yugat magyarorszÁgi gyetem - pkmk.hu · 7 ezért azok a tojók, amelyek ezt a gént hordozzák,...
Post on 23-Mar-2019
213 Views
Preview:
TRANSCRIPT
NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM
ERDŐMÉRNÖKI KAR
VADGAZDÁLKODÁSI INTÉZET
SZAKDOLGOZAT
A BÜTYKÖS HATTYÚ (CYGNUS OLOR) MAGYARORSZÁGI HELYZETE
ALBERT LÁSZLÓ
VADGAZDA MÉRNÖK JELÖLT
2003
3
TARTALOMJEGYZÉK
1. BEVEZETÉS……………………………………………………………………………....4.
2. A BÜTYKÖS HATTYÚ (CYGNUS OLOR) ISMERTETÉSE…………………………………...5.
2.1. Rendszertani besorolása ....………………………………………………….5.
2.2. Leírása ...……………………………………………………………….……..5.
2.2.1. A C. o. immutabilisról… ...……………………………………………6.
2.3. Elterjedése ...……………………………………………………………….…8.
2.4. Fészkelőhely, fészkelés ………………………………………………………9.
2.5. Vonulás ……………………………………………………………….……..11.
2.6. Táplálkozás …………………………………………………………………13.
2.7. Szociális viselkedés …...…………………………………………………….15.
2.8. Állománydinamika, állománynagyság …………………………………….17.
2.9. Veszélyeztető tényezők, mortalitás …..………………………...…………..22.
3. A BÜTYKÖS HATTYÚ (CYGNUS OLOR) MAGYARORSZÁGI HELYZETE …...…………….26.
3.1. Anyag és módszerek …..…………………………………………………....26.
3.2. Történelmi áttekintés ……...……………………………………………….27.
3.3. A bütykös hattyú helyzete napjainkban ……..……………………………27.
3.3.1. Költés ..………………………………………………………………29.
3.3.2. Vedlés ………………………….…………………………………….43.
3.3.3. Telelés ………………………………….…..………………………..45.
3.4. Gyűrűzés ………………………………………………………….…………47.
3.5. Vonulásdinamika …………………………………………………...………52.
4. AZ ÁLLOMÁNYSZABÁLYOZÁS SZÜKSÉGESSÉGE, LEHETŐSÉGEI …………..………….57.
5. ÖSSZEFOGLALÁS …………..…………………………………………………………..59.
6. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS …...…………………………………...…………………….61.
7. IRODALOMJEGYZÉK …...……………………………….……………………………..63.
MELLÉKLETEK
4
1. BEVEZETÉS
A bütykös hattyú napjaink egyik legvitatottabb madárfaja eredete, terjeszkedése,
természetvédelmi kérdései, aggályai folytán, továbbá a faj őshonosságáról is
ellentmondóak a vélemények. A rendelkezésre álló szakirodalom áttanulmányozása után
annyit le lehet szögezni, hogy az 1970-es éveket megelőző száz esztendőben a nem
telepített példányok biztosan nem költöttek hazánkban, az azt megelőző adatok pedig
felettébb bizonytalanok. Érdekes kérdéseket tisztázhatna egy esetleges hosszabb levéltári
kutatás, hiszen számtalan földrajzi nevünk „hattyús” vonatkozású, azonban azt is meg kell
említeni, hogy a kora középkortól kezdve sok nyugat-európai nemesi udvar és szerzetesi
közösség tartott a Baltikumból származó hattyúkat parkmadárként, amit lehet, hogy
Magyarországon is követtek. Annyi bizonyos, hogy az utóbbi évtizedeket figyelembe véve
először 1970-ben fészkelt a faj Magyarországon a Fertőn, majd a hetvenes években a
Szigetközben, a nyolcvanas évek elején a Dunántúlon kezdett terjeszkedni, elérve a
Balatont, ahol a nyolcvanas évek közepétől növekvő számban van jelen.
Az 1997. év elején a Pest Környéki Madarász Kör által elindított kutatási program
megoldást kíván találni sok vitatott kérdésre. Több évben teljes állományfelmérést
végeztünk, megkezdtük a madarak színes nyak- illetve lábgyűrűkkel történő ellátását,
továbbá az utóbbi években Svédországból sikerült beszereznünk kiváló minőségű
alumínium lábgyűrűket, melyek segítségével valóban minőségi kutatómunkát tudunk
végezni. Szakdolgozatomban össze kívánom foglalni az eltelt hat év eredményeit,
tapasztalatait, valamint a témába vágó szakirodalom felhasználásával Magyarországon
eddig nem közölt részletességgel szeretném ismertetni a bütykös hattyú elterjedését,
fészkelési, vonulási, táplálkozási, szociális szokásait, viselkedését, állománydinamikáját,
illetve a fajt veszélyeztető tényezőket.
5
2. A BÜTYKÖS HATTYÚ (CYGNUS OLOR) ISMERTETÉSE
2.1. Rendszertani besorolása
Ország: Állatok országa – Regnum animale
Törzs: Gerincesek – Vertebrata
Osztály: Madarak – Aves
Rend: Lúdalakúak – Anseriformes
Család: Récefélék – Anatidae
Nem: Hattyú – Cygnus Bechstein, 1803
Faj: Bütykös hattyú – Cygnus olor (Gmelin, 1789), „Russia, Sibiria, Persico etiam
littore maris Caspii”
Gmelin 1789-ben az Anas olor nevet adta a fajnak, majd 1803 után átkerült a
Bechstein által létrehozott Cygnus genusba.
Annak ellenére, hogy a bütykös hattyú teljesen fehér tollazatú, közelebb áll a délebbi
elterjedésű fekete hattyúhoz (C. atratus) és a feketenyakú hattyúhoz (C. melanocorypha),
mint az északi fajokhoz. A fekete hattyúval fogságban hibridizálódhat is. (DEL HOYO ET
AL., 1992, MAGYAR ET AL., 1998, PAPP, 1997)
2.2. Leírása
Testhossza 145-160 cm, melyből maga a test mindössze a fele, szárnyfesztávolsága
208-238 cm. Egyik legnagyobb termetű röpképes madarunk. Tollazata öreg korban
hófehér, csőre narancsvörös, a csőr töve és a csőrtövön levő bütyök bőre fekete színű. A fej
tollain előfordulhat rozsdás elszíneződés a szennyezett, savas vízben való táplálkozás
következtében (MADGE ÉS BURN, 1988, CRAMP ÉS SIMMONS, 1977). Úszás közben nyakát
S alakban behajlítva tartja, részben ez különbözteti meg a többi palearktikus hattyúfajtól.
Jellegzetes és látványos megjelenési formája, mikor szárnytollait feltornyozva, nyakát még
jobban hátragörbítve, nyaktollait felborzolva, csőrét leszegve próbálja elsősorban a hím
egyed területét, fiókáit, tojóját védeni, de több esetben előfordult, hogy a téli etetések,
fogások alkalmával is megfigyelhettük hasonló viselkedését. Fiatal egyedei általában
6
szürkésbarna színűek, de előfordulhatnak már az első évben is teljesen fehér példányok,
melyek a C. o. immutabilis formához, több szerző szerint „lengyel alakhoz” tartoznak és a
háziasítás biztos jelekénti mutációnak tekintik őket (BAUER ÉS GLUTZ, 1968, CRAMP ÉS
SIMMONS, 1977, HARASZTY, 1998). A fiatalok barna tollruhájukat fokozatosan fehérre
cserélik, öregkori színüket harmadik életévükre érik el, tehát eddig végezhetünk biztos
korhatározást is a tollazat alapján (Hajtó Lajos szóbeli közlése). Mint a többi hattyú,
röptében nyakát előrenyújtja, röpte egyenes vonalú, kimért, viszont a szárnytollak által
keltett sípolásszerű hang, mely, akár 1-2 km-re is elhallatszódhat csak a bütykös hattyúra
jellemző.
Testtömege tojó egyedek esetében általában 10 kg alatti, átlagosan 7,8 kg az első
télen és 9,6 kg öreg példányoknál. Hímeknél testsúlya 10 kg fölötti, már az első télen 9,7
kg, ami a kor előrehaladtával és a rendelkezésre álló táplálék függvényében 15 kg-ig
emelkedhet. Az irodalom megemlít extrém súlyú, 20-22,5 kg-os egyedeket, melyek
északkelet Lengyelországból kerültek elő (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977).
2.2.1. A C. o. immutabilisról…
A C. o. immutabilis már a XVII. század óta ismert, és „Polish”, azaz lengyel
hattyúként híresült el, mely nevet egy londoni vadkereskedő adta ennek a leucisztikus
formának, aki hattyúkat importált a Balti-tenger mellékéről a Brit-szigetekre,
természetesen étkezési célokra. Mivel a fiatal, első teles, barna hattyúknak volt elég
porhanyós a húsa, ezeket ejtették el, a fehér színű, immutabilis példányokat a populációban
hagyták, ezzel alakítva ki egy mesterséges szelekciót (BACON, 1980).
A holland hattyúállomány nem vad eredetű, fogságban tartották a madarakat, ahol
szelektálták őket szín szerint, a már fióka korban is fehér, immutabilis példányokat
részesítették előnyben, mert ezek attraktívabbak, ezáltal értékesebbek voltak. Néhány ezek
közül a madarak közül megszökhetett és csatlakozott a Balti-tenger déli medencéjéből
származó madarakhoz, velük maradhatott a telelés végeztével is. Itt az immutabilisek
aránya elérheti az 50%-ot (WIELOCH ÉS CZAPULAK, 1991).
MUNRO ET AL. (1968) mutattak rá arra, hogy ez a forma egy örökölt recesszív
ivarhoz kapcsolódó géntől származik. Mivel a madaraknál a tojó az XY kromoszómás ivar,
7
ezért azok a tojók, amelyek ezt a gént hordozzák, mindig fehérek. A gúnárok esetén csak a
homozigóta hímek fehérek, mert azoknál, amelyeknél ez a gén heterozigóta formában
jelentkezik, ezt a normál gén elnyomja. A genetikai öröklésmenet ritkán ivarhoz kötött,
ezért bármilyen előny, ami ezzel a génnel jár együtt, feltételezhetően javára válhat az ezt
hordozó egyednek.
Előfordulásának gyakorisága populációnként változhat, a terjeszkedőben lévő, kisebb
denzitású kelet-európai populációban 20%, a viszonylag kiegyenlítettebb nyugat-európai
populációban 1% (BACON, 1980). WIELOCH ÉS CZAPULAK (1991) szerint egyes területeken
akár a 100%-ot is elérheti az immutabilis példányok aránya. Az ilyen fiatalok nem csak a
tollazat színében különböznek a többi fiatal egyedtől, de más színű a szabadon lévő
bőrfelületük is: a lábuk nem fekete, hanem rózsaszínes, sárgásszürkés, világos szürkés, és a
csőr bőrhártyája is öregekére emlékeztető színezetű (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977). Mivel
ezek az egyedek idősebbnek néznek ki tényleges koruknál, párt is korábban választhatnak
maguknak, melynek a későbbiekben lesznek előnyei. Az első alkalommal költő hattyúk
költési sikere és a fészekalj nagysága is szerényebb, mint a későbbi években. Ha egy
immutabilis madár már egyéves korában párt képes választani magának és párba áll egy
idősebb madárral, az tojók esetén azzal az előnnyel járhat, hogy nagy fészkelési
tapasztalatokra tehet szert abban az életkorban, amikor még terméketlen, és a következő,
immár termékeny harmadik évében sokkal sikeresebb lehet a költést illetőleg, mint a
„normális” színezetű, először költő egyedek (BACON, 1980).
Az immutabilizmus hátrányaként említik, hogy a szülő egyedek agresszíven
léphetnek fel fehér színű fiókáikkal szemben, elüldözhetik, megölhetik őket, mivel öreg,
betolakodó madárnak nézhetik saját fiókáikat. T. DOLATA ÉS KORZAWSKI (1996) közöl egy
konkrét esetet, amikor a gúnár saját 2 hónapos, tojó ivarú immutabilis fiókájával szemben
viselkedett igen agresszíven, támadta, próbálta víz alá nyomni, aki a későbbiekben
valószínűleg el is pusztult, vagy maga a hím egyed ölte meg. Abban az évben, amikor ez
az eset történt ez volt az egyetlen immutabilis fióka mind a családban, mind a területen
akkor előforduló 75 fióka között, illetve ez előtt az év előtt egyáltalán nem volt
tapasztalható immutabilis fiókák jelenléte. A későbbiekben, bár keltek immutabilis fiókák,
nem figyeltek meg hasonló viselkedést. A mortalitás a fehér színű immutabilis fiókák
között 14%-al magasabb, mint a szürke fiatalok esetében, mivel ez a szín csökkenti az
agresszív viselkedést. További hátrány, hogy az immutabilis egyedeknek gyengébb lesz a
8
kondíciója kemény telek után, illetve költési sikerességük is csekélyebb mértékű a
„normális” színű egyedekhez képest (WIELOCH ÉS CZAPULAK, 1991).
Ezt a változatot a XVII-XVIII. században lengyel hattyú (Cygnus immutabilis
Yarrell, 1838) néven önálló fajként kezelték, szerencsére csak egy rövid ideig (CRAMP ÉS
SIMMONS, 1977).
2.3. Elterjedése
Palearktikus elterjedésű, Eurázsiában szigetszerűen, a tengerpartoktól a
sztyeppzónáig előforduló madárfaj. Észak- és Közép-Európa, Kis-Ázsia, Turkesztán,
Szibéria, valamint a Kaszpi-tenger mellékének lakója, európai elterjedése napjainkban a
62° (Svédország), illetve 63°30’ (Finnország) északi szélességtől a 43° (Franciaország),
illetve 40° (Görögország) északi szélességig, kelet-nyugati irányban Írországtól az észak-
kaszpi területekig tart (HAGEMEIJER ÉS BLAIR, 1997, HARASZTY, 1998). A legtöbb költőpár
600 m. tengerszint feletti magasság alatt található, de volt már sikeres költés 750 m, illetve
extrém esetben 1100 méteres magasságban is. Sok nyugat-európai országban már a XVI-
XVII. század óta ismert, de nagyarányú elterjedése a XX. századra jellemző, különösen a
század vége felé, főleg az 1939–1945 közötti állománycsökkenés után (BAUER ÉS GLUTZ,
1968, CRAMP ÉS SIMMONS, 1977). Európában legrégibb ideje Angliából ismert, ahol
hosszú ideje háziasítják, és különösen a középkorban rendszeresen fogyasztották. A
múltban és a jelenben is kedvelt parkmadár világszerte, színezete és méltóságteljes
kinézete miatt (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977). MADGE ÉS BURN (1988) szerint már görögök és
a rómaiak is foglalkoztak háziasításával. Európán kívüli állománya ismert Közép-Ázsiától
Kelet-Kínáig, továbbá Észak-Amerikában, Japánban, Dél-Afrikában, Délkelet-
Ausztráliában és Új-Zélandon, ahol elvadult populációi élnek. Ezek az állományok
általában kicsik (Japán 200 pld., Ausztrália 20 pld., Új-Zéland 200 pld., Észak-Amerika
4000 pld., Dél-Afrika 120 pld.) és állandóak (DEL HOYO ET AL., 1992, MADGE ÉS BURN,
1988). Alkalomszerű fészkeléséről tesznek említést Spanyolországból, Irakból,
Jordániából, Egyiptomból, Marokkóból, Algériából, Ciprusról, Máltáról, a Spitzbergákról,
Izlandról, a Baleár-szigetekről, a Kanári-szigetekről és az Azori-szigetekről (CRAMP ÉS
SIMMONS, 1977, SNOW ÉS PERRINS, 1998).
9
2.4. Fészkelőhely, fészkelés
Tengerparti lagúnák, sós- és édesvízi tavak, lassúbb folyású folyók, öblök mentén,
néha a szigeteken, vagy a nádasban húzódó csatornák földhányásain, a parti vegetációban
költ, a víztől maximum 100 méterre, nagyobb összefüggő nádasok esetén is a nyílt
vízfelülethez közel. Nyugat-Európában az emberi környezethez közel is megtelepszik,
például városi parkok tavain, az ázsiai populációk egyedei viszont ennél óvatosabbak,
megközelíthetetlenebbek, kerülik az ember közelségét. A fészekanyagot mindig a
rendelkezésre álló növényzetből válogatja, lehet tavi káka (Schoenoplectus lacustris),
keskenylevelű gyékény (Eriophorum angustifolium), rence (Utricularia), fésűs békaszőlő
(Potamogeton pectinatus), nád (Phragmites australis) vagy egyéb növényi anyag,
melyekből hatalmas kupacot készít, aminek magassága a vízmozgástól függően 1-2 méter,
de, ha vízben áll akár 4 méteres fészekalapot is építhet. A fészek konkrét magassága 60-80
cm, a fészekcsésze átmérője 30-40 cm, mélysége 5-15 cm. A fészket mindkét ivar építi,
helyét általában a gúnár választja ki, ő hordja a fészekanyagot is a tojónak, aki a fészekben
ülve rendezgeti azokat. A fészek általában 10 nap alatt készül el (CRAMP ÉS SIMMONS,
1977, HARASZTY, 1998, MADGE ÉS BURN, 1988). A fészket több évig is használhatják,
miután kitatarozták. Általában magányosan költ, de megfelelő táplálékbőség esetén kisebb-
nagyobb kolóniák is kialakulhatnak, például Dániában, Angliában és Észtországban, ahol
bizonyos területeken a fészkek közötti távolság néha csupán 2 méter és a denzitás elérheti a
68 pár/ha értéket (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977, HAGEMEIJER ÉS BLAIR, 1997). A kolonizálás
hátrányaként említi ANDERSEN-HARILD (1981a), hogy csökken a páronkénti fiókaszám a
szoliter fészkelőkéhez képest. Az előbbi esetben átlagosan 5,2 tojást és 0,9 fiókát talált
páronként Roskilde Fjordnál (a mortalitás ebben az esetben 83%), míg az utóbbi esetben
átlagosan 5,6 tojást és 2,6 fiókát számolt Észak-Sjaellandon (itt a mortalitás 54%). Szoliter
költők főleg a fiatalok első élethónapjában veszítenek sok fiókát. Ugyanez a tendencia
figyelhető meg a kolóniában költőknél is, itt viszont egy igen magas (40-50%-os) fészekalj
(tojás) veszteség adódik mindehhez hozzá (tojástörés, illetve tojások eltűnése), miután a
kikelő fiókák száma átlagosan mindössze 2,6 páronként. Szintén magasabb fiókakori
mortalitási értékek szerepelnek tanulmányában a kolóniában költőknél, amit azzal
magyaráz, hogy a kolóniában költők költőhelye nagyobb kiterjedésű, nyitottabb, ezáltal
10
szélnek jobban kitett területen volt. Szelesebb években a fiókák testsúlya kisebb, ami
nagyban megnöveli a mortalitást az első – legkritikusabb – négy hónapban.
PERRINS ÉS MCCLEERY (1997) az angliai Abbotsbury kolóniánál vizsgálódtak és
megállapították, hogy költési szezonban néha igen nagy számú (az adott évben költő
egyedek 20-110%-a) nem költő egyed van jelen a területen. Ezek egyrészt még túl fiatalok
ahhoz, hogy költsenek, másik részük a megelőző években már költött, viszont kihagytak
egy-egy évet, amit azzal magyaráztak, hogy ezeknek az egyedeknek gyengébb volt a
kondíciójuk, mint azoknak akik hozzáláttak a költéshez.
SMIDDY ÉS O’HALLORAN (1991) az írországi Cork-ban végzett több éves kutatásuk
során átlagosan 5,5 tojást találtak fészkenként. A fészekaljak 71%-a sikeresen kikelt, az
átlagos fiókaszám kikelés után 5,0 volt. A kikelt fiókák 76%-a sikeresen felnőtt. A
családonkénti átlagos fiókaszám 3,8 volt nyár végére. Kutatásuk során habitat típusonként
is elemezték a különböző értékeket, de sem a lerakott tojások számában, sem a felnőtt
fiókák számában nem találtak szignifikáns különbséget az általuk vizsgált négy különböző
élőhelytípus (tó, folyó, folyótorkolat, mocsár) között.
A fészekalj és fiókakori mortalitásról CRAMP ÉS SIMMONS (1977) a következőket írja:
a tojások 42%-a megsemmisül a kikelésig, a fiókakori mortalitás az első héten 9%, a
második héten 22%, a harmadik és negyedik héten 12%, ötödik és hatodik héten 8%,
valamint további 2-4% az elkövetkező két hétben. Ez összesen 50%-os mortalitás jelent a
kikelés utáni első három hónapban. A vandalizmust említi, mint legfőbb fészekalj
mortalitási tényezőt egyes területeken, valamint, az éhezést, éhenhalást, mint fő halálozási
okot a fiókák életének első két hetében.
Magyarországon általában március végére már teljes a fészekalj. Az idősebb tojók
hamarabb, a fiatalabbak később kezdenek költésbe, de az életkor függvénye lehet a
fészekalj nagyság és a sikeresen felnevelt fiókák száma is (BIRKHEAD ET AL., 1983).
REYNOLDS (1972) összefüggést talált a tojó madarak súlya, az első tojás lerakásának
időpontja és a fészekalj nagyság között. Rámutat arra, hogy a nagyobb tömegű tojók
hamarabb rakják le első tojásukat és fészekaljuk is nagyobb lesz, mint a könnyebb súlyú
egyedeké, akik később kezdenek költésbe, és a fészekalj nagysága is csekélyebb.
Kimutatta, hogy a korai fészekaljak tojásaiból 70%-ban kelhetnek fiókák, míg ez a szám
késői tojásrakások esetén 55%. Szintén REYNOLDS (1972) említi hogy a tojók tömege
legalább 2 kg-al megnövekszik a tojásrakás, költés előtt.
11
Fészekalj nagyság 5-8 (1-11) tojás között változik, a tojásokat 48 órás időközönként
rakja le a tojó általában reggel. Kotlási idő 36 nap, csak a tojó üli a tojásokat, melyeket
fészekanyaggal takar, mikor elhagyja a fészket. CRAMP ÉS SIMMONS (1977) említi, hogy a
tojó halála után a gúnár is képes sikeresen kikölteni a fiókákat, de az ő feladata elsősorban
a fészekalj és a tojó védelme. A kotlás előrehaladtával egyre agresszívabbá válik a
lúdalakúak, a szárcsa és akár az emberrel szemben is.
A fiókanevelés időtartama 120-150 nap, mely időtartam alatt az öreg madarak
elvégzik teljes vedlésüket, hiszen a fiókákat amúgy sem hagyhatnák magukra. A vedlés a
költő pároknál természetesen különböző időben történik, hiszen ilyenkor akár 6-8 hétre is
röpképtelenekké válnak Elsőként a tojó kezdi, mikor a fiatalok kicsik, majd a gúnár
folytatja, mikor a tojó már majdnem befejezte a vedlést és újra röpképessé nem válik.
A család általában együtt marad őszig, télig, ilyenkor az öreg madarak vagy
kiüldözik a fiatalokat a territóriumból, vagy a család együtt csatlakozik egy nagyobb telelő
hattyúcsapathoz. Tavasszal a fiatalok a csapattal maradnak, mikor az öreg madarak
elindulnak a költőterületre, illetve, kivételes esetben a következő szezonra is együtt
maradhat a család, amennyiben a szülő madarak nem fognak költésbe.
A fiatalok életük második évében választanak először párt maguknak, de ekkor még
nem költenek. Az első költés gúnárok esetében a negyedik évben, tojók esetében a
harmadik évben történik (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977).
2.5. Vonulás
Az európai állomány részlegesen vonulónak tekinthető. Egyes területeken (Anglia,
Írország, Franciaország), ahol főleg elvadult állományok élnek és a hőmérséklet sem
gyakran süllyed fagypont alá, állandó, illetve kis mértékű helyi elmozdulások figyelhetők
meg. Az Angliában gyűrűzött madarak 94%-a kevesebb, mint 50 km-t tesz meg a jelölés
helyétől számítva, legtöbbször vízfolyások mentén lemozdulva. Néhány egyed egész évben
fenntartja a territóriumát, mások kis távolságot tesznek meg a telelőhelyig. A fiatal
egyedek általában később indulnak el a gyülekezőhelyekre, és sokan a következő nyáron is
a csapattal maradnak. Kis volumenű, a vedlőhelyek felé irányuló elmozdulás is
kimutatható itt a gyűrűzési adatok alapján.
12
Észak-Európában (Skandináviába és Észak-Németországtól Észtországig) nagyrészt
vonuló. Kiemelt vedlőhelyei vannak a dán és svéd partoknál, illetve fontos telelőhelyei a
Balti-tengeri dán szigetvilágnál, Dél-Svédországnál és Észak-Németországnál. Kemény
teleken ezekből a populációkból származó egyedek eljuthatnak Hollandiáig, Belgiumig,
Észak-Franciaországig és Délkelet-Angliáig, illetve alkalmanként Svájcig, ahol lengyel és
litván madarak kerültek meg. Igazán hideg teleken litván madarak is megkerültek
Skóciában (1700 km-es elmozdulás) és Olaszországban az adriai partoknál, illetve Balti-
tengeri madarak a Mediterráneumban. Ukrajnában, a szárazföld belsejében költő populáció
a Fekete- és a Kaszpi-tenger mellékére vonul telelni, extrém esetben a Dardanellákon át
Görögországig és Törökországig is eljuthatnak, de megfigyeltek már bütykös hattyúkat
Egyiptomban, Tunéziában a Perzsa-öbölben, Afganisztánban, Pakisztánban és Észak-
Indiában is. Az ukrán származású madarak esetén is megfigyelhető az a tendencia, hogy
sok fiatal madár marad a Fekete- illetve Kaszpi-tenger területén ivarérettségig.
