aggregált kereslet, aggregált kínálat, árszínvonal · web viewtermészetesen ha van...

4 Aggregált keresleti és kínálati függvények (AS-AD elemzés)

Aggregált kereslet, aggregált kínálat, árszínvonal

Eddig nem foglalkozunk az árszínvonal és a kibocsátás kapcsolatával, mivel csak a reálmennyiségek közötti összefüggéseket vizsgáltuk, s közömbös volt, hogy az árszínvonal hogyan alakul. Ismert azonban, hogy az egyik makrogazdasági probléma az infláció (az árszínvonal tartós emelkedése), tehát már emiatt is vizsgálnunk kell, hogy milyen tényezők határozzák meg az árszínvonalat. Másrészt meg kell vizsgálnunk, hogy milyen összefüggés lehet az árszínvonal és az aggregált kereslet, s ezáltal a kibocsátás között. Ez utóbbival kezdjük.

A mikroökonómiában nyilvánvalónak vettük az ereszkedő keresleti görbét. Az egyes fogyasztó szempontjából két hatással magyaráztuk azt, hogy miért vásárol kevesebbet egy jószágból, ha nő a jószág ára: egyrészt a jövedelmi hatással (az áremelkedés csökkenti a fogyasztó reáljövedelmét), másrészt helyettesítési hatással (a relatíve drágábbá váló jószágból jobban csökkentik a keresletet, mint azokból, amelyek ára nem emelkedett, tehát mintegy helyettesítették részben ezt a jószágot más, relatíve olcsóbbá váló jószágokkal). Makro szinten azonban ezek a hatások nem értelmezhetők: a jövedelmi hatás azért nem, mert az árszintemelkedés növeli a nominális jövedelmet (ugyanannnak a reálkibocsátásnak most nagyobb a pénzbeli értéke); a helyettesítési hatás pedig azért nem, mert a makroszintű kibocsátásban minden termék benne van, tehát nincs mit és mivel helyettesíteni.

Az árupiacon (amelyre a multiplikátoros összefüggés vonatkozik), csak reálmennyiségekkel van dolgunk, ott az árszínvonal-változás nem tud hatást kifejteni. Nominális mennyiségek szerepelnek viszont a pénzügyi szférában, s ezek reál értéke csökken az árszínvonal-emelkedéssel. Itt találhatunk visszahatást az árszint és a kereslet között, mégpedig a pénzmennyiségen és a kamatlábon keresztül.

Ha explicit módon figyelembe vesszük az árszínvonalat, akkor a pénzkeresleti függvénybe újból a nominális jövedelmet (PY) kell írnunk az Y helyébe: MD(PY,r), vagyis az MD a nominális jövedelem növekvő függvénye. A pénzkereslet szempontjából teljesen mindegy, hogy a nominális jövedelem a reálmennyiségek növekedése, vagy az árszínvonal növekedése következtében nőtt-e meg. Az LM egyenlet tehát most MS=MD(PY,r) alakú, ezért az r(Y) függvényben paraméterként bent marad a P, amelynek a változása az LM görbe eltolódásában fog megjelenni, mégpedig P esetén felfelé tolódik, hiszen adott Y mellett PY nagyobb lesz, nő a pénzkereslet a kiinduló kamatlábnál, az adott pénzkínálat miatt túlkereslet lesz a pénzpiacon, amit az r emelkedése szüntet meg. Vagyis magasabb P mellett adott Y-hoz magasabb r tartozik. (A makroökonómia tankönyvekben gyakoribb az LM függvénynek olyan felírása, amelyben a reál pénzkínálatot állítják szembe a reál pénzkereslettel. Mivel a pénzállomány eleve nominális mennyiség, reál pénzmennyiséget deflálással, azaz árindexszel való osztással kapunk belőle, vagyis a reál pénzkínálat: MS/P. Ezzel szemben a pénzkeresletet eleve reál mennyiségként definiálják, amely a kamatláb mellett az Y reáljövedelemtől függ, vagyis az MD(Y, r) itt reál mennyiség. Az LM görbe egyenlete tehát MS/P= MD(Y, r), amelyben láthatóan a P növekedése a reál pénzkínálatot csökkenti, tehát a hatás ugyanolyan, mint a P nélküli változatban a pénzkínálat szűkítéséé. Lehet használni ezt a kényelmesebb formát is, de itt elég zavaró, hogy az MS és MD különböző dimenziójúak, az előbbi nominál, az utóbbi reál mennyiség. ezért a továbbiakban inkább az MS=MD(PY,r) formát fogjuk használni.)

Ha mindkét piacot nézzük, s felírjuk az IS és LM egyenleteket, és megoldjuk az egyenletrendszert, akkor az Y és r változókra kapott megoldások a P paramétertől


fognak függni, vagyis számszerű eredmény helyett egy Y(P) és egy r(P) függvényt kapunk. Minket elsősorban az Y(P) függvénykapcsolat érdekel, vagyis hogy hogyan függ az aggregált reál kereslet az árszínvonaltól. Milyen függvény lesz az Y(P): növekvő, vagy csökkenő?

Gondoljuk végig, mi történik adott reáljövedelem mellett, ha emelkedik az árszint. A kiinduló egyensúlyi reáljövedelemhez (Y) most nagyobb nominál jövedelem (PY) tartozik, s ennek realizálásához több pénz kell, tehát nő a pénzkereslet. Mivel a pénzkínálat adott, a pénzpiacon túlkereslet alakul ki, ezért nő a kamatláb, ami csökkenti a beruházást, ezáltal az Y-t. Tehát adott pénzkínálat mellett nem maradhat meg az eredeti reáljövedelem, ha nő az árszínvonal, vagyis magasabb árszínvonalhoz kisebb reáljövedelem tartozik. A szokásos jelölésekkel: P→PY→MD(MS változatlan)→r→I→Y.

