A legnehezebb idôkben is lehet Istennekés Istenrôl énekelni – sôt igazából a mély-ségben lehet, szabad, kell felsóhajtaniolykor énekhangon is Ôhozzá. Hogy ez le-hetséges és milyen magasztosan, lelketgyógyítóan, arról Dietrich Bonhoeffer né-met mártírteológus sorai is meggyôzhet-nek minket.

Igazi öröm IstennélÖröm koronázza fejüket örökre, boldogörömben lesz részük, a gyötrelmes sóhaj-tozás pedig elmúlik (Ézsaiás 35,10). Akeresztyén egyházban kez-detek óta él az a szemlélet,ami szerint az acedia – aszív szomorúsága, ma ígyfogalmaznánk, a rezignáció– súlyos bûn. Voltak, akikhalálos bûnnek tekintettékezt. „Szolgáljatok az ÚR-nak örömmel, vigadozvajáruljatok színe elé!” (Zsol-tárok 100,2) – biztat minketa Szentírás. Valójában ezértadta Isten nekünk az életet,s e célból tartotta meg azteddig az óráig. Ugyanisnem csak az „elaludtaknak”osztályrésze az öröm, ha-nem az élôké is, amit senkisem rabolhat el tôlünk. Az elhunytakkalaz örömben vagyunk egyek, nem pedig aszomorúságban. Hogyan is tudnánk más-ként az örömteleneken, a csüggedteken se-gíteni, ha nem hordozna minket az örömés a bátor jókedv?

Ebben az örömben nincs semmi kimes-terkedett, „megjátszott”, sem magunkraerôltetett, hanem ez az az ajándék, amitszabadon kapunk. Istennél lakozik azigazi öröm, Ôtôle száll ez alá a szívünkre,

s tölti be, járja át értelmünket, lelkünketés testünket. Ahol, és amikor pedig ez azöröm megragadja az embert, akkor és ottez az öröm szétárad, magával ragad má-sokat is, a zárt ajtók závárait megnyitja.Mert van olyan öröm, amit nem erôtlenítmeg többé a fájdalom, a nincstelenségvagy a szív aggodalmaskodása. Nincstöbbé tartós maradása bennünk ezeknek,legfeljebb egy-két pillanatra kábíthatnakmég el. Isten öröme megedzett, kipróbáltöröm, hiszen már kiállta a jászolbölcsôszegénységét és a kereszt kínját – ezért le-

gyôzhetetlen, ezért visszavonhatatlan.(Forrás: Konspiration und Haft 1940-1945, DBW/Dietrich Bonhoeffer Mûvei,16. kötet, 373. oldal)

Isten emberré lett, ezért válhatemberré az emberJézus Krisztus testi formájában felvettemagára az emberi természetet. Az ember-nek nincs önmagában ilyen formája vagyformátuma, hanem éppen olyan lesz, ami-

XXIV. évfolyam 6. szám BUDAPEST 2015. november-december

A MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG LAPJA

PRESBITERAz Ige testté lett, közöttünk lakott (Jn 1,14)

Tartalmunkból• Karácsony menekültsátrakban (8. old.)

• Konferencia-köszöntôk (11. old.)

• 25 éves Szövetségünk (12–13. old.)

• Fekete György portréja (15. old.)

• Mit jelent nekem a Biblia? (18. old.)

�

Ragyogsz-e mégégi fény?

Ragyogsz-e még égi fény,Sötét éjszakában?

Tündökölsz-e biztatón,a bûnös világban?

Gyúlj ki újra, s hirdessed,Él az Úr, az Isten,

Irgalommal ránk tekint,S fényesség lesz itt lenn.

Angyalének hangzol-é,Bûnös Bábelünkben?Békességet hirdetsz-e,Feldúlt keblünkben?

Óh, zendülj meg, s mondjad el,Él az Úr, az Isten,

Kegyes szava felhangzik,S békesség lesz itt lenn!

Kis gyermek, mosolyogsz-e mégJászol bölcsôcskédben?Szállást vajon vészed-é

Csüggô szívünkben?Óh, add, hogy szívünk, szemünk

Most csak Téged lásson,Akkor lészen végre itt

Igazi karácsony!

Láttuk az O dicsoségét (Jn 1,14)2

lyenné formálják. De ha újjá lesz, akkorvalójában Jézus Krisztus formája jelenikmeg benne. Az ember igazi „emberszabá-sú” formája nem mások utánzása közbenszületik meg, nem is önmaga reproduká-lása révén, hanem valódi önmaga látható-vá válásában mutatkozik meg. De az em-ber nem alakulhat át, nem formálódhat átvalamilyen idegen alakká, Isten formájárapéldául, hanem arra formálódik át, amivalójában ô maga, ami saját formája,formátuma, ami csak hozzá tartozik, sami lényegi vonása, ami igazi – Isten-tôl akart – önmaga. Az az igazság,hogy az ember azért lehet emberré,mert Isten emberré lett. De az embersoha nem lesz istenivé. Ebbôl azkövetkezik, hogy nem ô maga lettvagy lesz képes önmaga megváltoz-tatására, hanem Isten az, aki a válto-zást benne/rajta véghezviszi, mégpe-dig emberformára hozza ôt, olyan em-berré formálja, akinek eszébe sem jut is-tenivé válni, hanem egy cél van elôtte: Is-ten elôtt emberré válni, Isten elôtt ember-nek maradni!

Krisztusban ment végbe az ember igazformájának kialakítása, az embernek Istenelôtti emberré történô újjáteremtése. Azújjáteremtés nem függött helytôl, idôtôl,klímától, fajtól, egyéntôl vagy társadalom-tól, vallástól vagy egyéni ízléstôl. Viszontaz egész emberiség léte végsô soron ettôlfügg. Attól, hogy felismeri-e Krisztusban

igazi arcát, és meglátja-e Ôbenne az igazireményt. Mert a dolgok összefüggenek:ami Krisztussal történt, az az egész embe-riséggel történt. (Forrás: Ethik, DBW/Dietrich Bonhoeffer Mûvei 6. kötet, 83.oldal)

Énekhang az éjszakábanLuther nagyon gyakran beszélt arról, hogya zene Isten Igéje után a legjobb dolog,ami javunkat szolgálja. Mindketten vala-mi sajátosat tartottak szem elôtt. Tolsztojolyan muzsikát akart, ami az ember szívé-nek Isten felé emelését segíti, Luther pe-

dig olyat, ami Isten tiszteletét, megbecsü-lését szolgálja. De Luther azt is tudta ta-pasztalatból a zenérôl, hogy az képes fel-szárítani végtelenül sok könnyet, megszo-morítottakat vidámmá tud átformálni, vá-gyakat teljesít be, roskadtakat emel fel,megtörteket erôsít meg, másoknak pedigmegkeményített szívébôl könnyeket csalelô, s a valóban nagy bûnösöket Istenelôtti bûnvallásra indíthatja.

Énekeljetek az Úrnak új éneket (Zsol-tár 98,1) – ismét hangsúlyossá válnakezek a szavak. Mi más lehetne ez azúj ének, mint az, ami az embereketújjá formálja, ami az emberekbôl asötétség, gond és félelem közepetteis elôtör, s új reménnyel, új hittel ésúj bizalommal tölti el ôket. Az újének tehát az, amit Isten maga kom-

ponál meg bennünk, vagy felébresz-ti bennünk az ôsi éneket, amint azt

Jób (35,10) megfogalmazta már: hiszenIsten „az én teremtô Istenem, aki éneket

ad számba éjszaka”. (Forrás: London1933–1935, DBW/Dietrich BonhoefferMûvei, 13. kötet) Tapasztaljuk meg ezt2015. ádventjében és karácsonyán is mindtöbben, mert az emberi szívekben még fé-nyes nappal is egyre inkább nô az éjszaka.Kell, nagyon kell a szív betöltése örömak-kordokkal, éltetô Igékkel, akkor a szív tel-jeségébôl szólhat, énekelhet, békéltethet aszáj...

Dr. Békefy Lajos

Lukács evangéliumának 2. része a népszámlálásra utalva kezdi a ka-rácsonyi történetet, eszerint Józsefnek és jegyesének, Máriának azértkellett Betlehembe menni, mert Augustus császár elrendelte, hogyaz egész földet írják össze. A Bibliában itt az oikoumené görög szószerepel, a szó töve – az oikosz/ház szó – azt a területet jelenti, aholaz emberek házban laktak, az akkori szemlélet szerint ez volt a civi-lizáció mértéke. A Római Birodalomra az építkezés volt jellemzô.Amely területet meghódítottak, ott kôbôl épült házak készültek, avárosokban kövezett utak. A Birodalom határain túl általában állat-tenyésztô, vándorló nomád népek éltek, akik sátrakban laktak, kôhá-zakat nem építettek. A rómaiak jól megszervezték a Birodalmat,eredetileg csak Róma város és környéke tartozott ide, majd évszáza-dok alatt folyamatosan terjeszkedett, elôbb Itália, a mai Olaszországalkotta a Birodalmat, idôvel a Földközi-tenger partvidéke, Afrikaészaki része, Egyiptom, a Közel-Kelet és Ázsia Indiáig terjedô délirésze is ide tartozott. Mindenütt utakat építettek, a határokat meg-erôsítették a még meg nem hódított barbár népek ellen. Európábanaz akkor Danubiusnak nevezett Duna folyó volt a határ, a határfolyótúloldalán is építettek erôdítményeket, ezek ma is tanúskodnak a ró-mai építészetrôl. Budapesten két helyen is megtaláljuk a római városmaradványait, északon Aquincum, attól délebbre a párja, Contra-aquincum védte a határt. Ez utóbbi a mai március 15-e téren találha-tó, az Erzsébet-híd pesti hídfôje közelében. Ami a Birodalom hatá-

rain túl volt, azt felfedezetlen területnek, ismeretlen földnek (terraincognita) tekintették, erre a területre néha bemerészkedtek a keres-kedôk, de mivel térkép sem volt róla, úgy tekintették, hogy ez mára „világ vége, a lakott föld széle”. Az összeírás így is nagy területetérintett, a mai Portugáliától és Angliától Etiópiáig és Indiáig tartó te-rület óriási volt, az akkori körülmények között hatalmas munka volta teljes lakosság összeírása. A császár talán háborúra készült vagyúj adókat tervezett, ezért volt szükség az összeírásra, de a mai nép-számlálásokkal ellentétben nem az összeírók mentek az emberekhez,hanem mindenkinek el kellett utazni a születési helyére, ott jelentke-zett a császári hivatalnoknál. Abban az idôben általános volt, hogymindenkirôl számon tartották, hogy hova való volt, az Újszövetség-ben is találunk erre sok példát: cirénei Simon, akit odavittek, hogyJézus keresztjét vigye, arimátiai József, aki eltemette Jézust, magátJézust is názáreti Jézusnak nevezték, Pál apostolt megtérése elôtttarzusi Saulnak. József Betlehembe, Dávid városába való volt, ezértkellett felmenniük Betlehembe, így teljesedik be a Mikeás prófétaáltal mondott ígéret, hogy a Messiás a kicsiny Betlehembôl fog szár-mazni. Megmozdult az egész birodalom, elképzelhetô, milyen moz-gást, felfordulást hozott az összeírás, nem csoda, hogy Józsefnek ésMáriának már nem jutott hely a vendégfogadóban.

Dr. Gyôri István

AA kkaarrááccssoonnyyii nnééppsszzáámmlláállááss

Ami benne fogant, az a Szentlélektol van (Mt 1,20) 3

Pedig?... Igen ez arra utal, hogy van egymásik csoport is, mégpedig elég népes,akik nem fogadták be. Róluk majd késôbbteszünk említést.

A Bibliát nem ismerô ember erre azt kér-dezi, hogy mit nem fogadtak be? A hívôember válasza viszont az, hogy nem mit,hanem kit! Az Úr Jézus Krisztust – bár er-re a híradás szerzôje, János evangélistacsak az elsô rész 17. versében tér ki elô-ször. Addig viszont olvasunk az Igérôl,magyar fordításban nagy „I”-vel írva, an-nak jeléül, hogy ez személynév, és nemnyelvtani szófaj. Arról is híradást kapunkitt, az elsô versekben, hogy ennek az Ige-személynek teremtô hatalma van, hisz„minden általa lett, és nélküle semmi semlett, ami létrejött”. Azt is megtudhatjukróla, hogy már akkor létezett, amikor méga teremtett világ nem is volt. Kezdetben.Abban a kezdetben, amikor „teremtetteIsten a mennyet és a földet”. A teremtéshajnalának, illetve a teremtést megelôzôidôtlen-idônek olyan titkába nyerhetünkbepillantást, amit a pusztán az anyagi vi-lágon tájékozódó tudomány sosem tudmegragadni, mert kívül esik vizsgálatá-nak körén.

Hasonlóképpen a mindennapi tapaszta-latunk szerint, ahogy ma anyag nem kelet-kezik, csak átalakul, úgy élet is csak élet-bôl keletkezik. Az Igérôl, mint személyrôlmegtudjuk viszont azt is, hogy mielôttmég létrehozta volna a teremtett világot –kezdetben – már élet volt benne. Mond-hatjuk tehát, hogy Ô az élet forrása. Azolyan életé, amely az anyagtól független,hisz már akkor létezett, amikor még anyagnem volt. Ezt az életet a Bibliában a dzoészó jelöli, megkülönböztetésül attól az élôállapottól, ami a születés és halál köztiidôszakot jellemzi. Ez utóbbira a bios szószolgál.

Ez az Igétôl, mint személytôl származóélet mintegy világosságot gyújt az emberbiológiai életében, és fényénél láthatóváválik mindaz, amit itt az Atya Istenrôl, aFiú Istenrôl és a köztük lévô viszonyról,továbbá Isten és a teremtett világ viszo-

nyáról megtudhatunk. Errôl a viszonyrólazt tudhatjuk meg, hogy a Teremtô a te-remtett világtól függetlenül, másképp fo-galmazva rajta kívül létezik, vagyis a pan-teizmus manapság divatos tévtanításávalszemben az Isten nincs benne a „fûben,fában, virágban”. Így bennünk sincs, va-gyis énünk mélyérôl sem hozhatjuk fel Ôtmeditáció vagy egyéb okkult gyakorlatoksegítségével. A teremtett világ – benne miis – pusztán alkotása és nem hordozójavagyunk, mint ahogy egy cserépedénybensincs benne az alkotója, de az alkotó kezenyomát azért magán viseli az alkotás. Így– ahogy Pál írja a Rómabeliekhez írt leve-lének az elején – „Láthatatlan valóját,azaz örök hatalmát és istenségét meglátjaaz értelem a világ teremtésétôl fogva”(1,20).

A pusztán az anyagi világon tájékozódótudomány legfeljebb odáig képes eljutni,hogy kell lennie egy értelmes alkotónak,mivel az értelmes alkotás magán viseli azalkotó keze nyomát. Ezen az úton viszontaz ember soha nem képes személyes kap-csolatot találni a teremtô Istennel. Csodál-hatja az alkotást, és képet formálhat az al-kotó végtelen hatalmáról és mindent-tudá-sáról, de személyes kapcsolatba nem ké-pes lépni vele.

Nem volt ez így a teremtés hajnalán –tudhatjuk meg a teremtés-történetbôl. Voltidô, amikor az ember szeretetközösség-ben élt Teremtôjével. Az Isten elleni láza-dás ezt a szeretetkapcsolatot szétrombol-ta. János apostol ezt a sötétség említésé-vel teszi érzékletessé. A teljes sötétségben

nem tud tájékozódni az ember. Mindennekés mindenkinek nekimegy, megsebesítveönmagát is, meg a másik embert, sôt akörnyezô természetet is.

Hála legyen a kegyelmes isteni döntés-nek, hogy nem hagyta magára alkotásátebben az egymást pusztító sötétségben,hanem a Fiú Isten személyében „az Igetestté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ôdicsôségét, mint az Atya egyszülöttjénekdicsôségét, telve kegyelemmel és igazság-gal” (Ján 1,14).

Láttuk? Sajnos nem mindenki. Ugyanis,bár „az Ige volt az igazi világosság”, ésez „a világosság a sötétségben fénylik, dea sötétség nem fogadta be”. Akit befeketíta bûn, azon nem csillan meg az igazi vilá-gosság fénye. Ahhoz elôbb olyan ruhábakell öltözni, amin visszatükrözôdik a Vi-lág Világossága, Jézus Krisztus. Erreegyetlen alkalmas ruha a „megigazuláspáncélja” (Ef 6,14), amit Jézus Krisztushelyettes áldozatáért kaphatunk az AtyaIstentôl.

János evangélista itt nem részletezi,hogy mi történik azokkal, akik nem fo-gadták be Ôt, mert az ô sorsuk kimenete-le nem az evangélium tárgya. A Szentírásmás fejezeteiben nem rejti véka alá az ôélet – vagy pontosabban halál – kilátásai-kat sem, de az evangélium, a hatalmasörömhír, hogy az Ige testté lett, közöttünklakott, azoknak szól, akik befogadják Ôt,akik felveszik a megigazulás páncélját, éselfogadják az örökséget.

„Akik pedig befogadták, azoknak hatal-mat adott arra, hogy Isten gyermekeivélegyenek, mindazoknak, akik hisznek az Ônevében, akik nem vérbôl, sem a test, sema férfi akaratából, hanem Istentôl szület-tek” (Jn 1,13).

Kívánom – így 2015. adventjén –, hogyminden Kedves Presbiter Testvérem legyenilyen Istentôl született, Jézus Krisztust hitáltal befogadott szolgáló tagjává Anya-szentegyházunknak!

Dr. Viczián Miklós

Akik pedigbefogadták

KözleményEzúton tájékoztatjuk elôfizetôinket és Szövetségünk tagjait, hogy a 2016. évre változat-lan összegben állapítjuk meg mind az éves elôfizetési díjat (2700 Ft), mind az éves tag-díjat (2500 Ft). Az elôfizetés díja Európába 5000 Ft/év, tengeren túlra 5700 Ft/év.Kérjük a Testvéreket, hogy a jövô évre szóló befizetéseiket, illetve, ha elmaradásuk van,a folyó évre szólókat is ennek megfelelôen rendezzék. Köszönjük, ha Testvérünk ado-mányával is kész támogatni Szövetségünk szolgálatát.

Jézusnak nevezed, mert o fogja megszabadítani népét buneibol (Mt 1,21)4

Van-e keresztyén fizika? (5.)A nevelôk felelôssége

A címben feltett kérdésen, azon, hogy van-e keresztyén fizika, akármosolyogni is lehet. Engem viszont – még az 1980-as évek végén –ezzel a kérdéssel hívtak Székelyföldre egy konferenciára. A nyáritanártovábbképzésen voltak kíváncsiak arra, hogyan tanítom egyhá-zi iskolában a fizikát. Bennem soha fel se merült, hogy az egyháziiskolában más fizikát kellene tanítani. Amint késôbb kiderült, ôkolyan kérdésekre voltak kíváncsiak, hogy pl. mit mondok a diákok-nak a teremtéstörténetrôl? Itt most nincs lehetôség a részletekre ki-térni, de a kérdést azért nem kerülöm meg. A természettudományokközt a fizika a természet legalapvetôbb törvényeivel foglalkozik.Ezek épp azért törvények, mert általánosak, és nem tudjuk befolyá-solni azokat. A tömegvonzás például, mint arról már volt szó, éppúgy mûködik a Naprendszerben az égitestek között, mint a fán piros-ló alma és a Föld között, ahogy azt már Newton is felismerte. A ter-mészeti törvények tehát „világnézetileg semlegesen” mûködnek.

Az egyházi iskolában azonban jó esetben a fizikát is keresztyén,tehát Krisztust követô tanár tanítja. Ez a lehetôség ma már nem ki-zárt az önkormányzati iskolákban sem. A tanár, miközben a termé-szet törvényeit tanítja, alkalmat fog találni rá, hogy elmondja, a ter-mészeti törvények nincsenek hitével ellentmondásban. A természet-tudományokban ugyanis a természeti folyamatokat irányító törvé-nyeket vizsgáljuk. A Bibliában pedig a kezdet és a vég kérdéseirekeresünk és kapunk hit által elfogadható választ. A természettudo-mány ezen kérdésekben nem illetékes. A természettudomány és a hittehát, a teljes valóság más-más területével foglalkozik, ezért nem

állhatnak szemben egymással. Felszoktam hívni diákjaim figyelméta múlt és a jelen ismert természet-tudósaira, akik nem rejtették vékaalá hitüket.

