www.fasor.hu

Újfolyam 55. szám

A Budapest-Fasori Református Egyházközség Hírmondója

2014. március

„...eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: »Békesség néktek!«”

(Jn 20,19/b)

Fotó: D

evich Márton

FASORI HARANGSZÓ2

„Hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk ami Urunk Jézus Krisztus által! Ezért, szeretetttestvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek,buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában,hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nemhiábavaló az Úrban!” (1Kor 15,57–58.)

„Csapataink harcban állnak.” Ez a baljósemlékeket felidézô mondat legjobb esetben ismély bizonytalanságot jelez. Még nem adtukfel a küzdelmet, még van némi muníciónk,nem fogytak el mindenestül a tartalékaink,talán néha még egy-egy halovány remény-sugár is felcsillan elôttünk – de nem merjükazt mondani, hogy miénk a gyôzelem.

„Csapataink harcban állnak.” Hányszorérezzük ezt a mindennapokban! Ostromolnaka feladatok, mielôtt az egyiket befejezhet-nénk, már el kellett volna készülni a követ-kezôvel is; felôrölnek az elvárások, és még-sem tudjuk soha elhárítani azokat; küzdünk atársunkkal, a gyermekeinkkel, a szüleinkkel,a szomszédainkkal, mert úgy érezzük, újabbés újabb pontokon kezdik ki az életünket;vesztésre állunk a baktériumok és vírusoktámadásaival szemben; folyamatosan azonerôlködünk, hogy a következô hónap elejéigbiztosíthassuk a legszükségesebbeket; ésmindeközben saját sebezhetôségünk, gyenge-ségünk, bûneink vissza-visszatérô rohamaimár a kegyelemdöféssel fenyegetnek minket.Nem adtuk még fel, de már alig-alig bízunkabban, hogy lehetséges a gyôzelem.

A thesszalonikai gyülekezet tagjai a leg-fájóbb vereséggel szembesültek, amelyet föl-di élete folyamán ember átélhet. Szeretteiketkellett eltemetniük. Úgy érezték, egy frontonvéglegesen alulmaradtak. A legborzalmasabbellenség, a halál erôsebbnek bizonyult náluk.És már csak idô kérdése, hogy mikor kell

mindannyiuknak sorban letenniük elôtte afegyvert. Nekik írta Pál: „Nem szeretnénk,testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhuny-tak felôl, és szomorkodnátok, mint a többiek,akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük,hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizo-nyos, hogy Isten az elhunytakat is elôhozzaJézus által, vele együtt.” (1Tessz4 13–14.)Húsvét reggel véglegesen eldôlt a háború. Ahalál látványos kudarcot vallott.

Mit jelent ez a mi számunkra? Az apostolnéhány évvel késôbb a korinthusi keresz-tyéneknek részletesebben is kifejtette azt,amivel a gyászoló thesszalonikaiakat vigasz-talta. Jézus Krisztus legyôzte a halált. A bib-liai örömhír szerint ez azt is jelenti, hogy ez afélelmetesnek tûnô hatalom már azok felettsem zsarnokoskodhat többé, akik Krisztusseregéhez tartoznak. Az ô életük felett márJézus az Úr: az a Jézus, aki a legreménytele-nebb pillanatot, nagypéntek sötétségét képesvolt ragyogó, egyedülálló diadallá formálni.Az a Jézus, aki hasonló módon meg tudja tar-tani az életben azokat, akik emberi erôfeszíté-sekkel, földi erôk mozgósításával már ment-hetetlennek tûnnek. Ami embereknek lehetet-len, Neki, a halál legyôzôjének nem az. „Mintutolsó ellenség töröltetik el a halál.” (1Kor15,26.) Akkor, legkésôbb akkor mindenkielôtt nyilvánvaló lesz, hogy ki gyôzött az em-beri életekért folytatott háborúban.

A végsô vereségtôl tehát nem kell már ret-tegnünk. De van-e ennek bármi köze a min-dennapi csatáinkhoz? Pál apostol világossáteszi, hogy szoros összefüggés van ezekközött. „Teljes a diadal a halál fölött!” –hirdeti, amikor a jövôbeli feltámadásunkrólbeszél (1Kor 15,54). Csakhogy ezt a gyôzel-met nem mi aratjuk. Jézus az, aki úrrá lett a

MAGVETÉS

Jelentés a csatatérrôl

FASORI HARANGSZÓ 3

halálon, és Ô azt sem engedi meg többet,hogy az ellenség akár csak részsikereket elér-jen felettünk, akik az Ô népéhez tartozunk.Mi sokszor úgy látjuk, mintha fölénk kere-kedne. Mintha el tudná ragadni tôlünk mind-azt, amit dicsôséges Hadvezérünktôl kap-tunk: az örömet, a békességet, a hitet, a szere-tetet, a szent életet, a tisztaságot, a gyógyu-lást, a vigasztalást, a reménységet, az örökéletet. Mi valóban könnyen elveszítenénkmindezt. Csakhogy az a Jézus gondoskodikrólunk, akié minden hatalom mennyen és föl-dön. Elvehetetlenül.

„Hála az Istennek, aki a diadalt adja ne-künk a mi Urunk Jézus Krisztus által! Ezért,szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, ren-díthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor azÚr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fára-dozásotok nem hiábavaló az Úrban!” Van-nak pillanatok, amikor úgy tûnik, mindenremény szertefoszlott. Sokszor úgy érezzük,hogy újabb csatát veszítettünk el. De Jézusfelülmúlhatatlan nagysága éppen abbanmutatkozik meg, hogy a vertnek tûnô helyzet-bôl is a legjobbat, az Ô mindenek feletti ural-mának újabb bizonyságát bontakoztatja ki.Mint húsvétvasárnap, amikor leghûségesebbkövetôi is már balzsamozni szerették volna atestét. Annak a Királynak a testét, aki maga azelpusztíthatatlan élet.

Jézus tanítványai, Isten gyermekei csak

egyetlen esetben bukhatnak el az ellenséggelszemben: amikor a saját privát kis harcaikatharcolják. Amikor partizánakciókba kezde-nek, amikor nem a gyôztes Uralkodó seregé-ben felsorakozva küzdenek. Amikor mi aka-runk a bûneink fölé kerekedni, amikor mipróbáljuk a családtagjainkat legyôzni vagymeggyôzni, akár a legjobb szándékkal is,amikor mi szeretnénk megvalósítani a sajátcéljainkat. Ilyenkor szükségszerû a vereség.De olyan jó tudni, hogy még ilyenkor sem le-szünk az ellenség zsákmányává. Az a Hadve-zér, aki katonájává fogadott minket, ezekkel akudarcokkal is magához von közelebb min-ket. A mi életünk sikere nem rajtunk áll! Csa-pataink még harcban állnak? A mi Urunk, Jé-zus már felette áll a harcnak!

Jézus azt mondta a betániai temetô kapu-jában megállva: „Én vagyok a feltámadás ésaz élet.” (Jn 11,25.) Nem jövô idôben fogal-mazott. Ô nem csupán egyszer, a bizonytalanjövôben lesz majd a feltámadás. Ô maga afeltámadás, öröktôl fogva mindörökké! Ezértnem kell kétségbe esnünk, amikor elfáradunkaz Úr munkájában, amikor sebeket kapunk azÔ harcaiban. A mi csapataink még harcbanállnak. De diadalmas Vezérünk, annak min-den jelenlegi és eljövendô csatájával együtt,már megnyerte a háborút!

Pataki András Dávid

MAGVETÉS

TÚRMEZEI ERZSÉBET: Húsvét elôtt

Csak azokért sírjunk húsvéti könnyeket,akik még mindig húsvét elôtt élnek.

Húsvét elôtt... nehéz, szomorú léptek.Húsvét elôtt... zokogó, bús miértek.Húsvét elôtt... ajtók, kemények, zártak.Húsvét elôtt... arcok, fakóra váltak.Húsvét elôtt... szívek, üres-szegények.Húsvét elôtt... kihamvadott remények.Húsvét elôtt... egy nagy "Minden hiába!"Bús eltemetkezés az éjszakába.

De húsvét lett! Feltámadott a Mester!Húsvét után... el a gyásszal, könnyekkel!Húsvét után... futni a hírrel frissen!Húsvét után... már nem kérdezni mit sem!Húsvét után... új cél és új sietség!Jézus él! Nincs út, mely messze esnék!Húsvét után... erô, diadal, élet!

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ4

Tanuljuk meg úgy számlálni napjainkat, hogybölcs szívhez jussunk – figyelmeztet bennün-ket a sokat idézett Ige, és ehhez az is hozzá-tartozik, hogy ilyenkor, óév-újév fordulójánvisszatekintünk az elmúlt esztendôre, miértadhatunk hálát. Új fôgondnokként azt is sze-retném felvázolni, hogy a jövôben a gyüleke-zetet érintô sok-sok kérdés közül melyekrekívánok Isten által rám bízott szolgálatombankiemelten figyelni.

Az elmúlt évben – miközben gyakran bot-ladozva jártunk – nagyon sok ajándékot ka-pott a gyülekezet az Úrtól, nagyon sok min-denért adhatunk hálát. Mindenekelôtt azüdvözülôkért, minden megtért szívért! Sazért, hogy a Fasorban szólhat az élô Ige,hogy Jézus szavára, útmutatására figyelhet-tünk, s figyelhetünk 2014-ben is.

Centenáriumi évünk volt 2013, templo-munk felszentelésének 100. évfordulóját ün-nepeltük. Megmozdult a gyülekezet, és talánmára jobban látszódunk a VI–VII. kerület tér-képén. Köszönjük a sok adományt, segítsé-get, szolgálatot! Tavaly elôször élvezhettükcsodálatosan megújult templomkertünk üdezöldjét, a tavaszt és a nyarat az új közösségitérben, padokon, valósággal felüdülés voltbelépni minden alkalommal a templom kapu-ján. Megtisztultak templomunk homlokzatána Zsolnay-majolikák is.

Az évforduló napjára megszületett atemplomtérben egy szép és gondolatébresztôkiállítás a templom és a gyülekezet történeté-rôl, amely egyben bizonyságtétel is a betérôkszámára: így épült fel a fasori református

gyülekezet tagsága lelki házzá, így éli min-dennapjait. A kiállítás tablóihoz mûvészifotók születtek. Ez is nagy ajándék a jövôrenézve is. A centenárium alkalmából tavaly kétjubileumi kiadványt is kézbe vehettünk: a 100fasori bizonyságtételt tartalmazó, Bizonysá-gok fellege címû kötetet, illetve karácsonyelôtt gyülekezettörténeti könyvünket is Atemplomnál is nagyobb van itt címmel. Nagyörömöm, hogy ez az Ige felkerült aranybetûk-kel a bejárati ajtó fölé is.

Az évfordulóra egy kedves testvérünkhosszú munkával új úrasztali-szószéki terítô-ket hímzett, amelyekben azóta is gyönyör-ködhetünk. Pályázatunkra sok szép gyermek-rajz született, és egy szép memóriajáték is,amely a templomunk részleteit, díszítô motí-vumait fedezteti fel gyermekeinkkel. Zené-szeink és kórusunk közremûködésével egycsodálatos ünnepi hangversenyen adhattunkhálát a centenárium ajándékáért, a koncertenkét ôsbemutató is elhangzott, a mûveket erreaz alkalomra komponálta két gyülekezeti„házi zeneszerzônk”. A 100. évforduló nap-ján, június 1-jén együtt ünnepelhettünk az or-szág több vezetôjével, köztük Kövér László-val, az Országgyûlés elnökével, polgármeste-rekkel, egyházi vezetôkkel, az Igét Szabó Ist-ván püspök hirdette a Fasorról mint égô csip-kebokorról.

Sok áldott közösségi alkalmat éltünk megegyütt 2013-ban, most nincs helye ezeketegyenként felsorolni, kiemelem a férfi csen-desnapot, amelyen 100 férfi testvérünk hall-gathatta együtt Isten Igéjét, és hálát adhatunk

Szeretett Fasori Testvérek!

Fôgondnoki levél

Milyen a Fasor hajója?

FASORI HARANGSZÓ 5

LELKI HÁZUNK TÁJA

Ittzés István megszólító ôszi evangelizációssorozatáért.