Az IS-LM séma segítségével ez a következőképpen ábrázolható:

Az LM görbe a P növekedésével felfelé tolódik, míg az IS független az árszínvonaltól, tehát alacsonyabb reáljövedelemnél lesz az új metszéspont. A P1 és P2

árszintekhez (P1<P2) tartozó jövedelemszinteknél fordított a sorrend: Y2<Y1. Vagyis magasabb árhoz alacsonyabb jövedelemszint tartozik a keresleti oldalon. Kapunk tehát egy csökkenő Y(P) aggregált keresleti függvényt:

Természetesen, ha a Központi Bank nem a pénzkínálatot, hanem a kamatlábat igyekszik rögzíteni, akkor az LM görbének nincs szerepe, s a P-nek sincs hatása a kamatlábon keresztül. Ebben az esetben az AD görbe függőleges lenne. Ugyanilyen függőleges AD görbét (vagy legalábbis görbe szakaszt) kapunk akkor, ha a kamatlábnak van egy alsó korlátja, amelynél a pénzkereslet végtelenné válik, s így bármekkora is a pénzkínálat, a nembanki szféra nem igyekszik ezt kamatozó értékpapírokra váltani, hanem pénz formában tartja; így nem következik be a kötvényárfolyam emelkedése, ami a kamatláb csökkenését jelentené. (Ezt nevezik Keynes nyomán “likviditási csapdának”.) Mivel a P csökkenésével az Y az r csökkenése miatt nő, a likviditási csapda az AD görbében úgy jelenik meg, hogy a P

2

LM(P2)LM(P1)

IS

Y2 Y1Y

r

P1<P2

Y

P

AD


csökkenése csak egy bizonyos szintig jár az Y növekedésével, a P további csökkenése már változatlanul hagyja az r-t, s ennek megfelelően az Y-t. Hasonló csapda helyzetet eredményez az, ha a beruházások egy bizonyos szint alatt már nem reagálnak az r csökkenésére, így az IS görbe válik függőlegessé egy bizonyos r szint alatt. Az AD görbe mindkét csapda-helyzetben ugyanolyan jellegű:

Csökkenő aggregált keresleti függvényt kaphatunk más összefüggésben is. Az egyik a nyitott gazdaságban érvényes, ha a valutaárfolyam fix: ebben az esetben a hazai árszínvonal emelkedése rontja az exportképességet, ugyanakkor relatíve olcsóbbá válnak az import termékek, így romlik a külkereskedelmi mérleg, tehát a P→NX hatás érvényesül. Mivel a NX az aggregált kereslet egyik komponense, így az árszínvonal emelkedése csökkenti a kereslet által meghatározott kibocsátást, vagyis kapunk egy csökkenő Y(P) függvényt. Ez azonban azon a feltevésen alapszik, hogy a külföldi árszínvonal konstans. Ami tehát itt befolyásolja az aggregált keresletet, nem a belföldi árszínvonal önmagában, hanem a belföldi és külföldi árszínvonal különbsége.

Az AD függvény, amennyiben nem konstans, azaz nem függőleges egyenes a képe, önmagában természetesen nem mutatja meg, hogy mekkora lesz a kibocsátás és az árszínvonal. Ehhez ismernünk kell a kibocsátás és az ár összefüggését a termelők oldaláról, vagyis a kibocsátás – költségszint – árszint összefüggést.

Kínálati oldal: kibocsátás, költségek, árszínvonal, foglalkoztatás. Az AS görbe.

Az alábbiakban a kibocsátás és a költség kapcsolatát vizsgáljuk, lényegében a mikroökonómia költségelméletének megfelelően. Itt is feltételezünk egy rövidtávú (aggregált) termelési függvényt, amelyben a változó termelési tényező a munka: Y=f(L), vagy röviden: Y(L). Ennek alapján értelmezhetjük a munka határtermékét: MPL=Y/L, valamint átlagtermékét, azaz termelékenységét: APL=Y/L. Az írás egyszerűsítése céljából jelöljük ezt pr-rel (produktivitás). Mivel az egyedüli változó termelési tényező (rövid távon!) a munka, a változó költséget is a munkaköltség fogja szolgáltatni. Mikro szinten a változó költség alapvetően két részből áll: (közvetlen) bérköltségből és anyagköltségből. Makro szinten azonban nincsen anyagköltség, mivel az a közbülső termékek költsége, amit a vállalatok egymásnak fizetnek, tehát az üzleti szektor egésze számára nem jelentkezik. (Ha az egész üzleti szektor egy vállalatból állna, akkor csak a termelési tényezők használatáért fizetett díjakból állna a költség, vagyis munkabérből, bérleti díjból és kamatból. Az utóbbi kettő viszont fix költség, a termelés volumenétől függetlenül fizetik, míg a munkát lényegében a termelési volumen függvényében alkalmazzák.) Tehát makro szinten a változó költség munkaköltség.

