Tanulás a fenntarthatóságért

A fenntarthatóság pedagógiájának jövőképe és definíciója........................................................2A Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized (2005-2014) háttere....................................................4A Tanulás a fenntarthatóságért Évtizede céljai és stratégiái.......................................................6Fogalmak.....................................................................................................................................8Az évtized 8 témája.....................................................................................................................9

A szegénység legyőzése..........................................................................................................9Nemek közti egyenlőség.......................................................................................................10Egészség................................................................................................................................11Éghajlatváltozás....................................................................................................................13Vidékfejlesztés......................................................................................................................14Kulturális sokféleség.............................................................................................................15Béke és emberi biztonság......................................................................................................17Fenntartható városiasodás.....................................................................................................17

Kapcsolatok a globális nevelési kezdeményezések között.......................................................19Média és infokommunikációs technikák (IKT)........................................................................30Nem-kormányzati szervezetek és hálózatok.............................................................................31A partnerkapcsolatok kialakításának alapelvei.........................................................................32Magánszféra..............................................................................................................................32Etikai alapelvek.........................................................................................................................33Magas színvonalú nevelés.........................................................................................................34Tudományos és kulturális dimenziók.......................................................................................37Bemutató programok................................................................................................................38

Forrás az ENSZ Tanulás a Fenntrathatóságért Évtizedének honlapja:

http://portal.unesco.org/education/en/ev.php-URL_ID=27234&URL_DO=DO_TOPIC&URL_SECTION=201.html

Fordította: Ortmann-né Ajkai Adrienne

A fenntarthatóság pedagógiájának jövőképe és definíciója1

A tanulás a fenntarthatóságért jelentése:

A múlt eredményeinek tisztelete, értékelése és megőrzése;

A Föld csodáinak és népeinek megbecsülése;

Teremtsünk olyan világot, ahol mindenkinek jut elegendő élelmiszer ahhoz, hogy

egészséges és alkotó életet élhessen;

Értékeljük, óvjuk, ha kell, állítsuk vissza Bolygónk egészségét;

Teremtsünk jobb, biztonságosabb, igazságosabb világot és élvezzük azt;

Legyünk gondoskodó polgárok, akik helyi, nemzeti és globális szinten egyaránt élnek

jogaikkal és vállalják felelősségüket.

Az ENSZ által meghirdetett Tanulás a Fenntarthatóságért Évtizede (2005-2014) jegyében

kíváncsian várjuk, mit válaszolsz az alábbi kérdésekre:

o Hogyan nevezik a Te országodban a “fenntartható fejlődés”-t? Küldd el nekünk, minél több

nyelvjárásban is!

o Határozd meg, mit jelent a fenntartható fejlődés legfeljebb 25 szóval – küldj nekünk egy

legfeljebb 25 szavas mondatot, mely összefoglalja, mit jelent számodra ez a szó.

o Mást jelent-e a tanulás a fenntarthatóságért mint a környezeti nevelés? Ha igen, mi a

különbség?

o Teszel-e valamit az iskoládban, a közösségedben, ami kapcsolódik a tanulás a

fenntarthatóságért témájához? Ha igen, írj néhány példát!

o Mit tennél egy fenntarthatóbb világért

- személyes életedben?

- közösségedben?

- nemzeti szinten? 1 Az egyes fejezetek címeire kattintva, az ENSZ Tanulás a Fenntarthatóságért

Évtized honlapján található eredeti, angol nyelvű anyagok érhetők el.

o Hallottál-e a Föld Chartáról (“Föld Szerződés”)? Ha igen, mi a véleményed róla?

Kérlek, küldd el válaszaidat az alábbi címre: Decade for Education for Sustainable Development

at UNESCO. (Az ENSZ Tanulás Fenntarthatóságért Évtizedének honlapja)

Köszönjük a munkádat!

A Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized (2005-2014) háttere

Kevés égetőbb és izgalmasabb cél képzelhető el az emberiség jövőjével kapcsolatban, mint

biztosítani az élet minőségének folyamatos javulását saját és a jövendő nemzedékek számára,

közös örökségünk – a Föld, amelyen élünk – megőrzése mellett. Emberekként szebb jövőt

képzelünk el magunk, gyermekeink és unokáink számára; úgy kell ezt megteremtenünk, hogy

közben tiszteletben tartsuk mások jogát is ugyanerre. Ennek érdekében folyamatosan tanulnunk

kell: magunkról, lehetőségeinkről, korlátainkról, kapcsolatainkról, társadalmunkról,

környezetünkről, világunkról. A tanulás a fenntarthatóságért maga az élet: tágas és végtelen

vállalkozás, mely kihívást jelent az egyéneknek, intézményeknek és társadalmaknak egyaránt,

hogy úgy tekintsük a holnapot, mint ami mindannyiunké – vagy egyikünké sem.

Az ENSZ Emberi Környezet Konferenciája (Stockholm 1972) ráirányította a figyelmet a

környezeti problémákra. A rákövetkező években a világ közvéleménye elfogadta, hogy

alaposabb kutatásokra van szükség a környezet és a szegénység és fejletlenség társadalmi-

gazdasági kérdéseinek összefüggéseit illetően. A fenntartható fejlődés (fenntarthatóság) fogalma

az 1980-as években alakult ki, válaszként annak az igénynek a felismerésére, hogy szüksége van

egyensúlyt teremteni a gazdasági és társadalmi fejlődés, a környezettel való törődés és a

természeti erőforrásokkal való gazdálkodás között.

A fogalom a Környezeti és Fejlesztési Világbizottság Közös Jövőnk című kiadványával (1987)

vált világszerte ismertté. A Bizottság a fenntartható fejlődést itt a következőképpen határozta

meg: „ olyan fejlődés, mely úgy elégíti ki a jelen szükségleteit, hogy nem fosztja meg a jövendő

nemzedékeket attól, hogy ők is ezt tegyék”. Ez a megfogalmazás elismeri, hogy a fejlődés

szükséges lehet az emberi igények kielégítése és az életminőség javítása érdekében; de úgy kell

történnie, hogy ne tegye tönkre a természetes környezet azon képességét, hogy a jelenben és a

jövőben is képes legyen szolgáltatásainak nyújtására.

A Törődjünk Földünkkel: A fenntartható élet stratégiája című kiadvány (Természetvédelmi

Világszövetség – IUCN, ENSZ Környezetvédelmi Programja – UNEP, Természetvédelmi

Világalap – WWF közös kiadványa, 1991) definíciója kiegészíti az előzőt: a fenntartható

fejlődés „a létezés alapjait biztosító ökoszisztémák eltartóképességén belül élve javítani az

emberi élet minőségét”.

A Brundtland-bizottság definíciója az emberi szükségleteket kielégítésének olyan módját

hangsúlyozza, mely tiszteletben tartja az eljövendő generációk iránti felelősséget; az IUCN-

megközelítés pedig az emberi életminőség javítását a Föld regenerációs képességének megőrzése

mellett. A két definíció együtt jól szemlélteti, hogy a fenntartható fejlődés az emberek és az

ökoszisztémák javát egyaránt szolgálja.

Az ENSZ 1992-es Környezet és Fejlődés Világkonferenciája (Föld Csúcstalálkozó) az

Agenda 21-ben előkelő helyre teszi a nevelést egy olyan fejlődés megvalósítása érdekében,

amely tiszteli és gondozza a természetes környezetet. A nevelés olyan fejlesztésére és

átalakítására összpontosít, ami ösztönzi a természet tiszteletéhez kapcsolódó értékeket és

hozzáállást, és támogatja ennek útjait és módjait. A johannesburgi Csúcstalálkozó (2002) idejére

ez az elképzelés kiszélesedve magába foglalta a társadalmi igazságosságot és a szegénység elleni

küzdelmet mint a fenntartható fejlődés kulcstényezőit. A fenntartható fejlődés emberi és

társadalmi vonatkozásai azt jelentik, hogy a szolidaritás, egyenlőség, partnerség és

együttműködés ugyanolyan fontosak, mint a környezetvédelem természettudományos alapjai. A

csúcstalálkozó – az Ezredfordulós Fejlesztési Célok neveléssel kapcsolatos céljai és az Oktatást

Mindenkinek Dakari Akció-keretterve megerősítése mellett – javasolta a Fenntarthatóságra

Nevelés Évtizede meghirdetését, annak hangsúlyozására, hogy a nevelés és tanulás a

fenntarthatóság központi kérdései közé tartozik.

Az Agenda21 36.fejezete hangsúlyozza, hogy a nevelés kulcsfontosságú a fenntartható

fejlődés megvalósítása és az emberek környezeti és fejlődési témák megértési képességének

javítása érdekében. A fenntartható fejlődés azóta is napirenden van minden ENSZ konferencián,

és általános az egyetértés abban, hogy a nevelés a szükséges változások motorja. Arra is

rámutattak, hogy a béke, az egészség és a demokrácia a fenntartható fejlődés egymást

kölcsönösen erősítő előfeltételei.

A 2002-es johannesburgi csúcstalálkozó kiterjesztette a fenntartható fejlődés eszméjét és

megerősítette az Ezredfordulós Fejlesztési Célok közül a neveléssel kapcsolatosakat, valamint a

Dakari Akció-kerettervet. Javasolta a Tanulás a Fenntarthatóságért Évtizedének meghirdetését,

amit az ENSZ Közgyűlés 57. ülése 2002 decemberében meg is hirdetett 2005-2014-re.

A UNESCO, mint az ENSZ vezető neveléssel foglalkozó szervezete, kulcsszerepet kell

játsszon a tanulás a fenntarthatóságért minőségi kritériumainak kidolgozásában. Újra kell

gondolnia saját programjait, hogy magukba foglalják a fenntarthatóság előmozdításához

szükséges változásokat. A nevelés minőségének javítása és céljainak átfogalmazása a

fenntarthatóság fontosságának megértetése érdekében az UNESCO és a világ legfontosabb

feladatai között kell szerepeljen.

A Tanulás a fenntarthatóságért Évtizede céljai és stratégiái

Az ENSZ Tanulás a Fenntarthatóságért Évtizede sokoldalú és szerteágazó vállalkozás.

Környezeti, társadalmi és gazdasági vonatkozásai beláthatatlanok, behálózzák Földünk lakosai

életének számos területét. A Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized fő célja, hogy a

fenntarthatóság alapelveit, értékeit és gyakorlatát beépítse a nevelés és tanulás minden területén.

Ez a nevelési törekvés segíteni fogja a magatartásformák olyan változását, amik fenntarthatóbb

jövőhöz vezetnek a környezet egészsége, a gazdasági életképesség és a jelen és jövő nemzedékek

igazságosabb társadalma tekintetében.

Az Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized általános célja, hogy a fenntarthatóság alapvető

értékeit beépítse a tanulás minden területére, hogy olyan magatartásváltozásokat idézhessen elő,

amelyek lehetővé tesznek egy fenntarthatóbb és mindenki számára igazságosabb társadalmat.

A Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized elsődleges célját az ENSZ Közgyűlés 59/237-es

döntése fogalmazza meg, mely szerint a Közgyűlés „felszólítja a Kormányokat, hogy gondolják

át, milyen intézkedésekkel valósíthatók meg az Évtized célkitűzései saját nevelési rendszereik és

stratégiáik, és ahol erre mód van, nemzeti fejlesztési terveik keretein belül”. Ezen túl a

Közgyűlés „felhívja a Kormányokat, hogy tegyék minél szélesebb körökben ismertté az Évtizedet,

és biztosítsák a minél szélesebb körű részvétel lehetőségét, egyebek között a civil társadalom és

más fontos szereplők bevonásával és a velük való együttműködéssel, főleg az Évtized kezdetén”.

