a polgári jog fejlődése a kontinentális európa nagy jogrendszereiben (második kiadás)

KecsKés LászLó

A POLGáRI JOG FEJLŐDÉSE

A KONTINeNTáLIs eURóPA

NAGY JOGRENDSZEREIBEN

BŐvítEtt, máSODIk kIaDáS

KecsKés LászLó

A POLGáRI JOG FEJLŐDÉSE

A KONTINeNTáLIs eURóPA

NAGY JOGRENDSZEREIBEN

Lap- és Könyvkiadó Kft.

BŐvítEtt, máSODIk kIaDáS

© kecskés László, 2013© HvG-ORaC Lap- és könyvkiadó kft., 2013

kÉZIRat LEZáRva: 2013. augusztus 31.

A borító illusztrációjáról:

a trónoló uralkodó előtt egy férfi térdel, aki egy kódexet nyújt át neki. az aláza-tos térdeplő mögött három férfi áll. a „de novo codice faciendo” címhez tartozó ábrázolás Jusztiniánuszt középkori uralkodóként jeleníti meg, aki – a jog leg-főbb őreként – az általa elrendelt törvényhozói művet jobb kezébe veszi át. a bal kezében egyébként jogart tart, ami a miniatúra sérülése miatt nem látható jól. a könyvet átadó személy és a másik három férfi valószínűleg az a négy jogtanár, akik egy nagyobb bizottság tagjaiként a munka fő részét végezték.(kódexfestmény, azo, Summa in codicis, illusztráció az 1. könyvhöz, Bologna, 14. század eleje, ÖNB cod, 2256, fol. 2r.)

a kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részeit tilos reprodukálni adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel

– elekronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 208 5

Budapest, 2013a HvG-ORaC Lap- és könyvkiadó kft. kiadása

Internet: www.hvgorac.huE-mail: [email protected]

Felelős kiadó: dr. Frank ádám, a kft. ügyvezetőjeFelelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt

tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai ÉvaSzedés: HvG-ORaC Lap- és könyvkiadó kft.

a HvG-ORaC a LexisNexis csoport partnere

5

TarTalom

ELŐSZÓ A 2013. ÉVI BŐVÍTETT, MÁSODIK KIADÁSHOZ . . . . . . . . . . . 13

ELŐSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

I. fEjEZET: AZ EurÓpAI MAgÁnjOg TörTÉnETÉrŐL ÉS TAgOZÓDÁSÁrÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

Partikularizmus, univerzalizmus, jogösszehasonlítás . . . . . . . . . . . . . . . . 17A jogösszehAsonlítás fejlődése és szemléletváltásAi . . . . . . . . . . . . . . . . . 21A jogászi szAkmA és A jogösszehAsonlítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27A jogrendszerek osztályozásA A jogösszehAsonlítás ingAdozó kAtegóriáivAl (jogtípusok, jogcsAládok, jogcsoportok, jogkörök) . . . . . . . 29európA jogi térképvázlAtA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

A római-germán (kontinentális) jogcsalád . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36Posztszocialista jogcsalád? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38A common law jogcsalád . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39Konvergencia – a római jogi gyökerek ismét hangsúlyossá válnak . . . . . 40

II. fEjEZET: AZ EurÓpAI MAgÁnjOg fEjLŐDÉSÉnEK rÓMAI jOgI ALApjAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44

rómAi jog, jogtudomány és kodifikáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44A római jog rendszerezése, jogirodalmának kialakulása: a klasszikus római jogtudomány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44Gaius és Institúciói . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52A római remekjogtudomány virágkora . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56A római jog kodifikációjának Jusztiniánusz előtti kísérletei. . . . . . . . . . . 57A jusztiniánuszi törvénymű . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61Jogi felsőoktatás – az institúciók. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69A magánjog római talapzata: a „régi-új” (jusztiniánuszi) magánjog . . . 72

A rómAi jog továbbélésének előtörténete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80A római jog sorsa a glosszátorokig „Keleten” és „Nyugaton” . . . . . . . . . 81A jogtudomány „reneszánsza” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85A glosszátor-iskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87

accursius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93A glosszátorok hatása a jogfejlődésre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97

A kommentátorok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100A statutárius jog jogforrássá emelkedése és ennek következményei . . 101Az új módszer és hatásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103

TARTALOM6

A consiliatores és eredményeik. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105A római jog mint studium a közép- és újkori jogi felsőoktatásban . . . 107Humanista jogtudomány: a kommentátor irányzat kritikája . . . . . . . . 108

A ius pAtrium megjelenése és fontossá válásA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111

III. fEjEZET: A KÁnOnjOg ÉS HATÁSA A MAgÁnjOg fEjLŐDÉSÉrE. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114

A kereszténység és A kánonjog viszonyA A rómAi állAmhoz és joghoz . . . . 114A kereszténység helyzete a Római Birodalomban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114A kereszténység és a római jog kölcsönhatásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117A kánonjog és a „római” jog viszonya a középkor derekán . . . . . . . . . . . 120

A kánonjog kiAlAkulásA és szerveződése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122A kánonjog kialakulása: forrástörténet. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122A kanonisztika kialakulása: tudománytörténet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126

gratianus, a kanonisztika megalapítója. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127A dekretisztika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128A dekretalisztika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131

A Corpus és a Codex kialakulása: kodifikációtörténet . . . . . . . . . . . . . . . 133A Corpus Iuris Canonici . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133A két Codex Iuris Canonici (1917 és 1983) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134

A kánonjog és A világi jog „kölcsönösen szubszidiárius” együttélése. . . . 136

IV. fEjEZET: A frAnCIA pOLgÁrI jOg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140A frAnciA hűbéri szerkezet és állAmszervezet kiAlAkulásA . . . . . . . . . . . 140Az igAzságszolgáltAtás megjelenése és szAkszerűvé válásA. a Parlamentek szerePe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145A korA középkor frAnciA jogánAk szerkezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149A frAnciA feudális mAgánjog főbb elvei és szAbályAi . . . . . . . . . . . . . . . . . 153törvényhozás egyes részterületeken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157A frAnciA jogtudomány kiAlAkulásA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159A kereskedelmi jogi gondolkodás és jogAlkotás megjelenése frAnciAországbAn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165

A gyakorlat szerepe – a kereskedők igényei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166Szubjektív, objektív és alaki kereskedelmi jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167A vásári jog (le droit des foires) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169A francia kereskedelmi jog alapintézménye: a kereskedelmitevékenységre szánt javak elkülönítése („fonds de commerce”) . . . . . . . . 171A kereskedelmi jogalkotás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173

A frAnciA code civil . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175A kodifikáció nagy alakjai: D’Aguesseau, majd Cambacérès, Tronchet,Bigot, Portalis, Maleville . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175Montesquieu és hatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177A kodifikáció folyamata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186A Code civil jellege, főbb elvei és szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189A Code civil stabilitása és az exegetikai módszer kialakulása . . . . . . . . . 200

A frAnciA mAgánjogtudomány A code civil után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203Az exegetikai iskola (1804–1880) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203

TARTALOM 7

A kibontakozás időszaka (1805–1830) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203A francia „történeti jogi iskola” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206Az első jelentős kommentárok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207Az exegetikai módszer csúcspontja: Aubry, rau és Demolombe . . . . . 208Az exegetikai módszer további képviselői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210Az exegetikai magyarázatok kritikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211

A „tudományos iskola” (1880–1945) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212A modern irányzatok (1945-től napjainkig). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216

A kereskedelmi jog továbbélése frAnciAországbAn . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217A code civil hAtásA A világ jogrendszereire . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218

V. fEjEZET: AZ OLASZ pOLgÁrI jOg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225területi megosztottság és jogi pArtikulArizmus itáliábAn . . . . . . . . . . . . . 225

Itália történetének vázlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225Jogi partikularizmus Itáliában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229Kényszer és restauráció. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233Az olasz jogi egység kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235Az új Codice civile (1942) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237

VI. fEjEZET: A BEnELux ÁLLAMOK pOLgÁrI jOgA . . . . . . . . . . . . . 242A hollAnd polgári jog. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 242

A Németalföld története és Hollandia államszervezetének kialakulása. . . 242A holland jog történelmi gyökerei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 248

A természetjog és Hugo grotius hatása a holland jogfejlődésre. . . . . . 248A szokásjog, a ius commune és a francia jog hatása a holland jogfejlődésre. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 252

A joggyakorlat és jogi oktatás szerveződése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 254A bíróságok szervezetrendszerének kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256A jogi elmélet alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 259A holland polgári jog és kereskedelmi jog XIX. századi kodifikációja . . . 260A XVII–XVIII. századi holland szokásjog (Roman-Dutch law) továbbélése külföldön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 262A holland polgári jog és kereskedelmi jog közeledése és szerkezeti egységesülése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 263Az új holland polgári törvénykönyv kodifikációja . . . . . . . . . . . . . . . . . . 264Az új holland polgári törvénykönyv szerkezete és tartalma . . . . . . . . . . . 269

belgium és luxemburg polgári jogA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 273A németalföldi és a belga területek története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 273A brüsszeli forradalom és Belgium létrejötte . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275A polgári jogi kodifikáció Belgiumban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 279Luxemburg és polgári joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 281

jogegységesítés A benelux országokbAn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 284A jogegységesítési eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 286A jogegységesítés eredményei: az elvégzett munka . . . . . . . . . . . . . . . . . 287A viszonylagos eredménytelenség okai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288

TARTALOM8

VII. fEjEZET: A nÉMET pOLgÁrI jOg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 290A német területek tArtományrendszerének kiAlAkulásA . . . . . . . . . . . . . 290A középkori német jogfejlődés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293a városi jog forrásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296A törvényhozás vontAtottAn AlAkult . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 298A rómAi jog recepciójA A német területeken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 300Az egyetemek szerepe A német jogéletben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 302A német pAndektisztikA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 304természetjogi irányzAt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 310történeti jogi iskolA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 312A pAndektisztikA hAtásA A dogmAtikárA és A kodifikációrA . . . . . . . . . . . . 320

A történeti jogi iskola germanista, ókortudományi és közjogi hatásai. . . 321érdekkutAtó jogtudomány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324kereskedelmi jogi irányzAt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 331A bgb-t megelőző német kodifikációs törekvések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 332