Számos csodálatos hangversenynek lehet-tünk fültanúi, fôként Pálúr János jóvoltából,de járt nálunk a világhírû keresztyén énekes-zenész, Michael Card is. És ha már zene:nagy hála van a szívünkben az orgonaügy ha-talmas elôrelépéséért. Két minisztériumi tá-mogatásnak köszönhetôen az orgonafejlesz-tés eddig szinte elérhetetlen távolságban lévôbefejezése reálissá vált, olyannyira, hogy or-gona-mûvészünk egy interjújában ki mertejelenteni, a munka 2015-ben befejezôdhet –adja Isten, hogy így legyen!

Hálát adhatunk azért is, hogy Isten nemzárta le életünket a tahi táborban. Isten meg-engedte, hogy folytassuk a táborában az al-kalmainkat. A jövô még kérdéseket vet fel, deaz ügy nem zárult le, több nyári hetet tudunkTahiban tartani, és a fenntartás terhe is lekerüla vállunkról. Imádkozzunk Isten Táboráért,miközben örömmel a szívünkben készülhe-tünk arra, hogy az idén nyáron Balatonszár-szón is sokan lehetünk együtt a gyülekezetbôlcsendeshéten.

Óriásit léptünk elôre kollégiumunk fej-lesztésében. Hálát adhatunk a számunkra új,Rottenbiller utcai iskolaépületért, amelyrôlkorábban még álmodni sem mertünk. Valakitréfásan megjegyezte: „Isten 100 évenként adnekünk egy épületet…?” Most rajtunk a sor,hogy az új épületet belakjuk, a lehetô legide-álisabb módon. Itt a lehetôség a fejlesztésekreés a misszió kibôvítésére. Óvodafejlesztésünkis új szakaszhoz érkezett, reménységünkszerint a VI. kerületbe is betehetjük a lábun-kat, miközben a Julianna iskola földszintjénmár januártól elindulhatott egy iskola-elôké-szítô óvodai csoport. Álmunk az, hogy az is-kola régi épületét óvodai csoportokkal töltsükfel, és akkor „elengedhetnénk” a Városligetifasori ingatlant. A felsô tagozat után nyáron

az iskola alsó tagozata is az új épületbeköltözik át.

Ami az egyházközséget illeti, nagy hálalehet a szívünkben azért, mert az elmúlt évekszigorú gazdálkodásának, adományainak kö-vetkeztében esztendôk után elôször úgy kezd-hetjük a 2014-es évet, hogy nincs adóssá-gunk, sôt van egy kis tartalékunk. Hálát adha-tunk azért is, hogy a gyülekezet az elmúltévekben látványosan növelte adományait.Köszönjük! Ezzel együtt úgy látjuk, hogy amegnövekedett terhek, a misszió, a munka,melyet Isten ránk bízott, a kollégium, még na-gyobb felelôsséget, tehervállalást ró a gyüle-kezetre is, hisszük, hogy elég éretté vált-válika közösség, a nagy család mindezek hordozá-sához. Ha például csak 100 forinttal többettenne alkalmanként mindenki a perselybe,már „egyenesbe” jutnánk!

Ahogy elnöktársam, Somogyi Péter lelki-pásztor fogalmazott, 18 év telt el a gyülekezetmegújulása óta: nagykorúvá váltunk, éretté,sok ajándékot kaptunk, jó lenne ezekbôl to-vábbadni minél több embernek. Szolgált kö-zöttünk nemrég egy kedves fiatalember, akiarról a hajóról beszélt, amelyen a világ min-den tájáról keresztyén fiatalok összegyûlnek,hogy a világ egy távoli pontján kikötve egyteljesen ismeretlen, más kultúrájú közegbenhirdessék Jézust, az evangéliumot. Óriási kér-dés számukra minden kikötôben, hogy mi-ként tegyék ezt az idegen környezetben. Kép-zeljük el, hogy a fasori templom a nagy hajó(bárka!), mi vagyunk „rajta”, kikötônk pediga VI–VII. kerület határa. Vajon hogyan néz-nek ránk az itt élô, nem hívô emberek? Észre-vesznek minket? Milyen arcunkat mutatjuk?Hogyan vigyük el közéjük Isten Igéjét? Ho-gyan legyünk nyitottabbak, befogadóbbak?Hogyan szólítsuk meg a körülöttünk élôket?Ezek a kérdések foglalkoztatnak sokunkat.De maradjunk még 2013-nál. Lezártuk a vá-

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ6

lasztói névjegyzéket, amely 750 nevet tartal-maz. Istennek hála szép, nagy gyülekezetvagyunk. Íme, az elmúlt esztendôbôl szár-mazó anyakönyvi adatok, amelyek a keresz-telôkrôl, esküvôkrôl, temetésekrôl számolnakbe. Ha nagyobb léptékben is visszatekintünk,tendenciákat lehetetlen megállapítani, legin-kább a stagnálást.

• 2013-ban megkeresztelkedett: 46 fô, eb-bôl 38 gyermek (2012-ben: 46 fô).

• 2013-ban konfirmált: 46 fô, ebbôl 30 fi-atal (2012-ben: 45 fô).

• 2013-ban házasságát megáldatta: 12 re-formátus, 15 vegyes pár, összesen 27 pár(2012-ben: 37 pár).

• 2013-ban eltemetett: 32 férfi, 65 nô,összesen 97 fô (2012-ben: 119 fô).

Nem tudjuk hivatalosan számolni, de adjunkhálát a gyülekezetünkben született kisbabá-kért! Azoknak a családoknak a körében, akik-rôl közelebbrôl kaptunk információt, akikrôltudunk, 12 gyermek született, közülük 6-anrészesültek komatálszolgálatban, és olyan jóbizonyosan tudni, hogy ez a szám a valóság-ban nagyobb, hiszen sok kisbaba érkezésérôlnem szereztünk-szerezhettünk tudomást.

Kedves Testvérek! Hogyan tovább? Me-lyek a legfôbb feladatok? A misszió, amelynemcsak az új hívek „halászatát”, hanem amár a fasori közösségben élôk, akár régóta itt

szolgálók lelki gondozását-épülését is kell,hogy jelentse, alapfeladatunk.

Fôgondnokként szeretném tovább erôsí-teni az egyházközség gazdasági stabilitását,különös tekintettel a megnövekedett szolgála-tokra, az intézményeinkre. Jó lenne minéltöbb tartalékot képezni. Az intézményfejlesz-tés, iskolánk, óvodánk ügye természetes mó-don ugyancsak az egyik legfontosabb témalesz a következô években, ahogy az orgona-építés is.

Szeretnék azon munkálkodni, hogy aszolgálói közösség, háló megerôsödjön, lé-lekben is, és ne kevesek húzzanak túl nagyterheket, hanem minél több testvérünk jussonfeladatokhoz, akinek szívén van a segítôkész-ség. Szeretném hatékonyabbá tenni a szerve-zést, a presbitérium munkáját, mindennapiügymenetünket. Említettem a nyitást valami-lyen módon a VI–VII. kerületiek, szûkebbkörnyezetünk felé, ebben is nagy lehetôség akollé-gium. Nagyon szeretnék elôrelépniabban, hogy minél inkább itt tartsuk a gyüle-kezeti közösségünkben fiataljainkat, az ifjú-ságot, amely itt nô-nôtt fel közöttünk. Hogyne azt érezzék, a szüleik gyülekezetébe jár-nak, hanem azt, hogy a sajátjukba.

Tudom, hogy sokunk szíve tele van szere-tettel és elszántsággal Isten ügye iránt. A Fa-sor – Istentôl kapott – erôs vár. Szeretném, ha

„Ha visszatekintünk az elmúlt 18 esztendôre, vagy még egy picit továbbra, az, ami ittvégbement, ebben a gyülekezetben, egyértelmûen Isten csodája… Ahogy bekapcsolódtam,folyamatosan áldást éltünk meg... És ezt jó mindig tudatosítani magunkban, mert olyantermészetesnek tudunk venni dolgokat… Azt hiszem, hogy sorolhatnám a fasori csodákatszépen sorban. Nagy áldás ez nekünk, és gondoljunk rá, amikor a gyülekezetközösségében vagyunk… Olyan jó lenne, ha mindannyian úgy tudnánk válaszolni Istenneka csodáira, ahogy Mária tette, amikor Gábriel angyal tudatta vele, hogy szûzen megfoganméhében, és fiút fog szülni, akinek a neve Jézus. Mária nem kérdezett, nem kétkedett a cso-dában, azt mondta, legyen a Te beszéded szerint. Olyan jó lenne így hinni és szolgálni.”

(Részlet Devich Mártonnak ay adventi hitmélyítô alkalmon elhangzott bizonyságtételébôl)

FASORI HARANGSZÓ 7

LELKI HÁZUNK TÁJA

„...a templomnál is nagyobb van itt”címmel megjelent a templomunkés gyülekezetünk történetét részletesen bemutató könyv, melynek 272 színes oldalát számos kép, illusztráció teszi egyedülállóan gazdaggá. A könyv a templom építésétmegelôzô idôszaktól egészen a tavalyi centenáriumi ünnepségigátfogja a Fasor és a fasori reformátusoktörténetét, portréírásokban mutatja bee történet fôbb szereplôit, valamint eredeti dokumentumokat is közöl. Ezáltal a pesti reformátusok élete, történetükön keresztül pedigKrisztus megújuló és megújító, életeket és sorsokat átformáló erejeelevenedik meg.

együtt keresnénk Isten akaratát kérdéseinkben,mi az, amit Ô akar, vagy éppen nem enged. A100 éves templomunkban élô fasori gyüleke-zet hitmegtartó ereje és lelkisége – szintén azÚrtól kapott – Magyar Örökség – hirdetiimmár egy oklevél. A rangos díjért is, amelymegkoronázta a centenáriumi sorozatot, hálátadhatunk. Kötelességünk, feladatunk, hogyezt a lelkiséget, ezt a fasori „lelki termôföl-det” „mûveljük és ôrizzük”! Ehhez nagyon-nagyon sok imádságra van szükség. Ennekügyében minden egyes fasori Testvért hívok

nagy-nagy szeretettel a gyülekezeti imakö-zösségekre minden hónap harmadik vasár-napján reggel fél 9-re a Szabó Imre-terembe.Mindenkire szükség van, és mindenki nagyonfog hiányozni, aki nem jön.

Harangoznak a Fasorban! Áldjuk az Urat!Kérem a gyülekezetet, adjunk hálát 2013-

ért, és imádságos lelkülettel és lendülettel for-duljunk rá az elôttünk álló évekre.

Szeretettel:Devich Márton

fôgondnok

Az igényes, kemény táblás kötésben megjelent kiadvány megvásárolható az iratterjesztésben.

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ8

Különös idôket élünk gyülekezeti közössé-günkben. Miközben küldetésünk változatlan,Urunk felismerteti velünk, hogy megújult lá-tással és felelôsséggel kell elvégeznünk aránk bízott feladatokat. Új korszakhoz érkez-tünk, hiszen 2014-ben olyan lehetôségekmentén kell szolgálnunk, amelyek most nyíl-tak meg számunkra. Az állami iskolák köte-lezô hit- és erkölcstanoktatása új kihívást je-lent missziónkban. Miközben óvodánk és is-kolánk, illetve kollégiumi rendszerünk bôvül-het, aközben a környezetünkben lévô intéz-ményekben bôvítenünk kell a szolgálói kört.Folyamatosan, elkötelezetten, megfontoltan,lépésenként haladnunk kell elôre. Mindenek-elôtt imádságban bölcsességet kérve, hogylássuk a célt, megértsük és elfogadjuk, elkö-telezôdjünk, és megvalósítsuk azt. Ahogyaneddig is, most még teljesebben nyitnunk kella közvetlen környezetünk irányába is. Látjukés tudomásul kell vennünk, hogy bizonyos ér-telemben „gyûjtô gyülekezet” vagyunk, deküldetésünk elsôrenden a környezetünkbenélôk megszólítása. A parokiális területünkönbelül több ezer, magát reformátusnak vallóember él, és még sincs, csak töredékével kap-csolatunk. Nem ismernek minket eléggé mintközösséget, mint élô gyülekezetet, amelyikkülönösen szép és alkalmas környezetbenszolgál. Centenáriumi éveink záróesztendejea tágabb környezetünk számára adott inkábbjelzést, semhogy a közvetlen környezetünkrácsodálkozott volna arra, hogy drága kincsvan itt. S természetesen szembe kell néznünkazzal is, hogy nem csupán ismerethiány miattnem jönnek közénk sokan, hanem keménységés nemtörôdömség miatt sem. Látjuk ezt az

„igénytelenséget” is, de hitben látjuk a mér-hetetlen nagy szükséget is. A szomjassá éséhessé lett emberek számára el kell juttatni Is-ten szeretetét, az örömhírt! Utakat kell talál-nunk hozzájuk.