A Közgyűlés által kitűzött általános célokon túl a Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized

részcéljai nemzeti szinten a következők:

- lehetőséget biztosítani a fenntarthatóság (fenntartható fejlődés) fogalmának finomítására és

fejlesztésére, és a rá való átállásra, a nevelés minden színterén, a köztudatban és a képzéseken;

- erősíteni a nevelés és tanulás szerepének fontosságát a fenntartható fejlesztésben.

A Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized céljai:

- erősíteni az fenntarthatóság pedagógiájának kulcsszereplői közötti kapcsolatokat,

hálózatépítést, együttműködést és tapasztalatcserét;

- javítani a nevelés és tanulás minőségét a fenntarthatóság pedagógiájában

- segíteni az egyes országokat abban, hogy a fenntarthatóság pedagógiája segítségével elérjék

vagy közelítsék az Ezredfordulós Fejlesztési Célokat;

- új lehetőségeket kínálni az egyes országoknak arra, hogy a fenntarthatóság pedagógiáját

beépítsék oktatási reformjaikba.

Felismerve, hogy a fenntarthatóság pedagógiája és a vele rokon nevelési törekvések

térnyerése a helyi tényezőktől függ, a fenti célok kiegészítik az UNESCO azon feladatát, hogy az

Évtized vezető szervezeteként segítse a tagállamokat. Az UNESCO vezető szerepének és a

tagállamok tennivalóinak további meghatározója a tanulás a fenntarthatóságért alábbi négy

feladata:

- segíteni a magas színvonalú, alapfokú egészségneveléshez való hozzáférést;

- új irányt szabni a létező nevelési programoknak;

- javítani az általános megértést és tudatosságot;

- képzéseket nyújtani.

A nemzetközi megvalósítási tervet előkészítő világszintű tanácskozás során meghatároztak

hét stratégiát, melyek fontos szerepet játszanak regionális, nemzeti és még alacsonyabb szintű

megvalósítási stratégiák és tervek kialakításában. Egy megvalósítási terv elkészítése kezdetén

mind a hetet gondosan be kell építeni a tervbe. A fenti stratégiák – pl. közmeghallgatás –

beépítése során a szervezők rá fognak ébredni, hogy a nevelés reformjához, a testületi

tréningekhez vagy felvilágosító kampányokhoz kapcsolódó sok nevelési program már létezik. A

fenntarthatóság pedagógiája egyik szerepe e már létező törekvések rendszerezése és beépítése a

fenntarthatóság három területére és a négy feladatba.

Míg a tevékenységek skálája széles körben változhat, a kulcsszereplők a következő hét

stratégiára építhetnek saját szervezeti kereteiken, működő hálózataikon és szövetségeiken belül:

- jövőkép-építés és tanácsadás;

- konzultáció és tulajdonosság;

- partnerkapcsolatok, hálózatépítés;

- képességfejlesztés, tréning;

- kutatás és innováció;

- info-kommunikációs technikák (IKT) használata;

- monitoring és értékelés.

Fogalmak

A Környezet és Fejlődés Csúcstalálkozó (1992) Riói Nyilatkozata így kezdődik:

A fenntartható fejlődés céljainak középpontjában az ember áll, akinek joga van arra, hogy egészséges és alkotó életet élhessen, a természettel összhangban.

A Fenntartható Fejlődés Csúcstalálkozó (2002) Johannesburgi Nyilatkozata erre a törekvésre építve kinyilvánítja a világ vezetőinek elkötelezettségét „egy emberséges, egyenlőséget és törődést biztosító, minden személy emberi méltóság iránti igényét elismerő világtársadalom építése” iránt. A johannesburgi Csúcstalálkozón azt is megerősítették, hogy a fenntarthatóság alapja a nevelés – ahogy azt már a ’92-es Riói Csúcstalálkozó Agenda21-ének 36.fejezete is tartalmazza. A Megvalósítási Terv megteremti a kapcsolatokat az Ezredfordulós Fejlesztési Célokkal (alapfokú oktatást mindenkinek, fiúknak-lányoknak egyformán, különös tekintettel a lányokra) és a Dakari Akció-kerettervvel (Nevelést Mindenkinek!). Hangsúlyozzák, hogy a tanulás a fenntarthatóságért kulcsfontosságú összetevője egy nemi különbségekre tekintettel lévő oktatási rendszer megteremtése minden szinten és minden területen – formális, nem-formális és informális – az eddig kimaradók elérése céljából. Felismerik, hogy a nevelés olyan fontos kérdések megoldásának eszköze, mint a vidék fejlesztése, az egészségügyi ellátás, a közösségek bevonása, a HIV/AIDS, a környezeti problémák, és a szélesebb körű etikai és jogi kérdések, pl. az emberi értékek és emberi jogok témakörei.

A fenntarthatóság pedagógiájának nincs egyetemes modellje. Általános egyetértés fog születni a fogalom tekintetében, de mindig lesznek árnyalatnyi különbségek a helyi összefüggések, fontossági sorrend és tevékenységek terén. A célokat, hangsúlyokat és konkrét folyamatokat tehát mindig helyben kell meghatározni, hogy kulturálisan megfelelő módon segítsék a helyi környezeti, társadalmi és gazdasági helyzet javítását. A tanulás a fenntarthatóságért egyformán fontos és nélkülözhetetlen mind a fejlődő, mind a fejlett országokban. Az alapértékek, melyek érvényre jutását a fenntarthatóság pedagógiájának mindenképpen segítenie kell, legalább a következők:

Minden Földön élő ember jogainak és méltóságának tisztelete, elkötelezettség a teljeskörű társadalmi és gazdasági igazságosság mellett;

A jövő nemzedékek emberi jogainak tiszteletben tartása, elkötelezettség a nemzedékek közti felelősségvállalás mellett;

Minden élők nagyobb közösségének, és annak sokféleségének tisztelete és óvása, ami magában foglalja a földi ökoszisztémák megőrzését és helyreállítását;

A kulturális sokféleség tisztelete, elkötelezettség a tolerancia, erőszakmentesség és béke helyi és globális kultúrája mellett.

A nevelés új képe ez, melyben a nevelés segít minden korú embert abban, hogy jobban megértse a világot, amelyben él, foglalkozik a jövőnket fenyegető problémák – pl. a szegénység, pazarló fogyasztás, környezetpusztítás, városi nyomor, népességnövekedés, egészségügyi problémák, háborús konfliktusok, az emberi jogok semmibevétele – összefonódottságával és komplexitásával. Ez a jövőkép a fenntartható jövő érdekében

szükséges ismeretek és készségek holisztikus, interdiszciplináris megközelítését szorgalmazza, értékek, viselkedés és életmód változtatását. Szükség van az oktatási rendszerek, politikák és gyakorlat átformálására, hogy mindenkit – fiatalt és idősebbet egyaránt –képessé tegyenek arra, hogy a közös jövőnket veszélyeztető problémák megoldásán kulturálisan megfelelő és lokálisan jelentős módon dolgozzanak és hozzanak döntéseket. Ezen a módon különböző korú emberek válnak képessé arra, hogy a fenntartható jövő különböző alternatíváit kialakítsák és értékeljék, és társaikkal alkotó módon együttműködve valóra is váltsák azokat.

A fenntarthatóság pedagógiája a következő tulajdonságok kialakítására törekszik: -- interdiszciplináris és holisztikus: a tanulás a fenntarthatóságért szője át az egész tantervet, ne elkülönült tantárgy legyen;-- értékvezérelt: elengedhetetlen, hogy a feltételezett normákat – a fenntartható fejlődést megalapozó értékek és alapelvek – világosan kifejtsük, hogy megvizsgálhassuk, megvitathassuk, tesztelhessük és alkalmazhassuk őket. -- kritikus gondolkodás és problémamegoldás: megalapozza a fenntartható fejlődés dilemmáival és kihívásaival való foglalkozáshoz szükséges önbizalmat.-- módszertani sokféleség: szavak, művészetek, dráma, vita, tapasztalat… különböző pedagógiai megközelítések a folyamat modellezésére. A pusztán ismeretközlésből álló tanítást fel kell, hogy váltsa az a megközelítés, mikor tanár és diák közösen dolgozik a tudás megszerzéséért, és szerepet játszanak az oktatási intézményi környezet kialakításában is. -- részvételen alapuló döntéshozás: a tanulók részt vehetnek annak eldöntésében, hogyan szeretnének tanulni. -- alkalmazható: a kínált tanulási tapasztalatok szervesen beépülnek a mindennapi személyes és szakmai életbe. -- helyben fontos: globális mellett lokális problémákat is megcéloz, és a tanulók által leggyakrabban használt nyelven folyik. A fenntarthatóság fogalmait nagy gonddal kell lefordítani a különböző nyelvekre: a különböző nyelvek és kultúrák bizonyos dolgokat másképpen fejezhetnek ki, és minden nyelvnek megvannak a sajátos lehetőségei új fogalmak kifejezésére.

Az évtized 8 témája

A szegénység legyőzése

A szegénység legyőzése az a vezérelv, mely az Ezredfordulós Fejlesztési Célok keretében

irányítja a nemzetközi fejlesztési törekvéseket. A tervezés és megvalósítás fő eszközei e területen

a Szegénység Legyőzése Stratégiai Dokumentumok (Poverty Reduction Strategy Papers –

PRSPs), melyeket egyre több fejlődő országban készítenek el. A fenntarthatóság szempontjából a

gazdasági elemek legfontosabbika a szegénység csökkentése, de mindig összefüggésben kell

vizsgálnunk a másik három – társadalmi, gazdasági és kulturális – elemmel. Más szavakkal: bár

a gazdasági megfontolások kulcsfontosságúak a fenntarthatóság szempontjából, csak egy

tényezőt jelentenek, nem pedig az átfogó célt.

A Tanulás a Fenntarthatóságért, az Oktatást Mindenkinek és az Írni-olvasni Tudás Évtized

kezdeményezések kiinduló elve, hogy a fejlesztési törekvések kulcsa a szegénység enyhítése.

Egy fontos különbséget azonban észre kell vennünk: míg az Oktatást Mindenkinek és az Írni-

olvasni Tudás Évtized szerint a szegénység enyhítése az a keret, melyen belül dolgozni kell a

fejlesztésen, a Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized szerint a megfelelő gazdasági fejlődés a

fenntarthatóság fő oszlopainak egyike. Ezért a fenntarthatóságért nevelőknek együtt kell

működniük az Oktatást Mindenkinek-kel és az Írni-olvasni Tudás Évtizeddel, hogy a fejlődés

ezen szélesebb értelmezése váljon általánosan elfogadottá. Mindhárom megközelítésnek olyan

nevelést kell szorgalmazni, mely felismeri a szegénység és enyhítése összetett természetét, és

elutasítja azt az oktatást, mely egyszerűen a nagyobb jövedelem megszerzésének eszköze kíván

lenni.

Ezen túl a szegénység enyhítése kulcsfontosságú mindazon Ezredfordulós Fejlesztési Célok

szempontjából, melyek felismerik a nemi kérdések, nevelés, egészség és környezetvédelem

fontosságát az emberiség fenntartható fejlődése számára. Így a nevelésben fontos szerepet

kapnak a nemek közti egyenlőség, egészség és erőforrás-védelem kérdései, melyek alapját

képezik a társadalmi és gazdasági fejlődésnek.

Nemek közti egyenlőség

A Fenntartható Fejlődés Csúcstalálkozó Megvalósítási Tervében a nemek közötti

egyenjogúság egyszerre cél és a fenntartható fejlődés alapfeltétele. A nemek között egyenlőség

az intézményes oktatásban a fő célja az ENSZ Lányok Nevelése Kezdeményezésnek (UN Girls’

Education Initiative – UNGEI). Mindezen kezdeményezések hangsúlyozzák a nemi

különbségeket figyelembe vevő megközelítések és anyagok szükségességét és a nemi

nézőpontok beépítését minden nevelési tevékenységbe.

