Az erény természete

Test és lélek

Sorozatszerkesztõ: Kovács Ilona

A sorozat eddig megjelent kötetei:

Karl Popper: Test és elme. Az interakció védelmében (1998)Pléh Csaba: Bevezetés a megismeréstudományba (1998)

Daniel Dennett: Darwin veszélyes ideája (1998)Jean-Pierre Changeux: Agyunk által világosan (2000)

Julesz Béla: Dialógusok az észlelésrõl (2000)Michael Jouvet: Alvás és álom (2001)

Alison Gopnik – Andrew N. Meltzoff – Patricia K. Kuhl:Bölcsek a bölcsõben (2001)

Douwe Draaisma: Metaforamasina.Az emlékezés egyik lehetséges története (2002)

Douwe Draaisma: Miért futnak egyre gyorsabban az évek? (2003)Charles G. Gross: Agy, látás, emlékezet.Mesék az idegtudomány körébõl (2004)

Johan Goudsblom: Idõrezsimek (2005)Kövecses Zoltán: A metafora. Gyakorlati bevezetés

a kognitív metaforaelméletbe (2005)Geoffrey Miller: A párválasztó agy.

A párkapcsolat szerepe az emberi agy evolúciójában (2006)Steven Pinker: A nyelvi ösztön (második, javított kiadás, 2006)

Pléh Csaba: A pszichológia örök témái.Történeti bevezetés a pszichológiába (2008)

BERECZKEI TAMÁS

Az erény természete

ÖNZETLENSÉG, EGYÜTTMÛKÖDÉS

NAGYLELKÛSÉG

A mû megjelenését az OTKApublikációs pályázata támogatta(PUB-I 76680)

© Bereczkei Tamás, Typotex, 2009

ISBN 978 963 279 019 0ISSN 1417-6793

Témakör: antropológia, evolúciós elmélet, kognitív tudományok,kulturális antropológia, szociálpszichológia

Kedves Olvasó!

Önre gondoltunk, amikor a könyv elõkészítésén munkál-kodtunk. Kapcsolatunkat szorosabbra fûzhetjük, ha belép aTypoKlubba, ahonnan értesülhet új kiadványainkról, akció-inkról, programjainkról, és amelyet a www.typotex.hu címenérhet el. Honlapunkon megismerkedhet kínálatunkkal is,egyes könyveinknél pedig új fejezeteket, bibliográfiát, hi-vatkozásokat találhat, illetve az esetlegesen elõforduló hi-bák jegyzékét is letöltheti.Észrevételeiket a velemeny@typotex.hu e-mail címre várjuk.

Kiadja a Typotex Kiadó, az 1795-ben alapított MagyarKönyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének tagjaFelelõs kiadó: Votisky ZsuzsaSzerkesztette és tördelte: Leiszter AttilaBorsos Mihály fotójának felhasználásával © CULTiRiSa borítót Sain Péter készítette:Szent Márton és a koldus (részlet)a cserényi Szent Márton-templom egykori fõoltárán (1483)Gyûjtemény: Magyar Nemzeti GalériaTerjedelem: 22,1 (A/5) ív

Nyomás: Séd Nyomda Kft., SzekszárdFelelõs vezetõ: Katona Szilvia

TARTALOM

ELÕSZÓ 9

ROKONSÁG 13A yanomamõk 13Társadalmi egységek 17Romák 20Személyes támogatás és termékenység 22Tömegtársadalmak 26A társadalmi felelõsség normája 28Hamilton-szabály 30Evolúciós algoritmusok az emberi viselkedésben 33

CSALÁD 37Rokonfelismerõ rendszerek 37Tulajdonságillesztés 39Tanulás 41Érzelmi közelség 43

HASONLÓSÁG 46Sajátarc-kísérletek 47Agyi szabályozás 50Attitûdök 52Nevek 55Csoportok és rasszok 56Bizalomjáték 59

EGYMÁSRAHANGOLÓDÁS 61Homogámia: házaspárok és barátok 61Bevésõdés 63Párválasztás 64

EGYÜTTMÛKÖDÉS 69Evolúciós múlt 69Gazdasági cserekapcsolatok 71Társadalmi együttmûködés 75Következtetési szabályok 80A megtérülés valószínûsége 83Késleltetés 85Az együttmûködés mint jutalom 86

CSALÁS 90A csalók arca 91Árulkodó érzelmek 95A csalókeresés magasabb rendû folyamatai 99Az együttmûködõk azonosítása 101Rugalmas stratégiák 103

BIZALOM 105A társas csere heurisztikája 105A bizalom hormonja 107A viszonzás kényszere, a reciprocitás normája 109A személyiség sokfélesége 111Érzelmi állapotok 113Érzelem és értelem 117Barátság 119

TÚL AZ ÖNÉRDEKEN 124Az igazságosság elve 125Büntetés és jutalmazás 128Tranzakciók a csoportban 131

BÜNTETÉS 135Altruista büntetés 136A büntetés ára és haszna 139Negatív érzelmek 143Agyi központok 146

NORMÁK ÉS SZANKCIÓK 150Az erõs reciprocitás evolúciója 150Csoportszelekció és társadalmi normák 154Tradicionális társadalmak 158Busmanok 159Az idegenek: együttmûködés és rivalizáció 164Csoporttagság és büntetés 166

