„A bumerángeffektus". Az amerikai külpolitika és bevándorláspolitika összefüggései a Karib-medencében az 1960-as évekbenSzabó Éva Eszter

A z emberiség történelméhez szervesen hozzátartozó migráció sohasem játszott olyan meghatározó szerepet a világpolitikában, mint az elmúlt pár évtized­ben.1 Bár a vándorlással kapcsolatos közéleti és politikai viták legfőképpen a

XIX. századtól gyakran részesültek különleges figyelemben mind a kibocsátó, mind a befogadó országok belpolitikájában, mégis ritkán emelkedett ez a kérdéskör a nemzet­közi diplomácia szintjére. Valójában a migráció csak a XX. század második felében ke­rült a nemzetközi politikai aréna előterébe. A második világháború vége, az utolsó gyarmati birodalmak felbomlása és az új nemzetállamok születése, a harmadik világ folyamatos népességnövekedése és az ezzel együtt járó társadalmi és gazdasági prob­lémák, a szuperhatalmak hidegháborús ellentétei és távháborúi, valamint a globális piac munkaerőigénye és elmozdító hatása mind hozzájárultak a világtörténelemben mind ez idáig egyedülálló nagyságú és heterogenitású tömegek vándorlásának elindí­tásához. Ezt a jelentős népességmozgást továbbá soha nem tapasztalt mértékben segí­tette elő a közlekedés és a távközlés folyamatos fejlődése és kiszélesedése. A nemzet­közi vándorlás példátlan mérete és összetétele miatt így a nemzetközi kapcsolatokban és a tudományos világban egyaránt különleges szerepre tett szert. Mindez főként az 1960-as évektől volt igaz, amikor is Nyugat-Európába és az Egyesült Államokba töme­gesen özönlöttek vendégmunkások, s ugyanakkor a harmadik világból is egyre na­gyobb számban érkeztek bevándorlók. A nemzetközi migrációs tanulmányok és kuta­tások multidiszciplináris területének megszületése és gyors ütemű fejlődése kézzel fogható bizonyítékai annak, hogy az elmúlt évtizedek alatt milyen megkerülhetetlen nemzetközi kérdéssé nőtt a vándorlás. Még nagyobb jelentőséggel bír az a tény, hogy sehol sincs kilátásban a fejlett országokban majdnem kivétel nélkül tapasztalható mig­rációs nyomások csökkenése,2 ez pedig azt jelenti, hogy e világméretű jelenség mögött meghúzódó erők, minták és törvényszerűségek megértése kiemelkedő fontosságú a kutatók és a politikai döntéshozók számára egyaránt.

2002. tél 87

Szabó Éva Eszter

A második világháború végétől kezdve a migrációelmélet lényegi változásokon és fej­lődésen ment keresztül, miközben a nemzetközi vándorlás dinamikájának megértésén és magyarázatán fáradoztak a kutatók. Sorra megkérdőjelezték a hagyományos megköze­lítéseket és újakat vezettek be, de egyik sem kerülhette meg a migráció területének legalapvetőbb problematikáját, nevezetesen multidiszciplináris jellegét. A nemzetközi vándorlással foglalkozó kutatók között egyaránt találhatunk szociológusokat, demográ­fusokat, közgazdászokat, jogtudósokat, politológusokat, történészeket és kulturális ant­ropológusokat, akik közül mindegyik a migrációnak arra a szegmensére vagy aspektu­sára koncentrál, amelyik a saját tudományágához áll legközelebb. Ha önmagukban még nem is ellentmondásosak a különböző migrációelméletek, amelyekhez a különféle tudo­mányágak kutatói folyamodnak nézeteik alátámasztása érdekében, akkor is eltérő irány­elvekhez vezethetnek, amikor a hivatalos migrációs politika alakítására kerül a sor. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy a különböző migrációelméletek és ezek tudományos értel­mezése a politikai döntéshozókat különböző vagy akár szemben álló eljárásmódokhoz is vezethetik.3 Ezért a migrációelméletek beható ismerete és összevetése mind a kutatók, mind pedig a döntéshozók számára fontos tanulságokkal szolgálhat. Ennek jegyében a következő oldalakon a migrációelmélet történetéről és fejlődéséről nyújtok áttekintést, összegzem minden egyes elmélet lényegét,4 és végül a jelenlegi irányzatok bemutatásán keresztül kiemelem azt az elméletet, amely doktori disszertációm központi tézisének, a bumerángeffektus-elmélet alapjának tekinthető.

A migrációelmélet születése és alapja: a húzó és taszító tényezcík modelljeAmint azt Lévai írja,5 kevés társadalomtudományi elmélet esetében határozható meg, mikor is keletkezett pontosan, de a migrációelmélet ezek egyike. Születése 1885-re nyúlik vissza, amikor a brit statisztikus és geográfus E. G. Ravenstein tanulmánya „The Laws of Migration" címmel megjelent a journal o f the Royal Statistical Sorirfyben.6 Ravenstein fektette le az alapjait annak, amit az „individuális helyváltoztatás" (indi­vidual relocation) klasszikus műfajának szoktak nevezni.7 Ennek alapján jött létre a húzó és' taszító tényezők modellje, azaz a klasszikus migrációelmélet8 (classical migrati­on theory), ami a legáltalánosabban elfogadott elméleti irányzattá vált a vándorlás okainak vizsgálatára. Ezen modell szerint a vándorlás elindítója az, hogy az emberek hogyan értékelik a kibocsátó ország taszító tényezőit (úgy mint túlnépesedés, munka- nélküliség, politikai elnyomás és/vagy vallási üldöztetés, természeti katasztrófák és/vagy járványok) és a befogadó ország húzó tényezőit (munkalehetőségek, munka­bér-különbségek, politikai és vallásszabadság). Ez a XIX. századi felfogás és modell határozta meg a nemzetközi vándorlási ügyekkel kapcsolatos közgondolkodást és

88 Külügyi Szemle

A bumerángeffektus

hivatalos hozzáállást egészen a második világháborúig, s még azt követően is érez­tette hatását.

A nemzetközi vándorlás szakértője, Aristide Zolberg9 a klasszikus migrációelmélet legjelentősebb hiányosságának azonban azt rója fel, hogy bár a húzó és taszító ténye­zők modellje elismerte és meg is jegyezte, hogy a nemzetállamok léte, valamint azok határigazgatási gyakorlata eltéríthetik vagy akár meg is állíthatják a migrációs hullá­mokat, elméleti kerete mégsem vizsgálta a határok migrációra gyakorolt hatását.10 így ez az elmélet nem tett különbséget a nemzeti határokon belüli és a nemzetközi határo­kon átívelő vándorlásokat meghatározó szabályok között. A határok és azok migráció­ra gyakorolt hatásának figyelmen kívül hagyása egy olyan elméleti hagyományt ered­ményezett, amely gyakorlatilag évtizedekig nem vette számba a vándorlás politikai, ill. törvényi szabályozást érintő oldalát. Néhány újabb migrációelmélettől sem idegen, hogy kihagyja a nemzetközi vándorlásnak ezt az alapvető jellegzetességét, de amint azt majd látni fogjuk, komoly próbálkozások történtek arra vonatkozóan, hogy a klasszikus modell keretein túllépjenek. A XX. század második felének, pontosabban az 1980-as évek elejének legdöntőbb elméleti fordulata az a felismerés volt, hogy „éppen az államok határigazgatási gyakorlata az, ami megkülönböztetett társadalmi folyamat­ként határozza meg a nemzetközi vándorlást. Ez a migráció alapvetően politikai jelle­géből adódik, ugyanis a folyamat nemcsak fizikai helyváltoztatással jár, hanem a tör­vénykezési rendszer és a hovatartozás megváltozásával is."11

Mikor a húzó,és taszító tényezők modelljének alapelveit és az egyes emberek elő­nyöket, hátrányokat érintő alapvető mérlegeléseit12 szembeállítjuk az empirikus bizo­nyítékokkal, az eredmények szintén azt támasztják alá, hogy ezek a tényezők szüksé­gesek, de nem elégségesek ahhoz, hogy automatikusan tömeges vándorlásokat indu­káljanak. Az empirikus bizonyítékok gyakran ellentmondanak annak az általánosan elfogadott nézetnek - amit például Paul Kennedy13 is vall -, hogy az olyan taszító té­nyezők, mint a nagymértékű népességnövekedés vagy a magas népsűrűség automati­kusan nagymértékű kivándorláshoz vezetnek.14 Hasonlóképpen az alacsony fokú gaz­dasági növekedés sem elegendő ok arra, hogy kivándorlást idézzen elő. Ha a gazdasá­gi megfontolások lennének a kivándorlást meghatározó elsődleges tényezők, akkor sokkal többen kéne, hogy vándoroljanak világszerte, mint amennyien valójában teszik, továbbá a migránsoknak a leginkább elszegényedett országokból kellene származ­niuk, márpedig egyáltalán nem ez a helyzet.1̂ Mivel a harmadik világban a népesség- növekedés okozta feszültségek rossz gazdasági körülményekkel párosulnak és a világ fejlődő és fejlett részei között a munkabér-különbségek szembeszökőek, voltaképpen az a meglepő, hogy évente pusztán 3-4 millió körül van azoknak az embereknek a szá­ma, akik elhagyják hazájukat. Ez nagyjából 4%-a a harmadik világ éves népességnöve­kedésének, ami mintegy 90 milliót tesz ki.16 Kétségtelen, hogy a húzó és taszító ténye­zők, valamint az egyes emberek helyzetmérlegelése hozzájárul a vándorlási hullámok

2002. tél 89

Szabó Eva Eszter

kialakulásához, de ezeknek a tényezőknek a fennállása nem okozza és nem irányítja automatikusan a tömeges vándorlásokat, ahogy ezt a klasszikus migrációelmélet su­gallja. Ennek az elképzelésnek a legsúlyosabb hibája, hogy figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a húzó és taszító tényezőktől függetlenül a nemzetállamok határigazga­tási gyakorlata dönti el végső soron, hogy egyáltalán létrejöhet-e nemzetközi vándor­lás.17 Hasonlóképpen a vándorok akkor és csak akkor válnak bevándorlókká vagy me­nekültekké, ha van olyan állam, amely elismeri őket annak és be is fogadja őket. A nemzetközi vándorlásnak erre az alapvető jellegzetességére a klasszikus migrációel­mélet nem szolgál magyarázattal.

Térjünk most rá a húzó és taszító tényezők modelljének továbbfejlesztett változataira, a migrációelméletek azon csoportjaira, amelyek ezen alapulnak és azokra, amelyek ezen túlmutatnak. Fenntartom, hogy a következő elméletek mindegyike a nemzetközi vándor­lás előfeltételeiként kezeli a húzó és taszító tényezők fennállását, bár mindegyik másképp és más mértékben teszi ezt. Mindenesetre a migráció kezdete, folyamata, sőt hanyatlása is annak tulajdonítható, hogy más-más tényezők dominálnak az egyes szakaszokban, és ezeket a szakaszokat saját szemszögükből magyarázhatják a különböző tudományágak képviselői. Bár a migrációelméleteknek négy különálló kategóriáját különböztettem meg, a nemzetközi vándorlás multidiszciplináris jellege miatt ezek között számtalan átfedési pont lehetséges, ami szintén megmagyarázza, hogy miért nincs a szakirodalomban egy­séges és koherens kategorizálás. Ennek ellenére ahelyett, hogy minden egyes elméletet külön kezeltem volna, megpróbáltam egy többé-kevésbé rendszeres áttekintést nyújtani a XX. század második felének migrációelméleti fejlődéséről, beleértve a legújabb elméleti irányzatokat is. Az elméleteket a közös szemszögük (gazdasági, történelmi-strukturális, szociológiai és politikai) alapján kategorizáltam, és a különböző elméleteket tartalmazó kategóriákon belül az egyes elméleteket aszerint vizsgáltam, hogy milyen mértékben ha­tározzák meg a nemzetközi vándorlás tanulmányozását. Fontos viszont kiemelni azt, hogy mindegyik elméletnek vannak támogatói attól függően, hogy melyik tudományágat kívánjuk vizsgálni. A tudományos világban együttesen vannak jelen, és hiába csökkent egyik vagy másik elmélet népszerűsége az elmúlt pár évtized alatt, egyiket sem tartják egészen idejétmúltnak. Mindemellett a legújabb irányzatok a különböző elméletek jelen­tős mértékű egységesülése felé mutatnak, még akkor is, ha mindmáig nem áll rendelke­zésünkre egy mindent felölelő, koherens elmélet.

A gazdasági migrációelméletek

A vándorlás gazdasági megközelítésének elméleti modelljei alkotják a legfejlettebb, leginkább kimunkált és kutatott migrációs elméleteket, amelyek a vándorlás mögött meghúzódó erők magyarázatát tűzték ki célul. Az elméletek ezen csoportja számotte­

90 Külügyi Szemle

,A bumerángeffektus

vően támaszkodik a klasszikus húzó és taszító tényezők modelljére és nagy hagyo­mánynak örvend. Ezen elméletek fejlődése felöleli az egyéni mérlegelés esélykülönb­ségekre adott válaszának tanulmányozását s a transznacionális kapitalista gazdaság dinamikájára adott reakciók számbavételét egyaránt. Főként a második világháborút követően, egészen a hetvenes évek közepéig játszott meghatározó szerepet a neo­klasszikus gazdaságtan és annak kiterjesztései. Ezek nyújtják a nemzetközi vándorlás talán legismertebb elméletét, amelyet eredetileg arra fejlesztettek ki, hogy a munkaerő­vándorlást a kapitalista gazdasági fejlődés folyamatának részeként értelmezze. A há­ború utáni időszakban a fejlett ipari társadalmak munkaerőhiánnyal küszködtek, melyre válaszul létrejöttek a vendégmunkás-programok, s ezzel egy időben lényeges növekedésnek indult a kivándorlás a harmadik világból is. Ezeknek az eseményeknek a fényében született meg ez az elméleti megközelítés, melynek egyik legjelentősebb tá­mogatója Michael Todaro v o lt.18 A neoklasszikus gazdasági elméleten (neoclassical econo­mic theory) belül a makroökonómiai elmélet19 azt állítja, hogy mind a belső, mind pe­dig a nemzetközi vándorlás elindítója a kibocsátó és a befogadó entitások munkaerő­kínálatának és munkaerőigényének különbségeiben, illetve a fennálló bérkülönbsé­gekben keresendő. A mikroökonómiai elmélet20 mindehhez hozzáteszi a migráció kö­vetkezményeinek az egyén általi mérlegelését. Eszerint egy adott munkaerőpiachoz kapcsolható várt előnyök és hátrányok fogják meghatározni, hogy a potenciális mig- ráns milyen úti célt választ. A neoklasszikus gazdasági modell alapján tehát a nemzet­közi vándorlás egyrészt a munkaerőpiacok kiegyensúlyozatlansága miatt indul meg, másrészt pedig a jövedelem maximalizálása érdekében végzett egyéni előnyök-hátrá- nyok kalkulációja miatt. Ha ez a helyzet, akkor a migráció kontrollálása érdekében a kormányzati politikának a migrációs folyam mindkét végén meglévő munkaerőpiac hozzáférhetőségének és fejlesztésének szabályozásán keresztül kellene hatást gyako­rolnia a vándorlás várható előnyeire és hátrányaira.

A fejlesztési vagy modernizációs elmélet (development or modernization theory) - amely szintén a hetvenes évek közepén vált népszerűvé és a gazdasági elméletek kép­viselői között mindmáig az - a neoklasszikus gazdaságelméletből merít, mikor a mig­rációt olyan népességmozgásként fogja fel, mely a kevésbé fejlett országokból a fejlet­tebb országokba, azaz a hagyományos társadalmakból a modern társadalmakba irá­nyul. Ezt a megközelítést számos kutató alkalmazta, akik között Richard Hofstetter ne­vét emelném ki.21 Ez az elmélet azt tartja, hogy a nemzetközi vándorlás kiváltó oka a kibocsátó országok fejletlenségében keresendő, ami egy csoportnyi húzó és taszító té­nyezőnek tulajdonítható a gazdasági okoktól egészen a politikai okokig, de a túlnépe­sedést, a gazdasági stagnálást, a nagymértékű munkanélküliséget és a szegénységet te­kinti a legmeghatározóbb vándorlást kiváltó oknak. Mivel az országok fejlettségi szint­jei közti egyenlőtlenségek okozzák a migrációt, a migrációs nyomás úgy csökkenthető, ha a kibocsátó országok gazdasági fejlődése a külföldi befektetések és a kereskedelem

2002. tél 91

Szabó Éva Eszter

fejlesztése révén fellendül. A migrációnak ezen a politikai irányelven történő megkö­zelítését a fejlesztési elmélet képviselői gyakran pártolják.