A nemek közötti egyenjogúság, ahol a társadalom minden tagja tiszteli egymást és olyan

szerepet tölt be, mely lehetőséget biztosít képességei kibontakoztatására, központi fontosságú a

fenntartható fejlődés szempontjából. A nemek közötti egyenjogúság az oktatásban ennek része,

és első az Oktatást Mindenkinek dakari céljai közül, melyek határideje 2005. A nemek közötti

egyenjogúság tágabb társadalmi cél, melyhez az oktatásnak, hasonlóan a többi társadalmi

intézményhez, hozzá kell járulnia. A nők számos ipari és fejlődő társadalomban hátrányos

megkülönböztetést szenvednek. E megkülönböztetés gyakran mélyen gyökerezik, a férfi és nő

személyes kapcsolatát meghatározó társadalmi normákban vagy hagyományokban. Sok

társadalomban a nők viselik az élelemszerzés és a gyermeknevelés terhének túlnyomó részét,

nem vehetnek részt az őket is érintő családi és közösségi döntésekben, és alig vagy semmi

lehetőségük nincs jövedelemszerző munkára.

Még azokban az országokban is, ahol a nők hasonló – ha nem is éppen egyenlő – munkához

és jövedelemszerzéshez való joggal rendelkeznek, mint a férfiak, az otthoni kötelezettségek

aránytalanul nagyobb részét viselik. Ha a nő-léthez más tényezők, pl. szegénység, elszigeteltség,

etnikai kisebbséghez tartozás is járulnak, fokozódik a marginalizáció veszélye és csökken a

fenntartható fejlődés esélye. Ezek a helyzetek olyan keservesek lehetnek, hogy a nők számára

nagyobb lehetőségeket biztosító intézkedések csak lassan képesek kifejteni hatásukat. A nemi

szerepek sokfelé távol tartják a lányokat az iskolától és megakadályozzák a felnőtt nőket abban,

hogy kihasználják a tanulási lehetőségeket. A nemi kérdést tehát előtérbe kell hozni az oktatás –

infrastruktúra, anyagok, pedagógiai folyamatok -- tervezésén keresztül. A tanulás a

fenntarthatóságért szemlélete szerint kulcskérdés a nők egyenlő bevonása, egyrészt azért, hogy

biztosítsuk a fenntarthatóság pedagógiájának kiegyensúlyozott és hatékony érvényesülését,

másrészt azért, hogy a következő nemzedékben a fenntarthatóbb viselkedésminták a lehető

legjobb esélyt kapják.

Egészség

A fejlődés, környezet és egészség témakörei egymással szorosan összefonódnak. A rossz

egészségi állapot gátolja a gazdasági és társadalmi fejlődést, ördögi kört gerjeszt, ami fokozza az

erőforrások fenntarthatatlan használatát és a környezet pusztítását.  

Az egészséges népesség és a biztonságos környezet a fenntartható fejlődés fontos

előfeltételei. Az éhezés, alultápláltság, malária, vízzel terjedő betegségek, drog- és

alkoholfüggés, erőszak és bántalmazás, nem kívánt terhesség, HIV/AIDS és más nemi úton

terjedő betegségek csupán kiragadott példák azon gondokra, melyeknek hatalmas egészségügyi

jelentősége van. Az iskolai környezet maga legyen biztonságos és egészséges. Az iskolák ne

csak az akadémikus tanulás színterei legyenek, de a létfontosságú egészségnevelés és

egészségügyi szolgáltatások színhelyei is, a szülők és a közösség együttműködésével.

Ennek ellenére sok gyermek és fiatal nevelése világszerte olyan körülmények és

viselkedésformák között folyik, melyek lehetetlenné teszik azt a testi és érzelmi jólétet, ami a

tanulás alapfeltétele. A Fenntartható Fejlődés Csúcstalálkozó Megvalósítási Terve, az Oktatást

Mindenkinek és az Írni-olvasni Tudás Évtized egészségnevelési tevékenységeken keresztül is

igyekeznek elérni céljaikat, olyan iskolákkal, melyek nemcsak az akadémikus tanulás színterei,

de létfontosságú egészségnevelés és egészségügyi szolgáltatások színhelyei is.

HIV/AIDSAz Afrikában dühöngő HIV és AIDS járvány, és a betegség egyre gyakoribb előfordulása

Ázsiában és Európában aláássa a fenntartható fejlődést és a nevelés folyamatát egyaránt.

Sürgősen alternatív nevelési lehetőségeket kell találni ott, ahol árvaság, tanárhiány, a gondozás

terhe, a túlterhelt társadalmi szolgáltatások a hagyományos megközelítést ellehetetlenítik vagy

megbénítják. Maga a fenntartható fejlődés is másként jelenik meg ilyen helyzetekben,

speciálisan megtervezett intézkedéseket és támogatást igényel. Mindezek ellenére az oktatás az

egyik legreményteljesebb terület, mely ösztönözheti a világméretű járványok

megakadályozásához szükséges viselkedésváltozást és együttműködést.

Környezet

Tönkretett bolygón semmiféle hosszú távú társadalmi vagy gazdasági fejlődés nem

lehetséges. A tanulás a fenntarthatóságért központi gondolata, amit a legszélesebb körben

meg kell értetni: bolygónk életfenntartó rendszereinek és az emberi jólétet biztosító

természetes erőforrások összefonódottsága és törékeny volta.

A környezeti nevelés több, mint harminc éves tapasztalataira támaszkodva a tanulás a

fenntarthatóságért is hangsúlyozza a természeti erőforrásokkal (víz, energia, mezőgazdaság,

biodiverzitás) kapcsolatos témákat, mint a fenntarthatóság szélesebb összefüggésrendszerének

részterületeit. Különösen a társadalmi és gazdasági kérdésekkel való kapcsolatok felismerése az,

ami képessé teheti a tanulókat arra, hogy új viselkedésformákat sajátítsanak el, melyekkel védik

a Föld természetes erőforrásait, melyek létfontosságúak az emberiség fejlődése, sőt,

fennmaradása szempontjából. Az emberiség léte az ökoszisztémák szolgáltatásaitól és javaitól

függ. A földi ökoszisztémák megóvása és helyreállítása fontos kihívás.

A Fenntartható Fejlődés Csúcstalálkozó (World Summit on SD) szerint kulcsfontosságú

források: víz, energia, lakás, mezőgazdaság és biológiai sokféleség – ezeket Johannesburgban

WEHAB Agendá-nak nevezték. A „környezeti alapkészségek” alapja ezek megértése – az

Oktatást Mindenkinek és az Írni-olvasni Tudás Évtized kulcsszereppel bír e tanulási képesség

kialakításában. Ide tartozik a fenntartható fejlődést veszélyeztető rejtett okok felismerésének

képessége is, és a kezelésükkel kapcsolatos értékek, motiváció és készségek fejlesztése is.

Különösen igaz ez a Kis Szigetek Fejlődő Államai számára, melyek méretben, alakban,

gazdagságban, természetes és gazdasági források tekintetében különböznek egymástól, de

egyformán megtapasztalják a fenntartható fejlődés kis területből, földrajzi elszigeteltségből, a

természeti katasztrófákra való érzékenységből, a korlátozott szárazföldi forrásokból, az erős

importfüggőségből, a korlátozott közjavakból, a piacoktól való elzártságtól és még sok más

jellemzőből és folyamatból adódó határait.

(General Assembly Document A/CONF.167/9 (New York: UN),

A környezeti jövőképek több nagy témát ölelnek fel, különböző célok és célcsoportok

szerint:

VízHa képesek lennénk a világ népességét egy 100 fős faluba zsugorítani, akkor a falu 16 lakója nem jutna biztonságos

vízforráshoz. Ha jelenlegi trendek folytatódnak, 2025 az emberek kétharmada kisebb nagyobb vízellátási problémáktól fog szenvedni. A víz a leggyakoribb molekula az élőlényekben, sejtjeink 70% víz. A legtöbb létfontosságú molekula könnyen oldódik vízben.

Szeretnél olyan játékokat játszani, melyekkel a vízről tanulhatsz? Íme! Mindenki talál

magának valót!

Játékok! (angol nyleven)

Éghajlatváltozás

Az éghajlatváltozás “modern” probléma – bonyolult, az egész Földet érinti, és rengeteg más

súlyos kérdéssel összefügg, pl. a szegénységgel, gazdasági fejlődéssel vagy a

népességnövekedéssel.

A fenntarthatóság pedagógiájának tudatosítania kell a tanulókban a nemzetközi egyezmények

és a betartatható, számokban kifejezett célok elengedhetetlenségét a légkör károsításának

megfékezésében és a káros éghajlatváltozások megállításában.

  1992-ben a legtöbb ország csatlakozott az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez,

hogy gondolkozni kezdjen azon, mit tehetünk a globális felmelegedés csökkentéséért, és hogyan

birkózzunk meg az elkerülhetetlen, ismeretlen mértékű hőmérséklet-emelkedéssel. 1997-ben a

kormányok ezen felül aláírták a Kyotói Egyezményt, mely erősebb, jogilag kötelező érvényű

előírásokat tartalmaz, és várhatóan hamarosan érezteti hatását.

VidékfejlesztésA vidék fejlesztését segítő nevelés megteremtése a Nevelést Mindenkinek! témái közül az

egyik legnagyobb kihívás. A vidék nyomora és szegények városokba áramlásának problémája

nem oldható meg a városba költözés megtiltásával, a vidékiek röghözkötésével. Az Oktatást

Mindenkinek és az Ezredfordulós Fejlesztési Célok többsége – ha nem mindegyike –

szempontjából különös figyelmet érdemel a vidéken élők helyzete. A rohamos városiasodás

ellenére a fejlődő országokban élő 3 milliárd ember 60%-a, a teljes világnépesség fele vidéken

él.

A Föld szegényeinek – aki napi 1 dollárnál kevesebbet keresnek -- háromnegyede vidéken él;

többségük nő. Az iskolából való korai kimaradás, a felnőttek írástudatlansága, a nemek

egyenlőtlen iskolázása aránytalanul magas ezeken a területeken – akárcsak a szegénység. A

vidék és város közti aránytalanság szembetűnő és gyakori az oktatási beruházások és a tanítás és

tanulás minősége terén – ezen változtatni kell. Az oktatási tevékenységeket a vidéken élők

sajátos igényeihez kell igazítani, fejleszteni kell a gazdasági lehetőségek megragadására, a

megélhetés és az életminőség javítására szolgáló készségeket és képességeket. Többszektorú,

minden korosztályra kiterjedő, intézményes és intézményen kívüli oktatási megközelítés

szükséges.

Vidékiek nevelése

A nevelés és a képzés a két leghatékonyabb fegyver a vidéki szegénység leküzdése és a

fenntartható fejlődés megteremtése során. Sajnos, a nemzeti kormányok és támogatók

vidékfejlesztési intézkedési között éppen ezek szorulnak az utolsó helyre. Széles körben elismert

tény, hogy az alapképzésben részesült gazdálkodók nagyobb eséllyel alkalmaznak technológiai

újításokat és válnak termelékenyebbé. Alapvető képzettségüknek köszönhetően inkább képesek

megalapozott döntéseket hozni életüket és közösségüket érintő kérdésekben és aktívabb szerepet

képesek játszani a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés egyes területein. Ugyanígy

közismert, hogy a vidéki munkaerőfeleslegnek a mezőgazdaságon kívül kell munkát találnia,

akár nagyvárosokban, akár a vidék kisvárosaiban, de az írás, olvasás és számolás alapjainak

ismerete nélkül nincs esélyük többre a legalacsonyabb szintű bérmunkánál. A fenti nyilvánvaló

tények ellenére az írástudatlanság lényeges nagyobb vidéken, mint a városokban. Bár a vidéki

gyerekek és fiatalok a jövő gazdálkodói, és nagy részük már nagyon fiatalon gazdálkodni kezd,

kevésbé elérhető számukra az oktatás, mint városi társaik számára, és ez az oktatás rosszabb

minőségű és gyakran nem is arra tanít, amire szükségük lenne. Ezért a FAO és az UNESCO a

Fenntartható Fejlődés Csúcstalálkozóján (Johannesburg, 2002 szept. 3.) közösen indította el új

kezdeményezését, a Vidékiek Nevelését, amely a Nevelést Mindenkinek! új zászlóshajója,

kulcsszerepe van a fenntartható fejlődés megteremtésében és jelentős mértékben hozzájárul az

1,2,3, és 7. Milleniumi Fejlesztési Cél megvalósításához. A Vidékiek Nevelése partnerség e

zászlóshajójának vezetője a FAO.