HÍRNÉV 170Közvetett kölcsönösség és hírnévszerzés 171Az achék 173Jó cselekedet és jó hírnév 176Döntési folyamatok 178A megfigyelõk 182Az ítélõk 185Reputáció és büntetés 187Versengõ önzetlenség 190

6 | TARTALOM

NAGYLELKÛSÉG 194Támogatás csoporton kívüli személyeknek 194A kísérleti játékok korlátjai 197Egy „valódi” élethelyzet vizsgálata 199A jótevõ presztízse 203Önzõ és önzetlen motivációk 205

KÉRKEDÉS 208A költséges jelzés elmélete 209Antropológiai vizsgálatok 213Modern ipari társadalmak 216Karitatív segélyakciók – egy kísérlet tanulságai 219

EGYÜTTÉRZÉS 226Önzõ önzetlenség 227„Valódi” altruizmus 229Empátia: szinkronizáció 233Empátia: érzelmi válasz és nézõpontcsere 235Elmeteória 238Elmeteória és szociális kapcsolatok 242Machiavellizmus 247

OKOK ÉS INDÍTÉKOK 253Evolúciós stratégiák 254Érzelmi reakciók 255Kognitív folyamatok 258Motivációs állapot 263Személyiség 264Szituáció 270Kölcsönhatás 272Kulturális normák 275A modell: összefoglalás 278

FÜGGELÉK 281

IRODALOM 285

NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ 307

TARTALOM | 7

ELÕSZÓ

Mi az alapja a rokoni érzelmeknek? Miért tartjuk rokonszenvesnek a hoz-zánk hasonló külsõ és belsõ tulajdonságokkal rendelkezõ idegeneket? Mi-lyen feltételek között bízunk meg egymásban, és hogyan ismerjük fel a csa-lókat? Mi a büntetés szerepe a csoporton belüli együttmûködés megterem-tésében? Alkalmas-e a mások iránti jó cselekedet arra, hogy növeljük sajátnépszerûségünket a csoporton belül? Minden önzetlen támogatás magá-ban hord valamilyen önzõ indítékot? Vagy létezik „valódi” altruizmus,amely csak a haszonélvezõ boldogulását tartja szem elõtt, de semmilyenszempontból nem elõnyös és nem kifizetõdõ a jótevõ számára?

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre próbál meg választ találni e könyv.A válaszokat azonban nem lehet megadni egyetlen tudományág eredmé-nyei alapján. Sokféle területrõl kell összegyûjteni az ismereteket ahhoz,hogy a siker reményében végezzük el a feladatot. A könyv ezért több tudo-mány eredményeit kísérli meg összekapcsolni annak érdekében, hogy ma-gyarázatot találjon az emberi önzetlenség és együttmûködés – az ún. pro-szociális viselkedés – természetére vonatkozóan.

Keretét az evolúciós szemléletmód alkotja, amely egyesíteni képes a kü-lönbözõ tudományok kutatási eredményeit. Ez a megközelítés annak az is-meretével ruház fel bennünket, hogy miként jöttek létre a kooperatív kap-csolatok alapvetõ formái, milyen alkalmazkodási problémákat oldottakmeg az evolúciós környezetben, és ezek hogyan befolyásolják az emberekviselkedését napjainkban. Egy másik tudományág, a javarészt közgazdá-szok által kidolgozott kísérleti játékelmélet modelljei segítségével értjükmeg a cserekapcsolatok és „társas szerzõdések” logikáját, az altruista dön-tések hátterében álló nyereség/veszteség-kalkulációkat, és e döntések kö-vetkezményeit az egyén és a csoport számára. A könyvben idézett antropo-lógiai vizsgálatok, amelyek az iparosodást megelõzõ társadalmak életévelfoglalkoznak, lehetõvé teszik, hogy megismerjük e kultúrák sajátos viselke-

dési szokásait és társadalmi normáit, összehasonlításokat tegyünk a külön-bözõ társadalmi környezetben élõ emberek szociális kapcsolatait illetõen,és ezáltal következtetéseket vonjunk le az emberi természet állandónaktûnõ összetevõire nézve. A kognitív és idegtudományok kutatási eredmé-nyei minden fejezetben fontos szerephez jutnak, hiszen az altruista motivá-ciókért felelõs idegrendszeri központok, érzelmi állapotok és gondolkodá-si mûveletek bemutatása nélkül nem lehet megérteni a proszociális viselke-dés okait és indítékait. Ugyancsak meghatározó nézõpontot képviselnek akönyvben azok a szociálpszichológiai kutatások és magyarázatok – köztükjó néhány ma már „klasszikusnak” számító kísérlet –, amelyek megalapoz-ták és ma is irányítják a segítségnyújtásban és együttmûködésben alapvetõszerepet játszó külsõ és belsõ tényezõk (szociális normák, személyiségje-gyek, csoporthatások stb.) vizsgálatát.