Meg kell erôsítenünk a hittanoktatásügyét, személyi, anyagi értelemben is. Azóvodákban, az iskolákban jelen kell lennünkahhoz, hogy elérhessük a családokat, a gyer-mekeket és a pedagógusokat is. A gyülekezet-ben készen kell lennünk arra, hogy fogadnitudjuk az újonnan érkezôket, és ôket helyesensegítsük tovább. Csoportjainknak befogadób-bá kell lenniük, készen kell lennünk arra,hogy több teherhordó szolgálattevô álljon bea misszióba, és egységesebb legyen a teher-hordozás. Intézményi bôvülésünk során al-kalmasabbá kell válnunk a szakszerû, haté-kony irányításra és kivitelezésre. Meg kell ta-nulnunk jobban képviselni magunkat. Be kellvonnunk a gyülekezet szélesebb rétegét aján-dékaik szerint a misszió különbözô területei-be. Diakóniai munkánkat ki kell szélesíteni,hogy megfelelô módon tudjunk, mindenféleértelemben, a szeretetszolgálatban elöl járni.Ifjúsági munkánk, testvérgyülekezeti kapcso-lataink, médiaszolgálatunk, körzetmunkánkés számos terület még sok-sok lehetôségetrejt magában, amivel élhetünk.

Mi kell mindehhez? Helyes gyülekezetiönismeret, vagyis Isten ránk vonatkozó cél-jainak, tervének ismerete, illetve a jelenlegiállapotunk ismerete. Helyes önszervezôdés,vagyis Isten rendje szerinti szervezése a gyü-lekezeti életnek, szolgálatnak. Helyes önkife-jezôdés, vagyis Isten terve szerinti életünküzenetének megfogalmazása, továbbadása,

É r e t t e b b e n„… míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére,

a felnôttkorra, a Krisztus teljességét elérô nagykorúságra…” (Ef 4,13)

bemutatása. Így tud a gyülekezet úgy élni,hogy az megfelel Isten tervének, és ez helyesönazonosságot eredményez. Ezt azonban felkell ismerni, meg kell ismertetni, és el kell is-mertetni mindenkivel, hogy együtt lépjünktovább. Különös, hogy éppen most kezdtemeg gyülekezetünk a legújabb kori történeté-nek 19. esztendejét. Ilyenkor egy ember éle-tében eljön a felelôsségteljesebb felnôttkor.Azt gondolom, mint jel, különösen elgondol-koztató ez. Hiszen gyülekezeti életünknek ésbenne mindnyájunknak érettebbé kell vál-nunk. Ezt presbitériumunk és szolgálói kö-rünk is felismeri folyamatosan. Jó, ha látjukés értjük az idôk jeleit Isten kijelentésének fé-nyében. Hiszen ez nem más, mint egy felis-merés, ami bennünket helyes irányba terel. Ateljes Szentírás mutatja az utat, hiszen Istenterve az, hogy éretté legyünk.

A bevezetô Ige kontextusában arra tanít,hogy szükség van a felkészítésre és a közösegyüttmûködésre ahhoz, hogy mindnyájan el-jussunk „…a hitnek és az Isten Fia megisme-résének egységére, a felnôttkorra, a Krisztusteljességét elérô nagykorúságra…” Isten céljaaz, hogy felnôttként, nagykorúként éljünkgyülekezeti közösségünkben. Ez az érettségérett gyümölcsöt teremhet Isten dicsôségére.Amikor gyülekezeti elkötelezettségünketmegfogalmaztuk, az egyik cél éppen ez azéretté válás volt. S ebben a Fil 1,8–11 Igéje ve-zetett: „Gazdagon teremjétek az igazság gyü-mölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsôségéreés magasztalására.” Erre tekintve tudatosankell újragondolnunk, -fogalmaznunk, és cél-szerûen, céltudatosan megvalósítanunk Istenkijelentett akaratát. Mindenben mindenki egy-egy lépéssel továbblépve, egymást tovább-segítve induljon hitbôl a következô éveknek.

Új lehetôségek, új kihívások állnak elôt-tünk, és ehhez megújult értelem, akarat éscselekvôkészség szükséges. Szolgálói közös-

ségünkben gyakoribb találkozásokkal, össz-hangban egymással tudjuk ezt megvalósítani.Vezessen ebben Urunk, és mi kötelezzük elmagunkat újra az Ô dicsôségének szol-gálatára!

Somogyi Péterelnök-lelkész

FASORI HARANGSZÓ 9

LELKI HÁZUNK TÁJA

ÉRETTSÉGI TESZT – MÁSKÉPPENA tavaly novemberi presbiteri csendesnap témá-ja az érettség volt. A presbiterek és lelkészekegyütt gondolkodtak, és csoportmunkában sze-degették össze a válaszokat – többek között –arra a kérdésre, hogy a gyülekezetnek milyenterületeken kéne érettebbnek lennie. A csoport-munkák eredményeit további magyarázat,elemzés nélkül közöljük, a gyülekezeti közösgondolkodás elôsegítése érdekében. A számokazt mutatják, hogy az alábbi kérdésre hányanadták a felsorolt válaszokat.

Anyagi tehervállalás 4Kis közösség keresése 3A templom nem a közé, hanem az enyém 3Rend, pontosság 3Aktivitás a szolgálatokban 2Nem szolgáltatásért, de szolgálni járok ide 2Ottlét az alkalmakon 2Közösségvállalás, egymás megismerése 2Külmisszió, nyitás más gyülekezetek felé 2Az egyházközség ismerete 1Megbízni a vezetôkben 1Hitbeli ismeretek 1Diakónia 1Újak befogadása, megszólítása 1Világképformálás – a templomon kívül 1Egymásra figyelés (pl. padba engedés) 1Közösségvállalás, egymás megismerése 1Információáramlás (körzetgazda-szolgálat) 1

MIBEN KELL A GYÜLEKEZETNEKÉRETTEBBNEK LENNIE?

FASORI HARANGSZÓ10

LELKI HÁZUNK TÁJA

Az ünneplés éve volt 2013. Gazdag, áldott esztendô. Templomunk felszentelésének 100. év-fordulójára emlékeztünk, s amikor decemberben hálával gondoltunk vissza a centenárium ese-ményeire, jött a hír: Magyar Örökség Díjban részesül a templomban élô gyülekezet hitmegtartóereje és lelkisége. A díj azon magyar intézményeknek, csoportoknak adható, melyek tevékeny-ségükkel hozzájárultak a magyar kultúra, gazdaság, sport, tudomány, azaz a magyar társadalomerkölcsi, szellemi felemeléséhez. Ezek együttesen alkotják a magyarság „Láthatatlan SzellemiMúzeumát”. Az átadásra múlt év december 21-én a Magyar Tudományos Akadémia dísztermé-ben került sor, melynek során felolvasták Bogárdi Szabó Istvánnak, a Dunamelléki Református

Egyházkerület püspökének lau-dációját.

A díj hallatán rögtön az ju-tott eszünkbe, minden az Úrtólvan. A díj és az is, amiért az el-ismerést a gyülekezet kapta.Sôt maga az út is, amelyen ke-resztül Isten megajándékozott.A fôváros forgatagában, a Vá-rosliget szomszédságában állegy gyönyörû templom, amelyszáz év óta „oltalom, kôvár” azIstent keresôknek és azoknak,akik már megtalálták, ahol cso-dálatos módon munkálkodikIsten a 20. század eleje óta.

A külvilág és a döntésho-zók megláthattak valamit agyülekezeten keresztül Istenországából. Pál apostol írja aFilippibeliekhez szóló levél-ben: „Mindent tegyetek meg zú-golódás és tétovázás nélkül,hogy legyetek feddhetetlenek éstiszták, Isten szeplôtlen gyer-mekei a gonosz és elvetemedett

Magyar Örökség Díj a fasori református gyülekezetnek

MIT JELENT HITBEN ÉS HITBÔL ÉLNI?

FASORI HARANGSZÓ 11

LELKI HÁZUNK TÁJA

nemzedékben, akik közöttfényletek, mint a csillagokaz égen.” Isten gyermekeifénylenek a világban, s ezta „jó gyümölcsöt” termi afasori gyülekezet. A titok,hogy minden körülményekközött szilárdan ragaszko-dik az Élet beszédéhez,hogy ne a bûn hatalma, ha-nem Isten országának di-csôsége legyen nyilvánvalórajta. Az Úr lakozik szenttemplomunkban, Ô adjaidôrôl idôre az ébredést, Ôhoz ide lelkipásztorokat, fi-atalokat és idôsebbeket, óvodást, kamaszt, karriert befutott mérnököt, tanítót, informatikust,jogászt, asztalost, zenetanárt és bérszámfejtôt, sokgyermekes anyát, elvált férfit, azokat, akikazt hiszik, mindent tudnak Jézusról, s itt döbbennek rá, milyen távol éltek Tôle. A fasori refor-mátus gyülekezet hitmegtartó ereje az, hogy a szószékrôl az élô Úr Igéje hangzik. Mindenvasárnap, minden evangelizációs héten, minden csendesnapon és minden zenés igehirdetésen,minden bibliaórán, minden konfirmációra felkészítô alkalmon és minden pároskörön, ifjúságirendezvényen.

Az Úr áldja meg együttléteinket, imádságainkat, egyházközségünket, lelkipásztorainkat,szolgáló testvéreinket, gyülekezetünket, óvodánkat, iskolánkat, családjainkat, gyermekeinket,munkánkat, mindenünket. Tudták ezt, akik a Fasorba tartoztak, s tudjuk ezt mi is. Épp ezértmindent Ôreá nézve teszünk, várunk és kérünk, cselekszünk és adunk hálát érte.

Az Úr Igéjének világosságában élni nem azt jelenti, hogy a templomból kijôve elfelejtjükKrisztust, s átengedjük magunkat a világ törvényének. Ellenkezôleg, a templomajtón kilépvemég inkább ragaszkodunk Hozzá, mert tudjuk, egyedül Ô tart meg. A templom felszentelésének100. évfordulója alkalmából tartott igehirdetéseken hallhattuk, a bejárat fölött láttuk is, s folya-matosan tapasztaljuk: „…a templomnál is nagyobb van itt…” Ez az Ige lett vezérlô mesterünk,mint ahogy eleinknek is ez volt, s az Úrban való reménységünk, hogy az utánunk jövô nemze-déknek is ez lesz.

Itt, a Fasorban átélhetjük, hogy Isten kegyelme szüntelenül áradó, megtermékenyítô,erôteljes, és soha el nem apadó folyamként van jelen, ami megüdíti a szíveket. Itt ki lehet nyúj-tani a kezünket, ha minden felkavarodik az ôrjöngésig, s a rombolás dühe a tetôpontját éri el,s bele lehet tenni a biztonságos, értünk megsebzett, egészen a célig vezetô drága kézbe. KálvinJános mutat rá, ha azt akarjuk, hogy Isten keze védjen minket, mindenekelôtt azzal kell törôd-nünk, hogy közöttünk lakozzon. Mert a biztonság minden reménysége egyedül az Ô jelen-lététôl függ. Ezért vallom én is: „Szemeim Te reád néznek.” „Feletted való jóm nincsen.” „AMagyar Örökség Díj arra a csodálatos ajándékra mutat, amit Jézus Krisztus által a fasori

Somogyi Péter és Devich Márton a díjátadáson

FASORI HARANGSZÓ12

LELKI HÁZUNK TÁJA

BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁNNAK, A DUNAMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKÉNEKMÉLTATÁSA A FASORI GYÜLEKEZETRÔL

„A Fasori Református Egyházközség hivata-losan 1908-ban alakult meg, a 19. század vé-gén Budapestre telepedô nagyszámú refor-mátus között végzett lelki szervezômunka ésmisszió eredményeként. Ahogy Szabó Imrebudapesti esperes, a gyülekezet egykori lel-kipásztora írja az 1920-as években, ez a lelkiközösség, mint valami ritka sûrítmény, magánhordozta az egész Magyarországról, Dunán-túltól Erdélyig ideáramló reformátusság meg-annyi jellemvonását; itt minden arc és életegy-egy sajátos sorsot mutatott, de nem csu-pán egyénit vagy családit, hanem nemzetisorsot is reprezentált. Így lett a gyülekezet amegelôzô évszázadok eltérô módon, de hit-egységben alakuló református magyarságá-nak lenyûgözô színképe. Többek között ezértlehet Magyar Örökség Díjas a gyülekezet. Azegységes szociológiai adottságok, az azonoskulturális feltételek, a közös társadalmi szerke-zet – ezek általában minden közösségszervezôigyekezet ideái. Itt viszont más és más sors,eltérô kulturális meghatározottságok, s mellé atársadalmi helyzet összes szakadéka (Terézvá-ros úri negyede és a hírhedt Csikágó) – és még-is mélyen megélt szellemi és lelki identitás:ez a fasori gyülekezet. Ez az összegyûjtés ésegyütt tartás példája. Évszázada tart immár –beleértve a legnehezebb negyven-ötven évetis (a fasori közösség történetének csaknem

felét), amikor egységen homogenizációt értetta hatalom, és a legkevésbé sem tûrte, hogytranszcendens értékek mentén tájékozód-janak az emberek, s még kevésbé viselte,hogy szabadok legyenek. Pedig közösségetgyakorolni csak szabadon lehet igazán.