Bajor kodifikáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 333Porosz kodifikáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 334Szász kodifikáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 341

A német bürgerliches gesetzbuch . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342Általában a BGB-ről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342A BGB megalkotásának társadalmi-tudományos hátteréről . . . . . . . . . . 344A BGB előmunkálatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 345A BGB rendszere és főbb jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 353A BGB szociális érzéketlenségének oldása a joggyakorlatban . . . . . . . . 360A német gazdasági jogi elmélet térhódítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 361A német jogélet fasizálódása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 366Az egykori Német Demokratikus Köztársaság polgári joga . . . . . . . . . . . 370A régi problémák ismét jelentkeznek: jogalkotás közjogi bonyodalmakkal. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 377A BGB 2001. évi reformja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 379

VIII. fEjEZET: AZ OSZTrÁK pOLgÁrI jOg. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 382AusztriA korAi jogtörténete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 382A polgári jog osztrák kodifikációjánAk története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 387Az osztrák polgári törvénykönyv fogAdtAtásA és értékelése . . . . . . . . . . 391Az osztrák polgári törvénykönyv deliktuális jogi szAbályozásA . . . . . . . 395

Ix. fEjEZET: A SVÁjCI pOLgÁrI jOg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 400jogegységesítés A kAntonok szintjén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 401A svájci jogtudomány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 405A svájci kodifikáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 407A svájci zgb hAtásA A külföldi jogokrA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 416

x. fEjEZET: BIZÁnC ÉS görögOrSZÁg pOLgÁrI jOgA . . . . . . . . . . 418A görög jogtörténet korszAkAi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 418A pre-byzAntin korszAkról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 419

TARTALOM 9

Megjegyzések a hellén és a hellenisztikus népjoghoz . . . . . . . . . . . . . . . . 419A romanizálódás egyes összefüggéseiről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 420

A bizánci jogforrások és jelentőségük . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 422Az állam által kibocsátott jogforrások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 423

Az institúciószerű művek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 423A Corpus Iuris Civilis rekodifikációja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 425A császári novelláris jogalkotás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 426

A bizánci magángyűjtemények és a jogirodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 427A VI–VII. században. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 427A VIII–xIV. században. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 428A Hatoskönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 430

A poszt-bizAntin korszAk AlApvonAlAi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 432Az „újgörög” mAgánjog kodifikációjA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 436

A forradalmi alkotmányok mint a magánjogi kodifikáció iránytűi . . . . . . 437Újgörög pandektisztika? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 439A kodifikáció folyamatának vázlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 443A Görög Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 447

xI. fEjEZET: A DÁn pOLgÁrI jOg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 455észAk-európA jogrendszereiről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 455a Jyske Lov és más középkori helyi jogok (xiii. százAd) . . . . . . . . . . . . . . . 457A rómAi jog hAtásA dániábAn A korA újkorbAn (xiv–xvii. százAd) . . . . . 458Az 1683. évi Danske Lov . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 460A jogi nAcionAlizmus eredete (xviii. százAd) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 462anDers sanDøe ørsteD, illetve A külföldi jog hAtásA A xix. százAdbAn . . . . 462A xix. százAd és Az észAki jogi együttműködés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 464jogforrások és bíróságok A mAi dániábAn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 466Az áru-Adásvételi és A szerződési törvények, Az elvárás elve . . . . . . . . . 468A kötelmi jog egyéb lényeges forrásAi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 470dologi jogi jogAlkotás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 472

xII. fEjEZET: AZ EurÓpAI MAgÁnjOg EgySÉgESÍTÉSE . . . . . . . . . . 473A hágAi nemzetközi mAgánjogi konferenciA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 476Az unidroit . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 480Az uncitrAl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 487integrációs és mAgánszervezetek törekvése Az európAi szerződési jog kialakítására . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 489

Jogegységesítés nemzetközi egyezmények révén. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 489EU-jogforrásokban (rendeleti és irányelvi formában) történő európai magánjogi jogegységesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 493

Az európAi szerződési jog AlApelvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 496study group on A europeAn civil code . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 499euroPean grouP on tort law . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 501Az európAi mAgánjogtudósok AkAdémiájA: A pAviAi csoport . . . . . . . . . . . 502A trentói common core project . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 505A ius commune cAsebook project . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 507Az európAi bizottság törekvése Az európAi szerződési jog kiAlAkításárA . . . 508

TARTALOM10

A 2001. évi közlemény alternatívái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 510A szerződési jogra vonatkozó eltérő nemzeti szabályozások hatása a belső piacra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 512A szerződési jog tárgyú szektorális irányelvek inkoherenciája . . . . . . . . 515Több irányelv együttes alkalmazása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 516Az irányelvek terminológiája. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 517A Bizottság által javasolt vegyes rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 520

A közös elvi keretrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 521A szerződési jogi közösségi vívmányok fejlesztése . . . . . . . . . . . . . . . 523Általános szerződési feltételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 525

A KönyVBEn gyAKrABBAn HIVATKOZOTT MűVEK jEgyZÉKE. . . 527

Patri et Filio meo

13

ELŐSZÓ A 2013. ÉVI BŐVÍTETT,MÁSODIK KIADÁSHOZ

A könyv 2009. évi kiadása példányainak elfogytával vált szükségessé ezen újabb bővített, második kiadás előkészítése. folyamatban van ugyan e könyv tematikájának kiterjesztése más, eddig fel nem dolgozott jogrendszerek anyagaira is, ez a mostani kiadás azonban a jogi felsőoktatás aktuális igényeihez igazodva csak kisebb mértékű anyagfejlesztést tartalmaz, elsősorban a már eddig is érintett osztrák jogfejlődéssel kapcsolatban.

pécs, 2013. szeptember

a Szerző

15

ELŐSZÓ

A jogharmonizáció és a jogegységesítés jelszavaitól és programjaitól hangos Európa már jó ideje. A témával foglalkozó szakmai írásokat helyenként szürke monotónia jellemzi. Üde színfoltokat jelentenek azok a publikációk, melyek történeti és nemze-ti jogi metszeteket is mutatnak.

A jogharmonizáció és a jogegységesítés divatja a jogösszehasonlításnak is új funk-ciót adott. Az Eu jogharmonizáció alapjául és „első munkafázisaként” szolgál a jogösszehasonlítás.

A közösségi jog jogharmonizációs módszerű fejlesztésének eszközei évtizedekig az irányelvek voltak. Mára azonban a közösségi magánjog már kinőtte az irányelve-ket, amelyek újfajta jogi széttöredezettséghez vezettek, holott feladatuk éppen ennek kiküszöbölése lett volna. fokozott igény mutatkozik arra, hogy a közösségi magánjog eddigi fentről lefelé történő megközelítését (top down approach) a lentről felfelé való megközelítés (bottom up approach) váltsa fel. Ez az új szemlélet a korábbinál nagyobb érdeklődést mutat a nemzeti jogrendszerek iránt és a jogösszehasonlítás számára is új helyzetet kínál.

Az összehasonlító jog fejlődésében manapság két vonal különíthető el: a „jogalko-tási összehasonlító jog” (legislative comparative law) és a „tudományos vagy elméle-ti összehasonlító jog” (scientific or theoretical comparative law). A jogalkotási ösz-szehasonlító jognak a fejlődése folyamatosabb, története pedig eleve régebbre nyúlik vissza. Indulása a xIx. század közepére, a német polgári jogi kodifikáció előkészíté-sének időszakára esik. A régebbi polgári jogi kódexek azért nem hasznosították je-lentős mértékben a jogösszehasonlítás eredményeit, mert azok inkább a természetjo-gi gondolkodáson alapultak. A tudományos vagy elméleti összehasonlító jog fejlődé-se azért szaggatottabb és lassúbb, mert kialakulását annak idején a partikularizmus gátolta, később pedig ennek az irányzatnak a művelése rengeteg módszertani problé-mát vetett fel és görgetett maga előtt.

jelen monográfiának nem célja e problémahalmazban elveszni, ezért a célok sze-rényebbek. A magyar jogrendszer fejlesztéséhez és a nemzetköziesedő polgári jog egyetemi oktatásához kíván adalékokat és sémákat adni, néhány nagyobb európai nemzeti jogrendszer fejlődésének és a magánjog eddigi és korabeli európai egysége-sítési folyamatainak bemutatásával. A joghallgatók külföldi jogrendszerekben és jogi kultúrákban való eligazodásának megkönnyítése azért is fontos, mert újabban, sokan közülük „részképzés” keretében hosszabb-rövidebb ideig más országok egyetemein is folytathatnak tanulmányokat.

Az egyes jogrendszerek magánjogi, polgári jogi fejlődését vizsgálva a könyv anya-ga eltérő részletességgel, de foglalkozik az egyes nemzetek és államok politikatörté-netének, jogtörténetének és kultúrtörténetének fontosabbnak tűnő részfolyamataival

Előszó16

is. Tézisként kezeli, hogy a jogi szabályozás és a kultúra nem egymást kizáró ellen-tétes fogalmak. A jogszabályok nem szakíthatók el a mögöttük álló jogi kultúrától. jogintézmény közeli elemzéseket csak foszlányokban tartalmaz az anyag, a polgári jog egyes olyan alapintézményei tekintetében viszont, amilyenek például a jogágiság szerkezeti sajátosságai (egységes polgári jog versus az önálló kereskedelmi jog elis-merése) és az alanyi jog, a jogi személyiség, a tulajdon, a jogügylet, a szerződés, a deliktuális felelősség fogalma és jellegadó szabályai, Szerző sokszor engedett a kí-sértésnek és részletesebb elemzéseket is hozzákapcsolt a könyv törzsanyagához.

fejtörést okozott, hogy „magánjog” vagy „polgári jog” szavak kerüljenek-e a címlap-ra. A két kifejezés által jelzett fogalmak közötti különbséget ma már nem célszerű túl-hangsúlyozni. Egyes korszakokhoz a magánjog, más korszakokhoz a polgári jog elne-vezés illeszkedett jobban. Az európai jogfejlődés kezdeteitől jó ideig a magánjog fogal-ma tűnt uralkodónak. A xIx. század elejétől, a polgárjog és a polgári jog közötti áthal-lások megjelentével, vagyis attól kezdve, hogy a magánjog kodifikációja az egyes álla-mokban nemzeti politikai tartalmat is kapott és nemzeti polgári törvénykönyvekben testesült meg, sok helyen felváltotta a polgári jog kifejezés a magánjogot. Ezzel is utaltak arra, hogy polgárjogi követelménynek és értéknek is tekintették a polgári jog nemzeti szinten való kodifikáltságát. A xx. század második felének kelet-európai és közép-ke-let-európai történelme viszont a fontos jogváltozásokat illetően sem tömöríthető egy magánjog–polgári jog–magánjog jogfejlődési képletbe. Újabban, amikor európai met-szetben lényeges mozzanat már, hogy a polgári jog anyagának fejlesztésében a nemzet-államokétól sok szempontból megkülönböztethető integrációs jogalkotási színtér is sze-repet kap – ismét a magánjog kifejezés használatához való visszatérés figyelhető meg.

