alapÍtva 1866 - real-j.mtak.hureal-j.mtak.hu/1901/13/jk1503.pdf · jogtudomÁnyi kÖzlÖny i. a...

TanulmányVÓKÓ GYÖRGY:A mentesítés, a Btk. és az új Bv.tv. összefüggései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125TÓTH TIHAMÉR: A versenyjogi csoportos perek amerikai tapasztalatai – javaslatok a magyar jogalkotó számára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133TÉGLÁSI ANDRÁS: Az alapjogok hatása a magánjogi viszonyokban az Alkotmánybíróság gyakorlatában az Alaptörvény hatálybalépését követõ elsõ három évben – különös tekintettel a tulajdonhoz való jog alkotmányos védelmére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148

SzemleSZENTGÁLI-TÓTH BOLDIZSÁR: Honnan, hová? Út a magyar Országgyûlés mai bizottsági rendszeréhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158

Jogirodalom–jogéletHÁGER TAMÁS: A demokrácia fontos alappillérei, a bírói függetlenség és a tisztességes eljárás – „Fair trial and judicial independence” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167SZABÓ ZSOLT: Kálvinizmus és jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171

J K3

TARTALOM

A L A P Í T V A 1 8 6 6 .

A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata

JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY

Contents InhaltStudies

GYÖRGY VÓKÓ:The Relationship Between Exoneration, CriminalCode and Penal EnforcementTIHAMÉR TÓTH: American Experience With the Competition LawMass Litigation – Proposals for the HungarianLegislatorANDRÁS TÉGLÁSI: The Effect of Fundamental Rights In Private LawDisputes in The Jurisprudence of TheConstitutional Court of Hungary After TheEntering Into Force of The Fundamental Law – With Special Regard to The Right to Property

ReviewBOLDIZSÁR SZENTGÁLI-TÓTH: From Where, Where To? A Road to theContemporary Committee System of theHungarian Parliament

Legal Life –Legal Literature TAMÁS HÁGER: Fundamental Pillars of Democracy – „Fair trialand judicial independence” ZSOLT SZABÓ: Calvinism and Law

AbhandlungenGYÖRGY VÓKÓ:Kontexte der Tilgung, des Strafgesetzbuches unddes neuen StrafvollstreckungsgesetzesTIHAMÉR TÓTH:Amerikanische Erfahrungen bezüglich wettbe-werbsrechtlicher Sammelklagen – Vorschläge für den ungarischen GesetzgeberANDRÁS TÉGLÁSI:Drittwirkung der Grundrechte im Privatrecht inder Rechtsprechung des UngarischenVerfassungsgerichts nach dem Inkrafttreten desUngarischen Grundgesetzes – mit besondererBeachtung des Rechts auf Eigentum

RundschauBOLDIZSÁR SZENTGÁLI-TÓTH:Woher, wohin? Der Weg zum heute bestehendenKommissionssystem des ungarischen Parlaments

Rechtsliteratur–RechtslebenTAMÁS HÁGER:Bausteine der Demokratie: richterlicheUnabhängigkeit und faires Verfahren – „Fair trialand judicial independence”ZSOLT SZABÓ: Kalvinismus und Recht

Kiadja a LOGOD Bt. 1012 Budapest, Logodi u. 49. Telefonszám: 214-2453 e-mail: [email protected], web: www.logod.hu

Elõfizethetõ a LOGOD Bt. számlaszámán; 10900011-00000007-34760128

Felelõs kiadó: Buday Miklós ügyvezetõ igazgató.Nyomdai elõkészítés: LOGOD Bt. Terjeszti a LOGOD Bt. Megrendelhetõ a kiadó címén,

Elõfizetési díj belföldön egy évre: 19 400 Ft, külföldön 125 EUREgyes lapszámok külön is megvásárolhatók, 1850 Ft/szám áron, melyet a postaköltség felszámolásával kézbesítünk.

Nyomdai munkálatok: PR-Innovation Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. HU ISSN 0021-7166

Jogtudományi Közlöny * A MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata. A Szerkesztõ Bizottság vezetõje: Dr. Korinek László

A Szerkesztõ Bizottság tagjai: Dr. Hamza Gábor, Dr. Lamm Vanda, Dr. Szalma JózsefFelelõs szerkesztõ: Dr. Vörös Imre Szerkesztõ: Dr. Szalai Éva, Dr. Udvary Sándor

A szerkesztõség címe: 1015 Budapest, I. Donáti u. 35–45.

A KIADVÁNY MEGJELENÉSÉT AZ MTAKÖNYV- ÉS FOLYÓIRATKIADÓ BIZOTTSÁGA TÁMOGATTA


I.A büntetési cél, mint összekötõ kapocs

A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 2012. évi C. tör-vény (továbbiakban: Btk.) és a büntetések, az intézke-dések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértésielzárás végrehajtásáról szóló, a 2014. évi LXXII. tör-vény 22. címében (93-162.§-ok) foglaltakkal módosí-tott 2013. évi CCXL. törvény (továbbiakban: Bv.tv.)számos szempontból összefügg egymással, egyik semnélkülözheti a másikat. Legszorosabb az összefüggés abüntetõjog két alappillére; a bûncselekmény és a bün-tetés közül a büntetéssel van, de az elkövetett bûncse-lekményre is figyelemmel kell lenni a büntetés-végre-hajtási szakaszban is.

A büntetés a bûncselekmény miatt, annak elkövetõ-jével szemben alkalmazott joghátrány. Horatius-i meg-fogalmazás, hogy a bûn nyomon kísérõje a büntetés.Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész 2500 évvelezelõtt tragédiájukban; az Elektrában Oresztésszelmondatják el a következõt: „…ha a bûnt nem követibüntetés, nincs többé törvény, a világ sem világ, azember sem ember”. Napjainkban a büntetés fogalmieleme, tartalma a megbüntetett személytõl jogok vagyjavak elvonása. Ez a joghátrányokozás azonban nemcél, hanem eszköz, amely a büntetés célját szolgálja.„A büntetés célja a társadalom védelme érdekében an-

nak megelõzése, hogy akár az elkövetõ, akár más bûn-cselekményt kövessen el.”,1 tehát a mások elrettenté-se és a bûnelkövetõ letérítése a bûn útjáról. A bûnö-zésre adott válasznak tiszteletben kell tartania min-denkor a büntetõjog és a büntetés-végrehajtási jog tár-sadalmi funkcióját; igazodnia kell ezek hagyományosértékeihez és a jogállamiság megkívánta feltételekhez;azaz az elkövetett bûncselekmény súlyához igazodóbüntetés keretei között csak az individualizációval le-het a speciális prevenció szempontjait érvényesíteni.Ugyanakkor figyelembe kell venni a sértettek szük-ségleteit, valamint a bírósági elvárásokat is. A bûnel-követõkhöz viszonyulás napjainkban azonban mármás, mint az említett tragédiában. Ma is helytálló vi-szont az a római jogi tanítás, miszerint „Prohibendaest ira puniende”, azaz „Tilos a harag a büntetésben”.

A szankciórendszernek – beleértve a végrehajtásiszakaszt is – bölcsnek kell lennie, preventívnek embe-ri és gazdasági szándékaiban, bölcsnek a jogsértõkkelszemben, és a jogegység szempontjából éppúgy, mintaz áldozat számára.

A büntetésekhez fûzött hátrányos jogkövetkezmé-nyek alóli mentesítésnek az a feladata, hogy a társada-lom védelmének szem elõtt tartásával biztosítsa az el-ítélt teljes jogú részvételét a társadalom életében, illet-ve az elítélt számára újra megteremtse e részvétel le-hetõségét. Tehát a társadalomba való visszailleszke-dés lehetõségét nyújtja.

VÓKÓ: A MENTESÍTÉS, A BTK. ÉS AZ ÚJ BV.TV ÖSSZEFÜGGÉSEI 125

* Az új Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló tanulmány-sorozat hatodik tanulmánya (Szerk.)1 Btk. 79.§

TANULMÁNY

A mentesítés, a Btk. és az új Bv.tv.összefüggései*

Vókó György egyetemi tanár, az Országos Kriminalisztikai Intézet igazgatója (Budapest)

A büntetõ anyagi jogi szabályozás megújulása, a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 2012. C. törvény továbbnem halaszthatóvá tette a vele számos szempontból összefüggõ új Bv. törvény megalkotását. A jogalkotó több,mint másfél évszázados büntetõjogi hagyományok értékeit megtartó kereteken belül igazította az aktuáliskriminálpolitikai irányvonalba a szabályozást, illõ koherenciára törekedve. Az azonos cél tartalma az ítélet-ben meghatározott joghátrány érvényesítése és a személyiség olyan kedvezõ irányba fejlesztése, hogy az elítéltszabadulása után a társadalomba sikeresen visszailleszkedjen, amit a mentesítés is szolgál.

2 V.ö.: Bv.tv.1.§ (2) bekezdés a) pontja.3 V.ö.: Btk. 97. §.JO

GTUDOMÁNYI KÖZLÖNY

A mentesítés azokra a hátrányos következményekrevonatkozik, amelyeket jogszabály az elítéléshez fûz. El-ítélésen kell érteni, hogy a bíróság az elkövetõvelszemben az elkövetett bûncselekmény miatt jogerõshatározatában büntetést szab ki. A büntetés helyettintézkedés alkalmazása nem tekinthetõ elítélésnek, deez nem jelenti azt, hogy jogszabály büntetõjogi intéz-kedés alkalmazásához ne fûzhetne hátrányos jogkö-vetkezményt (például: szerepel a bûnügyi nyilvántar-tásban is). Ezért találó, jó a Btk. X. fejezetének címeés fogalom használata.

Az elítéléshez fûzõdõ hátrányos jogkövetkezmé-nyek alóli mentesítés a büntetés-végrehajtás rendelte-tése, célja, feladata közötti összefüggés több vonatko-zásban is kimutatható. A Bv.tv. 1.§ (1) bekezdése sze-rint „A büntetés-végrehajtás feladata a büntetési cé-lok érvényesítése a büntetés, illetve az intézkedés vég-rehajtásán keresztül, azzal a célkitûzéssel, hogy a vég-rehajtás során az egyéniesítés szempontjait biztosítanikell annak érdekében, hogy az megfelelõen szolgáljaaz egyéni megelõzési célokat”. Az azonos célokon be-lül tehát a büntetés-végrehajtás az egyéni megelõzésicélok elérésére helyezi a hangsúlyt értelemszerûen. Avégrehajtás rendjét is úgy kell kialakítani, hogy aszankció tartalmát képezõ joghátrány és a megelõzéstszolgáló rendelkezések érvényesítésén túl elõsegítseaz elítélt társadalmi beilleszkedését és nála a jogköve-tõ magatartás kialakulását.2

A mentesítés szintén ezt a társadalomba visszaillesz-kedést szolgálja, mivel a szankcióhoz törvény által fû-zött hátrányos jogkövetkezmény a törvényben megha-tározott idõ elteltével az elítélés miatt már nem állapít-ható meg az elítélttel szemben.3 Lényegében ennél apontnál végképp befejezõdik a bûnelkövetés miattszankcióval sújtott személy visszatérése, visszatérítésea társadalomba. Az elítéléshez fûzõdõ hátrányos jogkö-vetkezmények részben büntetõjogiak, részben a bünte-tõjogon kívül érvényesülnek. Ahhoz, hogy a büntetõjo-gi jogkövetkezmények érvényesüljenek, újabb bûncse-lekményt kell elkövetnie az elítéltnek. A büntetõjogonkívüli jogkövetkezmények a társadalom életének a leg-különbözõbb területein érvényesülnek. Jelentõségevan, hogy az elítéltet milyen bûncselekmény miatt, mi-lyen büntetésre ítélték. Bizonyos munkakörök és tiszt-ségek betöltéséhez nemcsak büntetlen elõéletet, hanemfeddhetetlen elõéletet is megköveteltek és megkövetel-nek napjainkban is. A mentesítés szabályozásánál is abüntetés céljának megfelelõen szem elõtt kell tartani atársadalom védelmét, újabb bûncselekmény elköveté-sének megelõzését, akár az elkövetõ, akár más által.Ezen kívül biztosítani kell azt is, hogy a mentesítés nesértse mások jogait. E követelmények együttes érvényesí-tése végett történik a mentesítés differenciált szabályo-

zása. Tehát a Btk.-ban a büntetés célja, a mentesítéscélja és a Bv.tv-ben a büntetés-végrehajtás célja össze-cseng. A büntetés egy hátrány, jogkorlátozás, egy szük-séges rossz, de kifejezésre jut az is, miszerint nem szük-séges, hogy csak rossz legyen. A büntetési célokat is azemberre – mint individuumra és társadalmi lényre –tekintettel kell megfogalmazni. Ennek az emberi jogielvárásnak a Bv.tv. eleget tesz. A bûnelkövetõ ember-ben viszont nem csak az individuumot, hanem az em-bertársat is látnunk kell. (Omnis homo persona, nec res –Minden ember személy és nem dolog).

A cél tehát a bûncselekmény folytán megbomlott jo-gi egyensúly helyreállítása, amely a büntetõ felelõsségrevonás hatálya alatt álló személy részére a cselekmé-nyéért hátránnyal járó következményt jelent, de areintegráció, a reszocializáció is hozzájárul a meg-bomlott egyensúly helyreállítása fõ követelményénekérvényesülésében.

II.A társadalomba visszatérítés,

beilleszkedés szempontjai

Mindig idõszerû és megalapozott tudományos tö-rekvést tükröz, hogy a büntetõeljárás megindulásátólaz utógondozás megszûnéséig, sõt a bûnügyi nyilván-tartásból törlésig tartó folyamatot, mint egységes egé-szet vizsgáljuk, mint olyant, amely a társadalommalösszeütközésbe került személyt hivatott a társadalom-ba visszavezetni, ott elismertetni; éppen a társadalom,a többi ember védelme érdekében. Mit ér a nyomozásvagy a tárgyalás által esetleg kiváltott „morénói pszi-chodráma”, rádöbbenés tettének elítélendõségére, haaz elítélt nem részesül további pozitív ráhatásban abüntetés végrehajtása alatt, ha nem kap segítséget sza-badulása után a társadalomba beilleszkedéshez?

A nyomozás megindulásától a tárgyaláson és a vég-rehajtáson, valamint az utógondozáson át, a hátrányosjogkövetkezmények alóli mentesítést követõ várakozá-si idõ utáni bûnügyi nyilvántartásból törlésig tartó idõlejártáig mindegyik idõszaknak, szakasznak a koncep-ciója és szerkezete középpontjában – mint tettesnek éssértettnek egyaránt – az ember védelmének és tiszteleténekkell állnia. Ebbõl levezethetõ szabadságának korlátjais, amelyet csak annyiban gyakorolhat, s amelynektiszteletben tartását csak annyiban igényelheti mások-tól, amennyiben embertársainak ugyanolyan és épp-úgy tiszteletben tartandó szabadságába, jogaiba nemütközik.

Az Alaptörvény XV. Cikk (4) bekezdése szerint„Magyarország az esélyegyenlõség és a társadalmi fel-

126 TANULMÁNY 2015. MÁRCIUS

JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY4 V.ö: Vókó György: Büntetõjogi rehabilitáció és a bûnügyi nyilvántartás. Ügyészek Országos Egyesülete. Budapest, 2009 1-249.

5 V.ö.: Szabó Judit:Rehabilitálható-e a rehabilitáció? Börtönügyi Szemle. 2014. évi 4. szám 40.

zárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segí-ti”. Az Alkotmánybíróság a 13/2001. (V. 14) AB. hatá-rozatában kimondta, hogy maga a büntetés-végrehaj-tási intézmény közvetlenül is a bûnözés megelõzéskülönbözõ szintjeire tartozó feladatokat lát el. Pl.hogy a joghátrány érvényesítése során elõsegítse az el-ítéltnek a szabadulás után a társadalomba történõ be-illeszkedését, és azt is, hogy tartózkodjék újabb bûn-cselekmény elkövetésétõl. Határozatában kiemelte,hogy a végrehajtás során figyelemmel kell lenni a sza-badulás utáni reintegráció szempontjaira is.

A 144/2008. (XI. 26.) AB. határozat a reszocializá-cióhoz való jogot az emberi méltóságból vezeti le. A ha-tározat leszögezte, hogy az „elítélteknek lehetõségetkell biztosítani a rehabilitációra, hogy jogsértés nélkülhelyt álljanak egy szabad társadalom feltételei között”.

Van olyan álláspont, amely szerint például a mente-sítés jelenlegi rendszere megszakítja a büntetés-végre-hajtás alatti reintegráció folyamatát, és a börtönbenvégzett reszocializációs munka ellenében fejti ki hatá-sát. A „megszakítás” helyett én a „nem könnyítimeg”, de szükséges ilyen igazságos, rossz a bûnelkö-vetõ számára a többi ember biztonsága, biztonság ér-zete okából is.

Ismert, hogy az integráció latin eredetû szó, egyesrészek egyesülését, összegzõdését, hozzácsatolását je-lenti másokhoz. A szocializáció szintén latin eredetûkifejezés, amely alatt az egyén társadalmi életben valóhatékony részvételéhez szükséges szabályok, normákelsajátítását kell érteni. A nemzetközi szakirodalom-ban sem következetesen használják. Többször szak-specifikus fogalomként szerepel. A Bv.tv. és módosí-tása mintegy félszáz alkalommal használja a reinte-gráció kifejezést, azonban a kifejezés pontos definíci-óját nem adja meg. Egyet lehet érteni azzal, hogy azegyértelmû definiálás nélkülözhetetlen. A Bv.tv. átlé-pi a reintegrációs korlátait (bár nem távolodik el tõleteljesen az „az is elég, ha nem rontjuk el még jobban”helyébe az „azt akarjuk, hogy ténylegesen, belsõleg ja-vuljon meg” lép, ezért itt már nem reintegrációról vanszó, hanem reszocializációról. Valóban kérdéses, hogya Bv.tv. megfelelõ terminológiát használ-e? Nem al-kalmazható szinonimaként a reszocializáció és a rein-tegráció fogalma. Az elítéltnek a fokozatosság jegyé-ben történõ reintegrációs karrier bejárásával bv. inté-zeten belüli életkörülményei differenciáltabbá válhat-nak. Az új Bv.tv már megkívánja az elítélt aktív ma-gatartását a reintegrációs cél elérése érdekében. Areintegrációt úgy is értelmezték, mint olyan tevé-kenységek és intézkedések összessége, amely képes azárt intézeti tartózkodás ténye által okozott pszichés,egzisztenciális ártalmakat csökkenteni; vagy hozzájá-rulni ahhoz, hogy az egyén a zárt intézetbõl kikerülés

után a társadalom által elfogadott módon élhessen. Ajogalkotó kifejezésre juttatta, hogy ehhez a reintegrá-ciós technikák intézményes, szabályozott, szervezettalkalmazása szükséges. Lényegében a társadalom éle-tébe való visszatérítést, annak életébe történõ új rész-vételt elõsegítõ folyamatról van szó.

A reintegráció és az azzal rokon fogalmak – hazánk-ban elsõsorban a reszocializáció mögött – az utóbbiidõben háttérbe szorult a rehabilitáció fogalma, amelyaz elkövetõk kezelésének irányaival, módszereivelfoglalkozik.

A rehabilitációt, a reintegrációt, az újra belépés, adezisztenciát és egyéb rokon fogalmakat egyaránthasználják a szakirodalomban a kriminális tevékeny-ség befejezését elõsegítõ pszichológiai és társadalmifolyamatok, illetve beavatkozások leírására. A pszi-chológusok inkább a rehabilitáció kifejezést használ-ják, míg a kriminológusok a reintegráció és a dezisz-tencia fogalmait részesítik elõnyben, mivel a rehabili-táció valami korábbi és kívánatos állapothoz való vis-szatérés folyamatát sugallja, amely a bûnelkövetõknagy részénél talán sohasem volt meg. A „re” elõtagvalamely korábban fennállott állapot visszaállításánakfolyamatára utal. Az orvostudományban betegségekesetén alkalmazható, a bûnelkövetõk vonatkozásábanazonban nem feltétlenül helytálló ez a megközelítés,mivel sok elkövetõ életében sohasem volt olyan ked-vezõ pszichológiai vagy társadalmi állapot, amelynekhelyreállítása cél lehetne. A szocializáció: a normák ésértékek, a viselkedés módosulásai az emberi psziché-ben megy végbe.

Elfogadhatjuk a rehabilitáció – mint ismert; van er-kölcsi, jogi vagy bírói, társadalmi – olyan tág értelme-zését, mint amely szerint a reintegrációt is magábanfoglaló reszocializációs folyamat része, és magábanhordozza a bûnismétlés megelõzésének szándékát.Igen fontos helyet foglal el és létezik a kifejezettenbüntetõjogi rehabilitáció is.4 A büntetés végrehajtásasorán a személyes vagy pszichológiai rehabilitáció je-lentõségét hangsúlyozták többen.5

A személyes javulás teóriájának a magaviseleti pre-misszája egyébként abból áll, hogy bizonyos bûncse-lekmény pszichológiai probléma, illetve ilyen vagyolyan címen bekövetkezõ nehéz helyzet határozzameg jelentõs mértékben. Megjegyezhetõ közbevetõ-leg, hogy ez az elmélet szoros kapcsolatban áll a pozi-tivista kriminológiával. A reintegrációs folyamat in-tézményes támogatásához elengedhetetlen az elítéltszemélyiségének, a rendszer integrációs zavarokbóladódó problémáknak, továbbá a szociális integrációszavaroknak a pontos diagnózisa is.

A visszavezetõ úton mindenekelõtt az elítéltek élet-viszonyainak alakulására kell a legnagyobb hangsúlyt



6 Bv.tv. 83.§ (8). bekezdés.

fektetni, azaz a reintegrációs céloknak a megfelelõ irá-nyú hatásokat kell keletkeztetni. A második terület azelítéltek cselekvéseinek szabályozása, azaz olyan tevé-kenységi formák gyakoroltatása, erõsítése, vagy éppenellenkezõleg: háttérbe szorítása, csökkentése, ame-lyek által lehetõséget biztosítanak az elvárt kedvezõhatás elérésére. A harmadik szempont pedig az elítél-tek felfogásának alakítása, amely egyben a legnehe-zebb is, és amely az értékrend változását, az ismeretekbõvítését, a beilleszkedésre irányuló törekvések erõsí-tését tartalmazza.

„…A szabadságvesztés végrehajtása során a bünte-tés-végrehajtási szervezet az elítélt életébe csak a bün-tetés céljának eléréséhez szükséges mértékben avatko-zik be. Az elítélt szabadságvesztés alatti életvitelét –ha erre képesnek és késznek mutatkozik – vele együtt-mûködésben kell kialakítani.”6

Lényegét tekintve ez reintegrációs tevékenység. ABv.tv. 83. § (3) bekezdése szerint „Az elítéltek társa-dalmi beilleszkedését elõsegítõ reintegrációs tevé-kenységet a végrehajtásért felelõs szerv – önállóanvagy más szervezetekkel együttmûködve – az elítéltekmunkáltatása, terápiás foglalkoztatása, továbbá általá-nos iskolai, illetve középfokú iskolai oktatása, felsõfo-kú tanulmányok végzése, szakképzése, szakmai gya-korlat megszervezése, valamint egyéb reintegrációsprogramok által biztosítja. A végrehajtásért felelõsszerv a reintegrációs tevékenységet az elítélt szemé-lyéhez igazodó szakmai módszerekkel végzi.”

A fõ gondolat ebben az, hogy az egyéni visszaeséstreform- és visszailleszkedési stratégiával kell meg-elõzni, ami terápiát, tanácsadást, családon belüli be-avatkozást, kognitív és viselkedési programokat, szak-mai minõsítés elnyerését, stb. foglalhat magába. Többeurópai országban létezik e stratégia, a 70-80-as éveklátványos visszaesése után az ezredfordulóra valamitvisszanyert az elvesztett térbõl. Az látszik helyesnek,ha elfogadjuk, hogy egyes visszailleszkedési progra-mok bizonyos típusú bûnelkövetõk esetén hatéko-nyabbak lehetnek, de csak bizonyos körülmények kö-zött. A reszocializáció elmélete inkább a diagnosztikaiés kezelési folyamatokra, illetve az akkreditált progra-mok jó végrehajtására fókuszál. A büntetés ilyen fajtamegközelítésében a „diagnosztikai” eszközök lénye-ges szerepet játszanak.

III.Büntetés-végrehajtási szerep a cél érdekében

A visszaesés elleni küzdelem egyik fontos eszközekétségtelenül a büntetések, és a büntetõjogi intézkedé-

sek hatékony végrehajtása. Nagyobb összehasonlításo-kat végezni és következtetéseket levonni statisztikaiadatokból egyelõre azért sem célszerû, mivel a Btk.egyes magatartásokat dekriminalizált, új tényállásokatállapított meg, illetve egyeseket összevont, másokattöbb tényállásra bontott, új szankciókat vezetett be.Amíg a regisztrált bûncselekmények száma csökkent,valamint azoknak az aránya, amelyeknek az elkövetõ-je ismeretlen maradt, az elkövetõk száma viszont más-félezerrel; 109.876-ra emelkedett. Az elkövetõk közötta büntetett elõéletûek aránya változatlan 26% (28.697),viszont a bv. intézetben lévõk között több mint 50%.(Legfõbb Ügyészség Informatikai Fõosztálya, elítéltekvonatkozásában pedig saját felmérés.)

A büntetõjogi szankciók céljának realizálása a végre-hajtás feladata, ennek meghatározása elõtt helyénvalóa helyzet feltárása is, hogy milyen nagyságú a feladat.A büntetések pusztán hátrányokozó jellege fölött el-szállt az idõ, amit a reintegráció nagymértékû kihang-súlyozása is kifejez az Bv.tv.-ben. Fontos rész a bün-tetõ felelõsségre vonás folyamatában, a tágabb érte-lemben vett büntetõeljárásban a szankciók végrehaj-tása, és a hozzájuk kapcsolódó járulékos feladatok is.Mindinkább megfelelõ figyelem fordul a bûn szankci-onálására, a szankcióknak a büntetõ felelõsségre vo-nás folyamatában betöltött szerepére, s hogy a haté-konyságuk nagymértékben függ a büntetés-végrehaj-tási szervek tevékenységének színvonalától. Sokszorazonban szükséges a tovább élõ gondoskodás is.

Az eredményesség fokozása minden területen meg-követeli a módszerek és eszközök felülvizsgálatát, to-vábbfejlesztését. Így ezen a területen is.

A büntetõjog azzal tudja betölteni társadalmi szere-pét, hogy büntet és véd, amit viszont majd a végrehaj-tási jog érvényesít. A fontosságára rámutatott a hazabölcse; Deák Ferenc az 1800-as évek elsõ felében tisz-ti ügyészi tapasztalatait rögzítve így fogalmazott: „Hi-ába az anyagi jog tudományos mûvelése, a büntetésrõlvallott teóriák kidolgozása és hirdetése, a kiszabás el-veinek kidolgozása, ha minden elképzelések megbuk-nak a diszfunkcionális végrehajtáson.”

A célból levezethetõen tehát a visszatérítés már abüntetés végrehajtási ideje alatt megkezdõdik. A bün-tetés-végrehajtás és az utána következõ visszatérítésifeladatok szorosan kapcsolódnak egymáshoz, erremár a végrehajtás ideje alatt is figyelemmel vannak, skell is lenni. A gyakorlati tapasztalatok szerint a leg-intenzívebb és legeredményesebb büntetés-végrehaj-tás is illuzórikussá válhat a visszatérítés hiánya vagyhelytelensége miatt. Így annak megfelelõ elõsegítésenélkül, hogy az elítélt szabadulása után a társadalom-ba beilleszkedjék, tartózkodjék újabb bûncselekmé-nyek elkövetésétõl. Ez csak részben és feltételesen va-lósítható meg a büntetés végrehajtása alatt. Hiába tör-



7 Bv.tv. 191. § (3) bekezdés.

tént a szabadulás azzal, hogy soha többé „nem fogok”bûncselekményt elkövetni, ha az ilyen szándékábannincsenek körülötte erõsítõ, mellette állók, hanemcsak ettõl eltérítõ – pl. volt bûntársai és volt bûnözõkörnyezete –, akkor szertefoszlik a szabadságvesztésvégrehajtása alatti minden fáradozás eredménye.

Támogatni szükséges azt a jogalkotói álláspontot,amely szerint a végrehajtás eredményessége érdeké-ben nemcsak az elítélt, hanem a több elembõl álló be-fogadó környezet (család, szûkebb közösség, önkor-mányzat, munkáltató, társadalmi szervezetek) felké-szítése is szükséges a visszailleszkedés sikeressége ér-dekében. Ennek a visszaillesztési munkának már a bv.intézetben a befogadás után el kell kezdõdnie. Az el-ítélt igényeit is figyelembe vevõ egyéb komplex rein-tegrációs program kialakítása az új törvény értelmé-ben magában foglalja az oktatást, képzést, és szükségszerint szakképzés megszervezését, a különféle fej-lesztõ készségekre vonatkozó programokat, munkake-resésre irányuló ismereteket, minden olyan progra-mot, tevékenységet, amely elõsegíti, támogatja a társa-dalomba történõ visszailleszkedés hatékonyságát, avisszaesés esélyének csökkenését. Könnyebb a társa-dalmi elvárásokhoz alkalmazkodnia az elítéltnek, ha aszabadságvesztés töltése alatt képesítést szerez, mun-kát végez.

IV.Az utógondozás változásáról

Az Bv.tv. a hosszabb tartamú szabadságvesztést és arövid tartamú szabadságvesztést töltõk között differen-ciál a reintegrációs tevékenységben, az utógondozásukelõkészítésében is. A szabadulásra felkészítésben,gondozás keretében a pártfogó felügyelõ is az Bv.tv.185. § (3), (5)-(8) bekezdés, a 186. § (2)-(5) bekezdésszerint tételesen felsorolt feladatok elvégzésével köz-remûködik. Ugyanígy a kérelmükre társadalmi kötõ-dési programba helyezett elítéltek (vétség miatt leg-feljebb egy évig terjedõ szabadságvesztésre ítéltek)visszailleszkedésének segítése érdekében (Bv.tv.187.§). A hosszabb tartamú szabadságvesztésbõl sza-badulóknál a börtön- vagy prizonizációs ártalmak na-gyobbak, mint az elsõ bûntényes, rövidebb tartamúszabadságvesztésbõl szabadultaknál. Az utóbbiak ese-tében az a feladat, hogy lehetõleg ne szakadjon ki ab-ból a családi, szociális, munkahelyi környezetbõl,melyben az elítélését megelõzõen élt.

Figyelmet érdemlõ körülmény volt az egyik vizsgá-latomnál, hogy a 2483 értékelhetõ mintából vissza-esettek 32%-a egy évnél rövidebb szabadságvesztésttöltött. A visszaesõ elítéltek az okok 46%-át kifejezet-

ten a szabadulás utáni környezetben látták (10% hiá-ba kért segítséget a beilleszkedéshez, nem kapott;32,5% az alkoholt említette, rossz baráti vagy rokonikörnyezetre 25% hivatkozott, 10%-ot nem vettek feldolgozni sehová, 6% családi élet felbomlását okolta,stb.). 30%-al nagyobb volt a férfiak visszaesése, mint anõké.

„A szabadságvesztésbõl szabadult elítélt segítséget éstámogatást kérhet, különösen a munkába álláshoz, aletelepedéshez, a szállás biztosításához, a megkezdetttanulmányai folytatásához, gyógykezeléséhez, gyógyí-tó eljáráshoz” – a Bv.tv. 191. § (2) bekezdése rendelke-zésének alapján. Ebbõl kitûnõen nem kimerítõ, tax-atív a felsorolás, hanem csak a beilleszkedés szem-pontjából legfontosabb elemeket emeli ki a „különö-sen” szó használatával, amelyek az eddig hatályos sza-bályozásban is benne voltak. A családi kapcsolatokhelyreállításának segítése ugyan nincs nevesítve kü-lön, de a „megkezdett tanulmányai folytatásához,gyógykezeléséhez és gyógyító eljáráshoz” segítség-nyújtást már nevesíti az új szabályozás.

„Az utógondozás egy komplex területet kell, hogylefedjen, ki kell terjednie minden olyan kérdésre,amelyben a volt fogvatartott segítséget igényel” – hív-ja fel a figyelmet helyeselhetõen az indokolás ehhez atörvényi rendelkezéshez kapcsolódóan. Ezzel megerõ-síti azt a szándékot, hogy nemcsak a különös jelzõvelkiemelt területekre kell az utógondozásnak kiterjed-nie, hanem arra, amelyen a fogvatartottnak, majd sza-badultnak a leginkább szüksége van rá.

Az utógondozás tartamát legfeljebb egy évben hatá-rozta meg a törvényhozó. Saját kutatási gyakorlati ta-pasztalataimra, a visszaesési mutatókra figyelemmel,az utógondozást végzõ pártfogó felügyelõk létszámuk-hoz viszonyított túlzott leterhelésének megakadályo-zására is figyelemmel egyet lehet érteni ennek az idõ-tartamnak a megjelölésével. Érezhetõ azonban, hogyez egy hivatalos határidõ, ami nem zárja ki a többi köz-remûködõ további segítõ tevékenységét. A Btk. szerin-ti mentesítés várakozási ideje ennél több a szándéko-san elkövetett bûncselekmény miatti szabadságvesz-tésre ítélteknél. A jogalkotó úgy gondolhatta, hogyhaaz elsõ büntetett elõéletûként eltelt idõ elõtt sikerül abeilleszkedés, a többi években ezzel a teherrel, megbé-lyegzéssel élés ezen már nem ronthat. Lehetséges ez is,de nem szerencsés törvényszerûnek tekinteni.

A beilleszkedés, a segítés szempontjából csak az le-het a megoldás, hogy az elítélt által megjelölt letelepe-dés helye szerint illetékes pártfogó felügyelõ végzi azutógondozást a helyi önkormányzatok, a munkálta-tók, az elítélt társadalomba való beilleszkedését elõse-gítõ karitatív tevékenységet végzõ civil szervezetek-kel, vallási közösségekkel, valamint egyéb önkéntesközremûködõkkel.7



8 Btk. 98.§ (2) bekezdés.9 Btk. 98.§ (3) bekezdés.

Az indokolás a helyi önkormányzatok szerepét emeliki, de nehezen képzelhetõ el a lelkesedésük azért amegfogalmazásért, miszerint „hiszen kötelességük alakhatás biztosítása és a munkahelyteremtés.”

A pártfogó felügyelõ számára viszont egyértelmûenkötelezettségként írja elõ a Bv.tv. 191.§ (4) bekezdése,hogy mérje fel az elítélt szabadulását követõ munka-vállalásának és lakhatásának elõsegítése érdekében azõt befogadó környezete szerinti munkáltatókat, civilszervezeteket, vallási közösségeket, amelyek vállaljáka szabaduló elítélt foglalkoztatását, lakhatásának abiztosítását.

A törvényi rendelkezés azt sugallja, hogy vállalásrólvan szó. Ha a reintegrációs programba bevont, sza-badságvesztés büntetésébõl folyamatosan legalább 10évet büntetés-végrehajtási intézetben töltött elítéltszabadulása esetén munkavállalásának és lakhatásá-nak megteremtésére irányuló intézkedések nem ve-zettek eredményre – az esetleges korábbi ígéretek el-lenére sem –, a közfoglalkoztatást, illetve a lakhatástaz állam biztosítja a hivatkozott szakasz (5) bekezdéseértelmében. Tehát az õ esetükben áll fenn az államiszerv kötelezettsége. Véleményem szerint ennek telje-sítése ügyészi eszközökkel kikényszeríthetõ (felhívás,rendelkezés, büntetõ-, fegyelmi-, szabálysértési-, kár-térítési eljárás kezdeményezése). A szociálpolitika eb-ben az esetben nem lép be kötelezõ, kikényszeríthetõeszközeivel az utógondozásba, a többi esetben, ha vál-lalja. Sajnos a szükségessége nemcsak ezeknél az el-ítélteknél jelentkezhet a gyakorlati életben. Így a rövi-debb tartamú szabadságvesztést töltõknél, sõt még ahosszabb ideig elõzetes letartóztatásban volt szemé-lyeknél, továbbá, akiknek a kényszergyógykezelésétmegszüntették.

A szabaduló elítéltek munkába állításának feltételeinem voltak, s ma sem könnyûek az irántuk észlelhetõelõítélet, bizalmatlanság okából is. A differenciáltutógondozás – fiatalkorúak, fiatal felnõtt korúak, nõk,gyerekek, betegek – kapcsolatos sajátos feladatok, anehézségek megoldása útjainak keresése külön témátölel fel.

Meg kell említeni, mivel komoly jelentõsége van ajövõt illetõen: ha a fiatalkorúak javítóintézeti nevelé-se azért szûnik meg, mert a 21. életévüket betöltötték,vagy ha a bíróság által meghatározott tartam letelt, éscsaládjukhoz nem térhetnek vissza, továbbá, ha az el-bocsátás idején nem sikerült számukra lakhatási lehe-tõséget és megélhetési feltételeket teremteni, és ha amegkezdett tanulmányaikat javítóintézeti oktatás,képzés keretein belül szeretnék befejezni, a javítóinté-zet utógondozói részlegébe kerülhetnek a Bv.tv. 384.§-a értelmében.

