REJTŐJENŐ

AZELLOPOTTFUTÁR

I.MATAHARYHALÁLBÜNTETÉSTKÉR,MIRE

ENYHÉNSZÓLVAKIVEZETIK–Nagyonhelyes,hogyatetemetmárelőkészítettékaboncoláshoz.Örülök,hogyvégrerendvana

kórházban.Fogjunkhozzáuraim.Aleletszerintezittegynegyvenötévkörülianaemiásegyén,causamortalis:előrehaladottatrophia…Akórboncnokfelemeltekését,lehúztaaleplet,ámekkorlegnagyobbcsodálkozásáraahalottfelült,

ésmutatóujjátfigyelmeztetőenkinyújtva,ígyszólt:–Pardon,aboncoláselőttiillemelőírja,hogybemutatkozzam.Atanárszigorúanösszevontakétszemöldökét,ésameghökkentkórháziszolgáranézett.–Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla, a középkorúnak jelzett negyvenöt év körüli

egyén helyére. Uraim! – És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: – Iménti kijelentésemetvisszavonom:akórházbanmégsincsrend.–Nemisszólvaazablakokról–jegyeztemegegytetemtőlszokatlan,szemrehányóhevességgela

halott –, amelyeket legalább két hete nem pucolt senki. Nevem Prücsök, mely titkos megjelölésnemzetközikémnőkszámára.–Hogykerülönaboncolóasztalra?–kiáltottaakórháziszolga.– Belopóztam, kérem, éjszaka, mivel hírhedt kémnő vagyok, és fontos hadititkokat akartam itt

kilesni. Ez kötelező, mert megbízóm, akinek rém vastag a szemöldöke, miszter Iksznek hívják,olykorkacag,mindenkitmegölet,ésegyfeltűnőentuskólábúillető,betegrokonaimrévénzsarol.–Mégmindignemértem–mondtaazorvoskollégáinak.–Úgytudom,hogyakatonaiügyészség

kórházánaknincselmeosztálya.–Lehet,hogymáshelyrőlszököttel.KözbenMarcel,aszolga telefonáltazőrségre.Aboncolásraszánthalott természetesenottvolta

helyiség sarkában, egy koporsó mélyén, csakúgy, mint máskor. Ez a leány egyszerűen a helyérefeküdt.– Kérem, tessék elhinni, hogy én az ágyúgyártás vegyi receptjéért lopóztam be… – állította

türelmetlenül,kissésiránkozvaajólnevelttetem.–Feltéve, hogy a legfelsőbb katonai körök valami rejtélyes oknál fogva a hullakamrában őrzik

fontos irataikat – felelte szigorúan a tanár –, mondom, még ebben az érdekes esetben isragaszkodnom kell ahhoz, hogy ön nyomban elhagyja a boncolóasztalt, hátborzongató tervétkésőbbrehalasszaésegyedülvagyápolójánakkíséretébentávozzék.–Jusztsem–felelteahalott,éskiöltötteanyelvétazorvosokfelé,amihelyénvaló,havalakilázas,

vagygyomorrontásáról szeretne véleményt, de a kislánynemvolt lázas, és gyomorrontásban semszenvedett. Az orvosok egyhangú villámdiagnózisa szerint itt egy igen súlyos, „előrehaladottneveletlenség”csúfkísérőtünetelépettfel.Akáplárkíséretébensietvejöttazőrség.Azijedtszemű,feketelánycsüggedtenlesodortamagáról

halottileplét,éskiderült,hogykopottésrongyosfeketeruhátvisel,továbbálegalábbisnegyvenötösszámú,kiselejtezettférficipőt.Eférficipőtbizonyárajátékkártyákkaltettevízhatlanná,mertatalpegylyukas részén a vörös király tekintett ki mélabúsan, mint a héttoronyba bebörtönzött uralkodó,valamelyiktörténelmidrámanyíltszíniváltozásában.A tanár nem szívesen állt ott, mert idegenkedett az olyan jelenetektől, amikor az őrség

megbilincseliéselhurcoljaakémnőt,akithibbantságasemóvhatmegabiztosgolyóáltalihaláltól.

Ezértkisséelfordult.Igenmeglepődött azonban, amikor a vörös hajú káplár így kiáltott dühös hangon a nemzetközi

kémnőfelé:–Namegállj,tetaknyos!Hátmégideisbejöttél?–Kérem–hebegteijedtenakémnő–,énarepülőgépgyártásvegyiképletétakartamellopni,ésaz

angolszerviztagjavagyok.Fogassanakel,éshallgassanakki…Tudomahalálsugártitkát…AZöldKacajvagyok…Akáplárazonbanrögtönítélőönbíráskodássalésazonarecsegő,könyörtelenhangon,amellyela

vincennes-ierődudvarántüzetvezényelnekazelítélttelszemben,ígykiáltott:–Kirúgniapimaszt!…Ésazítéletetnyombanvégrehajtották.Azelítéltszámosutolsókívánságotsikoltozott,deezeket

nemteljesítették.Azért lehet, hogymagától is teljesedni fog némelyik, hiszen nincs kizárva, hogy egy porkoláb

kötelességteljesítés közben szélütést kap. Ez esetben cipőben hal meg, ami nagyjában, de nemrészleteibenegyezettvolnaahalálraítéltutolsókívánságaival.

II.AZENÉLŐPATKÁNY,AZÖLDPRÜCSÖKÉS

AZÁLMOSELEFÁNTA világhírű kémnő elsősorban keservesen bőgni kezdett. Úgyszólván bömbölt, mint valami

megfenyített, komisz gyerek, és az emberek, akiknek sejtelmük sem volt, hogy ez a kócoskamaszlány világhírű kémkedéssel foglalkozik, hatalmas cipőjében egy titkos vörös királlyal,kíváncsianmegálltakarramenőben,hogyszemügyrevegyékakidobott egyénbömbölését, avöröskáplárélettartalmávalkapcsolatoshátborzongatójövendölését,ruhájánakgépiesporolgatásaközben.Erre a járókelők felé kinyújtotta a nyelvét, szintén híjával a láz vagy gyomorrontás megfelelőindítóokainak.Szerencséreodalépettalányhozegybronzarcú,vállasegyén,akitSzivarnévenjólismertmindenki

akikötőben,éshalkan,megnyugtatóanodasúgtaahíreskémnőnek:–Teegynagylóvagy,Prücsök,ésgyere,mertképenütlek!Megjegyzem, ez a Szivar két év előtt úgy fejbe ütötte Honoluluban a vámházraktárnokot egy

iratszekrénnyel, hogy ez az ember azóta percenként csuklik, amiről különben a stockholmi orvosiszemlehúsvétiszámábanigenmélyenszántóértekezést írtegyNobel-díjastudós.Deáttekinthetetlenmindazokszámára,akiknélkülönlegeskísérőtüneteketokozott,haSzivaregyvagymásokbólfejbeütötte őket, anélkül, hogy az illetőről később tudományos szakmunkát tettek volna közzé, amineklegfőbbokaavilágonmegjelenőorvosifolyóiratokaránylagkorlátozottszáma.A lánynak, úgy látszik, e komor jassz teljesítményei nem imponáltak, mert még harsányabban

bőgöttésapróöklévelbelevágottabronzarcúszélesmellkasába.–Semmiközödhozzá!Eredjafenébe!Miutánmár több járókelő érdeklődve nézte a toprongyos hírszerző sivalkodását, Szivar, régtől

fogvaazegyszerűmegoldásokhíve,felkaptaalányt,ésasértegetéseközönénekfittyethányvaelvitteegyközelisikátorba,atalpárahelyezte,ésroppanttenyerétfelemelverámordult:–Mostmáreléglegyen,mertmegjárod!Mivelerrealányaprókezévelúgyvágtapofon,hogycsakúgycsengett,Szivarelhatározta,hogy

felhagyaterrorral.Azért,amennyireegypofonutánezlehetséges,zordfensőbbségétmegőrizve,eztkérdezte.–Mitbőgtél,mi?–Kirúgtak.–Aztlátszottmesszirőlis.–Mentekszótlanul.Lejtősödősikátorokdeltájábanmindszélesebbretágultahatalmaskikötőpanorámája,mozdulatlan

hajórengetegével,ahogyálmosanfeküdtadélinapsütéscsillogó,sárgamezőjében.–Azértvolt–szipogtaaleány–,mertMathiasmondta,hogyittenolyannagyügyészségikórház

van,aholkémeketgyógyítanak.Aztmesélte:lehajtottfejjeljólöltözötturakésfinomdámákmennekafegyőrökközött,denemszabadnekiksemerresemnézni,csakaföldre.Nemisbeszélhetnek,csaképpenmegoperáljákőket,ésplombáljákafogukat,mielőttakivégzéskezdődik.–Ezmarhaság!– Én is úgy gondoltam. De ez a Mathias mégiscsak szakmunkás a rabegészségügyben, mert

úrvezető.–Sofőr?–Nem.Sofőr, az taxit vezet, viszontőügyészségihalottakat szállít a fekete autón, aminnincsen

taxamérő óra, és nem is teherautó. Tehát, aki ott sofőr, az úrvezető. De a fontos az, hogy ért afegyházhoz. És ő mondta, hogy aki ide belopódzik, az haditörvényszék elé kerül. És hogy ott apincébentartjákafátésaszenet.Akkormárafőkapustöbbszöriskidobott,egyronda,vöröskáplár.Erreelhatároztam,hogybemászokapincébe.Énugyanafáhozakartam,esetlegaszénhez,dehátúgyadódott,hogyaboncolásikórterembekerültem.–Temiketcsinálsz?–hüledezettSzivar,agondolatraismegborzadva.– Már trancsíroztak volna, ha nem szólalok meg. Mert egy lepedő alá feküdtem valamelyik

asztalon.És akkormondtam, hogyhírhedt kémnővagyok, aki a kórház hadititkait akaromkilesni.Erreahelyett,hogykihallgatnivittekvolna,ésakkormegmondomavizsgálóbírónak,amitakarok,inkábbmegfogtakés…–Kirúgtak.Innenismeremazesetet.Meglátodmégbajodlesz,mertúgybezárnakilyesmiért,hogy

megemlegeted.– Az is mindegy nekem. Beszélni muszáj a vizsgálóbíróval. A papámat nem hagyom. Te talán

hagynádapapádat,habezárnák?Szivarkisséelgondolkodottafeltettkérdésen.–Voltilyenesetacsaládban.Éshagynomkellett.–Deazenyémártatlan.Énbizonyítéknélkülistudtam.Demostvanbizonyítékom.–Azonbannemtárgyi.Csakegytetem.Illetve,amiteza tetemvallott.Márpedighalálautánnem

lehetvallomásáramegesketnimégegytetemetsem,tehátezabizonyítéknulla.Illetvehulla.–Hatehátnemhiszelbenne,eredjafenébe,Szivar.Nemvagyabarátom.– Hülye vagy. Én hiszek a papád ártatlanságában. De hol a hivatali tekintély, melynél fogva

felmenthetem?Nekemabíróságnálcsakmintvádlottnakjutottdöntőszerep.Ígyültek.Akomorjasszmegvakartaafejét,amitőlsapkája tarkóigcsúszott.Aztánelővettafüle

mellőlegycigarettát,ésrágyújtott.–Márnekemmegintvantervem–szóltfelcsillanószemmelaleány.– Ajjé – jegyezte meg borúlátóan Szivar, ez az amúgy is komor jassz. – Neked olyan terveid

vannak,hogyhidegrázástkapazember.Talánmegintelfogatodmagad?–Nem!–mondtalelkendezvealeány.–Tégedfogatlakel!– Ez nagyon kedves lesz – válaszolta Szivar, teljesen lehangoltan. –Habár az én ártatlanságom

bizonyításávalnehezebbdolgodlesz,mintapádügyében.–Nemlesznehéz–felelteegyrelelkesebbenaleány–,mertrablógyilkossággalfoglakvádolni,és

abbanártatlanvagy.– Lehetséges – felelte egyre lehangoltabban a jassz –, azért mégse bolygassuk a priuszomat.

Terveljkivalamimást,hiszennekedannyimarhaságjutazeszedbe.–Deezmindennéltökéletesebb.–Nézd–mondtaSzivar,és felállt,zsebredugottkézzel–,nekemelegemvanbelőled.Én torkig

vagyok.Miafenétdajkállakén,ésdrukkolok,amígtehülyeségekkellopodanapot.–Hívottvalaki?–Éstovábbápimaszvagy,tehátbefejeztük.Nemfogröhögnirajtamazegészkikötőtemiattad.Aleányszemébenmegjelentkétbúskönnycsepp.–Igazadvan.Háteredjcsak…énmindenkineka

terhérevagyok.Halennekutyád,azérttáneljönnélazügyészségre.Szivaridegesenforgattaafejét,ésleharaptaegyszalmaszálvégét,amitazsebébentalált.–Mitbőgszmegint?!…Teállandóanbőgsz.Kismafla.Miféletervedvan…mi?–Hogyénszólokegy rendőrnekazutcánés rádmutatok,miszerint rablóvagyésgyilkos.Erre

elfog.Énmintpanaszosavizsgálóbíróelékerülök,ésakkorelmondom,hogyújrapertvegyenfelazapámügyében.–Ésakkorújrakirúgáslesz,mígengemszándékoshatóságvezetésértbezárnak.

–Igen…Baj?Ésszemébenegytudatlanlélekijedtvárakozásafigyeltújbólmegjelenőkönnyeimögött.Szivaratarkójátvakarta.Ezataknyostúlzásbaviszi…–Deminekkellekénoda?Addmegacímemet.–Aztenekednincs…Dehanemakarod…–Hm…Majdbeülökszembeakocsmába.Merthalehetbezárásnélkül,akkorminek?Aleánybólintott.–Úgyisjólesz.Afőittenateérdeked,Szivar.Ajasszmajdnemmondottvalamit.Annyitlátottakocsmából,hogyPrücsökavöröskáplárhozmegy.–Kérem,tessékjelenteniaMervinúrnak,akiittafej,hogygyilkosságértjöttem.–Elmenjinnen,amígjókedvemvan.–Énafejhezjöttem,ésmagaittenegyláb.Aláb,azkirúghategyáltetemet,deagyilkosságügyét

nemlehetezzelmellékvágányraterelniegyügyészségen.Avöröskáplárhabozott.–Kitöltekmeg?–Egyranda,vöröskáplárt.–Te!Haénmegütlek…–Azthiszi,hogymagaittazegyetlenranda,vöröskáplár?Meglátja,hamostanelküld,bajalesz!

Bárelismerem,hogyittavalóságalátszatellenszól…–Idehallgass!Habemész,éskiderül,hogybolonddátettél…–Maga ne fenyegesse a feleket!Majd úgyis kiderül, hogy az én papám egy titkos tábornok, és

magátjólelbocsátják!…Szivar látta bemenni a leányt. Idegesen felállt. Ebből elég.Képes és feljelenti őt ez a kölyök.

Majdbolondlesz,hogybevárja.–Fizetni!Körülbelül akkor lépett Prücsök egy fiatalember elé, a második emelet 18-as számú hivatali

szobájában.–Kérem,énMervinkormánybiztos,vizsgálóbíróhozjöttem,gyilkosságiemberölésért.–Kitöltekmeg?–Csaknekimondhatom.Főbenjáróhadiügy.Egytitkosvirágárusnét,akicivilben,mintZöldKacaj

táncolt az orfeumban, megöletett valaki. Egy Tuskólábúnak jelzett papírt találtak vérbe fagyva ahalottnál.Ezatettes!–Mitmesélitt?Kitöltekmeg?Éskiatettes?!–A halott környékén csak egy vörös káplárt láttak.De kérem, itt a vizsgálóbíró kormánybiztos

úrralkellértekezni…Szivarmegúszta!Egyszercsaklátjaakocsmaablakából,hogyvalakiröpül…Azutánajólismertbömböléshallatszott.Azonnalodasietett.Ajárókelőkismétkíváncsianmegálltak.–Mostmáreléglegyen!–mordultaleányraszigorúan.Prücsökjólmellbevágta.–Aztamindenségit!Fölkaptaavisítozóleányt,ésvitte……Ki volt ez a Prücsök nevű kislány, aki így bánt Szivarral, ezzel a komor apaccsal, annyi

főfelügyelő régi, meghitt ismerősével komoly bűnügyek kapcsán? Vagymásfél éve, hogy feltűnt,mintvalamimeséből,egykisvirágoskosárralésnem tartozott senkihez.Ezenazalaponmindenkitfoglalkoztatott.

Babette anyónál lakott, a kikötő csarnoka mellett. Babette anyónak saját ingatlana volt.Telekkönyvileg bejegyzett, helyrajzi számmal bíró épület. Az épület helyrajzi számmal ugyanrendelkezett,dekőfallal,pincéveléspadlássalnem,mivelegyszerűdeszkabódéhozilyenkomplikálthelyiségeknem tartoznak.Abódé elején egy lakattal elzárható, fazsaluval ellátott nyílásban reggelötkormegjelentBabetteanyó,mertilyenkorhalakkalkellettkereskednie.Babetteanyócsakannyibankülönbözött a mesebeli boszorkánytól, hogy ennyire csúf, jellegzetesen boszorkány külsejűöregasszonytálmábansemlátottmesekönyv-illusztrátor.Pedigállítólagamesekönyv-illusztrátorokfoglalkozásához hozzátartozik, hogy vacsorára szívós marhahúst esznek és előre megfontoltszándékúlidércnyomásbantöltikelazéjszakát,hogyamegálmodottmodelleketlerajzoljákAndersenésHaufműveihez.Ahhoz,hogyegyillusztrátorBabetteanyórólálmodjék,legalábbisaprószögeketkellenevacsoráraennie.Akkoragörbe,nagyorravolt,amilyencsakahangyászoknállátható,néhányszálkócos,őszhajaszerteálltkopaszodófejbőréről,ésnégyhatalmasbibircsókazorrán, továbbánéhányszőrcsomóegyenesenvisszataszítóvátették.Sorvadtínyébőlkiállókétszemfoga,ezerránca,széles, ormótlan termete tökéletesen egészítették ki a rútság és vénség minden kellékévelvalószínűtlenüldúsmértékbenmegáldottvagytalánmegátkozottkülsejét.Pocolek,akazánkovácsaztmeséli,hogyegyszeréjszakaláttaBabetteanyótseprűnlovagolni,és

bár igenrészegvolt, felelősségének tudatábanállítja,hogynemtódít.Akikötőbabonásnépe féltakofától,mertegymatróz,akitmegátkozott,elsüllyedtaBermudáknál.Egymásikmatrózőtátkoztameg, ezt fejbe verte egy lavórral, hogy az illető kórházba került. A kikötő babonás népe sokmindenfélébenhiszésszívesentiszteliatitokzatosegyéneket,különösen,haezekadottesetbenfejbeütnekvalakitegylavórral.Hogyalátszatmennyirecsal,annakélőpéldájavoltBabetteanyó,akiharciaskofalétéreéstorz

külsejeellenérejólelkű,becsületes,igazszívűasszonyvolt.Misembizonyítjaeztjobban,mintPrücsökesete,akitmagáhozvett,miutánezfeltűntegyreggelen

virágkosarával,roppantcipőjével,ijedtésegybendacosgyerekarcával,hontalanuléselhagyatottan,mintha a nyugtalan nagy tenger sodorta volna partra likacsos, sima, fehér kövekkel, zománcfényűkagylókkalegyütt,valahonnanavilágtengerkellősközepéből.Babetteanyóegyalkalommal,estekilencórautánmegláttaaleánytszomorúanüldögélnivalahola

szárazdokk környékén. Ekkor nagyon lehordta, megráncigálta a haját azon az alapon, hogy az őidejébenmégmásképpneveltékafiatallányokat,egyetlódítottakarjánéshazavitteazingatlanába.–Mars! Fiatal leánynak este semmi keresete a kikötőben. Szeretem az ilyet!Egyedülmászkálni,

alkonyatután!–Denekemnincsen…–Nelefetyeljen,mertkaphategyet,hogyafaladjaamásikat! IttenBabetteanyóvalbeszél!Nem

éppenapuhaszívemrőlvagyokhíres.Mozogjon,mertfejbevágomavirágkosarával!Tisztadologvolt,hogyezazélteshölgynemazüresszavakembere.Prücsökhátengedelmesen

követte.AbódébanmárfelhagyottBabetteanyóakörülményesmegszólításokkal,ésegykosárhalatarrébblökveekképpszólt:–Eredjakuckóbamosakodniéseddeztaheringetvacsorára.Ottfogszaludniahordómellett,és

aszondom,itthonlégyhétre,mertmegismeredakezemet!–Miközenagysádnakhozzám?–Az,hogykitépemafüledet!Vagy kielégítő volt ez a magyarázat Prücsök számára, vagy a füleit akarta megkímélni, annyi

bizonyos,hogynemkérdezetttöbbet,ésottlakottBabetteanyónál,egysarokbanelhelyezveavirágaitis.Ezamegoldásakülönbenarejtélynek,amitLordGotschildhalálanapjáignemértett:hogymiértvoltazOperábaküldöttvirágokközöttkétcsokorpompásrhododendronnakáthatóheringszaga,amievirágoknakkülönbennemsajátjuk.

Szivarral állandóhadilábon állt a kofa,minthogy a kikötőváros lakosságánaknagy részét hevesszavakkalkorholtanaphosszat,mivel„agyanús,éhenkórásznaplopókat”nemszerette.Most is,ahogymegpillantottaa leánytésacsirkefogót,nemmulasztottaelbölcsészrevételeinek

egyikét:–Magajobbantenné,haelmennecsomagothordani,nagy,erősember,hogysülnekiaszeme,csak

lopjaanapot,megkitudja,mimindent.Szivar megszokta személyének részletes jellemzését, hát csak annyit felelt, hogy nem kíváncsi

Babette anyó lefetyelésére.Mire Babette anyómegjegyezte, hogy alkalmilag Szivar fejét beveri aredőnyhúzóval.–AztadjamagánakajóIsten–mondtaerreSzivar–,hogyegyszernecsakaszájátjártassa!Ígytársalogtakegymással,párbajozóurakmódján,bizonyoselőírásszerűtávolságból.Annak ellenére, hogy Szivar verekedései kapcsán előnyösen ismert egyéniség volt errefelé, a

Babette anyóval előbb-utóbb elkerülhetetlennek látszó kézitusa kimenetele bizonytalannak tűnt,tekintve az éltes halárusnő harci eszközeit, melyek közül különösen a lavórt kezelte olyanfélelmetesenfejletttechnikával,mintazifjúságiregényekbenszereplősziúindiánoknevezetesharcibárdjukat.–Hallgassonmár!–szóltráPrücsök.–Szivarabarátom,ésszükségemvanrá.–Majdteiskaphatszegyet…–dörmögtehalkabbanésinkábbegyperpetuummobilelényegéből

adódóegyhangúzakatolással,miközbenbement.–Várjál,Szivar!–kiáltottaaleány,ésroppantcipőjecsoszogózeneialáfestésétőlkísérve,elsietett

mentoraután,akiéppenvízzellocsoltegykosárhalat,ésazemlítettperpetuummobiletörvényeinekengedelmeskedvemégmindigéhenkórászokrólésnaplopókróldünnyögött,akinekhasználatitárgyaiegyikével(lavór,redőnyhúzó,kávédarálóstb.)jólapofájukbavág,hogymegemlegetik.Deezmárinkább csak halk meditáció volt, miközben halait figyelte, és előre vagy hátra csúszó fejkendőjétmegigazgatta, vagy csomóját szétbontva, álla alatt újramegkötötte.Később a boldogult férjéről isemlítést tett, és ebből az alkalomból számos szoknyáinak egyikébemegfújta az orrát,mint valamihavasikürtöt.Prücsök, a többszörösen kidobott kémnő segített a halakat válogatni, azután derekára szorított

virágkosárralkisietettakunyhóeléSzivarhoz,akialegjobbbarátjavolt.Jódarabonmég,minthaahalasbódévoltaképpenegyóceánjárómotorháza lenne,utánukdöngicséltBabetteanyóörökmozgószája, és ez alkalommal Szivarral kapcsolatban a szeneslapátot egy drótkefével kombinálvarészesítetteelőnyben.Azöldségszagú,forrósikátorzsivajábansiettekegymásmellettcsendesen.Valaholakikötőnegyed

tetejérőlalkonyattájtvízsugárralárasztottákelazutcákat,ésazelvásottgránitkockákonlefelévágtatóáradatgyümölcshéjak, rongyok,papírok,döglött halak éskagylók tömegét sodortabugyborékoló,zavarosfolyamábannéholegy-egycsatakosszemétdombbáterebélyesedettvalamiakadályköré,aholazutánmindenféle színűés fajú, teljesenmezítelengyerekekkutattakhosszúpálcákkal,visítozvaésnevetgélve,ésnedvesbőrükönsárgavillanásokkalmegcsúszottazözönlőnapfény.–Hé,hó…Halló,Szivar!Nézd,aPrücsök!A vidám külváros csenevész emberpalántái naphosszat jelezték az áthaladókat, ami nemegyszer

hasznosértesülésnekbizonyult,havalakinekokavoltrá,hogybizonyosismerőseitelkerülje.Amikorarakodóhozértek,Prücsökahomlokáracsapott:–ElőszörmostmegyünkaZenélőPatkányhoz.–Mifenétkeresölott?–Ottvanegybenzintöltőállomás,aholmegállhatnakahalottak.–Egészbutavagyte!Mifélehalottakállnakmegabenzintöltőnél?–Merttenemértedakikötőikulisszadolgokat,azértvagyteegybuta,Szivar.Haafurgonsofőrnek

utasavan,ésmegállegykocsmaelőttinni,aztkiteszikazállásából.Deerreőadabenzinkutasfiúnakötsou-t,amitőlazúgycsinál,minthatöltenéakocsitankolását.Errenemszólhatsenki.Halottvagynemhalott,amotorazőbenzinjétidőnkéntmegkívánja,mintKornAtyaatubákot.Namostasofőrmegkülönelmegyvalamerretankolni,szinténfelveszatovábbiútraszükségesmennyiségűpálinkát.Dehacsakúgyleállegykocsmaelőttfeketekocsival,hátazkizártnonszensz…Nézdcsak,ottáll!Szivar, ez a komor jassz azon tiszteletteljes oldalpillantásai egyikével nézett a leányra, amellyel

titokban,csodálkozvaésgyanakodóanfigyelteolykor,minthaígyszólnaönmagához:„Csakugyan egy prücsök ez a Prücsök?Nem szabályos bestia esete forog fenn igen sok ésszel,

ravaszsággalebűbájoskisártatlanprücsökálcájában?”De a nagy, tiszta, szomorú szemek, a gondozatlan, pápuaszerűen göndör, erős, fekete haj, a

hófehér, ijedt kis gyerekarc, amelyen elszántság és dac vibrált keresztül egyszer-másszor, hanyombanéshabozásnélkülmegtette,amiőrültségéppeneszébejutott,adallamosanszórakozottjáráse túlméretezett cipőkben és csípője mellett lengő két szelíd karja, muzsikáló, búsongó, gyerekesorrhangjaigazolták,hogyezavalódiárva,ártatlan,16évesPrücsökazeredeti,zöldcsomagolásban.Hanemigaz,akkorőnelegyentöbbéSzivar,azelsőrangúfenegyerek.Azbizonyos,hogyebbenakiszámíthatatlantacskóban,akimagánügyeivelállandóelfoglaltsághoz

juttattaakikötői lakosságzömét,mintha ittmásdolga (vagypihennivalója)nemis lennesenkinek:szóvalannyibizonyos,hogynéha,kiszámíthatatlanőrültségeiközbenmegcsillanvalamirendkívüli.Tehetség?…Ész?Vagyösztön?Miközeehhezneki?És különben is,mitmászkál ő itt ezzel a taknyossal,mint valami vén bernáthegyi eb, vagy ifjú

mameluktestőr?Szivarővagydajka?…Ezt amarhaságotnemcsinálja, ésha segít is akölyöknek,nemhagyja anyakáranőni.Aztmár

nem!–TeSzivar?Adjpénzt.–Mi?Hülyevagy?Egyfrankomvan,azkocsmárakell.–Nekemis.–Kocsmábamész?–Igen.Éskellafrankodsnapszra.AddnekemSzivar,halelkedvan.–Minekasnapsz?–Kidöntömkiskönyökkel.Derendelnimuszáj.Ígynincssemmitekintélyem.–Nemadok.–Pukkadjmeg!Ésfütyült.Ezakölyökrémszemtelenültudfütyülni.Majdegyszerfelpofozza,azleszavége.Denemtette.Sőt,amikorPrücsök,mintegytamburát,térdéhezcsapkodtaakosaratésvalamioknál

fogvaigenhamisanfütyült,amiegyébkéntnemfordultelő,ajasszjobbanmegnézte…Ésakkorlátta,hogyPrücsökszemébőlkétnagycseppgurulleazarcán.–Bőgsz?…Mi?–Semmiközöd…Énegymagányosárvavagyok.Törődjakutyáddal.Szivarirtódühöslett.Eztakölkötnemlehetkibírni.–Neszeafrank,éssiessél,mertesnifog.–Nemkell…–Mitizélszitt?…Mondtam,hogynemadom?–Nekedkellkocsmára.Nemeztmondtad?– Ezt fenntartom.Nekem köll kocsmára, demert neked is köll, hát odaadom,miután így nincs

tekintélyed,ésszépenkérted.–Nemkértemszépen.Aztmondtam,pukkadjmeg.

Mitakarezaszemtelen?–Köllvagynem?–Köll,deúgy,hogynemkértemszépen,és temégisadod.Vagynemköll.Addakutyádnak,az

nemárva…Ésszépenkér.– Nekem nincs kutyám. És itten van, ahogy akarod, de elvedd, amíg jókedvem van,mindenit a

csavarosfejednek.Prücsök átvette a frankot és azon nyomban vigyorogni kezdett szélesen, csúfondárosan,

diadalmasan.– Csak te morogj, Szivar. Ha a férfiak morognak, akkor olyanok, mint a dresszurált medve:

dörmögazorrábafűzöttdrótmiatt,demégiscsakutánamegy,amikorhúzzák…Fogdeztakosarat,Szivar,ésvárjál…Szivar,ezatalpigkomorapacsismétgyanakodvanézettutána.ValódiprücsökezaPrücsök?Mindegy!Ezzelataknyossalvégzett.Hogyne!Majdbeállpesztránakőszhajjal,kétaranyfoggalés

negyvencentiméteres zsebkésével – gondolta dühösen, ahogy ott ácsorgott kezében egy kecsesvirágkosárral.Ésarrajáróismerőseiközültöbbeniskinevették.Hátennekmostvégelesz!Közben zuhogni kezdett a zápor, és megázott alaposan, mire úgy másfél óra múltán, bájos

mosollyalmegjelentPrücsök.–Remélem,nemvártálsoká?Aférfimorgottvalamit,ésaleánymegindultelőtte.–Csakviddakosarat,Szivar,énmegütöttemakaromat–szóltméghátrakönnyedén.–Ésne is

morogj,mintadenaturáltmedve.Fájakarom.–Temindighazudsz–felelteakomorjassz.PedigmostkivételesenigazatszóltPrücsök.Megsebesült.Merényletáldozatalett.Ígytörténtabűnügy.Prücsök sietve érkezett a Zenélő Patkányba. Csak éppen mintha egy snapszot akarna lehajtani.

KirúgHümérpoharakatmosottegygömbölyűkefévelasöntéspultnál.–Szervusz,kancsal.Ígyhívtaacsapost,miveltudta,hogyezidegesíti.KirúgHümérugyanisolyankancsalvolt,hogy

mindenki fedezéketkeresett,amikormegráztaaszódásüveget,hogyspricceljen.Előfordult,hogyapohárhelyettahúslevesbefröcskölteazásványvizet.–Valamisnapszotadj,deerőslegyen–szóltPrücsök.–Elhorddmagad,tetaknyos!–Tessékkiszolgálni!Ott volt Mathias, a furgon sofőrje és egy úr viharkabátban, akit Álmos Elefántnak hívtak, de

Prücsöknemismerte.Pedigmonoklijavolt.Acsaposvégigmértegúnyosanaleánytésbetöltöttegypohárkábaméregerősrizspálinkát.–Ne!Prücsökmég sohasem ivott szeszesitalt, deKirúgHümér dühösítette.Hát nem dönti ki! Juszt is

kiissza.Előbbköhögött, aztánelállt a lélegzete.Továbbábőgnikezdett, éselmondtaKirúgHümértmindennek.Perszekinevették.– Mit dühöngsz, Prücsök – kérdezte Mathias fekete sofőrkabátjában, ahogy halottakhoz illően

öltözöttavolánnál.–Szemtelenfráter!–kiáltottaésacsaposelédobtaafrankot.–MajdmegmondomKornAtyának!–Teakartálpálinkát–röhögöttacsapos.–Nemkellfizetni!Hakedvedvanrá,máskoriskapsz,

ingyen.

Ésvisszadobtaazaprót.Dekancsalvolt,hátaföldreesettafrank.Prücsökazasztalalámászott,megtaláltaapénztésgyorsaneltette.Deazértcsakkereste.Azutánbőgött,amiértnincsmeg.–Fizetniakartálúgyis–mondtaKirúgHümér.–De visszaadtad!Most persze direkt dobtad a jégszekrény alá, és temajdmegkeresed este. Így

könnyűjótevőneklenni.–Teszemtelen!Ilyetnemondjrám.Ittegymásik!Amérgespulykamindenit!Miután keresett egy frankot, Prücsök ismét szélesen, szinte négerül mosolygott. ÉsMathiashoz

fordult.–Nemsikerültalopódzás.Boncoláselőttlelepleztek.–Ostobaság–szóltMathias.–Haakormánybiztossalakarszbeszélni,nemezamódja.–Énadokegyjótanácsot,mademoisellePrücsök–szóltazÁlmosElefánt.–Ezki?–kérdeztehangosanaleány.–ÉszLajos,azÁlmosElefánt–felelteMathias.Ész Lajos, az Álmos Elefánt állítólag bírósági ember volt büntetlen előélete idején. Ezt nem ő

mondta,hanemtöbbenisfelismerték,olyanok,akikjártakabíróságon.Egyesekszerintügyvédvolt,mások altisztnek mondották, és valaki határozottan állította, hogy zsemléket árult abüntetőtörvényszékfolyosóján.Abbanvalamennyienmegegyeztek,hogy jelentős funkciót töltöttbebíróságikörnyezetben.–Nemjólcsinálja,kislány,adolgát–mondtaPrücsöknek.–Lényegilegnemismerem,deannyit

tudokazügyéről,hogydr.Mervinkormánybiztosúrőexcellenciájáhozakarbejutni.–Annyittudhat:Demiértnemcsinálomjól?–mondtanémigyanakvással,mertbizalmatlanságot

keltett benne, ha magázták. Azonfelül Ész Lajosnak egyik szemén hályog, másikon monokli volt.Prücsök képzeletében a vakság jóindulatú, sőt bölcselkedő egyének tulajdonsága, bár nem olvastaHoméroszt,mivelBabetteanyóésSzivarirodalmiérdeklődésekétegyformarészreoszlottszerelmiés bűnügyi történetek között. Mert az emberek valamilyen érthetetlen oknál fogva szeretik, haolvasmányaikbanműkedvelőbadarságokatmesélnekarról,amitcsakszemélyestapasztalataikalapjánjól ismernek. Homérosz művei, mint általában a klasszikafilológia egészben véve, távol állottakPrücsöktől,demégisbölcskénttisztelteavilágtalanembert,tehátszerinteÉszLajosfélszemérebölcsvolt.Demásik szemével,mégútban jelenlegazörökhomályon túl feltalálhatóbölcsességhez, egynagyonvastagmonoklitviselt,hogyzavaroskörvonalakbanlássonvalamicskét!Ezvoltabaj!Amonokli!Némelyemberanépősimonoklielleneshangulatátcsírasejtjeibenhozzamagával.Alegsúlyosabb

rövidlátó semnézi olyan rossz szemmel amonokliját,mint egyszerű embertársai.Ki tudja,miért?Nyájas családapákból adott esetben marcona sans-culotte-ok válnak a kerek lencse pusztamegpillantásától.Prücsök impulzív leánylelkében is nyomban felcsendült a kispolgár indián csatakiáltása: Mit

hencegazzalazablaküveggel.E harckiáltás oka, hogy annyi szemérmes polgár csakugyan ablaküveget hord, mert ha jobb

szeméreerőslencsétkelleneillesztenie,óvatosandrótkeretesszemüvegbefoglalja,amivelegyüttjár,hogy bal szemére ablaküveg kerül a csíptetőbe. De a békés ember még erre is képes, semhogykimondjákrárepülősöröskancsókésrövidpofozkodásokgyújtóharciriadóját:„mithencegazzalazablaküveggel?!”Ezazoka,hogyPrücsökegyagresszívváll-éscsípőfordulattalvisszatekintveasajáthátafelettígy

szólt:–Majdpontmagatudvalamiokosat.–Ez a férfiÉszLajos, és csavaros agyberendezésevan– ajánlottaMathias amonoklist. –Ért a

joghozis.

–Úgy?…Magaügyvéd?–Eléggé.Mostjobbanmegnézte.–Miértnemismeremmagát?–Hosszúideignemhagytamelalakóhelyemet.–Mikorszabadult?–ÉszLajosbetegvolt–magyaráztaMathias.Akopasztudósmegtörölgettemonokliját.–Ésegyfőművetdiktáltamajelöltemnek.Mikornyilvánvalólett,hogyjelöltjevan,megszűntamonoklielleneselőítélet.–Ha rámhallgat, akkor beszélni fogdoktorMervinnel, akimint vizsgálóbírókerült a bűnügyi,

majd a politikai osztály élére, főiskoláit Metzben végezte, Gabrone büntetőjogásznál tanult mintgyakornok,ésatyjaBernardmárkiSt.Foulgeoselőnévvel,azutolsóhűségesroyalista,amitstrébergyermeke a ranggal, címmel és a velejáró mélységes ráfizetéssel együtt megtagadott, amikor aköztársaságszolgálatábaállt.Ezdr.Mervincurriculumvitae-je.Aleánymostmármélytisztelettelnézettrá,éseztkérdezte:–Mondja,Lajos,magaérti,amitmond?– Néha, pillanatokig úgy érzem, igen. De már sokat javult ez az állapotom. Most üljön le,

gyermekem,segítenifogokmagán.Eztolyanhatározottanmondta,hogyaleánynyombanszótfogadott.–Nyolcévenemolvastamújságot.TekintsenhátengemegyCsipkerózsikának.–Eznehézlesz,mertmaganemszép,demegpróbálom,hakívánja.Kirúg Hümér megcélzott az ablak peremén egy legyet és ráfröcskölt a szódából. Ész Lajos

megtörölteazarcát.–Miamagaügyevoltaképpen?– Atyám, ki Lyonban született, és tanulmányainak befejeztével elvégezte iskoláit, orvos lett, és

Decoux-nakhívják.–Ismertem–szóltÉszLajos,ésmagaelénézettbágyadtszemhéjakkal,világtalantekintettel.Ezértamerengő,lankadtarckifejezésértneveztékÁlmosElefántnak.– Atyámat elítélték két év előtt, mert ráfogták, hogy merényletet végzett az excellenciás

kormánybiztos,dr.Mervinvizsgálóbíróellen.Ezszerintemlégbőlkoholtállítás.–Hátnemtudom…–mondtabizonytalanulMathias.–Nagyongyanúsvoltazöreg.–Mégisnemigaz!–kiáltottaa leány.–Higgyeeztel,Rózsacsípteúr!Mertazénapámgyógyít,

nemhogyölne.–Ésarevolver?–szóltKirúgHümér.–Agyilkoláshoznembizonyítékköll,hanemgonoszság!Aztmegnemtaláltakapapámnál.Teegy

undok,kancsal,kültelkicsibészvagy.– Hagyjuk ezt a tényállást – szólt legyintve Ész Lajos. – A csapos elleni bizonyítás nemmenti

tiszteltapját.Elkellettítélni.–Háterrőlvanszó!HogymostaKmetterBubimegatöbbihalászokmárháromhetesuttogják,

hogyegyhaldoklótetemvallottanekik:ártatlanazatyám.– Nem alapos ok. Perújításhoz ítélet után felmerült tárgyi bizonyíték kell. Vagy különösen

döntőneklátszótanúvallomások,amelyekutólagjutottakavédelemtudomására.–Énmegmondomőszintén:nemvagyokjogász.Deittapapámrólvanszó.Azértküzdök,kérem.

Tegnaphetedszerállítottammegakormánybiztostazügyészségikapuban.Annaknincs lelke.Mostelhatároztam,hogyamikorlegközelebbkijön,énalábaelévetemmagamat.–Azmirejó?–Háthaorraesik!

– Nem perrendszerű eljárás – mondta Ész Lajos. Rálehelt a monoklijára, és visszatettemegtörletlenül,minthaazéleslátászavartavolnaeddig.–Nekemgyőzni kell akárhogy! – kiáltotta határozottanPrücsök. –És nincsmás erőm,mint az,

hogyittmindenkivelemvan,ittszeretnek,és…Csörömpölés.Prücsöksikolt!Azablakonegykőrepültbe,ésvállontaláltaaleányt.–Azáldóját!Egy ugrás, és KirúgHümér a söntéspulton át az ajtónál van, kezében a sörcsapoló.Mathias az

ablakonátvetimagátamerénylőután.Utóbbkiderült,hogyhiába.Nemislátták,kitette.Ezalattalánylihegve,holtsápadtan,remegőkézzelvizetiszik.–Istenkém…–Mitörtént?–kérdeziÁlmosElefánt,akiazeseményekhatásaalattsemszűntmegmélázni.–Nemlátta?…Vagyigaz…Egykövetdob…Dehiszenezlevél!Egypapírvoltakőrecsavarva.–Eltűnt!–érkezettlihegveacsaposésafurgonsofőrje.–Dehaelkapom,akivolt…–Mivoltalevélben?–kérdezteazügyvéd.–Tessék?…Semmi…Nemjólláttam.Prücsökhazudott.Voltlevél,deahogybelenézett,eldugtagyorsan,mertezálltbenne:

„KirukHümér!AKornAdjára szól, sőta sofőrről ismegtudjaaVilág,hogyvárosibenzint elad.Róladmeg, hogymi volt a részekMunier gyűrűjével, továbbáKorn Adjáról, hogy orvgazda.Ha titovábbisaPrütsögügyévelfoglalkosztok.Megesküdtem:

VÉRFÜRDŐBILLJajNekedK.F.T.”