Ezek együtt alkotják a könyv tartalmát. Szerkezetét pedig egy olyan„rétegeltség” jellemzi, ahol a legközvetlenebb formáktól haladunk a többközvetítést igénylõ személyközi kapcsolatokig. Családon belüli önzetlen-ség, segítségnyújtás a barátoknak, együttmûködés a csoporttársakkal, apotyalesõk büntetése, nagylelkûség az idegenek iránt. Ez a szerkezet,amely eltér a proszociális viselkedéssel foglalkozó „hagyományos” pszi-chológiai könyvek tematikájától, egyúttal a megoldásra váró problémákkörét is kijelöli.

Elõször is, amellett érvelek, hogy nem létezik általában vett önzetlen-ség az emberek iránt. Más-más motivációk és lélektani folyamatok irá-nyítják a családtagok, a barátok, az ismerõsök és az idegenek iránti altru-izmust. Ez utóbbiak esetében is eltérõ az emberek segítségnyújtása város-ban és falun, egyedül vagy tömegben, hagyományos vagy ipari társadal-makban. A könyv úgy épül fel, hogy külön fejezeteket szentelek az egyeskapcsolattípusoknak és az önzetlen viselkedés eltérõ aspektusainak. Azutolsó fejezet egy általános elméleti modellt vázol fel, amely kísérletettesz annak az értelmezésére, hogy miként mûködnek és milyen kölcsönösösszefüggéseken keresztül fejtik ki hatásukat a proszociális viselkedés leg-fontosabb összetevõi. Közéjük tartoznak az érzelmi reakciók, a tanulási-döntési mechanizmusok, a személyiségjegyek, a szituációs tényezõk és akulturális normák.

Másodszor, az is eltér a megszokott pszichológiai mûvek tematikájától,hogy hozzájuk képest többet foglalkozom az evolúciós stratégiák kérdésé-vel: a nyilvánvaló költségek és veszteségek ellenére hogyan alakulhattak kiaz önzetlenség különbözõ formái az evolúció során? Meggyõzõdésemugyanis, hogy az evolúciós megközelítés nélkül nem lehet megérteni az ön-zetlen viselkedés mögött álló idegrendszeri, pszichológiai és szociális moz-gatórugókat. Miután az evolúcióelmélet szerint csak azok a viselkedési vál-

10 | AZ ERÉNY TERMÉSZETE

tozatok jöhettek létre, amelyek segítették õseink túlélését és szaporodását,a kérdés úgy fogalmazható át, hogy az önzetlen magatartástípusok jártak-eolyan elõnyökkel, amelyek képesek voltak ellensúlyozni a hátrányokat. Vá-laszul bemutatom a legfontosabb evolúciós folyamatokat és szelekciós hatá-sokat (rokonszelekció, erõs reciprocitás, altruista büntetés, reputációszer-zés, versengõ altruizmus, költséges jelzés és kérkedés stb.). Ezek hozták lét-re az önzetlen és kooperatív viselkedést irányító pszichológiai képessége-ket és hajlamokat, amelyek ma is mûködnek bennünk – függetlenül attól,hogy elõnyösek-e a jótevõre nézve, vagy sem.

Ez átvezet a könyv harmadik sajátosságához. Az önzetlenségre ható kül-sõ és belsõ tényezõk és hatások bemutatása helyett elsõsorban azokra a me-chanizmusokra fordítom a figyelmet, amelyek meghatározzák az egyénidöntések és társas kapcsolatok stratégiáit. Milyen idegrendszeri, tanulásiés fejlõdési folyamatok teszik lehetõvé a hasonló tulajdonságokkal rendel-kezõ emberek elõnyben részesítését és támogatását mind a rokonok, mindaz idegenek körében? Mi a büntetés logikája; a szankciók kiszabása ho-gyan, milyen közvetítéseken keresztül befolyásolja a csoporton belüli együtt-mûködés mértékét? Milyen érzelmi reakciók és döntési folyamatok vezet-nek oda, hogy az emberek egy része azoknak is segít (például segélyek ésadományok formájában), akiket soha életében nem látott, és akiktõl sem-milyen viszonzást nem remélhet a jövõben? Ez a kérdés kapcsolódik ahhoza másikhoz, hogy van-e valódi önzetlenség a szónak abban az értelmében,hogy a másokért történõ lemondás és áldozatvállalás semmiféle haszonnalnem jár az altruista számára. A válasz az, hogy igen, bár ez a fajta „tiszta”altruizmus, úgy tûnik, nem túl gyakori. Az a pszichológiai képesség ad rálehetõséget, hogy együtt tudunk érezni másokkal, és empatikus törõdéstmutatunk a szükséget szenvedõk iránt.

A könyv nagyrészt az elmúlt öt-nyolc év tudományos irodalmát dolgozzafel és értelmezi. Az új évezred elején ugyanis valóságos forradalom történta proszociális viselkedés kutatásában, amely leginkább a közgazdaságtudo-mány, az evolúcióelmélet, a pszichológia bizonyos ágai és a kognitív ideg-tudományok területén zajlott (illetve zajlik). Természetesen ezek megérté-séhez az is szükséges, hogy az Olvasó képet kapjon e tudományok néhányalapvetõ magyarázó modelljérõl és „klasszikus” kísérletérõl. A kötet ugyan-akkor helyet ad az e területen végzett saját kutatási eredményeim bemuta-tásának is.

