az információs kor Új tudása - varga csaba
DESCRIPTION
Az Információs Kor Új Tudása - Varga CsabaTRANSCRIPT
1
Varga Csaba
Az információs kor új tudása
(A 2002. évi Szegedi Nyári Egyetemen tartott előadás téziseinek rövidített
változata)
Minimum egy évtizede új globális világ van: az információs kor. Ennél is meghökkentőbb,
hogy evvel párhuzamosan, de ettől függetlenül is a földi civilizációban új tudás jött létre.
Az információs kor új tudása nem egyéb, mint a globálisan új korszak – sok szempontból
gyökeresen - új tudása, amelyet a konferencia címe után nevezhetjük szükséges tudásnak is. A
21. századhoz szükséges tudásnak. Az új gondolkodás megtanulásához türelem, nyitottság is
kell. A tárgyalt kérdésre nem egyszerű válaszolni, mert Magyarországon az új tudásról -
különösen a közkultúrában - rendkívül keveset tudnak, s bizonyos értelemben az összefüggő
új tudásokat az egyetemeken sem tanítják. Mindenesetre Magyarország jelene és jövője
főként attól függ, hogy az új tudásokat képesek vagyunk-e széles körben megismertetni és
hasznosítani.
Az új tudások csoportjai (1)
1. Új szuperparadigma és új valóságelmélet
2. Új természettudományos világkép (avagy például a kvantumelmélet)
3. Globalizáció és monetarizmus elmélet
4. Lokalizációelmélet s ennek részeként helyi autonómia koncepció
5. Tudáselmélet - az új tudások elmélete
6. Új hipotézisek emberről és tudatról
7. Régi tudástársadalmak ismeretei (tágabban: az új történelem-, az új múltelmélet)
8. Információs és tudástársadalom elmélet
9. Technológiaelmélet és az előrejelzések
10. Új gazdaságelmélet, avagy az Új Gazdaság elmélete
2
Az új tudások rendszerezéséhez először gondoljuk végig, hogy az átfogó szuperparadigma-
elmélet jegyében az elmúlt két-három évtizedben milyen fontos, új, tudományos,
tudományközti, s tudományok fölötti paradigmák rajzolódtak meg. Ez elméleti keretet adna
egy olyan integrált tudáselmélethez, amelyen belül a különböző kérdéskörök rendszerszerűen
vizsgálhatók. A globalizáció és a lokalizációelmélet, a tudáselmélet, az új hipotézisek
emberről és tudatról, a hagyományelmélet, vagy a teljes történelemelmélet újragondolása
nagyon sok tudományágnak volt központi témája az elmúlt két-három évtizednek.
Az aktuális kérdés most az információs társadalom és/vagy tudástársadalom elmélete, amely
csak akkor érthető meg, ha egyúttal van egy technológiaelméleti kiindulópontunk is. Az
aktualitás oka az, hogy az elmúlt évtizedekben az emberi civilizációban elindult egy
valóságos szuperparadigma-váltás: a pénzközpontú újkapitalizmus modelljét folyamatosan és
fokozatosan váltja fel az információs kor modellje.
Az új tudások csoportjai (2)
11. Új állam és e-demokrácia elmélet
12. Az új, hálózati társadalom felfogásai
13. Új hagyományelmélet és hagyományalapú tudástársadalom
14. Kozmológia – új világegyetem képek
15. Isten és új isten felfogások
16. Új térelmélet – intelligens régiók
17. A tudás”osztály” alternatívái
18. Az értelem visszaszerzése – a poszt-posztmodern után értelemadások
19. Jövőforgatókönyvek 2100-ig
20. stb.
A következő lépés az új gazdaságnak, vagy egyben új gazdaságelméletnek a felvázolása, mert
az utóbbi időben, főként a dotkom cégek válásai miatt, ez a kérdés kiéleződött, s külön
izgalmas kérdéskör az új állam, új demokrácia gyakorlatának és elméletének
megfogalmazása.
3
Jómagam és munkatársaim immár harminc éve a hagyomány-központúságot is képviseljük,
így számunkra a hagyományalapú (új) korelmélet különösen érdekes, hiszen állandóan feszítő
dilemma a hagyomány-továbbvítel és a modernizáció összeegyeztetése.
Az elmúlt században az új tudások jó részét a természettudományok produkálták. Az elméleti
fizika eredményeinek továbbgondolása azonban még nem történt meg, tehát kellene egy új
fizikaelmélet, új biológia- vagy genetika-elmélet, s jó lenne mindezeket egyesíteni az új
kozmológia felfogásokkal is. Magam úgy látom, hogy közeledünk az egységes
természetelmélet felé.
Érdemes figyelemmel kísérni, hogy a vallásoktól is függetlenül a tudományok milyen új
Isten-, vagy valláselméleteket fogalmaznak meg. Szellemtörténetileg mintha újra közeledne
egymáshoz tudomány és teológia.
Hol is tart a magyar térelmélet? Nagyon érdekes kérdés, hogy körülbelül harminc éve van
talonban van ez az elméleti probléma. Magyarországon ugyanis zömében még mindig régi
gondolatok, megközelítések - a posztfordista, vagy ipari régiók elmélete – alapján beszélnek
régiókról, megyékről, egyáltalán a társadalmak térszerkezetéről. A posztmodern szociológia
pedig továbbra is adós a társadalmak új leírásával, értelmezésével.
Hasonlóan fontos az is, hogy a jövőkutatások, főleg a Nyugat-európai kutatások alapján, a
szakértők hogyan vélekednek a következő száz év különböző trendjeiről. A globalizációnak
például legalább húsz-harminc alternatívája fogalmazható meg.
4
A 21. század új jellemzői
Utópiák utáni valóság
Két évezred elmerülése
Káosz jellegű globalizáció
Tudásünnep és tudássokk
Tudatközpontú- és fejlesztő kor
Téridő típusú történelem
Kreatív társadalomipar
Találkozás a rokonnal
Istenkirály országában
Beléptünk a 21. századba, s mára már mindenkinek – függetlenül attól, hogy mely szakmában
dolgozik, vagy melyik tudományág képviselője - meg kellene tudni fogalmaznia, hogy a
következő száz évnek feltehetően melyek lesznek azok a főbb jellemzői, amelyeket
összefoglalóan lehetne érzékeltetni. Ennek a feladatnak már a mentális akadályai is erősek,
hiszen a magyar társadalom vagy értelmiség nem jövő-orientált és nem képzel el pozitív
forgatókönyveket.
Emlékszünk még arra, hogy a nyolcvanas években melyek voltak a magyar társadalm(ak),
vagy a magyar elit(ek) jövőképei, vagy milyen utópiákban gondolkodtak. Most 2002-ben (ha
megnézzük, hogy mi is történt) megállapíthatjuk, hogy minden válságtünet ellenére az
utópiákhoz képest a valóság jóval túllépett minden nyolcvanas évekbeli közép-európai
jövőelképzelésen. Az már más kérdés, hogy a jelenlegi állapot jó vagy nem jó fejlemény, de a
várható trendekhez képest sokkal tovább haladt Közép-Európa. Ami született, az egy utópia
utáni valóság. Ezek alapján – minden berzenkedésünk ellenére – azt mondhatjuk, hogy amit a
következő húsz évről gondolunk, az akár legyen bármilyen merész, vagy ambiciózus
gondolat, feltehetően eltörpül majd amellett, ami következni fog. A jövő falaira ma felrajzolt
elképzeléseket, jövőképeket, utópiákat várhatóan messze meghaladja majd az akkori valóság.