A természet és benne az élôvilágszép, és harmonikusan mûködik.Azt feltételezni, hogy mindez vé-letlenül alakult volna ki, legalábbannyira hit kérdése, mint a termé-szet, mint alkotás mögött feltéte-lezni az Alkotót.

Sokszor hallottam azt a véleke-dést, hogy „a hit magánügy”. Eb-bôl az következik, hogy akkor ne beszéljünk róla. A diktatúra idejénez ellen vétôk különbözô egzisztenciális hátrányoknak is ki voltaktéve. Pedagógusoknál az állásból való elbocsátás sem volt ritkaság.Arról azonban még nem hallottam, hogy az ateizmus is magánügyvolna. Azt tehát akadály nélkül lehet hirdetni. Hirdetik is. Ez a gya-korlat tipikusan a kettôs mérce alkalmazását jelenti, ami megenged-hetetlen. Bibliai példa: Jézus mennybemenetele után egy alkalom-mal Péter és János (Jézus tanítványai) beszéltek az embereknek Jé-zus feltámadásáról. A fôpapok ezért elfogták, és börtönbe vetettékôket. Késôbb, szabadon bocsátásuk elôtt megfenyegették ôket, és aztmondták nekik: „ne szóljanak többé az ô nevében”. Azt válaszolták:„nem tehetjük, hogy ne mondjuk azt, amit láttunk és hallottunk”, va-gyis amirôl meg voltak gyôzôdve (ApCsel 4,1-20). Én is azt gondo-lom, hogy amit a magam számára jónak tartok, arról szólhatok, szól-nom kell másoknak is. A keresztyén nevelôk felelôssége tehát abbanáll, hogy nem csak tananyagot tanítanak, hanem szerényen, de ha-tározottan tegyenek vallást a hitükrôl is. Hazánknak nem csak tudós,hanem tisztességes, becsületes, nem csak a saját, hanem mások ér-dekét is szem elôtt tartó emberekre van szüksége. És ezek természe-tesen nem zárják ki egymást.

Ebben az írásban azért nem csak fizikáról esett szó, mert úgy gon-dolom, hogy a fizikatanár is elsôsorban tanár, aki emellett még fizi-kát is tanít. Keresztyén fizika valóban nincs, de fizikatanárra és per-sze keresztyén tanárra annál inkább szükség van.

Dr. Nagy Mihály

(A szerzô várja az olvasók megjegyzéseit, kérdéseit.)

Jézus, neved oly csodálatosJézus, neved oly csodálatos, Jézus, nékemoly kívánatos, Jézus, nékedmondok éneket, Te vagy ékes mindenek felett.

Jézus, Sáron legszebb rózsája, Jézus, a völgyneklegszebb virága, Jézus, szívemhódoljon neked, Te vagy ékes mindenek felett.

Jézus, eljövendô nagy Király, Jézus, akitminden szentje vár, Jézus, tiédminden tisztelet, Te vagy ékes mindenek felett.

Immánuélnak nevezik majd – velünk az Isten (Mt 1,23) 5

A Magyar Presbiter, az Országos Reformá-tus Presbiteri Szövetség lapja 1932. évi má-jus havi számában (4. évfolyam, 2. szám)közölt cikket ezzel a címmel, dr. ThomasGraham Campbell nyomán, dr. CsekeySándor, a budapesti református teológiaiakadémia tanárától.

„1. Tanulmányozza a presbiter mindenekfe-lett szorgalmasan Isten Igéjét. A Biblia azô oklevele, s ô a Király ügyében jár minde-nütt. A legnemesebb megbízás az ô speci-alitása: a megsebzett szíveket oda kell irá-nyítania a nagy Orvoshoz, s a fáradt lelkek-hez biztató és vigasztaló szóval kell for-dulnia az egyetlen Vigasztaló nevében. Is-ten keze, manus Dei ô, s ezt nem gyakorol-hatja igazán, ha nem ismeri jól az ô „tudo-mányát”. Korunk legkiválóbb íróinak éstudósainak könyvei erre együttvéve semelégségesek. Jézus Krisztus, a mi Megvál-tónk járatos volt az Írásokban. Megkísérté-sekor háromszor is e szavakkal ûzte el a

Sátánt: „Írva van”. És sokszor szólt így:„Tanuljatok tôlem”. A presbiter sohse fe-lejtse el, hogy az a mûvelt ember igazán,aki ismeri az ô Bibliáját. Az az ember, akinem ismeri a Bibliát, nem részese a legma-gasabb rendû mûveltségnek, akármilyennevelésben részesült is.

A presbiter Jézus Krisztus misszionáriu-sa. Mibôl ismeri meg misszióját, ha nem aSzentírásból?

2. Legyen a presbiter szorgalmas látoga-tója az Úr házának. Visszhangozza lelke azsoltáríró szavait: „Ujjongott a lelkem,amikor ezt mondták nékem: Menjünk azÚrnak hajlékába”. A templom legyen az ôlelki otthona. Mert aki szereti az Urat, sze-reti az Ô házát is. Ezzel erôsíti lelkipászto-rát, s a gyülekezet tagjait általában.

3. A presbiter megszenteli az Úrnak nap-ját, mert tudja, hogy Istennek kell inkábbengedni, mintsem az embereknek.

4. A presbiter szereti az Úrnak zsámolyát.Attól kér segítséget naponként, akinek a

nevében jár a hitben erôtlenek s betegekközt. Érzi, hogy ô csak egy ember, aki nemtehet meg mindent, de tud tenni valamit, samit meg tud tenni, azt meg is kell tennie,s amit meg kell tennie, arra Isten segíti, sÁltala meg is teheti. S ezért boldogan lebo-rul Ura és Megváltója elôtt naponként alá-zatos imájában.”

„Az igazi magyar református presbiter sze-reti az Urat, az élô Isten Fiát, szereti Istenkönyvét, Isten házát, Isten napját, Istenzsámolyát.”

Dr. Kis Domokos Dániel

A presbiter felelôssége

... Amikor Istent dicsérjük ..., megannyi szépés ragyogó kifejezésmód kínálkozik ..., máramennyire dicsérni lehet azt, akit senki semtud megfelelôen dicsérni, miközben senkisincsen, aki valamiképpen ne dicsérné!Augustinus: A keresztyén küzdelem IV.19.38.

Amikor rátaláltam erre a mondatra, nagyonnagy erôvel hatott rám. A fölkiáltó jel elle-nére nyilvánvaló, hogy kijelentô mondat-ról van szó. Ez nem is kétséges. Ugyanak-kor az sem kétséges, hogy mindennek elle-nére egy kérdô mondat van benne elrejtve.A maga kételyével, bizonytalanságával –„már amennyire dicsérni lehet” – tulajdon-képpen egy kimondatlan kérdést tesz föl:Lehet-e Istent dicsérni? Lehet-e dicsérniakkor, amikor valójában, azaz megfelelôennem tudjuk dicsérni? Vannak ugyan eszkö-zeink, melyeket az egyházatya szépnek ésragyogónak mond, csakhogy ez leginkábbnem eszközkérdés – különben is az eszkö-zöket mi magunk hozzuk létre –, a magasz-

talás az ember lényegét érinti. A Dicsôsé-gest csak a Vele azonos dicsérheti megfele-lôen és kielégítôen. S az ember nem ilyen!A dicséret maga is ismeretet kíván. A mû-élvezônek is a mûvel azonos szinten kellállni ahhoz, hogy annak minden nyilván-való és rejtett kiválóságát lássa. E nélkülképtelen elemezni. Képtelen meglátni azt akompozíciós folyamatot, munkát, amely amûvet létrehozta. Nem elég a vásznat látni,azt is látni kell, ami az alkotó legbelsôbbvilágában volt. Ugyan ki láthatja Isten föl-foghatatlan és magasztos alkotó és rendezôelvét? Azt is, amely még csak a gondolatállapotában van? Képtelenek vagyunk!Csoda-e, ha Augustinus eme megállapítás-ra jut: „senki sem tud megfelelôen dicsér-ni”. És ezek után jön a váratlan befejezés:valamiképpen mindenki dicséri ôt. Hátegyik végletet sem kerülhetjük el? Valójá-

ban nem tudjuk, ésmégis dicsérjük?Milyen közép-szerû az ember!Nem tudunk tö-kéletesek lenni.Sem tökéletesendicsérni, sem tö-kéletesen nem di-csérni. És minden-nek ellenére Istenmégis arra bíztat, hogy:Dicsérjétek az Urat! Emberileg nézve, Is-tennek mennyi silány, vagy éppen cikor-nyásan gôgös dicséretet kell meghallgatni!Pedig Isten tökéletes mûélvezô. Vagy pon-tosan ezért képes gyönyörködni benne?Valószínû. Ô nem a mûvet nézi vagy éppenhallgatja, hanem azt a belsô folyamatot,amely létrehozta. És neki elég, hogy tudja.Neki ez a szeretet-tudás tökéletesen elég.

Apostagi Zoltán

Apropó

Érte vanMicsoda fény az éjszakában,micsoda csillagfényes ének!

De a világ világosságaez a felsíró, kicsi Élet,

gyermektestben e pici Fény.Miatta oszlik el az éj...

A trónja még baromi jászol,de érte van minden karácsony,s nem jött el e Földre hiába.

Elõbb ugyan gúny, szitok várja,s két összerótt, fekete szálfa

öleli testét: a kereszt...– De hiszek a feltámadásban...

Higgyétek velem ti is ezt!

Füle Lajos

Láttuk az O csillagát napkeleten (Mt 2,2)6

„Fiaim!Csak énekeljetek...”

Kisbabaéneket ihlet

Számos magyar író –köztük Illyés Gyulais – csodálkozva álla-pította meg, hogyMagyarországon areformáció gyors el-

terjedésének egyik oka, hogy népünk kez-dettôl fogva magáéinak ismerte el a Re-formáció jeleseit. Jean Cauvinbôl KálvinJános lett (talán még cifra magyar bajusztis kapott volna, ha nem lett volna képtila-lom...). Martin Lutherbôl Luther Mártonlett. Johannes Oecolampadiusból Házvi-lágosító János...

Most azonban ne Luther Mártonról ésfeleségérôl, Bora Katalinról essék szó.Néhány hetes gyermekükrôl emlékezünkmeg. Énekeskönyvünk 316. sz. énekét ne-ki köszönhetjük. Ezt az éneket pedig min-den magyar református és evangélikus is-meri és kedveli.

Az Istennek szent angyalaMennyekbôl, hogy alászálla,

és a pásztorokhoz juta,Nékiek eképpen szóla...

Karácsony elôtti hét mindenhol a nagyta-karítások ideje. Még Lutheréknél is. A re-formátor dolgozószobájában készült a ka-rácsonyi igehirdetésre. Az akkori Witten-bergben – a templom befogadóképességételképzelve – egy mai Bayern Münchenrangadó közönségére gondolhatnánk. Em-ber ember hátán. Az iroda kivételével Ka-talin asszony hatalmas felfordulást csapotta lakásban. A néhány hetes kisgyermeknem tudhatott Adventrôl, Karácsonyról,üdvtörténetrôl, csak a nagy felfordulástérzékelte. Elôbb nyöszörgött, majd sírt,végül úgy bömbölt, hogy a saját szájánbefért volna.

Az anyai szív könyörületes. Átvitte böl-csôjével a gyermeket az apához. LutherMárton sem volt kôszívû atya. A szegrôlleakasztotta lantját, s elkezdte pengetni,csak úgy találomra. A bömbölô kisgyer-mek elhallgatott. Luther Márton viszont ahangzásra gondolt. Szöveget szerzett hoz-zá – s ez lett a világ hívô népeinek, ma-gyarjainak kedves karácsonyi éneke. Má-sok egy-két versszakkal kibôvítették. A ta-nulság: énekeljünk gyermekeinkkel rend-szeresen és minél többet. Ne operaéneke-

seket, vagy rockzenészeket akarjunk be-lôlük faragni, „csak” egészséges, ki-egyensúlyozott embereket! Nem kell órákhosszat énekelni, néhány perc is elegendô.Ennyi idô alatt egy ének elsô versét két-szer-háromszor elénekelhetjük.

Jutalmul azoknak, akik figyelmesen elol-vasták és megtartották e néhány sor üze-netét, elmondjuk dióhéjban a pesti Jánosmester karácsonyi történetét. Pest – akko-riban – a Kálvin térig terjedt. A Múzeumkörúton a Duna egyik ága folyt. A maibelvárosban mindenki mindenkit ismert.Jókai, a magyar írók fejedelme rövidenmegírta a 9 gyermekes János mester törté-netét. Több film is készült belôle. A meg-özvegyült, de hívô és bizakodó csizmadi-át mindenki ismerte. Ô karácsonyra csak1-1 almát adhatott gyermekeinek. Ráadá-sul megtanította nekik Luther énekét. Aháztulajdonos agglegénynek nem tetszetta zaj, ami az egyszobás szuterén lakásbólfelhatott hozzá az emeletre. Egyezer ak-kori forintot (10 pár csizma árát) ajánlot-ta fel, ha csendben maradnak. Ám vissza-utasították az ajánlatot, és megtanulták azéneket. Sokadik verse:

Ó kedves vendég, nálam szállj,Bûnömtôl ne iszonyodjál,Jöjj be hozám, te szolgádhoz,Szegény megtérô juhodhoz.

-p -s

Sorsok – énekeink hátterében (VII.)Hallelujah!

„A parancs célja pedig a tisztaszívbôl, jó lelkiismeretbôl és képmutatás

nélküli hitbôl fakadó szeretet.”(1Tim 1,5)

Úgy terveztem eredetileg, hogy két rész-letben írok a címadó témáról. De mostmár – úgy hiszem – Istentôl kaptam a fi-gyelmeztetést, hogy nem merítettem mégki a témát – mélyebbre is kell még ásni!

Az döbbentett erre rá, hogy hallottamegy tudós tanár elôadását, aki (más egyébhelyes dolgok mellett) azonosnak mondtaa Törvényt (Tóra) és a Parancsolatokat –azonosulva egy közkeletû tévedéssel...Igen, sokan azt hiszik, ezek a fogalmakszinonimák; jóllehet, bibliaolvasó emberszámára világosnak kellene lennie, hogykülönbözô fogalmakról van szó. Ezt márabból is látjuk, hogy Jézus többször idézia tízparancsolatot, s arra szólít fel, hogytartsuk meg azt, és az Ô parancsolatait –ugyanakkor olvassuk róla, hogy „megsza-badított a Törvény átkától” (Gal 3,13).

Ha rászánjuk magunkat, és olvassuk

Mózes könyveit, ott nem csak sok-sokrészletes elôírást, rendelkezést találunk(melyek az Újszövetségben már nem ér-vényesek), hanem egyúttal súlyos szank-ciók sorát is! Nem csak arról van ott szó,hogy mit nem szabad tenni, hanem arrólis, mi jár a rendelkezések megszegôinek.Felesleges egyes textusokat kiemelnem,hiszen csak olvasni kell Mózes 2., 3., 4.,5. könyvét, s borzonghat az olvasó, mi-lyen súlyos (földi, evilági) büntetéseket írelô! „Halállal lakoljon”, „irtsd ki a nép-bôl”, „takarítsd ki a gonoszt” – olvassuk.Végezetül olvassuk 5Mózes 27-ben a 12átokmondást, mely minden bûnöst átokalá helyez.

Nem csoda tehát (sôt, törvényszerû),hogy az Ószövetség népe – nem tudván

betartani a parancsolatokat – átok alá ke-rült. Ez alól az átok alól Jézus Krisztushozta el a megváltást, amikor életét áldoz-va betöltötte a Törvényt! Ezzel új fejezetetnyitott az üdvtörténetben! Nem véletlen,ahogyan Jézus Mk 12,30-31 szerint idézia Tízparancsolatot. Nála a tilalmak elé ke-rül: „szeresd az Urat, a te Istenedet...”,„szeresd felebarátodat”. Az „Új parancso-lat” szerinti keresztyén élet (amelyet meg-szentelôdésnek is nevezünk) tehát nem ab-ban merül ki, hogy tartózkodunk cégéresbûnök elkövetésétôl, hanem odaszánjukéletünket „élô, szent és Istennek kedvesáldozatul” (Rm 12,1) az Ô szolgálatára.

Kövespataki László

NYITOTT SZEMMELA mózesi törvénytõl – az „új parancsolat”-ig III.

Eljöttünk, hogy imádjuk Ot (Mt 2,2) 7

A határok és az identitásMigrációról, menekülésrôl csak abban az összefüggésben lehetbeszélni, hogy a népi közösségeknek vannak határai. Pál az areo-págoszi beszédben ennek két klasszikus formáját idézi: az idôi,történelmi, valamint a térbeli határokat (ApCsel 17,26). Az „el-rendelt idô” azt jelzi, hogy a népiség maga nem örök teremtésirend. Népek keletkeznek, elmúlnak és egymásba olvadhatnak,így csak egy-egy történelmi kairoszban töltik be küldetésüket.De van „lakozásuknak” térbeli határa is, akár genealógiai, akárnyelvi-kulturális értelemben beszélünk is az egy néphez tarto-zásról. Ezek a határok jelzik a közösségi identitást is, a sajátosösszetartozást és különbözést „az egy vérbôl teremtetett” embe-riség egészén belül. A rész szerintiség embervoltunk velejárójamind egyéni, mind közösségi vonatkozásban. Nem lehetünkminden idôben és helyen egyszerre otthon, korunk, tradíciónk éskultúránk határai meghatározzák identitásunkat.

A migráció minden esetben kilépést jelent ebbôl a közegbôl, ésbelépést egy másik közösségi identitás életébe. Ha a befogadóközösség egyben elfogadó és toleráns is, akkor a „jövevény”megôrizheti identitásának számos vonását (nyelvét, vallását, szo-kásait), de egyben alkalmazkodnia is kell a befogadó közösségjog- és szokás rendjéhez. Az európai pluralizmus és multikultu-ralizmus gyakorlata éppen ezen a ponton jelez súlyos hiányossá-gokat. Egyrészt pl. a vallási semlegesség mítosza intoleranciábacsaphat át, amely az eltérô identitások minden nyilvános szimbó-lumával szemben harcot hirdet. Ezzel gyakorlatilag éppen a sza-badság és tolerancia eszményét adja fel. Sértônek és kirekesztô-nek tekinti a keresztyén civilizáció jelképeinek nyilvános megje-lenítését éppúgy, mint a bevándorlók öltözködési és vallási szo-kásait. Az álliberalizmus hazugságát leginkább az olyan közvé-lemény kutatások leplezik le, amelyek szerint a keresztyén jelké-pek (kereszt, karácsonyfa stb.) éppúgy nem zavarják a más vallá-sok híveit, mint a keresztyén kultúrkörben élôket a burka, vagyaz ortodox zsidók öltözete.