Ezteldugta.Mertcsúnyafenyegetésvolt.–Nézd,hogyremeg,ésegészkékakarja.–Merengemtaláltamerénylet.–Mifélemerénylet?–kérdezteKirúgHümér.–EztbiztosaMervinteszi,mertkellemetlenneki,hogyáskálódok.ÉszLajosnemhitte.Bárnemzártkisemmitmegfelelőbizonyításnélkül.–Azthiszeminkább,hogyapimaszNettyvolt–szóltréginyugalmábamerültenacsapos.–Üljön le,kisleány–szóltÉszLajos.–Úgy látom,hogyebbenazügybenmagánakelsősorban

egynagyvilágiemberrevanszüksége.Ezújszempontvoltésérdekes.–Maga…nagyvilágiember?–kérdeztekisséremegvealeány.–Azvagyok.Bizonyáraígyvolt.Pedigpusztánazatény,hogymártöbbhetenemviseltnadrágot,elegendőlett

volnaarra,hogykétségbevonjukállítását,mivela„nagyvilágiélethez”eruhadarabjelenlétemindigiselengedhetetlenülfontosvolt.Hogy megjelenése mégsem hatott botrányosan frivolnak, a tengerésztiszteknél divatozó hosszú

viharkabátja tette. A szóban forgó viharkabát idényszerűségét Ész Lajos életében rendkívül sokkörülmény indokolta, ha egy emberi sors szeszélyes változatait kifejezhetnénk meteorológiaiértékekkel.Eviharkabátfelettigenzordnélkülözésekhava,jelentékenyhajórazziákorkánjamúltel,nemisszólvaakeményésmindentelsöprőpofonoksüvöltéséről.Ahol a kabát hajtókáját széttárják, ott a szemérmetes jogász a konzervatív Journal desMondes

egyik példányából éppen azt az oldalt viselte plasztrónnak, amelyenAndréGide-nek egy ragyogó

cikkétközölték.Mondják,hogyfiatalabbéveibenaSourirepéldányaibólalkalmazottmegfelelőfehérneműt,deez

régenlehetetlen.Lassacskánabbanakorbanvolt,amikorazembermárazonmereng,hogymilyenszép lesz, ha rövidesen a Baselban megjelenő Wissenschafts-und Wirtsaftsökonomie megfontoltközleményeithordja.–Mostmondjonelszépnyugodtanmindent.Prücsökmesélt.AzÁlmosElefántfigyelmesenvégighallgatta.Legfeljebbegy-kétkérdésttettfel.–AzatyjaPárizsbanpraktizált?Nemkutatták,miértjöttCasablancába?–Nem,kérem.Énsemtudom.–Maga,hogykerültide?–Szökéskövetkeztében.Mertazatyámközelébenahelyem.–Mitállapítottmegahelyszíniszemle?–Semmitse.Mertaztmondották,kétségtelen,hogynemkétségesabűnösségkérdése.AzÁlmosElefánt elgondolkozva nagy, tiszta tenyerébe hajtotta a fejét, és hályogos szeme igen

szomorúanmerültasemmibe.–Afelsőrakodóegyföldszintesházánaktetejérőltörténtalövés–szóltKirúgHümér,éskidobta

cigarettájátazablakon.DePrücsököléberepült.–Csakbeismerővallomásalapjánlehetettvolnamellőzniahelyszíniszemlét.Deezformaihiba.Újrafelvételhezkevésasemmisségiok.–Ahalottvallomásávaliskevés?…Ottmindenhalásztanú.–Kevés.HarávesziMervintahelyszíniszemlére,akkortalánmegmenthetiazapját.Sokszoregy

ilyenapróformaságrejtiegyügylényegét…Denehézlesz.Nincskellőjogalap.–Magahisziapámártatlanságát?–kérdezteigaz,búsgyerekikönnyekkelkétszemében.–Nemhiszem.–Hátakkorminekugrat?–kiáltottPrücsökésfelzokogott.–Minekkínoz,hanemhisz?!–Nemhiszem,hanemtudom:Decouxártatlan!

III.VÉRFÜRDŐBILLRETTEGAZEGÉSZ

KÖRNYÉKTŐLMéganyugodtsofőrnekistátvamaradtaszája.–Honnantudja?–kérdezteKirúgHümér.–Énkinnvoltamhelyszíniszemlén.ADecoux-perrőlakkornemtudtam.Mostlátommagamelőtta

helyszínt…Decouxártatlan.–Maga…megmenti!Igen!Magamegmenti!–Nemtudombizonyítani.Deavizsgálóbíróbizonyosanlátnáazigazat.Azajustizmordoka,mert

ezjustizmord,hogynemvolthelyszíniszemle…Micsodabarbárjogászezadr.Mervin!Egykülönállóhajszálatvisszatapasztottafejebúbjára.Mertmindösszenéhányszálvörösszőkehaj

a kitűnőkoponya sivár termése.Az egyik ívére támaszkodó,Közép-Amerikábankedvelt hídépítésimódmérnökielgondolásaszerintmerészfélkörbenfésültekeresztben,jobbfülétőlabalhalántékig.–Hátmitajánlnekem,kérem?–érdeklődöttPrücsökésmárrettenetesenszeretteÉszLajost.–Nézze,kislány,őszinténmegmondomönnek…–Neönözzön,mertkiröhögöm.–Azőszinténvoltahangsúly.Tehátközlömön…önkéntelenülmagával,hogyalegnagyobbúrral

iskönnyűbeszélni,hanemahivatalábankeresik fel. Irodában senki semszerethivatalosügyekkelfoglalkozni.–Ésismétráleheltamonoklijára.–Magaegészenjólbeszél–mondta,közelebbhúztaaszékét,ésbiztatóanmegveregetteazÁlmos

Elefánt mellkasát, amitől André Gide novellája szerény elutasítással felzizzent. ÉsMathias felé ismegjegyezteőszintedicsérettel:–EzazElefántegynagyonjófiú.–Kedvesazelismerés,detérjünkatárgyra.Maesteatisztikaszinóbanbáltrendeznek.Menjenel,

ésbeszéljendoktorMervinnel.–Aztsemtudom,hogymerrelehetazabál?–Ismerematisztikaszinót,majdelkísérem.–Vanottbelépésnadrágnélkül?–Valószínűtlen.Deazépületigelvezetem,bárezisfelesleges.AmiMathiasbarátunkrévéneljut

odaautón.–Becsületszavamra,Lajos,maganemnormális.Hátelképzeli,hogyegygyönyörűbálelőttmegáll

ahalottasautó,énmegkiszálloktalpigestélyikoporsóban,deúgy,hogynelegyenfeltűnés…KirúgHümér, roppant erektől duzzadó alsókarjára dőlve átköpött a söntéspolcon.MostMathias

sapkájáttaláltaaszékrefelkuporodómacskahelyett.–Akkoraszájavan,mintegyfőkapu–szóltPrücsökrenézve.–Ahogyéntudom,akatonaiügyészségszomszédságábanvanakaszinó.HaMathiasbeviszimagát

autón az ügyészségi kórház garázsába, ott csak lesz valami kerti ajtó, amin átmehet a bálba. Haegyszerbentvan…–Kirúgnak.Próbálva…–Atisztikaszinóbanegyhölgyetérintenisemmernek.–Demostrólamvanszó.–Hát,kérem,ezfogaskérdés…Ruhaszerzésbennemérzemerősnekmagamat.–Pedigazkellabálhoz–mondtaacsapos.–Ruhámesetleglenne,mertSzivarnevűbarátomörömmellopnekem,decipő…

– Semmi baj! – mondta Kirúg Hümér. – Amikor Anette megcsalt, visszavettem tőle mindent.Gyönyörűbálicipőisvoltközte.Deharisnyámnincs.–AztVeuveMarieadneked!–mondtaMathias.–Vannekiegypár,ötévekínáljaeladásra.–Amiafejfrizurámatilleti–szóltPrücsök–,azsebesMirnixkidauerol.Adokegyfrankot,ésa

kancsalholnapmegkeresiajégszekrényalatt,amielgurult.Ésfelugrott,hogyinduljon.–Félkilencreértedjövökakocsival!–kiáltottutánaMathias,afurgonsofőrje.…MostmentekVeuveMarie-hoz.Ajasszrémdühösvolt.–Szóval,mivan?– Semmi az egész. Úgy döntöttünk, hogy te lopsz estélyi ruhát nekem. Szeretnék olyat, amin

művirágvan.Szivarelképedt.–Mifélehülyeségez?–Bálbakellmenni.Ezértszerzöltemajdruhát,aVeuveMarieadharisnyát.Siess,mertmégnem

árultam…Ajasszmostelejtetteakosarat,mertmeglöktevalaki,ésmiközbenlehajoltérte,egyőzbőrcipős

járókelőfejberúgta,hogyszikrázottaszeme.–Nahát!Rémesenügyetlenvagy!IlyenbutaSzivartmégnemláttam.Szóval,amozielőttvárlaka

ruhával!Beteltamérték!Szivarkihúztamagát.Csípője mellett rántott egyet a nadrágszíján azzal a hirtelen szitáló mozdulattal, amellyel a

felpúposodógyapjúzsáktartalmát lazítják,majdlehúzogattacsíkostrikójátéskezébevettesapkáját,mintegyillemtudóan.–Hátnézd,Prücsök.Beszéljünkmostanőszinténésközvetve.Avéleményemethagyjuk,mertnem

szokásom pimasz kölket sértegetni. Körülírásnak csak ennyit: Te egy szemtelen, undok, hálátlantaknyosvagy,ésénleveszemróladakezemet.Ezfaktum.Fejéretetteasapkáját,hetykebajuszánpödörtegyet,ésújbólfeligazítottaflanellnadrágját,melya

pizsamák poltron életét élte történelmének Szivar előtti idején. Biccentett, majd belső zsebébőlelővette úri sétabotját, egy felébe tört bambuszt, a tetejébe alkalmazott, mutter nevű csavarral.Mostanában nyugdíjaznia kellett e kedvenc holmiját,mert a leány körül a keze tele voltmunkávalnapestig.–Istenáldja,kisasszony!…–Kisasszonyanagynénéd!–Azigaz.Deaközépsőfiamostcsarnokialtisztlett,tehátnetessékajkairailletni,mertbeverem

őket.Márkezdhetmáshülyétkeresnihelyettem.–Olyant,mintte,nemtalálok!–sírtaaleány.–Részemrőlamélységesszívfájdalom!Ésmegforgatvaujjai között a nádpálcát, amelynekvégét amutter nevűcsavardíszítette, denem

pusztán ékesítés céljából, mert jó néhány nyolc napon túl gyógyuló fényesítéstől kopott simára.Azutánasapkájátismegemelte,éslenézőgőggelköszönt:–Gudbáj!Ésment.Így!Eztelintéztük.Szemtelenkisrongyos.Méghanőlenne!Deezegyfityfirity,aki itt

sajnáltatjamagát,hogyszolgálják.Egygyerek…Márasarkontúlvolt,amikoregyharsány,kislányoshangutánaszállttúlcsengveadélutánilármán:–Hétkoramozielőttvárlak.Hozzegyszéplaméruhát,ésnekéssél!Szivar!–Aztlesd–gondoltaéstovábbment.Fütyörészvegusztáltaanőket, és időnkéntmegpödörteabajuszát.Szép szál fiúvolt ezaSzivar.

Tömötthaja,mintatükörragyogott,bárSzeplősNanette,aMikiegér-árusaztállítja,hogysültheringszagú,mertSzivarcsakétkezésutánfésülködik,demindenkitudja,hogySzeplősNanettebosszúbólkompromittáljaafiúodőrjét.EzértkétpofontiskapottRitaKaméliától.–Halló,Szivar!KicsitBobkiabáltátaNárciszParkbejáratából.Itt volt a hivatala, a falhoz dőlve, rózsaszínű nyakvédőben, amerikai filmbajusszal és jól vasalt

ruhában. Többen is álltak ott ilyen fiatalemberek, egyforma nyakvédőben, azonos bajusszal. Ahelyiségből citeraszó és egy alt színezetű női hang hallatszott. Néhány vidám hölgy mosolyogvakinézettazegyikemeletiablakból.Szivarmegemelteasapkáját,ésintettahölgyeknek.–Süketvagy?!–kiabáltaKicsitBob.Eztazelnevezéstegykülföldihölgyrévénkapta,akivelsok

viszályavolt,ésfenyítésidejénaztszoktasikoltanihamiskiejtéssel,hogy:„Kicsitüss…Bob,kicsit,mertfáj?”ÍgylettafiúneveKicsitBob.–Mitakarsz?–HogyvanPrücsök?–Nemismeremaztakölköt–felelteSzivar.–Levettemakezemetróla.–Éspeckesentávozott.Vörösfényűporszemekszállongtakaforró,zsírszagúdélutánban,ésavámházkörülhivatalnokok

végeztéknapiordítozásaikatafuvarosokvisszaéléseirőlvélekedve.Asarkonegyvén,szakállasosztrigaárusfordultbeakordéjával.Zöldlevelekretálaltkagylóifelett

avörösésfehérüvegekhalkanösszecsördültek.–Hé!Szivar!APrücsök…–Nemismerekilyennevűrovart!–Akkorlegyenszívesésmondjamegneki,hogyKmetterBubi,afőhalászholnapraosztrigátad

nekibizományba,dekoránjöjjönérte.Vidám élet volt ez. A poros ricsajban jó ismerősök siettek arra, és a Nárcisz Park felől

pofoncsattogásthozottaszél.Mondom,vidáméletvoltitt.–Mr.Szivar!…Hahó!–Nomivan?Taláneltévedtittahóviharban?Azamerikaidiák, aki árnyképekkelügynökölt abelvárosban,viaszosvászon tokjával éppenarra

ment,ésközbenmegláttaSzivart.–Énkérnimaga:adjaeztPrjucsoknak.Egyárnyképethúzottelő,amelyaleánytábrázolta.–Menjenafenébe,magamázoló!Semmiközöm,ahölgyhöz!Levettemrólaakezemet.–Ah!I’msorry…–Hátebbenmaradunk.Félkarraleltoltaafiútéstovábbment.Mitvannakúgyfönnezzelakisboszorkánnyal?Nálavégetért.Amikoréppeneztgondolta,galoppbanérkezettCefi,avízfejűDrót,hatéveskisfiú

volt és állandóan egy szál hosszú hálóingben járt. Csinos, értelmes arcához egy felnőtt teste illettvolna hordónyi fejét véve alapul. De a roppant fej roppant okos volt és roppant szomorú. Csúfsebhelyek borították, különösen az ajka felett, ahol mutatóujjával az orrtövét vakarta sűrűn. Mintgyorsküldöncszolgáltakülvárosban,ésezérthelyimegjelölésselDrótnakhívták.Úgyérkezettegyporgömbbőlhirtelenfékezéssel,karikalábánhajladozva,mintaszélvész.–Szivarúr!Idevigyázzon!APrücsökaztüzeni,hogyzöldruháttesséklopni,halehet,delegyen

művirágaderekán!–Mitmesélsz,tehólyag!–Hogyzöldettessék…

–Kotródj,mertrádlépek!Micsodapimaszság.–EgydobozCaporalt.Aföldszintesházoldalában,ablaknyikockábansüteményeket,vörösbort,feketekávétésViandox

nevű húsleveskockát árult aGombRiza, akit kerek, buta babaszememiatt neveztek így.Valamikorgőzmosodájavoltakövérhölgynek,deeztegybohémkárpitosismerőseelitta,úgyhogyGombRizaakkor rövid ideigházakhoz jártmosni.Akárpitos bohémsága azonbannem ismert határt, és elittaVunierúrlányánakakelengyéjétisazutolsófehérbóbitáig.Ezértkicsitbörtönbenvoltak.AzüzletMahlupek72évesnyugalmazottrévkapitányévolt.Ezodavetteeladónakaszabályosangömbölyűnőt,ésSzivar,ajasszakkoribanhavi45frankátalányértverteakárpitost,hafeltűntazüzletkörül.GombRizaazótatiszteliSzivart.Delesütiaszemét,havásárolnijön,mertRitaKaméliaegyszer

flörtbőlkifolyólagpofonvágtaToloncHedviget,hogyeltörtazújprotézise.–TessékaCaporalésavörösbor.Összesen25sou…Ezthangosanmondta,merta72évesrévkapitányegykanapénpihentahátsószobábanésnyomban

felébredt,haazeladásmegszokotthangjaielmaradtak.GombRiza tehát hangosan jelezte az elszámolást, jól becsapta a fiókot, csak éppen apénzt nem

vetteát.– Mondja meg Prücsöknek – súgta lehunyt szemmel –, hogy jöhet nyugodtan vásárolni… Ha

tartozikiskétfrankkal.–Levettemrólaakezemet,nagysád.Ezfaktum.Nemérdekelakisundok.GombRizasóhajtott.–Önolyanblazírt,Szivarúr.–Mitcsináltam?–kérdezteijedten.–Blazírt…–Riza!–rikácsoltabelülrőlazőszrévkapitány.–Kivelbeszélszannyit?Szivartovábbmegy.Teherautókdübörögnekarakodófelé,ésegyőszemberhegedülazútközepén.Azöldségesszagú,

vérpirosalkonybanlárma,csilingelés,ordításerősödikegyre.Ahírmárelőtte jártSzivarnakúgy,hogyamikoraTetoválóFrédéricbódéjánál találkozottProf.

Wurmmalésnejével,avarázslómárígyköszönt:–Vanszerencsém,nagyérdeműSzivar!Hátmiértvetteleakezétarrólalányról?–Mertegytaknyos.–Mondtam?!–fordultProf.Wurmnéaférjéhezdiadalmasan.–Mondta.Aztény–bólintottavarázsló.Emerenciatelepatikuslény.Desajnosnincskézügyessége.Anő, amikormegismerkedett férjével,kígyótestűcsodavolt.Ezt aharmadikgyerekükszületése

utánnemtehettetöbbé.Deszeretteakígyótest-mutatványt,sígylelkileglegalábbmegmaradtehüllőutánzójának.Kígyónő volt talpig. Szivar azonban kellemetlen érzéssel tapasztalta, hogy nem szereti, ha

méltatlanvédencétmásisszidja.–Aznagyonderéklány–szóltbarátságtalanul.–Csakszemtelenkissé.Ajánlommagamat.Éstovábbment.Asarkonegyöntözőkocsifordultbe,ésTropp,abútoroskezdteberaknikertiszékeit,merttudta

jól:ha locsoljákazutcát,azközeliesőt jelent.Sivalkodókölköktérdiggyűrtnadrággalrohantakacsörömpölővíztankutánésfröcsköltékavízsugarakat.–Hé!…OttazamaflaSzivar!–Helló,maflaSzivar!APrücsökjólelbántveled.–Te,haodamegyek!…APrücsök-pártiutcagyerekekazonbannemfélneksenkitőlasintérenkívül.Hogyezmiértvanígy,

aztkitudnámegmondani?Átalakulnakszavalókórussá:–Maf-laSzi-var!Maf-laSzi-var!Maf-laSzi-var!–Hüüüü!Éktelenüvöltés.Támadóugrássalfelkapjaabotot.Uzsgyé!Asokkölökszertefut,mintakilövellőrakétasziporkái.Éstávolabbsipítjákazértis:–Maf-laSzi-var!Maf-laSzi-var!Maf-laSzi-var!Ennek is a lány az oka, gondolja, miközben továbbmegy és szinte dührohamot kap, amikor a

sarkonlihegvebeériavízfejűCefi:–AztüzeniPrücsök,hogynetessékmástlopni:zöldet,művirággal,vállánékkő…Hétre!–Takarodj!Mostmárdühösensietett.SzivarKornAtyaüzletéhezért.DemegkerülteaZenélőPatkánytésahátsóablakhozosont.Éppen

megadtavolnaa jelt,háromkopogtatástRitaKaméliának,amikorcsodálkozva látta,hogyazablakbetört.Mitőltörtbe?Ésmikor?Mostegykőrepültelafejemellettzúgva,hajszálnyiraésaházfalhozütődött.Amindenit!Körülnézettharciasan,desenkitsemlátott.Mifene?…Aföldrehullottkőrepapírtcsavartak.Levél!Mégegyszerkörülnézett,demertsenkitsemlátott,hátgyorsankibontottaapapírt.Ezálltrajta:

„HatovábbiakraisfoglalkozikaPrücsökknek,úgyszívesértesítésérehozom,miszerintaJerabeketCó.cégetilletőmunkájafelleszjelentve,ésmagátbezárjágmindapinty.Jóleszvigyáznimondom.VÉRFÜRDŐBILLKiválótisztelettel:

Ór-ésbérgyilkosK.F.T.”

Ezmi?Alevélbenemlítettügynemszenvedkétséget.EzaVérfürdőBillcsakugyankellemetlenegypofa.Kifenelehet?Mit akarPrücsöktől?Mindegy.Ezzel aVérfürdőBillorr- ésbérgyilkossal, ahogyapárbajozók

szokják,néhányvontcsövűpofontváltalkalmilag.Ezfaktum.Odalépettakocsmahátsóablakáhozésháromszorkopogtatott,hogyRitaKaméliátlégyottrahívja.

Óvatosan kellett eljárnia, mert ha Korn Atya, a Zenélő Patkány és a hölgy tulajdonosa felébredszundikálásából,beláthatatlangorombaságokkaltiltakozna,amiértdélutániálmátmegzavarták.A harmadik koppantásra felvillant az ablakban Rita Kamélia habszőke hajkoronája ibolyaszínű

körszalagdíszénekperememögülkibuggyanó,frufrunevűügyestincsekkel.Japánselyem fésülőköpenyének piros bársonygallérját összehúzta krémszínű csipkéi felett, és a

párkányrakönyökölt.Petyhüdtnyakánrizsporosszélűbarázdákmélyültekfeszülőinaiközött.Hajdan ünnepelt szépsége romjain is eredeti külsejű hölgymaradt e nyugállományú kedvence a

Folies Bergčres-nek, akit sokan a revü királynőjének magasztaltak, és romantikus kapcsolata akvarpokatalai maharadzsával annyira köztudott volt, hogy amikor a nábob csődöt jelentett, RitaKaméliátkiutasítottákHindosztánból.KornAtyaabelvárosegyikművészkávéházábólimportáltaelvirágzásánakabbanakorai,demégis

kifejezetten őszbe hanyatló időszakában, amikor a művésznő már nem kapott szerződést, de mégtartozott a lakbérrel. A Zenélő Patkányban hatalmas attrakció volt a directrice és rajtaütésszerűen

polgárjogotnyertenépségkörében.RitaKamélianagybámulójavoltSzivar„könnyedegyéniségének”,ahogyőmagyaráztaebűnös

ifjúval szövődött gyengéd és romantikus sodronykötelékeket. Állítólag a csodálatos pepita flanellnadrág isKornAtya gyűjtése volt.Ugyanis aZenélőPatkány és aművésznő tulajdonosa általánosgyűjtéssel foglalkozott.Mindent gyűjtött: szövetet, kesztyűt, zsebórát és jobb éttermek cégjelzésselellátott evőeszközeit. Könnyű a bélyeggyűjtőnek, egy Semf- vagyMichel-katalógus birtokában, deelképzelhetetlenül komplikált a gyűjtés alapárak nélkül, amikor a névértékből levonják a frankraátszámítottelőreláthatóösszbüntetésnagyságát.–Milyenszépönma–üdvözölteSzivaraművésznőt.–Hajoljközelebb–súgtaRitaKamélia.Közkedveltmosolyávalnyújtottahölgyefeléarcátajassz,éserrekétakkorapofontkapott,hogy

pepitaszínűlettavilágelőtte.–Magapimasz!MegmondhatjaannakaGombRizának,hogyodamegyek,éselhozomaparókáját!–Dekérem…–hebegteSzivar.–Nincsisparókája…–Azkiderülagyakorlatban!…Azthiszi,hogyvakvagyok?Mi!Megvakartaafejétésegylevelethúzottkiahajából,amelyenezállt:

„TiszteltRitaKaméleon!AmígÖnhív.És odaadóan üldögél önzetlen szívén.Az a Szivar nevű főziGombRizsát.Csak ezt

akartam felhívni a figyelmébe. Ésmaga ne foglalkozzon Prűtsöggel, mert akkor jaj! Be lesz köpveKornatyjának,hogyhola karkötőés ebbőlSzivartpártolá.Haénmegölöm,akkormég idegenajkúilletőségemiattatollonszollássekutya,hanemfogadnekem.Alulírott:VérfürdőBill

Orr-ésbérgyilkosK.K.N.M.U.i.K.K.N.M. azt jelenti:Kőnemmarad egymáson.Tehát vigyázni!Mert én jó ember vagyok,

amígharagítanak.”

–Pardon!–mondtaajasszgyorsanéstovatűnt,mielőttRitaKaméliamarasztalhattavolna.Megvanapimasz!EzaKicsitBobottálltszemben,amikorGombRizávaltársalgott.Ésperszedühös,mertRendőri

NanettenemnekiadtaaNapóleon-aranyait.Mertőelőfizetettittahölgyekszimpátiájára!No,csakvárj!–HolvanKicsitBob?–kérdeziamulatóelőttálldogálónéhánynyakvédőshivatalnoktól.–KicsitBob!Halló!!!…IttaSzivar!Megjelenik:–Mivan?…Mondtam,hogy…Puff!…KicsitBobhirtelentizenkétpofontkap,Szivaregyrúgástólazútközepérezuhan.–Hujjé!…Vágdszájon!…Juhuujj!…Tágulakör…Piff,puff!…Ésszáguldahírsüvölvénygaloppbansikátortólsikátorig:AKicsitBob,afőfiúésSzivar,ajassz

összementek!Cefi,avízfejűDrót,akimindenütt feltűnikhosszúhálóingébenésskrofuláival, rohanVeuveMarie-hoz,dePrücsökmárelment:–Ruhavan!–jelzilihegve.–KicsitBobésSzivar…Csudaleszámolás!– Aki meghal, tiszta haszon – mondja VeuveMarie, a szép arcú, villogó szemű virágkofa. Ez

Cefinektúlságosközönyfáradságáért,tehátleköpi,mertnálaanemtetszésnyilvánításnakezamódja,éselrohan.Ezalattállaharc!Amutternevűcsavarkoppan,abikacsökcsattan…recsegacsont…Rikoltozika

nép:–Másszbele!…Nesajnáld!…Hujjé!Vérbeborultanhemperegnek,egymástmarcangolvaakocsiúton.A pék autója szapora tülköléssel épp hogy elkerüli őket hirtelen cikcakkban, és az öklét rázó

sofőrrenézveharsányanmegjegyzéahivatalnokokkara:–Mar-ha!…Mar-ha!…Aboltelőttpipázófűszereshátraszóltoprongyosinasának:–Wanderbild,hozdasósavat!…Habetörikakirakatot,fröcskölünk!–Aszemedetszedemki!…EgyhatalmaspofontólKicsitBobmerészívűpályánaportálhozvágódik.Zumm!ANárciszParkcégtáblájacsörömpölveszéttörikaföldön.–Nerenováljatok!…Másszbelé!…–Neuszítsaitt!Mirevalóaz?Hozzonrendőrtvalaki!Egy varázslatos hirtelen mozdulat, és Kicsit Bob markában megcsillan a nyitott bicska!

Előírásszerűfogás:kisujjaanyélvégealatt,hogyvisszacsúszáskorakésnevágjameg,irányzékulahüvelykodasimuléslazánfekszikapengementén.–Teszúrsz?!–ziháljaSzivar.Nemtűrheti!Gyorsgesztus,ésbelsőzsebébőlelőhúzegyfélméteres,fanyelűkonyhakést.Vigyázz!…Bicskáznak!…Vegyékelakésttőlük!…Egynőihangrikoltamagasból:– Ne hagyják őket!… Hát nincs itt egy rendőr sehol?… Lajos, a fene a pofád, így sietsz a

gallérokért?Navárjcsak,eztmegmondomapapádnak!Lajos elvágtat. De a saroknál visszafordul és hátrafelé lépeget. Ekkor elüti egy tricikli, mire a

gallérokértrohan.Lihegnek.–Teszedelaztakést?!–Nagyere,teerős!…Félkörben,óvakodvaelindulnak,lihegve.Ittmostvérfolyik.Emberhalállesz.Aligkétséges.–Gyere,André–mondjaközömbösenegymélyhang.–Nemakaroktanúlenni.Szivar megáll, és feszülő térddel kinyújtja a lábát. Most olyan a dráma, mint amikor a

függönyhúzómegragadjaazsinórt,ésegymélyetzendülagong.Ám ekkor megjelenik vörös bugyogóban, kaftánja aranydíszében Odette, a Finom Török nevű

amazon, kezében rézkosár tele parázzsal, és egy kecses, nagy ívű mozdulattal, ahogy a magvetőfalusiakandalognakújbarázdákközöttlépegetve,félkörbelendítitartályát,ésszerteröppenatűz.Sebesbakugrásokkalhátrálnak,éshosszúspirálisbaszétszóródikakör.Kiáltozás,fütyülés,deaharcnakbizonyáravége.Odette elnevezésébencsak aTörök előnévbír a látszat kellékével, aFinom jelzőtmégkülsőleg

semindokoljasemmi,éseztjóltudják,hátnemkezdenekvele.–Nekemnecsődítsétekidearendőröket!ÁprilisbanmégfizettemaGyulafélszeméért…Azén

rolómat egyik senkiházi csibész miatt sem fogják lehúzni! – rikácsolja kávéfőzéshez készültrézkosarátlóbálva.NéhányhiggadtrablóisbékítőenközéjükállaFinomTörökpártján.–Neugrálj,Szivar!KapottmamármástóliselegetaKicsitBob.Sokaljasságotírtakrólaanőnek,

amiigaz…–BeköpteaPrücsökmiattaVérfürdőBill!–kiáltjaegynéző.Szivarnagyotnyel…Hm.Ittenvalamitévedésvolt.Mégsemezírtaanévtelenelárulást.

–Minekkezdtélvele?–kérdezimostaFinomTörökajassztól.Ajasszzavartanállegypercig.–Mertezmindigerősakarlenni!–felelivégüldühösenSzivar.Lehet,hogyamagyarázatkiegészítésreszorultvolna,deasikátorvégénegyrendőrtűnikfel,és

erre a tárgyalás résztvevőimintegy felszívódnakhirtelen, úgyhogy azutcában csak egymagányosrendőrközeleg,ésröviddelrábefutLajosagallérokkal.…De az alvilág megszokott élete anarchiába csap át. Vérfürdő Bill megmérgezte a hangulatot.

Elszántmenyasszonyok,kikvalamennyien féltékenyek, és ritkánoknélkül, inzultáljákudvarlóikat!Becsapotttettestársakhitemegrendülcinkosukban,ésakikötőnegyedpokolláválik.RoppantManótpéldánakokáértTolvajDeziköszönéshelyettszájonkaptaegyjobbkezessel,hogy

kihullott állkapcsai közül az aranyhíd. Vagy teszem Rongy Aurél kapitány drámai ridegséggelkivezette közös lakásukból a nejét, idegességében a nő hajánál fogva végezte a kiutasítást, ésSchulteisz,az Ikrekdélótabolyongakülvárosháztetőin,mertbiciklijétkereste rajtaegykerékpárjogoseltulajdonítója.Mindez a Vérfürdő Bill levelei miatt. No de itt van szerencsére Tanúpipőke mint hivatásos

járókelő; minden járműbalesetnél, utcai botránynál, épületbeomlásnál felíratja magát a rendőrrel,hogyvallomásáranézvebefolyásolják,ésebbőlúgy-ahogymegél.Félarcátfelismerhetetlennétettékegyforrótepsivel,midőngyanútlanullakásárament,demostdiadalmasanhozzaahírt.Tanúpipőkekisütötteebbőlatepsibőlavalóságot:–Rezedaatettes!Csakőtudta,hogyMarie-nakdubléórátvettemaranyhelyett!–Ezbiztos?–kérdeziRészesMandarin.–Haakarod,megesküszömrá!–Nincsnekemarrapénzem.–Végreis,haRezedátártatlanulagyonverjük,kisebbhiba,minthaéletbenmarad,ésőabűnös.Ezt mondja Tülök Bull lámpagyújtogató, aki kétméteres rúdjával esténként és hajnalban mint

Prométheuszföldiképviselőjekezeliavilágítást.Hevesmegbeszélő,deúgyazelőzmények,mintakiviteldolgábansohasemtartozikaszenvedővagycselekvőtáborhoz.Őcsakvérmesmegbeszélő.Akikötőtbejártaahír:RezedacsarnokihordáraVérfürdőBill,éselmentekhozzáismerősei,hogy

fasírtnakvalótpofozzanakbelőle.AbujdosóRezedátelszórt,kisebbegységektöbbszörismegvertékanapfolyamán,végülafeleségeis,mertVérfürdőBilltisztelettelközölte,hogyRezedalóversenyrejár,éskalapotvettaDongabárfelírónőjének.–Ezseaz–szólterreRészesMandarin,akiseregeiélénmegjelentéppenéselhoztaegyteherautó

lökhárítójátis.Nem oldódott meg estére sem a rejtély, pedig ötször is megfordultak arrafelé a mentők, és

BesurranóMirnixnekvalakileszakítottaajobbfülét.

IV.PRÜCSÖKÉSARIADÓKÉSZÜLTSÉG

KIVONULVeuveMarie-nálmegjelentPrücsökakosarával.–Abizományikrizantémértjöttem–búgtabehízelgőmosolyával.–Ezeketvidd,afogóskosárból–felelteasommásanözvegyVeuveMarie.Háromférjekihaltmellőle.Azelső,Debouxmechanikusszerelésközbenlezuhantatetőről,mert

remegős volt a térde, pedig mindössze harminckét éves múlt. A másik, Fousier képkeretező, egynaponelbújtéjszakára,ésamelegházvirágágyábanaludt,aholvégelett,mertaviolákráleheltékahalált.A harmadikat ugyancsak végtagjainak remegése öltemeg. Palafedés közben egy ötemeletesháztetejénszólítottamagáhozapallér,ésahogyelindult,lezuhantamagasból.Ebbőlisláthatjukatanulságot:ígyjár,akiegyháztetőrőllezuhan.–Megyekabálba!–újságoltaPrücsök.–Szépisaz!Utoljáraaszigonyosoknálvoltam:abálnabálon.Sokjóbarátomakadt,köztüknéhány

régicetvadász,mindderékésszélesvállú.OttismertemmegMakárt,akirőlaztmondják,hogysosevétetteelabálnát,amikorszigonyozott…Azvoltabál!…Szemeititkosemlékezéseitüzébenversenytvillogtakhatalmasfehérfogaival.–Makáralegkülönblegénymindközött,teháthozzámegyek,havisszatéraDéli-tengerekről.–Akihűséggelvár–mondtaPrücsök–,aznemvárhiába.–Mégis várom, mert lehetnek kivételek – felelte búsan. – Az volt a bál! Sárgával hímzett kék

szaténruhámat viseltem, strasszból készült hajékkel, és éjfélkor a kormányossal felbontottam azeljegyzési szándékotMakármiatt.Mert ilyen a bál: este önfeledten táncolsz, és hajnalban kitör azáltalánosdulakodás.KézakézbenMakárral,meghatottanálltunkott,ésakormányosróleltávolítottáka pianínót.Hát ilyen a bál. Éjfélkormég társalgás van, és hajnalbanmár tetováltat az ember. EgyszigonytillusztráltbelénkaBickmannélőbőrfestő,átszúrtszívvel.Akormányossalvégelett.Lehet,hogyészköllakormányzáshoz,deaszigony,azszigony!Izom,idegésszemmérték,továbbáerőésfizikumpárosulva teszik a lényeget.Hamegverekedés van, akkorMakár előtt le a kalappal,mertúgyisleröpül!…Te,várj!…Adoknekedegycsontlegyezőt,azkötelező,ésvanegyselyemharisnyámis…–Ó,aznagyonjólesz!ABesurranóMirnixmegkiondolálmajdakolmizóval.–Kellacsudának!Menjcsak,ésdaueroltassahitelemre!Mifélebálbamégysz?– Tiszti kaszinóba – vetette oda könnyedén. – Ész Lajos meghívott, és fél kilenckor jön a

furgonkocsiértem…SzervuszVeuveMarie…Sietett,mertnyolcrajárt.AsarkonRendőriNanettekiabáltvidáman.–EredjMirionhoz!Aztmondtamneki,hogymanikűrözzöntéged!–Köszönömszépen…–éshirtelennéhányélénkvirágottűzdeltpápuasötéthajába.–Hagukkeriskell,hátcsakszólj–biztatjakedélyesüvöltésseltúlról.–Köszönöm!Lehet,hogymegkívánjákabálban.–Hallom,hogySzivarlevetteróladakezét!…–Le–feleltenyugodtan.–Szerbusz.–És továbblibbent riszáló járásával,virágoshajával,derűs

arcával, hogy madárfüttyre gondolt, aki csak látta a benzinszagú, poros kikötőnegyed fülledtestjében…Ésment.

Szivarközbenmegragasztottafelrepedezettarcátésrendbehoztamagátkissé.–MostjárterrePrücsök!–kiáltottaVeuveMarieberakodásközben.–Nemérdekelazakölök!Torkigvagyokvele.Prücsökamanikűröstőlegyenesenamozielément.Egyórakésésselérkezettabejárathoz.Szivar már várta. Illetve szemközt ült a szemétládán, mint aki véletlenül arra jár. Micsoda kis

boszorkány.Kétoldaltabbanafeketedróthajábanvirágokkelyhecsilingel.Levette a kezét róla. Ez faktum.Csak azért jött,mert kíváncsi, hogymit csinál egy ilyen kölök

nélküle.Prücsök mosolyogva andalog a mozilátogatók között, csak kár, hogy egyik-másik belebotlik a

cipőjeorrába.– Pardon! – mondja ilyenkor kedves mosollyal és szomorúan, mert az illető káromkodik. De

elszégyellimagátésazártatlanügyefogyottgyerektőlvirágotvesz,hogyjóvátegye.KésőbbSzivardöbbenten látja, hogy a lány szükség eseténmegtoldja a cipőhosszát egyóvatos

lábmozdulattal,ésígy,hamárelkerülnévalaki,hátaziskeresztülbotlikrajta.Hű!Hiszenezegyéletveszélyesszélhámos.MostodajönegyenesenSzivarhoz,mérföldescsizmájában,mintaBabszemJankóóriása.–Holaruha?–kérdezikövetelően.–Miféleruha?–Hátamitloptálnekem.Vagynememlítettem?–De igen.Azonban nemvagyok a cseléded, hogy ruhákat lopjak neked.És harmadszor,miféle

ruhárólvanittszó?–Egylopottzöldről,művirággal.Dehanemakarod,hátnem.Mostsietekavirágoteladni,aztán

daueroltatok,mertestemegyekabálbaahullaszállítóval.Alányavirágkosarávalodábbment,mertegyjólöltözöttúrközeledett.Sietvekisséelőrecsúsztatta

a lábát, de nem úgy végződött a csel, ahogy akarta, mert az úr egy kissé elgondolkozott, és ígykelleténél hosszabb ívbenbotlott, elannyira, hogykeresztültörte fejével a pénztár furnérból készültvékonyoldalfalát.Apénztárosnőcsodálkozvalátta,hogyegypusztafej,alignémiarcbőrrel,benyomulafalból.– Jegyeket csak a tolóablaknál adok – szólt lakonikusan a puszta fejhez –, nincs kivétel, tessék

sorbaállni!A beszorult úr azonban nem bírt visszakozni a torkának feszülő furnérnyársak közül. Erre a

pénztárosnőgengszternekvélte,éshirtelenfejbecsaptaegyhamutálcával.EzalattaportásmegfogtakarjánálPrücsököt,akielosontvolna.–Hohó!Magacsakmaradjonszépen…–Eresszenel!…Szivarzsebretettkézzel,komorjasszmódjánodajött,elhúztaPrücskötésaztmondtaaportásnak:–Neokoskodjon,ezakislánynemcsináltsemmit.–Aztmagamondja–felelteamozibőszcerberusa.Közben az úr üvöltözött a pénztárban, és valaki elszaladt egy lemezbontó vasklapni nevű

szerszámért.–Eztakölkötrendőrnekadomát!–kiabáltaaportás,éskétúraközelbenhelyeselt.–ÉnFedorovicsoroszvilágbajnokvagyok!–mondtaazegyikbikanyakúegyén.–Ilyesmitnem

lehetegymoziban.– Majd orosz bajnokok mondják meg, hogy mit csináljanak az afrikai mozikban… – mondta

Szivarabajnokfeléfordulva,hogyaportásfigyelmételterelje.Miután ez sikerült, és a portás laza tartásban az orosz válaszát várta, Szivar bal kézzel úgy

szájonkapta a gyanútlan cerberust, hogy ez elsöpörteRobertTaylor képmását, egy főzeneigazgató

édesanyjátésasegédgépészt,alemezbontóvasklapnival,amintéppenérkezett.Ezután a jassz megverte ama két urat is, akik helyeseltek. Elsősorban Fedorovicsot tette

ártalmatlanná, mert ez világbajnok volt, tehát különös gonddal, nyomban a legerőteljesebbállkapocsütés alkalmazásával vitte földre, és roppant sajnálta másnap, midőn kiderült, hogyFedorovics bridzs-világbajnok. A másik helyeslő úr a könnyed fejbeütéstől esés közben ismétledöntötteatápászkodósegédgépészt,éssajnosalemezbontóvasklapniúgyrohantbeleabordáiba,hogyegyporcleválásbannyombankiegyezettvolna.Apénztárbaszorultúrlassankéntmegszoktaújéletkörülményeitésfigyelmeztetteapénztárosnőt,

hogyavisszaadásnáltévedett.Ezazúrmostlehiggadtgyászolónaktűnt,ahogyfejérehintetthamuvalés alig némi arcbőrrel megkérdezte a pénztárosnőt, hogy hol találkozhatnának másnap, ha úgyadódna,hogyközbenkiszabadítjákinnen.Azidillneksikoltozás,ordítozás,recsegés,zuhanásvetettvéget,azelőcsarnokbanteljesenfelborult

arend.Avasklapnibahullotthelyeslőidegensérültbordájávalfelugrott,éskivettearevolverét.–Nemozduljon!–kiáltottSzivarra.–ÉnStergenfőfelügyelővagyok,ésazonnal…Nemmondhattael,hogymileszazonnal,mertPrücsökelragadtatotthangonígykiáltott:–ÉljenStergenfőfelügyelő!És ráborítottamindenvirágát, hogyakrizantémesőbeborítottaStergen fejét és elvakította.Most

sivítvaérkezettariadókészültség,ésnéhányhisztériásnőelsodortabordarepedésévelazünnepeltet.– Gyere… – mondta Prücsök, miután elragadtatásában még kosarát is az ünnepelt főfelügyelő

fejérehullajtotta,azutánbarátjátegyhirdetőoszlopkörülmeglapulvaelvezette.–Mindenkiigazoljamagát!…Azépületetmegszállta a rendőrség, éskezdetétvetteaz igazoltatás.DePrücsökésa jasszekkor

mármesszejártak.–SzentAtyám!Elkésemabált…Komolyannemloptálestélyiruhát?–Énnemvagyokadadád,hogymindenkitfelpofozzakésazutánelmenjeklopniis!Elégvolt!Büszke,gyorsléptekkeltávozott.Büszkéntávozottigazságánaktudatábanésgyorsléptekkel,mert

feltűntaközelbenBabetteanyó,ésvelevolta lavóris.Védencétkeresteanyugtalanidőshölgy,deészrevetteazelsietőjassztis.– Hallja! – kiabált utána. – Átadommagát egy rendőrnek és leverem a glazúrt a képéről, ha a

környékrejön,magaéhenkórászbitang!De a jassz annyira sietett, hogy nem is válaszolt. Szivar, akiről jól tudták, hogy polgári

foglalkozására nézve nem dolgozik, olykor mindenki előtt ismeretlen sürgős ügyben elsietettvalamerre, és érdekes,hogyehalaszthatatlan teendőit általábanaváratlanulközeledőBabette anyójuttattaeszébe.–Jónapvolt–szóltPrücsök,miközbenhazafelémentek.–Akocsmábanelgurultegyfrankom,de

KirúgHümérmajdmegkeresiajégszekrényalatt.–Holnapértemegyek.Azarovottmúltúmégletagadja.–Mostbálbamenéslesz.–Újságoltákmár!–ésráripakodott:–Nemszeretemaflangérozást!–Apapámvégett…–feleltePrücsökhalkan,éselfutottaszemétanedvesség.–Nebőgj,mert…Vanlegalábblornyósszemüveged?–Miféleaz?–Bálbauraknakfrakk,hölgyeknekestélyilátszerkötelező.És a kunyhóban kiráncigálta a sivalkodó, rozzant fiókot, előkerült egy úgynevezett kazetta,

amelyenelszórtzománcszilánkokittis,ottis,gyöngyházzaldíszesjobbidőketgyászoltak.

