76 Külügyi Szemle

A radikális iszlám észak-kaukázusi terjedése mint orosz biztonságpolitikai kihívás: a Kaukázusi Emirátus1

Kiss Annamária

Oroszország terrorizmusellenes küzdelme a ’90-es évek két csecsen háborúja után – a második lezárását követően – minőségileg is megváltozott. Ekkor ke-rült be a 2000-ben kiadott új orosz nemzetbiztonsági stratégiába a terrorizmus

mint kiemelt fenyegetés. Az 1999-es és 2000-es év fordulóján történt meg először, hogy a terrortámadás már nem az észak-kaukázusi köztársaságok (2010-től Szevero-kavazszkij fegyeraljnij okrug, azaz Észak-Kaukázusi Szövetségi Körzet, ÉKSZK) területén, hanem attól jóval távolabb, Moszkvában és Volgodonszkban érte az országot (igaz, hogy az első „moszkvai házrobbantás” a dagesztáni Bujnakszban történt).2 Az 1999. szeptem-beri házrobbantások több száz áldozatot követeltek, és bár az orosz vezetés a csecsen felkelőket tartotta felelősnek, és ez szolgálhatott az egyik hivatkozási alapul a második csecsen háború megindításához, az események több ponton is homályos (és furcsa) vol-ta miatt vannak olyan vélemények, miszerint azok a belpolitikai helyzet kényszerétől vezérelve, az orosz titkosszolgálat (Fegyeraljnaja Szluzsba Bezopasznosztyi, FSZB) tudtá-val, mi több, közreműködésével történtek.3

A Csecsenföld pacifikálását célzó két háborúval a Kreml csak részben érte el a célját. Hiába folytak immár több mint egy évtizeden keresztül (hivatalosan 1999–2009 között, valójában ma is) az orosz terrorelhárító műveletek (kontyerterrorisztyicseszkaja operacija, KTO), Moszkva mégsem győzött: az Észak-Kaukázusban koncentrálódó és onnan kiin-duló radikális iszlám terjedésének gyorsasága, illetve az Oroszország belső területein történő, orosz polgárok elleni terrortámadások most is, a jövőre nézve pedig további ko-moly kockázatot jelentenek. Ez idő alatt több olyan változás történt, amely kardinálisan átalakította az észak-kaukázusi térség arculatát. A nacionalista-szeparatista (kezdet-ben csecsen) törekvések terrorista módszereket alkalmazó, radikális iszlamista harcba csaptak át, és egyre terjednek a nézeteik, főleg a fiatalság körében. A szövetségi erők műveletei pedig csak fokozzák a régió dezintegráltságát, elidegenedését az Oroszorszá-gi Föderációtól, igazolva a térségre használt „belső külföld” terminológiát.

2013. ősz 77

A radikális iszlám észak-kaukázusi terjedése mint orosz biztonságpolitikai kihívás

E tanulmány szerzője amellett érvel, hogy az észak-kaukázusi terrorizmus, a radi-kális iszlám terjedése (és az iszlám politizálódása) az elkövetkező évtized(ek) talán leg-nagyobb biztonságpolitikai kihívást fogja jelenteni Moszkva számára. A térség stabili-zálása mind nagyobb áldozatokat követel tőle, és egyre több nehézségbe ütközik, így Oroszország számára a biztonság hosszú távú garantálása akut probléma. Mindez nem csak biztonsági kérdés, hiszen a stabilitás megteremtése és megőrzése távolról sem csu-pán katonai vagy titkosszolgálati feladat, hanem annál sokkal összetettebb.

A szakirodalom jóformán alig foglalkozik a 2007 novemberében kikiáltott, egyér-telműen a globális dzsihád kontextusába illeszkedő, szalafita, a saría törvénykezésen alapuló emirátus létrehozását célul kitűző és az al-Káida nemzetközi terrorszervezet-tel is kapcsolatban lévő Kaukázusi Emirátussal (Imarat Kavkaz). Az elemzés be kívánja mutatni a radikális iszlám terjedésének észak-kaukázusi múltját és az Oroszországi Föderáció terrorizmusellenes küzdelmének kezdeteit, hangsúlyozva, hogy már régen nemcsak Csecsenföldről van szó, hanem az egész észak-kaukázusi régióról is. A tanul-mány tehát a Kaukázusi Emirátus történeti előzményeivel, ideológiájával és a radikális iszlám befolyásának terjedésében játszott szerepével foglalkozik, valamint az észak-kaukázusi muszlim fiatalok közötti, egyre nagyobb népszerűségének okait elemzi. Az Emirátusnak az iszlám és a dzsihád terjesztésében, valamint az új harcosok, felkelők toborzásában játszott szerepe jelentős; az általa jelentett fenyegetés alábecsülése pedig rendkívül súlyos következményekkel járhat nemzetközi viszonylatban is (elég csak a közelgő, 2014-es szocsi olimpia biztonságára gondolnunk).

Az Észak-Kaukázus: a „stabil instabilitás”

Oroszország számára az észak-kaukázusi helyzet akut problémát jelent, megoldása hosszú távú kihívás, melyre nem léteznek gyors és hatásos módszerek. A hét köztársa-ságot magában foglaló,4 nagyrészt muszlim lakosságú, etnikai összetételében rendkí-vül színes Észak-Kaukázus egyben tartása és a föderációba való teljes értékű integrálá-sa Moszkva számára deklaráltan elsődleges feladat. A térséget közel másfél évtizedig az orosz–csecsen háborúk összefüggésében értelmezte a közvélemény és a szakértők nagy része is, holott az annak egészére jellemző instabilitás és erőszak régen túlfeszí-tette Csecsenföld határait. Az erőszak és a terrortámadások száma az utóbbi években jelentősen megnőtt Kabardino-Balkáriában és Ingusföldön, s a szövetségi hivatalok, rendőri szervek ellen irányuló (és a lakosságot is sújtó) utcai robbantások napi rendsze-rességgel fordulnak elő Dagesztánban, amely az ellenálló csoportok melegágyává vált. Az Észak-Kaukázusban az ellenálló csoportok által elkövetett fegyveres támadások nemcsak számszerűen, hanem minőségükben is megváltoztak (gazdasági és politikai jelentőségű célpontok ellen is irányulnak) és megerősödtek az utóbbi néhány évben.5

78 Külügyi Szemle

Kiss Annamária

Annak ellenére, hogy hivatalosan már néhány éve véget értek az orosz terrorizmus-ellenes műveletek, a Kreml akciója csak látszólagos és ideig-óráig tartó javulást hozott a régió köztársaságaiban. Az Észak-Kaukázus békéjének és stabilitásának megteremtése olyannyira nehézséget okoz a szövetségi kormánynak, hogy a térség problémáit – a korrupció mértékét, a klánok befolyását, a munkanélküliséget, szegénységet, valamint a radikális csoportok mindennapos terrorista akcióit − Dmitrij Medvegyev a föderá-cióra leselkedő legnagyobb veszélyként aposztrofálta.6 A hét köztársaság mindegyike kénytelen szembenézni ezekkel a problémákkal, bár nem azonos mértékben. A kele-ti területeken fekvők (Dagesztán, Csecsenföld, Ingusföld) ugyanis nagyobb arányban részesednek a szövetségi költségvetésből, ott nagyobb mértékű a korrupció, a mun-kanélküliség és a radikális lázadó csoportok jelenléte is, mint a nyugati régiókban.7 Az orosz állam ugyan hosszú távú fejlesztési programot dolgozott ki és fogadott el az Észak-Kaukázusi Föderációs Körzet GDP-mutatójának növelése és a munkanélküliség csökkentésének érdekében, azonban egyre kisebb mértékben kívánja fedezni azt.8

