az üzleti jog egyes modern kihívásai - károli egyetem · 2017-05-30 · keretén belül egy...

Az üzleti jog egyes modern kihívásai

Acta Caroliensia Conventorum Scientiarum Iuridico-Politicarum XVIII.

Az üzleti jog egyes modern kihívásai

Szerkesztette:

Szuchy RóbeRt

Budapest, 2017Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar

© Szerzők, 2017

Kutatásvezető:Dr. Szuchy Róbert

A kutatás résztvevői:dr. Csáki-Hantalovics Éva – Dr. Ercsey Zsombor

Dr. Prof. Miskolczi-Bodnár Péter – Dr. Szuchy Róbert

A kézirat lezárva: 2017. április 30.

ISSN 2063-4757

ISBN 978-963-9808-76-8

Kiadja a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara

Felelős kiadó: Dr. Törő Csaba, dékán

A kiadvány nyomdai munkálatait előkészítette: Patrocinium Kiadó

A mű az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében valósul meg.

taRtalomjegyzék oldalSzám

előSzó .........................................................................................................11a jóhiSzeműSég éS tiSzteSSég elve. a tiSzteSSég követelménye éS a tiSzteSSégtelenSég polgáRi jogi tilalma ...................................................13Előszó ..........................................................................................................15I. Erkölcsi és jogi normák ..........................................................................17

1. Hasonlóságok és különbségek ...................................................................171.1. Célok és tartalmak ......................................................................171.2. A jogi és erkölcsi normák hatóköre .............................................181.3. A jogi és erkölcsi normák megalkotói ..........................................201.4. A normakövető magatartás biztosítására hivatott eszközrendszer ..211.5. A normakövető magatartást biztosítók személye ..........................23

2. Dinamikusan változó kapcsolat ..............................................................242.1. Jogi normát alkotnak egy olyan magatartás tiltására, amely korábban erkölcsi norma alapján volt rosszallott .......................242.2. A jogi norma segítségül hív etikai fogalmakat (többek között a tisztességtelenség fogalmát is) ................................................25

II. A tisztességtelenség tilalmának történeti előzményei ....................321. A tisztességtelenség tilalma a római jogban ..............................................322. A római jog glosszálásának korszaka .......................................................333. Bona fides a polgári törvénykönyvekben ..................................................334. Bona fides az egyes európai országok joggyakorlatában .............................36

III. A tisztességes és tisztességtelen magatartások köre ........................411. A tisztességtelenség fogalmának jogi definiálatlansága ...............................412. Határesetek tisztességtelenségként való deklarálása ....................................413. Kísérlet a tisztességtelenség fogalmának jogi pontosítására ..........................42

3.1. Érdekalapon meghatározott tisztességtelenség ..............................433.1.1. A jogalkotó által nem nevesített személyek érdeksérelme .....433.1.2. Az érdeksérelmek túlzottan tág köre miatt egyes magatartások indokolatlanul minősülnek tisztességtelennek ..........443.1.3. A tisztesség erkölcsi fogalmának jogi pontosítása nehézségekbe ütközik ...................................................................45

3.2. Üzleti tisztességtelenség ...............................................................46IV. A jóhiszeműség és tisztesség elve ........................................................48

1. A jóhiszeműség és tisztesség elvének története dióhéjban ............................482. A jóhiszeműség és tisztesség elvének a tartalma .........................................50

2.1. Etikai szabályok a jogszabályban ..................................................50

2.2. A két bekezdés viszonya ...............................................................512.3. Objektív tartalmú jóhiszeműség ...................................................512.4. Az alapelv funkciói ......................................................................52

3. Az alapelv joggyakorlata ........................................................................534. A jóhiszeműség és tisztesség elvének etikai megalapozottsága ......................545. A „venire contra factum proprium” tilalma .............................................55

V. Tisztességtelen magatartásokra vonatkozó normák a Ptk.-ban ........591. Tisztességtelen magatartásokra vonatkozó normák a Személyek jogában ....59

1.1. Tisztességtelen magatartásra vonatkozó norma a személyiségvédelemben ......................................................................591.2. Tisztességtelen magatartásra vonatkozó norma az egyesületek szabályaiban ........................................................................................61

2. Tisztességtelen magatartásokra vonatkozó normák a Szerződések jogában ....................................................................................................62

2.1. Tisztességtelen általános szerződési feltételek ................................622.1.1. A tisztességtelen általános szerződési feltételekre vonatkozó közös szabályok ...........................................................622.1.2. Tisztességtelen általános szerződési feltételekre vonatkozó szabály a vállalkozási szerződésre irányadó normák körében ..........66

2.2. A késedelmi kamat tisztességtelen mértéke ...................................672.3. A késedelmi kamat esedékessége ..................................................682.4. A pénztartozás teljesítésére rendelkezésre álló idő tisztességtelen meghatározása ..............................................................68

3. Tisztességtelen magatartásokra vonatkozó normák az Öröklési jogban .......70VI. A tisztességtelenség tilalma a bírói gyakorlatban ..........................72

1. A potenciális partner tisztességtelen eszközökkel való rábírása a szerződéskötésre .........................................................................................72

1.2. Ingyenes küldemény átvételi igazolása, mint szerződéskötésre irányuló ajánlat ...................................................................................73

2. A szavatosság joggyakorlata ....................................................................733. Lízing ..................................................................................................77

VII. A tisztességes és tisztességtelen magatartások köre, határvonala ................................................................................................78

1. Az erkölcsi és jogi szempontok eltérő eredményre vezethetnek ....................781.1. Mérlegelés erkölcsi szempontok alapján ......................................781.2. Mérlegelés jogi szempontok alapján ............................................78

2. A magatartás tanúsítójának a személye is befolyásolhatja az eredményt ...........................................................................................79

2.1. Az erkölcsi norma hatóköre ........................................................792.2. A jogi követelmény személyi hatóköre .........................................80

VIII. A tisztességtelenséggel rokon fogalmak a Ptk.-ban .....................821. Erkölcsi tartalmakat hordozó normák a Családi jogban ...........................82

1.1. A gyám elmozdítása ....................................................................821.1.1. A gyám által megvalósított joggal való visszaélés .................821.1.2. A gyám kötelességeinek elhanyagolás ..................................831.1.3. Méltatlanná válás a feladat ellátására ...................................83

1.2. A rokontartás ..............................................................................841.2.1. Tartásra érdemtelenség általában .........................................851.2.2. A tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tevő szülő érdemtelensége .............................................................861.2.3. A nagykorú, továbbtanuló gyermek tartásra érdemtelensége .............................................................................86

2. Erkölcsi tartalmakat hordozó normák a Dologi jogban ............................873. Erkölcsi tartalmakat hordozó normák a kötelmi jogban és a szerződési jogban ......................................................................................................88

3.1. Az utaló magatartás – a szerződéskötés lehetőségével való kecsegtetés .........................................................................................88

3.1.1. Az utaló magatartás fogalma ...............................................883.1.2. Az utaló magatartás joggyakorlata .......................................90

3.2. Nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköző szerződés .............................903.3. A másik fél helyzetének a kihasználása – uzsora ...........................913.4. Joggal való visszaélés ....................................................................913.5. Feltűnő értékaránytalanság ..........................................................92

4. Erkölcsi tartalmakat hordozó normák az Öröklési jogban ........................934.1. Érdemtelenség .............................................................................934.2. Nevesített erkölcsi fogalmak alkalmazása .....................................944.3. További erkölcsi tartalmú rendelkezések az Öröklési jogban ........94

IX. A jóhiszeműség és tisztesség követelményének viszonya más erkölcsi követelményekhez .......................................................................98

1. Viszony az elvárhatósághoz ....................................................................982. Kapcsolat a jóerkölcsbe ütközés tilalmával ...............................................993. Viszony a joggal való visszaélés, nem rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmával ..............................................................................................1024. Viszony az együttműködés elvével .........................................................103

X. UNIDROIT Alapelvek .........................................................................107

FelelőSSég az adójogban ...........................................................................113Előszó .......................................................................................................1151. A jogalkotó felelőssége ......................................................................116

1.1. Az Alkotmánybíróság vonatkozó gyakorlata .......................................1241.1.1. A jogbiztonság követelménye .................................................1261.1.2. Az adófizetés alapját képező gazdasági forrás ..........................1291.1.3. Az arányosság elve .................................................................1331.1.4. Az adó mértéke ......................................................................1351.1.5. Mentességek és kedvezmények ...............................................1361.1.6. A különadóztatás alkotmányossága ........................................137

1.2. Jogszabály-szerkesztés – egyszerűség ...................................................1421.2.1. Gyakorlati példák ..................................................................145

2. A jogalkalmazó felelőssége ................................................................1472.1. Az adóigazgatási eljárás és a közigazgatási hatósági eljárás szabályozási kapcsolatáról ........................................................................149

2.1.2. Nyelvhasználat .......................................................................1522.1.3. Adótitok vagy nyilvánosság – nemzetközi kitekintés ...............1532.1.4. A vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat ..............................1542.1.5. Néhány hazai jogeset .............................................................1582.1.6. Az Európai Bíróság C-368/09. számú ítélete ..........................161

3. Az adózó felelőssége ...........................................................................1663.1. Az adózó minősítése .........................................................................175

3.1.1. Megbízható adózó .................................................................1763.1.2. A kockázatos adózó ...............................................................178

3.2. Az Alkotmánybíróság vonatkozó döntései ......................................179Irodalomjegyzék ......................................................................................182Rövidítések jegyzéke ...............................................................................199

az eneRgiajog legújabb kihíváSai ...............................................................2011. Az energiajog szabályozásának fejlődési tendenciái és jövője .........203Bevezető .....................................................................................................203

1.1. A Európai Unió belső energiapiaca ....................................................2031.2. A hatályos villamos energetikai szabályozás ........................................205

1.2.1. A szabályozás elvei ..................................................................2051.2.2. Szétválasztási szabályok ..........................................................2071.2.3. Hozzáférés a hálózatokhoz .....................................................207

1.3. Piacnyitás .......................................................................................2081.4. Az Európai Unió szabályozásának fejlődési tendenciái .......................210

1.4.1. Az Energiaunió ......................................................................2101.4.2. Energiabiztonság ...................................................................2131.4.3. Teljesen integrált belső energiapiac .........................................2141.4.4. Új irányvonalak az energiafogyasztók számára ........................2241.4.5. A fogyasztókkal szemben fennálló korlátok és akadályok ........224

1.5. Az Európai Bizottság tiszta energiákra vonatkozó intézkedéscsomagja, a „Winter Package” .................................................................................226

1.5.1. Az Európai szabályozás indokoltsága ......................................2261.5.2. A szabályozás új irányai ..........................................................2271.5.3. Az energiahatékonyság előtérbe állítása ..................................2291.5.4. Globális vezető szerep kivívása a megújuló energiaforrások területén ..........................................................................................2321.5.5. Méltányosság biztosítása a fogyasztók számára .......................237

1.6. A tiszta energiára való áttérést ösztönző szabályozási keretek ...............2391.6.1. Szociálisan méltányos átmenet ...............................................2391.6.2. A reálgazdasági teljesítmény uniós finanszírozása ....................2411.6.3. A tiszta energiára való áttérésre irányuló beruházások megfelelő ösztönzői .........................................................................2411.6.4. Kutatás, innováció és versenyképpesség ..................................2431.6.5. A szükséges fizikai infrastruktúra kiépítése .............................2441.6.6. Digitalizálás az energiaszektorban ..........................................245

1.7. A villamos energia belső piacáról szóló új irányelv-javaslat ..................2461.7.1. A javaslat indokai és céljai ......................................................2461.7.2. A piaci szabályok kiigazítása ...................................................2501.7.3. A fogyasztók az energiaunió középpontjában .........................2511.7.4. A villamosenergia-ellátás biztonsága .......................................2541.7.5. Regionális együttműködések ..................................................2551.7.6. A szabályozói felügyelet hozzáigazítása a regionális piacokhoz .256

1.8. A szabályozás jogalapja, a szubszidiaritás és az arányosság ..................2571.8.1. Jogalap ..................................................................................2571.8.2. Szubszidiaritás .......................................................................2581.8.3. Arányosság .............................................................................259

2. A földgáz szabályozás fejlődési tendenciái .....................................2622.1. A gázszolgáltatás szabályozásának történeti vázlata ............................262

2.1.1. A gázszolgáltatás mint technológia megjelenése magyarországon ...............................................................................262

2.1.2. Gázszektor a II. világháború után ..........................................2632.1.3. Gázipar és állami befolyás a rendszerváltozás után ..................2642.1.4. Az uniós csatlakozás hatásai a földgázszektor szabályozására ..................................................................................265

2.2. A gázszolgáltatás hatályos szabályozása ..............................................2672.2.1. A gáztörvény ..........................................................................2672.2.2. Kormányrendeleti szabályozás ................................................2732.2.3. A hivatal ................................................................................275

Irodalomjegyzék .................................................................................282

11

előSzó

Az Igazságügyi Minisztérium 2016-ban hirdette meg a „Jogászképzés színvo-nalának emelését célzó programokat”, amelynek keretébe az oktatói-hallgatói közös kutatás- és oktatásfejlesztési programok megvalósításához nyújtott a Minisztérium támogatás. A Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Kereskedelmi Jogi és Pénzügyi Jogi Tanszéke keretén belül egy olyan kutatási témával – „Az üzleti jog egyes modern kihívásai” – pályáztunk eredményesen, amely tükrözi azt a sokszínűséget és a témaválasztás gazdagságát, amelyet a Tanszékünk oktat és kutat, amely meghatározza a főbb kutatási irányokat.

A Tanszék Projektben részvevő oktatói jórészt jelenleg is az Egyetemünk Doktori Iskolájának témavezető oktatói, saját témavezetett doktorandusz hallgatókkal (Dr. Prof. Miskolczi-Bodnár Péter és Dr. Szuchy Róbert), illetve hamarosan témavezető oktatóvá kívánnak válni (Dr. Ercsey Zsom-bor). A Tanszék abban a szerencsés helyzetben van, hogy több olyan kiváló doktorandusz is kapcsolódik a Tanszék munkájához, akik nemcsak hogy az oktatási-vizsgáztatási (pl. vizsgafelügyelet) feladatokban tudnak rendszeresen részt venni, hanem kutatói munkájukkal, amellett, hogy a saját jövőbeli kutatói tapasztalataikat erősíteni tudják, hozzá tudnak járulni a Projekt eredményes megvalósításához. Jelen kutatómunkához Csáki-Hantalovics Éva doktorandusz szerzőként is jelentős mértékben hozzájárult.

A Tanszék munkája során felmerült az igény, hogy a Jogi Karon a Doktori Iskola keretein belül olyan új kutatási irányok indulhassanak el, amelyek támogatni tudják a doktori képzés tevékenységét is, így annak a Tanszéki oktatók által történő tanya fejlesztését.

Külön kiemelendő a Doktori Iskola két kutatási programja, a „Felelősség program” és a „Piac-és technológia szabályozás program”. A Tanszék oktatói e képzési programokban aktív oktatói és témavezetői szerepet töltenek be, valamint a Tanszék doktorandusz hallgatói is ezen doktori programokban vesznek részt. A felelősségi program a felelősség sokszínűségének megis-merése, a különbségek felismerése, az egyes jogági felelősségi megoldások közötti eltérések okainak, funkciójának a megértése hozzásegíti a képzésben résztvevőt a doktori értekezés megírásához és későbbi kutató munkájához szükséges széles látókör kialakításához és annak a készségnek a kifejlesz-

12

téséhez, hogy az általa vizsgált témát több szempontból és elfogulatlanul közelítse meg.

A Tanszéki kutatás eredményekén három, hiánypótló oktatási segédanyag elkészítést tűztük ki célul. Az első, a Dr. Miskolczi Bodnár Péter professzor úr által kutatott „A jóhiszeműség és tisztesség elve - A tisztesség követelménye és a tisztességtelen magatartás polgári jogi tilalma”. A második, az Dr. Ercsey Zsombor által kutatott „Az adójogi felelősség” témája. Harmadik rész pedig a Dr. Szuchy Róbert és Csáki-Hatalovics Éva által kutatott „Az energiajog legújabb kihívásai” című témakör, amely önmagában több altémát ölt fel, így az általános új energiajogi kihívásokon túl, a villamos energia és fölgáz piacának szabályozását vizsgálja.

Így e három fő témakör az elkészült könyv egyes nagy fejezeteit adják, amelyek témák elkülönült jellegűek, mégis egységes egészet alkotnak és jelentős mértékben hozzá tudnak járulni a joghallgatóink a legkorszerűbb ismereteket kaphassák meg, ezáltal beteljesítve a Minisztérium támogatá-sában kitűzött célokat.

A szerzők

előSzó

Miskolczi Bodnár Péter

a jóhiSzeműSég éS tiSzteSSég elve. a tiSzteSSég követelménye éS

a tiSzteSSégtelenSég polgáRi jogi tilalma

15

előSzó

Jegyzetünk PhD képzésben résztvevő hallgatók számára készült, így a hatá-lyos jogszabályok bemutatása kapcsán tudatosan visszafogott, feltételezve a szabályok ismeretét. A tananyag nagyobb teret szán arra, hogy bemutassa a különböző jogintézmények és erkölcsi követelmények kapcsolatát, ösz-szefüggéseit.

A tananyag egyik fő súlypontját jelentő jóhiszeműség és tisztesség elve indokolta a történeti elemzést és nemzetközi kitekintést, hiszen hazai jogunkban csak 1991 óta létező, svájci és német mintára bevezetett jogin-tézményről van szó. A tisztességgel érintkező normák kapcsán célszerűnek láttuk a joggyakorlat erőteljesebb szerepeltetését a jellemzőnek tartott ítéle-tek rövid ismertetésével. A tananyag ugyanakkor tudatosan helyet hagy az egyéni kutatásoknak. A PhD hallgatók önálló kutatásait részben a fejezetek végén elhelyezett forrásjegyzékek biztosítják, amelyek Ariadné fonalaként a hallgató kezébe adnak néhány olyan irodalmat, amelyen elindulva - és további jogtudományi műveket is megismerve – a hallgató elmélyedhet mindabban, amit a hazai és külföldi szakirodalom a témához kapcsolódóan kifejtett. Az egyéni kutatásokat segítik továbbá a fejezetek végén feltüntetett jogesetek, amelyek segítségével a PhD hallgató mélyebben megismerheti azt, hogy a bíróságok hogyan értelmezik a tisztesség fogalmát. A jegyzet szövege, vagy az ahhoz fűzött nagyszámú lábjegyzet tartalmazza a témához kapcsolódó jogszabályok releváns rendelkezéseit. Annak érdekében, hogy a PhD hallgatók ne csak a vizsgált anyaghoz legszorosabban kapcsolódó normákat lássák, és azokat környezetükben – ne pedig abból kiragadva – tanulmányozhassák, a jegyzethez kapcsolódik egy CD lemezen elérhető jogszabálygyűjtemény. A szerző tervezi egy másik gyűjtemény összeállítá-sát, amely a vonatkozó jogeseteket gyűjti majd össze, megkönnyítve azok keresését, és – csoportosításával – elősegítve azok értelmezését.

A jegyzet keretes szerkesztése biztosítja a címben jelzett téma tágabb összefüggéseinek megismerését. Az erkölcs és a jog dinamikusan változó kapcsolatrendszerének bemutatása ad alapot a részletszabályok helyes értelmezéséhez. A tisztességtelenséggel kapcsolatos jogi normák ugyanis híd szerepet töltenek be az erkölcs és a jog között. A tisztességtelenséggel kapcsolatos jogi normák három feladatot látnak el:

16

• kijelölik az etikai tisztességtelenség jogi alkalmazási körét,• tisztességtelennek nyilvánítanak bizonyos magatartásokat,• jogkövetkezményt kapcsolnak a tisztességtelen magatartáshoz.

A jóhiszeműség és tisztesség elvének és a Polgári törvénykönyvnek (a to-vábbiakban Ptk.) a tisztességre vonatkozó egyes rendelkezéseinek részletes elemzését követően a jegyzet a Ptk.-ban szereplő további erkölcsi fogalmak bemutatásával világít rá arra, hogy a jogalkotó a tisztesség/tisztességtelenség kérdéskörét egy nagyon széles etikai fogalomtár igénybe vételével rendezi. A keretes szerkesztés zárásaként a jóhiszeműség és tisztesség elvének né-hány további – erkölcsi alapú – alapelvhez és szabályhoz való viszonya is bemutatásra kerül.

a jóhiSzeműSég éS tiSzteSSég elve. a tiSzteSSég követelménye ...

17

i. eRkölcSi éS jogi noRmák A tisztességes magatartás tanúsítása eredendően egy erkölcsi elvárás, amelyre néhány helyen a jogszabályok is utalnak. A társadalom életét szabályozó normák mennyiségét illetően egy folyamatos és egyre erőteljesebb elto-lódás figyelhető meg a jogi normák irányába. A tendencia azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos helyzetekben az etika szerep ne növekedne meg. A rendszerváltás is ilyen fordulópont volt, amely lebontotta – a korábbi időszakban mesterségesen visszaszorított, sok esetben indokolatlanul jogi normával helyettesített – etikai szabályok alkalmazása útjában álló akadá-lyokat. A fenntartható fejlődés gazdasági gondolata is a morális normák iránti igényt erősíti. Reménykedhetünk abban, hogy a termelés és a profit minden áron való növelésével szemben, más megfontolások hosszú évek elteltével a gazdasági és üzleti élet szerves részévé válhatnak.

A tisztességtelen magatartás jogi tilalmának elemzése előtt szükséges-nek látszik elemezni az erkölcs és a jog kapcsolatát, mivel hasonlóságok és eltérések is megfigyelhetők a kétféle normarendszer között.

1. Hasonlóságok és különbségek

Az erkölcs és a jog magatartás-szabályozó normarendszer. Mindkettő a kívánatos, elvárt magatartást rögzíti, a filozófia nyelvén a Sollen-t (a Sein-nel szemben), amely az esetek egy részében a hétköznapi, valóságos magatartásoktól eltérő, magasabb követelményszintnek megfelelő maga-tartás. A külső normarendszer működhet pozitív példákon keresztül, de sokszor egyszerűbb az elkerülendő magatartások tiltása.

Az erkölcsöt és a jogot hagyományosan két önálló szabályrendszernek tekintik, ahol mindegyiknek megvan a maga funkciója, eszközrendszere.

1.1. Célok és tartalmak

Az erkölcs és a jog céljai nem állnak távol egymástól, így a két normarend-szer szorosan kapcsolódik egymáshoz.

A jog egyrészt olyan magatartások tanúsítását várja el, amelyek az erkölcs értékrendje szerint is követendők, másrészt az olyan viselkedést

18

tiltja, amelyet nem tekintünk etikusnak. A két normarendszer tartalma azonos tendenciát mutat.

Vannak persze olyan helyzetek, amelyeket a két értékrend eltérően ítél meg. Szophoklész Antigoné című drámája a jog és az erkölcs konfliktusára épül. A jog eltérően ítéli meg a város védőit és a városra támadókat. Kreón király nem engedi elhantolni az elesett ellenséget, míg Antigoné a halottak illő eltemetésének örök emberi parancsára hivatkozik. A több ezer éves történet tragikusan sarkítja a két normarendszer különbségéből fakadó konfliktust, amellyel a közelmúltban is szembesülhettünk. Az 1956-os mártírok újratemetése során felszínre törtek a korábban lefojtott erkölcsi követelmények. Egy sarkított világ képére formált jog módosított értékrendje ideig-óráig maga alá gyűrheti a hagyományos erkölcsi követelményeket. A felgyülemlő feszültségek azonban előbb-utóbb felszínre törnek. Láthattuk, hogy a magyar történelemben mindez mekkora jelentőséghez jutott.

Ma is vannak megítélésbeli különbségek attól függően, hogy jogi vagy etikai szempontból ítélnek meg egy bizonyos magatartást. A közvélemény nagyobb megértést tanúsít egyes fehér galléros bűncselekmények elkövetői iránt, mint a jog. A vállalkozók árakat, piacot is érintő megállapodásai te-kintetében a gazdasági szféra elnézőbb, mint a versenyjog, amely kartellnek minősítve tiltja ezeket. A polgárok egy része elfogadja, ha nem kap számlát és szó nélkül tudomásul veszi az adószabályok csorbulását.

Az erkölcs és a jog közötti különbséget azonban elsősorban nem az - egyre kisebb számú - eltérő megítélés adja. Bár közismert, hogy a jog nem azonos az igazsággal, de ezen nem azt kell érteni, hogy minden jogi norma igazságtalan. A jogi normák döntő többsége kiállja az erkölcsi szempontú vizsgálat próbáját. A jogi és etikai normák tartalmi rokonságban állnak egymással, sőt igen sokszor azonos tartalmúak. A jogi és erkölcsi normák tartalmi rokonsága segíti a másik normarendszer elfogadását, optimális esetben az azzal való azonosulást. Hosszú távon nem tartható fenn egy olyan jogrendszer, amely nélkülözi a társadalmi elfogadottságot.

1.2. A jogi és erkölcsi normák hatóköre

Mind az erkölcsi mind a jogi szabályok között találunk olyanokat, amelyek a társadalom egészére – valamennyi, vagy közel valamennyi tagjára – vonat-


19

koznak, és olyan normákat is, amelyek egy szűkebb csoport magatartását hivatottak befolyásolni. Az élet elleni bűncselekményeket mindenki szá-mára tiltja a Büntető törvénykönyv, a közerkölcs a társadalom valamennyi tagjára vonatkozik.

E közös vonáson túl azonban azt állapíthatjuk meg, hogy a jogi normák jellemzően az általánosításnak magasabb fokán állnak, személyi hatályuk szélesebb.

Az a tény, hogy a jogi norma többnyire sokakhoz szól, egy sajátos hát-ránnyal jár. A jogszabály – ha sokakat akar elérni – olyan követelményt kell, hogy tartalmazzon, ami sokakra vonatkozik. A mindenki számára közös követelmények köre viszont véges. Az olyan normák, amelyek egy szűkebb közösséget céloznak, tartalmilag részletesebbek lehetnek Természetesen nem állítható, hogy minden jogszabály általános hatókörű és minden erkölcsi norma szűkebb közösségre vonatkozna. A jogszabályok között is találunk egy bizonyos tevékenységet végzőkre (pl. egy szakma képviselőire) vonat-kozó előírásokat, és vannak mindenkihez szóló, kőtáblába vésett erkölcsi szabályok. A jogszabályok között azonban több az általános hatókörű, míg az erkölcsi normák sokszor egy kisebb közösséget szólítanak meg. Ez a statisztikai különbség alkalmat ad arra, hogy kialakuljon egyfajta mun-kamegosztás a jogi és az etikai normák között. A munkamegosztás úgy működik, hogy az etikai normák ráépülnek a jogi követelményrendszerre, azt bizonyos körben további elvárásokkal bővítik. Az üzleti életnek például megvannak a maga íratlan szabályai, amelyek többnyire részletesebbek, mint a jogi előírások. Az üzleti etika szakma-specifikus, az adott tevékenységhez erősen idomulnak az elvárások.

A vázolt együttműködés még olyan esetekben is működhet, amikor a jogszabály is szűkebb személyi körre vonatkozik. A társadalom számára fontos hivatásokra külön jogi normákat alkotnak (ilyenek például az igazságszol-gáltatással kapcsolatos szakmák, bírák, ügyészek, ügyvédek, közjegyzők). Csoport-specifikusak a tevékenység ellátásának feltételéül szabott képesítési előírások, egészségügyi követelmények, stb. Még az ilyen, kisebb közösségre irányadó jogszabályok mellett is létezhetnek ugyanazokra a személyekre vonatkozó erkölcsi követelmények, amelyek további iránymutatásként szolgálnak a csoport tagjainak.

i. eRkölcSi éS jogi noRmák

20

A korábban jellemzően írásban nem rögzített etikai szabályok egy része – különösen a XX. századtól – egyre inkább írott formát ölt. Az etikai kódexekben olvasható megfogalmazások gyakran igen közel állnak a jogi normákhoz, hasonlóan hangzanak. A jogszabályoknak és az etikai normáknak ez - a korábbi irodalomban erőteljesen hangsúlyozott - formai különbsége fokozatosan elhalványul, számos területen teljesen meg is szűnik. Az egyaránt írásban rögzített szabályok gyökere azonos, létezik egy közös tartalmi magjuk, amelyet azonban az erkölcsi kódexek – többnyire egy szűkebb közösség számára – kiegészítenek, további elvárásokkal bővítenek.

1.3. A jogi és erkölcsi normák megalkotói

Bár a jogszabályok és az etikai normák megalkotóinak személye különbözik, de a normaalkotás eredendően a társadalom egy nagyon szűk rétegének a kiváltsága. A normák megőrzésében és továbbadásában azonban gyakor-latilag az egész társadalom részt vesz. Aktív módon tanítással, neveléssel, példamutatással járulunk hozzá egy norma hosszú távú érvényesüléséhez. Passzív módon viszont – mellőzéssel, tudatos elkerüléssel, szembefordulás-sal – azt segítheti elő a társadalom, hogy a ráerőltetett, nem kívánt, nem „belülről fakadó” normák kihulljanak az idő rostáján.

Az erkölcsi követelmények forrását nem könnyű azonosítani. Minden generáció készen kapja az etikai elvárások zömét, amit némi módosítá-sokkal ad tovább. Az erkölcsi normák központi része (pl. a szülőkről és a gyermekekről való gondoskodás, a szolidaritás) alig módosul, más részek gyorsabban változnak (pl. a rokonként számon tartott személyi kör szűkü-lésének következtében visszaszorul a kapcsolattartási, támogatási kötelezett-ség), egyes elemek pedig bizonyos korszakokban mélyreható változásokon mennek keresztül (egyistenhitre áttérés, ateizmus elterjedése). Az erkölcsi követelményrendszer éppen azért lehet hatékony, mert a közösség egésze, vagy – újabban – a közösség arra feljogosított tagjai önmagukra méretezve készítik, de legalábbis önmagukhoz igazítják a követelményrendszert.

Jelenkorunk egyik sajátossága az etikai kódexek megjelenése és tömeges elterjedése. Az etikai kódexekben más az arány „öröklött” és az „újonnan megalkotott” normák között. Az adott generáció szerepe felértékelődik az irányadó etikai normák tekintetében, nevezetesen a „módosításokkal


21

megőrzés” mellett megjelenik a „tudatos újragondolás” és – főleg a koráb-ban nem látott ütemű gazdasági-társadalmi fejlődés miatt – az „új etikai normák tudatos megalkotása”. Abban azonban, hogy a frissen megalkotott etikai elvárások kérészéletűnek bizonyulnak, vagy a következő generáció is irányadónak tekinti majd őket, vagy legalábbis alapul szolgálnak a jövőbeli etikai normáknak, szerepet játszik a társadalom egésze, vagy az a szűkebb csoport, amelyre vonatkozik.

A jognak mindig az állam a forrása. Többnyire egyértelmű az, hogy egy adott korban melyek a jogalkotó szervek. Az ítélkezés minden korszakban alakítja a jogi normákat, de ennek megengedettsége és elismertsége kor-szakról-korszakra változik. A jog – nem utolsó sorban – a jogalkotó szervek körében bekövetkező módosulások miatt – folyamatosan változik. Bár a jogi normák között is vannak generációkon átívelőek, de összességében a jogszabályok változékonyabbak az etikai normáknál.

1.4. A normakövető magatartás biztosítására hivatott eszközrendszer Mind a jog, mind az erkölcs törekszik arra, hogy követelményeinek érvényt szerezzen, elvárásai megvalósuljanak, előírásait betartsák. Ez a közös cél azonban látványosan különböző módon valósul meg.

A jog igen jelentős eszköztárat, azon belül differenciált eszközöket hasz-nál fel a jogi normák kikényszerítése érdekében. A megrovástól, pénzbeli joghátrány alkalmazásán és az elvárt magatartásra kötelezésen át a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésig terjednek a kényszerítő eszközök, ame-lyek révén elérhető a jogszabályokba ütköző magatartástól való tartózkodás. Az egyes jogágak a maguk egymástól is eltérő jogkövetkezményeivel az adott életviszonyokhoz jól idomulva igyekeznek biztosítani azt, hogy a jogi következmények arányosak legyenek a tett vagy mulasztás súlyával. A gazdasághoz leginkább közel álló jogterületek köréből az alábbi példák szemléltetik leginkább az eszköztár sokrétű voltát és differenciáltságát.

A társasági jogban a tagkizárás intézménye a tagok számára, a vezető tisztségviselővé válás lehetőségétől való átmeneti megfosztás az ügyvezetők, igazgatók számára jelent egyfajta fenyegetettséget.

A cégjog a társaságok feletti törvényességi felügyelet eszközeit veti be a jogsértő társaságokkal szemben.


22

A versenyjog eltilt a jogsértő magatartástól, annak abbahagyására kötelez, bírságot helyez kilátásba.

Vannak olyan jogágak, amelyek jogsértőket fenyegető negatív szankciók (pénzbírság, kártérítés, eltiltás stb.) mellett a jogszerű magatartást tanúsí-tók számára pozitív jogkövetkezményeket kínálnak. A „mézesmadzaggal kiegészülő korbács” mint differenciált eszköztár két irányban képes a jogi normák megvalósulását biztosítani: ösztönzi azokat, akiket feltehetően ösztönzéssel is rá lehet bírni a jogkövető magatartásra és szankcionálja azokat, akik „nem hajlanak a szép szóra”. Ráadásul az egyébként elérhető pozitív jogkövetkezménytől való megfosztással megjelenik a szankcióknak egy újabb csoportja. A kért engedély megtagadásával, vagy megadásának feltételhez kötésével a közigazgatási jog a jogkövető magatartás érdekében lép fel. Ugyanilyen hatást képes kiváltani a kötelmi jog a jogkerülő magatartást tanúsító által áhított szerződés érvénytelenné, hatálytalanná nyilvánításával. A „hagyományos” büntetések helyett a kevésbé súlyos következménnyel járó magatartást tanúsítók kötelezettségvállalásának elfogadásával is zárulhat egy versenyfelügyeleti eljárás. A magánjog az eredeti állapot helyreállításának elrendelésével egyszerre sújtja a jogi normába ütközőt és segíti a jogkövető magatartás tanúsítóját.

Az etikai normák betartását a közösség értékítélete biztosítja. Az enyhe rosszallástól, a társaságból való „kinézésen” át az üzletkötéstől való konzek-vens elzárkózásig, ezáltal az üzleti életből való teljes kirekesztési terjedhet a közösségi szankciórendszer. Az etika eszközrendszere is széles skálán mozog, egészen enyhe hátránnyal járó következményektől a társadalomból való kirekesztésig terjed, mely utóbbi a legsúlyosabb büntetőjogi követ-kezménnyel „vetekszik”. Az etikai szankciók skálájának végpontjai közötti távolság nagysága ellenére megállapíthatjuk, hogy a jogi eszközrendszer differenciáltabb.

Az erkölcs és a jog viszonyának tanulmányozása során a normasértőkkel szemben igénybe vehető eszközök témaköre első ránézésre a két norma-rendszer elkülönülését valló hagyományos szemléletet látszik alátámasztani. Akkor azonban, ha az egyes jogkövetkezményeken túl, a jogkövetkezmény alkalmazási feltételeit is vizsgáljuk, vagy éppen a lehetséges jogkövetkezmé-nyek közötti választás körülményeit figyeljük, akkor sok esetben az etikai szempontok jogba történő „beszüremkedésének” lehetünk tanúi. A tagot


23

akkor lehet kizárni, ha a társaságban való maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné,1 mely veszélyt a joggyakorlat mindig az érintett tag által tanúsított magatartás fényében vizsgálja. Az ügyvezető és az igazgató alapvetően a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kell, hogy eljárjon,2 ezt a viszonyítási rendszert felválthatja a hitelezők érdeke-inek elsődlegessége. Annak megítélése során, hogy mikor jön el a váltás pillanata, erkölcsi szempontok mérlegelésének is helye lehet.

1.5. A normakövető magatartást biztosítók személye

Megítélésem szerint a két normarendszer között - az egyes szabályok tartalmában, az átvett etikai fogalmak jelentésváltozásában, a normák személyi hatályában, a betartásuk érdekében alkalmazott jogkövetkezmé-nyek differenciáltságában a korábbi pontokban bemutatott különbségeken túl - abban van az igazi különbség, hogy ki működik közre a szabályok betartásában, betarttatásában. Az etikai normák betartását a szűkebb-tágabb közösség értékítélete biztosítja. A jog közhatalmi eszközöket is felhasznál a jogi normák kikényszerítése érdekében. A jogszabályok érvényre juttatása érdekében állami szervek (rendőrség, ügyészség, bíróság, Gazdasági Verseny-hivatal, stb.) működnek közre. Az állam különböző szervei útján fellép a jogi normákba ütköző magatartások felderítése, szankcionálása érdekében. E fellépésnek nem csak az a célja, hogy a konkrét elkövetőt megbüntesse, hanem a potenciális későbbi normaszegők elrettentése, tanítása is.

A jogi és erkölcsi normák közötti legnagyobb különbség az állami esz-közökkel való kikényszeríthetőség léte, vagy hiánya. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a társadalom életét szabályozó normák többségét nem azért tartják be, mert félnek a szankcióktól és az állami szervek fellépésétől. A jogkövetés mögött nagyon sokszor meghúzódik a jogszabállyal rokon erkölcsi norma önkéntes követése. Egy másféle késztetés hatására megvalósuló normakövetés segíti a hasonló tartalmú jogi norma elfogadását, az azzal való azonosulást. Hosszú távon nem tartható fenn egy olyan jogrendszer, amely nélkülözi a társadalmi elfogadottságot.

1 Ptk. 3:107. § (1) bek.2 Ptk. 3:112. § (2) bek.


24

2. Dinamikusan változó kapcsolat

A fejlemények arra késztetnek, hogy az erkölcsre és a jogra, mint erede-tileg ugyan különálló, de ma már – bizonyos körben – egymásra épülő, a másik normarendszer követelményeit felhasználó, azokat konkretizáló, felerősítő normarendszerekre tekintsünk. Már ez a fejlemény is el kell, hogy gondolkodtasson minket arról, hogy leegyszerűsítő és nem kellően pontos az a kép, amely két egymástól független normarendszerként láttatja az erkölcsöt és a jogot.

2.1. Jogi normát alkotnak egy olyan magatartás tiltására, amely korábban erkölcsi norma alapján volt elítélendő

A történelem előtti időben is szükség volt a közösség tagjainak együttélését rendező normákra. Az emberi magatartásokra vonatkozó első szabályok valószínűleg a közösség nagy többségének álláspontját tükrözték. A közös-séget veszélyeztető magatartások szankciója alighanem a kirekesztés volt.

A közösen formált viselkedési szabályok egy része szokássá, jogszokássá vált, majd – feltehetően bizonyos változásokkal együtt – jogszabályi formát öltött. Ennek a folyamatnak talán a leglátványosabb pillanata az első váro-sállamok, majd a folyó menti kultúrák megjelenése, ahol jelentős számú jogszabályt alkottak meg. A következő jelentős lépcsőfokot a jogszabályok rögzítése jelenti, amely komoly előrelépést jelent a jogi normák időtállósága és széleskörű követése tekintetében. A jogi norma megjelenése nem szünteti meg az alapjául szolgáló erkölcsi szabályt, hanem ambivalens viszonyba kerül vele. Abban az esetben, ha a jogi norma és az erkölcsi szabály tartalma teljesen megegyezik, a két norma támogatja, erősíti egymást. Akkor viszont, ha a jogi norma nem pontosan ugyanazt tartalmazza, mint az alapjául szolgáló erkölcsi szabály, akkor a jogalkotó hatalom erősségétől, elfogadottságától és tartósságától függ, hogy a jogi normának lesz-e elegendő ideje ahhoz, hogy valamennyire a saját képére formálja etikai párját. A jogrendszerek kialakulásával nem zárul le az a folyamat, amelynek keretében erkölcsi normák jogi köntöst öltenek. Tekintettel arra, hogy az erkölcs folyamato-san alakul a közösségen belül, minden korszakban jelennek meg új etikai normák és módosulnak régiek, így az etikai normák jogi leképezése nem


25

egyszeri lépés, hanem folyamat. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a jogszabályok csak erkölcsi normákra épülhetnének. A jogalkotás már korai időszakában szerteágazóbbá vált annál, hogy a közösség által korábban már kialakított normákat „öltöztessen” jogi formába és lásson el kényszereszközökkel. A jog szinte a kezdetektől hoz létre erkölcsi előz-mények nélküli szabályokat is, a társdalomban kialakuló új hierarchikus viszonyokra alapozva. Sőt a jogi normák számának gyarapodásával egyre inkább eltolódik az arány az olyan jogszabályok javára, amelyek nem egy korábbi etikai normára mint előzményre épülnek.

2.2. A jogi norma segítségül hív etikai fogalmakat (többek között a tisztes-ségtelenséget is)

A jogi és az etikai normák közötti I. 1.2. pontban említett munkameg-osztáson túlmenő, ezeknél is közvetlenebb kapcsolat is kialakulhat jog és erkölcs között. A jog sokszor felhasználja az etikai normákat, akként, hogy magába építi azokat.

a) Közvetlen „magába olvasztás”

A jogszabályok időnként utalnak erkölcsi szabályokra, jogilag előírva az erkölcsös magatartást, vagy éppen megtiltva az erkölcstelenséget, illetve negatív jogkövetkezményt fűzve az erkölcstelen magatartáshoz. „Semmis az a szerződés, amely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.” – deklarálja a Polgári törvénykönyv 6:97. §-a. Ki lehet tagadni az öröklésből azt, aki „erkölcstelen életmódot folytat” [Ptk. 7:78. § (1) bekezdés e) pont].

A Polgári törvénykönyv tiltja a joggal való visszaélést, a Versenytörvény tiltja a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést, anélkül, hogy a visszaélés fogalmát meghatározná.3 A visszaélés fogalmának használatával is egy etikai követelményrendszer került át a jogba.

A tisztesség az a fogalom, amely igen sok ponton és igen erőteljes kapcsolatot teremt jog és erkölcs között. A tisztességtelen magatartás

3 A versenytörvény terjedelmes példálózó felsorolással igyekszik segíteni azt, hogy a gazdasági erőfölényben lévők és a jogalkalmazók is megértsék azt, mit tekint visszaélésnek a jogalkotó.


26

etikátlan magatartás. A jog tiltja a tisztességtelen magatartásokat, továbbá követelményként írja elő a tisztességes magatartást. A magánjogban számos alkalommal találkozhatunk a tisztesség követelményével és a tisztességtelen magatartás tilalmával. A polgári jog alapelvként írja elő a jóhiszeműséget és tisztességet, valamint tiltja a tisztességtelen általános szerződési felté-telek alkalmazását. A fogyasztóvédelem tiltja a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat. Az eljárásjogok tiltják a tisz-tességtelen eljárásokat. Számos jogszabály említi az üzleti tisztességet mint zsinórmértéket. A versenyjog alapelvként is tiltja a verseny tisztességtelen folytatását és számos konkrét tilalmat ír elő a hitelképesség csorbításán, az üzleti titok megsértésén, a jellegbitorláson át a bojkottig és az árverés tisztaságának megsértéséig.

Hosszasan lehetne sorolni azokat a fogalmakat, amelyeket különböző jogszabályok azért használnak, mert az erkölcs olyan szinten világossá tette ezeket a fogalmakat, hogy egy jogalkalmazó számára egy konkrét eset megoldása során a fogalom etikai tartalma kellő fogódzót nyújt.

Az erkölcsi normákra utalás több szempontból is előnyös jogalkotói lépés.• A jogalkotás szempontjából praktikus oka van annak, hogy a jog utal

az erkölcsre általában, vagy valamilyen erkölcsi fogalomra. A vissza-utaló jogi megoldás által elkerülhetők bizonyos ismétlések, rövidebbé válik a jog. A „jóerkölcsbe ütközik” és az „erkölcstelen” fogalmak alkalmazásával a jogalkotó egy hatalmas etikai normarendszert illeszt be a jogba, anélkül, hogy megismételné, pontosan rögzítené azokat a szabályokat, amelyek kiváltják a jogkövetkezményt (pl. a szerződés semmisségét, kikényszeríthetetlenné válását, illetve a remélt törvényes örökrésztől való megfosztást).

• Azáltal, hogy a jogalkotó felhasználja az etikai normákat, akként, hogy hivatkozik rájuk, megtakarítja mindazt a jogszabály előkészítő mun-kát és elkerüli mindazokat a kockázatokat, amelyek egy-egy fogalom definiálásával, részletes kifejtésével járnak.

• A „jóerkölcs”, az „erkölcstelen”, a „visszaélés” és a „tisztességtelen” fogalmak alkalmazása nagyobb mozgásteret ad a jogalkalmazónak. A bíró a perbeli tényállás olyan elemeit is képes lesz figyelembe venni, amelyre esetleg a jogalkotó nem gondolt. A devizahitel szerződések kapcsán indult perekben az ítéletek – többek között – ezeket az


27

erkölcsi fogalmakat értelmezték az új típusú, hosszútávra szóló és e körülményekből fakadóan fokozott kockázattal járó ügyletek esetén.

• A jog a jóerkölcs jogszabályban való említésével, a visszaélés tiltásával és a tisztességes magatartás jogi követelménnyé tételével – azon túl, hogy a jogalkotó beemeli az etikai normák egy korántsem jelentékte-len részét a jogba, és tágabb mozgásteret biztosít a jogalkalmazónak – lehetőséget biztosít arra, hogy a változatlan szövegezésű jogi normát az adott korszakhoz igazodó tartalommal értelmezzék. Említettük korábban, hogy az erkölcs is változik, így a visszaélés és a tisztesség fogalma is generációról generációra némileg módosul. A bíró olyan esetben, amikor egy jogszabály nyomán egy magatartás tisztességes vagy tisztességtelen voltát kell, hogy elbírálja, mindig a tisztességnek az adott korszakban, a bíró generációja számára kijegecesedett tartalma alapján hozza meg döntését, ami nem feltétlenül azonos az etikai fogalomnak a jogalkotó által történt jogi nevesítése idején létező tartalmával. A tisztességre utalással a változatlan szövegű jogi norma lehetőséget nyújt a változások bizonyos mértékű figyelembe vételére. Ez a „jogon kívüli rugalmasság” elsősorban hirtelen és jelentősen megváltozó körülmények között nyer jelentőséget, de Magyarországon az elmúlt száz évben sor került néhány fordulatra.

Megjegyezzük, hogy ezek a jogi normába beépülő erkölcsi fogalmak nem kerülnek ki az etikai normarendszerből a jogszabályi említés következté-ben. Valójában megkettőződnek, nevezetesen egyszerre lesznek részesei a jognak és az erkölcsnek.

b) Az etikai fogalmak jogi értelmezése

Az etikai fogalmak a jogi környezetben önálló életet kezdenek el élni. A jog magába építi, jogivá teszi az erkölcsi fogalmakat. Mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás változtat valamelyest a jogba beépülő erkölcsi gyö-kerű fogalom tartalmán.

A jogszabályban történő említéssel bekövetkező kettőződést követően ezek a jogba bekerülő etikai fogalmak bizonyos módosuláson mehetnek keresztül, ha a jogalkotó jogszabályi úton megpróbálja értelmezni ezeket,


28

vagy megpróbálja tisztázni az etikai fogalom határterületeit. A jogi normákba a jogalkotó által beépített értelmező rendelkezések révén lehetőség nyílik arra, hogy a jogi normakörnyezet alapján az etikai jelentéstől kicsivel eltérő tartalmúvá váljon a fogalom. A jogszabályi kiegészítéstől, értelmezéstől kez-dődően a jogszabályban rögzített fogalom már nem teljesen azonos az etikai fogalommal, csupán etikai gyökerű fogalomnak tekinthetjük. A tisztesség/tisztességtelenség fogalmát definiálni, pontosítani próbáló jogszabályok többnyire az adott helyzetre koncentrálnak. A tisztesség etikai fogalmának konkrét helyzethez kötődően jogi normák útján történő konkretizálása az etikai fogalmak többszöröződésének a veszélyével jár, nevezetesen, hogy az eredeti etikai fogalom megjelenik, egy hasonló, de nem teljesen azonos tartalmú, jogilag értelmezett etikai fogalom is.

További eltérést eredményezhet az eredeti etikai fogalom és a jogban rögzített etikai gyökerű fogalom között a jogalkalmazás. A jogalkalmazás során szükségképpen jogértelmezésre kerül sor, és mivel ezt nem az egész társadalom, hanem a jogalkalmazásra hivatott szervek végzik, a jogalkalma-zás során nagy a valószínűsége annak, hogy a jogalkalmazó nem pontosan ugyanazt érti tisztesség alatt, amit az etikai gyökerű fogalom eredetileg tartalmazott. Ez önmagában nem jelent problémát, hiszen a jogalkalmazás mindig egy elvont norma konkrét helyzetre való adaptálása. Önmagában a tisztesség/tisztességtelenség erkölcsi fogalmában nem következik be változás azáltal, hogy egy bíró a tisztesség erkölcsi fogalmából az előtte lévő ügyben az annak megítélése szempontjából legfontosabb részeket használja fel. Kérdéses azonban, hogy a bírák minden egyes alkalommal a tisztesség teljes etikai fogalmából indulnak-e ki, vagy elkezdik követni azt, amit korábbi ügyek eldöntéséhez más bírák kiemeltek a tisztesség fogalmából egy hason-ló – de sohasem teljesen azonos – másik ügyben. Amennyiben az erkölcsi fogalmak, így a tisztesség értelmezését tekintve terjedni kezd egyfajta jogi kényszerítő erő nélküli, de a gyakorlatban működő precedens rendszer, akkor egy idő után a bírói értelmezésben megjelenő tisztesség fogalom tartalma elszakad attól az etikai fogalomtól, amelynek alkalmazását pedig a jogalkotó a maga teljességében írta elő. A joggyakorlatban kialakulhat a tisztességnek egy újabb fogalma. Ha ez bekövetkezik, akkor a tisztesség kifejezés már a harmadik értelemben fordul elő, nevezetesen a tisztesség erkölcsi fogalma mellett megjelenhet a tisztesség jogalkotó által definiált, vagy kiegészítés


29

útján értelmezett fogalma és – harmadikként - a tisztesség jogalkalmazó által kialakított, az erkölcsi jelentésből leszűrt fogalma. Természetesen nem három, egymástól teljesen különböző jelentéstartalomról van szó, de valószínűsíthető, hogy az erkölcsi normák körébe tartozó fogalmaknak - a jogi szabályozási környezet és a joggyakorlat hatására - idővel kialakul egy olyan jelentése, amely már nem teljes mértékben azonos az eredeti tartalommal. Abban az esetben, ha a tisztesség mint „kapcsoló fogalom” a korábbi ítélkezési gyakorlatra is figyelemmel lévő bíró számára már nem ugyanazt jelenti, mint az eredeti erkölcsi fogalom, akkor komoly probléma jelentkezik. A tisztesség fogalom alkalmazása elveszíti azt az előnyét, amely miatt alkalmazásra került, nevezetesen, hogy nem kell definiálni, nem kell körülírni, mert a készen kapott etikai zsinórméce alapján eldönthető, hogy egy magatartás tisztességes vagy tisztességtelen. Elképzelhető, hogy az összeférhetetlenség, vagy az uzsora eredetileg tisztán erkölcsi fogalmai ilyen fejlődési folyamatot jártak be, mire mai – azt etikai fogalomtól elszakadó – jogilag definiált jelentésüket elnyerték. Fontos tehát, hogy a jogalkotók és jogalkalmazók tudatában legyenek annak, hogy a legjobb szándékú értelmezés is veszélyeket rejt magában.

Valószínűleg létezik azonban egy ellentétes irányú folyamat is. Neve-zetesen, hogy a jogalkotói és főként a jogalkalmazói értelmezés átszivárog a hétköznapokba. Az erkölcsi fogalom a jogalkalmazáson kívül is kezd olyan tartalmat ölteni, amilyet a bírák és más jogalkalmazók annak tulaj-donítanak. Ez a folyamat – megítélésem szerint - lassabban megy végbe, mint a fogalmak differenciálódása, amely a jogalkotás és a jogalkalmazás során következik be. Ez a folyamat – lassúsága ellenére - esélyt ad arra, hogy ugyanannak a fogalomnak a jogi és etikai tartalma ismét közelítsen egymáshoz és a – feltehetően megmaradó – különbség már ne legyen akkora, hogy az etikai gyökerű fogalom jogi alkalmazásával járó eredeti előnyök kihasználását ellehetetlenítse.

Következtetések

A tisztességtelen magatartás jogi tilalma szorosan kapcsolódik a tisztes-ség erkölcsi követelményéhez, ezért a tisztességtelenség jogi fogalmának elemzése előtt célszerűnek látszik vizsgálni az erkölcs és a jog kapcsolatát.


30

Hasonlóságok és eltérések is megfigyelhetők a kétféle normarendszer között. Az erkölcs és a jog közötti különbséget azonban elsősorban nem az - egyre kisebb számú - eltérő megítélés adja. A jogi normák döntő többsége kiállja az erkölcsi szempontú vizsgálat próbáját. A jogi és etikai normák tartalmi rokonságban állnak egymással, sokszor teljesen azonos tartalmúak. A jogi és erkölcsi normák tartalmi rokonsága segíti a másik normarendszer elfogadását, optimális esetben az azzal való azonosulást. Hosszú távon nem tartható fenn egy olyan jogrendszer, amely nélkülözi a társadalmi elfogadottságot.

A jogi és erkölcsi normák folyamatos hatást gyakorolnak egymásra. Sok esetben az etikai szempontok jogba történő „beszüremkedésének” lehetünk tanúi. A hagyományos etikai fogalmaknak – részben a jogalkotás, részben a joggyakorlat hatására – kialakul egy „jogiasított” változata. Másrészt viszont a jogalkotói és főként a jogalkalmazói értelmezés átszivárog a hétköznapokba. Az erkölcsi fogalom a jogalkalmazáson kívül is kezd olyan tartalmat ölteni, amilyet a bírák és más jogalkalmazók annak tulajdonítanak.

Külön kell választani a tisztességtelenség erkölcsi és jogi fogalmát. A tisztességtelenség erkölcsi fogalmát nem lehet úgy definiálni, ahogy

a jogban a használt fogalmak meghatározhatók. Az etikai szempontból tisztességtelen magatartások köre többé-kevésbé pontosan meghatároz-ható, bár ez a kör az idő múlásával változik, és léteznek kisebb-nagyobb különbségek attól függően, hogy a társadalom mely rétege szempontjából próbáljuk behatárolni a fogalmat. A jegyzetben az erkölcs fogalma alatt elsősorban a közerkölcsöt értjük, azaz a társadalom egésze által tudomásul vett etikai normákat.

A jogalkotó időnként kísérletet tesz arra, hogy valamilyen szempontból értelmezze a tisztességtelenség fogalmát, meghúzza annak határait (pl. a tisztességtelen verseny kapcsán). Az ilyen kísérletek eredményeként a tisztes-ségtelenség jogi szempontú értelméhez jutunk közelebb a tisztességtelenség általános erkölcsi fogalma helyett. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a jogalkotói próbálkozás eredményeként nem született meg a tisztességte-lenség általános jogi fogalma. A jogi úton értelmezett tisztességtelenség egy bizonyos jogi probléma megoldásához használható, egy körülhatárolt területen működhet, de nem tekinthető általános érvényűnek. A különbö-ző jogalkotói fogalomtisztázási kísérletek sokszor nem is törekszenek egy


31

általános fogalom meghatározásra, hanem csak pontosítani, kiegészíteni kívánják a tisztességtelenség erkölcsi fogalmát. A pontosított tisztességtelenség fogalom jogi jellege ellenére csak egy bizonyos jogterületen alkalmazandó.

Az etikai értelemben használt tisztességtelenség – más etikai fogalmakhoz hasonlóan – úgy tölti be szerepét, hogy a jogalkotó a használt kifejezés etikai értelmére utal, a jogon kívül ismertté vált jelentést használja fel ahelyett, hogy pontosan meghatározná, vagy példálózó jelleggel felsorolná azt, hogy milyen magatartásokra is gondol.

A jegyzet felhívja a figyelmet a két normarendszer dinamikusan változó kapcsolatára. A kétféle normarendszer között kétirányú átjárási lehetőségek nyílnak. Gyakran alkotnak jogi normát egy olyan magatartás tiltására, amely korábban erkölcsi norma alapján volt elítélendő. Más esetekben viszont a jogi norma segítségül hívja a tisztességtelenség fogalmát azért, hogy elkerüljön egy bonyolult fogalom meghatározást, vagy lista készíté-sét. Az első eset a jog előretörését mutatja az etikai normákkal szemben, a második viszont - éppen fordítva – az etikai normák erősödésére vezet.

Forrásjegyzék

Birher Nándor – Abonyi János: Normák, kapcsolatok, igazság. Polgári Szemle 2015/4-6. 52-59. o.

Miskolczi Bodnár Péter: Az erkölcs és a jog szoros kapcsolata. Polgári Szemle 2015/4-6. 27-33. o.

Tarnóczi Tibor – Fenyves Veronika – Bács Zoltán – Böcskei Elvira: Versenyképesség és gazdasági etika. Polgári Szemle 2015/4-6. 104-113. o.

Jogesetek

A jóerkölcsbe ütköző szerződések: BH 592/1997, BH 112/1999, BH 366/1999, BH 24/2000, BH 260/2000, BH 111/2001, BH 267/2002, BH 451/2003, BH 141/2004, BH 2012/7/G4, BH 260/2000,Uzsorás szerződések: BH 326/1996, EBH 436/2001,


32

ii. a tiSzteSSégtelenSég tilalmának töRténeti előzményei

1. A tisztességtelenség tilalma a római jogban4

A tisztességtelenség szabályozásának gyökerei Rómáig nyúlnak vissza, de a római jog különböző korszakaiban egymástól jelentősen eltérő normákat találunk.

A tisztesség eredendően valláserkölcsi fogalom, a maitól némiképp eltérő tartalommal. A már a királykorban is tisztelt, hűséget megszemélyesítő Fides istennő kultusza megkövetelte azt, hogy egy személy magatartása feleljen meg az általa elvállalt megbízatásból adódó kötelezettségeknek. A XII táblás törvények alapján halálbüntetéssel felérő szakrális büntetéssel kellett szembe néznie annak a patrónusnak, aki becsapta kliensét. Ma hatályos jogunkkal is rokonságban áll az, hogy a fides megsértésének tekintették azt, ha a gyám (tutor), vagy a gondnok (curator) hűtlenül kezelte a rábízott vagyont.

Később a fides – szakrális jellegétől megválva – az adott szó megtartását, megbízhatóságot, illetve az ilyen személy iránt mások részéről megnyilvá-nuló bizalmat jelentette.

Komoly jelentőségre a Kre. e. III. században tett szert a fides a – mai fogalmaink szerinti – eljárásjogban. A praetor peregrinus a bona fidesre hivatkozva (oportere ex fide bona) lehetővé tette, hogy a peregrinusok - akik a szigorú jog alapján érvényesíthető kötelezettséget nem vállalhattak – szerződései jogilag kikényszeríthetők legyenek.

A preklasszikus kor vége felé a praetor által bizonyos szerződéseken alapuló jogvitákban kialakított bonae fidei actiok intentiójában a felperes követelését úgy fogalmazta meg, hogy az alperes mindabban marasztalan-dó, amit a bona fides alapján adnia, tennie kell. Ennek az volt az alapja, hogy a feleknek úgy kellett eljárniuk, ahogy azt a bona fides megkívánja, nevezetesen ahogy egy tisztességes férfi (bonus vir) az adott helyzetben

4 E pont tartalmának kialakításakor nagymértékben támasz kodtam Földi András: A jóhiszeműség és tisztesség elve – Intézménytörténeti vázlat a római jogtól napjainkig. Bib-liotheca Iuridica ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest 2001. c. munká-jára.

33

eljárna. A bíró az egyedi eset összes körülményeinek mérlegelése alapján hozhatta meg a döntését, túllépve a szigorú jog egyes előírásain. Így a bíró a szerződés tartalmának tekinthette az alakszerűtlen mellékkikötéseket is. A bírónak nem csupán lehetősége nyílt, hanem kötelezettsége is keletkezett arra, hogy feltárja és érvényre juttassa a felek akaratát, a jogügyleti célt.

Iustinianus korában a bona fides kettős változáson esett át. Egyrészt nem csupán a bonae fidei akciók keretében, hanem általánosabban, vala-mennyi kötelmi jogi jogvitában (in personam actio) érvényesült. Másrészt a bona fides már nem csak egy perjogi követelményt jelentett, hanem – az eljárásjogi fogalom mellett - egy anyagi jogi fogalmat is megtestesített. Az alakszerűségi követelményeknek nem megfelelően tett ígéret kikénysze-ríthetősége maga után vonta az adott szó korrekt, tisztességes módon való betartásának kötelezettségét.

2. A római jog glosszálásának korszaka

A glosszátorok tevékenységének hatására tovább erősödik a bona fides anyagi jogi megközelítése. A bona fides követelménye valamennyi szerződéstípusban érvényesült. Egyre több szerző ismeri fel azt, hogy a római jogban egyaránt bona fides-nek nevezett követelmény mást jelent a szerződések világában és mást a dologi jogban. Míg a kötelmeknél a bona fides egyfajta objektív elvárás, addig az elbirtoklás esetén a személy szubjektumának, tudattar-talmának volt jelentősége. A német nyelv terminológiailag is elkülöníti a kétféle jóhiszeműséget, amikor a szerződések világában a „Treu und Glauben” fogalmat kezdik el használni, míg a szubjektív jóhiszeműséget a „guter Glaube” fogalommal jelölik.

3. Bona fides a polgári törvénykönyvekben

A francia Code civil 1134. cikkelyének 3. bekezdése rögzíti, hogy a szerző-déseket jóhiszeműen (de bonne foi) kell teljesíteni, az 1135 cikkely pedig kimondja, hogy a szerződések nemcsak arra köteleznek, ami bennük szerepel, hanem mindarra, ami a kötelem természetes szerint a méltányosságból, a szokásból, vagy a törvényből következik. A könyvünkben vizsgált tisztesség (objektív jóhiszeműség) fogalomhoz az utóbbi rendelkezés kapcsolódik


34

szorosabban, mivel a francia jog jóhiszeműségen inkább a szubjektív, a római dologi jogban gyökerező, az érintett személy tudatállapotának fel-tárását igénylő változatát érti.

Az 1811-ben kihirdetett osztrák Általános Polgári Törvénykönyv (ABGB) nem használja a „Treu und Glauben” fogalmat. Az 1916-os novella a ráutaló magatartásokra nézve előírta, hogy azok értelmezése során a „tisztességes forgalomban” érvényesülő szokásokat kell figyelembe venni.5 A szerződések értelmezésére vonatkozó – ugyancsak 1916-ban módosított – szabály szerint nem a szerződésekben használt kifejezések szószerinti értelmét, hanem a felek akaratát kell vizsgálni, és a szerződéseket a „tisztességes forgalom” gyakorlatának megfelelően kell értelmezni.6

A német BGB használja a „Treu und Glauben” fogalmat, amit felte-hetően az 1863. évi szász polgári törvénykönyvből vett át. A „Treu und Glauben” a BGB generálklauzulái közé tartozik, a jó erkölcsökbe ütköző ügylet semmisségére vonatkozó szabállyal7 és a jó erkölcsökbe ütköző módon szándékosan okozott károkért való felelősség szabályával8 együtt. Az elv a szerződések értelmezésére és az adóst terhelő kötelezettségek teljesítésére vonatkozik. A BGB 157. §-a szerint a szerződéseket úgy kell értelmezni, ahogy azt a „Treu und Glauben” a forgalmi szokásokra tekintettel megkívánja. A BGB 242. §-a szerint a kötelmet az adós úgy köteles teljesíteni, ahogy azt a „Treu und Glauben” a forgalmi szokásokra tekintettel megkívánja. „A Treu und Glauben elvében a bizalmi elv (Vertrauensprinzip) a bizalom védelme (Vertrauensschutz) jut érvényre, amennyiben a Treu und Glauben elve azt a személyt védi, aki bízik abban, hogy a másik fél tisztességesen (redlich) fogja jogait gyakorolni, ill. kötelezettségeit teljesíteni.”9 A német szakirodalom a Treu und Glauben elvének hármas szerepet tulajdonít, nevezetesen a kisegítő funkciót a törvényben és a szerződésben nem konkretizált fogalmak tartalmának pontos megállapítása által, kiegészítő funkciót a törvényből és a szerződésből nem következő kötelezettségek konstatálása révén és – harmadikként - a korrigáló funkciót egyes törvényi

5 ABGB 863. § (2) bek.6 ABGB 914. § 7 BGB 138. §8 BGB 826. §9 H. Brox: Allgemeiner Teil des BGB Köln-Berlin-Bonn-München 2000.


35

rendelkezések és szerződési kikötések kivételesen lehetséges kizárása útján.10

„Az 1907-ben kihirdetett svájci polgári törvénykönyv a BGB-nél is előkelőbb szerepet juttatott a Treu und Glauben elvének, amennyiben azt a törvénykönyv élére, rögtön a 2. cikkelyben helyezte el.11 A 2. cikkely két, egymással szorosan összefüggő szabályt mond ki: az 1. bekezdés szerint jogait és kötelezettségeit mindenki a Treu und Glauben, vagyis az (objektív) jóhiszeműség szabályai szerint köteles gyakorolni. A 2. bek. értelmében pedig a törvény nem védi a joggal való nyilvánvaló visszaélést.”12 A Treu und Glauben elv svájci megfogalmazása, nem csupán az adóst terhelő kötelezettségek teljesítésére vonatkozik, hanem a jogok gyakorlására is.

Az 1942-ben elfogadott olasz Codice civile13 kötelmi jogi része több helyen is tartalmazza a jóhiszeműség követelményét, akként, hogy tar-talmaz egy kötelmi jogi generálklauzulát és több speciális helyzetben is előírja a tisztesség követelményének alkalmazását. Az 1175. cikkely az egész kötelmi jogra vonatkozóan írja elő mind az adósra, mind a hitelezőre nézve a tisztesség szabályai szerinti eljárást. A tisztesség követelményének valamennyi kötelmi helyzetre vonatkozó általánossá tétele és a hitelezőre is kiterjedő hatálya – a svájci joghoz hasonlóan – a hitelező visszaélésszerű joggyakorlásával szemben is védelmet nyújt. Az 1137. cikkely szerint a szerződés megkötése során a felek a jóhiszeműségnek megfelelően kö-telesek eljárni. Az 1366. és az 1375. cikkely értelmében a szerződéseket a jóhiszeműségnek megfelelően kell értelmezni, ill. teljesíteni Az 1358. cikkely szerint a feltétel függőségi ideje alatt a feltétel bekövetkezésében ellenérdekelt fél jóhiszeműen, a másik fél érdekét meg nem sértve köteles

10 F. Wieacker: Zur rechtstheoretischen Prazisierung des § 242 des BGB Tübingen 1956., R. Knütel: Römisches Recht und deutsches bürgerliches Recht, in W. Ludwig (hrsg): Die Antike in der europaishe Gegenwart, Göttingen 1993, M Hesselink: Good faith, in A. Hartkamp et al. (ed.): Toward a European Civil Code, Nij-megen, 1998.

11 Székely Katalin: Néhány megjegyzés a jóhiszeműség és a tisztesség szerepéhez a polgári jogban, különös tekintettel a svájci jogrendszerre. Jogtudományi Közlöny 1993 457skk

12 Földi András: A jóhiszeműség és tisztesség elve – Intézménytörténeti vázlat a római jogtól napjainkig. Bibliotheca Iuridica ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest 2001. 48. o.

13 Az 1866. évi olasz polgári törvénykönyv erős francia hatást tükröz, az objektív jóhiszeműség követelménye nem szerepel benne.


36

eljárni. Az 1374. cikkely szerint a szerződés a feleket nem csak arra kötelezi, ami abban kifejezetten rögzítést nyert, hanem mindarra, ami a törvényből, annak hiányában pedig a szokások és a méltányosság alapján következik.

Az 1947 óta folyamatosan könyvenként hatályba lépő új holland Ptk. 6. könyv 2. cikkely 1. bekezdése minden kötelmi viszonyra nézve kimondja, hogy a felek az ésszerűség és méltányosság követelményei szerint kötelesek eljárni. A 6. könyv 2. cikkely 2. bekezdése szerint az adott felek közötti jogviszonyban nem alkalmazhatók azok a törvényi, szokásjogi szabályok, vagy jogügyleti rendelkezések, amelyek az adott körülmények között az ésszerűség és méltányosság követelményeihez képest elfogadhatatlanok. A 248. cikkely 1. bekezdése alapján a szerződésnek nemcsak az képezi tartalmát, amiben a felek megállapodtak, hanem az is, ami az ésszerűség és méltányosság követelményeiből az adott esetben következik. A 248. cikkely 2. bekezdése szerint a szerződésben a felekre nézve előírt szabály nem alkalmazható, amennyiben az ésszerűség és méltányosság követelmé-nyeihez képest elfogadhatatlan lenne.

4. Bona fides az egyes európai országok joggyakorlatában

Németországban az I. világháborút követő gazdasági válság idején kezdték el intenzíven alkalmazni a Treu und Glauben elvet. Nagymértékű infláció idején a bíróságok az adósság inflálódott pénzzel való kiegyenlítését a Treu und Glauben követelményébe ütközőnek, így jogellenesnek ítélték. A bí-róság úgy ítélte meg, hogy a szobafestőnek kötelessége a bútorok megóvása a Treu und Glauben alapján, az eladónak kötelessége az áru csomagolása, noha erre vonatkozó rendelkezést a szerződés szövege nem tartalmazott. A kötelezett14 nem tarthat vissza jelentős értékű szolgáltatást amiatt, hogy az ellenszolgáltatás csekély értékű részét nem teljesítették. A svájci joggyakorlat differenciáltan alkalmazta a Treu und Glauben elvét olyan esetekben, amikor az egyik szerződő fél részben nem olvasta el a másik által szövegezett szer-ződést. Főszabályként a szerződés készítője bízhat abban, hogy a szerződést el nem olvasó fél azt nem tartotta fontosnak, tehát nem kell attól tartania,

14 A német joggyakorlat a jogosult oldalán is alkalmazza a Treu und Glauben elvét, noha ez a BGB szövegében nem szerepel. A bíróság megállapította, hogy a hite-lező nem köteles alkalmatlan időben is elfogadni a kölcsönösszeg visszafizetését.


37

hogy a másik megtámadja a szerződést. Más a helyzet akkor, ha a szerződés készítője a szövegbe olyan részeket is beépített, amelyekről tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy azok ellentétesek szerződő partnere érdekeivel. A svájci joggyakorlat is számos szerződéses mellékkötelezettséget állapított meg a Treu und Glauben elve alapján. A leggyakrabban megállapított mellékkötelezettség a tájékoztatási kötelezettség, de a gyakorlat a másik fél érdekeinek védelmét is a fél kötelezettségének tekinti anélkül is, hogy a szerződés erre vonatkozó kötelezettséget állapított volna meg. A munkáltató a Treu und Glauben elv alapján köteles pl. ruhatárat működtetni a lopások megakadályozása érdekében. A clausula rebus sic stantibus alkalmazásának is a Treu und Glauben elv képezte az alapját. A Durchgriff intézménye is a Treu und Glauben elvén nyugszik. A részvénytársaság hitelezője – bizonyos esetekben – a részvényessel szemben is sikerrel érvényesítheti követelését.

Az olasz joggyakorlat különlegessége, hogy már a szerződéskötési tár-gyalások során is tisztességes magatartást vár el a felektől, Az, aki komoly szerződéskötési szándék nélkül bocsátkozik tárgyalásba, majd indokolat-lanul visszalép, meg kell, hogy térítse a másik fél kárait. A joggyakorlat a szerződő partner érdekeinek védelmét a fél kötelezettségének tekinti anélkül is, hogy a szerződés erre vonatkozó kötelezettséget állapított volna meg. A záloghitelező köteles az értékpapír mint zálogtárgy tulajdonosát értesíteni az értékpapírral kapcsolatos kedvezőtlen fejleményekről.15

A francia joggyakorlat a fenti helyzeteket egészen a XX. század végéig más jogi normák alkalmazásával oldotta meg. 1985-ben azonban kifejezetten a francia polgári törvénykönyv 1134. cikkelye alapján semmisítettek meg egy ítéletet. A biztosító társaság nem fizetett az ellopott gépkocsi miatt a vele szerződéses viszonyban álló tulajdonosnak. A biztosító társaság arra hivatkozott, hogy nem volt megfelelő a gépkocsi lopás elleni védelme, de a biztosítási jogviszony hároméves fennállása alatt nem határozta meg azt, hogy milyen védőeszközöket fogad el megfelelőnek. A biztosító eljárása nem felelt meg annak a követelménynek, hogy a szerződéseket jóhiszeműen (de bonne foi) kell teljesíteni.

15 Az eset a magyar joggyakorlat alapján inkább együttműködési követelménynek mi-nősülne, ha egyáltalán ilyen magas követelményt támasztana egy magyar bíróság.


38

Következtetések:

A tisztesség követelménye a római jogi fides fogalomból fejlődött ki. A fides kötelmi joghoz kapcsolódó objektív és a dologi joghoz kapcsolódó szubjektív jelentéstartalmú fogalmából a magyar tisztesség gyökereit keresve történeti visszatekintésünkben az objektív tartalmú fides fejlődését követtük nyomon, és éppen csak érintettük a szubjektív tartalmú jóhiszeműséget. Az objektív tartalmú fides nyoma valamennyi európai törvénykönyvben fellelhető, legalább a szerződés tartalmának megállapításával kapcsolatos olyan elvárás formájában, hogy a felek jogait és kötelezettségeit nem csu-pán a szerződésben rögzített jogok és kötelezettségek alkotják. Néhány törvénykönyv a szerződés értelmezésén túl, a szerződési folyamat egyes létszakaihoz kötődően is rögzíti a tágabb normarendszer alkalmazásának kötelezettségét, esetenként az írott jog szabályaival szemben is. Témánk szempontjából az alábbi fő következtetések vonhatók le:• A jóhiszeműség és tisztesség magyar elve legközelebbi rokonságban a

svájci polgári törvénykönyv 2. cikkely 1. bekezdésében rögzített elvvel áll, mely szerint jogait és kötelezettségeit mindenki a Treu und Glauben, vagyis az (objektív) jóhiszeműség szabályai szerint köteles gyakorolni. Jogunk részben hasonló az olasz Codice civile 1175. cikkelyében fog-lalt követelményhez, amely mind az adósra, mind a hitelezőre nézve előírja a tisztesség (correttezza) szabályai szerinti eljárást, de ezt „csak” a kötelmi jogra vonatkozóan írja elő.16 Szoros kapcsolat mutatkozik a BGB 157. §-ával és a BGB 242. §-ával is, melyek szerint a szerződé-seket úgy kell értelmezni, ahogy azt a „Treu und Glauben” a forgalmi szokásokra tekintettel megkívánja és a kötelmet az adós úgy köteles teljesíteni, ahogy azt a „Treu und Glauben” a forgalmi szokásokra tekintettel megkívánja.

• A „rokoni kapcsolatokat” keresve megállapíthatjuk, hogy nem teljesen pontos az az általános vélekedés, mely a jóhiszeműség és tisztesség magyar elvét a BGB „Treu und Glauben” követelményéből eredezteti. A magyar jogban az elv a polgári jog egészére vonatkozik, nem szűkül

16 Érdekes terminológiai kapcsolat, hogy a magyar jogban jóhiszeműség és tisztes-ség elvének nevezett elv az olasz jogban a „tisztesség és jóhiszeműség” (corret-tezza e bouna fide) elvként szerepel.


39

a szerződések értelmezésére és adós általi teljesítésére (BGB), vagy a kötelmi jogra (Codice civile).

• Az objektív értelemben vett fides mind az eredeti római jogban, mind annak recipiált változatában, majd az európai kontinens nagy polgári törvénykönyveiben az írott jogot, vagy bizonyos körben érvényesülő írott jogot pontosító, kiegészítő szerepet töltött be. Ilyen értelemben némiképp a jogbiztonság ellen hat. Nem véletlen, hogy éppen a bíró kvázi jogalkotói szerepét elismerő Svájc jutott el a jóhiszeműség tör-vényi követelménye tekintetében a legszélesebb hatály rögzítéséig. Azt is meg kell, hogy állapítsuk, hogy más országokban17 a bírói gyakorlat biztosított a „Treu und Glauben” elvének – a törvénykönyvben rögzí-tettnél – szélesebb körű érvényesülést.