3

Y

P

AD


Ha a munkabért (w) adottnak vesszük, akkor w/MPL lesz a termelés (makroszintű) határköltsége, ugyanis az 1/MPL az egységnyi pótlólagos kibocsátás munkaigénye, s ezt szorozzuk a munka árával. Hasonlóképpen w/pr az átlagos munkaköltség (megfelel az átlagos változó költségnek). Az Y(L) termelési függvény alakja, adott w mellett, meghatározza a határköltség- és az átlagköltség-függvény alakját. Gyakran feltételezik, hogy a termelési függvény konkáv, vagyis a határtermelékenység csökkenő, s ennek megfelelően az átlagtermelékenység is csökkenő függvénye a munkamennyiségnek, s ezáltal a kibocsátásnak is (nagyobb munkamennyiséghez nagyobb kibocsátás is tartozik). Ebből pedig emelkedő határköltség- és ugyancsak emelkedő átlagköltség-függvény adódik.

Az ár kétféleképpen származtatható a költségből: Az első az, amikor versenyárakat tételezünk fel, amely esetben

P=MC=w/MPL. Ilyenkor, mint a mikroökonómiából ismeretes, a fix költségeket és a profitot abból fedezik, hogy az ár csak az utolsó egységnél azonos a közvetlen munkaköltséggel, a többi esetén az ár a költség fölött van. (Ez volt a termelői többlet.) Ez természetesen csak akkor lehetséges, ha az MC emelkedő (azaz az MPL csökkenő); konstans MC esetén a P=MC ár nem tartalmazna profitot (mikro szinten meghatározatlanná válna a mennyiség).

A másik mód az áraknak a költségből történő származtatására az, amikor a termelők nem árelfogadók, hanem árképzéssel alakítják ki a kínálati árakat. Egyik tipikus eljárás a “költség+profitrés” képlet alkalmazása, azaz a haszonkulcsos árképzés (mark-up pricing). A “költség” ebben a képletben a gyakorlatban inkább az átlagos változó költséget, vagyis a mi esetünkben, azaz makro szinten, az átlagos bérköltséget (egy termékre jutó teljes bérköltséget, fajlagos bérköltséget) jelenti. A fajlagos bérköltséget megkaphatjuk úgy, hogy az egységnyi munkáért fizetett bért (w) elosztjuk az egységnyi munkára jutó kibocsátással, azaz a termelékenységgel (pr). Az átlagos bérköltség makro szinten az átlagos változó költség, AVC, tehát AVC=w/pr. Az AVC képezi a haszonkulcsos árképzés alapját. Erre számítanak fel egy profitrést, az átlagos változó költség hányadában; ez a haszonkulcs, , tehát az ár: P=AVC+AVC=AVC(1+). Az AVC=w/pr helyettesítéssel

.

Makro szinten persze ez a képlet inkább szimbolikus, hiszen a pr valamilyen átlagos termelékenységi szintet jelöl, a P az árszintet, s ezek igazából nem fejezhezők ki számszerűen, legföljebb indexszámok formájában, valamely bázisidőszaki szinthez viszonyítva. (Ld. az indexszámokról szóló részt.) A pedig valamilyen makro szintű haszonkulcs, aminek a jelentése az, hogy a gazdaság egészében a teljes közvetlen bérköltség ekkora hányadának (mondjuk 40%-ának) megfelelő összeget tartalmaz a GDP értéke a bérek összegén felül.

Át lehet rendezni a képletet úgy is, hogy a bérhányadot fejezze ki: w/(Ppr)=1/(1+). A bal oldali kifejezés mutatja a bérhányadot: az egységnyi munka bérének viszonya az egységnyi munka által előállított termék értékéhez. (A számlálót és nevezőt megszorozva az összes munkamennyiséggel, megkapjuk a teljes bér és a teljes kibocsátás értéke közötti arányt.) A jobboldal pedig azt mutatja, hogy a profitrés egyértelműen meghatározza a bérhányadot. Figyelembe véve, hogy a bérnek nagyobb hányadát költik fogyasztásra, mint a (bruttó) profitnak, ezért a bérhányad növekedése növeli, csökkenése csökkenti a multiplikátort. Az az árszínvonal-emelkedés, amely a profitrés növekedése miatt következik be, csökkenti a bérhányadot és a multiplikátort, ezáltal az aggregált keresletet is. Ilyen értelemben tehát beszélhetnénk csökkenő aggregált keresleti függvényről (ereszkedő AD

4


görbéről). Ne felejtsük el azonban, hogy ez nem egy általános Y(P) aggregált keresleti függvény, hiszen nem minden árszint-változásra reagál az aggregált kereslet, hanem csak a haszonkulcs növekedéséből adódóra. Valójábantehát egy Y() függvényről van szó. Amikor a hétkötnapi tapasztalat alapján természetesnek vesszük, hogy az árszint növekedése visszaveti a keresletet, ez azon alapszik, hogy gyakran az árszint gyorsabban nő, mint a bérszint, s ezért csökken a bérhányad. Bár Keynes hangsúlyozta az elosztási arányok fontosságát az aggregált kereslet meghatározódásában, a formális összefüggésekben ezt nem szerepeltette, s a főáramú makroökonómia tankönyvekben sem foglalkoznak vele. A bérhányadot explicit módon figyelembe vevő multiplikátoros képletet vezettünk le a kereslet által meghatározott kibocsátásra a keynesi multiplikátort tárgyaló anyagrészben: Y=(Cwo+Cp+I)/(1-cb), ahol b a bérhányad. Ha a b helyett beírjuk az 1/(1+) képletet, megkapjuk az Y() függvényt, amely tehát magában foglalja mind a keresleti oldalt (multiplikátor), mind a kínálati, azaz költség oldalt. Igaz, az árszínvonalat külön kell kiszámítani az árképletből. Tulajdonképpen a paraméterből egyik oldalon adódik a kibocsátás (Y), másik oldalon az árszínvonal (P), bár ehhez meg kell adni a bérszintet (w). A fenti szimbolikus árképlet azt mutatja, hogy az árszínvonal egyenesen arányos a bérszínvonallal, vagyis egyéb tényezők változatlansága esetén egy 10%-os bérszint-emelkedés 10%-os árszint-emelkedéssel jár. A haszonkulcs emelése szintén árszint-növelő. A termelékenységi szint emelkedése viszont csökkenti az árszintet.