Ez a könyv egy készülőben lévő, a magánjog fejlődésével és egységesítésével fog-lalkozó hosszabb mű része. Anyaga a pécsi Tudományegyetem Állam- és jogtudo-mányi Kara polgári jogi tanszékén immáron lassan két évtizede folyó összehasonlító polgári jogi kutatások eredményeit összegzi. A római jog, a bizánci jog és a kánonjog európai jogfejlődésre gyakorolt hatásának bemutatása mellett különösen a francia, az olasz, a holland, a belga, a luxemburgi, a német, az osztrák, a svájci, a görög, a dán jogfejlődésről, valamint az európai magánjog egységesítésének folyamatáról ad rész-letes leírásokat, elemzéseket.

Az előzetesen megírt és 2004-ben egy másik kiadónál megjelent, jelen monográfiá-val csaknem azonos című, rövidebb terjedelmű történeti vázlat anyaggyűjté sében, a részanyagok készítésében a Szerző nagy segítséget kapott volt tanítványaitól, a pécsi civilisztikai iskola tehetséges fiatal tagjaitól, dr. garamvölgyi róbert és dr. nemessányi Zoltán tanársegédektől, valamint dr. Benke józsef és dr. Metzinger péter phD-hallgatóktól. A 2009-ben a HVg-OrAC Kiadó gondozásában megjelenő mostani kötet bővítésében és a kézirat nyomdába küldhető változatának szerkesztésében a Szerző se-gítői dr. Bán Dániel ügyvédjelölt, phD-hallgató, dr. Benke józsef bírósági titkár, egye-temi adjunktus, dr. frank Ádám Európa-jogi szakjogász, dr. garamvölgyi róbert ügy-véd, egyetemi tanársegéd voltak. A szövegszerkesztési munkákat dr. Csöndes Mónika egyetemi tanársegéd irányításával Csapláros Diána, fábián Viktória, Kozma réka és Manzini Tibor tanszéki demonstrátorok végezték.

Segítőinek önzetlen munkáját a Szerző ezúton is köszöni.

pécs, 2009. júniusa Szerző

17

I. fEjEZET

AZ EurÓpAI MAgÁnjOg TörTÉnETÉrŐLÉS TAgOZÓDÁSÁrÓL

pArTIKuLArIZMuS, unIVErZALIZMuS, jOgöSSZEHASOnLÍTÁS

Európa jogtörténete a jogi partikularizmus és a jogi univerzalizmus érdekes keveréke. A jogi szabályozások különbözőségeinek szükségessége mellett is, és a jog egységes-ségének kívánalma mellett is sokszor és sokan érveltek. A jogi gondolat nagy irány-zatai közül a természetjog támogatta leginkább a jogegységet, a jog sokszínűsége, a nemzeti jogi szabályozások közötti különbözőségek indokoltsága mellett pedig a tör-téneti iskola állt ki a legkövetkezetesebben. Mindkét irányzat az igazságeszményre vetítette állításait.1

A történeti jogi iskola az egyformaság és egyöntetűség gondolatával szemben min-denkor azt állította, hogy a jogok sokfélesége felel meg az igazság parancsának. A különleges viszonyokat a jogban figyelembe kell venni – írta Savigny is a „suum cuique” („kinek-kinek a magáét”) elvét hangsúlyozva. Ő az egységes jog megalkotá-sával szemben azt emelte ki, hogy: „Minden szerves lény esetében, így az állam ese-tében is az az egészség alapja, hogy az egész és minden egyes rész, egyensúlyban álljon, tehát hogy minden egyes valaki és valami részesüljön a saját jogában”.2 „Azt, hogy eme sokféleség által maga a jogszolgáltatás szenved és a forgalom megneheze-dik, gyakran állították, de azt semmiféle tapasztalat sem támasztotta alá, és a való-ságos ok minden bizonnyal más valami. Az ok abban a leírhatatlan erőszakban van, amely az egyformaságnak puszta gondolatát minden irányban már olyan régen Eu-rópában érvényesíti.”3 Bentham, igaz Savignyhoz képest illúziók nélkül, de szintén a jogok sokfélesége mellett érvelt: „Ama nemzetek végtelen változataiból, amelyek földünkön élnek, nem találkozunk kettő olyannal, amelyeknek jogszabályai meg-egyeznének. Ez feltétlenül igaz a nemzeti jogrendszerekre, mint jogszabályok összes-ségére vonatkozóan, de talán az egyes jogszabályokat és azok szakaszait illetően is igaz. Még ha egységesítjük is azokat a mai napon, könnyen lehet, hogy holnap már megszűnik ez az egyezés.”4 Európában hosszú idő óta hagyományai vannak azonban annak a felfogásnak is, ami szerint a jog egységesítése jó és kívánatos, a jog tagoltsá-ga viszont a világ tökéletlenségeinek sorába tartozik és ellentétes az értelemmel.5 Már pascal gúnyosan írt az olyan igazságról, amelynek nevében a folyó egyik partján az egyik, a túloldalán pedig az ellentétes megoldást tekintették egyedül helyesnek

1 Lásd: Kecskés, László: Eu-jog és jogharmonizáció. Budapest, 2003. 245. old.2 Lásd: Savigny von, f. C.: Vom Beruf unserer Zeit zur gesetzgebung und rechtswissenschaft.

Heidelberg, 1814. 42. old.3 Lásd: Savigny von, f. C.: Vom Beruf unserer Zeit zur gesetzgebung und rechtswissenschaft. Hei-

delberg, 1814. 41. old.4 Lásd: Bentham, j.: An Introduction to the principles of Morals and Legislation. (Burns, j. H.–Hart, H.

L. A. kiadása.) 1970. 295. old., Kecskés, László: Eu-jog és jogharmonizáció. Budapest, 2003. 245. old.5 Lásd: Kötz, Hein: rechtsvereinheitlichung – nutzen, Kosten, Methoden, Ziele. rabels Zeitschrift

1986. 1. old.

i. fejezet18

(„plaissante justice, qu’une riviére borne! Vérité audeca des pyrénées: erreur au-dela.”).6 Voltaire pedig egy sokat idézett írásában „furcsa barbarizmusnak” nevezte azt, hogy az utazó, utazása során minden postakocsi-állomáson a lovakkal együtt jogot is cseréljen.7 A még a xIx. században is nagyrészt jellemző jogi partikulariz-musra utalt Carl georg von Wächter szász királyi titkos tanácsos, a híres jogtudós is, aki az Észak-német Szövetség alkotmányozó gyűlésén 1867. március 20-án a követ-kezőképpen indokolta a „közös jog” szükségességét: „Talán mindegyikünk, aki köz-vetlen érintkezésbe került a sok német állammal, érezte azt a végtelen terhet és ké-nyelmetlenséget, hogy ha egy pár órát vonaton ül és különböző jogterületeken utazik át, és ha tartani akarja magát az illő körültekintéshez, egy fél tucat törvénykönyvet kell magával vinnie…”8 Az európai területeken történetileg változóan a területi elv is és a személyi elv uralma is erősen felszabdalta az alkalmazásra kerülő joganyagot. jellemző volt a középkorra, sőt némileg a későbbi időkre is, amit Agobard lyoni érsek írt a Ix. század elején: „gyakran előfordul, hogy öt együttmenő vagy élő ember közül mindegyik külön saját joga alatt él.”9 Így aztán érthető volt, hogy a bírósági tárgya-lásokon a bíró mindegyik félhez feltette a kérdést: „qua lege vivis?” (Milyen törvény szerint élsz?).10 A jog tagoltsága a kereskedelmet és a gazdálkodást elsősorban azért zavarta, mert alanyai számára megnehezítette, hogy tevékenységeik hatásait, követ-kezményeit előrelássák. Bármennyire is erős tagoltság jellemezte sokáig az európai jogfejlődést, azért bizonyos nyomai az egyetemes szemléletnek, az univerzalizmusnak is voltak. Két fontos tartópillére a kánonjog és a római jog kultúrrespektje és recep-ciója volt.11 A xIx. század jogfejlődésének az volt a jellemzője, hogy ekkor az euró-pai területek joganyaga országonként tagolódott, nemzetivé vált. A xIx. század volt a nagy nemzeti magánjogi kodifikációk dicsőséges időszaka. Többnyire ekkor jöttek létre azok a tekintélyes nemzeti polgári törvénykönyvek, amelyek végképp megszün-tették az európai jogi életben a partikularizmus ellenére bizonyos fokig azért mégis-csak érvényesülő univerzalizmust. Az alkalmazásra kerülő joganyag ekkor már nem-zetileg tagozódott és a jogi kultúra is nemzeti keretek között épült ki. Ez volt az az időszak, amikor való ban úgy látszott, hogy „az európai jogtudomány a végéhez ért”.12 Legalább két évszázad óta megszokott tehát, hogy az európai kontinensen a magánjogi szabályokat nemzetállami keretek között alkotják. Ily módon jöttek létre a xIx. századi klasszikus kódexek, s az azokat követő későbbi törvénykönyvek. A partikuláris jogok mögötti – a kisebb-nagyobb mértékben recipiált római jogon alapuló – „közönséges jog” (ius commune) ettől kezdve dezintegrálódott, a nemzet-állami jogalkotás keretei közé szorult13.

6 Lásd: pascal, B.: pensés (gillimard) paris, 1977. 156. old. 7 Lásd: Voltaire, f. A.: Dialogues et anecdotes philosophiques (Édition garnier freres) párizs, 1966.