Nemzetközi szintű tanácsadás és az egyes országoknak nyújtott technikai segítség mellett a

kezdeményezés céljai:

- fokozni a vidékiek hozzáférését az alapfokú oktatáshoz;

- javítani az alapfokú oktatás színvonalát vidéken;

- erősíteni az egyes országok képességét arra, hogy olyan alapfokú oktatást tervezzenek és

vezessenek be, ami a vidékiek igényeit szolgálja ki.

A vidékiek nevelésének kérdése, mint az Ezredfordulós Fejlesztési Célok megvalósítására

irányuló nemzeti és globális tevékenység kulcseleme, egyre nagyobb figyelmet igényel mind

nemzetközi szinten, mind a civil társadalom szintjén. Ezért ajánlott, hogy nemzeti szinten a

mezőgazdasági és oktatási minisztériumok új kapcsolatrendszert építsenek ki egymással és a

civil szervezetekkel, hogy célorientált akciótervekkel segíthessék a vidékiek alapvető oktatási

igényeinek kielégítését, kiegészítve a Nevelést Mindenkinek! nemzeti terveit és a

vidékfejlesztési stratégiákat és törekvéseket. A Vidékiek Nevelése globális együttműködési

kezdeményezés segíteni fogja a fenti prioritást megcélzó nemzeti és nemzetközi törekvéseket.

Kulturális sokféleség

”színpompás sokféleségünk… közös erőnk” – hangsúlyozza a fenti fogalom fontosságát a

Johannesburgi Nyilatkozat.

A nevelés és a fenntarthatóság sok lehetőségét semmissé teszi a tolerancia és a kultúrák közötti

megértés hiánya – a béke alapja. Ezt a szempontot nemcsak a nevelés tartalmában kell

érvényesíteni, de át kell hatnia a tanár/tanuló és tanuló/tanuló viszonyokat is. Minden tanulási

helyzet kiváló lehetőséget biztosít a sokféleség iránti tisztelet és megértés gyakorlására és

elmélyítésére és a helyi tudás elismerésére és felhasználására.

Az Írni-olvasni Tudás Évtized számára a kulturális és nyelvi sokféleség felismerése és

elemzése az az alap, melyre az Írni-olvasni Tudás programok tervezése épül, melyeket részben

meghatároznak a tanulási módok és a nyelvhasználat kulturális mintázatai. A sokféleség

kulcseleme a hagyományos – bennszülött és helyi – tudás iránti tisztelet, a bennszülött nyelvek

használata az oktatásban, a hagyományos világszemlélet és fenntarthatósági szemlélet és

gyakorlat beépítése a különböző szintű nevelési programokba.

A kultúrafüggő értékek, sokféleség, tudás, nyelv és világnézet meghatározza, hogyan viszonyul

egy-egy nemzet a fenntarthatóság és az arra való nevelés kérdéseihez. Ebben az értelmezésben a

kultúra nem csupán sajátos kifejezésmódokat (dal, tánc, öltözék…) jelent, hanem azon lét-,

viszonyulás-, viselkedés- és cselekvésmódokat is, melyek az emberek életében kifejezésre

jutnak, és amelyek folytonos változás és más kultúrákkal való kicserélődés tárgyai.

A kultúra létmód, viszony, viselkedés, hit és cselekvés, mely változik helyzettől, történelemtől és

hagyománytól függően – az emberek ezen belül élik életüket. Ez azt jelenti, hogy felismerjük: a

szokások, identitás és értékek – az emberi fejlődés “programjai” – nagy szerepet játszanak az

irányok kijelölésében és a közös elköteleződések kialakításában.

A tanulás a fenntarthatóságért folyamatában és céljaiban a kulturális vonatkozások

hangsúlyozása kiemeli a következők fontosságát:

- a sokféleség felismerése: az emberi tapasztalatok gazdag szövete a világ fizikai és

társadalmi-gazdasági összefüggésrendszerében;

- a különbözőség egyre nagyobb mértékű tisztelete és elfogadása: ahol a másokkal való

kapcsolat gazdagít, ösztönöz és kihívást jelent;

- az értékek elfogadása nyílt vitában, a párbeszéd fenntartására elkötelezetten

- a tisztelet és tekintély értékeinek olyan megjelenítése, ami támogatja a személyes és

intézményes élet fenntartható fejlesztését;

- az emberi képességfejlesztés a fenntarthatóság minden vonatkozásával összefüggésben;

- a helyi, bennszülött tudás és hagyományok (állat- és növényismeret, gazdálkodási,

vízhasználati gyakorlat, stb) kiaknázása;

- a fenntarthatóságot segítő gyakorlatok és hagyományok fejlesztő támogatása – pl. a

mezőgazdasági vidékekről való tömeges elvándorlás megelőzése céljából;

- kulturálisan meghatározott természet-, társadalom- és világszemléletek felismerése és velük

együttműködés, ahelyett, hogy a fejlődés jelszavával tudatosan vagy anélkül, semmibe vennénk

vagy elpusztítanánk őket;

- a helyi kommunikációs formák -- ideértve a helyi nyelvek használatát és fejlesztését is –

mint a kulturális identitás és együttműködés formáinak használata.

A kultúra a gazdasági fejlődéshez is kapcsolódhat azon jövedelmen keresztül, ami a kultúra

kifejeződéseiből (művészetek, zene, tánc) és a turizmusból származhat. Ahol kialakul ez a

kultúra-ipar, nagyon kell vigyázni a kultúra áruvá válásának veszélyére, vagyis arra, nehogy a

kultúra pusztán a kívülállók szórakoztatásának eszközévé degradálódjék. A kultúrát minden

esetben olyan élő, dinamikus rendszerként kell tisztelni, mely emberek értékeinek és

identitásának alapját biztosítja.

Pl. a Kis Szigetek Fejlődő Államai régóta az emberi kultúrák útkereszteződései. Történetük

példázza, milyen fontos és gazdag az a gazdasági, társadalmi és kulturális cserefolyamat, amit a

világnak adtak. Sok szigeti nép és közösség mélyen átéli és nagyrabecsüli a fejlődés kulturális és

biológiai-fizikai dimenzióit.

Béke és emberi biztonság

Az emberi méltóság és fejlődés szempontjából nélkülözhetetlen, hogy az emberek békés és

biztonságos környezetben élhessenek. A fenntartható fejlődés törékeny folyamatait túl gyakran

teszi tönkre a bizonytalanság és a konfliktusok

Ennek következménye számos súlyos emberi tragédia, túlterhelt egészségügyi rendszerek,

elpusztult otthonok, iskolák és gyakran egész közösségek, az egyre több menekült és elűzött

ember.

A fenntarthatóság pedagógiája ezért arra is törekszik, hogy a béke értékeit és a békére való

készséget -- az ENSZ nyilatkozatainak megfelelően -- elültesse az emberek gondolkodásában.

Fenntartható városiasodás

A városok a globális társadalmi-gazdasági változások frontvonalába kerültek: Földünk

lakosságának fele ma már városlakó, másik felének társadalmi, gazdasági és politikai

felemelkedése pedig egyre inkább a városoktól függ. A globalizáció, a demokratizálódás és más

tényezők növelik a városok szerepét a fenntartható fejlődésben.

Ennek megfelelően általánosan elfogadottá vált, hogy a városok nemcsak veszélyt

jelenthetnek a fenntarthatóságra, de ígéretes lehetőségeket is kínálnak a társadalmi és gazdasági

fejlődés és a környezet javítása számára helyi, nemzeti és globális szinten egyaránt.

Kapcsolatok a globális nevelési kezdeményezések között

Előszó

A nemzetek közössége a fejlődést támogató nevelés segítésének elkötelezettje. Szükséges,

hogy a nevelést összekapcsoljuk az emberiség súlyos problémáinak – pl. éhínség, háborúk,

AIDS, aszályok, szegénység, rossz egészségi állapot – megoldására való törekvésekkel. Tudjuk,

hogy sok szervezet dolgozik a helyzet jobbításán: kormányok, nem-kormányzati szervezetek és

maguk az emberi közösségek. Fontos, hogy mindnyájan együttműködjünk; az ENSZ az a

szervezet, ahol a világ minden országa megvitathatja, hogy mit tegyünk és mi a fontossági

sorrend.

2000 óta a világ kormányai az ENSZ szervezeteivel együttműködve négy kezdeményezést

indítottak útnak, melyek mindegyike valamilyen módon az oktatásra összpontosít. Ezek a

következők:

* Ezredfordulós Fejlesztési Célok (Ezredfordulós Fejlesztési Célok; The Millennium

Development Goals: MDGs) – nyolc célkitűzés, határidejük 2015.

* Oktatást Mindenkinek! (OM; Education for All: EFA), hat cél, szintén 2015. határidővel.

* ENSZ Írni-olvasni Tudás Évtizede (United Nations Literacy Decade: UNLD) 2003-2012.

* ENSZ Tanulás a Fenntarthatóságért Évtizede (United Nations Decade for Sustainable

Development: DESD) 2005-2014.

A fenti kezdeményezések, bár jelentős különbségeket is mutatnak, alapvető értékeikben és

eszméikben, valamint céljaikban és határidőikben sokban megegyeznek. Fontos, hogy tudjuk,

hogy a nemzetek közössége miért hozta létre e kezdeményezéseket és mik a sajátos jellemzőik;

még fontosabb, hogy hatékony kapcsolatokat és gyümölcsöző együttműködéseket építsünk ki

közöttük. A kölcsönös támogatás kihasználásával többet érhetünk el.

Jelen kiadvány közérthető nyelven mutatja be, hogyan működik együtt a nemzetközi

közösség a fejlődést támogató nevelés elősegítésén, és mi a különbség és a hasonlóság a fenti

négy kezdeményezés között. Remélem, úgy találják, hogy méltók a támogatásra.

Koïchiro Matsuura

Director-General of UNESCO

ENSZ Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized:

Kapcsolat a globális nevelési kezdeményezések között

Együttműködés a nevelésért

Világszerte több, mint 100 millió gyermeknek nincs lehetősége arra, hogy iskolába járjon;

legalább 800 millió felnőttnek nem volt módja arra, hogy megtanuljon írni-olvasni. A neveléshez

való jog alapvető emberi jog. A nevelés a fejlődés alapfeltétele. Mindenki jobb életet szeretne

magának és a gyermekeinek, és a nevelés lehet e jobb élet kulcsa: segíthet abban, hogy az

emberek együtt tudjanak működni problémáik megoldásán, így új megoldásokra és új

lehetőségekre bukkanhassanak. Már attól is jobbra fordulhatnak a dolgok, ha valaki megtanul

írni és olvasni.

A nevelés olyan fontos eszköz, hogy a kormányok és nemzetközi szervezetek úgy döntöttek,

közös prioritásukká teszik. 2000-től kezdve négy új kezdeményezést fogadtak el, hogy

együttműködjenek a fejlesztés és a nevelés területén:

1. Ezredfordulós Fejlesztési Célok (EFC ; The Millennium Development Goals: MDGs)

2. Nevelést Mindenkinek! (Oktatást Mindenkinek; Education for All:EFA)

3. ENSZ Írni-olvasni Tudás Évtized (United Nations Literacy Decade: UNLD) 2003-2012.

4. ENSZ Tanulás a Fenntarthatóságért Évtizede (United Nations Decade for Sustainable

Development: DESD) 2005-2014.