A nyolcvanas évek fejleménye volt az, hogy a neoklasszikus elmélet - és ezzel pár­huzamosan a fejlesztési elmélet - számára is kihívást jelentő új elmélet látott napvilá­got. Ez a „migráció új közgazdaságtana" elmélet („new economics of migration" theory) volt, amely többek között Oded Stark nevével kapcsolódott össze.22 Ez a megközelítés a migrációt nem az egyén jövedelmének maximalizálása érdekében hozott, munkaerő­piaci különbségek kihasználásán alapuló döntéseként értelmezi. Helyette a migrációt egy háztartás vagy család döntésének eredményeként fogja fel, mely azt a célt szolgál­ja, hogy a több, mint egy munkaerőpiacon való jelenléttel minimálisra csökkentsék a háztartás bevételeit veszélyeztető piaci kockázatokat legyen szó a munkaerő-, tőke-, biztosítási, vagy határidős piacról. Eszerint egy család tevékeny részese maradhat a he­lyi gazdaságnak, miközben egy külföldi gazdaságnak is a részesévé válik. Azok a csa­ládtagok, akik otthon maradnak és helyben dolgoznak, financiálisán támogathatják más családtagok kivándorlását, akik pedig cserébe átutalásokkal hozzájárulnak a csa­lád jövedelméhez, a helyi munkaerő- vagy egyéb piaci válságok idején pedig támogat­ják a családot. Ekképpen a „migráció új közgazdaságtana" elmélet a neoklasszikus gazdasági elmélettel szemben amellett érvel, hogy a vándorlás vonzó lehet számotte­vő munkabér-különbözetek nélkül is, sőt akkor is, ha a kibocsátó terület gazdasága fej­lődik. A migrációt tehát kiegészítő, alternatív családi jövedelemforrásnak tekinti, ami azonban egyúttal mentőmellényként is szolgálhat a család számára. így a migrációnak köszönhetően az egy háztartásba tartozó emberek együttesen az egyszerre több piacon való részvétellel minimalizálhatják a háztartás bevételeit veszélyeztető piaci kockáza­tokat úgy általában, és így leküzdhetik a különféle piaci válságokhoz kapcsolódó csa­ládi termelés korlátáit. Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a nemzetközi ván­dorlás azért indul meg, hogy ellensúlyozza a helyi piac tökéletlenségeit a származási országban. Ebben az esetben akkor a migráció ellenőrzése érdekében a származási or­szágok kormányzati politikájának nemcsak a munkaerőpiacra, hanem számos más piacra is hatást kell gyakorolnia.23

Az előző elméletekkel szemben Michael Piore24 1979-ben kidolgozta az ún. kettó's munkaerőpiac elméletet (dual labor market theory), ami a nyolcvanas években igencsak befolyásosnak bizonyult. Ez az elmélet nem a kibocsátó országok fejletlenségében vagy a munkaerő- és egyéb piaci tökéletlenségek kiküszöbölésére tett egyéni erőfeszí­tésekben látja a vándorlás okát, hanem a migrációt a fejlett ipari gazdaságok munka­erőigényének egyenes következményeként fogja fel. Ez alapján a nemzetközi vándor­lást sokkal inkább a befogadó ország munkaerőigényének húzó tényezője határozza meg, mint a kibocsátó ország munkaerő-kínálatának taszító tényezője. Ebből az követ­kezik, hogy a befogadó országok aktív toborzói a nemzetközi vándorlásnak, hiszen ez a tevékenységük az adott ország gazdaságának alapvető érdekét szolgálja. Olyan gaz­

92 Külügyi Szemle

A bumerángeffektus

daságokról van szó ugyanis, amelyek az ún. kettős munkaerőpiacon alapulnak. A munkaerőpiac azért kettős, mivel áll egyszer egy tőkeigényes szektorból, amelynek állandó és szakképzett munkaerőre van szüksége, valamint egy munkaerő-igényes szektorból, aminek éppen átmeneti és szakképzetlen munkaerőre van szüksége. A fej­lett ipari gazdaságoknak ezen túlmenően is kapcsolódik érdekük a bevándorláshoz, ugyanis a bevándorlóknak a munkaerőpiac és a társadalom alsó rétegeibe történő beáramlása garantálja azt a társadalmi mobilitást, ami a fejlett ipari társadalmaknak az alapvető értéke. Következésképp, a nemzetközi vándorlás a piacgazdasági kapcsola­tok természetes velejárója, amit a kormányok aligha tudnak befolyásolni, mivel ahhoz beható változtatásokra lenne szükség a gazdasági rendszerben.

Ezek a gazdasági elméletek, melyek azért születtek, hogy magyarázatot találjanak arra a kérdésre, hogy mi is indítja el a nemzetközi migrációt, sikerült bemutatniuk szá­mos, a húzó és taszító tényezők modellje mentén felsorakozó, egymást kiegészítő mo­tivációt. A munkaerő-piaci előnyök és hátrányok egyéni mérlegelése, a származási or­szágok fejletlensége, a családi jövedelmeket érintő kockázatok csökkentése a különfé­le piacokon, vagy a célországok munkaerő-toborzása a munkaerőigények kielégítése érdekében, mind egy összetett kép részei. Viszont a magyarázatok, melyekkel ezek a gazdasági elméletek szolgálnak, csak részigazságokat takarnak, mivel a fent említett motivációk szükségesek ugyan, de nem elégségesek ahhoz, hogy tömeges vándorláso­kat indítsanak be, ráadásul az empirikus bizonyítékok gyakran ellentmondanak ne­kik.25 Nem a legszegényebbek és leghátrányosabb helyzetben lévők teszik ki a legna­gyobb számban vándorok csoportját, hanem azok, akiknek rendelkezésére állnak a vándorláshoz szükséges források. Hasonlóképpen nem azok a családok vándorolnak, melyek a legsúlyosabb hazai piaci nehézségekkel néznek szembe, hiszen a helyi gaz­dasági tevékenységeknek bizonyos mértékig sikereseknek kell lenniük, ha egy háztar­tás tud arra vállalkozni, hogy egy családtagot útjára bocsásson. Ami a belső fejlődést illeti, rövid- és középtávon ez nem csökkenti a nemzetközi migrációs nyomást, sőt akár növelheti is azt a helyi gazdaságban bekövetkező elmozdító hatásoknak, valamint a fejlődést kísérő növekvő elvárásoknak eredményeként. Ráadásul a vándorlás nem áll le attól, hogy a munkabér-különbözetek gyakorlatilag eltűnnek vagy attól, hogy a be­fogadó ország munkaerőigénye lecsökken, hanem folytatódik még recesszió idején is.26 Ha van migrációs törvény, akkor az nem más, minthogy ha egy vándorlás egyszer elindult, akkor azt szinte lehetetlen leállítani27 és igen nehéz ellenőrizni, mivel idővel már önmagát generálja és önfenntartóvá válik.28 Ezeknek a gazdasági migrációs elmé­leteknek egyik legszembetűnőbb hiányossága az, hogy nem képesek megmagyarázni a hasonló fejlettségi szinten álló országokból elinduló tömeges vándorlások történelmi időzítésének különbségeit. De talán még lényegesebb az, hogy nem képesek számot adni a nemzetek és közösségek közötti bevándorlási eltérésekről, nevezetesen arról, hogy a hasonló gazdasági fejlettségű országok és közösségek migrációs hajlama szá­

2002. tél 93

Szabó Éva Eszter

mottevően különbözik. Hasonló húzó és taszító tényezők egyes országokban, illetve közösségekben kivándorláshoz vezethetnek, másokban pedig nem.29 Hogy megért­hessük a nemzetközi vándorlás ezen aspektusait, túl kell lépni a klasszikus modellen és ez az, amit a soron következő elméleteknek a strukturális perspektíva segítségével sikerült elérnie.

A történelmi-strukturális migráció elméletek

A hatvanas évek végén latin-amerikai társadalomtudósok és főként közgazdászok La- tin-Amerika krónikus szegénységét és fejletlenségét egy olyan világgazdasági rend­szer történelmi következményeként kezdték értelmezni, amely a gazdag központi or­szágok előnyét szolgálta a szegényebb, periférián elhelyezkedő országokkal szemben. Ezt a nézetet a függőségi elmélet (dependecy theory) képviselte, melynek legbefolyáso­sabb megnyilvánulása Fernando Henrique Cardoso és Enzo Faletto 1965 és 1967 között íródott könyve volt.30 Munkájuk eredményeként a függőségi elmélet jelentős mérték­ben hozzájárult a XX. század végének társadalomelméletéhez és komoly hatással volt nemcsak a közgazdaságtanra, hanem a történelemre, a szociológiára, a politológiára, az antropológiára és a nemzetközi vándorlás tanulmányozására is.

A migráció területén belül a hetvenes évek közepétől kezdődően a klasszikus mig­rációs modell és a gazdasági elméletek hiányosságai a nemzetközi migráció komplex folyamatát vizsgáló új megközelítéseknek adtak teret. Immanuel Wallerstein 1974-ben született műve31 volt az, amely számos szociológus teoretikust32 abba az irányba veze­tett, hogy a nemzetközi vándorlást ne a munkaerőpiac nemzeti gazdaságokon belüli kettéágazásából származó problémaként kezelje, hanem úgy tekintsen rá, mint egy­részt a világgazdasági rendszer szerkezetének következményére, másrészt mint egy olyan politikai elrendeződésnek az eredményére, amely a központi országoknak a periferikus, nem kapitalista társadalmakba történő piaci behatolásának, penetrációjá­nak a velejárója. Ez a folyamat a XVI. század óta fennáll és a globalizáció révén a XX. század végére elérte a világ minden egyes pontját. Az elmélet, amely ennek a megkö­zelítésnek az alapján vált ismertté a világrendszerek elmélet (world systems theory) ne­vet kapta, s eredetileg a fejlesztési elméleten alapult.33 Ez az elmélet a migrációnak azo­kat az aspektusait célozta meg, melyeket a pusztán gazdasági és a munkaerőpiac orientált elméletek figyelmen kívül hagytak.34

Amint arra az elismert gazdasági elméletek bírálói rámutattak, egy olyan világban, ahol az országok egyre inkább kölcsönösen függenek egymástól, a kibocsátó és befo­gadó országok gazdaságai, társadalmai, erőforrásai és kormányzati politikái már nem tekinthetők és nem vizsgálhatók különálló egységekként, melyeket csak a munkaerő­áramlás köt össze. A felek közötti erőforrásokban mutatkozó egyenlőtlenségek és ki-

94 Külügyi Szemle

A bumerángeffektus

egyensúlyozatlanságok - bár nyilvánvalóan lényeges tényezők - nem elégséges okai a migráció megindulásának. Robert Bach ezt a következőképpen fejti ki:

A migráció nem feltétlenül a sikertelen fejlesztési kísérletekből következik, hanem inkább egy bizonyos típusú politikai gazdaságtan keretein belül bekövetkező sikeres növekedésből. A regionális egyenlőtlenségek (...) nem a nem megfelelő figyelemből vagy a hiányos erőforrásokból származnak. Az egyenlőtlenségek strukturálisak abban az értelemben, hogy egy terület, szektor vagy csoport sikeres fejlődése hozzákapcsolódik és hozzá­járul egy másik terület vagy csoport rossz körülményeihez.

A strukturális megközelítés szerint a migrációt olyan egymással összefonódó kapcso­latrendszer részeként kell elképzelni, melyek egyetlen, regionális gazdasági rendszert alkotnak. A fejlett és fejletlen országok nem különálló egységek, hanem politikailag és közigazgatásilag is összekapcsolt részei egy egységes gazdasági munkamegosztásnak. Mint a migrációs áramlatok kiinduló- és célpontjai, ezek az államok nem egymástól el­szigetelt pontokat alkotnak (...), hanem egymás partnerei a gazdasági és társadalmi fej­lődés integrált mintájában. Eszerint a migráció legalább annyira következik az integrációból és a származási, valamint cél országok hasonlóságaiból, m in t ahogy ezek különbségeiből?5

Az eltérő jellegzetességek egyszerű egymás mellé rendelése önmagában nem elég ahhoz, hogy a migráció dinamikájának magyarázatául szolgáljon. Figyelembe kell venni a kibocsátó és a befogadó országok közti történelmi kapcsolatok jelentőségét, vagyis a migráció elindulását megelőző nemcsak gazdasági, hanem politikai, katonai, intézményes, szociális, kulturális, kommunikációs és közlekedési kapcsolatok történe­tével is számolni kell. Az ilyen jellegű kapcsolatok egy migrációs hullám alapjául szol­gálhatnak és kijelölhetik annak fő irányát. Különösen így van ez, ha a két migrációs pont közötti kapcsolatokat a penetráció36 jellemzi, avagy a központ behatolása a peri­féria gazdasági, politikai és intézményrendszerébe. A központi ország részéről a penet­ráció - ami lehet a gyarmati múlt, a neokolonizáció vagy a multinacionális cégek érde­keinek következménye - a periférián elhelyezkedő társadalmak strukturális egyen­súlyvesztéséhez vezet a kapitalista fejlődést történelmileg kísérő gazdasági és társadal­mi diszlokációkon keresztül. Ezek a kibocsátó országok politikai és gazdasági átstruk­turálásából fakadó diszlokációk megkerülhetetlenül vándorlást generálnak, hiszen egy gazdasági és társadalmi értelemben fogódzóját vesztett népesség kialakulásához ve­zetnek, melynek tagjai hajlamosak lesznek vándorolni. Ugyanakkor a korábbi kapcso­latok története és a célországgal fennálló aktuális összeköttetések meghatározzák a származási országból kiáramló migráció irányát. Ez azt jelenti, hogy a vándorlás nem feltétlenül irányul a lehető legközelebbi szomszéd vagy a legnagyobb munkabér-kü- lönbözettel rendelkező ország felé. A célország kiválasztásakor sokkal inkább az orszá­gok közötti történelmi kötelékek játszanak szerepet. A befogadó ország gazdasági pe­netrációjának és politikai beavatkozásának történelmi folyamatán keresztül kultúrája is bizonyos mértékig ismertté válik a kibocsátó ország polgárai körében. Egy kultúra

2002. tél 95

Szabó Éva Eszter

ismerete vonzó alternatívaként tüntetheti fel a migrációt, míg egy kultúra idegensége a vándorlás ellenében hathat, ez pedig magyarázatként szolgálhat a nemzetek közötti migrációs eltérésekre. Valójában, ahogy azt az empirikus adatok alátámasztják,37 a vándorlási útvonalak egybeesnek a nemzetközi javak és tőke áramlásával, valamint a politikai befolyás és beavatkozás forrásával, mely ezt a tőkeáramlást hivatott védel­mezni. A migrációáram természetesen a fentiekkel ellentétes irányú - a gazdasági ván­dorok és menekültek migrációja a perifériáról tart a központba. Eszerint tehát mivel a nemzetközi vándorlás az egyre szélesedő globális piac politikai és gazdasági szervező­désének a következménye, a kormányok kevéssé tudják befolyásolni a migrációt.38

A szociológiai migráció elméletek

A nyolcvanas évek a szociológiai nézőpont előtérbe kerülését s növekvő dominanciá­ját hozta. Lényege abban állt, hogy a nemzetközi migráció okainak, azaz elindulásának tanulmányozása helyett a vándorlás állandósulását állította a vizsgálódások közép­pontjába. A legfejlettebb elmélet, amely a migráció szociológiai aspektusát hangsú­lyozta a társadalmi hálózat elmélete (social network theory) volt. Ez a megközelítés szá­mos kutató, köztük például Douglas Massey munkájának eredményeként, jelentős em­pirikus adatokkal járult hozzá e világméretű jelenség jobb megértéséhez.39 A „terep­munkák", illetve tanulmányok rámutattak, hogy a migrációs döntések többségét cso­portok hozzák s nem pedig egyének az előnyök-hátrányok mérlegelése kapcsán - ami inkább kivételnek számít, semmint szabálynak. A nemzetközi migráció úgy működik, hogy kihasználja a bevándorlók alkotta társadalmi hálózatot, azaz a személyes kapcso­latokat, legyen az rokoni, baráti, közös származási vagy etnikai alapú. Ezek a társadal­mi hálózatok összekötik az aktuális bevándorlókat-, a korábbi bevándorlókat és a nem bevándorlókat a kibocsátó és a befogadó országokban. Ezen hálózatok megléte meg­könnyíti a vándorlást azáltal, hogy biztosítja a szükséges erőforrásokat és hátteret, ami csökkenti a hátrányokat és a kockázatokat s így vonzó alternatívává teszi a migrációt. Bach azt hangsúlyozza, hogy „a hálózatok nemcsak azt befolyásolják, hogy kiből lesz vándor, hanem azt is, hogy ki válik sikeressé külföldi tartózkodásának ideje alatt. Cse­rébe ez a siker a pénzátutalások révén hozzájárul az egész hálózat erőforrásainak a nö­veléséhez, ami további tagoknak teszi lehetővé a vándorlást."40 Ily módon a befogadó ország etnikai közösségei és a származási ország közösségei között folyamatosan erő­södő és terjedő kapcsolatok miatt a migráció önreprodukciós folyamattá válhat. Követ­kezésképpen a továbbiakban már nem a migráció eredeti indítékai fogják meghatároz­ni a nemzetközi mozgás dinamikáját, amely éppen emiatt folytatódhat a korábbi ösz­tönző tényezők (mint például a számottevő munkabér-különbözetek, a foglalkoztatott­sági arányok vagy a politikai elnyomás) hiánya ellenére is. Mivel a kormányok hatás­

96 Külügyi Szemle

A bumerángeffektus

köre41 kevéssé terjed ki a társadalmi hálózatok kialakulására és működésére, nagyon nehéz ellenőrizni a már megindult migrációs folyamokat, hiszen azok saját, belső di­namikájuk révén függetlenek a kormánypolitikától.

Közvetlenül a társadalmi hálózat elméletéből fejlődött ki az intézményes elmélet (ins­titutional theory),42 mely szerint ezeknek a hálózatoknak a léte a bevándorlókat támo­gató szervezetek, pl. a beilleszkedést segítő egyletek, csoportok térnyerésével jár együtt, s a migrációnak ez a fajta intézményesülése hozzájárul a nemzetközi vándorlás folyamatának állandósulásához és előmozdításához. A befogadó országokba adható vízumok kis száma, a nagy vízumigény a kibocsátó országokban és a korlátozások, melyek a többletigénytől védik a befogadó országokat, gyümölcsöző gazdasági lehető­ségeket teremtenek azoknak a szervezeteknek és vállalkozóknak, melyek megszerve­zik magát a bevándorlást akár legálisan, akár illegálisan, segítik az újonnan érkezette­ket, és gondoskodnak szükségleteikről. Hogy az ezekből a szolgáltatásokból adódó esetleges kizsákmányolásnak elejét vegyék, a folyamatba belépnek a humanitárius szervezetek is, hogy a legális és illegális bevándorlóknak egyaránt megvédjék a jogai­kat, és javítsanak a bánásmódon, amiben részesülnek. A migrációs társadalmi hálóza­tok növekedésével párhuzamosan ezek a szervezetek is jól ismertté válnak a bevándor­lók körében, és az újonnan érkezőknek köszönhetően ezek a szervezetek intézményi stabilitásra tesznek szert, ami pedig tovább erősíti a migrációt magát. Ahogy tehát a migráció egyre inkább intézményesül, a kivándorlás eredeti okai többé már nem ha­tározzák meg a migrációs áramlást. Ugyanakkor mivel az intézményesülés folyama­tát nehéz szabályozni, és az így jórészt független a kormánypolitikától, a befogadó or­szágoknak számottevő nehézségekkel kell szembenézniük a bevándorlás ellenőrzése területén.