Ha a termelési függvény a csökkenő határ- és átlagtermelékenységgel jellemezhető, akkor a P(Y) árfüggvény emelkedő, a szokásos kínálati függvény alakját követi. Nevezhetjük a P(Y) függvényt aggregált kínálati (AS) függvénynek is, bár itt nem annyira a kibocsátásnak az árszintre történő reagálásáról van szó (ahogy a “kínálati függvény” kifejezés sugallná), hanem arról, hogy a kibocsátás szintje a költségen keresztül meghatározza az árszintet.

A kibocsátásnak a kínálati oldalon két korlátja lehet: a technikai kapacitáskorlát és a munkaerőkorlát. Az elsővel kapcsolatos a gazdasági hírekben szereplő egyik fontos mutató, a kapacitáskihasználtság. Általában valahol 80 és 90% közötti kapacitáskihasználtságot tekintik normális szintnek, a maradék tartalékként szolgál váratlan jelentősebb keresletnövekedés esetére, ugyanis a vállalatok nem szívesen utasítanak vissza megrendeléseket kapacitáshiány miatt. Ha már tartósabban 85% fölé megy a kapacitáskihasználtság, akkor általában döntést hoznak a kapacitás bővítéséről. Ez azonban már a rövid távot meghaladó időhorizontra vonatkozik. Amennyiben ugyanarra a mennyiségre több korlát is létezik, akkor ezek közül mindig a legszűkebb tekintendő tényleges (hatékony) korlátnak. A potenciális kibocsátás (Ypot) tehát így adható meg: Ypot=min(Yf, Ykap), ahol tehát az Yf a munkaerő-korlát által meghatározott lehetséges kibocsátást, míg az Ykap a fizikai kapacitáskorlátnak megfelelő kibocsátást jelöli. Bármelyik érvényesül is, csökkenő MPL-lel jellemezhető termelési függvény esetén az AS görbe a következő alakot veszi fel:

5


Mivel az árszint mindegyik képlet szerint arányos a bérszinttel (w-vel), ezért a bérszint változása az AS emelkedő részének függőleges elmozdulásában jut kifejezésre; a bérszint-emelkedés tehát felfelé tolja az AS görbét. (Mivel arányos változásról van szó, az eltolódás nem párhuzamos, hiszen minél magasabb az induló árszint, azonos arányos változás mellett annál nagyobb az abszolút változás.)

Ha “költség+profitrés” tipusú (azaz haszonkulcsos) árképzésről van szó, akkor az AS görbe helyzetét befolyásolja még az árrés, , nagysága. A növekedése felfelé mozgatja az AS görbét. A profitrés szintje nem vezethető le egyértelműen más változókból, ezért adottnak tekintjük. Annyit megállapíthatunk, hogy a verseny éleződése általában csökkenti, a monopolizálódási tendencia növeli a értékét. A kereslet visszaesésének kettős hatása lehet a profitrésre: egyrészt fokozza a versenyt a termelők között, s emiatt csökkenne a , ugyanakkor nő az átlagos fix költség, s ennek finanszírozása érdekében gyakran növelik a profitrést. (Emlékeztetőül: a profitrés nemcsak a szűkebb értelemben vett profit biztosítása érdekében kerül be az árba, hanem a fix költségek fedezését is szolgálja.)

A (rövidtávú) gazdaságpolitikai döntési változók közül az adó az, amely a kínálati oldalon is megjelenik. A legegyszerűbben a forgalmi adó esetén látható az adókulcs és az árszint kapcsolata, de a béradók (bérjárulékok) is növelik a vállalatok számára a bérköltséget. A személyi jövedelemadó kulcsának (kulcsainak) növelése már áttételesebben hat: a munkavállalók igyekeznek megőrizni a nettó bérüket, ezért adóemelés esetén többnyire nőnek a bruttó bérek is. Az egyszerűség kedvéért az árszínvonal képletében eltekintünk az adózás sokféleségétől, s ugyanazt az egységes t adókulcsot alkalmazzuk, mint a keresleti oldalon. Tehát a (jövedelemfüggő) adó tPY, ami egységnyi reálkibocsátásra (egységnyi végtermékre) tP. Az árnak tehát most tartalmaznia (fedeznie) kell a termékegység előállításának a teljes bérköltségét+a bruttó profitot (ezt tekinthetjük a termelői árnak) valamint az adót:

→ .

Határköltség alapú árnál: P=w/MPL+tP P=w/(1-t)MPL. Mindkét esetben látható, hogy az adókulcs emelése, adott termelési függvény

mellett, növeli az adott kibocsátáshoz tartozó árszintet, tehát az AS görbét (pontosabban annak emelkedő szakaszát) felfelé tolja el.

(El lehetne gondolni az adóztatást tisztán Áfa formájában; ebben az esetben csak meg kellene szorozni az adózás nélküli árképletet az (1+t) tényezővel. Ha csak a kínálati oldalt nézzük, akkor ez a kényelmesebb változat. A két oldal együttes vizsgálata esetén azonban már ugyanazt az adótipust kell feltételeznünk.)

