szerint: „a pályavasúti rekonstrukcióknak az európai törzshálózatra és a kapcsolódó fővonalakra kell irányulniuk. 2006-ig ISPA források igénybevételével végre kell hajtani a tervezett fejlesztéseket a Budapest–Győr–Hegyeshalom, Zalalövő–Zalaegerszeg–Boba, Budapest–Cegléd–Szolnok vonalakon. A csatlakozás után igénybe vehető Kohéziós Alapból elnyert források függvényében elő kell készíteni és meg kell kezdeni a Szolnok–Békéscsaba–Lökösháza, Budapest–Székesfehérvár–Boba, Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza, Budapest–Dombóvár–Gyékényes, Budapest–Miskolc–Nyíregyháza–Záhony vonalak korszerűsítését.” Mindennek eredményeként a IV. és V. páneurópai folyosókban európai színvonalnak (AGC-követelmények) megfelelő infrastruktúra épülne ki, 140-160 km/h órás sebesség válna elérhetővé, és kiépülne az Egységes Európai Vonatbefolyásoló Rendszer (ETCS). A nemzetközi forgalmat érintő további fejlesztési tervekről és a beruházások állásáról a 16. táblázat ad tájékoztatást régióközpontonként.

16. táblázat. A régióközpontokat érintő folyamatban lévő és tervezett vasúti fejlesztések

Budapest Projekt megnevezése Finanszírozási forrás tervezett befejezés

Budapest-Hegyeshalom vasútvonal felújítása (sebesség-emelés, ETCS kiépítése, állomásrekonstrukció)

ISPA 2006

Budapest-Újszász-Szolnok vonal rehabilitációja (eredeti kiépítési paraméterek visszaállítása, állomások átépítée)

EIB hitel 2005

Budapest-Szob vonal rehabilitációja (eredeti kiépítési paraméterek visszaállítása, állomások átépítése)

Hazai költségvetés + EIB-hitel (Rákospalota-Újpest áll. átépít.)

Lezárult, ill. 2005 vége (Rp.-Újpest)

Vecsés-Szolnok vonal rehabilitációja 1. szakasz (sebességemelés, állomások átépítése)

ISPA 2006

Budapest-Székesfehérvár vonal rehabilitációja Kohéziós Alap tartalék projekt 2006

Miskolc Budapest-Miskolc-Nyíregyháza vonal rehabilitációja (emelt sebesség)

Kohéziós Alap tervezett projekt 2007 után

Debrecen Szolnok-Debrecen-Nyíregyháza vonal rehabilitációja (emelt sebesség)

Kohéziós Alap tervezett projekt 2007 után

Szeged Cegléd-Kecskemét-Szeged vonal rekonstrukciója EIB hitel 2006

Székesfehérvár Budapest-Székesfehérvár vonal rehabilitációja Kohéziós Alap tartalék projekt 2006

Székesfehérvár állomás átépítése EIB hitel 2006 Győr Budapest-Hegyeshalom vonal felújítása (sebesség-emelés, ETCS kiépítése, állomásrekonstrukció; Győr állomás komplex átépítése)

ISPA 2006

Győr-Pápa-Celldömölk vonal villamosítása EIB hitel 2006 Pécs -

A fejlesztések legtöbbje Budapestet érinti, Győr a IV. folyosó, Székesfehérvár az V. folyosó projektjeiből profitálhat. Miskolcot és Debrecent a pálya jelenlegi relatíve jó állapota miatt csak 2007 után érik el a sebességnövelő fejlesztések. Szeged felé az eredeti kiépítési paramétereket állítják vissza (100-120 km/h sebesség). Pécset érintően viszont vasútvonal-fejlesztés sem várható

83

középtávon, ami a város vasúti közlekedésben betöltött, eddig sem túl jelentős szerepének további csökkenését valószínűsíti. A tervezett beruházások tehát összességében tovább fogják erősíteni a vasúthálózat és a vasúti forgalom ma is igen markáns szerkezeti sajátosságait, területi egyenlőtlenségeit, ezen belül a régióközpontok pozícióját is. Az ennek oldására évtizedek óta tervezett, a nemzetközi teherforgalom szempontjából is nagy jelentőségű terv, a Cegléd–Székesfehérvár összeköttetés révén Budapestet elkerülő dunai átkelés kivitelezése továbbra sem szerepel a dokumentumokban.

Ún. „nagysebességű vasútvonalak” – kifejezetten ilyen célra legalább 250 km/h sebességre új nyomon kiépített, illetve 200 km/h sebességre átépített hagyományos vasútvonalak – kiépítése a tervekben 2015 után szerepel a IV.-X/b (Hegyeshalom/Rajka – Budapest – Kelebia) és az V. folyosóban (Murakeresztúr – Budapest – Nyíregyháza – Záhony/Eperjeske). A közlekedéspolitikai koncepció szerint „az Európai Unióban több fajta tervváltozatban szereplő, és a Transz-Európai Hálózat (TEN) részét képező, Athénig (Isztambulig) tervezett nagysebességű vasútvonal megépítésére tekintettel, legkorábban 2015-ben nyílik lehetőség Magyarország számára, hogy a IV. korridor mentén Budapest az Unió nagysebességű vasúti hálózatához kapcsolódhasson”. Ennek esetleges hatásairól, minthogy e vasútnak egyelőre a külföldi szakaszai is hiányoznak, még korai feltételezésekbe bocsátkozni.

2.3 Légi közlekedés

A hazai légiközlekedési infrastruktúra fejlesztése a 2078/2000. sz. kormányhatározattal elfogadott stratégia alapján folyik. A határozat elsődlegesen Budapest-Ferihegy Nemzetközi Repülőtér gyűjtő-elosztó repülőtérré fejlesztésével számol. A kapacitásbővítés részeként Ferihegy 1 terminál teljes körű felújításon esik át, az alacsony árszintű légitársaságok kiszolgálója lesz, míg Ferihegy 2-n 2005-ben új cargo-bázist kívánnak létrehozni, s már megkezdődött az új 2/C terminál építésének előkészítése is.

A többi repülőtéren a forgalom növeléséhez mindenekelőtt a technikai berendezések, az

utaskiszolgálás és a megközelítés fejlesztésére van szükség. A 2078/2000., valamint az

1094/2000. sz. – a regionális jelentőségű Debrecen és Sármellék repülőterek fejlesztésének

állami támogatásáról szóló – kormányhatározat alapján a debreceni repülőtér nemzetközi és

belföldi polgári légi forgalom állandó lebonyolítására alkalmas, nemzetközi kereskedelmi

repülőtérré nyilvánítása megtörtént. A vámúttá nyilvánításról és légi határátkelőhely

létesítéséről, valamint a repülőtér fejlesztésének elősegítéséről szóló 2035/2004. sz.

kormányhatározat alapján állami költségen Debrecenben állandó jelleggel határátkelőhely

létesült, ami megalapozza a nemzetközi légiforgalom lebonyolítását.

A légiközlekedési stratégia Sármellék és Debrecen fejlesztése mellett stratégiai célként fogalmazza meg többek között az önkormányzati tulajdonba adott Győr-Pér, Pécs-Pogány és Szeged, valamint második lépcsőben Miskolc repülőterének a regionális légiforgalomba való bekapcsolását is (Miskolc kivételével ezek a repülőterek szerepelnek az Országos Területrendezési Tervben is). E repülőterek fejlesztésére ugyanakkor központi, állami támogatást nem irányoztak elő, ezért a fejlesztések fő forrása az önkormányzati és vállalkozói befektetés lehet,

84

amire ösztönzést elsősorban a többi közlekedési ággal összekapcsolódó logisztikai központok igényei nyújthatnak. A magántőke érdeklődése azonban – Székesfehérvárt kivéve – egyelőre csekély. Budapest meghatározó szerepe hazai viszonylatban vitathatlan, a jövő kérdése inkább az, hogy a környező országok nagyobb repülőtereivel versenyezve vajon közép-európai légiforgalmi központtá tud-e válni a főváros repülőtere akár az árufuvarozás, akár pedig a személyszállítás tekintetében. A többi régióközpont közül Debrecen van a legjobb helyzetben, mert repülőtere állandó nemzetközi forgalomra meg van nyitva, s nagy repülőgépeket is fogadhat, s fejlesztését az állam is ösztönzi. Győr-Pér repülőterét a Phare program és az AUDI cég támogatásával 2003-ban felújították. Pécs-Pogány repülőterén a fejlesztés megkezdődött, elkészült a szilárd burkolatú leszállópálya, s 2005-re várhatóan megvalósulnak azok a fejlesztések, amelyek a rendszeres nemzetközi légiforgalomba való bekapcsolódáshoz szükségesek. Szegeden csak füves leszállópálya található, a fejlesztésre a tervek elkészültek, 2005-ben várható az aszfaltos kifutópálya megépítése. Miskolcon csak sportrepülőtér működik, a légiközlekedés szempontjából inkább a közeli Nyíregyháza tekinthető központnak. A Székesfehérvár melletti Börgöndön a jelenleg csak le- és felszállóhelyként működő repülőtér jelentős fejlesztését külföldi befektetők Székesfehérvár Önkormányzatával együttműködve 4 éven belül tervezik. 2.4 Vízi közlekedés A Magyar Közlekedéspolitikában elsődleges prioritásként szerepel a dunai nemzetközi víziút fejlesztése, annak érdekében, hogy a 2,5 m merülésű hajók az év 300 napján merülési korlátozás nélkül közlekedhessenek. Ehhez a TEN-T kiemelt projekttel kapcsolatos uniós támogatás is felhasználható lesz, konkrét beruházásokra várhatóan csak 2007 után kerül sor. A koncepció utal a tiszai víziút fejlesztésére is, s a folyó nemzetközi hajózásra való megnyitását szolgáló egyezmény megkötésének előkészítése már megkezdődött.

2.5 Logisztikai központok

A Magyar Közlekedéspolitika szerint a logisztikai központok (LSZK) kiépítésének fő célja az áruszállítás intermodalitásának biztosítása, de szolgáltatási kínálatuk az adott térség gazdasági

fejlődéséhez is hozzájárulhat. Az országos jelentőségű LSZK-k és a kijelölt megyei regionális LSZK-k egyben a régiók vámszolgálati szerepét is ellátják.

A logisztikai szolgáltató központok létesítésének ma érvényes koncepciójában 11 körzetben összesen 13 országos jelentőségű logisztikai központ szerepel (lásd a 3. ábrát). A koncepció szerint a központok kiépítési sorrendje középtávon a következő: Budapesti Intermodális Logisztikai Központ (BILK), Székesfehérvár, Szolnok, Szeged, Záhony. A központokhoz a közúti, vasúti esetlegesen kikötői kapcsolatot kell építeni. Jelenleg a központok egy része tervezési, mások építési, míg néhány már üzemeltetési fázisban van, s az egyes központok lehetőségei aszerint is eltérnek egymástól, hogy mely közlekedési ágak kapcsolatára van lehetőség (17. táblázat). Budapesten három LSZK is található. Kiépítésük előrehaladott állapotban van. Kiemelhető a Budapesti Intermodális Logisztikai Központ (BILK), amely Magyarország legnagyobb ilyen jellegű beruházása, közúti, vasúti kapcsolata biztosított, és a Ro-LA, valamint a konténerterminál is kiépült. A Csepeli Szabadkikötő elsősorban a vízi fuvarozás fejlődéséből profitálhat, míg a magánberuházásban fejlesztett Harbor Park kiváló közúti és vasúti kapcsolatainak köszönheti népszerűségét, a vízi kapcsolat szerepel a tervek között. A vidéki régióközpontok közül Debrecen, Miskolc és Székesfehérvár logisztikai központja rendelkezik a legteljeskörűbb szolgáltatási palettával. Győrben potenciálisan Győr-Gönyű kikötőben alakulhat ki logisztikai központ, egyelőre azonban hiányzik a fontos vasúti kapcsolat. A közeli Sopron logisztikai központja viszont a hazai kombinált fuvarozás egyik fellegvárának tekinthető. Szegeden várhatóan csak 2005-ben kezdődik meg az LSZK kialakítása, itt a lemaradás a többi városhoz képest nagy. Pécsen pedig az országos koncepció szerint nem létesül LSZK – a legközelebbi központ a bajai kikötőhöz kapcsolódva alakulhat ki –, így ez a régióközpont ebből a szempontból is hátrányban van.

85

17. táblázat. A régióközpontok országos logisztikai szolgáltató központjainak közlekedési kapcsolatai

Város közút vasút repülő-tér kikötő

Ro-La termi-

nál

Ro-Ro termi-

nál

Konté-nerter-minál

Budapest- Harbor Park tervezett

Budapest - Csepel Budapest - BILK Miskolc Debrecen Szeged (tervezett) Székesfehérvár Győr (tervezett) tervezet

t

Összefoglaló következtetések Az adatok szerint Budapestet kiemelkedő, a legtöbb vonatkozásban a másik hat régióközponttal össze nem vethető adottságok és infrastrukturális ellátottság jellemzik a nemzetközi közlekedési funkciók vonatkozásában is, a fővárosnak e tekintetben sem a hazai régióközpontok a versenytársai. Az előnyök abszolút budapesti koncentrálódása több közlekedési alágazatban kifejezetten hasznos: a légi, illetve a vízi közlekedés szempontjából Budapest pozíciójának javítása nemzeti érdek, az ezt szolgáló fejlesztési stratégiák egyértelműen igazolhatók. Más vonatkozásokban ugyanakkor ez a helyzet problémákat – kapacitáshiányt, forgalomszerkezeti aránytalanságokat – is felvet: a vasúti, illetve közúti infrastruktúra fejlesztésében inkább a szélsőséges budapesti koncentráció oldására, s a minden távolsági forgalmat Budapestre zúdító sugaras hálózatok gyűrűs elemekkel való összekötésére (is) kellene törekedni. A közúthálózat-fejlesztési tervek azonban csak 10 éves távlatban irányozzák elő ezt, az addigi beruházások zömmel e koncentráció fennmaradása–erősödése irányában hatnak. A vasúti közlekedés vonatkozásában pedig – ahol Budapest előnye a többi régióközponthoz képest a közútinál kifejezettebb – teljesen nyilvánvaló a fejlesztések budapesti súlypontja, s a jelenlegi szerkezet aránytalanságának további erősítése annak ellenére, hogy az igények ezt csak a személyszállítás szempontjából indokolják. A további régióközpontok közül Győr pozíciói a legkedvezőbbek általános értelemben véve, és konkrétan a nemzetközi funkciók szempontjából is. A város fő forgalmi irányban, jól kiépített infrastruktúrával rendelkezik, adottságai logisztikai szempontból – akár a Bécs–Pozsony–Győr háromszöget tekintve is – igen jók, a helyi gazdaság fejlődésének közlekedési feltételei adottak. Győr után a legkedvezőbb fekvési, forgalmi adottságokkal Szeged rendelkezne – ezt megerősítik az adminisztratív besorolások is –, ugyanakkor Szeged esetében marad el leginkább az infrastruktúra kapacitása, állapota a forgalmi igényektől, illetve a potenciális nemzetközi logisztikai szerepköröktől. Szerencsére zömmel a fejlesztési tervek is tükrözik ennek felismerését, így a következő időszak közlekedési beruházásainak megvalósulásától Szeged remélheti leginkább nemzetközi logisztikai, gazdasági pozícióinak, kapu-szerepének erősödését. Székesfehérvárt hálózati helyzete és viszonylag jól kiépített infrastruktúrái leginkább Budapest tehermentesítésének szerepkörére predesztinálják, ennek szándéka azonban a jelenlegi fejlesztési elképzelésekből nem olvasható ki egyértelműen. Az északkeleti országrész két régióközpontjának adottságai és infrastrukturális, illetve forgalmi helyzete nagyon hasonló a nemzetközi közlekedési funkciók szempontjából. Debrecen a légi és a vasúti közlekedés, míg Miskolc a közúti forgalom szempontjából van előnyben, ám nemzetközi forgalmuk egyelőre kisebb volumenű, mint a korábban említett régióközpontoké, ráadásul a szomszéd országokban is komoly versenytársaik vannak (Nagyvárad, Kassa). Így nemzetközi közlekedési funkcióik várhatóan hosszabb távon is viszonylag szerények lesznek. Végül Pécs szinte minden közlekedési mutató terén egyértelműen az utolsó a hét régióközpont között, mind a hálózati helyzetet, mind a jelenlegi forgalmat, mind a fejlesztési terveket tekintve. Pécshez képest több más, nem régióközpont város is lényegesen kedvezőbb hálózati helyzettel, nagyobb csomóponti jelentőséggel, közlekedési szereppel rendelkezik, különösen a nemzetközi forgalmat tekintve (pl. Nagykanizsa, Szolnok). Pécsnek tehát a jövőben is inkább csak hazai (regionális), illetve legfeljebb határmenti forgalmi jelentősége lesz.

***

86

Budapest kiemelkedő közlekedési szerepe mind a belföldi, mind a nemzetközi közlekedést tekintve csak kisebb részben tekinthető objektív adottságnak. Ugyanakkor immár másfél évszázada a gyakorlatban megvalósult közlekedéspolitikák, szinte valamennyi országos jelentőségű közlekedéshálózati fejlesztés Budapest, illetve a budapesti agglomeráció közlekedési szerepköreit erősítette. Ezt 1867-től a XX. század első feléig alapvetően közlekedésen kívüli szempontok motiválták: Magyarország Ausztriával, ezen belül Budapest Béccsel szembeni versenypozíciójának erősítése és Budapestnek az ország valódi központjává, fővárossá fejlesztése (a dualista rendszerben), illetve Budapest „világvárossá” (de legalábbis „Közép-Európa centrumává”) való fejlesztésének szándéka. Ezek a törekvések kétségtelen eredményt hoztak, s Budapest valóban európai nagyvárossá vált – ugyanakkor azonban aránytalanul kiemelkedett a magyar városrendszerből, s az országon belül abszolút monocentrikus térszerkezet jött létre. Ezzel a Budapestre vezető közlekedési vonalak is messze a legforgalmasabbá váltak, gyakran messze meghaladva azok kapacitását. Erre megint csak a Budapestre vezető infrastruktúrák kiemelt fejlesztése volt a közlekedéspolitikák válasza – aminek következményeként a sugárirányú főutak teljesítőképessége, minősége egyre inkább kiugrott a hazai átlagból, egyre nagyobb térségből vonzva a tranzitforgalmat is (amelynek nem Budapest volt a célja) ezekre a hálózatokra. Ez további forgalmat, s erre hivatkozva további infrastrukturális fejlesztéseket indukált a sugaras hálózatokon – vagyis a folyamat öngerjesztővé vált, minden nyilvánvaló negatívuma ellenére is. Pedig a közlekedéstervezés – és a területfejlesztés – válasza erre régóta megvan: a forgalmi terhelések megosztása a fő tranzitirányokban Budapestet elkerülő, nagy kapacitású– s közben új térségeket feltáró! – pályák, alternatív útvonalak kiépítése révén még akkor is, ha a forgalmi terhelések e nyomvonalakon egyelőre lényegesen kisebbek, mint Budapest felé. Forgalom ugyanis csak ott van, ahol út is van hozzá. Felhasznált irodalom Tanulmányok:

Szalkai Gábor: Elérhetőségi vizsgálatok Magyarországon. In: Falu–Város–Régió, 2001/10. 5–13. o. Szalkai Gábor: A közlekedési hálózatok fejlesztésének hatása az elérhetőség változására. In: A II. Magyar Földrajzi Konferencia előadásai. CD-ROM. SZTE TTK, Szeged, 2003.

Kiadványok: Az országos közutak 2002. évre vonatkozó keresztmetszeti forgalma. Állami Közúti Műszaki és Információs Kht., Bp., 2003. május 31.

Közutak főbb adatai 2001. dec. 31. Állami Közúti Műszaki és Információs Kht., Bp. 2002. „Félúton” – Az országos közúthálózat fejlesztése, fenntartása és üzemeltetése. Kézirat. Útgazdálkodási Koordinációs Igazgatóság, Bp., 2004.

A IV. páneurópai közlekedési folyosó Magyarországon. Szerk.: Keserű Imre. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Bp., 2004.

A közlekedési ágazat stratégiája az Európai Unió Kohéziós Alap-jellegű támogatásának fogadására. Kézirat. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Bp., 2003.

A magyar közlekedés európai (intermodális) tranzit szerepének erősítése, különös tekintettel az V. folyosóra, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium – COWI Magyarország Kft., Bp., 2003.

Az V. páneurópai közlekedési folyosó Magyarországon. Szerk.: Keserű Imre. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Bp., 2004.

A VII. páneurópai közlekedési folyosó Magyarországon. Szerk.: Keserű Imre. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Bp., 2004.

A X. páneurópai közlekedési folyosó Magyarországon. Szerk.: Keserű Imre. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Bp., 2004.

Fehér Könyv – Európai közlekedéspolitika 2010-ig: itt az idő dönteni. Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, Bp., 2002.

Közlekedés Magyarországon 2003. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium – Volán Elektronika Rt., Bp., 2003. október.

Magyarország országos közúthálózatának fejlesztése az Európai Uniós csatlakozás tükrében. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Bp., 2004.

MÁV Hivatalos Menetrend 2003-2004. MÁV Rt., Bp. 2003. Nemzeti Fejlesztési Terv, Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program. Kézirat. Nemzeti

87

Fejlesztési Terv Hivatala, Bp. 2003. Nemzeti ISPA Stratégia - közlekedési ágazat. Kézirat. Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, Bp., 2000.

Jogszabályok: 2003. évi XXVI. törvény Az Országos Területrendezési Tervről (OTrT) 2003. évi CXXVIII. törvény A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről

Az Országgyűlés 19/2004. (III.26.) OGY határozata a 2003-2015-ig szóló magyar közlekedéspolitikáról Az Országgyűlés 35/1998. (III.20.) OGY határozata az Országos Területfejlesztési Koncepcióról 151/2000. (IX. 1.) Korm. rendelet a nemzetközi jelentőségű víziutakról szóló európai Megállapodás kihirdetéséről

266/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet a nemzetközi kombinált árufuvarozást elősegítő kedvezményekről 17/2002. (III. 7.) KöViM rendelet a hajózásra alkalmas, illetőleg hajózásra alkalmassá tehető természetes és mesterséges felszíni vizek víziúttá nyilvánításáról

2078/2000. (IV. 14.) Korm. határozat a légi közlekedés fejlesztésének stratégiai feladatairól 1094/2000. (XI. 24.) Korm. határozat a regionális jelentőségű Debrecen és Sármellék repülőterek fejlesztésének állami támogatásáról

2365/2002. (XII. 13.) Korm. határozat az Európai Unióhoz történő csatlakozással összefüggésben az egységes határellenőrzési rendszer megvalósításáról és a 2003-2004-ben fejlesztendő határátkelőhelyek meghatározásáról

2044/2003. (III. 14.) Korm. határozat az országos közúthálózat fejlesztésének és fenntartásának 2002-2006. közötti feladatairól és finanszírozásáról

1001/2004. (I. 8.) Korm. határozat a MÁV Rt. európai színvonalú vasúttá alakításáról és az EU-csatlakozáshoz szükséges vasúti reform végrehajtásáról

2035/2004. (II. 12.) Korm határozat a debreceni nemzetközi kereskedelmi repülőtér vámúttá nyilvánításáról és légi határátkelőhely létesítéséről, valamint a repülőtér fejlesztésének elősegítéséről

884/2004/EK határozat a Transzeurópai Közlekedési Hálózat fejlesztéséről szóló irányelvekről Internetes honlapok: Állami Közúti Műszaki és Információs Kht. – www.kozut.hu ÁTI Depó Rt. – www.atidepo.hu BM Határőrség – www.b-m.hu/hatarorseg Budapest Airport Rt. – www.bud.hu Budapesti Intermodális Logisztikai Központ – www.bilk.hu Debreceni Logisztikai Központ – www.delog.hu Debreceni Repülőtér - www.airportdebrecen.hu ENSZ Gazdasági Bizottsága - www.unece.org/transport Gazdasági és Közlekedési Minisztérium honlapja - www.gkm.hu Győr - Gönyű Országos Közforgalmú Kikötő - www.portofgyor.hu Győr-Pér Repülőtér - www.gyor-perairport.hu Harbor Park Ingatlanfejlesztő Kft. - www.harborpark.hu Hungarokombi Kft. - www.hungarokombi.hu Közlekedéstudományi Intézet Kht. Grafikus adatbázis - www.kti.hu Logisztár Kft. - www.logisztar.hu Magyarországi Logisztikai Szolgáltató Központok Szövetsége - www.mlszksz.hu Magyarországi Repülőterek honlapja - HungaryAirport.hu Mahart Szabadkikötő - www.mahart.hu MÁV Rt. - www.mav.hu Nemzeti Fejlesztési Hivatal – www.nfh.gov.hu Pécs-Pogány Repülőtér - www.airport-pecs.hu PRAELOG Kft. - www.prealog.hu Szegedi Repülő Egyesület - www.aeroszeged.hu Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága – www.vam.hu

88

NAGYVÁROSAINK BEKAPCSOLTSÁGA AZ INFORMÁCIÓS ÉS TELEKOMMUNIKÁCIÓS

VILÁGBA

KÉSZÍTETTE

JAKOBI ÁKOS

(ELTE TTK)

89

Nagyvárosaink bekapcsoltsága az információs- és telekommunikációs világba

1. Felértékelődő információs társadalom és telekommunikáció

A 21. század kezdetén immáron elengedhetetlennek tűnik az információs társadalmi szempontok figyelembevétele a városi versenyképesség kutatásában. Napjainkban egyre világosabban látszik, hogy a hozzáadott érték termelésének mind jelentősebb elemeivé válnak az olyan modern technológiát alkalmazó informatikai és kommunikációs tevékenységek, amelyek az utóbbi évtizedekben, az ún. digitális korban kezdtek feltűnni. Ezen új tevékenységek az új innovációkra és az új infrastrukturális elemekre építve jöttek létre és működnek, miközben szignifikánsan jelentkező hatást is kifejtenek a társadalomra és a gazdaságra. Ezt az új hatást, áramlatot vagy jelenséget a szakirodalom az információs-kommunikációs technológiák (röviden IKT) előretörésének, másképpen fogalmazva az információs társadalom (ki-)fejlődésének nevezi. A területi fejlettség vagy versenyképesség befolyásoló elemei között több új elemet is felfedezhetünk. Vannak tényezők, amelyek az információs társadalmi fejlődés lehetőségeit jelzik, ugyanakkor vannak, amelyek az igényeket mutatják. Lényeges tényezővé lépett elő az információs és kommunikációs infrastruktúra, egyre fontosabbá válik, illetve átértékelődik az elérhetőség szerepe, miközben a fejlődés egyik legfontosabb belső meghatározó tényezőjévé az új info-kommunikációs technológiák iránti belső igény, adaptációs hajlam válik. A települések valós nemzetközi és hazai szerepkörének, funkcionális helyzetének megítélésekor célszerű tehát kitérni a telekommunikációs és egyéb információs társadalmi adottságok összehasonlító vizsgálatára.

2. Fejlődési tendenciák az IKT tényezőkben

Hazai nagyvárosaink sorsukat tekintve az utóbbi években, évtizedekben el sem kerülhették azokat az áramlatokat, amelyek országos, európai, sőt világméretekben is a meghatározók között voltak a társadalmi gazdasági fejlődésben. Számos tényező utal arra, hogy a vizsgált nagyvárosok fejlődési pályái jól illeszkedtek az általános hazai tendenciákhoz. Magyarországon nagyjából a 90-es évektől kezdve jelentkezett szignifikánsan a távközlés és az informatika dinamikája. Jelentős lendületet vett a távközlés és az adatkommunikáció műszaki infrastruktúrájának kiépülése, valamint a lakosság berendezésekkel való ellátottságának fejlődése. Az 1994-es távközlési privatizáció megteremtette a feltételét egy európai viszonylatban is magas szintű szolgáltatásokon alapuló kínálati piac kialakulásának. A privatizáció következtében megjelenő tőkeerős vállalatok beruházásai lehetővé tették, hogy a 80-as években még elmaradottnak számító távközlési infrastruktúra mintegy 10 év leforgása

90

alatt újjászülessen (Kanalas I. 2004).

1. ábra: A távbeszélő fővonalak számának alakulása 1992–2002 között

(Forrás: KSH T-STAR alapján saját számítás)

2. ábra: A száz lakosra jutó távbeszélő fővonalak számának alakulása 1992–2002 között

0

10

20

30

40

50

60

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

dara

b

DebrecenGyőrMiskolcPécsSzegedSzékesfehérvárBudapest

0

10000

20000

30000

40000

50000

60000

70000

80000

90000

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

dara

b

DebrecenGyőrMiskolcPécsSzegedSzékesfehérvár

91

(Forrás: KSH T-STAR alapján saját számítás)

Az utóbbi évtized országos és nagyvárosi fejlődési tendenciái a távközlés legfontosabb szegmensei mentén jelentős hasonlóságokat mutatnak. A 7 vizsgált város mind a távközlési szolgáltatások, mind az infrastrukturális fejlődés terén jelentős előrelépést tudott felmutatni. A telefonellátottság javulása az ország minden területét érintette – minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt –, köztük a nagyvárosokat is, melyek eleve jobb pozícióból rajtoltak a 90-es évek kezdetén, mint a hátrányos helyzetű és kisebb népességű települések. Mindezekből fakadóan a nagyvárosi dinamika relatíve nem tűnt olyan erőteljesnek, mégis szignifikáns volt az elmúlt évtizedben.

Mind országos szinten, mind a városaink esetében egyöntetű növekedést figyelhettünk meg a távbeszélő fővonalak számának alakulását tekintve az 1990-es években (1. ábra). A dinamika töretlen volt a hagyományos analóg ún. vezetékes telefonvonalak számának növekedésében egészen 1999-ig, amikortól kezdve a regisztrált állományi létszám lassú csökkenésnek indult. A változás a látszólag hátrányosnak, vagy visszafejlődőnek tűnő tendencia ellenére mégis pozitív indokú: a korábbi hagyományos vonalak mellett egyre nagyobb teret hódítanak a bővebb szolgáltatásokat nyújtó digitális megoldások, amelyek lassan kiszorítják az előbbieket a piacról. Az új megoldások közül az ISDN illetve az ADSL digitális telekommunikációs eszközök tekinthetők az új vezetékes megoldásoknak, tehát az új kommunikációs csatornáknak.

3. ábra: Az ISDN vonalak számának és a fővonalakhoz viszonyított arányának országos szintű

alakulása

1997–2001 között

92

(Forrás: Hírközlési-statisztikai évkönyv, 2001)

A vezetékes távközlési vonalak az utóbbi nagyon rövid időszakban több komponensre tagolódtak. Még mindig a hagyományos vezetékes megoldások képezik az infrastruktúra legnagyobb részét, bár 2002-re országos szinten az ISDN vonalak aránya már meghaladta a 15 százalékot. A manapság egyik legmodernebb eszköznek tekintett szélessávú adatkommunikációs kapcsolatokat lehetővé tévő ADSL megoldás is terjedőben van. Ha a vezetékes távközlési vonalak mindegyik típusát együttesen számoljuk, akkor egyértelmű növekedést tapasztalhatunk továbbra is a vezetékes kommunikációs vonalak számát illetően. Ezen országos fő tendenciák a hazai nagyvárosok telekommunikációs infrastruktúrájának fejlődésére is igazak voltak. Az utóbbi évtizedben a telekommunikációs eszközök aggregált mutatója a nagyvárosainkban is folyamatos bővülést jelzett.

93

4. ábra: A távbeszélő fővonalak országos száma az állomás típusa szerint

(Forrás: Hírközlési-statisztikai évkönyv, 2002)

Az egyre terjedő új digitális telekommunikációs eszközök egyértelműen a legjobb hordozói az információs társadalmi versenyképesség növelésének. A nagyvárosok környékének ISDN ellátottsági adatai (az ún. primer körzetek adatai) bár nem közvetlenül és kizárólag csak a vizsgált városainkhoz köthetők, mégis közelítő információkat nyújthatnak a térségi telekommunikációs fejlődésről. Az ISDN vonalak aránya az összes vezetékes vonalhoz képest radikális növekedést mutatott az ezredforduló éveiben. Ez a megjelenő új kommunikációs eszköz ezekben az években élte (éli) az új innovációkra jellemző dinamikusan bővülő életszakaszát, így nem meglepőek ezek az arányszámok. A nagyvárosokban mindazonáltal mégis jelentősebb növekedésről beszélhetünk. Számos nagyváros – főként a dunántúliak és Budapest – az országos átlagot meghaladó arányú digitális vezetékes vonallal rendelkezik.

5. ábra: Az ISDN vonalak aránya a vezetékes vonalakon belül

94

0

5

10

15

20

25

30

Bud

apes

t

Péc

s

Győ

r

Szé

kesf

ehér

vár

Mis

kolc

Deb

rece

n

Sze

ged

ISD

N a

rány

(%)

19992002

(Forrás: Hírközlési-statisztikai évkönyv, 2002 alapján saját szerkesztés)

A szélessávú adatkommunikáció lehetőségeit kínáló legújabb távközlési infrastruktúra, az ADSL távközlési rendszer még fejlettebb szolgáltatásokat nyújt. Számos fogyasztó használja az effajta innovációt a digitális telekommunikációban, figyelembe véve azt, hogy ez egy rendkívül gyors, nagy teljesítményű és ugyanakkor relatíve megfizethető hozzáférést biztosít a manapság egyre fontosabbá váló világhálóhoz. A hozzáférés lehetősége részben műszaki-technikai, részben pedig fejlődésbeli okok miatt nem mindenhol adott. Nagyvárosaink az ADSL szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetőségének biztosításában is az élmezőnyben jártak, mindazonáltal a városon belüli lefedettség még ma sem mindenhol teljes (lásd a mellékelt térképeket). Az ADSL szolgáltatások igénybevétele illetőleg a hozzáférés lehetősége tekintetében nagyvárosaink között napjainkban még szignifikáns különbségek tapasztalhatók. Éppen ez, és az effajta tényezők azok, amelyek a városokban élők elérhetőségi lehetőségeit manapság a legjobban befolyásolják. A lemaradás az elérhetőség javításában fokozatos térvesztést eredményezhet a hazai és nemzetközi városversenyben is, hiszen az új korban az információs elérhetőség, az up-to-date információk döntik el az új gazdasági versenyt. Ebből a szempontból (Budapestet leszámítva) nagyvárosaink között Pécsnek és Debrecennek jelenleg jobb esélyei vannak, mint például Miskolcnak, ahol az ADSL használat a felét sem éri el az éllovas régiószékhelyekének.

6. ábra: A MATÁV által szolgáltatott ADSL kapacitás és a használt vonalak száma (2003)

95

0

2000

4000

6000

8000

10000

Buda

pest

Pécs

Deb

rece

n

Szék

esfe

hérv

ár

Győ

r

Mis

kolc

AD

SL (d

b)Kapacitás

Használatban

89753

Megjegyzés: Szeged nem tartozik a MATÁV szolgáltatói körébe

(Forrás: MATÁV munkaközi anyagok)

A telekommunikációs eszközökkel való ellátottság alapjában határozza meg az információs társadalmi versenybeli pozíciót, melyben az eszközellátottság mennyiségi és minőségi oldala egyaránt fontos. A terjedő digitális kommunikáció mellett minőségi előrelépést jelentett a nem helyhez kötött kommunikáció lehetőségének a kiépülése is. A mobil kommunikációs eljárások és eszközök terjedése radikális volt: országos szinten a vezetékes és a mobil telefon előfizetők egymáshoz viszonyított aránya négy-öt év leforgása alatt megfordult. Míg korábban kb. kétszer több vezetékes előfizető volt, mint mobil, addig 2002-re a mobil előfizetők száma haladta meg kétszeresen a vezetékes előfizetők számát. A kommunikációs lehetőségek terén a jövőben egyre nagyobb szerepet betöltő, integrált (műsorelosztás, internetezés, IP telefonálás) adatkommunikációs lehetőséget biztosító kábeltévés szolgáltatás ugyancsak dinamikusan fejlődik. Nemcsak kiépülését, de minőségét tekintve is növelte színvonalát ez a távközlési szegmens. Az ellátottságot tekintve nagyvárosaink mindegyike az országos átlagot meghaladó értékkel rendelkezik. A 7 vizsgált város közt Budapest a fajlagos mutatót tekintve kevésbé jól szerepel, míg Győr, Miskolc és kimondottan Székesfehérvár magas ellátottsági arányt mutat.

7. ábra: Ezer lakosra jutó kábeltelevíziós hálózatba kapcsolt lakások száma (becsült érték)

96

050

100150200250300350400450

1998

1999

2000

2001

2002

db/ 1

000

fő

DebrecenGyőrMiskolcPécsSzegedSzékefehérvárBudapestOrszágos átlag

(Forrás: KSH T-STAR alapján saját számítás)

3. Bekapcsoltság az Internet világába

Az információs társadalmi fejlettség és versenyképesség számos faktor eredőjeként alakul. A szakértői vizsgálatokban a kutatók olyan tényezőket alkalmaznak, amelyet az általuk értelmezett információs társadalmi definíció megkíván. Mindenki által elfogadott szabatos meghatározás híján az információs társadalomnak szűkebb és tágabb értelmezése is létezik, melyekből ki kell választani a téma szempontjából releváns változatot. A szűkebb értelmezések csak az infrastrukturális és technológiai összetevőket veszik figyelembe az értékeléskor, a tágabbak ezen felül a társadalmi-gazdasági hatások irányába is elmozdulnak. Esetünkben a területi fejlődés meghatározó elemeinek vizsgálatában nem csak a távközlési elemekkel kell foglalkozni, hanem az új technológiák használatának kérdéseivel is, ezért látjuk szükségesnek az elérhetőség vagy az Internethez való hozzáférés esélyeinek vizsgálatát is.

Az információs-kommunikációs versenyt meghatározó tényezők egy kiemelt jelentőségű csoportját képezik azok az elemek, amelyek a hálózati és tartalmi infrastruktúra szegmenséhez tartoznak. Ezen tényezők közvetve és közvetlenül is befolyásolják a helyi társadalom információhoz való hozzájutásának esélyét. Mivel a modern értéktermelésben a termelési tényezők között már az információt is alapvető fontosságúnak véljük a tőke és a munkaerő mellett, nem kétséges, hogy az információ iránti igény is megnövekedett.

Napjaink egyre jobban felértékelődő információforrása az Internet, a világhálóhoz azonban nem mindenki fér hozzá azonos eséllyel. A közintézmények ellátottsága fokozatosan javul, illetőleg kiépül az országban, miközben a lakossági hozzáférés nagyjából a helyi népesség

97

igényétől függ.

A hálózati szolgáltatások területi differenciáltságát külföldi példákból kiindulva az Internet szolgáltatók (ISP-k) számának vizsgálatával határozhatjuk meg. Ezek a szolgáltatók néha csak egy-egy városhoz kötődnek, máskor nagyobb körzetekben vagy országos szinten is szolgáltatnak. Az ISP-k domináns számban Budapesten koncentrálódnak (69 darab), míg nagyságrendnyi lemaradás látszik a nagyvárosaink esetében (átlag 3–4 darab helyi székhelyű szolgáltató).

Az információs-kommunikációs aktivitás intenzitásáról adnak képet a domain név regisztrációk statisztikái is. Az 1991-től beinduló regisztrációs folyamat az egyetemi városokból indult ki, s terjedése során követte a településhierarchiát (Kanalas I. 2004). Ma az összes domain név mintegy 93%-a koncentrálódik a városokba, s ezen belül is kiemelkedően a regionális központokba, ahol a bejegyzési igények 80%-át regisztrálták. Az informatikai programok, a lakossági igény, illetve a gazdasági teljesítőképesség növekedésének hatására az utóbbi 5-6 évben a bejegyzések száma több mint hússzorosára növekedett.