Magyarországon is érzékelhető, az általános (funkcionális és szubsztanciális) globalizáció
hatására elindult a globális méretben való gondolkodás, a földi civilizáció egységes jelenének
5
és jövőjének újragondolkodása. Ebben a tekintetben az elemzők többsége azt állítja, hogy
most egy olyan átfogó történelmi, sőt történelem fölötti váltás, vagy paradigmaváltás elején
vagyunk, amelynek során nem egyszerűen ötven, száz vagy 200 év tudása változik meg
fokozatosan, hanem az a kétezer évnyi egységes tudás alakul át egyszerre és egységesen,
amelyre egész európai civilizációnk és működésünk épül. A következő ötven évben - úgy
tűnik - kétezer év tudása cserélődik ki (épül tovább) egészen új tudásra, sőt gyökeresen új
tudatra. Ilyen típusú, méretű és intenzitású váltás nemcsak Magyarországon, de talán
Európában sem volt még, így tehát érdemes erről, előnyeiről és hátrányairól komolyan
gondolkodni.
Az egyetemeken, főként a jobb természettudományi karokon már tanítanak káoszelméletet.
Káoszon általában azt értik, hogy a valóság, s talán nemcsak a fizikai valóság rendezett
rendezetlenség. Ez az anyagnak, vagy a természetnek alapvető jellemzője, alapvető létezési
formája. A magyar értelmiség mégsem próbálja meg úgy felfogni a globalizációt, mintha az
rendezett rendezetlenség lenne, holott a korábbi mechanikus, gépanalógiákhoz kötött
gondolkodások sikertelenek. Elég biztosnak látszik, hogy a következő száz évben, bármilyen
típusú globalizáció is lesz a fejlett civilizációkban, az nem a hagyományos világképeken
alapuló régi rend, hanem valamilyen új rend/rendetlenség lesz. Ez pedig nem fogható fel csak
a káoszelmélet alapján, így nem lehet valamilyen technikai, mechanikai, hierarchikus, vagy
bármilyen típusú hagyományos rendet feltételezni.
A jövőkutatás már régóta jelzi, hogy az emberiségre információ és tudás-sokk vár. Ez most
elérte nemcsak a harmadik világbeli országokat, de az összes fejlett vagy közepesen fejlett
országot is. Magyarországon ez a krízis még nem üt eléggé, pedig a végtelennek látszó –
egyébként alig szelektált - tudáskínálat már egyre ijesztőbb. Ha egy rendszeresen internetező
szakembernek azt mondanánk, hogy két-három nyelven minden nap kutassa és olvassa
legalább az utóbbi félévszázad új tudásait, minden bizonnyal meglehetősen megrémülne, és
néhány hét után kedvét szegné az információkínálat, hiszen a kutatásnak sosem érhetne a
végére. Számítások szerint az emberiség össztudása két-három évenként duplázódik.
Tudatkutató csoportunk például olyan internetes adatbázisokra bukkant, amelyekben az
elmúlt időszakban született új tudatkutatási eredmények teljes terjedelemben megtalálhatók –
több száz és ezer tanulmány. Hihetetlen mennyiségű magas szintű tudás jött és jön létre. Egy
részkérdés tanulmányozásához akár fél életen keresztül is olvashat egy ember. Nemcsak
ebben az értelemben nagy és riasztó ez a tudás, hanem abban is, hogy teljesen más, mint az
6
egyetemi éveinkben (a hatvanas-nyolcvanas években) kapott tudás Ez tehát kemény sokkot
okozhat mindenkiben, aki igazán belegondol az új tudás világállapotba. Ugyanakkor azt kell
mondanom, Magyarországon a vezető értelmiségi csoportok nagy része is alapvetően el volt,
és mai napig is el van zárva fontos tudásoktól, pedig akinek kicsit is kedve és lehetősége van
belemerülni az óriási tudáshalmazokba, belül fantasztikus szellemi örömöket, tudásünnepeket
élhet meg. Meglehetősen kellemes érzés az a csodálatos élmény, amikor az ember
megvilágosodásként foghat fel számtalan új jelenséget, dolgot, ismeretet
Ha kicsit is átfogóan tekintjük az új információkat, rögtön megállapíthatjuk, hogy új
tudáscsoportok jelentek meg a tudáspalettán.
Új szuperparadigma elmélet
• Új valóság – a globalizáció, a lokalizáció, informatizáció, stb.
• Új múlt – időszámítás előtti és utáni évezredek új egységes hipotézisei
• Új technológia – a szupertechnológiák forradalmi kora
• Új gazdaság – a tudásalapú hálózati gazdaság
• Új tudat és új ember – az ember és a tudat rekonstrukciója
• Új társadalom – a tudástársadalom, az egységtársadalom
• Új tudás – régi és az új tudás új szerepben
• Új értelemadás – az értelem visszaszerzése és újragondolása
• Új jövő – az új civilizáció és az új tudat teljesen új jövőt teremt
• Új transzcendencia – visszatalálás a spirituális életbe
A valóság és új valóság fogalmáról hosszan értekezhetnénk: mi az, hogy valóság, valóság-e,
ami van, létezik-e új valóság vagy valóságkép, s ha nem merülünk tudományos mélységekig,
akkor is azt mondhatjuk, hogy amit a földi civilizáció elmúlt húsz évében valóságnak hívtunk,
annak valóságelemeit, összefüggéseit most a globalizációval, lokalizációval,
informatizációval és még sok minden mással az eddiginél pontosabban megnevezhetjük.
Új múlt. Magyarországon az egyszerű állampolgár és a szakember is küszködik a magyar
történelem feldolgozásával, a számos új kutatási eredmény és felvetés értelmezésével. A
világtörténelem kutatása most ott tart, hogy az emberiség elmúlt kétezer évéről lassan képes
7
egységes, új múltképet felmutatni, olyat, amely az eddigiekhez képest alapvetően más
összefüggéseket világít meg. Ennek része a több ezer éves globalizációtörténet megértése.
Az új technológia. A magyar értelmiség nagyon sokáig technológiaellenes volt, az új
technológia fejlesztési projekteket rájuk zúduló gondként, problémaként érzékelték.
Magyarországon technológiaelméletet talán még a műszaki egyetemen se nagyon tanítanak,
pedig az ország elmúlt húsz évének történetét, akár a rendszerváltást és az azt követő tíz évet
akkor dolgoztuk fel, ha világossá vált, hogy a technológiai változások kényszerítették ki egy
sereg gazdasági, társadalmi, tudati, emberi változást. Két globális világhatalom, Japán és
Németország kétévenként kiadja a következő húsz évre szóló technológiai előrejelzést. Ezek a
vastag kötetek mindig több ezer tételben előrevetítik, hogy a tudomány, a kutatás, vagy a
technológia mit fog hozni két évtizeden belül. Eddigi előrejelzéseik legnagyobb része
helyesnek bizonyult. Ezek tehát nagyon komoly, jól megalapozott előrejelzések, s azt ma már
tisztán lehet látni, hogy a következő húsz év technológiája szinte semmiben nem emlékeztet
majd a mai technológiára. A ma használt projektorok például tíz év múlva olyanok lesznek,
mint most a töltőtoll, tehát jórészt elavultaknak minősülnek. Félhetünk, borzonghatunk e
gondolatsortól, de felfoghatjuk úgy is ezt a víziót, hogy jó, ha ez jön, így készüljünk fel,
tanuljuk meg jól hasznosítani az emberiség számára az eljövendő technológiák lehetőségeit,
mert az biztos, hogy ezen a területen elképesztő áttörések lesznek.
