az építési ágazat súlyponti problémái, javaslatok
TRANSCRIPT
Építési Vállalkozók
Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ)
Az építési ágazat súlyponti problémái,
javaslatok ezek megoldásához
Készült a tagszervezetek és az ÉVOSZ tisztségviselők véleménye alapján
Elfogadva az ÉVOSZ Elnökségének egyhangú határozatával.
Budapest, 2012. október
2
Tartalomjegyzék
I. Általános helyzetértékelés 3.
II. A befektetési, beruházási piac élénkítése 6.
III. Az építési vállalkozások tevékenységeinek finanszírozása 7.
IV. Közbeszerzés az építési-beruházások területén 10.
V. Lakásépítés 13.
VI. Építőipari szakképzés, továbbképzés 14.
VII. Foglalkoztatás és munkaügy az építőiparban 16.
VIII. Az építési hatósági eljárások egyszerűsítése 18.
IX. Az építési vállalkozások regisztrációja 22.
X. Szabványosítás 23.
XI. Melléklet: Az építőipar számokban 24.
3
I. Általános helyzetértékelés
Az építőipar jelentős szerepet tölt be a nemzetgazdaságokban és az európai gazdaságban.
Az Unió GDP csaknem 10%-át állítja elő, és 20 millió munkahelyet biztosít, melyek
túlnyomó része mikro- és kisvállalkozásokban található. Az építőipar emellett köztes
termékek és az ezzel kapcsolatos szolgáltatások fontos fogyasztója is. Gazdasági jelentősége
miatt az építőipar teljesítménye nagymértékben befolyásolhatja a teljes gazdaság alakulását.
Az építőipari munka minősége emellett közvetlen hatást gyakorol az európai polgárok
életminőségére is. Nem utolsósorban pedig az épületek energiahatékonysága és a gyártás,
szállítás, valamint az épületek és infrastruktúrák építéséhez felhasznált termékek esetében
megvalósuló forráshatékonyság jelentős hatást gyakorol az energiára, az éghajlatváltozásra
és a környezetre.
Az ágazat jelentős mértékben hozzájárulhat a munkahelyteremtéshez azáltal, hogy egyes
igen ígéretes területeken – például épületek felújítása, infrastruktúra – fokozza aktivitását.
Mindehhez, megfelelő szakpolitikai intézkedések társulhatnak, melyek hozzájárulnak a
kereslet élénkítéséhez és a befektetés ösztönzéséhez. Az építőipari ágazat fontos szerepet
tölt be az Európa 2020. stratégiának az intelligens, fenntartható és inkluzív
növekedésre irányuló célkitűzései megvalósításában.
Az építőipar azon ágazatok közé tartozik, amelyeket a legsúlyosabban érintett a
pénzügyi és gazdasági válság. Az Európai Unió tagállamaiban 2008. januárja és 2011.
novembere között az építkezések és az infrastrukturális beruházások 16%-kal estek vissza.
A magyar építési piacon a recesszió a globális gazdasági válságot megelőzően 2007. év
elejétől tapasztalható, a gazdasági válság azt felerősítette. 2006. évhez viszonyítva, az
akkori 2.260 milliárd Ft értékű országos építés-szerelési tevékenység 2011. évre 1687
milliárd Ft-ra esett vissza folyó áron. Az elmúlt öt év inflációs folyamatait is figyelve
4
mintegy 42%-os a csökkenés. A magánbefektetés ettől jóval nagyobb mértékben tűnt el a
hazai piacról.
Ezen belül a lakásépítés visszaesése elérte a 70 %-ot, 2011. évben mindösszesen 12.655 új
lakás került átadásra, a felújítások száma a 100.000-t nem haladja meg a kívánatos 400
ezer/év felújítandó lakásszámhoz képest.
A recesszió hatására az elmúlt öt évben 80 000 foglalkoztatottól vált meg az ágazat, így
2012. év elejére az összes foglalkoztatottak száma 280 000 fő alá csökkent, ezen belül az
alkalmazotti foglalkoztatás 110 000 fő körüli. Nagyobb mértékben a vállalkozási és
megbízási formában történő foglalkoztatás csökkent.
A lánctartozás mértéke 2011. év végére becslések szerint elérte a több száz milliárdot,
melynek fele valószínűleg sohasem lesz kifizetve, mert mögötte az adós eltűnt, tönkrement,
illetve a 3-5 évig elhúzódó gazdasági perek lezártáig újabb cégmegszűnések lehetetlenítik el
az összegek megfizetését. A lánctartozás ilyen magas értéke mára már súlyosan kihat az
építőanyag-gyártás és -kereskedés, az ágazatot finanszírozó banki gazdálkodásra is. A
lánctartozás magas szintje – becslések szerint 400 milliárd Ft – nem csökken,
újratermelődik. Ez a jelenség stabil alvállalkozói és beszállítói struktúrákat tett tönkre
és súlyos morális problémákat okozott az ágazatban és beszállítói rendszerében.
Az építési ágazat jövedelmezőségi helyzete igen alacsony, összességében az árbevétel-
arányos nyereség mindösszesen 1-2% között mozog.
A vállalkozásoknak pénzügyi tartaléka nincs, likviditási helyzete tragikus. Mindezt
súlyosbítja, hogy 2008. évtől a kereskedelmi bankok az ágazatba tartozó cégek
finanszírozását a legkockázatosabbnak ítélik. Nem, vagy csak nehezen teljesíthető
feltételekkel finanszírozzák az építési vállalkozások működését. A banki
projektfinanszírozás drága, annak ellenére, hogy a teljesítési- és jóteljesítési garanciák
árukhoz képest (5-5 %) jóval kisebb kockázatot hordoznak a bankok számára, az árbevétel
engedményezés pedig biztos fedezetet jelent a hitelintézetek számára.
5
A pénztelenség és különösen a közbeszerzési piacon kialakult irreálisan alacsony árak sok
esetben csökkentik a minőségi igényszinteket, azon belül is minőségi problémákhoz
vezetnek és növelik a kivitelezési határidőket is. Az uniós forrásból is finanszírozott
létesítményeknél a kivitelezők pénzhez jutása elhúzódó, nehézkes.