8–12. old., Kecskés, László: Eu-jog és jogharmonizáció. Budapest, 2003. 245–246. old. 8 Lásd: Buchholz, S.: Zur rechtsvereinheitlichung in Deutschland in der zweiten Hälfte des 19.

jahrhunderts. rabels Zeitschrift 1986. 77. old. 9 Lásd: Lunc, L. A.: nemzetközi magánjog. Budapest, 1951. 33. old.10 Lásd: Lunc, L. A.: nemzetközi magánjog. Budapest, 1951. 33. old.11 Lásd: Kecskés, László: Eu-jog és jogharmonizáció. Budapest, 2003. 246. old.12 Lásd: Coing, H.: Europäisches privatrecht. München 1985. I. kötet Alteres gemeines recht.

82. old.13 Lásd: Vékás, Lajos: Európai közösségi fogyasztóvédelmi magánjog. In: Európai közösségi jogi

elemek a magyar magán- és kereskedelmi jogban. Szerkesztette: Vékás Lajos. Budapest, 2001. 27. old.

Az európAi mAgánjog történetéről és tAgozódásáról 19

A jogösszehasonlítás olyan idős, mint maga a jogi gondolkodás. Az ógörög jogi megfigyelők csodálkozására nyúlik vissza. Ők, amikor megállapították, hogy saját városállamukon kívül is vannak az emberek magatartását szabályozó normák, és amikor észlelték, hogy ami otthon tilos, az a szomszéd völgyben erénynek számít – már tulajdonképpen jogösszehasonlítással foglalkoztak. Még inkább jogösszehasonlítás volt az, amikor behívott bölcsek vagy kiküldött megfigyelők révén megpróbáltak konkrétabban is tájékozódni a külföldi jogi megoldásokról.14 Arisztotelész a „politi-ka” című értekezésének megírásához 158 olyan alkotmányt tanulmányozott át, ame-lyek a görög és a barbár városok jogrendjét szabályozták, és Szolón is ugyanígy járt el Athén törvényeinek megalkotásánál. A római legenda szerint a decemvirek is csak azután készítették el a xII Táblás Törvényt, miután adatgyűjtést végeztek nagy-gö-rögország városaiban.15 A középkorban a római jogot hasonlították össze a kánonjog-gal, a xVI. században Angliában pedig a kánonjog és a common law különbözősé-geiről vitatkoztak. Később a szokások összehasonlítása lett az alapja azoknak a mun-kálatoknak, amelyek franciaországban egy általános, közös szokásjog, németország-ban pedig a Deutsches privatrecht kialakulásának az útját egyengették. Montesquieu látványosan törekedett arra, hogy az összehasonlítás segítségével ismerje meg a tör-vények szellemét és tárja fel a jó kormányzati rendszer elveit.16 A nyugat-európai nemzeti polgári jogi kodifikációk előkészítése során, az egyes országokon belül ha-tályban lévő partikuláris jogrendszereket hasonlították össze, és ezen összehasonlí-tások felhasználá sával egységesítették azok anyagait, nemzeti keretek között.17 A jogösszehasonlítás tudományos értelemben két eszmetörténeti áramlat, a romanti-ka és a racionalizmus találkozásából ered. főként a romantika gyermeke. Annak a felfogásnak a megnyilvánulása, hogy a jog, ugyanúgy, mint a nyelv és az erkölcs, a népek közössége által is egybekötött. Ezzel a gondolattal kapcsolódott össze a felvi-lágosodás racionalizmusa, amelyben már egyfajta „objektív kíváncsiság” is működött a mellett a kiindulási tétel mellett, hogy a különböző népek jogi szabályozásainak megvannak a maguk önértékei.18 Ha arra gondolunk, hogy az összehasonlító jog a romantika és a racionalizmus gondolatainak érintkezéséből ered, akkor manapság is aligha csodálkozhatunk azon, hogy ez a tudomány még mindig nem mutat egységes homlokzatot. Szemléletesen idézi Stig Strömholm a jogösszehasonlítás ezen „belső” problémájának ábrázolására a rainer Maria rilke által írt Orpheusz szonetteket: „Két szívút találkozásánál nem áll templom Apolló számára” („An der Kreuzung zweiner Herzwege steht kein Tempel für Apoll”).19 Mert valóban, „az összehasonlító jog tu-dománya, ahogyan azt manapság űzik, kétségkívül azon jelenségek egyike, amelyek egyáltalán nem engedik magukat logikailag tartható képletbe préselni: az empirikus

14 Lásd: Strömholm, S.: rechtsvergleichung und rechtsangleichung. Theoretische Möglichkeiten und praktische grenzen in der gegenwart. rabels Zeitschrift. 1992. 611–612. old., Kecskés, László: Eu-jog és jogharmonizáció. Budapest, 2003. 246. old.

15 15 Lásd: David, rené: A jelenkor nagy jogrendszerei. összehasonlító jog. Budapest 1977. 11. old., Zweigert, K.–Kötz, H.: Introduction to Comparative Law. Oxford, 1987. 8. old.

16 Lásd: David, rené: A jelenkor nagy jogrendszerei. összehasonlító jog. Budapest, 1977. 11. old.17 Lásd: Kecskés, László: Eu-jog és jogharmonizáció. Budapest, 2003. 247. old.18 Lásd: Strömholm, S.: rechtsvergleichung und rechtsangleichung. Theoretische Möglichkeiten

und praktische grenzen in der gegenwart. rabels Zeitschrift. 612. old., Eörsi, gyula: összehasonlító polgári jog. Budapest, 1975. 15. old.

19 Lásd: Strömholm, S.: rechtsvergleichung und rechtsangleichung. Theoretische Möglichkeiten und praktische grenzen in der gegenwart. rabels Zeitschrift. 612. old.

i. fejezet20

társadalomtudomány alkotórészei keverednek eszmetörténeti elemekkel, jogideoló-giai megfontolásokkal és a jogászság által egészen soha ki nem küszöbölhető prakti-kus mérlegelésekkel”.20

A nemzeti törvényhozások is régóta felhasználták munkájuk során a jogössze ha-sonlítást. nem véletlen, hogy a xIx. században „összehasonlító törvényhozásról” is beszéltek. Azok, akik franciaországban 1869-ben megalapították a Société de Législation comparée-t (összehasonlító jogalkotási Társaságot), arra törekedtek, hogy a különböző országokban kiadott új törvények tanulmányozásával megállapítsák, hogy milyen eltéréseket tartalmaznak azok a francia törvényekhez képest és utóbbiak kiigazítására javaslatokat is tegyenek a francia törvényhozásnak.21 ugyancsak a xIx. században, a jus commune szétrobbanásával és annak a nemzeti kodifikációkkal való felváltásával, a jognak és a jog koncepciójának nemzeti jellegűvé válásával és a nem-zetközi élet kapcsolatainak kiszélesedésével jelent meg a társadalmi megrendelés a jogösszehasonlítással szemben.22 A xIx. század végén az összehasonlító jog tudo-mányos szempontból is öntudatra ébredt. Művelői ekkor kezdtek el dolgozni a jogösszehasonlítás elméletén, ebben az időben már nem volt elegendő, hogy külön-böző jogi megoldásokat hasonlítsanak össze, hanem elmélettel, ideológiával és rend-szerrel is el kellett látni ezt a tevékenységet.23 A jogösszehasonlítás tudományos meg-alapozására irányuló törekvéseket a xIx. század végén az a tudománytörténeti hely-zet is támogatta, hogy abban az időszakban a pozitivizmus irányzata volt meghatáro-zó jelentőségű a tudományos gondolkodásban.24

A jogösszehasonlítással foglalkozók célként a jogegységesítést és végső soron az egységes „világjog” kialakítását tűzték maguk elé. 1900-ban, a Világkiállítás évében, a polgári világ akkori századfordulós eufóriája légkörében hívták össze párizsba az Első összehasonlító jogi Világkongresszust. Két híres professzor, Édouard Lambert és raymond Saleilles tudományos vezérletével a résztvevők lelkesen támogatták egy, a világot átfogó egységes jog, „az emberiség közös jogának” („droit commun de l’humanité”) gondolatát.25 A világjog előkészítésének rózsás optimizmusa jegyében26 abban bíztak, hogy a nemzetek feletti jogegység kisugárzik majd a világ jogilag meg-ragadható viszonyaira.27 A jogösszehasonlítás mint az európai kontinens „belügye” indult meg, mégpedig túlnyomórészt a magánjog területén. A figyelem a recipiált ró-mai jognak a nemzeti államok létrejötte folytán bekövetkezett hasadására – némi le-egyszerűsítéssel a francia és a német jog befolyásának vizsgálatára – összpontosult. A common law a jogösszehasonlítás szempontjából viszont egy időre a periférián

20 Lásd: Strömholm, S.: rechtsvergleichung und rechtsangleichung. Theoretische Möglichkeiten und praktische grenzen in der gegenwart. rabels Zeitschrift. 611. old., Kecskés, László: Eu-jog és jogharmonizáció. Budapest, 2003. 246. old.