• Minél részletesebb az írott jog, a részletszabályok annál inkább visz-szaszorítják a „Treu und Glauben” elvének alkalmazását. Részletes követelmények, tiltó szabályok hiányában a korábbi joggyakorlat a „Treu und Glauben” elvének alkalmazásával tudott fellépni bizonyos magatartásokkal szemben, tisztességtelennek minősítve azokat18. A jogalkotás azonban egyre több tiltó szabály megfogalmazásával és az elvárt magatartás követelményeinek pontosításával az írott jog szabálya-inak alkalmazásával is megoldhatóvá teszi a problémák egyre nagyobb részét.19 A joggyakorlat azonban arra is rámutat, hogy minden korban jelentkeznek új kihívások, amelyek az adott kor írott jogi eszköztárával nem oldhatók meg megfelelően.

• Tekintettel arra, hogy a magyar joggal a vizsgált kérdéskörben legköze-lebbi rokonságban álló svájci polgári törvénykönyv és a BGB a „Treu und Glauben” tekintetében az objektív tartalmú fides alkalmazásának

17 Németországban a követelmény hitelezőkre való kiterjesztésével, Franciaország-ban a fides objektív értelmezése útján.

18 Nem lenne szükség ma már a tisztesség követelménye alapján megállapítani azt, hogy az eladónak az árut általában be kell csomagolnia, hiszen az Eu irányelve alapján a tagállamok – a fogyasztók védelmében – jogi követelményként írják elő a csomagolást.

19 A II. 4. pontban említett esetekben a tisztességtelenség általános tilalmából le-vezetett követelmények egy része – így a tájékoztatási követelmény - ma már jogszabályban rögzített követelmény, és az is nevesített jogi kötelezettség, hogy a felek működjenek együtt a szerződés megkötésére irányuló tárgyalások során.


40

kötelezettségét írja elő, így a történeti elemzés alapján bizonyossággal kizárhatjuk azt, hogy a jóhiszeműség és tisztesség magyar elvében sze-replő jóhiszeműség alatt a személy tudatának, valamiről való ismeretei hiányának szerepe lenne.

• Komoly terminológiai nehézséggel kell szembe nézni az adott terüle-ten. Még az objektív tartalmú fides fogalom is olyan további erkölcsi tartalmú fogalmakkal kapcsolódik össze, mint a visszaélés, a meg nem engedett joggyakorlás (német jog) az együttműködési kötelezettség, a méltányosság, a bizalom, az ellentétes érdekek közötti kirívó arány-talanság (svájci jog).

Forrásjegyzék

H. Brox: Allgemeiner Teil des BGB. Köln-Berlin-Bonn-München 2000.Földi András: Kereskedelmi jogintézmények a római jogban. Akadémiai

Kiadó, Budapest 1997.Földi András: A jóhiszeműség és tisztesség elve – Intézménytörténeti vázlat

a római jogtól napjainkig. Bibliotheca Iuridica ELTE Állam- és Jogtu-dományi Kar, Budapest 2001.

Földi András: A jóhiszeműség és tisztesség elve. Publicastiones Instituti Iuris Romani Budapestinensis, fasc. IX. Budapest, 2001.

M Hesselink: Good faith, in A. Hartkamp et al. (ed.): Toward a European Civil Code, Nijmegen, 1998.

R. Knütel: Römisches Recht und deutsches bürgerliches Recht, in W. Ludwig (hrsg): Die Antike in der europaishe Gegenwart, Göttingen 1993.

F. Wieacker: Zur rechtstheoretischen Prazisierung des § 242 des BGB. Tü-bingen 1956.


41

iii. a tiSzteSSégeS éS tiSzteSSégtelen magataRtáSok köRe

1. A tisztességtelenség fogalmának jogi definiálatlansága Nem könnyű feladat pontosan definiálni a tisztességtelenség fogalmát, de szerencsére általában nincs is szükség rá. A tisztességtelenség említése – más etikai fogalmakhoz hasonlóan - úgy tölti be szerepét, hogy a jogalkotó a használt kifejezés etikai értelmére utal, a jogon kívül ismertté vált jelentést használja fel ahelyett, hogy pontos fogalom meghatározást adna, vagy példálózó jelleggel felsorolná azt, hogy milyen magatartásokra is gondol.

Az erkölcsi fogalmak jogszabályokban való felhasználása és ezek jogi definiálatlansága logikusan jár együtt. Amennyiben a jogalkotó képes pontosan meghatározni egy fogalmat és erre elhatározza magát, akkor logikusan nem etikai fogalmat választ. Az etikai fogalom felhasználásának ugyanis éppen az az előnye, hogy elkerülhető a pontos definiálás. Abban az esetben, ha a jog mégis egy erkölcsi fogalmat akar jogszabályban meghatá-rozni, akkor azt két okból teheti. Lehetséges, hogy a gyakorlati alkalmazás során kiderül, hogy az adott élethelyzetben az erkölcsi fogalom – pl. a tisz-tességtelenség – nem kellően egyértelmű, a bizonytalanság kiküszöbölése érdekében pontosításra van szükség (lásd III. 3. pont). A közismert erkölcsi fogalmak jogi „újradefiniálásának” másik oka a szűkítési célzat lehet. A jogalkotó azért határozza meg bizonyos élethelyzetekre vonatkozóan az erkölcsi fogalom – pl. a tisztességtelenség – jogi értelmét, mert az adott szabályozási szempontból az erkölcsi fogalomnak csak valamely szegmensét kívánja felhasználni (lásd III. 3. pont).

2. Határesetek tisztességtelenségként való deklarálása

Az etikai fogalmak jogszabályban való felhasználásának a III. 1. pontban írt előnyei mellett hátránya is van. A módszer hátránya az, hogy a gyakorlatban előbb-utóbb felmerülnek olyan esetek, amelyekről a fogalom etikai tartalma alapján nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy azok tisztességesnek, vagy tisztességtelennek tekintendők. Ilyen helyzeteket látva a jogalkotó igyekszik

42

„tiszta vizet önteni a pohárba”, és a jogszabály szövegébe beépíteni egy értelmező rendelkezést. Tekintettel arra, hogy az jelenti a kockázatot, ha egy tisztességtelen magatartás megítélése bizonytalan, ezért a kérdéses ma-gatartások tisztességessé nyilvánítását a jogalkotó kevésbé tartja fontosnak. A határesetek közül a jogi norma azokat említi, amelyek tisztességtelennek, és ennek következtében jogellenesnek minősülnek. Példaként említhetjük a Ptk. 1:3. § (2) bekezdésében megfogalmazott veire contra factum proprium tilalmát, amelyet a IV. 5. pontban részletesebben is bemutatunk.

3. Kísérlet a tisztességtelenség fogalmának jogi pontosítására

A jogalkotó a versenyjogban kísérletet tett a tisztességtelenség fogalmának jogi pontosítására. A versenyjog első nagy egysége, a tisztességtelen verseny kapcsán a versenytörvény nem csupán konkrét tilalmakat rögzít, hanem egy generálklauzulát is nevesít.20 A tisztességtelen magatartást általában tiltó generálklauzula a német jogban kialakult megoldás, amelyet számos más ország joga, így a magyar is átvett21, mivel egyrészt a generálklauzula alapján, konkrét tilalom hiányában is fel lehet lépni az üzleti világban újonnan kialakult tisztességtelen magatartásokkal szemben, másrészt a jog-alkotás nincs kényszerben, hogy minden újonnan megjelenő tisztességtelen magatartásra egy tiltó norma megalkotásával válaszoljon. A generálklauzula alkalmazása a magyar jogban is bevált.

Nem tekinthető azonban minden szempontból sikeresnek az a megol-dás, hogy a generálklauzula a tisztességtelen magatartás általános tiltásán túl két olyan magatartáshalmazt is meghatároz, amelyeket mindenképpen tisztességtelennek tekint.

A klauzula a tisztességtelen magatartásokat tiltja. A Tpvt. nem definiálja jogi szempontból a tisztességtelenség fogalmát, és taxatív felsorolást sem rögzít arra vonatkozóan, hogy milyen magatartások minősül tisztességtelen-nek. Kiemel azonban a törvény két esetkört, nevezetesen a Tpvt. példálózó

20 A klauzula szerint a gazdasági tevékenység tisztességtelen folytatása tilos.21 A generálklauzula német gyökereiről és az 1923. évi V. tc-ben való megjelenésé-

ről lásd – többek között MiSkolczi Bodnár Péter A tisztességtelen verseny tilalma 36. és köv. old. in Kaszainé Mezei Katalin – Miskolczi Bodnár Péter: Kézikönyv a versenyjogról hvgorac Kiadó Budapest 1997.


43

felsorolással tisztességtelennek minősíti az olyan gazdasági tevékenységet, ill. piaci magatartást, amely • sérti vagy veszélyezteti a megrendelők, vevők, igénybevevők és fel-

használók (a továbbiakban együtt: üzletfelek), illetve a versenytársak törvényes érdekeit sérti vagy veszélyezteti, vagy

• az üzleti tisztesség követelményeibe ütközik.

A példálózó felsorolás első eleme – fogjuk látni a 3.1. pontban – nem vezet igazán precíz eredményre.

3.1. Érdekalapon meghatározott tisztességtelenség

A Tpvt. nem a kifejtett magatartás természete, hanem következménye alapján sorol bizonyos magatartásokat a tisztességtelennek tekintendő magatartá-sok közé. A jogalkotó a védett érdekek felől közelít és a vállalkozásnak az olyan magatartását tekinti tisztességtelennek, amely sérti vagy veszélyezteti a megrendelői, vevői, igénybevevői és felhasználói, illetve a versenytársai törvényes érdekeit (a továbbiakban: érdekalapú tisztességtelenség). Az érdekalapú tisztességtelenség egyrészt nem fed le minden olyan érdeksérel-met okozó, vagy annak veszélyét előidéző magatartást, amit célszerű lenne tiltani, másrészt viszont olyan magatartásokat is besorol a tisztességtelen magatartások közé, amelyekkel szemben pedig a jogalkotó nem is kíván fellépni. Az érdekalapú tisztességtelenség tehát egyszerre kevesebb és több magatartást tartalmaz a kívánatosnál.

3.1.1. A jogalkotó által nem nevesített személyek érdeksérelme

Nem teljes a potenciális érdeksérelmet szenvedők listája. A tisztességtelennek minősülő magatartások sorában a jogalkotó nem említi a beszállítók érdekeit, pedig a vállalkozás magatartása sértheti, vagy veszélyeztetheti mindazokat, akik nyersanyagot, alkatrészt, félkész terméket, vagy valamilyen szolgál-tatást nyújtanak számára. A hiányos felsorolás miatt a beszállítók érdekei figyelmen kívül maradnak. Félő hogy a joggyakorlat az ő érdekeiket sértő vagy veszélyeztető magatartásokat nem tekinti majd tisztességtelennek.


44

3.1.2. Az érdeksérelmek túlzottan tág köre miatt egyes magatartások in-dokolatlanul minősülnek tisztességtelennek

A magatartások túlzottan széles körét fedi le viszont a generálklauzula akkor, amikor a versenytársak, továbbá a megrendelők, vevők, igénybevevők és felhasználók érdekeinek sérelmét vagy veszélyeztetését minden megszorítás nélkül ide sorolja. a) A versenyben mindenki jól szeretne szerepelni. Adott mértékű vásár-

lóerő esetén egy vállalkozás csak úgy léphet be a piacra, ha elhódítja a már piacon lévők vevőinek egy részét. Sikere esetén ez a magatartás sérti a versenytársak érdekét, de erről szól a verseny. A verseny akkor éri el célját, akkor növeli a fogyasztói jólétet, ha minden vállalkozás arra törekszik, hogy a többieknél jobb minőségű termékkel, szolgál-tatással, esetleg alacsonyabb árakkal, jobb vevőkiszolgálással, a vevők igényének jobb felismerésével és ezen igényekhez jobban közelítő választék biztosításával vásárlókat szerez, miközben a kevésbé rugalmas versenytársak forgalma csökken. Ez utóbbi érdeksérelem a verseny au-tomatikus velejárója. Hiba, hogy az ilyen érdeksérelmeket a jogalkotó nem különíti el, így ezeket is tisztességtelennek minősíti.

b) A megrendelők, vevők, igénybevevők és felhasználók érdekeinek sérelmét vagy veszélyeztetését nem kellene minden esetben olyannak tekinteni, ami megalapozza a magatartás tisztességtelennek minősítését. A jogszabály hiányosságát a joggyakorlat többféle módon tompította abban az időben, amikor a generálklauzula elbírálása a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) hatáskörébe tartozott. • Egyik eszköz a jogsértés súlyának a figyelembe vétele volt. A GVH

egy határozatában nem minősítette versenyjogi jogsértésnek azt a magatartást, hogy nem közölt a másik féllel tételes árajánlatot. „Az együttműködési kötelezettség körében ugyan ez elvárható minden vállalkozótól, ennek eljárás alá vont részéről történő elmu-lasztása azonban nem éri el azt a szintet, mely versenyjogilag már kifogásolható lenne.”22 A jogsértés súlyának a mérlegelése során a Versenytanács azt vizsgálta, hogy a magatartás eredményezi-e egyúttal magának a versenynek a sérelmét vagy veszélyeztetését.

22 Vj-126/1994.


45

• A GVH általában tartózkodott attól, hogy szerződésszegést meg-valósító magatartásokat a generálklauzula alapján bíráljon el.23

• Abban az esetben, ha a GVH valamilyen más jogi utat is látott a sérelem kiküszöbölésére, akkor erre tekintettel többnyire elzárkózott attól, hogy az érdeksérelem miatt a magatartást tisztességtelenek minősítse és a versenyjog eszközeivel lépjen fel. Így például a saj-tóhelyreigazítás24, vagy a szerzői jogi védelem eszközeinek igénybe vételi lehetősége25 elegendő indokul szolgált a GVH számára a versenyjogi beavatkozástól való tartózkodásra.

A röviden érzékeltetett versenyjogi gyakorlat a jogszabály betű szerinti értelmé-nek ugyan aligha felelt meg, de összességében jól szolgálta azt, hogy a verseny-jognak ne kelljen beavatkozni a felek magánjogi jogviszonyába pusztán azért, mert a versenyjogi norma nem eléggé precízen határozza meg az érdeksérelem nagyságrendjét, sőt az érdekek veszélyeztetését is tisztességtelennek minősíti.

3.1.3. A tisztesség erkölcsi fogalmának jogi pontosítása nehézségekbe ütközik

Mind a tisztességtelen magatartások indokolatlan mellőzésére, mind ide nem tartozó fogalmak indokolatlanul tisztességtelennek minősítésére lehetne még példákat hozni, de ennyi is elegendő ahhoz, hogy rámutassunk arra, hogy milyen nehéz valamilyen szempont alapján úgy elhatárolni a fogalom alá besorolható és attól elkülönülő magatartásokat, hogy az teljesen precíz legyen. Ennél is nehezebb lenne egy taxatív listát alkotni, vagy egy fogalmi meghatározást megalkotni. Ha a jogalkotó definíciót alkot egy erkölcsi fogalomra, vagy akár egy fogalmi részterületre, akkor mindig fennáll az esélye annak, hogy a jogi fogalom hatóköre eltér majd az eredeti erkölcsi fogalom hatókörétől. A joggyakorlat a jogalkotásban rögzített meghatá-rozást vagy felsorolást kell, hogy kövesse, és emiatt az erkölcsi fogalmat a maga teljességében nem tudja majd alkalmazni. A jogalkotással ráadásul bizonyos fokig megmerevedik a fogalom. Miközben az etika folyamatos – bár viszonylag lassú – változása alkalmat adna a jogalkalmazónak bizo-

23 Vj-195/1994., Vj-179/1995.24 Vj-116/1995.25 Vj-136/1995.


46

nyos módosulások figyelembe vételére, a jogszabályba beépítés ebben az időpontban meg is merevíti a fogalmat.

3.2. Üzleti tisztesség

A versenytörvény tisztességtelennek minősíti az olyan gazdasági tevékenysé-get, ill. piaci magatartást, amely az üzleti tisztesség követelményeibe ütközik. Ez rávilágít arra, hogy a tisztesség sokrétű erkölcsi fogalmából adott esetben csak bizonyos szegmens alkalmazása indokolt. Az üzleti életnek kialakultak a maga írott és íratlan normái. Versenyviszonyokban a jogalkotó helyesen mutat rá arra, hogy a tisztességtelenségnek nem a családi életre vonatkozó területe a releváns, hanem csakis az üzleti tisztesség követelményeire kell figyelemmel lenni. Az üzleti tisztesség az üzletemberek, üzleti vállalkozások egymás közti kapcsolatában a gazdasági életben kialakult szokásokon alapul, és ide sorolhatók az üzletemberekkel, üzleti vállalkozásokkal szembeni tár-sadalmi elvárások is, amelyek a fogyasztókkal és egyéb végfelhasználókkal kialakított kapcsolataikban irányadóak.

Az üzleti tisztesség fogalma világosabb, mint a tisztesség fogalma ál-talában, ezért kevesebb jogszabályi vagy jogalkalmazói pontosítást, értel-mezést igényel. Az üzleti tisztességre hivatkozás a gazdasági forgalomban hatékonyabban képes betölteni azt a szerepet, amelyet erkölcsi fogalmak felhasználásától általában remélhetünk.

Következtetések

Érthető törekvés, ha a jogalkotó igyekszik konkretizálni a jogszabályba beépített egyes erkölcsi fogalmak tartalmát, mivel a joggyakorlat egységének biztosítása, a határesetek tisztázása, a magatartás jogszerűnek vagy jogelle-nesnek minősítése fontos érték. A példaként bemutatott esetek azonban arra mutatnak rá, hogy még az is nehézséget okoz, ha a jogalkotó bizonyos magatartásokat a jog erejénél fogva besorol egy erkölcsi fogalom alá. Egy-részt nem feltétlenül sikerül tisztázni a fogalom határvonalait, másrészt az így keletkező jogszabály részben jogi fogalommá teszi az eredetileg erkölcsi fogalmat, ami rugalmatlanná teszi, meg is merevítheti az egyébként változni képes erkölcsi fogalmat, vagy annak egy részét.


47

Az üzleti tisztesség fogalma arra mutat rá, hogy későbbi pontosítások helyett célszerű eleve egy az adott helyzetre jobban illő, szűkebb erkölcsi fogalmat keresni és azt beépíteni a jogszabályba. Forrásjegyzék

Miskolczi Bodnár Péter: A tisztességtelen verseny tilalma. 36. és köv. old. in Kaszainé Mezei Katalin – Miskolczi Bodnár Péter: Kézikönyv a versenyjogról. hvgorac Kiadó Budapest 1997.

Kaszainé Mezei Katalin: A tisztességtelen verseny tilalma 63. és köv. old. in Boytha Györgyné – Bodócsi András – Kaszainé Mezei Katalin – Nagy Zoltán – Pázmány Kinga – Vörös Imre: Versenyjog. hvgorac Kiadó Budapest 2001.

Kommentár a Tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozások tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényhez (szerk.: Juhász Miklós – Ruszthyné Ju-hász Dorina – Tóth András, Gazdasági Versenyhivatal, Budapest 2015.)

Jogforrások

Tptv. 2. §

Jogesetek

Vj-126/1994.,Vj-195/1994., Vj-116/1995., Vj-136/1995., Vj-179/1995.


48

iv. a jóhiSzeműSég éS tiSzteSSég elve

1. A jóhiszeműség és tisztesség elvének története dióhéjban

A jóhiszeműség és tisztesség magyar elve a svájci és a német jogra vezet-hető vissza, nevezetesen a «Treu und Glauben» elvén26 alapul. Hazánkban elsőként az 1928. évi Magánjogi törvényjavaslatban jelent meg. Az Mtj. 2. §-a rögzítette a jóhiszeműség és tisztesség, mint a kölcsönös bizalom elvét.

Az 1959. évi Ptk.-ban nem szerepelt a jóhiszeműség és tisztesség elve, annak ellenére sem, hogy a szocialista korszakban meglehetősen sok normát tekintettek alapelvnek.27 A jóhiszeműség és tisztesség elvét a jogalkotó tudatosan mellőzte. A Ptk. indokolása szerint „… a javaslat a jóhiszeműség vélelmét általános érvény-nyel nem mondja ki. A jóhiszeműségről és tisztességről (bona fides, Treu und Glauben) rendszerint a törvénykönyvek élén rendelkező szabály ugyanis olyan generálklauzula, amely ugyan adott ügyben esetleg méltányos érdekek védelmére is hasznosítható, egészében véve azonban az önkényes „bírói jogalkotásnak”, a szabadjogi ítélkezésnek alkalmas eszköze, funkcióját tekintve pedig a tőkések egymással szembeni védekezésének egyik jogi módszere. … A népi demokrácia körülményei között a szerződési viszonyok körében azonban a gyakran elmosódó, bizonytalan értelmű jóhiszeműség és tisztesség kategóriák helyébe mindinkább a szocialista együttműködésről rendelkező szabályok, elvek lépnek.”

A rendszerváltozást követően került be a Ptk.-ba a jóhiszeműség és tisztesség követelményét megfogalmazó alapelvi tétel, melynek szövegét az 1991. évi XIV. törvény 2. §-a állapította meg.28 Nézőpont kérdése, hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelményének alapelvi szintű elvárássá té-tele 1991-ben újítás volt, vagy visszatérés a magyar magánjog – Mtj.-ben összegyűjtött, hatályba nem lépett, de a II. világháború előtt általánosan

26 ZGB 2. §, BGB 242. §27 Világhy Miklós – eörSi Gyula: Magyar Polgári jog c. kötetben az alábbi alapelve-

ket sorolják föl: a szükségletkielégítés elve, a személy védelmének elve, a tulaj-don, különösen a társadalmi tulajdon védelmének elve, a személyi és a társadalmi érdek összhangjának elve, a szocialista együttműködés elve, a reális teljesítés elve, a kármegelőzés elve. Tankönyvkiadó Budapest 1962. 24. o.

28 A változást részletesen ismerteti és elemzi kecSkéS László: Polgári jogunk alapelve-inek változásáról. Magyar Jog 1993. évi 1. szám

49

követett - normáihoz. 1991-ben a régi Ptk. 4. § (1) bekezdéseként rögzí-tették azt az alapelvi követelményt, hogy a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség köve-telményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.

A Ptk. jelenleg hatályos normájához képest az 1991. évi szöveg két eltérést mutat.• A jóhiszeműség és tisztesség elve egy másik normával – az akkori szem-

léletben egy másik alapelvvel, mai nézetünk szerint egy nem alapelvi szintű rendelkezéssel - együtt szerepelt. A kölcsönös együttműködés kívánalma, mint alapelv a régi Ptk. korábbi 4. §-ának (3) bekezdésének első mondatából került át az újra fogalmazott (1) bekezdésbe.

• Az 1991-ben a Ptk.-ba iktatott szöveg a jóhiszeműség és a tisztesség követelményéről szólt. A mindkét szó előtt álló határozott névelő azt a látszatot keltette, mintha nem összetartozó, hanem különálló köve-telményről lenne szó. Ezt a látszatot fokozta, hogy a jóhiszeműség és a tisztesség egy harmadik fogalommal – az együttműködéssel került egy mondatba. Erre alapozva a – tisztességtől elválasztott - jóhiszeműséget a jogirodalom egy része szubjektív értelemben fogta fel.29

A 2006. évi III. törvény mellőzte a határozott névelőt a tisztesség szó elől. A határozott névelő elhagyása egyértelművé tette, hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelménye egyetlen elvet alkot.

Az új Ptk. a jóhiszeműség és tisztesség elvét önállóan fogalmazza meg. A régi Ptk. 4. § (1) bekezdésétől eltérően a 2013. évi V. törvény 1:3. §-ának (1) bekezdése a jóhiszeműség és tisztesség alapelvét elválasztja az együtt-működés követelményétől, nem tartalmazza kapcsolt szabályként azt a követelményt, hogy a felek kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.30 Az új Ptk. az alapelvek számát csökkentette31 és csak azokat hagyta meg, 29 Petrik Ferenc: Polgári jog. Kommentár a gyakorlat számára. Bp. 1997.16sk, Bíró

György – lenkoVicS Barnabás: Magyar polgári jog Általános tanok. Novotni Kiadó Miskolc 1998. 76.sk.

30 A kodifikáció során nem tekintették valamennyi magánjogi viszonyban érvénye-sülő, általános követelménynek a kölcsönös együttműködést, amit a szerződéses viszonyok körében alkalmazható elvként fogja fel, és ezért a normát a szerződé-sekről szóló rész élére helyezték át.

31 Az új Ptk. által rögzített négy alapelv a következő: értelmezési alapelv (1:2. §), a


50

amelyek a kódex egészére képesek iránymutatást adni. Az új Ptk. nem szól a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményéről, és nem tekinti általános követelménynek az együttműködés elvét sem. Az együttműködés elvét a szerződéses viszonyokra vonatkozóan, mint szerződési alapelvet rögzíti.32 Az együttműködésre vonatkozó szabály leválasztását és egy új (2) bekezdés beillesztését – mellyel a IV. 5. pontban foglalkozunk - leszámítva az alapelv szövege lényegében változatlan. Az alapelv tartalmaként egyértelművé válik a német-svájci objektív jóhiszeműségnek megfelelő tartalom.

2. A jóhiszeműség és tisztesség elvének a tartalma

2.1. Etikai szabályok a jogszabályban

A „jóhiszeműség és tisztesség” alapelve elismert magatartási mérce, etikai megalapozottságú általános és objektív zsinórmértéket fogalmaz meg a polgári jogi jogviszonyokban való eljáráshoz, és egyben a felek kölcsönös bizalmának garanciáját is jelenti. Ez az elv a jóhiszemű és tisztességes em-bert teszi a magyar polgári jog absztrakt általános jogalanyává, amely azt a funkciót tölti be mai polgári jogunkban, amit korábban a bonus pater familias, a bonus vir, majd a jó gazda gondossági mércéje jelentett.

1:3. § [A jóhiszeműség és tisztesség elve](1) A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jó-hiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni.(2) A jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggya-korlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott.

jóhiszeműség és tisztesség elve (1:3. §), elvárható magatartás elve (1:4. §), joggal való visszaélés tilalma (1:5. §).

32 Az Alaptörvény rendelkezéseire figyelemmel hallgat az új Ptk. a tulajdon védel-mének elvéről, valamint a személy védelmének elvéről, különös tekintettel annak alkotmányos alapelv jellegére. A kodifikáció során az alapelvi tételek megismétlé-se helyett célszerűbbnek és elégségesnek tekintették azt a megoldást, hogy a tör-vény konkrét részletszabályai rendezzék a tulajdon, illetve a személyiségi jogok védelmének kérdéseit.


51

2.2. A két bekezdés viszonya

A Ptk. 1:3. §-ának két bekezdése érdekes kapcsolatban áll egymással. Az általánosnak látszó felfogás szerint az (1) bekezdés tartalmazza a jóhisze-műség és tisztesség elvét, míg a (2) bekezdésben egy kapcsolódó szabály – a venire contra factum proprium normája - került elhelyezésre. Magunk részéről hangot adnánk annak a lehetőségnek is, hogy a (2) bekezdésben a jogalkotó egy olyan magatartást nevesít, amely nem csupán kapcsolódik az elvhez, de annak részét képezi. Az etikai fogalmak határterületeit gyak-ran pontosítja a jogalkotó. A (2) bekezdés fogalmazása alapján úgy kell tekinteni, hogy a korábbi magatartástól való eltérés sérti a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, feltéve, hogy abban a korábbi magatartásban a másik fél okkal bízhatott. Megítélésem szerint a Ptk. indokolása is ezt az értelmezést támasztja alá, amikor hangsúlyozza: a Ptk. a jóhiszeműség és tisztesség követelményébe ütközőnek tekinti, és a generálklauzula sé-relmének kiemelt példájaként külön szabályozza a »venire contra factum proprium« ősi, igen sok mai jogrendszerben elfogadott tételét. Ez azt jelenti, hogy nem megengedett az olyan joggyakorlás, amely ütközik a jogosult korábbi magatartásával.

2.3. Objektív tartalmú jóhiszeműség

A „jóhiszeműség és tisztesség” alapelvként objektív tartalmat fed. A történeti fejlődést nyomon követve egyértelműen látszik, hogy a bona fides kötelmi jogban kialakult, objektív tartalma öltött testet a BGB Treu und Glauben jogintézményében és az azt általánosító svájci polgári törvénykönyvben. Az alapelvben szereplő jóhiszeműség fogalmat tehát, nem a fél tudatának a valóság közötti bizonyos kapcsolatként kell megítélni, mint például a biztatási kár, a túlépítés, vagy a nem tulajdonostól való szerzés, illetve a korlátozott vagy álképviselet esetén. Az alapelvben szereplő jóhiszeműség fogalom szempontjából lényegtelen az, hogy az érintett személy tudott-e, vagy tudnia kellett-e a valóságról, szemben az említett normákkal, ahol a jóhiszeműség szubjektív értelmezést igényel, azaz az adott élethelyzetben illetve jogviszonyban jogellenes vagy megfelelő jogi alap nélküli helyzetben lévő személyről kell eldönteni azt, hogy helyzetének jogellenességét vagy kellő


52

jogalap nélküli voltát tudta-e, vagy tudatában kellett volna-e lennie ennek.

2.4. Az alapelv funkciói

Az alapelv – ahogy azt a történeti áttekintésben láttuk – az adott élethely-zetre vonatkozó normák körét egészíti ki egy általánosan érvényesülő etikai normarendszerrel. Mivel a magyar jog alapelvként rögzíti az írott jogot – és kötelmi viszony esetén a felek által megalkotott normákat - kiegészítő követelmények alkalmazási kötelezettségét, így azok speciális szabályok mellett is alkalmazandók, esetükben nem érvényesül a lex specialis dero-gat legi generali szabálya. A „jóhiszeműség és tisztesség” alapelve – mint az alapelvek általában – az esetek többségében megerősíti, alátámasztja a jogszabályok értelmezése alapján kialakított döntést. Igazi jelentőséghez az alapelv akkor jut, ha az írott szabályokban a bíró nem talál a döntéshez kellő muníciót, vagy éppen ellentétet észlel a konkrét részletszabály és a „jóhiszeműség és tisztesség” alapján irányadó követelmények között. A történeti részben láttuk, hogy nem minden országban egyértelmű az, hogy erkölcsi szabályokra hivatkozva a bíró figyelmen kívül hagyhat-e jogsza-bályi követelményt. Napjaink magyar jogalkotója – a svájcihoz hasonlóan – nem tart attól, hogy az írott jogban rögzített követelmények bíró általi felülmérlegelési lehetősége jogbizonytalansághoz vezetne. A «jóhiszeműség és tisztesség» alapelvi szintű rögzítésével a magyar jog a „jóhiszeműség és tisztesség” erkölcsi követelményét jogszabályt felülíró erővel ruházta fel. Ez az elv etikai normák általános és objektív zsinórmértékként való alkalmazását követeli meg a polgári jogi jogviszonyokban, és egyben a felek kölcsönös bizalmának garanciáját is jelenti.

A magyar jogalkotó nem véletlenül a rendszerváltás idején hozta vissza a „jóhiszeműség és tisztesség” követelményét a magyar jogba. Ez az elv elismert magatartási mérce, etikai megalapozottságú általános és objektív zsinórmér-téket fogalmaz meg a polgári jogi jogviszonyokban való eljáráshoz. A Ptk. indokolása is kiemeli, hogy fontos szerepe van ennek a követelménynek a piacgazdaságban érvényesülő magánautonómia szociális szempontokból történő korlátozásánál is. A döntési és cselekvési szabadságot biztosító magánautonómia a kölcsönös bizalom elvével kapja meg kiegyensúlyozott tartalmát. A magánautonómia széles körű elismerése és a jóhiszeműség és


53

tisztesség követelménye szorosan összetartoznak tehát, és a törvény egyik szemléleti alappillérét képezik. „Az elv erőteljesebb alkalmazása fékezőleg hathat „az üzleti gátlástalanságra”, a rendkívül összetett és „zavaros” gazdasági viszonyok között a magánautonómiával való visszaélésre.”33

3. Az alapelv joggyakorlata

A törvény szövegének érdemi változatlanságára tekintettel alkalmazható a Ptk. 1991 és 2013 közötti szövegére épülő korábbi joggyakorlat. A pél-dálózó jellegű bemutatás során igyekszünk mellőzni azokat az eseteket, amelyekben az együttműködés követelménye dominált és a jóhiszeműség és tisztesség elvére csak járulékosan hivatkoztak.

A BH 188/2004. számú ügyben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy nem részesíthető védjegyoltalomban a megjelölés, ha a bejelentés a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti.

A BH 364/1996. számú ügy tényállása szerint a tulajdonos a valós lejárat előtt egy nappal korábban kérte a postai takarékjegy összegét és kamatait. A postai alkalmazott is abban a hiszemben volt, hogy letelt a befektetési idő, ezért kifizette a kamatokat is. Az ügyfél a teljes összeget azonnal újra befektette. A pénzintézet észlelte a tévedést és követelte a jogosulatlanul fölvett 160.000 Ft. kamatot. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a pénzintézet nem teljesítette az együttműködési kötelezettségét, mert a pénzintézet alkalmazottjának mint megfelelő szakismerettel rendelkező személynek fel kellett volna hívni az ügyfél figyelmét arra, hogy a határidő előtt egy nappal való pénzfelvét esetén őt jelentékeny veszteség éri. Megí-télésem szerint ma már nem az együttműködési kötelezettség megszegése lenne felróható a pénzintézetnek, sokkal inkább az, hogy a tényállás alapján a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sértő módon követelte vissza a teljes kamatot. Megkockáztatom, hogy tisztességtelennek minősül az az általános szerződési feltétel, amely a teljes időszakra járó kamat elvesztését fűzni egy olyan helyzethez, amikor a befektetés teljes idejéből már csak egy nap hiányzik. A jövőre nézve szemléletesen lehet elhatárolni az eset alapján a kötelmi jogban érvényesülő együttműködés kötelezettségét,

33 láBady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. Dialóg Campus Budapest-Pécs 1998. 143. o.


54

amely a szerződésből fakadó kötelezettségek teljesítését jelenti, és a másik fél érdekeinek szem előtt tartását, amely általánosabban érvényesül, olyan helyzetben is, ha nem lehetne aggálymentesen megállapítani valamely szerződésben rögzített kötelezettség megszegését.

A BH 485/1996. számú ügyben a megrendelő kifogás nélkül átvette a szolgáltatást, de többszöri felszólítás ellenére sem fizette ki az ellenértéket. A per során arra hivatkozott, hogy nem kapta meg a számlát. A fizetési határidő és a másik fél mulasztására való hivatkozás között olyan hosszú idő telt el, hogy a vállalkozó már nem tudta igazolni azt, hogy a postai úton elküldött számla megérkezett a megrendelőhöz. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megrendelő megsértette a Ptk. 4. és 277. §-aiban írt együttműködési kötelezettségét.

Az ítéletek jellemzően valamely konkrét szabály alapján születtek meg, és „csak” kisegítő jelleggel hivatkoztak a jóhiszeműség és tisztesség elvére.

A BH 195/2003. számú ügyben a Ptk. 339. §-a mellett mondta ki a bíróság, hogy az adott károkozó magatartás a jóhiszeműség és tisztesség elvébe is ütközött.

A BH 122/2013. számú ügyben deklarálta a bíróság, hogy a szavatossági jogok gyakorlása során a jóhiszeműség és tisztesség követelményének is érvényesülnie kell. A jogosult ezért eredményesen nem érvényesíthet olyan szavatossági igényt, amelynek teljesítése a kötelezett számára más szava-tossági igény teljesítéséhez képest méltánytalan hátrányt vagy aránytalan többletköltséget eredményezne [Ptk. 4. § (1) bek., 306. § (1) és (3) bek.].

A Munka törvénykönyve egy korábbi változata a Ptk.-t a munkajogvi-szonyra irányadó mögöttes szabálynak tekintette. A BH 521/2004. számú ügyben a bíróság kimondta, hogy a felmondás szempontjából jelentős körülmény szándékos elhallgatása a jóhiszeműség és tisztesség követelmé-nyébe ütközik.

A VB 4004/4 számú döntése megállapította, hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelménye már a szerződési tárgyalások során is irányadó.

4. A jóhiszeműség és tisztesség elvének etikai megalapozottsága

„A német jogban – ahol a Treu und Glauben elvének kétségkívül a leg-kiterjedtebb gyakorlati alkalmazása van – az elv erkölcsi tartalmát emelik


55

ki.”34 Vékás Lajos35 a jóhiszeműség és tisztesség követelményét etikai megalapozottságúnak tartja. Harmathy Attila annak a várakozásának adott hangot, hogy az elv tartalmának értelmezése során a bírói gyakorlat a két világháború közötti bírói gyakorlatot hívja majd segítségül, és így az elvet etikai szempontokkal tölti ki.36

5. A „venire contra factum proprium” tilalma

Az új Ptk. a jóhiszeműség és tisztesség 1991-ben a Ptk.-ba beiktatott 1:3. §-át kiegészítette egy új, (2) bekezdéssel. A Ptk. 1:3. §-ának (2) bekezdése szerint A jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggya-korlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott. A Ptk. indokolása szerint ez azt jelenti, hogy nem megengedett az olyan joggyakorlás, amely ütközik a jogosult korábbi magatartásával.

A bírói gyakorlatnak kell majd eldönteni azt, hogy egy korábbi egyszeri magatartás is elegendő ahhoz, hogy a másik fél bízzon abban, hogy partnere a konkrét esetben is ugyanígy jár el. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a partner konzekvens magatartása alappal kelthet bizalmat, és az attól való eltérés tisztességtelen magatartás.

Korábban jeleztük, hogy az 1:3. § (2) bekezdése értelmezhető az (1) bekezdés szerinti alapelvet értelmező, pontosító rendelkezésként, de tekint-hető olyan rendelkezésnek is, amely nem minősül alapelvnek, de egy olyan konkrét szabály, amely kellően általános jellegénél fogva a törvénykönyv elejére került, és alkalmas arra, hogy egy konkrét polgári jogi igényt ön-magában e norma alapján elbíráljanak. Tekintettel arra, hogy a Ptk. 1:3. § (2) bekezdése egy jogalkotási folyamat eredményeként jött létre, jogsza-bálynak tekinthető, alkalmazásához nem szükséges a teljes erkölcs – vagy ha egyáltalán ebből kiszakítható – nem a tisztesség erkölcsi fogalmának

34 láBady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. Dialóg Campus Budapest-Pécs 1998. 143. o.

35 VékáS Lajos: A polgári törvénykönyv, Bevezető rendelkezések, A Polgári Törvénykönyv magyarázata (szerk.: Gellért György) Budapest 1992.

36 harMathy Attila: A Polgári Törvénykönyv reformjáról (Kézirat, Budapest, 1992.) idézi láBady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. Dialóg Campus Budapest-Pécs 1998. 143. o.


56

értelmezése. Így valószínűsíthető, hogy a Ptk. 1:3. § (2) bekezdését a joggya-korlat gyakrabban fogja majd alkalmazni, mint a Ptk. 1:3. § (1) bekezdést, mivel az alkalmazás során kevesebb a tévedési lehetőség. Ezt a rendelkezést a magunk részéről a jóhiszeműség és tisztesség sikeresebb pontosításának, értelmezésének tartjuk, mint a Tpvt. fejezeti klauzulájának pontosítására szánt – a III. 3. pontban bemutatott – közbevető értelmező megjegyzést.

Következtetések

A tisztesség alapelvi szintű követelménye egyrészt biztosítja a külön norma által nem tiltott tisztességtelen magatartások elleni fellépés lehetőségét, másrészt értelmezési segítséget jelent a nevesített tilalmak kapcsán előfor-duló határesetek kapcsán.

A jóhiszeműség és a tisztesség elve általános zsinórmértékként vezérli a jogalanyok tevékenységét (önkéntes jogkövetés) és a szerződésekből és más kötelmekből folyó kötelezettségek betartása (önkéntes normakövetés) során. A jóhiszeműség és a tisztesség elve osztja az alapelvek sorsát, neve-zetesen minél részletesebbek a kódex szabályai annál valószínűbb, hogy ezeket az adott helyzethez jobban illeszkedő, könnyebben alkalmazható szabályokat tartják majd szem előtt hétköznapi gyakorlatukban a jogala-nyok és egy konkrét jogvita elbírálása során a bíróság is. Az alapelv főként speciális normák hiányában, vagy abban az esetben jut szerephez, ha a jogértelmezés szükséges a speciális norma tartalmának a megállapításához. A jóhiszeműség és a tisztesség elve továbbá egyfajta ultima ratio, végső beavatkozási lehetőség a bíró kezében olyan esetekre, amikor a tételes jogi szabály alkalmazása nem helyénvaló eredményre vezetne. Forrásjegyzék

Bíró György – Lenkovics Barnabás: Magyar polgári jog Általános tanok. Novotni Kiadó Miskolc 1998.

Földi András: A jóhiszeműség és tisztesség elve. Publicastiones Instituti Iuris Romani Budapestinensis, fasc. IX. Budapest, 2001.

Kiss Gábor – Sándor István: A szerződések érvénytelensége hvgorac Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest 2008. (különösen a szerződése jóerkölcsbe


57

ütközés miatti érvénytelenségéről és az uzsorás szerződésről szóló részek) 100-120. o.

Kónyáné Simics Zsuzsa: A Ptk. alapelveiről és változásaikról 417-434. o. in: Tanulmányok Dr. Besenyei Lajos egyetemi tanár 70. születésnapjára (szerk.: Szabó Imre) Acta Universitetis Szegediensis Acta Juridica et Politika Tomus LXIX., Szeged 2007.

Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. Dialóg Campus Budapest-Pécs 1998.

Petrik Ferenc: Polgári jog. Kommentár a gyakorlat számára. Bp. 1997.

Jogforrások

Ptk. 1:3. § (2) bek.

Jogesetek

EBH 2003/2/956., EBH 2008. 1891., EBH 1891/2008., Kúria Pfv.21028/2011/6., PJD III. 84., BDT 1195/2005., BDT 2007/11/175. BH 1989/230., BH 1990/10/375., BH 1995/158., BH 364/1996.,BH 1996/9/485., BH 1997/5/241., BH 1999/409.,BH 306/1996., BH 218/1997., BH 138/1998., BH 382/1999., BH 24/2000 BH 195/2003., BH 59/2004., BH 188/2004., BH 215/2000., BH 310/2002., BH 141/2004., BH 188/2004., BH 521/2004., BH 139/2005., BH 284/ 2006., BH 329/2006., BH 188/2007, BH 122/2013.Pf 2084/1988.LB Gfv. VI. 31.227/2002/4., LB Gfv. VII.32.266/2001/5., Győri Ítélő-tábla ÍH 2006/107Debreceni Ítélőtábla Gf. 2. 30561/2006/9., Fővárosi Ítélőtábla Pf. 6. 20869/2003/4., Fővárosi Ítélőtábla Gf. 12. 40210/2004/9.LB Gfv. I. 30.822/1999/6., Csongrád Megyei Bíróság I. Gf. 40.165/1995., Csongrád Megyei Bíróság 4. G. 40.201/1997., LB Gfv. VII. 32.894/99/8.UzsoraCsongrád Megyei Bíróság I. Gf. 40.212/1998 BDT. 1. évf. 9. sz. 283. esetEBH 2001/436., BH 2001/542., BH 1996/326., Győri Ítélőtábla Pf. I.


58

20025/2005/22., Csongrád Megyei Bíróság I. Gf. 40.212/1998., BDT. I. évf. 9. sz. 283. BH 1987/401., BH 1999/176.,BH 1996/326., BH 1998/275., BH 1999/176., BH 2004/58., Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf. 20478/2003/2., BDT 2003/8., EBH 1996/326., EBH 2005/1204


59

v. tiSzteSSégtelen magataRtáSokRa vonatkozó noRmák a ptk.-ban

A Ptk. szinte valamennyi könyvében találunk a tisztességet követelményként rögzítő vagy a tisztességtelenséget tiltó normát.

Tisztességtelen magatartásokra vonatkozó normák találhatók a Személyek jogában (az egyesületek szabályaiban és a személyiségvédelemben), a Családi jogban, a Dologi jogban, a Szerződések jogában (tisztességtelen általános szerződési feltételek és a szerződések tartalma is lehet tisztességtelen: feltűnő értékaránytalanság, uzsora, és tisztességtelen magatartásokra vonatkozó nor-mákkal találkozhatunk a szerződések teljesítése során: pénztartozás teljesítésének határideje, a késedelmi kamat mértéke, a késedelmi kamat esedékessége, az átadás-átvétel időtartama) és az Öröklési jogban is (meghatározott tartalmú végintézkedés tételére tisztességtelen befolyással való rábírás).

1. Tisztességtelen magatartásokra vonatkozó normák a Személyek jogában

1.1. Tisztességtelen magatartásokra vonatkozó norma a Személyiségvédelem körében

A Ptk. a személyiségi jogok között említi a magántitokhoz37 és az üzleti titokhoz való jogot38. A Ptk. a know-how39 szabályozásában változást ho-

37 Ptk. 2:46. § [A magántitokhoz való jog] (1) A magántitok védelme kiterjed különösen a levéltitok, a hivatásbeli titok és az

üzleti titok oltalmára. (2) A magántitok megsértését jelenti különösen a magántitok jogosulatlan megszerzé-

se és felhasználása, nyilvánosságra hozatala vagy illetéktelen személlyel való közlése.38 Üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden nem közismert vagy az

érintett gazdasági tevékenységet végző személyek számára nem könnyen hozzáfér-hető olyan tény, tájékoztatás, egyéb adat és az azokból készült összeállítás, amelynek illetéktelenek által történő megszerzése, hasznosítása, másokkal való közlése vagy nyilvánosságra hozatala a jogosult jogos pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekét sér-tené vagy veszélyeztetné, feltéve, hogy a titok megőrzésével kapcsolatban a vele jogszerűen rendelkező jogosultat felróhatóság nem terheli. [Ptk. 2:47. § (1) bek.]

39 Az azonosításra alkalmas módon rögzített, vagyoni értéket képviselő műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, tapasztalat vagy ezek összeállítása (e törvény

60

zott, mivel a szellemi alkotások köréből a személyiségvédelem anyagába tette át. Ebben a körben az üzleti titok védelmére vonatkozó szabályokat kell megfelelően40 alkalmazni a know-how-ra is.41 A know-how (védett ismeret) sérelme kapcsán említi a jogalkotó a jóhiszeműség és tisztesség elvét. A know-how jogosultját sértő magatartásnak kell – többek között - a jóhiszeműség és tisztesség elvébe ütköznie ahhoz, hogy a magatartás jogsértőnek minősüljön. Érdekes ez a szabály, amely – noha a Ptk. 2:47. § (2) bekezdése deklarálja, hogy a védett ismeret az üzleti titokkal azonos védelemben részesül – a know-how megsértéséhez mégis egy többletfelté-telt kíván meg a védett ismeret megszerzésén, hasznosításán, mással való közlésén vagy nyilvánosságra hozáson túl. Nevezetesen, többletfeltételként írja elő a jogalkotó azt, hogy e magatartások valamelyike a jóhiszeműség és tisztesség elvét sértő módon történjen. A titokvédelem kapcsán a jogalkotó nem támaszt ilyen elvárást, a 2:46. § (2) bekezdésében szereplő példálózó felsorolásban az egyes magatartások előtt a „jogosultalan” határozót sze-repelteti a jogalkotó, ahhoz, hogy a magatartás jogsértőnek minősüljön.42

Megjegyzést érdemel, hogy a Tpvt. az üzleti titkot sértő bizonyos magatartásokhoz azt kívánja meg, hogy arra tisztességtelenül kerüljön sor.

alkalmazásában: védett ismeret) ... [Ptk. 2:47. § (2) bek. első mondat első fele]40 A Ptk. szerint a know-how az üzleti titokkal azonos védelemben részesül, de a

deklaráció ellenére megfigyelhetők különbségek. Az egyik különbség éppen a szűkebb értelemben vett témánkhoz kapcsolódik.

41 Az üzleti titokkal azonos védelemben részesül az azonosításra alkalmas módon rögzített, vagyoni értéket képviselő műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, tapasztalat vagy ezek összeállítása (e törvény alkalmazásában: védett ismeret), ha a jóhiszeműség és tisztesség elvét sértő módon szerzik meg, hasznosítják, közlik mással vagy hozzák nyilvánosságra. [Ptk. 2:47. § (2) bek. első mondat]

42 Csak jelezzük, hogy a magatartások jogsértőnek minősülése alól léteznek kivé-telek: E védelemre nem lehet hivatkozni azzal szemben, aki a védett ismerethez vagy az azt lényegében helyettesítő hasonló ismerethez

a) a jogosulttól független fejlesztéssel vagy b) jogszerűen megszerzett termék vagy jogszerűen igénybevett szolgáltatás vizs-

gálata és elemzése útján jutott hozzá. (3) Az üzleti titok megsértésére nem lehet hivatkozni azzal szemben, aki az üzleti

titkot vagy a védett ismeretet harmadik személytől kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerezte meg.


61

1.2. Tisztességtelen magatartásra vonatkozó norma az egyesületek szabályaiban

A jogalkotó lehetőséget ad az egyesület tagjának a kizárására. Ennek a súlyos jogkövetkezménynek az alkalmazásához részben maga a Ptk. rögzít előfel-tételeket43, részben elvárja, hogy az egyesület alapszabálya egyrészt tisztázza a hatáskört44, másrészt megteremtse a jogalkotó által elvárt feltételt. Az alapszabálynak tisztességes eljárást biztosító szabályokat kell meghatároznia.45

Ebben az esetben nem egy magatartás tisztességes, vagy tisztességtelen voltát kell megítélni, hanem egy kialakítandó eljárásnak kell tisztességesnek lennie. Tekintettel arra, hogy a Ptk. döntően anyagi jogi szabályokat tar-talmaz, így nem meglepő, hogy a jogalkotó nem akarja részletszabályokkal körülírni azt, hogy mely esetekben tekinti tisztességesnek az eljárást. Az eljáráshoz fűzött tisztességes jelző révén itt is megvalósul az az előny, ami általában az erkölcsi fogalmak jogszabályi említéséhez kötődik, nevezetesen, hogy röviden és a jogalkalmazó számára mozgáskört biztosító módon rögzít egy bonyolult kritériumrendszert, ami ráadásul az idő előrehaladtával fejlődik. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy itt a tisztesség etikai követelményrendszere alapján már kijegecesedett és írásban is rögzítésre került egy joggyakorlat, részben a polgári peres eljárás, részben a büntetőeljárás tisztességes volta kapcsán. Ebben az esetben tehát a tisztességes jelző bár formálisan egy erkölcsi normarendszerre utal, de valójában már nem közvetlenül etikai követelményt jelent, hanem a joggyakorlatban – az etikai elváráson alapuló módon – kifejlesztett, pontosított és rögzített követelményeket. Jogvita esetén a bíró általában nem fog visszanyúlni a tisztesség erkölcsi fogalmának minden olyan eleméhez, amely egy eljárással kapcsolatba hozható, hanem

43 A tagnak jogszabályt, az egyesület alapszabályát vagy közgyűlési határozatát súlyo-san vagy ismételten sértő magatartása esetén - bármely egyesületi tag vagy egyesü-leti szerv kezdeményezésére - a taggal szemben kizárási eljárás folytatható le.

44 A Ptk.-t módosító 2016. évi CLXXIX. törvény 33. §-a nyomán az alapszabálynak meg kell jelölnie a kizárást lefolytató szervet. 2017. január 1. napja előtt erre – a Ptk. korábbi rendelkezése alapján – a közgyűlés volt jogosult.

45 A tagnak jogszabályt, az egyesület alapszabályát vagy közgyűlési határozatát sú-lyosan vagy ismételten sértő magatartása esetén - bármely egyesületi tag vagy egyesületi szerv kezdeményezésére - a taggal szemben kizárási eljárás folytatható le, ha az alapszabály a kizárást lefolytató szervet és a tisztességes eljárást biztosító szabályokat meghatározta. [Ptk. 3:70. § (1) bek.]


62

a joggyakorlatban korábban hozott hasonló döntésekből indul ki, amelyek analógia útján történő alkalmazására nyílik lehetőség. A tisztesség erkölcsi fogalmának további elemei legfeljebb olyan esetekben képezik majd vizsgá-lat tárgyát, ha a tényállás olyan új elemeket is tartalmaz, amelyek eltértek a korábbi tényállásoktól, így amelyekre vonatkozó bírói értelmezés nem található a tisztességes eljárással kapcsolatos döntések között.

A tisztesség követelménye a szűkebb értelemben vett eljárásra vonatkozik, az eljárás nyomán hozandó határozattal szembeni elvárásokat a jogalkotó konkrétan meghatározta. Megjegyzést érdemel, hogy a határozattal szembeni elvárások tartalma is szoros összhangot mutat a tisztességes eljárás végső stádiumával kapcsolatos etikai követelményekkel.46

Az egyesületi tag kizárására vonatkozó rendelkezések kógensek.47

2. Tisztességtelen magatartásokra vonatkozó normák a Szerződések jogában

2.1. Tisztességtelen általános szerződési feltételek

2.1.1. A tisztességtelen általános szerződési feltételekre vonatkozó közös szabályok Ebben a pontban csak az általános szerződési feltételek48 tisztességtelen-ségének közös szabályairól lesz szó, és csak az említés szintjén érintjük a

46 A tag kizárását kimondó határozatot írásba kell foglalni és indokolással kell el-látni; az indokolásnak tartalmaznia kell a kizárás alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat, továbbá a jogorvoslati lehetőségről való tájékoztatást. A kizáró határozatot a taggal közölni kell. [3:70. § (2) bek.]

Az alapszabály a kizáró határozat ellen fellebbezési lehetőséget biztosíthat, eb-ben az esetben az alapszabályban rendelkezni kell a fellebbezési eljárásról és a fellebbezést elbíráló egyesületi szervről. [3:70. § (3) bek.]

47 Semmis az alapszabály olyan rendelkezése, amely az (1)-(3) bekezdésben foglalt szabályoktól eltér. [3:70. § (4) bek.]

48 Általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az al-kalmazója több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közremű-ködése nélkül előre meghatározott, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg. [6:77. § (1) bek.]


63

fogyasztói szerződések általános szerződési feltételeinek tisztességtelensé-gét49 és a fogyasztói szerződések egyes kikötéseinek tisztességtelenségét50, mivel ez utóbbi területek egy – a doktori iskolában oktatott - másik tárgy tananyagát képezik.

a) Az általános szerződési feltétel tisztességtelenségének pozitív feltételei A Ptk. meghatározza azt, hogy mikor minősül tisztességtelennek egy álta-lános szerződési feltétel. A felek jogainak és kötelezettségeinek a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél hátrányára történő eltolódásán túlmenően az is szükséges a tisztességtelenség megállapításához, hogy a jogokat és a kötelezettségeket a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsér-tésével egyoldalúan és indokolatlanul határozza meg a szerződési feltétel alkalmazója. A definíció tehát a jogok és kötelezettségek egyoldalúságának (és talán az indokolatlanságának) a megállapításához elvárja a jóhiszeműség és tisztesség elvének az alkalmazását.51 A jogalkotó azonban az általános szerződési feltételek kapcsán nem „éri be” az alapelvre történő visszautalással, hanem konkrétabb iránymutatást ad a bírónak arra vonatkozóan, hogy az általános szerződési feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor milyen körülményeket kell vizsgálni. A figyelembe venni rendelt körül-mények közül az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolata fölveti azt a kérdést, hogy egy önmagában tisztességtelennek látszó feltétel minősítését befolyásolhatja-e a szerződés

49 6:103. § [Tisztességtelen szerződési feltétel fogyasztói szerződésben] (1) Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a tisztességtelen általános

szerződési feltételre vonatkozó rendelkezéseket - az e §-ban foglalt eltérésekkel - alkalmazni kell a vállalkozás által előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre is. A vállalkozást terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták.

(2) Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben az általános szerződési feltétel és a vállalkozás által előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel tisztességtelen voltát önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem egyértelmű.

(3) A fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen szer-ződési feltétel semmis. A semmisségre a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

50 6:104. §51 6:102. §


64

másik (többi) feltétele, ha azok a feltétel alkalmazójára hátrányosak.

b) Az általános szerződési feltétel tisztességtelenségének kizártsága

Bizonyos esetekben nem tekinthető tisztességtelennek az általános szerződési feltétel.• Nem tekinthető tisztességtelennek tartalma alapján a főszolgáltatással

kapcsolatos52 általános szerződési feltétel. Az ilyen általános szerződési feltételek azonban csak egy feltétel fennállása esetén mentesülnek a tisztességtelennek minősülés alól, nevezetesen ha világosak és érthetőek.

• Nem minősül tisztességtelennek a jogszabály által megállapított általános szerződési feltétel, ha az olyan, ami jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.

c) Az általános szerződési feltétel tisztességtelenségének jogkövetkezménye

Az általános szerződési feltétel tisztességtelensége annak érvénytelenségére vezethet. Az érvénytelenség mindkét fajtája, tehát a megtámadhatóság53 és a semmisség54 is alkalmazásra kerülhet.• Mindenfajta tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenítését

kezdeményezheti - megtámadás útján – a feltételt alkalmazó fél partnere. Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé vált tisztességtelen szerződési feltételt a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja.55

52 Ilyennek minősül a főszolgáltatást megállapító vagy a szolgáltatás és az ellenszol-gáltatás arányát meghatározó szerződési feltétel.

53 A megtámadható szerződés az eredményes megtámadás következtében megkö-tésének időpontjától érvénytelenné válik. Megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz jogi érdeke fűződik. A megtámadási jog a szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül a másik félhez intézett jognyilatkozattal vagy közvetlenül bíróság előtti érvényesítéssel gyako-rolható. A szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül fordulhat bírósághoz a fél, ha a szerződést a másik félhez intézett jognyilatkozattal támadta meg, és a megtámadás eredménytelen volt. [6:89. § (1)-(3) bek.]

54 A semmis szerződés megkötésének időpontjától érvénytelen. A semmisség meg-állapításához külön eljárásra nincs szükség; a szerződés semmisségét a bíróság hivatalból észleli. [6:88. § (1) bek.]

55 6:102. § (5) bekezdés


65

• Szűkebb körben érvényesülő jogkövetkezmény a közérdekű kereset. A hatókört egyrészt a szerződés alanyaira, másrészt az általános szer-ződési feltétel tárgyára tekintettel is szűkíti a jogalkotó. A szerződés alanyai azért fontosak, mert az itt bemutatott közérdekű keresetre csak vállalkozások közötti szerződés esetén kerülhet sor,56 a fogyasztó szerződések tisztességtelen általános szerződési feltételeivel szembeni – sok tekintetben hasonló - közérdekű keresetek57 nem képezik jegy-zetünk anyagát. Az általános szerződési feltétel tárgya azért fontos, mert a jogalkotó csak a pénztartozás teljesítésének idejére, valamint a késedelmi kamat mértékére, vagy esedékességére vonatkozóan en-gedi meg közérdekű kereset indítását.58 Közérdekű kereset esetén a jogszabály által feljogosított szerv lép fel a jogsértés, vagy annak reális veszélye miatt. A keresetindításnak az előnyeit áttételesen a sérelmet

56 A - két vállalkozás közötti szerződésen kívül - a szerződő hatóság és a szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozás közötti szerződés részévé általános szer-ződési feltételként váló bizonyos kikötés semmisségének megállapítása is kérhe-tő, illetve megtámadható a kikötés. A Ptk. a helyzettől függően engedi semmisség megállapítására irányuló, vagy megtámadási jellegű közérdekű kereset indítását. Pénztartozás teljesítésének idejével kapcsolatban, ha a határidő a szerződési ki-kötés szerint hatvan napnál hosszabb, akkor az érdekképviseleti szerv a hatvan napot meghaladó rész semmisségének megállapítását kérheti. Ha a határidő a hatvan napot nem haladja ugyan meg, de a Ptk.-ban a szerződő hatóságra vo-natkozóan meghatározottaktól eltérően, a jóhiszeműség és tisztesség követelmé-nyének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozás hátrányára szolgál, akkor a határidőre vonatkozó kikötés - mint tisztességtelen kikötés – megtámadható. [6:106. § (2) bek.] A késedelmi kamatfizetéssel kapcsolatos általános szerződési feltétel kapcsán az elhatárolás a 6:106. § (6) bekezdésében található.

57 6:105. §58 Vállalkozások közötti szerződés részévé általános szerződési feltételként váló, a

pénztartozás teljesítésének idejét, a késedelmi kamat mértékét, esedékességét a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indo-kolatlanul a jogosult hátrányára megállapító kikötést - mint tisztességtelen kikö-tést - a vállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó szervezet is megtámadhatja. A Ptk. 6:106. § (1) bekezdésének szövegét a 2013. évi CCLII. törvény állapította meg.


66

szenvedett fél élvezi,59 vagy azok a potenciális személyek, akik sérelmet szenvednének az általános szerződési feltétel alkalmazása esetén60. A jogszabály a vállalkozások érdekképviseleti szervét jogosítja fel a fellé-pésre. A vállalkozások érdekképviseleti szerve egyrészt megtámadhat bizonyos szerződéseket, másrészt a szerződéses kikötés semmisségének megállapítása iránt is indíthat keresetet.

Az általános szerződési feltétel tisztességtelenségének – az érvénytelenségen túli – jogkövetkezménye lehet az, hogy a bíróság kérelemre elrendelheti egy közlemény61 közzétételét. A közlemény szövegéről és a közzététel módjáról a bíróság határoz. A közleménynek tartalmaznia kell az érintett szerződési feltétel pontos meghatározását, tisztességtelenségének, illetve semmisségének megállapítását, valamint az e jellegét alátámasztó érveket.

2.1.2. Tisztességtelen általános szerződési feltételekre vonatkozó szabály a vállalkozási szerződésre irányadó normák között

A Ptk. a vállalkozási szerződés teljesítése körében is utal az általános szerződési feltételek tisztességtelenségének lehetőségére és annak jogkövetkezményére. A szolgáltatás átadás-átvételéről62 szóló 6:247. § (2) bekezdése szerint az

59 A kérelem alapossága esetén a bíróság a kikötés semmisségét, illetve érvénytelen-ségét a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal meg-állapítja. A semmisség, illetve az érvénytelenség megállapítása nem érinti azokat a szerződéseket, amelyeket már teljesítettek. [6:106. § (3) bek.]

60 A vállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó szervezet kérheti az (1) és a (2) bekezdés szerinti olyan általános szerződési feltétel tisztességtelenségének, illet-ve semmisségének megállapítását, amelyet szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, abban az esetben is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra. A bíróság a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségének, illetve semmisségének megállapítása esetén eltiltja a nyilvánosságra hozót a feltétel alkalmazásától. [6:106. § (4) bek.]

61 A szerződési feltétel tisztességtelenségéről szóló közlemény közzétételéről a szerződési feltétel alkalmazója, nyilvánosságra hozója, illetve alkalmazásra aján-lója saját költségére gondoskodik.

62 A vállalkozó a művet átadás-átvételi eljárás keretében köteles átadni, amelynek során a felek elvégzik az adott üzletágban szokásos azon vizsgálatokat, amelyek


67

átadás-átvétel időtartama harminc nap. Az átadás-átvétel időtartamára vonatkozó rendelkezéstől a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a vállalkozó hátrányára eltérő szerződési feltétel minősül tisztességtelen kikötésnek. Az átadás-átvétel időtartamára vonatkozó rendelkezéstől a jóhiszeműség és tisztesség kö-vetelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a vállalkozó hátrányára eltérő szerződési feltételt – mint tisztességtelen kikötést – a vállalkozó megtámadhatja.63

2.2. A késedelmi kamat tisztességtelen mértéke

A Ptk. 6:155. § (1) bekezdése64 a késedelmi kamatot a jegybanki alapka-mathoz köti65, és akként határozza meg a késedelmi kamat mértékét, hogy az a jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értéke. Vállalkozások közötti szerződés esetén a késedelmi kamat mértékét a Ptk. idézett rendelke-zésétől eltérően a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára megállapító szerződési feltételt - mint tisztességtelen kikötést - a jogosult megtámadhatja66, a

a teljesítés szerződésszerűségének megállapításához szükségesek.63 A megtámadás lehetősége a vállalkozások közötti szerződés, illetve szerződő

hatóság által megrendelőként szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződés esetén áll fönn a Ptk. 6:247. § (2) bekezdésének a 2013. évi CCLII. törvénnyel megállapított szövege szerint.

64 A Ptk. e rendelkezése a 2013. évi CCLII. törvény szerinti szöveggel lépett hatályba.65 Vállalkozások közötti szerződés, valamint pénztartozás fizetésére kötelezett szer-

ződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerző-dése esetén a késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat - idegen pénznemben meghatározott pénz-tartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alap-kamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat - nyolc százalékponttal növelt értéke. A kamat számításakor a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére. [6:155. § (1) bek.]

66 Vállalkozások közötti szerződés esetén a késedelmi kamat mértékét az (1) be-kezdésben foglaltaktól eltérően, a késedelmi kamat esedékességét a pénztartozás teljesítésének idejére az e törvény által meghatározott fizetési határidőt köve-tő naptól eltérően a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára megállapító szerződési felté-


68

késedelmi kamat kizárása pedig a törvénynél fogva semmisnek minősül.67

2.3. A késedelmi kamat esedékessége

A Ptk. meghatározza a pénztartozás teljesítési határidejét (lásd V.2.4. pont). A késedelmi kamat - a Ptk. 6:155. § (3) bekezdése szerint - a pénztartozás teljesítési idejét követő napon válik esedékessé. Vállalkozások közötti szer-ződés esetén a késedelmi kamat esedékességét a Ptk. idézett rendelkezésétől eltérően a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egy-oldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára megállapító szerződési feltételt - mint tisztességtelen kikötést - a jogosult megtámadhatja.68

2.4. A pénztartozás teljesítésére rendelkezésre álló idő tisztességtelen megha-tározása

A Ptk indokolása szerin a törvény a teljesítési időre vonatkozó szabályok kö-zött helyezi el az Európai Parlament és a Tanács 2011/7/EU irányelvének a pénztartozás esedékessé válásának időpontjára vonatkozó szabályait. A törvény szerint ugyanis az irányelvnek a fizetési késedelem beálltára vonatkozó szabályai nemcsak a késedelmi kamat-fizetési kötelezettség beállta, hanem a kötelezetti késedelem valamennyi jogkövetkezménye szempontjából irányadók. A törvény az irányelvben csak a kereskedelmi ügyletek körére megfogalmazott szabályok közül az esedékességre vonatkozó szabályokat valamennyi pénztartozásra általánosítja: a fizetési késedelem - a felek eltérő megállapodása hiányában -

telt - mint tisztességtelen kikötést - a jogosult megtámadhatja. Szerződő hatóság-nak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a késedelmi kamat esedékességét a pénztartozás teljesítésének idejére e törvény által meghatározott fizetési határidőt követő naptól eltérően megállapító szerző-dési feltétel semmis. [6:155. § (3) bek.]

67 Vállalkozások közötti szerződés esetén a késedelmi kamatot kizáró szerződési feltétel, szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a késedelmi kamatot kizáró vagy azt az (1) bekezdésben meghatározott mértékhez képest alacsonyabb értékben meghatározó szerződési feltétel semmis, kivéve, ha a kötelezett késedelme esetére kötbér fizetésére köte-les. [6:155. § (4) bek.]

68 Ptk. 6:155. § (3) bek.


69

főszabály szerint a fizetési felszólítás vagy a számla kézhezvételétől számított harminc nap elteltével áll be.69 Meghatározott esetekben nem a számla kézhezvételétől, hanem a teljesítéstől számított harminc nap elteltével esik késedelembe a kötelezett.70 A Ptk. rendelkezéseitől a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára eltérő szerződési feltétel jogkövetkezményeit a Ptk. differenciáltan határozza meg.71

69 Ha a felek a szerződésben a pénztartozás teljesítésének idejét nem határozták meg, a pénztartozást a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kéz-hezvételétől számított harminc napon belül kell teljesíteni. Ha a pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóság, a szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén pénztartozását a jogosult fizetési felszólí-tásának vagy számlájának kézhezvételétől számított harminc napon belül köteles teljesíteni, ebben az esetben a számla kézhezvételének napja nem képezheti a felek között érvényes megállapodás tárgyát. [Ptk. 6:130. § (1) bekezdés]

70 A jogosult teljesítésétől számított harminc napon belül kell teljesíteni a pénztar-tozást, ha

a) a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvétele a jogosult teljesí-tését (vállalkozási szerződés esetén az átadás-átvételi eljárás befejezését) megelőzte;

b) nem állapítható meg egyértelműen a jogosult fizetési felszólítása vagy számlá-ja kézhezvételének időpontja; vagy

c) a kötelezettnek fizetési felszólítás vagy számla bevárása nélkül teljesítenie kell fizetési kötelezettségét. Ptk. 6:130. § (2) bekezdés]

71 Vállalkozások közötti szerződés esetén az e § rendelkezéseitől a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára eltérő szerződési feltételt - mint tisztességtelen kikötést - a jogosult megtámadhatja. Pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a pénztartozás teljesítésére kikötött idő az (1)-(2) bekezdésben meghatározott ha-táridőket csak akkor haladhatja meg, ha a szerződésben a felek a pénztartozás halasztott teljesítésében állapodtak meg, feltéve hogy a szerződés jellege miatt ez tényszerűen indokolt; a pénztartozás teljesítésére kikötött idő ebben az esetben sem haladhatja meg a hatvan napot. Pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a pénztartozás teljesítésére kikötött idő a hatvan napot meghaladó részé-ben semmis. Ptk. 6:130. § (3) bekezdés]

(4) Vállalkozások közötti szerződés esetén az ellenkező bizonyításáig tisztes-ségtelen kikötésnek kell tekinteni a jóhiszeműség és tisztesség követelményének


70

3. Tisztességtelen magatartásokra vonatkozó normák az Öröklési jogban

Érvénytelen a végrendeleti rendelkezés – többek között –, ha az örökhagyót valaki tisztességtelen befolyással bírta rá az intézkedésre feltéve, hogy az örökhagyó a rendelkezést egyébként nem tette volna meg.72

Ben Johnson Volpone című darabjában üzlettársai, akik úgy vélik, hogy Volpone a halálos ágyán fekszik olyan „ellenszolgáltatások” felajánlásával igyekeznek rábírni Volpone-t a javukra szóló végrendelet tételére, amelyekről azt remélik, hogy nem kell teljesíteniük (ingatlan ajándék), vagy, hogy azt nem fogja tudni felhasználni a beteg (hozzátartozó nőrokon szolgálatai).

Következtetések

A Ptk.-nak szinte valamennyi könyvében található olyan norma, amely összefüggésbe hozható a tisztességtelenséggel, de ezek nem alkalmaznak rendszert, nem állnak össze, hanem elszórtan találhatók.

A tisztességet követelményként rögzítő vagy a tisztességtelenséget tiltó normák jelentős része a Ptk. bevezető rendelkezéseiben rögzített alapelvre utal vissza. Az alapelvre utalás célja többféle lehet. Előfordul az, hogy a jog-alkotó meg akarja könnyíteni a magatartás jogsértő jellegének megállapítását (pl. know-how, lásd V. 1.1. pont). Más esetben a jogalkotó a törvényben rögzített szabályoktól való eltérés következményeinek meghatározásához veszi igénybe az alapelv segítségét (pl. a pénztartozás esedékessé válásának időpontjára vonatkozó szabálytól való eltérés akkor eredményezi a szerződési

megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára eltérő olyan szerződési feltételt, amely a pénztartozás teljesítésére az (1) és (2) bekezdésben foglaltaktól eltérő, hatvan napnál hosszabb határidőt határoz meg. Pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a pénztartozás teljesítésére az (1)-(2) be-kezdés rendelkezéseitől eltérően, a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára kikötött olyan határidőt, amely a hatvan napot nem haladja meg - mint tisztességtelen kikötést -, a jogosult megtámadhatja. Ptk. 6:130. § (4) bekezdés]

72 7:40. § (1) bek. c)


71

feltétel semmisségét, ha az a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével történt73, lásd V.2.4. pont).

Más normák a tisztességre, mint magatartási módozatra utalnak, pl. amikor tiltják azt, hogy valaki tisztességtelenül járjon el. Létezik olyan norma az anyagi szabályok között, amely kifejezetten egy tisztességes eljárás szabályainak kialakítását várja el (egyesületi tag kizárása, lásd V. 1.2. pont).

Forrásjegyzék

Tisztességtelen szerződési feltételekMagosi Sz. – Csepinszky A.: A szerződési feltételek tisztességtelensége.

A pénzügyi Lízing, hitel- és kölcsönszerződések a bírói gyakorlatban, különös tekintettel a pénzügyi vállalkozások ilyen jellegű ügyleteire. In: Jogi Tájékoztató Füzetek 171. Budapest, 2006.

Harmathy Attila: A polgári jogi kodifikációról 325-334. o. in. Liber Amicorum Studia L. Vékás Dedicata 2009. (szerk.: Kisfaludi András), ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék Budapest

Darázs Lénárd: A „bíróságválasztás” mint tisztességtelen kikötés. Gazdaság és Jog 2012/12 19-24. o.

Jogforrások

93/13/EGK irányelv, Ptk. 6:102-104. §§

Jogesetek

Tisztességtelen szerződési feltételek általában: Európai Bíróság C-92/11., Európai Bíróság C-26/13., Legfelsőbb Bíróság 2/2011 PK vélemény, Legfelsőbb Bíróság 3/2011 (XII. 12.) PK vélemény, BDT 521/2011., BH 105/2002., BH 19/2006. számú eset

73 További feltételként a Ptk. megköveteli azt is, hogy vállalkozások közötti szerző-dés esetén a törvényi rendelkezésektől való eltérésre egyoldalúan és indokolatla-nul kerüljön sor, és az eltérés a jogosult hátrányára történjen.


72

vi. a tiSzteSSégtelenSég tilalma a bíRói gyakoRlatban

Ebben a pontban a tisztesség követelményének széles érvényesülésére szeretnénk felhívni a figyelmet. Az értelemszerű, hogy az előző pontban bemutatott Ptk. rendelkezések alkalmazása során a bíróságok hivatkoznak a tisztesség követelményére és a tisztességtelenség tilalmára. A bírói gyakorlat azonban ezeken az eseteken túl is felhasználja a tisztesség és a tisztességte-lenség fogalmát és az ezekkel jelölt etikai követelményrendszert. Ebben a pontban ilyen, közvetlen Ptk. rendelkezéssel nem megalapozott eseteket mutatunk be. Az esetek egy részét talán említhettük volna a jóhiszeműség és tisztesség elvének joggyakorlataként is, és ebben az esetben természetes jelenségként értékelhetnénk, hogy egy alapelv a Polgári törvénykönyv bármelyik rendelkezéséhez kapcsolódóan betöltheti rendeltetését. Ebben a pontban azonban arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a bíróságok sokszor nem a jóhiszeműség és tisztesség elvére, hanem a tisztességtelen-ségre hivatkoznak. 1. A potenciális partner tisztességtelen eszközökkel való rábírása a szerződéskötésre

A szerződés létrehozására irányuló magatartások gazdag tárházában sajnos tisztességtelen megoldásokkal is találkozhatunk. Több vállalkozó próbál-ja szerződéskötési szándékát álcázni akként, hogy az általa megküldött dokumentum nem szerződéskötési ajánlatnak tűnik, de tartalma alapján bizonyos idő eltelte automatikusan szerződést hoz létre a feladó és a – mit sem sejtő – címzett között.

