Az uralkodó

Az

ur

al

ko

dó

JOE ABERCROMBIE

JOE

AB

ER

CR

OM

BIE

JOE ABERCROMBIE

Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomá-dok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagy-hatalmú királyát és trónörökösét, nagyobb fiát saját alattvalóinak cselszövéseterítette le.Yarvi, a kisebb fiú, a „félember”, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen,görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azon-ban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatábaindul, melyre halott apja helyett vezeti népét. De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társaiközül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen odavezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé…

az 1974. év utolsó napján született az angliai Lan-casterben egy irodalomtanár és egy szociológusgyermekeként. Gyermekkora legnagyobb részételképzelt világokban töltötte, és mire az iskoláivalvégzett, nagy gyakorlatot szerzett a képzelgésben.A nagyvárosba költözött, megtanult jó teát főzni,és vágó lett belőle a televíziónál. Dokumentum-filmeket s koncertfilmeket készített, többekközött az Iron Maidenről és a Coldplayről. De azéj sötétjében tovább képzelgett – így születettmeg 2006-ban első regénye, A penge maga. Mamár főállásban képzeleg az angliai Bath-ban, ahola feleségével, Lou-val, és három gyermekükkel,Grace-szel, Eve-vel és Teddyvel él.

George R. R. Martin

a Trónok harca írója

Fot

ó: L

ou A

berc

rom

bie

www.athenaeum.hu 3490 Ft

half_tabla_Layout 1 2/24/15 1:47 PM Page 1

JOE A BERCROMBIE

HALFA

KINGAz uralkodó

AT HE NA EU M

halfaking001-.indd 3 2015.02.23. 14:35

Grace-nek

…hiszen a józan észnél

hívebb barátot

bajosan lel bárki.

Részlet A Fenséges beszédéből, a Hávamálból

tAndoRi dezső FoRdításA

halfaking001-.indd 5 2015.02.23. 14:35

I. A FEKETE TRÓN

halfaking001-.indd 7 2015.02.23. 14:35

a F e k e t e t r ó n 9

a k ö z java

METSZŐ, VIHAROS SZÉL FÚJT A ZON A Z

estén, amikor Yarvi megtudta, hogy király lett.

Legalábbis fél király.

A gettföldiek fürkésző szélnek nevezték ezt a

süvítést, mert kikutatott és megtalált minden

keskeny rést, minden apró kulcslyukat, és Tenger Anya cson-

tig hatoló, fagyos leheletével töltötte meg a szobát, bármilyen

szorosan bújtak is össze az emberek, és bármilyen magasra

is rakták a tüzet.

Tépte Gundring anya kamrája szűk ablakainak tábláit is,

rázta még a vasalt ajtót is. Játszadozott a tűzhelyen lobogó

lángokkal, azok pedig mérgükben sercegve, pattogva ágaskod-

tak és lobbantak felé, közben pedig táncoló árnyat vetítettek a

falra: a gyökér fekete képét, amit Gundring anya a két göcsös

ujja között tartott a magasba.

– Hát ez?

A növény leginkább csak egy sárgöröngyre hasonlított, de

Yarvi tudta, hogy nem az.

halfaking001-.indd 9 2015.02.23. 14:35

10 H a l F a k i n g – a z u r a l k o d ó

– Feketenyelvgyökér.

– És mire használja ezt a miniszter, hercegem?

– A miniszter reméli, hogy ezt nem kell használnia soha.

Főzete színtelen, szagtalan és íztelen, de az egyik legerősebb

méreg.

Gundring anya félretette a gyökeret.

– Néha a miniszternek sötét és veszélyes tettekhez kell fo-

lyamodnia.

– Hogy megtalálja a kisebbik rosszat – bólintott Yarvi.

– És a köz javát szolgálja. Öt kérdésre öt helyes választ ad-

tál. – Gundring anya elismerő pillantást vetett a fiúra, Yarvi

pedig elpirult a büszkeségtől. Gettföld miniszterének elisme-

rése nehezen kiérdemelt és értékes kincs volt. – A miniszteri

vizsgán ennél könnyebb kérdéseket kapsz majd.

– A vizsga… – Yarvi idegesen dörzsölni kezdte a rossz ke-

zének görbe tenyerét az ép hüvelykujjával.

– Sikerülni fog.

– Ezt nem tudhatod biztosan.

– A miniszter mindig kételkedik…

– De mindig magabiztosnak tűnik – fejezte be a mondatot

a nő helyett a fiú.

