alapÍtva 1866 - real-j.mtak.hureal-j.mtak.hu/1027/9/jk1410.pdf · zet, amely átfogja a ius...

TanulmányTÓTH MIHÁLY:Magyarország negyedik Büntetõ Törvénykönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 439SZALMA JÓZSEF:A polgári és a kereskedelmi jog kapcsolata az új Ptk. fényében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 453SZOMORA ZSOLT:Az alkotmányos követelmények hivatkozási tipológiája becsületsértési és rágalmazási ügyekben hozott büntetõítéletekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 469JAKAB NÓRA–PRUGBERGER TAMÁS: Ellentétek és kapcsolatok a magyar munkajogi-, és polgári jogi szabályozás között . . . . . . . . . 477

SzemleDELI GERGELY: Megfontolások a trust egyházi eredetéhez, avagy: gondolatok Sándor István új monográfiájáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 487

Jogirodalom, jogéletPÁL SZILVIA: „Felfelé nézz. Ha szárnyad nincs: kapaszkodj” – Szeibert Orsolya: A házasság Európában a jogegységesítõ törekvések tükrében. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 492

J K10

TARTALOM

A L A P Í T V A 1 8 6 6 .

A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata

J K

JJOOGGTTUUDDOOMMÁÁNNYYIIKKÖÖZZLLÖÖNNYY

JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY

Contents InhaltStudies

MIHÁLY TÓTH:Fourth Criminal Code of Hungary JÓZSEF SZALMA:Relation Between Civil and Commercial Law in the Light of the New Civil Code ZSOLT SZOMORA:Recognition and citation of constitutional inter-pretative requirements in judgments delivered in criminal slander and defamation cases – methodological typology NÓRA JAKAB–TAMÁS PRUGBERGER: Contrasts and Connections Between theHungarian Labor Law and Civil Law Regulations

ReviewGERGELY DELI: Considerations Regarding the Canonical Originsof Trust. Thoughts on the New Monograph ofIstván Sándor

Legal Life–Legal LiteratureSZILVIA PÁL: „Look Up. If You Have No Wings: Hold On” – Orsolya Szeibert: Marriage in Europe in theMirror of Legal Unification

AbhandlungenMIHÁLY TÓTH: Das vierte Strafgesetzbuch UngarnsJÓZSEF SZALMA:Verhältnis zwischen Privatrecht und Handelsrechtim Spiegel des neuen PrivatgesetzbuchesZSOLT SZOMORA:Berufung auf verfassungskonformeAuslegungserfordernisse in Verleumdungs- undBeleidigungssachen gefällten strafgerichtlichenUrteilen – eine methodologische TypologieNÓRA JAKAB–TAMÁS PRUGBERGER: Kontroversen und Zusammenhänge zwischen denungarischen arbeitsrechtlichen und zivilrecht-lichen Vorschriften

RundschauGERGELY DELI:Überlegungen bezüglich des kirchlichenUrsprungs von „Trust” – Gedanken über die neueMonographie von István Sándor

Rechtsliteratur–RechtslebenSZILVIA PÁL:„Schau nach oben. Wenn du keine Flügel hast:klettere!” – Orsolya Szeibert: Die Ehe in Europaim Spiegel der Rechtsvereinheitlichung

Kiadja a LOGOD Bt. 1012 Budapest, Logodi u. 49. Telefonszám: 214-2453, fax: 225-7764. e-mail: [email protected], web: www.logod.hu

Elõfizethetõ a LOGOD Bt. számlaszámán; 10900011-00000007-34760128

Felelõs kiadó: Buday Miklós ügyvezetõ igazgató.Nyomdai elõkészítés: LOGOD Bt. Terjeszti a LOGOD Bt. Megrendelhetõ a kiadó címén,

Elõfizetési díj belföldön egy évre: 18 500 Ft, külföldön 120 EUREgyes lapszámok külön is megvásárolhatók, 1800 Ft/szám áron, melyet a postaköltség felszámolásával kézbesítünk.

Nyomdai munkálatok: F&F Print Line Kft. HU ISSN 0021-7166

Jogtudományi Közlöny * A MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata. A Szerkesztõ Bizottság vezetõje: Dr. Korinek László

A Szerkesztõ Bizottság tagjai: Dr. Hamza Gábor, Dr. Lamm Vanda, Dr. Szalma JózsefFelelõs szerkesztõ: Dr. Vörös Imre Szerkesztõ: Dr. Szalai Éva, Dr. Udvary Sándor

A szerkesztõség címe: 1015 Budapest, I. Donáti u. 35–45.

A KIADVÁNY MEGJELENÉSÉT AZ MTAKÖNYV- ÉS FOLYÓIRATKIADÓ BIZOTTSÁGA TÁMOGATTA


I.A hazai büntetõjogi kodifikáció vázlata

1. A kodifikáció kezdetei

Kodifikációról szokás szûkebb és tágabb értelem-ben beszélni.

A szûkebb felfogás beéri a hasonló életviszonyokatérintõ jogi elõírások szabályrendszerének egységeskódexbe foglalásával, összegyûjtésével. A tágabb értel-mezés szerint a kodifikáció kompiláció, rendszerezésés normaalkotás szerves egysége, egy adott jogág köte-lezõ érvényû elõírásainak koncepcionális felülvizsgá-lata, s ennek alapján egységes, áttekinthetõ, koherensrendszerben történõ megjelenítése.1

Magyarországon a büntetõjog egységes írásos formá-ban történõ hozzáférhetõvé tételének igénye viszony-lag késõn merült fel.

Werbõczy Hármaskönyve (1514) lényegében mégcsak kompiláció, amelyben a büntetõjogi elõírásokmég követhetõ rendszer nélkül, szétszórtan, olykorkorabeli „esettanulmányokkal” színesítve fordultakelõ. Kétségtelen erénye viszont a gyûjteménynek,hogy megteremtette a jog viszonylag egységes alkal-

mazásának legalábbis a lehetõségét. A Tripartitum abûncselekményeket három csoportba osztotta. A leg-súlyosabb deliktumok a hûtlenségi esetek voltak(ezek elsõsorban továbbra is közvetlenül vagy közvet-ve a király személyét vagy érdekeit sértették), a fõben-járó bûncselekmények büntetése általában szintén fej-és jószágvesztés volt, bár itt – a szokások erejét hang-súlyozva – tág teret kapott a kompenzáció. Végül aharmadik csoport esetében – például hûtlen gyámko-dás, vértagadás (a rokonok jogos vagyonuktól történõalattomos megfosztása), hitszegés, hamis oklevelekkészítése – már szóba jöhetett büntetésként az örökösbecstelenség is.

Ennek következménye az öröklésre való képtelen-ség, a gyámság és közhivatal vállalására való alkalmat-lanság, valamint a perindítás és a tanúskodás jogánakelvesztése volt.

Önálló büntetõjogi kodifikáció szükségességét elõ-ször Kollonics Lipót prímás-érsek 1689-ben, ország-szervezési javaslatában hangsúlyozta, törekvése az1658-as osztrák Praxis Criminalis „honosítására” irá-nyult. Javaslatának „általános része” nem volt, s bárerénye a bûncselekmények valamint az enyhítõ és sú-lyosító körülmények pontos számban vétele, nagyobbgondot fordított a kínvallatás feltételeinek és módoza-

TÓTH: MAGYARORSZÁG NEGYEDIK BÜNTETÕ TÖRVÉNYKÖNYVE 439

TANULMÁNY

Magyarország negyedik Büntetõ Törvénykönyve*

Tóth Mihály egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem (Pécs); tudományos tanácsadóMTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete (Budapest)

Az új Btk.-t ismertetõ tanulmánysorozat bevezetõ írásában elöljáróban indokoltnak vélem röviden átte-kinteni a hazai büntetõjogi kodifikáció-történet fõbb állomásait. Ezután az új törvény megalkotásának in-dokait, koncepcionális vezérelveit és megalkotásának körülményeit idézem fel. Végül megkísérlek rövidáltalános értékelést adni az új törvény fontosabb rendelkezéseirõl, újításairól, utalva az egyes elvek vagyintézmények kapcsán kibontakozó vitákra, megfogalmazható reményekre és aggodalmakra.

* Az új Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló tanulmány-sorozat bevezetõ tanulmánya (Szerk.)1 Az ezzel kapcsolatos legújabb szakirodalomból lásd például Sieber, Ulrich/Marc Engelhart: Strafrechtskodifikation – Eine Analyse

des Kodifikationskonzepts und seiner Umsetzung im deutschen Strafrecht. Zeitschrift für rechtswissenschaftliche Forschung (RW),2012, Volume/Issue 4, p. 364–405. A szerzõk rámutatnak, hogy a fogalom idealisztikus tartalma napjaink pragmatikus és változóvilágában háttérbe szorul, a rugalmas szabályozás sûrû modifikácoós igényei „kodifikációként” a puszta aktualizálást, a hatályosjoganyag kompilációját helyezik elõtérbe. (p.366.). Pedig már Szalay László hangsúlyozta a reformkorban, hogy „A törvénycodex –azaz: a ’státuspolgárok’ magok és a’státus’ közötti törvényes viszonyainak rendszeresen szerkesztett, magában bevégzett, és sanctiovalellátott könyve (nem gyûjteménye)...” (Codificatio. in: Publicistai Dolgozatok Szalay László által Elsõ kötet 1839–1844. Pest, 1847. 24.)

2 Lásd: Hajdu Lajos: Az elsõ (1795-ös) magyar büntetõkódex-tervezet. Budapest, 1971.JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY

tinak leírására és a büntetés kiszabása során szintekorlátlan teret adott a bírói önkénynek.

A javaslatot 1719-ben a „Novum Tripartitum”,majd 1726-ban III. Károly „büntetõ törvénykezésirendtartás” kidolgozását célzó rendelete követte, atervezetek el is készültek, de érdemben egyiket semtárgyalták. Hasonló lett a sorsa a Mária Terézia utasí-tására készült tervezetnek is.

II. József büntetõ törvénykönyvét 1788-ban ma-gyarra is lefordították, s bár korának figyelemre mél-tó, humánus alkotása volt (a halálbüntetést példáulmindenütt mellõzte vagy hajóvontatással helyettesí-tette), néhány év alatt nem tudott hatást gyakorolni ahazai jogalkalmazásra.

Az osztrák törekvések és a rendszertelen szokásjogkeveredése jelentõs jogbizonytalanságot eredménye-zett, a korszak egyedüli pozitívuma a boszorkányül-dözések megszûnése, és a kínvallatás korlátozása, majdmegtiltása volt.

A több mint két emberöltõvel késõbb készült 1795.évi tervezetben már határozottan fellelhetõk a felvilágo-sodás gondolatai. A „nullum crimen sine lege”, a„nulla poena sine lege” elve és a társadalom védelmekövetelményének megfogalmazása mellett ekkor abüntetés céljaként a tettes megjavításának igényét je-lölték meg. „Ez az elsõ olyan magyar jogszabályterve-zet, amely átfogja a ius criminale egész területét, tar-talmazza az összes fontos anyagi és eljárási büntetõ-jogintézmény szabályozását”- fogalmazta meg a kor-szak kutatója, Hajdu Lajos.2 Jelentõségét növeli a leg-alitás elvének határozott deklarálása: a tervezet kifeje-zetten elõírta valamennyi a törvénnyel ellentétes írottvagy szokásjogi forrás hatályon kívül helyezését. Fon-tos annak hangsúlyozása is, hogy ez a javaslat márnem pusztán a korabeli törvények vagy szokásokgyûjteménye, számos merõben új rendelkezésén érzõ-dik a feudális kötöttségekkel szakítani próbáló kor-szellem, s az modernebb jogfelfogás, amely például afrancia „Code Penal” (1791) készítõinek tollát is vezet-te.

A haladó és a retrográd eszmék küzdelmének ki-egyenlítettségére jellemzõ, hogy a vitákon nem csu-pán ez a javaslat feneklett meg, de a szemléletében ésintézményeiben jóval konzervatívabb, számos nemesikiváltságot fenntartó, egyébként pedig inkább az el-rettentésen, mintsem a javításon alapuló 1827. évi ter-vezet is. Az egységes büntetõ törvény ekkor már nyo-masztóan hiányzott, noha még 50 évet kellett várni azelkészültére. Szemere Bertalan, az 1848-49 évi szabad-ságharc késõbbi minisztere botrányosnak nevezte azország igazságügyi állapotát, ahol „a bíró büntet, ho-lott a törvény azt sem határozza meg mindig mi a bûn,s azt sem szabja ki, mi a büntetés”, s ugyancsak tart-hatatlannak tekintette, hogy „a közköltségen tartott

tömlöcök által leginkább a bûn terjesztésének szán-déktalan célja éretik el”.

A XIX. század 30-as éveiben Széchenyi István szor-galmazta leghatározottabban büntetõ törvény készíté-sét. Stádium címû munkájában ezt írta: „…most eléga törvény elõtti egyenlõség principiumát felállítani, sennek útmutatása szerint tüstént oly fenyítõ és politi-kai törvénykönyv készítéséhez fogni, melynek elsõb-bike mindenkit az önkény üldözésétõl megment sekkép minden becsületes embernek legbiztosabbpaizsa…”

A fõként Deák Ferenc munkájának tekintett 1843.évi törvény-javaslat alapvetõ vívmánya ennek megfele-lõen a nemesek és nemtelenek közötti különbségtételmegszüntetése mellett a differenciált, ám tett-arányosbüntetést lehetõvé tevõ büntetési rendszer volt, amelypéldául számûzte a halálbüntetést vagy a testi fenyí-tést (ismerte viszont a pénzbüntetést vagy a bírói dor-gálást), s a visszaesés kérdéseit az általános részbenszabályozta.

A javaslat a bûncselekményeket bûntettekre és kihá-gásokra osztotta fel, s igen részletesen számba vette abüntetés kiszabása során figyelembe veendõ enyhítõ éssúlyosító körülményeket. Rendkívül alaposan tárgyal-ta a cselekmény stádiumainak és az elkövetõi alakza-toknak, kiváltképpen a részességnek a kérdéseit.

Az azóta is sokat méltatott munkáról okkal állapí-totta meg egy évszázaddal késõbb Finkey Ferenc, hogy„bölcs és humánus eszméi megtermékenyítették azutolsó száz év büntetõjogát…”

Sajnos nem ehhez a javaslathoz tért vissza 1861-benaz Ideiglenes Törvénykezési Szabályok néven ismerttévált dokumentum, hanem az 1848 elõtti jogot (lénye-gében a kodifikálatlan, szétszórt, jórészt szokásjogonalapuló rendelkezéseket) tekintette irányadónak, igaz,a törvény elõtti egyenlõség kimondásának megismét-lésével.

2. A Csemegi-kódex és a XX. század elejének reformtö-rekvései

2.1. A közel egy évtizednyi elõkészítés után elfoga-dott 1878. évi V. törvény talán legfõbb érdeme, hogybár elvetette a magyar történelmi hagyományokat, abüntetõ jogalkalmazás feudális anarchiáját felszámol-va megszûntette a jogbizonytalanságot, s a kor tudo-mányos eredményeinek megfelelõ egységes elvi alapo-kon nyugvó szabályrendszert adott a jogalkalmazókkezébe.

Sokszor, de nem alaptalanul idézett megállapítás,hogy készítõje, a kor kiváló jogásza, Csemegi Károly(1826-1899) államtitkár, majd kúriai bíró nevével ösz-szeforrott „Csemegi kódex” – átvéve a korszak haladó

440 TANULMÁNY OKTÓBER


büntetõ törvénykönyveinek rendelkezéseit, egybenigyekezett azokon túl is lépni.

Készítõje a bûncselekmények hármas felosztása(bûntett, vétség, kihágás) mellett tett hitet, s a részlet-szabályok megalkotása során is a klasszikus dogmatikacselekmény-központú, vagyis „tett-centrikus”, az egyes in-tézmények organikus felépítésére, a pontosan szabá-lyozandó rendszerre összpontosító koncepciójából in-dult ki, érthetõen kevesebb figyelmet fordítva az elkö-vetõ személyére.

A kódex általános és különös részre ezen belül ösz-szesen ötvenkét fejezetre tagozódott, külön 145 sza-kaszból álló törvény rendelkezett a legenyhébb jog-sértésekrõl, a kihágásokról.

Az Általános rész a bevezetõ rendelkezések után atörvény hatályával, a büntetésekkel, a kísérlettel, a ré-szességgel, a szándékossággal és a gondatlansággal, abeszámítást kizáró vagy enyhítõ okokkal, a bûnhal-mazattal, végül a büntetés végrehajtását kizáró okok-kal foglalkozott.

A felelõsség alapja a 12 évet betöltött, beszámíthatószemély által megvalósított büntetendõ cselekmény(tevés vagy mulasztás) volt. A stádiumok közül csak abefejezett cselekménynél enyhébben büntetni rendeltkísérletet szabályozta, a csekélyebb súlyú vétségek el-követésének megkísérlése azonban csak a törvény ki-fejezett rendelkezése esetén volt büntethetõ.

A kódex büntetési rendszere (halálbüntetés – mind-össze két bûncselekmény esetében –, életfogytig, vagyhatározott ideig tartó, több fokozatban végrehajtandószabadságvesztés, pénzbüntetés, erkölcsi büntetések,elkobzás, kiutasítás) mérsékelt szigort mutatott, a bí-rónak azonban széles körû enyhítési lehetõséget biz-tosított. A különös rész számos alfejezetre osztva lénye-gében az uralkodó és az állam, az egyes személyek éle-te, testi épsége, jogai és vagyona, a közbiztonság, vé-gül az állami intézmények rendje elleni bûncselekmé-nyeket tárgyalta.

2.2. Néhány év múlva az új kriminálpolitikai áram-latok hatására a törvénykönyvvel szemben óvatos bí-rálatok is megfogalmazódtak. Wlassics Gyula például aXX. század elsõ éveiben ugyan „korszakos jelentõsé-gûnek” nevezte a kódexet, de rámutatott, hogy példá-ul „a fiatalkorú bûntettesek, a visszaesõk, a csavargók,és koldusok büntetési rendszere a mai fogalmak sze-rint fenn nem tartható”. (A kódex eredeti változatapéldául a „fiatalkorúak” esetében (12-16 év) csak fel-tételesen tette lehetõvé a felnõttektõl eltérõ kezelést)

Irk Albert, a magyar kriminológia egyik megalapo-zója szerint is a kódex „korának késõszülött gyermekevolt”, mert akkor készült el, „amikor a büntetõjogi újirányok hajnalhasadása már megtörtént, s amikor rö-videsen a társadalom biztosítását szolgáló krim-inálpolitika új eszközöket hozott javaslatba a bûntet-tesek új osztályaival szemben.”

A következõ évek jogalkotása ezért a kódex korrek-ciójaként szükségesnek tartotta a fiatalkorúak, majd a

visszaesõk és a megrögzött bûntettesek sajátos szemé-lyiségét kezelni képes novellák megalkotását, vala-mint a feltételes elítélés intézményének meghonosítá-sát (1908, 1913).

A munkaképes munkakerülõk dologházba utalásá-nak lehetõségével megszûnt a korábban monista, ki-zárólag büntetéseket ismerõ rendszer. A dologház(egy év és öt év között elõre meg nem határozott idõ-tartamban) helyettesíthette, de követhette is a szabad-ságvesztés-büntetést.

1921-ben törvény született az állami és társadalmirend hatályosabb védelmérõl, amely elsõsorban a po-litikai jellegû szervezkedések ellen irányult.

Néhány évvel késõbb sor került a Csemegi-kódexmásodik jelentõsebb átformálására (1928. évi X. tc.),amely az anyagi jogot illetõen megállapította a vagyonelleni bûncselekmények értékhatárait, korszerûsítettea pénzbüntetés intézményét, és bevezette a szigorítottdologház intézményét.

A szigorított dologházban eltöltendõ idõ legrövi-debb tartama három év volt, indokoltságát ezután azigazságügy-miniszter évente felülvizsgálta, elvilegazonban életfogytig tarthatott.

Említést érdemel végül a büntetett elõélethez fûzõ-dõ joghátrányok alóli mentesítés törvénybe iktatása(1940).

A kriminológia szemléletváltozásától eltekintve aCsemegi-kódex egyik további erényeként értékelhetõ,hogy a II. Világháború utáni években hiába merült feligény új törvény mielõbbi alkotására, ehhez mind azelõzõeket meghaladó jogtudományi, mind a gyakorla-ti tapasztalatok hiányoztak (bár utóbbiak jórészt nemobjektív okokból, hanem a korábbi bírói és ügyészikar kényszerû kicserélõdése folytán).

3. A II. világháború utáni fejlõdés

3.1. A háború után legfontosabb feladatnak a hábo-rús és népellenes bûncselekmények elkövetõinek fele-lõsségre vonását lehetõvé tevõ rendelkezések megal-kotását tartották (1945. évi VII. törvény), de még1946-ban jogszabály született „a demokratikus állam-rend és a demokratikus köztársaság védelmérõl” és„az árdrágító és közellátás elleni bûncselekmények-rõl” is.

1948-ban sor került az 1878. évi V. tc. utolsó jelen-tõsebb módosítására (1948. évi XLVIII. törvény),amely tovább bõvítette a „biztonsági jellegû” intézke-dések körét az elmebeteg bûnözõk õrizetének elõírá-sával, elsõként rendelkezett a magyar jogfejlõdés so-rán az önhibából eredõ ittas állapotban elkövetett cse-lekményekért való felelõsségrõl, és új különös részitényállásokat is alkotott (például a foglalkozás körbenelkövetett veszélyeztetést, vagy a cserbenhagyást).

1950-ben újraszabályozták a Btk. Általános Részét(BTÁ), elsõsorban „a büntetõjog megváltozott osz-tályjellegének” deklarálása érdekében, ám néhány lé-



nyeges koncepcionális kérdést is érintve (példáulmegszüntették a trichotómiát). A szankciórendszerkiegészült egy sajátos, késõbb kevés hatékonysága el-lenére évtizedekig alkalmazott intézkedéssel, a javító-nevelõ munkával.

Az 1952-ben, majd 1958-ban kiadott BHÖ (HatályosAnyagi Büntetõjogi Szabályok Hivatalos Összeállítá-sa) valójában nem tett egyebet, mint az említett, mini-mális korrekcióval érintett általános részi rendelkezé-seket és a részben különbözõ törvényekben szereplõkülönös részi tényállásokat gyûjtötte csokorba.

3.2. A második magyar Btk., az 1961. évi V. törvény1953 és 1960 között, a belpolitikai viharok által olykorhosszú idõre háttérbe szorított, változó alkotói háttér-rel lassan, de tudatosan készült.

A törvény alapvetõ jellemzõje, hogy a korábbi cse-lekmény-centrikus szemléletet felváltotta a tettes sze-mélyének elõtérbe állítása, a „javítás”, a „nevelés”, a„társadalom hasznos tagjakénti megtartás”, egyszóvala „jobbítás” eszménye. Mindez azonban gyakran sajá-tos, szubjektív differenciálás eredményeképpen érvé-nyesült.

A korszak ideológiája szempontjából ugyanis elfo-gadhatóbb volt az az elv, hogy nem elsõsorban az el-követett tett, hanem – életkoruk, „osztály-hovatarto-zásuk”, „kezelhetõségük” alapján – a tettesek közöttindokolt különbséget tenni, s a büntetést elsõsorban atettes személyiségére szabva kell alkalmazni.

Elegendõ erre nézve talán a legszélsõségesebb pél-da: a határozatlan idõtartamú szankciókat, így példá-ul az életfogytig tartó szabadságvesztést azért vetettékel, mert vagy megnevelhetõnek vélték a legsúlyosabbbûncselekményt elkövetõ tettest – s ekkor, meghatá-rozott idõ után lehetõséget kínáltak számára a társa-dalomba történõ visszatérésre – vagy nem, – ekkor vi-szont csak halálbüntetéssel vélték biztosíthatónak abüntetés céljainak elérését.

A törvény igen leegyszerûsítve egységes bûncselek-mény-fogalmat használt: minden deliktumot bûntett-nek tekintett, a szabadságvesztés végrehajtására a bör-tön mellett létrehozta a „büntetés-végrehajtási mun-kahelyet”. Jellemzõek a korra bizonyos, még sokáigalkalmazott különös részi bûncselekmények: példáula merénylet (politikailag motivált emberölés), az izga-tás (lényegében a rendszerre nézve negatív politikaiértékítélet mások elõtti hangoztatása), a közveszélyesmunkakerülés (amely esetében a dologtalan életmó-dot önmagában közveszélyesnek minõsítették), vagy ahazatérés megtagadása (amely akár 5 éves börtönbün-tetést helyezett kilátásba azzal szemben, aki legálisanhagyta ugyan el az országot, de nem tért haza).

Mindezek ellenére a törvény mégis meghatározómódon hatott a magyar büntetõjog gyakorlatára.1962-es hatályba lépésével megszûntek az 1956-os for-radalomban való részvétel miatti büntetõ perek, egyévvel késõbb széles körû amnesztiára, rehabilitációrais sor került. Megkezdõdött az ún. „puha diktatúra”

idõszaka, Magyarország megtette az elsõ óvatos lépé-seket a jogállamiság irányába.

3.3. Az 1961. évi V. törvény koncepcionális szem-pontból legjelentõsebb módosítása az 1971. évi 28. tör-vényerejû rendelettel történt meg.

A Novella a bûncselekményeket ismét két, súly sze-rinti csoportra osztotta, 10 év megszakítás urán újrabevezette az életfogytig tartó szabadságvesztést, s aszabadság elvonásának négy végrehajtási fokozatátkülönböztette meg (a fegyházat, a szigorított börtönt,a börtönt és a fogházat).

Korszerûsödött a Különös Rész is, például a közle-kedési bûncselekmények rendszerének újraszabályo-zásával vagy a társadalmi tulajdont sértõ bûncselek-mények kiemelt helyzetének csökkentésével.

Az 1974. évi 9. törvényerejû rendelet a társadalom fo-kozott védelmérõl a közrendre és a közbiztonságrakülönösen veszélyes visszaesõ bûnözõk elleni hatéko-nyabb fellépés érdekében új intézkedést, a „szigorítottõrizetet” iktatta a szankciók rendszerébe, és bevezetteaz alkoholisták munkaterápiás intézeti gyógykezelés-ének intézményét (utóbb egyik sem bizonyult hosszúéletûnek).

Az új rendelkezések ismét demonstrálták, sõt to-vább növelték a „tettes”-büntetõjogi doktrína térhó-dítását.

Noha a korszak szakemberei szerint a változtatásokbeváltották a hozzájuk fûzött reményeket, a büntetõ-eljárást szabályozó 1973. évi I. törvény megszületése iserõsítette azt az igényt, hogy a jogfejlõdést összegzõ éstovábbfejlesztõ új Büntetõ törvénykönyvet alkossa-nak.

Az 1978. évi IV. törvény – melynek készítõi még aztaz elegáns gesztust is megengedhették maguknak,hogy a jogszabály éppen 100 évvel kövesse a Csemegi-kódexet – a szankciórendszert tekintve a korábbinálárnyaltabb szabályozásra törekedett. A halálbüntetéskivételes jellegének hangsúlyozása mellett a szabad-ságvesztés végrehajtási fokozatainak számát a jelenle-gi háromra csökkentette, bevezette a pénzbüntetés újBtk. által ugyancsak fenntartott „napi tételes rendsze-rét”, s lehetõvé tette egyes mellékbüntetések önállóantörténõ alkalmazását. Bõvítette az intézkedések körét,például a – korábban csak fiatalkorúak esetében alkal-mazható – próbára bocsátással és a pártfogó felügye-lettel.

A törvény az Általános Részbe emelte és három cso-portba sorolva szabályozta a bûnismétlés különféleformáit (ez utóbb egy további, legsúlyosabb fokozattalbõvült), egyre hátrányosabb következményeket fûzveazokhoz.

A Különös részt illetõen kiemelhetõ, hogy részbenmegváltozott az egyes fejezetek sorrendje, a korábbi-tól eltérõ értékítélet alapján elõbbre kerültek példáulaz élet, testi épség elleni bûncselekmények, vagy a há-zasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni de-liktumok.

442 TANULMÁNY 2014. OKTÓBER


Jellemzõ lehet néhány, ekkor a Btk.-ba került bûn-cselekmény megemlítése is: ilyen az életveszélyt oko-zó testi sértés, a terrorcselekmény, vagy a környezet-és természetkárosítás.

3.4. A késõbbi novellák az 1978. évi IV. törvényrendszerét szinte teljesen átformálták.

Elegendõ csak a büntetési rendszerre utalni: megszûnta szigorított õrizet (1989), majd a halálbüntetés alkal-mazhatósága (1990), elõbb beiktatták a szigorított ja-vító-nevelõ munkát (1984), majd hatályon kívül hely-zeték az „egyszerû” javító-nevelõ munkával együtt(1993), fokozatosan emelték a kiszabható pénzbünte-tés maximális mértékét (ez ma már 270 millió forint),csökkentették viszont a közérdekû munkával tölthetõnapok számát, és bõvítették a próbára bocsátás alkal-mazási körét (1997), lényegében egységesítették a kü-lönös és a többszörös visszaesés következményeit, stb.

Az ezredforduló éveihez közeledve, szigorúbb krim-inálpolitikai koncepció jegyében változtak például a va-gyonelkobzás, az összbüntetés, az enyhítés és a bünte-tés-kiszabás szabályai (1998), az ezektõl remélt kedve-zõ fordulat elmaradása után azonban a „rendpárti szi-gor” helyébe ismét a differenciáltabb, nagyobb bíróimozgásteret engedõ szabályok léptek (2002).

A rendszerváltás évei a Különös Részre is jelentõsbefolyást gyakoroltak.

Az állam elleni bûncselekmények esetében az átfogóújraszabályozást már 1989-ben elvégezték, a halálbün-tetés kizárása mellett lehetõség szerint kiiktatva aszubjektív értékelésre módot nyújtható fogalmakat.

A gazdaság átalakítása is merõben új szemléletûbüntetõjogi szabályozást igényelt. Ennek során meg-szûnt ugyan például az üzérkedés bûncselekménye(egyebek mellett az áruval történõ indokolatlan lánc-kereskedés tilalma), vagy a közellátás veszélyeztetésé-nek fenyegetése, ugyanakkor azonban például az újtársasági formák, a hitelezõk érdekeinek védelme, afogyasztóvédelem korszerû szabályrendszerének igé-nyei, vagy az állami bevételek rendszerének átformá-lása folytán néhány év alatt csaknem megháromszoro-zódott a gazdasági bûncselekményként szabályozotttörvényi rendelkezések száma.

A törvény újabb novelláira hatott a felgyorsult tudo-mányos fejlõdés és – európai integrálódásunk erõsödésefolytán – nemzetközi kötelezettségeink bõvülése is. Így ke-rültek a törvénybe például bizonyos, az orvostudo-mány fejlõdésével kapcsolatos bûncselekmények,vagy a korrupció, a hivatali eljárások internacionálisformáit fenyegetõ normák.

Végül a legutóbbi idõben elõtérbe kerültek a szerve-zett bûnözés elleni hatékonyabb fellépést célzó módosí-tások, elsõsorban a bûnözés szerkezetében és súlyábanbekövetkezett változások konzekvenciáinak szigo-rúbb elõírások révén történõ levonása (például a „há-rom csapás” néven elhíresült rendelkezések, az élet-fogytig tartó szabadságvesztés vagy a visszaesés új, szi-gorúbb szabályai, a bûnszervezet keretében történõ

bûnözés kiemelt kezelése, egyes bûncselekmények ésbûncselekmény-kategóriák súlyosabb fenyegetése).

Összegezve: a kodifikáció mind a korábbi évszázad-okban, mind a II. Világháború utáni évtizedekben lé-nyegében a tettre koncentráló szabályozás és tettes-centrikus törvény alapeszménye közötti egyezkedésjegyében zajlott. Csak rövid idõre és átmenetileg sike-rült a klasszikus büntetõjogi iskola szemléletét újabbkriminológiai irányok igényeivel összhangba hozni.

Új, markáns, s a két nézetrendszer bármelyikénekalapjait teljesen elvetni képes koncepció hiányában azúj Btk. készítésének idõszakában a kérdés változatla-nul az volt, hogy sikerül-e annak a kényes egyensúly-nak a megteremtése, amely a bûncselekmény tárgyielemeibõl, a tettarányos büntetés igényének elsõdle-gességébõl kiindulva, ám – legalábbis bizonyos ügyka-tegóriák illetve egyes, a társadalomra csekélyebb vagyéppen jelentõsebb veszélyt jelentõ elkövetõi csoportokesetében – nem mond le teljesen az egyéniesítésrõl, atettes személyiségének figyelembe vételérõl sem.

II.Az új törvény

megalkotásának igénye és indokai

1. Az új törvény megalkotásához vezetõ okok

Büntetõ Törvénykönyvünket harminckét évig al-kalmaztuk. Ez alatt az idõ alatt a társadalmi-gazdasá-gi változások, a jogállami átalakulás és ennek része-ként a nemzetközi integráció erõsödése folytán né-hány tradicionális, köztük több, sokáig kikezdhetet-lennek vélt intézmény- vagy intézménycsoport jelen-tõs átalakuláson ment keresztül. Változott például abüntetõjogi joghatóság kérdésköre, a büntethetõségiakadályok komplexuma (konkrétabban többek közötta jogos védelem vagy a törvényben nem szabályozottkizáró okok lehetséges rendszere), egyes eljárásjogiinstrumentumok anyagi jogra gyakorolt hatása. Jog-hátrányok tûntek el, alakultak és rendezõdtek át. Lát-tuk, hogy a halálbüntetés, a szigorított õrizet, a javító-nevelõ munka nem is olyan régen még büntetésirendszerünk oszlopai voltak, mára egy képzeletbelibûnügyi múzeum oszlopcsarnokának tartozékai.(Mindez nem jelenti, hogy a „rehabilitálásukra” tettkísérletek ne lennének folyamatosan napirenden).

A menetközbeni korrekció folyamata a törvény ha-tályba lépése óta, az Alkotmánybíróság döntéseivelegyütt több mint száz (!) módosulást eredményezett,kétharmad részben a törvény nem is csekély részétérintve. Mindez nyilvánvalóan megbontotta a kódexkoherenciáját, növelte a belsõ ellentmondások számátés súlyát, végül egyértelmûen a jogbiztonságot fenye-getõ tényezõvé vált.

Számos kérdésben a büntetõjogban is elkerülhetet-lenül le kellett vonni annak a konzekvenciáit, hogy az



3 Ugyanakkor rá kell mutatni, hogy a 90-es évek robbantásos merényleteinek és leszámolásainak idõszakát követõen az ismertté váltszemély elleni erõszakos bûncselekmények száma és jelentõsége érzékelhetõen nem nõtt. Évrõl évre kevesebb emberölés válik ismert-té (legfeljebb továbbra is az ilyen tettek bizonyos fokú eldurvulásáról beszélhetünk), a rablások száma stagnál. Ezt azért nem érdekte-len leszögezni, mert a valóban szigorúbb fellépést – gyakran tévesen – az ilyen jellegû bûncselekmények „elszaporodásával” szoktákindokolni.

4 Hiba lenne tehát azt feltételeznünk, hogy a manapság lépten-nyomon (nem ritkán „paradigmaváltásként”) hirdetett „kettõsnyomtávú” (helyesebben inkább „kettõs nyomvonalú”, vagy „nyitott sávszélességû”) büntetõ politika – szigor a súlyos bûnözésselszemben esélynyújtás az enyhébb bûnözési formáknak – valóban napjaink találmánya lenne. Ez a követelmény már 40–50 éve gyakranelhangzott.Földvári József már a korábbi Btk. elõkészítése során úgy érvelt, hogy az indokolt szigor mellett az új törvény egyik alapvetõ célk-itûzése az arra érdemes elkövetõi csoportok esetében a szabadságvesztés súlyának és arányának korlátozása, a „börtöncentrikus” szem-lélet csökkentése. (A magyar büntetõ törvényhozás 100 éve c. nemzetközi konferencia elõadásai és hozzászólásai. Jogász SzövetségiÉrtekezések Budapest, 1979, 159.).Felidézhetek azonban egy több mint negyven éve megjelent tanulmányrészletet is: „…a jogszabályalkotónak […] árnyaltabb, differen-ciáltabb eszközöket kell adni a bûnüldözõ és igazságügyi szervek kezébe ahhoz, hogy a bûnüldözés hatékonyságát fokozhassák. Szigorúbbeszközöket ott, ahol ezt az egyre inkább felismerhetõ negatív jelenségek indokolják, s ezzel dialektikus egységben enyhíteni kell ott, aholilyen eszközök biztosítják a legoptimálisabb megoldást.” (Markója Imre: A Btk. módosításáról. Magyar Jog. 1972. évi 1. szám 4.)Nem világos, hogy miért éppen ma, a kriminalitás kezelhetõségében megmutatkozó társadalmi és technikai lehetõségeink bõvülésévelkellene feladnunk ezeket az elveket.

utóbbi évtizedekben megváltozott a bûnözés struktú-rája, és jellege. Ma már, mint tudjuk, Magyarországona bûnözõi csoportok hihetetlenül gyorsan reagálnakaz új visszaélés-szerû lehetõségekre. Elég felidéznünk,hogy például a legdinamikusabban változó gazdaságibûncselekmények területén alig pár év alatt a forintalig kifizetõdõ hamisítását egyre inkább az euró ha-misítása váltotta fel, a telefonkártyák „végtelenítése”helyett a bankkártyák klónozása következett, a hamiskazetták, CD-k majd DVD-k után a nagyságrenddelnagyobb kapacitású adathordozók dömpingszerû má-solása és forgalmazása, a szerzõi jogok számítástechni-kai eszközökkel történõ megsértése vált jellemzõvé. Apénzmosások színterévé néhány év alatt a bankok he-lyett ugyancsak a számítógépes hálózatok váltak. Ahazai ÁFA-csalások mellett megjelentek a nemzetkö-zi körhinta-csalások, a továbbra is virágzó tradicioná-lis vesztegetések mellett a kartellek korrupciói. A bû-nözés szervezettebbé, nemzetközivé vált és növeltelépéselõnyét.3

Eközben – sajátos módon éppen ezzel az átalakulás-sal párhuzamosan – Európában erõteljesen jelentkez-tek bizonyos, a büntetõjog felfogását, szerepét, rész-ben átértékelõ törekvések: a büntetõjogi útról történõelterelés, a tradicionális – különösen a szabadságelvo-nással járó – szankciók kiváltása, az állam büntetõjogiigényének a sértett jogaival szembeni háttérbe szoru-lása, a jóvátétel, mediáció felértékelõdése. Sajátos, ésnem könnyen kezelhetõ ellentmondás tehát, hogy etendenciák számos területen éppenséggel a bûnözésátalakulásának, nemzetközi formái erõsödésének, aterrorizmus és az elhúzódó gazdasági válság hatásai-nak idõszakában próbáltak a bûnözés bizonyos formá-ira a hagyományosaktól eltérõ, hatékony megoldáso-kat találni.

Ez vezetett a sokat emlegetett „kettõs nyomvonalú”büntetõpolitika (ismételt) meghirdetéséhez, amely aszelektív engedékenység illetve szigor elvét szem elõtttartva differenciált módon igyekszik reagálni a gyak-ran merõben eltérõ jellegû és súlyú kriminális jelen-ségekre.4 A büntetõ eljárások kiváltását, mellõzésétszorgalmazó nemzetközi ajánlásokkal párhuzamosan

tehát kerethatározatok születtek például a környezet-védelem, a gyermekpornográfia, a számítógépes bû-nözés, a bankkártyával visszaélések vagy a pénzhami-sítás szigorúbb üldözése témájában, és egymást érik akorrupció elleni fellépés hatékonyságát, szervezett-ségét szorgalmazó nemzetközi dokumentumok is.

Továbbra is napirenden van egyfajta – legalább iskorlátozott hatókörû – „európai büntetõjog” megalko-tásának igénye is, s az elsõ ebbe az irányba tett lépés,„az Európai Közösséget károsító csalások” internacio-nális eszközeinek kidolgozása valóban a tagállamokeminens érdekeinek összehangolását indokolja.

Az említett jelenségek és tendenciák világossá tet-ték, hogy a különbözõ oldalakról jelentkezõ és folya-matosan bõvülõ kihívásoknak korábbi, több mintharminc éves Büntetõ Törvénykönyvünk nem tudmegfelelni. Nyomasztó kodifikációs kényszer hiányá-nak ellenére is megérett az idõ egy új törvényre.

2.Célok és „vezérelvek”

Az ezredforduló éveiben konszenzus alakult ki ab-ban a kérdésben, hogy az új kódex megalkotását ezút-tal is széleskörû elemzésnek kell megelõznie, amely-nek egyaránt ki kell terjednie

– a hazai büntetõjogi tudomány fejlõdésének ta-pasztalataira,

– a bûnözés és a bûnüldözés nemzetközi fejlõdésitendenciáinak figyelembe-vételére,

– a bûnözés mennyiségi és szerkezeti alakulásánakszámba vételére,

– a bûncselekmények összetételének, kriminológiaijellemzõinek és ezek változásának vizsgálatára,

– az ítélkezési gyakorlat alakulásának áttekintésére,végül

– a büntetés-végrehajtási tapasztalatok értékelésére.Az elemzés nyomán az új kodifikáció fontosabb

koncepcionális vezérelveiként a következõket lehetettmegfogalmazni:

a) Az új törvény Általános részét tekintve olyan elõ-írások indokoltak, amelyek a kriminális tett elsõdle-



gességébõl kiindulva és azt elõtérbe állítva képesekegyes sajátos bûntettes-csoportok illetve jelenségekesetében a megfelelõen átlátható, következetes, s a ko-rábbiaknál tágabb intézményrendszeren nyugvóegyéniesítésre is.

Alapvetõ követelmény, hogy a büntetés elsõsorbanfeleljen meg a tett súlyának. Az egyes eltérõ bûntetteskategóriák esetében azonban – azok többitõl eltérõjellegére, irányultságára, összetételére figyelemmel –elengedhetetlen a tettarányos következményeket ár-nyaló, vagy akár erõteljesen befolyásoló korrekciós té-nyezõk figyelembe vétele (legyenek azok akár életko-ri, akár veszélyesebb társas vagy életvitelszerû bûnel-követési formákhoz kötõdõ, akár a bûnözõi életútbanmegnyilvánuló sajátosságok). Párhuzamosan igénybevehetõ eszközök széles skálája révén egyaránt biztosí-tani kell adott esetben a társadalom védelmét, újabbbûncselekmény elkövetésének megakadályozását, il-letve a tettes reszocializációját, a megelõzést és a jóvá-tételt, attól függõen, hogy az adott deviáns magatar-tás-forma vagy csoport éppen milyen prioritások fi-gyelembe vételét indokolja. A jogalkotás feladata,hogy a „kettõs nyomvonalú büntetõpolitika” sokszí-nû eszközrendszerét felkínálja. Mindez a csekély sú-lyú, de hatásait tekintve érzékeny kriminalitás megfe-lelõ kezelésének hatékonyabb eszközrendszerénakmegteremtését is szükségessé teszi.

Az állami büntetõjogi igény elsõdlegességénekfenntartása mellett a sértettek jogainak fokozott érvé-nyesítése érdekében meg kell teremteni a mediáció és akompenzáció (a sértettekkel való kiegyezés és a jóváté-tel) anyagi jogi ösztönzõinek és következményeinekkonzekvens rendszerét.

Világosabban el kell határolni a büntetési rendszert,a büntetési nemeket azok alkalmazási feltételeit ésmértékét érintõ kérdéseket a kifejezetten a büntetésvégrehajtására vonatkozó kérdésektõl. A Btk.-ban csakaz elõbbieknek lehet helye

b) A Különös részt illetõen a megváltozott bûnözésiviszonyokra is tekintettel felül kell vizsgálni az egyesfejezetek értékítéletet is kifejezõ sorrendjét.

Az elsõdlegesen védett jogtárgyak figyelembe véte-lével „profiltisztítás”, átcsoportosítás végezhetõ egyesbûncselekmény- kategóriákat illetõen.

Határozottabban fel kell mutatni a büntetõjogilagalapvetõen és tartósan védendõ értékeket, ahelyett, hogyegyedi esetek cizellálása és aprópénzre váltása révénpillanatnyi, múlandó igényeket a leglátványosabb, deáltalában a legkevésbé hatékony eszközzel, azonnaliátgondolatlan kriminalizálással próbálnak kielégíte-ni. Nincs szükség egymást átfedõ tényállásokra,kazuisztikus felsorolásokra és a minõsítõ körülmé-nyek túlburjánzására.

Kerülni kell a törvény tisztán igazgatási jellegû nor-mákkal való túlzsúfolását, mert ez a büntetõjog haté-konyságának veszélyeztetésével jár. Súlyosnak nemminõsíthetõ adminisztratív jellegû jogsértésekre elsõ-sorban igazgatási szankciókkal (pótlékokkal, bírsá-

gokkal, büntetõ kamatokkal stb.) kell válaszolni. Hakülönféle rendészeti szabályok megsértését bûncse-lekménynek minõsítjük, a büntetõjog ott is elveszti atekintélyét, ahol pedig erre feltétlenül szükség lenne.

A „büntetõjog, mint legvégsõ eszköz” elvének erõ-sítése jegyében felül kell vizsgálni, indokolt-e a meg-változott társadalmi viszonyokat nem tükrözõ, tényle-ges jelentõséggel nem rendelkezõ tényállások fenntar-tása.

Ugyanakkor le kell vonni annak a körülménynek akonzekvenciáit, hogy a tudományos és technikai fej-lõdés felgyorsulása új, korábban nem látott kriminálisjelenségeket hozott felszínre, s egyes, ma privilegizáltvagy minõsített esetként értékelt magatartások önállótényállássá válása pontosabban kifejezheti a társada-lom ilyen tettekkel szembeni értékítéletét.

A szelektálás, az indokolt kriminalizáció vagydekriminalizáció során tehát a társadalomra veszélyes-ség tényleges, a mai korhoz igazodó tartalmából kell ki-indulni.

Egységes és következetes elvek alapján valamennyibûncselekmény büntetési tételeit – egymásra is tekintet-tel – felül kell vizsgálni. Ennek során egyaránt szóbajöhet:

– bizonyos bûncselekmény-kategóriákban a bünte-tési tételek szigorítása,

– a tételkeretek tágítása, s ezáltal a bírói mérlegelés,az egyéniesítés lehetõségének bõvítése,

– a tételkeretek új rendszerének kialakítása.A törvénynek következetes szigorral kell fenyegetnie – a szervezett, erõszakos bûnözést és az ahhoz kapcso-

lódó kriminális magatartások tetteseit,– az életet, testi épséget, vagyonbiztonságot sértõ vagy

veszélyeztetõ cselekmények elkövetõit,– a gazdasági és a közélet tisztaságát sértõ deliktu-

mok, valamint– a gyermek- és fiatalkorúak valamint a magatehetet-

len személyek sérelmére elkövetett magatartásokmegvalósítóit.