A helyi elitek és a Kreml kapcsolatára sokkal inkább egy kliens–patrónus viszony válik jellemzővé, ahol a szövetségi szilovikok nem szólnak bele az észak-kaukázusi elit belügyeibe, a köztársaságok vezetői pedig, bár tisztelik a szövetségi törvényeket, a he-lyi törvényeket és hagyományokat részesítik előnyben – burjánzik a korrupció, és a személyes kapcsolatok azok, amik előbbre visznek. Ez utóbbi a legfelsőbb szinteken is megjelenik. Ilyen például Ramzan Kadirov csecsen és Vlagyimir Putyin orosz el-nök amolyan „gentlemen’s agreementje”. E szerint Csecsenföld a föderáció része marad, amiért cserébe az ifjabb Kadirov elnök szélesebb mozgásteret kap: erőszakkal (látszó-lagosan) rendet tesz, harcol a radikális ellenállókkal szemben, az iszlám törvényeket respektálja, sőt hirdeti, leszámol az ellenfeleivel és mindenkoron együttműködik Vla-gyimir Vlagyimiroviccsal. A rend azonban illúzió. A korrupció burjánzik, a vérbosszú rendszeres rendező elve a konfliktusoknak, a társadalom pedig az iszlám és a helyi, archaikus kulturális tradíciók szerint él.9

Oroszország számára külkapcsolatok tekintetében is különös jelentőséggel bír ez a térség, hiszen a Kaukázus hegyláncán túl három, geopolitikai és gazdasági szempont-ból egyaránt fontos, 1991 óta szuverén posztszovjet állam fekszik: Grúzia, Örményor-szág és Azerbajdzsán. Az Észak- és Dél-Kaukázust együttesen a „Nagy Kaukázusként” is emlegetik, ami pontosan kifejezi, mennyire egymásra utalt a „két fél”: ami az északi köztársaságokban történik, az kihat a déli államokra és ugyanez igaz fordítva is.

Az Észak-Kaukázus de jure Oroszország része, s ez több egyéb szempontból sem kérdőjelezhető meg ugyan (és magukban a köztársaságokban sem népszerűek a sze-cessziós törekvések), a külföldi és az orosz szakértők által használt „belső külföld” (vnutrennyeje zarubezsje) fogalom először mégis oximoronnak tűnhet. A ’90-es évek ele-jén konstruált „közel külföld” (blizsnyeje zarubezsje) szókapcsolat – amely alatt Orosz-ország politikaformálói tulajdonképpen a FÁK-országokat értették – analógiájára jött

2013. ősz 79

A radikális iszlám észak-kaukázusi terjedése mint orosz biztonságpolitikai kihívás

létre a „belső külföld” kifejezés valamivel később. Olyan terület, amely az ország részét képezi, de attól mégis (kultúrájában, nyelvében, vallásában, társadalmi struktúrájában) idegen, a többségi társadalom szemében távoli. Olyannyira, hogy egyfajta irritáció, fóbia (xenofóbia, sőt „Kaukázusfóbia”) alakult ki az orosz társadalomban, ami – úgy tűnik – nem akar csillapodni. A legtöbb ember szemében a „Kaukázus–iszlám–ter-rorizmus” fogalmak szorosan egymás mellett és egymást erősítve léteznek, s ezt az érzést csak megerősítik személyes tapasztalataik, az orosz nagyvárosokban elkövetett terrortámadások.10 Ezek a 2000-es években kezdődtek, rendszerint az Észak-Kaukázus-hoz kötődtek, és sorozatos megrázkódtatást okoztak az orosz társadalomnak, immáron Oroszország központi régióját, ütőerét támadva.

Ilyennek tekinthető a moszkvai Dubrovka utcai színház 2002. októberi elfoglalása, a 2004. augusztusi dupla repülőgép-merénylet és a hónap végén a moszkvai „rigai” pályaudvar metrómegállójában elkövetett robbantás, majd a 2004. szeptemberi iskolai túszdráma Beszlánban (Észak-Oszétia). Említhető még a Nyevszkij Expressz nevű vo-nat 2009. novemberi felrobbantása, a 2010. márciusi moszkvai metrórobbantások és a Domogyedovó reptéren 2011 januárjában történt robbantás. A beszláni túszdráma több mint háromszáz halálos áldozattal járt, s ez a támadás rávilágított az orosz terrorelhárí-tás minden hiányosságára és felkészületlenségére. Az eset nem az észak-oszétiai város stratégiailag fontos elhelyezkedése miatt nevezhető „Oroszország 9/11-ének”, hanem a pszichológiai hatása miatt: az áldozatok több mint fele gyerek volt.11

A közvetett vagy közvetlen tapasztalatok mellett a nagyvárosokban (mindenekelőtt Moszkvában és Szentpéterváron) – legtöbbször illegálisan – foglalkoztatott migrán-sok hatalmas száma is irritálja a lakosságot. Főleg, amikor azt látják, hogy azok a sa-ját kultúrájuk szerint élik hétköznapjaikat, és nem kívánnak alkalmazkodni. A média és a nacionalisták az érzelmekre hatva szintén tovább mélyítik a kulturális szakadé-kot, az oroszok tudatába pedig már mélyen beivódott a „kaukázusi kinézetű” ember (kavkazszkaja vnyesnoszty/vnyesnoszty kavkazszkoj nacionalnosztyi) sztereotípiája.

Az orosz társadalom nagy része fél az esetleges újabb terrortámadásoktól, és feszült-nek ítéli meg a jelenlegi észak-kaukázusi helyzetet – ezt mutatta ki az egyik legtekin-télyesebb orosz közvélemény-kutató intézet, a Levada Központ a 2012. márciusi felmé-résében. E szerint a lakosság tart a terrorizmustól, és a nagy többség nem hiszi, hogy a titkosszolgálati és belügyi szervek képesek megvédeni őket. Továbbá nem várnak javuló tendenciát az észak-kaukázusi helyzettel kapcsolatban, és sokan vélik úgy, hogy a szövetségi erők nem képesek uralni a szituációt.12

A régió Oroszországtól való elidegenedése rohamos tempóban nőtt; immár akad pél-da szeparatista retorikával élő, xenofób mozgalomra is. A 2011. szeptemberben indult, „Elég a Kaukázus eltartásából!” (Hvatyit kormity Kavkaz!) szlogent hirdető szervezet a migránsok tömeges foglalkoztatása (és így többek közt az ő munkalehetőségük vélt vagy valós csökkenése) miatt dühös és felháborodott embereket tömöríti. A mozgalom

80 Külügyi Szemle

Kiss Annamária

hívei láthatóan nem kívánják felmérni, hogy a régió köztársaságai életképtelenek len-nének a szövetségi költségvetési támogatás nélkül, „kívül” pedig nemcsak hogy nem lenne „tágasabb”, de a káosz és a kontrollálhatatlanság Oroszország számára felmérhe-tetlen következményekkel járna.13 A „belső külföld” tehát pontosan kifejezi a föderáció és az Észak-Kaukázus viszonyát: de jure az ország része, de facto azonban attól távolodó, a többségi társadalom által félelemmel szemlélt régió.14

Az iszlám és radikalizálódása az Észak-Kaukázusban

Bár Oroszországnak és a posztszovjet térségnek több muszlim lakta területe is van, az Észak-Kaukázus és Közép-Ázsia bizonyult a legfogékonyabbnak a radikális iszlám eszméi iránt. A két régió közül az előbbiben azonban sokkal feszültebb a helyzet.