A bûnismétlés megelõzésének feladata elsõsorban ottmerül fel, ahová a volt fogvatartott visszatér, ezért ahelyi szervezetek és az önkormányzat együttmûködé-sét, részvételét erõsíteni kell a kérdés megoldásában.A végezhetõ tevékenységek a szabadultak szükséglete-ihez és helyi lehetõségekhez illeszthetõ szociális ésmunkaerõ-piaci problémákra megoldást keresõkomplex szolgáltatások lehetnek. Így a kapcsolatfel-vétel és tájékoztatás, pszichológiai tesztek felvétele,tréningek megszervezése és tartása, mentális gondo-zás, krízis intervenció, szociális gondozás és ügyinté-zés, lakhatási lehetõségek felkutatása, munkába he-lyezés; az utógondozás keretében is oktatás, szakkép-zés, képesítést adó képzések szervezése, felnõttképzé-si szolgáltatások, stb. Örvendetes, hogy már néhányközhasznú egyesület is alakult célprogramokkal a sza-baduló emberek és munkanélküli családtagjaik segíté-sének megszervezése, a fogvatartottak szabadulás utá-ni társadalmi beilleszkedésének elõsegítése végett.Ehhez a társadalom legkülönbözõbb erõinek, a nemkormányzati szerveknek is még aktívabb, szervezet-tebb, koordináltabb, szabályozottabb részvételére vanszükség.

V.A visszavezetõ út végsõ szakaszáról

Az elítéltnek a büntetéshez vagy intézkedés alkal-mazásához fûzõdõ törvény által megállapított hátrá-nyos jogkövetkezmények alóli mentesítése a Btk. erejé-nél fogva (törvényi mentesítés), bírósági határozatalapján vagy kegyelem útján történhet. „A mentesítettszemély büntetlen elõéletûnek tekintendõ, és – tör-vény eltérõ rendelkezése hiányában – nem tartozikszámot adni olyan elítéltetésrõl, amelyre nézve men-tesítésben részesült.”8

A törvénynek azonban van eltérõ rendelkezése.Újabb bûncselekmény elkövetése esetén a mentesítésnem terjed ki azokra a „büntetõjogi jogkövetkezmé-nyekre, amelyeket a törvény a korábbi elítéléshezfûz”.9 Tehát a Btk. nem ismeri el minden esetben abüntetõjogi következmények alóli mentesítést. A ko-rábbi elítélés – még ha a hozzáfûzött hátrányos jogkö-vetkezmények alól az elítélt mentesült is – a vissza-esés több szempontú megítélésekor figyelembe vehe-tõ. A mentesítésben részesült személyen is végre kellhajtani a bíróság által kiszabott büntetést, de ha voltilyen is, a megítélt polgári jogi igényt úgyszintén.

A mentesítés nem terjed ki továbbá a foglalkozástóleltiltás esetén a foglalkozás, jármûvezetéstõl eltiltás



10 Bv.tv. 297.§ (6) bekezdés, a 298.§ (5) bekezdés, a 299.§ (1) bekezdés és a 300. § (1) bekezdés.11 Bv.tv.300. § (1) bekezdés.12 Bv.tv. 296. §.13 Belovics Ervin-Nagy Ferenc-Tóth Mihály: Büntetõjog I. HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft. 2014. év 516–517. 14 Bv.tv. 100. § (3) bekezdés.15 Btk. 101. § (2) bekezdés. 16 V.ö.: Btk. 102. § (1) bekezdés.17 BH 1986. 92.18 BH 2001. 5.

esetén a jármûvezetés gyakorlásának, kitiltás esetén azítéletben meghatározott településen vagy az országmeghatározott részén való tartózkodás, sportrendez-vények látogatásától való eltiltás esetén az elítéltsportrendezvények látogatásához való jogára. Ezek vi-szont szerepelnek akkor is az erkölcsi bizonyítvány-ban, ha az elítélt még az ítélet jogerõre emelkedésenapján mentesül is a hátrányos jogkövetkezményekalól.

Úgy gondolhatta a törvényhozó, ha a mentesítésezekre is vonatkozna, az a körülmény megnehezítenéa végrehajtásukat. Véleményem szerint ez viszontolyan jogkorlátozást, megbélyegzést jelent – különösenhatározatlan idõre szóló eltiltás esetén –, amelyneksúlyossága sok mindennel nincs összhangban. Így azemberi jogi aggályokon kívül (egy életen át viseljeesetleg ezt a billogot, a megbélyegzést), többek közöttnincs összhangban magával a Btk.-val sem, amely sze-rint e büntetésekhez fûzõdõ hátrányos jogkövetkez-mények alól, mint a legenyhébb büntetések esetében;a jogerõre emelkedés napján mentesül az elítélt. Apraktikussága végrehajtás nyilvántartási, az olcsóbbmegvalósítási szemszögbõl nem vitatható. Ez azonbannem pótolja mégsem azt, hogy a rendõrségen is kellvezetni egy nyilvántartást ezekrõl az elítéltekrõl, mi-vel a rendõrség kapott törvényi felhatalmazást az el-lenõrzésükre. E nélkül nem tudja ellátni törvényi el-lenõrzési kötelezettségét, érvényesül-e az a tilalom,amit a bíróság ítéletében kiszabott. Ha nem tudja,hogy mely személyt, milyen vonatkozásban ellenõriz-zen, akkor nem tud eleget tenni a Bv. törvényben szá-mára elõírt ellenõrzési feladatának.10 Megjegyzemközbevetõleg, hogy „A sportrendezvények látogatásá-tól eltiltás végrehajtását – a bíróság értesítése alapján– a sportrendészeti nyilvántartás alapján a rendõrségellenõrzi”,11 ennél a büntetésnél kell lennie egy különsportrendészeti nyilvántartásnak is. Bonyolítja az el-lenõrzést és e büntetések tartamának nyilvántartásiidejét a tartamba beszámítható és be nem számíthatóidõk,12 amelyek többségének valóságát, a lejárati idõpontos megállapítását leginkább a helyszínen lehet el-végezni és ellenõrizni.

A mentesítés módjait (törvényi, bírói és kegyelmimentesítés) magába foglaló táblázatot már az egyete-mi tankönyvek is tartalmaznak.13

A Btk. erejénél fogva áll be a mentesítésa) az ítélet jogerõre emelkedése napján az elzárás,

pénzbüntetés és közérdekû munka esetén, foglalko-

zástól, jármûvezetéstõl eltiltás, kitiltás és sportrendez-vények látogatásától való eltiltás esetén;

b) a végrehajtás befejezése vagy a végrehajthatóságmegszûnése napján kiutasítás esetén, gondatlan vét-ség miatt kiszabott szabadságvesztés esetén;

c) a próbaidõ leteltének napján felfüggesztett sza-badságvesztés esetén;

d) szándékos bûncselekmény miatt kiszabott bünte-tés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszûnésétkövetõ 3 év elteltével az 1 évet meg nem haladó sza-badságvesztés esetén; 5 év elteltével az 1 évet magha-ladó, de 5 évnél nem hosszabb szabadságvesztés ese-tén; 8 év elteltével az 5 évet meghaladó, de 10 évnélnem hosszabb szabadságvesztés esetén; 10 év eltelté-vel a 10 évet meghaladó határozott ideig tartó szabad-ságvesztés esetén.

A Btk. törvényi mentesítésre vonatkozó szabályainem rendelkeznek az életfogytig tartó szabadságvesz-tésrõl, ami azt jelenti, hogy törvényi mentesítésrenincs lehetõsége az életfogytig tartó szabadságvesztés-re elítéltnek. Tekintettel arra, hogy a bírósági mente-sítésre vonatkozó rendelkezések a törvényi mentesítésszabályaira utalnak vissza, az ilyen elítélt bíróságimentesítésben sem részesülhet. Lényeges megjelölésa kitöltés, amely a bíróság ítéletében kiszabott bünte-tés teljes egészének kitöltését jelenti, vagyis a feltéte-les szabadsága alatt is a büntetését tölti az elítélt. Ha afelfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrende-lik, abban az esetben a mentesítésre a végrehajtandószabadságvesztésre vonatkozó mentesítési szabályokirányadók.14

A bíróság az elítéltet kérelmére a törvény erejénélbeálló mentesítés fent meghatározott ideje felének el-telte esetén már mentesítésben részesítheti, ha erre ér-demes. Ehhez figyelembe veszi a büntetés kitöltése ótafolytatott életmódját, tovább azt, hogy – ha erre mód-ja volt – jóvátette-e a bûncselekménnyel okozott sérel-met.15

Elõzetes mentesítésben részesítheti a bíróság az el-ítéltet, ha végrehajtásában felfüggesztett szabadság-vesztésre ítélte és arra érdemes.16 Ennek az a célja,hogy a büntetés kitöltése után az elítélt szakított-e azaddig folytatott életmódjával törvénytisztelõ állam-polgárrá vált-e, és így a társadalom teljesjogú tagja-ként beilleszkedett-e?17 Nem zárja ki az elítélt bírósá-gi mentesítését pusztán az a tény, ha õt a várakozásiidõ alatt pénzbüntetésre ítélik.18 A külföldön tartóz-kodás sem képezi akadályát a mentesítés megál-



19 BH 1986. 91.20 BJD. 8777.21 BH. 1996. 510, BH.1983. 221.22 BH.1996. 238, BH. 1997. 461.23 Btk. 103. §.24 Btk. 104. § (1) bekezdés.25 V.ö.: Btk. Kommentár 2. kötet Általános rész. Fõszerkesztõ: Polt Péter. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó. Budapest, 2013.26 Belovics Ervin–Gellér Balázs–Nagy Ferenc–Tóth Mihály: Büntetõ jog I. 2012. évi C. törvény alapján HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft.

Kft. 2012. 530. 27 Korinek László: Kriminológia I–II. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. 2010. Budapest, 288.

lapításának.19 Ha több elítélése van az elítéltnek, ab-ban az esetben valamennyi ítélet vonatkozásában megkell vizsgálni, hogy a bírósági mentesítéshez szüksé-ges feltételek fennállnak-e.20

A bíróság a Be. 577. § szerinti különleges eljárásbanhatároz az elítélt vagy törvényes képviselõjének kérel-mére az utólagos bírósági mentesítés tárgyában.Ugyancsak ebben a különleges eljárásban jár el a bíró-ság akkor is, ha a felfüggesztett szabadságvesztés vég-rehajtását rendeli el, és így az ezzel kapcsolatos törvé-nyi vagy elõzetes bírósági mentesítés hatályát veszti.

Az elõzetes bírósági mentesítés kivételes eset, ha abíróság úgy látja; az elítélt elõzetes mentesítésre érde-mes, már az ítéletében úgy rendelkezhet, hogy annakjogerõre emelkedése napján mentesül az elítéléshezfûzõdõ hátrányos következmények alól. A bírói gya-korlat szerint az érdemesség megítélésénél nemcsakaz elkövetõ személyét, életvitelét, hanem a bûncselek-mény tárgyi súlyát és jellegét is értékelni kell, mivelegy rendkívüli intézményrõl van szó.21 Az erre irá-nyuló kérelmet csak az ítélet jogerõre emelkedéséiglehet elõterjeszteni, tehát nincs utólagos elõzetesmentesítés.22

„Mellékbüntetés alkalmazása esetén az elítélt azelitéléshez fûzõdõ hátrányos jogkövetkezmények alólmindaddig nem mentesül, illetve nem mentesíthetõ,amíg a mellékbüntetés végrehajtása nem fejezõdöttbe, vagy a végrehajthatósága nem szûnt meg.”23

Ha a közügyektõl eltiltás, mint egyetlen mellékbün-tetés a Btk.-ban, végrehajtása nem fejezõdött az adottidõpontban be, az elítélt sem törvényi, sem bíróságimentesítésben nem részesülhet, kegyelmi mentesítés-ben azonban igen.

A kegyelmi jogkör gyakorlója az elítéltet kegyelem-bõl mentesítheti akkor is, ha a törvény szerint ennekegyébként nincs helye.24 A várakozási idõ tartama azítéletben kiszabott és nem a végrehajtási kegyelemfolytán csökkent büntetéshez igazodik. A kegyelmijogkör gyakorlója döntését indokolni nem köteles.

Az elítéléshez kapcsolódó adatokat a bûntetteseknyilvántartása és a hátrányos jogkövetkezményekalatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartásatartalmazza a bûnügyi nyilvántartási rendszerrõl, azEurópai Unió tagállamainak bíróságai által magyar ál-lampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartá-sáról, valamint a bûnügyi és rendészeti biometrikusadatok nyilvántartásáról szóló 2009. XLVII. törvény-

ben (továbbiakban: Bnytv.) foglaltak szerint. Az elõb-bi nyilvántartásban a nem mentesült, büntetett elõé-letû személyek adatai szerepelnek, míg az utóbbi nyil-vántartásban a bûnismétlés, visszaesés megállapítha-tóságának, valamint az elítéléshez fûzõdõ, a büntetlenelõélethez képest szigorúbb követelményeket megha-tározó foglalkoztatási, engedélyezési szabályok végre-hajthatóságának biztosítása céljából tartanak nyilvánembereket.

A Bnytv. alapján a bûnügyi nyilvántartóban kezeltadatokat legalább a mentesítés beálltától számított 3év is, de nem több, mint a mentesítés beálltától számí-tott 12 évig lehet nyilvántartani. Ha ez a nyilvántartá-si idõ eltelik, abban az esetben a nyilvántartásból azott lévõ személyt törölni kell. Ez azt eredményezi,hogy a korábbi, akár már mentesült elítélés ebben azesetben még súlyosító körülményként sem lehet fi-gyelembe venni akkor sem, ha a bíróság arról valami-lyen módon hitelt érdemlõ tudomást szerezne.25

„A mentesítés és a bûnügyi nyilvántartás tehát szo-rosan összekapcsolódó kérdések: csak pontos és egy-értelmû törvényi elõírásokat tartalmazó regisztrációismeretében dönthetõ el, hogy egy jogerõs elmaraszta-lás esetén az elítélt milyen hátrányos jogkövetkezmé-nyekkel, és meddig számolhat mentesülése elõtt, illet-ve az után.”26 Sok szerv, személy harmonikus együtt-mûködésével, e téren együtt gondolkodásával valósít-hatók meg a jó és elõremutató célok. Ebbe beletarto-zik az elmélet is: a jövõben a gyakorlatnak jobban fi-gyelembe kell vennie a tudomány jelzéseit, és fordítvaszintén. Gregorius-i mondás volt, hogy „a jó élet tu-domány nélkül tetszésre talál, de a tudomány az életnélkül nem teljes (Vita bona sine doctrina gratiam habet,doktrina sine vita itengritatem non habet). Korinek Lász-ló írta a „Kriminológia” címû mûvében, hogy a gya-korlat és az elmélet egymásra utalt. „A gyakorlatproblémái generálják az elmélet kutatási irányait, azelmélet pedig – lássuk be – korlátozott hatékonyság-gal képes fejleszteni a gyakorlatot.”27

Megindult egy kedvezõ változás ezen a téren is. Atudomány és a gyakorlat összehangolása, együttgon-dolkodása nélkül nehéz lenne az elõrelépés. Montes-quieu mondta: „Amikor elmegyek valamely országba,nem azt vizsgálom, jók-e a törvények, hanem azt, hogyvégrehajtják-e a meglévõket, mert jó törvények minde-nütt akadnak.” Reméljük, hogy az Bv.tv.-t és módosí-tását végrehajtják.



1 A szerzõ köszönettel tartozik Spencer W. Waller (Loyola Chicago, School of Law), James Morsch (ügyvéd, Butler Rubin Salterelli &Boyd LLP, Chicago), Antonio Gidi (Syracuse University, College of Law), Kohlrusz Milán (ügyvéd, Réczicza White & Case LLP), Szil-ágyi Pál (PPKE JÁK) és Harsági Viktória (PPKE JÁK) tanulmányhoz nyújtott észrevételeikért, megjegyezve, hogy az írásban kifejtettvéleményem nem feltétlen esik egybe az õ álláspontjukkal. E tanulmány jelentõsen bõvített változata elérhetõ: a Pazmany LawWorking Papers 2014/21. http://www.plwp.jak.ppke.hu/hu/muhelytanulmanyok/2014/128-2014-21.html (2014. december 19.)

2 Az alábbiakban az egyszerûség kedvéért a pereskedés szót használom, tudva azt, hogy a csoportos igényérvényesítés tágabb fogalom,nem feltétlen kell, hogy perre vigyék a felek vitájukat, így az USA-ban ismert a csoport jóváhagyását megelõzõ csoportos egyezség is.Mivel nincs még ilyen jogintézmény a magyar perjogban, a „class action” helyes fordítása is nyitott kérdés. A tanulmányban általamhasznált csoportos per helyett kifejezõ lehet az „osztályos per” elnevezés is.

3 Néhány utalástól eltekintve nem tekintettem feladatomnak a hasonló magyar perjogi intézmények, vagy éppen a korlátozottan ren-delkezésre álló európai tapasztalatok bemutatását.

4 Re: Payment Card Interchange Fee and Merchant Discount Antitrust Litigation, 05-md-01720, U.S. District Court, Eastern District of NewYork (Brooklyn). A döntés még nem végleges, mert számos nagyobb kereskedõ (pl. Walmart, Amazon) megfellebbezte a jóváhagyóvégzést. Mint az ismert, a bankközi jutalék mértéke kapcsán Európában sok évig tartó versenyhatósági eljárások indultak, s végzõd-tek jogsértés kimondásával. A károsult kereskedõk azonban alapvetõen nem jutottak kártérítéshez (az Egyesült Királyságban vannakfolyamatban kártérítési perek). A csoportos per honlapja: https://www.paymentcardsettlement.com/en

5 Lásd: http://www.businessweek.com/news/2013-12-13/visa-mastercard-swipe-fee-accord-approved-by-u-dot-s-dot-judge#p2 (2014.december 19.).

I.Bevezetés

A csoportos perek jelentõsége és tétje óriási az USA-ban, ahol több híradás olvasható csoportos perekbenszületett dollármilliós egyezségekrõl, mint versenyha-tósági fellépés nyomán kiszabott büntetésekrõl. 2013decemberében egy szövetségi kerületi bíró rekordmé-retû, valamivel több, mint 6 milliárd dolláros összegûcsoportos egyezséget hagyott jóvá.4 Azért perelte beszámos kereskedõ a két legnagyobb kártyatársaságot,a Visa Inc.-t és a MasterCard Inc.-t, mert azok az ún.

bankközi jutalék rögzítésével egyfajta árkartellt mû-ködtettek. A döntés vegyes fogadtatása jól jellemzi asokféle érdek között egyensúlyozó csoportos jogvitáksajátosságait: a fizetni kész alperesek örömüknek ad-tak hangot, hogy pontot tehetnek egy sok éve húzódóvita végére, míg számos felperes kereskedõ elégedet-lenségét hangoztatta az egyezség kapcsán.5

Az egyes jogrendszerek különbözõ megoldásokat kí-nálnak arra, hogyan lehet alapvetõen önmagában kisértékû,6 nagy számosságuk miatt összességében mégis jelen-tõs összeget eredményezõ kártérítési jogvitákat hatékonyanlefolytatni. A csoportos jogviták témája jogági szem-pontból a polgári eljárásjoghoz kötõdik, érdemben,

TÓTH: A VERSENYJOGI CSOPORTOS PEREK AMERIKAI TAPASZTALATAI… 133

TANULMÁNY

A versenyjogi csoportos perek amerikai tapasz-talatai – javaslatok a magyar jogalkotó számára1

Tóth Tihamér egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem (Budapest)

A tanulmány az amerikai szövetségi jogi csoportos perek (class action)2 jogi szabályozását és annak ver-senyjogi gyakorlatát tekinti át, a mellett érvelve, hogy ez az új jogintézmény a közjót szolgálva illeszked-ne az új polgári perrendtartás koncepciójába.3 Az egyenként kis összegû igények csoportos érvényesítéseakkor érheti el jogpolitikai célját, ha az opt out rendszerû lesz és kezelni lehet a felperes és az ügyvéd per-rel kapcsolatos kockázatait. Ehhez szükséges lesz a res judicata újraértelmezése is, a csoportos per szabá-lyozása akkor lesz hatékony, ha a perben született ítélet ítélt dolgot teremt a csoporthoz tartozó, de a per-ben aktív szerepet nem játszó károsultak vonatkozásában is. Az amerikai csoportos per jól bevált szabá-lyainak átvétele az európai perjogi rendszerben nem vezetne olyan rendszer szintû problémákhoz, amely-tõl jelenleg az európai politika- és jogformálók is tartanak. Igaz viszont, hogy az ügyvédi szakmában újsze-rû változások állhatnak elõ, amelyek azonban a tisztességet és szakmai integritást szem elõtt tartó kama-rai szabályozás esetén nem jelenthetnek olyan akadályt, amely a károsultak teljes kártérítéshez való elvé-nek megvalósításával konkurálhatna.

6 Megjegyzendõ, hogy a valóságban nem csak az önmagukban kis értékû, „nem perképes”, fogyasztói természetû igényeket lehet cso-portos per tárgyává tenni. Arra is van példa, amikor nagy vállalkozások perelnek csoportosan még nagyobb vállalkozásokat egyenkéntis jelentõs kártérítésre (lásd a versenyjogi példákat bemutató fejezetet, vagy éppen a bevezetõben említett hitelkártyás esetet).

7 Az európai szabályozási és politikai hátteret hely hiányában nem ismertetem e tanulmányban, lásd az 1. jegyzetben hivatkozott bõ-vebb tanulmányt.

8 A versenyjogban sajátosságokat vet fel a versenyhivatali eljárás és a polgári per kapcsolata, az engedékenységi politika kapcsán a ma-gukat feladó vállalkozások perjogi kedvezése. Ezek természetesen nem csak a csoportos pereknél, hanem mindenféle magánérdekûjogérvényesítésnél releváns kérdések.

9 Az USA-ban mind a csoportos perek körében, mind versenyjogi szabályok tárgyában létezik a szövetségivel nem feltétlen egybe esõ,de hasonló küldetésû állami jog, illetve joggyakorlat is. Az alábbiakban a szövetségi szintû szabályozás ismertetése a célunk.

10 Az eljárási szabályok mellett további indokként adódhat a károsultak tudatlansága, tájékozatlansága, a magyar kartell ügyek sajátos-ságai (nem mindig van jól bizonyítható károkozás), vagy éppen a károkozó – károsult sajátos üzleti viszonyából (nem érdekük nyilvá-nos jogvita keretében „rendezni” a jogsértéssel okozott kárt).

11 A kapcsolódó szabályok kapcsán nem foglalkozunk részletesen az engedékenységi politika mûködõképességét támogató, a kártérítésipereket közvetve érintõ iratbetekintést korlátozó szabályokkal. A hazai tapasztalatokról angol nyelven beszámol Szilágyi Pál: PrivateEnforcement of Competition Law and Stand-alone Actions in Hungary [2013] G.C.L.R., Issue 3. 136-142.

12 Nagy Csongor István: Comparative Collective Redress from a Law and Economics Perspective: Without Risk There Is No Reward!;In: Columbia Journal of European Law, Vol 19. 3. 471-500. (2013) (bemutatva a csoportos perek megindítása mögött álló gazdasági-hasznossági mérlegelést, különösen a perlési költségek szerepét). Szalai Ákos: A csoportos perek joggazdaságtana, Pazmany LawWorking Papers, 2013/12. http://www.plwp.jak.ppke.hu/hu/muhelytanulmanyok/2013/102-szalai-akos-kollektiv-keresetek-joggaz-dasagtana-nr-201312.html (2014. december 19.); bemutatva, hogy miképpen lehet a kollektív cselekvés problémát megoldani, kitérvea megbízók és az ügyvéd közötti sajátos érdekkonfliktusra.

13 A. Gidi diffúz, kollektív és homogén egyéni jogokat különböztet meg. Antonio Gidi: Class actions in Brazil: a model for civil law coun-tries; In: The American Journal of Comparative Law Volume LI, Spring 2003, Number 2, 351-353. Lásd bõvebben az 1. jegyzetbenemlített bõvített tanulmányt.

anyagi jogi tekintetben pedig a nagyobb vállalkozásokversenyjogi, környezetvédelmi, értékpapírjogi, fo-gyasztóvédelmi, stb. jogsértéseinek jogkövetkezménye-it érintõ kérdéseket vet fel. Európai szinten e téren egy-séges szabályozásról egyelõre nem lehet beszélni, azutóbbi néhány évben azonban a versenyjog és kisebbmértékben a fogyasztóvédelem területén olyan kezde-ményezésekrõl lehet beszámolni, amelyek legalábbisirányelvi szintû közös minimum szabályok lefektetésé-nek valószínûségét vetítik elõre.7 Dogmatikai és prak-tikus szempontból is fontos kérdés, hogy univerzálisanalkalmazandó, vagy egy-egy jogterület sajátosságairatekintettel levõ jogági, a jogrendszerben szétszórtantestet öltõ szabályozást válasszon-e a jogalkotó.8

Az alábbiakban az Egyesült Államok csoportos pe-rekhez kapcsolódó általános, szövetségi szintû9 szabá-lyozását és annak antitröszt/versenyjogi gyakorlatátismertetem abból a megfontolásból, hogy a hazai jog-alkotó ihletet meríthessen ezen jogintézmény ma-gyarországi bevezetéséhez. A magyar tapasztalatokugyanis azt mutatják, hogy a hagyományos perjogi ke-retek között sem sikeres önálló, sem versenyhatóságifellépést követõ kártérítési perekre nem került sor.10

A tanulmányban kitérek a csoportos perek külön-bözõ lehetséges értelmezésére, de mivel célom kifeje-zetten az amerikai „class action” szabályainak és gya-korlatának bemutatása antitröszt jogeseteken keresz-tül, fõszabályként a csoportos jogviták e szûkebb ér-telmezését tartom szem elõtt, nem ide sorolva példáula nálunk is létezõ, hatóságok által kezdeményezhetõközérdekû jogérvényesítés lehetõségét. Az állítólagos„visszaélésszerû” joggyakorlat kapcsán megkerülhe-tetlen lesz néhány kapcsolódó perjogi, illetve az ügy-védi szakmához kapcsolódó szabályt röviden bemu-tatni.11 Nem tekintettem célomnak a jogintézménymögötti hasznossági, közgazdaság tudományi kifejté-se, e témakörben több kiváló publikáció is napvilágotlátott magyar nyelven.12

II.A kollektív jogérvényesítés formái

A csoportos perek meghonosítása kapcsán fontosdogmatikai kérdés, hogy adott ország jogrendszere is-meri-e az egyéni alanyi jogokon túlmenõen a jogalany-ok egy csoportjához fûzõdõ jogosultságokat. Ez utóbbinesett sérelem esetén ugyanis nyilvánvalóan adódik,hogy ezt védõ eljárásjogi intézményekre is szükségvan, amellett, hogy a hagyományos individuális ala-nyi jogok egy bizonyos része esetén is nyitva áll a cso-portos jogérvényesítés. Erre jó példaként hozható fela környezetszennyezés, a fogyasztókat megtévesztõreklámozás, vagy éppen a magasabb piaci árakat ered-ményezõ kartellezés. E körbe tartozó, alapvetõen köz-jogi természetû jogszabályok megsértése esetén indít-ható, alapvetõen eltiltásra irányuló perek természet-szerûen csoportosnak kellene lennie, míg a jogsértés-hez kapcsolódó kártérítési perek már egyediesíthetõalanyi jogokat védelmeznek (vagy egyéni, vagy cso-portosan szervezett perekben).13 A különbözõ termé-szetû jogsérelmek más-más csoportszervezõ elvet kí-vánnak meg: van, ahol a jogrend nem engedi meg acsoportból való kiválást és a külön utas jogérvényesí-tést sem.

A tanulmány középpontjában álló csoportos peresetében egy ilyen ügyekre szakosodott ügyvédi iroda ál-tal képviselt, megnevezett felperesek a hozzájuk hasonlóankárosultak csoportja nevében terjesztenek elõ polgári jogiigényeket. A csoportot elvileg kétféleképpen lehetmegszervezni. Az úgynevezett opt-in esetben az osz-tálytagsághoz kifejezett (írásbeli) nyilatkozat szüksé-ges, az opt-out esetében a csoport megalakulását jóvá-hagyó bírói végzést követõen lehet meghatározott ide-ig a kijelentkezésrõl nyilatkozni. Természetesen a„kijelentkezõs” rendszerben is van egy pont, amikor akárosultnak jelentkeznie kell, „ki kell lépnie az ár-





14 Az is elõfordulhat, hogy az ügy el sem jut a bíróságra, helyette választottbírósági körben születik egyezség vagy döntés. A kollektívigényérvényesítés és a választottbírósági eljárás összefüggéseit tárgyalja Kecskés László és Wallacher Lajos: Választottbírók könyve, szer-kesztette: Kecskés László és Lukács Józsefné; HVG-Orac Kiadó, 2012.

15 Fed. R. Civ. P. 23(e). Az Amchem ügyben hozott ítélet szerint e 23. szabály többi feltétele, úgy mint a predominancia, tipikusság éshasonlóság különleges figyelmet kell hogy kapjanak (Amchem Products, Inc v. Windsor, 521 U.S. 591 (1997)).

16 A szövetségi antitröszt jog legfontosabb szabályait tartalamzó, 1890-ben elfogadott törvény.17 A kártérítési igény lehetõsége 1976 óta áll fenn és csak az antitröszt jog esetében: 15 U.S.C.A. §§ 15c – 15h. A perlési jogosultság sza-

bályiról késõbb még szólunk: a Supreme Court Illionis Brick döntése szerint szövetségi jogi alapon csak a közvetlen vevõk léphetnekfel kártérítési igénnyel. Saját államuk versenyjoga megsértése esetén tagállamonként eltérõ a helyzet, van, ahol a végsõ fogyasztók ál-tal indított perek is megengedettek.

18 A perbõl ki nem szálló egyének ezután már nem indíthatnak egyéni pert a Clayton Act 4. § alapján.19 Éppen a Tpvt. 92. § ad erre jogot a GVH-nak, de az még egyszer sem élt ezzel a lehetõségével. Érthetõ is: a hatóság bírság, nem pedig

kártérítési per formájában igyekszik a piaci szereplõket orientálni.20 A hatékony forrás felhasználás és hivatali prioritások követése érdekében ugyanakkor nincsen egy bejelentés nyomán eljárási kény-

szere a GVH-nak: a közérdeket nem kellõ módon veszélyeztetõ valószínûsített jogsértés nem kell versenyfelügyeleti eljárásban tisz-táznia. A Tpvt. 70. § (1) bekezdése szerint: „A vizsgáló végzéssel vizsgálatot rendel el olyan tevékenység, magatartás vagy állapot ész-lelése esetén, amely e törvény rendelkezéseit sértheti, feltéve, hogy az eljárás a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik, és a köz-érdek védelme az eljárás lefolytatását szükségessé teszi.”

21 Kivételt jelenthetnek a kötelezettségvállalást elfogadó azon döntések, amelyek a fogyasztók tipikusa részbeli kompenzációját is tartal-mazzák.

22 Az opt-in csoport esetében az osztálytagsághoz kifejezett (írásbeli) nyilatkozat szükséges, minden felperes a per elején egyedileg neve-sítésre kerül. Opt-out esetben az osztály, csoport definíciójának megfelelõ minden egyes, elõre nem azonosított személyt érint a per, õklegkésõbb az ítélet végrehajtásának szakaszában kerülnek azonosításra. A részletekrõl a tanulmány során fogok szólni.

nyékból”, hogy átvegye a tipikusan egyezség kereté-ben kitárgyalt kompenzációs alapból az õt megilletõrészt. Az opt-out csoportos perekben született döntésesetében sajátosan érvényesül a res judicata szabálya:az ítélet vagy az egyezség anélkül köt pl. egy kartellmiatt károsult személyt, hogy személyesen részt vettvolna a perben. Lehet, hogy nem a legjobb hasonlat,de a bíróság csoportos perben hozott ítélete olyan jog-hatással bír, mint egy hasonló személyi hatályra író-dott jogszabályi rendelkezés.

A csoportos perek egyik lényeges amerikai jellegze-tessége, hogy az esetek elsöprõ részében a felperesi ügy-véd akár még a kereset benyújtása elõtt, de legkésõbbaz esküdtszéki tárgyalást megelõzõen egyezséget köt azalperes vállalattal.14 A felperesi ügyvéd sajátos érdek-ellentéte miatt fontos elõírás a bírói jóváhagyás annakérdekében, hogy a csoporttagok érdekei ne sérül-jenek.15

Az amerikai jogban sem a csoportos per a kollektívigényérvényesítés egyetlen lehetséges eszköze. A kétszövetségi versenyhatóság, a Department of Justice és aFederal Trade Commission ugyan nem indíthatnak rep-rezentatív pert, de eljárásaik segíthetik a párhuzamo-san folyó vagy követõ polgári peres eljárásokat. A tag-államok fõügyészei (state attorney general) viszontmind szövetségi, mind állami jog alapján perelhetnek,parens patriae alapon akár kártérítés is követelve adottállam fogyasztói számára. A Sherman Act16 megsérté-se alapján az államok is háromszoros kártérítési igén-nyel léphetnek fel, de csak a közvetlen vevõk érdeké-ben, ami azért fontos korlát, mert a fogyasztók gyak-ran csak közvetett vevõi a kartellizált árunak.17 Ha atagállam a felperes, akkor értesítenie kell az érintetttermészetes személyeket, akik nevében perel, lehetõ-séget adva számukra a külön jogi eljárás indítására(opt-out).18

A tanulmányban kifejtett véleményem szerint ez afajta a hatósági jogalkalmazás nem képes helyettesíte-ni a csoportos per intézményét. Állami és non-profit

alapú fogyasztóvédelmi szervezeteknél az érdekeltség,kockázatvállalás hiánya magyarázza a perek hiányát,továbbá e formációkban tipikusan nincs is helye kár-térítési igénynek.19 Egy adott szakterületért felelõshatóságok ugyan alapvetõen képesek20 a közérdekkelellenétes, csoportos jogokat sértõ megatartásokkalszemben fellépni, azokat a jövõre nézve megszüntetni,szankcionálni, de a jogsértõ által megszerzett anyagielõnyt fõszabályként nem feladatuk a sérelmet szen-vedettekhez visszajuttatniuk.21

III.A csoportos per jogpolitikai funkciója

A csoportos perektõl elvárt célok azonosítása nemcsak elméleti kérdés, a válasz ugyanis hatással van azintézmény – és az ahhoz kapcsolódó más jogintézmé-nyek – részletszabályaira.

Alapvetõ cél annak a polgári jogi alapelvnek a lehe-tõ legszélesebb körben, hatékonyan érvényt szerezni,hogy a károsultnak legyen érdemi, valós lehetõsége ateljes kártérítésre. Kis értékû pereknél, ahol a várhatóköltségek és kockázatok nincsenek arányban a káro-sultanként várható bevétellel, külön állami ösztönzõszabályrendszert kell létrehozni a perhatékonyság ér-dekében, a kockázatok és költségek megosztásával. Afelpereseknek kedvezõ ösztönzõk hiányában az igé-nyei „elkallódnak”, a károkozó végsõ soron még jól isjárhat, amennyiben a hatóság által kiszabott büntetéskisebb, mint a jogsértés révén elért anyagi elõny.

Ehhez kapcsolódóan úgy gondolom, hogy a két cso-portszervezõ elv22 közötti választást megkönnyíti ajogpolitikai kérdések elõzetes tisztázása. Amennyibenelsõsorban azt várjuk el a szabályozástól, hogy a jog-sértõtõl elvonja a jogsértéssel nyert hasznot, úgy azopt-out megoldás a célravezetõ, míg ha csupán az anya-gi sérelmüknek aktívan utána járó jogalanyok kárá-

23 E kérdést alaposan elemzi Nagy Csongor István, i.m..24 Lásd késõbb ennek kapcsán az amerikai gyakorlatban kialakult cy pres intézményét.25 Különösen az amerikai bizonyítási eljárás szabályai miatt rendkívül megterhelõ lehet a perhez szükséges dokumentumok elõkeresé-

se, becsatolása (lásd a pre-trial discovery fejezetet).26 Késõbb majd szót ejtünk még az ítélet relatív kötõ erejének lehetõségérõl; amennyiben a csoportos per tárgya a ún. diffúz, vagy kol-

lektív jog, valóban szükségszerû, hogy egy jogkérdésben egy ítélet szülessen, függetlenül a felperesek kilététõl, számától.27 Ezt emeli ki az American Antitrust Institute 2011. áprilisi, a bizottsági konzultáció kapcsán megfogalmazott álláspontja, 3.o.: „.. pro-

motes public support for the antitrust enterprise”. Jó példa erre a bevezetõben említett hitelkártya társaságos egyezség: az ismert társaságok,vagy a jelentõs összegek hírértékkel bírnak, ezáltal tudatosítják a közvéleményben is a szabályok létezését és azok fontosságát.

28 A magánérdekû perek dominanciáját mutatja az American Antitrust Institute: The next Antitrust Agenda c. anyaga, 222, 228.o. (Ed.Albert A. Foer, 2008). E szerint a 2000-es évek elejére a szövetségi bíróságokon tárgyalt antitröszt perek 25:1 arányban állnak a szö-vetségi kormányzati fellépésekhez képest. Igaz, hogy 1978 óta a magánperek száma csökkent, de a kormányzati beavatkozás intenzi-tása még ennél is jobban visszaesett. A közérdekû és magánérdekû eljárások koordinálásáról lásd: D. Rosenberg and J. P. Sullivan:Coordinating Private Class Action and Public Agency Enforcement of Antitrust Law; http://ssrn.com/abstract=795524. (2014. janu-ár 19.)