A domain név regisztrációk intenzív növekedése a területi aránytalanságokat egyrészt rögzítette, másrészt csökkentette. Továbbra is Budapesten jegyzik be a legtöbb domain nevet, az utóbbi fél évtizedben azonban a főváros részesedése 70%-ról 60%-ra esett vissza. Az egyes megyék közötti differenciák lassan csökkennek, de a településkategóriák szerinti különbségek továbbra is fennállnak.

A domain név regisztrációhoz kapcsolódóan a domain szerverek számának adatai jelentős nagyvárosi koncentrálódást jeleznek. Az internetes levelezést, illetve tartalomszolgáltatást lehetővé tevő domain gépek elsősorban a nagy népességet tömörítő, jelentős közigazgatási, kulturális, egyetemi, s nem utolsó sorban kiemelkedő kereskedelmi és gazdasági központjainkban sűrűsödnek. Nagyvárosaink közül Szeged, Pécs és Debrecen rendelkezik jobb adatokkal, míg tőlük kissé lemarad Győr illetve Miskolc, bár ezek is átlag feletti aktivitásúak.

1. táblázat: A domain név szerverek száma nagyvárosainkban

Domain név szerverek száma

(2001. nov.) Budapest 43 834 Debrecen 1 063 Győr 878 Miskolc 550 Pécs 1 206 Szeged 1 556

98

Székesfehérvár n.a. Forrás: Nagy G Kanalas I. – 2003

Az Internet elterjedése révén a mindennapi információcserében, a térkapcsolatokban és az elérhetőségben is jelentős változásokat tapasztalhattunk, miközben új dimenziók nyíltak meg a kommunikációs kapcsolatokban. A világhálónak is nevezett információs sztráda, az Internet, egy új világot, egy újfajta teret generált. A virtuális térnek nevezett új világban alapjaiban értékelődtek át a földrajzi fogalmak, más tartalmú lett például a távolság és az elérhetőség (Jakobi Á. 2002a). Ha városainkat a valódi információs aktivitás szempontjából kívánjuk értékelni, akkor célszerű közelítő becsléseket végezni a világhálón való megjelenési intenzitásukra vonatkozóan. Kísérletképpen időről időre elvégezhető az a vizsgálat, amely az adott városokkal kapcsolatos információkat veszi számba. A regisztrált információk mennyisége alapján következtetni tudunk a vizsgált város információs térben való súlyára, s ebből következően a helyi társadalom információs aktivitására is. Nagyvárosaink a különböző Internetes keresőprogramokkal végzett számítások tükrében erősen eltérő gyakorisággal szerepelnek. Természetesen nem meglepő, hogy a főváros, „Budapest” neve a keresőprogramok találati listáján nagyságrendnyivel többször szerepel, mint bármely más város az országban. A regionális központok közül Szegeddel kapcsolatban lelhetünk jelentősebb mennyiségben információra a világhálón, míg Székesfehérvár esetében kapjuk a legkisebb találati számokat. Bár az effajta vizsgálatok jelentős mennyiségű hibafaktort rejtenek magukban, mégis – legalább nagyságrendi szinten – kísérleti következtetéseket vonhatunk le az eredményekből. 8. ábra: A városok átlagos találati gyakorisága a főbb internetes keresőprogramok

eredményei alapján, 2004

99

342278 264

146

586

216

0100200300400500600700800900

1000

Bud

apes

t

Sze

ged

Péc

s

Deb

rece

n

Mis

kolc

Győ

r

Szé

kesf

ehér

vár

talá

lato

k sz

áma

(eze

r dar

ab)

4033

Megjegyzés: több időpontra és több keresőprogrammal regisztrált találatok

átlagos értékei

(Forrás: Tagai G. 2004 és saját számítás)

4. Az információs gazdaság A területi fejlődés meghatározó tényezője az információs társadalmi versenyképességhez kapcsolódó információs-kommunikációs technológiai (IKT) ágazat. Ez a szektor képezi a gazdaságban azt az új, dinamikusan fejlődő elemet, amely a 90-es évek közepétől kezdve sok esetben az új lokális húzóerőt jelenthette. Az ágazat gazdasági szereplőire tipikusan jellemző, hogy a modern infrastruktúra hiánya hosszú távon elriaszthatja a cégeket a letelepedéstől, ezért ez a szektor térben előre determinált helyeken koncentrálódik. Másrészről azonban az IKT szektor helyi dinamikahordozó húzóágazatként is értelmezhető (lásd Szilícium-völgy), amikor is a cégek megjelenése és koncentrálódása lendítheti előre a helyi környezet infrastruktúráját. Hazánkban a nagyvárosi fejlődésben az IKT szektorhoz kapcsolódó funkciók és az azt kiszolgáló környezet (infrastruktúra) lassú kiépülése tapasztalható. A vállalati kommunikációs aktivitás indirekt jelzője és egyben a gazdasági infrastruktúra egyik fontos eleme az üzleti távbeszélő vonalak számának mutatója. Ez a tényező az utóbbi évek folyamatainak megfelelően kettős tendenciát mutat. Egyrészt bővülést azokban a körzetekben, ahol eddig semmilyen kommunikációs infrastruktúra nem volt jelen, másrészt csökkenést azon cégek esetében, amelyek a digitális fejlődés hatására más (pl. ISDN) kommunikációs eszközöket választottak. Nagyvárosaink ezen folyamatok eredőjeként hol növelték, hol pedig (főleg újabban) csökkentették értékeiket ebben a mutatóban.

9. ábra: Az üzleti távbeszélő fővonalak száma a regionális központokban,

2002

100

82357390

6061 57615211 5152

0100020003000400050006000700080009000

Sze

ged

Deb

rece

n

Mis

kolc

Péc

s

Győ

r

Szé

kesf

ehér

vár

dara

b

(Forrás: KSH T-STAR alapján saját szerkesztés)

Az információs gazdasághoz tartozó vállalkozások megjelenése erősen kötődik a településhierarchiához. Magyarországon a megyei jogú városok – köztük is a legnagyobbak – azok, amelyek képesek aktívan részt venni a globális versenyben. Az IKT szektor vállalkozásainak mintegy 90%-a városokban hozta létre telephelyét, ezen belül is meghatározó a regionális központokba történő betelepülés, hiszen az összes IKT vállalkozás kétharmad része ezekben a településekben található. Figyelemre méltó továbbá, hogy a regionális központokban sokkal jelentősebb az IKT szektorhoz kapcsolódó vállalkozások koncentrációja, mint az összes többi gazdasági szervezet esetében (Kanalas I. 2004).

A városok IKT és médiagazdasághoz tartozó cégeinek száma alapján számított rangsora a több évtizedes településhierarchiát képezi le. Az ország megyei jogú városai között Debrecen, Pécs, Szeged, Miskolc és Győr szerepelnek az élen, és Székesfehérvár is e csoportba ékelődik. A vizsgált városok a megyei népességéből való részesedésüknél jóval nagyobb mértékben részesednek az IKT és médiagazdaság cégeiből. A rangsort vezető városok, Győr kivételével, nagyon erősen koncentrálják a cégeket, négyszer-nyolcszor annyi céget tömörítenek, mint amennyit a népességük alapján várnánk (amelyik megyében két megyei jogú város található – Dunaújváros, Sopron – ott kevésbé tud érvényesülni a koncentrációs hatás) (Dőry T.–Ponácz Gy. M., 2003). Nagyvárosaink jelentős részt képviselnek régiójuk és megyéjük IKT szektorából. Legjelentősebb megyén belüli súlya Debrecennek (90%) és Szegednek (86%) van, míg Székesfehérvár és Miskolc csak 64–64 százalékos részt tudhat magáénak.

2. táblázat: Az információs gazdaság főbb mutatói a regionális központokban (2001)

101

Város IKT cégek

száma

Média-gazdaság cégeinek

száma

IKT+Média együtt

Az info-kommunikációs cégek

aránya az összes céghez viszonyítva

db db db % Debrecen 388 257 645 6,6 Győr 271 163 434 6,5 Miskolc 295 210 505 6,3 Pécs 341 298 639 7,2 Szeged 387 231 618 7,5 Székesfehérvár 295 140 435 7,6

Forrás: KSH Cég-Kód-Tár alapján Dőry T.–Ponácz Gy. M., 2003

5. Hazai és nemzetközi szerepkörök Nagyvárosaink a modern informatikai és telekommunikációs versenyben nem kis reménnyel igyekeznek relatíve jelentősebb pozíciókat megszerezni a hazai és nemzetközi városversenyben. Magyarországon a nagyvárosok az infokommunikációs mutatók szinte mindegyikében kiemelkednek a többi város közül. Különösen igaz ez az új információs társadalmi vívmányok, eszközök és lehetőségek iránti befogadói igényre. Nagyvárosaink egyértelmű gócai az országos informatikai fejlődésnek, itt tömörül leginkább az a népesség, amely az új területi fejlődési tényező dinamikáját hordozza. Az információs társadalmi fejlődés és a helyi fogadó potenciál, valamint a helyi kutatói és fejlesztői aktivitás között szignifikáns korrelációt tapasztalhatunk (Jakobi Á. 2002b, Nagy G. 2002). Az információs-kommunikációs városversenyben azok a települések számítanak nyerteseknek, amelyekben az innovációs tevékenységek koncentrálódnak, illetve ahol felkészült a társadalom az IKT eszközök és tevékenységek alkalmazására (Barsi B. 2003). Nagyvárosaink szerepvállalása az oktatásban és kutatásban jelentős mértékben kihat a helyi telekommunikációs és informatikai fogadópotenciál alakulására. A regionális központok ezen mutatókat tekintve is kiemelkednek a többi város közül. Különösen igaz ez az informatikus képzésre (a középfokúra is, de egyetemi központként főleg a felsőfokúra) (Rechnitzer J.– Grosz A.–Csizmadia Z., 2003).

3. táblázat: Informatikai képzést biztosító középfokú intézmények száma (2004)

Város Informatika

specializációt indító gimnázium

Számítástechnika specializációt indító

gimnázium

Műszaki informatika specializációt indító

szakközépiskola Összesen

Budapest 7 5 20 32 Debrecen 3 2 3 8

102

Győr 2 0 2 4 Miskolc 2 3 7 12 Pécs 1 4 2 7 Szeged 2 1 1 4 Székesfehérvár 0 0 1 1

Forrás: www. palya.hu alapján saját számítás

A nagy egyetemi központjaink, közülük is Budapest mellett Pécs, Szeged és Debrecen egyértelmű motiváló tényezői a lokális információs társadalmi fejlődésnek. Az egyetemi városok kedvező környezetet biztosítanak a szakember- és innovációéhes kutatóközpontoknak és vállalatoknak, létrehozva egy szoros együttműködési rendszert ezen szereplők között. Külföldi példákból okulva Magyarországon is – és a nagyvárosainkban is – megjelentek azok az „információs és tudás konglomerációk”, amelyek területileg koncentráltan halmozzák fel ezeket a funkciókat. Nagyvárosaink ebből a szempontból kedvező táptalajt kínálhatnak azon külföldi nagyvállalatoknak, amelyek az információs gazdaságban kívánnak letelepedni Magyarországon (egyik szép példa a budapesti Infopark területe). Nagyvárosaink, és főként az egyetemi központok az információs-kommunikációs infrastruktúra legfontosabb vonalainak mentén fekszenek. A hazai nagysebességű informatikai gerinchálózat legfontosabb gócpontjait az egyetemi és kutatói intézmények képezik. A hierarchikus rendszerben felépülő kommunikációs infrastruktúrában betöltött szerepük is jelzi, hogy ezek a regionális központok jelentős információs-kommunikációs funkciókkal rendelkeznek. A 7 vizsgált városból Budapest e téren is markánsan kiemelkedik. A nemzetközi hálózati összeköttetést nyújtó makroregionális távközlési vezetékek Budapesten keresztül jutnak az országba. A HBONE elnevezésű magyarországi digitális hálózati kommunikációs gerincvezeték-rendszer segítségével kommunikálhatunk az ország más pontjaival, illetve ebben a rendszerben juthatunk el – Budapesten keresztül – a külföldi szerverekig, számítógépekig. Regionális nagyvárosaink többnyire a hierarchia magasabb lépcsőfokain állnak (elosztó funkciókkal rendelkeznek), a vizsgált 7 város közül csak Győr és Székesfehérvár érhető el kisebb kapacitású vagy közvetett módon. Összességében ez a hierarchia is jelzi, hogy a nagy egyetemi központok a kommunikációs hálózat kulcsfontosságú elemei is egyben.

10. ábra: A HBONE magyarországi gerincvezeték-rendszer topológiája

103

(Forrás: Hungarnet Egyesület (www.niif.hu))

104

Felhasznált irodalom Barsi B. (2003): Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatása a versenyképességre. – Tér és társadalom, 3. pp. 183–197. Dőry T.–Ponácz Gy. M. (2003): Az infokommunikációs ágazatok szerepe és súlya a magyar városhálózatban. Tér és társadalom, 3., pp. 165–181. Hírközlés-statisztikai évkönyv, 2001. – Hírközlési Felügyelet, Budapest. Hírközlés-statisztikai évkönyv, 2002. – Hírközlési Felügyelet, Budapest. Jakobi Á. (2002a): A virtuális világ terei. – Magyar Tudomány, 11., pp. 1482–1491. Jakobi Á. (2002b): A területi egyenlőtlenségek új elemei az információs társadalomban. –Regionális Tudományi Tanulmányok, 7., pp. 55–84. Kanalas I. (2004): Az információs felkészültség területi különbségei Magyarországon. –Geográfus Doktoranduszok VIII. Országos Konferenciája, Szeged. Nagy G. (2002): Területi különbségek az információs korszak küszöbén (Mit mérünk, és hogyan?) – Területi Statisztika, 1., pp. 3–25. Nagy G.–Kanalas I. (2003) (szerk.): Régiók az információs társadalomban. – MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet, Kecskemét, p. 167. Rechnitzer J.–Grosz A.–Csizmadia Z. (2003): A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón. – Tér és társadalom, 3., pp. 145–163. Tagai G. (2004): Magyarország a virtuális térben. – ELTE TTK Regionális Földrajzi Tanszék, Diplomamunka. www.adsl.matav.hu www.niif.hu www.palya.hu

105

MELLÉKLET

106

Melléklet 1.: A MATÁV–ADSL szolgáltatás lefedettségi területei Budapesten (2004)

Melléklet 2.: A MATÁV–ADSL szolgáltatás lefedettségi területei Debrecenben (2004)

107

108

Melléklet 3.: A MATÁV–ADSL szolgáltatás lefedettségi területei Győrben (2004)

Melléklet 4.: A MATÁV–ADSL szolgáltatás lefedettségi területei Székesfehérváron (2004)

109

Melléklet 5.: A MATÁV–ADSL szolgáltatás lefedettségi területei Miskolcon (2004)

110

Melléklet 6.: A MATÁV–ADSL szolgáltatás lefedettségi területei Pécsen (2004)

111

OKTATÁS – KUTATÁS NEMZETKÖZI FUNKCIÓI

A TERÜLETI FEJLŐDÉSBEN

KÉSZÍTETTE

LŐCSEI HAJNALKA

KÖZREMŰKÖDŐK

ALEXANDRA CARACIOBANU (CEU)

LAPOSA TAMÁS

(CORVINUS EGYETEM – PhD HALLGATÓ)

112

A globalizáció a tudományban – a vizsgálat keretei A globalizációs folyamatok a nemzetközi tudományos életben is jelen vannak. A kutatás-fejlesztés (K+F) és a felsőoktatás eredményeinek, teljesítményének megállapításában már itthon is lényeges elem a nemzetközi kutatásokban való részvétel, illetve a nemzetközi kapcsolatok száma. A nemzetköziesedés elősegítése több szempontból is fontos. Egyrészt a hazai tudományosság nemzetközi integrálódása gyorsítja a fejlődésben nélkülözhetetlen innovációk terjedését, e kapcsolatok révén új témák, kutatási eredmények, módszerek és eszközök kerülnek a hazai köztudatba. A nemzetközi eredmények ismerete a fejlődés elengedhetetlen feltétele. Másrészt a nemzetközi kapcsolatok bővítésében kiemelt szerepe van a felsőoktatási és kutató intézményeknek. A tudományos élet globalizálódása a hazai intézmények számára nem csupán a lehetőségek bővülését, hanem kihívást is jelent (Fábri 2000). Az állami támogatások csökkenésével egyre több forrást kell pályázatok útján beszerezni, így mind a hazai intézmények között, mind nemzetközi viszonylatban kiéleződött a verseny. A rendszerváltozással Magyarországon a nemzetközi kapcsolódási lehetőségek kibővülésével párhuzamosan növekedett a kutatók, oktatók és hallgatók nemzetközi mobilitása, emelkedett a nemzetközi publikációk, illetve nemzetközi együttműködésben munkált feladatok, kutatások száma, valamint a felsőoktatási intézmények, kutatóintézetek egyre több intézményesült nemzetközi kapcsolatot tartanak fenn. Ezzel párhuzamosan megváltozott a kapcsolatok irányultsága is: a nyugati országok kerültek előtérbe, illetve a tudományos életben – a nemzetközi tendenciáknak megfelelően – az angol lett a vezető nyelv (Medgyes–László 2000). A hazai felsőoktatás és kutatás nemzetköziesedésének vizsgálatára vonatkozóan igen kevés szakirodalmi forrás áll rendelkezésre, ráadásul ezek alapvetően nem regionális vagy települési sajátosságokat keresnek, hanem országos szintre vonatkoznak. Témánk szempontjából fontos kérdés, hogy a nemzetköziesedés egyformán érintette-e a hét nagyvárost. Általános jelenségről van szó, vagy a nagy egyetemekkel rendelkező városok nagyobb szerepet játszanak a folyamatban, esetleg néhány kiemelt intézményhez köthető. A kutatást nehezíti a rendelkezésre álló statisztikai adatforrások szűkössége: a KSH megyei szintre aggregált adatokat közöl kutatás és fejlesztés témakörben a nemzetközi együttműködésben munkált feladatok, témák számáról és az idegen nyelvű publikációkról (Kutatás és Fejlesztés évkönyvek), illetve a felsőoktatási statisztikai évkönyvekben a 2001/2002 tanévtől szerepel adat a külföldi hallgatókra vonatkozóan, intézményi bontásban. Ezért szükségesnek láttuk a nagyvárosok egyetemeit és fontosabb kutatóintézeteit felkeresni, és információkat gyűjteni a nemzetközi kapcsolatok alakulásáról és a hallgatók, oktatók, kutatók nemzetközi mobilitásról.

113

A felsőoktatás nemzetköziesedése A hazai felsőoktatás nemzetköziesedése a ’90-es évek sokat emlegetett fejleménye. Ebben a tekintetben Magyarország lemaradása minimális, hiszen az USA-ban az 1980-as évek elején nőtt meg ugrásszerűen a külföldi hallgatók száma, Nyugat-Európában pedig a ’80-as évek derekától vált szembeötlővé a jelenség (Bennell–Pearce 1998, p. 6.). A hazai elit egyetemek az európai nyitáskor azonnal bekerültek a kapcsolatrendszerbe – pl. a Műegyetem angol nyelvű oktatása 20 éves múltra tekint vissza, a Közgazdaságtudományi Egyetemen pedig a nyugati kapcsolatok száma már 1991-ben elérte a százat. A világ fejlett országaiban a nemzetköziesedés általában a hallgatók egyéni kezdeményezéseivel, kiutazásaival kezdődött, majd a második fázisban a hallgatói mobilitás intézményi együttműködések, diákcsere programok (pl. Erasmus, Comett, Nordplus) keretében valósult meg. A külföldi hallgatók számának emelkedése változásokat eredményezett a felsőoktatási intézmények szervezeti felépítésében, menedzsmentjében, valamint a tananyagot is a nemzetközi igényeknek megfelelően alakították (Kameoka, 1996), speciális kurzusokat indítottak külföldi hallgatók számára. Az Európai Unióban a közös felsőoktatási és kutatási térség létrehozása, a „Tudás Európájának” eszméje az ún. Bolognai Folyamattal teljesedik ki: az uniós és a csatlakozó országok oktatási miniszterei által 1999-ben Bolognában aláírt egyezmény egységes európai felsőoktatás és átjárható rendszer kialakítását tűzte ki célul. Az uniós csatlakozás tehát a hazai felsőoktatás nemzetköziesedését tovább erősíti. A felsőoktatás nemzetköziesedése több elemből tevődik össze:

• Hallgatók nemzetközi mobilitása (külföldi hallgatók érkezése és hazai hallgatók kiutazása

• Oktatói mobilitás • Idegen nyelvű képzések szervezése a hazai intézményekben • Intézményi szintű nemzetközi kapcsolatok alakulása • Nemzetközi kapcsolódású kutató-fejlesztő tevékenység az intézményben • Az intézmény dolgozóinak idegen nyelven publikált tudományos munkái • Nemzetközi rendezvények szervezése

Az utolsó három pontba foglalt elemek átmenetet képeznek a kutatás nemzetköziesedésének elemeihez, így ezeket a következő alfejezetben tárgyaljuk. Az Oktatási Minisztérium (és elődjei) szerkesztésében megjelenő felsőoktatási statisztikai évkönyvek csak a 2001/2002-es tanévtől kezdődően közölnek a hazai intézményekben tanuló külföldiek számára vonatkozó adatokat intézményi bontásban. A nemzetköziesedés további elemeire, a kapcsolatok irányultságára, alapvető tendenciákra vonatkozóan tehát az intézmények közléseire, évkönyveire támaszkodtunk.

114

Magyarország helyzete A külföldi hallgatók száma a rendszerváltozás után folyamatosan emelkedett: nappali tagozaton az 1990/1991-es tanévben még csak 3300, a 2002/2003-as tanévben pedig több mint 8000 külföldit regisztráltak, ami az összes hallgató 4,1%-át jelentette. Az angol nyelvterület fejlett országaiban (pl. Ausztrália, Nagy-Britannia) ez az arány meghaladja a 10%-ot is, de a környező országokhoz képest kedvező helyzetben vagyunk. E dinamikus növekedés eredményeként a jelentősebb magyar felsőoktatási intézmények többségében már külön igazgatóság vagy osztály foglalkozik a nemzetközi kapcsolatokkal, és több helyütt folyik idegen nyelvű képzés is. A hozzánk érkező hallgatók intézménytípus szerinti megoszlása azt jelzi, hogy a hallgatói mobilitás elsősorban néhány tudományterülethez kapcsolódik (1. ábra). A legtöbb külföldi az orvos- és közgazdaságtudományi, műszaki képzésben vesz részt, jelentős még a tudományegyetemek természettudományi és idegen nyelvi szakterületeinek, és az agrártudományi képzés vonzóereje is. A bölcsész- és hittudományi képzés a határon túli magyarok kedvelt célja. Vannak olyan intézmények is, amelyek értelemszerűen nem fogadnak külföldieket: a rendőrtiszti, katonai és államigazgatási főiskolák illetve katonai egyetem.

1. ábra: A külföldi hallgatók megoszlása összevont intézménytípus szerint, 1999/2000-es tanév

A: orvostudományi egyetem; egészségügyi főiskola, B: tudományegyetemek4; C: műszaki egyetemek, főiskolák; D: agrártudományi egyetem, mezőgazdasági főiskola; E: hittudományi egyetem, főiskola; F: tanár-, tanító-, óvóképző főiskola; G: testnevelési egyetem; H: egyéb

4 Ebben a kategóriában jelenik meg a közgazdaságtudomány is.

A33%

B23%

C12%

D9%

E8%

F4%

G2% H

9%

115

Adatok forrása: Felsőoktatási Statisztikai Évkönyv, 2000 Az érkezők legnagyobb csoportja a szomszédos országokból érkezik, valószínűleg határon túli magyar. A nyugat-európai országok közül Németország és Norvégia a legjelentősebb kibocsátó, de sok ciprusi és görög vesz részt főként műszaki képzésben. A kontinensek között második helyen Ázsia szerepel, a legjelentősebb küldő országok Izrael, Irán és az utóbbi idők fejleményeként sok távol-keleti hallgató is érkezik. A többi ország közül még az Amerikai Egyesült Államok emelkedik ki. A kiutazások számára és megoszlására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre hivatalos adatok, de egy 1993/1994-es tanévre vonatkozó vizsgálat eredményei azt bizonyítják, hogy a legjelentősebb célterület Németország, melynek vezető szerepét meghatározzák „a kulturális hagyományok, a földrajzi közelség, az ország tudományos nagyhatalom mivolta és a német világnyelvként való funkcionálása” (Mártonfi 1996, p. 13.). Ugyanezen tanulmány szerint második legkedveltebb célország Anglia, valamint jelentős vonzereje van még Hollandiának, Belgiumnak, Franciaországnak és Olaszországnak, továbbá a nem európai országok közül az USA-nak is. Valószínűleg az alapvető irányultság azóta sem változott jelentősen, de az EU 1998-ban elindult diák-mobilitást segítő Socrates Erasmus programja felerősítette az EU15 országaiba irányuló mobilitást. Főként a kiutazások alakulása a tapasztalatok alapján attól függ, hogy milyen programokat hirdetnek meg. A hallgatói mobilitás történhet szervezett formában vagy magánúton. Az önálló szervezésű érkezések főként a ’90-es évek elején voltak számottevőek, az évtized végére a másik típus terjedt el a leginkább. (A magyar hallgatók magánutas kiutazásainak alakulásáról nincs információnk.) Az összes szervezett forma felsorolása helyett most csak a leglényegesebbeket soroljuk fel:

• Erasmus Program – a nemzetközi mobilitás legnagyobb részét bonyolítja • Tempus-program – 1991-től segíti a hallgatók és oktatók mobilitását • CEEPUS – Kelet-Közép-Európai országok egyetemei között működik • Egyéb bilaterális kapcsolatok • Különböző ösztöndíjak (Fullbright, DAAD stb.)

A magyar felsőoktatás nemzetköziesedésének területi folyamatai A hazai felsőoktatás térbeli szerkezetére alapvetően a koncentráció és a szétaprózottság jellemző. Közel 50 településen folyik egyidejűleg felsőfokú oktatás, de a települések hallgatói létszám, valamint intézménytípus és minőség alapján nagy ugrásokkal szerveződnek hierarchiaszerű rendszerbe (Illés 2003). Budapest kétségkívül az ország legjelentősebb centruma, a nappali tagozatos hallgatók többsége (több mint 40%-a) itt tanul, az intézmények

116

profilja a legszélesebb skálán mozog, és az egyetemi rangú intézmények jelentős része is a fővárosban székel. A hierarchia következő lépcsőjét a három vidéki nagy egyetemi város, Debrecen, Szeged és Pécs jelenti. A harmadik szinten találjuk a régióközpontok közül a jelentős egyetemmel rendelkező Miskolcot és Győrt. Székesfehérvár egy még alacsonyabb lépcsőn található, rövid múltra visszatekintő felsőoktatása főiskolai szintű. A hét régióközpont a 2002/2003-as tanév adatai alapján az összes nappali tagozatos hallgatók háromnegyedét tömöríti, ezen belül sorrendjük a hierarchiarendszerben betöltött pozíciójukat tükrözi (2. ábra).

2. ábra: A nappali tagozatos hallgatók számának megoszlása a városok között, 2002/2003

Adatok: Statisztikai Tájékoztató – Felsőoktatás 2002/2003 alapján A nemzetköziesedés foka nem tükrözi a hierarchiaszerű rendszerben elfoglalt pozíciót sem a beérkező hallgatók abszolút száma, sem a külföldi hallgatók aránya alapján (3. és 4. ábra). Budapest fogadja a legtöbb külföldi hallgatót, de Szeged és Debrecen a külföldiek részaránya alapján alig marad a főváros mögött. Pécs lemaradása nem magyarázható a képzés struktúrájával sem, hiszen Pécsett is folyik a külföldiek számára vonzó közgazdász és orvosi képzés, a másik két vidéki nagyváros ebből a szempontból nincs előnyösebb helyzetben. Székesfehérvár a hierarchiarendszerben elfoglalt alacsony pozíciója és kis súlya ellenére viszonylag sok külföldit vonz. Miskolc és Győr nem jelent igazán célpontot a külföldiek számára. Ez utóbbi két város helyzete valószínűleg eltérő okokra vezethető vissza. A Budapest egyes egyetemein, Miskolcon, Debrecenben, Szegeden és Pécsett működő doktori (PhD) és mester (DLA) képzés esetében a hallgatók nagyobb aránya, 8%-a külföldi. A graduális képzéshez hasonló területi különbségek jelentkeznek, a változás csupán annyi, hogy

Budapest42,2%

Debrecen8,3%

Szeged8,2%

többi város24,4%

Pécs7,6%

Miskolc4,0%

Székesfehérvár1,5%

Győr3,7%

117

Szeged még a fővárosnál is több külföldi hallgatót vonz az összes ilyen típusú hallgató létszámához képest.

3. ábra: A nappali tagozatos külföldi hallgatók számának megoszlása a városok között, 2002/2003

Adatok: Statisztikai Tájékoztató – Felsőoktatás 2002/2003 alapján

4. ábra: A külföldiek aránya a nappali tagozatos hallgatókból, 2002/2003

Adatok: Statisztikai Tájékoztató – Felsőoktatás 2002/2003 alapján

Budapest58,8%

Székesfehérvár0,8%

Miskolc0,7%

Győr0,5%

Szeged10,9%

Debrecen11,3%

Pécs4,9%

többi város12,2%

0,0%

1,0%

2,0%

3,0%

4,0%

5,0%

6,0%

7,0%

Budap

est

Debrec

en

Szeged

Miskolc

118

A kiutazó hallgatók, oktatók számának, megoszlásának területi elemzéséhez az intézmények közléseire támaszkodunk. Ebből fakadóan nem minden intézményről tudtunk információt gyűjteni, Budapest rengeteg oktatási intézményére vonatkozó adatgyűjtésre a munka keretei között nincs is mód. További nehézséget jelent az összehasonlításban az intézményi számbavétel eltérő részletezettsége. (A nemzetközi mobilitás jelentőségét tükrözi az intézményi statisztikák rendezettsége, bontása.) Az oktatói és hallgatói mobilitás legmeghatározóbb formája az Erasmus-program, amely a pályázatok központi kezelését tette lehetővé, az intézményeket bilaterális kapcsolatok kiépítésére ösztönözte, és a hazai mobilitási rendszert új követelmények elé állította. A többi program súlya ehhez képest jóval csekélyebb. A kiutazó és beérkező hallgatók számának alakulását az 1. táblázat összegzi intézményenként.

1. táblázat: A kiutazó és beérkező hallgatók száma intézményenként

kiutazók száma beérkezők száma* Intézmény

tanév hallgatók oktatók hallgatók PhD-hallgatók oktatók

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

2003/2004 171 35 146 n.a. n.a.

Budapesti Corvinus Egyetem 2003/2004 296 n.a. 286 43 17 Szegedi Tudományegyetem 2003/2004 320 214 40 n.a. n.a.

Debrecen Egyetem 2003/2004 kb 20-30 n.a. 46 n.a. 23-25 Pécsi Tudományegyetem 2002 236 37 150 n.a. 9 Miskolci Egyetem 2000/2001 n.a. n.a. 13 n.a. n.a.

Szent István Egyetem 2003/2004 42 n.a. 18 n.a. n.a.

Székesfehérvár 2003/2004 132 17 33 n.a. 14 n.a.: nincs adat, illetve a Miskolci Egyetem esetében nem összeegyeztethető *csereprogramok keretében, kivétel a Pécsi Tudományegyetem

Forrás: intézmények adatközlése, internetes honlapja alapján Magyarországon az idegen nyelvű oktatási programok szervezésében kiemelt szerepe van az orvostudományi egyetemeknek illetve karoknak, a Műegyetemnek, és a Közgazdaságtudományi Egyetemnek. A területi megoszlás leglényegesebb relációja a főváros-vidék közötti különbség. A főváros hazai és nemzetközi kiemelt szerepkörét jelzi, hogy a Közép-Európai Egyetem (CEU) székhelyét Budapestre helyezte. A társadalomtudományi MSc és PhD szintű képzést nyújtó CEU-t 1991-ben alapították abból a célból, hogy Közép- és Kelet Európában, illetve az egykori Szovjetunió területén segítse a felsőoktatás és kutatás fejlesztését, hozzájáruljon az átalakuló demokráciák fejlődéséhez, a nyitott társadalom koncepciójának5 jegyében. A nemzetközileg is elfogadott és megbecsült intézmény doktori programjait magasan jegyzik

5 A fogalmat Karl Popper népszerűsítette 1945-ben megjelent „A nyitott társadalom ellenségei” c. könyvében; a

nyitott társadalom jellemzője a jogrendbe vetett bizalom, a demokratikusan választott kormány működése, az életerős civil társadalom és a kisebbségek és a kisebbségi vélemények figyelembe vétele.

119

Amerikában és Nyugat-Európában is, amit jelez az ezekből a régiókból érkező diákok nagy aránya is. A képzés és kommunikáció nyelve az angol, ennek ellenére (vagy ennek következményeként) az intézménynek nincs nemzeti dominanciája: 97 állandó oktatója közel 20 országból származik, a 2003/2004 tanévben beiratkozott 901 hallgató pedig 60 országból érkezett. Az eddig említett régiók és országok mellett Közép-Ázsiából, a Kaukázusból és a Távol-Keletről is sok jelentkezőt vonz, sőt, az utóbbi években megjelentek az afrikai, közel-keleti és dél-amerikai diákok is. Az idegen nyelvű képzési programot kínáló hazai felsőoktatási intézmények jelentős része is budapesti székhelyű. A legnagyobb fogadóintézmény a SOTE, ahol az idegen nyelven tanulók száma ezres nagyságrendű. A többi felsőoktatási intézmény közül kettőt emelünk most ki: a Budapesti Műszaki Egyetemet és a Budapesti Corvinus Egyetemet. A Műegyetemen angol, német, francia és orosz nyelvű, nemzetközi szinten is elismert oktatási programok indultak BSc, MSc és PhD szinten. Az angol nyelvű képzés 1984-ben kezdődött 65 hallgatóval, összesen 10 szak végezhető ezen a nyelven. Az utóbbi időszakban évente 5-600 fő a résztvevők száma. A hallgatók többsége Ciprusról és Iránból érkezik, valamint kedvelt célja az USA-ból, Nigériából, Izraelből és Görögországból érkezőknek is. Fontos kiemelni, hogy az egyetem elsősorban magyar hallgatók számára indítja francia és német nyelvű programjait. Az országban kiemelt helyzetű francia nyelvű képzést 1991-ben szervezték meg, évente közel 100 hallgatója van. A német nyelvű képzés 1992-ben indult, célja németül is tudó mérnökök képzése, hallgatóinak száma évi 150-200. Emellett orosz diákok oktatása is folyik, speciális feltételekkel, 1988 óta. A képzés nyelve angol és magyar, valamint a robotika szak orosz nyelven is folyik, beindítása óta 222 hallgató szerzett diplomát, és 20 PhD hallgató végzett kutatási tevékenységet Magyarországon. Napjainkban egy-egy évfolyam kb. 15 főből áll. A Közgazdaságtudományi Egyetemen idegen nyelven folyó képzésekben a magyar hallgatók is részt vesznek, sőt egyes képzési formáknál (pl. CEMS) ez kötelező is. Angol nyelven az 1990-ben létrehozott International Studies Center (ISC) alakított ki komplett képzési palettát, végzettjeinek BSc és MSc diplomát ad. Az elmúlt tizenkét évben 79 ország több mint 3000 hallgatója vett részt programjaiban. Ezen kívül több úgynevezett double-degree programot is fut, melyek keretében az egyetem hallgatói egy külföldi intézmény oklevelét vagy diplomáját is megszerezhetik, így az egyetemen német és francia nyelven is oktatnak több tantárgyat. A vidéki egyetemi városok közül Szeged orvostudományi képzése emelkedik ki: az 1985-ben indult angol nyelvű képzés az utóbbi években évi 260–320 hallgatót fogad. A képzésre 1985-től 2002-ig 51 országból jelentkeztek. A hallgatókat származásuk szerint csoportosítva megállapíthatjuk, hogy az évtized első felében a legtöbben Görögországból, a Közel-Keletről (Irán, Izrael), Skandináviából (Norvégia, Svédország) érkeztek, az évtized második felében pedig jelentősen megnőtt az amerikai hallgatók aránya, tovább nőtt a norvég hallgatók száma, illetve egyre többen választották Szegedet Indiából is. Az általános orvosképzés mellett a gyógyszerészképzésben is folyik angol és német nyelvű (1994 illetve 1999 óta) képzés. A résztvevők száma néhány tucat.

120

A másik jelentősebb vidéki intézmény a Debreceni Egyetem Orvostudományi Centruma, ahol angol nyelvű képzés folyik. A nemzetközileg is elismert térítéses orvosképzés bővülésének, miközben a „küldő országok” köre is megváltozott. Korábban az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek a legtöbben, majd Norvégia vette át a vezető szerepet. Kifejezetten nagy az érdeklődés az Európai Unión kívüli nyugat-európai országokból, az Amerikai Egyesült Államokból (82 fő) és Kanadából (21 fő). A 2003–2004-es tanévben a legtöbben Norvégiából érkeztek a hallgatók (202 fő), ugyanakkor az Európai Unió tagországai közül egyedül a Svédországból érkezők száma haladta meg a tíz főt. Szintén magas a közel- és közép-keleti országokból (pl. Izrael, Irán) érkezők aránya, emellett az Európán kívüli országok közül megemlíthető India és Nigéria. A Pécsi Egyetemen a Közgazdaságtudományi és az Általános Orvosi Karon folyik angol nyelvű képzés, de jelentősége csekély, 2002-ben az egész egyetemen összesen 150 beérkező külföldi hallgatót regisztráltak; döntő többségük nyugat-európai országokból származik. A Miskolci Egyetemen is folyik angol nyelvű oktatás 5 szakon, de az 1990-es évek eleje óta a jelentkezők száma drasztikusan visszaesett; a 2001/2002-es tanévben összesen 13 külföldit tartottak nyilván. Bár a külföldi hallgatók száma Győrben és Székesfehérváron szintén csekély, idegen nyelvű képzés mindkét városban folyik. A győri Szent István Egyetem és a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola angol nyelven kínál tantárgyakat, főként az üzleti tudományok tárgyköréből. Győrben emellett jogi témájú tárgyak oktatása is folyik angol, német és francia nyelven. Az intézmények nemzetközi kapcsolatai a ’90-es években minden vizsgált intézményben intenzívebbé váltak. Az intézményi szintű kapcsolatra vonatkozó adatokról ad áttekintést a 2. táblázat.