SOUVENIRS

CaludeFont1875

Ilyen dobozokban célszerűtlenné vált, de külsejüknél fogva elhajításra túlságosan szép holmikatőriznek olykor évtizedekig is tárgyak bálványimádói, nagyrészt idős asszonyok, akiknek aszenvedélyes takarékosságon felül egy vagy más különleges okuk is lehet arra, hogy íróasztaliműkőzetek,nagyobbszabásúcsatokésplüssdíszesképkeretekláttánelmerengjenek…Egymotringpamutésahelyfoglalásiengedélyfoszlottkönyvecskéjemögülelőkerültakisujjnyi

vastagaranylánconfüggőlornyon.–Ó,degyönyörű!…–Bábi…Külddkiaztalányt–hallatszottazutcáról.VeuveMariejöttcsillogószemmel,ésszéles

csípői, karcsú dereka, hatalmas felső alkata szinte szétvetették halcsontfűzőjét a nekihevült iramlihegésében,ahogylelkendezvebefutott:–Márkészülődik–jelentetteBabetteanyó.– Idefigyelj… Jaj, de futottam… Ehol a harisnya, és hoztam egy rityit… Igaz, fekete szövet

aranyrámásfelsővel,deittacsatjánálkellfogni,merlejárrólaafém…Phü!Azosztrigásmaerretoltahazaakordélyát,mertkíváncsivolt.–Elment-eabálba?–Mostkészül–kiáltottavalakiegyszomszédosháztetőlakásából.Kíváncsiskodófejekbukkantakfelittis,ottisazablakrámákban.Schulteisz,azIkrekbelerikkantottevárakozásbaaharmadikemeletről.–Gyerünkastarttal!Ilyenkorkéttenyerétaszájaelétettetölcséresen,amitúgyhívott,hogydróttalanszikramegafon.A

Schulteisz nevű Ikrek valamikor két egyforma példányban idegesítették a környéket, de az egyikikertestvértkoránragadtaelakörnyezetébőladelíriumtremens,ésmertezáltalmagyaráznikellettagyengébbeknek,hogyikrekrőlvanszó,deasorskifürkészhetetlenakaratafolytánezamásikélmég,a külváros nyelvegyszerűsítési ösztöne úgy segített e körülményes állapoton, hogy elnevezte a kétpéldánybólmegmaradtdíszpéldánytekképpen:„mármegintittjönezaSchulteisz,azIkrek”.Nem„azikrek közül az egyik”, sem „az életben maradt Schulteisz, akinek ikertestvére volt”, hanem így:Schulteisz,azIkrek!Slusz,pász,kész!Schulteisz, az Ikrek valaha hivatásos labdarúgó-bíztató volt, és ma is szívesen rikoltozott a

magasból.Az úttest jobb oldalán szinte teljes számban összegyűlt egy csoportmezítlábas gyerek: Prücsök

magántitkárainak kara, élükön Cefi, bizonyos futásra kész, permanens kiállásban, mivel ott voltVeuveMarie,akitanapfolyamánleköpött.–Anagyságaküldi…–KirúgHümérérkezettlihegve,félüvegparfümmel.–Arégiidőkbőlvaló.

Ésittennemhasználta…RitaKamélia azért küldte az illatszert, hogy legalább a szaga e nagy időknek ott párologjon el

véglegafinomgavallérokközött.–Hoztamegyszagosszappant–jelentkezettRoppantManó,akinemrégkiraboltegydrogériát.A Finom Török egy ezüst cigarettatárcát akart kölcsönözni, és ezért Babette anyó ráemelte a

redőnyhúzót.Azutcanagyizgalombanvárt…Prücsökmabálbamegy!Félóra múlva megjelent Szivar, és úri párbajozókhoz illő távolságról nehéz lovassági

becsületsértéseket váltott Babette anyóval, de kezébenmár ott a becsomagolt báli ruha. Sajnos, azöreg kofa félreértette a gesztust, mikor a jassz átdobta Prücsök báli ruháját, hogy Babette anyó

elkapja,deazvalamigorombacélzatútárgynakvélve,viszonzásulodavágottegyvödrötsebtibenagyanútlanSzivarhoz,mireajassznyombanlegurultaszenespincébe.Avárakozástezaszenzációnemelégítetteki.Dejöttmár…Ittvan!AkunyhóbólkilépettPrücsök!Zöldbáliruhában.Acsontlegyezővel.–Brávó!–harsogtaSchulteisz,azIkrek,éssokantapsoltakis.VeuveMariemegpörgettealeányt,

éseligazítottnéhányredőtPrücsökruháján.ÉsPrücsöklegszebbmosolyávalbólogatottmindenfelé,azablakokkarzatiközönségénekis…AztánmegérkezettMathiasafurgonnal.Prücsökbeültasofőrmellééskönnyedénodavetette:–Atisztikaszinó…És a hullaszállító sötét kabátos sofőrjével, egy dauerolt estélyi ruhás hölggyel, az utca lakóinak

babonásrémületétőlkísérvenekivágottavárosnak.

V.PRÜCSÖKALAPOSANMEGTÁNCOLTATEGY

BÁLOZÓTKönnyedén, fesztelenül belépett a bálterembe… Nyomban hihetetlen feltűnést keltett. Gyönyörű,

méregzöld ruhájában, amelyhez képest egészen élénk lángvörös selyemcipője, szénfeketeselyemharisnyája és jókoraódonerszényeélénkellentétetképeztek–döbbenetesvolt. Járásában isannyirakönnyedésközvetlenigyekezettlenni,hogymindenkidermedtennézte.Megijedt.Elhatározta,hogykecsesenelővesziBabetteanyóhúszéveótaelőszörszerepeltlornyonját.Ezt a lornyontmamár csak léggömböknél szokásos taftruhája derekába ékelten viselte utoljára

Babette anyó.Összesen negyven éve lehet, amikor egy angol haditengerész esküvő előtt szüleinekbemutatta.DeezafiúröviddelráaHorn-foktájánelmerültBabetteanyóéletéből,ésmindeztmamárcsak ő tudja,meg a lornyon és a korallzátony, amely olykor az elmerült ifjakat őszinte részvéttelmagáhozöleliszétágazókarjaival.Ámavastagaranyláncmégiscsakúriviselet.Előveszihát.Ésestélyi ruhájánakdekoltázsábólelőhúztaa lornyont.Sajnos,azaranykeretegykiálló recéjébe

beleakadt inge is. Így teljes lőn a botrány.Menteni, amimenthető – gondolta, és a filmsztároktólelsajátítottmódon, vonagló testtel, apró, ringó járással könnyedénVilloix táborszernagy, gyarmatikormányzóhozlépett,ésegészfinomorrhangonígyszólt:–Nemnyújtanáakarját,főhadnagyúr?Senki sem szólt, ettől verejtékes lett, és közben mosolya olyan idiótaszerűvé torzult, hogy egy

neuraszténiáslakájkezébenmegrezdültekatányérokezarckifejezéspusztalátásától.Desenkisemmozdult.Csupa fényes uniformis és estélyi ruha egy kitörő botrány feszült döbbenetében…Egymellette

állólakájkezébenhatalmastálcánpezsgőspoharak.Talán,haiszik?DemostPrücsöklehűltenérezte,amintleszaladegyszemaharisnyáján,ésnéhánycentiméterelőnytadvakövetiamásik,minthaegyhendikepversenygyorsaságidíjaitosztogatnákabokájában.Ezrémes!Éslegalábbmozdulnavalaki…Zöldszínűmosollyal,leereszkedőlegodaszóltalakájnak:– Jöhet egy pohárral, öregem… – és külön merevítve álló kisujját, lornyonjával kecsesen és

magasról a pezsgőre mutatott. Erre minden ok nélkül a lornyon feje lehullott az egyik pohárba,amelynagycsörömpölésseleldőlt.Prücsökszájakinyílt,ésúgymaradt.Közben,mintegybűvészpálcát,megrettenve,bénultanfogta

azaranynyelet.Aztán egyszerrekihúztamagát.Elhatározás érlelődött benne, ésmárismegvalósította.Két karját

jobbra-balra lengetve kihívó, könnyed testtartásban előrelépett, vállat vont és lengő mozdulatábólkiindulvanagyotcsapottkislányosmellkasáraakövetkezőkülönöskijelentéssel:– Feladtam! – És mint középkorú várúr, ha odaveti tüszőjét megmaradt aranyaival a vesztett

játszmavégén,mégígyszólt:–Lehetkirúgni!–Kicsodaön?–kérdeztevégreegyelképedtúr.–Az az én dolgom!Maguké a kirúgás! Jöhet az a vörös csirkefogó! – Ésmár látta is távol, a

háttérbenavöröskáplárfejét.–Ottáll!Tessék!…Jöjjön…Lehetkirúgni!Avöröshajúattasé,egynorvéggrófkétségbeesettentiltakozottalányállításaellen.

–Énsohasembántottam…Mademoiselle-t.–Pardon!–helyesbítettPrücsök.–Eznemazacsirkefogó.Vanegykáplárazügyészségen,aztkell

hívni,csakmondjákmeg,hogyittvanakémnő,ésatöbbiaződolga.–Egyilyentacskó!Mervin doktor, akit háta mögött Afrika Cárjának neveztek, és kormánybiztos volt, döbbenten

ismertefelaleányt,akinemrégibenbetörtahivatalába.–Magaazoka!Mert,kérem,nemlehetvalakitelutasítani,haapapájáértújrafelvételmiattjött.Közbenmegakadtaszemeegynagyonszépkatonán,akineksokkitüntetése,angolbajuszaéskék

szemevolt.Akatona,Debouilerszázados,kedvesenmosolygottrá:–Azthiszem,akormánybiztosúrőexcellenciájaszívesebbenfogadjaöntholnapahivatalában.–Egyalkalommalmárfogadtamönt,és…–Denemakartaazt csinálni, amit énmondok!–kiáltottaPrücsök.–Mert,kérem, itthanyagság

történt.Vétkesgondnokságbólkifolyóan!–EgészaszázadoshozfordultéskinyújtottkarralMervindoktorőexcellenciájáramutatott:–Eznemtartotthelyszíniszemlét!Elítéltvalakitameglátogatása,illetveatetthelymeglátásanélkül!– Ma már nem vagyok vizsgálóbíró, kislány, mint a bűntény idején. Néhány formaságot azért

mellőztem akkoriban, mert ha a bűnösség nyilvánvaló, a törvény is megenged bizonyoskönnyítéseket.–Decsaktárgyasbizonyításnál.Vagybevallásesetén!Tehátnemaszabályoselőírássalnyomozott.–Ezneméppenamegfelelőhelyazénhivataliballépéseimfelsorolásra–mondtaMervindoktor,

ésahogyaszemevégigsuhantalányvakítóanszivárványszínkülsején,egymosolytkellettelfojtania.–Annyitmentségemreközlökmagával,kislány,hogyhamindenfélejelentéktelenlátszatkedvéértújvizsgálatotrendelnénekel,senkisemtöltenébékébenbüntetését.–Tessék tudomásulvenni, hogy itt nem jelentéktelen azok, amely fennforog a szőnyegen! Itten

mosttöltsünktisztavizetanyíltkártyákba:ahalászokkihorgásztakegytetemet,amelyazonbanmégélt.–Ésmerttöbbeniselmosolyodtak,energikusankörülnézett.–Ezennincsmitnevetnikérem!Havalaki halálra ússzamagát, az köztragédia!Két teljes frank értékű bizományi krizantémot vittem aszegényemberjeltelensírjára,amelyenezállt:„FrédéricLouvain,éltnegyvenkétévet.”Mertezasírolyan jeltelenvolt,hogymégazt is ráírtákkrétávala táblára:„Albert! Idenemkella locsolómegkertiolló!…Hakeresnek,atrafikbanvagyok!”Doktor Mervin megérezte, hogy átfordul a közhangulat e kis demagóg javára. Tehát

elmosolyodott.Nagydiplomatáknemegyszerhelyeselnekcsakazért,mertazellenfélnépszerűségétisáhítják.–Nézze,kislány,énszívesenmeghallgatnám,deazudvariasságkötelezatársasággalszemben.– Hallgassa meg! – mondta vidáman egy ragyogóan szép asszony, és a társaság váratlanul

örvendezni kezdett az egyéni nagylelkűségen. –Hallgassameg excellenciád – kiáltották egyszerretöbbenis.–Háthallgassukmegakislányt,Mervin…–szóltmostakormányzóis,ésaleányhálásmosollyal

fordultfeléje:–Köszönöm,főhadnagyúr…–Sajnos–szóltakormányzósóhajtva–,táborszernagyvagyok.Bölcs táborszernagyok jól tudják, hogy milyen meggondolatlan óhaj, ha ifjú főhadnagyok a

legmagasabb katonai rangot áhítják. Az áhított kinevezés egyben happy end, de ifjú főhadnagyoktulajdonságaivalszembentöbbhátrányaisvan.– Bocsánat a félrecímzésért. És köszönöm, hogy önök valamennyien az én pártomon vannak

Mervinellen.

Ez a merész fordulat, amellyel egyszersmind ereje tudatában beszüntette a kormánybiztoskörülményes címezgetését, mindenkit meglepett, s bizonyos fokig valósággá lett. Az előkelővendégekkissérokonszenveztekmárPrücsökkel.–Hát kérem!Kezdjük elölről. Pro szekundo, az én papámat azzal vádolták, hogymerényletben

részesültmagaellen.Azénpapámorvosvolt,úgyhívták,hogyDecoux.Felzúgtak. A kiváló orvost sokan ismerték. Emlékeztek is a merényletre, amely akkoriban

mindenkitmeglepett.Azorvosfelöltőjébenelfogatásakormegtaláltákapisztolyt,amelybőlagyilkoslövéstleadták.–Szóval,ön…Decoux-nakaleánya?–kérdezteDeboulierszázados,akinemvetteleaszeméta

leányról.–Igen.Ésmagakicsoda?–Ittmindenenvihognak.–gondoltadühösen.–Deboulierszázadosvagyok.–Örvendek.Magabiztosannyomozottmár–mondta,mertúgyérezte,hogykedvesennézráezaz

ember,tehátfelhasználhatjapártfogójának,mivelSzivarimpozánsközelségételéggénélkülözi…–Biztosannekemfogigazatadniabban,hogyvisszacsináljákapapámügyét.Szabálytalanvolta

színszemlézésben, és ezáltal az ítélet renonsz?Ha pedig ezen a nagysága nevet – fordult dühösenLadyofPrintownhoz,azadmiralitáslordjánakfeleségéhez–,akkorbizonyáranincsszíve,mertittenapárólvanszó!Ugyebár,századosúr?–Sajnos–feleltemosolyogvaDeboulier–,ajoghoznemértek.–A helyszíni szemle nem derítheti ki – szólt nyájasanAfrikaCárja –, hogy a fegyver, amelyet

apjánál találtak, nem amerénylőé. És olyan régimódi hatlövetű forgópisztoly, hogy a golyót nemtéveszthetteelaszakértő.–Azénpapámtagadta,hogyőabűnös.–Dehiszenmondta a vörös hajú attasé, akiPrücsök szerint nemaz a csirkefogó– úgy tudtam,

hogyDecoux-naknemvoltgyereke.–Nahát,kérem!–mondtaaleány.–Azvagyokén.MertigenisennekaDecouxnevűpapámnakvolt

egy titkos gyereke, csakhogy én a valódi papámnak vagyok az álgyereke, aki újból nősült azanyámmal, és engem örökbe adoptált, úgyhogy én az első titkos papám álgyereke lettem,mert azigazimindigaz,akitneveznek.Ígyazutánmindenérthetőlesz.Nagyon erélyesenmondta ezt, és egy kissé beleizzadt.Magyarázata következtébenmég önmaga

előttiskuszáltlettaszármazása.–Úgyértsemezt,kislány–segítettejóindulatúanMervin–,hogyédesanyjamásodszorisférjhez

ment?– Nem ez a maga dolga! – felelte Prücsök harciasan, visszalökve Mervint népszerűségének

bűvköréből.Mertnagydiplomatákonkívülcsakokoskisnőkértenekehhez.–Amagadolga,kérem,kideríteniazatyaártatlanságát!Ésremélem,hogyakormányzóúreztmegparancsolja!–Őexcellenciájánakénnemparancsolok,éskülönbensemértekabűnügyekkiderítéséhez.– Akkor kezet foghatnak Mervinnel – vágta ki a lány. – Bár táborszernagyságod legalább a

kormányzásbanvilághírű,olyanszépittminden.Őszdiplomatákmegrökönyödtekésbólogatvaösszenéztek.Ezaztánazintrikus!Ésarikítóleány,

három elütő színének harsány eleganciájában olyan volt,mint egy ismeretlen nemzet zöld, fekete,pirosfestésű,életrekeltlobogója.Ésszintelengedezettiságaskodóizgalmában.–Hát így nemmegyünk semmire, kislány. Tudnom kell,mit kíván ésmilyen alapon. Szeretnék

segítségérelenni,mertmagamvagyokafeletteshatóságésazáldozatis.Detudnomkelltüzetesen,hogymiaz,amitönmegállapított.– Pro ipszó. Megállapítom, és ezt tessék jegyzőkönyvbe venni: hogy nincs áldozat! Nálam az

áldozatottkezdődik,amikorboncolják,ésnem,habálbajár.–Neengemtámadjon–szóltönkéntelenülelmosolyodvadoktorMervin–,hanemazapjátvédje.–Rendbenvan–legyintett,mintegykülönösenengedékenykedvében.–Nemvagyoktanultember.

Csakazegyszerűeknyelvétbeszélem.–Deaztjólfelvágták…–jegyeztemegaháttérbenalánghajúkatonaiattasé.Vesztére.–Hajólemlékszem,ittenénlettemkérdezve…–szóltráagresszívenPrücsök.–Nekemnincsen

olyanbeszélési stílusom,mintmaguknak– folytatta szelíden,körbefordulva.–Azonban,ha szívükvan,talánmegértenekúgyis,habeszélek.Ekkorkaptaazelsőnyíltszíni tapsot.Mireanehézeredményután,mintegymegpihenve,azorra

mentén előregörbített alsó ajakkal nagyot fújt, hogy eltávolítsa homlokába lógó haját, és gyorslábmozdulattal hátrafelé lendítette lelógó ruhaalját, amely alkalomból jól bokán rúgta avárosparancsnokot,hogyaznagyotkiáltott.– Hát most, kérem – folytatta. – A halászok kifogták e jeltelen haldoklót, aki mondá: Decoux

ártatlan,mentsékmeg.Akkoraztánmeghaltazáldozat,éskésőbbméghozzátette,hogykutassákátAdrient.Amibőlénaztkövetkeztetemalogikaárán,hogyelőszörtagadniakarta,majdmegfontolásutánmégsem vitte sírba, hanem kimondta, hogyAdrien.Akkor véglegmeghalt, és itt van a kutyaeltemetve:kiazAdrien?!–Megmondhatommagának a nyomozás álláspontját: Lehet, hogy a szerencsétlenül járt matróz

hitteDecouxártatlanságát,deeznemokarra,hogyahatóságokishiggyék.–Magaishinné,haismernéapapámat–kiáltotta,miközbenszájaszélemegrándult,éskétszeme

nedvesenragyogott–,őalegjobbemberaföldön!Demaganemismeriőt,magacsakvádol!–Téved.–Ésmost jötta jólelhelyezett tusolás.–Decouxévekhosszúsorána legjobbbarátom

volt… – És miután a nevetgélés halálos csendbe ment át, egy rántással megragadta a bálteremközvéleményénekgyeplőjét.–Különbenseménítéltemel,éncsakavizsgálóbíróvoltam.–Hamaga ismerte a papámat, akkor tudnia kell, hogy ártatlan!Vagy volt valami oka rá, hogy

megöljemagát?Mi?!–Volt.Egyikcsapásamásikután…Most derült ki, hogyMervin doktor stratégiából hagyta a kislányt ilyenmélyre betörni hivatali

tekintélyénekhatárvonalánát,merttudta,hogykésőbbelvágjaavisszavonulást.–Kerüljönazügyháttereanyilvánosságra.Azhiszem,ezaleghelyesebb.Zabolátlanfiatalember

voltamegyetemiéveink idején.Decoux is, én is, szerettünkegy lányt.Az illetőengemszeretett, ésnemDecoux-t.–Tiszteltetemagusztusát!Mervinisegyüttnevetettatöbbiekkel.Azördögtudja,hogyvoltvele;lehetetlenerreaveszettkis

lánycsikóraharagudni.–Az életben naponta előfordul, hogy nem az arra érdemesebbet szeretik. Jól tudja, kislány. De

gustibusnonestdisputandum.–Eztmármagamismegfigyeltem–feleltebizonytalanulPrücsök.–Decouxnemesgesztussalfélreálltazutamból,deazesküvőnapjánleveletírt,amitközvetlenebb

tárgyibizonyítékokbirtokábanazilletőhölgyrevalótekintettelnemkevertünkazügybe.AlevélbenDecouxazt írja, hogy figyelmeztet: végezvelem,ha rossz természetemvalahaúrrá lesz rajtam, ésboldogtalanná teszema feleségemet.Miután elvált feleségem súlyos beteg volt amerénylet idején,okkalhiszem,hogyDecouxbeváltottaafenyegetését.–Nemhiszem!Azénpapámnemállbosszút.Dr.Mervinvállatvont.

–Hogyhívjákmagát,kislány?–kérdezteakormányzó.–Prücsöknek.–Eznemazigazineve?–Aztnemmondom. Itt akikötőbenvirágáruslányvagyok, és családomat ezközmegbeszélésnek

tenné ki… –Mervin felé fordult. – Majd kiderül, ami a zenés darabokban sokszor van, hogy azörökbefogadottpapámsvédfőherceg,ésakkormagabajbakerülafináléban.– Az én szerepem olyan, kislány, hogy minden pillanatban itt lehet a finálé. Ettől függetlenül,

higgyeel,boldogvolnék,haDecouxártatlanságakiderülne.Dehátnincsmódújrafelvételre,kislány–szóltMervinhatározottan.–Atörvénycsakbizonyítékokalapjánítélvagyrehabilitál.–Hamagaakarja,akkorújratárgyalják!–Azénakaratomatmegkötiatörvény.– Nem igaz!… – kiáltotta, és tagadóan rázódó feje körül röpködő könnysziporkák és felugró

pápuahajszálakvillogásakísérteaszavait.–Nemigaz!Magaaszabályellenszázávaldeportáltaítéletnélkülagyanúsakat,magaaszabályellenkimondta,hogyadómésaszárazdokkközöttivárosrészelhúzódásábanlelőhetiarendőr,havalakiazsebébenyúl.Ezmind,mindnemtörvényes!Hátakkormiértnemakarjamostazénpapámértismegtenni,hogyneszabálykodjon,amikorittmagánakazaneve,hogyAfrikaCárja!…Most előszörmondták ezt a nevetMervinnek ennyi ember előtt a szemébe. És Prücsökminden

komikuma leolvadt már. Prücsök itt a guillotine-tánc fanatikus polgártársnőinek népszónokiizgalmábansajátálláspontjáratoboroztaidegilegafőúrivendégeklelkiállapotát.–Ha az ember polgárok ezreiért szabálytalanul cselekszik, azt közérdeknekmondják, ha egyért

teszi,akkorhivatalivisszaélésneknevezik.Prücsökkétségbeesetten,tártkarralnézettkörül:–Hátnincsittsenki,akiparancsoljonennek?!Nincssenki,akielhiszi,hogyártatlanapapám?!– Nem tudja, hogy mi a jogrend, kislány – felelte lassú, mély hangján a kormánybiztos. – Ha

néhányhalászegylegendábanhisz,attólmégnemtámadfelhivatalosanazeltemetettDecoux-ügy.Alány,egésztestébenreszketve,Mervinelétoppant,éselfúlóhangoneztkiáltotta:–Excellenciásuram!Nemezazelsőeset…amikornéhányhalászhittegylegendában…ésolyan

feltámadáslettbelőle,hogymaisharangozmiattaazegészvilág!Tudja?!Nagy-nagycsendlett…Az utolsó szó síró sikoltása, mintha még ott rezegne elhangzottan, sokáig a fényes terem

előkelőségeifelett.Csakegyőszúrmoccant.Hirtelenpárásodószemüvegétmegtörölteselyemzsebkendőjével.A hideg ész tudással gépesített ellenfelét legyőzte Prücsök egyetlen sima, hófehér kaviccsal,

amilyentDávidparittyájaótanemlátottavilág.Mervinmegfogtakétvállánálazerőfeszítésbőlzokogvavisszaernyedőlányt.– Maga nagyon szereti az apját – mondta halkan. – Majd kiokoskodunk valamit… Jöjjön fel

később…atanácsterembe…Mostdolgomvan…Mégakkorishallgattak,amikorMervinlépteivégigneszeltekatermen.AzutánDeboulierszázados

mosolyogvaodalépettalányhoz,ésakarjátnyújtotta.–Agyarmatkatonatisztjeiszívesenlátjákvendégülöntakaszinóbálján.Ésmost történt először, talán születése óta, hogy Prücsöknekmondtak valamit, és ő nem tudott

felelni.Abszolútesemmit.

VI.KEZDŐDIKANAGYHECC

Óriásihecclettadologból!Mégilyennemisvolt!Prücsökkishíjánvilágháborútcsinált!Ez a lánymaga sem tudta, hogymit akar, de abbólnemengedett, és semmi semolyanvégzetes

erejű,elsöprőhatalom,mintanő,havalamibennincsigaza.Monddneki,hogynetanuljonénekelni,mertnincshangja,kérd,hogynepöröljön,hiszenelveszíti,könyörögj,hogyviseljenmáskalapot,miveleznemillikhozzá;éppenannyi,minthafelkérnékaciklont,hogyfoglaljonhelyetegypercre.Legfeljebb ez az orkán nemmondja fél válla felett, lekicsinylőmosollyal, hogy:Nemkell engemtanítani.Bízzacsakrám…Mert, hogy mit csinált ez a lány Franciaországgal ügyének érdekében, az minden justizmordot

felülmúló igazságtalanság. Azt hitte, igaza van. Csak azért. És tizenhárom próbás generálisok, kéthadjáratotmegjártdiplomatákmaiselsápadnak,haszóbakerül.Miokoztaeztabajt?Mervindoktorrokonszenve.Kifejezettenez.Rokonszenv.Figyeljükmeg.Érdemes.Dr. Mervin kormánybiztosnak fontos megbeszélnivalója volt a tanácsteremben Deboulier

századossalésakormányzóval.Azonbanmindhármanaziméntieseményhatásaalattálltakmég.Mervin is, aki pedig elsősorban kemény, érzelmességet nem ismerő természetének köszönhette,

hogyvizsgálóbíróbólAfrikaCárjalett.–Hogyakaralányonsegíteni?–kérdezteakormányzóMervintől.–Nemsokára,akarácsonyiáltalánosamnesztiaidejéntalánkieszközlömDecouxszámárais,hogy

megkegyelmezzenekneki.–Vanügyvédjeakislánynak?–kérdezteaszázados.–Nemtudom.Mostmajdfelírom,hogymitkelltennie,éshogyanfogalmazzaakérvényt.Atöbbi

azéndolgomlesz.–Térjünkátatengerikonferenciaügyére–szóltaszázados.–Sietnemkell.Még előbb azonban nyílt az ajtó, és kopogtatás nélkül bekukkantott Prücsök, aki nélkülözte

Debouliertársaságát.– Nem zavarok? – És amikor Mervin őszintén megmondta, hogy sajnos, pillanatnyilag igenis

zavar,kedvesmosollyalbejött:–Akkorlegokosabb,hanemmaradoksoká.–Kérem–szóltMervin–,haa tanácskozástbefejeztük,akkor felírommagánakpontosan,hogy

mitkelltennieazapjáért.–Igazán?Nemtetszikbecsapni?–Lehet,hogynemérti,ésnemlátjaátpontosan,amit leírok,azértcsakfogadjonszót.Akkorén

kiszabadítomDecoux-t.–Köszönöm.Aszázadosranézett,akinélmostegysárgabőrtáskavoltmeggypirosállamipecséttel.Deboulier

idegesenakarórájáranézett.– Én már nem bálozok, fiam. Nagyon kellemes volna, de katonánál első a kötelesség – szólt

Deboulier.–Mifélekatonaikötelességhezvalóazaktatáska?Aznemfegyver,hogyharcoljanakvele.– A bőrtáska, fiam, a legöldöklőbb fegyver a világon. Ez a fegyvernem már több hadosztályt

megsemmisített,minttengernyiágyúésszuronyegyüttvéve.

Prücsökfélvemegérintetteatáskát.– Ezt nem tudtam.TülökBullt egyszer fejbe verték egy táskával, hogy nagyon beteg lett, de az

retikülleltörtént,éskulcscsomóvoltbenne.Ebbenisazvan?–Ebbenlevélvan.– Hagyjon magunkra, kislány – mondta a kormányzó. – A százados úrnak sietnie kell. Egy

bennszülötturalkodóvárja.–Magakonzul?–kérdeztePrücsökaszázadost.–Csakfutárvagyok.–Éshovákellszaladniaalevéllel?Nevettek.–Mamára futárcsakanevébenközlekedikfutva–mondtaakormánybiztos–, tehát lekéshetia

Tangerbaindulóexpresszt.Prücsökszomorúanbólintott.– Értem a burkolást. Most akkor kint várom, hogy megírja a papám ügyét. – És meghajolt a

kormányzó felé. – Nagyon örültem excellenciádnak. – És egy közvetlen kifejezést keresve,Deboulier-hezfordultelőkelően:–Nemde,futárúr?Aszázadosmégakkorisutánanézettakülönösgyereknek,amikorbecsukódottmögötteazajtó.Akormányzóvégigsimítottanéhányszorahaját,idegesenfelésalájárt.–Énújrafigyelmeztetemazurakat,haezanégerkirálycsirkefogó,abbóligennagybajlehet.–Anyakamatteszemrá,hogyMambiktukirálycsakugyanvelünktart,ésnembeugratásbólkéria

szerződést.–DehaMambiktubecsületesis,kiszivároghatmásúton,vagyellopjákalevelet!–Netartsontőleexcellenciád.Óvintézkedéseimmindenmeglepetéstkizárnak.Senkisemlophatja

elalevelet.DeboulierszázadosCasablancátólTangerigteljesbiztonságbanvan.Akormányzóaggodalmaskodvajárkált.– Úgy Deboulier, mint ön, sokszor bebizonyították éleslátásukat. Nem tudom, miért aggódom

mégis…–Feleslegesazaggodalmaexcellenciádnak.Deboulierés jómagamis tudjuk,hogyanyakunkkal

játszunkbalsikeresetén.Akormányzónemmondta,hogyeztúlzás.Ebbenazügybenmindenkiapozíciójávaljátszott,aki

nemgondoltamegkétszeris,hogymittegyen.Mambiktu,akihezafutárutazott,egyszabadnégerországkirályavolt.Egyszomszédostörzssok

bajt okozott a franciáknak, és arról volt szó, hogy a köztársaság pénzzel és fegyverrel segítenéMambiktut,hogya törzsellenháborútviseljenés leverje.Nyugat-Afrikaolyan tájavoltaszínhely,ahol a nagyhatalmak közösen garantálták a terület függetlenségét, így Franciaország csak titokbansegíthetett.Aközösszerződésmegkerülésétcéloztatehátaszázadosküldetése.–Magamtárgyaltamegyhónapelőttezzelanégerrel–mondtaDeboulier–,ésmeggyőződtema

tisztességéről. Mervin értesülései is megbízhatóak. Mindketten jól tudjuk, hogy bukott emberekvagyunk,habajtörténik.Akormányzóvállatvont.–Hát,kérem…Egyeléjetettírásaláodakanyarítottaanevét,éslepecsételte.AborítékotDeboulierállamicímeres,

sárgairattáskájábatették.A százados elsietett. A folyosón mégis megállt egy pillanatra. Félig beburkolózva az ablak

függönyébe,Prücsökmélyenaludt.Kacérzöldestélyiruhája,vöröscipője,feketeselyemharisnyájaés ondolált haja ellenére látszott, hogy voltaképpen egy elcsigázott, önfejű kamasznyi gyerek ez a

leány.Aszázadosönkéntelenülelmosolyodott.Pedighasejti,hogyazelkövetkezőhuszonnégyóránbelüléleténekmilyenváltozásaitköszönhetie

kamasznyilányőrültségénekésmakacsságának,bizonyáranemmosolyog.Sőt.Lehet,hogykeménykatonaemberlétéreesetlegsírvafakad.

VII.AKÜLVÁROSPRÜCSÖKMELLÉÁLL,DE

MÁRENÉLKÜLISBAJVANSzivartermészetesenmindvégigazutcánállt.Talánmondanomsemkell, hogy zuhogott az eső, és régi elhatározása,mely szerintPrücsökkel

végez, most már befejezett ténnyé érlelődött lelkivilágában. Éjféltájban egy rendőr ismerőseközeledett, és Szivar valamilyen okból, ami régi ismerősök között sűrűn lehetséges, elkerülte atalálkozást. Olyan gyorsan tette ezt, hogy egy atlétikai versenyen esetleg díjat nyer az elértsebességgel.Így nem nyert díjat, csak néhány száz métert, de az is értékkel bírt számára, mivel a

rendőrismerősével semmi szín alatt nem kívánt találkozni. Legfőbb oka – és ez általános hasonlóhelyzeteknél–azvolt,hogytartozottaposztnak.Nem sokkal,mindössze hat vagy nyolc hónappal, de pillanatnyilag Szivar úgy vélte, hogy nem

sürgős az esedékesség rendezése. Idők folyamán még annyi adósság halmozódhat fel, és azösszbüntetésintézményénélfogvaezelőnyös,mertmintegynagybaniárban,jutányosabbanértékelika letöltendő hónapokat. Az ember lehetőleg késedelmesen csinálja meg erkölcsi KönyvvitelénekJusztícia-mérlegét,amikorisabűnésabűnhődésellenszámláiszerintazegyenlegetésatiszteltcímetlezárják.Jó távol, Babette anyó használati cikkeinek röppályáján túl, Szivar elhelyezkedett a kunyhó

közelében.Kétóraelmúlt,ésazanyavalyáslánymégmindignincsitt.PerszeveszélyesdologbaugrattákbeleazokahülyékottaZenélőPatkánynál.Ilyesminélmégazis

lehet,hogyletartóztatjákaztakisleányt…EzesetbenKirúgHümérx-lábúszemevilágátkétegyformahüvelykujjtolássalkiszedi foglalatukból,mert tudhatnák,hogymitmondjanakegy ilyenháborodottkölöknek,akivelcsakbajvan……PerszealegjobblennemostmegkérdezniBabetteanyót,talánahátsóajtónátMathiashozment

ésvisszatértatáncmulatságbólafurgonon.Denemakarkikezdeniavvalavénboszorkánnyal.Ahogyjobbanmegnézteakunyhót,acsapóajtó

hasadékánvilágosságotlátott.Mitkajtatmostébrenaszobájábanezavénboszorkány?Odalopózottésbekukucskált…Nicsak!ÉszLajosvanbennaszipirtyóval.Mi?…Tánelkésettidillbeszövődnek?Odaszorítjaafülét:AzÁlmosElefántbeszéltéppen.–Nemlehet,kéremsemmibaja…–mondtanéminyugtalansággal,ésviharkabátjamögöttiteljes

élethűségében kissé didergett a csúf éjszakától. Meghívó nélkül bálba menni csak tolakodás. Eztpedig, sajnos, nem bünteti a törvény, holottmademoiselle Prücsök esetét leszámítva, szerintem főhelyilletnémindenbüntetőkódexben.Denemtudom,tisztábanvan-emadameBabetteazzal,hogyabüntetőperrendtartásazegészvilágonmeglehetősenavult.Égetővévált,hogytegyünkvalamit!– Itt nem kell semmit tenni – vélte Babette anyó jogilag –, mert nem olyan lány az, hogy

elcsavarogjon.Denagyonszeles.– Gondolom, hogy monsieur Szivar, specialistája a megfelelően alkalmazott magánosok elleni

erőszaknak,oltalmazzamajdnemvárt esetben–mondtanemmindenaggodalomnélkül, ésvastagmonokliját a viharkabát belső zsebéből előszedett csíkos fejpárnahuzattal tisztogatta tűnődve.Ezt a

fejpárnahuzatotolykoregyetlenkabátujjamögéisbegyűrte,ahogybarokkdiplomatákcselekedtékazintrikákkalzsúfoltlevegőjűszalonokban.Ecsíkospárnahuzatnyilvántiszteletbeliselyemzsebkendővolt Ész Lajosnál. Eljárásán az ősz halaskofa rendkívül csodálkozott, de nem szólt semmit, mertérthetetlen oknál fogva az Álmos Elefánt közellététől abba a lehalkult és előzékeny lelkiállapotbakerült, amelykizárólagvárosháziurakhivatalában szokott erőtvenni rajta,haahelyfoglalásvagybizonyosszabályrendeletekmellőzésemiattmegjelenésétkérték.Kivételvolt,mintmostis,haakomorjassz,Prücsökkísérőjejöttszóba.Ezmindenkedvezőlelki

konstellációtmegszüntetett.–AzaSzivarazokamindennek,ésegyszermajdbeveremapofájátegymángorlóval.–Valaki jár kint – szólt ÉszLajos,mivel gyors lépések távolodtak, cuppogva a cipőmarasztaló

sárban.Ésújratisztogattaamonoklit.–Egybál–vigasztaltamagátakofa–végreiseltarthatreggelig.–Dealeánykaszereplésealigha.Bárlehet,hogyezapszichológiacsal.Babetteanyóhelyeslőenbólogatott:–Manapságmindenkicsal.Ajegesötsou-valkevesebbetadottvissza!–Ezcsakúgyminősülcsalásnak,haaszándékbizonyítható.Egy késői látogató jelezte, hogy bebocsátást kér. Ez a jelzés egyetlen rúgás volt, amitől a bódé

alapjaibanmegrendült.–Megállj,gazember!–kiáltottBabetteanyó.–Akonyhaasztallalveremporráaglazúrtrólad!–Neugassonmárannyit,mertszájonkapom!–kiáltottaKirúgHümér.–KornAtyakérdezi,hogy

hazajött-emárazazőrültbéka,mertzárniakarunk,ésavendégekottülnekmind!Acsapóajtókinyílt,ésacsapostleöntöttékegyvödörhalpikkelyesvízzel.Acsapóajtóbecsukódott.

KirúgHümérnyombanvisszarohantakocsmába,ésjelentette:–Aztmondja Babette, hogymég nem jött haza a leány, deminden pillanatban várják. Hol egy

törülköző?KornAtyafejcsóváltaelőhúztazsebébőlahollandidalosszövetségelnökénekóráját.–Egybálsemtarthatörökké.Mikorkezdődikilyenhelyenaverekedés?TülökBull,akiegyórautánaszárazdokknálmáreloltottaalámpákat,VeuveMarie-valtértvissza.

Az ifjú kofa ugyanis megkérte a hatalmas Tülök Bullt, hogy mutassa meg neki egyszer ezt akörnyéketsötétben.–RitaKamélia!EgygrogotTülökúrnak!–kiáltottahátraakonyhafelé.RészesMandarin,akiKicsitBobbalrenonszotjátszott,azasztalracsapott.–Aszondom,valakitelefonáljon,hogytudjuk,ottvan-emégezaleány!–Nagyonhelyes–mondtaepéstréfávalKornAtya.–KirúgHümér!Hívdasarokrólakaszinót,és

mondd,hogyaZenélőPatkányvendégeikérdeztetikavárosparancsnokot,jön-emáraPrücsök?–Szívtelenkutyavagy!–kiáltottaTanúpipőke.Általábanidegesekvoltak.HorogBele,aJelöltúgymegfogtaapipájátkrémszínűagyaraival,hogy

eltörtavége.Akártyasemment.Renonszotjátszanielégnehéz.Azaszabály,hogytízpoénigtartegybuli, amit jegyeznek.A lényegaz,hogycsalni lehet,deha rajtakapnakvalakit, azötvencentime-otbefizet a pénztárba, és tíz leleplezett csalásnál kiesik a buliból. A rajtakapást renonsz felkiáltásokkísérik, és elég szenvedélyes játék,mert két hét előtt Jesszik Bruno egy emeleti helyiségből partiközbenúgyesettkiabuliból,hogykoponyatörésselvittékakórházba.A Részes Mandarint elismerték a játék bajnokának. Ő különben nélkülözhetetlen egyén volt a

kikötőnegyedben. Kész terveket hozott lakásokról, amelyek őrizetlenek, ahová könnyen bonthatópincefalvezet,éshatársaivisszatértekamunkából,résztkapott.Őmagafélszeművoltéssánta,ilyenszemélyleírássallehetetlendolgozni.