Másfelôl azonban a nagy tömegben megjelenô és alkalmazkod-ni nem akaró idegenek a xenofóbia és nacionalizmus érzéseitkorbácsolják fel a befogadó nemzetek körében, akik saját identi-tásukat érzik veszélyben. Az államhatárok védelme a kormányokfeladatai közé tartozik. Ennek figyelmen kívül hagyása olyannaivitás lenne, mintha a házak kerítéseit kellene lebontani, ill. alakásajtókat nyitva tartani. Országhatárok ott is léteznek, ahol azátjárhatóságot egy átfogóbb közösségi összetartozás biztosítja(pl. a Schengeni Egyezmény, vagy a Brit Nemzetközösség or-szágai között). Egy ilyen bizalmi elven alapuló együttmûködésugyanakkor nem zárja ki azt az éberséget, hogy a rosszindulatúhatársértôket ezeknek az országoknak is távol kell tartaniuk. Ci-vilizációnk nagy ellentmondása, hogy a biztonsági szempontokmiatt az állampolgároknak számos személyiségi jogról kell le-mondaniuk. Ha ezt saját országában mindenki vállalja, nem ítél-hetô el, ha ugyanezt az elvet a veszélyeztetett térségekbôl érke-zôk esetében is alkalmazzák. Egy ilyen társadalmi helyzet a ke-resztyén etika számára is komoly kihívást jelent, mert a bizalomés kölcsönös jóhiszemûség elveit egyensúlyban kell tartania abiztonság elvével. Ezt leginkább az átláthatóság (transzparencia)elvének gyakorlatba vitelével lehet biztosítani. Ebbe az iránybamutat már az újszövetségi „állampolgári etika” is: „azt akarod,

hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót és dicséretet kapsztôle” (Róm 13,3). A szociáletika nyelvén fogalmazva ez annyitjelent, hogy az egyéni, szubjektív érdeknek összhangban kelllennie a közösségi, objektív érdekkel. Ezt az összhangot sajnos,megterhelheti a hatalommal szembeni bizalmatlanság, mégisigaz, hogy abusus non tollit usum.

Az illegális határátlépések minden esetben kriminalizálják azígy belépôket. Ez azzal a veszéllyel is jár, hogy a csupánkönnyebb megoldást keresô, de egyébként nem bûnözô migrán-sokra is rávetülhet egy olyan általánosító elôítélet, amely terro-ristaként tekint rájuk, túl azon, hogy maga a határsértés is bûn-cselekmény. Itt egyedül a bibliai menedékvárosokra vonatkozóeljárást lehet alkalmazni: a közösségi ítélet válassza ki a valóbanmenedékre szorulókat (4Móz 35,9-34).

Globalizáció és migrációKorunkban a globalizáció többjelentésû fogalom. Pozitív értelmeelsôsorban a felelôsségetika határokon átívelô jellegében van.„Nincs esélyünk a fennmaradásra világethosz nélkül” – mondjaHans Küng. A globális ethosz kialakításához alapvetô feltétel avilágvallások közti dialógus. A világ globális közösséggé (globalvillage) formálódásának leglátványosabb jelensége az ún. infor-mációs és kommunikációs forradalom, amely legyôzte a tér ésidôbeli távolságokat. A média és internet kapcsolatok hálózataígy nemcsak egy idôben tájékoztat a világ távoli pontjain törté-nô eseményekrôl, de alkalmas arra is, hogy társadalmi elégedet-lenséget támasszon, az emberi kapcsolatokat személytelen ala-pokra helyezze, valamint a hagyományokat és azok közösségiértékeit átalakítsa.

A folyamat eredménye tehát ellentéte a Küng által megálmo-dott és oly szükséges etikai konszenzusnak. Ennek hatóköre ígytúlmutat a gazdasági szférán, noha legszembetûnôbben ott jele-nik meg. Egy alapvetô érték- és szemléletváltozást eredményez,amelyet irányítani és manipulálni is lehet. A globális piacorien-tált szemlélet, amely az egyes országok polgáraiban csak poten-ciális vásárlót lát, ellentétesen mûködik azzal az értékôrzéssel,amely érzelmileg is kötôdik a szülôföldhöz, nemzeti nyelvhez éskultúrához. Ennek legkevésbé veszélyes része az, hogy pl. az ét-kezési kultúra területén bizonyos termékek és gyorsétterem-lán-cok nemzetközi monopóliumra tesznek szert, így bármelyik kon-tinensen vagy országban az otthonosság érzetét keltik. Ezt azértneveztük kevésbé veszélyesnek a nemzeti hagyományokra néz-ve, mivel azt is tapasztaljuk, hogy párhuzamosan ébresztik fel ahelyi specialitások iránti igényt is. Ez leginkább a turizmus terü-letén tapasztalható. Aki egy idegen országba utazik, nem a min-denütt megtalálható ízekre és árúkra kíváncsi, hanem a helyi sa-játosságokra. A globalizációs kultúra ezért ambivalensen hat.Kisebb mértékben igaz ez a divatokra és a tömegzenei kultúráranézve is. Az ellenhatások természetesen nem kisebbítik azt akulturális globalizációt, amely a kultúra és „ideológiafogyasztás”terén az Egyesült Államok dominanciáját mutatja. Mindez azértjelentôs tényezô a migrációra nézve, mivel a tradíció olyan gyö-kereket is jelent, amelynek megtartó ereje van. A migráció min-den esetben ezeket a gyökereket szaggatja el.

(Folytatjuk)Dr. Szûcs Ferenc

Menekültügy, migráció bibliai és teológiai etikai nézôpontból (II.)

Menjetek el, és kérdezosködjetek a gyermek felol (Mt 2,8)8

Menekülttábor és remény. Mintegy négymillió migráns van útonezekben a hetekben is, akik között sokszázezer keleti keresztyéntestvérünk is található. Ôk idén is menekülttáborban élik meg a ka-rácsonyt. Bár könnyek, fájdalmak közepette „ünnepelnek”, mégislesz karácsonyuk, sôt talán mélyebben átélt, Krisztusban bôvöl-ködôbb, mindenképpen feledhetetlenebb, mint máskor vagy éppennekünk.

Hiszen számukra valóban nem maradt más, mint a testet öltöttIge, a hazátlanságot, menekülést, keresztutat, árulást és kitagadástátélt Megváltó sorsa titkába történô menekülés és elmerülés. Onnanvárják a reményt, az ünnep megszentelését. Amint a kép is mutat-ja, a menekültek külön sátort rendeztek be Jézusnak, a betlehemi

születés éjszakájára emlékeztetve, ami 2000 éve hasonlóképpen avendégfogadón kívül, otthontalanságban történt. Döbbenetes a kül-sô hasonlóság az Isten-Gyermek sorsának indulása és az elüldözöttközel-keleti keresztyének sorsa között! És éppen a hasonlóságbanrejtôzik a remény és az erô! Mert Isten minden hátrányos, ellenük-re kigondolt helyzetet, körülményt javukra tud fordítani. Amikéntazt ezredévekkel ezelôtt azon az égtájon, a testvéreitôl elárult Jó-zsef esetében is tette, aki a mélységben így fogalmazott: „Ti go-noszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani”(1Móz 50,20). A menekült keresztyének a táborban, az iszlám ál-lam (IS) fekete serege és gyilkos fegyvereik árnyékában is ünne-pelni szerettek volna, gyermekeik szívébe visszamenteni a szüle-tés, a karácsony örömét, a szabadító született néktek örömhír re-ményébresztô biztatását.

Egyedül Jézus! Tavaly karácsonykor a bátor bagdadi anglikán lel-kész, az ottani Szent György templom és egyházközség papja,Andrew White, 2014. évi karácsonyi körlevelében így írt: az irakikeresztyéneknek maradt még talán egy kicsinyke szoba, akár ott-hon, akár a menekülttáborokban, ahol ünnepet szentelhetnek, annaka keserûségnek és traumának közepette is, amiket az IS brutalitásaiültettek el szívükbe. A karácsony Isten szeretetérôl szól, amibe

most még inkább belemenekülnek a félelembôl és az üldözöttségellenére testvéreink. Nekik szól kiváltképpen most az, amit egyko-ron az Úr angyala hirdetett: Ne féljetek! Hirdetek néktek nagy örö-met... Idézte gyülekezete egyik ifjú tagjának a szavait: „Figyeljcsak, amikor mindent, de mindent elveszítettél, egyedül Jézus az,akiben minden mégis a tiéd marad!”. Azóta a lelkész londoni egy-házi elöljárója utasítására elhagyta szolgálati helyét, jelenleg Jeru-zsálemben tartózkodik az ottani anglikán közösségben. És imád-kozva várja, hogy majd visszatérhessen bagdadi gyülekezetébe,amelyikbôl 1 200 keresztyén ment el, s közülük több százan estekáldozatul a vallási motivációjú gyûlöletnek, fundamentalista had-viselésnek.

Ima és böjt a visszatérésért. Jeremy Courtney, a bagdadi közpon-tú „Megelôzô Szeretet Koalíciója” nevû keresztyén életmentô,egészségügyi szervezet igazgatója nemrég így nyilatkozott a sajtó-nak: iraki keresztyénként másokkal együtt ezt a karácsonyt is Bag-dadban ünnepeljük. Ugyanúgy jövünk össze, mint az elsô keresz-tyének: félelem és elszigeteltség közepette, de mégis reménytelje-sen, mint akik teljes mértékben azonosulunk Jézus Krisztus útjá-val, amiért mindent vállalunk.

Raphael Louis Sako pátriárka, a Káldeus Katolikus Egyház fejetavaly és idén is december 22-étôl egészen az újévig ima és böjtiidôt hirdetett meg. Ehhez az egyházhoz tartozik a legtöbb iraki ke-resztyén. Felhívásában szolidaritásra szólította a világkeresztyén-séget azon testvéreikkel, akik leírhatatlan szenvedést és áldozatothoztak hitükért, és idegenben, menekülttáborokban tartják meg akarácsonyi ünnepet. A pátriárka kijelentette: „Moszul és Ninive kör-nyékének felszabadulásáért imádkozunk és böjtölünk a békéért ésa biztonságért, hogy mindenki, aki elhagyni kényszerült otthonát,munkáját és iskoláját, visszatérhessen lakóhelyére, szülôföldjére”.

Karácsonyi „vásár” a menekülttáborban. Az iraki Erbilben, akurdisztáni terület fôvárosában berendezett menekülttáborban,ahol az Iszlám Állam fekete serege elôl elmenekült, illetve általukelûzött keresztyének élnek pillanatnyilag, még arra is futotta lele-ménybôl a borzalmak feledtetésére, hogy karácsonyi vásárt rendez-zenek hirtelenjében. Leginkább a gyermekek örömére. Szorgos ke-zû édesanyák, nagymamák horgolják, kötik az ajándékok java ré-szét, amit aztán a sátoros piacon egymásnak csereberére kiraknak.Lám, a szeretet micsoda találékony!

Valóban, karácsony egyetlen Ajándékából, a megszületett Isten-Gyermek okozta elsô örömbôl és elsô szeretetbôl fájdalmakat, sö-tétséget oszlató módon ezeknek az apró ajándékoknak az öröm-szikráiban visszalopódzhat valami szívükbe az egykori, otthoni, bé-kés és boldog karácsonyok emlékébôl. És ez nagy lelki erôforrás.

A szeretet kiûzi a félelmet. Amint ez a ragyogó tekintetû kislányis sugározza a menekülttábor sátrai között járván, a karácsonyiörömhírt: „A szeretetben nincs félelem, sôt a teljes szeretet kiûzi afélelmet” (1Ján 4,18). Legyen egyre inkább részük, életre szóló ta-

Törökországban, Libanonban, Jordániában, s ki tudja még hol a Közel-Keleten több millió menekült húzza meg magát lélekben dideregveezen a karácsonyon is. És ki tudja, mennyi „migráns” lesz úton? S közülük mennyi a testvérünk: szíriai, iraki keresztyén, akiket kivertek,elûztek otthonukból, vagy ôk menekültek el önként a gyötrelmek, kiszolgáltatottság elôl? Mert nem volt 13 gramm aranyuk fejpénzre. Mi-lyen különös, hogy még a legnehezebb helyzetben is vannak, akik tudnak ünnepelni. Igen, mert keresztyének. Eleikkel együtt immáron kö-zel kétezer esztendeje. És ennek a hitnek, hûségnek nem csak a gyökerei mélyek, hanem a hit reménye is erôsen zöld, még a háború füstös,véres poklában is. Gondoljunk egy imában ezen az ádventen és karácsonyon rájuk, akik még mindig ott vannak szülôföldjük közelében,de azokra is, akik Európa szívében keresnek menedéket. Hogy ott is, itt is igazi karácsonya legyen a Krisztust keresôknek és tisztelôknek,a Hozzá menekülôknek.

Karácsony menekültsátrakban

Adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és imádjam Ot (Mt 2,8) 9

pasztalatuk közel-keleti keresztyén testvéreinknek, fôként a gyer-mekeknek ebbôl a félelmet kiûzô isteni szeretetbôl. Ennek a szere-tetnek a gyógyító ereje adja vissza nekik egykori otthonukat, szü-lôföldjüket. Addig pedig kipróbált, növekvô hitük ôrizze bennük a

reményt. Ezért imádkozunk mi itt a Kárpát-medencében. Szolgál-jon ehhez ösztönzésül, bíztatásul, inspirációként Sarah York angliailelkésznô, spirituális író, több sikeres keresztyén könyv szerzôjé-nek néhány gondolata:

A félelemben elszigetelôdünk,A szeretetben kapcsolatokat keresünk.

A félelemben tehetetlenné válunk.A szeretetben erôt kapunk a cselekvésre.

A félelemben ítélkezünk mások felett.A szeretetben keressük az igazságot.

A félelemben bizalmatlanokká válunk.A szeretetben könyörületet és megbocsátást keresünk.

A félelemben az elmúlást látjuk.A szeretetben az életre tekintünk.

A félelemben bezárkózunk.A szeretetben kitárulkozunk.

Krisztusban áldott, bôvölködô ádventet, karácsonyt minden mene-külttáborban élô keresztyén testvérünknek!

A felelôs szerkesztô

Családi hagyományunkhoz híven évente kétszer felhangzanak aNagy kérdések. Születésnapokon és óév napján édesapám mindigmegkérdezte tôlünk: mi volt a legjobb az elmúlt évben? És mi volta legrosszabb? Végül elbeszélgettünk az elkövetkezendô évre szôtttervekrôl.

Az elmúlt héten többször elolvastam aLukács ev. 2. részében megfogalmazott ese-ményt, az Úr Jézus születése körül történôcsodákat, találkozásokat. Visszatérôen édes-apám kérdései jutottak eszembe.

Hisz ha túl nézünk a karácsonyfán, azajándékokon, a bejglin és a sürgés-forgáson,karácsony ünnepe e kérdések körül forog.Ôszintén felmérni a mögöttünk lévôket ésôszintén tovább haladni – napról napra. Meg-újulva, Krisztus örömteljes és életet változ-tató fényét hordozva szívünkben.

Felfigyeltem a pásztorok történetére. Amindennapi élet sûrûjében kapta ôket el azangyalsereg. Felbuzdulva indultak Betle-hembe, és találkoztak az Úr Jézussal. Utánavisszatértek az éjszaka sötétjébe. Napirendretértek a hallottak és látottak után. De valami mégis megváltozott.„A pásztorok pedig visszatértek, dicsôítve és magasztalva Istentmindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan Ô megüzente ne-kik” (Luk 2,20).

Szeretem az adventi hagyományokat, a gyertyákat, az ünnepikészülôdést. Egyben könnyen eltérít e sok szép dolog 2015 való-ságától. Községünkben 200 menekült kapott helyet. Éjszaka ér-keztek busszal, 72 órát maradtak a helyi sportteremben és éjszakavitték ôket tovább a következô ideiglenes szállásra.

Sok és gyors változás éri Európát e napokban. Különbözô or-szágokban nagy az ellenállás menekültek, változások, más vallá-súak ellen.

Mindebben Krisztus fénye mégis hogyan válik láthatóvá? Krisz-tus születése reményt, jövôképet kínáló valósága hogyan tükrözô-dik saját életemben? Ezt a reménységet, napról napra megújuló jö-

vôképet hogyan tudom láthatóvá tenni saját környezetemben? Aszomszéd, a menekült, családom vagy a gyülekezetem felé?

A pásztorok dicsôítve és magasztalva tértek vissza helyükre,miután találkoztak a Megváltóval. Isten üzent nekik. Az üzenet

megragadta ôket és lelkileg megújúlva foly-tatták életüket. Elôre léptek az életben. Ígyléphetünk mi is elôre 2015 adventjében, ka-rácsonyán. Mi volt a legjobb az elmúlt év-ben? Mi volt a legrosszabb? Miért dicsérhe-ted és magasztalhatod Istent a jövôre nézve?Mit bíz rád, amikor vége az ünnepnek és amindennapi kerékvágásba visszatérsz? Nagykérdések? Talán mégsem. Talán egyszerûenarról szólnak: Isten napról napra kíván részelenni életednek. Én is ezt kívánom. Krisztusszületése elgondolkodtat, örömöt hoz, távla-tot kínál. Nekem személyesen, népünknek,Európának, a vándorló menekülteknek. Ül-dözésben élô hittestvéreinknek, gyermeke-inknek. Naív gondolatok? Talán a mennyeiseregek szavai konkréttá teszik: „Dicsôséga magasságban Istennek, és a földön békes-

ség, és az emberekhez jóakarat.” Talán nem olyan naív gondola-tok. Isten szívesen segít minket tovább kérdéseinkben, hisz szeret!

Végül Herman Miklós dicséretébôl egy pár sor (313. dicséret1,5):

„Dicsérd Istent, keresztyénség, Ô dicsôségében, Kitôl árad rádidvesség, Fia érdemében, Fia érdemében.

Ki az utolsó idôben Eljövendô vala, Hogy építtessék hívekbenAz Isten országa, Az Isten országa.” (Lipcse, 1554)

Áldja Isten ünnepünket, ünneplésünket, mindennapjainkat, hogydicsôíthessük és magasztalhassuk Istent mindazért, amit hallha-tunk, láthatunk, úgy, ahogy megüzeni nekünk – mindennapjaink-ban.

Knolné Tüski Gabi

Krisztus fénye a mindennapokban

Meglátták a gyermeket… és leborulva imádták Ot (Mt 2,11)10

1959 karácsonya elôtt szemtanúja voltam an-nak, hogy milyen vad üvöltések közepettekergettek ki a vonatra várakozó utasok közülnéhány tizenéves „Mennybôl az angyal”-téneklô gyereket a rendôrök. Veszélyes hely-zetet teremtettek a szocializmust építô népi-demokrácia kellôs közepén...

Ámde most nem a gyermekekre szeretnékemlékezni – vajon mi lett belôlük? – hanemegy presbiterkorú bácsira, aki nem advent ide-jén, sôt, éppen 10 évvel korábban nyár köze-pén mûvelt hasonló dolgot. (Ki tartja ma aztszámon, hogy Sztálin és elvtársai muszlimkörnyezetben nem mertek vallásellenes pro-pagandát ûzni. Velük nem lehet „tréfálni”...!)

Az esemény fôszereplôjének adatai:Neve: Fodor Vilmos. Életkora: 60 (hatvan)

esztendô. Lakik: Budapesten. Bejelentett lak-címe: Poroszló. Foglalkozása: gazdálkodó (15hold). Családi állapota: nôs, három felnôtt lá-nya van. Tulajdona: 15 kat. hold + 1 Biblia.

Felesége kimarta a házból, mert miközbenmások egy fa árnyékában pihentek, ô szégyen-szemre délidôben Bibliát olvasott. Megunvána veszekedéseket, a Biblián kívül mindent Po-roszlón hagyott és felutazott Pestre szerencsétpróbálni. Persze a szerencse még Budapestetis messze elkerüli. Mivel a férfiak akkortájtvalahol egy kaszárnyában vagy éppen mun-katáborban szorongtak, munkahely akadt bô-

ven. Szabad idejében viszont a 3-4-5 emele-tes házak udvarán egy gyermeknek való har-monika kíséretében vallásos énekeket énekelt.Egyet vagy kettôt, s ment tovább. A pestiektisztelték, féltették az öreget.

Ebben az idôben telepítették ki alföldi ta-nyákra a népidemokrácia ôsi ellenségeit:tisztviselôket, tanárokat, bankárokat, nyugal-mazott katonatiszteket, s még akire csak rá-foghatták, hogy „osztályellenség”. Fodor Vil-mos egy VIII. kerületi munkásszállóban la-kott. Ô még „bûnösebb” volt. Négyelemis mi-voltában „osztályáruló”! (Mert a szocializ-must építô mérvadó baloldali értelmiség igentalálékony volt aktuális kifejezések gyártása-kor.)