A könyvben sokféle tényezõt és mûködést ismertetek az agyi területekaktivitásától kezdve a társadalmi normák elsajátításáig. Még sincs okom re-ménykedni abban, hogy teljes képet nyújtok az önzetlenség okairól és sza-bályozó elveirõl. Az erény természetére adott tudományos magyarázatokugyanis egy ponton túl korlátokba ütköznek, ahol szembesülnünk kell az

ELÕSZÓ | 11

emberi létezés végtelen sokféleségével, összemérhetetlen értékeivel és cél-jaival. Itt kapcsolódik a gondolatmenetbe az erkölcs, a vallás vagy a filozó-fia. Róluk nem szól a könyv, hiszen jócskán túlmutatnának a rendelkezésreálló kereteken. Ezeket a kérdéseket már az Olvasónak magának kell to-vábbgondolnia. Remélem, hogy erre a kötet által nyújtott ismereteket is feltudja használni!

Bereczkei Tamás

12 | AZ ERÉNY TERMÉSZETE

1.

ROKONSÁG

Triviálisnak tûnik számunkra az a tény, hogy rokonaink kiváltságos szere-pet játszanak és megkülönböztetett bánásmódot élveznek életünkben másismerõseinkhez viszonyítva. Ezt egyebek között még a törvények is figye-lembe veszik. Aki legjobb barátja javára hamisan tanúskodik, szigorú bün-tetésnek néz elébe. Ugyanakkor a legtöbb bíróság tekintettel van arra a lel-kiismereti konfliktusra, amely a közeli rokonnal szembeni tanúvallomástkíséri. Az örökség haszonélvezõje rendszerint még akkor is a legközelebbirokon, ha soha nem látta távoli felmenõjét, sõt, számára hátrányos végren-delet esetén sikeres pert indíthat legalább az örökség egy részéért. Roko-nainkat általában közelebb érezzük magunkhoz, természetesnek tartjuk,hogy másként gondolkodunk róluk, mint a többiekrõl. Még abban az eset-ben is, ha elmérgesedik a viszony két családtag között, ez általában na-gyobb érzelmi teherrel és belsõ konfliktussal jár számukra, mint az, ha azellenségeskedés családon kívüli ismerõst érint.

A YANOMAMÕK

Az antropológusok hosszú idõ óta megkülönböztetett figyelmet fordítanakaz ún. „primitív” kultúrákra, vagy ahogy ma mondanánk: a vadászó-gyûjtö-getõ társadalmakra. Henry Morgan, Bronislaw Malinowski vagy ClaudeLévi-Strauss óta a szakemberek az emberi létezés egyik legelsõ és legfonto-sabb vonásának tartják a rokonok közötti kapcsolatok bonyolult rendszerét,a vérségi szervezet tagolódását (Lévi-Strauss 1969). E társadalmak egyik leg-lényegesebb vonása az együtt élõ rokonok egymásnak nyújtott támogatása,amely többnyire nem feltételez viszonzást a haszonélvezõ részérõl.

Az ember ezekben a közösségekben nem egyszerûen a törzs vagy a klántagja, hanem egyúttal a rokonság összefüggõ láncolatának meghatározotteleme, szilárd pontja, jól definiálható kötelességekkel, elvárásokkal és jo-gokkal (Lowie 1970). Lefelé a gyermekei és azok leszármazottai, oldalirány-ban a testvérek és unokatestvérek sokasága, felfelé pedig a szülõk, nagyszü-lõk és azok testvérei alkotják azt a kapcsolatrendszert, amelyben mindany-nyiuk viselkedését többé-kevésbé szigorú szabályok írják elõ. Ilyenek példáula vérfertõzési tabuk, a házassági elõírások (mondjuk unokatestvérek között),az anyai nagybácsi kitüntetett pozíciója stb. A rokonsági fok számontartása,ajándékozással való megerõsítése és a segítség természetes elvárása mindentörzsi társadalom szervezõdésének és kohéziójának az alapja.

Az antropológusok vizsgálata nyomán az is hamar világossá vált, hogy a tá-mogatások, ajándékozások és szolgáltatások gyakorisága és intenzitása a vér-ségi kapcsolatok szorosságának a függvénye. Peter Murdock (1967) ameri-kai antropológus – aki több mint ezer archaikus társadalom tanulmányozá-sából nyert ismeretek felhasználásával alkotta meg híres Etnográfiai Atlaszát –arra következtet, hogy a leszármazás szabálya az egyént születésekor a roko-nok csoportjába illeszti, akikkel különösen intim kapcsolatban áll, és akiktõlolyan segítséget is elvár, amelyet nem igényelhet másoktól. A törzsi társadal-mak embere születésénél fogva benne találja magát egy olyan érdekeltségirendszerben, ahol a rokonsági fok növekedésével együtt számítani lehet azönzetlenség és nagylelkûség fokozódására. Amikor segítségre szorul, inkábba családhoz fordul, mintsem az idegenekhez, és általában a közeli rokonoktámogatását veszi igénybe, kevésbé a távoliakét.