A recesszió elfedi az ágazat régóta meglévő szakmunkaerő problémáit, a szakképzéssel
szemben támasztott elvárások háttérbe szorulnak.
Az elmúlt 3-4 évben megsokasodott szakági jogszabályváltozások a tőlük elvárt
eredményeket egyelőre nem hozzák. Lényegesen nem gyorsultak fel a
nemzetgazdaságilag kiemelt beruházások előkészítései, nem csökkentek a teljesítések
elfogadása körüli viták és tartozások, nem rövidültek a gazdasági perek, nem csökkent a
fekete foglalkoztatás, és nem valósult meg a piac erőteljesebb ellenőrzése sem.
A szakmailag megalapozott kormányprogramok (otthonteremtési, energiaracionalizálási)
a rendelkezésre álló minimális költségvetési források miatt érdemlegesen nem segítik a
piaci kibontakozást. A nagy infrastruktúrafejlesztési programok megvalósultak, újak
egyelőre nem indultak.
A gyorsan változó szabályozási környezet és a kormányzati kritikus – tartózkodó magatartás
is hozzájárul ahhoz, hogy a nagy magánbefektetői körök (külföldi és hazai egyaránt)
kivárnak, építési beruházási célú megrendeléseik a 2006. évhez képest a felére esett
vissza.
Mindezek következtében az ágazatban egyre kevesebb azon tradicionális vállalkozások
száma, melyek határidőre az elvárt minőségben európai színvonalon képesek tervezni,
lebonyolítani, kivitelezni és üzemeltetni. A hazai építési piacon tapasztalt recesszió
további mélyülését megakadályozó kormányzati intézkedések, a vállalkozások és
szakmai szervezetek összefogása egyaránt szükséges ahhoz, hogy a magyar építési
piacon működők további térvesztése elkerülhető legyen.
6
II. A befektetési-beruházási piac élénkítése
Az ismert nemzetgazdasági okok miatt a kormányzat az elmúlt években nem tudott vonzó
befektetési feltételeket teremteni és elegendő forrást fordítani, intézkedést tenni a gazdaság
élénkítése érdekében. A költségvetési- és magánpénzek közös felhasználásának új
konstrukciói nem alakultak ki, ami szűkíti az építőiparral szembeni fizetőképes
keresletet. A magánbefektetői, megrendelői kereslet 2006. évhez képest felére esett vissza,
nagyfokú a kivárás, közte a kormányzati kezdeményezésre való várakozás.
Javaslatok
1. Hároméves nemzetgazdasági költségvetési keretszámok kialakítása mentén
jogszabályi elkötelezettségre lenne szükség a kiszámíthatóság érdekében a
befektetőket és gazdálkodókat legjobban érintő adók- és járulékok területén. A
magyarországi piaci, gazdasági lehetőségekkel szembeni bizalmatlanságot fel kell
számolnunk, politikai és szabályozási elkötelezettség szükséges a kiszámíthatóság
érdekében.
2. Biztos forrásnak az európai uniós pénzek látszanak, melyek gyorsabb lehívása és a
még meglévő „szabad keret” nyertes projektekkel való mielőbbi lekötése az
építőipar számára létfontosságú.
3. A középületek energiahatékonyságát javító országos program elfogadása és
megvalósítása az építőiparon túlmutató, a kis- és középvállalkozások számára biztos
feladatot jelentő kormányzati intézkedés lehetne.
4. Szükségesnek tartjuk és javasoljuk, hogy az építési vállalkozások külföldre jutását,
az építési export elősegítését szolgáló kormányzati program készüljön a
kereskedelemfejlesztés és a gazdaságdiplomácia lehetőségeit kihasználva.
7
III. Az építési vállalkozások tevékenységeinek finanszírozása
Probléma felvetése
Az alacsony jövedelmezőség és a kereslethiány miatt az építési vállalkozók saját erőből
nem tudják előfinanszírozni a munkájukat, sok esetben a cég „adminisztratív”
működését sem. A kereskedelmi bankok olyan kockázatosnak minősítik az építőipart,
aminek következtében igen szigorú feltételekkel finanszíroznak és a cégeknek csak
töredéke hitelképes.
A finanszírozási problémák másik nagy kiváltója az irreálisan alacsony áron történő
szerződéskötés. A 2009. év végi jogszabály elrendelte az építőipari fedezetkezelő kötelező
alkalmazását, ami a magánmegrendelői piacon jelenleg is hatályos. Ez az
intézményrendszer a létesítmények megvalósításának előfinanszírozását követeli meg a
vállalkozói lánc minden szintjén, ami többségében teljesíthetetlen. A közbeszerzések terén
2012. január 1-től működő szabályozás (az alvállalkozói kifizetés megelőzi azt, hogy
megkapja járandóságát a generálkivitelező, illetve fővállalkozó) jó lépés ezen feszültségek
enyhítésére, de nem megoldás arra az esetre, ha a beruházás megrendelője nem vagy csak
késve fizet.
Javaslatok
1. A feltétel nélküli bankgarancia követelmény megtiltása a durva, indokolatlan
megrendelői erőfölénnyel való visszaélés elkerülése érdekében. Helyette a
feltételekhez kötött, kötelezően elrendelt garancia rendszer melletti vállalkozás a
megoldás.
2. A jelenleginél alacsonyabb szinten - összhangban a 36/2009. 05.12. OGY
határozattal és a 2012. január 1-jétől hatályos Közbeszerzési Törvénnyel - kell
maximálni a magánmegrendelői szerződésekben is a megrendelő részéről
kiköthető garancia mértékeket: teljesítési garancia max. 5 %, a jóteljesítési
garancia max. 5 %.
8
3. Egyéb megrendelői fizetési biztosíték hiányában a megrendelői fizetési hajlandóság
kikényszerítése az elvégzett munkán alapuló díjkövetelés mértékéig megengedő
jelzálogjog-bejegyzési lehetőséggel a megrendelő tulajdonában lévő telek- és
lakóingatlanokra.