Hogyan énekelhet egy dolgozó paraszt ilye-neket: „Kövesd a Jézust”, „Jézus hív nyájasan,te elveszett”, „Jöjj, királyom, Jézus”, „Az Is-tennek szent angyala” stb., el ne felejtsük a„Fel barátim”-ot, meg a „Vezess Jézusunk”-at.

Énekelte ezt nyilas világban is, az oroszo-kat sem zavarta az öreg bátyuska – pedig köz-ben a „gitárt” is elsütötték. 1947-ben azon-ban a rend ôreit zavarta az ügy. (A pártköz-pont is a VIII. kerületben volt, a nevétôl meg-fosztott Tisza Kálmán téren, a Volksbund

hajdani központjában. Utóbb Köztársaság térlett belôle.)

Elôször csak figyelmeztették, hogy zavar-ja a közrendet. Ô azonban folytatta körútjait.Azt azonban már nem lehetett tûrni, hogy le-velet írt Rákosi Mátyásnak: „Minden hatalomIstentôl van. Ô is tôle kapta. Kéri, hogy ezzeléljen a nép javára. Fodor Vilmos földmíves.”24 órán belül elvitte az ÁVÓ. Bírósági komé-diát is rendeztek. A bíróságon nem volt eléghely, a tárgyalás a Zeneakadémián volt. Akiközrendháborító, minden gazságra képes!Ítélet: 2 év. Akadt egy derék methodista ügy-véd: Földes dr. Másodfokon felmentették ésszabadlábra helyezték – volna. Ámde a kapu-ban személykocsi várta, s vitték egyenest Ino-tára, az erômû építésére. Se Biblia, se ének...Ám imádkozni lehetett. A mokány, kisterme-tû, de erôs Fodor bácsi kettesével vitte a ce-mentzsákokat. Egyiket felvette, a másikat tár-saival rakatta másik vállára.

Egy év múlva behívják az irodába. Szaba-duló levelet kap, mert idô elôtt teljesítette anormát. Újra munkásszálló, majd ismeretlenhelyen öregek otthona. Találkozunk még? –Találkozunk!

-p -s

KERESZTTÛZBENcímmel jelent meg a Presbiter címû lap fele-lôs szerkesztôjének, dr. Békefy Lajos lelki-pásztornak, közírónak a könyve, aminek al-címe: A keresztyénüldözés rövid históriájaJézustól napjainkig, a vallások jövôje és sze-repe a 21. században. A kötet válogatást ad aszerzônek e témakörökben az elmúlt évekbenmegjelent közel 100 írásából. Napjaink mig-rációs válságának eseményeit az évekkel ez-elôtti kezdetektôl fogva – olykor a hazai saj-tóban egyedül vizsgálódva – alapos figyelem-mel feldolgozó szerzô nem csak a drámai esz-kalációval foglalkozik könyvében, hanem azelvilágiasodás, az ún. szeku-larizációs elmélet cáfolatáthozó legújabb teóriákkal éskutatásokkal is. A keresz-tyénüldözés történeti formáimellett betekintést nyújt a vi-lágkeresztyénség elleni leg-különbözôbb támadásokba.Elemzi a világvallások, illet-ve a vallási hátterû és gyö-kérzetû kultúrák, fôként akeresztyénség és az iszlámközött várható világméretûversenyfutás összefüggéseit,21. századi tendenciáit, illet-ve az erre adható keresztyén

válaszokat is próbálja körvonalazni. A 12 fe-jezet témaköre önmagában is figyelmet kelt-het: madridi kiáltvány; ima üldözöttekért ésüldözôkért; a keresztyénüldözés történeténekrövid áttekintése Jézustól 2015-ig; Madrid2015: példaértékû konferencia a vallási geno-cídiumról és az üldözésrôl; gyôztes történet:Youcef Nadarkhani iráni protestáns lelkészhányattatásai halálra ítélésétôl szabadulásáig;(h)idegháború? Ellentmondásos arab világ –kétarcú iszlám – szíriai, iraki drámák; Ázsia,Afrika zöld és véres poklai – Pakisztán,Egyiptom, Nigéria, Kenya; az üldözés világ-indexei – világvallások versenyfutása – már

Európában is?; menteni amenthetôt; kérdések – kér-dôjelek; pozitív keresztyén(ellen)példa az iszlám világ-ban: Maggie Gobran, a kopt„Teréz anya”; ima menekü-lôkért, menekültekért.

A kötetet dr. Semjén Zsoltminiszterelnök-helyettes ésdr. Hölvényi György EU par-lamenti képviselô ajánló so-rai vezetik be. „Békefy Lajosmunkássága, írásai segítet-tek, hogy megismerhessük (azüldözésnek kitett keresztyéneksokféle módon megvalósított

szenvedését, diszkriminációját – szerk.) kál-váriájukat: évezredek óta ott élô népeket ül-döznek el ôseik földjérôl, vagy pusztítanak ki.Ezért fontos ennek a könyvnek a megjelené-se. Az író dolga, hogy hallassa hangját, meg-ismertessen a tényekkel, a politikusé pedig,hogy cselekedjen, az üldözöttek segítségérelegyen. Mindnyájunké pedig, hogy amirôlhallottunk, ne hagyjuk szó nélkül, és tegyükmeg értük azt, amit megtehetünk, azon a he-lyen, ahová a Gondviselés állított minket!” –fogalmaz dr. Semjén Zsolt. A 200 oldalas, sokfotóval illusztrált kötet kiadója a BarankovicsAlapítvány, megjelentetését támogatta azEPP, az Európai Néppárt.

A Kereszttûzben elérhetô, illetve megren-delhetô a könyvterjesztô hálózatokban, to-vábbá a Barankovics Alapítvány irodáján ke-resztül (1091 Bp., Kálvin tér 8., telefon: +36-1-323-06-07, email: iroda@barankovics.hu),illetve a Presbiter c. lap irodájához, a szerzônevére küldött levélben vagy emailben (Dr.Békefy Lajos, 1092 Bp., Ráday u. 28. telefon:+36-1-476-32-11, bekefy.lajos@gmail.com).A kötet tanulmányozását, feldolgozását ajánl-juk presbiteri képzôkön, középiskolai hit- éserkölcstan oktatásban, egyetemi fakultációsorán. Hasznos lehet minden, napjaink és kö-zeljövônk iránt érdeklôdô Olvasónak, aki vi-lágunk egyre váratlanabb fordulataiban kere-si az eligazodást az örök koordináták sze-rint...

(driga)

A presbiter könyvespolcára

Egy pesti „bethlehemi pásztor”

Vedd a gyermeket és az anyját, menekülj Egyiptomba (Mt 2,13) 11

Fôtiszteletû Püspök Urak,igen tisztelt Elnökség, kedves Testvérek!A református közösségek évszázadokonát formálták a Kárpát-medence történel-mét, gazdaságát, kultúráját – a csendeshétköznapokban és a kimagasló történelmikorszakokban egyaránt. Gondoljunk pél-dául az erdélyi reformáció kultúrateremtôés nemzetmegtartó erejére, ami biztosítot-ta a magyarság számára önazonosságunk,szellemi függetlenségünk megôrzését.

Szolgálatukat ma is töretlen hittel vég-zik a szûkebb és tágabb értelemben vett református közösségek. Acsaládtól kezdve a gyülekezet életén át a nemzet egészéig mindenüttjelen vannak lelkiismeretes munkájukkal: a hitéletben, az oktatás-ban, a nevelésben, a szeretszolgálatban, az országépítésben.

Az elmúlt években tárcavezetôként is rengetegszer megtapasztal-tam, hogy a református egyház szakadatlan munkájával miként ve-szi ki a részét az ország életébôl és hitével miként válik a nemzet ko-vászává. Elég felidéznem a Földmûvelésügyi Minisztérium és a Ma-gyar Református Presbiteri Szövetség között létrejött stratégiai part-nerségi megállapodást; vagy a megújult parókiák, óvodák, iskolák,templomok átadását.

Az anyaországi Magyar Református Presbiteri Szövetség az elsza-kított területeken mûködô Presbiteri Szövetségekkel együttmûköd-ve ma is összefogják a nemzetet. A presbiterek bátorító, elkötelezettszolgálatának köszönhetôen a közös programok, konferenciák azösszetartozás valódi élményét adják.

További munkájukhoz és a református gyülekezetek életéhez Gyö-kössy Endre szavaival kívánok erôt, jövôbe vetett hitet: „Boldogok,akik észreveszik a diófában a bölcsôt, az asztalt és a koporsót ésmindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.”

A Magyar Református Presbiteri Szövetség fennállásának 25 évesévfordulója alkalmából tisztelettel köszöntöm az ünnep minden ked-ves résztvevôjét, és kívánom, hogy a jubileumi rendezvény egy újabbsikeres, eredményekben gazdag, gyümölcsözô negyedszázad nyitá-nya legyen. Szívbôl gratulálok az évfordulóhoz!

Dr. Fazekas Sándorföldmûvelésügyi miniszter

Fekete Vincének, a Szlovákiai Magyar Re-formátus Presbiteri Szövetség elnökéneka köszöntôjébôl idézünk néhány részletet:

Tisztelt ünneplô reformátuspresbiterek közössége!A Szlovákiai Magyar Református Presbi-teri Szövetség nevében tisztelettel és sze-retettel köszöntöm a Magyar ReformátusPresbiteri Szövetség megalakulásának 25.évfordulója alkalmából rendezett ünnepiemlékülés résztvevôit.

Tisztelettel köszöntöm az Együttmûködési Megállapodást aláírótestvér szövetségeket: a Kárpátaljai, Királyhágómelléki, Erdélyi Re-formátus Egyházkerület Presbiteri Szövetség és a Magyar Reformá-tus Presbiteri Szövetség képviselôit. 2014. november 8-án a sáros-pataki református templomban az elnökök az Együttmûködési Meg-állapodás aláírásával lélekben összekötötték, és a határokat átívelvejelképesen egybekapcsolták a Kárpát-medencében tisztséget viselômagyar református presbitereket.

A Presbiteri Szövetségbe tömörült presbiterek mind Isten földimunkatársai. Legyenek példát mutatók a szolgálatban!

A Presbiter rendelkezzen 4 tálentummal:• elôször Isten hittel, Szent Lélek kapcsolattal, Krisztus szereteté-

vel és azoknak napi utántöltésével,• másodszor intelligenciákkal, szaktudással, készségekkel,• harmadszor a református magyar nemzeti öntudattal és annak

megélésével,• negyedszer felelôsség tudattal és annak viselésével.

A magyar református presbiternek a 4 tálentumával a reformátuséletmodell képet kell képviselni az anyaországban, de fôleg az el-csatolt részeken.

Ma, amikor hálát adunk Istennek a Presbiteri Szövetség 25 évesjubileumáért, kérem, engedjék meg, hogy megköszönjem a Szövet-ségnek a testvéri együttmûködést és tisztségviselôinek a sokféle for-mában nyújtott segítséget és szeretetet.

Tisztelt Magyar Református Presbiteri Szövetség!Isten éltesse a Szövetség vezetô tisztségviselôit és munkatársait, tag-ságát és szimpatizánsait erôben, egészségben, hogy a kitûzött szol-gálatokat sikeresen és örömmel tudják elvégezni Isten dicsôségére akövetkezô 25 évben.

Isten áldja a Presbiteri Szövetséget!Áldás, békesség köszöntéssel

Fekete Vincea SzMRPSz megbízott elnöke

Tisztelt Elnök Úr! Kedves Testvérek!Köszönöm a szíves meghívást. Más, ko-rábban rögzített programom miatt nem tu-dok részt venni az eseményen, de mivelszervezetük tevékenységét fontosnak tar-tom, engedjék meg, hogy ezt néhány mon-datban kifejtsem.

A Szövetség tevékenysége annak belsôélete szempontjából is jelentôs, de talánérthetô, hogy közszereplôként én az össz-társadalomra gyakorolt hatását emelem ki.Ez pedig azért fontos, mert olyan világban

élünk, amelyik eltávolodott az evangéliumi üzenettôl. A hívô embe-rek közössége hatékony bizonyítéka annak, hogy ez az üzenet életetés jellemet formáló erô.

Ma Európa az évszázad kihívását éli át. A tömeges migráció fel-ébreszti kettôs felelôsségünket. Aki valóban üldözött, az védelmetérdemel, amelyet elsôsorban saját hazájában történô béketeremtésselvalósíthatnak meg azok, akiknek ez hatalmában áll. Másrészt fele-lôsséget kell gyakorolnunk saját hazánk és polgáraink iránt, meg-védve ôket egy idegen kultúra integrációra képtelen képviselôivelszemben.

Európa nyugati fele gyenge és bizonytalan. Ennek oka az elôbbelmondottakban van. Elvágták saját kulturális gyökereiket, szembe-kerültek keresztény múltjukkal, új eszmei alapot gyártottak, aminem képes pótolni a hagyományos értékeket. A liberális tabuk ésdogmák, köztük a multikulturális társadalom téveszméje gyengítet-te józanságukat és veszélyérzetüket.

Nekünk, a keresztény közösségek tagjainak feladata, hogy a ha-gyományos értékekre épülô Európát és Magyarországot erôsítsük.Ehhez kívánom Önöknek Isten áldását.

Üdvözlettel:Harrach Péter

Köszöntések a jubileumi konferenciánkhoz

Maradj ott, amíg nem szólok neked (Mt 2,13)12

25 éves jubileum

„Ô hû marad, mert Ô magát meg nem tagadhatja” (2Tim 2,13)– ez az ige adott erôt, reménységet és kitartást Szövetségünknekaz elmúlt negyedszázad folyamán, amikor küzdve meg nem ér-téssel, közönnyel, presbiteri és lelkipásztori gôggel igyekeztünkhirdetni az evangélium üzenetét és a kiválasztással járó felelôs-séget az ország presbiterei között. Errôl a 25 évrôl – és az elôt-tünk álló jövôrôl – szólt jubileumi ünnepélyünk október 16-17-én, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának dísz-

termében, az Abonyi utcában. Az eseményrôl részletes cikk je-lent meg a Reformátusok Lapjában, ezért itt csak néhány gondo-latot emelünk ki, amelyek szerintünk fontos kérdéseket érintet-tek.

Nagy megtiszteltetés volt Szövetségünk számára az, hogy a ju-bileumi alkalom elsô napján, amelyet a határon túli testvér-szö-vetségekkel és a szerbiai magyar presbiterekkel formálódó együtt-mûködésnek szenteltünk, látogatást tett közöttünk és szólt hoz-zánk Balog Zoltán EMMI miniszter úr, a második napon pedigSoltész Miklós, az EMMI egyházi, nemzetiségi és civil társadal-

mi kapcsolatokért felelôs államtitkára, valamint Czibere Károly,az EMMI szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelôsállamtitkára bíztatott és erôsített bennünket szolgálatunkban.

A Szövetség történetét illetôenaz a kiadványunk, amely erre azalkalomra jelent meg, és amely-nek képét a Reformátusok Lapjais közölte, részletes adatokat kö-zöl évszámok szerint. A terjede-lem szûkössége miatt nem voltmód minden esemény felsorolá-sára, de igyekeztünk a jubileumialkalmon szóban megemlékezniazokról a munkatársainkról,kedves testvéreinkrôl, akik sokattettek Szövetségünkért, de akikmár nem ünnepelhetnek közöt-tünk. Így idéztük fel Balla Tibor,dr. Cseh Lajos, Csizmadi Gábor, Mikó László, dr. Papp Emil, dr.Ritoók Pál, Vándor Gyula alakját, és emellett említettük azokatis, akik ma is közöttünk élnek: elsô és második elnökünk, Dr.Ritoók Zsigmond és Nagy Ferenc József, valamint negyedik el-nökünk, dr. h.c. Szabó Dániel nevét, az idén 100 éves Batiz La-jost, képzési elnökünket, dr. Judák Endrét és missziói elnökün-ket, dr. Viczián Miklóst, irodánk korábbi és jelenlegi munkatár-sait, Balla Tibornét, Ventura Edénét, Veréb Istvánnét, Váczi Gá-bort és Szabó Tündét.

A szóbeli beszámolóban külön mondtunk köszönetet lapunkszerkesztô bizottságának, elsôsorban már eltávozott tagjainak,közöttük Hegyi-Füstös Istvánnak, Füle Lajosnak, a még közöttünkélô dr. Papp Vilmosnak, továbbá fôszerkesztônknek, Dr. BékefyLajosnak. Köszönetet mondtunk számos tagtársunknak, akik –bár tisztséget nem viseltek Szövetségünkben – szóban és írásbansegítséget nyújtottak mûködésünkhöz, így elsôsorban dr. HuszárPálnak, Zsinatunk világi elnökének.

Fontos arról is szólni, hogy a Szövetség evangéliumi misszió-ja milyen hangsúlyokkal folyt az évek folyamán. Elsôdleges fe-ladatunknak kezdettôl fogva a presbiterek közötti missziót tekin-tettük, felismerve, hogy a presbiterek jelentôs része nem tudato-san került tisztébe és bár mindegyikük hisz Istenben, ismeri Jé-zus Krisztust, akit megfeszítettek bûneinkért, de ez megmaradtismeretként és nem vált életük és szolgálatuk igazi motorjává.Missziónk azt szeretné szolgálni, hogy minden presbiter szívé-ben hordozza a Lélek lángját a gyülekezet szolgálata érdekében.

Emellett nyilvánvaló lett az is, hogy presbitereinknek felelôs-séget kell érezniük a kallódó reformátusokért, a szórványokbanélôkért, cigány testvéreinkért és az egész társadalomért megfele-lô irányított misszióban munkálkodva. Ez utóbbi vonatkozásbanérdemes felsorolni, hogy milyen társadalmi problémák foglal-koztatták a 25 év alatt Szövetségünket. Már az 1991. évi közgyû-lés is határozatban rögzítette állásfoglalását a földkérdésben és aföldek visszaigénylése kérdésében, különös tekintettel az Egyhá-zunktól a kommunista fordulat idején jogtalanul elvett földekre.

Visszatekintés Szövetségünk életére

Meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek (Mt 2,20) 13

25 éves jubileum

Nagy hangsúllyal foglalkozott 2000. évi debreceni konferenciánka népesedés kérdésével, fájdalommal emelve ki az abortuszokgyakorlatát és a társadalom tagjainak önzô, gyermekáldást eluta-sító viselkedését. Foglalkoztunk a család jelentôségével pl. a2001. évi nagykôrösi konferenciánkon és 2003-ban egy egésznemzetközi konferenciát szenteltünk a küszöbön álló csatlako-zásnak az Európai Unióhoz. Felismerve azt, hogy a környezet ésa teremtett világ védelme hazánk számára is fontos feladatokattesz nyilvánvalóvá, feladatunknak érezzük, hogy a vonatkozó ál-lami szempontokat és célkitûzéseket terjesszük településeink tár-sadalmában. Ezért 2013-ban együttmûködési megállapodástkötöttünk a Földmûvelésügyi Minisztériummal és ennek folyo-mányaként környezetvédelemmel és természetvédelemmel fog-lalkozó cikkeket jelentetünk meg „Presbiter” c. lapunkban és ké-szül egy összefoglaló kiadványunk is ebben a tárgykörben.

Fontos arról is említést tenni, hogy Szövetségünknek az isme-retek gyarapítására irányuló munkája hogyan nyilvánult meg avalóságban. Ez a szintén kezdettôl fontosnak tartott munkaág je-lentôs elvi elôkészítést igényelt. Hamar beláttuk, hogy ez a szol-gálat a Szentírás és hitvallásaink mélyebb megismertetését, egy-házunk szervezetének és intézményeinek megismerését, az egy-házközségi infrastruktúra és gazdálkodás gondozását és a gyüle-kezetek lelki építését kell magába foglalja. Már korán, 1996-banfelmerült tanterv összeállításának a szükségessége és az csakha-mar meg is született. Szövetségünk javaslatot terjesztett a Zsinatelé, amelyben kezdeményezte a presbiterek továbbképzésénekkötelezôvé tételét és az általunk kidolgozott tanterv elfogadását,de a Zsinat ezt mind a mai napig nem tekintette idôszerûnek. Fel-tételezzük emögött a Zsinat olyan félelmét, hogy a presbiterhi-ányt, amire lelkipásztoraink a mai napig panaszkodnak, továbbsúlyosbítaná ez a követelmény.