29 Lásd pl. “…private suits provide a significant supplement to the limited resources available to the Department of Justices for enforcing the antitrustlaws and deterring violations.”; Reiter v. Sonotone Corp. 442 U.S. 330, 344 (1979). Európai szinten inkább csak a retorika szól errõl, az el-járási szabályok nem tükrözik a kártérítési perek egyfajta kiegészítõ szankció jellegét, jóllehet ha egy vállalkozás ma versenyjogi jog-sértés kockázatelemzést végezne, akkor a várható bírságok mellett a várható kártérítések összegét is a mérleg serpenyõjébe kell raknia.Ettõl azonban az európai eljárási minták, az amerikaitól eltérõen, nem teszik a felperest egyfajta „privát ügyészi” szerepkörbe.

30 ……the plaintiff asserting his rights under the Act has been linked to a private attorney-general who protects the public’s interest”. Mitsubishi Mo-tors, 473 U.S. 635.

31 A legfrissebb statisztika szerint a kerületi bíróságoknál 762:12 a magán/szövetségi antitröszt keresetek aránya. Lásd:http://www.uscourts.gov/Viewer.aspx?doc=/uscourts/Statistics/FederalJudicialCaseloadStatistics/2013/tables/C02Mar13.pdf (2014. ja-nuár 20.).

32 Az USA-ban közismert, hogy a republikánusok a piacban és a vállalkozásokban jobban bízó, kevésbé aktív antitröszt politikát folytat-nak, amely mellett mind a tagállami fõügyészek, mind a csoportosan pereskedõk nagyobb mozgásteret kapnak.

33 Rober H. Lande & Joshua P. Davis: Benefits From Private Enforcement: An Analysis of Forty Cases; 42 U.S.F.L. Rev. 879, 891 (2008).

nak megtérítése lenne a cél, akkor elegendõ lehet azopt-in elven szervezni a peres csoportokat. Részben azemberi lustaságból, részben tudatos költség-haszonelemzésbõl23 adódó különbség a két megoldás közöttaz, hogy az opt-out rendszerben szükségszerûen lesz-nek olyanok, akik nem veszik a fáradságot a bejelent-kezéshez, így a károkozó a haszon egy részét magánáltarthatja. Opt-in esetben a csoport (feltéve, hogy he-lyesen állapítják meg a kár mértékét) elvonja a kár-okozótól a jogsértéssel szerzett jövedelmet. Ez esetbenaz emberi lustaság legfeljebb azzal jár, hogy nem min-denki jelentkezik a néhány dolláros kompenzációért,így a kártérítési alapban marad némi pénz, melynekelosztásáról vagy a jogalkotónak, vagy a bírónak ren-delkeznie kell.24

További fontos szempont a jogérvényesítés haté-konyságának biztosítása. A közérdeket jobban szol-gálja egy gyorsabb, minden hasonló gyökerû igénytfelölelõ per, mint tucatnyi kisebb jogvita. A jogsértésés a kárszámítás egységessége ugyanúgy mindenkinekközös érdeke. A kartellezõ károkozóknak is praktikuslehet egy eljárásban lezárni a múltat, ahelyett, hogyhosszú évekig perek sokasága foglalja le jogi részlegü-ket és forrásaikat.25 Az opt-out, amerikai mintájú cso-portos perben született ítélet res judicata hatása hozzá-segítheti az alperest a múlt „egyszer s mindenkorra”lezárásához.26

Fontos a jogértelmezés koherenciájához fûzõdõközérdek is: a jog tartalmának tisztázását jobban segí-ti, ha egy lényegében azonos tényállás mentén tisztá-zásra váló jogkérdésben nem születnek eltérõ bíróságiértelmezések.

További szempont az is, hogy a hatékonyan mûkö-dõ magánérdekû jogalkalmazás elõsegíti a védett ér-dekek fontosságának társadalmi tudatosítását, ígyadott esetben a versenyjog népszerûbbé, közismertté

válását, a versenyhez fûzõdõ közérdek fontosságánaktudatosítását.27

A követendõ szabályozási koncepciót az is befolyá-solja, ha elõre tisztázzuk a közérdekû (hatósági) és amagánérdekû (adott esetben csoportos formát öltõ) jog-érvényesítés kapcsolatát. Az amerikai modellben apolgári perek a hatósági eljárásnak egyfajta helyettesí-tõi is lehetnek.28 Ebben az esetben lehet indokolt akárbüntetõ jellegû (a teljes kár összegét meghaladó) kár-térítés, s a felperesi pozíciót kedvezõ egyéb szabályokbevezetése. Az USA-ban, ahol a magánérdekû ver-senyjogi perek (s ezek túlnyomó hányadát kitevõ cso-portos perek) adott esetben kifejezetten helyettesítik aszövetségi vagy tagállami hatósági fellépést, elismerveazt, hogy nem lehet minden versenyjogi sérelem ki-vizsgálására közpénzt áldozni.29 Nem véletlenülmondják, hogy az amerikai jog által felvértezettantitröszt felperes sokban hasonlatos a büntetõ ügy-ben nyomozó ügyészhez.30 Ez abból is látszik, hogy aszövetségi bíróságok elõtt futó antitröszt perek elsöp-rõ többségét magánfelek indítják, nem pedig szövet-ségi szervek.31 A hatósági jogalkalmazással egyenérté-kû erejû és jelentõségû pereskedés azért is szükségeslehet, mert adott esetben a versenyhatóság a kor-mányzati gazdaságpolitikához illeszkedõen olyan pri-oritások mentén dolgozhat, amely nem vezet mindenegyes potenciális versenyjogi jogsértés kivizsgálásá-hoz és elrettentõ erejû szankcionálásához.32

Egy, az 1990-es évektõl számított 40 legnagyobb si-keres versenyjogi magánpert feldolgozó szerint közel20 milliárd $-t kaptak vissza a károsultak, melynekközel fele 15 olyan per hozománya, amelyek nem szö-vetségi versenyhivatali intézkedés nyomán, hanemmagánérdek védelmében indultak.33 Témánk szem-pontjából fontos, hogy a vizsgált 40 magánérdekû per85%-a csoportos per volt, a többit pedig nem vevõk,





34 Erre sor kerülhetne oly módon, hogy egy versenyhatóság csak a közérdekbõl kiemelten fontos, nehezen feltárható jogsértésekben in-dít eljárást, azokban a jogvitákban, ahol várhatóan, vagy akár már ténylegesen is folyik pereskedés, maga nem indítana eljárást (leg-feljebb más eszközökkel, amicus curiae-ként támogatná a bíróság munkáját). Ennek a lehetõsége a magyar jogrendszerben is adott, bárolyan esetrõl nem tudunk, amikor a GVH kartell gyanúja esetén közérdek hiányból állt volna el az eljárás megindításától, mintegy rá-hagyatkozva az érintett károsultak pereskedési kedvére.

35 A magánérdekû pereskedés ennél szélesebb fogalom, a gyakorlatban azonban kártérítési igény esetén várhatók csoportos perek. 36 Az Európai Parlament és a Tanács 2014. november 10-én elfogadott irányelve a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelke-

zéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról. http://ec.europa.eu/competi-tion/antitrust/actionsdamages/proposed_directive_en.html (2014. december 7-i letöltés).

37 Az Európai Parlament 2012. februári határozat csak szigorú megkötésekkel és cseppet sem USA-barát megközelítéssel deklarálta a cso-portos perek szükségességét (2012. február 2-i határozat, 2011/2089(INI), különösen annak 21. pontja). Az európai csoportos perekalapvetõen follow-on jellegûek lennének, amely szintén egy érv lehet amellett, hogy nincs szükség az amerikait mintázó, felperesi po-zíciót erõsítõ szabályokra. Anélkül, hogy kifejtené annak hiányosságait, a határozat rögzíti, hogy Európának tartózkodnia kell az USA-stílusú csoportos per bevezetésétõl, mivel az az európai jogi hagyományokkal ellentétes. Lásd errõl bõvebben e tanulmány bõvített vál-tozatát.

38 Fabio Polverino: A class action model for antitrust damages litigation in the European Union, 3.; (2006) letölthetõ:http://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=927001 (2014. január 19.). A középkori angol csoportos perekrõl lásd: Stephen C.Yeazell: From medieval group litigation to the modern class action (Yale University Press, 1987).

39 Smith v. Swormstedt, 57 US (16 How.) 288 (1853)40 Federal Equity Rule 38 (1912).41 Gidi i.m., 386-387., megjegyezve, hogy e múltbeli bírói bizonytalanság miatt mondta ki az 1966-os módosítás, hogy az ítélet attól füg-

getlenül kötelezõ a csoport tagjaira, hogy az számukra kedvezõ, vagy kedvezõtlen.42 Lásd pl. Chrapliwy v. Uniroyal, Inc., 71 F.R.D. 461, 463 (N.D. Ind. 1976)43 Atl. City Elec. Co. V. Gen. Elec. Co., 226 F. Supp. 59, 60-61 (S.D.N.Y. 1964). Az ügyben egyébként felmerült a passing on defence is, de

itt még a bíróság amellett foglalt állást, hogy az alperes a csoportos per elkerülése érdekében nem hivatkozhat arra, hogy a felpereseklegalább részben áthárították a költségeik emelkedését a végsõ vevõkre.

hanem versenytársak kezdeményezték. A jelentõs ve-või, illetve fogyasztói perek tehát mindig csoportosigényérvényesítés alakját öltik.

Az EU-ban is fontos kérdés lenne a versenyjogi sza-bályok kikényszerítésének két módja, a versenyhatósá-gok által képviselt közérdekû és a sérelmet szenvedettvállalkozások, fogyasztók által mûködtetett magánér-dekû jogérvényesítés közötti kapcsolat tisztázása. Akapcsolat már csak azért is szükségszerû, mert a jogbiz-tonság érdekében megoldást kell arra találni, hogy egy-azon versenyjogot sértõ magatartást ne ítéljenek megkülönbözõképpen a közérdekbõl vagy magánérdekbõljogot alkalmazó hatóságok, illetve bíróságok.34

A közérdekû és magánérdekû jogérvényesítés viszo-nya tehát jelentõsen meghatározza a csoportos perekkapcsán kialakítandó eljárási szabályokat. Amennyi-ben a kártérítési perek35 versenyhivatali, ideértvemind az EU Bizottság, mind a Gazdasági Versenyhiva-tal (GVH) mind más EU tagállam vagy akár más or-szág antitröszt hatóságát, döntések után indulnak (ún.follow on perek), úgy a felpereseket nem szükséges kü-lönlegesen erõs bizonyítási jogosítványokkal felruház-ni. Ha azonban e pereknek inkább kiegészítõ, követõmintsem önálló szerepet szán a jogalkotó, akkor való-ban kevesebb érv szól az amerikai modellben láthatóerõs felperesi jogosítványok kodifikációja mellett.

Az uniós politika átgondolatlanságát mutatja, hogyaz EU versenyjogi kártérítési irányelve36 mintha in-kább az utóbbi megoldást preferálná (s egyben válasz-tatná a tagállamokkal), amikor is viszonylag erõs, azamerikai discovery procedure-hoz hasonlatos jogokat ada felperes kezébe. A többi releváns jogi dokumentum-ból azonban éppen ellenkezõ irány tûnik ki.37 Nincstehát világos koncepció a közérdekû hatósági és a ma-gánérdekû polgári peres jogérvényesítés kapcsolatatekintetében, ami bizonytalanságot okoz a csoportosperek tagállami szabályozása tekintetében is.

IV.Az amerikai antitröszt

csoportos perek szabályai

1. Az elsõ szabályok és csoportos perek

A vállalatok közötti versenykorlátozásokat tiltóantitröszt jog és a versenyjogi igények csoportos per-lekedés egyaránt common law eredetû. A XVII. sz. vé-gén az equity alapon döntõ angol Court of Chancerymunkálta ki a Bill of Peace szabályt, amely szerint, haa pertársaság nem volt praktikus, akkor egy személy ahozzá hasonló helyzetû személyek nevében is perelhe-tett egy közös tény vagy jogkérdés tisztázása érdeké-ben, a bíróság döntése kötelezõ volt a csoport tagjaira,akár részt vettek a perben, akár nem.38 Az USA Leg-felsõbb Bírósága, követve a common law hagyományo-kat, 1853-ban ismerte el egy egyházi vagyonjogi per-ben a csoportos per kivételes lehetõségét,39 majdmintegy száz évvel ezelõtt került kodifikálásra.40

1938-ban fogadta el a Kongresszus a 23. szabályt, azazonban egészen 1966-ig nem szólt arról, hogy az optin vagy opt out módon kell hogy mûködjön a csoport-képzés. Másként fogalmazva, nem volt tisztázott cso-portos per esetében a res judicata kérdése.41 A gyakor-latban az a szabály alakult ki, hogy az egyén megvár-hatta, hogyan alakul a per, s elegendõ volt a végsõszakban bejelentkeznie, tehát lényegében az opt inmegoldás terjedt el.42

Az elsõ versenyjogi csoportos per – a hatvanas évekelején – a General Electric és társai áregyeztetésérõlszólt.43 A villamossági berendezések ügyében elõszörszövetségi büntetõjogi felelõsségre vonásra került sor,húsz vádirat alapján négy esküdtszéki ítélet született,melyben a bírók börtönbüntetések mellett 29 cégre1.9 millió $ pénzbüntetést, továbbá 45 személyre

44 Pub. L. No. 109-2, 119 Stat. 4 (2005)45 Ennek keretében tették közzé a Federal Judicial Center Barbara J. Rothstein & Thomas E. Willging: Managing Class Action Litigation:

A Pocket Guide for Judges c. mûvének harmadik kiadását (2010); elérhetõ:http://www.fjc.gov/public/pdf.nsf/lookup/ClassGd3.pdf/$file/ClassGd3.pdf, (2013. november 4.).

46 Bírói kézikönyv, ibid, 1-2.47 Federal Rules of Civil Procedures 23 (a) és 23(b)(3).48 „Named plaintiffs”: azok a felperesek, akik név szerint szerepelnek a perben. A meg nem nevezett (akár százezres, vagy milliós nagy-

ságrendû) felperesekhez képest több teher hárul rájuk, melynek ellentételezéseként magasabb kompenzációba részesülnek.49 A gyakorlatban nem nagyon találunk 30-40 fõsnél kevesebb csoportos perre példát.50 Methionine Antitrust Litigation, 204 F.R.D. 161, 167 (N.D.Cal. 2001), csoport jóváhagyásának megtagadása. Ilyen esetekben az ér-

dekcsoportonkénti külön-külön csoportképzés a szokásos megoldás.51 Lásd pl. Vitamins antitrust litigation, 209 F.R.D. 251, 262 (D.d.C. 2002.)52 Ezt szokás ’Bogosian short-cut’-nak is hívni: Bogosian v. Gulf Oil Corp., 561. F. 2d 434, 454 (3rd Cir. Jan. 9. 2004).53 Magánérdekû antitröszt perek 80%-ában került sor egy 2002-es felmérés szerint szakértõi vélemény beadására. Ennek költsége is fon-

tos tényezõ a csoportos perlés mellett. Lásd: ABA Antitrust Class Actions Handbook, i. m. 193-194. 54 ABA Antitrust Class Actions Handbook, 129.

egyéni pénzbüntetést szabtak ki. A neheze azonbancsak ez után következett a GE számára: 1500 követõkártérítési per indult, 1964-re az akkor már 1800-asnagyságrendû igény 90%-a került rendezésre, 160 mil-lió $ összegben.

A csoportos perekkel kapcsolatban felmerült kifo-gások rendezése érdekében 2005-ben fogadták el aClass Action Fairness Act-ot (CAFA),44 amely az elõbbemlített szövetségi polgári jogi eljárási szabályokatmódosította. A CAFA egyebek között felhívta a bíró-kat, hogy mielõbb alakítsanak ki best practice szabá-lyokat.45 A bírói kézikönyv is hangsúlyozza, hogyegyszerû csoportos per nem létezik: az eljáró bíróramindig nagy felelõsség hárul kiszûrni az inkompetensfelperesi képviselõket, ellenõrizni az egyezség tartal-mát, illetve a kért ügyvédi munkadíj összegénektisztességét.46

2. A csoportos per hatályos szabályai

A csoportos perhez jelenleg számos feltétel együttesfennállását kell bizonyítania a felperes ügyvédjének:47

– olyan számos tagból áll a csoport, hogy nem prak-tikus a pertársaság (joinder) intézménye;

– a csoport tagjait összekötõ közös tény- és jogkér-dések állnak fenn;

– a megnevezett felperesek48 kérelmei, illetve véde-kezése tipikus a csoport tagjai szempontjából;

– a megnevezett felperesek tisztességesen és megfe-lelõen fogják képviselni a csoportot.

E négy feltételt szokás angolul röviden numerosity,communality, typicality és adequacy néven összegezni,azaz számosság, közösség, tipikusság és adekvátság.Az elsõ feltétel kapcsán nem kell azt bizonyítani,hogy a pertársaság teljesen kivitelezhetetlen lenne.Nincs számszerû elõírás sem a tagok számára nézve, saz sem probléma, ha pontosan nem is számszerûsíthe-tõk a felperesek.49 A közösség kapcsán fontos kérdésaz USA-ban a közvetlen és közvetett vevõk perképes-sége (passing on defence, áremelés továbbadására alapu-ló védekezés). A harmadik feltétel esetében az a lé-nyeg, hogy a megnevezett felperesek és a „névtelen”csoporttagok érdekei, fõbb érvei között azonosság áll-

jon fenn. A tipikusságot nem zárja ki, hogy a vevõkkülönbözõ helyzetûek, káruk nagyságrendje eltérõ.Nem alakulhat meg azonban a csoport, ha abban nemcsak azonos helyzetû felek vannak, hanem pl. egy ver-tikális értéklánc különbözõ szintjein álló, eltérõ érde-kû károsultak egyszerre perelnének.50

A további feltételeket rögzítõ 23(b) szakasz szerint acsoport fenntartásához folyamatosan fenn kell állnia a23(a) négy feltételének, továbbá az ott felsorolt háromeset közül legalább egynek. Antitröszt ügyekben ezekközül a harmadik, a 23(b)(3) kitétel a leginkább rele-váns: a csoporthoz fûzõdõ tény, vagy jogkérdések lé-nyegesebbek legyenek, mint a tagok egyéni problé-mái, kérdései (predominance), és a csoportos per legyena lehetõ legjobb megoldás a jogvita tisztességes és ha-tékony tisztázására (superiority). Ennek eldöntéséhez atörvény négy támpontot sorol fel:

– érdekeltek lehetnek-e a csoport tagjai különállóperek vitelében

– a csoport tagjai a jogsértés kapcsán indítottak-emár pereket

– kívánatos-e a jogvitákat egyetlen fórum elõtt ösz-szevonni és

– mennyire nehéz megszervezni a csoportos jogvitát.A predominancia feltétele általában teljesül, ha ren-

delkezésre áll a jogsértést mutató általános, mindencsoporttag esetére releváns bizonyíték.51 A csoportosper alkalmazását nem zárja ki az, hogy a kár mértékeaz egyes csoporttagoknál eltérõ. Némileg hasonlato-san az európai kárvélelemhez, egy amerikai fellebbvi-teli bíróság ítélete szerint árkartellnél a kár létezésé-hez elegendõ bizonyítani, hogy a normál piaci árak-hoz képest magasabb árak érvényesültek a piacon, shogy a felperes a kartell idõszaka alatt vásárolt a ter-mékbõl.52

A fogyasztók széles körét érintõ antitröszt ügyek-ben a csoportos perlés a legtöbb esetben vitán felül alegjobb megoldás (superiority), mivel az egyénenkéntkis mértékû kárösszeg és a közgazdasági bizonyítás53

nehézségei az egyéni, vagy pertársaság szintû jogvitátéletszerûtlenné teszi. E körben a bíróság költség/ha-szon elemzést is végezhet. Elbukhat a csoport létreho-zása, ha kiderül, hogy azonos kérdésben többen márönállóan egyéni pert indítottak.54





55 Idevágó példa az amerikai kosárlabda szervezését, a játékosok és klubok viszonyát forradalmasító Oscar Robertson v. NBA jogeset (556F. 2d 682, 685 2d Cir. 1977). Hat év elõkészítés után, az idõ-és költségigényes elõbizonyítást követõen, nem sokkal a tárgyalás elõttszületett meg ez egyezség a játékosok képviselõi és az NBA, valamint a csapatok között, amely azon túl, hogy átírta a játékosok jogai-ra vonatkozó korábbi szabályokat, mintegy 479 játékosnak 4,9 millió USD kártérítés kifizetésérõl is szólt.

56 Thomas E. Willging & Shannon R. Whetman: Attorney Choice of Forum in Class Action Litigation; 81 Notre Dame L. Rev. 635-36.(2006). A tanulmány szerint az 1994 and 2001 között állami bíróságokon beadott keresetek 22%-ban, szövetségi bíróságokon az esetek20%-ában hagyták jóvá a csoport megalakulását.

57 Van olyan nézet is, amely szerint a csoport jóváhagyása olyan jelentõségû döntés, amely visszaélésekhez vezethet felperesi oldalon. Ez-zel szemben érvel: Charles Silver: “We’re Scared to Death”: Class Certification and Blackmail, In: 78 N.Y.U. L. Rev. 1357 (2003).

58 Visa Check/MasterMoney Antitrust Litig., 280 F.3d 124, 140 (2d Cir. 2001)59 Bell Atl. Corp. v. AT&T Corp., 339 F.3d 294, 306 (5th Cir. 2003)60 Ebben a késõbb hivatkozott kézikönyv szerint szerepet játszhat az is, ha a bíró elõre, zárt borítékban bekéri az ügyvédektõl a javasolt

és valószínûnek tartott munkadíj és költségbecslésüket, id. mû 8. Lásd továbbá az ABA Class Actions Handbook, 129-134. 61 Ibid, 9. A summary judgment lényege, hogy valamelyik fél (tipikusan az alperes) kérésére a bíró a rendelkezésre álló irati bizonyítékok alap-

ján megállapítja, hogy a tények nem alapozzák meg a felperesi kérelemben foglaltakat (azaz nincsenek részletes bizonyításra szoruló té-

Megemlítendõ még a 23(b)(1)(a) szerinti csoport is,amikor annak a veszélye áll fenn, hogy az egyes cso-porttagok vonatkozásában különbözõ fórumok a má-sik oldal (tipikusan a jogsértõ alperes) vonatkozásá-ban eltérõ magatartásokat írnának elõ. Ebben az eset-ben, éppen az egységesség biztosítása érdekében, nemlehet élni az opt out lehetõségével sem, azaz lényegé-ben kötelezõ a csoporttagság.55

V.Az USA-gyakorlat fõbb pillérei

1. A csoportjóváhagyó végzés

Az tisztességes eljárás és a perhatékonyság két elveközötti egyensúlyozás egyik fontos garanciális szabá-lya, hogy a csoport megalakulásához bírói hozzájáru-lásra (certification) van szükség. A bírói kontroll ko-molyságát mutatja, hogy manapság nagyjából mindenötödik csoportalakítás iránti kérelmet fogadják csak ela bíróságok.56

A döntés joghatása abban áll, hogy körvonalazza azta személyi kört, akik késõbb jogosultak lesznek a kár-térítésre, akiket bekerülnek az értesítendõ személyekközé, illetve akiket a res judicata révén kötni fog acsoportper ítélete.

A csoport jóváhagyása a gyakorlatban „fél gyõze-lem” a felpereseknek: a bírói végzés olyan nagy nyo-más alá helyezi az alperest, melynek eredményekéntnyitottabb lesz az egyezséggel történõ mielõbbi vitale-zárásra.57

A bíró e szakban egyebek között azt vizsgálja, hogya csoport tagjait érte-e kár, azt azonban nem kell fel-tétlenül összegszerûsíteni.58 Az nem teljesen tisztá-zott, hogy azt kell-e bizonyítani, hogy a csoport min-den egyes tagja, vagy legalábbis egy bizonyos többsé-ge károsult-e. E leszûkítõ értelmezés alapja az lehet,hogy a 23(b)(3) szabály szerint azt kell bizonyítani,hogy a közös kérdések dominálják-e a pert, nem pedigazt, hogy csak és kizárólag közös kérdések vannak te-rítéken. Antitröszt ügyeknél a közös, domináns kér-dés az szokott lenni, hogy az alperes magatartása ver-senykorlátozó volt-e vagy sem. Egy következõ közös

kérdés lehet, hogy a jogellenes magatartás okozott-ekárt. Végül, a kár pontos mértéke valóban igényelhetegyedi problémák kezelését, de ettõl még nem ez lesza per domináns kérdése (ezzel ellenkezõ megközelítésesetén lényegében ellehetetlenülnének az antitrösztcsoportos perek).59

Amennyiben az egyedi, kárösszeghez fûzõdõ kérdé-sek nem dönthetõk el a csoportos perben, a bíró akárdönthet eleve különbözõ alcsoportok létrehozásáról,vagy – megszüntetve a csoportként kezelést – tájékoz-tatja a károsultakat, hogy hogyan, milyen egyedi eljá-rásban szerezhetnek érvényt konkrét igényüknek.Nem ritka eset, hogy egyetlen károkozó magatartásnyomán több felperesi csoport alakuljon. Például, egyfolyó, vagy tenger szennyezés esetén más természetûés összegû kár éri a halászokat, mint az idegenforgal-mi bevételektõl elesõ vendéglõsöket és szálláskiadó-kat. Ezek esetében a jogsértõ magatartás és a kár kö-zötti okozati kapcsolat is eltérõ bizonyítást igényel-het, ami elég indok ahhoz, hogy a bíró különbözõ fel-peresi csoportokat hagyjon csak jóvá.

Antitröszt ügyekben a csoport definíciója azon sze-mélyekre terjed ki, akik az alperesektõl a megnevezettárut adott idõszakban kivásárolták. Általában azt iskörülírják, hogy kik nem tagjai a csoportnak, így kü-lönösen, akik más csoportban érintettek, akik egyedülperelnek, akik tisztviselõi az alperesnek, vagy bizo-nyos tagállamok lakosai.

Az USA-ban a bíró döntheti el, hogy a csoport meg-nevezett felpereseit képviselõ ügyvéd kellõen képzettés elegendõ gyakorlattal rendelkezik-e a csoport érde-keinek képviseletére. Nagy jelentõségû és méretû cso-portos pereknél gyakori, hogy több ügyvédi iroda isverseng a vezetõ ügyvédi címért. E helyzetben az ügy-védek feloszthatják egymás között a feladatokat – éspersze a költségeket. A bírónak ilyenkor feladata lehetmegvizsgálni, hogy nincs-e az indokoltnál több ügy-véd foglalkoztatva, a nagyobb költségek ugyanis csök-kentik a károsultaknak jutó összeget. Megállapodáshiányában a bíró feladata kijelölni a pert vezetõ ügy-védi irodát.60 Van arra is példa, hogy versenyeztetés-sel választják ki az ügyfelekre nézve legkedvezõbbajánlatot tevõ ügyvédet.

A csoport jóváhagyása elõtt is dönthet a bíró a kere-set elutasításáról vagy egy summary judgment-et61 in-

nyek és egyértelmû, hogy kinek van igazsága). Ezzel elkerülhetõvé válik nemcsak maga a tárgyalás, hanem az azt megelõzõ, költséges éshosszadalmas bizonyíték feltárási eljárás (discovery, lásd késõbb). A Federal Judicial Center adatai szerint minden második ítélettel zárulóper esik e kategóriában, 70%-ban alperese a kérelmezõje, s kb. a kérelmek 40%-a jár sikerrel – Report on Summary Judgment Practice).

62 Judges’ Class Action Notice and Claims Process Checklist and Plain Language Guide, 2010. http://www.fjc.gov/public/pdf.nsf/lookup/NotCheck.pdf/$file/NotCheck.pdf (2014. január 19.)

63 Ez akkor is elvárás, ha az értesítés szövegére a felperesi ügyvéd tesz javaslatot és annak költségét is õ állja.64 Judges’ Class Action Notice and Claims Process Checklist and Plain Language Guide, 2-3.65 Theodore Eisenberg és Geoffrey P. Miller kutatása szerint ez az arány mindösszesen 0,1%. Lásd: The Role of Opt-Outs and Objectors in

Class Action Litigation: Theoretical and Empirical Issues, 57 Vand. L. Rev. 1529 (2004).66 A csoportos fait tisztessége kapcsán arra is ügyelni kell a bírónak, hogy az igényérvényesítéssel járó adminisztrációs teher ne legyen

túlzott, tekintettel az érintett áru jellegére, illetve a kompenzáció összegére. Egy tíz oldalas kérdõívet, megtûzdelve különbözõ polgá-ri és büntetõjogi „fenyegetésekkel” nagy valószínûséggel kevesen töltenek ki 3-5 dollár bevétel reményében. Hétköznapi fogyasztásicikkeknél gyakran blokkot sem kérnek az igény jogosságának igazolásához, de pl. gyógyszereknél, vagy gépjármûnél a termék jellege,illetve értéke alapján elvárható valamiféle bizonylat felmutatása (elõbbinél általában a gyógyszertártól, vagy a biztosítótól kérhetõ iga-zolás az áru megvásárlásáról).

67 Így fordulhatnak elõ olyan esetek, amikor a felperesi csoport ügyvédje a maga számára magasabb díjat tárgyal ki az egyezség során, haa csoporttagok kupon formában jutnak kompenzációhoz (nem pedig szintén készpénzben).

dítványozó kérelmekrõl, sõt, a már hivatkozott bíróikézikönyv kifejezetten ezt ajánlja a bírák részére. Acsoport megalakulása elõtti egyezség jóváhagyása ese-tén a bírói döntésre kihatással van a csoporttagok ér-tesíthetõsége. Nem optimális megoldás az opt-out cso-portos perlés, ha a tagok nagy hányadának elérésévelértesítésével járó költségek aránytalanul nagyok azegyezség összegéhez képest.62

Ha a vitázó felek már e szakaszban eljutnak azegyezségig, akkor arra is van mód, hogy ne peres cso-portot (litigation class), hanem egyezséget kötõ csopor-tot (settlement class) hagyjon jóvá a bíró.

2. Értesítés a csoport megalakulásáról, opt out döntés

Akár „beszavazós”, akár „kiszavazós” megoldást vá-laszt is a jogalkotó, alapvetõ fontosságú, hogy a ver-senyjogi jogsértés károsultjai, a peres csoport tagjaiinformációt kapjanak arról, hogy õket is érintõ ügy-ben csoportos per indult. A tájékoztatásnak tartal-mazni a kell azt a figyelmeztetés, hogy az érintettekjogviszonyaira is kiható döntés fog születni és joguk-ban áll úgy dönteni, hogy inkább nem vesznek részt acsoportban (opt out). Az értesítés funkciója az érintet-tek jogait védeni, nem pedig a csoportnak, vagy éppenaz azt vezetõ ügyvédi irodának reklámot csinálni.63

Az alperesek észrevételt fûzhetnek az értesítéshez, svégül a bíró hagyja jóvá annak tartalmát.

Az értesítés optimális formája is gyakran vita tárgya.A kérdés az, hogy milyen módszerrel lehet a lehetõlegtöbb, ideális esetben valamennyi érintett figyelmétfelhívni a készülõ perre. A bírói kézikönyv szerint azideális „célba jutási aránynak” 70-95% tekinthetõ.64

Amennyiben a károsult személyek kiléte ismert ésnincsenek túl sokan sem, elvárt az egyedi, levél útjántörténõ tájékoztatás. Ha viszont sokan vannak a poten-ciális károsultak, vagy elõre nem azonosíthatók, úgy asajtó útján történõ informálás a szokásos. Az értesítés-nek fontos kihatása van az elévülési idõre. A hiányzócsoporttagok vonatkozásában az elévülés nyugszik,amíg a bíró nem dönt a csoport jóváhagyásáról. A cso-port megalakulását követõ kiválásról döntõ károsult

szempontjából újból telni kezd az elévülési idõ. Az ér-tesítést követõen a tapasztalatok ritka a csoportból va-ló kiválás.65 Minél kisebb az egy fõre jutó kár összege,annál nagyobb a valószínûsége, hogy a csoport egybenmarad – erre jó példa éppen a fogyasztóvédelmi, illet-ve fogyasztókat érintõ versenyjogi ügyek. Ha közvet-len vevõk perelnek, akkor sor kerülhet kiválásra, hi-szen elõfordulhat, hogy a tartós üzleti kapcsolat fenn-tartása érdekében egyes nagyobb vevõk más megol-dással szeretnék a jogvitát lezárni.

3. Az egyezség jóváhagyása

A csoportos perek jelentõs része nem jut el esküdt-széki tárgyalásig és ítélethozatalig, hanem egyezséggelzárul. Ebben szerepet játszhat a versenyjogi esetekbenirányadó háromszoros kártérítés intézménye is: erõ-sen arra ösztönzi az alperest, hogy a kár „egyszeri” ösz-szege körüli mértékû kárpótlásban állapodjék meg afelperesekkel.

A csoportos perek azért vonzók az ügyfelek számára,mert kockázat nélkül juthatnak hozzá, igaz nem min-dig nagy összegû pénzhez, csekkhez, vagy egyéb kom-penzációhoz (pl. vásárláskor kedvezményt adó kupo-nokhoz). A perben meg nem jelenõ csoporttagok egyet-len teendõje, hogy ha elfogadják az egyezség feltételeit,néhány percet rászánva kitöltenek egy igénybejelentõívet.66

A csoportos perben született egyezség a hagyomá-nyos perekhez képest sajátos problémákat vet fel, amiaktívabb bírói szerepvállalást tesz szükségessé. Kön-nyen belátható, hogy az alperes vállalkozás és a felpe-res ügyvédje között erõs anyagi érdekazonosság állfenn. Az alperesnek mindegy, hogy a per lezárásárafélretett pénzösszeg az ügyvédhez, vagy a károsultak-hoz jut-e. Az ügyvéd pedig abban érdekelt, hogy mun-kája eredményeként mielõbb és minél nagyobb, a költ-ségeit meghaladó bevételhez jusson. A csoportos perekegyezségei abban különböznek a hagyományos perek-tõl, hogy itt a károsultak tömegét képviselõ ügyvéd lé-nyegében egymaga tárgyal a károkozással „vádolt” vál-lalkozással.67 Az ügyfelek túlnyomó többségének





68 Reynolds v. Beneficial National Bank, 288 F.3d 277, 280 (7th Cir. 2002)69 E szabályt a CAFA vezette be: 28 U.S.C. § 1715 (2008)70 Egy aktuális, igaz nem versenyjogi vitában született egyezség értelmében a Ferrero mûködtetett egy információs honlapot:

https://nutellaclassactionsettlement.com/ (2014. január 19.). Több csoportos perben is azt kérték számon a Nutella gyártóján, hogy azalaptalanul tulajdonított egészséges jelleget mogyorókrémjének. A több mint 3 millió dolláros egyezségi alapból üvegenként 4 USD,de összesen nem több mint 20 USD kárpótláshoz juthattak a 2008-2012 között vásárlók. A Ferrero ezen kívül több más vállalást is tett,módosította reklámjait, korrekciós címkékkel látta el termékeit.

71 28 U.S.C. § 1712, a 2008-as CAFA módosítást követoen.72 157 F.Supp.2d 561 (2001).73 „Cy pres comme possible”, angol-francia jogi szaknyelvben ismert kifejezés, jelentése: a lehetõ legközelebb”. Lásd pl. bírói kézikönyv,

ibid, 19.; Airline Ticket Comm’n, 268 F. 3d, 625. Továbbá: Albert Foer: Enhancing competitiveness through the Cy pres remedy; le-tölthetõ: http://www.antitrustinstitute.org/sites/default/files/Spring10-FoerC_041920100953.pdf (2014. december 19.)

74 Lásd pl. a Loyola School of Law keretében mûködõ versenyjogi kutatóközpont hírlevelét, melyben beszámol arról, hogy a cy pres-nekköszönhetõen milyen kutatást tudott lefolytatni a fogyasztóvédelmi „do not call rule” szabály gyakorlati alkalmazásáról. Lásd:http://www.luc.edu/media/lucedu/law/centers/antitrust/pdfs/publications/newsletters/fall_2013.pdf (2014. január 19.).

75 Pl. felhívja a figyelmet a szükségtelen utazásokra, vagy pl. hogy ne vezetõ ügyvéd folytasson jogi alapkutatásokat. Lásd Bírói kézi-könyv, ibid, 33.

76 Federal Rule of Civil Procedure 26(h). ABA, ibid, 12-13. Nem az ügyvédek díjazását érinti, de ide tartozik az is, hogy arra is van né-ha példa, hogy a bíró a kártérítésen felül bónusszal jutalmazza az ügyhöz nevüket adó felpereseket is.

nincs érdemi beleszólása, legfeljebb ellenezhetik azegyezséget, vagy elhagyhatják a csoportot. A csoportosegyezség mindig bírói jóváhagyáshoz kötött, akár acsoport „bejegyzése” elõtt, akár azután kerül rá sor.Van olyan ítéletben foglalt felfogás is, amely szerint abíró mintegy a csoportos pereknél a távollevõ károsul-tak gondnokaként kell, hogy eljárjon.68

Az egyezség bírónak való megküldését követõ 10napon belül minden alperes köteles értesíteni a szö-vetségi és azon tagállam igazságügyi minisztériumát,ahol valamely csoporttag lakik.69 Ily módon e szervekbecsatornázhatják véleményüket az egyezség tisztes-ségességérõl tartott meghallgatásra. A bíró ezen kívüljavasolhatja más potenciálisan érintett ügynökség ér-tesítését is, különösen a versenyjogi ügyekkel is fog-lalkozó Federal Trade Commission szerepel gyakran acímzettek között.