Az iszlám fundamentalizmus észak-kaukázusi története a ’80-as évek második felére nyúlik vissza; a ’90-es évek elején rohamosan terjedtek a radikális eszmék. Rövid időn belül Dagesztán vált az ideológiai központtá (a legfőbb tanítói is onnan származnak, mint például Bahauddin Kebedov és Ahmad-kadi Ahtajev), míg a gyakorlati megvaló-sítás színtere inkább Csecsenföld lett. Az iszlám fundamentalistákat Oroszországban vahhabitáknak nevezik, s így gyakran összemosódik a vahhabizmus a terrorizmussal. Ugyanakkor szükséges hangsúlyozni, hogy ez a terminus így nem állja meg a helyét, ugyanis nem egy homogén csoportot takar, és az irányzaton belül is van mérsékelt és radikális szárny. Ráadásul a névadó, Muhammad ibn al-Vahháb követői sosem ne-vezték így magukat, ők sokkal inkább a „tiszta iszlám”, a „szalafizmus követőiként” aposztrofálják ma is magukat. A szúfi és a szalafita irányzat közti különbségek a mai napig konfliktusforrást jelentenek Dagesztánban. A térségre jellemző a saría (iszlám vallásjog) és az adat (népi szokások, hagyományok) közötti ellentmondások okozta fe-szültség is. A Dagesztán felől érkező szélsőséges irányzat a ’90-es évek elején gyorsan népszerű lett a csecsen fiatalok között, akik az ádát és a szúfizmus nélküli, saría törvény-kezésen nyugvó és az egész Észak-Kaukázusra kiterjedő muszlim állam megvalósítása mellett törtek lándzsát.15 A szovjet birodalom szétesését követő átmeneti időszak min-den egyes nehézsége hozzájárult ahhoz, hogy az iszlám radikális ágának ideológiája az Észak-Kaukázusban az élet minden területére kiterjedő, mély gyökeret verhetett.

Míg a ’90-es években az etnikai szeparatizmus jellemezte a régiót, addig ma már a radikális iszlám jelent kihívást az orosz nemzetbiztonság számára. Az ezredforduló előtti években kezdett a csecsen ellenállás a nemzeti felszabadító irányvonaltól a regio-nális dzsihád eszméje felé tolódni. Nem annyira az első csecsen háború, hanem sokkal inkább az azt követő hatalmi vákuum (az 1996-os haszavjurt-i megállapodás értelmé-ben az orosz szövetségi erők kivonultak a területről) és a külső beavatkozások (közel-keleti pénzügyi források és eszmei hatások) következményeként. A Szovjetunió ateista

2013. ősz 81

A radikális iszlám észak-kaukázusi terjedése mint orosz biztonságpolitikai kihívás

ideológiája miatt a felbomlást követően alig voltak képzett szószólói a „tiszta iszlám-nak”, így amikor néhány évvel később a határokon túlról megérkeztek az első imámok, ők tudták, hogy a vallás és az etnikai nacionalizmus összekapcsolása az eszméik széles körű terjesztésének hatásos módszere lesz. Az orosz szövetségi kormányzatnak úgy kell megküzdenie a terrorizmussal és a radikalizmussal, hogy közben megpróbálja in-tegrálni a térséget – annak politikai, ideológiai és életmódbeli sajátosságaira tekintettel –, mégpedig mindenféle általánosításoktól és patrióta hangnemtől mentesen.16

Az Észak-Kaukázus kapcsán többnyire az instabilitás, a radikális iszlám, a terroriz-mus merül fel jellemzőként, a leggyakrabban pedig Csecsenföld, mint ezek melegágya. Ennek ellenére látni kell, hogy ma már az észak-kaukázusi biztonságdeficit – a közhi-edelemmel ellentétben – nem csak Csecsenföldet jellemzi. Ingusföldön és Dagesztán-ban, sőt még a korábban nyugodtnak számító többi észak-kaukázusi köztársaságban is megnőtt az instabilitás az elmúlt években, a legveszélyesebb orosz régiók listáján pedig Ingusföld vezet.17 A megfékezhetetlen erőszak sokszor szerepel az instabilitás első számú okaként, holott azt számos más tényező együttes hatása eredményezi. Ezek: a roppant magas munkanélküliségi ráta;18 a szövetségi költségvetésből való nagyará-nyú részesedés; a jövedelemeloszlás oly mértékű polarizáltsága és (egyúttal) a gazda-sági hatalomért folyó olyan harc, amely klánok közti (és etnikai) háborúba torkollik; a rendszerszinten jelentkező korrupció; valamint a szövetségi biztonsági szervezetek olykor törvénytelen cselekedetei. Ezek a tényezők táptalajként szolgálnak a radikális iszlám eszméinek széles körű terjedéséhez is.19 E tendenciához hozzájárul az oroszok már említett „Kaukázusfóbiája” és az idegenség, a dezintegráltság érzése maguknak a kaukázusi embereknek a részéről, akik esetében ráadásul egy generációváltás is folya-matában van.

Viszont több elemzés is azt mutatta ki, hogy nem feltétlenül helytálló az a feltéte-lezés, hogy a fiatalok közti magas munkanélküliség jelenti a legfontosabb tényezőjét a radikális eszmék iránti fogékonyságuknak.20 Ennek okai a gazdasági és a szociális szféra célirányos fejlesztésének hiánya mellett magában a vallásban is keresendők – a radikális iszlám követői sokszor egyáltalán nem alacsony sorból származó emberek.

Vallásosság szempontjából az ÉKSZK köztársaságai közül Csecsenföld lakossága bi-zonyul a legvallásosabbnak, ahol a megkérdezettek 81 százaléka „nagyon fontosnak” értékelte a vallást az életében. Ugyanezt a választ az ingusföldiek 68 százaléka, a da-gesztániak 66, míg a kabardino-balkároknak csak 42 százaléka adta. Említésre méltó továbbá, hogy a lakosság túlnyomó többsége (Dagesztánban 90%, Csecsenföldön 62%) negatívan viszonyul a radikális eszmékhez. A szakértők azonban hozzáteszik: ezek az eredmények születhettek a személyes tapasztalat szülte ellenszenvből és a hiteles válaszadás következményeitől való félelemből egyaránt.21

82 Külügyi Szemle

Kiss Annamária

Kaukázusi Emirátus: a sok mítosz ellenére valós veszélyforrás

A hat éve „létező” Kaukázusi Emirátus, amely ugyan nem túl hosszú múltra tekint vissza, de annál hosszabb jövőre látszik berendezkedni, nagyban hozzájárul az észak-kaukázusi térség instabilitásához. Az orosz belső területeken, valamint az ÉKSZK-köztársaságok szövetségi szervei ellen elkövetett merényletek pedig azt mutatják, hogy sikeres a dzsihádista irányvonal, amely ráadásul a globális szinten működő dzsihád hálózatba is bekapcsolódik.