Nem hallgathatunk arról az örömteli eseményrôl, hogy a múltév novemberében, a Bodrogkeresztúri Zsinat 280. évfordulóján,a Sárospatakon rendezett presbiteri konferencia keretében a Kár-pátmedence 5 presbiteri szövetsége Együttmûködési Megállapo-dást kötött, amely az évek óta létrejött, egyházmegyék közöttiegyüttmûködések után magasabb szintre emeli Erdély, Kárpátal-

ja, a Felvidék és Magyarország presbiteri szövetségének együtt-munkálkodását. Ennek operatív programját egyeztették a szövet-ségek képviselôi és ebbe bevonták a Szerbiai Református Ke-resztyén Egyházkerület presbitereinek a képviselôit is.

A Szövetség elnöksége már 1993-ban felvetette, hogy azORPSz Horánszky utcai ingatlanát a Kárpát-medence magyar re-formátusainak az összefogására kellene felhasználni és felaján-lotta a Zsinatnak visszaigénylésre azzal, hogy szükség esetén

Szövetségünk vállalja a gondozását. A visszaigénylés csak né-hány éve juttatta oda az egyházkerületet, hogy a Horánszky utcaiingatlan felújítását napirendre tûzze és ennek anyagi segítésébenSzövetségünk is részt vállalt.

Befejezésül beszámolójában ügyvezetô elnökünk Babits Mi-hály „Psychoanalysis Christiana” c. versébôl idézett:

„Hallottunk ájtatos, régi faragókat,kik mindent egyforma türelemmel róttak,nem törôdve, ki mit lát belôle, s mit nem:tudva, hogy mindent lát gazdájuk, az Isten.Bár ilyenek lennénk mi!”

SzS

Nagy lesz O, és a Magasságos fiának nevezik majd (Lk 1,32)14

Az Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége szeptem-ber 24. és 27. között tartotta évi rendes közgyûlését és konferen-ciáját Svájc festôi szépségû Bibliaiskoláján (Seminar für BiblischeTheologie), Beatenbergben. Deák Péter, a zürichi magyar gyüle-kezet presbitere szervezôként köszöntötte a megjelenteket. Mol-nár-Veress Pál, a Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közös-ség lelkipásztora, az EMPGYSZ elnöke számba vette a résztvevô-ket, majd személyes bemutatkozás következett.

Az esti áhítaton Csákvári Dá-niel, a Müncheni Magyar-ajkúProtestáns Gyülekezet lelki-pásztora végzett igei szolgála-tot, Dániel próféta könyve 6.részének 21-22. verse alapján.

Varga Pál alelnök, a Német-országi Magyar ProtestánsGyülekezetek Szövetségénekelnöke, az Ulm-környéki Ma-gyar Protestáns Gyülekezeteklelkipásztora a reggeli áhítatota 121. zsoltár alapján tartotta:„Szememet a hegyekre emelem,onnan jön segítségem. Segítsé-gem az Úrtól jön, aki az eget ésa földet alkotta” – hangzott fela már szeptember végén is hófödte svájci Alpok tövében. Isten lel-ki csúcsokra hív bennünket.

Délután a konferencia keretében a résztvevôk Bern városát te-kintették meg, Szedlák Tibor, a svájci magyar nyelvû protestánsgyülekezet 2005. és 2008. között volt lelkipásztora idegenvezeté-sével.

Deák Péter zürichi presbiter vetített képes beszámolót tartott ar-ról, hogy 2011 tavaszán a zürichi kantonális egyház szervezésé-ben egy kiránduláson vett részt Pennsylvania és Ohio államokban,ahol egy konzervatív keresztény közösséget, az Amishokat láto-gatták meg.

Karvanszky Mónika, az Ausztriai Magyar Református Gyüleke-zet lelkipásztora – a péntek esti áhítat keretében – az 1Kir 19,1-18versek alapján arról szólt, hogy Illés próféta – jóllehet korábbantöbbször láthattuk ôt bátornak, az Úr ügyéért kiálló embernek –,ezúttal megfáradt. Mindannyiunk életében vannak olyan dolgok,melyek nem sikerülnek, vagy nem úgy sikerülnek, ahogy azt sze-retnénk, vagy korábban elképzeltük, terveztük. A próféta is pon-tosan ezt élte meg: ô sem így képzelte Isten ügyének a kimenete-lét. A próféta elpanaszolja Istennek, hogy mi minden történt, de azÚr nem vigasztalja, és nem igazolja ôt. Izráel, a hívô ember sorsanem Illéstôl, az ô buzgóságától, még csak nem is a jezábelekbosszújától függ, hanem Isten kegyelmétôl.

Szombat reggeli áhítatunkat Gémes Pál elnökhelyettes, stuttgartilelkész tartotta, Mk 10,13-16 alapján. Mi a meglepô Jézus és a kis-gyermek találkozásában? Nem gyermekdednek kell lennünk, ha-nem Jézus azt akarja, hogy visszanyerjük azt az ôsbizalmat, amitegy gyermek érez a szüleivel szemben.

Figyelemmel arra, hogy a szervezet egyesületi formában mûkö-dik, évente egy alkalommal közgyûlést kell tartania. A közgyûlésimegnyitóban Molnár-Veres Pál elnök a Dán. 4-bôl kiemelte: „Vág-

játok ki ezt a fát, és vagdaljátok le ágait, tépjétek le leveleit, ésszórjátok szét gyümölcseit! Meneküljenek alóla a vadak és ágairóla madarak! De a tövét gyökerestôl hagyjátok a földben... Hadd áz-tassa az ég harmatja...” Magyar népmeséinkben is ott van a világ-fának, az égig érô fának a motívuma és csodálatos dolog látnunk,hogy ez az eget a földdel összeköti. Mindenki ebbôl táplálkozott,mégis ki kell vágni, Isten parancsára. De jelentheti ez magyarsá-gunkat is. Nekünk is volt egy álmunk: az ágait levágták, a balta rá-

vettetett a törzsére, mára leg-feljebb egy fô ága maradt meg.A szétszóratás utáni feladatunkaz, hogy a gyökereket ápoljukés gondozzuk.

Az igei köszöntést követôenbeszámolók hangzottak el azongyülekezetek életérôl, szolgála-táról, ahonnan a résztvevôk ér-keztek.

A Svájci Magyar-nyelvû Pro-testáns Gyülekezetek Szövet-sége hét kis gyülekezetbôl áll,amelyek Német-Svájc nagyobbvárosaiban találhatóak: Baden-ben, Baselben, Bernben, Biel-ben, Luzernben, St. Gallenben

és Zürichben. Lausanne és Genf nem tagjai a Szövetségnek.Ausztria, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország,

Svédország, anyaország és természetesen Svájc protestáns gyüle-kezeteibôl voltak jelen a közgyûlésen.

Ausztriában szép gyülekezeti élet folyik. Bécsben havonta há-rom, Linzben havonta egy alkalommal tartanak istentiszteletet.

Észtországban – Bán István, az Észtországi Magyarok Egyesü-letének elnöke, tiszteletbeli fôkonzul elmondása szerint – a lel-kigondozás gyökerei idôben a Szovjetunió létéig nyúlnak vissza.Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban elôször 1988. októbe-rében volt magyar nyelvû istentisztelet, azóta is folyamatosan van.Észtországban 100-150 magyar ember él, ebbôl 50-60 tagja a gyü-lekezetnek és egyben az egyesületnek is.

Finnországban két gyülekezet mûködik: Helsinkiben és Tampe-rében. Helsinkiben 70 körüli a gyülekezetbe járók száma, ami ot-tani viszonylatban jelentôsnek mondható, különös tekintettel arra,hogy a gyülekezet tagjai nem ritkán 180-200 km távolságból jön-nek össze igét hallgatni, a közösséget megélni.

A müncheni, bôvebben a bajorországi gyülekezetépítô munká-ról a 2013. augusztusa óta ott szolgáló Csákvári Dániel lelkészszámolt be. Elôtte 13 évig nem volt lelkésze a müncheni gyüleke-zetnek, az alkalmi szolgálók kizárólag istentiszteleteket tartottak,bibliaórákat, egyéb alkalmakat nem. 2013. óta élnek a hétközi al-kalmak is: bibliaóra, bibliakör, ifjúsági órák. Az egyik legnehe-zebb szolgálati terület a fiatalok közötti lelkigondozás, ill. az ôgyülekezetbe integrálásuk.

(Folytatjuk)

Váczi Gábor(Részletesebb beszámoló olvasható a Parókia portálon,

http://www.parokia.hu/hir/mutat/6751/)

Az Európai Magyar ProtestánsGyülekezetek Szövetsége közgyûlésérôl (I.)

Uralkodásának nem lesz vége (Lk 1,33) 15

Ahogy beléptem az elegáns – nem, inkább: elôkelô – épület ka-puján, amely mellé, a falra, ízlésesen, de sokat ígérôen oda vanbiggyesztve, hogy Magyar Mûvészeti Akadémia, annak rendje ésmódja szerint megilletôdtem. Fekete György urat keresem,mondtam a szintén megnyerô küllemû portásnak, majd a liftbôlkiszállva több „munkatársnak” ugyancsak (manapság így illikhívni a titkárnôtôl kezdve a takarítónôig mindenkit, nyilvánugyanolyan meggondolásból, mint amikor, sok más esetben, azilletô érzékenységére hivatkozva képmutatóankerülgetjük az egyenes szót). Bevezettek együnnepélyes és szép szobába, amelyet inkábbteremnek lehetne nevezni. Benne a stílus ko-ronázatlan királya, Fekete György nagy író-asztal mögül állt fel és üdvözölt régi ismerôs-ként – talán barátként, ha így utólag megen-gedi ezt a minôsítést. A MMA (még két esz-tendeig) elnöke tökéletesen illeszkedik a kör-nyezetbe. Elsô kérdésem: vajon az MMA el-nökének ünnepélyesen hûvös kérdéseketkell-e feltennem, vagy maradhatunk a keresz-tyén „testvér” megszólításnál? Ha ez utóbbi,akkor a református hívô emberhez intézem akérdéseimet. Megmosolyogta az aggályomat,és ettôl kezdve „aláfelelt” a kérdéseimnek,amelyeket jobbára fel sem kellett tennem.

Betöltötte a 8-dik X-et, de hihetetlen szellemi frissességgelidéz fél évszázados, meg még annál is sokkalta régebbi adatokat,neveket, történeteket, színeket és formákat. Az interjú íratlanszabályait kissé mellôzve most inkább szemezgetek az elbeszé-lésébôl, hogy bemutathassam ezt a réges-régi református papcsa-ládból való Kossuth- és Munkácsy-díjas érdemes mûvészt, a Ma-gyar Mûvészeti Akadémia arany oklevelének és a Príma-díjnaka birtokosát.

Elôször az ôsöket sorolta elô. A közvetlen felmenôi, a FeketeKárolyok, ugyanannak a tornyospálcai református egyházközség-nek voltak a lelkészei, mint ahogy az volt a keresztfia, az a Feke-te Károly is, aki jelenleg a Tiszántúli Református Egyházkerületpüspöke. Édesapja, a zalaegerszegi templom és parókia építôje,amikor az építkezés befejezôdött, kérte, hogy helyezzék át jómessze, ha lehet, az ukrán határhoz, nehogy valakinek megfor-duljon a fejében, hogy saját magának épített. Tornyospálca, ez akét és félezernél alig több lakosú felsô-szabolcsi község 8-900fônyi református hívet számlál, akik olyan templomba járnak,amelynek éke az egyik legrégebbi magyarországi gótikus szen-tély, valamint egy úgynevezett Mikó-kehely. A Mikó-kelyhet1560 körül készíttették az akkori római katolikus hívek. Hat dom-borulata jelzi, hogy hatan vehették belôle Krisztus vérét, a papmindig egyet fordítván rajta. Aztán a földesuruktól reformációtkapott népek, vagy éppen a reformálódni nem akarók a kelyhetvalahogy eltüntették. Jóval késôbb, 1630 körül egyszer csak be-állított a parókiára a község egyik lakója, Mikó Benedek, kezé-ben a kehellyel és szívében azzal a gondolattal, hogy ezt a kely-het a reformátusoknak kívánná adni. A nagy tisztességnek a hí-vek megörültek, s az akkori teljes reformált népesség a kehely-bôl ünnepélyesen úrvacsorált egészen addig, amíg be nem jött astampedlibôl való úrvacsorázás divatja (F. Gy. szavajárása szerint).Ekkor aztán a kehely valahogy ismét eltûnt. Fekete György, ami-kor tudomására jutott, hogy ott, Tornyospálcán kell lennie egy

ilyen szép gótikus úrvacsorai kehelynek, faggatta ugyan az akkorilelkészt, hogy nincs-e tudomása a kehely hollétérôl, ám amikorlátta, hogy nincs, az a gondolata támadt, hogy engedélyt kérjen:hadd nyomkodja meg egy bizonyos helyen az ajtóbélést. Meg-nyomta azt a helyet, és íme, egy rugóval – mint a mesében – elô-ugrott a kehely. Azóta a legrégebbi „református kehely” az egy-háztörténeti múzeumban van kiállítva. Fekete György viszont,aki restellte, hogy megfosztotta a tornyospálcai templomot ettôl

a mûremektôl, azóta száz százalékosan pon-tos másolatot készíttetett a Mikó-kehelyrôl,és tavaly elvitte a gyülekezetnek. S íme, azújabb csoda: elôzô este a lelkész azzal a hír-rel hívta fel, hogy megtalálták a kehely eredetigótikus fülkéjét! A gyülekezet azzal ünnepel-te és köszönte meg a nagylelkû ajándékot,hogy ugyanúgy, mint majd’ négy évszázada,a mûremek kehelybôl úrvacsorázott a gyüle-kezet, majd visszahelyezték a fülkéjébe, s az-óta is megcsodálhatják ott az arra látogatók.

Arra a kérdésemre, hogy mennyiben befo-lyásolhatnák az életünk során megismert lel-készek az életfelfogásunkat, a hithez való hoz-záállásunkat, Fekete György elmesélte, hogya családi indíttatáson túl ô gyakorlatilag a re-formátus valláson keresztül lett belsôépítész.

Süvölvény korától Joó Sándor gyülekezetébe, az egykori szere-tett pasaréti lelkészhez járt, s mint minden könyvbarát, ô is be-járt Sándor bácsihoz, aki a könyvtárát a betûre éhes hívek rendel-kezésére bocsátotta: elég volt egy cetlit berakni a kivett könyvhelyébe, s ráírni a nevét meg a dátumot, amikorra a visszaviteltígéri. Történt egyszer, hogy Sándor bácsi a könyvkölcsönzés pil-lanatában odaszólt neki: Eljött az ideje, fiam, a komolyabb köny-veknek! A szakkönyvekre gondolt. Fekete György így lett a re-formátus templomépítészek nemlétezô zártkörû klubjának a tag-ja. Mindig ahhoz tartotta magát, hogy evangélizálni úgy is lehet,ha az emberek körbeülik a pódiumot vagy emelvényt, és az isten-tiszteleti liturgiától eltérô formában, zenével, elôadással, könyv-bemutatóval, egyéb rendezvénnyel dicsérik az Urat. Tehát a pa-dokat jobb mellôzni. Ezt lelkészekkel is megvitatta, s számostemplom bizonyítja, hogy bizony jó elképzelés ez. A remélt bu-dai Makovecz-templom is ilyen lesz, ha sikerül összegyûjteni ráa pénzt, amit ôszintén remél. Pályája során egyébként sok-sok te-rületen letette a névjegyét. Ma már kizárólag fa mozaikokat ké-szít (2017. szeptember 28-án lesz összegyûjtött mozaikmûveineka kiállítása), azt viszont éjjel-nappal.

A „világi” pályavázlat mellett megtudtam, hogy a Budahegy-vidéki Gyülekezetbe jár – egyébként a Böszörményi úti templomátalakításából is kivette a részét, mai formája magán viseli az ôkeze nyomát is, és ott tiszteletbeli presbiter. Gondolom, épp a„keze nyoma” miatt, amit az akkori presbitérium valószínûleg„Isten fizesse meg”-csekkel honorált...

Akit a majdnem-meghalásból, a szívinfarktusból visszahozotta teremtô Isten, az élete végéig meggyôzôdéssel szolgálja Ôt aneki adatott képessége, tehetsége szerint. Így tesz Fekete Györgyis, a nyolcvanadik esztendején túl is alkotókedve és életereje tel-jében lévô református lelkészgyerek, a Magyar Mûvészeti Aka-démia elnöke.

Farkas Márta

BBeesszzééllggeettééss eeggyy hhaallmmoozzoottttaann eellõõnnyyööss hheellyyzzeettûû tteessttvvéérrüünnkkkkeell

A Magasságos ereje árnyékoz be téged (Lk 1,35)16

A bibliaolvasás volt a témája az MRPSZ Baranyai Területi Szerve-zet konferenciájának, amit Túronyban rendeztek meg 2015. október3-án. Még mi, megyeiek sem ismertük ezt a falut, de a vezetôségneképpen az a célja, hogy minden évben megismerhessünk két-háromgyülekezetet, ne mindig ugyanott legyenek a rendezvények. Megér-kezésünkkor rögtön elbûvölt minket a templom, aminek a hajó részeÁrpád-kori. Lôrésszerû ablakaival, belül freskómaradványokkal amúltba röpített bennünket. Házigazdánk, Hanvay Zoltán délutánmegismertetett bennünket a gyülekezet, a szórványok és a templomtörténelmével. Kiderült, hogy 800 évvel ezelôtt épült, katolikus za-rándokhely volt, kétszer is felgyújtották, elôször a rácok az 1700-asévekben, majd az osztrákok 1848-ban. 1720-ban lett véglegesen a re-formátusoké, a rendszerváltás után felújították. Az építmény egyéb-ként mindig nyitva áll a turistáknak is, amikor a lelkész házaspár itt-hon van. Látogatók jönnek is szép számmal, ott tartózkodásunk ide-jén is voltak fényképezô, nézelôdô látogatók.

A nyitó áhítatot Bóka András nyugalmazott esperes tartotta a cím-ben szereplô mondatról, az etióp kincstárnok találkozásáról Fülöppel(ApCsel 8,26-39). Az etiópok kétezer év óta keresztyének, de márSába királynôje óta egyistenhitet vallottak. A kopt egyház megala-kulását pedig éppen a történetben szereplô fôembernek köszönhetik.Milyen csodálatos Isten, hogy egy emberért is elküldi szolgáját! Mi-lyen fontos, hogy megértsük a Szentírást, és azt másnak is továbbtudjuk adni!

A Bibliát csak akkor érthetjük meg, ha az a mi nyelvünkön szól.Ezért fontos például a gyerekek nyelvén magyarázni az Igét a ki-csiknek. Magyaráz szavunkban benne van az, hogy magyar nyelvenmond! Fejtsük ki, bontsuk ki az értelmét! A lelkészek feladata az Igemagyarázata. Addig olvassuk, amíg személyes üzenetet nem kapunk!A történet végén az etióp kincstárnok örvendezve ment tovább.Bennünk is öröm van a Biblia olvasása után?

Négy kiscsoportban beszélgettünk bibliaolvasási szokásainkról,miután Nagy Attila Gyula, a területi elnök felsorolt és kinyomtatottlapokon adott is nekünk olyan igéket, amik a témához kapcsolódnak.Az én csoportomban szóba került, hogy sokszor nehéz egyedül meg-állni a hitben, jó lenne, ha a környezetünkben találnánk olyan embert,aki lelki testvérünkké válva, velünk együtt tanulmányozná a Bibliát,így arról tudnánk beszélgetni, hitünk erôsödne az állandó imaközös-ség által is. Kihez fordulunk, ha nem értünk valamit a Szentírásból?Merjük-e kérdéseinket feltenni a lelkésznek? Vagy szégyelljük, hogy

mi ilyen tudatlanok vagyunk? Felmerült egy olyan ötlet is, hogy mi-lyen jó lenne egy faládikát kitenni a gyülekezetekbe, abba dobhat-nánk névtelenül a Biblia olvasása közben felmerült kérdéseinket.Így talán bátrabban kérdeznénk, és a lelkipásztor is jobban tudná kö-vetni, hogy mik a felmerülô problémák, a válaszokból pedig az egészgyülekezet épülhetne.

