Adventi lelkinap Szent Lúcia napján
2014. december 13-án került sor a szokásos adventi lelkinapra, amely szentmisével
kezdődött a Székesegyházban. Norbert Atya a homíliájában utalt arra, hogy Lúcia a fényt
jelenti, amit bizony keresnünk kell, és szükséges
a megújuláshoz. Azután arról mesélt, hogy
gyermekkorában milyen izgatottan készültek a
karácsonyi pásztorjátékra, és hogy a feladatok
kiválasztásával kapcsolatban náluk sem volt
egyszerű, hogy ki melyik betlehemi szereplővel
azonosulna szívesen. A Mária szerep például
mindig
népszerű
volt a
leányok között, hiszen ez büszkeségre adhat okot. A
József személye már nehezebben ment, mert a
barátaik előtt kellett vállalni a Máriával való
társulást. A pásztorokkal már nem volt ennyi gond…
Később elérkezett a gondolat Jézus
megszületéséhez. „Figyeljük Jézust!” – hangzott a
tanács a beszéd végén.
Az adventi dalok az egyházi év talán
legszebb, legbensőségesebb énekei. E misére
kimondottan úgy válogattunk, hogy tényleg
közös ima legyen, mindenki részt tudjon venni
benne. Ahol nem látszik jól a vetítés, ott
nyomtatott dalszövegeket osztottunk, hogy ne
az legyen az éneklés akadálya, hogy nem jut
eszébe valakinek a szöveg. Gyönyörűen szállt a
magasba a több száz gyerek hangja: „Rorate
coeli de super, et nubes pluant justum –
Harmatozzatok magasságos egek, s a felhők hozzák az igazat!” Később végigénekeltük
még az „Ó, jöjj, ó jöjj Üdvözítő”-t és a „Jöjj el, jöjj el Emmanuel”-t, amelynek versszakai
végén különös erővel szólalt meg a refrén: „Meglásd, meglásd, ó Izrael, hogy eljövend
Emmánuel!” Az áldozás alatt Lúcia is említésre került: „Te vagy a fény…”.
A szentmise után az alsóban igen
változatos és igényes program folytatódott.
Az 1 – 2. évfolyam részére a 4.c) osztály
csodálatos mesejátékot adott elő „A didergő
király” címmel. A fejedelmi udvarban az
események között rendszeresen megszólalt a
dob és a kürt, köszönhetően a zenét tanuló
osztálytár-
saknak és
tanáraik-
nak. A mese feldolgozása és betanítása Dóri és Éva
néni érdeme. A gyerekek közt még udvari bohóc is
akadt, aki kedvesen szórakoztatta az egész
publikumot. Arra is volt gondjuk, hogy több helyről
összeszedett, a műbe jól beilleszthető dalokat is
megszólaltasson az osztályközösség. A díszletek és a
hiteles szerepjáték is dicséretet érdemel. Az egész
előadást a kicsik tátott szájjal hallgatták, és a végére együtt melegedtek fel a didergő
királlyal.
A 4.b-sek még egy kicsit gyakorolták a „Jöjj el, jöjj el Emmanuelt”, hogy azután
telefon-kapcsolat segítségével elénekeljék osztályfőnöküknek, aki otthon, a betegágyon
hallgathatta, és kaphatott egy percnyit lelkinapunk légköréből, osztálya kedvességéből.
A Nagyteremben zajló események közül
nem hagyható ki a filmnézés és a hozzá
kapcsolódó előadás. Nem egy akciófilmet,
hanem egy Gyöngyösi István által készített
összeállítást nézhettünk meg „Melyik az igazi
Karácsony?” címmel. Ez az ünnep előtti üzleti
őrület, a reklámvilág már előre mindent elrontó
hatásának eszközeivel kezdődik, majd
fokozatosan átvezet a karácsony lényegének, az
égi gyermek születésének más filmekből
választott részleteihez; nevezetesen a Ben Húr című, legendás, régi nagy film betlehemi
jeleneteihez, majd a Csendes éj kedves csacsijának történetéhez az ismert rajzfilmben.
Az ehhez kapcsolódó előadást Polgár Anikó hittantanár tartotta, akit Máriagyűdön
már mindnyájan megismerhettünk a zarándoklaton.
Ő a legutolsó jeleneteket emlegetve kezdte
mondandóját, miszerint azért szereti, mert abban
minden olyan egyszerű. És természetesen a csacsi
kedvessége is lenyűgöző benne. Ezután drámai
ellentétekről beszélt, ami Karácsony közeledtével
egyre szembetűnőbb; hogy a reklámvilág micsoda
költekezésre ösztönzi a gazdagokat, ő pedig
rendszeresen találkozik megindító szegénységgel. Pl.
„Nem mehet el a gyerek a pásztorjátékra, mert
éppen kimosták a cipőjét…” Vagy a mai napig is
éhező gyermekek tömege, akikről nekünk talán fogalmunk sincs. Ezután beszédjében
átvezetett a Szentföldre, ahol személyesen is járt,
és bizony elgondolkodtató élményeket szerzett.