21 Lásd: David, rené: A jelenkor nagy jogrendszerei. 16. old.22 Lásd: David, rené: A jelenkor nagy jogrendszerei. 12. old., Eörsi, gyula: összehasonlító polgári

jog. Budapest, 1975. 15. old.23 Lásd: Eörsi, gyula: összehasonlító polgári jog. Budapest, 1975. 15. old.24 Lásd: Kecskés, László: Eu-jog és jogharmonizáció. Budapest, 2003. 248. old.25 Lásd: Zweigert, Konrad–Kötz, Hein: An Introduction to comparative law. 2. Edition. Translated

by Tony Weir. Oxford, 1987. 2–3. old.26 Lásd: Eörsi, gyula: összehasonlító polgári jog. Budapest, 1975. 15. old.27 Lásd: Zweigert, Konrad: grundsatzfragen der europäischen rechtsangleichung, ihrer Schöpfung

und Sicherung. In: Vom deutschen zum europäischen recht. festschrift für Haris Dölle Tübingen 1963. II. 404. old., Kecskés, László: Eu-jog és jogharmonizáció. Budapest, 2003. 248. old.


maradt. Anglia a „fényes elszigeteltség”, azaz a „splendid isolation” elvének feladá-sával, főként gutteridge hatására az 1920-as évektől kapcsolódott csak be a jogösszehasonlításba.28 Ekkor azonban a jogösszehasonlítás fejlődése időlegesen le-lassult, a több országban is nagyobb teret kapott nacionalista szemlélet és a két világ-háború hatására.29

A jOgöSSZEHASOnLÍTÁS fEjLŐDÉSEÉS SZEMLÉLETVÁLTÁSAI

A xIx. században váltak divatossá a jogirodalomban a jog fejlődését ábrázoló nagy történetifilozófiai freskók azoknak a haladó eszméknek a szolgálatában, amelyeknek az akkori szellemi irányítók hívei voltak. Szerzőik a legkülönfélébb népek jogait hasz-nálták fel nagy történeti képek felvázolásához, és ezek révén rajzolódott ki az embe-riség haladása. Angliában Maine, németországban Kohler volt a képviselője ennek az irányzatnak, de ebben a szellemben hozták létre 1831-ben franciaországban a Col-lége de france-ban az első összehasonlító jogi tanszéket is.30

Ha a jogösszehasonlítás történetét az eszmetörténet oldaláról vizsgáljuk, az eszmék átfogó elméletté válásának első szakaszát a jog történeti szemléletének térhódításával párhuzamos folyamatként értelmezhetjük. Úgy tűnik, hogy ezen a téren az első lépést Maine úttörő jelentőségű műve, az 1871-ben megjelent „Ancient Law”31 jelentette, mely a jog történetét a darwini evolúcióelmélet mintájára az egyetemes érvényű fej-lődési törvények hatásával igyekezett magyarázni.32 Maine törekvését alapvetően a korabeli természettudományok nagy jelentőségű új eredményei ihlették. Ezek hatá-sára váltak a természettudományok által alkalmazott egzakt kutatási módszerek a tudományosság fokmérőivé a társadalmi jelenségek tanulmányozásánál is. A Maine által összehasonlító módszerrel végzett egzakt ténykutatások és azok eredményeként a társadalmi jelenségek, és így a jog körében is érvényesülő objektív fejlődési törvé-nyek feltárása tökéletes összhangban állt a korabeli tudományra jellemző egyetemes érvényű paradigmával.33 Az ősi jog hindu, görög, római, kelta és más forrásainak vizsgálatára alapozott kutatás Maine műveiben a más tudományokban (például az anatómiában és a nyelvtudományban) már korábban sikerrel alkalmazott összehason-lító módszernek a történeti szemlélettel való összekapcsolását jelentette, és a jog új összehasonlító és történeti tudományának (historical and comparative jurisprudence) megalapozásához vezetett. Ebben a megközelítésben elmosódott a különbség a jog-

28 Lásd: Eörsi, gyula: összehasonlító polgári jog. Budapest, 1975. 15–16. old.29 Lásd: Strömholm, S.: rechtsvergleichung und rechtsangleichung. Theoretische Möglichkeiten

und praktische grenzen in der gegenwart. rabels Zeitschrift, 1992. 612.; 616. old.30 Lásd: David, rené: A jelenkor nagy jogrendszerei. 13–14. old.31 Lásd: Maine, H. S.: Ancient Law: Its Connection with the Early History of Society and Its relation

to Modern Ideas. London, 1871.32 Lásd: péteri, Zoltán: paradigmaváltás a jogösszehasonlításban? In: placet Experiri. Ünnepi

Tanulmányok Bánrévy gábor 75. születésnapjára. Szerkesztette: raffai Katalin. Budapest, 2004. 232. old.

33 Lásd: péteri, Zoltán: paradigmaváltás a jogösszehasonlításban? In: placet Experiri. Ünnepi Tanulmányok Bánrévy gábor 75. születésnapjára. Szerkesztette: raffai Katalin. Budapest, 2004. 232. old.

i. fejezet22

történet és az összehasonlító jogtudomány között: magának a jog tudományának kell mind történetinek, mind összehasonlítónak lennie.34

németországban ezt a folyamatot egyrészt a történeti jogi iskola eszméinek hatása, másrészt a hegeli filozófiából táplálkozó fejlődés-gondolat széles körű térhódítása in-dította el. Az úgynevezett primitív, barbár, vagyis nem civilizált népek jogi kultúrá-jának vizsgálata itt is az egyetemes fejlődési törvények feltárására irányult és az ösz-szehasonlító módszer alkalmazása egy ősi, közös eredetű indogermán jog rekonstruá-lásának szolgálatában vált nélkülözhetetlen eszközzé a jogi etnológia, vagyis az et-nológiai jogtudomány keretében.35 Az ősi kultúrák és ezen belül az ősi jog intézmé-nyeinek összehasonlító vizsgálata itt is tulajdonképpen két tudomány, egyfelől a tény-kutatásra és a tények tárgyilagos leírására alapozott felfogás, másfelől egy spekula-tívnak nevezhető irányzat szempontjainak összefonódását eredményezte.36

A jogi etnológia, mint a jog összehasonlító tudományának első önálló megjelenési formája, alapvetően elméleti célokat szolgált. Legfőbb eredménye az volt, hogy a fej-lett (progresszív) társadalmak kezdeti szakaszára a xIx. században primitívnek vagy elmaradottnak minősülő társadalmak megfigyelhető körülményeiből lehetett követ-keztetni, és az összehasonlító módszer a történeti ismeretekben mutatkozó hézagok sikeres kitöltésére alkalmazni.37

A jogösszehasonlításnak ez a paradigmája, amely elsősorban a németországban és Angliában folytatott kutatásokat jellemezte, a xIx. század végéig maradt uralkodó a jogösszehasonlítás tudományában. Módosulása, sőt gyökeres átalakulása az 1900 augusztusában, párizsban rendezett első nemzetközi összehasonlító jogi kongresszu-son ment végbe, ahol a francia jogtudomány képviselőinek kezdeményezésére nem-csak a jogösszehasonlítás terén addig elért eredmények összegzésére került sor, hanem a jog összehasonlító tudományának elméleti, rendszertani és módszertani kérdéseinek ismételt felvetésére és megvitatására is. Ekkor fogalmazódott meg a jogösszehasonlításnak az a „droit comparé” néven jelentkező új koncepciója, amely mindmáig meghatározó maradt a jogösszehasonlítás elmélete és gyakorlata számára. Azok a problémák, ame-lyeket akkor felvetettek, a célok, amelyeket megfogalmaztak és a módszerek, ame-lyeket ezek elérésére alkalmaztak a jelenkor jogösszehasonlítására is érvényesek.38

A cél, amely már a kongresszus előkészítő anyagainak alapján egyértelművé vált, a jog olyan új összehasonlító tudományának megteremtése volt, amely segítséget nyújthat egy közös törvényhozói jog (droit commun législatif) megteremtéséhez,

34 Lásd: péteri, Zoltán: paradigmaváltás a jogösszehasonlításban? In: placet Experiri. Ünnepi Tanulmányok Bánrévy gábor 75. születésnapjára. Szerkesztette: raffai Katalin. Budapest, 2004. 232–233. old.

35 Lásd: post, A. H.: grundriss des enthnologischen jurisprudence. Oldenburg–Leipzig, 1894–95., péteri, Zoltán: paradigmaváltás a jogösszehasonlításban? In: placet Experiri. Ünnepi Tanulmányok Bánrévy gábor 75. születésnapjára. Szerkesztette: raffai Katalin. Budapest, 2004. 233. old.

36 Lásd: péteri, Zoltán: paradigmaváltás a jogösszehasonlításban? In: placet Experiri. Ünnepi Tanul-mányok Bánrévy gábor 75. születésnapjára. Szerkesztette: raffai Katalin. Budapest, 2004. 233. old.

37 Lásd: Maine, H. S.: Lectures on the Early History of Institutions. London, 1874. 226. old., péteri, Zoltán: paradigmaváltás a jogösszehasonlításban? In: placet Experiri. Ünnepi Tanulmányok Bánrévy gábor 75. születésnapjára. Szerkesztette: raffai Katalin. Budapest, 2004. 233. old.



vagyis a századfordulós Európa szükségleteihez alkalmazkodó új, egységes jogi sza-bályozás létrehozatalához.39

Az új koncepció szerint, amelyet Lambert 1900. évi párizsi kongresszusi referátu-mában fogalmazott meg, indokolt az elválasztóvonal meghúzása a jogösszehasonlítás korábban egyeduralkodó, elméleti igényű tudománya és a tulajdonképpeni droit comparé között. Az előbbi a jogfejlődés egyetemes érvényű törvényszerűségeinek feltárásával foglalkozik, így voltaképpen a jogtörténettel és a szociológiával mutat hasonlóságot, míg az utóbbi a pozitív jog tudományának egyik ágaként elsődlegesen annak fejlesztését és tökéletesítését szolgálja. E törekvések távlati célja a „civilizált országok közös jogának létrehozása a jogegységesítés (unification de droit) útján, amely a jogfejlődés kontinentális hagyományain, vagyis az írott, törvényhozói jog elsődlegességén vagy kizárólagosságán alapul, és a továbbiakban egyetemes érvényű modellként szolgálhat a fejlődésben visszamaradt népek felzárkóztatására is.40

Az új koncepció paradigmaváltást jelentett a jogösszehasonlításban. A droit comparé néven megjelenő összehasonlító jogtudomány számára az elméleti viták helyett a gyakorlati célok szolgálatában álló konkrét feladatok megvalósítása került előtérbe. Ennek jegyében bontakozott ki Európa-szerte a jogösszehasonlítás nemzetközi szin-tű intézményesedése.41

Az I. világháborút követő időszakban, amely Ancel szerint a párizsi világkongresz-szussal megkezdődött modern jogösszehasonlítás második szakaszának tekinthető,42 a kutatómuka jellege és súlypontjai némileg megváltoztak. A változásban az angol-szász és a kontinentális európai országokat tömörítő szövetségi rendszerből adódó szempontok meghatározó szerepet játszottak. A világháborúban tanúsított angolszász szerepvállalás a jog világára is hatott, a kontinentális európai jogászok figyelmét és érdeklődését fokozottan a common law megoldásai felé fordította. A jogösszehasonlítás mibenlétét, helyét, hasznosságát, célját és módszereit feszegető elméleti alapkérdések helyett most egyfelől a római-germán, másfelől a common-law hagyományokból táp-lálkozó konkrét jogi megoldások között fellelhető hasonlóságok és különbségek ku-tatása került előtérbe43. Ez a hangsúlyváltozás egyrészt a bírói gyakorlat által kifej-

39 Lásd: Ancel, Marc: Les grandes étapes de la recherche comparative au xxe siecle. In: Studi in Memoria di Andrea Torrente. Milano, 1968. 21. old., péteri, Zoltán: paradigmaváltás a jogössze ha-sonlításban? In: placet Experiri. Ünnepi Tanulmányok Bánrévy gábor 75. születésnapjára. Szerkesz-tette: raffai Katalin. Budapest, 2004. 233–234. old.