Vendéglátóink gazdagon elláttak bennünket étellel-itallal is, ezút-tal is köszönjük nekik! Délután a résztvevôk közül volt, aki versetmondott, tárogatón játszott szép dallamokat, imát, illetve Füle Lajosverset olvasott fel a Presbiter c. újságból. Nagy Ferenc József, aMRPSZ tiszteletbeli elnöke bizonyságtételében hallhattunk sokszí-nû, hosszú életérôl, hitérôl. Majd Varjas László számolt be a Bara-nyai Területi Szervezet 20 éves történetérôl. Imaközösség után Han-vay Zoltán záró áhítatával fejezôdött be ez a szép októberi szombat.

Nagy örömünkre Alsó-Baranyából, Szentlászlóról is érkeztek pres-biter testvérek a lelkészükkel együtt. A szövetség igyekszik alkal-maira mindig meghívni a horvátországi magyarokat is, akik lelkesenelfogadják a meghívást, idén már három konferencián képviseltettékmagukat: a villányi és túronyi csendes-napon, és Mohácson a szep-temberi körzeti alkalmon is. Reméljük, ez a közeledés tartós lesz!

Mindenki meggazdagodva, új gondolatokkal, tartalmas beszélge-tésekkel, örömmel térhetett haza, ahogy az etióp kincstárnok is!SDG! – Egyedül Istené a dicsôség!

Krem Anitamohácsi presbiter

Emlékezés az MRPSz Baranyai Területi Szervezetének20 éves szolgálatára

Beszámolót kaptunk Varjas László testvérünk elôadásáról, melyet október 3-án, Túronyban tartott. Terjedelme miatt itt csak néhánysort tudunk közölni belôle, de a teljes beszámoló megtalálható honlapunkon, a http://www.presbiter.hu/index.php?id_116 címen.

„Bana Gábor korábbi elnök testvérünk és válaszmányi tag testvéreink szolgálata szinte az egész megyét lefedte, Nagydobszától,Molványon át Kölkedig. Kölkedtôl Komlóig, Komlótól Pécsen át Sellyéig. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy számtalan szolgá-latuk volt a szövetségi és más gyülekezetek meghívása alkalmából is. Amelyre az Úr is áldását adta, mert akikkel beszélgettem, csaka jót mondták el, akár mint hitépítô és példamutató alkalmakról. Hogy milyen tanulságokat lehetett leszûrni? Igyekezzünk betölteni aránk bizott feladatot! Mert tudnunk kell, amit írunk, vagy készítünk, annak csak eszköze vagyunk, a tudást, a bölcsességet a Szentlé-lek által kapjuk, de csak akkor, mikor Jézus Krisztus, mint bölcsesség bekopog a szívünk ajtaján.

Kedves Testvérek!A mi feladatunk ennyi: elmondani a ránk bízott üzenetet azoknak, akikhez Isten küld bennünket. Minden egyebet Ô végez el, hogy le-gyenek köztük is, akik befogadják, hisznek, és újjászületnek!”

„Érted is, amit olvasol?” – Túrony

Istennek semmi sem lehetetlen (Lk 1,37) 17

Egy kedves, derûs, fárasztó nap végén is vidám és örvendezô fiatalleány munkatárssal gazdagodott cigánymissziós közösségünk az el-múlt hónapokban. Nem református gyülekezeteinkbôl érkezett, nemis a szolgálatban lévô és frissen végzett hallgatóink közül, bár – há-la Istennek – már ebbôl a körbôl is több elkötelezett, felkészült és ál-dozatos munkatársat kaptunk, akikrôl szükséges is, hogy híradássallegyünk.

Most mégis egy imádkozó és nagyon tehetséges koreai leányrólszeretnénk beszámolni, akinek a gyülekezeteink hamarabb ismertékmeg hangszerének hangját, mintaz övét, hiszen kezdettôl fogva ve-zetni, kísérni kezdte gyülekezetiénekeinket, mielôtt egyetlen ma-gyar szót is megtanulhatott volna.Meglepett mindnyájunkat, hogysokáig ez sem váratott magára,mert néhány hét alatt számos kap-csolatot formáló, jelentô szó hang-zott el az ô részérôl is, feltûnôenjó magyar kiejtéssel. Mi több, acsupa szív, értelem és lelkiséggelmegáldott idôs Gizike néni, akivelúj munkatársunk több napot együtttöltött, értetlenül állt a kíváncsis-kodó kérdéssel szemben: deháthogyan tetszettek megérteni egymást? Észre sem vettük a sütés-fô-zés, kerti munka között – hallottuk a választ –, hogy más-más nyel-ven beszélünk, úgy összehangolódtunk lelkiekben.

Most kérdezzük meg vendégünket magát legalább néhány szemé-lyes vonatkozásban.

– Mi Johannának hívunk téged, de mi a te koreai neved és honnanis érkeztél?

– A nevem Kim Soyeun és Dél-Koreából jöttem egy évre misszióiszolgálatra. Az ottani református (presbiteriánus) gyülekezetünknek20 ezer tagja van, és sok-sok misszionáriust küldünk szét a világba,ahogy ezt az Úr Jézus reánk bízta. Gyülekezeteink tagjai sokan mégmunkakezdés elôtt istentiszteleti alkalmon vesznek részt. Mindenkikomoly áldozatot hoz, hogy misszionáriusaink, az evangélium eljus-son a Föld végsô határáig, Isten országa növekedjék és testvéri,nemzetközi kapcsolatainkat is gondozhassuk.

– Te személyesen hogyan kaptál ilyen fiatalon elhívást és kiküldést?

– Három évvel ezelôtt kaptam Istentôl egy igét, a János evangéli-umának 21. része 15-19. verseit. Ez érintett meg olyan mértékig,hogy belsô elhatározást kaptam a missziói szolgálatra.

– De hogyan hallottál Magyarországról és a cigánymisszióról?– Rev. Choi Young és családja meghívásával, egy évvel ezelôtt egy

nagyobb csoporttal érkeztem látogatóba Magyarországra. 11 naponkeresztül voltunk itt, együtt töltve az idôt a cigánygyerekekkel, gyü-lekezetekkel. Ezekben a napokban különösen megerôsödött szívem-ben a szolgálat gondolata.

– Mi volt az, ami különösenmegérintett?

– Amíg itt voltam Magyarorszá-gon, nagyon meghatottak a cigánydicsôítô énekek.

– Mi a te alapvetô felkészültsé-ged missziói szolgálatodhoz?

– Zongoratanár vagyok és zene-szerzô is, és Isten megajándékozottazzal is, hogy minden meghallottdallamot azonnal összhangosítvatudok lejátszani és mindenre em-lékszem megerôltetés nélkül.

– Hogyan telnek most a napjaidközöttünk?

– A napjaim úgy telnek, hogy atiszakarádi iskolában a hittan órákon zongorán kísérek, majd iskolaután magán zongoraórákat adok és a hétvégeken minden cigány is-tentiszteleten és a tiszakarádi református templomban szintén zongo-rán kísérem az énekeket. De a becskedi gyülekezetben egy jelentôscigány férfikórusunk is van, velük vasárnaponként szoktunk gyako-rolni. Halászhomokon pedig apró gyermekekbôl, kicsikbôl formá-lunk éneklô csoportot.

– Volt már alkalmad cigány családokat is meglátogatni?– Itt, Tiszakarádon és Becskeden is nagyon sok szeretettel hívtak

meg már otthonaikba olyan testvéreim, akikkel nagy ajándék együttimádkozni és együtt vacsorázni. De sok megbecsülést kapok az egy-házi és társadalmi közösség, iskola vezetôitôl, elöljáróitól is. Érzik,hogy a gyermekek körül közös ügyben fáradozunk.

– Tudjuk és tapasztaljuk, hogy gyorsan tanulod és szép kiejtéssela magyar szavakat. Kitôl kapsz ebben segítséget?

– Choi Young misszionárius lelkész és családja, de a faluban kö-rülöttem élô cigánytestvéreim segítenek a magyar beszéd-ben és sokszor még az autóban útitársaim is tanítgatnak.

– Ahogy halljuk, máris reggeltôl estig munkában vagy,mit üzennél, miért imádkozzanak azok, akik most egy ki-csit megismernek és gondolnak reád az Úr elôtt?

– Mielôtt még naponta cselekednék valamit, szeretnékIsten közelségében tartózkodni és felkészülni, a hittan órá-kon és a zongoraórákon megismert gyerekeket szeretettelés bölcsességgel tanítani. Kérem testvéreimet, hogy imád-kozzanak értem.

– Kedves Johanna! Köszönjük, hogy eljöttél közénk, azÚr áldja meg szolgálatodat és nem csak tereád, de egészkoreai népedre is hálaadással és imádsággal gondolunk,nemzetetek nehéz helyzetben lévô közösségére is!

D. Szabó Dániel

Újabb munkatárssal gazdagodotta presbiteri szövetségi koreai cigánymissziónk

Ujjong az én lelkem megtartó Istenemben (Lk 1,47)18

A Bibliával való elsô találkozásom a családiotthonban volt és ez egy életre szólóan meg-határozta a hozzá való viszonyulásomat. Aszovjet hadifogságból hazatérô édesapám agyülekezet lelkészétôl kapott egy Bibliát.Ezt a könyvet abban a szekrényben tartotta,ahová a legféltettebb családi értéktárgyakkerültek. Ez a szekrény nem volt bezárvaelôttünk, gyermekek elôtt, de éreztük, hogyoda nem a mi dolgunk belenyúlni. A Biblia

minden este elôkerült a polcról és abbólédesapánk olvasott, majd kifújta a lámpát ésutána már az ágyban, a sötétben imádkoz-tunk. Nappal csak egyetlen egyszer láttam ôtolvasni, amikor a kommunisták megjelenteka házunkban és mint kulákoktól elvitték azösszes gabonát a padlásról. Ô nem ment ve-lük, csak ült az asztalnál és olvasta a Szent-írást. Akkor éreztem meg, hogy az Élô Istentszólongatja és az Igében kapja is a választ akérdéseire. Késôbb már felnôtt korombanmondta el, hogyha ez nincs, akkor fejszét ra-gadott volna rájuk, s talán akkor már én semírhatnám le ezeket a sorokat. Késôbb tan-könyv lett a teológián a Biblia, de mindig,amikor kinyitottam, azzal a szent megilletô-déssel tettem, mint amikor az ember valaki-vel találkozik, akit rendkívül tisztel. Mai na-pig sem tudom a lapokat behajtani, ha vala-

mit meg akarok jegyezni belôle, vagy nemtudom színes ceruzával aláhúzni a részeketbenne. Természetesen nem a könyv, ami ilyentiszteletet kivált bennem, hanem az Ige maga.

Ft. Kató Bélaerdélyi püspök

* * *

Nekünk, református keresztyéneknek sohasem lehet kétséges a Szentírás hitelessége.Megítélésem szerint bennünk, „Biblián nôttkálvinistákban” fel sem merülhet ebben atekintetben a kétely gondolata. Sok évtized-del ezelôtti gyermekkoromból tûnnek fel egyhajdani vita foszlányai: „Azt is emberek ír-ták” – rémlik fel elôttem a kétkedés hangja.„A Bibliát Isten Szent Lelke által vezetett em-

berek írták” – vélem hallani még most is azakkori hitvalló választ. Elfogadhatjuk a hi-telesség legfôbb érvének, hogy a Szentírásminden szava mögött a Teremtô és Megtar-tó Úristen áll – miként Máté evangéliumá-ban olvashatjuk: „Az ég és a Föld elmúlnak,de az én beszédeim soha el nem múlnak”(Máté 24,35). Számunkra ez az egyértelmûbizonyosság, nincs szükségünk más hiteles-ségi bizonyítékokra.

A Bibliának és a református keresztyénembernek ez a közvetlen viszonya nem ki-váltságot jelent. Úgy mondanám, Isten ke-gyelmi ajándékaként lehetôséget kaptunk aSzentírás alaposabb megismerésére, alkal-mankénti segítségül hívására. Ez a lehetôségazonban egyértelmû felelôsséggel jár. Csakolyan megállapításainkat, kitételeinket pró-báljuk a Biblia megfelelô igehelyével alátá-masztani, amely teljes összhangban áll aSzentírás szellemiségével. Minden ettôl el-térô esetleges törekvésünk bûn lenne, aSzentírás kétségtelen tekintélyével való rútvisszaélést jelentené.

Dr. Huszár Pálegyházunk fôgondnoka

Mit jelent nekem a Biblia?

2017. októberében fogjuk ünnepelni, ha Urunk megengedni, a reformáció születésének500. évfordulóját. Ennek elôzeteseként lapunkban sorra vesszük a hitújítás sarkalatoselveit, s ezekrôl megkérdezzük olvasóinkat, presbitereket, egyházi vezetôket, szerkesz-tôségünk tagjait. Ezek az elvek: egyedül a Szentírás, egyedül Krisztus, egyedül hit ál-tal, egyedül kegyelembôl, egyedül Istené a dicsôség. Most az egyedül a Szentírás el-vérôl olvasunk két vallomást Mit jelent nekem a Biblia? címmel. Várjuk Kedves Olva-sóink gondolatait és vallomásait is! (drbl)

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7. 8.

ÖM

R Z R

G

Z

LE

Fejtsük meg együtt!(Segítség: Máté evangéliuma 4,1-11)

1. Ezeket kellett volna Jézusnak kenyérréváltoztatnia a sátán szerint.

2. Evangélium, más néven.3. Ezeket mutatta meg a sátán Jézusnak egy

magas hegyrôl.4. Nemcsak ezzel él az ember.5. Ô kísértette Jézust.6. Itt történt a böjtölése és megkísértése.7. Ô vitte ki Jézust a pusztába.8. Ôt nem szabad megkísérteni, ahogy meg

van írva.

A rejtvény megfejtését a Presbiteri Szö-vetség címére lehet beküldeni 2016. janu-ár 31-ig: 1092 Bp., Ráday u. 28.Forrás: Református Újság – Felvidék

JÁTÉKOS TALLÓZÓ

Nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, szent az O neve (Lk 1,49) 19

A presbiter a gyülekezet lelki és anyagi dolgainak a sáfára

A Magyarországi Református Egyház Alkotmányáról és Kormány-zásáról szóló 1994. évi II. törvény 46. § – a presbiterekrôl szóló fe-jezet – (1) szakasza azzal a mondattal kezdôdik, hogy „A presbite-rek az egyházközség lelki és anyagi javainak sáfárai...”.

Errôl a mondatról szeretném gondolataimat elmondani, és ezeketszeretném megosztani kedves testvéreimmel, presbitertársaimmal, ésa jelenlévô lelkipásztorokkal. Mielôtt a részletekbe belemerülnénk,úgy gondolom, hogy legalább egy kérdést mindenképpen pontosíta-nunk kell.

Nézzük meg elôször, hogy mit is jelent az a szó, hogy sáfár, sáfár-ság? Olyan régi ez a szó, hogy sokan nem is értjük/értik, hogy mitis jelent ez a régies, elfeledett kifejezés.

A magyar értelmezô szótár igen röviden csak azt mondja, hogy asáfár: az anyagi javak felügyelôje, gazdatiszt, ispán. Irodalomban:eszményi értékek ôre, gondviselôje.

Interneten azt olvashatjuk, hogy: vagyonkezelô megbízott, aki másszemély anyagi javaira felügyel. Erkölcsi vagy eszményi értékek ôre,gondviselôje, aki arról gondoskodik, hogy a rábízott érték, szabályváltozás nélkül fennmaradjon, illetve a rábízott képesség fejlôdjön.

Sáfárkodik: valamilyen felelôsséggel gazdálkodik valamivel.A Biblia nyelvén ez a kifejezés sokkal többet jelent. A sáfár olyan

szolgát jelent, akit az ura állított a maga birtokába, és megbízott az-zal, hogy vagyonának bizonyos része felett ôrködjön, gondozza, ke-zelje. A sáfár nem a gazda, hanem a szolga, aki a gazda tulajdonátképezô vagyontárgyakkal, javakkal gazdálkodik. A gazda nem másmint Jézus Krisztus Urunk. Pál apostol, Péter és Jakab apostol leve-leik elején kijelentik magukról, hogy Jézus Krisztus szolgái. A bib-liai értelemben vett sáfárságról ennek a hitvallásnak értelmében le-het csak beszélnünk.

Sajnos mi mai emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy ha a sá-fárságról beszélünk, akkor pusztán az anyagias dolgokra, a pénzügyigazdálkodásra gondoljunk. Ez a kifejezés sokkal többet jelent a pénz-ügyeinknél. A javak, melyek ránk bízattak, nem pusztán pénzügyiek.Hiszen például a lelkipásztorainkra az Ige plántálása bízatott. Gyü-lekezeteinkbe járnak orvosok, tanárok, mûvészek, szakmunkások ésképesítés nélküli emberek. Mindannyiunknak a saját képességeinkszerinti maximumot kell, hogy adjuk magunkból. Azt a tudást, vagyalkalmat, amivel rendelkezünk, Istenünk azért adta nekünk, hogyazzal gazdálkodjunk, sáfárkodjunk, szolgáljunk egyházunknak.

Mi valamennyien, különösen a presbiterek Isten szolgái, sáfáraivagyunk.

Idôt és alkalmat, képességet és javakat, a föld áldásait és forrásaitbízta ránk Istenünk. Felelôsséggel tartozunk neki ezek helyes fel-használásáért. Nem az számít, kire mennyi bízatott, mert amennyirám bízatott, azzal nekem kell helyesen sáfárkodnom. Minden anya-gi és szellemi vagyontárgy kizárólag Isten tulajdona. Így az Ô tulaj-dona az idôm, a nemzetem, a családom, a pénzem, a házam, a tes-tem, a szabadidôm, az ügyességem, a testi vagy szellemi képessé-gem. Mindenem, amim van, az Istené, sôt én magam is. A megtértember Isten gyermekévé válik. Tudom és elfogadom, hogy amim van,csak bizományban van nálam, az eredmény, a gyümölcs, a nyereségés a tulajdonjog az Istent illeti meg, s ezt elismerni nem valami nagykegy, hanem kötelességem. Nekem, mint a gyülekezetem által meg-választott presbiternek az a feladatom, hogy hû legyek Istenünkhöz,és erre a hûségre hívjam fel embertársaim figyelmét is. Ez nem azt

jelenti, hogy hibátlan vagy tökéletes vagyok. Ez azt jelenti, hogy jólgazdálkodjak a képességeimmel, legyek hû, sáfárkodjak teljes erôm-bôl ott, ahova állíttattam, azzal, amit kaptam, tegyem azt, amit tudok,teljes szívvel és teljes lélekkel. Úgy, amint a Márk evangéliuma 12.rész 30. versében is meg van írva: „Szeresd az Urat, a te Istenedetteljes szívedbôl, teljes lelkedbôl, teljes elmédbôl és minden erôdbôl”.Ez azt is jelenti, hogy erômön felül nem kell tennem. Aki az erejénfelül vállal munkát, az hûtlen sáfár, mert visszaél azzal az erôvel,túlterhelte azt az erôt, amely nem az övé, hanem csak rábízatott.

A sáfársági munkának egyik ismertetô jele, hogy abból mindighaszna van másnak is. Az a szolgálat, amit sáfárságomnak a tudatá-ban mint Istennek a sáfára végzek a világban, emberi viszonylatok-ban is, szociális szempontból is a legtökéletesebb szolgálat.

A sáfárság nemcsak egyszerûen ôrzést jelent, hanem a javak –szellemi és anyagi – kezelését, forgatását és hasznosítását elsôsor-ban.