A fasori református templom 100 éveépült. Budapest egyik legszebb szakrális-kul-tuszi épülete – de messze több annál; egyet-len szóval: hajlék. A fasori reformátusok min-dig is tudták, hogy amikor megépülhetetttemplomuk, azt egyrészt ajándékba kapták,amelyet meg kell ôrizniük, de tudták azt ismásrészt, hogy nem emlékként kell a szenthelyet megôrizni, hanem az istentiszteleti kö-zösség otthonául. Az évszázados igyekezetazért elsôsorban mindig a gyülekezet szerve-zésére irányult, hogy annak intenzív gyakor-lása és az istentisztelet ereje messze sugároz-zon, messzebb, mint ameddig a templomtornyából ellátni.

A gyülekezet iskolája (iskolái), mély ésnagyhatású szociális munkája, elesettekkelvaló szolidaritása, a menekültek befogadása ésaz életek mentése (lett légyen szó fogságbólmenekülô holland katonatisztekrôl, zsidógyermekekrôl, osztályidegenné nyilvánított ki-telepítettekrôl), a misszió ezer ága, vagyis azevangéliumhirdetés megannyi feladata, a szentéletben való formálódás igyekezete – ez mind-

templomban élô gyülekezet is kapott, magyarreformátus keresztyénként élve bizonyságottehet arról, mit jelent hitben és hitbôl élniminden körülmény között, Isten dicsôségére,az emberek örökkévaló javára. Ôszinte alá-zattal és felemelô érzéssel vettük át ezt a méginkább elkötelezô díjat, amely magyar nemze-

tünk iránt érzett felelôs küldetésünkre emlé-keztet minket és utódainkat is” – mondta So-mogyi Péter, a fasori gyülekezet elnök-lelké-sze a Parókia portálnak.

Annyit teszünk hozzá hálás szívvel: SoliDeo Gloria!

Cseke Hajnalka

FASORI HARANGSZÓ 13

KOSZORÚZÁS LAKY ADOLF SÍRJÁNÁL2013. június 1-én,templomunk fennállásának 100. évfordulójának ünnepén megkoszorúztuk Laky Adolf szobrát a templom kertjében. Centenáriumi évünk zárásakéntújra megemlékeztünk a tempolmépítés fô adományozójáról:2013. december 8-ánfelkerestük Laky Adolf sírját a Fiumei úti sírkertben, és koszorút helyeztünk el rajta.

LELKI HÁZUNK TÁJA

mind a „Fasor” (ahogy a budapesti reformátu-sok mondják egy szóval). Magyar örökség ezis – megtartani az örökséget abban az eredeticélban, amelyre adatott. S nem pusztán ôriz-getni, hanem éltetni, hogy éltessen.

Néhány napja a Schweitzer Albert Refor-mátus Öregotthonban voltam látogatóban.Kifelé jövet népes iskoláscsapattal találkoz-tam, akik éppen nagy lendülettel vonultak beaz épületbe.

A fasori gyülekezet általános iskolásaiérkeztek, hogy betlehemezzenek az otthonidôs és többnyire magános lakóinak. Unokákérkeztek az unokátlanokhoz. A sort, né-miképp megszegve a pedagógia szabályait,nem egy tanár(nô) vezette, hanem egy tíz-évesforma kisfiú, kezében magasra tartva egyragyogó csillagot – a Megváltó csillagát,amely vezette egykor a napkeleti bölcseket.Most az egész seregletet – pásztorokat, há-

romkirályokat, angyalokat, Józsefet és Má-riát, és mind az összes betlehemezôt – ez acsillag vezette be azok közé, akik közt olya-nok is várták érkeztüket, akik 70 éve éppen afasori gyülekezetben kaptak isteni hívást,hogy egész életükkel Krisztusnak szolgál-janak. A kis csillaghordozó találkozhatott azegykori diakonisszával. Micsoda találkozásez, ahogy az ünnep egybefog nemzedékeket!Micsoda ünnep ez, ahogy gyermek ragyogtatcsillagot a megfáradtaknak, és a mai nemze-dék hirdeti a régieknek, akiktôl örökségülkapták a karácsony nagy titkát: dicsôség Is-tennek, békesség embernek!

Csak kívánni tudom, hogy most, amikor afasori reformátusok Magyar Örökség Díjatkapnak, tudja mindenki, amit ôk tudnak, ésaminek élnek is, hogy ez a titok az igazi ma-gyar örökség, mert ebben nyílik meg szá-munkra az örökkévaló.”

FASORI HARANGSZÓ14

Miután konfirmáltam, nem volt kérdés, hogyezután is szeretnék valamilyen alkalomra, kö-zösségbe járni a vasárnapi istentiszteleten kí-vül. Második éve, hogy a Kisifibe járok. Agyülekezet vezetôsége idén a mi ifinket kértefel a karácsonyi családi istentiszteleten valószolgálatra, és mi örömmel elvállaltuk.

Az alapötlet az volt, hogy a mindenki általismert betlehemi történetet valamilyen mó-don a „saját felfogásunkban” adjuk elô. Pró-báltunk egy kis fiatalos lendületet belevinniaz elôadásba. Így kerültek a forgatókönyvbeaz ifivezetôink, Jávor Attila és Kálló Karolaáltal megírt narrátori szövegek, amelyek be-pillantást engednek az akkori korba: példáula pásztorok életkörülményeibe. Az elgondo-lás mindenkinek tetszett, bár a jelmezes elô-adás ötletének hallatán nem volt teljesen egy-öntetû a beleegyezés. A jelmeztervezôk (Tol-nay Petra és Jávor Attila) azonban kitettekmagukért, és végül nem bántuk meg, hogybelementünk.

Mivel hétközben mindannyian elfoglaltakvoltunk, nem volt túl sok idônk a próbákra,csak hétvégenként. Ezek az alkalmak is mindjó hangulatban teltek, és megerôsítették a kö-zösséget. A próbák között sor került a gyü-lekezeti karácsonyfa feldíszítésére és a vacso-ra gyanánt rendelt pizzák elfogyasztására.Ráadásul az egészet még az is különlegessétette, hogy a szokással ellentétben üresen, esti

kivilágításban próbálhattunk a 100 évestemplomban. Ez még inkább átélhetôvé, hi-telessé tette az elôadást.

Én személy szerint az „angyalok kórusá-ban” szerepeltem. Mi az elôadás felénél éne-keltünk egy különálló éneket, a többit a sze-replôkkel, illetve a gyülekezettel együtt. Egyszombati kimerítô próba után reméltük, hogya másnapi elôadás méltó lesz a Megváltó el-jövetelérôl szóló megemlékezéshez.

Vasárnap reggel még egyszer elpróbáltuka mûsort, majd pedig következett az isten-tisztelet, ahol az elôadásunkkal bizonyságottehettünk a gyülekezet elôtt. Kisebb hibákatleszámítva, azt hiszem, sikerült visszaadnunkazt, amit mi megértettünk a történetbôl, ésörömmel énekeltünk:

CSALÁDI KARÁCS

„ZENG AZ ÖRÖMHÍR...”

„Az égbolt megnyílik,Angyalkórus énekel,

Zeng az örömhír, Hozzánk Jézus jött ma el.”

Börcsök Fruzsina

FASORI HARANGSZÓ 15

„…aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hul-láma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.”(Jak 1,6).

Nem voltam felkészülve. Épphogy bees-tem a gyülekezeti terembe délután egy mátraiosztálykirándulásról. Annyit tettem az ügy ér-dekében, hogy a sáros bakancsomat azértgyorsan átvegyem, legalább ne úgy trappol-jak be az alkalom közepére. A feleségemmelmásfél napja nem találkoztam, a gyerekekkelekkor sem, hiszen ôk a gyerekprogramon vol-tak. A családi nappal kapcsolatban amúgy isszkeptikus voltam. Kisgyerekes családapa-ként többször úgy éltem meg, hogy ilyenkorpont szétszakítva vagyunk egész nap. Egy rö-vid idôre találkozunk ugyan ebédnél, de aztánannál nehezebb az elválás. Nem szeretek ját-szani, ha ilyen a kedvem, a beszélgetéshezpedig üresnek és tompának érzem magam.Félek, hogy csak okoskodni fogok, csak ma-gamra figyelve.„Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekö-tözi sebeiket.” (Zsolt 147,3).

Játékkal kezdtünk. Szerencsére nem kel-lett kiállni, vagy gyorsan reagálni semmire.Két befejezetlen mondat: „Azért szeretlek,mert…” és „Isten szeret téged, mert…” – eze-ket kellett befejeznünk egymás számára úgy,hogy a másik hátára írjuk egy lapra. Köny-nyebb és ôszintébb, mint szembe nézni. Nemkell aláírni. De nem is kell írni, csak ha tény-leg van mit. Pillanatok alatt hosszú láncokalakultak ki az egymás hátára író emberekbôl.Egyszer csak azt vettem észre, hogy az én há-tamra is írnak. Aztán meg azt, hogy én is írokmások hátára. Jaj, még ô is ott van, neki isszeretnék, pedig már alig van hely a lapon ésmindjárt lejár az idô! Honnan jönnek a gon-dolataim Isten szeretetérôl azok felé, akiket

alig ismerek? Alig várom már, hogy leve-gyem a lapot a hátamról, olyan kíváncsi va-gyok, hogy mit írtak a többiek. És milyen jólenne megsúgni, hogy azzal a fekete filccel énírtam ám a harmadik sort! De jobb ez így. Né-zegetem most a lapot, szép ez a titokzatosság.Talán Isten ujja írta velünk mindegyiket.

„Minden gondotokat ôreá vessétek, mertneki gondja van rátok.” (1Pt 5,7).

Nincs idô olvasgatni a lapomat, mert márarról beszélgetünk, hogy mitôl „szent” aSzent Család. Gyöngyöspatáról most hoztammagamban a képet a gyönyörû barokkJesszefa-oltárról: Jézus királyi családfája egyvalódi, nagy fa két ágán jelenik meg, amely aheverô Jessze törzsébôl nô ki. Az ágak aztánösszeérnek Jézusnál. Jó tudni, hogy a csalá-dunkkal is egy isteni terv részesei lehetünk, ésIsten kegyelmével a hibáinkat is ki tudja iga-zítani! Jó látni, hogy Isten egy feladatra vá-laszt ki bennünket, aminek engedelmesked-hetünk, ahogyan Mária sem „hisztizett” aBetlehem felé vezetô úton és József semhagyta ôt magára, dacolva a kor szokásaival.„…akik Istent szeretik, azoknak minden ja-vukra szolgál” (Róm 8,28)

…még akkor is, ha így érkezünk egy al-kalomra, Neki gondja van ránk. A gyerekek agyermekmegôrzôben nézték a Vízipókot, nemnagyon akartak hazajönni, olyan jól éreztékmagukat. A hátamon levô lap azóta is ott vana Bibliámban. Családfôként gyakran juteszembe az, hogy itt kell lennem, helytállnomés ez milyen jó. A történetemmel mindenkitbiztatok arra, hogy jöjjünk el minél többen akövetkezô alkalomra, tapasztaljuk meg Istenhosszú távon ható gondoskodását, tapintatát,szeretetét!