Napjainkban az egyik legintenzívebben kutatott népcsoport a Venezuelaés Brazília határán, az Orinoco vidékén élõ yanomamö indiánok (Chagnon1979, 2000; Hames 1994, 2000). Viszonylag nagy területen elszórt falvak-ban élnek, amelyek lélekszáma általában 100 és 300 fõ között mozog(1.1a-b ábra). Többnejû társadalom, ami azt jelenti, hogy a vezetõk több fe-

leséggel rendelkeznek. A falubanélõ családok patrilineáris szárma-zási csoportokat alkotnak, ame-lyek mindegyike egy-egy különle-gesen termékeny „õsapára”, alapí-tóra vezethetõ vissza. Egy elemzésazt találta, hogy egy törzsi vezetõ-nek 20 fia és 23 lánya volt; fiai akövetkezõ generációban összesen62 fiút és 58 lányt nemzettek.A sok gyerek – és ezzel a népes ro-konság – óriási hatalom egy olyan

14 | AZ ERÉNY TERMÉSZETE

1.1a ábra Yanomamö családi idill

társadalomban, ahol nincse-nek vagyoni és társadalmirétegzõdések. A faluközössé-gek szociális szervezõdésé-nek alapját a rokon férfiakkoalíciói képezik. Tagjai szo-rosan együttmûködnek a va-dászatban, az irtásos-égeté-ses növénytermesztésben ésa más törzsekkel folytatottháborúkban. A csoportok azidõnként fellángoló háborúkellenére gyakran politikai szövetséget kötnek, amelyet az egymással kötöttházassági „szerzõdések” – unokatestvércserék – is erõsítenek.

A falvakban szinte mindenki rokona a másiknak. Az átlagos rokonságiegyüttható értéke az elsõfokú és másodfokú unokatestvérek közé esik. Eztúgy számolják ki, hogy átlagolják az egyes emberek közötti rokoni együtt-hatókat (r), amelyek a leszármazás közelségét, voltaképpen a genetikai ro-konság arányát, részesedését fejezi ki (így például testvérek között ½, nagy-bácsi–unokaöccs között ¼, elsõfokú unokatestvérek között 1/8 stb.) (1.2ábra). Amint a népesség növekszik és a falu lélekszáma megközelíti a 300fõt, a lakosság rokoni kapcsolatai lazulnak. Ennek elsõdleges oka, hogy azidegenek, fõként a betelepülõk és a távolabbról vásárolt vagy rabolt felesé-gek – és azok rokonainak – száma növekszik. Ezzel együtt a csoporton belü-

ROKONSÁG | 15

1.2 ábra Különbözõ rokonok rokonsági együtthatójának (r) kiszámítása. A nyilak azt jelentik,hogy az általuk összekötött egyedek – a közös leszármazás mendeli szabályai következtében –

50%-os valószínûséggel hordoznak közös géneket (forrás: Trivers 1985)

1.1b ábra Sógorok beszélgetnek

li szolidaritás csökken, és élezõdik a státuszokért és nõkért folyó versengés.A konfliktusok gyakori oka a féltékenység. A fiatal férfiak idõnként megkí-sérlik elcsábítani és megszöktetni mások feleségét, különösen, ha a férjeknincsenek otthon, például távoli vadászaton vesznek részt. A megsértettférj rendszerint párbajra hívja ki a csábítót, amely szigorú szabályok szerintzajlik, és általában ökölharc vagy botokkal vívott küzdelem formáját ölti.Voltaképpen nem is párharc ez, hanem a közeli rokonok csoportjai közöttdúló csata. A párbaj kezdeményezõihez ugyanis hamarosan csatlakoznak arokonok is, akik keményen bevetik magukat a küzdelembe.

A terepmunkán lévõ kutatóknak érdekes filmfelvételeket sikerült készí-teniük egy ilyen csatáról. A harc ez esetben az éppen tanulmányozott falulakói és egy olyan csoport között tört ki, amely nemrég még maga is a falu-hoz tartozott. Késõbb kivált onnan, máshol telepedett le, és most átmeneti-leg visszatért a szülõfalujába. Ennek egyik tagja (Mohhesiva) kikezdett azegyik helybéli fõnök valamelyik feleségével, sõt, meg is ütötte, amikor azelutasította a közeledést. Néhány férfi, köztük a férj, a megtámadott asz-szony segítségére sietett, mire a látogatók is fegyvert fogtak Mohhesiva vé-delmében. Kemény küzdelem alakult ki, amelyben néhány súlyos sebet isejtettek egymáson, majd a csoportok visszavonultak. A filmfelvételek és azazt követõ elemzések egyértelmûen arról tanúskodtak, hogy az egymás ol-dalán harcoló férfiak kivétel nélkül közeli rokonok, méghozzá vérrokonokvoltak. Sõt, a látogatók harcoló csoportjához a falu lakói közül is csatlakoz-tak néhányan. Úgy tûnik, az emberek életében döntõ szerepet játszó ese-ményekben nem annyira a lakóhelyi közelség és a gyakori együttlét számít,sokkal inkább a leszármazás.