2. táblázat: Intézményi szintű kapcsolatok a vizsgált felsőoktatási intézményekben

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

151 nemzetközi szerződés 41 ország egyetemével a világ minden tájáról 1985 óta lassú, de folyamatos bővülés Franciaország, USA, Németország és Oroszország dominál 9 releváns nemzetközi szervezet tagja

Budapesti Corvinus Egyetem

205 nemzetközi szerződés 41 ország egyetemével folyamatos bővülés, kezdeti amerikai túlsúly helyett ma a nyugati országok a legfontosabbak, de az utóbbi években bővült a kelet-közép-európai országok köre is. Tagja a legfontosabb egyetemi szövetségeknek

Debreceni Egyetem 29 partnerintézmény, 11 nemzetközi szervezetben vállal aktív szerepet Legjelentősebb kapcsolatok iránya: USA, Németország, Japán, Románia

Szegedi Tudományegyetem

Socrates – Erasmus Program keretében 136 egyetemmel áll kapcsolatban 11 egyetemmel együttműködési szerződés, 12 testvéregyetem

Pécsi Tudományegyetem 80 kétoldalú kapcsolat külföldi egyetemekkel prioritási körök: 1. környező országok, 2. Európai Unió, 3. Távol-Kelet és Amerika Sokrétű kapcsolati rendszer

121

Miskolci Egyetem 58 szerződéses kapcsolat 23 ország egyetemével, többségük már 1990 óta létezik, azóta számottevően nem bővült a kapcsolatrendszer Németország és USA dominál

Szent István Egyetem, Győr

45 szerződéses kapcsolat kizárólag Európai Uniós országok intézményeivel, német dominanciával

Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár

Léteznek kapcsolatok elsősorban Európai Uniós intézményekkel, Finnország dominál

Forrás: intézmények adatközlése, internetes honlapja alapján Az adatok korlátozott összehasonlíthatósága mellett is megállapítható, hogy minden intézmény törekszik nemzetközi kapcsolatok kialakítására. A legsokoldalúbb kapcsolatrendszert a két fővárosi intézmény tudhatja magáénak, de a szegedi universitas nemzetközi együttműködéseinek száma is tekintélyes. A Pécsi Egyetem ugyan sok egyezménnyel és nemzetközi szervezeti tagsággal rendelkezik, de ezek eredményessége elmarad a várakozásoktól, hasonlóan Miskolchoz. Ez utóbbi város egyeteme nem fejleszti a ’90-es évek elején kialakult külkapcsolatait. A Szent István Egyetem pedig rövid múltja ellenére már jelentős kapcsolati tőkével rendelkezik, de egyelőre a lehetőségek szűk keresztmetszetét használja, a kapcsolatok köre a jövőben valószínűleg jelentősen ki fog bővülni.

A kutatás nemzetköziesedése A tudományos élet nemzetköziesedése egyáltalán nem új jelenség, a hazai kutatói elit kapcsolattartása a külföldi intézményekkel, a nemzetközi eredmények ismerete a minőségi kutatómunka alapfeltétele. Az eredményesség mérésében mindig is fontos szerepe volt az idegen nyelvű publikációk számának, hiszen a legtöbb esetben a nemzetközi porondon is megmérettethető vizsgálatok jelentik az igazán nagy eredményeket. Emellett a kutatói mobilitás és a nemzetközi kapcsolatok jelenthetnek segítséget a nemzetköziesedés mértékének megállapításában. Ugyanakkor látnunk kell a korlátozó tényezőket is: sem a tudományosság, sem annak nemzetközisége nem mérhető pusztán statisztikai adatok elemzésével, hisz a minőségi elemek sokkal hangsúlyosabbak. Egy színvonalas, magyar vonatkozású publikáció gyakran értékesebb és nagyobb jelentőségű, mint egy idegen nyelven megjelent „ismeretterjesztő” szöveg. A kutató-fejlesztő szervezetek alapvetően három csoportra bonthatók: kutató-fejlesztő intézetek és egyéb kutatóhelyek, felsőoktatási kutatóhelyek, valamint vállalkozási kutatóhelyek. Mindhárom szférára adatai csupán megyei szinten, a k+f foglalkozásúak számára és nemzetközi publikációs tevékenységére vonatkozóan érhetők el, így ismét szükséges kiegészítenünk a vizsgálatot helyben gyűjtött információkkal. Elsősorban felsőoktatási és intézeti kutatóhelyeket kerestünk fel, a vállalatok kutatókapacitása csak marginálisan jelentkezik.

Hazai k+f térszerkezete A kutatás-fejlesztés térszerkezetének budapesti koncentrációja még nagyobb, mint a

122

felsőoktatásé: a fővárosban dolgozik az összes kutató-fejlesztő foglalkozású 62%-a. Az 1000 foglalkoztatottra jutó kutató-fejlesztők számában is jelentkezik a dominancia (5. ábra). Emellett Debrecen és Szeged néhány területen láthatóan (nemzetközi szinten is) kiemelkedik. A harmadik vonalba a többi egyetemi központ tartozik.

5. ábra: Az 1000 foglalkoztatottra jutó kutató-fejlesztő helyeken foglalkoztatottak száma teljes munkaidejű dolgozóra átszámítva, 2002

Adatok: Kutatás és Fejlesztés 2002, KSH A fővárosban több száz kutatóhely, kutatóintézet székel, részletes számbavételükre itt nem térnénk ki. A felsőoktatás fővárosi koncentrációja okán a felsőoktatási kutatóhelyek száma is kimagasló. (Csak a BMGE tanszékei közül közel 50 számol be nemzetközi együttműködésben munkált feladatról.) Az intézeti szféra központjai is döntő részben Budapesten találhatók (pl. MTA, KFKI), de a vállalati szféra is markáns jelenléte is bizonyított (pl. Infopark). Szegeden az egyetemen kívül három kutatóintézet nemzetközi szerepét érdemes vizsgálni: MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK), Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány Biotechnológiai Intézet (BayBio), Gabonatermesztési Kutató Közhasznú Társaság (GK). Debrecenben a Magyar Tudományos Akadémia három nem egyetemekhez kapcsolódó intézete van jelen, amelyek közül az MTA Atommagkutató Intézete a legnagyobb, 202 alkalmazottjával és több mint egymilliárd forintos éves költségvetésével. Nem az akadémiával kapcsolatban lévő, de kifejezetten a k+f szektor képviselője az Informatikai Fejlesztő és Szolgáltató Kft., valamint az ÁPV Rt.-hez tartozó DOKUT Dohánykutató és Minőségfejlesztő

0

2

4

6

8

10

12

14

Budap

est

Barany

a

Borsod

-A-Z Pest

Heves

Szabolc

s-Sz-B

Somog

yVas

ZalaToln

a

123

Intézet Kutató-fejlesztő Rt., amely egyike a kilenc nem fővárosi élelmiszeripari és élelmiszeriparhoz kapcsolódó kutatóintézetek. Pécsett az MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézetről, a PTE TTK Fizikai Intézetről és a PTE TTK Kémiai Intézetről sikerült adatokat szerezni. Az alapvetően műszaki kutatóhelyeket tömörítő Miskolcon szintén az egyetemhez köthetők a legfontosabb kutatóhelyek. (Az egyetemen belül is a műszaki karok tekinthetőek nemzetközi együttműködés szempontjából a legaktívabbnak.) Jelentős még a Bay Zoltán Kutatási Alapítvány Logisztikai és Gyártástechnikai Intézete, valamint a TÜKI Tüzeléstechnikai Kutató és Fejlesztő Rt, valamint az MTA RKK Észak-Magyarországi Intézete. Győrben jelentős kutatóhelyet ad a vállalati szféra: az AUDI kutatótelepe 2000 óta a sorozatgyártást segítő fejlesztési és tervezési folyamatokkal támogatja a győri Motorfejlesztő Központot. Ezen kívül számottevő nemzetközi kapcsolattal rendelkezik az MTA RKK Nyugat- Magyarországi Tudományos Intézete is. Székesfehérváron kettő, nem felsőoktatási intézményhez kötődő kutatóintézet működik. Az egyetlen akadémiai kutatóintézet a városban, az MTA RKK 2000-ben alakult négyfős Közép-dunántúli Kutatócsoportja, a másik az Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet, amely államháztartáson kívüli nonprofit szervezetként, mint Közhasznú Társaság 2002 óta működik, jelenleg tíz főállású munkatárssal.

Kutatói mobilitás A kutatók nemzetközi mobilitása a tudomány fejlődésének fontos feltétele. A mobilitás alakulására vonatkozóan az intézményi közlésekre és más kutatási eredményekre támaszkodhatunk. Egy 2003 elején, 45 magyarországi kutatóhelyen elvégzett vizsgálat (Viszt 2004) szerint a kutatói mobilitásban elsősorban a tudományterületek között tapasztalható lényeges különbség: a társadalomtudományok művelői a leginkább mobilak, míg a bölcsészek és az élettudományi kutatók utaznak a legritkábban külföldre. Ugyanezen vizsgálat szerint külföldi utak száma és a tartózkodás időtartama is jelentősen emelkedett, köszönhetően többek között a hazai és uniós pályázati lehetőségek gyarapodásának (Tempus, Erasmus, EU 5. és 6. Kutatási és Fejlesztési Keretprogramja). A hazai kutatók mobilitása még mindig gyengébb, mint a fejlett országokban, de Magyarország EU-csatlakozása a mobilitást a jövőben növelni fogja, hiszen a szabad munkaerő-áramlás elvileg biztosított lesz. A célországok köre jelentősen átalakult. A rendszerváltozás előtt a kapcsolatokat a szocialista országok túlsúlya jellemezte, az utóbbi évtizedben ez a töredékére csökkent, bár lassan kezdenek ezek a kapcsolatok is visszaépülni. Ma már az egyes tudományterületeken belül sincs országprioritás. A kiutazók és a hozzánk érkezők mobilitása között aszimmetria tapasztalható. A hazai kutatók a fejlett régiókat célozzák meg, míg hozzánk gyakrabban érkeznek volt szocialista és fejlődő országokból. A területi különbségeket vizsgálva két lényegi megállapítást tehetünk:

• A nemzetközi kapcsolatok mozgatása kevésbé függ a Budapest-vidék különbségektől, inkább egyes tudományterületekhez köthető, de a legfontosabb szerepet a minőségi elemek játsszák: a nemzetközi hírnév és az intézményi múlt.

• A szegedi és debreceni kutatók kimagasló mobilitására kell felhívni a figyelmet. Több

124

száz kiutazást illetve konferencia részvételt regisztrálnak évente, míg a többi városban a hasonló adatok egy nagyságrenddel alacsonyabbak.

Nemzetközi projektek, publikációk Összességében elmondható, hogy a nemzetközi publikációk száma a ’90-es évek eleje óta jelentősen növekedett. A nemzetközi együttműködésben munkált feladatok számának sajnos csökkenő tendenciát mutat, az összes feladatból való részarányuk pedig a kiinduló évben tapasztalt érték (12%) kevesebb, mint felére csökkent (6. ábra). Ez a kutatók terhelésének növekedését látszik alátámasztani. (Az adatgyűjtési vagy -közlési módszer változásáról nincs tudomásunk.)

6. ábra A nemzetközi publikációk és nemzetközi együttműködésben munkált feladatok

számának változása 1995 és 2002 között, 1995=100%

Adatok: Kutatás és fejlesztés 1995–-2002 évkönyvek, KSH Ha a nemzetközi projektek és publikációk térbeli megoszlását vizsgáljuk, a már ismerős kép fogad bennünket: a főváros abszolút fölénye vitathatatlan, hiszen az idegen nyelvű cikkek 54%-a, az idegen nyelven írott könyvek 61%-a, a nemzetközi projekteknek pedig 70%-a itt születik illetve munkálódik. A vidéki térségből Csongrád és Hajdú-Bihar megyék emelkednek ki. De ha úgy tesszük föl a kérdést, hogy hol a „legnemzetköziesebb” a tudományos tevékenység, változatosabb, de egyben egységesebb képet kapunk: Budapest már nem válik ki

0

50

100

150

200

250

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

idegen nyelvű könyvkülföldi szakfolyóiratokban és akadémiai aktákban megjelent cikkek idegen nyelvennemzetközi együttműködésben munkált kutatási témák, fejlesztési feladatok száma

125

a többi megye közül, sőt, az idegen nyelvű cikkek arányában a két legnagyobb vidéki központ meg is előzi (7. ábra).

126

7. ábra A nemzetközi munkák aránya az összes munkából, 2002

Adatok forrása: Kutatás és Fejlesztés 2002, KSH A megyei adatok elfedik a települési szintű különbségeket. A helyi adatgyűjtések néhány kiegészítések szükségességére hívják fel a figyelmet. A legnagyobb vidéki központok (Debrecen, Szeged) kutatóhelyei, így azok nemzetközi tevékenysége is döntő hányadát képviselik a megyei értékeknek, viszont Fejér megyében több jelentős kutatóközpont nem a megyeszékhelyen található (pl. Martonseed). Így a város még hátrányosabb helyzetben van, mint azt a megyei adatok alapján gondolnánk. Jelenleg a három felsőoktatási intézmény közül csak a Kodolányi János Főiskola vesz részt nemzetközi tudományos együttműködésben vagy kutatási programban, a két kutatóhely közül pedig az MTA RKK intézetében említhető lényegi nemzetköziesedés. A vállalati szféra kutatótevékenysége pedig nem a városban történik.

Az oktatás és kutatás funkciói a területi fejlődésben – összegzés helyett

A kutatás-fejlesztés és a humán tőke minősége a regionális versenyképesség egyik alaptényezője (Lengyel 2000, p. 979). A versenyképesség megőrzéséhez és fokozásához egyre több tudományos és technológiai területen szükséges magas szintű tudást szerezni, a tudásvezérelt gazdaság kialakulását elősegíteni. Ennek lényeges eleme, hogy lépést tartsunk a tudomány fejlődésével, és magasan kvalifikált munkaerővel szálljunk versenybe a globális

0

10

20

30

40

50

60

Csongrád Hajdú-B Budapest Baranya Borsod-A-Z Győr-M-S Fejér ország

idegen nyelvű könyvek aránya az összes kiadványból

idegen nyelven megjelent cikkek aránya az összes cikkből

nemzetközi projektek aránya az összes projektből

127

világ munkaerőpiacán. A magasan kvalifikált és rugalmas, élethosszig tartó tanulásra alkalmas munkaerő képzésének lényeges eszköze, ha a hazai hallgatók külföldi tapasztalatszerzését, az oktatók és kutatók bekapcsolódását a nemzetközi tudományos életbe elősegítjük, illetve törekszünk nemzetközi rangú tudományos események megszervezésére, nemzetközi hírnevű oktatókat, kutatókat hívunk meg. Budapest az oktatás és a kutatás szempontjából is nemzetközi város mind az országon belüli súlya, mind a minőség tekintetében. Így az oktatás és kutatás területi különbségeinek hordozója a főváros-vidék dichotómia. A jelentős nemzetközi tevékenység viszont elsősorban tudományterületekhez köthető, így a nemzetköziesedés szintjében eltűnik a budapesti dominancia. Budapest mellett Szeged és Debrecen jelenik meg jelentős centrumként. Pécs nemzetközi kapcsolatai csak lassan fejlődnek. Miskolc rendszerváltás utáni gazdasági leértékelődése az oktatás és kutatás egyes elemeiben is jelentkezik, de (Veszprémmel együtt) még mindig a műszaki tudományok vidéki fellegvárának tekinthető. A Bosch német multicég magyarországi kutatóbázisának hátterét a Robert Bosch Mechatronikai Tanszék megnyitásával itt kívánja megteremteni. (A magyar felsőoktatásban a második világháború óta nem volt példa arra, hogy egy gazdasági társaság kezdeményezésére hozzanak létre tanszéket.) Győr feltörekvő oktatási és kutatási központ, a szellemi vezetők kifejezetten törekednek a tudományos nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére, de még hosszú út áll előttük. Székesfehérvár pedig érzékelhetően a leghátrányosabb helyzetű régióközpont. Véleményünk szerint a fővárosi koncentráltság megszűntetése, a tudományos szempontból fogyatékos térségek ilyen irányú fejlesztése inkább a tudomány felhígulásával járna együtt és ennek negatív hatásai mellett eltörpülnének a pozitív eredmények. A fejlettség bizonyos szintje fölött a regionális gazdasági fejlődés ritkán kapcsolható össze a felsőoktatás mennyiségi elemeivel. Az EU 15 országaiban regionális szinten elvégzett vizsgálat tanúsága szerint a felsőfokú végzettségűek aránya és az egy lakosra jutó GDP között csak gyenge kapcsolat mutatható ki (OECD 2001, p. 38.) a kutatás-fejlesztés hatása pedig a ráfordítások révén ragadható meg. Horváth Gyula Közép-Kelet-Európa felsőoktatását vizsgálva szintén arra a következtetésre jutott, hogy a humán tőke nagysága és a teljesítőképesség között nem tapasztalható jelentősebb összefüggés Mindez rámutat arra a jelenségre, hogy a humán tőke elsősorban a minőség és nem a mennyiség játszik fontos szerepet a területi fejlődésben, és az oktatás és kutatás eredményessége elsősorban nemzeti szinten fontos eleme a versenyképességnek. Ennek pedig a a nemzetközi tudományos életbe való minél erősebb integrálódás alapfeltétele.

128

Felhasznált irodalom Bennell, P.–Pearce, T. (1998): The Internationalisation of Higher Education: Exporting Education to Developing and Transitional Economies. IDS, working paper, 27 p. Fábri Gy. (2000): Nemzetköziesedés vagy globalizálódó versenytér? – Magyar Felsőoktatás, 8. szám Horváth Gy. (2004): University Participation in Regional Development in Eastern and Central Europe. Konferenciaelőadás. The Europe of knowledge 2020. 2004. április 27-27., Belgium Illés I. (2003): Társadalmi szolgáltatások. In: Perczel Gy. (szerk.): Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza. – ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, pp. 467–518. Kameoka, Y (1996): The Internationalisation of Higher Education. The OECD Observer, No. 202, pp. 34–36. Lengyel I. (2000): A regionális versenyképességről. – Közgazdasági Szemle, XLVII. évf. december, pp. 962–987. Mártonfi Gy. (1996): A nemzetköziesedés, a szerkezetváltás és az emberi tényező a magyar felsőoktatásban. – Országos Közoktatási Intézet, 42 p. Medgyes P.–László M. (2000): A magyar kutatók idegennyelv-tudása az 1990-es évek végén. – Magyar Tudomány, 8. szám OECD (2001): Cities and Regions in the New Learning Economy. Education and skills. OECD, Paris, 148 p. Viszt E. (2004): A kutatók nemzetközi mobilitása. – Magyar Tudomány, 8. szám

129

A turizmus mint nemzetközi funkció szerepe a területi

fejlődésben Magyarországon

KÉSZÍTETTE

MICHALKÓ GÁBOR

(MTA Földrajztudományi Kutató Intézet)

KÖZREMŰKÖDŐK

Mile Ildikó (PhD hallgató – Széchenyi Egyetem) Baráth Gabriella és Szépvölgyi Ákos (MTA RKK NYUTI) Ottó Krisztina, Lux Gábor, Rácz Gábor (PhD hallgatók – Pécsi Tudományegyetem) Laposa Tamás (Phd hallgató – Corvinus Egyetem) Alexandra Caraciobanu (CEU) Solymári Gábor (MTA RKK KÉTI) Koncz Gábor (MTA RKK Alföldi Intézet) Lengyel Balázs (közgazdász)

130

A turizmus fogalma alatt értelmezhető nemzetközi mobilitási folyamatok a tradicionális megközelítéseken túlmenően számos olyan elemet is magukba foglalnak, amelyek voltaképpen a gazdasági és a kulturális szférában teljesednek ki. A turizmusnak a fővárosok és a regionális központok életében betöltött nemzetközi funkciója elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a külföldi vendégek tartózkodásához szükséges szolgáltatásokat biztosít. Így a vizsgált funkció alapvetően a szálláshely-szolgáltatásban és a vendéglátásban, illetve az ezekben a szegmensekben realizálódó külföldi vendégforgalom révén ölt testet. Azonban a turizmus rendszerszemléletű megközelítése szerint a turisztikai tevékenységet kiváltó vonzerőknek akár a hivatás, akár a szabadidős turizmusban tetten érhető motivációs szerepe is elsődleges fontosságúnak tekintendő a funkció komplex értékelésekor. Ezzel párhuzamosan mivel a szolgáltatók kínálatának eredményes és a fenntarthatóságot biztosító működését a turizmuspolitika nagymértékben elősegítheti, az azt megtestesítő önkormányzatok is a turizmus kiteljesedésének részévé válnak. Magyarország fővárosának és a regionális központjainak napjaink nemzetközi turizmusába

való bekapcsolódási lehetősége elsősorban a területükön elhelyezkedő idegenforgalmi

vonzásadottságok minőségétől, a közlekedési hálózatok kiépítettségétől és a

marketingkommunikáció eredményességétől függ. Az erre épülő keresletet kiszolgáló

szuprastruktúra mutatói (pl. osztálybasorolás, forgalom, nemzetközi láncokhoz való tartozás)

hordozzák leginkább a turizmus funkció megjeleníthetőségét. Ha egy vizsgálatba vont

település rendelkezik a fogadóképesség mindazon elemével, amelyek a nemzetközi

turizmusba való bekapcsolódását elősegítik, akkor figyelembe kell venni, hogy a

versenytársak pozíciója befolyásolhatja annak eredményes értékesítését.

Számos kutatás bizonyította, a magyar gazdaságban meghatározó szerepet játszó turizmus jelentősen hozzájárul az ország makrogazdasági mutatóinak kedvező alakulásához. A kérdés csak az, hogy a tradicionálisan Budapest-, és Balaton-centrikus turizmusunk területi folyamataiban milyen szerepet töltenek be a régióközpontok, illetve ezen települések életében mekkora intenzitással ölt testet a turizmus mint nemzetközi funkció. 1. Nemzetközi érdekeltség Budapest és a régióközpontok idegenforgalmi szuprastruktúrájában

Budapest és a régióközpontok turizmusának nemzetközi jellege legeklatánsabban a vizsgált

131

települések idegenforgalmi szuprastruktúrájában6, illetve azok igénybevétele kapcsán mutatható ki. A kereskedelmi szálláshelyeken, a vendéglátóiparban és különösen a kiskereskedelmi szférában a rendszerváltozás óta bekövetkezett átalakulások jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a közép-magyarországi mellett a másik hat régió központja is rákerülhessen a nemzetközi üzleti, kulturális, és tudományos élet térképére. Miközben Budapestnek ez idő alatt sikerült megőriznie az országon belüli elsőségét, a többi régióközpont nemzetközi idegenforgalmában tetten érhető fejlődés – még ha önmagában számos eredménnyel is dicsekedhetnek a települések – nem hozott áttörést Magyarország idegenforgalmi koncentráltságának oldásában.

6 Idegenforgalmi szuprastruktúra alatt értjük a vendégek tartózkodásához és ellátásához szükséges létesítmények

összességét. Ide tartozik az elszállásolás, a vendéglátás és a kiskereskedelmi ellátás.

132

1.1 Nemzetközi szállodaláncok a szálláshely-szolgáltatásban

A turizmus kikristályosodásának és a beruházásokban testet öltő befektetői szándéknak az egyik legfontosabb színterét a szálláshelyek képviselik. Ebből az aspektusból a vizsgált települések az elmúlt másfél évtizedben jelentős mennyiségi, de sokkal inkább minőségi változásokon mentek keresztül. Amíg 1990-ben Budapest és a hat régióközpont együttvéve 53 884, addig 2002-ben már 83 568 kereskedelmi szálláshelyen7 található férőhellyel várták a bel-és a külföldi vendégeket. A vizsgált kínálati szegmensen belül 1990-ben Budapest országos súlya (14,2%) önmagában közel azonos volt a hat régióközpont együttes részesedésével (14,6%), ez a mutató 2002-re mindkét csoportban csaknem azonos mértékben (két százalék körüli értékkel) csökkent, de az országban betöltött szerepük továbbra is azonos arányúnak tekinthető. Amennyiben a kereskedelmi szálláshelyek férőhelykínálatának abszolút számai szerint állítjuk sorrendbe a településeket, akkor 1990-ben és 2002-ben egyaránt Budapest és Pécs áll a dobogó első, második helyén, Győr és Székesfehérvár pedig őrzi a hatodik és a hetedik helyen elfoglalt pozícióját. Miközben a vizsgált időszakban az ország férőhelyeinek száma 79,2 százalékkal növekedett, addig Budapesten (58,3%) és a régióközpontokban (52%) ennél kisebb mértékű bővülést regisztráltak. Feltehetően az alacsony bázisszámnak köszönhetően Győr (183%) és Székesfehérvár (140%) mutatta a legdinamikusabb növekedést, míg vélhetően a korábbi kereslet elmaradásával összefüggésben Miskolcon (-22,1%) és Szegeden (-22,6%) a férőhelyek számának visszaesésről kell beszámolnunk. Mivel a szállodai férőhelyek a nagyvárosi turizmus tipikus szálláslehetőségének tekinthetők, ezért nem meglepő, hogy Budapesten a hotelek a vizsgált időszak egésze során megőrizték vezető szerepüket, részarányuk 1990-ben 77, 2002-ben 75 százalék volt. A hat regionális központ esetében azonban az elsődleges szuprastruktúra ezen szegmense nem élvez primátust a települések szálláskínálatában, az összes férőhelyhez képest 1990-ben és 2002-ben is 25 százalékhoz közeli értéket mutatott a szállodai férőhelyek aránya. Ennek következménye, hogy amíg Budapest 1990-ben az ország szállodai kínálatának 36,1, 2002-ben 29,3 százalékát birtokolta, addig a hat régióközpontban ez a mutató együttvéve 12-ről 9,6 százalékra csökkent. A szállodákat az alacsonyabb beruházási igényű panziók, üdülőházak, kempingek, ifjúsági és turistaszállások helyettesítik8. A szállodai férőhelyek abszolút számát tekintve az összes kereskedelmi szálláshelyhez hasonlóan Budapest és Pécs elsőségéről, Székesfehérvár sereghajtó szerepéről tudunk beszámolni. Ami a bővülés nagyságrendjét illeti 1990 és 2002 között az országos átlagot (90,4%) meghaladó arányban növekedett a szállodai férőhelyek száma Győrött (173,8) és Szegeden (138,8%), jóval ez alatt teljesített Miskolc (18,4 %) és Pécs (2,2%), csökkenés egyetlen vizsgált település esetében sem volt kimutatható. Természetesen a szállodai férőhelyek erősen differenciáltak, így az egy és az ötcsillagos házak között mind a beruházási költségeiket, mind az egy vendégéjszakáért kifizetett szállásdíjat tekintve jelentős különbségek érhetők tetten. Budapesten a nemzetközi turizmus szempontjából releváns, tehát a legmagasabb minőséget kínáló szállodai kategóriában megduplázódott, a négy csillagos házakban 37, a három csillagosokban pedig 141 százalékkal

7 Az objektív összehasonlítás érdekében a kereskedelmi szálláshelyek 1990. évi és 1995. évi férőhely-adataiból

kivettük a fizetővendéglátást, mivel ez a kategória 1998-tól a magánszálláshelyek között szerepel. 8 A vendégekért folyó versenybe az e helyütt nem tárgyalt fizetővendéglátás is bekapcsolódik, Pécsen például

közel háromszor annyi fizetővendéglátó-szálláshely található, mint amennyi a szállodai férőhelyek száma.

133

bővült a nyilvántartott férőhelyek száma. Ezt a kedvező folyamatot a korábbi nagy szállodaláncok privatizációja és a nemzetközi tőke beáramlása egyaránt elősegítette. A külföldi befektetők nemcsak új szállodaépítések, hanem a régebbi egységek legkülönbözőbb üzemeltetési szerződésekkel való átvételével (felújításával) járultak hozzá Budapest szállodaiparának korszerűsítéséhez, nemzetközileg versenyképessé tételéhez. Minél alacsonyabb szállodai kategóriát vizsgálunk annál kisebb Budapest koncentrációja, amíg az ötcsillagos szegmensben 97, addig a háromcsillagosban már csak 25 százalékos. A regionális központok nem rendelkeznek ötcsillagos szállodával, négycsillagos ház Miskolc és Pécs kivételével minden régióközpontban igénybe vehető, Debrecenben 4, Győrött 3, Szegeden 2, Székesfehérváron 1 ilyen egységet tartanak nyilván. A szállodaiparon belüli globalizáció már a rendszerváltozás előtt elérte hazánkat, igaz kizárólag Budapest részesült a világszínvonalú szálláshely-szolgáltatás piaci áldásaiból. Az akkoriban megjelenő, világszerte jól csengő márkanevekkel túlnyomó többségében ma is csak a fővárosban találkozhatunk, de olyan is akad, amely a nemzetközi „brand name” kereskedelem mögött álló befektetői csoportok üzleti érdekeinek áldozatává vált (1. táblázat). A régióközpontok egyelőre nem jelentenek számottevő célpiacot a nemzetközi szállodaláncok számára, egységeikkel csak elvétve találkozhatunk.

1. táblázat A világ 100 legnagyobb nemzetközi szállodaláncának egységei Budapesten és a régióközpontokban, 2002

Az egységek minősítése és megnevezése* Nemzetközi

helyezés a

szobaszám alapján

A társaság neve

Osztályba-sorolás

Egységek

2. InterContinental Hotels Group 5* 4*

Hotel Intercontinental Holiday Inn

3. Marriott International 5* 5*

Budapest Marriott Millenium Court–Marriott Executive Apartments

4. Accor 5* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 3* 3* 3* 3* 3*

Sofitel Atrium Budapest Novotel Budapest Congress Novotel Budapest Centrum Mercure Budapest Buda Mercure Budapest Korona Mercure Budapest Metropol Mercure Budapest Nemzeti Mercure Budapest Museum Novotel Szeged Novotel Székesfehérvár Mercure Budapest Duna Ibis Budapest Aero Ibis Budapest Centrum Ibis Budapest Váci út Ibis Budapest Emke

6. Hilton Hotels Corporation 5* Budapest Hilton

134

7. Best Western International 4* 4* 3* 3*

Best Western Grand Hotel Hungária Best Western Hotel Lido and Wellness Centrum Best Western Hotel Art Best Western Hotel Orion

9. Carlson Hospitality Worldwide 4* Radisson SAS Béke Hotel 10. Hilton Group plc 5* Hilton Budapest Westend 23. Le Méridien Hotels and Resorts 5* Le Méridien Budapest 24. NH Hotelés SA 4* NH Budapest 27. Golden Tulip Hotels, Inn and Resorts 3* Tulip Inn Budapest Millennium 54. Four Seasons Hotels and Resorts 5* Grasham Palace Budapest

Forrás: Hotels Magazin, 2003 és www.travelport.hu *dőlt betűvel a régióközpontokban található egységeket jelöltük

135

Amíg 1990-ben mindössze az InterContinental (1969), a Hilton (1977), a Hyatt (1981), a Novotel (1982) és a Radisson (1988) nemzetközi márkanevekkel találkozhatott a fővárosi szállodát igénybe vevő vendég, addig 2002-ben már 11 globális szállodalánc volt jelen Budapesten (a világ szállodavállalatainak ranglistáján 95. helyen álló Danubius Hotel and Spa Company magyar érdekeltségű lánc, ezért itt nem tárgyaljuk)9. A nagy arányú fejlődés külön érdekessége, hogy a szállodai szobaszám alapján készült nemzetközi rangsorban szereplő első 10 vállalkozásból hét Budapesten is képviselteti magát (a 118. helyen álló Kempinski Hotels and Resorts 1992-ben Corvinus Budapest elnevezéssel nyitotta meg ötcsillagos egységét a fővárosban, e mellett a Corinthia Group – Aquincum, Royal – és a Starlighthotels házai is megtalálhatók Budapesten). A nemzetközi láncok budapesti szállodáinak többsége a legmagasabb minőségi kategóriát képviseli, így az ötcsillagos házakban való tartózkodás során nyújtott szolgáltatások élménye összekapcsolódik a főváros nevével, a ’jó hely” tudata pedig differenciáltabb költésre, visszatérésre, a hivatásturizmusban részt vevők esetében Budapest számára kedvező döntések meghozatalára ösztönözhetik a vendégeket. A régióközpontokban kizárólag az Accor szállodalánc két, Novotel márkanév alatt üzemelő egysége található Székesfehérváron és Szegeden. 1.2 Nemzetközi gyorsétterem-láncok a vendéglátásban A rendszerváltozást megelőzően – a szállodaiparral szemben – Budapest és a régióközpontok vendéglátásában elvétve találkozhattunk a nemzetközi vállalatok jelenlétével vagy a nemzetközi konyha egy-egy képviselőjével. Az 1990-et követő vendéglátóipari krach – amely többek között a fizetőképes kereslet drasztikus visszaesésére és az étkezési szokások átalakulására vezethető vissza – utat engedett számos, elsősorban a gyorsétkeztetésben ismert globális nagyvállalat térnyerésének (2. táblázat).

2. táblázat A nemzetközi gyorsétterem-láncok Budapesten és a régióközpontokban, 2002

Egységek száma Nemzetközi gyorsétterm-lánc megnevezése Budapesten A régióközpontokban

McDonald’s 41

Debrecen Győr Miskolc Pécs Szeged Székesfehérvár

3 2 3 2 2 2

Kentucky Frend Chiken 3 –

Burger King 12 Szeged Pécs

1 1

Pizza Hut 13 Győr 1 Forrás: Saját adatgyűjtés

A hazai lakosság számára hosszú időn keresztül presztízsfogyasztást jelentő gyorséttermek az ideérkező külföldiek számára az otthon már megszokott, köztudomásúan unalmas, ugyanakkor megbízható és az elnevezéséhez híven gyors (a városnézésen résztvevő turisták szempontjából lényeges szempont) étkezés lehetőségét jelentették. Budapesten egymás után

9 A szállodák mögött zárójelben található szám az adott névvel történő megnyitás évét jelzi.

136

nyitotta meg egységeit a McDonald’s, a Burger King, a Pizza Hut, a Kentucky Frend Chiken, a Wendys és a Quick. A piac telítődésére jellemző, hogy az utóbbi két vállalat már kénytelen volt kivonulni Magyarországról. A régióközpontok egyedül a McDonald’s számára jelentettek az egyszerű lefedettséget meghaladó, a bővülést is lehetővé tevő piacot, Miskolcon és Debrecenben már három, a többi városban két egységükben kínálják a világszerte franchise alapon működő szolgáltatásukat. A többi nemzetközi gyorsétterem-lánc regionális központok felé történő terjeszkedése nem jellemző. Budapest és a régióközpontok vendéglátóiparának izgalmas színfoltját jelentette a nemzetközi konyhaművészet egy-egy reprezentatív szegmensét felvonultató egység megnyitása, majd a kereslet egyre növekvő igényét kielégítendő terjeszkedése. Ezt a kibontakozást a turisták, az itt dolgozó külföldi vendégmunkások, üzletemberek és a bevándorlók igénye is elősegítette. A hazai lakosság körében is hamar népszerűvé váltak az angol John Bull Pub láncolat egységei (Budapest (3), Szeged, Győr), a különböző kínai, thai, spanyol, mexikói éttermek, olasz pizzériák, görög tavernák, belga sörözők és török büfék. Külön érdekességként kell kiemelni a Szegeden található szerb gyorséttermet. 1.3 A nemzetközi turistavásárlások színterei A kiskereskedelem turizmusban betöltött funkciója kettős, egyrészt kiszolgálja azokat a látogatókat, akik utazásának elsődleges célja az áruvásárlásban érhető tetten, másrészt színteréül szolgál a majd minden turista által érintett szabadidős vásárlásoknak. A kiskereskedelem nemzetközi idegenforgalomban betöltött szerepe nem elhanyagolható tényező, ugyanis számos tanulmány bizonyította, a turisták összes költésének mintegy negyede ebben a szektorban realizálódik. A turizmus nemzetközi funkciója a kiskereskedelmen keresztül úgy érvényesül, hogy a külföldi turisták másodlagos, komplementer vásárlóerőt képviselnek az üzletek számára, továbbá megismerkedhetnek a helyi termékekkel, amire – a magyar áruexportot erősítendő – hazatérve otthon is igényt formálhatnak. Ahol nagyobb számú külföldi turista fordul meg (biztos fizetőképes keresletet nyújtva a kiskereskedők számára), ott előbb-utóbb megjelennek a nemzetközi láncokhoz tartozó szaküzletek, márkakereskedések, illetve viszonteladók is. Természetesen a helyi lakosság kereslete önmagában elegendő lehet a külföldi vállalatok képviseletének betelepedéséhez, sőt ha a belföldi jövedelmi viszonyok miatt az árakat a nemzetközihez képest alacsonyabban kell tartani, akkor ezekben az üzletekben a külföldiek is szívesen fognak az otthon megszokott márkájú, azonban olcsóbb termékekből vásárolni.

3. táblázat A világ 100 legértékesebb, Budapesten szaküzlettel (képviselettel) rendelkező márkája, 2002

Helyezés Márkanév Terület Helyezés Márkanév Terület 2. Microsoft Informatika 14. Ford Gépkocsigyártás 3. IBM Informatika 15. American Express Turizmus 4. General Electric Elektronika 16. Gillette Kozmetika 5. Intel Informatika 18. Honda Gépkocsigyártás 6. Nokia Távközlés 19. BMW Gépkocsigyártás 8. McDonald’s Vendéglátóipar 20. Sony Elektronika

137

9. Marlboro Dohányipar 25. Samsung Electronics Elektronika 10. Mercedes Gépkocsigyártás 28. Pfizer Gyógyszergyártás 11. Toyota Gépkocsigyártás 29. Dell Informatika 12. Hewlett-Packard Informatika 30. Merck Gyógyszergyártás 13. Citibank Pénzügyi szolgáltatás 33. Nike Sportruházat Forrás: Businessweek 2003 és www.matav.hu

Kevés olyan külföldi áruféleség van, amelyhez Budapest és a régióközpontok valamelyik áruházában, hipermarketében ne juthatna hozzá a turista, de a vásárló sokszor a „márkás” termékeket keresi. A közterületeken előforduló márkanevek (a kirakatokban, a különböző reklámfelületeken) a külföldiek számára is a fogyasztás biztonságát sugallják, költésre ösztönöznek, sokszor a luxus elérhetőségét jelentik, a világmárkák mögött álló vállalatok képviselői pedig a már említett hivatásturizmusban vesznek részt. Az úgynevezett „globális márkanevek” igen jelentős értéket képviselnek, ezért piaci pozíciójukat, értéküket nyilvántartják (3. táblázat). A világ 100 legértékesebb (és ebből kifolyólag legismertebb), kiskereskedelmi forgalomban értékesíthető terméket kínáló10 márkája közül 53 rendelkezik Budapesten önálló szaküzlettel és/vagy képviselettel. Véleményünk szerint azáltal, hogy a Budapestre érkező külföldieket ezeknek a cégeknek a reklámjai veszik körül, a kirakatok az áruiktól roskadoznak, olyan pszichés környezetben mozog a vendég, amely a magyar termékek megvásárlását is jobban elősegíti. Annak ellenére, hogy a régióközpontokban is számos – a 3. táblázatban szereplő – világmárka rendelkezik telephellyel, ezekben a városokban sokkal inkább a viszonteladói hálózat kiépítésére, mintsem az önálló arculatú szaküzlet létrehozására törekedtek a hazai terjeszkedéssel megbízott menedzserek. A regionális központok számos, a szélesebb fogyasztói társadalom számára is elérhető, úgynevezett „középkategóriás márka” értékesítését végzik. Így például a sportruházatban a Budmil, a Benetton, a Fila, a Puma, a farmer divatban a Mustang, a Levi’s, a Casucci, az óra-ékszer kereskedelemben a Casio és a Swatch márka szaküzleteivel majd minden régióközpontban találkozhatunk. Ezek az árucikkek a határon túlról érkezők keresletére alapozott bevásárlóturizmusban játszanak fontos szerepet, mert vagy nem kaphatók az adott turista-kibocsátó országban vagy nálunk az ottanihoz képest jelentősen kedvezőbb áron lehet azokat beszerezni. A határhoz közel fekvő régióközpontokban megvalósuló árubeszerzések gyakran a külföldiek presztízsvásárlását szolgálják.