A csecsen ellenállástól a regionális dzsihádig

Az 1991-ben de facto függetlenséget szerző Icskéria Csecsen Köztársaságban (ICSK) az első elnök, Dzsohar Dudajev irányítása idején egybefonódott az állami politika és az iszlám, s a társadalom egyre szélesebb körű iszlamizálódásának hatására a vallás egyre politizáltabbá vált. Dudajev már az első csecsen háború idején sikeresen használta az iszlámot nacionalista céljai elérésére, a Kreml elleni harcra. A két háború közti időszak-ban a Dudejevet támogatók és az ellenzék közt feszülő ellentét vallási megosztottságot (a taríkához – a szúfi vallási rendhez − való tartozás kérdésében) és nyílt konfliktust is jelentett.22 Az orosz titkosszolgálat által 1996 áprilisában likvidált Dudajev helyét a vá-lasztásokig Zeliman Janderbijev vette át.

1997 elején Aszlan Maszhadovot választották a csecsen köztársaság elnökévé, ő azonban nem tudott helytállni a súlyos gazdasági és szociális problémákkal küzdő posztháborús időszakban, amikor rendkívül gyorsan terjedtek a radikális eszmék is. Ekkoriban kezdődött a Maszhadov és Samil Baszajev − a nacionalista és a radikális irányzat − közötti harc a hatalomért. A második csecsen háború immáron egyértel-műen iszlám színezetet kapott, 2002 júniusában pedig az ismert hadúr, Baszajev lett Icskéria Csecsen Köztársaság katonai vezetője, aki bár taktikai eszközként használta a radikalizmust, egyre inkább hajlott a terrorizmusra is. Abban az évben alkotmánymó-dosítás is történt: alaptörvényben deklarálták, hogy az ICSK államvallása az iszlám,és amely a Koránból származtatja a jogszabályait.23 A radikalizálódást támasztja alá a két háború minőségében bekövetkezett változás: míg az első idején jórészt az észak-kaukázusi területeken történtek a merényletek, addig a második során azt átlépve, már egyre inkább Oroszország belső részein követtek el civilek elleni támadásokat.24 Maszhadovval 2005-ben, aztán az el nem ismert köztársaságot az ő halálát követően irányító Abdulhalim Szajdulajevvel, valamint Baszajevvel 2006-ban – csakúgy, mint két évvel korábban Janderbijevvel – végzett az orosz titkosszolgálat. Ezzel az erőszakszer-vezetek majdhogynem teljesítették Putyin 1999-es – azóta szállóigévé vált – ígéretét, miszerint a terroristákat mindenhová követik, s végül egytől egyig végeznek velük.

2013. ősz 83

A radikális iszlám észak-kaukázusi terjedése mint orosz biztonságpolitikai kihívás

Doku Umarov – vagy ahogyan a hívei nevezik: Abu Uszman − elnöksége idejére (2006–2007) már a társadalom is átformálódott: a generációváltást követően egyre in-kább a radikális eszmék iránt köteleződött el (ugyanakkor megfigyelhető a fiatalok és az idősek közti értékellentét is); az iszlám tovább politizálódott, és létrejöttek az ún. fegyveres dzsamaatok.25 Míg a 2000-es évek derekán a lázadók nem tudtak egyetérteni abban, hogy dzsihádként kezeljék-e a Moszkva elleni harcot, s ezzel egy időben teoló-giai vita is zajlott közöttük a saría bevezetése és a szabadság kivívása közötti sorrendet illetően, addig 2007-re egyértelművé vált a radikális irány felülkerekedése.

Az emirátus kikiáltása és ideológiája

Abu Uszman 2010 őszén lemondott az ICSK elnöki pozíciójáról, és kikiáltotta a Kauká-zusi Emirátust, önmagát pedig emírnek és az összes olyan terület urának deklarálta, ahol modzsáhedek (harcosok) laknak. A „muszlim földek összegyűjtése” több szempont-ból is jelentősen fenyegeti az Oroszországi Föderáció biztonságát, hiszen nemcsak Cse-csenföld egyes részei felett kívánja gyakorolni el nem ismert hatalmát, de az utóbbi években egyre aktívabban jelen van Ingusföldön és Dagesztánban, valamint az Észak-Kaukázusi Föderációs Körzethez tartozó többi köztársaságban is. Sikernek könyvelheti el az Emirátus, hogy az akkoriban már nagy népszerűségnek örvendő gondolkodó, Szaid Burjatszkij is melléjük állt, valamint az új generációhoz tartozó másik iszlám ide-ológus, Amir Szeifullahot is köreiben tudhatta. (A szövetségi titkosszolgálatok 2010-ben mindkettővel végeztek.)26 A kabardino-balkáriai front (Jarmuk dzsamaat) híveinek vezéralakját, Anzor Asztyemirovot is abban az évben lőtte agyon az FSZB terrorelhárí-tó alakulata. Magomet Vagabov előtt ő volt ugyanis évekig a főkádi.

A csecsen nyelven Imarat Kavkaznak nevezett államalakulat ideológiája rendkí-vül világosan elutasít minden, nyugati értékrend szerinti berendezkedést, amit Amir Szeifullah is kiemel:

Ez a kijelentés [Umarov kikiáltja az emirátust – K. A.] egyet jelent a demokra-tikus berendezkedés és az ahhoz kapcsolódó pogány hiedelmek, doktrínák megtagadásával. Az emberi jogok, a nemzetközi jog, a népszavazás, a szó-lás- és vallásszabadság, a népakarat – ezeknek a vallásunkkal összeegyez-tethetetlen fogalmaknak többé semmi közük a Kaukázus modzsáhedjeihez. … Tauhid [Isten egyedülvalóságának kijelentése – K. A.] – ez az egyetlen célja az életünknek, ezért harcolunk, és készek vagyunk meghalni.27

Annak ellenére, hogy 2010-ben az Emirátus több vezéralakját is likvidálták, az Oroszország belső területein elkövetett – és Umarov által vállalt – terrorcselekmények száma egyre nőtt. A Nyevszkij expressz elleni merénylet különösen megrázta a köz-véleményt, a 2010. márciusi, újabb moszkvai metrórobbantás pedig negyven ember

84 Külügyi Szemle

Kiss Annamária

életét oltotta ki.28 Természetesen mindeközben a terrorizmusellenes műveletek hiva-talos befejeződésével (2009) az orosz titkosszolgálati és belügyi szervek sem hagyták abba a munkájukat. Felvetődik a kérdés, hogy vajon a „szemet szemért” elv a csecsen gerillák és a szövetségi erők vonatkozásában valós szerepet játszik-e, vagy a gondolat csak a „szövetségiek brutalitására adott válaszreakció” és a „véreskezű Moszkva elleni harc” diskurzus romanticizmusának mocsarába vezet.