– Látod? Ismerlek én! – Ez igaz is volt. Senki sem ismerte

Yarvit olyan jól, mint Gundring anya, még a saját családtagjai

sem. Azok főleg nem. – Az összes tanítványom közül a te eszed

vág a legjobban. Már az első kérdéssor után átmész a próbán.

– És nem leszek Yarvi herceg többé. – A fiú nem érzett mást

a gondolattól, csak megkönnyebbülést. – Nem lesz többé csa-

ládom, sem hercegi örökségem.

halfaking001-.indd 10 2015.02.23. 14:35

a F e k e t e t r ó n 11

– Yarvi testvér leszel, a családod pedig a miniszterek rend-

je. – Gundring anya elmosolyodott, a tűz fénye megtalálta a

ráncokat a szeme körül. – Az örökséged pedig a növények, a

könyvek és a halk szó lesznek. Ismered a múltat, jó tanácsot

adsz, gyógyítasz és igazat szólsz, tudod a titkokat, és elsimítod

az utat Béke Atya előtt, ahogyan én igyekeztem. Ennél pedig

nincsen nemesebb munka, bármit ordítoznak is a gyakorló-

téren az izomagyú bolondok.

– Azért a gyakorlótéren közöttük állva elég nehéz figyelmen

kívül hagyni azokat az izomagyú bolondokat.

– Ha! – Gundring anya felszívta a nyálát, és a tűzbe köpött.

– Ha leteszed a próbát, neked már csak betört fejet kötözni

kell oda menned, amikor eldurvul a játékuk. Egy nap pedig

majd tiéd lesz a botom. – Fejével a falnak támasztott, hosszú,

vastag fejű és lefelé vékonyodó, rovátkolt elfacél bot felé intett.

– Egy nap a Fekete Trón mellett ülsz majd, mint Yarvi atya.

– Yarvi atya! – A fiú megborzongott a gondolattól. – Nem

vagyok elég bölcs ahhoz. – Úgy értette, nem elég bátor hozzá,

de nem volt elég bátor, hogy ezt bevallja.

– A bölcsesség tanulással megszerezhető, hercegem.

Yarvi a tűz fényébe emelte nyomorék kezét.

– És mi van a kezemmel? Az is megszerezhető tanulással?

– Egy kéztől valóban megfosztottak téged az istenek, de

adtak helyébe több, ritkább javat.

A fiú keserűen felkacagott.

– A szép énekhangomra gondolsz?

– Arra is, miért ne? És az éles eszedre, az együtt érző kész sé-

gedre, és az erődre. Ez nem az az erő, ami egy királyt naggyá

halfaking001-.indd 11 2015.02.23. 14:35

12 H a l F a k i n g – a z u r a l k o d ó

tesz, de olyan, ami egy kiváló miniszternek kell. Yarvi, téged

megérintett Béke Atya ujja. Soha ne feledd: erős férfiból sok

van, bölcsből csak kevés.

– Biztosan ezért alkalmasabbak a nők miniszternek.

– És ezért főznek finomabb teát. – Gundring ajkához emelte

a csészét, amit Yarvi minden este odavitt neki, belekortyolt a

teába, és újra elismerően bólintott. – De neked a teafőzéshez

is nagy tehetséged van.

– Ez ám a hősi feladat! De gondolom, nem dicsérsz majd

ennyit, amikor Yarvi hercegből Yarvi testvérré változom.

– Dicsérlek, ha megérdemled. Ha nem, akkor pedig farba

billentelek.

Yarvi felsóhajtott.

– Van, ami soha nem változik.

– Most lássuk a történelmet! – Gundring anya levett egy

vörösen és zölden csillogó kövekkel kirakott gerincű könyvet

a polcról.

– Most? Mikor reggel Nap Anyával kell kelnem, hogy meg-

etessem a galambjaidat? Reméltem, hogy kialhatom magam,

mielőtt…

– Majd hagylak aludni, ha letetted a vizsgád!

– Úgysem fogsz.

– Nem, tényleg nem foglak. – A nő megnyalta az ujja be-

gyét, és lapozott. A régi papír ropogott a könyvben. – Mondd

meg nekem, hercegem, hány darabba törték az elfek az istent?

– Négyszáz és kilenc darabba. Így lett a négyszáz alsó isten,

a hat felső isten, az első férfi és az első nő, valamint a Halál,

halfaking001-.indd 12 2015.02.23. 14:35

a F e k e t e t r ó n 13

aki a végső ajtót őrzi. De ez inkább az imamondó dolga, nem

a miniszteré!