Tézli Péter

ONY A FASORBAN

GONDOLATOK A DÉLUTÁNRÓL

FASORI HARANGSZÓ16

LELKI HÁZUNK TÁJA

Ki az elítélt?Advent elsô vasárnapján baráti körben arrólbeszélgettünk, milyen nagy a különbség a ka-rácsony lényege, csendje, és a világ a lényeg-rôl minden figyelmet elvonni akaró zaja kö-zött. Áldott alkalom volt ez a beszélgetés arra,hogy otthon férjemmel a saját adventünket isátgondoljuk. Kérdések merültek fel bennünk,amelyekre az elcsendesülés volt a válasz: nekövessük az ünnep csúcspontjára fáradtságtólkizsigerelt világ szemléletét, hanem keressüktöbbször a találkozási lehetôséget az Úrral.Azon gondolkodtunk, ki is az ünnepelt, és Ôminek örülne, eszünkbe jutott az Ige: „Mertéheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és in-nom adtatok, jövevény voltam, és befogadta-tok, mezítelen voltam, és felruháztatok, betegvoltam, és meglátogattatok, börtönben vol-tam, és eljöttetek hozzám. Bizony, mondomnéktek, amikor megtettétek ezeket akárcsakeggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velemtettétek meg.” Idôs vagy beteg ismerôsök láto-gatása merült fel bennünk, de nem tudtukkonkrét „tervbe” sûríteni a vágyunkat; ekkortalált ránk Pataki András Dávid levele, amely-ben a december 24-i délelôtti börtönmissziórakeresett szolgálókat. Isten elôkészítette a szí-vünket, hogy igent tudjunk mondani; s milyenáldott alkalom részesei lehettünk!

Végh Tamás bácsi vezetésével készültünkelô a Fasorban, majd a Gyorskocsi utcai bör-tönbe mentünk. Itt a nôi elítéltek között szol-gáltunk. Én, mint aki elôször vettem részt abörtönmisszióban, nem tudtam, mi vár majdminket: közöny vagy érdeklôdés? Amit ott ta-pasztaltam, azt nehéz ezekben a sorokbanvisszaadni… egy szép kis imaház van ott ki-alakítva, mi az Úr asztala köré álltunk tömöttsorokban, akik pedig vártak bennünket, tôlünk

alig egy méterre ültek a terem végéig, betöltvea teret. A figyelem sokak arcára kiült, s ahogyhangzottak a szabadításról szóló Igék, énekek,versek és történetek, egyre többekbôl bukottelô egy-egy sóhaj és sok-sok könny. A bi-zonyságtétel tömör rövidségében is megrázóvolt… Egy ugyanebben a börtönben rabos-kodó férfi szájából hangzott: amikor itt ülvemegszólította az Úr, milyen szabadítás mentvégbe ôbenne a rácsok között, hogy lett sza-baddá a bûneibôl az Úr Jézus áldozatának el-fogadása által, s késôbb hogyan tett bizony-ságot a korábbi életében részt vevôk felé, éshagyta ôket is múltjával együtt végleg hátra…Nagy mélységet adott az alkalomnak Túrme-zei Erzsébet: Aki helyett a Krisztus vérezett cí-mû verse. Ajánlom mindenkinek a vers meg-ismerését, én ott hallottam elôször, a börtön-falak között. Elôször úgy éreztem, „igen, ezmost telitalálat az itt ülôknek”, de késôbb be-lém hasított: „ki is most ebben a teremben azelítélt?” Ráébredtem, hogy rólam is szól,ugyanúgy nekem is szükségem van arra, hogyhelyettem Ô menjen a keresztre. Hálát adha-tunk, ha ezt a versbeli barabbási utat az Úr ke-gyelmébôl bejárhattuk, és megváltottjai lehe-tünk!

Azt hiszem, mindannyiunkat, akik ott le-hettünk szolgálókként, könnyekig meghatott,hogy egy gyülekezetet alkottunk, amikor éne-keltünk, imádkoztunk és hallgattuk az Igét.Egymásra mosolyogtunk, mintha ismernénkegymást, és ismerjük is az embert belülrôl, akilázad, akinek szüksége van a kegyelem meg-mentô erejére és átformálására, és nagy örömvolt látni sokak arcán, hogy már átélhették ezta csodát maguk is!

Ottmár Anna Magdolna

FASORI HARANGSZÓ 17

LELKI HÁZUNK TÁJA

Mi szükséges egy testet-lelket építô gyüleke-zeti táncesthez? Végy egy ötletet. Kérd Istent,hogy adjon útmutatást és áldja meg az alkal-mat. Hívj meg egy jó humorú, figyelmestáncpedagógust, aki nemcsak a tánc szerete-tére, hanem Isten rendjére is oktat.

Molnár Tamás és kedves felesége, Krisz-tina, Kecskemétrôl érkezett hozzánk. Megis-merhettük már ôket a nyári házassággondozóhét táncos estéin. Tamás szívünkbe és mozdu-latainkba írta azt a csodálatos törvényt, hogyJézus Krisztus életünk vezetôje. Tôle kapjaerejét a férfi, és a nô ezt követi. Mert a hármasfonál a táncparketten sem szakad szét...

De lássuk csak, mi kell még egy hangula-tos estéhez? Kellemes zenék, talaj az össze-kuszálódó lábak alá, házias sütemények,szomjat oltó italok. Ennyi önmagában mégkevés lenne. Szükség van még a hívogató szó-ra érkezô emberekre, akik keresztyén közös-ségben szeretnék megélni az együtt mozgásörömét. Védett, biztonságos, ismerôs közeg-ben, Isten ölelésében. Jó volt látni a vidám,egymásra figyelô tekinteteket, a házaspáro-kat, a fiatal és idôsebb testvéreket, akik mindszínesítették jelenlétükkel a táncparkettet.Olyan sokfélék vagyunk, olyan különbözôek,de Isten egy dallamra hangol valamennyiün-ket. Egymás kezét fogva, körben haladva ad-tunk köszönetet a hálaadó tánccal. Tanultunkfelkérni, és a vezetést elfogadva követni, egy-

másra hangolódni, és ráhagyatkozni a másik-ra. A „lelki desszertet” bölcs mondatok for-májában fogyasztottuk Somogyi Krisztina kí-nálásával. Egy-egy gondolatrészt kaptunk,amihez meg kellett találnunk a másik fél gaz-dáját. Így új párok alakultak, akik arról be-szélgettek, mit is jelent számukra a papirosonolvasható veritas.

Elôkerült a gondolataimban Dávid, aki„teljes erôvel táncolt az Úr színe elôtt”(2Sám 6,14). Mikor gyanúsan méregette ôtezért Mikál, Saul lánya, Dávid azt válaszolta,hogy az Úrért járt örömtáncot. Csakis Ôérte.Micsoda különbség önmagunkért, vagy Iste-nünkért táncolni.

E cikk írója sokáig nem is tudta, hogy azÚr színe elôtt is lehet táncot járni. Pedig atánchoz mindig szoros kapcsolat fûzött.Gyerekkorom óta táncoltam örömömben ésbánatomban, kis és nagy színpadokon, egye-dül és tömegben. Sokáig ez volt az én testi-lelki felfrissülésem. Aztán eljött a pillanat,amikor a tánccipô a sarokba került, és új élet-szakasz következett. Késôbb megismertem aférjem, és vele együtt a Mindenség Urát. Ôtanított meg arra, hogy a kezeimet nem csakbefordítani és kifordítani lehet, hanem fôlegimára kulcsolni. S aki annyira szereti szolgá-lólányát, hogy még táncolni is engedi egytáncos esten – a Fasorban.

Filep-Pintér Eszter

Vezetni és követniKözösségi táncest a Fasorban

FASORI HARANGSZÓ18

LELKI HÁZUNK TÁJA

A nap egy szembesítô, folyamatosan aktuáliskérdéssel indult, amelyet Nyikos László tettfel a hallgatóságnak: valójában mit is jelentaz érettség? Talán a tisztes munkát, családot,életkort, ismereteket, anyagi és döntéshozóifelelôsséget? És mit is jelent az éretlenség?Hogyan lehet az, hogy olvassuk az Igét, ésmégis indulattal tele magasságokból mélysé-gekbe bukunk? Átélünk rengeteg csodát, demégis félünk, egy mustármagnyi sincs ben-nünk a hitbôl. Érettek vagyunk-e, amikor csa-ládfôként nehezen hozunk döntést, nehezenadunk fel elhatározásunkból, vagy túl sokatszólunk és keveset teszünk? Az egyik lehetsé-ges választ az elôadó az Ige alapján adta meg.Világos az összefüggés az érettségrôl: „Akiéa fiú, azé az élet”. Csak úgy és akkor tudunkgyümölcsöt teremni, ha Krisztusban mara-dunk és Ô mibennünk. Isten ígérete áll, hogynem szakít el semmi az Ô szeretetétôl, ami-ben érlel és munkálja bennünk az akarást éscselekvést. Az Ôreá való figyelés, és az enge-delmesség egzisztenciális kérdés.

Érlelnek a kudarcaink és bukásaink is:hogy „még mindig” vagy „már megint” ugyan-ott tartunk. Érlelnek minket a kudarcok beis-merései, a csalódások, a sokszor megmagya-rázhatatlan fájdalmak, vagy a ránk bízottakértvállalt felelôsség. Isten világosan elénk adjaés Fiában meg is mutatja érésünk célját: hogy

eljussunk „mindnyájan az Isten Fiában valóhitnek és az Ô megismerésének egységére,érett férfiúságra, a Krisztus teljességévelékeskedô kornak mértékére.” (Ef 4,13). Ésmindaddig: „amire eljutottunk, aszerint jár-junk” (Fil 3,16).

A kezdô áhítat után Dr. Füzesi Zoltán elô-adása következett, melynek fôszereplôi az an-gyalok voltak, mivel nekünk férfiaknak is na-gyon fontos lehet az angyali természetre fi-gyelni. Az Úrnak vannak szolgái, akik Ôtképviselik, akik az Ô tanúi és követei, akiketfelhasznál. A férfiak elsô számú küldetése isez szolgálat a teremtett világban. Erre Ô tudbennünket alkalmassá tenni. „A teremtettvilág sóvárogva várja az Isten fiainak a meg-jelenését” (Róm 8,19). Az Úr azt szeretné, haangyali természetûvé változtathatna minketmagunk fölé emelve, hiszen ember létünk alásüllyedtünk a bûneset után. Mert a világ várjaazt a többet, azt az isteni minôséget, amit a hí-vô újjászületettek képviselnek. Aki átment amegtisztítás és a bûnbocsánat nagy csodájánJézus Krisztus által, azt úgy küldi el az Úr„angyali szolgálatra”, mint ahogy azt tetteÉzsaiással is (Ézsaiás könyve 6. fejezet). Ezaz az érettség, ami megadatik a megtérés cso-dájakor. Érett férfisorsunk tekintetében na-gyon fontos a neveltetésünk, megtérésünk, el-hívatásunk és hogy ezekben hogyan állunk.

„Magától terem a föld”Három férfi az érettségrôl

„Magától terem a föld, elôször zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.”(Mk 4,28). Ezen Ige mellett megállva és elgondolkodva töltött együtt egy csendesnapot már-cius 1-jén hatvan fasori és más környékbeli gyülekezetekbôl érkezô férfi testvér. Nyikos László,fasori presbiter gondnok bevezetôje után Dr. Füzesi Zoltán budapest-rákoscsabai reformátuslelkész osztotta meg a testvérekkel gondolatait. Ezután már szokás szerint a templomban hall-gathattuk meg Pálúr János orgonaimprovizációját. Az ebéd elfogyasztása és rövid szünet utánDr. Südy György presbiter gondnok tett személyes bizonyságot.

FASORI HARANGSZÓ 19

Az Úr nem csak az óriási angyalsereggel vég-zi munkáját, hanem velünk, is mint elhívot-takkal és kiküldöttekkel.

Veszélyes velejárója az érésnek a túlérés.Mindig szem elôtt kell tartanunk Urunk fi-gyelmeztetését: „Ha olyanok nem lesztek,mint a kisgyermekek…” (Mt 18,3).

Az elôadó emlékeztetett arra, hogy figyel-nünk kell mentori kapcsolatainkra is az érettéválás folyamán, aminek a gyülekezet lehet azegyik fontos színtere. Az ilyen kapcsolatraláthatunk szép példát Pál apostol és Timóteuskapcsolatában, ahol a tapasztaltabb, érettebbkézen fogja és átadja tudását, és együtt tud-nak megmaradni a hitben. Az érett férfi„úriember” is, aki az Úrral jár. Az érett férfi„mûvelt ember” is, akin az Úr dolgozhat, ésaki napról napra megnyitja magát az Úr elôtt.Így tud az érett férfi másoknak is segíteni,hogy eljussanak az Isten által mûvelt állapo-tra. Az érett férfi emellett „védett ember”, kiIsten oltalmában áll és az Úr védi ôt. Örökéletre jutott Krisztus által, és olyan szoroskapcsolatban van Vele, hogy Tôle senki éssemmi el nem szakíthatja. Krisztus védjegyevan rajta. Az érett férfi a hit, az imádság és aszeretet embere. Ezek mind elsôsorban a fér-fiak dolga a családban és a gyülekezetben is.