1.1. Fizetési felhívásnak feltüntetett szerződési ajánlat

Vannak olyan vállalkozások, amelyek nem túl nagy összeg megfizetésére vonatkozó számlát postáznak vállalkozásoknak, bízva abban, hogy a cím-zettnél a küldemény a pénzügyi osztályhoz, vagy a pénzügyekkel foglalkozó személyhez kerül, és nem járnak utána annak, hogy ténylegesen létezik-e

73

szerződési kapcsolat a felek között. A számla hátoldalán igen nehezen olvas-ható módon szerepel az, hogy a számlán szereplő összeg kifizetése hozza létre a szerződést. A szolgáltatás internetes telefonkönyvben, adatbázisban való megjelenés. A Gazdasági Versenyhivatal konzekvensen tisztességtelennek minősítette az üzleti kapcsolat létesítésének ezt a megtévesztő módját, még akkor is, ha valójában nem számlát, csak a számla tipikus adatait a számlák megszokott elrendezésében közlő levél került postázásra. (Vj-18/2006., Vj-102/2009., Vj-20/2012., Vj-27/2012., Vj-28/2012., Vj-30/2012.) A magatartás néhány esetben nem csupán azt a látszatot keltette, hogy a felek között már fennáll a szerződéses viszony, hanem megtévesztő színek és ábrák használatával a feladó olyan külsőt kölcsönzött a küldeménynek, amely alapján a címzett azt hihette, hogy a számla olyan vállalkozástól érkezett, amellyel valóban jogviszonyban állt. (Vj-101/2011.)

1.2. Ingyenes küldemény átvételi igazolása, mint szerződéskötésre irányuló ajánlat

Egy vállalkozás ingyenes próbacsomagot küldött potenciális partnereinek, de a próbacsomag átvételekor a helyszínen aláíratott fuvarlevél hátolda-lára nyomtatott, nehezen olvasható tájékoztatás szerint a próbacsomag átvételével létrejött a szerződés. A címzettek többsége csak az elállási időt követően részükre megküldött számla alapján észlelte azt, hogy a feladó szerint szerződés jött létre, és többnyire kifizették a feladó által felajánlott árengedményt követően is magas vételárat az „ingyenes” próbacsomagban elhelyezett tisztítószerekért. A GVH megállapította a szerződés tisztességtelen létrehozására irányuló gyakorlatnak minősített magatartás jogellenességét. (Vj-42/2014.)

2. A szavatosság joggyakorlata

„A szavatossági jogok gyakorlása során a jóhiszeműség és tisztesség köve-telményének is érvényesülnie kell. A jogosult ezért eredményesen nem érvényesíthet olyan szavatossági igényt, amelynek teljesítése a kötelezett számára más szavatossági igény teljesítéséhez képest méltánytalan hátrányt vagy aránytalan többletköltséget eredményezne” – mondta ki a Kúria.


74

A jogeset tényállása szerint a felek között adásvételi szerződés jött létre. Az alperes a perbeli ingatlan 108/242 tulajdoni hányadát az I. r. felperes, 13/242 hányadát pedig a II. r. felperes részére értékesítette. A birtokba adást követően az I. r. felperes észlelte, hogy a lakóház egyik szobájában elhelyezett laminált padló felpúposodott, és talajnedvesedés, penészesedés jelentkezett. Emellett a tető cseréphéjazata néhány helyen sérült, a gerendák pedig korhadtak, szúrágta állapotúak.

A felperesek eredeti keresetükben az alperes hibás teljesítésére hivat-kozással árleszállítást kértek, majd mintegy négy és fél év elteltével a ke-resetüket akként módosították, hogy elsődlegesen elállási joguk alapján a vételár visszafizetésére, másodlagosan pedig árleszállításra tartottak igényt.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Tagadta, hogy az adásvételi szerződést hibásan teljesítette.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 100 020 forint és járulékai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A má-sodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és az alperest terhelő marasztalás tőkeösszegét felemelte 1 060 212 forintra.

A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes az adásvételi szerződést a beszerzett igazságügyi szakértői véleményekből kitűnően hibásan teljesítette. Két lakószoba padlózata ugyanis nem megfelelő, a lábazatra utólagosan felszerelt szigetelés elhelyezése szakszerűtlen, akadályozza a nedvesség elpárolgását, a tetőszerkezet faanyagát pedig gombafertőzés károsította. A hibás teljesítés miatt a szerződéstől való elállásra azonban a Ptk. 306. § (1) bekezdésére foglaltakra figyelemmel nem kerülhet sor, a hibák ugyanis a szakértők megállapításai szerint teljes körűen javíthatóak. Az alperes kijavításra vagy kijavítási költség megfizetésére kötelezését azonban a fel-peresek a per során nem kérték. Ezért a másodfokú bíróság a másodlagos kereseti kérelemben foglaltakra tekintettel az alperest árleszállítás fizetésére kötelezte, melynek mértékét az igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján határozta meg.

A jogerős ítélet ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, mivel a részükre megítélt árleszállítás összegéből a hibák nem javíthatók ki. Ál-láspontjuk szerint a Ptk. 306. § (1) bekezdés b) pontja alapján jogszerűen álltak el az adásvételi szerződéstől.


75

A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogsza-bálysértő.

A felperesek módosított keresetükben elsődlegesen az elállási joguk alapján a vételár visszafizetésére kérték az alperest kötelezni, másodlagosan pedig árleszállítást igényeltek. Kijavítási vagy a kijavítási költség megfize-tése iránti igényt a per során nem érvényesítettek. Helyesen, az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (1) és (2) bekezdésében, valamint 215. §-ában foglaltaknak megfelelően járt el ezért a bíróság, amikor - erre irányuló kereseti kérelem hiányában - az alperest sem a hibák kijavítására, sem a kijavítási költség megfizetésére nem kötelezte.

A felperesek által választott elállás, illetve árleszállítás az ún. második lépcsőbe tartozó szavatossági jogok körébe tartoznak. A Ptk. 306. §-a ugyanis a szavatossági jogokat kétlépcsős rendszerbe foglaltan határozza meg. Ennek megfelelően a szavatossági jogok közül a jogosult a választása szerint elsősorban a hibás teljesítés természetbeni orvoslását jelentő kija-vításra vagy kicserélésre tarthat igényt (ún. első lépcsőbe tartozó jogok), kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget. A további, az ún. második lépcsőbe tartozó szavatossági jogokat a jogosult a Ptk. 306. § (1) bekezdés b) pontjában, illetve (3) bekezdésében meg-határozott feltételek fennállása esetében választhatja. Ennek megfelelően akkor igényelhet árleszállítást, illetve akkor állhat el a szerződéstől, ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének a dolog tulajdon-ságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül nem tud eleget tenni. A kijavítási költség megfizetését pedig a jogosult akkor kérheti, ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el.

Az alperes a perbeli esetben nem vitatta, hogy az ún. második lépcsőbe tartozó szavatossági jogok választásának a Ptk. 306. § (1) bekezdés b) pont-


76

jában, illetve (3) bekezdésében előírt feltételei fennállnak. A szavatossági jogok gyakorlása során azonban nemcsak e feltételeknek kell teljesülniük, hanem a Ptk. 4. § (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek is érvényesülniük kell. A jogosult ugyanis az őt megillető szavatossági jogokat rendeltetésszerűen, a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően köteles gyakorolni. Erre figyelemmel olyan szavatossági igényt a jogosult eredményesen nem érvényesíthet, amelynek teljesítése a kötelezett számára más szavatossági igény teljesítéséhez képest méltánytalan hátrányt vagy aránytalan többletköltséget eredményezne. A felperesek pedig a perbeli esetben az elállási jogukat az adásvételi szerződés teljesítését követően több év elteltével gyakorolták. A szerződés teljesítésekor hibás, de a beszerzett szakértői vélemények szerint lakás céljára történő használatra alkalmas épület állapota viszont az elállás közlésének időpontjára jelentős mérték-ben leromlott, a felperesek ugyanis a rendelkezésre álló adatok szerint a karbantartási kötelezettségüket nem teljesítették. Az adásvételi szerződés felbontása, a szerződéskötést megelőző állapot visszaállítása [Ptk. 320. § (1) bekezdés, 319. § (3) bekezdés] esetében ezért a felperesek az ingatlant a saját érdekkörükben felmerült okból csak lényegesen rosszabb állapot-ban tudnák visszaszolgáltatni. Az elállási jog gyakorlása erre figyelemmel az alperes számára méltánytalan hátrányt eredményezne, vagyis a jelen esetben nem áll összhangban a jóhiszeműség és tisztesség követelményével.

Az elállás alapján az eredeti állapot helyreállításra irányuló elsődleges kereset teljesítését ezért a bíróság a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértése nélkül mellőzte, és helyette ugyancsak jogszabály-sértés nélkül alkalmazott – a másodlagos kereseti kérelemben foglaltaknak megfelelően – árleszállítást.

Az árleszállítás rendeltetése nem a javítási költség megtérítése, hanem a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti - a hibás teljesítés folytán meg-bomlott - egyenértékűség, értékegyensúly biztosítása. Meghatározása során a szerződésben kikötött összegből kell kiindulni, figyelembe kell venni az eset körülményeit, így a hiba jellegét, mértékét, a használhatóságot, a hiba miatti rövidebb élettartamot és az esztétikai hatást is. A bíróság által megítélt árleszállítás összegének meghatározása ezért önmagában amiatt megalapozottan nem kifogásolható, mert az árleszállítás összege esetlegesen teljes körűen nem fedezi a hibák kijavításának költségét.


77

Ha egyébként a felperesek az ingatlan hibáit maguk ki akarták javíta-ni, vagy mással ki akarták javíttatni, a Ptk. 306. § (3) bekezdése alapján kérhették volna a kijavítási költség megtérítését. A felperesek azonban a per során kijavítási költségigényt nem érvényesítettek.

Az árleszállítás alkalmazására és mértékének meghatározására tehát a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértése nélkül került sor.

Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria Pfv. V. 20.343/2013.)

3. Lízing

A fogyasztó pénzügyi lízingszerződést kötött gépjárművének megvásárlása érdekében, majd a gépjármű gazdasági totálkárt szenvedett. A lízingbeadó szerződéses feltételei szerint ezáltal a szerződés megszűnt, ugyanakkor a lízingbeadó követelte a fennmaradó lízingdíjakat. A bíróság ezt a szerződési kikötést tisztességtelennek találta, mivel a fogyasztót teljesítésre kötelezte úgy, hogy a vállalkozás további teljesítésre (másik gépjármű használatba adására) nem volt köteles. (Fővárosi Bíróság 4.Gf.75.026/2001/10. számú határozata)

Az eset kiváló példa arra, hogy egy kérdéskör jogi szabályozása alkalmas arra, hogy szűkebb körre szorítsa vissza az etikai szabályok alkalmazható-ságát. Az új Ptk. szabályozza a pénzügyi lízingszerződést (a jogesetben is ilyen szerződést kötöttek a felek), és a kárveszély tekintetében a 6:412. § (1) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a lízingbevevő viseli azt a kárt, amely-nek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni. A lízingbe adott gépjármű totálkárossá válása tehát – szemben a casus nocet domino általános szabá-lyával – nem a tulajdonos lízingbeadó, hanem a lízingbevevő kockázata. A szerződés alapján a lízingbeadó jogszerűen követelheti a fennmaradó lízingdíjakat. Mivel van hatályos szabályozás, ha az esetet ma kellene elbírálni, akkor nem kellene a tisztesség erkölcsi szabályához fordulni, hanem konkrét jogi norma alapján lehetne megoldani a jogi problémát. A jóhiszeműség és tisztesség alapelve ma is beavatkozási lehetőséget jelentene a bíró számára, de a lízingügyletek elterjedése és sajátos kárveszélyviselési normájuk általánosan elfogadottá válására tekintettel egy mai bíróság aligha tenné félre az egyértelmű jogszabályt, és döntene az alapelvre hivatkozva a lízingbevevő javára.


78

vii. a tiSzteSSégeS éS tiSzteSSégtelen magataRtáSok közötti hatáRvonal

Álláspontunk szerint nincs egységes határvonal a tisztességtelen és a tisz-tességes magatartások között. Sokféle határvonal létezik. A határvonal – többek között – függ attól, hogy erkölcsi vagy jogi szempontból vizsgáljuk a kérdést, és attól is, hogy ki a magatartás tanúsítója. Elsőként különbséget kell tennünk, hogy milyen szempontból kívánjuk eldönteni a kérdést.

1. Az erkölcsi és jogi szempontok eltérő eredményre vezethetnek

1.1. Mérlegelés erkölcsi szempontok alapján

Amennyiben tisztán erkölcsi szempontból akarjuk eldönteni egy magatar-tásról azt, hogy azt tisztességtelennek vagy tisztességesnek tartják, akkor a jogi normákat figyelmen kívül hagyhatjuk. A tisztán erkölcsi szempontú vizsgálat egyszerűbb, hiszen egyféle normarendszer tartalmát kell csak fel-tárni és ebből a körből megállapítani az adott helyzetre vonatkozó etikai normákat, és az így körülhatárolt normák alapján meghatározott elvárási szinthez kell viszonyítani a vizsgált magatartást.

1.2. Mérlegelés jogi szempontok alapján

A jogi mérlegelés több különbséget is mutat az etikaihoz képest.a) Először is a jogi szempontú vizsgálat arra a kérdésre keresi a választ,

hogy egy magatartás jogszerű, vagy jogellenes.• E kérdés eldöntéséhez a tanúsított magatartást főszabályként

elegendő a releváns jogszabályokban megfogalmazott követelmé-nyekkel összevetni.

• A jogalkalmazás során kivételesen arra is szükség van, hogy etikai követelmények megvalósulását is elemezzék a magatartás kapcsán. Ilyen kivételes helyzetnek minősül az, amikor az adott helyzetben a jóhiszeműség és tisztesség elvét, vagy a joggal való visszaélést tiltó alapelvet is alkalmazni kell. A kötelmek és különösen a szerződések

79

világában annak vizsgálatára is szükség lehet, hogy a magatartás vajon összhangban áll-e az együttműködés követelményével. Végül számos jogszabályhely tartalmaz etikai elemeket (lásd VIII. pont), így, ha a magatartás jogszerűségét ilyen etikai elemet tartalmazó jogi norma alapján kell elbírálni, akkor a vizsgálat az etikai elvárásnak való megfelelés elemzésével válik csak teljessé. A jóhiszeműség és tisztesség elvét érintő tényállások és a tisztességet megkövetelő, vagy a tisztességtelenséget tiltó konkrét Ptk. normák kapcsán merül fel a magatartás tisztességes vagy tisztességtelen voltának a kérdése.

b) Olyan esetben, ha a jogszabály értelmező szabályt fűz az erkölcsi nor-mához, vagy felsorol bizonyos magatartásokat, amelyeket a jogalkotó az adott etikai normának megfelelőnek, vagy a normába ütközőnek minősít, akkor az etikai norma tartalmát ezekre a jogalkotói kiegé-szítésekre, pontosításokra figyelemmel kell megállapítani, és az így módosított követelményhez kell mérni a tanúsított magatartást.

c) A b) pontban említett esetben további feladatot jelent, ha az etikai norma tartalmát korábbi bírói döntések már értékelték, esetleg jogegy-ségi döntés is született a különböző ítéletek eltéréseinek megszüntetése érdekében. Ilyen helyzetben egy soron következő ügyben a jogszabály, a jogszabályban található etikai norma, az etikai normához kapcsolódó jogszabályi tartalom, és az erről korábban meghozott döntések tartalmát együttesen kell figyelembe venni az eset megítélése során.

2. A magatartás tanúsítójának a személye is befolyásolhatja az eredményt

2.1. Az erkölcsi norma hatóköre

Az erkölcsi elvárások differenciálódnak, világosan elkülönül egymástól az üzleti tisztesség követelményrendszere és az általános etikai elvárások „csokra”. Az üzleti tisztességre utalnak a jogszabályok – többek között - a formatervezés74,

74 „A mintaoltalom alapján a mintaoltalom jogosultja nem tilthat el mást attól sem, hogy az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítás céljából – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – valamely alkotóe-lem mintáját a javításhoz szükséges mértékben hasznosítsa, feltéve, hogy e minta az összetett termék eredeti megjelenéséhez szükségképpen igazodik.” 2001. évi


80

a védjegy75, az elektronikus hírközlés76 és a gazdasági reklám77 kapcsán. Érte-lemszerűen egy vállalkozásra és gazdasági tevékenységet folytató természetes személyre az üzleti tisztesség etikai normáit kell alkalmazni, míg a hétköznapi életben tevékenykedőkre - az üzleti tisztességhez képest alacsonyabb elvárást megfogalmazó – általános etikai szabályok, a közerkölcs lesz irányadó.

2.2. A jogi követelmény személyi hatóköre

A jogi követelmények az üzleti élet szereplőivel szemben – bizonyos helyze-tekben – magasabbak, mint az átlagos jogalannyal szemben, amely elvárási szint még mindig meghaladja a fogyasztónak minősülő személyekkel szemben támasztott követelményeket. A tisztesség témaköréhez a jog személyi hatálya annyiban kapcsolódik, hogy abban az esetben, ha ugyanazt a szót használja is egy jogszabály a benne szereplő etikai követelmény meghatározására, az irányadó etikai tartalom más lesz, ha a jogi norma az üzleti élet valamely szereplőjére, vagy egy magánemberre vonatkozik.

CLVIII. törvény a formatervezési minták oltalmáról 17. § (2) bek.75 A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazda-

sági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja

a) a saját nevét vagy címét, b) az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére,

értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellem-zőjére vonatkozó jelzést,

c) a védjegyet, ha az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzé-sére, különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében.

1997. évi XI. törvény a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról 15. §.76 A 2003. évi C. törvény az elektronikus hírközlésről a törvény céljai és alapelvei

között említi annak biztosítását, hogy a piaci résztvevők a versenytársak érdekeit tiszteletben tartva, az üzleti tisztesség követelményeinek megfelelően folytassák tevékenységüket. 2. § f) pont

77 2008. évi XLVIII. törvény a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól preambulumában szerepel – többek között – az üzleti tisztesség követelményeit betartó vállalkozások érdekeinek védelme, mint jogalkotói cél.


81

Következtetések

A tisztességes és tisztességtelen magatartások közötti erkölcsi határvonal tehát eltolódhat, ha egy jogszabályhoz kötődően kell meghatározni egy magatartás hovatartozását és még ennél is jobban változhat a követelmény-szint a hétköznapi és az üzleti életben.

Forrásjegyzék

Tolnai Ágnes: A versenyképesség növelésének etikai korlátai. In: Polgári Szemle 2015/4-6. 68-75. o.

Bodzási Balázs: Etikus hitelezés – etikus jogi szabályozás. In: Polgári Szemle. 2015/4-6. 76-82. o.

Deák Dániel: A pozitív jog csődje: adóelkerülés és adóparadicsomi tervezés, visszaélés az alapvető EK szabadságjogokkal 91-113. in: Ünnepi tanul-mányok Balásházy Mária tiszteletére (szerk.: Bodzási Balázs) Budapesti Corvinus Egyetem Gazdasági Jogi Intézet Budapest 2010.

Jogforrások

Az üzleti tisztességre utaló jogszabályok: 2001. évi CLVIII. törvény a formatervezési minták oltalmáról, 1997. évi XI. törvény a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról, 2003. évi C. törvény az elektronikus hírközlésről és 2008. évi XLVIII. törvény a gazdasági reklámtevékenység alapvető felté-teleiről és egyes korlátairól


82

viii. a tiSzteSSégtelenSéggel Rokon Fogalmak a ptk.-ban

A Ptk.-ban számos olyan magatartást találunk, amelyeket ugyan nem nevez tisztességtelennek a jogalkotó, hanem más elnevezéssel szerepeltet, de amelyek szoros rokonságban állnak a tisztességtelenséggel.

1. Erkölcsi tartalmakat hordozó normák a Családi jogban

A Ptk. Családi jogi könyvében két témakör kapcsán találhatók erőteljes erkölcsi kötődést mutató normák. Ez a két témakör a gyámság, ahol a gyám elmozdítására vezető helyzet leírása során és a rokontartás, ahol a tartásra való érdemtelenség megjelenése és az érdemtelenségre vezető ma-gatartások nevesítése kapcsán tekint ki a jogalkotó a jogi normák közül és hív segítségül erkölcsi gyökerű fogalmakat.

1.1. A gyám elmozdítása

A jogalkotó a gyám háromfajta cselekménye – magatartása illetőleg mu-lasztása – miatt78 teremt beavatkozási lehetőséget a gyámhatóság számára. Mindhárom eset leírásában szerepet kap valamilyen erkölcsi követelmény.

1.1.1. A gyám által megvalósított joggal való visszaélés

A gyámhatóság a gyámot elmozdítja, ha a gyám jogaival visszaél. A visz-szaélés etikai normába ütköző magatartás, amelynek az a specifikuma, hogy a magatartás tanúsítója rendelkezik bizonyos jogokkal (joggal való visszaélés), vagy valamilyen speciális helyzetben (pl. gazdasági erőfölény-ben) van, vagy jelentős piaci erővel rendelkezik, és ezt a speciális jogi vagy ténybeli helyzetet más hátrányára és/vagy a saját előnyére használja ki.

78 A gyámhatóság a gyámot elmozdítja, ha a gyám jogaival visszaél, kötelességét elhanyagolja vagy olyan cselekményt követ el, amellyel a gyámsága alatt álló gyer-mek érdekeit súlyosan sérti vagy veszélyezteti, vagy amely miatt a feladat ellátásá-ra méltatlanná válik. [4:242. § (1) bek.]

83

A gyám – törvénynél fogva – széles körű jogosultságokkal rendelkezik, többek között kezeli a gyámolt vagyonát. Abban az esetben, ha vagyon-kezelési tevékenysége során saját tartozásait a gyámolt pénzeszközeinek a felhasználásával teljesíti, úgy, hogy nem piaci kamatot fizet a kölcsönért, vagy a szokásosnál később fizeti meg a kamatokat, akkor mind a gyámolt hátránya mind a gyám előnye megvalósul.

1.1.2. A gyám kötelességeinek elhanyagolása

A gyám a „kötelességét elhanyagolja” fordulat – álláspontom szerint – nem véletlenül különbözik a Ptk.-ban általában szereplő „kötelességét megsze-gi”, vagy „kötelességét elmulasztja”, vagy „kötelességének nem tesz eleget” fordulatoktól. A jogilag nem precíz „elhanyagol” ige pontosan a negatív erkölcsi ítéletet fejezi ki, amit az idézett jogi kifejezések nem, vagy sokkal enyhébb módon érzékeltetnek, noha tárgyszerűbbek, pontosabbak. Még egy különbség érzékelhető, nevezetesen a „kötelességét elhanyagolja” kifejezés szélesebb körű, mert kötelességszegés, vagy kifejezett mulasztás nélkül is megvalósulhat, pl. akként, hogy a gyám nem szentel elegendő figyelmet és időt a gyámolt ügyeire.

1.1.3. Méltatlanná válás a feladat ellátására

A gyám akkor is elmozdítható, ha olyan cselekményt követ el, amellyel a gyámolt érdekeit súlyosan sérti vagy veszélyezteti, vagy amely miatt a feladat ellátására méltatlanná válik. A méltatlanná válás szintén erkölcsi fogalom, amely kettős értékelésű. Egyrészt maga a cselekmény is értékelendő, hiszen minden szempontból jogszerű és erkölcsileg korrekt magatartás tanúsítása esetén szóba sem kerülhet a negatív jogkövetkezmény. Másrészt a tanúsí-tott magatartás súlyát és a betöltendő feladat által támasztott elvárásokat egymásra tekintettel kell értékelni. Mérlegelni kell, hogy az elkövetett cselekmény társadalmi megítélése negatív-e annyira, hogy arra tekintettel kizárják valaminek a végzéséből, valamilyen tisztség betöltéséből – jelen esetben a gyámi teendők ellátásából – a magatartás tanúsítóját.


84

1.2. A rokontartás

A rászoruló személyekről való gondoskodás, az ő segítésük alapvető erkölcsi és vallásetikai követelmény. Fejlett jogrendszerekben ez az erkölcsi gyökerű magatartás részletes jogi szabályozást kap. A jogi szabályozás kiterjed arra, hogy ki támaszthat igényt tartásra79, a vele milyen kapcsolatban lévő80, milyen vagyoni helyzetű81 személyektől várhat segítséget, milyen mértékű támogatásra jogosult82, és milyen formában83 és meddig84 kell a tartást nyújtani. A jog precízen szabályozza a többes helyzeteket, nevezetesen, hogy a kötelezettek között milyen sorrendiség áll fönn85, az egy sorban tartásra kötelezettek milyen arányban kötelesek szolgáltatást nyújtani86, továbbá azt, hogy több jogosult között hogyan kell elosztani a rendelkezésre álló szolgáltatást87. A jogalkotó számol a körülmények változásával, és szabá-lyozza a tartás módosítását88, megszüntetését89, ezzel kapcsolatban a bíróság teendőit90. Külön szabályok vonatkoznak a kiskorú gyermek tartására91, és a továbbtanuló nagykorú gyermek tartására92.

A rokontartásra való jogosultság szabályai között találunk egy erkölcsi fogalmat, nevezetesen az érdemtelenséget. Nem jogosult tartásra az a sze-mély, aki – bár az egyéb követelményeknek megfelelne – arra érdemtelen. Érdemtelen lehet a tartásra a szülő és a gyermek is. A jog tehát a tartási kötelezettséget mint főszabályt nagyon precízen meghatározott jogi normák révén rögzíti, és a tartási kötelezettség alóli kivételt írja le egy erkölcsi szabály

79 4:194. § (1) bek.80 4:194. § (1), 4:196. – 4:199. §§81 4:195. §82 4:195. §83 4:204. §84 4:209. §85 4:196. §, 4:200. §86 4:201. §87 4:202. §88 4:201. §89 4:211. §90 4:208. §91 4:213–4:218. §§92 4:219–4:222. §§


85

– az érdemtelenség – által, miközben az érdemtelenség szélesebb értelmű etikai fogalma helyett egyrészt általában a tartással, másrészt bizonyos sze-mélyek tartásával kapcsolatban jogszabályban rögzített fogalmat használ.

A jogalkotó több relációban is igyekszik konkretizálni az érdemtelenség fogalmát. Egyrészt általában meghatározza azt, hogy kit, milyen magatar-tására tekintettel nem kötelesek eltartani, másrészt a szülő és gyermeke közötti kapcsolatban az érdemtelenségnek egy – az általános fogalomtól eltérő – értelmezését adja, külön a szülő és külön a nagykorú továbbtanuló gyermek tekintetében. Az olyan szülővel szemben, aki tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tett nehezebb érdemtelenségre hivatkozni, viszont a nagykorú továbbtanuló gyermek érdemtelensége könnyebben megállapítható.

1.2.1. Tartásra érdemtelenség általában

Érdemtelen a tartásra az a nagykorú, aki a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít vagy olyan életvitelt folytat, amely miatt tartása a kötelezettől – figyelemmel a jogosult és a kötelezett kapcsolatának jellegére és a kötelezett magatartására is – nem várható el.93 A tartásra való érdemtelenség általános szabálya kettős mérlegelést igényel. Elsőként vizsgálandó, hogy felmerült-e olyan magatartás, amely súlyosan kifogásolható. Ilyen magatartás esetén az is elemzés tárgyát kell, hogy képezze, hogy a magatartás a potenciális eltartó és a potenciális eltartott viszonyában olyannak minősül-e, amelyre tekintettel nem minősül az erkölcsi szabályok megsértésének az, ha a fél nem nyújt tartást a másiknak.

A tartásra szoruló személy nem érvényesíthet tartási igényt rokonával szemben arra hivatkozva, hogy tartási jogosultságát érdemtelensége miatt a tartás sorrendjében közelebb álló rokonával szemben nem érvényesíthetné.94

93 4:194. § (2) bek.94 4:196. § (6) bek.


86

1.2.2. A tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tevő szülő érdemtelensége

Ha a szülő a tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tett, a gyermek a vele szemben tanúsított kirívóan súlyos magatartás esetén hivatkozhat a szülő érdemtelenségére.95 Látható, hogy a szülő-gyermek kapcsolatban a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségének gon-dolata is fölmerül, legalábbis akként, hogyha a szülő a tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tett („szolgáltatás”), akkor a szülőt csak akkor lehet, megfosztani az egyébként őt illető tartástól („ellenszolgáltatás”), ha súlyosabb magatartást tanúsított, míg a saját tartási kötelezettségét el-mulasztó szülő kevésbé súlyos magatartása is a tartásra való érdemtelenséget eredményezheti. Az eltérés egyrészt a magatartás megítélésében érhető tetten, mivel szemben az érdemtelenség előző pontban bemutatott szabályával, ahol azt kellett elbírálni, hogy a magatartás súlyosan kifogásolható-e, itt kirívóan súlyos magatartás szükséges a tartásra való érdemtelenség megál-lapíthatóságához. A szülő életvitele ilyen esetben nem szolgáltat alapot az érdemtelenségre, és – további szűkítésként – csak a gyermekkel szemben tanúsított - kirívóan súlyos – magatartás vehető figyelembe (más, a szülővel együtt élő hozzátartozóval szembeni magatartás nem).

1.2.3. A nagykorú, továbbtanuló gyermek tartásra érdemtelensége

A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani – továb-bi körülményeken túl96 - akkor, ha a gyermek a tartásra érdemtelen. Az

95 4:194. § (3) bek.96 A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha a) a gyermek a tartásra érdemtelen; b) a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából

nem tesz eleget; vagy c) ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását ve-

szélyeztetné. [4:220. § (3) bek.] A nagykorú gyermek érdemtelen a tartásra akkor is, ha a tartásra kötelezettel

kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot. [4:220. § (4) bek.] A szülő a huszonötödik életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására

rendkívül indokolt esetben kötelezhető. [4:220. § (5) bek.]


87

érdemtelenségnek itt az általános, a VIII. 1.2.1. pontban bemutatott – a Ptk. 4:194. § (2) bekezdésében meghatározott – fogalma irányadó. Ezen túl az a nagykorú, továbbtanuló gyermek sem formálhat igényt tartásra, aki a tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget, vagy a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.

Összességében azt láthatjuk, hogy az érdemtelenség erkölcsi fogalmát a jogalkotó konkretizálja, és jogszabállyá formálja. E folyamat eredményeként valójában nem is az érdemtelenség egésze, hanem a jogi fogalom meghatá-rozás során felhasznált további erkölcsi fogalmak – „súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít”, kirívóan súlyos magatartás”, „olyan életvitelt folytat”, „kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot” – tekinthetők jogon kívüli etikai norma jog általi igénybe vételének.

2. Erkölcsi tartalmakat hordozó norma a Dologi jogban

Aki jogalap nélkül van a dolog birtokában, főszabályként köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni. A jogalap nélküli birtokos kivételesen megtagadhatja a dolog kiadását, amíg a birtoklással kapcsolatosan őt megillető igényeket ki nem elégítik. Alkivételként nem tagadhatja meg a dolog kiadását az, aki a dolgot bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton szerezte meg.97 A szabály a római jogi vi, clam, precario fordulat továbbélése. Az alattomos úton megfogalmazás jelentését a Ptk. nem pontosítja, így az „alattomos úton” tisztán erkölcsi jelentéstartalmú fogalom marad. A magatartás tanúsítója elleplezi, de legalábbis nem fedi fel céljait, valós érdekeltségét és szándékát. A magatartásba beleérzünk egy kis ártó szándékot, de legalábbis „sunyiságot”. Az, aki „alattomos úton” szerezte meg egy dolog birtokát, az aligha játszott tiszta lapokkal, nem fedte fel a kártyáit.

97 5:9. §


88

3. Erkölcsi tartalmakat hordozó normák a kötelmi jogban és a szer-ződési jogban

3.1. Az utaló magatartás – szerződéskötés lehetőségével való kecsegtetés

3.1.1. Az utaló magatartás fogalma

Az üzleti életben gyakran nagy értékű szerződéseket kötnek, illetve ilyenek megkötésére tesznek kísérletet. A szerződés megkötését gyakran hossza-dalmas tárgyalásos szakasz előzi meg. Sokszor nem kerül sor a szerződés megkötésére. Ebben az esetben érvényesül a saját üzleti kockázat viselésének elve, azaz minden potenciális szerződő félnek a saját üzletkörébe tartozik a szerződéskötés céljából és reményében megtett lépések, intézkedések, költekezések következményeinek a viselése. Az üzleti kockázat viselésének elve alól kivétel jelent az utaló magatartás törvényi tényállása.

Az utaló magatartás az 1959. évi Polgári Törvénykönyvben nyert törvé-nyi szabályozást. A törvénykönyv bevezető rendelkezései között elhelyezett norma szerint a bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt, alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte.98 Az utaló magatartás tényállása akkor alkalmazható, ha a felek között polgári jogi szerződés nem jött létre.

Az új Ptk. változatlanul hagyta az utaló magatartás törvényi tényállását, a szabályozást viszont rendszertanilag máshol helyezte el. Hatályos jogunkban a hatodik könyv hatodik részében az egyéb kötelem keletkeztető tények között kapott helyet.99

Az utaló magatartás megvalósítása arra az időszakra tehető, mikor a felek megkezdik a szerződéskötésre irányuló tárgyalásaikat. A szerződési szabadságból következően ezt mindenki szabadon megteheti, sőt piaci viszonyok között gyakran párhuzamos tárgyalásokba is bocsátkoznak. E „tárgyalási szabadság” közben azonban a jogalanyokat, mint potenciális szerződő feleket együttműködési, és tájékoztatási kötelezettség terheli. Természetesen nem minden szerződést célzó üzleti megbeszélés vezet szer-

98 1959. évi IV. törvény 6. §99 Ptk. 6:587. §


89

ződéskötésre, és annak elmaradása, illetőleg a szerződés érdekében eszközölt költségek és kiadások az üzleti forgalommal együtt járó, szokásos üzleti kockázat körébe tartozik.100 Az egységes bírói gyakorlat szerint a poten-ciális szerződő felek mindegyike saját üzleti kockázatként viseli az üzleti elképzelések meghiúsulása miatt bekövetkezett kárt. „Önmagában amiatt, mert a felek előrehaladott szerződéses tárgyalásokat folytattak, amelyek során nyomatékkal felmerülhetett a szerződéskötés lehetősége, a szerződés létrejöttének elmaradása nem alapozza meg az utaló magatartás miatt a biztatási kártalanítást.”101 Előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor a szerződés megkötésére irányuló tárgyalások időszakában az egyik fél a normál üzleti kockázatot meghaladó kiadásokkal járó tevékenységre indítja a másik felet, amely a szerződéskötés elmaradása miatt kárként jelentkezik.

Az utaló magatartás konjunktív törvényi feltételek fennállása esetén alkal-mazható jogintézmény. Ahhoz, hogy a kárkövetkezményt - akárcsak részben - másra lehessen áthárítani, valamennyi törvényi feltételnek fenn kell állnia. Az utaló magatartás alkalmazásának első feltétele a szerződés hiánya. Az utaló magatartás jogkövetkezményei csak akkor alkalmazhatóak, ha a felek között szerződés nem jött létre, annak ellenére, hogy az ügyletkötéssel az egyik fél nyo-matékosan biztatta a másik, jóhiszemű felet.102 A jogalkotó az utaló magatartást megvalósító személy szándékos magatartását követeli meg. A kár megtérítésére csak az adhat alapot, ha az egyik fél szándékosan hozza a másik felet abba a helyzetbe, hogy az költekezzen, majd pedig lényegében ésszerű indokok nélkül, önkényesen tagadja meg a szerződés megkötését.103 A szándékos magatartás kifejtése és a másik fél károsodása között okozati összefüggésnek kell lennie. A biztatási kár megtérítésére vonatkozó igény szoros oksági kapcsolat fennállását kívánja meg egyrészről a kár és a károsult személy magatartása, másrészről a károsult magatartása és a károkozó szándékos magatartása között. A szándékos magatartásnak alapos okkal, jóhiszeműen és önhibáján kívül kell a másik felet saját károsodását előidéző költekezésre indítania.

Mindezen feltételeknek együttesen kell fennállniuk ahhoz, hogy e törvényi tényállás alapján kárigény érvényesíthető legyen.

100 BDT 2005.1138101 12/2013. számú polgári elvi döntés102 BDT 2005 1175103 12/2013. számú polgári elvi döntés


90

Az ismertetett feltételek maradéktalan megvalósulása a kár megtérítésé-nek csak a lehetőségét teremti meg, nem képez azonban feltétlen jogalapot a kárt elszenvedő fél kárának a megtérítésére, mivel az kizárólag a bírói mérlegelés körébe tartozik. 3.1.2. Az utaló magatartás joggyakorlata

A 12/2013. számú polgári elvi döntés pontosítja azt, hogy milyen maga-tartásokat kell utaló magatartásnak tekinteni.„Önmagában amiatt, mert a felek előrehaladott szerződéses tárgyalásokat folytattak, amelyek során nyomatékkal felmerülhetett a szerződéskötés lehetősége, a szerződés létrejöttének elmaradása nem alapozza meg az utaló magatartás miatt a biztatási kártalanítást. A kár megtérítésére csak az adhat alapot, ha az egyik fél – adott esetben a vevő – szándékosan hozza a másik felet – adott esetben az eladót – abba a helyzetbe, hogy magas költséggel beszerezze az adásvételi szerződés tárgyát, majd pedig lényegében ésszerű indokok nélkül, önkényesen tagadja meg a szerződés megkötését. Az a fél tartozik a másik, jóhiszemű fél kárának részben vagy egészben történő megtérítésével, aki a jóhiszeműség és tisztesség követelményével ellentétben bocsátkozik szerződési tárgyalásokba, vagy szakítja meg azokat [Ptk. 211. § (2) bekezdés, 213. § (1) bekezdés; Ptk. 6. §].”

3.2. Nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköző szerződés

Semmis az a szerződés, amely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.104 A szerződés érvénytelenségének súlyosabb formáját, nevezetesen a semmisséget fűzi jogkövetkezményként a Ptk. az olyan szerződéshez, amely nyilvánva-lóan a jóerkölcsbe ütközik. A követelmény azt fejezi ki, hogy a szerződés érvénytelenségét eredményező jogi körülményeken túl az etikai elvárások is szerephez jutnak egy szerződés megítélése során. Nem válthatja ki a felek által célzott joghatást egy olyan szerződés, amely ugyan megfelel a szűkebben vett jogi követelményeknek, de ellentétes az erkölcsi követelményekkel, amelyekre a jogszabály kifejezetten felhívja a figyelmet.

104 6:96. §


91

Álláspontunk szerint a jóerkölcs fogalma valójában azonos az erkölcs fogalmával, lévén, hogy az etikai normák nem oszthatók fel jókra és rosz-szakra. Az erkölcsi követelmények közismertek és egy adott korban általá-nosan elfogadottak. Egy konkrét magatartás vagy beleütközik az erkölcsi elvárásokba, vagy nem. Megítélésünk szerint az ütközésnek nincsenek fokozatai, így a „nyilvánvalóan” módhatározó alkalmazása indokolatlan. Nem kizárt, hogy a jogalkotó az erkölcsi követelmény súlyát, fontosságát kívánta hangsúlyozni, kissé pontatlanul.

3.3. A másik fél helyzetének a kihasználása – uzsora

Uzsorás szerződésről akkor beszélünk, ha a felek szerződéses pozíciójában olyan eltolódás következik be, ami az egyik fél magatartására vezethető vissza, aki kihasználja a másik helyzetét. Az uzsorás szerződésben szereplő feltűnően aránytalan előny és a másik fél helyzete között ok-okozati ösz-szefüggés van, mely a szerződéskötéskor már fennáll. „Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnő-en aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés semmis.”105 A jogi fogalmak sorában egy erkölcsi fogalom is található, nevezetesen a kihasználás. Az uzsorás tudatában van annak, hogy partnere szorult helyzetben van, és erre tekintettel olyan feltételeket diktál, amelyeket egy átlagos helyzetben lévő partner nem fogadna el. A másik fél helyzetének a kihasználása oly módon történik, hogy az uzsorás feltűnően aránytalan előnyt köt ki.

3.4. Joggal való visszaélés

A joggal való visszaélés etikai normába ütköző magatartás, amelynek az a specifikuma, hogy a magatartás tanúsítója rendelkezik bizonyos jogokkal és ezt a speciális jogi helyzetet más hátrányára és/vagy a saját előnyére használja ki. Egyértelműen megvalósul a joggal való visszaélés, ha valaki a jogait másoknak a bosszantására, megkárosítására érvényesíti, anélkül, hogy e jogok gyakorlásához törvényes érdeke fűződne. (BH 1963/3762.)

Megjegyezzük, hogy a visszaélés fogalmával a Ptk.-n kívül is találko-zunk. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélést a Tpvt., a meghatározó piaci

105 6:97. §


92

erővel való visszaélést a Kereskedelmi törvény szabályozza.106 Ezekben az esetekben a magatartás tanúsítója nem jogával él vissza, hanem valamilyen speciális helyzetben van, gazdasági erőfölényben van vagy meghatározó piaci erővel rendelkezik.

3.5. Feltűnő értékaránytalanság

Ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke között anélkül, hogy az egyik felet az ingyenes juttatás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az aránytalanság, a sérelmet szenvedett fél a szerződést megtámadhatja. Nem támadhatja meg a szerződést az, aki a feltűnő értékaránytalanságot felismerhette vagy annak kockázatát vállalta.107

Az eddig bemutatott esetektől eltérően a Ptk. itt nem magát a maga-tartást írja le, hanem annak eredményét. Az esetek egy részében az egyik fél alighanem tudja azt, hogy számára előnyös, a másik fél számára hátrá-nyos feltételekben készülnek megállapodni, de az erről való tudomás nem tényállási elem. Nincs szó megtévesztésről, vagy tévedésben tartásról, vagy a másik fél kiszolgáltatott helyzetével való visszaélésről. A másik fél oldalán sem követel meg valamilyen magatartást vagy mulasztást a Ptk., azon kívül, hogy ingyenes juttatás szándéka ne merüljön fel. A tényállás pusztán a szol-gáltatás és az ellenszolgáltatás értékviszonyait öleli fel a szerződéskötéskor.

A szerződéssel mindkét fél a saját érdekeit szeretné megvalósítani és a gyakorlati tapasztalatok szerint ez általában akkor sikerülhet, ha a szolgál-tatás és az ellenszolgáltatás értéke között nincs túlzottan nagy különbség. Korábban a jog a laesio enormis szabályával a felén túli sérelem esetén avatkozott be a felek szerződési szabadságába. Tehát ha egy tulajdonos az eladott dolog értékének kevesebb, mint a felét kapta meg a vételárral, akkor azt ki kellett egészíteni az eladott dolog értékének a felére. Látható volt, hogy mai szabályunk ennél valamivel kisebb értékkülönbség esetén is

106 A tisztességtelenség versenyjogi kérdései egy önálló tárgy anyagát képezik, így jelen jegyzet nem célozza a Tpvt. és a Kereskedelmi törvény szabályainak bemu-tatását és elemzését.

107 6:98. § (1) bek. (2) A felek az (1) bekezdésben megállapított megtámadási jogot - fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés kivételével - a szerződésben kizár-hatják.


93

alkalmazható. A középkori gyökerű laesio enormis szabálya és a hatályos feltűnő értékaránytalanság etikai gyökereit az igazságos, méltányos, arányos ügyletkötés ideál képében találjuk meg. A más sérelmére való aránytalan előnyhöz jutást – egy bizonyos szint fölött – sem az erkölcs, sem a jog nem tolerálja. Más kérdés, hogy egyik normarendszer sem tűzi ki azt célul, hogy a teljes értékarányosságot valósítsa meg. Mind az erkölcs, mind a jog beéri a kirívó aránytalanság felszámolásával.

4. Erkölcsi tartalmakat hordozó normák az Öröklési jogban

4.1. Érdemtelenség

Az érdemtelenség több öröklési jogintézmény kapcsán is fölmerül. Kiesik az öröklésből, aki az öröklésre érdemtelen.108 Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult – többek között – az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne.109

Érdemtelen az öröklésre,a) aki az örökhagyó életére tört;b) aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvá-

nítását megakadályozta, a végakarat érvényesítését meghiúsította vagy ezek valamelyikét megkísérelte;

c) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört.110

Az érdemtelenség nem vehető figyelembe, ha az érdemtelenségre vezető magatartást - bárki ellen irányult - az örökhagyó vagy az, aki ellen irányult, megbocsátotta.111

108 7:4. § (2) bek.109 7:78. § (1) bek.110 7:6. § (1) bek.111 7:6. § (2) bek.


94

4.2. Nevesített erkölcsi fogalmak alkalmazása

a) Nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés Érvénytelen – többek között – a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző végrendeleti feltétel.112 Abból kiindulva, hogy az erkölcs egy adott korban általánosan elfogadott és követett normák összessége, a „nyilvánvalóan” módhatározó nehezen értelmezhető. Nem kizárt, hogy a jogalkotó az erkölcsi követelmény súlyát, fontosságát kívánta hangsúlyozni, kissé pontatlanul.

b) Erkölcstelen életmód folytatása

Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult – többek között – er-kölcstelen életmódot folytat. Az életmód erkölcstelenségének a megítélési joga érdekes módon megoszlik az örökhagyó és a bíróság között. Elsődlegesen az örökhagyó minősíti erkölcstelennek valamely kötelesrészre is jogosult örökösének az életmódját, amit azonban a bíróság is felülbírálhat és maga az örkökhagyó is megbocsáthat.113

4.3. További erkölcsi tartalmú rendelkezések az Öröklési jogban

Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult – többek között – a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá.114

A nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is kitagadhatja.115

Házastársát az örökhagyó házastársi kötelességét durván sértő magatartása miatt kitagadhatja.116

A három bemutatott erkölcsi szabály mindig az örökhagyóval való kapcsolat tükrében értékelendő. A jogszabályban említett magatartást az

112 7:38. § (1) bek.113 7:79. §114 7:79. § (1) bek. g) pont 115 7:79. § (2) bek.116 7:79. § (4) bek.


95

örökhagyó sérelmére tanúsítják, az örökhagyó ítéli azt olyan fontosságúnak, hogy amiatt megfosszon valakit a kötelesrésztől, de általános zsinórmérce alapján is megállapíthatónak kell lennie annak, hogy mulasztó személy nem nyújtotta a tőle elvárható segítséget, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá, vagy durva hálátlanságot tanúsított az örökhagyóval szemben, vagy házastársi kötelességét durván sértő magatartást tanúsított.

Következtetések

A Ptk.-ban számos olyan magatartást találunk, amelyeket ugyan nem nevez kifejezetten tisztességtelennek a jogalkotó, hanem más elnevezéssel szerepeltet, de amelyek szoros rokonságban állnak a tisztességtelenséggel. A jegyzet nem törekedett e fogalmak részletes bemutatására, joggyakor-latának feltárására, mert a cél csupán ezeknek az erkölcsi fogalmaknak a jóhiszeműség és tisztesség elvével valamint a tisztességtelenség tilalmával való kapcsolatának a bemutatása volt. Ezt a kapcsolatot időnként elvi döntések, ítéletek deklarálják is. A VIII. 3.1.2. pontban az utaló magatartás joggya-korlatáról írtak alapján a szerződés megkötésének ésszerű indokok nélküli, önkényesen megtagadása a 12/2013. számú polgári elvi döntés szerint a jóhiszeműség és tisztesség követelményével ellentétben álló magatartás. Álláspontunk szerint az utaló magatartás lehet a 12/2013. számú polgári elvi döntésben írtakon kívüli magatartás is, de egyértelműnek látszik a kapcsolat az utaló magatartás és a jóhiszeműség és tisztesség elve között.

A jogalkotó tizenhárom kifejezést használ. Az etikai fogalmak között felfedezhetőek bizonyos csoportok.• kötelezettségek nem teljesítése (gyámi kötelezettségek elhanyagolása,

házastársi kötelezettséget durván sértő magatartás, tőle elvárható se-gítség nem nyújtása, durva hálátlanság),

• erkölcsi követelményekbe ütközés (erkölcstelen életmód folytatása, nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköző szerződés),

• bizonyos magatartások − visszaélés (joggal, gyámi jogosultságokkal)− alattomos úton megszerzés− szándékos költekezésre indítás és a szerződéskötés megtagadása.


96

• méltatlanság (gyámi tisztre) és érdemtelenség (tartásra és öröklésre117),• feltűnő értékaránytalanság és uzsora.

Azt láthatjuk, hogy nagyon széles a skálája azoknak a normáknak, amelyek-nek a gyökere egy etikai elvárás. Legközelebbi kapcsolatot a jogi környe-zettel azok a normák mutatják, amelyek valamilyen erkölcsi kötelezettség elmulasztásához, vagy erkölcsi követelmény megszegéséhez, vagy nevesített etikai vonatkozású magatartáshoz kapcsolnak szankciót.

Sokszor az etikai normába ütközés önmagában nem is vált ki joghatást, csak ha az párosul valamivel. Ebbe a körbe tartozik a méltatlanság és az érdemtelenség, ahol az etikailag rosszallott magatartás nem minden esetben, hanem csak akkor vált ki joghatást, ha olyan súlyú, amelyre tekintettel a magatartást tanúsító személy nem tölthet be gyámi tisztséget, vagy nem jogosult tartásra, vagy az örökhagyó vagyonából való részesedésre.

A másik fél helyzetének a kihasználása akkor minősül uzsorának, ha feltűnően aránytalan előny kikötéséhez vezet. A feltűnő értékaránytalanság esetén a magatartás elveszti jelentőségét, az eredmény – a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága – elegendő a jogkövetkez-ményhez.

A Ptk.-ban szereplő, a tisztességtelenséggel rokon, de más nevet viselő normákhoz néhány kritikai megjegyzés kívánkozik. • A tizenhárom fogalom használata tizenöt tényállás kapcsán indo-

kolatlanul sok. Ez a terminológiai sokszínűség nem könnyíti meg a jogalkalmazást.

• A tisztességtelenséggel rokon, de más nevet viselő normák a Ptk. egyes könyveiben elszórtan találhatók. Biztosra vehető, hogy a rekodifikáció során ezeket a normákat nem tekintették át egységes szempontrendszer alapján. Így fordulhat elő, hogy az egyik részben önmagában szerepel egy magatartás, míg máshol ugyanaz a magatartás csak akkor vált ki joghatást, ha egy jelzővel, vagy módhatározóval ellátott fordulat valósul meg (pl. a gyámi kötelezettségek elhanyagolása önmagában, míg a házastársi kötelezettségek kapcsán csak az azokat durván sértő magatartás, vagy a durva hálátlanság vált ki joghatást). Ráadásul nem is biztos, hogy a magatartás módhatározóval ellátása minden esetben

117 Bár az érdemtelenség az öröklési jogban már jogi, nem erkölcsi fogalom.


97

érdemi változást eredményez (lásd a nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköző szerződés kapcsán a VIII. 3.2. és a VIII. 4.2. a) pontokban kifejtett gondolatokat).

Forrásjegyzék

Menyhárd Attila: A jóerkölcsbe ütköző szerződés. Gondolat Kiadó, Buda-pest 2004.

Menyhárd Attila: A jóerkölcsbe ütköző szerződés tilalmának tartalmi meghatározása. Gazdaság és Jog 2004/9.

Menyhárd Attila: Az uzsorás szerződésről in. Liber Amicorum Studia L. Vékás Dedicata 2009. (szerk.: Kisfaludi András), ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék Budapest

Tercsák Tamás: A joggal való visszaélés. ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, Budapest 2003.


98

iX. a jóhiSzeműSég éS tiSzteSSég követelményének viSzonya máS eRkölcSi követelményekhez

A Kúria a Pfv.21028/2011/6 sz. ügyben rámutatott arra, hogy a szerződési szabadság nem korlátlan, nem fogadhatók el érvényesnek azok a szerződések, amelyek nyilvánvalóan sértik az általánosan kialakult erkölcsi normákat. Nem csupán a jóhiszeműség és tisztesség elve és a tisztesség követelménye, hanem az erkölcsi normák általában komoly szerepet kapnak a jogban. Eb-ben a pontban azt vizsgáljuk, hogy milyen viszonyban van a jóhiszeműség és tisztesség elve néhány gyakran hivatkozott erkölcsi normával.

1. Viszony az elvárhatósághoz

A jóhiszeműség és tisztesség követelménye és az elvárhatóság követel-ménye 1991. óta a módosított Ptk.-ban és az új Ptk.-ban is két önálló alapelv. Mindkét alapelv azt a követelményt támasztja, hogy a magatartás tanúsítója, még mielőtt tesz, vagy nem tesz valamit mérlegeljen bizonyos körülményeket. Míg a jóhiszeműség és tisztesség követelménye alapján erkölcsi megfontolásokat kell figyelembe venni, addig az elvárhatóság követelményének való megfelelés érdekében a konkrét szituációtól függő, esetről esetre különböző körülményeket kell megfontolni.

A szem előtt tartandó körülmények között gyakran megfigyelhető részleges átfedés, és – bár talán ritkábban – az is előfordulhat, hogy mind-két irányelv azonos követelmények betartását várja el. Az átfedésnek az a gyökere, hogy az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsí-tásának követelménye az esetek jelentős részében arra is kiterjed, hogy a magatartást tanúsítója tekintettel legyen arra, hogy erkölcsi szempontból hogyan ítélendő meg a tervezett cselekmény, vagy az aktivitástól való tar-tózkodás, vajon a társadalom általános megítélése, vagy a szűkebb érintett közösség (pl. szakma) szemében tisztességesnek vagy tisztességtelennek minősül. Az esetek egy részében tehát mindkét alapelv érintett és a két alapelv révén átfedésben lévő külső szempontok alapján egyformán megfe-lelőnek, vagy egyformán helytelennek minősül a magatartás. Előfordulhat

99

azonban, hogy a két követelményhalmaz metszetén kívüli körülményekre tekintettel a magatartás beleütközik vagy a jóhiszeműség és tisztesség elvébe vagy az adott helyzetben általában elvárhatóság elvébe. Meg kell tehát különböztetni egymástól azt a két helyzetet, amikor a két alapelv alapján figyelembe veendő körülmények teljesen fedik egymást, vagy csak részleges átfedésről van szó. Abban az esetben, ha a két alapelv alapján re-leváns külső körülmények teljesen fedik egymást és a magatartás nem felel meg ezeknek a kívánalmaknak, akkor az mindkét alapelvet sérti. Abban az esetben, ha az átfedés részleges és a személy figyelemmel volt azokra a körülményekre, amelyeket mindkét alapelv szerint követnie kellett, akkor azt kell vizsgálni, hogy a magatartás megfelelt-e külön-külön az alapelvek további követelményeinek. E vizsgálat eredményeként előfordulhat az, hogy a magatartás egyik alapelvnek sem felelt meg, az egyik alapelv követelményei nem telesültek, vagy egyik alapelvbe sem ütközött bele a magatartás. A két alapelv viszonyát a joggyakorlat nem elemezte, ami egyrészt a két alapelv párhuzamos létezésének kezdete óta eltelt idő rövidségére, másrészt arra tekintettel is érthető, hogy feltehetően az olyan esetek vannak többség-ben, amelyekben a magatartás egyik alapelvbe sem ütközik bele, esetleg mindkettőt sérti. Márpedig ezek az esetek nem igényelnek elmélyültebb elemzést. A két alapelv tartalmának pontosításához, értelmezéséhez az olyan esetek vinnének közelebb, amelyekben a tényállás szerinti magatartás csak az egyik alapelvbe ütközik bele, a másiknak megfelel. Az ilyen helyzetek azonban ritkák, figyelemmel arra, hogy a két alapelv tartalmilag egymáshoz nagyon közel álló elvárásokat támaszt.

2. Viszony a joggal való visszaélés tilalmával

A jóhiszeműség és tisztesség követelménye és a joggal való visszaélés tilalma 1991. óta a módosított Ptk.-ban és az új Ptk.-ban is két önálló alapelv. A jóhiszeműség és tisztesség elve mindenféle jogviszonyban alkalmazásra kerül, míg a joggal való visszaélés tilalma csak olyan helyzetekben, ahol a magatartás tanúsítóját a jogszabályok feljogosítják valamire, és a magatartás ennek a jognak a nem megfelelő gyakorlása. A régi Ptk. szerint joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen, ha a nemzetgazdaság megkárosí-

iX. a jóhiSzeműSég éS tiSzteSSég követelményének viSzonya ...

100

tására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására, vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.118 Mindkét alapelv azt a kö-vetelményt támasztja, hogy a magatartás tanúsítója mérlegeljen bizonyos körülményeket azt megelőzően, hogy tesz vagy nem tesz valamit. Míg a jóhiszeműség és tisztesség követelménye alapján erkölcsi megfontolásokat kell figyelembe venni, addig a joggal való visszaélés tilalma részben erkölcsi részben egyéb szempontok tekintetbe vételét igényli. Bár az új Ptk. nem definiálja a joggal való visszaélést nincs okunk azt feltételezni, hogy a régi Ptk. szerint joggal való visszaélésnek minősülő, erkölcsi alapon tiltott - a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására, vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezető - joggyakorlásokat ne kellene ma is joggal való visszaélésnek tekinteni. Létezik tehát átfedés a két elv között.

Egyidejűleg hivatkozott a két elvre a VI. fejezet 2. pontban részletesen bemutatott szavatossági jogesetben hozott ítélet (Kúria Pfv. V. 20.343/2013.) A jogosult az őt megillető szavatossági jogokat rendeltetésszerűen, a jóhi-szeműség és tisztesség követelményének megfelelően köteles gyakorolni. Erre figyelemmel olyan szavatossági igényt a jogosult eredményesen nem érvényesíthet, amelynek teljesítése a kötelezett számára más szavatossági igény teljesítéséhez képest méltánytalan hátrányt vagy aránytalan többletköltséget eredményezne. A felperesek pedig a perbeli esetben az elállási jogukat az adásvételi szerződés teljesítését követően több év elteltével gyakorolták. A szerződés teljesítésekor hibás, de a beszerzett szakértői vélemények szerint lakás céljára történő használatra alkalmas épület állapota viszont az elállás közlésének időpontjára jelentős mértékben leromlott, a felperesek ugyanis a rendelkezésre álló adatok szerint a karbantartási kötelezettségüket nem teljesítették. Az adásvételi szerződés felbontása, a szerződéskötést megelőző állapot visszaállítása [Ptk. 320. § (1) bekezdés, 319. § (3) bekezdés] eseté-ben ezért a felperesek az ingatlant a saját érdekkörükben felmerült okból csak lényegesen rosszabb állapotban tudnák visszaszolgáltatni. Az elállási jog gyakorlása erre figyelemmel az alperes számára méltánytalan hátrányt eredményezne, vagyis a jelen esetben nem áll összhangban a jóhiszeműség és tisztesség követelményével. A jogosult ugyanis az őt megillető szavatossági jogokat rendeltetésszerűen, a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően köteles gyakorolni. Erre figyelemmel olyan szavatossági igényt

118 Egyidejűleg hivatkozott Ptk. 5. § (2) bek.


101

a jogosult eredményesen nem érvényesíthet, amelynek teljesítése a kötelezett számára más szavatossági igény teljesítéséhez képest méltánytalan hátrányt vagy aránytalan többletköltséget eredményezne. A felperesek pedig a perbeli esetben az elállási jogukat az adásvételi szerződés teljesítését követően több év elteltével gyakorolták. A szerződés teljesítésekor hibás, de a beszerzett szakértői vélemények szerint lakás céljára történő használatra alkalmas épület állapota viszont az elállás közlésének időpontjára jelentős mérték-ben leromlott, a felperesek ugyanis a rendelkezésre álló adatok szerint a karbantartási kötelezettségüket nem teljesítették. Az adásvételi szerződés felbontása, a szerződéskötést megelőző állapot visszaállítása [Ptk. 320. § (1) bekezdés, 319. § (3) bekezdés] esetében ezért a felperesek az ingatlant a saját érdekkörükben felmerült okból csak lényegesen rosszabb állapot-ban tudnák visszaszolgáltatni. Az elállási jog gyakorlása erre figyelemmel az alperes számára méltánytalan hátrányt eredményezne, vagyis a jelen esetben nem áll összhangban a jóhiszeműség és tisztesség követelményével.

Álláspontunk szerint még az említett átfedés esetén sincs szükség mindkét elv alkalmazására és annak megállapítására, hogy a magatartás mindkét elvbe ütköző jellegű volt. A joggal való visszaélés hatókörének szűkebb jellege, az, hogy itt a magatartás egy jogszabályban biztosított jo-gosultságnak a gyakorlása azt eredményezi, hogy a két elv általános-speciális viszonyban van egymással. Ugyanerre a következtetésre kell jussunk akkor is, ha a lehetséges magatartások körét vizsgáljuk, hiszen a visszaélések köre is szűkebb, mint a potenciális magatartások teljes tárháza.

Következtetésünk tehát az, hogy abban az esetben, ha a magatartás mindkét alapelvbe ütközne, akkor elegendő, ha a bíróság a - jellegadóbb - joggal való visszaélést állapítja meg.

Megjegyezzük azonban, hogy létezik ezzel ellentétesnek látszó gyakor-lat is. A BH 218/1997. számában közzétett ügyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az egészségügyi adatok körében a jogok visszaélésszerű gyakorlása a jóhiszeműség elvébe ütközik. Az eset alighanem azt példázza, hogy amikor a bíróság a joggal való visszaélést nem látja megállapíthatónak, akkor önmagában ez a körülmény még nem jelenti a magatartás jogsze-rűségét, hanem csak azt, hogy vizsgálni kell a jóhiszeműség és tisztesség elvének sérülését is.


102

3. Viszony az együttműködés elvével

A jóhiszeműség és tisztesség követelménye és az együttműködés elve 1991. óta a módosított Ptk.-ban - az új Ptk. hatályba lépéséig - két önálló alapelv volt, de az egyetlen szakaszban való elhelyezés is mutatta, hogy a jogalkotó álláspontja szerint is szoros kapcsolat létezik közöttük. A joggyakorlat több-nyire együtt említette a két irányelvet olyan esetekben, amikor egyáltalán értelme volt az alapelvre utalásnak.

Egy kártérítési ügyben (Pf.20628/2012/4) fejtette ki a Kúria, hogy az alperes akkor járt volna el a jóhiszeműség és tisztesség elvének meg-felelően és akkor tett volna eleget együttműködési kötelezettségének, ha tájékoztatást ad a banki zálogjogról. Ekkor felperes valószínűleg nem köti meg a szerződést és nem szenved kárt. Az ítélet rámutat, hogy a kétfajta kötelezettség sok esetben együtt létezik és ugyanaz a magatartás alkalmas lehet mindkét elvárás megsértésére.

A VB 4004/4 számú döntése megállapította, hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelménye már a szerződési tárgyalások során is irányadó. Ez a döntés tovább erősíti a kapcsolatot az együttműködés követelményével, mivel ez utóbbi követelmény is minden szerződési létszakban, így már a szerződés előkészítésének és megkötésének a szakaszában is érvényesül.

Az új Ptk. az együttműködés kötelezettségét nem valamennyi polgári jogi jogviszonyra irányadó alapelvként, hanem a szerződésekre vonatkozó követelményként fogalmazza meg. A változás kapcsán némi hiány is meg-figyelhető. Azáltal, hogy a Ptk. 6:62. §-a csak a szerződésekre vonatkozik, a Ptk.-ban szabályozott néhány másik terület tekintetében hiányzik az együttműködési kötelezettség jogszabályi rögzítése. Abban természetesen igazat adhatunk a tervezet készítőinek és az álláspontjukat egyetértően idéző jogirodalmi nézeteknek, hogy az együttműködés követelménye nem kapott szerepet a Ptk. valamennyi könyvében. Az a tény azonban, hogy a dologi jog abszolút szerkezetű viszonyaiban nem érvényesül az együttműködés, még nem jelenti azt, hogy a családi jogból, vagy az öröklési jogból ne hiányozna az – alapelvi jellegét elveszítő – együttműködési kötelezettség előírása. Úgy ítélem meg, hogy a szervezeti jogalanyok létesítése során sem lenne indokolatlan elvárni és jogilag is megkövetelni a létesítők együttmű-ködését. Azzal az általános nézettel is vitába lehet szállni, hogy – a korábban


103

valamennyi polgári jogi jogviszonyra irányadó alapelvként megfogalmazott – együttműködési kötelezettség az új Ptk.-ban fejezeti elvként szerepelne. Álláspontom szerint a kodifikáció során nem történt más, mint a koráb-ban a szerződések egyes létszakaszaihoz kapcsolódóan több szakaszban119 rögzített együttműködési követelményt egyetlen szakaszba összevonva és – a szerződés megkötésén és teljesítésén túl – a szerződés fennállása esetén is érvényesülő követelményként fogalmazza meg.120 A változások eredmé-nyeként – reményeim szerint – felértékelődik a jóhiszeműség és tisztesség követelménye. A joggyakorlat a családi jogi, öröklési jogviszonyokban és a társaságalapítás körében remélhetőleg hivatkozik majd az – e jogviszonyokra változatlanul irányadó - jóhiszeműség és tisztesség elvére akkor, ha a felek együttműködésének a hiánya olyan negatív következménnyel járna, amit konkrét jogszabályba ütközés megállapításával nem lehetne orvosolni.

4. Viszony a jóerkölcsbe ütközés tilalmával

A Ptk. 4. § (1) bekezdésére is hivatkozott a bíróság, amikor kimondta, hogy „nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, ezért semmis az az ajándékozási szerződés, amelyet a szellemi leépülése és alkoholizmusa miatt kiszolgáltatott helyzetben lévő ajándékozó a házastársával közösen lakott ingatlanára köt, azt a helyzetét kihasználó, vele az ajándékozást semmilyen módon nem indokoló kapcsolatban lévő megajándékozottal [Ptk. 4. § (1) bek., 200. §, 234. § (1) bek., 237. § (1) bek., 579. § (1) bek.].”121

A Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy „a jóerkölcs a kialakult értelmezés szerint – polgári jogi értelemben – a társadalom általános értékítéletét, a magánautonómiának a társadalmi közmegegyezés által meghatározott korlátait, az általánosan elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki.”122

A Munka törvénykönyve egy korábbi változata a Ptk.-t a munkajogvi-szonyra irányadó mögöttes szabálynak tekintette. Az EBH 1891/2008. sz. ügyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy „nem felel meg a jóhiszeműség

119 A Ptk. 205. § (3) bekezdése a szerződés megkötésénél, a Ptk. 277. § (4) bekezdé-se a teljesítés során írta elő a felek együttműködését,

120 Ptk. 6:62. §121 BH 95/2013.122 BH 21/2014.


104

és tisztesség követelményének és a jóerkölcsbe ütközik az a munkaszerződés, amelyet a házastársak a tulajdonukban levő gazdasági társaság többségi tulajdonának átruházása előtt, de későbbi hatálybalépéssel kötöttek meg, és amely a gazdasági társaságnak jelentős hátrányt okoz.”

Az idézett ítéletek is mutatják, hogy a jóerkölcsbe ütközést a joggya-korlat szoros kapcsolatba hozza, gyakorlatilag azonosítja a jóhiszeműség és tisztesség követelményével és/vagy az elvárhatóság elvével. A jóhiszeműség és tisztesség követelménye ugyanannak az erkölcsi normarendszernek a figyelembe vételét írja elő általánosan, amit az erkölcsre utaló, a jóerkölcs-nek megfelelő magatartást elváró, vagy az abba ütköző magatartást tiltó konkrét szabályok is megkövetelnek. A követelmények ismételt említését nem tartom hibának, hiszen a laikusok nagy valószínűséggel nem gondol-nának egy szerződéses tényállás kapcsán arra, hogy egy alapelv is vonatkozik a jogviszonyra és az alapelvben foglaltakat is be kell tartani. A jogalkotó azonban megkönnyíthetné a jogalkalmazó helyzetét azzal, ha ugyanazt a követelményt nem különböző névvel illetné. Indokolatlan továbbá az is, hogy a jogalkotó eltérő jogkövetkezményt kapcsol a különböző névvel jelölt, de valójában azonos tartalmú követelményhez. A tisztességtelen általános szerződési feltételhez a jogalkotó a megtámadhatóságot fűzi jog-következményként123, míg a nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköző szerződés semmis.124 Érdemes lenne valamennyi olyan jogszabályt szisztematikusan átvizsgálni, amelyek erkölcsi követelményt foglalnak magukban, és bizto-sítani azt, hogy azonos, vagy nagyon hasonló erkölcsi normák megsértése azonos, de legalábbis nem látványosan eltérő jogkövetkezménnyel járjon.

Következtetések

A jóhiszeműség és tisztesség elvét összehasonlítottuk az elvárhatóság, a joggal való visszaélés tilalma és az együttműködés elvével, és a jóerkölcs követelményeivel. Azt állapíthattuk meg, hogy a joggyakorlat nem tudott éles határvonalat húzni ezen elvek és szabályok közé. Az ítéletek gyakran egyszerre hivatkoznak több alapelvre. Nem állítható, hogy lényeges különb-ség lenne tényállások között, amikor hol az egyik, hol a másik alapelvre

123 Ptk. 6:102. § (5) bek.124 Ptk. 6:96. §


105

utalnak a bírói döntések. Az alapelvek a legkülönbözőbb párosításban fordulnak elő az ítéletekben.

A letisztultság hiánya részben magyarázható azzal, hogy a jóhiszeműség és tisztesség elve 1991-ig méltatlanul hiányzott a kódexből, miközben a Ptk.-ban nem szereplő alapelv funkcióját bizonyos fokig átvette az elvár-hatóság, a joggal való visszaélés tilalma és az együttműködés elve. Az elv ismételt beillesztése a jogba, majd az együttműködés követelményének alapelvként való megszüntetése tovább bonyolította a helyzetet és elegen-dő magyarázatul szolgál a jelenlegi helyzetre. Attól, hogy értjük azt, hogy milyen okok vezettek a kaotikus állapotok kialakulására, az még nem te-kinthető indokoltnak. Ideje lenne, hogy a jogtudomány és a joggyakorlat elkezdje egy tisztább kép kialakítását, és a cél elérése alighanem jogalkotói beavatkozást is igényel majd.

Forrásjegyzék

G. Benacchio: Az Európai Közösség magánjoga. Osiris Kiadó, Budapest, 2003.,

Werner Lorenz: Rechtsvergleichung als Methode zur Konkretisierung der allgemeinen Grundsatze des Rechts Juristenzeitung 1962. 264-275.

Hartkamp – Hesselink – Hondius – Joustra – Du Derron (ed.): Towards a European Civil Code. 2. kiadás. Nijmegen, 1998.,

Kecskés László: Polgári jogunk alapelveinek változásáról Magyar Jog 1993. évi 1. szám

Vékás Lajos: A polgári törvénykönyv, Bevezető rendelkezések, A Polgári Törvénykönyv magyarázata (szerk.: Gellért György) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1992.

Vékás Lajos: A polgári törvénykönyv, Bevezető rendelkezések, A Polgári Törvénykönyv magyarázata KJK Kerszöv Budapest 2004.

Vékás Lajos: Az új Polgári törvénykönyv elméleti előkérdései. HVG-Orac Kft. Budapest, 2001., - Sáriné Dr. Simkó Á. (szerk.): Szerződési jog – fogyasztóvédelem. HVG-Orac Kft., Budapest, 2000.,

Vékás Lajos (szerk.): Európai Közösségi jogi elemek a magyar magán és kereskedelmi jogban. KJK Kerszöv, Budapest 2001.


106

Jogesetek

Pfv.21028/2011/6 sz. ügy, BH 218/1997., Pf.20628/2012/4, VB 4004/4 számú döntés, BH 95/2013., BH 21/2014., EBH 1891/2008. sz. ügyBH 1974/77., BH 1974/482., BH 1984/410., BH 1988/232., BH 1990/375., BH 1993/47., BH 1993/47., BH 1993/676., BH 1994/26., BH 1994/477., BH 1995/ 216., BH 1997/218., BH 1998/374., BH 2000/555., BH 2001/370., BH 2002/235., BH 2000/114., BH 2003/14., BH 2003/90., BH 2003/195., BH 2003/289


107

Függelék

Az UNIDROIT Nemzetközi Kereskedelmi Szerződések Alapelvei 2010125

A jóhiszemű és tisztességes eljárás alapelve

1.7. CIKK (Jóhiszemű és tisztességes eljárás) (1) A nemzetközi kereskedelemben valamennyi fél jóhiszeműen és tisztes-ségesen köteles eljárni. (2) A felek ezt a kötelezettséget nem zárhatják ki és nem korlátozhatják

Kifejezetten az elvre hivatkozás

4.8. CIKK (Kimaradt feltétel pótlása) (1) Ha a szerződő felek nem állapodtak meg egy olyan feltételben, amely jogaik és kötelezettségeik meghatározása céljából jelentős, akkor ezt a körülményeknek a megfelelő feltétellel kell pótolni. (2) Annak meghatározása során, hogy mi a megfelelő feltétel az egyéb tényezők mellett figyelembe kell venni (a) a felek akaratát; (b) a szerződés természetét és célját; (c) a jóhiszeműség és tisztesség követelményét; (d) az ésszerűséget.

5.1.2. CIKK (Hallgatólagos kötelezettségek)

125 Az Alapelvek a nemzetközi szerződésekre vonatkozó általános szabályokat tar-talmazzák. Az Alapelveket akkor kell alkalmazni, ha a felek abban állapodtak meg, hogy szerződésükre ezek legyenek irányadók. Az Alapelvek alkalmazására sor kerülhet, ha a felek abban állapodtak meg, hogy a szerződésükre az általános jogelvek, a lex mercatoria vagy hasonló szabályok legyenek irányadók. Az Alap-elvek alkalmazására sor kerülhet, ha a felek nem határozták meg a szerződésükre irányadó jogot. Az Alapelveket fel lehet használni nemzetközi egységes jogot tartalmazó jogi eszközök értelmezésére vagy kiegészítésére. Az Alapelveket fel lehet használni a nemzeti jog értelmezésére vagy kiegészítésére. Az Alapelvek mintául szolgálhatnak nemzeti és nemzetközi jogalkotók számára [PREAMBU-LUM Az Alapelvek célja]

Függelék

108

Hallgatólagos kötelezettségek (a) a szerződés természetéből és céljából; (b) a felek között kialakított gyakorlatából és kereskedelmi szokásokból; (c) a jóhiszeműség és tisztesség követelményéből; (d) az ésszerűségből származhatnak.

5.3.3. CIKK (A feltételek bekövetkezésének befolyásolása) (1) Nem hivatkozhat a feltétel meghiúsulására az a fél, aki annak bekövet-keztét a jóhiszeműség és tisztesség követelményével vagy az együttműködési kötelezettséggel ellentétesen maga akadályozta meg. (2) Nem hivatkozhat a feltétel bekövetkeztére az a fél, aki azt a jóhiszemű-ség és tisztesség követelményével vagy az együttműködési kötelezettséggel ellentétesen maga idézte elő.

5.3.4. CIKK (Jogok megóvásának kötelezettsége) Amíg a feltétel bekövetkezése függőben van, a fél nem tanúsíthat a jó-hiszeműség és tisztesség követelményével ellentétes olyan magatartást, ami a feltétel bekövetkezése esetére veszélyezteti a másik félnek a feltétel bekövetkezésétől függő jogait.

A tisztesség valamely aspektusát nevesítő normák

2.1.16. CIKK (Titoktartási kötelezettség) Ha az egyik fél a tárgyalások során bizalmas jelleggel ad át információt, a másik fél azt nem hozhatja nyilvánosságra, és nem használhatja fel tisztes-ségtelenül saját céljaira, függetlenül attól, hogy a későbbiekben megkö-tik-e a szerződést vagy sem. Adott esetben e kötelezettség megszegésének jogkövetkezménye magában foglalhatja a másik fél által elért előnyön alapuló kártérítést.