A neveléshez való jog központi helyet foglal el az emberi jogok között; elengedhetetlenül

fontos az összes többi emberi jog gyakorlása és a fejlődés szempontjából. Az Ezredfordulós

Fejlesztési Célok, Oktatást Mindenkinek, Írni-olvasni Tudás és Tanulás a Fenntarthatóságért

Évtized összhangban vannak a Gazdasági, Társadalmi és Kulturális Jogok Nemzetközi

Egyezményével. E kezdeményezések fontos lépések mindenki neveléshez való jogának

biztosításához. Együttesen azonban összezavarhatnak. Mi a célja egyiknek, másiknak? Miért

négy különböző? Mindegyikre szükség van? Ugyanazt fednék? Ha nem, miben különböznek? Mi

lesz az eredményük? És egyáltalán: kit érintenek?

Ez a kiadvány tömör válaszokat ad a fenti kérdésekre. Nem válaszol mindenre, ahhoz több

részlet kellene. Kiadványunk végén címek és honlapok találhatók, ahol többet is talál, akit

érdekel. A honlapok és egyéb információk legalább egy hivatalos ENSZ nyelven olvashatók.

Ez a kiadvány közérthető nyelven kívánja megvilágítani a kezdeményezések lényegét.

Először sorra vesszük őket, majd megnézzük a hasonlóságokat és különbségeket.

Ezredfordulós Fejlesztési Célok (Ezredfordulós Fejlesztési Célokk)

Az ENSZ Közgyűlése 2000-ben elfogadta az Ezredfordulós Nyilatkozatot, mint a fejlesztés

közös világcéljainak rangsorát, mely célok megvalósításán a kormányok és nemzetközi

szervezetek dolgozni fognak. Ezeket a célokat nevezik a nyolc Ezredfordulós Fejlesztési Célok-

nak és 18 részcélnak, melyek határideje 2015.

1. A szélsőséges szegénység és éhínség megszüntetése

2. Teljeskörű alapfokú oktatás megvalósítása

3. A nemek közötti egyenjogúság, a nők felemelésének segítése

4. A gyermekhalandóság csökkentése

5. Az anyák egészségének javítása

6. A HIV/AIDS, a malária és más betegségek leküzdése

7. A környezeti fenntarthatóság biztosítása

8. Globális fejlesztési együttműködés kiépítése

A 2.cél a nevelésről szól, de csak az alapfokú oktatásról; nem foglalkozik a felnőttek írni-

olvasni tudásával vagy az iskolarendszeren kívüli oktatással. A 3.cél a nők és férfiak, fiúk és

lányok egyenlő esélyeiről szól – ez a nevelésre is vonatkozik. Nagy lépés az egyenlő jogok felé,

ha fiúk és lányok egyenlő eséllyel járhatnak iskolába és egyformán magas színvonalú oktatásban

részesülhetnek. A megfelelő nevelés hozzásegít az 1., 4., 5., 6. és 7. célok eléréséhez, és az alapja

a 8.cél megvalósításához vezető együttműködésnek.

Ne feledjük, hogy mind a 8 Ezredfordulós Fejlesztési Célok és a 18 részcél egyformán

fontos; a rájuk való összpontosítás nem csökkentheti az ENSZ szervezetében a többi területen

(pl. Oktatást Mindenkinek) folyó fontos munkát. E célok megvalósítása során a kormányoknak

kell vezető szerepet vállalniuk, a nemzetközi szervezetek és más partnerek pedig segítik őket. Az

Ezredfordulós Fejlesztési Célok-k segítenek abban, hogy mindenki megértse a fejlesztési célokat

és azok fontosságát. Az ENSZ szervezete globális és helyi szinten is dolgozik az Ezredfordulós

Fejlesztési Célok-k megvalósításán. Az előrehaladásról beszámol az éves Főtitkári Jelentés, az

Ezredfordulós Projekt Jelentése, és az Ezredfordulós Fejlesztési Célok-kkel kapcsolatos nemzeti

jelentések. A Világbank alapként használja az Ezredfordulós Fejlesztési Célok-ket a

kölcsönökkel kapcsolatos pénzügyi döntéseiben, az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) éves

jelentést készít az Ezredfordulós Fejlesztési Célok-k felé történt haladásról.

Oktatást Mindenkinek!

1990-re vezethető vissza az az egész világon elfogadott gondolat, hogy mindenkinek

megfelelő nevelésben kell részesülnie (Jomtien-i Világkomferencia, Thaiföld). 2000-ben követte

ezt egy értékelő konferencia Dakarban (Szenegál), ahol a világ országai ismét elkötelezték

magukat egy sor nevelési cél mellett. A Oktatást Mindenkinek az alapfokú oktatásra összpontosít

– kisgyerekektől felnőttekig. A dakari Akció-kerettervben 6 célt fogalmaztak meg:

1. Minél több iskoláskorúnál fiatalabb gyermek kapja meg az esélyt a megfelelő gondozásra

és korai tanulásra;

2. Biztosítsuk, hogy 2015-re minden gyermek részesüljön színvonalas, ingyenes alapfokú

oktatásban;

3. adjunk lehetőséget a fiataloknak és felnőtteknek arra, hogy fejleszthessék azokat a

készségeiket, amikre szükségük van;

4. biztosítsuk, hogy 2015-re 50%-kal nőjön az írni-olvasni tudók aránya;

5. biztosítsuk, hogy fiúk és lányok egyenlő számban iratkozzanak be az iskolákba 2005re;

mind beiratkozzanak és ott egyenlő lehetőségeket kapjanak 2015-re;

6. javítsuk a nevelés színvonalát;

A fenti célok közül háromnak 2015 a határideje, mint az Ezredfordulós Fejlesztési Célok-

knak. A másik háromnak nincs határideje, részben azért, mert azokat nehezebb pontosan

definiálni. A cél eredmények felmutatása, egyértelmű stratégiák alkalmazásával, pl.:

- a kormányok és nemzetközi szervezetek elkötelezettségének növelése;

- a civil társadalom és a nem-kormányzati szervezetek bevonása;

- a neveléspolitika és a fejlesztés összekapcsolása;

- az előrehaladás rendszeres monitorozása.

Az Oktatást Mindenkinek egyik fő törekvése, hogy pénzt juttasson a nevelésnek. A Dakari

Akció-keretterv kimondja, hogy a pénzhiány nem akadályozhatja meg, hogy az egyes országok

kapcsolódjanak az Oktatást Mindenkinek-hez, ha vannak ehhez jó terveik. Az egyes országokat

arra bátorították, hogy dolgozzanak ki nemzeti Oktatást Mindenkinek terveket. A Világbank

ehhez kapcsolódóan útnak indította Gyorskezdeményezését (Fast Track Initiative) hogy pénzt

szerezzen az alapfokú oktatás támogatására számos országban. Más célok esetében ilyen

kezdeményezés még nem történt.

ENSZ Írni-olvasni Tudás Évtizede 2003–2012

Földünkön ma több, mint 800 millió felnőttnek nem volt lehetősége arra, hogy megtanuljon

írni-olvasni. Az elmúlt tíz évben az írni-olvasni tudók arányának növekedése nem tartott lépést a

népességnövekedéssel. Az ENSZ Közgyűlése Akció-évtizedet hirdetett a helyzet javítására. A

cél: Tudjon mindenki írni-olvasni! – minden korosztály, mindenhol, férfiak és nők egyaránt

kapjon lehetőséget az írás és olvasás elsajátítására, mivel ez a tanulás és a társadalom életében

való részvétel eszköze. A számítógépek korában a legtöbb munkához jól kell tudni írni-olvasni.

Az Írni-olvasni Tudás Évtizede a következő célokat tűzte ki:

- biztosítani, hogy 2015-re 50%-kal többen tudjanak írni-olvasni, különös tekintettel a nőkre;

- nagymértékben segíteni a többi Oktatást Mindenkinek cél megvalósítását 2015-ig;

- segíteni a tanulókat abban, hogy jól megtanuljanak írni, olvasni és számolni, kritikusan

gondolkodni, állampolgárokként pozitív értékrendjük legyen és megszerezzenek más olyan

készségeket is, amire szükségük van;

- segíteni, hogy az emberek alkotó módon használják írás-olvasás tudásukat, az iskolában és

közösségükben egyaránt;

- javítani az életminőséget a szegénység csökkentésén, a jövedelmek növelésén, az egészségi

állapot javításán, a politikai életben való aktívabb részvételen, a nemzeti jogok és kötelességek

jobb ismeretén, a férfiak és nők egyenlő jogainak elismertetésén keresztül;

- Az ENSZ Írni-olvasni Tudás Évtized azzal járul hozzá az összes Oktatást Mindenkinek cél

eléréséhez, hogy biztosítja, hogy az emberek elsajátíthassák azokat az alapkészségeket és

képességeket, melyek szükségesek a tanulási és nevelési lehetőségek teljes kínálatának

kihasználásához. A cél tehát az, hogy az emberek jelentőségteljes szerepet játszhassanak

közösségük életében azáltal, hogy szavaznak, leírják gondolataikat és véleményüket és

kikövetelik jogaikat akár a kormánytól is. Az írni-olvasni tudás egyaránt része kell legyen az

iskolai és iskolán kívüli tanulásnak, mégpedig azon a nyelven, amire az embereknek szükségük

van és amit a legjobban értenek. Az írni-olvasni tudás a fejlődő és a fejlett országokban egyaránt

fontos.

ENSZ Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized 2005-2014

Ezt az Évtizedet is az ENSZ Közgyűlése hirdette meg. Címe némi magyarázatot igényel. Mi

az a “fenntarthatóság” (fenntartható fejlődés)? A nyolcvanas években ülésező Brundtland

Bizottság a következőképpen határozta meg: olyan fejlődés, mely úgy elégíti ki a jelen

szükségleteit, hogy közben nem teszi lehetetlenné a jövő nemzedékei számára, hogy ugyanezt

megtegyék”. A fenntarthatóság nem pusztán természet- vagy környezetvédelem, hanem annak

megtanulása, hogyan éljünk egymást és Földünket tiszteletben tartva. A tanulás a

fenntarthatóságért tehát azt jelenti, hogy olyan értékeket, viselkedésmódokat és tudást sajátítunk

el, ami lehetővé teszi a számunkra a fejlődést anélkül, hogy ezzel elrabolnánk gyermekeinktől és

unokáinktól ugyanezt a lehetőséget. Az Évtized a következőképpen segíti a fenti eszmék

terjedését:

- tudatára ébreszti az embereket annak, hogy a nevelés jó alapja a fenntartható életmódnak;

- biztosítja, hogy a fenntarthatóság pedagógiája eszméi beépülnek a különböző iskolák,

egyetemek és más nevelési intézmények életébe;

- biztosítja, hogy a kormányok és más szervezetek világszerte együttműködjenek annak

érdekében, hogy tanuljanak egymás tevékenységéből és új tapasztalataiból;

- A Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized nemcsak a nevelést célozza meg, hanem életünk

egészét: értékeinket és viselkedésünket. Ezért a fenntarthatóság pedagógiája nem egy újabb

tantárgy az órarendben, hanem tantárgyak sokaságán átível. Megköveteli a tanítás magas

színvonalát: nemcsak átadni kell a tudást, hanem át kell alakítani az emberek

gondolkodásmódját. A fenntarthatóság pedagógiája alapelveinek helyet kell kapniuk az alap-,

közép- és felsőfokú oktatásban, az iskolarendszeren kívüli oktatásban és a közösségi tanulási

formákban egyaránt. A nevelésnek úgy kell változnia, hogy foglalkozzon mindazon társadalmi,

gazdasági, kulturális és környezeti problémákkal, melyekkel a 21.század szembenéz.

Mi a közös a fenti kezdeményezésekben?