A migrációs folyam állandósulását a kum ulatív okok elméletének (theory of cummula- tive causation)43 fényében is lehet vizsgálni. Gunnar Myrdal már 1957-ben lefektette ennek az elméletnek az alapjait, de alkalmazása csak az 1980-as évekre terjedt el széle­sebb körben. Az elmélet amellett érvel, hogy a migráció folyamata ún. kumulatív tár­sadalmi jelenség, mégpedig abban az értelemben, hogy mind a kibocsátó, mind a be­fogadó országban megváltoztatja a társadalmi környezetet, amelyben zajlik, és ebből fakadóan a további migráció még valószínűbbé válik. Miközben például a kibocsátó ország néhány háztartása részt vesz a migrációs folyamatban, és javítanak gazdasági helyzetükön, egyúttal növelik közösségük más háztartásaiban a relatív nélkülözés ér­zetét, s így növelik azok motivációját a vándorlásra. Ugyanakkor ahogy elterjed a ván­dorlás egy közösség életében, úgy változnak meg a kulturális értékek, illetve felfogá­sok, ami szintén a vándorlás motivációit erősíti. Hasonló módon, ahogy a befogadó or­szágban bizonyos állásokat egyre inkább bevándorlók töltenek be, úgy megy végbe egy olyan értékeltolódás, amelynek eredményeként a helybeliek még magasabb ará­nyú munkanélküliség idején se nagyon hajlandóak elvállalni ilyen „bevándorlómun-

2002. tél 97

Szabó Éva Eszter

kákát" - függetlenül attól, milyen munkáról is van szó. Bizonyos munkák „bevándor­lómunkának" történő társadalmi minősítése, majd pedig ezek elutasítása a hazai mun­kavállalók körében így igencsak megnehezíti a kormányok dolgát a munkaügyi ván­dorlás csökkentése területén, mivel a bevándorló munkaerő iránti igény nem feltétle­nül csökken a helyi munkanélküliség növekedésével egy időben. Ez annyit jelent, hogy a nemzetközi vándorlás társadalmi, gazdasági és kulturális következményei, valamint belső dinamikája a legjobb esetben is erőtlenné teszik a migráció ellenőrzésére és sza­bályozására hozott kormánydöntéseket a kibocsátó és a befogadó országban egyaránt. A migráció öntápláló jellegéből fakadóan a migrációs áramlat visszatartását célzó kor­mányintézkedések csak átmeneti eredményeket mutathatnak fel.

Az elméletek eddig említett három csoportja a klasszikus modellre támaszkodott, vagy egymástól különböző mértékben tovább is lépett azon. Az alapvető különbség köztük azonban abban áll, hogy míg a legtöbb gazdasági elmélet szerint44 a kormá­nyok a kibocsátó és a befogadó országok munkaerő-, ill. egyéb piacainak befolyásolá­sán keresztül ellenőrzésük alá tudják vonni a migrációt, addig a történelmi-strukturá­lis és a szociológiai migrációelméletek amellett érvelnek, hogy egy migrációs áramlat elindulását követően a vándorlás kontrollálására tett kormányintézkedések valójában nem vezetnek eredményre. A történelmi-strukturális és a szociológiai elméletek egyaránt úgy tekintenek a nemzetközi migrációra, mint egy olyan áramlatra, amely idővel bizonyos fokú stabilitásra és struktúrára tesz szert, és amelynek megvan a ma­ga feltartóztathatatlan dinamikája. Ez a belső dinamika vezet tartós nemzetközi mig­rációs rendszerek kialakulásához,45 melyek központi befogadó országokból és egy sor kibocsátó országból állnak, amelyeket a köztük lévő jelentős migrációs áramlat jelle­mez. Ezt az áramlatot pedig sokkal inkább az országok közti politikai és gazdasági kapcsolatok, semmint a földrajzi közelség határozza meg. Ugyancsak ez a belső dina­mika az, ami megnehezíti a migrációs folyamatba való beavatkozást, s amitől a ván­dorlás kontrollálását célzó kormányintézkedések igencsak hasztalannak, sikereik pe­dig tiszavirág-életűnek tűnnek.46

De vajon lehet-e függetleníteni a nemzetközi migráció bármelyik fent említett elmé­leti megközelítését a nemzetközi határok lététől, melyek igazgatása a nemzetállamok bel- és külpolitikai érdekeinek rendelődik alá? A szabad kereskedelem eszméjével és a globalizálódó világunkra jellemző szabad tőkeáramlással ellentétben az emberek or­szágok közti mozgása nem szabad.47 Bár általában véve a nemzetközi jog, különösen az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozata, megállapítja, hogy minden állampolgárnak jogá­ban áll országát elhagyni és másutt menedéket keresni,48 a más országba történő belé­pés joga viszont nincs hasonlóképpen garantálva, mivel minden szuverén államnak diszkrecionális joga eldönteni, hogy kit fogad be, és kit utasít el. A migrációs áramla­tokat meghatározza és egyúttal meg is szorítja az a politikai környezet, amelyben ki­bontakoznak. Emiatt a nemzetállamok által gyakorolt befogadási politika és belépteté­

s e Külügyi Szemle

„A bumerángefjaktus'

si szabályok, függetlenül attól, hogy átmenetiek vagy sem, nagymértékben befolyásol­ják a vándorlás folyamatát, és a nemzetközi migrációnak ezt az aspektusát a fent em­lített elméletek nem térképeztek fel.

A politikai migrációelméletek

Annak ellenére, hogy a nemzetközi vándorlás természetéből adódik, hogy számotte­vően befolyásolja az országok közti kapcsolatokat azáltal, hogy összeköti a kiindulási és a célterületeket, a nemzetközi migráció és a nemzetközi kapcsolatok összefüggései­nek tanulmányozása a migráció legkevésbé kutatott területét alkotja. A fenti elmélete­ket azért bírálják a politikai perspektíva képviselői, mert azok figyelmen kívül hagyják azt a szerepet, amit a kormányok migrációs politikája játszik a migrációs folyamatban annak a feltevésnek az alapján, hogy a nemzetközi népességmozgás olyan önszabályo­zó folyamat, melybe szinte reménytelen beleavatkozni.49 Az 1980-as évek elejétől azon­ban a migrációelméleti szakirodalom látótere kitágult a migrációs áramlatok politikai megközelítésének integrálásával, bár Aristide Zolberg és Michael Teitelbaunű0 művei­től eltekintve kevés rendszeres összehasonlító és elméleti munka került publikálásra eddig. A „közpolitikái" elmélet (public policy theory)51 - mely még mindig a legkevésbé kidolgozott és kutatott a migrációelméletek között - azt vizsgálja, hogy a fennálló migrációs törvények és politikák vagy a tisztán körülhatárolt, végrehajtható politikák hiánya hogyan támogatja, gátolja vagy téríti el a migrációs áramlatokat. Az elmélet szerint a beléptetési szabályok - úgymint a be- vagy kivándorlási politika, illetve a be- és kilépés szabályai - csak részben a gazdasági erők politikai megnyilvánulásai. A történelmi kötelékek, a kötelesség vagy bűntudat, az etnikai és/vagy kulturális vonzódás más nemzetek felé erősebb hatást gyakorolnak arra, hogy a kormányok mi szerint alakítják ki beléptetési szabályaikat. Ezen szabályok formálása, illetve az, hogy a kormányok miként reagálnak a munkaerőpiac igényeire, attól függ, hogy az emberek miként határozzák meg identitásukat és befogadókészségüket más nemzetek­kel szemben.52 Mindazonáltal a beléptetési szabályok jelentősége nem a hivatalosan előírt törvényes normákban és nem is a végrehajtási eljárásban érhető tetten. Ahogy Weiner írja, sokkal inkább az a helyzet, hogy „az írott szabályok összefonódnak az adminisztratív kapacitással, azzal, hogy az államok hajlandóak-e végrehajtani a tör-

jgymástói, valamint azzal, hogyvenyi nor V» n c r \ ryaz egyes államoknak fellépésük, viselkedésmódjuk kapcsán milyen reputációjuk van bizonyos helyzetekben."53 Ekképpen az adott kormány által megszabott beléptetési szabályok jól tükrözik a kormány migrációs politikája, valamint a bel- és külpolitikai érdekei közötti összefüggéseket, s ez a tény rávilágít a nemzetközi migráció erősen átpolitizált jellegére.

2002. tél 99

Szabó Éva Eszter

A migrációs politikák egyaránt vezethetnek konfliktushoz és együttműködéshez az államközi kapcsolatokban, hiszen a kibocsátó országok szempontjából a befogadó or­szág migrációs politikája valójában külpolitika. Ily módon viszont a nemzetközi ván­dorlás nemcsak a befogadó ország részéről, hanem a migrációs áramlat mindkét végén a külpolitika eszközévé válhat. A nagy bevándorlási folyamoktól való félelem követ­kezményeként a kivándorlást hatékonyan ellenőrizni képes kibocsátó országok enged­ményekhez juthatnak. Ez pedig azt jelenti, hogy a kibocsátó országok - melyeket ha­gyományosan a folyamat passzív résztvevőinek szoktak tartani - a kivándorlás terén nagyobb kontrollálási lehetőséggel rendelkezhetnek, mint ahogy azt általában hisszük. Hasonló módon a befogadó országok egyes külpolitikai lépései - mint a katonai, poli­tikai beavatkozások és ezek következményei - akaratlanul is nemzetközi vándorlást generálhatnak. Ráadásul a korábbi migrációk hatása, nevezetesen az, hogy a befogadó országban számottevő etnikai közösségek élnek, a származási és a célországokban egyaránt súlyos külpolitikai következményekkel járhat.54 Nem csoda, hogy a XX. szá­zad végére a nemzetközi migrációval kapcsolatos kérdések világszerte a legfontosabb politikai napirendi pontok közé kerültek. A migráció, a belpolitika és a külpolitika kö­zötti többirányú kapcsolatrendszer miatt nyilvánvalóvá vált, hogy a beléptetési szabá­lyok alakítása többé nem kezelhető pusztán egy ország belügyeként, mivel ezek a sza­bályok hatásukat bel- és külpolitikai téren egyaránt éreztetik. A „közpolitikái" elmélet szerint egy migrációs áramlat nagyságát, irányát és jellegét jelentős mértékben befolyá­solja az egyes államok be- és kiléptetési szabályrendszere, és ez éppúgy igaz a befoga­dó, mint a kibocsátó országokra. Ezért azt a tényt kihasználva, hogy az államoknak ko­moly tétjei forognak kockán a nemzetközi kapcsolatok területén, a kormányok közötti tárgyalásoknak meghatározó hatásuk lehet a nemzetközi vándorlásra.

A migrációelmélet aktuális irányzatai

A négy elméleti megközelítés, melyeket a nemzetközi vándorlás jobb megértése érde­kében dolgoztak ki, ugyanannak a jelenségnek különböző megvilágításait nyújtja. Mindegyik hozzájárul ahhoz, hogy jobban átlássuk a népességmozgások folyamatát és a hátterükben munkálkodó erőket, de saját eszközeivel egyik sem tudja az egész ván­dorlási folyamatot felölelni. A rendelkezésre álló elméletekkel az a probléma, hogy mi­közben megpróbálnak leírni egy önmagából fakadóan multidiszciplináris jelenséget, ezt többnyire az egyes tudományágak határai mentén, felszabdaltan teszik. A migrá­cióelméletek ilyen nagy száma valójában a nemzetközi vándorlás kérdéskörének összetettségére mutat rá, amiből viszont az következik, hogy bármelyik elmélethez for­duljunk is, az alkalmazott megközelítés csak részigazságokhoz vezethet, függetlenül azok jelentőségétől. Következésképp, mivel még nem született javaslat egy univerzális

7 00 Külügyi Szemle

A bumerángeffektus

és koherens migrációelméletre, a kutatóknak annak érdekében, hogy átfogó képet kap­hassanak a teljes migrációs folyamatról, először a rendelkezésükre álló elméleteket kell integrálniuk.

A hagyománynak megfelelően a négy különböző elméleti csoportot egymástól kü­lön kezelték, és a kutatók a saját hipotéziseikre koncentráltak, anélkül hogy az integrá­ció lehetséges módjait megfontolták volna. Mivel azonban a fenti elméletek többnyire nem ellentmondanak, hanem inkább kiegészítik egymást, és konvergens pontokat tar­talmaznak, a rendelkezésre álló elméletek szempontjainak integrálása nem tűnik irreá­lis vállalkozásnak.55 A kilencvenes évek elejétől kezdve fennáll egy olyan sokat ígérő irányzat, amely a migrációelméletek integrálását célozza a rendelkezésre álló empiri­kus bizonyítékok felhasználásán keresztül, ahogy azt Philip Yang és Hania Zlotnik munkája példázza 56 Ez az irányzat az egyéni és a strukturális szempontú megközelí­téseket egyaránt alkalmazza, mégpedig úgy, hogy magába foglalja a strukturális meg­szorítások egyéni döntésekre gyakorolt hatását éppúgy, mint a család- és a háztartás- szintű döntéshozatal fontosságát a strukturális kereteken belül. Mindemellett az or­szágspecifikus vándorlást a pusztán nemzeti vagy országok közti kontextus helyett re­gionális és globális perspektívába helyezi, így egy olyan folyamat elemzésének látókö­rét tágítja, ahol a többdimenziójú erők egyszerre hatnak egymásra a nemzeti és a nem­zetközi szinten egyaránt.57 Az integrált megközelítés további lényeges tulajdonsága, hogy a motivációs és a képességbeli változókkal egyaránt foglalkozik, mivel azt tartja, hogy a vándorlás egyrészt a migrációval kapcsolatos vágy következménye, másrészt pedig annak az eredménye, hogy valaki ezt képes is kivitelezni. Ez azt jelenti, hogy a motiváció (bel- és külgazdasági, történelmi-politikai és szociális tényezők) és a képes­ség (belső és külső migrációs források) együttesen alkotják a migrációhoz szükséges és elégséges feltételeket. Végül pedig, a strukturális tényezők közvetlen és közvetett ha­tásait nem szabad egymástól függetlenül, csak a közvetlenek tényezőkre koncentrálva vizsgálni. Ehelyett éppen a köztük lévő kapcsolat alapján kell őket tanulmányozni, és rendszerként kell rájuk tekinteni58

Egy olyan elméleti keret, amely ezeket a szempontokat követi, a nemzetközi migrá­ciós folyamat jobb megértését szolgálhatja, legyen aktuális kutatásunk akár országok közti, regionális vagy éppen globális látókörű. Jelenleg nyilvánvaló, hogy az elméleti kizárólagosság a legjobb esetben is csak részigazságokhoz vezethet. Ugyanakkor azt is fontos felismerni, hogy a rendelkezésünkre álló elméletek teljes integrálásához el­sőként elengedhetetlen a migrációelméletek kevésbé tanulmányozott területeinek tisztázása. Csakis ezután haladhat tovább az integráció a nemzetközi vándorlás egészét felölelő, átfogó elmélet felé. Ez annyit tesz, hogy az integrációs folyamat továb­bi fázisaiban a vándorlásnak azokat az aspektusait szükséges kimunkálni, amelyek eddig a migrációs kutatások perifériáján foglaltak helyet. Jelen dolgozat ezt a feladatot célozta meg.

2002. tél 101

Szabó Éva Eszter

A bumerángeffektus-elmélet

Azok a migrációt elindító és szabályozó erők, amelyeket a négy migrációelméleti cso­port leírt, alapvetően húzó és taszító tényezőket alkotnak, tehát a klasszikus migrációs modell teljes egészében nem vethető el.59 Ugyanakkor nem célszerű nagymértékben támaszkodni rá, vagy a háttér-információnál lényegesebb szerepet tulajdonítani neki. Ami a klasszikus modell továbbfejlesztett változatait illeti, az egyénközpontú megkö­zelítés hasonlít leginkább a húzó és taszító tényezők modelljére, míg ezeknek a ténye­zőknek a strukturális megközelítése - mely a vizsgált elméletek többségének közös vo­nása - döntő lépést jelent a migrációs folyamat jobb megértése felé. A különböző elmé­leti csoportok által leírt gazdasági, történelmi-strukturális, szociológiai és politikai té­nyezők a migráció alapvető mozgatóerőit képviselik, melyeket a köztük lévő átfedések miatt nem tanácsos a tudományágak határai mentén egymástól külön választani, bár ez gyakran megesik. A nemzetközi migráció komplex és sokarcú jelenségét csakis ezeknek a tényezőknek az integrációjával térképezhetjük fel.