Mielőtt összekapcsoljuk a kínálati és keresleti oldalt, foglaljuk össze a kínálati oldalon kapott összefüggéseket, amelyeket az árképletek fejeznek ki:

, haszonkulcsos árképzést feltételezve,

6

Ypot

ASP

Y


, kompetitív piacokat feltételezve, ahol az MC=P szabály

érvényes.Ha a pr ill. MPL (átlagtermelékenység, határtermelékenység) független volna

a kibocsátás nagyságától, akkor ezeknek az árfüggvényeknek a képe az (Y, P) koordináta rendszerben vízszintes vonal volna. Elég reális annak a feltételezése, hogy létezik ilyen intervalluma a kibocsátásnak, de az Ypot felé közeledve a P emelkedővé válik. (Konstans MPL esetén persze nem lenne profit, s ilyenkor az átlagtermék és határtermék azonos lenne, tehát az MC=P szabály helyett át kellene térni a haszonkulcsos ármeghatározáshoz. Konstans MPL esetén tehát csak az első árképlet volna alkalmazható.) Ha az aggregált kereslet úgy növekszik, hogy a keresleti görbe (AD) a vízszintes szakaszon metszi az AS-t, akkor csak a mennyiség változik, ha az emelkedő szakaszon, akkor a mennyiség és az ár is, míg AD> Ypot esetén csak az árszínvonal változhatna, a kibocsátást a potenciális szint határozná meg. Ez utóbbi esetben természetesen az árképlet érvényét vesztené, az árszintet a keresleti függvényből kapnánk meg. Az alábbi ábra szemlélteti a keresletváltozás hatását ebben a három esetben (A, B, C):

Mint már egy előbbi részben volt róla szó, konstans MC esetén az MC=P egyenlőség nem biztosítana profitot. Ha növekvő MC-t tételezünk fel, ami megfelel a munka csökkenő határterméke feltételezésének, akkor a pr átlagtermelékenység is csökkenő függvénye lesz a foglalkoztatásnak és a kibocsátásnak. Ez érvényes pl az Y=AL alakú termelési függvény esetén. Ebben az esetben mindkét árfüggvénynek emelkedő görbe felel meg, természetesen most is csak az Ypot jövedelemig. Az így kapott görbét a makroökonómiában szokásos szóhasználattal aggregált kínálati görbének (AS görbének) is nevezhetjük. Egy tipikus AS-AD ábra tehát a következőképpen néz ki:

7

Y

ADAD’

AD AD’

AS

P

Ypot

AD’AD

A B

C

Y

AD AD’

AS

P

Ypot


Az ábrán szemléltetni tudjuk, hogy mi lesz a hatása valamilyen kereslet oldali expanziónak, pl. expanzív fiskális vagy monetáris politikának: nő a kibocsátás, és nő az árszínvonal is. (Vízszintes AS esetén természetesen csak a kibocsátás nőne, amennyiben a kereslet nem érné el a potenciális kibocsátási szintet.) A gazdaságpolitika legtöbb eszközrendszere olyan, hogy közvetlenül inkább csak a keresleti oldalt tudja befolyásolni, ami az AS-AD ábrán az AD görbe elmozdulásában jut kifejezésre. Az egyedüli döntési változó, amelynek a kínálati oldalon is van hatása, a t adókulcs. Pl. a t emelése balfelé mozgatja az AD-t, s ugyanakkor felfelé mozdítja az AS emelkedő részét (de nem befolyásolja a függőleges rész helyét, azaz a potenciális kibocsátást). Az eredmény az Y tekintetében egyértelmű csökkenés, míg az árszínvonal tekintetében nem lehet egyértelmű következtetést levonni általános esetben. (Vízszintes AS esetén viszont a t növelése egyértelmű stagflációs hatással járna, azaz emelkedne az árszint, csökkenne a kibocsátás.)

Az adókulcs (t) emelésének a hatása:

Természetesen bekövetkezhetnek változások tisztán a kínálati oldalon is: a) megváltozik a termelési függvény, mégpedig pozitív irányba a technikai haladás, vagy javuló külkereskedelmi cserearányok következtében; negatív irányba romló természeti feltételek, katasztrófák esetén, vagy ha a romlanak a külkereskedelmi cserearányok (mint pl. az olajárrobbanás idején az olajimportáló országokban). Ilyenkor az AS balfelé mozdul (a függőleges rész is), így adott (konvex) AD görbe mellett Y csökken, P nő, azaz stagflációs hatás érvényesül; b) változik a munkaerő-állomány, vagy a népesség fogyása/szaporodása miatt, vagy be/kivándorlás miatt. Ilyenkor az AS emelkedő (vagy vízszintes) részének a helyzete változatlan, a függőleges pedig beljebb vagy kijjebb tolódik. Ha az AD az emelkedő szakaszán metszi az AS-t, akkor pl. az Yf növekedése nem változtatja meg az Y és P értékét, változatlan a foglalkoztatott munkamennyiség, de a munkanélküliség nő.c) változik a makroszintű profitrés (profit/bér arány), pl. a monopolizáltság fokozódása esetén növekszik, a verseny éleződése esetén pedig csökken. A növekedése felfelé tolja az AS görbe emelkedő részét, míg a függőleges rész helyzete változatlan. Ugyanilyen hatású a w növekedése. Adott (konvex) AD esetén szintén stagflációs hatás érvényesül.