–MivanPrücsökkel?–kérdezteTülökBull.–Most telefonáltattamavárosparancsnoknak– ismételte ahülyeviccetKornAtya.–Mitkérdez

engem?RitaKamélia!–kiáltottaakonyhafelé.–Adjonegyrumot;idegesítenek!–Énkimondom:amiótaaza levélfirkáló isPrücsökellenvan,csakazért ismellettemaradok!–

kiáltottVeuveMarie,kinekszemeibenmakülönösfényeketgyújtottalámpakezelője.–Maga,KornAtya,megijedtattólaVérengzőBujkálóBilltől?Kisülhetaszeme!Mostazosztrigáskiáltotthátul,akocsmavégéből,mertszokásaellenérenemfeküdtlekorán.–Lehet,hogyVérfürdőBilleltettelábalólaleányt,ésmiittülünk!–Szentigaz!Éncsakaszondom,ittsokmindenszáradaférfiaklelkén…–szónokoltVeuveMarie.–Azasszonyoksekutyák–dünnyögtevontatottbasszushangonHorogBele,aJelölt.HorogBele

ugyan kiszolgált matróz volt évtizedekig, és az arca disznóé is lehetett volna, de amióta arakodóhajónél,ésÉszLajos,akiállítólagügyvédvoltvalaha,ott lakottnála, fekhelynekbérelveaszerszámládát,Jelöltlettaneve.AzÁlmosElefántmondtarólaelőször,hogyajelöltemmajdelhozzaakérvényt,mivelanagykoponyatermészetesenzugírászattalisfoglakozott,éshogymégisegyszálviharkabátbanélt,annakokaazvolt,hogysajnosértettisajoghoz.–Kikérdeztemagát?!–kiáltottaakofa.–Kiszóltmagához?–dörmögteaJelölt.VeuveMarieazinzultusraalámpáslovagjáhozfordult.–Magaezthagyja?–Igen!–felelteőszinténPrométheuszpénzügyminisztere,akiamindenségbőleltulajdonítottfényt

kezelteittaföldön.–Ezmegver.–Szégyelljemagát!–Engemhiábagyújtogat–mondtaalámpás.HorogBeleszélesvállú,tömzsiéskishomlokúembervolt.Lassanfelemelkedettmost.–Mitkellizgulniazértakölyökért?–kérdeztevontatottan.–Eznemkisdedóvó,hanemkikötő.–Lehetaleánynálkisdedóvó–replikázottVeuveMarie–,haamagaszámárahülyékintézeténekis

bevált.–Fizetni!–kiáltottaalámpás,akibenhajnalrakihunytmindenlelkesedésVeuveMarieiránt.–Gazságez–kiáltottVeuveMaire,kibenöröktüzeégettahevültlelkesedésnek,olthatatlanul.–A történtekutánazért isPrücsökmelléállunk!–kiáltottaKicsitBob.–AFinomTörök is így

döntöttazeste.–VesszenaVérfürdőBill!–Azislehet,hogybálutándefektetkapottahalottaskocsi–tanakodottazosztrigás.–Nem!Nem lehet. Tömör gumi – szólt közbeBőg Ferenc, aki pneumatiktolvaj volt. –Az egy

hatszemélyeshullaszállító,aminaleányjön.Általános idegesség ült a helyiség komor füstjében, híg borok és ázott kabátok párolgásától

súlyosbítva.– Hagyjuk abba – mondta Részes Mandarin a kártyapartnerének. Olyan ideges volt, hogy nem

figyeltoda,ésállandóantisztességesenjátszott.EkkorjöttlihegveKirúgHümér,ésáltalánosmegdöbbenéstkeltve,ígyszólt:–Telefonáltamakaszinóba,deavárosparancsnoknemvoltmárott,atisztifőügyésszelbeszéltem.–Magatelefonált…mi?–Hátmondta,nem?!Ekkormármindenkielképedveállt.–A tisztifőügyésztőlkérdeztem,hogymi legyen,mertKornúraztüzeniavárosparancsnoknak,

hogyzárniakar,ésvárjukakislányt…Hátavárosparancsnokelment,mertreggeldíszszemlevan.Atisztiügyész üdvözli Korn urat, és azt üzeni, hogy Prücsök útban van hazafelé, a polgármester

társaságában.Nyitottszájjalnéztekössze.Ezahülyetelefonált!Avárosparancsnoknak,ésazismeriPrücsököt!Azataknyosottismegálltaahelyét!HorogBelefelállt,egymozdulattalpocakjafölérántottaanadrágját,ésindult:–Azafő,hogyegészséges!Haugyanezazösszekuszáltszeműigazatmond.–Majd pont ilyeneknek fogok hazudni! – felelte lenézően Kirúg Hümér. – Azt mondták, hogy

Prücsökmostindultel,ésapolgármesterisvelevanazautón.–A polgármester ott van az autón?! – kiáltott KornAtya ijedten, és kiszólt a konyhába: – Rita

Kamélia!Tűzzükkiafeketezászlót!Meghaltapolgármester.

VIII.ÉSELINDULALAVINA:LÁBUJJHEGYEN

–Nagyonörvendtem,hogyelgardírozottapolgármesterúr–szóltPrücsök,mostmárbirtokábanazúritónusnak,amikorlebillentkecsesenazautóról,ésmegálltegylábon,mintagólyamadár,mivelegyikcipőjét elvesztettevalahol.Éppena szebbiket.Azonegyaranyszínű lepke isvolt.Nemcsodahát,habeszállásnállerepültalábáról.Szivar, a komor jassz csendes zuhogással közeledett, kabátujjából, nadrágszárából dőlt a víz, és

olyan volt,mint valami életre kelt esőcsatorna.A legutóbbi események annyiramegviselték, hogymegtörtemberlett.Csakennyitmondottcsendesen:–Temifenétállszittegylábon?Aleeresztettcsapóablakon,mintvalamiproszcéniumpáholyúrivendégei,tátottszájjalkönyököltek

Babette anyó ésÉszLajos.Azutca végéről szótlanmenetben aZenélőPatkányvendégei érkeztek,élükönKornAtya,akipolgáriastermészeténélfogvafejefeletttartottaGlazumovTroppEszmeraldateozófusnőesernyőjét,amiegyikevoltlegjobbvételeinek,mertmindössze20frankotadottérte,mígRongyAurélmárazelsőfokonmegtudta,hogymásfélévetérazernyő.Valóságoszuhatagotfröcskölve,robogottegytócsánátVeuveMarie,ésnyomábanTülökBull,a

kétméteresrúddal.Azosztrigásbezártkordélyanyikorgott.–Tetaknyos,holjártál?!–kiáltottakofa.AközeliházakegyikébőlSchulteisz,azIkrekelégedettenordítozott:–EzaPrücsökegyjópofa!Esküszöm,apolgármestervolt!Babette,havaneszed,mostlealkuszol

ahelypénzből!Elnyújtottbasszusjegyeztemegegypincemélyéről,megbotránkozva,deszelíden:–Kuuus…Szivarfelemelteszépóvatosanaleányt,éselindultveleatócsákonátakunyhófelé.Babetteanyó

enyhekísértésselnéztealavórt,deezalkalommalúrrálettkárosszenvedélyén.AZenélő Patkány vendégeiből rekrutálódottmenetmegállt félkörben a bódé előtt, és rövidesen

megjelent a proszcéniumpáholy mellvédjén Prücsök: jobb lábán a selyem topán helyett, amely azaranyszínűlepkévelelrepült,roppantcipőinekegyikelengett.Olyanvolt,mintabábszínházifigura,amikorkiültetikazegycentiméterkeskenyszínpadra.Pápuagöndör,acélfeketefürtjeiekkormárcsakkacagtakazon,hogyvalahaistartósondolációjármábakényszerítettékőket.ValaholhátulmegjelentKirúgHümérésazamerikaidiák,rajzaival,demegjelentaFinomTörök

is,nedvescelofánkabátjaalattjóllátszottakávéuniformisfestőibugyogójaésaranyhímzései.Ötventagúférfiegyesületkövette.– Fiúk! – kezdte Prücsök oly hévvel, mely egykor Napóleont késztette arra, hogy hordává

lomposodott embereit, a katonák gyűjtőnévvel illesse döntő szónoklatánál, amellyel az olaszhadjáratba zúdultak vele. –Elsősorban is kérlek benneteket, hogy tartsátok titokban, amitmondok.Magunkközöttvagyunk,csupajóbarátok,ésnemegytitkotőriztekmegélhetéstekbőlképezve.Ennyitközöltelsőintrádára,kb.százfőnyirovottmúltúbarátjávalésaPortugálnevűutcalakóival.– Nyugodt lehetsz – szólt valahonnan a magasból Schulteisz, az Ikrek –, amit nekünk

száznégyszemköztmondsz,azteltemetjük,minthakésszúrásértevolna.– Ezt vártam is tőletek. Amai bálonMervin, aki klubtársam a tiszti kaszinóban, apám ügyében

baráti eszmecserélgetést űzött. Azt mondta, hogy én csak bálozzak, majd ő pontosan felírja egypapírra,hogymitkelltennemcsaládomdiszkrétbűnügyében.

Zúgás támadt.Mervin puszta nevétől dühbe gurult a külváros. Prücsök szétterjesztette két karját,minthakülönzenekarátvezényelné,éscsendlett.– Mostan hadd ugassak még! Arról van itten szó, hogy én a Mervin előszobájában az emeleti

kaszinófolyosón sokáig báloztam ülve, amikor megjelent egy bús képű szolga, egy úgynevezettkomornyik.Megszólítottam,hogykérdezzemegtagtársamatMervint,milesz,mertitthagyom.Errekérdé,hogyénutasítástvárok-eMervintől.Mondomneki:mitgondolt,talánelőszobadísznekvagyokitt?Erremondta,hogynálavanalevélazutasítással,ésátadta.Ezekalakájoknagyonhozzászoktakaborravalóhoz, hát gondoltam, kérek tőle tíz frankot.Vendéggel szemben nem tagadhassameg.Debálonmásaszokás,ésmeghallottaegyarrasietőattasé,akikétezerfrankotadott.Megelégedettzajhallatszott.–Megjegyzem,eznemellenzinagyjábanazt,hogyKirúgHümérreggelmégishelyszíniszemlét

tartsonajégszekrényalatt,mertBabetteanyóértejönafranknak,hadélelőttisétájátvégzialavórralésaredőnyhúzóval.–Azapénzmáshovágurulhatott…márkerestem–kiáltottközbeacsapos.Krétaszínűfehérholdfénytűzöttasikátorra,amelygőzölgött,cuppogottéslocsogottazáporután.

Feketeablakú,hosszú,görbe tetejűházakágaskodtakszabálytalanulegymás fölé tákolva,némelyikötemeletes,deúgy,hogyötegyszobáslakástkötösszeafalépcső.KözelgőnagyeseményekelőérzetévelhallgattaazutcaPrücsöktitkát.–NekemaMervinbemutatottabálonegyangolbajuszos,gyönyörűkatonát,Deboulierszázadost,

akimaéjjelvalamifutárleveletviszTangerbe,egyfontosnégernek.Mervinmondáabemutatásnál,hogyvanegyterve,minthaottjutnaeszébe.Éshogymajdeztfelírja,mertapapámkiszabadultőle.–Idő–kiabáltSchulteisz,azIkrek.–Eredmény!–Csak hagyd! Jól beszél… – jegyeztemeg a RészesMandarin,mivel tetszett általában, hogy a

leánysikerrelképviselteilyenúrihelyenakülvárost.–Tempó,Prücsök!Gyerünkamesével!Tempó!–rikkantottamégiscsakSchulteisz,azIkrek.–Azutánfelmentemazelőszobába,ésottaszékenülvebáloztam,amígakomorszolgajött,ésa

leveletadta.Hátezalevélittenaveleje.Ésakkorbúcsúztamlennahallbanabúsarcúlakájtólúgy,hogy mégis adott tíz frankot, és kértem, hogy küldje a hullaszállítót, mert távozni akarok. Bálikollégám,apolgármesterazonbanelhozott,ésmondta,hogynemfogadelezértsemmit!Úgyhogyőis adott ezer frankot.Ésmostmárvanháromezer és tizenegy frankomazegy frankkalösszevéve,amitakancsalküldmajd,haBabetteanyóreggelsétálnimegyalavórjávaléserélyesfellépésével.–Mit jár a szád!Nesze, itt a frankod!–kiáltottaKirúgHümér, és odadobta apénzdarabot, de a

kancsalságamiattakunyhómellettihamuba,amitPrücsökjóllátott:–Püff…akanálisbaesett–kiáltottaaleány.–Mégiscsakalegjobblesz,hamegkeresedreggel,és

elküldöd,amikorBabetteanyósétálnimegyakonyhaasztallal.–Sokaszöveg!–kiáltottfentrőlSchulteisz,azIkrekidegesen.–Mivanalevélben?–Mitgondolsz,meddigállunkitt?–kérdezteKicsitBob,mintegytüntetéstenorszólója.–Azthonnanlehettudni?–feleltePrücsök.–Denemlehetszmégfáradt,hiszenkétévetültélmost.

–Mikor elhalkult a röhögés, a leány blúza hasítékából kihúzta a levelet, a lornyont és a kalapját,amelyrőlmárazthitte,hogyelveszett.Örömmelkiráztaeholmit, észavarba jött, amiértkétdarabréteshullottkibelőleapocsolyába.–Mostanfelolvasásttartokalevélből,melyéletbevágó.Megjegyzem,arétestvalamelyikrosszul

neveltvendégszórakozottságbóltehettearuhámba.Tehátaszöveg:

„Mademoiselle!Halaszthatatlan teendője a következő: Csavarja el a futár fejét, és a levelet maga juttassa el a

címzetthez.

DoktorMervin.”

Csodálkozóizgatottmorajhallatszottazutcadiszkrétközgyűlésén…–Miféledologez?–kiáltottakézimegafonjábaSchulteisz.–Kineknéztégedezahiéna?Nagyzúgás,zajongásvolt.–Általánosbefogástkérek!EzaMervinnembutaember,ésjóltudja,hogymivelsegíthetrajtam.

Azurakdolgát tinemértitek,mertnemszoktokbálozni.Akormánybiztosellenszámlátajánl,mintVeuve Marie a Gomb Rizának. Ha én eltüntetem Debouliert a levéllel, akkor Mervin kiengedi apapámat!…–Demiérttégedszemeltki?Nincselégembere?–Tán látta, hogy tetszem a századosnak…– szólt, és tűzpiros lett. –ATuskólábú ismindig azt

figyelte,hogytetszik-eagyilkosazáldozatnak?ÍgylettkémnővéazajapánKiriMata!–HaraMati!–kiáltotthelyesbítveRoppantManó.–Azegyjapánöngyilkolás–szóltKornAtya.–Haegytábornokveszít,akkorMataHaritkövetel

magán.– Erről én is hallottam – bólintott Tülök Bull. – De csak akkor esedékes az öngyilkosság, ha

huszonnégyóraeltelt,ésnemtudfizetni.–MadamesetMessieurs!–kezdteazÁlmosElefánt.–Ezaszó,hogyharakiri,aztjelenti…–Alevélrőlbeszéljen!– Kérem… Tehát, szerintem ez a Mervin doktor, akiről tudjuk, hogy milyen könyörtelen, ha

céljairólvanszó,ellenszolgáltatástkérazért,hogysegítsenmademoisellePrücsökön.–Ezzsarolás!–Nem teljesen – intette könnyelmű feltevésektőlVeuveMarie-t azÁlmosElefánt. –Ez jogtalan

hivatalikényszer,úgynevezettNötigung,denemvisabsoluta,ésnemisviscompulsiva.XlV.Lajosegyalkalommal…–Másalkalommal!–kiáltottaFinomTörök.–Amagvátmondja!ÉszLajoshalk,szomorú,rekedteshangja,mintegynagyobbfajtájúlégydöngéseterültszétazutca

felett.– Ez az ügy bizonyára az Intelligence Service feladata lenne, de úgy látszik, hogyMervin nem

merterájukbízni.HallottakmárönökazIntelligenceService-ről?–Mitemlegetiannyit?–ordítottaSzivar,akiezüstszervizértnéhányhónapotültvalamikor.–Mi

semvagyunkhülyék!–Netessékáltalánosítani–tiltakozottPrücsök.–BeszéljenLajos.– Sajnos, ez a könyörtelen ember lehetetlen feladat elé állította kedvelt gyámolítottunkat. Egy

kisleány,akineknincsavilágonsenkije,különösen,haamibarátságunkatistekintetbevesszük.Akiválójogásztittegyszerűenfélretoltaaleány:– Nahát, most jövök én! Itt most a legnagyobb titokban – kiáltotta harsányan – megalakítjuk a

külvárosszervizét.Megcsináljukeztaheccet!Akinemakarrésztvenni,aztávozhat,ésazóvatosabblakóklefekhetnek.–Monddmeg,hogymitcsináljunk!…Segítünk!–Köszönöm, fennkölt barátaim!Először is a századosügyét fogjukmegnem történtté tenni.El

kelltűnnie.Ésremélem,hatikézbeveszitek,akkorelistűnik.Hányanvagyunk–ekkormárlehettekvagyszázötvenen.–úgyahogyösszejöttünk,feltűnésnélkülosonjunk.Aszázötvenemberhelyeselt,készenarra,hogyfeltűnésnélkülosonjanak.–Halljuk!–Fogdbeszád,Ikrek!–Rémegyszerűaterv!…Íme:Elsősorban–magyaráztaPrücsök–Szivarfelmászikaszemaforra,

tilosraállítja,azutánmegszerzialevelet,elvisziTangerbe,ésmicsendbenvárjuk.–Micsodamarhaságezmegint?!–kiabáltSzivar.–Szósemlehetróla,keressmásbolondot!–Hanem,hátnem…Énmárúgysemfogokbelőledbátorembertcsinálni.–Majdkaphatszegypofont,csakjárasdaszádat…–dühöngöttSzivar,denemfolytatta,mertépp

hogyidejevoltelugraniegyhúsdarálóelől,amelysietveérkezettakunyhófelől,szabályosívbenafejeirányában.–Hamégegyszermeglátomakörnyéken,atüzesvasalóthúzomvégigaképén!–kiáltottaBabette

anyó,ésSchulteisz,azIkrek,mintegyajelenetzsinórpadlásárólharsogta:–Szeressükegymást!–Tijótávolálltok–közöltePrücsökahaditervet.–Aszemafortólvagykétszázharmincméterre

vanegykiserdő.Ottelbújtok.Mostmégkellhozzáegybőrtáska,szerszám,ésénjövök,mintaZöldKacajcíműmegigézés.Azöregférfiak,azasszonyokmegaSzivaritthonmaradnakkímélésből.–Tevigyázzmagadra,aszondom!Senki sem értette a haditervet, de lelkesen helyeselt. Mindenki felszedelődzködött, és bár a

lámpakezelő indítványát, hogy rágyújtsanak egy nótára, egyhangúlag és a titokra való tekintettelközfelsuttogássalelvetették,jóhangulatbanvoltak.Schulteisz,azIkrek,akiegypénzügyőrvadonatújnadrágjához egy fürdőmester eléggé használt fekete dresszét viselte, feltette kalapját, és jókedvűenlekiáltottazutcára:–Várjatok,jövökénis!Ésjött.És jött Prücsök, aki ormótlan bal cipőjével inkább Tuskólábú, mint Zöld Kacaj lehetett volna.

Elindult barátai élén, és ezek egy szálig követték, kivéve a komor jasszt. Ő zsebre dugott kézzelmellőzteatársaságot.Ekkor egy roppant fekete árny barátságosan végigfröcskölte a népgyűlést. Mathias érkezett a

furgonnal.Megéljenezték!……Éshajnalbankísértetiesmenetvonultvégigakikötőóvárosánaksikátorain.Százötvenmarcona

emberfeltűnésnélkülkövetettegyestélyiruháskisleányt…

IX.VIGYÁZZ,HAÁLLAVONAT!

Mostaztánkitörtafergeteg.Kitört,deúgy,hogyarádió,telegráf,telefonéjjel-nappalműködésbenvoltmiatta.Magasrangúdiplomatákésvilághírűforgatókönyvíróknaphosszatmegoldásontörtékafejüket.Hiába!Prücsöknek,mint ezt a regényben említettem, azvolt ugyananézete, hogyegymagányos leány

nemhadakozhatasorsellen,azonbaneztanézetétőmagarészérőlnemosztotta.Éselkezdettasorsellenfellépni.Deúgy,hogymegemlegette.Asors!Mertbizonyáraasorsismeglepődöttattól,amitezaleányembertársairazúdított!Nézzükcsak.ElindulafutárTangerbeazexpresszvonattal,hogyegyéletbevágóanfontosleveletvigyen.Semmibaja.Harmincötéves,gyönyörűendekorált,egyméternyolcvanmagas,kitűnőenminősített

katona.Elsőrangúanmegvacsorázott,ésmostbeszálltavonatba,címeressárgatáskájátaszemköztiülésreteszi,majdrágyújtegyszivarra.Érverése:nyolcvanegy.Vonatindul:háromóratíz.Ésháromóraötvenkor:nyugalombavonult,bukott,nevetséges,kifosztottember.Csakhogynemföldönfutó.Magasságanincs.Érveréseszázhetven.Nyugdíjas.Hogytörtént?Így:Deboulier százados csodálkozva nézett ki az ablakon. Nyílt pályán vesztegelt a vonat, és

megfontoltanpöfögött,minthavalamijóllakottsziesztázószörnyetegvolna.Mitörtént?–Tilosaszemafor…–kiáltottaakalauz.A százados visszaült. Szemben vele a világossárga táska francia címerrel, és fogóján kis

bőrkeretbenottfityegettanévjegye.Egyfurcsa,nyávogóhangszólaltmegekkor:–Elóboy!MarleneDietrichálltazajtóban!Prücsökkivitelébentermészetesen.–Elóboy!–kezdteújra.–Szépidővan!Vállávalakilincshezdőlt, térdeésnyakaközöttgörbe ívbendomborulta teste,balvállátazálla

mellé húzta, jobb kezét csípőre tette, és a fogai között hosszú szipkát tartott, hogy dohányozzék.Valakiszájonvághattaelőzőleg,mertajkaihegyétrémületestorzképpéterjesztetteaszétmázoltrúzs.Azorráraiskenődöttebből,ésígyidültférfialkoholistákkülsejétvettefel.Sokgondot jelentettszámára,hogymitmondjonelsősorban,éseztakiáltást,hogy„Elóboy”,a

legeredetibbnek találta. Csípőjét még jobban lefelé szorítva, vállát még magasabbra húzvaelmosolyodott, és ettől olyan lett, mint egy szájon lőtt tigris. A százados dermedten ült a helyén,mindenpillanatbanvárvaatámadást.– Szép idő van – mondta a lány, és még kacérabban akart mosolyogni, de egymegfontolatlan

szippantás fullasztó köhögési rohamában olyat csapott a mellére, hogy fejét nekivágta az ajtószélének,amitőlhirtelenleszédültabársonyülésre.–Vizet…–hörögte,deazértkacérisakartlenni.

A százados vizet töltött kulacsából egy pohárba és megitatta a leányt.Most kiderült az is, amitPrücsök az ajtónál hátrahúzott lábával leplezni óhajtott, hogy elrepült báli topánkája helyettnegyvenötöstrottőrcipőjétviseli,amelyalsósjátékeseténegyötvenesértéketképviselalyukastalpmögöttraboskodókvartvöröskirállyal.–Kicsodaönésmitóhajt?–kérdezteaszázados.Prücsökboldogansóhajtvavisszaadtaapoharat.Anedvességtőlaszétmázoltrúzsemosolyközben

olyanduzzadtszelídségűvé torzult,mintaTihamérvagyÖdönnevűbölcsbivalyarckifejezéseegyversesrajzfilmszerint.Aszázadosmostmárhatározottanszól:–Hogykerülönide?Honnanszököttmeg,mi?–Köszönöm,deezmarhaság.–Ég feléemelteszemeit,éskétvállát,mintegyszandolinevezős,

előre-hátraillegette.Azarcán,pontosanhossztengelyénekirányában,homlokátólazálláigegyfeketevonallátszott.Ez

aprecízolajcsíkakkormaradtrajta,amikormellérecsapott,ésfejétatolóajtóéléhezverte.–Érthetetlen,hogymilyenmódonkerültavonatra?–Ó,magabumfordi–mondtalesütöttpillával,legalábbfélméteresséolvadtajakkal,amilyenmég

Walt Disney-nél is csak akkor fordulhat elő, ha rajzlapjára könyökölve elalszik Adalbert, a játszihízómarhaszáján.–Hiszenmiegyüttandalogtunkabálon.Azótaelfelejtettafutárúr?–Önaz?–álmélkodottaszázados.–Nemfelejtettemel,deazóta,kisleány,magasokatváltoztatott

emberikülsején.–Századosúr!Énéjfélótaegypercigsemszűntemöntfeledni.–Érezte,hogynemközvetlen,tehát

Ész Lajos figyelmeztetésére emlékezve, keresett egy nagyon egyszerű kifejezést, és így szólt: –Hovatovább…Azonbannemtudtafolytatni,deúgyvélte,hogyezegymagábaniselégközvetlenésegyszerű,tehát

egysóhajjalismételte:–Hovatovább…–Kedveskisasszony–felelteemegjegyzésreaszázados,kisséidegesen–,önatúlzottkiskorúság

sűrű orrfúvással járó prédikátumát igényli meg, és ez futárszakasz, ahová tilos az illetéktelennekbeszállni…–SzázadosÚr!–kiáltottafájdalmasan.–Kegyedegydelnőtcsakúgyszanzsénkirúg?– Sajnos – ismerte be búsan a futár. – Ésmég az is előfordulhat, hogy fülénél fogva viszem a

gyerekszobába,ahonnanmegszökött.Denevetniekellett,mertPrücsökelőhúztakebelébőlalornyonnyelét,éseztmondta:–Fidonc!…Közbenakisujjátteljeseneltartottaakezétől.– Hé, kalauz!… Itten van egy tiszti futárfülke… – kiáltotta most valaki lent. – Autós küldönc

vagyok.Aszázadosuratkeresem.– Erre jöjjön! – szólt a kibontakozó bőrkabátos alak feléDebouiler,mielőtt az odasiető kalauz

felelhetettvolna.Demostneszthallottahátamögött,ésmegfordult.–Hoppla!…Nézdcsak,akisbestia!Prücsök éppen indult. És a sárga, hatalmas, címeres táskát jobb kezében fogta.Deboulier feléje

ugrott, de szitkozódva hátrakapta a fejét, mielőtt orra a becsapódó ajtóhoz ütődött volna. Mirefelrántottaazajtót,Prücsökmáralépcsőnvolt.Aszázadosittiskishíjánbeverteahomlokát.Micsodafürgemókus!A töltésen már nem is látszott, mire Deboulier a nyomába ért. De guruló kövek lavinája még

pergettutána,ahogyazestélyiruharoncsainakmegadvaakegyelemdöfést,legurult.Debouilernemvette tréfára a dolgot.Kezében voltmár a revolvere, és futólag visszakiabált a lépcsőnmegjelenő

bőrkabátosküldönchöz.–Szóljon,hogyavonatvárjon!–Nyugodtlehet.Nezavartassamagátafutárúr!–Ésalighogyafutáreltűntalátóhatárról,Szivar,

mertővoltaküldönc,odaszóltazérkezőkalauzhoz:–Aszázadosúraztüzeni,hogynemtérvissza.Felkeresividékenélőrokonait.Aszemaforközbenszabadraállt,mivelSchulteisz,azIkrekadottegymuttert,amitkülönbenmint

címzeteskabátgombothasznált,ésígyüzembehoztákajelzőkészüléket.Szivar avonat lépcsőjén állva, a távolodó futár után integetettmegindultan.Ésmivel az érzések

ragadósak,avonatismegindult.

X.TÉVEDNIEMBERIDOLOG,DEKÍNOS

Roppantkellemetlenlettazügyben,hogyPrücsöktévedett.Nonemsokban.Mindösszeannyibólálltafélreértés,hogyalevélnemPrücsöknekszólt,ésazemlítésegyfutárról

nemDeboulierszázadosszemélyére,hanemegysakkfiguráravonatkozott.Eztleszámítva,nagyjábanhelyesenértettaleánymindenegyebet.Csakhogyeztmostmárnehézlenneleszámítani.UgyanisMervindoktorcsakugyanaztakarta,hogyegyhölgyelcsavarjaafutárfejét.No,deeza

futáregyilyennevűsakkfiguravolt.ÉsnemMambiktukirályhozküldték,hanemjátékhozhasználtákatisztikaszinószalonjában!Elégnagykülönbség!A futár feje egygömb, amelyet általábanenyvezett toldással rögzíteneka futó faragott törzsébe,

miutánmegfelelő lyukat fúrtak az eljáráshoz. Az enyv idővel,mint annyiminden ezen a világon,elporlad,éselszántsakkozókilyenkorazenyvhíjánszabadonforgónyakatpapírbólcsavartbetéttelteszikmozdulatlanná.Arögzítéshezalkalmazottpapirosfehérszélecskéjeúgyvonulkörbeacsinossakkfiguranyakakörül,hogyLannerkeringőjévelelhangzottódivatúidőkcsipkegallérosaranyifjaijutnak eszünkbe róla, néha esetleg Jochanán tálcán nyugvó, levágott feje, tánchoz szervírozottállapotban.Egy ilyenhirtelenjébenpreparált futáraztacélt szolgálta,hogyahatvanéves tiszteletbeli tűzoltó

főparancsnok huszonhárom éves ifjú hitvese egy tüzérkapitánnyal levelezést folytasson általa. Atiszteletbeli tűzoltó főparancsnok korához illő higgadt vérmérséklettel sűrűn szokott sakkozni afeleségével, és bátran elmondhatta magáról mindenkinek, hogy harcmodorát heves támadó játékjellemezte.Délutánonkéntakapitányiselnézettakaszinóba,ésavilágértsemengedtevolnael,hogybarátjával, a főparancsnokkal néhánygyorspartit váltson.E játszmákután a futópapírral rögzítettfeje, bár ez ügyben nem érdemelte ki a halálbüntetést, sőt úgy hiszem, inkább néhány életre ítéltembercselszövevényérőllehetettszó,demondom,mivelafutójelentéktelen,gyöngebábvolt,ahogyezközépkorihistóriákbansűrűnmegtörténik,azőértéktelenfejehullottaporbaatitokzatosügybőlkifolyóan, távoli szekrények alá gurulva. A játék hevében a parancsnokné (másnap a kapitány)állandóancsavargattákafutárenyvhíjánforgó,papírralrögzítettfejét,ésapapírvégüleltűnt.E futár útján leveleztek egymással, ki tudja,mi okból?Magam részérőlmegközelítő sejtelmem

sincs,hogymitírhategyfiatalhölgyegyifjútüzérkapitánynak,amiazutóbbitérdekelje?Mégisúgylehetett,hogyérdekli,mertafutárfejefordultávalpontosanfeleltrá.Atitkosszolgálatazonbannemismertazállamlétérdekénéltiszteletreméltóbbhagyományt,ésbár

örökremegőrzi,havéletlenülmagánügyjuttudomására,mégsemrestelli,hogylevelektitkaiésfákközött meghúzódó ódon kerti házak intimitásait ellenőrizze, annál is inkább, mivel nemegyszerleleplezték,hogyazifjúszerelmeseknekálcázottpárvoltaképpenkéthírszerző.Az már külön tragédiája Ámor kegyeltjeinek, ha támadó játékmodorú, kiérdemesült

közfunkcionáriusok, természetüknél fogva, öreg napjaikra jól hangzó, díszes és jelentéktelenkinevezésekhez jutnak. E tiszteletbeli tűzoltó főparancsnok mellékesen a magasépítészet ellenőrzőbizottságának címzetes tanácsosa, a missziós egyesületek elszámolásra kötelezett szubvencionáltintézményének valóságos belső, jelképes világi gondnokhelyettese, az önkéntes mentők jótékonyvigalmi alakulatának báli védnöke és végül a titkosszolgálat nyilvánosság számára berendezettmúzeumánakvalóságos,külső,célzatosésjelleggelfelruházottlevéltárnok-helyettesevolt.

Azegészbonyodalomnaka fürdőzésvoltazokozójaelsősorban.Márrégenmegtilthattákvolna,hogykomolyembereklégtornászmezbentengerpartifürdőintézményekbentöltsékazidőt.Atitkosszolgálatvalóságosbelső,elsőszolgálatonbelülilevéltárnokafürdőzésbőlkifolyótüszős

mandulagyulladással megbetegedett, és egy felületes hivatalnok könnyelműsége, az is lehet, hogymalíciája következtében behívták hivatalos úton a tiszteletbeli tűzoltó főparancsnokot, hogy amandulagyulladásos múzeumi levéltárellenőrt helyettesítse. A hajlott korú parancsnok először avalóságos ellenőr lakásra sietett. Pillanatig sem látszott kétségesnek előtte, hogy a múzeumlevéltárnokát amandulagyulladás állapotában kell helyettesítenie,mivel eztmár ő is végigcsináltavagykétszer,delevéltároláshoznemértett.Feldúlt lelkiállapotban végre a levéltárba került, ahol nagy rendetlenség fogadta, mivel a

nyilvánosság számára alkalmas okiratokat felülvizsgálták azon szempontból, hogy közlésük nemsérti-enémelypolgárindokoltmagánérdekét.A kapitány és a fiatalasszony levelezését bizonyára mint szent magánérdeket sértő közlést

félreteszik, különösen, ha tekintetbevesszük, hogy történetünk franciagyarmatokon játszódik, és aromantikus,gyengédkapcsolatokirántitiszteletismerttulajdonságaenépnek.Egy kiváló darabíró állítja, hogy:Mindig lesznek Júliák. Találó cím volna az is, hogy:Mindig

lesznekvéletlenülértesülőférjek.Olyanok,akikrosszkorjönnek.Illetvejókor,vagyiskorán,szóval,már későn. Férjek, akik egy kabátgombot keresnek az évek óta kizárólag dekoratív célt szolgálótintatartóbronzrinocéroszamögött,ésszerelmesírástlelnek,amiszinténegygomb,ésahozzávalókabátotsemnehézmegtalálni.Amikor e kiérdemesült tiszteletbeli hivatalnok azt olvasta, hogy: „A tiszti kaszinó futárjának

nyakából rögzítés céljával leplezett üzenetek másolata: 193… D. M. 1026/243. dosszié”, hörögvekapottszolgálatonkívüliegyenruhájához.Amelletteműködősegédtisztegyetlenpillantássalfelfogtaahelyzetpokolitragikomikumát.–Holez…adosszié?– Tessék –mondta a segédtiszt, és mire elkészült a válogatással, kitűnt, hogy a futár nyakában

egyenruhák szabásmintáit rejtegették. A parancsnok azonban már gyanút fogott, és nem eresztettetöbbé!Elrohant.Agyorsészjárásútisztmáristelefonáltapostásnak:–Ha a parancsnok úr taxit rendel, nehogy a környékbeli ócska autók közül hozzon.A városon

kívüliújcirkuszelőttáramvonalasjárművektalálhatók.Aportásbetartottaazintézkedést.Telefonáltasegédtisztatisztikaszinóba.Aszolgálategytagjávalakartérintkezésbelépni.Felhívta

hát a kormánybiztost, doktorMervint, akimindenféle afrikai hatóság vezető embere volt.Közöltevele, hogyMaudHutchins sakkbajnoknő, aki a szolgálat különleges tagja,megbízást kapott a futónyakán történő levelezés másolatainak megszerzésére. Ott van a bálon. Közölte azt is, burkoltformában,hogyaférj jönnegyedóránbelül, taxiáll rendelkezésre,mertaportáskatonaember,akiserényenteljesítiaparancsot.Ez már Deboulier távozása után történt, Mervin doktor még a kormányzóval tanácskozott. A

tanácskozástnemszakítottafélbe.–Bocsánat–mondta,éslenyomtaaházitelefont.–Valamibajvan?–Semmiség…Vígjátékibonyodalom.Pedigalegnagyobbbajvolt.MertkinnaludtPrücsök,akirőlmegfeledkezettmindenki.– Kérem a társalgóbólMiss Hutchinst. – Óvatos volt. Mert sem a szolgálat tagját, sem a futár

postillond’amourszerepétnemakartaelárulni.

–MaudHutchins!–Halló!Egy ideges öregúr érkezik a játékszobába amaga ügyében,mertmegsejtett valamit.A

támadóharcmodorúférj,akilegkésőbb…–Tessék?Hm…Nemérti.Telefonbanmégsemlehetezt.–Halló!Kérem,Miss,fáradjonhozzám.Márútközbentalálkozikalakájjal,akiazírásbeliutasítást

viszi.Sürgős.Egykollégájamárfáradtazügyben.Igen…És most papírra vetette az üzenetet, hogy a futár fejét kell elcsavarni, és a levelet átadni a

címzettnek,mertMervinpedánsvolt.Mégamentőangyalsemtarthatjavisszaacímzettlevelét.Mégaszolgálatsem.MaudHutchinsismerteasakkbábuügyet.Őmásoltaazüzeneteketeddigis.Mervinaborítékotlevéllelegyüttalakájnakadta.Ésalakájment…–Pardon…Prücsökálltelőtte.–Parancsol?–Kérem…énakormánybiztosúrüzenetétvárom.–Írásban?–Igen.–Tessék…Ésátadtaalevelet…Atöbbitmártudjuk.Prücsökúgyvélte,hogymegértialevelet.Ésezbajvolt.MaudHutchinsnemkeresteazutasítást,

mivelnyombanazután,hogyletetteakagylót,átláttaMervincélzását.Persze!Idegesöregúr!Játékszoba…azőügye!Világos!Rohant a futárhoz, kicsempészte a levelet. Beletett egy másikat, amelyben ő ír egy őrnagynak

vallomást…Ezmegnyugtatjaaférjet.Alakájtólmegtudja,hogylevelétMervinmásikmegbízottjavetteel…Azholvan?MaudHutchins

keresiPrücsköt…Ígyvolt.Prücsökteljesítette,amitszerinteatyjáértkívántMervin.Deőnemtudottsakkozni.Őcsak

egyfutártismert,hátannakcsavartael,denemafejét,hanemalábát.Deaztalaposan.Deboulier százados ficamodott bokával feküdt egy veremben, és vagy hetven marcona ember

érkezettlábujjhegyen,feltűnésnélküladerengésben…

XI.NEMAZALEGÉNY,AKIÁLLJA,HANEM–

AKIÜT!AmikorDebouileratöltésaljáhozért,Prücsökegyfacsoportfeléfutott.Afutárkezébenrevolver

csillant.–Azonnalálljonmeg,mertlelövöm!–Kérem!–kiáltottavisszaPrücsök,úgyszólvánmárcsakegyingben,deaktatáskávalahónaalatt.

–Errőlénnagyonlebeszélem!Éshátrált.Aszázadosnagyléptekkelsietett.Futninemmert,mivelfélő,hogyaleányelszalad.–Tisztiszavamra,hogyhabozásnélkülkeresztüllövöm,haszöknipróbál.–Mitakarkegyedtőlem?–Csakennyit!Egyugrás…Éselkaptaacsuklóját.–Adjaideatáskát!–Kérem…Miértvesziel?Eztkompakthelyetthordom,piperecikkeimnek.Púdervanbenne,rúzs,

kölnimegegyfranciakulcs.Egyszerűpudrié.A tiszt azonban nem is érdeklődött aminden eshetőségre franciakulccsal is ellátott pudrié felől,

hanem erélyes mozdulattal kiragadta a leány karja alól a címeres, sárga táskát. Ekkor a vonatelrobogott.–Megkeserüli,hogyavonatelment!–kiáltottaalányra.–Miért? Hát fütyültem én?Most már az állomásfőnök helyett is engem büntet a hadsereg? És

tessékatáskámatideadni!–Ezatáskaa…Elálltaszava.Asárgatáskaközepén,afranciacímerhelyettegykeretbenezállt:

Havanbennedtisztelet,nelopdelakészletet,JegyeztePrücsök.

Nemazőtáskája!Nemazigazi,amibenalevélvan!Hiszenezsokkalvastagabbbőr.–Miféletáskaez?–Azénmagántáskám.Mitvesziel?Magánakisvan!Láttam!Debouliertanácstalanulésdermedtenállt.Avonatmármesszevolt.–Namegállj!Ezértagyonlövetlek,tekisboszorkány!–Mit hencegsz?Te senkit sem lövethetsz agyon!Ésmégmindig nem tudom,mit akarsz tőlem,

pedig, ha nem eresztesz, akkor sípcsonton rúglak! – lihegte vadul, és szerette volna a kezétkiszabadítani.–Amagacinkosaloptaelatáskámat!– Semmiféle cinkosról nem tudok. Beszálltam kedélyesen, mire te brutalizáltál. – Ez a táska

ugyanolyan,mintazenyém.–Naés?Talántilosaformája?Ezthordom,mertsokpúderkell,miutánbálozom.Aszázadosdühösenmegráztaakétkarjánál.

–Ésmiértkezdettelszaladni?–Merthogyteutánamfutárkodtál.Erremegrémültem.–Miértnemálltmeg,amikorkiáltottam?–Ijedtembertnemnyugtatmegegyordítás.Nemszólvaarról,hogyafegyverviselésijogodatse

korlátoztad.Demostmáreressz,mertbiz’istenbokszolok,éshiábafogodakaromat,mertköpniistudok.Azonbanaharmadikatválasztotta,éssípcsontonrúgtaaszázadost.Ezkriminálishelyzetbenálltitt,vonatnélkül,levélnélkül,egyszilajkölyökkel.–Majdazügyészségifogházbantöbbetbeszél.–Azzalakarijeszteni?Otténtörzsvendégvagyok.EgyvöröscsirkefogómegaMervinnagyonjó

barátaim–ésmintegymegvadultpárduc, sivalkodva rángatózott. Jóformánmárcsaka lornyonbavoltöltözve.Piszkos,kipirultarcábólvaddühvelvillogottelszántfénybenlángolószeme.Rendetlen,makrancos, pápua fürtjei, rugdaló lába, tekergő karja egyetlen viharosan vonuló hullámfelületbenvergődtekDeboulierszorításában.–Teegypimasz,komiszkölyökvagy!–konstatáltaaszázadosaránylagkésőn,demárisahelyzet

egyetlen előnyét felfogva, ami a hölgyekkel szembeni kötelező jó modort gyermekekre nemvonatkoztathatjaagentlemannél.–Vesztegmaradj,mert…–Nemeresztel?Puff!…Fejévelmellbecsaptaaszázadost!Errekapottegypofont.És akkor a százados maga is megrémült, mert a gyerek a szó bakteorológiai értelmében

egyszerűenmegveszett.Aztvisítottaartikulálatlanul:–Megütőőőőőttél!…Ezértmeghalsz!…Egésztestsúlyátalevegőbevetve,hogyorráigomlottahaja,kirántottamagátarémültDeboulier

szorításából, és ahelyett, hogy elfutna, tíz körömmel egyenesen az arcába, a szeme közécsimpaszkodott, lerántva a bőrt, és rúgott, csapkodott, amíg a döbbenetéből felocsúdó Deboulierisméthozzálátott,hogyalaposanelnáspángolja.Balkezeazonban,mintvalamicsavarszorítóbapréseltfém:aleánykétkeményszájpadlásaközött

mozdíthatatlanvolt,ésazapró,élesfogakkíméletnélkülhatoltakahúsábamélyen.Nyakonütötte!–Eresszel…Prücsöktagadóanmegcsóváltafogaiközöttakezet.Akilencediknyaklevesutánkevésbéállhatatos

voltatagadórázás,ésúgyatizennegyediktájánkinyitottaaszáját.Csendesenlihegvefölegyenesedett.–Mitakar?–kérdeztehalkan,dekomoran.– Eljön velem a legközelebbi állomásra – lihegte a százados, és uniformisának foszlányos

maradványaiegészjólillettekkékszemealjáhozéslekapartarcbőréhez.–Minekmagánakdíszkíséret?Éncsendbensétáltamittatáskámmal,amikormagabelémkötött.–Háteztfogjaelmondaniazügyészségen.Mostmárnekezdjeújra,vagyakarmégverekedni?–Hogyne.Csakelőbbegykicsitpihenek.ZihálvanézteDeboulier-t.És Debouiler is nézte őt. Pedig a további pályájától megfosztotta ez a leány, bizonyáraMervin

doktorévalegyütt.Elevetudták,hogyagallérjukkalkapcsolatosfejükvoltatétennélajátszmánál.Ésmostmárbiztos,hogyveszítettek…Demég ígysemfojthattaelazérdeklődésétekülönös,veszettkamaszlánnyalszemben,akiotta

bálteremben e földrész első uraitmeggyőzte ésmeghatotta, azután rejtélyesmódon ellopta, illetve

segítettellopniatáskáját.Gyerek?Gonosztevő?Kémnő?Hogyőrült,amikorfelingerlik,azbiztos.–Jöjjön,kérem,ésnekényszerítsenolyasmire,amihezepillanatbanlegkevésbévankedvem.–Jövök,kérem…–felelteszomorúan–úgysemtudnámmagátmeggyőződésselvernimost.Éseltűntbálicipőjétkereste,azegyetlent,amelymegvoltmég.Dehiába.–Úgy?!Ésmiértnemtudnaerőszakoslennivelem?–kérdezteaszázados.–Minthogymegalázottéslegyőzött,tehátteljesenszerelmeslettemmagába.Engemmégsohasem

vertekmeg.–Ezlettavesztem–dünnyögteaszázados,éstragikushelyzetedacára,szinteelnevettemagát.–Szeretném,hakényszernélkülkövetne.Lehetségesönnélilyenhirtelenváltozás?–Nálamrémhirtelenváltozásoklehetségesek–szóltegészenhalkanPrücsök,éseztfeleslegesvolt

mondania,miveléppenaszázadosismerhettefelerrőlazoldaláróllegkézzelfoghatóbban.