Véleményem szerint az integrációs törekvésekben hasznos lehet egy olyan szem­pontot alkalmazni, amit szintetikus kettős megközelítésként (synthetic dual approach) ha­tároztam meg. Ez a megközelítés elősegítheti annak az átlátását, hogy bár a vándorlás hátterében meghúzódó mozgatóerők egyidejűleg aktívak, egyes tényezők markánsab­bá válnak a többinél a népességmozgás fejlődésének különböző fázisaiban anélkül, hogy megkérdőjeleznék az összes tényező egyidejűleg munkálkodó hatását. Ebből ki­folyólag úgy vélem, hogy a migráció kezdeti szakaszában a történelmi-strukturális (penetráció és/vagy az ehhez kapcsolható következmények) és a politikai szempontok (beléptetési szabályok) az uralkodó és a migrációs áramlatért felelős tényezők, mivel a fennálló migrációs nyomások katalizátoraiként működnek. Ugyanekkor a gazdasági szempontok (fejlődés- és munkaerő-piaci különbségek) elsődleges elősegítő tényező­ket alkotnak, míg a szociológiai szempontok (bevándorló hálózatok és erőforrások) másodlagosak elősegítő tényezőként szerepelnek. Ezután a következő szakaszban a gazdasági tényezők válnak markánssá a fennálló fejlettségi szintek és a munkaerő­piaci különbségek révén, melyek így fenntartják a migrációs folyamatot. Ebben a fázis­ban a történelmi-strukturális szempontok alkotják az elsődleges elősegítő tényezőket, míg a szociológiai szempontok továbbra is másodlagos elősegítőként szerepelnek, mi­vel a bevándorló hálózatok kialakulásához és megszilárdulásához van szükség a leg­több időre. Idővel azonban, ahogy ezek a hálózatok egyre inkább megszilárdulnak és a vándorlási erőforrásokat egyre nagyobb mértékben a további migráció előmozdítása érdekében lehet mozgósítani, a szociológiai szempontok válnak meghatározóvá. Ez pedig a népességmozgás állandósulásához vezet, miközben a gazdasági szempontok elsődleges elősegítő tényezőkké válnak, a történelmi-strukturális és politikai szempon­tokra pedig már csak a másodlagos elősegítő szerep marad ebben a fázisban.60 A szin­

102 Külügyi Szemle

,A bumerángeffektus

tetikus kettős megközelítés szem előtt tartásával ugyanakkor nyilvánvaló, hogy mindezen mozgatóerők egyidejűleg vannak jelen az egyes szakaszok és a teljes folya­mat mérlegelésénél egyaránt. A szintetikus kettős megközelítés elsajátítása tehát dön­tő fontosságú a nemzetközi migráció lényegének megragadásában. Az alábbi táblázat ezt a szerkezetet illusztrálja: a különböző tényezők együttesen működnek, ugyanakkor eltérő mértékben határozzák meg a migráció egyes szakaszait.

A m igrációs h u llám szakaszai m eghatározó tényező itelő seg ítő té n y e ző k (elsődleges és m ásodlagos)

1. K ezdet tö rtén e lm i-stru k tu rá lis /p o litik a ig a zd a sá g iszoc io lóg ia i

2. Fenntartás gazdaság itö r té n e lm i-s tru k tu rá lis /p o litik a iszoc io lóg ia i

3. Á llandósulás szociológiaig a zd a sá g itö r té n e lm i-s tru k tu rá lis /p o litik a i

Természetesen ezt az elméleti keretet rugalmasan kell kezelni, mivel a különböző té­nyezők közti határok gyakran összemosódhatnak. A szintetikus kettős megközelítés azonban nagy segítség abban, hogy megértsük és megmagyarázzuk a migrációelmélet legalapvetőbb tételét, miszerint ha egy migrációs áramlat egyszer elindult, akkor azt szinte lehetetlen leállítani, és igen nehéz kontrollálni. Amint azt a fenti táblázat is illuszt­rálja, a szintetikus kettős megközelítés szerint ugyanis az történik, hogy a migráció kez­detétől eltelt idővel egyenes arányban a migráció mozgatóerőinek egyre kevésbé van közük a vándorlást elindító eredeti motivációs tényezőkhöz. A migrációt elindító ténye­zők, azaz a történelmi-strukturális és politikai szempontok, egyre távolabb kerülnek a domináns szerepkörtől, míg a szociológiai szempontok markánssá válnak, olyannyira, hogy képesek állandósítani a migrációs áramlást akkor is, amikor a korábban meghatá­rozó szerepű tényezők számottevően gyengülnek. Miután a migráció kontrollálására tett eljárásmódok alakítása eleve post hoc jellegű, általában fáziseltolódás tapasztalható a migrációs áramlat adott szakasza és az arra válaszként hozott politikai reakciók kö­zött. Ez a tény vagy a migrációs realitások mögött kullogó politikához vagy az elindító tényezőket figyelmen kívül hagyó politikához vezet, s mindezek eredménye egy hosszú távú jelenségre hirtelenjében hozott döntésekben nyilvánul meg.

Bár a húzó és taszító tényezők hasznos háttér-információként szolgálnak a nemzetkö­zi migráció birodalmában, azok az elméletek, amelyek nagy mértékben ezekre a ténye­zőkre építenek, mint például a neoklasszikus gazdasági vagy a fejlesztési elmélet, a

2002. tél 103

Szabó Éva Eszter

klasszikus modellhez hasonló hiányosságokkal fognak rendelkezni. A pusztán húzó és ta­szító tényezők modelljére támaszkodó migrációs elemzések a népességmozgások olyan döntő aspektusaira nem tudnak magyarázatul szolgálni, mint egy adott áramlat kezdeté­nek történelmi időzítése vagy mint a nemzetek közti migrációs eltérések a hasonló fejlett­ségi szintű országok esetében. Ráadásul ezek az elemzések a be- és kiléptetési szabályok migrációra gyakorolt hatását sem veszik figyelembe. A nemzetközi migráció ezen döntő aspektusainak tanulmányozása nélkül az országok közti fejlettségbeli különbségek nem szolgálnak kielégítő magyarázattal egyetlen migrációs áramlat esetében sem.

Széles körű konszenzus tapasztalható a migrációs szakemberek között abban, hogy a nemzetközi vándorlás legkevésbé elemzett és kutatott aspektusai, melyek feltétlenül további tanulmányozást igényelnek, azok a nemzetközi kapcsolatok és a beléptetési szabályok migrációra gyakorolt hatásainak a területe.61 Ezenfelül nézeteim szerint a hasonló fejlettségi szintű országokból induló tömeges méretű vándorlások kezdetének történelmi időzítése közti különbségekre, valamint a nemzetek közötti migrációs kü­lönbségekre ezeknek az aspektusoknak a korrelációja szolgálhat magyarázatul. Gon­doljunk csak a szintetikus kettős megközelítésre, ahol azt hangsúlyoztam, hogy egy migrációs hullám kezdetén a történelmi-strukturális és a politikai szempontok hatá­rozzák meg a folyamatot, ezért a kezdet történelmi időzítése szükségszerűen ezek kö­zött a motiváló tényezők között gyökeredzik. Amennyiben a feltevéseim helytállóak, akkor a nemzetek közti kapcsolatok (azaz a külpolitika) és a beléptetési szabályok (azaz a migrációs törvények és politikák) közti korreláció tanulmányozása hozzájárul­hat a migrációelméletek további integrálásához. Állításaim bizonyításához történeti perspektívát kell alkalmazni egy adott áramlat pillanatnyi szakaszának megértése ér­dekében, továbbá a történelmi esettanulmányokat regionális szempontok szerint kell vizsgálni, mert a földrajzi közelségen alapuló megfontolások gyakran befolyásolják mind a külpolitika, mind a bevándorláspolitika alakítását,62 és a geopolitikai realitások elősegíthetik e két terület korrelációjának jobb megismerését.

A külpolitika és a bevándorláspolitika korrelációjának elemzése céljából dolgoztam ki a bumerángeffektus-elméletet (boomerang effect-theory) mely jelen tanulmány köz­ponti tézise. Ez az elmélet a szintetikus kettős megközelítésre támaszkodik, és egyút­tal alá is támasztja azt abban az értelemben, hogy a migrációs áramlatok kezdeti sza­kaszára világít rá, s teszi ezt annak érdekében, hogy a tömeges népességmozgások irá­nyának és időzítésének magyarázatául szolgáljon. A bumerángeffektus-elmélet célja a történelmi nemzetközi kapcsolatok és a beléptetési szabályok közötti korreláció beván­dorlásra gyakorolt hatásainak elemzése. Az elmélet szerint a penetráción alapuló tör­ténelmi nemzetközi kapcsolatok felelősek egyrészt a potenciális migrációs áramlatok irányának meghatározásáért, másrészt a népességmozgások kezdetének történelmi időzítéséért, mivel maga a penetráció és annak következményei azok, amelyek egy adott térben és időben olyan eseményekhez vezetnek, melyek tömeges vándorlást in­

104 Külügyi Szemle

A bumerángeffektus

dítanak el. Ugyanakkor a migrációs áramlattal szemben alkalmazott beléptetési szabá­lyok határozzák meg, hogy a vándorlás milyen mértékben válik tömeges jelenséggé. Véleményem szerint a központi ország kül- és bevándorláspolitikájának korrelációja valójában a penetráció mögött meghúzódó érdekek és pozíciók védelmét vagy hely­reállítását célozza egy adott migrációs áramlat kifejlődésének megkönnyítésével, és en­nek eredményeként a vándorlás a külpolitika eszközévé válhat. A bumerángeffektus abban nyilvánul meg, hogy a penetráció következményei, valamint a penetrációt védő kül- és bevándorláspolitika közötti korreláció következményei tartós és tömeges mig­rációs áramlatok formájában bumerángként térnek vissza a penetráló országba. Mindeközben a migráció főként politikai indíttatású jellege átalakul egy elsősorban gazdasági és szociológiai szempontok alapján motivált jelenséggé, a befogadó ország­ban transznacionális közösségek alakulnak ki, ezek léte pedig az adott kibocsátó orszá­got érintő későbbi kül- és bevándorláspolitikai fejleményeket fogja befolyásolni. Hosszabb távon ez oda vezet, hogy a migrációs áramlatok kontrollálását megnehezítik a mögöttük húzódó érdekek a kibocsátó és a befogadó országokban egyaránt.

Az Egyesült Államok, mint a világ klasszikus bevándorló országa, a lehető legjobb alany a bumerángeffektus-elmélet tesztelésére. Az amerikai bevándorlásnak a nemzet­közi kapcsolatok és a külpolitikai érdekek fényében történő vizsgálata viszonylag új vállalkozás. Az ezzel a kapcsolattal foglalkozó szakirodalom túlnyomó többségét 1980 óta publikálták.63 Ez a kapocs azonban mindig is létezett. Ami különleges jelentőséggel ruházza fel e két politika kölcsönhatását az nem más, mint hogy az elmúlt pár évtized­ben ez a kölcsönhatás döntő tényezővé nőtte ki magát a nemzetközi kapcsolatok alakí­tásában,64 s így hozzájárult a klasszikus diplomácia átalakulásához. Történelmileg a kül- és bevándorláspolitika közötti kapcsolat folyamatosan szélesedett, de a hideghábo­rú időszakában egyértelműen intenzívvé vált. A kommunizmus terjedésétől való féle­lem az Egyesült Államok bevándorláspolitikájában»is nyomon követhető. A két szuper- hatalom hidegháborús rivalizálása számos migrációs áramlat elindulásának volt katali­zátora, beleértve az Egyesült Államok közvetlen szomszédságát is, ahol 1960 és 1990 között addig soha nem tapasztalt mértékben ugrott meg az Amerikába irányuló beván­dorlás.65 Ezért a kül- és bevándorláspolitika kölcsönhatását kitűnően illusztrálják az Egyesült Államok és Latin-Amerika, különösen pedig az Egyesült Államok és a Karib- térség kapcsolatai, itt ugyanis a földrajzi közelség miatti megfontolások még kényeseb­bé teszik a migrációs kérdéseket, mint az ázsiai, pontosabban a délkelet-ázsiai beván­dorlás esetében (mely azonban ugyancsak jó esettanulmányként szolgálhat a bume­rángeffektus-elmélet létjogosultságára). A hidegháború során mindkét térségben olyan tömeges migrációs áramlatok indultak el, amelyek vagy nem rendelkeztek migrációs előzményekkel az Egyesült Államokban, vagy pedig csekély előzményekkel rendelkez­tek a tömeges bevándorlás egyik évről a másikra történő megindulása előtt. Az 1960-as évek tömeges kubai és dominikai bevándorlásának kezdete - mely országok Mexikó

2002. tél 105

Szabó Eva Eszter

után a második, illetve harmadik helyet foglalják el a nyugati féltekéről származó be­vándorlók összlétszámát tekintve mind a mai napig66 - szorosan összefüggött az Egye­sült Államok külpolitikai érdekeivel. Annak pedig, hogy ez a két bevándorlási áramlat ilyen méreteket ölthetett, nem más volt az oka, mint az amerikai külpoütika bevándor­láspolitikára gyakorolt hatása. A kubaiak tömeges befogadása a Castro-rezsim lejáratá­sát és destabilizálását célozta, míg a dominikaiak tömeges befogadása egy második Ku­ba elkerülését és a demokratikus átmenet stabilizálását szolgálta. Elméleti felvetéseim érvényességének bizonyítására tehát az Egyesült Államok-Kuba-Dominikai Köztársa­ság háromszög kitűnő esettanulmányként használható.67

Fontos kiemelni, hogy a bumerángeffektus-elmélet a vizsgált migrációs hullámok kez­deti szakaszára koncentrál. Meggyőződésem, hogy a kündulópont tanulmányozása a nemzetközi migráció alaptörvényének fényében döntő fontosságú. A kündulási fázis azért olyan lényeges bármilyen migráció esetében, mert mielőtt az elérné a harmadik sza­kaszt, vagyis a társadalmi hálózatok és a transznacionális közösségek által nyújtott biz­tonságot, az első szakasz, tehát a migrációs áramlat kezdete követeli meg a legnagyobb áldozatokat az emberektől. Azok száma, akik maradnak, mindig is nagyobb volt a ván­dorokénál.68 Az emberek nehezen döntenek a migráció mellett, mert a haza, az otthon el­hagyásáért magas pszichés árat kell fizetni, miközben az asszimiláció lassú folyamat; ál­talában három generációt vesz igénybe.69 A vándorlás tényét az emberek többsége drámai eseményként éh meg. Gyökereik elvesztésének következményeként elveszítik a szoros kapcsolatot szeretteikkel és kultúrájukkal. Ezért a gazdasági fejletlenség önmagában még nem vezet szükségszerűen tömeges kivándorláshoz. A tömeges vándorlások nem csak úgy megtörténnek, hanem okkal történnek.70 A már meglévő migrációs nyomásra - amely a túlnépesedés, munkanélküliség, szegénység, nélkülözés, üldöztetés és/vagy el­nyomás hatásainak kombinációja - bizonyos események katalizátorként hatnak, ami a tö­meges vándorlások elindulásának szükséges előfeltétele. Ezek az események lehetnek traumatikusak (például háborúk, forradalmak, természeti katasztrófák) vagy hivatalosan szervezettek (például munkaerő-toborzó tevékenység), melyeknek hatása aktivizálja a potenciális migrációs folyamat mögött addig nyugvó erőket. Azzal összhangban, hogy a befogadó országok külpolitikai érdekeiken keresztül hogyan értékelik ezeket az esemé­nyeket, valójában az országok közötti történelmi kapcsolatok fogják meghatározni az al­kalmazandó bevándorláspolitikát - ezek pedig olyan szempontok, amelyeket a földrajzi közelség alapvetően befolyásolhat és felerősíthet. Az, hogy kit látnak szívesen, olyan dön­tés, melynek következményei bumerángként ütnek vissza később a befogadó országra. Következésképp mindig szem előtt kell tartani, hogy a bevándorláspolitika nem képez önálló, saját keretei közt működő, független politikát,71 amely egy ország reális demográ­fiai szükségletein és munkaerő-igényén vagy tisztán emberiességi megfontolásain alap­szik. A XX. század elejétől kezdve a bevándorláspolitika egyre inkább alárendelődött, sőt túszul esett a bel-, illetve a külpolitikai érdekek nyomásának.