2. A külföldi vendégforgalom Budapesten és a régióközpontokban Sajátos fekvésének, közlekedésföldrajzi szerepének és nem utolsó sorban a Trianoni békeszerződés következtében a rivális nagyvárosok országhatáron kívülre kerülésének köszönhetően Budapest tradicionálisan meghatározó szerepet játszik hazánk vendégforgalmának bonyolításában. Pedig Budapest fővárosi pozíciója nem feltétlenül predesztinálná az ország turizmusában meglévő primátusát. Számos, jelentős nemzetközi forgalmat bonyolító európai főváros (Párizs, Berlin, Helsinki) országon belüli turisztikai súlya alig 10 százalékos, ha pedig a szomszédos országok fővárosait, Budapest potenciális

10 A 2003. évi márkanév világranglistán megtalálható cégek többsége kiskereskedelem kapható terméket állít

elő, azonban olyan vállalattal is találkozhatunk, amelynek szolgáltatása leginkább virtuális (Amazon.com, AOL, Yahoo stb.) vagy tanácsadásban ölt testet (Accenture, Morgan Stanley).

138

versenytársait vizsgáljuk, láthatjuk, hogy szerepük igencsak alacsonyabb mint Budapesté (4. táblázat).

4. táblázat A régió fővárosainak idegenforgalmi szerepe, 2002

Főváros

Összes

vendégéjszaka száma

A bel- és külföldi

vendégéjszaka aránya az ország

teljes forgalmából (%)

Külföldi

vendégéjszakák aránya

(%)

Külföldi vendégéjszakák aránya az ország

nemzetközi forgalmából

(%) Bécs 8 179 126 7 81 8 Budapest 4 947 623 27 84 40 Ljubljana 410 590 6 91 9 Pozsony 1 018 754 8 60 12 Zágráb 693 972 2 67 1 Forrás: European Travel Commision Budapest kereskedelmi és magánszálláshelyein11 eltöltött, vendégéjszakák alapján mért turistaforgalma 1990 óta csökkent, az összes vendégéjszaka száma 6,59 millióról 5,08 millióra esett vissza. A visszaesés sokkal erőteljesebb dinamikájú volt a belföldi, mint a külföldi vendégéjszakák tekintetében. Előbbi esetében 52,6, utóbbinál mindössze 11,5 százalékos csökkenés mutatható ki. A vizsgált időszakon belül a regionális központok esetében is visszaesést regisztráltak, azokban 2,92 millióról, 1,98 millióra csökkent a vendégéjszakák száma. Figyelemre méltó, hogy Budapesttel összehasonlítva a regionális központokban a külföldi kereslet csökkenése volt a drasztikusabb mértékű, 55 százalékos, miközben a belföldi vendégéjszakák mindössze 10 százalékkal mérséklődtek. A legnagyobb forgalomelmaradásról Szeged esetében számolhatunk be, ahol az 1990-es mutatóhoz képest 55 százalékos vendégéjszaka-csökkenés történt. Győr az egyetlen olyan régióközpont, ahol – igaz a többi településsel összehasonlítva a legalacsonyabb bázisról indulva – növekedett (46,6 százalékkal) a vendégéjszakában mért turistaforgalom. Budapestnek Magyarország teljes – a kereskedelmi és a magánszálláshelyeken regisztrált vendégéjszakákban mért – turistaforgalmában betöltött szerepe 1990 óta mérsékelten csökkent. A rendszerváltozáskor a főváros 29,4, 2002-ben 23,8 százalékot tett ki hazánk vendégforgalmából. Magyarország belföldi vendégforgalmának tekintetében 1990-ben Budapest 20,7, 2002-ben már mindössze 9,3 százalékos részarányt képviselt, a nemzetközi forgalomban 35,1-ról 34,9 százalékra csökkent a főváros részesedése. A régióközpontok a vizsgált időszakban együttvéve sem közelítették meg a főváros részesedését, az 1990. évi 13,1 százalékos mutató 2002-re 9,3-ra csökkent. Miközben a régióközpontoknak az ország nemzetközi turizmusában betöltött szerepe Budapesttel összehasonlítva drasztikusan visszaesett (10,6%-ról 5,4%-ra), addig a belföldi turizmusban betöltött részesedésük (14,4%) a kisebb mértékű csökkenésnek köszönhetően 2002-ben meghaladta a fővárosi értéket. A régióközpontok közül egyedül Győrnek sikerült minden mutató tekintetében az országos részesedését növelni. Budapest turizmusának egyértelmű nemzetközi jellegét mutatja egy másik arányszám,

11 A magánszálláshelyek forgalmának szerepeltetését az indokolja, hogy az ott megszálló vendég értelemszerűen

bekerül a teleülések turistaforgalmába.

139

történetesen a főváros teljes vendégforgalmán belüli külföldi kereslet mértéke, amely 1990-ben 72,5, 2002-ben már 83,1 százalékos volt. Amíg a főváros turizmusának nemzetközi jellege dominál, addig a régióközpontok a belföldi turizmus bonyolításában veszik ki inkább a részük (1990-ben még fele-fele arányban fogadták a kül- és a belföldi vendégeket). Természetesen a regionális központok belföldi turizmusát együttvéve megjelenítő 67,1 százalékos 2002. évi átlagmutató mögött erős differenciáltság húzódik: amíg Miskolcon a belföldi turizmus 80 százalékos, addig Győrött és Székesfehérváron egyaránt 53 százalékos. A legnagyobb arányeltolódást Debrecen volt kénytelen elviselni, amely esetében a belföldi turizmus részaránya 39 százalékról 71 százalékra növekedett.

0

5

10

15

20

25

Janu

ár

Februá

r

Március

Április

Május

Júniu

sJú

lius

Augus

ztus

Szepte

mber

Októbe

r

Novem

ber

Decem

ber

Magyarország

Budapest

Pécs

Szeged

Debrecen

Győr

%

Forrás: KSH

1. ábra A külföldi vendégforgalom havi megoszlása Budapesten és a regionális központokban, 2002

Budapest nemzetközi turizmusának szezonalitásában 1990 óta alig észlelhető változás. Amíg Magyarországon a nyári hónapokban regisztrált külföldi vendégéjszakák részaránya jól láthatóan kiemelkedik a többi évszakban észlelt forgalomból, addig a főváros ebben a tekintetben viszonylagos kiegyenlítettséget mutat (1. ábra). Budapest azok közé az európai nagyvárosok közé tartozik, amelyek vendégforgalma leginkább a városi turizmusban ölt testet, tehát nem kötődik olyan, az időjárástól függő attrakcióhoz vagy eseményhez, amely a szezonalitást előidézné. Budapest az ország közlekedés-szervezésének központja, a nemzetközi vendégfogadás létesítményeinek (nemzetközi repülőtér, nemzetközi hajóállomás, az átszállást biztosító főpályaudvarok, autópálya csomópontok) szinte kizárólagos letéteményese, amelyből kifolyólag bármely évszakban Magyarországra érkező vendég megkerülhetetlen állomása. Ezzel szemben a regionális központok, különösen Szeged és Debrecen turizmusának szezonalitása erőteljesebben érezteti hatását. A régióközpontok

140

többségében a külföldiek kereslete áprilistól októberig jelentkezik, Szeged és Debrecen nyári maximuma még az országos átlagot is meghaladja.

141

5. táblázat A külföldi vendégéjszakák országonkénti megoszlása Budapesten, 1990, 2002

Ország 1990 2002 Budapest Magyarország Budapest Magyarország

Amerikai Egyesült Államok 7,8 1,1 8,1 3,6 Ausztria 5,2 2,4 3,4 6,8 Bulgária 1,1 0,3 0,4 0,2 Csehszlovákia (1990) 1,2 0,6 – – Finnország 2,1 – 2,4 1,2 Franciaország 3,1 0,7 4,8 2,4 Görögország 1,9 – 1,5 0,6 Hollandia 2,7 1,5 2,4 4,0 Izrael – – 4,8 1,9 Jugoszlávia – – 3,1 1,5 Jugoszlávia (1990) 3,7 1,3 – – Kanada 1,1 – 1,0 0,4 Lengyelország 3,7 1,8 2,4 3,4 Nagy-Britannia 3,6 0,5 7,5 3,6 Németország 20,4 7,5 14,3 36,7 Olaszország 11,0 1,8 8,0 4,1 Oroszország – – 2,2 1,6 Románia 1,6 0,6 1,6 1,6 Skandinávia (1990) 5,8 1,0 – – Spanyolország – – 5,4 2,2 Svájc 3,4 0,6 1,6 1,8 Svédország – – 2,6 1,4 Szovjetunió (1990) 6,1 2,6 – – Egyéb 14,5 75,7 22,5 21 Összesen 100 100 100 100 Forrás: KSH Budapest külföldi vendégforgalmát mind 1990-et, mind 2002-t tekintve a német, az olasz, az amerikai elsősség mellett a viszonylagos sokszínűség jellemzi (5. táblázat). A statisztikai adatok nehézkes összehasonlíthatósága ellenére megállapítható, hogy Franciaország, Izrael, Nagy-Britannia, Spanyolország tekintetében fokozódott a főváros iránti érdeklődés, az osztrák, a görög, a holland, a lengyel piac viszonylatában visszaesett. Mivel az országos adatokkal összevetve éppen az utóbbi államokból érkezett vendégek esetében mutatható ki az erőteljesebb Budapesten kívüli jelenlét, ezért nagy valószínűséggel ezen szegmensek más magyar desztinációkat keresnek fel. A régióközpontok külföldi vendégforgalmának bárminemű összehasonlítását, illetve objektív értékelését a rendelkezésre álló adatok nem teszik lehetővé. Ennek ellenére megállapítható, hogy a regionális központokban a fővároshoz hasonlóan elsősorban a német vendégek szállnak meg, keresletük a többi országokból érkezőkhöz képest kiemelkedő arányú. E mellett a régióközpontok határ közeli fekvéséből következően, a szomszédos vagy közelebbi

142

országokból érkező vendégek kereslete is számottevő. Így Szegeden a jugoszláv és a román, Debrecenben az orosz és az ukrán, Győrött az osztrák és a svájci turisták jelenlétének tényét kell kihangsúlyozni.

143

3. Külföldi ingatlantulajdonosok Budapesten és a regionális központokban: turisták és/vagy befektetők

A külföldiek ingatlanvásárlása mögött álló idegenforgalmi motivációk feltárása, annak megállapítása, hogy a vásárlást mennyiben befolyásolták a korábbi turisztikai élmények illetve, hogy az ingatlan a tulajdonos szabadidő-eltöltését vagy sikeres befektetési portfolióját szolgálja, kevés információ áll rendelkezésre. Annyi bizonyossággal tudható, hogy 2001–2003 között az illetékes hatóságok 16 181 ingatlan megvásárlásához adtak ki engedélyt Magyarországon. Ha az ország településeit aszerint állítjuk sorrendbe, hogy mennyi volt 2001 és 2003 között az igazgatási területükön ingatlant szerzett külföldiek száma, akkor kirajzolódik a leginkább keresett települések képe. A vizsgált időszakban Budapest nagyságrendekkel megelőzte a többi hazai települést, mivel területén 2148 külföldi vásárolt ingatlant. A regionális központok közül Szeged tekinthető a legnépszerűbbnek (185), a Dél-Alföld központját Debrecen (138), Pécs (124), Győr (89) és Miskolc (51) követi, a legkevesebb külföldinek értékesített ingatlant Székesfehérváron (18) regisztrálták.

2. ábra A Budapesten ingatlant szerzett külföldiek száma kerületenként 2001-2003

(Forrás: BM)

A fővároson belül leginkább keresett városrészeknek a VI. (255), a VII. (213) és az V. (203) kerület tekinthető, ahol annyi külföldi ingatlanvásárlást regisztráltak, mint az országos rangsor

144

második, harmadik és negyedik helyén álló Szegeden, Cserszegtomajon (178), Sopronban (169) és Debrecenben együttvéve (2. ábra). A külföldiek által a fővárosban megszerzett ingatlanok 91 százaléka lakás vagy lakóház, a telekvásárlás nem jellemző. Budapest domináns vásárlói közé tartoznak a németek (18,3 %), a románok (9,4%) és az amerikaiak (7,3%).

145

4. A nemzetközi vonzerők bővülésének folyamata Budapest és a régióközpontok turizmusában

Ha abból a megközelítésből indulunk ki, hogy idegenforgalmi vonzerő alatt értendő minden

olyan dolog és viszony, amely számottevő turista érkezését váltja ki, akkor a nemzetközinek

nevezett attrakciók esetében külföldiek jelentősebb tömegeinek érdeklődését kell

feltételeznünk. Jelen elemzésünkben valójában arra a kérdésre keressük a választ, hogy

Budapesten és a regionális központokban a rendszerváltozás óta létrejöttek-e olyan

idegenforgalmi vonzerők, amelyek a külföldi vendégek körében is keresetté váltak. Mivel

nincs arra vonatkozó statisztika, hogy az egyes attrakciók igénybevétele milyen arányban

oszlik meg a bel- és a külföldi vendégek között, ezért az elkövetkezendőben kizárólag a

szakértői értékelésre támaszkodva elemezzük a problémát.

Első megközelítésből megállapíthatjuk, hogy Budapest és a regionális központok önmagukban is egy-egy attrakciót képviselnek és mint ilyenek turizmuselméletileg a társadalmi munkamegosztásból fakadó élettérként, egyedi arculatú, a külföldiek érdeklődésére számottartó városokként értelmezhetőek. Azonban egyedül Budapest vonatkozásában beszélhetünk az abszolút nemzetközi vonzerő kategóriájának való megfelelésről, mivel hasonlóan Londonhoz, Párizshoz vagy Bécshez az európaiak számára nem kell különösebb magyarázat, érvelés arra vonatkozólag, hogy miért érdemes Budapestre látogatni. A régióközpontok többségének esetében az ismertségből fakadó biztos látogatottság elsősorban a belföldi turizmusban kamatozik. Természetesen ennek a városmarketing szempontjából viszonylag kényelmes pozíciónak a megőrzése új attrakciók létrehozásával is elősegíthető. 1990 óta a főváros nemzetközi turizmusát érdemben befolyásoló új, épített attrakció nem született, azonban számos műemlék felújítása, rekonstrukciója, elsősorban a helyi lakosság igényeit kielégítő kereskedelmi egység létrehozása, bizonyos rendezvények mégiscsak elősegítették Budapest nemzetközi ismertségének a megőrzését. A millecentenáriumi ünnepségekre és az államalapítás 1000. évfordulójára megszépült Halászbástya, Szent István szobor, Hősök-tere, Szent István Bazilika, az Országház mellett meg kell említeni a renovált Dohány utcai Zsinagógát, vagy az egykori izraelita templomból létrehozott Páva utcai Holokauszt Emlékmúzeumot. Utóbbi hasonlóan a Terror Háza Múzeumhoz azok közé a vonzerőkhöz sorolandók, amelyek épülete funkcióváltás révén vált a nemzetközileg is értékesíthető attrakcióvá.

146

Budapestnek a külföldiek által is lépten-nyomon érzékelhető kiskereskedelmi arculata jelentős mértékben átalakult, ez a változás elsősorban a korábban már említett szabadidős vásárlásokat segíti elő. A városközpontba települt európai színvonalú bevásárlóközpontok (Mamut, Westend) mellett meg kell említeni a külföldön is jól csengő Váci utca déli irányba történő meghosszabbítását és a Nagyvásárcsarnok felújítását is. A kiskereskedelem, a vendéglátással szimbiózisban az egyre bővülő sétáló utcákba is belopta magát (Liszt Ferenc tér, Ráday utca, Hajós utca, Nagymező utca). A főváros kulturális arculatához tartozó létesítmények és rendezvények területén is a bővülés ténye mutatható ki. A „Pesti Broadway” koncepció, vagyis a Belső Terézváros Budapest kiemelt kulturális negyedévé való átalakítása során felújításra kerültek az ott elhelyezkedő színházak (Thália, Opera), de sokkal inkább a térség kulturális miliője mintsem az előadások hatnak a nemzetközi turizmusra. Ez igaz a Nemzeti Színházra is, megépítése inkább építészeti, mintsem kulturális érdekesség a külföldiek számára. Egyedül a Sziget-Fesztivál nevezhető olyan a külföldiek által is kimutathatóan látogatott eseménynek, amely teljesen új színfolt Budapest idegenforgalmi kínálatában. Nem szabad megfeledkezni a Nyári Operett és Balett Fesztiválról, a Budapest Parádéról, a Borfesztiválokról, a Zsidó Nyári Fesztiválról, amely színesítik a külföldieknek szóló kulturális kínálatot. Budapest 1988 óta az UNESCO Világörökség része. A Budai Várpalota és környéke a Duna-part panorámájával 2002-ben kibővült az Andrássy úttal, így ez a megtisztelő cím is kiválthatja a nemzetközi turisták érdeklődését. A régióközpontok közül a nemzetközileg is számottevő vonzerők tekintetében a Debrecenben és Győrött végrehajtott fejlesztések nevezhetők mérvadónak. A Piac utca sétáló utcává való alakításával olyan sajátos arculatú, történelmi településközpontot hoztak létre Debrecenben, amely a vele párhuzamosan végrehajtott beruházásokkal (Thermál fürdő felújítása, Aquaticum elnevezésű mediterrán élményfürdő létrehozása, Főnix rendezvénycsarnok, Jégcsarnok a sportrendezvények lebonyolítása érdekében) együtt potenciális célállomásává teszi a civis várost. Győr nemzetközi turizmus lebonyolítására alkalmas vonzerői között Debrecenhez hasonlóan a város főterét jelentő Széchenyi tér átépítése és egy termálfürdővel egybeépített élményfürdő kialakítása említendő. Szeged elsősorban a kulturális rendezvények területén igyekezett a nemzetközi érdeklődés homlokterébe kerülni. A Nemzetközi Kamionos Country Találkozó, a Theater International, Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója, a Nemzetközi Tiszai Halfesztivál, a Szegedi Nemzetközi Gitárfesztivál, a Natura Nemzetközi Kézműves Szakkiállítás és Vásár évről évre több tízezer külföldi érkezését váltják ki. Miskolc a rendezvények közül a Nemzetközi Operafesztivállal, a vonzerőt feltáró létesítmények tekintetében pedig a Miskolctapolcai Barlangfürdő felújításával járult hozzá a város nemzetközi turizmusba való bekapcsolásához. Pécsett a nemzetközileg értékesíthető új vonzerők közül kiemelkedő szerepe van az ókeresztény síremlék világörökséggé nyilvánításának, amely így egy potenciális örökségturisztikai helyszínné változott. Székesfehérvár a királysírok környezetének felújítása és modern interpretációja mellett nem hozott létre új attrakciót.

147

5. Turizmuspolitika Budapest és a régióközpontok turizmuspolitikája, vagyis a döntéshozói mechanizmusban résztvevő személyek és szervezetek turizmushoz fűződő viszonyának és hozzáállásának a megtestesülése egyértelműen elősegíti a települések nemzetközi sikereit. A vizsgált városok közgyűléseiben és polgármesteri hivatalaiban kivétel nélkül megtalálhatóak a turizmusért felelős szervezetek és személyek. A Fővárosi Közgyűlésben működő Kereskedelmi és Turisztikai Bizottság, annak Tanácsadó Testülete, a Főpolgármesteri Hivatal Kereskedelmi, Turisztikai és Fogyasztói Érdekvédelmi Ügyosztályának tevékenysége jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy Budapest turizmusának versenyképessége megőrzésre és fejlesztésre kerüljön. A Fővárosi Közgyűlés delegáltjai részt vesznek a Budapest-Közép-Duna-vidéki Regionális Idegenforgalmi Bizottság munkájában, elősegítik, hogy a főváros méltó, de ne kizárólagos desztinációja legyen a régióba érkező külföldieknek. Budapest turizmusának marketingjéért egy önálló szervezeti egység, a Budapesti Turisztikai Hivatal a felelős, amelyet 1996-ban hívtak életre, és 2001-től közhasznú társaságként működik.

148

6. táblázat A regionális központok turizmuspolitikájának megtestesülése, 2004

Az önkormányzati munkatárs Település Beosztása szervezeti

egysége

A közgyűlésben működő

bizottság neve

Turizmusfejlesztési koncepció

Turizmus a városfejlesztési koncepcióban

Székesfehérvár Turisztikai referens

Kommunikációs és Civilkapcsolatok Iroda

Vállalkozási, Kereskedelmi és Turisztikai Bizottság,

Igen Részben

Pécs Turisztikai referens

Tisztségviselői Kabinet

Gazdasági, Tulajdonosi és Vállalkozói Bizottság

Igen Igen

Miskolc Idegenforgalmi referens

Kulturális és Vendégforgalmi Osztály

Idegenforgalmi Bizottság

Igen Igen

Győr Idegenforgalmi referens

Önkormányzati és Ügyvitelszervezési Iroda Külső Kapcsolatok Csoportja

Idegenforgalmi Bizottság

Igen Részben

Debrecen Idegenforgalmi referens

Városmarketing Csoport

Városfejlesztési Bizottság

Igen Igen

Szeged Idegenforgalmi referens

Oktatási, Kulturális és Sport Iroda

Kulturális, Közművelődési és Idegenforgalmi Bizottság

Elfogadás alatt Igen

Forrás: a települések polgármesteri hivatalai A regionális központok kivétel nélkül jól artikulált és sikeresen működő turizmuspolitikát folytatnak (6. táblázat). Minden polgármesteri hivatalban megtalálható a turizmus ügyeiért felelős, az azzal kapcsolatos adminisztratív és szervezési teendőket ellátó köztisztviselő idegenforgalmi/turisztikai referensi beosztásban. A tekintetben azonban már jelentős eltéréseket mutatnak a régióközpontok önkormányzatai, hogy a turizmust hol helyezik el a hivatali szervezeten belül. A turizmusnak nincs önálló szervezeti egysége egyetlen vizsgált önkormányzatban sem, más helyhatósági teendők közé beépülve kristályosodik ki. Részben ezzel is összefügg, hogy mindössze két régióközpontban (Miskolc, Győr) találkozhatunk a közgyűlésen belül önálló arculattal működő Idegenforgalmi Bizottsággal, az esetek többségében más feladatterületekkel összevonva jelenik meg, de olyan település is előfordul, ahol a turizmus egyáltalán nem kap helyet a bizottság elnevezésében (Debrecen, Pécs). A turizmuspolitika egyik igen fontos dokumentuma a régióközpontok idegenforgalmi fejlesztési koncepciója, mivel eredendően annak végrehajtása ró az önkormányzatokra bizonyos, sokszor a törvényben előírtakat meghaladó feladatot. Szegedet is ide értve, ahol elfogadás alatt áll a koncepció minden régióközpont rendelkezik a tárgyalt dokumentummal. Szerencsésebb esetben a települések városfejlesztési koncepciója is magában foglal egy önálló turizmusfejezetet, amely összehangolja a vendégforgalom eredményes kiszolgálásával és a

149

helyi lakosság életminőségét biztosító célok végrehajtásával összefüggő feladatokat.

7. táblázat Budapest fontosabb adóbevételei 1999-2003 (millió forint) 1999 2000 2001 2002 2003 Idegenforgalmi adóbevételek 1.770,4 1.947,0 2.097,0 1.869,0 1.884,0 Iparűzési adóbevételek 46.364,516 46.088,012 49.542,720 56.304,473 62.591,304

Forrás: Főpolgármesteri Hivatal Budapest kereskedelmi és magánszálláshelyein eltöltött vendégéjszakák után fizetett, az állami normatívával bővített idegenforgalmi adóbevételek hozzájárulnak a Budapesti Turisztikai Hivatal működési költségeihez, az úgynevezett nagyrendezvényekhez, a Fővárosi Idegenforgalmi Alaphoz, a városüzemeltetéshez és bizonyos várospromóciós fejlesztésekhez (7. táblázat). Ezekkel a ráfordításokkal közvetlenül és közvetett módon is elősegítik Budapest nemzetközi turizmusának fejlesztését.

8. táblázat Néhány regionális központ idegenforgalmi adóbevételei (ezer forint)

1999 2000 2001 2002

Település Idegen-

for-galmi

Összes

Idegen for-

galmi

Összes

Idegen-for-

galmi

Összes

Idegen for-

galmi

Összes

Miskolc 21 087 3 117 533 20 266 3 645 305 25 500 4 043 328 35 500 4 705 441 Székes-fehérvár

0 4 300 000 2 759 5 500 000 3 710 7 000 000 3 600 7 600 000

Győr 8 243 3 546 745,5 10 674,7 4 582 317,6 12 988,5 6 043 343,7 11 507 6 507 218 Forrás: a települések polgármesteri hivatalai

Ha a főváros vendégéjszakák után fizetett idegenforgalmi adóbevételeit összehasonlítjuk a regionális központok ezen forrásával, láthatjuk, hogy a két csoport közötti különbség nagyságrendekben tér el egymástól (8. táblázat). Annak ellenére, hogy az értékeléshez nem áll teljes körű adatbázis a rendelkezésre, megállapítható, hogy a regionális központok önkormányzatainak az igazgatási területükön eltöltött vendégéjszakák utáni adóbevétele tízmilliós, míg Budapest esetében milliárdos nagyságrendű. A legnagyobb idegenforgalmi adóbevételre szert tevő Debrecen esetében is csak 40 millió, míg Székesfehérváron mindössze 3,6 millió forint. A regionális központok teljes adóbevételéhez képest elhanyagolható az idegenforgalomból származó adó, mivel az 2002-ben egyik település esetében sem érte el 1 százalékot meghaladó részesedést. Budapest és a regionális központok turizmusának nemzetközi sikereihez a turizmuspolitika

azáltal is hozzájárul, hogy reprezentánsai számos nemzetközi szervezetben képviselik a

települések érdekeit. Budapest esetében ezen a területen a turizmus szempontjából

relevánsnak nevezhető az Európai Fővárosok Turisztikai Hivatalainak Szövetségében

150

(FECTO: Federation of European Capital’s Tourist Offices), az Uniós Fővárosok

Szövetségében és a Fesztiválvárosok Szövetségében való tagság. A regionális központok

esetében sokkal ritkábban érhető tetten az ilyen fajta nemzetközi jelenlét, amely okainak

feltárása túlmutatna a jelen elemzés keretein. Székesfehérvár az Európai Középvárosok

Hálózatának tagjaként igyekszik a település turizmusának érdekeit is képviselni, Pécs azonban

széleskörű nemzetközi idegenforgalmi és kulturális tevékenységet fejt ki, többek között tagja

az Európai Történelmi és Kulturális Városok Szervezetének (AVEC), a Világörökségek

Nemzetközi Szervezetének (WHO) és a Duna-Dráva-Száva Interregionális

Együttműködésnek.

Budapest és a regionális központok testvérvárosi kapcsolatai jelentős mértékben elősegíthetik

a települések adott országban való ismertségét, pozitív képének kialakítását elsősorban a

gazdaság, a kultúra, az oktatás, a politika, de az élet számos más területén is. A rendszeres

kapcsolattartás utazások révén tartható fent, amelyet a programokban résztvevők baráti,

családi körének látogatásai is követhet, amelyből közvetlenül is profitál a turisztikai szakma.

Az 1990 után létrejött testvérvárosi kapcsolatok egyik jellemzője, hogy a települések

igyekeznek az országon belüli igazgatási besorolásukhoz megfelelő külföldi településpárt

találni, de olyan eset is előfordul, hogy a településhierarchia alacsonyabb vagy magasabb

fokán álló várossal születik megállapodás. Budapest azonos közigazgatási jogállású

testvérvárosai közé tartozik Tel-Aviv, Bécs, Szarajevó, Berlin és Lisszabon, e mellett Forth

Worth vagy Frankfurt am Main és New Yorkot is a magyar főváros testvértelepülése. A

regionális központok teljesség igénye nélküli áttekintéséből jól kirajzolódik a tartalmában is

151

gazdag testvérvárosi kapcsolatrendszer működtetése, amelyek között olyan európai uniós

régióközpontokkal is találkozhatunk mint Lyon (Pécs), Lodz (Szeged), Kassa (Miskolc,

Debrecen). Ugyanakkor turisztikailag „jó” helyek is szerepelnek a magyar régióközpontok

testvérvárosai között: Debrecen (Cattolica, Szentpétervár), Miskolc (Tampere, Burgasz), Győr

(Nazareth-Illit), Székesfehérvár (Zadar), Szeged (Pula, Kotor, Nizza, Cambridge), Pécs (Graz,

Seattle).

6. Összegzés

A turizmusnak mint nemzetközi funkciónak a területi fejlődésben betöltött közvetlen szerepe azokon a településeken mutatható ki, amelyeken a külföldi vendégek szabadidős tevékenységéhez vagy a hivatásuk végzéséhez kötődő folyamatos költése a helyi gazdasági és társadalmi életet számottevően befolyásolja. Ahol a szezonalitás viszonylagos kiküszöbölése mellett egész évben fenntartható külföldi vendégforgalom jelentkezik, ott a turizmust a területi fejlődés egyik letéteményesének kell tekintenünk. A turizmus közvetett hatásai ugyan befolyásolják a fejlődés irányát és ütemét, azonban kimutatható szerepe csak a gazdasági, társadalmi folyamatok árnyalásában jelentkezik. Azok a települések, amelyek a fenntartható fejlődést szolgáló, egész évben igénybe vehető attrakciókkal rendelkeznek, sokkal inkább számíthatnak a külföldi turisták érdeklődésére mint azok, ahol a vonzerők korlátozottan hasznosíthatók. Ennek megfelelően Budapestet Pécset, Debrecent és Győrt sorolhatjuk azok közé a települések közé, amelyek kapcsán a turizmus nemzetközi funkciójának megjelenéséről beszélhetünk. Budapest életében a turizmus azok közé a nemzetközi funkciók közé tartozik, amelyek nemcsak önmagukban, hanem más funkciók közé beépülve is képesek kiteljesedni. A főváros turizmusa olyan sajátosságokkal bír, amely a gazdaságtól a sporton és a kultúrán keresztül egészen a politikáig képes az adott szféra működését a külföldi vendégforgalomban realizálható jelenségként értelmezni. Ugyanakkor a külföldiek érkezése jótékony hatással lehet a fenti szegmensek sikereire is. Becslések szerint évente Budapest állandó lakosságával megegyező számú külföldi látogat el a fővárosba, akik kiszolgálása, ellátása, tartózkodásuk élménytelivé tétele érdekében a legkülönbözőbb nemzetközi láncok telepedtek meg. Akár a szállodaipart, akár a vendéglátást, akár a kiskereskedelmet vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a legismertebb, a legnagyobb nemzetközi kiterjedéssel bíró vállalatok tartják Budapestet megfelelő befektetési terepnek. Budapest turisztikai kínálata annak ellenére, hogy az egyedi vonzerők száma a nemzetközi turizmusra számottevő hatást gyakorló mértékben nem változott, olyan minőségi átalakuláson ment keresztül, amely a jövőbeli működés, a fenntarthatóság zálogát jelenti. A főváros turizmuspolitikájában érvényesülő nemzetközi

152

kapcsolatok és szervezeti részvétel jelentősen előmozdítja Budapest idegenforgalmának sikereit. Budapest idegenforgalmi mutatói messze kiemelkedők a régióközpontokéhoz képest. Mind a külföldiek keresletére leginkább számottartó szállodai férőhelyek, mind az összes kereskedelmi és magánszálláshelyen eltöltött külföldi vendégéjszakát figyelembe véve a főváros országos részesedése többszöröse a régióközpontok együttes értékeinek. A régióközpontok turizmusát sokkal inkább a belföldi mintsem a külföldi forgalom lebonyolítása jellemzi. Ennek ellenére Győrnek az Európai Unióból (különösen Ausztriából és Szlovákiából) autópályán történő gyors megközelíthetősége és a multinacionális vállalatok jelenlétéből fakadó hivatásturizmusa, Pécs és Debrecen egyetemi városi mivolta, továbbá előbbi világörökségi listás vonzereje, utóbbi saját és Hajdúszoboszló egészségturizmusából táplálkozó kereslete teszi lehetővé az évi 100 ezret meghaladó külföldi vendégéjszaka regisztrálását. Szeged, Miskolc, Székesfehérvár külföldi vendégéjszakái alapján realizálódó gazdasági és társadalmi hatás pillanatnyilag nem tekinthető a turizmusnak, mint nemzetközi funkciónak a területi fejlődésben érvényesülő mértékűnek. Összefoglalva megállapítható, hogy a vizsgált településállományon belül 1990 óta a külföldi kereslet és az azt kiszolgáló létesítmények Budapest-centrikussága nem oldódott. A turizmus-funkcióban észlelhető területi hierarchikusság akár a szállodai egységek minőségi és mennyiségi mutatóit, akár a vonzerők ismertségét, akár a turizmuspolitikát vesszük szemügyre egyértelműen fővárosi dominanciájú. A regionális központok között hierarchikus differencia nem észlelhető, a települések idegenforgalmi vonzerői, illetve az arra épülő turisztikai termékek versenyképesek, a vendégéjszakában kimutatható sikerek a megközelíthetőség és a marketingkommunikáció függvénye.

153

NEMZETKÖZI KULTURÁLIS SZEREPKÖRÖK

A MAGYARORSZÁGI VÁROSOKBAN

KÉSZÍTETTE

KERESZTÉLY KRISZTINA

(MTA RKK KÉTI)

KÖZREMŰKÖDŐK

POLYÁK LEVENTE (ELTE)

KOVÁCS RÓBERT (OSO POLAR Kft)

154

Kultúra és művelődés mindig is alapvető szerepet kapott a városok fejlődésében. Ez a szerep természetesen túlmutat a napi kikapcsolódás, a szabadidő eltöltés vagy a művészetekben való gyönyörködés szintjén: a kulturális szféra számos szempontból közvetlenül vagy közvetetten befolyásolja a város fejlődését. Kölcsönhatásban áll a város társadalmi összetételével (ez a sokszínű városi kultúra alapja), fizikai fejlődésével (a (város)építészet, a várostervezés „művészete”), gazdasági vonzerejével (a kulturális turizmuson, a kulturális szolgáltatások nyújtásán keresztül), és sorolhatnánk. Mára ezek a hatások úgy tűnik, jelentősen felerősödtek. Az 1980-as évektől a nyugati, fejlett országokban egyre nagyobb hangsúly került a kultúra városfejlesztő szerepére: mint minden „újnak” tetsző jelenség esetében, itt is csak arról volt szó, hogy a kulturális szféra helye a városok gazdasági és területi fejlődésében az addigiakhoz képest érzékelhetően megnövekedett. E jelenség okait egyre gazdagodó szakirodalom tárgyalja Nyugat-Európában, és különösen az angolszász világban. Az okok között elsőként az új gazdaság megváltozott, elsősorban az immateriális termékekre és a szolgáltatóiparra támaszkodó szerkezete szerepel, melynek következtében a nyolcvanas, és különösen a kilencvenes évektől egyre meghatározóbb jelentőséget kap az ún. kulturális vagy szimbolikus gazdaság. Ennek az igen kiterjedt ágazatnak a legfőbb jellemzője, hogy a szolgáltatások illetve termékek gazdasági értékét nem az anyagi, hanem a szimbolikus értékük határozza meg. A kulturális gazdaság (vagy kulturális ipar) körébe tehát minden szimbólumokon alapuló termék vagy szolgáltatás beletartozik: kezdve a hagyományos kulturális és művelődési szolgáltatásoktól (ld. múzeum, színház, könyvtár levéltár) egészen a klasszikus értelemben vett, a művelődéssel sokszor csak távoli kapcsolatban álló iparágakig (pl. étterem, szórakoztatóipar, reklám, márkás termékek gyártása stb.). A kulturális szféra, kiterjedésével párhuzamosan, egyre erőteljesebben hat a városok, települések gazdasági fejlődésére : munkahelyek teremtése, a beruházások és az ingatlanpiac befolyásolása vagy a turisztikai vonzerő és bevételek növelése által.

A kulturális gazdaság, természeténél fogva elsősorban a nagyvárosokban koncentrálódik. Ám

a kilencvenes évektől kezdve egyre nagyobb szerepet kap a kis- és középméretű városokban

is. Ennek oka, hogy az erősödő globális folyamatok és a gyengülő nemzetállami befolyás

okán a városok fejlődését a kilencvenes évek óta némileg megváltozott feltételek határozzák

meg. Az országon belüli városhierarchiában kapott rangjuk mellett helyzetüket mára már

egyértelműen meghatározza a nemzetközi városhierarchiában kapott szerepük, vagyis az a

képességük, hogy a hozzájuk hasonló méretű és adottságú városokkal szemben vonzóbbak,

„versenyképesebbek” legyenek, és így alapozzák meg gazdasági fejlődésüket. A

versenyképesség és a vonzerő egyik alapfeltétele az „érdekesség”, az „egyediség” és

„eredetiség” elérése, ezen feltételek betöltésére pedig különösen alkalmasak a kulturális

gazdaság különféle elemei, hiszen a kultúra egyik alapvető jellegzetessége az identitás

teremtésre való alkalmassága. Ilyen módon a kultúra és a művelődés a fizikai és gazdasági

városfejlesztés egyre fontosabb alkotóelemévé válik. A kultúra városfejlesztésben játszott

szerepének megítélésében a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy a városkutatásban

megszokott mérőszámokkal és mutatókkal ennek a szerepnek csak korlátozott formáját és

jelentőségét lehet megállapítani. A hagyományos mutatók ugyanis nem veszik tekintetbe azt,

155

hogy a kulturális gazdaság hatása a városfejlesztésben közvetlen és közvetett módon egyaránt

megjelenhet, ez utóbbi esetben pedig szimbolikus jellege által akár egyszerre többféle hatást

is generálhat. Egy múzeum építése pl. a kulturális vonzerő teremtésén túl az ingatlanpiac

változására, az új épület környékének megújulására, társadalmi átalakulására hathat; egy

kulturális esemény a turisztikai bevételek növekedésén, a külföldiek megjelenésén és így a

város nemzetközi ismertségének növekedésén túl a társadalmi kohézió irányába is hathat,

elősegítheti a városban található különböző társadalmi rétegek és kulturális szereplők

együttműködését egy közös cél érdekében.

A kultúrának a város növekedésére gyakorolt ilyen széleskörű hatását Magyarországon az elmúlt években kezdték felismerni tudományos és gyakorlati szakemberek, önkormányzatok vezetői, politikusok stb. Véletlen egybeesés az oka, hogy ez a kérdés 2004 őszén, vagyis pont e tanulmány készítésekor különlegesen aktuálissá vált. Jelenleg zajlik ugyanis a 2010-es Európai Kulturális Fővárosi cím elnyeréséért zajló verseny a magyarországi városok között. A pályázat szűkös határideje ellenére a hetek múlásával egyre több város jelenti be pályázási szándékát – az esetek többségében egyértelműen gazdasági okokkal indokolva jelentkezését. „A cím elnyerése az egész Európára kiterjedő figyelmen túl fejlesztésekkel, munkahelyteremtéssel járna együtt, továbbá soha nem látott értékekkel gazdagodna a város" - hangsúlyozta Szita Károly, a versengő városok körébe legutolsóként belépő Kaposvár polgármestere (Népszabadság, 2004. nov.4.). Az alábbi tanulmányban, a fenti aktualitástól függetlenül, de mégis hasonló témával foglalkozunk: a magyarországi városok nemzetközi kulturális szerepköreivel. Azt igyekszünk kimutatni, hogy a különböző gazdasági, társadalmi vagy demográfiai tényezők mellett a kulturális szerepkörök és kapcsolatok is erősen befolyásolják a városok nemzetközi ismertségét és vonzerejét. A vizsgált hét városban a következő fejezetekben fogjuk elemezni a nemzetközi kulturális szerepköröket:

1. Módszertan: a városok nemzetközi kultúrájának főbb (vizsgált) elemei. 2. A városok bemutatása egyenként. 3. Összefoglalás: A városok nemzetközi kulturális szerepköreinek jellemzői,

statisztikai és a gyűjtött adatok alapján, valamit a magyarországi nemzetközi kulturális életet általában jellemző problémák felsorolása.