Az új Btk.-nak tehát olyan „neo-proporcionális” szemlé-letet kell tükröznie, amely a büntetõjogot valóban „ultimaratio”-ként kezelve szükség esetén következetes és kiszámít-ható szigort érvényesít, ám indokolt esetben a differenciálás,a restriktív büntetõjogi eszközök háttérbe szorításának lehe-tõségérõl sem mond le.

3. Az új kodifikáció rövid krónikája

Az új törvény elõkészületei az igazságügyi tárcánálmár a 90-es évek végén az imént megfogalmazottakszellemében elkezdõdtek. 1999 szeptemberében elké-szült egy részletes elõzetes koncepció és vitaanyag,amely a kodifikáció elõzményein, indokain és kon-cepcionális kérdésein kívül a hatékony szervezeti ke-reteket tekintve is állást foglalt: „egy jogág átfogó re-formja nem képzelhetõ el a közigazgatás, a jogalkal-mazás, a tudomány, valamint a különbözõ szakmai és



5 Az anyag készítésében rajtam kívül (annakidején büntetõjogi helyettes államtitkárként a kodifikáció koordinálásáért is feleltem) résztvett Márki Zoltán bíró, a Büntetõjogi Kodifikációs Fõosztály akkori vezetõje, és helyettese Soós László hadbíró ezredes.

6 E bizottság tagjai voltak (akkori beosztásuknak, munkájuknak megfelelõen) Bárándy Péter ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamarafõtitkára; Bárd Károly egyetemi docens; Bócz Endre, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója; Berkes György, a LegfelsõbbBíróság Büntetõ Kollégiumának vezetõje; Borai Ákos rendõr ezredes, a Belügyminisztérium jogi fõosztályának helyettes vezetõje;Frech Ágnes, a Fõvárosi Bíróság Büntetõ Kollégiumnak vezetõje; Horváth Tibor ügyvéd, a Debreceni Ügyvédi Kamara tagja; LángLászló, a Legfõbb Ügyészség fõosztályvezetõ ügyésze; Lévay Miklós egyetemi tanár; Márki Zoltán bíró, az Igazságügyi Minisztériumfõcsoportfõnöke; Soós László hadbíró, az Igazságügyi Minisztérium fõosztályvezetõje; Szeder Gyula, a Legfõbb Ügyészség fõosztá-lyvezetõ ügyésze és Ullman György, az Országos Rendõr-fõkapitányság bûnügyi fõigazgatóságának fõosztályvezetõ-helyettese.2002 nyarától az új igazságügyi miniszter felkérésére e sorok írója is csatlakozott a bizottsághoz.

7 A folyóiratnak 2001 és 2008 között összesen 21 száma jelent meg, valamennyi ezekben közzétett tanulmány olvasható a www.ujbtk.huhonlapon

8 Wiener A. Imre: A BTK Általános Része de lege ferenda (MTA Jogtudományi Intézet Közlemények, Budapest, 2003.); LigetiKatalin: Az új Büntetõ Törvénykönyv Általános Részének Koncepciója (Büntetõjogi Kodifikáció, 2006/1.) A további tervezetek közülaz egyik a Büntetõjogi Kodifikáció 2007/1. számában jelent meg, a másik csak kéziratban olvasható.

9 Gellér Balázs docens, az ELTE Büntetõjogi Tanszék vezetõje, Kõhalmi László és Gál István László, a pécsi egyetem docensei és BékésÁdám adjunktus, a PKKE oktatója

10 Az összesen hat órás általános vitára május 16.-án és 30.-án, a hét órás részletes vitára (jórészt teljes érdektelenség mellett) június 6.-án, a zárószavazásra június 25.-én került sor.

érdekképviseleti szervek bevonása nélkül. Az alapkó-dexek újrakodifikálása során nem csak a széles szak-mai konszenzus megteremtése, hanem munkaszerve-zési szempontok alapján is célszerû ésszerû létszámúés felépítésû bizottságok létrehozása. A különbözõ bi-zottságok jó megszervezése az elõkészítés egyik leg-fontosabb kérdése.”5

Bizottságok létrehozásában és mûködésében utóbbnem is volt hiány.

A következõ évtizedben hat miniszter illetve állam-titkár irányításával négy, részben különbözõ összeté-telû kodifikációs bizottság dolgozott a kódexen, csakrészben hasznosítva az elõzõ testületek munkáját.Leghosszabb ideig a 2001 márciusától 2004 nyaráigGyörgyi Kálmán és Nagy Ferenc társelnökök vezetésé-vel mûködõ grémium mûködött, amely összesen 17ülést tartott.6

Az elõkészítés folyamatáról a Büntetõjogi Kodifikációcímmel megjelent idõszaki folyóirat eleinte folyama-tosan tudósított,7 s a bizottságok üléseitõl részben füg-getlenül készültek többé-kevésbé hozzáférhetõ általá-nos-részi tervezetek Wiener A. Imre, Ligeti Katalin,Bócz Endre és Gál Attila valamint Gönczöl Katalin tol-lából illetve közremûködésével.8 Sok kérdésben – pél-dául a társadalomra veszélyesség – jogellenesség prob-lematikájában, a bagatellkriminalitás adekvát kezelé-sének eszközrendszerében, egyes büntethetõségi aka-dályok kodifikálásában és hatókörében – nehezenszületett konszenzus, vagy erre végül nem volt idõ.

2010 õszétõl ugyanis gyõzött az a felfogás, mely sze-rint a túlságosan széles fórumrendszer és a több szin-ten folyó, nehezen lezárható viták – amelyek lezárásátgyakran elmélyítették az egymást követõ kormányokeltérõ kriminálpolitikai elképzelései is – nehezíthetikés lassíthatják a bizonyos kérdésekben erõteljesenpreferált központi akarat érvényesülését.

Így azután a hagyományos bizottsági munka meg-szûnt, s a kódex talán ötödik, végleges szövegszerû ja-vaslatát elõkészítõ és elõzetesen megvitató 15 fõs,többnyire informálisan mûködõ testület alig egy évesmunkájában külsõ tanácsadóként professzor, vagy bí-ró már nem is vett részt. A munkát a minisztériumba

berendelt felkészült ügyész, Miskolczi Barna irányítot-ta, az elõkészítést a Büntetõjogi Kodifikációs Osztálymunkatársain kívül néhány e célra felkért gyakorlójogász segítette. A nem minisztériumi keretek közöttdolgozó, pár fõbõl álló fiatal véleményezõ-szakértõcsoport – akikkel elektronikus úton tartottak kapcso-latot – ügyvédi gyakorlatot folytató egyetemi oktatók-ból állt.9 2012 kora tavaszára elkészült a törvényszö-veg tervezete, s ezt a terjedelmes indokolással együtt.egy mindössze néhány hetes „társadalmi egyeztetés”keretében most már a szakma szélesebb köre is meg-ismerhette, véleményezhette. Erre alig egy hónap álltrendelkezésre. Ezután az anyag 2012 májusában azOrszággyûlés elé került, ahol 208 képviselõi módosítóindítvány ellenére az eredeti változatot minimális vál-toztatásokkal három ülésnap néhány órás vitájaután10 keresztülvitték a törvényhozás gépezetén, s a2012. évi C. törvény rövidesen megjelent a MagyarKözlöny 2012. július 13.-iki számában. A hatályba lé-pésre a jogalkotók felkészülése érdekében egy évet ad-tak. 2012. december 28.-án kihirdették és 2013. janu-ár 1. napjától alkalmazandó is a Büntetõ Törvény-könyvrõl szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhezkapcsolódó átmeneti rendelkezésekrõl és egyes törvé-nyek módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. tör-vény.

III.Néhány kérdés az új törvény általános jellemzése körében

1. Az „egységes Btk.” elvének megerõsödése

Az elõkészítés idõszakában alapvetõ koncepcionáliskérdésként merült fel, hogy továbbra is valamennyibûncselekmény a Btk-n belül kapjon-e helyet, vagytérjünk vissza a két világháború közötti szabályozásielvekhez, s azokat továbbfejlesztve a Btk. mellettszaktörvényekben is szabályozzunk átfogóbb vagyspeciális büntetõjogi kérdéseket.



11 Wiener A. Imre felvetésével szemben (Elméleti alapok a Büntetõtörvény Általános része kodifikálásához. MTA Állam- ésJogtudományi Intézet, Budapest 2000., A büntetõ törvénykönyv szerkezete. Büntetõjogi Kodifikció 2001/1. szám) meggyõzõen iga-zolta ezt Kiss Zsigmond és Soós László tanulmánya (Az új Btk. egységességének kérdése. Büntetõjogi Kodifikáció 2002/2. szám 3-8.

12 Lásd például Jean-Francois Seuvic: L’incrimination de l’escroquerie: etude legislative et jurisprudentielle. Nancy, 1984, 529–535.;Genevieve Giudicelli-Delage: Droit penal des affaires. Paris, Memento Dalloz, 1999 15–19.

13 Hans-Heinrich Jeschek: Lehrbuch für Strafrecht. Allgemeiner Teil. 3. Auflage. Duncker and Humblot, Berlin, 1982, 33.; Jakobs szin-tén fenntartásokkal kezeli a „Nebenstrafrecht” indokolatlan terjeszkedését (Strafrecht Allgemeiner Teil, Walter de Gruyter, Berlin-New York 1993)

Markáns szószólói voltak például a fiatalkorúakra(és esetleg a katonákra) vonatkozó szabályozás szak-törvényekbe utalásának is.

Végül, nem csupán az újabb tradíciókhoz való ra-gaszkodás okán, hanem jogbiztonsági szempontból istöbb érv szólt amellett, hogy fenn kell tartani az egysé-ges, Btk.-n belüli szabályozás rendszerét.11

Kétségtelen, hogy ennek ellenkezõjére a nemzetkö-zi kitekintés során több példát találunk. Azt is lát-nunk kellett azonban, hogy azokban az országokbanahol leginkább széttagolt a büntetõjog, az elméletiszakemberek bírálata mellett, vagy éppen emiatt, ajogalkotásban is hosszú ideje határozott törekvések fi-gyelhetõk meg e helyzet megváltoztatására.

Franciaországban például a tudomány képviselõinektöbbsége tarthatatlannak minõsíti a különbözõ csalás-szerû deliktumok külön szaktörvényekbe utalását.Nézetük szerint meg kellene szüntetni azt az állapototis, hogy például a gazdasági bûncselekmények többsé-ge a Code Penal-on kívül található. Állítják, hogy azegyes bûncselekmény-kategóriák közötti átfedésekmegszûntetése, s a szükséges kohézió megteremtésecsak a szétszórt büntetõjogi normák Btk.-ba tagolásá-val oldható meg.12

Az 1992-1993-as büntetõjogi reform Franciaország-ban e törekvések jegyében indult, a választások köze-ledte miatt elsietett kodifikáció azonban a kitûzöttcélt nem tudta elérni.

Németországban kiváló büntetõjogászok szinténmár évtizedek óta kárhoztatják a „Nebenstrafrecht”széttagoltságából adódó jogalkalmazási nehézségeket.Jeschek professzor például rámutat: „a melléktörvé-nyekben szabályozott büntetõjog, a törvényhozónakazon hajlama által, hogy távoli jogterületek érvényesü-lését is büntetõ elõírásokkal biztosítsa, lassankéntolyan áttekinthetetlen jogszabály tömeggé dagadt,hogy e tényt a büntetõjog generális preventív hatásaszenvedi meg. Ezért fontos reformfeladatnak tekintjüke „mellékes büntetõjog” csökkentését...’13

A mi egységes büntetõ jogalkotásunk tehát felfogha-tó akár nehezen megszerzett (vagy akár kevéssé tuda-tosan kialakított), ám feltétlenül korszerû szemléletettükrözõ vívmánynak is, amit nem szabad feladnunk.

A jogalkalmazóknak és a törvénnyel összeütközésbekerülõknek egyaránt megnyugtatóbb, ha valamennyi,a társadalom legsúlyosabb értékítéletét megtestesítõmagatartás a Büntetõ Törvénykönyvben olvasható.

Mint a Btk. indokolása is hangsúlyozza, „az egysé-ges szabályozás elõnye, hogy lehetõvé teszi az állam-

polgárok számára annak pontos megismerését, hogymely cselekmények milyen feltételek mellett bünte-tendõek, illetve az egyes bûncselekmények elkövetésemiatt mely személyek büntethetõek. 1961-ig ettõl el-térõ rendszer mûködött: a jogalkotó csupán az Általá-nos Részt szabályozta egy törvényben, a bûncselek-mények külön törvényekben, illetve az egyes igazga-tási jellegû, ún. keretdiszpozíciók, az azokat tartalom-mal kitöltõ jogszabályokban voltak elhelyezve. Ez amegoldás azonban lehetetlenné teszi mind a jogköve-tõk, mind a jogalkalmazók számára az állandóan vál-tozó és szerteágazó hatályos büntetõ joganyag figye-lemmel kísérését, másrészt ellehetetleníti a jogalkal-mazást is, hiszen a tényállások és a büntetési tételekegymáshoz való viszonya felborulna, az egységes szó-használat és az értelmezõ rendelkezések ellentmondó-ak lennének az ágazati érdekeknek való kiszolgálta-tottság miatt.”

Az az érv, mely szerint logikailag inkább kötõdikegy-egy norma az annak alapjait, fogalmait tartalmazóháttérjogszabályhoz, önmagában egyébként sem iga-zán meggyõzõ. Ez legfeljebb akkor lenne meggondo-lásra érdemes, ha a büntetõ normák számottevõ részevalóban hagyományos értelemben vett „keretjogsza-bálynak” lenne tekinthetõ: az elkövetési magatartástés/vagy a tényállás elemeinek többségét nem a Btk., ha-nem a szaktörvény határozná meg, töltené meg tarta-lommal. Ebben az esetben lehetne érvelni azzal, hogykeret és tartalma formailag is tartozzon össze. A bün-tetõ normák többsége azonban nem tekinthetõ „ke-retjogszabálynak”, mert legfeljebb egyes fogalmaikat,összetevõiket értelmezi valamely háttérnorma. Ez pe-dig a Különös rész tényállásainak jelentõs hányadá-ban amúgy is így van.

Tény, hogy a mai, sokszor igen bonyolult jogi elõírá-sok megfelelõ értelmezése és alkalmazása során nemnélkülözhetjük a szaktörvényekben szabályozott, ös-szetett, gyakran kazuisztikus mögöttes ismeretrend-szert. Ám ha ez így van, belátható, hogy akkor is el kellsajátítanunk a háttérjogszabályok elõírásait, ha a bün-tetõ norma nem abban kapott helyet. Azzal tehát tu-dást, felkészültséget nem takarítanánk meg, ha az egy-séges Btk. helyett, illetve mellett szétszórva több tucattovábbi speciális büntetõjogi norma kapna helyet.

Kétségtelen, hogy ez az érvelés kevésbé volt meg-gyõzõ azok véleményével szemben, akik a fiatalkorú-akra és a katonákra vonatkozó rendelkezéseket utaltákvolna esetleg külön törvénybe. Különösen azért, mertpéldául egy „Gyermek- és ifjúságvédelmi törvény” a



14 Elfogadták tehát az elsõ Kodifikációs Bizottságban Nagy Ferenc által már a 2001. szeptember 7.-i ülésen tett elõterjesztésben foglaltakat15 E „logikai”, vagy „fontossági” szempontrendszer olykor nyilvánvalóan ellentmond didaktikai megfontolásoknak. Az egyetemi

oktatásban aligha lehet majd a Btk. rendszerét mindig követni, hiszen például az erõszakos vagyon elleni bûncselekmények közöttszereplõ rablás – amely a Btk.-ban a lopás szabályozását megelõzõen szerepel – nyilvánvalóan csak a lopás tényállási elemeinekismeretében értelmezhetõ.

16 Szinte zavaró például (de nyilván csak az idõszámítást a saját kodifikátori tevékenységüktõl kezdõk számára), hogy az indokolásszerint „az igazságszolgáltatás elleni bûncselekmények vonatkozásában jelentõs újításként önálló tényállásként kerül szabályozásra ahamis szakvélemény és hamis tolmácsolás bûncselekménye.” A két bûncselekmény ugyanis (önállóan, de a hamis tanúzás kereteinbelül) már a Csemegi-kódexben így szerepelt, s késõbb is a Btk-k része volt.

17 Ez a mértéktartó, ugyanakkor szakmailag korrekt bevezetés sajnos nincs összhangban az általános indokolás olykor politikai deklará-ció-szerû kinyilatkoztatásaival. Úgyszólván egyöntetû szakmai bírálat érte például az indokolás azon kitételét, amely az ország új Btkmegszületése elõtti állapotát „a bûnözõk paradicsomaként” jellemzi. Györgyi Kálmán is kiemel az új Btk. megszületésérõl írt tanul-mányában néhány hasonló, ugyancsak a kormányprogramból átvett „lendületes kriminálpolitikai követelést” például „aMagyarországon tomboló erõszak [t.i. az új kódex elfogadása elõtt] tûrhetetlen és elfogadhatatlan”. (Az új Büntetõ Törvénykönyv kod-ifikációjának története. http://ujbtk.hu/dr-gyorgyi-kalman-az-uj-bunteto-torvenykonyv-kodifikaciojanak-tortenete – 2014. augusztus5). Az ilyen és hasonló – inkább hangulatkeltõ, mintsem „lendületes” – kifejezéseket egy szaktörvény akár szóbeli (s nyilván méginkább írásbeli) indokolásában helyes lenne elkerülni.

szelektív büntethetõségi korhatár-leszállítás inkábbszimbolikus, mint valódi eredményt ígérõ megoldásá-nál koherensebben, áttekinthetõbben és komplexebbmódon reagálhatott volna a gyermekbûnözés fiatalko-rúak kriminalitásával amúgy is szorosan összefüggõkérdéskörére. Végül azonban itt is gyõzött az egységesBtk. koncepciója.

2. A Btk. szerkezete

Az új Btk. három nagyobb szerkezeti egységbõl áll,a hagyományos Általános és Különös rész mellett azáró részben kapnak helyet az értelmezõ és hatálybaléptetõ rendelkezések, valamint azok, amelyek az Eu-rópai Uniónak a szabályozás során figyelembe vettjogforrásait sorolják fel.

Az Általános rész megszokott módon épül fel, s helye-selhetõ is, hogy a hagyományoktól nem tér el. A pre-ambulumot az alapvetõ alkotmányos büntetõjogi elvekrögzítése követi (ez új a korábbi törvényhez képest), s ahatály kérdései után a törvény a bûncselekmény és azelkövetõk alapfogalmait, kategóriáit rögzíti.

A büntethetõségi akadályok logikusabb szerkezet-ben jelennek meg: a büntethetõséget kizáró és meg-szüntetõ okok mellett harmadik csoportként jelennekmeg a processzuális természetû akadályok, a magánin-dítvány és a feljelentés hiánya.14 A büntetések és intéz-kedések után – amelyek néhány általában csak a bün-tetõjogban újdonság számba menõ szankcióval egé-szülnek ki (például a korábban már szabálysértési jog-hátrányként ismert elzárással vagy a sportrendezvé-nyek látogatásától eltiltással) – a büntetés kiszabásáravonatkozó rendelkezések, majd a mentesítés szabályaikövetkeznek. Az Általános részt a fiatalkorúakra és akatonákra vonatkozó külön rendelkezések zárják.

A Különös rész szerkezete, felosztása módosult. Mintaz indokolás hangsúlyozza, „az Alaptörvényt alapulvéve a Btk.-nak is hangsúlyosabban kifejezésre kelljuttatnia a kiemelt védett jogi tárgyak (emberi élet,szabadság) jelentõségét”, így a Különös rész élére azemberiesség elleni bûncselekmények kerültek, ezt aháborús bûncselekményeket, majd az élet, testi épség,

egészség elleni bûncselekményeket szabályozó fejezetköveti. A továbbiakban bármely „alkotmányos” vagymás szempontú sorrend felállításának már nincs alap-ja, bizonyos logikai (ha úgy tetszik fontossági) sor-rend azonban helyenként késõbb is megfigyelhetõ. Akorábbi szabályozással ellentétben például a vagyonelleni bûncselekmények megelõzik a sok tekintetben„speciálisabb” és több fejezetre felosztott gazdaságibûncselekményeket.15 A Különös rész összesen 33 fe-jezetbõl áll, az elõzõ Btk-nál kisebb szerkezeti egysé-gek jobban, kifejezik a védett jogi tárgyak azonosságátvagy hasonlóságát. Alcímekre, alfejezetekre ezért nemis volt szükség. A szerkezeti változások mellett a tény-állások túlnyomó többsége érdemben nem változott.

3. Az új törvény pozitívumai

3.1. Tartalmi kérdésekre áttérve az új kódex vitat-hatatlan pozitívuma, hogy nem a minden áron valóújítani akarás, nem a korábbi elvekkel és intézmé-nyekkel való görcsös szakítás kényszere jellemzi.

Mértéktartó kodifikáció végterméke, de ez napja-inkban talán magától értetõdõ követelmény is. Akima a büntetõjog területén teljesen újat akar kitalálni,attól – kriminológiai felfogásunktól függetlenül –óvakodnunk kell. Kétségtelen ugyan, hogy csak a tör-vény 10 oldalnyi általános indokolása is több mint 40alkalommal használja az „új” vagy az „újdonság”szavakat,16 s többször tesz említést „lényeges változás-ról” is, ám ami utánuk következik, legtöbbször csak atartalmi kérdéseket nem érintõ formai, szerkezeti,szóhasználatot érintõ korrekció.

A jelentõsebb törvények esetében immár megszo-kott „preambulum” helyesen és pontosan foglalja ös-sze a törvény célját: az emberi jogok, az ország függet-lensége és alkotmányos berendezkedése nemzetközikötelezettségeinkkel összhangban lévõ védelmét.17

Helyeselhetõ az is, hogy az 1. §-ban, mintegy alapelviszinten kifejezetten is megjelenik a „nullum crimensine lege” és a „nulla poena sine lege” elve.

A meghatározó Általános rész szerkezete és tartalma(például a hatály, a stádiumok, az elkövetõk, a bûnös-



18 Nagy Ferenc szerint az ilyen és hasonló intézmények demonstratív felvonultatása a „szimbolikus büntetõjog” látványos, de valódihatékonysággal nem járó elemeinek erõsödéséhez vezethet. Igaza van: „ a szimbolikus büntetõjog […] azzal jellemezhetõ, hogy a bün-tetõjog kiterjesztése valósul meg az új életterületekre az úgynevezett aktuális, nagy problémák értelmében (például a nemzetközilegmûködõ szervezett bûnözés, a terrorizmus stb.)” Ez egyben „a büntetõjog által elérhetõ magatartás-irányító/szabályozó hatás és ered-mény túlértékelése. A két faktor együtthatása jelentõs deficithez vezet a tényleges jogtárgy-védelem gyakorlása tekintetében, anélkül,hogy a jogalkotó/törvényhozó ezt a végrehajtási deficitet tudomásul venné. Politikailag a törvényhozó azonban a jogtárgy-védelemtulajdonképpeni feladatának elmulasztása ellenére döntési és cselekvési képességét demonstrálja és kommunikálja.” (Régi és új ten-denciák a büntetõjogban és a büntetõjog-tudományban. Akadémiai kiadó, Budapest, 2013, 129.). Mindez jól felismerhetõ az említettrészletszabályokban. A legfõbb ügyész 2013-ra vonatkozó országgyûlési beszámolójából például kiderül, hogy 2013 második félévében(tehát az új Btk. hatályba lépését követõ fél év alatt) mindössze 18 ügyben 19 olyan gyanúsítottat hallgattak ki, akiknek életkora 12 és14 év között volt. Egyiküket életveszélyt okozó testi sértés miatt, a többit (jellemzõen 14 évet betöltött társaikkal együtt elkövetett)rablás miatt vonták felelõsségre (http://mklu.hu/hnlp14/wp-content/uploads/farkasil/2013/11/ogy_beszamolo_2013.pdf – 2014. augusztus 5.) Tény az is, hogy az összes, jogos védelem címén történõ megszüntetés és felmentés aránya az összes megszüntetés és felmentés1 %-át sem teszi ki.

ség, a büntethetõségi akadályok, de még a szankciókköre is) a szakemberek számára nem tartalmaz jelentõsérdemi újdonságot, a részben kifogásolható nóvumokvárható hatóköre pedig igen szûkre prognosztizálható.

Jellemzõ, hogy a talán legvitatottabb kérdések körétartozó „szelektíve leszállított büntethetõségi korha-tár” (a legsúlyosabb élet elleni cselekmények esetébena büntethetõség alsó határa 14 év helyett 12 évben tör-ténõ meghatározása) vagy a jogos védelem körébe ke-rült un. „szituatív jogos védelem” (bizonyos körülmé-nyek esetén a támadó élet elleni támadásának vélel-mezése) mértéktartó becslések szerint is az évente re-gisztrált kb. 110.000 elkövetõbõl összesen legfeljebb100-150 személyt érinthet.18

A bûncselekmények súly szerinti felosztásának fenn-tartása szintén indokolt, ám el lehetett volna gondol-kozni azon, helyes-e a vétségi határ két évben történõmeghatározásának változatlanul hagyása olyan körül-mények között, amikor jóval több intézmény a legfel-jebb három éves fenyegetettséghez fûz joghatásokat (pél-dául a szabadságelvonással nem járó szankciók generá-lis alkalmazhatóságának lehetõségét, tevékeny megbá-nás esetén a „teljes” megszûntetést, próbára bocsátásalkalmazhatóságát, jóvátételi munka felkínálását).

A büntethetõségi akadályok köre kiegészült a „jog-szabály engedélyével”, ami – amellett, hogy indokolt tö-rekvést tükröz – máris téves következtetésekhez veze-tett például az orvosi hálapénz megengedhetõségét il-letõen.

Helyeselhetõ, hogy a feltételes szabadságra bocsátáskapcsán a feltételek enyhültek, különösen, hogy a „fe-les kedvezmény” lehetõségét kiterjesztették három év-rõl az öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztésre. Ezkihúzta azok méregfogát is, akik a megszüntetett „rész-ben felfüggesztett szabadságvesztést” visszasírták.

Mindamellett nem vall kiforrott koncepcióra, hogya Kormány röviddel korábban még a részben felfüg-gesztett szabadságvesztés reformjáról fogadtatott el aParlamenttel egy nagy terjedelmû Novellát (2010. éviCLXI. törvény), annak érdekében, hogy világossá te-gye e büntetési nem viszonyát a végrehajtandó sza-badságvesztéshez, majd az elõbbit azért szûntettemeg, mert „a tisztázatlan viszony bizonytalanná tetteaz alkalmazhatóságát”.

Bár az indokolás többször „következetes szigorról”ír, a pénzbüntetés vagy a jármûvezetéstõl eltiltás ko-

rábbi alsó határát a jogalkalmazók felvetéseit meg-szívlelve leszállították (utóbbi esetében enyhült azeredetileg mellõzhetetlen alkalmazást elõíró szabályis), s változatlanok maradtak a kisebb súlyú szabad-ságvesztés kiszabásának kiváltására illetve a büntetésenyhítésére lehetõséget nyújtó elõírások is.

A további részletszabályok egy része kapcsán (példá-ul a gyermekek – valójában inkább a kiskorúak – foko-zottabb védelme, önállóan alkalmazható kitiltás, a sze-xuális bûncselekmények kapcsán alkalmazható speciá-lis foglalkozástól eltiltás) érdemi kifogás nem támasztha-tó, valószínû, hogy ezek összességében beválnak.

A visszaesõk még szigorúbb büntetése (bizonyos to-vábbi kedvezményekbõl való kizárásuk) már az elõzõkormányzat alatt felmerült, kis híján meg is valósult.

3.2. A Különös részt illetõen általában sikerrel járt arengeteg módosítás által szétszabdalt és koherencia-hiányban szenvedõ anyag egységesítése, ha nem ismindenütt és minden kérdésben. Persze ez sem kon-cepció, hanem legtöbbször pontosítás és szerkesztéskérdése, a szembetûnõ átfedések megszûntetése, apárhuzamosság kiküszöbölése, a büntetési tételekkomplex felülvizsgálata, újragondolása.

Azt például nem volt nehéz felismerni, hogy nincspéldául szükség a hazaival szó szerint egyezõ „nem-zetközi korrupciós deliktumokra”, elegendõ a hazai-akra utaló tényállás. Kézenfekvõ volt az is, hogyegyetlen bûncselekmény is elegendõ a szexuális erõ-szak összefoglalására, vagy az, hogy egyes bûncselek-mények korábbi megfogalmazása az ötletszerûmódosítgatások miatt is szinte az alkalmazhatatlansághatárát súroló módon áttekinthetetlenné vált. (Sajnál-hatjuk, hogy az olykori racionális egyszerûsítés aligérintette például a lopás minõsítõ körülményeinekrendszerét, ami azóta még bonyolultabbá vált).

Egyetérthetünk a dekriminalizációs törekvésekkel is(kikerült a törvénybõl például a közszemérem meg-sértése, határjelrongálás, fölmérési jel megrongálása,gazdálkodó szerv vezetõ állású tisztségviselõjének vis-szaélése, árdrágítás, sajtórendészeti vétség, hamis sta-tisztikai adatszolgáltatás bûncselekménye). Még na-gyobb bátorság még jobb lett volna.

Ugyanakkor – részben egyes, már korábban is bün-tetendõ magatartások önálló deliktumkénti szabályo-zásával, részben új veszélyesnek minõsített tettek



19 Az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2014. május 20.-án kelt 73593/10. sz. ítélete azt a hazai jogtudomány által már régóta hangoz-tatott elvet deklarálja, hogy a „tényleges” életfogytig tartó szabadságvesztés (tehát az olyan határozatlan tartamú szabadságelvonás, amiakár az elítélt haláláig is tarthat) önmagában nem sért alapvetõ emberi jogokat, mert e legsúlyosabb joghátrányt a társadalom védelmeindokolhatja. Az ilyen büntetés utólagos felülvizsgálatának kizárása azonban embertelen, megalázó bánásmódnak minõsül, így sértinemzetközi jogi kötelezettségeinket.

20 23/2014 (VII.15.) AB döntésben az Alkotmánybíróság annak az elõírásnak az alkotmányellenességét állapította meg, amely a „háromcsapás” körében halmazatban elbírált bûncselekmények esetén kötelezõ életfogytig tartó szabadságvesztést írt elõ. Az indokolásszerint az ügyek egyesítésének illetve elkülönítésének esetlegességére tekintettel, „a legalább három személy elleni erõszakos bûncse-lekményt elkövetõk esetében nem elõrelátható, hogy mikor kerülhet sor a szigorúbb halmazati szabályok alkalmazására, köztük azéletfogytiglani szabadságvesztés kötelezõ kiszabására. Ezen elkövetõk esetleges eltérõ eljárásjogi helyzete megteremti annak alehetõségét, hogy ne azonos büntetõjogi fenyegetettséggel nézzenek szembe, amely kiszámíthatatlanná, és a címzettek számára elõrenem láthatóvá teszi a Btk., valamint a régi Btk. kifogásolt rendelkezésének alkalmazását. […] További, a kifogásolt elõírás megsem-misítése mellett szóló érv, hogy a jogalkotó az életfogytig tartó szabadságvesztés kötelezõ elõírásával kizárta „a jogalkalmazói mér-legelés lehetõségét a határozott ideig tartó, illetve az életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazhatósága között, amely lehetõvé tennéaz egyéniesített büntetés kiszabását.” (E döntés indokai alapján az erõszakos többszörös visszaesõk esetében kötelezõen alkalmazandó„tész” fenntarthatósága is erõsen kérdéses, ezt azonban kiejezett kérelem nem érintette).

21 E kérdésekkel részletesebben foglalkoztam például Az új Btk. bölcsõjénél címû tanulmányomban (Magyar Jog 2013. 9. szám 525-534.).. a Néhány szempont a jogos védelem körében zajló vitához címû cikkemben (http://ujbtk.hu/toth-mihaly-nehany-szempont-a-jogos-vedelem-koreben-zajlo-vitahoz/)-2014 augusztus 6. vagy a Kiszámítható döntések a kiszámíthatatlan jövõrõl címû írásomban(http://ujbtk.hu/konyvek/az-uj-btk-magyarazata/szerzok/toth-mihaly/toth-mihaly-kiszamithato-dontesek-a-kiszamithatatlan-jovorol/) -2014 augusztus 6.

22 Pikler Gyula: A büntetõjog bölcselete. Grill Károly könyvkiadóvállalata, Budapest, 1910, 155–156.

kriminalizásával – új tényállások is születtek (példáula kényszermunka, a közfeladattal visszaélés, az orvva-dászat és az orvhalászat). 14 év után – ezúttal megszív-lelve az Alkotmánybíróság korábbi kifogásait – ismétbûncselekmény a teljesítményfokozó szerrel vissza-élés, a közfeladati visszaélés.

3.3. Nem férhet kétség hozzá, hogy alapvetõen mû-ködõképes, használható törvény született, amelynekfõ erénye, hogy egységesebb, koherensebb, mint a ko-rábbi, hibái pedig – bár esetenként a jogalkalmazáskeretei között nehéz, vagy megoldhatatlan is a korri-gálásuk – nem olyan súlyosak, hogy ne reményked-hessünk kijavításukban. Nyomban hozzá is tehetjük:ezek egy része már folyamatban van vagy megtörtént,gondoljunk az Emberi Jogok Európai Bíróságának atényleges életfogytig tartó szabadságvesztés szabályo-zásának korrekcióját elõíró döntésére,19 vagy az Al-kotmánybíróságnak a „három csapás” halmazati sza-bályait megsemmisítõ ítéletére.20

Néhány koncepcionális kérdésben – elfogadva, hogytöbb idõ kell a megalapozott értékeléshez – óvatos két-ségek is megfogalmazhatóak. Ebben az általános átte-kintésben nem tartom feladatomnak, hogy részletesenvizsgáljam például a büntethetõségi korhatár, a jogosvédelem, a tényeleges életfogytig tartó szabadságvesz-tés folyamatosan viták kereszttüzében álló problémá-ját, vagy a szabálysértési törvény és a Btk. több szem-pontból tisztázatlan viszonyát.21 A szankciórendszer, afunkciómegosztás és a stabilitás kérdésköre azonbanmegérdemel még néhány megjegyzést.

4. A tett-büntetõjog és a szabadságelvonás hatékonyságá-ba vetett hit túlértékelése, a jogalkalmazói mozgástér korlá-tozása

A XX. század elején megerõsödõ „közvetítõ-isko-lák” hatására, az ortodox tett-büntetõjog és a tettes-irányzatok közötti egyébként is rövid ideig fennálló

ellentét viszonylagossá vált és elvesztette jelentõségét.A tett elsõdlegességének elismerése mellett a tettes sa-játos jellemzõi egyaránt befolyásolhatták a proporcio-nális büntetést, enyhítve – például a fiatalkorúak ese-tében –, illetve szigorítva azt, például a megrögzöttbûntettesekkel szemben.

A továbbiakban már nem a két iskola vitája zajlott,hanem az, hogy milyen mértékû, súlyú és mindenekelõtt milyen írányú lehet a tetthez igazodó büntetésszemélyiség-specifikus korrekciója. Nem arról van te-hát szó, hogy a korszerû tettarányosság elszakadhat-ea tettes személyiségjegyeitõl, s nyilván arról sem,hogy ezek adott esetben indokolhatják-e az objektívtárgyi súly által megköveteltnél súlyosabb büntetést.

Pikler Gyula már száz éve leírta: „(…) azon helyesirányelv követése alól, hogy a tettes egyéniségét tekin-tetbe kell venni a büntetés kiszabásánál, az ortodox is-kola hívei sem vonhatták ki magukat teljesen, amen-nyiben a bûntettesek között õk is tettek olyanféle disz-tinkciót, mint mi, az igaz, hogy õk ezt egész másképpfogalmazták meg: õk a különbözõ bûntettek objektíválladékai között különböztetnek. Így például az álkulcshasználata mellett elkövetett lopást õk is szigorúbbanóhajtják büntetni a közönségesnél, épp úgy, mint a cél-szerûségi iskola hívei, csakhogy míg õk azzal vélték eztigazolhatni, hogy ez esetben a bûntettes nagyobb bûn-tettet követett el, ezért igazságos õt jobban sújtani, ad-dig szerintünk azért kell alkalmazni ez esetben a szigo-rúbb büntetést, erõsebb, gyökeresebb eljárást, mert azekként elkövetett lopás arra enged következtetni, hogyveszedelmesebb, megrögzöttebb gonosztevõvel vandolgunk, akit valami kis büntetéssel nem igen lehetmár visszatartani a büntett elkövetésétõl.”22

Az új Btk. egyes rendelkezései azért bírálhatóak,mert a „tett-büntetõjoghoz való erõteljesebb közele-dés” hangzatos – de mára, mint láttuk, eredeti formá-jában jórészt tartalmát vesztett – doktrínájának meg-hirdetésével igazolhatónak véli a jogalkalmazói moz-gástér egyoldalú, fõként a szigor irányába ható csök-kentését. Gyakran kötelezõ elõírások törvénybe ikta-



23 2009-ben Magyarországon az összes elítéltnek 10,9 %-át ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre. Ez az arány azóta évrõl évre lassanemelkedett: 2010: 11,2 %, 2011: 11,8 %, 2012: 11,8 %, 2013: 12,6 %.

24 Az azóta klasszikussá vált kifejezés Szabó Andrástól származik, aki a halálbüntetés eltörlésérõl szóló 89/B/1990. számú AB határoza-thoz fûzött különvéleményében fogalmazott így.

25 Király Tibor: A büntetõhatalom korlátai. Magyar Jog 1988/9. szám. 742.

tásával is jóval erõteljesebben preferálja a tettes sze-mélyiségében rejlõ körülmények közül azokat, ame-lyek szigorúbb felelõsségre vonást tesznek lehetõvé.Ezt igazolja a büntethetõség alsó határának részlegeskorrekciója, a bûnismétlés következményeinek továb-bi súlyosítása, a szabadságelvonással járó joghátrány-ok körének bõvítése, számos tételkeret felsõ határá-nak emelése. A kérdés ezáltal az európai tendenciák-kal szemben nálunk nem elsõsorban a szabadságelvo-nás lehetséges kiváltása, inkább annak mértéke. Ennekjegyében a megrögzött, profi bûnözõk életfogytig ke-rülhetnek rács mögé, a megtévedt elsõ bûntényesekesetleg néhány napra, vagy hétre. Elõbbiek (akár mel-lõzhetetlenként elõírt) tényeleges életfogytig tartószabadságvesztéssel, utóbbiak rövid elzárással. Azutóbbi években a nyugat-európai tendenciákkal ellen-tétesen folyamatosan nõtt hazánkban a börtönnépes-ség (2007: 14.081, 2008: 14.736, 2009: 15.092, 2010:16.044, 2011: 16.903, 2012: 17.461, mostanra átléptüka 18 ezres határt.) Mindez 100.000 lakosra vetítve két-szerese a hasonló bûnözési fertõzöttségre és struktúrá-ra reagáló Németország börtönnépességének.

Látnunk kellene, hogy a szabadság-elvonás – amel-lett, hogy igen költséges – csak a devianciák rövid távú,tüneti kezelésére alkalmas, s alig fogékony a perspek-tívikus hatások iránt. Ezáltal a megelõzés nem specifikuseszközrendszer révén megvalósítható cél, legfeljebb a megtor-lás, az elrettentés remélhetõ következménye, a korszerûproaktív szemlélettõl a reaktív felfogáshoz való visszatérés.

Mindez persze elsõsorban jogalkalmazási, s nem tör-vényhozói kérdés, de az említett reaktív, megtorló jelle-gû, punitatív szemlélet – ami a Btk. számos intézményé-ben és az azokhoz fûzött indokokban is könnyen tettenérhetõ – erõteljesen befolyásolhatja kedvezõtlen iránybais az ítélkezést. „Jó bírók” mellett mindig voltak, van-nak és lesznek aktuális (s nem feltétlenül tudományo-san alátámasztott) igényeknek „megfelelni próbáló” bí-rák is, sajnos a kettõ nem is zárja mindig ki egymást. Aszabadságvesztésre ítéltek arányának bizonyos növeke-dését – anélkül, hogy az utóbbi évek bûnözésének válto-zásai erre okot adnának – már tapasztalhatjuk.23

5. A permanens jogalkotás visszarendezõdésének veszélyei

Az új Btk. készítõi amellett is hitet tettek, hogy vé-get kell vetni a jogbiztonságot aláásó büntetõjogi jog-alkotás-dömpingnek.

Az az érv, hogy egyes, a kriminológusok és a gyakor-lati szakemberek körében talán nem egyöntetûen he-

lyeselt intézmény vagy megoldás esetében „idõt kellhagyni” azok kipróbálására, a tapasztalatok összegyûj-tésére, csak akkor reális, ha a törvényhozók betartjákaz ígért stabilitást. Sajnos, továbbra is ennek az ellen-kezõjét tapasztaljuk. Az új törvényt alig több, mint egyéve alkalmazzuk. A kihirdetése óta eltelt rövid idõalatt máris 14 alkalommal módosult, s noha a változá-sok egy része formai helyesbítés vagy a fogalmak vál-tozásait követõ pontosítás, jócskán akad lényeges, tar-talmi modifikáció is (például a kapcsolati erõszak, abecsület csorbítására alkalmas kép- és hangfelvételekkészítésének, nyilvánosságra hozatalának beiktatása, alopás további cizellálása, vagy a termõföld megszerzé-se bûncselekményének módosítása stb.).

A felgyorsult fejlõdés persze elengedhetetlenné te-szi az olykori módosítást, kiegészítést. De a változta-tások egy része kapcsán látnunk kell azt is, hogy gon-dosabb elõkészítõ munkával, több szakmai és keve-sebb populista szempont figyelembe vételével ezekegy része megelõzhetõ, elkerülhetõ lett volna, s min-den bizonnyal a jövõben is elkerülhetõ lenne. Sajnosnem változott az a szemlélet, amely bármely nemkívá-natosnak minõsített jelenség felmerülésekor nyom-ban szigorú büntetõjogi eszközök után kiált. A bünte-tõjog „a jogrendszer egészének szankciós záróköve”24

helyett mind gyakrabban „alapkõvé” válik. Kár lennepedig elfeledkezni Király Tibor intelmeirõl: „A bünte-tõhatalomban rejlõ lehetõségek nem korlátlanok.Amikor egy társadalom feszültségekkel van teli, kön-nyen támadnak benne olyan képzelgések, hogy a bün-tetõhatalom általános gyógyírként felhasználható; pe-dig ez csak segédeszköz. Soha sehol a világon a társa-dalmat ez a hatalom meg nem gyógyította, mert egyesbûnöket megtorolhat, embereket félreállíthat, de ah-hoz gyenge, hogy megjavítsa a közmorált és közömbö-sítsen társadalmi törvényeket.”25

* * *

Közhelyszámba megy, hogy a törvénybe – a legjob-ba és a legrosszabba is – a jogalkalmazó lehel életet.

Ám a jogállami elvek által megkívánt kiegyensúlyo-zott, következetes, kiszámítható büntetõjogi gyakor-lat tartós áldásait csak úgy élvezhetjük, ha ezt nemegymást követõ kriminálpolitikai törekvések szélsõsé-geinek utólagos lenyesegetésével, hanem a merõbeneltérõ jellegû és súlyú kriminalitási formákat egyarántkezelni képes, túlzásoktól mentes büntetõjog sokszí-nû eszközrendszerének karbantartásával, óvatos,megfontolt reformjaival próbáljuk elérni. A szélsõsé-gek utólagos átlagolása révén kijelölhetõ „virtuális



26 Baumgarten Izidor: A codifikált büntetõjog és a külön törvények. Különlenyomat a Jogállam I. évfolyamának II.,III. és IV. füzeteibõl.Budapest, 1902. 4.

középút” helyett tehát eleve a valódi helyes úton, azo-nos cél felé, adott esetben különbözõ „nyomvonalon”kellene haladnunk. A jó büntetõ törvény az utóbbi-nak ad esélyt, s a 2012. évi C. törvény, némi korrekci-óval, s a jogalkalmazó mozgásterét tiszteletben tartótovábbi törvényhozás mellett ilyen lehet.

Ezért utolsó tanulságként, e fontosnak és reménye-ink szerint hasznosnak szánt tanulmány-sorozat éléntalán azt kell hangsúlyoznom, hogy az új kódex idõt-állóságának és hatékonyságának legfontosabb záloga,ha a következõ évtizedek remélhetõen mértéktartóbüntetõ jogalkotását a pillanatnyi érdekek által dik-tált aktuálpolitikai törekvések helyett a hosszabb távúés az egyéniesítéshez mindig kellõ mozgásteret kíná-ló, tudományosan megalapozott kriminálpolitika ha-tározza meg.

Baumgarten Izidor, a XIX. és XX. század forduló-jának kiváló ügyvédje, majd ügyésze, késõbb kodi-fikátora, már több mint száz éve, a XX. század hajna-lán kissé keserûen állapította meg, hogy „az egyestörvényekben […] meghatározhatjuk a […] kor-mányzási czélokra felhasznált párt színét és meg tud-juk jelölni azt az idõpontot, melyben a conservativvagy liberális, a burgeois vagy socialista, az ortodoxvagy a szabadelvû irány jutott uralomra. Nemcsak atársadalom túlzott félénksége, hanem a pártok köl-csönös haragja és versenygése is oka a büntetõ hata-lom túlfeszítésének. Ha a kormányok vétkeznek, be-csukják a polgárokat…”26

A második évezred elején, Európa szívében, negye-dik Büntetõ Törvénykönyvünk készítõit és alkalma-zóit más szellemnek kell áthatnia.