Gundring anya csettintett egyet a nyelvével.

– A miniszter dolga minden tudás, mert amiről nem tudsz,

azt befolyásolni sem tudod. Sorold fel a hat felső istent!

– Tenger Anya és Föld Atya, Nap Anya és Hold Atya, Há-

ború Anya és…

Ekkor kivágódott az ajtó, a fürkésző szél betolult a terem-

be, a tűzhelyben a lángok éppen olyan hirtelen megugrottak,

mint ahogy Yarvi ijedtében, a táncoló lángjuk megcsillant a

polcokon álló száz meg száz fiolán és poháron. A lépcsőn egy

széles vállú alak dübörgött felfelé, mögötte úgy lengtek a szá-

radni kiaggatott növények, mint az akasztott emberek a fán.

Yarvi nagybátyja volt az, Odem. Haját az esővíz a homlo-

kára tapasztotta, mellkasa zihált. Tágra nyílt szemét a fiúra

meresztette, és kinyitotta a száját, de nem jött ki szó a torkán.

Yarvinak nem volt szüksége a híres együttérzőkészségére,

hogy lássa: a férfi rossz híreket hozott.

– Mi történt? – kérdezte rekedten. A torkát elszorította a

félelem.

Nagybátyja térdre ereszkedett, kezével megtámaszkodott a

ragacsos szalmán, lehajtotta a fejét, és reszelős hangon, hal-

kan egyetlen szót szólt csak.

– Királyom!

Yarvi pedig tudta, hogy az apja és a bátyja meghalt.

halfaking001-.indd 13 2015.02.23. 14:35

14 H a l F a k i n g – a z u r a l k o d ó

k ö t e l e s s é g

NEM TŰNTEK HALOTTNAK.

Csak nagyon fehérek voltak, kiterítve a hideg kő-

asztalon, a hideg szobában, vállig felhúzott ha-

lotti lepel alatt, csillogó, csupasz karddal a mell-

kasukon. Yarvi azt várta, hogy a bátyja elhúzza a

száját álmában, hogy az apja kinyitja a szemét, és az ismerős,

rosszalló tekintetével végigméri őt. De hiába várta, és hiába

várná már örökké.

A Halál kinyitotta előttük a végső ajtót, amin keresztül még

soha senki nem tért vissza.

– Hogyan történt? – szólalt meg Yarvi anyja az ajtóban.

A hangja határozott és erős volt, mint mindig.

– Tőrbe csalták őket, királyném – válaszolta morogva

Odem.

– Nem vagyok már királyné.

– Hát persze… sajnálom, Laithlin.

Yarvi kinyújtotta a kezét, és megérintette az apja vállát.

Hideg volt, nagyon hideg. Azon gondolkodott, mikor érin-

halfaking001-.indd 14 2015.02.23. 14:35

a F e k e t e t r ó n 15

tette meg utoljára őt, ha egyáltalán hozzáért valaha életében.

A legutóbbi komolyabb beszélgetésükre még emlékezett, pedig

az is hónapokkal azelőtt történt.

A férfi sarlót és fejszét forgat, mondta neki akkor az apja.

A férfi evezőt húz és csomót szorít. De ami a legfontosabb:

a férfi tartja a pajzsot. Csatasorban áll. Nem hagyja el a

szárnysegédjét. Milyen férfi az, aki ezekre nem képes?

Nem én akartam fél kezet, vágta rá Yarvi, és újra, mint oly

sokszor, a szégyen és a harag közötti kopár mezsgyén találta

magát.

Nem én akartam fél fiat!

És most Uthrik király halott volt, a sebtében bevett Kirá-

lyi Fejpánt pedig már Yarvi homlokára nehezedett, méghoz-

zá sokkal nagyobb súllyal, mint az a vékony aranygyűrűtől

elvárható lett volna.

– Azt kérdeztem, hogyan haltak meg! – szólt a fiú anyja.

– Béketárgyalásra mentek Grom-gil-Gormhoz.

– Az átkozott vanszternéppel soha nem köthetünk békét

– hallatszott Laithlin Választott Pajzsának, Huriknak dörgő

hangja.

– Bosszút kell állnunk – jelentette ki Yarvi anyja.

A fiú nagybátyja viszont igyekezett csendesíteni a közelgő

vihart.