A fenti négy kezdeményezés sok fontos kérdésben megegyezik. Ez nem meglepő, hiszen

mind a világ nemzeti által közösen elfogadott munkaterv részei. Ha tisztázzuk, milyen célok és

stratégiák közösek bennük, mindannyiunk számára könnyebb lesz a közös munka.

A mind a négy kezdeményezésben megtalálható elemek:

- céljuk az életminőség javítása: a szegénység csökkentése és az egészségi állapot javítása;

- az emberi jogok érvényesítésének segítése: valamennyien emberi jognak tekintik a nevelést,

szorgalmazzák a nők és férfiak egyenjogúságát, valamint más közösségekét, pl. a kisebbségekét

vagy peremhelyzetbe szorultakét;

- elkötelezettség a nevelés iránt: hit abban, hogy a nevelés a fejlődés kulcsa, mivel képessé

teszi az embereket arra, hogy kiteljesítsék képességeiket, és egyre nagyobb hatást

gyakorolhassanak az őket érintő döntésekre. Az Ezredfordulós Fejlesztési Célok-k és a Tanulás a

Fenntarthatóságért Évtized a nevelésen túl szélesebb területet céloznak meg, míg az Oktatást

Mindenkinek és az Írni-olvasni Tudás Évtized azt szándékozik elérni, hogy az alapfokú oktatás,

benne az írás-olvasás, mindenki számára elérhető legyen;

- alapfokú oktatás: mind elismerik, hogy az alapfokú oktatás minden fejlődés

nélkülözhetetlen alapja;

- mindenki legyen részese a nevelésnek és a fejlődésnek: nemcsak a kormányokat szólítják

fel feladataik ellátására, hanem a nem-kormányzati szervezeteket, a civil társadalmat, a

magánszektort, minden közösséget és személyt felkérnek a részvételre.

Némely kezdeményezések még további pontokon is megegyeznek:

- a nevelés minőségére összpontosítanak: az Oktatást Mindenkinek és a Tanulás a

Fenntarthatóságért Évtized a tanulás minőségére helyezi a hangsúlyt, a “mi”-re és a “hogyan”-ra

egyaránt;

- iskolarendszeren kívüli nevelés: az Oktatást Mindenkinek, az Írni-olvasni Tudás Évtized és

a Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized egyaránt hangsúlyozza. Az Ezredfordulós Fejlesztési

Célok csak az iskolázásról beszél.

- írni-olvasni tudás: az Írni-olvasni Tudás Évtized és Oktatást Mindenkinek ezt tartja minden

tanulás és nevelés kulcsának; az Írni-olvasni Tudás Évtized megerősíti az Oktatást

Mindenkinek-t és a Tanulás a Fenntarthatóságért Évtizedet, mivel az írni-olvasni tudás fontos a

többi cél megvalósítása szempontjából is.

Vannak különbségek is, ezeket a következő fejezetben vesszük szemügyre.

Miben különböznek a Kezdeményezések?

Ha mind a négy Kezdeményezés ugyanazt célozná, nem lenne négyre szükség.

Íme néhány fontos különbség:

- Az Ezredfordulós Fejlesztési Célok nyolc célja és 18 részcélja a nemzetközi fejlesztési

együttműködés kereteit adja. Az Ezredfordulós Fejlesztési Célok mellett fejlett és fejlődő

országok egyaránt elkötelezték magukat; a központi kérdés a szegénység különböző

vonatkozásainak kezelése. Az alapfokú oktatás biztosítása és a nemek egyenjogúsága az a két

terület, ahol az Ezredfordulós Fejlesztési Célok átfednek az Oktatást Mindenkinek céljaival. A

nevelés más területei, pl. az írni-olvasni tudás, a minőség vagy az iskolarendszeren kívüli nevelés

nem szerepel kifejezetten az Ezredfordulós Fejlesztés Célokban.

- az Oktatást Mindenkinek hat célja az alapfokú oktatás minden gyermekre és felnőttre való

kiterjesztésével foglalkozik – legyen elérhető minden nő és férfi, minden korosztály számára,

adja meg a tanuláshoz és az élethez szükséges készségeket, és küzdjön a jobb minőségért. Az

alapfokú oktatás javítsa az életminőséget, csökkentse a szegénységet; de a célok nem határozzák

meg a nevelés általános célját.

- Az Írni-olvasni Tudás Évtized az Oktatást Mindenkinek mozgalom része: az írni-olvasni

tudás mint vezérfonál végighúzódik mind a hat célon mint megvalósításuk eszköze. Az írni-

olvasni tudás a tanulás alapvető eszköze, a nevelés minden formájában és szintjén jelen kell

lennie. Egyes szempontokból az Írni-olvasni Tudás Évtized túlmutat a nevelésen, felvillantja az

élet más területeihez fűződő stratégiai kapcsolatokat: az írni-olvasni tudás és annak használata

hatással van az anyák és gyermekeik egészségére, a gyermekszámra, a jövedelmi szintre, de

növeli az önbizalmat, a kezdeményezőkészséget, az állampolgári részvételt és a kulturális

önbecsülést is.

Hol a Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized helye a fontos nemzetközi kezdeményezések

között? A tanulás a fenntarthatóságért olyan nevelés-eszmény, ami egyensúlyt igyekszik

teremteni az emberi és gazdasági jólét, a kulturális hagyományok és a Föld természeti

erőforrásainak megbecsülése között. A tanulás olyan vonásait hangsúlyozza, melyek segítik a

fenntarthatóbb irányba való átalakulást, ideértve a jövőért nevelést, állampolgári nevelést, a béke

kultúrájára nevelést, a nemek közt egyenjogúságra és az emberi jogok tiszteletére való nevelést,

az egészségnevelést, a természetes erőforrások megóvására és fenntartható használatára való

nevelést, és a fenntartható fogyasztásra nevelést. A fenntarthatóságot a nevelés eszközeivel

elősegíteni kívánóknak s tanulóiknak kritikus módon kell saját közösségüket szemlélni. A

Tanulás a Fenntarthatóságért Évtizedet az választja el az Oktatást Mindenkinek és a Írni-olvasni

Tudás Évtizedtől, hogy az előbbiek azt tekintik fő küldetésüknek, hogy biztosítsák mindenki

számára a neveléshez való jogot, vagyis minden tanuló szükségletét célozzák meg, elsősorban

azokét, akik ki vannak zárva a magas színvonalú alapfokú oktatásból; míg a Tanulás a

Fenntarthatóságért Évtized értelmezésében a fenntarthatóságért nevelés fontos és szükséges

mindenki számára, függetlenül attól, hogy részesei-e a tervezett tanulási tevékenységeknek.

Mindenkinek fenntartható módon kellene élnie, tekintettel a Föld helyzetére. Sok esetben éppen

azoknak kell a legtöbbet tanulniuk a fenntarthatóságról és a tanultakat a gyakorlatban

megvalósítaniuk, akik kivételezett helyzetben, fogyasztás-uralta társadalmakban élnek.

E különbségek mutatják, hogy minden kezdeményezésnek megvan a maga jól meghatározott,

sajátos célja. Megkülönböztető erényeiket a következőkben összegezzük:

- Az Ezredfordulós Fejlesztési Célok egyértelmű, mérhető fejlesztési célok összessége, ahol a

nevelés egyszerre fontos feltétel és indikátor.

- A Oktatást Mindenkinek arra összpontosít, hogy mindenki számára legyen elérhető a magas

színvonalú alapfokú oktatás.

- A Írni-olvasni Tudás Évtized központi célja, hogy az írni-olvasni tudást fejlessze, mivel ez

kulcsfontosságú alapja minden más típusú tanulásnak.

- A Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized több alapvető értéket, folyamatot és

viselkedésmódot kíván fejleszteni, melyek mindenféle tanulási folyamatba be kell épüljenek.

Hogyan tudnak a fenti kezdeményezések együttműködni?

Az Évtized egyik célja, hogy a Föld országai fogadják el céljait, és dolgozzanak együtt a

megvalósításukon. A koordináció fontos, mivel az Évtized csak akkor lesz eredményes, ha az

ENSZ megfelelő szervezetei is kiveszik részüket a munkából. A civil társadalomnak és a nem-

kormányzati szervezeteknek is jelentős szerepet kell vállalniuk, pl. tanácsadás vagy alulról

építkező kezdeményezések formájában. Fontos tehát a sok partner munkájának összehangolása.

Az értékelés és monitoring terén is fontos az együttműködés, mivel minden egyes

kezdeményezésnek megvannak a céljai, amik felé törekszik, és mindnek rendszeresen jelentenie

kell az előrehaladást.

Mind a négy kezdeményezés kidolgozta saját munkamódszerét, de hogyan tudnak

együttműködni?

A UNESCO feladata a négy kezdeményezés közül háromnak a koordinálása: az Oktatást

Mindenkinek mozgalomé, az ENSZ Írni-olvasni Tudás Évtizedé és a Tanulás a

Fenntarthatóságért Évtizedé. A negyedik kezdeményezést – az Ezredfordulós Fejlesztési Célokat

– az ENSZ Fejlesztési Programja koordinálja, és több nemzetközi végrehajtó szervezetet állított

fel, célonként egyet. Az Ezredforduló Projekt – az ENSZ főtitkárának független tanácsadó

szervezete – ajánlásait egy jelentésben fogalmazta meg Az Ezredfordulós Fejlesztési Célok

megvalósításának globális terve címmel. A jelentést 2005 januárjában kapta kézhez az ENSZ

főtitkára.

A UNESCO az egyes kezdeményezéseket segítő nemzetközi együttműködés több módját is

kidolgozta:

Oktatást Mindenkinek:

- Oktatást Mindenkinek Munkacsoport: az Oktatást Mindenkinek-kel kapcsolatos technikai

és szakmai részletek megvitatása;

- Oktatást Mindenkinek Felsőszintű Munkacsoport: miniszterek, szervezeti és nem-

kormányzati vezetők tanácsa az Oktatást Mindenkinek prioritásainak vizsgálatára és az Oktatást

Mindenkinek-t támogatópolitikai akarat mozgósítására;

- a UNESCO évente kiadja a Globális Oktatást Mindenkinek Monitoring Jelentést, ami

bemutatja, mit értek el az egyes országok.

Írni-olvasni Tudás Évtized:

- szervezetek közötti munkacsoport a törekvések összehangolására és a tapasztalatok

megosztására;

- évente Nemzetközi Írni-olvasni Tudás Napja, mely minden évben egy-egy másik résztémát

helyez a középpontba;

Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized:

- a Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized is bevezet koordinációs és segítő intézkedéseket.

- magas szintű tanácsadó testületet alakítottak.

A fenti tevékenységek rendszeresek, és lehetővé teszik a résztvevő partnerek képviselői

számára, hogy naprakészek legyenek, kicserélhessék tapasztalataikat, tanuljanak egymástól és

kijelöljék az előrevezető utat.

Fontos, hogy minden csoport tudja, mit tett a másik, és még inkább, hogy világosan

megértsék a kezdeményezések közti különbségeket és egyezéseket, hogy építhessenek egymásra

és erősíthessék egymást. Segít, hogy az UNESCOnak lehetősége van arra, hogy biztosítsa, hogy

kiegészítsék egymás munkáját, ne legyenek átfedések.