A kis méretű, izolált Közép-Európai populációk egyedei is elmozdulhatnak a tél
beálltával Dél-Németországból Svájcba, illetve a svájci kisebb vizekről a nagyobbak felé
(CRAMP ÉS SIMMONS, 1977, SNOW ÉS PERRINS, 1998).
Vonulásuk során feltehetőleg a nagyobb folyókat, tengerpartokat követve jutnak el a
fészkelőhelyről a telelőhelyig, és vissza.
HAGEMEIJER ÉS BLAIR (1997) említi, hogy néhány balti vonulási útvonal
megváltozott, a legtöbb egyed kisebb távolságra vonul, közelebb a fészkelőhelyhez, illetve
a finn populáció át is telelhet, amennyiben az időjárás megfelelő, még akkor is, ha a nyílt
víz jelenlétét a közlekedő hajók jégtörése okozza. Az 1970-es évektől kezdve a lengyel
populáció vonulási iránya dél, délnyugat felé mutat, illetve a legtöbb vedlőhely is
megváltozott.
WIELOCH (1990, 1994) a telelőhely váltás okaként azt említi, hogy a madarak a
lehetőségekhez képest igyekeznek a költő- illetve vedlőhelyekhez közelebb eső
telelőhelyet keresni, mely hatására a vonulás távolsága és iránya is megváltozhat. Ennek
eléréséhez szükség van arra is, hogy az enyhébb telek hatására a folyók, tavak ne fagyjanak
be, továbbá a helyi lakosság általi mesterséges táplálékellátás is nagy segítséget jelenthet.
Természetesen keményebb telek esetén a madarak kénytelenek a távolabbi, jégmentes
vizeket felkeresni, amit számos, Lengyelország különböző területein jelölt madár
magyarországi, illetve Magyarországon jelölt hattyúk észak-németországi, dániai,
13
baltikumi megkerülési is bizonyít. A telelőhelyet váltó egyedek esetén a különböző
években felkeresett telelőhelyek közötti távolság nagy százalékban kevesebb volt, mint
100 km, kisebb arányban meghaladta a 200 km-t, és csak elvétve fordult elő 600 km-nél
nagyobb elmozdulás (WIELOCH, 1994).
Hasonló tendencia figyelhető meg Litvániában is, az ottani populáció egyedei
hosszabb utat tettek meg a telelőhelyig a múltban, mint napjainkban (WIELOCH, 1990).
A fentiek nem feltételezik azt, hogy a bütykös hattyú minden egyede rendszeresen
váltogatná a telelőhelyét, hiszen éppen WIELOCH (1994) említi, hogy a madarak több mint
80%-a erősen ragaszkodik a telelőterületéhez, oda évről-évre visszajár.
A vedlőhely váltás okaként RYLEY (1994) a sekély vizek kínálta koncentráltabb
táplálékellátottságot és a zavarás kisebb mértékét említi, mely kedvező tényezők megléte
esetén a hattyúk kevesebb időt töltenek úszással és többet komforttevékenységekkel, mint
például tollászkodás. Az általa vizsgált két angliai kutatási területen a madarak hasonló
arányban töltötték az idejüket táplálkozással (42%), de a táplálkozás módja szignifikánsan
különböző volt. A kedvezőbb adottságú, rókától is mentes területen többet legeltek és
kevesebbszer „görgicséltek” a madarak.
ANDERSEN-HARILD (1981b) szerint a bütykös hattyúk testsúlyuk 20%-át is
elveszthetik a vedlés során, ami megfelelő minőségű és mennyiségű táplálék felvételével
csökkenthető, ez az érték kedvezőbbé tehető, ezért is fontos egy jó táplálékellátottságú,
nyugodt vízfelület, ahol a madaraknak nem kell energiájukat másra, csak a vedlésre
fordítani.
2.6. Táplálkozás
A bütykös hattyú főleg vízi növényekkel táplálkozik, melyeket akár 1 méteres
mélységből is képes megszerezni „görgicséléssel” (a madár feje és nyaka a víz felszíne
alatt van, teste közel függőlegesen áll), vagy víz alatti keresgéléssel (fejét és nyakát a vízbe
meríti, de teste vízszintesen áll). Előszeretettel fogyasztja a part mentén tenyésző egyéb
növényeket, illetve ezek magjait és szívesen legel a szárazföldön. Kisebb gerinctelen és
gerinces állatok, mint például békák, ebihalak, puhatestűek, férgek, rovarok, rovarlárvák,
héjas állatok szintén szerepelhetnek étrendjében. Nagyon ritkán hal, nyers hús és
14
szilvafélék (Prunus) virágának fogyasztását is megfigyelték. Parkokban, tavak, folyók
mentén, főleg a gyülekezési időszakokban gyakran etetik őket kenyérrel és egyéb
csemegékkel (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977, SNOW ÉS PERRINS, 1998). Észak- és Nyugat-
Európai gyomortartalom- és bélsárvizsgálatok kimutatták, hogy 95%-ban vízi növényeket
fogyaszt, melyek a következők voltak: Chara, Enteromorpha, Cladophora, Najas marina
(nagy tüskéshínár), Scirpus maritimus (erdeikáka), Ruppia maritima, Pylaiella rupurcola,
Myriophyllum (süllőhínár), Vaucheria, Potamogeton (békaszőlő), Zostera marina, Ulva
lactuca. Szárazföldi növények közül a következőket említik: Triglochin maritima
(tengerparti kígyófű), Plantago (útifű), Aster (őszirózsa), Glaux (bagolyfű), Spergularis
(csibehúr), Puccinellia maritima (mézpázsit), Salix fragilis (törékeny fűz), mely levelét
mind lehullva, mind közvetlenül a növényről letépve fogyasztotta, Alopecurus geniculatus
(gombos ecsetpázsit), Agrostis stolonifera (fehér tippan), Glyceria fluitans (réti
harmatkása), Rorippa palustre (kányafű). Magvakat és gerincteleneket csak igen kis
mennyiségben találtak a vizsgálati anyagban (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977).
Rendszeresen használja a legelőket és alkalmanként gabonafélékkel is táplálkozhat,
minek hatására Nyugat-Európában gazdasági károkat okozhat. A rendelkezésre álló
táplálékforrásokat messzemenően kihasználja, felszedegeti a malmok körül elszóródott
magokat, illetve halmaradékokat is fogyaszthat, Angliában a Temzén szemétszállító
uszályok körül csoportosulva guberálnak. A fiókák szüleik által letépett vízi növényekkel,
továbbá rovarokkal és vízi gerinctelenekkel táplálkoznak (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977).
Magyarországon gyakori tápláléka az Utricularia (rence), a Potamogeton pectinatus
(fésűs békaszőlő), a Myriophyllum (süllőhínár), a csillárkamoszat, a Phragmites australis
(nád) és a Typha (gyékény) rügye, a Carex (sás), a Schoenoplectus (káka), a Juncus
(szittyó), és a Bolboschoenus maritimus (zsióka), de fogyaszt apró rákokat, csigákat,
vízben élő rovarokat is. [Tudományos nevek SIMON (1992) szerint] Itt is jellemző a
csoportosuló hattyúk mesterséges táplálékkal való ellátása (HARASZTY, 1998).
A napi szükséges táplálékmennyiség vedlő öreg madarak esetén 3,6-4 kg nedves
növényi anyag (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977).
15
2.7. Szociális viselkedés
A bütykös hattyú a fészkelési, fiókanevelési időben territóriumtartó faj, viszont a
nem költők előszeretettel csoportosulnak tradicionális vedlő- illetve telelőhelyeken,
melyekhez ősszel a családok is csatlakoznak. Amennyiben a fészkelés meghiúsul,
elhagyják revírjüket, és sikertelenül költő pár már júniusban csatlakozhat a több száz,
esetenként több ezer egyedből álló vedlő csapathoz. A madarak ilyenkor, mint a legtöbb
lúdalakú, 6-8 hétre röpképtelenekké válnak, miután evezőtollaikat egyszerre kivedlik.
Költő madarak esetében a hím, illetve a tojó egyed különböző időpontokban vedlik,
elsőként a tojó kezdi el a vedlést, a gúnár akkor lát neki, mikor a tojó már majdnem
röpképes. Ez a felosztás a fiókák hatékony védelme érdekében szükséges. Nem költőknél
nem található meg ez a differenciálódás, itt valamennyi egyed nagyjából egyszerre vedlik.
Ilyenkor előnyben részesítik a csendesebb, szélvédettebb táplálékkal jobban ellátott
vizeket, folyóöblöket (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977, SNOW ÉS PERRINS, 1998).
A hattyúk testsúlyukból igen sokat veszítenek a vedlés alatt, ez elérheti a 25
grammot naponta, ami 45-55 napos vedlési idővel számolva 1.125-1.375 g a periódus
végére, ami tojó egyedek esetében a testsúly 13%-a, gúnároknál 8,5%-a. Ezt a
súlycsökkenést egyesek előnyként írják le, hiszen a madarak már azelőtt röpképesek,
mielőtt teljesen kinőnének evezőtollaik, így könnyebben kaphatnak szárnyra.
Előfordulhatnak későn vedlő egyedek, mikor nem tudnak időben elég tartalékot
elraktározni a vedlésre, ezért csak később tudják elkezdeni azt. Ennek hátránya, hogy nem
tudják időben, illetve a rossz idő beállta előtt befejezni a vedlést. Egy angliai tanulmány
szerint a későn vedlő egyedek nagy százaléka elpusztul (PERRIS ÉS MCCLEERY, 1995). Bár
nagyon ritkán, de előfordulhat az is, hogy kihagynak egy vedlést. Ezt a jelenséget a
bütykös hattyú mellett az énekes hattyúnál (Cygnus cygnus) is megfigyelték (CAMPBELL ÉS
OGILVIE, 1982).
SCOTT (1984) említi, hogy néhány egyed a tél nagy részében is fenntarthatja
territóriumát, mely tevékenység a téli hőmérséklettel és a revír minőségével van
összefüggésben. Azok a párok melyeknek territóriumában bőséges a növényzet hosszabb
ideig maradnak a területen, mint azok a párok, amelyeknek ez nem adatott meg. Ennek a
viselkedésnek elsődleges oka nem a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék
16
biztosítása, hanem annak megakadályozása, hogy más párok kisajátítsák a jó adottságú
fészkelőhelyet.
A bütykös hattyú monogám faj, szinte egy életre választ párt magának, csupán 3%-a
keres új párt az egyszer már sikeresen költők közül. Ez az arány 9% azok között, amelyek
még egyszer sem költöttek sikeresen. A párbaállás lassú folyamat, már az első télen
megkezdődhet az udvarlás, mely a második nyáron folytatódhat. Az első költés 3-4 éves
korban (más szerzők szerint 2-15, átlagosan 5 éves korban) történik, a tojóknál korábban,
mint a gúnároknál. Mindkét ivar gondoskodik a fiókákról. A tojók gyakrabban, a gúnárok
csak alkalmanként a hátukon is szállítják a fiókákat elsősorban a kikelés utáni első 10
napban, de megszakítva akár a fiatalok 6 hetes koráig is. A család általában a fiatalok
röpképessé válásáig marad együtt. Egyes esetekben az idős madarak ősszel elzavarhatják a
fiatalokat a fészkelőterületről, máskor egészen január-februárig esetenként a következő
nyárig együtt maradhatnak. A fészektestvérek a második télig együtt maradhatnak, az,
hogy testvérek párba álljanak előfordult, de egyáltalán nem jellemző (CRAMP ÉS SIMMONS,
1977, BACON ÉS ANDERSEN-HARILD, 1989).
A territóriumot februártól októberig tartják a költő párok, melynek mérete függ az
élőhelytől. Szegényesebb vegetációjú, csekélyebb táplálékellátottságú területen nagyobbak
a territóriumok, míg kedvezőbb adottságú területeken kisebbek. Angliában egy folyó
mentén átlagosan 2,4-3,2 km-enként követték egymást fészkek, a legkisebb távolság 90
méter volt. Németországban sekély vizű tavon átlagosan 300x150 m-es volt egy revír. A
költő állomány kis százaléka fészkel kolóniában, ahol mindössze a fészek helyét védik,
viszont társaságban táplálkozik. Kolóniában nem ritka, hogy a fészkek néha még 2 méterre
sincsenek egymástól (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977). A költőállomány dezitása Délnyugat-
Finnországban volt a legnagyobb, itt 50 pár/100 km² értéket találtak egy közel 40 km²-es
szigeten, illetve 68 pár/ha-os denzitás értéket írtak le egy észtországi kolóniában. Ezektől
szerényebb, de szintén magas értéket mutattak ki Dániából (>8 pár/100 km²), Hollandiából
és Németországból (4-8 pár/100 km²). Észak-Lengyelországban a denzitás valamennyivel
kisebb mértékű. Közép-Európában kevesebb, mint 1 pár/100 km² (HAGEMEIJER ÉS BLAIR,
1997).
Az öreg madarak, különösen a gúnárok nagyon agresszívek, elsősorban a fészek
közvetlen környékét, nem ritkán az egész territóriumot védik. Az agresszió általában öreg,
fehér színű madarak felé irányul, de nagyritkán a revírbe tévedt, más családból származó
17
fiatal madarat is kikergeti területéről. Az agresszív viselkedésből ritkán lesz közvetlen
harc, melyet általában a területet tartó nyer meg a betolakodóval szemben. Ha közvetlen
összetűzésre kerül sor, a madarak a csőrüket és szárnyukat (csuklóízületet) használják
fegyverként. Általában elég, ha a domináns gúnár, vagy a territórium gazdája területféltő
viselkedést mutat (szárnytollak feltornyozása, nyak hátragörbítése a vállak közé,
nyaktollak felborzolása, hortyogó, sziszegő hangok adása), vagy egyszerűen kiüldözi a
betolakodót a területről. A szakirodalom szerint a mortalitás 3%-a származik a területféltő
viselkedésből (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977). Az agresszió mértéke a költés előrehaladtával
csökken, és a fiókanevelés végére teljesen meg is szűnik, augusztusban a család már a
többi, nem költő, illetve költést befejezett madárral együtt táplálkozhat a
gyülekezőhelyeken. Kizárólag a költési időszakban figyelték meg más fajokkal, többek
között külföldön kanadai lúddal (Branta canadensis), Magyarországon a Kis-Balatonon
nyári lúddal (Anser anser), szárcsával (Fulica atra) és üstökösrécével (Netta rufina)
szembeni agresszív fellépését, mely viselkedés valószínűleg a gyengébb minőségű és/vagy
kis méretű élettér miatt következett be. Előfordult már, hogy a nádasban mellette költő
nádirigó fészkét is lerántotta a harcias gúnár (Hajtó Lajos szóbeli közlése). Azt, hogy
réceféléink költését mind nemzetközi, mind hazai szinten jelentősen befolyásolná a
bütykös hattyú agresszív viselkedése többen tagadják, már csak azért is, mert találtak már
hattyúfészektől 5 méterre sikeresen költő tőkés récét, éppen a fent említett Kis-Balaton
területén (HORVÁTH, 1995, MOLNÁR, 1997), illetve megfigyelték, hogy bütykös hattyúk
neveltek fel fiatal kanadai ludat Angliában (SMITH ÉS SURTEES, 2001), és fiatal nyári ludat
Németországban (HUEBNER ÉS HUEBNER, 2000). A bütykös hattyú magyarországi
költőállománya az elmúlt években alig változott, jelenleg 274-301 pár, ami nem elégséges
ahhoz, hogy negatívan befolyásolhassa egyes fajok állományát.
2.8. Állománydinamika, állománynagyság
A bütykös hattyú teljes világállománya közel 500.000 pár, melynek nagy része
Európában és Ázsiában költ (DEL HOYO ET AL., 1992).
A legtöbb szerző szerint a Nyugat-Eurázsiai populáció három fő csoportra osztható:
18
- Északnyugat- és Közép-Európai populáció (210.000 pld.)
- Fekete-tengeri - Azov-tengeri populáció (45.000 pld.)
- Kaszpi-tengeri, Középnyugat-Ázsiai populáció (250.000 pld.)
Annak ellenére, hogy egyértelmű a populációk közötti kicserélődés a Kaszpi-tengeri és a
Fekete-tengeri populációk között, és az állománynövekedés valószínűsíti a kicserélődést a
Fekete-tengeri és az Északnyugat- és Közép-Európai populációk között a fenti három fő
populációs csoport fenntartható a jelenlegi kutatások szerint (SCOTT ÉS ROSE, 1996).
Számos gyűrűzési, megkerülési adat és különböző kutatómunkák adatai alapján
ATKINSON-WILLES (1981) az Északnyugat-és Közép-Európai populációt hét csoportra
osztotta, melyek a következők:
Skandináv-Balti csoport
- Finnország, Balti államok, Lengyelország, Svédország, Kelet-Németoszrág,
Schleswig-Holstein és Neidersachsen Nyugat-Németország területén, Dánia,
Norvégia
Németalföldi csoport
- Hollandia, Nordrhein-Westfalen Németország területén, Belgium, Északnyugat-
Franciaország
Közép-Európai csoport
- Csehország, Szlovákia, Ausztria, Közép- és Dél-Németország, Svájc, Dél-
Franciaország, Olaszország
Anglia és Wales-i csoport
Skót (szárazföld belseje az Orkney-szigetekkel) csoport
Skót (Hebridák) csoport
Ír csoport
Az utóbbi időben a két skót csoportot és az Angol-Wales-i csoportot egyként kezelik,
melynek következtében öt különböző csoportot ismernek el Európában.
A Skandináv-Balti és a Közép-Európai csoport déli, illetve keleti irányban történő
terjeszkedése következtében egy újabb költő populáció kialakulása várható az egykori
Jugoszlávia, Magyarország és Ukrajna területén, Nyugat-Ukrán-Magyar csoport néven. Ez
19
a csoport a Duna mentén haladva egyre közelebb kerül az Al-Dunánál költő Fekete-tengeri
populációhoz, az 1980-as évek végére már ugyanazon a szélességi körön költöttek a
madarak, mindössze 150 km-re egymástól (WIELOCH, 1991).
Az Északnyugat- és Közép-Európai populáció csoportokra való felosztása az európai
populáció nagyarányú terjeszkedése miatt hosszú távon már nem lehetséges, eltekintve az
olyan, zárt populációktól, mint a brit és az ír, melyek egyedei az igazán kemény teleket
leszámítva nem is vonulnak el a szigetekről a kontinensre (SCOTT ÉS ROSE, 1996).
WIELOCH (1991) szerint is kétségessé vált a csoportok létjogosultsága az 1990-es évekre,
hiszen a terjeszkedés következtében egyre több esetben fordul elő, hogy különböző
csoportok egyedei a telelő, vagy vedlőhelyen találkoznak.
Az európai fészkelőállomány alakulását két forrás, CRAMP ÉS SIMMONS (1977) és
SNOW ÉS PERRINS (1998) adatai alapján kívánom összehasonlítani. CRAMP ÉS SIMMONS
(1977) nagyrészt az 1950-1970-es évek adataira támaszkodik, SNOW ÉS PERRINS (1998)
pedig az 1980-1990-es évek adatait dolgozza fel.
Az összehasonlítást az 1. számú táblázat tartalmazza:
Ország Cramp szerint Snow szerint
Anglia 3.500-4.000 25.800-27.000**
Írország 5.000-6.000 10.000-12.000**
Franciaország 200-300 >500
Belgium - 150-200(-500)
Luxemburg - 15-20
Hollandia 2.500 3.000-4.000
Németország 2.500 6.800-8.300
Dánia 2.740 4.500
Norvégia 15-20 400-500
Svédország 2.000-2.500 4.000-7.000
Finnország 20 1.200-1.400
Észtország - 800-1.000
Litvánia - 280-320
Lettország - 400-500
20
Lengyelország 3600 4.000-4.200
Csehország 250-300 (1973-77. években)* 600-700
Szlovákia - 200-500
Magyarország - 120-150
Ausztria - 500
Svájc 245 480-500
Olaszország - 20-60
Görögország 50-60 50-70
Albánia - 5
Szlovénia - 30-50
Bulgária - 5-20
Románia - 400-1.000
Szovjetunió 4.600 11.000 (1987-es felmérés)
Oroszország - 7.000-9.500
Belorusszia - 750-900
Ukrajna - 1.200-1.700
Moldova - 50-70
Kazahsztán - 2.000
Törökország - 11-40
Összesen: 27.220-29.385 75.266-89.205
1. táblázat: A bütykös hattyú európai fészkelő állományának alakulása CRAMP ÉS SIMMONS(1977) és SNOW ÉS PERRINS (1998) szerint
* - SNOW ÉS PERRINS (1998) utal erre az adatra.
** - fontosnak tartom megjegyezni, hogy más szerzők (HEATH ET AL., 2000) SNOW ÉS
PERRINS (1998) által közölt adatokhoz képest jóval kevesebbről tesznek említést (Anglia
esetében 14.000-15.000 pár, Írország esetében 2.900 pár) ugyanazon időszakra
vonatkoztatva.
21
1-2. térkép: A bütykös hattyú európai elterjedésének változása CRAMP ÉS SIMMONS (1977)valamint SNOW ÉS PERRINS (1998) szerint
A bütykös hattyú európai állománya BAUER ÉS GLUTZ (1968) szerint 35.000
példány, költőállománya 8.700 pár volt 1954-1962 között. Európai telelőállományát
CRAMP ÉS SIMMONS (1977) 130.000-135.000 példányra, SNOW ÉS PERRINS (1998) 200.000
példányra, HAGEMEIJER ÉS BLAIR (1997) több mint 300.000 példányra becsüli.
22
A legfrissebb jelentések szerint a bütykös hattyú teljes világállománya az
ezredfordulóra megközelítette a 600.000 párat, ami az alábbiak szerint oszlott meg
(DELANY ÉS SCOTT, 2002):
Északnyugat- és Közép-Európa: 250.000 pár
Anglia és Skócia: 37.500 pár
Írország: 10.000 pár
Fekete-tenger környéke: 45.000 pár
Nyugat-és Közép-Ázsia, Kaszpi-tenger vidéke: 250.000 pár
Kelet-Ázsia (Japánnal együtt): 1.000-3.000 pár
Egyéb betelepítések (Észak-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika): ~5.000 pár
2.9. Veszélyeztető tényezők, mortalitás
Természetes ellensége alig van a fajnak, az állományszabályozást a kemény telek
jelentik, amikor az álló- és folyóvizek befagynak, így hosszabb távra kell vonulniuk, hogy
nyílt vízfelületet és megfelelő mennyiségű táplálékot találjanak, ami több okból is
veszélyes lehet. Mivel viszonylag alacsony magasságban, 200 m, de leginkább 50 m alatt
repülnek vonulásuk során sok ütközésből eredő elhullás ismert. Különösen a
telelőterületre, illetve vedlőhelyekre történő vonulás időszakában és rossz időjárási
viszonyok (pl. köd) között fordul elő, hogy légvezetéknek ütköznek, mely esetek
százalékos arányát egyes szerzők az összes mortalitás arányában 22-23%-nak találták.
Összefüggést találtak az ütközések gyakorisága, az életkor és a madarak kondíciója között
is. Kimutatták, hogy fiatalabb egyedek gyakrabban repülnek légvezetéknek, illetve a
gyengébb kondícióval rendelkező madarak néha nem tudják kikerülni a későn észrevett
vezetéket. Ez a gyenge kondíció adódhat abból is, hogy az egyed ólommérgezett (a vérben
illetve a szövetekben akkumulálódó ólom kihatással lehet bizonyos neuro-musculáris
folyamatokra), ami a másik, gyakrabban előforduló mortalitási ok, főleg Észak- és Nyugat-
Európában (BROWN ET AL., 1992, PERRINS ÉS SEARS, 1991). A madarak előszeretettel
veszik fel a horgászólmot, illetve a sörétszemeket, melyek a zúzában maradnak a homok-
és egyéb kőzetszemcsékkel együtt. Ahogy kopik az ólom, úgy szabadulnak fel az ólom sói,
23
amelyek aztán a vérkeringésbe jutnak, akkumulálódnak, így mérgezve meg a szervezetet.
A vérben lévő ólom szintje egy angliai kutatás szerint normál esetben kevesebb, mint
040 µg 100 ml-1a Temze felső folyásánál vizsgált hattyúknál, ami akár 101-600 µg 100 ml-
1-ig is emelkedhet az alsó szakaszon. Az öreg madarak mortalitásának 21%-a, a fiatalok
10%-a vezethető vissza erre az okra, bár lokálisan (pl. Temze alsó szakaszán) ennél sokkal
magasabb, akár 94%-os értékeket is tapasztalhatunk (BROWN ET AL., 1992, SEARS, 1988).