Ebben értelemben mondjuk, hogy a mesterséges intelligencia, például a művelődésben is,
kulcsszerephez jut. Vajon van-e most akár egy népművelőnek is valamilyen víziója arról,
hogy hogyan fogja saját intézményében alkalmazni a mesterséges intelligenciát?
Az Új Gazdaságról sok mindent hallottunk az elmúlt öt évben. Az alapfogalom Amerikából
került át Európába. Nagyjából a tudásalapú gazdaságnak felel meg, nem teljesen, de
körülbelül azt fejezi ki, hogy a gazdaság lényege változott meg. Az ipari gazdaság
korszakából átlépünk az információs kor gazdaságába.
Ember és tudat integrált jelentéséről hiába kérdezzük akár a pszichológia, akár a biológia
vezető magyar elméit, átfogó konkrét választ nem tudnak adni. A Magyar Tudomány tavaly
őszi tematikus számában nyolc-tíz magyar tudós tanulmánya jelent meg a tudat
problémájáról, s ezekből ismételten kiderült, hogy igazából sem itthon, sem külföldön nem
tudják pontosan megfogalmazni, hogy mi a tudat. Annyi talán már nem képezi vita tárgyát,
hogy a korábbi sematikus tudatképek, miszerint az agy terméke a tudat, nem tartóhatók fent.
8
Továbbra is kérdés: mi a tudat. Nagyjából kezdenek létrejönni az emberről szóló integrált,
diszciplináris tudások és a világ tudománya egyre inkább megérti a tudatot. Ez néhány
egyszerű dolgot jelent, például azt, hogy minden világvallás ősi tudását egyesítették és
összehasonlították, valamint az összes új tudomány, mondjuk például az elméleti fizika, a
genetika és a modern pszichológia eddigi eredményeit összegezték, és ma ezeket próbálják
egységesen értelmezni, így keresve a választ a kérdésre. Az emberrel sok szakterület
foglalkozik (az idegtudományoktól a közművelődésig), de hogyan tehetnénk ezt jól és
eredményesen, ha a tudathoz hasonlóan szintén nem tudjuk pontosan, hogy ki és mi az ember.
A tudásátadás, a tudásközvetítés pedig a tudatra próbál hatni, azt alakítja, akár
ismeretterjesztésként, akár oktatásként vagy, akár lelki nevelésként. A közművelődés célja és
tárgya: az ember, aki tudást kap és értelmez, s ebben a folyamatban a kulcsszerep a tudaté. A
most indult század központi témája a tudat lesz, mert a tudat megértésén és fejlesztésén
keresztül eljutunk a komplex, fizikai-szellemi és spirituális lényig, az emberig. Ezen az átfogó
tudományos és teológiai területen azonban hihetetlen tudáshiány van nemcsak
Magyarországon, hanem egész Európában. Ázsia és talán Észak-Amerika is felkészültebb,
ami napjainkban okozhatna igazi tudáshiány-sokkot is, s ennek csökkentése érdekében
nekünk is most kellene igazán elsajátítani az emberről-tudatról szóló új tudásokat.
Új társadalom? A szociológia régebben a társadalom szerkezetéről, osztályokról, rétegekről,
csoportokról beszélt, úgy mintha ez jelentené a társadalom egészéről szóló tudást. Ezek a
szerkezeti elemek azonban csak strukturális jellemzői lehetnek a társadalomnak, s ettől senki
számára nem derülhet ki, hogy valójában mi is a társadalom. Az elmúlt évben itthon is
megjelent jó néhány könyv nyugati-európai vagy amerikai szerzőktől, s így talán most már
több dolgot lehet tudni a társadalom-egészről, de a különböző szociológiai irányzatok és
személyes álláspontok tudományos összehasonlítása és egyesítése még hátra van. Tehát
például Európában sincs semmiféle komplex társadalomelmélet, még akkor se, ha külön-
külön kommunikációs társadalomról, nyelvtársadalomról, információs társadalomról,
csoportközi tudás viszonyokról, vagy éppen virtuális társadalmi jelenségrendszerekről
beszélünk. Akárhogy nézzük, a társadalomkép egésze nem áll össze.
Az információs és tudástársadalom
• Az információs társadalom: ember alkotta eszközzel továbbított jelek
9
társadalma és potenciálisan már ismeret-társadalom
(egyúttal a jelenelmélet alaptézise)
• A tudástársadalom: az értelmezett ismeretrendszer társadalma, amely
potenciálisan már a tudásjel társadalma is, s amely a tudással és - részben - a
tudásjellel újraszerkeszti a társadalmat
(egyúttal a közeljövő-elmélet alaptézise)
Új tudás. A tudástársadalom modell Európa szinte egyetlen lehetséges pozitív jövőképe a
következő húsz-harminc évre. Mit jelent ebben az összefüggésben a tudás, s milyen formában
létezik? Beszélhetünk személyes tudásról, családi tudásról, társadalmi tudásról, vagy más
megközelítésből tudományos tudásról, vagy vallási tudásról. Ilyen, és ehhez hasonló
kategóriák kavaroghatnak fejünkben, de az bizonyára nyilvánvaló, hogy ezekkel nem lehet
meghatározni magát a tudást. A korábbi XIX. századi alapelméletekre épített
tudásfelfogásokat túlhaladva kellene tudnunk megmondani mi az, hogy tudás.
Az új értelemadás is érdekes kérdés, akár önálló témaként is szerepelhetne. A
tudásszociológia megszületése, kialakulása, vagy megerősödése (például Mannheim Károly
idevágó munkássága) óta, tehát körülbelül hetven-nyolcvan éve elemzi a tudomány, hogy
minden korszak kivétel nélkül próbál értelmet adni saját korának. Eszerint próbálja meg a
kormányzást, folytat gazdasági-társadalmi fejlesztéseket, fogalmazza meg népek, kultúrák
identitását és vezérli általában az emberi cselekvéseket. Az értelemadás és ennek sikere tehát
alapvető kulcskérdés.
Az egyik, két évvel ezelőtti kutatásunk arra irányult, nézzük meg, hogy a világban milyen
tipikus, egymástól is eltérő értelemadások voltak az elmúlt tíz-húsz évben. A globális térben
körülbelül huszonöt egymással ellentétes átfogó értelemadást találtunk, mert nyilván mások
jutottak érvényre a posztszocialista Közép-Európában, vagy a viszonylag magasan művelt és
jó életszínvonalú német társadalmi csoportokban, vagy mondjuk az indiai négy elemit végzett
és még mindig agrárvilágban élő, de már gazdálkodást folytató szegény rétegekben, vagy Dél-
Amerikában a spanyol-indián kultúrában, ahol nagyon erős a spirituális kötödés. Nagyon
sokféle értelemadás volt és van és ezeket elemezve próbáltunk közös, hangadó modelleket
találni.
10
Egy biztos, a közös értelemadás-mintáknak gyakran semmi köze a mai értelemadásokhoz! Ma
Magyarországon is az uralkodó értelemadások egyike a vagyongyarapítás, a tulajdon, a pénz,
a státusz, a presztízs elérése; és ez jelenti az élet stratégiai értelmét, s akkor érzik jól magukat
az emberek, ha ez a program megvalósulhat. Az emberiség szempontjából azonban ez a
minta, ez az értelmezésvízió nem tekinthető a fő értelemadások legjobbikának. A világ zöme
eddigi is túl volt, ma is túl lépett a gazdasági javak megszerzését célul tűző önlegitimációkon.