3.2.2. CIKK (Lényeges tévedés) (1) A fél tévedése miatt csak akkor állhat el a szerződéstől – ha a szerződés megkötésének idején – a tévedés olyan lényeges volt, hogy a tévedésben lévőféllel azonos helyzetben lévő, ésszerűen eljáró személy a szerződést – a


109

tényleges helyzet ismeretében – csak lényegesen eltérő feltételekkel kötötte volna meg, vagy pedig egyáltalán nem kötötte volna meg azt, és (a) a másik fél ugyanabban tévedett, vagy ő okozta a tévedést, vagy tudott, vagy tudnia kellett volna a tévedésről, és a tisztességes eljárás ésszerű ke-reskedelmi gyakorlatával ellenkezett a tévedésben lévő félnek tévedésben hagyása; vagy (b) a másik fél az elállás időpontjában nem a szerződésben, ésszerű módon bízva járt el. (2) A fél azonban nem állhat el a szerződéstől, ha (a) súlyosan gondatlan volt a tévedés bekövetkezésében, vagy (b) a tévedés olyan körülmény tekintetében áll fenn, amelyre tekintettel a tévedés kockázatát a tévedésbe esett vállalta, vagy – a körülményekre tekintettel – azt neki kellene viselni. 3.2.7. CIKK (Feltűnő aránytalanság)126 (1) A fél elállhat a szerződéstől vagy annak meghatározott feltételétől, ha a szerződés megkötésének időpontjában a szerződés vagy annak meghatározott feltétele a másik fél számára indokolatlanul aránytalan előnyt biztosított. Figyelembe kell venni, egyéb körülmények mellett: (a) azt a tényt, hogy a másik félnek tisztességtelen előnye származott az első fél függő helyzetéből, gazdasági szorultságából vagy sürgős szükségé-ből, vagy vigyázatlanságából, tudatlanságából, tapasztalatlanságából vagy üzletkötési jártasságának hiányából, és (b) a szerződés természetét és céljait. (2) Az elállásra jogosult fél kérelmére a bíróság megfelelően módosíthatja a szerződést vagy a feltételt abból a célból, hogy azt összhangba hozza a tisztességes eljárás kereskedelmi gyakorlatával. (3) A bíróság megfelelően módosíthatja a szerződést vagy a feltételt az elállási nyilatkozat címzettjének kérelmére, feltéve, hogy ez a fél az ilyen értesítés átvétele után azonnal tájékoztatja a másik felet kérelméről, még mielőtt a másik fél az értesítésben ésszerűen bízva eljárt volna. Megfelelően alkalmazni kell a 3.2.10. Cikk (2) bekezdését.

7.1.6. CIKK (Felelősségkizáró, felelősségkorlátozó kikötés)

126 A szabály kógens

Függelék

110

A fél nem hivatkozhat a szerződésnek olyan kikötésére, amely kizárja vagy korlátozza a félnek a szerződés nemteljesítéséért való felelősségét, vagy amely lehetővé teszi, hogy a másik fél által ésszerűen várttól lényegesen eltérő módon teljesítsen, nem lehet hivatkozni, ha ez a szerződés céljára figyelemmel súlyosan tisztességtelen lenne.

A tisztesség nevesítése nélkül a tisztesség követelményét konkrét hely-zetben konkretizáló normák

2.1.4. CIKK (Az ajánlat visszavonása)(1) Az ajánlat mindaddig visszavonható, amíg a szerződést nem kötötték meg, feltéve, hogy a visszavonás az elfogadó nyilatkozat elküldését meg-előzően érkezik meg a címzetthez. (2) Az ajánlatot azonban nem lehet visszavonni, (a) ha az akár az elfogadásra vonatkozó meghatározott határidő megálla-pításával, akár más módon utal arra, hogy visszavonhatatlan; (b) ha a címzett ésszerűen bízhatott abban, hogy az ajánlat visszavonha-tatlan, és az ajánlatban bízva járt el.

2.1.15. CIKK (Rosszhiszemű tárgyalások) (1) A fél szabadon tárgyalhat és nem tartozik felelősséggel a megállapodás meghiúsulásáért. (2) Az a fél azonban, aki rosszhiszeműen tárgyal, vagy rosszhiszeműen szakítja meg a tárgyalásokat, felelősséggel tartozik a másik félnek oko-zott károkért. (3) Rosszhiszemű különösképpen az a fél, aki úgy kezd vagy folytat tár-gyalásokat, hogy nincs szándékában megállapodást elérni a másik féllel.

2.1.18.CIKK (Módosítás valamely meghatározott formában) Az az írásbeli szerződés, amely olyan kikötést tartalmaz, amely megkíván-ja, hogy a megállapodással való módosítás vagy megszüntetés valamilyen meghatározott formában történjék, más módon nem módosítható vagy nem szüntethető meg. Az egyik fél azonban magatartása által kizárhatja az ilyen kikötésre való hivatkozást annyiban, amennyiben a másik fél ésszerű módon ebben a magatartásban bízva járt el.


111

2.1.20. CIKK (Meglepő feltételek) (1) Az általános szerződési feltételekben127 foglalt feltételek közül nem hatályos az, amelyik olyan jellegű, hogy arra a másik fél ésszerűen nem számíthatott, kivéve, ha azt ez a fél kifejezetten elfogadta. (2) Annak meghatározásakor, hogy a feltétel ilyen jellegű-e, figyelembe kell venni annak tartalmát, nyelvezetét és megjelenési módját.

127 Az általános szerződési feltételek olyan rendelkezések, amelyeket az egyik fél előzetesen készít el általános és ismételt használat céljából, és amelyeket a másik féllel való megtárgyalás nélkül ténylegesen alkalmaznak. [2.1.19. CIKK Szerző-déskötés általános szerződési feltételekkel (2) bek.]

Függelék

Ercsey Zsombor

FelelőSSég az adójogban

115

Előszó

Az adójog kiemelten fontos szerepet tölt be az állam és annak polgárai viszonylatában. Az állam működésének biztosítása, az állami feladatok el-látásának zavartalansága és a sokféleképpen értelmezett állami szerepvállalás tényleges megvalósítása elengedhetetlenné teszi az adójogi normarendszer megfelelő kidolgozását. Alapvető kérdés például az, hogy a jogalkotó meddig hagyja a piac hatását érvényesülni, és mettől látja szükségesnek az állami beavatkozást, akár az adóztatás, akár az újraelosztás eszközeivel.

Az állami berendezkedés mindig alapvetően határozza meg a hatályban lévő adójogi jogszabályok összességét, tehát magát az adórendszert. Utóbbinak kiemelt szerep jut az államháztartási bevételek biztosításában, a társadalmi javak újraelosztásában, a közszolgáltatások biztosításában, és a társadalmi igazságosság magasabb fokú megvalósításában. Ennek megfelelően napjaink gazdaságában, és az érzékelhető gazdasági recesszióban még hangsúlyosabb és egyre jelentősebb kihívást jelentő állami feladat128 a jó adórendszer kialakítása.

Az állami közhatalom gyakorlásával – az állam adóztatással összefüggő tevékenységével – összefüggésben szükségszerű olyan szűrőintézményeket kiépíteni, amelyek a szakmaiság, a hatékony hatósági jogalkalmazás és a tisztességes eljáráshoz való jog egyidejű érvényesülésével azonosíthatók.129

Egyfelől ugyanis biztosítani kell a közjavak hasonló köréhez történő hozzáférést, a közfeladatok változatlan színvonalú ellátását,130 valamint a tradicionális és modern állami szerepvállalás elemeinek megvalósulását, másrészről pedig optimálisan kell kialakítani a polgárok mindezeket fi-nanszírozó adóterheit.

128 Az állami feladatok köre, az állami szerepvállalás nem egységes, függ az adott korszaktól, kultúrától, társadalmi berendezkedéstől és – különösen a gazdaságba történő beavatkozás vonatkozásában – az aktuális piaci-gazdasági helyzettől is.

129 Ezzel összefüggésben ld. bővebben BencSik András: A közigazgatás törvényességé-től a technológiai innovációig, Pécs, Harthmedia Kft., 2015, 63.

130 A közfeladatokat az államháztartás rendszerében költségvetési szervek látják el, ezek lehetnek központi és helyi költségvetési szervek is. A központi költségvetési szervek alapvetően függnek a központi költségvetéstől és így a kormánytól, az autonóm szervek költségvetési önállósága azonban biztosítja a kormánytól való függetlenségüket. Utóbbiról ld. részletesen: SzaBó: Az autonóm szervek parla-menti ellenőrzéséről, Glossa Iuridica, II. évfolyam, 2015/1-2. 236-237.

116

John Rawls időtálló gondolata, hogy társadalomban jobb élni, mint azon kívül,131 így a felelősség az adóztatás és adózás szempontjából is kölcsönös az állam és az adózó között: egyrészt biztosítani kell azokat a feltételeket, amelyek mindenki számára garantálják, hogy a közösségi lét számukra is kedvezőbb legyen, mint az azon kívüli élet, másrészt az egyén mint adóalany saját bennmaradásának érdekében is köteles a társadalom szabályait betartani.

Ezekben a fejezetekben az adójog vonatkozásában felmerülő felelősségi kérdéseket vizsgálom, nevezetesen, hogy a jogalkotónak, a jogalkalmazó adóhatóságnak és az adózónak milyen kapcsolódó felelőssége van. Ennek megfelelően elemzem, hogy az adózók milyen adókötelezettségeknek, miért és milyen jogkövetkezménnyel kötelesek eleget tenni, az adóhatóságok ezeket miért, hogyan és milyen mértékben kötelesek kikényszeríteni, továbbá, hogy a jogalkotó alapvető felelőssége a vonatkozó jogok és garanciák törvénybe iktatása és az adójogi jogkövetést elősegítő jogszabályok megalkotása.

1. A jogalkotó felelőssége

A jogalkotónak felelőssége a megfelelő jogszabályok megalkotása, olyan adórendszer és adóigazgatás létrehozása, amely az adózókat kötelezettségeik teljesítésére ösztönzi, és amely a felelősségüket tudatosítja, hangsúlyozva annak pozitív következményeit és negatív hatásait is. A jogalkotónak az adózói jogok mellett megfelelő garanciákat is törvénybe kell iktatnia.

Az adóztatás alapelveinek érvényesülése és funkcióinak elérése alapve-tő kötelezettség és cél minden adóztató jogalkotó számára, és az adózási struktúrát ezekre figyelemmel, valamint a konkrét állami-társadalmi be-rendezkedési sajátosságokat alapul véve kell meghatározni.

A jogalkotó alapvető felelőssége az optimális adórendszer keresése, ezáltal érhetőek el igazán az adóztatás fő céljai és legfontosabb funkciói, az adórendszer pedig csak akkor lehet optimális, ha az adózók az adóterhei-ket igazságosnak is érzik. Az adórendszer akkor működik jól, ha a lehető legkevésbé torzítja a gazdasági szereplők döntéseit, a legalacsonyabbak a beszedési költségek, és igazságos is.132 Nehéz azonban megtalálni az állami

131 raWlS, John: Az igazságosság elmélete, Budapest, Osiris Kiadó, 1997, 29.132 Scharle Ágota – Benczúr Péter – kátay Gábor – Váradi Balázs: Hogyan


117

bevételek biztosításának szükségessége mellett a gazdaság fenntartására és a fenntartható fejlődés biztosítására vonatkozó célkitűzéseket, összeegyeztetve az osztó igazságosság elvével.

Az optimális adórendszer ugyanis nem csak a kívánt mennyiségű álla-mi bevételt biztosítja, hanem az adózók számára elfogadható adóterhelési szintet határoz meg.133 Ennek alapja a fizetőképesség és hasznosság elve, nevezetesen az, hogy az adózókra akkora adóterhet szabjon ki a korszerű szabályozás, amelyet készek és képesek is teljesíteni, valamint adóbefize-téseik a közhatalmi tevékenységek által eredménnyel hasznosulhassanak.

Az optimális és igazságos adórendszernek nincs általánosan elfogadott, minden állam számára mindenkor eredményesen alkalmazható modell-je, és az adózással kapcsolatos magatartás is eltérő az egyes államokban. Mivel maga az adózás és adófizetés kultúrához kötött jelenség,134 ezért a vonatkozó szabályokat és az azokhoz kapcsolódó adózói reakciókat a társadalmi berendezkedés és a történelmi hagyományok határozzák meg. Az adórendszert ezek ismeretében és ezekre tekintettel kell kialakítani, és az egyik országban működő modell a másik államban – amennyiben nem igazítják annak sajátosságaihoz – kifejezett kudarccá is válhat. Nem állítható fel egyértelmű és kötelező érvényű állásfoglalás sem az adórendszer egészére, sem a különböző adófajtákra, illetve ezek optimális meghatározására nézve sem, nem mondható ki egyértelműen, hogy valamely adónem igazságos, a másik pedig igazságtalan, valamint nem rögzíthető, hogy a progresszív vagy a lineáris adó éri el leginkább az adóztatás célját, vagy valósítja meg az igazságos adóztatást. Nem rögzíthető, hogy egy kulcs, vagy több kulcs alkalmazása szükséges, és nem határozható meg mindenki számára általános érvénnyel az adó mértéke, illetve a különböző adókulcsok nagysága sem. Ezzel összhangban kiemelhető az is, hogy adónem megváltoztatása kihat az adórendszer egészére, ezért a változtatások során erre tekintettel kell

növelhető az adórendszer hatékonysága?, Közpénzügyi füzetek, 2010/26. 8.133 Erről ld. részletesen: SziloVicS (2004) i.m. 121.134 Az adókultúrát Michael Livingston az adójogi döntéshozók és gyakorlati szak-

emberek által kialakult hit és gyakorlat egységeként határozza meg, amellyel a tényleges döntések alapját határozzák meg (ld. aVi-yonah, Reuven – Satori, Nicola – Marian, Omri, Global Perspectives on Income Taxation Law, Oxford, Ox-ford University Press, 2011, 15.

1. a jogalkotó FelelőSSége

118

lenni, továbbá tudni kell azt, hogy az ilyen módosítások eredményei csak hosszabb távon ítélhetőek meg megfelelően.

Ezzel összefüggésben kiemelt szerepe van az adóztatás igazságosságának, mert az egyes adónemek és az adórendszer egészének igazságossági szintje befolyásolja az adózók magatartását, az adójogi jogkövetést, és ezzel az adózással biztosított bevételek nagyságát is.

A fenti okok miatt elengedhetetlen az optimális adórendszer keresé-se, ezáltal érhetőek el igazán az adóztatás fő céljai és valósulhatnak meg ténylegesen legfontosabb funkciói, az adórendszer pedig csak akkor lehet optimális, ha az adózók az adóterheiket igazságosnak is érzik. Az igazsá-gos adórendszer másik jelentős kérdése tehát az optimális (a társadalom és a gazdaság számára legmegfelelőbb) adórendszer megvalósítása, amely a még elfogadható legkisebb vagyoni korlátozás és legnagyobb adóigaz-gatási szigor mellett a legszükségesebb közcélok elérésére törekszik.135 Az optimális adórendszer az igazságos adóztatás minimuma, az adójogi jogalkotás egyik legfontosabb célja, és a kormányzatok feladata is, e te-kintetben pedig nemzetközi adózási standard kidolgozása jelentős lépés lehetne az optimális adórendszer meghatározásához.136 Az adórendszer akkor működik jól, ha a lehető legkevésbé torzítja a gazdasági szereplők döntéseit, a legalacsonyabbak a beszedési költségek, és igazságos is.137 Az optimális adórendszer legfontosabb eleme az együttműködő adózó, aki a kiszámítható adójogszabályoknak megfelelően teljesíti adókötelezettségeit, és érzékeli, vagy legalábbis tudomással nyugtázza a cserébe nyújtott állami szolgáltatásokat.138 Nehéz azonban megtalálni az állami bevételek bizto-sításának szükségessége mellett a gazdaság fenntartására és a fenntartható fejlődés biztosítására vonatkozó célkitűzéseket, összeegyeztetve az osztó igazságosság elvével.

Az optimális adórendszer ugyanis nem csak a kívánt mennyiségű álla-mi bevételt biztosítja, hanem az adózók számára elfogadható adóterhelési

135 Vö. Szilovics Csaba: Csalás és jogkövetés… 121. o.136 Szilovics Csaba: Csalás és jogkövetés… 124. o.137 Scharle Ágota – Benczúr Péter – Kátay Gábor – Váradi Balázs: Hogyan növel-

hető az adórendszer hatékonysága? Közpénzügyi füzetek 2010. 26. sz. 8. o.138 Vö. Szilovics Csaba: Az igazságos és… 106. o.


119

szintet határoz meg.139 Ennek alapja a fizetőképesség és hasznosság elve, nevezetesen az, hogy az adózókra akkora adóterhet szabjon ki a korszerű szabályozás, amelyet készek és képesek is teljesíteni, valamint adóbefize-téseik a közhatalmi tevékenységek által eredménnyel hasznosulhassanak.

A fizetőképesség (teljesítmény) elve – amely több európai állam al-kotmányában is megjelenik140 – azon alapul, hogy az adózó adófizetési képessége is növekszik jövedelmi-vagyoni helyzetének javulásával. Ennek alapján a formális igazságosságnak kell elsősorban megvalósulnia, amely az egyenlő tehereloszláson alapul. Erre való tekintettel ez az elv az adózás igazságosságát a vagyoni korlátozás oldaláról közelíti meg, és nem vizsgálja az adókért nyújtott állami ellenszolgáltatást. Ennek az elvnek az alapján kiépíthető egy objektív adórendszer, de annak igazságossága nem garan-tált.141 A fizetőképesség elve alapján fogalmazhatjuk meg a horizontális és vertikális egyenlőség elvét is.142 A horizontális egyenlőség akkor érvényesül, ha az azonos jövedelműek azonos mértékű adót fizetnek, míg a vertikális méltányosság akkor valósul meg, ha a különböző jövedelmi helyzetűek különböző mennyiségű adót fizetnek.143 A horizontális igazságosság tehát nem azt vizsgálja, hogy a különböző adózók milyen különleges helyzetben vannak, hanem a lényeges kérdés az adópolitika globális hatása az adózók eltérő kezelése tekintetében.144

A hasznosság elve alapján az adóteher az adózó által igénybe vehető juttatásokhoz igazodik, és ennek megfelelően az adókat az állam által nyújtott szolgáltatások díjának tekinthetjük.145 A haszonelvű megköze-lítés figyelembe veszi a redisztribúció egészét és interdiszciplináris úton közelíti meg a társadalmi igazságosság összetett tartalmát. Ez alapján „az

139 Erről ld. részletesen: Szilovics Csaba: Csalás és jogkövetés… 121. o.140 Reuven Avi-Yonah – Nicola Satori – Omri Marian i.m. 15. o.141 Vö. Szilovics Csaba: Az igazságos és… 14. o.142 Vö. Szilovics Csaba i.m. 14. o.143 Lásd: A. Musgrave – P. Musgrave: Az egyenlő teherviselés (az adózási méltá-

nyosság megközelítési módjai). Adózás, adórendszerek, adóreformok – Elvek, elméletek, tapasztalatok. In: Semjén András (Szerk.): Szociálpolitikai Értesítő 1993. évi 1-2. sz. 33. o.

144 Deák Dániel: Harmonization in… 484. o. 145 Reuven Avi-Yonah – Nicola Satori – Omri Marian i.m. 15. o.


120

adó a civilizáció ára”146, illetve „a szabadság ára”147, és az állam az általa nyújtott szolgáltatások fedezésére vet ki adóterhet. Ennek megfelelően a helyes adóztatás etikai, közgazdasági, közigazgatási és jogi megalapozottság nélkül nem valósulhat meg.148

Ezzel függ össze a generációs méltányosság: egy olyan adópolitika, amely rövidtávon nem tűnik méltányosnak, azonban hosszútávon annak bizonyul, elősegítheti az adóztatás funkcióinak megvalósulását, azonban a különböző generációk között feszültséget is szülhet.149

Ezeken felül fontos, hogy a garanciális szabályoknak egyértelműnek, világosnak és közérthetőnek kell lenniük, és az állami pénzügyi szükségletek megfelelő szintű kiegyenlítését kell biztosítaniuk. Ennek egyik megvalósí-tási módja az adóztatás alapvető szabályait alkotmányi, vagy más kiemelt törvényi szintre emeljék.150 A közteherviselés alkotmányi követelménye ugyanis a közterhek arányos vállalása mellett „azok célszerű, átlátható és lelkiismeretes, felelősségteljes felhasználását is előírja a jogállamiság keretei

146 Oliver Wendell Holmes Jr. híres szólása: „Az adó az, amit a civilizált társadalo-mért fizetünk” (angolul: „Taxes are what we pay for civilized society”, elhangzott 1927-ben).

147 Paul Kirchhof: Bundessteuergesetzbuch – Ein Reformentwurf zur Erneuerung des Steuerrechts, C.F. Müller, Heidelberg 2011. 3. o.

148 Vö. Szilovics Csaba i.m. 14-15. o. 149 Reuven Avi-Yonah – Nicola Satori – Omri Marian i.m. 15. o.150 Ilyen garanciális szabály például az Alaptörvény 37. cikk (3) bekezdése, amely

rögzíti, hogy mindaddig, amíg az államadósság nem csökken a teljes hazai össztermék 50 százaléka alá, a költségvetés végrehajtása során nem vehető fel a megelőző költségvetési évben az államadóságnak a teljes hazai össztermékhez viszonyított arányát az adott költségvetési évben növelő hitel illetve kölcsön, és nem vállalható ezt eredményező pénzügyi kötelezettség sem. Ez újszerű, és a költségvetés elfogadása, valamint végrehajtása tekintetében a jogalkotó, illetve a mindenkori kormányalkotó parlamenti többség fiskális politikájának korlátja. E szabályozás garanciális elem az adózók számára, mert kézenfekvő módon az állam által felvett hiteleket további hitelekkel, vagy pedig ezek véges lehetősé-gére való tekintettel végső soron az adózók által befizetett adóbevételekből kell törleszteni. Az állam eladósodásának e korlátja tehát hosszútávon megnyugtató garanciát nyújthat az adózók számára arra vonatkozóan, hogy adóterheik nem növekednek a pazarló állami gazdálkodásból keletkező költségvetési hiány, vagy rossz költségvetési politika miatt.


121

között”151. Ez segítheti a közteherviselés és az adózás igazságosságának megvalósulását is.152

Az állami bevételek biztosítása érdekében elengedhetetlen minden személytől és szervezettől elvárni a közterhekhez történő hozzájárulás köte-lezettségeinek teljesítését, másfelől pedig az államnak is garantálnia kell az adózók kapcsolódó jogait. Utóbbi gazdasági szempontból is elengedhetetlen, tekintettel arra, hogy közgazdaságilag is több bevételt eredményez a hosszú távon kiszámítható, stabil és jól tervezhető adórendszer. Az állampolgárok adófizetési bizalma ugyanis alapvető fontosságú, és az általános jogkövetési hajlandóságon túl – amelynek egyik alapja az igazságos szabályrendszer megalkotása – a befektetési, beruházási kedvet is befolyásolja a rendszer egyes elemeinek, illetve egészének változékonysága. Egyértelmű, hogy az adózók mindennapi életvitelükbe tartozó gazdasági döntéseit is befolyásolja a hatályos adójogi szabályozás, a megtakarítási- befektetési kedvükre és hajlandóságukra pedig még jelentősebb hatással van a hatályos szabályok összességén túl a jövőbeli várható jogszabályi környezet. A megtakarítási- és befektetési döntések ugyanis általában nem rövidtávúak, hanem inkább közép- vagy hosszú távra születnek, és pénzben kifejezett volumenük is lényegesen nagyobb, mint a mindennapi élet szokásos szükségletei kielé-gítése körében hozott adózói döntéseké.

Általánosan elfogadott megoldás az adórendszer fejlesztésére új adóne-mek bevezetése. E tekintetben is jelentős felelősség terheli a mindenkori kormányzatot és a jogalkotót: az új adónemek bevezetése összetett és nem várt hatásokat is magában foglalhat.153 Denis Healey kifejtette, hogy a konkrét gyakorlati hatások ismerete nélkül még ellenzékben sem kötelezheti magát el egyetlen politikus sem új adók bevezetése mellett, tekintettel arra, hogy a bevezetés és alkalmazás költségeinek, valamint a várható bevételnek 151 chronoWSki Nóra – drinóczi Tímea – Petrétei József – tilk Péter – zeller

Judit: Magyar alkotmányjog III. Alapvető jogok. Budapest-Pécs, Dialóg Campus Ki-adó, 2006, 617. o.

152 vö. SziloVicS (2012) i.m. 66. o. 153 A kormányzás e tekintetben is hosszú távú, stratégiai jellegű döntéseket foglal

magában. Lásd részletesen: Petrétei József: A kormányzati döntéshozatal előkészítő mechanizmusai; a politikai kormányzás jellemzői. In: cSeFkó Ferenc – horVáth Csaba (Szerk.): A demokrácia deficitje avagy a deficites hatalomgyakorlás. Pécs, PTE-ÁJK, Baranyai Értelmiség Egyesület, 2008, 200. o.


122

az aránya nem mérhető fel egyértelműen, így pedig nemcsak a politikai támadási felületeket növeli, de még gazdasági haszna is kérdéses lehet.154

A megfelelő adómérték és adókulcsok kiválasztása azonban nemcsak rettentő nehéz, sokrétű és felelősségteljes, hanem hatásait tekintve is kiemelt fontosságú feladat. A magas adókulcsok ugyanis egyértelműen növelik az adóelkerülés és adócsalás mértékét, valamint csökkentik a jogkövetés szintjét, annak ellenére, hogy az egyéni adózók számára gyakran csak köz-vetetten érzékelhetők. Ha a kulcsok túl magasak, a vállalkozási tevékenység csökken, és a feketegazdaság aránya növekedik. Ez lassabb növekedést és a rendelkezésre álló erőforrások egy részének elvesztegetését eredményezi, de nem emeli az állami bevételeket. A magasabb, illetve viszonylagosan magas adókulcsok továbbá egyértelműen csökkentik a gazdaság hatékonyságát.155

Az adóztatás legfőbb elvei közé tartozik, hogy az adózók számára a közterheket az állam az adófizető-képességnek megfelelően írja elő. Fontos követelmény továbbá az is, hogy az adókat egyértelmű és világos szabá-lyok rögzítsék, valamint a fizetési kötelezettség olyan időpontban álljon fenn, amikor arra az anyagi fedezet is rendelkezésre áll, valamint lényeges szempont az is, hogy az adók beszedése ne járjon aránytalanul magas költségekkel.156 Az adórendszer akkor lehet igazán hatékony, ha stabil és átlátható, kiszámítható kötelezettségeket ír elő az adózó számára, ezt pedig egyszerű formában és egyszerűen teljesíthető módon teszi.

Az adórendszer kialakításakor így tekintettel kell lenni az adóztatás klasz-szikus és modern alapelveire,157 és az adóterheket ezeknek az alapelveknek az érvényesülése mellett kell kialakítani. Kiemelten fontos követelmény, hogy az adórendszer igazságos legyen, csak így valósíthatók meg eredményesen az adóztatás funkciói, és érhetők el annak céljai. Ádám Antal a jogalkotó és a jogalkalmazók számára is zsinórmértékként megfogalmazta: „Az alapvető 154 healey, Denis: Memoirs, 1989, 404., idézi tiley, John: Away from a virtuous tax

system?, British Tax Review, 1998/4. 347. o. 155 gouVin, Eric J: Radical Tax Reform, Municipal Finance, and the Conservative

Agenda, Rutgers Law Review, 2004/4. 434. o. 156 E követelményeket Adam Smith az adóztatás klasszikus alapelveiként határozta

meg.157 Az alapelveket ld. részletesen: SziloVicS Csaba: Az adójog. In: Heirich György

(Szerk.): Adó 2012 magyarázatok. Penta Unió Oktatási Centrum, Pécs 2012. 5-15. o.


123

állami célok között nem hiányozhat a fenntartható fejlődés, az egyensúlyo-zott nemzeti felemelkedés, a társadalmi igazságosság, az összetett (egyéni és közösségi) emberi biztonság szolgálata.”158 Petrétei József is kifejtette, hogy a jogszabályokban „megfogalmazódó normatív értéktartalmak biztosíthatják a társadalmi együttélés igazságosságának megvalósulását, vagyis azt, hogy a jogalkotás és a jogalkalmazás ne csak jogszerű, hanem igazságos is legyen”.159 Az értékeknek – mint például erkölcs, igazságosság, méltányosság – pedig be kell épülniük a demokratikus rendbe.160

Az adózási törvényhozás alkotmányos korlátai országonként és alkot-mányonként eltérőek lehetnek, de az adójogi visszaható hatály161 tilalma több ország alkotmányában megjelenik. Bizonyos országokban teljes mértékben tilos, míg sok más országban megengedett, de csak korlátozott körülmények között. Általánosságban megállapítható, hogy a visszame-nőleges adóztatás a jogbiztonság elvét sérti és ütközik az adófizetők jogos elvárásaival, így csökkenti a jogállamiság iránti tiszteletet. Éppen ezért a visszamenőleges adóztatási törvényhozás tilalma általános minimumkö-vetelménynek tekinthető. Kivételekre azonban szükség lehet, így például több ország gyakorlatában megengedhető a visszaható hatály alkalmazása addig ismeretlen és széles körben alkalmazott adóelkerülési tevékenység vonatkozásában, valamint egyes bírósági döntések következményeit ille-tően, amennyiben a visszaható hatályú szabály pénzügyi hatása rendkívül jelentős az országra nézve.

Az állam működését eredményesen biztosító és az adózók számára is elfogadható anyagi jogi szabályozás elengedhetetlen, tekintettel arra is, hogy az adózók önkéntes jogkövetése nemcsak nagyobb állami bevételt eredményezhet – a kikényszerítés jelentős mértékű, magas költségei miatt is –, hanem társadalmilag is előnyösebb környezetet teremt. Az adórendszer nem működhet csak azért, mert az adózók a jogszabályok szerint kötelesek

158 ádáM Antal: Észrevételek a magyar alkotmányozáshoz. JURA 2011. évi 1. sz. 194. o.159 Petrétei József: Az alkotmányos demokrácia alapintézményei. Dialóg Campus Ki-

adó, Budapest-Pécs 2009. 431. o.160 kiSS László: Jogállam és/vagy élhető állam. In: Csefkó Ferenc – Horváth Csaba

(Szerk.): A demokrácia deficitje avagy a deficites hatalomgyakorlás. PTE-ÁJK, Baranyai Értelmiség Egyesület, Pécs 2008. 145. o.

161 Ezzel összefüggésben lásd később a 184/2010. (X. 28.) AB határozatot.


124

teljesíteni az abban foglaltakat. Az adókötelezettségek teljesítése akkor válhat teljessé, ha az adózók meggyőződésük alapján fizetnek adót a fizetőképesség elvének megfelelően annak érdekében, hogy az álam képes legyen finan-szírozni az e nélkül elláthatatlan közfeladatokat. Lényeges tehát, hogy az adózó számára ne csupán egy jogilag rárótt, terhes kötelezettség legyen az adófizetés, hanem érezzék, hogy nem indokolatlanul terhes módon részesei a társadalmi közös szükségletek fedezetének megteremtésében és lássák az áldozatuknak megfelelő közvetett ellenszolgáltatások előnyeit is.

Meg kell teremteni az adójogi jogbiztonságot és az adózók jogainak hatékony védelmét. Mivel az alkotmányok – egyebek mellett – rögzítik az alapvető jogokat és kötelezettségeket, állami célokat és feladatokat, tilalmakat, alkotmányi értékeket,162 belátható, hogy nem kerülhető el az adózással kapcsolatos kötelezettségek, illetve az alapvető szabályok alkot-mányi rendelkezésekbe foglalása. A közteherviselés, és ezzel összefüggésben minden adózó áldozatvállalása és felelősségviselése érték, amelynek indo-kolt az alkotmányi értékként történő rögzítése is. A közteherviseléshez és az adózáshoz kapcsolódó kötelezettségek azonban csak jogosultságokkal együtt lehetnek teljesek – ahogy a jogokkal szükségszerűen együtt járnak a kötelezettségek is –, és e jogok érvényesüléséhez garanciákat is biztosítani kell, erre pedig az alkotmányi szabályozás a legmagasabb szabályozási szint. Álláspontom szerint tehát korszerű, ha a közteherviselés és az adóztatás a rájuk vonatkozó garanciákkal együtt, alapvető kötelezettségként alkotmányi szabályozást nyernek.

1.1. Az Alkotmánybíróság vonatkozó gyakorlata

Az AB az Alaptörvény „Az állam” című része 37. cikk (4) bekezdése alapján a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények összhangját az Alaptörvénnyel kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és az egyes törvényi előírásokat

162 vö. ádáM Antal: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás, Budapest, Osiris, 1998, 39.


125

csak ezek sérelme miatt semmisítheti meg (az Alaptörvényben meghatáro-zott eljárási szabálysértések esetére szóló korlátozás nélküli megsemmisítési jogosultságon kívül). Annak ellenére azonban, hogy ennek alapján az AB vonatkozó hatáskörét a hivatkozott fiskális feltételek bekövetkeztéig nem gyakorolhatja teljeskörűen, indokolt szem előtt tartani az AB adózás igazságossága tárgykörében hozott eddigi határozatait, tekintettel arra, hogy ezek jelentősen befolyásolták és a jövőben is befolyásolni hivatottak az összetett és bonyolult struktúrájú adórendszer kialakítását. Emellett az AB a 22/2012. (V. 11.) AB határozatában kimondta, hogy az AB feladata az Alaptörvény védelme, és „az újabb ügyekben felhasználhatja azokat az érveket, amelyeket az Alaptörvény hatályba lépése előtt hozott korábbi határozata az akkor elbírált alkotmányjogi kérdéssel összefüggésben tar-talmazott, feltéve, hogy az Alaptörvény konkrét – az előző Alkotmányban foglaltakkal azonos vagy hasonló tartalmú – rendelkezései és értelmezési szabályai alapján ez lehetséges”.163 Érvényben maradnak tehát az AB azokra az alapértékekre, emberi jogokra és szabadságokra, továbbá alkotmányos intézményekre vonatkozó megállapításai, amelyek az Alaptörvényben nem változtak meg alapvetően,164 és a korábbi döntéseiben kifejtett elvi jelentő-ségű megállapítások értelemszerűen irányadók az Alaptörvényt értelmező alkotmánybírósági döntésekben is.165 Ádám Antal megfogalmazásában: „A sarkalatos törvények által létrehozott, illetve alkotmányos rangra emelt jogi alapértékek tartalmának és egymás közötti viszonyának feltárásában kiemelkedő szerepet töltenek be az AB hiteles és kötelező alkotmányér-telmező döntései.”166 Az adópolitikai döntések során ugyanis számtalan, esetenként egymásnak ellentmondó cél fogalmazódik meg rendszerint, amelyek között a jogalkotónak többnyire mérlegelnie és rangsorolnia kell. Ezen sokrétű mérlegelés eredményeként születnek meg az adópolitikai döntések, jogszabályok formájában, amelyek nem minden esetben állják ki az alkotmányosság próbáját. Kiss László fogalmazta meg: „önmagában

163 22/2012. (V. 11.) AB határozat, [40] pont164 Az előző Alkotmány és az Alaptörvény megfelelő szabályainak összevetését és

gondos mérlegelést kíván. Lásd 22/2012. (V. 11.) AB határozat, [41] pont.165 22/2012. (V. 11.) AB határozat, [41] pont166 ádáM Antal: Észrevételek a… 192. o.


126

nem elég a »jó« alkotmány, annak alkalmazásához a megfelelő feltételeknek is adottnak kell lenniük”.167

Kézenfekvő ugyanis, hogy az állam és a közigazgatás van a polgárokért és nem fordítva168 és elengedhetetlen, hogy az adófizetésért cserébe meg-felelő és az adóteher mértékével arányban álló szolgáltatásokat nyújtson. Ezzel áll összhangban az Alaptörvény N) cikk (1) bekezdése is,169 amely kötelezővé teszi a kiegyensúlyozott és fenntartható költségvetési gazdál-kodást.170 Ugyanezen cikk (3) bekezdése ennek az elvnek a tiszteletben tartását absztraktív módon előírja az Alkotmánybíróság, a bíróságok, a helyi önkormányzatok és más állami szervek részére feladataik ellátása során. A fenntartható fejlődés megteremtésével és az állami funkciók bővülésével újabb forrásokra, illetve a kiadások racionalizálására van szükség.

A következőkben az adózás és adókivetés alkotmánybírósági gyakor-latban megjelenő problematikáját mutatom be az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) egyes adóterhek alkotmányosságáról szóló határozatainak ismertetésével és elemzésével, amelyek alapján egyfajta szűnni nem akaró versengés folyik a közteherviselés arányossága és a versenyképes gazdaság megteremtésének igénye között.

1.1.1. A jogbiztonság követelménye

E követelményt az adóztatás vonatkozásában legerőteljesebben a jövedelem- és vagyoni típusú adók alkotmányosságának vizsgálatakor hangsúlyozta az AB.

Az AB 8/2010. (I. 28.) AB határozatában számos ponton alkotmányel-lenesnek találta az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló 2009. évi LXXVIII. törvényt (a továbbiakban: Nért.), és annak érintett 167 kiSS László: Jogállam… 75. o. 168 kiSS István – Magyary Zoltán: A közigazgatás és az emberek. Dunántúl Pécsi

Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt., Budapest, 1939. 373. o.169 Ez összhangban áll az EUSz 3. cikk (3) bekezdésével: „Az Unió Európa fenn-

tartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági nö-vekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a kör-nyezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul. Az Unió elő-segíti a tudományos és műszaki haladást.”

170 SziloVicS Csaba: Az igazságos… 66. o.


127

rendelkezéseit – az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény ezáltal módosított rendelkezéseivel, valamint a lakóingatlanok adójának bevallásához felhasználható becsült forgalmi érték közléséről szóló 242/2009. (X. 29.) Korm. rendelettel együtt – visszamenőleges hatállyal megsemmisítette.171

A Nért. alapján az adó tárgya a lakóingatlannak az adóév első napján fennálló forgalmi értéke, amelyet önadózással kell megállapítani. A testület rámutatott, hogy a forgalmi érték-alapú közteherviselés a magyar jogrend-szerben nem ismeretlen, megtalálható az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényben (a továbbiakban: Itv.) is és a Nért. szinte azzal azonos módon határozza meg a közteherviselés alapjául szolgáló forgalmi érték fogalmát. A vagyonadót azonban nem bejelentésen alapuló adókiszabás, hanem bevallás alapján, önadózással kell megfizetni: az adóalany köteles az adó alapját meghatározni, bevallani, az adót kiszámítani és befizetni. A Nért. azonban – indokolt az AB – nem állapít meg olyan számítási módszert sem, amellyel az adó alapja az adóalany által meghatározható lenne, így olyan adatszolgáltatásra kötelezi az adóalanyt, amelyről az adóbevallásban feltüntetett más adatok bizonyosságához hasonló pontossággal nem tud nyilatkozatot tenni. A forgalmi érték-alapú közteherviselés az egyébként nem alkotmányellenes önadózással való párosítása azt eredményezheti, hogy az adózó az általa pontosan nem ismert, bizonytalan összegű, vélelmezett forgalmi érték bevallására köteles, és ezáltal szankcionálhatóvá válik, ha a lakóingatlan általa bevallott forgalmi értéke 10%-os mértéket meghaladóan kevesebb annál, mint amit az adóhatóság az adó alapjául szolgáló forgalmi értékként utóbb megállapít. Így az adózók a csekély eltérést megengedő szabály miatt ki vannak szolgáltatva annak a kockázatnak, hogy kellő ingatlanforgalmi szakértelem hiányában, önhibájukon kívül nem tudják adóbevallási kötelezettségüket hibátlanul teljesíteni és ezért az adóhatóság – utólagos adómegállapítás során – magasabb forgalmi érték formálisan jogszerű megállapításával is hátrányos jogkövetkezményeket alkalmazzon

171 A Nért. rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisí-tésére előterjesztett indítványokat az AB egyesített eljárásban bírálta el. Az indít-ványok a Nért. lakóingatlanok adójával kapcsolatos rendelkezéseit kifogásolták: a lakóingatlanokat terhelő adó alapját, az adóbevallási és adófizetési kötelezettsé-get megállapító, illetve e kötelezettségek megsértését szankcionáló szabályozást a jogbiztonság és az arányos közteherviselés elvébe ütközőnek tartották.


128

velük szemben – különösen méltánytalanul, az adóigazgatási elévülés általános szabályai szerinti öt évig.

Az AB figyelemmel volt arra is, hogy az állami adóhatóság az adóalany kérelmére még az adóbevallás előtt közli a lakóingatlan becsült forgalmi értékét. Ettől azonban az adóhatóság utólagos adómegállapítás során – pozitív és negatív irányban is – ugyancsak eltérhet, így az adóhatósági jogalkalmazás tág mozgásteret kap, ez pedig kiszámíthatatlan, bizonytalan helyzetet teremt az adóalanyokra nézve, ez pedig sérti a jogbiztonság köve-telményét és a jogállamiság elvébe ütközik. Erre tekintettel az AB a vizsgált jogszabályok visszamenőleges hatályú megsemmisítése mellett döntött. A testület azt is megállapította továbbá, hogy a Nért. alapján a tulajdonos és a vagyoni értékű jog jogosultja a lakóingatlan forgalmi értékéhez mérten köteles az adó megfizetésére, így nem a tényleges vagyonuk (a vagyoni értékű joggal csökkentett forgalmi érték, illetve a vagyoni értékű jog) képezi az adó alapját.

Az AB határozata szerint a bizonytalan összegű forgalmi értéken ala-puló, önadózással megállapítandó adó fizetésére vonatkozó kötelezettség, és különösen e kötelezettség nem megfelelő teljesítésének szankcionálása jogbizonytalanságot teremt. A lakóingatlant terhelő vagyoni értékű jog jogosultjának és tulajdonosának egyetemleges adófizetési kötelezettsége, illetve a vagyoni értékű jogok jogosultjainak szabályozatlan arányosítással megállapítandó adófizetési kötelezettsége szintén jogbizonytalanságra vezet. Nem alkotmányellenes azonban, ha a jogalkotó az adókötelezettség meg-állapításakor olyan adótechnikát választ, amely szerint nem az adóköteles vagyontárgy értéke képezi az adó alapját. Ez különösen a gépjárművek adóztatása esetében indokolt.172

Az AB ezzel álláspontom szerint az adóztatás klasszikus alapelvével – nevezetesen az adók világos, egyértelmű és pontos rögzítésének követel-ményével – összhangban kimondta, hogy nem megfelelő, ha az adóalany határozza meg pontosan az adótárgyat is.

172 Alkotmány 2. § (1) bek., 70/I. §; 2009. évi LXXVIII. tv.; 2003. évi XCII. tv.; 242/2009. (X. 29.) Korm. rendelet.


129

1.1.2. Az adófizetés alapját képező gazdasági forrás

Az Alkotmány egyfelől minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet173 számára kötelezővé teszi a köz-terhekhez való hozzájárulást174, másfelől alkotmányi felhatalmazást ad az állam számára ilyen célú kötelezések, befizetések törvényi szinten történő előírására. A jogalkotó, amint arra az AB következetesen rámutatott, széles keretek között mérlegelhet akkor, amikor a közteher mértékét megállapítja, és nagy szabadsággal rendelkezik azon kérdés megítélésében is, hogy mit határoz meg a közteher tárgyaként, milyen gazdasági forrást választ a köz-teherviselési kötelezettség kiinduló pontjaként.175 Az AB a 448/B/1994. AB határozat indokolásában ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a jogalkotás szabadsága az adófizetés kiindulópontjaként szolgáló gazdasági forrás kiválasztása és az adó tárgyának ez alapján történő meghatározása szempontjából nem korlátlan; a közteherviselési kötelezettséget előíró alkotmányi rendelkezés értelmében annak a jövedelmi és vagyoni viszo-nyokhoz kötöttség keretei között kell maradnia,176 tehát az adott fizetési kötelezettségnek összhangban kell állnia az alanyi kötelezettek jövedelmi és vagyoni viszonyaival.177

173 Az AB működésének már korai szakaszában – alkotmányértelmezéssel – kiter-jesztette a címzetti kört és leszögezte: a közterhekhez való hozzájárulás az állam-polgárok által létrehozott gazdálkodó szervezetekre is vonatkozik (21/1991. (IV. 26.) AB határozat, ABH 1991, 404.); másrészt kimondta: az alkotmányi szabá-lyozás megfogalmazása (a Magyar Köztársaság minden állampolgára) nem jelenti azt, hogy az állam ne kötelezhetne másokat, így a külföldieket is adó, illeték és egyéb, a költségvetési bevételeket növelő fizetésekre (62/1991. (XI. 22.) AB ha-tározat, ABH 1991, 466.).

174 E megközelítést veszi át a stabilitásról szóló törvény is, amelynek 28. § (1) bekez-dése „minden természetes személy, jogi személy és más jogalany” számára írja elő a közös szükségletek fedezetéhez való hozzájárulást.

175 620/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 539, 541.176 ABH 1994, 724, 727.177 1558/B/1991. AB határozat ABH 1992, 506-507.; 66/B/1992. AB határo-

zat, ABH 1992, 735, 737.; 544/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 893, 898.; 666/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 735, 737.; 544/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 893, 898. ABH 1993, 41, 45.


130

Az AB gyakorlatát a jövedelmi és vagyoni típusú adók vonatkozásában többek között a 61/2006. (XI. 15.) AB határozatában178 és 8/2007. (II. 28.) AB határozatában179 foglalta össze.180 Az Alkotmány nem azt határozza meg, hogy jövedelmet és vagyont kell, illetve lehet közteherviselési kötelezettség alapjává tenni, hanem azt írja elő, hogy a közterhek viselésének a jövedelmi és vagyoni viszonyokhoz igazodóan, arányosan kell megtörténnie.181

A bevétel adóztathatóságának alkotmányosságával kapcsolatban az AB három indítványozó közös beadványáról határozott.182 Az indítványozók az államház-tartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Áhej. tv.) 4. §-a, ezzel összefüggésben az Áhej. tv. 7. §-ának 7-8. pontja, az Áhej. tv. 8. §-a, továbbá az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény (a továbbiakban: Epmt. tv.) 211. §-a (15) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását kezdeményezték. Bevétel (és nem a jövedelem) adóztatását, amelyre az Áhej. tv. irányul, az Alkotmány 70/I. §-a nem tiltja. Valamely bevétel adóztatásának egyes alkotmányossági kérdéseit az AB a 963/B/1993. AB határozatában183 vizsgálta.184

Az alkotmányi rendelkezésekből nem következik az, hogy (adó)fize-tési kötelezettséget a jövedelemadók szempontjából akár veszteségesnek tekintendő vállalkozásoknak előírni nem lehet.185 Az állam szabadsága186

178 ABH 2006, 674, 681-684.179 ABH 2007, 148, 159-163.180 Megerősítette: 836/B/2002. AB határozat, ABH 2007, 1479, 1481-1483.;

277/B/2001. AB határozat, ABH 2008, 1810, 1815.; 55/2008. (IV. 24.) AB ha-tározat, ABH 2008, 525, 532.; 87/2008. (VI. 18.) AB határozat, ABH 2008, 707, 733-734.; 730/D/2005. AB határozat, ABK 2009. március, 338, 339.

181 448/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 724, 726.; 44/1997.(IX. 19.) AB hatá-rozat, ABH 1997, 304, 307.

182 66/2006. (XI. 29.) AB határozat. Közzétéve a Magyar Közlöny 2006. évi 146. számában. AB közlöny: XV. évf. 11. sz.

183 ABH 1996, 437, 440.184 A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 39. § (1) bekezdése alapján, amely az

állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén a vállalkozó nettó árbevé-telét határozza meg adóalapnak.

185 122/B/1996 AB határozat, ABH 2002, 737, 746.186 Vö. ádáM Antal: Bölcselet, vallás, állami egyházjog. Dialóg Campus Kiadó, Buda-

pest-Pécs 2007. 79-82. o.


131

ugyanis a fent kifejtettekkel összhangban igen nagy abban a kérdésben az AB szerint, hogy az adófizetés kiindulópontjaként mely gazdasági forrást választja ki, és ennek alapján mit választ ki adótárgynak.187

Az AB-hoz több indítvány érkezett, amelyekkel kapcsolatban született az elvárt adóra vonatkozó határozat.188 Az indítványokban a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiak-ban: Tao.) 6. §-ának – az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról rendelkező 2006. évi LXI. törvény (a továbbiakban: Ept.) 25. §-ával megállapított – (5) és (6) bekezdése utólagos alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését kérték.

Az AB a 448/B/1994. AB határozatában a társasági adó szabályozása vonatkozásában már megállapította, hogy „a jogalkotó feladatkörébe tartozik a társasági adó alapjául szolgáló nyereségösszeg, az ennek kialakításához szükséges számviteli, adótechnikai szabályok, az adó alapját csökkentő és növelő tételek megállapítása, meghatározása is.”189 Az Alkotmány alapján az adott fizetési kötelezettségnek arányban kell állnia az alanyi kötelezettek jövedelmi és vagyoni viszonyaival.190 A taláros testület arra is rámutatott191, hogy a jövedelmi és vagyoni viszonyoknak való megfelelés192 alkotmányi korlátja valamennyi adónem esetében egyaránt érvényesülő alkotmányi korlát, amelynek érvényesülését a konkrét adójogi szabályozás összes sajátosságára, így különösen annak az adóalap megállapítására vonatkozó rendelkezései alapján egyedileg (esetenként) kell vizsgálni.

187 620/B/1992 ABH 1994, 539, 541.188 8/2007. (II. 28.) AB határozat. Közzétéve a Magyar Közlöny 2007. évi 23. szá-

mában. AB közlöny: XVI. évf. 2. sz.189 ABH 1994, 724, 725.190 1558/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 506-507.191 61/2006. (XI. 15.) AB határozat, (a továbbiakban: ABH2.) ABK 2006. novem-

ber, 891, 896.192 Az AB rámutatott: a jövedelmi és vagyoni típusú adók esetében – így a Tao.,

mint jövedelmi típusú adó esetében is – az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkot-mányos mérce több fogalmi elemből tevődik össze: az adó és az alanyi kötelezet-tek jövedelme, illetve vagyona között közvetlen kapcsolat áll fenn, az alanyi kö-telezettek által ténylegesen (valóságosan) megszerzett jövedelem, illetve vagyon kerül adóztatásra, az alanyi kötelezettek teherviselő képességével arányosan.


132

Az AB-hoz több indítvány érkezett a luxusadó alkotmányossága vonat-kozásában a luxusadóról szóló 2005. évi CXXI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) egésze, illetve egyes rendelkezései alkotmányellenességének megál-lapítására.193 Az indítványozók szerint a törvény ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ával, mert csak magánszemélyek esetén ír elő adókötelezettséget, miközben e törvényhely természetes személyek, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek számára egyaránt előírja a közterhek viselésének kötelezettségét. Emellett az indítványozók azért is az Alkotmány 70/I. §-ába ütközőnek tartják az Ltv-t, mert nincs tekintettel a magánszemélyek vagyoni helyzetére, azaz nem azzal arányosan állapítja meg az adókötelezettséget, és nem veszi figyelembe a vagyont terhelő, azt csökkentő hiteleket194, továbbá a jogegyenlőség elvébe ütközik azért is, mert több, de egyenként 100 millió forint alatti vagyontárgy esetén nem áll fenn adókötelezettség, míg egyetlen, de 100 millió forintot meghaladó értékű vagyontárgy esetén igen, valamint a külföldön lévő ingatlan és a nagy értékű ingóságok nem adókötelesek. Ennek alapján az Ltv. sérti a horizontális igazságosság elvét: az ugyanolyan vagyoni helyzetű személyeket eltérően terheli az adófizetési kötelezettség. Vitathatatlan ugyanakkor az is, hogy egyetlen nagyértékű ingatlan tulajdonlása fényűző, mint több kisebb, de összességében ugyanakkora értékű ingatlané, azonban utóbbi esetben az esetleges hasznosításból befolyó jövedelmet egyéb adókötelezettség (pl. Szja) alá vonja a jogalkotó. Alkotmányellenességre vezet továbbá, hogy az Ltv. hatálya alá tartozó személyek az adóköteles ingatlant adózott jövedelmük-ből szerezték meg, így a luxusadó felveti a kétszeres adóztatás kérdését is.

Az AB megállapította, hogy olyan esetben, ha a jövedelem tényleges mértéke általában nem állapítható meg, a jogalkotónak jogában áll a fize-tendő adó mértékének megállapítására különböző jogalkotási technikákat választani.195 Ezt erősítette meg az 5/1997. (II.7.) AB határozat,196 és 193 Erről az AB a 155/2008. (XII. 17.) AB határozattal döntött (közzétéve a Magyar

Közlöny 2008. évi 180. számában. AB közlöny: XVII. évf. 12. sz.).194 A hitelekre fordított kiadások számos országban számolhatók el költségként, il-

letve fizetésük alapján igénybe vehetőek adókedvezmények. Erről ld. részletesen a III.2. fejezetet.

195 57/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 284, 285-286.196 ABH 1997, 55., ld. továbbá 57/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 284,

285-286.; 5/1997. (II. 7.) AB határozat, ABH 1997, 55.


133

emellett rögzítette, hogy magát az átalányadózást és a törvényes vélelmet, mint adótechnikai megoldást nem találja alkotmányosan kifogásolhatónak, ha azokat kivételesen alkalmazza a jogalkotó, és a vélelem megdöntésére is lehetőséget biztosít.197 A konkrét adójogi szabályozást megvizsgálva az AB megállapította, hogy az továbbra is vélelem alapján állapítja meg az adókötelezettséget, de „[e] vélelemmel szemben a törvény csupán mentes-ségi eseteket és kivételeket állapít meg.”198 Ezen túlmenően: „azáltal tehát, hogy a törvény e körben az ellenbizonyítás lehetőségét nem biztosítja, az állam adott esetben nem valós jövedelmet adóztat, ami alkotmányellenes, sérti az Alkotmány 70/I. §-át.”199

Az AB megítélése szerint önmagában nem alkotmányellenes, hogy a jogalkotó az ingatlanokra az ingatlan számított értéke alapján vagyonadót vet ki, amennyiben ez megfelel az Alkotmány rendelkezéseinek és a 8/2007. (II. 28.) AB határozatban200 rögzített fogalmi elemeknek. Ennek során figyelemmel kell lennie a jogalkotónak arra, hogy vagyoni adó esetében az arányosságnak az adózók viszonyában az adó alapja és mértéke kérdésében is fenn kell állnia.

1.1.3. Az arányosság elve

A 61/2006. (XI. 15.) AB határozatban az AB a házipénztár-adó, mint vagyoni típusú különadó szabályozásának az alkotmányosságát vizsgálta, és megállapította, hogy a vizsgált vagyoni típusú különadó (közteher) nem áll közvetlen kapcsolatban az alanyi kötelezettek jövedelmi, illetve vagyoni viszonyaival (helyzetével), ebből következően pedig nem felel meg az arányos közteherviselés alkotmányi rendelkezésének.201 197 ABH 1997, 58. Ld. továbbá lent a különadóztatás alkotmányosságáról szóló AB

határozat.198 ABH 1997, 59.199 ABH 1997, 61. Az 57/1995. (IX. 15.) AB határozatban foglaltakat (a vélelem

alkalmazásával összefüggésben) megerősítette a 8/2007. (II. 28.) AB határozat is (ABH 2007, 148, 161.).

200 ABH 2007, 148, 163. Megerősítette: 55/2008. (IV. 24.) AB határozat, ABK 2008. április, 504, 508.; 87/2008. (VI. 18.) AB határozat, ABK 2008. június, 867, 882.

201 ABK 2006. november, 891, 897.


134

Az AB több határozatában202 is foglalkozott az adóelőleg alkalmazá-sának alkotmányossági kérdéseivel, és megállapította, hogy az adóelőleg jogintézménye alapvetően nem alkotmányellenes. Eszerint a jogalkotó dönthet úgy, hogy az adóbevétel folyamatosságának biztosítása érdekében az adóévre vonatkozóan várható bevétel egy részére már év közben igényt tart.203 Az AB a 35/1997. (VI. 11.) AB határozatában rámutatott, hogy bizonyos átmeneti aránytalanságok lehetségesek az előleg címén befizetett összeg és az adófizetési kötelezettség teljes összege között, ez azonban a végleges elszámoláskor kiegyenlítődik. Az adóelőleg kiszámítási módját az AB ezért adótechnikai szabályként kezeli, és nem állapít meg alkotmányel-lenességet pusztán amiatt, hogy egyes adózók a végelszámoláskor bizonyos összeg visszaigénylésére lesznek jogosultak. Amennyiben azonban az előleg adókulcsát oly módon állapítják meg, hogy azzal az adózók teljes körére és teljes bizonyossággal megállapítható lesz az adó túlfizetése, akkor az már túllép a megengedhető átmeneti aránytalanságon, lényegét tekintve az állam javára előírt kényszerhitelnyújtás a jogosult részéről.204 Kézenfekvő, hogy az állam és a társadalom fenntartása érdekében nem működhet egyetlen adórendszer sem adóelőleg-fizetés nélkül, így e jogintézmény alkalmazása teljességgel indokolt. Az állami intézmények egyéb forrásból (pl. adóelőleg hiányában hitelből) történő finanszírozása indokolatlan többletköltséggel és az adózók által befizetett összegek kevésbé hatékony felhasználásával jár.

Álláspontom szerint több jövedelemfajtára lehetne kiterjeszteni az adóelőleg fizetést. Ez elősegítené az állam hatékonyabb működését és a közpénzek eredményesebb felhasználását. Meggyőződésem, hogy ez az igazságosság szempontjából is indokolt, legalább az azonos adónembe tartozó jövedelmeket e tekintetben is azonos elbírálás alá kellene vonni. Egyértelmű, hogy ez a közvetett, illetve fogyasztást terhelő adókra nem, de a jövedelmet terhelő közvetlen adókra mindenképpen alkalmazható. Ennek megfelelően úgy gondolom, hogy az Szja jövedelemkategóriái esetén is teljeskörűen kellene alkalmazni az adóelőleg-fizetést. Indokolt ugyanis, hogy a tőkejövedelmekre is kiterjesszék ezt az adókötelezettséget. Példaként

202 85/B/1996 AB határozat, ABH 1998, 620.203 Hasonló megállapításokat tartalmaz az AB 26/2004. (VII.7.) AB határozatában

kifejtett érvelés is.204 ABK 1997. június – július 238, 239.


135

említem, hogy abban az esetben, ha egy kölcsönügyletből a tőkét – akár az adós önkéntes teljesítésével, akár bírósági végrehajtás útján – a hitelező magánszemély kamatokkal növelten kapja vissza a kölcsön tőkeösszegét, akkor a társadalmi igazságosság és hatékonyság azt indokolná, hogy – a pénz-ügyi intézmények által kifizetett kamatjövedelem közvetett adók működési mechanizmusához hasonló módszerrel – a kamatokból legalább adóelőleget kelljen fizetni (még előnyösebb lenne, ha az adófizetési kötelezettség azonnal esedékessé válna, így utólagos korrekcióra sem lenne szükség). Abban az esetben ugyanis, ha a hitelező magánszemély a visszakapott, járulékokkal növelt kölcsön összeget nem fekteti be, illetve nem fogyasztja el, akkor az állam csak később jut ebből adóbevételhez. Az említett példából jól látszik, hogy a magyar szabályozásban ugyanolyan fajtájú, de különböző kifizetőtől származó jövedelmek is eltérő elbírálás alá esnek ebből a szempontból, ez pedig sem gazdaságilag, sem társadalmilag nem megalapozott.

1.1.4. Az adó mértéke

A jogalkotó szabadsága nagy abban is, hogy az adórendszert miként alakítja ki: ez az Alkotmány keretei között a törvényhozás és a kormányzati gazda-ságpolitika mérlegelési körébe tartozik – állapította meg az AB 54/1993. (X. 13.) AB határozata.205 Az adókötelezettség megállapítása, új adónem bevezetése, az adó mértékének változtatása esetében szerzett jogokra hivatkozni – az adó gazdaságpolitikai eszköz-szerepére tekintettel – álta-lában nem lehet,206 és az AB nem vizsgálja jogszabályok célszerűségének, hatékonyságának a kérdéseit.207 A taláros testület állandó gyakorlatának megfelelően az adó, illeték mértékét, összegszerűségét nem vizsgálja, az csak akkor vet fel alkotmányossági kérdést, ha – mint arra az 1531/B/1991.AB határozat is utal208 – olyan túlzott mértékű (konfiskatórius jellegű), hogy már nem is a célt valósítja meg, hanem az adóalany ellehetetlenülését idézi elő. Az 1531/B/1991. AB határozattal eldöntött ügyben, egy helyi adót megállapító önkormányzati rendeletet azért tartott az indítványozó a 70/I.

205 ABH 1993, 340, 342.206 16/1996. (V. 3.) AB határozat, ABH 1996, 61, 67.207 772/B/1990/5. AB határozat, ABH 1991, 519, 522.208 ABH 1993, 707, 711.


136

§ arányossági szabályát sértőnek, mert ingatlanára egyösszegű éves adót úgy állapítottak meg, hogy annak összege az adó alapját képező ingatlan értékéhez képest túlzott volt. Az 1558/B/1991. AB határozat értelmében alkotmányellenessé abban az esetben válhat az adó mértéke, ha az diszk-riminatíve nyer meghatározást, vagy pedig olyan nagyságot ér el, hogy a nyilvánvalóan eltúlzott mérték már aránytalanná és indokolatlanná válik.209

1.1.5. Mentességek és kedvezmények

Az AB gyakorlata szerint a közterhekhez hozzájárulás módját és mértékét az adókról, az illetékekről, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg.210 Az illetékekről, a magánszemélyek jövedelemadójáról, a gépjárműadóról külön törvények rendelkeznek; de a közteherviselés fogalma alá tartoznak a hozzájárulás formájú fizetési kötelezettségek211 is, amelyeknek az alapja volt az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 10. §-a.212 A szóban forgó törvények megalkotásakor az Országgyűlés rendszerint kedvezményeket is nyújt a jogszabály címzettjeinek meghatározott köre számára, illetőleg bizonyos tevékenységfajtákra, vagy árucikkekre. A közterhekhez való hozzá-járulás alkotmányos kötelezettség, így az AB következetes álláspontja, hogy e kötelezettség alóli mentesülésre, vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga, így a mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Mindebből következik az is, hogy a korábban nyújtott adómentesség fenntartására általában nincs alkotmányosan levezethető kötelezettsége a jogalkotónak: az Országgyűlés jogosult adómentességeket megállapítani, de jogában áll a mentességek körének szűkítése is.213

A jogalkotó széles körű mérlegelési jogát illetően egységes az AB gyakorlata abban is, hogy mind az ex gratia juttatásoknál, mind pedig az adókedvez-

209 ABH 1992. 506, 507.210 61/1992. (XI. 20.) AB határozat. Közzétéve a Magyar Közlöny 1992. évi 117.

számában. (61/1992. (XI. 20.) AB hat., ABH 1992, 280., 281.)211 Ide tartoznak például az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény alapján elő-

írt kötelezettségek is.212 Jelenleg a 2011. évi CXCV. törvény.213 1416/D/1996. AB határozat, ABH 2002, 788, 792.


137

mények megszüntetésénél a szabályozás minimális tartalmi korlátját jelenti egyrészt az egyenlő méltóságú személyként való kezelés feltétlen betartása, másrészt az alapjogok meg nem sértése.214 Még az ex gratia juttatásoknál is irányadók azonban az Alkotmány jogegyenlőségi tételéből215 és a közterhekhez való hozzájárulás kötelezettségéből eredő követelmények.

A kifejtettekből következik, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogsza-bályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az AB hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe valamely alkotmányi rendelke-zéssel, ám az AB nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi – pl. gazdaságpolitikai – szempontú vizsgálatára.216

Ezt a gyakorlatát követve az AB a helyi adórendeletek által nyújtott adómentességek és adókedvezmények alkotmányosságának megítélése során is azt vizsgálta, hogy a mentességek, kedvezmények szabályozása következ-tében az adóalanyok között tett megkülönböztetés nem önkényes-e, van-e a megkülönböztetésnek alkotmányosan elfogadható indoka.

Tekintettel arra, hogy a Hatv. 6. § d) pontja felhatalmazást ad az önkormányzatoknak arra, hogy a Hatv.-ben szabályozott mentességeken, kedvezményeken túl a helyi sajátosságokat, az adóalanyok teherviselő képességét figyelembe véve további mentességeket, kedvezményeket álla-pítsanak meg, az AB a különbségtétel indokait a helyi szabályozás tükrében esetről esetre vizsgálja.

1.1.6. A különadóztatás alkotmányossága

Az AB-hoz számos indítvány érkezett,217 amelyben az indítványozók az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010.évi XC. törvény II. fejezete, valamint az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosítá-sáról szóló 2010. évi XC. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXXIV.

214 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48–49.215 54. § (1) bekezdése, 70/A. §.216 61/1992. (XI. 20.) AB hat. ABH 1992, 280., 281.217 Erről az AB a 37/2011. (V. 10.) AB határozattal döntött (közzétéve a Magyar

Közlöny 2011. évi 49. számában. AB közlöny: XX. évf. 5. sz.).


138

törvény 2. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatát kezdemé-nyezték. A kifogásolt rendelkezések (a 2010. évi XC. törvény 8-12. §-a) a magánszemélyek egyes jövedelmeinek különadójára vonatkozó szabályokat tartalmazzák, amelyek szerint a Törvény által meghatározott foglalkozta-totti körnek a jogviszonyuk megszűnésével kapcsolatban juttatott bevétel meghatározott összeghatárt meghaladó része után 98%-os különadót kell fizetnie. A különadóra vonatkozó szabályokat a 2005. január 1-jétől meg-szerzett jövedelmekre, vagyis a törvény hatályba lépését, 2010. december 30. napját megelőzően juttatott jövedelmekre is alkalmazni kell.218

A végkielégítések különadója néven ismertté vált jogszabályról az AB első alkalommal 2010. október 26-án döntött.219 A törvény eredeti szabá-lyai szerint a magánszemélyeknek különadót kell fizetniük az olyan bevétel után, amelyet a munkavégzésre irányuló jogviszonyuk megszűnésével összefüggésben szereztek meg, feltéve, hogy a bevétel a széles értelemben vett „állami” forrásból (állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból) származik és a kétmillió forintot meghaladja. A különadóra vonatkozó szabályokat eredetileg a 2010. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre, vagyis a törvény hatálybalépését, 2010. október 1-jét megelőzően jutta-tott jövedelmekre kellett alkalmazni. Az AB megállapította, hogy a külö-nadóról szóló törvény visszaható hatálya nemcsak a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmekre vonatkozik, hanem olyan jövedelmekre is, amelyek törvényi előírás alapján, alanyi jogon járnak. A törvényhozó által meghatározott mértékű kifizetések nem tekinthetők jó erkölcsbe üt-közőnek, így ezekre a törvény az Alkotmány új rendelkezése alapján sem terjeszthette volna ki a visszaható hatályt. A visszaható hatályú jogalkotás megfelelő indokoltság esetén érthető és elfogadható tehát egy szervesen fejlődött, kifinomult jogrendszerben, azonban egy kevésbé kiegyensúlyozott társadalomban alááshatja a társadalmi kohéziót és a közép-kelet európai országokban növelheti a kiszámíthatatlanságot és a jogrendszer instabili-tását.220 A törvény jövőre szóló szabályait illetően az AB megállapította: a

218 Ld. 2010. évi CXXIV. törvény 2. § (1) bekezdés219 184/2010. (X. 28.) AB határozat, ABK. 2010. október, 1161.; a továbbiakban:

Abh.220 deák Dániel: Pioneering Decision of the Constitutional Court of Hungary to Invoke the

Protection of Human Dignity in Tax Matters. Intertax 2011. évi 11. sz. 539. o.


139

közszférából való távozással összefüggésben olyan adóról van szó, amelyet jogszabály alapján, rendeltetésszerű joggyakorlás keretei között teljesített kifizetésekre is alkalmazni kell, és amely alanyi jogon szerzett jövedelemtől fosztja meg az érintetteket. A törvényalkotó azonban a konkrét esetben a „külön mértéket” teljes elvonásként értelmezte, ezzel túllépett az alkotmányi felhatalmazáson, és megsértette az Alkotmány módosított közteherviselési szabályát. Hangsúlyozandó, hogy e kifizetésekre a munkáltatót 27%-os egészségügyi hozzájárulás terhelte. Erre tekintettel a 98%-os különadó és a 27%-os egészségügyi hozzájárulás összes terhe egyértelműen meghaladja a kifizetés 100%-át – így a bevezetett adó megakadályozza az adózót a realizált jövedelme nagy része fölötti rendelkezésben –, ez pedig ellentétes a fizetőképesség elvének arányossági követelményével,221 amely igazságos-sági szempontból elfogadhatatlan, még akkor is, ha feltehetően bizonyos kifizetések jó erkölcsbe ütközőek voltak.222 Az adó mértéke pedig abban az esetben lehet alkotmányjogi vizsgálat tárgya, ha az nincs arányban a törvény szerinti adókötelezettséggel, illetve az adóteher nincs tekintettel és nem áll arányban az adózó fizetőképességével. Ilyen esetben az alkalmazandó adómértéket indokolatlannak kell tekinteni, amely érvelés az AB későbbi döntéseiben (például 37/2011(V.10.)AB határozat).223

A határozatot követően az Országgyűlés módosította az AB hatáskörére vonatkozó szabályokat224 és a közteherviselési kötelezettséget meghatározó alkotmányi rendelkezést, valamint újraalkotta a különadót.

Az AB gyakorlata értelmében a tág, alkotmányjogi értelemben vett tulajdon225 közjogi korlátai közé tartozik a közterhekhez való arányos hozzájárulási kötelezettség.226 Az adott adóévben megszerzett jövedelemhez

221 deák Dániel: Pioneering Decision… 539. o. 222 Tovább árnyalja ezt az aspektust, hogy e különadó azokra a közszolgákra vonat-

kozott, akik közszolgálati jogviszonyukkal kapcsolatban az államtól részesültek e kifizetésekben, így áttételesen a különadó azon a feltételezésen alapult, hogy maga az állam volt a csaló ezekben a tranzakciókban. Lásd deák Dániel: Pionee-ring Decision … 536. o.

223 deák Dániel: Pioneering Decision … 541. o. 224 Vö. ádáM Antal: Észrevételek a magyar… 202. o. 225 Az Alkotmány szövegében megerősítést nyert a köztulajdon és magántulajdon

egyenjogúsága. Lásd ádáM Antal: Észrevételek a magyar… 191. o.226 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 134.


140

igazodó tehertől az Alkotmány akkor hatályos 70/I. § (2) bekezdésében szereplő ötéves, visszaható hatályú adóztatás lehetősége eltér: az AB a visszaható hatály öt éves időtartamát is túlzottnak ítéli, amely az emberi méltóság olyan fokú megsértése,227 amely alkotmányellenes. A vissza-menőleges hatállyal érintett hosszú időszakban ugyanis olyan jelentős mértékben változhatnak meg az adózó életkörülményei, hogy esetlegesen képtelen is e nagymértékű adófizetési kötelezettségének eleget tenni, arra is tekintettel, hogy a kifizetéssel érintett korábbi megszűnt jogviszonya óta nem alapvető, hogy rendelkezik megfelelő jövedelemmel. Ennek alapján az adó megfizetése olyan vagyon hátrányt okozna, amely sértené az adózó emberi méltóságát.228 A lényeges különbség abban áll, hogy bevallással lezárt időszakban az adóztatott ügyletek is lezárulnak az adóév végén. Az adóévben viszont lehet olyan szabályt alkotni, amely az adóév kezdetétől alkalmazandó, ha ennek alkotmányosan elfogadható oka van (pl. a visz-szaélések megakadályozása)229.

Az Alkotmány 70/I. § (2) bekezdése elvi lehetőséget teremtett arra, hogy a jogalkotó visszaható hatállyal, a jövedelem mértékét el nem érő közteherviselési kötelezettséget állapítson meg, meghatározott forrásból származó, valamennyi jövedelmet illetően. E rendelkezés alapján tehát nemcsak jogviszony megszűnéséhez kapcsolódó, hanem más, akár rendszeres jövedelmeket is különadó alá lehetne vonni. Az alkotmányjogi kérdés tehát az, hogy ennek a lehetőségnek vannak-e az Alkotmányban rögzített korlátai. Az Abh. szerint az Alkotmány akkori új, közteherviselési szabályát, amely a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott bevételek adóztatását tette lehetővé, sértette az, hogy a különadó törvény kiterjedt a törvényben meghatározott jogcímen és mértéken alapuló olyan juttatásokra is, amelyek nem minősül-227 Ennek alapján az adózás valóban kapcsolatban állhat az emberi méltóság védel-

mével a hatékonyság és méltányosság követelményeinek érvényesülésének tükré-ben. Ld. deák Dániel: Pioneering Decision… 537. o.

228 A magyar jogban természetesen előfordulhat olyan eset, hogy a vagyonszerzést követően a vagyonszerző fél akkor is köteles a szerzett vagyon erejéig helyt állni az adófizetésért, ha már attól jó vagy rosszhiszeműen, de nem önhibáján kívül elesett (lásd például az Art. szerint helytállásra kötelezetteket).

229 Azt, hogy milyen ügyleteket kell olyannak tekinteni, mint amelyek lezárulnak az adóév végén, vagy akár még az adott adóév vége előtt, csak esetről esetre lehet eldönteni.


141

hetnek jó erkölcsbe ütközőnek. Az AB gyakorlata szerint önmagában nem alkotmányellenes, ha a jogalkotó törvényes vélelem felállításával szabályoz,230 ugyanakkor ez csupán kivételes eszköz lehet, és legalább az ellenbizonyítás lehetőségét biztosítani kell;231 az ellenbizonyítási lehetőség hiánya pedig egyébként is ellentétes az Európai Bíróság álláspontjával, és az arányosság elvének megsértését jelenti.232

A taláros testület megállapította, hogy az állami forrásból eredő kifi-zetések a közpénzekkel való ésszerű gazdálkodás érdekében, törvényben, adójogi eszközökkel is korlátozhatók. Állami forrásokkal való visszaélés esetén pedig a kifizetés korlátozása akár visszaható hatályú is lehet, éppen az Alkotmány 70/I. § (2) bekezdése megengedő szabálya alapján. Az AB már az Abh-ban is hangsúlyozta, hogy a méltánytalanul magas kifizetések, bizonyos végkielégítések, vagy több éven át ki nem adott, jelentős mértékű szabadság megváltása különadóval sújthatók visszaható hatállyal is233; a visszaélések megakadályozását célzó, a társadalom igazságérzetét234 érvé-nyesítő törvény nem alkotmányellenes önmagában, de meg kell maradnia a módosított Alkotmány keretei között.

230 Ld. fent pl. ABH 1997, 58.231 „Az AB álláspontja szerint tehát csak kivételként és többletgaranciák mellett

kerülhet sor az adóeljárásban a vélelem alkalmazására, és nem lehet eszköze nem valós jövedelem adóztatásának.” (57/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 284, 285-286.)

232 deák Dániel: Pioneering Decision … 541. o.233 A retroaktív és retrospektív törvényhozás indokolt jogalkotói cél megvalósítása

érdekében a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság által is kimondottan elfogadható és a nyugat-európai országokban az adójog terültén is alkalmazott megoldás. Az AB által kimunkált jogértelmezésnek megfelelően visszaható hatályú adójogi jogalkotás csak kivételes esetekben és kizárólag az adózó előnyére fogadható el. Az egyetlen terület az adójogon belül az adóigazgatási eljárás, ahol lehetőség van visszamenőleges hatályú jogalkotásra: az új eljárási szabályok a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazhatóak azzal, hogy az adózókat ez nem érintheti hátrányosan. Elhangzott Deák Dániel „Az adóelkerülés bírósági gyakorlata” című előadásán, 2012. október 24-én, a Nemzetközi Adószakértők Magyarországi Társasága és a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar szemináriumán.

234 A társadalmi igazságosságról, mint alapvető állami célról lásd ádáM: Észrevételek a magyar… 194. o.


142

Törvényben meghatározott jogcímen és mértékben, bevallással lezárt adóévben, visszaélés nélkül megszerzett bevételnek a visszaható hatályú adóztatása azonban már nem az Alkotmány 70/I. §-a új (2) bekezdésének a végrehajtása, hanem az egyén autonómiájába való olyan mértékű köz-hatalmi beavatkozás, amelynek nincs alkotmányosan elfogadható indoka, ezért az sérti az adófizetők emberi méltóságát. E szempontrendszer újdon-ság, tekintettel arra, hogy adózási ügyeket az emberi méltóság védelmére hivatkozással nem vizsgáltak korábban,235 az AB azonban ebben a dön-tésében tehát összekötötte az emberi méltóság védelmét az adóügyekkel. A különadó ugyanis nem tette lehetővé az egyéni körülmények igazságos és méltányos mérlegelését, visszaható szabályai differenciálatlanul min-denkire vonatkoztak. Nem vette figyelembe az adózók széles körét érintő, olyan köztudomású objektív körülményeket sem, amelyek hátrányosan befolyásolják a magánszemélyek körülményeit. Problémás azonban, hogy az adófizetési kötelezettség és az emberi méltóság között nincs egyértelmű kapcsolat,236 sőt, álláspontom szerint a megfelelő, igazságos és méltányos adójogszabályokon alapuló adófizetési kötelezettség alapvetően nem kérdő-jelezhető meg az emberi méltóságra való történő hivatkozással, e tekintetben egyedül az eljárási szabályok árnyalhatják a helyzetet.