A szövetekben fellelhető ólom az illegális vadászat „terméke”. ANDERSEN-HARILD ET AL.
(1982, 2002) vizsgálódtak e témakörbe. Több száz, a kemény telek miatt éhenpusztult és
Dániából összegyűjtött hattyút vizsgáltak 1979-1996 között röntgenfelvételek segítségével
és megállapították, hogy a korábbi években gyakrabban (4%-23%-os arányban) lehetett
lövedékeket találni a madarak testében, mint 1995/1996 telén (ekkor csupán 5%-os
arányban találtak ólomlövedékeket). Ezt egyrészt azzal magyarázták, hogy megszorítások
történtek a vadászati szokásokat, módozatokat illetően, illetve számos védett terület alakult
meg az elmúlt években, ahol tilos a vadászat, másrészről a vadászok jobban eleget tesznek
a vadászati szabályoknak napjainkban, mint a régebben, illetve elfogadják, hogy a
hattyúkra nincs vadászidény. Egyéb sérülésektől az öreg madarak 8,4%-a, a fiatalok 8,7%-
a, míg a pelyhes fiókák közel 30%-a pusztult el. További mortalitási tényezők a
tuberculosis, mely betegség az öregek esetén 6%-os, a fiatalok esetén 1%-os gyakorisággal
fordult elő. Másik ilyen betegség az aspergillosis, mely az Aspergillus fumigatus nevű
gombától származik, és 3,8%, illetve 7,7%-ban okozza az öregek és a fiatalok elhullását.
Ezen főbb tényezőkön túl, még a lelövést, olajszennyezést, predációt [kóbor kutya, róka,
nyérc (Mustela vison)], veseelégtelenségeket, parazitákat – melyek a fiatal madarak esetén
12,5%-ban, fiókák esetén 20%-ban járulhatnak hozzá a halálozáshoz – lehet említeni
(BROWN ET AL., 1992).
COLEMAN ÉS MINTON (1980) szerint a fiókákra életük első napjaiban a következő
veszélyek leselkednek:
- a természet viszontagságainak való kitettség, éhenhalás
- csuka (Esox lucius), mint predátor
- horog (lenyelés, közvetlen sérülés)
- bukógátak, duzzasztóművek (elsodorják, megfullasztják
fiókákat)
- vandalizmus (fiókák lelövése, kővel történő megdobálása)
24
- róka (Vulpes vulpes), mint perdátor
- vonulás, más helyre költözés, mely során olykor jelentős
távolságot kell a fiókáknak megtenni szüleiket gyalogosan
követve.
A fiókák mortalitását 24%-osnak találták életük első három hónapjában, ami messze
alatta marad a REYNOLDS (1965) által említett 49,5%-os aránynak. A fészekaljpusztulások
közel fele szerintük abból adódott, hogy az emberek ellopták a tojásokat.
A különösen hideg telek okozta mortalitás közvetlen oka a vonulás okozta közvetett
hatásokon túl az éhezés, mely főleg Európa északi területein fordulhat elő. Amennyiben a
gúnárok súlya körülbelül 6,5 kg-ra süllyed, a madár elpusztul (WIELOCH, 1990).
HAGEMEIJER ÉS BLAIR (1997) szerint szintén a kemény telek okoznak nagy
mortalitást (elsősorban az éhezés miatt), ami még azzal is párosul, hogy a következő
költési időszakban kisebb reprodukciós sikerrel lehet számolni, mint normális telű
években. Ezeket a hatásokat a téli etetésekkel és a jégmentes vizekkel lehetne csökkenteni.
Főleg a múltban volt jellemző állományszabályozó, állománycsökkentő tényező a
vadászat, mely tevékenység a dán állományt majdnem ki is irtotta. 1925-re az állomány 3-
4 párra zsugorodott, s csak azután kezdett el némiképp emelkedi, hogy 1926-ban törvényt
hoztak védelmükre. 1935-re már 30-40 pár, 1950-re 385 pár, 1954-re 758 pár, 1966-ra
2.740 pár, 1978-ra 4.500 pár, az 1990-es évek végére pedig már 5.000 pár volt a dán
költőállomány (CRAMP ÉS SIMMONS, 1977, SNOW ÉS PERRINS, 1998, HEATH ET AL., 2000,
NAGY, 1999).
A fentiek ismeretében a túlélési ráta egyes országokban a következő: Angliában az
éves mortalitási arány 3-12 hónapos korban 32,1%, 1-2 éves korban 35,4%, 2-4 éves
korban 25%, 4 év fölött 18-20%, a várható életkor 4 éves korban még további 2,8 év
(CRAMP ÉS SIMMONS, 1977). Más megközelítésből, az átlagos túlélési arány 41,4% az első
évben, az első évet túlélt egyedek 67,7%-ban élik túl második évüket, illetve akik túlélték a
második évüket 69,3%, 77,4%, 79,5%-ban élik túl a harmadik, negyedik, ötödik évüket
(COLEMAN ÉS MINTON, 1980).
Dániában az éves mortalitás 26%, Svédországban 1965-1970 között évente 28,5%,
viszont ha a leghidegebb 1969-1970-es telet kihagyjuk csak 21% (CRAMP ÉS SIMMONS,
1977).
25
Az eddigi legidősebb gyűrűzött két madár Ukrajnából került elő 1998. február 5-én,
amikor is megfigyelésre, majd megfogásra került két nyakgyűrűs madár, melyek gyűrűiket
8208 napja, azaz 22 éve és majdnem 6 hónapja hordták. Mindkettő ugyanaz nap,
ugyanazon vedlő csapatból lett megjelölve, és feltételezhetően már nem voltak fiatalok,
tehát a leolvasás időpontjában 24 évesek lehettek. Ezekből a szerzők feltételezik, hogy a
bütykös hattyú 24-26 évig, extrém esetben akár 28 évig is elélhet (KORZYUKOV ÉS
KORZYUKOV, 2001).
26
3. A BÜTYKÖS HATTYÚ (CYGNUS OLOR) MAGYARORSZÁGI HELYZETE
3.1. Anyag és módszerek
A Pest Környéki Madarász Kör keretén belül 1997 óta foglalkozom kiemelten a
bütykös hattyúval. Vizsgálataink során három évben (1997, 1998, 2002) teljes
fészkelőállomány felmérést végeztünk, mindhárom alkalommal elsősorban amatőr és
hivatásos természetvédőket, madarászokat kerestünk fel telefonon, illetve természetesen
saját megfigyeléseinket is felhasználtuk az adatok összegyűjtésénél. A telelő-, vedlő- és
vonuló állományokat is folyamatosan nyomon követjük a gyűrűzések és a téli
szinkronszámlálások alkalmával. Gyűrűzési tevékenységet a nagyobb telelő- és
vedlőterületeken, és a kiemelt költőhelyeken végzünk, melyek Magyarországon a Balaton,
a Velencei-tó, mint vedlő- és költőhelyek, a Dunakanyar, a dél-budapesti Dunaszakasz és
Győr, mint jelentős telelőhelyek. A vonuláskutatás hatékonyabbá tétele érdekében a
madarakat speciális laminált műanyagból készült színes nyak- és lábgyűrűkkel, illetve
kiváló minőségű, Svédországból származó úgynevezett füles alumínium jelölőgyűrűkkel
látjuk el. A nyakgyűrű nagy előnye, hogy igen nagy távolságból (100-200 méter)
leolvasható a felirata, a színes és füles alumínium lábgyűrűket víz alatt, illetve a talajon,
jégen tartózkodó madárnál is könnyedén le lehet olvasni, persze nem olyan nagy
távolságból, mint a nyakgyűrűt. A füles lábgyűrű előnye a hagyományos lábgyűrűvel
szemben, hogy alkalmazásukkal csökkenthető a gyűrűk elvesztéséből adódó esetleges
„adatvesztés”. Megfigyeléseink szerint a gyűrűk elvesztésének elsődleges oka a hőtágulás,
ami a téli-nyári hőmérsékletkülönbséggel magyarázható. Miután egy kis rés nyílt a gyűrűn,
ebbe beleakadhatnak különböző anyagok (erősebb növényi rostok, horgászzsinór, stb.),
amik tovább nyitják a gyűrűt, ami végül leesik. A gyűrűvesztés könnyen bizonyítható
akkor, mikor a madáron egyéb jelölést is elhelyezünk, és a megkerülésnél már csak ez
utóbbi van a madáron. A gyűrűveszteséget ANDERSEN-HARILD (1967) 7-8%-osnak becsüli,
viszont mi az akár 30%-os elvesztési arányt sem tartjuk kizártnak. Sajnos többször
előfordult, hogy színes lábgyűrű törmelékeket találtunk a parton, aminek eltávolítása csak
emberi közreműködéssel lehetséges, mivel az átfedő felületeket speciális, víz alatt is kötő
ragasztóanyaggal látjuk el, illetve többször tapasztaltuk azt is, hogy elsősorban
27
állatvédelmi indíttatásból egyesek levágták a jelölt madarakról a nyakgyűrűket. A
gyűrűzések során néhány alkalommal súlyadatokat is felvettünk és elkezdtük a kloáka-teszt
alkalmazását a biztosabb ivarhatározás érdekében.
3.2. Történelmi áttekintés
A bütykös hattyút a múltban nem tekinthettük a kárpát-medencei avifauna tipikus
tagjának, igen ritkán , elsősorban a téli időszakban került szem elé a XIX. században, és
fészkeléséről is csak egy biztos adatunk van, 1875-ben találták meg Hódmezővásárhely
határában. A XX. század első felében is a téli előfordulások dominálnak, viszont egy-egy
betelepített pár fészkeléséről is tudunk a tatai Öreg-tavon és a budapesti Városligeti-tavon.
Hazánkban 1969 előtt tipikusan vonuló, telelő egyedek jelentek meg alkalmanként, majd
az 1970-es évektől, köszönhetően az európai állomány nagyarányú növekedésének, egyre
gyakoribbá vált, majd meg is telepedett, 1970-től tudunk fertőrákosi fészkeléséről, mely
pár minden bizonnyal természetes úton érkezett a Fertő ausztriai részéről. 1975-ben költött
először a Szigetközben a mosonmagyaróvári Báger tavon, később megjelent Ásványrárón
(1977), Lipóton (1978), Dunaszegen (1982), majd Vámosszabadiban (1984) is. 1980-ban
fészkelt először a Kis-Balatonon, 1982-ben pedig a Balatonon telepedett meg egy pár,
mely pár 1984-ben sikeresen költött Balatonfürednél. Ugyanebben az évben a Balaton
északi partján további két helyen – Vonyarcvashegyen és Gyenesdiáson – költött egy-egy
pár. További fészkelései voltak 1983-ban Rétszilas-Örspusztán, a Komáromi-tavon, a
Riha-tavon, és a Pellérdi-halastavon, az 1983-1984 években pedig a pécsi Malom-
völgyben, mely utóbbi két pár valószínűleg nem vad eredetű (HORVÁTH ÉS KÁRPÁTI,
1988). 1984-től – amikor is 9 helyen 12 pár költött Magyarországon – állományalakulása
kevésbé ismert. 1987-1996 között 1-13 pár költött a Fertő hazai oldalán (MOLNÁR, 1997),
illetve 1990-ben 39 pár fészkelt a Balatonon (POÓS, 1991). 1994-ben teljes hazai
állományát 65-70 párra becsülik, legjelentősebb fészkelőhelyei a Balaton (30-35 pár), a
Kis-Balaton (5 pár) és a Fertő (3 pár) (HARASZTY, 1998).
28
3.3. A bütykös hattyú helyzete napjainkban
A bütykös hattyú státusza, elterjedése, állományváltozásának üteme európai szinten
jól dokumentált (ANDERSEN-HARILD, 1981a, ATKINSON-WILLES, 1981, BAUER ÉS GLUTZ,
1968, CRAMP ÉS SIMMONS, 1977, DELANY ÉS SCOTT, 2002, HAGEMEIJER ÉS BLAIR, 1997,
HEATH ET AL., 2000, SCOTT ÉS ROSE, 1996, SNOW ÉS PERRINS, 1998, WIELOCH, 1991),
viszont hazai helyzetéről alig tudunk valamit. HORVÁTH ÉS KÁRPÁTI (1988) publikálja az
első költéseket és állományváltozásának ütemét az 1980-as évek közepéig, POÓS (1991) a
Balaton, MOLNÁR (1997) a Fertő tavon vizsgálódott. 1997-ben a Pest Környéki Madarász
Kör átfogó kutatási programot indított a bütykös hattyú jobb megismerésére, mely során
színes és hagyományos alumínium láb, illetve színes nyakgyűrűkkel jelöltük a madarakat,
továbbá országos állományfelmérést végeztünk a költő, telelő, vedlő és vonuló egyedek
körében. Az adatokból látható, hogy a bütykös hattyú hazai állománya, hasonlóan az
európaihoz, növekvő tendenciát mutat az elmúlt években. WIELOCH (1991) szerint az
állománynövekedés Európában a következő okokra vezethető vissza:
- a faj törvényes védelme szerte Európában
- alkalmas fészkelőhelyek növekvő száma
- új, eddig a hattyúk által ismeretlen élőhelyek létesítése (pl. víztározók)
- a vizek gyors eutrofizációja a mezőgazdaság és az ipar fejlődésének hatására
- etetés, különösen a szűkös téli időszakban
- a hattyúk „városiasodása”, synantropizációja, melynek hatására új fészkelő-,
vedlő-, telelőhelyeket fedezhetnek fel, elsősorban az ember közelében
- az elmúlt időszak enyhe telei (kisebb volt a mortalitás)
- a természetes ellenségek lecsökkent száma
- hosszabb életkor
Az immutabilis egyedek előfordulása Magyarország egyes területein igen változó.
MOLNÁR (1997) szerint a Fertőn öreg madarak között 48%-os, fiatalok között 46,2%-os
gyakorisággal fordult elő ez a forma, a Balatonon az 1980-as évek elején HORVÁTH ÉS
KÁRPÁTI (1988) 20%-osnak találta fiatalok, POÓS (1991) hasonló időpontban 30%-osnak
29
fiatalok, 1991-ben 20%-osnak a teljes állomány között. Az adatok alapján az immutabilis
forma előfordulási gyakorisága 20-30% közöttire tehető hazánkban (SZINAI, 1998a).
3.3.1. Költés
A Pest Környéki Madarász Kör keretein belül folytatott bütyköshattyú-kutatás egyik
fő aspektusát a költőállomány felmérése és a változások nyomon követése jelenti. Az
alábbi táblázatban megyékre bontva, tételesen láthatók a költőhelyek és az
állománynagyságok az 1997., 1998., 2002. években. Sajnos az 1999., 2000., 2001. évekből
csak szórvány adatok állnak rendelkezésünkre, viszont az előbb említett három év is
megfelelő összehasonlítási alapot nyújt az évek során bekövetkezett állományváltozás
értékeléséhez.
A bütykös hattyú költőhelyei Magyarországon 1997-2002 között
1997 1998 2002
Győr-Moson-Sopron megye
Fertő 6 pár 10-12 pár (7 konkrét) 1-2 pár
Holt-Rába 2 pár 1 pár ? pár
Holt-Rábca 0 pár 1 pár ? pár
Ravazdi-halastó 0 pár 1 pár 0 pár
Győr 0 pár 0 pár 1 pár
Hanság 0 pár 0 pár 5 pár
Szigetköz kb. 10 pár kb.10 pár Kb.10 pár
Konkrétan:
Dunasziget 1 pár
Dunaremete 1 pár
Helemba (Rajka) 1 pár
Dunakiliti 1 pár
30
Kónyi-tó 1 pár 0 pár 0 pár
Veszpém megye
Várpalotai tavak 1 pár 1 pár 0 pár
Pápa, Nórápi-halastó 0 pár 1 pár 0 pár
Sárosfői-halastó 1 pár 0 pár 0 pár
Tihany, Külső-tó 1 pár 0 pár ? pár
Komárom-Esztergom megye
Császár, Császári-halastavak 2 pár 2 pár 2 pár
Kisbér, Kisbéri-tó 0 pár 1 pár 1 pár
Naszály, Ferencmajor 2 pár 1 pár 3 pár
Tatabánya 1 pár 1 pár 1 pár
Bokod, Öreg-tó 1 pár 1 pár 1 pár
Komárom, Béla-puszta 0 pár 1 pár 1 pár
Mocsa, Mocsai-tó 0 pár 1 pár 1 pár
Tata 1 pár 1 pár 4 pár (2 sikertelen)
Nagyigmánd, Igmándi-tó 0 pár 1? pár 1 pár
Mocsa, Boldogasszony-tó 1? pár 1? pár 1 pár
Oroszlány 0 pár 1? pár 0 pár
Kisbér, Batthyánypusztai-tó 1 pár 0 pár 1 pár
Gérbics-tó 1? pár 0 pár 0 pár
Hánta, Hántai-halastó 1 pár 0 pár 1 pár
Környe 0 pár 1 pár 1 pár
Tarján, Tarjáni-halastó 0 pár 0 pár 1 pár (sikertelen)
Szákszend, Szendi-tavak 0 pár 0 pár 1 pár
Ászár, Ászári-tó 0 pár 0 pár 1 pár
Ete, Etei-tó 0 pár 0 pár 1 pár (sikertelen)
Vértesszőlős, Vértesszőlősi-halastó 0 pár 0 pár 1 pár
31
Balaton 35-40 pár 65 (kb. 40 tényleges) 43 pár
Zala megye
Pölöskei tavak 1-2 pár 1 pár 1 pár
Miklósfalvi-halastavak (Mórichely) 3 pár 1 pár 5-6 pár
Kis-Balaton 18 pár 28 pár 29 pár
Miháld, Miháldi-tó 1 pár 0 pár ? pár
Nagykanizsa, Csónakázó-tó 1 pár 0 pár 1 pár
Pötrétei tavak 1 pár 0 pár ? pár
Zalaegerszeg 2 pár 0 pár 1 pár
Zalaszentgyörgy 1 pár 0 pár ? pár
Zalaszentmihályi tavak 1 pár 0 pár 1 pár
Zalacsány, Zalacsányi-tó 0 pár 0 pár ? pár
Pati-halastó 0 pár 0 pár 1 pár
Zalaszentgróti-tó 0 pár 0 pár 1? pár
Fejér megye
Rétszilas 2 pár 3 pár 2 pár
Nagyhörcsök 1? pár 2 pár 6 pár
Iszkaszentgyörgy 0 pár 1 pár 0 pár
Székesfehérvár (Vörösmarty-ht.) 3 pár kb. 10 pár 3 pár
Velencei-tó 7 pár kb. 10 pár (7 konkrét) 15 pár
Baracska 0 pár 2 pár 1 pár
Sárszentmihály 1 pár 1 pár 1 pár
Dinnyés 1 pár (sikertelen) 0 pár 0 pár
Sárszentágota, Sós-tó 1 pár 0 pár 0 pár
Aba, Holdvilág-tavak 0 pár 0 pár 1 pár
Fehérvárcsurgó, Igarpusztai-ht. 0 pár 0 pár 1 pár
Nádasladány 0 pár 0 pár ? pár
Soponya 0 pár 0 pár 1 pár
32
Somogy megye
Siófok-Törekipuszta 1 pár 1 pár 1 pár
Patosfa 0 pár 1 pár 1 pár
Rinyaszentkirály 0 pár 1 pár 1 pár
Barcs, Ó-Dráva 1 pár 1 pár 3 pár
Gyékényesi kotró 1 pár 1 pár 1 pár
Iharos, Ágneslaki-halastó 1 pár 0 pár 1 pár
Marcali víztározó 1 pár 1 pár 1 pár
Boronka 0 pár 1 pár 0 pár
Irmapusztai-halastavak 3 pár 2 pár ? pár
Fonyódi-halastavak 1 pár 1 pár 1 pár
Balatonendrédi-halastavak 0 pár 1 pár 1 pár
Tatárvári-halastavak (Buzsák) 2 pár 2 pár 1 pár
Somogyvári-halastavak 1 pár 1 pár 0 pár
Orci-halastavak (Orci) 0 pár 1 pár 0 pár
Deseda-tarozó (Kaposvár) 5 pár 1 pár 2-3 pár
Ságvári halastó 1 pár 0 pár 0 pár
Nagyatád, horgásztó 0 pár 0 pár 1 pár
Vízvár 0 pár 0 pár 1 pár
Pogányszentpéteri-halastó 0 pár 0 pár 1 pár
Bolhás, Bolhási-tározó 0 pár 0 pár 1 pár
Baté 0 pár 0 pár 1 pár
Fonó 0 pár 0 pár 1 pár
Gálosfa 0 pár 0 pár 1 pár
Ordacsehi, Ordacsehi-berek 0 pár 0 pár 1 pár
Gyótai-halastó 0 pár 0 pár 1 pár
Szenta, Baláta-tó 0 pár 0 pár 1 pár
Bárdudvarnok 0 pár 0 pár 1 pár
Tolna megye
33
Simontornya 0 pár 1 pár 1 pár
Tamási, Pacsmagi-halastavak 0 pár 1 pár 2 pár
Alsó-Hetény 1 pár 0 pár 0 pár
Attala 1 pár 0 pár 1 pár
Dunaföldvár, halastó 0 pár 0 pár 1 pár
Kakasd, Paradicsompuszta 0 pár 0 pár 1 pár
Kiskonda 0 pár 0 pár 1 pár
Szálka, Szálkai-halastó 0 pár 0 pár 1 pár
Tolna, Tolnai-holtág 0 pár 0 pár 1 pár
Bonyhád, Honigpusztai-halastó 0 pár 0 pár 2 pár
Baranya megye
Riha-tó 3 pár 3 pár 3 pár
Sumony 1 pár 1 pár 2-3 pár
Csertő 1 pár 1 pár 1 pár
Orfű 1 pár 2 pár 1 pár
Pécs, Malomvölgyi-tó 1 pár 1 pár 1 pár
Merenyei víztározó 1 pár 1 pár 1 pár
Baksai halastavak 1 pár 1 pár 1 pár
Fazekasboda 0 pár 0 pár 2 pár
Pellérd 0 pár 0 pár 1-2 pár
Bikali-halastavak 0 pár 0 pár 1 pár
Somogyapáti halastavak 0 pár 0 pár 1 pár
Palkonyai halastó 0 pár 0 pár 1? pár
Somogyhársány 0 pár 0 pár 1 pár
Mágocsi-tavak 0 pár 0 pár 2 pár
Erzsébet-Pécsvárad 0 pár 0 pár 1 pár
Töttös-Majs 0 pár 0 pár 1 pár
Lovászhetény 0 pár 0 pár 1 pár
Old, Boros-Dráva 0 pár 0 pár 1 pár
34
Pécs, Tüskésréti-bányató 0 pár 0 pár 1 pár
Vas megye
Bükfürdő, kavicsbányató 0 pár 0 pár 1 pár
Pest megye
Budapest, Téli kikötő 0 pár 0 pár 1 pár
Csepel, Kavicsos-tó 1 pár 1 pár 0? pár
Taksony 0 pár 1 pár ? pár
Dunavarsány 1 pár 1 pár 1 pár
Szigetcsép 0 pár 1 pár 1 pár
Ráckeve 0 pár ? pár ? pár
Áporka 1 pár 0 pár ? pár
Délegyháza 1 pár 0 pár ? pár
Kiskunlacháza 1 pár 0 pár ? pár
Biatorbágyi halastó 1 pár 0 pár 1-2 pár
Dunaharaszti 0 pár 0 pár 1 pár
Dömsöd 0 pár 0 pár 1 pár
Szigetszentmiklós 0 pár 0 pár 2 pár
Nógrád megye
Bátonyterenye, Maconkai víztározó 1 pár 1 pár 1 pár
Szécsény, kavicsbányatavak 1? pár 0 pár 1 pár
Bács-Kiskun megye
Nagybaracska 1? pár 1 pár 1? pár
Péteri-tó 2 pár 2 pár 2 pár
Fülöpszállás, Kígyós-csatorna 0 pár 0 pár 1 pár
35
Kolon-tó 0 pár 1? pár 0 pár
Dunatetétlen 0 pár 0 pár 1 pár
Tiszaalpár 0 pár 1 pár 9 pár
Hajós, Vörös-mocsár 1 pár 8 pár 20 pár
Sükösd 1 pár 0 pár 3-5 pár
Soltvadkert, Vadkerti-tó 1 pár 0 pár 1-2 pár
Solt 0 pár 0 pár 2 pár
Dunatetétlen, Kígyós-csatorna 1 pár 3 pár 1 pár
Akasztói-halastó ? pár ? pár 2 pár
Mórahalom, Madarász-tó 1? pár 1? pár 0 pár
Dávod-Püspökpuszta, Földvári-tó 0 pár 0 pár 1? pár
Csongrád megye
Tömörkény, Csaj-tó 1 pár 1 pár 1 pár
Kistelek, Müller-szék 0 pár 1 pár 0 pár
Sándorfalva, Nádas-tó 0 pár 0 pár 1 pár
Békés megye
Békéscsaba, Gyopáros-tó 1 pár 0 pár 0 pár
Hajdú-Bihar megye
Balmazújváros, Virágoskút 0 pár 0 pár 1 pár
Jász-Nagykun-Szolnok megye
Tisza-tó 0 pár 0 pár 2 pár
Csépa, Csépai-Fertő 0 pár 0 pár 1 pár
Kunkápolnási-mocsár 0 pár 0 pár 1 pár
36
Heves megye
Kisköre, Kanyari-halastó 0 pár 0 pár 1 pár
Heves-Alatkai kavicsbányató 0 pár 0 pár 1 pár
Összesen: 154-167 pár 178-218 pár 274-301 pár
2. táblázat: A bütykös hattyú költőhelyei Magyarországon 1997-2002 között1
1. ábra: A bütykös hattyú hazai költőállomány-változása
1997-ben 153-167 pár bütykös hattyú költött hazánk 64-71 helyszínén, 13,
elsősorban dunántúli megyében. Jelen volt a Tiszántúlon egy költőpár (Békéscsaba,
Gyopáros-tó), ahol ebben az évszázadban eddig nem volt jellemző, mint fészkelő faj,
valamint az Északi-középhegység területéről, Nógrád megyéből is jelentették egy biztos és
egy bizonytalan költését (Bátonyterenye, Maconkai-víztározó, Szécsény, kavicsbánya
tavak), ahol ez idáig szintén nem volt tipikus. Legjelentősebb költőhelyei a Balaton (35-40
1 Az adatok becsléseink szerint 10%-os hibahatár alatt vannak.Az adatok a Pest Környéki Madarász Kör tulajdonát képezik, felhasználásuk csak a szervezet írásbeliengedélyével lehetséges!