Új jövő. Az elmúlt ötszáz év Európájában született néhány nagyon fontos jövővízió, de
bármilyen szellemi keretben is született, többször előfordult, hogy a valóság messze túlhaladta
és egészen más eredményt hozott, mint amit a jövővíziók megfogalmaztak. Az is biztos, hogy
a következő húsz évre szóló jövővíziókkal is hasonló történik majd - jó lenne hát az új jövőt
jobban felfedezni, mint ahogyan eddig tettük. A jövő ma ugyanis radikálisan új jövők
együttese, amelyek ráadásként új módón jönnek létre.
Új transzcendencia. Ma a modern elméleti fizika, biológia és genetika, vagy a kozmológia és
pszichológia egyre inkább tudományos érvekkel képes alátámasztani egy olyan
valóságtartomány létezését, amit hívhatunk abszolút tudatnak, transzcendens szellemi
közegnek, sokdimenziós téridőnek, kvantumtérnek és kvantumelméletnek, vagy nevezhetjük
új Istenképnek, vagy bármi másnak. Ez az, ami az eddigi egész európai kultúrát izgatta és
izgatja kétezer éve. A régi kérdésfelvetések így hangoztak:: az elme és tudat, a szellem és
anyag, az objektum és szubjektum, az isteni valóság vagy a földi valóság? Szerintem és még
sokak (de közel sem mindenki) szerint ezeket és az ehhez hasonló ellentéteket a tudomány
mára feloldotta. A válasz lényege talán metaforikusan is abban ragadható meg, hogy nem az
agy szüli a tudatot, hanem a tudat fejezi ki magát az agyon keresztül (is): a „vagy”-ok helyett
újra az „és”-ek korszaka jöhet el.
A kérdés gyakorlati része az, hogy például Ázsiához és az egész amerikai kontinenshez
hasonlóan Európa és az európai ember hogyan tudja visszatanulni, és ugyanakkor megőrizni
azt a képességet, hogy az egyén transzcendens lény, akinek transzcendens/spirituális
kapcsolatai vannak, mert ez ráadásul az emberi élet mindennapjainak túléléséhez is
alapvetően fontos. Az új tudások rendszerében ez tehát egy olyan új, s egyben ősi, nagy
tudásblokk, amelyet érdemes lenne megint mélységesen komolyan, metatudományos szinten
értelmezni.
11
Új elmélet, új filozófia irányai
A természettudományok egységes elmélete?
A társadalomtudományok egységes elmélete?
A szellemtudományok egységes elmélete?
Az integrált egységes elmélet?
Elméletalkotás új módon:
Elmélet – vissza a klasszikus filozófiához
(tudomány, művészet, vallás újra együtt)
Igazság és hipotézis
Az elméleti fizikusok között szenvedélyes vita folyik arról, hogy lesz-e a világon bármikor is
egységes természettudományos elmélet, azonban a hangadó fizikusok, vagy kozmológiával
foglalkozó szakértők egyik tábora szerint ez már a jelenlegi vagy a következő évtizedben
megszülethet. A természettudományos egységes elmélet integrálásával állunk még a
legjobban. A társadalomtudományok egységes elméletéről viszont csak úgy beszélhetünk,
hogy belátható időn belül majd valamikor egyszer lesz. A meta-társadalomelméletek
létrejötte, kifejlődése sem kizárt. A tudástudományok, vagy a szellemtudományok egységes
elmélete ugyanakkor tulajdonképpen mindig is volt, de sosem volt eléggé jól, meggyőzően
megfogalmazva, egyébként is mindig minden gondolatrendszer újrafogalmazásra szorul.
Ebből a három tudásrendszerből születhet meg aztán – valamikor a 21. században - egy új
integrált egységes tudományos (egyúttal teológiai) elmélet, amely az egészet, a
valóságot/nemvalóságot próbálja meg értelmezni. Természetesen a metaelméletre is
különböző hipotézisek vannak, de abban szinte mindenki egyetért, függetlenül attól, hogy
milyen kultúrába tartozik, hogy ennek az elméletnek elkészítése, megalkotása a 21. század
feladata, talán legfontosabb feladata lehet. Még akkor is, ha számos tudós ezt feleslegesnek
vagy éppen lehetetlennek tartja.
Egyik módszertani újdonság, hogy az elméletalkotás nem úgy történik, mint korábban,
miszerint, ha valamilyen kutatási, vagy kísérleti eredményt közzétettek, akkor annak alapján
az egész világ úgy vélekedett, hogy az elért felfedezés örök vagy legalább is hosszan tartó
12
igazság. Az elméletalkotás új módjának egyik nagyon fontos jellemzője, hogy a tudomány,
művészet és vallás közötti hihetetlen válaszfalak összecsuklottak, vagy fokozatosan
elmorzsolódnak az elmúlt és a következő néhány évtizedben. Máshonnan induló felfogások,
eltérő kutatások, különböző tudások egymásra vetítése, kontrollja folyik a globális
gondolkodásban, s senki sem állítja egyetlen tudományágban, vagy tudásparcellában sem,
hogy a végső eredményt kizárólagosan és véglegesen tudja; mindenki csak azt közölheti, hogy
az igazság helyett hipotézist állapít meg.
Lehet, hogy egy-egy hipotézis csak öt-tíz évig tartható fent, lehet, hogy a valóságegész
valamelyik korlátozott szeletében hosszú távon is fenntartható, de mindenképpen tudomásul
kell vennünk, hogy a tudásépítés, vagy a valóság/nemvalóság felfedezése, vagy megértése
mindig halad előre, s szerencsére nincs olyan, hogy egy-egy földi tudás bizonyos értelemben
örökké ugyanaz maradjon.
13
Egy egyszerű kis elméleti lecke: Ma mi egy normális értelmiségi ember szellemi feladata,
akár saját magával szemben, akár saját munkahelyén vagy a közpolitikában? Kiindulásképpen
értse meg a jelent, amelynek aktuális neve: információs kor és jövőképe a tudástársadalom. A
filozófiában létezik a jelenelmélet, amely azt mondja, hogy ma az egész fejlett világ az
információs korban van. Lényegét tekintve már viszonylag kevés köze van a pénzközpontú
újkapitalizmus elmúlt húsz évéhez, amely ugyan még bőven itt van a jelenben, de már nem az
egyetlen uralkodó és hangadó világállapot. Ha a jelen az információs kor, meg kellene
értenünk, hogy mi az és miért az? Ehhez azonban – mint az ábra mutatja - meg kellene
értenünk a globalizációt és a lokalizációt. Magyarországon a globalizációt úgy tekintik, mint a
nagy gazdasági világtársaságoknak valamilyen nemzetek fölötti rendszerét, de a
globalizációnak ez csak egy sajátos jelensége a sok domináns elem közül.
A globalizáció az elmúlt tíz évben új fejleményt vívott ki az európai kontinens minden
szögletében, nem csak Finnországban vagy Ausztriában, hanem mondjuk Belorussziában is,
mégpedig azt, hogy a lokális világok kezdenek szerephez jutni, sőt globális szerepük
fokozatosan növekszik.