1 A Polgári Törvénykönyvrõl szóló 2013. évi V. törvény. A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, Complex Kiadó Wolters Cluwer, Bu-dapest, 2013, Bevezetõ, 15–25. E kiadvány szerinti Elsõ Könyv, 29–34. nem tartalmaz adatot az új törvénykönyv elfogadásának, kihir-detésének idõpontjáról. Szól azonban arról, hogy a bevezetõ rendelkezések meghatározzák e törvény hatályát, szabályozási területét ésalapelveit. (29.) Ld. továbbá Bíró György (lektor): Magyar Polgári Jog, A Polgári Törvénykönyvrõl szóló 2013.évi törvény tükrös szer-kezetben (a hatályos joganyaggal), Miskolc, Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, Lícium Art, 2013. I-II. kötet. E kiadványI. kötetében foglalt Elõszó (11.) szerint az Országgyûlésben történõ kihirdetés napja 2013. február 26. volt. Az új Polgári Törvény-könyv (2013. évi V. törvény), Novissima Kiadó, Budapest, 2013. c. kiadvány szerint a törvényt az Országgyûlés a 2013. február 11-iülésnapján fogadta el. Gárdos Péter: A Polgári Törvénykönyv (Ptk. 1959. Ptk. 2013., Gt. 2006., Ptk. 2013., Csjt. 1952. – Ptk. 2013),Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft, Wolters Kluwer, Budapest, 2013. c. tükrös szerkezetû kiadvány (13.) szerzõjeelõszavában nem tesz említést az új Ptk. kihirdetési idõpontjáról. A szerzõ az „új” és a „régi” Ptk. tükrös szerkezetû párhuzamos meg-jelentetésének alapjául a „régi” Ptk. 2013. jan. 1.-én hatályos szövegét veszi.

2 A monista és dualista (polgári jogi és kereskedelmi jogi kodifikációs egységének és különállásának dilemmáját e sorok szerzõje, Kötel-mi jog – szerzõdés és kártérítés, Újvidék, Forum, 1985. c. kötetében fejtette ki, majd latin betûs szerb/horvát belgrádi és újvidéki ki-adásaiban (pl. Obligaciono pravo – Kötelmi jog, Novi Sad-Újvidék, PFNS, 2009, 38.), elemezte. A monista elméletet FranciaországbanCarbonniere Jaques, Droit civil, Presses Universitaires de France, Paris, 1957. III. kötet, 287, 297, 505. fogalmazta meg. Szerinte a kö-telem azért egységes, mert közös nevezõje a szerzõdési primáris szolgáltatás, és ennek szankciója a szerzõdés megszegésével járó kár-felelõsség, ami kihat a kodifikációs szempontra is, vagyis a kódex egységes jellegére. A dualista felfogást a német jog szabta meg (Ami-re, majd Gierke, Schuld und Haftung im älteren deutschen Recht, 1910.), mely szerint a kötelem két önálló tartozást jelent, az elsõ aprimáris (elsõdleges), a második a szekundárius (másodlagos). A primáris kötelem értelmében a kötelezett a szerzõdésben foglaltakatkell teljesítse (Schuld), a szekundáris kötelezettség pedig nem más, mint a primáris kötelezettség megszegése és az ezáltal létrejövõszerzõdési kárfelelõsség (Haftung). Ld. Binder, Zur Lehre über Schuld und Haftung, Iherings Jahrbücher, 77., 75. és 163. Egyébkénta fennebbi német és francia elméleti diskurzus ellenére maradt mind a német, mind a francia jogban a kereskedelmi státuszjog kóde-xen kívüli külön törvényben történõ napjainkig megmaradó szabályozása (Code de Commerce, Fr., Handelsgesetzbuch, D). A svájci Kt.

I.A polgári és kereskedelmi jog

monizmusának és dualizmusának elve; a teljesség elve, a kódex jelleg;

a kontinuitás és a diszkontinuitás elméletének hatása az új Ptk,-ra

1. A monista kodifikációs módszer és az új Ptk. rendszere

Az új magyar Ptk.1 alapvetõen Vékás Lajos akadémi-kus, az új Ptk. Kodifikációs Fõbizottságának elnöke

által számos tudományosan megalapozott, kiemelkedõtanulmányában meghirdetett monista elv szerint épültfel.2 Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az új magyarPtk. mind az ún. kereskedelmi (státus- és részben di-namikus), mind a szûkebb értelemben vett, felek mel-lérendelésén alapuló polgári jogi kapcsolatait egyarántszabályozza.3

A mai nemzetközi (európai) polgári jogi irodalom,pl.: a belga, megerõsíti, hogy a magánjog körébe tarto-zik a polgári jog (droit civil),4 a kereskedelmi jog (droitcommercial), a nemzetközi magánjog (droit internation-al privé), szemben a közjoggal (droit public).5

SZALMA: A POLGÁRI ÉS A KERESKEDELMI JOG KAPCSOLATA… 453

TANULMÁNY

A polgári és a kereskedelmi jog kapcsolata az új Ptk. fényében

Szalma József egyetemi tanár, Károli Gáspár Református Egyetem (Budapest)

A tanulmány az új Ptk. tartalmát, rendszerét, szabályozási módszerét és hatálybalépését elemzi, tartal-ma tekintetében a könyves szerkezetet, rendszere tekintetében pedig az institúciós és pandekta rendszerszerinti szabályozást mutatja be. A szabályozási módszer tekintetében a szerzõ kiemeli az új Ptk. mellé-rendelési elvét. A monista és a dualista szabályozás vonatkozásában a szerzõ a relatív monizmus mellettszáll síkra: szerinte minden elõnye ellenére helyesebb lett volna a kereskedelmi jog státuszjogi részét kü-lön törvényben szabályozni. Az ún. „dinamikus részben” a szerzõ úgy véli, hogy az egyes szerzõdések kö-rében helyes a monizmus a kiforrott kereskedelmi szerzõdések tekintetében. A hatálybalépés tekinteté-ben a szerzõ a jövõbeni hatályt támogatja.


ettõl eltér, magában foglalja a kereskedelmi státusz- és dinamikus jogot, hasonlóképpen mint az új magyar Ptk., vagy a holland Ptk.Mindenesetre az egy törvénytestbe való foglalása a kereskedelmi és polgári jognak még nem jelenti a kereskedelmi státusz- és dinami-kus jog sajátosságainak mellõzését, egybeolvasztását, mintegy a polgári jog „kereskedelmiesítését” és a kereskedelmi jog „polgárijogiasítását”. Ezek a különbségek a kereskedelmi jogi kódexrészben, lex specialis alapon, az új magyar Ptk-ban is helyeselhetõen kife-jezésre jutottak.

3 Harmathy Attila: Process of Transition and Commercial Law in Central and Eastern Europe.in: Ziegel, Sh. Lerner (Hrsg, NewDevelopments in International and Consumer Law, Oxford, 1998, 367–382; Harmathy Attila: Entwicklung des ungarischenPrivatrechts, in: Hundert Jahre Bürgerliches Gesetzbuch, Entwicklung des Privatrechts im deutschen und Mittel-OsteuropäischenSprachraum seit dem Inkraftreten des BGB, Budapest, Eötvös Loránd Universität, Fakultät für Staats- und Rechtswissenschaften,2006, 56–66.; Vékás Lajos: Szükség van-e a kereskedelmi magánjogra? Magyar Jog, 1998/4. 705–714.; Vékás Lajos: Az új Polgári Törvény-könyv elméleti elõkérdései. Budapest, 2001.; Vékás Lajos: Az új Ptk. koncepciója és tematikája, Magyar Közlöny, Különszám, Buda-pest, 2003. február 10. Megjegyezhetõ, hogy az UNIDROIT modell-törvényei, a szerzõdési jog területén, igaz, nagyon sok közös nevezõvel, külön kódextes-tekben szabályozzák, „modellezik” a szûkebb értelemben vett polgári jogi (Principles of European Contract Law – 1997) és a nemzet-közi kereskedelmi szerzõdéseket (Principles of International Commertial Contracts – 1994).

4 A belga Code civil – legutoljára módosítva 2004-ben – szerint a polgári jog felépítése a következõ: személyek (art. 1–111) – természetesés jogi személyek, ezek jellemzõivel, pl. a névviselés, tartózkodási hely, állampolgárság, cselekvõképesség – art. 371–515; a házasság ésa tartási kötelmek – art. 144–228; a család – art. 312–370; a bontás – art. 229–311; a dolgok – art. 516–543; a tulajdon – art. 544–577és 2279–2280, a szolgalmak – art. 578–599; a kötelmek – art. 1101-1200, 1225–1370. Ebben többek között a szerzõdés érvényességénekfeltételei, szerzõdés hatálya, felbontása – art. 1018–1101, 1107; házassági vagyonjogi viszonyok – art. 1387–1581; következnek az egyesszerzõdések, és végül az öröklési jogi szabályok. A belga kódex tehát nem tartalmazza a kereskedelmi jog státuszjogi részét. Ld. in: Fr.Alexandre, C. Delrée: Notions de droit civil, De boeck, Bruxelles, 2011, 12–140.

5: Fr. Alexandre, C. Delrée, i. m. 7–8. 6 V. ö. : Földi András és Hamza Gábor: Római jog, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2010/13, 6. 7 Hamza Gábor: A modern jogrendszerek tagozódása és a római jogi tradíció. Állam- és Jogtudomány, 40. (2004), 1–19.; Hamza Gábor:

Beitrag zur Geschichte der Kodifikation des Bürgerlichen Rechts in Ungarn, in: Hundert Jahre Bürgerliches Gesetzbuch,Entwicklung des Privatrechts im deutschen und Mittel-Osteuropäischen Sprachraum seit dem Inkraftreten des BGB, Budapest, Eöt-vös Loránd Universität, Fakultät für Staats- und Rechtswissenschaften, 2006, 11.

8 Habár az új magyar polgári jogi kódex mellõzi az általános részt, s ezt a személyek jogával „helyettesíti”, a magyar jogirodalom, nem-csak didaktikai alapon, keresi az általános, közös nevezõket és különbségeket tartalmazó polgári jogi és kereskedelmi jogi jogintézmé-nyeket. Tehát olyanokat is, amelyek közösek a szûkebb értelemben vett polgári és a kereskedelmi jogviszonyok intézményei számára,de olyanokat is, melyek a természetes személyek és jogi személyek jogállásának sokrétû és árnyalt sajátosságait mutatják ki. Ld. pl.Kecskés László: Magyar polgári jog. Általános rész, II., A személyek joga. Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 1999. Egyes jogi személyek,154–227.; Sárközi Tamás: A jogi személy elméletének átalakulása. Budapest, 1985.; Nochta Tibor (szerk.)–Juhász László–Széchényi Lász-ló: A gazdaság jogi szabályozása. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2008, 2010., I. kötet, 18–19.; Bíró György–Lenkovics Barnabás:Általános tanok, Novotni Kiadó, Miskolc,1998. – A magánjog egysége és részterületei, 20–22., 23–25., A magánjog történeti fejlõdése,30-50., A polgári jog rendszere, 51–57.; Jobbágyi Gábor: Személyi jog. Miskolc, 1995.; Barta–Fazekas–Harsányi–Miskolczi–Osváth–Újváriné: Kereskedelmi szerzõdések. Novotni, Miskolc, 1998, 11–19. A hagyományos magyar jogelméletben, ld. Schwarz Gusz-táv: A jogi személy magyarázata. Budapest, 1906.; Moór Gyula: A jogi személyek elmélete., Budapest, 1931.; Kauser Lipót: A jogi sze-mélyrõl, Debrecen, 1948.

Ha struktúráját, azaz a szabályozási tartalmát, tár-gyát és rendszerét szemléljük, magában foglalja (a mo-dernizált) római jogi instituciós rendszert (személyek,dolgok, keresetek). Az új Ptk. ugyanis tartalmazza aszemélyek, dolgok, és közvetetten a polgári jogi alanyijogosultságok, azaz az anyagi polgári jog szabályozásaútján, az eljárásjogi keresetek alapjait. Mai értelmezé-sében az eredeti institúciós rendszer tartalmazta minda kötelmi jogot, mind a dologi jogot.

Ha a pandekta rendszer szemszögébõl (usus modernuspandectarum – általános rész, személyi jog, kötelmek,dologi jog, családi jog, öröklési jog), szemléljük az újkódex tartalmát, akkor szabályozásának tárgyát ennekis megfelelõen tükrözik. Így: a bevezetõ (alapelvi)rendelkezések, a személyi és családi jog, a társasági ésegyesületi jog, az államnak polgári jogviszonyban va-ló részvétele, a dologi jog, a kötelmi és az öröklésijog.6 A pandekta rendszer leghívebb követõje a németBGB. Jellemzõje az „általános rész”, mely tartalmazzaa „jogügylettant” és a személyek jogát. A jogügyletek-re vonatkozó rész a BGB-ben az összes jogügylet (pl.:szerzõdés, végrendelet, stb.) közös nevezõit szabályoz-za.7 Sem a magyar kodifikációs hagyomány (kivéve az1900. évi elsõ teljes Ptk. tervezet), sem új Ptk. szer-kesztése nem követi az általános rész szabályozásimódszerét, ezt a részt, az ún. jogügylettani vonatko-zásban mellõzi, mert ez úgymond „tankönyvszerû”

definíciókat tartalmaz,8 miközben általános voltánálfogva csökken szabályozási készsége. Ehelyett az újPtk. a rövid bevezetõ rendelkezéseket tartalmazza, to-vábbá a személyi jogot, a természetes és jogi szemé-lyek jogállásának részletes szabályait. A szerzõdési jogáltalános részére bízza azt, amit a BGB általános részea jogügyletekre vonatkozóan tartalmaz.

Az új Ptk. szabályozza egyfelõl a vagyoni jellegû ala-nyi jogosultságokat, másfelõl a személyhez tapadó,nem forgalmazható, nem vagyoni jogosultságokat (sze-mélyiségi jogok, névviselés, szellemi alkotások nemvagyoni aspektusa, kegyeleti jog, stb.), ellátván ezeketfõként vagyoni jogi szankciókkal, pl. pénzbeli kárpót-lással, de nem vagyoni szankciókkal is, mint például ajogsérelem abbahagyására való kötelezés. Másfelõl, azúj Ptk. szabályozza a forgalmazható, forgalomképesvagyoni jogosultságokat.

A személyiségsérelmek fõbb szankciója a kártérítés.A vagyoni jogi forgalom a szerzõdési jog szabályai sze-rint történik, fõbb szankciói pedig a szerzõdés felbon-tása, megtámadhatósága és semmissége, továbbá aszerzõdési felelõsség – a nem teljesítés, hibás teljesí-tés, késedelem esetén.

Más mércékkel mérve, az új magyar kódex felöleli,a relatív (kötelmi jellegû, inter partes hatályú) és abszo-lút szerkezetû (dologi jogi, erga omnes hatályú) polgá-ri jogi kapcsolatokat.



9 Vékás Lajos (szerk.) és Gárdos Péter (szerk. munkatársa): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Complex Wolters Kluwer, Buda-pest, 2013. Bevezetõ, 22–25. Továbbá, a szerzõ következõ kodifikációval és ennek elméletével kapcsolatos tanulmányai: Szalma József,Rekodifikation des ungarischen Bürgerlichen Gesetzbuches aus dem Jahre 1998 (beginnend im Jahre 1998), Annales Universitatis sci-entiarium Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae, milenniumi kötet, ELTE ÁJK, Budapest, Tomus XLI-XLII/2000-2001,57-69.; Szalma József, Tárgyi és alanyi felelõsség, különös tekintettel a magyar Ptk. rekodifikációjára, ELTE ÁJK Acta facultatis, XXXVIII-XXXIX, Ann.2001–2002, Budapest, 20–67.; Szalma József, Kodifikáció vagy (és) inkorporáció, a Ptk újrakodifikálásának módszere, kü-lönös tekintettel a Koncepció I és II. változatára, valamint a normatív szöveg elkészítésére, Polgári jogi kodifikáció, HVG-Orac, Buda-pest, 2003, V.évfolyam, 5, szám, 23-27.; Szalma József–Prugberger Tamás, Természetjog és polgári jogi kodifikáció, Magyar Jog, Buda-pest, 2003/3 sz. 129–139.; Szalma József, A munkaszerzõdés, Sectio Iuridica et Politica, tomus XXI/2, 2003, Miskolci Egyetem ÁJK tu-dományos actája, 117–130.; Szalma József, Deák Ferenc, a jogtudós – a magyar polgári jogalkotás, köz- és magánjogi kodifikációk meg-alapozója, Acta facultatis, tomus XL, ELTE ÁJK, Budapest, 2003, 225–253.; Szalma József, Dienst- und Angestelltenerfindung imungarischen Recht, Annales, ELTE ÁJK, tomus XLVII, Budapest, 2006, 299–314..; Szalma József-Prugberger Tamás, Arbeitsvertrag undVertragsinstitute im öffentlichen Dienst, Pravni ivot, Belgrád, 12. sz. 4. kötet; 721–739.; Szalma József, Szabályozási módszerek a ma-gyar polgári jogban, in: A magyar jogrendszer átalakulása 1985/1990-2005 – Jog, rendszerváltozás, EU-csatlakozás, szerk. Jakab A., Ta-kács Péter, I. kötet, Bibliotheca Iuridica, ELTE ÁJK tudományos Kiadványai, Acta Congressum, 15. kötet, Gondolat Kiadó – ELTEÁJK, Budapest, 2007, 669–680.; Szalma József, Közösségi, közös és eltérõ elemek a polgári jogi kodifikációban – különös tekintettel atöbbször módosított magyar Ptk rekodifikációjára – Jogtudományi Közlöny, Budapest, 1999/6. sz, 245–252, Zusammenfassung, 248.;Szalma József, Ajándékozási szerzõdés – különös tekintettel az európai polgári jogi kodifikációkra, valamint a magyar Ptk Ûj Koncep-ciójára, Jogtudományi Közlöny, Budapest, 2004/5. sz., 169–180.; Szalma József, Causa (Rechtsgeundlage) bei Obligationsverträgen, An-nales Universitatis Scientiarium Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio iuridica, tomus XLVIII, Budapest, 2007,257–282.; Szalma József, Az Új Magyar Polgári Törvénykönyv az inkorporációs szabályozás szempontjából, Magyar Jog, Budapest,2008/1. sz. 10–15.; Szalma József, Az Új Magyar Ptk. tervezetrõl (2008), Magyar Jog, Budapest, 2008/11. sz., 797–808.; Szalma József, Azösszehasonlító polgári jogról, – Tézisek a polgári jog harmonizációs, konvergenciális, divergenciális és univerzális tendenciáiról, Jogtu-dományi Közlöny, Budapest, 1996/2. sz. 245–252.; Szalma József, Reflexiók az Új Ptk. tervezeteire a polgári jogi felelõssõgi alapelvek te-kintetében, Jogtudományi Közlöny, 2008/1 sz. 497–504.; Szalma József, Differenzierung zwischen bürgerrechtlichen undstrafrechtlichen Haftung in der Doktrin und Kodifikationen des 19. und 20. Jahrhunderts, Annales Universitatis ScientiariumBudapestiensis de Rolando Eötvös nominatae, Tomus l, Budapest, 2009, 187–211.; Szalma József, Entwicklungstendenzen bei derAbgrenzung der zivilrechtlichen von der strafrechtlichen Haftung, Journal of European History of Law, 2012/3. sz., Brünn, 32-43.:Szalma József, A precedensjogról, Új Magyar Közigazgatás, Budapest, 2011/11. sz. 37–41.; Szalma József, Az Új Magyar Polgári Törvény-könyvrõl – jobbító szándékú észrevételekkel, Valóság, Budapest, 2012, 10–22.; Ld. továbbá, Szalma József, Graðanskopravni i trgovin-ski ugovori (Polgári jogi és kereskedelmi szerzõdések), Zbornik radova Pravnog fakulteta u Novom Sadu (Újvidéki Egyetem Jogtudo-mányi Karának Kari tudományos Közlönye), 2010/2. sz. 37–64.; angol nyelvû abstracttal. Szalma József, Arbeitsvertrag – Kodexfrageoder einheitliches Arbeitsrecht im ungarischen Recht, Journal on European History of Law, Brünn, Vol. 2013/4, No 2., 118–122.

10 Új Ptk. 1:1. § (Elsõ könyv, bevezetõ rendelkezések – A törvény hatálya) értelmében e törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elveszerint szabályozza a személyek alapvetõ vagyoni és személyi viszonyait.

11 Új Ptk. 3:1-3-48. §. Ld. a kodifikációs módszerre vonatkozó tanulmányunkat: Kodifikáció – Tanulmányok – Szakmai tájékoztató aBudapesti Nyári Egyetem hallgatói számára, ELTE ÁJK, szerk. Dr. Takáts Péter (Copright: Horváth Tibor, Mezey Barna, Szalma Jó-zsef, Szilágyi Péter, Vékás Lajos, Varga Csaba – ELTE ÁJK), Budapest, 2002. (Ebben a szerzõ, Szalma József: A polgári jog kodifiká-ciójának általános módszerei és a Magyar Ptk rekodifikációja, 40–70.)

12 Új Ptk. 3:405–3 :406. §. Az új Ptk. 3:406. § elõirányozza az állam helytállását a polgári jogi kötelezettségeiért, akkor is, ha polgári jog-viszonyból fakadó kötelezettségére nincs költségvetési fedezet. Az új Ptk. 3:405. § szerint (1) az állam a polgári jogi jogviszonyban jo-gi személyként vesz részt. (2) Az államot a polgári jogi jogviszonyokban az állami vagyon felügyeletéért felelõs miniszter képviseli.

13 Új Ptk. 3:88–3:377. §.14 Új Ptk. 3:63–3:87. §. 15 Új Ptk. 3:378–3:404. §16 Az új Ptk. Második könyvében (Az ember, mint jogalany), majd ennek III. részében (személyiségi jogok), meghirdeti a személyiségi

jogok általános védelmét, – a személyiség szabad érvényesítése és az emberi méltóság megõrzése céljából [2:42. § (1–2) bekezdés]. Atörvény nevesíti a személyi jogosultságok körét, ezek pedig: a) az élet, a testi épség és egészség; b) a személyes szabadság, a magánéletés a magánlakás oltalma; c) a személy hátrányos megkülönböztetésének tilalma; d) a becsület és a jóhírnév oltalma; e) a magántitok-hoz és a személyes adatok védelméhez való jog; f) a névviselési jog oltalma; g) a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog oltalma (2:43.§); h) a kegyeleti jog oltalma (2:5. §). A titoktartás azonban nemcsak a természetes személyek személyiségi jogainak oltalmát szolgál-ják, hanem a vállalkozások joggal oltalmazott érdekeit is, ugyanis az új Ptk. elõirányozza az üzleti titokhoz, valamint a védett ismeretjogát is (know-how) (2:47. §). Az új Ptk. továbbá oltalmazza a külön törvényben szabályozott szerzõi és iparjogvédelmet, azzal, hogya hatálya alá tartozó kérdésekben a Ptk. szabályai mérvadóak. (2:5. §). A személyiségi jogsértés szankciói: a) a jogsértés megállapítá-sa; b) a jogsértés abbahagyása; c) elégtételnyújtás; d) a sérelmes helyzet megszüntetése és a jogsértést megelõzõ állapot helyreállítása;e) a jogellenesen szerzett vagyoni elõny átadása – a condictio indebiti (jogalap nélküli gazdagodás) alapján. A személyiségi jogsérelemáltalános szankciója a kártérítési felelõsség (2:53. §). A kárfelelõsséget a közigazgatási jogkörben okozott személyiségi jogsérelem ese-tén a közhatalmi jogot gyakorló személlyel szemben kell érvényesíteni. Bírói jogkörben okozott személyiségsérelem esetén a felelõs-ség az eljáró személyt terheli. [2:51. §, (1–3) bekezdés].

17 Új Ptk. LXXI fejezet Felelõsség a közhatalom gyakorlásával okozott kárért, ebben: Felelõsség a közigazgatási jogkörben okozott kárért(6:548. §); Felelõsség a bírósági, ügyészségi, közjegyzõi és végrehajtó jogkörben okozott kárért [6:549. § (1) bekezdés]. A közigazgatá-si jogkörben okozott kárért a közhatalmat gyakorló jogi személy tartozik felelõsséggel, vagy ha az nem jogi személy, a közigazgatási

2. A mellérendelési elv

Szabályozási módszere9 helytálló, hiszen bevezetõrendelkezéseiben meghirdeti a polgári jogi jogviszony-ban a felek elvi egyenrangúságát, koordinációs szabá-lyát, tehát mellérendelését,10 függetlenül attól, hogy jo-gi személyrõl,11 mint például az állam,12 vállalkozásról,azaz gazdasági társaságról,13 egyesületrõl,14 ala-pítványról,15 vagy természetes személyrõl volna szó.16

Világosan elválasztva ezáltal egymástól a polgári jo-gi jogviszonyt és az államigazgatási jogviszonyt, aholaz állam és állampolgár kapcsolata a szubordinációs,alárendelési szabályozási módszert követi (a modernjogállamban ennek minden korlátozásával). Az újPtk. elfogadja a mai európai doktrínát, mely szerint az

állam, azaz ennek igazságszolgáltatási, vagy állam-igazgatási szerve, ha (kivételesen) polgári jogi kapcso-latba lép, például szerzõdést köt természetes személ-lyel, nem élhet vissza egyébként fennálló legiszlációs(törvényhozási), államigazgatási, vagy igazságszolgál-tatási hatalmával, és ezek segítségével nem élhet amegelõzõen alapított polgári jogi kapcsolat egyoldalú,utólagos befolyásolási lehetõségével.

Ennek megfelelõen, az új Ptk. elfogadja azt, hogyamennyiben az állam, szervein keresztül, jogellene-sen, azaz illetékességével, hatáskörével visszaélve,kárt okoz állampolgárának, akkor felelõs a beálló ká-rért éppúgy, mintha azt természetes személy jogelle-nes cselekménye vagy mulasztása okozta volna.17 Azállami kárfelelõsség feltétele, hogy a károkozást az



szerv, melynek keretében az eljárt közigazgatási szerv mûködik. [6:548. § (2) bekezdés]. A perlés feltétele, hogy a károsult élt a köz-igazgatásban rendelkezésre álló rendes perorvoslattal, és az ebben az eljárásban hozott határozatnak bírói felülvizsgálatának jogával(közigazgatási per), – amennyiben ezekben az eljárásokban a kár nem volt elhárítható. A bírósági, ügyészségi, közjegyzõi és végrehaj-tói jogkörben okozott kárért való felelõsségre a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelõsség szabályait kell alkalmazni, az-zal, hogy az alperes a bíróság, Legfõbb Ügyészség. Ha az eljárt bíróság nem jogi személy, a kárigényt az eljárt bíróság illetékességi te-rületén mûködõ jogi személyiséggel rendelkezõ bírósággal szemben kell érvényesíteni. [6:549. § (1) bekezdés].

18 Új Ptk. 6:548. § – felelõsség közigazgatási jogkörben okozott kárért. 19 Új Ptk. Hatodik Könyvének negyedik része – Felelõsség szerzõdésen kívül okozott kárért, ebben a 6:518. § (A károkozás általános ti-

lalma címmel), mely szerint a törvény tiltja a jogellenes károkozást.20 Bíró György – Szalma József (szerk.): Kötelmi jogi kodifikációs tanulmányok (2003–2005). Novotni Kiadó, Miskolc, 2005, ebben a szer-

zõ: A polgári jogi (szerzõdésen kívüli és szerzõdési) felelõsség alapelvei – különös tekintettel az új Ptk. koncepciójára. 51–99., a kár-okozás általános tilalmáról, 83. Miskolczi Bodnár Péter e kötetben – Kontraktuális és deliktuális károk elhatárolásának nehézségei c.tanulmányában, (100-144., 101.), vitatja a 2002. és 2003. évi kötelmi felelõsségi jogra vonatkozó javaslatokat, melyek egymástól „éle-sen” elválasztják a szerzõdési és a deliktuális felelõsséget.

21 Ld. Kecskés László: EU-jog és jogharmonizáció. Bõvített negyedik kiadás, HVG-Orac, Budapest, 2011. ebben: A jogalkotási és a jog-harmonizációért való kárfelelõsség összekapcsolódása, az állami kárfelelõsség megalapozása a nemzetközi jogban, az Európa Tanács ésaz Európai Közösség jogában, Korlátozott immunitás, 706–709.; Kecskés László: Perelhetõ-e az állam? Immunitás és kárfelelõsség. Bu-dapest, 1988. 31–32. E sorok szerzõje, Szalma József: Kötelmi jog, szerzõdés és kártérítés, Újvidék, Forum, 1985. c. kötetében írta meg,elsõ ízben, a bírói jogkörben okozott, az állam kártérítési felelõsségére vonatkozó pozitív álláspontját. Ebben azt, hogy a bírói jogkör-ben okozott kárért az állam felelõsséggel tartozik az általa vagy szerve által állampolgárának okozott káráért. Ugyanis a károkozási jog-viszony polgári jogi jellegû, tehát ebben az állam (államigazgatási, önkormányzati vagy bírósági) szerve nem felé-, hanem melléren-delt helyzeténél fogva, felelõs az állampolgárnak okozott káráért, pl.: indokolatlan büntetõ eljárás folytatása, vagy ártatlanul szabad-ságvesztésre marasztalt személyek esetében. Ld. továbbá Szalma József: Szerzõdésen kívüli (deliktuális) felelõsség az európai és a ma-gyar magánjogban. ELTE ÁJK, Budapest, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2008. 242–247.; Szalma József: Hauptendenzen im ungarischen(Deliktischen) Haftpflichtrecht in der zweite Hälfte des 19. bis zur erste Hälfte des 20. Jahrhunderts mit besonderer Berücksichtigungder österreichischen Einfüsse, in: Legaltransitions –Development of Law in Formerly Socialist States and the Challenges of theEuropean Union, Szegedi Egyetem ÁJK, Szeged, 2007., 321–331.; Szalma József: Hauptendenzen in ungarischen Delitksrecht,Rechtsgeschichtliche Vorträge, ELTE ÁJK, RV 50 Jubileumsband, Budapest, 2007. 362–375.; Szalma József: Der Einfluss des ABGBin der Rechtssprechung des ungarischen Obersten Gerichtshofes (Curia) – Präzedentien zu Schadenersatzrecht in der zweite Hälftedes 19. Jahrhunderts. in: Festschrift Wilhelm Brauneder: Rechtsgeschichte mit internationaler Perspektive. Herausgegeben von GeraldKohl – Christian Neschwara – Thomas Simon, Wien, Manz’ sche Verlags- und Universitätsbuchhandlung, Wien, 2008, 671–686.

22 Új Ptk. Fogyasztói jogot csorbító feltétel, 6:100. § Fogyasztó és vállalkozás közötti szerzõdésben semmis a fogyasztónak a jogszabálybanmegállapított jogáról lemondó nyilatkozata. Magyarország Alaptörvénye M) cikkének (2) bekezdése szerint Magyarország biztosítja atisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erõfölénnyel való visszaéléssel szemben és védi a fogyasztók jogait.

23 A fogyasztóvédelmi szerzõdések meghatározását az új Ptk. átengedi a fogyasztóvédelmi törvénynek. (A magyar fogyasztóvédelmi jog-forrásokról és irodalmáról, ld. pl. Fazekas Judit: Fogyasztóvédelmi szakirodalom és jogszabálygyûjtemény, Egyetemi tansegédlet,Novotni, Miskolc, 1996. 71–81.) A német Ptk. ezzel szemben, a fogyasztóvédelmi szerzõdés meghatározását maga végzi el, nem advánezt át a külön törvénynek. Ez olyan szerzõdés, melynek egyik fele gazdasági tevékenységet folytat (vállalkozó), a másik fél pedig üzle-ti tevékenységen kívül köti meg szerzõdését. A német BGB hatályos rendelkezése [310. § (3) bekezdés] szerint a vállalkozó és a fo-gyasztó közötti szerzõdések akkor érvényesek, ha a vállalkozó által meghozott általános üzletkötési feltételek a fogyasztói szerzõdés-ben foglaltak. Ezek a feltételek akkor is érvényesek, ha a fogyasztó tartalmi megfogalmazásukat nem befolyásolhatta. Amennyibenazonban e feltételek fogyasztói hátrányt okoztak, e körülményeket figyelembe kell venni a BGB 307. §(1) és (2) bekezdése alapján. Erendelkezés nem alkalmazható az öröklési, családi jogi, társasági jogi, kollektív munkabéri (Tarifvertrag), vállalati és szolgálati szer-zõdések (Arbeitsvertrag) terén. A munkaszerzõdések tekintetében a munkajog sajátosságaira való tekintettel figyelemmel kell lenni, sa 305. §-t nem kell alkalmazni. A fogyasztói szerzõdés a vállalkozó és a fogyasztó között jön létre, miközben a vállalkozó a szerzõdéstüzleti tevékenységének keretében, a fogyasztó pedig ezen kívül köti meg. V.ö:.Gesetz zur Regelung des Rechts der AllgemeinenGeschäftsbedingungen 29.6. 2000., BGBl I 946 – inzwischen aufgehoben. (Idõközben megszûnt hatálya.) Ld. Richtlinie 93/13/EWGdes Rates vom 5. 4. 1993. Über missbräuchlliche Klauseln in Verbraucherverträgen (visszaélõ rendelkezések a fogyasztói szerzõdés-ben), ABIEG L 095, 29., Prütting-Wegen-Weinreich: BGB Kommentar.Luchterchand, 2007. 522., 5. széljegyzet. Ld. VerbrauerrechteRichtlinie, Abl L304 vom 22. 11. 2011, 64. Ezen, legújabb, 2011. évi európai fogyasztóvédelmi irányelv szerint (17. alaprendelkezés), afogyasztó az, aki természetes személy, és szerzõdését üzleti, vállalkozási, vagy kézmûves tevékenységen kívül köti meg. Ld. pl., Kodexdes österreichischen Rechts, LexisNexis, Wien, 2012/13, Verbraucherrecht, Präambel, 907.

24 Új Ptk. XV. fejezet, Szerzõdéskötés általános üzletkötési feltételekkel 6:77–6:81. §. Tisztességtelen általános szerzõdési feltételre vonat-kozó szabályok 6:100-6:106. §, ezek között – Vállalkozások közötti tisztességtelen szerzõdési feltétellel kapcsolatos közérdekû kerese-tet: 6:106. §.

érintett rendes jogorvoslat eszközeivel megkísérelteelhárítani.18 Ebben az esetben a polgári kártérítésiperben perelt állam, vagy szerve nem hivatkozhat azegyébként szubordinált, államigazgatási típusú jogvi-szonyban fennálló legiszlatív szuverenitására, föléren-deltségére és ennek alapján nem mentheti ki magát apolgári jogi kárfelelõsség alól. Ugyanígy, utólagos tör-vényével nem módosíthatja azt a szerzõdést, amelyetaz állam, mint a polgári jogi jogviszony alanya elõze-tesen természetes, vagy jogi személlyel, akár vállalko-zással (pl.: koncessziós szerzõdés) megkötött. Ennekjogalapja egyfelõl az új Ptk. mellérendelési elve, melya polgári jogi kapcsolatban elvi szinten minden jog-alanyra, jogi és természetes személyre nézve egyarántérvényes, mely szerint az állam a polgári jogi kapcso-latban az állampolgárral egyenrangú, másfelõl az álta-lános károkozási tilalom,19 melynek bevezetését

egyébként oly sok vita és eleinte elvitatás kísérte.20 Azúj Ptk. ennek mentén, összhangban a vonatkozó euró-pai joggal, elfogadja az államigazgatási és igazságszol-gáltatási jogkörben okozott károkért való felelõsségszabályozását. Ám a jogalkotási és jogharmonizációsjogkörben okozott kárfelelõsséget átengedi az uniós,közösségi jognak.21 Más szóval, az új Ptk. egyfelõl atermészetes, és a jogi személyek, beleértve a vállalko-zói jogviszonyokat, másfelõl a vagyoni, és a személyi,nem vagyoni jellegû jogviszonyait egyaránt szabályoz-za. Azon az alapon is, hogy az új Ptk.-nak kódex jelle-génél fogva, az elvi teljességre kellett törekednie.

A polgári jogi mellérendelési elvnek az új Ptk.-banhárom fontos további támpontja van: A lojális (tisztes-séges) versenyt meghirdetõ alaprendelkezésekben,22 afogyasztóvédelmi szerzõdésekben,23 és az általános üzlet-kötési feltételekben.24 Ide sorolható azonban a gyártó



25 Új Ptk. LXXVII. Fejezet, A termékfelelõsség, 6:550–6:559. §. Ezek szerint a termékkárért a hibás termék gyártója felel. A termék min-den ingó dolog, akkor is, ha utóbb más dolog alkotórészévé vált. A termék akkor hibás, ha nem nyújtja azt a biztonságot, amely álta-lában elvárható. A termékkár valakinek a hibás termék által okozott halála, testi sérülése vagy egészségkárosodása miatt bekövetke-zett kár.

26 Új Ptk. termékszavatosságról szóló 6:168–6:170. §, amely a gyártó, vállalkozó fogyasztó iránti felelõsségét tartalmazza utóbbinak el-adott ingó dolog, termék hibája miatt. A fogyasztó ennek értelmében követelheti a gyártótól a hiba kijavítását, vagy az áru kicseré-lését. Különbözik a termékfelelõsségtõl abban, hogy a hiba nem okozott testi épségben kárt. Az osztrák jogban ld. Petsche–Schmutzer:Produktsicherheit, Produkthaftung. Manz Verlag, Wien, 2008, 1. Az (osztrák) termékfelelõsségi törvény a fogyasztót a veszélyes ter-mékektõl oltalmazza, károkozás esetén kárfelelõsséggel terhelve a gyártót. Az új Ptk. a 6:174. §-ban elõirányozza a kártérítési igényt,mind a kellékszavatosság, mind a termékfelelõsség esetén, ami akkor léphet fel, ha a kicserélésnek, a kijavításnak, a törvény szavaiszerint, nincs helye. A kellékszavatossági felelõsség szerzõdési forrású és a nem szerzõdésszerû teljesítésért való felelõsséget jelent. –A termékfelelõsség azonban deliktuális jellegû is lehet, mivel a hibás termék a fogyasztó testi vagy egészségi épségében okozott kárt.Megkülönböztethetõ a kellékszavatosság, a termékszavatosság, a mûszaki áru eladásánál kötelezõ járulékos garanciaszerzõdéstõl,melynek értelmében az eladó, kivételesen a gyártó felelõs, a dolog „mûködéséért”. (Vagyis, amennyiben a vasaló nem vasal, az autónem fut). A kellékszavatosság a visszterhes szerzõdésekhez fûzõdik és a szolgáltatások megközelítõen egyenlõ értékét oltalmazza, arejtett hiba kiküszöbölése útján. (Rejtett hiba a fogyasztó által az áru elsõ ellenõrzése által észre nem vehetõ hiányosság). A termék-felelõsség szokásos szabályozása szerint, elsõsorban a gyártó által a termékbiztonsági törvényi kötelezettségeinek megszegése miattáll be, amennyiben ez kárt okozott. A terméket elõállító vállalkozó felelõs a veszélyes termék által okozott kárért, egészség vagy tes-ti sérelem, vagy halál elõidézése miatt, a tárgyi felelõsség szabályai alapján. Ld. új Ptk. 6:535–6:539. §.-ait. Egy európai bírósághozeljutott példában az óvodában felrobbant a játéklabda és a gyermeknek szemsérülést okozott. A mûszaki áruk vételéhez kapcsolódójárulékos garancia szerzõdéssel kapcsolatos felelõsség pedig szerzõdési jellegû, melynek szavatossága a mûszaki áru mûködésére – ésnem értékére, mint a kellékszavatosságnál – vonatkozik. Nota bene, a Ptk. különleges felelõsségi alakzatok egyikeként a LXXII. Fe-jezetben szabályozza a termékkárért való deliktuális felelõsséget (6:550–6:559. §). A termékkár alatt, mint már utaltunk rá, a Ptk. va-lakinek a hibás termék által okozott halála, testi sérülése vagy egészségkárosodása miatt beálló kár, melyért a gyártó felelõs (új Ptk.6:552–6:553. §).

27 Új Ptk., Kellékszavatossági jogok 6:159–6:167. § (Rejtett) hibás teljesítés esetén a jogosult a dolog kicserélését vagy kijavítását igényel-heti a kötelezett terhére.

28 Az új Ptk. 6:61. § elõirányozza a visszterhesség általános vélelmét: „A szerzõdéssel kikötött szolgáltatásért – ha szerzõdésbõl vagy akörülményekbõl más nem következik – ellenszolgáltatás jár.” E rendelkezés elfogadható, de nem szokásos. Általában a visszterhességvélelme csupán a kereskedelmi szerzõdésekre vonatkozik, hiszen e szerzõdések célja a nyereség. Ezzel szemben, a polgári jogi szerzõ-déseknél a cél valamely szükség ellátása, ami nevesítésénél fogva lehet vagy visszterhes (pl. adásvétel, bérlet) vagy ingyenes (ajándé-kozás). Tehát a polgári jogi szerzõdések nem ab initio visszterhesek, azaz már nevesítésüknél fogva lehetnek ingyenesek (ajándékozás,kamat nélküli kölcsön, stb.) Ezek szerint a visszterhesség vélelmének kiterjesztése a polgári jogi szerzõdésekre, ahelyett, hogy csak akereskedelmi jogi szerzõdésekre szorítkozna, szerintem nem helyeselhetõen, eltér a szokásos kódex-szabályozástól.

29 Új Ptk. Feltûnõ értékaránytalanság 6:98. § (1) Ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ingyenes jut-tatás szándéka vezetné, a szerzõdés megkötésének idõpontjában feltûnõen nagy az aránytalanság, a sérelmezett fél a szerzõdést megtá-madhatja.(2) Nem támadhatja meg a szerzõdést az, aki a feltûnõ értékaránytalanságot felismerhette, vagy annak kockázatát vállalta. Afelek az (1) bekezdésben megállapított jogot – fogyasztó és vállalkozási szerzõdés kivételével a szerzõdésben kizárhatják.

30 Új Ptk. Uzsorás szerzõdés 6:97. §; 6:113. § (3) bekezdés; 6:88. § (4) bekezdés. Az alaprendelkezés szerint, ha a szerzõdõ fél a szerzõdésmegkötéskor a másik fél helyzetének kihasználásával feltûnõen aránytalan elõnyt kötött ki, a szerzõdés semmis.

31 Új Ptk. Joggal való visszaélés (agere in fraudem legis), 1:5. §; Fedezetelvonó szerzõdés (agere in fraudem partis), 6:120. § (1–5) bekezdés. 32 Új Ptk. 6:98. § (1) bekezdés.

termékfelelõssége is.25 Ezek a rendelkezések a ténylege-sen nem egyenlõ piaci helyzetekben (törvényi mono-pólium, szerzõdési monopólium – kartellszerzõdésekrévén, az egyik fél tényleges gazdasági erõfölénye), agyengébb felet, pl. fogyasztót oltalmazzák, a másik féloldalán elõforduló piaci erõfölény egyensúlyozása cél-jából. E célt szolgálják különösképpen az említett ter-mékfelelõsségrõl szóló szabályok,26 a kellékszavatossá-gon27 túlmenõen.

3. A visszterhes szerzõdések különleges hatálya

A visszterhes szerzõdések28 különleges hatályánakintézményei (a kölcsönös szolgáltatások feltûnõ arány-talansága,29 uzsoratilalom,30 törvénykerülõ szerzõdé-sek tilalma31 is) a felek egyenrangúságát, a szolgálta-tások kölcsönösségégét és relatív arányosságát szor-galmazza.

A laesio enormis (a szolgáltatások szembetûnõ arány-talansága a visszterhes szerzõdéseknél) új szabályozá-sa, gyakorlatilag a korábbi Ptk. 201. §-án alapul, némimódosítással. A módosítás szerintem nem szokásos ésnem szerencsés. Ugyanis e jogszabályt, ahol és amelykódexben csak „szerepel” (OÁPtk., Code civil, stb.)csak a polgári jogi és nem pedig a kereskedelmi jogi

szerzõdésekre alkalmazzák. Az új Ptk. ezzel szemben,ezt a szabályt mindkét szerzõdéstípusra egyaránt al-kalmazza. Sõt, e jogszabály szankcióiról való lemon-dást a magánszerzõdésekre nézve megengedi, a keres-kedelmi és fogyasztói szerzõdésekre nézve tiltja. Is-meretes, hogy e jogintézménynek három eleme van:(1) hogy visszterhes szerzõdésrõl legyen szó; (2) hogykölcsönös szolgáltatások piaci értéke között a szerzõ-dés megkötésének idõpontjában szembetûnõ az érték-aránytalanság – objektív elem; (3) hogy a szerzõdõ fe-lek egyike a szolgáltatások valós értéke tekintetébentévedésben volt – szubjektív elem. Utóbbi is, szégyen-lõsen, valahogyan inkorporációt nyert.32 Nos, a keres-kedelmi jogban, a harmadik elem, vagyis annak hiá-nya a döntõ. Ugyanis a kétoldalú kereskedelmi szer-zõdésben (ha mindkét fél vállalkozó) az általánosanelfogadott vonatkozó doktrína szerint egyik fél semhivatkozhat a szolgáltatások való árára vonatkozó té-vedésre, mivelhogy mindkét fél professzionális és is-mernie kell a valós árat. Ennél fogva a kereskedelmiszerzõdéseknél ex lege kizárt a felén túli sérelem al-kalmazása. Az új Ptk. a laesio enormis szabályát ép-pen a kereskedelmi szerzõdések esetén nem engedikizárni. Persze más eset a fogyasztói szerzõdés, aholaz egyik fél kereskedõ, professzionális, a másik nem.Tehát utóbbi lehet tévedésben a szolgáltatások valós



33 Az uzsora nem szerencsés 1920–1944. évek közötti magyar jogtörténeti aspektusairól, okairól, ld. Papp Attila: Uzsorabíróságok Ma-gyarországon. Jura – A Pécsi Tudományegyetem ÁJK tudományos lapja, Pécs, 18. évfolyam, 2012/ 2. szám, 148–159.

34 Ld., OÁPtk. 879. paragrafusának (1) bekezdése szerint a szerzõdés semmis, ha ellentétben áll valamely tilalommal, vagy a jószoká-sokkal. A (2) bekezdés szerint a következõ szerzõdések semmisek ( ....) 4. Ha valaki kihasználja a másik fél könnyelmûségét, rászorult-ságát, hátrányos értelmi képességét, tapasztalatlanságát vagy függõ helyzetét és ezáltal magának, vagy harmadik személynek olyanszolgáltatást biztosít, melynek értéke a másik szolgáltatással szembetûnõ aránytalanságban áll. (Ld. pl. in: Codex des österreichischenRechts, bearbeitet von Dr. Franz Mohr, ABGB, LexisNexis, Wien, 2012/2013, 98.)

35 BGB, 138. §, jószokás-ellenes szerzõdések, Uzsora. (1) A szerzõdés mely ellentétben áll a jószokásokkal, semmis. Különösképpen sem-mis az a jogügylet, melynek alapján valaki másnak szorult helyzetét, tapasztalatlanságát, belátóképességének hiányát, vagy egyéb aka-rati gyengeségét kihasználva, a maga vagy harmadik személy javára olyan vagyoni elõnyt ígér vagy biztosít, mely szembetûnõen arány-talan az általa nyújtott szolgáltatással. Ld.pl. in: Prütting-Wegen-Winreich: BGB Kommentar, Luchterhand, 2007, 155., a kommentár-ral: 169-ig.