Az egyezségi megállapodás gyakran szól egy infor-mációs honlap létrehozásáról.70 A tisztességes egyez-ség szempontjából különösen fontos a csoport tagjai-nak jutó kompenzáció módjáról és összegérõl, vala-mint az ezzel arányos ügyvédi díj mértékérõl állástfoglalni. A CAFA kifejezetten megtiltja, hogy amen-nyiben a kompenzációra kuponok formájában kerülsor, a fel nem használt kuponok öszszegével az ügyvédgyarapodjék, vagy bármilyen más módon kihatássallegyen az ügyvédi díj meghatározására.71 A kuponosmegoldásnak egyébként az is hátulütõje lehet a kész-pénzfizetéssel szemben, hogy az a jogsértést okozóvállalkozástól való késõbbi vásárlásokkor válthatókbe, végsõ soron a károkozó forgalmát gyarapítva.

A Schwartz v. Dallas Cowboys Football Club, Ltd.ügy72 érdekesség, a csoporttagok óriási, 1.8 milliósszáma mellett az egyezség szigorú bírói kontrolljánakegyik mintapéldája. A felperesi csoport tagjai, akik1994 óta az USA-ban a National Football League-tõlvasárnapi tévés közvetítéseket vásároltak, árukapcso-lásként azt kifogásolták, hogy a vasárnapi meccseketcsak más napokon játszott mérkõzések megvásárlásaesetén nézhették meg. Az egyezség keretében az alpe-res liga kész volt vállalni, hogy a következõ idényre le-hetõvé teszi egyhetes mûholdas csomagok megvásár-

lását is, továbbá létrehoz egy 7,5 millió $-os kártéríté-si alapot, a csoport tagjai az NFL’s Internet boltjábanegyszeri 10 százalékos kedvezményt kapnak legfel-jebb 75 $ összegben), 2,3 millió $-t fizet meg a felpe-resi csoport adminisztrációs és tájékoztatási költsége-ire, végül 3,7 millió $-t ad ügyvédi munkadíjra ésköltségekre. A kerületi bíróság azonban nem adtameg jóváhagyását, mert kevesellte az alap összegét, azegyezség érdemben nem tette volna lehetõvé az egyesmeccsek megvásárlását, s egyébként is csak egy sze-zonra lett volna érvényes.

Az egyezség tartalmi elemei kapcsán érdemes meg-emlékezni a cy pres esetjogban gyökerezõ intézményé-rõl.73 Ennek célja, hogy hasznosan, az eredeti célhozleginkább közel esõ célra fordítódjék a kompenzációsalap visszamaradt része. Vannak ugyanis egyenkéntolyan kis összegû kifizetések, melyek adminisztrálásanagyobb költséggel jár, mint azok összege. Ezen össze-get gyakran egy non-profit, karitatív vagy éppen tudo-mányos tevékenységet folytató intézmény kapja.74

4. Az ügyvédi munkadíj mértéke

Az egyezség jóváhagyásának fontos eleme a megne-vezett felperesek ügyvédjének járó munkadíj meghatá-rozása. Függetlenül az ügyvédi megbízási szerzõdés-ben foglalt rendelkezésektõl, a bíró ellenõrzi, hogy azügyvédi sikerdíj és költségtérítés arányosnak tekinthe-tõ-e. Már a csoport engedélyezésénél tisztázni szokták,hogy milyen módon fogja az ügyvéd díját számolni – abíró ilyenkor mindent megtesz, hogy ennek összegét alegszükségesebbre korlátozza.75 A mérlegre tett szem-pontok között szerepel az ügy komplexitása, nehézsé-ge, az eljárás idõtartama és költségei (ezekrõl pontoskimutatást kell a bíróság elé terjeszteni), az elért ered-mény és a csoporttagokhoz jutó elõny.76

Az ügyek különbözõsége miatt nehéz szokásos fel-peresi átlagos sikerdíjról beszélni, de elmondható,hogy annak százalékos összege a kártérítés összegéneknövekedésével csökken. Egy 2006–2007-es éveketmegvizsgáló tanulmány úgy számolta, hogy a minden-

77 Brian T. Fitzpatrick: An Empirical Study of Class Action Settlements and Their Fee Awards, In: 7 J. Empir. Leg. Stud. 811. Hasonlóeredményre jut antitröszt ügyek kapcsán a már idézett Lande & Davis kutatás is, i. m. 902-903.

78 Ezt nevezik loadstar calculation-nak.79 Ennek ellenkezõje olvasható ki a késõbb még hivatkozott e-book antitröszt perbõl: itt az egyezséget jóváhagyó bíró az ügyvédi mun-

kadíj mértéke kapcsán azt írja végzésében, hogy figyelembe vette az ügy összetettségét, nehézségét, hogy egyezség hiányában sok évigtartó, bizonytalan kimenetelû pereskedés folytatódna. Tette ezt annak ellenére, hogy a kormányzat keresetére egy másik bíró néhányhónappal már megállapította az Apple és öt kiadó jogsértését (igaz, hogy az elsõ fokú ítéletet megfellebbezték).

80 In re First Databank Antitrust Litigation, 209 F. Supp. 2d 96, 97 (D.D.C. 2002)81 Nick Pearson, et al v. NBTY, Inc. et al, Nos. 14-1198, United Stets Court of Appeals, Seventh Circuit, decided November 19, 2014.

http://law.justia.com/cases/federal/appellate-courts/ca7/14-1198/14-1198-2014-11-19.html (2014. december 6.).82 „But realism requires recognition that probably all that class counsel really care about is their fee…” Ítélet 5. o.83 „… district judge as a fidciary of the class, who is subject therefore to the high duty of care that the law requires of fiduciaries”. Ítélet 2. oldala,

hivatkozva a Reynolds v. Beneficial National Bank ügyet, 288 F .3rd 277, 280 (7th Cir. 2002).84 Az elõzetesen jóváhagyott egyezség még 4,5 millió USD ügyvédi díjról szólt, azzal, hogy a felperes vállalta, hogy ezt meg nem haladó

ügyvédi díjat nem fog kifogásolni („clear-sailing agreement”).85 E mellett ennek terhére számolták el a szakértõk, a fénymásolás, Westlaw kutatás és PACER (Public Access to Court Electronic

Records) hozzáférés költségeit.86 Az adminisztrációs költségek ugyan részét képezik az egyezségnek, de nem jutnak el a felperesekhez, így nem vehetõk figyelembe az

ügyvédi díj tisztességességének megítélésekor. Redman v. RadioShack Corp., 768 F .3rd 622, 630 (7th Cir. 2014). Ez a hiba egyébkénttöbb esetben is megesik (igaz, nem mindig vezet az egyezség megtámadásához és hatályon kívül helyezéséhez). Például a GSK egyikorr spray-je kapcsán, generikus gyártó késleltetett piacra lépése miatt született egyezségben a bíró a 35 millió dolláros egyezségi alapteljes összegéhez képest állapította meg, hogy az annak egyharmadát kitevõ ügyvédi díj (a 1,8 milliós költségeken túl) nem tûnik túl-zottnak. Re Flonase Antitrust Litigation, Medical Mutual of Ohio v. Smithkline Beecham. Elérhetõ:https://flonasesettlement.com/Portals/0/Documents/2013-06-19%20-%20Flonase%20-%20Final%20Order%20and%20Judgment.pdf(2014. január 19.). Ez a per egyébiránt a közvetett vevõket tömörítette. A GSK-tõl közvetlenül vásárlók egy másik egyezségben össze-sen 150 millióhoz juthattak

87 Az elsõfokú bíróság azért gondolta tisztességesnek az üzletet, mert a több mint 4 millió vevõre számolt, a költségekkel együtt poten-ciálisan 20 millió dolláros összegnek az általa jóváhagyott 1,93 millió USD ügyvédi díj kb. a 10%-át tette ki.

féle, tehát nemcsak antitröszt ügyben megítélt össze-sen 33 milliárd dollár kártérítés 15%-át kapták a felpe-resi ügyvédek.77

A két leggyakrabban alkalmazott ügyvédi honorári-um számítási módszer a megítélt kártérítés és egyébmagatartás jellegû kötelezettségek becsült pénzbeliértékének egy bizonyos százaléka, vagy az általábanszokásos ügyvédi óradíj összege felszorozva az ügyrefordított órák számával.78 A százalékos módszer eseté-ben, éppen a díj tisztességességének érdekében összeszokták hasonlítani azt a ténylegesen végzett munka-órák után járó díjazás alapján felszámítható körülbe-lüli összeggel.

Az ügyvédi munkadíj mértékét befolyásoló egyiktényezõ, hogy a per mennyire épül kormányzati fellé-pésre. Kisebb díj jár méltányos, ha egyszerû követõügyrõl van szó, mintha a felperesi ügyvéd maga „nyo-mozta” ki a jogsértést.79 Például a First Databank ügy-ben80 az FTC számításai szerint 25 ezer munkaóráttöltött el a versenykorlátozó fúzió vizsgálatával, mie-lõtt azt egyezséggel lezárta, 400 doboznyi iratot átnéz-ve, 40 adatkérõ végzés küldött ki, 20 meghallgatást és60 interjút vett fel. Éppen ezért ebben az ügyben azügyvédi díj alapját az képezte, hogy a kormányzatiegyezségen túlmenõen mekkora összeghez tudta azügyvéd a csoportot juttatni. Ez a jogeset egyben jó pél-da a tisztességtelen magas ügyvédi munkadíj lehetõsé-gére is. A csoportot képviselõ ügyvéd ugyanis az FTCáltal kitárgyalt 16 millióhoz további nyolc milliót har-colt ki, s 30%-os díjának alapjául a 24 milliót kértemegállapítani. Az FTC beavatkozását követõen a bíróviszont csak a 8 millió $-t vett alapul.

Érdekesség, hogy a tisztességesség védelmére szako-sodott szervezetek is megtámadhatják az elsõfokúegyezséget jóváhagyó végzést. Egy ilyen fellebbezésnyomán született friss másodfokú ítélet rávilágít a cso-

portos perekben gyakori érdekkonfliktusokra, de egy-ben példázza azt is, hogy körültekintõ bírói kontrollmellett lehet orvosolni a hibákat.81 Posner bíró, a je-lenleg hivatalban levõ talán legismertebb antitrösztszakember által jegyzett, helyenként az elsõfokú bíróés a felperesi ügyvédet nem kímélõ ítélete82 a csoport-tagok érdekeinek védelme miatt helyezett hatályon kí-vül egy elsõfokú döntést, rámutatva az egyezséget jóvá-hagyó bíró „gondnoki” szerepének fontosságára.83

Az alperes glükozamin diétás étrend kiegészítõketforgalmazott, a felperesi csoport szerint megtévesztõreklámállításokat alkalmazva. A több helyen folyó pe-reket a „globális béke” érdekében országos egyezség-gel zárták le, melyet módosítva ugyan,84 de az elsõfo-kú bíróság jóvá is hagyott. A Rexall e szerint 5.63 mil-lió dollárt fizet ki, melybõl 1,93 millió a csoportotképviselõ ügyvédet illet díjként, továbbá közel 180ezer dollárt az ügyvédi költségek fedezésére. A költsé-gek egyébiránt tartalmazták már az ügyvédi munka-órák, a titkárnõk idejét és az ügyvédi iroda használa-tából fakadó „költségeket” is.85 A pénzalap összegétcsökkentette még a csoport mûködtetésével kapcsola-tos kiadásokra, így pl. a tagok értesítésére szánt 1,5millió $, továbbá egy ortopédiai kutatóintézetnekszánt 1,23 milliós adomány. Így összesen 865 ezer $maradt a 30 245, kártérítési igényt ténylegesen be-adott vásárlónak. A hat nevesített felperes fejenként 5ezer $ kompenzációra számíthatott.

Posner bíró szerint az elsõfokú bíróság kalkulációjaazért volt hibás, mert az ügyvédi munkadíjat nem acsoporttagok nettó bevételével vetette össze, hanem aköltségek fedezetét is tartalmazó teljes kompenzációsalappal.86 Az sem volt szerencsés, hogy az egyezség ki-menetelét 4,72 millió potenciális vevõvel számolta,nem pedig az egyenként 3 $-os igényt benyújtók jóvalkisebb számával.87 Posner bíró sokallta az elsõ fok ál-





88 Utal arra is, hogy ilyen esetben a bíró megtehetné, hogy külsõ szakértõt kér fel az ügyvédi munkadíj nagyságának megítélésére (Fed.R. Evid. 706).

89 Ez jelen esetben 436-865 ezer USD lenne, jóval kevesebb a jóváhagyott 1,93 milliónál.90 A California v. ARC America Corp. 490 U.S. 93 (1989) ügyben egy cementkartell kapcsán a Supreme Court megállapította, hogy a meg-

engedõ tagállami szabályok nem ellentétesek a kongresszusi akarattal.91 Hausfeld: i.m., 102.92 Van bíróság, amely úgy értelmezi a Clayton Act 12. §-t, hogy lényegében bármely szövetségi bíróságnak fennáll az illetékessége, mi-

vel az alperes az USA gazdaságának egészéhez kapcsolódik: Pl. Refinishing Paint Antitrust Litig., 358 F.3d 288, 298 (3d Cir 2004).93 28 U.S.C. § 1407(a). 94 ABA, i. m. 5.

tal, 538 $/óra alapon számított munkadíjat is, mert eznem vette azt figyelembe, hogy az egyezséggel kapcso-latos jogi munkák jelentõs részét nem maga az ügy-véd, hanem annak segítõ, asszisztensei végzik, jóvalkisebb óradíj mellett.88 Összességében arra jutott amásodfokú bíróság, hogy egyenként nagyon kis össze-gû követelésekbõl álló fogyasztói pereknél a nyertesügyvédnek jutó díj nem szabad, hogy több legyen a fo-gyasztókhoz jutó pénzösszeg harmadánál, de legfel-jebb felénél.89 Az ítéletet záró költõi kérdés nagyjábólekként fordítható magyarra: ”Ugyan a csoport ügy-védje krokodilkönnyeket sírt a Rexall megtévesztõ tá-jékoztatásai miatt, emlékeztetve arra, hogy a 12 millióvevõ nagy része idõs, beteg, kiszolgáltatott fogyasztó.Ennek ellenére az áldozatok egynegyede kapna na-gyon szerény kompenzációt, s csak rövid idõre, kismértékben, a fogyasztói döntést triviálisan nem érin-tõ módon módosulna a cég kommunikációja. S e so-ványka elõny elérése érne közel 2 millió $ ügyvédi dí-jat?”

Posner bíró különösen etikátlannak tartotta azt azegyezségi kikötést, hogy az ügyvédi díjra szánt több-milliós összeg bíróság által kifogásolt része nem a fel-peresi kompenzációs alapba, hanem az alperes vállal-kozáshoz kerülne vissza („kicker clause”). Az ítélet sze-rint e klauzulák akár semmisnek minõsülhetnek. Amásodfok azzal sem értett egyet, hogy a kutatóintézetvégsõ soron a ténylegesen károsultak rovására jussonadományhoz. Posner bíró is elismerte a „cy pres” in-tézményének hasznosságát, ez azonban csak arra szol-gálhat, hogy az osztozkodás utáni, a károsultak általvissza nem igényelt maradvány jó helyre kerüljön, vi-szont nem csökkentheti a károsultak számára létreho-zott kompenzációs keret összegét.

VI.A csoportos pereket befolyásoló fontosabb perjogi intézmények

1. A közvetett és közvetlen károsultak perindítási jogo-sultsága

Az általános európai megoldástól eltérõen a Legfel-sõbb Szövetségi Bíróság Illionis Brick döntése szerintszövetségi jogi alapon csak a közvetlen vevõk léphetnek

fel antitröszt kártérítési igénnyel, a végsõ fogyasztóknem, õk legfeljebb csak a jogsértés abbahagyása érde-kében perelhetnek, kártérítési igénnyel legfeljebb tag-állami jog alapján állhatnak elõ.90 Ily módon könnyenelõfordulhat, hogy szövetségi jogi alapon, szövetségibíróság elõtt indul egy csoportos per, ahol a közvetlenvevõk a felperesek, míg ugyanazon jogsértés miatttagállami jog alapján, tagállami bíróság elõtt a fo-gyasztók, mint közvetett károsultak perelnek. A bíró-ságok ilyen esetben nem kooperálnak együtt érdem-ben, az összehangolást csak az segítheti, ha a csopor-tot vezetõ ügyvéd az alperesekkel meg tud állapodniaz információk, adatok megosztásán.

2. Eljáró bíróságok

Az elmúlt évtizedekben az USA-ban problémát oko-zott, hogy a felperesek olyan tagállami bíróságokatpreferáltak, ahol a szokások, vagy legalábbis a várako-zások szerint az esküdtszékek jobbára a hazai károsul-tak, mintsem a más tagállami károkozó „multi” alpe-res javára szoktak dönteni. A CAFA elfogadását köve-tõen fõszabályként már csak a szövetségi bíróságokonlehet benyújtani csoportos keresetet, akár a ShermanAct, akár a tagállami versenyjog képezi is annak jog-alapját. Ma – a CAFA-ban meghatározott feltételekesetén – egyetlen szövetségi bíróság látja el a perelõké-szítõ feladatokat, akkor is, ha különbözõ tagállamokversenyjogi szabályaira alapozódnak is a keresetek.91

A szövetségi bírósági rendszeren belül fõszabály-ként annak a bíróságnak van illetékessége, amelyhezaz alperes kellõ személyes kapcsolódási pontokkalrendelkezik.92 Amennyiben több szövetségi bíróságelõtt is hasonló eljárások vannak folyamatban, akkoregy hét bíróból álló testület, a Judicial Panel onMultidistrict Litigation, a felek meghallgatása után kije-lölhet egy bíróságot a perelõkészítõ cselekményeklefolytatására.93 Amennyiben a polgári per párhuza-mosan folyik a hatósági kezdeményezésû polgári vagybüntetõ eljárással, tipikusan ahhoz a bíróhoz kerül-nek koordinálásra a csoportos vagy egyedi kártérítésiperek, aki a kormányzati ügyben is eljár.94 Perhaté-konysági szempontból különösen a discovery procedureegységes megszervezése, a fölösleges párhuzamossá-gok kiküszöbölése lényeges, az alperes számára is fon-tos szempont.

95 FED. R. Civ. P.41(d).96 Crawford Fitting Co. V. J.T. Gibbons, Inc., 482 U.S. 437. 445 (1987).97 Így például a minnesottai perjog lehetõvé teszi az ésszerû összegû szakértõi költség megtérítését is, Minn.Stat. §357.25.98 Lásd pl. AAI álláspontja, i. m. 5. Továbbá, Spencer Waller: The Future of Class Actions and its Alternatives, In: 44 Loyola University

Chicago Law Journal (2012).99 Waller: i. m. 369.100 A költségek terítése érdekében gyakori, hogy a felperesi irodák társulnak egymással egy-egy perre (ABA, i. m. 12.)101 Ezek a pénzügyi szolgáltatók, nagyobb esetekben hedge fund-ok vagy az ügyvéddel, vagy a megnevezett felperesekkel kötnek szerzõdést,

a majdan megítélendõ kompenzáció egy bizonyos százaléka fejében vállalva a finanszírozás kockázatát. A Litigation Funding Company-k aktuális kérdéseirõl lásd: http://www.geeklawblog.com/2012/03/rise-of-third-party-litigation-funding.html (2014. december 19.)

Az etikátlan „forum shopping” ellen ható szabály,hogy a bíróság a felperesre terhelheti az addigi eljárásköltségeit, ha az visszavonja a keresetet, csak azért,hogy utána egy másik bíróság elõtt azt újra elõter-jessze.95

3. Discovery procedure

A tárgyalást megelõzõ tényállás feltáró eljárás lehe-tõvé teszi a jogvitához kapcsolódó valamennyi irat be-mutatását (request for production of documents), amely-nek köze lehet az ügyhöz, írásos kérdések feltételét(interrogatories), elismerõ vagy tagadó nyilatkozatokkezdeményezését (request for admission) és személyektanúkénti meghallgatásának indítványozását (deposi-tion). A 26. szabály alapján a keresetlevél kézbesítéseután a felperes megbeszélést kezdeményez, s a felek-nek két héten belül meg kell egyezniük a discovery el-járás menetrendjében. A bizonyítás ily módon alapve-tõen a felek együttmûködése révén, „önkéntesen” zaj-lik, a bíró csak kivételesen avatkozik közbe (pl. ha akérelmezett fél nem teljesít határidõre). Az elõbizo-nyítás végére a szembenálló felek lényegében átlátjákérveik erõsségét, nyerési esélyüket, így gyakran egyez-séggel, vagy summary judgment-tel zárul a vita.

A bizonyítékként szolgáló iratok produkálása valóigaz, hogy mindkét fél oldalán költséges vállalkozás,azonban valószínûleg az alperest asszimetrikusan job-ban terheli, mint a kárigényt elõterjesztõket: jóval na-gyobb mennyiségû dokumentumot, adott esetbenmilliós nagyságrendû e-mail levelezést kell áttekinte-niük. Ennek költsége, ha ehhez hozzáadjuk még azügyvédi munkadíjat is, erõsen megnöveli az egyezke-dés iránti ösztönzést, s bizonyos esetekben alaptalan,„visszaélés-szerû” perlekedéshez vezethet.

4. Költségviselési szabályok

Az amerikai perjog, szemben az európai tradíciók-kal, fõszabályként azt az elvet vallja, hogy minden féla maga költségeit kell hogy viselje, akár nyer, akár ve-szít a perben. Az antitröszt jogban egyoldalú kivételáll fenn ez alól, méghozzá az alperes terhére. Amen-nyiben ítéletre kerül sor egy ügyben (ez, mint láttuk,az esetek kisebb hányada), a vesztes alperesnek kellviselnie a nyertes ügyvédi költségeit is. Ez a szabály

alaptalan felperesi kereset esetében is inkább azegyezségre, mintsem a sok éves, végül gyõztes peres-kedésre ösztönzi az alperes vállalatot (a nyertes alpe-res maga viseli a saját perköltségeit).

A Clayton Act 4(a) szakasza szerint (szövetségi)antitröszt jogsértés miatt kárt szenvedett személy jo-gosult a perköltségei megtérítésére, ide értve az éssze-rû mértékû ügyvédi díjat. Az esetjog szerint azonbanköltség alatt csak az „adóztatható” költségeket szabadérteni, így nem tartozik ide a felperes szakértõjének –általában nem csekély összegû – számlája.96 Ha vala-ki tagállami versenyjog alapján perel sikeresen tagál-lami bíróság elõtt, akkor természetesen a helyi per-költségszabályok az irányadók.97

VII.Ügyvédek, mint perszervezõ vállalkozások

A kollektív perek szabályozásának két kulcsfontos-ságú eleme az opt out csoportképzés és a felperes, illet-ve ügyvédjének érdekeltté tétele abban, hogy vállaljae perekkel járó kockázatokat.98 A csoportos pereknélaz a gyakori eset, hogy nem a jövendõbeli ügyfél kere-si meg az ügyvédet, hanem elõször az ügyvéd „fedezifel” az ügyet, majd keres hozzá felperesként megne-vezhetõ ügyfeleket. Gidi megfogalmazásában, csopor-tos pereknél a megnevezett felperesek csak a bírói tár-gyalóterem ajtaját kinyitó kulcs szerepét töltik be.99

A csoportos perek megtervezését egyfajta olyan vál-lalkozásként kell képzelni, melynek jelentõs állandóköltségei vannak, s ahol a profitot hozó bevétel nemtekinthetõ garantáltnak. Mint a hagyományos piaciprojekteknél, itt is alapvetõ kérdés a tervezés és a fi-nanszírozás. Az amerikai megoldás lényege, hogy acsoportszervezõ ügyvédi iroda elõlegezi az ezzel járóköltségeket, amelynek fejében a kockázatoktól (a nye-rés esélyétõl) függõen változó, a megítélt kártérítés,vagy az egyezségben kitárgyalt kompenzáció megha-tározott százalékát kitevõ sikerdíjra (contingency fee)jogosult. A csoportos versenyjogi pernél tehát az ügy-véd elõlegezi a távollevõ csoporttagok különbözõ érte-sítéseinek (csoport megalakulása, egyezség) költségét,vagy éppen a szakértõk honoráriumát.100 Van annakis gyakorlata, hogy külsõ finanszírozók állnak egy permögött,101 ennek megengedhetõségére vonatkozó sza-bályozás tagállamonként eltérõ.





102 A cégek szolgáltatásai között szerepel a károsultak értesítése, a károsultak válaszainak menedzselése, letéti szolgáltatások nyújtása, azegyezségi alap kezelése, a kárpótlások kiosztásának megszervezése. Manapság a fogyasztókat érintõ csoportos perek gyakorlatilag el-engedhetetlen információs felületeként honlapot is üzemeltetnek. Ide töltik fel a fontosabb periratokat, az igényléshez szükséges ûr-lapot (van, hogy elektronikusan is be lehet jelenteni az igényt), a csoportból való kiváláshoz szükséges információkat, a fontosabb ha-táridõket, stb.

103 Id, 21. pont, 9.104 F. Polverino: i. m. 34.105 ABA, i. m. 3. . Egy aktuális, nem versenyjogi példát hozva, egy kaliforniai szövetségi bíró azért utasította el a felperesek csoportjának

keresetét, mert nem volt hajlandó elfogadni, hogy azok a Toyota tulajdonosok is pereljék az autógyárat véletlenszerû fékezés miatt,akiknek nem fordult elõ ilyen hiba a kocsijukkal. A túlbuzgó ügyfeleket a bíró kordában tudja tartani. A bíró arról is döntött, hogymás tagállami lakosok nem perelhetnek kaliforniai jog alatt. Lásd: http://www.wptv.com/dpp/money/consumer/judge-may-scrap-most-toyota-lawsuits-from-new-york-florida (2013. november 3.).

106 State Court Class Action Settlements: A Pattern of Abuse and a Proposed Solution; http://www.ftc.gov/bcp/workshops/classac-tion/other/inst_legalreform.pdf. A Kereskedelmi Kamara honlapján számos problémás esetet gyûjtöttek össze: www.legalreform-now.com/issues.

107 Thomas B. Leary: The FTC and class action (The Class Action Litigation Summit, Washington, D.C., on June 26, 2003); Letölthe-tõ: http://www.ftc.gov/speeches/leary/classactionsummit.shtm (2014. január 19.). A szövetségi hivatal szempontjából az is érthetõenproblémás, hogy önérdek által vezérelt, magukat magánügyésszé kinevezõ ügyvédek által generált, tipikusan egyezséggel végzõdõ pe-rek alakítják a versenyjog értelmezését, akár rossz irányban is (ha nem kellõen bizonyított tényállás, vagy nem meggyõzõ jogi érve-lés mellett is engednek az alperesek a nyomásnak, azzal rossz üzenetet küldenek az adott jogi norma tartalma kapcsán).

108 A. Gidi is kiemeli, hogy a kritikusoknak fel kellene ismerni, hogy mi következik a sajátos amerikai perjogi szabályokból általában ésmi konkrétan a csoportos perek szabályaiból. i. m. 315. Az USA-ban sem mondható, hogy komolyan napirenden lett volna az intéz-mény megszüntetése.

109 William E. Kovacic: The Intellectual DNA of Modern U.S. Competition Law for Dominant Firm Conduct; In: 2007 Colum. Bus. L.Rev. 1, (2007) 74-75. (hangsúlyozva, hogy az amerikai magánérdekû jogérvényesítés túlzott ösztönzõitõl való félelem nem lenne sza-bad, hogy hit kérdése legyen, hanem komoly tudományos bizonyításra szorulna).

Az amerikai modell lényege tehát, hogy jelentõsebb,az igazolt idõráfordítást meghaladó ügyvédi honorári-um csak pernyertesség esetén jár, ide értve az egyezségelfogadását is; továbbá az ügyvédi díj összege a meg-ítélt vagy kitárgyalt kártérítési alap egy bizonyos há-nyada, ezzel csökkentve az ügyfelek között szétosztan-dó kompenzációt. Van, amikor bukik egy ügyet azügyvédi iroda, de amikor nyer, a bevételei meghalad-ják az adott ügyre fordított tényleges kiadásait.

A „class action iparág” további fontos szereplõi azoka szolgáltatók, akik a csoportos perekhez, illetveegyezségekhez kötõdõ adminisztratív jellegû, nagyszervezési munkával járó feladatokat elvégezve teher-mentesítik az ügyvédi irodákat.102

VIII.Visszaélés a csoportos perrel?

Több uniós jogi dokumentum is utal a csoport pe-rek „rossz amerikai példáira”, a „visszaélésekre”, zak-lató pereskedésekre, s általános meggyõzõdésként azeurópai jogi tradíciókhoz ragaszkodnak az újszerû in-tézményekkel való kísérletezgetés helyett. A Bizottságkollektív jogérvényesítésrõl szóló vitaanyaga szerint akövetkezõ ösztönzõk vezetnek érdemtelen pereske-déshez: a büntetõ összegû kártérítés, a korlátlan per-indítási jogosultság, az ügyvédi sikerdíj és a pert meg-elõzõ széleskörû bizonyítás okozta teher.103 Egy ta-nulmány szerint a háromszoros kártérítés, a jelentõssikerdíj és a „vesztes fizet” perköltség szabály hiányaellenállhatatlan csábítást jelent sok ügyvédi iroda szá-mára, hogy nem kellõen megalapozott pereket kezde-ményezzenek.104

Az amerikai ügyvédi kamara antitröszt szekciójá-nak EU bizottsági vitaanyagára született válasza is hi-

vatkozik arra, hogy az ügyvédtársadalomban sok eset-rõl tudnának beszámolni, ahol ugyan az alperesselszemben a csoportos perlõk keresete nem volt kellõenmegalapozva, mégis, az alperes különbözõ okokbólnem volt hajlandó kockáztatni, még akkor sem, haszinte biztos volt, hogy nyertesen került volna ki apereskedésbõl.105 Összességében a „globális békét”hozó egyezség kifizetõdõbb lehet mindkét félnek.

A CAFA elõtti idõszak tapasztalatai alapján aChamber of Commerce of the United States is élesen kri-tizálta a láthatatlan ügyfelek állítólagos tömegei nevé-ben fellépõ, igazából saját hasznukat keresõügyvédeket.106 A Federal Trade Commission is aggodal-mát fejezte ki a korábbi évek gyakorlata miatt: a fel-pereseknek kedvezõbb bíróságok elõnyben részesíté-se, túlzottnak tûnõ egyezségi kárpótlások, melyekköltségnövekedésként rontják az üzleti lehetõségeket,alaptalan ügyek képviseletével rengeteget bezsebelõügyvédi irodák, a fogyasztóknak sok hasznot nem ho-zó, de az ügyvédeknek és az alperesnek is kedvezõegyezségek kötése.107 A kritikusok egyetértettek ab-ban, hogy a problémás esetek alapvetõen az alperesmulti cégekkel szemben olykor elfogult tagállami bí-róságokhoz voltak köthetõk, a szövetségi bírók jóvalkörültekintõbben jártak el az ügyvédi munkadíjakvagy a kuponos kompenzációk kontrollja kapcsán.

A ma létezõ, sok korrekción átesett amerikai rend-szerre azonban kevésbé igazak a korábbi évek súlyoskritikái. Igaz, hogy a sajátos érdekkonfliktus miattmindig lehetnek olyan esetek, ahol az alperes és a fel-peres ügyvédje jobban jár, mint a károsultak tömegei,de véleményem szerint a visszaélés lehetõsége nem jóérv a csoportos per jogintézményének elvetésére.108

Egyébiránt sem az uniós dokumentumok, sem azABA anyaga nem hivatkoznak ilyen esetektömegére.109 Európai szemszögbõl nézve, ahol elsõsor-ban a versenyhivatali fellépésekhez kapcsolódó, köve-

110 AMC Report, 247.111 ABA, i. m. 4. 112 F.R.C.P. Rule 11(b)(2)(3) és 11(c)113 Magyar Ügyvédi Kamara 8/1999. (III.22.) MÜK szabályzata az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól: „11./1. Az ügyvéd

köteles tartózkodni az ügyfélszerzés minden tisztességtelen formájától, így különösen ügynököt és felhajtót nem vehet igénybe.”114 Ebben az esetben értelemszerûen az ügyvédnek jutó sikerdíj összege nem indokolt, hogy nagy legyen (hacsak nem az ügyvéd maga

adja tovább a díj egy részét a finanszírozónak).

tõ perek népszerûsítése a fõ cél, különösen alaptalan-nak tûnik ez az aggodalom. A kongresszusi AntitrösztModernizációs Bizottság átfogó jelentése is elismerte,hogy nem jutott tudomására arra vonatkozó bizonyí-ték, hogy az amerikai rendszer túlzott elrettentésseljárna.110 A több évtizedes, számos esetjogi és jogsza-bályi korrekción keresztül formálódó amerikai gya-korlatot disszonáns Európából „levisszaélésezni”. Fõ-leg úgy, hogy helyette nem tudunk egy hasonlóan ha-tékony perjogi intézményt felmutatni.

Még az elõbb említett ABA dokumentum is elisme-ri azonban, hogy manapság nem a csoportos perekszükségességét kérdõjelezik meg az USA-ban, hanemarról szólnak a szakmai viták, hogy valóban a károsultszemélyek jutnak-e pénzükhöz, s vajon a kártérítés ös-szege megfelelõ-e az elrettentés, kompenzáció és ver-senymegõrzés nézõpontjából.111 Mint azt a CAFAkapcsán már láthattuk, az amerikai jog több intéz-ménnyel is igyekszik elejét venni a visszaélés szerûperlekedésnek, így a „kamu-pereket” kezdeményezõügyvédet, vagy felperest bírsággal sújthatja a bíró, to-vábbá kötelezhetõ másik félnek feleslegesen okozottköltségek megfizetésére.112

IX.Összegzés és javaslatok

Nem igazságos, hogy a jogellenesen kárt okozónálmaradjon a versenyjogi, vagy más jellegû jogsértésbõlszármazó haszon. A GVH versenyfelügyeleti eljárásá-nak ugyan bizonyára van visszatartó ereje, de arra nemalkalmas, hogy a kartell áremelése miatt kárt szenve-dett vevõk sérelmét orvosolja: a bírság a költségvetés-be vándorol. Az elmúlt évek magyar tapasztalatai nemigazolták azt sem, hogy a hatóságok, vagy fogyasztóvé-delmi szervek kellõ gyakorisággal és sikerrel tudnánaka károsultak nevében kártérítési pereket vinni. A ható-ságok által indítható közérdekû perek általában azértbuknak el, mert meg sem indulnak. Miért kezdjenekel a köztisztviselõk egy fáradságos, idõt és munkaerõtlekötõ, akár évekig elhúzódó pert, ami hatósági jogér-vényesítéshez szokott tisztviselõként „testidegen” szá-mukra? Anyagi hasznot nem húznak a perbõl, az ezzeljáró esetleges pozitív média megítélést pedig vélhetõ-en könnyebben be tudják söpörni egy százmillióspénzbírságra kifutó hatósági eljárással.

A jogpolitikai célok elérése érdekében, az amerikaicsoportos perek több évtizedes szabályozási tapaszta-

latai alapján kiemelkedõen fontos a csoport opt-out el-ven való szervezõdése és a felperes ügyvédjének anya-gi érdekeltségének megteremtése. Ezek egyikének ahiánya is oda fog vezetni, hogy csak papíron fog létez-ni a csoportos per intézménye. A csoportos per intéz-ménye akkor fog mûködni, ha kellõen nagyszámú po-tenciális károsultat lehet hadba állítani (ehhez a kulcsaz opt out intézménye), ezzel komoly következményekelé állítva, érdemi védekezésre kényszerítve az alpe-rest, másrészt érdekeltté kell tenni a megnevezett fel-pereseket, illetve ügyvédjeiket a kereset beadásával já-ró munkák felvállalásával (ezt szolgálja a siker eseténjáró honorárium gyakorlata).

A csoportos perek elterjedése minden bizonnyalújabb lökést adna az ügyvédi tevékenység vállalkozóijellegének erõsödéséhez. Akár opt out, akár opt in rend-szer kerül elfogadásra, a vezetõ felperes ügyvédnekerõteljesen reklámoznia kell magát, akár aktív módonis ügyfeleket gyûjtve. A potenciális ügyfelek megkere-sését kifejezetten nem tiltja az ügyvédi etikai kódex,csak harmadik személyt, felhajtót nem lehet ennek ér-dekében alkalmazni.113 Ugyanígy etikai kérdés lehet ateljesen vagy jelentõs mértékben sikerdíj alapú ügyvé-di díjazás kérdése.

Ha nem is személy szerint az ügyvéd viseli a peranyagi kockázatait, megoldásként felmerülhet harma-dik vállalkozásokkal szerzõdés kötése, akik biztosít-ják a per finanszírozásához szükséges tõkét, s a vállaltkockázatért cserében a kompenzáció vagy kártérítésegy részére is igényt tarthatnak.114

További tanulság, hogy nem elegendõ tökéletes cso-portos perszabályokat alkotni, azoknak illeszkedniükkell az általános, más pereknél is alkalmazott eljárás-jogi szabályokhoz. Magyar kontextusban várhatóankisebb lesz a nyomás egyezségek elfogadására (per-költség viselésének szabályai, nincs olykor könnyenmanipulálható, nagyvállalat-ellenes esküdtszéki dön-tés, nincs háromszoros büntetõ kártérítés), így a cso-portot képviselõk eltérõ motivációjából fakadó vissza-élésekre is kevesebb esély adódik.