XII.ASZERELEMSÖTÉTVEREM.KÜLÖNÖSEN,

HALETAKARJÁKÉSRÁÜLNEK…Aszázados lábaúgyficamodottki,hogyPrücsökkésőbbismétmegváltoztattaahangulatát,és

belelökteegygödörbe.Azilyenalattomos,hirtelentámadásokhozértett.Szépenjobbfelénézett,mintaki a felhők látása közben szomorúan tűnődik, és egy andalgómozdulattal bal felé tolta rettenetesméretűegyetlencipőjét,azutánzutty!…Ugrott és dőlt, neki amegbotlott, jóhiszeműkísérőnek, hogy ez botlási ívét parabolává nyújtva,

belerepültfejjelapályatestjavításáhozszükségeshabarcsosverembe.Ezután,már csak a rövidség okáért, három ízben fejbe ütötte a felbukkanó futárt,míg ez végül

felhagyottakísérletekkel,éselalélt.–Szegénykém…–mondtaekkorPrücsök,ölébevetteazanyagilag,erkölcsileg,testilegéslelkileg

teljesenruináltDeboulierfejét,gyengédensimogatta,éskeservesensírt.Azutánkörülnézett,letakartaverembehullottszerelmetárgyátazútburkolómunkásházkiszakított

ajtajával,ésráült.Ígyvárt.Jóltudta,hogymilesz.Rövidesen hetven ember lopakodott óvatosan a vasúti híd felől. Legelöl a Részes Mandarin és

KicsitBob.Őkpillantottákmegakövekközöttbotladozvaelébüksietőleányt.KornAtyaszinténláttaaközeledőt,ésodaszóltRészesMandarinnak:–Kérdezzétekmeg–szóltPrücsökremutatva–eztarészegesmunkást,hogynemlátta-ealeányt

valahol.–Hiszen ez Prücsök! – rikoltott Schulteisz, az Ikrek,mert egyetlen polgári foglalkozását, hogy

tizenhatéveskorábanhivatásosbiztatóvoltfutballmérkőzéseken,sosemfeledte.–Ugyan!–mondtaKirúgHümér–mégcsaknemishasonlít…–deekkormárfelismerteőis.AhetvenembergyorsanodaosonPrücsökhöz.…Debouliermostfelébredtzúgó,dagadtfejjelagödörben,éshalkhangokathallott.–Avonatelment,ésaszázadosmárjóhelyenvan…Szerintemokosabb,havisszamentekBabette

anyóhoz,ésfeltűnésnélkülelhelyezkedtekaházkörül.–Deazértehetünkisvalamit?–kérdezteHorogBele,aJelölt,akiÉszLajostkereste,miveleznem

tértvisszaazemelődarubelsejébenbéreltládára,ésidősemberlévénvalamibajérhette.–Aszázadostkárvoltfutnihagyni–szóltRoppantManó.–Rávettünkvolna,hogynetegyenfeljelentést.–MireDeboulieralarmíroz,addigSzivarrégátadjaafutárleveletacímzettnek.Areggelivonattal

indulTangerbe.Aszázadoshátánvégigfutottahideg.MiféleSzivarutazikhelyetteakongresszusra?–Nekemszükségemvanrátok,mertmostanmajdmegyekMervinhez,ezértakiknekpillanatnyilag

nincselőéletük,azokálljanakfélre.Decsakhakörözésnincsenellenük.Mindkétemberfélreállt.EgyikahatévesCefivolt,akiideiskövettePrücsököt.– Hát ez kevés. Azt kérem tőletek, hogymenjetek a kikötőbe,mondjátok az embereknek, hogy

jöjjön egypár erkölcsileg és társadalmilag jobb egyén az ügyészség kapujához megvárni engem.Ezek kofák és zsákhordók lehetnek csak, akiknél sűrűn előfordul, hogy munkájuk és bejelentettlakásukvan.

–Hanemhonos,akkormégígyisbajalehet,mivelacarted’identiténélkültilosamunkavállalás–szólt Ész Lajos, ki Babette anyóval karonfogva érkezett, és óvatosan kellett lépkedni, mertviharkabátjátmeg-meglibbentetteaszél.– Ígyhát a nemhonosak is kivételt képeznek.De szeretném,ha ez aMervin látná,mikorhozzá

megyek, hogy nekem barátaim is vannak, akik majd lármáznak, ha kitolást próbál. Én mostanmegtettem, amit kért tőlem, erre neki kötelessége kijönni színhelyszemlézésre, mert így ígérterevanzsnak.Demajdmegpróbálkibújni,mertamórmegtetteakötelességét,amórelmehetbalra.–Szóval,aztakarodmondani–tisztáztaazügyetRongyAurélkapitány–,hogyeztafutártMórnak

hívjákéselszökött?–Azt akarommondani, hogy te egy nagy hülye vagy. Félek, hogy ez aMervin doktormindent

ígért,demostmajdnemteszsemmit,mertcsakegytehetetlen,finom,szelídleánymegyfelhozzá.–Hátmenjfelmagad!–kiáltottaBabetteanyó.–Legjobbazilyetszemélyesenelintézni.Senki semértette, amikor kiderült, hogyPrücsökönmagát jellemezte tehetetlennek és finomnak.

Deboulier, nyakig habarcsban, egy kitépett ajtó alatt, összevert fejéhez nyúlt tétován, és szinténcsodálkozott. Szólni nem sok kedve volt. Mit remélhetett ilyen túlerővel szemben? A leány nemszolgáltattakiőtjelenállapotábangyanúsbarátainak.Ezszéptőle.–Mostanpedig távozzatok angolosan,mertMathiasvár rám, és háromutasát rövidesen temetni

kell,miveltávollétükmiattkellemetlenségelehetazautósnak.…Aháromhalottatazonbanmégsemlehetettelföldelni,ésagyászolórokonságazelsőhiányzónál

belenyugodottabba,hogynéhaihozzátartozójukvalamilyenoknálfogvaelkésteatemetést.Ilyesmiértsenkitsemlehetmegszólni,amígnemhallottukamentségét.Azélettúlsópartjánisakadhatvalakinekhalaszthatatlanügye.Audiaturetalterapars.A megboldogult, mintha szökésben lenne az enyészet elől, nem érkezett meg, pedig már a

következő elhunytra került időrendben sor. Szerencsére ez sem volt sürgős, mert néhai TrunkerSzvetozárhangversenyrendezőszinténkésett,mintakielkószáltvalamerre,ésközbenmegfeledkezettatemetésről.Duval úr,megtört hitelezője, aki elől korán költözött el egy zsakett utolsó részleteivel, sóhajtva

legyintett,ésaztmondta,hogyszegénymáréletébenisszórakozottvolt.Csakekkorderültki,hogyanéhaiakkalnemérkezettbeafurgon.Afurgoneztnem is tehette,miveleszeveszett sebességgel száguldottazországútonTanger felé,

sürgős társaskirándulásra néhai utasaival,mintha lepénzelték volnaMathiast, hogy csináljon velükegymozgalmasvargabetűt,mielőttöröknyugalomratérnek.

XIII.PRÜCSÖKMEGMENTI,AMIMENTHETŐ:

MINDENNEKVÉGE!Hogyan került a tangeri országútra Mathias, hallgatag utasaival, akik közül Trunker Szvetozár

hangversenyrendező már életében is szórakozott volt, különösen, ha részletfizetéseinekesedékességérőlvoltszó?Az eset egyike volt azoknak, amelyeket Prücsök tudott csak egyéni modorában a legkisebb

részletéigolyanlogikusantisztázni,hogyteljeslegyenazűrzavar.A leány erőlködve feltámasztotta az ajtót, és ahogyDeboulier felismerhetetlenül ésmegtörten a

gödörszéléigemelkedett,Prücsökmegcsúszott,ésazajtótvisszaejtetteszerelmetárgyánakfejére.–Ojjé!Ijedten felemelte ismét, de a futár elhatározta, hogy felhagy a további kísérletezéssel, ésmarad.

Úgy-ahogymegszoktamár a gödröt, és időnként az a néhány fejbeütés nema világ!Csak amikorPrücsökátlendítveazajtót,a túlsóoldalraeldobta,akkormerészeltDeboulier lassanelőjönni.Úgyfestettfehérhabarcsbaöltözve,mintegytalpazatárólmegszökött,búsanbolygószobor.–Mondja–kérdeztealeányt–,nemfél,hogymegölöm?–Nemisszámítokhálára.Manapság……Éskeserűrezignációvallegyintett…–Miértlennékénhálásmagának?–kérdezteaszázadosámultfelháborodással.–Merténelrejtettem,nehogyezekelfogják.–Aszázadosmormogottvalamit.Denemszólt.Aleánynagybúsanodamentegykőrakáshoz,elhoztaalámpát,éskönnyezvenyújtottaaszázados

felé.–Nesze,futár.Üssélfejbe,hogykvitteklegyünk…Csaküssélfejbe,nembántalak,nefélj…Aszázadosneméltenagylelkűajánlattal.Lépettegyet,defelszisszent,ésnyombanaföldreült.–Megrándultabokám…–Nembaj,idejönmajdahalottaskocsi.–Tessék?!– Majd mindent megért. Én még sokszor megmentem majd a maga életét. Most nem lehet az

egészetelmagyarázni.–Értekmindent–szóltkeserűenafutár.–Előszörhazudozottaszerelemről,azutánbelelökötta

gödörbe.–Deezértnemjárnekemsemmi.Csakegyszerelmesnőképesarra,hogyilyenönzetlenülvalami

gödörbe lökjönegy férfit.–éskeservesensírt.–Nekem jobban fájt.Demuszájvolt,mert jöttekabarátaim.–Ésmiértharagszanakrámazigentiszteltútonállóésrablóurak?–Azoknemharagszanak.Demagarettenthetetlen,mintegyLohengrinaHattyúlovagból.Velemis

kikezdett.No,mostittasoklúd,legyőziafutárt.Pláne,harevolverthúz,akkoregy-kétlúdelővesziazsebkésétis.Ésféltem,hogymegölik,mertszeretem,éscsakazegyetkérem,hogyüssönfejbe!Akapitányegykézmozdulattalelhárítottaazudvariasanfeléjenyújtott lámpát.Idegessétette,haa

leány közeledett hozzá e súlyos fémtárggyal. Forrón tűzött a déli nap, és a futáron testhez állóbörtönnémerevedettaragacs.Mittegyen?–Nézze, fiam– szólt csendesen–,menjenmosthazavagyahováakar, és telefonáljonközbena

katonai kórházba, hogy itt vagyok ficamodott bokával. Maga megmentette az életemet… A

becsületemetúgysemmenthetimeg.Atáskamármesszejár!Futnihagyom…Ne,ne…hagyjabékénazt a lámpát. Idegesít. Tagadhatatlan, hogy megmentette az életemet, viszonzásul fogadjon tőlemnyolc-tízévivárfogságotajándékba.Menjenésjavuljonmeg.–Magaazthiszi,hogyéncsakugyan…egyolyanizéHari…egyolyanHaraKirivagyok,akita

Tuskólábúküldött,észöldkacajjalgyilkol?– A százados csodálkozott ezen a homályos mondaton, hiszen nem ütötte fejbe a leányt, annak

ellenére,hogyPrücsökeztalehetőségetfelajánlotta.–Nemfontos,kislány.Azénkatonaipályámnakmostvége,ésnemérdekeltöbbésemmi.–A…aztmondja,öngyilkoslesz?–Sajnos,nem tehetem.EzabotrányártanaFranciaországnak.Egykatonánaknemcsakmeghalni

kötelességeahazáért,hanemélniis,hakell,bátran,férfiasan.–Kérem…tessékmegmagyarázni…–mondtaizgatottanPrücsök.–Mitörténikezáltalmagával?–Anyugdíjazásomatfogomkérni.Éseltűnökéletemvégéiganyilvánosságelől.Azellopottlevél

igensúlyoskövetkezményekkelfogjárni.–Á!–kiáltottamosolyogva–magátbecsapták.Akikötővárosreggelipostásaegyszerelvesztette

azösszesajánlottleveleket,ésmégsemnyugdíjazták.Pedigrészegesis.Aztkellhazudni,hogyletetteaváróteremben, amíg sört ivott, és csakavonaton látta,hogynemviszi a címzettnek szóló táskát.Erremajdelmondjákmindennekmagát,éslehet,hogyagenerálislehúzvalamitafizetéséből,deegyhétmúlvamárújramagaviszialevelet.Eztgarantálom.Úgy látszott azonban, hogy a százados nem érti vagy nem helyesliminden részletében a tervet,

mertcsakegykedvűenült.ÉsPrücsökodatérdelteléje,kétkezébefogvaDeboulierarcát.Azarcegyrészeaföldreesettéseltörött.Aragacskisebbfeleszilárdanrátapadt;szörnyenfestettígy.– Idehallgasson… Deboulier, maga szomorú futár… Majd én elmegyek hazudni, és olyant

mesélek, hogy a vezérkar még kitüntetést is fog adni magának. – Egyre idegesebben remegett ahangja,mert látta,hogynincshatássalvigasztalóbeszéde.Erőltetettenmosolygott,demárkönnyekálltakaszemében,ésfélt:–Mitvanbegyulladva?Nemeszikmegazértalevélért…lehet,hogynemisvoltajánlott,és…Váratlanul a százados nyakába borult, akiről nagy darab falrészek hullottak le csörögve, míg

Prücsökkeserveszokogássalkiáltott:–Mondja…Valamirosszattettem?Nemakarom,hogymagánakrosszlegyen!–Micsoda rejtélymaga–mondta a századosönkéntelenül. –Mindegy…A levélmostmárnem

lehet Tangerben holnap, és ha éppen tudni akarja,maga zavaros, zokogva gyilkoló életmentő:mabefejeződött egy háromszázéves katonacsalád élethivatása, amikor én rangomról lemondok, ésnyugdíjazásomatkérem.–Eztpéldáulnemértem,derendkívülszép–mondtaa leány.–Szóval…haeza levélnemlesz

Tangerben? – Hirtelen visszatért kedvenc elgondolásához. – És ha azt hazudja, hogy a címzettismeretlen, és ezért átadta a postásnak kézbesítés végett?… Rákenjük az egészet a postásokra!…Nagyszerű!Mi?EztmáraKirúgHümériscsinálta!Hazudnimindiglehet…–Igaz.Deháromszázévmúltánmárkésőhozzáfogni,haeddigmégnemhazudtakegycsaládban.

És a katona becsülete fémjelzés az arany vállrózsán. Ez a legnemesebb, de legkényesebb ötvözetűfém.Aszázadoscsendesen,komolyanbeszélt,pátosznélkül.Denemfolytathatta,mertaleányfelugrott.–Hátakkorvisszaazegész!Énmegmentem!…Vigyázzon!Rohant.Nemszólt,nemkérdezett,nemgondolkodott,hanemaminteszébejutottvalami,nyomban

futott,hogycselekedjenis,hogymegmentseDeboulier-t.Mertőmegmenti,akitszeret!Megmenti,haaddigélisazillető!TelefonáltaZenélőPatkányhozegyőrházból.

Ujjongott,mikorhallotta,hogyMathiasszokásaszerint,hivatalosútjaközben,otttankolazivóban.–Mathias!Azonnalgyereide!Külsőpálya,aholdélelőttműködtünk!HozdaSzivartis!–Nemlehet,öregem,háromutasvanazIllésRolls-Royce-on!–Azoknakúgyismisürgősmár?…Értsdmeg,ittélet-halálrólvanszó,ésolyasmimúlikakockán,

hogyhatenemjössz,akkorholnapénjövökhozzádminthivatalosfuvar,élttizenhatévet,meghaltmiattad,mertcserbenhagytadőtet…Mathias!Tehagyszmeghalni?Halló?!–sírtakönyörögve.–Te,necsináldezeket,mertmiattadbezárjákazösszesembert…–Ittencsakazakérdés,hogymegölsz-e teengem,vagyahaverodvagyok-e?…Atöbbi fityisz!

Illetve,fölösfecsej…Merthogymegértsmindent,aDeboulierlábakificamodott,ésaruhájabevangipszelve,megavállrózsájárólvanszó,amennyibenelvészazajánlottlevél…Mitnemérc?Ezegyháromszázévesfutár,demindenezenazegyenmúlikmost,különbennyugdíjazzák,ésazéppannyi,mint a halál,mert ha nem szívesen teszi, akkor is élni kell szegénynek…Hát hogy lehet ezt nemérteni?…Hogylehetszilyenszívtelen,hakérlek,hogygyereidepicit,éshozdaSzivart?Attólmégvidáman lehet temetni!… Ha most sem érted, akkor végleg kiismertelek… Mathias! Hát hagyszengem?…–ésmintfinomsírófuvallatszóltmég:–Hallóó……Szivart a szárazdokknál vette fel Mathias a kocsira. A komor jassz eleinte hallani sem akart

arról, hogy jöjjön, mert nagyon szenvedett különböző sérüléseitől, és fél órája sem volt, hogyPrunokni, az asztalosösszevarrta lábszárána sebet.Neki elégkínos lesz reggelutazni!DeamikormostazthallottaMathiastól,hogyelkellhozniPrücsköt,mertnyíltpályánmegőrült,mégisfelültasofőrmellé,éssiettek.Közben Prücsök elővette a táskát.Mert ott volt a sínekmellett, egy üres hordóban, amelyben a

talpfaolajat tartották, ami a pálya ápolásához kellett. Már ott várt, még mindig némi öltözékben,amikorbarátaibefutottakháromhalottal.– Gyerekek, nagy baj van, de minden jóra fordulhat. Neked kell közbelépni, Szivar, de igen

vigyázz, mert lehetséges, hogy felakasztanak… A fő, hogy a halottaskocsi azonnal útra kellTangerbe,ésDeboulierhelyettelvégzialevélhordást,mertareggelivonatkéső,ésazőnevébenkellátadni.És százados ruhában, amilyennekivan. Ilyent te lophatszútközben. Itt egypercet sem lehetkésni.–Elmentazeszed?–kiáltottárémültenMathias.–Háromtetemvanakocsimban.– Ha visszatérsz ezekkel, mégmindig jóleshet nekik a nyugalom. Én akartam reggel Szivarral

vinnialevelet,deittenegykatonakell,szóval:férfimeguniformismegfurgon!–Tetisztárabolondvagy!–kacagottnyersenMathias.–Ha erre ráveszel, akkor itt szúrom saját nyakamba abicskát – állítottaSzivar, és illusztrálásul

hüvelykujjával az álla alá bökött, ahol a legpuhább része vanminden embernek. –Hát bolondnaknézel?–Eznemelmeállapotkérdése–mondtaaleány.…MifélehatalmavoltPrücsöknek,amellyeluralkodottezekenazalakokon?Ezazarejtélyeselem,

amely a regény folyamán és annyimás igaz történetben a csodának azt amitikus, de valóság ízűtartalmátszolgáltatja,amiértrászolgálalegendaelnevezésre.Annyibizonyos,hogyazizgatottpárbeszédutánnéhányperccelMathiasszal,Szivarralésahárom

néhaiúrralútbanvoltafurgonTangerfelé…

XIV.AFUTÁRSZERENCSÉRENEMSEBESÜLMEG,

DEÁLLAPOTAIGENSÚLYOS–Mitcsinált?–kérdezteaszázados,mikorPrücsökvisszatért.–Aztsoselehetelőretudni…–feleltóvatosanaleány.–Mostanmagánakelkellbújni.–Telefonáltakórháziautónak?– Igen.Már itt isvolt, tiszteltetikmagát,ésmindentel fognak intézni.Hallhatta,amikor fékezett.

Merazakölökazthiszi,hogytisztárakocsmázásmiattállmegtankolniazautó,ésavilágértsemöntenebeleolajatis.Azértaztánúgycsikorogafék,hogyhabálbamegyazember,hátfelébredráazegészkórház.Aszázadosmegdörzsölteamúgyiskábultfejét,ésolyansűrűnpislogott,hogyszempillájárólcsak

úgyszitáltavakolat.–Vagyhülyeségeketbeszél,vagyalámpavastólagyrázkódástkaptam,éshallucinálok.–Ezazutóbbiakézenfekvő.Szóval,telefonáltamakórházba,kijöttakocsi,ésmindentelintézünk.

Szivarnakkellmégjelmeztszerezni,delopútközben.Csakazelhunytakneokozzanaktetemeskésést,amirosszvolna.–Mondja:igazánvanennekértelme,amitbeszél?–Mégnemtudjuk.Hanincssokértelme,akkoreztaSzivartfelakasszák.Pedigalegjobbbarátom.Elkaptaaleánykarját,ésmegrázta.–Mitcsinált,magaboszorkány?–Nekezdjeújraamérkőzést.Szivaramagaigazolványávaljelentkezik,ésátadjaalevelet.Holnap

visszatér. Akkor maga telefonál az itteni főnökeinek, hogy kihordta a levelet, megérkezett, éskificamítottaabokáját.Akkormagacsakszabálytalanságotcsinált,denemhervadelavállrózsája.Aszázadosmeghökkent.–Mi?…Akkor…. Hiszen ez… Ez egészen úgy hangzik, mintha csakugyan volna még egy lehetőség!

Tárgyalnivalónincsabennszülöttkirállyal,csakazértküldtékvelealevelet,mertannyirafontos…–Magacsakbízzarámmagát!Láthatta,hogyeddigsemcsináltamhibát.–No…Alámpavassalelhibáztaazütést,ésmegkellettismételni.Ezszépséghibavolt.…Azutánkissé szomorú lett a helyzet.A százados rendkívüli fizikuma, emberfeletti erőfeszítése

sembizonyultelegendőnekamegpróbáltatásokhoz.Acipónyiradagadtrándulásnagyonelgyötörte.A földre ült, kimerülten lihegett, és forró borzongás futott át rajta. Belázasodott. És képtelen voltlábraállni.–Nemmegy…tovább…Arekkenőhőségbenrápáncélosodottruhafullasztotta.Prücsökleültmelléje,odaszorítottaarcáta

lázaskatonához, éshullottak akönnyei. Jellemzővolt egyéniségére, hogykét elképesztőőrültségeközöttmindigsírtegykicsit,pihenésül.– Úgy fáj a szívem… Még szegény apámért sem tettem volna meg, hogy a titkosszolgák

követeléséreígymegöljemmagát.–Miféle…szolgák?…–lihegteaszázados.–Eztnemárulhatomel.Kötelezahatalommalvalótitoktartás.Mialatt ezt kimondta, kifűzte nagy búsan Deboulier cipőjét, és lehúzta a százados lábáról. Egy

közeli erecskénél megnedvesítette zöld sálját, és rögtönzött kötéssel bepólyálta a gyulladt részt.

Szerteágaskodó, gubancos pápua hajának titkos mélyéről előhúzott néhány biztosítótűt, és miutánkétszerbeleszúrtagyulladásba,elkészültamunkájával.Megjegyzem,hogyakötésalapjátképezőzöldsálvalahaazestélyiruhávalvoltazonos.–Mondja…miérttetteeztazegészet?Magaakémeknekdolgozik?– Nem. Csak azért mondtam, hogy én a Zöld Kacaj vagyok, és Tuskólábú küldött a halálsugár

titkáért, mert egy valószínű megtévesztés kellett. De én nem vagyok Mata Kiri. Az különben isjapánbanöngyilkoslett.Aszázadosnemkérdeztetovább,mertaleánymindenmagyarázatazavarosabbátetteazügyet.És

különbenisájuláskörnyékezte.AzutánPrücsökmegpróbálta cipelniDeboulier-t.Nyögve, sírvahurcolta, és lihegett.A százados

letekintettrá,dekésőbbeztsemtettemár,miutánavárosközelében,azutolsódombhajlatnálaleánymegcsúszott,éscserjéket,köveketsodorvamagukkal,legurultak.–Segítségetkellhozni…–lihegtePrücsök.Ésamikorlátta,hogyaszázadosájultanhever,ismét

sírtegykicsit.Alehúzotttiszticipőidőközbenzsinórjánálfogvaaleánynyakárakötvefüggött.Eztmost felvette, hiányzó negyvenötös kaliberű topánja helyett. Dacára, hogy ez a cipő is ballábrakészült,ésilyenéppenvoltmárrajtaegyarégi,óriáslábtyűkközül,azértkényelmesenfelment,csakkissémegdöbbentőenhatottelsőlátásra.Egyortopédszakorvosbizonyárakülönlegesesetetgyanítaszerencsétlenleánytilletően,akikétballábbalszületett,ésezekközülisazegyikjóvalnagyobb.Bár látszólag két bal lába és két bal keze volt ennek a leánynak, szokatlan vérmérséklete és

elszántságarendkívülitettekrepredesztinálták.Etettekemlítéséremagasrangúegyénekévekmúlvaiselsápadtak.Miután ingbennemmehetett avárosba,különösenaz ing létminimumramérséklődött terjedelme

miatt,nekivágottaszőlődomboknak,ésfelkeresettegygyanútlancsőszt,akifelöltőjénaludt.Megrázta.–Szőlőkerülőúr!Lopjákagyümölcsöt!Acsőszfelugrottésberohantakunyhóba,hogycsőre töltöttpuskájátmegkeresse.Ekkora leány

becsuktaráazajtót,odatoltaareteszt,ésazártalmatlannátettcsőszfelöltőjében,melyethosszamiattúgynevezettsleppesruhánakisviselhetettvolna,távozott.Hogyhol loptaakézikocsitkétvödör tapétázóenyvvel,éshogytettefelafélholt futárt, továbbá

melyik vendéglő terasza siratja a hatalmas, kockás terítőt, amellyel Deboulier-t letakarta, ki tudnámegmondani?Annyitény,hogykoradélután,százlépésenkéntvégkimerültenösszerogyva,megérkezettBabette

anyókunyhójamögéakiskocsival.Irdatlanfelöltőjében,halálosankimeredőszemmel,ömlőverejtékbenúszva,és lihegveroskadta

földre,azutánfelkecmergettésmegdöngetteökléveladeszkaházat.Akofakilépett…–UramAtyám…–Szaladjon–mondtakifulladtanarémültBabetteanyónak.–Mondja,hogyjöjjönideSchulteisz,

az Ikrek és még valaki… akik behordják a katonát. És Prunoki asztalost öntsék le, ha nagyonrészeg…mertficamotköllkezelni…Babetteanyóakocsihozlépett.–Ezenvan?–Igen…Denagyonvigyázzon,mertmindenenyvráömlöttszegénykémre.Prücsök sírva fakadt, és előhúzta roppant felöltőjéből a csősz zsebkendőjét, amelyről ekkor

kiderült,hogymunkaköpeny.–Afutár…–hebegteBabetteanyó.–Súlyosasebe?–Nemtudom…–zokogtaPrücsök.–Ateherpályaudvarnálmégélt…

XV.VIHAREGYCSEPPFÉLREÉRTÉSBEN

Mervindoktorahivatalosórákvégénmégottmaradtazirodában.Sokatmotoszkáltafejébenezaleány,akiúgyeltűnttegnapeste.Amikorasokfontosügylezajlott,összeírtaegyívre,hogyPrücsökmilyenmódonkérjenkegyelmet.Dealeánymárelment,amikorkiüzentérte.Hoválett?Táneluntaavárást.Sóhajtott.–Azötvennégyeselítéltetáthozatomatörvényszékifogházból.AzötvennégyesfogolyAndréDecouxorvosvolt,akitöbbmintegyévetöltötteéletfogytigszóló

büntetését.Amikoraszobábavezettékafegyencet,Mervinhelyetmutatott.–Üljönle,Decoux.–Köszönöm…Nyugodt,derűs,gömbölyű,szakállasarca,világoskékszeme,okoshomlokavoltazötvennégyes

elítéltnek.–Valakieljártnálamügyénekújrafelvételevégett.Decouxnemfelelt.Néztékegymást.Ezakétember,valamikorelválaszthatatlanjóbarátok,közös

diákszobában laktak, és megosztották egymással a jót és a rosszat egyaránt. A komoly, kissépolgáriasan túlzott becsületességű Decoux, akit később állami ösztöndíjjal mint az egyetemlegnagyobb tudásúdiákjátkülföldi tanulmányútraküldtek,ésdoktorMervin,a fékezhetetlen,szilaj,bohém kedvű jogász, aki csapnivaló felkészültséggel végezte kollokviumait, a különbözőegyéniségekvonzásátigazoltákjóbarátságukkal.DecouxazamerikaiRockefellerIntézetbenkezdtereményteljes pályáját, és doktorMervint egy alkalommal kis híján kizárták az ügyvédek sorából,mertbíróságijegyzőkorábanegynaponrészegenésfütyörészvementatárgyalóba.Azóta húsz év múlt el. A polgári jósok előrelátása szerint Decoux-nak Nobel-díjas tudóssá, és

doktorMervinnekegyvidékiszíntársulattitkárávákellettvolnaválnia.De a helyzet nem ez volt. Doktor Mervin vizsgálóbíró, majd teljhatalmú kormánybiztos és a

törvény erőskezűvégrehajtója lett, ésDecoux egyszerűen azötvennégyes számú, életfogytig elítéltrab. Az élet olykormegengedmagának ilyen tréfákat, máskülönben az emberek azt hinnék, hogytőlük is függvalamiezenavilágon,és jövőbe látómegállapításaik,hajszálpontoskövetkeztetéseiklényegébenvévenemcsak létezésük fiziológiaimegnyilvánulása.MervindoktorGabronevilághírűbűnügyi védőhöz került segédnek.Gabrone nagy vagyonából diákjóléti intézményeket létesített, ésműveinekjövedelmébőlfenntartottaezeket,mertelismertjogtudósvolt.–Figyeljen,Decoux…–mondtacsendesen–rágyújt?–Köszönöm.Avizsgálóbíróolyanszórakozottvolt,hogyazelítéltfelényújtottaelőszöragyufát.–Magáthalálraítélték,mertmerényletetkíséreltmegellenem.Különöstitkaazügynek,hogymég

sohailyenbűntettnemvoltavilágon.Lojálisakvoltunkegymáshoz.Védekezésesoránegyszersememlítette tettének voltaképpeni okát, ami kínos lett volna rám nézve. Nem hozta fel mentségülfiatalkoriközösszerelmünket,szerencsétlenülvégződöttházaséletemet,holottezesetlegenyhíthettevolnaügyénekelbírálását,azesküdtekszemében.Mégcsakaztsememlítette,hogyvalahajóbarátokvoltunk.–Nemtermészetemasznobság.Azembersosehivatkozzékúrimúltjára,letűntcimboraságokra–

felelteadoktorszinteunatkozva,közömbösen,ésnyugodtanavizsgálóbírófejefelettelfújvaafüstöt.Éshintázvahátradőlt,hogyaszékkétlábáranehezedjékazegyensúly.

–Jelentősenyhítőkörülménynekeznemszámítottvolna–mondtaMervin–,elfogadtamhátegyhölgyirántiúritapintatból,hogykihagyjukelváltfeleségemszemélyétaperfolyamán.Azötvennégyeshallgatott.–Magaaztmondta,hogytagadjabűnösségét,nemkívánvédekezni,ésnemvallsemmiről.Ezzel

sokat ártott ügyének. Én viszont nem vallottam, mert vizsgálóbíró vagyok, pedig húsz év előtt,amikorlelkemrekötötte,hogyYvonne-ravigyázzak,aztfeleltem:„Havalahaúgylátod,hogyezanőszerencsétlen, egyszerűenkeresztüllőhetsz,mint egykutyát!”Nemhivatkozott erre,pedig jól tudta,hogy kénytelen lettem volna állítását megerősíteni. Ez, ha nem is nyomatékos, de bizonyos fokigenyhítőkörülmény.– Nem vehettem igénybe ezt a védekezést. Még sohasem hazudtam. Az én koromban már ne

kezdjenazemberújmódszereket.–Ésminthaegyéb jelentőségenemis lenneennekamondatnak,hozzátette:–pedignéhaigazánmeglepőváltozásokraképesegy-egyember.Azügyészlekicsinylőajkbiggyesztésselfelelt:– Színpadi dialógusoknál ez hatásos, betalált tus. Mint kormánybiztos, nem érdekel viharos

diákkorom kontrasztja. Egy Gabrone-nál tanultam büntetőjogot, ez a döntő, nem az iskola. Nagylángelmék, világhírű feltalálók rossz, szilaj diákok voltak. Nyolc évig minden idők legnagyobbbüntetőjogzsenijemelletttanultamelméletet,gyakorlatot,életet,morált.–ÉsmelletteírtaaJogalkotásésbüntetőrendszeragyarmatokközigazgatásábancíműmunkáját:Eztalált,valamilyenokból.Mervinelsápadt.– Nem ez a szakmunka jelentett előmenetelt, hanem a kemény kéz, mellyel a bűnözők ellen

harcoltam!– Gabrone dicsérte is önt – szólt közönyösen Decoux –, tudom, mert ott étkeztem az ő

intézményében.– Túlzásba viszi a lojalitást – szólt vállat vonvaMervin. – Együtt jártunk oda étkezni. Sohasem

igyekeztem barátságunkat letagadni, magam figyelmeztettem az ügyvédjét, hogy nem fogokellentmondani,haelfogultságibeadványbanmásvizsgálóbírótkérhelyettem.–Ésénmegtagadtamazügyvédtőlafelhatalmazástehhez.Néztékegymást.Azötvennégyes,minthatitkoltderűvel,avizsgálóbírónyugodtan,hidegen,tisztán.–Közlömmagával,hogyakkorisilyensúlyosanelítéltékvolna,hamentségételmondja.Mertnem

én tettemboldogtalannáa feleségemet.Yvonne idézteelőaszakítást.A jogosfölháborodásenyhítőkörülményétlehetetlennétesziazatény,hogynemtájékozódottaváláskörülményeiről.–Detájékozódtam.Azügyésznyugtalanulfelállt.–Mosthazudtál,André!– Nem változtam húsz év alatt, öregem. Tudom, hogy Yvonne Juan sur Avionban hűtlenséget

követettel,ésteazőbeismeréserévénkétségtelenülmegbizonyosodtálerről.–Honnantudod…–kérdeztemegfeledkezvehelyzetükről,szintesuttogvadoktorMervin.–És…

hatudtad…miértlőttélrám?…Azötvennégyesmégegycigarettátvettkiazasztalonfekvőtárcából.–Nincsmitmondanomazügyről.Nemtevoltálazokaahűtlenségnek,vagyhaigen,úgysemmi

esetresemkönnyelműségedésmulatozótermészetedmiatttette,amittett.–Aztállítja–mondtavisszaülve,igenhatározottanezamárványarcúember,akitAfrikaCárjának

gúnyoltak –, hogy ezt az érvet szándékosan hallgatta el? Nincs tisztában azzal, hogy másképpenkezeltem volna az ügyét, ha tudomással bírok erről? Ha nem hiszem azt, hogy tettének okávaltisztábanvagyok?–Nemsokattörődtemazügykimenetelével,különbenokosabbanviselkedtemvolna.– Azt állítja, hogy nem maga lőtt az útvonal egyik padlásablakából, amikor én Párizsból

visszatértem,ésahajóállomásrólavárosbaautóztam?–Miérttettemvolna?Azutánnemgyőzőmhangsúlyozni:sohasemhazudtammég.Mervintűnődött.–Tudjaön,hogyYvonnemiérttette…azt?…–Tudom.Deeztnemmondommeg.–Nemérdekligyermekéneksorsa?–Nemértem.Nekemnincsgyermekem.–Mi?…Megértette,Decouxnemakarjaaleánytisbelevonnibűnügyébe.Örül,hogymásemberadoptálta

ésnemDecouxnévenél.Vajontudja-e,hogyaleányittvanaközelében?–NemhallottazótaGabrone-ról?–kérdezteDecoux.–Úgy hallottam, hogymeghalt.Miután kivándorolt azÁllamokba…Nagy ember volt. De nem

érdekelteagyakorlat.Ajogésazigazságösszefüggésétkutatta…Szegény…Hallgattak.Kimerültmindenbeszédtárgyuk.–Hát…Vanvalamikívánsága,Decoux?–Semmi…Mervinszintekísértésbejött,hogykezetfogjonbúcsúzóulazorvossal.–Tudtaazt,hogyhalálbüntetésétazénkérésemreváltoztattákéletfogytiglanra?–Tudtam,ésezszépvoltöntől.Köszönöm…Elvezették.Mervinsokáignézettmagaelé.Vajonholvanmostazabolondoskölyök?…Hatalmas csörömpölés hallatszott az utcáról vezető lépcsőház felől, mint amikor egy üvegajtó

kitörik.Nyombanutánavalakimesszesivítómodorbankiáltotta:–Majdmeglátja,hogyénmilyenkövetkezményekkel járok,haeztaMervinhallja!…Ilyenegy,

szemtelenalak!Nincsnekisemmitónusa!…Magatróger!Mervin kissé aggódva tekintett az ajtó felé, ahol megjelent két teljesen különböző nagyságú,

roppantballábéselábakfelettPrücsök,ÉszLajosviharkabátjában.A nagy ember ezalatt, mindössze André Gide novellájába öltözve, Babette anyó ingatlanjában

várakozott.– Minek tartják maguk azt a vörös csirkefogót? – kérdezte köszönésszerű üres formaságok

mellőzésével.–Tudja,mitcsináltazaparaszt?Megfogottanyakamnáléshanemjönarraategnapibálrólegy főmagas rangúgyalogos,hát ismételtenkirúg.Szerencse,hogyegybálonvannakmégkollégák.–Jókorjött.Néhányszavamvolnamagához.Demiértjárviharkabátban?– A déli újság esőt jósol… De úgy látszik, a meteorológiában is előfordul téves csapadék…

Elvétve.Köszönöm–mondtaésleült.–Vegyeleakabátját,kérem.–Nemvagyokúgyöltözve,ahogyillik.–Hivatalbaneznemfontos.Milyenruhábanvan?–Nemvagyokruhában…Egyszálviharkabátvanrajtam,ahogyszülettem…–Magaennyireszegény?– Pillanatnyilag nem is a szegénység ragaszt a földhöz, hanem sok dolgom van. És miközben

percekalattelhasználokmagamrólmindent,nincsidőutánpótlásra…–Úgytudom,Decoux-nakelégnagyvagyonavanahhoz,hogyönnenyomorogjék.–Mondtam,mikorabálontársalogtunk,hogyénszökésbenvagyokitt.Igaziatyámiseléggazdag,

denemhiszem,hogytámogatnákharcomatatyámért,ígyaztánmeglógtam…–gyorsankijavította:–

mozgalmatindítottam,kérem,anépszerűségemért,mertegyedülazembernagyonmagányos…Becsületes,fényesszemeőszintén,nyugodtannézettavizsgálóbíróra.Haezalánymisztifikál,az

valóságoscsodájaazifjúkoribűnözésnek,gondoltaMervin.Ugyanaztnagyjából,mintSzivar:„igaziprücsök,ezaPrücsök?”Avizsgálóbírónembizonyulttájékozottabbnakekérdésben,mintakomorjassz,aranyfogával,ötvencentiskésével,ésorrábanamedvetáncoltatókirányjelzőkarikájával.– Hát, kérem, itt feljegyeztemmindent, ami a kérvényre vonatkozik, és önmint Decoux lánya,

megírja.Énpártolnifogom.Alányszemeiátnedvesedtek.–Köszönöm,Mervin.Maganemisolyanszörnyűember,mintahogymondják.–Nagyon kedves…Elsősorban a bűnügy iratainak hitelesmásolata szükséges, továbbá születési

bizonyítványa,amellyeligazolja,hogyDecouxnevétviselte,illetvenevelőapjacsakadoptálta,ésönDecouxlánya.–Ésakkor?–Akkorkegyelmetkér.– De kérem! Így nem derülhet ki az, hogy a papám nem gyilkos! Ha kegyelmet kap, akkor

becsületemégnemújulki!–Én…ezzelmegtettemazemberilehetőségékmaximumát.–Perújravételtígért!–Ejnye,kislány,ilyetnemondjon!Amiténígérek,aztmegtartom.–Deúgylátszik,hogyénmégsokkaljobban!Na!…Mertmagánakazakötelessége,hogykijöjjön

a zsenijével oda a kikötőbe, ahol a tényállás történt, hogy szemleszínhelyet tartson! Mindenbűnügynélkiszállavizsgálóbíró,deittenaznemvolt!Pedigezcsakúgylehetmintmulasztás,haavádlottnakbeismerésevan!Micsodakisvadmacska!Ahelyszíni szemlecsakugyanszükséges formaság lettvolna,deAfrika