40 Lásd: Lambert, Édouard: Conception générale et définition de la science du droit comparé, sa méthode, son histoire, le droit comparé et l’enseignement du droit. In: Congres International de Droit Comparé. 26–60. old., péteri, Zoltán: paradigmaváltás a jogösszehasonlításban? In: placet Experiri. Ünnepi Tanulmányok Bánrévy gábor 75. születésnapjára. Szerkesztette: raffai Katalin. Budapest, 2004. 234. old.


42 Lásd: Ancel, Marc: Les grandes étapes de la recherche comparative au xxe siecle. In: Studi in Memoria di Andrea Torrente. Milano, 1968. 27. old., péteri, Zoltán: paradigmaváltás a jogösszehason-lításban? In: placet Experiri. Ünnepi Tanulmányok Bánrévy gábor 75. születésnapjára. Szerkesztette: raffai Katalin. Budapest, 2004. 234. old.

43 Lásd: rabel, Ernst: Aufgabe und notwendigkeit der rechtsvergleichung. In: rechtsvergleichung. Herausgegeben von Konrad Zweigert und Hans-jürgen puttfarken. Darmstadt, 1978. 104. old. péteri, Zoltán: paradigmaváltás a jogösszehasonlításban? In: placet Experiri. Ünnepi Tanulmányok Bánrévy gábor 75. születésnapjára. Szerkesztette: raffai Katalin. Budapest, 2004. 234–235. old.

i. fejezet24

lesztett jogi megoldásokat is bevonta a jogösszehasonlítás körébe, másrészt a jog történeti gyökereinek és fejlődésének tanulmányozását előtérbe állító korábbi felfo-gással szemben a korabeli jogrendszerek vizsgálatát, vagyis a múlttal szemben a jelent részesítette előnyben.44

Ezek a változások, amelyek a jogösszehasonlításban végbement paradigmaváltás-ként is értelmezhetők, a II. világháború után bekövetkező alapvető jelentőségű fordu-latot is előkészítették. Az általánosan elfogadott alapelv (miszerint csak az összeha-sonlíthatókat lehet összehasonlítani) érvényességéből most már nem csak az úgyne-vezett civilizált országok jogrendszereinek összehasonlíthatóságára vonatkozóan le-hetett következtetni. Az „összehasonlíthatóság” szó jelentéstartalma már nem korlá-tozódott csupán a jog megjelenési formájára (írott jog, szokásjog), hanem az adott jogi szabályozás társadalmi funkciójának és jogpolitikai szükségességének figyelembe-vételét is jelentette, vagyis ezek azonosságát tekintette az összehasonlítás szükséges előfeltételének. Az ilyen elméleti alapállásból kiindulva nem lehetett akadálya annak sem, hogy az összehasonlítást a legkülönbözőbb fejlettségű és jellegű jogrendszerek-re, így a távol-keleti vagy a szocialista jogokra is ki lehessen terjeszteni.45

A jogösszehasonlítás fejlődése a II. világháború után újabb ugróponthoz érkezett. Ekkor ugyanis a jogközelítés és jogegységesítés iránti igény megsokszorozódott, az ezekhez eszközként is használt jogösszehasonlítás szerepe felértékelődött, tematikai-lag pedig túlterjedt a magánjogon, és abban a többi jogág is érintett lett. Az uSA is egyre nagyobb érdeklődést mutatott a jogösszehasonlításban és fokozatosan annak egyik fontos műhelyévé vált. Ezt azok az európai tudósok is előmozdították, akik a fasizmus elől menekülve az uSA-ban leltek tudományos menedékre és egyetemi ka-tedrára. A II. világháború után tehát a jogösszehasonlítás már megszűnt „európai belügy” és „magánjogi belügy” lenni.46

A két világháború elsöpörte Európában azt a szellemi tájképet, amely a jog össze-hasonlítást a xx. század elején meghatározta.47 A II. világháború utáni jogössze-hasonlítást és az ehhez kapcsolódó jogközelítési – jogegységesítési gondolatokat már nem az egységes „világjognak” a xIx. és xx. századok fordulóján oly divatos esz-ménye határozta meg. A tudománytörténetben ebben az időszakban egyre hatásosab-bá váló relativizmus sem kedvezett a „világjog” eszményének. A relativizmus ugyan-is a törvényszerűségek ilyen fokú általánosítását nem kedvelte. Így az egységes „vi-lágjog” kialakításának gondolata helyett a gazdasági racionalitás eszménye vált meg-határozóvá a jogösszehasonlításban. A gazdasági ügyletek következményei előrelát-hatóságának fokozása és az ügyleti költségek lehető csökkentése volt az a két érték, amelyeket a jogösszehasonlítás elsősorban szolgálni igyekezett. A xx. század köze-



46 Lásd: Eörsi, gyula: összehasonlító polgári jog. Budapest 1975. 16. old., Kecskés, László: Eu-jog és jogharmonizáció. Budapest, 2003. 248–249. old.

47 Lásd: Strömholm, S.: rechtsvergleichung und rechtsangleichung. Theoretische Möglichkeiten und praktische grenzen in der gegenwart. rabels Zeitschrift, 1992. 616. old.


pétől és korunkban is azt a jogalkotást tartják általában jó jogalkotásnak, amely a gazdaságot és annak fejlődését segíti.48

A II. világháborút követő események még inkább a jogösszehasonlítással kapcso-latos elméleti spekulációk háttérbe szorítása és a gyakorlat szükségleteinek figyelem-bevétele irányába hatottak. 1948 és 1982 között a világ 37 államában lépett hatályba új polgári törvénykönyv.49 Az úgynevezett szocialista világrendszer létrejötte és az azzal való „békés egymás mellett élés” követelménye a droit comparé jelszavával im-már világméretűvé váló nemzetközi mozgalomra sem maradhatott hatás nélkül.50 Míg az I. világháborút követő időszakban, az új, magát szocialistának nevező politikai berendezkedés és jog érvényesülése egyetlen országra, a Szovjetunióra korlátozódott – a szovjet jognak pedig „nem jog”-ként való értékelését és ezzel a jogösszehasonlításból való kirekesztését is lehetővé tette –, addig az új politikai viszonyok valóságából lo-gikusan következett az eleinte általánosan elutasított álláspont módosulásának szük-ségessége.51

A nemzetközi kereskedelem, forgalom, munka- és családi viszonyok, utóbb a nem-zetközi mértekben kibontakozó turizmus szükségletei az állami keretek között foly-tatott jogi szabályozások harmonizálása irányába hatottak és ebből nem maradhattak ki az európai és az európán kívüli szocialista országok sem. A mindkét oldalról meg-nyilvánuló kezdeti elutasítást mindinkább egy olyan álláspont váltotta fel, amely már nem tagadta az összehasonlíthatóságot, hanem annak várható eredményeit illetően fogalmazott meg eltérő – esetenként a konvergencia irányába is mutató – következ-tetéseket.52 Ezen utóbbi, főként a civilisták körében elterjedt törekvések keretében még olyan álláspontok is voltak, amelyek szerint a szocialista jog tulajdonképpen a római-germán eredetű hagyományok folytatásának tekinthető, hiszen az alapvető jogi fogalmak és felosztások (kodifikáció, szerződés, felelősség stb.) – legalábbis formai-lag – ott is megmaradtak.

utóbb kísérletek történtek a szocialista jogoknak – a közös eredet hangsúlyozása alapján – a nyugati jogi tradíció körébe való bevonására is.53

48 Lásd: Strömholm, S.: rechtsvergleichung und rechtsangleichung. Theoretische Möglichkeiten und praktische grenzen in der gegenwart. rabels Zeitschrift, 1992. 618. old.

49 Lásd: Sacco, r.: La codification, forme dépassé de législation? In: rapports nationaux italiens au xIe Congrés International de Droit Comparé. Milano, 1982. 70–72. old., Harmathy, Attila: A polgári jogi kodifikációról. In: Emlékkönyv nizsalovszky Endre születésének 100. évfordulójára. Szerkesztet-ték: Mádl ferenc és Vékás Lajos. Budapest, 1994. 115. old.



52 Lásd: Eörsi, gyula: Convergence in Civil Law? In: Socialist Approach to Comparative Law. Leyden–Budapest, 1977. 45–94. old., péteri, Zoltán: paradigmaváltás a jogösszehasonlításban? In: placet Experiri. Ünnepi Tanulmányok Bánrévy gábor 75. születésnapjára. Szerkesztette: raffai Kata-lin. Budapest, 2004. 235. old.