156

1. Módszertan 1.1 A források

A nemzetközi kulturális szerepkörök elemeit az egyes városokban készült interjúk alapján állítottuk fel és elemeztük. Mindegyik városban igyekeztünk lehetőség szerint eljutni a kulturális élet minél több szereplőjéhez:

a) a városi önkormányzat kulturális ügyekért felelős tisztviselőjéhez vagy annak képviselőjéhez;

b) ha ilyen létezett, a városi fesztiválok ill. egyéb események szervezéséért felelős kulturális központ képviselőjéhez (pl. Győri Fesztiváliroda, Pécsi Kulturális Központ, debreceni Főnix rendezvényiroda);

c) nemzetközi kapcsolatokkal kiemelten rendelkező, de az önkormányzattól független kulturális intézmény (pl. Pécsi Közelítés galéria és egyesület, miskolci Mission Art Galéria…) képviselőjéhez;

d) a város kulturális ügyeit ismerő, az önkormányzattól független fórum képviselőjéhez (pl. Debreceni Disputa folyóirat; Szegedi Délmagyarország napilap, Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció szakának vezetője )

e) Ha volt ilyen, az adott városban az Európai Kulturális Főváros projekt koordinátorához, felelőséhez.

Ezen kívül az interneten, helyi folyóiratok legfrissebb számaiban, illetve a kulturális intézmények és események programkínálatában néztünk utána az adott város „nemzetközi kultúrájának”. 1.2 A fogalom Az interjúk készítése szempontjából is elengedhetetlen feladat volt a vizsgálat elindítása előtt a fogalom tisztázása, annak átgondolása, hogy mit értünk a „nemzetközi kulturális szerepkörök” kifejezés alatt? Már csak azért is nehéz ennek a fogalomnak a tisztázása, mert első hallásra az interjúalanyok számára érthetőnek és egyszerűnek tűnhet a kifejezés; később azonban sok esetben kiderül, hogy mindenki egy kicsit mást ért ugyanazon fogalom alatt. A kutatásunk során magát a kultúra fogalmát is viszonylag szűk értelemben használtuk. A kreatív, alkotásra, művelődésre vonatkozó kultúra-fogalomra koncentráltunk, és nem vizsgáltuk a kultúra antropológiai jelentéséhez tartozó jelenségeket. Vagyis pl. nem vizsgáltuk a külföldi lakosok illetve a helyi nemzetiségi lakosok jelenlétének, és az ebből fakadó multikulturalizmusnak a jelentőségét. A kultúrát tehát egyrészt a városverseny, a városimage, a város nemzetközi kapcsolatai, vagyis a városfejlesztés szempontjából vizsgáltuk. Másrészt ezen belül is igyekeztünk a kreatív, újító kulturális tevékenységekre összepontosítani, hiszen ezek azok, amelyek valóban erős, a város számára hosszú távon is fennmarad(hat)ó értékeket jelentő nemzetközi ismertség és kapcsolatok teremtésére

157

alkalmasak. Ez az igyekezet sok esetben ahhoz vezetett, hogy az intézmények, interjúalanyok megválasztásánál kifejezetten valamilyen kortárs művészeti intézmény képviselőjét kerestük fel. A dinamikus és hatékony nemzetközi szerepkörök, közvetítő funkciók megléte ugyanis minden esetben az újító szemlélet meglétét feltételezi, és ez alól természetesen – és különösen – a kultúra sem kivétel. Erre a szerepre pedig különösképpen a kortárs művészet alkalmas. Az élő és újító, kölcsönös, személyes hatásokon és együttműködéseken is alapuló művészet adja ugyanis a legrugalmasabb és legdinamikusabb keretet a különböző kapcsolatok, hálózatok kialakulásához. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a klasszikus zene, képzőművészet vagy előadó művészet terén ne lenne fontos a nemzetközi kapcsolatok vagy az újítás szerepe.12 Ám a kortárs művészetek esetében ezek a kapcsolatok és tevékenységek általában sokkal informálisabban és rugalmasabban működnek. A kortárs művészet mind tartalma, mind szerveződése tekintetében gyorsabban reagál a városban lejátszódó változásokra, közvetlenül felhasználja és befolyásolja azokat, legyen szó az épített környezetről, a gazdasági kapcsolatokról, a városi társadalomról, a politikáról vagy a divatról. A művészek, a művészeti szervezők és a közönség közötti átfedéseket az azonos érdeklődési körök mellett gyakran az azonos ismeretségi körökhöz való tartozás is elősegíti. Mit nevezünk tehát „nemzetközi kultúrának” ebben a tanulmányban? A fentiek alapján már leszűkített fogalomnak is kétféle értelmezése lehetséges:

a) A városban „bemutatott” kultúra nemzetközi-e? Vagyis: a meghívott fellépők, kiállítók, vagy éppen a bemutatott darabok képviselnek-e nemzetközi, pl. európai értékeket?

b) Létezik-e nemzetközi kulturális közvetítő szerep a városban? Milyen kulturális kapcsolatok állnak fenn? A kultúra-finanszírozásban mekkora szerepe van a nemzetközi vagy külföldi forrásoknak és szereplőknek?

A városok kulturális szereplőivel a fenti értelmezés alapján előkészített kérdések segítségével interjúkat készítettünk. Az interjúk alapján tudtuk felállítani azt a már konkrétabb szempontrendszert, amelynek összeállítottuk ezt a tanulmányt. 1.3 A nemzetközi kulturális szerepkörök elemei Az alábbiakban a kulturális életnek azokat a területeit soroljuk fel, amelyekről az interjúk alapján az derült ki, hogy a városok nemzetközi kulturális kapcsolatainak, szerepköreinek kialakítását meghatározzák.

a) A kultúra „helye” a városban: kulturális mutatók alapján; a városi önkormányzat kulturális politikája: kulturális kiadások aránya, kulturális koncepció főbb vonalai, van-e külön kulturális ügyekért felelős osztály stb.

b) nemzetközi jelentőségű kulturális események, fesztiválok c) a város kiemelkedő kulturális/művészeti intézménye, mely kiterjedt kulturális

kapcsolatokkal rendelkezik, és a mely egyben alkalmas arra is, hogy a várost szimbolizálja.

d) testvérvárosi kapcsolatok, amelyek általában a városok kulturális diplomáciai

12 „Kortárs” művészet alatt a kortárs képzőművészetet, táncművészetet, az alternatív színházat, az

„intellektuális” könnyűzenét (dzsessz, világzene, etno-zene), a többfunkciós, alternatív jellegű intézményeket értjük, a „klasszikus” pedig a klasszikus zenét, az operát, a hagyományos repertoár színházak és az állami múzeumok nagy részét érinti.

158

tevékenységének főbb terei. e) A város (vagy egy intézményének) részvétele egy – vagy több – nemzetközi kulturális

hálózatban, esetleg más városokkal közösen beadott pályázatban. f) A nemzetközi források jelenléte a kultúrafinanszírozásban (pl. nemzetközi vállalat

szponzorizációs tevékenysége, külföldi kulturális központok támogatása – ld. Francia Intézet – , egyéb közvetítők….)

g) A város megjelenése az Európai Kulturális Főváros pályázaton és a pályázat koncepciójának főbb vonalai.

A városokról készített beszámolókat e szempontok alapján készítettük el.

2. A városok bemutatása 2.1 Pécs Pécs kulturális jelentősége különös hangsúlyt kap az Európai Kulturális Főváros címre való pályázással, bár ez alapjaiban nem változtatja meg a város kulturális orientációit. Pécs marketing-koncepciója szerint a város vonzerejét szellemi kulturális értékei, sajátos stílusa felmutatásával kell megnövelni, felülírva a korábbi „ipar- és bányaváros”- képet. A koncepció által megjelölt irányelvek Pécset nemzetközi kontextusban képzelik el, az európai városhálózat integráns részeként, a közép-európai munkamegosztás aktív szereplőjeként, regionális szerepét többek között szellemi- és idegenfogalmi centrum-voltában látják. „A mediterrán hangulatok városa” – így szól a szlogen, amelynek segítségével a város hangsúlyozni próbálja különleges földrajzi és építészeti adottságait. Beruházások és beruházási tervek Pécsett az utóbbi években nem igazán valósultak meg jelentős méretű kulturális fejlesztések. A város vezetősége és kulturális szereplői (művészeti múzeumok, szervezetek, folyóiratok vezetői, egyetemi tanárok) tisztában vannak azzal, hogy a jelenlegi intézményi struktúra meglehetősen töredezett, hosszú távon nem működőképes. Miután Pécs is benyújtja pályázatát a 2010-es Európai Kulturális Főváros címre, a pályázati célkitűzésekről szóló közbeszéd során a város szakmai és politikai köreiben konszenzus alakult ki azt illetően, hogy a Kulturális Főváros programsorozatának lebonyolításához komoly intézményi beruházásokra van szükség. A városháza egy olyan nagyszabású kulturális intézmény, „Kultúrpalota” létrehozására készül, amely mindenféle művészeti és tágabb értelemben vett kulturális produkció, esemény befogadására képes, és regionális hatáskörrel bír; ezt az ötletet azonban elhamarkodottnak, és monomániásnak bélyegezte a város kulturális szereplői egy része által megfogalmazott kritika, hangsúlyozva, hogy hiba lenne presztízsberuházásokat állítani az EKF-program középpontjába.

159

Önkormányzati politika A pécsi önkormányzat hangsúlyt helyez a város kulturális szereplőinek nemzetközi kapcsolataira, amelyek létrejöttét anyagilag is támogatja, így próbálva megerősíteni a város nemzetközi kulturális reputációját. A költségvetésben elkülönített alap létezik „Nemzetközi kapcsolatok” névvel, amely kiutazások, vendégfogadások és jutalom utak finanszírozására szolgál. Az önkormányzat több saját szervet is létrehozott nemzetközi jelentőségű kulturális adottságainak gondozására, illetve új kulturális vonzerők generálására. A Világörökség Kht-t., amely a pécsi ókeresztény sírkamrarendszer világörökséggé nyilvánítása során alakult meg, az örökséget jelentő épületegyüttes védelme mellett 2004-ben az Európai Kulturális Főváros-pályázat előjelentkezési anyagának elkészítésével bízta meg az önkormányzat. A Pécsi Kulturális Központ szintén önkormányzati intézmény, amely elsősorban a városi közművelődés szervezésének céljából jött létre. Ebből a szerepkörből következően a Központ nem kizárólag művészi produkciókkal foglalkozik, ezeket gyakran nagyszabású látványosságokkal kapcsolja össze; így kerülhet egymás mellé például a kortárs képzőművészet és a borkóstoló. A Központ elsősorban nagy turisztikai vonzerővel rendelkező fesztiválokat bonyolít le, amelyekre a pénzügyi alapot az NKÖM külön erre a célra kiírt országos pályázatain való pályázással teremti meg. A Központ emellett támogat egyes művészeti-kulturális szereplőket, csoportokat is, ilyen minőségében gyakorlatilag a város kulturális alapjainak disztribúcióját végzi el. A Kulturális Központot kiegészítendő jött létre a városi idegenforgalmi-kulturális Információs Iroda, amely a kulturális kínálathoz való könnyebb hozzáférést teszi lehetővé.

A város kultúrájának hatása a régióra, kiemelkedő események A Pécsett rendezett nagyobb fesztiválok jelentős turisztikai vonzereje érvényesül a régióban is, bár a látogatók nagyobb hányadát mindig a helyiek teszik ki. A kulturális események nagy számú külföldi résztvevője, fellépője mellett tehát komolyan kell számolni a külföldi látogatókkal is, bár nem feltétlenül a régióból érkezőkkel. A látogatókat a város komplex idegenforgalmi csomagokkal várja, amelyek egyaránt tartalmaznak művészeti és a helyi jellegzetességeket bemutató, elsősorban gasztronómiai elemeket; ilyen módon Pécs kulturális kínálata egyszerre hangsúlyozza nemzetköziségét és lokalitását. Nemzetközi jelentőséggel bíró kulturális események a Pécsi Szabadtéri Játékok, a Nemzetközi Folkfesztivál, a Pécsi Nemzetközi Felnőttbáb Fesztivál és a Bordal Világfesztivál. 2004 legnagyobb szabású fesztiválja a World Folkloriada volt, amely 58 rendezvényével és 72 ország résztvevő csoportjával közel 100 ezer nézőt vonzott. A magaskultúra kínálatában a város legrangosabb eseménye a Pécsi Országos Színházi

160

Találkozó, amelynek már négy éve ad otthont Pécs, és amelynek szándéka a város nevét a legnagyobb színházi fesztiválvárosoké mellé emelni. A tervek szerint a következő évek során visszakerül Pécsre a Magyar Filmszemle is, amely innen indult el évtizedekkel ezelőtt. A 17 ország művészeit felvonultató Médiagyár, a Közelítés Galéria művészeti eseménye, szervezők szándékai szerint Képzőművészeti Biennálé formájában folytatódik majd. A minden évben megrendezett Pécsi Tavaszi Fesztivál gyakorlatilag a budapesti rendezvénysorozat egyik helyszíne, az Őszi Fesztivál pedig a nyári szezont hosszabbítja meg. Az egyes nemzetek kultúráját bemutató Művészeti és Gasztronómiai Hetek, 2002-ben 50 és 100 ezer fő közötti látogatót vonzott, ennek a felmérések szerint 14%-a volt turista, 5% külföldi. Miközben Pécs kulturális élete szoros összefüggésben van a magyar fővárossal, nemzetközi kapcsolataiban jelentős önállóságra tett szert: partnereit már nem elsősorban Budapesten keresztül találja meg, ellensúlyozva ezzel a magyarországi kultúrpolitika centralizált jellegét.

161

Helyi külföldi intézmények A pécsi kulturális életben jelentős szerepet töltenek be a helyi külföldi intézmények, mint például a Frankofón Heteket és a Francia Filmnapokat megrendező Alliance Francaise, a British Week-et létrehozó British Council, vagy a német Lenau-ház. Ezek a szervezetek közreműködnek a francia és brit művészek Pécsre hozásában is. Észrevehető továbbá a városban a pécsi Horvát, Olasz, Brit és Osztrák konzulátusok és a szigetvári Török konzulátus kulturális aktivitása is.

Nemzetközi események finanszírozása A városban zajló több esemény szervezői is európai keretekhez fordultak rendezvényük támogatása érdekében, a Közelítés Galéria Médiagyár-projektje például a Kultúra 2000 program segítségével valósult meg. Voltak azonban olyan pályázatok is, ahol a pályázatban közreműködő partnerek nem tettek eleget a pályázat feltételeinek. A nem pályázati támogatók között legfontosabbak a turisztikai szervezetek és a lokálpatrióta érzelmű vállalkozók, akik állandó mecénásai bizonyos rendezvényeknek. A multinacionális cégeket nehéz szponzorként megszerezni, hiszen ők elsősorban a fővárosra koncentrálják támogatásaikat.

Kulturális intézmények nemzetközi kapcsolatai

Az egyes művészeti szereplők nemzetközi kapcsolatait vizsgálva elmondható, hogy ezek nagy része független a város külpolitikájától, sokkal inkább saját, önálló kapcsolatokról és együttműködésekről van szó, mint például a Szimfonikus Zenekar saját szerteágazó kapcsolatrendszere. Ennek egyik oka, hogy a városnak nincsenek olyan fennálló, működő intézményi kapcsolatai, amelyek kiterjednének a civil és a művészeti szférára is. Ez utóbbiak esetében sokkal inkább a személyes ismeretségek és a közös események során megismert partnerek dominálnak, például a Közelítés Galéria kiállításain és rezidens-programjaiban. Hasonlóképpen személyes kapcsolatokon alapul az együttműködés a kisebbségi önkormányzatokkal és a külföldi magyar intézetekkel is.

Természetesen léteznek intézményes kapcsolatok is. A Pécsi Nemzeti Színház krakkói kapcsolata lényeges összetevője a két város közötti testvérvárosi kapcsolatnak, intenzívebbé teszi a közöttük kialakuló kulturális cserét. Fontosak a PTE nemzetközi kapcsolatai, amelyek a diákokat is bevonják a Nemzetközi Kultúrhetek rendezésébe, és továbbélnek az Európa-ház kapcsolattartó gyakorlatában. Egyes intézmények tagjai nemzetközi szövetségeknek, mint amilyen a Kulturális Központok vagy a Folklórfesztiválok Nemzetközi Szövetsége.

162

Nemzetközi városhálózatok Pécs városa tagja több nemzetközi szervezetnek is: a Világörökségi Hálónak, a Fallal Körülvett Városok Baráti Körének (WTFC), A Fény Városok Nemzetközi Hálózatának (LUCI), a WHO Egészséges Városok Szövetségének, a Kulturális és Történelmi Városok Európai Hálózatának (AVEC), a Regionális Fővárosok Nemzetközi Hálózatának (SESAME), valamint a Duna–Dráva–Száva Interregionális Együttműködésnek.

Partnervárosok A város 1954 óta rendelkezik testvérvárosokkal; testvérvárosi kapcsolatainak túlnyomó része már létező személyes ismeretségek és véletlen találkozások kapcsán alakult ki. Pécs testvérvárosai: Terracina, Kütahya, Graz, Seattle, Krakkó, Lyon, Fellbach, Lahti, Kolozsvár, Tucson. Ezek egy részével nincs tényleges együttműködés, másokkal azonban rendszeres csereprogramokat valósítanak meg (például Krakkói Napok Pécsett és viszont). A város fontos szakmai kapcsolatokat ápol a belgiumi Wallonie régióval, Alsó-Galilea tartománnyal, Tuzlával, Slibennel, Újvidékkel, Olomuccal, Araddal, és támogatja az osztrák kezdeményezésű „Jövő-régió” programot. A nemzetközi kapcsolatok kulturális jellegét hangsúlyozandó, 2005 nyarán a létrejövő Bécs–Pécs közvetlen vasúti összeköttetés vasútvonal alkalmával Baranya megye kultúrája mutatkozik be Bécsben. A város nemzetközi kapcsolathálózataiban két főbb törekvés figyelhető meg, egyrészt a déli és keleti kapcsolatok hangsúlya (Kolozsvárral, Slibennel, Eszékkel, Araddal), másrészt egy észak-olasz, kelet-osztrák és nyugat-balkáni partnerekkel létrehozandó régió szándéka. Ugyanakkor a város kulturális külpolitikájának „paradigmaváltását” jelenti annak a célnak kinyilvánítása, hogy a kapcsolatépítés súlypontja helyeződjön át a testvérvárosi kapcsolatokról a programkapcsolatokat is kifejező partnerkapcsolatokra, építve a partnerek közös érdekeltségére. 2.2 Szeged A kultúra Szegeden hagyományosan kiemelt városfejlesztő tényező. A szegediek kollektív emlékezetében élénken él a történelmi belvárost szinte teljesen elpusztító 1879-es árvíz emléke, amelyet követően számos európai és tengerentúli nagyváros segítsége tette lehetővé a lerombolt városrészek újjáépítését. Ettől kezdve nyilvánvalóan adott az a réteg, amelyre hivatkozva Szeged városa évszázados „európaiságát”, és Európa-, sőt világszerte való ismertségét hirdeti. Az árvizet követő időszak valójában a város történetének legragyogóbb kulturális „marketing-stratégiájáról” tanúskodik, ahol világhírű magyar művészek és személyiségek teremtették meg Európa-szerte a szolidaritás légkörét, amely adományozásra buzdította nem csak a városházákat, de számos arisztokratát is. A két világháború között pedig szintén fontos kultúrpolitikai esemény a szegediek szemszögéből a Klebelsberg Kúnó ösztönzésére létrejött Szabadtéri Színház, amely - bár nem valósította meg a reményeket, amelyek egy „közép-európai találkozóhely” létrejöttét várták tőle – a város legjelentősebb

163

kulturális produkciójává nőtte ki magát. Nem véletlen tehát, hogy a kultúra kiemelt szerepét hangsúlyozzák a város jövőjével foglalkozó tervek: „A turisztikai fejlesztési prioritások tekintetében az elsőség egyértelműen a város kulturális turizmusát illeti meg. Szakmai, politikai és társadalmi konszenzus mutatkozik abban a kérdésben, hogy Szeged legmeghatározóbb turisztikai termékcsoportja a kultúrához kapcsolódik. Bár e téren számos riválisa akad Magyarországon belül is, azonban a város belföldi köztudatban élő imázsa hagyományosan a fesztiválváros-hangulatra épül, amely még ma is lépéselőnyt jelent számára.” A város kinyilvánított módon kulturális kapuváros szerepkörre tör: „Szeged Európa kapuja!” – olvasható a polgármester beszámolójának címlapján.13

Beruházások és beruházási tervek Az elmúlt időszakban a Szegedi Önkormányzat több művelődési ház megújulását támogatta, ha minimális összegekkel is, miközben a Kamaraszínház bővítéses rekonstrukciójára 1.025.000 forintot, a Gőzfürdő rekonstrukciójára 1.495.000 forintot fordított. Emellett számos infrastrukturális fejlesztéssel számol a város: szükség van kiállítóhelyek biztosítására kallódó gyűjtemények, közkincsnek számító tárgyi hagyatékok számára (például egy új Képtár-épületre), európai színvonalú koncerthelyszín megteremtésére. Egy méltánytalanul figyelmen kívül hagyott kulturális koncepcióban készen állnak a tervek a kulturális koncepciókban régóta dédelgetett összművészeti fesztiválként felfogott város egyes részeinek megújítására, a Tisza-part ilyen módon kulturális beruházásként felfogott rendezésére is.

Önkormányzati politika A korábban működő és az eseményeket összefogó Fesztiválbizottság megszűnt, ma nincsen ehhez hasonló integrált kultúraszervezés, koordináció a városban. A helyzetet nehezíti, hogy a rendszerváltás óta állandó konfliktus feszül a kulturális és gazdasági osztályok között, ez utóbbiak a kultúrafinanszírozást gyakran felesleges dísznek látják, amely nélkül zökkenőmentesen működhetne tovább a város. A város kulturális ügyeit megvitató Közművelődési Fórumon lényegében csak szakértők vesznek részt, a szélesebben értett közvélemény alulinformált ezekben az ügyekben. A városnak nincs kifejezett külügyi koncepciója, de a Kulturális Bizottság rendelkezik évi 6 millió forinttal, amelyet a külföldi kapcsolatok ápolására különített el a költségvetés: ez az összeg pályázati úton hozzáférhető és csereutazásokat, vendégművészek fogadását támogatja, de csak az egyéni és szervezeti kérelmek töredékét tudja kielégíteni. A város továbbá együttműködési megállapodásokat köt a széles szakmai közvélemény alapján a városi feladatokat is ellátónak minősített szervezetekkel, ez pályázaton kívüli, 5 éves támogatást jelent.

13 www.szegedvaros.hu

164

A város kultúrájának hatása a régióra, kiemelkedő események Szeged turizmusa regionális kérdés, a város turizmusának fejlesztése a Szegedi Kistérség, a Dél-Alföldi Régió, illetve Csongrád megye turizmusának fejlesztését jelenti. A város turisztikai koncepciója az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkkal való szorosabb együttműködésre, valamint a környező bortermelő vidékeknek a szegedi turisztikai kínálat ernyője alá való bevonására sürget. Az idegenforgalom adatai a szegedi turizmus kulturális és nemzetközi jellegét mutatják: a 2002-ben Szegedre látogatók 25%-a a városlátogatást jelölte meg fő céljaként, 12% kulturális rendezvény meglátogatása céljából érkezik, ez az arány jóval magasabb a konferencia- és gyógyturizmus adatainál. Mindeközben a mintegy 125 ezer látogatónak több, mint 30%-a külföldről érkezett. Szeged igazi turista-attrakciója a Szegedi Szabadtéri Játékok, amely valódi nemzetközi jelentőséggel bír. Nagyszabású, látványos darabjai, nemzetközi szereposztása nagyszámú külföldi turistát is vonzanak, amelynek arányait azonban igen nehéz megbecsülni. A látogatók származási helye is változó: korábban sokan érkeztek a Vajdaságból, szervezett, kedvezményes árú buszos csoportokban, de a délszláv válság kitörése óta ezek a csoportok elmaradtak. Ma a legjelentősebb a romániai és egyre inkább a szlovák és osztrák látogatók aránya. Szeged, túl az identitását leginkább meghatározó Szabadtéri Játékokon más rendszeres, nemzetközi relevanciájú kulturális eseményekkel is büszkélkedhet: a Jazz Napokkal, a Komolyzenei Fesztivállal, az Alternatív Színházi Találkozóval, amely európai alternatív színházainak részvételével zajlik, de ezek inkább szakmai- és rétegözönséget vonzanak, mint turisták tömegeit.

Helyi külföldi intézmények A helyi külföldi intézmények, feladatukhoz híven Szegeden is szerves részeivé váltak a városi kulturális életnek. Az Alliance Francaise által szervezett Francia Filmnapok, a Zene Ünnepe, valamint a július 14-i utcabálok széleskörű népszerűségnek örvendenek, az Alliance ezeken kívül külföldi (leginkább frankofón) művészek meghívásában, új kapcsolatok létesítésében is segít. Az Olasz Kulturális Intézet szintén szoros együttműködésben áll a városi kultúraigazgatással: 2004-ben befogadta a helyszín nélkül maradt Nyári Tárlatot és a Táblaképfestészeti Biennálét. A British Council könyvajándékaival járult hozzá a Városi Könyvtár állományához.

Nemzetközi események finanszírozása A városháza és a különböző kulturális szereplők is bíznak az európai forrásokban. Ennek ellenére az önkormányzatnál nincs, aki megírná a pályázatokat, hiszen egyetlen személy felelős az összes külkapcsolatért, pedig minden kulturális orientációs iránynak külön felelősre

165

lenne szüksége. A Szabadtéri Játékok nemrég pályázatot készült beadni más európai szabadtéri színházak együttműködésével az EU Kultúra 2000 elnevezésű programjára, de ez a partnerek késedelme miatt meghiúsult. A Játékok így nagyrészt hazai kulturális pályázatokból tartja fenn magát, amivel nehéz hosszútávon tervezni, miközben az ország összes, kisebb jelentőségű kőszínháza állandó, pályázaton kívüli támogatást kap. A város csatlakozni kíván az Unesco Világörökség programjához, és egyes területeket védelem alá kíván helyezni.

166

Kulturális intézmények nemzetközi kapcsolatai A város nemzetközi kapcsolatrendszere nem igazán ösztönzi az egyes kulturális szereplőket a részvételre, azok sokkal inkább önálló úton keresik meg saját partnereiket, amelynek alapját általában személyes kapcsolatok adják. A Szabadtéri Játékok vezetőségének kezdeményezésére létrejött az Európai Szabadtéri Színházi Fesztiválok Hálózata, szegedi koordinációval, Orange, Berlin, Masserata, Xante, Bolzano, Bergen részvételével, amely további együttműködések előtt is megnyitja az utat. A szervezésben gyakran segítenek a külföldi magyar intézetek, amelyek közül például a bécsi és a párizsi vezetőivel a szegedi önkormányzat tagjai igen régi, személyes viszonyt ápolnak.

Partnervárosok Szeged számos többé-kevésbé jól működő testvérvárossal rendelkezik: Darmstadt, Cambridge, Turku, Nizza, Odessza, Szabadka, Temesvár, Toledo (USA), és a közelmúltban kötött testvérvárosi szerződést a lengyel Lódz városával, amelyhez már hosszan tartó informális kapcsolat fűzte. Ezek a kapcsolatok gyakran pusztán kulturális jellegűek, ami kölcsönös látogatásokban, közös zenekarok felállításában, vendégkiállításokban mutatkozik meg, de több várossal gazdasági síkon is folytatódik: Szeged együtt adott be PHARE-pályázatokat Temesvárral, Szabadkával és Marosvásárhellyel. A kulturális együttműködés Turkuval (a Turkui Magyar Baráti Körön keresztül) és Darmstadt-tal (a Magyar–Német Baráti Egyesületen keresztül) a legjelentősebb. Nizzával közös pályázatok és cserekiállítások formájában dolgozik együtt Szeged, míg Szabadkával különösen építész-vendégkiállítások és műemlékvédelmi együttműködések létrehozásával. Az összes említett város Szeged vendége a Szeged napját, május 21-t követő hétvégén, a Testvérvárosok Fesztiválján, amikor is a lezárt híd körül kirakodó vásárral, kézművesekkel, gálakoncerttel mutatkoznak be a testvérvárosok és testvérmegyék. Mindezek ellenére a kapcsolatok alakulására visszalépés jellemző; gyakran nem mutatnak túl pusztán formális, ceremoniális, felszíni kapcsolatokon.

2.3 Debrecen

Debrecen markáns helyi kultúrával rendelkező, és identitását explicit módon, más magyarországi városoktól eltérően megfogalmazó város. A város kulturális identitásának legfontosabb mai kérdése, miként ez a kulturális koncepcióban is megjelenik, hogy miként tud kapcsolódni a protestáns hagyományú város az Európa-gondolathoz és a kontinens nagy szellemi központjaihoz, hogyan lehet új, nemzetközi értelmet adni a „cívisvárosnak”. Debrecen várospolitikájának gerincét az ún. Főnix-terv adja, amely Debrecen Grazhoz vagy Linzhez hasonló európai uniós régióközponttá alakításának tervét fogalmazza meg. A tervben egymást kiegészítendő szerepelnek kulturális és nem-kulturális infrastrukturális fejlesztések.

167

Debrecen összekötő kíván lenni a nyugati és északkeleti-délkeleti országok között. Ma ennek a törekvésnek egyelőre nem sok jele van, bár Románia eljövendő EU-tagságával megnőhetnek a város esélyei a kulturális kapuváros-szerepre. Debrecen nagy hangsúlyt helyez különböző helyszíneken való bemutatkozására, vendégként szerepelt például a Kapolcsi Művészetek Völgyében, de önálló kiállítással vett részt a párizsi magyar évadon, a Magyart-on is.

Beruházások és beruházási tervek Az utóbbi években az 1999-es közművelődési terv nyomán Debrecen nagy léptekkel látott hozzá kulturális intézményrendszere átstrukturálásához. Számos kulturális funkció hiányzik a városban, és a megyétől kulturális politikájában önállósodva Debrecen vezetősége e hiányok megszüntetésében látja egyik legfontosabb feladatát. 2002-ig a városnak nem volt nagyméretű rendezvénycsarnoka, ekkor épült meg az 5–8000 fő befogadására képes Főnix-csarnok, amelyet nem csak hazai, hanem nemzetközi szintű sportesemények megtartására, koncertek, színházi előadások kiállítások, konferenciák és vásárok lebonyolítására terveztek. Hiánypótló beruházásként, 2005 végére fog elkészülni a Kölcsey Művelődési Központ, 4 md forintos, PPP típusú beruházással, a Széchenyi-terv támogatásával. A fejlesztés különböző fázisaiban épül meg a városi finanszírozású konferenciaközpont, majd a magánberuházók által épített szálloda és irodaház. 2005-ben egy iskola átépítésével fog megépülni a Debreceni Hagyományok Háza, 80 millió forintos költségvetésből. A tervekben szerepel a Csokonai Színház felújítása és egy Városi Galéria építése is. A kisebb léptékű beruházások között példaértékű kezdeményezés a kiürülő iskolák közösségi célokra történő hasznosítása (például amatőr művészek előadóterme a Kossuth utcai iskolában).

Önkormányzati politika A Debreceni Önkormányzat 1999-ben fogadta el új Közművelődési tervét. Ennek lényege a város kulturális intézményrendszerének strukturális átalakítása: az eddig megyei-városi vezetés alatt álló Kölcsey Művelődési Központ megszűnt, és az általa ellátott kultúra-koordinációs szerepet az ugyanazon év decemberében létrejött Debreceni Kulturális és Fesztiválközpont kft. kapta meg: feladata, hogy megszervezze és lebonyolítsa a város kulturális eseményeit, elsősorban a nagyrendezvényeket. A korábbi kettős irányítási struktúrát tehát egy jobban kezelhető, egyértelmű struktúra váltotta fel. A Kft. Tevékenysége gyakorlatilag településmarketing jellegű, hiszen az általa megvalósított események egyik elsődleges célja a város turisztikai vonzerejének növelése, felismerve a kulturális gazdaság dinamizáló szerepét a város általános gazdaságában. A kulturális alpolgármester programja ezen alapelveken túl a város nemzetközi kapcsolatainak fontosságát hangsúlyozza: ezek hozzásegíthetnek Debrecen pozíciójának javításához Európa kulturális térképén. Az

168

alpolgármester orientációinak köszönhetően az önkormányzat évi 17 millió forintot különít el a külkapcsolatok ápolására.

169

A város kultúrájának hatása a régióra, kiemelkedő események Debrecen regionális hatása több különböző szinten nyilvánul meg. Az 1990-es évtized második felében a város megnövelte hatósugarát, elsősorban Miskolc rovására. A város sajátos jellegzetessége, hogy regionális hatása nem annyira kereskedelmi, mint kulturális szinten jelentkezik. Debrecen a keleti országrész jelentős kiállítási központja, ugyanakkor megújuló és integrált kulturális kínálata segítségével próbálja meg felvenni a versenyt Hajdúszoboszlóval, amelynek gyógyfürdői jelentik az Észak-alföldi régió legfontosabb turisztikai vonzerejét. A város számos nagyszabású rendezvénynek ad otthont, különösen a nyári szezonban, bár ezek nagy része inkább a helyi és a környező településekről érkező látogatókkal számolhat, mintsem nemzetközi közönséggel. Legjelentősebb kivétel a Virágkarnevál, és a köré szerveződő Karneváli Hét, amely több, mint 400 ezres nézőközönséget mondhat magáénak, megduplázva ezzel a település lakosságát. A Debreceni Tavaszi és Őszi Fesztiválok a város valamennyi fontosabb kulturális intézményének részvételével kerül megrendezésre, ahol Budapesten szereplő külföldi előadók is gyakran megjelennek. A Debreceni Jazz Napok rendezvénye külföldi együtteseket is bemutat, ennek köszönhetően nemzetközi hírnévvel bír. A Nemzetközi Katonazenekari Fesztivál Európa egyik legjelentősebb hivatásos katonai fúvószenekari fesztiválja, a mely a város környékére is kiterjed. A Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny több tucat, öt kontinensről érkező kórus vendégszereplése, nemzetközi zenei szakemberek részvételével. A város nemzetközi kulturális szerepkörének megformálásában ezeken túl jelentős szerepe van még a Filharmonikus Zenekarnak és a Kodály Kórusnak, amelyek számos külföldi fellépésük alkalmával igyekeznek felhívni a figyelmet Debrecenre.

Helyi külföldi intézmények Az Alliance Francaise más városokhoz hasonlóan Debrecenben is igen hatékonyan képviseli a francia kultúrát. Az intézet által szervezett Frankofón Filmnapok és a Frankofón Éjszaka igen népszerű események. Fontos a városban a Lengyel Intézet és az Orosz Konzulátus jelenléte is, bár a város meglepő módon kimaradt a 2004-es, több magyarországi városban megrendezett Orosz Évadból, a debreceniek ezt ellenük irányuló politikai döntésnek látják.

Nemzetközi események finanszírozása Az Európai Uniós pályázatokon való indulás gyakran problematikus, hiszen Magyarországon igen nehéz évekre előre tervezni. A nemzetközi szponzorok jelenléte a városban alacsony mértékű, egy-egy esemény finanszírozásának a szponzorok által állt hányada általában a 10% alatt marad. A Virágkarnevál természetesen kivétel, hiszen itt a szponzori támogatás akár a

170

20%-ot is elérheti, ez Debrecen leginkább eladható eseménye.

171

Kulturális intézmények nemzetközi kapcsolatai A debreceni városháza kulturális koncepciójában prioritás a külkapcsolatok ápolása, az önkormányzat ennek megfelelően próbálja segíteni az egyes rendezvények, intézmények kapcsolatteremtéseit is. Ilyen módon némileg összefonódnak a vezetői, stratégiai kapcsolatok a város más szintjein elhelyezkedő szereplők külföldi kapcsolataival. Erre példa a Virágkarnevál együttműködése a hasonló virágkarnevált tartó Nizzával, Debrecen testvérvárosával, amelyhez az olasz Lomencorso városa is csatlakozni készül. A Bartók Béla Kórusverseny részvétele az Európai Kórusversenyek Szövetségében egy más típusú, többoldalú együttműködés példája.

Nemzetközi városhálózatok

Debrecen a Kárpátok Eurorégió Interregionális Szövetség 1993-as megalakulása óta részt vett annak munkájában, de a szövetség területének perifériáján elhelyezkedve nem igazán tudta érvényesíteni saját érdeket. 1999-ben mind a város, mind Hajdú-Bihar megye felfüggesztette tagságát, és prioritásként a Nagyváraddal és a romániai Bihor megyével való kapcsolatokat jelölte meg. Ebből az együttműködésből született meg 2002-ben a Hajdú-Bihar–Bihor Eurorégió, amelynek keretében a résztvevő felek a gazdasági és kulturális kapcsolatok megerősítését, idegenforgalmi együttműködést, EU-fejlesztési támogatásokra való közös pályázást jelölték meg célokként. Az együttműködés hatékony megszervezésére a Debreceni Önkormányzat létrehozta az Euro–Régió Ház Kht.-t.

Partnervárosok Debrecen külkapcsolatait elsősorban kulturális kapcsolatai határozzák meg, amelyekhez azonban bizonyos esetekben más típusú együttműködések is társulnak. A város leghosszabb ideje óta a lengyelországi Lublinnal, valamint Nagyváraddal ápol testvérvárosi kapcsolatot. Ez utóbbi Debrecen legintenzívebb kapcsolata: a két város színházai és a felsőoktatási intézményei között hagyományosan meglévő jó kapcsolatára épül az egy éves időtartamra tervezett Nagyvárad-Debrecen Kulturális Híd elnevezésű projekt, amely a kulturális és ifjúsági kapcsolatok elmélyítését célozza meg. Debrecennek emellett más testvérvárosai is vannak: a litván Klaipeda, a bolgár Sumen, a portugál Setubal, az olasz Cattolica, a taiwani Tajtung, az izraeli RishonLeZion, az amerikai New Brunswick, a német Paderborn, a finn Jyvaskyla. Ez utóbbival a város igen eredményes oktatási kapcsolatokat alakított ki (csereutazások, nyelvoktatás). 2003-ban Szentpétervár is Debrecen testvérvárosa lett, amely megállapodást még abban az évben nagyszabású kölcsönös bemutatkozó kiállításokkal szenteltek meg. Hajdú-Bihar megye ezek mellett jelentős kulturális együttműködést kezdett meg japán

172

kulturális intézményekkel és társulatokkal, amelynek keretében japán művészek látogatnak Debrecenbe, kiállítanak, vendégelőadásokat tartanak, és viszont. Általánosságban elmondható, hogy Debrecen vezetősége a város nemzetközi kapcsolatait elsősorban szimbolikus pozíciója megerősítésének céljából szorgalmazza, amelyek így lehetőséget biztosítanak a bemutatkozásra, de ritkán törekszik az együttműködés más, nem kulturális területekre való kiterjesztésére, mint például Nagyvárad és a közlekedésfejlesztésben együttműködő Toulouse esetében. 2.4 Miskolc

A Miskolcról alkotott képet nagymértékben meghatározza, hogy a város a 20. század második felében a „magyar ipar fellegvára” volt, és leggyakrabban így is hivatkoznak rá. Miskolc ma már nem iparváros, és újra kell gondolnia szerepét. „Nagyon fontos, hogy a város újrapozícionálja önmagát, kulturális értékeit. (...) A szellemi eltökéltség megvan, és mivel határközeli település, olyan lesz a szláv tengernek, mint nekünk Bécs, amikor átmentünk a szögesdróton: az első európai nagyváros” – olvasható a kulturális alpolgármester egyik nyilatkozatában.14 Valóban, a város az utóbbi években kulturális kínálatával kezdte meg az ipari hanyatlás ellensúlyozását, a város befogadó jellegének hangsúlyozásával: „Miskolc a nyitott kapuk városa”. Miskolcnak komoly, kinyilvánított kulturális ambíciói vannak, amelynek nemzetközi léptéket is kíván adni: 2004-ben a város vezetősége bejelentette, hogy Miskolc megpályázza a 2010-es Európai Kulturális Főváros címet.