36 Obligationenrecht, Svájc, 21. szakasz: Amennyiben a szerzõdés a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között szembetûnõen aránytalan kö-telezettségeket hozott létre, melynek megkötésére az egyik fél által a másik fél szükséghelyzetének, tapasztalatlanságának, vagy kön-nyelmûségének kihasználása került sor, a sérelmezett fél egy éven belül jogosult arra, hogy a másik felet értesítse arról, hogy a szerzõ-dést tovább nem állja, és hogy igényelje az általa nyújtott szolgáltatás visszatérítését. Ld. pl. in: Obligationenrecht, Bundeskanzlei, Bern,1984, 5.

37 Új Ptk. XXVII. Fejezet: A szerzõdés módosítása, 6:192. § (Bírósági szerzõdésmódosítás). Ennek (1) bekezdése szerint bármelyik fél aszerzõdés bírósági módosítását kérheti, ha a felek közötti tartós jogviszonyban a szerzõdés megkötését követõen elõállott körülménykövetkeztében a szerzõdés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené. A módosítás feltétele az, hogy a kö-rülmények megváltozásának lehetõsége a szerzõdés megkötésének idõpontjában nem volt elõrelátható, a körülmények megváltozásátnem õ idézte elõ, a körülmények megváltozása nem tartozik a rendes üzleti kockázatok körébe. Ez eddig rendben volna. Hiányzik amásik rendszerinti szankció, a tartós, visszterhes szerzõdés elõre nem látható körülmények miatt a kötelezettet súlyos gazdasági ne-hézségekbe sodrása következtében, a szerzõdés felbontásának lehetõsége.

38 Új Ptk, 6:59. § (1–2) bekezdés. 39 Magyarország Alaptörvénye, M) Cikk, (1) bekezdés: Magyarország gazdasága az értékteremtõ munkán és a vállalkozás szabadságán

nyugszik. 40 Új Ptk. 6:59. § (2) bekezdés, 6:60. § (1–2) bekezdés – jogszabály által meghatározott szerzõdési tartalom. 41 6:70. § (1–3) bekezdés. Írásbeli alakhoz kötött szerzõdés. Írásbeli alakhoz kötött szerzõdés megkötésére az ajánlatot és az elfogadást is

írásban lehet megtenni. Nem kötelezõ, hogy a szerzõdés egy okiratban szerepeljen.42 Pl. Szalma József: A jószokások (jóerkölcs) és a közrend megsértésének jogi következményei a magyar polgári jogban, Magyar jog, Bu-

dapest, 2011/7. 397–412.

ára tekintetében. A megoldás szerintem nincs össz-hangban a vonatkozó klasszikus európai doktrínával.

Az uzsora az új Ptk.-ban ugyancsak kidolgozatlan.Hiányzik a másik fél kihasználásának szintagmája te-kintetében a szokásos, nyitott felsorolásszerû pontosí-tás, nevezetesen a rászorultsági helyzet, a függõ hely-zet, tapasztalatlanság, értelmi fogyatékosság, a köny-nyelmûség tényállásai.33 Ezeket a konkretizáló, nyi-tott felsorolás útján elõirányzott tényeket egyébkéntaz OÁPtk.34 továbbá a német BGB35 és a svájci Kt.36

is elõirányozza. A clausula rebus sic stantibus (megváltozott körülmé-

nyek) intézményét a XX. századi európai kódexeksorra elfogadták, úgy mint a tartós visszterhes szerzõ-dések szolgáltatásainak utólagos, a szerzõdés megkö-tésének idõpontjában elõre nem látható körülményekhatására beálló aránytalanság (laesio enormis post fac-tum) kiküszöbölési lehetõségét – és ezért vagy a szer-zõdés korrekcióját, vagy a szorult helyzetben levõ félkérelmére a szerzõdés felbontását kérheti. Ezen intéz-mény szinte „elbújt” az új Ptk.-ban, más elnevezésalatt, de megvan. A pacta sunt servanda elve szerint aszerzõdést úgy kell teljesíteni, ahogyan szól, utólagosmódosítási lehetõség nélkül. A téorie del’imprevision(Cour de Cassation Fr, 1916), megváltozott körülmé-nyek elmélete szerint ettõl az elvtõl el kell térni, ha aszerzõdés teljesítése idõpontjában a megváltozott, aszerzõdés megkötésének idõpontjában elõre nem lát-ható körülmények hatására a teljesítés „elnehezült”,és ennél fogva a kötelezettet súlyos gazdasági nehézsé-gekbe sodorná. A szerzõdés megváltozott körülmé-nyek miatti módosítása megvan az új Ptk.-ban, denem a szokásos elnevezés, hanem a bírósági módosí-

tás címe alatt. A szankciók között hiányzik a szerzõ-dés felbontásának lehetõsége.37

4. A szerzõdési szabadság

A szerzõdéskötési szabadság elve38 egyaránt érvé-nyes a polgári jogi és kereskedelmi jogi szerzõdésekre.Utóbbiaknál külön hangsúlyt nyer a vállalkozóiszabadság,39 mely tágabb jelentéstartalma ellenére,szerves része a szerzõdési szabadságnak. A szerzõdésiszabadság szokásos doktrinális és gyakorlati tartalmaszerint a szerzõdõ fél szabadon választja meg azt, hogykivel köt szerzõdést, milyen tartalommal40 és tárggyal(szolgáltatással), azaz milyen típusú szerzõdést vá-laszt, továbbá, ha a törvény mást nem ír elõ, egyszerû,formátlan41 (szóbeli) akarat-megegyezéssel. A szerzõ-dési szabadság szokásos általános korlátozását a jós-zokások, a közrend és a kényszerítõ jogszabályok, az-az egyes tilalmak szabják meg.42 A különleges korlá-tok vonatkozhatnak a szerzõdés tárgyára, formájára(kötelezõ alaki kellékeire), a másik fél szabad megvá-lasztásának lehetõségére (pl. az ún. csatlakozási szer-zõdések esetében).

Amennyiben a szerzõdés ellentétben áll a szerzõdé-si szabadság (általános, pl.: közrend, jószokások),vagy különleges (pl.: tilos szerzõdõsek) korlátaival, azelvben semmis, kivéve, ha a törvény más szankciótirányoz elõ. Utóbbira példa az uzsorás szerzõdés ér-vényben tartása a szolgáltatások kiegyenlítése útján,vagy a részleges semmisség szabályai szerinti érvény-ben tartás, a színlelt szerzõdés esetén a palástolt szer-zõdés érvényben tartása.



43 Új Ptk. 6:96. § Jóerkölcsbe ütközõ szerzõdések, mint generálklauzulába ütközõ szerzõdések, szemben a tilos szerzõdésekkel, melyekkonkrét imperatív jogszabályba ütközõek, ld. Ptk. 6:96. §. Az új Ptk. 6:88. § (1) bekezdése értelmében a semmis szerzõdés megköté-sének idõpontjától érvénytelen. Az alapvetõ szankció a szerzõdés megkötését megelõzõ helyzet helyreállítása. Ld. Ptk.6:112. § (1–2)bekezdés – Eredeti helyzet helyreállítása. Ennek értelmében mindkét fél kérheti szolgáltatásának természetbeni visszatérítését, miköz-ben gondoskodni kell a szolgáltatások eredeti értékegyensúlyának fenntartásáról. A 6:113. §.-a szerint pedig, ha a természetbeni hely-reállítás nem lehetséges, a bíróság elrendelheti az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás pénzbeli megtérítését.

44 Új Ptk. 6:89. § (1–5) bekezdés: Megtámadás.45 Új Ptk. 6:90. § (1–3) bekezdés.46 Új Ptk. 6:91. paragrafus (1–2) bekezdés.47 Új Ptk. 6:89. § (5) bekezdés. Szerintem problematikus a (4) bekezdés, mely szerint a megtámadásra jogosult a szerzõdésbõl eredõ kö-

veteléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidõ már eltelt. Külön tanulmánytérdemel ennek kritikája. Más: az új Ptk. (6:89. §) szemben az általánosan elfogadott megtámadási szabályokkal, ex tunc (szerzõdésmegkötésének idõpontja) semmisséget irányoz elõ – ex nunc (megtámadás idõpontja) semmisségi hatály ellenében. Az ex tunc sem-misségi hatály a semmisségre és nem a megtámadhatóságra jellemzõ. A semmisségnél szokásos az elõzõ helyzet szerzõdés megkötéseelõtti helyreállítása, a megtámadhatóság esetében, azért mert a (relatív) semmisség hatálya a semmisség megállapításának idejétõl kez-dõdik, a jóhiszemû fél megtarthatja szolgáltatott dolog gyümölcseit. Egyébként az új Ptk. elõirányozza konvalidációt a felek akaratá-ból, ld. Ptk. 6:111. § (1–2) bekezdéseit.

48 Az új Ptk. 6:89. § (3) bekezdése szerint: A megtámadási jog a szerzõdés megkötésétõl számított egyéves határidõn belül a másik fél-hez intézett jognyilatkozattal vagy közvetlenül a bíróság elõtti érvényesítéssel gyakorolható.

49 Új Ptk. 6:92. § (Titkos fenntartás, színlelt szerzõdés).50 Új Ptk. 6:88. § (2) bekezdés. A Ptk. szerint, ha a semmis szerzõdés más szerzõdés érvényességi kellékeinek megfelel, ez utóbbi érvé-

nyes, kivéve, ha ez a felek feltehetõ szándékával ellentétes. Problematikus megfogalmazás. Felesleges a feltehetõ szó. Nem a feltehetõ,hanem a valós szándéknak nem felel meg. Hiányzik az, hogy a konverzió a bírósági közremûködés révén történik. Ugyanis a semmisszerzõdés közérdeket sért, ennek szanálását a felek nem valósíthatják meg bíróságon kívüli akaratukkal, ezt csak a közérdeket értel-mezõ bíróság teheti meg, a felek konverziós kérelmére, a megelõzõen megindított semmisségi perben.

51 Ptk. 6:114. § (1–2) bekezdés. Fogyasztói szerzõdés részleges érvénytelensége: 6:114. § (2) bekezdés. 52 Új Ptk. XIX. Fejezet, 6:108–6:114. §. 53 Új Ptk. VII. cím, A szerzõdés hatálya, hatálytalanság, 6:116–6:120. §.54 Új Ptk. 2:12. § (A korlátozottan cselekvõképes kiskorú). A korlátozottan cselekvõképes kiskorú az a személy, aki 14 éves korát betöl-

tötte és nem cselekvõképtelen. Az õ jognyilatkozatának érvényességéhez szükséges törvényes képviselõjének hozzájárulása.

5. A semmisség, megtámadhatóság, érvénytelenség és ha-tálytalanság

A(z abszolút)semmisség jogkövetkezményei a közér-deket (die gute Sitten, l’ordre public, jóerkölcs),43 a meg-támadhatóság (relatív semmisség) szabályai44 pedig afelek magánérdekét (akarathibás szerzõdés esetén,mint tévedés,45 megtévesztés, kényszerhatás, vagy jog-ellenes fenyegetés)46 hivatott biztosítani. A konvalidá-ció47 a megtámadható, zömében akarathibás szerzõdé-sek érvényesülését szolgálja azáltal, hogy a tévedés-ben, megtévesztés vagy kényszerhatás alatt álló fél azelõirányzott megtámadási határidõben48 nem él meg-támadási jogával. Ide tartozik a színlelt és palástolt,49

valamint fiktív szerzõdések köre is, legalábbis az újPtk. szerint, bár szerintünk valójában nem egészen.Ugyanis az akarathibák lehetnek tudattól függetlenek(pl.: tévedés), de tudatosak is, mint kényszerhatás,vagy akár a színlelés.

A színlelt szerzõdés a tudatos, mindkét fél általszándékosan elkövetett akarathiba kategóriájábasorolható,ennél fogva a tudatosság causa-tartalmátólfüggõen, lehetnek kerülõ szerzõdések (Umgehungsge-schäfte), de lehetnek jóhiszemmel nem ellentétesekis.( Jóhiszemû a színlelés, ha színlelt szerzõdést agyermek, atyja halálos ágyán, azért köti meg, hogy õtmegnyugtassa). Ezek az akarati és nyilatkozati elv di-vergenciájának. ún. tudatos eltérései. Szemben a téve-déssel, mely nem tudatos akarathiba. A megtámadásihatáridõ eredménytelen elteltével a polgári törvény-könyvek rendszerinti szabálya szerint az akarathibásszerzõdés ex lege érvényessé válik. A semmis szerzõ-dés elvben nem konvalidálható (nem tartható érvény-ben, mivel az nem magánérdeket, hanem közérdeket

sért. Kivételt képez az uzsora, mert érvényben tartha-tó a kölcsönös szolgáltatások kiegyenlítésével.

A konverzió nem más, mint a semmis szerzõdés át-alakítása más érvényes szerzõdéssé (pl. tilos adásvételátalakítása megengedett haszonbérletté), felek javasla-tára, szerintünk csupán bírói közremûködéssel, aszolgáltatások módosításával, pl.: az adásvételi ár ha-szonbérletté történõ minõsítésével, vagy az eladottdolog nem kerül át a volt vevõ tulajdonába, hanemcsupán haszonbérleti alapozású jogszerû birtokábanmaradhat.50

Semmis szerzõdés érvényben tartható akkor is, hacsupán egyes rendelkezések semmisek, s nélkülük afelek egyezõ akaratával, érvényben tartható a szerzõ-dés (részleges semmisség).51

Az új magyar Ptk. alapvetõen négy típusú „érvény-telenséget”, a szerzõdés érvényét érintõ jogkövetkez-ményt irányoz elõ. Az elsõ a semmisség, a második amegtámadhatóság, a harmadik az érvénytelenség, anegyedik a szerzõdés hatálytalansága. Az érvénytelen-ségi52 szabályok közösek, s alkalmazásuknak, értelme-zésem szerint, akkor van helye, ha a többi érvényte-lenségi esetben a törvény mást nem ír elõ.

A hatálytalanság53 tulajdonképpen szerintem nemérvénytelenség, hiszen ez se közrendsérelmet, se aka-rathibát nem jelent. Éppen ellenkezõleg, a szerzõdõfelek akaratából az ilyen szerzõdés hatályának beálltahalasztást (halasztó feltétel), vagy megkötését követõ-en azonnal beálló hatálya felfüggesztést nyerhet (bon-tó feltétel).

A hatály beállta függhet a szerzõdés elõzetes, vagyutólagos jóváhagyásától is, amennyiben a törvény ki-vételesen engedélyezést, vagy jóváhagyást ír elõ. Ilyenpl.: idõsebb kiskorú szerzõdése,54 vagy cselekvõké-



55 Új Ptk. 2:20. § (1) bekezdés: Cselekvõképességében részlegesen korlátozott személynek a bíróság ítéletében meghatározott ügycsopor-tokra vonatkozó jognyilatkozatának érvényességéhez gondnokának hozzájárulása szükséges.

56 Új Ptk. VII. Cím, A szerzõdés hatálya, hatálytalanság, 6:116–6:119. §.57 Pl. Bienvennex: Des conditions impossibles, illicites au contraire aux moers dans les actes á titre gratuit, thèse, Rennes,1899.;

Lepeletier: Des condicions impossible, illicites et contraire aux moers, thèse; Paris,, 1899.; Otetelesan: Effects de la condition impos-sible, illicite et contrair eaux moers dans les actes a titre gratuit, thèse, Paris, 1910. Ld., újabban, Peltier: L’inexistence en droi tprivé,Revue de la recherche juridique., 2000/3. A francia Code civil 1108. szakasza értelmében a szerzõdés létrejövetele és érvényének lénye-ges feltétele a felek akaratmegegyezése a kötelezettségvállalásról, a szerzõdõ felek cselekvõképessége, a szerzõdés tárgya, s ha szüksé-ges, alakja, valamint a kötelem megengedett jogcíme. Ld., Code civil, (szerk. A. Tisserand, G. Widerkehr, F. Jacob, X.Henri, G. Venandet),Paris, Dalloz, 2003, 890.

58 Erre vonatkozó véleményünket és norma-javaslatunkat a Valóság c. folyóirat e tanulmányunkban már hivatkozott számában(2012/10.) megjelentetett cikkünkben.

59 Új Ptk. Harmadik könyv, Jogi személyek, harmadik rész, Gazdasági társaságok joga. A 3:88. §-tól kezdõdõen. V. ö.: Gt. 1-367. §. 60 A Valóság c. folyóirat 2012. évi 10. számában, az új magyar Ptk. egészének szentelt tanulmányomat.61 A 2006. évi IV törvény a gazdasági társaságokról, in: Gárdos Péter: A Polgári Törvénykönyv, Complex Kluwer, Budapest, 2013. 365. 62 Az új Ptk. kereskedelmi jogi hitelszerzõdésre vonatkozó 6:382. §, „szemben” a polgári jogi kölcsönnel (6:383-389. §). .A 6:382. § (1)

bekezdése szerint a hitelszerzõdésnek, mely hitelkeret rendelkezésre bocsátását nyújtja, egyik faja a kölcsön, melyhez csatlakozhat akezességi szerzõdés, és a garanciaszerzõdés.

63 Jogbérleti, franchise szerzõdés, új Ptk. 6:376-6:381. §. 64 Új Ptk. 6:405–6:408. §.65 Új Ptk. 6:409–6:414. §66 Gesetz zur Modernisierung des Schuldrechts vom 2001.11.01, Bundesgesetzblatt I. 3138, mit einer Neubekanntmachung des BGB

vom 2.02.2002 eingeführt hat (2002. január 2-án lépett hatályba). Prütting-Wegen-Weinreich: BGB Kommentar. 2. Auflage,Luchterhand, 2007, 2.; Daubler–Gmelin: Neue Juristische Wochenschrift, 2001, 2281.

pességében részlegesen korlátozott felnõtt korú eseté-ben szülõ, vagy gyám jóváhagyása,55 vagy a koncesszi-ós szerzõdés esetén az illetékes ügyintézési szervengedélyezése.56

Az új Ptk. nem ismeri az ún. nemlétezõ szerzõdés fo-galmát. Ez alapvetõen akkor fordulhat elõ, ha a felekközötti akarat-megegyezésnél félreértés történt (dis-szens), vagy a tárgy eleve (ab initio) lehetetlen. A fran-cia elmélet a nemlétezõ szerzõdésekre nézve a sem-misségi jogkövetkezmények alkalmazását javasolja,kivéve a konverzió szabályát, hiszen a pl.: tárgya mi-att lehetetlen szerzõdés nem alakítható át„létezõvé”.57

6. A szerzõdés értelmezése

A szerzõdés értelmezésével kapcsolatos rendelke-zés, mely mind a polgári jogi, mind a kereskedelmijogra egyaránt érvényes, szerintem hiányos, csupánazt az egyébként általánosan elfogadott normát tartal-mazza, hogy a szerzõdési nyilatkozatokat a szerzõdésegészével összhangban kell értelmezni.58

7. A kereskedelmi státusz- és dinamikus jog, a munka-szerzõdés

A kereskedelmi „státuszjog” (a vállalkozások jogál-lása)59 az új Ptk.-ban jogtechnikailag önálló könyv-ben, tartalmi szempontból azonban, a szûkebb érte-lemben vett polgári jog mintegy háttérszabályaival(pl.: a személyek jogával, általános rendelkezéseivel)szerves kapcsolatban álló szabályrendszerként épülfel. Az új Ptk. kiterjesztette szerintem helyeselhetõena jogi személyek fogalmát olyan társaságokra, melyeka korábbi Gt. szerint nem rendelkeztek jogalanyiság-gal, bár aktív és passzív perlési jogképességgel rendel-keztek. A kereskedelmi „dinamikus” jog (egyes keres-kedelmi szerzõdések) pedig a kötelmi jog különös ré-

szében, az egyes nevesített szerzõdések körében talál-hatók meg.

E sorok szerzõje az új Ptk. kapcsán megjelentetetttanulmányában60 annak a véleménynek adott hangot,hogy helyesebb lett volna a relatív monizmus elvét al-kalmazni. Vagyis azt, hogy a kereskedelmi jog stá-tuszjogi részét külön kereskedelmi törvényben kellettvolna szabályozni, mint eddig is, a meghozatala utántöbbször módosított Gt.61 óta. Fõ érvem az volt errenézve, hogy e része a polgári jognak más jelentõs pol-gári törvénykönyvekben (francia CC, német BGB,osztrák ÁPtk.) kódexen kívüli, külön kereskedelmitörvénykönyvekben nyert szabályozást, és ez nemkü-lönben így volt a hagyományos magyar kodifikációsgyakorlatban is (kezdve az 1875. évi kereskedelmi tör-vénykönyvvel, újabban folytatva a 2006-os Gt-vel).

A kereskedelmi jog különállásának persze – a polgárikorszaktól kezdve, a természetes és jogi személyek for-galomban való részvételének elvi mellérendelését kö-vetõen – szûkebb köre, kevesebb helye maradt. Mégis,kodifikációs szemszögbõl szemlélve maradt egy elvikülönállási érv, az, hogy a vállalkozási „státuszjog”változékonyabbnak mutatkozott itthon és külföldönis, a klasszikus polgári jogi jogintézményeknél. Azegyes kereskedelmi szerzõdéseknek, a klasszikus pol-gári jogi szerzõdéseknek a relatív monizmus értelmé-ben helye van, s helyet is nyert az új Ptk.-ban. Min-denképpen helyesnek tûnik a tipikus, már kialakultkereskedelmi szerzõdések inkorporációja (pl.: hitel62),míg a nem teljesen kiforrott,vegyes (atipikus) kereske-delmi szerzõdéseké, melyek több tipikus szerzõdés(pl.: adásvétel, bérlet, hitel) kombinációjából állnak(pl.: amilyen a franchise,63 faktoring,64 leasing,65 stb.),ha nem is árt, szerintem nem volt érdemes beépíteni akódexbe. Annál inkább, mert ezeket a szerzõdéseket azújabb kötelmi jogi reformok (pl. a 2002. évi németBGB Schuldrechtsreform66) sem vették fel a nominált(nevesített) szerzõdések körébe. Ugyanis e szerzõdések



67 A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992.évi XXII. törvény 42–62. §. Ld. a munkaszerzõdésre és kollektív szerzõdésre vonatkozó kó-dexbe való beillesztésére, inkorporálására vonatkozó javaslatunkat: Prugberger Tamás–Szalma József: A munkaviszonyról szóló szerzõdésés az új Ptk, Gazdaság és Jog, 2012/10. 14–17.

68 Az Mt. a polgári jogi szabályok alkalmazásáról 31. (jognyilatkozatok) és 177. (kártérítés) §-aiban szól kifejezetten. Az Mt. 31. § szerint„a jognyilatkozatokra egyebekben (megj.: tehát Mt-vel nem szabályozott részben) – a Ptk XVII–XXII. fejezeteinek rendelkezéseit kellmegfelelõen alkalmazni, azzal, hogy a megállapodás bírói uton nem módosítható.” Az Mt 117. § az Mt-vel nem szabályozott részbenhivatkozik a Ptk. kártérítési szabályaira: „A kár megtérítésére egyebekben a Ptk. XXXI. fejezetének szabályait kell alkalmazni.”Egyébként az Mt. számos helyen szabályozza azt, ami a Ptk-k rendszerinti szabályozási joganyaga kellene legyen, és az új Ptk-ban az-zá is vált: pl. személyhez fûzõdõ jogok védelme (9. §), feltétel és idõhatározás (19. §), alaki kötöttség (22. §), határidõ számítása (25. §),semmisség és megtámadhatóság (27–30. §). Szerintem felesleges a kettõs, esetenként ismétlõdõ szabályozás.

69 Új Ptk. 6:59. §. 70 Új Ptk. 6:96. §. 71 Új Ptk.1:5. § (joggal való visszaélés), 1:4.§ (felróhatóság) és 1:2.§ (értelmezési alapelv). Utóbbi szerint a Ptk. rendelkezését az ország

alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni. A Ptk. 6:95. § szerint semmis az a szerzõdés, amely (értsd: kényszerítõ és nemdiszpozitív, megengedõ) jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály (értsd: kényszerítõ és nem diszpozitív, megengedõ jellegû)megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fûz.

72 Új Ptk.1:3. §. 73 Új Ptk. 6:65. §.

még „fejlõdésnek” vannak kitéve, ennél fogva nyugod-tan rábízhatóak (lettek volna) a szerzõdési autonómiá-ra, vagyis, kódexen kívül kellett volna hagyni õket,mint nevesítetlen szerzõdéseket. Ugyanakkor, a ve-gyes (atipikus) szerzõdésekrõl szóló doktrína, mely alegtöbb bírói gyakorlatban is elfogadott, jogvita ese-tén, pl.: a túlsúlyban levõ szerzõdés alkalmazásának el-ve alapján ítéli meg azt, hogy mely szerzõdés szabálya-it kell alkalmazni. Amennyiben pl.: a vegyes, többszerzõdést magában foglaló szerzõdés kapcsán felme-rült a formakötelezettség betartása – abban az esetben,ha közülük az egyik szerzõdés formális, a másik kon-szenzuális – az egész vegyes szerzõdés formálisnak mi-nõsíthetõ, ha benne a döntõ, túlnyomó szerzõdés for-mális, tehát rá nézve, létrejövetelének feltétele a tör-vény által elõírt alaki kellék (forma ad solemnitatem,vagy ún. lényeges, jogkeletkeztetõ forma).

A kodifikációs elmélet és tapasztalat szerint fejlõdés-nek, változásoknak kitett „joganyagot” érdemesebb akönnyebben módosítható kódexen kívüli (Sondergesetz-gebung) jogszabályba, pontosabban törvénybe iktatni.

A munkaszerzõdés, habár polgári jogi alapjaiban sta-bil (a munkaadó és a munkavállaló közötti munkavi-szony létrehozására irányuló visszterhes szerzõdés),kiforrott, és e részében minden klasszikus magánjogikódexben szabályozást nyert (CC 1804, BGB 1896,OÁPtk. 1811), az új Ptk.-ból kimaradt, azzal az érve-léssel, hogy ezt a szerzõdést mind egyedi, mind a kol-lektív „változatában” átvette az új (2011.és 2012. éveksorán alapjaiban módosított) Mt.67–az új Ptk. dok-trinálisan meghirdetett, teljességre való törekvése el-lenére. Amennyi érv volt és van az egyik „póluson”, –a stabil jogkörnyezet kialakítása végett – a gazdaságitársaságok státuszjogának kódexbe emeléséhez, annyiargumentum volt és van a másik „pólus”, a munka-szerzõdés (legalább az egyedi munkaszerzõdés szint-jén) stabil joganyagának beemelése mellett. Anélkül,hogy ezzel az Mt. kiürült volna, hiszen annak rend-szerinti célja elsõsorban a szociális jogosultságok sza-bályozása. E kétely, kérdés megoldása azonban meg-oldást nyert a munkajogi kódex javára, azzal, hogy ekódexben nem szabályozott részben a Ptk. vonatkozóáltalános háttérszabályait kell alkalmazni.68

A monista és dualista kódex-disputa és a teljességinkorporációs mértékének meghatározása az új Ptk.országgyûlési elfogadásával, kihirdetésével ugyanilyetén eldõlt, úgy tûnik, azonos helyzetekben nemteljesen konzekvens módon, a monista elv javára.Ezért utólag szinte „teoretikusnak” tûnhet az ezzelkapcsolatos eszmecsere, megfontolás. Mégsem csupánerrõl van szó, ugyanis az eredeti kódexcél az volt,hogy az új kódex alkalmazásának napjától (2014. már-cius 15.) lehetõleg tartósan ne szoruljon lényeges mó-dosításra. Többek között a polgári jogban oly fontosjogbiztonság és a bírói gyakorlatnak a törvény jelen-téstartalmát mélyítõ kialakításához szükséges válto-zatlan jogintézményi normatartalom miatt.

A kódex kétharmados törvény, nem véletlenül, hi-szen arra hivatott, hogy a polgári jogviszonyokat tar-tósan, a polgári jog „alkotmányaként”, – Vékás Lajosszavaival élve „világítótornyaként” – szabályozza,hozzájárulván a polgári és a kereskedelmi jogviszony-okban kívánatos diszpozitív (megengedõ), de ugyan-akkor szupletorikus vagy szubszidiárius (ha a szerzõ-dés nem szabályoz másként, az eredendõ diszpozitívtörvényi jogszabály kötelezõvé válik) szabályozásihátterének kialakításához. A törvény a szerzõdési jog-ban szokásos diszpozitív szabályozási módszere helyt-álló, enélkül nem képzelhetõ el az új Ptk.-ban a szer-zõdési alapelvként meghirdetett szerzõdéskötésiszabadság69 (ennek ésszerû és általánosan elfogadottkorlátaival, mint a jóerkölcs,70 kényszerítõ jellegûjogszabályok,71 jóhiszemûség és tisztesség72). Ennélfogva második ranghelybe került a még a régi Ptk.szerzõdéseket bevezetõ, a jogszabállyal meghatározottszerzõdési tartalomról szóló rendelkezése.73

8. Kontinuitás és diszkontinuitás, a Csjt. és a Gt. jelen-tõsen adaptált beemelése

Az új és a régi Ptk., valamint Csjt. és a Gt.(fennebbhivatkozott) tükrös kiadásai is mutatják, hogy a „ré-gi” Ptk. iránti kontinuitás és diszkontinuitás elméle-te tekintetében megmaradt az egyik és a másik is,utóbbi hangsúlyosabbá tételével. Számos, az idõköz-



74 Új Ptk. 2:52. § (1–3) bekezdés. Értelemszerûen ezek a rendelkezések csupán a természetes személyekre vonatkoznak. 75 Az ingatlan-nyilvántartásról szóló többször módosított 1997. évi CXLI. törvény, legutoljára módosítva a 2012. évi LXXXV.,

LXXXVI. törvényekkel, 2013. II. 1-jétõl kezdõdõ hatállyal. Az alapelvekrõl Szalma József: Ingatlan-nyilvántartás. Telekkönyvi jog éseljárás. Budapest, ELTE ÁJK, 2005, 57–102. Kurucz Mihály: Magyar ingatlan-nyilvántartási jog, a bizalomvédelmi joghatások tükré-ben. Budapest, ELTE ÁJK, 2007. 76. 159., 185.; Anka Tibor–Gárdos István – Nemes András: A zálogjog kézikönyve. HVG-Orac, Buda-pest, 2003. 148.; Cséka Éva Katalin–Darák Péter–Hidasi Gábor–Kovács László–Zámbó Tamás: Az ingatlan jogi kézikönyve – az ingatlana polgári jogban. KJK, Budapest, 2004., 54–59.

76 Új Ptk. Ötödik Könyv, Negyedik rész, Az ingatlan-nyilvántartás, X. Cím, Az ingatlan-nyilvántartás és annak elvei (nyilvánosság el-ve, okirati elv, bejegyzési elv, rangsor elve, közhitelességi elv) – 5:165-5:170. §; 5:171-5:181. §. Vékás Lajos–Gárdos Péter: A PolgáriTörvénykönyv magyarázatokkal. Complex-Wolters Kluwer, Budapest, 2013. 493–503.

77 Ld. az új Ptk. családi jogi rendelkezéseinek elemzését: Szeibert Orsolya: Az új Ptk. családjogi rendelkezései. Jogtudományi Közlöny,2013/5. (II. Rész).

78 Új Ptk. Negyedik Könyv: Családjog, Elsõ rész, Alapelvek, 4:1.–4:4. § (a házasság és a család védelme, a gyermek érdekének védelme,a házastársi egyenjogúság védelme, a méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve).

79 Új Ptk. 4:63–4:68. §. Az alaprendelkezés szerint (1) a házassági vagyonjogi szerzõdésben a házastársak maguk határozhatják meg azta vagyonjogi rendszert, amelyet a házastársi vagyonközösség helyett a szerzõdésben meghatározott idõponttól, életközösségük idõtar-tama alatt, a vagyoni viszonyaikra alkalmazni kell. (2) A felek a házassági vagyonjogi szerzõdésben vagyonuk meghatározott részei te-kintetében különbözõ vagyonjogi rendszereket köthetnek ki, és eltérhetnek a törvényes vagy a választott vagyonjogi rendszerek sza-bályaitól is, ha az eltérést e törvény nem tiltja. [4:63. § (1) és (2) bekezdése] Házassági vagyonjogi szerzõdést a házasulók és a házas-társak személyesen köthetnek. [4:61. § (1) bekezdés] E szerzõdés nem tartalmazhat e szerzõdés elõtt egyik fél korábbi kötelezettsége-ire vonatkozó visszamenõ rendelkezést. Harmadik személlyel szemben a külön, vagy közös vagyonra vonatkozó rendelkezés csak ak-kor érvényes, ha harmadik személy errõl tudott vagy tudnia kellett volna. [4:6. § (2) bekezdés] Alakiság tekintetében az új Ptk. a köz-okirati (nota bene, nyilván közjegyzõi), vagy ügyvédi ellenjegyzés mellett magánokirati formát szabja meg az érvényesség feltételeként.Egyébként az új Ptk. a házassági vagyonjogi szerzõdésnek harmadik személy iránti hatályát csak akkor irányozza elõ, ha azt a házas-sági vagyonjogi szerzõdések országos nyilvántartásába bevezették. [4: 65. § (2) bekezdés].

80 Pl. Szalma József: Ingatlan-nyilvántartás. Telekkönyvi jog és eljárás. Bibliotheca Iuridica, ELTE ÁJK Állam-és Jogtudományi Kará-nak tudományos kiadványai, Budapest, ELTE ÁJK, 2005., Szalma József: Az ingatlan-nyilvántartás bírósági vagy közigazgatási hatás-körbe tartozásáról. Jogtudományi Közlöny, Budapest, 2002/12. 499–506.

81 Kurucz Mihály: Az ingatlan-nyilvánkönyv szervezeti – hatásköri aspektusa: bíróság, vagy közigazgatási hatóság, Gazdaság és Jog,2003/7–8. 15–28.

ben, a rendszerváltás után többször módosított 1959.évi IV. törvény stabilnak mutatkozó rendelkezése be-került az új kódexbe, de ugyanakkor kiiktatásra kerül-tek a korábbi Ptk. még helyenként megmaradt„anachron” rendelkezései. Számos új rendelkezés ke-rült be a kódexbe, pl.: az ún. sérelemdíj74 (a nem va-gyoni kárpótlás területén), továbbá egyes eddig különtörvényben szabályozott részek, alapelvek nyertekbeemelést, pl.: az Inytv.75 alapelvei.76

Az új kódex hatálybalépésével egy idõben megszûn-nek a Csjt., a Gt. és más törvények arra való tekintet-tel, hogy a gazdasági társaságok jogállási szabályainakbeemelése mellett helyeselhetõen, a családi jog77 egé-sze indokoltan külön könyvben, elkülönült, a családijogi kapcsolatok fokozott oltalmát jelentõ alapelvekmentén78 bekerült a kódexbe. A családjogi szabályo-zásnak helye van a kódexben, a családi kapcsolatok fo-kozott oltalmának érdekében, a korábbi Csjt. különál-lása helyett. Tévesnek mutatkozott az a rendszervál-tás elõtti nézet, mely szerint a különálló Csjt. jobbanoltalmazza a családot, mint a kódexbe emelt. Ugyanisa polgári jog egésze, a mellérendelési elv, ezzel együtta személyi jogosultságok kódexbe emelése egymássalösszefüggõ normákká váltak, magánjogi, de egyúttaltársadalmi szemszögbõl védett kapcsolatokká is. Így aPtk. a családi jogi kapcsolatokat egészében szemlélvejobban óvja, mint a Csjt. különállása. Egyébként azeurópai kódexek (BGB, ABGB, Code civil, Codice ci-vile, stb.) a magánjog szerves részének tekintik a csa-ládi jogot. Normatív szemszögbõl szemlélve, a nemcsupán személyi kapcsolatot jelentõ házassági va-gyonjogi szerzõdés79 is megerõsítést nyert, mely mára korábbi, módosított Csjt.-ben helyes megoldásnakmutatkozott. Ugyanis ez fakultatívvá tette a módosí-

tás elõtti Csjt. kötelezõ közös házastársi vagyonszer-zését. Ha az egyik házastárs korlátlan felelõsségû tár-saság alapítója, a másik nem, házassági vagyonjogiszerzõdés hiányában a társaság kötelmi tartozásaiértnemcsak a vállalkozás nemcsak (belsõ)vagyonával fe-lel, hanem erre az ezen kívüli közös házastársi va-gyon, szerzemény is „rámegy”. Ebben annak a házas-társnak a hozzájárulása is, aki korlátlanul felelõs tár-saságnak nem volt alapító tagja, tehát felszámolásánakokaihoz sem járulhatott hozzá. Ami nyilvánvalóanméltánytalan lenne.

9. Ingatlan-nyilvántartás és tulajdonbiztonság

Az Inytv.-nek, habár eddig is számos módosítást értmeg, várható a további módosítása annál fogva, hogyaz ingatlan-nyilvántartási alapelvek (bejegyzés, nyil-vánosság, rangsor, bizalmi elv, stb.) átkerültek az újPtk.-ba. Az új Ptk. nem telepíti át az ingatlan-nyil-vántartást az eddigi államigazgatási (földhivatali) ha-táskörbõl bírói hatáskörbe, mivel eljárási rendelkezé-seket nem, csupán anyagi jogi jellegû szabályokat tar-talmaz.

Egyébként e sorok szerzõje számos hazai80 és kül-földi munkájában, nem egyedül a magyar civilistajogirodalomban,81támogatta – a tulajdonbiztonság ésa beruházási bizalom fokozása céljából a telekkönyvieljárás bírói hatáskörbe való utalását. Azért is, mert azállamigazgatási eljárásban érvényesül a diszkrécióselv, ami a bejegyzés jog-keletkeztetõ voltát megkérdõ-jelezheti. Ez nem történhet meg a bírói hatáskör ese-tében, mely nem a diszkrécióhoz, hanem eleve a tör-vényi jogszabályokhoz kötött.



II.A hatálybalépésrõl

1. A polgári jogi normák hatálybalépésérõl szóló (euró-pai) doktrínák – A polgári jogi normák idõbeni hatálya

Az új polgári jogi jogszabályok pillanatnyi hatályárólszóló doktrína. A francia elméletben kifejtett, a polgá-ri jogi normák, jogszabályok idõbeni hatályáról szólóegyik álláspont szerint az új és a régi polgári jogi nor-ma hatálya egymástól szigorúan elhatárolódik. A régitörvényt az új törvény, hatálybalépését követõen, az újtörvény maradéktalanul felváltja. Ettõl kezdõdõen arégi törvény megszûnik teljes egészében, helyébe az újtörvény lép, függetlenül attól, hogy az új törvénynekvan-e hatálybaléptetési átmeneti rendelkezése, vagyköveti-e külön végrehajtását szabályozó törvény. Máslehetséges értelmezés szerint a pillanatnyi hatály aztjelenti, hogy tartós kötelmi szerzõdés vagy más jog-ügylet esetében a jogügylet érvényességének, létrejö-vetelének feltételeit a létrejövetel idõpontjában érvé-nyes „régi”, a teljesítés tekintetében pedig az „új” tör-vény szerint kell megítélni. Egyik rálátás szerint ez amegoldás nem tekinthetõ visszamenõ hatálynak, hi-szen a „régi” törvényt alkalmazza a jogügylet létrejö-vetelére vonatkozóan, s az új törvényt csupán a telje-sítésre nézve, arra a tényállásra, mely „átível” az újtörvény hatálybalépésének idejére. Más lehetséges ál-láspont szerint azonban a teljesítésre vonatkoztathatóúj törvény alkalmazása részleges visszamenõ hatálytjelentene, hiszen a következetes pillanatnyi hatálysemmilyen elemében nem kellene érintse a korábbitartós jogviszonyt, sem létrejövetelére, sem teljesítésé-re nézve. Más szóval, a teljesítésre is a korábbi tör-vényt kellene alkalmazni, függetlenül attól, hogy ateljesítés idõpontja már az új törvény hatálybalépéseidejére esik. Ezt az álláspontot támogatja a jogbizton-ság elve.

Az új polgári jogi jogszabályok jövõbeni hatályárólszóló elmélet továbbfejleszti a pillanatnyi hatályrólszóló doktrínát. Szerinte ugyanis az új polgári jogijogszabály csak a jövõben létrejövõ polgári jogi jogvi-szonyokra alkalmazható. Ezt követeli meg a jogbiz-tonság és a szerzett jogok elve.

A polgári jogi normák visszaható hatályának tilalma.Ennek értelmében az új polgári jogi jogszabályoknaknem lehet visszamenõ hatálya az olyan polgári jogvi-szonyra nézve, mely az új polgári jogi normát megelõ-zõen jött létre. A megelõzõ törvény hatálya idején lét-rejövõ jogviszonyokra nem alkalmazható az új tör-vény. A korábbi törvény idején létrejövõ tartós polgá-ri jogi jogviszonyra nézve a jogviszony létrehozatalaidõpontjában érvényes törvény szabályai a mérvadóak,függetlenül attól, hogy idõközben az új törvény hatály-ba lépett.

A polgári jogi normák idõbeni hatályáról szólódoktrína e változata, mely általánosan elfogadott, a

büntetõjogi normák idõbeni hatályáról szóló doktrínávalmerõben ellentétes, mivel a büntetõjog a retroaktivitást(visszamenõ, visszaható hatályt) bizonyos feltételek-kel megengedi, a polgári jogi doktrína ezzel szembentiltja a visszamenõ hatályt és csupán a jövõbeni ha-tályt támogatja. A retroaktivitást azonban a büntetõ-jogi doktrína is részben, kivételesen fogadja el. Areformatio in peius büntetõjogi tilalma szerint ugyanisegy korábbi inkriminációs jogszabály szerint jogerõ-sen marasztalt elkövetõre nem szabható ki az új Btk.azonos bûncselekményre kirótt szigorúbb büntetése.Megfordítva azonban, amennyiben azonos bûncselek-ményre nézve az új büntetõjogi jogszabály enyhébbszankciót irányoz elõ, az enyhítés a korábban jogerõ-sen elítéltre is kiterjesztethetõ. Ugyanakkor, a nullumcrimen sine lege szabálya, mely szerint amennyiben azadott cselekmény nem volt a Btk. különös részébentiltott, korábbi „elkövetõje” nem büntethetõ, amen-nyiben az új büntetõ törvény a korábban nem bünte-tett magatartást, cselekményt, vagy mulasztást újab-ban marasztalja. Ezekben az általánosan elismert sza-bályokban nyilvánul meg a büntetõjogi retroaktvitáskivételes engedélyezése és tilalma.

A polgári jogi deliktumokra nézve véleményem sze-rint nem alkalmazható a korlátozott büntetõjogiretroaktivitás, annál fogva, hogy a büntetõjogi inkri-minációs módszer egyedi (minden egyes bûncselek-ményt elõre, pontos tényállással körülírja), a polgárijogi pedig általános (tilos másnak kárt okozni). Elv-ben, a formális logika követésével nem is lehetséges azúj törvény által az „új” deliktum elõirányzata. Eztazonban cáfolhatná az új magyar Ptk. esetében leg-alább szankció szintjén, a sérelemdíj, melyet a koráb-bi többször módosított Ptk. szószerint nem ismert, hanem számítjuk a személyiségi jogok megsértése köré-ben a pénzbeli kárpótlást. Ha számítjuk, akkor nihilnovum sub solem – nincs új a nap alatt. Ha a sérelemdíjmégis „újfajta” polgári jogi deliktumból következne,akkor az új jogszabályt a polgári jogi jövõbeni hatályelvének értelmében nem lehetne korábbi, ennek sza-bályozása elõtti esetekre kiterjeszteni.

Az új polgári jogi törvények pillanatnyi hatálybalé-pésének és a jövõbeni hatályának elve gyakorlatilagazt jelenti, hogy a késõbbi törvény a tartós jogügyletekesetében „hatályban tartja” a „régi” jogszabályokat,esetünkben a korábbi Ptk.-t. Másként nem is lehet.

Ugyancsak problémát jelenthet a jövõbeni hatály al-kalmazása az elévülési jogszabályok területén, amennyi-ben az új polgári törvény a korábbihoz képest egyazonjogviszonytípusra nézve egymástól eltérõ, azaz rövi-debb, vagy hosszabb elévülési, vagy elbirtoklási határ-idõt szab meg. Ebben az esetben felmerül a kérdés,mely elévülési határidõt kell alkalmazni – az „új”,avagy a „régi”törvény szerinti határidõket. Ha a visz-szaható hatály polgári jogi elvi tilalmából indulunkki, akkor annak a törvénynek az elévülési határidejétkell alkalmazni, amely a jog-keletkeztetõ jogügyletidején hatályban volt. Ami azt jelenti, hogy a „régi” és



82 Új Ptk. 6:22. § (3) bekezdés: „Az elévülési idõ megváltoztatására irányuló megállapodást írásba kell foglalni.” Ily módon az új Ptk. azelévülési határidõ tartamának törvénytõl eltérõ szerzõdési módosítási lehetõségét általánossá teszi. Az elévülési határidõk a klasszikustan szerint kényszerítõ jellegûek, ilyetén tartamuk szerzõdéssel, különösképpen egyoldalú jogügyleti nyilatkozattal se nem hosszab-bítható, se nem rövidíthetõ. Az elévülési idõ folyamata befolyásolható, pl.: elévülési határidõ nyugvása, vagy felfüggesztése útján, deez rendszerint nem jogügyleti akaraton, hanem ténykérdésen múlik, (pl.: elévülési határidõn belüli perlés). Más kérdés, hogy az el-évülési típusú határidõ múltán benyújtott perlés esetén az alperes elévülési kifogása fakultatív, elmaradása esetén a bíróság maraszta-ló ítéletet hoz, ha egyébként a követelés alapos. Utaljunk csupán arra, hogy a német BGB kötelmi jogi részének alapos 2002. évi re-formja után is megmaradt ennek 202. §-a, mely kifejezetten tiltja az akár elévülési, akár jogvesztõ típusú határidõk szerzõdés útján tör-ténõ módosítását, azaz ebben a tekintetben csupán kivételesen megengedõ. Prütting-Wegen-Weinreich: BGB Kommentar,Luchterhand, 2007, 293.-294. Vonatkozó újabb magyar jogirodalom is, úgy látom, szkeptikus (borúlátó) az elévülési határidõk jogügy-leti befolyásolására, különösképpen egyoldalúan, az ÁÜF (Általános üzletkötési feltételek) útján. Gondosné Pusztahelyi Réka: A magán-jogi elévülés dogmatikai alapjai, PHD értekezés, Miskolc, 2013, 123-125. Ugyanis fogyasztói szerzõdés esetén, a rendszerint piaci erõ-fölénnyel rendelkezõ vállalkozó ÁÜF-e által egyoldalúan rövidíthetné az elévülési határidõt, ami egyébként a fogyasztóvédelmi EU-sirányelvekkel, melyek rendeltetésük szerint a gyengébb felet, a fogyasztót oltalmazzák, ellentétes lenne.