Délután, a közösen elfogyasztott ebédután Dr. Südy György presbiter gondnok sze-mélyes történetét hallhattuk. 70 év és 52 évházasság után kénytelen az ember belátni,hogy az érettebbek közé számolják – kezdte abizonyságtételt. Jó ilyenkor ezen elgondol-kodni és összeszedni azokat a pontokat, amikbefolyásolták az évek során. Életének kétnagy szakasza van: 50 év Isten nélkül és 20 évIstennel együtt járás. Elmondta, hogy márgyógyszerész-pályafutása elején meg kelletttanulnia több nagyon fontos dolgot: a döntés-hozás fontosságát – amikor fiatalon vezetôipozícióba került –, a hallgatás fontosságát –

meghallgatni a másikat otthon és a világban,munkahelyen is –, valamint azt, hogy ne ve-gyük magunkat túl komolyan. Megosztotta aférfi testvérekkel azt, hogy egy családi tragé-dia szólította meg feleségét és vitte az Úrhozközel. Ô maga csak akkor került közel Isten-hez, mikor szakmai elôrelépésének köszön-hetôen Budapestre költöztek. Pesterzsébetena lelkésszel kötött személyes barátság hatásá-ra kezdett templomba járni. Egy nagyon ne-héz élethelyzetben hozta meg a döntést és fo-gadta el, hogy „akik Istent szeretik, azoknakminden javukra van” (Róm 8,28). Az Úrmunkálkodása által érezte ezután folyamato-san az Ige valódiságát. A Fasorba kerülésükután nem sokkal, 2002-ben adta át életét sze-mélyesen is Krisztusnak. Elmondta azt is,hogy ha behívtuk Krisztust az életünkbe, ak-kor annak látható jelének kell lenni, ilyenkormegjelennek az életünkben a lélek gyümöl-csének egyes szemei. Fián keresztül az evan-gélikusoktól tanulta meg, hogy a férfi legyena család apja és a család papja. Felelôsek va-gyunk a családunkért, ami megjelenik példa-mutatásban, igehirdetésben, tanácsadásban,amikor hozzánk fordulnak, és intésben, ami-kor mi fordulunk hozzájuk. Az érés vége felérájön az ember, hogy mi az igazán fontos:„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcsszívhez jussunk. (…) kezeink munkáját teddmaradandóvá!” (Zsolt 90).

Szécsi Sándor

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ20

A lelki ébredés ösvényeit régóta egyengetô fa-sori református gyülekezet szüntelenül szívénviseli a gyermekek evangéliumi nevelését.

Újságunk, a Fasori Harangszó pedig – amaga sajátos eszköztárával – bekapcsolódik enevelési folyamatba: tudósításokat, felhíváso-kat, leveleket, észrevételeket, javaslatokat, ta-pasztalatokat tesz közzé rendszeresen.

Isten iránti hálával emlékezünk, illetveemlékeztetünk a 2011-ben elfogadott nemzetiköznevelési törvényre, amely bevezette az er-kölcstan új tantárgyat, illetve a helyette vá-lasztható hit- és erkölcstan tanítását az általá-nos iskolákban.

Így a 2013/2014-es tanévtôl kezdôdôennem csak fakultatív, szakkör jellegû hittan-órákat tartunk, hanem az órarendbe illesztetthit- és erkölcstanórákat is – heti egyszeri al-kalommal. (Mivel e tantárgy bevezetése fel-menô rendszerben történik, az idén az 1. és 5.osztályban, jövôre az 1-2. és 5-6. osztálybantanítjuk.)

Kötelezô hit- és erkölcstanórákat (össze-sen tízet) hat iskolában tartunk (Bajza utca,Alsóerdôsor utca, Hernád utca, Dob utca;Derkovits iskola, Vörösmarty iskola) ebben atanévben. Fakultatív, szakkör jellegû hittan-órát (összesen tizenhetet) pedig öt iskolában,négy óvodában és a gyülekezetben. Ennek ér-dekében konzultálunk a szóban forgó iskolákvezetôivel, osztályfônökeivel, egyeztetünk azórarendek kialakításában, részt veszünk aszülôi értekezleteken, az iskolák által szerve-zett és az egyházakat is érintô összejövetele-ken; kölcsönösen tájékoztatjuk egymást aránk bízott gyermekek életérôl, körülményei-

rôl, elômenetelérôl, esetleges gondjairól, ne-hézségeirôl.

Fontosnak tartjuk a szülôkkel, a családok-kal történô párbeszéd rendszeressé tételét,mert a leendô elsô osztályos gyermekek szü-lei beiratkozáskor minden állami iskolában akét tantárgy – erkölcstan vagy hit- és erkölcs-tan – közül május 20-ig választhatnak. Utóbbiválasztását azért is ajánljuk, mert az alap-mûveltség része a Biblia ismerete, és mert ahit- és erkölcstanórákon szentírási történetekalapján kerülnek elô olyan fontos témák éskérdések, amelyek feldolgozása segítheti agyermekek eligazodását az élet apróbb és na-gyobb dolgaiban. Így egyszerre kapnak isme-retet a Bibliáról és a bibliai történetekrôl,valamint a keresztyén értékrend alapjaival ismegismerkedhetnek. A tanév fô üzenete azelsôsöknek így hangzik: „Isten mindenembert szeret és elfogad. Biztonságban lehe-tünk az Ô tenyerén.” Ez az üzenet található ahittankönyv címében is: Isten tenyerén va-gyunk és lehetünk. Ô hív és vár felnôtteket ésgyermekeket egyaránt. A hittankönyv képei-nek segítségével a kicsik vissza tudják idézniazokat a történeteket, amelyeket a hittanóránhallottak. A feladatok és érdekes információkközül azt, amit nem tudnak elolvasni, a szü-lôk, a családtagok segítségével megérthetik.

A következô tanév leendô elsôsei mégóvodába járnak. Ôket, illetve szüleiket ott kel-lene megkeresni, megtalálni, megszólítani. Agyülekezetünk hatókörében mûködô tizenkétóvoda közül négyben hirdettetik az evangéli-um a kicsinyek között. Szeretnénk az öröm-hírrel bejutni a többibe is, hogy megismerjük

„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok ôket…”

Hit- és erkölcstanoktatás az állami általános iskolákban

FASORI HARANGSZÓ 21

LELKI HÁZUNK TÁJA

ôket: a gyermekeket, a nevelôiket, és elmond-juk nekik az iskolával kapcsolatos lehetôsé-geiket, és mindazt, amit a mi Urunk JézusKrisztus ránk bízott. Mindezért várjuk isazoknak a gyülekezeti tagjainknak jelentke-zését, akik szülôként, pedagógusként, elhí-vottként érintettek, érdekeltek az óvodai hit-tanoktatás megszervezésében, végzésében:ajánlják fel segítségüket ebben! Legyen ve-zérelvünk: „Egy lélekért se érjen vádja téged,hogy temiattad nem látta meg Ôt.”

Áldásos közbenjárásuk nyomán szeret-nénk elérni, hogy az óvodások szülei érezzéka református hittanoktatás szükségét, és igé-nyeljék is azt. Az alábbiakban közzétesszük aszóban forgó óvodák listáját.

A VI. KERÜLETBEN: • Fasori Kicsinyek Óvodája; 1068 Városli-

geti fasor 28.• Terézvárosi Önkormányzat Kincseskert

Óvodája; 1062 Bajza utca 46.• Terézvárosi Önkormányzat Óvodája; 1063

Munkácsy Mihály utca 10.• Terézvárosi Önkormányzat Játékvár Óvo-

dája; 1062 Lendvay utca 24.• Terézvárosi Önkormányzat Szív Óvodája;

1063 Szív utca 6. • Patrona Hungariae Óvoda, Általános Isko-

la, Gimnázium és Alapfokú MûvészetiIskola; 1065 Szondi utca 65.

A VII. KERÜLETBEN: • Brunszvik Teréz Óvoda; 1074 Rózsák

tere 6–7.• Csicsergô Óvoda; 1077 Dob utca 102.• Nefelejcs Óvoda; 1071 Nefelejcs utca 62.• Dob Óvoda; 1077 Dob utca 95.• Kópévár Óvoda; 1078 Murányi utca 27.• Magonc Óvoda; 1071 Városligeti fasor

39–41.❉ ❉ ❉

A leendô elsôsök mellett szólni kell a le-endô másodikos, ötödikes és hatodikos kis-diákok és szüleik teendôirôl. Abból a mármûködô gyakorlatból indulunk ki, hogy az is-kola tanév közben nem változtathatja meg ahit- és erkölcstan oktatására vonatkozó cso-portbeosztást. A szülôk május 20-ig nyilat-kozhatnak e tantárgy felvételének, megtartá-sának szándékáról a következô tanévre. Arraa kérdésre, hogy tanulnak-e erkölcstanóránelôkerülô témákról a hittanos gyermekek,igennel válaszolunk, hiszen a hit- és erkölcs-tan része az erkölcsi nevelés is. A bibliai tör-ténetekhez kapcsolódóan minden évfolya-mon szóba kerülnek erkölcstani témák (csa-lád, barátok, kortárscsoportok hatása, lelkiegészség, testi-lelki tulajdonságok, elfogadás,empátia).

Az ötödikesekkel például – akiknek atankönyve Istennel a döntéseinkben címet vi-seli – egész tanévben arról beszélgetünk,hogy nem vagyunk egyedül egy döntéshely-zetben sem. Olyan bibliai történetekkel ésemberi élethelyzetekkel ismerkedhetünkmeg, amelyek megmutatják nekünk, hogyvan, Aki tanácsol és vezet bennünket. Istenmindig megmutatja, hogy melyik úton érde-mes elindulnunk. Ámde ahhoz, hogy értsükés tudjuk, Rá kell figyelnünk.

Ne legyen játék a szavakkal: mi azokrafigyelünk, akik Ôreá figyelnek – és rólukírunk e hírmondó hasábjain.

ELÉRHETÔSÉGEINK:• Tarcsa Edit: 30/789-7450;

e-mail: ektid63@gmail.com

TOVÁBBI INFORMÁCIÓS LEHETÔSÉGEK: • www.reformatus.hu/gyik/hittan• e-mail: hittan@reformatus.hu

❉ ❉ ❉

FASORI HARANGSZÓ22

LELKI HÁZUNK TÁJA

Az egyik iskolában osztályfônöki órára hív-ták meg az ott szolgáló katechétát, egy másikiskolában erkölcstanórán vehetett részt azottani hittanoktató, így egy-egy osztály elôttmondhatták el bizonyságtételüket hitükrôl.Volt olyan iskola is, amely a karácsonyra ké-szülés jegyében szervezett kézmûvesdélelôtt-jén helyet biztosított az egyes felekezetek ka-techétái által vezetett kézmûvezésnek is. Itténeklésre, beszélgetésre is alkalom nyílt Istennagy kegyelme folytán, ily módon olyan gyer-mekek is megszólíthatók lettek, akik egyéb-ként semmilyen hittanoktatásban nem része-sülnek…

❉ ❉ ❉

Az egyik óvodában a hittanóra 4-ig tart,igyekszem mindig pontosan kiengedni agyermekeket, mert nem szeretném a szülôketmegbotránkoztatni, mivel sokan sietnek.Anyuka várta Noémit, feljött az emeletre,ahol tartjuk a hittant, és az ajtó elôtt állt. Ami-kor kijöttünk, mondtam az anyukának, nyu-godtan jöjjön be az órára, vagy ha sietnie kell,elengedem a gyermeket elôbb. Anyuka vá-lasza: „Hát azt nem lehet, mert a hittan min-dennél fontosabb Noéminek. Azt a naptárt,amit kapott a kislány hittanórán, minden estelefekvés elôtt végig kell olvasni.” A szülôknekmég nincs közük az Úrhoz. De Noémi min-den este elolvastatja anyukájával a naptáronlévô Igéket! Hát ez nem csoda?

❉ ❉ ❉

Az elsôs munkafüzet egyik feladata: Fejezd bea képet, rajzolj a gyerekeknek arcot, majdszínezd ki a képet! Rajzold oda magad is agyerekek közé! Voltak még helyek a Jézuskörül üldögélô gyerekek között. – Hova rajzolod magad?– kérdeztem. Zsombi,

az egyik mozgékony gyermek, aki sokat rajzol(bár többnyire lövöldözôs képeket), ragyogószemmel kitárja a karját: – Én átölelem Jézust!És lerajzolta, ahogy öleli Jézus derekát. Ennélközelebb nem is juthatott volna hozzá!