0
50
100
150
200
250
300
350
1984
1986
1988
1990
1992
1994
1996
1998
2000
2002
átlagos párs zámok
37
pár), a Kis-Balaton (18 pár), a Szigetköz (kb. 10 pár), a Velencei-tó (7 pár), a Fertő (6 pár),
és a Deseda-tározó (5 pár) voltak, itt költött az állomány 51,5%-a.
3. térkép: A bütykös hattyú költőhelyei Magyarországon 1997-ben
Az 1997. évi költések megyénkénti eloszlását az alábbi táblázatban kívánom szemléltetni:
Megyék Költőhelyek száma Költések száma
Győr-Moson-Sopron m. (a Fertővel és a
Szigetközzel)
4 19
Veszprém m. 3 3
Komárom-Esztergom m. 7-9 9-11
Zala m. (Kis-Balatonnal) 9 29-30
Fejér m. 6-7 15-16
Somogy m. 11 18
Tolna m. 2 2
Baranya m. 7 9
38
Pest m. 6 6
Nógrád m. 1-2 1-2
Bács-Kiskun m. 5-8 6-9
Csongrád m. 1 1
Békés m. 1 1
Balaton 1 35-40
Összesen: 64-71 154-167
3. táblázat: Bütykös hattyú költések eloszlása megyénként 1997-ben
1998-ban a hazai költőállomány elérte a 200 párat, 178-218 hattyú költött ekkor
Magyarország 62-69 helyszínén, 12 megyében, melyek jelentős része szintén a Dunántúlra
esett, viszont, mint fészkelő, eltűnt Békés megyéből, és ezáltal a Tiszántúlról, viszont az
Északi-középhegységben továbbra is maradt egy pár. Ebben az évben legjelentősebb
költőhelyei a Balaton (40-65 pár), a Kis-Balaton (28 pár), a Szigetköz (kb. 10 pár), a
székesfehérvári Vörösmarty-halastavak (kb. 10 pár), a Hajós melletti Vörös-mocsár (8
pár), a Velencei-tó (7-10 pár) és a Fertő (7-12 pár) voltak, ezeken a helyeken költött az
állomány 61,8-65,6%-a.
39
4. térkép: A bütykös hattyú költőhelyei Magyarországon 1998-ban
Az 1998. évi költések megyénkénti eloszlását a következő táblázat szemlélteti:
Megyék Költőhelyek száma Költések száma
Győr-Moson-Sopron m. (a Fertővel és a
Szigetközzel)
5 20-25
Veszprém m. 2 2
Komárom-Esztergom m. 9-12 10-13
Zala m. (Kis-Balatonnal) 3 30
Fejér m. (Velencei-tóval) 7 26-29
Somogy m. 14 16
Tolna m. 2 2
Baranya m. 7 10
Pest m. 4-5 4-5
Nógrád m. 1 1
Bács-Kiskun m. 5-8 15-18
Csongrád m. 2 2
Balaton 1 40-65
Összesen: 62-69 178-218
4. táblázat: Bütykös hattyú költések eloszlása megyénként 1998-ban
2002-ban 274-301 pár fészkelő hattyút jelentettek az ország 116-135 pontjáról és 16
megyéjéből. Ebben az évben szintén elsősorban a Dunántúlon volt költés, de újra
megjelent a Tiszántúl tavain, kubikgödrein, illetve újra két pár költött az Északi-
középhegységben a már fent említett helyeken. 2002-ben legjelentősebb költőhelyei a
Balaton (43 pár), a Kis-Balaton (29 pár), a hajósi Vörös-mocsár (20 pár), a Velencei-tó (15
pár), a Szigetköz (kb. 10 pár), Tiszaalpár (9 pár), Nagyhörcsök (6 pár), a Miklósfai-
halastavak (5-6 pár) és a Hanság (5 pár) voltak, ezeken a helyeken költött az országos
állomány 47,5-51,8%-a.
40
5. térkép: A bütykös hattyú költőhelyei Magyarországon 2002-ben
Megyék Költőhelyek száma Költések száma
Győr-Moson-Sopron m. (a Fertővel és a
Szigetközzel)
4-6 17-20
Veszprém m. 0-1 0-1
Komárom-Esztergom m. 18 24
Zala m. 7-12 39-44
Fejér m. 9-10 31-32
Somogy m. 22-23 25-27
Tolna m. 9 11
Baranya m. 18-19 23-26
Vas m. 1 1
Pest m. 7-13 8-15
Nógrád m. 2 2
41
Bács-Kiskun m. 10-11 41-46
Csongrád m. 2 2
Hajdú-Bihar m. 1 1
Jász-Nagykun-Szolnok m. 3 4
Heves m. 2 2
Balaton 1 43
Összesen: 116-135 274-301
5. táblázat: Bütykös hattyú költések eloszlása megyénként 2002-ben
1997-2002-ig tartó vizsgálataink során összesen 154 élőhelyről kaptunk hattyúk
költésével kapcsolatos információkat, melyek igen jelentős része természetes vagy
mesterséges tavakról származik, csupán Pest és Bács-Kiskun megyéből jelezték
mellékágakban, folyóöblökben, csatornákon jelenlétét, Pest megyében a Ráckevei-
Dunaágról, Bács-Kiskun megyéből a Kígyós csatornáról, mely vizek meglehetősen lassan
folynak, megfelelő élőhely hiányában ezért is választhatták ezeket egyes párok. A vizsgált
területek nagy százalékát (114 élőhely, az összes terület 74%-a) a Dunántúl területéről
jelentették. Ez elsősorban a hattyúk számára alkalmas élőhelyek nagy számával
magyarázható, ugyanis a Dunántúl nagy részén megtalálhatók a kisebb-nagyobb horgász-,
és halastavak, a völgyzáró gátas tavak, a víztározók, illetve maga a Balaton, a Kis-Balaton,
a Velencei-tó és a Fertő melyek ideális fészkelési-, pihenési-, esetenként vedlési
lehetőséget kínálnak a faj számára.
A Duna-Tisza közéről összesen 35 élőhelyről kaptunk információkat
hattyúfészkelésről, ami az összes jelentett terület 22,7%-ának fele meg. Itt is elsősorban
horgász-, halas-, kavicsbánya-tavakon, víztárolókon fordultak elő, de megjelentek több új
élőhelytípuson, például kubikgödrökben, szikes tavakon, lassúbb vízfolyások mentén,
illetve folyóöblökben.
A Tiszántúlon eddig 5 esetben jelezték költését ami az összes vizsgált terület 3,3%-a.
Itt szintén különböző típusú állóvizeken (horgász-és halastó, sekélyebb vizű mocsaras
terület, illetve a Tisza-tó, mint víztározó) költött, napjaikig elenyésző számban.
42
2. ábra: A bütykös hattyú költőhelyeinek százalékos eloszlásatájegységek szerint 1997-2002 között
Bár a költések jelentős hányada esik a Dunántúl területére, mégis, az állomány növekedése
a Duna-Tisza közén erőteljesebb, amit a 6. táblázat szemléltet.
Tájegység 1997 1998 2002
Dunántúl 136-145 pár, 87,54% 153-189 pár, 86,36% 211-226 pár, 76%
Duna-Tisza köze 17-21 pár, 11,84% 25-29 pár, 13,64% 58-70 pár, 22,26%
Tiszántúl 1 pár, 0,62% 0 pár, 0 % 5 pár, 1,74%
Összesen: 154-167 pár, 100% 178-218 pár, 100% 274-301, pár, 100%
6. táblázat: A bütykös hattyú tájegységenkénti költése 1997-2002 között
A költőállomány növekedés üteme a Dunántúlon 1997-1998 között 21,7%-os, 1998-2002
között 27,7%-os, míg a Duna-Tisza közén 42,1%-os, illetve 37%-os volt.
Az országos költőállomány növekedés 1997-1998 között 23,4%-os, 1998-2002 között
45,2%-os volt, mely utóbbi érték áltagosan évi 11,3%-os állománynövekedésnek fele meg.
1997-2002 között átlagosan 15,8%-nak adódik az éves költőállomány növekedés.
3,3%
22,7%
74%
DunántúlDuna-Tisza közeTiszántúl
43
3.3.2. Vedlés
Hazánk területén két élőhelyen folytatnak kiemelkedően nagy számban vedlést a
bütykös hattyúk, ezek a Balaton és a Velencei-tó (lsd. 6. térkép). Ez a két tó minden
tekintetben megfelel a vedlés igényeinek, kellően nagy kiterjedésűek, tehát az esetenként
igen nagy számban összegyűlő madarak táplálkozási igényét is ki tudják elégíteni, amit a
helyi lakosság általában jócskán kiegészít (bár, ezt mostanában sok helyen nem nézik jó
szemmel), továbbá nyugalmasak, illetve a strandok, kikötők környékén – ahová táplálkozni
járnak – fellelhetők zavartalan területek. A Velencei-tó környékén Velencét, Agárdot, és
Gárdonyt lehet említeni, mint tradicionális vedlőhelyeket. Itt elsősorban strandokon,
kikötőkben tartózkodnak a madarak. Az éves vedlőállomány 50-90 pld. között ingadozik a
Velencei-tavon, általában egy nagyobb (max. 50-70 példányos) csapat van Velencén és
egy-egy kisebb (max. 30 példányos) Agárdon és Gárdonyban.
A Balatonon az elmúlt években valamelyest változott a vedlőhelyek elhelyezkedése.
1997-1998-ban főbb vedlőhelyeik Keszthelyen, Siófok-Sóstón, Balatonlellén,
Balatonbogláron, Balatonfüreden voltak. 1999-ben az addig Balatonfüreden vedlő madarak
Csopakra, a Keszthelyiek pedig Vonyarcvashegyre mentek vedleni. Mivel Csopakon és
Vonyarcvashegyen riasztották a madarakat, a következő évben visszatértek „eredeti”
vedlőhelyeikre, 2000-ben tehát újra Balatonfüred (120 pld.) és Keszthely (90 pld.) mellett
vedlettek madarak Balatonlellén (40 pld.), és további két új helyen, Fonyódligeten (40 pld)
és Révfülöpön (65 pld.). Ezeken a főbb helyeken kívül 2000-ben előfordultak még
Badacsonyon (40 pld.), Siófokon (25 pld), Balatonfenyvesen (51 pld.), továbbá 2-11 vedlő
példányt lehetett megfigyelni Zamárdinál, Balatonszárszón, Balatonberénynél és
Vonyarcvashegyen. A balatoni hattyúk elsősorban strandok, sétányok, parkok melletti
partszakaszok, kikötők környékére vonulnak vedleni, éves szinten összesen 450-550
példánnyal lehet ezeken a helyen találkozni. Kivételt képez ez alól a 2002. év, amikor a
korábbi évekhez képest lényegesen kevesebb madár jelent meg mind a Balatonon (350
pld.), mind a Velencei-tavon (45 pld.) a vedlési időszakban. Ennek oka egyrészt a Balaton
lecsökkent vízszintje, másrészt, feltehetően a 2001/2002. tél rendkívül hideg időjárása,
44
mely, mit természetes állományszabályozó számottevően csökkenthette a hattyúk
egyedszámát.
6. térkép: A bütykös hattyú főbb vedlőhelyei Magyarországon az 1997-2002. években
Újabb kezdeményezés a Balaton körül, főleg az északi parton, hogy kezdik „beach-
esíteni” a partot, elbontják az eddigi kő védműveket, visszaalakítják a pár évtizeddel
ezelőtt nagy gonddal és még több munkával eltüntetett homokos partokat, melyeket a
madarak előszeretettel használnak, szívesen gyülekeznek ezek közelében. Ennek okai
egyrészt maga a part struktúrája, a homokos part fokozatosan mélyül, a néha erősebben
fújó szél és a hullámzás nem vágja az ilyenkor egyébként is sérülékenyebb madarat a parti
köveknek. Másik előnye, hogy a madarak könnyebben ki tudnak sétálni a fövenyre, illetve,
az, hogy az északi part vize mélyebb, pihenés, táplálkozás, alvás céljából be tudnak
húzódni a madarak a mélyebb vizekre, ahol nagyobb biztonságban érezhetik magukat.
Hátrányaként említhető, hogy az ilyen partszakaszokra jobban kisodorja a szél a kivedlett
tollakat, illetve a madarak a parton tartózkodva természetesen ürítenek is, melyek sok
emberben visszatetszést keltenek, esztétikailag rontják a part képét.
45
3.3.3. Telelés
Magyarországon, Európa más tájaihoz hasonlóan a hattyúk téli előfordulása,
gyülekezése erősen időjárásfüggő. Keményebb teleken, mikor a hazai állóvizek szinte
kivétel nélkül befagynak, illetve tőlünk északra sem igazán található szabad vízfelszín, a
madarak nagyobb folyóinkra húzódnak átvészelni a kedvezőtlen időszakot. Ilyenkor
lényegesen több érkezik hozzánk és jobban is koncentrálódnak, elsősorban a települések
környéki folyószakaszokat preferálják, ahol a helyi lakosság általában gondoskodik a
madarakról, rendszeresen etetik őket, mely tényező a gyűrűzés sikeressége szempontjából
sem elhanyagolható, hiszen ezeken a helyeken a hattyúk sokkal bizalmasabbak lesznek,
ezáltal a fogás is könnyebb. Sokszor akár egy nap alatt meg lehet fogni egy ilyen csapat jó
részét. A mesterséges táplálékellátásra szükségük is van, hiszen a folyók mentén jóval
kevesebb a természetes táplálék, mint például tavakon, illetve a meglévőt is hamar
felemészti egy százas hattyúcsapat, főleg, ha csak egy terjedelmesebb lék biztosítja a
madarak számára a jégmentes vízfelületet és a hínárazási lehetőséget. Ha egy ilyen helyen
hirtelen abbahagyják a mesterséges táplálékellátást, a madarak nagy százaléka
elpusztulhat. Hideg teleken tradicionálisnak számító gyülekezőhelyek vannak a Duna
mentén Dunaremeténél (max. 200 pld.), Győrben, ahol egyrészt a Mosoni-Dunán
tartózkodik általában 50-70 pld., másrészt megtalálhatók a lakóházak között fellelhető
kisebb, kb. 0,5 ha-os Adyvárosi-tavakon is, ahol a szabad vízfelszínt a tó alatt húzódó
távfűtés vezeték biztosítja. Itt az 1996/1997. télen 100 madár tartózkodott, de minden
évben megtalálható legalább 40-50 pld. Az 1999/2000. télen Süttőnél, Dunaalmásnál,
1996/1997-ben Neszmélynél is volt 30-30 pld., viszont ezek rendkívüli megfigyelések,
nem számítanak tradicionális telelőhelyeknek. Következő gyülekezőhely Tátnál volt
1999/2000-ben, ahol 100 példányt figyeltek meg, viszont valószínűsíthető, hogy az
Esztergom-Párkányi madarak töltötték ekkor itt a telet. A már említett Esztergom-Párkány
kiemelt gyülekezőhely, időjárástól függően 40-200 pld. tölti itt a telet. Mind a magyar,
mind a szlovák oldalon rendszeresen etetik és gyűrűzik is a madarakat. Szobon kisebb
létszámú, 20-35 fős csapatot találhatunk, valamivel nagyobb, 70-110 példányos csapat telel
évről-évre Nagymaroson. Budapesttől északra még további két település mellett
46
találkozhatunk kisebb 30-40 fős csapatokkal, ezek Vác és Dunakeszi. A következő nagy
csapatot dél-Budapest és Szigetszentmiklós között lehet megtalálni, és a Ráckevei-Duna
nyújt számukra megfelelő telelőhelyet. Általában 150-200 pld. telel itt, hol Csepelen a
Molnár-szigetnél lehet megtalálni a csapat nagy részét, hol Szigetszentmiklóson. A
következő állomás Ráckeve, ahol 30-60 egyed szokott telelni. Ráckevétől délre nem
ismerünk kiemeltebb téli gyülekezőhelyeket, feltehetőleg erre kisebb számban, vagy
egyáltalán nem telelnek. 1996/1997. telén volt egy 30 példányos csapat a Hernádon
Hidasnémetinél egy 50 példányos a Bodrogon Bodrogkeresztúrnál, és egy 30 fős csapat a
Dráván Barcsnál, viszont ezek sem számítanak mindennaposnak. Igazán hideg teleken
előfordulhatnak tavakon is, ahol a madarak taposásukkal, mozgásukkal tartják jégmentesen
a vizet. Ilyenek a Balaton a Sió torkolatnál, itt 40-80 pld. megfigyelhető telente, a Riha-tó,
ahol 60-130 pld., illetve Tatabánya, ahol 20-30 pld. telelhet. Mindezek alapján
Magyarország telelőállománya éves szinten 1.000-1.200 egyedre tehető.
Enyhe teleken amikor a tavak csak rövidebb ideig, vagy egyáltalán nincsenek
befagyva – ilyen volt az 1997/1998. tél – a madarak kevésbé koncentrálódnak, ilyenkor
szinte minden alkalmas vízen megtalálhatók, lehetetlenné téve ezzel a pontos felmérést.
1998. januárjában például a Balatonon közel 200 pld. tartózkodott, elsősorban a vedlési
időszakból megszokott helyeken, Keszthelyen (96 pld.) és Balatonfüreden (38 pld.), de
ezek mellett sok területen figyelhettünk meg 3-5 példányos csapatokat, illetve a Velencei-
tavon, Velencénél további 15 példány került távcsöveink elé. Igaz kisebb példányszámban,
de ezekben az években is felkeresik a hattyúk a hagyományos telelőhelyeket.
47
7. térkép: A bütykös hattyú főbb telelőhelyei Magyarországon az 1997-2002. években(a kis körök 20-40 példányos., a közepes méretű körök 100-150 példányos, a nagy körök 150-200 példányos
telelőcsapatot jelölnek)
3.4. Gyűrűzés
1997. január elsején Szigetszentmiklóson elkezdett gyűrűzőakciónk során (amikor
elsődleges cél az ott tartózkodó énekes hattyúk (Cygnus cygnus) gyűrűvel való ellátása és
nem egy komplex kutatási program elindítása volt) elsőként a Madárgyűrűzési Központ
megbízásából a Magyar Állami Pénzverde által gyártott alumínium lábgyűrűket
használtuk. Mivel ezeket nem találtuk minden tekintetben kifogástalannak, pályázati
támogatásból még ebben az évben beszereznünk 50 db sárga színű AP51-AP00 feliratú
speciális laminált műanyagból készült nyakgyűrűt, amiket – természetesen a „pénzverdés”
gyűrűkkel együtt, melyeket Magyarországon a madarak és a gyűrű méretétől függetlenül a
madarak bal lábára szokás rakni – szeptembertől a Balatonon és a Velencei-tavon
helyeztünk fel a madarakra. Mivel ezt az 50 db gyűrűt viszonylag rövid idő alatt
„elhasználtuk”, még ennek az évnek a telén újabb mennyiséget rendeltünk AX01-AX00
felirattal, melyek nagy részét a Balatonon a Velencei-tavon és a Duna mentén, Győrben
48
használtunk fel 1998. márciusáig. Anyagi fedezet hiányában ezeket sárga színű lábgyűrűk
követték (a lábgyűrűk olcsóbban beszerezhetők, mint a nyakgyűrűk) AU01-AU00
felirattal, melyek – természetesen ebben az esetben is hagyományos gyűrűk kíséretében,
bal lábra helyezve az alumínium, jobb lábra a színes gyűrűt – nagy részét 1998.
augusztusától október végéig a Balatonon, kisebb részüket 1998. telén a Dunán gyűrűztük
el. Ezeket újra nyakgyűrűk követték AT01-AT50 felirattal, melyeket 1998/1999. telén,
december és január között a Duna mentén és Győrben használtunk fel (itt sikerült felrakni
az AT25-ös számú jelölőgyűrűt egy fiatal énekes hattyúra), bár ekkor már újra lábgyűrűk is
a rendelkezésünkre álltak AM01-AM00 kódolással, melyeket február elejére helyeztünk fel
a madarakra, szintén elsősorban a Dunán és Győrben. 1999. február végétől a 01CA-92CA
lábgyűrűsorozat következett (93CA-tól 00CA-ig nem került legyártásra), melyek egy része
februárban Győrben és a Balatonon, nagyobb részüket szeptemberben a Balatonon került
madarakra. 2000. nyarára BUDAPEST HUNGARY feliratú, HU001-HU400 kódolású
Svédországban gyártott úgynevezett füles alumínium lábgyűrűket sikerült beszereznünk,
melyeket az ország számos pontján – a Balatonon, Velencei-tavon, Fertőn, Dunán –
használtunk jelölésre. Ezeket a gyűrűket kezdetben nem alkalmaztuk a színes gyűrűkkel
együtt, erre az újabb, 2002. telén beszerzett lábgyűrűk esetén került csak sor. Ezek közül a
színes lábgyűrűk közül a 01EU-90EU kóddal ellátottakat Magyarországon, magyar feliratú
fémgyűrűkkel fogjuk felhasználni (ebből a sorozatból eddig a Balatonon és a Dunán
jelöltünk madarakat), a fennmaradó 10 db jelölőgyűrűt szlovák barátunknak, Vladimír
Hošeknek ajándékoztuk, melyek természetesen SLOVAKIA BRATISLAVA feliratú fém
jelölőgyűrűkkel kerülnek felhasználásra, nagyrészt Párkányban (Šturovo). 2001. végére
sikerült megrendelni és megkapni a következő 500 db fémgyűrűt Svédországból, melyek
számozása HU501-HU000. A „hiányzó” HU401-HU500-as sorozat szintén
Magyarországra, viszont a Magyar Madártani- és Természetvédelmi Egyesület
Ragadozómadár-védelmi Szakosztályához került és sasok jelölésére kívánják felhasználni
őket. A 2002. telén beszerzett színes lábgyűrűkkel szinte párhuzamosan megérkezett egy
újabb 1000 db-os, HN001-HN000 kódolású alumínium lábgyűrű-szállítmány, melyek
közül eddig elenyésző számút használtunk fel.
Színes nyakgyűrűzési akciónk nem egyedülálló hazánkban, 1994-ben kerültek már föl
ilyen gyűrűk AH76-AH00 feliratokkal madarakra a Kis-Balaton és a Fertő területén
Horváth Jenő és Molnár Balázs által.
49
SPRAY ÉS BAYES (1992) a nyakgyűrűk hattyúkra gyakorolt hatását vizsgálták és
megállapították, hogy ez a jelölési mód nincs hatással a táplálkozás gyakoriságára, viszont
a táplálkozás módját befolyásolhatja. A nyakgyűrűs hattyúk kevesebbszer „görgicséltek”,
mit jelöletlen társaik, ami azzal magyarázható, hogy ilyenkor a nyakgyűrű – mivel ekkor a
madár közel függőleges testtartásban táplálkozik – a madár nyakán elmozdulhat és ez
zavarhatja. Nem találtak különbséget a jelölt és a jelöletlen madarak testsúlyába, költési
sikerében, a tollászkodás módjában és gyakoriságában, továbbá azt sem jegyezték fel, hogy
a madarak a nyakgyűrűt rágcsálták volna, vagy egyéb módon megpróbálták volna
eltávolítani, a hattyúk hamar megszokták a nyakgyűrű jelenlétét, csupán a jelölés utáni
néhány percben csipkedték, mely viselkedést mi is megfigyeltük Magyarországon. Csupán
néhány esetben figyelték meg egyéb, főleg lúdfajokon, hogy ez a jelölési mód negatív
hatást gyakorolt volna a madarakra. MACINNES ET AL. (1969) figyelte meg, hogy ludak
akár egy év alatt is felére rághatják műanyag nyakgyűrűiket, LENSINK (1968) az örvös lúd
(Branta bernicla) produktivitásának csökkenéséről ír.