A globalizáció törvényei
• A globalizáció új fogalma
• Globalizáció és lokalizáció
• Globalizáció:
o funkcionalitás
o szubsztancialitás (egységesülés)
• Kvantitatív és kvalitatív globalizáció
• 21. század első felétől: globlokál világ
Mit értünk lokális világon? Minden olyan térségi szintet, ami a nemzetállami szint alatt van:
tehát régió, megye, kistérség, település, településrész, tanya. Ezek együtt a lokális világok, és
általában minden egyes régió és belső világai önálló lokalitásnak számítanak.
A lokális világ globális szerepe gyökeresen átalakul, és ezért a lokális világ belső világa is
teljes mértékben megváltozik. A közművelődés, a népművelés, minden kultúra terjesztés a
14
lokális világ belső mozgását indítja el, tehát tudnunk kellene, hogy milyen is ez a világ, mi az
új lokalitás.
15
A lokalizáció elmélete
• A lokalizáció fogalma – alávetett lokalitás
• Lokalizáció színterei: régió, megye, kistérség, település (város és falu)
• A globális világ alapegysége és ellensúlya (autonómia-paradigma)
• Az új társadalom első szintje
• A virtuális lokalitás – kvalitatív lokalitás?
• Lokalizáció és új közösségek, új gyülekezetek
A globalizáció és a lokalizáció azonban önmagában csak korlátozottan szemlélhető és érthető.
Ezért a jelenelmélet szerves része a külső világegyetem és a belső emberi univerzum kutatása
és újragondolása. Mi több: a globalizáció vagy az emberelmélet szintén nem vizsgálható
elszigetelten és ezért a szellemi feladat bővül a tudás és innovációelmélet vagy az új
történelem és teológiai koncepciók nélkül. Íme, a korszak emberének egyszerre minimális és
maximális szellemi feladata.
Kozmosz és planéta elmélet. A Földről és a naprendszerről, sőt a látható/nemlátható
világegyetemről szóló tudásunk napról napra alaposan változik és bonyolódik, hiszen már
évtizedek óta napirenden van a párhuzamos világegyetemek hipotézise is. Ezekben a
kutatásokban napi kérdés például, hogy a földből folytonosan sugárzó energiák hogyan
szabályozzák, rontják, vagy javítják minden ember személyes életét és saját energiavilágát. A
problémakör szükségképpen tágítandó az anyag kettős természete vagy a szubatomi világ
belső káoszának kutatása iránt.
Ember- és tudatelmélet. Ha valami igazán megváltozott az utóbbi évtizedben, az az ember- és
tudatelmélet, sőt Magyarországon is készülődik egy tudományos szemléletváltás. Az elmúlt
ötven-hatvan év marxista (pontosabban: sztálinista) elmélete alapján olyan tételeket
sulykoltak mindenkibe emberről és tudatról, amely szerint az ember önmagát csak primitív
anyagi lényként foghatta fel. Messze vagyunk már ettől? A tudományban valószínűleg igen,
de a materialista anyagelméletek régi felfogásai nehezen lazulnak.
16
A tudás- és tudatelmélet, az információ-, s az innováció-elmélet, az új történelemfelfogás és
egy új vallásfilozófiai felfogás szellemi terében csak együttesen lehet önmagunkat szellemi-
fizikai és spirituális lényként értelmezni. Ahhoz tehát, hogy én magánemberként bármit
mondjak a saját világomról, családomról, munkámról, jövőmről, az új tudásokat vagy
legalább lényegeiket magas szinten érteni, és magamra alkalmazni kellene. Ebből következik,
hogy talán soha ekkora különbség nem volt a magánember tudása és az új magastudások, a
globális metatudások között. Nem volt ekkora eltérés a korábban szerzett diplomák vagy
egyetemi végzettségek tudása és a tudományok, művészetek széleskörű új tudása között sem.
Soha sem volt ilyen gyors ütemű a tudástermelés, tudásteremtés, hiszen egyes számítások
szerint két-háromévenként duplázódik az emberiség tudása. Az öt évvel ezelőtt tanultak tehát
ma már csak részben helytállóak. Ezt nevezhetjük tehát egyfelől tudás-sokknak, vagy
másfelől pedig ezt minősíthetjük tudásünnepnek, hiszen soha ennyi új tudással nem birkózunk
és közben nagyon nehezen leszünk bölcsebbek.
A globális térszerkezetben a globalizáció egyik új eredménye a lokalizációs szerkezeti szint
emelkedése, mint egy új minőségű globális térszerkezeti elem. A lokalitás potenciálisan nem
várt, bár remélt új önfejlődési pályára lépett. A globalizáció alapja és ellensúlya a sok-sok
lokális világ. Amikor egy-egy régió, vagy megye tudástársadalmi stratégiáján gondolkodunk,
mindenki előtt világossá válik, hogy a hazai régiókat meglepő mértékben eléri, és a
későbbiekben még jobban el fogja érni a strukturális emelkedés lehetősége. Minden régióba
szinte ömlik az új globális magastudás, és persze a tömegtudás is, s ez utóbbi részben
könnyebben észlelhető és dokumentálható.
A kérdés másik oldala, hogy minden lokális téridőben az adott lokális térség mondjuk
legalább ezeréves, vagy akár már kétezer éves és ezért élő és halott hagyományok, értékek,
mentalitások befolyásolják. A lokális világ minden régi tudását is újra össze kell gyűjteni, föl
kellene emelni a köznyilvánosságba, meg kell erősíteni, mint hajtóerőt és energiaforrást, és
vissza kell vinni a mindennapi életbe gyakorlati eszmeként.
Dominál egy harmadik tudástömb is, a mindennapi életben alkalmazott tudások együttese,
ami elvileg az előbbi kettőből is mélyen táplálkozik. Az új világgyakorlat, a globális mező
terjedése, a világintézmények – kezdve az ENSZ-től, mondjuk a Világbankig – alapvetően
kifejezik és formálják az új elméleteket. Sorjáznak az új kérdések:: hogyan működik a
világgazdaságot vezető néhány tízezer nagy metavállalat metahálózata, vagy hogyan
működik, vagy nem funkcionál az egész világban a most már mindenütt elfogadott
17
demokráciamodell valamilyen konkrét típusa. A funkcionális és szubsztanciális globális világ
meglehetősen eltérő képeket mutat, amelyekből Magyarországon csak néhány uralkodó
nézetet lehet ismerni. De a globalizáció új kérdésköröket is felölel, például ilyen probléma-
együttes az egységesülés tényleges haladása.
Ma a tudományágak közül sokan azt mondják, hogy körülbelül időszámítás előtt négy-hatezer
évtől kezdődően mindig is voltak globalizációs méretű és hatású folyamatok, és a civilizáció
történelmében mindig is voltak különböző típusú globalizációk. A szovjet birodalmat a
korrekt elemzések ma már úgy írhatják le, mint egy részglobalizációs rendszert, ami annak
egy bizonyos sajátos (orosz? ázsiai? kelet-európai?) típusát jelenti. A globalizáció tehát nem
vadonat új dolog, csak egy új fogalmat használunk az egész folyamat egységes értelmezésére.
Az egységesülés viszont sok mindent újat-mást jelent. Az igazi disputa arról folyik, hogy a
földi civilizáció számos alapvető problémája csak globális szinten kezelhető és orvosolható.
Nem csak az ökológiai válságtünetek, hanem például a sorozatos pénzügyi válságok, vagy
éppen a globális tudások lassú hasznosítása esetén is. És aztán beszélnünk kell a föld népeinek
lelki-szellemi egymásra utaltságáról, spirituális azonosságtudatáról.