Ha meg szeretnéd tudni, hogy jól sáfárkodtál-e eddigi életedbenazzal, amit kaptál Istentôl, gondolj vissza azokra a testvéreidre,akiknek letörölted könnyeit, csillapítottad éhségét, betakartad a fázótestét, vagy, hogy elvezetted a gyülekezetedbe, felhívtad a figyelméta keresztségre, a konfirmációra, Jézus Krisztus áldozatára – tudniil-lik, hogy érte is meghalt a keresztfán. Kik azok, akiket elvezettél agyülekezeti alkalmakra, istentiszteletre, bibliaórára? Beszéltél-e ar-ról, hogy mi az adakozás, a persely, az egyházfenntartás, egyáltalán,gyülekezetünk mibôl gazdálkodik, illetve sáfárkodik?

Nekünk, presbitereknek sokszoros a felelôsségünk Isten elôttazért, hogy mennyire hatékonyan gazdálkodunk a ránk bízott javak-kal, képességekkel. Mindannyiunknak kötelessége képességeinkszerint tenni azért, hogy gyülekezetünkben az élet ékes rend szerintfolyjék. Van, aki azért felelôs, hogy a persely meg legyen számolva,van, aki azért, hogy a templomba jövô ismeretlent fogadja, eligazít-sa, van, aki azért, hogy a fûtést bekapcsolja, megint más pedig azért,hogy az udvar vagy a templom rendben legyen. A ránk bízott képes-ségeink szerint kell sáfárkodnunk, gazdálkodnunk, és a gyülekezetlelki és anyagi építésérôl intézkednünk.

(Folytatjuk)

Kis CsongorVác-Felsôvárosi Református Egyházközség Kurátora

Sáfárság (I.)Elôadás a Mátrai kör õrbottyáni presbiteri továbbképzésén

PRESBITERa Magyar Református Presbiteri Szövetség hivatalos idôszaki kiadványa. Megjelenikez évben hat alkalommal. A szerkesztôbizottság tagjai: Apostagi Zoltán, Dr. Kelemen-né Farkas Márta, Dr. Kis Domokos Dániel, Kövespataki László, Dr. Papp Vilmos, Dr.Ritoók Zsigmond, Váczi Gábor, Dr. Viczián Miklós. Felelôs szerkesztô és képszer-kesztô: Dr. Békefy Lajos PhD. Felelôs kiadó: Dr. Szilágyi Sándor. Tördelés: HeckmannTamás. Szerkesztôség: Magyar Református Presbiteri Szövetség Irodája, 1092 Bu-dapest, Ráday u. 28. Tel.: 476-3211. E-mail címünk: szovetseg@presbiter.hu. A lapa fenti címen írásban vagy telefonon is megrendelhetô. Az egyéni elôfizetési díj bel-földre évi 2700 Ft, Európa országaiba 5000 Ft, a tengerentúlra 5700 Ft. Az elôfizetésidíj csekken fizethetô: „Magyar Református Presbiteri Szövetség 11705008-20416641”,Budapest; személyesen is befizethetô Szövetségünk Irodájában. Lapunk fenntartásátszolgáló adományaikat is köszönettel fogadjuk a Kárpát-medence református gyüle-kezetei és presbitériumai nevében! Készítette a Prime Rate Kft. Felelôs vezetô: a Kft.igazgatója. Kéziratot nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza!ISSN 2061-4632 (nyomtatott), ISSN 2061-4640 (online)

Szövetségünk honlapjának címe: www.presbiter.huA megjelent cikkek nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztôbizottság véleményével!

Egy példány ára: 450 Ft

Irgalma megmarad nemzedékrol nemzedékre az Ot félokön (Lk 1,50)20

Szeptember 13-án, meleg késô nyá-ri vasárnap délután a diósgyôri egy-házközség templomában tartotta megszokásos ôszi konferenciáját a Ma-gyar Református Presbiteri Szövet-ség (MRPSZ) Dél-Borsodi Szerve-zete. A konferencia vezéradó témájaaz elkötelezett szolgálat volt. A meg-hívást elfogadva az alkalomra, Mis-kolcról és környékérôl több, mint100-an jöttek el, lelkipásztorok, pres-biterek, gyülekezeti tagok.

Victorné Kardos Erika lelkipász-tor megnyitó szavaiban arra utalt,hogy mindig és minden körülmények között szükség van a helytál-lásra, kitartásra, küzdelemre és tenni akarásra. Könnyebb kifogásttalálni és kimenteni magunkat a szolgálat alól, mint vállalni azt. ABiblia számtalan példát tár elénk arról, hogy Isten olyan emberekethívott el, akik emberi gyengeségük, esendôségük miatt egyébkéntnem lettek volna alkalmasak és ez napjainkban is igaz.

Szônyi Tamás esperes köszöntésében egymás terhének hordozásá-ra helyezte a hangsúlyt, rámutatva, hogy a teljesítményorientált vi-lágban az üressé vált szíveket töltse be az evangélium örömüzenete.

A diósgyôri gyülekezet képviseletében Almási Gyula gondnokörömének adott hangot amiatt, hogy a szövetség ezt a gyülekezetetválasztotta ôszi konferenciájának helyszínéül, majd röviden bemu-tatta az egyházközség történetét.

Péter András lelkipásztor áhítatá-ban kiemelte, hogy a világban zajlóháborúból egyedül Isten mutathatkiutat és Ô az, aki gyôzelmet arathata szívünkben. Ezért ne csüggedjünk,ne aggódjunk, és ne engedjük ma-gunkat megtéveszteni. A mi dolgunkhirdetni az evangéliumot, JézusKrisztus királyságát és bizonyságottenni az Ô szeretetérôl.

A konferencia fôelôadását HorkayLászló nyugalmazott püspök, nagy-dobronyi lelkipásztor tartotta. Bib-liai példákat említve és személyes

megtapasztalásokat sorolva nagy átéléssel és sodró lendülettel szóltaz elkötelezett szolgálatról, amihez nem elég az elhatározás, hanemahhoz el kell kérni a Szentlélek ajándékát és a világ helyett Krisztusbeszédéhez kell igazítani életünket. A megszólításra válaszolni kell,mert az Úr tudja, hogy hol van a legnagyobb szükség reánk – muta-tott rá az elôadó.

Fodor Bertalan orvos mély elkötelezettségû bátorító bizonyságté-tele zárta a konferencia elsô részét, ami után lehetôség nyílott 5 ki-sebb csoportban az elhangzottak megbeszélésére.

A tartalmas hitmélyítô találkozás a kora esti órákban szeretetven-dégséggel zárult.

Dr. Rózsa Tibor presbiterMiskolc-Diósgyôr

Elkötelezett szolgálatban – Diósgyôr

Az Egervölgyi Egyházmegye Presbiteri Szövetsége a poroszlói re-formátus templomban, mintegy 70 fô részvételével presbiteri csen-des napot tartott. A csendes nap Dudás Ferenc, az egyházmegye es-peresének igei bevezetésével kezdôdött (Ján 12,26). Utána MagyarBalázs elnök köszöntötte a jelenlévôket. Köszöntôjében hangsú-lyozta: olyan idôket élünk, amikor szaporodnak a miértek, és kérdés,hogy ezekre kapunk-e választ. Nagyon fontos a lelki alkalmak kere-sése. Szövetségünk, mely újra szervezôdésének 25. évfordulóját ün-nepli, nagy hangsúlyt fektet a presbiterképzésre, pontosan azért,hogy a kérdéseinkre igei választ kapjunk, és ne menjünk el üres kéz-zel a programokról. Istenünk irgalmas és kegyelmes: vigyük kérése-inket Ô elé, nem maradunk válaszok nélkül.

A csendes nap elsô elôadását dr. Benke György nyugalmazott pro-fesszor tartotta a nyugalom napjáról a 2Móz 20,8 alapján: a vasár-nap megszentelése, valamint az 5Móz 5,12-15 alapján a vasárnapimunka kérdésérôl. Az elôadó hangsúlyozta: értelmes és felelôs em-berek nem gondolhatják, hogy a korlátok ellenünk lennének. Azok ér-tünk vannak, hogy megvédjenek. „Hat napon át munkálkodjál”, ésutána a pihenés – fogalmazott az elôadó. Van is egy szép mondá-sunk: munka után édes a pihenés.

Szépen megteremtett világunkban felbomlott a rend, a harmónia,akár úgy, hogy a munkanélküli élet vagy a pihenés nélküli szakadat-lan munka szedi nem kevés áldozatát. Külföldi tapasztalatával is erô-sítette, hogy az 1950-es években szombaton nagy volt a nyüzsgés,vasárnap csend volt, de utána ez megváltozott. A feszített munka-tempót, a kalákában való építkezést, pótszerekkel (energia ital, alko-hol stb.) próbálták, próbálják pótolni: az eredmény, hogy sok 50-60éves férfi hal meg. Isten értünk adta a nyugalom napját. Szenteld

meg! István királyunk elrendelte: 10 falu építsen egy templomot, ké-sôbb falvanként kellett. Intézkedett arról is, hogy a jövevény népekfelvegyék a kereszténységet, mert ebben látta a biztonságot. A va-sárnap nem csak munkaszünet, ez a lélek építés napja, amelyre maoly nagy szükség van. Az Úr napja! Az elôadás végén egy kiad-vánnyal ajándékozta meg a jelenlévôket. Ez a kiadvány segítség ab-ban, hogy presbiter testvérünk és a gyülekezeti munkások, mint alelkipásztor munkatársai önként és örömest végezzék feladataikat,mint akik példaképei a nyájnak.

A második napirend: Hittan vagy erkölcstan? Nagytiszteletû Mé-száros Ildikó lelkipásztor elôadásában hangzott el: mi a különbség ahittan és az erkölcstan között: ég és föld. Maga az oktatási rendbevaló beillesztés hit- és erkölcstan vagy erkölcstan bevezetésérôl nemkönnyû helyzet elé állította a lelkészeket. Nagy volt a feszültség akülönbözô nyilatkozatok között: vajon milyen arányban választják,a vallási különbözôségeket mint akadályt próbálták felvetni. A kér-désben széleskörû közmegegyezésre van szükség. Mi a jó, vagy mia jobb? Nagy segítségül szolgált a Presbiteri Szövetség által kiadottszóróanyag. Különösképpen dr. Judák Endre két mondata volt az,amely a nagytiszteletû asszony és bizonyára sokak számára meg-nyugtató választ adott: 1. A hittan az örök igazságra való támaszko-dás. 2. Az erkölcstan a változó emberi értékekre való figyelés. Min-denki eldöntheti, melyik út választása adja a társadalom számára ajó megoldást. A kiscsoportos megbeszéléseken sok-sok példa ésészrevétel hangzott el, amelyek építô jellegûek és minden testvé-rünk számára megszívlelendôk voltak.

Magyar Balázs

Presbiteri Csendes Nap – Poroszló

Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek néktek (Lk 2,10) 21

A Délpesti Egyházmegye Presbiteri Szövetsége egynapos képzést tar-tott Üllôn a szövetség tagjai számára. A gyülekezet tagjai már elôzôeste lelkesen tevékenykedtek a város általános iskolájában, a gyüle-kezeti teremben és a templomban, hogy az alkalomhoz illôen várjáka testvéreket. Szorgos munkával elkészült az imaséta, kiépítésre ke-rült a hangosítás és a gyülekezeti terem is ünnepi díszbe öltözött.

Az érkezôket dr. Kun Mária, a gyülekezet lelkipásztora, dr. SzabóKároly, a Szövetség elnöke és Knul János, a gyülekezet gondnokaszeretettel fogadta. A gyülekezeti teremben tea, kávé, sütemény ésszendvicsek várták az érkezôket.

Kilenc órakor több mint hatvan fô jelenlétében áhítat kezdôdött atemplomban. Dr. Kun Mária a Zsoltárok könyve 86. rész 1-5. versealapján szólt a megjelentekhez. Prédikációjának kiindulópontja azvolt, mindenkoron kiálthatunk Istenhez: hallgasson meg bennünket.A zsoltáros bemutatja az élô Istent és bemutat bennünket is. Fontos,hogy kapcsolatban legyünk Istennel és egymással. Egy ilyen nap errekiválóan alkalmas: átgondolhatjuk kapcsolatunkat Istennel és erôsít-hetjük összetartozásunkat, elmélyíthetjük hitünket. Mit jelent szá-momra, hogy Istenhez tartozom? Miben kell változnom, megerôsöd-nöm és kegyesen élnem? Elsôsorban azt jelenti, hogy színt vallok ésönvizsgálatot tartok. Isten jól lát és jól ismer bennünket. Isten az, akimeghallgat és nekünk is hallgatnunk kell szavára. Csendre van szük-ségünk, hogy meghalljuk szavát. Békességben éljünk önmagunkkalés tudjunk elcsendesedni, tudjunk idôt szánni a napi bibliaolvasásra.Isten nem csak meghallgat, de meg is vidámít. Szabadító Urunk van:emeljük fel fejünket, tekintetünket és tegyük le terheinket, gondjain-kat Nála – Ô meg tud szabadítani bennünket minden bajtól. És nincshozzá hasonló: változást akar elôidézni az életünkben. A kérdés az:engedjük-e? A keresztyén életgyakorlat lényege az, hogy bízni kellIstenben – feltétel nélkül. Istenhez kell kiáltanunk – ôszintén tárjukfel gondjainkat, problémáinkat és bízzuk ügyünket Istenre. Záráskéntelhangzik: élni csak félve az Istent érdemes.

Kis mûsor keretében Knul Csenge Reményik Sándor versét szaval-ja el, Mátrahegyi Mária is verssel köszönti az idelátogatókat, LovassJánosné Túrmezei Erzsébet Hit által c. versét szavalja, a programot aTóth testvérpár klarinétjátéka zárja.

Átvonulva az általános iskolába dr. Szabó Károly szól a testvérek-hez. Isten mindenkinek adott valamit – fontos, hogy ezt felismerjükés kibontakoztassuk. A korábbi találkozásokkor már szó esett arról,hogy az élet: próbatétel, ajándék és ideiglenes állomáshely. A mai na-pon egyetlen kérdésre keressük a választ: Hogyan kapom meg mind-ezen képek megértéséhez és alkalmazásához a bölcsességet?

Jézus mondja tanítványainak: „...bizony-bizony mondom néktek,hogy amit csak kértek az atyától az én nevemben, megadja nektek. Ed-dig nem kértetek semmit az én nevemben. Kérjetek és megkapjátok,hogy örömötök teljes legyen” (Ján 16,23-24).

Ma különösen az Istennel való kapcsolatunkról és az imádságaink-ról gondolkodjunk közösen. Figyeljünk az Igére: Mit jelent Jézus ne-vében kérni? Milyen az az imádság, amit Isten biztosan meghallgat, samit biztosan teljesít? Isten egy bensôséges kapcsolatot akar nekünkajándékozni, amikor Jézus nevében szabadon, félelem nélkül, bízószívvel járulhatunk az Atya elé.

A kiscsoportos foglalkozások már jelentôs késéssel kezdôdnek, demindenki megpróbálja behozni a lemaradást. E sorok írója a sáfárság-gal kapcsolatos tematikus beszélgetésrôl osztja meg gondolatait. A té-ma feldolgozását Vass Pál vezeti, aki a balatonszárszói üdülôkomple-xum egyik vezetôje. Elmondja, hogy egy református cursillio hozottváltozást az életében és nyolc éve lett Jézus követôje. Legyen Jézusaz ÚR a szívünkben. Jézus Krisztusnak rendelkezési joga van felet-tem, szabadon rendelkezik életemmel. Az ô tulajdona vagyok ésmindörökre az is maradok.

A sáfárság, a tanítványi lét három területen nyilvánul meg: értel-münk terén, erkölcsi téren és hivatásunk terén. Értelmi téren azt jelen-ti, hogy megadom magam Istennek. Erkölcsi téren azt vehetjük észre,hogy a relativizmus megfertôzte a világot. Korábban a házasság egyférfi és egy nô kapcsolatát jelentette, míg manapság Írország mondottigent két férfi vagy nô kapcsolatára és ezek a párok gyerekeket isörökbe fogadhatnak. Hivatásunk terén azt jelenti, hogy másokért isfelelôsek vagyunk. Isten szolgái vagyunk a templomban és azon kí-vül is.

Mivel sáfárkodunk? A talentumainkkal. (Máté evangélium 25. rész14-30. vers) Isten országának vagyonkezelôi vagyunk. Isten minden-kire rábíz valamit, és mindenkinek megelôlegezi a bizalmat. A kérdésaz: mit kezdünk a talentumainkkal? Isten belénk plántált egy MA-GOT, azt, hogy a feladatunk az, ezt felismerjük és fejlesszük. Bízta-tást meríthetünk abból a képbôl, hogy a Biblia több szereplôje is prob-lémákkal küzdött: Mózes dadogott, Jeremiásnak öngyilkossági hajla-ma volt, Tamás kételkedett. De Isten általuk vitte sikerre ügyét. A be-szélgetés keretében mindenki elmondja, milyen talentumot ismer felmagában, amit Istentôl kapott? A családban, a munkahelyen és a gyü-lekezetben. Milyen területen van a legtöbb tennivalóm – pl. család,munkahely, gyülekezet és barátok. Mi gátol ezeken a területeken a sá-fárkodásban? Miben kérem Isten segítségét?

Az idôvel is jól kellett sáfárkodni, mert az gyorsan repült. Vissza-tértünk a gyülekezeti terembe, ahol terített asztal várta az érkezôket.Kötetlen beszélgetés keretében folytatódott a program, majd újra át-mentünk a templomba úrvacsorával egybekötött istentiszteletre.

Dr. Marjovszky Tibor professzor Sámuel elsô könyve 17. rész, 38-40. verse alapján szólt a testvérekhez. Köztudomású, hogy Saul hiúember volt, de a filiszteussal szembeszálló Dávidnak felajánlja kard-ját, sisakját és páncélját is. A helyzet nagy kísértést és lehetôségethordoz magában. Ha Dávid nyer a filiszteussal szemben, akkor Saulelmondhatja, hogy Dávid az én páncélomat és sisakomat viselte, ígylearathatja a babérokat, úgy, hogy nem kockáztatja az életét, nem veszrészt a harcban. Sajnos sokszor elôfordul, hogy a funkció, a szerep rá-nô az emberre. Egy koreai közmondás így szól: „Hatalom kell, hívekbiztosan lesznek.” Tehát nagy a kísértés arra, hogy már nem vagyokönmagam, egy idô után automatizmusok mûködtetnek bennünket.Mert aki funkciót kap, arra ez a szerep ránehezedik.

Ekkor azonban valami szokatlan történik. Dávid felveszi Saul pán-célját és nem tud benne járni. Rendkívül fontos kérdés: képesek va-gyunk-e kimondani, hogy ez túl nagy nekem? Ez nem nekem való, ezígy nem jó nekem. Dávid az életével játszik: nemet mond Saulnak. El-és felvállalja önmagát, leveti magáról a páncélt. Arra, aki az egyház-ban tisztséget vállal, hasonló veszély leselkedik: ránô a szerep. Szá-munkra is kérdés: van-e bátorságom ledobni a páncélt és önmagammaradni. Elindulni a csatába, úgy, hogy elhiszem: az Isten áll mellet-tem.

A prédikáció zárógondolata egy Kuroszava film apropója. A film –melyet a 80-as években vetítettek Magyarországon – fôszereplôje egyrizstermelô férfi, aki erôsen csalta a feleségét. Éjszaka oni álarcot öl-tött és ebben indult el otthonról. Az álarc egyre inkább démonná vál-toztatta ôt és eljött a pillanat, amikor már nem tudta levenni magárólaz álarcot. Vigyázzunk, hogy ne kövessük el azt a hibát, ne viseljünkálarcot, maradjunk önmagunk, mert bizton hihetjük: nagyobb az Istena mi szívünknél.

Az úrvacsoraosztás után dr. Szabó Károly kap szót és bejelenti,hogy 2016 április 16-án tartja a Szövetség a következô presbiteri kép-zését.

Az alkalom áldásmondással került befejezésre. Reméljük, mindenkijól érezte magát, és lélekben megerôsödve indult haza gyülekezetébe.