106 Külügyi Szemle

A bumerángeffektus

Aristide Zolberg rámutat arra, hogy az Egyesült Államok bevándorláspolitikáját há­rom tényező uralja: a családegyesítés, a külpolitikai érdekek és a munkaerő-utánpótlás.72 Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a bevándorláspolitikát a nemzed érdekkel összhang­ban alakították ki. Philip Yang - miközben a második világháborút követő amerikai be­vándorlás nemzetek közötti eltéréseire keresi a magyarázatot - mégis azt állítja, hogy „nincs bizonyíték arra, hogy az 1965-ös bevándorlási reform után az Egyesült Államok bevándorláspolitikája szándékosan előnyben részesítette volna egyes országok beván­dorlóit, vagy diszkriminálta volna másokét."73 Mindazonáltal, ahogy azt Yang is észre­vételezi, az 1924 és 1965 között hatályban lévő, diszkriminatív nemzeti eredet elv alap­ján működő kvótarendszer eltörlése ellenére a nemzetek közötti bevándorlási eltérések továbbra is fennállnak, mind a mai napig. Yang azon nézete alapján, hogy az 1965-ös be­vándorlási reformot követően az amerikai bevándorláspolitikát már nem lehet felelőssé tenni a különböző országokból érkező bevándorlás nagyságában fellelhető egyenlőtlen­ségekért, a nemzetek közötti migrációs eltéréseket az alábbi tényezőknek tulajdonítja: a kibocsátó országok fejlettségi szintje, az Egyesült Államok szerepe a kibocsátó orszá­gok életében (azaz a penetráció, avagy az országok közti kapcsolatok), a társadalmi há­lózatok kiterjedtsége és a migrációs erőforrások nagysága, s végül a donor országok ki­vándorláspolitikájának engedékenysége, valamint mindezen strukturális tényezőknek a kölcsönhatása.74 Egyértelmű, hogy Yang nem vizsgálja kellő mélységben az amerikai be­vándorláspolitika teljes egészét ahhoz, hogy figyelembe vehesse azokat a külpolitikai megfontolásokat, melyek nagymértékben befolyásolják és továbbra is hozzájárulnak az Egyesült Államok bevándorláspolitikájának alakításához. Ugyanakkor Yang felhívja a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok szerepvállalása a kibocsátó országok életében jelentősen hozzájárul a nemzetek közötti migrációs eltérésekhez 75 Amennyiben ez való­ban így van, akkor a bumerángeffektus-elmélet szerint ennek kell hogy legyenek nyomai az amerikai bevándorláspolitikában is. Yang azonban az amerikai külpolitikai szerepvál­lalásnak ezt az aspektusát nem vizsgálja, s érdekes módon elemzésében csak a donor or­szágok kivándorláspolitikájának hatásaira szorítkozik.76 Véleményem szerint azonban a donor ország kiléptetési szabályainál sokkal meghatározóbb szerepet játszanak a befoga­dó ország beléptetési szabályai, mivel ez utóbbiak olyankor is képesek befolyásolni a vándorlást, mikor a kiléptetési szabályok tiltó jellegűek.77

Yang nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyta a bevándorláspolitika leginkább átpoli­tizált szegmensét, azaz a menekültek befogadásának kérdését,78 mely mindig egyértel­műen illusztrálta az egyes nemzetek felé megnyilvánuló részrehajlást. A hidegháborús időszakban a kommunista országokból érkező bevándorlókat menekültként fogadták, míg az Egyesült Államokkal szövetséges jobboldali diktatúrák kivándorlói számára vagy megnehezítették a migrációt, vagy ha be is fogadták, nem menekültként kezelték őket. A nemzeti érdeknek megfelelő részrehajlás a hidegháború után is fennmaradt.79 Bár 1980-ban az amerikai kongresszus elfogadta a menekültügyi törvényt, ami egy

2002. tél 107

Szabó Éva Eszter

független befogadási politika alapjait fektette le a menekültek és a menedékesek szá­mára, elválasztva őket a bevándorlóktól, történetileg a menekültügyi és a bevándorlás­politika összefonódott, és úgy hiszem, hogy döntő fontosságú még ma is egy egység­ként vizsgálni őket. A történetileg új keletű jogi különbségtétel eredményeként a me­nekültek és a menedékesek külön csoportot alkotnak a legális bevándorlók egyéb típu­saitól.80 Azonban e jogi különbségtétel ellenére sem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy a menekültügy a tágabb értelemben vett bevándorláspolitika szerves része. Véleményem szerint, ha nem vesszük figyelembe, hogy a menekültek csoportja nem más, mint egy alcsoport a migránsok kollektív kategóriáján belül, akkor lehetetlen a nemzetközi migráció mögött húzódó erőkről teljes képet kapni. A menekültügyi meg­fontolások és befogadások lényege abban áll, hogy ezek a bevándorlás egészére nézve hosszú távú következményekkel járnak, hiszen fokozzák és erősítik a nemzetek közöt­ti bevándorlási eltéréseket.

Általában nem a menekültek száma az, ami meghatározó, hiszen az általános beván­dorláson belül szerény az a közvetlen migrációs teher, melyet a befogadó ország szá­mára képviselnek. Az Egyesült Államokban 1946 és 1992 között befogadott 18,7 millió legális bevándorlóból 2,7 millió volt menekült, ami a teljes legális bevándorlás 14,6 szá­zalékát adja.81 Ami azonban különleges jelentőséggel ruházza fel a menekülteket, az nem más, mint az Egyesült Államok által velük szemben alkalmazott külpolitikai in­díttatású szelektivitás. A menekültbefogadások eredményeként új etnikai elemek vetik meg a lábukat az amerikai társadalomban, ahogy ez történt Kuba, a Dominikai Köztár­saság vagy Vietnam, Laosz és Kambodzsa esetében, mely országokból kiáramló töme­ges vándorlás talán nem következett volna be a háttérben meghúzódó külpolitikai megfontolások nélkül. A menekültbefogadások hordereje messze túlmutat a puszta számokon, mivel valójában az számít, hogy a befogadásuk egy migrációs áramlatnak épp azt a bizonyos döntő fontosságú kezdeti szakaszát, a kiindulópontját alkotja. A menekültbefogadások jelentik az első lépést egy új migrációs társadalmi hálózat ké­sőbbi kialakulása és egy új transznacionális közösség megtelepedése felé, mely aztán befolyást fog gyakorolni a származási országgal kapcsolatos külpolitikai és bevándor­láspolitikai kérdésekre, így fűzvén szorosabbra a bevándorlási kapcsolatot a migrációs áramlat két vége között. A menekülteket kibocsátó országokból érkező bevándorlás folytonosságát az Egyesült Államok bevándorláspolitikájának központi eleme, neveze­tesen a családegyesítési rendelkezések is biztosítják és egyúttal tovább erősítik.82 Kö­vetkezésképpen annak ellenére, hogy a menekültek a bevándorlóknak egy speciális csoportját alkotják, és ezért speciális jogi eljárásokra van szükségük, mégsem tanácsos a menekülteket az általános bevándorlástól különálló csoportként tekinteni, hanem sokkal inkább annak szerves részeként. Az amerikai bevándorlás története ugyanis ar­ról tanúskodik, hogy a menekültáramlatok idővel bevándorlási áramlatokká alakulnak át.83 Ráadásul a munkaerőpiac szempontjából a menekültek nem különböznek az átla­

W8 Külügyi Szemle

„A bumerángeffektus

gos bevándorlóktól, hiszen előbb vagy utóbb nekik is munkahelyekre lesz szükségük a befogadó országban.84 Úgyszintén fontos kiemelni, hogy a politika szempontjából a többi bevándorlóhoz hasonlóan ők is szavazók lesznek idővel. Ebben a tekintetben vi­szont különböznek az átlagbevándorlóktól, hiszen menekülthátterükből fakadóan po­litikailag aktívabbak lehetnek a gazdasági migránsoknál.85 Mindezek alapján úgy hi­szem, hogy kifejezetten célszerű és ajánlatos a menekülteket és a menekültügyi politi­kát a összbevándorlás lényegi részeként vizsgálni, mivel ezen migrációs aspektusnak a hiányában csak részleges, sőt hamis képet kaphatunk a nemzetközi migrációról, bár­mely országról legyen is szó.

Az Egyesült Államok menekültbefogadásainak hosszú távú jelentősége és követ­kezménye abban áll, hogy a közelmúlt menekültjei a ma legális vagy illegális beván­dorlóivá váltak.86 Épp ezért nem osztom azoknak a kutatóknak és emberi jogi szószó­lóknak a véleményét, akik a külpolitika bevándorlási és különösen menekültügyi kér­désektől való elválasztását szorgalmazzák,87 hiszen a bevándorlást nem lehet külön­álló politikaként kezelni, csakis más politikai területekkel korrelációban, legyen szó bel- vagy külpolitikáról. Mindaddig, amíg fennáll a nemzetállamok alkotta rendszer, utópisztikus azt hinni, hogy ezeknek a politikai területeknek az interferenciája eltöröl­hető.88 Jóval könnyebb és egyszerűbb kizárólag humanitárius alapon történő erőfeszí­téseket tenni a távolból, de amikor egy régión belül vagy a közvetlen szomszédságban mennek végbe tömeges vándorlások, a kül- és belpolitikai megfontolások megkerülhe- tetlenek. Valójában az 1921 óta működő nemzetközi menekültügyi rezsim is csak rész­ben alapul humanitárius megfontolásokon. Charles Keely kiemeli, hogy „a nemzetkö­zi menekültügyi rezsim politikai fundamentuma az államok és azok nemzetközi rend­szerének védelme, amely fenyegetett helyzetbe kerül, amikor az államok nem képesek megfelelően teljesíteni szerepüket",89 és menekülthullámokat produkálnak. Követke­zésképpen az államoknak szem előtt kell tartaniuk nemzeti érdekeiket és biztonságu­kat, miközben egyensúlyozni próbálnak aközött, ami a migránsokkal szemben erköl­csileg helyes és aközött, amit a közvélemény követel.90 Ez az oka annak, hogy a nem­zetközi migrációs kérdésekkel kapcsolatos döntések olyannyira összetettek.

Robert Bach hangsúlyozza, hogy a történelmi rálátást nélkülöző kutatók gyakran es­nek áldozatul a bevándorlás keltette ellentmondásos kérdések azonnali, sürgető jelle­gének, és rávilágít, hogy a migrációs kutatásoknak a jövőben „formailag történelminek és összehasonlítónak kell lenniük, nézőpontjukat tekintve pedig regionálisnak."91 A politikai érdekek migrációs kérdésekből történő kirekesztéséhez kapcsolódó korlá­tolt migrációs megközelítések és utópisztikus várakozások ennek a világjelenségnek csakis részleges megértéséhez és eltorzított ábrázolásához vezethetnek. A regionális és világméretű migrációk hosszú távú jellegének, a történelmi perspektívának, a regioná­lis nézőpontnak és a globális irányzatoknak figyelembevétele nélkül nem lehet meg­felelő módon számot adni a nemzetközi migrációs realitásokról.92

2002. tél 109

Szabó Éva Eszter

Mindezek alapján vizsgálom meg közelebbről a Karib-térséget és azon belül az Egyesült Allamok-Kuba-Dominikai Köztársaság háromszöget az 1960-as évek hideg- háborús kontextusában. A migrációt mozgató erőkkel kapcsolatos szintetikus kettős megközelítés szem előtt tartása mellett úgy tesztelem a bumerángeffektus-elméletet, hogy feltárom az e két ország felé megnyilvánuló amerikai külpolitika és bevándorlás­politika közti korrelációt. E történelmi esettanulmány segítségével szemléltetem, hogy e két politika korrelációja képes megmagyarázni e tömeges migrációs áramlatok kez­detének történelmi időzítését, valamint kezdeti fejlődési szakaszukat és azok történel­mi és politikai motiváltságát. Reményeim szerint a kubai és a dominikai bevándorlás történelmi kontextusa93 a szintetikus kettős megközelítésen alapuló szélesebb körű el­méleti elképzeléseim érvényességének igazolásához is hozzá fog járulni. Ez pedig nem más, mint hogy a nemzetközi migráció kezdeti szakaszát elsősorban az országok köz­ti történelmi kapcsolatok és a külpolitika, ill. a bevándorláspolitika területén hozott po­litikai döntések határozzák meg. Következésképpen, a migrációk történelmi időzítésé­nek különbségeire és a nemzetek közötti migrációs eltérésekre a választ ezen politikák korrelációjában kell keresnünk. Ezeket az alapvető korrelációkat fogja közvetíteni a gazdaság,94 melyek segítségével kialakulnak a társadalmi hálózatok, ezek pedig saját dinamikára tesznek szert, s állandósítják a folyamatot, amit a történelem és a politika kezdett el, a gazdaság pedig fenntartott. Röviden tehát a történelem és a politika szab­ja meg a migráció irányát és időzítését, a gazdaság fenntartja az áramlatot, majd pedig a transznacionális közösségek segítségével a migráció szociológiája állandósítja a fo­lyamatot. Mindeközben a szintetikus kettős megközelítésnek megfelelően mindezen tényezők egyidejűleg és együttesen, de eltérő intenzitással vannak jelen a folyamatban. A felvázolt elméleti keret segítségével teljesebb kép alkotható a nemzetközi vándorlás­ról, és hozzájárulhat a migrádóelméletek további integrálásához.

Jegyzetek

1 Jelen dolgozat a szerző készülő, angol nyelvű PhD-értekezésének első fejezete. Az értekezés címe: „A bumerángeffektus." Az amerikai külpolitika és bevándorláspolitika összefüggései a nyugati fél­tekén az 1960-as években. A szerző az ELTE XIX.-XX. Századi Egyetemes Történeti Doktori Iskolá­jának hallgatója.

2 Weiner, Myron: T h e G lo b a l M ig r a t io n C r is is . C h a l le n g e to S ta te s a n d to H u m a n R ig h ts . New York, NY, Harper Collins College Publishers, 1995.221. o. Lásd az amerikai példát arra, hogy nem csökken az Egyesült Államokra nehezedő migrációs nyomás: Bouvier, L. F.: P e a c e fu l I n v a s io n s : I m m ig r a t io n a n d C h a n g in g A m e r ic a . Washington, DC, Center for Immigration Studies, 1991.18. o.

3 A különféle migrációelméletek szemléletes leírását, a javaslatokat és hipotéziseket, melyekhez vezet­hetnek, valamint ezen elméleteknek a politikai irányelvek kialakítására gyakorolt lehetséges hatásait

n o Külügyi Szemle

,A bumerángeffektus

tartalmazza az alábbi cikk: Massey, D. S. és mások: Theories of International Migration: A Review and Appraisal, P o p u la t io n a n d D e v e lo p m e n t R e v ie w , 19. évf. (1993. szept.) 3. sz., 431-466. o. Robert L. Bach hasonló véleményt fogalmaz meg arról, hogy az elméletek eltérő migrációszabályozó eljárásmódokat eredményezhetnek. Lásd: „Emigration from the Spanish-Speaking Caribbean." In Kritz, M. M. (szerk.): U . S . I m m ig r a t io n a n d R e fu g e e P o l ic y . New York, NY, DC Heath and Company, 1984.138. o.

4 Sajnos csak kevés átfogó tanulmány áll rendelkezésre a migrációelméletekről. Az elméletekkel fog­lalkozó művek többsége vagy az egyes tudományágak területei mentén szétszabdalva jelenik meg, vagy többségük egyszerűen nem öleli fel és nem értékeli az összes jelentős elméletet, vagy pedig a leginkább célravezetőket vizsgálják egy adott szempont érdekében. Emiatt támaszkodom nagymér­tékben Douglas S. Massey-nek és kollégáinak összefoglaló munkájára, amely a nemzetközi vándor­lás összes jelentős mai elméletét megkísérli értékelni. Mindazonáltal saját rendszerezésemben több elméletet említek, és a soron következő migrációelméletek csoportjai ugyancsak saját csoportosítá­som eredményei. A következő oldalakon szereplő fő migrációelméletek részletes összefoglalását és értékelését - kivéve ahol más jegyzetet nevezek meg - lásd Massey, D. S. és mások: Theories of In­ternational Migration: A Review and Appraisal. I. m., 431-466. o.

5 Lévai, I.: Nemzetközi migrációs modellek: főbb típusok és trendek. In Tamás, Inotai (szerk.): Ú j e x o ­d u s . A n e m z e tk ö z i m u n k a e r ő á r a m lá s ú j i r á n y a i . Budapest, 1993. 21. o.

6 Ravenstein, E. G.: The Laws of Migration, J o u rn a l o f th e R o y a l S ta t i s t ic a l S o c ie ty , 1885. június. 167-227. o.7 Zolberg, A. R.: The Next Waves: Migration Theory for a Changing World, in te r n a t io n a l M ig r a t io n R e ­

v i e w , XXIII. évf. (1989. ősz) 3. sz., 403. o.8 A vándorlás törvényeinek leírása kizárólag Ravenstein klasszikus migrációelmélete alapján - mely­

nek általánosításai a vándorokról, a vándorlási mintákról és a migráció nagyságáról természetesen mindmáig érvényben vannak - olyan aktuális művekben jelenik meg, mint az alábbiak: Daniels, R.: C o r n in g to A m e r ic a . A H i s t o r y o f I m m ig r a t io n a n d E th n ic i t y in A m e r ic a n L ife . New York, NY, Harper Pe­rennial, 1991. 16-22. o. vagy Üeda, R.: P o s tw a r I m m ig r a n t A m e r ic a . A S o c ia l H is to r y . New York, NY, Bedford Books of St. Martin's Press, 1994.7-9. o. Sem Daniels, sem Ueda nem ír a klasszikus húzó és taszító tényezők modelljén kívüli, továbbfejlesztett migrációelméletekről. Olyan fontos munkák, mint például Jones, M. A.: A m e r ic a n I m m ig r a t io n . Chicago, The University of Chicago Press, 1960. 94-101 o. vagy Puskás, J.: K iv á n d o r ló m a g y a r o k a z E g y e s ü l t Á lla m o k b a n , 1 8 8 0 - 1 9 4 0 . Budapest, Akadé­miai Kiadó, 1982. 24., 28-30. o. sem jutnak tovább a migráció húzó és taszító tényezőinek említésé­nél. Talán még lényegesebb, hogy számos migrációs alapkönyv egyáltalán nem szentel figyelmet a migrációelméletnek. Lásd: Handlin, O.: T h e U p r o o te d . T h e E p ic S to r y o f th e G re a t M ig r a t io n s th a t M a d e th e A m e r ic a n P e o p le . Boston, Little, Brown, and Company, 1952.; Kennedy, J. F.: A N a t i o n o f I m m ig r a n ts . New York, NY, Harper & Row, 1964.; Sowell, T.: E th n ic A m e r ic a . A H is to r y . New York, NY, Basic Books, 1981.; Kraut, A. M.: T h e H u d d le d M a s s e s : T h e I m m ig r a n t in A m e r ic a n S o c ie ty 1 8 8 0 - 1 9 2 1 . Arling­ton Heights, IL, Harlan Davidson, 1982.; Aleinikoff, T. A.-Martin, D. A.: I m m ig r a t io n : P r o c e ss a n d P o ­l ic y . St. Paul, MN, West Publishing Co., 1985.; Dinnerstein, L.-Reimers, D. M.: E th n ic A m e r ic a n s . A H i ­s t o r y o f I m m ig r a t io n . New York, NY, Harper Collins Publishers, 1988.; Archdeacon, T.: B e c o m in g A m e ­r ic a n . A n E th n ic H is to r y . New York, NY, The Free Press, 1983.; Reimers, D. M.: S t i l l th e G o ld e n D o o r. T h e T h ir d W o r ld C o m e s to A m e r ic a . New York, NY, Columbia University Press, 1992.; Hoerder, D. és Knauf, D. (szerk.): F a m e , F o r tu n e a n d S w e e t L ib e r ty . T h e G r e a t E u ro p e a n E m ig r a t io n . Bremen, Temmen, 1992.; Fix, M. és Passel, J. S. (szerk.): I m m ig r a t io n a n d I m m ig r a n ts . S e t t in g th e R e c o r d S tr a ig h t. Washing­ton, DC, The Urban Institute, 1994.; Brimelow, R: A lie n N a tio n . C o m m o n S e n se A b o u t A m e r ic a 's I m m i ­g r a t io n D is a s te r . New York, NY, Harper Perennial, 1996.; Heer, D. M.: I m m ig r a t io n in A m e r ic a 's F u tu r e . S o c ia l S c ie n c e F in d in g s a n d th e P o l ic y D e b a te . Boulder, CO, Westview Press, 1996.; Daniels, R. és Gra­ham, O. L.: D e b a t in g A m e r ic a n I m m ig r a t io n , 1 8 8 2 - P r e s e n t . Lanham, MD, Rowman and Littlefield Pub­lishers, 2001.