4. A peresített követelések mielőbbi érvényesíthetősége érdekében a gazdasági
pereskedésnél a tényállás módosíthatóságának szigorú kezelését el kell rendelni.
Az időhúzó, rosszhiszemű pervitel elburjánzását, jelenlegi gyakorlatát az OBT
meg kell, hogy szűntesse. A rosszhiszemű pervitel ellen ható iránymutatás
kiadását kell kérni az Országos Bírói Tanácstól. A gazdasági perek felgyorsítása
értékhatár függvényében az egyszerűsített eljárások lehetőségének tovább
gondolása indokolt.
5. Javasoljuk működését kidolgozni és szakmai vita után létrehozni állami tulajdonú
faktoráló intézményt. Közbeszerzések keretében végzett építési-szerelési munkák
értékének határidőre történő ki nem fizetése esetén lehetne a közmegrendelők felé
kiállított számlát faktoráltatni, tisztességes feltételek mellett.
6. Ezzel párhuzamosan legyen lehetőség arra, hogy a 60 napnál nagyobb fizetési
késedelem esetén a ki nem fizetett közbeszerzéses számlákat a megrendelő
költségére lehessen faktoráltatni.
7. Az építési-beruházási célú közbeszerzéseknél javasoljuk bevezetni a kötelezően
adandó előleg intézményét a beszerzési összegnek legalább 20%-ban, legfeljebb
40%-ában. Első lépésként az uniós forrásokból megvalósuló létesítményeknél
lehetne általánossá tenni a kötelező előleg biztosítását.
8. Az építési-beruházási célú közbeszerzéseknél javasoljuk elrendelni az irreálisan
alacsony áron történő szerződéskötés tilalmát. Irreálisan alacsony árnak minősül –
többek között - az építőipari ágazati minimális rezsióradíjat el nem érő díjtétellel
készített ajánlat. Az adott évre érvényes minimális rezsióradíj értékét az Építőipari
9
Ágazati Párbeszéd Bizottság (ÉÁPB) határozza meg és egyetértése esetén a
munkaügyért felelős ágazati miniszter teszi közzé.
9. Javasoljuk a NFÜ és a közreműködő szervezetek működésének, felelősségi
rendjének felülvizsgálatát, kiértékelését. Ennek eredményeként számosságuk
csökkentését, a támogatás-elbírálási idők rövidítését.
10. Mivel az építőipari fedezetkezelő intézmény rendszere a gyakorlat által
igazoltan nem alkalmas a magyarországi lánctartozás csökkentésére, rendkívül
bürokratikus és több ponton nem életszerű, ezért az erre vonatkozó jogszabályok
teljes körű hatályon kívül helyezését javasoljuk. (külön szakértői anyag áll
rendelkezésünkre)
11. Kerüljön előtérbe az építési vállalkozások pénzügyi minősítése. Az adott
vállalkozási nagyságrendekhez igazodó, a megrendelőtől és a vállalkozástól
független szakértő (pl. bank, adószakértő, könyvvizsgálói kamara, ÉVOSZ) által
készített minősítés alapján pénzügyi megbízhatósági besorolása legyen a
cégeknek. A közbeszerzési piacon ajánlatot adóknak kötelező legyen a pénzügyi
megbízhatósági besorolásban való részvétel.
12. Javasoljuk az állami és magánberuházásoknál egyaránt kötelezően bevezetni a
jövőbeni beruházó pénzügyi fedezetének igazolását és fizetési garanciaadási
kötelezettségét.
13. Javasoljuk úgy módosítani a PTK.-t és a BTK.-t, hogy addig, amíg a vállalkozói
szerződés szerinti teljesítés esetén a beruházó (megrendelő) nem fizette ki a
megrendelt szolgáltatás ellenértékét, azt ne vehesse birtokba, illetve amennyiben a
kezdeti fedezetigazolás ellenére nem tudja kifizetni a beruházó (megrendelő) a
megrendelt szolgáltatás ellenértékét, az szándékos fedezetelvonásként kerüljön
megítélésre.
10
IV. Közbeszerzés az építési-beruházások területén
Probléma felvetése
Az építési beruházások közbeszerzési piacán egyre nagyobb feszültséget okoz, hogy az
adott létesítmény műszaki tartalma és pénzügyi fedezete között nincs összhang. Az
ajánlatkérési dokumentációkban szereplő feladathoz elegendő forrás rendszerint nem áll
rendelkezésre és ez sok esetben a megrendelő számára csak az ajánlatok beérkezését
követően válik egyértelművé.
Különös gondot okoz ez a „kései felismerés” az uniós források igénybevételével
finanszírozandó beszerzéseknél, ahol a megpályázott, esetleg megítélt támogatási összeg
csak nehezen és időigényesen változtatható, a műszaki tartalom pedig nem korrigálható a
rendelkezésre álló fedezethez. Emellett és az előzőekből következően nyilvánvaló a
közmegrendelő felelőssége is az értékelési szempontoknál az ajánlati ár túlhangsúlyozásáért
és az irreálisan alacsony áron történő szerződéskötésért.
A keresetkorlátos, recessziós piaci viszonyok között megbomlott a vállalkozási
szerződésekben vállalt megrendelői – vállalkozói kötelmek egyensúlya. A közbeszerzési
szerződésminták a megrendelői erőfölényt táplálják és a vállalkozókat olyan vállalásokra
kényszerítik, amit a későbbiekben nem képesek teljesíteni.
Mindezekkel együtt figyelemmel kell lenni arra, hogy az Európai Unió hogyan dolgozza
át a közösség közbeszerzési joganyagát. Az uniós joganyagokban és más nemzetek
gyakorlatában (német, osztrák minta) a vállalkozási szerződések jog- és kötelem-tartalma a
felek közötti kiegyensúlyozottságot garantálja.
Javaslatok
1. Kötelezni kell az építési-beruházási célú közbeszerzőt, hogy az ajánlatkérést megelőzően
készülő – a beszerzés tárgyára vonatkozó költségkalkulációt – a közbeszerzések piacán
iránymutató költségbecslési segédletek és a piaci átlagos rezsióradíjak alkalmazásával
állítsa össze. Ezt az árat nevezzük a „létesítmény mérnök árának”.
