a preindusztriális gyógyszerkincs¡lis-gyógyszerkincs.pdf · ammóniával hidegen összerázott...

A preindusztriális gyógyszerkincs

Dr. Szabó Attila

2015.

Quidquid erit, tandem spes mea, Christus erit. Történjék bármi, mégis az a reménységem, hogy Krisztus feltámadt!

℞

Rc

Először is, a címben szereplő

szó jelentése: Pre (latin eredetű) – előtti, előzetes

Industrinalis (latin eredetű) – ipari

Industrialisatio, onis (f) – iparosítás

Industrialismus, us (m) – iparosítás

Preindusztrinalis gyógyszerkincs – ipari gyógyszerészet

gyógyszerkincse

Tehát, az ipari gyógyszerészet előtti gyógyszerkincs.

?-től a XIX. századig terjedő időszak.

(Röviden Attila, mert kevés az idő és a száraz nyár ellenére már csúszás van!)

Történelmi áttekintés:

-Mezopotámiában a gyógyszerkészítőket

„pasisu”-nak hívták, ezek kenőcsöket,

flastromokat (tapasz) és illatszereket

készítettek.

-Nabuleu, asszír orvos a kézikönyvével tette híressé nevét. Az agyagtábla három oszlopa közül az első az ajánlott gyógynövény nevét, a második a betegséget, a harmadik az elkészítés és felhasználás módját ismerteti.

Az orvosok egyfajta céhet alkottak, amelynek élén az elöljáró, a rabi asze, azaz az „orvosok főnöke” állt. A kígyóról azt tartották – Gilgamesz-eposz révén – hogy bőrének levedlésével szüntelenül megifjodik, a megfiatalodásra pedig annyi idős nő is vágyott. A 3. évezred végéről származó 9,5x16 cm-es agyagtábla töredék talán az emberiség első orvosi receptkönyvének tekinthető.

Pl. „Törj porrá folyami agyagot, gyúrd össze vízzel és mézzel, szűrj át ezen a masszán olajt és forró cédrusolajt!”. Egy másik azt írja, hogy a megszárított és összezúzott almát és bodzagyökeret keverjenek el sörben és itassák meg a beteggel. Sajnos a megmaradt agyagtáblán található szövegből nem esik szó az adagolásról és, hogy milyen esetben kellett használni őket.

A fekete gránitból készült rosette-i kő 3 nyelvű, sumér, egyiptomi és görög.

Az ókori Egyiptomban egy orvos istent, Duhit vagy Thoth-ot tisztelték, akit a hieroglifák egy íbiszmadár csőrével jelképeznek.

Az egyiptomi „pharmaki” szó lehet a későbbi görög „gyógyszer” szónak az eredete.

Ebers jénai tanár 1873-ban rátalált a „Papirus Ebers ” tekercsekre, melyek a Hyksos dinasztia idejéből származnak. A papirusz tekercsekre mintegy 800 orvosi recept van „hieratikus” (kurviz) írásmódon feljegyezve. Ezeket az egyiptomi papok állították össze a templomiskolákban való használatra. Azok részére,

akiket „gyógyítók”-nak képeztek ki. A papiruszra írott receptek összeállítása nagyon hasonlít a mai időben írottakkal.

A tekercsek alapján megállapítható, hogy 21 féle köhögéscsillapítást, 29 féle szembajt és 18 féle bőrbetegséget különíthetünk el.

Ezeknél is a ható szer nyitja meg a recept sorrendjét, mely után a hígítószer, majd az ízt adó vagy javítószer következik. Végül az elkészítésre és használatra adott utasítás zárja be a recept formuláját.

Pl: Keménymag 1/64 Méz 1 Libazsír 1/8 Szent János kenyér pora 1 Tej 1 (dnat) Vitex agnus pora 1 Főzni, szűrni, inni Ebből golyót készíteni. Húgyhajtóul használ

(1/64 azaz egy egyiptomi Drachma = 6 gramm. 1/8 pedig egyiptomi

uncia = 48 gramm. Egy Denat = 600 gramm.) Egyiptomban a betegeknek tilos volt levágni a haját. Mikor meggyógyult az illető beteg akkor a levágott hajának tömege alapján kellett a gyógykezelésért fizetnie. (Kérdés, mit fizetett a természetes tar fejű egyén?)

A görögöknél az orvos-gyógyszerésznek létezett saját házi gyógyszertára, benne alapanyag raktárral. Ők külön laboratóriumban készítették betegeik számára a gyógyszereket. Munkájukat betanított famulusok segítették. Az orvos-gyógyszerészek közül, aki főleg orvosság készítéssel foglalkozott, egyéneket rhizotomoknak, vagy phamacopoláknak hívták.