1.2. Jogszabály-szerkesztés – egyszerűség

Az egyszerűség önmagában nem egy független követelmény az adójogi szabályokkal szemben, de kézenfekvő, hogy a szükségtelen bonyolult-ság az adózók erőforrásainak szükségtelen igénybevételével csökkenti az adóztatás hatékonyságát. Az adójogi norma ezért akkor érvényesülhet és fejtheti ki hatását igazán, ha az adózók ismerik és megértik az abban előírt kötelezettségeiket.237 A jogszabályok egyszerűsége, illetve bonyolultsága alapvetően a jogkövetés költségei (a szükséges idő- és anyagi ráfordítás, amely a jogszabályok tanulmányozásában, a különböző nyilvántartások vezetésében, a bizonylatok megőrzésében, az adóbevallás elkészítésében, az adóhatósággal való kapcsolattartásban ölt testet), valamint az közigaz-

235 deák Dániel: Pioneering Decision… 534. o.236 deák Dániel: Pioneering Decision… 542. o. 237 SziloVicS Csaba: Az igazságosság … 98. o.


143

gatási költségek (az állam által az adórendszer működtetésére fordított idő és anyagi eszközök) figyelembevételével mérhető.238 Amennyiben a szankció bekövetkezésének kockázata alacsony, az adózók gyakran a szabályok megszegésével csökkentik a jogkövetés költségeit. Minden adópolitikának alapvető, illetve kimondott célkitűzése az egyszerűség, amely növeli a jogkövetés szintjét, és emeli az adózók adójogi jogtudatát is. Ennek megfelelően az egyszerűsítés az adóreformok alapvető eleme, és az adópropaganda, illetve adómarketing folyamatosan megvalósítandó, zászlóra tűzött, de az országok jelentős részében még ténylegesen el nem ért és megfelelő mértékben talán soha el nem érhető célkitűzése, amelyet minden adójogi jogalkotó és adójogi jogalkalmazó innovatív eszközökkel kíván a gyakorlatban megvalósítani. A túlságosan összetett, átláthatatlan, értelmezhetetlen és szövevényes adórendszer ugyanis még szándék ellenére is nehezen követhető, így alapvetően lerontja a jogkövetés szintjét. A retten-tően komplikált adóstruktúra és adójogi jogszabályok emellett elősegítik és bátorítják az adójogi jogszabályok elkerülését, és emelik az adócsalásra való hajlandóságot és annak mértékét. Az ilyen szabályoknak való megfelelés olyan adminisztrációt von maga után, amely nemcsak magában rejti az esetleges gondatlanságból elkövetett hibákat, hanem kifejezetten költséges és időigényes is. A költségek és a többlet idő mellett a túlságosan bonyolult szabályozás csökkenti az adójogi normák iránt érzett adózói tiszteletet is, különösen abban az esetben, hogyha a szabályozás bonyolultsága ténylegesen nem indokolt. A komplexitás befolyásolhatja a horizontális igazságosságot is, mivel az azonos helyzetű adózók különböző összegű adót fizethetnek abból következően, hogy a jogszabályokat eltérően értelmezik, és bár adójogi helyzetük megegyezik, az adójogi normák iránti értelmezési képességük különbözőségéből adódóan esetlegesen eltérő mértékű kedvezményeket, illetve mentességeket érvényesítenek, vagy eltérő mértékben és költséggel kénytelenek hivatásos személy (tanácsadó vagy könyvelő) közreműködését igénybe venni. Az adózók úgy is vélhetik, hogy a túlzottan összetett sza-bályozás célja nem más, mint az, hogy bizonyos privilegizált helyzetben lévők részére előnyöket biztosítson, és így azok kevesebbet fizessenek, mint mások. Ennek a feltételezésen alapuló felfogásnak köszönhetően az adózók elveszítik az adórendszer igazságosságába vetett hitüket. Elengedhetetlen

238 Reuven aVi-yonah – Nicola Satori – Omri Marian i.m. 15. o.


144

tehát, hogy mind az adójogi normák, mint pedig az adónyomtatványok nyelvezetét egyszerűbbé, pontosabbá és közérthetőbbé tegyék.239

A joganyag terjedelme önmagában nem teszi az adórendszert, illetve az Áfa szabályozását eltúlzottan összetetté. Az adójogi jogszabályok hossza, a rendelkezések, illetve részletszabályok sokasága és szerteágazósága azonban kifejezetten fontos tényezők, amelyek jelentős nehézségeket okozhatnak az adózók számára. Ebben a vonatkozásban az átláthatóság és jogszabályi koherencia alapvető fontosságát érdemes hangsúlyozni, a részletszabályok sokasága ugyanis áttekinthető marad abban az esetben, ha a jogszabály szövege összefüggő és a különböző jogszabály-helyekre történő utalás pontosan és célszerűen szerkesztett. Egyértelmű, hogy ha a különböző rendelkezések túlzott mértékben és számban utalnak egymásra, illetve egyéb jogszabály-helyekre, akkor a jogi helyzet tisztázása az egyes rendelkezések közötti keresgélés miatt több időt, energiát és szakértelmet, de legalábbis odafigyelést követel az adózótól. Néhány adójogi gondolkodó ezzel szemben úgy véli, hogy az adórendszert, illetve az egyes adónemek szabályozását kifejezetten egyszerűsíti az adójogi jogszabályok minél nagyobb tömege, és az összetettebb, illetve bonyolultabb rendelkezések jobban elősegítik az igazságosság érvényesülését, tekintettel arra, hogy lehetővé teszik az egyes adózók, illetve az egyes családok helyzetének figyelembevételével történő szabályozást.240 Alapvetően egyet lehet érteni azzal, hogy a sokrétű szabályozás és az adózók helyzetének részletesebb szabályokkal megvalósuló figyelem-bevétele növelheti az adójog igazságosságának szintjét, azonban az egyes részletszabályoknak – bár ezek természetesen az e körben foglalkoztatott hivatásos személyek alkalmazását, illetve megbízási körét csökkentik, és ezáltal a gazdaságot, valamint a fogyasztást kevésbé fogják élénkíteni – az adózók számára is érthetőnek, világosnak, és egyértelműeknek kell lenni-ük. Az ilyen szabályok növelik ugyanis az adózó adójogi rendszerbe vetett bizalmát, egyszerűsítik számára a jogszabályoknak megfelelő magatartás tanúsítását, és emelik jogkövetési hajlandóságukat, továbbá csökkentik a jogkövetés költségeit. Ezzel szemben a túlságosan bonyolult szabályok ért-hetetlenné és értelmezhetetlenné teszik az adójogot, így inkább elrettentik

239 SziloVicS Csaba: Az igazságosság… 100. o. 240 Eric J gouVin: Radical Tax Reform, Municipal Finance, and the Conservative Agenda.

Rutgers Law Review 2004. évi Téli sz. 436-438. o.


145

az adózókat a jogszabályok megfelelő alkalmazásától. Az egyszerűsítésre a legkönnyebb megoldás, ha az adófizetés alól részben vagy egészben men-tesítik a legnehezebben ellenőrizhető jövedelmeket. Ezt az elvet követi az általány-adózás is, amely ugyancsak lehetővé teszi, hogy az adóhatóság az ellenőrzési erőforrásait másra fordítsa.241 Az azonban kifejezetten hasznos lehet, ha az egyszerűen megfogalmazott, világos és egyértelműen értelmez-hető részletszabályok sokasága egységes rendszert alkotva tesz különbséget az egyes adózók, illetve – a vertikális igazságosság követelményeinek meg-felelően – az egyes adózói csoportok között. A törvényekben biztosított mentességek, levonások, kedvezmények és adókulcsok számának csökkentése ugyancsak egyszerűsítéssel jár.242

A közterhek rendszere egy globális és részletszabályaiban teljeskörűen el nem sajátítható joganyag, és még a hivatásos szakemberekkel dolgozó adózók sem tudják minden esetben, hogy mely rendelkezéseket, illetve ténylegesen milyen tartalommal kell alkalmazni.

1.2.1. Gyakorlati példák

Ehelyütt két gyakorlati példát emelünk ki. Az egyik általánosan felmerülő problémakör a járulékfizetéshez, valamint az egyes szociális transzferekhez kapcsolódik. Eltérő jogértelmezések és megközelítések vannak a gyakorlatban például arra, hogy egy adott gazdasági társaság tajga, aki egyben a társaság vezető tisztségviselője is, pontosan milyen adó- és járulékfizetésre kötelezett terhessége, majd szülése után, és egyáltalán jogosult-e kapcsolódó juttatá-sokra, illetve ellátásokra (TGYÁS, GYED, GYES), amennyiben terhessége alatt, illetve szülését követően is ellátja a vezető tisztségviselő mivoltából adódó feladatokat, pontosabban e teendőit meghatalmazottak útján vég-zi, és nem mond le vezető tisztségviselői mandátumáról. A gyakorlatban elképzelhető az a helyzet, hogy az adott vezető tisztségviselő ténylegesen munkaviszonyban marad, viszont vezető tisztségviselő megbízatásáról nem mond le, ugyanakkor munkát sem végez, mert az ellátandó feladatköröket, illetve speciális teendőeket a gazdasági társaság egy másik munkavállaló-jára, mint meghatalmazottra ruházza át. Ennek az egyszerűnek tűnő jogi

241 Vö. SziloVicS Csaba: Az igazságos… 100. o. 242 Vö. SziloVicS Csaba: Az igazságos… 101. o.


146

helyzetnek is rettentő bonyolult és összetett a megítélése, és nem elegendő hozzá a vonatkozó közteherviselési jogszabályok ismerete. E szabályokon felül ugyanis elengedhetetlen az Mt. és a Ptk. szabályozási rendszerének ismerete is. A Ptk. ugyanis kimondja, hogy az ügyvezető teljes egészében és általánosan nem ruházhatja át más személyre az ügyköreit, bizonyos ügycsoportokat és feladatköröket delegálhat harmadik személyre, azonban vezető tisztségviselői feladatainak összességét nem. Általános helyettesként nem léphet fel harmadik személy, és vannak olyan ügykörei (például a társaság legfőbb szervének – taggyűlésének – összehívása), amelyeket sze-mély szerint csak ő gyakorolhat.243 Ennek megfelelően tehát az ügyvezető bár ténylegesen ebben az esetben nem végez munkát, mégis a társaság működéséhez valamilyen közreműködésére – pl. legalább meghatalmazás aláírására – szükség van. Lényeges megvizsgálnunk továbbá az Mt. vonat-kozó kógens szabályait is, amelyek pontosan rögzítik, hogy a szabadság – szülési szabadság és szülés utáni fizetés nélküli szabadság – alatt bármilyen munkavégzés fogalmilag kizárt. Ezzel összefüggésben a TBJ hivatkozott szakasza a gyakorlatban 2012. január 1-től az általános könyvelői, könyv-vizsgálói gyakorlat alapján olyan értelmezést nyer, hogy ebben az esetben az ügyvezető (vezető tisztségviselő), aki egyben a társaság tagja is társas vállalkozásnak minősül, aki bár ténylegesen nem végez munkát és fizetést sem kap, a konkrét jogszabályhely alapján vélelmezhetően mégis keresőképes tevékenységet végez, így tényleges járulékfizetési kötelezettsége felmerül,

243 A Ptk. 3:17. § (1) bekezdésnek megfelelően a jogi személy döntéshozó szervé-nek ülését a vezető tisztségviselő – aki a 3:22. § (3) bekezdés szerint ügyvezetési feladatait személyesen köteles ellátni – meghívó küldésével vagy közzétételével hívja össze és korlátolt felelősségű társaság taggyűléséről a 3:193. § (1) és (2) bekezdése alapján jelen kell lennie. Megjegyzem azonban, e szabályozás a gya-korlatban csak részben érvényesül, tekintettel arra, hogy még a társasági szer-ződés jelentős módosításairól (például név, székhely, tagok személye, a társaság jegyzett tőkéjének összege stb.) tartott taggyűlések esetében akkor is elfogadja a cégbíróság a legfőbb szerv ülésének döntéseit tartalmazó jegyzőkönyvet a vál-tozásbejegyzés alapjául, ha abból egyértelműen már a jelenlevők felsorolásánál kitűnik, hogy az ügyvezető nem személyesen jár el, hanem őt – akár úgyis mint a társaság tagját – meghatalmazott képviseli, és az ülést az ügyvezető nevében vagy meghatalmazott, vagy egy másik tag vezeti, és ezt a vonatkozó meghatalmazást a változásbejegyzési dokumentációhoz csatolja.


147

és a kapcsolódó szociális juttatásokra, illetve ellátásokra nem jogosult, így azokat – amennyiben mégis igényelte – egy esetleges adóellenőrzés után köteles visszafizetni és bírsággal is sújtható.

2. A jogalkalmazó felelőssége

Az adóztatásra vonatkozó anyagi szabályok mellett azok eljárási szabály-rendszere, valamint az adóhatóság működése is meghatározó. A szabályok tartalmán túl azok kikényszeríthetősége és betarthatósága is alapvető fon-tosságú, és hatással van az adózók magatartására. Az állami közhatalom biztosítja, hogy a nehezen követhető, akár alapelveket is sértő és teljesen igazságtalan szabályokat is betartassa, ugyanakkor természetesen az opti-mális és legigazságosabb adórendszer sem működhet megfelelően, ha a kötelezettségek teljesítésére vonatkozó eljárási szabályok fogyatékosságban szenvednek,244 illetve az állami adóhatóság vagy adóhatóságok bármely okból – akár az apparátus alacsony létszáma, akár annak szakszerűtlensége miatt – nem látják el teljeskörűen a jogszabályokban rögzített feladatköre-iket. Bármely kulturális, illetve adózói környezetben felmerülhet ugyanis az adócsalás jelensége, az adójogi normák megsértése vagy végső soron a kötelezettségek nemteljesítése. Ez pedig csak jól működő, felkészült, jól képzett és széles hatáskörrel rendelkező adóhatóság által akadályozható meg, amely megfelelő eszköztárral rendelkezik ahhoz, hogy érvényt szerezzen az adójogi normáknak.245

Az Alaptörvény XV. cikke alapján a törvény előtt mindenki egyenlő, a XXIV. cikk pedig kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék és döntéseiket törvényben meghatározottak szerint indokolni is kötelesek. Ezzel összhangban a közigazgatási hatósági eljárásokban az 244 A jogalkotással okozott kárhoz kapcsolódó felelősségről ld. bővebben cSerVák

Csaba: A jogi és politikai felelősség elhatárolása, érintkezési pontjai, Glossa Iuridi-ca, II. évfolyam, 2015/1-2. 189.

245 Az adóhatóság feladat- és hatásköreinek megfelelő feltételek melletti és keretek között történő megvalósításának garanciája a felelősség intézménye. Ld.: FáBián Adrián: A vezető felelőssége a közigazgatásban. In: cSeFkó Ferenc (Szerk.): Ünnepi kötet Ivancsics Imre egyetemi docens, decan emeritus 70. születésnapjára, Pécs, Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 140, 2008, 319.

2. a jogalkalmazó FelelőSSége

148

eljárás minden résztvevőjének a rá irányadó szabályoknak megfelelően és az eljárás minden szakaszában az alapelvek és alapvető szabályok érvényre juttatásával kell eljárnia: a joghoz kötöttség (jogszerűség) elve alapján a hatóság az eljárása során köteles megtartani és másokkal is megtartatni a jogszabályok rendelkezéseit.246

Az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez, a jogszabályokban meghatározott határidőben hozott döntéshez való jog és az eljárás során az anyanyelv használatának joga.247

A törvény előtti egyenlőség elve248 elsősorban az eljárásjogban kiemelten fontos: az adóigazgatási eljárásban a törvényben biztosított méltányosság gyakorlásának lehetőségén túl ugyanis alapvető fontosságú, hogy a konk-rét adóügyi tényállás teljes körű felderítése mellett minden adózó jogai és kötelezettségei egységesen érvényesülhessenek, tehát e tekintetben személyi körülmények ne képezzék az igazgatási eljárás tárgyát.

Az adóhatóság feladata és felelőssége, hogy az adózónak a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást megadja és az adóbevallás, valamint az adóbefizetés rendjét vele megismertesse, így ennek teljesítésével kizárólag az adózó felelőssége, hogy a kötelezettségeinek eleget tegyen.

Az alapelvek tehát – a törvényesség és eredményesség alapelvének átfogó tartalmával – egyértelművé teszik, hogy az adóhatóságnak is jelentős a felelőssége az adóbevételek beszedésében és abban, hogy az adókötelezett-séget a garanciális szabályok és az adózó jogainak tiszteletben tartásával érvényesítse, illetve kényszerítse ki.

Az adóhatóság felelőssége alapvetően fontos egyrészt az adóztatás céljai-nak elérése, másrészt az adózók jogainak védelme szempontjából is. Például amikor az adóhatóság az adófizetők és az adóhatóság közötti hatékonyabb, olcsóbb és ügyfélbarát információcsere érdekében az elektronikus kommu-nikáció bevezetése mellett dönt, elengedhetetlen az adófizetők adótitkainak védelme a jogosulatlan információ-hozzáféréstől és a visszaélésektől.249

246 A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 1. § (1) bekezdés

247 Ket. 4. § (1) bekezdés248 ld. Art. 1. § (3) bekezdés: „Az adóhatóság minden ügyben megkülönböztetés

nélkül, a törvényeknek megfelelően köteles eljárni és intézkedni.”249 Az Argentin Nemzeti Adóhatóság (AFIP) stratégiai tervében található az elekt-


149

Az adózók jogvédelmének gyakorlati módszerei az adóadminisztráció fejlődésével együtt változnak: ami ma még csak legjobb gyakorlat, az idő múlásával mindenkitől elvárt minimumkövetelménnyé válhat.

2.1. Az adóigazgatási eljárás és a közigazgatási hatósági eljárás szabályozási kapcsolatáról

Jelentős szabályozási kérdés volt, hogy akkor, amikor a kormányzat – üd-vözlendő módon – az adójogszabályok, ezzel együtt az adókötelezettségek és azok teljesítésének egyszerűsítése, az ügyintézés gyorsítása, valamint hatékonyabbá tétele érdekében hoz valóban működő és eredményes intézkedéseket, érdemes lenne-e a közigazgatási hatósági rendtartás és az adóigazgatási eljárást szabályozó törvény kapcsolódását megszüntetni és a közigazgatási hatósági rendtartás háttérszabályozását eltörölni.

Elképzelhető, hogy – különösen a laikus – adózók számára egy átláthatóbb és kézzel foghatóbb rendszert eredményezne, ha az adóigazgatásra vonatkozó szabályrendszert egy külön kódex egységesen tartalmazná. Ez a jogkereső adózók számára csökkentené a jogkövetési nehézségeket: egyszerűbben és könnyebben tájékozódhatnának kötelezettségeikről és felelősségükről.

Emellett kézenfekvő, hogy az adóigazgatási eljárásnak számos egyedi jellemzője van, és alapvetően eltér az általános közigazgatási eljárásoktól, így indokolt, hogy kivett eljárásként szabályozza a jogalkotó.

A közigazgatási hatósági rendtartás háttérszabályozási funkciójának megőrzése mellett szólt viszont az, hogy a két joganyag egymástól való teljes elkülönítése hátrányosabb lehet a jogalkalmazás és a mindennapi gyakorlat – különösen az adózók nagy többségét alkotó laikusok – számára, tekintettel arra, hogy a magyar jogrendszerre jellemző jogszabály-tengerben még inkább elkülöníti az egyébként legtipikusabb és klasszikus hatósági jogviszonyt, az alá-fölérendeltségen alapuló adójogi jogviszonyt és a kap-

ronikus közigazgatás (e-government), amely az adózókkal való kapcsolattar-tásnak egy globális rendszere, egy olyan adóelszámolási rendszer, amelynek a célja, hogy megbízható, pontos és időszerű információt nyújtson a számítógé-pes rendszerek adatairól a vám-, az adó- és az egészségbiztosítási ügyekkel kap-csolatban, hogy elősegítse az adózóktól elvárt kötelezettségek és intézkedések önkéntes teljesítését.


150

csolódó eljárásrendet az egyéb közigazgatási jogviszonyoktól és az azok vonatkozásában alkalmazott eljárásrendtől. Ez első meggondolásra ugyan valóban egységesíthetné és egyértelműbbé tehetné a kapcsolódó joganya-got és -gyakorlatot, tekintettel arra, hogy így egyetlen kódexet kellene az adóhatóságnak és az adóalanyoknak is ismernie és alkalmaznia (amely természetesen árnyaltabb, tekintettel arra, hogy az egyéb jogforrások, kü-lönösen az Alaptörvény és az anyagi jogi normák, az egyes adótörvények rendelkezéseinek ismerete is elengedhetetlen), azonban ez a megoldás számos ellentmondást, problémát és nehézséget idézne elő, amelyek közül itt csupán két csoportot emelek ki.

A háttérszabályozás hiányából adódóan az új adóigazgatási eljárási törvénynek, illetve adózás rendjéről szóló törvénynek minden vonatkozó, korábban a Ket. által szabályozott kérdést teljeskörűen rögzítenie kellene. Számtalan, a közigazgatási rendtartás által részletezett tárgykört eltérően szabályozna tehát az adóigazgatási eljárási törvény, amely így – egyetlen fontos példát kiragadva – többek között a speciális alapelveken kívül az általános eljárási alapelveket is rögzíteni lenne kénytelen. Ez a szabályozási technika óhatatlanul megnövelné az adózók számára már jelen formájában is nehezen követhető és érdemi szakmai tanács nélkül leginkább értelmezhe-tetlen jogszabály terjedelmét és bonyolultságát. Az adózó ezzel – az elmúlt évek folyamataival ellentétben – még távolabb kerülne az adóztató államtól, ez pedig álláspontom szerint csökkentené az adójogi jogkövetés szintjét.

A közigazgatási hatósági rendtartás és az adóigazgatási eljárást szabályozó törvény eltérő fogalom-meghatározásai, különböző értelmező rendelkezései átláthatatlanná tenné a hatóság jogértelmezését a jogkereső adózó számára. Az alapfogalmak eltérő tartalma, terminológiája és használata a hatósági eljárások tekintetében további nehézséget okozna a laikus adózók – és különösen a természetes személyek – számára.

A 2018. január 1-jén hatályba lépő és jelenleg kodifikáció alatt álló joganyag a fentieknek megfelelően számos kihívás előtt áll és jelentős el-várásoknak kell megfelelnie. Kivett eljárásként teljeskörűen szabályoznia kell mind az adózók, mind pedig az adóhatóságok jogait és kötelezettségeit, valamint rögzítenie kell a kapcsolódó felelősségi köröket. Álláspontom sze-rint továbbá elengedhetetlen az is, hogy – a jelenlegi Art. rendelkezéseitől eltérően – az új eljárási törvény ne tartalmazzon kifejezetten anyagi jogi


151

szabályokat és az egyes adónemekre vonatkozó rendelkezések átkerüljenek a vonatkozó adótörvényekbe, továbbá teljeskörűen rendezze a végrehajtás tárgykörét is.

Tekintettel arra, hogy az új eljárási törvény szövegtervezete a jegyzet lezárásakor még nem ismert, az eljárási jogszabályok által meghatározott jogalkalmazói felelősséget a jelenleg hatályos Art.250 néhány, az Ákr.251 által is rögzített alapelve elemzésével tárgyalom.252

A prioritás (legalitás) elve253 alapján az adóhatóság is a törvényeknek megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesíti kötelezettségeit, tehát a törvé-nyek teljeskörű betartásával végzi tevékenységét. A törvényes eljárás ennek megfelelően az adóhatóság felelőssége, az adóhatóság kizárólag a törvényben megállapított eljárás keretében és az abban meghatározott módon járhat el. Ez tulajdonképpen megegyezik a jogszerűség Ákr-ben rögzített elvével, miszerint a közigazgatási hatóság jogszabály felhatalmazása alapján, hatás-körét a jogszabály keretei között, rendeltetésszerűen gyakorolva jár el.254

A megkülönböztetés nélküli eljárás elve255 – a fent tárgyaltaknak megfe-lelően – az alaptörvényi rendelkezésekkel összhangban egyértelműen köti az adóhatóságot. Ezt rögzíti az Ákr. is, amely előírja, hogy a közigazgatási hatóságot a hatásköre gyakorlása során a szakszerűség, az egyszerűség, az ügyféllel való együttműködés és a jóhiszeműség követelményeinek megfelelően, a törvény előtti egyenlőség és az egyenlő bánásmód követel-ményét megtartva, indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül, a jogszabályban meghatározott határidőn belül, észszerű időben jár el.256 Fontosnak tartom, hogy az Ákr. utóbbi fordulata – összhangban a 6. § (1)

250 Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény.251 az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény.252 Függetlenül attól, hogy kivett eljárás lesz az adóigazgatási, az Ákr. és annak

alapelvei az egész eljárásjogi rendszert áthatják.253 Art. 1. § (2) bekezdés. A törvénynek megfelelő eljárás előírása e bekezdésben a

mérlegelés törvényes keretek közötti gyakorlásának és a felhatalmazás céljához való kötöttség követelményével egészül ki, amelyek a mérlegelés korlátait is jelen-tik.

254 Ákr. 2. § (1) bekezdés.255 Art. 1. § (3) bekezdés.256 Ákr. 2. § (2) bekezdés.


152

bekezdésével257 – üdvözlendő módon túlmutat az Art-ben jelenleg rögzített jóhiszeműségi alapelven, amely kizárólag az adózót köti: „[a]z adózó köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóság feladatainak végrehajtását”258.

Az ugyanazon jogviszony azonos minősítésének alapelve 2015. január 1-jétől szerepel ismét az Art-ben,259 amely alapján az adóhatóság ugyanazt a vizsgálattal érintett és már minősített jogviszonyt nem minősítheti eltérően annak alanyainál, így az adóhatóság az azonos tényállási elemeknél azonos jogi következtetéseket köteles levonni.260

2.1.2. Nyelvhasználat

Az anyanyelvhasználathoz való jog kiemelkedő garanciális jog. Az adóhatóság ennek megfelelően köteles tájékoztatni a nem magyar állampolgár adózót az anyanyelve használatának lehetőségéről. Előfordulhat, hogy az eljárásban kétely merül fel a tekintetben, hogy az adózó megfelelően ismeri-e a magyar nyelvet. Ebben az esetben az adózót az adóhatóság nyilatkoztatni köteles a magyar nyelv megfelelő ismeretéről, valamint arról, hogy az adóigazgatási eljárásban, illetve az adóellenőrzés során kívánja-e az anyanyelvét használni. Az adóhatóság e nyilatkozat alapján folytathatja le az eljárást a vonatkozó nyelvhasználati szabályok tiszteletben tartásával.261

257 „Az eljárás valamennyi résztvevője köteles jóhiszeműen eljárni és a többi részt-vevővel együttműködni.” [Ákr. 6. § (1) bekezdés]

258 Art. 1. § (5) bekezdés, amely egybecseng az Ákr. 6. § (2) bekezdésével: „Senkinek a magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a döntéshozatal, illetve a végrehajtás indokolatlan késleltetésére.”

259 Ez az előírás korábban az ellenőrzési szabályok között szerepelt a törvényben, majd a Ket. hasonló tartalmú szabályára tekintettel kivették a jogszabályból.

260 Ennek az elvnek főként akkor van kiemelkedő jelentősége, ha az adóhatóság ugyanazon jogviszony alanyainál időbeli eltéréssel folytat le ellenőrzést, ebben az esetben a korábbi ellenőrzés során tett, a jogviszony minősítésére vonatkozó megállapításokat hivatalból figyelembe kell venni a jogviszony másik alanyának ellenőrzésekor.

261 Vö. darák Péter: A közigazgatási eljárások szabályait értelmező felsőbírósági döntések 2005-2010., Budapest, CompLex Kiadó, 2010, 109.


153

Ezzel összefüggésben kiemelendő az eset,262 miszerint az adóhatóság Szja bevallások utólagos vizsgálatát folytatta le egy törtök anyanyelvű és származású adózónál, és a magyar nyelv megfelelő ismeretének tisztázása elmaradt. Az adóhatóság az ügy érdemére kiható garanciális szabályt sértett meg azzal, hogy nem figyelmeztette az adózót anyanyelve használatának és tolmács igény-bevételének lehetőségéről. Az ilyen esetekben az adózó nem gyakorolhatja megfelelően a jogait, és irreleváns, hogy az adóhatóság szerint a tényállás tisztázható-e az adózó nyilatkozata nélkül is. A Ket 4. § (1) bekezdése alapján ugyanis az ügyfeleket az eljárásban megilleti az anyanyelvhasználatának joga. A Ket. 10. § (1) bekezdése alapján a magyar nyelvet nem ismerő személy ügyében folytatott eljárásban a hatóság köteles biztosítani, hogy a magyar nyelv ismeretének hiánya ne járjon az ügyfél számára joghátránnyal. Az Art. 1. § (5) bekezdése előírja az adóhatóság részére a tájékoztatási kötelezettséget, mint az adóigazgatási eljárás egyik alapelvét, és a tájékoztatási kötelezettség, mint rögzített alapelv kiterjed a nyelvhasználattal kapcsolatos szabályok, jogok és kötelezettségek ismertetésére is. Ennek megfelelően az adóhatóság köteles ezekre is felhívni az adózó figyelmét.

Ezt az alapelvet és garanciális jogot emeli ki a Legfelső Bíróság is több ítéletében, illetve eseti döntésében.263 Az eljárás alá vont személyt garanciális szabályként illetik meg ugyanis az anyanyelv-használati jog, az eljárás hivatalos nyelve ismeretének hiánya nem hozhatja hátrányos helyzetbe az adózót.

2.1.3. Adótitok vagy nyilvánosság – nemzetközi kitekintés

Az adóhatóságok nagy mennyiségű személyes és pénzügyi adatot kezelnek, amelyek magántitkot képeznek. Ezeknek a védelme az alkotmányban illetve az adótörvényekben biztosított, és ennek speciális jogi biztosítása alapvető minimum minden ország számára. A vonatkozó adatok felfedé-se az országok többségében büntetőjogi szankciókkal is jár (Japánban és Venezuelában általánosak az ilyen ügyekben indult felelősségre vonások, s az adóhatóság munkatársainak ezekre tekintettel történő elbocsátása). Ezeknek az adatoknak a védelme az adóhatóság felelőssége, fizikailag is

262 Vö. Kfv.I.35.297/2009/7. szám263 Lásd például a következőket: Kpkf.V.40.153/2000/2., Kft. I.35.087/2008.,

KGD 2009/194.


154

meg kell óvnia a vonatkozó adatokat bármely illetéktelen hozzáféréstől. Magyarországon ezért sem vihetőek haza az ügyiratok, és Japánban például két számítógépet használnak az adóhatósági munkatársak: az egyiket a belső adatok kezelésére, a másiakt pedig teljesen elkülönülten az adózókkal történő kommunikációra.

Érdekes ellentét figyelhető meg az adótitok védelme és a skandináv orszá-gokban hagyománnyá vált nyilvános adatkezelés, széleskörű transzparencia között. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk ezeket az országokat, akkor azt láthatjuk, hogy a konkrét adatok, amelyeket az adózó az adóhatóság tudomására hoz, adótitkot képeznek, és nem személyes információkat tesznek nyilvánossá, legfeljebb az adókötelezettség fő számait annak érde-kében, hogy a nyilvánosság számára is megismerhető és nyomon követhető legyen az adóhatóság munkája.

Svédországban az adóigazgatás működése transzparens, és általános szabály, hogy az adóhatóság döntései nyilvánosak, mindenki számára elérhetőek. Ez egy felől betekintést enged az adóhatóság sokrétű tevékeny-ségébe, másfelől alapvető, hogy adózói jogokat is veszélyeztet, tekintettel arra, hogy adótitok sérül.

Az adatvédelem Svájcban is jelentős kérdés, ahol az adóhatóság – átérezve a kapcsolódó felelősségét – számos előremutató lépést tett. Az ezt biztosító szabályozás egyik alap eleme, hogy az adóhatóság csak az adókötelezettség megállapításához szükséges információkat gyűjthet, továbbá a beszerzett információk az adóhatóságok között az országon belül szabadon cserélhetők, azonban más hatóságoknak csak szűk körben és szigorú feltételekkel továb-bíthatóak. Ezeket a szabályokat tartalmazzák az adatvédelmi jogszabályok, valamint a titokvédelemre vonatkozó jogszabályok (banktitok és ügyvédi titok).

Az adózói jogok védelmének felelőssége 2012 óta Chilében is jelentős, ahol egy speciális bírói fórumot is létrehoztak, amelytől az adózók az alap-jogaikat veszélyeztető pénzügyi lépéseket támadhatják meg.

2.1.4. A vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat

Az AB a gépjárműadó alkotmányossági vizsgálata kapcsán korábban már rámutatott arra, hogy a gépjármű értéke évről évre jelentősen változhat, a tényleges (forgalmi) érték a gépjármű meghatározott időpontban fennálló


155

állapotát adja, amelyet a használati mód befolyásol. Mindezekre tekintettel célszerűtlen, és az adóigazgatási eljárásban kivitelezhetetlen helyzetet teremtene, ha az adóalap a nehezen követhető érték alapján kerülne meghatározásra. A gépjármű jellemzően értékes vagyontárgy, amelynek mind a megszerzése, mind pedig a fenntartása megfelelő vagyoni, jövedelmi helyzetet, azaz teherviselő képességet feltételez. A Nért. szerint az adó mértéke az adott jármű valamely lényeges sajátosságához (pl. vitorlaméret, felszálló tömeg, teljesítmény) iga-zodik úgy, hogy az adó mértéke a jármű életkorával, vagyis értékvesztésével csökken. Ez az adótechnika képes garantálni, hogy a járművek után fizetendő adó mértéke a tényleges vagyoni viszonyokhoz közelítsen, s így közvetlen összefüggésben álljon az állampolgár jövedelmi és vagyoni viszonyaival.

A napjainkig formálódott alkotmánybírósági gyakorlat264 alapján a köz-teherviselési kötelezettség tekintetében érvényesíteni kell az arányosság elvét. Az állampolgár javára szóló szolgáltatás így nem személyre szóló, nem neve-sített, hanem közösségi jellegű. Az államra emellett – elsősorban gazdasági, szociális, kulturális jellegű funkciói következtében – intézményfenntartói, szolgáltatási jellegű feladatok hárulnak. Alapvetően rendezendő továbbá az, hogy – pontos és részletes alkotmányi szabályozás hiányában – az állam milyen jogcímen írhat elő kötelezettséget.265 Az AB gyakorlata szerint az adó és az illeték az egyén – és a gazdálkodók – számára is a közteherviselés része, amely az állam számára közjövedelmet, állami bevételt biztosít.266

A telekadó alkotmányosságával kapcsolatos ügyekben az AB kimondta, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) a helyi adók esetében az arányos közteherviselés garanciáit elsősorban azzal teremti meg, hogy meghatározza a helyi önkormányzat adómegállapítási jogának kereteit. Az AB több esetben is alkotmányellenesnek minősített olyan önkormányzati rendeleteket, amelyek a Hatv. szerinti maximum alapján, minden differenciálásra, az értékre, az adóalanyok teherbíró ké-pességére tekintet nélkül állapították meg a telekadó mértékét.267

264 Mint azt az Alaptörvény elemzésénél kifejtem, az AB hatásköre e tekintetben jelenleg korlátozott.

265 620/B/1992. AB hat., ABH 1994, 539., 540-541.) [44/1997. (IX. 19.) AB hat. ABH 1997, 304., 306-307.

266 821/B/1990. AB határozat, ABH 1994, 481., 487.267 22/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 624.


156

Az AB korábbi határozatában kifejtette, hogy a jogalkotónak nem köte-lezettsége, „hogy minden egyes adó megállapítása során az adó mértékét, az adó tárgyaként megállapított jövedelem vagy vagyon nagyságától, illetőleg értékétől függően, differenciáltan, azzal arányosan kell szabályoznia. Nem tekinthető alkotmányellenesnek az a szabályozás, amely valamely adó mér-tékét tételesen meghatározott összegben állapítja meg”268, tekintettel arra, hogy a közterhekhez való hozzájárulás módját és mértékét az arra irányadó külön törvények (így többek között az adótörvények) határozzák meg.269

Az Ör. a telekadó mértékének a törvényi adómaximumban való megál-lapításával ugyan formálisan eleget tett a Hatv. 22. § a) pontjában foglalt tételes előírásnak, de mellőzte a Hatv. 6. § c) pontjában előírt kötelező mérlegelés követelményét, megsértve ezzel az Alkotmány 70/I. § (1) bekez-désében szabályozott arányos közteherviselés követelményét.270 Mindezek alapján az AB az Ör. 5. §-át megsemmisítette. 271

Az AB ezzel a határozatával egyértelművé tette, hogy nem elég formálisan betartani a Hatv. által meghatározott adómaximumot, hanem az annak keretében rögzített adómértéknek arányban kell állnia a közteherviselési kötelezettség arányosságának (jövedelmi-vagyoni viszonyokhoz igazodá-sának) követelményével. Álláspontom szerint helyes ez a megközelítés, és az adók megállapításakor nemcsak formálisan kell figyelembe venni az egyes adójogszabályok rendelkezéseit, hanem az igazságosság jegyében és a hatályos Alaptörvény rendelkezésével is összhangban összességében is figyelemmel kell lenni az adózó tényleges teherviselő képességére.

Az AB egyik döntése értelmében a jogi szabályozás megváltozása önma-gában nem alkotmányossági kérdés, a jogi szabályozás változatlanságához az

268 666/B/1992. AB végzés, ABH 1992, 735, 737. Ld. továbbá 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.; 821/B/1990. AB határozat, ABH 1994, 481, 487.; 620/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 539, 540-541.; 44/1997. (IX. 19.) AB határozat, ABH 1997, 304, 306-307.; 522/D/1992. AB határozat ABH 2001, 755, 758.

269 62/1991. (XI. 22.) AB határozat, ABH 1991, 466, 467.270 Hasonlóan foglalt állást az AB az 1531/B/1991. AB határozatában, (ABH 1993,

707, 710.), valamint 22/2001. (VI. 29.) AB határozatában (ABH 2001, 620, 624.)]271 64/2011. (VII. 13.) AB határozat. Közzétéve a Magyar Közlöny 2011. évi 80.

számában. AB közlöny: XX. évf. 7-8. sz.


157

Alkotmány nem biztosít jogot.272 Alkotmányellenességhez vezet azonban, ha adott szabályozási koncepción belül valamely csoportra – alkotmányos indok nélkül – eltérő szabályozás vonatkozik.273

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 1. § (5) bekezdése, mint az adóigazgatás egyik alapelve alapján ugyan az adóhatóságnak van tájékoztatási és kitaníttatási kötelezettsége, azonban ez a magyar gyakorlat-ban megítélésem szerint nem érvényesül megfelelően, hiszen a bonyolult és szerteágazó adójogi jogszabályok között elvesző, jóhiszemű adózó sem képes eligazodni saját kötelezettségeinek tartalmát illetően, és ezen még az sem változtat, ha az adóhatóságtól kér állásfoglalást, mert az adóhatóság nincs kötve a konkrét egyedi ügyben sem a korábban adott válaszához, és például egy ellenőrzés alkalmával eltérő jogértelmezést vehet alapul. Ez sérti az adójogi jogbiztonságot, amelynek megteremtése egyrészt a jogalkotó alapvető feladata, másrészt pedig az AB jogfejlesztő szerepének elengedhetetlen kívánalma.

Összegezve az AB e határozataival növelte az adójogi jogbiztonságot, és az arányosság elvét is átültette a gyakorlatba. Elengedhetetlen ugyanis, hogy az adóhatóság ne alkalmazhassa önkényesen az adójogszabályokat, és az adózók számára világos, egységes adóztatási rendszer legyen hatályban. Álláspontom szerint azonban a hivatkozott 3/1993. (II. 4.) AB határozat azonban messzebbre mutat az alkalmazásától: ennek alapján az egykulcsos Szja bevezetésével megjelent és 2013. január 1-jétől kivezetett adóalap-ki-egészítés intézménye is esetlegesen alkotmányellenesnek tekinthető: a jogalkotó itt is egy jogtechnikai megoldással olyan jövedelmet adóztat a deklarált egykulcsosság ellenére magasabb adómértékkel, amit az adózó ténylegesen meg sem szerzett. Erre az indokolásra tekintettel kétségesnek tartom e jogintézmény két éven keresztüli alkalmazási jogosultságát, és üdvözlendőnek tartom annak eltörlését.

272 59/1995. (X. 6.) AB határozat, ABH 1995, 295, 298.273 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.


158

2.1.5. Néhány hazai jogeset

A Kúria Kfv.35101/2016/10. számú határozata felülvizsgálati kérelem tárgyában. Bírók: Mudráné dr. Láng Erzsébet, Sperka Kálmán, Sugár Tamás

A felperesnél az adóhatóság 2010. és 2011. évekre valamennyi adó és költségvetési támogatás körében bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeként határozatot hozott és kötelezte a felperest adókülönbözet, adóbírság és mulasztási bírság megfizetésére.

Az alperes indokolásban rögzítette, a felperes kapcsolt vállalkozási vi-szonyban áll három Kft-vel (Kft. 1., Kft. 2., Kft. 3.). A felperes és a Kft.-k között a vizsgált időszakban is szoros személyi összefonódás állt fenn. Az elsőfokú hatóság a vizsgált ingatlanok eladásához kapcsolódó megbízási szerződések alapján a Kft.1. és Kft.2. által kiállított számlák körében hang-súlyozta, a megkötött szerződésekben foglalt vevő felkutatása a valóságban nem történt meg, a szerződések színleltek, az azokhoz kapcsolódóan kiállított számlák mögött valós gazdasági teljesítés nem történt. Erre tekintettel a kifizetett összegeket, mint nem a vállalkozás bevételszerző tevékenységének a költségét véglegesen átadott pénzeszközként vette figyelembe a hatóság, míg a levonásba helyezett áfát a felperes terhére állapította meg.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperes alaptalanul hivatkozott a 2012. évi CLXXVIII. törvény 294. § (2) bekezdése által hatályon kívül helyezett Art. 130. § megsértésére, ugyanis a hivatkozott szakasz 2013. január 1-jétől hatálytalan, az azzal közel azonos tartalmú Art. 1. § (3a) bekezdését pedig 2015. január 1-jén iktatták be, ennek megfelelően az adóhatóságnak határozata meghozatalakor nem állt fent az a kötelezett-sége, hogy az adókötelezettséget érintő jogviszony alanyainak ellenőrzése során ugyanazt a vizsgálattal érintett és már minősített jogviszonyt nem minősítheti adózónként eltérően.

Összefoglalva: Speciális helyzet állt fenn 2013. január 1. napja és 2015. január 1. napja között, a korábbi Art. 130. § hatályon kívül helyezése és a hatályos 1. § (3a) beiktatása közötti időszakban. A két törvénymódosítás kö-zött eltelt idő alatt a fenti joggyakorlatból vett példán túl számos más esetben okozhatott bizonytalanságot az adókötelezettséget érintő jogviszony adózónkénti


159

azonos minősítésének követelménye. Az ilyen és ehhez hasonló jogbizonytalanság az adózásban felveti a jogalkotói felelősség kérdését, mivel az állampolgárok, adózók számára nem biztosítja a kiszámítható adójogszabályok követelményét.

A Nyíregyházi Törvényszék K.20208/2011/6. számú határozata közigaz-gatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. Bíró: Kocsis Ottília

Az adókötelezettség az Art. 14. § (1) bekezdés a)-h) pontjaiban tételesen meghatározottakon felül kiterjed bizonylat kiállítására és megőrzésére, valamint nyilvántartás (könyv) vezetésére is.

A hivatkozott jogesetben a felperes vállalkozóról megállapította az adóhatóság, hogy a bevételét nem a valóságnak megfelelően tüntette fel bevallásában.

A felperes sérelmezte, hogy véleménye szerint az alperes adóhatóság nem vette figyelembe nyilatkozatát, melyben a szolgáltatásnyújtásból származó bevételét a nettó árbevételének 10%-ban, értékesítésből származott bevételét pedig 90%-ban jelölte meg. Felperes álláspontja szerint erre vonatkozó nyilvántartás vezetésére nincs kötelezettsége.

A bíróság mérlegelése szerint ilyen nyilvántartás vezetési kötelezettsége felperesnek valóban nincs, azonban az Art. 44. § (1) bekezdése értelmében, mint adóalanynak neki kell megteremteni azokat a feltételeket, amelyek alapján adófizetési kötelezettségeit teljesíteni tudja, ennek érdekében az adó alapja és összege, az azt befolyásoló mentességek és kedvezmények megállapíthatóak, majd utólag ellenőrzésre alkalmasak kell, hogy legyenek.

Összefoglalva: A hivatkozott közigazgatási határozat bírósági felül-vizsgálatára irányuló ügyben az adóhatóság nem az adózó várakozásának megfelelően állapította meg, hogy nettó árbevételének mekkora aránya származott szolgáltatásnyújtásból, illetve értékesítésből. Az adózó azonban árbevételének megoszlását csak megbecsülni tudta. A bíróság kimondta, hogy az adózó adókötelezettségei közé tartozik az Art-ben meghatározot-takon felül a bizonylat kiállítására, megőrzésére, valamint nyilvántartás vezetésére való kötelezettség is.


160

AVI 2015.7.59 Annak bizonyítása, hogy az adóhatóság által feltárt bevétel nem esik adófizetési kötelezettség alá, az adózó érdekkörébe tartozó körülmény

Az ügyvéd felperes szja. adónemben történt utólagos vizsgálata során az adóhatóság első fokon az Ügyvédi irodától és a felperes érdekkörébe tartozó Kft.-től érkezett utalások, valamint a felperes bevallásaiban feltün-tetett jövedelmek különbözetét más nem önálló tevékenységből származó jövedelemként vette figyelembe, a magánszemélyektől és cégtől érkezett utalásokat, befizetéseket pedig - a számla közös tulajdoni jellege miatt fele részben - egyéb jogcímen kapott jövedelemként.

A másodfokú hatóság az Ügyvédi irodánál és a Kft.-nél - sikertelen - kapcsolódó vizsgálatokat folytatott le a felperes bankszámlájára utalt összegek jogcímének megállapítására, és a felperes sem bocsátott a revízió rendelkezésére bizonylatokat, illetve e tekintetben nem tett érdemi nyilat-kozatot, nem működött együtt az adóhatósággal. A felperes az Art. 99. § (1) bekezdése alapján nem csatolt be és nem is nevezett meg olyan doku-mentumot, szerződést vagy megállapodást, amely az utalások adómentes jogcímét alátámasztaná, a különböző magánszemélyektől érkező átutalásokkal kapcsolatban pedig csak a személyek nevét adta meg, elérhetőségükhöz, beazonosításukhoz azonban nem szolgáltatott konkrét adatokat.

A felperest, mint adózót, ugyanis terhelte az Art. 14. § (1) bekezdés b) és e) pontja szerinti bizonylat megőrzési kötelezettség. Iratait a nyilvántartás módjától függetlenül az adó megállapításához való jog elévüléséig az Art. 47. § (3) bekezdése értelmében meg kellett volna őriznie és revízió során ezeket az adóhatóság rendelkezésére kellett volna bocsátania. Annak igazolása ugyanis, hogy az adóhatóság által feltárt utalások nem esnek adófizetési kötelezettség alá, a felperes érdekkörébe tartozó körülmény, ennélfogva a bíróság előtt - figyelemmel a Pp. 3. § (3) bekezdésére és a 164. § (1) bekezdésére - őt terhelte a bizonyítási kötelezettség.

Összefoglalva: Az adóhatóság a felperes bevallásainak vizsgálata során megpróbálta a felperes számlájára utalt összegek jogcímét felderíteni, de abban a felperes nem nyújtott segítséget, nem működött együtt a hatósággal az adóhatóság marasztaló döntésének okot adva. A bírósági felülvizsgálat során pedig – a felperes bizonyítási kötelezettsége miatt – különösen is az


161

adózó érdekkörébe tartozó körülményként értékelték a bizonylatok meg-őrzésének kötelezettségére vonatkozó Art. 14. § szerinti adókötelezettséget.

2.1.6. Az Európai Bíróság C-368/09. számú ítélete

E tekintetben irányadó az Európai Bíróság nem régiben hozott ítélete: a Pannon Gép centrum Kft (felperes) keresete az APEH Központi Hivatal Hatósági Főosztály Dél-dunántúli Kihelyezett Hatósági Osztállyal mint adóhatósággal szemben. Ebben az ítéletben274 az Európai Bíróság harmadik tanácsa szerint „2006/112 irányelv 167. cikkét, 178. cikkének a) pontját, a 220. cikkének 1. pontját és a 226. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás vagy gyakorlat, amelynek alapján a nemzeti hatóságok azzal az indokkal tagadják meg az adóalanytól a részére nyújtott szolgáltatások után fizetendő vagy megfizetett adónak, tehát az előzetesen felszámított adnak az általa fizetendő hozzáadottérték-adó/Áfa összegéből való levonását, hogy a levonás időpontjában rendelkezésére álló eredeti számla a szolgáltatásnyújtás teljesítésének téves időpontját tartalmaz-ta, valamint a később javított számla és az eredeti számlát érvénytelenítő sztornó számla sorszámozása nem folyamatos, feltéve hogy a levonás anyagi jogi feltételei teljesülnek, és az érintett hatóság határozatának meghozatala előtt az adóalany olyan javított számlát nyújtott be az előbbi részére, amely feltünteti a szolgáltatásnyújtás teljesítésének pontos időpontját, még ha nem is folyamatos e számla és az eredeti számlát érvénytelenítő sztornó számla sorszámozása”.275

A tényállás a következő volt. 2007 május 2-án a felperes szerződést kötött a Betonút Szolgáltató és Építő Zrt.-vel (a továbbiakban: Betonút), amelyben hídfelújítási munkák kivitelezésére vállalt kötelezettséget a Be-tonút részére. A felperes e munkák elvégzésével a J és B Pannon-Bau Kft. alvállalkozót (a továbbiakban: alvállalkozó) bízta meg.

274 Az Európai Bíróság (harmadik tanács) 2010. július 15-én hozott C-368/09. számú ítélete a Pannon Gép Centrum Kft. kontra APEH Központi Hivatal, Hatósági Főosztály, Dél-dunántúli Kihelyezett Hatósági Osztály ügyben [EBHT 2010., I-07467. o.]

275 Az Európai Bíróság (harmadik tanács) 2010. július 15-én hozott C-368/09. számú ítélete a Pannon Gép Centrum Kft. kontra APEH Központi Hivatal, Hatósági Főosztály, Dél-dunántúli Kihelyezett Hatósági Osztály ügyben [EBHT 2010., I-07467. o.]


162

A Betonút 2007. november 20-án kiállította a felperes részére az említett munkák teljesítéséről szóló igazolást, s ennek megfelelően a felperes 2007. november 20-i teljesítési időpontot megjelölve bocsátotta ki az előbbi vállalkozás felé a munkák elvégzéséről szóló számlákat.276 Ugyanebben az időben, az alvállalkozó az általa elvégzett munkák vonatkozásában két számlát állított ki a felperes részére, amelyekben e munkák teljesítésének időpontjaként 2007. december 14-ét jelölte meg.

2007. október 3-án a felperes szerződést kötött a Gebrüder Haider Épí-tőipari Kft.-vel (a továbbiakban: Haider), amelyben csapadékcsatorna építé-sének elvégzésére vállalt kötelezettséget a Haider felé. E szerződés teljesítése érdekében a felperes a fenti munkák elvégzésével ugyanazon alvállalkozót, azaz a J és B Pannon-Bau Kft.-t bízta meg. A Haider a munkák teljesítését igazoló dokumentumot 2007. december 11i teljesítési időponttal állította ki, a felperes által az előbbi társaság számára kiállított végszámla pedig a munkák teljesítése időpontjaként ugyanezen dátumot tüntette fel. Az alvállalkozó a maga részéről olyan számlát bocsátott ki a felperes részére, amelyen, ugyanezen munkák teljesítési időpontjaként 2007. december 18. szerepelt.

A felperes a 2007. negyedik negyedévi bevallásában a fent említett három alvállalkozói számlát beállította, és gyakorolta HÉA/Áfa-levonási jogát.277 Az adóhatóság278 ellenőrzés alá vonta a felperes fent említett adóbevallá-sát, és megállapította, hogy a Betonút és a Haider által kiadott teljesítési igazolásokon, valamint a felperes által az említett vállalkozások részére kiállított számlákon feltüntetett teljesítési időpontok korábbiak voltak az alvállalkozó által kiállított számlán szereplő és az említett felperes által az Áfa-levonás céljából feltüntetett időpontoknál. A felperes és az alvállalkozó jelezte az adóhatóságnak, hogy az utóbbi által kibocsátott számlák téves teljesítési időpontokat tartalmaztak.279

276 Figyelembe veendő, hogy Magyarországon általánosan elfogadott a vállalkozások részéről a számla kibocsátást egyszerűsítendő, hogy a kiállítás napja és a teljesítés napja tekintet nélküli a szerződéses kötelezettségek teljesítésének tényleg napjától.

277 Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 119. §-ának meg-felelően

278 Az illetékes adóhatóság, Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH és az ő területi szervei) egyesült a Magyar Vám és Pénzügyőrséggel 2011. január 1-től és Nemzeti Adó- és Vámhivatalként működik tovább.

279 Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 169. §-ának meg-


163

2008. szeptember 29-én az alvállalkozó a három téves számlát sztornó számlákkal sztornírozta, és helyettük új számlákat bocsátott ki. Ezeken az új számlákon a felperes által kiállított számlákon szereplő időpontoknak megfelelő teljesítési időpontot tüntettek fel.

Mindemellett az elsőfokú adóhatóság 2009. január 21-i határozatában kötelezte felperest az alvállalkozó által nyújtott szolgáltatásokhoz kapcso-lódó Áfa megfizetésére, melyet 2007. negyedik negyedév címén fizetendő adóösszegből levont, továbbá az adókötelezettség nem teljesítése miatt mulasztási bírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.280

Az adóhatóság azzal érvelt, hogy a felperes nem használhatta az al-vállalkozó által kiállított számlákat adólevonás céljából, mivel azok nem tartalmazták a munkák alvállalkozó általi teljesítésének helyes időpontját. Továbbá az új javított számlák szintén nem használhatóak az Áfa levonás alapjául, mivel a folyamatos sorszámozásuk nem volt biztosított.281

Az adóhatóság másodfokon 2009. április 29-i határozatával helyben hagyta az elsőfokú adóhatóság 2009. január 21-i határozatát.

Jogorvoslat érdekében a felperes keresetet nyújtott be a Baranya Megyei Bíróságon, amely úgy döntött, hogy a következő kérdéseket terjeszti elő az Európai Bírósághoz előzetes döntéshozatal céljából.282

1. Összeegyeztethető szabályozást tartalmaz-e az Áfatörvény a számlakibocsátás időpontjában hatályos 13. § (1) bekezdésének 16.) pontja, illetve a 24/1995

felelően a számláknak tartalmazniuk kell többek között: a kiállítás dátumát; a sorszámát, mely alapján a számla beazonosítható; a teljesítés dátumát, ha az kü-lönbözik a kiállítás napjától.

280 Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 165-167. §-a és 170-172. §-a.281 Magyarországon két módja van a számla kiállításnak. A leggyakoribb a számla-

tömbben található számla kitöltés. A másik módszer a hitelesített számla-prog-ram használata. A későbbi ügyben, az összes kiállított számla sorszámozása au-tomatikus, és az meg nem változtatható, így nem fordulhat elő még feltételesen sem hiba a sorszámozásban. Abban az esetben, ha a számlát kézzel töltik ki nyomtatott számlatömbből, úgy is megeshet egy adminisztrációs hiba, hogy akár többet lapoz egy számla kiállítás során. Ilyen esetekre a Magyar adóhatóságok-nak a tisztességtelen és jogellenes gyakorlatra vonatkozó szabályozást kellene alkalmazani.

282 A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/A. §-ának megfele-lően.


164

(XI.22.) PM. rendelet 1/E. § (1) bekezdése a Tanács 2001/115 irányelvének 2. cikkének 2.) pontjában meghatározott számla elemeivel és fogalmával, különös tekintettel az (áfatörvény) 13. § (1) bekezdése 16. pontjának f.) alpontja esetében? Abban az esetben, ha erre a kérdésre a válasz igenlő:

2. Az a tagállami gyakorlat, amely az adólevonási jog alapjául szolgáló számla alaki hiányosságait azzal szankcionálja, hogy megtagadja a levonási jogot, ellentétes-e a Hatodik irányelv 17. cikk (1) bekezdé-sével, a 18. cikk (1) bekezdésének a) pontjával, valamint 22. cikk (3) bekezdésének a) és b) pontjával?

3. Elegendő-e az adólevonási jog gyakorlásához a Hatodik irányelv 22. cikk (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelmények tel-jesülése, avagy kizárólag a 2001/115 irányelvben meghatározott összes követelmény és elem együttes teljesülése esetén lehet az adólevonási jogot érvényesíteni és a számlát hiteles dokumentumként elfogadni?283

Az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy mivel az alapügy tényál-lásának valamennyi eleme 2007. január 1-jét követően valósult meg, az alapügy szempontjából kizárólag a 2006/112 irányelv rendelkezéseinek értelmezése releváns. Az a körülmény, hogy a nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést formálisan kizárólag a hatodik irányelv rendelkezéseire hivatkozva fogalmazta meg, nem akadálya annak, hogy az Európai Bíróság megadja e nemzeti bíróság számára a közösségi jog értel-mezésének minden olyan elemét, amely szükséges az utóbbi előtt lévő ügy megítéléséhez, akár hivatkozott ezekre a feltett kérdések szövegében, akár nem. Ebből következően az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések a 2006/112 irányelv 167. cikkének, 178. cikke a) pontjának, 220. cikke 1. pontjának és 226. cikkének értelmezésére irányulnak.

Az Európai Unió Bírósága rámutatott arra, hogy a 2006/112 irányelv 167. és soron következő cikkeiben foglalt adólevonási jog a HÉA/Áfa me-chanizmusának szerves részét képezi, és főszabály szerint nem korlátozható. A levonás joga közvetlenül gyakorolható a beszerzési ügyletekre kivetett adók tekintetében.284

283 A C-368/09 ügy 26-os pontja284 Az Európai Bíróság 1995. július 6-án hozott C-62/93. számú ítélete a BP Souper-

gaz Anonimos Etairia Geniki Emporiki-Viomichaniki kai Antiprossopeion kontra Görög


165

A vitatott szolgáltatásokat az adóalany az érintett tagállamban folytatott adóköteles tevékenységéhez használta fel. A fentiekből következik, hogy a tagállamok a HÉA/Áfa-levonási jog gyakorlását nem köthetik a számlák tartalmára vonatkozó olyan feltételek tiszteletben tartásához, amelyeket a 2006/112 irányelv rendelkezései kifejezetten nem írnak elő.

Amikor az elsőfokú adóhatóság megtagadta az alapeljárás felperesétől az alvállalkozó által részére nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó HÉA/Áfa levonását, e hatóság már rendelkezett az utóbbi által javított és a pontos teljesítési időpontokat feltüntető számlákkal. Márpedig a 2006/112 irányelv nem tiltja a hibás számlák kijavítását.

Ezek után az Európai Bíróság ítéletében kimondta, hogy nemzeti sza-bályozás vagy gyakorlat, nem tagadhatja meg az adóalany levonási jogát azzal az indokkal, hogy a levonás időpontjában rendelkezésére álló eredeti számla a szolgáltatásnyújtás teljesítésének téves időpontját tartalmazta, valamint a később javított számla sorszámozása nem folyamatos.

Ennek következtében figyelembe véve, hogy a teljesítés dátuma fel van tüntetve a számlán, a hiba ellenére a számla maga alkalmas az adójogi eljárásra. Valójában „egy számla három funkciót tölt be: (1) tartalmazza azokat az információkat, amelyek alapján meghatározható, hogy melyik fogyasztási adó tartozik az adott tranzakcióra, (2) felhatalmazza az adóha-tóságokat, hogy ellenőrzéseket hajtsanak végre, (3) lehetővé teszi, a vásárlók számára, hogy éljenek a levonási jogukkal”.285 Eszerint, a számlaadás olyan, mint egy levonási joghoz tartozó belépőjegy (AG Sir Gordon Slynn).286

Erre az ítéletre számos hasonló ügyben hivatkoztak, és a magyar adó-

Állam ügyben [EBHT 1995., I-1883. o.]. Kapcsolódó ügyek: az Európai Bíróság 2000. március 21én hozott, C110/98 és C147/98. számú ítélete a Gabalfrisa és társai egyesített ügyekben [EBHT 2000., I1577. o.]. További kapcsolódó ügyek: az Európai Bíróság (harmadik tanács) 2006. július 6-án hozott, C-439/04 és C-440/04. számú ítélete az Axel Kittel és Belga Állam valamint Belga Állam és Recolta Recycling SPRL egyesített ügyekben [EBHT 2006., I-6177. o.].

285 Az Európai Bíróság 1988. július 14-én hozott, C-123/87. és 330/87. számú ítélete a Lea Jorion, nee Jeunehomne és EGI egyesített ügyekben [EBHT 1988., 4517. o.]

286 AG Sir Gordon Slynn hires mondása. Hivatkozva Ainsworthben, Richard Thompson: Biometria: Az Áfa/Héa és Rst regresszivitsának megoldása “Smart Card” technológiával.


166

hatóságoknak az Héa/Áfa levonási joggal kapcsolatos döntéseik során erre figyelemmel kell lenniük.2.6.

3. Az adózó felelőssége

Minden adózó287 rendelkezik jogokkal, és jogosult ezek hatékony és megfelelő időben történő védelmére az adóigazgatási eljárásban is. Alapvető kérdés azonban, hogy ezen jogok védelme a gyakorlatban hogyan valósítható meg legjobban. Minden állam meg kívánja védeni az adózók jogait és szeretné felderíteni az erre vonatkozó legjobb megoldási módokat.

Az államnak meg kell határoznia az adózók jogvédelmének minimumkö-vetelményeit, és vizsgálnia kell a bevált legjobb gyakorlatokat – amennyiben az országok többsége alkalmaz bizonyos eljárásokat, illetve garanciákat, vélelmezhető, hogy a kérdéses jogvédelem (jogintézmény, meghatározott eljárás, garancia) minimumkövetelmény.

Egyértelmű, hogy az adózó felelőssége a rá vonatkozó adókötelezettségek teljesítése, tekintettel arra, hogy ezzel járul hozzá a közös szükségletek fede-zéséhez. A jogalkotó az adókötelezettségek elmulasztásához tradicionálisan jogkövetkezményeket társít (szankciókat rendel), a megbízható teljesítést pedig – üdvözlendő módon – előnyökkel jutalmazza. Ez az új szabályozási elem álláspontom szerint elmélyíti az adózók felelősségérzetét, és támogatja a köz boldogulása érdekében tanúsított felelős adózói magatartást.

Az adó, mint az állami bevételek egyik legfontosabb forrása ugyanis alapvetően fedezetet nyújt a közfeladatok teljesítésére. A közfeladatok ered-ményes elvégzése a polgárok érdeke, ezeket az állam a polgárai érdekében végzi: „a közigazgatás van az emberekért és nem fordítva”.288 Ezért alapvető 287 Az adózó fogalma tágabb, mert az egyes adótörvények által meghatározott adó-

alanyokon kívül adózónak minősülnek mindazok, akikre az egyes adótörvények vagy az Art. valamilyen adókötelezettséget ír elő. Az adózói minőség egyébként el is válhat az adóalanyiságtól, hiszen pl. a kifizető és a munkáltató általában nem Szja-alany, de mégis adókötelezettségeket ír elő számára a jogszabály (pl. adóelőleg-levonás, nyilvántartás stb.). Az adózói kör talán legizgalmasabb eleme a kezelt vagyon, amelyet a bizalmi vagyonkezelés vonatkozásában a jogalkotó 2014. március 15-től határozott meg adózóként.

288 Vö. kiSS István – Magyary Zoltán: A közigazgatás és az emberek, Budapest, Du-nántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt., 1939, 373. o.


167

fontosságú, hogy az adózók egyértelműen átlássák a kötelezettségeiket és a kötelezettségeik teljesítéséért cserébe kapott közszolgáltatásokat és közjavakat, illetve az ezek létrehozásában megnyilvánuló állami szerepvál-lalást, tevékenységet és erőfeszítést. Pontosan látniuk kell a közterhekhez való hozzájárulásuk értelmét és kereteit – ez tehát az állam felelőssége. A jogalkotó pontosan meghatározza az adózók kötelezettségeit, amelyekhez garanciákat is rendel, illetve garanciális jogokat is biztosít, továbbá a be-szedett adó felhasználását is az adózók – tágabb értelemben pedig a közjó – érdekében határozza meg. A garanciális szabályoknak egyértelműeknek, világosnak és közérthetőnek kell lenniük, és az állami pénzügyi szükségletek megfelelő szintű kiegyenlítését kell biztosítaniuk.

A jogalkotó kapcsolódó felelőssége álláspontom szerint az is, hogy az adózók számára elfogadtató adórendszert hozzon létre annak érdekében, hogy az adózók terheiket megfelelőnek, viselhetőnek és a cserébe kapott közvetett ellenszolgáltatással összhangban levőnek ítéljék. A jogalkalmazói felelősség pedig e szabályok betartásával és betartatásával valósul meg: az adóhatóság törvényesen jár el, tájékoztatja az adózót, biztosítja számára az adózói jogok gyakorlását, egyben pedig eredményességre is törekszik annak érdekében, hogy az adóztatás céljai megvalósulhassanak.

Az adózók jogainak érvényesülésével kapcsolatban tudomásom szerint eddig nem volt átfogó felmérés vagy vizsgálat, egyedül a Nemzetközi Adószakértők Társasága (International Fiscal Association) tett e körben lépéseket és végzett számos országra kiterjedő kutatást. Ennek megfelelő-en – bár az egyes adóhatóságok egyeztetnek egymással – nem alakulhatott ki a legjobb gyakorlatokra vonatkozó átfogó információs rendszer sem és az adózás területén még nem történt meg az országokra kötelező érvényű irányelvek meghatározása. Nemcsak az Európai Unión belül nem egységesek az adózói jogok, kötelezettségek és felelősségi körök, hanem az adóztatás klasszikus és modern alapelvei sem érvényesülnek egységesen a nemzeti adórendszerekben, a világ országai eltérő módon és mértékben alkalmazzák ezeket az alapelveket. Ez bizonyos szempontból meglepő, mivel a legtöbb olyan területen, ahol az állam és polgára kapcsolatba kerülnek egymással, az Egyesült Nemzetek Szervezete vagy más nemzetközi szervezet már régen elindította az emberi jogok védelmére vonatkozó standardalakító folyamatokat.

3. az adózó FelelőSSége

168

Az egyes országok adórendszerét vizsgálva bizonyos adózói jogokat összefoglaló módon kiemelhetünk, hangsúlyozva, hogy ez semmiképpen sem tekinthető az adózói jogok teljes körű katalógusának. Így az adózókat megillető fontos jogok – amelyek érvényesülésének biztosítása az adóható-ságok felelőssége, adózók jogainak védelme csak egy felelős adóhatósággal képzelhető el – között emelhető ki például a törvény előtti egyenlőség, az adótitok (nyugati országokban a magánélet) tiszteletben tartásához való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog (beleértve a különböző fórumok előtti tisztességes kivizsgálást és a jogorvoslathoz való jogot is), az ésszerű időn belül történő döntéshozatalhoz való jog, a megkülönböztetés nélküli eljárás-hoz való jog, a nyilatkozattétel meghatározott esetkörökben alkalmazható megtagadási joga (az önvádra kötelezés mentessége).

Az optimális adórendszer legfontosabb eleme az együttműködő adózó, aki a kiszámítható adójogszabályoknak megfelelően teljesíti adókötelezett-ségeit, és érzékeli, vagy legalábbis tudomással nyugtázza a cserébe nyújtott állami szolgáltatásokat.289

Az adózó szerepe az állami ellenszolgáltatásokkal függ össze. Nem egyértel-mű azonban, hogy az egyéni felelősséggel tanúsított magatartás milyen állami ellenszolgáltatással jár. Kézenfekvő, hogy az adófizetésért cserébe nyújtott állami szolgáltatások az állam kötelező feladatai közé tartoznak.290 A gazdasági rend szabályozása alapján az M) cikk (1) bekezdése szerint a magyar gazdaság az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.291 A munka –

289 vö. SziloVicS (2012) i.m. 106. o.290 Ld. részletesen: SziloVicS Csaba: Az igazságos… 68. o.291 Az AB az Alkotmány alapján korábban kimondta, hogy a közteherviselés kap-

csolatban van az egyéni jövedelmekkel is. Az arányos közteherviselési kötele-zettség alkotmányi rendelkezéséből következik, hogy az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdését csak az Alkotmány 70/I. §-ában foglaltakkal összefüggésben és összhangban lehet értelmezni. Az elvégzett munka mennyiségének és minősé-gének megfelelő jövedelemhez való jog tehát csak az arányos közteherviselés-re vonatkozó kötelezettséggel együttesen élvezhet alkotmányos garanciákat az Alkotmány rendelkezései és az AB kapcsolódó gyakorlata alapján. Mindaddig, ameddig az állampolgárt terhelő közteherviselési kötelezettség összhangban van a jövedelmi és vagyoni viszonyoknak való megfelelőség elvével, azaz az arányos-ság követelményével, az adófizetési kötelezettség pénzügy-politikai és jogtech-nikai megoldásai nem vetnek fel alkotmányossági kérdéseket (163/B/1991. AB


169

pontosabban a foglalkozás – a XII. cikkből adódóan szabadon választható meg, azonban az Alaptörvény semmilyen garanciát nem tartalmaz az igazságos és az elvégzett munkával arányos bérezésre, kifogásolható egyébiránt a szóhasználat is.292 A magyar gazdaságban alapvető az értékteremtő munka és a XII. cikk alapján mindenki képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához, az állam pedig törekszik megteremteni annak a feltételeit, hogy minden dolgozni akaró munkaképes ember dolgozhasson. Az állam elvárja a felelős adózótól a munkavégzést, de az elhelyezkedés lehetőségét nem garantálja, csak megkísérli megteremteni. Ez felveti az adózás igazságosságának kérdést azért is, mert az állam elvárja az értékteremtő munkát, és ennek függvényében szabályozhatja a szociális juttatásokat, de lehetőséget kinyilatkoztatott módon csak biztosítani próbál. Az adóztatás akkor lenne igazságos, és akkor lehetne ténylegesen elvárni az emberektől a hozzájárulást, ha ennek pusztán önhibájukból nem tudnának eleget tenni.293

Az Alaptörvény „Nemzeti Hitvallás” című része rögzíti, hogy a polgár és az állam közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság és a szabadság kitelje-sítése, így már nem az állam egyoldalú és gyakran semmitmondó kötelezettsége a közjó és a közérdek, valamint a társadalmi igazság érvényre juttatása.294

Magyary fentebb idézett gondolata (a közigazgatás van a polgárokért és nem fordítva) ugyancsak megjelenik a Nemzeti Hitvallásban: „Népura-lom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi”.295

Tovább árnyalja ezt a helyzetet az Alaptörvény O) cikke, amely rögzíti, hogy mindenki felelős önmagáért, valamint, hogy képességei és lehetőségei szerint köteles a közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni. Kézenfekvő, hogy az egyéni szabadságot, a polgári autonómiát minden államnak tisz-teletben kell tartania.296

határozat, ABH 1993, 544., 545-546.).292 Vö. drinóczi Tímea i.m. 12-14. o. 293 Ez az általam felvetett elvárás azonban nem tévesztendő össze a szocialista

rendszerben alkalmazott teljes foglalkoztatottság követelményével…294 SziloVicS Csaba: Az igazságos… 65. o.295 Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) Nemzeti Hitvallás296 Vö. Sárközy Tamás: Az újraértékelendő államszervezetünkről. Mozgó Világ Online 2010.

május, http://mozgovilag.com/?p=3415. 2. o. (Idézi Drinóczi Tímea i.m. 3. o.)


170

Az O) cikkhez kapcsolódik – bár nem egyértelműen297 - a „Szabadság és felelősség” részben található, a közteherviselési kötelezettséget rögzítő XXX. cikk (1) bekezdése, amely rögzíti, hogy „teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételnek megfelelően mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez”. Ez a korábbi alkotmányi megfogalma-zással ellentétben azonban nem tartalmazza az arányosság elvét, amely – figyelemmel az elemzett Alkotmánybírósági határozatokra is – visszalépést jelent a korábbi szabályozáshoz képest.298 Az Alaptörvény közteherviselés tartalmára vonatkozó e rendelkezése tehát az adózó gazdaságban elfoglalt helyzetétől is függ, az állam tehát erre tekintettel előírhatja, hogy a gazda-sági helyzetük alapján az adózóknak milyen mértékben kell a közterhek viselésében szerepet vállalniuk. E rendelkezés ezzel a szektorális adók kivetésének alkotmányos alapját is megteremti. A gazdaság jelentős (nagy mérlegfőösszeggel rendelkező) szereplői e rendelkezés alapján tehát nagyobb arányban vehetik ki részüket a közteher viselésből, akár a fizetőképesség elvének sérelmével is. Ez fejeződik ki a kiskereskedelmi láncokat terhelő adók megállapításában is, valamint a KATA rendelkezéseiben.

Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése alapján a tulajdon társadalmi felelősséggel jár, és ehhez adójogi kötelezettségek is tartoznak.

A teljes adóztatási állami felségjog egyik elemét hordozza a XIII. cikk (1) bekezdése is, amely rögzíti, hogy a tulajdon társadalmi felelősséggel jár. Ez a vagyonadóztatás, illetve a vagyonelemek adóztatásának kinyilat-koztatott lehetősége, amely álláspontom szerint egyértelműen az igazságos adórendszer elengedhetetlen eleme.

A gazdasági rend szabályozása alapján az Alaptörvény M) cikk (1) be-kezdése szerint a magyar gazdaság az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.299 A magyar gazdaságban alapvető az értékteremtő 297 drinóczi Tímea i.m. 9. o.298 Vö. SziloVicS Csaba: Az igazságos… 71. o. 299 Az AB az Alkotmány alapján korábban kimondta, hogy a közteherviselés kap-

csolatban van az egyéni jövedelmekkel is. Az arányos közteherviselési kötele-zettség alkotmányi rendelkezéséből következik, hogy az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdését csak az Alkotmány 70/I. §-ában foglaltakkal összefüggésben és összhangban lehet értelmezni. Az elvégzett munka mennyiségének és minősé-gének megfelelő jövedelemhez való jog tehát csak az arányos közteherviselés-re vonatkozó kötelezettséggel együttesen élvezhet alkotmányos garanciákat az


171

munka és a XII. cikk alapján mindenki képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához, az állam pedig törekszik megteremteni annak a feltételeit, hogy minden dolgozni akaró munkaképes ember dolgozhasson.