11
2. A létesítmény mérnök árától (vagy az ajánlatok átlagárától) több mint 15%-kal (+-)
eltérő ajánlati árú ajánlatokat kötelezően ki kell zárni a versenyből.
3. Az ajánlati ár realitásának megítélésekor az építési eljárás gazdaságosságát, a választott
műszaki megoldások vagy egyéb kedvező kivitelezési feltételeket kell figyelembe venni.
Egyedül az ár nem dönthet. A legjobb ár-érték arány kiválasztásának elvét kell
kötelezően elrendelni az ajánlatkérők felé.
4. A legjobb ár-érték arány kiválasztásának a legjobb módja, hogy olyan kézikönyv
szülessen az építőipari tevékenységekkel kapcsolatban - az ÉVOSZ, a gazdasági és a
szakági kamarák közreműködésével - amely a törvény mellékleteként, a résztvevők
számára egyértelmű eligazítást ad a teljes közbeszerzési folyamatra – a kiírástól a
döntésig – vonatkozóan.
Ennek a kézikönyvnek a segítségével az ajánlatkérők igényeik részletes felsorolása által
lehetővé válik, hogy olyan ajánlatadót válasszanak, aki nem csak versenyképes árat tud
ajánlani, hanem bizonyítani tudja a magas színvonalú, megbízható megvalósításhoz
szükséges képességét és szakértelmét is.
A kézikönyvben javasoljuk a közbeszerzési eljárások lépéseit figyelembe véve adni a
segítséget. Így például:
Milyen módon kell egy közbeszerzési műszaki dokumentációt elkészíteni,
(szabványok, műszaki tanúsítványok, teljesítmény és funkcionális
követelmények, amelyekre célszerű hivatkozni, stb.)
Az energiatakarékos építés folyamata legyen külön értékelési szempont.
Milyen pénzügyi mutatókat lehet (kell) figyelembe venni a pénzügyi
alkalmasság elbírálásánál.
12
Meg kell fogalmazni a referenciák értékelési szempontjait (Nívódíj,
Mesterdíj).
Milyen speciális bírálati rész-szempontokat célszerű alkalmazni az ajánlat
komplex értékeléséhez.
Mikor ajánlott a tervezést a kivitelezéssel együtt kiírni.
Milyen szerződésteljesítési feltételeket célszerű előírni.
5. Javasoljuk, hogy az építési beruházási célú közbeszerzésekhez – az ajánlatadásban
érintettek közreműködésével – összehangolt, kiegyensúlyozott szerződésminták
kidolgozására kerüljön sor, melyek a vállalkozási szerződések kötelező minimális
tartalmára irányulnak és ezt a tartalmat a közbeszerzéseknél kötelezően alkalmazni kell,
a magánmegrendelések felé pedig a használatát ajánlani.
6. Az EU által finanszírozott projekteknél kötelezően alkalmazott FIDIC szerződési minta
és a hazai jogrend összehangolása kiemelt kormányzati/jogalkotói feladat. Az EU
országai közül csak Bulgária és hazánk nem tette ezt meg.
7. A legelőnyösebb ajánlat kiválasztásánál az értékelési szempontok között kötelező
érvénnyel jelenjen meg a „pozitív diszkrimináció”, a prémium pont rendszere!
Plusz pontokat lehessen kapni az ágazati átlagot meghaladó bértarifák alkalmazása, a
rendezett munkaügyi viszonyok esetén, banki pozitív ajánlólevél felmutatásával,
kormányzati – ágazati párbeszéd bizottságok elvárásainak teljesítése esetén.
8. Az ajánlatkérők felügyeleti szerveinek utóellenőrzéseket kelljen kötelezően tartaniuk
bizonyos értékhatár felett, megnyert ár, menet közbeni szerződésmódosítások, tényleges
bekerülési ár, stb. tekintetében.
13
V. Lakásépítés
Probléma felvetése
Minden ország nemzeti vagyonának jelentős részét képezi az infrastruktúra és a
lakásvagyon. Nem lehet vita tárgya a nemzeti lakásvagyon ezen elemeinek és kiemelten
az értékének megőrzése. Ma Magyarországon mintegy 4,2 millió lakás van, és ha
elfogadjuk, hogy egy lakásnak legalább száz évig funkcionálnia kell, akkor igaz az, hogy
évente legalább 42 ezer lakásnak kellene épülnie. Amennyiben elfogadjuk azt, hogy
legalább 10 évente generálisan nagyfelújításra szorulnak a lakások, akkor évente legalább
400 000 lakás kellene átfogó, nagy felújításban részesíteni. Magyarországon 2011.
évben ezen feladatoknak csak az egynegyede teljesült mind az új, mind pedig a
felújítandó lakások vonatkozásában.
Az építőipari vállalkozások közül a legnehezebb helyzetben a lakásépítő cégek vannak,
akiknek a piaca – s így a teljesítményük is – 2006 évhez képest 70%-kal esett vissza. Az
építőipari vállalkozások közvetlen piaci értékesítésű lakásépítése 2011 évre teljesen
megszűnt.
Mindezeken túl hangsúlyoznunk kell, az épített környezet legnagyobb energiapazarlói
közé tartoznak a felújításra váró lakások és középületek.
Az ÉVOSZ is szükségesnek tartja az átfogó épületrekonstrukciós program
kiszélesítését és elegendő állami, költségvetési forrással való megtámogatását.
Javaslatok
1. Bármilyen programot is indít a kormány lakástémában, az csak akkor hatásos, ha
hosszú, legalább 8-10 éves időtávon kiszámítható és elegendő forrás van mögötte.
Csak ilyen időtávba fér bele a lakossági elő-takarékosság, a munkáltató támogatási
érdekeltsége, a banki érdekeltség és a költségvetés teherbíró képessége.
A programok nyilvánvalóan az első új lakás megszerzésére és a meglévők
energiatakarékossági és hőszigetelési problémáinak megoldására kell, hogy
irányuljanak.