A kívánatos szabályozás során a következõ továbbilényeges pontokra érdemes figyelmet szentelni.

A szabályozás horizontális megközelítésû legyen, azesetleges jogterület specifikus kérdésekre az adott jog-terület szabályozása térjen ki (ahogyan ezt jelenleg aTpvt. is teszi, pl. a hatósági és bírói eljárások kapcso-lata tekintetében).

Az egységes jogértelmezés érdekében meg kell erõ-síteni a GVH-bíróságok közötti információáramlást (ajelenlegi szabályok nem kellõen hatékonyak). Az íté-





115 Európai dimenzióba helyezve a kérdés az, hogy milyen praktikus problémák adódhatnak egy globális vagy európai kartell miatt eu-rópai és/vagy tagállami versenyjogi alapon párhuzamosan futó perekbõl.

116 Gidi: i. m. 400.

let/végzés hatályon kívül lehessen helyezni, ha a bírókellõ idõben nem informálta az ügyrõl a GVH-t.

Szabályozni kell két azonos tartalmú csoportos per,illetve azonos tartalmú csoportos per és egyéni jogér-vényesítések viszonyát.115 Az USA itt éppen nem tel-jesen példaértékû, mint arról írtunk, elõfordulhat,hogy egymás mellett ugyanazon kartell miatt államiés szövetségi szinten is perek fussanak. Gidi javaslataszerint párhuzamos csoportok perek elkerülése érde-kében rendelkezni szükséges a perek egyesítésérõl,vagy elsõbbséget adni a legszélesebb körû, vagy leg-elõször beadott csoportos keresetnek.116

Megfontolható lehet res juidicata hatás kapcsán egyolyan megoldás is, hogy a bizonyítás sikertelenségemiatt a keresetet elutasító bírói döntés ne teremtsenítélt dolgot, különösen, ha a felperesek nem rendel-keznek az amerikai discovery procedure-rel egyenértékûbizonyítási lehetõségekkel.

A nem nevesített csoporttagok érdekeinek védelmeérdekében szigorú bírói kontrollt kell teremteni a cso-port jóváhagyása, a tagokkal folytatott kommunikációés az egyezség jóváhagyása kapcsán.

Komoly etikai garanciák, vagy akár jogszabályi ren-delkezések szükségesek a megbízó/ügynök érdekel-lentét kezelésére, anélkül, hogy a csoportot képviselõ

ügyvéd anyagi érdekeltségét megszüntetnénk. A na-gyobb kockázat járjon nagyobb ügyvédi díjjal, ennekazonban soha nem lehet az az ára, hogy a csoporttag-ok méltánytalanul alacsony (akár nullához közelítõ)kárpótláshoz/kártérítéshez jussanak.

Megfontolandó kizárni, de legalábbis szigorúan li-mitálni olyan kompenzációs mechanizmust, amelyvégsõ soron a jogsértést elkövetõ vállalkozást juttatjaújabb bevételi lehetõséghez (pl. kedvezmény kupo-nok).

Az intézmény mûködése érdekében világossá kelltenni, hogy fogyasztói szerzõdésekben tilos választot-tbírósági kikötéssel lehetetlenné tenni a csoportosperlést.

Való igaz, hogy a reform érdekében újra kell gon-dolni néhány jogintézményünket, pl. a res iudicatajoghatását a perben személyesen nem szereplõk eseté-ben, meg kell újítani a Pp. nyelvezetét, át kell értékel-ni az ügyvédség, vagy éppen a bíró funkciójával kap-csolatos téziseinket, de mindez nem nagy áldozat, hacélunk valóban az, hogy a károkozóktól elvonjuk ajogsértéssel szerzett elõnyt, ezzel biztosítva az igazsá-gosságot, illetve a jövõbeli jogsértésektõl való elret-tentést. S végül is, miért ne hozhatna a Pp. reform va-lóban valami újdonságot?


1 Lásd az ún. „Jánosi-ügy” kapcsán hozott 57/1991. (XI. 8.) AB-határozatot. A határozatról bõvebben lásd: Pokol Béla: Bevezetõ meg-fontolások a jogforrások jogelméleti elemzéséhez. Jogelméleti Szemle. 2000.1.

2 Ennek tapasztalatairól lásd: Tóth J. Zoltán: A „valódi” alkotmányjogi panasz használatba vétele: az Abtv. 27. §-a szerinti panasz elsõkét éve az Alkotmánybíróság gyakorlatában. Jogtudományi Közlöny, 2014.5. 224–238.

I.Az alapjogok érvényesülése

a magánjogban Magyarországon az Alaptörvény hatálybalépését követõen

Az Alaptörvény hatálybalépésével az Alkotmánybí-róság hatáskörei megváltoztak, vagy legalább is „súly-ponti eltolódás” következett be az egyes hatásköröktekintetében. Az elmúlt két évtizedben ugyanis az Al-kotmánybíróság fõ funkciója a normatív döntések (éskizárólag csak ezek) utólagos normakontroll kereté-ben történõ absztrakt felülvizsgálata volt. A másik fõhatáskör, az alkotmányjogi panasz is – a némethez ké-pest – nem valódi alkotmányjogi panaszként jelentmeg, ti. egy konkrét bírói döntés kapcsán is kizárólagaz alapul fekvõ jogi norma alkotmányellenességénekvizsgálatára és megsemmisítésére irányulhatott. Atestület ugyanakkor nem vizsgálhatta – és egy kivéte-les, és a jogirodalomban korántsem vitáktól mentes

kitérõtõl eltekintve nem is vizsgálta1 – a bírói dönté-sek során a jogalkalmazás alkotmányosságát.

Az Alaptörvény 2012. január elsején történõ hatály-balépése azonban megteremtette a normatív alapot azAlkotmánybíróság számára a konkrét bírói döntésekAlaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára is,vagyis a testület egy konkrét ügy kapcsán immáronnemcsak a döntés alapjául szolgáló jogszabály alkot-mányosságát jogosult felülvizsgálni, hanem – a jogala-pot képezõ jogszabály érintetlenül hagyásával – akárkizárólag az adott jogszabály értelmezésének alaptör-vény-ellenességét is.2

Ez a hatáskörváltozás egybõl felveti az alapjogokhorizontális irányú hatályának kérdését, és egyben azta veszélyét is, ami Németországban és az Egyesült Ál-lamokban már az 1950-es évektõl kezdve megjelent.Ha ugyanis az Alkotmánybíróság a bírósági döntése-ket közvetlenül az Alaptörvényre alapozva megsem-misítheti, vagyis az Alaptörvényben biztosított jogokérvényesítését számon kérheti a rendes bíróságoktól,


TANULMÁNY

Az alapjogok hatása a magánjogi viszonyokbanaz Alkotmánybíróság gyakorlatában az Alaptör-vény hatálybalépését követõ elsõ három évben –különös tekintettel a tulajdonhoz való jog alkot-mányos védelmére*

Téglási András egyetemi adjunktus, Nemzeti Közszolgálati Egyetem (Budapest)

Az Alaptörvény hatálybalépésével az Alkotmánybíróság új hatásköreként jelent meg az ún. valódi alkot-mányjogi panasz, azaz a bírói döntések alkotmányosságának felülvizsgálati jogköre. Jelen írás arra keresia választ, hogy a valódi alkotmányjogi panasz bevezetése milyen kihívások elé állította az Alkotmánybí-róságot az alapjogok – így különösen a tulajdonhoz való jog – magánjogi jogvitákban való közvetlen illet-ve közvetett alkalmazhatósága terén, és az Alkotmánybíróság hogyan reagált ezekre a kihívásokra, azazmennyiben kezdett el magánjogi jogvitákban közvetlenül az alapjogokra hivatkozni, és mindez hogyan ha-tott ki a testületnek a tulajdonhoz való joggal összefüggõ gyakorlatára.


TÉGLÁSI: AZ ALAPJOGOK HATÁSA A MAGÁNJOGI VISZONYOKBAN… 149

3 Lásd Pokol Béla: A bírói hatalom. Századvég Kiadó, Budapest, 2003. 73.; Pokol Béla: Társadalomtudományi trilógia. TelemediaNetwork Bt., 2008. 162–165.

4 Uwe Diederichsen: Das Bundesverfassungsgericht als oberstes Zivilgericht – ein Lehrstück der juristischen Methodenlehre. in: Archivfür die civilistische Praxis, Bd. 198 (1998), 171–260.

5 Diederichsen tanulmányának részletes elemzését lásd Molnár András–Téglási András–Tóth J. Zoltán: A magánjogi és az alapjogi érve-lések együttélése – feszültségek és dilemmák. Jogelméleti Szemle. 2012/2. 88–117.

6 Molnár–Téglási–Tóth J.: i. m. 111.7 Michal Bobek: Quantity or Quality. Re-Assessing the Role of Supreme Jurisdiction in Central Europe. EUI Working Paper Law No.

2007/36. 18–19. 8 Bobek: i. m. 18–19. 57. lj. 9 Stathis Banakas: The Constitutionalisation of Private Law in the UK: Is There an Emperor Inside the New Clothes? (May 6, 2009).

Constitutionalisation of private law, Tom Barkhuysen, Siewert D. Linderbergh (eds.), Chapter 7, Martinus Nijhoff Publishers,Leiden/Boston, 2006. http://ssrn.com/abstract=1400103 88–89.

10 Laurent Scheek: ‘The Supranational Diplomacy of the European Courts: A Mutually Reinforcing Relationship?’ in: Filippo Fontanelliand Giuseppe Martinico (eds.) The ECJ under Siege – New Constitutional Challenges, Amicus Books, India. 2009. 185., idézi: WoperaZsuzsa: Alapjogi hatások az Európai Unió családjogi jogalkotására és a tagállami szabályozásokra. Magyar Jog 2014/7–8. 387. 13. lj.

11 Nádas György–Zaccaria Márton Leó: Néhány gondolat az Európai Unió Alapjogi Kartájának szerepérõl a munkavállalói jogvédelem te-rületén. Közjogi Szemle. 2014/3. 37.

12 3325/2012. (XI. 12.) AB-végzés [14]

annak egyenes következménye lehet elõbb-utóbb,hogy a rendes bíróságok – elkerülendõ a késõbbi al-kotmánybírósági „számonkérést” – maguk is igyekez-nek majd az elõttük fekvõ ügyeket alapjogi síkra terel-ni, és közvetlenül az alapjogokra hivatkozva eldönte-ni. Ennek, vagyis az alapjogok magánszemélyek kö-zötti, „horizontális” hatásának, vagy más szempont-ból szemlélve „harmadik irányú hatásnak”(Drittwirkung) negatív következményeire azonban amagyar jogirodalomban Pokol Béla már többször – jó-val az Alaptörvény kidolgozása elõtt – is rámutatott.3

A külföldi jogirodalomban Uwe Diederichsen, göt-tingeni jogászprofesszor is rámutatott a valódi alkot-mányjogi panasz gyakorlati problémáira. 1998-ban írttanulmánya – a német Alkotmánybíróság, mint leg-felsõbb polgári bíróság címmel4 – egyrészt a magánjogés a közjog fogalmainak keveredésébõl eredõ jogbi-zonytalanságot helyezi középpontba, másrészt olyanhatásköri problémákra is rámutat, hogy ti. a valódi al-kotmányjogi panasz eszközével rendelkezõ alkot-mánybíróság voltaképpen „szuper-legfelsõbb bíróság-ként” funkcionál, hiszen konkrét döntéseket vizsgálfelül, nem pusztán az alkalmazott jogi normát.5Diederichsen rámutat arra, hogy az Alkotmánybíró-ságnak ez a funkcióváltása a magánjog dogma-tizálódását eredményezi az alkotmányjog szintjén, va-gyis tulajdonképpen egy kettõs dogmatikához vezet.Mindez szerinte azzal a veszéllyel jár, hogy a BGBrendelkezései és a hozzá tartozó bírósági jogértelme-zéssel megtöltött tartalom, sõt az egész polgári jogi dog-matika kvázi csak mint egy eredetileg nagyon értékes, ké-sõbb aztán a szuvasodástól lyukassá vált bútordarab fogácsorogni, amelyben a felfalt sejtszöveteket ugyan mû-anyag bespriccelésével a lyukakba még pótolják, ám amegdermedt anyag majd átveszi az élõ fa funkcióját.6

Diederichsen aggodalmát erõsíti Michal Bobek azonmegállapítása, miszerint tulajdonképpen bármely ügyés jogvita átfogalmazható alkotmányossági és emberijogi kérdéssé.7 Bobek utal a cseh alkotmánybíróságegy tagjának személyes elmondására, aki szerint lát-szólag bármi lehet alkotmányossági kérdés, feltévehogy a hivatkozott alkotmány szövege tartalmaz leg-

alább három alapjogot: az emberi méltóságot, a tisz-tességes eljáráshoz való jogot és a diszkriminációtilalmát.8

Ehhez képest talán kevéssé ismert tény, hogy a ja-pán alkotmányban a világháború után a gyõztes hatal-mak kifejezetten rögzítették az alapvetõ jogok közvet-len hatályosulásának követelményét minden bíróságelõtti ügyben, hogy ezáltal kiküszöböljék a helyi jogikultúrának az „idegen joggal” szembeni ellenérzé-seit.9 Hasonló aggodalmak láttak napvilágot az Euró-pai Unió hatásköreivel összefüggésben is, hogy ti. azUnió a hatásköreinek a tagállamok rovására való ki-terjesztéséhez használja fel az alapjogokat, így az alap-jogok az Unió „ütõkártyái” az uniós jog elsõbbségé-nek érvényre juttatásában, ezáltal pedig az EU képes-sé válik arra, hogy kijátssza a tagállamok igazságszol-gáltatási rendszerének az uniós politikával szembeniellenállását.10 Ehhez képest úgy tûnik, hogy a munka-jog terén a luxemburgi bíróság az alapjogok közvetlenalkalmazása terén önkorlátozó gyakorlatot folytat, ígypl. az Unió Alapjogi Chartájának 27. cikke kapcsánkifejezetten ki is mondta, hogy magánszemélyek kö-zötti jogvitákban akkor sem lehet a Chartára hivat-kozni, ha a vitatott intézkedés egyébként valóban sér-ti a Chartában foglalt jogokat.11

A magyar Alkotmánybíróság immáron közel 3 évesgyakorlata azonban nem igazolta az aggodalmakat. Atestület törekedett mind hatásköri, mind dogmatikaialapon elhatárolódni a rendes bíróságoktól.

Hatásköri szempontból az Alkotmánybíróság azAlaptörvény hatálybalépése óta az Alkotmánybíróság-ról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban:Abtv.) 27. §-ára alapozott panaszokat magánjogi jog-vitákban – következetesen – azzal az indokkal utasít-ja vissza, hogy „a jogszabályokat a bíróságok értelmezik,az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkot-mányos kereteit jelölheti ki, az Alkotmánybíróság pedignem kíván a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« sze-repébe lépni, és hagyományos jogorvoslati fórumkénteljárni”.12

Ehhez a hatásköri lehatároláshoz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazottak biztosítottak normatív ala-


13 Elsõként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB-végzés, Indokolás [4]; ezt követõen megerõsítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB-végzés, Indokolás[6]; 3017/2013. (I. 28.) AB-végzés, Indokolás [3]}.

14 Elsõként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB-végzés, Indokolás [4]; ezt követõen megerõsítette: 3065/2012 (VII. 26.) AB-végzés, Indokolás[5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB-végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB-határozat, Indokolás [33].

15 8/2014. (III. 20.) AB-határozat, Indokolás [53]. A határozat átfogó elemzését lásd: Drinóczi Tímea: Az Alkotmánybíróság határozata adevizahitelekrõl. A szerzõdési szabadság régi-új korlátai. Jogesetek Magyarázata 2014/2. 3–12.

16 Gárdos-Orosz Fruzsina: Az emberi jogok alkalmazásának lehetõségei a rendes bíróságokon különös tekintettel a magánjogi jogvitákra.Doktori Értekezés, Gyõr, 2010. 11–12.http://www.sze.hu/~smuk/DoktoriIskola/Fokozatszerzes/OroszF/Disszertacio_Gardos-O%20F.pdf

17 Uo.18 Menyhárd Attila: A tulajdonhoz való jog magánjogi aspektusai. Századvég 2007/46. 158.19 Banakas: i. m. 85.

pot, miszerint az alkotmányjogi panaszt az Alkot-mánybíróság csak akkor fogadhatja be, ha az a bíróidöntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenessé-get tartalmaz vagy alapvetõ alkotmányjogi jelentõségûkérdést vet fel. Az Alkotmánybíróság e feltételek hiá-nyát állapítja meg akkor, amikor az indítvány a bíróidöntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésé-nek és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljesegészének ismételt felülbírálatára irányul.13 A bíróidöntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során azAlkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bírósá-gok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy ki-zárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglal-jon.14

A hatásköri lehatárolások mellett az Alkotmánybí-róság dogmatikai szempontok alapján is törekedett el-kerülni azt, hogy az általa végzett alkotmányossági fe-lülvizsgálat során konkrét magánjogi jogviszonyokbakelljen közvetlenül beavatkoznia. A 8/2014. (III. 20.)AB-határozat a Kormány devizahitel-szerzõdésekkelkapcsolatos indítványára reagálva vizsgálta azt, hogymennyiben lehet egy magánjogi szerzõdésnek (szer-zõdési feltételeknek) közvetlenül az Alaptörvénybeütközését megállapítani. A Kormány indítványánakegyik kérdése arra irányult, hogy az Alkotmánybíró-ság értelmezze „az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdé-sét, abból a szempontból, hogy abból közvetlenül le-vezethetõ-e valamely tömegesen alkalmazott, a fo-gyasztók számára egyoldalúan és jelentõs hátránytokozó módon meghatározott – így különösen az ún.devizahitel szerzõdések esetében az árfolyamkocká-zatnak kizárólag az adósra hárítását rögzítõ, a hitelezõszámára az egyoldalú kamatemelés lehetõségét vi-szonylag szabad mérlegelés alapján és széles körbenbiztosító, valamint az árfolyamrés alkalmazását elõíró– szerzõdési feltétel, illetve az ezt megerõsítõ bíróságiítélet, valamint az ezek alapjául szolgáló jogszabályirendelkezés alaptörvény-ellenessége”.

Érdemes utalni arra, hogy ugyan a Kormány indít-ványa kapcsán az Alkotmánybíróság által lefektetettelvi tételeket nem egy konkrét ügyben, alkotmányjo-gi panaszeljárás keretében mondta ki a testület, ha-nem absztrakt alkotmányértelmezés keretében, ezekazonban várhatóan ugyanúgy ki fognak hatni a konk-rét bírói döntéseket felülvizsgáló alkotmánybíróságihatározatokra is.

Az Alkotmánybíróság is elismerte, hogy a tudo-mányban vita van arról, milyen szerepe lehet egy al-kotmány-törvénynek a magánjogi jogviszonyokban,közvetlenül vagy közvetve.15 Közvetett horizontális ha-tály alatt általában a jogirodalomban azt értik, amikora bíróságon közvetlenül nem lehet az alapjogi rendel-kezésekre hivatkozni, arra nem lehet jogot alapítani,csak az alkalmazandó jogszabály értelmezésekor kell abírónak figyelembe vennie az alapvetõ jogi ren-delkezést.16 A közvetetthez képest a közvetlen horizon-tális hatály tana azt jelenti, hogy az alapjogi rendelke-zésekre közvetlenül lehet hivatkozni a bíróság elõtt, abíróság az alkotmányi normára ítéletet alapíthat.17

Menyhárd Attila is utal arra, hogy „az alkotmányosjogok magánjogi jogviszonyokban való érvényesülésemáig vitatott, még le nem zárt kérdéskör, amelynekközéppontjában az alkotmányos jogoknak a magánjo-gi jogviszonyokban való közvetlen vagy közvetett ér-vényesülése áll. Magánjogászok körében erõteljesebbaz az álláspont, hogy az alkotmány csak az állammalszemben fogalmaz meg kötelezettségeket, de a magán-személyekkel szemben – egymás közötti viszonyaikrairányadóan – nem. Ezt már csak azért sem tekinthet-jük véglegesen megnyugtató válasznak, mert azt való-színûleg el kell fogadnunk, hogy az alkotmányos el-vek és értékek az egész jogrendszert áthatják, így vala-mennyi területén és viszonyrendszerében érvényesül-niük kell. Az más kérdés, hogy ennek az adott jogággondolkodási struktúráival összhangban kellenetörténnie.”18

Stathis Banakas, a University of East Anglia profes-szora rámutat arra, hogy a magánjog mind történelmi,mind társadalmi okokból elsõként határozta meg azemberi méltóság védelmét más jogágakhoz, így pl. azalkotmányjog területéhez képest. Az élethez, szabad-sághoz, testi épséghez, tulajdonhoz és jó hírnévhezvaló jog már a ius civile által is védett volt, jóval bár-mely alkotmányos jog megjelenése elõtt. Hasonlóan abüntetõjog és a büntetõ eljárásjog is az alkotmányjog-tól függetlenül fejlõdött évszázadokon keresztül egye-bek közt azért, hogy hatékony védelmet nyújtson azemberi méltóság különbözõ aspektusainak.19 AzEgyesült Királyságban az Emberi Jogok Törvényének(Human Rights Act) 1998-ban történõ elfogadását követõ-en a bírák az emberi jogok érvényesítését a klasszikus ma-gánjogi elveken keresztül igyekeznek fejleszteni, amit




20 Banakas: i. m. 91–92.21 Vagyis csak a magánjog tételes jogi rendelkezésein keresztül (saját megjegyzés). 22 8/2014. (III. 20.) AB-határozat, Indokolás [56]23 8/2014. (III. 20.) AB-határozat, Indokolás [64]24 A generálklauzulák jogelméleti problémáihoz lásd Deli Gergely: A generális klauzulák mögöttes filozófiai és jogelméleti problémái.

Jogtörténeti tanulmányok 2008. ([9. évf.]) 9. [köt.] 107–133.25 8/2014. (III. 20.) AB-határozat, Indokolás [64]26 Pokol Béla szerint a konkrét, devizahitel-szerzõdésekkel kapcsolatos értelmezés kapcsán az általa ajánlott szélesebb értelmezés azt je-

lentené, hogy ha egy bíróság a devizahiteles ügyek megítélésénél nem vonja be értelmezésébe az M) cikk (2) bekezdését, akkor márformai okokból is alaptörvény-ellenesnek minõsül az ítélete.

27 Lásd: Indokolás [35]28 Banakas: i. m. 87.

megkönnyít, hogy az angol kötelmi (szerzõdési, kárté-rítési) jog számos klasszikus alapelve lényegébenmegfeleltethetõ egy-egy emberi jognak. Így pl. a felekszabad akaratából történõ, befolyásmentes szerzõdés-kötés (Duress and Undue Influence) vagy az ésszerûtlenkivételek kikötésének korlátozása (control of unreason-able exception clauses) a magánjogban olyan alapjogok-kal hozható összefüggésben, mint pl. az egyén szemé-lyiségének szabad kibontakoztatása vagy az egyén ön-rendelkezési jogának tiszteletben tartásához való jog.Egybõl hozzá kell tenni, hogy az angol bírák nagyonóvatosak az írott törvények alkalmazása terén (és azEmberi Jogok Törvénye is „csak” egy törvény, nemalkotmány), és igyekeznek a törvényeket szûken értel-mezni, szemben a bírák alkotta common law joganya-gának értelmezésével.20

Az Egyesült Királyság bíráinak felfogásához hasonlóana magyar Alkotmánybíróság is – a 8/2014. (III. 20.) AB-határozatban – a közvetett horizontális hatály tana mel-lett tette le a voksát – méghozzá expressis verbis – ak-kor, amikor kimondta, hogy az Alaptörvényben foglaltjogok csak a magánjog generálklauzuláin21 keresztül képe-sek beszûrõdni a magánjog rendszerébe, ahol viszont méggenerálklauzula alkalmazására sincs lehetõség, ott az al-kotmányi jogok sem képesek közvetlenül hatni a magán-jogban.22 A horizontális hatály kérdése az Alkotmány-bíróság értelmezése szerint tehát nem arról szól, hogyegyes szerzõdések közvetlenül alaptörvény-elleneseklehetnének, hanem arról, hogy a bíróság a jogalkalma-zása és a jogértelmezése során megfelelõen figyelembevette-e az Alaptörvényben foglaltakat.23 Az Alkot-mánybíróság rámutatott arra, hogy az Alaptörvény-ben foglaltak lehetnek alapjogok, államcélok vagy al-kotmányos értékek is, a rendes bíróságnak pedig min-den rendelkezést megfelelõen és differenciáltan kellfigyelembe vennie az ítélkezés során. Így például azAlaptörvény M) cikkébõl nem következnek alanyi jo-gok, ezért az, hogy egy-egy konkrét perben az eset ös-szes körülményeinek mérlegelésénél a rendes bírósága polgári jog generálklauzulái24 értelmezésekor mi-lyen intenzíven hivatkozik az M) cikk (2) bekezdéseegyes elemeire, elsõsorban a rendes bíróságra tartozókérdés. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor arra is rá-mutatott, hogy az értelmezés nem vezethet jogszabály(versenyjogi, fogyasztóvédelmi, pénzpiaci rendelke-zés) szövegével ellentétes eredményre.25

Ehhez képest Pokol Béla alkotmánybíró a 8/2014.(III. 20.) AB-határozathoz írt párhuzamos indokolásá-ban úgy véli, hogy az Alkotmánybíróságnak ez az ér-telmezése túlságosan leszûkíti az Alaptörvény 28. cik-két, amely általános jelleggel írja elõ a bírák kötele-zettségeként az alkalmazott jogszabályi szöveg értel-mének megállapításánál az Alaptörvény bevonását, ésnem szûkíti azt le a generálklauzulák alkalmazásánakesetére. Pokol Béla szerint minden jogszabályi hely,amelynek normatív tartalma nyitott, és így konkreti-záló értelmezést igényel, kötelességként veti fel a bírószámára a 28. cikk révén az Alaptörvénnyel összhang-ban való értelmezést. Nem tartja elfogadhatónak aztsem, hogy a többségi határozat fõszabályként ezt a be-vonást a rendes bíróságok saját mérlegelése területé-hez tartozónak deklarálja. Ezzel a deklarációvalugyanis álláspontja szerint az Alkotmánybíróság fel-menti magát azon kötelezettsége alól, hogy az Alap-törvény 28. cikkének bírói gyakorlatban való érvénye-sülését ellenõrizze, és ennek hiányosságai esetén fel-lépjen az Alaptörvény érvényesülése védelmében.26

Ez az álláspont a késõbbiek során akár többséget iskaphat, ugyanis az Alkotmánybíróság ezután a8/2014. (III. 20.) határozatát követõen megítélésemszerint nem alkalmazta teljes következetességgel azt akitételt, miszerint az Alaptörvény rendelkezései csaka polgári jog generálklauzuláin keresztül szûrödnekbe a magánjogi jogviszonyokba. Jó példa erre a rend-õr képmásának nyilvánosságra hozataláról szóló28/2014. (IX. 29.) AB-határozat, melyben az Alkot-mánybíróság az Alaptörvény 28. cikkére alapozva,közvetlenül alapjogok közötti mérlegelés alapján dön-tött el egy személyiségi jogi pert. A konkrét esetbenugyanis az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a saj-tószabadság érvényesülésének korlátozását indokolta-e az emberi méltóság védelméhez való jog, vagyis a pa-nasszal érintett határozat egyensúlyt teremtett-e akonkrét esetben a szabad tájékoztatás és az emberiméltóságra visszavezethetõ képmásvédelem eltérõszempontjai között.27

Mindez azonban azért aggályos, mert – ahogy arraStathis Banakas is felhívja a figyelmet –, a személyisé-gi jogi perekben az alapjogokra történõ közvetlen hi-vatkozás kiszámíthatatlanná, visszaható hatályúvá ésezáltal önkényessé teszi egy-egy jogvita eldöntését.28

A szerzõ ennek alátámasztására azt a kérdést teszi fel,


29 Uo.30 Vékás Lajos–Vincze Attila: A Legfelsõbb Bíróság döntése az alapvetõ jogok polgári jogviszonyokban való alkalmazásáról. Gyülekezési

jog birtokháborító jellegû gyakorlása. Jogesetek Magyarázata 2011/4. 13.31 BVerfG 9 February 1994, BVerfG 90, 27, NJW 1994, 1147, 1148.32 Gárdos-Orosz Fruzsina: Alkotmányos polgári jog? Az alapvetõ jogok alkalmazása a magánjogi jogvitákban. Dialóg Campus, Budapest

– Pécs, 2011. 59. és 61.33 BVergG Urteil vom 15.01.1958. (1 BvR 184/54) BVerfGE 7, 230.34 Gárdos-Orosz: Alkotmányos polgári jog? i. m. 109.

hogy vajon egy híres labdarúgó megakadályozhatja-ea saját magán- illetve családi életének védelmére hi-vatkozással egy olyan újságcikk megjelenését, ami azõ házasságon kívüli kapcsolatáról szól. A bíró ilyenesetben ugyan elbújhat olyan generálklauzulák, minta jóhiszemûség, a rendeltetésszerû joggyakorlás vagyakár „végsõ rémképként” a jogpolitika vagy a közér-dek védelme mögé, de mindez csak illúzió, hiszenténylegesen nem létezhet olyan jogalap, ami megala-pozhatná például a köz érdekében, hogy a sajtósza-badság érvényesüljön a sportoló magánélethez való jo-gával szemben. Természetesen egy ilyen precedenshatására a jogalkotó módosíthatja a törvényt, és ezál-tal az alapjogok közvetlen hatálya „a magánjog formá-lis ruhájába öltözik.”29

A magyar jogirodalomban legutóbb Vékás Lajos ésVincze Attila elemezte egy birtokháborítással kapcso-latos perben az alapjogok közvetlen alkalmazásánakvisszásságait.30 Az adott ügyben ez azt jelentette, hogyaz alperes mentesült a birtokháborítás következmé-nyei alól azáltal, hogy a gyülekezéshez való alapvetõjogát gyakorolta egy minisztérium elõtt, és az alapjo-gokat közvetlenül alkalmazó bírósági ítélet szerint agyülekezéshez való jog gyakorlásának aránytalan kor-látozását jelentené, ha az érintettnek figyelemmel kel-lene lennie a minisztérium zavartalan mûködésére.

II.A tulajdon védelme az Alkotmánybírósággyakorlatában az Alaptörvény hatályba-

lépését követõ elsõ három évben

A valódi alkotmányjogi panasz magyarországi beve-zetésével a polgári jogi jogvitákban az indítványozókszámára a legkézenfekvõbb hivatkozási alap bármelyszerzõdésszegésen alapuló, vagyonjogi jogvitában atulajdonhoz való jog sérelmére történõ hivatkozás. AzAlkotmánybíróság ugyanakkor ezeket az indítványielemeket következetesen el- illetve visszautasította –álláspontom szerint helyesen.

A polgári jogvitáknak közvetlenül alapjogi síkon(így pl. a tulajdonhoz való jog és a vele konkuráló vé-leménynyilvánításhoz, illetve információszabadság-hoz való jog keresztmetszetében) történõ elbírálásá-nak problematikája ugyanis Németországban már az1950-es években kiütközött, például az ún. Parabola-

antenna-ügyben.31 Az ügyben egy török bérlõ egy pa-rabolaantennát kívánt elhelyezni a bérelt lakásában,amihez szüksége volt a bérbeadó engedélyére, de abérbeadó ezt nem adta meg. Az ügyben a bérbeadó tu-lajdonhoz való joga állt szemben az információsza-badsággal, és a Német Szövetségi Alkotmánybíróságszerint a polgári bíróság ítélete révén sérült az infor-mációhoz való jog.32 A döntés azért érdekes, mert itta tulajdon egy klasszikus részjogosítványa, a használatjoga került átengedésre egy bérleti szerzõdés kereté-ben, amely jogviszony így a bérlõ javára egyoldalúan,egy alapjogra hivatkozással módosításra került. Állás-pontom szerint az ügyben az alapjogi vita csupán „lát-szólagos”, valójában a tulajdon használatának kérdésevált vitássá, mely esetben elvileg nem lehetne kérdé-ses, hogy a tulajdonosnak vannak erõsebb jogosultsá-gai (amennyiben arról önként le nem mond). Az in-formációhoz való jogra hivatkozás csak akkor merül-hetne fel, ha nem egy tulajdonos-bérlõ jogviszonyróllenne szó, hanem egy másik tulajdonos – tehát jogilagazonos pozícióban lévõ személy – szeretne parabola-antennát felszerelni a saját lakásába, de ezt valamelyikszomszéd meg kívánja akadályozni.

A bérleti jogviszonyokban a német Alkotmánybíró-ság 1958-as, ún. választási plakát ügyben kifejtettmegállapítása alapján a bérlõ a szabad véleménynyil-vánításhoz való joga alapján jogosult a bérelt lakásáraplakátokat, zászlókat kihelyezni, vagyis a bérelt lakásta saját véleményének kifejezéséhez használni, mind-addig, amíg ezzel a lakás nyugalmát, a lakóközösségtársadalmi békéjét nem zavarja.33

Ez tehát azt a kérdést is felveti, hogy mennyibenalakítja át a magánjogi viszonyokat az, ha egy-egy tet-szõleges alapjogra hivatkozással megnyílik a lehetõ-ség a bérbeadó-bérlõ jogviszonyát szabályozó bérletiszerzõdés (vagy tágabb megközelítésben bármely ma-gánjogi szerzõdés) és az ennek hátterét adó polgári jo-gi szabályok félretételére. Ezek alapján ugyanis a la-kást bérbeadó tulajdonosnak a jövõben azzal is szá-molnia kell, hogy a bérlõ bármikor elõállhat majd egytetszõleges beruházási vagy átalakítási igénnyel a la-kásán, amely mögé, ha odatesz egy kellõen megalapo-zott alapjogi érvet, akkor az akár a tulajdonos akaratá-tól függetlenül (akaratával szemben) is megvalósul-hat. Gárdos-Orosz Fruzsina még annak a veszélyét isfelveti, hogy a tulajdonos a jövõben még a leendõ bér-lõjét sem választhatja majd meg tetszõlegesen, nehogyezzel megsértse az egyenlõ bánásmód követelmé-nyét.34 Mindez nyilvánvalóan szemben áll a magánjog




35 Banakas: i. m. 87.36 Chronowski Nóra–Drinóczi Tímea–Petrétei József–Tilk Péter–Zeller Judit: Magyar alkotmányjog III. Alapvetõ jogok. (szerk.: Drinóczi Tí-

mea). Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2006. 18.37 Vörös Imre: A tulajdonhoz való jog az Alkotmányban – és az önkormányzatok tulajdonjogi helyzete. in: Magyar Kereskedelmi és Ipar-

kamara Jogi Tagozata (szerk.): Jogi Tájékoztató Füzetek elhangzott szakmai elõadásokról. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara JogiTagozata, Budapest, 1996. 1.

38 ABH 2002, 998, 1002.39 A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény.40 ABH 1991, 146, 160.41 Lásd pl. 3208/2014. (VII. 21.) AB-végzés, 3177/2014. (VI. 18.) AB-végzés.42 3349/2012. (XI. 19.) AB-végzés, 3375/2012. (XII. 15.) AB-végzés

azon õsi alaptételével, miszerint egy magánszemélynem róhat kötelezettségeket egy másik magánsze-mélyre annak beleegyezése nélkül, továbbá nem köte-lezhetõ egy magánszemély arra, hogy védje egy másikmagánszemély érdekét vagy elõnyt biztosítson számá-ra, kivéve, ha ezek a jogok és kötelezettségek egyértel-mûen elismerésre kerültek a pozitív jog által.35

1. Az érdemi vizsgálat nélküli visszautasítás – a magán-jogi viszonyokba való „be nem avatkozás” egyik alapja

A magyar Alaptörvény hatálybalépése óta számosalkotmányjogi panasz érkezett az Alkotmánybíróság-hoz tulajdonhoz való jog sérelmére hivatkozással, me-lyek egy jelentõs részét az Alkotmánybíróság érdemivizsgálat nélkül visszautasította.