Nézzük meg ábrán is ezeket a változásokat!

A termelési feltételek romlásának a hatása

8

Y

AD

AS

P

Ypot

AS’

t → Y, P bizonytalan

AD’


A haszonkulcs () vagy a bér (w) növekedésének a hatása:

A munkakínálat növekedésének hatása:

Az állam megpróbálhatja ezeket a kínálat-oldali tényezőket különböző intézkedésekkel, programokkal befolyásolni, de ezek megmaradnak a célok szférájában, nem válnak az adókulcshoz hasonló közvetlen döntési változókká.

A rugalmas bérszintHa feltételezzük, hogy a bérszint reagál a munkapiaci helyzethez, mégpedig

munkanélküliség esetén csökken a bér, munkaerő-túlkereslet esetén pedig nő, akkor a kínálati görbe emelkedő szakasza (amelyet adott w feltételezésével rajzolunk fel) meghatározatlanná válik. Ha az AS és AD görbék metszéspontja a teljes foglalkoztatásnak megfelelő jövedelemszint előtt van (Y<Yf), akkor az AS emelkedő szakasza lefelé mozog, s így konvex AD esetén a metszéspont jobbra mozdul, Y közelebb kerül Yf-hez. Ha az AD a függőleges részen metszi az AS-t, az azt jelenti,

9

Y

AD

AS

P

Ypot

AS’

Stagflációs hatás: Y, P

Y

AD

AS

P

Ypot

AS’

Stagflációs hatás: Y, P

Y

AD

AS

P

Ypot

AS’

Y és P változatlan, a munkanélküliség nő

Y’pot


hogy túlkereslet van a munkapiacon (az egyensúlyi Y magasabb szinten alakulna ki, ha a munkaerő nem korlátozná), ilyenkor emelkedik a bérszint, az AS emelkedő része felfelé mozog, s előbb-utóbb találkozik az AD-vel az Yf alatt, vagy az Yf-nek megfelelő szinten. Ha feltételezzük, hogy a bérváltozás mindig bekövetkezik, ha a munkakereslet eltér a munkakínálattól, végülis a bér azon a szinten fog megállapodni, hogy az AS és AD metszéspontja éppen ott legyen, ahol az AS emelkedő szakasza fügőlegesre vált az Yf jövedelemszintnél.

Eszerint a rugalmas bér biztosítaná a teljes foglalkoztatást. Ne felejtsük el azonban, hogy az ereszkedő AD görbe mögött az a fontos feltételezés áll, hogy adott a pénzkínálat, s a kamatláb a (pénz)piacon határozódik meg. Az árszínvonal tehát csak a pénzügyi szférán keresztül hat az aggregált keresletre. Ha pl. a kamatlábat rögzítenék, akkor függőleges AD görbénk lenne, az árszínvonal nem befolyásolná az aggregált keresletet. AD<Yf esetén az AD határozná meg a kibocsátást, és akárhogy csökkenne a w, s mozogna lefelé az AS emelkedő szakasza, a munkanélküliség ugyanannyi maradna. Ugyanígy AD>Yf esetén sem tudna az egyensúly helyreállni, az árszínvonal a végtelenségig emelkedne.

Munkapiaci kereslet és kínálat, rövid- és hosszútávú AS görbék

A fenti AS görbék függőleges része azon a feltételezésen alapult, hogy a munkaerő kínálata adott, független a bértől. Gyakori azonban a tankönyvekben, hogy a munkaerő kínálatát a reálbér növekvő függvényének tekintik, s megkülönböztetik a munkaerő-kínálatot és a munkaerő-állományt.

10

Y

ADAS

P

Yf

w1

w* mellett teljes foglalkoztatásw1>w* munkanélküliség w2<w* munkaerő-túlkereslet

w*w2

Y

AD AS

P

Yf

w1

AD<Yf

w1>w2>w3 a munkanélküliség változatlan

w2w3


A munkaerő kereslete itt csökkenő függvénye a reálbérnek, ami abból a feltételezésből adódik, hogy a reálbérnek meg kell egyeznie a munka határtermékével, azaz w/P=MPL. Továbbá fel kell még tételezni, hogy az MPL csökkenő, azaz minél nagyobb a foglalkoztatás, annál kisebb a munka határterméke. (Ti. addig, amíg w<PMPL, azaz egységnyivel több munka foglalkoztatásának a költsége kisebb, mint az általa termelt termék értéke, addig érdemes növelni a foglalkoztatást. A csökkenő MPL miatt a különbség csökken a foglalkoztatás növelésével, ezért ott áll le a foglalkoztatás növelése, ahol a különbség nullává válik.) Mivel a magasabb reálbérnek megfelelő magasabb MPL alacsonyabb foglalkoztatási szintnél érhető el, így a mukaerő kereslete csökkenő függvénye lesz a reálbérnek.