További információkHa többet szeretnél tudni bármelyik nemzetközi kezdeményezésről, nézd meg a honlapokat

vagy írj az alábbi címekre:

Millennium Development Goals (MDGs)

United Nations Development Programme

One United Nations Plaza

New York, NY 10017, USA

Fax: + 1 212 906 5364

www.undp.org/mdg

www.developmentgoals.org

Education for All (Oktatást Mindenkinek)

Oktatást Mindenkinek Coordination

UNESCO

7 place de Fontenoy

75352 Paris 07 SP, France

Fax: + 33 1 45 68 56 25

www.unesco.org/education/efa

United Nations Literacy Decade (ÍRÁS-OLVASÁS ÉVTIZED)

UN Literacy Decade (ED/BAS/LIT)

UNESCO

7 place de Fontenoy

75352 Paris 07 SP, France

Fax: + 33 1 45 68 55 17

www.unesco.org/education/litdecade

United Nations Decade of Education for Sustainable Development (DESD)

UN Decade of Education for Sustainable Development (ED/PEQ)

UNESCO

7 place de Fontenoy

75352 Paris 07 SP, France

Fax: + 33 1 45 68 56 35

www.unesco.org/education/desd

Média és infokommunikációs technikák (IKT)

A Tanulás a Fenntarthatóságért, az Oktatást Mindenkinek és az Írni-olvasni Tudás Évtized

egyaránt a tanulás és önkifejezés fontos eszközének tartják az IKT-t. Közös érdeklődési területük

az IKT-hoz való hozzáférés bővítése és használatuk fejlesztése az alapfokú oktatás terén.

A Dakari Akció-keretterv kifejti azt a dilemmát, hogy az IKT fokozott használata „növelheti

az egyenlőtlenséget, gyengítheti a társas kapcsolatokat és veszélyt jelenthet a kulturális

összetartásra”. Ez a dilemma igaz az írni-olvasni tudás fejlesztésére és a helyi sajátságoknak

megfelelő fenntarthatóság pedagógiájára is, és magában foglalja azt a kérdést, hogy milyen

viszonyban van az IKT az oktatás hagyományos eszközeivel (papír és ceruza, tábla és tanári

előadás). Ezen a területen az az általános javaslat, hogy a helyi viszonyok ismeretében kell

eldönteni, hogyan használjuk az IKT-t.

Az információs és kommunikációs technikák minden nagy kezdeményezés – így pl. az ENSZ

Évtizedek – éltető vérkeringése. A Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized a lehető legnagyobb

mértékben ki kívánja használni az IKT lehetőségeit a távoli partnerek összekapcsolása, az

adattárolás és a gyors információterjesztés területén, valamint a nagy logisztikai vállalkozások

adminisztrálása terén.

A fentieken túl az IKT-nak egyéb jellegzetes kapcsolódási pontjai is vannak a fenntarthatóság

pedagógiájaval:

- az IKT központi szerepet játszik a tudásalapú gazdaságokban, ahol a gazdagság az

információ használatából és átadásából származik, kímélve ezzel a természeti erőforrásokat – pl.

a papírt, a nyomdafestéket, a nyomtatott anyagok szállítására fordítandó energiát. Ez önmagában

is fontos fenntarthatósági szempont, a fenntarthatóság pedagógiájának mintapéldája.

- az IKT új tanulási módokat és tereket kínál. A távoktatás eddig a rádióra, tévére és postára

alapult; az Internet új választási és interaktív lehetőségeket kínál a fenntarthatóság

pedagógiájának széleskörű elterjesztésére, mégpedig olyat, ahol a tanuló saját tempójában,

érdeklődésének megfelelően és személyre szóló segítséggel tanulhat.

- Az IKT segítségével a tanulók lehetőséget kapnak globális párbeszédbe való

bekapcsolódásra. A Kis Szigetek Hangja (www.smallislandvoice.org) pl. kapcsolatot létesít a

Csendes- és Indiai-óceán és a Karib-tenger szigetvilágának fiataljai és a világ közvéleményéve

között, lehetőséget ad tapasztalataik és aggodalmaik megvitatására a fenntarthatósággal

kapcsolatos közös álláspont kialakítására és a fenntartható fejlesztés támogatására.

- az IKT serkenti az élethosszig szóló tanulás képességét, hiszen a tanulók információk után

kutatnak, azt fontosságuknak megfelelően rendszerezik, kérdéseket tesznek fel, összegeznek –

mindezeken keresztül önálló tanulóvá válnak.

Természetesen az IKTk nem alkalmazhatók mindenhol. Az áruk, infrastruktúrájuk,

energiaellátásuk, az Internet-hozzáférés (vezetékes vagy anélküli) mind olyan tényezők, amik

mutatják: a digitális szakadékot még korántsem nem hidaltuk át. Míg folyamatosan keresik a

módját annak, hogyan lehetnek az IKTk egyre nagyobb mértékben elérhetők az évtized

folyamán, sok helyen továbbra is a hagyományos módokon kell megszólítani sok-sok embert.

Ezen felül a helyi tudás fontossága a fenntarthatóság pedagógiájában oda vezet, hogy az

infokommunikációs rendszerek hatékony helyi használata a dinamikus fenntarthatóság

pedagógiájának része kell legyen: az új nemzedék aktívan megosztja tudását, nemcsak passzívan

befogadja azt, amit mások, másutt felraktak az Internetre vagy más IKT eszközre.

Az újságírók és a médiaszervezetek fontos szerepet játszanak a problémák bemutatása és a

fenntarthatóság különböző dimenziói és követelménye köztudatba való eljuttatása terén.

Részvételük segítheti az információkhoz, ismeretekhez és kommunikációs csatornákhoz való

hozzáférést, valamint az IKTk fejlesztési programokban való hatékony használatához szükséges

know-how és képességek fejlesztését. Ide tartozhat pl. helyi tartalmú rádió- és tévéműsorok

készítése pl. a nemi egyenjogúságról vagy a mindenki számára elérhető alapfokú oktatásról.

Nem-kormányzati szervezetek és hálózatok

Az Évtized meghirdetésével (2002 december)  a nevelők közösségének sok szereplője –

egyének, szervezetek, hálózatok – nagy lelkesedéssel és optimizmussal léptek színre, hogy

önkéntesként kivegyék részüket a Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized munkáiból.

Szakértelmet, időt, energiát, forrásokat (pénzügyieket is) hoztak magukkal. A Tanulás a

Fenntarthatóságért Évtized nemzeti megvalósulását nagymértékben befolyásolni fogja, hogy a

kormányok és döntéshozók miképpen tudnak gazdálkodni ezzel a felajánlással. A Tanulás a

Fenntarthatóságért Évtized sikerének kulcsa, hogy mennyi emberi erőforrást sikerül

összeszervezni, ideértve ezeket a lelkes önkénteseket, és azokat is, akik szintén részt tudnának

vállalni, de még nem jelentkeztek.

A partnerkapcsolatok kialakításának alapelvei

Ilyen hihetetlenül sok és sokféle lehetséges partner esetében nagy szükség van arra, hogy

különös figyelmet fordítsunk a hálózatokra és szövetségekre. Az alapelvek: 1. jövőkép, 2.

bemutató programok, 3. hálózatépítés

Jövőkép

A partnerek csak akkor tudják szerepüket betölteni a Tanulás a Fenntarthatóságért Évtizeddel

kapcsolatban terén, ha kétféle szempontból is pontos jövőképpel rendelkeznek. Ismerik 1. az

Évtized átfogó jövőképét, melynek szolgálatára minden partner elkötelezi magát; 2. a saját

kérdéseiknek, céljaiknak és programjaiknak megfelelő fenntarthatóság pedagógiája jövőképük is

kidolgozott.

Hálózatépítés

Mint láthattuk, a fenntartható fejlődés az élet és fejlődés szinte minden területét érinti. A

tanulás a fenntarthatóságért átsző minden nevelési struktúrát és helyzetet. A fenntarthatóság

pedagógiájában részt vevő partnereknek ezért kezdettől fogva nyitottnak kell lenniük kifelé,

keresniük kell a kapcsolatot más kezdeményezésekkel, programokkal, csoportokkal és

hálózatokkal, akik részt vehetnek a fenntarthatóság pedagógiájának további fejlesztésében és

megvalósításában. Különös figyelmet kell fordítani a nemzeti kormányokkal való

együttműködésre azok központi szervező ereje és forrásai miatt, valamint a civil társadalom

hálózataira, mivel ezek alulról építkező szervezetei juttathatják el és terjeszthetik ki a

fenntarthatóság pedagógiájának üzenetét a legalsó szintekre. E folyamatok segítése érdekében

érdemes az Évtized előkészítése során néhány szót ejtenünk a partnerkapcsolat-építés miértjéről

és hogyanjáról, és bemutatni e folyamat nemzetközi szintű modelljét.

Magánszféra

A nagyvállalatok gazdasági hatalmának és politikai befolyásának növekedése megerősíti

lehetséges hozzájárulásukat a fenntartható fejlődéshez és az arra gyakorolt hatásukat. A

nemzetközi kereskedelem hatalmas befolyással van a fenntarthatóságra. A tanulás a

fenntarthatóságért kiegyensúlyozott módon kell, hogy figyelembe vegye e gazdasági és

pénzügyi erőket, és képessé kell tennie a tanulókat arra, hogy olyan akciókat hajtsanak végre,

melyek fokozzák a köznek való elszámoltathatóságot és a felelősségteljes kereskedelmi

gyakorlatokat.

A Global Compact (www.unglobalcompact.org) az ENSZ főtitkárának nemzetközi

kezdeményezése, mely keretet kínál a kibontakozó felelős vállalati polgárságnak, kapcsolatot

teremt a vállalatok és az ENSZ szervezetei között, és a dolgozók és a civil szervezetek között,

hogy segítsék az emberi jogokkal, munkával és környezettel kapcsolatos alapelvek

érvényesülését.

A fenntarthatóság megköveteli sok különböző tényező – az emberiség kulturális, társadalmi

és gazdasági szükségletei, az emberiségnek otthont adó természetes környezet megóvásának

sürgető parancsa – dinamikus egyensúlyát. A valódi cél, hogy mindenki életminőségét

javítsuk, újragondolva és újraalakítva életmódunkat egy fenntartható jövő érdekében, melyben

mindenki – elsősorban a mai szegények – békében élhet a létünket biztosító ökoszisztémák

eltartóképességének határain belül.

Az üzleti vállalkozások fenntartható menedzsment rendszerei kiváló lehetőséget kínálnak

arra, hogy közelebb kerüljünk a fenti célokhoz. A technológia megújítása és a környezetbarát

termelési mód minden felelősen gondolkozó vállalat munkatervében kell, hogy szerepeljen,

akárcsak a munkahelyteremtés és a dolgozók és a környező közösségek nevelése, képzése.

A műszaki és más szakképzési intézményekből kikerülő fiataloknak kulcsszerepük van a

jelenlegi problémák – pl. a környezetkárosítás -- megoldásainak felfedezésében és

megvalósításában, ezért tudatában kell lenniük a fenntarthatóság fogalmának és kihívásának.

Ők a kapocs a természet és a technika, a gazdaság és társadalom között, és kulcsszerepet

játszanak abban, hogy egy társadalom képes legyen megoldani környezettel és fejlődéssel

kapcsolatos problémáit.

A fő feladat: az életminőség javítása hatékony termelés, a természeti erőforrások ésszerű

használata, a hulladék csökkentése és a szolgáltatások fejlesztése révén. Mindez megköveteli

a kormányok, az üzletemberek, a műszaki szakértők, a közösségek és a családok közös

elkötelezettségét.

Etikai alapelvek

Gyakran elfeledkezünk a fenntarthatóság etikai vonatkozásairól. Pedig azáltal, hogy a jelen

és jövő nemzedékek kapcsolatát érinti, a „a jövő etikája” végiggondolása alapvető fontosságú.

Különösen fontos ez korunkban, mikor a biotechnológia eredményei széleskörű köz- és politikai

vitákat váltottak ki, mikor a globalizáció folyamatai etikai kihívások és dilemmák sorozatát

hívták életre. Mindezek figyelembevételével az UNESCO egyik fő stratégiai feladata éppen a

fenntartható tudományos és technológiai fejlődésnek határokat szabó etikai normák, elvek és

szabályok kidolgozása.

A UNESCO hozzájárulása a Föld Chartához (Earth Charter)

Napjaink nemzetközi közössége számára a Föld Charta tartalmazza egy igazságos,

fenntartható és békés világtársadalom építésének alapelveit.

