Adventi lelkinap Szent Lúcia napján

2014. december 13-án került sor a szokásos adventi lelkinapra, amely szentmisével

kezdődött a Székesegyházban. Norbert Atya a homíliájában utalt arra, hogy Lúcia a fényt

jelenti, amit bizony keresnünk kell, és szükséges

a megújuláshoz. Azután arról mesélt, hogy

gyermekkorában milyen izgatottan készültek a

karácsonyi pásztorjátékra, és hogy a feladatok

kiválasztásával kapcsolatban náluk sem volt

egyszerű, hogy ki melyik betlehemi szereplővel

azonosulna szívesen. A Mária szerep például

mindig

népszerű

volt a

leányok között, hiszen ez büszkeségre adhat okot. A

József személye már nehezebben ment, mert a

barátaik előtt kellett vállalni a Máriával való

társulást. A pásztorokkal már nem volt ennyi gond…

Később elérkezett a gondolat Jézus

megszületéséhez. „Figyeljük Jézust!” – hangzott a

tanács a beszéd végén.

Az adventi dalok az egyházi év talán

legszebb, legbensőségesebb énekei. E misére

kimondottan úgy válogattunk, hogy tényleg

közös ima legyen, mindenki részt tudjon venni

benne. Ahol nem látszik jól a vetítés, ott

nyomtatott dalszövegeket osztottunk, hogy ne

az legyen az éneklés akadálya, hogy nem jut

eszébe valakinek a szöveg. Gyönyörűen szállt a

magasba a több száz gyerek hangja: „Rorate

coeli de super, et nubes pluant justum –

Harmatozzatok magasságos egek, s a felhők hozzák az igazat!” Később végigénekeltük

még az „Ó, jöjj, ó jöjj Üdvözítő”-t és a „Jöjj el, jöjj el Emmanuel”-t, amelynek versszakai

végén különös erővel szólalt meg a refrén: „Meglásd, meglásd, ó Izrael, hogy eljövend

Emmánuel!” Az áldozás alatt Lúcia is említésre került: „Te vagy a fény…”.

A szentmise után az alsóban igen

változatos és igényes program folytatódott.

Az 1 – 2. évfolyam részére a 4.c) osztály

csodálatos mesejátékot adott elő „A didergő

király” címmel. A fejedelmi udvarban az

események között rendszeresen megszólalt a

dob és a kürt, köszönhetően a zenét tanuló

osztálytár-

saknak és

tanáraik-

nak. A mese feldolgozása és betanítása Dóri és Éva

néni érdeme. A gyerekek közt még udvari bohóc is

akadt, aki kedvesen szórakoztatta az egész

publikumot. Arra is volt gondjuk, hogy több helyről

összeszedett, a műbe jól beilleszthető dalokat is

megszólaltasson az osztályközösség. A díszletek és a

hiteles szerepjáték is dicséretet érdemel. Az egész

előadást a kicsik tátott szájjal hallgatták, és a végére együtt melegedtek fel a didergő

királlyal.

A 4.b-sek még egy kicsit gyakorolták a „Jöjj el, jöjj el Emmanuelt”, hogy azután

telefon-kapcsolat segítségével elénekeljék osztályfőnöküknek, aki otthon, a betegágyon

hallgathatta, és kaphatott egy percnyit lelkinapunk légköréből, osztálya kedvességéből.

A Nagyteremben zajló események közül

nem hagyható ki a filmnézés és a hozzá

kapcsolódó előadás. Nem egy akciófilmet,

hanem egy Gyöngyösi István által készített

összeállítást nézhettünk meg „Melyik az igazi

Karácsony?” címmel. Ez az ünnep előtti üzleti

őrület, a reklámvilág már előre mindent elrontó

hatásának eszközeivel kezdődik, majd

fokozatosan átvezet a karácsony lényegének, az

égi gyermek születésének más filmekből

választott részleteihez; nevezetesen a Ben Húr című, legendás, régi nagy film betlehemi

jeleneteihez, majd a Csendes éj kedves csacsijának történetéhez az ismert rajzfilmben.

Az ehhez kapcsolódó előadást Polgár Anikó hittantanár tartotta, akit Máriagyűdön

már mindnyájan megismerhettünk a zarándoklaton.

Ő a legutolsó jeleneteket emlegetve kezdte

mondandóját, miszerint azért szereti, mert abban

minden olyan egyszerű. És természetesen a csacsi

kedvessége is lenyűgöző benne. Ezután drámai

ellentétekről beszélt, ami Karácsony közeledtével

egyre szembetűnőbb; hogy a reklámvilág micsoda

költekezésre ösztönzi a gazdagokat, ő pedig

rendszeresen találkozik megindító szegénységgel. Pl.

„Nem mehet el a gyerek a pásztorjátékra, mert

éppen kimosták a cipőjét…” Vagy a mai napig is

éhező gyermekek tömege, akikről nekünk talán fogalmunk sincs. Ezután beszédjében

átvezetett a Szentföldre, ahol személyesen is járt,

és bizony elgondolkodtató élményeket szerzett.