83 Új Ptk. Második rész, Hatálybalépés és átmeneti rendelkezések, 8:4.§ (1) bekezdés. 84 Ld. Einführungsgeset zzum BGB in der Fassung der Bekanntmachungvom 21. September 1994. (Bundesgesetzblatt I S. 2494, 1997 I S.

1061), mely legutoljára 2004. április 23-án módosult (Bundesgesetzblatt 598, 599). Ld. Pl. in: BGB mit dem Einführungsgesetz zumBGB–EBGB, Area Köln, 2005, 379.

85 A BGB 1900. január 1-én lépett hatályba, az Einführungsgesetz 1. §-ában megszabott külön törvényekkel, vagy módosításaikkal egyidõben.

„új” elévülési határidõk sokéves párhuzamos alkalma-zása elengedhetetlen, amennyiben van jogi koheren-cia. Vagyis, ha konzekvens a jövõbeni hatály és a visz-szaható (visszamenõ) hatály tilalmának átmeneti, ha-tályba léptetõ normákba való beágyazása. Nota bene,az új Ptk. lehetõvé teszi az elévülési határidõ szerzõ-dési módosítását.82 Erre és egyéb civilista hatályba-léptetési problémákra az új magyar Ptk. átmeneti ren-delkezései nem válaszolnak, ezt a hatálybaléptetésinormák rendelkezéseire bízzák.

2. Az új magyar Ptk. átmeneti és hatálybaléptetési ren-delkezéseirõl – a választ az új kódex az új Ptké. rendelke-zéseitõl várja el

Nos, mit „mond” az új Ptk. a hatálybaléptetésrõl. Atörvény igencsak pragmatikus, csupán a hatálybalépésnapját irányozza elõ, 2014. március 15-ét.83Ami fon-tos szimbolikus dátum, helyeselhetõen mást „ünne-pel”, mint az 1959. évi IV. törvény, mely ennek ha-tálybalépését anno 1960. május 1-jére tûzték ki. Az újhatálybalépési szimbólumváltás határozottan támo-gatható. Egyébként azonban a hatálybalépés, mintfennebb vázoltuk, korántsem csupán szimbólumkér-dés. Vegyük figyelembe, hogy a klasszikus kódexekegyike-másika, mint pl. a német BGB vacatio legisenégy évig tartott (1896-1900), nem annyira a század-váltási szimbólum miatt, hanem a végett, hogy a ko-rábbi joghoz képest számtalan újítást tartalmazó pol-gári törvénykönyv megismerésére elegendõ idõtnyújtson a korábbi joghoz szokott jogalkalmazóknakés jogkövetõknek. Az új magyar Ptk. esetében, melynemkülönben számos újítást tartalmaz, a megismeré-si vacatio legise, határideje (kihirdetéstõl hatálybalépé-sig) ehhez képest viszonylag rövid, mindössze 15 hó-napra „zsugorodott”. Persze, van rá európai polgárijogi kódex-hatálybaléptetési példa, mely ezzel kb.egyidejû, ennél rövidebb, vagy hosszabb. A kérdésazonban nem csupán jogösszehasonlítási-statisztikai,vagy tapasztalati jellegû, hiszen a szerzett alanyi jogo-

sultságok oltalmát, vagy azok elvesztését (elévülés, en-nek megszakadása vagy felfüggesztése, jogvesztõ ha-táridõk, tartós jogügyletek érvénye és teljesítése, stb.)a rövid megismerési idõ esetleg érintheti.

3. A klasszikus európai polgári jogi kódexek hatálybalép-tetési szabályrendszere és a polgári jogi normák idõbeni ha-tálya

Vannak a klasszikus európai polgári törvényköny-vek között olyanok, melyek hasonlóképpen, mint azúj magyar Ptk., nem tartalmaznak a hatálybalépésidõpontján kívül más, elvi jellegû rendelkezést, pl.:jövõbeni, vagy pillanatnyi hatályról szólót, s ezt áten-gedik a külön hatálybaléptetési törvénynek. Ilyen anémet BGB. Vannak azonban olyanok is, amelyek akódex egyes rendelkezései hatálybalépési vagy alkal-mazási rendelkezéseket tartalmaznak (mint a társasá-gok átalakulásának a törvénnyel való összehangolásá-nak határidejére vonatkozó jogszabályok, az osztrákÁPtk., svájci Kt., francia Cc eseteiben).

A német BGB hatálybaléptetési rendszere. A németBGB kihirdetését követõen (1896) a törvényhozó kü-lön hatálybaléptetési törvényt hozott, amely azonbana törvénykönyv újabb módosításait követõen (1994,1997, 2002, 2004. években), ezekhez idomulóan módo-sult.84 A kihirdetést (1896) követõ vacatio legis eltel-tével (1900) a BGB-vel egyidõben léptek hatályba azún. kódexen kívüli polgári jogi jellegû törvények(Sonder- und Nebengesetze), vagy azok módosításai,mint a polgári perrendtartásról szóló törvény, a csõd-törvény, kényszerárverezési törvény, kényszerigazga-tási törvény, telekkönyvi rendtartás, peren kívüli eljá-rásról szóló törvény.85 A német törvényhozó korabelieredeti szándéka az volt, hogy a BGB-n kívüli anyagijogi és eljárási jogi jogszabályok a BGB-vel egy idõ-ben, elõbbivel összhangba hozva kerüljenek alkalma-zásra. Az új magyar Ptk. esetében ez másként történt,pl.: a Pp. legutóbbi reformja 2011-ben, a Ptk.-tól füg-getlenül, hatálybalépését jóval megelõzve történt meg,



86 Az Mt. hatályba lépett 2012.július 1-én. A törvénykönyvet az Országgyûlés a 2011. dec. 13.-ai ülésnapján fogadta el.87 Ld. Szalma József: Németország kereskedelmi (vállalkozói) jogáról. Jogtudományi Közlöny, 1999/12. 549–557.88 Ld., Kodex des Bürgerliches Recht, 2012/13 bearbeitet von Dr. Franz Mohr, LexisNexis, Wien, ABGB, 1. Utolsó módosítás, BGBl

(Bundesgesetzblatt), VfGH, I 2012/68. Ezzel együtt az ABGB-nek meghozatalától napjainkig összesen 83 módosítása volt. Ezek közöttújabban vannak olyanok, amelyek az uniós jog hatására történtek meg.

89 Ld., ABGB, in: Codex des österreichischen Rechts, Bürgerliches Recht, Lexis-Nexis, Wien, 2012/2913, – Verjährung, Par. 1451–1502,149–153.

90 Code civil, prescription, art.2236–2275, in: Code civil, Dalloz, Paris, 2003, Chapitre III, Des causesquiempechént la prescription, IV.Des causes qui interropement ou qui suspendent le cours de la prescription, V. Du temps requis pour prescrire, 1972-2004. Loi du 31.dec. 1913, art. 18.-tous les objects mobiliers classés son timprescriptibles. (uo, 2004.)

91 Ld. pl. Szalma József, A svájci Kt. (1912. évi Kötelmi Törvény) kodifikációs jellegzetességeirõl, rendszerérõl és szabályozási módszerérõl. Ma-gyar Jog, 2008/3. 168-180.

92 Übergangsbestimmungen des Bundesgesetzes vom 30. März 1911.93 Ld. Obligationenrecht vom 10. März 1911, Bundeskanzlei, 1988, 344., 353.: Schluss- und Übergangsbestimmungen (Záró és átmene-

ti rendelkezések); 344.: Änderungen zu den Titeln XXIV-XXXIII. Vom 23. März 1963, – ennek 2. szakasza a társasági statutumok-nak az új Kt-való cégbejegyzési törvénnyel való összehagolására, azaz új bejegyzésére ötéves határidõtszabott meg.

94 Magyar Közlöny, 2013. november 8-i 185. szám.95 Ptké. 1. §.96 Új Ptk. 2:18., 2:19., 2:31–2:37. §. 97 Ptké. 2.–7. §.

bár esetleg megmutatkozhat, hogy a kettõ egymással„harmonizációs” kapcsolatban, függésben áll, vagyállhat, hiszen a Pp. az anyagi jogosultságok érvényesí-tését szolgálja. Ugyanez történt a magyar Munka Tör-vénykönyvével, jelentõs módosítására az új Ptk. elõttkerült sor.86 A BGB-tõl külön kódexben szereplõ Ke-reskedelmi törvénykönyv polgári jogi kódex-szel valókapcsolata fennforog, úgy mint lex specialis derogat legigenerali, ennél fogva a két törvény kölcsönös hatályba-léptetési szabályokat feltételezett, ott ahol a polgáritörvénykönyv a Kereskedelmi törvénykönyvnek hát-térszabályait tartalmazza.87

Az Osztrák Általános Polgári Törvénykönyv (ABGB,1811), mely napjainkig több mint nyolcvan módosí-tást ért meg, bár ezektõl alapjaiban nem rengettmeg,88 meghozatala idején nem tartalmazott komplexhatálybaléptetési rendelkezéseket. Igaz ugyan, tartal-mazott egyes birodalmi területekre való kiterjesztésé-rõl szóló császári pátenseket (rendeleteket), – a törté-nelmi Magyarországon ezen az alapon alkalmazástnyert 1852-tõl 1861-ig (az Országbírói Értekezletig), avégeken azonban ennél tovább. Ugyanakkor a hatály-baléptetéssel kapcsolatosan szabályozza a korábbi ésúj elévülési határidõk kollízióját, azaz alkalmazásimódját.89

A francia Ptk. (Code civil, 1804) meghozatala idejénúgyszintén nem tartalmazott hatálybaléptetési ren-delkezéseket, de szabályozta az új elévülési határidõ-ket, elsõsorban a kötelmi kereseteket. Az (ingón szer-zett) tulajdon elévülhetetlen, az 1913. évi erre vonat-kozó kódexen kívüli törvény értelmében.90 A maifrancia jogirodalom szerint e külön törvény kiürülttartalmú, anachron, „túlhaladott”.

A svájci Kt. (kötelmi törvénykönyv, 1911)91 megho-zatala óta számos módosításon esett át, de alapjaibanmegmaradt napjainkig, úgy mint a svájci Ptk-hozkapcsolódó, de önálló kódextestben szabályozó tör-vénykönyv. A svájci Kt. eredeti, törvénybe foglalt át-meneti rendelkezése92 rövid két szakaszból állt: (I.)Módosítja a svájci Ptk. (1907. dec. 10.) egyes rendel-kezéseit, azaz megszünteti azokat, mint pl. 58.,51. §-

ait. (II.) Megszabja, hogy a Kt. 1812. január 1.-én léphatályba, gyakorlatilag 10 hónappal a kihirdetést kö-vetõen, ugyanennyi vacatio legis-szel. A svájci Kt-tmeghozatala óta 51 módosítás érte. Mindegyiket ha-tálybaléptetési szabályok kisérték.93

4. Az új magyar Ptk. hatálybaléptetési rendszere

Idõközben a Magyar Közlönyben94 megjelent, a Pol-gári törvénykönyvrõl szóló 2013. évi V. törvény hatály-balépésével összefüggõ átmeneti és felhatalmazó rendel-kezésekrõl szóló 2013. évi CLXXVII. törvény, mely-nek 71. §-a szerint e törvény (Ptké. rövidítéssel)egyidõben a Ptk. (rövidítéssel) hatálybalépésével,2013. március 15-én lép hatályba. A törvény tartalmaz-za egyfelõl (1) az általánosnak minõsíthetõ jövõbenihatályról szóló rendelkezést, valamint (2) az új Ptk.egyes könyvei szerinti hatálybaléptetési szabályokat.

Az általános rendelkezés értelmében domináns a jö-võbeni hatály. Az általános rendelkezés szerint, ha etörvény eltérõen nem rendelkezik, a Polgári Törvény-könyvrõl szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) hatálybalé-pését követõen a) keletkezett tényekre és jogviszony-okra, b) valamint megtett jognyilatkozatokra kell al-kalmazni.95 Szerintem e törvény világosan kimondja,az európai és a magyar jogban és doktrínában elfoga-dott jövõbeni hatály elméletét, mely szerint az új Ptk.csupán a hatálybalépése után keletkezett tényekre ésjogügyleti nyilatkozatokra alkalmazható. Helyeselhe-tõen, világosan elhatárolódva a visszamenõ hatálytól.

Az egyes könyvek szerinti hatálybaléptetés. A visszame-nõ hatály elvi szintû megtagadását követõen, a Ptké.az egyes könyvekhez fûzõdõen szabályozza a hatály-balépést. Ezekben a rendelkezésekben, adott jogintéz-mény kapcsán, részleteiben szabályozza a jövõbenihatály alkalmazását, így pl. a Ptk. Második Könyvéhezfûzõdõen, a cselekvõképességi szabályokban.96 A gond-noksági szabályok tekintetében a folyamatban levõ el-járásokra nézve, beleértve a jogorvoslati eljárásokat is,az új Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.97 Ezek sze-



98 Ptk..51–54. §. 99 Ptké. 8. § (1–2) bekezdés.100 Új Ptk. 3:1–3:62. §. 101 Új Ptk. 3:1–3:48., 3:63–3:87., 3:378–3:404. §. 102 Új Ptk. 3:1–3:48., 3:88–3-324., 3:368–3:377., 3:161., 3:211., 3:34., 3:35–3:37., 3:212. §. 103 Új Ptk. 3:1–3:48., 3:325–3:367. §.104 Ptké. 9-22. §. 105 Ptké. 9. § (1–2) bekezdés.106 Új Ptk. 4:12., 4:21–4:23., 4:29., 4:34–4:85., 4:38. § (3) bekezdés, stb. 107 Ptké. 24-29. §.108 Ptké. 29. § – fûzõdik az új Ptk. 4:38. § (3) bekezdéséhez.109 Ptké. 41–53. §. 110 Ptké. 41. §.111 Ptké. 42–49. §, melyek kapcsolódnak az új Ptk. 5:3., 5:12., 5:19., 5:28–5:29., 5:32–5:34., 5:45., 5:68–5:72., 5:86–5:72., 5:86–5:144.

§-hoz. 112 Új Ptk. 6:13., 6:16., 6:54., 6:518–6:564., 6:439–6:490., 6:565–6:567. §. 113 Ptk..50–56. §. 114 Ptké. 50. § (1–2) bekezdés.115 Ptké. 54. §, az új Ptk. 6:518–6:564. § hatálybalépésével kapcsolatban.

rint, az új Ptké. a pillanatnyi hatály fennebb vázolt el-méletét érvényesíti, ami szerintem eltérés a valódi jö-võbeni hatály elvétõl. Mivel itt fontos státuszjogi kér-désekrõl van szó, véleményem szerint, a jogbiztonságelve miatt, a régi Ptk-t és kísérõ törvényeit kellett vol-na alkalmazni, a már megkezdett eljárásokra nézve.

A Ptk. személyiségi jogokra vonatkozó rendelkezé-seinek98 hatálybaléptetése kapcsán a Ptké. visszatér avalós jövõbeni hatály elvéhez. Ugyanis megszabja,hogy a Ptk. személyiségi jogok megsértésének szank-cióira vonatkozó rendelkezéseit a hatálybaléptetésétkövetõen történt jogsértésekre kell alkalmazni.99

A Ptk. Harmadik Könyvéhez, azaz a jogi személyekhezkapcsolódó Ptké. átmeneti rendelkezések a jogi szemé-lyek általános szabályaihoz,100 az egyesülethez és azalapítványhoz,101 a gazdasági társaságokhoz, az egyesü-léshez, valamint az egyes cégformákhoz,102 a szövet-kezethez103 fûzõdnek.104 A jogi személyekre vonatko-zó általános szabályok híven tükrözik a jövõbeni ha-tály elvét. Ennek értelmében, azon jogi személynek,amelynek nyilvántartásba vételi eljárása – ideértve aváltozás bejegyzésére irányuló eljárást, az átalakulást,az egyesülést és a szétválást is – a Ptk. hatálybalépése-kor folyamatban van, a 2014. március 14-én alkalma-zandó jogszabályoknak kell megfelelnie. A Ptk. ha-tálybalépését megelõzõen a jogi személy a nyilvántar-tásba már bejegyzett, valamint a bejegyzés alatt álló jo-gi személy a Ptk. hatálybalépését követõ elsõ létesítésiokirat módosítással egyidejûleg köteles a Ptk. rendel-kezéseivel összhangban álló továbbmûködésrõl dönte-ni, és az errõl szóló döntéshozó szervi határozatot isköteles a nyilvántartó bírósághoz benyújtani.105 A gaz-dasági társaság, mely a Ptk. hatálybalépéséig már be-jegyzett, vagy bejegyzés alatt áll, a Ptk. hatálybalépés-ét követõ elsõ létesítõ okirat módosítással egyidejûlegköteles a legfõbb szervi határozatot a cégbíróságnakbenyújtani. A cégeknek a döntés hiányában a Ptk.-t2016. március 15-tõl kell alkalmazniuk. A korlátolt fe-lelõsségû társaságoknak az elõbbi határidõig kell össz-hangban a Ptk.-val törzstõke-emelést kell végrehajta-ni, vagy átalakulni.

A Ptk. Negyedik Könyvébõl kiemelném a házasság

személyi és vagyoni vonatkozású rendelkezések106 hatály-baléptetését szabályozó Ptké.107 rendelkezéseit, me-lyek a jövõbeni hatályt támogatják. Így a Ptk. házas-ság felbontására vonatkozó rendelkezéseit akkor kellalkalmazni, ha a házassági bontópert a Ptk. hatályba-lépését követõen indították. A különvagyonhoz tarto-zó tárgy helyébe lépõ vagyontárgy közös vagyonná vá-lása kapcsán az ötévi házassági életközösség tartamáta házasság megkötésétõl kell számítani.108

A Ptk. Ötödik Könyvéhez (dologi jog) kapcsolódó át-meneti rendelkezések közül109 külön figyelmet érde-mel az az elvi jellegû rendelkezés, mely szerint, ha etörvény másként nem rendelkezik, a Ptk. hatálybalé-pésekor dologi jogviszonyokkal kapcsolatos, a Ptk.hatálybalépését követõen keletkezett tényekre, meg-tett jognyilatkozatokra a Ptk. rendelkezéseit kell alka-lmazni.110 A birtok és birtokvédelem, a túlépítés, el-idegenítési és terhelési tilalom, elbirtoklás, hozzáépí-tés, átépítés, beépítés és a ráépítés, valamint a zálogjogPtk-s rendelkezéseit hatályba léptetõ jogszabályok is ajövõbeni hatály talaján állnak.111

A Ptk. Hatodik Könyvéhez (kötelmi jog)112 fûzõdõ át-meneti rendelkezések113 alaprendelkezése szerint, ha etörvény eltérõen nem rendelkezik, a Ptk. hatálybalé-pésekor fennálló kötelmekkel kapcsolatos, a Ptk. ha-tálybalépését követõen keletkezett tényekre, megtettjognyilatkozatokra – ideértve az e tények, illetve jog-nyilatkozatok által keletkezett újabb kötelmeket is – aPtk. hatálybalépése elõtt hatályos jogszabályok rendel-kezéseit kell alkalmazni. A felek megállapodhatnakabban, hogy a Ptk. elõtt kötött szerzõdésüket teljesegészében az új Ptk. hatálya alá helyezik.114 Tehát akötelmekre egyaránt érvényes a jövõbeni hatály, kivé-ve, ha a régi Ptk. érvényének idején keletkezett kötel-mekre nézve a felek megállapodtak az új Ptk. alkalma-zásában. Ez tulajdonképpen akaratlagos visszamenõhatály, ami azonban megengedhetõ, hiszen a rendelke-zés fakultatív (vagylagosan) jogválasztó jellegû. A de-liktumok kapcsán a Ptké. a Ptk. kárért való felelõsség-re és kártalanításra vonatkozó rendelkezéseit a hatály-balépését követõen tanúsított károkozó magatartás –ide értve a mulasztást is – esetén kell alkalmazni.115



116 Új Ptk. 6:439–6: 490. §. 117 Ptké. 55. § (1) bekezdés.118 Ptké. 57. § (1–2) bekezdés. 119 Ptké 63. §.120 Ptké. 66. §. 121 A Ptké. 67. és 68. § szerint a Ptk. hatálybalépésével egyidejûleg hatályukat vesztik: (1) a házasságról, a családról és a gyámságról szóló

1952. évi IV. törvény; (2) a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény; (3) a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tör-vény; (4) a szövetkezetekrõl szóló 1993. évi X. törvény; (5) a termékfelelõsségrõl szóló 1993. évi X. törvény; (6) a Ptk. egyes rendelke-zéseinek módosításáról szóló 1993. évi XCII. törvény; az önálló kereskedelmi ügynöki szerzõdésrõl szóló 2000. évi CXVII. törvény;számos hatálybaléptetési rendelet, nevezetesen: a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény hatálybalépteté-se és végrehajtása, valamint a személyi jog egyes kérdéseinek szabályozási tárgyában c. 1952. évi 23. törvényerejû rendelet; a PolgáriTörvénykönyv módosításáról és egységes szövegérõl szóló 1960. évi 11. törvényerejû rendelet;a Polgári Törvénykönyv módosításárólés egységes szövegérõl szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejû rendelet; a Ma-gyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvének a külgazdasági kapcsolatokra történõ alkalmazásáról szóló 1978. évi 8. törvényerejûrendelet; a talált dolgok tekintetében követendõ eljárásról szóló 18/1960. (IV. 12.) Korm. rendelet; a fogyasztóval kötött szerzõdésbentisztességtelennek minõsülõ feltételekrõl szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet; a szövetkezet által létre hozott közösségi alapból nyúj-tott támogatásokra vonatkozó részletes szabályokról szóló 124/2006. (V. 19.) Korm. rendelet.

A Ptk. biztosítási szerzõdésekre vonatkozó ren-delkezéseit116 a Ptk. hatálybalépését megelõzõen tettajánlat esetében az ajánlatnak megfelelõen létrejöttbiztosítási szerzõdésre is alkalmazni kell, ha az a Ptk.rendelkezéseinek megfelel és annak alapján a biztosítókockázatviselése a Ptk. hatálybalépését követõenkezdõdik.117

A Ptk. Hetedik Könyvéhez (Öröklési jog) kapcsoló át-meneti rendelkezés szerint, ha a törvény máskéntnem rendelkezik, a Ptk. öröklési jogot szabályozó ren-delkezéseit hatálybalépése után megnyílt ötöklésrekell alkalmazni. Ugyanez vonatkozik a végintézke-désre, a Ptk.-t csak a hatálybalépését követõ végintéz-kedésre kell alkalmazni.118 A Ptk. rendelkezéseit ha-tálybalépése elõtt létrejött öröklési szerzõdésre alkal-mazni kell, ha a szerzõdéses kikötés a Ptk. hatálybalé-pése elõtt hatályos rendelkezések szerint nem lenneérvényes, de a Ptk. szabályai szerint érvényes, és azöröklés a Ptk. hatálybalépése után nyílt meg.119

A Ptké. záró rendelkezései tartalmazzák a felhatal-mazó rendelkezéseket annak érdekében, hogy bizonyostörvényben magszabott esetkörben, pontosabban tény-állás-körben a Kormány rendeletével szabályozzon.120

Végül a Ptké. nevesíti azokat a törvényeket, amelyeka Ptk. hatálybalépésének napján hatályukat vesztik,121

többek között a korábbi Ptk., a Gt., a Csjt., a termékfe-lelõsségrõl szóló törvény, stb. Nekem úgy tûnik, hogyezeken túlmenõen nagy számban lesznek olyan törvé-nyek, amelyeknek kiiktatására méltán nem került sor,de azokat össze kell majd hangolni az új Ptk.-val.

III.Összefoglaló helyett

A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvrõl,lehetséges hibái ellenére, rendkívül jelentõs jogalkotás.

Jellemzõje a teljességre való törekvés, helyet hagyvána kódexen kívüli törvényeknek, olyan polgári jogi jog-viszonyok aktuális szabályozása érdekében, melyekváltozásnak vannak kitéve. Szabályozási módszeréheztartozik a szerzõdési autonómia, mely magával vonjaa kódex szabályainak diszpozitivitását. Kivételt ké-peznek ezen autonómia korlátai, a jóhiszemûség, ajóerkölcs és a kényszerítõ jogszabályok, továbbá a sze-mélyiséget, a családot és vagyont védõ kártérítési jog-szabályok. Ezen a téren elõrehaladásként állapíthatómeg az általános károkozási tilalom, mely az európaikódexek általánosan elfogadott alapvetõ rendelkezé-sének számít. Az öröklési jog területén a kódex elfo-gadja a szokásos törvényi, végrendeleti és szerzõdésiöröklési jogcímeket, a végrendeleti szabadság és akötelesrész szimbiózisát. A hatálybaléptetési szabá-lyok, az európai kódex-doktrína és szabályozási gya-korlat értelmében helyeselhetõen hirdetik meg a Ptk.jövõbeni hatályát és a visszamenõ hatály tilalmát. APtk. kihirdetésétõl 2014. március 15-éig tartó egy ésféléves vacatio legis rövidnek tûnik, annál fogva, hogya Ptk. nem kevés újdonságot hoz a korábbi, többszörmódosított 1959. évi IV. törvény rendelkezéseihez ké-pest, aminek megismeréséhez kellõ idõ lett volnaszükséges. Enyhít a rövid határidõn az a körülmény,hogy a Ptk. máris számos kiadást ért meg, beleértve akommentárokat és a tükrös szerkezetû (régi és új Ptk.szabályainak összevetését szolgáló) kiadványokat. Avállalkozási jog státusz- és dinamikus részének bevi-tele a kódexbe nem kevés, gyümölcsözõ, pro et contravitát eredményezett. Habár a kereskedelmi és a polgá-ri jogviszonyok rokonságban vannak, a kereskedelmijog egységes kódexbe emelése ellenére, nem vesztetteel sajátos ismérveit. A családi jog külön könyvbe valóinkorporációja helyeselhetõ, mert ezt a klasszikus kó-dexek szabályozási gyakorlata régtõl elfogadta, még-pedig a család, a házasság, a gyermek fokozott polgárijogi oltalma céljából.


Rendeljemeg aJogtudományiKözlöny2014-esévfolyamát!Ára: 18 500,-Ft

Egyetemi hallgatóknakkülön kedvezmények

Érdeklôdjöna Kiadónál!

Kiadja a Logod Bt., 1012 Budapest, Logodi u. 49.Telefon: 214–2453, e-mail: [email protected]

www.logod.hu


* E tanulmány a Bolyai János kutatási ösztöndíj támogatásával készült.1 A módszertani kérdés jelentõségét mutatja, hogy például a német jogirodalomban már készült kifejezetten a becsületvédelemre vonat-

kozó alkotmányjogi mércék büntetõjogi átültetését elemzõ monográfia (Askaryar, Mares: Die strafrechtsdogmatische Umsetzung derverfassungsrechtlichen Vorgaben zu Art. 5 Abs. 1 GG. Hamburg, Kovac Verlag, 2010.). A kapcsolatot szorosnak értékelõ megállapí-tásom nem a büntetõjog egészére, hanem az anyagi büntetõjog és az alapjogok kapcsolatára vonatkozik. Ugyanis büntetõeljárási jog és azalkotmányos garanciák közötti „átfedés” az anyagi joghoz képest is intenzívebb és sokrétûbb. Találó az a német jogirodalomból szár-mazó kifejezés, amely a büntetõeljárási jogot megalvadt alkotmányjogként jellemzi (így Jahn, Matthias: Strafprozessrecht alsgeronnenes Verfassungsrecht – Hauptprobleme und Streitfragen des § 136a StPO. Juristische Schulung. 2005. 1057.).

A véleményszabadság alapjoga módszertani szem-pontból, a szakjog és alkotmányjog érintkezésénekkérdése szempontjából (is) kiemelkedõ jelentõségû,hiszen a nullum crimen sine lege elve mellett ez az a má-sik alapjog, amely természeténél fogva a legszorosab-ban „kénytelen érintkezni” a büntetõjogi dogmatikarétegével, közelebbrõl a véleményszabadságot korláto-zó büntetõtörvényi tényállásokkal és azokat értelmezõ,alkalmazó joggyakorlattal.1 Így nem tûnik véletlen-nek, hogy a közhatalmat gyakorlók büntetõjogi becsületvé-delmének kérdése volt az, amellyel kapcsolatban elsõízben fektetett le alkotmányos értelmezési követel-ményt az Alkotmánybíróság [36/1994. (VI. 24.) AB

hat.]. S így aztán az sem véletlen, hogy húsz évvel ké-sõbb, elsõként ugyanebben a kérdéskörben került soregy büntetõítélet megsemmisítésére [13/2014. (IV.18.) AB hat.]. A büntetõjogi becsületvédelemre vonat-kozó bírói gyakorlatnak tehát immáron két évtizedekell az Alkotmánybíróság által lefektetett mércéketalkalmaznia.

Az alkotmányjogi szakirodalom a kérdéskörrel elsõ-sorban a közszereplõ politikusokat érõ bírálatokkalkapcsolatban foglalkozik (lásd a III. pontot), ezekazok az esetek és ítéletek, amelyek nagyobb közérdek-lõdésre tartanak számot és ezért nem ritkán kifejezet-ten nagy sajtót kapnak. Ezért e tanulmány bevezetõje-

SZOMORA: AZ ALKOTMÁNYOS KÖVETELMÉNYEK HIVATKOZÁSI TIPOLÓGIÁJA… 469

TANULMÁNY

Az alkotmányos követelmények hivatkozási tipológiája becsületsértési és rágalmazásiügyekben hozott büntetõítéletekben*

Szomora Zsolt egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem (Szeged)

A nemrégiben meghozott 13/2014. (IV. 18.) AB határozat a valódi alkotmányjogi panasz bevezetése ótaelõször semmisített meg büntetõítéletet, a Siklósi Járásbíróság elsõfokú és a Pécsi Törvényszék másodfo-kú határozatát. Nem túlzás tehát az állítani, hogy ez az AB döntés mérföldkõnek számít a magyar jogrend-szer történetében. A megsemmisített bírói döntéseket egy polgármester sértett sérelmére elkövetett rágal-mazás és becsületsértés miatt indult büntetõeljárásban hozták, az Alkotmánybíróság azonban azt állapí-totta meg, hogy a büntetõjogi felelõsség megállapítása sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében dek-larált véleménynyilvánítási szabadságot. Az alkotmányjogi panasszal támadott elsõ fokú ítélet a cselek-mény minõsítésével összefüggésben, a büntetõjogi felelõsség megállapításával kapcsolatos mérlegelésesorán hivatkozott a közhatalmat gyakorlók büntetõjogi becsületvédelme kérdésében hozott korábbi,36/1994. (VI. 24.) AB határozatra, az Alkotmánybíróság azonban ezzel együtt sem találta alkotmányosnaka büntetõbíróság mérlegelését. Erre figyelemmel érdemes megvizsgálni azt, hogy a magyar büntetõbíróigyakorlat az elmúlt idõszakban hogyan alkalmazta a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban lefektetett jogér-telmezési követelményeket, hogy vonta bele érvelésébe és mérlegelésébe az AB által rögzített alapjogiszempontokat. Egy ilyen vizsgálat egyfajta állapotfelmérést nyújthat abban a kérdésben, hogy a büntetõ-bírói gyakorlat – figyelemmel az alkotmányjogi panasz bevezetésére is – mennyire készült fel az alapjogimércék alkalmazására, a büntetõnormák alkotmánykonform értelmezésére.

JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY 2 Debreceni Városi Bíróság 63.B.797/2005/15. sz. ítélet, amelyet a másodfokon eljáró Hajdú-Bihar Megyei Bíróság (18. Bf. 663/2006/4.

sz.) és a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsõbb Bíróság is helybenhagyott (Bfv.I.666/2007/5. sz.).3 A fent idézett elsõfokú ítélet 13. oldala.4 Alaphatározatként szolgál a büntetõjogi és polgári jogi becsületvédelem alkotmányos kereteit a késõbbiekben vizsgáló AB határoza-

tok számára. A büntetõjogi relevanciával bírók közül lásd pl. 1233/B/1995., 34/2004. (IX.28.) és 13/2014. (IV.18.) AB határozatok.5 A véleményszabadságot érintõ másik neves alaphatározat a gyûlöletbeszéd kérdésével foglalkozó 30/1992. (V.26.) AB határozat.6 A IX. cikk (4) bekezdése ugyanis nevesített korlátként állítja a véleményszabadság elé az emberi méltóságot. Az Alkotmány a véle-

ményszabadsághoz kapcsolódóan semmilyen nevesített korlátot nem tartalmazott.7 http://www.birosag.hu/ugyfelkapcsolati-portal/anonim-hatarozatok-tara8 Szélesebb empirikus bázison alapuló, az Alkotmány és az AB határozatok büntetõjog-gyakorlati hivatkozását vizsgáló kutatást elõször

Bencze Mátyás végzett a magyar szakirodalomban (Díszítõelem, álcázóháló vagy tartóoszlop. A büntetõbírósági gyakorlat és az Alkot-mány. Fundamentum. 2007. 3. 5–21.). Kutatása döntõen a BH-füzetekben publikált ítéleteket vette alapul és nem volt bûncselek-mény-specifikus. Én a vizsgálatot egy bûncselekményi körre szûkítem és anonim határozatokat is figyelembe veszek. Vizsgálatom tár-gya tehát szûkebb körû, ugyanakkor „mélyfúrás jellegû”.

ként – némileg provokatív módon – én inkább egymásik sértetti kört érintõ, a bírói gyakorlat számáranapi rutinként jelentkezõ cselekménytípust szeretnékemlíteni, idézve az ítéletben rögzített vaskos, gyaláz-kodó kifejezéseket. Egy 2005-bõl származó ítéletbenmegállapított tényállás szerint a vádlott a következõinkriminált kijelentéseket tette a vele szemben közle-kedési szabályszegések miatt intézkedõ rendõrökre:„korábban rendõr voltam, ismerem az eljárás mene-tét, ha be mertek vinni, pipázni fogtok”, „senkiházif…kalapok, bunkó rendõrök vagytok, semmibe semnézlek benneteket”, „a buzi kopasz századosnak mega hülye kurvájának úgysem fognak hinni”, „takarodja hülye mobiltelefonoddal a p….ba”, „rohadt rendõr-ség”, „ne találkozzunk az utcán, ezek után, mert ki-egyenlítem majd a számlát”.2

A bírói gyakorlat ismeretében nem különösebbenmeglepõ, hogy e kijelentések miatt a bíróság becsület-sértés vétségében [1978. évi Btk. 180. § (1) bek. a)pont] mondta ki bûnösnek a vádlottat. Az már sokkalinkább elgondolkodtató, hogy indokolásában a követ-kezõt mondta: „Akkor tehát, amikor a vádlott a veleszemben intézkedõ rendõröket a fentebb részletezettkifejezésekkel illette, átlépte a szabad véleménynyil-vánításhoz való jog alkotmányosan védett kereteit,ezért cselekménye a büntetõjog keretein belül nyertértékelést. Ez áll összhangban az Alkotmánybíróság36/1994. (VI. 24.) AB határozatában kifejtettekkelis.”3 A kérdés a következõ: valóban a büntetõjogi fele-lõsség megállapítása áll összhangban az AB idézetthatározatával?

A 36/1994 (VI.24.) AB határozat (a továbbiakban ABhatározat) megszületése óta világossá vált, hogy edöntés több szempontból is különleges. Egyrészt a vé-leményszabadság mint a demokratikus jogállam egykitüntetett alapjoga szempontjából az ún. alaphatáro-zatok körébe tartozik,4 amelyek nem sokkal a rend-szerváltozást követõen lebontották a véleménynyilvá-nításnak a pártállami rendszerben lefektetett korlá-tait.5 Különleges abból a szempontból is, hogy a bün-tetõjogi jogalkalmazás számára elõször fektetett le kö-telezõ értelmezési eredményt, ún. alkotmányos köve-telményt (ehhez lásd a II. pontot). Végül pedig kieme-lendõ, hogy az Alaptörvény negyedik módosításánakfényében ezen korábbi alaphatározat egyes megállapí-

tásai már nem tarthatók.6 A mércéket részben újraér-telmezi és cizellálja az újonnan hozott 13/2014. (IV.18.) AB határozat.

I. A tanulmány célja és módszere

A tanulmány célja annak részletes megvizsgálása,hogy a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban lefektetettjogértelmezési mércék hogyan érvényesültek, vagy hogyannem érvényesültek a büntetõbírói gyakorlatban. Ehhezegyrészt a BH-füzetekben publikált bírósági határoza-tokat, másrészt pedig az anonim határozatok tárába7

2006 és 2012 között feltöltött bírósági határozatokatvizsgáltam meg. Összesen 30 büntetõügyben keletke-zett 70 határozatot elemeztem, ezek közül a kutatásszûk témája szempontjából relevánsakat fogom hivat-kozni. A kutatás elsõsorban módszertani jellegû: nemaz AB határozat és nem a büntetõbírósági határozatok tar-talmi helyességét vizsgálom, hanem azt kísérlem megfeltárni, hogy a büntetõbíróságok a konkrét büntetõ-ügyekre hogyan, milyen érveléssel alkalmazták az ABmércéit, hivatkozzák-e, és ha igen, helyes kontextus-ban hivatkoznak-e az AB határozatra. E tanulmány-ban tehát a vizsgált ítéletek hivatkozási tipológiáját kí-sérlem meg felállítani.8

A határozatok szövegének vizsgálata mellett termé-szetesen elengedhetetlen az alkotmányjogi és a bünte-tõjogi szakirodalom (vázlatos) áttekintése is, már csakazért is, mert a szakirodalomnak – ideális kölcsönha-tás esetében – az ítélkezésre is reflektálnia kell(ene),illetve hatnia kell(ene) rá. Szükséges továbbá felvázol-ni azt az értelmezés kereteit meghatározó jogi mátri-xot, amelyben a bíróságnak minõsítenie kell a közha-talmat gyakorlók sérelmére elkövetett rágalmazási,becsületsértési cselekményeket. Ezt követõen kerül-het sor a hivatkozási tipológia vizsgálatára, ami azidõbeli tényezõ figyelembe vételével csak az 1994. évialaphatározat vonatkozásában végezhetõ el, az új13/2014. (IV. 18.) AB határozat vonatkozásában – ter-mészetesen – még nem.

A kutatás elsõ látásra akár jogtörténeti helyzetkép-nek is tûnhetne. Ám a szûk témán túlmutató, a jövõ-



9 Ennek elsõ példája a már többször említett 13/2014. (IV. 18.) AB határozat.10 Ez a gyengített védelem egyébként egész Európában általános jelenség, amely a történeti fejlõdés eredménye [Koltay András: 61. §. In:

Az Alkotmány Kommentárja (szerk. Jakab András). Budapest, Századvég, 2009. 2238.], s nem kis mértékben az e kérdésben igen ak-tív strasbourgi Emberi Jogi Bíróság (továbbiakban EJEB) ítélkezésének következménye (Koltay András: A közéleti szereplõk hírnév-és becsületvédelmének elemei az Európai Unió államaiban. Magyar Jog. 2013. 10. sz. 577.).

11 Kiemelendõ, hogy a rágalmazás és a becsületsértés tényállásainak szövege 1978 óta változatlan (lásd 1978. évi Btk. 179. és 180. §-ait ésa 2012. évi Btk. 225. és 226. §-ait). Ezzel szemben a bírói gyakorlat változására hívja fel a figyelmet Halmai Gábor: Közszereplõk sze-mélyiségvédelme kontra közügyek vitathatósága. Fundamentum. 2000. 2. sz. 18.

12 Vö. Szomora Zsolt: Az alkotmánykonform normaértelmezés és a büntetõjog – problémafelvetés. In: Sapienti sat. Ünnepi kötet dr.Cséka Ervin professzor 90. születésnapjára (szerk. Juhász–Nagy–Fantoly). Szeged, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudomá-nyi Kar, 2012. 459-469.

13 Halmai Gábor: Die Meinungsfreiheit in der Rechtsprechung des ungarischen Verfassungsgerichts. In: Festschrift für Klaus Stren für65. Geburtstag (Hrsg. Burmeister et al.). München, Beck, 1997. 960; Sólyom László: Az Alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarorszá-gon. Budapest, Osiris, 2001. 481.

14 Így Illésy István: Az Alkotmánybíróság mûködésének kezdeti problémái. Jura. 2001/1. sz. 63-64.; Halmai Gábor a hatásköri aktivizmuspéldájaként jelöli meg a döntést (Becsületvédelem és sajtószabadság. Fundamentum. 2004/4. sz. 82.), Hornyák Szabolcs pedig a jogal-kalmazás el nem fogadható elvi irányításaként jellemzi azt [A véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó bûncselekmények alakulásaa rendszerváltozástól napjainkig. In: Tanulmányok Dr. Földvári József professzor 80. születésnapja tiszteletére (szerk. Gál–Hornyák).Pécs, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2006. 111.].

15 Sólyom: i. m. (13. jegyzet) 482.16 Vö. Sajó András: A szólásszabadság kézikönyve. Budapest, KJK, 2005. 153. és 182.17 Lásd pl. Halmai Gábor: Az alkotmány mint norma a bírói jogalkalmazásban. Fundamentum. 1998/3. sz. 81; Bencze: i. m. 7.18 Koltay: i. m. 2013 (10. jegyzet) 581.19 A „nehéz eseteknél” a bíró erkölcsi felfogása jut szerephez. Sólyom Lászlóval, az Alkotmánybíróság elnökével Tóth Gábor Attila be-

szélgetett. Fundamentum. 1997/1. sz. 40. (kiemelés az eredeti szövegben).

re is kimutató jelentõsége annak felmérésében áll,hogy a büntetõbírói gyakorlat az elmúlt két évtizedbenmennyire készült fel az alkotmánykonform normaértelme-zés alkalmazására, ami a bíróságnak az Alaptörvény28. cikke értelmében most már alkotmányos szinten,explicit módon deklarált kötelezettsége, s amely azAlaptörvénnyel bevezetett alkotmányjogi panasz útjánmost már ki is kényszeríthetõ.9

II. A 36/1994. (VI. 24.)

AB határozatról – röviden

Az AB 1994. évi döntése az 1978. évi Btk. 232. §-banfoglalt hatóság vagy hivatalos személy megsértésebûncselekményi tényállását a véleményszabadságotalkotmányellenesen korlátozónak találta és ezért meg-semmisítette. Továbbá lefektette azokat az alkotmá-nyos kereteket, amelyek alapulvételével a büntetõbí-róságoknak a Btk.-ban fennmaradó rágalmazás és be-csületsértés tényállásait értelmezniük kell, amennyi-ben azokat közhatalmat gyakorló személy vagy politi-kai közszereplõ sérelmére követik el. A vizsgálatszempontjából a határozat rendelkezõ részébõl a 3.pontot szükséges kiemelni. Eszerint:

„A Btk. 179. és 180. §-ainak alkalmazásánál alkot-mányos követelmény, hogy a szabad véleménynyilvá-nításhoz való jog által alkotmányosan védett, így anem büntethetõ véleménynyilvánítás köre a közhatal-mat gyakorló személyekkel és intézményekkel, vala-mint a közszereplõ politikusokkal kapcsolatos véle-ménynyilvánítást tekintve tágabb legyen, mint másszemélyeknél.

A hatóság vagy hivatalos személy, valamint a köz-szereplõ politikus becsületének csorbítására alkalmas– e minõségére tekintettel tett –, értékítéletet kifejezõ

véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethetõ;a becsület csorbítására alkalmas tényállítás, híreszte-lés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezéshasználata pedig csak akkor büntethetõ, ha a becsületcsorbítására alkalmas tényt állító, híresztelõ, illetveilyen tényre közvetlenül utaló személy tudta, hogy aközlése lényegét tekintve valótlan vagy azért nem tu-dott annak valótlanságáról, mert a hivatása vagy fog-lalkozása alapján reá irányadó szabályok szerint – azadott állítás tárgyára, a közlés eszközére és címzettjei-re tekintettel – elvárható figyelmet vagy körültekin-tést elmulasztotta.”

E megállapítások értelmében a közhatalmat gyakor-lók és a közszereplõ politikusok – az „átlagemberhez”képest – gyengített becsületvédelemben részesülnekcsak.10 Ez azonban a Btk. szövegébõl egyáltalán nemkövetkezik,11 hanem azt az AB az alkotmánykonformnormaértelmezés egyik formájaként,12 ún. alkotmá-nyos követelményként állapította meg.13 Közvetlenjogszabályi felhatalmazás híján vitatható ugyan, hogyerre volt-e hatásköre,14 és nem utolsósorban problemati-kus az alkotmányvédelem választott eszközének, azazaz alkotmányos követelménynek az absztrakt normakontrollkeretében való megállapítása,15 hiszen az Alkotmánybíró-ság eszköztárában 1990 és 2011 között rendelkezésre ál-ló (akár absztrakt, akár konkrét) normakontroll nemtette lehetõvé, hogy az AB a bírói jogértelmezést köz-vetlenül befolyásolhassa.16 A bírói gyakorlat alkot-mánybírósági felülvizsgálatát lehetõvé tévõ alkotmány-jogi panasz intézménye hiányának, illetve bevezetéseszükségességének kérdése már a korábbi szakirodalom-ban is felmerült.17 Az AB e határozatában valójábannem jogértelmezési, hanem normaalkotási szándékkaljárt el.18 Az ügy elõadóbírája, Sólyom László AB elnök-sége lejártával maga ismerte el, hogy az AB itt valójá-ban „beleírt a Büntetõ Törvénykönyvbe”.19

E kritikai megállapítások mellett is le kell azonbanszögezni, hogy a bíróságoknak az AB által adott értel-



20 Egy az alkotmányos büntetõjog témájával átfogóan foglalkozó cikkében egyedül Wiener A. Imre szentel több oldalnyi értékes fejtege-tést a kérdéskörnek (Alkotmány és Büntetõjog. Állam- és Jogtudomány XXXVIII. évf. 1995, 91–114.).

21 Így pl. a BH 1995. 6. sz. alatt közzétett eseti döntésre. Kónya István: Az emberi méltóság és egyes alapvetõ jogok elleni bûncselekmé-nyek. In: Magyar büntetõjog. Kommentár a gyakorlat számára (szerk. Kónya). 3. kiadás. Budapest, HVG-Orac, 2013. 872, 876, 886.

22 A szabadság és emberi méltóság elleni bûncselekmények. In.: Magyar Büntetõjog Különös Rész (szerk. Horváth–Lévay). Budapest,Complex, 2009. 150.