A munkaerő kínálatáról viszont feltételezik, hogy a reálbér növekvő függvénye. Ebben a gondolatrendszerben a munkapiaci (kereslet-kínálati) egyensúlynak megfelel egy L* foglalkoztatási szint és egy ehhez tartozó Y* kibocsátási szint, amelyet „potenciális” vagy „természetes” kibocsátásnak is neveznek. Mivel L*<N (ahol N a munkaerő-állomány), a különbség munkanélküliségnek tekintendő ugyan, de ez szándékolt munkanélküliség, vagyis azok vannak munka nélkül, akik az egyensúlyi reálbérért nem is hajlandók dolgozni. Nem szándékolt munkanélküliség ebben a modellben csak akkor fordulhat elő, ha a reálbér-szintet mesterségesen az egyensúlyi szint fölött tartják, s ezért túlkínálat alakul ki a munkaerő-piacon. Nem zárja ki ez a modell azt sem, hogy a kibocsátás átmenetileg meghaladja a „potenciális” szintet (Y>Y*), ami akkor fordul elő, ha nem várt árszínvonal-emelkedés következik be, amit a munkavállalók még „nem vesznek észre”, s ezért a változatlan nominálbért változatlan reálbérnek tekintik, holott a reálbér valójában csökkent, s ugyanazt a munkamennyiséget kínálják e lecsökkent reálbér mellett, illetve ugyannál a reálbérnél most több munkát kínálnak. Ezért a munkakínálati görbe lefelé tolódik, így az egyensúlyi pont jobbra mozdul L (a foglalkoztatás) nő, Y nő.

Ez azt jelenti, hogy van egy (átmeneti) növekvő Y(P) kínálati függvény. Ez függvény azonban csak addig érvényes, amíg a munkavállalók „észre nem veszik” az árszínvonal változását. Miután azonban már tudatosult az árszínvoanal-emelkedés és ennek reálbér-csökkentő hatása, az eredeti munkamennyiséget megint csak az eredeti reálbér mellett, vagyis az árszint-emelkedéssel arányosan magasabb nominálbér mellett hajlandók kínálni. (Az LS függvény visszatolódik az eredeti helyére.) Ennek megfelelően az új egyensúlyi helyzetben Y megint az Y* szintjén állapodik meg, de magasabb P mellett. Az új egyensúlyi ponton kereszül megint rajzolhatunk egy rövidtávú aggregált kínálati görbét.

11

L

LD

LS

w/P

N

P váratlan→ LS(w/P) jobbra (le) → Lid (ideiglenes foglalkoztatási szint)

LS’

L* Lid


Ebben a modellben tehát, ha egyéb tényezők változatlanok, egy keresleti expanzió, vagyis az AD jobbra tolódása, rövid távon árszínvonal-emelkedésre vezet, ezért átmenetileg megnövekszik a kibocsátás, de utána az Y visszatér az Y* szintjére, s a kereslet tartós hatása csak az áremelkedés lesz. Ezen elmélet szerint tehát a keynesi keresletösztönző gazdaságpolitika hatástalan lenne.

Az itt ismertetett elmélet az alábbi ábrába sűríthető:

Az ábrán az alkalmazkodási folyamat több lépésben történik. Ha a kínálat egyáltalán nem alkalmazkodna a kereslethez, akkor az AD eltolódása (kék nyíl) csupán azt eredményezné, hogy az árszint Po-ról Po’-re emelkedik. A kínálat rövidtávú alkalmazkodása miatt azonban Y az Y1 szintre nő, s ezért P csak a P1 szintig emelkedik. Miután a munkavállalók „felfedezték” az árszínvonal-emelkedést, a rövid távú aggregált kínálati görbe feljebb tolódik. Az új helyzetben azonban megint nincs tartós egyensúly, az AD’ nem a P1 árszintnél metszi a hosszútávú kínálati görbét. Ez az alkalmazkodás addig tart, amíg az árszint el nem éri a Po’-t.

Új egyensúlyról természetesen csak akkor beszélhetünk, ha ereszkedő AD görbénk van. Ha az AD függőleges volna (az aggregált reál-kereslet nem függne P-től), akkor AD>Y* esetén állandóan emelkedne az árszínvonal, ellenkező esetben állandóan csökkenne.

A „természetes” kibocsátási szinttel (Y*) kapcsolatban pedig nem árt mégegyszer tudatosítani a feltételezéseket: 1. a munka határterméke csökkenő, 2. a munkakínálat a reálbér növekvő függvénye. Konstans MPL esetén meghatározhatatlanná válna az optimális munkamennyiség (ez w/P<MPL esetén végtelen , w/P≥MPL esetén nulla volna).

A munkakínálati függvény tekintetében pedig teljesen bizonytalan a függvénykapcsolat jellege. Itt vigyázni kell, hogy ne keverjük össze az általános munkakínálatot az egyes munkafajták kínálatával. Az utóbbi esetben nyilvánvaló, hogy ha valamely tevékenység díjazása a többihez képest alacsony, akkor arra kevesebben jelentkeznek, míg a jobban díjazottakra sokan. A reálbér-szint és az általános munkakínálat kapcsolatának a vizsgálatánál el kell vonatkoztatnunk a munkafajták különbözőségétől. Az egyszerűség kedvéért képzeljük el, hogy csak egy

12

Y

P

AD

AD’

Y*

Po

P1

Po’

Y1

LAS

SAS’

SAS

LAS hosszútávú ASSAS rövidtávú AS görbék


fajta munka van, s nézzük meg, hogy a munka kínálata függ-e a reálbér szinttől. A munkakínálat nagysága kétféleképpen értelmezhető: egyrészt, ha az egyének számára adott a lehetőség arra, hogy kevesebb vagy több munkát vállaljanak, másrészt ha rögzített munkaidő van, s mindenki csak arról dönthet, hogy vállal-e munkát vagy nem. Ha az utóbbi esetet tételezzük fel, akkor igazából nincs választási lehetőség, hiszen a munka megélhetési forrás, ezért nem dönthet valaki úgy, hogy alacsonyabb reálbér-szint mellett nem vállal munkát. Ebben az esetben tehát az a reális, ha minden munkaképes egyént munkavállalónak tekintünk, s ezáltal adottnak vesszük a munkaerőkínálatot.