Az ilyen és ehhez hasonló küzdelem annak a válságnak az eredménye, il-letve kifejezõje, amely a rokonsági kapcsolatok gyengülésével jön létre.A rokonsági rendszer a lélekszám növekedése miatt többé már nem tudjaösszetartani a falu lakosságát; az mind hevesebbé váló vetélkedések meg-osztják a korábban viszonylag egységes közösséget. Amint növekednek afaluban keletkezõ feszültségek és nézeteltérések, a lakosság fokozatosankettéválik: egyik részük a helyén marad, a másik rész pedig új településtkeres magának, rendszerint az eredeti falu közelében. Mindkét újonnanlétrejött csoportban csaknem kizárólag a közeli rokonok találhatók meg,nagyjából az elsõ fokú unokatestvérekig bezárólag. Együtt maradnak a bio-lógiai testvérek, de külön válnak azok, akiket a mindennapokban rokon-nak (pl. testvérnek) hívnak, ám valójában nem rokonok. Ez azt jelenti,hogy a falu kettéválása, ami a yanomamõk életének egyik meghatározóeseménye, szigorúan vérségi alapon osztja fel a származási csoportokat,ami a rokonsági együttható növekedéséhez vezet. Ezzel az együttmûködé-sek és támogatások mindkét újonnan létrejött településen megerõsödnek.

16 | AZ ERÉNY TERMÉSZETE

TÁRSADALMI EGYSÉGEK

Az elmúlt 20-25 év során nagyon sok vizsgálatot végeztek a legkülönbö-zõbb iparosodást megelõzõ társadalmakban Polinéziától Afrikán keresztülDél-Amerikáig (Betzig 1988; Bliege Bird – Bird 1997; Sosis 2000; Ander-son 2005). Ezek arról számoltak be, hogy a vér szerinti leszármazás döntõfontosságú az archaikus ember mindennapi életében és munkájában, ésalapvetõen befolyásolja a szövetségek kötését és a konfliktusok megoldását.A törzsi társadalmakban folyó antropológiai kutatások azonban arra is ha-mar rávilágítottak, hogy a rokoni kapcsolatok olyan mértékben komple-xek, hogy nem mindig lehet visszavezetni õket a biológiai leszármazásegyütthatóira. Ez tulajdonképpen kevéssé meglepõ, hiszen nem szabad el-felejteni, hogy miközben az emberek megkülönböztetett figyelmet szentel-nek családtagjaiknak, az egyéni törekvések egy társadalmi hálózatba ágya-zódnak bele, amely maga is hatással van az emberek kapcsolataira. A kultu-rális antropológusok számos munkában rámutattak arra, hogy a rokonikapcsolatok, ezen belül a rokonok közötti önzetlenség és együttmûködésváltozatos formái gyakran olyan szabályokat követnek, amelyek legalábbannyira az adott társadalom sajátos normarendszerébõl fakadnak, mint arokonsági együtthatókból. Minden társadalom sajátos belsõ logikával ren-delkezik, részei önálló kulturális jelentéseket hordoznak, és a közösségiegyüttélés értékei és érdekei szabályozzák a rokoni támogatások különbözõformáit. Röviden: az adott társadalmi körülmények azok, amelyek a leszár-mazási kapcsolatokat kulturális jelentéssel ruházzák fel (Sahlins 1976).

Így például bizonyos letelepülési szabályok olyan mértékben „lazítják fel”a vérségi kereteket, hogy az együtt élõ emberek nem rokonai vagy csak távolirokonai egymásnak, de a közösségi élet követelményei szoros, bensõségeskapcsolatokat hoznak létre közöttük. A rokonsági elnevezések (terminoló-giák) és kategóriák sok esetben nincsenek összhangban a genetikai rokonságösszefüggéseivel. Több helyen apának hívják a nagybácsit, az unokatestvére-ket pedig testvéreknek nevezik. Sõt, a közeli rokonok kategóriáiba gyakortaa távoli rokonokat vagy éppen a nem-rokonokat is belefoglalják, különösen,ha számítani lehet azok támogatására és együttmûködésére. Elõfordul en-nek az ellenkezõje is, amikor a törzsi társadalom tagjai eltérõ módon kezel-nek két olyan személyt, akik pedig ugyanolyan fokú rokonságban állnak ve-lük. Így például az anyai nagybácsit a saját klánjukhoz tartozónak tartják,akivel szoros kapcsolatot ápolnak, míg az apai nagybácsit egy másik klánbasorolják, akit kívülállónak, esetleg ellenségnek tartanak (Alvard 2003).

A kétféle megközelítés és értelmezés – a „biológiai rokonság” és a „kul-turális rokonság” – közti különbség áthidalása céljából újabban többen ún.„csoport-nepotizmusról” beszélnek (Jones 2000). Ez annyit jelent, hogy a

ROKONSÁG | 17

rokonokra irányuló támogatást sok esetben a csoportok irányítják és nemaz egyének. A csoportok – nagycsaládok, klánok, faluközösségek – olyanszabályokat alakítanak ki az együttmûködés módjaira, amelyek mindazon-által elõnyösek az egyének számára. Ilyen szabályok vonatkoznak az ún. ro-konsági ágak (lineage-ek) megkülönböztetésére. A testvérek egyetlen ro-konsági ágba tartoznak, hiszen nekik közösek a szüleik. A testvéreknél tá-volabbi rokonok (féltestvérek, nagybácsi/unokaöccs, unokatestvérek) azon-ban egyszerre több ágon is számon tarthatók. Két unokatestvér például egyközös nagyszülõi párral rendelkezik, de mindegyiküknek van egy ettõl el-térõ nagyszülõpárosa, akik viszont más unokatestvéreknek a felmenõi(1.3 ábra). A törzsi társadalmak nagy részében (64%-ban) egy ember csak azegyik rokonsági ághoz tartozhat, amelyet unilineáris leszármazásnak ne-veznek az antropológiában. A rokonsági ághoz vagy klánhoz való tartozásnagyon jelentõs ezeknek az embereknek az életében. Nem csupán az iden-titás alapját adja, hanem szabályozza a legkülönbözõbb emberi kapcsolato-kat (együttmûködést, házasságot, öröklést stb.).