Az utóbbi a ’90-es évek közepéig igaz lehetett ugyan, azonban ma már nem er-ről van szó, noha több mítosz létezik még a szakirodalomban is. Ezek közé tartozik, hogy a Kaukázusi Emirátus támadásai kizárólag válaszreakciók az orosz terrorelhá-rító szervek brutalitására (akárcsak a másik oldal önigazolása, hogy a szövetségi erők tevékenysége a terroristák akcióira adott válasz). A gerillatámadások ugyanis sokkal inkább világlátást és hitvallást jelentenek. Az Emirátus által Oroszország egész te-rületén levezényelt robbantások következtében életüket vesztők és sebesültek száma sokszorosa a kaukázusiak ellen irányuló gyűlölet-bűncselekményekének. A vérbosszú (krovnaja meszty) pedig, ami a kaukázusi tradíció egyik ma is működő „problémaren-dezési elve”, kívül esik a fenti kérdéskörön, miközben önmagában is jelentős forrása az Észak-Kaukázust jellemző erőszaknak, feszültségnek.29 Az sem igaz, hogy az öngyil-kos merénylők nagyrészt ún. „fekete özvegyek” (sahidkák), akik az orosz szervek által megölt szeretteik miatt érzett bosszúvágy és elkeseredettség okán álltak a dzsihád szol-gálatába, és ezért önmaguk is inkább áldozatok. Az adatok ugyanis azt mutatják, hogy a 2009-ben kezdődött második támadási hullám során végrehajtott 34 merénylet elkö-vetőinek háromnegyed része férfi volt, s a támadások közül 21-et Csecsenföld területén kívül hajtottak végre. A 2010 tavaszán, a moszkvai Park Kulturi megállónál robbantó 17 éves Abdullajeva a dagesztáni vilajet vezetőjének, Amir Umalat Magomedovnak az özvegye volt, míg a 27 éves Saripova előbb egy arab emír, majd annak halálát köve-tően „Szeifullah Gubdenszkij”, más nevén Magomed Vagabov felesége volt. Vele 2010 augusztusában végeztek a szövetségi szervek. Ezek a nők tehát közel sem békés házi-asszonyok voltak, hanem a két leghírhedtebb dzsihádista emír felesége, így maguk is szélsőséges eszméket valló terroristák.30

Globális kapcsolatok, szervezett ellenállás

A Kaukázusi Emirátus az egész észak-kaukázusi muszlim közösséget a saría törvény-kezés alatt egyesíteni kívánó kvázi államként kapcsolódott be a globális dzsihádba. Igaz ugyan, hogy Umarov hatalma limitált, hiszen a szövetségi csapatok ellen képtelen lenne egy nagy, nyílt támadásra, de az Imarat Kavkaz egyáltalán nem egy jelentéktelen, csupán helyi szinten mozgó, decentralizált szervezet. Saját hadserege, titkosszolgálata, törvényszéke van. Az emírnek mindegyik vilajet lojalitással tartozik, egységes ideoló-gia és egymásra reflektáló propaganda jellemzi őket. Egyszerűbb feladatokat (például

2013. ősz 85

A radikális iszlám észak-kaukázusi terjedése mint orosz biztonságpolitikai kihívás

toborzás, kisebb támadások stb.) önállóan is végrehajtanak ugyan, de a szervezés köz-pontilag történik. A harcosok egyes kaukázusi falvakat a hatalmuk alatt tartanak, s ha nem is egyértelmű, hogy mely területeket uralják, az interneten széles körben terjesztik az eszméjüket. Nincs egyértelmű adat arra vonatkozóan, hogy összesen hány harcosa lehet Abu Uszmannak, de több százra, maximum 1500 körülire becsülik a számukat.31 Viszonylag kis létszámuk ellenére Ramzan Kadirov csecsen elnöknek állandó kelle-metlenséget okoznak, ráadásul új hívek minden alkalommal újra fel tudják tölteni tábo-rukat. Kadirov szabályos hajtóvadászatot indított a gerillák ellen, akik ezért előszeretet-tel a (nagyrészt helyi vagy orosz etnikumú) hivatalnokokat választják célpontjuknak. A folyamat jelenleg egy megoldhatatlan, ördögi körnek látszik.

Bár az észak-kaukázusi ellenállás gyökerei mélyen az Orosz Birodalom, illetve a Szovjetunió elleni harchoz kötődnek, és maga a mostani emirátus is Imám Samil emirátusához (1832–1859) nyúlik vissza, az Imarat Kavkaz mégis jól illeszkedik a ra-dikális iszlám nemzetközi vonulatába. Sokan megkérdőjelezik, pedig egyértelmű az al-Káidával való, éveken át épített, meglehetősen szoros kapcsolata is.32 A külföldi – nagyrészt arab – radikálisok jelenléte már az első csecsen háború alatt megfigyelhető volt, akik főleg Szaúd-Arábiából érkeztek (valamint Egyiptomból, Jemenből, Kuvaitból, Afganisztánból), és később egyre aktívabban terjesztették eszméiket. Jelentős hatást gyakorolt például a későbbi főparancsnok, az arab Ibn al-Hattáb „mudzsahedin emír”.33

Az Amerikai Egyesült Államok 2010-ben az emírt, majd a következő évben a szer-vezetét is felvette a nemzetközi terroristákat számon tartó listájára. Ez egyrészt kétség-telenül egy Oroszország irányába tett gesztust jelentett, másrészt egyfajta elismerését annak, hogy a Kaukázusi Emirátus valós fenyegetés, amely a nagysága és kiterjedése következtében – a térségtől távoli, orosz belső területek lakossága elleni merényletek továbbra sem csillapodtak – már nem csak Oroszország belügye. A 2014-es téli olimpiát Szocsiban rendezik, a szóban forgó szövetségi körzet közvetlen szomszédságában. Így az kiemelt célpontja lehet az Emirátus harcosainak.34

A világméretű eseménynek nemcsak színvonalban, de a biztonság tekintetében is meg kell felelnie. A szövetségi kormány folyamatosan azon dolgozik, hogy szervei együttműködve, minél hatékonyabban lépjenek fel az emberi életeket tömegesen ki-oltó, sokszor konkrét cél nélküli terrorista merényletek ellen. Vlagyimir Putyin 2012 októberében, a belügyminiszterhez, a védelmi miniszterhez és a titkosszolgálat veze-tőjéhez intézett beszédében a harc folytatásának jelentőségét hangoztatta, kiemelve az érintett szervek közötti koordináció jelentőségét, ugyanakkor azt is megerősítette, hogy Oroszország képességei elegendőek a lehetséges fenyegetések elhárításához.35 Egyér-telmű, hogy Putyin számára az olimpia biztonságának garantálás kulcsfontosságú, az esemény sikeres lebonyolítása Oroszország presztízsét (is) növelné.

86 Külügyi Szemle

Kiss Annamária

A 2014-es szocsi olimpia és a radikális iszlamisták

Az olimpia biztonságának fontosságát pontosan érzékeli az Imarat Kavkaz is. Doku Umarov egyértelművé tette, hogy a szövetségi kormány rendszere ellen minden eszköz-zel harcolni fog híveivel. Igaz, 2012. február elején az emír felszólította a modzsáhedeket, hogy a békés orosz polgári lakosság ellen ne intézzenek támadást, mivel a 2011-es par-lamenti választásokat követő tüntetéshullám azt bizonyítja, hogy az orosz nép nem tá-mogatja a „csekista putyini rendszert” és annak az iszlám elleni erőszakos harcát. Azt azonban kiemelte, hogy a moratórium nem vonatkozik a titkosszolgálat szerveire, az erőszakszervezetekre, a hadseregre és az orosz politikai vezetésre sem, amelyek ellen továbbra is folytatni kell a harcot. Umarov szavai szerint:

... és ha ez a békés lakosság nem vesz részt az iszlám és a muzulmánok elleni harcban, és ha ez a polgári lakosság nem támogatja ezeket az iszlám ellen harcoló hitetleneket, akkor ez valóban békés lakosság. Éppen ezért, a vallásunk nekünk ma azt mondja, hogy védelmeznünk kell [sic!] ezt a békés lakosságot, és nem bánthatjuk őket…36