9 The Next Waves: Migration Theory for a Changing World. I. m., 405. o.10 Lásd Ravenstein egy későbbi tanulmányát 1889-ből: The Laws of Migration, J o u r n a l o f th e R o y a l S ta ­

t i s t i c a l S o c ie ty , 1889. június, 241. o.11 Zolberg, A. R.: The Next Waves: Migration Theory for a Changing World. I. m., 405-406. o.

2002. tél 111

Szabó Éva Eszter

12 Ennek a megközelítésnek klasszikus értelmezését lásd Thomas, B.: M ig r a t io n a n d E c o n o m ic G r o w th : A S t u d y o f G r e a t B r i ta in a n d th e A t l a n t i c E c o n o m y . Cambridge, Cambridge University Press, 1973. To­vábbá lásd Borjas, G. J.: F r ie n d s o r S tr a n g e r s : T h e I m p a c t o f I m m ig r a n ts o n th e U . S . E c o n o m y . New York, NY, Basic Books, 1990.

13 Kennedy, R: P r e p a r in g f o r th e T w e n ty - f i r s t C e n tu r y . New York, NY: Random House, 1998. 44-45. o.14 Lásd például Weiner, M.: International Emigration and the Third World. In Alonso, W. (szerk.): P o ­

p u la t io n in a n I n te r a c t in g W o r ld . Cambridge, MA, Harvard University Press, 1987.176-177. o.; vala­mint lásd Weiner, M: The Global Migration Crisis. I. m., 25-29. o. Különösen szemléletes a népes (107 milliós) Jáva ellenpéldája. A szigeten magas a népsűrűség és a munkanélküliségi ráta, mégsem tapasztalható kivándorlás a szigetről, lásd uo. 27-28. o.

15 Főként a gazdasági erőforrásokat felmutató városi és vidéki szektorral rendelkező, közepes fejlett­ségi szinten álló országokra jellemző leginkább, hogy a legjelentősebb kibocsátó országok között szerepelnek. Ennél is különösebb az, hogy hasonló társadalmi, gazdasági fejlődési szinten álló or­szágok és közösségek között is számottevő migrációs különbségek vannak. Lásd Portes, A’ és Rum- baut, R. G.: I m m ig r a n t A m e r ic a . A P o r t r a i t . Berkeley, CA, University of California Press, 1996. 272. o.; Bach, R. L.: Emigration from the Spanish-Speaking Caribbean. In Kritz, M. M. (szerk.): i. m., 144., 148. o.; Yang, P. Q.: P o s t - 1 9 6 5 I m m ig r a t io n to th e U n i t e d S ta te s : S t r u c tu r a l D e te r m in a n t s . Westport, CT, Praeger, 1995. 47-48., 50-52. o.

16 Weiner, M: The Global Migration Crisis. I. m., 26., 200. o.; Bach, R. L: Emigration from the Spanish- Speaking Caribbean. In Kritz, M. M. (szerk.): i. m., 142. o., továbbá lásd erről Arizpe, L: The Rural Exodus in Mexico and Mexican Migration to the United States. In DuToit, B. M. és Safa, H. I. (szerk.): M ig r a t io n a n d U r b a n iz a t io n : M o d e ls a n d A d a p t i v e S tr a te g i e s . Chicago, IL, Aldine, 1982. 162-183. o.

17 Zolberg, A. R.: The Next Waves: Migration Theory for a Changing World. I. m., 405., 406. o.; Weiner. M: The Global Migration Crisis. I. m., 25. o.

18 Todaro nemzetközi vándorláshoz kapcsolódó, neoklasszikus gazdaságelméleti munkáit lásd a 19-es és 20-as lábjegyzetekben.

19 A makroökonómiai elmélet szakirodaimaként vö. Lewis, W. A.: Economic Development with Un­limited Supplies of Labor, T h e M a n c h e s t e r S ch o o l o f E c o n o m ic a n d S o c ia l S tu d ie s , 22. évf. (1954), 139-191. o.; Ranis, G. és Fei, J. C. H.: ATheory of Economic Development, A m e r ic a n E c o n o m ic R e v ie w , 51. évf. (1961), 533-565. o.; Harris, J. R. és Todaro, M. R: Migration, Unemployment, and Develop­ment: A Two-Sector Analysis, A m e r ic a n E c o n o m ic R e v ie w , 60. évf. (1970), 126-142. o.; Todaro, M. R: I n te r n a l M ig r a t io n in D e v e lo p in g C o u n tr ie s . Geneva, International Labor Office, 1976.

20 A mikroökonómiai elmélet szakirodaimaként vö. Sjaastad, L. A.: The Costs and Returns of Human Mi­gration, J o u rn a l o f P o l i t ic a l E c o n o m y , 70. évf. (1962), 80-93. o.; Todaro, M. R: A Model of Labor Migrati­on and Urban Unemployment in Less-developed Countries, A m e r ic a n E c o n o m ic R e v ie w , 59. évf. (1969), 138-148. o.; Todaro, M. R: Internal Migration in Developing Countries. I. m.; Todaro, M. P: E c o n o m ic D e v e lo p m e n t in th e T h ir d W o rld . New York, NY, Longman, 1989.; Borjas, G. J.: F r im d s o r S tr a n g e r s : T h e I m p a c t o f I m m ig r a n ts on th e U . S . E c o n o m y . New York, NY, Basic Books, 1990.

21 Lásd Hofstetter, R. F.: Economic Underdevelopment and the Population Explosion: Implications for U. S. Immigration Policy. In Hofstetter, R. F. (szerk.): Li. S. I m m ig r a t io n P o l ic y . Durham, NC, Duke

. University Press, 1984. 55-79. o.; a fejlődési elmélet összefoglalását és kritikáját lásd Yang, P. Q.: i. m., 50-52. o. A fejlesztési elmélet szakirodaimaként lásd továbbá Lamm, R. és Imhoff, G.: T h e I m m ig ­r a tio n T im e B o m b : T h e F r a g m e n t in g o f A m e r ic a . New York, NY, Truman Tally Books, 1985.; Lande, S. és Crigler, N.: Trade Policy as a Means to Reduce Immigration. In U n a u th o r iz e d M ig r a t io n : A d d r e s ­s in g th e R o o t C a u s e s . Research Addendum Sponsored by the Commision for the Study of Internatio­nal Migration and Cooperative Economic Development, 1. évf., Washington, DC, U. S. Government Prmting Office, 1990. 531-554. o.; Diaz-Briquets, S. és Weintraub, S. (szerk.): D e te r m in a n t s o f E m ig r a ­t io n fro m M e x ic o , C e n tr a l A m e r ic a , a n d th e C a r ib b e a n . Boulder, CO, Westview Press, 1991.

22 Vö. Stark, O. és Bloom, D. E.: The New Economics of Labor Migrations, A m e r ic a n E c o n o m ic R e v ie w , 75. évf. (1985), 173-178. o. Oded Stark további műveit lásd a 23-as lábjegyzetben.

772 Külügyi Szemle

A bumerángeffektus

23 A „inigráció új közgazdaságtana" elmélet szakirodalmát lásd Stark, O. és Levhari, D.: On Migration and Risk in LDCs. E c o n o m ic D e v e lo p m e n t a n d C u l tu r a l C h a n g e , 31. évf. (1982), 191-196. o.; Stark, O. és Bloom, D. E.: i. m.; Katz, E. és Stark, O.: Labor Migration and Risk Aversion in Less Developed Co­untries. J o u r n a l o f L a b o r E c o n o m ic s , 4. évf. (1986), 131-149. o.; Stark, O.: The Migration of Labor. Cambridge, Basil Blackwell, 1991.

24 A legbefolyásosabb és legátfogóbb könyv erről az elméletről: Piore, M. J.: B ir d s o f P a s s a g e : M ig r a n t L a b o r in I n d u s tr ia l S o c ie t ie s . Cambridge, Cambridge University Press, 1979.; továbbá lásd még Mas­sey, D. S. és Liang, Z.: Tire Long-Term Consequences of a Temporary Worker Program: The U. S. Bracero Experience. P o p u la t io n R e sea rch a n d P o l ic y R e v ie w , 8. évf. (1989), 199-226. o.

25 Bach, R. L.: Emigration from the Spanish-Speaking Caribbean. In Kritz, M. M. (szerk.): i. m., 138-142. o.; a nyugati féltekéről származó empirikus bizonyítékról lásd Díaz-Briquets, S.: I n te r n a t i ­o n a l M ig r a t io n w i t h i n L a t in A m e r ic a a n d th e C a r ib b e a n : A R e v ie w o f A v a i la b le E v id e n c e . Washington, DC, Population Reference Bureau, 1980.; lásd továbbá a 15-ös és a 16-os lábjegyzetet.

26 A migrációnak erről az aspektusáról lásd Weiner, M.: The Global Migration Crisis. I. m., 205. o.27 Természetesen a tiltó ki- és bevándorláspolitika elérheti a népességmozgások leállítását, és erre ta­

lálhatunk is példákat a történelemben. Ami a tiltott kivándorlást illeti, elég a Szovjetunióra vagy a hidegháború idején a vasfüggöny mögött élő kelet-európai országokra gondolnunk. A berlini fal emelése önmagában megtestesítette az ilyen jellegű, a nem kívánt kivándorlás megszüntetésére irá­nyuló tiltó intézkedések archetípusát. Ami pedig a tiltott bevándorlást illeti, gondoljunk például az Egyesült Államokban hozott 1882-es kínai kizárási törvényre (Chinese Exclusion Act), amely 1943- ig volt érvényben, vagy az 1924-es kvótatörvény által létrehozott ázsiai zárt zónára (Asiatic Barred Zone), ami az ázsiai származású bevándorlók számára egy az egyben kizárta az Egyesült Államok­ba történő bevándorlás lehetőségét mintegy két évtizedig, s a zónát csak az 1940-es és 50-es évek környékén kezdték folyamatosan felszámolni. A mai liberális demokráciákban viszont elfogadha­tatlanok lennének az ilyen jellegű tiltó intézkedések, különösen így van ez a sok etnikai közösség­gel rendelkező Egyesült Államok esetében.

28 McCarthy, K. F. és Ronfeldt, D. E: U . S. I m m ig r a t io n P o l ic y a n d G lo b a l I n te r d e p e n d e n c e . Santa Monica, CA, The Rand Corporation, 1982., 9. o.; Weiner, M.: Tire Global Migration Crisis. I. m , 28. o.; Hárs, Á.: Be­vándorláspolitikai stratégia és a munkaerőpiac. In Sik, E. és Tóth, J.: M ig r á c ió és p o li t ik a . Budapest, MTA Politikai Tudományok Intézete, Nemzetközi Migráció Kutatócsoport, 1997. 212. o.

29 Yang, P. Q.: i. nr., 49-78. o.; Portes, A. és Rumbaut, R. G.: i. m., 272. o.; Portes, A. és Böröcz, J.: Con­temporary Immigration: Theoretical Perspectives on Its Determinants and Modes of Incorporation, I n te r n a t io n a l M ig r a t io n R e v ie w , 23. évf. (1989. ősz) 3. sz., 606-630. o.; Az ország-, ill. közösségspecifi­kus esettanulmányok különösen sokatmondóak ezen a területen. Lásd Massey, D. S. és mások: R e ­tu r n to A z t lá n : T h e S o c ia l P r o c e s s o f I n te r n a t io n a l M ig r a t io n f r o m W e s te r n M e x ic o . Berkeley, CA, Univer­sity of California Press, 1987.; Massey, D. S. és Goldring, L.: Continuities in Transnational Migrati­on: An Analysis of Nineteen Mexican Communities, A m e r ic a n J o u rn a l o f S o c io lo g y , 99. sz., 1994. má­jus, 1492-1533. o.; Grasmuck, S. és Pessar, P: B e tw e e n T w o I s la n d s : D o m in ic a n I n te r n a t io n a l M ig r a t io n . Berkeley, CA, University of California Press, 1991.

30 Cardoso, F. H. és Faletto, E.: D e p e n d e n c y a n d D e v e lo p m e n t in L a t in A m e r ic a . Berkeley, CA, University of California Press, 1979.

31 Wallerstein, I.: T h e M o d e r n W o r ld S y s te m , C a p i t a l i s t A g r i c u l t u r e a n d th e O r ig in s o f th e E u r o p e a n W o r ld E c o n o m y in th e S ix te e n th C e n tu r y . New York, NY, Academic Press, 1974.

32 Néhány teorista neomarxista szempontot alkalmazott: Castles, S. és Kosack, G.: I m m ig r a n t W o rk e rs a n d C la s s S tr u c tu r e in W e s te r n E u ro p e . London, Oxford University Press, 1973.; Castells, M.: Immi­grant Workers and Class Struggles in Advanced Capitalism: Tire Western European Experience, P u b l ic S o c ie ty , 5 . évf. (1975) 1. sz., 33-66. o.; Adler, S.: I n te r n a t io n a l M ig r a t io n a n d D e p e n d e n c e . Farnbo- rough, England, Gowen Publishing House, 1977.; Portes, A. és Walton, J.: L a b o r, C la s s , a n d th e I n t e r ­n a t io n a l S y s te m . N e w Y o r k , N Y , A c a d e m ic P r e s s , 1 9 8 1 .; S a s s e n , S .: T h e M o b i l i t y o f L a b o r a n d C a p ita l: A S t u d y in I n te r n a t io n a l I n v e s tm e n t a n d L a b o r F lo w . Cambridge, Cambridge University Press, 1988.; Castells, M.: T h e I n fo r m a t io n a l C i t y : I n f o r m a t io n T e c h n o lo g y , E c o n o m ic R e s t r u c tu r in g a n d th e U r b a n -

1132002. tél

Szabó Éva Eszter

R e g io n a l P r o c e s s . Oxford, Basil Blackwell, 1989.; Sassen, S.: T h e G lo b a l C i t y : N e w Y o r k , L o n d o n , T o k yo . Princeton, N], Princeton University Press, 1991.

33 Yang, P. Q.: i. m., 52. o. Yang kiemeli, hogy a világrendszerek elmélet közvetlenül a függőségi elmé­letből fejlődött ki, és a migráció területén sok függőségielmélet-szakember azonosult a világrend- szerek elmélettel.

34 A világrendszerek elmélet összefoglalását és értékelését lásd az alábbi művekben: Yang, P. Q.: i. m., 52-54. o.; Portes, A. és Rumbaut, R. G.: i. m., 272-276. o.; Massey, D. S. és mások: Theories of Inter­national Migration: A Review and Appraisal, i. m., 444-448., 459-460. o.; Bach, R. L.: Emigration from the Spanish-Speaking Caribbean. In Kritz, M. M. (szerk.): i. m., 142-146. o. A világrendszerek elmélet szakirodaimaként - a fent említett neomarxista jellegű munkákon kívül - lásd még: Abu- Loghod, J.: The End of the Age of Innocence in Migration Theory. In DuToit B. M. és Safa H. I. (szerk.): i. m. 201-206. o.; Petras, E. M.: The Global Labor Market in the Modern World-Economy. In Kritz, M. M., Keely, C. B. és Tomasi, S. M. (szerk.): G lo b a l T r e n d s in M ig r a t io n : T h e o r y a n d R e s e a r c h on I n te r n a t io n a l P o p u la t io n M o v e m e n ts . Staten Island, NY, Center for Migration Studies, 1981. 44-63. o.; Portes, A. és Bach, R. L.: L a tin jo u r n e y : C u b a n a n d M e x ic a n I m m ig r a n ts in th e U n i te d S ta te s . Berkeley, CA, University of California Press, 1985.; Massey, D. S.: International Migration and Economic Development in Comparative Perspective, P o p u la t io n a n d D e v e lo p m e n t R e v ie w , 14. évf. (1989), 383-414. o.; Portes, A. és Böröcz, J.: i. m.; Morawska, E.: The Sociology and Historiography of Im­migration. In Yans-McLaughlin, V. (szerk.): I m m ig r a t io n R e c o n s id e re d : H i s to r y , S o c io lo g y , a n d P o l i t i c s . New York, NY: Oxford University Press, 1990.187-240. o.

35 Bach, R. L.: Emigration from the Spanish-Speaking Caribbean. In Kritz, M. M. (szerk.): i. m., 142. o. (A dőlt betűs rész a hangsúly kedvéért szerepel.)

36 A penetrációval kapcsolatban további részletekért lásd Portes, A. és Böröcz, J.: i. m.37 Lásd Sassen, S.: T h e M o b i l i t y o f L a b o r a n d C a p ita l: A S t u d y in I n te r n a t io n a l I n v e s tm e n t a n d L a b o r F lo w .