Cárja tudta, hogy milyen felfordulást idézne elő, ha a tűzzel-vassal irtott bűnözők társadalmábanmegjelenne. Mivel a bűnösséget nyilvánvalónak hitte, jobbnak látta ezt a veszélyes és feleslegeshelyszíniszemlétmellőzni.–Hátmégerreisfelelekmagának,kislány:atárgyibizonyítékésakétségetkizárókörülmények

egyenértékűekabeismeréssel.– Azt nem a vizsgálóbíró dönti el, hanem a valódi! Ha az ügyvédnek esze lett volna, akkor

panaszkodási semmítést nyújt be!Mert ahelyszíni szemlét garantálja a törvénykönyv!Mervinnemtudta, hogy nevessen-e vagy bosszankodjék. Tény, hogy Decoux ügyvédje kifogásolhatta volna avizsgálathiányosságát.–Jegyezzemeg,kérem–kiáltottaPrücsök,teljesenatámadásiszisztémájamellettdöntve–,hogy

hanemcsináljamegelölrőlazegészet,akkorénelmesélemmindenkinek,ésatörvényszékfelmondmagának kötelező hatalomból történő mulasztásból! – Verejtékezve keresett egy szót; a hivatalosbeszédmód labirintusából kivezető Ariadné fonalát, de elakadt. Tehát csak ezt kiáltotta: – Ez egymordiszjuszt!– Mondja, kérem, mikor tanulmányozta ön ilyen mélyreható zavarossággal a büntető

perrendtartást?– E viharkabát bizományosa elmagyarázta nekem az egész bűnöző pertartásrendet! És ebből

magáranézvenagyoncsúnyafellebfolyamozáslesz!Mervindoktorfelállt.–Kedves kisasszony, amintmármondottam, hiányosan felszerelt perújítási kérelmet akkor sem

továbbíthatok, ha fenyegetéseit beváltja. Mulasztásom konzekvenciáit viselnem kell, és ezt feletteshatóságaimrabízom.Aleánydühösarccal,rezdülőorrcimpákkalnézte,ésfújt,mintegydühödt,ázottkispatkány:

–Szóval,jólsejtettem!AZöldKacajmegtettekötelességét,amórelmehet!Tehátkitolásvanjelen!Miután elvégeztem, hogy ellopva a futár!…Miután fejbe vertemaz én drágámat, és elindítottam alevelet,kiderül,hogyönegyTuskólábú!Mervindoktorkissészédült.–Mivan,kérem?– Ittnemfog tagadni,Mervin! Igaz,hogycsaka lábátcsavartamel,mert fejcsavarásnemmegy

expressz,de teljesítveminden, ésmagamost eltaszít!Ámdeakkor jövökén, jönBabette anyó is alavórral,ésakülváros,amelytanúm,majdbejönide!Hamaganemmegyodaszínhelyszemlére,hátmajdfelkeresimagátaszemleszínhelye!Eztjólmegmondtam,ésremélem,elégvilágosan!–Sajnos, felfogásomkissé gyenge, és világos előadásadacára egyetlen szót semértek– felelte

őszinténMervin.–Tudottönegyfutárról,amelynélfejcsavaráseseteváltszükségessé?–Hát,kérem…–feleltekissézavartan,mertasakkfiguraügyekényesvolt–ezugyanhivatalos

titok,debeismerem:tudokróla.–Örülök,hogyavizsgálóbíróúrbeismerésbenvan.Éstudja,hogymiértkellettelcsavarniafutár

fejét?–Erreisfelelek:egypapírtkellettkivenni.Ezzelrögzítették,mertafutárnemvoltelégenyves.– Hát ez a hibájamegszűnt.Mostanmár teljesen enyves.Még gipszes is. A levelet elvettem, és

továbbításvégettahalottszállítóintézkedett.Avizsgálóbíróahalántékátdörzsölte:–Tisztázzuk,kérem:magaegysakkfigurárólbeszél?– Én… – szólt a lány sírva – egy felismerhetetlen figuráról beszélek, aki nem más, mint a

vőlegényemmelazonos:Deboulier,afutár.Mervinfalfehérlett.–Mi?…Mivanaszázadossal?–Nem tudom – feleltemegszeppenten Prücsök. –A teherpályaudvarnálmég élt.Most is él…–

sietetthozzátenni,Mervinarckifejezéseláttán.–Mondja?…Mitcsináltmaga?–Miértkiabál?Aztmondta,csavarjamelafutárfejét.–Dehogyjöttmagáhozafutár?!–Vonattal.–Asakk?–Nem,afutár.Említettemmármindenbajokozóját,hogyPrücsöknemtudottsakkozni.Mervintanácstalanvolt.–Hát…magacsavartaelafutárfejét,aholalevélvolt?–Alábát.Dealeveletazértmegszerezteméstovábbítottam.Akormánybiztosfelhajtottegypohárvizet.–Nézze,kislány.Ittkétfutárróllehetszó.Azegyiksakk…–Eztetnemértem.–Amiveljátszanak.–Azférfiszív…Akormánybiztosmegtöröltegyöngyözőhomlokát,ésösszetettkézzelszólt.–Kedveskisleányka.Jólfigyeljen.Ittegyjátékfutárésegyeleven,diplomáciaiügybeneltávozott

futárrólvanszó.Ezértkérem,hogyelejétőlmondjonelmindent.Megtörtént.Aleányzavaroselőadásadacára,Mervindoktorlassankéntmegértettealényeget:Deboulierszázadoséső,ekalandtervezőiésirányítóicsúfosanmegbukottemberek!Éseznemis

alegrosszabb.De24óránbelülrajtuknevetazegészvilág.Csendesenállt.Néztealeányt.–Félek–mondtaazután–,hogyénöntelőbb-utóbbletartóztatom.–Hohó!…Énerreszámítottam.Nekemeljöttnéhánybarátom,akitanúerrealevélre.Mostvárnak

lent, és ha nem jövök, akkor elmennek a kormányzó elé, hogy bemártsák magát, mert le isfényképezték a fotokópiáját. Tehát nyugodtan a maga kezébe adom, pedig jól tudom, hogy mostösszetépi,ésazonnallenyeli.Mervindoktoreddigcsakhomályosanláttaazösszefüggést.Demostasajátkezeírásakétségtelen

világosságotderítettalényegre:

Mademoiselle!Csavarjaelafutárfejét,ésjutassaelaleveletstb.,stb.,…

Prücsöklegnagyobbcsodálkozásáraavizsgálóbírónemfogyasztottaelalevelet.Ilyen szörnyűséges, ostoba blamázs még nem volt a világon! Legalább ezt a nevetséges zenei

aláfestésttüntethetnéel.Végreisezalánycsakugyannembűnös.Gyerek,akikönnyentévedhetett,hahozzájutottehhezalevélhez…–Szóval,afutármostahalaskofánálvan?–Háthol lenne?–felelte,minthaBabetteasszonykunyhójábanaligmúlnaelnap,néhányfontos

politikaifutárelszállásolásanélkül.–Amit lehet–mondtaMervin–megteszekmajd,hogy levegyemmagárólavégzetesostobaság

következményeit.Mertazéngondatlanságomazoka.Úgyírommajdajelentést…–Maganeírjonjelentést!Mertavvaltönkretesziaszázadost.ÉnSzivartküldtemafurgonnal,ésha

ővisszajön,ésátadtaalevelet,majdasszondjuk,nemvoltsemmi,ésaszázadosapostánkívülilevélkézbesítője.Sajnos, Prücsök ellenállhatatlanul rabja volt a magyarázás szenvedélyének, úgyhogy most a

kormánybiztoselőttishomályoslettavilág.–Mitcsináltmaga?–Szivarmentalevéllel!Ésafutárnevében.Ígyazutánlehet,hogyelsimul.Mervinhirtelenfelemelteafejét.Valamitmársejtett.–EztDeboulieristudja?– Igenis… Azért van így, mert beleszerettem, és a háromszáz éves rózsavállat aranyból

megmentem!–Elsősorbanmenjen,éstartsatitokbaneztazügyet.Magaisésbarátaiis.Hogynelegyenfeltűnés.–Azénbarátaimnemcsinálnakfeltűnést.Nézze.Ottállnak–mondtaaleányazablaknál.Mervin

melléjelépett,azutánijedtenhátrakaptaafejét.A házzal szemben, kerülve minden feltűnést, hetven hallgatag kikötői teherhordó és marcona

kofaasszonyállt,élükönBabetteanyóahúsdarálóval.– Idefigyeljen, kislány. A legkisebb ostobaság is nagyon nagy bajt csinálna. Menjen el az

embereivel együtt, és várjon a kofaasszonynál, amíg intézkedem. Miért nem megy? – kérdezteidegesen.–Nemszeretném,haelmaradnaaszínhelyiszemlézés.–Ezenapontonnembiztathatom,kisleány.Mitvárattólahelyszíniszemlétől?–Mindent.Nemtudom,hogymiért.–Mostmenjenkérem.Viszontlátnemsokára.A lány elment, és a kormánybiztos sokáig járkált fel és alá elgondolkozva. Éppen ő is menni

készült,amikormegszólaltatelefonja.Akormányzóbeszélt.

–Azonnaljöjjönhozzám,uram!–Mitörtént?–kérdezteMervin.–Nemolvastaadélilapot?–Véletlenülúgyadódott…–Mindegy.Tudjameg,hogyveszítettünk.Alevélmárazellenségkezébenvan!–Talánnem…Énisértesültem,deúgy…–Érthetetlen.Önilyennyugodtantárgyalerről,ahatvanhalottdacára?–Halló…Azonnaljövök…Mervinfalfehérenhelyéretetteakagylót.

XVI.BABETTEANYÓBELESODRÓDIKA

KÜLPOLITIKÁBAAmikorBabetteanyóhazatért,egycsomófelfűzött,fehérenrezgőrájával,csodálkozvalátta,hogy

üzletéreismeretlentetteskiakasztottegytáblát:

ÁTALAKÍTÁSMIATTKÉRETIKZÁRVA!

Babette anyó rendkívül csodálkozott, mert fogalma sem volt arról, hogy bódéját átalakítják, éssosemfordultmégelőboltjaelőttezaszó,hogyzárva.Hátmégakéretikkifejezés!Éppenfeltette,hogymegszemléliazesetet,amikorkönnyűtrappbanérkezettCefi,aVízfejűDrót:– A Vérfürdő Bill írt a Kmetter Bubinak és a Veuve Marie-nak. Azt mondják, hogy maga a

VérfürdőBill,ésmegégetik!!–lihegte.Épphogyelugrottarájákelől,éstrappolttovább.Még hogy ő…Na, ezekmegjárják vele…Amikor belépett az üzletbe csomagjával, amelyben a

betegfutárnakhozottnémiennivalót,senkitsemtaláltahelyiségben.Viszontakamraajtajánálvalakiasztalbólésmásegyebekbőltorlasztépített.Ahelyiségközepénfelborítottákateknőt!Szitkokatmormolvahelyretetteakosarakat,éshelyretetteateknőt…A teknő alatt megpillantotta teljes életnagyságban Ész Lajost, mindössze egy mélyenszántó

novellábaöltöztetve, s ettőlnyombanájulásbaesett.Amikormagához tért,ÉszLajoskockás,nagyszoknyábanvolt,ésvállairaborítottegyabroszt.Úgyálltott,mintegynagyonfinom,hajlottkorú,kopasz,monoklismenyecske.– Bocsánat… Mademoiselle Prücsök ellenállhatatlan udvariassággal befolyásolt, hogy a

viharkabátomhelyettateknőtviseljem.–Mégilyent…nálam…–lihegteakofa.–Mentségemrelegyenmondva,hogyegyDiogenésznevűúrhordóbanlakott.–Arrólveszmagapéldát?Hátnemtudja,hogytegnapelőttmárelfogták,aruhaneműkkelegyütt?

Azótamindentbeismert!–ÉszLajosjobbanmegnézteasokráncúkofaarcát,ésvállatvont.–Lehetséges…–Miféleszoknyavanmagán?–Azöné.Babetteanyóvégignézettmagán,ésismételájult.ÉszLajosúgyvélte,hogyazélteshölgynekelég

egydarabcsipkésszélűszoknyais.Hanemő,azÁlmosElefánttévedilyenmódon,akkorkönnyenlehetséges,hogyájuláshelyettakofafejbeütiegysodrófával.VégülBabetteasszonymégistalpraállt,némimegnyugvássallátta,hogyrátettékazasztalterítőt,és

ÉszLajosaHoldasesténkétbabámvanszövegűhímzettfalvédőtborítottavállaira.EkkormegérkezettPrücsökegykiscsomagennivalóval.–Magarémesennézki–mondtaÉszLajosnak.–Miértnemtudrendesenfelöltözködni?–Havisszaadnáaviharkabátomat…–Minekmindig másról beszélni? No, mindegy. Az a színhelyszemle jó dolog volt. És a többi

tanácsaiis.Magaigazánremekjogász.–Szívesenvagyoksegítségére,havalamilyenhasznomatveheti.–Demennyire.Jöjjön,toljukelazasztalt.EzabolondosDebouliererővelmegakartszökni,mert

mindigazzaljön,hogyfutármegkötelesség.Ezértelbarikíroztamtorlaszolásútján,miutánaPrunokiasztalos megoperálta neki a lábát, és mondta, hogy a betegnek pihenésre van szüksége megpálinkaivásra.Közben eltolták az asztalt, az egész torlaszt, és a nyíló ajtómögött szembekerültek a küszöbön

támolygó,idegesPrunokiasztalossal.–Ojjé!–mondtaPrücsök,ésmegvakartaafejét.–Eztelfelejtettemkiengedni.Prunokiabetegszámárafelírtpálinkát,úgylátszik,megitta,éserősenberúgott.– Nem baj… – motyogta a szögletes fejű asztalos és sebész. – Már úgyis elkéstem. Ragyás

Fülöphöz kellett volna mennem eret vágni, az úgyis meghalt, és Korn Atyához hívtak, hogyenyvezzekösszeegyszéket,aztúgyiseldobták…És elénekelte, hogyHoldas estén két babám van. Ész Lajos lapockáiról olvasta a szöveget. A

százados csendben ült az asztalnál, és bús volt, mert arcáról nem bírta eltávolítani a maradékragacsot, csak úgy, ha kitépi megnövekedett szakállát is. Különben ruhadarabjait kizárólag ez azenyvvelkombinálthabarcstartottaösszeatestén.Valakikopogottafatáblán.–Nincsitthonsenki!–kiáltottaPrücsök.Akopogásismétlődött.Prücsökkiment,ésBabetteanyókövetteegyfélméteresfeszítővassal,amit

Prunoki sebkutasznak is használt. Szemüveges, jól öltözött úr állt kint. Babette anyó Prücsök elényomultafélméteressebkutasszal,dealányvisszarántotta.–Nemkellfejbeütni–súgtacsendesen.–Külpolitikailagjött.Egyrégitagtársam,MervinCár,az

ügyészségifőbűnkutató.

XVII.EGYKONFERENCIAÉSLÁTHATATLAN

ELNÖKE–Magáhozjöttem,kislány–szóltakormánybiztos.–Szeretném,habékétkötnénk.–Kérem. Én olyan vagyok, hogy ha nem haragítanakmeg, hát kenyérre lehet kenni. Csak nem

szeretem,havitatkoznak.–Vezessenaszázadoshoz.Amikor beléptek a kunyhóba,már félhomály volt. Az asztalnál egy toprongyos, visszataszítóan

elhanyagoltnapszámoséppenevettvalamit.–HolvanDeboulier?–kérdeztecsendesendoktorMervin.– Én vagyok – szólt mélabúsan a torzonborz napszámos, de őexcellenciája semmi esetre sem

akartaelhinni.Csakkésőbbnyugodottbeleaváltoztathatatlanba.–Mostanhaditanácslesz–mondtaPrücsök.Babetteanyószónélkülkimentposztolnialavórral,deelőbbmégvisszaszólt.–ÉszLajoseltűnt–mondtaszomorúan,mertvonzódottehhezafinomemberhez,akineklelkében,

mint ódon kolostorok pincéiben az évszázados bor, a gumikerekű kétfogatú kocsi, a nagydíjakonvalaha kötelező háromfonatú zsakettnyakkendőviselet, továbbá a fekete, csillogó cilinder hanyatlódivatjafénykorátéltemais.–Tudszmindent?–kérdezteDeboulier,miutánakofatávozott.–Ojjé–felelteMervinhelyettPrücsök–,ezmártöbbetistud,mertmindigszaglászik.–Tudokmindent–felelteMervin.–Sajnálom,hogymademoiselleDecouxkissédurvánvégezteel

afeladatot,amellyeltegnapmegbíztam.–Tebíztadmeg?…–álmélkodottDeboulier.–Igen!–feleltenyugodtanMervin:–Láttam,hogytetsziknekedakisleány,ésolyanértesüléseim

voltak, hogy haladéktalanul ellenintézkedést kellett tennem. Ezért írtam a kisleánynak, hogy vegyemagához a levelet, és akadályozzameg az elutazásodat ezzel a vonattal, akkor én segítek az apjaügyében.Mindenúgytörtént,ahogyanakartam.Prücsökiscsodálkozott.–Miez?DeMervinegykedvűenszívtaacigarettáját.– Mentő körülmény, hogy mindenáron teljesítenie kellett a parancsomat, és te bizonyára

ellenszegültél.Rövidálmélkodásutánaleánybalsejtelemmelkiáltotta:–Ittmegintkitoláslesz!Deaztmegmondom,hogysohatöbbéneszámítsonrám,hamégegyszer

becsap!–Fájdalmas lenne,haazafrikaigyarmatokügyétmademoisellePrücsökértékesközreműködése

nélkül kellene intézni a jövőben – szólt Mervin –, de amennyiben most is hivatali visszaélésrepresszionálna,úgyútjainkaközigazgatásbanelváltak!– Maga nagyon ért ahhoz, hogy kicsavarja a szavakat. Csakhogy itt vagyok én a fúróval! Ne

higgye,hogyelbánhatvelem!–figyelmeztettenekipirulvaaleány.–Ennekakisleánynakazeljárásamegviseltkissé–szóltaszázados–,deúgylátszikjóhiszeműen

tette, amit tett. – Tűnődvemegfogta Prücsök asztalon nyugvó kezét, és sóhajtott. – Az életemet ismegmentetteazzal,hogykishíjánagyonütött.

Prücsökodatettearcátaszázadoskezéhez.–Mertbeleszerettem…–Nemértemazegészet–mondtaMervin.–Énennekakisleánynakutasítástadtam,hogycsavarja

elafejedet,ésaleveletjuttassaelacímzetthez.Feladatátkissédrasztikusan,deteljesítette.–Te…teadtálutasítást?–csodálkozottDeboulier.–Aztakarjamondani…–ámuldozottPrücsök–,hogynemtörténtmelléértés?…–Aztmondtam,hogycsavarjaelafutárfejét,éskiküldtemaztaleveletalakájjal.Haakarja,hogy

neérjebüntetés,ésjutalmátmegkapja,tessék,írjaaláezt.Egypapírttetteléje:

„Doktor Mervin utasítására különleges hírszerzői szolgálatot vállaltam, és kényszerítettemDeboulierszázadost,hogyútjátmegszakítsa.AleveletRobinMelieurútjántovábbítottam.”–KiazaRobinizé…Melieur?–AzönSzivarbarátjánakapolgárineve.–Nemtudtam,hogyazisvanneki…–Önjólvégezteadolgát!Prücsökaggodalommalésgyanakodvanézte.– Mondom, hogy ez egy Tuskólábú! – kiáltotta végül siralmasan, mert már attól is félt, ami

kedvezőrá,csakmertettőlazembertőlszármazik.Prunokirosszallólagdünnyögte:–Bagolymondjaverébnek,hogyTuskólábú…Ilyenjobboldaliballábbal…Na!…Neszóljszám,

nemfájfejem.AzutánaHoldfényesesténkétbabámvancíműdalttovábbfütyülte,mivelénekelnicsakúgytudta

volna,havalakialapockájánviseliaszöveget.– Tessék. –Őexcellenciája Prücsök elé tolta a papírost. – Ide azt is írhatja, hogy Prücsök,mert

hírszerzőkhivatalosanishasználhatjákálnevüket.Prücsökhabozott.–Éshaaztírom,hogyZöldKacaj?–Akármitírhat.Alényegaz,hogymagátnembüntetikmeg.–Ésmegvizsgáljaújraapapámügyét?Kigyönszínhelyszemlére?–Eztnemtehetem.Törvényellenesdolgotsohasemteszek.–Szóval,megintkitolás?– Nem áll módomban törvényellenes eljárás. De ha aláírja, én elfogadom, és vállalom, hogy

felhatalmazássalcselekedett.Ezesetbenaszázadosésalevélügyeelintéződtek.Egykísérteties,tompahanghallatszottaföldalól:–Neírjaalá…Ijedtenkaptákfelafejüket.Atompa,földalattihang,minthasírbóljönne,ismétmegszólalt:–Ne írja alá,mademoiselle Prücsök…Madélben a casablanca-tangeri expresszvonatot a vasúti

hídnálfelrobbantották.–Kiez?–kérdezteMervin,éselsápadt.–Egyjogtanácsosomvanittateknőben,merthiányosöltözékéténviselem…Gyorsan kivette a petróleumoskannából a tölcsért, és a teknő alján hiányzó dugó nyílásába tette

hangszórónak.–Mivan,Lajoskám?–Magamegmentettea leveletésaszázadostabiztoshalálból–döngteegyhanga teknőalól.–

Délbenfelrobbantottákavonatot,ésabennszülöttekátkutatták.Alevélmiatt.Amagaérdeme,hogya

századosésahadititoknemsemmisültekmeg.Prücsökkihúztamagát,ésroppantcipőjévellassú,billegő,méltóságteljesjárásbakezdett.Közben

hátratetteakezét.–Becsületemre,Mervin,magajókkaljön.Ittenszáztanúmvan,akárKirúgHümérvagySchulteisz,

azIkrek,mertnekemingyenismegesküszikmindegyik,hogyéntegnapmeséltemnekikaveszélyről,éshogymegkellmenteniaszázadost,mertakormánybiztosnemjólvigyáz.–Nekemaztmondta–kiáltotta idegesendoktorMervin–, hogy az énutasításomra elcsavarta a

futárfejét.–Nahát!–ámuldozottkerek,csodálkozószemekkel.–Eztmaganekemsosemondta.Éskülönben

is, az egy sakkdologra vonatkozott. Én itten aztmeséltem, hogy kihallgattam a kikötőben, amint aSárga Bosszú és aMata Hari megbeszélték a titkolózást, hogy felrobbantják az Azúr expresszt atervekmiatt. Erre jöttem én a fúróval.Mer félő volt, hogy akit az állam pénzel, az elmulasztja agondoskötelezettségét,mintvalamiszínhelyszemlét.Ésfáradságot,költségetnemkímélve,SzivarralmegBabetteanyóvalelvégeztünkmindent,amifontosvoltadiplomáciaiéletben.Mervinarcán,ahelyzetszörnyűségeellenére,egymosolykészültvibrálni.Micsodaveszélyeskis

teremtés!Aztánnyugodtanfelállt.–Hát, sajnálom…Ebbenaz értelemben fogok jelentést tenni.Kitüntetése és az énbukásomnem

kétséges. Sajnálom, öregem – fordult a századoshoz –, hogy a te szereplésed így mégsem azIntelligenceServicegondossága,hanemegytizenhatéveskislányfurfangjarévénlettsiker.–Ígyvan…–dünnyögteaszázados–csakegykislányvolt,akielloptaalevelet,éslegyőzött.Prücsökszemeésszájaegyformánkerekrenyílt,azutánahajábamarkolt,éstoporzékolvakiabált

Mervinre:–Ezmindigvalamiújkitolásttud!Mostminekakarjabemártaniazénfutáromat?…Várjon!Hozza

ide,aláírom!–Neírjaalá…Csak,hafelmentvénytkap!–javasoltaajogtanácsosateknőalól.–Adjonfelmentvényt!–Aztsemtudja,hogymiaz!–felelteMervin.–Nemtudom,miaz,deköll.–Ajoggyakorlatszerint–közölteÉszLajos–rövidköhögésirohamután,miveltölcsérheztartott

szájába nagy petróleumcsepp hullott –, ha a jelentés nem hivatalos utasítást indokol, úgyelfogadásáhozfelmentvénytkelladni.–Kiez?–kérdezteMervin,ateknőalólbágyadtandöngicsélőhangfeléfordulva.–ÉszLajos,adrága–lelkesedettPrücsök.Tehátleszfelmentvény?Mervinegypapírrafirkáltaakövetkezőt.

„Tudomásul vettem Deboulier százados feltartóztatására vonatkozó intézkedésem kifogástalanteljesítését.

DoktorMervins.k.”

Alányeltettealevelet.Aláírtaajelentést,amelyszerintMervinutasításáratette,amittett,azutánatölcsérhezszaladtésbekiabálta:–Halló,Lajos!Nemtudvalamijókitolástmondani,amitőlapasasmégiselmegyszemlehelyre?

Nagyonbánt,hogynekilettigaza…DoktorMervinelmegy,haönóhajtja–döngteateknőmélye.–Mondjamegajogtanácsosának–szóltakormánybiztos–,hogynagyontéved.Egykishatalmat

iskéneatölcsérenkeresztülbeléjeönteniehhezateljesítményhez.–Téved…–felelteateknőlakója.–Elég,haeztazegymondatotmondomönnek.Figyeljen.–Ésa

nagycsendben,minthaidéznevalakit,folyamatosan,demégisszinteszótagolva,mondta:–„Mindenvalótlantényfelismeréseegylépésselközelebbviszavalótényálláshoz.”Mervinhökkentenhátralépett!Halálsápadtan.És nagy, nagy csend lett!… Mindenki hallgatott. Tudták jól: itt most valami rendkívüli történt.

Néhánymásodpercmúlva,minthaegyláthatatlan,vastagteknőalóljönne,megszólaltavizsgálóbírórekedt,halkhangja:–Teljesítemakívánságát,ésabejelentettújbizonyítékotmegvizsgálom.KivételesenPrücsöksemszóltsemmit.Váratlanulfélelemfogtaelahomályoskunyhóbelsejében.

Ezmostnagyonijesztő,amitörtént.–Haakarja,indulhatunkmáris–szóltrövididőmúltánMervin.– Máris akarom, csak pár perc előző szünet betartását kérem, technikai távollétemre – felelte

Prücsök,éselsietett.–Kicsodaezazemberateknőalatt?–érdeklődöttDeboulier.–Ezazember–felelteMervinnagyonvontatottan–ThéophileGabrone,mindenidőklegnagyobb

jogásza…Akinéljelöltvoltamvalaha.

XVIII.PRÜCSÖKFELKAROLJAŐEXCELLENCIÁJÁT

Adugónyílásban elhelyezett tölcsérből füst szállott fel.Minden idők legnagyobb büntetőjogászadohányzottateknőalatt.Zümmögő,távolihangjánismétmegszólaltkésőbb.–Nemhittem,hogyvalahaisviszontlátommagát–csevegettegyjóindulatúfelettesmódján,szinte

nyájas leereszkedéssel, mert az excellenciás úr hajdan segédje volt a párizsi ügyészségen tárgyaltpöreinél.–Dehátperdöntőszembesítések,úgylátszik,asorstörvénykönyveszerintiselrendelhetőkrajtaütésszerűen… Gratulálok pályafutásához. Gyenge jogász volt és erős karakter… Ez jóösszetételeazegyéniségnek,haambíciófűtvalakit.– Hozok önnek ruhát – szólt Mervin diákosan buzgó, szolgálatkész hangon, ami nála teljesen

szokatlanvolt.– Nem a ruha teszi az embert. Különösen egy teknő alatt – közölte a nagy büntetőjogász, és

hallatszott,amintvakarjamagát,mertegyszálmonoklibaöltözve, testénekmelegeodacsalogattaaszázlábúakat.–Azénkorombanfeleslegesnagyújításokkalkísérletezni.Különbenseóhajtsonlátni.Alaposanmegváltoztam.–Énis…–Bizonyosanelőnyére–udvariaskodottÉszLajos.–Dehacsúflenne,énannaksemörülhetnék,

mivelmonoklimellenére,úgyhiszem,lényegilegvakvagyokhaalakilagvalamihaloványelmosódófényjelképévelderengisakülvilágelőttem.–Miérttűntelhúszévelőttolyhirtelen?– Tessék? – sóhajtott. Gyenge szíve küszködött a lehatárolt térben megrekedt széndioxiddal. –

Szerencsére akkoriban rájöttem egy percben, hogy a törvényszéki gyakorlat árt a fejlődésemnek.Nyombanfelálltamatárgyaláson,ötpercszünetetkértem,ésörökretávoztam.Ezvoltaszerencsém.Haakkorhabozom,haakkornincsehhezerőm,úgymanemitttartok–szóltkisséönteltenateknőalatt, ahol éppen tartott, a külsőségeket illetően egy szálmonokliba öltözve. – Eztmaga nem értiMervin.Vád,védelemésítéletegyüttvévesemfejezhetikkiazigazságot,amelynekazértékétnemabüntetés határozza meg. A jog tömören: maga az ember. Az ember ősi igénye a joghoz, amelyetodaítéltnekiatermészet.Haazemberiségneksikerülmajdérdemességétbizonyítani,akkorörökbekapjaajogot.Azigazit,amiaszívbenvanésabibliában:Nelopj!Ez…jog.Neölj…Nekívánd…atefelebarátodét…Masincskülönb…Éshaez…akódexekbőlaszívekbeíródik…azleszazigazijog…Lehetséges,hogymostelájulok…Eznezavarjaönöket…Szeretnék…nemkórházba…Azénhajómra…Ajelöltem…Nyombankihúztákateknőalól.Aszázadosvizethozott,Prunokipálinkát.–Mitakar?–mordultráMervin,azaléltemberszívetájátdörzsölve.–Nemiszikezmostpálinkát.–Annyibaj…–csuklottazasztalos.–Ésmindenkö…tél…sza…kad…énuhugymegiszom,mint

apinty.Mervinvégtelen szomorúsággalnézte ahorpadtmellkasú, kiszögellő csípőjű, elgyötört korpusz

deliktijétanagyjogászszomorúéletének.Finomelefántcsontszínű homloka, nyitott szája és hunyt szemén feszülőmonoklijama ismég a

joghozragaszkodógyakorlatonfelüliembertreprezentálták.–Majdbehívom…aJelöltjét…–hebegtePrunoki.–Matrózavan….HorogBelenevűJelöltje…Itt

szokottverekednimindendélutánnégytőlhatig…aPrinctowncukrászdaelőtt…

Kitámolygott.ÉszLajos,azÁlmosElefántfelnyitottaszemét,ésegygőgös,szenvedőbölcskeservesmosolyával

lepleztekínját.–Mervin…–súgta–nincssokhátra…Befejeztemegyművet…AJogésazIgazságviszonyáról…

Eztmajd,kérem,lopjaelszintén…Olyanhalkansúgta,hogyaszázadosnemhallottameg.Akormánybiztoslesütöttszemmelfelelt.A

kormánybiztosnakrosszvoltalelkiismerete.AmikorGabroneeltűnt,éshírejárt,hogyAmerikábanmeghalt,afiataljelöltsajátnevealattmegjelentetteegykorifőnökenagyművét.–Bizony –mondta amezítelen jogász – tíz évmunkája amaga nevén jelentmeg…Ezt láttam,

amikorvisszatértem…Amerikából.–Azthittem,nemélmár,ésmindegyönnek…–Maga…–feleltefáradtmosollyal–sohasemleszjogász…Egyszerűlopásellenhullarablással

védekezik…Felmentő ítéletemet…bűncselekményhiányábanhozom…– lihegte.–Halálomeseténegyetlen örökösöm maga lett volna… Tehát a hamis hír miatt szerzői jogomat is hagyatékánaktekinthette…Ezvalamiveljobbvédekezés…Deígyviszonttekintsehúszévelőttivégakaratomnak,hogyeztakislányt…mindenben…–Úgy lesz.Cifrán elbánt velem, de lehetetlen nem szeretni.Ha ismerné az ügyét, tudná,milyen

törvényellenesezahelyszíniszemle.Deamagakedvéért,principálisom,mégeztis.– A nyolc év előtti döntvények között nem szerepel ez az ügy… a lapokat csak… olyankor

olvasom,haingetváltok…Semmiközömahhoz,amiaktuális.Azmindiglátszat…–Hol lakik? – kérdezteMervin, és letakarta felöltőjével e korszerű avantgardistamodelljét egy

piétástémájúszobornak.–Személyiadataim…zavarosak…Seholsemlakom.Valakisokszoregyhajóravisz,ahol ládán

hálok…és leírja adiktandómat…A leányügyéről csakazt tudom…hogymaga…elmulasztotta ahelyszíni szemlét… Istenem, mennyit magyaráztam: nincs üres formaság. Mervin… Ez a tisztajogászi gondolkodás… – suttogta. – Demaga….mindig tehetségtelen jogász volt… Ezért láttam:biztoskarrierelőttáll…–Azthittem…– Az igazságot nem lehet hinni… Azt tudni kell vagy hagyni. De ez a világ a dilettánsoké,

Mervin…Prunoki egy heveny alkoholmérgezés vidám tüneteivel átesett a küszöbön. Valakit hívogatott az

utcáról,csuklásokratöredezőhangon.– Na gyere… – és rávigyorgott Mervinre. – Ez egy jó fiú… gondozza… Ész Lajost… Hajón

laknak…nemmessze.Máregyévecipeliaztabeteget…Úgyhívják,hogyHorogNekije!…VagyisKnokautBele…nemis…úgyhívják–legyintett.–Nemmindegy?Horog Bele disznószerű, koca formájú orra megjelent az ajtóban. Rekedt, nemtörődöm hangja

szokatlanaggodalommalteltmeg:–Holabeteg?…Pedigmondtákneki,hogynemászkáljon…–Nincsijedségreok…–hebegtePrunoki,ÉszLajosmelletttérdelve.–Máregészen…visszament

adaganataszázadosúrbokáján…HorogBelefelnyaláboltakönnyedénaletakartbeteget.–Magátvárjákkint–szóltMervinhez.–Kicsoda?–Prücsökésafélváros.

XIX.EGYHALÁSZAKADAHOROGRA

Akunyhóelőttnyugodtanéselszántanott állt akikötő színe-java.ElölKornAtyaegybankongidiplomatakockás,gyapjúnyakvédőjében,ésjobbjánKirúgHümér,kezébenasárgarézsöröscsappal.Mellette a RészesMandarin, Kicsit Bob, továbbá Tanúpipőke, aki,mint a neve ismutatja, ártatlanarccal és jutányos áron meggyőző vallomást tesz szükség esetén. A mesterség és az ártatlanarckifejezéskövetkeztébenTanúpipőkéneknevezték,holottvörösvoltésmarcona.Néhányzsákhordóés éltes csarnoki árus, állástalan matrózok, munkanélküli akrobaták, hivatásos munkanélküliek éshivatás nélküli munkások serege, botokkal és vasrudakkal felfegyverkezve, továbbá VeuveMarie,RitaKamélia,aTörökésRoppantManóvárakoztakaházelőttcsendben.ÉlükönottálltBabetteanyóalavórral,mellettevalakiaföldönült,ésafejétfogta.AküszöbrőlbüszkearccaltekintettvégigeseregenPrücsök,mintvalamifővezér.–Miez?–kérdezteMervinaleányt.Prücsöklelkesizgalommalmagyarázta:– Ezek itten a haverok. Mind jópofa. Mert amikor hallottam, hogy mennyire szeretnék magát

agyonverni, és több kocsmában is a részletekről tárgyaltak, akkor én mentem a haverokért. Mertminekverjékmagátagyon.Mervin,nemigaz?Hamárolyanbátor,ésidejött,holtűzzel-vassalirtottaabűnözést.Nincsazilyesmineksemmiértelme.Ezmegittencsupamegbízhatóegyén.A megbízható egyének csoportja, egytől egyig Prücsök jó barátai, futtában 1200 év

kényszermunkát is elbírt volna egy nagylelkű bírótól, sőt ez ítéletet alkalmi vételnek tekinthették,méltányosbüntetésükhözviszonyítva.–Nagyonokosvolt…– Az én kedvemért ezek mindent megtesznek. Az én szólásomra Kirúg Hümér vagy a Részes

Mandarinmostmagátolybáveszik,minthaalegjobbhaverjükvolna.– Igazán nem tudom, hogy köszönjem… – mondta Mervin aránylag mérsékelt lelkesedéssel,

szemközt a demokratikusan leereszkedő rovottmúltúakkal. – Szóljon, kérem a barátainak, hogyelsősorbanahalászokhozmegyünk.– Fiúk! – kiáltotta Prücsök, miután felugrott egy szemetesládára, de közben olyan erősen

megkapaszkodottMervinkabátjánakfazonjába,hogyleszakította.Schulteisz,azIkrekkárörvendverikkantottatribünnekképzeltablakából:–Márrongáljaakormánybiztost!Nesajnáld,Prücsök!– Marha – felelte Prücsök a karzat iránti megvetésével legyintve, azután mint Napóleon ama

nevezetessziklaplatón,aPóvölgyefelé lezúdulóhadseregéhez,rövidtábornokibevezetőt tartott.Ehadsereg éppolyan rongyos volt, és nem kevésbé elszánt is, mint az egykori, csak lehet, hogy aszemetesláda pótolta hiányosan az ifjú Bonaparte fehér lovát. – Fijúk! – szólt méltósággal. – Idevigyázzatok! Ez a Mervin azért jött, hogy a papámat tisztára mossa! És itt a kunyhóban hallottavőlegényem,afutár,gyengédnevelőm,BabetteanyóéscsatoltanátszármaztatvaÉszLajos,továbbáPrunoki, bár tökrészegen, úgyhogy nem számít, de megesküszik rá ha köll… – Itt elakadt, éshangosanújrakezdte.–Hovatovább…hallottaHorogBeleéshallottaméghovatovább…Végképpelakadt.Schulteisztölcsértcsinálvakezébőlordította:–Halljuk,halljuk!Idő!…–Ezahülyemindégmegzavar!– lendültszóba ismét.–Éncsakaztmondom,hogygarantáltam

Mervintestiépségét,haláltokozónyolcnapontúlifenyítéskövetkeztében.Timostnemblamáljatok.Tekintsétek őt havernek. Megígérte nekem, hogy amennyiben ma nem veritek agyon, nagy

protekciózáslesz,mindégkaptokbeszélgetőtarokonaitokhoz,megsoronkívülilátogatást,ésesetlegarrólislehetszó,hogyőbecsempészcigarettátnektek,habezárnakvalakit,amimindnyájunkatérhet.Mervinelhűltenhallgatta,hogyPrücsökmiféleígéreteketteszanevében.–Eztnemmondtam…–súgtaaleánynak.–Micsoda?–ésharsányanatömeghezfordult.–Aztmondja,hogymégsokkaltöbbetistesz,ésa

jövőben nem lesz olyan szigorú hozzátok.Most pedig elindulunkmind, kivéve ezt a Prunokit, akiteljesenlumináltállapotbanvan,mertdisznó.Mostkordélyávalazútközepéreérkezettazosztrigás.–NemvoltálaKmetterBubinál.–Ezmostnemfontos–legyintettRongyAurélkapitány.–Ereggyazosztrigákkal!Schulteisz,azIkreknagyotrikkantott:–Civilapályáról!Babetteanyóharciasanmegráztaalavórját:–Hamegölikavizsgálóbíróurat,nekemavárosházavérbosszúbólfelemeliahelypénzt!Ezelegendőokvolt,hogyvédjeőexcellenciáját.Atoprongyosseregelindult,ésegyrikkantáshangzottamagasból:–Kitartás!Jövökénis!Jött ő is.Schulteisz, az ikrek.ElölMervin, fekete szalonruhában,mellettePrücsök, a szalonruha

fazonjával, mögötte barátai, marcona külvárosi haverok botokkal, lécekkel és gyűlölködőpillantásokkal,mertakormánybiztostúgyvédtePrücsökjelenléte,mintamikorvérszagtólreszketőtigrisekfeletturalkodikaszelídítőszuggesztívtekintete.–Tehátahalászkikötő–mondtaMervin.–Bárszerintemnincsottsemmi.–Ottsincssemmi,ittsincssemmi!–szóltWurmúr,akifeleségévelegyüttjelenvolt.–Ésazigen

tisztelt,nagyérdeműigazságmégiskiderül,hölgyeimésuraim.–Ezakölyökittbajtcsinál–vélteazasszony,akiharmadikgyermekéigkígyótestűcsodavolt,de

aztánmárnemtehettetöbbé.–Emerenciaajövőbelát–közölteWurm.–Denincskézügyessége.Ígyhaladtakútjukon.…A világítótornyon túl következik a halászkikötő. Vacsoratüzek fénye lobogott a kék afrikai

éjszakában, és mindenfelé erős fényű lámpák imbolyogtak a vízen, hogy útra kelő ladikok tatjátmegvilágítsák.–Majdén intézkedem–mondtaPrücsökavizsgálóbírónak.–AKmetterBubi jóhaverom,éső

ittenacégvezetőmindenhalászfelett.–Tessék…Habárhivataloseljárástcsakhivatalosszemélyvégezhet.–Azeljárástnemishivatalbólteszem,csakmerthaveromaKmetterBubi.Éskiálltahalászfaluszélénapartra.–Bubi!Hé!Bubi,aPrücsökvanitt!…JöttBubi!Bubi legalább nyolcvanéves volt, galambősz, ezerráncú, napbarnított, sasorrú ember. Úgy

himbálózottkarikalábain,mintbójaaviharban.Prücsökeléjesietett,éskézenfogvavezette.–Szerbusz,Bubi.Nagyvizsgálatvan,tehátsiessél–nógattaidegesen–,majdpontegyilyenrevár

akormánybiztos.–Miaz?Te!…Kithoztálide?–AMervint.Megígérte,hogyafiadfélórávaltovábbsétálhatazudvaron,hateigazatvallasz,ami

úgyisszokásod.Mervin halkanmegkérte a leányt, hogy ha egymód van rá, ne ígérjen a nevében annyi súlyos

hivatalivisszaélést.DePrücsöktürelmetlenülleintette:–Mit van úgy fenn a szabályokkal?…Mondjamár, hogy valamelyik szegény rabnak cigarettát

visznek?–De,sajnos,becsapjaabarátait,merténnemtehetekatörvényellenére,ésegyetlencigarettátvagy

beszélgetésiengedélytsemadhatok,hanemjárelőírásszerint.Énezeknekajóembereknekeztnemígérhetem…–Jóladja!…Ahelyett,hogyörülneamegegyezésnek!Demegezekúgyistudjákrólam,hogylink

vagyok.„Link!”Eztazundokkültelkiszótúgymondta,mintkéteskikötőiegyének,vénekéscinikusak;könnyedén