A madarak megfogása sok féleképpen történhet a madarak bizalmasságának
mértékétől függően, melyek ALBERT ÉS SZINAI (1997) cikke alapján a következők:
Csőrös módszer: ha a madár elég szelíd ahhoz, hogy kézből elvegye a neki kínált csalit,
élelmet (kenyeret), a következőképpen kell eljárnunk. Mutató- és középsőujjunk közé
fogjuk a kenyérdarabot, és mikor el akarja venni (rendszerint mindkét ujjunkat „bekapja”),
hüvelykujjunkkal ráfogunk a felső csőrkávájára. Először nem tudja, hogy mitévő is legyen,
majd elkezd a szárnyaival csapkodni. Ezt már nem kell megvárnunk, a ráfogás pillanatában
célszerű azonnal kihúzni a vízből, és szabadon lévő kezünkkel megragadni a testét. Ha már
kézben van a madár, kettőt tehetünk (ez minden módszernél megegyezik): a hasára vagy a
hátára fordítva a földre helyezzük, vagy úgy szorítjuk a mellkasunkhoz, hogy a háta felénk
essen. Ezt követően már kerülhet is rá a gyűrű. Másik csőrös módszer, hogy az élelmet a
szétnyitott tenyerünkből elvevő madárnak elkapjuk a csőrét, mikor az ételért nyúl
(Melléklet, 1. fénykép).
Nyakas módszer: a kissé bizalmatlanabb hattyút úgy is megfoghatjuk, hogy guggoló
helyzetben közvetlenül magunk elé etetünk, és mikor a hattyú lenyúl a táplálékért, gyors
mozdulattal megragadjuk a nyakát.
50
Rárohanás: a legegyszerűbb módszer a rárohanás, amikor a tőlünk 1,5-2,5 méterre, a
partra kietetett, kicsalt madarakra „rárontunk”, és megfogjuk őket. A hattyúk ugyanis a
parton sokkal esetlenebbül mozognak, mint a vízben (bár ott sem igazán fürgék), és mire
föleszmélnének, már rajtuk is van a gyűrű. Profibbak ilyen alkalmakkor két vagy akár
három hattyút is „zsákmányolhatnak” maguknak, de kezdők maradjanak csak egy
madárnál, rutin hiányába ugyanis fogás után jócskán fájhat a fejünk… (Melléklet, 2-4.
fénykép). A rárohanás egyik nedvesebb változata, mikor a vízben lévő, magunk köré
etetett madarakra egy stégről, vagy a partról ráugrunk (Melléklet, 5. fénykép).
Lábhurkok: ha a madarak még elég bizalmasak, hogy partra jöjjenek, de közvetlenül már
nem megfoghatók, akkor jönnek a hurkok. Ebben az esetben a hattyú szépen belesétál a
partra, vagy jégre kitett hurokba. Az a legbiztosabb, ha a madárnak csak az egyik lába van
a hurokban, ugyanis ha két lábra húzzuk be, nagyobb az esély arra, hogy leakad. A hurok
anyaga (maga a madzag) erős, masszív, viszonylag vastag anyagból legyen, nekünk jól
bevált az úgynevezett reluxa-madzag (egyszerre két hattyút is elbír, mint az megtörtént
Győrben), melynek tíz méter hosszú darabjaival dolgozunk. Ez 1,5-2 mm vastag, és nem
vágja be a madár lábát. Bár a madarakat általában 3-6 méterről húzzuk be, nem árt a
hosszabb kötél, hogy bizalmatlanabb hattyúknál is sikerrel tudjuk alkalmazni. Ha kijönni
már nem akaródznak, akkor sekély (max. 15 cm) vízbe is tehetjük a hurkot, de ekkor apró
kavicsokkal rögzítsük a talajhoz, hogy a hullámzás nehogy elsodorja (Melléklet, 6-7.
fénykép).
Kampó: ha már a hurkokat ismerik, és rárohanásról szó sem lehet, kihúzhatjuk a hattyúkat
kampóval is. Ez méretében és kialakításában leginkább a juhászok pásztorbotjára
emlékeztet, természetesen a hattyúk estében a nyakat célozzuk meg. A hátunk mögé rejtett,
vagy álcázott eszközzel a bot hosszától függően 2-4 méterről is ki tudjuk „halászni”
áldozatunkat. Mivel a madarak félnek a bottól, és a hosszabbat nehezebb is navigálni,
célszerű egy rövidebb, 1 méteres darabbal próbálkozni. Ennek a módszernek és a huroknak
a változata, amikor a botra a lábhurokhoz hasonló zsineget teszünk és ezt vetjük a madár
nyakára.
Dobó: ha már egy botnyújtásnyira sem várnak be, akkor kerül elő a dobó. A kb. 120 cm
átmérőjű fémkereten egy bő és nagy szemű (20 cm), és viszonylag vastag (kb. 3 mm) háló
található. A szerkezet egy nyél nélküli halkiemelkedőre hasonlít leginkább. A keretet
rádobjuk a madárra, madarakra és a keretre kötött zsineggel kihúzzuk a zsákmányt. Volt rá
51
példa, hogy egy dobással három madarat is sikerült fogni. A szerkezet hatósugara a zsineg
hosszától a befogó fizikumától és ügyességétől függően átlagosan 8 méter. Az utóbbi két
módszert csak akkor használtuk, mikor a madarak a vízben voltak, szárazföldön ugyanis
sokkal kedvezőbb a rárohanás és a hurok.
Az utóbbi időkben kezdtük el alkalmazni a hálós befogási módszert. Ennek lényege,
hogy a partra, vagy jégre leterített háló mögé etetjük a madarakat, mikor már megfelelő
mennyiségű hattyú sétált a háló és közénk segítők felemelik a hálót, ezzel zárva el a
madarak menekülési útját a víz felé. Ezzel a módszerrel időjárástól és ügyességtől függően
viszonylag nagy számban lehet hattyúkat befogni, Győrben például 36 egyedet tudtunk így
fogni és gyűrűzni (8-9. fénykép).
Bármennyire is bizarrul hangzik némelyik módszer, a madarak soha nem sérültek
meg (annál inkább a befogók). A hattyúk nagyon hamar megtanulják a különbözõ
módszereket, és magát a befogó madarászt is megismerik, ezért egy területen csak
korlátozott számú hattyú gyűrűzhetõ. A legjobb esetben is a madarak felét sikerült egy
területen, akár több kijárással is megfogni. Általában a madarak kb. 25%-át fogtuk kézzel,
kb. 50-80%-ánál alkalmaztunk hurkot, a többit kampóval és dobóval cserkésztük be.
A külföldi szakirodalomból ismert az a módszer, mikor a vedlő, telelő csapatokat
csónakkal terelik egy hálóval, vagy egyéb módon elzárt területre, vagy egyszerűen csak a
csapat mellé kerülnek a csónakokkal és a már fent említett kampók segítségével fogják be
a madarakat.
A madarak megfogásával, jelölésével az elsődleges, gyűrűzési, vonuláskutatással
kapcsolatos információkon túl jelentős számban juthatunk egyéb ismeretekhez. A hattyúk
kloákat-teszt vizsgálatával (Melléklet, 10. fénykép) például már az első évben meg lehet
mondani a madár ivarát, ami igen fontos szempont a későbbi terület-, csapat- és párhűség
vizsgálatoknál. A madarak tömeg értékeinek felvételét Magyarországon eddig egyedülálló
módon 1998. nyarán kezdtük meg egy 20 kg-os Pesola mérleg beszerzése után (Melléklet,
11. fénykép). Az eltelt évek alatt több mint 180 mérési adatot vettünk föl. A hattyúk
tömegét ivartól függetlenül 7,0-15,3 kg-nak találtuk, a tojók súlya 7,0-13,4 kg, a gúnároké
8,4-15,3 kg között ingadozott, átlagos tömegük 8,99 kg és 11,12 kg volt, ami havi
bontásban következőkképpen alakult:
52
január: ♀♀: 8,5 kg (n=1), ♂♂: 10,4 kg (9,4-12,2 kg), n=6
február: ♀♀: 8,8 kg (n=1), ♂♂: 10,6 kg (9,8-11,6 kg) n=4
március ♀♀: nincs adat ♂♂: nincs adat
április ♀♀: nincs adat ♂♂: nincs adat
május ♀♀: nincs adat ♂♂: nincs adat
június ♀♀: nincs adat ♂♂: nincs adat
július: ♀♀: 8,7 kg (7,6-11,1 kg) n=13, ♂♂: 11,5 kg (9,5-13,2 kg) n=15
augusztus: ♀♀: 9,4 kg 7,2-13,2 kg n=23, ♂♂: 11,3 kg (8,4-15,3 kg) n=40
szeptember: ♀♀: 10,1 kg (7,3-13,4 kg) n=26, ♂♂: 11,3 kg (9,9-14,2 kg) n=29
október: ♀♀: 9,8 kg (8,1-11,2 kg) n=6, ♂♂: 11,6 kg (8,5-14,6 kg) n=4
november: ♀♀: 9,6 kg (n=1), ♂♂: nincs adat
december: ♀♀: 7,0 kg (n=1), ♂♂: nincs adat
3. ábra: Bütykös hattyúk tömegeloszlása havi bontásban
3.5. Vonulásdinamika
A bütykös hattyú Európában részlegesen vonuló madárfajnak tekinthető. Egyes
területeken, például a Brit-szigeteken élő állomány állandó, illetve csak kisebb
távolságokat tesz meg a költő-, telelő- és vedlőhelyek között, ami elsősorban azzal
0
2
4
6
8
10
12
tojók 8,5 8,8 8,7 9,4 10,1 9,8 9,6 7
gúnárok 10,4 10,6 11,5 11,3 11,3 11,6
J F M Á M J J A Sz O N D
53
magyarázható, hogy ott, a Golf-áramlat hatása miatt nem fagynak be a vizek, nem kell a
madaraknak jégmentes vízfelszínt keresve több száz kilométert megtenniük. Az Európa
északi részén élő állományok vonulónak tekinthetők, itt többször előfordulhatnak nagyobb
távú, olykor extrém elmozdulások is (pl. Litvániában gyűrűzött madár 1700 km-es
megkerülése Skóciában, illetve több, Baltikumi madár megkerülése Olaszországban,
Törökországban, Görögországban). Hazánkba elsősorban Szlovákiából, Horvátországból,
Lengyelországból, Szerbiából, Szlovéniából érkeznek madarak, de volt már cseh, német,
ukrán, litván, lett, belorusz, román (Duna-delta), dán, spanyol (Menorca) és görög
megkerülésünk is (ez utóbbi meglehetősen friss adat, még nem szerepel a térképeken).
Magyarországon napjainkig 3747 bütykös hattyút gyűrűztek, ebből 2100 egyedet a Pest
Környéki Madarász Kör „hattyászai” jelöltek 1997 január elejétől kezdve. A 3747
gyűrűzött madár 3001 alkalommal került meg itthon, illetve külföldön, melyből 1071
esetben jelentették vissza az általunk jelölt madarak. Az alábbi térképeken (8-11. térkép) a
Magyarországon jelölt, illetve Magyarországon megkerült hattyúk adatait (gyűrűzési hely,
megkerülési hely) tüntettem fel. A 8. és 9. térképen a Balatonon, illetve a Velencei-tavon a
vedlési időszakban (június-augusztus) gyűrűzött bütykös hattyúk megkerülése, és
ugyanebben az időben megkerült madarak gyűrűzési helye látható. Ebben az időszakban
elsősorban horvát, szlovén és dél-lengyel eredetű egyedek voltak két legnagyobb tavunkon,
ami azt bizonyítja, hogy nagyobb távolságokból, szinte a Kárpát-medence teljes területéről
ezekre a vizekre, főleg a Balatonra vonulnak a vedlés idejére a madarak, ahol ilyenkor akár
450-550 egyed is fellelhető, főleg nagyobb települések (Balatonfüred, Keszthely,
Révfülöp, Balatonlelle, Badacsony) környékén csoportosulva. Ebben az időszakban
előforduló, néha jelentős számú horvát gyűrűs madár a Ptuj-D. Dubrava erőműi tavairól
származik, ahol a téli időszakban igen sok egyedet jelölnek helyi madarászok. A Velencei-
tavon kisebb volumenben találhatók vedlő csapatok, itt csupán Velence, Agárd és Gárdony
kikötői, strandjai nyújtanak megfelelő életteret. Maximális egyedszámuk ezen a vízen
általában nem éri el a százat. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy környéken nem
lelhető fel más olyan vízfelület, ahol nagyobb számban tudnának a hattyúk a vedlés idejére
csoportosulni, illetve ezeken a területeken a természetes táplálékellátás is biztosított, amit
természetesen, főleg üdülőterületek környékén és az üdülési szezon alatt a lakosság
mesterséges táplálék (főleg kenyér) kijuttatásával egészít ki.
54
8. térkép: Balatonon a vedlési időszakban (június-augusztus) gyűrűzött bütykös hattyúkmegkerülése, és ugyanebben az időben megkerült madarak gyűrűzési helye
(kék pont: gyűrűzés helye, piros pont: megkerülés helye)
9. térkép: Velencei-tavon a vedlési időszakban (június-augusztus) gyűrűzött bütyköshattyúk megkerülése, és ugyanebben az időben megkerült madarak gyűrűzési helye
(kék pont: gyűrűzés helye, piros pont: megkerülés helye)
55
A téli időszak megkerülései sokkal diszperzebb képet mutatnak, ilyenkor
előfordulhatnak több száz, akár ezer kilométer feletti megkerülések, elmozdulások is, ami
mind a madarak mennyiségét, mind a megkerülés távolságát tekintve természetesen erősen
időjárásfüggő (Melléklet, 7. táblázat). Kemény teleken hosszabb távolságra elvonulnak az
egyes populációk egyedei, olykor a Balti-tenger térségéből (Németország, Dánia, észak-
Lengyelország, Lettország, Litvánia) is érkezhetnek hozzánk telelő madarak, de nagyrészt
szintén horvát, lengyel, szlovák, szerb, szlovén területekről kaptunk visszajelzéseket,
illetve mi regisztráltunk ezekből az országokból érkezett hattyúkat. A hazai gyűrűzés
adatai alapján kijelenthető, hogy magyarországi hattyúk nem jutnak el az Adriai-tengerig, a
telet közelebb, a Dráva, Száva mentén, főleg a Dráva erőműi tavain töltik, ahol több százas
példányszámú csapat is összegyűlhet, továbbá az is bizonyított, hogy kapcsolat van e tavak
és a Balaton, mint közép-európai jelentőségű vedlőhely között között, amit a nagy számú
megkerülési adat is alátámaszt. Az őszi-tavaszi időszak fontos állomása a Dráva és a
Balaton között elhelyezkedő halastavak (Miklósfai-halastó, Sumony), ahol a példányszám
nem ritkán 100-150-et is elérheti (SZINAI, 1998b).
A fenti drávai telelőterületeket elszámítva, Magyarországon kívül még Szerbiában
Bácsmonostornál, illetve a bécsi Duna szakaszon lehet találkozni nagyobb számú telelő
madárral.
A megkerülési adatok alapján az is bizonyítható, hogy a madarak váltogatják
telelőhelyeiket. Ilyen egyed volt a Duna-deltában megkerült madár, amire előző évben
Szigetszentmiklóson került gyűrű, illetve az is bizonyíthatónak látszik, hogy enyhébb
teleken kisebb távolságokat tesznek meg a madarak, ha lehetőségük van a költőhely
környékén maradnak ebben az időszakban is (sok Magyarországon télen gyűrűzött,
feltételezhetően lengyel eredetű madár megkerülése Lengyelországban a téli időszakban).
Az is bizonyíthatónak látszik, hogy a madarak a nagyobb folyókat követve jutnak el
a kontinens belsejébe, illetve nem ritkán a horvátországi végleges telelőhelyre. Az itt
található tavak vize – erőműi tavakról lévén szó – nem fagy be, ezért itt kemény teleken
igen nagy számú madár gyülekezhet.
A 10, 11. térkép jól szemlélteti a HAGEMEIJER ÉS BLAIR (1997) által említett tényt,
hogy lengyel, illetve a balti populációk egyedei az 1970-es évektől kezdve egyre inkább
déli, délnyugati irányba vonulnak.
56
10. térkép: A téli időszakban (december-február) Magyarországon gyűrűzött madarakmegkerülési helyei
(kék pont: gyűrűzés helye, piros pont: megkerülés helye)
11. térkép: A téli időszakban (december-február) Magyarországon megkerült bütyköshattyúk gyűrűzési helyei, illetve további külföldi megkerülései
(kék pont: gyűrűzés helye, piros pont: megkerülés helye)
57
4. AZ ÁLLOMÁNYSZABÁLYOZÁS SZÜKSÉGESSÉGE, LEHETŐSÉGEI
A bütykös hattyúk maximális költőállomány nagysága 2002-ben Magyarországon
301 pár volt, mely, összehasonlítva néhány európai ország költési adataival (Svájc: 500
pár, Luxemburg: 4.000 pár, Lengyelország: 4.200 pár, Dánia: 4.500 pár, Németország:
8.300 pár) csekély mennyiségűnek nevezhető. A fenti országok közül néhányban történtek
kezdeményezések a faj állományszabályozására, de ez a legtöbb esetben egyet jelentett a
fiatal, illetve öreg madarak állományból történő eltávolításával. Más módszerek
alkalmazása is előtérbe került mind Magyarországon, mind egyéb európai országokban,
melyek közül a tojások lakkozását, illetve a tojások eltávolítását lehet említeni. Ezek
hátránya, hogy a tojások lakkozása esetén a területféltő viselkedés továbbra is fennmarad,
tehát a legfőbb problémát ezzel nem oldották meg, illetve, ha a teljes fészekaljat
eltávolítjuk a tojó madár újra tojhat, ezért ebben esetben csupán a fészekalj egy részét
célszerű letávolítani. Ezen az állományszabályozási módszerek alkalmazására elsősorban a
Balatonon és a Kis-Balatonon került sor.
Nemzetközi szinten is egyedülálló módon a Pest Környéki Madarász Kör 2004-től el
kíván indítani egy mesterséges fogamzásgátlási programot, bőr alá ültetett, folyamatosan,
akár több évig is hatásos szer alkalmazásával. A beavatkozás könnyen, akár a terepen is
elvégezhető, melyhez, természetesen állatorvos kollégáink segítségét fogjuk kérni. A
kezelt madarakat egyedi, jól látható jelöléssel (színes nyakgyűrű) fogjuk megjelölni, hogy
a madarak tevékenysége, viselkedése, befogásuk nélkül is figyelemmel kísérhető legyen. A
kísérlet tervezett helyszíne a Velencei-tó és a Balaton lesz, ahol szinte az egész évben
figyelemmel kísérhetők a madarak. A beültetés legkedvezőbb időpontja a fészkelést
megelőző időszak, amikor a párok már a territóriumokban tartózkodnak, de még nem
kopuláltak. Amennyiben ez a módszer beváltja a hozzá fűzött reményeket, szélesebb
körben is alkalmazhatóvá lehetne tenni, bár ez az állományszabályozási módszer is csak a
szaporulatot szüntetni meg, ettől függetlenül a területféltő viselkedés megmaradhat, illetve
az állomány továbbra is feldúsulhat idegen, a vedlés, telelés során a költőterületeken
maradt egyedekkel, amelyek sikeresen költhetnek.
Olyan élőhelyeken, ahol a hattyúk jelenléte jelentősen veszélyeztethetné más,
fokozottan védett madárfajok költési sikerességét egyetlen járható út lehet – természetesen
a megfelelő körültekintéssel – a madarak kilövése. Ilyen esetekben, javasolnám
58
kontrollterületek kijelölését, ahol továbbra is figyelemmel kísérhető a területen hagyott pár
viselkedése, mely vizsgálat nagyon sok, eddig felmerült és néha igen ellentmondásos
kérdésre adhat választ.
Nagyon sokan az egyes területeken, például a Balatonon a nyári, vedlési időszakban
összegyűlt hattyúk nagy száma alapján téves következtetéseket vonnak le a tényleges
költőállomány nagyságát illetően, illetve az olykor száz fölötti példányszámú csapat
jelenlétét sem nézik jó szemmel. Ezeken a helyeken az etetés megtiltásával és a madarak
zavarásával próbálják az egyedeket távozásra bírni, több-kevesebb sikerrel. Indokaik
között szerepel, hogy a madarak ürülékükkel szennyezik a partot, ami a humán szennyezés
szintjével összehasonlítva (a tavon költési időszak végén is maximum 550 egyed
tartózkodik, egy igazán meleg, nyári napon viszont akár egy millió ember is felkeresheti
legnagyobb tavunkat, akik a part közvetlen szennyezésén kívül napolajuk „segítségével” a
vizet is szennyezik) nem nevezhető lényegesnek.
Sokan járható útnak tekintik, hogy mind a vadászatot, illetve egyéb
állományszabályozási módszereket, mind a madarak téli-nyári etetését korlátozni kellene,
szabad utat adva ezzel a természetes szelekciónak, hiszen, az egyik legfontosabb
természetes állományszabályozó faktor a hideg téli időjárás. Ha az etetést ilyenkor
elhagyjuk, csak a legjobb kondícióban lévő egyedek fogják átvészelni a kedvezőtlen
időjárást.
59
5. ÖSSZEFOGLALÁS
Szakdolgozatomban elsősorban a bütykös hattyú hazai fészkelő állományának
növekedési ütemével, másodsorban a telelő és vedlő csapatok területi eloszlásával, ezek
nagyságával, valamint a gyűrűzési eredmények felhasználásával a közép-európai állomány
vonulásdinamikájával foglalkoztam.
A faj az 1970-es években jelent meg először Magyarországon a XIX. század végi
eltűnése után, mely idő óta folyamatosan terjeszkedik. Elsőként a Dunántúl alkalmas vizeit
népesítette be, majd fokozatosan átterjedt a Duna-Tisza közére, az utóbbi években pedig
már a Tiszántúlra is megfigyelhettünk költő párokat, a költőállomány nagysága 2002-ben
274-301 pár között alakult. Főbb fészkelőhelyei a Dunántúlon elsősorban a Balaton a Kis-
Balaton, a Velencei-tó és a Fertő, de ezek mellett megtalálhatók a kisebb-nagyobb horgász-
, és halastavakon, völgyzárógátas tavakon, kavicsbánya tavakon, víztározókon is. A
Dunántúlon költött a 2002-es állomány 76%-a, mely szintén azt bizonyítja, hogy a faj
elsősorban itt találta meg életfeltételeit. Számottevő lehet a vedlőhelyekre, illetve
telelőhelyekre érkező, és a következő években itt költő egyedek száma, melyek
természetesen nem tudnak mind a Balatonon revírt foglalni, ezért a környező tavakra
telepszenek. A Duna-Tisza közén a fentieken túl, megjelentek több új élőhelytípuson,
például kubikgödrökben, szikes tavakon, lassúbb vízfolyások mentén, illetve
folyóöblökben egyre növekvő, viszont még mindig lényegesen kevesebb számban, mint az
előző tájegységen. 2002-ben a magyarországi költőállomány 22,26%-a telepedett meg a
két nagy folyónk között elhelyezkedő területeken, azon belül is két pár az Északi-
középhegység területén. A Tiszántúlon az elmúlt években jelent meg ismét a faj (erről a
tájegységről, Hódmezővásárhely mellől jelezték utolsó költését 1875-ben), ahol szintén
különböző típusú állóvizeken (horgász-és halastó, sekélyebb vizű mocsaras terület, illetve
a Tisza-tó, mint víztározó) költött, napjaikig elenyésző számban, 2002-ben 1,74%-os
arányban.
Magyarország két legnagyobb tava, a Balaton és a Velencei-tó a bütykös hattyúk
szempontjából szinte európai jelentőségű vedlőhely, a Kárpát-medence nagy részéről két
nagy kiterjedésű állóvizünkre vonulnak a madarak arra az időre, amikor akár 6-8 hétre is
elveszthetik röpképességüket. Ebben az időszakban a Balatonon 450-550 pld., a Velencei-
60
tavon 50-90 pld. tartózkodik, a Balaton esetében akár 100 példányt is meghaladó
csapatokban.
A téli időszak a madarak egyedszáma és előfordulási helyük változatos képet mutat,
ami elsősorban az időjárással hozható összefüggésbe. Hidegebb teleken nagyobb
távolságokat is megtehetnek jégmentes vízfelszíneket keresve, ilyenkor fordulhatnak elő
több száz, akár ezer kilométer feletti elmozdulások is. Ezekben az években elsősorban a
Duna mentén töltik a telet, magyarországi állománynagyságuk általában 1.000-1.200 pld.
között ingadozik. Enyhébb teleken az egyedek nem vonulnak nagyobb távolságokra,
kevésbé koncentrálódnak egy-egy megfelelő adottságú élőhelyen, ami miatt számbavételük
is sokkal nehezebb. A gyűrűzési adatok alapján egyértelmű, hogy a közép-európai
populáció vonulása során nem jut el az Adriai-tengerig, a telet a Dráva be nem fagyó
erőműi tavain, illetve a Száván töltik.