Cambridge, Cambridge University Press, 1988.; Portes, A.: From South of the Border: Hispanic Mi­norities in the United States. In Yans-McLaughlin, V. (szerk.): i. m., 160-184. o.; Rumbaut, R. G.: The Americans: Latin American and Caribbean Peoples in the United States. In Stepan, A. (szerk.): A m e ­rica s: N e w I n te r p r e t iv e E s s a y s . New York, NY, Oxford University Press, 1992. 275-307. o.; Bustaman­te, J. A.: The Historical Context of Undocumented Mexican Immigration to the United States, A z t - lá n , 3. évf. (1973) tél, 257-281. o. Érdemes megnézni az Egyesült Államokba irányuló vándorlás főbb kibocsátó országait az Egyesült Államok Bevándorlási és Honosítási Hivatalának (Immigration and Naturalization Service-INS) különböző statisztikáiban, mivel ezek a migrációs források tisztán tükrözik azoknak a történelmi kötelékeknek a hatását, amelyek vagy gyarmati, vagy neokoloniális, vagy hidegháborús kapcsolatok eredményei az Egyesült Államok és a kibocsátó országok között. Lásd például 1 9 9 0 S ta t i s t i c a l Y e a rb o o k o f th e I N S . Washington, DC, Government Printing Office; en­nek alapján a legális bevándorlás fő kibocsátó országai között szerepel Mexikó, a Fülöp-szigetek, Kína/Tajvan, Dél-Korea, Vietnam és a Dominikai Köztársaság; az illegális bevándorlás fő forrása Mexikó és El Salvador, míg a legtöbb menekült Vietnamból, Laoszból, Kambodzsából és Kubából érkezik.

38 Portes, A. és Rumbaut, R. G.: i. ni., 275-276. o.; Massey, D. S. és mások: Theories of International Mi­gration: A Review and Appraisal, i. m., 447-448. o.

39 Lásd Massey, D. S.: The Settlement Process among Mexican Migrants to the United States, A m e r ic a n S o c io lo g ic a l R e v ie w , 51. évf. (1986), 670-685. o.; Massey D. S. és Espana, F. G.: The Social Process of In­ternational Migration, S c ie n c e , 237. évf. (1987), 733-738. o.; Massey, D. S. és Goldring, L.: i. m. 1492-1533. o.; Massey, D. S.: The Social and Economic Origins of Immigration, A n n a ls o f th e A m e r ic a n A c a d e m y o f P o l i t ic a l a n d S o c ia l S c ie n c e , 510. évf. (1990), 60-72. o. A társadalmi hálózat elméletének összefoglalását és értékelését lásd az alábbi művekben: Portes, A. és Rumbaut, R. G.: i. ni. 276-278. o.; Massey, D. S. és mások: Theories of International Migration: A Review and Appraisal. 1. m. 448450., 460-461. o.; Yang, P. Q.: i. m. 54-55. o. (Itt szeretném megjegyezni, hogy az 55. oldalon Yang azt írja, hogy ennek az elméletnek az egyik legnagyobb hiányossága az, hogy nem vizsgálja a mig­rációs motivációkat. Úgy vélem, fontos hangsúlyozni, hogy ez az elmélet nem a migrációs motivá-

114 Külügyi Szemle

A bumerángeffektus

dókat van hivatva vizsgálni, de voltaképpen egy migrádó állandósulása önmagában is motivádós tényezőként hat.) Bach, R. L: Emigration from the Spanish-Speaking Caribbean. In Kritz, M. M. (szerk.): i. m. 146-149. o. További szakirodalom és empirikus adatok a társadalmi hálózat elméleté­ről: Hugo, G. J.: Village-Community Ties, Village Norms, and Ethnic and Sodal Networks: A Review of Evidence from the Third World. In Dejong, G. F. és Gradner, R. W. (szerk.): M ig r a t io n D e c is io n M a ­k in g : M u l t id i s c ip l i n a r y A p p r o a c h e s to M ic r o le v e l S tu d ie s in D e v e lo p e d a n d D e v e lo p in g C o u n tr ie s . New York, NY, Pergamon Press, 1981.186-225. o.; Portes, A. és Bach, R. L.: Latin Journey, i. m.; Taylor, J. E.: Differential Migration, Networks, Information and Risk. In Stark, O. (szerk.): R ese a rc h in H u m a n C a p i ta l a n d D e v e lo p m e n t , V o l. 4 , M ig r a t io n , H u m a n C a p i ta l a n d D e v e lo p m e n t . Greenwich, CT, JAI Press, 1986.147-171. o.; Fawcett, J. T. és Arnold, E: Explaining Diversity: Asian and Pacific Migration Sy­stems. In Fawcett, J. T. és Carino, B. V. (szerk.): P a c if ic B r id g e s : T h e N e w I m m ig r a t io n fro m A s ia a n d th e P a c if ic I s la n d s . New York, NY, Center for Migration Studies, 1987. 453^173. o.

40 Bach, R. L.: Emigration from the Spanish-Speaking Caribbean. In Kritz, M. M. (szerk.): i. m. 147. o.41 A családegyesítést célzó kormányzati politikát - az amerikai bevándorláspolitika sarokkövét -

olyan intézkedésként kell értékelnünk, mely erősíti a bevándorlás öntápláló jellegét azáltal, hogy to­vább növeli és szélesíti a már meglévő etnikai közösségeket.

42 Megjegyzem, hogy ennek az elméletnek az alaptételeit gyakran a társadalmi hálózat elméletén belül tárgyalják, és nem kezelik különálló elméletként. Lásd például Yang, P. Q.: i. m., 54. o. Ennek az elmé­letnek a szakirodalma nagymértékben egybeesik a 39-es lábjegyzetben felsorolt művekkel, de lásd to­vábbá Massey, D. S. és Lang, Z.: The Long-term Consequences of a Temporary Worker Program: The U. S. Bracero Experience, P o p u la t io n R esea rch a n d P o l ic y R e v ie iv , 25. évf. (1989), 199-226. o.

43 Myrdal, G.: R ic h L a n d s a n d P o o r . New York, NY: Harper and Row, 1957. A kumulatív okok elméleté­nek szakirodalmát és empirikus adatait lásd Greenwood, M. J.: Human Migration: Theory, Models, and Empirical Evidence, J o u r n a l o f R e g io n a l S c ie n c e , 25. évf. (1985), 521-544. o.; Stark, O. és mások: Remittances and Inequality, T h e E c o n o m ic J o u rn a l, 96. évf. (1986), 722-740. o.; Massey, D. S.: The Sett­lement Process among Mexican Migrants to the United States. 1. m.; Massey, D. S. és Espana, F. G.: i. m.; Stark, O. és Taylor, J. E.: Relative Deprivation and International Migration, D e m o g r a p h y , 26. évf. (1989), 1-14. o.; Massey, D. S.: Social Structure, Household Strategies, and the Cumulative Causati­on of Migration, P o p u la t io n I n d e x , 5 6 . évf. (1990), 3-26. o.

44 A kettős munkaerőpiac elmélete kivételt képez.45 A migrációs rendszerek fogalma nem alkot önálló elméletet, inkább nevezhető a fent említett törté­

nelmi-strukturális és szociológiai elméletek általánosításának, és valójában a már létező migrációel­méletek egyesítése felé mutat. Erről a témáról részletesebben szóltam fentebb, „A migrációelmélet aktuális irányzatai" c. alfejezetben. Részletekért lásd Fawcett, J. T.: Networks, Linkages, and Migra­tion Systems, I n te r n a t io n a l M ig r a t io n R e v ie w , 23. évf. (1989), 671-680. o.

46 Jó példa erre az 1986-os amerikai bevándorlási reform és kontrolitörvény (Immigration Reform and Control Act - IRCA). Ezzel egy restriktívebb jellegű bevándorlási törvény került elfogadásra annak ér­dekében, hogy csökkentsék az Egyesült Államokba irányuló illegális beáramlást, különös tekintettel a mexikói illegális bevándorlásra. Jelentős újításnak számított a munkáltatói szankciók bevezetése. A törvény nem hozott számottevő eredményeket, amennyiben mégis, azok csak átmenetiek voltak. Az új törvény addig szorította vissza az illegális bevándorlást, amíg gyenge pontjai nem váltak köz­ismertté. Amint nyilvánvalóvá vált, hogy a törvényt nem tudják teljes egészében és elég hatékonyan alkalmazni, az illegális bevándorlás a korábbi szintre emelkedett újfent, ami azt bizonyította, hogy az IRCA-nak nem sikerült az illegális vándorlási hullámot megállítania. Lásd Driscoll de Alvarado, B.: El Tratado de Libre Comercio y la migráción mexicana a los Estados Unidos: la vision unilateral esta- dounidense. In Driscoll de Alvarado, B. és Gambrill, M. C. (szerk.): E l T r a ta d o d e L ib re C o m e rc io : e n tr e el v ie jo y n u e v o o r d e n . México, Universidad Nációnál Autónoma de México, 1992.173-192. o., főként a 178. o. Lásd még Tomasi, L. F. (szerk.): In D e fe n s e o f th e A l i e n . V ol. X II . I m p a c ts a n d C o n se q u e n c e s o f I R C A . Staten Island, NY, Center for Migraton Studies, 1990; és Vernez, G. és Ronfeldt, D.: T h e C u r r e n t S i tu a ­tio n in M e x ic a n I m m ig r a t io n . Santa Monica, CA, The Rand Corporation, 1991.

47 McCarthy, K. F. és Ronfeldt, D. F: U . S . I m m ig r a t io n P o l i c y a n d G lo b a l I n te r d e p e n d e n c e . Santa Monica,

2002. tél 115

Szabó Éva Eszter

CA, The Rand Corporation, 1982. vi. 10. o.; Gaddis, J. L: History, Science, and the Study of Interna­tional Relations. In Woods, N. (szerk.): E x p la in in g I n te r n a t io n a l R e la tio n s s in c e 1 9 4 5 . New York, NY, Oxford University Press, 1996. 34-35. o.

48 Lásd az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának (1948) 13. és 14. cikkelyét. „Emberi Jogok Egye­temes Nyilatkozata." In E m b e r i J o g o k . N e m z e t k ö z i O k m á n y o k G y ű j te m é n y e . New York, NY, Egyesült Nemzetek, 1988. 341. o.; Weiner, M.: The Global Migration Crisis, i. m. 171. o.

49 Weiner, M.: On International. Migration and International Relations, P o p u la t io n a n d D e v e lo p m e n t R e ­v i e w , 11. évf. (1985), 441M55. o.; Russell, S. S.: Politics and Ideology in Migration Policy Formation: The Case of Kuwait, I n te r n a t io n a l M ig r a t io n R e v ie w , 23. évf. (1989), 24-47. o.

50 Ami a politikai migrációelméletek szakirodalpiát illeti, az országspecifikus politikákat vizsgálták behatóbban. Ennek a szemszögnek átfogó elemzését lásd Zolberg, A. A.: International Migrations in Political Perspective. In Kritz, M. M., Keely, C. B. és Tomasi, S. M. (szerk.): i. m., 3-27. o.; és leg­főképpen Teitelbaum, M. S.: Immigration, Refugees and Foreign Policy, I n te r n a t io n a l O r g a n iz a t io n , (1984) nyár, 429M50. o.

51 Fontos megemlíteni, hogy számos migrációelméleti összefoglaló és rendszerező munka meg sem említi a „közpolitikái" elméletet, mint például Massey, D. S. és mások: Theories of International Migration: A Review and Appraisal. I. m.; Lévai, L: i. m.; Portes, A. és Rumbaut, R. G.: i. m.; Yang, P. Q.: i. m. A beléptetési szabályok és a „közpolitikái" elmélet tanulmányozása sokkal kevesebb fi­gyelmet kapott, mint a többi migrációelmélet. Myron Weiner így ír erről: „A nemzetközi migráció elméleti szakirodalma túlságosan gyakran hajlik arra, hogy a beléptetési változókat exogénnak ve­gye, vagy amolyan zavaró hatásként, zajként fogja fel egy folyamatban. Főként a közgazdászok haj­lamosak arra, hogy az olyan változókat, mint a különbözetek, a távolság és a kulturális rokonság, elsődlegesnek tekintsék kihagyva elemzésükből a beléptetési változókat. Persze a döntéshozók le­hetőségeit az előbbi változók igen élesen körülhatárolják. (...) De más körülmények között a belép­tetési szabályok döntő fontosságúak lehetnek a migráció méreteinek, jellegének és forrásának ala­kításában." Lásd Weiner, M.: The Global Migration Crisis. I. m., 116-117. o., a „közpolitikái" elmé­lethez kapcsolódó kérdések általános áttekintését lásd uo., 111-130. o.; az elmélet rövid definícióját lásd Pastor, R. A.: Migration in the Caribbean Basin: The Need for an Approach as Dynamic as the Phenomenon. In Kritz, M. M. (szerk.): i. m., 101. o. Egy meghatározott regionális vándorlás példá­ján keresztül szemlélteti a „közpolitikái" elméletet az alábbi munka: Pastor, R.: The Impact of U. S. Immigration Policy on Caribbean Emigration: Does It Matter? In Levine, B. B. (szerk.): T h e C a r ib b e ­a n E x o d u s . New York, NY, Praeger, 1986. 242-259. o., főként a 256. és a 257. oldal. Ebben a tanul­mányban Pastor hangsúlyozza, hogy a strukturális meghatározó tényezőkön kívül az Egyesült Ál­lamok bevándorláspolitikája fogja nagymértékben meghatározni a karibi kivándorlók úticélját. A tanulmány legnagyobb hibája, hogy annak ellenére, hogy sikeresen bemutatja, hogy a bevándor­láspolitika milyen nagy hatással vannak a migrációra ebben a térségben, nem fejti ki, hogy hogyan és miért van ilyen döntő szerepük. A térségben végbement munkaerő-toborzás migrációs hatásait kivéve, olyan, a bevándorláspolitikát számottevően befolyásoló aspektusokat hagy ki a szerző, mint a családegyesítés vagy a menekült- és a menekült jellegű népességmozgások törvényi kezelése.

52 Weiner, M.: The Global Migration Crisis. I. m., 113-114. és 120. o.53 Uo., 121. o.54 Ezekről az aspektusokról lásd még Teitelbaum, M. S.: Immigration, Refugees and Foreign Policy. I. m.55 Yang, P. Q.: i. m., 56. o.; Massey, D. S. és mások: Theories of International Migration: A Review and

Appraisal. I. m., 432. o., lásd szintén 454M55. o.56 Ennek az irányzatnak kitűnő leírását adja Yang, P. Q.: i. m., lásd főként 55-58., 185. o. Könyvében az

1965 utáni, Egyesült Államokba tartó vándorlás nemzetek közötti eltéréseit vizsgálva jut el Yang egy rendszeres, átfogó elméleti kerethez (lásd 55-78. o.). A főbb migrációelméletekre épít, és a bevándor­lók migrációhoz szükséges erőforrásainak jelentőségét hangsúlyozza; az elméletek integrálásáról lásd még Fawcett, J. T: Networks, Linkages, and Migration Systems. I. m.; és Zlotnik, H.: Empirical Identification of International Migration Systems. In Kritz, M. M., Lim, L. L. és Zlotnik, H. (szerk.): I n te r n a t io n a l M ig r a t io n S y s te m s : A G lo b a l A p p r o a c h . Oxford, Clarendon Press, 1992.19^10. o. Akülön­

116 Külügyi Szemle

A bumerángeffektus

böző migrációelméletek empirikus bizonyítékainak értékelését lásd Massey, D. S. és mások: Theo­ries of International Migration: A Review and Appraisal. I. m., 454M63. o.

57 Számos szerző hívja fel a figyelmet arra, hogy a migrációs kérdéseket regionális szempontból kell vizsgálni. Lásd például Zolberg, A. R.: The Next Waves: Migration Theory for a Changing World. I. m., 4044105. o.; vagy Weiner, M.: The Global Migration Crisis. I. m., 43. o.

58 Az Egyesült Államok felé tartó vándorlás nemzetek közötti eltéréseinek átfogó magyarázatát lásd Yang, P. Q.: i. m., 57. o.

59 Ugyanezt a vélemény lásd Lévai, I.: i. m., 30. o. Különösen a penetrációra vonatkozó gondolatokat a világrendszerek elméletének kapcsán.

60 Egy migráció hanyatlása egyértelműen a folyamat utolsó szakasza. A nemzetközi migráció szakiro­dalmából azonban nem szerepelnek olyan munkák, amelyek jelentéktelenné vált vagy gyakorlati­lag már abbamaradt migrációs áramlatokkal foglalkoznának, bár kétlem, hogy a mai összeszűkülő világban van olyan népességmozgás, amelynek tényleges lezárulását meg lehetne állapítani. A mig­rációnak erre az aspektusára az alábbi módon utal például Robert L. Bach: „A történelem során nagyméretű vándorlások születtek, tömeges jelenségekké fejlődtek, majd pedig feloszlottak, s ke­vésbé szembetűnő társadalmi viselkedésformákká alakultak át. Nem tudjuk, hogyan történt ezek­nek a népességmozgásoknak a növekedése és a hanyatlása. Mikor elemzett valaki is olyan migrá­ciós áramlatot, amely már megszűnt? Vagy ki vizsgált olyan területet vagy országot, ahol egy mig­rációs hullám kialakulhatott volna, de mégsem így történt?" Lásd Emigration from the Spanish- Speaking Caribbean. In Kritz, M. M. (szerk.): i. m., 150. o. Érdemes megjegyeznünk, hogy bár bizo­nyos tengerentúli migrációs áramlatok esetén (ilyen pl. az angolok, a németek és a skandinávok Egyesült Államokba irányuló vándorlása) jelentős hanyatlásáról beszélhetünk, az egy régión belü­li vándorlás számottevő hanyatlása kevésbé valószínű, mint a nagy távolságokat áthidaló migrá­ciók esetében. Például az Európai Unión belül jelentős migráció zajlik. M. Weiner arra is rávilágít, hogy a gazdasági elemzők gyakran hangoztatják, hogy amint a foglalkoztatottsági- és munkabér­különbözetek közel egyenlő szintre érnek a kibocsátó és a befogadó országokban, a köztük fennál­ló migráció valószínűleg számottevő mértékben csökkenni fog. Úgy tűnik, figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a fejlett országokon belül és azok között is magas migrációs mutatók tapasztalha­tók, amelyek voltaképpen a modern gazdaságok alapvető jellemzőjét tükrözik, azaz a foglalkozta­tottság és a munkabérek egyenlőtlen növekedését. Lásd The Global Migration Crisis, i. m., 28. o.