A táj ma is sok helyen barátságtalan és

veszélyes, képzeljük el Máriát, aki 200 km-t

megy azért, hogy meglátogassa Keresztelő Szent

János édesanyját, rokonát, Erzsébetet. Ahol majd

– amint az előadás végén - elérkezik a gondolat a

„Magnificat”-ig, Mária hálaadó énekéig. Jézus

születésének helyéről mesélte, hogy egy csillag

jelzi a templom alagsorában, és több vallás közösen

használhatja ezt az épületet és helyszínt.

Még részletesen kitért arra, hogy a Betlehembe érkező Mária és József micsoda

elutasítással találkozott nagy szükségében, senki nem akar befogadni egy éppen szülés

előtt álló nőt a párjával… Aztán végre a pásztorok egyik barlangjában kötnek ki, ahol

megszületik a Megváltó. Érdekes volt megtudni, hogy a pásztorok tulajdonképpen a zsidó

társadalmon kívülieknek számítottak, hiszen életformájuk nem tette lehetővé a

zsinagógába járást és a rengeteg kötelező előírás és szokás betartását. Ők voltak mégis

azok, akik először találkozhattak a megszületett Jézussal. A betlehemi születéstörténet

többi szereplőjét is emlegetve gondolkodásra késztetett az előadás; oda értünk, ahová

Norbert atya is a homíliájában; melyik szereplővel azonosulunk?

Olyan lenyűgözően beszélt Polgár Anikó, hogy a kicsik adventi daltanulására

csaknem elfelejtettem fölmenni a kápolnába…

Dicséretes, hogy az 1 – 2. évfolyamosok maguktól is

gyönyörűen énekelve vártak. Ekkor még sor került

két szép adventi dalra, amelyet kivetítve mindnyájan

gyakorolhattunk. Egyikben Máriát köszöntöttük:

„Ave Mária, Istennek anyja, Tebenned virágzik

váltságunk aranyja, áldásod nyelvünk nem unja.” A másik az első embertől vezeti le az

adventi gondolatokat: „Az Úristen Ádám atyánknak, kegyes vigasztalásnak, megígérte

jövetelét a Messiásnak.”

A 3 – 4. évfolyam hihetetlenül gazdag programja volt még a „Pálosaink, a fehér

barátok” című kiállítás megtekintése a

Modern Magyar Képtárban Ágoston testvér

vezetésével. Az alkalmi gyűjteményt 4

hónapra hozták össze, kezdve az Országos

Széchényi Könyvtártól, több ország pálos

kolostorainak és templomainak kincseiből

válogatva. Tudtuk, hogy ez az egyetlen,

magyar alapítású szerzetesrend, de

elképesztő mennyiségű információt és

művészi értéket ismerhettünk meg a rend

történelméből, életéből. Az alapítókról

készült festményeken keresztül a

búcsújáróhelyek művészi emlékeiig, az első,

Pilisben épült kolostorból megmaradt töredékekig

mindent megtekinthettünk. Láthattunk híres,

szentéletű pálosokat, munkáikat és

gyűjteményeiket, nyelvi és zenei emlékeket. A

legemlékezetesebbek a középkori eredetű

kódexek voltak, amelyek értéke milliárdos

nagyságrendű, szépségük pedig elmondhatatlan.

Ágoston testvér fáradhatatlanul bizonyította, hogy

e kiállítás kapcsán maga is igen felkészült a

történelem, a művészettörténet, a

régészet, az irodalom különböző ide

vonatkozó ismeretanyagából,

melyet kitűnően lefordított 10 év

alatti gyermekek nyelvére, akik

lenyűgözve hallgatták a mintegy 1

órás folyamatos előadást. A

kiállítók igen jó ötlete volt, hogy

nagy hangsúlyt fektettek a ma is

minket körülvevő pálosok életére, a

zarándoklatok és a különböző

szerteágazó tevékenységek

kapcsán. A XV. századi Festetics - kódex Kinizsi Pál feleségének imakönyve volt

A kiállított tárgyak

között nagyon szellemesnek

találtuk a hatalmas

motorkerékpárt, hiszen a

pálosok összefogják a

motoros zarándokokat is,

maguk is szívesen pattanva

nyeregbe. Nevük ilyenkor a

„Motorkerékpálosok…”

Itt hívnám fel a

figyelmet arra, hogy ezt a

kiállítást mindenkinek látnia

kell! Aki még nem járt ott,

február elejéig még bepótolhatja mulasztását, nem fogja megbánni.

Ebéd után még kétféle feladatot is kaphattak a gyerekek. Először is olyan „Ajándék

kupon füzet” készítésébe lehetett fogni, amely a nem pénzben mérhető meglepetések

ötletes tárháza (pl. otthoni segítés ebben – abban, vigyázás a kistesóra, vagy valakivel

beszélgetni, akivel még nemigen sikerült, stb.). A kisebbek egy papír „Családi szárnyas

oltár” összeállítására is vállalkozhattak.

Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy ez a

lelkinap egy igazi ünnepi ráhangolást, a hitünk

titkaival és kimondhatatlanul gazdag értékeivel

való megismerkedés csodálatos lehetőségét

kínálta mindnyájunknak.