14
2. Az államilag, önkormányzatilag támogatott lakásépítésnél (bérlakásépítésnél) és
lakásfelújításnál a minőséget, képességet a támogatott létesítményre kell elvárni,
részletszabályokat anyagokra, technológiára a pályázati rendszerben nem célszerű
megfogalmazni, hiszen rengeteg anyag, technológia bírhat megfelelőséggel.
3. Javasoljuk magánbefektetők és magán-lakásépítők – jelenleg alvó pénzeinek –
megmozgatására egy olyan ÁFA kedvezmény kidolgozását, mely új épületek építésére
vagy a meglévő épületek fenntartására, korszerűsítésre ösztönzi a magánmegrendelői
kört.
A lakásépítésnek és felújításoknak lendületet adna az ÁFA 5-20%-ra történő mérséklése,
amit az engedélyköteles és jogerős építési-felújítási engedéllyel rendelkező
létesítményeknél lehetne alkalmazni.
4. Javasoljuk a köztulajdonú (önkormányzati) lakásprogramok beindítását, ahol a
meglévő lakások korszerűsítése és az újak megépítése együtt szerepel.
VI. Építőipari szakképzés, továbbképzés
Probléma felvetése
Az EU tagállamaiban a szakképző központokat a régiók az ágazati szociális
partnerekkel karöltve tartják fenn. A szakképzés finanszírozásának meghatározó eleme a
paritásos ágazati szakképzési alapok létrehozása. Az építőipari szociális partnerei a
paritásos alapon szerveződő szakképzési alapok útján bizonyították, hogy képesek
megújítani az építőipari szakképzést. A múlt év végén a kormányzat drasztikusan
csökkentette a gyakorlati képzőhelyek fejkvótáját, ami az építőiparban súlyos
helyzetet eredményez.
Hazánkban az építőipari szakképzés teljesítménye sem mennyiségi, sem minőségi
szempontból nem felel meg az építési ágazat igényeinek.
15
Az elkövetkező években több tízezer szakképzett építőipari munkás fog hiányozni. A
válság után beinduló fellendülés megalapozása érdekében meg kell teremteni az építőipar
szakmunkaerő igényének minőségi és mennyiségi fedezetét.
Javaslatok
1. Az üzemi gyakorlati képzőhelyek tanulói kvótáját javasoljuk visszarendezni, felemelni
az építőipari szakmáknál a 2011. évi szintre.
Erre bőségesen fedezetet nyújt az építési vállalkozások szakképzési alapba befizetett
összegének nem az ágazat irányába történő felhasználású része.
2. A szakmunkás keresletre vonatkozó adatfelvételekbe be kell vonni az Ágazati
Párbeszéd Bizottság tagjait.
Az építőiparban humánerőforrás tervezési munkával regionális szinten szükséges
meghatározni, hogy 2013-2018. között a tervbe vett EU-, állami-, önkormányzati- és
magán építési beruházások összességének kivitelezéséhez az adott térségben mennyivel
kell növelni évente és szakáganként a szakiskolák szakképzési kibocsátását.
A jövőben célszerűnek látszik a humánerőforrás tervezésen alapuló modell és az
MKIK által kidolgozott munkaerő előrejelzési módszer ötvözése az építőipari
szakképzés területén.
3. A szakképzés területén nincs területi, regionális koordináció, a finanszírozási
rendszer nem ösztönöz, nem teszi megfelelően érdekeltté az intézményeket és az
intézmény-fenntartókat a munkaerő-piaci igények figyelembevételére. A szakképzés
finanszírozásában hiányzik a különbségeket figyelembe vevő, ösztönző ágazati
szemlélet, az ágazati tervezés, elemzés. Erősíteni kell regionális szinten is az ágazati
szakszerűséget és ezek koordináltságát.
16
4. A szakképzés reformja után is a „rendszerben” megmaradt az alapvető
ellenérdekeltség. Az egyes szakmák beiskolázási keretszámairól jellemzően azok a
fenntartók döntenek - lokális, rövidtávú érdekeik szerint - akik éppen a képzési
költségek csökkentésében túlzottan érdekeltek. Ezért a munkaerőpiac elvárásaival
ellentétben a gyakorlat- és anyag-igényes, ezáltal nyilvánvalóan költségesebb
képzéseket a jövőben is elsorvasztják, megszüntetik.
5. Az elmúlt évek során az építőipari cégektől évente befolyt 6-7 milliárd Ft szakképzési
hozzájárulásnak csak 10-15%-át forgatták vissza ténylegesen az építőipari
szakmák oktatására. Ez megengedhetetlen és fenntarthatatlan.
Az EU tagállamaiban működő építőipari paritásos alapok mintájára a szakképzés
fenntartói finanszírozási rendszerének átalakítása keretében javasoljuk az építőipari
ágazat vállalkozói által kötelezően befizetett 1,5%-os szakképzési hozzájárulás központi
forrásainak egy meghatározott részéből egy Építőipari Paritásos Szakképzési Alap
létrehozását.
Az alapba befolyó pénzügyi források regionális szinten koordinálva az építőipar
szociális partnereit is bevonva az irányításába a várható feladatokhoz szükséges
szakmunkás-igények alapján legyenek felhasználva.
VII. Foglalkoztatás és munkaügy az építőiparban
Probléma felvetése
A magyar építőiparban foglalkoztatottak helyzete – létszámuk csökkenése mellett - nem
sokat változott az elmúlt években.
Megmaradt a hármas tagoltság: a főfoglalkozásban alkalmazottak mellett az úgynevezett
bérelt munkaerő (ennek egy része vállalkozási formában) és a szürke/fekete
foglalkoztatottak. 2012. év elején az összes foglalkoztatott már nem érte el a 250.000 főt, az
alkalmazotti létszám pedig ezen belül 103,7 ezer fő.
17
A 2009-ben ötpárti konszenzussal elfogadott országgyűlési határozat, mely az építőipar
helyzetének javítását célozta meg, csak részben került végrehajtásra, és nem valósult meg az
előírt ellenőrzés sem.
Javaslatok
1. Európai mintára és folyamatos EU támogatással kiépült az ágazati párbeszéd
bizottságok intézménye, mely az ágazati érdekegyeztetés színtere. Ennek
intézményrendszerét – esetleges felülvizsgálat mellett- javasoljuk továbbfejleszteni
(2009. LXXIV. törvény felülvizsgálata).