61 Lásd például Weiner, M: The Global Migration Crisis. I. m., 122-123. o.; Yang, P. Q.: i. m., 185. o.; Kritz, M. M. (szerk.): U. S. Immigration and Refugee Policy. I. m., 11. o.; Suhrke, A.: Global Refugee Movements and Strategies of Response. In Kritz, M. M. (szerk.): i. m., 158. o.

62 A migráció regionalizálódását lásd Zolberg, A. R.: The Next Waves: Migration Theory for a Chan­ging World. I. m., 404-405. o.; és Weiner, M.: The Global Migration Crisis. I. m., 43-44., 122. o.

63 Az Egyesült Államok külpolitikája és a nemzetközi migráció közti kapcsolatot áttekintő, különös­képp a hidegháborús kontextusra összpontosító legfontosabb munkák az alábbiak: Teitelbaum, M. S.: Immigration, Refugees, and Foreign Policy, I n te r n a t io n a l O r g a n iz a t io n , 38. 3. (1984) nyár, 428-450. o.; Gordenker, L: R e fu g e e s in I n te r n a t io n a l P o l i t ic s . New York, NY, Columbia University Press, 1987.; Loe- scher, G. és Monahan, L. (szerk.): R e fu g e e s a n d I n te r n a t io n a l R e la tio n s . New York, NY, Oxford Univer­sity Press, 1989.; Koehn, P. H.: R e fu g e e s f r o m R e v o lu t io n : U . S . P o l ic y a n d T h ir d W o r ld M ig r a t io n . Boul­der, CO, Westview Press, 1991. Á migrációs hullámok és az azokat előidéző bel-, ill. külpolitikai fo­lyamatok közti kapcsolat talán legátfogóbb tárgyalását adja Zolberg, A. R., Suhrke, A. és Aguayo, S.: E s c a p e fro m V io len ce : C o n f l ic t a n d th e R e fu g ee C r i s i s in th e D e v e lo p in g W o r ld . Oxford, Oxford University Press, 1989. Az Egyesült Államok külpolitikája és a bevándorlás kapcsolatát vizsgáló további szak- irodalom: Mathias Jr., C. McC: Ethnic Groups and Foreign Policy, F o re ig n A f fa ir s , 59. évf. (1981), 5. sz.; Kritz, M. M. (szerk.): U . S . I m m ig r a t io n a n d R e fu g e e P o l ic y . New York, NY, DC Heath and Com­pany, 1984.; Christol, H. és Ricard, S. (szerk.): H y p h e n a te d D ip lo m a c y : E u r o p e a n I m m ig r a t io n a n d U . S. F o r e ig n P o l ic y , 1 9 1 4 - 1 9 8 4 . Aix-en-Provence Cedex, Universite de Provence, 1985.; Teitelbaum, M. S.: L a tin M ig r a t io n N o r th : T h e P r o b le m f o r U . S . F o re ig n P o lic y . New York, NY, Council on Foreign Rela­tions, 1985.; Tucker, R. W., Keely, C. B. és Wrigley, L. (szerk.): I m m ig r a t io n a n d U . S . F o r e ig n P o lic y .

2002. tél 117

Szabó Éva Eszter

Boulder, CO, Westview Press, 1990.; Mitchell, C. (szerk.): W e s te r n H e m is p h e r e a n d U n i te d S ta te s F o re ig n P o lic y . University Park, PA, Tire Pennsylvania State University Press, 1992.; Briggs, Jr., V. M.: M a s s I m ­m ig r a t io n a n d th e N a t io n a l I n te r e s t . Armonk, NY: M. E. Sharpe, 1992.; Teitelbaum, M. S. és Weiner, M. (szerk.): T h r e a te n e d P e o p le s , T h r e a te n e d B o r d e r s . W o r ld M ig r a t io n a n d U . S . P o l ic y . New York, NY, W. W. Norton & Company, 1995. Magyarországon - ahogy a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tu­dományok Intézetén belüli Nemzetközi Migrációs és Menekültügyi Kutatóközpont évkönyvei ezt bizonyítják - a politika és a migráció közti kapcsolat tanulmányozása a közelmúlt fejleménye, s nin­csenek számottevő előzményei. Az első munka, amit kifejezetten e kapcsolat vizsgálatának szentel­tek, a következő: Sik, E. és Tóth, J. (szerk.): M ig r á c ió é s p o li t ik a . Budapest, MTA Politikai Tudományok Intézete, 1996. Ami a külpolitikai megfontolásokat illeti, ezek csak mostanában váltak a politikai vi­ták részévé. Az egyetlen publikáció, amit ebben a témában találtam: Back, A.: Külügyi-külpolitikai szempontok. In Sik, E. és Tóth, J. (szerk.): Á tm e n e te k . Budapest, MTA Politikai Tudományok Intézete,1999. 62-66. o.

64 Ennek a nézetnek kitűnő példáit lásd Teitelbaum, M. S.: Right versus Right: Immigration and Refu­gee Policy in the United States, F o r e ig n A f f a ir s , 59. évf. (1980), 1. sz., 21-59. o.; valamint Widgren, J.: International Migration and Regional Stability, I n te r n a t io n a l A f f a ir s , 66. évf. (1990), 4. sz., 749-766. o.; Meissner, D.: Managing Migrations, F o r e ig n P o l ic y , (1992) nyár, 86. sz., 66-83. o.; Weiner, M: The Glo­bal Migration Crisis. I. m., 15-16., 130. o.

65 A nyugati féltekéről származó bevándorlás a teljes amerikai bevándorláson belül 51,7%-ot tett ki 1961-70 között; 44,1 %-ot 1971-80 között; 49%-ot 1981-1990 között; és 49,6%-ot 1991-1998 között. Az amerikai kontinensről származó bevándorlás nagyságrend szerinti rangsora a Bevándorlási és Ho­nosítási Hivatal (INS) 1998-as statisztikai évkönyve szerint a következőképpen alakult: Mexikó 131 575 fő, Dominikai Köztársaság 20 387 fő, Kuba 17 375 fő, Jamaika 15 546 fő, El Salvador 14 590 fő, Haiti 13 449 fő, Kolumbia 11 836 fő, Kanada 10 190 és Peru, 10 154. Forrás: 1 9 9 8 S ta t i s t i c a l Y e a r ­b o o k o f th e U . S . I m m ig r a t io n a n d N a tu r a l i z a t io n S e r o ic e . Chart B. Region of Last Residence of Legal Im­migrants, Percent Distribution by Decade (1901-1998); Table 3. Immigrants Admitted by Region and Country of Birth, Fiscal Years 1988-1998. Online http://www.ins. usdoj.gov/graphics/abou- tins/ statistics/98pdf.

66 A 281 milliós amerikai népességen belül a mexikóiak több mint tízmilliós csoportot alkotnak, a ku­baiak több mint egymilliósat, és a dominikaiak közel 800 ezreset. Lásd: ii. S. C e n s u s B u r e a u : C e n s u s2 0 0 0 . Online h ttp ://w w w . census.gov/population/www/cen2000; Ciment, J.: Encylopedia of American Immigration. Armonk, NY: M. E. Sharpe, 2000.1109., 1119., 1136. o.

67 Az esettanulmányok részletezése és a bizonyítási eljárás a disszertáció további fejezeteiben található.68 Aktuális bevándorlási statisztikák alátámasztják, hogy a világon tízből kilenc ember nem vándorol,

hanem valójában a szülőhelyétől számított száz mérföldes körzetben él. The New Americans, T h e E c o n o m is t , 2000. márc. 11., 10. o.

69 A migráció fájdalmas folyamatának klasszikus bemutatását lásd Handlin, Q: i. ni.; valamint Bodnar, J.: T h e T r a n s p la n te d . A H i s to r y o f I m m ig r a n ts in U rb a n A m e r ic a . Bloomington, IN, Indiana University Press, 1985.; a migráció szelektív jellegéről lásd Daniels, R.: i. ni., 18-19. o.; a vándorlási kérdéseknek arról az aspektusáról, hogy az emberek inkább a maradás mellett döntenek, ha van remény az új­jáépítésre még természeti katasztrófák és politikai konfliktusok közepette is, lásd Weiner, M.: The Global Migration Crisis. I. m., 214-215. o. Az asszimilációról lásd McLemore, S. D: R a c ia l a n d E th n ic R e la tio n s in A m e r ic a . Boston, MA, Allyn and Bacon, 1990.; és Marger, M. N.: R ace a n d E th n ic R e la tio n s . A m e r ic a n a n d G lo b a l P e r s p e c t iv e s . Belmont, CA, Wadsworth, 1994. Az asszimiláció mértékét jól jelzi a beházasodás. Lásd The New Americans, T h e E c o n o m is t , 2000. márc. 11., 10. o.

70 A kényszerkivándorlás kapcsán ugyanezt a gondolatot lásd Weiner, M.: The Global Migration Cri­sis. I. m., 29. o.

71 McCarthy, K. F. és Ronfeldt, D. E: Immigration as an Intrusive Global How: A New Perspective. In Kritz, M. M. (szerk.): i. m., 383. és 389. o.

72 The Next Waves: Migration Theory for a Changing World. I. m., 425. o.73 Yang, P. Q.: i. m., 179. o.

U 8 Külügyi Szemle

■A bumerángeffektus

74 Uo., 179-180. o.75 Uo., 64-68., 71-74. o.76 Uo., 70-71., 183. o.77 Ilyen Kuba példája szinte az egész hidegháborús időszak alatt, amikor is az Egyesült Államok tá­

mogatta az illegális kivándorlást.78 Arról, hogy a menekültügyi kérdésekben általában a politikai és konkrétabban a külpolitikai meg­

fontolások dominálnak, lásd M e n e k ü l te k . A z ü ld ö z é s k ü lö n b ö z ő fo r m á i. J e le n té s a N e m z e t k ö z i H u m a n i tá ­r iu s K é r d é s e k F ü g g e t le n B iz o t t s á g a r é s zé re . Budapest, Gondolat, 1991. 41., 52-54., 57., 59., 69-70., 76., 79., 80. o.

79 Lásd például Rogers, R.: The Future of Refugee Rows and Policies, I n te r n a t io n a l M ig r a t io n R e v ie w , XXVI. évf. (1992. tél) 4. sz., 1131. o.; Russell, S. S.: Migration Patterns of U. S. Foreign Policy Interest. In Teitelbaum, M. S. és Weiner, M. (szerk.): i. m., 46., 48-51. o.; valamint Kraly, E. R: U. S. Refugee Policies and Refugee Migration since World War II. In Tucker, R. W., Keely, C. B. és Wrigley, L. (szerk.): i. m., 73. o.

80 Az 1990-es bevándorlási törvény szerinti bevándorlókategóriák alapján a legális bevándorlók cso­portja egyrészt áll az ún. nem kvóta bevándorlókból, akik a családegyesítés révén válnak bevándor­lókká (az állampolgárok házastársai, gyermekei és szülei), másrészt áll az ún. kvótabevándorlókból a kedvezményrendszer révén (relatív kedvezmény a családegyesítés fogalmának részeként és a fog­lalkozási kedvezmény), valamint menekültekből és menedékesekből. Továbbá van egy számottevő csoport, az ún. legális, nem bevándorlóké, akiket azért fogadnak be az Egyesült Államokba, hogy dolgozzanak, ilyenek a befektetők, a diákok, az ideiglenes munkások és a gyakornokok, a cserediá­kok, az állampolgárok jegyesei és a vállalatokon belül áthelyezett dolgozók.

81 Russell, S. S.: Migration Patterns of U. S. Foreign Policy Interest. I. m., 56. o. Russell megjegyzi, hogy a 2,7 millió menekült, akik az Egyesült Államokban az 1946 és 1992 közti periódusban megkapták a bevándorlóstátust, annyit tesznek ki, mint az a 2,6 millió ember, aki 1989 és 1992 között nyert stá­tuskiigazítást a bevándorlási reform és kontroll törvény (IRCA) keretein belül.

82 Russell, S. S.: Migration Patterns of U. S. Foreign Policy Interest. 1. m., 56-61. o. Ami a családegyesí­tést illeti, hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy mindig az újabb bevándorlócsoportoknak szárma­zik a legtöbb előnye a családegyesítési intézkedésekből, míg a már régebben letelepedett csoportok lehetőségei ebből a szempontból korlátozottabbak. Az, hogy az amerikai bevándorlás sarokkövévé tették a családegyesítést-ahogy az kiderül az 1965-ös bevándorlási törvényből - eredetileg épp az ellenkező célt szolgálta. Voltaképpen ugyanazokat a faji és etnikai prioritásokat szándékoztak állan­dósítani, amelyeket az eltörölt nemzeti eredet elvén alapuló bevándorlási rendszer korábban támo­gatott. Arra számítottak, hogy a több évtizedes restrikciók miatt csak kevés ázsiai, ill. dél- és kelet­európai lesz majd képes az új rendszert kihasználni. Az 1965-ös törvénynek erről az oldaláról to­vábbi részleteket lásd Briggs, Jr., V. M.: I m m ig r a t io n a n d th e N a t io n a l I n te r e s t . Armonk, NY, M. E. Sharpe, 1992., 110-111., 114., 163-167., 168. o.

83 Az ezzel kapcsolatos aggodalmaknak a globális menekültügyi politikáról szóló konferencián adtak hangot 1992 februárjában (Wye Center, Queenstown, Maryland). A konferenciáról szóló jelentést lásd: Copeland, E. Á.: Global Refugee Policy: An Agenda for the 1990s, I n te r n a t io n a l M ig r a t io n R e v ie w , XXVI. évf. (1992. ősz) 3. sz., 992-999. o., különösen a 994. o.

84 Hasonló nézeteket vall Lévai, I.: i. m., 25. o.85 Lásd Newland, K.: The Impact of U. S. Refugee Policy on U. S. Foreign Policy: A Case of the Tail Wag­

ging the Dog? In Teitelbaum, M. S. és Weiner, M. (szerk.): i. m., 202-204. o.; további részletekért vö. Mathias, Jr., C. McC.: Ethnic Groups and Foreign Policy, F o r e ig n A f fa ir s , 59. évf. (1981) 5. sz.

86 Erről úgyszintén lásd Newland, K.: i. m., 192., 202-213. o.; Keely, C. B.: The Effects of International Migration on U. S. Foreign Policy. In Teitelbaum, M. S. és Weiner, M. (szerk.): i. m., 230-241. o.

87 Lásd például Joubert, T: U n i te d S ta te s R e fu g e e P o l ic y a n d H a i t ia n I m m ig r a n ts . M. A. Thesis, Horida In­ternational University, Miami, FL, 1993. 99,103-105. o., szemben az alábbi művekben kifejtett néze­tekkel: Zolberg, A. R.: The Roots of Refugee Policy. In Tucker, R. W., Keely, C. B. és Wrigley, L. (szerk.): i. m., 100. o.; Glazer, N.: New Rules of the Game. In Tucker, R. W., Keely, C. B. és Wrigley,

2002. tél 119

Szabó Eva Eszter

L. (szerk.): i. m., 23. o.; Meissner, D.: i. m., 71. o.; McCarthy, K. F. és Ronfeldt, D. F.: Immigration as an Intrusive Global How: A New Perspective. In Kritz, M. M. (szerk.): i. m., 383-385. o.

88 McCarthy, K. F. és Ronfeldt, D. E: U . S . I m m ig r a t io n P o l ic y a n d G lo b a l I n te r d e p e n d e n c e . Santa Monica, CA, The Rand Corporation, 1982.16. o.; Rogers, R.: The Future of Refugee Hows and Policies. I. m., 1131.0.

89 Keely, C. B.: How Nation-States Create and Respond to Refugee Hows, I n te r n a t io n a l M ig r a t io n R e ­v i e w , XXX. évf. (1996. tél) 4. sz„ 1057. o.

90 Weiner, M.: The Global Migration Crisis. I. m., 197-198. o.; Teitelbaum, M. S. és Weiner, M. (szerk.): i. m., 30. o.; Kritz, M. M. (szerk.): i. m., xi-xii. o.

91 Emigration from the Spanish-Speaking Caribbean. In Kritz, M. M. (szerk.): i. m., 150. o.92 McCarthy, K. F. és Ronfeldt, D. E: Immigration as an Intrusive Global How: A New Perspective. In

Kritz, M. M. (szerk.): i. m., 382-383. o.93 A mexikói illegális bevándorlás hasonló szempontú megközelítését lásd Bustamante, J. A. és Marti­

nez, G. G.: Undocumented Immigration from Mexico: Beyond Borders but within Systems, J o u rn a l o f I n te r n a t io n a l A f fa ir s , 33. évf. (1979) 2. sz., 265-284. o.

94 Egy cikkében Robert Miles a migráció politikai közgazdaságtanát vizsgálja, és ebben jegyzi meg, hogy a migráció jelentős mértékben politikailag determinált, majd pedig a továbbiakban a gazda­ság játssza a közvetítő szerepet. Hasonlóképpen a munkaerőigényt az állami intézmények fogják közvetíteni. Lásd Whatever Happened to the Sociology of Migration? W o r k , E m p lo y m e n t a n d S o c ie ty , 4. évf. (1990) 2. sz., 296-297. o.

120 Külügyi Szemle