A táj ma is sok helyen barátságtalan és
veszélyes, képzeljük el Máriát, aki 200 km-t
megy azért, hogy meglátogassa Keresztelő Szent
János édesanyját, rokonát, Erzsébetet. Ahol majd
– amint az előadás végén - elérkezik a gondolat a
„Magnificat”-ig, Mária hálaadó énekéig. Jézus
születésének helyéről mesélte, hogy egy csillag
jelzi a templom alagsorában, és több vallás közösen
használhatja ezt az épületet és helyszínt.
Még részletesen kitért arra, hogy a Betlehembe érkező Mária és József micsoda
elutasítással találkozott nagy szükségében, senki nem akar befogadni egy éppen szülés
előtt álló nőt a párjával… Aztán végre a pásztorok egyik barlangjában kötnek ki, ahol
megszületik a Megváltó. Érdekes volt megtudni, hogy a pásztorok tulajdonképpen a zsidó
társadalmon kívülieknek számítottak, hiszen életformájuk nem tette lehetővé a
zsinagógába járást és a rengeteg kötelező előírás és szokás betartását. Ők voltak mégis
azok, akik először találkozhattak a megszületett Jézussal. A betlehemi születéstörténet
többi szereplőjét is emlegetve gondolkodásra késztetett az előadás; oda értünk, ahová
Norbert atya is a homíliájában; melyik szereplővel azonosulunk?
Olyan lenyűgözően beszélt Polgár Anikó, hogy a kicsik adventi daltanulására
csaknem elfelejtettem fölmenni a kápolnába…
Dicséretes, hogy az 1 – 2. évfolyamosok maguktól is
gyönyörűen énekelve vártak. Ekkor még sor került
két szép adventi dalra, amelyet kivetítve mindnyájan
gyakorolhattunk. Egyikben Máriát köszöntöttük:
„Ave Mária, Istennek anyja, Tebenned virágzik
váltságunk aranyja, áldásod nyelvünk nem unja.” A másik az első embertől vezeti le az
adventi gondolatokat: „Az Úristen Ádám atyánknak, kegyes vigasztalásnak, megígérte
jövetelét a Messiásnak.”
A 3 – 4. évfolyam hihetetlenül gazdag programja volt még a „Pálosaink, a fehér
barátok” című kiállítás megtekintése a
Modern Magyar Képtárban Ágoston testvér
vezetésével. Az alkalmi gyűjteményt 4
hónapra hozták össze, kezdve az Országos
Széchényi Könyvtártól, több ország pálos
kolostorainak és templomainak kincseiből
válogatva. Tudtuk, hogy ez az egyetlen,
magyar alapítású szerzetesrend, de
elképesztő mennyiségű információt és
művészi értéket ismerhettünk meg a rend
történelméből, életéből. Az alapítókról
készült festményeken keresztül a
búcsújáróhelyek művészi emlékeiig, az első,
Pilisben épült kolostorból megmaradt töredékekig
mindent megtekinthettünk. Láthattunk híres,
szentéletű pálosokat, munkáikat és
gyűjteményeiket, nyelvi és zenei emlékeket. A
legemlékezetesebbek a középkori eredetű
kódexek voltak, amelyek értéke milliárdos
nagyságrendű, szépségük pedig elmondhatatlan.
Ágoston testvér fáradhatatlanul bizonyította, hogy
e kiállítás kapcsán maga is igen felkészült a
történelem, a művészettörténet, a
régészet, az irodalom különböző ide
vonatkozó ismeretanyagából,
melyet kitűnően lefordított 10 év
alatti gyermekek nyelvére, akik
lenyűgözve hallgatták a mintegy 1
órás folyamatos előadást. A
kiállítók igen jó ötlete volt, hogy
nagy hangsúlyt fektettek a ma is
minket körülvevő pálosok életére, a
zarándoklatok és a különböző
szerteágazó tevékenységek
kapcsán. A XV. századi Festetics - kódex Kinizsi Pál feleségének imakönyve volt
A kiállított tárgyak
között nagyon szellemesnek
találtuk a hatalmas
motorkerékpárt, hiszen a
pálosok összefogják a
motoros zarándokokat is,
maguk is szívesen pattanva
nyeregbe. Nevük ilyenkor a
„Motorkerékpálosok…”
Itt hívnám fel a
figyelmet arra, hogy ezt a
kiállítást mindenkinek látnia
kell! Aki még nem járt ott,
február elejéig még bepótolhatja mulasztását, nem fogja megbánni.
Ebéd után még kétféle feladatot is kaphattak a gyerekek. Először is olyan „Ajándék
kupon füzet” készítésébe lehetett fogni, amely a nem pénzben mérhető meglepetések
ötletes tárháza (pl. otthoni segítés ebben – abban, vigyázás a kistesóra, vagy valakivel
beszélgetni, akivel még nemigen sikerült, stb.). A kisebbek egy papír „Családi szárnyas
oltár” összeállítására is vállalkozhattak.
Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy ez a
lelkinap egy igazi ünnepi ráhangolást, a hitünk
titkaival és kimondhatatlanul gazdag értékeivel
való megismerkedés csodálatos lehetőségét
kínálta mindnyájunknak.