A Magyarországon 2002-ben költő 300 pár hattyú természetvédelmi jelentősége a
többi, elsősorban nyugat-európai ország lényegesen nagyobb állománynagyságaihoz képest
elenyészőnek tekinthető, főleg, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy sem külföldön,
sem hazánkban nem folytattak egzakt vizsgálatokat a faj más fajokra gyakorolt negatív
hatásainak tisztázására, pedig e nélkül messzemenő következtetéseket levonni és
állományszabályozást folytatni nem lehet. Természetesen olyan élőhelyen, ahol
megtelepedése veszélyeztetné más, fokozottan védett fajok produktivitását, eltávolítása
szükséges lehet, de csak megfelelő körültekintés mellett. Ilyen esetekben lenne érdemes
kontroll területek kijelölésével a bütykös hattyú interspecifikus kompetícióját vizsgáló
kutatásokat végezni, hiszen ez az egyik legvitatottabb és legellentmondásosabb kérdés.
Jómagam, sokakkal egyetemben Maria Wieloch neves lengyel hattyúkutatóval értek
egyet azzal kapcsolatban, hogy a bütykös hattyú állományát sem negatívan
(állományszabályozás), sem pozitívan (mesterséges takarmányellátás) befolyásolni nem
szabad. Amennyiben a téli etetést elhagyjuk a természet megoldja helyettünk az
állományszabályozás problémáját, hiszen a kemény, hosszan tartó hidegek után csak a
legjobb kondícióban lévő hattyúk maradnak életben.
61
6. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Ezúton szeretnék köszönetet mondani Dr. prof. Faragó Sándornak (NyME
Vadgazdálkodási Intézet vezetője) tanácsaiért, ötleteiért, Horváth Gábornak (PKMK)
munkám szakmai irányításáért és a szerkesztésben nyújtott segítségéért, észrevételeiért,
Szinai Péternek ötleteiért, szakmai segítségeiért, a jelentős számú külföldi szakirodalom
rendelkezésemre bocsátásáért, Kozmér Monának a német szakirodalmak fordításáért, Dr.
Hadarics Tibornak és Nagy Ágnesnek a nyelvi és szakmai lektorálásért, Halmos Gergőnek,
Karcza Zsoltnak és Simon Lászlónak a Madárgyűrűzési Központ munkatársainak az egyes
térképek elkészítésében nyújtott segítségükért, az adatbankban szereplő adatokat
rendelkezésemre bocsátásáért és a szerkesztésben, technikai lebonyolításban nyújtott
segítségükért, Nagy Lászlónak a Nyíregyházi Megyei Könyvtár igazgatójának a technikai
lebonyolításban nyújtott segítségéért, Büki Józsefnek a Természetvédelmi Hivatal
könyvtárosának (aki több, mint szimpla könyvtáros!) a szakirodalmak tengerében történő
tájékozódásért, Bagosi Zoltánnak a Fővárosi Állat- és Növénykert munkatársának a
szkennelésért. Köszönet illeti a PKMK tagjait, hattyászait, önkénteseit, név szerint Fodor
Andrást, Hajtó Lajost, Horváth Balázst, Horváth Gábort, Kövér Zoltánt, Selmeczi Kovács
Ádámot, Szinai Pétert, Somogyi Ferencet és Zubreczki Dávidot akik részt vettek és
segítettek a gyűrűzési akcióinkban, köszönet külhoni kollégáinknak, barátainknak, Eddie
Fritzének, Pelle Andersen-Harildnak (Dánia), Vladimír Hošeknek (Szlovákia), Zsujevits
Antalnak (Szerbia), akiktől sokat tanultunk a hattyúfogás terén Magyarországon, illetve
szó szerint hazai vizeken is megmutatták tudományukat.
Külön köszönet illeti Novotny Zsoltot, évfolyamtársamat aki szinte külön kérés
nélkül összegyűjtötte és rendelkezésemre bocsátotta a dél-Dunántúl hattyúköltési adatait,
illetve adatközlőinket Bank Lászlót, Bankovics Attilát, Barkóczi Csabát, Barta Zoltánt,
Bártol Istvánt, Blaskovits Zoltánt, Berdó Józsefet, Boda Lászlót, Borbáth Pétert, Boros
Emilt, Csihar Lászlót, Csonka Pétert, Darázsi Zsoltot, Deme Tamást, Drexler Szilárdot,
Faragó Imre Csabát, Fenyősi Lászlót, Fenyvesi Lászlót, Filotás Zoltánt, Forgách Balázst,
Fülöp Tibort, Füri Andrást, Dr. Gyurácz Józsefet, Dr. Hadarics Tibort, Halmos Krisztiánt,
Horváth Jenőt, Horváth Róbertet, Inántsi Pap Sándort, Jatanovics Tibort, Kagyerják Pált,
Kalocsa Bélát, Kókay Szabolcsot, Koltai Gábort, Kovács Lászlót, Dr. Kovács Gábort,
62
Krnács Györgyöt, Dr. Legány Andrást, Lukács Attilát, Megyer Csabát, Mercsák Lászlót,
Mogyorósi Sándort, Molnár Balázst, Musicz Lászlót, Nagy Károlyt, Nagy Sándort, Nagy
Tamást, Palkó Sándort , Pellinger Attilát, Pertovics Zoltánt, Pigniczky Csabát, Pőce
Vilmost, Dr. Rékási Józsefet, Réthy Zsigmondot , Riezing Norbertet, Rottenhoffer
Istvánt, Solti Bélát, Szabó Balázst, Szalai Ferencet, Széll Antalt, Dr. Szép Tibort, Szilágyi
Attilát, Szimuly Györgyöt, Szitta Tamást, Szűcs Csillát, Tajti Lászlót, Tokody Bélát,
Török Hunort, Tőgye Jánost, Urbán Sándort, Vágner Gézát, Varga Lászlót, Vasas Andrást,
Vasuta Gábort, Vámosi Krisztiánt, Végvári Zsoltot, Zalai Tamást és Zsoldos Árpádot, akik
készségesen és segítőkészen álltak a témához, többszöri telefonos megkeresésükre,
zaklatásukra is higgadtan reagáltak.
Ezúton is külön köszönöm Palkó Sándornak , hogy balatoni gyűrűzőakcióink
alkalmával mindig szívesen fogadott minket, mikor a déli parton fogott töménytelen
mennyiségű hattyú után megfáradva beestünk Fenékpuszátra, éjszakai szállásunkra. Soha
nem felejtjük segítőkészségét, jóságát!
63
7. IRODALOMJEGYZÉK
ALBERT, L. ÉS SZINAI, P. (1997): Hattyúfogások. Füzike 28: 13-15.
ANDERSEN-HARILD, P. (1971): Loss of rings in Mute Swan. The Ring 67: 131-132
ANDERSEN-HARILD, P. (1981a): Population dinamics of Cygnus olor in Denmark. In:
Matthews, G. V. T. és Smart, M.: Proceedings Second International Swan Symposium,
Sapporo 1980. IWRB, Slimbridge. pp. 176-191.
ANDERSEN-HARILD, P. (1981b): Weight changes in Cygnus olor. In: Matthews, G. V. T és
Smart, M.: Proceedings Second International Swan Symposium, Sapporo 1980.
IWRB, Slimbridge. pp. 120-131.
ANDERSEN-HARILD, P., CLAUSEN, B., ELVESTAD, K. ÉS PREUSS, N. O. (1982): Lead Pellets
in Tissues of Mute Swan (Cygnus olor) from Denmark. Danish Review of Game
Biology. Vol. 12. No. 2.
ANDERSEN-HARILD, P., CLAUSEN, B. ÉS NILSON, B. R. (2002): Beskydning af Knopfvaner
Cygnus olor i Danmark – en sammenligning af forholdene i 1979 og 1996. Dansk Orn.
Tidsskr. 96: 9-14.
ATKINSON-WILLES, G. L. (1981): The numerical distribution and the conservation
requirements of swans in Northwest Europe. In: Matthews, G. V. T és Smart, M.:
Proceedings Second International Swan Symposium, Sapporo 1980. IWRB,
Slimbridge. pp. 40-48.
BACON, P. J. (1980): A possible advantage for the ’Polish’ morph of the Mute Swan.
Wildfowl 31: 51-52.
BAUER, K. ÉS GLUTZ V. BLOTZHEIM, U. (1968): Handbuch der Vögel Mitteleuropas Band
2. Anseriformes 1. Akad. Verl., Frankfurt/Main
BIRKHEAD, M., BACON, J. P. ÉS WALTER, P. (1983): Factors affecting the breeding success
of the Mute Swan. J. Anim. Ecol. 52: 727-741.
BROWN, M., J., LINTON, E. ÉS REES, E., C. (1992): Causes of mortlity among wild swans in
Britain. Wildfowl 43: 70-79.
COLEMAN, A. E. ÉS MINTON, C. D. T. (1980): Mortality of Mute Swan progeny in an area
of south Staffordshire. Wildfowl 31: 22-28.
64
CAMPBELL, C. R. G. ÉS OGILVIE, M. A. (1982): Failure of Whooper Swan to moult wing
feathers. British Birds 75: 578.
CRAMP, S. ÉS SIMMONS, K. E. L. (1977): The Birds of the Western Palearctic, Volume I.,
University Press, Oxford
DELANY, S. ÉS SCOTT, D. (2002): Waterbird Population Estimates – Third Edition.
Wetland International Global Series No. 12, Wageningen, The Netherlands
HAGEMEIJER, W. J. M. ÉS BLAIR, M. J. (1997): The EBCC Atlas of the European Breeding
Birds: Their Distribution and Abundance. T & A D Poyser, London
HARASZTY, L. (SZERK.) (2000): Magyarország madarai. Mezőgazda kiadó, Budapest.
pp.35-36.
HEATH, M., BORGGREVE, C., PEET, N. ÉS HAGEMEIJER, W. (2000): European Bird
Population, Estimates and Trends
HORVÁTH, J. (1995): A bütykös hattyú etológiai-fészkelési sajátosságainak vizsgálata a
KBVR területén 1993-1994. Közép-Dunántúli Természetvédelmi Ig., Veszprém
HORVÁTH, J. ÉS KÁRPÁTI, L. (1988): A bütykös hattyú (Cygnus olor) magyarországi
terjeszkedése. Puszta, 3/12/, 97-115.
DEL HOYO, J., ELLIOTT, A. ÉS SARGATAL, J. (1992): Handbook of the Birds of the World,
Volume I., Lynx Edicions, Barcelona
HUEBNER, G. ÉS HUEBNER G. (2000): Hoeckerschwaene betreuen junge Graugaense. Falke
47 (10): 310-311.
KORZYUKOV, A ÉS KORZYUKOV, O. (2001): Longetivy of Mute Swans (Cygnus olor) in the
Ukraine. In: Oral presentation and poster abstracts. Fourth International Swan
Symposium, Eighteenth Trumpeter Swan Society Conference 13-18 February 2001.
Airlie Center, Warrenton, USA.
LENSINK, C. J. (1968): Neckband as an inhibitor of reproduction in Black Brant. J. Wildl.
Manage. 32: 418-420.
MACINNES, C. D., PREVETT, J. P. ÉS EDNEY, H. A. (1969): A versatile collar for individual
identification of geese. J. Wildl. Manage. 33: 330-335.
MADGE, S. ÉS BURN, H. (1988): Wildfowl, An indentification guide to the duck, geese and
swans of the world. Christopher Helm, A & C Black, London
65
MAGYAR, G., HADARICS, T., WALICZKY, Z., SCHMIDT, A., NAGY, T. ÉS BANKOVICS. A.
(1998): Nomenclator avium Hungariae. Magyarország madarainak névjegyzéke.
Madártani Intézet, Budapest.
MOLNÁR, B. (1997): A bütykös hattyú (Cygnus olor) természetvédelmi-és vadgazdálkodási
jelentősége a Fertő-tavon. Szakdolgozat. Soproni Egyetem, Vadgazdálkodási Tanszék,
Sopron
MUNRO, R. E., SMITH, L. T. ÉS KUPA, J. J. (1968): The genetic basis of color differences
observed in the Mute Swan (Cygnus olor). Auk 85: 504-505.
NAGY, P. (1999): A bütykös hattyú (Cygnus olor) állományának felmérése és az állomány
más madárfajokra gyakorolt hatása. Szakdolgozat. Soproni Egyetem, Erdőmérnöki
kar, Vadgazdálkodási Intézet.
PAPP, L. (SZERK.) (1997): Zootaxonómia. Egységes jegyzet. Magyar Természettudományi
Múzeum, Dabas. pp. 343-346.
PERRIS, C. M. ÉS MCCLEERY, R. H. (1995): The disadvantage of late-moulting by Mute
Swan Cygnus olor. Wildfowl 46: 1-7.
PERRIS, C. M. ÉS MCCLEERY, R. H. (1997): Pairing behaviour in a colony of Mute Swans
Cygnus olor. Wildfowl 47: 31-41.
PERRIS, C. M. ÉS SEARS, J. (1991): Collitions with overhead wires as a cause of mortality
in Mute Swans Cygnus olor. Wildfowl 42: 05-11.
POÓS, É. (1991): A bütykös hattyú elterjedése Magyarországon. Diplomadolgozat.
Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Állattani tanszék, Szombathely.
REYNOLDS, C., M. (1965): The survival of Mute Swan cygnets. Bird Study 12: 128-129.
REYNOLDS, C., M. (1972): Mute Swan weights in relation to breeding. Wildfowl 23: 111-
118.
RYLEY, K. ÉS BOWLER, J. M. (1994): A change of moulting site for Mute Swan Cygnus
olor in Gloucestershire. Wildfowl 45: 15-20.
SCOTT, D. K. (1984): Winter territoriality of Mute Swans Cygnus olor. Ibis 126: 168-176.
SCOTT, D. A. ÉS ROSE, P. M. (1996): Atlas of Anatidae Population in Africa and Western
Eurasia, Wetlands Internation Publication No. 41, Wetland International, Wageninen,
The Netherland
66
SEARS, J. (1988): Regional and Seasonal Variation on Lead Poisoning in the Mute Swan
Cygnus olor on Relation to the Distribution of Lead Weights, in the Thames Area,
England. Biological Conservation 46: 115-134.
SIMON, T. (1992): A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok-virágos növények.
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
SMIDDY, P. ÉS O’HALLORAN, J. (1991): The breeding biology of Mute Swan Cygnus olor
in southeast Cork, Ireland. Wildfowl 42: 12-16.
SMITH, J. ÉS SUREES, A. (2001): Mute swans raising young Canada goose. British Birds 94
(9): 438.
SNOW, D. W. ÉS PERRINS, C. M. (1998): The Birds of the Western Palearctic, Volume 1,
Non-Passerines, Oxford University Press, Oxford
SPRAY, C. J. ÉS BAYES, K. (1992): The effect of neck collars on the behaviour, weight and
breeding success of Mute Swan Cygnus olor. Wildfowl 43: 49-57
SZINAI, P. (1998a): Status of the Mute Swan (Cygnus olor) in 1997 in Hungary. Aquila,
103-104, pp. 9-16.
SZINAI, P. (1998b): A bütykös hattyú helyzete a Balatonon 1997-98-ban. Füzike 32: 9-14.
T. DOLATA, P. ÉS KURZAWSKI, W. (1996): Agresja samca łabędzia niemego Cygnus olor
wobec własnego pisklęcia odmiany polskiej (immutabilis). Przegląd Przyrodniczky
VII., 1: 86-88.
WIELOCH, M. (1990): The wintering of the Mute Swan. Baltic birds 5, vol. 2., pp.: 237-
241.
WIELOCH, M. (1991): Population trends of the Mute Swan (Cygnus olor) in the Paleartic.
In: Sears, J. és Bacon, P. J. (Eds) 1991. Proc. Third. IWRB International Swan
Symposium, Oxford, 1989. Wildfowl – Supplement No. 1. pp: 22-29.
WIELOCH, M. (1994): The wintering of the Mute Swan in Poland. The Ring 16, 1-2., pp.:
112.
WIELOCH, M. ÉS CZAPULAK, A. (1991): Cygnus olor immutabilis in Poland. Sears, J. és
Bacon, P. J. (Eds) 1991. Proc. Third. IWRB International Swan Symposium, Oxford,
1989. Wildfowl – Supplement No. 1. pp. 304-309.
68
1. fénykép: Csőrős módszer alkalmazása a Balatonon (Szinai Péter)
2. fénykép: A rárohanást megelőző pillanatok…(Szinai Péter, Vladimír Hošek, EddieFritze, Fodor András, Albert László) (fotó: Ungi Balázs)
69
3. fénykép: …kivitelezése nemzetközi segítséggel… (fotó: Ungi Balázs)
4. fénykép: …és eredménye (Fodor András) (fotó: Ungi Balázs)
70
5. fénykép: …akkor inkább a hattyúk közé vetem magam! Szinai Péter gyakorolja aráugrásos módszert Horváth Gábor legnagyobb örömére
6. fénykép: Lábhurok alkalmazása, fogás előtti pillanatok (fotó: Ungi Balázs)
71
7. fénykép: Meghurkolt madár (fotó: Ungi Balázs)
8. fénykép: Háló alkalmazása Csepelen I.(Szinai Péter) (fotó: Ungi Balázs)
72
9. fénykép: Háló alkalmazása Csepelen II. (Fodor András) (fotó: Ungi Balázs)
10. fénykép: Kloáka-teszt vizsgálat, a madár gúnár (Fodor András)
74
300 km-nél távolabbi megkerülések
Ringno Species Age Sex FDate Place County CoordinatesText Distance Direction Elapsed
L2510 CYGOLO 3 1981.06.19 Praha 2, River Vlatva CZ17 50°04'N 14°25'E
L2510 CYGOLO 1986.12.26 Kiskunhalas-Sostó HG40 46°28'N 19°29'E 549 135 2016
L2510 CYGOLO 1986.12.26 Kiskunhalas-Sostó HG40 46°28'N 19°29'E 549 135 2016
L4323 CYGOLO 1+ T 1983.07.03 Nasavrky. Chrudim CZ-- 49°51'N 15°48'E
L4323 CYGOLO 1+ 1987.01.24 Zalavár HG38 46°41'N 17°10'E 367 163 1301
L4323 CYGOLO 2+ 1988.12.30 Zalavár HG38 46°41'N 17°10'E 367 163 2007
L4721 CYGOLO P 1982.09.03 Voletice. Chrudim CZ15 49°55'N 16°02'E
L4721 CYGOLO 1+ H 1990.04.15 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 362 165 2781
L4721 CYGOLO 1+ H 1990.08.01 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 362 165 2889