Az indonéz szigetvilághoz tartozó Lamalera-szigetet hozzávetõleg 1200fõ lakja, ennek körülbelül egynegyede felnõtt férfi, egyharmada felnõtt nõ,a többi 18 év alatti személy. A falu lakói 21 nagyobb klánhoz tartoznak,ezek további kisebb rokonsági ágakra oszlanak, amelyek a nagy ház (langobela) nevet viselik. A sziget lakói elsõsorban nagy testû tengeri emlõsök ko-operatív vadászata révén biztosítják megélhetésüket. Táplálékuk legna-gyobb részét bálnák képezik, amelyeket májustól szeptemberig vadásznak

18 | AZ ERÉNY TERMÉSZETE

1.3 ábra Két rokonsági ág (lineage). A háromszögek a férfiakat, a körök a nõket jelölik.A szóban forgó egyénnek (ego) két unokatestvére (r = 0,125) van, „A” és „B”. Patrilineáris(apajogú) társadalomban „B” ugyanazon származási csoportba kerül vele, „A” azonban nem

(forrás: Alvard 2003)

A BEgo

1. származási csoport

2. származási csoport

hagyományos módszerekkel. Csónakban indulnak vadászatra, melynek le-génysége 8–14 férfiból áll – ez lényegében megfelel a legkisebb rokonságiág, a lango bela méretének. A kutatók már régóta tudták, hogy a bálnava-dász csónakok legénysége rokoni alapon szervezõdik, és sokáig azt hitték,hogy minden csónak a legközelebbi rokonokat gyûjti egybe, ami az együtt-mûködés és a szolidaritás különösen erõs alapját adja. Egy újabb vizsgálatazonban árnyaltabb képet nyújt a rokoni kapcsolatokról (Alvard 2003).Megállapították, hogy egy-egy csónak legénysége valóban rokoni viszony-ban áll egymással, amennyiben a köztük mért rokonsági együttható maga-sabbnak bizonyult a véletlen megoszláshoz képest. Meglepetésre azonbanaz is kiderült, hogy ez csupán azért van, mert ezek az emberek ugyanahhoza lineage-hez tartoznak. Vagyis a férfiak nem egyszerûen azért kerülnekközös csónakba, mert közeli rokonok, hanem sokkal inkább azért, mertugyanahhoz a szûk rokonsági ághoz tartoznak (és ezen keresztül természe-tesen vérrokonok is). Így válik érthetõvé, hogy egy idõsebb férfi unoka-öccseinek egy részével ugyanabban a csónakban foglal helyet, míg a többiunokaöccsei egy másik csónakban találhatók. Sõt, miközben ezek az uno-kaöccsök (r = ¼) más közösségbe tartoznak, távolabbi rokonai közül töb-ben – így például néhány unokatestvére (r = 1/8) – vele együtt vesznekrészt a vadászatban.

Más vizsgálatok is azt mutatják, hogy a rokonsági ágakhoz való tartozáslegalább olyan fontos, esetenként még fontosabb szerepet játszik az együtt-mûködések kialakulásában, mint a rokonsági-genetikai együtthatók (Quin-lan–Flinn 2005; Anderson 2005). Kérdés, mi az oka annak, hogy a törzsitársadalmak nagy része nem elégszik meg a rokonok által biztosított szo-ciális hálóval, hanem e hálózaton belül is különbséget tesz az egyes rokon-sági ágak között, és szabályokat hoz az egy lineage-hez tartozó emberekegyüttmûködésére vonatkozóan. A lineage egyik nagy elõnye, hogy együtttartja és megõrzi az anyagi javakat, amelyek egyébként mentehetetlenülszétforgácsolódnának az oldalági rokonok kezén. Az erõforrások elszivár-gásának megakadályozásával és nemzedékeken keresztül történõ átadásá-val hosszú távú (generációkon átívelõ) elõnyöket biztosít a tagjainak. Más-részt szilárd identitást hoz létre, amely megkönnyíti egy viszonylag nagyméretû, személyes és hatékonyan mûködõ csoport szervezõdését, amely-nek tagjai bíznak egymásban és ugyanazokat a normákat és értékeket köve-tik. (Megjegyzem, a testvérek koalíciója ebbõl a szempontból elvileg mégszorosabb egységet alkot. A probléma az, hogy általában nem képez elégnagy létszámú szövetséget a vadászok vagy kertmûvelõk speciális feladatai-nak az ellátásához – amint azt a Lamalera-sziget esete is mutatja.) Harmad-szor, az egy lineage-hez tartozó emberek szoros politikai szövetséget alkot-nak, amely mint kollektív vállalkozás rendkívül jól és szervezetten mûködik

ROKONSÁG | 19

a vagyon és a személyek védelmében. Ezek az egységek, ha szükséges, ma-gasabb szintû szervezetekbe tudnak integrálódni, és nem szóródnak úgyszét, mint a tágan vett rokonság tagjai (Cronk–Gerkey 2007).