A globalizációnak így második célja a szubsztanciális, vagy lényegi folyamat. Magyarország
(és persze minden más ország is) örökre meg van áldva régi ideológiai vitákkal. A
világpolgárinak csúfolt nézetrendszer korábban arra utalt - kicsit szélsőséges formában - hogy
az ember létezése közös normarendszer szerint történik. Ma már ott tartunk, hogy a globális
világban, sőt a harmadik világban is egységesen zajlanak standard fejlődések, a világ
vitathatatlanul egységesül. A szingapúri ember, vagy az Amazonasnál élő, alig felfedezett
indián törzs, vagy az európai polgár egyre egységesebb, összefüggőbb civilizációt és kultúrát
hoz létre; a közös tartalmak és törekvések együttes megértése és képviselete csak valamilyen
közös gondolkodás jegyében történhet. Ezért a globalizációnak van kvantitatív és kvalitatív
fejlődési trendje, ma a fejlett világ is még csak a mennyiségi trendek szerint él, így a
kvalitatív folyamatok elindulása még csak most várható.
Az európai közgondolkodás progresszív része az elmúlt tíz évben már nem beszél önmagában
globalizációról, mert bevezettek egy új fogalmat, ami már a lokalizáció globális beemelését
szentesíti, ez a globlokál világ kategóriája. Ez a kategória két alapszót egyesített, a globálist és
a lokálist, mert a két folyamat együtt és párhuzamosan is változik. Ma már az egész
problémakört globlokál világként érdemes a mérlegelés fókuszába állítani.
18
A népművelők, közművelődők tanúsíthatják, hiszen a szakma azt „halálosan” pontosan
érzékelte, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a lokalitás alávetett világ volt, s számos
tekintetben még ma is annak tartható. Csakhogy épp a globalizáció hatására felgyorsult egy
érdekes ellenfolyamat: a térségek önállósodása és identitásépítése. A globális nyomásokkal,
kényszerekkel szemben egy ellenhatás jön létre, s amire a nemzetállam lefelé már alkalmatlan
vagy gyenge, arra a cselekvésre már csak a lokális szféra lehet megfelelő.
Lokalitás-szerkezet
• Felső életvilág (régió, megye)
• Alsó életvilág
a. Környező világ (kistérség, település)
b. Kéznéllévő világ (család, egyén)
• Belső vált életvilág (a személyek felettes éne)
• A globalizáció hatásai – a lokalizáció viszontválaszai
• Az információ és tudás hozzáférés térstrukturáló szerepe
Néhány évtizede a német filozófia, különösen Heideggerék bevezettek számos olyan
fogalmat, amelyeket ma alkalmazhatunk a lokális belső világ elméleti-gyakorlati vizsgálatára.
Ezek a kategóriák arról szólnak, hogy a lokális világban van egy olyan térségi-társadalmi
szint, amiben még az emberek között sokszemközti viszony, kölcsönös és személyes
ismeretség van, és persze van a lokális világban is egy olyan másik szerkezeti szint, amikor
részben maradt a közvetlen egymás ismerése, de lehet, hogy ez már nem személyes
ismeretség. Az előbbi a környező világ, az utóbbi a kéznéllévő világ, mint az alsó életvilág, a
forró valóság két szintje.
Ilyen értelemben például egy régióban, mondjuk Dél-Dunántúlon a népművelők, ha nem is
személyesen, de arcról és életút tekintetében javarészt ismerik egymást. Minden
világteremtés, vagy lokalitás fejlesztés csak ebben a közegben mehet végbe, ahol ez a
bensőséges ismeretség és együttműködés még megvan, sőt az új kommunikáció jóvoltából
még javulhat is. Nagyon érdekes, hogy sokak szerint a lokális világnak az egyik
különlegessége az, hogy az új (típusú) társadalom hoz létre, holott azt gondolnánk, hogy ez
csak a globális szinten történik meg.
19
TUDÁSELMÉLET
• tudat és tudás típusok
• globális tudás típusok
• társadalmi/nemzeti tudás típusok
• lokális tudás típusok
• családi tudás típusok
• személyes tudás típusok
Ha tudástársadalomról beszélnénk, lehet-e fontosabb fogalom, mint a tudás, s lehet-e
lényegesebb tudás, mint ami maga az új tudásról szól. Az európai tudomány az elmúlt
századokban is behatóan foglalkozott a tudásokkal, a tudástípusokkal, sőt a befejeződött
században önálló, rangos tudományág, az ismeretelmélet jött létre. A huszadik század terméke
a tudásszociológia is, amely a tudások társadalomhoz és kultúrához kötöttségét vizsgálja, ám
ennek ellenére nem beszélhetünk arról, hogy a tudásoknak egységes, széles körben legitimmé
váló kategóriahálója született volna.
Arról talán nem mis kellene jelzést adnunk, hogy a tudásmodellek aligha szakíthatók el az
egyéni és közösségi tudatállapotoktól. Az ezredváltás pedig – szerintem - kiélezte azt a
kérdéskört, hogy tudásszociológiailag egyértelműen megkülönböztethetünk egymástól
globális, nemzeti, lokális vagy éppen családi tudásrendszerét.
A tudásfelfogások szerint is minden közművelő, minden népművelő alapvetően tudásokkal
dolgozik, hiszen munkájának lényege a tudásközvetítés, a tudások társadalmi-közösségi
integrálása, feldolgozása, sőt a helyi tudások beemelése a felsőbb – térbeli és társadalmi -
tudásrétegekbe. Ha tudja ezt, ha nem, ha teszi jól, ha nem, a közművelő tudásokat szelektál, és
tudásokat továbbít, méghozzá régi és új tudásokat közvetít különböző eszközökkel és
szolgáltatásokkal. Tudásforgalmazó iparág lett a közművelődés, miközben a közművelők nem
váltak eléggé tudástulajdonosokká.
A tudástípusok
20
formafeletti tudások
formázott köztudások
formázatlan köztudások
személyes tudások
szuperformázott magastudások
+
uralkodó világtudások
alávetett domináns tudások
formázott egyenrangú tudások
Elég hajmeresztő dolog néhány mondatban érzékeltetni, hogy a hagyományos tudás
felosztásokkal szemben talál jobb lenne a formázottság (közelfogadottság, formális közértés
mértéke és minősége) alapján rangsorolni a tudástípusokat. A formafeletti tudások
kifejezésben a „forma feletti” fogalma a Tibeti halottas könyvből, az első évezred közepéről
származik, tehát nem éppen új fogalomról van szó. Azt jelenti, hogy olyan tudások tartoznak
ebbe a csoportba, amelyeket a vallások megnevezhetetlen, földi fogalmakkal nem leírható
tudásoknak mondanak a különböző világvallásokban. A formázott köztudás modell
legismertebb példája most a globális tömegkultúra, ahol a szavakba, értékekbe olyan
köztudások öltöztek, amelyet mindenki vagy legalábbis több milliárdan tudnak, tudni vélnek
és használnak. Az új tudományos tudások sokáig nem kerülnek be az uralkodó köztudásokba.