Az Alkotmánybíróság már igen korán, a 3009/2012.(VI. 21.) AB-határozatában rögzítette, hogy a tulaj-donhoz való jog alapjogként az állammal szemben ga-rantál olyan közjogi igényt, amely alapján az állam –alapvetõen, fõszabályként, az Alaptörvénybõl követ-kezõ kivételektõl eltekintve – köteles tartózkodni azalapjog alanyának tulajdonosi pozíciójába történõ be-hatolástól. Ez a megállapítás egyébként megfelel az al-kotmányjog-tudománynak az alapjogokra vonatkozólegáltalánosabb meghatározásainak, úgymintChronowski Nóra, Drinóczi Tímea, Petrétei József, TilkPéter és Zeller Judit tankönyvi definíciójának (misze-rint „az alapvetõ jogok az állam és az egyén alapvetõ –legfontosabb és leginkább meghatározó – viszonyait szabá-lyozzák”36) vagy Vörös Imre definíciójának, miszerinttartalmilag az alapjog az egyén (természetes vagy jogiszemély) alkotmányjogi-alapjogi jogállását konsti-tuálja és garantálja az államnak az egyén cselekvésiszabadságába való behatolásával szemben.37

A 3009/2012. (VI. 21.) AB-határozat – utalva a481/B/1999. AB-határozatra38 – megerõsítette, hogy atulajdonhoz való jog „nem a tényleges tulajdonszerzést,a tulajdonhoz jutás jogát, a tulajdon értékcsökkentéstõlmentes és végleges megtartását garantálja, hanem az ál-lam számára ír elõ kétirányú kötelezettséget. Az államegyfelõl – az alkotmányos kivételek lehetõségétõl elte-kintve – köteles tartózkodni a magán- vagy jogi szemé-lyek tulajdonosi szférájába való behatolástól, másfelõlköteles megteremteni azt a jogi környezetet, azt az in-tézményi garanciát, amely a tulajdonhoz való jogot

diszkrimináció nélkül mûködõképessé teszi.” A konk-rét ügyben az indítványozó egy Ptk.-n kívüli, különtörvényben szabályozott szerzõdéses jogviszony –amelyre ugyanakkor mögöttes szabályként vonatkoz-nak többek között a Ptk. Bevezetõ rendelkezések, vala-mint a Kötelmi jog címû rész általános szabályai, illet-ve a Tptv.39 rendelkezései – konstrukcióját, és szabá-lyai egyedi ügyben történõ kihasználásának módját ki-fogásolta. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogya szerzõdõ felek, mint alanyi jogosultak és alanyi kötelezet-tek egymással szembeni érdekegyensúlyát, és a gyengébb po-zícióban lévõ fél védelmét a Ptk. hivatott biztosítani. Az Al-kotmánybíróság visszautalt a kedvezményes kamatozá-sú, hosszúlejáratú lakáscélú kölcsönök kamatainak ahiteladósokat hátrányosan érintõ, egyoldalú államiszerzõdésmódosítással történõ megváltoztatását vizsgá-ló 32/1991. (VI. 6.) AB-határozatára, melyben a tulaj-donhoz való jog sérelmét állító indítványi részt vizsgál-va kimondta: „[a] tulajdonhoz való jog (…) a szerzõdé-sekbe való állami beavatkozásnak nyilvánvalóan határtszab. A tulajdonjog, mint alkotmányos alapjog és a tá-madott törvényi rendelkezésekkel kapcsolatos szerzõ-désmódosítási probléma között azonban tartalmi ös-szefüggés nincs.”40

A késõbbi ügyekben az Alkotmánybíróság már nemhivatkozott minden esetben a tulajdonhoz való jogmint alapjog magánfelek közötti viszonyában történõalkalmazhatatlanságának tartalmi érvére, hanem egy-szerû, formai okból, az Abtv. 29. §-ára hivatkozvanem találta az indítványozók érvelését alapvetõ alkot-mányjogi jelentõségû kérdésnek.41

1.1. A nem megfelelõ összegû kártalanítás a kisajátítássorán nem alkotmányossági kérdés

Több alkotmányjogi panaszindítvány is érkezett ki-sajátítási perekben hozott döntésekkel szemben aztkifogásolván, hogy a kártalanítás összege nem megfe-lelõ. Az érdemi vizsgálat nélküli visszautasítás alapjalényegében az volt, hogy ezzel még önmagában az in-dítványozó nem állított olyan alaptörvény-ellenessé-get, amelyet alapvetõ alkotmányjogi jelentõségû kér-désként vagy a bírói döntést érdemben befolyásolóalaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.42

Ugyanakkor a 3021/2014. (II. 11.) AB-végzés elvi szin-ten nem zárta ki, hogy a tulajdonnak az állam általi, akisajátításra vonatkozó alaptörvényi feltételeket fi-


43 3021/2014. (II. 11.) AB-végzés, Indokolás [16]44 35/1994. (VI. 24.) AB-határozat, ABH 1994, 201.45 37/1994. (VI. 24.) AB-határozat, ABH 1994, 246.46 893/B/1994. AB-határozat, ABH 1996, 500.47 3387/2012. (XII. 30.) AB-végzés, Indokolás [16]48 3021/2014. (II. 11.) AB-végzés, Indokolás [16]49 3009/2012. (VI. 21.) AB-határozat, Indokolás [50]. Lásd eredetileg: 64/1993. (XII. 22.) AB-határozat, ABH 1993, 373, 379–380. A

17/1999. (VI. 11.) AB-határozat értelmében a tág, alkotmányjogi értelemben vett tulajdon közjogi korlátai közé tartozik például a köz-terhekhez való arányos hozzájárulási kötelezettség. (ABH 1999, 131, 134.)

50 3199/2013. (X. 31.) AB-határozat, Indokolás [13].

gyelmen kívül hagyó elvonásával sérülhet az Alaptör-vény XIII. cikkében foglalt szabálya.43

1.2. A tulajdonjog megállapítása iránti perekben nem le-het hivatkozni a tulajdonhoz való alapjogra

A 3387/2012. (XII. 30.) AB-végzés alapjául szolgálóper tárgya a felperes tulajdonjogának megállapítása volt.Az indítványozó szerint a Kúria a bizonyítás során a bi-zonyítékként elfogadott okiratok körét indokolatlanul,alaptörvény-ellenesen leszûkítette az ingatlan-nyilván-tartási eljárásban bejegyzés alapjául elfogadható okirat-ok körére. Az Alkotmánybíróság az alkotmányos tulaj-donvédelem tekintetében megerõsítette mûködésénekelsõ évtizedében kialakított azon elvi tételeit, miszerintaz alkotmányos tulajdonvédelem a meglévõ tulajdonravonatkozik, a tulajdonhoz való jog nem biztosít jogot atulajdonszerzésre,44 ugyanakkor alapjogi védelem illetimeg az Alkotmánybíróság szerint azt is, akinek a tulaj-donszerzéshez kétségtelen jogcíme van.45 A jogcím pe-dig a kialakult gyakorlat szerint akkor kétségtelen, ha azegyértelmû.46 Az Alkotmánybíróság a 3387/2012. (XII.30.) AB-végzéssel lezárt ügyben a tulajdonhoz való jogsérelmére irányuló indítványt azért utasította vissza,mivel a tulajdonjog megállapítására irányuló perben abíróság az indítványozóval ellentétes jogi álláspontrahelyezkedett, ezért az indítványozó kétségtelen jogcímea tulajdonszerzéshez nem volt megállapítható, a bíróságdöntésének jogszerûségét pedig az Alkotmánybíróságebben a körben nem vizsgálhatja.47 A 3021/2014. (II.11.) AB-végzés mindehhez hozzátette, hogy a tulajdon-hoz való jognak az Alaptörvény XIII. cikkében foglaltszabálya alapvetõen a tulajdonjog alkotmányos intéz-ményének kétségbevonásával, a tulajdonhoz való jog-nak a szakjogági jogalkalmazáson (jogértelmezésen) kí-vül esõ elvitatásával, illetve a tulajdonnak az állam álta-li, a kisajátításra vonatkozó alaptörvényi feltételeket fi-gyelmen kívül hagyó elvonásával sérülhet.48

2. A tulajdonhoz való jog tartalma az Alkotmánybírósághárom éves gyakorlatában

2.1. Az alkotmányjogi tulajdon a polgári jogi tulajdonmellett egyéb vagyoni értékû jogokra is kiterjedhet

Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében bizto-sított tulajdonhoz való joggal kapcsolatban a 3009/

2012. (VI. 21.) AB-határozat – visszautalva a 64/1993.(XII. 22.) AB-határozatra – (ismét) rámutatott arra,hogy „Az alkotmányi tulajdonvédelem köre és módja nemszükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat. (…) A tu-lajdon »elvonása« alkotmányjogi értelemben nem feltétle-nül a polgári jogi tulajdonjog elvesztése (…). Az Alkot-mány szerinti tulajdonvédelem köre tehát nem azonosítha-tó az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével; azaz sema birtoklás, használat, rendelkezés részjogosítványaival,sem pedig negatív és abszolút jogként való meghatározásá-val. Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenko-ri (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együttkell érteni.”49 Az alkotmányjogi tulajdon tartalma te-kintetében tehát az Alkotmánybíróság az Alaptörvényhatálybalépését követõen is fenntartotta azt a korábbigyakorlatát, miszerint az alkotmányos tulajdonvéde-lem nem kizárólag a polgári jogi értelemben vett tu-lajdonra, hanem egyéb vagyoni értékû jogokra iskiterjedhet.50

Ezzel összefüggésben érdemes megemlíteni, hogyaz Alkotmánybíróság mûködésének kezdetén mégminden egyéb vagyoni jogosultságot – különösen anyugdíjjogosultságot – kizárt a tulajdonvédelem köré-bõl, és leszögezte, hogy bármely, a tulajdonjog klasszi-kus részjogosítványait korlátozó intézkedés az Alkot-mány 8. § (2) szerint lényeges tartalom tilalmába üt-közik. A 26/1993. (IV. 29.) AB-határozatban az Alkot-mánybíróság álláspontja az volt, hogy az Alkotmány70/E. §-ában szabályozott szociális biztonsághoz, illet-ve szociális ellátáshoz való jog és a 13. §-ban biztosí-tott tulajdonhoz való jog között nincs összefüggés –kivéve azt az esetet, ha van mögötte járulékfizetés. Atársadalmi szervezetek kezelõi jogának megszünteté-sével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó 17/1992.(III. 30.) AB-határozat azonban az alkotmányos tulaj-donvédelem körét már nemcsak a magánjogi tulaj-dontárgyak körére ismerte el, hanem azt a tulajdonontúl az egyéb dologi jogok vonatkozásában, a polgárijogilag tulajdonnak nem minõsülõ – de csak annak vi-szonylatában meghatározható –, tulajdonjoggal össze-függõ vagyoni értékû jogokra, mint önálló részjogosít-ványokra is kiterjesztette. Ilyen jogosultságnak minõ-sítette az Alkotmánybíróság a használat jogát is,amely – mint korlátolt és idegen dologbeli jog – a tulajdo-nostól nyert abszolút (dologi) hatályú és önálló léttelbíró jogosultság anélkül, hogy ez az önállóság érinte-né a tulajdonjoghoz való kapcsolódását. Ez a megol-dás a tulajdon funkcionális felfogásából kiindulva indo-




51 A tulajdon egyéni és szociális funkciójáról bõvebben lásd: Téglási András: A tulajdon szerepe az új Alkotmányban. in: Molnár Borbá-la–Gyombolai Zsolt–Téglási András (szerk.): Gazdasági alapjogok és az új magyar Alkotmány. Tanulmánykötet. Kiadja az Országgyû-lés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága. Budapest, 2011. 168–179.

52 Vörös Imre: A tulajdonhoz való jog az Alkotmányban – és az önkormányzatok tulajdonjogi helyzete. Jogi Tájékoztató Füzetek elhang-zott szakmai elõadásokról. Szerkeszti és kiadja a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Jogi Tagozata. (34. szám) Budapest, 1996. 9.

53 3199/2013. (X. 31.) AB-határozat, Indokolás [13]54 ABH 1993, 373, 395. Ennek bõvebb elméleti kifejtését lásd: Vörös Imre: A tulajdonhoz való jog az alkotmányban. Acta Humana

1995/18–19. 167.55 64/1993. (XII. 22.) AB-határozat, ABH 1993, 373, 379.56 Indokolás [13] A tulajdonhoz való jog korlátozása és a kisajátítás elhatárolási kérdéseirõl lásd még bõvebben: Téglási András: A tulaj-

donhoz való jog alkotmányos védelme. Pólay Elemér Alapítvány, Szeged, 2013. 189–219. 57 A korábbi gyakorlat tekintetében lásd: 64/1993. (XII. 22.) AB-határozat, ABH 1993, 373.; 10/2001. (IV. 12.) AB-határozat, ABH 2001,

123., illetve 819/B/2006. AB-határozat, ABH 2007, 2038, 2041.; az említett gyakorlat megerõsítése tekintetében lásd: 3115/2013. (VI.4.) AB-határozat, Indokolás [34]

58 3194/2014. (VII. 15.) AB-határozat59 15/2014. (V. 13.) AB-határozat, Indokolás [26]60 Salamon László alkotmánybíró különvéleménye a 15/2014. (V. 13.) AB-határozathoz

kolható, hiszen a vagyoni jogok is a tulajdonnak a sze-mélyes cselekvési autonómiát biztosító szerepét hiva-tott betölteni.51

Az alkotmányjogi tulajdon fogalmának kiterjesztésekapcsán ugyanakkor indokolt utalni Vörös Imre pro-fesszornak már a 1990-es évek közepén tett megállapí-tására, miszerint „az alkotmányjogi tulajdonhoz való jog(…( messze nem azonosítható kizárólag a polgári jogi tu-lajdonjoggal, ugyanakkor attól teljesen el sem szakítható,hanem amellett egyéb aspektusokkal is kibõvíthetõ, és ki isbõvítendõ.”52 Vörös Imre álláspontját igazolja az Al-kotmánybíróságnak az az – az Alaptörvény hatályba-lépését követõen – hozott azon határozata is, amely ahaszonélvezeti jog – mint a polgári jogi tulajdonjogegyik klasszikus részjogosítványa – törvény általimegszüntetésnek alkotmányossági vizsgálatát vontabe a tulajdonhoz való jog védelmi körének vizsgálatá-ba.53

Ugyanakkor az Alkotmánybíróság ebben a3199/2013. (X. 31.) AB-határozatában végre követke-zetesen elhatárolta egymástól a tulajdonhoz való jogkorlátozását a kisajátítástól. Ennek az elhatárolásnaka szükségességére Vörös Imre alkotmánybíró már a64/1993. (XII. 22.) AB-határozathoz írt párhuzamosvéleményében rámutatott.54 A korábbi Alkotmányugyanis a tulajdonhoz való jogot garantáló 13. §-ábancsak az elvonás tekintetében határozott meg garanciá-lis szabályokat, a korlátozás egyéb lehetõségeirõl nemtett említést, ezért az Alkotmánybíróság gyakorlataezt a problémát úgy próbálta áthidalni, hogy a kisajá-títást a tulajdonhoz való jog korlátozásának szélsõ ese-teként tárgyalta.55 A 3199/2013. (X. 31.) AB-határozatugyanakkor rámutatott arra, hogy a kisajátítás min-den esetben tulajdonváltozást jelent, vagyis azt, hogya tulajdonos – meghatározott feltételek mellett – tûr-ni köteles, hogy addigi tulajdona közhatalmi aktusfolytán más személy tulajdonába kerüljön. A haszon-élvezet megszüntetése esetén egy olyan (dologi) jogmegszûnésérõl van szó, amely a jogosult vonatkozásá-ban kétségtelen jogvesztést (vagyoni hátrányt) ered-ményez, de a megszûnõ haszonélvezet nem válik egymásik jogalany dologi jogosultságává. A haszonélve-zet megszûnése ugyanakkor a tulajdonos oldaláról a

tulajdonjog tárgyának tehermentesülése, teljessé válá-sa folytán kétségtelen vagyoni elõnnyel jár. Ebben azösszefüggésben tehát a haszonélvezet törvény általimegszüntetése a 3199/2013. (X. 31.) AB-határozat sze-rint nem hasonlítható össze a kisajátítással, ugyanak-kor a határozat indokolása szerint „a haszonélvezettörvény általi megszüntetése vizsgálatának a tulajdon-hoz való jog állított sérelme alapján helye van.”56

2.2. A tulajdon alkotmányjogi védelme kiterjed a tulaj-doni várományokra is

Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XIII. cikketekintetében – a korábbi, Alaptörvény elõtti jogértel-mezésének megfelelõen – fenntartotta azt a gyakor-latát,57 amely szerint a tulajdonhoz való alapjog a mármegszerzett tulajdon mellett kivételes esetekben a tu-lajdoni várományokat is védi.58

Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalé-pését követõen ilyen tulajdonosi várományosnak is-merte el a pénzügyi lízingbevevõt, tekintettel egyebekközt arra, hogy õt elvileg az összes tulajdonosi jogosít-vány megilleti, kivéve a rendelkezési jogot, valamint adolgot csak rendeltetésszerûen használhatja, abbankárt nem okozhat.59

Salamon László alkotmánybíró ugyanakkor külön-véleményében vitatta a többségi döntést többek köztazon az alapon, hogy a pénzügyi lízingbevevõnél a tu-lajdonjog átszállása (az öröklést kivéve) nem automa-tikus (vagyis egyáltalán nem biztos, hogy a váromá-nyos végül tulajdonos lesz), így mindaddig, amíg a tu-lajdonszerzés nem következik be, alkotmányjogi érte-lemben sem tekinthetõ tulajdonosnak a birtokos – ép-pen eltérõ jogosítványai miatt sem. Ennek következ-tében indokolatlannak tartja, hogy az Alkotmánybí-róság a várományost alkotmányértelmezés útján a tu-lajdonost megilletõ jogosítvánnyal ruházza fel a kárta-lanítás tekintetében, ez ugyanis ténylegesen már nemalkotmányértelmezést, hanem jogalkotást jelent.60

Nem tekintette ugyanakkor az Alkotmánybíróságtulajdoni várománynak a végtörlesztések piaci árfolyamaés fix árfolyamú végtörlesztés összege közötti különbözetet.A 3048/2013. (II. 28.) AB-határozat ezt azzal indokol-


61 3194/2014. (VII. 15.) AB-határozat, Indokolás [24]; ehhez hasonlóan: 3137/2014. (IV. 24.) AB-végzés, Indokolás [15]62 Lásd a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelmérõl szóló 2012. évi CXXXIV. törvény 2. §-át.63 3115/2013. (VI. 4.) AB-határozat64 J. Penner: Law and Adjudication: Dworkin’s Critique of Positivism. in: J. Penner–D. Schiff–R. Nobles (eds), (n 1) 350., idézi:

Banakas: i. m. 86. 6. lj.

ta, hogy a devizaárfolyamoknak az állami intervenci-ót kiváltó mértékû változása olyan elõre nem láthatókörülmény volt, melynek bekövetkezésére megalapo-zottan számítani nem lehetett, erre tekintettel pedig ahitelezõknek a piaci árfolyamú törlesztés és a fix árfo-lyamú végtörlesztés összege közötti különbözetre jo-gilag értékelhetõ várománya nem keletkezhetett, en-nek következtében pedig az alkotmányos tulajdonvé-delem hatálya alá nem tartozik.

Ugyancsak nem tekinti az Alkotmánybíróság a vál-lalkozási tevékenység jövõbeni nyereségének a remé-nyét, az ebbõl eredõ várható profitot az alkotmányos tu-lajdonjog által elismert és védett tulajdoni váromány-nak.61 A dohánytermékek magyarországi kiskereske-delmének az állam kizárólagos gazdasági tevékenysé-ge körébe sorolását vizsgáló 3194/2014. (VII. 15.) AB-határozat szerint a trafiktörvény62 hatályba lépéseelõtt hatósági engedély birtokában végzett dohányter-mék-kiskereskedelmi tevékenység, mint gazdasági te-vékenység nem tartozik az Alaptörvény XIII. cikk (1)bekezdésében foglalt tulajdonhoz való alapjog védel-mi körébe.

Nem tekinthetõ továbbá tulajdonosi várományos-nak a védjegybejelentõ a Magyar Szabadalmi Hivatal(ma: Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala) eljárásá-ban, ha ugyanis a Hivatal a kérelmét elutasítja, úgykérelme az igény állapotában marad, ennek folytánpedig nem is sérülhet az Alaptörvény XIII. cikkébengarantált tulajdonhoz való joga, mert azt meg semszerezte.63

III.Összegzés

Az Alaptörvény hatálybalépését követõen számosaggály merült fel azzal kapcsolatban, hogy a valódi al-kotmányjogi panasz bevezetése megnyitja az utat azAlkotmánybíróság elõtt az alapjogok magánjogi jogvi-tákban való közvetlen alkalmazásához, ami a tételesjogi rendelkezések félretételét és ezáltal jogbizonyta-lanságot is eredményezhet(ett volna).

Az Alaptörvény hatálybalépése óta eltelt közel há-rom év azonban ezeket a félelmeket – legalább is a tu-lajdonjogi jogviszonyok terén – nem igazolta. Az Al-kotmánybíróság törekedett tartalmi, dogmatikai, ésformai, eljárásjogi szempontból is elhatárolni a bíró-ságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagykizárólag törvényértelmezési kérdéseket.

Tartalmi szempontból az Alkotmánybíróság a köz-

vetett horizontális hatály (unmittelbare Drittwirkung)tanát fogadta el, miszerint az Alaptörvényben foglalt jo-gok csak a magánjog generálklauzuláin keresztül ké-pesek beszûrõdni a magánjog rendszerébe. Ahol vi-szont még generálklauzula alkalmazására sincs lehe-tõség, ott az Alkotmánybírósági szerint az alapjogoksem képesek közvetlenül hatni a magánjogban.

Formai, eljárásjogi szempontból az Alkotmánybíró-ság igyekezett elkerülni azt, hogy hagyományos jogor-voslati fórumként „szuper-legfelsõbb bírósági” sze-repbe kerüljön. Ennek normatív alapját az Abtv. 29.§-a teremtette meg a testület számára, miszerint anem alapvetõ alkotmányjogi jelentõségû kérdésekkela testületnek nem kell érdemben foglalkoznia. A tu-lajdonhoz való jog sérelmére irányuló indítványokegy része (pl. nem megfelelõ kisajátítás vagy elvesztetttulajdonjogi per) erre hivatkozással került visszautasí-tásra.

A tulajdonhoz való jog tekintetében az Alkotmány-bíróság lényegében a korábbi, több mint két évtizedesgyakorlatát folytatta, így a polgári jogi tulajdonjogontúl az egyéb, tulajdonszerû vagyoni értékû jogok (pl.haszonélvezet) védelmét is az alkotmányos tulajdon-védelem körébe vonhatónak tartja. Ugyanakkor to-vábbra is következetes az Alkotmánybíróság abban,hogy az Alaptörvény fõszabály szerint csak a megszer-zett tulajdont védi, a tulajdonszerzéshez senkinek sincsAlaptörvényben biztosított joga. Ez alól kivételt en-ged akkor, ha valakinek kétségtelen jogcíme keletke-zik a tulajdonszerzésre, ezáltal tulajdonosi váromá-nyosnak tekinthetõ (mint pl. a pénzügyi lízingbevevõ),mert ilyen esetben már bekerül az alkotmányos tulaj-donvédelem körébe. Önmagában azonban egy tulaj-doni per egyik peres fele (még ha valamelyik alsóbbfokú bírósági ítélet meg is állapította a tulajdonjogát),vagy egy védjegybejelentõ nem tekinthetõ tulajdono-si várományosnak.

Az igazi feladat a jövõben a rendes bíróságokra foghárulni, hogy ti. hogyan, milyen intenzitással fogjákalkalmazni az alapjogokat a magánjogi jogviták el-döntésére. Az Alkotmánybíróság kijelölte számukra amezsgyét azzal, hogy kimondta: nem valamennyi jog-vita eldöntése során, csupán a generálklauzulákon ke-resztül van lehetõség az alapjogokra történõ hivatko-zásra. Ezzel a korlátozással remélhetõleg elkerülhetõlesz, hogy az alapjogi érvelés egy magánjogi jogvitá-ban – Ronald Dworkin megfogalmazásával élve – egyolyan „ütõkártya” legyen az egyik fél oldalán a hagyo-mányos magánjogi rendelkezések és elvek mellett,amely adott esetben el is dönti a pernyertességet –akár a tételes jogi rendelkezésekkel szembemenve.64




A magánjogi jogviszonyokban ugyanis õsi alapelv,hogy egy magánszemély nem róhat kötelezettségeketegy másik magánszemélyre annak beleegyezése nél-kül, továbbá nem kötelezhetõ egy magánszemély arrasem, hogy védje egy másik magánszemély érdekétvagy elõnyt biztosítson számára, kivéve, ha ezek a jo-gok és kötelezettségek egyértelmûen elismerésre ke-

rültek a pozitív jog által. Ennek figyelmen kívül ha-gyása tetszõleges, visszamenõleges és ezáltal önkénye-sen jogalkalmazáshoz (is) vezethet. Ezért tartom kü-lön kihangsúlyozandónak az Alkotmánybíróság azonelvi tételét, miszerint a generálklauzulákon keresztüliértelmezés sem vezethet jogszabály szövegével ellen-tétes eredményre.

1 Soltész István [1994]: A parlamenti bizottságok három és fél éve (1990-1994) In: Kurtán Sándor-Sándor Péter-Vass László: Magyaror-szág politikai évkönyve. Dunai Fényszedõ Center Kft., Budapest. 1994. 119.

2 Dezsõ Márta et al. [1999]: Alkotmánytan. Szerk.: Kukorelli István. Osiris Kiadó. Budapest. 1999. 283.3 Kónyi Mária [1932]: A rendszeres bizottság. In: Az 1715-22. évi rendszeres bizottság javaslatai. A Bécsi Magyar Történetkutató Inté-

zet Évkönyve, 2. 145-146.4 Szijártó M. István [2005]: A Diéta. A magyar rendek és az országgyûlés 1708-1792. Osiris Kiadó, Budapest. 2005. 614. 5 Pesti Sándor [2002]: Az újkori magyar parlament. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 349. 6 Dezsõ Márta [2007]: Magyar választási rendszer. 1985-2005. In: A magyar jogrendszer átalakulása: 1985/1990-2005: jog, rendszervál-

tozás, EU-csatlakozás. Szerk.: Jakab András és Takács Péter. Budapest. Gondolat. ELTE ÁJK, – 1. köt. 66.

SZENTGÁLI-TÓTHBOLDIZSÁR

PhD-hallgatóEötvös Loránd Tudományegyetem

(Budapest)

Honnan, hová?Út a magyar Országgyûlés

mai bizottsági rendszeréhez

WOODROW WILSON: A bizottságok-ban ülésezõ Parlament az igazán mû-ködõ Parlament.1

1. Bevezetõ gondolatok

Jelen tanulmány célja, hogy amagyar Országgyûlés bizottságirendszerének 2014-es átalakításakapcsán összegezze a változásoklegfontosabb tapasztalatait és kör-vonalazza azok várható következ-ményeit. Az alkalmazott megoldá-sok háttereként vázolom az új bi-zottsági struktúra közvetett (1990.elõtti) és közvetlen (1990. és 2014.közötti) elõzményeit. Ezt követõenfoglalkozom a hetedik ciklus jel-lemzõ vonásaival, különösen azok-kal, melyek eltérnek a megelõzõkét évtized szemléletétõl. Fõkéntannak bemutatására törekszem,hogyan illeszkedik a bizottságirendszer mostani reformja a hazaiparlamenti jog fejlõdésének folya-matába, és miben tér el az új bi-zottsági modell az elmúlt huszonötév sajátosságaitól. Mivel a bizottsá-gok struktúrája, szerepe, tevékeny-ségi köre döntõ módon befolyásol-

ja a törvényhozás arculatát, a bi-zottsági rendszer vizsgálatán ke-resztül érthetõek meg igazán az újházszabályi rendelkezések céljai éshatásai.

2. Történelmi alapvetés

A XIX. század parlamentariz-musának egyik Európa-szerte ta-pasztalható jelensége, hogy a tör-vényhozások egyre bõvülõ felada-taik hatékony ellátását a bizottságimunka intenzitásának fokozásávaloldották meg, mely tendencia csaktovább erõsödött a XX. század fo-lyamán. Kukorelli István a parla-mentek „csontvázai”-nak nevezi abizottságokat.2

A törvényhozási munka elõké-szítését szolgáló szervezett tanács-kozások már nagyon korán kiala-kultak. Konkrét formájában a Rá-kóczi szabadságharc bukását köve-tõen bukkan fel az intézmény: az1712. évi országgyûlés egységestörvény elõkészítésére megszavaz-ta egy bizottság felállítását.3Szijártó István még korábbra datál-ja a bizottságok megjelenését, azokkiküldése – álláspontja szerint –már régóta része volt a diéta szoká-sos eljárásainak.4 Irínyi József atörvényhozás mûködését moderni-záló változtatásokról szóló Az or-szággyûlés rendezésérõl címû írásá-ban a bizottmányokról alkotott el-képzeléseit foglalja össze. Javasla-tában meghatározott törvényekvizsgálatára a szervezett tanácsko-zásokból alakult kerületi ülések öt-tagú bizottságokat választanának.

Két speciális tíztagú bizottságot isjavasol: az egyiket a költségvetés, amásikat az állami pénzügyek vizs-gálatára (ez a mai Állami Számve-võszék elõdjének tekinthetõ).

A dualizmus parlamentjében 1868-ban növelték a már két évtizeddelkorábban is létezett különbizott-ságok szerepét, ami az elsõ lépésvolt az állandó szakbizottságokmegteremtésének irányába. Ezt aszokásjogot intézményesítették az1874-75-ös házszabály reformok.

A Trianon után újjá alakult két-kamarás törvényhozás házszabálya1928-ban elsõ ízben különítette ela törvényhozó és az egyéb típusúbizottságokat. Az 1939-es revíziósorán a bizottságok ügydöntõ szere-pet kaptak, ami, ha más formábanis, 1991 után jelenik meg újra ház-szabályi szinten.5 A második világ-háború elõtti hazai házszabályoktöbbnyire a parlamenti jog nyugat-európai hagyományain alapultak.

Az 1949 utáni egypárti alaponfelépülõ testületek létrejötténekoka a társadalmi rendszerben be-következett alapvetõ változás, azországgyûlés leértékelõdése a poli-tikai rendszeren belül hamar bebi-zonyosodott. Formálissá váltak aplurális berendezkedéshez alkal-mazható szabályok, amikor meg-szûnt a többpártrendszer, és azegyesült munkáspárton kívül nemmûködhetett más párt a politikaiporondon.6 A kommunista korszaklátszatparlamentarizmusa idején abizottságok súlya és szerepe a Rá-kosi-korszak teljes formalizmusá-tól fokozatosan haladt az érdemib-bé válás irányába, természetesen a



SZEMLE


SZENTGÁLI-TÓTH: HONNAN, HOVÁ?… 159

7 Pesti [2002], 203. 8 A „hüvelykujjszabály” szerint a parlament ideális létszáma Magyarországon körülbelül 200 fõ lenne. Bár a demokráciák többségénél

valamivel e felett a hipotetikus szám felett alakulnak a valós létszámok, az egyes parlamentek jól rangsorolhatók eszerint. 46 vizsgáltdemokrácia közül e tekintetben Magyarország áll az élen: nálunk csaknem kétszer annyi képviselõ van, mint amennyi a köbgyöksza-bály szerint indokolt lenne. Az elsõ öt állam a rangsorban: Magyarország: 92,6 %, Egyesült Királyság: 86,3 %, Svédország: 83,4 %,Olaszország: 74,6 %, Franciaország: 62,9 %. (median.hu)

9 parlament.hu

rendszer adta kereteken belül. Az1989-es rendszerváltás elõtti ház-szabály változtatás a parlament al-kotmányos szerepének erõsítését, adöntéshozatali mechanizmus de-mokratikusabbá tételét szolgálták.

A bizottsági rendszer fejlõdésé-nek több mint másfél évszázadáravisszatekintve, a magyar szabályokritkán kerültek összhangba az eu-rópai trendekkel, azonban leg-alább két ilyen pillanatot mégis ki-emelhetünk: 1848-ban és 1989-bena magyarországi törekvések euró-pai mércével is korszerûnek bizo-nyultak. A bizottsági rendszerbenmûködõ parlament a rendszervál-tás után ismét visszanyerte eredetifunkcióját. A bizottságok, miköz-ben törekedtek a szakmaiság meg-teremtésére, a kezdetekkor semnélkülözték a politikai jelleget.1990 óta is az állandó bizottságokstruktúrájának meghatározására ésmódosítására mindig a frakciókmegegyezése alapján került sor.7

3. A bizottsági rendszer változásai arendszerváltás után

Az 1989–90-es átalakulás követ-keztében sor került az állami szer-vek megváltozott igényekhez tör-ténõ átszabására, ez a folyamatrészben a hazai közjogi hagyomá-nyok felélesztését, részben az euró-pai demokráciákban intézménye-sült formák alkalmazását igényel-te. Ez a kettõsség határozta meg atörvényhozás új modelljének kije-lölését is, amely – az eltelt évtize-dek megkövetelte módosításokkal– az 1949 elõtti megoldásokhoznyúlt vissza. Az Országgyûlés ala-kuló ülésén tisztségviselõinekmegválasztása és egyéb feladatai-nak teljesítése mellett megalakítjaaz állandó bizottságok rendszerét,amelyeknek feladata ebben a

konstrukcióban ismét a plénummunkájának és a törvényhozásnakaz elõkészítése, segítése. A parla-menti képviselõk viszonylag ma-gas létszáma egy sok bizottsággalmûködõ, hatékony elõzetes mun-kát végzõ rendszer kereteit körvo-nalazta.

Az Országgyûlés bizottsági rend-szere az elmúlt több mint két évti-zed során szünet nélkül módosulta változó kihívásoknak való megfe-lelés érdekében. Az alábbiakbanezt a folyamatot különbözõ aspek-tusokból vizsgálom, érintve a ház-szabály változásait, továbbá külö-nös figyelmet szentelve a bizottsá-gi rendszer struktúrájának átszer-vezéseire.

3.1. A bizottságok száma, létszáma,összetétele

Az országgyûlési bizottságok lét-számának elmúlt két évtizedbelialakulása jól mutatja a parlamenta-rizmus kiteljesedésének, és a tör-vényhozást terhelõ feladatok gyorsnövekedésének párhuzamos folya-matait.

Az állandó bizottságok száma ésfeladatköre alapvetõen a kormány-zat felépítéséhez, a minisztériumitagozódáshoz igazodik, de a kettõegybeesése korán sem tekinthetõmechanikusnak. Jelenleg is tevé-kenykedik olyan állandó bizottság,amely két vagy több minisztériumügyeivel foglalkozik, de arra is vanpélda, hogy egy minisztérium kétállandó bizottságnak is juttat fel-adatokat. A bizottságok többségé-ben – a parlamenti arányoknakmegfelelõen – a mindenkori kor-mánypárt képviselõje tölti be az el-nöki tisztséget, a tagság összetételeis az Országgyûlésben kialakulterõviszonyokat tükrözi. Néhánybizottság élén – ahol a Kormány fe-letti ellenõrzés különbözõ okok

miatt nagyobb hangsúlyt kap –mindig ellenzéki képviselõk áll-nak. A vonatkozó törvényrendelke-zés ilyennek tekintette – és tekintima is – a Nemzetbiztonsági bizottsá-got, és politikai megállapodás alap-ján a Költségvetési (illetve a Számve-võszéki) bizottságot.

Az Országgyûlés 1990 óta éventekét, több hónapon át tartó ülés-szakban mûködik. A négy évre vá-lasztott egykamarás országgyûlésaz elmúlt több mint két évtizedben386 tagból8 állt, amely a hasonlónépességû országokkal összevetveigen magas számnak tekinthetõ.1990 és 2006 között ciklusról cik-lusra emelkedett azoknak a képvi-selõknek a száma, akik bizottság-ban tagságot vállaltak. Az 1990-94-es ciklusban 300 bizottsági helyvolt a 386 képviselõ számára, 2006-ban 496 bizottsági helyet töltöttekbe a képviselõk.9 Az állandó bi-zottságok számának ciklusok köz-beni növekedését valamilyen aktu-ális, hírtelen felmerülõ gazdasági,társadalmi, politikai szükségszerû-ség hívja életre. Ilyen volt példáulaz elsõ ciklusban megalakított Eu-rópai közösségi ügyek bizottsága, aTársadalmi szervezetek költségvetésitámogatását koordináló bizottság,vagy a harmadik ciklusban az In-formatikai és távközlési bizottság.

A speciális hatáskörrel rendelke-zõ bizottságokban (pl. a mentelmibizottságban vagy a vizsgálóbizott-ságokban) paritásos elv érvénye-sül, azaz a bizottságban ugyanan-nyi kormánypárti képviselõ kaphelyet, mint amennyi ellenzéki. Azállandó bizottságok többségébenazonban az arányossági elv érvé-nyesül, a parlamenti mandátumok-ból való részesedés elvét kell alapulvenni. Így a mentelmi bizottság ki-vételével az állandó bizottságokbana döntéseket a többségi elv alapjánhozzák. Bármilyen létszámú egy

10 Bõvebben lásd: Szente Zoltán [2006]: Európai alkotmány- és parlamentarizmustörténet. 1945–2005. Osiris Kiadó, Budapest. 2006. 723. 11 Irínyi József [1998]: Német-, francia- és angolországi úti jegyzetek. Argumentum Kiadó, Budapest. 1998, 203.12 Soltész István [2010]: Az Országgyûlés. Az Országgyûlés feladatai, szervezete és mûködése 1990-2010. (Negyedik átdolgozott és bõví-

tett kiadás, Budapest: Parlamenti Módszertani Iroda, 2010. 58–59.

frakció, az állandó bizottságokbana frakció egy-egy képviselõjénekvalamennyi bizottságban helyetkell biztosítani. Ugyanakkor min-den független képviselõ számára le-hetõvé kell tenni, hogy legalábbegy állandó bizottság munkájábanrészt vehessen.

A bizottsági rendszer felépítésé-nek vizsgálatakor nem mellõzhetõ-ek a képviselõk létszáma által nyúj-tott keretek, amelyek a létrehozha-tó bizottságok számát eleve korlá-tozzák. Az állandó bizottságok szá-ma a rendszerváltás óta folyamato-san változott a stabil feladatkörökrészbeni átcsoportosítása mellett. Abizottságok száma jelöli ki azt,hogy egy testületnek az ügyek mi-lyen széles palettáját kell átfognia,ez az ott zajló munka hatékonysá-gát döntõ módon befolyásolhatja.A magyar országgyûlés lakosság-számhoz viszonyítva nemzetközi-leg is jelentõs létszáma lehetõségetteremtett viszonylag nagyszámúbizottság felállítására, azonban két-séges, hogy az ebbõl származó elõ-nyöket mennyire sikerült kiaknáz-ni. Egy bizottságnak általában leg-feljebb két-három nagyobb ügycso-portot kellett lefednie, ami a fel-adatok körültekintõ ellátásánakalapfeltétele. A bizottsági tagoktóltapasztalható visszafogott aktivitásazonban megkérdõjelezte, hogy abizottsági tagság szinte általánossáválása a képviselõk körében való-ban szolgálta-e az érdemi munka-végzést ezekben a testületekben.