L5890 CYGOLO P 1985.07.27 Kobylice. Hradec Králové CZ-- 50°15'N 15°35'E
L5890 CYGOLO 1+ 1987.01.24 Zalavár HG38 46°41'N 17°10'E 414 163 546
L6011 CYGOLO P 1984.08.04 Libán. Chrudim CZ-- 49°52'N 15°49'E
L6011 CYGOLO 1+ 1987.01.24 Zalavár HG38 46°41'N 17°10'E 368 164 903
L6011 CYGOLO 2+ 1988.12.30 Zalavár HG38 46°41'N 17°10'E 368 164 1609
L8776 CYGOLO P 1989.07.19 Holoubkov. Rokycany CZ-- 49°46'N 13°42'E
L8776 CYGOLO 2+ T 1991.01.11 Balatonfűzfő HG37 47°04'N 18°03'E 440 131 541
L8776 CYGOLO 1+ 1991.01.11 Balatonfűzfő HG37 47°04'N 18°03'E 440 131 541
L8776 CYGOLO 2+ T 1991.05.08 Balatonfüred HG37 46°58'N 17°53'E 439 134 658
L12050 CYGOLO P 1991.07.23 Kopidlno, Jicin CZ1- 50°20'N 15°16'E
L12050 CYGOLO 2+ 1992.10.17 Balatonmagyaród HG38 46°36'N 17°12'E 439 160 452
600601 CYGOLO 1+ 1987.01.24 Szeged HG43 46°16'N 20°09'E
600601 CYGOLO 3+ T 1987.08.23 Sopot PLGD 54°27'N 18°34'E 918 354 211
600608 CYGOLO 3+ H 2000.02.10 Szeged HG43 46°16'N 20°09'E
600608 CYGOLO 2000.10.15 Katush, Kamin-Kashirskiydistr.
UK-- 51°47'N 24°48'E 702 27 248
601022 CYGOLO 1+ 1993.05.15 Győr HG32 47°42'N 17°38'E
601022 CYGOLO 1+ 1994.07.17 Zb. Otmuchowski, Otmuchow PLOP 50°28'N 17°06'E 311 353 428
601849 CYGOLO 1+ 1989.12.10 Győr HG32 47°42'N 17°38'E
601849 CYGOLO 2+ H 1990.02.09 Pirna DESD 50°57'N 13°57'E 450 325 61
601849 CYGOLO 2+ H 1990.02.11 Pirna DESD 50°57'N 13°57'E 450 325 63
75
603121 CYGOLO 2 T 2000.01.27 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E
603121 CYGOLO 2001.06.04 Kolobrzeg-Plaza PLZP 54°11'N 15°35'E 749 343 494
603121 CYGOLO 2001.06.09 Kolobrzeg-Plaza PLZP 54°11'N 15°35'E 749 343 499
603608 CYGOLO 1+ 1988.11.26 Győr HG32 47°42'N 17°38'E
603608 CYGOLO 1990.07.09 Göhren (Rügen) DD61 54°20'N 13°44'E 787 341 590
603687 CYGOLO 1+ 1989.08.18 Fertőrákos HG32 47°43'N 16°39'E
603687 CYGOLO 1989.12.26 Es Migjorn. Es Mercadal ES72 39°59'N 04°05'E 1324 234 130
605154 CYGOLO 2+ T 1990.04.07 Fertőrákos HG32 47°43'N 16°39'E
605154 CYGOLO 2+ T 1990.08.13 Praha CZ17 50°05'N 14°24'E 311 329 128
605154 CYGOLO 1990.11.06 Praha CZ17 50°05'N 14°24'E 311 329 213
605154 CYGOLO 1991.02.19 Praha CZ17 50°05'N 14°24'E 311 329 318
605308 CYGOLO 3 H 1999.04.09 Velence HG31 47°15'N 18°38'E
605308 CYGOLO 2000.07.17 Kozienice-Stawy PLMZ 51°35'N 21°34'E 527 23 465
605314 CYGOLO 2+ H 1999.06.04 Siófok HG34 46°55'N 18°03'E
605314 CYGOLO 2001.01.10 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 376 21 586
605331 CYGOLO 2 T 1998.11.28 Győr HG32 47°42'N 17°38'E
605331 CYGOLO 2000.01.15 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 311 32 413
605336 CYGOLO 3+ H 1998.12.24 Budapest 23. Ker. HG48 47°24'N 19°07'E
605336 CYGOLO 1999.05.09 Zalew Sulejowski PL93 51°25'N 19°55'E 451 7 136
605336 CYGOLO 1999.07.28 Swolszewice Duze, Zb.Sulejowski
PL93 51°28'N 19°56'E 457 7 216
605341 CYGOLO 3+ T 1998.12.25 Vác HG48 47°48'N 19°07'E
605341 CYGOLO 2000.05.04 Zalew Miedzna, Zarnow PL93 51°19'N 20°16'E 400 12 496
605341 CYGOLO 2000.05.04 Zalew Miedzna, Zarnow PL93 51°19'N 20°16'E 400 12 496
605341 CYGOLO 3+ 2000.06.11 Stawy Rybne Slupia,Belchatow
PL93 51°18'N 19°16'E 390 2 534
606046 CYGOLO 2 1997.02.02 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E
606046 CYGOLO 2000.12.10 Rz.Warta, Poniz.Zb.Poraj PL-- 50°40'N 19°12'E 368 2 1407
606046 CYGOLO 2001.02.14 Rz. Warta, Poraj, Gm.Poraj PL-- 50°41'N 19°13'E 370 2 1473
607345 CYGOLO 2+ T 1997.01.20 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E
607345 CYGOLO 2+ T 1998.09.08 Jez. Elckie, Elk PLSU 53°50'N 22°21'E 718 19 596
607345 CYGOLO 2+ T 1999.11.28 Warszawa-Zoo PL98 52°16'N 21°01'E 523 17 1042
607701 CYGOLO 2 T 1999.01.30 Győr HG32 47°42'N 17°38'E
76
607701 CYGOLO 2000.12.01 Gorgast, Markisch-Oderland DEBB 52°34'N 14°33'E 585 339 671
607701 CYGOLO 2001.02.11 Gorgast, Markisch-Oderland DEBB 52°34'N 14°33'E 585 339 743
607701 CYGOLO 2001.03.02 Gorgast, Markisch-Oderland DEBB 52°34'N 14°33'E 585 339 762
607734 CYGOLO 3+ H 1999.09.11 Szántód HG34 46°53'N 17°54'E
607734 CYGOLO 2000.12.24 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 470
607734 CYGOLO 2001.01.18 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 495
607734 CYGOLO 2001.01.18 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 495
607734 CYGOLO 2001.02.05 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 513
607734 CYGOLO 2001.02.05 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 513
607734 CYGOLO 2001.03.08 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 544
607734 CYGOLO F 2001.10.10 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 760
607734 CYGOLO F 2001.10.11 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 761
607734 CYGOLO F 2001.10.15 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 765
607734 CYGOLO F 2001.10.18 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 768
607734 CYGOLO 2001.10.19 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 769
607734 CYGOLO F 2001.10.22 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 772
607734 CYGOLO F 2001.10.24 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 774
607734 CYGOLO F 2001.10.28 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 778
607734 CYGOLO F 2001.10.28 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 778
607734 CYGOLO F 2001.11.05 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 786
607734 CYGOLO F 2001.11.12 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 793
607734 CYGOLO 2001.11.18 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 799
607734 CYGOLO 2001.12.02 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 813
607734 CYGOLO 2001.12.20 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 831
607734 CYGOLO 2001.12.30 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 841
607734 CYGOLO F 2002.01.12 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 854
607734 CYGOLO 2002.01.16 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 858
607734 CYGOLO 2002.01.23 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 865
607734 CYGOLO F 2002.02.14 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 887
607734 CYGOLO F 2002.03.01 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 902
607734 CYGOLO F 2002.03.10 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 911
607734 CYGOLO F 2002.03.11 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 912
607734 CYGOLO F 2002.03.13 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 914
607734 CYGOLO F 2002.03.15 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 916
607734 CYGOLO F 2002.03.26 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 927
607734 CYGOLO F 2002.03.28 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 929
607734 CYGOLO F 2002.04.06 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 938
607734 CYGOLO F 2002.11.11 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 1157
607734 CYGOLO F 2002.12.08 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 1184
607734 CYGOLO F 2002.12.16 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 1192
607734 CYGOLO F 2002.12.22 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 383 22 1198
607744 CYGOLO 3 H 1999.09.12 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E
607744 CYGOLO 2001.05.30 Kozienice-Stawy PLMZ 51°35'N 21°34'E 621 29 626
607744 CYGOLO 2001.06.10 Kozienice-Stawy PLMZ 51°35'N 21°34'E 621 29 637
607814 CYGOLO 3 2001.02.04 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E
77
607814 CYGOLO 2+ T 2001.08.14 Zb. Sulejowski, Barkowice PL93 51°24'N 19°51'E 406 9 191
608678 CYGOLO 1+ 1996.12.22 Szombathely HG36 47°14'N 16°38'E
608678 CYGOLO 2+ T 1998.12.06 Rz. Wisla, Ustron PLBB 49°43'N 18°49'E 320 29 714
608786 CYGOLO 2+ T 1997.01.23 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E
608786 CYGOLO 1998.12.11 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 306 12 687
608845 CYGOLO 2+ H 1997.02.07 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E
608845 CYGOLO 1998.12.31 Velenje, Skalsko Jezero SL00 46°23'N 15°06'E 319 251 692
608895 CYGOLO 2 1998.02.05 Győr HG32 47°42'N 17°38'E
608895 CYGOLO 1999.03.08 Fishpond Sokolovo Zhabinka BY20 52°12'N 23°59'E 676 40 396
608908 CYGOLO 2+ T 1997.02.09 Győr HG32 47°42'N 17°38'E
608908 CYGOLO 1998.01.06 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 311 32 331
608908 CYGOLO 2+ 1998.02.16 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 311 32 372
608927 CYGOLO 2 1997.01.23 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E
608927 CYGOLO H 1997.12.27 Stawy Stawiki, Sosnowiec PLIC 50°18'N 19°10'E 327 2 338
608927 CYGOLO 1998.01.22 Stawy Stawiki, Sosnowiec PLIC 50°18'N 19°10'E 327 2 364
608927 CYGOLO 1998.01.27 Staw Morava, Sosnowiec PL97 50°18'N 19°10'E 327 2 369
608927 CYGOLO 1998.01.29 Stawy Stawiki, Sosnowiec PLIC 50°18'N 19°10'E 327 2 371
608927 CYGOLO 1998.01.30 Stawy Stawiki, Sosnowiec PLIC 50°18'N 19°10'E 327 2 372
608927 CYGOLO 1998.01.31 Stawy Stawiki, Sosnowiec PLIC 50°18'N 19°10'E 327 2 373
608934 CYGOLO 2+ H 1997.01.26 Győr HG32 47°42'N 17°38'E
608934 CYGOLO 2+ 1998.02.01 Gniezno PLPN 52°32'N 17°37'E 538 360 371
608934 CYGOLO 1998.02.01 Gniezno PLPN 52°32'N 17°37'E 538 360 371
609015 CYGOLO 2 1997.09.21 Balatonlelle HG34 46°47'N 17°42'E
609015 CYGOLO 2000.02.27 Linz AU-- 48°19'N 14°18'E 307 305 889
609015 CYGOLO 2000.11.03 Rogowo, Trzebatów PL-- 54°09'N 15°20'E 837 349 1139
609027 CYGOLO 2 1998.01.25 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E
609027 CYGOLO 2000.07.23 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 474 31 910
609027 CYGOLO 2000.07.31 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 474 31 918
609027 CYGOLO 2000.08.12 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 474 31 930
609027 CYGOLO 2000.08.26 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 474 31 944
609027 CYGOLO 2000.09.16 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 474 31 965
609027 CYGOLO 2000.10.28 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 474 31 1007
609027 CYGOLO 2000.11.05 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 474 31 1015
609027 CYGOLO 2000.11.12 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 474 31 1022
609027 CYGOLO 2000.11.25 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 474 31 1035
609027 CYGOLO 2002.05.15 Stawy Okolowice PLSL 50°50'N 19°43'E 488 21 1571
78
609027 CYGOLO F 2002.08.08 Zb. Poraj, Maslonskie, Poraj PLCZ 50°39'N 19°14'E 456 18 1656
609027 CYGOLO 1+ 2002.09.29 Zb. Poraj, Maslonskie, Poraj PLCZ 50°39'N 19°14'E 456 18 1708
609027 CYGOLO F 2002.12.15 Uj.Rz. Jaworznik, Wojkowice PLSL 50°21'N 19°03'E 420 18 1785
609085 CYGOLO 2 1997.03.31 Győr HG32 47°42'N 17°38'E
609085 CYGOLO 1998.05.18 Zb. Jeziorsko, Glinno Wies PL-- 51°45'N 18°40'E 457 9 413
609282 CYGOLO 1 T 1998.12.31 Budapest 23. Ker. HG48 47°24'N 19°07'E
609282 CYGOLO 1999.04.23 Ruda Sulowska, Sulow PL-- 51°31'N 17°07'E 481 343 113
609282 CYGOLO 1999.04.29 Ruda Sulowska, Sulow PL-- 51°31'N 17°07'E 481 343 119
609282 CYGOLO 1999.05.05 Ruda Sulowska, Sulow PL-- 51°31'N 17°07'E 481 343 125
609282 CYGOLO 1999.05.28 Ruda Sulowska, Sulow PL-- 51°31'N 17°07'E 481 343 148
609282 CYGOLO 1999.09.06 Ruda Sulowska, Sulow PL-- 51°31'N 17°07'E 481 343 249
609283 CYGOLO 1 T 1998.12.31 Budapest 23. Ker. HG48 47°24'N 19°07'E
609283 CYGOLO 1999.09.29 Stawy w Górkach, Wislica PL-- 50°21'N 20°44'E 349 19 272
609283 CYGOLO 1999.10.03 Stawy w Górkach, Wislica PL-- 50°21'N 20°44'E 349 19 276
609283 CYGOLO 2000.01.07 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 372
609283 CYGOLO 2000.01.15 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 380
609283 CYGOLO 2000.01.16 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 381
609283 CYGOLO 2000.01.17 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 382
609283 CYGOLO 2000.01.20 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 385
609283 CYGOLO 2000.02.03 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 399
609283 CYGOLO 2000.02.09 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 405
609283 CYGOLO 2000.02.13 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 409
609283 CYGOLO 2000.02.14 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 410
609283 CYGOLO 2+ 2000.02.22 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 418
609283 CYGOLO F 2001.12.19 Grodno, Neman river BY23 53°40'N 23°50'E 773 24 1084
609284 CYGOLO 1 T 1998.12.31 Budapest 10. Ker. HG48 47°30'N 19°10'E
609284 CYGOLO 1 2000.04.25 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 337 19 481
609284 CYGOLO 2000.07.30 Mlodzawy-Stawy, Pinczów PL-- 50°27'N 20°30'E 343 16 577
609284 CYGOLO 2000.07.31 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 337 19 578
609284 CYGOLO 2000.08.12 Górki - Stawy Rybne PL-- 50°21'N 20°44'E 337 19 590
609287 CYGOLO 3+ T 1999.01.01 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E
609287 CYGOLO 1999.07.01 Grzebowilk, MinskMazowiecki
PLDL 52°07'N 21°33'E 515 20 181
609287 CYGOLO 1999.11.10 Halinow, Warszawa PL98 52°41'N 21°21'E 570 17 313
609288 CYGOLO 3 T 1999.01.14 Tát HG33 47°45'N 18°40'E
609288 CYGOLO F 2000.02.03 Sopot-Plaza PLGD 54°27'N 18°35'E 746 360 385
609288 CYGOLO 2000.11.25 Potok Zloty, Gm. JanówCzestoch.
PL-- 50°42'N 19°26'E 333 9 681
609289 CYGOLO 2+ H 1999.01.14 Tát HG33 47°45'N 18°40'E
609289 CYGOLO 1999.08.21 Urszulewo, Skrwilno PL-- 52°58'N 19°34'E 584 6 219
79
609303 CYGOLO 2+ 1998.12.13 Győr HG32 47°42'N 17°38'E
609303 CYGOLO 2+ 2001.06.04 Walewice, Sobota PL93 52°06'N 19°39'E 511 16 904
609305 CYGOLO 2 T 1998.12.22 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E
609305 CYGOLO 2+ 1999.06.10 Stawy Myslaków, Lowicz PL93 52°06'N 19°59'E 484 8 170
609308 CYGOLO 2+ H 1998.12.22 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E
609308 CYGOLO 1999.10.10 Zb. Cieszanowice, Mierzyn PL93 51°15'N 19°40'E 388 7 292
609308 CYGOLO 2000.08.23 Zb. Sulejowski, Barkowice PL93 51°24'N 19°51'E 406 9 610
609308 CYGOLO 2001.07.10 Gdynia-Orlowo PLPM 54°29'N 18°34'E 745 358 931
609308 CYGOLO 2001.07.15 Gdynia-Orlowo PLPM 54°29'N 18°34'E 745 358 936
609308 CYGOLO 2001.08.05 Jez. Ptasi Raj, Gdansk-GorkiWsch.
PLPM 54°22'N 18°48'E 731 359 957
609308 CYGOLO 1+ 2001.10.26 Trzciana, Rzeszów PLPC 50°04'N 21°50'E 329 39 1039
609308 CYGOLO 1+ 2001.10.26 Trzciana, Rzeszów PLPC 50°04'N 21°50'E 329 39 1039
609309 CYGOLO 1 H 1998.12.22 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E
609309 CYGOLO 1999.09.29 Stawy w Górkach, Wislica PL-- 50°21'N 20°44'E 312 24 281
609309 CYGOLO 1999.10.03 Stawy w Górkach, Wislica PL-- 50°21'N 20°44'E 312 24 285
609313 CYGOLO 3+ T 1998.12.26 Győr HG32 47°42'N 17°38'E
609313 CYGOLO 1+ T 1999.03.28 Jez. Czarne, Okunika,Wlodawa
PL94 51°30'N 23°31'E 599 43 92
609313 CYGOLO 1+ 2002.08.23 Jez. Czarne, Okunika,Wlodawa
PL94 51°30'N 23°31'E 599 43 1336
609358 CYGOLO 1 1997.10.22 Velence HG31 47°15'N 18°38'E
609358 CYGOLO 2 1998.08.30 Wampen, Ostvorpommern DEMV 54°08'N 13°25'E 850 336 312
609358 CYGOLO 2 1998.10.24 Wampen, Ostvorpommern DEMV 54°08'N 13°25'E 850 336 367
609361 CYGOLO 2 1998.01.02 Győr HG32 47°42'N 17°38'E
609361 CYGOLO 1999.12.27 Nieszwa, AleksandrówKujawski
PL-- 52°50'N 18°54'E 579 8 724
609361 CYGOLO F 2000.03.23 Walewice-Stawy Rybne PL93 52°06'N 19°42'E 512 16 811
609361 CYGOLO 1+ 2001.03.09 Zagórów, Slupca PL-- 52°10'N 17°54'E 498 2 1162
609393 CYGOLO 2+ T 1998.02.15 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E
609393 CYGOLO 1998.08.07 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E 370 12 173
609393 CYGOLO 1998.09.20 Pawlowice Sl.-Stawy PL97 49°58'N 18°44'E 373 17 217
609393 CYGOLO 1+ 1998.11.08 Zb.Goczalkowicki PL-- 49°55'N 18°49'E 369 18 266
609402 CYGOLO 2+ T 1998.02.18 Balatonfüred HG37 46°58'N 17°53'E
609402 CYGOLO 1+ 1999.04.02 Nietkowice, Czerwiensk PL94 52°04'N 15°22'E 596 343 408
609402 CYGOLO 1+ 1999.05.04 Laski Odrzanskie, Czerwiensk PL-- 52°02'N 15°18'E 594 343 440
609402 CYGOLO 1+ 1999.08.13 Glinzig DEBB 51°46'N 14°13'E 597 335 541
609402 CYGOLO 1999.12.24 Rz. Gryzynski Potok, Radnica PL94 52°05'N 15°14'E 601 342 674
609402 CYGOLO 1999.12.29 Rz. Gryzynski Potok, Radnica PL94 52°05'N 15°14'E 601 342 679
80
609402 CYGOLO 1+ 2000.03.17 Laski Odrzanskie, Czerwiensk PL-- 52°02'N 15°18'E 594 343 758
609402 CYGOLO 1+ 2000.04.15 Laski Odrzanskie, Czerwiensk PL-- 52°02'N 15°18'E 594 343 787
609402 CYGOLO 1+ 2000.04.27 Rz. Odra, Brody PL-- 52°04'N 15°26'E 595 344 799
609402 CYGOLO 2000.07.27 Stawy Rybne Przemkow PL-- 51°31'N 15°48'E 529 344 890
609402 CYGOLO 2000.09.30 Zb. Bukowka, Bukowka,Lubawka
PL-- 50°42'N 15°56'E 440 342 955
609402 CYGOLO 2000.10.07 Zb. Bukowka, Bukowka,Lubawka
PL-- 50°42'N 15°56'E 440 342 962
609402 CYGOLO 1+ 2001.01.10 Laski, Czerwiensk, ZielonaGora
PL-- 52°02'N 15°19'E 594 343 1057
609402 CYGOLO 1+ 2001.02.03 Laski, Czerwiensk, ZielonaGora
PL-- 52°02'N 15°19'E 594 343 1081
609406 CYGOLO 2 T 1998.03.07 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E
609406 CYGOLO 1998.07.02 Ruda Zmigrodzka, StawyZmigrod
PLWW 51°29'N 17°02'E 525 358 117
609406 CYGOLO 1998.07.06 Ruda Zmigrodzka, StawyZmigrod
PLWW 51°29'N 17°02'E 525 358 121
609406 CYGOLO 1998.09.10 Radziadz, Stawy, Zmigrod PLWW 51°33'N 16°59'E 533 358 187
609406 CYGOLO 1+ 1998.11.08 Stawy Rybne Goslawice PLON 52°17'N 18°15'E 618 6 246
609406 CYGOLO 1+ 1998.11.15 Stawy Rybne Goslawice PLON 52°17'N 18°15'E 618 6 253
609406 CYGOLO 2+ 1998.11.18 Stawy Rybne Goslawice PLON 52°17'N 18°15'E 618 6 256
609406 CYGOLO 1998.11.29 Jez. Patnowskie, Konin PLON 52°18'N 18°17'E 621 7 267
609406 CYGOLO 1999.04.12 Zalew Wittoszóvka, Swidnica PLDO 50°51'N 16°30'E 458 353 401
609406 CYGOLO 1999.05.15 Zalew Wittoszóvka, Swidnica PLDO 50°51'N 16°30'E 458 353 434
609406 CYGOLO 1999.09.07 Ruda Sulowska, Sulow PL-- 51°31'N 17°07'E 529 359 549
609406 CYGOLO 2000.01.19 Dossetal, Havelland DEBB 52°47'N 12°22'E 756 334 683
609406 CYGOLO 2000.01.23 Hohennauen, Havelland DEBB 52°40'N 12°20'E 746 334 687
609406 CYGOLO 2000.02.01 Parey, Havelland DEBB 52°41'N 12°15'E 750 333 696
609406 CYGOLO 2000.02.03 Parey, Havelland DEBB 52°41'N 12°15'E 750 333 698
609406 CYGOLO 2000.02.11 Parey, Havelland DEBB 52°41'N 12°15'E 750 333 706
609406 CYGOLO 2000.02.12 Parey, Havelland DEBB 52°41'N 12°15'E 750 333 707
609406 CYGOLO 2000.02.13 Parey, Havelland DEBB 52°41'N 12°15'E 750 333 708
609406 CYGOLO 2000.02.25 Parey, Havelland DEBB 52°41'N 12°15'E 750 333 720
609406 CYGOLO 2000.02.27 Parey, Havelland DEBB 52°41'N 12°15'E 750 333 722
609406 CYGOLO 2000.03.05 Parey, Havelland DEBB 52°41'N 12°15'E 750 333 729
609406 CYGOLO 2001.01.27 Parey, Havelland DEBB 52°41'N 12°15'E 750 333 1057
609406 CYGOLO 2+ T 2001.05.24 Stawy Kepny, Pawlowice PL-- 49°58'N 18°43'E 372 16 1174
609406 CYGOLO 1+ 2001.11.24 Stawy Czarnków, WislaWielka
PL-- 49°58'N 18°50'E 375 18 1358
609411 CYGOLO 3+ H 1998.04.03 Velence HG31 47°15'N 18°38'E
609411 CYGOLO 2001.06.14 Pawlowice Sl., Pszczyna PLSL 49°58'N 18°43'E 303 1 1168
609428 CYGOLO 2 H 1998.08.18 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E
609428 CYGOLO 1999.03.07 Sumvald pond CZ26 49°50'N 17°09'E 342 359 201
609719 CYGOLO 1 T 1998.12.27 Budapest 23. Ker. HG48 47°24'N 19°07'E
609719 CYGOLO 1999.09.29 Stawy w Górkach, Wislica PL-- 50°21'N 20°44'E 349 19 276
609719 CYGOLO 1999.10.03 Stawy w Górkach, Wislica PL-- 50°21'N 20°44'E 349 19 280
609719 CYGOLO 1999.10.16 Stawy w Górkach, Wislica PL-- 50°21'N 20°44'E 349 19 293
81
609723 CYGOLO 2 T 1998.12.30 Budapest 23. Ker. HG48 47°24'N 19°07'E
609723 CYGOLO 1999.07.03 Stawy Rybne Goslawice PLON 52°17'N 18°15'E 547 354 185
609723 CYGOLO 1+ 1999.08.20 Greifswalder OIE,Mecklenburg-Vorpommern
DEMV 54°15'N 13°55'E 845 336 233
609723 CYGOLO 1999.08.30 Göhren (Rügen) DD61 54°20'N 13°44'E 859 336 243
609726 CYGOLO 2 T 1999.01.03 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E
609726 CYGOLO 2000.01.04 Ortwig, Markisch-Oderland DEBB 52°42'N 14°22'E 635 331 366
609732 CYGOLO 3 T 1999.01.05 Budapest 21. Ker. HG48 47°27'N 19°04'E
609732 CYGOLO 1+ 2000.02.19 Rz. Narew, Pomiechówek PL-- 52°28'N 20°44'E 571 11 410
609743 CYGOLO 3 H 1999.09.11 Zamárdi HG34 46°54'N 17°57'E
609743 CYGOLO 2000.05.27 Rz. Warta, Dzierawy PLWI 52°13'N 18°35'E 594 4 259
609743 CYGOLO 2000.06.03 Rz. Warta, Dzierawy PLWI 52°13'N 18°35'E 594 4 266
609743 CYGOLO 2000.11.06 Zb. Jeziorsko, Peczniew PLLO 51°48'N 18°43'E 548 6 422
609750 CYGOLO 3+ H 1999.09.11 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E
609750 CYGOLO 2000.10.08 Seewalchen/Attersee AU03 47°56'N 13°35'E 306 296 393
609750 CYGOLO 2000.10.12 Seewalchen/Attersee AU03 47°56'N 13°35'E 306 296 397
609750 CYGOLO 2000.11.11 Attersee, Kammer AU03 47°56'N 13°35'E 306 296 427