A formázatlan köztudást több tudományág írta már le különböző módon. Lényegét tekintve
azt jelenti, hogy nem csak egyéni tudatalatti (tudattalan) létezik, hanem a társadalomnak is
van tudatalattija, mert rengeteg olyan tudás rejlik bennünk, amit nem nevezünk meg, nem
használunk, mégis motivál bennünket. Ez is hatalmas tudásrendszer, sok tudásszociológus
szerint olykor keményebben hat ránk, mint a formalizált és rutinként használt köztudás. A
személyes tudás aztán egyrészt vergődik a globális és lokális tudások hálójában, másrészt a
formafeletti tudásokhoz észrevétlenül kötődik és mélyen befolyásolható a formázatlan
köztudásokkal.
A szuperformázott magastudások az uralkodó tudományos világtudások. Ez azért
kontinensenként rendkívül változó is lehet. Az európai magastudás mai napig is gyökeresen
más, mint mondjuk az ázsiai magastudás, s természetesen lokális szinten is egyszerre vannak
21
alávetett és ugyanakkor domináns tudás típusok. Magyarországon a kultúrakutatás logikája és
módszertana körülbelül még az ipari korszakra jellemző kategóriákkal dolgozik, míg a hazai
ismeretelmélet az elmúlt tíz évben virágzásnak indult.
Ízelítőül nézzünk meg, hogy a természettudományok (tehát az új szuperformázott
magastudások egyes csoportjai) merre haladnak és milyen új hipotéziseket vetnek fel:
Új természettudományos felismerések
• az észlelőt nem lehet elkülöníteni az észlelt eseménytől
• az anyag egyszerre hullám és részecske természetű
• a kvantumfolyamatok valószínű eseményei: valószínűséghullámok
(állapotvektorok) vagy valószínűségi hálózatok (EWG-modell)
• szupertér elmélet (párhuzamos, különböző világokban élünk) - John A.
Wheeler-elmélet
• a helyhez nem kötött hatások és események elve
• választhatunk: sok világegyetem vagy egy világegyetem gyanúsan olyannal,
mint egy Tervező (Isten?)
• végül: a helyhez nem kötött rejtett változó elmélete, sőt a vele járó rend
elmélete (Bohm-elmélet)
Az új természettudományok, főként az elméleti fizikusok néhány alaphipotézisét soroltuk fel,
csupán jelzésként az új magastudásokból. Elképesztően izgalmas, hogy az anyagkutatások hol
tartanak és merre haladnak. Ma már valószínűleg senki nem vitatja, hogy az anyag egyszerre
részecske és hullám természetű, miközben azt a felvetését a többség még nem igazolja vissza,
hogy párhuzamos világegyetemek vannak. Hihetetlen mértékű tehát az előrehaladás a
kozmosz elméletek területén is, és éppen Magyarországon nagyon magas szinten fejtik ki
néhányan az úgynevezett emberarcú kozmosz paradigmát. Mindenesetre az elmúlt ötven-
hetven év a kvantumelméletek elterjedését és elfogadását hozta magával.
Nemcsak régi, hanem új gazdasági elmélet is rendkívül sok van. A fejlett gazdaságú
államokban egyre kevesebben beszélnek már neoliberális gazdaságfilozófiáról. Egy új
összetett szót vezettek be a közgondolkodásba: ez a társadalomgazdaság fogalma. Másképpen
22
nevezve: társadalom alapú, társadalom központú gazdaság, sőt etikailag vezérelt gazdaság
koncepciója, ami messze többet jelent, mint a szociális piacgazdaság. Egészen más
gazdaságelmélet ez, mind amiről itthon a hangadó szakemberek vitatkoznak, az európai
kormányokban már nem egy olyan gazdasági miniszter van, aki a társadalomgazdaság
felelőse. Mi ettől még gondolatban is távol vagyunk ettől, nemhogy ilyen funkciójú miniszter
legyen az egyébként még reformkori kormány-szerkezetű végrehajtó hatalomban.
Az egyén (az egyes személy)
• Az egyéni második (kvalitatív) individualizációja indulhat
• Az egyén csökkenő mértékben foglya társadalmi és ideológiai helyzetének
• Az egyén külső korlátok nélkül tudáshoz juthat
• A tudatfejlesztő kor küszöbén vagyunk
A Hankiss Elemér és társai által vezetett kutatás eredménye szerint a nyolcvanas években
Magyarországon volt az egyik legszélsőségesebb individualizáció, akár Észak-Amerikához,
akár bármely más európai országhoz viszonyítva. Az a negatív individualizációs típus, amely
külső eszközökkel (hatalom, vagyon, média, presztízs, stb.) próbál magának tartalmat és
értéket teremteni, egyre inkább nem az egyetlen uralkodó minta, és már kifulladóban van.
Elkezdődött végre egy kvalitatív individualizáció, amely minden ember saját belső világán
(személyiségén, tudatán, magatartásán) végzett folyamatos munka és fejlesztés
eredményeként létrehozza a tudásalapú kor környezethez, közösséghez és tudáshoz kötött
további egyénesülését.
Az emberi vágy
• Fizikai lét: a jólét elérése (evés, ivás, fedél)
• Szellemi lét: hozzáférés a tudáshoz (információ, ismeret, tudás, pneuma)
• Természeti lét: a természeti javak megőrzése (levegő, víz, szárazföld,
energia, stb.)
• Egészségi lét: a testi-lelki egészség megtartása (kevés betegség és minden
fontos betegség gyógyítható)
• Közösségi lét: nincs végletes egyedüllét és újrateremthető az identitás
23
(család, barátság, lokalitás, stb.)
• Spirituális lét: visszatalálás a pléromához (vallás, transzcendencia, halál
utáni élet, stb.)
A Stratégiakutató Intézet által végzett kutatás és értelmezés azt nézte meg, hogy a kilencvenes
évek végén, Magyarországon az embereknek melyek a vágyai, szükségletei, amelyeket
gyakran maguknak sem fogalmaznak meg. Ez a szükségletháló még nem egy új szükséglet-
piramis, de mindenképpen jelzi a régi és új prioritásokat. Az emberi vágyaknak ez tömör
összegzése mutatja, hogy a sokféle veszélyeztetettség miatt az elemi vágy még ma is a biztos
fedél és a jóléti minimum után van. Ezekre a vágyakra kell mindennemű szolgáltatásnak
válaszolni. Az elmúlt tíz év nem csökkentette a tudás utáni szükségletet, sőt a környezet és és
az egészség iránti vágyat jelentősen növelte. Minden ellenkező hírrel szemben a spirituális
dimenziók újbóli felfedezése felgyorsult, bár ennek a mértékéről nehéz pontos adatokat
mondani. Ez a vágy-lista viszont markánsan jelzi, hogy a tudástársadalom iránti szükségletek
erősek.
Amennyiben az információs kort úgy tekintjük, mint egy egységes korszakot, ami legalább
ötven, vagy száz évet jelent, akkor ebből még legalább harminc-ötven év hátra van, hiszen ez
az új globális metakor körülbelül 15-20 éve kezdődött. Tudom persze, hogy a korszak átfogó
neve, az információs kor nem a legtökéletesebb, hiszen az önfejlődés újabb állomásait ez a
fogalom nem tudja majd befogadni.
Információs kor szakaszai (1980-2050?)
információs társadalom / jeltársadalom (1990-2010-20)
tudástársadalom / döntéstársadalom (2000-2030-50)
tudattársadalom / valóság(át)alakító társadalom (2020-2050-70)
Egységkor (2050-?)
egységtársadalom / ember-valóság, tudat és eszköz egységesülése
(2040-2070-90)
24
Az információs kornak - mai tudásunk szerint - négy-öt fejlődési etapja, lépcsője van, és lesz.