– Gyászolni azért csak van idő – szólt. – A főkirály megtil-

totta a nyílt háborúskodást, amíg…

– Bosszút akarok! – A nő hangja éles és csikorgó volt, akár

az egymáson őrlődő üvegszilánkoké. – Villámgyorsat és tűz-

forrót.

halfaking001-.indd 15 2015.02.23. 14:35

16 H a l F a k i n g – a z u r a l k o d ó

Yarvi a bátyja holttestére pillantott. Ő villámgyors volt, és

tűzforró. Már nem az. Erős, szögletes áll, vastag nyak, az ap-

jáéhoz hasonló, fekete szakáll első nyomai már az arcán. Nem

is különbözhetett volna jobban Yarvitól, a fiú mégis úgy gon-

dolta, a bátyja szerette őt a maga durva módján, még akkor

is, ha a vállveregetése csak kis híján volt hátba verés. Olyan

szeretettel tekintett őrá, amit azok iránt érez az ember, akik

örökké gyengébbek, alávalóbbak nála.

– Bosszút! – dördült fel Hurik. – A vanszternép megfizet

ezért!

– Fenébe a vanszternéppel! – vágta rá Yarvi anyja. – A sa-

ját népünket kell engedelmességre bírnunk. Meg kell mutat-

nunk nekik, hogy az új királyuk kemény, akár az acél. Ha a

nép boldogan térdepel már előtte, akkor gyászolhatsz majd,

míg Tenger Anya megárad a könnyeidtől.

Yarvi nagybátyja gondterhelten felsóhajtott.

– Legyen hát bosszú! De vajon ő készen áll? Nem harcosnak

való ő, Laithlin, és…

– Harcolnia kell, akár készen áll, akár nem – közölte hatá-

rozottan a fiú anyja. Yarvi már megszokta, hogy az emberek

úgy beszélnek róla a jelenlétében, mintha nemcsak nyomorék,

de süket is lenne. Úgy tűnt, ezen a szokásukon az sem változ-

tatott, hogy most hirtelen hatalomra került. – Készíts elő egy

nagyszabású rablóhadjáratot!

– Hol támadjunk? – kérdezte Hurik.

– Csak az számít, hogy támadjunk. És most hagyj magunk-

ra!

halfaking001-.indd 16 2015.02.23. 14:35

a F e k e t e t r ó n 17

Yarvi hallotta, hogy az ajtó becsukódik, majd az anyja lép-

tei kopogtak a hideg kőpadlón.

– Ne sírj! – szólt rá a nő, a fiú pedig csak ekkor vette észre,

hogy a szeme könnyben úszik. Megtörölte, szipogott egyet, és

elszégyellte magát. Gyakran szégyellte el magát.

Az anyja megmarkolta a vállát.

– Húzd ki magad, Yarvi!

– Elnézést kérek – mondta, és igyekezett kidülleszteni a

mellét, ahogyan a bátyja düllesztett volna a helyében. Gyak-

ran kért elnézést is.

– Te vagy a király! – Laithlin megigazította a fia ferde kö-

pönyegcsatját, megpróbálta lesimítani szőke, rövidre vágott,

mégis mindig kócos hajfürtjeit, majd hűvös ujjával megérin-

tette az arcát. – Egy király sosem kér elnézést. Fogd az apád

kardját! Neked kell vezetned a hadjáratot a vanszternép ellen!

Yarvi nyelt egyet. Már a hadjárat gondolatától is rettegés

töltötte el, nemhogy még vezessen is egyet!

Odem valószínűleg látta a rémületet az arcán.

– Én leszek a szárnysegéded, királyom. Mindig melletted

állok majd, pajzsom készenlétben. Megteszem, amit tudok,

hogy segítselek.

– Köszönöm neked – motyogta Yarvi. Ő nem akart mást,

csak elutazni Skekenlakba, letenni a miniszteri vizsgát, és ár-

nyak közé húzódva élni az egész életét. Nem a középpontban,

a fényben, ahová most lökték. De ez a reménye szertefoszlott,

szétmállott, mint a rosszul kevert habarcs.

– Először rajtaütsz Grom-gil-Gormon, bosszúból azért,

halfaking001-.indd 17 2015.02.23. 14:35

18 H a l F a k i n g – a z u r a l k o d ó

amit tett, azután pedig feleségül veszed az unokatestvéredet

– jelentette ki Laithlin.

A fia szóhoz sem jutott, csak bámult anyja acélkék szemé-

be. Kissé felfelé, mivel a nő valamivel még mindig magasabb

volt nála.