Beruházások és beruházási tervek Miskolc kulturális térképén meghatározó helyet foglal el a Diósgyőri Vár, amelynek finanszírozását az alpolgármester idézett interjújában a Miskolci Galériával és a Szimfonikusokkal együtt prioritásként említette. A Vár területén, amely 2002-ben a Várjátékok rendezvényeivel együtt 115 ezer látogatót vonzott, 1998 és 2001 között 204 millió forint értékű rekonstrukciós munkát végeztek el. A város készül az országban egyedülálló Rockmúzeum megalapítására, amelyben számíthat testvérvárosa, Cleveland Rock and Roll Hall of Fame and Museum-ának támogatására.

Önkormányzati politika A miskolci kulturális intézményeket a Városháza egyszerre tekinti közművelődési-kulturális, idegenforgalmi és imázs-alakító szereplőknek, a Kulturális, Idegenforgalmi és Marketing Osztály integrált módon foglalkozik a kulturális események megszervezésével és az idegenforgalommal. Ez az oka, hogy a város turisztikai koncepciójában gyakran egymással teljesen összefonódva jelennek meg a természeti és kulturális örökség elemei. Az önkormányzat egyre inkább előtérbe kerülő külföldi kapcsolatainak szervezéséért a Polgármesteri Kabinet nemzetközi kapcsolatok referense felelős, aki a különböző utazások

14 www.terasz.hu

173

szervezése mellett testvérvárosokkal való kapcsolattartás feladatát is ellátja, valamint segítséget biztosít a miskolci szervezeteknek külföldi kapcsolataik kiépítéséhez is. Az önkormányzat kulturális kiadásainak aránya körülbelül a teljes költségvetés 4,5%-a, ami

országosan elfogadott összegnek számít. Ebben kiemelt fontosságot kap a civil kapcsolatok

ápolása, ami a kulturális egyesületek támogatását jelenti szakmai munkájukban, kiadványok

elkészítésében, rendezvények megszervezésében. A kulturális koncepcióval összekapcsolódó

turizmusfejlesztési koncepció „elsődleges célként fogalmazza meg, hogy az országos

viszonylatban is kiemelkedő számú és jelleggel bíró, többségében szezonalitástól mentes

természeti és kulturális vonzerőben rejlő lehetőségek maximális kihasználásával, az

idegenforgalmi potenciál felhasználásával, a város országos és nemzetközi imázsának pozitív

irányba terelésén keresztül a Miskolccal szemben máig is tapasztalható tévképzetek

megváltozzanak, a turizmus, a kultúra a város gazdaságának valódi húzóágazata, kitörési

pontja legyen”.

A város kultúrájának hatása a régióra, kiemelkedő események A város idegenforgalma valóban számottevő, bár ennek jelentős részét inkább természeti, mint kulturális adottságainak köszönheti. A város feltárt 170 turisztikai attrakciójának 15%-a országos, 20%-a regionális jelentőségű. A várost látogató külföldiek száma is meglehetősen magas, a 2002-ben rögzített 265 ezer vendégéjszakából mintegy 50 ezret töltöttek el külföldiek Miskolcon, ez alig marad a 20% alatt. A látogatók közül a lengyelek töltik a legtöbb időt a városban (külön iparágak épültek ki fogadásukra), de sokan érkeznek még Ausztriából, Németországból, Svédországból, Hollandiából, Franciaországból, Szlovákiából, Romániából, Ukrajnából és az utóbbi időben Japánból is.15 A város kulturális attrakciói közül kiemelkedő az ország egyetlen Ortodox Egyházi Múzeuma, a Petró Gyűjtemény, amely az ország legnagyobb vidéki képtára, valamint a Miskolci Nemzeti Színház, amely az első magyar nyelvű színház volt. Miskolc kulturális vonzerejének hangsúlya mégis a hagyományosan visszatérő rendezvényeken van, amelyek többsége a Diósgyőri Várhoz kötődik. Itt rendezik meg a Diósgyőri Várjátékokat, a Nemzetközi Dixieland Fesztivált, a Kaláka Nemzetközi Folkfesztivált.

15 (forrás: Miskolc Megyei Jogú Város Turizmusfejlesztési Koncepciója, www.miskolc.hu)

174

A város legfontosabb, valódi nemzetközi jelentőséggel bíró eseménye a Bartók+ Nemzetközi Operafesztivál a kelet-közép-európai operaélet legjelentősebb mustrája. Az operafesztivál alapító igazgatója, Müller Péter a programsorozat indulásakor azt a célt tűzte ki, hogy Miskolc néhány éven belül kerüljön fel Európa kulturális térképére. A fesztivál szervezői a rendezvény szlogenjét – „A zene várost épít” - azért választották, hogy hangsúlyozzák a kultúra város- és regionális fejlesztő hatását. A fesztivál sajátossága a kelet-közép-európai jelleg megőrzése, ami azt jelenti, hogy az egyes produkciókban fontos szerephez jutnak cseh, szlovák, lengyel, orosz, román, ukrán délszláv és magyar művészek. A fesztiválon számos európai város mutatkozott be társulatai révén: Riga, Jereván, Salzburg, Minszk, Prága, Pozsony, Varsó, Kassa, Szent Pétervár, Moszkva ,Kiev, Bukarest, Szófia, Belgrád, Zágráb, Kolozsvár. A Fesztivál fellépőinek mintegy 80%-a (!), a látogatók 15-20%-a külföldi. A külföldi kiállítókat is vonzó Országos Grafikai Biennálé szándéka, hogy „közép-kelet-európai országokból történő meghívásokon keresztül kitekintést is adjon a grafika nemzetközi terrénumában történtekről, és lehetőséget adjon az egymás mellett élő nemzetek alkotóinak, művészettörténészeinek a találkozásra”.

Helyi külföldi intézmények A város kulturális életében fontos szerepet tölt be az Alliance Francaise, amely többek között a Francia Filmnapok megrendezésével járul hozzá a francia kultúra népszerűsítéséhez. A British Council a megyei könyvtárban van jelen, Információs Pontjával.

Nemzetközi események finanszírozása

A város több eseménye is fontos forrásként tekint az Európai Unió Kultúra 2000 elnevezésű támogatására. A város gyakran pályázik együtt a visegrádi országok képviselőivel, rájuk az Európai Kulturális Főváros-pályázatban is számít. Az egyes produkciók finanszírozása igen eltérő lehet, lényegében egyedül az Operafesztivál tud jelentős multinacionális vállalatokat megnyerni támogatójának, és egyedül itt éri el a szponzorok támogatása az esemény költségvetésének 15%-át.

Kulturális intézmények nemzetközi kapcsolatai A város kulturális intézményei általában önállóan, az önkormányzat külpolitikájától tökéletesen függetlenül alakítják ki nemzetközi kapcsolataikat. Ezek a kapcsolatok létrejöhetnek közvetítő intézményeken keresztül, mint például a Mission Art Galéria esetében (külföldi magyar intézetek, galériák, kiállítótermek segítségével), vagy személyes

175

kapcsolatokat és tapasztalatokat felhasználva, mint az Operafesztivál produkcióinak többségében. A Bartók+ Operafesztivál 2004-ben tagja lett az Európai Fesztiválszövetségnek, ami további segítséget jelenthet a fesztivál nemzetközi színtéren való jelenlétében.

Nemzetközi városhálózatok Miskolc tagja a Kárpátok Eurorégiónak. Ez a kapcsolat elsősorban kulturális és idegenforgalmi együttműködést jelent. A régió városai közös konferenciákat szerveznek, elkötelezik magukat a kulturális örökségek partnerségben való kezelése mellett, együttműködnek az ismeretterjesztésben.

Partnervárosok Miskolc testvérvárosi kapcsolatot ápol a következő városokkal: Aschaffenburg, Cleveland, Katowice, Kassa, Ostrava, Tampere, Vologda. A város továbbá megyei együttműködési kapcsolatban áll a francia Lorraine tartománnyal és Metz városával. A testvérvárosi kapcsolatok nincsenek tökéletesen kihasználva, a jelenleginél nagyobb turisztikai lehetőségeket is rejtenek. A város vezetésében egyöntetű vélemény, hogy a jövőbeli testvérvárosi kapcsolatok kialakításánál fontos kritérium kell, hogy legyen a partnerváros hasonló súlya, társadalmi és gazdasági adottságai. Ezek a kapcsolatok egyébként ritkán jönnek létre meglévő személyes viszonyokon keresztül, inkább a nonprofit szférából indulva alakulnak ki. A felsorolt testvérvárosi kapcsolatokból is látható, hogy Miskolc külpolitikáját leginkább a visegrádi országok felé irányuló kapcsolatteremtési törekvések jellemzik. Szakítva a Miskolc és Kassa közötti korábbi regionális rivalizálás hagyományával, a két város 2000-ben létrehozta a Kassa-Miskolc Eurorégiót, amely közös pályázatokat is magába foglaló együttműködést jelent. Nem véletlen tehát, hogy Miskolc be kívánja vonni Kassát Európai Kulturális Főváros-pályázatába, ahol elsősorban a visegrádi országok kultúrájának bemutatását tervezi.

2.5 Székesfehérvár Székesfehérvár nemzetközi kulturális életét jelentősen befolyásolja Budapest közelsége. A kocsival fél-háromnegyed óra alatt megjárható távolságban levő főváros kulturális kínálata, elsősorban a színházai, erős vonzerőt jelentenek a székesfehérvári lakosok számára. A 2010-es Európai Kulturális Főváros cím pályázatában Székesfehérvár a budapesti pályázathoz kapcsolódva, a főváros regionális vonzáskörzetébe tartozó városként fog megjelenni, holott a város vezetősége eredetileg az önálló indulást is elképzelhetőnek tartotta. Székesfehérváron, noha a város a kulturális örökség szempontjából alapvető értékeket képvisel, a szocializmus erőltetett iparosítása erősen rányomta a bélyegét a helyi – kortárs – kultúrára. Fehérvár kortárs kulturális életének máig fontos központjai az egykori művelődési házak (pl. a Vasutas Művelődési Ház). A város gazdasági vonzerejéhez képest nemzetközi kulturális vonzereje meglehetősen korlátozott kiterjedésű, bár ezen belül az aktív kapcsolatok jellemzik. A

176

kulturális vonzerő jövőbeli kiterjedésének nehézségét jelenti, hogy Székesfehérváron – szemben pl. Debrecennel, Szegeddel, Péccsel de Miskolccal is – nincsenek erős egyetemvárosi hagyományok. A város egyetlen főiskolája, a Kodolányi főiskola, inkább az üzleti, mint a kulturális profilt képviseli. A kultúra szerepe a városban A székesfehérvári önkormányzat viszonylag aktív kulturális politikát folytat – a Közművelődési Iroda keretén belül –, amelyben a külföldi, ezen belül kiemelten a testvérvárosi kapcsolatok kapnak nagy szerepet. Az önkormányzat költségvetésében a kultúra a magyarországi átlagot némiképp meghaladó helyet kap16, kb. 5-6%-a az összes kiadásoknak a kulturális célú kiadás (ebben a fejlesztési kiadások is benne foglaltatnak). Ez az arány a 2004-es évben alacsonyabb volt, 3–4%. Más városokkal (pl. Győrrel) ellentétben Székesfehérváron a rendszerváltás után nem volt komolyabb intézmény-átalakítás, új kulturális intézmények sem jöttek létre. Sőt: a kilencvenes éveket elsősorban az intézmény-leépítések jellemezték, pl. a városi könyvtár és a levéltár egybevonása.17 Székesfehérvár legnagyobb jelenlegi kulturális beruházása a színház-rekonstrukció: a 3,5 milliárd Ft-os beruházási költség 90%-át az állam finanszírozza. A nemzetközi kulturális kapcsolatok főbb eseményei és intézményei A város nemzetközi művészeti és kulturális kapcsolatainak egyik sarkpontját a képzőművészetek jelentik. Székesfehérvár legfontosabb nemzetközi kapcsolatokkal bíró kulturális intézménye a Szent István Múzeum, amely jelenleg Olmützi Művészeti Múzeummal tart cserekapcsolatot: 2005 elejéig a budapesti Cseh Kulturális Központ közvetítésével tart nyitva az olmützi múzeum 1956 és 72 közötti gyűjteményéből összeállított kiállítás. Ennél progresszívebbnek mondható, kortárs művészeti jelleget képviselnek a Fehérvári Művészek Társasága által szervezett és az önkormányzat által támogatott kiállítások, elsősorban Székesfehérvár testvérvárosaival közösen. Ezek a kiállítások minden második évben egy-egy testvérváros művészeinek bemutatkozását teszik lehetővé: 1998-ban Finnországból, 2000-ben Lengyelországból, 2002-ben az olaszországi Lentobol. 2005-től pedig egy Nemzetközi Művésztelep megrendezését tervezik, amelynek során Székesfehérvár összes testvérvárosából hívnak meg művészeket, akik a 10 napos munka után egy-egy képet az önkormányzatnak fognak ajándékozni. A résztvevők a Finnországban, Olaszországban, Németországban, Horvátországban, Romániában, Angliában és Lengyelországban található testvérvárosokból érkeznek. A rendezvényt a Városháza az ALKOA–Köfém vállalattal közösen, az utóbbi által működtetett művelődési házban tartja. Székesfehérvár képzőművészeti téren a közvetlen környékével is együttműködik. Elsősorban

16 2003-ban az MTA RKK és az MTA FKI által közösen végzett kérdőíves felmérés eredményei alapján. 17 A legfontosabb önkormányzati kulturális intézmények: az Öreghegyi művelődési ház, a városi művelődési ház, a könyvtár és levéltár, a városi képtár, és a városi színház.

177

a Móri Művésztelep keretében, melyet a Székesfehérvári önkormányzat és a Móri Szabadiskola rendez közösen; a három hetes esemény alatt készült munkákból Székesfehérváron rendeznek kiállítást. A város nemzetközi kulturális vonzerejének „populárisabb” oldalát képezik a szabadtéri fesztiválok. A kétévente tartott Nemzetközi fúvósfesztivál, melynek meghívottai nem a város testvérvárosaiból, hanem elsősorban a fúvószenekar saját zenekari kapcsolataiból kerülnek ki. Nemzetközi jelentőségét tekintve azonban ez a fesztivál is meglehetősen behatárolt: a 2004-ben meghívott külföldi résztvevők között található a Jesenik-i Zeneiskola, a Magentai Fúvószenekar, a Schwabisch Gmünd-i Városi Zenekar, vagy a Ziíni Nagy Fúvószenekar. A székesfehérvári Kortárs Művészeti Fesztivál 2005-től „lesz” nemzetközi, ebben az évben ugyanis a testvérvárosokból is meg szándékoznak hívni művészeket. A 2004-es év egyik fontos nemzetközi eseménye volt Székesfehérvár csatlakozása a World Folkloriada-hoz (ld. Pécsről szóló fejezet), melynek során augusztus végén a városban öt napig cseh, lett, olasz, montenegrói, taiwani, török és ugandai néptáncosok is felléptek. Székesfehérvár nemzetközi vonzerejét azonban mégis elsősorban a város történelmi szerepe jelenti: az ide érkező turisták nagy része a Balatonról jön egy-egy napra, és nagyon ritka eset, hogy valaki kifejezetten a város (nemzetközi) kulturális eseményei miatt érkezzen. A nemzetközi jelenlét a kultúra-finanszírozásban A legnagyobb székesfehérvári magán szponzor az ALKOA-KÖFÉM, egy amerikai magánvállalat. Az amerikai cég a Köfém felvásárlásakor az egykori vállalat művelődési házát is megtartotta, elsősorban a dolgozók képzése, kulturális programok rendezése céljával. A cég kulturális alapítvánnyal rendelkezik, támogatja a Fehérvári Művészek Társaságát is. Az egyéb, kisebb cégekkel és támogatókkal együtt az Önkormányzat közművelődési szakembere kb. 20 százalékra becsülte a magán – szponzori, támogató – tőke részvételét a fehérvári kulturális kiadásokban, ami átlagosnak tekinthető.18 Nemzetközi pályázatokon illetve egyéb nemzetközi hálózatokban Székesfehérvár egyik kulturális rendezvénye vagy intézménye sem vesz részt – ennek fő oka, hogy egyik esemény sem olyan nagyságrendű, hogy azzal egy Európai Uniós pályázaton meg lehessen jelenni. Székesfehérváron nincsenek külföldi kulturális képviseletek sem – nyilván Budapest közelsége miatt. A tény, hogy Székesfehérvár visszavonult az Európai Kulturális Főváros pályázattól, és azon Budapest „mellékvárosaként” fog megjelenni arra utal, hogy a város a jövőben sem fog a fentiekben leírt, inkább „kisvárosi” jellegű és regionális szinten is csak a közvetlen környezetét érintő kulturális életet meghaladó vonzerőt kialakítani. 2.6 Győr Győr a magyarországi városok között a kulturális fejlődés szempontjából nagyon sajátos

18 A 2003-ban készült kérdőíves felmérés szerint az országos átlagnak megfelelő: ott a „profit orientált szereplőkkel való kapcsolatok” aránya 17,5% volt.

178

helyet foglal el. Győr jellegét tekintve iparváros (már az 1930-as Győri program is erre utal), a városi kulturális életnek csak gyenge hagyományai vannak, helyi egyetemmel csak 2001 óta rendelkezik. Az erős kulturális hagyományok hiányát magyarázza a város földrajzi fekvése is, Bécs és Budapest, a két kulturális központ között félúton Győr nehezen tudott találni magának olyan kulturális vonzerőt, amely a két város között utazót oda csábította volna. A rendszerváltás után Győr a magyar városok közül a gazdasági átalakulás legnagyobb nyertesévé vált a főváros után. A városban megtelepedett, és lassan már a várost magát „fémjelző” legnagyobb nemzetközi vállalat, az AUDI, Győr lakosságának mintegy harmadát tartja el közvetlenül. A határmenti együttműködések feléledése következtében Győr regionálisan és nemzetközileg is fontos pozíciót kapott a Béccsel és Pozsonnyal való együttműködésnek köszönhetően. Győr kulturális életének átalakulása, fejlődése a kilencvenes években látványos példáját nyújtja annak a folyamatnak, ahogyan a kultúra-fejlesztés a gazdasági fejlődést kísérő szektorként a város versenyképességének, „eladhatóságának” növelése érdekében a várospolitika egyik fontos eszközévé válik. Győr a 2010-es Európai Kulturális Főváros cím egyik fő esélyese, erősségét jelenti, hogy a pályázathoz szükséges saját részt minden bizonnyal jóval könnyebben elő tudja majd teremteni, mint Pécs vagy akár Budapest. Ugyanakkor nemzetközi kulturális vonzereje, ismertsége, valószínűleg a kulturális hagyományok hiánya miatt is, inkább csak regionális jellegűnek tekinthető, és sok esetben erősen alárendelődik a városban érdekelt gazdasági szereplők irányultságának... A kultúra szerepe a városban A kulturális fejlesztés a győri önkormányzat tevékenységén belül láthatóan fontos szerepet kap: a kultúra részesedése a városi költségvetésből 1991 és 2000 között 1,5%-ról 6%-ra növekedett (1,2 milliárd Ft), vagyis tíz év alatt a magyarországi városok átlaga (2-3%) felé emelkedett.19 Az önkormányzat kulturális osztálya rendkívül aktív és látványos eredményeket, a városmarketing eszközeit felhasználó hozó kulturális politikát követ, mely a város gazdasági vonzerejének fenntarthatóságát célozza. A rendszerváltás után a győri önkormányzat az alapvetően megyei irányítás alatt álló intézményhálózatból egy városi irányítás alatt álló, teljesen megújult intézményhálózatot hozott létre.20 A viszonylag kis vonzerejű, komolyzenei fesztiválra (Győri Nyár) építve egy egész éven át tartó fesztiválsorozatot szervezett, melynek középpontjába a „barokk város” koncepciója került (barokk bál, barokk esküvő, barokk zenei fesztivál). A Győri Nyár jellege ugyanakkor átalakult, komolyzenei fesztiválból annál jóval szélesebb köröket vonzó nyári kulturális és turisztikai eseménnyé alakult. A „barokk város” stratégiának fontos elemét képezte a barokk városközpont felújítása. A fesztiválokat, a programokat mutatós programfüzetek ismertetik, ahol a design kidolgozására a kulturális osztály kiemelt figyelmet és pénzt fordított (marketing). A város több kulturális beruházást is eszközölt az utóbbi években: 2001-ben megnyílt a győri Filharmonikusok koncertterme, a Nemzeti Színház új kamarateremmel bővült, felújították a

19 2003-as kérdőíves felmérés alapján 20 Egyes intézményeket (pl. Győri Balett, Győri Filharmonikusok, Kisfaludy színház) átvettek a megyétől, és,

részben ezek átalakításával, teljesen új intézményeket hoztak létre (Nemzeti Színház, Városi Képtár, majd a Városi Művészeti Múzeum, Városi Könyvtár és Levéltár, Győri Filharmonikusok koncertterme, Győri Fesztivál és Rendezvényszervező iroda, Borsos Miklós Múzeum, Kovács Margit Állandó Kiállítás, stb.).

179

városi múzeumok épületeit és a József Attila Művelődési Házat. A nemzetközi kulturális kapcsolatok jellege – események és intézmények Győr nemzetközi kultúrájának középpontjában természetesen a világszinten elismert Győri Balett áll, amely nemcsak külföldi fellépésekkel képviseli a várost, de a városi fesztiválokra is vonz külföldi fellépőket. A győri barokk városra épülő fesztiválsorozat képezi a másik attrakciót, ez azonban a fesztiváliroda adatai alapján inkább közép-európai regionális, mint valóban nemzetközi kiterjedésű vonzerőt jelent. A fesztiválok hatósugara kb. 60–70 km-esre becsülhető. A fesztiválok közül a legnagyobb nemzetközi vonzerővel a Győri Nyár rendelkezik: itt a látogatók kb. 30-40 százaléka külföldi. A legkevésbé „nemzetközi” jellegű a Tavaszi Fesztivál. Ez utóbbi, több magyarországi városhoz hasonlóan, a budapesti Tavaszi Fesztiválhoz csatlakozva megtartott eseménysorozat. (Érdekesség, hogy Debrecenben ennek a fesztiválnak kifejezetten erős nemzetközi vonzerőt tulajdonítottak.) Győrben, Bécs mintájára, kb. öt éve vezették be a Városházi koncerteket és különböző utcai eseményeket kínáló Téli Fesztivált, amelynek nemzetközi ismertsége egyre fokozódik: 2003-ban már a látogatók kb. 20 százaléka volt külföldi. A fellépők közül a Tavaszi Fesztiválon 10 százalék, a Győri Nyár alatt 30 százalék, és a Téli Fesztiválon is egyre nagyobb arányú a külföldiek aránya. A nemzetközi kapcsolatok egy egészen más fajtáját képviseli az alternatív és kortárs zenei-, film- és művészeti fesztivál, a Mediawave. E fesztivál közönsége nagyjából megegyezik a budapesti Sziget, vagy a soproni VOLT fesztiváléval, országosan és mérsékelten külföldön is ismert eseményről van szó, amely számos külföldi fellépőt is megjelentet, sok esetben a rendezők személyes ismeretségeiből eredő kapcsolatok felhasználásával. A győri önkormányzat számos testvérvárossal rednelkezik (Kuopio, Colmar, Erfurt, Brassó, Seindelfingen, Nazareth-Illit (Izrael), Vuhan (Kína)), de ezekkel a kulturális kapcsolatok kevésbé fontosak, mint egyéb városokkal. Szorosabbak a kapcsolatok osztrák és német városokkal. Ulm például nemrégiben megkereste az önkormányzatot, egy közös filmfesztivál rendezése céljából. Erősek továbbá a kapcsolatok Ingostadt-tal, az AUDI központjának helyet adó várossal, ami a kulturális és gazdasági kapcsolatok egybefonódását példázza. Győr kulturális jellegű nemzetközi hálózatban nem vesz részt, ám több nemzetközi regionális együttműködésben játszik kulcsszerepet, amelyeknek kulturális és turisztikai vetületük is van. 2005 végétől, bécsi kezdeményezésre egy új regionális együttműködés fog megindulni CENTROPE néven, Brno, Pozsony, Bécs és Győr részvételével, melynek célja egy új, 4 milliós lakosú euro-régió kialakítása. A győri fesztiválok keretén belül az intézményes nemzetközi kapcsolatok (vagyis a győri Fesztiváliroda nemzetközi kapcsolatai) a bécsi magyar intézetekre (Collegium Hungaricum, bécsi IBUSZ iroda), Pozsonyban a Pozsonyi Magyar Kaszinóra és a Pozsonyi Magyar

180

Intézetre koncentrálnak. Ezen túl pedig elsősorban a magyarországi fesztiválokkal és intézményekkel (pl. Művészetek Völgye, Gyulai Várszínház, Debrecen, Szeged stb.) állnak rendszeres kapcsolatban. Győr számára Budapest központi helyzete egyszerre előnyként és hátrányként jelenik meg. Előnyként, hiszen a Budapesttel való együttműködés néhány esetben lehetővé teszi olyan, elsősorban nemzetközi rendezvények bemutatását, amelyre a város önmaga nem lenne képes (pl. a Kínai Cirkusz fellépése, vagy a Tavaszi Fesztivál alatt nemzetközi fellépők megjelenése). A hátrány viszont, hogy a kulturális pályázatok és támogatások legnagyobb része a fővárosban koncentrálódik. A nemzetközi kapcsolatok kialakításában fontos szerepet játszó nemzetközi intézmények is nagyrészt Budapesten vannak. Győr ilyen módon Budapest közvetítésével áll kapcsolatban a különböző országok kulturális képviseleteivel, közvetlenül egyedül az Allinace Francaise és a British Council van jelen a város kulturális életében.

A nemzetközi jelenlét a kultúra finanszírozásban Győr helyzete a kultúra-finanszírozás szempontjából igen kedvező: az AUDI több eseményt illetve intézményt támogat. A Győri Nyár fesztivál kiadásainak kb. 10 százalékát fedezi; és a cég a Győri Balett legfontosabb támogatója is. A Győri Nyár támogatása ugyanakkor összegszerűen mégis alacsony: a 35 millió Ft-os költségvetéshez kb. 3 millió Ft-tal járul hozzá az AUDI. Más jelentős nemzetközi tőkén, vagy magántőkén alapuló szponzor ill. támogató azonban Győrben sincs, ami mutatja, hogy a győri kultúra-finanszírozás helyzete is csak a többi magyarországi városhoz képest tekinthető előnyösnek.

Az Európai Kulturális Főváros pályázat Győr pályázati koncepciója a város kulturális erősségeire és hiányaira is épít: „Győr, a találkozások városa” a tradíció és modernitás, az ipar és kultúra találkozása, az ipari kultúra és a barokk hagyományokra is alapuló épített környezet találkozása... Mint a többi jelentkező városnál, Győrben is fontos a pályázat összehúzó hatása, az, hogy a különböző kulturális és gazdasági szereplők szorosabb és célzott együttműködését teszi lehetővé. Győr előnye a többi városhoz képest, hogy jól szervezett, emellett pedig könnyebben tudja megteremteni a részvételhez szükséges önrészt. Hátránya a kulturális tradíció hiánya, illetve az, hogy nem tud valódi, Európára kiterjedő nemzetközi kapcsolatokat kimutatni. 2.7 Budapest

Budapest nemzetközi kulturális vonzereje a város méretéből, történelméből, az országban elfoglalt politikai és közigazgatási helyzetéből adódóan egész más szinten értendő és vizsgálandó, mint a többi város esetében. Budapesten a nemzetközi funkciók megléte mindig is egyértelmű adottság volt; a rendszerváltás után Budapest nemzetközi jellege és bekapcsolódása a nemzetközi városversenybe azonnal nyilvánvalóvá vált21, míg a regionális

21 Barta Gy. (szerk.)(1998), Budapest, nemzetközi város, MTA Stratégiai Kutatások

181

városok esetében a „nemzetközi szerepkör”, mint a város versenyképességének egyik alapfeltétele csak egy évtizeddel később merült fel... Az országon belüli egyedisége ellenére Budapest a nemzetközi szerepkörök szempontjából távolról sem mutat egyértelmű képet. Igaz, hogy ezernyi szállal kapcsolódik a külföldhöz, és hogy ez mind gazdaságilag, mind kulturálisan meghatározza fejlődését. De egy ekkora méretű és szerteágazó szerepkörű város esetében azt is meg kell vizsgálnunk, hogy milyenek azok a nemzetközi szerepkörök, amelyek Budapestet jellemzik? Mint az ország egyedüli metropoliszának, a fővárosnak túl kell mutatnia az egyszerű „befogadó” szerepkörön, és a nemzetközi hatások, események továbbítását is el kell látnia. Vagyis, mind a magyarországi regionális városok, mind a kelet-délkelet európai térségek felé továbbítania kell a Nyugat-Európából érkező hatásokat, eleget kell tennie a „kapuváros” funkciónak. Budapest nemzetközi kulturális szerepköreinek fontos része az egész ország képviselete, ez tehát jóval bonyolultabb hatásokat jelent, mint a regionális központi szerepeket kapó vidéki városokban. A kultúra a városban – a kulturális élet szereplői Míg a regionális központok esetében a kultúra-szervezése és irányítása egy viszonylag átlátható, meglehetősen szűk szereplői körhöz kötődik (a legbonyolultabb intézményrendszerrel közülük Pécs rendelkezik), addig Budapestre egy összetett szereplői kör jellemző, mely a kilencvenes évek során jelentősen kibővült. Egyrészt, a közszférán belül rétegződés indult meg: a kultúraszervezés és -vezetés az önkormányzati törvény hatására a központi állam, a Fővárosi Önkormányzat, illetve a kerületi önkormányzatok között oszlik meg. Másrészt, a köz- és civil szférák mellett megjelent a magánszféra is a kultúra-irányításban, mégpedig a hagyományos szponzori tevékenységen túlmutató módon, az elmúlt néhány évben közvetlen kulturális beruházásokat is eszközlő szereplőként (pl. a MEO, kortárs művészeti múzeum; a KOGART ill. az A!P!A!). Ez a két jellemző a budapesti kulturális élet szervezését minőségileg is megkülönbözteti a regionális központokétól, ahol ilyen erős rétegződés – egyelőre – nem figyelhető meg. A legfontosabb kulturális beruházások Az elmúlt évek során a budapesti nemzetközi kulturális vonzerő kialakításának középpontjában a kulturális nagyberuházások álltak (állnak), melyek legjelentősebb része a központi államhoz kötődik. Ezek a nagyberuházások általában olyan presztízsberuházások, melyeknek vonzereje, hatóereje túlmutat a főváros kulturális életén, és az országos kultúra képviselete mellett nemzetközi vonzerőt is képvisel. A millenniumi kiállítás kapcsán kb. 12 milliárd Ft-os beruházással megnyitott Millenáris Park nemzetközi programokkal és kapcsolatokkal eleinte nem rendelkezett, később azonban átalakult, és mára egyre több nemzetközi jellegű programnak ad otthont, egyre erősebben integrálódik a főváros kortárs művészeti életébe (pl. 2003-ban itt tartották a Nemzetközi Kortárs Drámafesztivált; rendszeres együttműködésben áll a Budapesti Francia Intézettel, filmklubok, Zene Ünnepe szervezésében; nemzetközi fellépőknek ad helyet; vagy olyan események kiemelt helyszíneként is szolgált, mint pl. a 2004 május 1-i EU csatlakozás stb.).

182

A Ferencváros déli részén a Milleniumi Városközpont kiépülésének első fázisában, 2005 március 15-én kerül sor a Kulturális Tömb (Művészetek Palotája) átadására, mely a Ludwig Kortárs Művészetek Múzeumának, a Nemzeti Táncszínháznak illetve a Nemzeti Filharmónia hangversenytermének ad majd otthont. A beruházás különlegességét az adja, hogy ez az első PPP (privát-magán együttműködés) formában létrejövő nagyberuházás Budapesten, amely a város nemzetközi kulturális-turisztikai vonzerejének növelését célozza. Az épület beruházási költsége összesen (járulékokkal együtt) 52 milliárd Ft, amelyet a Nemzeti Kulturális örökség Minisztériuma 10 év alatt törleszt a beruházónak (TriGranit Rt). Egyelőre nem tudni, hogy milyen valós vonzereje lesz az új épületnek… A nagy állami beruházások („flag-ship projects”) mellett eltörpülnek az egyébként számottevő fővárosi beruházások, melyek elsősorban már meglevő intézmények felújítását szolgálják: a 3 milliárd Ft-ba kerülő Szabó Ervin könyvtár felújítása, melynek nagy részét az állam finanszírozta22 (2003-ban a Millenáris Parkkal együtt építészeti Europa Nostra díjat kapott), és a 6 milliárd Ft-os beruházással elkészült új Fővárosi Levéltár átadása 2004-ben. Az elmúlt néhány évben három új, teljesen magán beruházásként, és nem non-profit céllal létrejött intézmény is született. A MEO kortárs művészeti múzeum a Váci utcánál; a Kovács Gábor bankár magángyűjteményére alapuló KOGART ; illetve egy Budapestre települő magyar származású amerikai üzletember által alapított APA galéria. Ez utóbbinak nemzetközi jelentőségét az alapító személye és „filozófiája” adja, a galéria létrehozásának eredeti célja ugyanis az volt, hogy segítse a magyar művészeket a „nemzetközi versenyképesség” megszerzésében… A Fővárosi Önkormányzat kulturális politikája A főváros általános kulturális fejlesztéséért talán a legközvetlenebbül felelős23 Fővárosi Önkormányzat viszonylag passzív kulturális politikát képvisel. E politika alapjaként elsősorban a meglevő intézmények fenntartásra koncentrál, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kulturális kiadások nagy részét a budapesti repertoár (vagy „kő”) színházak fenntartása viszi el. Ez 2002-ben 1,5 milliárd Ft-ot igényelt a Főváros részéről. Emellett eltörpül a normatív támogatásban részesülő intézményhálózaton kívüli kulturális központok, események (a „struktúrán kívüliek”24) támogatását célzó fővárosi elkülönített alapok összege.25 A Fővárosi Önkormányzat ugyanakkor a rendszerváltás után néhány fontos intézményreformot vezetett be, amelyek a város nemzetközi szerepköreit is érintik. Az egyik a Trafó létrehozása volt, amely mára nemzetközileg ismert művészeti központtá alakult (l. lejjebb). A másik az Art mozi-hálózat kialakítása, egy, a kelet-európai országokban egyedülálló kezdeményezés, mely lehetővé tette, hogy néhány művészfilmeket játszó mozi versenyben maradjon az egyre terjedő kereskedelmi mozikkal szemben.26 Az Art mozi-hálózat rendszeresen ad otthont nemzetközi filmfesztiváloknak. 22 3 milliárd Ft-ból 2,4 milliárd Ft-ot. 23 Mint a város egészét érintő feladatokért felelős szerv, a fővárosi önkormányzat az egyetlen hatóság, amely a

kultúra területén megjelenő kezdeményezéseket, fejlesztéseket és szereplőket egy koncepcionális várospolitika segítségével egybefoghatja.

24 Zsomboki–Vágó: Színház finanszírozási anomáliák, Mozgó Világ, 2003/9 25 2002-ben a közművelődési, zenei és képzőművészeti alap kb. 65 millió Ft-ot, a Színházi Alap 150 millió Ft-ot

tett ki (ez utóbbira azonban a kőszínházak is pályázhatnak, 2002-ben a pályázati forrás 2/3-át kapták meg). A közszféra által nem támogatott, alternatív kulturális és művészeti tevékenységek támogatására létrehozott Pro Cultura Urbis alapítvány 2003-ban kb. 25 millió Ft-tal rendelkezett.

26 A rendszer lényege, hogy a hálózatba tartozó kereskedelmi mozik (Corvin, Mamut) bevételeivel a

183

A Fővárosi Önkormányzat egyébként nem rendelkezik önálló kultúra-fejlesztési koncepcióval. A 2002-ben elfogadott Budapesti Városfejlesztési Koncepció ez idáig az első olyan fővárosi stratégiai anyag, amelyben a „kultúra” külön fejezetben jelenik meg. Eszerint Budapest nemzetközi kulturális vonzerejének fejlesztése a főváros regionális szerepköreinek, a dél-kelet európai, balkáni térségek és Nyugat-Európa közötti összekötő szerepének erősítését szolgálja. A program a nemzetközi kulturális szerepkörök kiépítését három alappillérre helyezi: 1. Budapest nemzetközi zenei központtá alakítása, 2. Budapest multikulturális szerepeinek kiszélesítése, etnokulturális központok létrehozásával, mindezt a belvárosi rehabilitációs programmal összekötve, 3. az „intelligens város” kialakítása, az informatikai infrastruktúra és az informatikához való hozzáférés lehetőségeinek fejlesztése. A Városfejlesztési Koncepció egy hosszú távra szóló, stratégiai anyag, amely az ez idáig hozott konkrét intézkedésekkel és finanszírozási kérdésekkel nem függ össze. Budapesten tehát nincs átfogó kultúra-fejlesztési koncepció ill. tevékenység, és az sincs igazán átgondolva, hogy milyen típusú és minőségű nemzetközi szerepköröket kell betöltenie a fővárosnak, illetve hogy ezeken keresztül milyen „viszonyokat” kellene kialakítania a vidéki városokkal. Nemzetközi jelentőségű események A nemzetközi sajtóban27 Budapest kulturális eseményeivel kapcsolatban első helyen szerepel a Tavaszi Fesztivál és a Sziget Fesztivál. A Tavaszi Fesztivál az 1980-as évek elején jött létre, így nemzetközi ismertsége hosszú fennállásával is magyarázható. A fesztivál központi elemét képezi a Főváros által 1996-ban kidolgozott „Budapest fesztiválváros” című turisztikai-marketing koncepciónak28. A Tavaszi Fesztivál azon túl, hogy Budapest legrangosabb nemzetközi eseménye, talán az egyetlen olyan, a közszférához kapcsolható kulturális termék, amely magára vállalja a nemzetközi kultúra továbbítását a vidéki városok felé. A Tavaszi Fesztivál ugyanis évente egy-egy városnak alkalmat ad, hogy Budapest „meghívottjaként” bemutatkozzon (2004-ben pl. Eger), valamint a nagyobb magyarországi városoknak lehetővé teszi, hogy a budapesti Tavaszi Fesztiválhoz kapcsolódóan saját Tavaszi Fesztivált rendezzenek, ami sok esetben egy-egy budapesti esemény vidéki bemutatóját is jelenti (ld. Győr, Debrecen esetét). A Budapest nemzetközi kulturális képét markánsan meghatározó Sziget Fesztivál az elmúlt tíz év alatt úgy vált a Tavaszi Fesztiválnál mára kétszer akkora költségvetést felmutató rendezvénnyé, hogy annak finanszírozásában a közszféra csak minimális részt vállalt. Átlagosan évente az összes bevétel kb. 6–10 százalékát adta ki az állami és a fővárosi támogatás, kb. 40 százalékát a szponzori bevételek, hasonló arányban a jegybevételek, a

művészfilmeket bemutató mozik veszteségeit pótolják. A Budapest film Rt-hez tartozó mozik a Tabán, Művész, Puskin és Szindbád. A Budapest Filmhez közvetlenül tartozó illetve az azon kívüli művész mozik (Toldi, Cirko Gejzír, Örökmozgó, stb.) fenntartását, felújítását a Fővárosi Önkormányzat támogatja.