Umarov úgy gondolta, ez egy gesztus a szövetségi kormány felé, de mivel az csak gyengeségnek tekintette a bejelentést, 2013 júliusában megszüntette a moratóriumot, és azt hangsúlyozta, hogy a Kreml embereinek akarják bebizonyítani, mennyire nem erről van szó. Az emír felszólított minden modzsáhedet, hogy „az őseik csontjai felett rendezendő olimpiát minden – Allah által adott – eszközzel akadályozzák meg…, és mindent tegyenek meg azért, hogy meghiúsítsák ezt az őseik csontjain való sátáni táncikálást…”37

A magát a globális dzsihád részének tekintő szervezet tehát ismét egyértelműen ha-dat üzent a Kremlnek, méghozzá a világ egyik legfontosabb eseménye elleni szabo-tázs meghirdetésével. Bár ez nem jelent szemléletváltozást a Kaukázusi Emirátusban, hiszen az már a kikiáltása óta deklaráltan Kreml-ellenes harcot folytat, ám Umarov mostani retorikája azt a képzetet szeretné kelteni, hogy az Imarat Kavkaz egy szerve-zett, centralizált hálózat, holott valószínűleg sokkal inkább laza, olykor autonóm mó-don cselekvő sejteket foglal magában. Mint minden terroristának, Abu Uszmannak is a fő célja és egyben a legfontosabb eszköze a félelemkeltés. Az olimpiai játékok elleni támadás terve egyrészt anyagi támogatást hozhat az Emirátusnak (a globális dzsihádra támaszkodhat), másrészt az amerikai és az európai országokból óvatosságot, tartózko-dást válthat ki, és a Kremlt is inadekvát lépésekre sarkallhatja.38 Vlagyimir Putyin 2013. augusztusi elnöki rendelete alapján a biztonság szavatolhatósága érdekében szabály-szerűen blokád alá vonják Szocsi városát 2014. január 7-étől március 21-ig, azaz a téli olimpiai játékok és az azokat követő paralimpiai játékok egész ideje alatt. A brit és az amerikai nemzetbiztonsági szervekkel is együttműködő Kreml jelentősen korlátozza

2013. ősz 87

A radikális iszlám észak-kaukázusi terjedése mint orosz biztonságpolitikai kihívás

az olimpiai faluba és magába a városba való ki- és belépést (beleértve a személyautókét és a tömegközlekedési eszközökét is), külön tiltott zónákat hoz létre, valamint szigo-rúan ellenőrzi az olimpiára érkező külföldiek iratait, szabályozza a fegyvertartást, és minden területen megerősíti a nemzetbiztonsági szervek hatáskörét.39

A szíriai beavatkozás, illetve az azt ellenző államok közé tartozó Oroszország ér-dekei kapcsán a fegyver- és olajszállítás mellett felmerült a csecsen harcosok kérdése is. Ez utóbbit a szaúd-arábiai titkosszolgálat fejének, Bandar bin Szultán hercegnek a július végi (nem hivatalos) moszkvai látogatása vetette fel, ugyanis több forrás szerint is titkos megállapodás születhetett velük kapcsolatban Putyin elnök és a szaúdi herceg között.40 A Szíriában harcoló csecsen zsoldosok odaszállításának logisztikáját és pénz-ügyi hátterét ugyanis a szaúdiak biztosítják. Ezt a tényt kihasználva a herceg – ame-rikai jóváhagyással – állítólag azt ajánlotta, hogy a Szíria-ügy kapcsán megnyilvánult orosz együttműködésért cserébe a szaúdiak garantálni fogják a jövő évi szocsi olimpia biztonságát.41 Valós volt ez az ajánlattétel vagy sem, mindenesetre a Kreml számára va-lóban impozáns felvetés. Az, hogy ténylegesen megvalósul-e, arról egyelőre hivatalos információ nem áll rendelkezésre.

Összegzés

Az Emirátus nem teljesítette ugyan a kitűzött célját, hogy egy Oroszországtól külön-álló, szekuláris államot hozzon létre a saría törvénykezés főhatalmával, ugyanakkor a kaukázusi gerillákat képes volt valamilyen szinten vertikális hatalomba rendezni és az Urál, valamint a Volga mentén is frontot létrehozni. Bár az egyes sejtek azonos ideoló-giai alapon állnak, az emír jóváhagyása nélkül, önállóan is cselekedhetnek olykor. A gerilla harcmodor megfoghatatlansága mellett a terület domborzata is nehezíti az orosz szervek terrorizmuselhárító munkáját.42

Moszkva hiába számol be igen gyakran és látványosan a sikeres terrorelhárító ak-cióiról, a leginkább fekete-fehér, jó-gonosz ellentétpárokban gondolkodó Kremlnek a probléma megoldása érdekében kardinális változtatásokat kell tennie. A fő gond az, hogy Oroszországnak tulajdonképpen nincs iszlámpolitikája, nem látja át a jelenben végbemenő folyamatokat, így kevés eséllyel háríthat el jövőbelieket. A közéletben és a legfelsőbb szinteken sem tesznek különbséget terrorista, radikális eszméket valló vagy bandita között, pedig az ország területén sokfelé találhatók muszlim közösségek, ame-lyek a világ muszlim vérkeringésébe integráltan léteznek.43 Persze nem csak Moszk-vának vannak hiányosságai, hiszen a jelen tanulmány is rámutatott arra, mennyi el-lentmondás és – leginkább – tévhit él a térséggel kapcsolatban. A fenyegetés mértékét külföldön rendszerint alulértékelik, vagy csak olyankor foglalkoznak vele, ha támadás éri őket (mint az a bostoni merénylők esetében is történt).

88 Külügyi Szemle

Kiss Annamária

Az iszlám politizálódása révén az örökös harc és a névleges dialóguskeresés lassan kevés lesz ahhoz, hogy Oroszország tolerancia, továbbá gazdasági és szociális refor-mok hatékony érvényesítése nélkül, leginkább néhány karizmatikus és ellentmondást nem tűrő vezéregyéniséggel kialakított személyes kapcsolatára támaszkodva mérsé-kelje az etnikai és vallási szeparatizmust és annak hatásait. Emellett nem célszerű azt sem elfelejteni, hogy a Kaukázus népei rendkívül ragaszkodnak a hagyományaikhoz, és saját törvényeiket mindig is előbbre fogják helyezni bármi másnál.

Jegyzetek 1 A tanulmány az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) által finanszírozott,

K 109434-es számú kutatási projekt keretében és támogatásával készült., amelyért a szerző ezúton is köszönetét fejezi ki.

2 Rácz András: „Háború két és fél fronton. Oroszország a terrorizmus elleni küzdelemben”. MKI-tanulmányok, No. 25. (2011). http://www.hiia.hu/pub/displ.asp?id=JYECLA.

3 John B. Dunlop: The Moscow Bombings of September 1999: Examinations of Russian Terrorist Attacks at the Onset of Vladimir Putin’s Rule. Stuttgart: Ibidem, 2012.