ésmagátólértetődően.Éstizenhatévesvolt,olyanártatlan,romlatlan,tisztaszeműéstisztaszívű,hogyakülvároselbukott

népe is jobb lett általa, amiért a szívébe fogadta.És tűzbementek érte, hiszen egy foltnyi hófehér,örökmegbocsátást,örökújjászületőégifénytképviseltittközöttük,mertalegutolsóbetyárgyerekeisbüntetlenül,makulátlanelőélettelszületik,mégharablótanyánlátjamegavilágot,akkoris.Akikötőfrazeológiájafelmentésbenrészesült,amikorPrücsökhasználtaeszavakat,derűsarccal,

tisztaszemekkel,ahogyrátapadtakakörnyezetből,másértelmezéstnyerve,mintegyszemélytelenül.Mert hiszen gyermek volt még félig, akit dialektikájára formál az életkörülménye, ha éppenrosszaságra, bűnre nem is formálhatja,mert ebben a kisleányszívben akkor sincs bűn, akkor sincsrosszaság,hautánzásból,majmolásbólvagynagyképűségébőlakikötőnyelvezetéthasználjais.Egyszép,tártkelyhű,halványrózsaszín,jószagú,mezeiszegfű,hogy,hogynem,kinyíltésvirított

aziszapban.Kiértiezt?A természet olykor csodát isművel.Előfordul, hogy eper- vagy ibolyatermés ütögeti bátortalan

fejéta fűközött,egybokoralján,messzi túlaz idényszerűségehónapján.Deezegészenmás.Azacsoda! A földi csoda, lelkek csodája, amely örökké az egyszerűség jegyében lép a hívők elé! Agyermek,aföldműves,azanyavagyazártatlanulelhunytáldozatrobusztuserejű,mitikusszólama,amelylegyőziakomplikáltembert.Avíztisztaigazságelőttmeghajlikaszintetikuslényis,akiépítésítél.Szóval, ott hagytuk el, hogy egy magányos szegfű is keletkezik a láp kellős közepén, libegő,

gyengefejeroppantlapukésmurvalevelekközöttinog,azonfrissen,ahogykinyílt.Ésnemamocsárdúspáráit,kénhidrogéneszáptojásbűzétszíttamagábaezafinomkehely.Nem!Aszegfűszagú,igaz,jólevegővelmegfertőzteafertőt,hogyaztisztalett.Odakészítettekegyasztaltésegyszéket.Mervinexcellenciásúrmostismétvizsgálóbíróvolt,mert

egyrégebbiügyétőmagavezettelemásodszor,azelmaradthelyszíniszemlétőlazösszefoglalásig.Előzőlegkísérőihezfordult.Mertottálltakikötővároszöme,zártsorokban,mozdulatlanul.ÉlükönBabetteanyóalavórral.– Emberek! – mondta Mervin. – Vizsgálatot tartok itt, de a szokott rendőri apparátus nem áll

rendelkezésemre.Merthivatalosmódjanincsennekavizsgálatnak.Egykisleányéshajdanifőnökömkedvéértteszem,kikettiPrücsöknekésÉszLajosnakhívtok.Zúgástámadt.– Én mindég mondtam, hogy Ész Lajos nagy ember – kiáltotta Rongy Aurél, és éppen ő nem

mondtasoha.Sőt.SzerinteazÁlmosElefántvalamiiszákosbíróságiszolga, teremőrvagyilyesmi.Kirúg Hümér feltette, hogy ezt meg is mondja Rongy Aurélnak, és odafordult gorombán RitaKaméliához:–Csaktehallgass!Nekedavénségésapálinkabeadta.Addigtartsdaszád,amígasörcsappalfejbe

nemváglak,tedisznó.Hasonló tévedéseit a keresztbe látó csaposnak annyira megszokták, hogy senki sem felelt, és

Mervinfolytattaközléseit.–Azindulóvizsgálattehátatikedvétekérttörténik,nektekkellhelyettesíteniahivatalosközegeket,

akikmáskormunkámbansegítettek,ésmostnemvehetemigénybeőket.–Szépenbeszél–szóltGombRiza.–Dekiérti?–kérdezteRoppantManó,ésaRészesMandarinranézett,azonbanezvállatvont:–Fő,hogyrövidlegyen.–Fiúk–szóltmostPrücsök,akormánybiztoselé lépve.– Ittenarrólvanszó,hogymertazügy

tettese nemhivatalból üldözendő, tehát aMervin nemkap rendőrt.De neki az köll.Meg jegyző isilyesféle.TehátmertÉszLajosésénhaverokvagyunk,timajdhelyezitekazigazirendőrt,merúgyisjól ismeritek a vizsgáló szokásokat magatokra nézve alanyiból. És ha így lesz, akkor akormánybiztosígéri,hogyrokonaitokésbarátaitokegyfélórávaltovábbsétálhatnakazudvaron,éséventeegyszerasötétzárkátisletudjákbelőlük…–Ilyeneketneígérjen–súgtaidegesenakormánybiztos,dePrücsökfolytatta.– Akarjátok-e kedvemért, mer Ész Lajos is csak irántam szeretetből kérte, ezt a vizsgálatot

segíteni?–Mit kell annyit magyarázni?! – kiáltotta VeuveMarie. – Azért vagyunk itt, hogy segítsünk az

apádon.Éskész.Akormánybiztoszavaroselőadásátnemértettük.–Hátgyerünkavizsgálattal!–harsogtaSchulteisz,azIkrek.Éstölcsértformáltakezéből.–Tem-

pó,Mer-vin!Tem-pó,Mer-vin!Tem-pó,Mer-vin!–Kuss…– szóltKornAtya szelíden, és csend lett,mivel rendkívüli tekintélyevolt a kikötőben,

finom holmijai és hajlott kora révén. – Mi valamennyien rendelkezésére állunk a kormánybiztosúrnak,éppenúgy,mintarendőrei.– De azért önmagunkat nem tartóztatjuk le – jegyezte meg Roppant Manó, és Kirúg Hümér

erélyesenráemelteacsapotGombRizára.–Neszóljbelemindig,mertképenütlek,hogykigyüsszaformádból.–Köszönöm–mondtaMervin–,mivelengemisérdekel,hogymithozezavizsgálat.A nap egy ibolyaszínű lobbanással lesiklott a tenger peremén, és e különösen izzó, rőtes meg

búzakék sugárzásban íveltek lomha siklórepüléssel az átutazó jégmadarak és sirályok, lecsapvahirtelen, vagy hosszú spirálisban égnek emelkedő húzással,miközben a víz elsötétedett egyszerre,lúdbőrző felülettel, mintegy nyugtalanul a közelgő éjszaka miatt, hasonlóan bizonyos idegbetegegyénekhez, kik az alkonnyal önbizalmukat érzik múlni, és borzongva gondolnak a beköszöntőismeretlenéjre.Egy kondér alatt tüzet élesztettek, és az első bátortalan csillagokat úgyszólván elfedte tíz-húsz

halászcsónakfelvillanófénye.Prücsök kézen fogvament a partonKmetter Bubival, és ezt beszélték: – Ittmost kivizsgálják a

halottvallomását.–Nemjó–mondtaKmetterBubi,ésbőrkalapjátelőretolta,mivelvakaródzottatarkótáján.–Drótvolt?–Volthát.Tudtuk,hogyjön.Azértmindavízenvan,pedigmostnincsíváserre,kevésahal.Többetnemisbeszéltek.Bubiegyhalászcsónakkalelvezettaparttól,ésazöbölbejáratánálkifogta

háromhalásztársát.–Gyertek,mervizsgálatvan.–Hagyjbékén!…Nemmegyek!–APrücsökpapájamiattvan.Őhítiteket.Erre jöttek. Csendben eveztek a Kmetter Bubi után. Rossz napjuk volt. Ez látszott mindegyiken.

Partraérveleporoltákmagukat,ésahosszúasztalhozmentek.Mervinazasztalelőttállt,derekamögéterpesztetttenyeréretámaszkodva.

Schulteisz,azIkrekjegyzőkönyvetvezetett!Azasztalnál!Körülakikötőzöme,hallgatag,marconanézők.MervinmellettRészesMandarinésRongyAurél.Mintkétkonstábler.ÉsoldaltPrücsök,avádés

védelemképviselőitegyarántszemmeltartvaviharkabátjában.–MikorfogtákelaztabizonyosLouvaint?–kérdezteMervin.–Talán…öthete.Nem?–Igen–hagytaráamásik.–Kitudjaszószerint,hogymitmondott?Habozás.–Énfigyelmeztettemazilletőt–enunciáltaPrücsök–,hogycsakatisztaigazatvallja,mertahamis

tanúzástszigorúanmegrúgják.Tanúpipőkeidegesenfészkelődött:–Neszemélyeskedjünk,kérem…Mostcsakahalászokrólvanszó.–Eztmondta–vallotta a halász. –Decoux ártatlan…keressékmeg akikötőbenAdrient…mert

szegényDecouxéletfogytigfogolylesz…–Mástnemmondott?Amarconákfeszültfigyelemmelmeredtekháromhalászismerősükre.Őkmostrendőrök.Kitudja,

mikorkerülnekismétMervineléebbenarelációban.–Erőltesdmegazagyadat–szóltKicsitBob.–Aztmondtamég – szólt az egyik halász, és jelentős pillantással összenézett társaival –, hogy

Adrienatitokmegoldása…–Figyelmeztetemmagukat,hogyazügybencsakaddigtanúk,amígsemmitnemhallgatnakel!–

kiáltotta Mervin, és egészen eléje állt az öreg halásznak, aki pedig nem is szólt, csak pipájátszortyogtatta.– Leken… – súgta meghatottan Jázmin csarnoki árus a RészesMandarinhoz. – Ez olyan, hogy

leken…–Hát,kérem…–szóltahalász,deMervinszemébenkülönösfénylobbant.Belevágottaszavába,

ésrárivallt:–Nedadogjon!Mitképzel?!Azértvagyok itt,hogyhazugságokathalljak?!– Ijesztősuttogással,

egészen közel a halász arcához, miközben félkézzel magához húzta, vontatottan szólt: – Te nemtudod,hogykivagyok?Tehazudnimersznekem?Tepackázolitt?…Mi?Hű,amindenit!Ezzelsemvolnajóéjszakaegysötétügybentalálkozni,valamelyikőrszobán.–Kérem…–dadogtaahalász.–Rendbenvan!–hátraszólt:–Valakimenjenariadókészültségért.–Desenkinemmozdult.Kimenjenittariadókészültségért?–Akikmaéjszakavelemvannak,azokellenholnapreggeligmindenféleeljárástfelfüggesztek!…

Magaottan!Menjenariadókészültségért!–Pontengemválasztki?!–dünnyögteJázmin,acsarnokiárus,deelindult.Akormánybiztoskisséimponáltmostnekik.Hiába!Eznincslekvárból!–Idefigyeljen,barátom…–mondtaMervin,hogyvalamennyihalászhallotta.–Énúgyelsöpröm

magukatapartról,hakiderül,hogyhazudtak,úgyáttelepítemahalászokatvalamelyikszigetre,hogyészreseveszik!Azasszonykiáltottmostki,gyerekkelakarján.–Aztmondomnekezdjetekkiakormánybiztosúrral,mert tudhassátok,mi leszebből!Csakmi

húzzukarövidebbet!Tessék,mondjátokmegaztis…–Tehallgass,ésnejárjonaszád!…–mondtaazegyikfiatalhalász.

Mervinmárismegragadta,ésodalökteRongyAurélmegRészesMandarinközé.– Kötözzétek meg! Hamis tanúzásra való felbujtásért letartóztatom. Folytassa… – fordult az

asszonyhoz.–Mostmárvalamennyiüketőrizetbevetetem,mertbefolyásolniakarjákatanút.Akétalkalmirendőrmegkötözteahalászt.–Tispiclikvagytok?–mondtaeztgúnyosan.– Nem spiclik! – kiáltotta Prücsök. – Ez ami ügyünk, nem a kormánybiztosé!Mi híttuk ide, a

papámért!Detidrótotkaptatok.Tudom!Nagymorgás volt. Jázmin távolabb állt, készen arra, hogy haMervin újra szól, akkor hozza a

riadókészültséget.Deígyegyintésremégsemteheti,múltjával.–Igazavanavizsgálóbírónak!…Mithazudoztokitt?–kiáltozták,ésSchulteisz,azIkrekharsányan

szólt:–Húzzákazidőt!Mindigtaccsrarúgjákakérdést!Mervinhagytaeztésfigyelt.Prücsökazöreghalászhozlépett:– Ne felejtsd el, Bubi, hogy én nemcsak virágot, hanem osztrigát is szoktam eladni – mondta

jelentősen.–Ez fontos – szólt közbe a kormánybiztos. –Osztrigatelep kirablásért felemelték háromévre a

minimálisbüntetést.Ésholvettekmagukezenapartrészenosztrigát?…Mi?Azöreghalászelőrelépett:–Vallanifogunk…–Azthiszem,ezalegokosabb–bólintottMervin.– A halász, nem bűnöző, de nem is besúgó, ezért hallgattunk eddig. –Megint sok a szöveg! –

rikoltottaSchulteisz,azIkrek.– Ez a Louvain azt mondta, hogy a Nagy Dög tudja, ki a tettes. Mi féltünk, hogy ha ezt

megmondjuk,akkorakikötőisöpredékbosszútáll.–Akkortifélreismertekbennünket–mondtaKornAtya,éstagadóanmegráztaafejét.–Kikérjükmagunknak!–avatkozottbeKirúgHümér–minemállunkbosszút!Hailyetmondsz–

kiáltottaMervinnek,ésfenyegetőenráztaelőttearézcsapot–,kaphatszegyetafejedbe!–Ezteljesenkancsal–magyaráztaPrücsök.–Miérttagadtak?–Drótvolt…Akormánybiztoseléggéismertevizsgálóbíróikorábólekülönlegesidiómát.–Mikor?–Korándélutánjöttadrót,hogyexcellenciádittvan,éskijönhozzánkDecouxügyemiatt.Tehátabbanazórában,amikormegígérteGabrone-nak,illetveÉszLajosnak,ittmártudták!Micsodahírszolgálat!–Másnembefolyásolta?–Hát…mégvoltvalami,deeznemdrót…–Micsoda?Összenéztek.–Nézze,mostmárnehazudozzon,mertnagyonmegjárja!Nagyvonakodvaelőadtak

egylevelet.

„Halázóknag!Üzenetemetkomojanveni!MerénTuttam,hogyKmeterPubiaz1.órvhalláz!Éseznem70-kedéstudjákmeg,hogyahalázókatelsemisitem.HavalltokaNagyDögrőlésaDekuügyistilos.

VÉRFÜRDŐBILLÓr-ésbérgyilkos.”

–Beszéljen! – bíztatta Mervin a halászt. Csak most látta, mennyire igaza van Ész Lajosnak: a

legkisebbformaságisahelyesítélethezvezetőútburkolatánakegykockája.–Mitmondottmégazahaldokló?–Hát,kérem…aztmondtamég,hogyaNagyDögtudta,kiadtalealövést.Moraj.Valakikiválikasötétbenahátulállókközött,éslassanelindul.Mervinelővettearevolverét

éscélzott:–Azazemberálljonmeg,mertkeresztüllövöm!Ittnincsdrót!ANagyDögnetudjamegahírt!Babette anyó a sor végére állt,műértő szemmelmegtekintve lavórját,mint egy lovagregényben

szereplő,komor,csúf,fejkendősőrgróf,havontcsövűpisztolyaitpárbajelőttfelülvizsgálja.TülökBull(őakarttávozni)visszatértahelyére.–KiazaNagyDög?–Szinténnagyhaverunk–mondtaPrücsök.–Jólmenőszerszám-ésjelmezkölcsönzőjevanegy

háztetőn.–RueToulonhuszonhét,félemeletfalra–szóltSchulteisz,azIkrek.–Ugyanis –magyarázta Prücsök – egy tűzmentő létrán lehet csak feljutni hozzá, a falon végig.

Mert szeretianemkívánatos látogatókat fejükredobott téglávalelhessegetni.ASchulteisztegyszerleöntötteforraltvízzel,ésPrunokiszerintattólhülye.Mervinacsendes,sószagúpartonfelésalájárt.Ittarejtély!Kétségtelen,hogyvalaholhibavolt.Hogyvalaminincsrendben.OdaintettePrücsököt.

Mostkettenjártak,Prücsökkétmesebeli,mérföldesbalcipőben.–Idefigyelj,kislány.Mostválaszdkiamegbízhatóembereket.Nemakaromarendőrségetigénybe

venni,éscsakolyanokatlehetelküldeni,akiknemértesítikaztabizonyosNagyDögöt.–Ittensokanharagbanvannakvele.ARészesMandarin,akibetörésiköltő,mertcsakterveketgyárt

magányos villákról, egyszer megrohanta nyolc emberrel a házat, aminek a kéményét lakja. Nagylövöldözésvolt,ésazótaharagszikrámindanégy,akiéletbenmaradt,valamintKicsitBob,akibéreltálkulcsokat lopott tőle, és Kirúg Hümér, aki titokban tisztességes ember, meg RoppantManó egyautogénvágómiatt,kérem.Ezekharagosaimindamainapig.DeutáljaőtSchulteisz,azIkrek,merönállósítottamagátaNagyDögtőlazzal,hogykézalattvettegycsomószerszámot,amiértaNagyDögaszonta,hogykicsinálja,denehezteltovábbaleforrázásmiattis…–Ezeketgyűjtsdössze.Afő,hogyvalamennyiellenségelegyenaNagyDögnevezetűnek,mertez

belekeveredett az ügybe, tehát értesítené, akit el akarok csípni. – És körülnézett. – Maguk mostrendőrök,éshajtórazziáttartanak!Megilletődöttenálltak…Valakifelsóhajtott,ésRoppantManókishíjánsírvafakadt.Razziáttart.Ő.HogyeztaFürtNinonnemérhettemeg…–Menjenek, ha lehet, bérautókonmindenfelé a kikötőbe, és ahány Adrien nevű nő feltalálható,

hozzákide!–rendelkezettMervin.–Jobbszeretemígymelegibe,mintrazziáttartaniholnap,hivataliúton.–Aztmi sem szeretjük – bólintottKicsitBob, akimegtartotta aNagyDög álkulcsait. – Persze,

bérautó,azpénzbekerül,ésnálunknincs…KirúgHümérezértdühöslettKicsitBobra,ésváratlanulmegfenyegetteBabetteanyótarézcsappal:–Szégyelldmagad,tepimasztolvaj!Terészegesrabló!Majdjólfejbeütlek,haittenpiszkoskodni

akarszazexcellenciásúrral,miutánbefogadtukbarátnak!–Rosszadirekciód!–kiáltottaSchulteisz,azIkrek.–Szemüvegetabírónak!EttőlKirúgHümérolyandühbejött,hogyhozzávágottegykötegsóshalat,ésGombRizamégfél

óramúlvaistisztálkodhatott.Végül azonban minden razzia legmerészebb álma egy csomóban készen állt arra, hogy razziát

tartson.Csakegysötétalak,amarconacsoportvégén,indultelismétlopakodva.–Vissza,mertlövök!–süvöltöttMervin,ésTülökBull,mertismétővolt,ahelyéresomfordált.

–Uram!–jelentettRoppantManó.–Készenvagyunk.–Rajta!ÉsPrücsökrendőrségeelindult.

XX.FEJBEÜTÉSNAGYBANÉSKICSINYBEN

Aznapkétteherautótésegyoldalkocsismotorkerékpártloptakapályaudvarnál.TovábbáeltűntegyBalila,kétbicikliésháromfelöltő,azonfelülegynőiretikülaranymonogrammal.Ésrepültarazzia!Teherautón,Balilán,biciklin!Hahó!Adrienek kerestetnek! Ahol Adrien lovagjai okoskodtak, ott azután hajrá! A félhivatalos razzia

nehézlegényekbőláll!ARollandpivébanhatsúlyosésnégykönnyűsebesültetvittekelamentőkelőlbarátaik,mert amindég idegeskedőSchulteisz, az Ikrek,Mondmár Fülöphöz vágta az olajlámpástúgy,hogyahelyiségmásfélóramunkátadottatűzoltóknak,ésekkorkiderültateherautón,hogyazillető hölgy neve nemAdrien, hanemMolly Schuster.Miért hitték, hogyAdrien?A hölgy viccelt,kérem. Jó vicc. Régi szokása volt megtréfálni ismerőseit. Ezek most majd megköszönik, hafelépültek.–Régenröhöghettekennyittiszteltismerősei–dünnyögteRészesMandarin.Azutánvisszahelyeztekalapjátazorramellé,mertafélarcátúgyszólvántőbőlleverték.Miutána

hölgyre nem volt szükségük, Kicsit Bob lassított a lábfékkel, és a tréfás Molly Schustert, egypardonnal kimentve magukat, letették a városon kívül épült krematórium közelében, valamelyikkisebbtócsába.–Mivanmég?–lihegteKirúgHümér.–GyerünkaSzivarvágóhoz!Kicsit Bob gázt adott. Őrületes tempóban robogtak a Szivarvágóhoz. Hatalmas, rosszul mázolt

táblafüggöttkint:

„Nézdcsak!MegjöttaDeiblerúr!”

Ez volt az étteremneve.A népszerű hóhér érkezését jelző cégtábla egy jókora, kikötött vitorlásbárkaoldalánfüggött,és természetesentréfavolt,mertDeiblerúrezekkela törzsvendégekkelcsakhivatalosútonkerültérintkezésbe,haakegyelmikérvénytelutasították.És egy köztársasági elnök olyan rigorózus, hogy néhány foglalt asztal bérlője a valóságban is

üdvözölhetteanyaktilókezelőjét,azétteremnevétviselőfelirattal.–Nézdcsak!MegjöttaDeiblerúr!Deiblerúrnakezamegtiszteltetésnemtetszett,éslenézőenlefordítottaafejét.Márasajátját.Az elítélt feje, mint a szivarvég, a nyaktilóba került. Ezért is nevezték ezt a helyiséget

Szivarvágónakaguillotinecsúfnevén,ésegyilyenkivégzőszerkezetetráfestettekabárkaoldalárais.Egyetlenemberéltakikötőben,akisohasemtettebealábátebbeahelyiségbe,ésazilletőSzivar

volt,Prücsökmorózusbarátja.Nemszeretteanevétésacégérillusztrációját.ŐtSzivarnakcsúfolják,ésnemjóazördögötacégtáblárafesteni.ItthamarmegtaláltákAdrient.Azegyiksarokbanült,őszszakállátsimogattaéspipázott.Hatvanéves,kiszolgáltmatrózvolt.HogymiérthívtákAdriennek,rejtély?Hallanisemakartarról,hogyőbárhováiskövesseajövevényeket.Hagyjákbékében,ésmenjenek

a fenébe.Adrien sok vihartmegértmatróz volt, de ilyen pofontmár rég kapott.A razzia ugyanispofonbaadagolthelyiérzéstelenítésseldolgozott,hogyröviden,könnyen,fájdalommentesenérjeel

célját.…Fél tizenegykor a hevenyében összelopkodott járműveken elindultak a halászkikötő felé.

Összesen tizenkét Adriennel – beleértve a vihar- és pofonvert matrózt, aki még akkora helyiérzéstelenítést sohasem kapott,mint ez esetben a RészesMandarintól. Sajnos, csak félig sikerült anarkózis, mert adagolása közben a pipacsutora kitörte e viharvert matróz két fogát, és jobb fülemellettkissékikandikáltarcábólaszopóka,minthapápuafőnöklenne,különösokbólferdénkifúrtarccal.

XXI.AVIZSGÁLÓBÍRÓCSAKATISZTAIGAZAT

VALLJAAhalászkikötőnépségecsendbenvárakozott.Prücsökbarátaiis,élükön,KornAtyával,akinéhányszendvicsetvettelőegybrémaifilmrendező

vízhatlan anyaggal bevont turistadobozából. Valamivel távolabb, egy padon, amelyet időközben ahalász felesége kihozott, a vizsgálóbíró ült, és mellette Prücsök. Finom szellő hordozta végig azapállyalszárazrakerülőalgákéscsigáknyersszagátaparton.A tűz mellett néhány halász, az asszony és egy kis, öbölbéli gyerek egy gőzölgő üst körül

kuporogtak.–Maga,Mervin,egynagyonkülönösember,éshaamamájalennék,megverném.Mertmostmár

tudom,hogymaganemisrossz,csakszégyelli,haezmeglátszik,hátmorogmindig.MintaSzivar,akinekkarikaillikazorrába,ésakkorolyanlenne,mintadenaturáltmedve.–Csakugyanennyireemlékeztetemerreabarátjára?…–Azseszereti,haaszívitlátják…–Hm…Kíváncsivagyokrá,hogymilyenlegény…Csakaleveletátadjasimán.–Azrémügyesfiú.–Mijemagának?– Olyan középút a rabszolga meg a magántitkár között. Megveri, aki nem vesz virágot tőlem,

káromkodik,estélyiruha-beszerzéstvégez,verekszik,hakell,megverekszik,hanemiskell.Szóval,mégisinkábbtitkár,mertmármosogatottishelyettem.Csakakkornagyonmorgott.Atitkáriállásmeghatározásaeléggépongyolaittakikötőben,eztmárisláttaMervin.–Ésmaga…Magatettmárolyasmit,amiértbüntetésjár?–Abszolútesemmit.Engemazértszeretnek,mertviszekafiúknakenniafegyházba.Hallgattak. A vizsgálóbíró jól tudta, illetve érezte, hogy Prücsök gyerek, ártatlan, becsületes

kisleány, és ez csinálja itt a legendát körülötte. Mert ez a közvetlen kapcsolata teljesen romlott,bűnözőtípusokkal,ésahogyrovottmúltúegyénekabecsületesügyszolgálatábaállottakérte,sok-sokkülönös,érthetetlenésmisztikusfeltevésreadottalkalmat.Mivoltez,hanemMirakel?Erkölcsi nyomorékok e kislány érintésétől eldobják lelki mankóikat, és egy ideig újjászületett

morállal járnak.Nincs-e itt a valóságbanKirúgHümér,RongyAurél, Schulteisz,GombRiza és ekislányegyüttlétébenabibliaimetafora:szelídőzekazoroszlánközelébenháborítatlanulésbékébenmegférnek?Avizsgálóbíróésazalvilágegybecsületes,közösszándékbantalálkoznak,rövididőreközösúton

haladnak,azigazságszolgáltatásésabűnantipólusa,mertegykisleánykériőket.Tisztán látjaazelmulasztotthelyszíniszemlehibáját,amelymélysötétbenrejtőzöttaszemeelőtt

ennyiideig.Avakokismétlátnak.Éshányszoreszébe jutottmaYvonne.Ezagyászcsík, amelyközépenválasztjakettéamúltját és

hivatalát:egyélőésegyholtrészre.Azalacsonyégboltmint földszintesház tetejeközelinek tűnt, ésott volt az ijesztően jelképszerű

valóság: KornAtya, az apacsok, továbbá Babette anyó,mozdulatlan, szépiaszínű, ormótlan banya,maga elé nézve, lavórjával, fejkendőjének bágyadt csücskeivel, talán éppen ama tengerészen

merengve, akinek szüleit egykor felkereste taftruhájában, amilyent már-már csak a léggömbökviselnek, és öve mellé bizonyára egy harcias mozdulattal lornyonját szúrta a nyakából lógó,hihetetlenülvastagaranyláncvégén.Ésatengervisszfényeinekezüstösszínűsugárzásábanottállnakahalászok,akiksuttognikezdtékalegendát…HogyDecouxártatlan.–Hé!Hamégegyszermozdul,lelövöm!TülökBullismétvisszaálltasorba.–Magaminekváltel?–kérdeztecsakúgyapertéésmindenátmenetnélkülPrücsök.Mervineddig

még senkinek sem beszélt magánéletéről. Hozzáférhetetlen, zárkózott ember volt. És mostmegszólalt.Miértéppenmaésegygyereknek?…–Afeleségem,Yvonne,egymásikembertszeretett.Ésmegszólalnakanémák.–Magahonnantudja?Apapámrólisaztmondta,hogybűnös.Végülkiderülmajd,hogynemaz.

Csakszándékosanelfelejtetteahelyszínszemlét,mintahogySzivarnemmondjabeazösszeskiflit.–Olyanjellegzetesenemlékeztetemerreabarátjára,hogymásvalakitnemtudpéldának?– Tudni éppen tudnék,mert a Schulteisz is be is szokja csapni a pincéreket, deminek fáradjak

különfélehasonlatokkal?–Nincsmitkutatniazon,haegyasszonyúgyérzi,mástszeret.–Akkormaga ehhez abszolúte nem ért semmit. Schulteisz, az Ikrek, képkeretező volt, és tízévi

házasélet után a feleségit elítélték bigámiáért.Voltmár egy férjeAjenoszBujenosz, illetveArjeszBujen…Szóval,azEgyesültÁllamokban.Őisazthitte,hogynincsmitkutatni.Magaisolyan,mintaSchulteisz.–Igen?Gondolja,hogyjobbanjárok,minthaaSzivarnevűvelemlítpárhuzamba?–Ittcsaka tévedés tipikus.Mermagasemtudja,hogyazasszonyszíveéppolyan,minta tenger:

nyugodtan, simándobog,de senki sem lát amélyére, ésha igen,úgyannak jaj.Remélem,ez igenszépvolt.–Igen,igen…Nagyonfestőiésköltői–felelteszórakozottan.–Demitszólpéldáulehhez?Elővett egy kettétépett fényképet a tárcájából.A képYvonne-t, az asszonyt ábrázolta.Mosolygó,

szépnő…Ésegyférfikabátjalátszottazelszakítottpapírmentén,éppencsakazalsókarja.–Anőszép.Kicsodaakönyök?–Sohasemfogomtudni.Ezaképfeküdtazasztalon,amikormegérkeztemanyaralóba,ésőmár

elutazott.Egykislevélvárt,amelybeneztírja.Éskivettealevelet.ÉsodaadtaPrücsöknek.

„Örökrebúcsúzom.Elkellettmennemegymásikférfival.Yvonne.”

Prücsök elolvasta. Azután visszaadta, és kezeit a viharkabát zsebeibe süllyesztve,összehúzódzkodvaült.–Milyennagyonszerethettemagátezazasszony,ésmilyennagyonszerethetimégmostis!Mert

örökrebúcsúzik.Csakaminagyonszép,azszokottolyanlenni,hogyörökrebúcsúziktőleazember,mertörökrefáj…Ésaztírta,hogy„elkellmenni.”Muszájvolttehátneki,alelkemnek.Amitkell,aztnemcsináljaszívesenazember.–Mondja…–kérdezteMervinidegesenaleányt.–Kimaga?–Prücsök–felelteijedten.–DeaziskolábanBőgőMajomnakisneveztek.–Maga…nembeszéltrólam…valakivel?–Ittensokatbeszéltekvelemmagáról,deazténnemmondomvissza.

Őexcellenciájadöbbentenállt.Lehetséges, hogy ez a kisleány, egy tiszta szív lencséjén keresztül, az ultramikroszkópnál is

élesebbenlátmindent?…PrücsökmegijedtMervinónszerűarcától.–Kérem…énmostvalamirosszatcsináltam?–Nem…nem…Sőt…Csakmondjatovább…Ésmegveregetteanyirkoskiskezet.–Azislehet,hogyzsaroltákafeleségit–folytattaPrücsök.–Ittakikötőbeniselőfordulez.Talán

mint leány levelezett valami gróffal, és egy Zöld Kacaj ellopta az írásokat… Vagy talán éppenmagáérttette.Nemlehetettolyanügyeakkoriban,amititokvolt,éshaelköpivalaki,akkorjólnézki?–Mit…–dadogtafalfehéren.–Mitmond?–Aha!Netessékgondolkodni!…Csakatisztaigazatvallja,vizsgálóbíróúr!A halászasszony oldalt billentette a kondért, kidöntötte a vacsorát, és a rézmögül felszabaduló

lángoklibegővörösszínnelvilágítottakacsecsemőre.Ésszemben,azóceánfelettvégigmilliócsillag.–Voltakkoribanegytitkom–gyóntaMervin.–Deakitudottróla,aznemzsarol.Úgyhívjákitt,

hogyÉszLajos.–ALajos?!Azcsakugyannemzsarol.Hisznincsenruhájasem,ésamithelyettehordott,aztnekem

kikölcsönözte,hogypusztáramonoklibanmaradt,bizonyosancsakazért,mertamonoklijasenkineksemköll,őmegazzalsemlát,hátmagánaktartotta.Mervin szórakozottan megveregette az apró kislánykezet, Prücsök meg hagyta, mert tudj’ Isten

hogyvoltvele:szeretteeztakomorembert,akisemmirőlsemtehet,ésmindenbenhibás.–Sok-sokévelőttGabroneeltűnt.Előzőlegátadottnekemegykönyvet,ésaztmondta:Ajogésaz

igazságközöttelveszettazösszefüggés,éshameglelem,visszatérek.Őrizzemegeztakönyvet,Mervin.Azutánúgyhallottam,hogymeghalt.…És…Ezborzasztóinkorrektségvolt:énkiadtamakönyvét,mintasajátomat…–Plagizált–bólogatottPrücsök.–Ismerve.Ezolyan,mintamikorKirúgHüméraZolakönyvéből

kimásoltegyleveletKenyeresZizinek:végülaztírta,hogy:szeretetteljegyzéamagaKirúgja.Ésúgyislett.Alánykirúgta.Mertrájöttegynapon,hogyacsaposnemaZolaFrigyes,illetveErvin.–Emil.–Olymindegy,hogykivoltazabizonyosZola,haegyszerlegjobbakaratmellettseazonosKirúg

Hümérrel.Hátmagaiséppenilyen.–Atörténtekutánmostmársajnálom,hogyhasonlataitilletőenSzivarnevűbarátjáróllebeszéltem.–Aznemírverseketanőknek,hanemmegveriőket,amisokkaljobb.Mertfélnek.Ezzelszemben

állmindenírottmű.Mostisazabaj,hogynemmagaaZola.KirúgHümértisnyombanelhagytaanő.Elannyira, hogy fejbe ütötte a retiküljével, amiben kulcsok vannak és egy félkilós kompakt megtöbbfélekínosfémtárgy.–Igazalehet–tűnődöttMervin.–Kár,hogynemutaztamafeleségemutánPárizsba.–Ittiselmulasztottaaszínhelyszemlét.Mervinráncolthomlokkalhosszannézettvalamerre,éstűzpirosvoltazarca.Cefi,avízfejűDrótjöttrohanvaegyújsággal.–Azazútburkolómunkás,akiBabetteanyónállakikésbiceg,eztazújságotküldi.Mervinkinyitottaalapot,ésrémültenmeredtahatalmas,ordítóbetűkre:

VILÁGSZENZÁCIÓTVÁRNAKTANGERBEN

Agyarmatikongresszusmegnyitása!–EgynégeruralkodórágalmaiFranciaországellen!–HelyszíniközvetítéshajnalbanaFelkelő

Napünnepségről!–Egybeígértleleplezés.–Olyanhíreketterjesztenek,hogyFranciaországháborúrauszít!

Különtudósítónktól.Tanger,VIII.9.ASundayEveningPostlevelezője

botrányosszenzációtrobbantottkiMambiktukirályérkezésekorközöltinterjújában.

Akirálynagyleleplezéstígéramegnyitóünnepségre,amelyethajnali4.45-koravilágvalamennyirádióállomásakapcsol.

Sürgősenmegkellállapítani,hogykikazok,akiketafelelősségterhel,ésnemagyarmatiközigazgatásMachiavellijeinekegyikekövetett-eelilletéktelendiplomáciaiakciót?

Haigen,úgysúlyosfelelősségrevonásnakkellkövetkeznie!

Ésebbenahangnembenkéthasáb!…Szörnyű!Mindennekvége!Akormányzóérzékenemcsalt.BeugrattákőtésDeboulier-t.–Mutassa.Prücsökegyszerűenelvettetőleazújságot.–Ezt a szemtelenséget!És ki azMakkaivella nevűköz- és gyarmatügyi igazgató? –mikor nem

kapott választ, halkabbanmondta, – fél, hogy összeszidják?…Tudjamit!Maga azt hazudjamajd,hogyénírtamalevelet,ésSzivarazértcsináltaadolgot,mertingyenakartavégignézniagyarmatiközgyűlést…A legokosabb, ha rákenünk Szivarramindent, őmajdmorog, de olyan a presztízse;hogysokatkibír.Mervinszórakozottmozdulattalmegsimogattaaleányt,azutánfelírtaegylapraakövetkezőt:

„Lucas prefektus közölje azonnal a sajtóval, továbbá a tangeriHavas ügynökséggel, lehetőleg agyűlés előtt, hogy a Tanger felé haladó furgont feltartsák, és Casablancába, az ügyészségi fogházudvarárahozzák.”

Amikorbefejezte,körülnézettPrücsökbarátainakkomorcsendbenvárakozó,marconacsoportján.–Kiakarmagukközülafőkapitányságramenni?Riadt hangzavar támadt, és páni rémülettel óriási körré tágult az egész társaság. Korn Atyának

torkánakadtaszendvics,ésamikorbefejezteaköhögést,indignálódvamondta:–Kérem,hogyazilyenmegjegyzésektőllehetőlegtartózkodjunk.Mindennekvanhatára!VégülKmetterBubi,azőszhalászvitteelaleveletLucaskapitányhoz…EgyóramúlvaTangerutcáinharsogtakakülönkiadástárulórikkancsok,rádió-éstávírójelentések

röpítették a hírt, és ideges különtudósítók kézitusát folytattak egy-egy telefonfülke előtt, hogyközölhessékaszenzációt:

AfrikaCárjalemondott!

…Ésekkorbefutottak eltulajdonított járműveikenPrücsökhaverjai, frissenbeszerzett külsérelminyomokkalésegytucatAdriennel.

XXII.ELMENNEKANAGYDÖGHÖZ,AKIKEMÉNYENMEGÁLLJAAHELYÉT

–Gyerünk! Szortírozzuk a hölgyeket! – vezényelt Schulteisz, az Ikrek, aki elemében volt, mertordítoznilehetett.Egymás után,mint vámháznál a zsákokat, kidobáltak a fövenyre tizenkétAdrient, közöttük kettő

önkívületbenarészegségtől,deezekrőlkésőbbkiderült,hogyegyhónapelőttérkeztekCasablancába,és nem lehet tudni, honnan szabadultak. Schulteisz, az Ikrek, mint a rakodási munkálat vezetője,üvöltözveintézkedett:–Hé!Aztajobbszélsőtnerakjátokideacenterbe.Adrianeaneve!Sérültpéldány!Sajtóhibájavan!

Anagykalapúnálkíséreljenmegvalakimesterségeslégzést!Szóval,befutotttizenkétAdrien(kettőmélységesenrészeg)abhalászkikötő,tárolva,kézitusákban

elhasználtruhákhíján,élősúlybannettókilogrammalszámítva,ésegyszerrebeszélve,egyenkénttízévbíróibecsértékkel.Ahalászokijedtenkalyibáikbaküldtékcsaládtagjaikat.–Akikegyévnél rövidebb ideje tartózkodnak itt, álljanak félre!–kiáltottaMervin.AzAdrienek

márott,aholvoltak,úgyiselégnehezenálltak,tehátegyújabbpozícióelőírásakönnyenvoltmondva,dekihajtsavégre?AzonbanSchulteisz,azIkrekésaRészesMandarinfürgeéshozzáértőintézkedéséreelrendeződtek

Mervindoktorkívánságaszerint.VoltegyAdrien,akisírtésénekelt.ÍgyközeledettBabettaanyóhoz,deahajlottkorúamazonavilágbajnokilavórtornáraméltószekondparáddalolyanpompásantusolta,hogyahölgymegfelelőhelyéreszédült.–Azilyeneketénösszehordatnámegyvárudvaron,ésjólfelpofoznám–dünnyögteakofa.–Kegyetlendologlenne–felelteTülökBull.–Ezeknemszoktákmeg,hogyösszehordjákőket.TülökBull szakítottVeuveMarie-val.Ő ígymondta.Ahelyzet azonban az volt, hogyhajnalban

kihunytak a lámpák, és az özvegy kofamás színben látta lovagját a világosításhoz elengedhetetlenhosszú gyújtórúddal, amely este olyan impozáns, ha végigsiet vele a dokkok mentén, azívlámpasoron.Deazesteelmúlt,hajnallett,ésmostújestevan.Mertazestékváltoznak.VeuveMarieRoppantManóhozvonzódotttehát,kiolykorszintepúposnakhatott,mivelmagassága

valószínűtlen arányokba ívelt, annyira, hogy hajlott háttal járt, e csontozat súlyát nyögve. RoppantManójóltudta,hogymegkellvernieegyügybőlkifolyólagTülökBullt,deeztodáztatőletelhetőleg.Ezért dacosan álltak ott. Tülök Bull, mivel a drót megakadályozása miatt Mervin revolverrel

gátoltaazeltávozását,RitaKaméliáhozhúzódott,akiKornAtyávalközösenabankongifilmrendeződobozából evett. Hosszú lámpagyújtó rúdját leszorította, és középen megmarkolva, kissé oldaltbillentett fejjel,keresztbe tett cipőorral,mintPraxitelészárkádiaipásztora,kedélyesenmosolyogvaszólt:–Hihetetlen,hogymennyirészegAdrienvan.–Hagyjonenni–felelteKornAtya,szárazbeszédmódján.–Azthiszi–kérdezteRitaKamélia–,hogyakeresztnevétőlfüggaziszákosság?–Világos–feleltealámpagyújtogató.–Szépkisvirágok…–dünnyögteBabetteanyó.–Én jobbanvigyáztammagamra.Ha ígyéltem

volna,manemitttartanék.Ésnemlehetetttudni,hogymegelégedettségvagykeserűönvádcsendül-ekiahangjából.