27 Le Monde, Guardian, El Pais 28 A fővárosi önkormányzat, 1996-ban a kulturális rendezvények menedzselésére egy külön irodát nyitott: a

Budapesti Fesztiválközpont Kht-t, melynek feladata a nemzetközi kapcsolatok fenntartása, a fővárosi fesztiválok tartalmának, egyediségének biztosítása. A fesztiváliroda kizárólagos koordinátora a főváros három legjelentősebb „klasszikus értékeket felmutató” művészeti fesztiváljának, és a tevékenysége (PR, jegyeladás, szervezés) gyakorlatilag e három eseményre koncentrálódik: a Budapesti Tavaszi Fesztivál, a Budapest Búcsú és a Budapesti Őszi Fesztivál szervezésére. A fesztiváliroda működését 2003-ban a főváros a kulturális költségvetésből 46 millió Ft-tal támogatta. A Budapesti fesztiválközpont által szervezett három fesztivál közül csupán kettő, a Budapest Búcsú és az Őszi Fesztivál tekinthető kifejezetten fővárosi szintű eseménynek. A náluk jóval nagyobb fajsúlyú, nemzetközileg elismert Tavaszi Fesztivál költségvetésében az állami források több, mint kétszeresét teszik ki az önkormányzati támogatásnak.

184

maradék összeg pedig a vendéglátásból származott. A fesztivál második évében, 1994-ben 140 ezer látogatóval, és 120 millió Ft-os költségvetéssel számolhatott. 2002-re 355 ezer látogatóval és több, mint 1 milliárd Ft-os költségvetéssel rendelkezett. Az elmúlt években a Sziget Fesztiválnak is megjelent a „regionális” megfelelője a soproni Volt fesztivál keretében. A nemzetközi kultúrát meghatározó, közszférán kívüli kultúraközvetítők A külföldi országok kulturális képviseletei. Szerepük nemcsak a kultúra-szervezés és a kapcsolatteremtés terén de a kultúra-finanszírozásban is fontos tényező, jóval fontosabb, mint pl. egy nyugat-európai országban. Saját intézményük mellett rendszeresen együttműködnek a budapesti kulturális intézményekkel: nemcsak azok nemzetközi programjainak támogatásával, de saját rendezvényeik kihelyezésével is. Sok esetben a budapesti intézmények infrastruktúráját felhasználva járulnak hozzá azok bevételi forrásaihoz. Állami szintű nemzetközi intézményként ugyanakkor bizonyos programok során meg tudnak mozgatni a rendszeresített kultúra-támogatási eszközökön túli hazai állami forrásokat is, melyből átvitt módon hazai intézmények részesülnek. A 2003-as Francia Kulturális évad magyarországi partnerintézményeiben szervezett programjaihoz az állami költségvetés például 60 millió Ft-tal járult hozzá. Az intézmények közül a legaktívabbak a Francia Intézet és a Goethe Intézet, a Holland követség és a British Council. Kisebb hangsúllyal jelenik meg az Osztrák Kulturális Intézet, illetve a kelet-európai országok közül a Lengyel Intézet. Budapest központi szerepe miatt a vidéki városok kultúraszervezői is a budapesti képviseletekhez kell, hogy forduljanak, ha nemzetközi program támogatását, a szervezésben való segítséget igénylik. Egyes külföldi intézetek emellett programszerűen is törekszenek arra, hogy a vidéki városokban megjelenjenek: így pl. a francia külképviselet (frankofón napok szinte minden vidéki városban vannak…), a Goethe Intézet (amely elsősorban a vidéki városok könyvtáraival működik együtt), illetve a Cseh , Lengyel, vagy Olasz intézet (erről bővebben ld. az összefoglalóban).

185

Nemzetközi kapcsolatokra építő intézmények Van néhány olyan kulturális intézmény Budapesten, amelynek létrejötte és működése közvetlenül a nemzetközi szerepkörökkel függ össze. A legfontosabbak ezek közül:

– A Ludwig múzeum a Ludwig házaspár által alapított múzeum-hálózat budapesti tagjaként jött létre, állandó gyűjteményét felerészben a Ludwig gyűjtemény nemzetközi kortárs gyűjteményéből, felerészben magyar művekből állították össze. A Ludwig az egyetlen nemzetközi gyűjteménnyel rendelkező kortárs művészeti múzeum kelet-közép Európában. Mint egy nemzetközi hálózat tagja, a Ludwig múzeum szerepe lehetne a nemzetközi kortárs képzőművészet „behozatalán” túl olyan csereprogramok, külföldi kiállítások szervezése is, amelyek a magyar művészek külföldi bemutatkozását lehetővé tennék. Ezen a szinten azonban, főleg anyagi okok miatt jóval kisebb a múzeum mozgástere, mint ami optimális volna.

– A Merlin színház 1992-ben mint angol nyelvű színház jött létre, 2003-tól Nemzetközi színházként működik. A hagyományos színházi bemutatókon kívül olyan programokat is szervez, mint pl. az EU-ba újonnan csatlakozó országok kultúrájának bemutatása.

– A 2003-tól állami színházként működő Trafó elsősorban a kortárs tánc terén rendelkezik fontos nemzetközi kapcsolatokkal és hírnévvel. A Trafónak már létrejötte is nemzetközi hatást képvisel, ez volt az egyik első olyan intézmény, amely a hagyományos repertoár színházakkal szemben egy több funkciós kulturális központ kialakulását jelentette.

– A Fonó civil kezdeményezésként jött létre, és állandó anyagi gondjai ellenére mára nemzetközileg is ismert etno-zenei központként működik Budapesten.

Civil művészeti egyesületek Ha volumenükben és presztízsükben kevésbé jelentősek, mint a nagyobb intézmények (pl. a Ludwig múzeum), a civil művészeti egyesületek elsősorban személyes kapcsolatokon alapuló nemzetközi együttműködéseket, csereprogramokat szerveznek, amelyek sok esetben akár nagyobb nemzetközi kiállítás megrendezésére is lehetőséget adnak. Az egyik legfontosabb művészeti érdekképviseleti központ a Fiatal Művészek Egyesülete, amely egyrészt évente más-más országgal, egy-két fiatal művész számára csereprogramokat szervez, másrészt közös nemzetközi kiállításokat tesz lehetővé más intézményekkel együttműködésben, pl a Trafóban, a Műcsarnokban vagy a Ludwig múzeumban. A C3 Kulturális és Kommunikációs

186

Központ Alapítvány pedig elsősorban médiaművészeti projekteket támogat, nemzetközi csereprogramok, rezidenciaprogramok, kiállítások szervezésével, néhány esetben más intézményekkel együttműködve, pl. a Ludwig múzeummal (közös rezidencia programok) vagy a Millenáris parkkal.

Budapest nemzetközi kulturális szerepkörei egy meglehetősen szétszabdalt intézményi struktúrában szerveződnek. Általában jellemző rájuk az átfogó kulturális koncepció hiánya, valamint az, hogy az ezredforduló után a budapesti kulturális életet elsősorban még mindig a „befogadó” jelleg és a nyugati (nyugat-európai, észak-amerikai) kapcsolatok dominanciája jellemzi. Ilyen értelemben Budapest nemzetközi kulturális szerepkörei ma még igen korlátozottak: a főváros még nem tölti be azt a továbbító funkciót, amelyre az országban betöltött különleges pozíciója miatt szükség volna. Európai Kulturális Főváros 2010 2004–2005-ben Budapest is pályázik az „Európa Kulturális Fővárosa” címre. A pályázat alapgondolata szerint Budapest Magyarország egyetlen olyan városa, amely megfelelő kulturális, vendéglátási stb. infrastruktúrával, nemzetközi ismertséggel és multikulturális városi élettel bír ahhoz, hogy képes legyen egy ilyen rendezvénysorozatot és a hozzája kötődő több milliónyi látogatót befogadni. A koncepció alapját a „Budapest – hídváros” gondolat képezi. Ez egyrészt a város fizikai fejlesztését támasztja alá, hiszen a program vélhetően a Duna és a Duna-part szerepének kihangsúlyozására fog épülni, összekapcsolva már elindult vagy tervbe vett kulturális beruházásokkal (a 2005-ben megnyíló Művészetek Palotája a Milleniumi Városközpontban; a tervezett „Múzeumi negyed” az óbudai Gázgyár környékén; a Közraktárak épületének kulturális célú hasznosítása, stb.). A „hídváros” koncepció másrészt a főváros kulturális szerepköreinek „kiszélesítését” jelenti: kulturális összekötő kelet és nyugat között, kapu a keleti (orosz, ukrán, belorusz) és balkáni országok felé. Ugyanakkor kulturális képviselője a vidéki magyar városoknak: a cím elnyerése esetén közös programok, egy-egy város bemutatkozását jelentő események segíthetik a főváros és a vidéki városok együttműködését. Ez a program segíthetne Budapest hiányos nemzetközi szerepköreinek átfogó, a kultúrát a városfejlesztéssel egybekötő koncepción alapuló fejlesztését. 3. Összefoglalás Hét eltérő adottságokkal és kulturális tradícióval rendelkező város képe rajzolódik ki a fenti leírásokból. Elsőként a vizsgált városokra jellemző adottságokat összegezzük, majd a városok nemzetközi kulturális szerepköreit meghatározó, általánosan levonható megállapításokat rögzítjük.

187

3.1 Statisztikák A városok nemzetközi kulturális szerepköreit igen nehéz statisztikai mutatókkal jellemezni. A KSH területi évkönyveinek kultúrára vonatkozó adatai meglehetősen szűkek, és sok esetben csak regionális adatokat tartalmaznak, a városokra vonatkozóakat nem. Az adatok ugyanakkor a kulturális szerepkörök „hagyományos” felfogását tükrözik, vagyis olyan mutatókat bocsátanak rendelkezésre, mint pl. a színházak száma, mozilátogatók száma stb.29 A fenti kutatás témájára vonatkozó adatok tehát egyelőre nem léteznek, ezért igyekeztünk azokat az interjúk eredményei alapján összesíteni. Az interjúk alapján elkészíthető összesítő táblázat nehézsége ugyanakkor, hogy az nem tartalmaz számszerű adatokat. A fesztiválok, események látogatottságára vonatkozóan például – egyelőre – csak becsült adatok állnak rendelkezésre, és azok is csak olyan esetekben, amikor az interjúalany vállalkozott a becslésre, ezek tehát nem adnak lehetőséget az összehasonlításra. A nemzetközi kapcsolatok jellemzésére első pillantásra megfelelő adat, a „testvérvárosok száma” pedig sok esetben megtévesztő információt nyújt, hiszen, mint az az interjúkból kiderült, a testvérvárosokkal nem minden esetben egyformán intenzívek a kapcsolatok. Olyan információkat igyekeztünk tehát összegyűjteni, amelyek kvalitatív módon, de szemléletesen mutatják a különböző városok nemzetközi kulturális szerepköreinek jellegét. A táblázatokból Budapest több esetben kimaradt, hiszen a mennyiségi különbség miatt a fővárossal való összehasonlítás nem tekinthető relevánsnak. A városok hagyományos kulturális mutatói

1. táblázat A lakosság kulturális érdeklődése

Város neve Mozilátogatás 1000 lakosra Könyvtárba beiratkozott

olvasók aránya 2003

Budapest 4 847 11% Debrecen 2 428 17% Győr 3 541 17% Miskolc 3 454 11% Pécs 2 981 14% Szeged 4 383 16% Székesfehérvár 4 095 21% Forrás: KSH Területi Statisztikai Évkönyv A fenti adatok (1. táblázat) a városok lakosságának kulturális „érdeklődésére” vonatkoznak, bár megjegyzendő, hogy a mozilátogatók számára vonatkozó adat ma már egyre inkább a helyi lakosság gazdasági lehetőségeire utal (a kereskedelmi mozik előretörése miatt a mozijegyek ma már köztudottan csak ritkán érhetők el egy átlagos család számára). A táblázat alapján úgy tűnik, ez csak részben igaz: mind a mozilátogatók, mind a könyvtárba

29 A jelenleg folyó kultúra-kutatások kapcsán várhatóan ez a helyzet meg fog változni: a Budapesti Kulturális

Obszervatórium és a Sonda-Ipsos jelenleg például egy közös kutatást végez „Fesztiválok haszna” címmel, melynek célja egy módszertan kidolgozása annak érdekében, hogy a különböző fesztiválok gazdasági, város- és területfejlesztési, társadalmi hatásai mérhetők és programozhatók legyenek.

188

beiratkozottak aránya alapján előkelő helyet foglal el Szeged, ami az egyetemi város erős kulturális és intellektuális hagyományaira utal. Debrecen esete viszont alátámasztja a mozilátogatás és a gazdasági lehetőségek közötti kapcsolatot: a szintén erős intellektuális hagyományokkal rendelkező városban magas a könyvtárba beiratkozottak száma, viszont a városok közül itt a legalacsonyabb a mozilátogatóké. Érdekes ugyanakkor Győr és Székesfehérvár esete, és különösen ez utóbbié, amely kimagasló mutatókkal rendelkezik. A gazdasági szempontból a legelőnyösebb helyzetben levő két városban dinamikus kulturális érdeklődés tapasztalható, ami annál is sajátosabb, hiszen egyik város sem tekinthető hagyományos kulturális vagy egyetemi központnak. (Székesfehérvár esetében egyébként a kimagasló mutatók sejthetően a főváros közelségének is köszönhetők, vagyis annak, hogy a helyi lakosság viszonylagos rendszerességgel tudja kihasználni a főváros kulturális infrastruktúráját.) (2. táblázat)

2. táblázat Regionális kulturális mutatók

Régió Múzeumok

száma Kiállítások

száma Látogatás 1000

lakosra Színházi

előadások Szính. lát. 1000

lakosra Közép-Magyarország 177 756 1 267 6 136 764 Közép-Dunántúl 108 269 1 264 956 260 Nyugat-Dunántúl 103 297 969 1 092 367 Dél-Dunántúl 113 269 826 1 029 282 Észak-Magyarország 112 323 1 313 928 183 Észak-Alföld 81 250 344 979 189 Dél-Alföld 121 461 554 1 184 188 Forrás : KSH Területi Statisztikai évkönyvek

A fenti kulturális mutatók csak regionális szinten álltak rendelkezésre. Sajnos nem tudjuk,

hogy az egyes vizsgált városok kulturális mutatóik alapján milyen szerepet játszanak a

régiójukban. Hozzávetőleges adatként a második táblázat az egyes városoknak a régióban

kapott pozícióját tartalmazza a vendéglátás adatai alapján.

A kiállítások és a színházi előadások száma alapján ismét kitűnik Szeged régiója, ám érdekes, hogy a rendezvényeket látogatók lakossághoz viszonyított száma a legalacsonyabbak között található, ami a lakosság anyagi körülményeivel is magyarázható. Nyugat-Dunántúlon kitűnik a régió színház-orientáltsága, hiszen a kiállításokra vonatkozó adatok inkább átlagosnak, a színházi előadásokra vonatkozók a többi régióhoz képest magasnak számítanak. Dél-Dunántúl, vagyis Pécs környéke szintén a színházi adatokkal tűnik ki a többiek közül. A táblázatból egyértelműen kirajzolódik a Közép-magyarországi régió előnyös kulturális pozíciója.

189

A hagyományos statisztikai adatokból a következő néhány jelenség szűrhető le:

– A főváros és környékének erős koncentráló szerepe; – Szeged a többi városnál/térségnél mindig egy kicsit előnyösebb mutatókkal

rendelkezik, ami arra utal, hogy a város hagyományos egyetemi és kulturális szerepkörei még mindig fontos szerepet játszanak, akkor is, ha közben más városok kulturális fejlődése is megindult.

– Győr és Székesfehérvár esetében a városok hagyományos kulturális szerepköreinek hiánya ellenére is olyan adatok kerültek elő, amelyek dinamizálódó kulturális életre utalnak. Ezt segítheti e két város előnyös gazdasági helyzete, a lakosság magasabb fizetőképessége. Különösen Győr esete alátámasztja a kulturális gazdaság térhódítását.

– Pécs és régiója mindig inkább átlagos mutatókat kap, annak ellenére, hogy Pécs ma egyértelműen az ország regionális központjai közül „A” kulturális városként van elkönyvelve.

190

A városok kulturális mutatói az interjúk alapján

3. táblázat. A városokban található külföldi intézetek és konzulátusok

Város Kulturális intézet Konzulátusok Pécs Alliance Francaise, British Council, Lenau ház,

Európa ház Olaszország, Nagy-Britannia, Ausztria, Horvátország, Törökország (Szigetváron)

Szeged Alliance Francaise, British Council, Olasz Intézet Debrecen Alliance Francaise, Lengyel Intézet Oroszország Miskolc Alliance Francaise, British Council Székesfehérvár Alliance Francaise, British Council Győr Alliance Francaise, British Council

Forrás: saját gyűjtés A nemzetközi kulturális kapcsolatok elemzéséhez egyértelmű információt nyújt az egyes városokban található külföldi intézetek jelenléte, hiszen azok közvetlenül és általában igen aktívan vesznek részt a város kulturális eseményeinek szervezésében, saját országuk bemutatásában, esetleg vendégszereplések megszervezésében. A külföldi intézetek, képviseletek jelenléte alapján egyértelműen kimagaslik Pécs esete, ahol nemcsak a minden városban megtalálható külföldi képviseletek vannak jelen, de a város saját nemzetközi jellegű intézményekkel is rendelkezik (Európa Ház, Lenau-ház). Szegeden az Olasz Intézet jelenléte nevezhető egyedinek a többi városhoz képest. Debrecenben pedig az Észak-Kelet Európai kapcsolatok erősségére utal a Lengyel Intézet és az orosz konzulátus fontos szerepe. A többi városban a külföldi intézetek jelentősége egyforma: a francia és az angol képviseletre korlátozódik.

191

4. táblázat: A kultúra szerepe a városokban Pécs Szeged Debrecen Miskolc Székesfehérvár Győr

Kulturális beruházások

- terv: Kulturális Palota

Kamaraszínház Gőzfürdő felújítása terv: Tisza part

Főnix rendezvénycsarnok Kölcsey Művelődési Központ (2005) debreceni Hagyományok Háza (2005)

Diósgyőri Vár rekonstrukciója

Színházrekonstrukció Koncertterem színház kamaraterem

Városok részvétele nemzetközi hálózatokban

UNESCO Világörökség; Fallal Körülvett Városok ; Fény Városok; WHO Egészséges Városok; Kulturális és Történelmi Városok; Regionális Fővárosok; Duna–Dráva–Száva Interregionális Együttműködés

Európai Szabadtéri Színházi Fesztiválok Hálózata

Kárpátok Eurorégió (1999-ig); Hajdú-Bihar–Bihor Együttműködés (2002); Virágkarneválok szövetsége (szervezés); Európai Kórusversenyek Szövetsége

Kárpátok Eurorégió CENTROPE (Brno, Pozsony, Bécs, Győr)

Kiemelkedő (nemzetközi) kulturális esemény

Országos Színházi Találkozó Pécsi Szabadtéri Játékok Művészeti és Gasztronómiai Hetek

Szegedi Szabadtéri Játékok

Virágkarnevál Operafesztivál Nemzetközi Fúvósfesztivál

Győri nyár

192

A fenti táblázatból ismét kiviláglik Pécs kiemelkedő aktivitása a nemzetközi kapcsolatok, hálózatok terén. Pécs és Szeged a két város, amelyik az országot nemzetközi szinten is reprezentáló, országos szintű kulturális eseményeknek ad otthont (az Országos Színházi találkozó ill. a Szegedi Szabadtéri Játékok), míg a többi esetben csupán az adott várost reprezentáló esemény tekinthető kiemelkedő rendezvénynek a városban. A kulturális beruházások szempontjából viszont Szeged és Debrecen áll az élen. mindkét városban a Széchenyi tervhez kötődően kezdtek meg jelentősebb kulturális beruházásokat a 2000-es évek elejétől. Győr és Székesfehérvár a nemzetközi kapcsolatok és kultúra városban elfoglalt helye szempontjából viszont szerényebb eredményeket tud felmutatni. A két utóbbi városban a kultúra inkább a „kulturális fogyasztás” szempontjából kiemelkedő, a városban játszott szerepkörei szempontjából viszont a kulturális szektor elmarad a Pécsett vagy Szegeden kapott jelentőségétől. 3.2 A nemzetközi kulturális szerepkörök általános jellemzői A városok összehasonlítása mellett a tanulmány lehetőséget adott néhány olyan tanulság

levonására, amely mindegyik magyarországi város kulturális fejlődését jellemzi. A

tanulmányunk végén ezeket foglaljuk össze.

1. A magyarországi regionális központok esetében a nemzetközi kulturális kapcsolatok

területi kiterjedése általában nem nyúlik túl a közvetlenül szomszédos országokon, a határmenti együttműködéseken, határmenti Eurorégiókon. A nemzetközi kulturális kapcsolatok szempontjából emellett általában kiemelkedő fontosságot kapnak a testvérvárosok, hiszen ezek adják az egyik keretét a városi önkormányzatok hivatalos külpolitikai, diplomáciai tevékenységének. Bizonyos esetekben tapasztalható, hogy a nemzetközi kapcsolatokat közvetlenül is befolyásolta a gazdaság: Győr önkormányzata például szoros kulturális kapcsolatokat tart fenn a város vezető nemzetközi cége, az AUDI központjaként szolgáló Ingostadt-tal; Pécs pedig a vele testvérvárosi kapcsolatban álló Lyonnal elsősorban azért tartotta meg a kulturális együttműködést, mert a lyoni vízművek a pécsi vízműveket megvásárolta.

2. A nemzetközi kulturális kapcsolatok kialakításában Magyarországon általában különleges szerepet kapnak a személyes kapcsolatok. Ez a regionális központok esetében még inkább igaz, mint a fővárosban, hiszen ez utóbbiban már megjelent néhány olyan országos szintű kulturális intézmény, amely kifejezetten a nemzetközi kulturális szerepkörökre, kapcsolatokra épül (l. Ludwig múzeum, Merlin színház stb.). Számos városban említették meg a szakemberek, hogy egy-egy együttműködés, közös esemény, vagy akár testvérvárosi kapcsolat is igen erősen függ a partnerváros vezetőjétől, képviselőjétől… A vidéki városok számára ugyanakkor a személyes kapcsolatok ilyen erős szerepe előnyt is jelent, hiszen csökkenti azt az egyébként

193

valóban fennálló szükségletet, hogy a nemzetközi kulturális események szervezése, finanszírozása érdekében a fővárosi intézmények, események közvetítő szerepét kelljen felhasználniuk – vagyis a személyes kapcsolatok fontossága csökkenti a főváros kulturális életétől való erős függést.

3. A nemzetközi kulturális kapcsolatok kialakításában Magyarországon – és egész Kelet- Közép Európában – egyelőre nagy szerepet kapnak a külföldi országok kulturális képviseletei. Ennek oka, hogy a nemzetközi kulturális események, intézmények magyar forrásokból történő finanszírozása sokszor igen nagy nehézségeket jelent. A külföldi országok képviseletei a kultúra szervezésen túl időnként a kultúra finanszírozásba is belesegítenek. Ezek a kulturális képviseletek szinte kivétel nélkül a fővárosban találhatók (egyedül a Dán Kulturális Intézet található máshol: Kecskeméten), így a vidéki városok kulturális eseményeinek szervezői kénytelenek Budapest közvetítő szerepkörét felhasználni akkor, amikor a külföldi kulturális intézmények programjaihoz akarnak csatlakozni. Ez alól kivételt képez néhány ország kulturális képviselete, amelyek fontosnak tartják a nagyobb vidéki városokban való közvetlen jelenlétet. A legaktívabb természetesen Franciaország, szinte az összes felsorolt városban megtalálható az Alliance Francaise képviselete, és az általa szervezett programok: frankofón hét, francia filmnapok, francia filméjszaka stb. A városi könyvtárakkal működik együtt a British Council. Ezen túl minden városban a földrajzi helyének és nemzetközi irányultságának megfelelően található néhány további intézmény (az Olasz Intézet Pécsett, az Orosz konzulátus Debrecenben stb.)

4. A regionális központok valóban nemzetközi hatású kulturális vonzereje általában egy vagy két fesztivál, illetve országos méretű esemény köré szerveződik. Budapesten ezzel szemben egy kiterjedt és szétszabdalt intézmény- és esemény hálózat, és az egymással párhuzamosan zajló nemzetközi események megléte figyelhető meg.

5. A magyarországi városok nemzetközi kultúrájának fejlesztésére alkalmas eszközt jelentenek a külföldi kulturális évadok, amelyeken a főváros mellett egy-egy város képviseltette is magát (pl. Debrecen, Pécs).

6. Ha rendkívül korlátozott mértékben is, de Magyarországon mindenhol megfigyelhető a magánszektor megjelenése a kulturális életben. A vidéki városokban ez elsősorban az adott városban található cégek támogatását jelenti. A helyi, magyar cégek többsége nem pénz, hanem sokszor inkább eszköz formájában nyújt támogatást. A nemzetközi cégek ugyanakkor általában egy konkrétan meghatározott összeggel támogatják a városi kulturális életet, és sokkal inkább valamiféle kötelességszerű támogatásról, mint valós érdeklődésről van szó. A vidéki városok számára ebből a szempontból fontos nehézséget jelent a fővárosi koncentráció: a nagyobb multinacionális cégek a kulturális szponzorizációra fordítandó – amúgy is igen szűkös – keretüket elsősorban a fővárosi rendezvények és intézmények támogatására fordítják.

7. A kulturális beruházásokban fokozatosan megjelenik Magyarországon is, a Nyugat-Európában már elterjedt gyakorlat, a PPP beruházás. Erre nem csak Budapesten, de Debrecenben is volt példa.

8. A magánszektor jelenlétének új formája tapasztalható Budapesten, és egyelőre csak itt: a magán személyek magán vagyonából létrehozott, alapvetően profit orientált kulturális intézmények létrehozása (MEO, KOGART, APA), amely a kulturális

194

gazdaság jelentősebb fővárosi térnyerésére utal. 9. A nemzetközi kulturális kapcsolatok kialakítása a városok többségében image-alakító,

identitás-formáló eszközként jelenik meg, az elmúlt évek óta ugyanakkor egyre erősebb hangsúlyt kap a városi kultúra és a városi beruházások kapcsolata (a városközpontok felújítása, a kulturális turizmus infrastruktúrájának megteremtése stb.).

10. A nemzetközi kulturális szerepkörök megítélésének és általában a kulturális városfejlesztés magyarországi elterjedésének új lendületet adott a 2004-ben meghirdetett Európai Kulturális Főváros pályázat, mely egy magyar és egy német város számára teszi lehetővé a cím viselését a 2010-es évben. Már a pályázat első fordulója megmozgatta a vidéki városok vezetőit valamint a helyi fejlesztésben és helyi kultúrában érdekelt szereplőit, és alig két nappal a leadási határidő előtt a vizsgált városok közül egyedül Székesfehérvár esetében merült fel, hogy a város véglegesen visszavonult volna a pályázattól. Ennek a tanulmánynak természetesen nem feladata, hogy a jelentkező városok esélyeit latolgassa. Annyi azonban egyértelműen leszögezhető, hogy, különösen a vidéki városokban, a pályázat érzékelhetően felbolygatta a városi kulturális közegeket, ötletfórumok, munkacsoportok, konferenciák, vélemények, újságcikkek formájában szinte mindenki feladatának érzi, hogy részt vegyen városa kulturális fejlesztési koncepciójának kidolgozásában. Noha minden város szakemberei tisztában vannak vele, hogy közülük csak egy nyerheti el a címet, a pályázat elkészítését mégis mindenhol egyértelműen hasznos és kifizetődő munkának értékelték, hiszen az lehetőséget adhat egy társadalmi konszenzuson alapuló kulturális stratégia megfogalmazására.

195

A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÉS FUNKCIÓK A MAGYAR NAGYVÁROSOK FEJLŐDÉSÉBEN

ÖSSZEFOGLALÁS

KÉSZÍTETTE

BARTA GYÖRGYI, GYŐRI RÓBERT, (MTA RKK KÉTI) Összefoglalás

1. A nyitottság, nemzetköziesedés, beágyazódás kérdéséről – általánosságban Az 1960-as, 1970-es években is azt állították a szakemberek, hogy Magyarország nyitott ország volt, hiszen nemzeti jövedelmének nagyobb hányada jelent meg az export-import kapcsolatokban. Pedig a szocialista Magyarország – mint a szocialista rendszerek mindegyike – politikailag, gazdaságilag, kulturálisan meglehetősen zárt rendszer volt. Még az ún. szocialista táborhoz tartozó országok között is erősen kontrolláltak és korlátozottak voltak a nemzetközi kapcsolatok, együttműködések. A szocialista rendszer politikájában az általános bizalmatlanság és elutasítás volt jellemző a nemzetközi együttműködés iránt, gazdasági mechanizmusában inkább az autarchiára törekvés, és csak a legszükségesebb kapcsolatok – erős ellenőrzés mellett – alakulhattak ki. A szocializmus közel fél évszázada izolálta az országokat, megszakította és lerombolta a korábbi, határ menti és az országhatárokon átnyúló kapcsolatokat. Kétségtelen, hogy ez az elzárkózás oldódott valamelyest Magyarországon 1956 után, de a nemzetközi kapcsolatok nem normalizálódhattak 1989-ig. A rendszerváltozás egy csapásra változtatott ezen a helyzeten. Kinyíltak a határok, a külföldre utazás főleg csak pénzkérdéssé vált, megszűnt a külföldi tartózkodás hazai korlátozása, sőt, büntetése, gyorsan megindultak a normalizálódás folyamatai. A demokratikus berendezkedésű országok kapitalista gazdaságai többszereplőssé váltak, nem csak a kitüntetett központi intézmények, hanem minden gazdasági szereplő számára – természetesen legális körülmények között – lehetővé vált a nemzetközi kapcsolatok létesítése, a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás. A határok jobban átjárhatókká váltak, a turizmus szervezett jellege is megszűnt, nem csak az áruk szabadabb mozgása vált lehetővé, hanem a termelési tényezők (munkaerő, tőke) exportálására és importálására is sor kerülhetett. Az izoláltság nem csak kényszerhelyzet, hanem létrejön akkor is, ha nincsenek meg a nyitás, a nyitottság feltételei (például, ha elmaradott a közlekedés és a távközlés, vagyis, ha a partner igen nehezen érhető el), illetve ha a külföldi partnerek között túlságosan nagyok a társadalmi, gazdasági, kulturális különbségek. Ilyenkor az elzárkózás bizonyos védelmet jelent, legalábbis rövidtávon. Ez következik be a protekcionista gazdaságban, a külföldiek befogadásának szigorú korlátozásában, vagy akár a már betelepült csoportok elzárkózásában vagy szegregációjában. Az 1970-es évek táján vált általánossá, széleskörűvé és visszafordíthatatlanná a globalizáció folyamata, amely a nemzetgazdaságok zárt rendszereit kívánta megnyitni; tömegével alakultak meg a multinacionális és transznacionális vállalatok, amelyek termelő és irányító szervezetei több országba telepedtek. Az ezredforduló táján már néhányszáz globális vállalat fogta át a világgazdaság és kereskedelem kb. 40%-át. A nemzetgazdaságok egyre kevésbé képesek ezeket a határon átnyúló, de a vállalati szervezeten belül zajló folyamatokat ellenőrizni. Részben a globális folyamatok erősítésére, a munkaerő – tőke – áruk és információ szabad áramlásának kibővítésére és felgyorsítására, részben a globális ellenőrzés lehetőségének megteremtésére hozzák és hozták létre a nemzetek szövetségeit, közöttük a Közös Piacot, a KGST-t, a délkeleti országok társulásait, az ASEAN-t, a közép-afrikai országok vámunióját, az UDEAC-ot, a nyugat-afrikai gazdasági közösséget, a CEAO-t, a közép-amerikai közös piacot a MCAC-t, a latin-amerikai integrációs uniót, az ALADI-t, és a Közös Piac utódját, az Európai Uniót.

196

Magyarország részt vesz e világméretű folyamatokban, átélte a szocializmus diktatórikus kötöttségeit, elzártságát a külvilágtól, most élvezi a rendszerváltozás utáni nyitottságot. A szabadság azonban együtt jár a verseny erősödésével is. A globális folyamatok megjelentek Magyarországon a külföldi működő tőke beáramlásával, és az elmúlt másfél évtizedben folyamatosan kisebb-nagyobb feszültségeket okozott a szomszédos országokkal való együttélés. Vagyis problémák adódtak abból, hogy Magyarország szegényebb, elmaradottabb és cipeli a szocialista örökséget, amikor kapcsolatba lép nálánál fejlettebb országokkal, és problémák adódnak abból is, hogy szorosabb kapcsolatot akar teremteni a nálánál gazdaságilag rosszabb helyzetű országokkal (a kettős állampolgárság, a schengeni határ kérdése, az EU-n belüliség és kívüliség konfliktusai jórészt ez utóbbi helyzetből adódnak). A nemzetközi együttműködésnek pozitív és negatív hatásai is vannak. Feltételezzük, hogy a nemzetközi kapcsolatok és kooperáció – kedvező esetekben – húzóerőt jelent a fejlődésben, a társadalmi-gazdasági-kulturális előrehaladás motorja lehet. Az alapvető kérdés az, hogy Magyarország hogyan tud profitálni a nemzetközi integrációból, és

miként tudja kivédeni – elzárkózás nélkül – annak negatív hatásait? Hogyan tudja megőrizni az

ország befogadó állapotát úgy, hogy a betelepülők ne terhet jelentsenek, hanem hasznára

legyenek az országnak, hogy betelepülve a lehetőség szerint integrálódjanak a magyar

társadalomba? Hogyan lehet beengedni úgy a fejlettebb országok vállalatait, kutatóintézeteit,

hogy azok ne enklávékban működjenek, ne rövidtávra és a gyors haszonszerzésre

rendezkedjenek be, hanem ágyazódjanak be a magyar gazdaságba, és váljanak annak szerves

részévé? Hogyan lehet a nemzetközi együttműködés, integráció pozitív hatásait elterjeszteni,

hogy abból az egész ország profitáljon? Milyen szerepet töltenek be ebben a folyamatban az

ország nagyvárosai?

Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik ez a tanulmány. A feladat nagy volt, hiszen a nemzetközi kapcsolatoknak, kooperációnak, az integrációs folyamatnak különböző színterei vannak: a társadalmi átalakulást befolyásoló migrációs folyamatok, és a gazdasági cserekapcsolatok, együttműködés éppen úgy idetartozik, mint a turizmus, az oktatás, kutatás, kultúra területei. Jelen esetben nem a magyarországi helyzetet vizsgáltuk, hanem a nemzetköziesedés területi vonatkozásaira helyeztük a hangsúlyt: azt elemeztük, hogy a nemzetközi kapcsolatoknak és funkcióknak elsősorban teret adó nagyvárosaink miként töltik be ezeket a szerepeket. Korábbi kutatási eredményekre nemigen támaszkodhattunk. Ezért egyelőre csak arra voltunk képesek, hogy a sokféle nemzetközi kapcsolatot, együttműködéseket, azok jellemzőit városonként regisztráljuk. Nagyvárosaink nemzetközi kapcsolatainak mélyrétegeibe nem jutottunk el, nem tudtuk elválasztani a nemzetköziesedés formális és a valóban tartalmi jellegű megjelenését, és csak egy-egy esetben sikerült egyértelmű összefüggést találnunk e városok nemzetközi kapcsolatai és fejlődési dinamizmusa között. 2. A Budapest – vidék kettősség jelentkezése a nemzetközi funkciókban Szinte minden Magyarországgal foglalkozó területi kutatás rámutat a markáns főváros – vidék

kettősségre. Ez a dichotómia elsődlegesen az ország településhálózati sajátosságaival

197

magyarázható: Budapest nem egyszerűen az ország fővárosa, hanem – méreténél,

funkciógazdagságánál, közlekedésföldrajzi helyzeténél fogva – messze kiemelkedik a magyar

városok közül. Ez az alapvető különbség kimutatható a nemzetközi funkciók és kapcsolatok

vizsgálatánál is. Budapest az egyetlen olyan település, amely kétségtelenül a világvárosok

sorába tartozik: hatása nem korlátozódik Magyarországra: a magyar főváros egyben a kelet-

közép-európai térség egyik centruma is.

Budapest kiemelkedése a magyar városok közül nem újkeletű jelenség: általában elmondható, hogy a főváros szerepe az ország nemzetközi kapcsolatainak szervezésben mindig is kimagasló volt, a szocializmus időszakában pedig a nemzetközi kapcsolatokat kifejezetten Budapestre koncentrálták. Az elmúlt évtizedekben kialakuló globális városversenyben a magyar városok között Budapestnek volt egyedül esélye a bekapcsolódásra. A nemzetközi városversenyben való eredményes részvételt jelzi, hogy a Magyarországra települő transznacionális vállalatok többsége Budapestet illetve a Budapesti agglomerációt választotta székhelyének; több vállalat itt alakította ki kelet-közép-európai központját, és a külföldre irányuló magyar tőkeexportban is messze Budapest áll az élen. 3. Határ menti kapcsolatok vs. nagyobb léptékű funkciók A magyar nagyvárosok nemzetközi kapcsolatainak és funkcióinak számbevételénél

különbséget kell tennünk a határ menti (regionális léptékű) és a nagyobb hatókörű

(makroregionális, kontinentális, globális) kapcsolatok között. A határ menti kapcsolatokban

való részvétel erősen függ a fekvéstől, pl. Székesfehérvár esetében ezek vizsgálatától akár el is

lehet tekinteni Általában igaz az is, hogy településhierarchián feljebb haladva egyre növekszik

a nagyobb térségre kiterjedő funkciók súlya, és (relatíve) csökken a regionális kapcsolatok

jelentősége. Magyarországon Budapest vizsgálatánál (a város fekvéséből adódóan is)

elhanyagolható a határ menti kapcsolatok súlya, de Szeged vagy Debrecen esetében ezek

szerepe is fontos lehet. A magyar regionális központok többségénél a határ menti nemzetközi

kapcsolatok csekély múltra tekintenek vissza, mivel a XX. század elejéig e városok az akkori

határoktól távol, az ország belsejében feküdtek. Egyedül Győr esetében beszélhetünk ilyen

szerepről, de ez is meglehetősen speciális: a város hosszú időn keresztül volt a Habsburg

Monarchia (1851-től vámmentes) belső határán zajló kereskedelem egyik szervezője. A határ

menti kapcsolatok esetében sajátosan érvényesül az országban mutatkozó kelet-nyugat

198

megosztottság. Magyarország keleti határai mentén ezeket elsősorban a regionális központok

szervezik (néhány megyeszékhely szerényebb részesedésével), míg a Nyugat-Dunántúlon (a

városhálózat többközpontúságából és az intenzívebb kapcsolatokból adódóan) ezek a

szerepek jobban megoszlanak. Győr, Sopron és Szombathely mellett olyan kis- és

középvárosok is bírnak nemzetközi funkciókkal/kapcsolatokkal, mint Mosonmagyaróvár,

Sárvár vagy Szentgotthárd.