4 A hét köztársaság keletről nyugat felé haladva (főváros; a legutolsó népesség-összeírás szerinti lakosságszám) a következő: Dagesztán (Mahacskala; 2,9 millió), Csecsenföld (Groznij; 1,26 millió), Ingusföld (Magas; 410.000), Észak-Oszétia (Vlagyikavkaz; 700.000), Kabardino-Balkaria (Nalcsik; 860.000), Karacsevo-Cserkesszia (Cserkeszk; 478.000), Adigea (Maikop; 440.000). Forrás: www.gks.ru vonatkozó részei.

5 A. C. Kuchins, Matthew Malarkey és Sergey Markedonov: „The North Caucasus. Russia’s Volatile Frontier”. Center for Strategic&International Studies, (2011. március).

6 Az akkori elnök, ma miniszterelnök, Dmitrij Medvegyev a Föderációs Tanácshoz intézett elnöki beszédében emelte ki a régiót mint elrettentő példát. „Послание Федеральному Собранию Российской Федерации” [Üzenet az Oroszországi Föderáció Szövetségi Közgyűlésének]. Президент России, http://www.kremlin.ru/transcripts/5979, 2009. november 12.

7 A helyi költségvetést 100%-ban a szövetségi költségvetés fedezi Csecsenföldön és Ingusföldön, Dagesztánban pedig – többéves átlag alapján – mintegy 75%-ban.

8 A jelenlegi, 2025-ig tartó projektet 9%-ban finanszírozzák szövetségi költségvetésből, beismerve, hogy a lesújtóan rossz gazdasági és szociális helyzetet kardinálisan megváltoztatni ez idáig nem sikerült. „Федеральный бюджет профинансирует госпрограмму развития СКФО до 2025 г. лишь на 9%” [A szövetségi költségvetés mindössze 9%-át fedezi az Észak-Kaukázusi Szövetségi Körzet 2025-ig tartó állami fejlesztési programjának]. Ведомости Библиотека, http://www.vedomosti.ru/library/news/7184591/federalnyj_byudzhet_profinansiruet_gosprogrammu_razvitiya, 2012. december 14.

9 Alexei Malashenko: „The North Caucasus: Russia’s Internal Abroad?”. Carnegie Endowment for International Peace Briefing, Vol. 13. No. 3. (2011).

10 Uwe Halbach: „Russia’s Internal Abroad. The North Caucasus as an Emergency Zone at the Edge of Europe”. SWP Research Paper, (2010. november).

11 Mariya Y. Omelicheva: „After Beslan: Changes in Russia’s Counterterrorism Policy”. e-ir.info, http://www.e-ir.info/2012/10/15/after-beslan-changes-in-russias-counterterrorism-policy/, 2012. október 15.

12 „Россияне о своих опасениях по поводу террористических актов и ситуации на Северном Кавказе” [A terrorcselekmények és az észak-kaukázusi helyzet miatti orosz aggodalmak]. Левада-Центр, http://www.levada.ru/30-03-2012/rossiyane-o-svoikh-opaseniyakh-po-povodu-terroristicheskikh-aktov-i-situatsii-na-severnom, 2012. március 30.

2013. ősz 89

A radikális iszlám észak-kaukázusi terjedése mint orosz biztonságpolitikai kihívás

13 Сергей Маркедонов: „Кормить или не кормить Кавказ?” [Ellátni vagy nem ellátni a Kaukázust?]. Политком.ru, http://www.politcom.ru/12636.html, 2011. szeptember 30.

14 Malashenko: „The North Caucasus”, i. m.15 Михаил Рощин: „Ислам в Чечне в эпоху Дудаева” [Az iszlám Csecsenföldön a Dudajev-

korszakban]. In: Ислам на Северном Кавказе: История и современность [Az iszlám az Észak-Kaukázusban: Történelem és modernitás] (szerk. Ислам Текушев és Кирилл Шевченко). Prága: Medium Orient, 2011. 40–43. o.

16 Sergey Markedonov: „Radical Islam in the North Caucasus. Evolving Threats, Challenges, and Prospects”. CSIS Report, (2010. november).

17 A Szmiszlografia elemzői központ által készített 2011-es rangsor szerint az öt utolsó helyet észak-kaukázusi köztársaság foglalja el. Смыслография, http://s-graph.ru/c/document_library/get_file?uuid=69bd6c36-3331-4cbc-9b41-260c3ecd3d0f&groupId=10136. Letöltés ideje: 2013. szeptember 28.

18 Az orosz Szövetségi/Központi Statisztikai Hivatal 2013. augusztusi felmérése szerint a foglalkoztatás és a munkanélküliség a következőképpen alakul. Az Oroszországi Föderációban 68,9 százalékos a gazdaságilag aktív népesség aránya, és 5,3 százalékos a munkanélküliség. Ezzel szemben az Észak-Kaukázusi Föderációs Körzetben a 66,1 százalékos gazdaságilag aktív népességarány mellett a munkanélküliség 12,7 százalékos. Az utóbbi adat nemcsak a többi oroszországi térséghez képest rendkívül magas, de a köztársaságok között is nagyok a különbségek. Ingusföldön 44,5%, Csecsenföldön 27, Dagesztánban 11,3, a Karacsevo-Cserkesz Köztársaságban 10,9%, míg Kabardino-Balkáriában ez a mutató 10% alatti, Észak-Oszétiában és Sztavropolban pedig egyaránt 5,5%. Forrás: „Занятость и безработица в Российской Федерации в августе 2013 года” [Foglalkoztatás és munkanélküliség az Oroszországi Föderációban 2013 augusztusában]. Федеральная служба государтсвенной статистики, http://www.gks.ru/bgd/free/B04_03/IssWWW.exe/Stg/d02/197.htm. Letöltés ideje: 2013. szeptember 28.

19 Halbach: „Russia’s internal abroad”, i. m.20 Gordon M. Hahn: Getting the Caucasus Emirate Right. Washington D.C: Center for Strategic &

International Studies, 2011.21 Ислам Текушев – Кирилл Шевченко: „Ислам на Северном Кавказе: социологическая

ретроспектива” [Az iszlám az Észak-Kaukázusban: szociológiai visszatekintés]. In: Ислам на Северном Кавказе…, i. m. 189–194. o.

22 Uo.23 Michail Logvinov: „The Caucasus Emirate. Origins, Ideological Orientation and Risk Status”. KAS

International Reports, (2012. március 15.) 81–93. o. Elektronikus változat: Konrad Adenauer Stiftung, http://www.kas.de/wf/doc/kas_30492-544-2-30.pdf?120315183149.

24 Rácz: i. m.25 Михаил Рощин: „Штрихи к виртуальной и реальной истории” [A virtuális és a valódi történelem

érintései]. In: Ислам на Северном Кавказе …, i. m. 88–101. o. A dzsamaat (angolul Jama’at) helyi sejtet, csoportot jelent. Több dzsamaatból áll össze a vilajet.