Itáliában, főleg Róma városában a görögök gyakorolták a gyógyítás mesterségét. Ezek zömében műveletlen, kóborló szélhámosok voltak, akik képesek voltak pénzért bárkit megmérgezni. A római erkölcs oly szinten állt Porcius Cato idején (a császárság előtt), hogy lenézték a csapatosan érkező korrumpált gyógyítókat. Némi tekintélyt a császárság idején Cornelius Celsus és Galenus tudott adni.

A Kr. e. I. században létrejött Rómában egy orvos iskola. Ebből az időszakból több fontosabb gyógyszeres leírás származik, pl.: - Cornelius Celsus (Kr. e. 25-Kr. U. 50) De medicina, mely döntően alexandriai eredetű recepteket tartalmaz. Az elő-iratokon kívül a mű Foglalkozik méregtannal és gyógyszerkészítési módokkal. - Plinius Secundus (Kr. e. 23–79): Natura historia -Dioszkoridész (Kr. u. I. század): De materia medica, libri quinque. (görög származású orvos, a római hadsereg katonaorvosa.) A „Krateaus és Sextus Niger” című művében ismeretanyagán kívül a saját megfigyeléseit is közli. Munkája „Gyógyszerkönyvnek is tekinthető”: 1. kötet: fűszerek, olajok, kenőcsök, fák és azok gyümölcsei, nedvei és gyantái; 2. kötet: állati drogok, méz, tej, zsír és gabona; 3. kötet: gyökerek, füvek, magvak és növényi levek; 4. kötet: további gyökerek és füvek; 5. kötet: bor és úgynevezett fémek.

-Galénosz (Kr. u. 129–200) – írásai közül, gyógyszerészi szempontból is jelentősek a következő művei: De simplicium medicamentorum…, De compositione medicamentorum, De antidotis. Műveiben a test betegségei szerinti sorrendet használja a fejtől a talpig. (Forrás: Grabarits István: A gyógyszerkönyvek születése)

Különösen Augusztus császár idejében a gyógyszerrel kereskedőt „Pharmacopolae”-nak hívták. Aki vándorolva magával hordozta az eladásra szánt gyógyszereket azt „Pharmacopolae circumforanaei”-

nak (forum körül található), aki pedig az áruja eltartása céljából

berendezett üzlethelyiséggel bírt „Sellulrii”-nak (székhez kötött) nevezték.

A vények elkészítésével foglalkozókat „Pigmentarius”-oknak (pigmentum -festékbalzsam)

nevezték. Kedvelt gyógyszerformájuk a pastilla volt, amibe készítője beleütötte a saját bélyegzőjét.

Az orvos és gyógyszerész közti szakadás legelőször az araboknál állt be. Ők voltak az elsők, akik a gyógyszerek kiszolgálására és azok külalakjára súlyt fektetve megállapították a gyógyszerek nemeit. Nekik köszönhetjük a mai gyógyszertárnak megfelelő intézményt, és az első gyógyszerészeti törvényeket.

Avicenna végezte el a gyógyszerészet megteremtésének munkáját!

Európában legelőször a gyógyszerészetet, Itália déli részén fogadták be. Nápolyban Rogerius király uralkodása idején, 1140-ben állították fel az első gyógyszertárat. II. Frigyes német-római császár 1224-ben alapított orvosi egyetemet ugyanott. A két uralkodó nemcsak a „Stiones”-ek / patika / számát szaporította, hanem tervszerű gyógyszerészeti törvényt bocsátottak közre.

A gyógyszereknek szabott ára volt, mellyel megszületett (1238-ban) a „Taxa” intézménye is.

A gyógyszertárak számát bizonyos lélekszám szerint korlátozta. A gyógyszertár vizsgálatát hivatott emberekre bízta, úgynevezett „Revisor”-okra. A gyógyszerészek tudományukat a salernumi egyetemen merítették, aminek a szabályait is lefektette II. Frigyes, német-római császár. Bevezetésre került az Antidotárium Nicolai, amelyben betűrend szerint kb. 150 összetett szer hivatalos előiratát közölték.

Sajnálatos, megállapítani, hogy a gyógyszerészi munka ismeretlensége, vagy misztikuma miatt, a művészetek területén gyakran a gyógyszerész a gúnyolódás tárgyát képezte.

Pl. Gaetano Donizetti (Bergemo, 1797. 11. 29. – Bergemo, 1848. 04. 08.) „A csengő” egyfelvonásos vígoperája, mely 1836-ban került bemutatásra Nápolyban. Ebből a receptáriáját hallgassuk meg.