Tanulmányunkban nem foglalkoztunk részletesen a határ menti formális és tényleges együttműködésekkel, mivel vizsgálatunk fókuszában a nagyobb léptékű nemzetközi funkciók feltérképezése állt. Ezeknek számbavétele és értékelése egy következő kutatás témája lehet. 4. A nagyvárosok különböző színterein folyó nemzetközi kapcsolatok és funkciók • A nagyvárosaink nemzetközi kapcsolatainak/funkcióinak múltja Nagyvárosaink nemzetközi kapcsolatainak múltját áttekintve megállapíthatjuk, hogy Budapestnek az országban (a Kárpát-medencében) betöltött domináns pozíciója messzemenően befolyásolta a nemzetközi kapcsolatok irányait, a „vidék” részesedését e kapcsolatokból. Csak kevés város s csak történelmének egyes periódusaiban rendelkezett jelentősebb közvetlen nemzetközi kapcsolatokkal, a hazai városaink többsége csupán a helyi piacközpont szerepét töltötte be, alig került kapcsolatba a külfölddel. A „vidéki” városoknak ez a kirekesztettsége a XIX. században méginkább felerősödött, különösen a gazdasági kapcsolatok intézményesülése nyomán (a legfontosabb intézmények szinte kizárólag Budapestre települtek, a „vidéki” városok gazdasága rajtuk keresztül érintkezett a külfölddel). A regionális központokra jellemző szűkebb hatókörből csak egy-egy település tudott kitörni; talán Győr volt az egyetlen, amely a XIX. században jelentősebb nemzetközi funkciókat mondhatott magáénak. A második világháború után az ország külkapcsolati rendszere drasztikusan megváltozott: mindenfajta kapcsolatot „államosítottak”, s minden jelentős nemzetközi kapcsolat Budapesten keresztül bonyolódott. Ugyanakkor a normális határ menti kapcsolattartás (rokoni, baráti kapcsolatok) is megnehezedett, a nyugati és déli határszakaszokon bizonyos időszakokban lehetetlenné is vált. • Külföldiek a nagyvárosokban Magyarország a rendszerváltozás után befogadó országgá vált. Becslések szerint 100-130 ezerre tehető a tartósan letelepedett külföldiek száma, és ugyancsak százezres nagyságrendű az illegálisan Magyarországon tartózkodó külföldi. Döntő többségük – elsősorban a környező országokból – Romániából, Ukrajnából és Szerbiából bevándorlás és Romániából, Szlovákiából és Ukrajnából munkavállalás céljából érkezik hozzánk. A letelepülők 30%-a választja Budapestet, közel 40%-a a Közép-magyarországi régiót lakóhelyül (főleg a románok, a „nyugatiak” és a kínaiak koncentráltan), jelentős még Csongrád és Szabolcs-Szatmár megye – a szerbek és az ukránok számára fontos új lakóhelyként. Hozzá kell tenni, hogy a szomszéd országokból betelepülők többsége magyar nemzetiségű. Ami a városi rangsort illeti: Budapest áll az élen, Szeged követi, majd Debrecen és Pécs. Kevésbé jelentős hely a betelepülők számára Székesfehérvár és Győr, és a sort Miskolc zárja. Ebben az esetben tehát nem egyértelmű a területi fejlettség és a városok vonzása a letelepedésre: igaz, hogy Budapest messze a legvonzóbb település, de a fővárost a betelepülők származási helyéhez legközelebb fekvő, keleti és déli határ menti városok követik: Szeged és Debrecen. Mintegy 60 ezer külföldi munkavállaló dolgozik Magyarországon (Romániából 36 ezren, Szlovákiából 11 ezren, és Ukrajnából 9 ezren). A Közép-magyarországi régióban koncentrálódik a legális munkavállalók háromnegyed része, csak Budapesten a fele. Győr, és Székesfehérvár, illetve Szeged elég jelentős központ a munkát találó külföldiek számára, a legkevésbé Debrecen, Pécs és Miskolc

199

vonzó a számukra. A munkavállalás tehát már részben követi többnyire a fejlettség és dinamizmus sorrendjét. 1990 és 2002 között jelentősen megváltozott a külföldi turistákat vonzó nagyvárosok sorrendje: 14 évvel ezelőtt Budapestet Debrecen és Szeged követte, majd a további sorrend Székesfehérvár, Győr, Miskolc és Pécs volt. Jelenleg Budapest vezet egy stagnáló, de 85%-os aránnyal, Székesfehérvár és Győr tört fel dinamikusan a főváros mögé, Debrecen és Szeged következik, majd a sort Miskolc és Pécs zárta – ez utóbbi négy város külföldi idegenforgalma jelentősen visszaesett. Az elmúlt 15 év változása a vizsgált városok idegenforgalmában megfelel a fejlődésük eltéréseinek is. • A nagyvárosok részvétele a gazdaság nemzetközi munkamegosztásában A hét regionális központ mezőnye az exportálás területén tehát szétválik: Budapest, Győr, Székesfehérvár az élenjáró három települése e téren az országnak; Szeged, Miskolc és Pécs exportpozíciói – városuk és gazdaságuk méretéhez képest – gyengék, Debrecen valamelyest jobb helyzetű. Azokban a városi gazdaságokban, ahol a feldolgozóipar súlya az átlagosnál nagyobb, ott nagyobb az esély az exportálásra is. Az export tevékenység tehát eléggé eltérő szerepet játszik nagyvárosaink gazdaságában. Mind a hét régióközpont fontos a magyar exportban, azonban a javak külföldre exportálása – mint gazdasági húzóerő – csak Győrött és Székesfehérvárott jelentkezik. A külföldi működő tőke régióközpontok közötti megoszlásában nagyságrendi különbség mutatkozik Budapest, illetve a budapesti agglomeráció javára. Budapest és a második helyet elfoglaló Győr között kb. 25-szörös a különbség. A külföldi tőkebefektetések preferált helyei a nyugat-és közép-dunántúli térség kisebb-nagyobb városai, a Budapesti agglomeráció települései, valamint Magyarország nagyvárosai (2–3 eset kivételével a megyeszékhelyei). A nagyvárosok között a potenciális régióközpontok állnak az élen. Közöttük is mutatkoznak, természetesen, különbségek: Győr és Székesfehérvár áll az élen, Miskolc és Debrecen alkotja a „középmezőnyt”, és valamelyest leszakadva Szeged és Pécs zárja a sort. E nagyvárosok – méretüknek tulajdoníthatóan - stabil gazdaságokkal rendelkeznek, egy-egy nagyméretű beruházás másutt legfeljebb lejjebb szorítja e városokat a ranglistán egy-két hellyel. Azt azért meg kell említeni, hogy tendenciaszerűen kimutatható – Budapesttől eltekintve – a régióközpontok folyamatos kismértékű pozícióvesztése. Ez talán úgy magyarázható, hogy a külföldi beruházásokhoz felkínálható szabad kapacitásaikat e városok már jórészt kimerítették (elsősorban az olcsó és viszonylag képzett munkaerőforrást), és új, vonzó tényezőkkel (például, új felsőfokú intézményekkel, vagy az elérhetőség szempontjából megkülönböztetett jelentőségű autópálya-kapcsolatokkal, stb.) egyelőre nem rendelkeznek. A magyar tőkeexport – a külföldi működő tőkeimport elmúlt évekbeli tendenciájával szemben -

határozottan erősíti Budapest gazdasági pozícióját. A jelentős tőkekihelyezést végrehajtó

vállalatok között szerepel még a BorsodChem, a TVK, a Videoton és a Zalakerámia. Vizsgált

nagyvárosaink közül tehát még – a Videoton révén – Székesfehérvár kerül szóba.

A vidéki régióközpontok ún. transzferintézményeinek köre, valamint a külföldi reláció megjelenése és elterjedése tevékenységükben jellegzetes különbségeket mutat városaink között. Igen sokféle ún. transzferintézmény működik máris, feladatuk hogy mozgósítsák a gazdaság számára a termelési tényezőket, szervezzék, segítsék a vállalkozókat tőkével, infrastruktúrával, kapcsolatokat, kooperációt, hálózatokat, szövetségeket hozzanak létre; részt vegyenek az oktatásban, képzésben és átképzésben; segítsék a kutatási eredmények eljutását a gazdaságba; vegyenek részt a területfejlesztésben. Minél jobban integrálódott a város a nemzetközi

200

gazdaságba, annál általánosabb, hogy e transzferszervezetek tevékenységében megjelenik a külföldi reláció is. Budapest kiemelkedik a transzferintézményeinek bőségével és széles skálájával, és egyre általánosabb Győrött és Székesfehérváron is, hogy transzferintézményeiben szervezik a nemzetközi kapcsolataikat is. Miskolc, Debrecen, Pécs és Szeged transzferintézményei az elmúlt 15 évben megjelentek, és egyre nagyobb számban működnek. A nemzetközi együttműködések szervezése, működése elenyésző ezekben a városokban. Nem általános, de kiterjed esetenként a határ menti térségekre is. De arról korántsem beszélhetünk, hogy a határainkhoz közel fekvő régióközpontok valamiféle határ menti szervezőközpont funkciót töltenének be a gazdaságban. • A regionális központok nemzetközi közlekedési funkciói A regionális központok nemzetközi közlekedési funkcióinak vizsgálata is (minden ágazat esetében) aláhúzza a főváros kiemelkedő helyzetét. Budapest négy páneurópai közlekedési folyosó találkozásánál fekszik, ezért hosszú távon is számolni lehet közlekedési csomópont szerepével mind az árufuvarozásban, mind pedig a személyszállításban. Budapest szerepét kiemeli többirányú autópálya-kapcsolata, s különösen az a tény, hogy Magyarországon ma még csupán a főváros körzete az, ahol egynél több autópálya találkozik. Győr egyértelmű második helyezése annak köszönhető, hogy mind Budapest, mind az országhatár felé végig kiépült autópálya-kapcsolattal rendelkezik. Rajtuk kívül Székesfehérvárt érinti még közvetlenül autópálya, azonban ez csak Budapest irányában csatlakozik az autópálya-hálózathoz. Miskolc gyorsforgalmi kapcsolatának kiépítése rendkívül közeli – 2004 végére várható –; ám ennek értékét csökkenti a nemzetközi funkciók szempontjából, hogy a város várhatóan még évekig autópálya-végpont lesz. A másik három régióközpont jelenleg csak az autópályákhoz kapcsolódó rendkívül nagy forgalmú főútvonalakon közelíthető meg, amelyek több helyen településeket is kereszteznek. Budapest kiugró nemzetközi csomóponti jelentősége a másik hat centrumhoz képest a hálózat abszolút centrális jellegéből adódóan vasúton még nyilvánvalóbb, mint közúti szempontból. A vidéki régióközpontok közül Győr és Székesfehérvár kedvezőbb nemzetközi hálózati pozíciója vasúton is kimutatható, bár a különbség kisebb, míg Pécs nemzetközi szerepköre e vonatkozásban sem számottevő. A legnagyobb különbség a nemzetközi közúti és vasúti hálózati helyzet között Szeged esetében tapasztalható. Szegedet ugyanis (Pécshez hasonlóan) lényegében egyetlen fontos nemzetközi folyosó sem érinti. Ha áttekintjük az elfogadott közlekedéshálózat-fejlesztési terveket, megállapíthatjuk, hogy a regionális központok nemzetközi közlekedési helyzete (Pécs kivételével) már középtávon is javulni fog (autópálya kapcsolatok stb.). (Pécs szinte minden közlekedési mutató terén egyértelműen az utolsó a hét régióközpont között, mind a hálózati helyzetet, mind a jelenlegi forgalmat, mind a fejlesztési terveket tekintve.) A közúthálózat-fejlesztési tervek azonban csak 10 éves távlatban irányozzák elő sugaras hálózatok gyűrűs elemekkel való összekötését, az addigi beruházások zömmel a Budapest-centrikusság fennmaradása-erősödése irányába hatnak. A vasúti közlekedés vonatkozásában pedig – ahol Budapest előnye a többi régióközponthoz képest a közútinál kifejezettebb – teljesen nyilvánvaló a fejlesztések budapesti súlypontja. • Hazai nagyvárosaink info-kommunikációs technológiai szintje Nagyvárosaink az információs-kommunikációs technológiai tényezőkben alapvetően a hazai

mutatók alapján ítélhetők meg, a nemzetközi funkciókra utaló tényezők ebben a szektorban

nem, vagy csak nehezen értelmezhetők. Meg kell jegyeznünk ugyanakkor, hogy ezek a

tényezők közvetett módon erősen befolyásolhatják a városokhoz kapcsolódó nemzetközi

funkciókat azáltal, hogy alapvetően befolyásolják a nemzetközi információs térbe való kijutás

lehetőségeit, háttérfeltételeit (infrastruktúráját).

A vizsgált nagyvárosok az információs és kommunikációs bekapcsoltság, illetve szerepkör alapján

201

néhány jól definiálható csoportba sorolhatók. A hierarchikus beosztás külön kiemelt szintje Budapest, amely mind az IKT ellátottsági mutatók, mind a kommunikációs hálózati topológia szempontjából kiemelkedő központi szerepekkel bír. A hierarchia második szintjét a nagy egyetemi regionális központok, Pécs, Szeged, Debrecen és Miskolc képezik, ahol a kommunikációs hálózatok főbb másodlagos hierarchiai funkciói találhatók. Győr és Székesfehérvár a hierarchiában (lásd HBONE) a harmadik szintet képviselik, általános IKT mutatóikat tekintve azonban a többi regionális központhoz illeszkedő értékekkel jellemezhetők. • Az oktatás-kutatás nemzetközi funkciói Az oktatás-kutatás nemzetközi funkciói Magyarországon rövid múltra tekintenek vissza. A

külföldi hallgatók száma a rendszerváltozás után emelkedett meg, arányuk jelenleg már

magasabb, mint a környező országokban. A külföldiek legnagyobb csoportja a szomszédos

országokból érkező határon túli magyar, a nyugat-európai országok közül Németország és

Norvégia a legjelentősebb kibocsátó, de sok ciprusi és görög diák vesz részt főként műszaki

képzésben. A kontinensek között második helyen Ázsia szerepel, a legjelentősebb küldő

országok Izrael, Irán és az utóbbi idők fejleményeként sok távol-keleti hallgatónk is van. Az

egyes városokba kerülő külföldi hallgatók számát alapvetően befolyásolja a számukra

biztosított oktatási választék – a nem magyar anyanyelvűek esetében pedig az, hogy az adott

intézményben működik-e idegen (angol) nyelvű képzés. (Nagy hagyományú idegen nyelvű

képzést jelenleg a tradicionális egyetemi központok: Budapest, Debrecen és Szeged

biztosítanak, de a többi város egyeteme-főiskolája is indított már ilyen kurzusokat.) A hallgatói

mobilitás elsősorban néhány tudományterülethez kapcsolódik (a legtöbb külföldi az orvos- és

közgazdaságtudományi, műszaki képzésben vesz részt), ezért nem véletlen, hogy a

legszélesebb oktatási kínálattal rendelkező Budapest fogadja a legtöbb külföldi hallgatót, de

Szeged és Debrecen a külföldiek részaránya alapján alig marad a főváros mögött. Pécs

lemaradása nem magyarázható a képzés struktúrájával, hiszen Pécsett is folyik a külföldiek

számára vonzó közgazdász és orvosi képzés, a másik két vidéki nagyváros ebből a

szempontból nincs előnyösebb helyzetben. Székesfehérvár a felsőfokú oktatás

hierarchiarendszerben elfoglalt alacsony pozíciója és kis súlya ellenére viszonylag sok

külföldit vonz. Miskolc és Győr pedig nem jelent igazán célpontot a külföldiek számára.

• Az idegenforgalom szerepe a nagyvárosok nemzetközi funkcióinak alakításában A nemzetközi turizmusnak a regionális központok helyzetére gyakorolt befolyásáról általánosságban elmondhatjuk, hogy közvetett hatásai ugyan befolyásolják a fejlődés irányát és ütemét, azonban

202

kimutatható szerepe csak a gazdasági, társadalmi folyamatok árnyalásában jelentkezik. Azok a települések, amelyek a fenntartható fejlődést szolgáló, egész évben igénybe vehető attrakciókkal rendelkeznek, sokkal inkább számíthatnak a külföldi turisták érdeklődésére mint azok, ahol a vonzerők korlátozottan hasznosíthatók. Ennek megfelelően Budapestet Pécset, Debrecent és Győrt sorolhatjuk azok közé a települések közé, ahol a turizmus nemzetközi funkciójának megjelenéséről beszélhetünk. Budapest életében a turizmus azok közé a nemzetközi funkciók közé tartozik, amelyek nemcsak önmagukban, hanem más funkciók közé beépülve is képesek kiteljesedni. A főváros turizmusa olyan sajátosságokkal bír, amely a gazdaságtól a sporton és a kultúrán keresztül egészen a politikáig képes az adott szféra működését a külföldi vendégforgalomban realizálható jelenségként értelmezni.

Budapest idegenforgalmi mutatói messze kiemelkedők a többi régióközponthoz képest.

Győrnek a szomszédos országok felől autópályán lehetséges gyors megközelítése és a

multinacionális vállalatok jelenlétéből fakadó hivatásturizmusa, Pécs és Debrecen egyetemi

városi mivolta, ill. egyéb adottságaik teszik lehetővé a magyarországi viszonyok között nagy

volumenű forgalom megvalósítását. Szeged, Miskolc, Székesfehérvár külföldi vendégéjszakái

alapján realizálódó gazdasági és társadalmi hatás pillanatnyilag nem tekinthető a turizmusnak,

mint nemzetközi funkciónak a területi fejlődésben meghatározó mértékűnek.

Megállapítható, hogy a vizsgált településállományon belül 1990 óta a külföldi kereslet és az azt

kiszolgáló létesítmények Budapest-centrikussága nem oldódott. A turizmus-funkcióban

észlelhető területi hierarchikusság, akár a szállodai egységek minőségi és mennyiségi

mutatóit, akár a vonzerők ismertségét, akár a turizmuspolitikát vesszük szemügyre,

egyértelműen fővárosi dominanciájú. A regionális központok között hierarchikus differencia

nem észlelhető, a települések idegenforgalmi vonzerői, illetve az arra épülő turisztikai termékek

versenyképesek, a vendégéjszakában kimutatható sikerek a megközelíthetőség és a

marketingkommunikáció függvénye.

• A regionális központok nemzetközi kulturális szerepköre A regionális központok nemzetközi kulturális szerepköréről összefoglalóan megállapíthajuk, hogy a többi vizsgált ágazathoz hasonlóan erős a fővárosnak és környékének a koncentráló szerepe. Szeged a többi városnál/térségnél mindig egy kicsit előnyösebb mutatókkal rendelkezik, ami arra utal, hogy a város hagyományos egyetemi és kulturális szerepkörei még mindig fontos szerepet játszanak, akkor is, ha közben más városok kulturális fejlődése is megindult. Győr és Székesfehérvár esetében a városok hagyományos kulturális szerepköreinek hiánya ellenére is olyan adatok kerültek elő, amelyek dinamizálódó kulturális életre utalnak. Ezt segítheti e két város előnyös gazdasági helyzete, a lakosság magasabb fizetőképessége. Különösen Győr esete alátámasztja alá a kulturális gazdaság térhódítását. Pécs és régiója mindig inkább átlagos mutatókat kap, annak ellenére, hogy Pécs ma egyértelműen az ország regionális központjai közül „A” kulturális városként van elkönyvelve. Pécs és Szeged az a két város, amelyik az országot nemzetközi szinten is reprezentáló,

203

országos szintű kulturális eseményeknek ad otthont (az Országos Színházi Találkozó ill. a

Szegedi Szabadtéri Játékok), míg a többi esetben csupán az adott várost reprezentáló esemény

tekinthető kiemelkedő rendezvénynek a városban. A kulturális beruházások szempontjából

viszont Szeged és Debrecen áll az élen. Mindkét városban a Széchenyi tervhez kötődően

kezdtek meg jelentősebb kulturális beruházásokat a 2000-es évek elejétől. Győrött és

Székesfehérváron kultúra inkább mint „kulturális fogyasztás” kiemelkedő, a városban játszott

szerepkörei szempontjából viszont a kulturális szektor elmarad a Pécsett vagy Szegeden

kapott jelentőségétől.

A nemzetközi kulturális kapcsolatok szempontjából emellett általában kiemelkedő fontosságot

kapnak a vizsgált városaink testvérvárosai, hiszen ezek adják az egyik keretét a városi

önkormányzatok hivatalos külpolitikai, diplomáciai tevékenységének. Bizonyos esetekben

tapasztalható, hogy a nemzetközi kapcsolatokat közvetlenül is befolyásolta a gazdaság: Győr

önkormányzata például szoros kulturális kapcsolatokat tart fenn a város vezető nemzetközi

cége, az AUDI központjaként szolgáló Ingostadt-tal; Pécs pedig a vele testvérvárosi

kapcsolatban álló Lyonnal (a lyoni vízművek a pécsi vízműveket megvásárolta).

5. A városok sorrendje A városok helye az ágazati rangsorokban

Külföldiek a

nagyvárosokban

Gazdaság Közelekedés Távközlés Oktatás-kutatás Idegenforgalom Kultúra

Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Szeged Győr Győr Debrecen Debrecen Győr Pécs Debrecen Székesfehérvár Székesfehérvár Szeged Szeged Pécs Szeged Győr Debrecen Szeged Pécs Pécs Debrecen Debrecen

Pécs Szeged Debrecen Miskolc Székesfehérvár Szeged Győr

Székesfehérvár Miskolc Miskolc Győr Miskolc Miskolc Székesfehérvár

Miskolc Pécs Pécs Székesfehérvár Győr Székesfehérvár Miskolc A különböző ágazatokra felállított városi sorrendek természetesen eléggé bizonytalanok, mivel egy-egy szempontra tudtunk csak koncentrálni, a minőségi értékelés nehezen számszerűsíthető, és az már valóban kétséges, hogy bármiféle összesítésük lehetséges lenne. Táblázatunk azonban mégis támpontul szolgál néhány megállapításhoz. • Egyértelműen emelkedik ki a városi rangsorból Budapest.

204

• Kedvező állapotnak tekintjük, hogy a különböző „ágazati szintereken” más-más városi sorrend alakult ki. Ez egyrészt aláhúzza a nagyvárosaink sokszínűségét, a közöttük kialakult különböző munkamegosztást, és reménykeltő a jövőre nézve is.

• Az eltérő rangsorok rendező elvei is differenciáltak. A közlekedési, földrajzi fekvési adottságok (a nyugati határ és Budapest közelsége), a gazdaság nemzetközi munkamegosztásában elfoglalt pozíció elsősorban Győrt és Székesfehérvárt helyezik a vidéki rangsor élére, és a sort Miskolc és Pécs zárja. Az oktatás-kutatás, a távközlés kategóriáihoz fűződő nemzetközi kapcsolatok erősen kötődnek az egyetemi rangsorhoz, valamint a nagyvárosi szerepkörökhöz. Ebben az esetben Szeged, Debrecen és Pécs áll a vidéki városok élén, Székesfehérvár, Győr és Miskolc zárja a sort. Az idegenforgalom és a kultúra nemzetközi kapcsolatai erősen összefüggenek a városok egyedi adottságaival, történelmi múltjával. E tekintetben Pécs, Szeged és Győr emelkedik ki a városi mezőnyből és a rangsor végén Miskolc és Székesfehérvár áll.

• Talán érdekes a városok nemzetközi kapcsolatainak történeti rangsorára vetni egy pillantást. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a képzeletbeli összesített sorrendünk alig változott. Miskolc mindig is a „sereghajtók” közé számított, Debrecen és Szeged erős pozícióját máig megőrizte (nagyvárosi regionális szerepkörének és egyetemének köszönhatően).

6. Nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező egyéb városaink Mindenképpen meg kell emlékeznünk azokról a magyarországi városokról, amelyek rendelkeznek nemzetközi kapcsolatokkal, funkciókkal, de nem tartoznak a regionális központok közé. Speciális csoportot alkotnak ezek között az általában kisebb méretű üdülővárosok. Mivel nemzetközi funkciójuk egyedi helyi adottságra épül, kialakulása független a nemzetközi funkciók általános telepítő tényezőitől. A Balaton-parti koncentrációt leszámítva földrajzi elhelyezkedésük pontszerű (Bük, Zalakaros, Hévíz, Hajdúszoboszló). Szintén rendelkeznek szűkebb-bővebb nemzetközi funkciókkal a határ menti kapcsolatokat szervező városok, ezek szerepét-súlyát a különböző határszakaszokon zajló forgalom intenzitása szabja meg. Az ország nyugati kapujában fekvő Sopron és Szombathely már ’80-as évek közepétől nagyon élénk napi kapcsolatot tartott fenn a szomszédos burgenlandi térséggel (bevásárlóturizmus, szolgáltatások igénybevétele stb.), a rendszerváltozás után pedig ez a szerepkör tovább bővült (külföldi befektetések kedvelt célpontjai lettek; megjelent a határon átnyúló munkavállalási, oktatási ingázás stb.). A két város közül Sopron az, amelynek funkciói – elsősorban a logisztika területén – túlnyúlnak a regionális léptéken. Részben hasonló (de szűkebb választékú) határ menti kapcsolatokkal rendelkezik az ország keleti részén Békéscsaba (Románia felé) és Nyíregyháza (Ukrajna irányában). A hazánkba települt külföldi vállalatoknak köszönhetően a regionális központok mellett számos

más város rendelkezik nemzetközi kapcsolatokkal a gazdaság terén. A megyeszékhelyek

mellett elsősorban a Nyugat-Dunántúl és a Budapesti agglomeráció kisvárosait sorolhatjuk ide,

illetve egy-egy várost az ország más térségéből is (pl. Tab, Jászberény, Kazincbarcika).

Van néhány olyan magyarországi város is, amely a XX. század elejéig-közepéig erős külföldi

kötődésekkel bírt (elsősorban a külkereskedelem területén), de nemzetközi szerepük mára

elenyészett. Ezek a települések általában a magyar városhierarchia „lecsúszó” városai. Ilyen

város például Nagykanizsa, a dualizmus időszakában Magyarország egyik legfontosabb –

vidéki – külkereskedelmi központja. Ezen a dél-dunántúli városon át vezettek az országot a

legfontosabb adriai kikötőkkel (Fiume, Trieszt) összekötő vasútvonalak, ennek köszönhetően a

205

városban élő nagykereskedők szervezték az alföldi gabona tengeren bonyolódó exportját.

Speciális nemzetközi szereppel rendelkezett az észak-magyarországi Sátoraljújhely is: a XIX.

század végéig a magyar külkereskedelemben fontos tételt jelentő hegyaljai, tokaji borok

kivitelét szervezte.

7. A nemzetközi funkciók kiépülése: adottság és a beavatkozás lehetőségei Tanulmányunk során bizonyítani tudtuk egyrészt azt a hipotézist, hogy a nemzetközi kapcsolatok, funkciók elég szorosan összefüggnek a nagyvárosok társadalmi-gazdasági fejlettségével, fejlődésének dinamizmusával. Másrészt, az is nyilvánvaló, hogy még a vizsgált városaink, a hét potenciális régióközpont között is igen nagyok a különbségek. Tudtuk, hogy Budapest birtokolja a nemzetközi funkciók többségét, tradicionálisan Budapest vesz részt a világméretű munkamegosztásban, nemzetközi kapcsolataink jórészt Budapesten köttetnek, Budapesten keresztül szerveződnek. De nem csak Budapest és a további hat régióközpont között van jelentős különbség, de Budapesten kívül, a többi hat város is differenciálódik a nemzetközi funkciók birtoklását, a nemzetközi kapcsolatok szervezését illetően. Joggal vetődik fel a kérdés: minek tulajdoníthatóak ezek a különbségek? Milyen mértékben tekinthetők az okok a városok tradícióinak és adottságainak, illetve hozzájárultak-e e különbségek kialakulásához a városvezetés eltérő stratégiái, a különböző várospolitikák? Igen nehéz a városi önkormányzatoknál készített interjúkból megalapozott következtetéseket levonni. Hiszen minden önkormányzati vezető azt állította, hogy nagy fontosságot tulajdonítanak a nemzetközi kapcsolatoknak. Minden vizsgált városunkban kétségtelenül vannak a nemzetközi kapcsolatépítésnek nyomai eredményei. Mi megpróbáljuk annak alapján bemutatni a városi önkormányzatok nemzetközi kapcsolatépítési törekvéseit, hogy az elmúlt évek során milyen konkrét eredményeket értek el, fel tudtak-e mutatni helyi sikeres kezdeményezéseket, vagy csak a formális, sok esetben tartalmatlan tevékenységekkel „takaróznak”?

206

• Az önkormányzatok gazdaságpolitikájában megfogalmazódott a külföldi működő tőke vonzása. A helyi önkormányzatok igen sikeres kezdeményezéseket tettek e téren: a Győr-Moson-Sopron megyei Önkormányzat már 1991-ben részese volt az ipari park megalapításának, osztrák-magyar vegyes vállalatként. Ez volt Magyarország első zöldmezős ipari parkja. A Győri Ipari Park Kft. 60%-ban osztrák kézben van, 40%-ban a Győri Városi Önkormányzat a tulajdonos. Céljuk volt, hogy korszerű keretet biztosítsanak a kis- és középvállalatok, valamint a multinacionális vállalatok számára, valamint megteremtsék közöttük az együttműködés lehetőségét. A közös vállalkozásba a magyar tulajdonos 36 hektár területet, valamint más ipari parki infrastruktúrát vitt, míg az osztrák tulajdonos a tőkét biztosította. A Győri Ipari Park ma is egyike a néhány jól működő ipari parkjainknak.

Ugyancsak a Győri Önkormányzathoz kapcsolódnak a vállalkozásokhoz nyújtott kedvezmények: a befektetések támogatása céljából a cégek számára a hatósági engedélyek beszerzésénél soron kívüliséget biztosítanak, valamint két éven át mentességet az iparűzési adó fizetése alól. Székesfehérvárott is megkülönböztetett figyelemmel kezelik a letelepedni kívánó vállalkozókat. Az önkormányzat különböző kedvezményeket kínál, kezdetben adómentességet kaptak (ebbe bele is roppant a városi önkormányzat), jelenleg erre már nem kényszerül az önkormányzat, azonban megfelelő információkat (tájékoztatás, pályázatfigyelés, regionális partner-keresés, stb.), egyéni kedvezményeket nyújtanak a vállalkozóknak. Debrecenben nem a külföldi vállalkozóknak nyújtott közvetlen kedvezmények nyújtását szorgalmazzák, hanem inkább a korszerű vállalkozásokhoz nélkülözhetetlen infrastruktúra megteremtését. E program keretében került sor az egykori szovjet katonai repülőtér önkormányzati átvételére, és polgári céloknak megfelelő fejlesztésére. 2004 második felétől megindultak a debreceni repülőtér menetrend szerinti, ill. charter járatai, valamint az áruszállítások. A repülőtér fejlesztése hozzájárul Debrecen regionális szerepkörének növeléséhez. Miskolc és Szeged önkormányzatainak gazdasági stratégiái nem ösztönözték a külföldi tőke odavonzását. Kétségtelenül Miskolcon komoly problémát jelent az elfogadható terület hiánya, a barnamezős fejlesztés jelentős költségigénye. De ezeknek a problémáknak a közös (külföldi-helyi) megoldásában sem volt megfelelőa miskolci önkormányzati partner. Szegeden kifejezetten megfogalmazták averziójukat a külföldi tőkével szemben, félve annak átmeneti és nem eléggé korszerű megoldásaitól.

• Az önkormányzatok leginkább a kultúra és a sport területén hajlottak a nemzetközi

együttműködésekre. Ebben élen járt Pécs és Szeged (amelynek részleteit olvashattuk a kultúrával kapcsolatos fejezetünkben), kiállítások, konferenciák, fesztiválok, stb. szervezésében.

Tervei vannak a Miskolci Városi Önkormányzatnak az Európai Színházak Szövetségével való együttműködésre. Debrecen, Pécs, Szeged és Budapest pályázik az Európai Kulturális Főváros címre.

207

• Régi hagyomány a testvérvárosi együttműködések ápolása. Nagyvárosaink 10-15 testvérvárossal tartják a kapcsolatokat, egy részük teljesen formális, vagy az évek során kiürült, más részük hasznos keretül szolgál egy-egy projekt számára: külföldi vállalatokkal való kapcsolatfelvételben, környezetvédelmi és vízügyi megállapodások megkötésében, az „együttes pályázásban”, kulturális, sport kapcsolatok ápolásában, média kapcsolatokban. Miskolc igyekezett olyan városokkal kialakítani együttműködést, amelyek hasonló gazdasági-társadalmi struktúrával rendelkeznek, és földrajzilag is közel vannak. Így, Kassa, Katowice, Ostrava, Tampere, Burgasz a legfőbb partnerek. Szeged Temesvárral és Szabadkával áll kapcsolatban. A testvérvárosi kapcsolatoknál általában tartalmasabb együttműködést jelentenek a különböző városszövetségekben való részvétel: Pécs például részt vesz a Kulturális és Történelmi Városok Európai Hálózatában, a WHO Egészséges Városok programjában, és a Közepes Méretű Városok Hálózatában. Az együttműködési kereteket gyakran használják fel közös pályázatok készítésére is.

• A határ menti kapcsolatokkal is foglalkoznak a megyei és városi önkormányzatok: Győrött Dél-Szlovákiával és Alsó-Ausztriával (Interreg 3A projekt, 1995 óta Centrope); Debrecenben a Nagyváradhoz fűződő kapcsolatokat ápolják (Hajdú-Bihar – Bihor régió együttműködéseiben: a közös szemétlerakó építése, „Kulturális Híd” a kulturális és ifjúsági együttműködés céljából); Pécsett a Duna-Dráva-Száva Interregionális Együttműködés – az infrastrukturális és gazdaságfejlesztési programok kidolgozására.

Összefoglalva azt mondhatjuk röviden, hogy a helyi önkormányzatoknak van mozgástere – korlátozott mértékben ugyan – a nemzetközi kapcsolatok építésére is. Általában ott kezdeményezik az ilyen kapcsolatépítést, ahol ennek tradíciói vannak, illetve, ahol a gazdaságban, a kultúrában, sőt, a mindennapi életben megjelentek, élnek a nemzetközi kapcsolatok, ahol a kommunikációt nem nehezíti a nyelvtudás hiánya, az elérhetőség akadályai, és főleg, az ellenérzések miatti távolságtartás.

208

KÖZREMŰKÖDŐK

BARÁTH GABRIELLA (MTA RKK NYUTI) BELUSZKY PÁL (MTA RKK KÉTI) CARACIOBANU ALEXANDRA (CEU) FENYVESINÉ SIMON ÁGNES (MTA RKK KÉTI) GYŐRI RÓBERT (MTA RKK KÉTI) JAKOBI ÁKOS (ELTE) KERESZTÉLY KRISZTINA (MTA RKK KÉTI) KISS JÁNOS PÉTER (ELTE) KONCZ GÁBOR (MTA RKK ALFÖLDI INTÉZET) KOVÁCS RÓBERT (OSO POLAR KKT) LAPOSA TAMÁS (CORVINIUS EGYETEM) LENGYEL BALÁZS (NEMZETI KUTATÁSI ÉS TECHN. HIV.) LŐCSEI HAJNALKA (ELTE) LUX GÁBOR (PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM) MICHALKÓ GÁBOR (MTA FKI) MILE ILDIKÓ (SZÉCHENYI EGYETEM) OTTÓ KRISZTINA (PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM) POLYÁK LEVENTE (ELTE) RÁCZ GÁBOR (PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM) SOLYMÁRI GÁBOR (MTA RKK KÉTI) SZÉPVÖLGYI ÁKOS (MTA RKK NYUTI)

209

Tartalomjegyzék Bevezető 2 Nagyvárosaink nemzetközi kapcsolatai és funkciói történelmünk során 7

Budapest 9 Debrecen 15 Szeged 16 Miskolc 17 Győr 17 Pécs 18 Székesfehérvár 19

Külföldiek a nagyvárosokban 22

Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok 23 A tartósan Magyarországon élő külföldiek megoszlása 24 A külföldiek munkavállalása Magyarországon 29 Turisták szerepe a városi fejlődésben 33 Összegzés 34

A nagyvárosok gazdaságai a nemzetközi munkamegosztásban 37

Gazdasági versenyképesség és a nemzetközi integráció összefüggései 37 A városok gazdasági versenyképessége 37 A magyar nagyvárosok nemzetközi gazdasági kapcsolatai 38 Nagyvárosaink export-kapacitása 39 A külföldi működő tőke szerepe a nagyvárosi gazdaságokban 41 Működő tőkekihelyezés külföldre 44 A transzferintézmények nemzetközi tevékenysége 47

A régióközpontok a nemzetközi közlekedési hálózatban 55

A régióközpontok közlekedési hálózati helyzete, forgalmi potenciálja 55 A régióközpontok nemzetközi közlekedési funkciói a fejlesztési tervek tükrében 78 Összefoglaló következtetések 86

Nagyvárosaink bekapcsoltsága az információs- és telekommunikációs világba 88

Felértékelődő információs társadalom és telekommunikáció 88 Fejlődési tendenciák az IKT tényezőkben 88 Bekapcsoltság az Internet világába 96 Az információs gazdaság 99

210

Hazai és nemzetközi szerepkörök 101Mellékletek 105

Oktatás-kutatás nemzetközi funkciói a területi fejlődésben 111

A globalizáció a tudományban – a vizsgálat keretei 111A felsőoktatás nemzetköziesedése 113A kutatás nemzetköziesedése 121Az oktatás és kutatás funkciói a területi fejlődésben – összegzés helyett 126

A turizmus, mint nemzetközi funkció szerepe a területi fejlődésben 129

Budapest és a régióközpontok idegenforgalmi szuprastruktúrája 129A külföldi vendégforgalom Budapesten és a régióközpontokban 137Külföldi ingatlantulajdonosok: turisták és/vagy befektetők 143A nemzetközi vonzerők bővülésének folyamata Bp. és a régióközpontok turizmusában 145Turizmuspolitika 147Összegzés 151

Nemzetközi kulturális szerepkörök 153

Módszertan 156A városok bemutatása 158Összefoglalás 186

Összefoglalás 195

A nyitottság, nemzetköziesedés, beágyazódás kérdéséről 196A Budapest – vidék kettősség jelentkezése a nemzetközi funkciókban 196Határmenti kapcsolatok vs. nagyobb léptékű funkciók 197A nagyvárosok különböző színterein folyó nemzetközi kapcsolatok és funkciók 198A városok sorrendje 203Nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező egyéb városaink 204A nemzetközi funkciók kiépülése: adottság és a lehetőségek kiépülései 205