2. Az ÉVOSZ kiemelten kezeli az Ágazati Kollektív Szerződést, mely jelenleg is létezik,
működik és példaértékűen az országos mértékeket meghaladó ágazati minimál bértarifát
is tartalmaz. Nem lehet azonban kellően hatékony, ha ilyen csak az ágazatok elenyésző
hányadában létezik. Középtávú célként javasoljuk a kormány részére az ágazati
kollektív szerződések rendszerének létrehozását. Ez egyik alappillére lehet a
fekete/szürke foglalkoztatottság visszaszorításának, elősegítheti a versenyegyenlősége
és növelheti az állami adó- és járulékbevételeket.
3. Az építésügy egyéb területeihez hasonlóan meg kell erősíteni a munkaügyi
ellenőrzések hatékonyságát.
Csak folyamatos és következetes, nem csak a látványos esetekre épülő munkaügyi
ellenőrzés, mely kiterjed a foglalkoztatás minden elemére, képes javítani a morált.
4. Az ÉVOSZ kezdeményezésére az Építőipari Ágazati Párbeszéd Bizottság jóváhagyta és
közzétette az ún. minimális rezsióradíjat, melynél alacsonyabb árnál a legális
foglalkoztatás kizárt. Ez ajánlásszerűen megjelent törvényben és
kormányrendeletekben, azonban kötelező alkalmazása nélkül az irracionális
vállalkozási árak kiszűrése és a legális foglalkoztatottság kikényszerítése nem
oldható meg. Nagyobb hangsúlyt kell adni a kötelező szakmai bértarifa táblázat
betartásának, ellenőrzésének.
18
5. Az építőipari átlagbér alig éri el az országos átlagbér 70%-át, így az itteni
munkavállalás presztízse is alacsony. Bár rövidtávon a munkabérek emelkedése
árfelhajtó hatású is lehet, hosszabb távon javíthatja a ma sok kívánnivalót hagyó
minőségi munkavégzést, a stabil szakmunkásgárda kialakulását és a legális
foglalkoztatást. A szakmai marketing szükségszerű erősítéséhez a közszolgálati
média, a képzőhelyek és a szakma gyakorlóinak összefogása elengedhetetlen.
6. Bár sok szó esik a béreket terhelő járulékok csökkentéséről, továbbra is ez lehet a
legális foglalkoztatottság erősítésének leghatékonyabb eszköze.
7. Javasoljuk, hogy a munkásszállások létesítés és üzemeltetése államilag támogatott
és felügyelt program legyen.
VIII. Az építési hatósági eljárások egyszerűsítése
Probléma felvetése
Az építész-tervező társadalom évek óta erőteljesen kritizálta az építési hatósági eljárásokat,
hosszadalmasságuk, bürokratizmusuk, alacsony hatékonyságuk miatt. Mivel ez a kritika
egybeesett az építési folyamatok más szereplőinek (pl. építtető, kivitelező, stb.)
véleményével is, az elégedetlenséget általánosnak, az építési hatósági eljárás
racionalizálásra irányuló törekvéseket pedig megalapozottnak kell tekinteni.
Mindezeknek nyilvánvalóan szerepük volt abban, hogy a jogalkotási folyamatban sor került
a régi államigazgatási törvény, mint általános eljárási szabályozás a régi építési törvény és
az egyes különös hatósági eljárási szabályok megújítására.
Sajnálatos módon azonban az új törvények – annak ellenére, hogy alapelveikben helyes
célokat tűztek ki – rendelkezései, valamint a végrehajtásukat szabályozó miniszteri
rendeletek előírásai végülis nem érték el a kívánt célt, az építési hatósági eljárás a
korábbinál nem lett lényegesen racionálisabb, hatékonyabb.
19
1. Határidő
A régi Építési Törvény szerinti 60 napos egyébként is hosszúnak tekinthető eljárási
határidő alól a hatóság „kibújik” azáltal, hogy hiánypótlási kötelezettséget több
ízben, és az elsőfokú eljárás bármely időpontjában előírhatta.
Az új jogszabályokban továbbra is megmaradt a 60 napos ügyintézési határidő. A
hiánypótlás előírására a régi 8 napos határidő helyett 10 napos határidő szerepel és ez
két alkalommal is előírható.
A szakhatósági eljárások 15 napos határidejét sem változatták meg az új
jogszabályok, sőt még ki is maradt belőlük a korábbi lehetőség, hogy a 15 napos
határidő elmulasztása esetén a szakhatósági állásfoglalást megadottnak kell tekinteni.
Tovább és érdemben kell csökkenteni az ügyintézési határidőket.
2. Tervtanács
Sok esetben feleslegesen bonyolította az engedélyezési eljárást, hogy tervtanácsi
állásfoglalást kell beszerezni és becsatolni az építési engedélyezési kérelmekhez,
mivel a tervtanácsok olyan véleményező testületek, amelyek tulajdonképpen a
tervezés „minőségi” kérdéseiről nyilatkoznak, többnyire szubjektíven, nem egzakt,
érdemi szempontok alapján.
Az új jogszabályok sem szüntették meg és nem is korlátozták a tervtanácsi eljárást az
elvi jelentőségű kérdésekre (pl. településrendezési, szabályozási tervekre). A
tervtanácsi állásfoglalásnál még azt is megengedik az új szabályok, hogy megtiltsák
bizonyos épület létesítését olyan területen, ahol egyébként a szabályozási terv ezt
lehetővé teszi. A kivitelező és tervező cégek ezen gyakorlati tapasztalatát a Magyar
Építész Kamara részben vitatja. Mindezekkel együtt is szükségesnek tartjuk a
tervtanácsok, feladat-, hatás- és felelősségkörét – a tapasztalatok
figyelembevételével – aktualizálni.