Az Alaptörvény „Nemzeti Hitvallás” című része rögzíti, hogy a polgár és az állam közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság és a szabadság kiteljesítése, így már nem az állam egyoldalú és gyakran semmitmondó kötelezettsége a közjó és a közérdek, valamint a társadalmi igazság érvényre juttatása.300

Magyary örökérvényű gondolata, miszerint a közigazgatás van a pol-gárokért és nem fordítva, ugyancsak megjelenik a Nemzeti Hitvallásban: „Népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket mél-tányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi”.301 Tovább árnyalja ezt a helyzetet az Alaptörvény O) cikke, amely rögzíti, hogy mindenki felelős önmagáért, valamint, hogy képességei és lehetőségei szerint köteles a közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni. Kézenfekvő, hogy az egyéni szabadságot, a polgári autonómiát minden államnak tiszteletben kell tartania.302

Az O) cikkhez kapcsolódik a „Szabadság és felelősség” részben található, a közteherviselési kötelezettséget rögzítő XXX. cikk (1) bekezdése, amely rögzíti, hogy „teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételnek megfelelően mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez”. Az Alaptörvény közteherviselés tartalmára vonatkozó e rendelkezése tehát az adózó gazdaságban elfoglalt helyzetétől is függ, az állam tehát erre tekin-tettel előírhatja, hogy a gazdasági helyzetük alapján az adózóknak milyen mértékben kell a közterhek viselésében szerepet vállalniuk. E rendelkezés

Alkotmány rendelkezései és az AB kapcsolódó gyakorlata alapján. Mindaddig, ameddig az állampolgárt terhelő közteherviselési kötelezettség összhangban van a jövedelmi és vagyoni viszonyoknak való megfelelőség elvével, azaz az arányos-ság követelményével, az adófizetési kötelezettség pénzügy-politikai és jogtech-nikai megoldásai nem vetnek fel alkotmányossági kérdéseket (163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544., 545-546.).

300 SziloVicS i.m. 65.301 Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) Nemzeti Hitvallás302 vö. Sárközy Tamás: Az újraértékelendő államszervezetünkről, Mozgó Világ Online

2010. május, http://www.mozgovilag.hu/sarkozy-tamas-az-ujraertekelendo-al-lamszervezetunkrol/


172

ezzel a szektorális adók kivetésének alkotmányos alapját is megteremti. A gazdaság jelentős (nagy mérlegfőösszeggel rendelkező) szereplői e rendelkezés alapján tehát nagyobb arányban vehetik ki részüket a közteher viselésből,303

akár a fizetőképesség elvének sérelmével is.304

Meggyőződésem, hogy például a gyermekvállalás egyéni felelőssége ebben a tekintetben össztársadalmi érdek és indokolt a megfelelő mértékű adókedvezmény (adóalap-kedvezmény) biztosítása, sőt a gyermekvállalással és a gyermekek későbbi gondoskodásával még inkább erősödik az egyéni felelősség megjelenése: ha valaki felelős önmagáért, akkor gondolnia kell hosszú távú, későbbi inaktív jövőjére is. Ez összhangban van a szociálpo-litika felelősség-megosztási elvével, amelynek alapján az ellátórendszer a fokozatosság követelményének megfelelően a szubszidiaritás elvére épül, és az állam az ellátások, valamint intézmények szabályozásával csak akkor szolgáltat, ha az Alaptörvényben is rögzített felelősségi rendszer nem áll fenn, illetve az valamely okból nem képes ellátni az adott adózó életében a funkcióját.

Ez azért is lényeges, mert az egyéni felelősséget az Alaptörvény hang-súlyozza és a XIX. cikk (3) bekezdése alapján törvénnyel megállapíthatja a szociális intézkedések jellegét és mértékét az azokat igénybevevő személy közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan.305 Ennek megfelelően tehát szűkülhet a közjavakhoz, illetve közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, és valóban az adózó személyes tevékenységétől válhat függővé.

A XXX. cikk (2) bekezdése alapján az adókötelezettség meghatározása-kor figyelembe kell venni a gyermeket nevelők esetében a gyermeknevelés

303 Lásd részletesen: Szuchy Róbert: A gazdasági társaságok társadalmi felelősségvállalá-sa. In: SzalMa József (Szerk.): A Magyar Tudomány Napja a Délvidéken 2013, Novi Sad (Szerbia), Újvidék: Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, 2013, 287-307.

304 Ez fejeződik ki a kiskereskedelmi láncokat terhelő adók megállapításában is, valamint a KATA rendelkezéseiben.

305 Ugyancsak új eleme az alaptörvényi szabályozásnak az állam fogyasztóvédelmi tevékenységének – meglehetősen szűkszavú – említése. Ennek elemzéséről ld. BencSik András: A fogyasztói jogok tartalmának és érvényesülésének közjogi keretei Ma-gyarországon (PhD értekezés), Pécs, 2012, 75-77.


173

kiadásait.306 Ez alapvetően szűkíti az állam gazdaságpolitikai mozgásterét,307 de növeli az adórendszer igazságosságát. Más álláspontok szerint (például Deák Dániel308) a családosok adókedvezményét nem alaptörvényi szinten kellett volna rögzíteni. A jogalkotó viszont ezzel alkotmányi értékké emeli a gyermeknevelést és gyermekvállalást, valamint a társadalmi hasznosság (haszonelvűség) alapján rögzíti annak adójogi konzekvenciáit, megfogalmazva a gyermekek után járó adókedvezmények alkotmányos elvét.309 E rendelkezés összhangban áll a közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulás kötele-zettségével is, tekintettel arra, hogy hosszútávon az állam szempontjából is hasznos a gyereknevelés, mivel így biztosított a jövő adófizetőinek köre. Az állam ugyanis pont a gyermekektől fogja később beszedni azokat az összegeket, amelyeket a jelenlegi adófizetők inaktívvá válásával a részükre nyújtandó állami szolgáltatásokat fedezik. A gyermekvállaláshoz kapcsoló-dó kedvezmények indokoltságát azonban árnyalja a nagykorú gyermekek szülőiről való gondoskodás kötelezettsége tekintettel arra, hogy e körben tehát egyrészt a szülő valóban adózót biztosít az államnak, de egyúttal saját ellátóját is megteremti, így vitatható a kapcsolódó adókedvezmény biztosítása,310 megkérdőjelezhető továbbá, hogy ha mindenki felelős ön-magáért, akkor miért ír elő a gyermekek számára felelős szüleik eltartására vonatkozó kötelezettségeket az Alaptörvény.311 Meggyőződésem, hogy a gyermekvállalás egyéni felelőssége ebben a tekintetben össztársadalmi érdek és indokolt a megfelelő mértékű adókedvezmény (adóalap-kedvezmény) biztosítása, sőt a gyermekvállalással és a gyermekek későbbi gondoskodásá-val még inkább erősödik az egyéni felelősség megjelenése: ha valaki felelős önmagáért, akkor gondolnia kell hosszú távú, későbbi inaktív jövőjére is. Ez összhangban van a szociálpolitika felelősség-megosztási elvével, amelynek 306 Ez összhangban áll az Alaptörvény L) cikk (2) bekezdésével, amelynek értelmé-

ben „Magyarország támogatja a gyermekvállalást”.307 drinóczi Tímea i.m. 9. o.308 Bogár Zsolt: Orbánék adópolitikája: őrült, de van benne rendszer (Interjú Deák Dáni-

ellel a Corvinus Egyetem tanárával). HVG 2012. április 26. Interneten elérhető: http://hvg.hu/interjuk_gazdasag/20120426_deak_daniel_interju_adopolitika, 2012. 05. 01.

309 Vö. SziloVicS Csaba: Az igazságos… 71. o. 310 A kapcsolódó adókedvezményről lásd részletesen Szja fejezet.311 Vö.: drinóczi Tímea i. m. 16. o.


174

alapján az ellátórendszer a fokozatosság követelményének megfelelően a szubszidiaritás elvére épül, és az állam az ellátások, valamint intézmények szabályozásával csak akkor szolgáltat, ha az Alaptörvényben is rögzített felelősségi rendszer nem áll fenn, illetve az valamely okból nem képes ellátni az adott adózó életében a funkcióját.

Ez azért is lényeges, mert az egyéni felelősséget az Alaptörvény hang-súlyozza és a XIX. cikk (3) bekezdése alapján törvénnyel megállapíthatja a szociális intézkedések jellegét és mértékét az azokat igénybevevő személy közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan. Ennek megfelelően tehát szűkülhet a közjavakhoz, illetve közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, és valóban az adózó személyes tevékenységétől válhat függővé. Ezt azért is veszélyes lehet, mert ettől a megfogalmazástól csak egy lépés választja el azt a szabályozást, amelyben az adott szociális juttatást vagy akár közszolgáltatást például a befizetett összes adómennyiségtől teszik függővé.

Az adózó szerepe az állami ellenszolgáltatásokkal függ össze. Nem egyér-telmű azonban, hogy az egyéni felelősséggel tanúsított magatartás milyen állami ellenszolgáltatással jár. Kézenfekvő, hogy az adófizetésért cserébe nyújtott állami szolgáltatások az állam kötelező feladatai közé tartoznak.312

A felelősség az adójogban is jogok és kötelezettségek viszonylatában értelmezhető és határozható meg: az adózónak a jogai mellett szükség-szerűen vannak kötelezettségei is. Ez az adóügyi jogviszonyban – annak alá-fölérendeltségére és alapvető céljára tekintettel – a kötelezettségek oldalára tolódik és szűkebb körben érvényesülnek az adózói jogok.

Az adókötelezettség elemei alapvetőek és kiemelt fontosságúak, rög-zítésük pedig ezzel összhangban alkotmányi szinten is elengedhetetlen. A közteherviselési kötelezettség megfelelő szabályozottsága nélkül és tel-jesítésének hiányában egyik állam sem lenne működőképes, nem tudná ellátni közfeladatait és képtelen lenne a közszolgáltatások biztosítására is.

Az adózó köteles a törvényben meghatározott adókötelezettségeit teljesí-teni. Ennek megfelelően az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles bejelentésre, nyilatkozattételre, adómegállapításra, bevallásra, adó és adóelőleg fizetésére, bizonylat kiállítására és megőrzésére, nyilvántartás vezetésére (könyvvezetésre), adatszolgáltatásra,

312 Ld. részletesen: SziloVicS Csaba: Az igazságos és arányos közteherviselés kialakításának magyarországi feltételeiről, Pécs, Inter-Szféra Kft., 2012, 68. o.


175

adólevonásra, adóbeszedésre, valamint pénzforgalmi számlanyitásra.313

A legnagyobb szabályozási dilemma a speciális adóigazgatási eljárási alapelvek vonatkozásában álláspontom szerint a nyilatkozattétel vonat-kozásában merül fel. A Ket. alapján ugyanis az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során bármikor nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja,314 azonban ez az elv sok esetben nemcsak nehezíti, hanem ellehetetleníti az adóhatóság munkáját és az adóigazgatási ellenőrzés ered-ményességét. Az adózó nyilatkozata ugyanis az esetek jelentős részében elengedhetetlen a tényállás tisztázásához és sikeresebbé teszi az adóhatóság feladatainak megvalósulását.

3.1. Az adózó minősítése

Az adózó alapvető felelőssége, hogy az adókötelezettségeit maradéktalanul és határidőben teljesítse. Az adókötelezettség megszegése, illetve a kapcso-lódó mulasztás szankciókat von maga után, az adóhatóság továbbá – új elemként – az adókötelezettségek teljesítése, illetve nemteljesítése alapján differenciál az adózók között, minősíti őket: megkülönböztet megbízható adózókat és kockázatos adózókat.

Az adózó köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adó-hatóság feladatainak végrehajtását, e kötelezettsége alapján pedig – amely a Ket-ben megfogalmazott alapelvhez képest is erősebb és az együttműködési kötelezettségen is túlmutat – részben az ő felelőssége is, hogy az adóhatóság a feladatát ténylegesen el tudja látni, az eljárás eredményes legyen és az adóbevételek az állami feladatok ellátásának anyagi hátterének megteremtése érdekében beérkezzenek.315

Az adóhatóság a cégjegyzékbe bejegyzett adózót vagy áfa-regisztrált adóalanyt ugyanis negyedévente, a negyedév utolsó napján fennálló adatok

313 Ld. Art. 14. § (1) bekezdés.314 Ket. 51. § (1) bekezdés315 A jóhiszeműség az adóigazgatási eljárásban tehát nem csupán azt jelenti, hogy

az ügyfél köteles tartózkodni a hatóság megtévesztésétől, valamint az eljárás in-dokolatlan elhúzásától, hanem kifejezetten elő kell segítenie az adóhatóság mun-káját. Az ügyfél jóhiszeműsége vélelmezendő ugyan, de a hatóság ellenbizonyí-tásának természetesen helye van.


176

alapulvételével a tárgynegyedévet követő 30 napon belül minősíti, melynek keretében a megbízható adózóra, illetve a kockázatos adózóra vonatkozó feltételek fennállását vizsgálja. A minősítés eredményéről az adóhatóság az adózót elektronikus úton értesíti, kivéve, ha az adózó minősítésében nem következik be változás. A minősítés hatálya a minősítés hónapját követő hónap első napján áll be és a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül lekérdezhető.

Az adózó jogorvoslathoz való joga ebben az esetben is biztosított: vitat-hatja a minősítését, a minősítéstől vagy annak elmaradásától számított hat hónapos, jogvesztő határidőn belül kifogást nyújthat be az adóhatósághoz. Ha az adóhatóság a kifogásnak helyt ad, határozathozatal nélkül a kifo-gásnak megfelelően módosítja az adózó minősítését, amelyről az adózót elektronikus úton értesíti, a kifogás elutasításáról határozatban rendelkezik.

3.1.1. Megbízható adózó

Az adóhatóság megbízható adózónak minősíti azt az adóalanyt, amely legalább 3 éve folyamatosan működik,316 a tárgyévben és az azt megelőző öt évben a terhére megállapított összes adókülönbözet nem haladja meg az adózó tárgyévre megállapított adóteljesítményének 3%-át és az adóha-tóság nem indított ellene végrehajtási eljárást, nem állt és nem áll csőd-, felszámolási, illetve kényszertörlési eljárás alatt, nincs 500 000 forintot meghaladó nettó adótartozása, nem állt és nem áll adószámfelfüggesztés, illetve adószámtörlés hatálya alatt,317 a terhére kiszabott, a tárgyévet meg-előző két évben esedékessé vált mulasztási bírság összege nem haladta meg az adózó tárgyévre megállapított adóteljesítményének 1%-át.

A megbízható adózói státusz különböző előnyökkel jár az ellenőrzési időtartam, a mulasztási bírság és az adóbírság,318 továbbá a részletfizetés 316 Ha pedig az adózó a tárgyévet megelőző öt évben nem működött, illetve nem

minősült áfa-regisztrált adóalanynak, az állami adó- és vámhatóság a vonatkozó feltételek fennállását a működés megkezdésétől, illetve az áfa-regisztált adóala-nyiság kezdetétől vizsgálja.

317 Kizárólag a 24/A. § (1) bekezdés c) pontja szerinti adószám felfüggesztésre terjed ki.

318 Nem alkalmazható a bírságokra vonatkozó kedvezmény mulasztás, illetve adó-hiány megállapítás esetén, ha az a megbízható adózói minősítés elvesztését ered-


177

szabályai tekintetében is. Így például az adóhatóság által végzett ellenőrzés időtartama nem haladhatja meg a 180 napot – ha az adózó ezen időtartamon belül folyamatosan megbízható adózónak minősül –, továbbá a mulasztási bírság kiszabása sem automatikus bizonyos esetekben. Így például a be-jelentési, bevallási, adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása vagy hibás teljesítése esetén a megbízható adózót mulasztási bírság kiszabása nélkül, határidő tűzésével felhívja a kötelezettség teljesítésére, vagy a hiba javítására, és mulasztási bírságot csak a felhívás eredménytelensége esetén szab ki az adóhatóság.319 Nemcsak a bírság kiszabásának esetköre szűkebb, hanem annak felső határa is alacsonyabb: az általános szabályok szerint kiszabható mulasztási bírság felső határának 50 százaléka, ha az adózó a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában vagy a jogszabálysértés feltárásának (jegyző-könyvezésének) időpontjában megbízható adózónak minősült. A bírság felső határának kedvező korlátozása kiterjed az adóbírságra is, amelyre hasonló szabályt írt elő a jogalkotó: maximuma az általános szabályok szerint kiszabható adóbírság felső határának 50 százaléka, amennyiben az adózó az utólagos ellenőrzés alá vont adómegállapítási időszak egészében vagy az utólagos ellenőrzés megállapításairól szóló jegyzőkönyv keltének időpontjában megbízható adózónak minősült. A fizetési könnyítések vonatkozásában előny, hogy a megbízható adózónak a 10 000 forint vagy azt meghaladó, de legfeljebb 500 000 forint összegű tartozásra évente egy alkalommal legfeljebb 12 havi pótlékmentes részletfizetés automatikusan engedélyezendő a kapcsolódó köülmények vizsgálata nélkül. Az automa-tikus részletfizetési kedvezmény lehetőségére vonatkozóan az adóhatóság negyedévente elektronikus úton felhívást küld, és az adózó a kézbesítést követő 8 napon belül (jogvesztő határidő) elektronikus úton nyilatkozhat a kiküldött felhívásban foglalt részletfizetés elfogadásáról.

Ha az adózó az esedékes részlet befizetését nem teljesíti, az automatikus részletfizetési kedvezmény érvényét veszti, és a tartozás egy összegben ese-dékessé válik. Ez esetben az adóhatóság a fennmaradó tartozásra az eredeti esedékességtől késedelmi pótlékot számít fel.

ményezi.319 Kivétel a foglalkoztatotti bejelentés és az termékek közúti fuvarozásával kapcso-

latos bejelentési kötelezettség.


178

3.1.2. A kockázatos adózó

Az adóhatóság kockázatos adózónak minősíti azt a felszámolás, végelszá-molás, kényszertörlési eljárás alatt nem álló, cégjegyzékbe bejegyzett adózót vagy áfa-regisztrált adóalanyt, amely szerepel a nagy összegű adótartozással vagy adóhiánnyal rendelkező adózók, vagy a be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztató adózók közzétételi listáján, vagy egy éven belül az állami adó- és vámhatóság ismételt üzletlezárás intézkedést alkalmazott vele szemben. A kockázatos adózói minősítés a minősítésre okot adó feltétel bekövetkezésétől számított egy évig áll fenn, de jogkövetkezményeit nem kell alkalmazni, ha az adózó felszámolási, végelszámolási, kényszertörlési eljárás alatt áll.320

A kockázatos adózó ellenőrzésére, valamint szankcionálására szigorúbb szabályok vonatkoznak: az ellenőrzés határideje hosszabb, a pénzügyi szankciók megkerülhetetlenek (a mulasztási bírság és az adóbírság kiszabása nem mellőzhető) és az általános szabályokhoz képest magasabb mértékűek.

Így például ha az adózó az ellenőrzés alá vont időszakban, illetve an-nak egy részében, vagy az ellenőrzés időtartama alatt, illetve annak egy részében kockázatos adózónak minősül, az ellenőrzés határideje 60 nappal meghosszabbodik. A késedelmi pótlék megállapítása időpontjában koc-kázatosnak minősülő adózót terhelő, az utólagos adómegállapítás során feltárt adókülönbözet után felszámított késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapka-mat ötszörösének 365-öd része, továbbá az adó esedékességének, illetve a költségvetési támogatás igénybevételének napjánál későbbi időpont nem állapítható meg a pótlékfizetés kezdő napjaként.

Ha az adózó a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában vagy feltárásá-nak, illetve az adóhiány megállapításának időpontjában kockázatos adózónak minősült, az adóbírság és a mulasztási bírság kiszabása nem mellőzhető, a kiszabható legkisebb bírság mértéke az általános szabályok szerint kiszabható bírság felső határának 50 százaléka, felső határa pedig az általános szabályok szerint kiszabható mulasztási bírság felső határának 150 százaléka.

320 Ha az eljárás az adózó jogutód nélküli megszűnése nélkül zárul, az adózó koc-kázatos minősítésének jogkövetkezményeit ismét alkalmazni kell azzal, hogy az 1 éves időtartamba a felszámolás, végelszámolás, kényszertörlési eljárás ideje nem számít bele [Art. 6/E. § (2) bekezdés].


179

A kockázatos adózói minősítéstől az adózó a soron következő negyedéves minősítéskor szabadulhat meg, amennyiben az arra okot adó adóhiányt, valamint az ahhoz kapcsolódó bírságot és pótlékot, illetve adótartozást megfizeti.

3.2. Az Alkotmánybíróság vonatkozó döntései

Az AB több határozatban tárgyalta mind a természetes személyeket terhelő adók, mind pedig a vállalkozások adóztatása alkotmányosságának, illetve igazságosságának kérdését. E határozatok egyaránt érintik a közteherviselés témakörét321, az egyes mentességek és kedvezmények nyújtásának lehetőségét és körülményeit, valamint a különböző típusú adóterhek Alkotmánnyal való összeegyeztethetőségének problematikáját is. E jegyzet terjedelmi korlátaiból adódóan jelen fejezet csupán rövid áttekintést nyújt az AB kapcsolódó gyakorlatáról, jogértelmezéséről, az adóztatás területén kifejtett jogfejlesztő szerepéről és az általa kidolgozott főbb adóztatási elvekről.

Az AB több határozatában is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy milyen kapcsolat van az Alkotmány 70/I. §-ában megfogalmazott közteherviselési kötelezettség, az adószabályozás alkotmányossága és az igazságosság, mint „erkölcsi”, „normatív” kívánalom között.

Amint azt a 61/2006. (XI. 15.) AB határozathoz322 csatolt különvéle-ményében Dr. Bragyova András kifejtette, amellett, hogy a közteherviselést szolgáló különleges kötelezettségek alkotmányos alapját adja, az Alkotmány 70/I. §-a az adóigazságosság elvét is tartalmazza, amely szerint mindenki képességei és lehetőségei szerint járuljon hozzá a közterhekhez. Ennek

321 Az AB már 1991-ben kimondta, hogy az Alkotmány 70/I. §-a az állampolgárok alapvető jogai között szabályozza a közteherviselés kötelezettségét, és annak al-kotmányos korlátait, ami megfelelően irányadó a jogi személyekre is (62/1991. (XI. 22.) AB határozat, ABH 1991, 466, 467.). Az AB arra is rámutatott, hogy az Alkotmány maga nem határozta meg a „közteher” fogalmát – és ezt az Alaptör-vény sem teszi –, ám kétséget kizáróan ide sorolhatók az államháztartásról szóló törvény szerint az állam javára előírható befizetések, amelyek az állam gazdasági tevékenységének, intézményei működtetésének a fedezetét szolgálják, az állam bevételi forrását jelentik.

322 61/2006. (XI. 15.) AB határozat. Közzétéve a Magyar Közlöny 2006. évi 139. számában. AB közlöny: XV. évf. 11. sz.


180

az elvnek az érvényesülése határozza meg az adózás egyenlőségének vagy egyenlőtlenségének szintjét.

Az adóigazságosság azt kívánja meg e szerint, hogy az adóalanyok terhe-lése egyenlő legyen, vagyis az adófizetéssel az adóalanyok azonos mértékű áldozatot hozzanak, ezt pedig az adórendszer egészének kell megvalósítania. Ezért az egyes adónemek (vagy adószabályok) alkotmányosságának vizsgá-latakor a 70/I. § alapján mindig figyelembe kell venni a kérdéses adónem adórendszerben elfoglalt helyét, esetleg szerepét is.

Az alanyi kötelezett által ténylegesen meg nem szerzett jövedelem ese-tében a közteher (adó) és az alanyi kötelezett jövedelmi helyzete (viszonya) között semmilyen kapcsolat nem mutatható ki, ezért ez ellentétes az arányos közteherviselés alkotmányi rendelkezésével.

Az AB a szövetkezeti ingyenes értékpapír adózására vonatkozó szabályozás alkotmányossági vizsgálatakor a 3/1993. (II. 4.) AB határozat indokolásában rámutatott arra, hogy az állampolgár által ténylegesen meg nem szerzett jövedelem nem kezelhető adóköteles jövedelemként.323 A vizsgált esetben az AB az alanyi kötelezettek jövedelmi helyzete (viszonya) és a fizetendő közteher között fennálló kapcsolat alapján mondta ki azt, hogy amennyiben a személyi jövedelemadóztatásban a jogalkotó bizonyítható módon olyan jövedelmet von adókötelezettség alá, amelyet az adóalany ténylegesen meg sem szerzett, akkor átlépi az alkotmányi korlátot. Az adókra vonatkozó alkotmányossági mérce a jövedelmi és vagyoni típusú adók esetében több fogalmi elemből tevődik össze, és valamennyi fogalmi elemének egyidejűleg fenn kell állnia ahhoz, hogy a vizsgált szabályozás megfeleljen az említett alkotmányos mércének.

Az AB az 57/1995. (IX. 15.) AB határozatában324 a magánszemélyek használatában lévő ún. cégautók után fizetendő személyi jövedelemadó al-kotmányossági kérdéseit vizsgálta. Az AB az indoklásában megállapította, hogy csak kivételként és „többletgaranciák mellett kerülhet sor az adóeljá-rásban a vélelem alkalmazására, és nem lehet eszköze nem valós jövedelem adóztatásának.”325

Az AB megállapította, hogy a Tao. 2007. január 1-jén hatályba lépett

323 ABH 1993, 41, 45.324 ABH 1995, 284.325 ABH 1995, 284, 285-286.


181

6. § (5) bekezdésében meghatározott „elvárt adóalap”, illetve az ennek alapulvételével fizetendő „elvárt adó” nem áll közvetlen összefüggésben az adófizetésre kötelezett adózók jövedelmi, vagyoni viszonyaival, illetve helyzetével és ténylegesen meg nem szerzett jövedelmet (nyereséget)326 adóztat, ami ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt arányos közte-herviselés alkotmányi rendelkezésével. Mindezekre tekintettel az AB az alkotmányellenes törvényi rendelkezést megsemmisítette.327

A családi pótlék adóztatásának alkotmányosságához kapcsolódva több indítványozó kezdeményezte a családi pótlék adómentességét megszüntető és a családi pótlékot adóterhet nem viselő járandósággá328 nyilvánító szabá-lyok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát. A testület határozata329 megállapította, hogy a családi pótlék a családnak nyújtott olyan állami támogatás, mely a vonatkozó törvényi rendelkezések értelmében csak egy jogosultnak (egy szülőnek) jár. Az AB rámutatott arra is, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény ténylegesen meg nem szerzett jövedelmet von adóalapba akkor, amikor a családi pótlékra jogosult személy együtt élő 326 A taláros testület megítélése szerint a Tao. 6. § (5) bekezdése oly módon állapítja

meg az „elvárt adó” adóalapját, és ezen keresztül a társasági adóalanyok által fi-zetendő „elvárt adót”, hogy az nem áll közvetlen összefüggésben az adófizetésre kötelezettek tényleges jövedelmi, vagyoni viszonyaival, helyzetével. Ebből követ-kezően aránytalanul ír elő ténylegesen meg nem szerzett jövedelem (nyereség) után adófizetési kötelezettséget azon társasági adóalanyok számára, amelyek a Tao. 6. § (5) bekezdése szerint kötelesek az adóalapjukat megállapítani, s az így megállapított adóalap után az „elvárt adót” megfizetni.

327 Az AB azt vizsgálta, hogy a már működő jövedelmi típusú adójogi szabályozá-son belül a Tao. 6. § (5) bekezdésében (újként) szabályozott adóalap megállapí-tására vonatkozó konkrét törvényi rendelkezés megfelel-e az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányos mércének. Az AB a vizsgált adójogi szabályozás ösz-szes sajátosságára – így különösen a nyereséget adóztató jövedelmi típusú adó adónemére és adótárgyára figyelemmel – állapította meg annak az alkotmányel-lenességét, figyelemmel arra is, hogy a már működő jövedelmi típusú adó szabá-lyozásán belül került sor a kifogásolt adóalap meghatározásra.

328 Az adóterhet nem viselő járandóság kategóriája 2012. január 1. napjától meg-szűnt és e bevételek adómentes bevételnek számítanak, így e jövedelmeket (pl.: nyugdíj, gyermekgondozási segély, anyasági támogatás, gyermeknevelési támo-gatás) az összevont adóalap megállapításakor nem is kell figyelembe venni.

329 127/2009. (XII. 17.) AB határozat.


182

házastársánál, élettársánál is, fele részben, a családi pótlékot jövedelemnek tekinti.330 A családi pótlék adóterhet nem viselő járandóságként az adóalapba történő bevonása ellentétes az arányos közteherviselés követelményével, mert a személyi jövedelemadó-rendszerben ugyanolyan teherviselő képes-ségű személyek között hátrányos különbséget tesz aszerint, hogy a család egy- vagy kétkeresős.331

Az AB a hivatkozott határozatban azt is kiemelte, hogy önmagában nem lenne ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ával az olyan megoldás, amely lehetővé tenné, hogy a házastársak válasszanak a jelenlegi személyi adózás, vagy a házastársak jövedelmének összeadása, majd felezése, és az ennek megfelelő adózás (az úgynevezett splitting, felosztás) között.332

Irodalomjegyzék

Ádám Schiffer – Zoltán Sári – Péter Müller – Ildikó Jancskar – Géza Varady – Zsolt Ercsey: Ragweed detection based on SURF features. Accepted and to be published towards the end of October 2017 in Te-hnički vjesnik/Technical Gazette (Print: ISSN 1330-3651, Online: ISSN 1848-6339), Vol. 24/No. 5. DOI: 10.17559/TV-20150319092835.

Ádám Antal: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás. Osiris, Budapest 1998

Ádám Antal: A posztmodernitás jogi sajátosságairól. Társadalmi Szemle 1996. évi 4. sz.

Ádám Antal: Bölcselet, vallás, állami egyházjog. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2007

330 A határozat szerint a jövedelem (nyereség), illetve a vagyon adóztatása esetén az alkotmányi korlát sérelmét idézheti elő az, hogy ha a vizsgált szabályozás „tény-legesen meg nem szerzett jövedelmet (nyereséget) von adófizetési kötelezettség alá, de ugyanígy az is, ha az adó (közteher) és az alanyi kötelezettek adóztatott jövedelme, illetve vagyona között nem áll fenn a közvetlen kapcsolat” (ld. ABH 2007, 148, 163.)

331 Alkotmány 15. §, 16. §, 67. § (1) bek., 70/A. §, 70/I. §; 1995. évi CXVII. törvény 3. § 72. b) pont, 11. § (5) bek., 28. § (18)-(19) bek., 48. § (2) és (6) bek., 49. § (7) bek.

332 Erre több uniós tagállamban is van lehetőség. Ennek tárgyalását ld. a dolgozat III. fejezetében.


183

Ádám Antal: Észrevételek a magyar alkotmányozáshoz. JURA 2011. évi 1. sz.Ádám Antal: A posztdemokráciáról mint a posztmodernitás különös vál-

tozatáról. JURA 2012. évi 1. sz. 7-14. o.Alberto Vega: Simplificación y Justicia Tributaria (Simplification and Tax

Justice). InDret, 2011. évi 4. sz.Alan Schenk – Oliver Oldman: Value Added Tax: A Comparative Approach.

Cambridge University Press, New York 2007Alex Raskolnikov: Revealing Choices: Using Taxpayer Choice to Target

Tax Enforcement. Columbia Law Review 2009/5.Algirdas Šemeta: The Future of VAT. EC Tax Review 2011. évi 1. sz. 2-3.Andrikó Miklós (Szerk.): Adóreform ’88. Cikkek, esettanulmányok az új

adórendszer vállalati bevezetéséhez a belkereskedelemben. Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, Budapest, 1987.

Bencsik András: A fogyasztóvédelem alkotmányi szabályozásáról – az új Alaptörvény tükrében. In: Drinóczi Tímea (Szerk.): Magyarország új alkotmányossága. PTE ÁJK, Pécs 2011. 36. o.

Bencsik András: A gazdaság igazgatása. Fábián Adrián – Rózsás Eszter (Szerk.): Közigazgatási jog különös rész. PTE ÁJK, Pécs 2011

Bencsik András: Fejezetek a fogyasztóvédelmi (köz)jog hazai történetéből. JURA 2011. évi 2. sz.

Bencsik András – Ercsey Zsolt: Gondolatok az önkormányzati közigazgatás modernizálásának lehetséges irányairól. JURA 2: 157-160. o. (2015)

Bencsik András – Ercsey Zsolt: A hosszútávú adattárolás néhány jogi kérdése a közigazgatásban. JURA 2: 211-213. o. (2016). http://jura.ajk.pte.hu/JURA_2016_2.pdf

Benjamin Cortez – Thorsten Vogel: A Financial Transaction Tax for Europe? EC Tax Review 2011. évi 1. sz.

Bakota Boris – Adrián Fábián – Ljubanović Boris: Local self-govern-ments in Hungary and in Croatia. In: Tímea Drinóczi - Mirela Žu-pan – Zsombor Ercsey – Mario Vinković (Szerk.): Contemporary legal challenges: EU – Hungary – Croatia. Faculty of Law, University of Pécs and Faculty of Law, J. J. Strossmayer University of Osijek, Pécs-Osijek 2012. 287-305. o.

Botos Katalin: Adóelméletek – mit üzen az elmélettörténet a mának? Pénzügyi Szemle 2008. évi 3. sz.

iRodalomjegyzék

184

Brother Layman: Az offshore halála. HVG Kiadó Zrt., Budapest 2010.Bryan A. Garner: Black’s Law Dictionary. West Publishing, 1979Christopher Heady: The Conflict Between Equity and Efficiency in Desig-

ning Personal Income Tax Systems. The Role of Tax Reform in Central and Eastren European Economies. OECD, Párizs 1991

Chronowski Nóra – Drinóczi Tímea – Petrétei József – Tilk Péter – Zeller Judit: Magyar alkotmányjog III. Alapvető jogok. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2006

Deák Dániel: Igazságos-e a magyar adórendszer? (Egy törvényhozási csap-dahelyzet elemzése). Jogtudományi közlöny 1997. évi 7-8. sz.

Deák Dániel: Pioneering Decision of the Constitutional Court of Hungary to Invoke the Protection of Human Dignity in Tax Matters. Intertax 2011. évi 11. sz.

Deák Dániel: The Role of Law and Ethics in Developing Business Mana-gement as a Profession. Society and Economy 2009. évi 2. sz.

Deák Dániel: Outbound Establishment Revisited in Cartesio. EC Tax Review 2008. Vol. 17

Deák Dániel: Removing Tax Barriers from the Clearing and Settlement of Cross-Border Capital Market Transactions. Acta Juridica Hungarica 2011. évi 3. sz.

Deák Dániel: Implementing the EU Tax Collection Directive in Hungary. Tax Notes International 2009. évi 8. sz.

Deák Dániel: Legal Autopoiesis Theory in Operation - A Study of the ECJ Case of C-446/03 Marks & Spencer v. David Halsey. ACTA JURIDICA HUNGARICA 2009. évi 2. sz.

Deák Dániel: Harmonization in Community Law and Enforcement of Rights in Tax Law. INTERTAX 2008. évi 11. sz.

Deák Dániel: Procedural Versus Substantive Law: A Balancing Act in the EU. Tax Notes International 2010. évi 8. sz.

Deák Dániel: Cartesio: A Step Forward in Interpreting the EC Freedom to Emigrate. Tax Notes International 2009. évi 6. sz.

Deák Dániel: Hungary: Does the Hungarian Local Trade Tax Fall within the Substantive Scope of a DTC? In: M. Lang, P. Pistone, J. Schuch, C. Staringer, A. Storck, L. de Boe, P. Essers, E. Kemmeren, F. Vanistendael (Szerk.): TAX TREATY CASE LAW AROUND THE GLOBE. Linde, 2011


185

Deák Dániel: Hungary Introduces Special Taxes. European Taxation 2010. évi 12. sz.

Deák Dániel: International Tax Law and Tax Avoidance: A Case Study on Tax Havens and the Option of Ethics in a Global Economy. In: M.A. Plazas Vega (Szerk.): Dal diritto financiario al diritto tributario; Studi in onore A. Amatucci, Volume 5, Temis, Bogotá, 2011

Deák Dániel: Hungary’s Halfway Tax Amnesty. Tax Notes International 2009. évi 7. sz.

Deák Dániel: Creation of Residual Communities. In: Hendrik Opdebeeck – Laszlo Zsolnai (Szerk.): SPIRITUAL HUMANISM AND ECONOMIC WISDOM. Garant, Antwerpen and Apeldoom 2011

Deák Dániel: Neutrality and Legal Certainty in Tax Law and the Effective Protection of Taxpayers’ Rights. Acta Juridica Hungarica 2008. évi 2. sz.

Deák Dániel: A Proposal of Law & Ethics, and Its Application to the Case of Tax Avoidance. In: Ove Jakobsen – Lars Jacob Tynes Pedersen (Szerk.): RESPONSIBILITY, DEEP ECOLOGY AND THE SELF; FESTSCHRIFT IN HONOUR OF KNUT J. IMS. Forlag 1, 2011

Deák Dániel: Hungary introduces special taxes. European Taxation, IBFD Amsterdam, 2010. december

Denis Healey: Denis Healey, Memoirs (1989), 404.; quoted by John Tiley, Away from a virtuous tax system?, British Tax Review 1998. évi 4. sz.

Dennis Weber: Editorial. Tax Coordination: a Joint Responsibility of the Member States. Still a Fantasy? EC Tax Review 2007. évi 4. sz., 162-163. o.

Drinóczi Tímea: Gazdasági alkotmány az Alaptörvényben. In: Pázmány Law Working Papers. 2012. évi 33. szám, http://plwp.jak.ppke.hu/images/files/2012/2012-33-Drinoczi.pdf

Erdős Tibor: Egykulcsos jövedelemadó és gazdasági növekedés. Köz-gazdasági Szemle LIX. évfolyam 2012. február. http://epa.oszk.hu/00000/00017/00189/pdf/01_erdostibor.pdf

Ékes Ildikó: Adózás 1988–1996. Központi Statisztikai Hivatal, Statisztikai Elemzések. Statisztikai Szemle 1997. évi 1. szám

Ercsey Zsombor: Az adóztatás igazságossága. Budapest: Patrocinium Kiadó, 2016. 274 o.

iRodalomjegyzék

186

Ercsey Zsombor: Tax Reforms in Hungary. Pécs: Harthmedia Kft., 2015. 149 o.Ercsey Zsombor: A közteherviselés és a gazdaságban való részvétel össze-

függései. In: Lajkó Dóra – Varga Norbert (szerk.): Alapelvek és alapjo-gok. 486 p. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, 2015. pp. 125-135. (Szegedi Jogász Doktorandusz Konferenciák; 5.)

Ercsey Zsombor: Adó és felelősség. GLOSSA IURIDICA JOGI SZAKMAI FOLYÓIRAT 2:(3-4) 47-77. o. (2015)

Eric C.C.M. Kemmeren: Group Interest Tax Regimes and State Aid: EC on the Wrong Track. EC Tax Review 2010. évi 4. sz., 146-148. o.

Eric J Gouvin: Radical Tax Reform, Municipal Finance, and the Conser-vative Agenda. Rutgers Law Review 2004. évi 4. sz.

Erich Streissler: Gazdaságelméleti kétségek a progresszív jövedelemadó ésszerűségét illetően. Közgazdasági Szemle 1990. évi 1. sz.

Fábián Adrián: A vezető felelőssége a közigazgatásban. In: Csefkó Ferenc (Szerk.): Ünnepi kötet Ivancsics Imre egyetemi docens, decan emeritus 70. születésnapjára. Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 140. Pécs 2008. 318-327. o.

Fábián Adrián: A közigazgatás törvényes működésének deficitjei. In: Csef-kó Ferenc – Horváth Csaba (Szerk.): A demokrácia deficitje avagy a deficites hatalomgyakorlás. PTE-ÁJK, Baranyai Értelmiség Egyesület, Pécs 2008. 226-233. o.

Faluvégi Lajos – Kállai Lajos (Szerk.): Adóreform és Költségvetési Gaz-dálkodás (oktatási kézikönyv). Saldo Pénzügyi Szervező és Tanácsadó Vállalat, Budapest 1987

Földes Gábor: A pénzügyi alkotmányosság. Társadalmi Szemle 1996 évi. 1. sz.

Földes Gábor: Adójog. Osiris Kiadó Budapest 2001Frens Pennings – Marjon Weerepas: Towards a Convergence of Coor-

dination in Social Security and Tax Law? EC Tax Review 2006. évi 4. sz. 215-225. o.

Friedrich A. von Hayek: A tudás társadalmi hasznosítása. In: Piac és sza-badság. Válogatott tanulmányok. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest 1995


187

Gács Endre: Bérek, adózás, családtámogatás. Statisztikai Szemle, 1993. évi 11. szám

Gáspár Andrea: A magyar adórendszer és annak mezgazdasági egyéni vállal-kozókra gyakorolt hatása az Észak-alföldi Régióban (doktori értekezés). Szent István Egyetem Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskola, Gödöllő 2011

Gergely István: Tízéves az adóreform. Közgazdasági Szemle, XLV. évf., 1998. április

Gustav Radbruch: Törvényes jogtalanság és törvényfeletti jog. (Ford. Nagy Endre). In: Varga Csaba (Szerk.): Modern jogelméleti tanulmányok. Budapest 1997

Guy Laroque – Bernard Salanié: Does Fertility Respond to Financial Incentives? Discussion Paper IZA No. 3575 2008. júniusa

Halmosi Péter: A személyi jövedelemadó-rendszer helyzete és aktuális kérdései a fejlett országokban. Pénzügyi Szemle 2008. évi 3. sz.

Hans van Meerten – Bastiaan Starink: Cross-Border Obstacles and Solutions for Pan-European Pensions. EC Tax Review 2011. évi 1. sz., 30-40. o.

Hanti Erzsébet (Szerk.): Az Európai Uniós munkaügyi irányelvek és érvénye-sítsük a hazai kollektív tárgyalásos gyakorlatban. Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, Budapest 2003

Havasi Éva: Szegénység és társadalmi kirekesztettség a mai Magyarországon. Szociológiai Szemle 2002. évi 4. sz.

Henk Vording – Onno Ydema: The Rise and Fall of Progressive Income Taxation in the Netherlands (1795-2001). British Tax Review 2007. évi 3. sz.

Henk Vording – William B. Barker: The relevance of a concept of tax. In: The Concept of Tax in EU Member States. − General Introduction and Comparative Analysis. 7-24. o. http://www.eatlp.org/uploads/public/part_I_concept_of_tax_in_eu_member_states_05_05_09.pdf

Ilonka Mária: Az adózás története az őskortól napjainkig. Nemzeti Tan-könyvkiadó, Budapest 2004

John Rawls: Az igazságosság elmélete. Osiris Kiadó, Budapest 1997John Stuart Mill: Principles of Political Economy. Longmans, Green and

Co., London 1848

iRodalomjegyzék

188

John Tiley: Away from a virtuous tax system? British Tax Review 1998. évi 4. sz.

Joseph Bankman – David A. Weisbach: The Superoity of an Ideal Con-sumption Tax over an Ideal Income Tax, 58 Stan. L. Rev. 1413, 1423, 1425 (2006).

Jukka Pirttila – Matti Tuomala: Labour Income Uncertainty, Taxation And Public Good Provision. The Economic Journal 2007. évi Márciusi sz.

Kecskés András: Felelős társaságirányítás (Corporate Governance). HVG-ORAC, Budapest 2011

Kelemen Nóra: Keresetek, munkaerőköltség, minimálbér az Európai Unióban és Magyarországon. Európai Tükör 2007. évi 4. sz.

Kiss István – Magyary Zoltán: A közigazgatás és az emberek. Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt., Budapest 1939. 373. o.

Kiss László: Jogállam és/vagy élhető állam. In: Csefkó Ferenc (Szerk.): Ünnepi kötet Ivancsics Imre egyetemi docens, decan emeritus 70. születésnapjára. Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 140. Pécs 2008

Kiss László: Jogállam és/vagy élhető állam. In: Csefkó Ferenc – Horváth Csaba (Szerk.): A demokrácia deficitje avagy a deficites hatalomgyakorlás. PTE-ÁJK, Baranyai Értelmiség Egyesület, Pécs 2008. 142-145. o.

Klicsu László: Fenntartható társadalom – egykulcsos adó. Pénzügyi szemle 2008. évi 4.sz. http://www.asz.hu/penzugyi-szemle/2008/liii-evfolyam-2008-4-szam/pu-szemle-08-4.pdf

Lakatos Mária: A gazdaságpolitika hatása a magyar adórendszerre (dok-tori értekezés). Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Műszaki Menedzsment Gaz-dálkodás- és Szervezéstudományi Doktori Iskola Üzleti Tudományok Intézet, Pénzügyek Tanszék, Budapest 2007

László Csaba: Vargabetűk az államháztartási reform tízéves történetében (1988–1997). Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf., 2001. október

Ludwig van den Hauwe: German income tax policy between equity and efficiency. European Journal of Law & Economics 1998. évi 5. sz.

Martin T. Crowe: The Moral Obligation Of Paying Just Taxes The Catholic University of America Press, Washington, D.C. 1944

Michael J. Graetz: 100 Million Unnecessary Returns: A Fresh Start for the U.S. Tax System. Yale Law Journal 2002/11


189

Michael S. Kirsch: Taxing Citizens in a Global Economy. In: New York University Law Review 2007. évi 5. sz.

Michael Sánchez Rydelski: Distinction between State Aid and General Tax Measures. EC Tax Review 2010. évi 4. sz., 149-155. o.

Milton Friedman: Capitalism and Freedom. The University of Chicago Press, Chicago 1962

Mogens Lykketoft: The Danish Model. A European success story. In: Internationale Politikanalyse 2009. évi 12. sz.

Mohay Ágoston: Az előzetes döntéshozatal. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére jogosultak. Az előzetes döntéshozatal tárgya. In: Mohay Ágoston – Szalayné Sándor Erzsébet (Szerk.): Az Európai Unió joga. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2011

Mohay Ágoston: Az előzetes döntéshozatali eljárás és a magyar bírósági jogalkalmazás összefüggései. In: Mohay Ágoston – Szalayné Sándor Erzsébet (Szerk.): Az Európai Unió joga. Dialóg Campus Kiadó, Bu-dapest-Pécs 2011

Molnár Gábor Miklós: Az adócsalás a költségvetési csalásban. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2011

Neubauer Gyula: A magyar nemzeti jövedelem megoszlása az adóstatisztikák szerint. Statisztikai Szemle: A Központi Statisztikai Hivatal tudományos folyóirata, Budapest, 1939. január

Nicola Masarelli – Daniele Giovannola – Monika Wozowczyk: Popula-tion ands Social Conditions. Eurostat - Statistics in focus 2011. évi 8. sz.

Ola van Boeijen-Ostaszewska (Szerk.): European Tax Handbook 2010. IBFD, Amsterdam 2010

Pablo Saavedra: Flat Income Tax Reforms. In: Gray, C. – Lane, T. – Varoudakis, A. (Szerk): Fiscal Policy and Economic Growth. Lessons for Eastern Europe and Central Asia. World Bank, Washington 2007

Papp József: A magyar gazdasági csoda. Alexandra Kiadó, Pécs 2010Paul Kirchhof: Bundessteuergesetzbuch – Ein Reformentwurf zur Erneuerung

des Steuerrechts, C.F. Müller, Heidelberg 2011Petar Sindičić: Načelo pravednosti u poreznom sustavu RH. Znanstveni

skup Uloga države u socio-ekonomskom razvoju nacionalnog gospo-darstva, Zbornik radova u povodu 80. godišnjice života prof. emeritusa Božidara Jelčića [A méltányosság elve a horvát adórendszerben. In:

iRodalomjegyzék

190

Szimpózium az állami szerepvállalás, a társadalmi-gazdasági fejlődés és a nemzetgazdaság összefüggéseiről. Tanulmánykötet Bozidar Jelčić professor emeritus 80. születésnapja alkalmából], Visoka poslovna škola Libertas Zagreb [Libertas Üzleti Főiskola], Zagreb 2010

Peter M. Mieszkowski – Joseph A. Pechmann – James Tobin: Is a Negative Income Tax Practical? Yale Law Journal 1967. évi 1. sz.

Petrétei József: Az alkotmányos demokrácia alapintézményei. Dialóg Cam-pus Kiadó, Budapest-Pécs 2009

Petrétei József: A politikai és közigazgatási tervezésről. In: Csefkó Ferenc (Szerk.): Ünnepi kötet Ivancsics Imre egyetemi docens, decan emeritus 70. születésnapjára. Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 140. Pécs 2008. 132-144. o.

Petrétei József: A kormányzati döntéshozatal előkészítő mechanizmusai; a politikai kormányzás jellemzői. In: Csefkó Ferenc – Horváth Csaba (Szerk.): A demokrácia deficitje avagy a deficites hatalomgyakorlás. PTE-ÁJK, Baranyai Értelmiség Egyesület, Pécs 2008. 197-208. o.

Pierpaolo Rossi-Maccanico: The Specificity Criterion in Fiscal Aid Review: Proposals for State Aid Control of Direct Business Tax Measures. EC Tax Review 2007. évi 2. sz., 90-103. o.

Reuven S. Avi-Yonah: The Three Goals of Taxation. Tax Law Review 2006. évi 1. sz.

Reuven Avi-Yonah – Nicola Satori – Omri Marian: Global Perspectives on Income Taxation Law. Oxford University Press, Oxford 2011

Richard A. Musgrave – Peggy B. Musgrave: Public Finance in Theory and in Practice. McGraw-Hill Book Company, New York 1989

Richard Krever: Value Added Tax and Direct Taxation: Similarities and Differences. British Tax Review 2010/4.

Richard M. Bird: Value Added Taxes in Developing and Transitional Countries: Lessons and Questions. ITP Paper 0505, International Tax Program, Institute for International Business, Joseph L Rotman School of Management, University of Toronto, Toronto Canada 2005

Richard S. Markovits: Background (fixed-cost) avoidance-choices, foreground (variable-cost) avoidance-choices, and the economically efficient approach for courts to take in marine-salvage cases: a positive analysis and related critique of Landes and Posner’s classic study. Buffalo Law Review, 2011. évi 1. sz.


191

Richard Thompson Ainsworth: Biometrics: Solving the Regressivity of Vats and Rsts with “Smart Card” Technology. Florida Tax Review 2006. évi 10. sz.

Robert Nozick: Distributive Justice. In: Anarchy, State, and Utopia. Basic Books, Inc. Publishers, New York 1974

Rob Vosslamber: How Much? Taxation on New Zealanders’ Employment Income 1893-1984. New Zealand Journal of Taxation, Law and Policy 2009. évi 12. sz.

Robert W. McGee: The Philosophy of Taxation and Public Finance Kluwer Academic Publishers, Boston-Dordrecht-London 2004

Scharle Ágota – Benczúr Péter – Kátay Gábor – Váradi Balázs: Hogyan növelhető az adórendszer hatékonysága? Közpénzügyi füzetek, 26. szám, 2010. július

Sébastien de Monès, Pierre-Henri Durand etc.: Abuse of Tax Law. EC Tax Review 2010. évi. 2. sz.

Sütő Dezső (Szerk.): Adóigazgatási eljárások, 2. kötet, Általános forgalmi adó, személyi jövedelemadó, vállalkozói adó. Fővárosi Építőipari Üzem-gazdasági és Ügyviteltechnikai Iroda, Ár- és Információs Főosztály, Budapest, 1988.

Sütő Dezső – Várszegi György – Murányi Zoltán: Adóigazgatási eljárá-sok, 3. kötet, Magyar adóreform. Fővárosi Építőipari Üzemgazdasági és Ügyviteltechnikai Iroda, Ár- és Információs Főosztály, Budapest 1988

Steven H. Gifis: Law Dictionary (Barron’s Legal Guides). Barron’s Educa-tional Series Inc., New York 1996

Szalai Júlia: Néhány gondolat a szegénységről és a létminimumról. Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, In: Vukovich György (Szerk.): Társadalmi riport 1990. TÁRKI, Budapest 1990

Szalai Júlia: Some thoughts on poverty and the concept of subsistence minimum. In: Andorka Rudolf, Kolosi Tamás – Vukovich György (Szerk.): Social Report. Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés, Budapest 1992

Szalayné Sándor Erzsébet: A belső piac fogalma, kialakulása. Jogalkotás - dereguláció a belső piacon. In: Mohay Ágoston – Szalayné Sándor Erzsébet (Szerk.): Az Európai Unió joga. Dialóg Campus Kiadó, Bu-dapest-Pécs 2011

iRodalomjegyzék

192

Szalayné Sándor Erzsébet: A diszkriminatív adóztatás tilalma. In: Mohay Ágoston – Szalayné Sándor Erzsébet (Szerk.): Az Európai Unió joga. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2011

Szalayné Sándor Erzsébet: A tőke szabad mozgása. In: Mohay Ágoston – Szalayné Sándor Erzsébet (Szerk.): Az Európai Unió joga. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2011

Szilovics Csaba: Az adójog. Heirich György (Szerk.): Adó 2012 magya-rázatok. Penta Unió Oktatási Centrum, Pécs 2012

Szilovics Csaba: Adózási ismeretek és adózói vélemények Magyarországon (2002-2007). G&G Nyomda Korlátolt Felelősségű Társaság, Pécs 2009

Szilovics Csaba: Az igazságos és arányos közteherviselés kialakításának magyarországi feltételeiről. Inter-szféra Kft., Pécs 2012

Szilovics Csaba: Az igazságosság elveinek érvényesülése a természetes személyek adóztatásában. Jura 2012. évi 1. sz.

Szilovics Csaba: Csalás és jogkövetés az adójogban. Gondolat Kiadó, Bu-dapest 2003

Szilovics Csaba: Stabilitás és kiszámíthatóság a természetes személyek adóz-tatásában. A magyar jogrendszer átalakulása II. kötet. Gondolat-ELTE ÁJK, Budapest 2007. 812-817. o.

Szilovics Csaba: Stability and Calculability Regarding the Taxation of Natural Persons in the Period of 1998-2005. In: Jakab András, Takács Péter, Allan F. Tatham (Szerk.): The Transformation of the Hungarian Legal Order 1985-2005. Kluwer Law International, 2007

Szuchy Róbert: A gazdasági társaságok társadalmi felelősségvállalása. In: Szal-ma József (szerk.): A Magyar Tudomány Napja a Délvidéken 2013, Novi Sad (Szerbia), Újvidék: Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, 2013

Thomas Nagel: Egyenlőség. In: Modern politikai filozófia. Osiris-Látha-tatlan Kollégium, Budapest 1998

Tóth István György: Gyermekek és eltartottak figyelembevétele a jöve-delemadózásban. In: Semjén András (Szerk.): Adózás, adórendszerek, adóreformok. MTA Szociológiai Intézet, Budapest 1993. Szociálpolitikai Értesítő – Különszám 1993. évi 1-2. sz.

Tóth István János - Ábrahám Árpád: Jövedelemszerkezet és adóteher-meg-oszlás: Az 1994-es személyi jövedelemadó-bevallások vizsgálata. Köz-gazdasági Szemle, XLIII. évf., 1996. évi 4. szám


193

Vigvári András: Kormányzati szerepvállalás a globalizálódó gazdaságban – pénzügyi nézőpontból. http://www.asz.hu/konyvfejezetek/2011/kormanyzati-szerepvallalas-a-globalizalodo-gazdasagban-penzugyi-nezopontbol/vigvari.pdf.

Wollela Abehodie Yesegat: A Comparative Analysis of VAT/GST Design in Ethiopia, Kenya and New Zealand. New Zealand Journal of Taxation Law and Policy, 2008. évi 9. sz.

Zrinka Perić: Osvrt na najnovije izmjene i dopune Zakona o porezu na dohodak: raspodjela poreznog tereta. Znanstveni skup Uloga države u socio-ekonomskom razvoju nacionalnog gospodarstva, Zbornik ra-dova u povodu 80. godišnjice života prof. emeritusa Božidara Jelčića [A jövedelemadó legutóbbi módosításainak áttekintése: az adóteher eloszlása. Szimpózium az állami szerepvállalás, a társadalmi-gazdasági fejlődés és a nemzetgazdaság összefüggéseiről. Tanulmánykötet Bozidar Jelčić professor emeritus 80. születésnapja alkalmából], Visoka poslovna škola Libertas Zagreb [Libertas Üzleti Főiskola], Zagreb 2010

Várnay Ernő: Közpénzügyek az alkotmányban – az adósságfék. Jogtudo-mányi Közlöny 2011. évi 10. szám

Vincze Nándor – Zsolt Ercsey – Tamás Kovács – József Tick – Zoltán Kovács. Process network solution of extended CPM problems with alternatives. Acta Polytechnica Hungarica. 13:(3) 101-117. o. (2016); DOI: 10.12700/APH.13.3.2016.3.6; http://www.uni-obuda.hu/journal/Vincze_Ercsey_Kovacs_Tick_Kovacs_67.pdf

Zsolt Ercsey: Process network solution of a clothing manufacturer’s prob-lem. Pollack Periodica, 12(1), 59–67. o. 2017. 10.1556/606.2017.12.1.5 http://www.akademiai.com/doi/abs/10.1556/606.2017.12.1.5

Zsolt Ercsey: Process network solution of a clothing manufacturer’s ext-ended CPM problem with alternatives. In: Prof Dr Habil Iványi Péter PhD (szerk.) 12th Miklós Iványi International Phd & DLA Symposium: Abstract Book. 129 p. Konferencia helye, ideje: Pécs, Magyarország, 2016.11.3-4. Pécs: University of Pécs Pollack Mihály Faculty of Engine-ering and Information Technology, 2016. 41. o.

iRodalomjegyzék

194

Egyéb források

An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations, V. ii. b Oxford, 1976. II. kötet

Eurostat Newsrelease 2011. évi 18. sz.Főbb népgazdasági folyamatok 1979–1987. KSH, Budapest 1988.Gazdaságkutató Intézet: Az 1988. évi adóreform közgazdasági értékelése.

Budapest, 1989. szeptemberKözponti Statisztikai Hivatal: Az 1988. évi adóreform hatásai az iparban.

Budapest 1989KPMG adóhírlevél, 2011. decemberLétminimum és társadalmi minimum. Esély 1991. évi 6. sz. Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar Üzleti Információgazdálkodási

és Módszertani Intézet Pénzügyi Intézeti Tanszék: Adózási ismeretek, Oktatási segédlet 2010

Óbudai Egyetem, Keleti Károly Gazdasági Kar: Adózás alapjai (elektronikus jegyzet), Budapest, 2011

OECD, Consumption Tax Trends. Paris, 2001

Jogszabályok

1949. évi XX. törvény1990. évi C. törvény a helyi adókról1990. évi XCIII. törvény az illetékekről1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról1996. évi LXXXV. törvény az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgál-tatási díjáról1996. évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykor-látozás tilalmáról1998. LXXXIV törvény családok támogatásáról2000. évi C. törvény a számvitelről2002. évi LXI. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949.


195

évi XX. törvény módosításáról.2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről2005. évi CXXI. törvény a luxusadóról2006. évi LIX. törvény államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról2006. évi LXI. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról2009. évi LXXVII. törvény közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról2010 évi CXIX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról2010. évi CXXIV. törvény az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvé-nyek megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény módosításáról2010.évi XC. törvény az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról 2011. évi CXCIV. törvény Magyarország gazdasági stabilitásáról2011. évi CLVI. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról2012. évi XCIII. törvény a járások kialakításáról, valamint egyes ezzel összefüggő törvények módosításáról1977-es (77/388/EGK) 6. számú irányelv2006/112/EC irányelv242/2009. (X. 29.) Korm. rendelet337/2010. (XII. 27.) Korm. rendeletSátoraljaújhely Város Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 26/2008. (VIII. 7.) rendelete

Alkotmánybírósági határozatok

9/1990. (IV. 25.) AB határozat21/1990. (X. 4.) AB határozat772/B/1990/5. AB határozat821/B/1990. AB határozat21/1991. (IV. 26.) AB határozat62/1991. (XI. 22.) AB határozat

iRodalomjegyzék

196

163/B/1991. AB határozat1531/B/1991. AB határozat 1558/B/1991. AB határozat 61/1992. (XI. 20.) AB határozat. 66/B/1992. AB határozat620/B/1992. AB határozat666/B/1992. AB végzés666/B/1992. AB határozat 522/D/1992. AB határozat 3/1993. (II. 4.) AB határozat54/1993. (X. 13.) AB határozat.963/B/1993. AB határozat 448/B/1994. AB határozat658/B/1994. AB határozat57/1995. (IX. 15.) AB határozat59/1995. (X. 6.) AB határozat16/1996. (V. 3.) AB határozat85/B/1996 AB határozat122/B/1996 AB határozat574/B/1996. AB határozat 1416/D/1996. AB határozat5/1997. (II. 7.) AB határozat 35/1997. (VI. 11.) AB határozat44/1997. (IX. 19.) AB határozat 1106/B/1997. AB határozat10/1998. (IV. 8.) AB határozat31/1998. (V. 25.) AB határozat544/B/1998. AB határozat17/1999. (VI. 11.) AB határozat22/2001. (VI. 29.) AB határozat277/B/2001. AB határozat 836/B/2002. AB határozat 12/2004. (IV. 7.) AB határozat26/2004. (VII.7.) AB határozat17/2005. (IV. 28.) AB határozat


197

730/D/2005. AB határozat61/2006. (XI. 15.) AB határozat 66/2006. (XI. 29.) AB határozat 8/2007. (II. 28.) AB határozat55/2008. (IV. 24.) AB határozat87/2008. (VI. 18.) AB határozat155/2008. (XII. 17.) AB határozat 127/2009. (XII. 17.) AB határozat8/2010. (I. 28.) AB határozat 64/2011. (VII. 13.) AB határozat22/2012. (V. 11.) AB határozat

Uniós jogi aktusok

C-392/09 ügy Uszodaépítő kft v APEH Központi Hivatal Hatósági FőosztályAz Európai Bíróság (harmadik tanács) 2010. szeptember 30-án hozott C-392/09. számú ítélete az Uszodaépítő kft kontra APEH Központi Hivatal Hatósági Főosztály ügyben [EBHT 2010., I-08791. o.]C-29/08. (Skatteverket és AB SKF ) ügyAz Európai Bíróság (harmadik tanács) 2009. október 29-én hozott, C-29/08. számú ítélete Skatteverket kontra AB SKF ügyben [EBHT 2009., I10413. o.]C-4/94. (BLP Group Plc és CC&E ) ügyAz Európai Bíróság 1995. április 6-án hozott, C-4/94. számú ítélete a BLP Group plc v Commissioners of Customs & Excis eügyben [EBHT 1995., I-983. o.]C-408/98. (Abbey National Plc és CC&E ) ügy Az Európai Bíróság (ötödik tanács) 2001. február 22én hozott, C408/98. szánú ítélete az Abbey National plc kontra Commissioners of Customs & Excise ügyben [EBHT 2001., I1361. o.]C-368/09 Pannon Gép Centrum kontra APEH Hivatal Hatósági Főosztály Dél-dunántúli Kihelyezett Hatósági Osztály Az Európai Bíróság (harmadik tanács) 2010. július 15-én hozott C-368/09. számú ítélete a Pannon Gép Centrum Kft. kontra APEH Központi Hivatal, Hatósági Főosztály, Dél-dunántúli Kihelyezett Hatósági Osztály ügyben [EBHT 2010., I-07467. o.]

iRodalomjegyzék

198

C-62/93. (BP Sourgaz) ügy Az Euórpai Bíróság 1995. július 6-án hozott C-62/93. számú ítélete a BP Soupergaz Anonimos Etairia Geniki Emporiki-Viomichaniki kai Antipros-sopeion kontra Görög Állam ügyben [EBHT 1995., I-1883. o.]C-110/98. és C-147/98. (Gabalfrisa és a Többiek) Az Európai Bíróság 2000. március 21én hozott, C110/98 és C147/98. számú ítélete a Gabalfrisa és társai egyesített ügyekben [EBHT 2000., I1577. o.]C-439/04 és C-440/04 (Kittel és Recolta Recycling) Az Európai Bíróság (harmadik tanács) 2006. július 6-án hozott, C-439/04 és C-440/04. számú ítélete az Axel Kittel és Belga Állam valamint Belga Állam és Recolta Recycling SPRL egyesített ügyekben [EBHT 2006., I-6177. o.]C-123/87 (Lea Jorion, nee Jeunehomme és Belgium) ügy Az Európai Bíróság 1988. július 14-én hozott, C-123/87. és 330/87. számú ítélete a Lea Jorion, nee Jeunehomne és EGI egyesített ügyekben [EBHT 1988., 4517. o.]C-274/10 ügy (Bizottság és Magyarország)Az Európai Bíróság (harmadik tanács) 2011. július 28-án hozott, C.274/10. számú ítélete a Európai Bizottság kontra Magyar Köztársaság ügyben [HL C 221., 2010.8.14.]C-95/07. és C-96/07. (Ecotrade) Az Európai Bíróság 2008. május 8-án hozott, C-95/07. és C-96/07. számú ítélete az Ecotrade egyesített ügyekben [EBHT 2008., I3457. o.]C-513/04 Kerckhaert-ügyAz Európai Bíróság (nagytanács) 2006. november 14.-én hozott, C-513/04. számú ítélete a Mark Kerckhaert és Bernadette Morres ügyben. [EBHT 2006., I-2157. o.]De Groot-ügy C-385/00. sz.Az Európai Bíróság (második tanács) 2002. december 12-én hozott, C385/00. szánú ítélete a F. W. L. de Groot kontra Staatssecretaris van Financiën ügyben [EBHT 2002., I-11819. o.]Bachmann-ügy Bachmann v. Belgium C-204/90Az Európai Bíróság 1992. január 28-án hozott, C-204/90. számú ítélete a Hanns-Martin Bachmann kontra Belga Állam ügyben [EBHT 1992. I-249. o.]Schumacker-ügy C-279/93 Az Európai Bíróság 1995. február 14-én hozott, C-279/93. számú ítélete


199

a Finanzamt Köln-Altstadt kontra Roland Schumacker ügyben [EBHT 1995., I-225. o.]Gottardo-ügy C-55/00 Az Európai Bíróság 2002. január 15-én hozott, C-55/00. számú ítélete az Elide Gottardo kontra Istituto nazionale della previdenza sociale (INPS) ügyben [EBHT 2002., I-413. o.]Buno Barra ügy, Case C-309/85, Barra v. Belgium,[1998] ECR355Az Európai Bíróság 1988. február 2-án hozott, C-309/85. számú ítélete a Bruno Barra kontra belga állam és Ville de Liège ügyben (EBHT 1988. I-00355. o.)D-ügy C-376/03Az Európai Bíróság (nagytanács) 2005. július 5-én hozott, C-376/03. számú ítélete a D. és Inspecteur van de Belastingdienst/Particulieren/Ondernemingen buitenland te Heerlen ügyben [EBHT 2005., I-5852. o.]

Rövidítések jegyzéke

AB: AlkotmánybíróságABH: alkotmány bírósági határozatÁfa: általános forgalmi adóÁhej.: az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló törvényArt.: az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényEHO: az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvényEpmt.: egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvényEU: Európai UnióEUR: EuróFt: ForintGDP: bruttó hazai termékGt.: a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényGYED: gyermekgondozási díjGYES: gyermekgondozási segélyHatv.: helyi adókról szóló törvényHRK: Horvát Kuna

iRodalomjegyzék

200

Itv.: Illetékekről szóló törvényKorm r.: kormányrendeletKSH: Központi Statisztikai HivatalLtv.: luxusadóról szóló törvényMNB: Magyar Nemzeti BankMt rendelet: Miniszter tanácsi rendeletMt.: a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényNért.: nagyértékű vagyontárgyakat terhelő adókról szóló törvényOECD: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési SzervezetÖr.: önkormányzati rendeletPLN: Lengyel ZlotyPSZÁF: Pénzügyi Szervezetek Állami FelügyeletPtk.: a Polgári Törvénykönyvről szóló1959. évi IV. törvénySEK: Svéd KoronaSzámvt.: a számvitelről szóló 2000. évi C. törvénySzja: személyi jövedelemadóta.: társasági adóTao.: társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényTbj.: a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvénytc.: törvénycikkTGYÁS: terhességi-gyermekágyi segélyTpvt.:a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvénytsz: termelő szövetkezettv.: törvény


Szuchy Róbert – Csáki-Hatalovics Éva

az eneRgiajog legújabb kihíváSai

203

1. Az energiajog szabályozásának fejlődési tendenciái és jövője

Bevezető

Az energiajog napjainkban egy új jogterületnek (vagy éppen jog-ágnak) tekinthető333. Nincsen egy egységes akadémiai szakirodalma, amely e te-rületet kezelnél. Ez a helyzet is hozzájárul ahhoz, hogy sokan félreértések, hogy mi is az energiajog valójában. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy számos országban évszázadok óta találkozhatunk olyan szabályozással, amelyek az „energiát” szabályozzák, jogi formában. Már a 19. században, és különösen a 20. század elején is számos energetikai tárgyú szabályozás született, külö-nösen a szén és majd az olaj szabályozására vonatkozóan. A későbbiek során terjed ki a szabályozás – alapvetően a II. világháború után – a nem-fosszilis energiahordozók szabályozására, úgymint a nukleáris energia, a vízenergia, a szél és a más egyéb megújuló energiaforrások szabályozása.

Napjainkban az energiajog egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, még ha csak klímaváltozás elleni harcot, vagy az Európai Unió energiafüggőségét vesszük figyelembe.

1.1. A Európai Unió belső energiapiaca

Az EU belső energiapiacának egységesítése és liberalizálása érdekében 1996 és 2009 között három egymást követő jogalkotási csomagot fogadtak el a piacra jutásra, az átláthatóságra és a szabályozásra, a fogyasztóvédelemre, az összekapcsolás támogatására és a kínálat megfelelő szintjére vonatkozóan. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően új gáz- és villamosenergiaszol-gáltatók léphetnek a tagállamok piacaira, ugyanakkor most már mind az ipari, mind pedig a háztartási fogyasztók szabadon választhatnak szolgáltatót. A belső energiapiacra vonatkozó más uniós politikák a villamosenergia-, gáz- és olajszolgáltatás biztonságával, valamint a villamos energia és a gáz szállítására szolgáló transzeurópai hálózatok fejlesztésével foglalkoznak.

Az energiaágazatban az EU belső piacának megvalósítása számos kereskedelmi és egyéb akadály megszüntetését, az adó- és árpolitikák közelítését, valamint a normákra és előírásokra, illetve a környezetvédelmi és biztonsági szabályozásra

333 RJ heFFron: Energy Law: An introducion, Springer, 2015, 132. o.

204

vonatkozó intézkedéseket tesz szükségessé. A cél egy tisztességes piacra jutással és magas szintű fogyasztóvédelemmel, valamint az összekapcsolódás megfelelő szintjével és megfelelő energiatermelési kapacitással működő piac kialakítása. Az Európai Tanács 2011. februárban azt a célt tűzte ki, hogy 2014- ig ki kell teljesíteni a belső energiapiacot és összeköttetéseket kell kialakítani annak érdekében, hogy 2015-re megszűnjön a tagállamoknak az európai földgáz- és villamosenergia-hálózatoktól való mindenféle elszigeteltsége.334

Az első jogalkotási csomag (a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 96/92/EK irányelv és a földgáz belső piacára vo-natkozó közös szabályokról szóló 98/30/ EK irányelv) helyébe 2003-ban egy második jogalkotási csomag lépett, amelynek köszönhetően új gáz- és villamosenergia-szolgáltatók léphetnek a tagállamok piacaira, a fogyasztók pedig szabadon választhatják meg gáz- és villamosenergia-szolgáltatójukat (az ipari fogyasztók 2004. július 1 óta, a háztartási fogyasztók pedig 2007. július 1. óta). 2009 áprilisában egy harmadik jogalkotási csomagot fogadtak el, amely módosította a második csomagot, és amelynek célja a villamos energia és a gáz belső piacának további liberalizálása volt. A 2003/54/ EK irányelvet hatályon kívül helyező, a villamos energiáról szóló (2009/72/EK) irányelv és a 2003/55/EK irányelvet hatályon kívül helyező, a gázról szóló (2009/73/EK) irányelv a szállítási hálózat tulajdonjogát úgy szabá-lyozza, hogy három szervezeti modellen keresztül egyértelműen elkülöní-tik a hálózatüzemeltetéstől az ellátási és termelési tevékenységeket; teljes „tulajdonjog-szétválasztás”; a független rendszerüzemeltető (ISO – ő felel a hálózatok karbantartásáért, míg az eszközök az integrált vállalat tulajdo-nában maradnak); a független szállításirendszer-üzemeltető (ITO – részletes szabályrendszer, amely biztosítja az önállóságot, a függetlenséget, valamint a szállítás során szükséges beruházásokat). Ugyancsak hatékonyabb, va-lóban független nemzeti energiaszabályozók általi szabályozási felügyelet biztosítását, az utóbbiak hatásköreinek és függetlenségének erősítése és harmonizálása mellett, annak érdekében, hogy a szállítási hálózatokhoz való tényleges és megkülönböztetéstől mentes hozzáférés lehetővé váljon.

Ugyancsak megerősíti a fogyasztóvédelmet, és biztosítja a rászoruló fogyasztók védelmét.

Az éghajlatváltozás tényét alátámasztó egyre nagyobb számú bizonyíték,

334 http://www.europarl.europa.eu/ftu/pdf/hu/FTU_5.7.2.pdf [2016.12.18]


205

valamint a növekvő energiafüggőség megerősíti az Európai Unió (EU) azon elhatározását, hogy alacsony energiafogyasztású gazdaságot építsen ki, ugyanakkor biztonságossá, versenyképessé, helyi forrásokból előállíthatóvá és fenntarthatóvá tegye az általunk elfogyasztott energiát335.

Az EU energiapolitikája biztosítja az Unió energiapiacának hatékony működését, továbbá elősegíti az energiahálózatok összekapcsolását és az energia hatékony felhasználását. Az energiapolitika kiterjed az energiaforrások minden válfajára a fosszilis tüzelőanyagoktól az atomenergiáig és a megújuló energiákig (a nap-, szél-, biomassza-, geotermikus, víz- és árapályenergiáig).

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz) 194. cikke külön jogalapot hozott létre, amelynek révén az Unió és a tagállamok az energetikai kérdésekben megosztott hatáskörök szerint működnek együtt.

1.2. A hatályos villamos energetikai szabályozás

1.2.1. A szabályozás elvei

A Közösségben 1999 óta gyorsuló ütemben fejlődő belső villamosener-gia-piac célja, hogy az Európai Unió valamennyi fogyasztója, azaz a lakosság és a vállalkozások számára valós választási lehetőséget teremtsen, új üzleti lehetőségeket nyisson és bővítse a határokon keresztül történő kereske-delmet, és ezáltal hatékonyságjavulást, versenyképes árakat és magasabb szintű szolgáltatásokat teremtsen, továbbá hogy hozzájáruljon az ellátás biztonságához és fenntarthatósághoz.

A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv336 és az azt megelőző 96/92/EK irányelv337 közös szabályokról jelentős mértékben hozzájárult a villamos energia belső piacának kialakításához.

335 http://eur-lex.europa.eu/summary/chapter/energy.html?root_default=SUM_ 1_CODED%3D18&locale=hu [2015.11.1.5]

336 Az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelve (2003. június 26.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

337 Az Európai Parlament és a Tanács 96/92/EK irányelve (1996. december 19.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról

1. az eneRgiajog SzabályozáSának FejlődéSi tendenciái éS jövője

206

Az Európai Unió villamos energetikai piacára vonatkozó hatályos el-sődleges szabályokat a – korábban már hivatkozott – 72/2009/EK irányelv határozza meg. Ez az irányelv közös szabályokat állapít meg a villamos ener-gia termelésére, átvitelére, elosztására, a villamosenergia-ellátásra, valamint a fogyasztóvédelmi szabályokra vonatkozóan, annak érdekében, hogy a Közösségen belül fejlessze és integrálja a versenyképes villamosenergia-pia-cokat. Ez az irányelv meghatározza a villamosenergia-ágazat szervezetével és működésével, a szabad piaci hozzáféréssel, a versenytárgyalási eljárásoknál alkalmazandó feltételekkel és eljárásokkal, valamint az engedélyek kiadá-sával és a rendszerek működésével összefüggő szabályokat. Meghatározza továbbá az egyetemes szolgáltatási kötelezettségeket és az áramfogyasztók jogait, valamint egyértelművé teszi a versenyre vonatkozó kötelezettségeket.

Az ágazat szervezésére vonatkozó szabályok célja, hogy versenyképes, biztonságos és környezeti szempontból fenntartható villamosenergia-piac alakuljon ki. Az uniós országok a villamosenergia-ágazatban működő vál-lalkozások számára közszolgáltatási kötelezettségeket írhatnak elő, amelyek a biztonságra, az ellátás biztonságára, a szolgáltatás, folyamatosságára, minőségére, árára, valamint a környezetvédelemre és az energiahatékony-ságra vonatkoznak.