3.2. A bizottsági rendszer struktúrája

Az országgyûlés bizottsági rend-szerének felépítését több szempontfigyelembe vételével alakítja ki. Azállandó bizottságok vonatkozásá-ban elsõdleges faktorként a kor-mányzati rendszer szervezeténekmódosulásait jelölhetjük meg.Minden kormány hivatalba lépése-kor elképzeléseinek megfelelõen

alakítja a minisztériumok, illetveaz egyéb központi államigazgatásiszervek struktúráját. Különösen azelõbbieket érintõ paradigma váltá-sok éreztetik hatásukat a bizottságirendszer arculatán.

A minisztériumokat és az állan-dó bizottságok rendszerét össze-kapcsoló, fentebb már részben tár-gyalt jelenségek kijelölik a hon-atyák mozgásterét az ilyen testüle-tek létrehozásakor. A bizottságirendszer speciális feladatai, illetveaz azok által hatékonyan átláthatókérdéskörök korlátozott volta egy-aránt szükségessé teszi a miniszté-riumi és a bizottsági struktúra köz-ti differenciák intézményesítését,erre a 2010-ben bekövetkezett át-alakítás különösen aktuális példátszolgáltat. Itt az eltérések jellegé-nek alátámasztására egyrészt olyankihívásokat tartok szükségesnekhangsúlyozni, amelyek a törvény-hozásra jelentõs többletfeladatokatróttak, mégsem igényelték a kor-mányzati rendszer széleskörû újragondolását. Ilyennek tekinthetõ azEurópai Unióval (a továbbiakban:EU) való kapcsolatok megerõsödé-se, majd 2004-tõl az ahhoz valócsatlakozás. E körben kell megem-lékeznünk a bizottsági rendszerolyan kötelezettségeirõl, amelyekelválaszthatatlanul kötõdnek a tör-vényhozás mûködéséhez. Jelenlegiállandó bizottságaink közül ilyen aMentelmi bizottság.

Kétségtelen, hogy a fentebbie-ken túl a bizottsági rendszer felépí-tését politikai alkuk, csoportérde-kek, egyéni motivációk is befolyá-solják. Nem szolgálná ezen tanul-mány célkitûzését az elmúlt többmint két évtized témámhoz kötõdõilyen irányú törekvéseinek felele-venítése, a bizottsági rendszert ala-kító tényezõk számbavételekorazonban nem tekinthetünk el ezekmegemlítésétõl sem.

Kijelenthetõ, hogy az állandó bi-zottságok struktúrája a rendszer-

váltástól kezdve egészen 2014-ig lé-nyegét tekintve változatlan, bár ki-sebb módosulásokat természetesentapasztalhatunk. Megfigyelhetõ va-lamennyi ciklusban addig elõz-mény nélküli új bizottságok létre-hozatala, egyes témák összevonása,átcsoportosítása (a Gazdasági bizott-ság és az Informatikai bizottság azötödik ciklusban Gazdasági és infor-matikai bizottság), illetve bizonyostárgykörök ki is kerültek a rend-szerbõl (mint például a harmadikciklusban a családvédelem). Mégisaz ilyen irányú átalakítások a rend-szer alapjait érintetlenül hagyták,így az fõ vonásaiban megfelelt azeurópai demokráciákban a tör-vényhozás bizottságaival szembentámasztott követelményeknek.10

Az ideiglenes bizottságok vonat-kozásában általános rendezõ elvek-rõl nem beszélhetünk, legfeljebbnéhány átfogó jellegû megállapí-tásra vállalkozhatunk azok mûkö-désével kapcsolatban. Már a dua-lizmus kori parlamentben is léte-zett a vizsgálóbizottság intézmé-nye, de a kormánypárti képviselõksosem szavazták meg. De már a re-formkorban Irínyi József is foglal-kozott e jogintézménnyel.11 Avizsgálóbizottságok tevékenysége agyakran kudarccal végzõdõ jelen-téskészítés, a nyilvánosság elõttzajló, meddõnek tûnõ ügyrendi vi-ták, s idõnként a bizottságok mû-ködésének ellehetetlenülése miattnem tekinthetõk a parlament sik-ertörténetének.12

3.3. Tematikus átrendezõdés

A) A bizottságok feladatai, így te-vékenységük is az országgyûlés fõbbfunkcióihoz kötõdik. Az egyes ál-landó bizottságok munkájábanazonban eltérõ súlyú a törvényalko-tásban való közremûködés, illetve akormányzatot ellenõrzõ szerep. Pél-dául az Alkotmányügyi-, a Gazdasá-gi-, illetõleg a Költségvetési bizottság


160 SZEMLE 2015. MÁRCIUS



13 Gulyás Gergely, az Országgyûlés törvényalkotásért felelõs alelnöke, a Törvényalkotási bizottság elnöke szóbeli közlése alapján [2014. ok-tóber 6.]

14 Kukorelli István [2010]: A Magyar Országgyûlés, 1990–2010: öt parlamenti ciklus története/ Szerk: Kukorelli István, Smuk Péter. Bu-dapest, Országgyûlés Hivatala, [ISBN: 978 963 9848 30 6], 235.

munkájának nagyobb részét a tör-vényalkotás teszi ki, míg a Nemzet-biztonsági bizottság tevékenységébenaz ellenõrzés jóval nagyobb hang-súlyt kap. Az országgyûlés a bizott-ságok névadásával jelöli ki az egyesállandó bizottságok feladatkörét, afeladatok részletesebb megnevezé-sérõl azonban nem rendelkezik. Akormányzati struktúrához való iga-zodáson túl ezt a parlamenti gya-korlat alakítja ki.

Az elmúlt több mint két évtizedsorán az egyes bizottságok hatáskö-rei ciklusonként módosultak, hi-szen a törvényhozás nagyfokú sza-badságot élvez annak meghatározá-sában, hogy mely témák kapnak kü-lön bizottságot. A Házszabály csu-pán arról rendelkezett, hogy bizo-nyos állandó bizottságok létrehozá-sa kötelezõ (alkotmányügyi-, külü-gyi/EU-s ügyekkel foglalkozó-, költ-ségvetési-, mentelmi jogi és össze-férhetetlenségi-, honvédelmi, ill.nemzetbiztonsági bizottság). Ezeketa bizottságokat megtaláljuk a rend-szerváltás óta eltelt valamennyi cik-lus törvényhozó munkájában. Ezentúl viszont semmilyen megkötésnem gátolja a törvényhozást az ál-landó bizottságok megalkotásakor,amelyre az új Országgyûlés alakulóülésén kerül sor. Ennek eredménye-ként folyamatosan kerülnek beújabb tárgykörök a rendszerbe, de elis távolítanak onnan bizonyos kér-désköröket.

A feladatok újraelosztását a gazda-sági/társadalmi folyamatokra valóreflektálás tette szükségessé. A bi-zottsági portfóliók valójában az ala-kuló ülést megelõzõ, nem nyilvánospártközi egyeztetéseken körvonala-zódnak: a legnagyobb párt javaslataalapján kölcsönös kompromisszu-mok eredményeként születik megegy-egy ciklus struktúrája.13

B) A ciklusok jellemzõiB/a) I. ciklusA rendszerváltást követõ elsõ

szabadon választott országgyûlés

teremtette meg bizottságainak azta rendszerét, amely – további mó-dosításokkal – ma is a parlamentimunka meghatározó eleme. Egy-részt létrehozta azt a hat fentebbmár említett bizottságot, amelyek,azóta is állandó pillérei a törvény-hozást elõkészítõ munkának.Emellett azok a tárgykörök kaptakkülön bizottságot, amelyek jelen-tõsége meghatározó volt az átme-neti korszakban. Ezek közül ki-emelendõek a gazdasági, az azzalösszefüggõ környezetvédelmi, il-letve az emberi jogi problémák. Akulturális ügyek mellõzöttségét jólmutatja, hogy azokat egy bizott-ságra telepítették a média, a felsõ-oktatás és a tudomány ügyeivel.Ma ezek a területek két bizottságközt oszlanak meg. Az 1990-94-esciklus Országgyûlése az alakulóülésén 14 állandó bizottságot ho-zott létre, a ciklus végén viszontmár 18 bizottság mûködött. Ebbena ciklusban mindössze a nyomta-tott és elektronikus sajtó privatizá-ciós eljárásait ellenõrzõ vizsgálóbi-zottságot hívták életre, melynekfeladata az egypártrendszerhez tar-tozó vezetõ újságírók, fõszerkesz-tõk és lapjaik átmentésének vizsgá-latára terjedt ki. Kukorelli Istvánálláspontja szerint a jogalkotói ha-talom egy részének a bizottságokraruházásával a törvényhozás elmoz-dult a hatékonyabb, az ügydöntõbizottsági modell felé.14 A plénumcsak arról a módosító indítványrólszavazott, amelyik az illetékes bi-zottságban legalább egyharmadostámogatást kapott, illetõleg húszképviselõ, vagy egy frakció azt kü-lön kérte.

B/b) II. ciklusAz 1994-es házszabály elõször

mondta ki, hogy a bizottságok nemcsak a törvényhozásban vesznekrészt, ezen túl az Országgyûlésnekügydöntõ szervei is, ez a deklarációaz 1991-ben megkezdett eltolódáskiteljesedését jelentette. A bizott-

ságok ügydöntõ szerepe alapvetõenhárom területen kristályosodottki: a képviselõi önálló indítványokszûrése, a módosító javaslatokmegrostálása és egyes törvényja-vaslatok kivételes eljárásban törté-nõ tárgyalása. A bizottságok ellen-õrzésben betöltött szerepe is erõsö-dött. Kiemelt jelentõsége van avizsgálóbizottságok intézményé-nek, többnyire a végrehajtó hata-lom tevékenységét, a botrányosügyeket ellenõrizték, és az ellenzékkritikai funkcióit erõsítették fel.

A második ciklus kapcsán figye-lemre méltó az Európai integrációsügyek bizottságának megalakítása.Ennek létrehozatalát az EU-hozfûzõdõ szálak erõsödése magyaráz-za. Egyrészt hazánk 1994-ben írtaalá az ún. Európai Megállapodást,amellyel megkezdõdött a teljes jo-gú tagság elnyerésének évtizedesfolyamata. Az EU bizonyos jogiaktusait már a 90-es évek közepé-tõl alkalmazni kellett hazánkbanis. Ezen felül a gazdasági kapcsola-tok elmélyülését nem csupán acsatlakozási folyamat elõre haladá-sa inspirálta: Németország hazánklegfontosabb külkereskedelmipartnere már ekkor az EU tagjavolt, és köztudott volt Ausztria kö-zeli csatlakozása is, aminek kö-szönhetõen Magyarország közvet-lenül határos lett a közösséggel.

A rendszerváltás hozta felszínrea munkanélküliség problémáját,amely már létezett ugyan a 80-asévekben is, de ekkor még jórészt ál-megoldások segítségével sikeresenelfedték annak meglétét. A 90-esévek elején a piacgazdaságra valóáttérés a szociális biztonság meg-rendülését, a munkahelyek egy ré-szének felszámolását idézte elõ. Er-re reagálva jött létre 1994-ben aFoglalkoztatási és munkaügyi bizott-ság jelezve, hogy a kérdéskör a tör-vényhozás látókörébe került.

Még egy válság terület a mezõ-gazdaság. Az agrárium szervezeti

15 Bõvebben lásd: Pesti [2002], 226. 16 Ilonszki Gabriella [2002]: Az elnöki parlamentarizmus és a parlament Századvég, 7. évfolyam. 24. szám. 129. 17 Soltész [2010], 48. 18 Bõvebben lásd: (Kukorelli [2010]19 Kukorelli [2010], 77. 20 Soltész [2010], 52.

átalakítása, illetve a termelõket fel-készületlenül érõ versenyhelyzetazt eredményezte, hogy a 90-esévek közepére a hazai mezõgazda-sági termelés az öt évvel korábbiszintnek mintegy 60%-át tudtacsak felmutatni. A szomszédos or-szágokéval lényegében megegyezõtendencia igényelte a terület prob-lémáinak hatékonyabb kezelését,így a Mezõgazdasági bizottság máraz elsõ ciklus végén felállt.

Emellett számos részterületmegjelölése eltûnt a bizottságoknevébõl, de ez többnyire nem ezekeltávolítását takarta, csupán ahasznált terminológia egyszerûsí-tését szolgálta.

1994 óta a képviselõk négyötöd-ének igenlõ szavazata vált szüksé-gessé ahhoz, hogy az adott tör-vényjavaslat vitájára az Országgyû-lés elnöke által kijelölt bizottság-ban kerüljön sor, szélesebb moz-gásteret biztosítva ezzel az ellen-zéknek a törvényalkotásban. A plé-numon csak a javaslat egészérõlszavaznak a képviselõk, a módosí-tó indítványok sorsa már a bizott-ságokban dõl el.15

Az 1994-98-as ciklusban hatvizsgálóbizottság alakult meg. Azakkori kormánykoalíció rendremegszavazta a legfontosabb politi-kai botrányok kiaknázására létre-jövõ, ellenzéki kezdeményezésûvizsgálóbizottságokat, ami nagy-ban hozzájárulhatott a jobboldalipárt 1998-as gyõzelméhez.

B/c) III. ciklus„A harmadik ciklusban új állan-

dó bizottságok alakultak, amelyeknemcsak a kormány gyakorlati po-litikai preferenciáit tükrözték, ha-nem befolyásolták a képviselõk kö-rülményeit is: egyrészt a bizottságihelyek számának növekedése új le-hetõséget teremtett egyes képvise-lõi pozíciók megerõsítésére, ugyan-akkor csökkentette a korábbi bi-

zottságokba való beágyazottságot,az úgynevezett továbbszolgálásimutatókat, hiszen jó néhány képvi-selõnek bizottságot kellett válta-nia.”16 1998-ban már a 386 képvise-lõi helyre 480 bizottsági tagság ju-tott. A bizottsági helyek ugrásszerûemelkedése részben annak követ-kezménye, hogy a parlamenti vizs-gálóbizottságok viszont mindenkérdést a politikai felelõsség kon-textusában vizsgálnak, így tevé-kenységük tárgya még akkor ismás, ha a politikai felelõsség meg-állapítása törvényességi és közgaz-dasági szempontok figyelembevé-telét is megköveteli. Jórészt az ak-kori kormány preferenciáit tükrö-zik az újonnan szervezett bizottsá-gok: külön testületet állítottak felaz ifjúságot érintõ ügyek intézésé-re, ez az értékrendbeli változás aminisztériumi struktúrában ismegjelent. Figyelemre méltó azIdegenforgalmi bizottság létrejötte,amely az ország külföld felé törté-nõ fokozatos nyitásának következ-tében a hazai turisztikai potenciáljelentõségének felismerését mutat-ta. Ebben a ciklusban külön bizott-ság foglalkozott a társadalmi szer-vezetek ügyeivel, ez a változás a ki-épülõ civil szféra erõsödésére hívjafel a figyelmet.

Az 1998-2002-es ciklusban az el-lenzéki kezdeményezések a kor-rupciós ügyeket és ennek kapcsána kormány felelõsségét vették célba(például Lockheed botrány,országimázs stb.) A huszonnégykezdeményezésbõl négy kormány-párti volt sikeres.

B/d) IV. ciklus2002 és 2006 között minden ed-

diginél több, összesen 25 állandóbizottság tevékenykedett.

A negyedik ciklus egy lényegesúj területet vont be a bizottságirendszer terrénumába: az informa-tikai ügyeket. A technika fejlõdése

ekkorra már megkerülhetetlennétette az államigazgatás informati-kai ügyekre szakosodott apparátu-sának felállítását, ezért került soraz Informatikai Minisztérium, illetveaz Informatikai bizottság megszerve-zésére.

A 2002. évi választás a vizsgálóbi-zottságok mûködésében forduló-pontot hozott, minden addigi cik-lushoz képest több állt fel, és ellen-zéki kezdeményezés is beindítha-tott ilyen eljárást. A legtöbb ideigle-nes bizottság ebben a ciklusbanmûködött: tizenhárom vizsgálóbi-zottság – kilenc ellenzéki, három akormánypárti képviselõk, egy esetibizottság megalakításával. Közülükkilenc be is fejezte a mûködését, dehét esetben jelentéstétel nélkül.17

A kormánytagok múltját felderí-tõ vizsgáló bizottság az Alkot-mánybíróság (a továbbiakban: AB)megsemmisítõ határozatával tûnikki különösen.18

Megfigyelhetõ jelenség, hogy ál-talában párban jártak a vizsgálóbi-zottságok, az egyik politikai oldalkezdeményezésével szinte egy idõ-ben a másik fél is benyújtott kez-deményezést. Ennek politikai okavalószínûleg az volt, hogy a közvé-lemény figyelmét, és ezzel érdeklõ-dését megossza.19

B/e) V. ciklus2006-tól az Országgyûlés a bi-

zottsági rendszer kialakításakorabból indult ki, hogy fõszabály-ként egy képviselõ csak egy állan-dó bizottságban dolgozzon, így abizottsági helyek száma csökkent,azonos a képviselõk számával: 386.

Ebben a ciklusban egy egysze-rûbb és költségtakarékosabb bi-zottsági rendszert alakítottak ki 18állandó bizottság létrehozásával.20

A 2007. december 6-án beikta-tott Házszabály módosítás rendel-kezett azokról a gyakorlatban ko-rábban is létezõ szabályokról, hogy





21 Összehasonlításképp: a 373 millió embert képviselõ Európai Parlamentnek jelenleg 736 képviselõje van, akiket a 27 tagállamban vá-lasztottak meg. A képviselõk szakosodott állandó bizottságokba tömörülnek a plenáris ülésszakok elõkészítése céljából. Jelenleg 20 ál-landó bizottság van, melyeknek létszáma 24–78 fõ között változik, és összetételük tükrözi a parlament politikai összetételét. Az állan-dó bizottságok azokkal a területekkel foglalkoznak, ahol az Európai Unió hatáskörökkel rendelkezik. (mkogy.hu)

a Mentelmi bizottságnak azonos szá-mú kormánypárti és ellenzéki tag-ja legyen. Az állandó bizottságok-ban ugyanaz a frakció-arány érvé-nyesül, mint ami az Országgyûlés-ben, azzal a kiegészítéssel, hogyminden frakciónak joga van egy ta-got delegálni minden állandó bi-zottságba. Valamennyi képviselõ-nek – így a független képviselõnekis – joga van legalább egy állandóbizottság munkájában részt venni.

E ciklus egyik egyedi vonása akisebbségi kormányzás: azzal,hogy a kormány 2008. május 1-velelveszítette parlamenti többségét,és az SZDSZ ellenzéki frakcióvávált, az állandó bizottságokbanmegváltoztak az addigi kormány-párti-ellenzéki arányok. A 18 ál-landó bizottság közül ötben ma-radt csak meg a kormánypárti(MSZP) többség, míg három bi-zottság paritásossá vált, és tíz bi-zottságban az ellenzék került túl-súlyba, így nagyobb volt a valószí-nûsége az ellenzéki indítványoktárgysorozatba-vételének.

A 2006-os választásokat követõ-en egyedül a Külügyi és határon túlimagyarok bizottsága érdemel emlí-tést, mivel a szomszédos országok-ban élõ magyarok ügye eddig nemkerültek be a bizottsági rendszerstruktúrájába.

A 2006-2010-es ciklusban a vizs-gálóbizottságok mûködésének sza-bálytalansága néhány kérdésbentovábbra is fennmaradt, továbbá azelõzõ ciklus „sikeresen” lerombol-ta az azok iránti érdeklõdést. Ígyérthetõ, hogy mindössze egy vizs-gálóbizottság tagjait választottákmeg, és nyújtott be jelentést a par-lamentnek, ez volt az „Együtt-egy-másért, Egy-másért Alapítvány” mû-ködésének nemzetbiztonsági kockáza-tát vizsgáló bizottság, mely az Ala-pítvány mûködésével kapcsolatoskorrupciógyanús ügyekben valórészvételének körülményeit vizs-gálta. Eseti bizottságot az Ország-

gyûlés olyan aktuális ügyek intézé-sére hozott létre, mint például: azÚj Magyarország Fejlesztési Tervvégrehajtásának felügyelete, a fo-gyasztóvédelem, a kábítószer elleniküzdelem, a Nabucco-földgázveze-ték elõkészítése és megvalósítása,továbbá a magyarországi digitálisszakadék csökkentése.

B/f) VI. ciklusA 2010. május 14-i alakuló ülé-

sén az Országgyûlés 20 állandó bi-zottságot számláló bizottsági rend-szert hozott létre.21

Az országgyûlési választásokatkövetõen az új struktúra a minisz-tériumok számának jelentõs csök-kentésével érintette az állam csak-nem minden szegmensét, a bizott-sági rendszer vonatkozásában dön-tõ átalakulásról mégsem beszélhe-tünk, a testületek száma, létszáma,szervezési elvei a korábbi ciklusok-ban intézményesült formákat õr-zik. A minisztériumok kapcsánolyan csúcsminisztériumoknak te-kinthetõ szervek felállítására ke-rült sor, amelyeknek elõzményeithiába keressük ilyen irányú hazaihagyományainkban. Annak meg-világítására, hogy e látszólag gyö-keres változásnak miért csekély abizottsági rendszerre gyakorolt ha-tása a kormány felépítésének felvá-zolása szolgálhat támpontul. A mi-nisztériumok létszámának csökke-nése nyilvánvalóan nem járhatottegyütt a kormány hatáskörébe tar-tozó feladatok érdemi redukálásá-val, csupán arról van szó, hogy jónéhány korábban külön miniszté-riumban szervezett tárgykört ös-szevontak, intézésükre államtit-kárságokat szerveztek. A negyedikciklus nyolcvan szakállamtitkáraközül összesen harmincan õrizhet-ték meg államtitkári beosztásukataz ötödik ciklusra. A hatodik cik-lusban a kormány felállásakor ös-szesen negyvenkét államtitkárt ne-veztek ki. A kormány visszaállítot-ta a minisztériumok törvényes mû-

ködését felügyelõ közigazgatási ál-lamtitkári tisztséget, emellett azegyes tárcáknál parlamenti és szak-politikai területet irányító állam-titkárokat is kineveztek.

A bizottsági rendszert determi-náló szignifikáns faktorok a koráb-biaknak megfelelõen alakultak amegváltozott helyzetben is, az em-lítettek miatt a kormányzati struk-túra átformálása nem nevezhetõolyan nóvumnak, amely a bizottsá-gi rendszer felépítésének széleskö-rû átértelmezését igényelte volna,viszont néhány alapvetõen politi-kailag motivált eltolódást nemhagyhatunk figyelmen kívül.

A Nemzeti összetartozás bizottságaprecedens nélküli testület a tör-vényhozásban. Óvatos elõzményétaz ötödik ciklus Külügyi és határontúli magyarok bizottsága szolgáltat-hatta. A nemzeti összetartozásproblémakörének beemelését a bi-zottsági rendszerbe az új kormány-nak a határon túli nemzetrészekszerepét hangsúlyozó szemléletetámasztotta alá. A kétharmadostöbbség elsõ intézkedései közöttszámos, a nemzetpolitikát új ala-pokra helyezõ döntést találunk.Ezek közül kiemelendõ a nemzet-politikáért felelõs miniszter poszt-jának felállítása, ennek leképezõ-dése a bizottsági rendszerben azemlített új testület. E körben emlí-tést kell még tenni a kedvezmé-nyes honosítás lehetõvé tételérõl,valamint a június 4-ét, a trianonibékeszerzõdés aláírásának évfor-dulóját a nemzeti összetartozásnapjává nyilvánító törvényrõl.

Az új elképzelések másik irányaegészen eltérõ kérdésekre keresi aválaszt. Európa országainak jó ré-szében megfigyelhetõ jelenség afenntarthatóság útjainak keresése,a környezetvédelem hagyományosértelmezése helyett a hosszú távúfejlõdést biztosító lehetõségek ku-tatása. Ez többek között fontos ele-me volt az EU Lisszaboni Stratégi-

22 46/1994. (IX. 30.) OGY-határozat23 Magyarország Alaptörvénye, 5. cikk (7)24 2012. évi XXXVI. törvény25 10/2014. (II/24.) OGY-határozat

ájának és a 2020-as programnak is.Hasonlóan fokozott figyelmet kapa piacgazdaság egyre inkább kiéle-zõdõ versenyhelyzetében a fogyasz-tók érdekeinek védelme. Azt, hogyezek a folyamatok nem kerülik elhazánkat sem, egyebek mellett az isbizonyítja, hogy az LMP többekközött ezeket a társadalmi problé-mákat zászlajára tûzve került be azúj országgyûlésbe. A világban zajlótendenciák érzékelése mellett bizo-nyára az egyik ellenzéki párt irá-nyába történõ gesztus szándéka isvezette a kormányoldalt ezen bi-zottságok felállításakor.

Az említetteken felül néhány fel-adat átcsoportosítást, illetve termi-nológiai újdonságot is felfedezhe-tünk, amelyek azonban gyökeresváltozást nem idéztek elõ. Az1/2010-2014. AIÜB. általános érvé-nyû állásfoglalása (2010. június 7.)értelmében az Országgyûlés bizott-ságai külön országgyûlési döntésnélkül is jogosultak lettek vizsgála-ti tevékenységet folytatni. Erre te-kintettel nem volt akadálya annak,hogy az Országgyûlés állandó bi-zottsága létrehozzon vizsgálati fel-adatkörrel rendelkezõ albizottsá-got. Ez az állásfoglalás nem zártaki a 64/1998-2002. ÜB. állásfoglalásII. pontjában írtak alkalmazását,mert vizsgálóbizottság létrehozásatovábbra is országgyûlési határo-zattal történhet. E kettõsség im-már törvényi szinten jelenik megaz Országgyûlésrõl szóló törvény-ben, külön rendelkezéseket talá-lunk a vizsgáló bizottságokról és azegyéb bizottságok vizsgálati tevé-kenységérõl.

Az új rendszer a minisztériumokés a bizottságok közti arányok elto-lódását idézte elõ. A korábbi ciklu-sokban a bizottságok száma mint-egy másfélszerese volt a miniszté-riumokénak, az új helyzetben ez aszám két és félszeres. Ez azt jelen-ti, hogy csaknem minden minisz-térium több bizottságnak is ad fel-

adatokat, ami átrendezi a kor-mányzati munka és a bizottságoktevékenységének kapcsolatát.

A parlament hét eseti bizottságothozott létre, kiemelendõ az Alkot-mány-elõkészítõ eseti bizottság és azegyenruhás bûnözés folyamatát, hátte-rét és a gyöngyöspatai eseményeket fel-táró, valamint az egyenruhás bûnözésfelszámolását elõsegítõ eseti bizottság.

A megalakult hét vizsgálóbizott-ság palettáján a cukorgyárak priva-tizációja, a 2002–2010 közötti idõ-szakban felmerülõ döntéshozói fe-lelõsség kérdésköre a MÁV Zrt. ésa MALÉV Zrt. esetében, aKolontár melletti vörösiszap-táro-zó átszakadása miatt bekövetkezettkörnyezeti katasztrófával kapcso-latos felelõsség, valamint az Euró-pa több országát érintõ lehallgatásibotrány magyarországi szálainakfeltárása volt napirenden.

Összességében azt mondhatjuk,hogy bár a bizottságok és a minisz-tériumok arányának eltolódása je-lentõs változásként értékelhetõ,nem jelentette a testületi munkaszínvonalának releváns változását.Az új struktúra a bizottságokat el-sõsorban a kormányzati ellenõrzés,illetve a kormányzattal való kom-munikáció kapcsán érinti.

A rendszerváltást követõ elsõ hatciklus modelljének és fejlõdésénekrészletes tárgyalását jelen keretekközött az indokolja, hogy a kisebblétszámú Országgyûlés bizottságirendszere is erre a megközelítésreépül, bizonyos átértelmezés mel-lett. Ezért az elmondottak az aláb-biakban érintett változásoktól elte-kintve ma is irányadók a magyarparlamenti jogra.

4. A 2014-es átszervezés és várhatókövetkezményei

A hetedik ciklus bizottsági rend-szere minõségi különbséget jelenta korábbiakhoz képest: immár

nem 386, hanem csak 199 képvise-lõje van a magyar Országgyûlés-nek. E kisebb létszámú Országgyû-lés egyrészt közelebb hoz bennün-ket a már említett köbgyök sza-bályhoz, de egyben új kihívást isjelent a bizottságok számára is: ki-sebb számban és kevesebb taggalkell ellátniuk feladataikat. AzAlaptörvény által elõírt kisebbképviselõi létszám tehát az egyik fõmotorja a változásoknak. A másikalapvetõ tényezõ az Alaptörvénymegalkotásához kötõdõ kodifiká-ciós hullám átterjedése a parla-menti jogra: az Országgyûlés nemcsupán új házszabályt fogadott el,hanem annak szerkezetét és jogfor-rási jellegét is a korábbitól eltérõ-en, annál összetettebben állapítot-ta meg.

Az 1994-es Házszabály22 ország-gyûlési határozatként szolgálta amagyar parlament mûködését kétévtizeden keresztül. Számos ren-delkezése, többek között a vizsgálóbizottságokra vonatkozó elõírásokazonban egyértelmûen vonatkoz-tak a Parlamenten kívüli szemé-lyekre is, így felmerült a törvényiszabályozás igénye. Az új házsza-bályi struktúra alkotmányos alap-ját az Alaptörvény negyedik módo-sítása teremtette meg, amely „ház-szabály” helyett „házszabályi ren-delkezések” elfogadására jogosítot-ta az Országgyûlést.23 Ennek tük-rében az Országgyûlésrõl szólótörvény24 egyik fejezete tartalmaz-za a törvényi szintû házszabályirendelkezéseket, míg egy különhatározat a csupán a belsõ mûkö-dést taglaló normákat.25 E kétszin-tû koncepció jelentõs eredménye,hogy lehetõvé teszi a törvényi éshatározati szintû rendelkezésekmegfelelõ elhatárolását, azonbansúlyos következménye a parlamen-ti házszabály határainak elmosódá-sa, a parlamenti mûködés szabálya-it nem találjuk meg egy egységesdokumentumban.





26 Gulyás [2014]27 2012. évi XXXVI. törvény, 16.§ (2)28 Gulyás [2014]29 Gulyás [2014]30 Gulyás [2014]

A bizottságok száma 20-ról 15-recsökkent, ezzel ismét közelebb ke-rült egymáshoz a kormányzat és abizottsági rendszer struktúrája.„Az új portfóliók kialakításánál va-lóban fontos szempont volt, hogy akevesebb minisztériumhoz jobbanillik a kevesebb bizottság.”26 Ezzelpárhuzamosan, ugyancsak a mi-nisztériumok kialakításánál ismegfigyelhetõ módon egyszerûsí-tették a portfóliók körülírását, szá-mos részterületet így hiába keres-nénk a mostani bizottságok névso-rában: a kultúra, az oktatás, asport, vagy az egészségügy sem je-lenik meg külön portfólióban. Ezpersze nem jelent valódi feladatcsökkenést, sõt, éppen ellenkezõ-leg, a testületek számának mérsék-lése természetszerûleg az egy bi-zottságra jutó tárgykörök gyarapo-dásával járt. Kiegészült a kötelezõ-en létrehozandó bizottságok köre:a korábbi hat mellett immár nem-zetpolitikai testületet is létre kellhozni, törvényi rendelkezésalapján.27

A jelenlegi bizottságok közül öt-ben – az eddigi hattal ellentétben –ellenzéki képviselõ elnököl, figye-lembe véve azonban azt, hogy ke-vesebb bizottság van, ez arányosmértékû csökkenésnek tekinthetõ.A Nemzetbiztonsági bizottság elnökiposztja, ahogy a Költségvetési Bizott-ságé is, hagyományosan a legna-gyobb ellenzéki párté, a Kulturális,a Fenntartható Fejlõdés és a Vállalko-zásfejlesztési Bizottságon pedig a töb-bi ellenzéki párt osztozik. Az egyesintézkedések társadalmi hatásátvizsgáló albizottságok rendszereváltozatlan maradt, miközben etestületek hatékonysága erõsenkérdéses.

Részben az új házszabályi ren-delkezésekbõl, részben az Alaptör-vény nemzetiségi képviseletre vo-natkozó elõírásai következtében azállandó bizottságok jelenlegi rend-

szere jóval differenciáltabb, mint akorábbi volt, sokkal élesebben ha-tárolódnak el az állandó- és a szak-bizottság fogalma. Szakbizottságcsupán 14 mûködik a hetedik cik-lusban, míg a törvényalkotási bi-zottság, vagy a „Kis Parlament” újjelenség a magyar parlamenti jog-ban. E testület állandó bizottság,azonban nem szaktestület, hatás-köre általános. E 39 tagú testületeredete az országgyûlési részletesvita megszûntetéséhez köthetõ, aTörvényalkotási bizottság egyedüli-ként terjeszti a parlament elé a mó-dosító indítványokat a beterjesz-tett törvényjavaslatok egyes eleme-ire vonatkozóan. A bizottságoknakebben a parlamenti ciklusban te-hát az eddiginél sokkal nagyobb aszerepük, a plénum elé kerülõ mó-dosító javaslatoknak fõszabálykéntkét bizottsági szûrõn: egy szakbi-zottsági és egy törvényalkotási bi-zottsági rostán is át kell jutniuk.„A reform egyik fõ célja a törvény-alkotási folyamat szakmai és poli-tikai elemeinek erõteljesebb szét-választása volt: a részletes vitábanígy a szakmai, az általánosban apolitikai motívum dominálhat.”28

A Törvényalkotási bizottság másikfontos feladata a koordináció: a be-érkezõ módosító javaslatok végsõvitája a törvényjavaslat egységesszövegének véglegesítése elõtt.„Mivel a törvényjavaslat a Törvény-alkotási bizottság által jóváhagyottszöveggel kerül a plenáris ülés elé,jelentõsen csökken annak az esé-lye, hogy a törvény a módosító ja-vaslatok következtében túlterjesz-kedjen eredeti korlátain.”29 „A tör-vényalkotás folyamatának stabili-zálását szolgálja a zárószavazáselõtti módosító javaslatok lehetõ-ségének kizárása, valamint a kü-lönleges sürgõsségi eljárások szá-mának csökkentése. A Törvényal-kotási bizottság sajátos helyzetét jel-zi az is, hogy a kettõs tagság szak-

bizottság és a Törvényalkotási bizott-ság között engedélyezett, két szak-bizottság között azonban nem. ATörvényalkotási bizottság szerepekétségtelenül erõsebb, mint a szak-bizottságoké, jelentõsége azonbanvégsõ soron a kormányzati döntés-hozataltól függhet: amennyiben ezhatékony, csupán a koherencia za-varokat kell kezelnie a 39 tagú tes-tületnek.”30

A Magyarországi nemzetiségek bi-zottsága egy sajátos jogállású és ha-táskörû testület, tagjai nem ország-gyûlési képviselõk, hanem a 13nemzetiség szószólója. A szószólókszavazati joggal nem rendelkeznek,a testület és tagjai azonban javasla-tokat tehetnek a Parlamentnek,észrevételezhetik a nemzetiségeketérintõ elõterjesztéseket. Napiren-det követõen felszólalhatnak, kér-dést és interpellációt intézhetnekaz Alaptörvényben megjelölt tiszt-ségek viselõihez. E bizottság tehátcsak részben tekinthetõ szakbizott-ságnak: elsõdleges feladata nemegyes tárgykörök megtárgyalása,hanem egy meghatározott személyikör érdekeinek hatékony képvise-lete. A házszabály vonatkozik a bi-zottságok mûködésére is, ezek kö-zül a legfontosabb, hogy a bizottsá-gok nem ülésezhetnek a parlamentplenáris ülése alatt. E mellett szá-mos technikai szabályt is találunk abizottságok ülésezési rendjérõl ésmenetrendjérõl. Újdonság, hogy abizottságok a házszabályi rendelke-zések keretein belül saját mûködésinormákat is elfogadhatnak.

A képviselõi létszám mintegy fe-lét érintõ leépítés új kereteket te-remt a bizottsági rendszer számára,hiszen azoknak feladatait kevesebbképviselõnek kell majd ellátnia.Részben annak érdekében, hogy abizottságok számának jelentõscsökkentésével az ott zajló munkahatékonyságának visszaesését elke-rülhessük, a képviselõi leterheltség

31 Magyarország Alaptörvénye, 7.§ (3)32 Az Országgyûlésrõl szóló 2012. évi XXXVI. törvény 23–26. §

átstrukturálása vált szükségessé.Ennek kézenfekvõ terepét az össze-férhetetlenségi szabályok újragon-dolása szolgáltatta: ez elsõsorban azországgyûlésnek azon tagjait érin-tette, akik egyben valamely telepü-lés polgármesterei voltak. Azzal,hogy a települések vezetõi elestek aparlamenti szereplés lehetõségétõl,a kisebb létszámú országgyûlés tag-jai olyan többletidõre tettek szert,amelyet a bizottságokban is kama-toztathatnak.