ROMÁK

A rokoni kapcsolatok természetesen nem csupán a vadászó-gyûjtögetõ élet-módot és növénytermesztést folytató törzsi társadalmakban töltenek bemeghatározó szerepet a szociális élet szervezésében. A gazdaságilag fejlet-tebb társadalmi alakulatokban is nagy hatást gyakorolnak az emberek kö-zötti együttmûködés és segítségnyújtás alapvetõ irányaira és formáira. Eztpéldázzák szerte a világon azok a faluközösségek, amelyek gazdasági éstechnikai értelemben már elindultak a modernizáció irányába, ugyanakkorszociális kapcsolatrendszerük és életmódjuk számos korábbi elemet, tradí-ciót megõrzött (Shenk 2005; Voland 2007).

A kilencvenes évek közepén kutatásokat végeztünk Baranya megyei or-mánsági falvakban, mégpedig roma és nem-roma közösségekben (Berecz-kei 1993, 1998; Bereczkei–Dunbar 1997, 2002). A falusi cigány népességvizsgálata fõként Gilvánfán történt, ahol csaknem kizárólag romák laknak,a magyar etnikum tanulmányozása pedig fõként Magyarmecskén folyt.

20 | AZ ERÉNY TERMÉSZETE

1.4 ábra A magyarországi beás cigányok szoros és bensõségesrokoni kapcsolatokat tartanak fenn

A terepmunkát kiterjesztettük néhány környezõ kisebb falura (Besence,Bogádmindszent stb.) – mintegy harminc négyzetkilométeres térségen be-lül –, ahol etnikailag kevert népességû lakosság él. Mint ismeretes, az Or-mánságban élõ romák – az ún. „beás” cigányok – meglehetõsen homogénpopulációt alkotnak, sajátos tradíciókkal, házassági szokásokkal, és a több-ségi magyarsághoz képest többé-kevésbé eltérõ életmóddal (1.4 ábra). A be-ás cigányok az ország legszegényebb csoportjaihoz tartoznak, akik körébenrendkívül alacsony az iskolázottság átlagos szintje és nagyon magas a mun-kanélküliség. Életvitelük sokat változott az elmúlt évtizedekben, és ez épp-úgy vonatkozik az ormánsági falvakban történõ fokozatos letelepedésre,mint a hagyományos foglalkozási ágak (kosárfonás, teknõkészítés) elveszté-sére. E pozitív és negatív változásokkal együtt azonban kultúrájuk és társa-dalmi szokásaik számos ponton õrzik az õsi hagyományokat és gyökereket.Ennek egyik jellemzõ vonása a kiterjedt rokoni kapcsolatok rendszere és aszemélyes kapcsolatok szoros hálója.

A két falusi népességben összesen 779 felnõtt személyt tanulmányoz-tunk, ebbõl 443 romának, 346 pedig nem-roma magyarnak vallotta magát.A terepmunka során pontos leszármazási táblázatokat (genealógiát) készí-tettünk a rokoni kapcsolatokról és a felmenõ õsökkel való származási viszo-nyokról. Korábbi tanulmányok is rámutattak, hogy a magyarországi ci-gányság már nem tart fenn kiterjedt háztartásokat; a vándorló életmód fel-adása és a letelepedés után a nagycsaládi szerkezetekrõl fokozatosanáttértek a nukleáris családi lakóhelyekre (Hooz 1991). Egy háztartásban te-hát kizárólag a közvetlen családtagok élnek. Rokonaik többnyire elszórvatalálhatók a falun belül, de nagy számuk folytán õrzik a korábbi vérségi le-származás kötelékeit. Gilvánfán például a másod-unokatestvérekig bezáró-lag a roma férfiaknak és nõknek átlagosan 19 rokonuk él, akik természete-sen szoros kapcsolatokat tartanak fenn. Összehasonlításképpen: a magyaretnikumhoz tartozó emberek átlagosan 7 rokonnal élnek együtt egyazontelepülésen, Magyarmecskén.

A rokonság nagyságát részben a romák nagyobb termékenysége ered-ményezi. A vizsgált településeken élõ roma nõk közel kétszer annyi gyer-meknek adnak életet, mint a nem-romák (100 nõre számítva 393, illetve232 élveszületés). A rokoni hálózatok méretében tapasztalható különbsé-gek másrészt abból a történelmi ténybõl fakadnak, hogy a romák nem elkü-lönült családok formájában, hanem kiterjedt rokoni koalíciókban érkezteka falvakba. A Gilvánfán élõ romák genealógiai elemzése azt mutatta, hogyaz elmúlt száz év során szoros kötelékekbe tartozó és relatíve önálló rokonicsoportok érkeztek és települtek le a faluban. A jelenlegi közösség, amelyetkét nagyobb családi szerkezet (származási csoport) és néhány kisebb famí-lia alkot, viszonylag szigorú endogámiát tart fenn, amennyiben a falu tagjai

ROKONSÁG | 21