– Tessék?

Laithlin ujjai, amelyek eddig finoman simogatták az arcát,

most keményen megszorították az állát.

– Figyelj rám, Yarvi, figyelj jól! Most te vagy a király. Egyi-

künk sem ezt akarta, de ez a helyzet. Minden reményünk

benned van, te pedig a szakadék szélén egyensúlyozol. Az

emberek nem tisztelnek. Kevés a szövetségesed. Össze kell

fognod a családunkat, ehhez pedig feleségül kell venned Odem

lányát, Isriunt, ahogyan a bátyád tette volna. Megbeszéltük,

megegyeztünk.

Yarvi nagybátyja, Odem azonnal igyekezett a fagyos kije-

lentést feloldani a melegségével.

– A legnagyobb örömömre szolgálna, királyom, ha apósod-

ként állhatnék melletted, és a családjaink örökre egyesülné-

nek.

A fiúnak feltűnt, hogy Isriun érzelmeiről senki sem szólt

egy szót sem. Ahogyan az övéiről sem.

– De…

Az anyja összevonta a szemöldökét. Yarvi látott már hősöket

összerezzenni ettől a tekintettől, és ő nem volt hős.

– Engem feleségül ígértek Uthil nagybátyádhoz, akinek

fegyverforgató tehetségéről még ma is mesélnek a harcosok.

Ő volt a trón várományosa… – hangja elcsuklott, mintha fájt

halfaking001-.indd 18 2015.02.23. 14:35

a F e k e t e t r ó n 19

volna erről beszélnie. – Amikor őt elnyelte Tenger Anya, és

üres sírhelyet emeltek neki a parton, hozzámentem helyette

az apádhoz. Elfojtottam az érzéseimet, és megtettem a köte-

lességemet. Ahogyan most neked kell.

Yarvi újra megnyerő külsejű bátyjának holttestére pillan-

tott, és az jutott eszébe, vajon hogyan képes az anyja ilyen

hideg fejjel tervezni a jövőt, amikor férje és fia ott fekszenek

kiterítve előtte.

– Te nem is siratod őket?

Laithlin arca hirtelen grimaszba rándult. A szépség és elő-

kelőség gondosan felöltött álarca egy pillanatra lehámlott róla,

az ajka megfeszült, a szeme kifordult, nyakán kidagadtak az

izmok. Yarvi egy szörnyű pillanatig nem tudta, hogy az anyja

meg fogja-e őt ütni, vagy zokogva összeroskad, de képtelen

lett volna eldönteni, melyik lehetőség riasztja jobban. Laithlin

remegve mély levegőt vett, hátrasimította egy arany hajfürtjét,

és máris a régi önmaga volt.

– Legalább egyikünk legyen férfi! – mondta, majd ezzel a

felséges megjegyzéssel megfordult, és kivonult a teremből.

Yarvi ökölbe szorította a kezét. Az egyiket legalábbis, má-

sik kezén pedig a hüvelykujját a másik ujjának görbe csonk-

jához nyomta.

– Köszönöm a bátorítást, anyám!

Gyakran volt mérges. De mindig csak akkor, amikor már

nem vette hasznát az indulatának.

Hallotta, hogy a nagybátyja közelebb lép hozzá, és halk,

nyugodt hangon megszólal, mintha egy félénk csikót akarna

megnyugtatni.

halfaking001-.indd 19 2015.02.23. 14:35

20 H a l F a k i n g – a z u r a l k o d ó

– Tudod, hogy az anyád szeret téged.

– Biztos vagy ebben?

– Erősnek kell lennie. Érted és az országért. Az apád em-

lékéért.

Yarvi az apja holttestéről a nagybátyjára nézett. Nagyon

hasonlítottak, mégis teljesen különbözőek voltak.

– Hála az isteneknek, hogy legalább te itt vagy – mondta.

A torka elszorult a gondolattól, hogy a családjának legalább

egy tagja az ő pártját fogta.

– Sajnálom, Yarvi. Őszintén sajnálom. – Odem a fiú vállá-

ra tette a kezét, szemében könny csillogott. – De Laithlinnek

igaza van. Azt kell tennünk, ami a legjobb Gettföld számára.

Az érzéseinket pedig el kell fojtanunk.

Yarvi kétségbeesetten felsóhajtott.

– Tudom.

Hiszen elfojtotta az érzéseit, mióta az eszét tudta.

halfaking001-.indd 20 2015.02.23. 14:35