53 Lásd: glendon, Mary Ann–gordon, Michael Wallace–Osakwe, Christopher: Comparative Legal Traditions. St. paul, Minn., 1985. péteri, Zoltán: paradigmaváltás a jogösszehasonlításban? In: placet Experiri. Ünnepi Tanulmányok Bánrévy gábor 75. születésnapjára. Szerkesztette: raffai Katalin. Bu-dapest, 2004. 235–236. old., Merryman, john Henry: The Civil Law Tradition. An Introduction to the Legal Systems of Western Europe and Latin America. 2. kiadás. Stamford, 1985. 1–2. old.

i. fejezet26

A jogösszehasonlítás szakirodalmában fellelhető ezen nézetekkel szemben többen is joggal mutattak rá arra, hogy a szocialista jog a formai hasonlóságok ellenére lé-nyeges vonásait illetően alapvetően különbözik minden korábbi jogrendszertől. Ha a jog fogalma csak a jogszabályok összességét jelentené, úgy valóban nem lenne aka-dálya a római-germán rokonság megállapításának, ám a „jog” szónak a jogössze-hasonlítás szempontjából alapvetőnek tekinthető jelentése ennél jóval tágabb: a pusz-tán „technikai” összetevők mellett az ezeknél hangsúlyosabb „ideológiai” tényezőket, vagyis a széleskörűen értelmezett társadalmi hátteret is magában foglalja. E megfon-tolások alapján a szocialista jog alapvetően új típusú jognak tekinthető, és így indokolt róla, mint új jogtípusról vagy új jogcsaládról beszélni. A jogrendszer szorosan vett „jogi” (technikai) és „nem jogi” (ideológiai) összetevőinek vizsgálata vezetett el a jogösszehasonlítás új paradigmájában kulcsszerepet játszó „stíluselemek” (Stilelemente) megfogalmazásához, valamint a jogrendszerek „meghatározó” (déterminants) és „he-lyettesíthető” (fongibles) összetevőinek megkülönböztetéséhez.54

A jogösszehasonlítás új paradigmája tehát nem az alapkérdések tekintetében jelen-tett változást. Az új paradigma is magában foglalta a jogösszehasonlítás lényegére, céljaira és a funkcióira, módszereire és történetére vonatkozó kérdéseket, de ezek megválaszolását a jog átfogó „társadalmi”-nak nevezhető szemlélete alapján végezte el. Ennek a paradigmának szerves részét képezi a világ jogrendszereinek stíluselemek alapján történő jellemzése és ennek alapján nagyobb gondolati egységekbe, jogcsalá-dokba vagy jogkörökbe történő besorolása.55

Az új összehasonlító jogi paradigma talán legfontosabb eredményének az tekint-hető, hogy véglegesnek tűnő módon szakított a jogot a jogszabályok összességére korlátozó szemlélettel. Ennek helyére egyrészt az úgynevezett funkcionális megkö-zelítést állította, ami lehetővé tette a jog társadalmi szerepének és dinamikájának fi-gyelembevételét is a korábbi statikus értelmezéssel szemben. A jogösszehasonlító vizsgálódások most már olyan kérdésekre is kiterjedhettek, amelyek a joggyakorlattal és általában a jog érvényesülésével kapcsolatosak, a jogszociológiából átvett „law in books – law in action” megközelítés szellemében. A paradigmaváltás másfelől azon-ban magában foglalta az ideológiai tényezők és a jog gazdasági, politikai, kulturális hátterének figyelembevételét is. Az új megközelítésben másodlagossá váltak és foko-zatosan elhalványultak a kontinentális és a common law rendszerek közötti korábban feloldhatatlannak tűnő különbségek, és a világ két ellentétes táborra szakadásának (bipoláris világrend) tényét tükrözve indokolttá vált a szocialista jogtípussal, jogcsa-láddal szembe állítható „nyugati jog” (burzsoá jog) terminológia használata is.56

54 Lásd: David, rené: Les grands systemes de droit contemporains. (Droit comparé). paris, 1964. 147. és következő old., Zweigert, Konrad–Kötz, Hein: Einführung in die rechtsvergleichung auf dem gebiete des privatrects. Tübingen, 1969. 67. és köv. old. Constantinescu, Léontin-jean: Traité de droit comparé. Tome I. Introduction au droit comparé. paris, 1972. 212. és következő old., péteri, Zoltán: paradigmaváltás a jogösszehasonlításban? In: placet Experiri. Ünnepi Tanulmányok Bánrévy gábor 75. születésnapjára. Szerkesztette: raffai Katalin. Budapest, 2004. 236. old.


56 Lásd: David, rené: Traité élémentaire de droit civil comparé. paris, 1950. 227. és köv. old., péte-ri, Zoltán: paradigmaváltás a jogösszehasonlításban? In: placet Experiri. Ünnepi Tanulmányok Bánrévy gábor 75. születésnapjára. Szerkesztette: raffai Katalin. Budapest, 2004. 236–237. old., Vö.: De Cruz, peter: Comparative Law in a Changing World. 2. kiadás. London–Sydney. 1999. 243–264. oldal.


A paradigmaváltás alapján a xx. század jogösszehasonlító tudománya gyors fej-lődésnek indult. Különösen az egyes jogintézmények összehasonlító vizsgálata terén ért el jelentős eredményeket. A külföldi jogokra és a különböző jogcsaládokra kiter-jedő anyaggyűjtés kutatók sokaságát mozgósította a jogösszehasonlítás szolgálatára. A megismert tényekre alapozva kisebb könyvtárnyi szakirodalom halmozódott fel. A jogösszehasonlítás benyomult a jogi felsőoktatásba és ennek intézményes keretei az egyes országokban is és nemzetközi szinten is kialakulóban vannak. A komparatistákat tömörítő szervezetek száma megsokszorozódott. nemzetközi ren-dezvények sokaságára kerül sor minden évben a jogösszehasonlítás égisze alatt. Az elért eredmények alapján valóban indokoltnak tűnik a jogösszehasonlítás xx. száza-di diadalútjáról beszélni.57

A xx–xxI. század fordulója körül azonban olyan vélemények is megjelentek, amelyek az elért eredményeket relativizálva új utakat keresnek a xxI. századi össze-hasonlító jogtudomány számára. Ezek a kritikus megállapítások nemcsak egyes rész-letkérdésekre vonatkoznak (például a valódi interdiszciplinaritás hiányára és az em-pirikus adatok szegényességére), hanem magát az uralkodó paradigmát is érintik. Annak legfőbb kudarcaként azt tekintik, hogy a jogösszehasonlításnak nem sikerült önálló tudománnyá válnia.58 Az okok között az úgynevezett strukturális problémák – a jogösszehasonlítás jelszavával folytatott kutatások szerteágazó volta, a megfelelő koordinálás és az úgynevezett csapatmunka elmaradása – mellett az elméleti megala-pozás hiánya, sőt a jogösszehasonlító módszer mibenlétével kapcsolatos elméleti hi-ányosságok is szerepelnek.59 péteri Zoltán szerint a változások várhatóan az „össze-hasonlító jogi kultúrák” elnevezéssel jelentkező irányzat célkitűzéseinek megvalósí-tásával mennek majd végbe60.

A jOgÁSZI SZAKMA ÉS A jOgöSSZEHASOnLÍTÁS

A különböző jogrendszerek fejlődésének hasonlóságaival és különbségeivel foglalko-zó tudomány, a jogösszehasonlítás a xx. század kezdete, de még inkább 1945 óta igen nagy mértékben fellendült, és azóta elterjedten az egész jogtudomány és jogi kultúra szükséges elemének tekintik. Korábban az összehasonlító jogot csupán néhány dilettáns számára fenntartott területnek tartották.61


58 Lásd: reimann, Mathias: The progress and failure of Comparative Law int he Second Half of the Twentieth Century. The American journal of Comparative Law. Vol. 50. 2002. 673. old., péteri, Zoltán: paradigmaváltás a jogösszehasonlításban? In: placet Experiri. Ünnepi Tanulmányok Bánrévy gábor 75. születésnapjára. Szerkesztette: raffai Katalin. Budapest, 2004. 237. old.

59 Lásd: reimann, Mathias: The progress and failure of Comparative Law int he Second Half of the Twentieth Century. The American journal of Comparative Law. Vol. 50. 2002. 673. old. péteri, Zoltán: paradigmaváltás a jogösszehasonlításban? In: placet Experiri. Ünnepi Tanulmányok Bánrévy gábor 75. születésnapjára. Szerkesztette: raffai Katalin. Budapest, 2004. 237. old.


61 Lásd: David, rené: A jelenkor nagy jogrendszerei: összehasonlító jog. Budapest, 1977. 12. old.

i. fejezet28

Az összehasonlító jognak a jogtudomány megújulásában és egy új, a modern világ viszonyainak megfelelő joganyag kimunkálásában jelentős szerepe van. Az összeha-sonlító joggal foglalkozóknak, a komparatistáknak nemcsak az a feladatuk, hogy ki-mutassák, milyen szerepet kell játszani az összehasonlító jognak, hanem az is, hogy segítsék a jogászokat a szakágukban előttük álló feladataik ellátásában. Az összeha-sonlító jog tehát, nemcsak annak a néhány jogásznak a számára fenntartott terület, akik érdeklődnek eziránt az ágazat iránt. Minden jogásztól elvárható, hogy érdeklőd-jék az összehasonlító jog iránt saját jogának jobb megismerése és annak tökéletesíté-se céljából, sőt ezen túlmenően azért is, hogy az idegen országok jogászaival egyet-értésben egységes kollíziós vagy anyagi szabályokat hozzanak létre, összehangolják a különböző jogrendszereket. A legtöbb jogász számára az összehasonlító jog kétség-telenül nem lesz más, mint egy módszer, a komparatív módszer, amely az általuk ki-tűzött különböző célok szolgálatában áll. Mások számára viszont az összehasonlító jog igazi tudomány, a jog megismerésének egyik ága. Azokat a jogászokat, akik az összehasonlító jogot egyszerűen csak alkalmazzák, segíthetik munkájukban azok a komparatisták, kiknek érdeklődése tudományos igénnyel is irányul a külföldi jogok-ra és azoknak a hazai jogokkal való összehasonlítására.62

A jogrendszerek különbözősége nemcsak szabályaik különbözőségében rejlik. fel-színes és hamis az a felfogás, miszerint a jog nem más, mint egyszerűen normák ösz-szessége. A jog egy adott időszakban és egy adott országban valóban konkretizálód-hat bizonyos számú jogszabályban. De a jog, mint jelenség ennél sokkal összetettebb, bonyolultabb. Valójában minden jog valamilyen rendszert alkot. A különböző nem-zeti jogoknak van meghatározott fogalmaknak megfelelő szóhasználata, tartalmuk a társadalmi rendről kialakult meghatározott felfogáshoz kötődik, szabályaikat külön-böző kategóriákba sorolják, azokat eltérő technikai szempontok szerint fogalmazzák meg, szabályaik értelmezéséhez különböző módszereket alkalmaznak.63