Az uniós országoknak gondoskodniuk kell arról, hogy minden fogyasztó jogosult legyen a villamosenergia-kereskedő megválasztására, valamint arra, hogy ha kereskedőt kíván váltani, azt három héten belül – az üzemeltető segítségével – nehézségek nélkül tehesse meg. Ezenkívül azt is biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztók megkapják a vonatkozó fogyasztási adatokat.

Az uniós országoknak független mechanizmusokat kell életbe léptetniük (például energiaügyi ombudsman hivatalt vagy fogyasztói szervet létrehozni) a panaszok vagy jogviták hatékony kezelése érdekében.

Az uniós országok mindemellett az ellátás biztonságának figyelemmel kíséréséről is kötelesek gondoskodni. Műszaki biztonsági követelménye-ket kell megállapítaniuk nemzeti piacuk egy vagy több regionális szinten történő integrációjának a biztosítása érdekében. Ezenkívül a nemzeti szabályozó hatóságoknak együtt kell működniük az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségével a szabályozási keretek régiók közötti összeegyeztethetőségének a biztosítása érdekében.


207

1.2.2. Szétválasztási szabályok

2012. március 3-tól kezdődően az uniós országoknak szét kellett választaniuk az átviteli rendszereket és az átvitelirendszer-üzemeltetőket. A tagállamok 2012. március 3-tól gondoskodniuk kellett arról, hogy minden olyan vállalkozás, amelynek tulajdonában az átviteli rendszer van átvitelirendszer-üzemeltetőként működjön és ugyanazon személy vagy személyek ne legyenek jogosultak:• közvetlenül vagy közvetve irányítást gyakorolni egy termelési vagy

ellátási feladatot betöltő vállalkozás felett, és közvetlenül vagy közvetve irányítást vagy bármely jogot gyakorolni egy átvitelirendszer-üzemeltető vagy átviteli rendszer felett; vagy

• közvetlenül vagy közvetve irányítást gyakorolni egy átvitelirendszer-üze-meltető vagy egy átviteli rendszer felett, és közvetlenül vagy közvetve irányítást vagy bármely jogot gyakorolni egy termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás felett.

Továbbá ugyanazon személy vagy személyek ne legyenek jogosultak kinevezni egy átvitelitrendszer-üzemeltető vagy átviteli rendszer felügyelőbizottsága, igazgatási testülete vagy a vállalkozást jogilag képviselő testület tagjait, és köz-vetlenül vagy közvetve irányítást vagy bármely jogot gyakorolni egy termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás felett; valamint hogy ugyanazon személy ne lehessen tag egyfelől egy termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozásnak, és másfelől egy átvitelirendszer-üzemeltetőben vagy átviteli rendszerben tulajdonnal rendelkező társaságnak is a felügyelőbizottságában, igazgatási testületében vagy a vállalkozást jogilag képviselő testületében.

A vállalkozásokat az átvitelirendszer-üzemeltetőként történő hivatalos kijelölést megelőzően először tanúsítani kell. Az Európai Unió hivatalos Lapjában közzé kell tenni az uniós országok által kijelölt átvitelirend-szer-üzemeltetők listáját.

1.2.3. Hozzáférés a hálózatokhoz

Az uniós országoknak olyan rendszert kell létrehozniuk, amelyben harma-dik felek hozzáférhetnek az átviteli és elosztó rendszerekhez. Az e rendszer szerinti tarifákat közzé kell tenni.


208

A tagállamok olyan rendszert hoznak létre, amelyben harmadik feleknek az átviteli és elosztórendszerhez való hozzáférése valamennyi feljogosított fogyasztóra vonatkozó, nyilvános tarifákon alapszik, és amelyet objektív módon, a rendszerhasználók közötti megkülönböztetés nélkül alkalmaznak. A tagállamok biztosítják, hogy ezeket a tarifákat, illetve a számításukhoz alkalmazott módszereket a hatálybalépésük előtt jóváhagyják; továbbá, hogy ezeket a tarifákat, illetve – amennyiben csak a módszerek kerültek jóváhagyásra – a módszereket hatálybalépésük előtt közzétegyék.

Az átviteli- vagy az elosztórendszer-üzemeltető megtagadhatja a hoz-záférést, ha nem áll rendelkezésre a szükséges kapacitás. A megtagadást objektív és technikailag, valamint gazdaságilag alátámasztott kritériumokkal kellőképpen megalapozott indokokkal kell alátámasztani. Amennyiben a tagállamok úgy rendelkeztek, a szabályozó hatóságok, vagy a tagállamok biztosítják e kritériumok következetes alkalmazását, valamint azt, hogy vitarendezési eljárást kezdeményezhessenek azok a fogyasztók, akiknek hozzáférését megtagadták. Megtagadás esetén és adott esetben a szabályozó hatóságok gondoskodnak arról is, hogy az átviteli- vagy az elosztórend-szer-üzemeltető érdemi információt nyújtson azokról az intézkedésekről, amelyek a hálózat megerősítéséhez szükségesek lennének. Az információt kérő féltől az információnyújtás költségeinek megfelelő, tisztességes díj kérhető.

1.3. Piacnyitás

Az irányelv egyik lefontosabb rendelkezése, hogy lehetővé teszi, hogy bármely fogyasztó bámely energiakereskedőtől villamos energiát vásárol-hasson. A paicnyitás fokozatosan valósult meg, 2004. július 1-től a nem háztartási fogyasztók körében, 2007. július 1-től minden fogyasztó esetében az irányelv előírta, hogy szabadon vásárolhassanak bármely kereskedőtől villamos energiát.

A hazai szabályozás, hasonlóan más EU-s tagálamokkal, némi késede-lembe esett az átültetéssel, de végezetül a magyar szabályozás a korábban már hivatkozott Villamos Energia törvénnyel („Vet.”) lehetővé tette a telje piac megnyitását.


209

A teljes piacnyitás azt jelenti, hogy 2008 január 1-től minden fogyasztó, beleértve a lakossági fogyasztókat is szabadon választhat áramkereskedőt. Ez a lehetőség a részleges piacnyitás keretei között 2004 július 1-től a nem lakossági fogyasztók körében már folyamatosan biztosított volt. A Vet. alap-ján Magyarországon 2008. január 1-től a villamosenergia-piac valamennyi résztvevője szabadon kiválaszthatja a számára legkedvezőbb villamos energia kereskedőt és köthet vele szerződést a villamos energia fogyasztására. Miért érdemes egy Fogyasztónak a villamos energiát a versenypiacon vásárolnia? A versenypiac kifejezett előnye, hogy a Fogyasztók az adott feltételek és árak alapján választhatnak a piacon lévő kereskedők ajánlatai közül. Ezáltal a kiválasztott kereskedő és a fogyasztó között egyedi megállapodás – villamos energia kereskedelmin szerződés –jön létre, amely jellemzően fix időtartamra szól. A fix időtartam biztosíthatja azt is, hogy a megállapodásban leírtak ez idő alatt nem változnak, így az ár sem. Ez bármely fogyasztó részére lehetséges a lakosságitól a legnagyobb üzemekig, de a szabadpiacra lépés döntése az egyetemes szolgáltatásra nem jogosult fogyasztók körében (3x63 A névleges csatlakozási teljesítmény felett) nem választható, hanem egyetlen lehetőség.

Az egyetemes szolgáltatás – az Villamos Energia irányelv alapján – leg-inkább a lakossági és a kisüzleti fogyasztók érdekeinek védelmében létreho-zott szolgáltatási forma. Az egyetemes szolgáltató által történik a villamos energia ellátás, államilag kontrolált árakon, áralkalmazási feltételekkel és szabályokkal. Az egyetemes szolgáltatásra jogosult fogyasztók szabadon választhatnak, hogy a szabadpiacról vagy az egyetemes szolgáltatótól vásá-rolják meg a villamos energiát. Az egyetemes szolgáltatása minden lakossági fogyasztó, valamint a kisfeszültségen vételező, összes felhasználási helyük tekintetében együttesen 3x63 A-nál nem nagyobb csatlakozási teljesítményű nem lakossági felhasználók jogosultak.

Magyar sajátosság, hogy 2009. január 1-től új jogosultsági kategóriaként került létrehozásra azon fogyasztói kör, amelynek tagjai a külön jogszabály szerinti költségvetési szervek és közfeladatot ellátó intézményeik, a helyi önkormányzatok és a közfeladatot ellátó költségvetési intézményeik, a közfeladatot ellátó egyházi jogi személyek, valamint a közfeladatot ellátó alapítványi fenntartású intézmények. Ez a szabályozás némileg túlterjesz-kedik az irányelv szabályozásán, amelyben a feljogosított fogyasztói kör alapvetően a KKVk-ra és természetes személyekre vonatkozik csak.


210

1.4. Az Európai Unió szabályozásának fejlődési tendenciái

1.4.1. Az Energiaunió

Az Európai Unió energiarendszere előtt álló kihívások az uniós országok egységét és együttműködését kívánják meg annak biztosítása érdekében, hogy az energia biztonságossá, megfizethetővé és fenntarthatóvá váljon a fogyasztók számára. E célból az Európai Bizottság 2015-ben elfogadta az Energiaunió létrehozására vonatkozó stratégiáját338.

Az ambiciózus éghajlat-politikára épülő, stabil és alkalmazkodóképes ener-giaunió célja az, hogy biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energiával lássa el az uniós fogyasztókat (háztartásokat és vállalkozásokat egyaránt). E cél eléréséhez azonban alapjaiban kell átalakítani az EU energiarendszerét.

Az EU egy olyan egész Európában integrált energiarendszert képzel el, amelyen belül az energia szabadon áramlik a határokon keresztül, és amely a piaci versenyen és az erőforrások leghatékonyabb felhasználásán alapul, adott esetben az energiapiacok hatékony, uniós szintű szabályozása mellett. Az Európai Bizottság célja, hogy az energiaunió hosszú távon fenntartható, karbonszegény és éghajlatbarát gazdasággá váljon. A Bizottság arra törtek-szik, hogy erős, innovatív és versenyképes európai vállalatok fejlesszék ki az energiahatékonyság és a karbonszegény technológiák Európán belüli és kívüli megvalósításához szükséges ipari termékeket és technológiákat.

Az új rendszer a beruházói bizalom megszilárdítása érdekében el kívánja érni, hogy az árjelzések pontosan tükrözzék a hosszú távú szükségleteket és a szakpolitikai célkitűzéseket. A Bizottság – meglehetősen idealisztiku-san – olyan energiaunió kialakítására törekszik, amely középpontjában a polgárok állnak: amelyben a polgárok magukénak érzik az energetikai átállást, és aktívan részt vesznek a piaci folyamatokban; ahol a polgárok pénztárcája látja hasznát az új technológiáknak, és ahol a kiszolgáltatott fogyasztók megfelelő védelemben részesülnek.

338 A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTT-SÁGNAK, A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ÉS AZ EURÓPAI BERUHÁ-ZÁSI BANKNAK A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája (COM/2015/080 final)


211

E fenti célok elérése érdekében, a Bizottság szerint, el kell távolodni a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló gazdaságtól, ahol az energiaellátás központosított, kínálatoldali megközelítésen alapul, és amely elavult tech-nológiákra és túlhaladott üzleti modellekre épül. Nagyobb szabadságot kell biztosítanunk a fogyasztók számára azáltal, hogy információkat és választási lehetőségeket biztosítunk nekik, és hogy kialakítjuk a nemcsak a kínálat-, de a keresletgazdálkodást is lehetővé tevő rugalmasságot. Magunk mögött kell hagynunk az összehangolatlan nemzeti szakpolitikákkal, piaci akadályokkal és energetikai szempontból elszigetelt térségekkel terhes, szétaprózódott rendszert.

Az EU energiájának 53%-át importálja, ami mintegy 400 milliárd EUR-s költséget jelent: ezzel az Unió a világ legnagyobb energiaimportőre. Hat tagállam teljes gázimportja egyetlen külső szállítótól függ, ezért ezek az országok túlságosan ki vannak téve a kínálati sokkok veszélyének. A becslések szerint az energiamegtakarítás minden egyes 1%-nyi növelése a gázbehozatal 2,6%-os csökkentését teszi lehetővé339 (az uniós lakásál-lomány 75%-ának nem kielégítő az energiahatékonysága). A közlekedési ágazat 94%-ban kőolajtermékekre támaszkodik, amelyek 90%-a importból származik. Az Unió összességében évi több mint 120 milliárd EUR-t költ – közvetve vagy közvetlenül – energiatámogatásra, gyakran indokolatlan módon340. Az uniós energiaágazatnak csak 2020-ig több mint 1 billió EUR beruházásra lesz szüksége341. Az európai országokban alacsony szinten vannak a nagykereskedelmi villamosenergia-árak, noha még így is 30%-kal magasabbak az egyesült államokbeli áraknál. Ugyanakkor a háztartások által fizetendő bruttó villamosenergia-árak 2012 és 2013 között átlag 4,4%-kal emelkedtek. A nagykereskedelmi gázárak még mindig több mint kétszer magasabbak az Egyesült Államokban mért árszintnél342. A más gazdaságokhoz viszonyított árkülönbség rányomja a bélyegét iparunk 339 A Bizottság közleménye az energiahatékonyságról, és annak az energiabizton-

sághoz, valamint a 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai kerethez való hozzájárulásáról (COM(2014) 520).

340 Európai energiabiztonsági stratégia (COM(2014) 330).341 A Bizottság becslései. Az IEA becslése szerint 2025-ig 1,3 billió EUR-ra lesz

szükség az energiatermelés, -szállítás és -elosztás biztosításához.342 Az Energiaügyi Főigazgatóság számításai a Platts piaci jelentései és az IEA 2014

első félévére vonatkozó adatai alapján.


212

versenyképességére is, különösen az energiaigényes ágazatok esetében. Az európai megújulóenergia-vállalkozások összesen több mint egymillió em-bert foglalkoztatnak, és együttes éves árbevételük 129 milliárd EUR körül mozog343. A megújulóenergia-technológiák terén bejegyzett szabadalmak 40%-át uniós vállalkozások birtokolják. A legfőbb kihívást most az jelenti, hogy megőrizzük Európa vezető szerepét a megújuló energiákba eszközölt globális beruházás terén.

Ma az Európai Uniónak ugyan léteznek uniós szinten előírt energiaügyi szabályai, a gyakorlatban mégis 28 különálló nemzeti szabályozási keret érvényesül. Ezen a helyzeten változtatni kell. Integrált energiapiacra van szükség a verseny fokozása érdekében és azért, hogy az Unió-szerte működő energiatermelő létesítmények jobb kihasználása révén növelhessük a piaci hatékonyságot, és megfizethető árakat biztosíthassunk a fogyasztók számára.

A kiskereskedelmi piac nem működik megfelelően. Számos háztartási fogyasztó csak kevés energiaszolgáltató közül választhat, és így nem képes kellőképpen kézben tartani energiaköltségeit. Az európai háztartások elfo-gadhatatlanul nagy százaléka nem tudja kifizetni energiaszámláit.

Az energetikai infrastruktúra egyre öregszik, és nem tud lépést tartani a fokozott megújulóenergia-termeléssel. Nagy szükség lenne a beruházások vonzására, azonban a jelenlegi piacszerkezet és a nemzeti szakpolitikai ke-retek nem biztosítanak kellő ösztönzést és kiszámíthatóságot a potenciális beruházók számára.

Számos piac nem kapcsolódik megfelelően szomszédaihoz, így Európa még különálló energetikai „szigetekre” tagolódik. Ez növeli a fogyasztók energiaköltségeit, és csökkenti az energiabiztonságot.

Ha a stabil szakpolitikai környezetnek köszönhetően nő a csúcstechno-lógiát képviselő, világszinten versenyképes vállalatokba történő beruházások szintje, ez munkahelyeket és növekedést biztosít Európa számára. Új üzleti ágazatok és modellek, új szakmák születhetnek. Az átalakulás alapjaiban változtatja meg az energiarendszer szereplőinek pozícióját – beleértve a fogyasztókét is.

Európának most kell jól döntenie. Ha a régi úton halad tovább, a szétaprózódott nemzeti energiapiacok gazdasági, társadalmi és környezeti terhei miatt később sokkal nagyobb árat fog fizetni a karbonszegény gaz-

343 Az Eur’Observeur 2014. évi jelentése.


213

daságra való elkerülhetetlen átállásért. Meg kell ragadni a pillanatnyilag még alacsony kőolaj- és gázárak kínálta egyedülálló lehetőséget, amelyeket tovább erősít a tisztább energiaformák csökkenő költsége, a szilárd uniós éghajlat-politika és számos új technológia felbukkanása is, és egy határozott fordulattal a megfelelő irányba – az energiaunió irányába – kell terelni az Unió energiapolitikáját.

Az energiaunió-építési stratégia öt, egymást kölcsönösen erősítő és egymással szorosan összefüggő dimenzióját úgy alakították ki, hogy azok hozzájáruljanak az energiabiztonság, a fenntarthatóság és a versenyképesség növeléséhez. Ezek a következők: energiabiztonság, szolidaritás és bizalom,; teljesen integrált európai energiapiac; a kereslet csökkentését elősegítő energiahatékonyság; a gazdaság dekarbonizációja, és kutatás, innováció és versenyképesség. Az alábbiakban a Bizottság Energiaunió iránti célok elérése érdekében megalósítandó fő irányokat érdemes áttekinteni.

1.4.2. Energiabiztonság

Az energiabiztonság motorja a belső energiapiac kiépítése és az energia-fogyasztás hatékonyságának növelése. Az energiabiztonság biztosításához elengedhetetlen az átláthatóság javítása, valamint a tagállamok közötti szolidaritás és bizalom fokozása. Az EU energiabiztonsága szorosan ösz-szefügg szomszédaival is.

Az Unión belüli energiatermelés szintén hozzájárul Európa energi-aimporttól való függőségének csökkentéséhez. Elsősorban a megújuló energiákról van szó, amelyekre nagy szükség van a dekarbonizációs célki-tűzések teljesítéséhez, de emellett szerepet kapnak a hagyományos és (az egyes tagállamok döntésének függvényében) a nem hagyományos fosszilis erőforrások is. A nem hagyományos források (például a palagáz) felhaszná-lásával történő olaj- és gázkitermelés ugyanis szintén nyitva álló lehetőséget jelent, amennyiben megfelelő figyelmet fordítanak a nyilvánosság általi elfogadottsággal és a környezeti hatásokkal kapcsolatos kérdésekre.

Jelenleg számos tagállam nem rendelkezik a villamosenergia-ellátás biztonságát megfelelően biztosító jogszabályi kerettel, azonkívül elavult és következetlen megközelítést alkalmaz a villamosenergia-ellátás biztonságának értékelésére. A Bizottság a tagállamokkal együttműködve meghatározza az


214

ellátási zavarok tekintetében elfogadható kockázati szinteket, és objektív, az egész Uniót felölelő, tényalapú ellátásbiztonsági értékelést készít, amely kitér az egyes tagállamokban fennálló helyzetre is. Az elemzés figyelembe fogja venni a határokon keresztüli áramlásokat, a megújulóenergia-termelés terén tapasztalható eltéréseket, a keresletoldali reagálási mechanizmusokat és a tárolási lehetőségeket is. Csak abban az esetben szükséges az ellátásbiz-tonsági problémák megoldását célzó kapacitásmechanizmusok kidolgozása, ha valamely regionális rendszer megfelelőségértékelése megállapítja annak szükségességét, figyelemmel az energiahatékonysági potenciálra és a keres-letoldali válaszintézkedések lehetőségére

Az energiaunió nem pusztán befelé irányuló projekt. Az erősebb és egységesebb EU konstruktívabb szerepet vállalhat a partnerekkel való kapcsolataiban is, ami mindkét félnek előnyös lehet.

Az energiapolitikát – különösen a nagy energiatermelő országok és a tranzitországok – gyakran alkalmazzák külpolitikai eszközként. Ezt a tényt figyelembe kell venni Európa energetikai külpolitikájának alakítása során.

Az Uniónak ezért növelnie kell a globális energiapiacokon érvényesíthető súlyát. Főbb partnereivel közösen az EU egy jobb globális energiagazdál-kodási rendszer kialakítására fog törekedni, amely lehetővé teszi a globális energiapiacok versenyképességének és átláthatóságának növelését.

1.4.3. Teljesen integrált belső energiapiac

Az elmúlt években elért eredmények ellenére az európai energiarendszer teljesítménye még mindig nem kielégítő. A jelenlegi piacszerkezet nem ösztönzi kellőképpen a beruházást, a piaci koncentráció és a gyenge verseny továbbra is problémát jelent, és az Unió energetikai képe még mindig túl szétaprózódott. Európának új politikai lendületet kell adnia a belső ener-giapiac kiépítésének befejezéséhez.

A belső piac „hardvere”: a piacok fizikai összekapcsolása

Pillanatnyilag az európai villamosenergia-átviteli és gázszállítási rendsze-rek – különösen a határokat átszelő hálózatok – nem elégségesek ahhoz, hogy biztosítsák a belső energiapiac megfelelő működését, és hogy össze-


215

kapcsolják a még meglévő energetikai „szigeteket” a villamosenergia- és gáz-törzshálózattal.

A villamos energia esetében a tagállamok kiépített villamosenergia-ter-melési kapacitásának 10%-ában határozták meg az összekapcsolásra vo-natkozó specifikus minimumcélt, amelyet 2020-ig kell megvalósítani. Az e 10%-os cél eléréséhez szükséges intézkedéseket a jelen dokumentumot (az energiaunióra irányuló keretstratégiát) kísérő bizottsági közlemény állapítja meg. A Bizottság 2016-ban jelentést készít az ahhoz szükséges intézkedésekről, hogy 2030-ra sikerüljön teljesíteni a 15%-os célt.

A biztonságosabb és fenntarthatóbb energiarendszer felé történő át-menet jelentős termelési, hálózatépítési és energiahatékonysági beruházá-sokat igényel: ezek összege a következő évtizedben a becslések szerint évi 200 milliárd EUR körül alakul majd. Mivel e beruházások költségeinek oroszlánrészét a magánszféra viseli majd, a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés kulcsfontosságú tényező lesz. Az Európai Beruházási Bank, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és az európai strukturális és beruházási alapokból nyújtott finanszírozás már biztosítja ehhez a szükséges eszkö-zöket. Ezenfelül a javasolt Európai Stratégiai Beruházási Alap is biztosít majd kiegészítő finanszírozást, így még inkább megkönnyíti az európai jelentőségű – például az energiahálózatokra, a megújuló energiára és az energiahatékonyságra irányuló – projektek számára a finanszírozáshoz jutást. A Bizottság elemezni fog egyes olyan energetikai beruházási programokra vonatkozó javaslatokat, amelyek források összevonása útján biztosítanak finanszírozást a gazdaságilag életképes beruházásoknak, elkerülve a ver-senytorzulást és a piac szétaprózódását.

A beruházók számára hasznosnak bizonyulhat az Európai Stratégiai Beruházási Alap keretében létrehozandó beruházási portál, amelynek célja az uniós beruházási projektportfólió átláthatóságának növelése és az információk eljuttatása a potenciális beruházókhoz. A Bizottság összegyűjti az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből és az uniós kohéziós politikai alapokból finanszírozott infrastrukturális projektekkel kapcsolatos infor-mációkat is, hogy növelje a koherenciát a sokféle meglévő finanszírozási rendszer között, és maximalizálja azok hatását.

A Bizottság – elsősorban a közös érdekű projektek nyomon követése keretében – rendszeresen felméri majd az energiaunióhoz hozzájáruló


216

jelentősebb infrastrukturális projektek végrehajtása terén elért eredménye-ket. E számbavétel keretében éves jelentést fog készíteni a villamosener-gia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó 10%-os cél elérése irányában tett előrehaladásról, különös figyelemmel a regionális cselekvési tervek végrehajtására. Végül a Bizottság az elért eredményeknek a tagállamokkal, regionális együttműködési csoportokkal és uniós intézményekkel történő megvitatására összehív egy célzott, energetikai infrastruktúrával foglalkozó fórumot. A fórum 2015 végén rendezi meg első találkozóját.

A belső energiapiac „szoftverének” végrehajtása és korszerűsítése

Az energiaunió létrehozása szempontjából az elsődleges prioritás a hatályos energiapolitikai és kapcsolódó jogszabályok maradéktalan végrehajtása és szigorú érvényesítése. Hiba lenne az új politikákat és megközelítéseket gyenge alapokra felépíteni.

A Bizottság ennek érdekében minden rendelkezésére álló szakpolitikai eszközt fel fog használni, és ragaszkodni fog hozzá, hogy a tagállamok maradéktalanul végrehajtsák a harmadik belső energiapiaci intézkedéscso-magot, különös tekintettel a szétválasztásra és a szabályozók függetlenségére. Bizonyos előzetes feltételeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy az európai strukturális és beruházási alapokat megfelelően fel lehessen használni az energetikai beruházások társfinanszírozására, ami segíteni fogja az uniós energiaügyi jogszabályok betartását.

A Bizottság ambiciózus jogalkotási javaslatot készít elő a villamosener-gia-piac újratervezésére és a nagy- és kiskereskedelmi ágazat összekapcsolására. Az új jogszabály fokozni fogja az ellátásbiztonságot, és biztosítani fogja, hogy a villamosenergia-piac jobban igazodjon a (különösen a megújuló energiaforrások esetében) számos új termelő piacra lépésével járó energetikai átálláshoz, és – különösen a keresletoldali reagálási mechanizmusok útján – lehetővé tegye a fogyasztók maradéktalan részvételét a piaci folyamatokban. A szorosabb integráció (többek között regionális szinten is), a határokon átnyúló kereskedelem volumenének növelése, valamint az eredményes ár-képzéssel működő rövid és hosszú távú piacok kialakítása vonzó beruházási környezetet fog teremteni, és biztosítani fogja az új termelési források piaci integrációjához szükséges rugalmasságot.


217

A kapacitásmechanizmusok iránti igény csökkentésére a legjobb mó-dot a teljes mértékben működőképes, a beruházások számára vonzó belső energiapiac kiépítése kínálja. A Bizottság korábban már iránymutatást344 és szabályokat345 tett közzé a rosszul kialakított, szétaprózódott és össze-hangolatlan állami beavatkozások káros hatásainak enyhítése érdekében. Ennek az iránymutatásnak az eredményes alkalmazása azonban csak az első lépést jelentheti annak biztosítása felé, hogy az eltérő nemzeti piaci szabályozások (többek között kapacitásmechanizmusok és koordinálatlan megújulóenergia-támogatási programok) összeegyeztethetőbbé váljanak a belső piaccal. Egyes állami beavatkozási formák – bár alkalmazásuk bizonyos esetekben indokolt és szükséges a piac működési zavarainak kezeléséhez – a múltban súlyos negatív hatást gyakoroltak a belső energiapiac hatékony működésére. A Bizottság a tagállamokkal együttműködve törekszik annak biztosítására, hogy a kapacitásmechanizmusok és a megújuló forrásokból történő villamosenergia-termeléshez nyújtott támogatások teljes mértékben megfeleljenek a meglévő szabályoknak, és ne torzítsák a belső energiapiacot. A környezetre ártalmas támogatásokat teljes mértékben ki kell vezetni346. A vonzó beruházási környezet kialakításában fontos szerepet fog játszani a megújult kibocsátáskereskedelmi rendszer is.

Végezetül a Bizottság egy (az energiaköltségek és -árak versenyképességre gyakorolt hatására is kiterjedő) rendszeres és részletes nyomonkövetési és jelentéstételi rendszer kidolgozása útján biztosítani fogja az energiaköltsé-gek és -árak fokozott átláthatóságát. Ennek során különös figyelmet fordít majd az állami beavatkozásokra, például a szabályozott díjtételekre, az energiaadóztatási politikákra és az állami támogatások szintjére, valamint ezeknek az árazási mechanizmusokra (többek között a villamosenergia-árak kapcsán keletkező hiányra) gyakorolt hatására.344 Lásd a „Making the most of public interventions” (Az állami beavatkozások

optimalizációja) című közleményt (C(2013) 7243).345 Iránymutatás a 2014–2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és

energetikai állami támogatásokról (a továbbiakban: a környezetvédelmi és ener-getikai állami támogatásokról szóló iránymutatás) (HL C 200., 2014.6.28., 1. o.).

346 Lásd az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervét (COM(2011) 571) és a belső energiapiac működőképessé tételéről szóló 2012. évi közleményt (COM(2012) 663); a G20-csoport vonatkozó kötelezettségvállalásával összhang-ban.


218

Fogyasztóvédelem és új árszabályozás

Az energiaunióban lehetőséget kell teremteni arra, hogy az egyik tagál-lamban élő fogyasztó megalapozott döntés eredményeképpen szabadon és egyszerűen valamely más tagállambeli vállalkozástól vásárolhasson energiát. Ehhez azonban ki kell igazítani a jelenlegi nemzeti szabályozási kereteket. Az európai háztartások túlnyomó többsége ma ugyanis passzív fogyasztó-ként viselkedik, és egyes tagállamokban korlátozott a szolgáltatók közötti választék, és viszonylag bonyolult a szolgáltatóváltás.

A fogyasztók lehetőségeinek bővítéséhez a tagállamoknak és hatóságaik-nak teljes mértékben végre kell hajtaniuk és érvényesíteniük kell a meglévő uniós szabályokat, beleértve a fogyasztóügyi szabályozást is. A regionális és helyi hatóságoknak szintén meg kell tenniük a szükséges támogatási intézkedéseket ahhoz, hogy a fogyasztóknak könnyen érthető és hozzáfér-hető információk, felhasználóbarát eszközök és az energiatakarékosságot ösztönző pénzügyi támogatások álljanak rendelkezésükre.

Az intelligens technológiák segíteni fogják a fogyasztókat és az őket kiszolgáló energetikai szolgáltató vállalatokat az energiapiaci lehetőségek kihasználásában azáltal, hogy ellenőrizni tudják energiafogyasztásukat (és adott esetben saját maguk is előállíthatnak energiát). Ez rugalmasabbá teszi a piacot, és adott esetben csökkentheti a fogyasztók számláit.

A Bizottság a jövőben is ösztönzi a szabványosítást, valamint a rugalmas energiafelhasználás jutalmazása érdekében támogatja az intelligens fogyasztás-mérők nemzeti szintű bevezetését347, és előmozdítja az intelligens készülékek és hálózatok továbbfejlesztését. Ezenfelül törekedni fog az energiaunió és a digitális egységes piac közötti szinergiák kihasználására, és intézkedéseket fog tenni a magánélet védelme és a kiberbiztonság biztosítása érdekében.

Ez azonban csak akkor fog eredményeket hozni, ha a piaci árak megfelelő jelzéseket küldenek. Néhány tagállamban még mindig szabályozott díjtételek korlátozzák a hatékony verseny kifejlődését, ami visszaveti a beruházásokat és az új piaci szereplők belépését. A szabályozott végfelhasználói árakat gyakran használják arra, hogy megvédjék a háztartásokat (sőt akár a nem háztartási fogyasztókat is) az energiaköltségek emelkedésének hatásaitól. Az

347 Lásd „Az intelligens fogyasztásmérés megvalósításának értékelése az EU-27-ben, különös tekintettel a villamos energiára” című jelentést (COM(2014) 356).


219

ilyen intézkedések következményeit – adott esetben a villamosenergia-árak kapcsán keletkező hiányt – a szabályozatlan fogyasztóknak, a villamosener-gia-vállalatoknak és/vagy az államháztartásnak kell viselniük. Noha ezen intézkedések célja a fogyasztói érdekek védelme, hosszú távon azonban ártanak a fogyasztók érdekeinek. A Bizottság a versenyjogi és gazdasági kormányzási keretrendszerek révén törekedni fog az önköltségi árnál alacsonyabb szinten szabályozott árak kivezetésére, és ösztönözni fogja a tagállamokat az összes szabályozott díjtétel feloldására vonatkozó ütemterv elkészítésére.

Tehát ezzel az Európai Bizottság amellett foglal állást, hogy valamennyi, beleértve a lakossági árakat is piaci alapokra kell helyezni, hogy a valós költséget fizessék meg a lakossági fogyasztók is. Feltehetően ez a szabályozási irány számos tagállam, közöttük Magyarország aggályait is ki fogja váltani, tekintettel arra, hogy számos tarifa és árszabályozás olyan módon került kialakításra, hogy szociálpolitikai célokat tükrözzön és nem feltétlenül az energia valós költségét.

Védendő fogyasztók

A Bizottság elképzelése szerint a szabályozott árak kivezetése során a tag-államoknak ki kell alakítaniuk egy, a kiszolgáltatott fogyasztók védelmét szolgáló mechanizmust, amelyet lehetőleg az általános szociális rendszer keretében kell végrehajtani. Ha a megvalósításra mégis az energiapiacon keresztül kerül sor, ez például szolidaritáselvű díjszabás vagy az energiaszám-lákra biztosított kedvezmény formájában történhet. Az ilyen rendszerek költségeit a nem kedvezményezett fogyasztóknak együttesen kell viselniük. Ezért az összköltség alacsony szinten tartása és a szabályozott árak nyo-mán kialakuló versenytorzulás korlátozása érdekében (azaz például annak megakadályozásához, hogy a díjszabás miatti hiány tovább növekedjen a tagállamokban) fontos, hogy körültekintően határozzák meg a rendszerek kedvezményezetti célcsoportját.

Energiahatékonyság

Az Európai Tanács 2014 októberében indikatív célként tűzte ki, hogy 2030-ra az Unió szintjén legalább 27%-kal javuljon az energiahatékonyság. Ezt


220

az értéket 2020-ig ki fogják igazítani, ami az Unió szintjén valószínűleg 30%-ra történő emelést jelent majd. Ebben a helyzetben alapvetően újra kell gondolnunk az energiahatékonyság kérdését, és azt önálló energiaforrásként kell kezelnünk, amelynek értéke a megtakarított energia értékének felel meg. A piacszerkezeti felülvizsgálat keretében a Bizottság biztosítani fogja, hogy az energiahatékonyság és a keresletoldali reagálási mechanizmusok a termelési kapacitással azonos fontosságot kapjanak.

Az EU máris világszerte példátlan intézkedéscsomagot hajtott végre energiafogyasztásának hatékonyabbá tétele érdekében. Az energiafogyasztást jelző címkézésre és a környezettudatos terméktervezésre vonatkozó jogsza-bályoknak köszönhetően a fogyasztók megalapozott döntéseket hozhatnak az energiafogyasztás terén. Noha az összes gazdasági ágazatnak lépéseket kell tennie energiahatékonysága növelése érdekében, a Bizottság különös figyelmet fog fordítani a legnagyobb hatékonyságnövelési potenciállal ren-delkező ágazatokra, így a közlekedési és az építőipari ágazatra. A Bizottság további szinergiákat keres az energiahatékonysági és erőforrás-hatékonysági politikák, valamint a körkörös gazdaság között: ennek keretében megvizs-gálja többek között a hulladék energetikai hasznosításának lehetőségét is.

Karbonszegény közlekedési ágazat

A szállítás felelős az európai végső energiafogyasztás több mint 30%-áért. Az ágazat energiahatékonysági potenciáljának kiaknázásához folyamatos erőfeszítést kell tenni a személyautókra és könnyű tehergépkocsikra 2020 után alkalmazandó szén-dioxid-kibocsátási normák leszorítása, valamint az üzemanyag-hatékonyság növelését és a nehézgépjárművek és buszok szén-dioxid-kibocsátásának csökkentését célzó intézkedések bevezetése érdekében. Ösztönözni kell a közlekedésszervezés mint a szén-dioxid-kibo-csátás csökkentésére irányuló modern, jövőbe mutató eszköz fejlesztését is.

Mindezt az egységes piac potenciáljának jobb kihasználását és a külső költségek internalizálását célzó intézkedéseknek kell kísérniük. A Bizottság ösztönözni fogja a „szennyező/felhasználó fizet” elv alapján működő útdíj-rendszerek alkalmazását, és fokozott erőfeszítéseket tesz az optimálisabb flottahasználaton alapuló egységes európai közlekedési térség kialakítására.


221

A Bizottság további lépéseket fog tenni a – még mindig főként kőo-lajtermékeket alkalmazó – közlekedési ágazat dekarbonizációja irányában is. Ehhez a teljes közlekedési rendszer fokozatos átalakítására és alternatív üzemanyagok fokozott ütemű kifejlesztésére és bevezetésére lesz szükség. A Bizottság ezenfelül felgyorsítja a szükséges infrastruktúra – például üzem-anyagtöltő állomások és feltöltőállomások – kiépítését.348 Az ilyen jármű-vekre irányuló piaci keresletet nagymértékben befolyásolhatja a megfelelő infrastruktúra, járműállomány és üzemanyagkészlet egyidejű bevezetése.

A közlekedés villamosítása fontos szerepet játszik a kőolajfüggőség meg-törésében és a közlekedési ágazat (különösen a rövid és középtávú közúti, valamint a vasúti közlekedés) dekarbonizációjában. Európának fel kell gyorsítania gépjárműflottája és egyéb közlekedési eszközei villamosítását, és vezető szerepet kell vállalnia az elektromos közlekedés és az energiatá-rolási technológiák terén. Ez az elektromos járművek teljes integrálását feltételezi a városi közlekedéspolitikákba és a villamosenergia-hálózatba, energiafogyasztóként és potenciális energiatárolási létesítményként egyaránt.

Ambiciózus uniós éghajlat-politika

A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló megállapodás értelmében az EU arra vállal kötelezettséget, hogy 1990-hez képest legalább 40%-kal csökkenti a belső üvegházhatásúgáz-ki-bocsátását. Ez ambiciózus hozzájárulást jelent a kötelező érvényű éghaj-latügyi megállapodás 2015-ig történő megkötésére irányuló nemzetközi éghajlatügyi tárgyalásokhoz. Az uniós kötelezettségvállalást az energiaunióra irányuló keretstratégiáról szóló jelen közleménnyel egyidejűleg közzétett, a párizsi csúcstalálkozó felé vezető útról szóló közlemény fogalmazza meg. A Bizottság a tagállamokkal közösen törekszik arra, hogy más meghatározó gazdaságokat is rábírjon az európai ambíciókhoz való csatlakozásra. Ennek eszköze az aktív uniós klímadiplomácia lesz, amely maximálisan kihasználja a rendelkezésre álló kereskedelmi és fejlesztési eszközöket.

Az európai klímapolitika sarokköve a jól működő uniós kibocsátáskeres-kedelmi rendszer. A piaci stabilizációs tartaléknak és a 2030-ra vonatkozó

348 Ld. a korában már hivatkozott 2014/94/EU irányelveet az alternatív üzemanya-gok infrastruktúrájának kiépítéséről.


222

jogszabályi keretben meghatározott, fokozottan ambiciózus célok eléréséhez szükséges intézkedéseknek köszönhetően az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere a szén-dioxid-kibocsátások tekintetében ösztönző erővel bíró árakat fog megállapítani, és ösztönözni fogja az üvegházhatásúgáz-kibo-csátás költséghatékony csökkentését. Az Európai Bizottság azt szeretné, ha az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere teljes mértékben betöltené a karbonszegény gazdaságba történő beruházások technológiasemleges, költséghatékony és az egész Unióra kiterjedő katalizátorának szerepét. Az uniós szintű árképzés révén megerősíti a belső energiapiac működését, és ösztönzi a megújuló energiaforrások és más karbonszegény és energiahaté-kony technológiák piaci felhasználását. A kibocsátásáthelyezés megelőzésére irányuló szakpolitikáknak tükrözniük kell a más meghatározó gazdaságok által tett erőfeszítések szintjét.

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatályán kívül eső ágazatokra vonatkozóan továbbra is nemzeti célokat kell meghatározni, a földművelési és erdészeti ágazatot pedig integrálni kell az EU 2030 keretrendszerbe, hogy ezek az ágazatok is kellő ösztönzést kapjanak az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére, és hozzájárulhassanak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.

Piacvezető pozíció a megújuló energia terén

Az Európai Unió elkötelezett amellett, hogy világszinten vezető szerepet töltsön be a megújuló energia területén, és globális központként működjön közre a magas technikai színvonalat képviselő és versenyképes megújuló energiák következő generációjának kifejlesztésében. Az EU ezenfelül azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2030-ra az Unió energiafogyasztásán belül a megújuló energia részaránya elérje a 27%-ot.

Jelenleg Európa jó úton halad az első mérföldkő teljesítése felé, amely értelmében 2020-ban a megújuló energiaforrásoknak az energiamix 20%-át kell kitenniük: nagyrészt az Unió elkötelezettségének köszönhetően nagy-mértékben csökkentek az új szél- és fotovoltaikus kapacitások kiépítésének költségei, és a költségek további csökkentése érdekében folyamatban van a támogatási programok reformja. A 27%-os cél eléréséhez azonban új kihívásokkal kell szembenézni.


223

A megújulóenergia-termelés csak úgy integrálható fokozatosan és hatékonyan a versenyképes megújuló energiaforrásokat támogató és az innovációt ösztönző piacba, ha az energiapiacok és -hálózatok alkalmasak a megújuló energiaforrások befogadására. Maradéktalanul végre kell hajtani a meglévő jogszabályokat és az új piaci szabályozásokat, hogy a sikeres ener-getikai átállás érdekében lehetővé váljon az új technológiák és intelligens hálózatok, valamint a keresletoldali reagálási mechanizmusok bevezetése.

A megújuló forrásokból előállított villamos energiával kapcsolatos be-ruházási döntéseknek figyelembe kell venniük az erőforrások és a hálózat rendelkezésére állásával, a nyilvánosság általi elfogadottsággal, a fogyasztás földrajzi helyével és az adminisztratív akadályokkal kapcsolatos realitásokat is. Az új infrastruktúra (főként az összekapcsolódási pontok) kialakítása során emellett ügyelni kell arra, hogy az alacsonyabb költségek mellett tegye lehetővé a megújuló villamos energiának a belső energiapiacba történő integrálását.

Az Uniónak be kell ruháznia a korszerű és fenntartható alternatív üzemanyagokba, többek között a bioüzemanyag-előállítási folyamatokba, illetve általánosságban a biogazdaságba. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy megtartsuk vezető pozíciónkat a technológiai és ipari területen, és hogy teljesítsük éghajlatügyi célkitűzéseinket. Európának figyelembe kell vennie a bioenergia által a környezetre, a földhasználatra és az élelmiszer-terme-lésre gyakorolt hatásokat is. Más uniós finanszírozási források mellett az EU beruházási terve is segíthet a szükséges finanszírozás előteremtésében.

Energiaunió a kutatásért, az innovációért és a versenyképességért

Az új kutatási és innovációs (K+I) stratégiának elsődleges prioritást kell jelentenie az Unió számára. Ha az európai energiaunió első helyet akar elfoglalni a megújuló energiák globális színterén, ösztönöznie kell a megúju-lóenergia-technológiák következő generációjának kifejlesztését és korszerű tárolási megoldások kidolgozását.

Az intelligens hálózatokkal és intelligens otthonokkal összefüggő technológiák, a tiszta közlekedés és üzemanyag-használat, valamint a biztonságos atomenergia-termelés terén betöltött vezető szerep szintén kulcsfontosságú ahhoz, hogy az energiaunió a növekedés, a foglalkoztatás és a versenyképesség motorjává válhasson.


224

1.4.4. Új irányvonalak az energiafogyasztók számára

Az Energiaunió megteremtését célzó intézkedési csomag részekén a Bi-zottság 2015. július 15-én tette közzé az energiafogyasztók számára új irányvonalakat meghatározó közleményét349. A közlemény angol neve többet mond, ugyanis a nagybetűvel a „New Deal” szerepel benne350, visszautalván Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és kormányzata poli-tikája 1933 és 1939 között, amikor az 1932-es választási hadjárat során Roosevelt új irányvonalat („New Deal”-t) ígért választóinak. A Bizottság e kommunikációja azon akadályozó tényezők eltörlését célozza, amelyek azon piaci előnyök megszerzésében akadályozzák a fogyasztókat, amelyek ezen akadályok hiányában a fogyasztókat, az új szabályok és a fokozódó verseny eredményeként megillethetné őket.

1.4.5. A fogyasztókkal szemben fennálló korlátok és akadályok

Az energiaunió korábban ismertetett keretstratégiája olyan energiaunió kialakítását vázolja fel, „amely középpontjában a polgárok állnak: amelyben a polgárok magukénak érzik az energetikai átállást, és aktívan részt vesznek a piaci folyamatokban; ahol a polgárok pénztárcája látja hasznát az új technoló-giáknak, és ahol a kiszolgáltatott fogyasztók megfelelő védelemben részesülnek”.

Míg az utóbbi évtizedben átalakult az európai energiaágazat, az ezen közlemény központjában álló kiskereskedelmi energiapiacok nem tartottak lépést a változásokkal. Többek között a következők akadályozzák a fogyasz-tókat – a háztartásokat, a vállalkozásokat és az ipart – abban, hogy teljes mértékben élhessenek a folyamatban lévő energetikai átállás nyújtotta elő-nyökkel, érdemben kontrollálják fogyasztásukat és csökkentsék számláikat:• A költségekről és a fogyasztásról szóló megfelelő információk hiánya 349 A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A

TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTT-SÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Új irányvonal az energiafo-gyasztók számára (COM/2015/0339 final)

350 COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT, THE COUNCIL, THE EUROPEAN ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE AND THE COMMITTEE OF THE REGIONS De-livering a New Deal for Energy Consumers (COM/2015/0339 final)


225

vagy a kínálat korlátozott átláthatósága megnehezíti a fogyasztók (illetve a megbízható közvetítők és energetikai szolgáltató vállalatok, mint például a fogyasztók nevében eljáró beszerzési közösségi szolgáltatók) számára a piaci helyzet és lehetőségek felmérését.

• A hálózati díjak, adók és különösen illetékek növekvő aránya a ház-tartások átlagos végső villamosenergia-számláiban.

• A számos kiskereskedelmi piacon tapasztalható elégtelen verseny, az aktív részvétel jutalmazásának hiánya és a szolgáltató-váltás nehézsége mind visszatartó tényezők.

• A lakossági energetikai szolgáltatások és a keresletoldali válaszintézke-dések terén nem kellően fejlett piac szűkíti a fogyasztók rendelkezésére álló választékot.

• A fogyasztók akadályozása a saját termelésű energiafogyasztásban korlátozza a számukra ebből eredő potenciális előnyöket.

• Az információkhoz való egyenlőtlen hozzáférés és az új versenytársak piacra lépésének jelentős akadályai lassítják az olyan elérhető fejlett technológiák és gyakorlatok alkalmazását, mint az intelligens fogyasz-tásmérés, az intelligens készülékek, a decentralizált energiaforrások,-valamint az energiahatékonyság növelése.

A villamosenergia-piac szerkezetének átalakításával a Bizottság célja hogy többek között a nagy- és kiskereskedelmi piacok közötti szorosabb kap-csolat megteremtése által az energiafogyasztók számára új irányvonalat valósítson meg. Az új és innovatív energetikai szolgáltató vállalatoknak az új technológiák segítségével lehetővé kell tenniük valamennyi fogyasztó számára, hogy teljes mértékben részt vegyenek az energetikai átállásban fogyasztási szokásaik tudatos alakítása révén, ami energiahatékony megol-dásokat és fogyasztói pénzmegtakarítást eredményez, valamint hozzájárul az energiafogyasztás általános csökkentéséhez.


226

1.5. Az Európai Bizottság tiszta energiákra vonatkozó intézkedéscsomagja, a „Winter Package”

1.5.1. Az Európai szabályozás indokoltsága

2014 októberében az Európai Tanács lefektette a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretet, amely azt az egész gaz-daságra kiterjedő, markáns belső célt tűzte ki, hogy 2030-ig legalább 40 %-kal csökkenti az üvegházhatásúgáz-kibocsátást. A párizsi megállapodás uniós megközelítést igényel. Az Európai Tanács által elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret végrehajtása prioritást élvez a párizsi megállapodás nyomonkövetése során.

Ezen előzmények után az Európai Bizottság 2016. november 30-án tette közzé azt a komplex intézkedéscsomagját, amely amelynek célja a tiszta energiákra való átállás következtében megváltozott globális energiapiacon is biztosítani az Európai Unió versenyképességé351

A Bizottság szerint az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia a tiszta energiafor-rások használatára való átállásban, nem csak alkalmazkodnia kell ahhoz. Ennek jegyében vállalta az EU, hogy 2030-ig 40%-kal csökkenti a szén-dioxid-kibo-csátást, az uniós gazdaság korszerűsítését tartva szem előtt annak érdekében, hogy minden európai polgár élvezhesse a munkahelyteremtés és a növekedés eredményeit. A ma ismertetett javaslatoknak három fő céljuk van: előtérbe helyezni az energiahatékonyságot; világszinten vezető szerephez jutni a meg-újuló energiák terén; illetve méltányos feltételeket biztosítani a fogyasztóknak.

A jövő energiapiacain a fogyasztók is aktív és központi szerephez jut-nak. A jövőben az egész EU-ban szeretnénk nagyobb kínálatot biztosítani számukra, elérhetővé tenni az energiaárak megbízható összehasonlítását nyújtó eszközöket, és lehetővé tenni, hogy saját használatra és eladásra elekt-romos áramot állítsanak elő. A fokozott átláthatóság és a jobb szabályozás nagyobb teret enged a civil társadalomnak az energiarendszerekben való részvételre és az árjelzésekre való reagálásra. Emellett a csomag több olyan intézkedést is tartalmaz, amelyek a leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók védelmét szolgálják.

351 Communication from the Commission: Clean Energy For All Europeans Brus-sels, 30.11.2016 COM(2016) 860 final


227

A „Tiszta energia minden európainak” bizottsági javaslatokkal azt sze-retnék alátámasztani, hogy a tiszta energiaforrások használatára való átállás a jövőbeni növekedés legfontosabb színtere, az okos befektetések helye. 2015-ben a tiszta energiákba világszinten több mint 300 milliárd eurót ruháztak be. Az EU ideális helyzetben van ahhoz, hogy kutatási, fejlesztési és innovációs szakpolitikái segítségével ipari lehetőségként aknázza ki ezt az átállást. Ha 2021-től kezdve évente akár 177 milliárd euró köz- és ma-gánberuházást sikerül mozgósítani, ez a csomag a GDP 1%-os növekedését eredményezhetné egy évtizeden át, és 900 000 új munkahelyet hozhat létre.

A „Tiszta energia minden európainak” jogalkotási javaslatcsomag az energiahatékonyság, a megújuló energiák, a villamosenergia-piac kialakí-tása, a villamosenergia-ellátás biztonsága és az energiaunió kormányzása kérdéseivel foglalkozik. Emellett a Bizottság új irányt határoz meg a kör-nyezetbarát tervezésben, valamint stratégiát javasol az összekapcsolt és automatizált mobilitás számára.

A csomag egyes elemei a tiszta energiaforrásokkal kapcsolatos innováció felgyorsításával és az európai épületek felújításával foglalkoznak. Tartalmaz a köz- és magánberuházások mozgósítására, az uniós ipar versenyképesebbé tételére, illetve a tiszta energiákra való átállás társadalmi hatásainak mér-séklésére hivatott intézkedéseket is. Keressük a lehetőségeket arra, hogy az EU miként erősítheti meg vezető pozícióját a tiszta energiákat alkalmazó technológiák terén, és segíthet a harmadik országoknak szakpolitikai céljaik elérésében.

1.5.2. A szabályozás új irányai

A jogalkotási javaslatok az energiahatékonyságra, a megújuló energiaforrások hasznosítására, a villamosenergia-piac szervezésére, az ellátásbizonságra és az energiaunió irányításának szabályaira terjednek ki.

A kezdeményezéscsomag három alapvető célt szolgál:• az energiahatékonyság előtérbe állítása,• globális vezetQ szerep kivívása a megújuló energiaforrások területén,• méltányosság biztosítása a fogyasztók számára.


228

A háttérintézkedések között a tiszta energiára irányuló innováció felgyorsí-tására és az európai épületek felújítására vonatkozó kezdeményezés szerepel, valamint azok az intézkedések, amelyek ösztönzik a köz- és a magánszektor beruházásait, és biztosítják a rendelkezésre álló EU-költségvetés maximális hatásosságát; a versenyképesség növelése érdekében előmozdítják az ipar irányításával megvalósuló kezdeményezéseket; enyhítik a tiszta energiára való áttérés társadalmi hatásait; biztosítják különböző szereplők részvé-telét, köztük egyfelől a tagállami hatóságokét és a területi és a települési önkormányzatokét, másfelől a vállalkozásokét, a szociális partnerekét és a befektetőkét; továbbá maximalizálják Európa vezető szerepét a tiszta energiához kapcsolódó technológiák és szolgáltatások területén annak érdekében, hogy ezáltal a harmadik országok segítséget kapjanak szakpo-litikai céljaik eléréséhez.

A kezdeményezéscsomag abba a tágabb folyamatba illeszkedik, amely-nek keretében az EU vezető szerepet vállal az intelligensebb és tisztább energia mindenki számára való biztosításában, és ezáltal elősegíti a Párizsi Megállapodás végrehajtását, megalapozza a gazdaság növekedését, ösztönzi a beruházásokat és a technológiai vezető szerep kivívását, új munkahelyte-remtési lehetőségeket teremt, és fokozza a polgárok jólétét.

Ahhoz, hogy az EU teljesíteni tudja a 2030-as éghajlat- és energiapolitikai céljait, a 2020-tól 2030-ig terjedő időszakban évi mintegy 379 milliárd EUR összegű beruházásra van szükség 16 főként az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások hasznosítása és az infrastruktúra területén. Az EU vállalkozásainak élen kell járniuk ebben a beruházási folyamatban. Ebből a szempontból sok múlik azon, hogy az EU-ban működő vállalkozások mennyire képesek az innovációra. Annak köszönhetően, hogy a köz- és a magánszektor együttesen évente 27 milliárd EUR-t fordít az energiaunióval összefüggő területeken kutatásra, technológiafejlesztésre és innovációra, 17 az EU kedvező helyzetben van ahhoz, hogy ebből az átmenetből konkrét ipari és gazdasági lehetőségeket kovácsoljon.

A Bizottság által ma előterjesztett kezdeményezéseknek köszönhetően az ipari termelés az építőiparban 5%-kal, a gépiparban 3,8%-kal, a vas- és acéliparban pedig 3,5%-kal nőhet, ami az építőiparban 700 000, a gépipar-ban 230 000, a vas- és acéliparban pedig 27 000 új munkahelyet jelenthet.


229

1.5.3. Az energiahatékonyság előtérbe állítása

Az energiahatékonyság a legszélesebb körben hozzáférhető energiaforrás. Az energiahatékonyság előtérbe állításában az a gondolat jelenik meg, hogy a legolcsóbb és legtisztább energiaforrás az, amelyből nem kell ener-giát termelni és felhasználni. Ez azt jelenti, hogy az energiahatékonyság szempontját az energiarendszer teljes egészében érvényesíteni kell: aktívan kell törekedni a keresletoldalon az energiafogyasztás optimalizálására, a fogyasztók költségeinek csökkentésére és az importfüggőség mérséklésére, miközben az energiahatékonyságot növelő infrastruktúra-fejlesztési beruhá-zásokra úgy kell tekinteni, hogy azok költséghatékony módját adják a kis szén-dioxid-kibocsátású körforgásos gazdaságra való áttérésnek. Ennek egyik velejárója, hogy – főként a fosszilis tüzelőanyagok hasznosítása területén – fel kell számolni a piacon jelen lévő túlzott energiatermelési kapacitásokat.

Az Európai Tanács 2014. októberi ülésszakán megfogalmazott felké-résnek megfelelően a Bizottság felülvizsgálta az EU energiahatékonysági célkitűzését, és arra a megállapításra jutott, hogy az EU-nak 2030-ra 30%-os, az EU szintjén kötelező célt kell kitűznie. A 2014-ben elfogadott legalább 27%-os célkitűzéshez képest ez a növekedés várhatóan mindegy 70 milliárd eurós GDP-növekedést és 400 000 új munkahelyet jelenthet, miközben az EU-nak még kevesebbet kell költenie a fosszilis tüzelőanya-gok behozatalára352. A megnövelt cél emellett segíteni fogja az EU által az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérséklése és a megújuló energiaforrások hasznosítása területén 2030-ra kitűzött célok teljesítését is.

A Bizottság 2020 utánra is javasolja kiterjeszteni az energiahatékony-sági irányelvben foglalt energiatakarékossági kötelezettségeket, amelyek értelmében az energiaszolgáltatók és elosztók kötelesek minden évben 1,5% energiát megtakarítani. Ez az intézkedés az első időszakban vonzerőt jelentett a magánberuházók számára és támogatta az újfajta piaci szereplők, például az energetikai szolgáltatók, köztük a beszerzési közösségek szolgál-tatóinak megjelenését, ezért 2020 után is hasonló hatás várható tőle. Az új szervezésű villamosenergia-piac emellett a keresleti oldal piaci szeplői

352 Az úgynevezett „európai villamosenergiarendszer-kezdeményezés”, amely a kö-zelmúltban átalakult az „intelligens hálózatok és az energetikai átmenet európai technológiai és innovációs platformjává”.


230

számára is egyenlő versenyfeltételeket biztosít majd.Az épületek 40%-kal részesednek a teljes energiafogyasztásból, és mintegy

75%-uknak nem kielégítő az energiahatékonysága.353 Az épületek energia-hatékonyságának javítását sem a kevés beruházás, sem a számos akadályozó tényező nem segíti. Miközben az épületeket rendszeresen karbantartják és felújítják, az energiamegtakarítást biztosító beruházások gyakran elma-radnak, mert a szűkös forrásokért kiélezett verseny folyik, nincs elegendő megbízható információ és felkészült szakember, vagy kétségek merülnek fel a lehetséges előnyökkel kapcsolatban. Ha továbbra is minden évben csak az épületek 1%-a kerül felújításra, akkor egy évszázadot kell várnunk arra, hogy minden épület korszerűvé, közel nulla energiaigényűvé váljon. A tiszta energiával működő épületek nem csupán energiamegtakarítást tesznek lehe-tővé: növelik használóik kényelmét és életminőségét, és lehetőséget adnak a megújuló forrásból előállított energia felhasználására, az energiatárolásra, a digitális technológiák alkalmazására, valamint az épületeknek a közlekedési rendszerhez való kapcsolódására. Az épületállomány tiszta energiára való átállítását célzó beruházások tehát központi szerepet tölthetnek be a kis szén-dioxid-kibocsátású gazdaság létrehozásában.

A középületekre, például a kórházakra, az iskolákra és az irodaépületekre irányuló beruházások növelése ugyancsak függ a magántőke és az innovatív mechanizmusokat, például energiahatékonyság-alapú szerződéseket kínáló energetikai szolgáltató vállalkozások rendelkezésre állásától. Az energiameg-takarítás az állami és az önkormányzati költségvetések számára is jól jöhet, hiszen a szóban forgó középületekben évente mintegy egymilliárd eurót költenek energiára. A közszektor vagyontárgyainak energiahatékonyságára irányuló beruházásokat azonban nagyban segítené, ha a közszektorbeli beruházásokra és az eszközfelújítások statisztikai kezelésére vonatkozó sza-bályok átláthatóak és egyértelműek lennének. A Bizottság a tagállamokkal szoros együttműködésben jelenleg vizsgálja az államháztartási számviteli szabályoknak az energiahatékonyság-alapú szerződések piacára gyakorolt hatását, és 2017 tavaszának végéig aktualizálni fogja az ilyen típusú part-nerségek statisztikai kezelésére vonatkozó iránymutatását.

353 Lásd az energiahatékonysági irányelv módosítására irányuló javaslatot, COM (2016) 761.


231

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv módosításában foglalt, a hosszú távú épületfelújítási stratégiákra vonatkozó megerősített rendelkezések fel fogják gyorsítani az épület-korszerűsítéseket, és hatásukra az évszázad közepére megtörténik az épületállomány dekarbonizációja. A javaslat emellett – az energetikai tanúsítványokra vonatkozó rendelkezések megerősítésével, a középületek valós energiafogyasztásával kapcsolatos információk rendelkezésre állásának biztosításával és az állami támogatás intenzitásának az elért energiamegtakarításhoz kötésével – javítja a pro-jektgazdák és a befektetők rendelkezésére álló információkat is. A javaslat arra buzdítja a tagállamokat, hogy a beruházásokat az energiaszegénységben élőkre is összpontosítsák, hiszen az energiahatékonyság növelése az egyik legjobb módja az energiaszegénységet kiváltó mögöttes okok kezelésének.

Az EU kis kibocsátású mobilitásra vonatkozó stratégiájának támogatása és a villamos energia közlekedési célú felhasználásának növelése érdekében az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv kötelezővé fogja tenni az elektromos feltöltőállomások kiépítését. A meglévő épületek közül ez a rendelkezés csak a kereskedelmi célú, 10-nél több parkolóhellyel rendelkező épületekre, és azokra is csak 2025-től fogva lesz alkalmazandó. Az új és a nagyobb szabású felújításra kerülő épületek esetében a 10-nél több parkoló-hellyel rendelkező lakóépületekben ki kell építeni a szükséges vezetékeket, a 10-nél több parkolóhellyel rendelkező kereskedelmi célú épületekben pedig feltöltőállomásokat kell létesíteni. A kis- és középvállalkozások, valamint a hatóságok kizárhatók az új szabályok alkalmazási köréből, ez utóbbiak azért, mert rájuk már vonatkoznak az alternatív tüzelőanyagokat szabályozó irányelv rendelkezései, amennyiben az általuk létesített feltöltőállomások nyilvánosan hozzáférhetőek. A közlekedés energiahatékonyságának javí-tása és a digitális mobilitást segítő megoldások elterjesztése érdekében ez a kezdeményezéscsomag tartalmazza a kooperatív intelligens közlekedési rendszerek kiépítésének európai uniós stratégiáját is.

Az energiaigényes iparágaknak (például az acél- és a gépjárműiparnak) továbbra is törekedniük kell az energiahatékonyság javítására. Az ilyen célú beruházások általában az energiaköltségek csökkenésén keresztül térülnek meg. Az újabb ágazatokban, például a védelmi ágazatban további, egyelőre kihasználatlan lehetőségek vannak az energiahatékonyság területén, és az elérhető költségmeg-takarítás közvetlen jótékony hatást gyakorol az állami költségvetésekre.


232

A környezettudatos tervezés és az energiacímkézés továbbra is fontos szerepet játszik abban, hogy a fogyasztók energiát és erőforrásokat taka-ríthassanak meg, és az európai ipar további üzleti lehetőségekhez jusson. Gondos mérlegelés után a Bizottság úgy döntött, hogy ezt a szakpolitikai területet erőteljesebben összpontosítja a legnagyobb megtakarítási potenci-álú termékekre, legyen szó akár energiamegtakarításról, akár a körforgásos gazdaság szempontjainak érvényesítéséről.

A Bizottság elfogadja a környezettudatos tervezésre vonatkozó 2016–2019. évi munkatervet, és emellett több termékspecifikus intézkedést is.354 A környezettudatos tervezésre vonatkozó munkaterv felvázolja a Bizottság következő három évi prioritásait, és megjelöli azokat a meglévő termékspecifikus intézkedéseket, amelyeket a műszaki fejlődésre való tekintettel indokolt felülvizsgálni, valamint azokat az új termékeket, amelyek esetében a kihasználatlan megtakarítási lehetőségek szabályozást indokolhatnak. A környezettudatos tervezésre vonatkozó munkatervben azonosított intézkedések révén 2030-ig együttesen több mint évi 600 TWh primerenergia-megtakarítás érhető el, amely egy közepes méretű tagállam éves primerenergia-fogyasztásának felel meg. Ez biztosítani fogja, hogy Európa megtartsa globális vezető szerepét a termékhatékonysági szabványok területén, és továbbra is gazdaságossági és környezeti előnyöket biztosítson a fogyasztók és a vállalkozások számára.

1.5.4. Globális vezető szerep kivívása a megújuló energiaforrások területén

A megújuló energiaforrások hasznosításával foglalkozó európai iparág több mint 1 100 000 főt foglalkoztat, és Európa még mindig élen jár világviszonylatban a szélenergia hasznosításában. A világon telepített összes szélturbinának 43%-át néhány nagyobb európai vállalat gyártotta. A nap- és a szélenergiát hasznosító technológiák költségeinek csökkenése nagymértékben köszönhető az EU ambiciózus szakpolitikáinak. Ennek

354 A piacszervezésre vonatkozó javasolt kezdeményezés a villamosenergia-irány-elv átdolgozásából (COM(2016) 864), a villamosenergia-rendelet átdolgozásá-ból (COM(2016) 861), az ACER-rendelet átdolgozásából (COM(2016) 863) és a villamosenergia-ágazati kockázatokra való felkészülésről szóló új rendeletből (COM(2016) 862) áll.


233

nyomán a megújuló forrásból előállított energia olcsóbbá és könnyebben hozzáférhetővé vált világszerte. Bár Európa elveszítette vezető szerepét az importtal szemben a fotovoltaikus panelek moduljainak gyártásában, a fotovoltaikus panelek telepítésének hozzáadott értéke túlnyomórészt (több mint 85%-ban) Európában képződik.355

Európában a megújuló energiaforrásokkal foglalkozó ágazaton belül a legtöbb munkavállalót a szélenergia, a fotovoltaikus napenergia és a szilárd biomassza területén alkalmazzák. A fotovoltaikus iparágban azonban csök-kent a foglalkoztatás: a gyártási kapacitások megszűnése miatt az ágazatban 2014-ben csak alig több mint egyharmada volt a munkahelyek száma a 2011-es értéknek. 356A megújuló energiaforrások területén a munkavállalók többségét a szélenergia-ágazat foglalkoztatta. A 2005-től 2013-ig terjedő időszakban az európai szélenergia-ágazat bevétele nyolcszorosára nőtt, és a teljes EU-ra számítva az ágazat becsült összbevétele ma már mintegy 48 milliárd EUR. Ugyanezen idő alatt, 2005-től 2013-ig a szélenergia-ágazatban foglalkoztatottak száma ötszörösére nőtt, és 2014-ben a foglalkoztatottak összlétszáma már 320 000 fő volt. A Bizottság emellett olyan, az ipar által indított kezdeményezésekbe is bekapcsolódik, amelyek az EU globális meghatározó szerepét hivatottak támogatni a megújuló energiaforrások, és általában véve a tiszta technológiák területén.

Az Európai Tanács azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ra az Európai Unió energiafogyasztásán belül a megújuló energiaforrások részaránya legalább 27%-ot érjen el. Ez a minimális cél az EU szintjén kötelező, de tagálla-monkénti kötelező célszámokra nem lesz lebontva. Ehelyett a tagállamok az EU-cél együttes teljesítését szolgáló javasolt irányítási struktúra részét képező integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervek357 útján vál-lalásokat tesznek. A tervekről folytatott regionális egyeztetések jelentette horizontális nyomás és a Bizottság azon lehetősége, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg, valamint a kezdeményezéscsomagon belül előterjesz-tett többi jogalkotási javaslat mint átfogó szakpolitikai keret együtt arra

355 Hatásvizsgálat a megújulóenergia-irányelv átdolgozásához, SWD(2016) 418. Lásd még a következő tanulmányt: http://gramwzielone.pl/uploads/files/Solar_Photovoltaics_Jobs___Value_Added_in_Europe.pdf .

356 EurObserv’ER, 15. kiadás, 2015.357 Ezzel az energiaunió irányításáról szóló új rendelet fog foglalkozni, COM(2016) 759.


234

fogja ösztönözni a tagállamokat, hogy ambiciózus vállalásokat tegyenek, és ne legyenek „potyautasok”. Abban az esetben, ha a Bizottság – akár a vállalt szinteket, akár a végrehajtás minőségét illetően, akár a megújuló energiaforrások, akár az energiahatékonyság területén – hiányosságokat észlel, meghozhatja a szükséges intézkedéseket a kipótlásukra. A célszámot a jövőben az EU nemzetközi kötelezettségvállalásainak megfelelően felül kell majd vizsgálni.

A megújuló energiaforrások területén a növekedést azoknak a leginno-vatívabb technológiáknak kell meghatároznia, amelyek jelentős megtakarí-tásokat tesznek lehetővé az üvegházhatású gázok kibocsátásában. A hosszú távú dekarbonizációs célkitűzéseket szolgáló, a megújuló energiaforrások hasznosítása területén alkalmazott megoldások az előrejelzések szerint a 2014-től 2035-ig terjedő időszakban olyan, világviszonylatban 6 800 milliárd eurós358 piacot fognak jelenteni, amelyet – különösen Európán kívül – jelentős növekedési potenciál jellemez. Az elmúlt néhány évben a termelőkapacitásokra irányuló beruházások 85%-a érintett megújuló energiaforrást hasznosító, többségében kisfeszültségű és elsősorban az elosztóhálózatok szintjén üzembe állított infrastruktúra-elemeket. Az új javaslatok tovább kívánják vinni ezt a tendenciát például azáltal, hogy felszámolják a saját célú energiatermelés előtti akadályokat.

A megújulóenergia-irányelv a villamos energia piacának új szervezésére vonatkozó jogalkotási javaslatokkal359 együtt olyan keretszabályozást fog alkotni, amely egyenlő versenyfeltételeket biztosít minden technológia számára anélkül, hogy ez veszélybe sodorná éghajlat- és energiapolitikai céljaink teljesítését. A villamos energia fontos szerepet fog játszani a tiszta energiarendszerre való áttérésben. A megújuló energiaforrások részaránya a villamosenergia-termelésen belül 29%-ra emelkedett, és nemsokára a teljes EU szintjén az 50%-ot is el fogja érni. Ebben az időben változó források,

358 Nemzetközi Energia Ügynökség, World Energy Investment Outlook Special Report (Különjelentés az energetikai beruházások világpiaci kilátásairól), 2014.

359 A piacszervezésre vonatkozó kezdeményezés a villamosenergia-irányelv át-dolgozásából (COM(2016) 864), a villamosenergia-rendelet átdolgozásából (COM(2016) 861), az ACER-rendelet átdolgozásából (COM(2016) 863) és a villamosenergia-ágazati kockázatokra való felkészülésről szóló új rendeletből (COM(2016) 862) áll.


235

mint például a szél- és a napenergia játszanak döntő szerepet, és az így előállított energia jelentős része decentralizált módon, az elosztórendszer szintjén jut be az energiarendszerbe. A piaci szabályokat úgy kell átalakítani, hogy segítsék ezt a fejlődési irányt, támogassák az időben változó források integrálását, és gondoskodjanak a villamosenergia-ellátás biztonságáról. Az új keretszabályozás tehát biztosítani fogja, hogy a megújuló forrásból előállított energia teljes mértékben jelen legyen a villamosenergia-piacon, mint ahogy azt is, hogy a piaci szabályozás a megújulók szemszögéből ne legyen hátrányos.

Az egyre növekvő részarányt képviselő, többségükben időben változó energiát szolgáltató megújuló energiaforrások jobb befogadása érdekében a nagykereskedelmi piacoknak tovább kell fejlődniük, és megfelelő feltételeket kell biztosítaniuk különösen az időben változó volumenű energiatermelés miatt szükséges rövidebb határidejű ügyletek számára. Azzal, ha a kereskedés közelebb kerül a termelés időpontjához, a jól integrált, rövid határidejű ügyleteken alapuló villamosenergia-piacok képesek lesznek díjazni is a piaci rugalmasságot mind a termelés, mind a kereslet, mind pedig a tárolás számára. Emellett a piaci szabályokat úgy kell kiigazítani, hogy a megújuló energiaforrásokból energiát termelő vállalkozások teljes mértékben részt vehessenek és bevételekre tehessenek szert a piac minden szegmensében, köztük a rendszerszolgáltatások piacain is.

Az elsőbbségi átvétel megmarad a meglévő létesítmények, a megújuló energiaforrásokat hasznosító kisméretű létesítmények és a demonstrációs projektek esetében. Minden más létesítményre az alkalmazott technológi-ától függetlenül a harmadik felek megkülönböztetésmentes hozzáférésére vonatkozó szabályok fognak vonatkozni. Emellett a megújuló forrásból előállított energia esetében betáplálási korlátozásra csak a feltétlenül szük-séges esetekben lesz lehetőség.

Ezek az új szabályok lehetővé teszik a megújuló energiaforrásból villamos energiát előállító vállalkozások számára, hogy bevételeik egyre nagyobb részét a piacról nyerjék. Különösen az újszerű technológiák esetében a piaci bevételek azonban még így sem fedezhetik teljes egészében a magas tőkekiadásokat. A beruházóknak kiszámítható környezetre van szükségük. Ezért a megújulóenergia-irányelvben foglalt elvek a megújuló energiafor-rások hasznosításának támogatása érdekében 2020-tól biztosítani fogják,


236

hogy az esetleg szükségesnek mutatkozó támogatások költséghatékonyak legyenek, és csak a lehető legkisebb mértékben torzítsák a piacot.

A megújulók sikeres integrálása továbbra is megfelelő átviteli és elosz-tó infrastruktúrát, valamint jól összekapcsolt európai hálózatot igényel. Európa villamosenergia-hálózata a világon a legbiztonságosabb, 2030-ig mégis jelentős beruházásokra lesz szükség ezen a területen. A Bizottság a legfontosabb infrastruktúra-elemek fejlesztésének segítése érdekében szorosan együttműködik a tagállamokkal regionális szinten (a balti energiapiacok összekapcsolási terve, Közép- és Délkelet-európai Földgázrendszer-összekö-tési Csoport, Délnyugat-Európa és az északi tengerek). Emellett szakértői csoportot hozott létre a 2030-ig szóló összekapcsolási célkitűzések megfo-galmazásával és teljesítésével kapcsolatos tanácsadás céljára.

A bioenergia fontos szerepet tölt be a megújulók között, és ez a jövőben is így marad. Munkahelyeket és gazdasági fejlődést hoz a vidéki területek-nek, kiszorítja a fosszilis tüzelőanyagokat, és hozzájárul az energiaellátás biztonságához.

A korszerű alternatív közlekedési tüzelőanyagok fejlődését ösztönözni fogja a tüzelőanyag-forgalmazókra rótt bekeverési kötelezettség, míg az élelmiszer-alapú bioüzemanyagok fokozatosan csökkenő ütemben fognak részt venni az EU megújuló energiaforrásokra vonatkozó célkitűzésének teljesítésében. A villamosenergia-piac keretszabályozásának egy másik új központi célja a közlekedés villamosításának támogatása, amelyet a kiske-reskedelmi villamosenergia-piacokra vonatkozó rendelkezések most meg fognak erősíteni.

Az EU-ban a szilárd biomassza hőtermelésre és villamos energia előál-lítására történő felhasználása elsősorban helyi és regionális keretek között, az erdészetre épülő iparágak melléktermékeként képződő forrásokra épülve valósul meg, és jelenlegi szintjén összességében éghajlatbarátnak tekinthe-tő. Felmerültek azonban aggályok azzal kapcsolatban, hogy a mennyiségi növekedés folytatódása káros éghajlati hatásokat hozhat magával. A hosszú távú éghajlat-politikai követelmények szükségessé teszik egyebek mellett az erdőkre nehezedő többletnyomás korlátozását.


237

1.5.5. Méltányosság biztosítása a fogyasztók számára

A Bizottság tiszta energiacsomagjának középpontját a fogyasztók jelentik. A fogyasztók központi helyet foglalnak el az energiaunióban. Az energia kritikus árucikk, és elengedhetetlen a modern társadalomban való teljes részvételhez.

A tiszta energiára való áttérésnek méltányosnak kell lennie azon ágaza-tok és régiók, illetőleg azon kiszolgáltatott helyzetű társadalmi csoportok számára, amelyekre hatást gyakorol.

A Bizottság úgy javasolja megreformálni az energiapiacot, hogy a fo-gyasztók felkészültebben és szélesebb körben hozhassanak döntéseket energiaigényük kielégítéséről. A vállalkozások számára ez nagyobb ver-senyképességet jelent, a polgárok számára pedig bővíti a lehetőségeket a tájékozódás, az aktívabb energiapiaci szerepvállalás és az energiaköltségeik nagyobb mértékű befolyásolása területén.