609758 CYGOLO 2 H 1999.09.12 Révfülöp HG37 46°51'N 17°38'E
609758 CYGOLO 2000.02.24 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 395 25 165
609758 CYGOLO 2000.02.24 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 395 25 165
609758 CYGOLO 1+ 2000.03.16 Rozl.Wkry i Narwi, Modlin PLMZ 52°26'N 20°40'E 659 18 186
609758 CYGOLO 2000.04.07 Rozlewiska Narwi,Bronislawka
PLMZ 52°27'N 20°44'E 662 19 208
609762 CYGOLO 2 T 1999.09.12 Tihany HG37 46°56'N 17°53'E
609762 CYGOLO 2001.02.25 Rzeszów PL-- 50°03'N 22°00'E 461 40 532
609776 CYGOLO 3 H 1998.12.27 Budapest 23. Ker. HG48 47°24'N 19°07'E
609776 CYGOLO 2001.01.18 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E 301 11 753
609777 CYGOLO 1 H 1998.12.27 Budapest 23. Ker. HG48 47°24'N 19°07'E
609777 CYGOLO 1999.04.13 Hrycewo, Khmielnitskayaoblast
UK-- 49°45'N 26°56'E 632 63 107
609777 CYGOLO 1999.05.09 Hrycewo, Khmielnitskayaoblast
UK-- 49°45'N 26°56'E 632 63 133
609777 CYGOLO 2000.01.28 Neureetz, Markisch-Oderland DEBB 52°47'N 14°09'E 696 331 397
609777 CYGOLO F 2002.01.09 Orestiada, river Evros GR88 41°31'N 26°34'E 882 135 1109
609780 CYGOLO 1 T 1998.12.28 Budapest 20. Ker. HG48 47°26'N 19°06'E
609780 CYGOLO 1999.09.26 Zb. Poraj, Maslonskie, Poraj PLCZ 50°39'N 19°14'E 358 2 272
609780 CYGOLO 1999.11.27 Zb. Poraj, Gm. Poraj PL-- 50°40'N 19°13'E 360 1 334
609780 CYGOLO 1999.12.30 Panki, Gm.Przystajn PL-- 50°53'N 18°45'E 385 356 367
82
609790 CYGOLO 3+ H 1998.12.31 Budapest 21. Ker. HG48 47°27'N 19°04'E
609790 CYGOLO 1999.10.24 Solasky distr., c.Valivka UK-- 50°28'N 24°17'E 508 47 297
609794 CYGOLO 2+ H 1999.01.02 Siófok HG34 46°55'N 18°03'E
609794 CYGOLO 2000.01.01 St.Kotewka, Rybnik-Paruszowiec
PL-- 50°06'N 18°34'E 356 6 364
609794 CYGOLO 2+ T 2000.07.22 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E 346 3 567
609794 CYGOLO 2+ T 2000.07.27 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E 346 3 572
609794 CYGOLO 1+ 2000.12.25 Zb. Rybnik, Rybnik PLSL 50°08'N 18°30'E 360 5 723
609794 CYGOLO 2000.12.28 St.Kotewka, Rybnik-Paruszowiec
PL-- 50°06'N 18°34'E 356 6 726
609794 CYGOLO 2000.12.28 St.Kotewka, Rybnik-Paruszowiec
PL-- 50°06'N 18°34'E 356 6 726
609794 CYGOLO 1+ 2001.01.02 Staw Paruszowiec, Rybnik PL-- 50°07'N 18°33'E 358 6 731
609794 CYGOLO 2001.01.07 St.Kotewka, Rybnik-Paruszowiec
PL-- 50°06'N 18°34'E 356 6 736
609794 CYGOLO 2001.01.07 St.Kotewka, Rybnik-Paruszowiec
PL-- 50°06'N 18°34'E 356 6 736
609794 CYGOLO 1+ 2001.01.16 Zb. Rybnik, Rybnik PLSL 50°08'N 18°30'E 360 5 745
609794 CYGOLO 2001.01.20 St.Kotewka, Rybnik-Paruszowiec
PL-- 50°06'N 18°34'E 356 6 749
609794 CYGOLO 2001.12.25 Staw Paruszowiec, Rybnik PL-- 50°07'N 18°33'E 358 6 1088
609794 CYGOLO 1+ 2002.12.29 Zb. Rybnik, Rybnik PLSL 50°08'N 18°30'E 360 5 1457
609795 CYGOLO 2+ H 1999.01.02 Siófok HG34 46°55'N 18°03'E
609795 CYGOLO 2+ 1999.12.05 Zb. Roszków, Siedlemin,Jarocin
PL-- 51°56'N 17°28'E 560 356 337
609795 CYGOLO 1999.12.18 Zb. Roszków, Siedlemin,Jarocin
PL-- 51°56'N 17°28'E 560 356 350
609795 CYGOLO 3+ 2000.04.01 Zb. Roszków, Siedlemin,Jarocin
PL-- 51°56'N 17°28'E 560 356 455
609795 CYGOLO 3+ 2000.10.11 Zb. Roszków, Siedlemin,Jarocin
PL-- 51°56'N 17°28'E 560 356 648
609795 CYGOLO 3+ 2001.12.03 Zb. Roszków, Siedlemin,Jarocin
PL-- 51°56'N 17°28'E 560 356 1066
AAA0011
CYGOLO 3+ H 1999.01.18 Budapest 21. Ker. HG48 47°27'N 19°04'E
AAA0011
CYGOLO 2001.02.10 Birkwitz DERA 50°59'N 13°53'E 545 318 754
AAA0082
CYGOLO 1 H 1999.12.01 Budapest 21. Ker. HG48 47°27'N 19°04'E
AAA0082
CYGOLO 2001.11.27 Shishkivtsi, Kitmanskiy distr. UK-- 48°33'N 25°40'E 507 74 727
AAA0537
CYGOLO 2+ H 1999.12.28 Győr HG32 47°42'N 17°38'E
AAA0537
CYGOLO 2001.02.10 Rz. Pilica, Sulejów PLLO 51°21'N 19°53'E 438 21 410
AAA0537
CYGOLO 2001.12.20 Rz. Pilica, Sulejów PLLO 51°21'N 19°53'E 438 21 723
AAA0537
CYGOLO 2001.12.28 Rz. Pilica, Sulejów PLLO 51°21'N 19°53'E 438 21 731
AAA0591
CYGOLO 3 T 2000.02.03 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E
83
AAA0591
CYGOLO 2000.10.15 Czolomyje, Mordy PLDL 52°14'N 22°28'E 561 27 255
HU219 CYGOLO 2 2002.01.08 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E
HU219 CYGOLO 2+ H 2002.07.21 Stawy Borów, Bielawy PLLO 52°07'N 19°35'E 530 4 194
HU227 CYGOLO 3+ H 2002.01.09 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E
HU227 CYGOLO F 2003.02.26 Murighiol RO-- 45°03'N 29°17'E 830 104 413
HU398 CYGOLO 3+ H 2002.01.17 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E
HU398 CYGOLO 2+ H 2002.07.20 Stawy Psary PLLO 52°03'N 19°40'E 478 8 184
HU399 CYGOLO 2 2002.01.22 Vác HG48 47°48'N 19°07'E
HU399 CYGOLO 2 2002.10.09 Nysted, Lolland DK35 54°40'N 11°44'E 921 329 260
HU399 CYGOLO 2 2002.10.20 Nysted, Lolland DK35 54°40'N 11°44'E 921 329 271
HU399 CYGOLO 2 2002.10.30 Nysted, Lolland DK35 54°40'N 11°44'E 921 329 281
HU678 CYGOLO 1+ T 2001.12.29 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E
HU678 CYGOLO 2+ 2002.07.24 Zb. Cieszanowice PLLO 51°14'N 19°42'E 386 8 207
E9329 CYGOLO 2 1997.01.11 Dole, Riga LV00 56°50'N 24°15'E
E9329 CYGOLO 3+ H 2002.01.07 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 1073 203 1822
EE022 CYGOLO 2 2002.02.23 Darzini, Riga, (river Daugava) LV00 56°52'N 24°17'E
EE022 CYGOLO 3 T 2003.01.25 Tatabánya HG33 47°33'N 18°27'E 1110 203 336
EE022 CYGOLO 3 T 2003.01.31 Tatabánya HG33 47°33'N 18°27'E 1110 203 342
EE022 CYGOLO F 2003.03.02 Tatabánya HG33 47°33'N 18°27'E 1110 203 372
AC0509 CYGOLO 3+ 2001.01.20 Kanal Ulgi, Opole PLOE 50°40'N 17°57'E
AC0509 CYGOLO 2001.12.27 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E 376 167 341
AC1921 CYGOLO 2 H 2002.07.20 Psary, Bielawy, Lowicz PLLO 52°03'N 19°39'E
AC1921 CYGOLO F 2003.01.06 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 478 188 170
AC1921 CYGOLO 1+ 2003.02.01 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 478 188 196
AC1921 CYGOLO 1+ 2003.02.02 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 478 188 197
AC1921 CYGOLO 1+ 2003.02.23 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 478 188 218
AC1978 CYGOLO P T 2002.08.20 Gieski, Niechcice PLLO 51°17'N 19°35'E
AC1978 CYGOLO 2 2003.01.17 Budapest Soroksár HG48 47°24'N 19°06'E 434 185 150
AC2181 CYGOLO 3+ H 2002.08.27 Beldówm AleksandrówLodzki
PLLO 51°50'N 19°11'E
AC2181 CYGOLO 2+ H 2003.02.17 Dunakeszi HG48 47°39'N 19°08'E 466 180 174
AP1829 CYGOLO 2 T 1984.07.31 Przemkow PLLA 51°31'N 15°48'E
84
AP1829 CYGOLO 2+ 1987.01.24 Zalavár HG38 46°41'N 17°10'E 547 169 907
AP2393 CYGOLO 2 1982.07.25 Przemkow PLLA 51°31'N 15°48'E
AP2393 CYGOLO 1983.12.29 Mecsér HG32 47°47'N 17°28'E 433 163 522
AP3808 CYGOLO P 1982.08.23 Przemkow PLLA 51°31'N 15°48'E
AP3808 CYGOLO 2+ H 1990.02.04 Fertőrákos HG32 47°43'N 16°39'E 428 171 2722
AP3808 CYGOLO 2+ H 1990.02.09 Fertőrákos HG32 47°43'N 16°39'E 428 171 2727
AP3808 CYGOLO 2+ H 1990.02.22 Fertőrákos HG32 47°43'N 16°39'E 428 171 2740
AP3840 CYGOLO 2+ H 1983.02.26 Wroclaw. Popowice PL-- 51°08'N 17°00'E
AP3840 CYGOLO 1985.02.23 Marcali HG34 46°35'N 17°25'E 508 176 728
AP3942 CYGOLO 1 1982.10.28 Swinoujscie Beach. Szczecin PL-- 53°55'N 14°14'E
AP3942 CYGOLO 1985.02.23 Marcali HG34 46°35'N 17°25'E 847 163 849
AP4039 CYGOLO 1990.08.13 Gadkowice PLWW 51°34'N 17°28'E
AP4039 CYGOLO 1+ 1992.02.18 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 535 182 554
AP4571 CYGOLO 2 H 1987.08.09 Zalew Wislany.Laszka.Sztutowo
PLEL 54°18'N 19°15'E
AP4571 CYGOLO F 1989.12.31 Pér HG32 47°37'N 17°47'E 751 188 875
AP4614 CYGOLO 2 1987.02.06 Rz. Wisla, Krakow PLMP 50°03'N 19°56'E
AP4614 CYGOLO 2+ 1988.12.30 Zalavár HG38 46°41'N 17°10'E 427 210 693
AP4614 CYGOLO 1+ H 1992.01.05 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 416 209 1794
AP4614 CYGOLO 1+ 1992.02.02 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 416 209 1822
AP4614 CYGOLO 2+ T 1993.02.11 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 416 209 2197
AP5036 CYGOLO 3 T 1985.02.08 Jurata PLGD 54°42'N 18°43'E
AP5036 CYGOLO 2+ T 1986.01.12 Kaunas LI00 54°53'N 24°02'E 342 84 338
AP5247 CYGOLO 3+ H 1985.04.14 Sopot PLGD 54°27'N 18°34'E
AP5247 CYGOLO 1987.02.26 Gyékényes HG34 46°14'N 17°02'E 921 187 683
AP5417 CYGOLO 1986.08.29 Dzieczyna. Poniec PLLS 51°46'N 16°51'E
AP5417 CYGOLO 2+ 1992.01.17 Siófok HG34 46°55'N 18°03'E 547 170 1967
AP5417 CYGOLO 3+ T 1992.02.03 Siófok HG34 46°55'N 18°03'E 547 170 1984
AP6814 CYGOLO 1988.08.06 Staw Golica. GrabownicaMilicz
PL-- 51°32'N 17°23'E
AP6814 CYGOLO 2+ T 1991.09.29 Balatonfűzfő HG37 47°04'N 18°03'E 500 174 1149
AP7897 CYGOLO P H 1991.08.23 Tychy-Czulów PLIC 50°09'N 19°00'E
AP7897 CYGOLO 2+ H 1997.01.04 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E 310 180 1961
AP7897 CYGOLO 2+ H 1997.01.10 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E 310 180 1967
85
AP7897 CYGOLO 2+ H 1997.01.11 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E 310 180 1968
AP7897 CYGOLO 1+ H 1997.01.20 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E 310 180 1977
AP8406 CYGOLO P H 1992.07.25 Lisów, Gm.Herby, Staw-Liswarta
PLCZ 50°44'N 18°48'E
AP8406 CYGOLO 1+ H 2000.02.26 Fertőrákos HG32 47°43'N 16°39'E 370 206 2772
AP9483 CYGOLO 1 H 1993.07.30 Myszkow-Swiatowid, S.Pohulanka
PLCZ 50°34'N 19°22'E
AP9483 CYGOLO 1994.04.01 Budapest 11. Ker. HG48 47°28'N 19°02'E 346 184 245
AP9870 CYGOLO P H 1993.09.07 Staw Jasny, Potasznia PLWW 51°32'N 17°29'E
AP9870 CYGOLO 1 1993.12.12 Szombathely HG36 47°14'N 16°38'E 483 188 96
AP9996 CYGOLO 2 T 1996.06.26 Niezgoda, Gm. Zmigród PLWW 51°31'N 17°03'E
AP9996 CYGOLO 2+ T 1998.02.19 Győr HG32 47°42'N 17°38'E 427 174 603
AP9996 CYGOLO 1+ T 2002.02.16 Piestany. Trnava SK25 48°36'N 17°49'E 329 170 2061
AS0305 CYGOLO 2 H 1996.03.04 Park Nowowiejski, Wroclaw PL99 51°07'N 17°03'E
AS0305 CYGOLO 1+ 1998.11.28 Győr HG32 47°42'N 17°38'E 383 173 999
AS0305 CYGOLO 1998.12.26 Győr HG32 47°42'N 17°38'E 383 173 1027
AS0329 CYGOLO 3+ T 1996.07.06 Niezgoda, Gm. Zmigród PLWW 51°31'N 17°03'E
AS0329 CYGOLO 2+ 1997.01.25 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 431 163 203
AS0539 CYGOLO P T 1994.08.08 Zb. Poraj, Maslonskie, Poraj PLCZ 50°39'N 19°14'E
AS0539 CYGOLO 1+ T 1996.01.30 Győr HG32 47°42'N 17°38'E 348 200 540
AS0747 CYGOLO P 1994.08.17 Stawy Trzcieliny, Przygodzice PLIS 51°35'N 17°49'E
AS0747 CYGOLO 2+ 1996.03.08 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 538 185 569
AS0893 CYGOLO 2 1996.01.27 Kanal Ulgi, Opole PLOE 50°40'N 17°57'E
AS0893 CYGOLO 1997.02.17 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 437 187 387
AS0957 CYGOLO 2+ T 1995.06.03 Jez. Wltynskie, Gm. Gryfino PL85 53°14'N 14°35'E
AS0957 CYGOLO 1+ 2001.01.24 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 672 152 2062
AS1981 CYGOLO 2+ H 1997.12.27 Wroclaw-Kozanow PL99 51°08'N 16°59'E
AS1981 CYGOLO 2000.11.13 Polgár HG44 47°53'N 21°06'E 468 139 1052
AS2131 CYGOLO P H 1997.08.03 Ciasna, Gm. Ciasna PLCZ 50°45'N 18°37'E
AS2131 CYGOLO 2+ 1999.02.21 Tatabánya HG33 47°33'N 18°27'E 357 182 567
AS2143 CYGOLO P H 1997.08.04 Siamoszyce, Zalew PLCZ 50°31'N 19°36'E
86
AS2143 CYGOLO 1+ 1998.07.17 Csopak HG37 47°00'N 17°55'E 411 198 347
AS2230 CYGOLO 2 H 1998.06.03 Zb. Poraj, Maslonskie, Poraj PLCZ 50°39'N 19°14'E
AS2230 CYGOLO 2 1998.12.31 Budapest 23. Ker. HG48 47°24'N 19°07'E 362 181 211
AS2233 CYGOLO 2 T 1998.07.18 Stawy Bialiske, Gm.Lelow PLCZ 50°43'N 19°40'E
AS2233 CYGOLO 3 H 1999.01.16 Budapest 22. Ker. HG48 47°26'N 19°00'E 369 188 182
AS2270 CYGOLO P T 1998.08.02 Staw Rogacz, Ciasna,Gm.Ciasna
PL-- 50°45'N 18°37'E
AS2270 CYGOLO 2+ 2000.01.27 Győr HG32 47°42'N 17°38'E 347 192 543
AS2276 CYGOLO P H 1998.08.03 Myszkow-Swiatowid, S.Pohulanka
PLCZ 50°34'N 19°22'E
AS2276 CYGOLO F 2002.12.15 Pilismarót HG33 47°48'N 18°52'E 310 187 1595
AS2543 CYGOLO 3 T 1996.12.28 Stawy Stawiki, Sosnowiec PLIC 50°18'N 19°10'E
AS2543 CYGOLO 2+ H 1999.12.28 Győr HG32 47°42'N 17°38'E 310 202 1095
AS2543 CYGOLO 2+ 2000.01.27 Győr HG32 47°42'N 17°38'E 310 202 1125
AS2860 CYGOLO 3+ T 1998.08.01 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E
AS2860 CYGOLO 2+ T 1999.03.19 Velence HG31 47°15'N 18°38'E 309 176 230
AS3027 CYGOLO 2+ H 1999.08.26 Jez. Necko, Augustów PL-- 53°55'N 22°57'E
AS3027 CYGOLO 2+ H 2001.01.24 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 742 205 517
AS3150 CYGOLO 3 T 1997.02.26 Swinoujscie-Plaza PL85 53°55'N 14°16'E
AS3150 CYGOLO 2+ T 2000.01.22 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E 803 153 1060
AS3812 CYGOLO 2+ T 1999.07.24 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E
AS3812 CYGOLO 3+ T 2002.07.31 Velence HG31 47°15'N 18°38'E 309 176 1103
AS3950 CYGOLO 2 H 1999.07.24 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E
AS3950 CYGOLO 3 H 2000.07.20 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 370 193 362
AS3950 CYGOLO 3 H 2000.07.21 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 370 193 363
AS3950 CYGOLO 2000.08.15 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 370 193 388
AS3950 CYGOLO 2+ H 2001.07.24 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 370 193 731
AS4110 CYGOLO 2 1997.12.27 Kanal Ulgi, Opole PLOE 50°40'N 17°57'E
AS4110 CYGOLO 2000.01.12 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 327 167 746
AS4189 CYGOLO P T 2002.08.27 Kalety-Zielona PLSL 50°33'N 18°59'E
AS4189 CYGOLO 1 2003.01.19 Nagybaracska, Ferenc-tápcsatorna
HG40 46°04'N 18°54'E 499 181 145
AS4314 CYGOLO 1 1998.09.25 Warszawa-Zoo PL98 52°16'N 21°01'E
87
AS4314 CYGOLO 1 1998.12.31 Budapest 23. Ker. HG48 47°24'N 19°07'E 559 195 97
AS4646 CYGOLO P H 2002.08.11 Malusy Wielkie, Mstów PLSL 50°48'N 19°19'E
AS4646 CYGOLO 1 2002.12.12 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E 383 183 123
AS4886 CYGOLO P T 1998.08.07 Stawy Bialiske, Gm.Lelow PLCZ 50°43'N 19°40'E
AS4886 CYGOLO 1+ T 1999.09.11 Keszthely HG38 46°46'N 17°15'E 474 203 400
AS5302 CYGOLO 2 T 1998.08.15 Stawy Trzcieliny, Przygodzice PLIS 51°35'N 17°49'E
AS5302 CYGOLO 2 T 1998.12.31 Győrzámoly HG32 47°45'N 17°35'E 427 182 138
AS5329 CYGOLO 2+ T 1998.08.16 Stawy Debnica,Gm.Przygodzice
PLIS 51°33'N 17°49'E
AS5329 CYGOLO 2+ T 1999.01.02 Komárom HG33 47°45'N 18°07'E 424 177 139
AS5386 CYGOLO 2+ H 1998.12.13 Park Solacki, Poznan PLPN 52°25'N 16°54'E
AS5386 CYGOLO 3+ H 2002.08.01 Balatonfüred HG37 46°58'N 17°53'E 611 173 1327
AS5791 CYGOLO 2 T 2001.03.04 St.Morawa i Stawiki,Szopienice
PLSL 50°16'N 19°07'E
AS5791 CYGOLO 2001.12.28 Csorna, Hanság-csatorna HG32 47°42'N 17°06'E 322 208 299
AS6740 CYGOLO P T 1999.09.04 Russów PLWI 51°51'N 18°06'E
AS6740 CYGOLO 3+ 2002.01.25 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 453 174 874
AS7356 CYGOLO 2 H 1999.08.08 Stawy Debnica,Gm.Przygodzice
PLIS 51°33'N 17°49'E
AS7356 CYGOLO 3+ T 2000.01.20 Siófok HG34 46°55'N 18°03'E 516 178 165
AS7431 CYGOLO 2 H 1999.08.20 Zb. Sulejowski, Barkowice PL93 51°24'N 19°51'E
AS7431 CYGOLO 2000.01.12 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 406 190 145
AS7736 CYGOLO 3+ H 2002.06.22 Jez. Beldany, Wygryny PLWM 53°41'N 21°33'E
AS7736 CYGOLO 2 2002.12.13 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 680 197 174
AS7736 CYGOLO 3 2003.01.06 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 680 197 198
AS7736 CYGOLO 3 2003.01.11 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 680 197 203
AS7736 CYGOLO 3 2003.01.12 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 680 197 204
AS7736 CYGOLO 3 2003.01.14 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 680 197 206
AS7736 CYGOLO 2 2003.01.15 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 680 197 207
AS7736 CYGOLO 1 2003.01.15 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 680 197 207
AS7736 CYGOLO 2 2003.02.02 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 684 198 225
AS7736 CYGOLO 2 2003.02.23 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 684 198 246
AS8099 CYGOLO P T 1999.09.25 Stawy Krzywie Krizgierza PL93 51°51'N 19°27'E
AS8099 CYGOLO 2001.03.08 Bugyi HG48 47°14'N 19°08'E 515 183 530
88
AS8260 CYGOLO F T 2000.07.20 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E
AS8260 CYGOLO 2001.12.05 Balatonfűzfő HG37 47°04'N 18°03'E 329 184 503
AS8266 CYGOLO 2+ T 2000.07.20 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E
AS8266 CYGOLO 2001.07.24 Balatonalmádi HG37 47°02'N 18°01'E 333 184 369
AS8269 CYGOLO 2 T 2000.07.20 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E
AS8269 CYGOLO 2001.07.24 Révfülöp HG37 46°51'N 17°38'E 356 188 369
AS8269 CYGOLO F 2002.04.04 Sumony HG30 45°58'N 17°56'E 452 184 623
AS8325 CYGOLO 2 H 2000.07.22 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E
AS8325 CYGOLO 3+ H 2002.08.01 Balatonfüred HG37 46°58'N 17°53'E 341 186 740
AS8327 CYGOLO 2+ H 2000.07.22 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E
AS8327 CYGOLO 2001.07.24 Balatonfüred HG37 46°58'N 17°53'E 341 186 367
AS8327 CYGOLO 2001.08.05 Balatonfüred HG37 46°58'N 17°53'E 341 186 379
AS8361 CYGOLO 2+ H 2000.07.25 Na Zbiorowym Pierzowisku PLSL 50°01'N 18°19'E
AS8361 CYGOLO 1+ 2001.12.27 Körmend HG36 47°01'N 16°37'E 357 201 520
AS8368 CYGOLO 2+ T 2000.07.26 Stawy Rybne Wielikat PLIC 50°01'N 18°19'E
AS8368 CYGOLO 1+ 2001.12.27 Körmend HG36 47°01'N 16°37'E 357 201 519
AS8511 CYGOLO 1 T 1999.12.10 Staw Kaczka, Tomaszów Maz PLLO 51°32'N 20°02'E
AS8511 CYGOLO 1+ 2002.12.28 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 423 191 1114
AS8511 CYGOLO F 2002.12.30 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 423 191 1116
AS8511 CYGOLO 1+ 2003.01.02 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 423 191 1119
AS8511 CYGOLO 1+ 2003.02.01 Verőce HG48 47°50'N 19°01'E 418 190 1149
AS8519 CYGOLO 1 T 1999.12.27 Zb. Sulejowski, Tama PLLO 51°29'N 20°01'E
AS8519 CYGOLO 1+ 2002.12.15 Szob HG48 47°50'N 18°51'E 415 192 1084
AS8519 CYGOLO 1+ 2002.12.15 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 417 191 1084
AS8519 CYGOLO 1+ 2002.12.28 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 417 191 1097
AS8519 CYGOLO F 2002.12.30 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 417 191 1099
AS8519 CYGOLO 1+ 2003.01.02 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 417 191 1102
AS8519 CYGOLO 1+ 2003.01.11 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 417 191 1111
AS8519 CYGOLO 1+ 2003.01.14 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 417 191 1114
AS8519 CYGOLO 1+ 2003.01.19 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 417 191 1119
AS8535 CYGOLO 2 H 2000.01.25 Zychlin, Gm.Zychlin PLLO 52°15'N 19°37'E
AS8535 CYGOLO 2001.12.27 Szigetszentmiklós HG48 47°22'N 19°02'E 545 185 702
AS8535 CYGOLO F 2002.01.03 Dunaharaszti HG48 47°23'N 19°05'E 543 184 709
AS9057 CYGOLO 2+ H 2000.08.24 Jez. Mikorzynskie, Mikorzyn,Konin.
PLWI 52°21'N 18°19'E
89
AS9057 CYGOLO 2002.02.04 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 508 176 529
AS9188 CYGOLO P H 2000.09.09 Odstojniki Kopalni Belchatów PLLO 51°15'N 19°22'E
AS9188 CYGOLO 1+ T 2002.12.20 Sopron HG32 47°41'N 16°36'E 445 208 832
AS9376 CYGOLO 2+ T 2000.02.15 Krakow-Sródmiescie PLMP 50°05'N 19°55'E
AS9376 CYGOLO 2001.07.15 Balatonfüred HG37 46°58'N 17°53'E 378 204 516
AS9379 CYGOLO 2 H 2000.02.22 Krakow-Sródmiescie PLMP 50°05'N 19°55'E
AS9379 CYGOLO 2+ H 2001.07.24 Balatonfüred HG37 46°58'N 17°53'E 378 204 518
AS9525 CYGOLO 2 2001.09.30 Swinoujscie-Plaza PL85 53°55'N 14°16'E
AS9525 CYGOLO 1 2001.12.31 Tokaj HG42 48°07'N 21°24'E 816 139 92
AS9525 CYGOLO 1 2002.01.03 Tokaj HG42 48°07'N 21°24'E 816 139 95
AS9677 CYGOLO 2+ 2000.12.16 Kanal Ulgi, Opole PLOE 50°40'N 17°57'E
AS9677 CYGOLO 1+ 2003.01.19 Nagymaros HG48 47°48'N 18°57'E 327 167 764
AS9677 CYGOLO 3+ H 2003.02.17 Dunakeszi HG48 47°39'N 19°08'E 347 165 793
AS9694 CYGOLO 2 2001.01.06 Kanal Ulgi, Opole PLOE 50°40'N 17°57'E
AS9694 CYGOLO 2+ T 2001.07.23 Agárd HG31 47°12'N 18°36'E 389 173 198
AS9694 CYGOLO 2+ T 2001.07.24 Agárd HG31 47°12'N 18°36'E 389 173 199
AS9694 CYGOLO 2+ T 2001.08.09 Agárd HG31 47°12'N 18°36'E 389 173 215
AS9827 CYGOLO 2+ T 2000.08.06 Stawy Debnica,Gm.Przygodzice
PLIS 51°33'N 17°49'E
AS9827 CYGOLO 2002.02.04 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 423 171 547
AS9959 CYGOLO 2+ H 2001.02.13 Jez. Kierskie, Poznan PLWI 52°27'N 16°47'E
AS9959 CYGOLO 2002.01.25 Esztergom HG33 47°48'N 18°44'E 536 164 346
Z0439 CYGOLO P 1978.05.30 Stawno. Milicz PLWW 51°33'N 17°21'E
Z0439 CYGOLO 1982.01.20 Kelebia HG40 46°13'N 19°36'E 616 164 1331
7214 CYGOLO 2+ H 1986.01.12 Kaunas LI00 54°53'N 24°02'E
7214 CYGOLO 2+ 1987.01.24 Szeged HG43 46°16'N 20°09'E 998 197 377
UA0752 CYGOLO 1+ 1997.01.06 Moticnjak Lake, Varazdin HR-- 46°18'N 16°20'E
UA0752 CYGOLO 1999.09.25 Jez. Czarne, Okunika,Wlodawa
PL94 51°30'N 23°31'E 781 40 992
top related