❉ ❉ ❉

A másik óvodában az egyik kisfiú megkért,imádkozzunk hóesésért. Elmondta, ô nagyonszereti a havat, és hiába várja, nem esik.Imádkoztunk hóért – és hétvégén esett. Kö-vetkezô hittanórán nagy örömmel emlékezte-tett a meghallgatott imádságra, és kérte, hogyköszönjük meg Istennek.

❉ ❉ ❉

Egy elsôs kisfiú kérdezte hittanóra után, aholéppen a Bibliáról tanultunk: – Szerinted az én nevem és életem is bennelesz egyszer a Bibliában?– Abban már biztos nem lesz benne – vála-szoltam –, de a Bibliában a Jelenések könyveazt ígéri, hogy a Bárány könyvében fel leszjegyezve a neved – ha akarod!

❉ ❉ ❉

A gyereket kiküldte a tanár néni, mert nyom-dafestéket nem tûrô megjegyzést tett az órán.A hittanórát a folyosón tartjuk, mert nincs üresterem. A kiküldött gyerek leült hozzánk, éshallgatta Isten Igéjét. Büntetésbôl áldás fakadt!Már az igazgatóhoz is bement engedélyért,mert annyira szeretne járni hit- és erkölcs-tan-ra. A törvény nem engedi a vándorlást évközben. Eltelt pár hónap, s ez a gyerek mindigodajön szünetben hozzám beszélgetni. Aztmondta, 6. osztályban ô a hit- és erkölcs-tantfogja választani. Dicsôség a mi Urunknak!

Dévai-Józsa Gábor

FASORI HARANGSZÓ 23

KÉPRIPORT

BI B L I A I BA R A N G O L Á S

HI T TA N Ó R A E G Y VII. K E RÜ L E T IÁ LTA L Á N O S I S KO L Á BA N

2013. november 30-án szombaton az Ószö-vetséggel ismerkedtünk a Bibliai Barangolástanfolyamán. Lelkes csapat gyûlt össze, akikmajdnem egész nap az Ószövetség történetivonalával, eseményeivel ismerkedtek.

A Bibliai Barangolásban nem csak meg-tanuljuk a fôbb eseményeket, hanem mindeztjátékos formában tesszük, elmutogatjuk. Ígykönnyebben megjegyezhetô. Évek óta nemvolt ószövetségi Bibliai Barangolás a gyüle-kezetben. Most újra megerôsödött bennünk,hogy milyen jó és fontos szolgálat ez is.

Sokan úgy tekintenek az Ószövetségre,mint ami túl nehéz számukra. Olyan, minthaegy kígyó akarna egy elefántot lenyelni. Túlnagy falat lenne. Azonban ez nem jelenthetiazt, hogy akkor ne akarjuk megérteni, megis-merni, naponta a Bibliának nagyobb felébôltáplálkozni. Ehhez nyújt nagyon érthetô se-gítséget a Bibliai Barangolás.

Szeretnénk minden évben egy napot azÓszövetségre szánni, és az újszövetségi ba-rangolás beindítása is a tervek között szere-pel. Mindenkit hívunk a gyülekezetbôl, hogyegyszer vegyen részt ezeken az alkalmakon.Áldott következményei lesznek a hívô életé-re, bibliaolvasására, és közben egy vidám na-pot tölt együtt a gyülekezet közösségében.

Somogyiné Ficsor Krisztina és Szöllôssy Emôke

FASORI HARANGSZÓ24

KOLLÉGIUM

Kollégiumunk – a Csipkebokor óvoda és Juli-anna iskola – jelentôs bôvülés elôtt áll.

A VII. kerületi önkormányzattól hosszútávú bérletbe kapott Rottenbiller utcai iskola-épület felújított 20 tanterme várja, hogy a kis-diákok elfoglalják új otthonukat. Az iskolarészben már itt mûködik, azonban 2014 szep-temberében a Julianna mind a 8 évfolyamaszámára itt kezdôdik majd az oktatás. Ez le-hetôvé teszi, hogy az idei tanévtôl kezdve 2, ajövô tanévtôl kezdve pedig 3-3 elsô osztálythirdessünk meg évente. A fenntartó fasorigyülekezet presbitériumának döntése szerinta 2014/2015-ös tanévben angol és matemati-ka fakultációval indulnak az új elsôs osztá-lyok, és reméljük, hogy a következô évekbenezt akár tagozatként, többletóraszámmalegyütt hirdethetjük meg az érdeklôdôknek.Terveink között felvetôdött, hogy egy-egyalsós osztály az igények szerint ún. iskolaot-thonos rendszerben mûködjön majd, ami aztjelenti, hogy napközi helyett a gyerekeknekegész napra – délutánra is – egyenletesenelosztva kerül kialakításra az órarendje.

Hívogató lehetôség továbbá a szülôk,gyerekek számára, hogy az iskolaépületben,helyben mûködik tovább a zeneiskola, a meg-emelt számú – mindennapi – testnevelésórákmegtartására pedig 2 tornaterem fog rendel-kezésre állni.

Vizsgáljuk annak lehetôségét, hogy az egy-re nagyobb számban jelentkezô speciális igé-nyû gyermekek ellátását hogyan tudnánk ajövôben felvállalni, akár külön tagozat vagytagintézmény formájában. Ennek elôkészíté-sére az iskolavezetés szakmai mûhelyt hozhatlétre a fenntartó döntése értelmében.

Óvodánk számára szinte a kezdettôl fogvaszûkösnek bizonyult a hely a jelenlegi villa-épület földszintjén a nagyszámú jelentkezésmiatt. Mivel idén ôsztôl minden 3 évnél idô-sebb kisgyermek számára általánosan kö-telezôvé válik az óvodai nevelés, így még in-kább az igények növekedésére lehet számíta-ni. Nem olyan régen a VI. kerületi önkor-mányzat tárgyalások során felajánlotta, hogya Munkácsy utcában, egy felújított villaépü-letben lehetôséget adna 2 csoportos tagóvoda

A fasori kollégium jövôképe„Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Márk 9,23)

„Adja Isten, hogy ne a betegségek vagy a nehézségek, vagy a halálos veszedelem szorítson rábennünket arra, hogy ezeket a kérdéseket föltegyük magunknak: Ismerem-e Jézust, vagy csaktudom, hogy ki Ô?… Ha bármelyikünket is mardos ma a kétség, hogy én hallottam Jézusról,de én nem tudom, hogy ki Ô valójában, le ne feküdjünk anélkül, hogy ezt a kérdést vagy eztaz imát, hogy ezt a sóhajt el ne mondanánk az ég felé fordulva, hogy Uram, te magad mutasdmeg magad, hogy ki vagy… Ha bármelyikünk Jézus közelében meglátja a mocskot, a szennyt,amit az élete termelni tud a maga számára és mások számára, ha valaki meglátja, hogymilyen nagy Jézus, hogy ezt eltörölje, de a döntés nem születik meg a szívében, hogy Istennelkívánok ezután együtt élni, hogy Hozzá visszatérek és mindent Hozzá igazítok – akkor mind-ez hiábavaló… Istenhez tartozni, Vele élni – akarjuk-e ezt?”(Részlet Bruckner Lászlónak az adventi hitmélyítô alkalmon elhangzott bizonyságtételébôl)

KOLLÉGIUM

25FASORI HARANGSZÓ

mûködtetésére. Emellett pedig 2014. január1-jétôl a tulajdonunkban lévô Julianna iskola-épület megürült földszintjén beindítottuk 4. óvodai csoportunkat, így már több mintszáz kisgyermeket bíznak pedagógusainkra aszülôk naponta. Szeretnénk elérni, hogy hosz-szú távon legalább 6 csoporttal mûködhessena Csipkebokor óvodánk, így biztosítva, hogyévente akár 2-2 osztálynyi gyermek kollégiu-munk keretei között, a Juliannában kezdjemeg tanulmányait.

Távlati terveink között szerepel, hogy aközépiskolás korosztály számára is biztosít-sunk továbbtanulási lehetôséget. A közös gon-dolkodás során elvetésre került a gimnáziuminevelés, mivel ebbôl túlkínálat van Budapes-ten. Ugyanakkor alig van egyházi szellemi-ségû, érettségit és szakmai végzettséget egy-szerre nyújtó szakközépiskola. A szakmai ter-vezés során felmerült egy közszolgálati szak-középiskola létrehozásának gondolata, amelya közigazgatás számára adna középfokú(OKJ) végzettségû közalkalmazottakat, köz-tisztviselôket, illetve egy diplomás közszol-gálati életpálya elsô fokozatának lenne te-kinthetô.

Az elôkészítô szakmai tárgyalásokat meg-kezdtük az illetékes minisztériumokkal.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy kollégi-umunkban keresztyén szellemiség és elköte-lezettség mellett, szeretetteljes alma materbenmagas pedagógiai és szakmai színvonalúnevelést és oktatást kívánunk nyújtani a fel-növekvô új generációk számára.

Mindezek szép tervek, amelyeknek a gyer-mekeket vállaló, vagy épp már kisgyermekescsaládok bizonyára örülnek – nem véletlen,hogy vidékrôl bejáró nebulója is van a Julian-nának. Azonban más gyülekezeti tagok jog-gal kérdezhetik: miért kell a fasoriaknak álla-mi köznevelési feladatot átvállalniuk? Talánnincs elég feladatunk a misszióban? Nos, agyülekezet vezetése, teljes egyetértésben apresbitériummal, épp a misszió kiemelt lehe-tôségét látja abban, hogy az óvodán, iskolánkeresztül új családokat, felnôtteket és gyer-mekeket tudunk elérni Isten üzenetével.

Ezért tehát kérjük, hogy imádságaik köz-ben gondoljanak az idejáró diákokra, adomá-nyaikkal erejükhöz mérten támogassák fenn-tartói feladatainkat. „Cserébe” óvodánk és is-kolánk életérôl továbbra is állandó rovatbanszeretnénk beszámolni negyedévente a Ha-rangszó hasábjain.

Bruckner Lászlóintézményügyi gondnok

FASORI HARANGSZÓ26

Mindig az egyik legnagyobb örömöm volt,hogy Julianna iskolánkban nem csak tanítóimunka folyik, hanem az itt dolgozóknak vanerejük és figyelmük a családokra is. Az is bô-ven elegendô feladat lenne, hogy tanítanak –sokszor magas óraszámban. Felkészülni azórákra, iskolai programokra, külön foglalkoz-ni a különbözô hiányokkal küzdô gyerekek-kel. Azonban az Úr Jézus még arra is ad erôt,hogy a gyermekek lelkével törôdjenek. Fon-tos számukra, tudják, hogy milyen sok családvan nagyon nehéz körülmények között. Agazdasági vezetônknek is van füle arra, ha va-lakik nagyon rossz anyagi körülmények kö-zött vannak. Ezért jutott el hozzám, hogy van-nak családok, akiknek az ebéd kifizetése isnagy gond. Betegségekkel küzdô szülôk, picialbérletben zsúfolódó családok, édesanya, akihetekig az utcán aludt… Nem kell messziremenni, ha segíteni akarunk. Segítsünk azok-nak, akik itt vannak a kollégiumon belül, ésakiket ismerünk!

Ezt a felhívást továbbadtam pároskörös,mamakörös családoknak. Többen is jelent-keztek, hogy segítenek. Kifizetik rendszere-sen az ebédet, támogatnak egy családot, kará-csonyi ajándékot vettek a gyerekeknek, akikaligha kaptak volna. Mindezt névtelenül te-szik többnyire. Ha az újság olvasásakor indítIsten még valakit, hogy támogatóként jelent-kezzen, akkor örülünk neki. Jó lenne, ha az is-kolánk, óvodánk így is a gyülekezet intézmé-nye lenne, hogy minél teljesebben támogat-juk az itt lévô rászorulókat.