Molnár Gábor

Presbiterképzés Üllôn

Üdvözíto született ma nektek, aki az Úr Krisztus (Lk 2,11)22

November 7-én beköltöztünk az öt helyiségbôl álló „kollégiumba”.Az egyetlen nagy osztályterem lett a délutáni tanulás színhelye, amindenes helyiség. A fiúk a nagyobb szobában aludtak, az öt lány akisebben. A lányok nevelôje magam voltam, a fiúk felügyeletét amiskolci Benke Ádám fiatal mérnök vállalta karácsonyig, míg benem hívták katonának. Könyvtárunk elôször elfért egy stelázsin.Gyorsan szállt az idô, a tanulásban nagy volt a követelmény. Szegénydiákok elôször nehezen birkóztak a hatalmas anyaggal. Karácsonyrabetlehemes játékkal készültünk, élveztük a téli vakációt. Januárbanmindenki várta, hogy újra együtt lehessünk. A tél elsuhant, jött a ta-vasz, nem volt fiú nevelônk. Sárospatak segített, Gyôri István dékánúr küldte, engedte a teológusokat fiú nevelônek. Jöttek is a fiúk szí-vesen, általában kettesével egy hétre, Taraczközi Gerzson és Ferenc,Barta Attila, Samók Attila (Kárpátalja), Fejér Zoltán, Péterffy Kund,Bereczky László (Erdély), Molnár Sándor, Mészáros László, néhaiVictor János (Magyarország), Feszty Zsolt (Felvidék). Volt olyan,hogy egyszerre az egész történelmi Magyarország képviseltette ma-gát a gimnáziumban.

Választott igénk az Ézsaiás 43,1 volt. Katkó Laci gyöngybetûkkelkartonpapírra írta és aranymondásként a falra függesztettük: Ne félj,mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy. Válasz-tott énekünk az 512. számú, a Szólj, szólj hozzám, Uram kezdetûének lett.

A hollandok, Ridderkerkbôl Szabó Dániel közvetítésével, 1994 ta-vaszán jöttek elôször egy kisebb élelmiszerszállítmánnyal. Annyi fi-nomságot sohasem láttunk még! Kaptunk sajtot, húskonzervet, cso-koládét, szárított gyümölcsöt, kekszet, vajat, mézet, én kávét. A szü-lôktôl kaptunk szalonnát, hagymát, karalábét, sárgarépát, savanyúsá-got, befôttet, lekvárt, és attól kezdve tanév végéig magunk készítet-tük a reggelit, vacsorát. Ahogy zöldült a fû, a kertben szalonnát sü-töttünk. Sokszor, sok finom étellel várt minket a gimnázium szom-szédságában lakó Béres család asztala. Televíziója nem lévén a gim-náziumnak, egyetlen világi szórakozásunknak is az ô otthonuk volta színtere, náluk néztük meg a péntek esténként sugárzott Dallast,széken, ágyon, földön ülve. Sok hazautazós hétvégén voltam vendé-ge Olasz Pali és Piroska családjának.

Családias légkör, egymás elfogadása, segítése, összetartás jelle-mezte az osztályt, a kisebb vitákat és csínyeket leszámítva rend volt,fegyelem. Szót fogadtak, szerettek, tiszteltek. Én is szerettem ôketsaját gyermekeimként.

Tavasszal megtartottuk a felvételit. Amikor elkészültek a magyarés matek feladatlapok, két ócska fénymásolón próbáltuk sokszorosí-tani ôket. Közben az egyik gépbôl elfogyott a festék, a másik elrom-lott. Isten adta a mentôötletet: a rossz gépbôl kiskanállal átraktuk afestéket a mûködôbe. Mégiscsak lett felvételi feladatlap. Isten sok-szor mutatta meg gondoskodó szeretetét irántunk.

Mi is próbáltunk segíteni a rászorulókon. A kapott ruhaadomány-ból juttattunk a falubeli rászoruló családoknak és a nagyberegi ci-

gánytábor lakóinak is. Isten arra is indított, hogy bibliaórát indítsunka táborban, majd hittanórát a gyermekeknek. Emma és Erzsi, akikazóta az Úrnál vannak, nyitották meg szívük és otthonuk ajtaját azIge és a kis gyülekezet elôtt.

1994 tavaszán megvásároltuk a gimnáziummal szemben, a NagyGizella néniék eladásra kerülô házát, majd a nyár folyamán étkez-dét, konyhát alakítottunk belôle. Az elsô szakácsnôk a következôkvoltak: Olasz Piroska, Béres Ibolya, Bodnár Annuska és lánya, Ma-rianna, Besenyei Erzsike, Mondik Ilike és Tóth Éva. Olasz Pali, majdnéhai Molnár Gyula voltak elsô gondnokaink. Ôrként dolgozott idôsBéres Ödön, Sipos Sándor, Horváth Sanyi, Tóth Bandi, Sipos Jóska,Bába Jóska.

Az 1994/95-ös tanévA növekvô diáklétszám szükségessé tette újabb házak megvételét.Így lett a Baran Juditék házából fiú internátus, a Nagy Piroskáék há-zából egy évben lány- majd fiúkollégium, jelenleg tanári lakás. Az1994/95-ös tanévre angoltanár, Debra Meyer érkezett Grand Rapids,Michigan-bôl. Segített az angol tanításban, énekkart vezetett, fuvo-lázott, lány nevelô volt. Mindannyian igen megkedveltük. Fiú neve-lônk ekkor lett a forgolányi Balogh Zsolt.

Második tanévünket saját tantermekkel, étkezdével, fiú és lánykollégiummal kezdhettük. A diák létszám ötven körüli volt. Az is-kolaépületben a község további helyiségeket bocsátott rendelkezé-sünkre, de cserében a falunak kultúrházat kellett építeni. Délutánon-ként mindkét osztályból a fiúk az építkezésnél kemény munkát vé-geztek, téglát pakoltak, maltert cipeltek.

A tanulók tudásszintje nagyon különbözô volt. Tanulni mindenkiakart, egészséges versenyszellem uralkodott mindkét osztályban. El-kezdôdött iskolánkban a máig tartó folyamat, a járási, megyei, isko-lák közti versenyeken a megmérettetés és a versenyeken való magasszintû teljesítés. A járás, a megye, határon túli szervezetek tanügyiképviselôi felfigyeltek és méltatták iskolánk magas színvonalát.

A szünetekben, a délutáni szabadidôben eleven zsibongás töltöttebe az öreg iskolaudvart. Igazi barátságok, szerelmek szövôdtek. Sze-rettük az Urat, segítettük egymást, az Úr pedig minden nap megmu-tatta kegyelmét rajtunk. Áldott, szép tanévet zártunk ismét.

1995-ben házasságot kötöttem dr. Pándy-Szekeres Dávid kanadaiszületésû lelkész-tanárral. 1996-ban megszületett Áron fiunk, akitosztályom májusi ballagási ünnepén a Nagyberegi Református Temp-lomban Szabó Dániel keresztelt. 1997-ben megszületett második fiú-gyermekünk, Dániel, majd 2000-ben Julianna lányunk. Saját gyer-mekeim nevelése, családi teendôim a tanítást hátrébb szorítottákéletemben. 1995-tôl Isten férjemet, Dávidot állította a kárpátaljaiegyházi iskolák szolgálatába.Tizenhárom évig éltünk Kárpátalján.2005-ben visszaköltöztünk Sárospatakra. Innen gyakorta Kárpátal-jára utazva, a Kárpátaljai Református Egyház keretein belül folytat-juk Istentôl kapott szolgálatunkat a református óvodák, iskolák, lí-ceumok fennmaradásáért.

Visszatekintve a megtett útra, dicsôítem az Urat az elmúlt húsz éváldásaiért. Köszönöm tanártársaimat, diákjainkat, a mûködés felté-teleinek mindenkori kirendelését. Az iskola jövendôjét is az Úr kezé-be teszem, Rá bízom a holnapot. Kérem, hogy tartsa meg, védje ésoltalmazza a Nagyberegi Református Líceumot, a többi egyházi is-kolával együtt, az Ô nagy neve dicsôségére.

Pándy-Szekeres Anna,a Nagyberegi Református Líceum

alapító tanára, elsô igazgatója

A Nagyberegi Református Líceum históriája (V.)1993–2013 – Történelmi visszatekintés

Augusztus

30-án Poroszlón tartotta presbiterképzési al-kalmát Szövetségünk egervölgyi egyház-megyei területi szervezete.

Szeptember

6-án Boldván tartotta területi konferenciájátészak-borsodi szervezetünk, melynek té-mája „A közösség” volt.

7-én készítette elô elôzô lapszámunkat aPRESBITER szerkesztô bizottsága.

13-án tartotta a dél-borsodi területi szerve-zet ôszi konferenciáját a Miskolc-Diós-gyôri református templomban, HorkayLászló nyugalmazott kárpátaljai püspök,nagydobronyi lelkipásztor szolgálatával.A szolgálatban való elkötelezettség volta téma. Az alkalomról lapunk más helyénbeszámolót közlünk.

19-án került megrendezésre csongrádi egy-házmegyei területi szervezetünk presbi-terképzési alkalma a Makó-Újvárosi Re-formátus Egyházközség gyülekezeti ter-mében.

23-án a Zsinati Tanács ülésén Szövetségün-ket dr. Szilágyi Sándor ügyvezetô elnökképviselte.

Október

3-án tartotta presbiterképzési alkalmát Szö-vetségünk baranyai egyházmegyei terü-leti szervezete Túronyban.

4-én az észak-borsodi területi szervezetünkkonferenciájára került sor Sajóecsegen, atéma „A szolgálat” volt.

6-án a Dunamelléki Református Egyházke-rület galyatetôi üdülôjében, a misszióielôadók országos találkozóján dr. Viczi-án Miklós missziói elnök elôadást tartott,melyen részt vett dr. Szilágyi Sándorügyvezetô elnök is.

10-én Ôrbottyánban, 15 gyülekezet presbi-tereinek részvételével presbiterképzésialkalmat tartott Szövetségünk északpestiegyházmegyei területi szervezete, a Mát-ravidéki kiskörben. A téma „A sáfárság”volt, kiemelt figyelemmel az anyagi sá-fárságra.

15-én ülést tartott Szövetségünk gazdaságibizottsága és felügyelô bizottsága.

16-17-én Budapesten, a MRE Zsinati Szék-házában emlékülést és jubileumi konfe-renciát tartott Szövetségünk, 1990-es új-raindulásának 25 éves évfordulója alkal-mából. Az ünnepségrôl lapunk más he-lyén részletes beszámolót közlünk.

24-én a gyúrói református közösségi házprogramja keretében prezentációs elô-adást tartott lapunk felelôs szerkesztôje,dr. Békefy Lajos Keresztúton vagy ke-reszttûzben? – menekültkérdések és Eu-rópa, bibliai-teológiai, illetve történetteo-lógiai látószögbôl címmel. Az alkalomházigazdája Apostagi Zoltán, az egyház-község gondnoka volt.

26-án a Bp.-Kelenföldi Református Egyház-község templomában Kovács Tibor egy-kori tagtársunk búcsúztatásán Szövetsé-günket dr. Szilágyi Sándor ügyvezetô el-nök képviselte.

30-án a gyôri evangélikus öregtemplomigyülekezet tanácstermében került sor aReformáció és kultúra sorozat megtartá-sára. Ennek keretében dr. Békefy Lajosfelelôs szerkesztônk „A reformáció és akommunikációs forradalom” címmel tar-tott prezentációs, vetített képes elôadást.Az este házigazdája Csorba János evan-gélikus lelkész volt.

November

2-án a Budapesti Németajkú ReformátusEgyházközség templomában tartott par-lamenti elmélkedésen Szövetségünketdr. h.c. Szabó Dániel nemzetközi tanács-adó képviselte. Az alkalmat dr. PákozdiIstván római katolikus egyetemi lelkész,teológiai tanár vezette.

SZÖVETSÉGÜNKÉLETÉBÔL...

3-án a Bp.-Szilágyi Dezsô téri ReformátusEgyházközség templomában tartott ima-reggelin dr. h.c. Szabó Dániel képviselteSzövetségünket.

5-én ügyvezetô elnöki értekezlet volt Szö-vetségünk irodájában.

6-án, Göncz Árpád korábbi köztársasági el-nök temetésén Szövetségünket dr. h.c.Szabó Dániel képviselte.

7-én Fóton, a Budapest XVII. kerületi egy-házközségek részvételével egésznapospresbiterképzési alkalom volt 30 fô rész-vételével. Szolgált Végh Tamás lelkipász-tor, Sóskuti Zoltán lelkipásztor és dr.Voglné dr. Szathmári Ilona gondnok.

Ugyanezen a napon Kozármislenyben tar-totta presbiterképzési alkalmát Szövetsé-günk baranyai egyházmegyei területiszervezete, dr. Szilágyi Sándor ügyveze-tô elnök és Bittó Zoltán FB elnök szolgá-latával.

Ugyanezen a napon Székesfehérváron,presbiteri csendesnap keretében dr. JudákEndre presbiterképzési elnökünk és Bi-hary György tagtársunk szolgált.

9-én Molnár Miklós ny. lelkipásztor temeté-sén Szövetségünket dr. h.c. Szabó Dánielképviselte.

Ugyanezen a napon készítette elô jelen lap-számunkat a PRESBITER szerkesztô bi-zottsága.

* * *

A szerkesztôbizottság következô ülésénekidôpontja: 2016. január 11. (hétfô) Meg-jelentetésre szánt írásaikat eddig az idô-pontig kérjük megküldeni Szövetségünkbármely elérhetôségére.

Váczi Gábor

Dicsoség a magasságban Istennek, és a földön békesség (Lk 2,14) 23

KÖSZÖNET ÉS KÉRÉSSzövetségünk ezúton is köszönetet mond mindazoknak, akik 2014. évi személyi jöve-delemadójuk 1%-ával Szövetségünket támogatták. Ez 2015-ben 104.512 Ft bevételt je-lentett, melyet a tagjainknak kiküldött levelek postaköltségeire használtunk fel. Kérjükkedves testvérünket, hogy 2016-ban – amennyiben a 2015. év vonatkozásában adó-fizetési kötelezettsége áll fenn és Szövetségünket kívánja támogatni – az adóbevallás-sal együtt kitöltendô rendelkezô nyilatkozaton a társadalmi szervezetek számára fela-jánlható szja 1% sorába írja be

„A kedvezményezett neve:MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG

A kedvezményezett adószáma: 19675039-1-43”

Egyúttal kérjük, hogy a másik, e célra rendelkezésre álló nyilatkozaton az egyházaknakfelajánlható összeggel a MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ-at szíves-kedjék támogatni. A kedvezményezett technikai száma: 0066

Papír alapú bevallás esetén a borítékot ne felejtse el leragasztani és a leragasztásnál alá-írni. Mind magunk, mind egyházunk nevében ezen adományát is nagyon szépen kö-szönjük.

Kedves Olvasóinknak áldott, Krisztusban békés Karácsonyt!24

János evangéliumaRavasz Lászlónak

Összehajolnak Máté, Márk, Lukács,És összedugják tündöklô fejük

Bölcsô körül, mint a háromkirályok,Rájok a Gyermek glóriája süt.A gyermeké, ki rejtelmesen bárS természetfölöttin fogantatott:De fogantatott mégis, születettS emberi lényként, tehetetlenül,Babusgatásra várón ott piheg.

A gyermek, a nô örök anya-álma,Szív-alatti sötétbôl kicsírázott

Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpaSugárkörébe. Bús állati pára

Lebeg körötte: a föld gôz-köre.A dicsfény e bús köddel küszködik.Angyal-ének, csillagfény, pásztorok

S induló végtelen karácsonyok,Vad világban végtelen örömök

Lobognak, zengnek – mégis köd a köd.S mindez olyan nyomorún emberi

S még az angyalok Jóakarata,Még az is emberi és mostoha.

De János messze áll és egyedül.Nem tud gyermekrôl és nem tud anyáról,

Nem születésrôl, nem fogantatásról,Csillag, csecsemô, angyalok kara,

Jászol, jászol-szag, – József, Mária,Rongy és pólya, királyok, pásztorok,

Induló végtelen karácsonyok:Nem érdeklik – vagy mint rostán a szem

Kihull az ô külön történetébôl,Kihull mindez, és mindez idegen,

Apró, földízû, emberi dolog.Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok!

János, evangelista, negyedikKülön áll, világvégén valahol,

Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgybenS a fénytelen örvény fölé hajol.És megfeszül a lénye, mint az íj,Feszül némán a mélységek fölé,

Míg lényébôl a szikla-szó kipattan,S körülrobajlik a zord katlanokbanVisszhangosan, eget-földet-verôn,

Hogy megrendül a Mindenség szíve:Kezdetben vala az Ige.

S az Ige testté lôn.

Reményik Sándor

A mai Szíria nyugati területein élt, s mara-dékaiban még él a szír ortodox, a malankaraortodox, a szír katolikus és a maronita egy-ház, melynek teológusai, szellemi alkotói,imádkozó „szentjei” már Urunk mennybe-vitetése után egy-két évtizeddel himnuszo-kat írtak a Testetöltött Ige imádására, tiszte-letére. Ezt az egyszerû költôi himnusztma’neetho-nak nevezték. Eredeti formájábanreszponzórikus, válaszolgatós szerkezetûvers volt ez. Általában valamelyik zsoltártdolgozták fel. Egy zsoltárversre jött a költôiváltozat vagy válasz. Mûvészi szintre Seve-rus antiochiai pátriárka fejlesztette (465–538). A bizánci rítusú keleti egyház az egy-szerû himnuszt troparionnak, ismétlôs vers-nek nevezte el. A mai „migránsok” közöttott hömpölyög a menekült százezrekkel avilág egyik legôsibb egyházának, a mi ma-gyar keresztyénségünket legalább 850 évvelmegelôzô egyháznak sok fia-leánya. Azok,akik az Úr Jézus arámi nyelvét, illetve an-nak mai változatát beszélik. Bizonyára szí-vükben ezek a himnuszok is megcsendülnekmajd karácsony éjszakáján és ünnepén azeurópai idegenségben is. Mor SeverusMooshé Bar Kepho, aki a mai militáns kali-fátus központjának, Moszulnak volt egykoripüspöke (813–903), állította össze azt a li-turgiát, ami szerint ma is változatlanul tart-ják a szír keresztyének istentiszteleteiketszerte a világon. Urunk nyelvén, az arámona Mi Atyánk eleje és vége így hangzik: abund-bashmayo. nethqadash shmokh teethémalkoothokh nehwé sebyonokh... w-haylo

w-teshbu hto l’olam ’olmeen. ameen. Nemtöbbet, csak ennyit kellene megkérdezni avég nélkül Európába hullámzó, olykor na-gyon más céllal ide érkezô tömeg tagjaitól,s hamar kiderülne, ki a keresztyén, ki nem.A muszlimoknak tilos, halálos bûn ezt el-mondani, ezért nem is tudják. A szír keresz-tyének pedig napjában bizonyára többszöris elmondják, talán többször, mint mi, akiknem bolyongunk messze szülôföldünktôl. Aszükség odaadóbb imára tanít. Gondoljunkreájuk karácsonyi Mi Atyánk-mondásunkalatt! Ôsi, közel 2000 éves ma’neetho-juk-ból vettem ezt a néhány sort:

Dicsôítelek Téged, Uram és Királyom,Egyszülött Fiú,

a mennyei Atya élô Igéje,Te halhatatlan,

Aki kegyelembôl jöttél hozzánküdvösségünkre,

s az egész emberi nemzetség életéért.Testet öltöttél a szent, dicsô és tiszta

szûzön, Márián, Isten anyján keresztül,emberré lettél, s közben semmi nem

változott meg Benned.Mégis megfeszítettek érettünk.Ó Krisztus, felséges Istenünk,

aki haláloddal legyôzted,és meghalasztottad halálunkat,

Aki a Szentháromság részese vagy,Akit az Atyával és Szent Lélekkelegyütt szolgálunk és tisztelünk,

KÉRÜNK, IRGALMAZZ NEKÜNK!

(drbl)

Az elüldözött szírek ôsei már 60 körül

Krisztust dicsôítették