3. Jogorvoslat
Akadályozta az építési beruházások ésszerű időben történő megvalósulását, hogy a
régi Építési Törvény szerint az építési munka csak jogerős és végrehajtható engedély
alapján kezdhető meg, ugyanakkor azonban az elsőfokú határozat elleni fellebbezés
elbírálására (azaz a másodfokú eljárás lefolytatására) nem volt határidő előírva,
20
továbbá a másodfokú határozat ellen indítható bírósági eljárás sincs semmiféle
időbeli keretek közé szorítva, így gyakorlatilag 3-4 évig is elhúzódhat az építési
engedély jogerőssé válása.
Ebben a kérdésben sem hozott az új szabályozás lényeges előrelépést, hanem csak
részeredményt:
- csak a kiemelt jelentőségű beruházásokkal kapcsolatos bírósági eljárásban
írtak elő a bíróságok számára kötelező határidőket (8, 30, 90 nap)
4. Ügyfelek
Szintén indokolatlanul akadályozta az építési beruházások megvalósulását, hogy a
korábbi jogszabály az „ügyfél” fogalmát olyan tágan határozta meg, amelybe belefértek
olyan szervezetek, intézmények is, amelyek az illetéktörvényben biztosított
költségmentességük miatt minden anyagi ráfordítás és következmény nélkül
jogorvoslattal élhettek az építési engedélyekkel szemben, s ezáltal évekig
akadályozhatták annak jogerőre emelkedését, az építkezés megkezdését.
Ugyanakkor nem volt „ügyfél” az engedélyezési eljárásokban tevékenyen részt vevő
tervező, így az eljárásban való szerepe szabályozatlan, az egyes ügyintézők önkényes
elbírálásának kiszolgáltatott volt.
Az új jogszabályok itt is csak részeredményt hoztak, mert
- ügyfélnek tekintendő ugyan a tervező,
- de továbbra is megmaradt a jogorvoslati joga a társadalmi-, civil
szervezeteknek is, sőt mindenki fellebbezhet, aki a „döntés által érintett”-nek
tekinthető. Így tehát még tágabb körben van meg a beavatkozási lehetőség
az építési hatósági eljárásba, ami nyilvánvalóan elhúzódáshoz vezet.
Javaslatok
1. Az építési engedélyezési, használatbavételi, fennmaradási engedélyezési eljárás
időtartama 60 napról 30 napra csökkenjen.
21
2. Hiánypótlási kötelezettség előírása csak egy ízben, a kérelem beérkezésétől számított
8, vagy maximum 10 napon belül legyen lehetőség.
3. A hiánypótlási kötelezettség előírása legyen konkrét, egyértelműen végrehajtható,
ne csak jogszabályi hivatkozást tartalmazzon.
4. A szakhatósági közreműködési eljárást helyettesítse a tervezői nyilatkozat
(amelynek a 37/2007. ÖTM r. 19. §-a szerint úgyis ki kell terjednie tulajdonképpen a
szakhatósági kérdésekre is). Amennyiben a tervezői nyilatkozat nem kapna
szakhatósági helyettesítő szerepet, a szakhatósági nyilatkozatok beszerzése teljes
egészében kerüljön át a tervező feladatkörébe, azzal azonban, hogy a szakhatóságok
számára előírt 15 napos határidő elmulasztása esetére ismét kerüljön érvénybe az a régi
szabály, hogy ilyenkor az állásfoglalást megadottnak kell tekinteni.
5. A kötelező tervtanácsi eljárás korlátozódjon a területrendezési, településrendezési
elvi építési engedélyezési eljárásokra.
6. Az építési tevékenységgel közvetlenül kapcsolatba nem hozható személyek,
szervezetek ne minősüljenek ügyfélnek az építési eljárásban, ennek következtében ne
legyen jogorvoslati lehetőségük a hatósági határozatokkal szemben. A civil szervezetek
ügyfélként csak városépítészeti-, szabályozási tervek különböző fázisaira vonatkozó
eljárásokban vehessenek részt.
7. Civil szervezetek illetékmentességének megszüntetése. Az elsőfokú építési határozat
elleni jogorvoslati eljárás lefolytatására a jogszabályok adjanak kötelezően betartandó
határidőt, amelynek elmulasztása pedig eredményezzen kártérítési felelősséget a
hatóságok számára, illetve mulasztásuk esetén az építési engedélyt megadottnak kell
tekinteni. Úgyszintén megadottnak lehessen tekinteni azt az építési engedély-kérelmet,
ahol a törvényben előírt határidőket az adott hatóság nem tartja be.
22
IX. Az építési vállalkozások regisztrációja
Probléma felvetése
Az ágazatok közül elsőként az építőipar területén sikerült kormányrendeletben rögzíteni a
kötelező regisztrációt, ami a piac szereplőinek átláthatóságát növeli. A 95 ezer
vállalkozásból azonban a mai napig mindössze 46 ezer vállalkozás tett eleget ezen törvényi
kötelezettségének.
Javaslat
1. A regisztráció kikényszerítése érdekében, kikerülhetetlenné kell tenni a kamarai
regisztrációs számot a lehető legtöbb területen.
Kérje a kamarai regisztrációs számot mindenekelőtt:
- a NAV éves adóbevallás során
- a KAVOSZ a Széchenyi kártya kiadásakor és a hitel folyósíthatóságához
- a NFÜ a támogatási pályázat benyújtásakor és az odaítélt összeg folyósítása
előtt is
- az Exim Bank és az MFB a hitel- és garanciaszerződések megkötéséhez.
- a regisztrációs szám feltüntetését a céges papíron, az üzleti levelezés során.
2. Az építőipari vállalkozások kötelező regisztrációjának eddigi tapasztalatait áttekintve
indokolt a vonatkozó rendelet továbbfejlesztése. Ennek során a regisztráció
szakirányú adatainak bővítése célszerű. Meg kell szüntetni a többszörös
regisztrációját az építési cégeknek (alapregisztráció+szakmai), ezeket össze kell
hangolni.
23
X. Szabványosítás
Probléma felvetése
A valós műszaki teljesítések elfogadását és elfogadtatását nehezíti, hogy sok esetben irányt
szabó, megfelelő műszaki szabványok nem állnak rendelkezésre. Az építési tevékenység, a
használt anyagok és technológiák műszaki sokszínűségével, az innovációs folyamatokkal és
az uniós gyakorlattal nem tartott lépést a hazai szabványosítás. Minőségi, állékonysági,
alkalmazhatósági problémák és viták sokasága jelentkezik az építési piacon.