Ha a tapasztalat alapján akarnánk kapcsolatot felírni a reálbér-szint és a munkakínálat között, akkor két végletet érdemes megnézni: a nagyon magas és a nagyon alacsony szintet. Az előbbi esetén elképzelhető, hogy nagyobb teret nyer az egykeresős családmodell, vagyis csökken a munkakínálat. (Meg lehet figyelni, hogy amikor csökken a reálbér, akkor több család kénytelen áttérni a kétkeresőd modellre.) Ebben az esetben tehát a munkakínálat inkább csökkenő, s nem növekvő függvénye lenne a reálbér-szintnek. A másik véglet az lenne, amikor a reálbér-szint a fizikai létminimum alatt van, s ilyenkor az emberek kivonulnak a munkaerő-piacról, s más megélhetési forrás után próbálnak nézni (pl. önellátás). Természetesen ha van szociális támogatás, és ez egy biztos alternatív megélhetési forrás, akkor a munkakínálat csak ennél magasabb reálbér-szintnél jelenik meg, s figyelembe véve a munkába járás költségeit is, a segély szintjéhez közeli reálbér-szinteken bizonyára érvényesül a növekvő munkakínálati függvény. Ez azonban intézmény-függő, ha a szociális juttatást nem lehet korlátlan ideig igénybe venni (munkaképes személyeknek), akkor itt sem marad más választás, mint a munkavállalás. Mindenesetre a reálbér-szint releváns tartományán belül feltételezhetjük, hogy a munkakínálat.nem függ a reálbér-szinttől.

13

Feladatok / Tartalom

1. Miért nem lehet levetzetni az aggregált keresleti függvényt a mikroszintű keresleti függvényekből?

2. Vezesse le az aggregált keresleti függvényt az IS-LM sémából, majd mutassa meg oksági láncolattal, hogy a P növekedése miért vezet az Y csökkenésére (az árupiac és a pénzpiac kölcsönhatásán keresztül)!

3. Tegyük fel, hogy egy gazdaságot a következő makrogazdasági függvények és mennyiségek jellemzik:Keresleti oldal:

C=100+0,8Yd, T=50+0,25Y, I=900-50r (r százalékpontban), Im=100-0,1Y, G=320, Tr=400, Ex=700; MS=800, MD=0,4PY-100r.

Kínálati oldal: Termelési függvény: Y=200L, LS=400, w=10 (bér), =20% (haszonkulcs) és t=25%.

a) Határozza meg az AD függvényt. b) Határozza meg az AS függvényt (árfüggvényt)! c) Számítsa ki az egyensúlyi kibocsátást és árszintet, valamint a munkanélküliségi rátát! d) Hogyan alakulna a kibocsátás és az árszint, s mi lenne a helyzet a munkapiacon, ha a munkakínálat LS=225 lenne? e) Rugalmas bérszint esetén mekkora lenne az egyensúlyi bérszint és árszint? f) Mennyi lenne a kibocsátás és az árszint, ha a központi bank közvetlenül a kamatlábat határozná meg, r=8% szinten?

4. Mutassa be AS-AD séma segítségével a következő változásoknak a kibocsátásra és az árszínvonalra gyakorolt hatását, s mindenütt mutassa be a hatásmechanizmust is oksági lánccal: a) expanzív fiskális politika, b) restriktív monetáris politika, c) az adókulcs emelése, d) bérszint-emelkedés, e) a haszonkulcs növelése, f) kedvező/kedvezőtlen technikai változások, g) a munkaerő-állomány csökkenése. Mely változásoknak van stagflációs hatásuk? Melyik változás jelentkezik mindkét (keresleti és kínálati) oldalon? Hogyan lehetne ábrázolni az olajárrobbanás hatását?

*5. Tegyük fel, hogy egy egyszerű gazdaságban a termelők haszonkulcsos árképzést alkalmaznak, a haszonkulcs =0,5. Feltételezzük, hogy a bért mind elköltik fogyasztásra, tehát Cw = W/P (reálbér-tömeg). A profitból finanszírozott fogyasztás autonóm, Cp=400. A (bruttó) beruházás: I=600. A bérszint: w=20. Vizsgáljunk külön két esetet: A) a termelékenység konstans, pr=3 , B) a makroszintű termelési függvény Y=100L. Számítsa ki a következőket: a) a kibocsátás nagyságát (Y), ha a munkakínálat korlátlan, b) az árszínvonalat ugyanerre az Y-ra, c) a bér és a bruttó profit nominális nagyságát, d) a munkakeresletet. Hogyan határozódna meg a kibocsátás és az árszint, ha a munkakínálat LS=800 lenne?

6. Növekvő munkakínálati és a csökkenő MPL alapján levezetett munkakeresleti függvényt feltételezve, mi lenne a kibocsátás „természetes” szintje, s hogyan volna lehetséges a „természetes” szintnél nagyobb kibocsátás?

TartalomAggregált kereslet, aggregált kínálat, árszínvonal...................................................................................1

Kínálati oldal: kibocsátás, költségek, árszínvonal, foglalkoztatás. Az AS görbe....................................3

A rugalmas bérszint...............................................................................................................................10

Munkapiaci kereslet és kínálat, rövid- és hosszútávú AS görbék..........................................................11

Feladatok ...............................................................................................................................................14

aggregált kereslet, aggregált kínálat, árszínvonal · web viewtermészetesen ha van...

Documents