4,25

Serafina, szép fiatal leány egy öreg patikushoz megy férjhez, de Enrico a csengetéseivel zavarja meg a nászéjszakát.

A XV. századig a vegyi készítmények kizárólag gyógyszertári laboratóriumban készültek, és a hivatalos gyógyszerek akár 20-30-féle szerből is állhattak. Az orvostudományra, és a gyógyszerészetre a XVI. században több korszakalkotó tényező is hatott: - Amerika felfedezése, - a reformáció, - az alkémia haladása, - Paracelsus fellépte.

Paracelsus kémiai preparátumainak a gyógyszerek közé való bevezetése, egyúttal a gyógyászat és a botanika megreformálása egészen a reformkorszakig tartott.

Jean Jakob Huber apotecur; 1691. Róma

Ha lélegzik, enyém a remény Ha lélegzik, enyém a remény Krisztus az egyetlen remény

„alkémiai” manuale-ja

A könyvecske elején alkémiai gondolatok olvashatóak.

A sok-sok Manuale közül, a saját tulajdonban lévőkből mutatok be példákat:

Aqua vitae album simplex Aqua Ocularis Aqua foenicul: ℥j Margarit ppt gr iiij Tinctura pp gr vj Misce fiat aqua

Bejegyzés a könyv elején: „A füveket jó szedni Hold tölte előtt egy héttel, és utána is egy héttel. A gyökereket pedig jó ásni … előtt egy héttel, … utána egy héttel. A „könyv” szerzője és tulajdonosa nem ismert!

Gyönyörűen írt és könnyen olvasható. Ráadásul magyar nyelven íródott 1767-ben. Sajnos nem tudni hol és ki használta.

Gyógyszerek készítése mellett, még a borok készítéséről is olvashatunk.

(A könyv feldolgozása még várat magára.)

Az 1726-ban íródott vény, német területről került el, és jutott idővel hozzám. Akkoriban íródott vényeken érződik, mely orvosi egyetem diákja volt a gyógyítást végző orvos.

Rp. Pulvis Semen Sabatillae unciam semmis Rp. Elixirium Sabatillae uncias tres Da ad vitrum …… Aláírás Josefe Tassano …… …… Pietro Francesco Rinaldi ….. ……..

Recipe pulvis rhei electi Sal absinthii ana scrupulum unam Syrupi quinque radicis aperientis quantum satis Misce fiat solutio, ut fiat tales No VIII. Detur, signetur, …..……. 1775 szeptember 27. Aláírás: Vella Rp. Aqua ………… uncias duas Syrupi Rosati soluti unciam unam Herba….. drachmam duas Essentiae castorei scrupulum unam

Idővel, az egyes országokban egyre több vénygyűjtemény jelent meg, ráadásul az adott nép anyanyelvén. Hazánkban ilyenek pl. a Dr. Bókai Árpád, DR. Müller Vilmos, vagy Dr. Vondrasek József féle receptgyűjtemények.

A Vodrasek féle könyv 90 éve jelent meg. A könyvben szereplő gyógyszerformákat vizsgálva, 1. Drogok – az egyes drogok begyűjtésén és

alkalmazásán kívül foglalkozik a termesztésükkel is. Sőt foglalkozik az egyes

növények talajigényével, talajműveléssel trágyázással. Kitér a vetés, ültetés módjára, esetleges palánta nevelésre. A magok

csíraképességének fontos megtartására, illetve az ivartalan szaporításra és a várható terméshozamra. Azon gyógynövényeket,

melyek hazánkban jó eredménnyel termeszthetőek, külön táblázatban lettek összefoglalva.

Sajtolás útján nyert növénylevek a succusok. Ezekből lehet tinktúrákat vagy extraktumokat készíteni, azonban a leggyakrabban cukorral való felfőzéssel szirupokat készítenek. A succusokat érett gyümölcsök levéből készítik a leggyakrabban, ezeket a felhasználástól függően kezelik. Ha tiktúra vagy kivonat készül belőle, akkor az általában magvastól szétzúzott növényi

részeket sajtolják, szirupoknál azonban erjesztik, majd felfőzéssel vagy egyszerű filtrálással derítik.

A gyümölcsleveket, ha besűrítjük, akkor pulpa készítményeket kapunk. A pulpa más néven gyümölcsíz, azaz cukros gyümölcspépek.