23 Az emberi méltóság és egyes alapvetõ jogok elleni bûncselekmények. In.: Anyagi büntetõjog. Különös rész I. (szerk. Karsai). Szeged,Iurisperitus, 2013. 201, 206.

24 Vida Mihály: A szabadság és emberi méltóság elleni bûncselekmények. In: A magyar büntetõjog különös része (szerk. Nagy).Budapest,Korona, 1999. 202; Kis Norbert–Hollán Miklós: A magyar büntetõjog tankönyve II. Budapest, Magyar Közlöny Lap- ésKönyvkiadó, 2008. 174; Szomora Zsolt: Az emberi méltóság és egyes alapvetõ jogok elleni bûncselekmények. In: Kommentár a Bün-tetõ Törvénykönyvhöz (szerk. Karsai). Budapest, Complex, 2013. 477. Wiener A. Imre már idézett cikkében azt szorgalmazta, hogy ejogellenességet kizáró okot valójában kodifikálni kellene, nem pedig értelmezési követelményként lefektetni (Wiener A.: i. m. 112.).

25 Koltay: i. m. 2013 (10 jegyzet) 577, 582.26 Az EJEB-esetjogát az AB határozat II.2. pontja is áttekinti. Lásd még Halmai: i. m. (14. jegyzet) 83–85.; Sajó: i. m. (16. jegyzet)

77–120., különösen 98–102.; Koltay: i. m. 2009 (10. jegyzet) 2236–2237, 2242–2243.

mezési követelményt figyelembe kellett venniük, el-lenkezõ esetben az alkotmány értelmezésére végsõ so-ron hivatott szerv döntésével szembe menve alkot-mánysértõ ítélet születik, még akkor is, ha alkotmány-jogi panasz hiányában egy ítélet alkotmánysértõ vol-tát az AB 1990 és 2011 között nem mondhatta ki.Mint azt a büntetõbírói döntések elemzésébõl látnifogjuk (VI. pont), az esetek nagy részében maga abüntetõbíróság is szükségesnek tartotta az AB határo-zat hivatkozását, figyelembe vételét. Az empirikuselemzés tehát az alkotmányjogi aggályok mellett is in-dokolt.

III. Büntetõjogi szakirodalmi helyzetkép

Ahogy az elõzõ részben látható volt, az alkotmányjo-gi szakirodalom széles körben foglalkozik az AB hatá-rozattal. A büntetõjogi szakirodalom feladata – ahogy abírói gyakorlaté is – az, hogy az AB mércéit a bünte-tõjogi dogmatika kategóriáiba átültesse. Ehhez képestmeglepõ, hogy húsz év alatt egyetlen témaspecifikustanulmány sem született,20 az általános szakirodalom-hoz sorolható tankönyvek és kommentárok pedigigen hézagosan foglalkoznak a kérdéssel.

A legszélesebb körben használt „kapcsos kommen-tár” idézi az AB határozat rendelkezõ részét, megfo-galmazza a közszereplõk szélesebb körû tûrési kötele-zettségét, de érdemi büntetõjog-dogmatikai követke-zetéseket már nem von le, sõt, az AB határozattal el-lentétes bírósági határozatokra hivatkozik.21 Már abüntetõjogi dogmatika nézõpontjából és a rágalmazás-sal kapcsolatban felállított követelmények (ún. rágal-mazási szándék, rágalmazási gondatlanság) értékelé-sével tárgyalja a kérdéskört Horváth Tibor22 és VidaMihály.23 Azt – a bírói gyakorlat szempontjából isigen kardinális kérdést – pedig, hogy az AB határozata becsületsértés vonatkozásában gyakorlatilag jogelle-nességet kizáró okot állapít meg, és a közhatalmatgyakorló személy sérelmére történõ elkövetéskor ki-zárja a bûncselekmény megállapítását, csak kevesenmondják ki.24 A tankönyvirodalom általában adós

marad a témakör említésével, ami egyébként didakti-kailag sem helyeselhetõ.

IV. Értelmezési mátrix – a cselekmények mi-

nõsítését meghatározó jogi környezet

A büntetõjogi szakirodalommal ellentétben az al-kotmányjogi szakirodalomban megjelenik az a helyesfelismerés, hogy a közszereplõk gyengített becsületvé-delme, azaz a sérelmükre elkövetett rágalmazás és abecsületsértés miatti felelõsség korlátozásának, kizá-rásának jogforrása gyakorlatilag a szokásjog, s hogy eza helyzet a szokásosat meghaladó mértékû feladatokatés felelõsséget ró a bírói gyakorlatra.25 Ha a bíróságegy közhatalmat gyakorló személy sérelmére elköve-tett rágalmazás vagy becsületsértés miatti büntetõjogifelelõsséget vizsgálja, akkor jelenleg a következõ „jog-forrásokat” kell figyelembe vennie:

– A törvényi tényállásokat megállapító Btk.– Az arra épülõ, a bírói gyakorlatban konkretizáló-

dó és az eseti döntésekbõl absztrahálható dogmatikairéteg.

– Az Alkotmány és az arra épülõ 36/1994. (IV. 24.)AB határozat, valamint újabban az Alaptörvény és azarra épülõ 13/2014. (IV. 18.) AB határozat, amely rész-ben meghaladja az elõbbit (e tanulmányban csak azalaphatározattal foglalkozom).

– Az Emberi Jogok Európai Egyezménye és azEJEB igen széleskörû, átfogó esetjoga.26

Nem nehéz belátni, hogy ennek a jogi mátrixnak azalkalmazása más módszereket és más típusú felké-szültséget követel a büntetõbíráktól ahhoz képest,mint amit a szûken vett büntetõjog-dogmatikai mód-szerekkel alkalmazhatóvá tehetõ törvényi tényállásokkívánnak meg (pl.: a Btk. 166. § szerinti segítségnyúj-tás elmulasztása vagy a Btk. 197. § szerinti szexuáliskényszerítés). De más típusú szemléletmód szükségesahhoz képest is, mint amelyet a keretdiszpozíciók (pl.közlekedési, gazdasági bûncselekmények) alkalmazá-sa követel meg. A keretdiszpozíciók esetén ugyan kü-lönbözõ jogágak, Btk.-n kívüli jogi normák rétegzõd-



27 A rendes bírói gyakorlat bizonytalansága mögött – többek között – erre hívja fel a figyelmet Halmai: i. m. (14 jegyzet). 93.28 Jelen tanulmány keretei közt csak az eltérés tényének említésére szorítkozhatok, annak tartalmi feltárására, részletes vizsgálatára nem

tudok sort keríteni. Az AB határozatban lefektetett, a becsületsértésre vonatkozó feltétel nélküli jogellenességet kizáró ok, azaz hogy az ABáltal meghatározott körben (becsületcsorbító értékítéletek) a véleménynyilvánítás korlátlan, mindenesetre szokatlan Európában [vö.Koltay: i. m. 2013. (10. jegyzet) 583.]. Az AB határozattól eltérõen az EJEB bizonyos szûk körben megengedi a büntetõjogi beavatko-zást. Az AB és az EJEB mércéinek az a döntés tud egyaránt megfelelni, amely a büntetlenség követelményébõl indul ki, hiszen az ABdöntés alapján a büntetõjogi felelõsség kizárása nem sérti a büntetõjogi beavatkozást szûk körben megengedõ európai standardot.

29 A BH 1994. 300. sz. alatt közétett határozat kapcsán erre mutat rá Sajó: i. m. (16. jegyzet) 156.30 Bencze: i. m. 16–17.31 Halmai olyan rágalmazási ügyet is említ, ahol a bíróság „szigorúan követi az AB vonatkozó határozatát” [Halmai: i. m. (14. jegyzet)

86.].32 Halmai: i. m. (11. jegyzet) 18–19.33 Bencze: i. m. 17.34 A másodfellebbezés és így a harmadfokú eljárás lehetõsége csak akkor nyílik meg, ha az elsõ és a másodfokú bíróság döntése a bûnös-

ség kérdésében különbözik [lásd Be. 386. § (1) bek.]. Ezért ritka a harmadfokú eljárás. A becsületsértési ügyekben ellenben gyakori,hogy az elsõ fokú bíróság bûnösítõ ítéletét követõen a másodfokú bíróság bûncselekmény hiányában felmenti a vádlottat, s így meg-nyílik a harmadfokú eljárás lehetõsége. A vizsgált sértetti kör vonatkozásában tehát nagy a bizonytalanság abban a kardinális kérdés-ben, hogy mely becsületsértõ kijelentések minõsíthetõk egyáltalán bûncselekményeknek, és melyek nem.

nek egymásra, azonban ezek a legtöbb esetben konk-rét, részletszabályokat tartalmazó normák, nem pedigelvont, absztrakt alapjogok. A büntetõbíróság feladataa véleményszabadság korlátainak megállapításávalkapcsolatban azért sem könnyû, mert magának azAB-nek is részben ellentmondásosak a határozatai.27

Továbbá az AB mércéi részben eltérnek az EJEB mér-céitõl, és a kettõ viszonyát az ítéletben helyesen kelle-ne figyelembe venni és értelmezni.28 Mint említet-tem, a büntetõjogi szakirodalom nem nyújt valódi tá-mogatást a bírói gyakorlatnak e kérdésben.

V. A büntetõbírói gyakorlat

– általános jellemzõk

A bõvebb empirikus anyag elemzése elõtt érdemesösszefoglalni azt, amit a szakirodalomból már ismer-hetünk a közhatalmat gyakorlók sérelmére elkövetettrágalmazási és becsületsértési ügyekkel kapcsolatban.Fontos kiindulópont, hogy a közszereplõkkel szem-ben gyakorolható véleménynyilvánítás, kritika körétmár az AB határozat elõtt maga a bírói gyakorlat el-kezdte tágítani,29 és vitathatatlan, hogy az AB hatásá-ra ez a folyamat felerõsödött, az ítéletekben el kezdtékhivatkozni az AB határozatot.30 A rágalmazási ügyekreáltalában jellemzõ, hogy a valóság bizonyítását az ABhatározat értelmében kötelezõen elrendelik, és ezzelösszefüggésben jelentõséget tulajdonítanak a tényköz-lés valótlanságára vonatkozó tudattartalomnak (az ún.rágalmazási szándéknak vagy gondatlanságnak).31

Igaz az is, hogy szép számban születtek felmentõítéletek.32 Azt azonban szem elõtt kell tartani, hogyezek meghozatalára döntõen a politikai élet szereplõ-it érintõ ügyekben került sor. Így e megállapítás nemvonatkoztatható az AB határozat teljes hatókörére,amely a közhatalmat gyakorló nem politikai szereplõkre iskiterjed (ennek jelentõségéhez lásd a VI.5. pontot).

A BH-ban publikált döntések alapján az is látható,hogy a rágalmazással ellentétben a becsületsértésiügyekben jóval nagyobb a bizonytalanság. Különösen

abban a kérdésben, hogy mikor valósít meg a közsze-replõt érintõ, tényközlést nem tartalmazó kritikabûncselekményt (becsületsértést). Bencze Mátyás aztis kimutatta, hogy e döntések indokolásaiban a bíró-ság nem mindig hozta a saját ítéletét megfelelõ tartal-mi összefüggésbe az AB határozattal.33

E megállapítások fényében vizsgáljuk meg a bünte-tõítéleteket, különös figyelemmel a nagyobb fokú bizony-talansággal jellemzett becsületsértési ügyekre. A bírói gya-korlat bizonytalanságát az az adat is alátámasztja,hogy az anonim határozatok tárából származó húszvizsgált büntetõügybõl tizennyolc ügy csak harmad-fokon zárult jogerõsen. Ez az arány kiugró ahhoz ké-pest, hogy egyébként harmadfokú ügyek elenyészõszámban fordulnak elõ, ha valamennyi büntetõeljá-rást vesszük figyelembe.34

VI. A büntetõbírói gyakorlat – hivatkozási tipológia

A következõkben az AB határozatra való hivatkozásmikéntje szerint tipizálom a vizsgált ítéleteket, aztvizsgálom, hogy a döntések indokolása érvelési szem-pontból koherens-e. A hivatkozások vizsgálatának fõszempontja az, hogy a bírósági határozat idézi-e az ABhatározat rendelkezõ részét, hiszen az alkotmányos köve-telményt a rendelkezõ rész fekteti le. A második vizs-gált kérdés pedig az, hogy az AB határozat idézése ese-tén az alkotmányos követelménynek megfelelõendönt-e a bíróság, avagy sem.

Egy bírósági határozat akár több típusba is besorol-ható. Mivel a határozatok tartalmi helyességét nemvizsgálom, ezért nem feltétlenül fûzöm össze az elsõ-fokú döntéseket a jogorvoslati döntéseikkel, a vizsgá-lat céljához ez nem szükséges.

Egy elsõfokú döntés akkor is önálló hivatkozási tí-pust képviselhet, ha végül a jogerõs döntés megváltoz-tatta. A jogorvoslati döntéseket akkor említem együtta megelõzõ döntésekkel, ha ugyanazt a hivatkozásimetódust követik.



35 Vas Megyei Bíróság 3.Bf.12/2008/5. (2.); e döntést helyben hagyó Gyõri Ítélõtábla végzése (ügyszám nem elérhetõ; 2. o.); VeszprémiVárosi Bíróság 7.B.2121/2006/12. (11–12.); Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 3.Bf.974/2007/6. (6.); Mezõkövesdi Városi BíróságB.191/2006/36. (14.); Fõvárosi Ítélõtábla 3.Bhar.341/2009/6.

36 Veszprémi Városi Bíróság 7.B.2121/2006/12. (13.); Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 3.Bf.974/2007/6. (9.); Mezõkövesdi VárosiBíróság B.191/2006/36. (14.); Fõvárosi Ítélõtábla 3.Bhar.232/2010/5. (5.)

37 Ítélet 5.38 Fõvárosi Ítélõtábla 3.Bhar.341/2009/6.; Fõvárosi Ítélõtábla 3.Bhar.292/2009/10.; Fõvárosi Ítélõtábla 3.Bhar.32/2010/5.; Fõvárosi Ítélõ-

tábla 3.Bhar.232/2010/5. Érdekes megemlíteni, hogy ugyanez a bírói tanács egy 2008-as döntésében még nem hivatkozik az EJEB-gyakorlatra (Fõvárosi Ítélõtábla 3.Bhar.135/2008/5), az elsõ általam talált és EJEB-hivatkozást tartalmazó határozat az elsõként idézett2009-es döntés.

39 Részletes tartalmi elemzés helyett utalok Koltay András megállapításaira, amelyeket a Babus-ügyben (Fõvárosi Ítélõtábla3.Bhar.32/2010/5.) hozott döntésrõl írt kiváló elemzésében tett (Jogesetek Magyarázata. 2010/3. sz. 35.). A többi általam vizsgált ítéletis pontosan ugyanezeket a tüneteket mutatja.

40 Fejér Megyei Bíróság 1.Bf.242/2006/22. (5–6.); Gyõri Ítélõtábla Bhar.37/2008/5. (3.).41 Bencze: i. m. 19.

1. Rágalmazási ügyek – erõs AB-hatás, jó szubszumció

A közszereplõk sérelmére elkövetett rágalmazás miattindult ügyekrõl elmondható, hogy jellemzõen jól köve-tik az AB határozat intencióit, a rágalmazásra vonatko-zó rendelkezõ részt – helyes kontextusban – hivatkoz-zák,35 egy részük érdemben vizsgálja a rágalmazásiszándékot és/vagy a rágalmazási gondatlanságot is.36

E sorban is külön említést érdemel a Fõvárosi Ítélõ-tábla 3. Bhar.232/2010/5. sz. végzése, amely öt elembõlálló, az AB határozat elveinek – szinte teljesen – meg-felelõ szubszumciós tesztet állít fel.37 Ezek szerint akövetkezõ szempontok vizsgálandók:

– a magánvádló – azaz a Bt. – közszereplõnek minõ-sül-e;

– fennáll-e a közérdek: a magánvádló tevékenységé-vel kapcsolatban kialakult-e olyan nyílt közéleti vita,amely a vele szemben megfogalmazott tényállításokjogszerûségét alátámasztanák, azaz fennáll-e a közéle-ti szereplõk szükségszerûen magasabb tûrésküszöbbelrendelkezésének esete;

– van-e a vádlott kijelentéseinek ténybeli alapja;– a vádlott betartotta-e a rá vonatkozó szakmai sza-

bályokat;– a vádlott a magánvádlóra vonatkozó tények hí-

resztelésénél az elvárható figyelmet, vagy körültekin-tést tanúsította-e, avagy azokat elmulasztotta; a stras-bourgi eseti döntések megfogalmazása szerint jóhisze-mûnek minõsíthetõ-e.”

A rágalmazási ügyekben a vizsgált határozatok te-hát alátámasztották a fent említett jogirodalmi megál-lapításokat (lásd V. pont).

2. Az AB és az EJEB mércéinek keverése

A Fõvárosi Ítélõtábla Nehrer Péter vezette tanácsa2009-tõl hivatkozza az EJEB-döntéseit is.38 Ez min-denképpen elõremutató és a vizsgált ítéletek közöttegyedülálló gyakorlat. Az EJEB-döntésekre való hi-vatkozás módszertana azonban még nem kiforrott, ahivatkozások nem kellõen rendszerezettek, nem vehe-tõ ki az érvelés módszertana, releváns precedensek hi-ányoznak, míg nem relevánsakat is említ az ítélet. Hi-ányosság, hogy az AB és az EJEB mércéket egymás

mellett említik ezek az ítéletek, a kettõ tartalmi viszo-nyát nem vizsgálják, és nem tisztázzák, így a – becsü-letsértés kapcsán – részben eltérõ mércéket keverik.39

Azaz a vádlottat a becsületsértés vádja alól nem azértmentik fel, mert az AB határozat alapján a közhatal-mat gyakorló személy sérelmére elkövetett becsület-sértés egyáltalán nem büntethetõ, hanem a felmentésalapja az az EJEB-mérce, amely bizonyos jóhiszemûtényalappal rendelkezõ erõs kritika esetén tiltja abüntetõjogi beavatkozást. Erre láthatunk példát azelõzõ pontban idézett szubszumciós teszt végén is.

3. Mérlegelési szereptévesztés

Találtam két olyan határozatot is, amelyek az AB ha-tározat rendelkezõ részét nem hivatkozzák, viszont ahatározat indokolásából terjedelmes részeket idéznek,azt a látszatot keltve, mintha maguk mérlegelnék azérintett alapjogok kollízióját.40 Pedig az AB elvégeztea mérlegelést és a rendelkezõ részben lefektette ennekeredményét az alkotmányos követelmény formájában.

4. A gyalázkodás büntetendõ – az AB határozat mintálcázóháló

Az álcázóháló kifejezést Bencze Mátyás arra az ér-velési módra használja, amikor a bíróság úgy tesz,mintha az AB hivatkozott határozatából vezetné le asaját döntését, de valójában, tartalmát tekintve az ér-velése ellentmond az AB határozatnak, azaz ellenté-tesen dönt.41 Ebbõl a szempontból a becsületsértésiügyek kapcsán az ún. gyalázkodási küszöböt kell em-líteni, amely töretlenül érvényesül a büntetõbírói gya-korlatban. Az AB határozat rendelkezõ része gyakor-latilag azt mondta ki, hogy a közhatalmat gyakorlóksérelmére elkövetett becsületsértés (az AB terminoló-giájában „értékítéletet kifejezõ véleménynyilvánítás”)alkotmányosan nem büntethetõ. A büntetõbírói gya-korlat azonban ezzel szembe megy, és az indokolatla-nul durva, súlyosan gyalázkodó kifejezéseket tovább-ra is bünteti. Az AB határozatát álcázóhálóként hasz-náló bírói ítéletek pedig úgy tesznek, mintha mindezaz AB határozatból következne.



42 Debreceni Városi Bíróság 63.B.797/2005/15.43 Székesfehérvári Városi Bíróság 6.B.1778/2004/32. (5-6.).44 Fõvárosi Bíróság 20.Bf.9866/2007/2. (4.); Fõvárosi Bíróság 20.Bf.6953/2009/6. (3).45 Fejér Megyei Bíróság 1.Bf.1/2008/4. (4.); Egri Városi Bíróság 22.B.308/2008/14; Heves Megyei Bíróság Bf.225/2009/4., Legfelsõbb Bí-

róság Bfv.II.960/2009/3.; Fõvárosi Ítélõtábla 5.Bhar.200/2008/5. (4.); Fõvárosi Bíróság 20.Bf.6953/2009/6. (3.).46 Szentendrei Városi Bíróság 4.B.119/2009/8. (8–9.).47 Debreceni Ítélõtábla Bhar.I.131/2008/4., (3.).48 Mezõkövesdi Városi Bíróság B.191/2006/36. (14.); Fejér Megyei Bíróság Bf.46/2009/4.; Fõvárosi Ítélõtábla 5. Bhar. 157/2009/5.; Vas

Megyei Bíróság 3. Bf.12/2008/5. (3.).49 Mezõkövesdi Városi Bíróság B.232/2006/16.; Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 7.Bf.1070/2007/10., Debreceni Ítélõtábla

Bhar.III.449/2008/6.; Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 9.B.493/2007/5.; Debreceni Ítélõtábla Bf.III.636/2007/3.; Lenti VárosiBíróság 2.B.74/2006/40.; Legfelsõbb Bíróság Bfv.II.889/2007/8.; Gyöngyösi Városi Bíróság 6.B.4/2008/4.; Fõvárosi Ítélõtábla3.Bhar.72/2009/7.

50 Halmai: i. m. (14. jegyzet) 18-20.51 Sólyom: i. m. (13. jegyzet) 482.

Itt kell utalni a tanulmány bevezetõjében hivatkozottdebreceni ítéletre, amely a büntetlenséget statuáló AB-határozatra hivatkozva bûnösít.42 A gyalázkodás bünte-tendõsége két publikált BH-ban is megjelenik, s e BH-kat más bíróságok döntései is elõszeretettel hivatkoz-zák (az azzal ellentétes AB-határozattal együtt). Azálcázóhálót megvalósító érvelési alaptévedést a BH1995. 6. sz. határozat testesíti meg, amelynek kiemeltratio decidendije így szól: „A hatóságra vagy a hivata-los személyre tett lealacsonyító, szidalmazó, becsmérlõés az emberi méltóságot durván sértõ kijelentések – azalkotmánybírósági határozat folytán – legfeljebb a be-csületsértés vétségét valósítják meg [...].” Szintén gya-lázkodás miatt büntet a BH 2001. 99. sz. határozat is.

Álljon itt két tipikus érvelési fordulat. „E tekintetbena bíróság az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) ABhatározatának indoklását vette alapul, mely szerint kétalkotmányos alapelv, a véleménynyilvánítás szabadsá-ga, illetve az emberi méltósághoz való jog ütközése ese-tén a közhatalom gyakorlóinak védelmében a véle-ménynyilvánítás szabadsága csak kisebb mértékbenkorlátozható. Azonban jelen esetben a vádlott olyanmagatartást tanúsított, amely esetben a büntetõjogi vé-delem a sértett vonatkozásában indokolt.” – mondta kiegy becsületsértõ kifejezés kapcsán a bíróság.43 A Fõvá-rosi Bíróság két ítéletben is beidézi az AB határozatrendelkezõ részét, majd így folytatja: „Természetesen abírálatnak vannak határai; nyilvánvaló, hogy az nemmehet el a gyalázkodó jellegig.”44

A gyalázkodás büntetendõsége olyannyira gyökeretvert a bírói gyakorlatban, hogy a gyalázkodási küszöb-re való hivatkozás felmentõ ítéletekben is rendszeresenelõfordul. Azaz a bíróság – egyébként az AB határoza-tára való hivatkozás mellett – a vádlottat nem azértmenti fel, mert a becsületsértés az adott sértett sérelmé-re alkotmányosan – egyáltalán – nem büntethetõ, ha-nem azért, mert a becsületsértõ kifejezés nem éri el abüntetendõ gyalázkodás szintjét.45 „Ez azonban nemindokolatlanul bántó, nem megalázó, messze nem éri elazt a szintet amelyet e körben a töretlen bírói gyakorlata 36/1994. (VI.24.) AB határozat értelmezési alapelveitfigyelembe véve megkívánna ahhoz, hogy bûncselek-mény kerülhessen megállapításra.” – indokolja felmen-tését a bíróság.46 Sõt, a gyalázkodás tilalmának említé-se nem releváns esetekben is – mintegy intelemként – elõ-

fordul ítéletek indokolásában, tehát rágalmazásiügyekben is emlegeti a bíróság az e bûncselekményszempontjából irreleváns gyalázkodási küszöböt. „Vé-gül utal az ítélõtábla arra, hogy a közszereplõkkel kap-csolatban a nem büntethetõ véleménynyilvánítás köretágabb, azonban a bírálatnak is vannak határai, nemmehet el a gyalázkodó jellegig, nem tartalmazhat a bí-rálathoz elengedhetetlenül szükségeseken túlmenõ, abecsületérzést sértõ kijelentéseket.”47 Hasonló okfejté-sekkel más ítéletekben is találkozunk.48

5. A gyalázkodás büntetendõ – az AB határozat nem lé-tezik

Feltûnõen sok azoknak az ítéleteknek a száma, ame-lyek gyalázkodó kijelentéseket becsületsértésként úgybüntetnek, hogy nem tesznek említést az AB határo-zatról, azt egyáltalán nem hivatkozzák. Nem követik eltehát azt a feltûnõ érvelési hibát, mint az álcázóhálótalkalmazó elõbbi döntések, ezt azonban úgy érik el,hogy negligálják az AB határozatot. Feltûnõ ugyanak-kor, hogy ezekben az ügyekben nem politikai közsze-replõk a sértettek, hanem nem politikus hivatalos szemé-lyek: jegyzõk és hivatali elõadók, rendõrök, közje-gyzõk.49 Pedig kétségtelen, és az AB határozat rendel-kezõ részébõl is kitûnik, hogy a határozat valamennyiközhatalmat gyakorló személyre kiterjed, nem csak apolitikusokra. A Halmai Gábor által említett felmentõítéletek kizárólag a politikai szereplõket érintettek.50

Ha e személyi kör mögé nézünk, az „egyszerû hivata-los személyek” vonatkozásában pont az ellenkezõjétmutatja a bírói gyakorlat. Ezt felismerve és beismervemondja azt késõbb – az AB határozat elõadó bírói te-endõit ellátó – Sólyom László, hogy az AB határozatmég magukat a bíróságokat is védtelenül hagyta a be-csületsértõ kijelentésekkel szemben.51 A nagyszámúítélet alapján kijelenthetõ, hogy a büntetõbíróság – azAB határozat figyelmen kívül hagyásával – ezt a hely-zetet nem fogadta el, s ezekben a bûnösítõ ítéletekbennem is hivatkozott az AB határozatra.

E felfogás szemléletes példáját adja az a bíró, aki egypolgármester sérelmére elkövetett ügyben hivatkozzaaz AB határozatot, de a jegyzõ sérelmére elkövetettbecsületsértés esetén már nem. A két döntés között



52 Mezõkövesdi Városi Bíróság B.191/2006/36. és Mezõkövesdi Városi Bíróság B.232/2006/16.53 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 3.Bf.974/2007/6.; Pécsi Ítélõtábla Bhar.II.99/2011/7.54 E módosítás, azaz emberi méltóság nevesített korlátként állítása – véleményem szerint – az eddigiekben követett gyalázkodási mérce

fenntartását, alkotmányos legitimálását teszi lehetõvé.

alig egy hónap telt el.52 Az ilyen döntések módszerta-ni érdekessége tehát, hogy nem is próbálják meg azAB által lefektetett szempontokat mérlegelni, más-képp mérlegelni, vagy az AB határozat becsületvédel-met elimináló álláspontjával vitatkozni, hanem azalapjogi konfliktust ezekben az ítéletekben fel sem fe-dezik, így alkotmányos mércéket nem is emlegetnek.

6. A gyalázkodás sem büntetendõ – kakukktojásMindössze két olyan – az AB mércéjét valóban kö-

vetõ – döntést találtam, amely szerint a gyalázkodássem büntetendõ.53 A Borsod-Abaúj-Zemplén MegyeiBíróság ítéletében e megállapítást egyébként tipográ-fiai úton is hangsúlyozni kívánták, ezért a leírás soránazt aláhúzták és félkövérrel szedték. Ezek a hivatkozá-si szempontból helytálló ítéletek sajnos kakukktojás-nak tekinthetõk.

VII. Összegzés

A vizsgált büntetõbírósági határozatok alapján a kö-vetkezõ kép rajzolódik ki. A közhatalmat gyakorlók ésmás közszereplõk sérelmére elkövetett rágalmazásokkapcsán a bírói gyakorlat sikeresen átvette az AB mércé-

it. A Fõvárosi Ítélõtábla gyakorlatában az EJEB-precedensekre hivatkozás is megjelenik, ennek mód-szertana azonban még nem kiforrott. A rágalmazásiügyekkel ellentétben a becsületsértési ügyek hivatkozási,érvelési deficitet mutatnak. A gyalázkodás büntetésévela bírói gyakorlat nemcsak, hogy szembement az ABhatározatával, hanem ezt sok esetben érvelési hibával,az AB határozatra való álcázó hivatkozással vagy azAB határozat elhallgatásával tette.

A bírói gyakorlatnak a jövõben jobban fel kell ké-szülnie az alkotmányos értelmezési követelményekszakszerû alkalmazására, nem csak az alkotmányosságtartalmi követelményeinek érvényesítése érdekében,hanem azon praktikus okból is, hogy az alkotmányjogipanasz 2012. évi bevezetése folytán az ilyen deficitetmutató döntéseket az Alkotmánybíróság megsemmi-sítheti – ahogyan ezt nemrég a 13/2014. (IV. 18.) ABhatározat meg is tette. A jövõben a büntetõbíróságnakezt az új AB határozatot, az abban lefektetett alkotmá-nyos követelményeket, és nem utolsósorban az Alap-törvény módosított IX. cikkét kell majd figyelembevennie.54 Ugyanakkor – ideális esetben – az alkot-mányjogi panaszok nyomán hozott AB döntésekkel ajövõben már módszertani segítséget is kaphat a bün-tetõbírói gyakorlat, ami a 2012 elõtti helyzethez ké-pest lényeges elõrelépést jelenthet.



* Jakab Nóra jelen publikációt megalapozó kutatása a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program –Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és mûködtetése országos program címû kiemelt pro-jekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. (Szerk.).

1 V. G. Venzser: Az értéktörvény felhasználása a termelõszövetkezeti gazdaságban. Budapest, Kossuth Kiadó, 1965. 13. (Említést érdemel,hogy még a szovjet kolhozjogi és gazdasági viszonyok között is rugalmasabb gondolkozás volt, mint a kötött tervirányítás alatt állt egyébgazdasági és munkaviszonyokkal foglalkozó társadalomtudományokban. Még inkább érvényes volt ez a szovjetnél oldottabb ún. népidemokratikus csatlós államokra.)

2 Linhart–Ranic: Arbeitsrecht in Tschechien I. 1–2. In: Arbeitsrecht in Europa (Hennsler-Braun). Köln, Otto Schmied Verlag, 2011.1466–1467.; Markechova-Klimanova: Arbeitsrecht in der Slovakischen Republik, I–II. In: Arbeitsrecht in Europa (Hennsler-Braun).Köln, Otto Schmied Verlag, 2011. 1329–1330.; Zimoch-Tucholka-Malynowska Hyla: Arbeitsrecht in Polen I–II.1. 1. 2. In: Arbeits-recht in Europa (Hennsler-Braun). Köln, Otto Schmied Verlag, 2011.998–100.

I.Jogrendszer-tagozódási kérdések a

polgári jog és a munkajog vonatkozásában

A 2012. évi I. törvény hatályon kívül helyezte az1990-ben bekövetkezett politikai rendszerváltást kö-vetõen megalkotott 1992. évi XXII. törvényt, amelylecserélte az elõzõ rendszer reálszocialista MunkaTörvénykönyvét, az 1967. évi II. törvényt. A 2012. évimásodik magyar polgári jellegû törvénykönyv elõké-szítése során alapvetõ törekvés volt, hogy az összhang-ban legyen a Polgári Törvénykönyvvel (Ptk.). Az újMunka Törvénykönyv (új Mt.) megalkotása soránugyanis a kormányzat gyökeresen szakítani kívánt az-zal a jogelméleti felfogással, miszerint a munkajog a

polgári jogból kiszakadt, attól függetlenné vált önállójogterület, jogág. A reálszocializmus jogelméleteugyanis azt hirdette, hogy a polgári jog áruviszonyo-kat szabályoz, míg a munkajog nem, holott már az1960-as évektõl egyre szélesebb körökben ismerttévált Venzser szovjet közgazdásznak az a nézete, misze-rint a munkaerõ kvalifikáltsága is értékeket hordoz.1Ezért a munkajogviszonynak is van érték-, és áruvi-szony jellege. Az ezzel ellentétes szemléletet azonbana volt reálszocialista közép-kelet-, és dél-európai or-szágok még máig sem tudták levetkõzni, sõt az Euró-pai Unióba (EU) tagként bekerült Csehország, Szlo-vákia és Lengyelország munkajogtudománya ma isnyíltan állást foglal a munkajognak a polgári jogtólfüggetlen, önálló jogágisága mellett.2 Nálunk, Magya-rországon az 1992. évi Mt. az 1967. évihez hasonlóan

JAKAB–PRUGBERGER: ELLENTÉTEK ÉS KAPCSOLATOK… 477

TANULMÁNY

Ellentétek és kapcsolatok a magyar munkajogi,és polgári jogi szabályozás között*

Jakab Nóra egyetemi adjunktus, Miskolci Egyetem (Miskolc)Prugberger Tamás DSc., professor emeritus, Miskolci Egyetem (Miskolc)

A munkajog, mint diszciplína a szellemi hagyományoknak köszönhetõen részben a szabályozási tárgyáltal meghatározott, amely nem más, mint a munkaviszony és az arra vonatkozó szabályok összessége.Ugyanakkor tágabb kontextusban a munkajog egy normatív keret a munkaerõ-piac valamennyi mûködõ éslétezõ intézménye számára, így a gazdálkodó szervezet, a szakszervezet, a munkáltatói érdekképviselet ésaz állam, mint munkáltató és jogalkotó számára. Ezen felül a munkajog nagyon szoros kapcsolatban áll atársadalombiztosítással, a pénzügyi joggal és a társasági joggal. A munkajog elmélete abból ered, hogy amunkavállaló alárendeli magát a munkáltatónak, így tulajdonképpen ez a függõ munka joga, ezen túl olyangazdasági viszonynak is megfelel, amelyek magában foglalják ellenérték fejében a személyes szolgálatot. Amunkajog éppen ezért e viszonyok létrehozásával és szabályozási módjával foglalkozik. A munkajog nem-csak az egyének, hanem a kollektíva viszonyait is magában foglalja. A munkajog a jogtudomány egy önál-ló ága a maga egységében és szerkezetében, a magán- és közjog határán.


3 A hatályát vesztett 1992. évi XXII. törvény (régi Mt) 3.§ (6). bek. és a helyébe lépett 2012. évi I. törvény (új Mt.) 228. §4 Radnay József: A Ptk. és a munkajog kapcsolata, különös tekintettel a magyar jogra. In: Polgári Jogi Kodifikáció. 1999. 1. sz. 9-14. 5 Kiss György: Az új Ptk. és a munkajogi szabályozás, különös tekintettel az egyéni munkaszerzõdésre. In: Polgári Jogi Kodifikáció,

2000. 2. sz. 3–17. 6 Prugberger Tamás: Az új Ptk. és a munkajogi szabályozás, különös tekintettel az egyéni és a kollektív munkaszerzõdésre. In: Polgári

Jogi Kodifikáció. 2000. 2. sz. 19–26. 7 Zöllner–Loriz–Hergenröder: Arbeitsrecht, 6. Aufl. München, Verlag C.H. Beck, 2008. 7. X. 2. b. 73. 8 A Ptk. Kodifikációs Fõbizottság elnökének, Vékás Lajosnak is a kiinduló álláspontja a munkaszerzõdésnek a Ptk.-ban történõ bevitele

volt. L. tõle: Indító tézisek a polgári jog átfogó reformjához. Polgári Jogi Kodifikáció, 1999. 2. sz. 5.; Kenderes György: A munkajogiszabályozás korszerûsítésének néhány kérdése a polgári jogi szemléletmód figyelembevételével. In: A munkajog és a polgári jog kod-ifikációs és funkcionális összefüggései. (Manfred Ploetz-Tóth Hilda). Miskolc, Novotni Kiadó, 2001. 279–283.; Kenderes György: Amunkaszerzõdés hazai szabályozásának alapkérdései. Miskolc, Novotni Kiadó, 2007. 224–228.; Hovánszki Arnold: Egyoldalú normatívjognyilatkozatok a munkajogban és a polgári jogban. In: A munkajog és a polgári jog kodifikációs és funkcionális összefüggései(Manfred Ploetz-Tóth Hilda). Miskolc, Novotni Kiadó, 2001. 305–335.; Zlinszky János: Észrevételek a magánjog új törvénykönyvéhez.Jura. 2010. 1. sz. 202.; Sárközy Tamás: Az új Ptk. jogi személy könyvének néhány problémája. Ügyvédek lapja. 2013. 5. sz.; SárközyTamás: Jogalkotásunkról, különös tekintettel az új Polgári Törvénykönyvre. Gazdaság és Jog. 2014. 1. sz.; Prugberger Tamás–SzalmaJózsef: A munkaviszonyra irányuló szerzõdés és az új Ptk. Gazdaság és Jog 2012. 10. sz.14–17.

szintén még azt az álláspontot képviselte, hogy mindaz individuális, mind a kollektív munkajogviszonyesetében az Mt. szabályait kell alkalmazni és csak kétkérdésben jöhet számításba a Ptk. E két eset közül azegyik a versenykizárási megállapodás, a másik pedig avezetõ állású munkavállaló kártérítési felelõssége amunkáltatója irányában.3

A 2012. évi új Mt. már kimondja, hogy e két jogintéz-ményhez tartozó jogviszonyoknál és jogvitákban is apolgári jog szabályait szükséges alkalmazni olyan kér-désekben, amelyeknél nem tartalmaz speciális szabályt azúj Mt. Ennek érdekében az új Mt. nagyon sok kérdés-ben – talán túl sokban is – szakított a speciális munka-jogi rendezéssel és a felek külön megállapodására bízzaa jogi rendezést. Ez vonatkozik az individuális és a kol-lektív munkajogi jogviszonyokra egyaránt. Ez a szem-lélet összhangban áll Radnay József, a Kúria (volt Leg-felsõ Bíróság) munkajogi kollégiuma nyugalmazott el-nökének az álláspontjával, aki szerint a munkaszerzõ-dést nem kell külön szabályozni a Ptk. egyes szerzõdé-seket tartalmazó címében, hanem minden vonatkozás-ban a munkajognak háttér területe lehet a Ptk. kötelmijogának általános és különös része.4 Az új Ptk. kodi-fikációs munkálatai során ez volt az egyik javaslat,amelyet még két másik felfogás is kísért. E kettõ közülKiss György álláspontja az volt, hogy a nyugat-európaitöbbségi megoldáshoz hasonlóan a Ptk. egyes szerzõdé-seket tartalmazó címében szerepeljen a munkasz-erzõdés,5 míg Prugberger a svájci Kötelmi Törvényhezhasonlóan a kötelmi jog különös részét tartalmazóegyes szerzõdések közé beiktatta volna a korábbanmunkaszabályzati szerzõdésnek elnevezett kollektívszerzõdést, sõt még az üzemi megállapodást is.6 Ebbenõt a német jogdogmatika inspirálta, mely szerint a kol-lektív szerzõdés egy gyûjtõfogalom, amely kettéágazik,ahol a szakszervezetek és a munkáltató szövetségekvagy a munkáltató között létre jövõ szerzõdés a tarifa-szerzõdés, míg a másik az üzemi tanács és az üzembir-tokos között az üzemi munkavégzéssel összefüggésbenlétesülõ üzemi megállapodás.7 E két utóbbi nézet egyi-ke sem került be a Ptk kötelmi jogának különös részé-be annak ellenére, hogy a jogirodalomban mások részé-rõl is jelentkezett erre irányuló igény.8

II.Kodifikációs ellentmondások a

magyar munkajognak a polgári joghoz való közelítése terén

1. A munkaszerzõdés és a fogyasztói szerzõdés kapcsolata

Az elsõ ellentmondás, ami a munkajogi és a polgári jo-gi kodifikáció között fennáll, éppen az elõbb leírt hely-zet, miszerint a Ptk.-ba nem került be a munkajoghoztartozó egyetlen szerzõdés és megállapodás sem. Ebbõlered szintén az I. részben érintett az a probléma is,mely szerint több kérdés rendezését az új Mt. a mun-kavállaló és a munkáltató külön megállapodására,megegyezésére bízza. Ugyanakkor az új Mt. e vonatko-zásban nem veszi figyelembe azt, hogy a munkaszerzõ-dést igen sok cégnél, különösen a nagyobb gazdaságitársaságoknál a gazdasági életben ismert blanketta-szer-zõdésekkel kötik meg, ami hasonlít azokhoz a blanket-ta-szerzõdésekhez, amelyeket a valamilyen gazdaságivagy pénzügyi-biztosítási szolgáltatásokat ipar-, vagyüzletszerûen nyújtó cégek alkalmaznak a laikus part-nereik, a fogyasztók irányában. Ezeknél a szerzõdések-nél a laikus fogyasztó, a szolgáltatást igénybe vevõ leg-többször ki van szolgáltatva a saját szakmáját jól isme-rõ a gazdasági életben profitorientáltan mûködõ cé-geknek. Ezért is biztosít lehetõséget mind a régi, minda most hatályba lépõ új Ptk. az ilyen szolgáltató válla-latok által egyoldalúan kibocsátott szerzõdési feltéte-leknek és blanketta-szerzõdéseknek hatósági és fo-gyasztóvédelmi szervezeti, valamint bárki általi bíró-ság elõtti megtámadására, és alakította ki a fogyasztóiszerzõdések körét, meghatározva azokat a szerzõdéstí-pusokat, amelyek ebbe a körbe tartoznak. A munka-szerzõdésnél szintén, sõt még erõteljesebben fennáll amunkáltató és a munkavállaló viszonyában az aláren-delt kapcsolat. A munkáltató ugyanis az erõsebb fél, ésha a munkavállaló, aki a gyengébb és egzisztenciálisanteljesen kiszolgáltatott fél, elzárkózna a munkáltatóigényeinek külön megállapodásba foglalásától, vagyanélküli teljesítésétõl, hamar az utcán találná magát.Ezért megítélésünk szerint a polgári joggal az állna össz-



9 Prugberger Tamás: A kiszolgáltatottabb fél védelmének a kérdése az új magyar Polgári Törvénykönyv koncepcionális kötelmi jogirészében. Polgári Jogi Kodifikáció. 2002. 3. sz. 37–39.; Kiss György: Alapjogok kollíziója a munkajogban. Pécs, Justis Kiadó, 2010. 246.260. és az ezeket követõ oldalak

10 Ld. 9. jegyzet.11 A 2013. évi CCLII. törvény – egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggõ módosításáról – 175. § alapján12 Az új Magyar Polgári törvénykönyv Koncepciója, a kodifikációs fõbizottság sokszorosított kiadása, 2001. nov. 1. IV. könyv II. rész B.

III. 1. d., 107. (Vékás–Lábady)

hangban, ha a munkaszerzõdésnél is a nem egyenrangúfelek közötti szerzõdésekhez hasonlóan a szociális mi-nimál-standardokkal egybekötött hasonló védelem ér-vényesülne, mint amelyeket a Ptk. a blanketta- és a fo-gyasztói szerzõdések körében ismer. Itt jegyezzükmeg, hogy a holland munkajog részben amiatt, hogy acégek néhány pontos blanketta-munkaszerzõdésselhozzák léte a munkajogviszonyt, amelyben a munka-vállaló teljesen alá van rendelve a munkáltatónak, amunkaszerzõdést fogyasztói, vagy legalább is a fo-gyasztói szerzõdéshez hasonló (verbraucherähnliche)szerzõdésként kezelik.9 Ezt a nézetet a magyar jogiszakirodalomban is felvetette Prugberger Tamás és KissGyörgy, ami azonban mind a Ptk., mind pedig az Mt.rekodifikációja során hatástalan maradt.10

2. Kapcsolódási pontok

2.1. Módosítások 2014. március 15.-ét követõen

Úgy véljük, hogy az új Ptk. hatálybalépéséhez kap-csolódó módosításokkal a két szabályozás közelebb ke-rült egymáshoz, közülük az alábbiakat emeljük ki.11 Azúj Ptk. és az Mt. általános magatartási követelményei,helyesen, összhangba kerültek. 2014. március 15.-étkövetõen az Mt.-ben rendeltetésellenes joggyakorláshelyett joggal való visszaélés tilalma szerepel, amely va-lamivel szûkebben értelmezhetõ, azonban hogy mi-képpen, azt a bírói gyakorlat fogja kikristályosítani. Aszemélyhez fûzõdõ jogok nevükben változtak csak-, hiszen a személyiségi jogok tekintetében az Mt. eddigis utaló szabályt tartalmazott a Ptk.-ra (lásd Mt. 9. §).Az Mt. 31. §-ában a jognyilatkozatokra a Ptk. szabá-lyait rendeli alkalmazni. Az Mt. 163. § (2) bekezdésehelyébe a következõ rendelkezés lépett, a § a (3) be-kezdéssel egészült ki: „(2) Engedményezésnek pénzkö-vetelés esetén van helye. A levonásmentes munkabér-rész nem engedményezhetõ. (3) Tartozásátvállalásnakpénzkövetelés esetén van helye. Munkáltatói tartozásta munkavállaló nem vállalhat át.” Az Mt. 172. § (1)bekezdése értelmében a kártérítés összegének számí-tásánál le kell vonni a) a társadalombiztosítás vagy azönkéntes kölcsönös biztosító pénztár által nyújtott el-látást; b) amit a jogosult megkeresett vagy az adotthelyzetben elvárhatóan megkereshetett volna; c) ami-hez a jogosult a megrongálódott dolog hasznosításávalhozzájutott; d) amihez a jogosult a károkozás folytánmegtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá.A (2) alapján a kártérítés alapjául szolgáló jövedelem

meghatározásánál a jövedelmet – a jogosultat a társa-dalombiztosítási szabályok szerint terhelõ – járulék-kal csökkentett összegben kell figyelembe venni. AzMt. 177. § szakasza a kár megtérítésére egyebekben aPtk. 6:518-534. §-a szabályait rendeli alkalmazni. Aziskolaszövetkezetre vonatkozó rendelkezések alapján(Mt. 226. § (3)) a szolgáltatás fogadója részére történõmunkavégzés során a munkavállalónak okozott kárértvagy a személyiségi jogai megsértéséért a munkáltatóés a szolgáltatás fogadója egyetemlegesen felel. Az Mt.228. § (5) és 229. § (8) alapján kötbér kikötése eseténa Ptk. 6:186-189. §-a irányadó.