A Föld Charta integrált megközelítésben foglalkozik azon összefonódó problémákkal,

melyekkel a világ közössége szembesül. Etikai keret, mely tartalmazza az élők közössége, az

ökológiai rendszerek épsége, a társadalmi és gazdasági igazságosság és egyenjogúság, a

demokrácia, a szegénység enyhítése, az erőszakmentesség és a béke eszméi iránti tiszteletet,

felelősségtudatot és elkötelezettséget.

Része annak a folyamatnak, ami 1987-ben a Környezeti és Fejlesztési Világbizottság

(Brundtland-bizottság) felhívásával kezdődött, ami a fenntartható fejlődés új etikai kódexének

kidolgozását szorgalmazza, és az 1992-es riói Föld Csúcstalálkozó befejezetlen folyamatával

folytatódik, ahol megpróbálták kidolgozni a fenntarthatóság etikai kereteit.

2003-ban az UNESCO elhatározta:

- elismeri a Föld Chartát a fenntarthatóság mérvadó etikai keretének; elismeri, hogy kifejtett

etikai alapelvei, céljai és tartalma egybeesnek a UNESCO 2002-2007-es középtávú

stratégiájában kifejtett jövőképpel.

- megerősíti, hogy a tagállamok a nevelés eszközként szándékoznak használni a Föld Chartát,

főleg az ENSZ Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized keretében.

Magas színvonalú nevelés

A magas színvonalú nevelés a fenntartható fejlődés alapfeltétele.

A tanulás a fenntarthatóságért néhány fő területe, melyek tükrözik a célok és célcsoportok

széles skáláját:

- az alapfokú oktatás/nevelés javítása;

- létező nevelési programok átformálása, hogy jobban megfeleljenek a fenntarthatóság

pedagógiája által támasztott követelményeknek, minden szinten;

- a fenntarthatóság-tudatosság és megértés fejlesztése széles körben

- tréningek

- a felsőoktatás bekapcsolása

Nevelés: tegyük valósággá az elvontat!

Elvont fogalmak valósággá váltása, egyének és közösségek képessé tétele arra, hogy egy

fenntartható jövőért dolgozzanak, lényegét tekintve nevelési vállalkozás. Az emberiség

fenntartható fejlődése megteremtésének a 2002-es Fenntartható Fejlődés Világtalálkozó által

megfogalmazott négy alapelve megegyezik a nevelés a Delors jelentésben megfogalmazott négy

oszlopával.

A fenntartható fejlődés megvalósítása megköveteli:

- a kihívás felismerését;

- a közös felelősségvállalást és az építő együttműködést;

- a határozott cselekvést;

- az emberi méltóság egyetemességét.

A nevelés célja a következő készségek kifejlesztése:

- megtanulni tudni;

- megtanulni együttélni;

- megtanulni cselekedni;

- megtanulni élni.

A nevelés tehát a fenntartható fejlődés felé történő átmenet elsődleges eszköze. Fejleszti az

emberek képességét arra, hogy közösségi jövőképüket valóra váltsák. A nevelés nemcsak

elméleti és gyakorlati készségeket fejleszt: ösztönzést, igazolást és közösségi támogatást is ad a

célok követéséhez és a képességek használatához. A nemzetek közösségének szilárd

meggyőződése, hogy -- a nevelésen keresztül -- segítenünk kell a fenntartható jövő érdekében

nélkülözhetetlen értékrend, viselkedésformák és életmódok érvényre jutását. A

fenntarthatóságért tanulást ma úgy tekintjük, mint azon tanulási folyamatot, melynek célja, hogy

döntéseink tekintettel legyenek minden közösség jövőbeli gazdasági és ökológiai viszonyaira és

egyenjogúságukra. A nevelés legfőbb feladata e jövőre irányuló gondolkodás képességének

kifejlesztése.

Magas színvonalú nevelés

A Oktatást Mindenkinek és az Ezredfordulós Fejlesztési Célok jelentették meg nemzetközi

fejlesztési céljai között a magas színvonalú nevelést. Nincs értelme nevelést létrehozni minőségi

követelmények nélkül. Tévhit, hogy előbb legyen bármi, aztán törekedjünk a minőségre –

mindkettőt meg lehet célozni egyszerre. Hosszas viták tárgya, mit is fed a magas színvonalú

nevelés.

„ A minőség dinamikus fogalommá vált, aminek folytonosan alkalmazkodnia kell egy

világhoz, melynek társadalmai mélyreható társadalmi és gazdasági átalakulásokon mennek

keresztül. Egyre fontosabbá válik a jövőorientált gondolkodás. A régi minőség-fogalmak ma már

nem elegendőek…. A különböző helyzetek ellenére sok a közös elem a magas színvonalú nevelési

törekvésekben, melyek célja, hogy mindenkit – férfiakat, nőket egyaránt – teljes mértékben

résztvevő tagjaivá tegyen saját közösségeiknek, így a világközösségnek is” (Miniszteri

Kerekasztal a magas színvonalú nevelésről, UNESCO, 2003. 1.o.)

A magas színvonalú nevelés jelenleg érvényes, különböző, kulturálisan megfelelő formában

megvalósítható fontos jellemzői:

A magas színvonalú nevelés

- támogatja a jogokra alapozott megközelítést minden nevelési törekvés esetében. A

neveléshez való jog emberi jog, ezért a magas színvonalú nevelés minden emberi jog támogatója.

- a Nevelést Mindenkinek! négy oszlopára épül -- megtanulni tudni, megtanulni együttélni,

megtanulni cselekedni, megtanulni élni (Delors et al. 1996);

- a tanulót egyéniségnek, egy család tagjának, egy közösség tagjának és egyben

világpolgárnak tekinti, és az a célja, hogy az egyén képességeit e négy szerep mindegyikében

fejlessze;

- egy fenntartható világ eszméjét támogatja és közvetíti, egy olyan világét, melyben

igazságosság, egyenjogúság és béke uralkodik, ahol az emberek törődnek a környezetükkel, hogy

ezzel segítség a nemzedékek közti egyenjogúságot;

- figyelembe veszi az adott hely társadalmi, gazdasági és környezeti összefüggéseit, és úgy

tervezi a tantervet vagy nevelési programot, hogy az tükrözze ezeket a helyi sajátságokat. A

magas színvonalú nevelés a helyben élők számára fontos és kulturálisan megfelelő;

- épít a múltra (pl. a bennszülöttek hagyományos tudására), fontos a jelen szempontjából és a

jövőre készíti fel az embereket;

- ismereteket közöl, életrevaló készségeket, látásmódot, hozzáállást és értékrendet fejleszt;

- eszközöket biztosít a jelenlegi társadalom fenntarthatóbb társadalommá alakításához;

- mérhető.

Tudományos és kulturális dimenziók

Tudományos dimenziók

A fenntarthatóságra való átállás segítése nagy kihívás a tudomány és a technika számára. A

természet- és társadalomtudományok „közös nevezőre” hozása érdekében az UNESCO

támogatja a természetes erőforrások bölcs használatának és az ember és környezet kapcsolat jobb

megértésének több szempontú és tudományközi megközelítéseit. Információkkal segíti a

fenntarthatósági politikát és gyakorlatot.

Kulturális dimenziók

Az emberek hozzáállása és életmódja, nevelési programokra való nyitottsága, hogy

mennyiben érzik saját felelősségüknek a következő nemzedékek megfelelő jövőjének

biztosítását, a nemzeti és helyi vezetők a tudományos és kormányzati irányelvekre adott válasza

mind szorosan kapcsolódnak saját kulturális identitásukhoz és értékeikhez; a fenntarthatóság

iránti globális elkötelezettség egyetlen formája sem vezethet sikerre ezek felismerése nélkül.

Helyi hagyományok

A helyi hagyománykincs a sokféleség tárháza, a környezet és annak a jelen és jövő

nemzedékek érdekében való legjobb használatának kulcsa. Ha ezt a tudást bevisszük a tanulás

folyamatába, a tanulóknak alkalmat adunk arra, hogy tudományos elveket és társadalmi

ismereteket szerezzenek közvetlen környezetükből, erősítve ezzel az iskola és a közösség

kapcsolatát, a külső és belső eredetű tudás összekapcsolódását. A helyi tudás szorosan kötődik

ahhoz, hogyan fejeződik ki a helyi nyelven; a helyi nyelvek használata az oktatásban – más

nyelvek mellett – olyan tényező, ami nemcsak a gyermekek egészséges kognitív fejlődését segíti,

de mindannak elismerését, alkalmazását és felhasználását is, ami közvetlenül a mindennapi

életben és a helyi közösségben sajátítható el.

Bemutató programok

A Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized végső célja, hogy sok ezernyi helyi fenntarthatósági

program gyakorlatban is megvalósuljon. Vagyis a fenntarthatóság pedagógiája nem magában

álló tevékenység, hanem be kell épülnie rengeteg konkrét tanulási (és élet-) helyzetbe. Ezek a

kezdeményezések további akciók katalizátoraiként járulnak hozzá az Évtized céljainak

megvalósításához; a közreműködő szervezetek és egyének a fenntartható fejlődés

világmozgalom szereplőivé válnak.

A „bemutató programok” olyan kezdeményezések, projektek vagy stratégiák, melyek

szorosan kötődnek a tanulás a fenntarthatóságért elveihez, jó gyakorlatot mutatnak be, ötleteket

adnak és hozzájárulnak politikák fejlesztéséhez.

A bemutató programok:

1. a fenntarthatóság tanulási és nevelési dimenzióira összpontosítanak;

2. innovatívak. Új, kreatív megoldási lehetőségeket kínálnak közös problémákra, pl.:

- a helyi fenntarthatóság kulcskérdései meghatározásának módjai;

- a megfelelő tanítási és tanulási stratégiák alkalmazásának folyamata;

- a tanulási helyzet és a helyi közösség közti kapcsolat erősítésének módjai;

- a helyi tudás és kultúra beépítésének módjai;

- olyan tantervfejlesztési folyamatokat, amik segítik egy helyben fontos és értelmes tartalom

kialakítása;

- kiinduló pontként szolgálhatnak a fenntarthatóság pedagógiája leghatékonyabb

megvalósításához

3. valóban tesznek valamit. Pozitív, kimutatható hatásuk van a megcélzott személyek,

csoportok vagy közösségek életkörülményeire, életminőségére. Igyekeznek áthidalni a

különböző társadalmi szektorok és szereplők közti szakadékokat, és befogadják mindazokat az új

partnereket, akik szeretnének bekapcsolódni a megvalósításba.

4. hatásuk fenntartható. Az életkörülmények fenntartható javításához járulnak hozzá.

Terveikben és megvalósításukban egyaránt kimutathatók a fenntarthatóság gazdasági, társadalmi,

kulturális és környezeti vonatkozásai és azok összefonódottsága.

5. Példaként szolgálhatnak. Hatékony módszertant kínálnak a tudományközi és szektorközi

együttműködéshez. Modellként szolgálnak másoknak, máshol stratégia- és kezdeményezés-

fejlesztéshez.

6. valamiféle értékelést is kínálnak. Értékelhetők és értékelték is őket az innovativitás, siker

és fenntarthatóság szempontjai szerint, szakértők és az érintettek egyaránt.

E bemutató programok mindegyikének tartalmaznia kell, az adott helyzetben megfelelően:

- a helyi fenntarthatóság kulcskérdései meghatározásának módjait;

- a megfelelő tanítási és tanulási stratégiák alkalmazásának folyamatát;

- a tanulási helyzet (iskola, felnőttképzés, stb) és a helyi közösség közti kapcsolat

erősítésének módjait;

- a helyi tudás és kultúra beépítésének módjait;

- olyan tantervfejlesztési folyamatokat, amik segítik egy helyben fontos és értelmes tartalom

kialakítását.

E bemutató programok forrásként szolgálhatnak a helyi fenntarthatóság pedagógiája

megvalósításával foglalkozó fórumoknak.