A jogszabályok változásai miatt a gyakorlati jogászoknak óvakodniuk kell a jog-irodalom olyan darabjaitól, amelyek nem teljesen naprakész anyagot tartalmaznak. A jog oktatása azonban mégsem lehetetlen vállalkozás, lévén, hogy a jog azért más és több, minthogy pusztán csak a változó szabályok összességének lenne tekinthető. Amit a joghallgatóktól megkívánunk, vagy meg kellene kívánnunk, az nem az adott időpontban jogszabályok részletekig menő megtanulása és memóriát próbáló fejből elmondása. Kevés haszna lenne ebből a joghallgatónak mondjuk tíz évvel később olyan foglalkozás gyakorlásánál, amely talán nincs is összefüggésben a megtanult szabályok nagy többségével. Amit egy joghallgatónak, sőt manapság szinte minden jog iránt érdeklődőnek meg kell tanulnia, az az a keret, amelyben a szabályokat ösz-szefoglalták. Meg kell tanulni a szabályokban használt kifejezések jelentését, a mód-szereket, amelyek segítségével értelmük pontosan megfogalmazható, megérthető és összhangba hozható. Igaza van a német Kirchmann-nak, aki már 1848-ban úgy látta, hogy „a törvényhozó három szavától egész könyvtárak mehetnek a zúzdába”64, vagy-is hogy a jogszabályok a törvényhozó akár egyetlen tollvonásától is megváltozhatnak. fennmaradnak viszont más elemek a jogban, olyanok „amelyeket nem lehet önkénye-sen megváltoztatni, mert szorosan kapcsolódnak civilizációnkhoz és gondolkodás-

62 Lásd: David, rené: A jelenkor nagy jogrendszerei: összehasonlító jog. Budapest, 1977. 19. old.63 Lásd: David, rené: A jelenkor nagy jogrendszerei: összehasonlító jog. Budapest, 1977. 25. old.64 Lásd: Kirchmann, j.: Die wertlosigkeit der jurisprudenz als Wissenschaft. Új kiadás. 1936.

25. old., David, rené: A jelenkor nagy jogrendszerei: összehasonlító jog. Budapest, 1977. 25. old.


módunkhoz: a törvényhozó éppoly kevéssé hat rájuk, mint nyelvezetünkre vagy gon-dolkodásmódunkra.”65

A ma világa nem a múlt világa többé. Egyre gyakrabban kerülünk kapcsolatba, találkozunk olyan emberekkel, jogászokkal, akik másfajta képzésben részesültek, mint mi. A miénktől eltérő módszerekkel gondolkodnak, más fogalmakat használnak, más a világról alkotott képük és a jogról vallott felfogásuk.66 A találkozásoknál az is hamar nyilvánvaló válik, „a jogösszehasonlítás nemcsak fényképészet, hanem építé-szet is”.67

Az összehasonlító jog fejlődésében manapság két vonal különíthető el: a „jogalko-tási összehasonlító jog” (legislative comparative law) és a „tudományos vagy elméle-ti összehasonlító jog” (scientific or theoretical comparative law). A jogalkotási össze-hasonlító jognak a fejlődése folyamatosabb, története pedig eleve régebbre nyúlik vissza. Indulása a xIx. század közepére, a német polgári jogi kodifikáció előkészíté-sének időszakára esik. A német BgB-nél régebbi polgári jogi kódexek azért nem hasznosították jelentős mértékben a jogösszehasonlítás eredményeit, mert azok inkább a természetjogi gondolkodáson alapultak.68 A tudományos vagy elméleti összehason-lító jog fejlődése azért szaggatottabb és lassúbb, mert kialakulását annak idején a partikularizmus gátolta, később pedig ennek az irányzatnak a művelése rengeteg módszertani problémát vetett fel és görgetett maga előtt.69

jelen monográfiának nem célja e problémahalmazban elveszni, ezért a célok sze-rényebbek. A magyar jogrendszer fejlesztéséhez és a nemzetköziesedő polgári jog egyetemi oktatásához kíván adalékot és sémákat adni, néhány nagyobb európai nem-zeti jogrendszer fejlődésének és a magánjog eddigi és korabeli európai egységesítési folyamatainak bemutatásával.

A jOgrEnDSZErEK OSZTÁLyOZÁSAA jOgöSSZEHASOnLÍTÁS IngADOZÓ KATEgÓrIÁIVAL

(jOgTÍpuSOK, jOgCSALÁDOK, jOgCSOpOrTOK, jOgKöröK)

A xx. század közepét és második felének évtizedeit meghatározó világpolitikai szer-kezet, a kétpólusú világ és világkép a jogösszehasonlítás elméletén és módszerein is lényeges nyomokat hagyott. Azokban az évtizedekben Közép-Kelet-Európából, a ko-rabeli Magyarországról nézve úgy tűnt, hogy a termelőerők, a termelési és a társa-dalmi viszonyok különböző megítélése határozta meg nagyrészt ideológiailag is szí-nezetten a jogösszehasonlítás szemléletét. Eörsi gyula 1975-ben megjelent összeha-sonlító jogi nagymonográfiája különösen ezt láttatta.70 A jogtípusok és a jogcsoportok

65 Lásd: David, rené: A jelenkor nagy jogrendszerei: összehasonlító jog. Budapest, 1977. 25. old.66 Lásd: David, rené: A jelenkor nagy jogrendszerei: összehasonlító jog. Budapest, 1977. 20. old.67 Lásd: Mádl, ferenc: összehasonlító nemzetközi magánjog – A nemzetközi gazdasági kapcsolatok

joga, Budapest 1978. 93. old., hivatkozza Kecskés, László: perelhető-e az állam, immunitás és kárfe-lelősség, Budapest, 1988. 21. old.

68 Lásd: Zweigert, Konrad–Kötz, Hein: An introduction to comparative law. Harmadik kiadás. (for-dította: Weir, Tony) Oxford, 1998. 51. old.

69 Lásd: Zweigert, Konrad–Kötz, Hein: An introduction to comparative law. Harmadik kiadás. (for-dította: Weir, Tony) Oxford, 1998. 51–53. old.

70 Lásd: Eörsi, gyula: összehasonlító polgári jog. Budapest, 1975.

i. fejezet30

voltak ennek a szemléletnek és korszaknak a hangsúlyos jogösszehasonlítási kategó-riái. Az akkori két egymással szemben álló világrendszer különbségeit a jogfejlődés vonatkozásában ezeken a fogalmakon keresztül tükröztették a jogösszehasonlítók.71 Később viszont, a bipoláris világrendszer és világkép összeomlásával, a xx. század utolsó évtizedétől számíthatóan kiegyenlítő tendencia figyelhető meg a jogössze-hasonlításban. A jogtípusok közötti ideológiai jellegű megkülönböztetések helyett a jogrendszerek mélyebb szakmai rétegeinek, fejlődési sajátosságainak, összefüggései-nek vizsgálatára terelődik inkább a figyelem. A jogtípusok alapján tett különbözteté-sek fontossága elhalványodott, ami pedig a többi jogösszehasonlító kategóriát illeti: a jogcsoportok mellett a jogcsaládok és a jogkörök fogalmai is megjelentek. Az utób-biak gyakran egymást zavaró módon, átfedő értelmezésekben kerülnek alkalma-zásra.

A jogtípusok figyelembevételével történő jogösszehasonlítás történeti alapon és az eltérő társadalmi berendezkedések alapján különböztetett az eltérő jogrendszerek kö-zött. Az egyes jogtípusokon belül is fellelhetők azonban a közös jegyek mellett lénye-ges különbségek is.72

Eörsi szerint a jogtípusok fejezik ki és egyben szabályozzák azt, hogy a termelő-eszközök kiknek, mely osztálynak a tulajdonában vannak; az egyéni, csoportos vagy társadalmi elsajátítás-e az uralkodó; ha egy osztály a tulajdonos, ez milyenfajta ter-melési szervezetben és viszonyok közepette végzi ezt az elsajátítást; szabályozzák a tulajdoni viszonyok adott rendszere védelmének, biztosításának rendjét, mechaniz-musát, a demokrácia és diktatúra megosztását, a társadalom osztályainak egymáshoz való viszonyá ban. Minthogy a jogtípus kategóriája a jogot keletkezése és hatása alap-jainál ragadja meg, Eörsi szerint a jogtípusokon alapuló osztályozás adja a legalapve-tőbb osztályozást.73

rené David azon kesergett, hogy a római-germán jogcsaládot és a common law jogcsaládot a „burzsoá” jogok jelzővel foglalták össze „annak a szocialista tábornak a jogászai, amely a Szovjetunióból és azokból az országokból áll, amelyek a Szovjet-uniót választották modellül, vagy amelyek a Szovjetunióhoz hasonlóan a marxizmus–leninizmus tanaihoz csatlakoztak.”74 rené David voltaképpen azt kritizálta, hogy a jogtípus minőség (burzsoá) torzította a jogcsaládok megítélését.

A jogösszehasonlítás atyjának tekintett rené David a szocialista jogokat jogcsa-ládként állította a római-germán jogcsalád és a common law jogcsalád mellé.75

A szocialista jogcsaládot sok munka részletesen elemezte már. Hosszabb időszakot követően, amikor is a szocialista jog értelmezésére több egymással versengő felfogás tartott igényt, a tudományos közvélemény a rené David nevéhez kacsolódó felfogást fogadta el uralkodó paradigmának. Ez a szemlélet a szocialista jogot ideológiai meg-

71 Lásd: Zweigert, K.: Zur Lehre von den rechtskreisen. In: xx. Century Comparative and Conflicts Law, Legal Essays in Honour of Hessel E. yntema, Leiden 1961. 42–55. old., különösen 53–54. old., Weber, M.: rechtssoziologie. neuwied 1960. 275. old., Schnitzer: Vergleichende rechtslehre. I–II. köt. 1961, 134–136. old., Eörsi, gyula: összehasonlító polgári jog. Budapest, 1975. 57. old.

72 Lásd: Eörsi, gyula: összehasonlító polgári jog. Budapest, 1975. 59. old.73 Lásd: Eörsi, gyula: összehasonlító polgári jog. Budapest, 1975. 51. old.74 Lásd: David, rené: A jelenkor nagy jogrendszerei: összehasonlító jog. Budapest, 1977. összeha-

sonlító jog, Budapest, 1977. 30. old.75 Lásd: David, rené: A jelenkor nagy jogrendszerei: összehasonlító jog. Budapest, 1977. összeha-

sonlító jog, Budapest, 1977. 30–31. old.

a polgári jog fejlődése a kontinentális európa nagy jogrendszereiben (második kiadás)

Documents