2.2. Érvénytelenség

Nézzük meg a továbbiakban a jognyilatkozatok ér-vénytelenségével összefüggõ szabályokat is. Szerin-tünk feleslegesen van megduplázva a szabályozás. Asemmisségre vonatkozó szabályok mind a Ptk.-ban,mind az Mt.-ben egyezõek.

Az Mt. az új Ptk. hatályba lépését követõen a szerzõ-dési akarat hibáját ugyanúgy szabályozza, mint a Ptk.,így e tekintetben teljes az összhang a két szabályozásközött (lásd Ptk. 6.90. § és Mt. 28. §). Ami különbözik,az a megtámadásra nyitva álló határidõ. A Ptk.-ban aszerzõdés és az egyéb jognyilatkozatok megtámadásá-nak a határideje a kényszer-, illetve a fenyegetési hely-zet megszûnésétõl számított egy év. Ezzel szembenmind a korábbi, mind az új Mt.-ben a megtámadásszubjektív ideje a kényszer, illetve a fenyegetési hely-zet megszûnésétõl számított 30 nap, objektív határide-je pedig mindössze 6 hónap. Éppen az elõzõekbõl kö-vetkezõen a kiszolgáltatottabb helyzetû munkavállalórészére kellene hosszabb lehetõséget biztosítani és ezértindokolt lenne, ha az Mt. e vonatkozásban egyszerûutalással átvenné a Ptk. elõírásait. Ez azért is lenne fon-tos, mert a versenykizárási megállapodásnál gyakranfordul elõ a foglalkozás gyakorlásáról vagy hasonlómunkakör elfogadásától legfeljebb két évre szóló le-mondás (Mt. 228. §) ingyenes elfogadására történõkényszerítés, ami eleve semmis, hanem azért is, hogyaz ellentételezésül kifizetésre kerülõ átlagfizetéshezmért kompenzáció a felén túli sérelmet (laesio enormis)is meghaladóan aránytalan. A magyar Ptk. e vonatko-zásban nem a frankofon-latin jogokban ismert laesioelvét, hanem a germán jogban ismert szolgáltatás és el-lenszolgáltatás közötti aránytalansági megoldást kö-vetve, már a 40 %-os különbségnél lehetõséget biztosíta megtámadásra.12 A magyar Mt. ezzel szemben vi-



13 Jelen pont a munkavállalói jogalanyiságról alapvetõen Prugberger Tamás szempontjai szerint íródott (Szerzõk).14 Ld. Prugberger Tamás: A korlátozottan cselekvõképes személy munkaszerzõdésének problémája de lege lata és de lege ferenda.

Jogtudományi Közlöny. 2000. 12. sz. 493–502. (Az EU régi tagállamai szabályainak a bemutatása itt, eredeti forrásmegjelölésekkel.)

szont kimondja, hogy csak abban az esetben lehet aversenykizárási szerzõdést a szolgáltatás – ellenszol-gáltatás aránytalanságára hivatkozva megtámadni, haa felajánlott ellenérték nem éri el az azonos idõszakrajáró alapbér egyharmadát, vagyis amikor a különbözet a67 %-ot meghaladja (Mt. 228. § /2./. bek.). Ha ezt a ren-delkezést a munkabér-megállapításra is kiterjesztveértelmezzük, akkor a munkaszerzõdés során történõmunkabér-megállapítás is aránytalanságra hivatkozás-sal csak a munkaerõpiacon kialakult bérhez képest 67%-al kisebb összeg esetén támadható csak meg. Mind-ez egyáltalán nem áll arányban a Ptk. elõírásaival.Ugyanakkor mind a német, mind pedig a francia jog-ban a polgári jogi megtámadhatóság kezdetét olyanesetekben, amikor a versenykizárási vagy más különmegállapodást a munkaszerzõdés megkötésekor vagy amunkajogviszony tartama alatt kötik meg, és az vala-milyen okból megtámadható, a megtámadás idõ kez-detét a munkaszerzõdés megszûnését követõen veszikfigyelembe a munkavállaló esetében, tekintettel arra,hogy a munkavállaló vélelmezett kényszerhelyzetbenvan a már elmondott okoknál fogva.

2.3. Munkavállalói jogalanyiság

Ami a munkavállalói jogalanyiságot illeti,13 az 1992.évi Mt. változtatás nélkül átvette a 94/33. sz. EK.Irányelvet, amely lehetõvé teszi, hogy 16 éves kortólkezdve a kiskorú és a gondnokság alá helyezett nagy-korú korlátozottan cselekvõképes személy is a törvé-nyes képviselõjének hozzájárulása nélkül önállóanköthessen munkaszerzõdést. Az itt említett irányelvelõírásával egyezõen a korábbi magyar szabályozásszerint csak 16 éves kor alatt az iskolai szünet idejérekötött határozott idejû munkaszerzõdés esetében kel-lett megkérni a szülõ vagy a gyám hozzájárulását, 15éves kor alatt pedig 12 éves kortól kezdve a szülõ vagya gyám hozzájárulásán kívül gyámhatósági jóváha-gyással eseti vállalkozási vagy megbízási jelleggel le-hetett rövid idõtartamú munkaszerzõdést kötni olyanfeladatok elvégzésére, amely a fiatalkorú testi vagyszellemi fejlõdésére nem hátrányos. Ez a korábbimegoldás ellentétben állt a Ptk. elõírásaival, amely sze-rint a nagyobb jelentõségû szerzõdéseket az ilyen sze-mélyek csak a törvényes képviselõ hozzájárulásávalköthetnek meg. A nyugat európai államok többsége isa munkavállaló esetében ezt a szabályt követik,14 amiabból a szempontból helyes, hogy az ilyen személyeketlehet rávenni illegális szolgáltatások munkaszerzõdéskeretében történõ elvégzésére vagy õk válhatnak em-berkereskedelem áldozatává. Erre hivatkozva e tanul-

mány szerzõinek egyike (P.T.) több korábbi írásábanfelvetette, hogy helyes lenne ezért, ha a magyar Mt. is– a külföldi megoldásokhoz hasonlóan – a polgári jo-gi megoldást követné, amelynek elõírásait a 2003. éviV. törvénnyel érvénybe és az azóta hatályba lépett újmagyar Ptk. IV. és V. címe rendez.

Ennek értelmében a 14. életévének betöltésétõlkezdve a korlátozottan cselekvõképessé vált kiskorú a18 éves korral nagykorúságának az eléréséig a nagyobbjelentõségû szerzõdéseket csak a szülõ vagy a gyám hoz-zájárulásával kötheti meg, de helyette a szülõ vagy agyám is megteheti a jognyilatkozatot, amely alól kivé-tel – többek között – a kiskorú munkával szerzett jö-vedelme (2:11-12.§). Ezen kívül a 2:15. § gyámhatósá-gi jóváhagyást is elõír a kiskorú által vagy részéremegkötésre kerülõ szerzõdéshez, ha az jellegénél fog-va számára jogról való lemondást jelent vagy érdekeitveszélyeztetheti. Eme jognyilatkozat-típusokat e tör-vényhely taxatívan felsorolja. A nagykorú személyekcselekvõképességét korlátozó gondnokság alá helye-zését az új Ptk. V. címe a korábbi egységes megoldás-sal szemben két részre bontja, mégpedig cselekvõké-pességet részlegesen korlátozó gondnokság alá helye-zésre és cselekvõképességet teljesen korlátozó gond-nokság alá helyezésre. A 2:20. § (1). bekezdése értel-mében a gondnokság alá helyezés és a gondnok szer-zõdéskötési hozzájárulása csak a bírósági ítéletbenmeghatározott ügycsoportokra vonatkozik, míg a2:21. § rendezi a cselekvõképesség teljes korlátozását.

A 2012. évi I. törvénnyel megalkotott új Mt. már fi-gyelembe vette a korábbi kritikákat és a 21. § (4). be-kezdésében kimondta, hogy a törvényes képviselõ hoz-zájárulása szükséges a korlátozottan cselekvõképesszemély olyan jognyilatkozatához, amely a munka-szerzõdés megkötésére, módosítására, megszüntetésé-re vagy kötelezettségvállalásra irányul. Tekintettelazonban arra, hogy ez a szabály még nem vette figye-lembe a cselekvõképesség korlátozásának a fenti kétmódját, ezért a 2013. évi CCLII, törvény ezt a szakasztakként módosította, hogy a részleges gondnokságalatt állók esetében a munkaszerzõdés megkötéséhez agondnok hozzájárulására csak akkor van szükség, ha amunkakör érinti azt a területet, amelyre a cselekvõké-pesség részleges korlátozása kihat. Így e vonatkozás-ban az Mt. szabálya teljesen összhangba került az új Ptk.-val. Ezen kívül a tekintetben is fenn áll az összhang,hogy a 15 éves kor alatti fiatalkorúak munkaszerzõdé-sénél a gyámhatósági jóváhagyás is szükséges, mert ezaz a különösen veszélyeztetett kor, amikor a kiskorútapasztalatlanságát és jóhiszemûségét ki lehet hasz-nálni. Ezért ez a védelem analóg az új Ptk. 2:12 § (2).bekezdésében meghatározott taxatív felsorolással.



15 Jelen pont a munkavállalói jogalanyiságról alapvetõen J.N. szempontjai szerint íródott.

Ugyanakkor azonban az Mt.-nek ez az új megoldá-sa, amely a Ptk.-val teljesen összhangban van, bizo-nyos mértékig ütközik a 94/33. sz. EK. irányelv elõírá-saival, amely lehetõséget ad arra, hogy 12 éves kortólgyámhatósági jóváhagyással a már említett módonvállalkozási jelleggel a fiatal testi és szellemi fejlõdésé-re nem káros munkát vállalhat és 16 éves kortól lehetszülõ vagy gyám hozzájárulása nélkül munkaviszonytlétesíteni, éppen úgy, miként gondnok hozzájárulásanélkül munkaviszonyt létesíthet a cselekvõképességetkorlátozó gondnokság alá helyezett személy is. Ezazonban csak egy látszat-ellentmondás, mivel a tagál-lamok nemzeti joga az érintettek javára kedvezõbbszabályt is hozhat, ami a jelen esetben szigorúbb elõ-írás az irányelvhez viszonyítva, ami azonban a védettjogalanyi kör számára kedvezõbb, mint az irányelv.Éppen ezért az irányelvet részben felülírja az Mt.-nekitt bemutatott új rendelkezése. Nem írja azonban felüla 14 éves kor alatti kiskorú munkavállalási lehetõsé-gét, amit az irányelv gyámhatósági jóváhagyással meg-enged. Ezért e vonatkozásban az irányelvet kell alkal-mazni és a vonatkozásban is, hogy 15 éves kor alattcsak eseti és vállalkozási jellegû olyan munkát lehetvégeztetni a kiskorúval, ami testi és szellemi fejlõdé-sére nem ártalmas. Ezen túlmenõen pedig 15 és 16éves kor között iskolai oktatásba betagolt kiskorúcsak az iskolai szünetben foglalkoztatható. Mindez hi-ányzik a módosított Mt.-bõl is, ezért indokolt lenne azMt.-t mindezzel de lege ferenda kiegészíteni.

Érdemes megemlíteni, hogy az itt bemutatott jelen-legi tagállami, uniós és új magyar szabályozás elõzmé-nye az a korábbi liberális jellegû szabályozás, amelylehetõvé tette, hogy az elsõ világháborúig bezárólag akiskorú személyek is 12 éves koruktól szülõi vagygyámi hozzájárulás nélkül vállaljanak munkát. Ezvolt a magyar Királyi Kúria álláspontja is, amely a II.világháború elõtt lehetõvé tette a 12 éves kortól azönálló munkavállalást és a szülõ vagy a gyám csak agyermek keresményének a kezelését vonhatta el pa-zarló gazdálkodás esetén.

2.4. Cselekvõképtelen munkavállaló

Érdekes, hogy miért is került be az Mt.-be ez az újmunkavállaló-fogalom?15 A cselekvõképtelen nagy-korú személyek munka- vagy egyéb jogviszonyon ala-puló foglalkoztatásának vizsgálatáról szóló 39/2011.(V. 31.) AB határozat 2011. május 30-án született meg.Az Indítvány szerint „… a jogalkotó nem tett eleget acselekvõképességet kizáró gondnokság alá helyezettszemélyek munkaviszonyon alapuló foglakoztatásakapcsán az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésbe foglaltmunkához való jogból eredõ kötelezettségének. „(…)a jogi szabályozás – a Polgári Törvénykönyvrõl szóló

1959. évi IV. törvény (a továbbiakban Ptk.) és a Mun-ka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (atovábbiakban: Mt.) – lehetõvé teszi a korlátozottancselekvõképes személyek munkavállalását munkavi-szony létesítése formájában, azonban a cselekvõképes-séget kizáró gondnokság alá helyezett személyek vo-natkozásában a szabályok nem egyértelmûek.(…)”Majd pedig megállapította: „(…) a cselekvõképesség,mint jognyilatkozati és jogügyleti képesség, valaminta munkavégzés képessége, mint fizikai, pszichikai ké-pesség nem fedik egymást (…)”

Az Alkotmánybíróság a határozatban megállapítot-ta, hogy az Országgyûlés mulasztásban megnyilvánulóalkotmányellenességet valósított meg azáltal, hogy nemteremtette meg a cselekvõképtelen nagykorú szemé-lyek munka- vagy egyéb jogviszonyon alapuló foglal-koztatásának törvényi feltételeit és garanciáit. Az Al-kotmánybíróság ezért felhívja az Országgyûlést, hogyjogalkotási feladatának 2011. december 31-ig tegyeneleget. „Az Országgyûlés jogalkotói feladatának több-féleképpen is eleget tehet. (…) dönthet úgy is – mintahogy a hatályba nem lépett, a Polgári Törvény-könyvrõl szóló 2009. évi CXX. törvényben szerepelt –hogy a szabályozással a bíróságoknak biztosít döntésilehetõséget a gondnokság alá helyezés során a tekin-tetben, hogy esetrõl-esetre meghatározhassák: azadott személy létesíthet-e munkaviszonyt illetvemunkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt és milyenfeltételekkel. (…) A cselekvõképtelen személyekmunkaviszony-létesítésének lehetõvé tételénél figye-lembe kell venni a munkavégzéssel járó felelõsség ésmunkavédelem szempontjait, amelyek a belátási képes-ség teljes és tartós hiányával rendelkezõ személyekesetén szükségképpen speciális szabályok meghozata-lát igénylik. (…) (garancia arra vonatkozóan, hogy) amunkaviszony vagy törvényben meghatározott speci-ális munkaszerzõdés keretében lehetõvé tett foglal-koztatással a munkaadók ne éljenek vissza. … (garan-ciák) a munkaviszony létesítésének (és egyéb munka-végzésének) feltételeit a szerzõdés kötelezõ tartalmielemeit (illetõen)…”

A hátrányos helyzetû emberek, különösen a fogyaté-kossággal élõ emberek foglalkoztatása, akik közül töb-ben cselekvõképtelenek (teljesen korlátozó gondnok-ság alatt állnak), korlátozottan cselekvõképesek (rész-legesen korlátozó gondnokság alatt állnak), egy össze-tett, komplex kérdés. Nem csupán munkajogi, hanemtágabb értelemben vett foglalkoztatási kérdés. Ahhoz,hogy az AB határozatban sürgetett foglalkoztatás agyakorlatban megvalósuljon, többek között, meg kelltalálni azokat a pénzügyi hidakat, amelyek lehetõvé te-szik a jogszabályok, a képzési rendszer, az érintettekszövetségi rendszere, a munkáltatók ösztönzése és azinaktivitás felszámolása közötti összhang megteremté-



16 Ld. az univerzális/teljes cselekvõképesség elméletérõl Amita Dhanda: Legal Capacity in the Disability Rights Convention: Strangleholdof the past or Lodestar for the future? Syracuse J. Int’I L. & Com. 2007. 34. sz. 429–462.; A cselekvõképesség szabályiról lásd még:Hoffman István–Könczei György: Legal Regulations Relating to the Passive and Active Legal Capacity of Persons with Intellectual andPsychosocial Disabilities in Light of the Convention on the Rights of Persons with Disabilities and the Impending Reform of theHungarian Civil Code. Loyola of Los Angeles International and Comparative Law Review, 2010. 1. sz. 143–172.; LCCP No. 119 Mentallyincapacitated adults and Decision-Making: An Overview, London, HMSO 1991. paras. 2.30.–2.40., Brenda Hale: (1997): MentallyIncapacitated adults and Decision-Making: The English Perspective. International Journal of Law and Psychiatry, 1997. 1. 63.

17 Lásd errõl: Committee on the Rights of Persons with Disabilities, Eleventh session, 31 March–11 April 2014, General comment No1 (2014), Article 12: Equal recognition before the law. http://tbinternet.ohchr.org/_layouts/treatybodyexternal/Download.aspx?sym-bolno=CRPD/C/GC/1&Lang=en (2014.05.01.)

sét. Ezen túlmenõen az Mt. megadta az elvi lehetõsé-gét annak, hogy a cselekvõképtelen munkavállaló ismunkaszerzõdés alanya lehessen. Üdvözlendõ, hogyaz Mt. a 212. §-ban megteremti a munkavállalás elvialapjait a fogyatékossággal élõ emberek tekintetében.Ezzel együtt rendezi a munkáltató ésszerû alkalmazko-dásra irányuló kötelezettségét is az 51.§ (4) bekezdésé-ben. Úgy véljük, hogy az ésszerû alkalmazkodás példá-it a foglalkoztatás formája tekintetében éppen az Mt.kínálja fel a munkaviszony egyes típusaira vonatkozókülönös szabályokban a XV. fejezetben.

A „cselekvõképtelen munkavállaló” fogalom az új Ptk.által megtartott, ténylegesen cselekvõképességet kizá-ró gondnokságra, most nevében teljesen korlátozógondnokságra utal, e tekintetben a két szabályozásösszhangban van. Azonban mindkét Törvénykönyv-nek elõbb-utóbb figyelembe kell vennie a teljes cselekvõ-képesség elméletét magáévá tevõ Fogyatékos SzemélyekJogairól szóló ENSZ Egyezményt, annak 12. cikkét,16 ésaz ahhoz fûzött kommentárt.17 Ez alapján a „cselekvõ-képtelen” kategória ellentétes a nemzetközi joggal.

2.5. Munkaszerzõdéstõl eltérõ foglalkoztatás

Érdekes problémát jelent jogdogmatikailag az új Mt.53. §-ában szereplõ szerzõdéstõl eltérõ foglalkoztatás,ami évi 44 munkanapot nem haladhat meg. Ez lényegé-ben a munkaszerzõdés átmeneti módosítását jelenti amunkáltató egyoldalú aktusa alapján. A korábbi Mt.ezt munkáltatói utasításként fogta fel, amelynek egyesmódozatait meghatározva továbbra is a munkáltató irá-nyítása és ellenõrzése alatt maradva, csak más munka-körben vagy helyen-helyiségben végzi a munkát. Ez azátirányítás, helyettesítés és a kiküldetés. A másik mó-dozatát a munkavállalónak más munkáltatóhoz történõkirendelése és a szívességbõl, a haszonkölcsönhöz ha-sonlító átengedése képezte. A korábbi Mt. az új Mt.-hez képest a kirendelés, az átengedés, a kiküldetés és azátirányítás helyettesítés egyenkénti éves idõtartamát 44munkanapban, összesen pedig 110 munkanapban álla-pította meg. A munkaszerzõdés itt felsorolt valamen-nyi formája munkáltatói utasításon módosításként to-vábbra is alkalmazható, ami azonban együttesen is csak44 munkanap lehet. Ez látszólag a munkavállalónak jóés úgy tûnik, hogy az õ érdekeit védi. Ugyanakkorazonban ellentétes hatású is lehet. A nyugat-európai álla-mok ugyanis – Németországgal az élen – az errõl, pon-tosabban a szolgáltatásnyújtás keretében kirendelt

munkavállalókról szóló 96/71. EK. irányelvvel egyezõenrendezik a munkaszerzõdés itt említett valamennyiformáját, kimondva, hogy a munkáltató a munkaszer-zõdés egyoldalú módosításával más munkakörbe, vagya vállalatán belül máshová irányíthatja, vagy más mun-káltatónak szívességbõl átengedheti, vagy a vele gazda-sági-vagyoni összefonódásban lévõ másik céghez kiren-delheti. Ez azonban az irányelv alapján egy évi idõtar-tamra is szólhat, ami még további egy évvel meghosszab-bítható. Ha az ilyen átmeneti szerzõdésmódosítás, bel-földre vagy külföldre munkavégzés céljából történõküldés két hónapot meghalad, az irányelv és a régi tag-államok nemzeti szabályai értelmében a munkaügyi hi-vatal, a német jogban pedig az üzemi tanács (üt.) hozzá-járulása szükséges, ami a munkavállalót védi a munkál-tatói túlkapásokkal szemben. Ugyanakkor az által,hogy hosszabb idõre – akár két évi idõtartamra is – le-hetõvé teszi a munkavállalónak a saját vállalatán belüliés az azon kívüli provizórikus áthelyezését, lehetõségetteremt arra, hogy a munkáltatónak ne kelljen az átme-netileg feleslegessé váló munkavállalót elküldeni. Ezérthelyes lenne, ha a magyar Mt. is átvenné e megoldást ésa szerzõdéstõl eltérõ foglalkoztatás jelenlegi szabályátmegtoldva, feljogosítaná a feleket, hogy a megállapo-dással a szerzõdéstõl eltérõ foglalkoztatás idõtartamátaz irányelv által megállapított határok között hosszab-ban is meghatározhassák, amely ha két hónapot meg-halad, a munkaügyi hivatal jóváhagyásával lehetnecsak érvényes.

2.6. Módosulás

A munkaszerzõdés tulajdonképpen akkor is módosul,ha a munkáltató valamilyen okból eladja a cégét vagyannak egy részét. Ez hasonlít ahhoz az esethez, amikorbérháztulajdonos eladja a bérházát más valakinek. Ilyenesetben a polgári jog általános bérleti szabályaitól elté-rõen a nyugat-európai államokban és korábban Magya-rországon is speciális lakbér-szerzõdési törvény védi, il-letve védte a bérlõket, aminek értelmében az új tulajdo-nos fõszabályként nem mondhat fel a bérlõknek és nememelheti kedve szerint a lakbért. Az ún. munkáltatói jog-utódlás esetében is hasonló védelem illeti meg a munka-vállalókat a 77/987. EGK irányelv szerint. Ennek értel-mében a régi tagállamokhoz hasonlóan a korábbi ma-gyar Mt. szerint is a jogutód köteles legalább egy évigtovább foglalkoztatni a munkavállalókat és a jogelõdesetleges bérfizetési elmaradásáért egy évig visszamenõ-



en egyetemleges felelõsséggel tartozik. Ugyanígy a korábbiés a mostani Mt.-ben a hosszabb idõtartamú kollektívszerzõdés is legalább egy évig hatályban marad, kivéveazt az esetet, amikor a munkáltatói jogutódként megje-lenõ cég kollektív szerzõdése kedvezõbb, mert akkor azléphet a másik helyére, illetve ha a korábbi egy évnélhamarabb lejár. Ezen kívül a munkavállaló érdekeit vé-di az irányelvvel és a többi tagállam nemzeti szabályo-zásával egyezõ magyar szabály is, hogy a munkáltatóilyen esetben felmondhat és a felmondását ilyen esetbenmunkáltatói „rendes” felmondásként kell kezelni. Eszabályok alól csak két esetben tesz kivételt az irányelvvelegyezõen a magyar szabályozás is. Az egyik, amikor ajogutód az üzem vagy a vállalat profilját megváltoztatja,vagy gazdaság reorganizációt hajt végre. Ilyenkor akárcsoportos létszámleépítéssel is végkielégítés fizetésemellett elküldhet munkavállalókat, ha viszont a cégel-adásra a jogelõd munkáltató fizetésképtelensége miattkerül sor, az új munkáltató mentesül a jogelõd által kinem fizetett bérekért fennálló kezességi felelõsség alól ésnem kell az elbocsátásra kerülõ munkavállalók részérevégkielégítést fizetnie. Helyette ilyen esetben a 80/987.EGK. irányelv alapján a munkáltatók adó jellegû köte-lezõ hozzájárulásaiból fenntartott és a munkaügyi hiva-tal által kezelt bérgarancia-alap rendezi az elmaradt bé-reket háromhavi bérelmaradásra lekorlátozva, ha pedignincs bérelmaradás, akkor a bérgarancia-alap fizetugyancsak legfeljebb három havi idõtartamra végkielé-gítést. Ez a megoldás teljesen összhangban van jogdog-matikailag is a lakásbérlet speciális bérlõvédelmi polgá-ri jogi szabályaival.

2.7. Rendkívüli munkaidõ

Ami a munkaszerzõdés tartalmával, fõleg a rendkí-vüli munkaidõvel kapcsolatos pótlékfizetésben vagyszabadidõben történõ megváltást, valamint a túlórázta-tást és a hosszabb munkaidõben történõ munkavégzéstilleti, ezekre a területekre koncentrálja az új Mt. amunkáltató és a munkavállaló közötti megállapodást,ami azonban a már említett okoknál fogva mindig amunkáltató kívánságainak megfelelõen és igen sokszorjogellenesen alakul. Minthogy e megállapodásokban amunkáltatók gyakran visszaélnek erõfölényükkel és ma-guk a munkáltatók sem merik a velük szemben elköve-tett sérelmeket felfedni, a munkaviszony fennállásaalatt a munkavállalók nem mernek igényt érvényesíte-ni. Ezért is indokolt lenne, a munkajogi elévülési idõkezdetéül a munkaviszony megszûnésének az idõpont-ját venni és a Ptk.-val egyezõen az elévülési idõ tarta-mát 5 évben meghatározni. Ezen kívül felvethetõ lennemég a diszkriminációhoz hasonlóan a bizonyítási tehermegfordítása is.

2.8. Anyagi felelõsség

A munkajogi anyagi felelõsség szabályai a munka-vállalót terhelõ pénz- és értékkezelésben, valamint a

leltárban keletkezõ hiányért fennálló objektív felelõsségkivételével jelentõsen megváltozott. Azzal, hogy a mun-káltató a munkavállalóval szemben kártérítési felelõs-séggel csak akkor tartozik, ha a kárt a munkavállalóvétkes magatartásán kívül olyan körülmény okozta,amely az ellenõrzési körén belül következett be, ésamellyel számolnia kellett, valamint elvárható volt tõ-le, hogy a károkozó körülményt elkerülje, vagy a kártelhárítsa. Ez a felelõsség megegyezik a szerzõdéssze-gésért fennálló azzal a polgári jogi felelõsséggel, amel-lyel az új Ptk. 6:142. §-a alapján a szerzõdésszegõ amásik fél irányában tartozik. E szakasz értelmébenugyanis a szerzõdésszegõ a szerzõdésszegéssel okozottkár megtérítése alól csak akkor mentesül, ha bizonyít-ja, hogy a szerzõdésszegést ellenõrzési körén kívülesõ, a szerzõdéskötés idõpontjában elõre nem láthatókörülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körül-ményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. A munkáltató-nak a munkavállaló irányában fennálló eme felelõssé-ge az esetek egy részében helytálló, különösen a mun-kavállaló által a munkahelyre bevitt tárgyakért fenn-álló felelõsség esetén, amely a letéti, mégpedig a szál-lodai letéti felelõsséghez hasonlít. Ugyanígy helytállólehet a munkáltató által a munkavállaló sérelméreokozott egyéb károk egy részénél is.

A munkaszerzõdéssel azonban fõszabályként hos-szabb távú jogviszony keletkezik, hasonlóképpen,mint pl.: a bérleti vagy a haszonbérleti szerzõdésnél,ezért egyiknél sem lehet az esetek jelentõs részében akárhoz vezethetõ körülményt elõre látni. Az elõrelát-hatóságot ezért csak a szerzõdéses kapcsolat folyama-tában lehet csak többnyire elõre látni, ami különösena munkajogviszonyban érvényes nemcsak a munkál-tató, hanem a munkavállaló esetében is. Erre indokoltlett volna utalni a Ptk. fent említett szakaszában, deugyanígy az Mt.-ben is. Ezt azonban a jogalkotó minda két törvény esetében elmulasztotta. E mulasztás pót-lása az Mt. esetében a munkáltatónak a munkavállaló-val szembeni kártérítési felelõsségénél lenne lényeges.Ugyanígy helytálló lehet az a munkáltató által a mun-kavállaló sérelmére okozott egyéb károk esetében is.Azonban ez a korábbi Ptk.-ban ismert általános kárté-rítési felelõsségnél szigorúbb felelõsség megítélésünkszerint a munkabalesetekért fennálló felelõsségnélnem elegendõ, márpedig az új szabályozás szerint ezvonatkozik arra is. A korábbi, veszélyes üzemi felelõs-ségnek a kiiktatása ugyanis egyenlõtlen elbírálást okoz-hat olyan üzemzavarnál, amelybõl nemcsak munka-vállalókat éri kár, hanem kívülállókat is. Ilyenkor azúj szabályozás szerint a kívülállókkal szemben a mun-káltatóra az üzem-mûködtetésbõl eredõ kockázatvise-lési kötelezettségébõl fakadóan a Ptk 6:535-536.§-aialapján is veszélyes üzemi felelõsség terheli, míg a mun-kavállalók irányában csak az itt leírt enyhébb felelõsség.Ez azon kívül, hogy a munkavállalók irányában anti-szociális, még diszkriminatív is. Ezért a munkabalesete-kért fennálló felelõsségnél az Mt. 72. pontjának szabá-lyait ki kellene egészíteni azzal, hogy a munkabalese-



18 Ld. Deli Petra Eszter: A munkavállaló szubjektív jogalapú felelõssége a német és az osztrák modellek jog-összehasonlító keresztmet-szetében. PhD dolgozat, 2013. az osztrák szabályozásról 144–148. és 157–160., a német szabályozásról 99-101. és 118–129.;Hans–Wolfhard Kohte: Arbeitnehmerhaftung und Arbeitgeberrisiko. Athenaum, 1981, 320. (idézi: Theo Maly–Mayer:Individualarbeitsrecht. Wien-New York, Springer Verlag); Krausler-Braun: Arbeitsrecht in Niederland Rz. 68–69., 2.5.1. In:Arbeitsrecht in Europa (Hennsler–Braun). Köln, Otto Schmied Verlag, 2011. 205–206. ; Jura Eurpae (Droit du travail-Arbeitsrecht)Edition Technique Iuris Chaseurs–C.H. Beck Verlag, III. 90.10–71 (GB.); Iura Europae, III. 70.10-60-63 és 30-43-45.

19 Ld. 18. jegyzet.20 Ld. 13. jegyzet.21 Deli Petra Eszter: i. m. 3.3.2. és 3.4.3. pontok (német megoldás); 4.3.2.1.,4.5.1. és 4.5.2. pontok (osztrák megoldás), mindegyik helyen

az eredeti források megjelölésével.22 Hart–Taggart: Arbeitsrecht in Grossbritannien, Rz. 70-71. In: Arbeitsrecht in Europa (Hennsler-Braun). Köln, Otto Schmied Verlag,

2011. 517.

tekért a munkáltató a Ptk. veszélyes üzemi felelõssé-gének a szabályai szerint objektív módon fele.

Ami a munkavállaló felelõsségét illeti, az új Mt. 76.pontja egy látszat-közelítést valósított meg az új Ptk.szerzõdésen kívüli általános kártérítési felelõsség sza-bályaihoz. Ugyanis, így a korábbi Mt. szerint a mun-kavállaló kártérítési felelõsségének a terjedelmét köz-vetlenül a büntetõjogi jellegû vétkesség kritériumaialapján a szerint lehetett megítélni, hogy a kárt szán-dékosan vagy gondatlanul okozta, most elõször a szer-zõdésen kívüli polgári jogi kárfelelõsség objektivizáltszubjektív vétkességi kritériumát kell megvizsgálni, va-gyis azt, hogy a munkavállaló az általában elvárható-ság mércéjét megsértette, vagy sem, vagyis károkozómagatartása felróható neki vagy sem. Ha felróható, ak-kor jön második fázisként vizsgálatra az, hogy a mun-kavállaló a cselekményét szándékosan, súlyos, vagyenyhe gondatlanság mellett követte el. Az új Mt. 179.§ (3) bekezdése értelmében szándékosság és súlyosgondatlanság esetében a munkavállaló a teljes kárértfelelõs, csak átlagos vagy enyhe gondatlanság esetében– a törvényben elõre meghatározott mértékben – kor-látozott a kártérítési felelõssége. Abban, hogy a mun-kavállaló súlyos gondatlanság esetében is a teljes ká-rért felelõssé tehetõ, az a probléma, hogy a nyugat-eu-rópai, fõleg a germán jogi megoldással ellentétben nemveszi figyelembe azt, hogy az üzem mûködtetése a mun-káltató kockázata. Ezért a kármérséklés egyik indokaaz, hogy a munkavállaló károkozásánál vélelmezettennem ellenõrizte és/vagy irányította megfelelõképpen amunkavállaló tevékenységét. Ezt követõen jön máso-dikként számításba a munkavállaló oldalán a hosszúmunkaidõ alatti elfáradásból, huzamosabb vagy rövi-debb ideig tartó dekoncentráltságára visszavezethetõkárokozási gyakoriság.18 A nyugat-európai munkajogoktúlnyomó többsége – így a német, az osztrák, a holland ésa svájci – ezek leszámítását követõen nem a vétkességbüntetõjogi kritériumai szerint enyhít, hanem a culpaobjektív kritériuma alapján.19 Culpa levissima és gyak-ran még levis esetében is mentesíti a bírói gyakorlat akárt okozó munkavállalót a kártérítési felelõsség alól,és csak a culpa gravior esetében jelenik meg a korláto-zott kártérítési felelõsség, amely még culpa gravis ésculpa lata esetében is fennáll.20 Abban az esetben pe-dig, ha a bíróság úgy látja, hogy a szándékos munka-vállalói károkozást a munkáltató megfelelõ ellenõrzés-

sel, körültekintéssel elkerülhette volna, a bíróságmintegy kármegosztást alkalmazva mérsékelheti a mun-kavállaló kártérítési felelõsségét.21 A külföldi bíróigyakorlat ennél fogva a magyarhoz képest jobban alkal-mazkodik a kártérítés mértékének a vétkesség alapjántörténõ megítélésénél a polgári jog általános szabálya-ihoz. Végül még csak annyit jegyeznénk meg a mun-kavállaló pénzkezelési-, és leltárhiány-felelõsségével kap-csolatosan, hogy a nyugat-európai államokban megha-tározott pénzösszeget kell a munkavállalónak a hiányfedezésére óvadékként letenni, amit a magyar Mt.munkavállalói biztosítéknak nevezett el. Ez az elneve-zés azonban félreérthetõ, mert etimológialag az követ-kezne belõle, hogy a munkáltató ad a munkavállaló ré-szére valami miatt biztosítékot. Helyesebb lenne itt is apolgári jogban ismert óvadék kifejezést használni.

2.9. Megszûnés és megszüntetés

A munkaviszony megszûnésének és megszüntetésé-nek a szabályai strukturálisan megegyeznek a polgári jo-gi visszterhes tartós szerzõdésekre, mint pl.: a lakás-bérletre, a haszonbérletre vonatkozó szabályaival.Mindegyiknél ismert a nyomós okból történõ, felmon-dási idõvel egybekötött rendes felmondás és a szerzõ-désszegésbõl eredõ, felmondási idõt mellõzõ rendkí-vüli felmondás, amit az új Mt. szerintünk szükségtele-nül azonnali hatályúnak mond. A rendes felmondásnála magyar jogban a munkáltató egy, a nála eltöltöttmeghatározott szolgálati idõt ex lege köteles végkielé-gítéssel honorálni. A nyugat-európai államok egy ré-szében a csoportos létszámleépítéstõl eltekintve végki-elégítés kifizetésére csak erre irányuló megállapodásalapján kerül sor. A végkielégítés speciális munkajogiintézmény, miként a szociálpolitikai szempontból be-vezetett csoportos létszámleépítés (Massenentlassung,redundantia). Problematikusnak tûnik azonban a mun-káltató részérõl történõ jogellenes felmondásnál, hogya nyugat-európai államok többségével szemben nincshelye visszahelyezésnek csak pénzbeli kártérítésnek,és az is csak 4 havi átlagkereset összegéig terjedhet. Ez-zel szemben a nyugat-európai államokban ilyen ese-tekre bizonyítási kötelezettséggel nem terhelt általá-nos kártérítés, un. basic award áll fenn, míg, ha mun-káltató többlet kárt bizonyít, akkor compensatoryaward-ként azt is megtéríti a bíróság.22



23 Ld. errõl: Simon Deakin–Gillian S. Morris: Labour Law. Sixth Edition. Oxford and Portland, Oregon, Hart Publishing. 2012. 30–37.131–190., Mark Freedland–Nicola Countouris: The legal construction of personal work relations. Oxford, Oxford University Press, 2011.88. 89. 94. 104. 221. 269–390., ILO (1997) Contract Labour – Fifth item on the agenda Report V (1) to the International LabourConference 86th Session 1998, Geneva. Simon Deakin–Frank Wilkinson: The Law of the Labour Market. Industrialisation. Employmentand Legal Evolution. Oxford, Oxford University Press, 2005. 4–18. 105-109. 275–353. Roger Blainpain: European Labour Law. KluwerLaw International Bv., The Netherlands, 2010. 203–274.; Bruno Veneziani: The Employment Relationship. In: The Transformation ofLabour Law in Europe. A Comparative Study of 15 Countries 1945–2004. (Bob Hepple–Bruno Veneziani). Oxford and Portland, Oregon,Hart Publishing, 2009. 99–128. Simon Deakin: The Contribution of Labour Law to Economic and Human Development. In: The Ideaof Labour law (Guy Davidov–Brian Langille). Oxford, Oxford University Press, 2011. 156-178. Mark Freedland–Nicola Countouris: TheLegal Characterization of Personal Work Relations and the Idea of Labour Law. In: The Idea of Labour law (Guy Davidov–BrianLangille). Oxford, Oxford University Press, 2011. 190-208.

24 Lásd errõl: Simon Deakin–Gillian S. Morris: Labour Law. Sixth Edition. Oxford and Portland, Oregon, Hart Publishing, 2012. 30–37.131–190.

25 Erre jó példa, hogy a munkavállaló meghatározott számú részvén–y megvásárlásával megváltja a munkajogi védelmet, ugyanis avételtõl számítva nem illeti meg végkielégítés és védelem jogellenes felmondás esetén. Tulajdonképpen ez a szabályozás minimálisszintû védelmet nyújt a munkavállalónak a többi nem-részvényes munkavállalóval szemben. Az állásokat többször oly módon ajánljákfel az álláskeresõnek, hogy betöltheti a munkakört, de csak részvényes munkavállalói státuszban. Jeremias Prassl rámutatott arra, hogyezzel a szabályozással nem egy másik munkavállalói kategória született. A felek sokkal inkább a szerzõdési szabadságukkal élve kisz-erzõdnek a tradicionális munka- és szociális jogi védelembõl. A magas szintû védelem egyenesen arányos az alárendelõdéssel. A kisz-erzõdéssel az alárendeltség is csökken. Jeremias Prassl (Corpus Christi College, Oxford) elõadása alapján a 2013. novemberi „A MunkaTörvénykönyve a nemzetközi munkajog tükrében” címû konferencián.

26 A kölcsönös kockázatviselésrõl lásd még: Mark Freedland-Nicola Countouris: The Legal Characterization of Personal Work Relations andthe Idea of Labour Law. In: The Idea of Labour law (Guy Davidov–Brian Langille). Oxford, Oxford University Press, 2011. 439–440.Mark Freedland és Nicola Countouris munkája teljesen elhatárolódik a korábban alkalmazott dichotómiától. Nevezetesen az általunk isemlített alárendeltségben munkát végzett és önfoglalkoztatók bináris modelljétõl. Meghaladja az eddigi általunk magyar, angol és németnyelven olvasott összegzõ munkákat. A munkajogról teljesen másképp kezd el gondolkodni, a személyes munkavégzési viszonyokategységben kezeli és magát a munkavállalót nézi egy életen át, s nem egy adott idõpontban és egy adott jogrendszerben szemléli. Nem úgytekint a munkaviszonyra, mint ami minden munkavégzési viszony kiindulópontja, nem úgy, mintha egy erõ minden viszonyt ide sodor-na, illetve innen el.

III.A magyar munkajogi

szabályozás tendenciája

A változó gazdasági és társadalmi viszonyok hatásá-ra a munkáltatók igyekeznek megkerülni a fordistamodell alapján kialakult munkaszerzõdés keretébenvaló foglalkoztatást,23 és egyre rugalmasabb foglalkozta-tási formákat alkalmaznak. Ebben a folyamatban, amunkajog hol erõsebben, hol gyengébben kötõdik apolgári jogi szabályozáshoz. Most úgy tûnik, hogy amunkajogi szabályozás tendenciái, annak változó fo-galmi rendszere Európában és Magyarországon isegyre inkább a polgári jog felé sodorja a munkajogiszabályozást. Mit is értünk a közeledés alatt?

A gazdasági és társadalmi változások alapvetõen há-rom, a munkajogi szabályozásra nagy hatással lévõirányban figyelhetõk meg: önfoglalkoztatás térnyeré-se, alárendeltség elvének változása, továbbá kiszerzõ-dés és alvállalkozás olyan vállalkozások részvételével,akik gazdaságilag függnek a megbízótól.

Az elõzõekben is utaltunk arra, hogy a munkaválla-ló kiszolgáltatott helyzetben van a munkáltatóhoz ké-pest. Ez a kiszolgáltatottság személyi és gazdasági függõ-séget jelent. Véleményünk szerint ez a függés természe-tében más, mint ami a fogyasztót a gazdálkodó szerve-zethez köti, azonban analogia iuris alapján, mind amunkavállaló, mind pedig a fogyasztó hasonló védel-met kell, hogy élvezzen. A függést a kiszolgáltatottsá-gon túl az alárendeltséggel is magyarázhatjuk. Ugyan-akkor a gazdasági és társadalmi változások hatására azalárendeltség elve folyamatosan átalakul, s a gazdasági-lag függõ munkát végzõk védelmére általánosságban len-ne indokolt kiterjeszteni a munkajogi szabályozást. Agazdaságilag függõ munkát végzõk nem kizárólag

munkavállalók, ide tartoznak a szürke zónában foglal-koztatottak, akik személyükben nem függnek, gazda-ságilag viszont igen. Õk a munkavállalóhoz hasonlójogállású személyek. Úgy véljük, hogy az alárendeltségkoncepciójának megváltozása az egyik jele annak, hogya munkajogi szabályozás a polgári jogi felé közeledik.

A másik ilyen értékelendõ szabályozási koncepció azúj Mt.-ben, hogy – amint arra korábban utaltunk – azúj Mt. arra buzdítja a feleket, ideérte a munkavállalót,munkáltatót, szakszervezet és üzemi tanácsot, hogytárgyaljanak egymással. Az új Mt. láthatóan olyanszakpolitikát követ, amely által a szociális partnerek ésszociális párbeszéd kiemelt szerepén alapuló szociálpo-litikai, és a versenyképességet erõsítõ, a foglalkoztatásiszint növelését célzó foglalkoztatáspolitikai célokatszolgál, legalább is ezek dominanciája figyelhetõ meg.Így a magyar munkajogi szabályozás a Deakin általmeghatározott piackorlátozó funkción, azaz a függés-ben lévõ alanyokat védõ szabályozáson átlépõ, piackor-rekciós és piackreáló funkciókat tölt be.24 Mindez alapve-tõen illeszkedik az Európában is tapasztalható változá-sokhoz. A munkajogi szabályozás alanyai egyre inkábbkiszerzõdnek a munkajogi védelem alól,25 kölcsönösenkockázatot vállalnak,26 s ezáltal erõsödik a munkajogiszabályozás polgári jogi jellege, a felek szerzõdési ésdöntési szabadsága elõtérbe kerül, az alárendelt pozíci-óból mellérendeltebb (de nem mellérendelt) helyzetbekerülnek a felek. Látni kell azonban azt is, hogy jelengazdasági válság idején, a munkajogban hiába adunknagyobb szabadságot a felek megállapodásának, nemvalószínû, hogy élnek ezzel a lehetõséggel. Ráadásulúgy véljük, hogy alapvetõen a fordista modell hagyo-mányain nyugvó magyar munkajogi szabályozásban amunkáltató és a munkavállaló egymás közötti viszo-nyaiban nehezebben tud érvényesülni a partnerkapcsola-tok elve, mint más európai országokban.



486 2014. OKTÓBER


1 Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés és a trust. Jogtörténeti és összehasonlító jogi elemzés. HVG-Orac Kiadó, Budapest, 2014. 489.2 Ptk. 6:310. §3 Téglási András: Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés és a trust. Jogelméleti Szemle 2 (2014), 297–298.4 Ld. különösen Sándor: i. m. 53.

DELI GERGELYegyetemi docens

Széchenyi István Egyetem(Gyõr)

Megfontolások a trust egyházi eredetéhez, avagy:gondolatok Sándor István

új monográfiájáról

A monográfia maga

Sándor István hiánypótló mono-gráfiája1 mellett nem mehet el szónélkül az, aki csak kissé is érdeklõ-dik a magyar jog általános fejlõdé-si tendenciái iránt, és nem ragad leaz egyes konkrét jogintézményekmindennapos, operatív használatá-nál. Hiszen úttörõ jelentõségû újításrakerült sor azzal, hogy a hatályosPtk.-ban – a trust common lawbankidolgozott szabályai alapján – sza-bályozásra került a bizalmi vagyon-kezelés eddig ismeretlen intézmé-nye.2 Az alapvetõen a 19. századipandektisztikán kijegecesedett ci-viljogi kultúránkban ezen intéz-mény olyan léket üthet, amely ajoggyakorlat egyes szegmentumai-nak, elsõ sorban a nagyobb vagyon-tömegek, cégvagyonok kezelésérevonatkozó szokások, illetve azezekkel kapcsolatos cégutódlási,adóoptimalizálási technikák nagy-mértékû átalakulását eredményez-heti. A tudományos kutatásoknakpedig a jogintézmény merev civil-jogi kategóriák segítségével nehe-zen értelmezhetõ karaktere adhatújszerû impulzusokat.