Az országgyûlési bizottsági rend-szer kiterjedését jórészt azon kívülálló tényezõk befolyásolták. Az or-szággyûlési képviselõk száma, aképviselõk leterheltségének sokré-tûsége, illetve az ide telepített fel-adatok szerteágazó volta egy mé-lyen strukturált, széleskörû tevé-kenységet végzõ bizottsági rend-szert predesztinál. Ezek a tényezõkmagyarázatot adnak arra, hogy arendszerváltás óta a bizottságokszáma is emelkedett, a bizottságok-ban szerepet vállaló képviselõk szá-ma és aránya pedig különösen meg-ugrott. Az elsõ néhány ciklus ta-pasztalataira építve az elmúlt évek-ben megkezdõdött a parlamentimunka racionalizálásának, azóta iszajló folyamata, amely elõbb a bi-zottságok számának csökkenéséteredményezte, majd a képviselõilétszám visszafogását is. Jelenlegúgy tûnik, a bizottságok számánaktizenöt körül való stabilizálódását

tapasztalhatjuk. A rendszerváltásóta tanúi lehettünk annak, hogy abizottsági tagok aktivitása fokoza-tosan visszaesõben van, ez különö-sen az elsõ ciklus jellemzõ vonásavolt. Azzal, hogy az új konstrukció-ban kevesebb képviselõnek kell el-látnia a bizottsági feladatokat, ez atrend alighanem megfordul, azegyes tagoknak nagyobb mérték-ben kell majd szerepet vállalniuk.

A vizsgáló bizottságok tekinteté-ben jelentõs elõrelépés a törvényiszint megteremtése, a vizsgálatonvaló megjelenés kötelezettségét,valamint a vizsgálat hatékonyságá-nak egyéb biztosítékait alaptörvé-nyi elõírásnak megfelelõen31 az or-szággyûlési törvény rögzíti.32 Egye-bekben az eseti- és vizsgáló bizott-ságok szabályozási koncepciója ér-demben nem változott.

5. Következtetések

A 2014-ben átszervezett bizottsá-gi rendszer lényeges részletkérdé-sekben fontos változásokat hozott,alapjaiban azonban a rendszervál-tást követõ évtizedek örökségéretámaszkodik, ezért sajátosságaicsak ennek a háttérnek ismereté-ben értékelhetõk. A tárgyalt jelen-ségek közül a bizottsági rendszerdifferenciálódását kell kiemel-nünk: a szakbizottságok mellett,több speciális állandó bizottság is

létesült, a Törvényalkotási bizottságbeiktatásával pedig kétszintûvévált a bizottsági szûrõ mechaniz-mus. A szakbizottsági szinten erõ-teljesebb lehet a szakmai elem, míga Törvényalkotási bizottságban már aplenáris vita elõkészítése dominál-hat. Az új struktúra magában hor-dozza a hatékony parlamenti mun-ka elõfeltételeit, azonban a kocká-zati tényezõk számottevõek. A két-szintû bizottsági szûrõ veszélye aTörvényalkotási bizottság esetlegestúlsúlya a szakbizottságokkal szem-ben, így ez utóbbiak látszólagosanerõsödõ pozíciójuk ellenére sokatveszíthetnek jelentõségükbõl. Dekérdéses lehet az is, hogy a testüle-ti tagok számának csökkentésébõl,a többes bizottsági tagság kiszûré-sébõl és az összeférhetetlenségi sza-bályok szigorításából származó elõ-nyöket mennyiben sikerül realizál-ni, valóban hozzájárulnak-e ezek azintézkedések a tagok aktivitásánakfokozásához és az érdemi vitákhoza bizottságokban.

A 2014-ben meghonosított mo-dell hosszú távú mûködését nemláthatjuk elõre, az általa felvetettproblémák azonban már most be-azonosíthatók. Ezért is volt szüksé-ges a parlamenti reformfolyamatezen szakaszán számba venni a leg-fontosabb változásokat, azok hátte-rét, valamint azok már most tapasz-talható és egyelõre csak gyaníthatóhatásait.




HÁGER: A DEMOKRÁCIA FONTOS ALAPPILLÉREI… 167

1 Badó Attila (ed.): Fair trial and judicial independence. Hungarian Perspectives. Springer, New York, Series: Ius Gentium:Comparative Perspectives on Law and Justice, Vol. 27, 2014, XVII, 248.

2 Erdei Árpád: Tanok és tévtanok a büntetõ eljárásjog tudományában. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2011, 155. 3 European Comission for the Efficiency of Justice (CEPEJ)

HÁGER TAMÁSbíró

Debreceni Ítélõtábla(Debrecen)

A demokrácia fontos alappillérei, a bírói füg-

getlenség és a tisztességes eljárás – „Fair trial andjudicial independence”1

A világ legnevesebb kiadói kö-zött számon tartott Springer Verlag(Berlin, Heidelberg, New York)vállalkozott arra, hogy egy magyarintézeti kutatócsoport (SzegediEgyetem Összehasonlító Jogi Inté-zete) kutatását összefoglaló tanul-mánykötetet jelentessen meg. A bíróifüggetlenség, a tisztességes eljárásolyan alapvetõ elvek a modern korigazságszolgáltatásában, melyekérvényre jutása, vagy éppen azokkorlátozott érvényesülése hûentükrözi egy adott állam és társada-lom demokráciájának mértékét. Azigazságszolgáltatás monopóliuma abíróságé. Az igazságszolgáltatásimonopólium és a bírói független-ség szervesen összefügg, a bíróifüggetlenség ugyanis az igazság-szolgáltatási monopólium nélkülformális lenne, hiszen a hatalomszükség esetén a bíró helyett más,utasítható igazságszolgáltatástkereshet.2 A Badó Attila szerkesz-tésében megjelent tanulmánykötetegyes tanulmányai az összehason-lító jogtudományt magas szintenmûvelve mutatják be az igazság-szolgáltatás alapintézményeit,azon alkotmányos elveket és érvé-nyesülésüket, melyek nélkül nembeszélhetünk demokratikus jog-

rendrõl, demokratikus igazság-szolgáltatásról. A tanulmányok ál-tal vizsgált témák eltérõek, de a de-mokratikus értékek mellett elköte-lezve egységesen fogalmazzák megaz elvárást a tisztességes és igazsá-gos ítélkezés iránt.

A kötet az elõszó mellett tíz ta-nulmányt tartalmaz, döntõen ha-zai szerzõktõl. A tanulmányok azösszehasonlító jogtudomány mód-szerei szerint vonják vizsgálat alá amár a bevezetõben is jelzett kardi-nális jogintézményeket, elveket,azok megjelenését a különbözõ or-szágokban. Az egyes mûvek a kon-tinentális és az angolszász jogrendjellemzõin kívül érintenek Euró-pán kívüli jogterületeket is.

Fleck Zoltán tanulmányában a bí-rósági szervezetek és az alapjogok vi-szonyát mutatja be, hangsúlyozva,hogy az igazságszolgáltatás szerve-zeti rendszere a jogállam minõségeszempontjából kitüntetett jelentõ-séggel bír. E gondolattal feltétlenegyet kell értenünk. A bíróságirendszer felépítése, mûködése ademokrácia hiteles fokmérõje. Abírói hatalom függetlenségénekfontossága aligha vitatható. A szer-zõ felhívja rá a figyelmet, hogy adiktatúrákat követõ átmeneti tár-sadalmak, fiatal demokráciák jel-lemzõje az igazságszolgáltatás át-alakítása, a folyamatos igazságügyireform. Az átalakítás volumeneugyan nehezen mérhetõ, támpon-tot nyújthat azonban e körben azigazságszolgáltatás hatékonyságá-nak elõsegítésére felállított európaiszervezet,3melynek jelentései iga-zolják a széleskörû reformot. A ta-nulmány az összehasonlító jogtu-domány elvei mentén tér ki a kon-tinentális jogrendszeren belül aposztkommunista államok, azon

belül a visegrádi négyek igazság-ügyi rendszerének átalakítására,ahol sok tekintetben hasonló törté-neti, intézményi problémák vár-nak megoldásra. A szerzõ különvizsgálja a nyugati demokráciákmellett a közép és dél európai meg-oldásokat is, külön elemezve aposztkommunista rendszerek igaz-ságszolgáltatási rendszereit, me-lyekben jellemzõen a bírói taná-csok megalakításával történnek tö-rekvések a bírói önigazgatás, ezál-tal a végrehajtó hatalomtól egyreinkább függetlenebb igazságügyirendszer megteremtésére.

A bírák kiválasztásáról, a tisztessé-ges eljárás és a politika viszonyáról, apártatlanságról Badó Attila készí-tett tanulmányt. Az igazságszolgál-tatás pártatlan mûködésének, a bí-rói függetlenség megvalósulásánakalapvetõ feltétele a bíróvá válás fo-lyamatának modellje. A szerzõmegvilágítja, külön beható elem-zés alá vonva a common law õshazá-jának számító Anglia kiválasztásirendszerét, annak 21. századi re-formját, az Amerikai Egyesült Ál-lamok választáson alapuló sziszté-máját, valamint a német és a fran-cia modellt. A bírói függetlenségegyik záloga, hogy a bírói kineve-zésre a végrehajtó hatalom befolyá-sa nélkül kerülhessen sor. Érte-lemszerûen a jogrendszerek eltéré-sébõl adódóan mások az elvárásokés az igények az angolszász jogte-rület, az USA vagy a kontinentálisEurópa bíró kiválasztási modelljé-vel kapcsolatban. Az európai jog-fejlõdéstõl eltérõen sajátos rend-szer alakult ki az Egyesült Álla-mokban, ahol a választásos mecha-nizmus folytán a bíróságok és a po-litika szinte egyedülálló módonkapcsolódnak össze, mint hívja fel

JOGIRODALOM–JOGÉLET


168 JOGIRODALOM–JOGÉLET 2015. MÁRCIUS

4 Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetetett, az emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. novem-ber 4-én kelt Egyezmény 6. cikkét, mely biztosítja a független, pártatlan bíróság által folytatott tisztességes tárgyaláshoz való jogot.

rá a figyelmet Herbert Jacob mun-kájára hivatkozva a szerzõ. Badórészletesen vizsgálja a szövetségi éstagállami bíróválasztás módját, azérdemi alapú kiválasztási rend-szert, a „missouri elvet,” valamint akontinentális Európát érintõen afrancia modellt, mely egy objektívminta megteremtésére tett kísérle-tet. Ugyancsak elemzi a német, Eu-rópában szinte kivételesnek számí-tó kiválasztási rendszert, ahol a bí-rósági hierarchia magasabb szint-jein a politikai szempontok megje-lenésének lehetünk tanúi. A szerzõhatározottan amellett érvel, hogy abírói függetlenség szempontjábólaz érdem alapú, szakmai teljesít-ményen nyugvó kiválasztási rend-szerek megfelelõek, és hogy ezen atéren a világ nagy jogrendszereit il-letõen jelentõs konvergenciát ta-pasztalhatunk.

Badó Attila és Szarvas Kata ta-nulmánya arra a jelenségre hívjafel figyelmet, hogy a világ jogrend-szereiben egyre elterjedtebb az au-tomatizmusra épülõ ügyelosztásirendszerek mûködtetése a bíróságo-kon, ami a bírói hatalom befolyá-solásának lehetõségét korlátozza,és a bírák munkaterheinek egyen-letesebb elosztását eredményezhe-ti. Az ítélkezõ bírák közötti felfo-gásbeli, ideológiai, attitûdbeli kü-lönbségek természetesnek tekint-hetõk, ami szükségszerûen kihataz egyedi bírói ítéletekre is. A tör-vényes bíróhoz való jog alapelvé-bõl kiindulva egyre több jogrend-szerben döntenek úgy, hogy az il-letékességi szabályozás elõre meg-határozottságán túl az egyes bíró-ságokra beérkezõ ügyek szignálá-sát sem bízzák a bírósági vezetõk,vagy az általuk ezzel megbízottszemélyek egyedi döntéseire, ha-nem egyfajta automatizmust be-építve biztosítják azt, hogy azügyek véletlenszerûen kerüljeneka bírákhoz, vagy bírói tanácsok-hoz. A tanulmány a német, oszt-rák, olasz, amerikai példákon ke-

resztül mutatja be, hogy az auto-matizmus megteremtésére milyentechnikai lehetõségek adottak, me-lyek a pártatlanság és mintegy„mellékhatásként” az egyenlete-sebb ügyelosztás biztosítékává vál-hatnak.

Samantha Cheesman a tisztességes4

eljárás egyes kérdéseit taglalja ös-szehasonlító jogi elemzésében. Aszerzõ az egyes jogrendszerek, álla-mok jogának tételes vizsgálataelõtt foglalkozik az eljárás tisztes-séges voltát biztosító szabályokkalés olyan jelenségekkel, melyek ké-telyeket támaszthatnak a bíróságieljárás fair voltával szemben. Az el-járás tisztességes lefolytatását meg-határozza fõ szabályként – csakigen kivételes esetekben korlátoz-va – a nyilvánosság, az igazságszol-gáltatás átláthatósága, az európaistandardok szerint a bírói szerve-zet függetlensége, és olyan alapve-tõ szabályok, mint a nulla poenasine lege elve, vagy az alapvetõ vé-delmi-terhelti jogok, mint a hall-gatás joga, vagy az önvádra kötele-zés tilalmának elve. A szerzõ az ál-talános alapvetéseket követõen kü-lön, összehasonlító módszerrelvizsgálja az Egyesült Királyság, azAmerikai Egyesült Államok, vala-mint a kontinentális európai jogte-rület jellegzetességeit a tisztességeseljárás elveinek érvényre jutásaszempontjából.

Sulyok Márton szakcikkében atisztességes eljáráshoz való jog jö-võjét az Európán kívüli jogterülete-ken tekinti át. Alapvetésként rögzí-ti, hogy a tisztességes eljáráshozvaló jog álláspontja szerint egy„jogcsokor” (bundle of rights), e jo-got azonban leginkább az igazság-szolgáltatás inherens minõsége-ként kell értékelni. A tanulmány-ban három területen, Oroszország-ban, Afrikában és Kínában tekintiát a tisztességes eljáráshoz való jogkérdéseit, ahol napjainkban isolyan aktuális problémák merül-nek fel, melyek gátolhatják az eu-

rópai standardok szerint alapvetõemberi jogként meghatározott faireljárás érvényre jutását. A szerzõmegvilágítja a vizsgált jogterületena problémák gyökereit, azok okát,melyeket elsõsorban az erõpoliti-zálásban, a megfelelõ intézmény-rendszer hiányában, vagy elégte-lenségében, illetve a gazdasági fak-torban jelöl meg.

Bóka János az eljárások ésszerûidõtartamával kapcsolatos kérdése-ket vonja elemzés alá. A téma nem-csak hazánkban, hanem Európamás államaiban is aktuális, megje-gyezve, hogy az Európai EmberiJogi Bíróság (EJEB) ügyterhelésé-nek jelentõs része az ésszerû idõ-tartamú eljárás követelményénekmegsértéséhez kapcsolódik. Aszerzõ az ésszerû idõtartam prog-ramszerû és normatív felfogását isbemutatja. Az elõbbi felfogásnálfontos tényezõt lát az eljáró bíróvalszemben támasztott követelmé-nyekben, az állam kötelezettségei-nek a személyi és anyagi feltételekmegteremtésében, a szervezési,igazgatási feladatokban és az eljá-rásjogi szabályozásban. A norma-tív felfogás kapcsán felhívja annakcomon law gyökereit, kiemelve,hogy az eljárás tisztességességénekalapköve, ha a procedúra menteslegyen a túlzott, vagy elkerülhetõkésedelemtõl. Az európai standar-dok, az angolszász és a kontinentá-lis Európa jogának elemzése utánmegállapítja, hogy az idézett prog-ramszervezési, igazgatási és jogal-kotási feladatok hatékonyabb meg-valósításán keresztül vezethet a he-lyes út az eljárások idõszerûségé-nek megteremtéséhez.

Bencze Mátyás tanulmánya a bi-zonyítékok értékelésének a tisztessé-ges eljárás szempontjából történõösszehasonlító vizsgálatáról való-színûleg a jogalkalmazó, különö-sen a büntetõperben eljáró bíró ésaz eljárásban résztvevõ fõszemélyolvasó számára a legizgalmasabb,legérdekesebb kérdéskört vizsgál-


HÁGER: A DEMOKRÁCIA FONTOS ALAPPILLÉREI… 169

5 Frank, Jerome: Bíráskodás az elme ítélõszéke elõtt (Válogatott írások). (Szerk. Badó Attila) Szent István Társulat, Budapest, 2006, 53. 6 R.v. Dunlop {2006} EWCA (Crim) 1354, 10.

ja, ahol a magas szintû normákbanmeghatározott alapvetõelvek, jo-gok mellett nem vitásan fontosszerep jut a bírói meggyõzõdésnek,azaz az objektív körülmények mel-lett szubjektív tényezõknek is. Abíró is ember ugyanis és a talár fel-öltésével gondolkodásmódja nemválik szillogisztikus módonmesterkéltté.5 A szerzõ megállapí-tása szerint az eljárás fair volta nemelsõsorban az alapelvi szintû dek-larációktól és az adott jogi kultúrahagyományaitól, hanem inkább aszabályozás élet közeliségétõl ésmegfelelõ, ésszerû részletezettségé-tõl függ. Nem vitás, hogy a tör-vényben rögzített elvek, alapjogokmeghatározzák az eljárás tisztessé-ges voltát, nem lehet azonban fi-gyelmen kívül hagyni, hogy e sza-bályok érvényesülése jelentõsenfügg az igazságszolgáltatás„aktorainak” felfogásán, jogértel-mezésén. A büntetõeljárás egyiklegnagyobb tétje, hogy a bíróságmilyen tényállást állapít meg. Amegállapított tényállástól függugyanis a büntetõjogi felelõsségmegállapítása, vagy a felmentés,marasztalásnál a cselekmény tör-vényes minõsítése és a büntetéski-szabás is. A bírói mérlegelés sza-badsága kétségtelenül nagy. Aszerzõ elvi éllel emeli ki, hogy a bi-zonyítékok értékelését az indoko-lási kötelezettség és a bizonyítástörvényességének korlátai miattnem kizárólag a bíró szabad belátá-sa határozza meg, az értékelési te-vékenység nem egyenlõ ezért a bí-rói intuícióval. A tanulmány az el-ítéléshez szükséges bizonyítottságmércéjét mérlegre teszi a commonlaw és a kontinentális jogrendsze-rek tükrében is. Végül az összeg-zésben elvárásként fogalmazzameg, hogy a bizonyítottság mércéiéletközeliek legyenek és ne kívánja-nak lehetetlent, mely gondolatokúgy vélem feltétlen oszthatók.

Az igazságszolgáltatás nyilvánossá-ga olyan demokratikus alapérték,

mely a bírói függetlenség megvaló-sulásának egyik fontos záloga.Navratil Szonja tanulmánya a nyil-vánosság kérdéseivel foglalkozikösszehasonlító elemzés keretében.A szerzõ rámutat, hogy a moderndemokráciák igazságszolgáltatásá-nak egyik meghatározó alapelve abírósági tárgyalások, illetve az íté-letek nyilvánossága. A tanulmánykülön vizsgálja a nyilvánosságegyes olyan dimenzióit, mint azintézményi-szervezeti nyilvános-ság, mely folytán átlátható a bíró-ságok költségvetése, szervezetistruktúrája, a bírák kiválasztása,kinevezése. E szervezeti adatokelektronikus nyilvánosságként je-leníthetõk meg. Pillanatnyi nyil-vánosságot jelent emellett az eljá-rási nyilvánosság körében a tárgya-lás nyilvánossága, az ítéletek nyil-vános kihirdetése, míg elektroni-kus értelemben beszélhetünk a bí-rósági ítéletek nyilvánosságáról,valamint a média tárgyalótermi je-lenlétérõl. A tanulmány különelemzi részletesen a nyilvánosság-gal összefüggésben végzett latinamerikai kutatásokat is. A nyilvá-nosság európai standard, a tagál-lamokban fõ szabályként érvénye-sül és csak a törvényben szigorúanmeghatározott esetekben lehet aztkorlátozni vagy kizárni. Napjaink-ra a bírósági ítéletek nyilvánosságais egyre inkább megvalósul. Aszerzõ utal rá, hogy a legtöbb or-szágban, így például Belgiumban,Írországban, Kolumbiában, Mexi-kóban és hazánkban a legfõbb bí-rói fórum és a felsõbíróságok hatá-rozatai az interneten megtekinthe-tõk. A tanulmány kitér a bíróságiiratok nyilvánosságára is, megálla-pítva, hogy az ítélettõl eltérõen,különösen büntetõügyben az kor-látozottabban érvényesül, melyérthetõ, hiszen a periratok számosolyan személyi adatot tartalmaz-nak, melyek nyilvánosságra kerü-lése jogos érdeket sértene. A szerzõkiemeli továbbá, hogy a nyilvános-

ság része a média tárgyalási jelen-léte, kép- és hangfelvétel készítéseis, mely nyilvánossági formánál je-lentõsen eltérnek az egyes államokszabályai.

Mezei Péter a kétszeres eljárásalapvetõ tilalmának elvét vizsgáljatanulmányában. A híres Dunlopügy6 felidézése és az alapvetésekután a szerzõ a ne bis idem/doublejeapardy elv történeti kialakulásátmutatja be, majd az elv mögött hú-zódó filozófiát, jogpolitikai elveketelemzi. Az elméleti háttér bemuta-tása után az Emberi Jogok EurópaiBíróságának és az Európai UnióBíróságának a tárgykört érintõgyakorlatát, valamint az EgyesültÁllamok jogrendszerét vizsgálja. Akétszeres eljárás tilalma, mint aszerzõ kiemeli, nem modern intéz-mény, hiszen már az ókori Hellászés Róma jogában is hivatkoztak azelvre. A ne bis idem a modern bün-tetõeljárásoknak is alapelve, mely-nek megsértése a jogerõs ítéleteredményes megdöntéséhez is ve-zethet rendkívüli jogorvoslati eljá-rásban. A filozófiai háttér alaposáttekintése után a szerzõ konkrétjogesetek felidézésével mutatja beszemléletesen az európai emberijogi, valamint európai uniós bírás-kodást, kitérve az amerikai jog-rendszer gyakorlatára is. A tanul-mány a kontinentális európai ítél-kezést ezen túlmenõen összeha-sonlító jogi módszerekkel veti ös-sze az USA joggyakorlatával. Meg-állapíthatjuk, hogy a bírói függet-lenség mellett a kétszeres értékeléstilalma is a demokratikus jogrendegyik alappillére, mely garantálja,hogy senkit se lehessen ugyanazonbûncselekmény miatt kétszer el-ítélni, illetve két büntetéssel sújta-ni.

Sulyok Tamás a büntetõeljárásegyik alapvetõ, alkotmányos jogá-nak, a védelem jogának összehason-lító vizsgálatát végzi el tanulmá-nyában. A szerzõ a tanulmány be-vezetõ gondolataiban elsõdlegesen



rögzíti a védelemhez való jog for-rásait, melyeket a nemzetközi jogidokumentumomban, az egyes álla-mok alkotmányában és törvényei-ben jelöl meg. Mindezen forrásokalapján megállapítható, hogy a vé-delem joga mára már generálisanelfogadott alapelvként létezik szer-te a világon a büntetõeljárásban. Atanulmány emellett vizsgálat alávonja Közép-Kelet Európa, vala-mint Nyugat Európa államainakalkotmányát a védelemhez való jogszabályozásával kapcsolatban. Aközép-kelet európai államok alkot-mányaiban, különbözõ szinteken,de megjelenik a védelem joga,ugyanakkor az osztrák, belga, dán,francia, görög, holland, ír és a né-met alkotmányok külön rendelke-

zést nem tartalmaznak e jogról. Aszerzõ e körben rámutat, hogyNyugat-Európában a jogállami ha-gyományok nagy történelmi múlt-ra tekintenek vissza és lényegesenstabilabbak. A diktatúrákat felvál-tó demokratikus közép-kelet euró-pai államokban alapvetõ igény volte fontos emberi jog deklarálására.Mindezen okokkal magyarázható,hogy a nyugat-európai demokráci-ák alkotmányaiból, szemben a kö-zép-kelet európai régióval, rend-szerint hiányzik a védelemhez valójog szabályozása. Ezen országok-ban ugyanis olyan fejlett és jelen-tõs hagyományú a demokrácia,hogy szükségtelen a védelem jogá-nak külön alkotmányos szabályo-zása.

Miként láthattuk, a tanulmány-kötet szerzõi a demokratikus jogál-lam szempontjából rendkívüli jelentõ-séggel bíró igazságszolgáltatási rend-szer fõbb jellemzõit világítják megösszehasonlító jogi módszertanieszközökkel. A bírósági rendszermûködése, a bíróvá válás folyama-ta, az eljárás tisztességes volta, a bí-rói függetlenség, a védelem joga, abizonyítás fair volta külön-különés együttesen is meghatározzák azállami berendezkedés és a társada-lom demokráciafokát. A tanulmány-kötet ajánlható minden olyan olva-só számára, aki az állam mûködéseiránt – betekintést nyerve az össze-hasonlító jogtudományba is – ér-deklõdve a bírói hatalom helyzetétmélyebben kívánja megismerni.


SZABÓ: KÁLVINIZMUS ÉS JOG 171

SZABÓ ZSOLTegyetemi adjunktus

Károli Gáspár Református Egyetem(Budapest)

Kálvinizmus és jog

2014. november 10-én a KároliGáspár Református Egyetem, a Re-formátus Közéleti és KulturálisKözpont és a Magyarországi Refor-mátus Egyház zsinata a HannsSeidel Alapítvány támogatásávalegész napos interdiszciplináris konfe-renciát rendezett Kálvin János élet-mûvének a mai közéletre és társa-dalomra gyakorolt hatásáról “Kál-vinizmus ma” címmel. A rendez-vény a kálvinizmust, mint a keresz-tény közélet egyik formáját állítot-ta a középpontba, és vizsgálta kü-lönbözõ tudományos szempontok-ból (szociológia, politika, jog, köz-gazdaságtan). A konferenciára Kál-vin halála 450. évfordulójának évé-ben került sor.

A kálvinizmus ma már kevésséköztudottan, de jelentõsen befolyá-solta az európai gazdasági, jogi éspolitikai rendszert. A protestánsgondolkodás meghatározó áramla-taként a közgondolkodás számosterületén fejtett ki maradandó ha-tást. A kálvini tanok a koraújkortól(Althusius) a XX: századig (Abra-ham Kuyper holland miniszterel-nök) számos közjogász és aktív ál-lamférfi munkásságában szerepetjátszott.

A konferencia egyik panelje kife-jezetten a „Kálvinizmus és jog” kap-csolatát vizsgálta, három elõadásonkeresztül. Hamza Gábor professzor,akadémikus „Kálvinista jogtudó-sok és az európai jogi gondolkodás”címû elõadásában Kálvin életmû-vérõl kifejtette, hogy az, összevetvea lutheri kétségtelenül igen gazdag,szerteágazó oeuvre-rel, nagyobbmértékben, súllyal jogi relevanciá-jú. Luther döntõen teológus, aki

minden jogi jelenséget ellenszen-vesnek tart. Kálvin János vele el-lentétben jogász (iurisperitus vagyiurisconsultus), aki híjával van egyautentikus teológusi képzettségnek.Nem tekinthetõ véletlen körül-ménynek az, hogy a keresztény vi-lág átfogó, formális természetû re-formjának kezdete éppen egy jo-gászhoz, jogtudóshoz kapcsolódik.

A debreceni jog- és teológus dok-toranduszhallgató Magyar BalázsDávid „Kálvin János a családi ésházassági jog reformátora” címmeltartott elõadásában arra mutatottrá, hogy a hitvalló élet Kálvin szá-mára nem volt más, mint az élet is-tentiszteletének gyakorlati megva-lósítása. Bemutatta, hogy családi ésa házassági élet megújítása érdeké-ben Kálvin nemcsak teológiai, ha-nem konkrét jogi lépéseket is tett,hiszen a genfi Tanácsnál olyan vá-rosi rendeletek (statútumok) ki-munkálását és elfogadását indítvá-nyozta, amelyek a házasság és csa-lád védelmét szolgálják. az elõadóKálvin törekvéseit párhuzamba ál-lította a vonatkozó hatályos hazaiszabályozással.

Fazakas Zoltán József, a PázmányPéter Katolikus Egyetem oktatójaelõadását „Magyarország PolgáriTörvénykönyvének egyes alapelvirendelkezései a Kálvini tanításoktükrében” címmel tartotta meg,melynek tárgya Kálvin tanainak amagánjogi gondolkodással valópárhuzamba állítása volt. A másikfél érdekének felismerése és védel-me az elõadó szerint azzal kálvinitanítással hozható összhangba,amely az egyén kiválasztottságáthirdeti, de nem felejtkezik meg ar-ról, hogy az ember társas lény. Ez-zel a premisszával magyarázható aPtk.-ban koncepcionális tételkéntszabályozott piacgazdaság modell-je és a kálvinizmus közötti azon ös-szefüggés, amelynek alapját a pre-destináció és az abból fakadó egyé-ni kiválasztottság, mint a magán-autonómia akarati alapja képezi.

Ennek nyomán a felebaráti szere-tet és felelõsség tételébõl az egyen-súlyi helyzethez, a mellérendelt-séghez, az egyenjogúsághoz, vala-mint annak adott esetben történõtörvény általi kikényszerítéséhezjuthatunk el. Bár nem tudni róla,hogy a hatályos Ptk. elõkészítésesorán Kálvin neve elhangzott vol-na, közvetett módon a kálvini gon-dolkodás a Holland Polgári Tör-vénykönyv mintaként való felhasz-nálásával megjelenhetett a magyarkodifikáció során, hiszen Hollan-dia jogalkotására érezhetõ hatástgyakoroltak a kálvinizmus elvei.

Czibere Károly államtitkár a szo-ciális piacgazdaság felõl, közgaz-dászként közelített Kálvinhoz, ki-fejtve azokat az alapelveket, ame-lyek a bizalomra, kiszámíthatóegyüttmûködésre, és az azt kiegé-szítõ szociális gondoskodásra épü-lõ kapitalizmus alapfeltételei. Em-lítést érdemel ezen felül a konfe-rencián „Kálvinizmus és politikama” címmel tartott kerekasztal-be-szélgetés Buzogány Dezsõ egyház-történész, Gulyás Gergely ország-gyûlési alelnök és Kovács Levente,a Bankszövetség fõtitkára részvéte-lével. Egyebek mellett BuzogányDezsõ a közéleti szereplõkkelszemben támasztott kálvini elvárá-sokról, Gulyás Gergely a reformá-tusok szabadságszeretetérõl, de-mokratizmusáról, a mai politiku-sok hitelességének feltételeirõl,Kovács Levente a reformátusokküldetéstudatáról, felelõs társadal-mi szerepvállalásáról beszélt.

A konferencián két külföldi elõ-adó is felszólalt. John Chalmers, askót egyház vezetõje (moderátor) aközelmúlt függetlenségi népszava-zás történései kapcsán fejtette kiegyháza szerepét „Reformátusságés politika Skóciában” címmel,melyben kifejtette, hogy az egyiktábort sem támogató, tagjainakszabad döntés engedõ skót refor-mátus egyház hogyan közvetített afüggetlenségi vitában egymásnak

JOGIRODALOM–JOGÉLET



feszülõ felek között. Dawid Kuyler,a Dél-Afrikai református egyháztanácsosa pedig országa sötét kö-zelmúltjáról beszélt „Reformátushit az Apartheid idején” címû elõ-

adásában. Bemutatta, hogyan mû-ködött közre akkor ott a reformá-tus egyház az apartheidben, és ho-gyan segít most a fájó emlékek fel-dolgozásában.

Az elõadások teljes terjedelmük-ben a Patrocinium Kiadó gondo-zásában megjelent „Kálvinimusma” címû konferenciakötetben is-merhetõk meg.

Zusammenfassung

GYÖRGY VÓKÓ: The Relationship Between Exoneration,Criminal Code and Penal Enforcement

The New Code of Penal Enforcement inHungary is in close relationship with thenew Criminal Code, none of them is dispen-sable. The whole enforcement period andthe following period must be shaped in or-der to fulfill its goal of deterrence, preventi-on as regulated in the sanction, but further-more: it must help the socialization, reinteg-ration of the convict, his respect for the law.Prompt exoneration of the convict servesthese goals, together with the shorter exone-ration periods for the premeditated crimessentenced to jail. However, we debate thecorrectness of the indication of the exonera-tion regarding prohibition against continu-ing an occupation or prohibition from dri-ving, banishment in the certificate of crimi-nal record.

TIHAMÉR TÓTH: American Experience With the

Competition Law Mass Litigation –Proposals for the Hungarian Legislator

This essay reviews the federal regulation andpractice of the competition law related classactions, arguing for the insertion of this sys-tem into the new civil procedure, for it wouldserve public good. Singularly small valuecases bundled together into a class reaches itspolicy goals if it shall be opt-out and shall beable to handle the plaintiff-attorney risksregarding the litigation. New interpretationof res judicata also shall be required, sincethe regulation of collective litigation shall beeffective only if the verdict would be bindingon the members of the group, who were inac-tive during the litigation. Introducing thewell-tried rules of the American class actioninto the European civil litigation systemwould not create such systematic problemsthat the European politicians and legislatorsfear so much. However, the attorneys mayface new professional challenges, which – un-der proper professional ethical regulation re-garding professional fairness and integrity –shall not concur with the right of the harmedto full compensation.

ANDRÁS TÉGLÁSI: The Effect of Fundamental Rights In

Private Law Disputes in The Jurispru-dence of The Constitutional Court of

Hungary After The Entering Into Forceof The Fundamental Law – With Special

Regard to The Right to Property

With the entering into force of the Funda-mental Law of Hungary, a new competenceof the Constitutional Court came into exis-tence: the so called „real” constitutionalcomplaint, i. e. the possibility of the Consti-tutional Court to review a concrete judicialdecision. This paper intends to indicate thechallenges of the Constitutional Court as aresult of this new competence with specialregard to the direct or indirect effect of fun-damental rights in private law disputes, andits effect to the jurisprudence of the Consti-tutional Court about the fundamental rightto property.

GYÖRGY VÓKÓ:Kontexte der Tilgung, des

Strafgesetzbuches und des neuenStrafvollstreckungsgesetzes

Das neue Strafvollstreckungsgesetz von Un-garn steht in engster Beziehung zum neuenStrafgesetzbuch, keines der beiden kannohne das andere sein. Sowohl die Vollstre-ckung selbst, als auch die Periode danachsollen so gestaltet werden, dass es dabeinicht nur dem, im Gesetz festgestelltenRechtsnachteil (Sanktion) und der Vorbeu-gung Rechnung getragen wird, man sollauch die gesellschaftliche Reintegration desVerurteilten erleichtern, bzw. zur Förde-rung eines rechtsachtenden Verhaltens bei-tragen. Sowohl die sofortige Tilgung, alsauch die Verkürzung der Tilgungsfrist die-nen dazu. Ob es jedoch angemessen ist,nachdem die Verurteilung bereits getilgtworden ist, die Untersagung der Berufsaus-übung bzw. der Fahrzeugführung oder dieAusweisung im Führungszeugnis (Strafre-gisterauszug) zu vermerken, ist zu bestreit-en.

TIHAMÉR TÓTH:Amerikanische Erfahrungen bezüglichwettbewerbsrechtlicher Sammelklagen

– Vorschläge für den ungarischenGesetzgeber

Die Studie stellt die amerikanische Rege-lung der Sammelklagen (class action) bzw.deren wettbewerbsrechtliche Praxis dar, undspricht sich dafür aus, dass dieses Rechts-institut – dem Gemeinwohl dienend – gut indie Konzeption der neuen Zivilprozessord-nung passen würde. Die Umwandlung vongeringfügigen Forderungen in eine Sam-melklage kann ihr rechtspolitisches Zieldann erreichen, wenn ein "opt-out" Systemeingeführt wird, und wenn man die Risikendes Klägers und des Rechtsanwalts bezüg-lich des Prozesses beherrschen kann. EineNeuinterpretation von res iudicata ist auchnotwendig: die Regelung kann nur dann ef-fektiv sein, wenn der Grundsatz der Rechts-kraft auf alle Gruppenmitglieder erstrecktwird, selbst wenn sie am Prozess nicht aktivbeteiligt waren. Die Übernahme der be-währten amerikanischen Regeln ins europä-ische System sollte zu keinen systemrele-vanten Problemen führen, wie es befürchtetwird. Es würde zwar Veränderungen hin-sichtlich der Ausübung des Berufs desRechtsanwalts mit sich bringen, diese kön-nen aber – im Falle einer Kammerregelung,die Fairness und berufliche Integritätberücksichtigt – mit dem Recht der Geschä-digten auf vollständigen Schadensersatznicht konkurrieren.

ANDRÁS TÉGLÁSI:Drittwirkung der Grundrechte im

Privatrecht in der Rechtsprechung desUngarischen Verfassungsgerichts nach

dem Inkrafttreten des UngarischenGrundgesetzes – mit besonderer

Beachtung des Rechts auf Eigentum

Das Ungarische Grundgesetz, das am 1. Ja-nuar 2012 in Kraft trat, ermöglichte Verfas-sungsbeschwerden auch gegen Gerichtsent-scheidungen. Die Studie befasst sich mitden Konsequenzen dieser neuen Befugnisdes Ungarischen Verfassungsgerichts, näm-lich mit der Anwendung der mittelbarenund unmittelbaren Drittwirkung der Grund-rechte – besondere Aufmerksamkeit wird da-bei dem Recht auf Eigentum im Privatrechtin der Rechtsprechung des UngarischenVerfassungsgerichts gewidmet.

Summary