Gyógyszeres borok, azok a tiktúrák, ahol a kivonószer nem más, mint a bor. A Ph.Hg. III. szerint a gyógyszeres borokat tokaji aszú borból kell készíteni, ha az alkohol tartalmát növelni szeretnénk, azt abszolút alkohollal tehetjük meg. Az alkaloidok inkompatibilisek a tanninnal, ezért a tannint el kel távolítani belőle, így detannizált bort kapunk. Ezt a tannin tartalmat vagy zselatinnal, vagy tejjel tudjuk eltávolítani, mivel ezek a tannint kicsapják, és szűréssel eltávolíthatóvá teszik.

Ilyen készítmény például: Vinum pepsini 10 pepsin-t 10 acid. hydroclorc. dilutum. 10 glycerin-nel porcelán mozsárban eldörzsölünk, a keveréket üvegbe öntjük, gyakrabban felrázva 25 óráig áztatjuk és elegyítjük, 20 sirupus aurantii corticis-szal és 450 vinum Tokajense-vel. Az ülepesés folytán megtisztult folyadékot szűrés nélkül kisebb palackokba töltjük.

2. Szilárd gyógyszerkészítmények közül a porokat

három nagy csoportba sorolja a manuale. a. receptúrai és laboratóriumi kevert porok, b. mesterséges ásványvizek, c. fürdősó keverékek. A manuale már foglalkozik pezsgőporokkal is, amelyek a mai vízben oldandó pezsgőtabletták elődjei. (A gázképződés kivitelezésére nátrium-hidrogénkarbonátot és borkősavat használták.

b. A mesterséges ásványvizek a Salia aquarum mineralium néven szerepelnek. Előállításnál a következő alapelveket kell szem előtt tartani: az oldószer mindig lepárolt víz legyen, az oldatban lévő főhatóanyag mellett, a többi ásványi-só, a víz ozmotikus nyomását is befolyásolja, az oldat töménysége alkalmazkodjon a betegségi állapothoz, az oldatokat tiszta széndioxiddal kell dúsítani, a gyógyító ásványvíz elnevezése a kémiai alkatának megfelelő legyen. Titkos összetevőt nem tartalmazhat a gyógyító víz.

c. Fürdővizekhez használható só keverékeket Salia balneorum néven kerülnek említésre. Ezek a készítmények a természetes gyógyfürdők pótlására hivatottak. Az elő-iratokban a mennyiségek grammban szerepelnek és attól függően, hogy egész fürdőre, láb illetve kézfürdőre vonatkoznak a víz mennyisége 200 liter, 20 liter illetve 10 liter. (Nemcsak az akkoriban híresebb gyógyfürdők vizét (Francensbadi láp fürdősó, Halleini fürdősó, Friedrichshalli fürdősó) állították elő ezzel a módszerrel, hanem akár különböző növényi részekből is készítettek fürdőt például megtalálható a maláta fürdő, korpásfürdő vagy éppen a mustárfürdő lábfürdőként.)

A félszilárd gyógyszerformák közzé tartoztak a flastromok, tapaszok. A flastromok, azok a gyógyszerek, amelyek közepes hőmérsékleten meglágyulnak, majd megolvadnak. A lágy szövetekre kenve simulékony, jól tapadó réteget alkotnak, s ott lokális hatást fejtenek ki. Ezek a készítmények rendszerint gyantákból, viaszokból, zsiradékokból, terpentinből készültek a

megfelelő hatóanyag hozzáadásával. az összeolvasztás után sodorják, majd tapaszvagdalóval azonos méretűre vágják. A felvágott tapaszokat a kezelendő felületre tapasztják, lokális hatást érhetnek el vele.

Gyógyszeres szappant, mint gyógyszerformát is tárgyalja a manuale. Ezek a gyógyszeres szappanok lehetnek szilárd, kenőcsszerű, fél folyékony vagy folyékony állományúak. A legegyszerűbb linimentumok az olajoknak mészvízzel vagy ammóniával hidegen összerázott keveréke. Az így keletkező keverékben a szappan mellett, el nem szappanosított zsírsavak is maradnak finom cseppekben. A kenőcsök és pilulák mellett még említésre kerülnek a

gyógyszeres cukorkák. Ezek átlagosan 1 g tömegűek, 1,5 cm átmérőjűek. Állás közben nem eshet szét, de a szájban könnyen kell feloldódnia. Használt alapanyagok: Pasta sacchara – tojásfehérje, tragacantha és porcukor Pasta cacao – csokoládé (kakaómassza és kakaópor) Pasta tabularum – nyálka tartalmú növények kivonatából, zselatin ból és porcukorból áll. Pasta pro trochiscis – cukorkeményítő, tojásfehérje és víz…

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!