26 Szaid Burjatszkij – orosz nevén Alekszandr Alekszandrovics Tyihomirov – a buddhista vallású távol-keleti orosz régióban, Burjátföldön született. 15 évesen áttért az iszlám hitre, majd tanulmányozni kezdte azt, és Egyiptomban, s Kuvaitban is tanult. Előadásait a fiatalok rendkívül kedvelték, később ő lett az Emirátus legsikeresebb toborzója. Ami sokkal érdekesebb a személyében, az az, hogy egy eurázsiai, kaukázusi vérvonallal nem rendelkező ember vált a Kaukázusi Emirátus vezetésének egyik legveszélyesebb alakjává – többek között a shahidok felkészítéséért és a felkészítő iskolák hálózatának működtetéséért is ő felelt. Szeifullah Gubdenszkij, avagy Magomed-ali Vagabov, Dagesztánban született, a kilenc osztály elvégzése mellett a helyi tanítóktól elsajátította az iszlám saría tanait. Később Pakisztánban tanult, ahol egy év alatt megszerezte a háfiz titulust, tehát kívülről tudta a Koránt. Hazatérve Dagesztánban megnyitotta háfiz iskoláját, s imám is volt az egyik helyi mecsetben. 1997-ben megismerkedett al Hattab arab modzsáheddel, 2010-ben ő lett az Emirátus dagesztáni frontjának vezetője, valamint a Kaukázusi Emirátus saría bíróságának a feje (kádi) is.

90 Külügyi Szemle

Kiss Annamária

27 „Амир Сейфулла о процессе подготовки к провозглашению Кавказского Эмирата” [Amir Szeifullah a Kaukázusi Emirátus előkészületeiről és kikiáltásáról]. KavkazCenter.com, http://kavkazcenter.com/russ/content/2007/11/20/54479.shtml, 2007. november 20.

28 Azóta még egy nagyobb terrorcselekmény történt: 2011 januárjában, amikor a legforgalmasabb orosz reptér, Domogyedovó nemzetközi várójában robbant a bomba.

29 Hahn: i. m.30 Uo. 19. o.31 Uo.32 Uo.33 Az első csecsen háború idején kialakult radikális szárny legjelentősebb vezére 1969-ben született,

Szaúd-Arábia északi részén. 1987-ben Afganisztánba ment, ahol a szovjetek ellen is harcolt, majd kiképzőtábort hozott létre Samil Baszajevvel. Akkoriban ismerte meg bin Ládent személyesen, aki annak idején még nem volt az al-Káida vezetője. Az 1990-es években a tádzsikisztáni polgárháborúban harcolt, majd először egy dagesztáni faluba, 1995-ben pedig Csecsenföldre költözött, ahol az első csecsen háború után kiképzőtáborokat hozott létre. Nagyrészt Dagesztánból és Csecsenföldről, de Oroszország más területeiről is érkeztek oda fegyveresek. 2002 tavaszán halt meg, egy, az általa vezetett szervezetbe beépült FSZB-ügynöktől átvett mérgezett levél olvasása közben. Igazi nevére – Szamir al-Szuvejlem – csak a halála után derült fény. A Hattáb nevet saját bevallása szerint az I. Omár kalifa, azaz Umar ibn al-Hattáb iránti tiszteletből vette fel.

34 „Jihad in Russia: the Caucasus Emirate”. IISS Strategic Comments, Vol. 18. No. 45. (2012).35 Vlagyimir Putyin beszéde elérhető az elnöki honlapon: http://kremlin.ru/news/16658. Letöltés

ideje: 2013. június 13.36 „Приказ Амира ИК Докку Абу Усмана по вопросу о статусе граждансково населения России”

[A Kaukázusi Emirátus emírjének, Doku Abu Uszmannak az orosz polgári lakosság státuszának kérdésére vonatkozó rendelete] (videoüzenet). KavkazCenter.com, http://www.kavkazcenter.com/russ/content/2012/02/03/88591.shtml, 2012. február 3.; „Амир ИК Докку Абу Усман изменил статус населения России и отдал приказ избегать атак на гражданские цели”. [A Kaukázusi Emirátus emírje, Doku Abu Uszman megváltoztatta az oroszországi lakosság státuszát, és kiadta a parancsot, hogy ne indítsanak támadásokat polgári célpontok ellen]. Uo.

37 „Амир ИК Докку Абу Усман отменил мораторий на операции в России, призвал отвечать ударом на удар и не допустить проведение олимпийских игр на костях кавказцев” [A Kaukázusi Emirátus emírje, Doku Abu Uszman megszüntette az Oroszországra vonatkozó moratóriumot, és felhívást intézett híveihez, amelyben arra ösztönzi őket, hogy támadásra támadással válaszoljanak ezentúl, és akadályozzák meg az olimpiai játékok megrendezését a kaukázusi ősök csontjain] (videoüzenet). KavkazCenter.com, http://www.kavkazcenter.com/russ/content/2013/07/03/98961.shtml. 2013. július 3.

38 Сергей Маркедонов: „На что рассчитывает Умаров?” [Mire számít Umarov?]. Эхо Кавказа, http://www.ekhokavkaza.com/content/article/25038749.html, 2013. július 7.

39 „Указ Президента Российской Федерации от 19 августа 2013 г. N 686 «Об особенностях применения усиленных мер безопасности в период проведения XXII Олимпийских зимних игр и XI Паралимпийских зимних игр 2014 года в г. Сочи»”. [Az Oroszországi Föderáció elnökének 2013. augusztus 19-től hatályos 686. számú rendelete a „Szocsi városában megrendezésre kerülő XXII. Téli Olimpiai Játékok és a XI. Paralimpiai Játékok idejére szóló fokozott biztonsági előírásait illetően”]. RG.RU, http://www.rg.ru/2013/08/23/bezopasnost-dok.html, 2013. augusztus 23.

40 Ambrose, Evans-Prichard: „Saudis Offer Russia Secret Oil Deal if It Drops Syria”. The Telegraph, http://www.telegraph.co.uk/finance/newsbysector/energy/oilandgas/10266957/Saudis-offer-Russia-secret-oil-deal-if-it-drops-Syria.html, 2013. augusztus 27; „Саудовская Аравия обещает и угрожает России по Сирии” [Szaúd-Arábia fenyegeti és hitegeti Oroszországot Szíria kapcsán]. Вести Экономика, http://www.vestifinance.ru/articles/31671, 2013. augusztus 27.

2013. ősz 91

A radikális iszlám észak-kaukázusi terjedése mint orosz biztonságpolitikai kihívás

41 Sz. Bíró Zoltán: „Távolodóban: az orosz–amerikai kapcsolatok új szakasza?”. Egyenlítő, Vol. 11. (2013. szeptember). 33–37. o.

42 Halbach: „Russia’s Internal abdroad” i. m.43 Alexei Malashenko: „Russia Does Not Have an Islam Policy”. Valdai Discussion Club, http://

valdaiclub.com/culture/47040.html, 2012. július 30.

Résumé

The Spread of Radical Islam as a Security Threat for Russia: The Caucasus Emirate

In this paper the author argues that the North Caucasian terrorism and the spread of radical Islam (and the politicisation of Islam) are two of the biggest challenges Russia would face in the upcoming decade(s). The stabilisation of the region requires more and more sacrifices from Moscow and will cause a number of difficulties and it is an acute problem to guarantee long-term security. The preservation of security is far from being merely a question of security and a task of military and intelligence bodies; however, it is much more complex.

The intent of this paper is to display the historical past of the radical Islam in the North Caucasus in order to understand today’s counterterrorist operations of the Russian Federation with the emphasis on the fact that it has been not only about Chechnya but the whole region. The focus is on the self-declared, Sharia-based and al-Qaeda-related Caucasus Emirate, its historical antecedents, ideology and its role in the growing popularity of the radical Islam among the Muslim youth of the North Caucasus. The role of the Emirate in the spread of Islam and jihad is significant; the threat should not be underestimated (as well as overestimated), especially when the Sochi Olympics are just about to begin.