KözbenazautókróllerakodtákvalamennyiAdrient.Legtöbbjesírvaéssikoltozvaelégtételtkövetelt,ésamikortöbbenfelismertékavizsgálóbírót,még

vadabbkiabáláskezdődött.EgyAdrienkeservesszemrehányásokkalilletteKirúgHümért.–Szóval,terendőrségibesúgóvagy?KirúgHümér,Prücsökközbenjárására,Babetteanyóharcilavórjábanéppenbevertfejétmosta,és

éktelendühregerjedtazAdriennevűre.–Fogdbeaszád–ordította–,terészeges!Nesze!Haddlegyenegyszervízzelisvalamidolgod.És a lavór teljes tartalmával leöntötteKornAtyát, továbbá belerúgott a békésen táplálkozó, ősz

orgazdába.Nagynehezenrendetcsináltak,éselővettékazelsőAdrient.–Szeretném,haelmondaná–kezdteMervin–,hogymittud…–Hát,kérem…Én tudokcigarettázniésénekelni,dehakell, felszolgálok.ToulonbanPichonnál

italosvoltam.–Mostisaz–említetteRongyAurél,ésfélrefordultapálinkadúsodőrjemiatt.–Nézzecsak,fiam–mondtaMervin.–Egybűnügybenkellvallaniamost.– Kérem, én nem is sejtettem, hogy honnan került a pénz, amit elosztottak. Ha tudom, hogy

rablásbólvan,dehogyfogadomel.Énjobbházbólkerültemideakikötőbe…–Ez igaz… – bólintott Kicsit Bob. –A bermudai Palamasból érkezett, és ott csakugyan jobb a

fegyház,mintmásutt.Makarónitisadnak.Prücsök,kissétávolabb,ijedten,összehúzódzkodvanézteefélvadmenádokfelvonulását.Csaknehezenértettékmeg,hogynemaPalaisLongchamp-nálelkövetettrablógyilkosságtetteseit

kutatjákitt,anyomokatvárvatőlük(merterrenézvemegbeszélték,hogymindenttagadnak),hanemmástitokrólvanszó.Mervincsellelpróbálkozott:–Idehallgassanak!…EgyDecouxnevűelőkelődoktormeghalt,ésegybizonyosAdrienrehagyta

mindenvagyonát.Az eredmény meglepő volt. Kiderült, hogy az előkelő párizsi doktor valamennyi Adrien nevű

hölggyel a legteljesebbegyetértésben,hosszú időnát együtt lakott, ésmostvalamennyienzokogvagyászolták.Egyikahajáttéptesikoltozva:–Meghaltazéndrágám!MeghaltDelebu,illetveLeroux…Egymásikzokogvabúgta:–Ővoltazénkisügyvédem!Mostmegjelentavihar-éspofonvertmatróz,aszakállasAdrien,ésvadulverteamellét:–Énéltemévekigalegjobbbarátságbanazügyvéddel,mertmegmentettemazéletétegyviharban.Tülekedő,sikoltozóőrültekkéváltak.Végülavizsgálóbíróharsányanközölteálláspontját:–Akinemtudjaaközjegyzővelbizonyítani,hogyőazörökös,annaktisztázniakellmagátacsalás

vádjaalól.Agyászegycsapásramegszűnt.Adrien,amatrózishátrált,éshebegvemondta,hogyőnemegy

közjegyzőiirodábólmentettemegadoktort,hanemaviharzótengerből.–MagamiféleAdrien,férfilétére?–kérdezteMervindoktorőexcellenciája.–Részeg–felelteaFinomTörök,ésKicsitBobkabátjátismagáraterítette,asóspáráktólvillogó

celofánkabátra.–Én,kérem…–hebegteatömzsikisszakállas,akivalamitúlfelejtett,sudártörpeislehetettvolna

Hófehérketörténetéből.–Azutolsó…Adrienvagyok.AzelmerültAdriengőzösmatróza…–Holmerültel?–Az…öbölben…Rosszulrakodott…Elcsúszottbenneasóésszépenavízalákonyult…Eredmény:semmi!Két órára járt, amikor az Adrienek megviselt rakományát az apacsok feldobták elorzott

járműveikre, ésmindegyiket oda vitték, ahová kívánta, kivéve egy bronzhajúAdrient, aki szerettevolna,haútközben leteszikagyarmathatárán túl.AkétönkívületbenhortyogóAdrient, lehethogyvéletlenül,az„éljünk természetesenés tartózkodjunkahúsevéstől,vagyis ránduljunkki!”egyesületkapujaelőtthelyeztékel.Adrien,avihar-éspofonvertmatrózelkallódottazülésalatt,ésamegkerültautóvalegyüttarendőrségenébredtfelavizsgálatifogságban.Ezazemberöregnapjairajóútratért!…Szomorúanbandukoltakaváros felé.A leány, a jóbarátai éselölmintmagányosvezérbikaa

komorBabetteanyó,nehézlovasságilavórjával.Furcsavoltesoklépésütemesporoszkálásamindenmáshangnélkül,ahogynéma,komor,kissélehangoltegyénekvonulnakmintegyetlenvertsereg.–Milyensötétvan–mondtaMervinakikötőben.Mertvaksötétvolt…–Mivel revolverrel fenyegetett– szóltTülökBull–,nemmertemelhagyni a csoportot, pediga

lámpákatkellettvolnagyújtanom.Ezértvansötét.Akormánybiztoskisséidegeslett,amiérttévedésbőlalámpagyújtogatóttartottavissza.–Sebaj!–szóltvidámanTülökBull.–Nyombanmeggyújtomalámpákat,ésvilágoslesz!Éslőn…–Hát felkeressüka jelmez-és szerszámkölcsönzőt–mondtaMervin.–LehethogyaNagyDög

ismeriamegoldást.–ANagyDögnemkönnyűfiú–szóltPrücsök.–Bárnekemigenjóbarátom.Jó tízpercesútvolt,devégülott álltakazegyemeletesháznál.Mervinemlékezett rá,hogy innen

történtalövés.Azillető,mirerendőrökkúsztakaházra,érthetetlenmódoneltűnt,minthaatengerbeugrottvolna.–Csakhagyjanakengemkérdezni,ésmaradjanakhátra–mondtaPrücsöknekésBabetteanyónak,

mertakíséretlassankéntelapadtmögöttük.Mikor őexcellenciája a házmesternek azt mondta, hogy a Nagy Dögöt keresi, ez szomorúan

legyintett:–Nemhoztákbeaházba.Ezeketakimúltlovakatkülönbeniselvisziagyepmester.Tízórakormég

ittfeküdtakocsiúton.–Emberrőlkérdeztem.–Azembertelvittékarendőrségre,ateherautósofőrjévelegyütt.Szerintemakocsisvoltahibás,

mertszabálytalanulelőztemegazautót.–Aztazegyéntkeresem,akitebbenaházbanNagyDögnekhívnak!– Az én vagyok. A feleségem szemrehányásai révén terjedt el. Pedig hát egy házmester mit

dolgozzon?Természetes,hogyiszik.Egyremélységesebbcsodálattalértesültakormánybiztosérdeklődéséneklényegéről.Nahát!Hírét

semhallotta…Jelmezkölcsönző?Kijárittálarcosbálba?EkkormegjelentPrücsök.– Ez az úr feszítővasat meg hidegvágót akar kölcsönvenni üzleti ügyeihez. AMondmár Fülöp

unokaöccse.–Dekérem…–hebegteőexcellenciája,ámaházmesternagyotütöttavállára:–Teróladhallottam!…Mikorszabadultál?…MitcsinálodabentafélszeműJankisch?–Majdaztánmegmondja–bíztattaPrücsök.–Mostmásmiattjöttünk.Műszerköll.–Miértnemmutattadelőbbmagad?–szóltdühösenaházmester.–Mithagyjákittazembertegy

óráigugatni.ANagyDögfentvan,deavaslétrasíkos,vigyázzatok.Mervin csodálkozva követte Prücsköt, és megindult mögöttük Babette anyó is, lavórjával

csörömpölve.Azexcellenciásúrnemszóltsemmit.Arendőrségakkoribantűvétettittmindent,deaNagyDögrőlnemhallottak.Pedigittlakott.Egykényelmesenberendezettkéményben.ANagyDög!

Először csak a kémény látszott, amint füstöl. Aztán megjelent a füstölgő fej, pipástól. Majd azegészemberderékig.Lehúzogattaakötötttrikóját,mivelakéményegybenanadrágjaisvolt.Ígyálltott,ésaholdfénybenkisséijesztőnektűnt.Valószínűtlenül hosszú volt és sovány, mint valami fakír. A feje hegyes formájú, arccsontjai

kiszögelltek, szemei eltűntek két sötét üregben, keze meg lába egy-egy ormótlan, hatalmas tepsi.Orrátegyszóváltáshevébentőbőlelvesztette.Gyönyörű,aranydíszessapkájaaMatinfelírástviselte,ésújvoltmég,mertegynapjasemmúlt,

hogylopta.–CsakPrücsökmiattnemöntöttemlemagukatlúgkővel–mondta.–Menjenekafenébe.–ÉndoktorMervinvagyok,akormánybiztos.–Igazán?–kérdeztefáradtan.–Hogyvan?–Úgylátom,hogynemaggódiklátogatásommiatt.– Ha megvártam? Ugyanis tudtam, hogy jön. Bőg Ferenc két Balila-köpennyel levágott egy

mellékutcán,ésbejelentettemagukat.Azthitte,ezzelkibékít.Tévedett.Beköptem.Éskiköpött.–Idehallgass,NagyDög–lépettmostelőrePrücsök–,nemakarokittenelszámolni,deénhoztam

nekedennivalót,amikorPrunokikésszúrássalkezelt,ésazápolástólnagyonmegbetegedtél.Hátittenazénpapámrólvanszó,éshailyenmodornélkülleszöl,akkormegjárhatod!–Tefenyegetszengem?Tetaknyos!– Én tégedet nem fenyegetlek, de elmegyek Nannyhoz, megmondom, hogy karperecet vettél a

LopósLizettnek…Jöjjön,Mervin!–Mit szaladsz?–kérdeztegyorsanaNagyDög.Deaztángőgösenvállatvont:–Különbencsak

eredj.EkkormegszólaltBabetteanyó.– Nem akartam beleszólni, mert ha vizsgálat közben valami rosszat mondok, hát felemelik a

helypénzt esetleg, de hamegengedi a fővádas úr, hogy csekélységemokosabb legyenmagánál, énbeszélnékezzel!Őexcellenciája lassankéntbelátta, hogy ittPrücsökésBabette anyóvizsgálata inkább szolgálja a

célt,tehátkisséhátralépett,denemesettleaháztetőről,mertmegkapaszkodottegysürgönydrótban.– Te tán már nem emlékszel arra – szólt Babette anyó –, hogy valamikor fogtechnikus voltál

Rouenben,ésezarondapofádakkormégemberivolt,mertaRagyásGottfriedsemfricskáztamegaz orrodat egy főárboccal. Akkor te angol lovagló bricsesznadrágot hordtál, kék inget és apróbajusztazonazócskaképeden.Itt egykis szünetet tartott,mert azasztmásévjáratbanvolt, amikora legerélyesebbkofák ismár

csaktőmondatokbankáromkodnak.ANagyDöghökkentennézte.–Tánciskolába jártál– folytattaBabetteanyó–,mégakorzóra iskirángatottanehézség.Akkor

eljegyeztedapatikus lányát,aszépHenriette-et,mertvoltpofádmindehhez,mertnemverimegazilyetazIsten,ésnemakasztjákfelalábánál,hogyégőbenzinbelógjon.–Arészletkérdésekettalánhagyjuk–jegyeztemegMervin.–Deazután–szólttöretlenpátosszalakofa–,mégiscsakaddigjárakorsóakútra,amígutoléria

nehézség és a többi részletkérdések.Mer egy foghúzás után elvitte az ördög Póker segédszínészt.Akkor te meglógtál a szép Henriette-tel, meg a patikus összes pénzével, hogy nem égett tövig akezed…ÉsaleánytLyonbanelhagytadavonaton.–Teismerted…–hebegte–aszépHenriette-et?– Én ismertem, hogy a fene egyenmeg! Tudod-e, hogy az a lány aztánMarseille-ben konyhán

mosogatott, és mindig csak téged keresett, mert volt nála egy spanglivas? Hát én kérdezemmosttőled,hogyfeleljazonnal, teátkozottsintér,hogygebednélmeg, felelj,amígszépenbeszélek,mer

különbenkinyitomaszámat!ANagyDögigenszerényenmondta:–Hamegmondom,hogyDecouxártatlan,rendbenvan?–Rendbenvan…–szóltremegvePrücsök.–Hát figyeljetek.Ha helyszíni szemle van, úgyis kiderült volna.A rendőrség egy posztja állt a

merénylet napján a vaslétránál. Más feljárás nincs. A gyilkos tehát csak egy módon jöhetett aháztetőre.–Mifélemódon?–kérdezteakormánybiztos.–Letetteapartfeléutazódaru.Ígyhátcsakkikötőbeliembertehette.ViszontDecouxatettnapján

érkezett.Mervinelszorulószívveléreztemulasztásasúlyát.Hakijönhelyszíniszemlére,őislátjamindezt.–Jöjjön,Mervin…–mondtaPrücsök,ésmegfogtaavizsgálóbírókezét.–Azértmagajóember.

Csak az egész élete ilyen elmulasztott színhelyszemlézések miatt rossz. Mostan ne búsuljon. Énegészenmegszerettem.Mervin, nem szólt semmit. Megsimogatta a lány kemény, gubancos haját. A kémények felett

dermedtenálltanyáriég.Elindultakavaslétrán.DeBabetteanyókomorárnyanemkövetteőket.MégmindigottálltaNagyDögelőttmozdulatlanul,mégmindigottálltazegykorszépHenriette,ésnemszólt.ANagyDögvigyorognipróbált,ésmegnyaltaaszájátidegesen.–Szóval,tevagyaszépHenriette?…Tesemmitsemváltoztál…Hehe!–Tese.Maispontolyanhülyevagy,mintötvenévelőtt–felelteakofa,éskövettebarátait.…Ahaloványégezenanaponúgyterültszétarongyosháztetőkfelett,mintvalamikikiáltóbódé

durvánfestett,kékvászna,ezüstcsillagokkal.

XXIII.AZIGAZSÁGRÓLMINDIGKIDERÜL…

Derengett.–Énmostmársokmindenttudok–szóltPrücsökcsendesen–,ésvisszaszívom,amitnemakartam.

Jó lenne, ha apám közkegyelemben részesülne… Ha maga most szépen hazamenne, és nemnyomoznáabűnöst.Mervin a lány arcát nézte.A tiszta szemekben, ez jól látszott: könnyek álltak. –Énmár tudoma

tettest…–mondtamégcsendesenPrücsök.–Énis–szóltBabetteanyó.– Én is –mondta Cefi, a vízfejűDrót, aki ott settenkedett hosszú hálóingben, ormótlan fejével,

minthaateliholdparódiájavolna.Szinténtudtamár,hogykiatettes.CsakMervindr.őexcellenciájanemtudta.Prunoki, az asztalos, négykézláb várta őket a kofa háza előtt. Kissé dúdolt is,majd felállt, és a

nyakábaesettBabetteanyónak,mirekapottegyeta lavórral,hogymesszezengettazéjszakában.Ésekkorsírvafakadt.–Önöket…vártam itt!…Ez a hála…Pedig kissé italos is vagyok… Itt volt aHorgot Szemibe.

Értem jött… Oda az Ész Lajos… a bokája, úgy látszik megvérmérgeződött… Ott voltam nála…Szegény…máraliglát,éstöbbfejeisvan…Azágyaegészenforog…–Szegény–súgtaBabette,afejkendőjecsücskétszájaszélévelharapdálta.Ilyenkorsírtvolna,de

kivörösödöttszemeibenmárnemteremtekkönnyek.Elindultakvalamerre,ésavizsgálóbírókövetteőket.Hetykelépteialázatosbandukolássáváltoztak.

Követte őket, és úgy érezte, hogy az élet mélytenger-kutatását végezte a zöld, fénytelen rétegben,ahovámárnemhatolelanap,éscsodálatostorzlényekcikáznakelabúvárüvegelőtt.–Ittvan!Egyócskagőzösnélvoltak.A gőzös már évtizedek óta állt itt, szemben a kikötő fölött trónoló dómmal. A vizsgálóbíró

hátrahőkölt!…Mintroppantbitófaárnya,egyemelődaruvastraverzeiágaskodtaksötéten,avörösenrozsdával

borítotthajón!Megfordult.Szembenegykisházállt,ésvékonyfüstszálrezgettakéményperemén.ANagyDögpipázottbenne!–Gyöjjön.Prücsökmegfogtaakezét,ésfelmentekadeszkapallón.Egyetlen fülkéjébenadarukompnak,ott feküdtÉszLajossárgásarccal,nyakütőerevonaglott,és

monoklijátishályogborította.Alázszürkehőpárái.HorogBelegyászos,szomorúarccalálltarothadtdeszkájúfülkében,gazdájamellett,ésfehér-kék

csíkostrikójánakalját,mintvalamiolvasótmorzsoltaujjaiközött.Gorombánfordultabelépőkhöz.–Engemsosekaptakvolnael–mondta–,mertittvoltakkettenisadróttal…Dehátnemlehetett

ígyelhagyni…ezitt…– Elkésett, Mervin… – szólt mosolyogva a beteg, egész halkan. – Hiába jött… A törvény, az

törvény: senki sem vonható el illetékes bírája elől! Földi bíró… már nem illetékes… az énügyemben…–Nemazértjöttem,hogyletartóztassam–mondtaMervin.Prücsökleültmellé,éshűvöskezétabeteghomlokáratette.

–Éntudtam,hogymagaatettes…énmárelőbbtudtam,Lajos…Ésnemárultamel…Babetteanyósem…Magát ittúgyszeretik,hogymégaNagyDögsemárultael,ésaMervin isszereti…Éppenmostmondtanekem,hogyőtudtamagárólazegészet,ésrégenmegbocsátotta,amiértkényszerítetteafeleségételhagyniőtetaplagizálásmiatt……Mervin e pillanatban egyetlen ökölcsapással megkapta a bosszúálló ütést mindenért. És

egyszerreolyvilágoslettelőtte,hogyazasszonyfeláldoztamagátérte,hogyGabroneÉszLajosjött,éscserébeadicsőségértazasszonytkövetelte.Igen!AprincipálisanagyonszeretteYvonne-t.Őeztbizonyoselnézőtapintattalmegállapítottamár

akkoris.Ahaldoklófelnyitottaszemét,ésvékony,csontkezétrátettealánytérdére.– Igen?…Ennekörülök,Mervin…Énszerettemamaga feleségét…VisszajöttemAmerikából…

mert kezembe akadt a könyv… A felesége könyörgött, hogy ne tegyem tönkre magát… Szemetszemért,fogatfogért…Azönbíráskodásősiparagrafusa…Cserébe…aztköveteltem,hogyYvonneeljöjjön…Megtette…Ostobaságvolt…Yvonneszenvedett.Yvonnemagátszerette…Ezazigazság…ésez…ajog.Semmimás!…Tehátelhagytam…Azutánírt…,hogymagaelutasította…Pedigvagyhárom évig nem mert… közeledni… És most beteg… És akkor megírtam, hogy… lelövöm…magát… Sietnem kellett a gyilkossággal… hiszen vakság… fenyegetett. Akkor még Louvain isszolgált…itt…Nemtaláltamelmagát….senkisemlátta,hogyaJelölt…adaruval…kisséodább…letettaházmögött…Aznapeste…Decouxmegérkezett,őisszeretteamaga…feleségét…Yvonnemegmondta…hogy ölni…akarok…Repülőgépen jött nyomban…Nem…olvasott újságot…nemtudott semmiről… Hosszan a lelkemre beszélt…, hogy tegyek le a merényletről… Pedig márelkövettem… És ellopta a revolveremet… És nem tudta, hogy… a pályaudvaron… mindenkitmegmotoznak…ésígynapvilágrakerült…Decouxnál…corpusdelicti…Amerénylőrevolvere…–Nemfogtakvolnael,mertdrótotkaptam–mondtaHorogBele,ésnagyotnyelt.Babettekisséfelsírtaháttérben,kitudja,honnanérkező,diluviáliskönnyekszivárgásafelettibús

örömében,ésakarbidlámpamajdkétmásodpercigsercegetthozzá.– Itt… – folytatta bágyadtan Ész Lajos – jó volt… a gép…A daru amesebeli expresszvonat…

Sebesenrohanévekóta…velem…ésazembernemazért…utazik…hogymegérkezzenvalahová…Ésmost…adaru…végállomása…CefiaDrótjöttfutvaMervinhez.–Akőművesvárja,akiBabetteanyónállakikéssánta,mertlezuhant.EzDebouliervolt.–Menjen,Mervin…majdvárokahalálommal,mígvisszatér…–mondtaudvariasanÉszLajos,de

egyben fölényesen is,mertmost is úgy beszélt a kormánybiztossal,mintha egykori jelöltje volna.Bizonyosrelációkalacsonyértékénazéletsemmiféleközbenjárásanemváltoztat.DeboulierPrunokivaljöttkettesben,mertnemtudottjárni.MárPrunoki.Teljesenrészegvolt.–Kérlek–mondtaaszázados–,nagyzavarbanvanaszolgálategyintézkedésedmiatt.Ugyanisa

Radzsátszeretnékeltemetni.Mi??!– A tangeri országúton a te intézkedésedre feltartóztattak egy furgont. Ez a Makamoti Radzsa,

hindu alkirály tetemét szállította egy Tangerben várakozó gőzöshöz, hogy Kalkuttába vigyékeltemetni.–Nagyég!–ARadzsateteme–folytattaDeboulier–máréjfélótaazügyészségifogházudvaránvesztegel.–Azonnalintézkedem,hogyútjárabocsássák.Néhánysortírtegypapírra,ésátadtaDebouliernek.Prunokiharsánydalokatinterpretáltközben,ésamintTülökBullarrajöttmivelalámpásokatmár

oltogatta,kísérletekettett,hogyazelhagyottembernyakábaboruljon.

Deezmártúlvoltaverésen,melyetRoppantManótólkapott,ésegyragtapaszvonultkeresztben,azarcán,teháthosszúrúdjátfenyegetőenemeltePrunokira.– Hordd el magad, mert olyant kapsz!… – és keserűen Mervinhez fordult: – Maga miatt

elveszítettemfőjövedelmemet.–Micsoda?–Nemhagyotteljönni.Revolverrelfenyegetett!Pedigeste tízkorazelmeintézetmásodikemeleti

ablakáhozpálinkátcsempészekegyidültnek,agyújtórúdvégén.Ezért tízfrankotadnaponta,ésmatombolt,mertelkéstem.Elárult.Mostbecsukjákazablakot…–Igazánsajnálom–szóltMervin,éseszébejutottegyhírestanárcikke,akinemrégenkönyvetírta

casablancaidelíriumosról,mivelezhuzamosabbelvonásutánismegőrizteakuttüneteit,amiritkaság.Azértekezésttöbbszaklapisátvette.–Ezekszerint–mondtaDeboulier–azaSzivarnevűTangerbaértalevéllelésamásikfurgonnal.–Úgylátszik…Abotrányhajnalbanmeglesz,ésrádiónközlikavilággal.Mikettenelvégeztük.Némánkezetszorítottak.KözbenTülökBullgengszterizmusbanlevitézlett,hosszúvarázspálcájanyománazutolsólámpais

kihunyt,ésanagy,mennyeifővilágosítóintézkedésére,améregzöldbeárnyalókékéjszakapereménlassan szétterült némi bíborsugárzás, ahogy bolygórendszerünk öröklámpása vontatottan kigyúlt,mintegyagyonhasználtvolframharisnya…Akormánybiztosvisszatértakajütbe.Ugyanazakép.HorogBeleatrikójávaljátszott.Babetteanyóboldogansírt.ÉsÉszLajoshanyatt

süppedtfejjelfeküdt.Monoklijátazégfeléfordítva.Összerándultazarca.Csuklottnéhányszor,deelsimultismétmindenvonása.Fojtottansúgta:– Mervin… Sommás szenvedésem… ügyében… most… a valódiság bizonyítása… jön… A

Jelöltnek tollba mondtam… Egyszerű matróz, és ő írta le… A nagy művemet… Itt elrendelem,hogy…maganéhánymondatátekönyvnek,olvassael…most…azonnal…Akormánybiztosfelvettaszékrőlegyvastag,keményfödelűfüzetet.Ezálltacímkéjén:

AJOGÉSAZIGAZSÁGTÖRTÉNETEnapjainktólszületéséig

Írta:Dr.Mervin

HorogBeleajkaelétartottaazujját,amitMervinnemértett,ésfelnyitottaafüzetet.Ezálltbenne:

„Nem tudok írni, de köll a napidíj, és a nagyságos úrnak is jót tesz, amiket diktál! Ne tessékelárulni.Hanemvolnékitt,azonnaljövök.Schulteisz,azIkrekjegyző,HorogBelediktálá,köszönettelfelvettem:

Schulteisz,azIkrek.”

Ésazutáncsupaüreslap…AJelöltnemtudottírni!Deúgytett,minthatudna!–Nos?…Mit szól?…– kérdezteGabrone diadalmasan. –Évek hosszú keserves töprengéseinek

eredménye ez a könyv… Sok száz éjszaka… elmúlt, míg… tollba…mondtam…Végre maga azigazság!Véges-végig fehér lapok. Nem egészen tiszta, de nagyjából intakt, világos, sima oldalak, az

utolsóig.

–Igazán…önfelismerteajoglényegét…Ebbenakönyvben…bennevanatiszta…igazság…–mondtarekedtenMervin,ésúgyéreztenyombanmegfullad.Mertabbanakönyvbencsakugyanbennevoltazigazság:AzutolsóoldalonmegtaláltaÉszLajosnakegyrégiképét,melyetletéptekvalahonnan,éséppena

könyökehiányzott.–Mervin…Jegyezzemeg…–enunciáltaahaldokló–azigazság…sokszortitokbanmarad…De

az igazságtalanság…mindég kiderül…A többitmajd odafenn… zárt tárgyaláson… – azutánmárcsak suttogott. –Az…utolsó… szó… jogán…kegyelmet kérek… egy kis… kegyelmet… – súgtaalázattalésmegtörthangon.–Amittettem…aznemvoltfőbenjáró…csak…gondatlanság…culpa…Nagy…gondatlanság,maximaculpa…Ó!Hátrasüppedt koponyájával befejezte védekezését, és nem ítélkezhetett fölötte többé senki. Ekkor

márcsakugyanmeggyőződöttróla,hogymiazigazság,ésbizonyárakiderült,hogyjólalkottamegművét.Sokfehérlap.Ezazigazság.ÉsMervin,ahogyottálltegyrégiképcsonkafelével,nemtudta,mittegyen.Elővetteaképmásik

felét,ésösszeillesztetteott,aholegykorelszakadt,minthavalamitisegésszétehetneazember,akineksemmivelsincstöbbhatalma,minthogyeltépjenegyetsmást.DeészLajosmárottvolt,aholcsodásautogénhegesztőkkelmindentöréstösszeforraszthatnak,hakell,ésaholennekellenéremégsohasemszakítottakelsemmit.–Meghalt… – súgta Prücsök, és összefonta a végre elszenderültÁlmos Elefántmellén sovány,

finom,régicsonttárgyakszínéreemlékeztetőkételernyedtkezet.Azutánletérdelt…BabetteanyókivetteGabronemonokliját,seltette.Mervinámultannézteahalottat.Mostszépvolt.Nemesésokosvonásoksimultakeldermedtarcán.

És…Halkanfelkiáltott!Ész Lajos megbékélt feje felett, csak éppen hogy nem világított, egy ócska mentőöv függött a

falon,mintvalamiduzzadt,foszladozódicsfény.Ésméglátszottrajtaarégifelírás;ahajóegykorineve,félkörben:

ADRIEN

XXIV.HALLÓ,ITTRÁDIÓSZIVAR!

Hajnalinégykorottültekahalaskunyhóban,ésRongyAuréláthoztaVeuveMarierádióját,továbbáfelszerelte az antennát, amit a csarnokból lopott, demegesküdöttBabette anyónak az anyja életére,hogymásnapvisszaviszi.Tudhattaezamegszomorodottszívű,derékkofa,hogyazazéhenkórászárva?Hogyvoltpofája

szegénynéhaiédesanyjaéletéreesküdnihiába?Nagyon csendesen ültek, mert még ott volt a teknő, amelyben esetleg Ész Lajos lelke időzött

körükben,láthatatlanmonoklijamögötttűnődve.–Mármegkezdődött…–szóltaszázados,akinekhelyrejöttalába,demégsemmozdulhatott,mert

Prücsökaludt a vállán, kisírt szemmel, éskésőbb lerögzítetteMervint is a helyére,mivel olyasmitálmodott,amitőlAfrikaCárjánaköléberaktamindkétlábát,ésnémierőfeszítésselmegfelelőhelyettúrtmagánakDeboulier állkapcsa és vállperece között,miközben egészen halk, finom nyögésekethallatott.–Majdadjaodanekiafrankot–mondtaKirúgHümérDeboulier-nek.–Megtaláltamajégszekrény

alatt,ésnemkell,hogyodajöjjönpofázni,magavénbestia!Amegdöbbentszázadosnak,akinemtudta,hogyKirúgHümérkancsalságaszámosfélreértésread

okot,csaknehezenlehetettmegmagyarázniazügyet.Mervinmégmindigazeseményhatásaalatttöprengett.–Ezvolthát…azAdrien-titok…–Nemnő–szóltKicsitBob–,hanemhajó.–Ötévelőttemeltékkiavízalól–mondtaRoppantManó.–Azótakomp.Darujavan…–Fő,hogyanagyérdeműrejtélymegoldódott–szóltWurmúr,mertéppenérkezett,karonfogva

Emerenciával,akiajövőbelát,denincskézügyessége.Arádiórövidlégkörizavarkonferansziéjautánkezdteaközvetítést!Mervinaszájátrágta.ÉsDeboulier-ranézett.Beszédek…Zene…Csendesembereküldögélteka rádiókörül, és azérkező sárga fénygyengédenátsimultPrücsök

arcán,akierremegvakartarászorítotttenyérrelazorrahegyét.–Halló,halló…–szóltTangerbőlabemondó.–Mambiktutörzsfőnöklépamikrofonelé.Halló,

figyelem!IttTangernemzetközinegyed…Helyszíniközvetítéstadunkagyarmatikongresszusról.Anéger király előveszi a gyarmati kormányzó üzenetét tartalmazó borítékot! A mikrofon elé lép,felbontja,ésátadegyleveletaszpíkernek.Egymélyhangúszpíkerolvasta:–KezembenafranciakormányüzeneteMambiktukirályhoz!Mervinazajkátharapdálta,ésaszázadosorrcimpáimegrezdültek.Prücsök,kitudja,mikorébredt

fel,nyitott szemmelült.Anagycsendbenegyhalkhangszállt fel a tengerimikrofonközelébőlazéterbe:–Mozgás,öregem…–Szervusz,Szivar!–kiáltottPrücsökahangszóróba,ésKicsitBob, továbbáSchulteisz,azIkrek

bólogatvaösszenéztek.Ezafiúvittevalamire.Aszpíkerfolytatta:–A franciakormányzó így ír anégerkirálynak:„Kedvesem!Gondolj sokszor reám,ésmondd,

hogyszeretsz-e?”

Úgy Tangerban, valamint Babette anyó kunyhójában, minden száj tátva maradt, és senki semmozdult.Miez?!!AzIstenért!Mivolt??!IsmétSzivarhangjaszóltaföldgolyóhoz:–Feketeúr!Leszválasz?Azautómbanháromutasnaksemmidolgasincsaföldön,deaznagyon

sürgős.AteljesenkétségbeesettnégeruralkodóígyszóltamikrofonelnémultszpíkeremellettSzivarhoz:–Megmondhatkormányzójának,hogyénsokatfogokrágondolni…deénőtetnemszeretem.–És

mélabúsanismételte,minthahelyesbítenéavízállásjelentésadatát:–Nagyonnemszeretem…Csak ekkor került a rádió alkalmazottja abba a lelkiállapotba, hogy beszüntesse e képtelenség

közvetítését,amindenségzaklatását.

XXV.MINDENJÓ,HAVÉGEAZŰRZAVARNAK

Mambiktu király a tiszteletbeli tűzoltó főparancsnok nejének levelét olvasta fel, amit egytüzérkapitányhozírtazahölgy.Hogytörtént?Azesetegyszerű.AmikorPrücsökruhájábacsúsztattaottakaszinóbálonMervinlevelét,éselment,

egypercenbelülalakájhozsietettMaudHutchins,aszolgálatnőimegbízottja.– Üzenetet várok Mervin őexcellenciájától. – Egy üzenetet átadtam annak a hölgynek. Maud

Prücsökhözment.–Önkapottafutárdolgábanüzenetet?– Igen…De ez nagyon diszkrét. Hogy a levelet el kell juttatnom a címzettnek, és a futár fejét

elcsavarjam.–Szóval,magaeljuttatja?…Jobblesz,haénmegyekajátékszobába.Önkisséfeltűnőenöltözött.

Várjonitt.Prücsök várt. És két perc múlva kezébe nyomott az ismeretlen hölgy egy levelet, amit a futár

nyakábólhozott.MaudHutchinsazthitte,hogyezaleánytisztábanvanakapitánycímévelésazegészüggyel.De

Prücsöknemtudottsakkozni,ígyhátcsakegyfélefutártismert,ésazaszázadosvolt,akitegylevéllelvalahováelküldtek.Alevélhelyettteháteztkelleljuttatni.Amitmostkapott.Ígyatüzérkapitányhozírtdiszkrét vallomástmostmárMambiktu révén az egész kozmikusmindenségmegtudta.Csak a férjnem.…Abennszülötturalkodónröhögöttazemberiség.Mervinzsenialitása,különösen lemondásának

ügyesenszétkürtölthíre,amicsakmegerősítetteabűnösökethitükben,őszintecsodálatotkeltett,mertnagyemberekbaklövéseitolykorkülönbelismerésjutalmazza,mintakicsinyekzsenialitását.Szivar megérkezett a furgonnal, és Mathias is belátta, hogy legfőbb ideje átadni a rokonok

gyászának három utasát, közöttük Trunker Szvetozár hangversenyrendezőt, aki Duval úr szerintkoránköltözöttelkörünkbőlzsakettjeutolsórészleteivel.De minden szenzáció eltörpül Szivar magas helyről jött vállveregetései, anyagi és erkölcsi

kitüntetéseihezképest.Szokott öntudatosmódján fogadta a sikert, és amikorRitaKamélia (mígKornAtya aludt) neki

ajándékoztaahollandiaidalosszövetségelnökénekóráját,mindösszeennyitszóltkomoran:– Nem könnyű élet a diplomáciai pályafutás. Na!… De azzal a kölyökkel most vége! Torkig

vagyok.Akomorjasszezúttalsemálltszavának,ésállítólagelpirult,amikorPrücsökhomlokoncsókolta.–Tecsakmorogj,tedühös,butaSzivar,énmegkinevetlek…–Majdegyszerkihozolaflegmábólés…Pardon…Nemfejezhettebe,mivelsürgősdolgavoltvalahol,éstávozott.Érdekes,hogyéppenBabetteanyó

jött, legszebbruhájában,a taftnevű léggömbanyagból.Avárosházán járt,aholközöltékvele,hogyrégi és tisztes árusiműködése elismeréséül szívesen elintéznék folyamodását,melyben a belvárosiigen előkelőKiscsarnokbankér helyfoglalásra engedélyt.Évekóta talán előszörmosolygott pirosarccal,csillogószemmel.Olyancsúfvolt…Ésolykedves.– Hellyel kínált a tanácsnok úr… – újságolta kissé lihegve. – Azt mondta: „üljön le, madame

Doppart.”–Azkicsoda?–kérdezte aFinomTörök, és igen szépvolt sokkarpereccel, karcsún,vadonatúj

kockáskosztümjében.–Azénboldogultférjemutánezanevem–felelteBabetteanyó,ésahogyfinálékezdetét jelzik,

harmadikszámúkékpöttyösszoknyájábanmegfúttaazorrát,mintvalamihavasikürtöt.–TeBábi!–szóltállandóanmegújulóhévületénekegyikévelVeuveMarie.–Ottkönnyűdolgod

lesz,haabelvárosbaméc!–Megyahóhér!Csaknemkezdekmosthurcolkodástarraa rövid időre.Haeddigbírtamasok

éhenkórász naplopó között…– és Prücsökre rivallt…–Mármegint erre rángatta a kórság azt azingyenélőt!Majdegyszermiszlikbeveremaképitegypartvissal.Amiszlikbeverés(apartvisvagyavödörsegélyévelvégzendőfenyítés)enyhébbvoltaripityára

jelzővel érzékeltetett ütlegelésnél (a piszkavas vagy a húsdaráló segélyével), de súlyosabb a testetborító, úgynevezett glazúr leverésénél, mivel ez a művelet kizárólag az arcra szorítkozott, ésmindösszeegyzsírosbödönalkalmazásátkívántameg.–MiértharagszikSzivarra?–kérdeztePrücsök.Ésmert ekérdésBabette anyónál is tisztázatlan

volt,hátcsakaztdünnyögte:–Majdmindjártkaphatszegyetteis!Még egy titok volt, amit mélységes homályban Prücsök azon mód magával vitt innen, ahogy

tudomására jutott.CsakSchulteisznekmondá,kissémegilletődött,merengőbúval,midőnbúcsúzotttőle,ésfélrevontaaPortugálutcaegyárkádoskapujaalá:–Azértmégispiszokvagy,teSchulteisz.–Mitől…–MertláttamÉszLajosszegénykémfőművibeazírásodat.TevoltálaVérfürdőBill.Schulteiszijedtenkörülnézett.–Csakacégetjegyeztem,mertHorogBelenemtudírni…amindenitakisboszorkányfejednek,

hogykitaláltadazírásból!–Miértcsináltátokezt?– A Horog Bele félt, hogy kiderül minden, ha te erőszakoskodsz, hát azt akartuk, hogy

abbahagyd…Devégreis…nemtudtunkbántani…Prücsökbólintott.–Érdekes…Mégsegítettetekis.–Afenetuggya,hogyvan…Deháthaezértmegutálsz:jogos…Éshaelárulsz…–Nemteszem.Mertakkorezekittelőbbagyonvernektéged,aztánaJelöltet,aztánújratéged…És álltak. És Schulteisz idegesen csavargatta a kabátja szárnyának csücskét. Prücsök meg

elmosolyodott,lábujjhegyreállt,ésmegcsókoltaavéncsirkefogót,mintelőbbSzivart:–Szerbusz,tebolondSchulteisz!Perújítás nem lett.Mervin doktor felkereste egykori barátját a cellájában, és ott elmondott neki

mindent.–Haakarod,rehabilitállak–fejeztebeamondókáját.–Nemakarom,Gabronemindannyiunkjótevőjevolt.Vállaltamabüntetést,semhogyberángassam

szegénytazügybe,vállalomhátörökre.–Igen…Eztnagylelkűencsináltad–bólintottszomorúanMervin.–Tehátnincsperújítás!Decoux maga is azon a véleményen volt ügyét illetően, hogy részesítsék kegyelemben inkább.

Gabome-ttehátnembélyegeztékmegvisszamenőlegbűnéért,amelyetittaföldönhalasztóhatállyalalegfőbbbíróelétűztekkitárgyalásra.–Bocsássmeg…–mondtaMervin,amikorrégibarátjátelsőneküdvözölteafegyházkapujában.–Sohasemharagudtamrád…Éskezetráztakkeményen.– Az Isten áldjon meg, amiért ilyen leányod van – mondta a kormánybiztos, és most előlépett

folydogáló könnyei között, fénylő arccal Prücsök, a sokat szenvedett Prücsök!… És végre ottzokogottazapjavállán,akittízkörmévelkapartkiabörtönből…

Prücsök nem tért visszamostohaapja házához, aki különben államvasúti igazgató volt.Még egyévig a dél-franciaországi Margaretta Intézetben nevelkedett, és mondják, hogy az igazgatónyugdíjazásairántikérésétkizárólagezakörülményokozta.Időnként egy daliás százados látogatta, de különben is tekintélyes vendégek keresték fel, mint

példáulMervinkormánybiztos, azután jóbarátja a casablancai polgármester, továbbáBabette anyóegyünnepélyesruhában,amelyetmamárcsakléggömbökviselnek,deúgylátszik,hogyamolyoksemvetikmeg.Ésmogorván,mintakitvalamilyenokkényszerítrá,hogykedveellenérecselekedjék,Szivarismegjelentolykor,keménykalapbanésolyankesztyűvel,hogycsődületvolttőleakörnyéken.– Ön egy furcsa gentleman – szólt az igazgatónő, amikor bemutatták, és Szivar megkérdezte

Prücsöktől:–Kiezaspiné?…EgyszerszemélyesenKornAtyaisfelkeresteegyszépajándékkal,aminekvastagkéküvegvolta

közepén. Erről később kiderült, hogy nyolcvanezer fontot ér, és a rendőrségmegszálltamiatta azintézetet.Prücsök természetesennemköptebeKornAtyát,hanemaztmondta,hogyaszertárban találtaaz

üveget,ésígyafizikatanárnőnekcsaknehezensikerülttisztázniamagát.Egy vörös hajú norvég gróf és Schulteisz, az Ikrek együtt látogatták meg. Miután a kapuban

kiderült,hogykitkeresnek,agróf igazörömmelcsevegnikezdetta jasszal,ésSchulteisz,azIkrekolyanjókedvűenrikoltozott,hogyazigazgatónőazótasűrűnpislog,pedigvillanyoztákisezügybőlkifolyólag.Kicsit Bob éppen bekukkantott a rácsos kapun, de gyorsan elsietett, és nem kereste fel soha

Prücsököt,mertegynagyonfinom,előkelő,őszhölgyaziskolaalapítóiközülezórábanlátogatóbanvolt,ésKicsitBobfelismerteazédesanyját,DeBrionmárkinét……Azután mindenkit meglepett, hogy Mervin kormánybiztos nyugdíjazását kéri, és miután

feleségével kibékült, visszavonult valahová egy csendes kis házba. Decoux csak tizennyolc éveskorában szánta férjhez Prücsköt, de megváltoztatta elhatározását ama levél, amelyben az intézetsajnálattal hivatkozott arra, hogy a rendőrség átiratban felhívta az intézet figyelmét közveszélyesegyénekre,akikaz intézetkörülólálkodnak.Mivelaz intézmény tudja,hogymademoiselleDecouxlátogatóiról van szó, már nem halaszthatják, hogy kérjék intézkedését: melyik legközelebbimenetrendszerűgyorsvonatnálvárjaakisleányt,annálisinkább,mertamainaponmintajándékotaleányka számára, néhány igen szép svájci karórát hozott a posta, és a rendőrség ezeket az órákatnyombanlefoglalta,bárakisleányszerintazongoraalatthevertek.Azértsikerültelintézni,hogyazénektanárnő,óvadékellenében,szabadlábrólvédekezhessék…PrücsökígyegyévmúlvaférjhezmentDeboulierszázadoshoz,akivelCasablancábanesküdtek,és

azünnepségnapján rendezetthevenyészett razziaminden idők legnagyobberedményevolt avárosbűnügyi krónikájában. Sajnos, az egykori kormánybiztos személyes közbenjárására szabadonbocsátottákmindazokat,akikezenanaponkerültekrendőrkézre.Esküvő után a fiatal pár Ész Lajos sírjára sok-sok virágot vitt, Veuve Marie legszebb

portékájából…ÉsotthonPrücsökrevártegyszépcsokorvirág,mellékelveaküldőjókívánsága:

Legyetekboldogok!Úgymint:Teéshűférjed

Kirúg!

.oOo

TartalomjegyzékI.MataHaryhalálbüntetéstkér,mireenyhénszólvakivezetikII.AZenélőPatkány,aZöldPrücsökésazÁlmosElefántIII.VérfürdőBillrettegazegészkörnyéktőlIV.PrücsökésariadókészültségkivonulV.PrücsökalaposanmegtáncoltategybálozótVI.KezdődikanagyheccVII.AkülvárosPrücsökmelléáll,demárenélkülisbajvanVIII.Éselindulalavina:lábujjhegyenIX.Vigyázz,haállavonat!X.Tévedniemberidolog,dekínosXI.Nemazalegény,akiállja,hanem–akiüt!XII.Aszerelemsötétverem.Különösen,haletakarjákésráülnekXIII.Prücsökmegmenti,amimenthető:Mindennekvége!XIV.Afutárszerencsérenemsebesülmeg,deállapotaigensúlyosXV.ViharegycseppfélreértésbenXVI.BabetteanyóbelesodródikakülpolitikábaXVII.EgykonferenciaésláthatatlanelnökeXVIII.PrücsökfelkaroljaőexcellenciájátXIX.EgyhalászakadahorograXX.FejbeütésnagybanéskicsinybenXXI.AvizsgálóbírócsakatisztaigazatvalljaXXII.ElmennekaNagyDöghöz,akikeményenmegálljaahelyétXXIII.Azigazságrólmindigkiderül…XXIV.Halló,ittrádióSzivar!XXV.Mindenjó,havégeazűrzavarnak