Az első szakasz az információs társadalom paradigma alapján működik, információt gyűjt,
analóg vagy digitális jelként továbbít és értelmez. Ez mennyiségi adatforgalmon alapuló új
társadalmi forma, még nem sok köze van a tudástársadalomhoz. Magyarországon ma ez az
uralkodó modell. A második korszak már lassan megszületik, de talán a tízes években lesz
igazán látható, amikor a vezető fejlesztési tényező, mozgatóerő már a tudás lesz. (A tudás
nagyon sok adat, információ, ismeret, ismeret-összehasonlítás egységes gondolati rendszerbe
szervezve: átfogó vízió a valóságról.)
A tudásközpontú társadalomról már néhány politikus érdemben beszél a magyar politikai
életben. Ez fogalom Európában már általánosan ismert kifejezés, és elég egyértelmű, hogy
tartalmában, formájában új világot jelent: tudásvezérelte gazdaságot, hálózati államot,
szélessávú technológiát és főként tudásközpontú államot, s magas szintű tartalmakat. Ez tehát
a század első fele. A második fele már gyökeresen új korszak - a tudatfejlesztő társadalmak
születése. Az igazi probléma viszont innentől kezdődik.
Tételezzük fel, hogy Magyarországon 2007-re, vagy legkésőbb 2010-re, minden családi
házban, de legalább a lakások nyolcvan százalékában ott van az az infokommunikációs
végpont, ami összekapcsolja a rádiót, a videotelefont, a televíziót, az internetet.
Technológiailag minden egyes embernek adott lesz a hozzáférés. Tételezzük fel azt is, hogy
2010-ig minden eddigi tudást, kezdve mondjuk a magyar hagyományoktól a modern hazai
tudományig, vagy az indiánok kultúrájától a kínaiak tudásáig mindent digitalizálnak, és ezért
minden hozzáférhető és magyar nyelven is elérhető lesz. A fordító szoftverek jóvoltából a
nyelvi akadály megszűnik, és az emberiség össztudása elkezdi a társadalmi rendszereket
átalakítani.
Ha ez rendben mind megtörténik, igazából mégsem akkor sem történt áttörés, hiszen az ember
lényegileg nem változott, csak a külső világát alakítottuk át jól, vagy rosszul. Van egy
erőteljes korlát tehát: a tudat. Vagy tágabban: a tudat által vezérelt személyiség. Ma is jól
érzékelhető már, hogy az igazi akadály mindenkinél saját tudatának állapota, legyen az illető
akár tisztes pártelnök, több milliárdot forgalmazó részvénytársaság elnöke, vidéki pedagógus,
vagy vezető, közismert tudós. Számos olyan információ, tudástöredék épül be az emberek
fejébe, ami keményen gátolja az új tudások befogadását. A felhalmozódott előítéletek miatt az
új tudásokat végig sem gondolják, s így a tudati konklúziók sem vonhatók le. A tudatok nem
tudják a régi-új tudásokat mesteri szinten alkalmazni.
25
Ugyanilyen akadály a társadalmi tudat állapota is. Bármennyire is jól dolgozik most egy-két
generáció, elég tisztán látszik, hogy a teljesítmény ellenére bele fogunk ütközni egy olyan
köztudati falakba, amelyek a korlátást és a korcselekvést megnehezítik.
Valóban véget ért a kétezer év összes története, és az ezredforduló után valami egészen más
kezdődik? Még semmi sem dőlt el véglegesen, s az egészen más egyaránt lehet jó és rossz,
vagy a kettő valamilyen keveréke. Az esély megvan, de még az esély tudata is hiányzik
gyakran.
Ahhoz, hogy túllépjünk majd a tudásfejlesztő társadalmon, egyénenként is meg kell tudnunk
érteni azt a titkot, hogy mi a tudat. Társadalmi formációktól és konkrét helyzetektől
függetlenül szintén értenünk kell a társadalomtudatokat, lokális tudatokat, vagy akár a
globális tudatokat és a helyi csoporttudatokat, sőt a formafeletti tudáscsoportokat is. S ha már
kicsit is jobban értjük a külső tudatokat, meg kellene tanulnunk mindezt alkalmazni a
társadalmi és emberi gyakorlatokban, például nemzeti szinten, helyi önkormányzatban,
családi életben, vagy például a népművelői munkában.
A következő ötven évnek tehát az lehet a tétje, a pozitív tétje, hogy az új század közepére
eljutunk-e egy tudatfejlesztő korszak küszöbére? Ezt kellene előkészítenie a tudománynak, a
teológiának és a művészetnek; számos szellemi és gyakorlati interakció, sőt tudatfejlesztési
kísérlet során. Akár súlyos kudarcok árán is, hiszen a kudarcokból is nagyon sokat lehet
tanulni. De a tudattársadalommal sem ér véget a történelem, hiszen az sohasem ér véget. Ma
már szerintem látható, hogy a 21. század második felére egy úgynevezett egységközpontú
társadalom trendje körvonalazódik, amely az új tudatállapotok és az új társadalmi tudatok
alapján végképpen más (külső-belső) világot produkál az emberi civilizáció történetében.
De erről még csak nagyon távoli víziók vannak. Mindegyikben metatrendben több tucat
altrend van. Negatív is és pozitív is. Mindez tehát lehet negatív és pozitív globális folyamat is,
vagy lehet a kettő ijesztő vagy boldogító keveréke.
Az új tudások megértésének és alkalmazásának - most már téridőben gondolkodva -
körülbelül ez lehet az univerzális tétje.
IRODALOM:
ALVIN TOFFLER: A harmadik hullám (Typotex, 2001)
26
BARRY BARNES – DAVID BLOOR – JOHN HENRY: A tudományos tudás elemzése (Osiris, 2002)
BÍRÓ BÉLA: Véges végtelen (Frig, 2002)
FRANCIS FUKUYAMA: Bizalom (Európa,1997)
GÁSPÁR LÁSZLÓ: Általános innovációelmélet (Magyar Innovációs Szövetség, 1998)
Információs Világjelentés (Információs Társadalom Könyvek 4. ORTT, Magyar UNESCO
Bizottság, HÉA Stratégiakutató Intézet)
JOHN MADDOX: Ami a tudományban még felfedezésre vár (Vince Kiadó, 2000)
KISS ENDRE-VARGA CSABA: A legutolsó utolsó esély (Stratégiakutató, 2001)
MANNHEIM KÁROLY: Tudásszociológiai tanulmányok (Osiris, 2000)
MANUEL CASTELLS: The Information Age: Economy, Society and Culture (Blackwell,
1996)
MARTIN HEIDEGGER: Lét és idő (Gondolat, 1989)
Mi a jövő? (OMFB, ORTT, HÉA Stratégiakutató Intézet, 1998)
RECHNITZER JÁNOS: Területi stratégiák (Dialóg Campus, 1998)
ROBERT ANTON WILSON: Kvantum pszichológia (Mandala-Veda, 2002)
The World in 2020 (OECD, 1997-1999)
Tudományfilozófia (Szerk: Forrai Gábor-Szegedi Péter, Áron Kiadó, 1999)
VARGA CSABA: Hagyomány és stratégia (Kapu Könyvek, 1998)
VARGA CSABA: Vidékfejlesztés az információs korban, avagy a lokalitás esélyei (Agroinform
Kiadóház, 2000)
WERNER HEISENBERG: A rész és az egész (Gondolat, 1975)