Aki egy ilyen horderejû külföldijogintézmény feldolgozására vál-lalkozik, alapvetõen kétféleképpenkezdhet munkába. Vagy roppant

erõfeszítéssel igyekszik megtalálniaz adott jogintézmény esszenciáját,hasonlóképp ahhoz, ahogy az óriá-si tömegû salakból kinyerik azuránt, és aztán összegzõ megállapí-tásait egy karcsúbb kötetben tesziközzé, vagy egyfajta szellemibaedeckert hoz létre, amelybenszinte kézenfogva vezeti végig ol-vasóját az idegen intézmény neve-zetességeinek rengetegében. Sán-dor István az utóbbi metódust vá-lasztotta. Monografikus jelleggel,de természetszerûleg nem kimerí-tõleg, a trust panorámaképet tárja amagyar olvasó elé. Mûve alapvetõ-en deskriptív jellegû, az angol jogiterminusokat szabatosan, a hazaiszaknyelv alapján is jól érthetõmódon használva mutatja be a szá-munkra oly idegen és mégis vonzójogi jelenség világát. Óriási mun-kát végzett el, nemcsak a trust jogigondolkodásmódunktól merészeneltérõ természete, a feldolgozottszakirodalom és jogeset mennyisé-ge miatt, hanem legfõképp azért,mert három olyan területre is be-merészkedett, amelyek az idegenjogokkal foglalkozó kutató számá-ra hagyományosan a legnagyobbkihívásokat rejtegetik. Az elsõilyen veszélyes zóna az idegen jogvagy általában a jog történeti meg-közelítése, a másik a trust átvétel-ének a problematikája, azaz a legaltransplant kérdésköre, végül a har-madik a jogegységesítési törekvé-sek bemutatása. Olyan területekezek, ahol az állandó kollíziók kö-vetkeztében folyamatos a forron-gás: a régi ütközik az újjal, az idegenaz õshonossal, a sokféle az egységessel.A szerzõ komoly szakmai felké-szültséggel igazít el bennünketezeken a nehéz terepeken is. A ma-gyar jogrendszer nóvumának szá-

mító bizalmi vagyonkezelés intéz-ményét pedig úgy teszi szellemiépítményének zárókövévé könyvevégén, hogy e szerkezeti felépítés-bõl kényszerítõleg adódik a felis-merés, hogy az intézmény magyarjogba történõ átültelése elkerülhe-tetlen, a globalizáció nagy erejûáramának megfelelõ és szükségeslépés volt.

A szerzõ és a kötet felépítésénekismertetésére nem kívánok továb-bi szót vesztegetni, hiszen azt pél-daértékû módon megtette már ko-rábban Téglási András a könyvrõlírt recenziójában.3 Inkább egy ki-sebb gyakorlati jelentõségû, de ér-dekes részletkérdéssel foglalkoz-nék Sándor István könyve kap-csán, a trust intézmények egyházieredetével.

A uses eredetérõl

A Statute of Uses 1535-ben tör-tént elfogadását megelõzõen a trustintézményének megfelelõ funkciótaz ún. uses töltötte be. Épp ezért atrust kialakulásának megértéséhezelkerülhetetlen a uses eredeténekfeltérképezése. Nem véletlen, hogya legnagyobb angol jogászok közültöbben – mint például Maitland,Blackstone, Holmes vagy Ames –sem tudták megkerülni ennek anehezen elhanyagolható fontossá-gú kérdésnek a megválaszolását.Sándor István maga is a use ismer-tetésével kezdi kutatásainak érde-mi részét.4

A use eredetére vonatkozóan há-rom fõ, különféle „rasszokra” (né-met, angol, római) alapított teóriátkülöníthetünk el, illetve az ezek-bõl eredõ különféle szinkretista el-képzeléseket. Az elsõ, Oliver

DELI: MEGFONTOLÁSOK A TRUST EGYHÁZI EREDETÉHEZ… 487

SZEMLE

JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY 5 Oliver Wendell Holmes: Early English Equity, in: Collected Legal Papers, New York: Peter Smith 1952, 2. Az esszé elõször 1885-ben

került publikálásra.6 Georg Beseler: Die Lehre von den Erbverträgen, I, Göttingen: Dietrich 1837, 277sk., 283 és 271.7 Holmes: id. m. 4–5.8 James Barr Ames: The Origin of Uses, in: Lectures on Legal History and Miscellaneous Legal Essays, Cambridge, Harvard: University

Press 1913, 237.9 Frederick Pollock and Frederic William Maitland: The History of English Law Before the Time of Edward I, Cambridge: University

Press 1898, 231.10 E teórát nem annak megalkotója, Maitland hanem Verbit alapján ismerti Sándor: id. m. 54–55.11 Brendan F. Brown: Ecclesiastical Origin of the Use, Notre Dame Law Review 10 (1935), 361–365. 12 Brown: id. m. 365.13 Gilbert Paul Verbit: The Origins of the Trust, New York: Xlibris Corporation 2002, 48.14 Francis Bacon: The Learned Reading on of her Majestis learned Counsell at Law, upon the Statute of Uses, London: Mathew

Walbancke 1642, 15; Blackstone: id. m. 327.

Wendell Holmes nevével fémjel-zett iskola német eredetûnek tartjaaz intézményt, megjelenése a 19.század végére tehetõ. Holmesteóriáját5 alapvetõen a nagy germa-nista, Georg Beseler háromkötetes,1835 és 1840 között megjelenõ mû-vében, a Die Lehre von den Erbver-trägenben részletesen ismertetett6

salman inspirálta. A korai angoljogban szereplõ, ún. feoffee to usesHolmes véleménye szerint egy azegyben megfeleltethetõ a salman-nak. Mindkettõ olyan személyvolt, akinek a részére egy ingatlanátadásra került, hogy azt az átadórendelkezéseinek megfelelõen adjatovább, többnyire annak halálátkövetõen.7 Az intézmény a feltéte-lezések szerint a 11. században, anormann hódítások révén jutott elaz angolszász területekre.

Ames álláspontja8 ezzel szembenazok vélekedését reprezentálja,akik a use-t ex asse angol intéz-ménynek tekintik. Véleménye sze-rint a use az angol kancellár tény-kedésének köszönhetõ, aki elõszörérvényesítette a cestui que use, azaza kedvezményezett jogait. Az elsõilyen értelmû dekrétumról 1446-ból van tudomásunk. Ames szerinte procedurális védelem jelentetteaz equity-földtulajdon megjelené-sét. Holmes nézetét akkép inkor-porálta saját elméletébe, hogy asalmanra vonatkozó teóriát elfo-gadta azzal, hogy az pusztán a bi-zalmi jellegû aktusokra korlátozó-dott, azonban a feoffe kötelezettsé-gének valódi jogi kötelezettséggévaló transzformálását eredeti angolvívmánynak tartotta.

A harmadik nagy elmélet rómaijogi gyökerekre vezeti vissza a use

intézményét. Ennek fõ szószólójá-vá Blackstone-t kiáltották ki, de arómai eredetet Spence és Gilbert isvallotta. E nézet egészen Holmesés Maitland koráig uralkodónakszámított. A Blackstone-t interpre-tálók szerint a kiemelkedõ angoljogtörténész a római fideicommis-sum intézményére vezette volnavissza a use intézményét, kronoló-giai szempontból pedig a 14. szá-zad utolsó negyedére. Vélekedésükszerint a római fideicommissum-otkontinentális egyháziak imple-mentálták volna az angol jogrend-szerbe, hogy az egyház ingatlan-szerzését megnehezítõ egyes kirá-lyi tilalmak hatását mérsékeljék.

A szinkretista elméletek közülMaitland álláspontja érdemes em-lítésre, aki szerint római és germánhatások egyaránt szerepet játszot-tak a use kialakulásában. Nézeteszerint a kilencedik századtólkezdõdõen9 található meg az angoljogban a frank és longobárd jogfor-rásokból ismert, „ad opus” haszná-lata az ingatlannak. Ez a kedvez-ményezett javára tulajdonszerûhasználatot eredményezett a föld-tulajdonon, amelyet azonban a po-zitív jog nem ismert el. Késõbb, a13. század elsõ felében a szigetor-szágban megjelenõ ferences szerze-tesek használták fel céljaik érdeké-ben az ingatlan „ad opus” használa-tát, azért, hogy ezzel szegénységifogadalmukat megkerülhessék, ésaz ingatlan formális tulajdonlásanélkül élvezhessék annak hasz-nait.10 Ennek megfelelõen az „adopus” használat nem annyira a fide-icommissumhoz, mind inkább aszintén római usus-hoz állt köze-lebb.

Az egyház szerepe a use kialakulásában

Mint láttuk mindhárom, egy-mástól igencsak eltérõ elméletbenközös, hogy a use kialakulásában azegyházi tényezõknek központi he-lyet biztosítanak. Ezt a tényt anemzetközi szakirodalomban elsõ-ként Brendan F. Brown hangsú-lyozta fontosságának megfelelõen,a jezsuita kötõdésû Notre DameUniversity jogi szakfolyóiratábanmegjelent tanulmányában.11

Meglátásom szerint az egyháziakszerepe a use kialakulásában köz-ponti jelentõségû, de korántsemannyira patetikus, mint ahogy aztBrown képzelte, aki a use intézmé-nyében a szent tamási skolasztikusfilozófia természetjogi hajtását vél-te megpillantani.12 Sokkal helytál-lóbbnak tartom Verbit vélekedé-sét, aki a trust eredetét – egyebekmellett – a feudális terhek kijátszá-sára irányuló kísérletekben találtameg. Érvelése szerint a feudális tu-lajdoni rendszer Angliába történõbevezetése számos olyan, elsõsor-ban adó- illetve illetékfizetéssel já-ró terhet generált, amelyet ki lehe-tett játszani a földre vonatkozó jo-gi (legal) és kedvezményezetti (ben-eficiary) tulajdon megkülön-böztetésével.13

Hogy pontosan miben állt az egyhá-ziak szerepe? A következõkben en-nek részleges megválaszolásáravállalkozom egy jellemzõ epizódbemutatásával.

A szakirodalmat példaértékûkritikai attitûddel kezelõ SándorIstván Bacon és Blackstone vonat-kozó soraiból14 azt olvasta ki, hogye szerzõk a use-t a római jogi fide-

488 SZEMLE 2014. OKTÓBER


15 Sándor: i. m. 79.16 Sándor István a vonatkozó részt kissé félreérthetõen a „teljesen hasonlít” szavakkal fordítja (ld. Sándor: i. m. 79, 341. jegyzet), a mû

1642-es kiadásában azonban a „leginkább hasonlít” (resembleth the use most) értelmû kifejezés található. Ld.: id. m. 15.17 Bacon: i. m. 15. 18 Bacon: i. m. 15.19 I. 2, 23, 2.20 I. 2, 23, 1. Ifj. Mészöly Gedeon fordítása.21 A gaius-i institúciókat Bacon még nem ismerhette, tekintettel arra, hogy az annak szövegét tartalmazó palimpsest Nieburh csak 1816-

ban fedezte fel egy veronai könyvtárban.22 Az általa idézett latin szöveg pedig a I. 2, 23 egy szakaszának rövidített és átírt verzója lehetett.23 I. 2. 23.24 I. 2, 23, 3.25 Ifj. Mészöly Gedeon fordítása.26 William Searle Holdsworth: A History of English Law, IV, London: Methuan & Co. 1956, 417.27 William Blackstone: Commentaries on the Laws of England, II, Oxford: Clarendon 1768, 328.

icommissumból eredeztetik.15 Véle-ményem szerint az angol szerzõklegfeljebb inspirációról beszélnek,és összehasonlító jogi alapon mu-tatnak fel egyes analógiákat az an-gol és a római intézmény között.Mindkét angol szerzõ legfõbb, ajogintézmények hasonlóságát meg-alapozó funkcionális érve az, hogya római fideicommissum – a use-hozhasonlóan – lehetõvé tette, hogy ahagyatékot megkapó személy a va-gyont egy másik személynek jut-tassa.

Bacon szerint a Iustinianusinstitucióinak második könyvébentalálható fidei Commissio (sic!) em-lékeztet a civiljogi megoldások kö-zül leginkább16 a use-ra.17 A jogtu-dós itt megjegyzi, hogy alakilag (inname) az usus fructus hasonlít az an-gol use-ra, amelynek azonban véle-ménye szerint tartalmilag (in mat-ter) semmi köze hozzá. Bacon egynyelvi trükk segítségével találtameg az összeköttetést az angol useés a római fideicommissum között.Az utóbbi – amint azt kissé félre-érthetõen kifejti – arra szolgált,hogy a hagyatékból valakinek azértjuttassanak, hogy az a hagyatékkalegy harmadik haszná(latá)ra(?) le-gyen: That they had a form inTestaments, to give inheritance to oneto the use of another.18

A nyelvi lelemény abban áll,hogy Bacon kihasználta az angoluse kettõs értelmét. Hétköznapi ér-telemben a kifejezés egyszerûenhasználatot jelent, azonban a jogiszaknyelvben egy olyan üres tulaj-doni formát, amelyben a tulajdonirészjogosítványok egy másik sze-mélyt illetnek meg. Az idézett an-gol mondat és az utána következõ,

annak alátámasztására hivatott la-tin frázis („Heredem constituoCajum rogo autem te Caie ut heredi-tatem restituas”) nem egészen felel-tethetõ meg egymásnak. Míg azangolban a hagyaték egyfajta keze-lésérõl van szó, a latin mondatbanezzel szemben egyértelmûen a va-gyon kiadásáról (restituas). Azaz afunkcionális egyezés elég gyengelábakon áll. A római hitbizománynem egy vagyontömeg másik javá-ra történõ kezelését célozta, hanemannak mielõbbi (cum primum pos-sis)19 átadását a végrendeletbenmegjelölt harmadik személy részé-re. „Ha ugyanis valaki oly személyszámára óhajtott valamit juttatni,akinek örökséget vagy hagyo-mányt hagyni nem lehetett, akkorezt azok becsületére bízta, kik avégrendeletbõl kaphattak.”20 Ba-con a use ige kissé manipulatívhasználatával kötötte volna össze arómai jogi és az angol jogintézmé-nyét.

Bacon helyesen Iustinianus ke-let-római császár Institutiones címûmûvének második könyvét jelöltemeg olyan jogforrásként, amely-ben a fideicommissum megtalál-ható.21 Mégis a fenti latin monda-tot citálta, amely ebben a formábannem található meg a iustinanusiinstituciók második könyvében!Bacon következésképp valószínû-leg nem az institúciók eredeti szö-vegét, hanem annak egy rövidítettváltozatát, vagy más köztes, sze-kundér forrást használhatott felmûve megírásakor.22 Az institu-ciók fideicommisumra vonatkozórészében23 Bacon céljainak inkábbmegfelelt volna az alábbi kitétel:Restituta autem hereditate is quidem

qui restituit nihilo minus heres per-manet: is vero qui recipit hereditatemaliquando heredis aliquando legatariiloco habebatur.24 [Az örökség kiadá-sa után a kiszolgáltató továbbra isörökös marad, míg az, aki kapta azörökséget, néha az örökös, néha ahagyományos helyzetébe került.]25

Hiszen e mondat utal arra, hogyugyanazon örökség vonatkozásá-ban mindkét személyt, a kiszolgál-tatót és a kedvezményezettet ismegilleti az örökösi titulus, nohaaz elsõ örökösi minõsége teljesenüres is lehet. Hasonlóan ahhoz,ahogy az angol use esetében az egy-azon tulajdonjog mintegy „meg-kettõzõdik” a vagyonkezelõ (legalowner) és a kedvezményezett (equi-table owner) között úgy, hogy azutóbbi a vagyon valamennyi elõ-nyét élvezhette anélkül, hogy azezzel járó jogi kötelezettségek ter-helték volna.26

Blackstone egyértelmûen Baconnyomán halad, amikor a use erede-tére vonatkozó saját elméletét is-merteti. Erre utal, hogy a bacon-iértékelést az ususfructusra és a fide-commissumra õ is átveszi, nevezete-sen, hogy a use illetve a trust inkábbaz utóbbira és nem az elõbbire ha-sonlít. Véleményem szerint azon-ban sem Blackstone sem Baconnem állítja, hogy az angol use a ró-mai fideicommissumból eredne!Csak annyit állapítanak meg, hogya két jogintézmény több szem-pontból hasonlít egymásra. A téve-dés feltehetõleg Blackstone követ-kezõ szavaiból ered: „this notionwas transplanted into England fromthe civil law”.27 Itt azonban Black-stone nem a római fideicommissum-ra mint intézményre utal, hanem



28 Bacon: i. m. 13.29 Sándor: i. m. 40: véletlen elütés következtében Thomas Moore-t olvashatunk, nem Thomas More-t.30 Sándor: i. m. 37 és 39.31 I. 2, 23, 1.32 Frederick Pollock: John Selden – Richard Milward: Table Talk of John Selden, Oxford: Clarendon Press 1927, 43, idézi Sándor: i. m.

40.33 Ehhez ld. W. T. Waugh: The Great Statute of Praemunire, The English Historical Review 37 (1922), 173sk.

pusztán arra a megoldásra (notion),hogy az ingatlan jogszerû tulajdo-nosa (az ún. terre-tenant) és az an-nak hasznait élvezõ személy (cestuyque use) különbözhetnek egymás-tól. Valamint, hogy e két különbö-zõ „jogosultság” – egyrészrõl a „juslegitimum” (legal right) másrészrõl a„jus fiduciarium” (right in trust) – ér-vényesítésére eltérõ módokon voltlehetõség. Az elsõ jogosultság érvé-nyesíthetõ volt a rendes bíróságokelõtt, a második azonban a kötele-zett lelkiismeretére (remedy in con-science) volt bízva. Itt érdemesmegemlíteni, hogy a use szoros(negatív) kapcsolatban fejlõdött azangol jog másik, igen karakterisz-tikus intézményével, a considera-tion tanával. Amíg common law bí-róságok a vagyontárgyak átruházá-sakor a megfelelõ considerationmeglétét vizsgálták, a kancellária afelek tudati viszonyulását (notice)is. Így a rendes királyi bíróságokelõtt még a föld rosszhiszemû meg-szerzõjét is elõnyben részesítettéka use kedvezményezettjével szem-ben, ha az ingatlan good considera-tion alapján szerezte meg.28 A régijog e merevségét (radix amaritudi-nis) a consideration tana nem voltképes enyhíteni, csupán az, hogy aChancery messzebb „látott” a com-mon law-nál, és figyelembe vette azérintettek lelkiismeretét is.

A Blackstone által említett kül-földi egyházi személyek nem a fide-icommissum intézményét kívántákátültetni az angol jogba, hanemegy nagyon is gyakorlati és megle-hetõsen világias céljuk volt, az1279-es Statute of Mortmain rendel-kezéseit kívánták e jogi trükkelmegkerülni. E törvényben I. Edu-árd megtiltotta, hogy bárki bármi-lyen jogcímen földtulajdonát jogiszemélynek adja át, ún. mortmain-be. A mortmain társaságok, modernkifejezéssel élve jogi személyek

örökös és elidegeníthetetlen (in-nen a mortmain eredeti, középkorilatin elnevezése, a mortua manus,amely elidegeníthetetlen hatalmatjelentett) ingatlantulajdonát jelöl-te, amely azért sértette a korona ér-dekeit, mert számára a földbirtok-ok az öröklés illetve átruházás so-rán fizetendõ illeték révén generál-tak jövedelmet. Az egyház mint jo-gi személy soha nem szûnik meg,így a tulajdonába került földek ki-kerültek a király potenciális jöve-delemforrásai közül. Az uralkodóezért igyekezett az ilyen típusú tu-lajdon létrejöttét megakadályozni.

Az egyháznak e szabály megkerü-lésére olyan konstrukciót kellett ta-lálnia, amely révén a föld nem kerülta tulajdonába, azonban annak hasz-nait háborítatlanul élvezhette. Eztszolgálta a use intézménye, amelynem az egyháznak, hanem egy har-madik személynek juttatta az ingat-lant, azzal, hogy azt az egyház javá-ra kezelje. Erõs garanciát kellettazonban találni arra, hogy e harma-dik személy valóban az egyház javá-ra és rendelkezései szerint fogja aföldet kezelni. Ezt a biztosítékot azjelentette, hogy a use ügyében aCourt of Chancery járt el, amelynekélén a kancellár a 15. század végéig,Morus Tamás29 koráig szinte min-dig egyházi személy volt.30 Ez vég-eredményben személyi garanciát je-lentett arra nézve, hogy a királyi il-letékterhek illetve az egyházi va-gyongyarapodás megakadályozásá-ra megalkotott jogi konstrukció, ause jogilag kikényszeríthetõ legyen.Hogy milyen alapon vindikálta ma-gának a kancelláriai bíróság e hatás-kört a use ügyében?

Az egyháziak úgy érveltek, hogya terre-tenantot lelkiismerete kötöt-te, hogy az ingatlant az egyház ér-dekében birtokolja és kezelje. A hi-tére volt bízva, azaz szó szerint fideicommissa volt, hogy megfelelõen

járjon el. E kitétel azért hangsú-lyozták az egyháziak, mert a rómaifideicommissummal kapcsolatosügyekben Augustus óta külön fó-rum, a praetor fideicommissariusdöntött.31 Ennek analógiájára vin-dikálták maguknak a jogot az egy-háziak is, hogy a lelkiismeretre bí-zott use ügyében a „a király lelk-isimeretének hordozója”, a Court ofChancery és ne az ilyen igények fel-karolására különösebb hajlandósá-got amúgy sem mutató királyi bí-róságok járjanak el. A fideicommis-sum érvként történõ, alaki felhasz-nálása tulajdonképpen egy közép-kori forum shopping céljait szolgál-ta. A királyi tilalom kijátszására azegyháziak létrehoztak egy új jogin-tézményt, amely felett a római fide-icommissum külön bírósága alapjánaz ellenõrzésük alatt tartott bíróifórum hatáskörét állapították meg.Nem a római hitbizomány tartal-mi, dogmatikai megoldásai voltakszámukra érdekesek, hanem egy-részrõl a jogintézmény neve, amelynagyon is illett a kancellár lelkiis-meretéhez igazodó kancelláraibírósághoz,32 másrészt az a tény,hogy már az ókorban sem a „ren-des” bíróságok foglalkoztak vele,legitimizálta az egyháziak azon tö-rekvését, hogy a use-t kivonják arendes királyi bíróságok hatáskö-rébõl. Ezen illetékességi harc márII. Richárd korában megkezdõ-dött, aki az 1393-ból származó ún.„nagy” Statute of Praemunire-banrögzítette, hogy sem egyházi, semidegen bíróság ítélete nem ront-hatja le a király igazságszolgáltatóihatalmát.33 A fentiek fényébennem meglepõ, hogy a use kifejezéselsõ említése az õ uralkodása idejé-re esik. A küzdelmet végül VIII.Henrik zárta le, aki végsõ ellencsa-pásként a use megítélését az 1535-ös Statute of Uses-ban a common lawbíróságok hatáskörébe utalta.

490 SZEMLE 2014. OKTÓBER

JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY34 Verbit: id. m. 48. sk.

35 Chudleigh’s case vagy másképp Dillon v. Freine (1594), 1 Co Rep 113b at 121b. Ellentétes véleményért ld. Bacon: i. m. 16.

Összegzés

Láthattuk, hogy egy római jogiintézmény nem csupán a szofiszti-kált dogmatikai megoldásai révénbefolyásolhatta a késõbbi jogfejlõ-dést. Lehetséges hogy egy jogszabá-lyi tilalom kijátszásában találhatómeg az a közös pont, amely a rómaiés a késõbbi jogintézményt összekö-ti. A lényegi különbség köztük csakannyi, hogy az utóbbi már támasz-kodhat az elõbbi történelmi autori-

tására. A use és ezzel a trust a feudá-lis terhek kijátszása érdekében szü-letett meg,34 ahogy már Coke ismegfogalmazta, fõ mozgatórugóiknéha a félelem, másszor a csalásvolt.35

A trust ezen „sötét oldalát”36 nemszabad elfelejtenünk ma sem. Azeredetileg adóelkerülésre létrejött in-tézményben rejlõ legnagyob veszélynapjainkban is ez. Amint SándorIstván kifejti, a bizalmi vagyonkeze-lés szabályozásának kialakítása so-

rán a gazdasági tulajdonos szemé-lyének jogellenes titokban tartása, azadóelkerülés és a pénzmosás azok azesetek, amelyek ellen megfelelõmegelõzõ intézkedéseket és szankci-ókat szükséges kidolgozni.37

A fentiekhez hasonló intellektu-ális ínyencségekre akadhat az, akiSándor Istvánnak a trust csodálatostémájával foglalkozó, remek érzék-kel megírt könyvét a kezébe vesziés elmélyül benne.



* Szeibert Orsolya: A házasság Európában a jogegységesítõ törekvések tükrében. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2014, 256.1 Szabó T. Anna: Mennyi menni. In: Szabó T. Anna: Kerített tér. Magvetõ Kiadó, Budapest, 2014, 67. 2 Szeibert Orsolya: A házasság Európában a jogegységesítõ törekvések tükrében. 14. 3 I. m. 233. 4 Vö. Somlai Péter: Család 2.0 Együttélési formák a polgári családtól a jelenkorig. Napvilág Kiadó, Budapest, 2013, 146–162. 5 Szeibert Orsolya: i. m. 236. és 240. 6 I. m. 46. 7 Vö. i. m. 51.

PÁL SZILVIAbírósági titkár

Debreceni Ítélõtábla(Debrecen)

„Felfelé nézz. Ha szárnyadnincs: kapaszkodj”1

– Szeibert Orsolya: A házasság Európában a

jogegységesítõ törekvésektükrében.*

„Nem tudom, hogy hány csillag vanaz égen; Nem tudom, hogy mennyilenne jó; Egy plüssmajommal kettenkéz a kézben; Csak vitorláztunk errevigyázz balra léghajó.”

(QUIMBY: Nem volt kulcsom)

1. A házasság megkötése és fel-bontása, a házasság alanyai, a há-zastársi tartás, valamint a házasságivagyonjog; ezek azok a témakörök– úgy is mondhatnánk, hogy „csa-ládjogi állandók” –, amelyekkelkapcsolatban néhány állónak gon-dolt csillagból (úgymint a polgáriházasság, csak egy férfi és egy nõ,házassági vagyonközösség, feldúlt-sági elven alapuló házasságfelbon-tás, önhibán kívüli rászorultság ésteljesítõképes kötelezett esetén járóházastársi tartás) – a földrõl leg-alábbis – felrajzolhatónak tûnik aHázasság nevû csillagkép.

Miután a földrõl szemlélõdve –de leginkább a földhöz ragadva –, skülönösen a Biztos Tudás felhõjé-nek a takarásában nem mindig ér-zékelhetõ a csillagos égbolt végte-lensége, ezért a szerzõtõl kapunkkét hõlégballont, amelynek a kosa-

rában – egy szabadon választott úti-társsal és a fentebb említett „család-jogi állandó”-(l)égikikötõk érinté-sével – beutazhatjuk Európa család-jogának egét, s több házasság-csillag-kép felfedezése által közelebb ke-rülhetünk a házasság leglényegé-hez, illetve annak a kérdésnek amegválaszolásához is, hogy a házas-ság szolidaritás-, szövetségjellege adominánsabb-e vagy pedig inkábbaz a tény, hogy a házastársak mind-ketten autonóm személyek, akik ezta házassági életközösségük fennál-lása alatt is megõrzik.2

A szerzõ – abból az alaptézisbõlkiindulva, miszerint a házasságmélyen a közös európai kultúrábabeépült intézmény,3 ám az életfor-mák reflexívebb megválasztása, azegyüttélési viszonyok plural-izálódása4 okán az e néven illetettpartnerkapcsolatok nem alkotnakhomogén csoportot5 – a házasságjogi élettörténetének állomásaiként isfelfogható témákat (a házasságmegkötését és alanyait, a házastár-sak közötti vagyoni viszonyokat, aházasság felbontását és a házastársitartást) vizsgálja elõször jogtörté-neti kontextusban és a megoldásoksokféleségét érzékeltetendõ az eu-rópai országok nézõpontjából,majd a családjog területén megmu-tatkozó két jogegységesítõ törekvés– a Szerzõ saját fordításában közöltés részletesen elemzett, az EurópaiCsaládjogi Bizottság (Commission onEuropean Family Law) által kidolgo-zott ún. Családjogi Elvek, valamintaz azt kiegészítõ, a családjog alap-vetõ kérdéseinek új megközelítéstadó, elsõdlegesen nemzetköziszempontrendszerre épülõ (kana-

dai, ausztrál és új-zélandi megoldá-sokat is magába olvasztó) Családjo-gi Modelltörvény (Model FamilyCode) – tükrében.

2. Arra is kitér a szerzõ, hogy azanalizált jogrendszerekben a hivat-kozott „családjogi állandók” tekin-tetében található-e ún. common core(a kutatásba bevont jogrendszerek-ben alkalmazott közös megoldás),illetõleg javasolható-e ún. betterlaw (követendõ megoldás).

A mû elsõ részében a házasságmegkötésének történeti fejlõdésétáttekintve azt a jogi mozzanatotkeresi, amelyhez a házasság keletke-zése köthetõ; ennek során olyan iz-galmas kérdéseket boncolgat, mintpéldául a klandesztin házasság vagya common law marriage megítélése.

3. A házasság alanyaira áttérve –különös figyelemmel arra, hogy„az elmúlt bõ évtizedben számoseurópai ország egymást követõennyitotta meg a házasság kapuit azazonos nemû partnerek elõtt, illet-ve tette lehetõvé »az azonos nemû-ek házasságát«”6 – az Európában alegtöbbet tárgyalt házassági vonat-kozású téma, az azonos nemû part-nerek és a nemi átalakító mûtétenátesett (transznemû) személyekházassága felé kormányozza a hõ-légballonunkat, s az európai hely-zet igen körültekintetõ bemutatá-sán keresztül arra a kérdésre keresia választ, hogy a házasodás vonat-kozásában mit kell a „nem” alattérteni, s vajon mi rejlik a termino-lógiai nehézségek, nevezetesen azazonos nemû partnerek – egyéb-ként tartós és értéket hordozó7 –

492 JOGIRODALOM–JOGÉLET 2014. OKTÓBER

JOGIRODALOM–JOGÉLET


8 I. m. 135. 9 Az Európai Családjogi Bizottság volt házastárs tartására vonatkozó 2:2 Elve; lásd i. m. 154. A Családjogi Modelltörvény az alapelvek között szintén tartalmazza az öngondoskodás követelményét; lásd i. m. 223. 10 I. m. 36. 11 I. m. 230. Ennek ténye igen jól érzékelhetõ például a házassági vagyonjogi szerzõdések esetében, ahol a megállapodási szabadság nem

lehet teljes körû, mert a jogviszony sajátosságainál fogva szükség van a gyengébb fél védelmére, s a következetesnek mondható bírói

kapcsolata házasságként való keze-lésének, elnevezésének a bizonyta-lansága mögött.

4 .Ezt követõen az Európai Uniójogforrásaiban, valamint az európaibíróságok, az Emberi Jogok EurópaiBíróságának (illetõleg az EmberiJogok Európai Bizottságának) és azEurópai Unió Bíróságának az ítél-kezési gyakorlatában megjelenõ házas-ságfelfogást vizsgálja; a strasbourgiés a luxembourgi eseti döntésekenkeresztül a házasság létezésének –nemlétezésének – érvényességé-nek, a házasságkötéshez fûzõdõ jogérvényesülésének a kérdéseit, vala-mint a házasság – (de facto, tényle-ges együttélésen alapuló) élettársikapcsolat – bejegyzett partnerkap-csolat összehasonlíthatóságát kö-rüljárva olyan problémakörökrõlír, mint a nem az állam által elõírtmódon és formában (például vallá-si rítus szerint vagy valamely nép-csoport szokása alapján) kötött há-zasság elismerhetõsége, a szabad-ságvesztés-büntetésüket töltõk há-zasságkötéshez való joga, az újrahá-zasodás idõleges tilalma mint a ko-rábbi házasság felbontásánakszankciója, a hozzátartozói kapcso-lat (após-meny viszony) mint ér-vénytelenségi ok, továbbá a nemiátalakító mûtétet követõ nem elis-merése (annak személyi iratokbantörténõ átvezetése) és ennek megfe-lelõen a különnemûek közötti há-zasság megkötésének a lehetõsége.

5. A szerzõ a házasság lényegé-nek a megtalálásához vezetõ útonkét további (l)égikikötõ – a házas-társi tartás és a házassági vagyonjog –beiktatásával elviszi az Olvasót aházastársakat összefûzõ személyi-és vagyoni viszonyok égterére is,majd az utolsó jogi állomás, a há-zasság felbontásának az elemzésétkövetõen leszállít a magyar házas-ságfelfogás földjére.

Ezekben a részekben – a jogtör-téneti esszenciákra, az európai or-szágok szabályozására, továbbá azemlített két európai jogegységesítõtörekvés elveire koncentrálva – vé-gigjárhatjuk a házasság felbontásá-nak a felbonthatatlanságtól induló,a vétkesség, a feldúltság és a közösmegegyezés elvén át a divorce ondemand (vagyis csak az egyik há-zasfél általi, a bíróság által felülnem bírált házasságfelbontás irán-ti igény) elismeréséig vezetõ útját, seltöprenghetünk a különválás(legal separation, jogilag rendezettkülönélés, „az ágytól-asztaltól valóelválasztás”), a házasság meghatá-rozott ideig történõ fennállása, ameggondolási- és a különélési idõ,mint az egyes európai jogrendsze-rekben a házasság felbontásáhozszükséges jogilag releváns tényekintézményén és szerepén vagy ép-pen azon, hogy milyen jelentõségevan annak, hogy ki rendelkezikhatáskörrel a házasság felbontására(állami hatósági, igazgatási felada-tot ellátó szerv vagy pedig bíróság).

Azon is elgondolkodhatunk,hogy milyen kapcsolat van az ún.bontóokok és a házastársi tartásközött, s az eredendõen a házasságfelbontásának a szankciójaként fel-fogott házastársi tartás ma vajon alétfenntartást, a volt házastársmegélhetésének a biztosítását hi-vatott-e szolgálni és/vagy a házas-sági vagyonjogi rendszerbõl adódóegyenlõtlenséget – a Szerzõ megfo-galmazása szerint a közös múltat8

– kompenzálja és/vagy a házasságutáni szolidaritás kifejezése; s egy-általán, a házastársi tartás hogyanviszonyul ahhoz az alapvetõ elv-hez, miszerint a házasság felbontá-sát követõen mindkét volt házas-társnak magának kell gondoskod-nia saját tartásáról.9

Arra is kitér, hogy a vizsgált eu-rópai jogrendszerekben, illetõlegaz Európai Családjogi Bizottság ál-

tal kidolgozott ún. Családjogi El-vekben és a Családjogi Modelltör-vényben a házastársi tartás szem-pontjából milyen jelentõsége van aházassági életközösség alatti élet-színvonalnak, a rövid ideig fenn-állt házasságnak és az új házas-ság/élettársi kapcsolat létesítésé-nek; elemzi az alimentációs jellegés az utóbbi években fokozatosanelõtérbe kerülõ ún. clean break-elv(amely a tartás egy összegben tör-ténõ azonnali kifizetését tekinti fõ-szabálynak), továbbá a határozottés határozatlan idejû tartásdíjfize-tés tendenciáit is.

6. Megtudhatjuk, hogy az euró-pai jogrendszerekben a vagyon-el-különítésen alapuló római jogidotális rendszer és a vagyonközös-ség-jellegû germán rendszer, mintkét alaptípus kölcsönhatásakéntmilyen házassági vagyonjogi rend-szerek alakultak ki, azok mikéntváltoztak a XX. század folyamán ésa XXI. század elején, s ebbe a rend-szerbe beilleszthetõ-e az angol „há-zassági vagyonjog”, továbbá abbanhol helyezkedik el a különvagyon(személyes vagyon, fenntartott va-gyon) és a házassági vagyonjogiszerzõdés intézménye.

Végül a magyar házasságfelfogásföldjére visszaérkezve a mû a ko-rábban hatályban volt Alkotmá-nyunk és családjogi törvényünk,valamint a jelenleg hatályos Alap-törvény és az új Polgári Törvény-könyv (a továbbiakban: új Ptk.)Családjogi Könyvének vonatkozórendelkezéseit szintetizálja, s to-vábbrajzolja a Katona Mór,Szladits Károly, NizsalovszkyEndre, Pap Tibor és Weiss Emiliaáltal megkezdett házasság-csillagotmegállapítván, hogy a házasság –mint az együttélés, az összetartozásés a kölcsönös felelõsségvállalásszándékával vállalt kötelék10 – in-kább szövetség, mint szerzõdés.11

PÁL: „FELFELÉ NÉZZ. HA SZÁRNYAD NINCS: KAPASZKODJ”… 493


gyakorlat szerint az egyik házastársra kirívóan hátrányos szerzõdés jóerkölcsbe ütközõ volta okán semmis. (Lásd bõvebben: SzeibertOrsolya: A házastársak vagyonjogi megállapodásai – különös tekintettel a családvédelmi érdek érvényesülésére. JogOK, 2005/2, 28-37.oldalai; Kõrös András: Házassági vagyonjog. In: Kõrös András (szerk.): Polgári Jog. Családjog. Az új Ptk. magyarázata III/VI. HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013, 121–122. oldalai.)

12 Nizsalovszky Endre: Magyar családi jog. MEFESZ Jogász Kör Kiadása, Budapest, 1949, 173–220. 13 Szigligeti Viktor: Házassági vagyonjog. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1959.14 Szeibert Orsolya: i. m. 236. 15 Vö. Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti elõkérdései. HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2001, 23.; Fleck

Zoltán: Változások és változatlanságok. A magyar jogrendszer a rendszerváltás után. Napvilág Kiadó, Budapest, 2010, 71. 16 Szabó T. Anna: Winterreise. In: Szabó T. Anna: Villany. Magvetõ Kiadó, Budapest, 2010, 92.

7. Hogy az utazás élménye men-nyire tartósan és mélyen képes be-ivódni az Olvasóba, azt jelen sorokszerzõje azzal mérte le magán,hogy amikor a mû elolvasását kö-vetõen újra megnézte az új Ptk.„családjogi állandókkal” kapcsola-tos rendelkezéseit, akkor például anemlétezõ házasság, a megegyezé-sen alapuló házasságfelbontás, ahatározott idõre járó, valamint amegfelelõ vagyontárgy vagy pénz-összeg egyszeri juttatásával is telje-síthetõ házastársi tartás szabályai-nak az elolvasása után az emlékké-pek elkezdtek elevenül peregni az

elméjében és megannyi új értelme-zési lehetõség körvonalai rajzolód-tak ki elõtte.

Az új Ptk.-ban kibõvített házas-sági vagyonjogi szabályok (különö-sen a szerzõdéssel választható kétházassági vagyonjogi rendszer, aközszerzeményi és a vagyonelkülö-nítõ rendszer) pedig egy tiszta éslogikus rendszerben jelentek megelõtte; egy olyan rendszerben, ame-lyet Nizsalovszky Endrét12 és Szig-ligeti Viktort13 olvasva látott és ér-zett utoljára.

Miért érdemes elolvasni? Mert –ahogy azt a szerzõ a zárszavak kö-

zött is megjegyzi – „(…) az eljáróbíróságoknak, illetve más hatósá-goknak valamennyi európai or-szágban folyamatosan reflektálni-uk kell az újabb és újabb életviszo-nyokra.”14

Mert az új Ptk. kapcsán hozzájá-rulhat egy színvonalasan kreatívjogalkalmazói szemlélet és gyakor-lat15 kialakításához azáltal, hogykinyitja az olvasó koponya-kalitká-jának az ajtaját, s ami még több, amagyar családjog ablakát is, hogy anehéz levegõ kiszökjön.

S mert „Ha láthatok a más szemé-vel,/csak akkor lehetek szabad.”16

494 JOGIRODALOM–JOGÉLET 2014. OKTÓBER

Zusammenfassung

MIHÁLY TÓTH: Fourth Criminal Code of Hungary

Series of essays shall present the new Hunga-rian Criminal Code, the first part of this se-ries starts with the historical steps of the co-dification, then outlines the main rationaleof the codification, its conceptual principlesand the circumstances of its creation. Spea-king of the Code in general, the author ana-lyzes the pro arguments of the „unified code”and presents the system and structure of theCriminal Code. Then regarding the substan-tive analysis, he refers to the most importantchanges of the Code, formulating – besidesthe positive features of effective applicability– certain concerns regarding the overestima-tion of dogmatic criminal school concept, theemphasis on imprisonment or permanent co-dification and their dangers.

JÓZSEF SZALMA: Relation Between Civil and CommercialLaw in the Light of the New Civil Code

The essay analyzes the content of the newCivil Code, its regulation methodology andentry into force with special emphasis on thecoordination principle, the issue of the unityand differentiation of the classic civil andcommercial law. The author further analy-

zes the regulations of the Civil Code's entryinto force and calls attention to the futureeffect.

ZSOLT SZOMORA: Recognition and citation of constitutionalinterpretative requirements in judgmentsdelivered in criminal slander and defama-

tion cases – methodological typology

In 2012, the so-called real constitutionalcomplaint was introduced to the Hungarianlegal system. It was the Dec. 13/2014. (IV.18.) of the Hungarian Constitutional Courtthe first in the Hungarian legal history toabolish a criminal judgment due to beingnot in conformity with the FundamentalLaw. The annulled judgment found theaccused guilty of slander, which he commit-ted against a mayor of a Hungarian town.Despite the fact that the criminal courtreferred to the relevant, previously madeDec. 36/1994. (VI. 24.) of the ConstitutionalCourt, the Constitutional Court did not findthe interpretation of the criminal court to bein conformity with the constitution. Thispaper is based on a research in the course ofwhich seventy criminal judgments havebeen examined on how criminal courts rec-ognize and apply the constitutional stan-dards that had been laid down by the

Constitutional Court in connection with thefreedom of speech as a fundamental right.On the ground of this examination, thispaper lays down a kind of „citation typolo-gy”. This survey should show whether andhow Hungarian criminal courts are preparedto involve fundamental rights aspects in theinterpretation of criminal law norms.

NÓRA JAKAB–TAMÁS PRUGBERGER:Controversies and Connections

Between the Hungarian Labor and Civil Law Regulation

This article deals with two recently complet-ed codifications, namely with the labor andcivil law codification, and focuses on theirconnections. The authors point out whatkind of relationship exists between the con-sumer contract and employment contract,why it is reasonable to regulate the employ-ment contract in the Civil Code. The articlelooks closer what kind of linkage existsbetween the labor and civil law regulationregarding invalidity, employee status, liabil-ity for damages, and termination. Finally itseems that the Hungarian labor law regula-tion is approaching the civil law regulation.

MIHÁLY TÓTH: Das vierte Strafgesetzbuch Ungarns

Die Studie ist die Einleitungsstudie einerReihe, die das neue Strafgesetzbuch Un-garns vorstellen soll. Neben den bedeutend-sten Stationen der Kodifikation werden inder Studie sowohl die Kodifikationsgrün-de, als auch die Leitprinzipien, sowie dasZustandekommen der Kodifikation darge-stellt. Die Studie legt die Argumente fürsPrinzip des einheitlichen Kodexes, sowieauch die Struktur und den Aufbau des Ge-setzes dar. Im Rahmen der inhaltlichenAnalyse werden die wichtigsten Verände-rungen erwähnt, die das Gesetz einführt. Eswird die Hoffnung auf eine wirksameAnwendbarkeit ausgedrückt, es gibt jedochauch bestimmte Elemente, die Anlass zurSorge geben: das Gesetz stützt sich auf dieklassische Strafrechtschule, die Freiheit-strafe steht zu sehr im Mittelpunkt und diepermanente Kodifikation wird überbewer-tet.

JÓZSEF SZALMA:Verhältnis zwischen Privatrecht undHandelsrecht im Spiegel des neuen

Privatgesetzbuches

Die Studie analysiert den Inhalt, die Rege-lungsmethode und das Inkrafttreten desneuen Privatgesetzbuches, dabei werdendas Prinzip der Nebenordnung, und dasProblem der Einheit bzw. der Differenzie-

rung des klassischen Privatrechts und desHandelsrechts hervorgehoben. Der Autorstellt die Regeln des Inkrafttretens, die einseparates Gesetz beinhaltet, dar, und hebtdas Prinzip der zukünftigen Geltung vor.

ZSOLT SZOMORA:Berufung auf verfassungskonforme

Auslegungserfordernisse in Verleum-dungs – und Beleidigungssachen gefäll-

ten strafgerichtlichen Urteilen – einemethodologische Typologie

Die sog. echte Verfassungsbeschwerde istim Jahre 2012 in das ungarische Rechtssys-tem eingeführt worden, und das unlängstgetroffene ungVerfGE 13/2014. (IV. 18.)war die erste in der ungarischen Rechtsge-schichte, die ein Strafurteil wegen Verfas-sungswidrigkeit aufgehoben hat. Das auf-gehobene Urteil hat den Angeklagten we-gen Verleumdung, die er gegen einen Bür-germeister begangen habe, für schuldig ges-prochen. Obwohl sich das Urteil auf dasfrüher erlassene, relevante ungVerfGE36/1994 (VI. 24.) berufen hat, hat das Ver-fassungsgericht die Ermessung des Strafge-richts nicht für verfassungskonform gefun-den. Dieser Beitrag ruht auf eine For-schung, in der siebzig Strafurteile daraufuntersucht worden sind, wie die Strafge-richte die von dem Verfassungsgerichts be-züglich der Meinungsfreiheit niederlegtenAuslegungsmaßstäbe anwenden. Aufgrunddieser Untersuchung stellt der Beitrag eine

Art „Berufungstypologie” auf. Diese Be-standsaufnahme dürfte zeigen, ob und wiedie ungarische Strafrechtsprechung vorbe-reit ist, Grundrechtsaspekte in die Ausle-gung einzubeziehen.

NÓRA JAKAB–TAMÁS PRUGBERGER:Kontroversen und Zusammenhängezwischen den ungarischen arbeits-

rechtlichen und zivilrechtlichenVorschriften

Der Artikel beschäftigt sich mit den kürz-lich ausgeführten Kodifikationen, undzwar mit der arbeitsrechtlichen und zivil-rechtlichen Kodifikation, und mit ihrenZusammenhängen. Wir weisen auf die Be-ziehung zwischen den Verbrauchervertragund Arbeitsvertrag hin, warum der Arbeits-vertrag im Zivilgesetzbuch geregelt werdensollte. Wir untersuchen welche Verbindun-gen zwischen der zivilrechtlichen und ar-beitsrechtlichen Regelung hinsichtlich derUngültigkeit, des arbeitnehmerlichen Sta-tus, der Haftung und der Beendigung desArbeitsverhältnisses gibt.

Summary

alapÍtva 1866 - real-j.mtak.hureal-j.mtak.hu/1027/9/jk1410.pdf · zet, amely átfogja a ius...

Documents