A szabványosítási feladatok koordinált végrehajtásának finanszírozásából gyakorlatilag a
magyar állam kivonult.
Javaslatok
Az Európai Unióban legelterjedtebb szabványok felhasználásával, figyelembe véve a
magyar sajátosságokat is, ki kell dolgozni az egymásra épülő műszaki szabványok
rendszerét. Az építőipari szakági kivitelezők, tervezők és mérnökök közös munkájára és
meghatározóan állami forrásokra van ahhoz szükség, hogy a környezetünkben lévő nemzeti
szabványosításokhoz mért magyar lemaradást mielőbb be lehessen pótolni.
Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) az építőipart érintő
kérdések megvitatásában és javaslatok kidolgozásában és az elrendelt jogszabályok
végrehajtásának ellenőrzésében továbbra is hangsúlyos közreműködést vállal.
Budapest, 2012. október hó
Összeállította: Koji László
alelnök
24
XI. Melléklet: Az építőipar számokban
Építőipari termelés értéke és volumenindexe
Év
Értéke folyó
áron, milliárd
Ft
Volumenindexe, előző
év azonos
időszaka=100,0
2005. 2068,2 115,9
2006. 2205,4 99,1
2007. 1998,2 85,6
2008. 2011,8 95,0
2009. 1979,8 95,7
2010. 1784,8 89,9
2011. 1687,6 92,2
2012. I-V. hó 492,0 89,2
Forrás: KSH Gyorsjelentések
Alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete az építőiparban és
a nemzetgazdaságban, Ft
Építőipar Nemzetgazdaság
Év Bruttó
átlagkereset
Előző év
azonos
időszaka=
100,0
Bruttó
átlagkereset
Előző év
azonos
időszaka=
100,0
2006. 117 626 Ft 110,3 171 351 Ft 108,2
2007. 136 301 Ft 115,9 185 018 Ft 108,0
2008. 146 475 Ft 107,5 198 741 Ft 107,4
2009. 152 204 Ft 103,9 199 837 Ft 100,6
2010. 153 130 Ft 100,6 202 525 Ft 101,3
2011. 156 574 Ft 102,2 213 054 Ft 105,2
2012.I.n.év 161 140 Ft* 106,1 219 240 Ft 104,4
Forrás: KSH
*elvárt béremelés következtében
25
Foglalkoztatottak és az alkalmazásban állók létszáma az építőiparban és a
nemzetgazdaságban, ezer fő
Év
Foglalkoztattak száma Alkalmazottak száma
Építőipar Nemzetgazdaság
összesen Építőipar
Előző év
azonos
időszaka
= 100,0
Nemzetgazdaság
összesen
Előző év
azonos
időszaka
= 100,0
2006. 321,6 3930,1 146,5 106,4 2 790,2 100,1
2007. 330,5 3926,2 135,3 92,3 2 760,6 98,9
2008. 312,0 3879,4 127,9 94,6 2 761,9 100,0
2009. 293,3 3781,9 117,8 92,1 2 660,7 96,3
2010. 277,6 3781,2 118,3 100,4 2 701,9 101,5
2011. 264,0 3811,9 115,7 97,8 2 691,6 99,6
2012.I.n.év 240,3 3791,3 103,7 94,9 2 624,1 99,3 Forrás: KSH
Közbeszerzési eljárások alakulása 2004-2011.
Év
Közbeszerzési
eljárások
A közbeszerzési eljárásokon belül az
építési beruházások
száma, db értéke,
md Ft
száma,
db
aránya,
%
értéke,
md Ft
aránya,
%
2004. 3658 1129,7 1322 36,1 647,9 57,4
2005. 3782 1291,3 1304 34,4 522,3 40,4
2006. 4957 1685,8 1846 37,2 799,7 47,4
2007. 3446 1521,3 1063 30,8 782,8 51,5
2008. 3911 1417,9 1162 29,7 489,8 34,5
2009. 6611 1809,8 2353 35,6 868,9* 48,0
2010. 10685 1496,5 4115 38,5 786,7 52,6
2011. 10918 1457,2 nincs
adat
nincs
adat 680,5** 46,7**
Forrás: Közbeszerzési Hatóság
*Jogszabályi változás következtében bővült az értékkör
** A Közbeszerzési Hatóság 2011. évi időszaki jelentése az építési beruházásokra
vonatkozóan csak százalékos érték arányát adta meg az építési beruházásoknak.
26
Cégbíróságokon regisztrált vállalkozások számának alakulása az
építőiparban
Év Építőipar Nemzet-
gazdaság
Építőipar aránya a
nemzetgazdaságon
belül
2008.12.31 98 451 1 561 446 6,31
2009.12.31 96 583 1 592 591 6,06
2010.12.31 97 207 1 644 484 5,91
2011.12.31 98 442 1 651 507 5,96
2012.06.30 96 897 1 654 807 5,86
Forrás: KSH
Állam által elismert, OKJ szakképesítésen sikeresen vizsgázók létszáma, fő
Szakmák 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012.
I. félév
Ács, állványozó,
tetőfedő 164 103 210 172 89 92
Beton- és
vasbetonszerelő 15 35 40 18 18 0
Burkoló 249 310 221 364 290 131
Épület- és
építménybádogos 29 50 33 18 25 8
Épületasztalos 110 76 66 31 60 10
Festő, mázoló 289 145 230 190 155 79
Hő- és hangszigetelő 25 12 18 63 77 17
Kőfaragó,
épületszobrász 36 25 23 10 18 17
Kőműves 286 629 657 478 419 89
Szárazépítő 142 199 121 219 71 27
Villanyszerelő 230 377 368 457 549 253
Víz-, gáz-,
fűtésszerelő 243 109 255 282 319 207
Útépítő, térburkoló 0 0 25 100 68 0
Összesen: 1818 2070 2267 2402 2158 930
Forrás: Nemzeti Munkaügyi Hivatal