Egy másfajta támogatásról is be kell szá-molnom. Ez a családok lelki építése, erôsíté-se. Folyik ez a munka minden gyülekezeti is-tentiszteleten, pároskörökön, bibliaórákon, azIge közelében. Azonban egy éve egy új for-

mában is jelen van a gyülekezetben a csalá-dok, házasságok lelki mélyítése, mégpedig akeresztyén családterápia által. A családterápiaegy jó eszköz arra, hogy önismeretre jussunk,meglássuk az elakadásainkat a gyermekne-velés, párkapcsolatunk, életciklusváltásainksorán. Ha keresztyének a terapeuták, akkorimádsággal, Igével, és a megtanult ismeretek-kel indulnak a közös családi beszélgetésekre.Milyen jó, hogy vannak családok, akik nemfeladni akarják a családi életüket, válni, lezár-ni, hanem segítséget kérnek a továbblépés-hez. Ha elköltöztek, akkor dolgoznak azon,hogy visszaköltözhessenek. Ha a gyermek uj-ja köré csavarja a szülôket, akkor szeretnénekszembenézni az okokkal. Vagy ha problémákvannak az iskolában, akkor családilag keresika megoldást. Álljon itt egy család néhány sorabefejezésül: „Mi családterápiára járunk aférjemmel. Az évek során szép lassan elmen-tünk egymás mellett, de úgy döntöttünk, sze-retnénk rendbe hozni kapcsolatunkat. Alkal-manként 1,5–2 óra hosszat vagyunk együtt,ahol a Bibliában megjelenô házaspárok meg-ismerésével, vizsgálatával próbáljuk megis-merni önmagunkat, és kapcsolatunk hibáinakforrását. Imádságokkal és beszélgetéssel pró-bálunk túllenni a problémákon. Minden alka-lommal feltöltôdve, Isten áldásával felvértez-ve hagyjuk el a templomot.” Ha Isten indítbennünket, kapcsolódjunk be! Örömmel ké-szülünk a nyárra, ahol a gyerekheteken, csalá-dos és házassággondozó heteken kiteljesed-het a családok segítése. Vajon komolyan vesz-szük-e, hogy építeni, ápolni kell a kapcsola-tainkat a gyermekeinkkel, párunkkal ahhoz,hogy tartós legyen?

Somogyiné Ficsor Krisztina intézeti lelkész

Segítség a juliannás családoknakKOLLÉGIUM

FASORI HARANGSZÓ 27

BOROS ISTVÁN (1922–2014)Tenkén született hétgyermekes család ötödik gyermekeként. Márfiatalon hitbéli nevelést, tanítást kapott. A cipészszakmát tanulta ki,amelyben dolgozott is, majd tanította is szakmáját. 1980 óta a fasorigyülekezet tagja, majd hamarosan presbitere lett. Súlyos betegségemiatt a Schweitzer-otthonba került 2013 ôszén, de még ekkor is ere-jéhez képest jelen volt az istentiszteleteken. Decemberben márnagyon legyengült állapotban, de örömmel volt közöttünk az idôsekadventi délutánján. Gyermekkorában tanult verset szavalt el a jelen-

lévôknek tisztán, érthetôen, csodálatos memóriával. A Tiszteletes címû vers volt, amellyelbúcsúzott lelkipásztoraitól, gyülekezetétôl, szeretteitôl. Ez a jelenlévôknek sokáig emlékeze-tes, meghitt pillanat marad. A karácsonyt még gyermekei között tölthette, majd kórházba ke-rült, ahonnan idén január 15-én hazatért megváltó Urához.

„Az iskolaévek után Budapesten a Kálvin téri református egyházközség diákotthonábakerültem, mint kifutó-rakodó munkás dolgoztam, közben leérettségiztem. Jött a háború, egymunkaszolgálatosnak dobott cigarettásdoboz miatt majdnem hadbíróság elé állítottak, deIsten megmentett. A fronton a halál torkában is Ô óvott, sok lövedék mellettem robbant. Atemplomnak köszönhetem, hogy nem kerültem hadifogságba. Az egyik Kálvin téri lelkész aztmondta: »Fiam, bejössz velem a tanítóképzô fôiskolára, ha ott van az én igazgató barátom,akkor nyert ügyed van.« És csodálatos volt az Isten akarata: ott volt, és felvettek. Megsze-reztem a diplomát, matematikatanár lettem. Állást kaptam. Sokat kellett dolgozni, az embe-reket szeretni, a fiatalokat jóra irányítani. Családommal a templomot sosem hagytuk ki.Csodálatos élmény, Isten kegyelme: hogy én, a szegény falusi gyerek késôbb meghívhattamaz édesapámat, aki özvegyen élt a szülôfalumban. Olyan boldog és büszke volt a fiára. Kétgyermekem van, fiam és leányom, neki négy gyönyörû gyermeke, szépek, okosak, tanulnakbecsülettel, meglátogatnak, tisztelnek. Az egész életemet a Jó Isten segítette, és ma is, min-dennap megköszönöm.”

VAJNA ISTVÁNNÉ szül. DR. ABOD MARGIT (1912–2014)Nagy ajándék, hogy köztünk lehetett Vajna Istvánné Margit néni,aki márciusban halt meg 102 éves korában. Egy évvel volt idôsebb,mint a templomunk. Magyarország legidôsebb gyógyszerésze volt,és csodálatos példa a keresztyén életre. 80 éven keresztül, egyete-mistaévei óta aktív, hûséges tagja gyülekezetünknek, 70 évvel ez-elôtt kötött házasságot templomunkban. Példa volt szelídsége, alá-zata, hûsége, hosszútûrése, adakozása, a Szentháromság Isten irántiszeretete. A Biblia az utolsó pillanatig ott volt a betegágya mellett,

mindig úgy kezdte a napot, hogy egy órán át olvasta. Ô a következô mondattal búcsúzott cen-tenáriumi könyvünkben megjelent bizonyságtételében a gyülekezettôl: „Szívbôl kívánom,hogy a 100 éves templomban még számtalan sok évben tudjon elhangozni Isten Igéje.”

BÚCSÚZUNK

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ28

A FELFRISSÜLÉS ÁLDOTT LEHETÔSÉGEI 2014 NYARÁN

• GYÜLEKEZETI HÉT – Kecskemét, Emmaus-ház, 2014. június 16–20.Minden felnôtt gyülekezeti tagot hívunk, házaspárokat, egyedül érkezôket (ide gyermekeket nem), hogyegyütt megelevenedjünk hitünkben. Csodálatos alkalom arra, hogy tanyasi környezetben, jó levegôntestileg is felüdüljünk. Ennél még fontosabb, hogy lelkileg megújuljunk. Egész nap Isten légkörében,az Ô Igéje közelében lehetünk együtt a gyülekezeti tagokkal. Mindez erôsíti egymással és Is-tennel a kapcsolatunkat. Gyülekezeti életünk építô, áldott alkalmai ezek évrôl évre.

• IFJÚSÁGI HÉT – JÁNOSHALMA, 2014. július 6–12.Az idei nyáron a középiskolás fiatalok Jánoshalmán vesznek részt ifjúsági héten. A hét soránkiemelt helyet kapnak az egyéni csendességek és a közös igei alkalmak. A délutánt játékok,filmnézés vagy kirándulás fogja színesíteni. Minden középiskolás fiatalt szeretettel várunk, akilelki feltöltôdésre vágyik!

• FIATAL FELNÔTTEK CSENDESHETE – SIMONTORNYA, 2014. július 20–25.Minden 25 és 40 év közötti fiatalt várnak Simontornyára gyönyörû, vidéki környezetbe. Dél-elôtt és este igei alkalmak, délután sportolás, városnézés, vártúra, közösségi játékok. Bôvebbinformáció és jelentkezés az ecsedianna@gmail.com e-mail címen.

• GYERMEKEKNEK KINCSKERESÔ HÉT I–II. – TAHI, Isten TáboraKicsiknek 2014. július 21–25. • Nagyoknak 2014. július 25–29.Várunk minden gyermeket leendô elsô osztályostól kezdve 3. osztályosig a kicsik hetére (július21–25.), 4–6. osztályt végzôket a nagyok hetére (július 25–29.). A gyerekek szép környe-zetben, a Duna partján sok szeretô ifissel és pedagógussal tölthetnek el öt napot. Sok vidámszabadidôs, közösségformáló játék és program mellett a Biblia kincsei hullanak a gyermekekszívébe, mely nagy áldássá lesz számukra. A világ sokféle hatásával szemben nagyon fontos,hogy egy ilyen lelki héten a gyerekek is feltöltôdjenek Isten üzenetével, útmutatásával, és örökkincsekkel teljen meg a szívük. Az idei, jubileumi (20. év) táborunknak lesz egy olyan napjais, amikor mindkét korosztály táborozói együtt lesznek, és sok tartalmas, vidám élményt élhet-nek át így együtt is.

• IFJÚSÁGI HÉT – TENKE (RO), 2014. július 26. – augusztus 1.A Nagyifi tagjai (18–25 évesek) idén a romániai határ túloldalán fekvô, partiumi Tenkén ren-dezik meg hitmélyítô hetüket. Az egyéni és közös igetanulmányozás mellett szeretnénk kap-csolatot építeni az ott élô magyar reformátusokkal, hogy egymás hite által épülhessünk, ésmegismerkedni a környék gazdag református örökségével. Jelentkezési határidô: március 20.

• CSALÁDOS HÁZASSÁGGONDOZÓ HÉT – BALATONSZÁRSZÓ, 2014. AUGUSZTUS 4–9.Párkapcsolatunkat, családi életünket, gyülekezeti közösségünket építhetjük ezen a héten. Sze-retnénk kétszázan lenni, mert akkor mi használhatjuk egyedül a gyönyörû tábort a Balaton kö-zelségében. A gyermekeknek külön program van a délelôtti és esti alkalom alatt. Délutánegyütt lehet a család. A hét szervezôi: a Somogyi és a Tolnay házaspár.

• KONFIRMANDUSHÉT – TAHI, Isten Tábora, 2014. augusztus 11–16.Azokat a 7. és 8. osztályos fiatalokat várjuk, akik részt vettek a tanév során a konfirmációi órá-kon. Ez a hét a konfirmáció része! Cél, hogy hitükben, fogadalmukban, gyülekezethez való tar-tozásukban megerôsödjenek. A lelküket, testüket Isten üzenete, a jó közösség, kirándulások ésa sok közösségi program építi.

• GYÜLEKEZETI CSALÁDOS HÉT – TAHI, Isten Tábora, 2014. augusztus 18–23.Hívjuk szeretettel a családosokat, gyülekezeti tagokat. Jöhetünk egyedül, vagy apa a gyerme-kekkel, anya a gyermekekkel, vagy együtt a család. Cél, hogy hitünkben, családi kapcsolata-

FASORI HARANGSZÓ 29

LELKI HÁZUNK TÁJAinkban, házasságunkban, gyülekezeti élményekben erôsödjünk. A gyermekekkel külön foglal-kozunk. Gyönyörû természeti környezetben, lelki tanítással, közösségi programokkal várunkmindenkit!

• GYERMEKEKNEK NAPKÖZIS ANGOL TÁBOR – FASOR, 2014. augusztus 25–30.Tapasztalt angoltanárok és lelkes segítôik várják szeretettel az általános iskolás korú gyereke-ket, függetlenül attól, hogy tanultak-e angolul vagy nem. A játékos – részben bibliai – angol-foglalkozások tudásszint szerinti csoportokban zajlanak. Tanuláson kívül természetesen sok já-ték, sport, kézmûves foglalkozás, éneklés, filmnézés is lesz. Mindezek által a résztvevôk sokélményt szerezhetnek, és Istenhez is kötôdô nyelvtudással lesznek gazdagabbak.

Heteinkre, kérjük, legkésôbb április végéig adják le jelentkezésüket!

• December 6.: A Julianna iskola tehetséges diákjai hangversenyt adtak templomunkban.• December 8.: Presbitériumunk küldöttsége megkoszorúzta Laky Adolf sírját a Fiumei úti sírkert-

ben. Délután az Erkel Ferenc Vegyeskar és Pálúr János orgonamûvész testvérünk adventi hangver-senye volt templomunkban.

• December 14.: Randy Mayfield, a Nefelejcs Gyermekkórus és a Solia Gratia gyülekezeti kórusadventi kórushangversenyének adtunk helyet.

• December 15.: Elkészült „..a templomnál is nagyobb van itt” címû gyülekezeti és templomtörté-neti könyv, melyet átadhattunk a gyülekezetnek.

• December 16.: Gyülekezetünk nyugdíjasainak karácsonyi szeretetvendégséget rendeztünk.• December 22.: Gyülekezeti családi karácsonyi napot tartottunk.• December 22.: Pataki András Dávid lelkipásztor a Pasaréti Gyülekezetben ifjúsági csendesnapon

szolgált.

• Január 15.: Elhunyt Boros István tiszteletbeli presbiter testvérünk. Február 7-én templomunkbanbúcsúztattuk ôt.

• Február 2.: Zenés áhítatunk keretében Csákány Marianna énekesnô volt vendégünk Kárpátaljáról,Igét