Ahhoz, hogy a fogyasztók valóban központi helyre kerüljenek az energiaunión belül, mindenekelőtt jobban kell őket tájékoztatni energia-fogyasztásukról és annak költségeiről. A javaslatok szerint a fogyasztóknak jogukban áll majd intelligens fogyasztásmérőket alkalmazni és egyértelmű számlákat kapni, és könnyebbé válik számukra a szolgáltatóváltás. A fel-mondási díjak eltörlésével a javaslat a szolgáltatóváltást olcsóbbá is teszi. A fogyasztók tanúsított összehasonlító eszközök segítségével szerezhetnek megbízható információkat az ajánlatokról, amelyek közül választhatnak. A javaslatok egy, az intelligens megoldásokkal kapcsolatos mutató beveze-tésével az energetikai tanúsítványokat is megbízhatóbbá teszik.

A most elfogadott kezdeményezéscsomag keretében a Bizottság az energiaköltségekről és árakról elfogadott második kétévenkénti jelentése révén is növeli az átláthatóságot. Az energiaköltségek visszahatnak az ener-giabeszerzési forrásainkra, a háztartások energiára fordított kiadásaira és Európa versenyképességére. 74%-os importfüggőségével az EU továbbra is kiszolgáltatott helyzetben van a fosszilis tüzelőanyagok ingadozó világ-piaci áraival szemben. Az elmúlt néhány évben a világpiaci fejlemények nyomán 35%-kal csökkent az EU „energiaszámlája”, ami segítette a gaz-dasági növekedést. A nagykereskedelmi villamosenergia-árak 12 éve nem látott alacsony szinten vannak, a földgázárak pedig 2013 óta 50%-kal, a


238

kőolajárak 2014 óta csaknem 60%-kal estek. A világ más gazdaságaihoz képest csökkentek az árkülönbségek.

A háztartások által fizetett végfelhasználói árak esetében egészen másnak lehetünk szemtanúi. A csökkenő energiaárakat ellensúlyozták a növekvő rendszerköltségek és a kormányok által kivetett adók és járulékok – a for-ráshiánytól szenvedő kormányok gyakran nyúlnak az energia megadóztatá-sának eszközéhez. A kiskereskedelmi villamosenergia-árak 2008-óta évente 3%-kal növekednek, a kiskereskedelmi gázárak pedig 2%-kal. Emiatt az energiaköltségek enyhén emelkedtek, és a háztartások összes kiadásán belül ma már csaknem 6%-ot tesznek ki.

A mostani kezdeményezéscsomaggal a szabályozási környezetben beve-zetett változások és a centralizált, hagyományos villamosenergia-termelésről a decentralizált, intelligens és összekapcsolt piacokra való áttérés könnyeb-bé fogja tenni a fogyasztók számára, hogy saját maguknak termeljenek energiát, azt tárolják, megosszák és fogyasszák, vagy eladják a piacon akár közvetlenül, akár energetikai szövetkezetekbe tömörülve. A fogyasztók közvetlenül vagy a beszerzési közösségeken keresztül adhatnak keresletol-dali visszajelzéseket. Új intelligens műszaki megoldások fogják lehetővé tenni számukra, hogy – amennyiben élnek ezzel a választási lehetőséggel – ellenőrzésük alatt tartsák és aktívan befolyásolják energiafogyasztásukat, miközben kényelmük is nő. Ezeknek a változásoknak köszönhetően a ház-tartások és a vállalkozások intenzívebben vehetnek részt az energiarendszer működésében és reagálhatnak az árakon keresztül közvetített jelzésekre. Ehhez szükséges a nagy- és a kiskereskedelmi maximálárak felszámolása is, eközben viszont maradéktalan és megfelelő védelmet kell biztosítani a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztóknak. Az előterjesztett új szabályok lehetőségeket teremtenek az új és innovatív vállalkozások számára is arra, hogy a fogyasztóknak több és jobb szolgáltatást nyújtsanak. Ez segíteni fogja az innovációt és a digitalizációt, és támogatni fogja az európai vál-lalkozásokat abban, hogy olyan műszaki megoldásokat tudjanak kínálni, amelyek hozzájárulnak az energiahatékonyság javításához és az üvegház-hatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez.

Az energiaszegénység EU-szerte nagy kihívást jelent, és az alacsony jövedelmekben, valamint a rossz energiahatékonyságú lakóépületekben gyökeredzik. A legkisebb jövedelmű háztartások 2014-ben teljes kiadásuk


239

csaknem 9%-át fordították energiára.360 Ez 50%-os növekedés a tíz évvel korábbi állapothoz képest, sokkal nagyobb, mint egy átlagos háztartás esetében. A mostani kezdeményezéscsomag újfajta módon kíván védelmet biztosítani a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztóknak, többek között azáltal, hogy segíti a tagállamokat a fogyasztók energiaköltségeinek az ener-giahatékonyságra irányuló beruházásokon keresztül történő csökkentésében.

1.6. A tiszta energiára való áttérést ösztönző szabályozási keretek

1.6.1. Szociálisan méltányos átmenet

Az energia kritikus árucikk és szolgáltatás, és elengedhetetlen a modern társadalomban való teljes részvételhez. Már jelenleg is számos eszköz lé-tezik, de továbbiakat is latba kell vetni ahhoz, hogy a tiszta energiára való áttérés méltányos körülmények között valósuljon meg, figyelembe véve az áttérés azon ágazatokra, régiókra vagy a társadalom kiszolgáltatott tagjaira gyakorolt átalakító hatását, amelyeket/akiket ez hátrányosan érint.

E tekintetben a legfontosabb eszközök az európai strukturális és beruhá-zási alapok, köztük az Európai Szociális Alap, amelyek támogatást nyújtanak az érintett szektorokban és régiókban szükséges kiigazításokhoz, valamint az új üzleti modellekre és az új típusú munkakörökre való áttéréshez. A 2014 és 2020 közötti időszakban az Európai Szociális Alapból legalább 1,1 mil-liárd eurót fordítanak majd az oktatási és képzési rendszer javítására, amire szükség van a készségek és képesítések kiigazításához, és az új munkahelyek megteremtéséhez az energiával és a környezettel kapcsolatos ágazatokban. Egyes tagállamok az energiaszegénység enyhítése céljából is igénybe veszik az Európai Szociális Alapot, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból és a Kohéziós Alapból a lakóépületekre vonatkozó energiahatékonysági be-ruházásokra elkülönített 5,2 milliárd EUR kiegészítéseként. Sok tagállam úgy döntött, hogy az említett előirányzatokon belüli összegeket a szociális lakáshoz juttatásra és a rászoruló háztartásokra fordítja, így segítve elő, hogy tartós megoldást nyerjen közel 1 millió háztartás energiaszegénysége. Az épületek energiahatékonyságának javítása az egyik legfontosabb eszköz arra,

360 Working Paper on Energy Poverty („Munkadokumentum az energiaszegénységről”), lásd a fenti 4. lábjegyzetet.


240

hogy megfizethetőbbé tegyük az energiát és leküzdjük az energiaszegény-séget. A jogszabályokban javasolt intézkedések 1 mellett a Bizottság egy Energiaszegénységi Megfigyelőközpont létrehozására is javaslatot tesz, amely megbízható statisztikákat készít az egyes tagállamokban energiaszegénységgel küzdő háztartások számáról, és elősegíti a bevált módszerek terjesztését.

A tiszta energiára való áttérés lehetőséget kínál tartós munkahelyek megteremtésére. A sikeres áttéréshez azonban szükség van a munkavállalók átképzésére, a változások és készségek jobb megelőlegezésére és tervezésére, valamint a készségkereslet és a készségkínálat összehangolásának javítására. Az Európai Szociális Alap minden életszakaszban támogatást nyújthat ezekhez az erőfeszítésekhez a gyermekek körében végzett iskolai isme-retterjesztéstől kezdve a vonatkozó készségekkel kapcsolatos képzés és a tiszta energiával összefüggő vállalkozói készségek elősegítéséig, valamint a releváns szakmai pályafutások révén megvalósuló társadalmi befogadásig. A Bizottság európai készségfejlesztési programja 4 keretében erőfeszítést tett arra, hogy segítsen megbirkózni a készségek terén jelentkező kihívásokkal és kezelni a szakképzett munkaerő konkrét gazdasági ágazatokban jelentkező hiányát (az úgynevezett „készségekkel kapcsolatos ágazati együttműködési tervek”). Az idén kísérleti jelleggel elindított tervekkel kapcsolatos tapasz-talatok szerint (különösen a gépjárműipari és a tengerészeti technológiai ágazatban) az ilyen programok lehetőséget kínálnak a tiszta energiára való áttéréssel kapcsolatos készségigények kezelésére. A tengerészeti ágazatban folyamatban lévő, a készségekkel kapcsolatos ágazati együttműködési terv már kiterjed az offshore szélparkokra és az óceánból nyert energiára, és különösen fontos próbának bizonyulhat a második hullámban érintett ágazatok, mint például a megújuló energia vagy az építőipar számára.

A szociális partnerek döntő szerepet játszanak a készségigények feltér-képezésében, valamint a változások megelőlegezésében és kezelésében. E partnerek már jelenleg is támogatják az energiaunióval kapcsolatos uniós szintű munkát, és nem csupán az eljárásokba kell szorosabban bevonni őket, hanem az integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervek megvitatásába is.


241

1.6.2. A reálgazdasági teljesítmény uniós finanszírozása

Az energetikai áttérés finanszírozása során ötvözni kell a magánberuházá-sokat, valamint a magánberuházásokat mozgósító és a piaci hiányosságokat orvosoló állami finanszírozást. Az e csomagba foglalt jogalkotási javasla-tok és az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének reformjára irányuló javaslat elősegítik majd a magánberuházásokat. A működő energia- és szén-dioxid-piacok – a szabályozási stabilitással és a szakpolitika átlátha-tóságával együtt – alapvető szerepet játszanak majd a beruházási kihívás megoldásának előmozdításában.

Ezenfelül az uniós finanszírozási eszközök jelentősen elősegítik a tiszta energiára való áttérést, amint azt az Európai Stratégiai Beruházási Alap is igazolta. Az Alap a legjobb úton halad afelé, hogy 2018 közepéig legalább 315 milliárd EUR további reálgazdasági beruházást mozgósítson. Az utolsó számadatok elérték a 154 milliárd EUR-t. Az Európai Stratégiai Beruházási Alap második szakaszának elindításával egyidejűleg a Bizottság javaslatot tett az Európai Stratégiai Beruházási Alap megerősítésére és kiterjesztésére. A javaslat szerint az infrastruktúra-fejlesztési és innovációs kereten belül a projektek legalább 40%-ának az éghajlat-, az energia- és a környezetpolitikai területre kell vonatkoznia, és hozzá kell járulnia a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek megvalósításához.

1.6.3. A tiszta energiára való áttérésre irányuló beruházások megfelelő ösztönzői

A kutatás és az innováció kulcsszerepet játszik Európa globális versenyképességének és a fejlett megújulóenergia-technológiák 361és energiahatékonysági megoldások terén betöltött vezető szerepének elősegítésében, és lehetővé teszi azok sikeres integrációját a gazdaság egészébe. Az Európai Unió részt vesz a 2015. évi párizsi éghajlatváltozási konferencián elindított Innovációs küldetés elnevezésű kezdeményezésben, amely azokat az országokat tömöríti, melyek kötelezettséget vállaltak arra, hogy 5 év alatt megkétszerezik a tiszta energiára irányuló kutatásfinanszírozást.

361 Lásd továbbá a megújulóenergia-irányelv átdolgozásáról szóló javaslatot, COM (2016) 767.


242

A Bizottság e csomaggal együtt előterjeszti a tiszta energiával kapcsolatos innováció felgyorsításáról szóló célzott stratégiát E stratégia egyértelműbben elkülöníti a kiemelt területeket, és annak biztosítására irányuló konkrét fellépéseket határoz meg, hogy a dekarbonizációt célzó innováció eredményei szélesebb körben elterjedjenek és gyorsabban piacra kerüljenek. Ennek során a kezdeményezés kísérleti terepül szolgál az innovációra és a versenyképességre vonatkozó jövőbeni új horizontális megközelítésekhez.

Európa a tiszta energiával kapcsolatos innováció felgyorsításával nyerhet a legtöbbet az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttéréséből: lehetősége nyílhat arra, hogy az export növekedése és az új vállalkozások létrejötte révén gazdasági növekedést és munkahelyeket teremtsen, valamint a digitális megoldások integrációja útján növelje a polgárok mozgásterét.

Az ipari kezdeményezések szintén fontos szerepet játszanak az EU-n belüli innováció és az EU globális versenyképességének ösztönzésében. E kezdeményezések már jelenleg is fontos elemei az európai stratégiai energiatechnológiai tervnek (SET-terv). A napenergia, az intelligens energiahálózatok és az energiatárolás ágazataiban jó példák találhatók az ilyen, az ipar által irányított kezdeményezésekre. További jó példa az óceánenergetikai stratégiai ütemterv, amelynek célja az óceánenergetika fejlesztésébe irányuló magán- és állami beruházások maximalizálása a technológia lehető legteljesebb kockázatmentesítése révén.

A Bizottság az energiaunióról szóló stratégiában bejelentette a vonatkozó adatok, elemzések és információk egybegyűjtésével és hozzáférhetővé tételével kapcsolatos kezdeményezést. Ennek mindenekelőtt lehetővé kell tennie, hogy a Bizottság megalapozott elemzést készítsen az EU tisztaenergia-technológiáinak globális teljesítményéről, nem csupán a kutatás és az innováció terén, hanem a piaci részesedés, import/export, foglalkoztatás, gazdasági növekedés és beruházások tekintetében is. Ezt a versenyképességi értékelést rendszeresen aktualizálni kell az energiaunió helyzetéről szóló éves jelentés elfogadásának időpontjában, és ennek megfelelően felül kell vizsgálni az alapvető prioritásokat és fellépéseket.


243

1.6.4. Kutatás, innováció és versenyképesség

A kutatás és az innováció kulcsszerepet játszik Európa globális versenyképes-ségének és a fejlett megújulóenergia-technológiák362 és energiahatékonysági megoldások terén betöltött vezető szerepének elősegítésében, és lehetővé teszi azok sikeres integrációját a gazdaság egészébe. Az Európai Unió részt vesz a 2015. évi párizsi éghajlatváltozási konferencián elindított Innovációs küldetés elnevezésű kezdeményezésben, amely azokat az országokat tömö-ríti, melyek kötelezettséget vállaltak arra, hogy 5 év alatt megkétszerezik a tiszta energiára irányuló kutatásfinanszírozást.

A Bizottság e csomaggal együtt előterjeszti a tiszta energiával kapcsolatos innováció felgyorsításáról szóló célzott stratégiát. E stratégia egyértelműbben elkülöníti a kiemelt területeket, és annak biztosítására irányuló konkrét fellépéseket határoz meg, hogy a dekarbonizációt célzó innováció ered-ményei szélesebb körben elterjedjenek és gyorsabban piacra kerüljenek. Ennek során a kezdeményezés kísérleti terepül szolgál az innovációra és a versenyképességre vonatkozó jövőbeni új horizontális megközelítésekhez.

Európa a tiszta energiával kapcsolatos innováció felgyorsításával nyerhet a legtöbbet az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttéréséből: lehetősége nyílhat arra, hogy az export növekedése és az új vállalkozások létrejötte révén gazdasági növekedést és munkahelyeket teremtsen, valamint a digitális megoldások integrációja útján növelje a polgárok mozgásterét.

Az ipari kezdeményezések szintén fontos szerepet játszanak az EU-n belüli innováció és az EU globális versenyképességének ösztönzésében. E kezdeményezések már jelenleg is fontos elemei az európai stratégiai energiatechnológiai tervnek (SET-terv). A napenergia363, az intelligens energiahálózatok és az energiatárolás364 ágazataiban jó példák találhatók az ilyen, az ipar által irányított kezdeményezésekre. További jó példa az 362 Lásd továbbá a megújulóenergia-irányelv átdolgozásáról szóló javaslatot, COM

(2016) 767. 363 Ez a kezdeményezés arra irányul, hogy javítsa az ágazat versenyképességét és

fenntarthatóságát, valamint elősegítse a nagyarányú és megfizethető kapacitás-bővítést és a villamosenergia-hálózatba való integrációt.

364 Az úgynevezett „európai villamosenergiarendszer-kezdeményezés”, amely a kö-zelmúltban átalakult az „intelligens hálózatok és az energetikai átmenet európai technológiai és innovációs platformjává”.


244

óceánenergetikai stratégiai ütemterv, amelynek célja az óceánenergetika fejlesztésébe irányuló magán- és állami beruházások maximalizálása a technológia lehető legteljesebb kockázatmentesítése révén.

1.6.5. A szükséges fizikai infrastruktúra kiépítése

Az európai energiarendszer jelenleg átmeneti szakaszban van. Az energia-hálózatokat fejleszteni és korszerűsíteni kell, hogy megfeleljenek a villamos energia iránti, az energetikai értéklánc és az energiaszerkezet egészében bekövetkezett jelentős elmozdulásból fakadó növekvő igényeknek. Speciális célú infrastruktúrára is szükség van az alacsony kibocsátással járó mobilitás elősegítése érdekében.

Bár a rövid távú prioritás a belső energiapiac megfelelő működésének biztosítása a hiányzó rendszerösszeköttetők fejlesztése révén, hogy több tagállam elszigeteltségének megszüntetésével és a belső szűk keresztmet-szetek eltávolításával teljesüljön az energiahálózatok 2020-ra elérendő 10 %-os összekapcsolására vonatkozó jelenlegi célérték, a napjainkban tervezett energetikai infrastruktúrának összeegyeztethetőnek kell lennie a hosszú távú szakpolitikai döntésekkel, beleértve az alacsony kibocsátással járó mobilitásra való áttérést is.

Ez azt is jelenti, hogy az energiahatékonyság365 szempontját az energi-arendszer teljes egészének tervezése során érvényesíteni kell: aktívan kell törekedni a keresletoldalon az energiafogyasztás és a fogyasztók költsége-inek csökkentésére, valamint az importfüggőség mérséklésére, továbbá az energiahatékonyságot növelő infrastruktúra-fejlesztési beruházásokra úgy kell tekinteni, hogy azok költséghatékony módját adják az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, körforgásos gazdaságra való áttérésnek. Az egyre intelligensebb és rugalmasabb infrastruktúrába való beruházásokat hatá-rozták meg az egyik mindenképpen kifizetődő lehetőségként.

365 Lásd az energiahatékonysági irányelv módosítására irányuló javaslatot, COM (2016) 761.


245

1.6.6. Digitalizálás az energiaszektorban

A Bizottság 2015. májusi digitális egységes piaci stratégiájának 22 célja a fejlett digitális hálózatok és szolgáltatások kiépítéséhez megfelelő környezet és feltételek kialakítása, többek között az energiaágazatban is.

A fogyasztók számára biztosított méltányosság megvalósításához szük-ség van az új energetikai technológiákat digitális technológiával (nagy adathalmazok, felhőalapú számítástechnika) és mobilkommunikációs technológiával (5G) ötvöző, innovatív vállalkozásokra, amelyek olyan új termékeket és szolgáltatásokat kínálnak (decentralizált villamosenergia-ter-melés, energiagazdálkodási rendszerek, intelligens eszközök és intelligens vezérlők; kis volumenű tárolás, beleértve az elektromos járműveket), melyek támogatják az aktív fogyasztókat és elősegítik az energiafogyasztás optimalizálását (csökkentés és áthelyezés), és ezáltal pénzt takarítanak meg. A Bizottság 2016 szeptemberében javaslatot tett az uniós távközlési szabályok felülvizsgálatára, hogy a rendkívül nagy kapacitású hálózatokba való beruházások ösztönzése révén tegyen eleget az összeköttetések iránti, növekvő európai igényeknek. A Bizottság emellett előterjesztette az 5G cselekvési tervet366, amely közös uniós ütemtervet tartalmaz az 5G 2020-ra kitűzött összehangolt kereskedelmi bevezetésére.

Ugyanakkor foglalkozni kell az adathozzáférés kérdésével, a magánélet védelmével és az adatvédelemmel, továbbá a kiberbiztonsággal, valamint a nyílt szabványokkal és az interoperabilitásssal kapcsolatos kérdésekkel is. Az utóbbival kapcsolatos munkát az európai ipar digitalizálásáról szóló 2016. április bizottsági közlemény indította el. E közlemény indította útjára az új európai számításifelhő-kezdeményezést is, amely alkalmas arra, hogy az új energetikai adatrendszer gerincévé váljon.

Egyre fontosabbá válik az energiaellátási rendszerek kiberkockázatok-kal és -fenyegetésekkel szembeni rezilienciájának biztosítása, ugyanis az információs és kommunikációs technológia és adatforgalom széles körű alkalmazása az energiarendszerek mögöttes infrastruktúrájának alapjává vált. Az energia-szakértők kiberbiztonsági platformja jelenleg elemzi az energetikai infrastruktúra sajátos biztonsági szükségleteit, és arra vonatkozó tanácsokat ad majd a Bizottságnak.

366 COM(2016) 588.


246

1.7. A villamos energia belső piacáról szóló új irányelv-javaslat

1.7.1. A javaslat indokai és céljai

Az európai polgárok jövedelmük jelentős részét költik energiára, amely az európai ipar számára is fontos tényező. Az energiaágazat egyúttal azon kötelezettségvállalás teljesítésében is meghatározó szerepet játszik, hogy 2030-ra az EU-ban legalább 40 %-kal csökkenjen az üvegházhatásúgáz-ki-bocsátás, amihez addig a megújuló energiaforrások arányát várhatóan 50 %-ra kell növelni.

A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló irányelv, a villamosenergia-piacról szóló rendelet és az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségének létrehozásáról szóló rende-let átdolgozására irányuló javaslatok egy nagyobb intézkedéscsomag részét képezik („Tiszta energia minden európainak”), amelyet az Európai Bizottság terjesztett elő. A csomag azokat a legfontosabb javaslatokat tartalmazza, amelyeket a Bizottság az energiaunió megvalósítása érdekében az e célra kialakított ütemterv szerint kidolgozott367. Jogalkotási javaslatokat és nem jogalkotási kezdeményezéseket egyaránt magában foglal, melyek mind arra irányulnak, hogy kedvező keretfeltételek megteremtése révén kézzelfog-ható előnyökhöz juttassák a polgárokat, valamint élénkítően hassanak a foglalkoztatásra, a növekedésre és a beruházásokra, miközben az energia-unió mind az öt dimenziójához hozzájárulnak. Az intézkedéscsomagban a következő három téma különös figyelmet kap: az energiahatékonyság előtérbe állítása, az EU globális vezető szerepe a megújuló energiaforrások területén, valamint az energiafogyasztók számára biztosított méltányosság.

Mind az Európai Tanács 368 , mind az Európai Parlament369 számta-367 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai

Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beru-házási Banknak: „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája”, COM(2015) 080 final.

368 A Tanács (Közlekedés, Távközlés és Energiaügy) 2015. november 26-i 3429. ülé-sének eredménye, 4632/15; valamint a Tanács (Közlekedés, Távközlés és Ener-giaügy) 2016. június 6-i 3472. ülésének eredménye, 9736/16.

369 Az Európai Parlament állásfoglalása (2016. szeptember 13.): „Útban az energia-piac újratervezése felé” (P8_T A(2016) 0333).


247

lanszor felhívta a figyelmet arra, hogy a megfizethető energiaáraknak, a stabil energiaellátásnak és a megújuló energiaforrásokkal költséghatékony módon, nagy mennyiségben termelt villamos energia integrációjának és fejlesztésének záloga a jól működő, integrált energiapiac.

Az EU gazdasági növekedése és fogyasztóinak jóléte szempontjából meghatározó, hogy az árak versenyképesek legyenek, ezért ennek biz-tosítása az uniós energiapolitika lényegi elemét képezi. A villamosener-gia-piac jelenlegi szerkezete a 2009-ben elfogadott harmadik energiaügyi csomag370 szabályait követi. Ezeket a szabályokat utólag a piaci visszaélések elleni jogszabályokkal371, valamint a villamosenergia-kereskedelemre és a hálózatüzemeltetési szabályokra vonatkozó végrehajtási jogszabályokkal egészítették ki 372 . Az EU belső energiapiaca jól megalapozott elveken

370 Az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelve (2009. július 13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 55–93. o., a továbbiakban: villamosenergia-irányelv); az Európai Parlament és a Tanács 714/2009/EK rendelete (2009. július 13.) a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 15–35. o., a továbbiakban: villamosenergia-rendelet); az Európai Parlament és a Tanács 713/2009/EK rendelete (2009. július 13.) az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról (HL L 211., 2009.8.14., 1–14. o., a továbbiakban: ACER-rendelet).

371 Az Európai Parlament és a Tanács 1227/2011/EU rendelete (2011. októ-ber 25.) a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról (HL L 326., 2011.12.8., 1–16. o.); a Bizottság 1348/2014/EU végrehajtási ren-delete (2014. december 17.) a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról szóló 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rende-let 8. cikke (2) és (6) bekezdésének végrehajtására irányuló adatszolgáltatásról (HL L 363., 2014.12.18., 121–142. o.).

372 Az Európai Parlament és a Tanács 1227/2011/EU rendelete (2011. október 25.) a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról (HL L 326., 2011.12.8., 1–16. o.); a Bizottság 543/2013/EU rendelete (2013. június 14.) a villamosenergia-piacokra vonatkozó adatok benyújtásáról és közzétételéről, va-lamint a 714/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet I. mellékletének módosításáról (HL L 163., 2013.6.15., 1–12. o.); a Bizottság (EU) 2015/1222 ren-delete (2015. július 24.) a kapacitásfelosztásra és a szűk keresztmetszetek kezelé-


248

nyugszik. Ilyen elv például, hogy a harmadik felek számára hozzáférést kell biztosítani a villamosenergia-hálózatokhoz, a fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon válasszanak az energiaellátók között, a szétválasztásról szigorú szabályokkal kell gondoskodni, a határokon átnyú-ló kereskedelem akadályait fel kell számolni, a piacfelügyeletet független energiaszabályozóknak kell ellátni, valamint az is, hogy a szabályozók és a hálózatüzemeltetők az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségén (ACER) és az átvitelirendszer-üzemeltetők európai hálózatán (ENTSO) belül uniós szinten együttműködjenek.

A harmadik energiaügyi csomag a fogyasztók számára érezhető előrelépést hozott. Javult az európai villamosenergia-piacok likviditása, és nagymér-tékben felélénkült a határokon átnyúló kereskedelem. Sok tagállamban a fogyasztók most már nagyobb kínálatból választhatnak. A különösen a nagykereskedelmi piacokon fokozódó versenynek köszönhetően sikerült a nagykereskedelmi árakat visszafogni. A fogyasztók energiapiacokon el-foglalt pozíciója egyértelműen megerősödött, ami a harmadik energiaügyi csomaggal bevezetett új fogyasztói jogoknak tulajdonítható.

Az új fejlemények az európai villamosenergia-piacok gyökeres átalaku-lásához vezettek. A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia aránya meredeken nő. E tendencia folytatódni fog, hiszen az ez irányba való elmozdulás előfeltétele az éghajlatváltozással kapcsolatban a Párizsi Megállapodás keretében vállalt uniós kötelezettségek teljesítésének. A ter-

sére vonatkozó iránymutatás létrehozásáról (HL L 197., 2015.7.25., 24–72. o.); a Bizottság (EU) 2016/631 rendelete (2016. április 14.) a termelőegységek hálózati csatlakozási követelményeire vonatkozó üzemi és kereskedelmi szabályzat létre-hozásáról (HL L 112., 2016.4.27., 1–68. o.); a Bizottság (EU) 2016/1388 ren-delete (2016. augusztus 17.) a felhasználók csatlakozására vonatkozó üzemi és kereskedelmi szabályzat létrehozásáról (HL L 223., 2016.8.18., 10–54. o.); a Bizottság (EU) 2016/1447 rendelete (2016. augusztus 26.) a nagyfeszültségű egyenáramú rendszerek és az egyenáram-csatlakozású erőműparkok hálózati csatlakozási követelményeire vonatkozó üzemi és kereskedelmi szabályzat létre-hozásáról (HL L 241., 2016.9.8., 1–65. o); a Bizottság (EU) 2016/1719 rendelete (2016. szeptember 26.) a hosszú távú kapacitásfelosztásra vonatkozó iránymu-tatás létrehozásáról (HL L 259., 2016.9.27., 42–68. o.); valamint a tagállamok által már jóváhagyott, tehát röviddel az elfogadás előtt álló további útmutatók és üzemi és kereskedelmi szabályzatok.


249

mészeténél fogva változékonyabb és kevésbé jól előrejelezhető mennyiségű megújuló energiaforrásokból a hagyományosnál kevésbé központosított módon előállított villamos energia térnyerése miatt a piac rugalmasabbá válik, és emiatt kiigazításra szorulnak a piacra és a hálózatüzemeltetésre vonatkozó szabályok is. Ezzel egyidejűleg a többnyire koordináció nélkül végzett állami beavatkozások eredményeként torzult a nagykereskedel-mi villamosenergia-piac, ami érzékenyen érintette a beruházásokat és a nemzetközi kereskedelmet is373. Komoly változások mennek végbe a tech-nológia terén is. A villamos energia kereskedelme már csaknem Európa egészében az energiatőzsdék és az átvitelirendszer-üzemeltetők (TSO-k) által közösen létrehozott, ún. piac-összekapcsolásokon keresztül folyik. A digitalizációnak és az internetalapú fogyasztásmérési és kereskedelmi megoldások gyors fejlődésének köszönhetően ma már nemcsak az ágazat, hanem a vállalkozások, sőt a háztartások is képesek energia-előállításra és -tárolásra, és az ún. „felhasználóoldali válaszon” alapuló megoldások révén részt tudnak venni a villamosenergia-piacokon. A következő évtized villa-mosenergia-piacát változatosabb és decentralizáltabb villamosenergia-ter-melés, a tagállamok egymásrautaltságának fokozódása, valamint olyan új technológiai lehetőségek fogják jellemezni, amelyeknek köszönhetően a fogyasztók csökkenthetik számláikat, és a felhasználóoldali válasz, a saját termelésű energia fogyasztása vagy tárolása révén a villamosenergia-piacok aktív szereplőivé válhatnak.

A villamosenergia-piac szerkezetének átalakítására vonatkozó ezen kezdeményezésnek tehát az a célja, hogy a jelenlegi piaci szabályokat hoz-záigazítsa az új piaci viszonyokhoz, lehetővé téve, hogy a villamos energia az árakon keresztül közvetített torzulásmentes jelzésekre reagálva akadályta-lanul mozoghasson, tehát kellő időben eljuthasson oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ezzel bővülnének a fogyasztók lehetőségei, a társadalom a lehető legnagyobb mértékben kihasználhatná a határokon átnyúló verseny jótékony hatásait, és mindez a megfelelő jelzésekkel ösztönzőleg hatna az energiarendszerünk dekarbonizációjához szükséges beruházásokra is. A kezdeményezés továbbá kiemelt szerepet biztosít az energiahatékony megoldásoknak, és hozzá kíván járulni ahhoz is, hogy az EU világelső

373 Lásd „A villamos energia belső piacának megteremtése és az állami beavatkozások optimális hozzájárulása” című bizottsági közleményt, C(2013) 7243, 2013.11.5.


250

legyen a megújuló energiaforrásokból származó energiatermelésben, ami célravezető a munkahelyteremtésre, valamint a növekedés és a beruházások fellendítésére irányuló uniós célkitűzés elérése szempontjából is.

1.7.2. A piaci szabályok kiigazítása

A jelenlegi piaci szabályok az elmúlt tíz évben leginkább használatos energiatermelési technológiákon alapulnak, vagyis központosított, nagy léptékű, fosszilis tüzelőanyagokat hasznosító erőműveket magában foglaló termelési módszereken, amelyek a fogyasztók számára csupán korlátozott részvételi lehetőséget biztosítottak. Mivel a megújuló energiaforrásokból előállított, természeténél fogva ingadozó villamos energia egyre nagyobb szerepet fog játszani a jövő energiaszerkezetében, és a fogyasztók számára lehetővé kell tenni a piaci részvételt, változtatni kell a szabályokon. A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia piaci integrációjához kulcsfontosságúak az ily módon előállított energiával folytatott kereskedelmet lehetővé tévő, rövid határidős villamosenergia-piacok. Ennek az oka abban keresendő, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia mennyiségének pontos előrejelzése (a bizonytalan időjárási viszonyok miatt) többnyire csak röviddel a tényleges energiatermelés előtt lehetséges. Ahhoz, hogy a megújuló energiaforrásokból villamos energiát termelők méltányos feltételekkel tudják az energiát eladni, olyan piacok létrehozására van szükség, amelyeken elég a tényleges szállítás előtt csupán rövid idővel megjelenni (ezek az úgynevezett „napon belüli” vagy „kiegyenlítő” piacok) – ez mellesleg a piacok likviditását is javítaná. A rövid határidős piacok új üzleti lehetőségeket kínálnak a nagy energiaigény, de alacsony megújulóenergia-termelés esetén energiatartalék-képzési megoldásokat nyújtó piaci szereplőknek. E megoldások közé tartozik az is, hogy a fogyasztók átütemezhetik az energiaigényüket (ez az ún. „felhasználóoldali válasz”), és szorosan ehhez kapcsolódnak a tárolásirendszer-üzemeltetők és a rugalmas termelők. Míg a kisebb régiókban az ingadozó energiamennyiség kezelése igen költséges lehet, a váltakozó mennyiségű termelés nagyobb területeken való aggregálása révén a fogyasztók sokat spórolhatnak. Integrált rövid határidős piacokban azonban továbbra is hiány van.

Az aktuális piaci berendezkedés hiányosságai miatt az energiaágazat kevésbé vonzó az új beruházások számára. Egy megfelelően összekapcsolt,


251

piaci alapú energiarendszer, amelyen az árak a piac jelzéseit követve alakulnak, ösztönzőleg hatna az energiatermeléshez és továbbításhoz szükséges beruházásokra, és biztosítaná, hogy ott kerüljön rájuk sor, ahol ezekre a piacon legnagyobb az igény, ami egyúttal minimálisra csökkentené az állami beruházások szükségességét.

A tagállami szintű piaci szabályozások (pl. árplafonok) és az állami beavatkozások jelenleg megakadályozzák, hogy az árak kövessék azokat a helyzeteket, amikor kevés villamos energia áll rendelkezésre. Ráadásul a jól-rosszul kialakított árzónák nem mindig azt tükrözik, hogy hol van kevés energia, hanem, hogy hol húzódnak a politikai határok. Most azonban a piac újraszervezése során az országhatárok helyett a hálózati hiányosságok és a keresleti központok kapnak hangsúlyt.

1.7.3. A fogyasztók az energiaunió középpontjában

Amennyiben sikerül az ipari, kereskedelmi és lakossági fogyasztókat teljes mértékben integrálni az energiarendszerbe, tetemes megtakarításokra lesz lehetőség az energiatartalék-képzés terén, amelynek költségeit egyébként a fogyasztóknak kellene megfizetniük. Így azonban még profitálhatnak is az áringadozásokból, és pénzt kereshetnek a piacon való részvétellel. A fogyasztók aktivizálása ezért előfeltétele az energetikai átállás sikeres és költséghatékony lebonyolításának.

Az energiaunió egyik legfontosabb vállalása, hogy megerősítse a fogyasztók helyzetét. A jelenlegi piaci szabályok azonban gyakran megakadályozzák, hogy a fogyasztók élhessenek az új lehetőségekkel. Noha termelhetnek és tárolhatnak villamos energiát, és energiafogyasztásukat könnyebben befolyásolni tudják, mint valaha, a kiskereskedelmi piac jelenlegi szerkezete nem engedi, hogy teljes mértékben kihasználják az említett előnyöket.

A legtöbb tagállamban a végső fogyasztók semmilyen vagy csak elhanyagolható mértékű ösztönzést kapnak arra, hogy a piaci árváltozások nyomán változtassanak energiafogyasztásukon, mivel a valós idejű árjelzések nem jutnak el hozzájuk. A piac szerkezetének átalakítására vonatkozó csomag most lehetőséget nyújt a fent említett vállalás teljesítésére. Az átláthatóbb, valós idejű árjelzések ösztönzőleg hatnak a fogyasztók piaci részvételére (akár egyéni, akár összesített szinten), és rugalmasabbá teszik


252

a villamosenergia-rendszert, elősegítve a megújuló energiaforrásokból származó villamos energia integrációját. A technológiai fejlesztéseknek köszönhetően egyfelől a háztartások is rengeteg energiát megtakaríthatnak, másfelől a készülékek és rendszerek, úgymint az intelligens háztartási gépek, az elektromos járművek, a villanyfűtés, a szigetelt épületek légkondicionáló berendezései és hőszivattyúi, valamint a távfűtés és -hűtés automatikusan alkalmazkodni tudnak az áringadozásokhoz, és rendszerszinten jelentős szerepet játszva, rugalmasan tudnak kapcsolódni a villamosenergia-hálózatba. Ahhoz, hogy a fogyasztók anyagilag is jól járjanak, fontos, hogy jól működő, intelligens rendszerekhez legyen hozzáférésük, valamint olyan villamosenergia-szolgáltatási szerződéseket kössenek velük, amelyek az azonnali piaccal összekapcsolt dinamikus árakat garantálnak.

Amellett, hogy a fogyasztók az árjelzések függvényében befolyásolják energiafogyasztásukat, új keresletoldali szolgáltatások is kialakulóban vannak: bizonyos új piaci szereplők vállalják, hogy kezelik meghatározott számú fogyasztó villamosenergia-fogyasztását, kiket rugalmasságukért kompenzálnak. Noha ezeket a szolgáltatásokat a hatályos uniós jogszabályok jelenleg is támogatják, a gyakorlati tapasztalatok szerint a hatályos rendelkezések nem elég hatékonyak ahhoz, hogy megszüntessék a szóban forgó szolgáltatók piacra jutását gátoló elsődleges piaci akadályokat. Az ilyen jellegű új szolgáltatások jobb elterjedése érdekében meg kell erősíteni az idevágó rendelkezéseket.

Sok tagállamban a villamosenergia-árak egyáltalán nem követik a keresletet és a kínálatot, hanem hatósági szabályozás tárgyát képezik. Az árszabályozás visszafoghatja a hatékony verseny kialakulását, a beruházók kedvét szegheti és megakadályozhatja az új szereplők piacra jutását. A Bizottság ezért az energiaunióra vonatkozó keretstratégiájában374 vállalta, hogy fokozatosan megszünteti a költségeket nem fedező szinten leszabályozott árakat, és arra biztatja a tagállamokat, hogy ütemtervet készítsenek az összes szabályozott ár eltörlésére. A piaci szerkezetátalakítás egyik célja, hogy az ellátási árakat – néhány indokolt kivételtől eltekintve – semmiféle állami beavatkozás ne befolyásolja. E szabályozás-tervezet jelentheti a legnagyobb ellenállást a tagállamok részéről, hiszen ezáltal nem lehetne az árakat

374 Lásd „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-po-litika keretstratégiája” című bizottsági közleményt, COM(2015) 080.


253

„hatósági” módon meghatározni, és ez ellentétes lehet egyes tagállami politikai célokkal.

A rohamosan csökkenő technológiai költségeknek köszönhetően egyre több fogyasztó engedheti meg magának, hogy háztetőre szerelhető szolárpanelekkel és napelemekkel csökkentse energiaszámláját. A saját célú energiatermelést azonban még mindig megnehezíti, hogy nincsenek közös szabályok az úgynevezett „termelő-fogyasztók” számára. Ezeket az akadályokat a megfelelő szabályokkal el lehetne hárítani, pl. a fogyasztók arra irányuló jogainak garantálásával, hogy saját felhasználásra energiát termelhessenek és a felesleget térítés ellenében betáplálhassák a hálózatba, az egész rendszer szintjén jelentkező költségeket és hasznokat is figyelembe véve (pl. megfelelő hozzájárulás a hálózatfenntartási költségekhez).

A helyi energiaközösségek kialakítása jó módszer lehet az energia közösségi szinten történő kezelésére: e közösségek vagy közvetlenül maguk használják fel a termelt villamos energiát, vagy (táv)fűtésre és -hűtésre fordítják, függetlenül attól, hogy csatlakoznak-e az elosztóhálózathoz. E kezdeményezések akadály nélküli kibontakozásához a tagállamoknak e tevékenységeket lehetővé tévő, megfelelő jogi keretrendszereket kell létrehozniuk a piaci szerkezetátalakítás keretében.

Jelenleg a villamos energiát termelő, ingadozó jellegű megújuló energiaforrások több mint 90 %-a csatlakoztatva van az elosztóhálózathoz. A helyi termelés integrációját követően a háztartási fogyasztók által fizetendő hálózati díjak ennek megfelelően megugrottak. Ezzel egyidejűleg a hálózat kiterjesztése és a megújuló energiák terén történő beruházások finanszírozásához szükséges adók és járulékok mértéke is drámaian nőtt. A piac szerkezetátalakítása és a megújulóenergia-irányelv felülvizsgálata jó alkalom e problémák megoldására, amelyek adott esetben bizonyos háztartási fogyasztókat aránytalan mértékben sújtanak.

Ha az elosztórendszer-üzemeltetők (DSO-k) az ingadozó mennyiségű termeléssel kapcsolatos kihívásokat legalább részben helyi szinten kezelhetnék (pl. ha maguk gazdálkodhatnának a rugalmas helyi energiaforrásokkal), már jelentősen csökkennének a hálózati költségek. Mivel azonban a DSO-k gyakran vertikálisan integrált, az ellátási üzletágban is tevékenykedő vállalatok részét képezik, szabályozói szinten kell gondoskodni azokról a biztosítékokról, amelyek garantálják semlegességüket új funkcióikban


254

is, pl. ami az adatgazdálkodást vagy a rugalmas forrásoknak a helyi szűk keresztmetszetek feloldására való használatát illeti.

A verseny felélénkítésének és a fogyasztói szerepvállalás ösztönzésének másik fontos eszköze az információk átláthatósága. A Bizottság által korábban végzett konzultációk és tanulmányok tanúsága szerint a fogyasztók nehezményezik, hogy a villamosenergia-piacokkal kapcsolatos információk nem transzparensek, ami megnehezíti a verseny jelentette előnyökből való profitálást és a piacokon való aktív részvételt. Úgy vélik, hogy nincsen birtokukban elég információ sem más ellátókról, sem az új energetikai szolgáltatásokról, és arra panaszkodnak, hogy túl bonyolultak az ajánlatok és a szolgáltatóváltási eljárások is. A reform az adatvédelemről is gondoskodni fog, tekintettel az új technológiák (különösen az intelligens fogyasztásmérés) fokozott használata nyomán nagy kereskedelmi értéket képező energiaadatok létrejöttére.

Amikor arról van szó, hogy a fogyasztók legyenek az energiapiac középpontjában, a piaci szerkezetátalakításban nagy hangsúlyt kell kapnia annak a kérdésnek is, hogy miként lehet a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő társadalmi csoportok védelmét biztosítani, és megakadályozni, hogy még több legyen az energiaszegény háztartás. Mivel az energiaszegénység egyre nagyobb méreteket ölt, és még nem világos, hogy mily módon lehet a fogyasztók kiszolgáltatottságát és energiaszegénységét csökkenteni, a piac szerkezetátalakítására irányuló javaslat előírja, hogy a tagállamok megfelelő módon és rendszeresen nyomon kövessék az energiaszegénység alakulását uniós szinten meghatározott elvek alapján. Az általánosságban az energiahatékonyságról szóló, valamint az épületek energiahatékonyságáról szóló felülvizsgált irányelvek további intézkedéseket tartalmaznak az energiaszegénység problémájának leküzdésére.

1.7.4. A villamosenergia-ellátás biztonsága

A villamosenergia-ellátás biztonsága a villamos energiától és az internetalapú rendszerektől nagyban függő modern társadalmakban létfontosságú. Fel kell tehát mérni, hogy az európai villamosenergia-rendszer képes-e olyan mennyiségű termelést és rugalmasságot biztosítani, hogy a villamosenergia-ellátás mindig megbízható legyen (az energiaforrások megfelelősége).


255

Az energiaellátás biztonságáról való gondoskodás nem csupán nemzeti kötelezettség, hanem az európai energiapolitikának is fontos pillére375. Ennek az oka abban rejlik, hogy az ellátás biztonságát teljesen összekapcsolt és szinkronizált hálózattal a jól működő piacokon sokkal hatékonyabban és versenyképesebben meg lehet szervezni, mint tisztán nemzeti alapon. Az egyes tagállamok hálózati stabilitása sokszor nagyban a szomszéd országokból érkező villamosenergia-áramlásokon és a potenciális energiaellátás-biztonsági problémákon múlik, ezért rendszerint regionális hatással bír. A nemzeti szintű energiatermelési problémákat a leghatékonyabb módon tehát regionális szinten lehet megoldani, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy más országok termelési feleslegeit hasznosítsák. Ezért ahhoz, hogy a villamosenergia-piacok integrációját és a más országokból esetlegesen érkező energiát is figyelembe véve reális képet kapjunk az energiatermelés terén fennálló szükségletekről, közösen megállapított módszertanon alapuló, koordinált európai megfelelőségi értékelést kell bevezetni. Ha a koordinált megfelelőségi értékelésből az derül ki, hogy bizonyos országokban vagy régiókban kapacitásmechanizmusokra van szükség, ezeket úgy kell kialakítani, hogy minimálisra csökkentsék a belső piaci torzulásokat. A határokon átnyúló kereskedelmet érő torzulások lehető legkisebbre csökkentése, a felhasználóoldali válasz optimális alkalmazása és a dekarbonizációt érintő hatások mérséklése érdekében ezért egyértelmű és átlátható kritériumokat kell meghatározni, elkerülendő azt a kockázatot, hogy a nemzeti kapacitásmechanizmusok széttagoltsága miatt a piac működését gátoló és a versenyt visszafogó újabb akadályok alakuljanak ki.

1.7.5. Regionális együttműködések

Az, amilyen szorosan a közös transzeurópai hálózaton keresztül az uniós tagállamok összekapcsolódnak, egészen egyedülálló a világon, és az energetikai átállás hatékony lebonyolítása során is hatalmas előny. A más tagállamok termelési és keresleti forrásainak használatára irányuló lehetőség nélkül az energetikai átállás fogyasztók által viselt költségei sokkal nagyobbak lennének. Ma a határokon átnyúló rendszerüzemeltetés sokkal inkább a kölcsönös egymásrautaltságon alapul, mint a múltban. Ez a változó

375 Lásd az EUMSZ 194. cikke (1) bekezdésének b) pontját


256

mennyiségű és decentralizált energiatermelés megnövekedésének, a szorosabb piaci integrációnak és különösen a lerövidült piaci időintervallumoknak tulajdonítható. Az egymásrautaltság abban is megmutatkozik, hogy a szabályozók vagy a hálózatüzemeltetők tagállami szintű intézkedései közvetlen hatást gyakorolhatnak más tagállamokra. A tapasztalatok szerint a nemzeti szinten hozott, összehangolatlan döntések az európai fogyasztóknak jelentős költségeket okozhatnak.

Például az, hogy néhány rendszerösszekötőt – többnyire a koordinálatlan nemzeti korlátozások miatt – csak kapacitásának 25 %-áig használnak, és a tagállamok mind a mai napig képtelenek voltak megfelelő árzónák kialakítására, jól szemlélteti, hogy a TSO-k és a szabályozó szervek közötti koordinációt fokozni kell. A TSO-k, a szabályozó szervek és a kormányok közötti önkéntes, illetve kötelező alapon történő kooperáció sikeres példái mind azt bizonyítják, hogy a regionális együttműködéssel javítható a piac működése, és nagyban csökkenthetők a költségek. Bizonyos területeken, pl. az EU egészére kiterjedő piac-összekapcsolási mechanizmus terén már kötelező a TSO-k együttműködése. A többségi szavazás rendszere néhány kérdéssel kapcsolatban igen sikeresnek mutatkozott azokon a területeken, ahol az önkéntes együttműködés (amelyben minden TSO-nak vétójoga van) nem bizonyult elég hatásosnak a regionális problémák megoldásában. E pozitív példa alapján célszerűnek tűnik a szabályozási keretrendszer további területein is kötelezővé tenni az együttműködést. A TSO-k a regionális operatív központokon belül határozhatnának azokról a kérdésekről, amelyek esetében a széttagolt és össze nem hangolt nemzeti szintű intézkedések kedvezőtlenül hatnának a piacra és a fogyasztókra (pl. a rendszer-üzemeltetés, a rendszerösszekötők kapacitásának kiszámítása, az energiaellátás biztonsága és a kockázatokra való felkészülés terén).

1.7.6. A szabályozói felügyelet hozzáigazítása a regionális piacokhoz

Indokoltnak tűnik a szabályozói felügyeletet is hozzáigazítani az újonnan kialakult piaci viszonyokhoz. Jelenleg az összes fő szabályozói döntést nemzeti szabályozó szervek hozzák meg, még akkor is, amikor közös regionális megoldásra lenne szükség. Míg az ACER sikerrel ellátja azt a feladatát, hogy fórumot biztosít a különféle érdekeket képviselő nemzeti szabályozó szervek


257

koordinációjának, fő feladatköre aktuálisan a koordinációra, a tanácsadásra és a nyomonkövetési tevékenységre szorítkozik. Jóllehet a piaci szereplők határokon átnyúló viszonylatban egyre elmélyítik az együttműködést, és a hálózatüzemeltetést és a villamosenergia-kereskedelmet illetően bizonyos ügyekben minősített többséggel döntenek regionális vagy akár uniós szinten is376, e regionális döntéshozatali eljárásoknak szabályozói szinten nincsen megfelelőjük. A szabályozói felügyelet ezért továbbra is széttagolt, ami egymásnak ellentmondó határozatok elfogadásához és indokolatlan időbeli csúszásokhoz vezethet.

Ha az ACER nagyobb jogosultságot kapna a koordinált regionális döntést kívánó, határokon átnyúló kérdések rendezésében, gyorsabbá és hatékonyabbá válhatna a több országot érintő kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatal. A szóban forgó kérdésekről az ACER keretében többségi szavazással döntő nemzeti szabályozó szervek továbbra is teljes jogú résztvevői maradnának a folyamatnak.

1.8. A szabályozás jogalapja, a szubszidiaritás és az arányosság

1.8.1. Jogalap

A javasolt intézkedések jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 194. cikke, amely pontosan meghatározza, hogy milyen hatáskörökkel bír az EU az energiapolitika terén, és meg is szilárdítja azokat. Az EUMSZ 194. cikke szerint az Unió energiapolitikájának céljai a következők: az energiapiac működésének biztosítása, az energiaellátás biztonságának garantálása az Unión belül, az energiahatékonyság és az energiatakarékosság, valamint az új és megújuló energiaforrások kifejlesztésének előmozdítása; valamint az energiahálózatok összekapcsolásának előmozdítása.

A hatályos jogszabályokat és az energiapiac fokozódó integrációjának általános tendenciáját szem előtt tartva, e kezdeményezést azon jelenleg is folyamatban lévő munka részeként kell értelmezni, melynek célja az európai energiapiacok integrációja és hatékony működése.

376 Lásd pl. a kapacitásfelosztásra és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó iránymutatás létrehozásáról szóló, 2015. július 24-i (EU) 2015/1222 bizottsági rendelet 9. cikkét (HL L 197., 2015.7.25., 24–72. o.).


258

A fellépés időszerűségét továbbá az is indokolja, hogy a közelmúltban az európai energiapiac kiteljesítése érdekében mind az Európai Tanács377, mind az Európai Parlament uniós szintű intézkedéseket szorgalmazott.

1.8.2. Szubszidiaritás

A villamosenergia-piacokról szóló rendelet, a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló irányelv, valamint az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségének létrehozásáról szóló rendelet rendelkezéseinek javasolt módosításaira az integrált uniós energiapiac megvalósítása érdekében van szükség, mely célt nemzeti szinten nem lehetne ugyanilyen hatékonysággal elérni. Amint azt az átdolgozási jogi aktusok értékelése részletesen is leírja, az egymástól elszigetelt tagállami megközelítések miatt a belső energiapiac megvalósítása késedelmet szenvedett, az optimálistól elmaradó vagy ellentmondásos szabályozói intézkedések láttak napvilágot, az állami beavatkozások felesleges megismétlésére került sor, és a piaci hiányosságokat csak késve sikerült korrigálni. Amikor olyan kérdésekről van szó, mint az energiakereskedelem, a közös hálózat üzemeltetése és a termékszabványosítás, széttagolt tagállami szabályokat követve lehetetlen lenne a mindenki számára versenyképes és fenntartható módon energiát biztosító belső energiapiac megteremtése.

Az EU villamosenergia-piacainak egyre nagyobb mértékű összekapcsoltsága a nemzeti szereplők szorosabb együttműködését kívánja. A villamosenergia-ágazatot érintő nemzeti szakpolitikai beavatkozások a tagállamok energiaellátásbeli kölcsönös egymásrautaltsága és a hálózati összeköttetések miatt közvetlen hatást gyakorolnak a szomszéd országokra is. A hálózat stabilitásának és hatékony működésének biztosítása pusztán tagállami szinten egyre bonyolultabb feladat, mert a határokon átnyúló kereskedelem felélénkülése, a decentralizált energiatermelés elterjedése és a fogyasztói

377 2011 februárjában az Európai Tanács a belső energiapiac kiteljesítésének célját 2014-re tűzte ki, az összekapcsoltság továbbfejlesztése terén bizonyos tagálla-mok hálózattól való elszigeteltségének megszüntetésére pedig a 2015-öt szabta meg. 2016 júniusában az Európai Tanács az energia terén is egységes piaci straté-gia kialakítását kérte, valamint azt, hogy a Bizottság cselekvési terveket terjesszen elő, melyek végrehajtási határidejeként 2018-at jelölte meg.


259

részvétel fokozódása mind a továbbgyűrűző hatások felerősödésének irányába hatnak. Egyedül egyik ország sem képes hatékony intézkedések meghozatalára – az egyoldalú fellépések következményei pedig mára még hangsúlyosabbá váltak. Ez az általános meglátás a jelenlegi javaslattal bevezetett intézkedések mindegyikére érvényes, függetlenül attól, hogy mi azok tárgya: az energiakereskedelem, a hálózatüzemeltetés vagy a fogyasztói részvétel hatékonyabbá tétele.

Mivel a koordinált döntést kívánó közös regionális kérdések más tagállamokra gyakorolt gazdasági hatása számottevő, az eddigi tapasztalatok alapján a sok más területen már bevált önkéntes együttműködésről számos esetben bebizonyosodott, hogy nem alkalmas a tagállamok közötti jelentős elosztási hatásokkal járó, technikailag összetett konfliktusok kezelésére378. A meglévő önkéntes kezdeményezések, mint pl. az ötoldalú energiaügyi fórum, korlátozott területi hatályúak, mivel az EU villamosenergia-piacának csak egy részét fedik le, és nem feltétlenül terjednek ki a fizikailag legszorosabban összekapcsolt országok mindegyikére.

1.8.3. Arányosság

A villamosenergia-rendeletben, a villamosenergia-irányelvben, valamint az ACER-rendeletben foglalt politikai döntések célja, hogy a villamosenergia-piac szerkezete igazodjon az egyre növekvő mértékű decentralizált energiatermeléshez és az aktuális technológiai fejlesztésekhez.

A javasolt reformok szigorúan azokra az intézkedésekre korlátozódnak, amelyek elengedhetetlenek a belső piacon szükséges haladás eléréséhez, és a lehető legtöbb hatáskört és feladatot meghagyják a tagállamoknál, a nemzeti szabályozó szerveknél és egyéb nemzeti szintű szereplőknél.

Ennélfogva a hatásvizsgálat azon szakpolitikai opciók egyikét sem részesítette előnyben, amelyek ennél messzebb menő harmonizációra irányultak volna, azaz egyetlen független európai energiaszabályozót vagy egyetlen integrált európai TSO-t vezettek volna be, vagy sokkal következetesebben megtiltottak volna mindennemű állami beavatkozást, semmiféle kivételt nem engedélyezve.

378 Lásd például a közép-európai szűk keresztmetszetek kezeléséről zajló vitát, amellyel kapcsolatban a piaci integráció az eltérő nemzeti érdekek miatt jelentős késedelmet szenvedett.


260

Ehelyett a javaslatok olyan kiegyensúlyozott megoldásokra törekednek, amelyek a szabályozói tevékenység nemzeti hatályát csak abban az esetben korlátozzák, amikor a koordinált intézkedések egyértelműen előnyösebbek a fogyasztók számára.

Az elfogadott szakpolitikai opciók valamennyi energiatermelési technológia számára egyenlő versenyfeltételeket kívánnak teremteni, és ellensúlyozni próbálják a piac torzulásait annak érdekében, hogy a megújuló energiaforrások azonos eséllyel versenyezhessenek az energiapiacon. Emellett valamennyi piaci szereplőnek pénzügyi felelősséget kell vállalnia a hálózati egyensúlyért. Azokat a tényezőket, amelyek akadályozzák a hálózati rugalmasságot biztosító szolgáltatásokat, így például a felhasználóoldali választ, kell iktatni. Az intézkedések célja ezenkívül, hogy a rövid határidős piacnak jobb legyen a likviditása, tehát az áringadozások megfelelően lekövessék, ha éppen energiaszűke áll fenn, és megfelelő ösztönzőket nyújtsanak a hálózati rugalmasság megőrzéséhez.

A tagállamoknak törekedniük kell a kiskereskedelmi szintű, általános érvényű árszabályozás fokozatos megszüntetésére is, kezdve a költség alatti árakkal. A kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztóknak átmeneti árszabályozással lehetne védelmet nyújtani. A verseny felélénkítése érdekében korlátozni kell a szerződésmegszüntetési díjak beszedését, hogy a fogyasztók könnyebben tudjanak szolgáltatót váltani. Ezenkívül magas szintű elvek fogják biztosítani, hogy az energiaszámlák egyértelműek és közérthetőek legyenek, és – az általános adatvédelmi rendelkezések hatályban tartása mellett – megkülönböztetésmentesen hozzá lehessen férni a fogyasztói adatokhoz.

Az intézményi kereteket hozzá kell igazítani a villamos energia határokon átnyúló kereskedelmének fejlődése és a piac fokozatos integrációja nyomán szükségessé váló szabályozói szintű koordinációhoz és az újabb feladatokhoz. Az ACER feladatköre bővülni fog, különösen az energiarendszer regionális üzemeltetésével kapcsolatban, de a nemzeti szabályozó szervek energiapiaci szabályozásban betöltött központi szerepe megmarad.

A javaslatot kísérő hatásvizsgálat az összes opciót körültekintő ellenőrzés alá vonta a tekintetben, hogy azok megfelelnek-e az arányosság követelményeinek. Idekívánkozik az a megjegyzés, hogy a javasolt szakpolitikai intézkedések kompromisszumos megoldások az alulról jövő kezdeményezések és a


261

fentről lefelé irányuló piacirányítás között. Az intézkedések az arányosság szellemében semmilyen módon nem veszik át azt a szerepet, amelyet a nemzeti kormányok, a nemzeti szabályozó szervek vagy a TSO-k számos kritikus fontosságú funkció ellátása terén betöltenek. Ehelyett inkább az a cél, hogy a nemzeti szabályozó szervek minél hatékonyabb megbeszéléseket tartsanak regionális szinten, hivatalos vagy nem hivatalos keretek között, a villamosenergia-rendszer kezelésével kapcsolatos kérdések pontosan olyan szinten történő rendezésére, amely megfelel a probléma horderejének.

Anélkül, hogy az intézkedések egy az egyben a „teljes harmonizációs” megközelítést támogatnák, arra irányulnak, hogy valamennyi piaci szereplő számára egyenlő versenyfeltételeket teremtsenek, különös tekintettel a nemzeti határokon túlmutató piaci lehetőségekre. Végezetül a szabályok és termékek bizonyos fokú szabványosítása is elengedhetetlennek mutatkozik ahhoz, hogy a villamos energiát hatékonyan lehessen értékesíteni határokon átnyúló viszonylatban is; ha az egymástól elszigetelve intézkedő tagállamoknak és szabályozó szerveknek kellene a hálózatüzemeltetéssel összefüggő döntéseket meghozni, az az elvárhatónál rosszabb piaci eredményekhez vezetne. A 2009. évi harmadik energiaügyi csomag óta a közös hálózat és a kereskedelmi szabályok (úgynevezett „üzemi és kereskedelmi szabályzatok” és „iránymutatások”) kialakításával és elfogadásával kapcsolatban szerzett közvetlen tapasztalatok azt mutatják, hogy egyértelműen pozitívum, ha a szabályozó szervek és a nemzeti hatóságok egy asztalhoz ülve közös szabályokról és módszerekről állapodnak meg, mind a magas szintű, mind a műszaki elvekkel kapcsolatban egyaránt.

A kis- és nagykereskedelmi piacok versenyképessége közötti különbség egyre nő; a kiskereskedelmi piacok mind a szolgáltatások, mind a fogyasztói oldalon jelentkező előnyök terén el vannak maradva. Az energiaszegénység, az átláthatóság, a fogyasztók rendelkezésére bocsátott információk egyértelműsége és az adatokhoz való hozzáférés nyomon követésével biztosított lesz, hogy a javasolt intézkedések ne korlátozzák indokolatlanul a nemzeti hatásköröket.


262

2. A földgáz szabályozás fejlődési tendenciái

2.1. A gázszolgáltatás szabályozásának történeti vázlata

2.1.1. A gázszolgáltatás mint technológia megjelenése magyarországon

A földgáz hasznosításának lehetőségei a XIX. század végére világszerte el-terjedtek, és 1911-re Magyarországon is részletes jogi szabályozás tárgyává tették a földgáz-bányászatot. Az ásványolaj-félékről és a földgázakról szóló 1911. évi VI. törvénycikk indokolásából számos érdekes információ kiderül. Ebben az időszakban (1854-től) az ausztriai általános bányatörvény volt hatályban hazánkban, amely csak a szilárd vagy folyékony anyagokra vonat-kozott. A jogalkotó 1911-re felismerte, hogy egyfelől egy szabályozási hézag keletkezett a légnemű anyagok tekintetében, másfelől pedig az akkoriban megkezdett kőolaj-kutatások folytatásának biztosítása céljából szükséges az állami befolyás növelése. Ennek eredményeként mind az ásványolajok, mind pedig a földgázfélék tekintetében az „ősi bányaregalitás” elvi alapjára tért vissza. Ezt megelőzően vált világossá ugyanis, hogy pl. az alföldi artézi kutak fúrásánál talált gázok olyan anyagok, amelyeket hasznosítani lehet, többek között világításra, fűtésre.

Az 1920-as évekre fokozatosan növekedett a háztartási gázfogyasztás, majd 1932-től Hajdúszoboszlón a termál-kutakból nyert földgáz hasz-nosítása is megkezdődött. Folyamatosan beindult a hazai szénhidrogén-mezők (olajmezők) feltárása. E tekintetben mérföldkő az 1933. évi XIX. törvénycikk, amely az EUROGASCO amerikai-brit vállalat magyarországi vállalkozásának megalapításáról szólt. Miután Budafapusztán 1937-ben felfedezték az ipari méretű termelésre alkalmas szénhidrogénmezőt, 1938-ban létrejött Magyarország első szénhidrogén-bányászati nagyvállalata, a Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT). Közigazgatási jogi szempontból pedig elmondható, hogy ekkorra a „közüzem” fogalma is kikristályosodott. Magyary Zoltán így definiálta ezeket akkoriban: „A köz-üzemek a közigazgatásnak olyan szervezeti egységei, amelyek munkaerőket és anyagi eszközöket állandóan egyesítenek termelési, vagy kereseti tevé-kenységnek különböző technikai eljárások felhasználásával való végzésére”. Mint azt Magyary írja, „A közüzemeknek ez a szerepe a posztindusztriális


263

kor jelensége. A gazdasági élet és a technika nagy fejlődése nemcsak azt tette szükségessé, hogy az állam a gazdasági élet irányítására egyre nagyobb befolyást gyakoroljon, hanem azt is, hogy a gazdasági tevékenységben részt vegyen.”379

2.1.2. Gázszektor a II. világháború után

A II. világháború során és azt követően a gáz ipari felhasználása is egyre elterjedtebbé vált. Ekkor az országban már számos gázgyár volt üzemben, amelyek körzetében már vezetékes gázszolgáltatás is működött. 1949-ben a MAORT-ot államosították, amely jogutódjaként 1950-től a Magyar-Szov-jet Olaj Részvénytársaság (MASZOLAJ) néven tömörítette a magyar szénhidrogénipart 1954-ig.380 Az 1960-as években a gázipar nagyobb léptékű fejlődésnek indult: a hajdúszoboszlói földgázt Budapest körzetébe szállították, megnövekedett az ipari üzemek fokozottabb gázfelhasználása, egyre jobban terjedt a lakások gázfűtése. Egyre nagyobb szerepet kapott az állam, ezzel is megágyazva a kötött gazdaságirányítási modell érvénye-sülésének. A gázszolgáltatás területi és szervezeti struktúráját az 1969-es gáztörvény előszeleként egy 1967-es kormányrendelet alapozta meg.381 A rendelet lényege az volt, hogy előkészítse a szabályozási hátterét az ún. „hétéves kommunális földgázprogramnak”. A gázszabályozás következő sarokpontja az 1970. július 1-jén hatályba lépett gázenergiáról szóló 1969. évi VII. törvény (1969. évi gáztörvény) volt, amely törvény negyedszázadig volt érvényben, s amelynek rendező elvei az ágazat működését alapvetően meghatározzák még ma is.382 Ez a törvény már konkrét szabályozással re-agált a hazai gázipar fejlődésére. Rögzítette az energiafelhasználást szolgáló 379 Magyary Zoltán, Magyar Közigazgatás, A közigazgatás szerepe a XX. század államá-

ban, A magyar közigazgatás szervezete, működése és jogi rendje, Királyi Magyar Egyete-mi Nyomda, Budapest, 1942., 247. o.

380 26/1950. (I. 21.) MT rendelet a Magyar-Szovjet Olaj Részvénytársaság alapsza-bályáról, valamint adó- és illetékkedvezményéről

381 17/1967. (VI.25.) Korm. rendelet a helyi erőből megvalósuló gázelosztó hálóza-tok létesítéséről

382 légrádi Gergely – koVácS Attila, A földgázpiac működési modellje in: Fazekas Orsolya (szerk.), A magyar földgázszektor működése és szabályozása I., Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2014., (Légrádi G. – Kovács A. 2014.) 38-39. o.

2. a Földgáz SzabályozáS FejlődéSi tendenciái

264

gáz termelésének, szállításának és szolgáltatásának szabályait. Lehetővé tette az országok közötti gázvezetékek építését is. Így 1975-ben megin-dult a szovjet gázimport Beregdarócon, az erre a célra épített Testvériség Vezetéken keresztül. Első alkalommal 1979-ben kerül sor tranzitra a hazai vezetékrendszeren keresztül Szovjetunióból Jugoszlávia felé. Ez a törvény már szabályozta a fogyasztó és a szolgáltató közötti jogviszonyt is. Komoly hangsúlyt fektetett a minőségi és műszaki-biztonsági rendelkezésekre is.383

2.1.3. Gázipar és állami befolyás a rendszerváltozás után

A gázszolgáltató ipar a rendszerváltás éveiben egyre színesebbé és összetettebbé vált. Az 1960 óta működő Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT) 1991-ben Magyar Olaj és Gázipari Rt. (MOL Rt.) néven részvénytársasággá alakult, magához véve a kiskereskedelmi funkciókat is.

Újabb fontos állomást jelentett a gázszabályozásban a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (Gszt.), amely 2004. január 1-ig volt hatály-ban. A törvény a rendszerváltás utáni állapotot próbálta nyomon követni, azon az elvi alapon állt, hogy a gázszolgáltatás és a gázértékesítés piacán természetes monopóliumok vannak. Ez a törvény a közüzemi gázszolgáltatás tekintetében korszerű szabályozásnak minősült. A hazai törvényalkotásban elsőként elégítette ki a közüzemi szolgáltatásokra vonatkozó szabályozásokkal szemben nemzetközileg támasztott, illetve elismert követelményeket. Töb-bek között előírta a fogyasztói igények diszkriminációmentes kielégítését, bevezette a költségalapú hatósági gázár-megállapítást, kimondta, hogy a vállalkozási alapokra helyezett közüzemi gázszolgáltatás rendszerében a gáz-nagykereskedőt, az úgynevezett gázértékesítőt terheli az ellátási kötelezettség, valamint a Magyar Energia Hivatal (MEH)384 létrehozásával megteremtette a földgázellátási tevékenységek tulajdonsemleges szabályozását, valamint a fogyasztóvédelem állami intézményrendszerét.385 A MEH önálló feladattal és hatáskörrel rendelkező országos hatáskörű államigazgatási szerv lett. A MEH felállítása fontos mérföldkő a magyar szabályozástörténetben,

383 légrádi G. – koVácS A. 2014., 39. o.384 A MEH helyébe 2013. március 27-én a 2013. évi XXII. törvény értelmében a

Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal lépett önálló szabályozóként385 A földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény általános indokolása.


265

közigazgatási hatáskörei leginkább engedélyező, jóváhagyó, felügyeleti és árelőkészítő funkcióiban mutatkoztak meg. Folytatódott a lakossági gázfelhasználás elterjedése, 1994-ben már több mint 1000 település lett ellátva földgázzal. Az 1994. évi gáztörvény rögzítette először az árszabályozás kereteit. Szabályozta azt, hogy hogyan lehet gázszolgáltató társaságokat ala-kítani. 1995-ben az állam elfogadta a nyugat-európai gázipari vállalkozások ajánlatait és privatizálta a regionális gázszolgáltatókat. 1996-ban üzembe helyezték az Országhatár-Győr vezetéket, amely által megvalósult a kétoldali gázbetáplálás, az európai hálózathoz történő bekapcsolódás. Az 1994. évi gáztörvény szabályozási tárgykörébe tartozott a fogyasztók érdekvédelme, a gázértékesítés, a gázelosztás, a gázszolgáltatás és a gáz felhasználásának szabályozása. A törvény részletes szabályozást tartalmazott a gázszolgál-tató és a fogyasztó közötti jogviszonyról: a szolgáltatási kötelezettségről, a közüzemi szerződésről, a szolgáltatás megtagadásáról, az elszámolásról, díjfizetésről. Az általános jellegű rendelkezéseit a törvény végrehajtásáról szóló 3/1995. (I. 20.) Korm. rendelet töltötte meg további tartalommal, hangsúlyt fektetve a részletszabályokra.

2.1.4. Az uniós csatlakozás hatásai a földgázszektor szabályozására

Magyarországon az Európai Unióhoz történő csatlakozás előtt, még a jog-közelítés időszakában világossá vált, hogy az Unió által elvárt tendenciáknak meg kell felelni.386 A földgázszektor szempontjából időrendben legfontosabb jogszabály az Európai Parlament és a Tanács 98/30/EK irányelve a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról. Az irányelv legfontosabb elvei az alábbiak voltak: A tagállamok szabályozásában biztosítani kell, hogy a földgázszállítási-, tárolási- és elosztási rendszerekhez a földgázpiac szereplői azonos feltételekkel, diszkrimináció mentesen hozzáférjenek, azokat díj ellenében használhassák; az átláthatóság, valamint a kereszttámogatások és az egyéb versenytorzítások elkerülése érdekében az integrált földgázipari vállalkozások tevékenységeinek számviteli szétválasztását el kellett végezni; továbbá lehetővé kellett tenni, hogy a kizárólagos jogosultsággal rendelkező

386 FáBián Adrián, A hatékony közigazgatás – A New Public Management és a ma-gyar reformfolyamatok in: Ádám Antal (szerk.) PhD Tanulmányok 1., PTE-ÁJK Doktori Iskola, Pécs, 2004., 143. o.


266

földgázipari vállalkozások diszkrimináció-mentesen működhessenek. Az Irányelv a piacnyitásban nem érdekelt fogyasztók számára lehetőséget adott arra, hogy továbbra is a közüzemi gázszolgáltatási rendszerben maradjanak.387

Mint arra a fentiekben utaltunk, hazánkban a jogközelítési eljárás során már figyelembe vették az irányelvben megfogalmazott piacnyitási előírá-sokat, és erre tekintettel került megalkotásra földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény, amely párhuzamosan kezelte a fokozatosan megnyíló versenypiac és a közüzemi szolgáltatás rendszerét. A közüzemi szolgáltatás minden eleme hatóságilag szabályozott, beleértve a földgáz árát is, míg a szabadpiacon az árszabás a szerződő felek egyezkedésének eredménye. A közüzemi piac területi alapon működött. Az új szabályozásnak köszönhetően megszűntek a korábbi gázipari monopóliumok. Az új szabályozás bevezette az engedélyhez kötött földgáz-kereskedelmet, amelyet a jogszabályi feltéte-leknek megfelelve bárki végezhetett. Ez a törvény bevezette a feljogosított fogyasztó fogalmát, amellyel lehetővé tette, hogy meghatározott fogyasztási méret felett fogyasztók döntsenek arról, hogy hol kívánnak gázt vételezni: a közüzemben, vagy a liberalizált versenypiacon. Ez a jogszabály már külön alfejezetbe rendezte a rendszerirányítás és -felügyelet témakörét. Komoly lépéseket tett az országhatárokat átlépő kereskedés irányába is. A gázpiac megnyitását az Európai Bizottság három lépcsőben képzelte el, időt hagyva a tagállamok törvényalkotóinak és a gazdasági szereplőinek a versenyre való felkészülésre. Ennek megfelelően az említett irányelv törvénybe való átültetése szerint 2004. július 1-jétől minden nem lakossági fogyasztó, 2007. július 1-jétől pedig minden lakossági fogyasztó számára adott lett a lehetőség, hogy a szabadpiacon vételezzen földgázt.

A 2003-as törvényt a hasonló elnevezésű, 2008. évi XL. törvény helyezte hatályon kívül, amely módosításokkal ugyan, de napjainkban is hatályos. A jogalkotó ezzel az új törvénnyel azt tűzte ki célul, hogy a korábbi vegyes, közüzemi és szabadpiaci modell helyét „tiszta versenypiaci” modell vegye át. Rendelkezéseinek értelmében, 2009. július 1-től a közüzemi szolgál-tatás helyébe az úgynevezett egyetemes szolgáltatás lépett. Az egyetemes szolgáltató olyan gazdasági társaságot jelent, amely a Magyar Energia Hivataltól működési engedélyt kapott a földgáz-egyetemes szolgáltatási tevékenység végzésére. A 2008. évi gáztörvény alapján 2009. július 1-től

387 Lásd a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény általános indokolását.


267

kötelezővé vált a versenypiacra való kilépése a 100 m3/h feletti lekötött órai kapacitással rendelkező földgázfelhasználóknak. 2010. július 1-től pedig a kilépés kötelezővé vált a 20-100 m3/h közötti mérőteljesítmény-nyel rendelkező földgázfelhasználóknak. is. A távhőszolgáltatók kötelező kilépése 2011. július 1-jétől valósult meg. A törvény bevezette a védendő fogyasztó fogalmát, a szociálisan rászorulók vagy fogyatékkal élők részére számos kedvezményt biztosítva.

A nyitott gázpiac egy teljesen új piaci modellt hívott életre. A kettős modell értelmében a jogszabályok által erősen szabályozott egyetemes szol-gáltatás mellett működik a liberalizált gázpiac is. A folyamatos alakulásban lévő szabad piac számos új szereplő megjelenését vonta magával fokozva ezzel a szabad verseny lehetőségét.

A fentiekben a hatályos szabályozás időszakát megelőző, történeti jellegű áttekintést adtunk annak érdekében, hogy láthatóvá váljanak elsősorban az alábbiak:• Az energiaszabályozás viszonylag fiatal jogterület, amelyben kevered-

nek a polgári (kereskedelmi) jogi és a közigazgatási (hatósági) jogi szabályozási elemek.

• A gázenergia-szabályozásban az elmúlt száz évben tisztán versenypiaci modell sosem érvényesült, a szocialista államberendezkedést megelőző és követő időszakban az állami beavatkozás közvetve és közvetlenül (szabályozás, piaci szereplő) mindig is érvényesült.

• A nemzetközi tendenciák és elvárások a piacliberalizáció irányába mutattak, az Európai Unió által előírt kötelezettségeknek a jogalkotó hazánkban mindig igyekezett eleget tenni.

2.2. A gázszolgáltatás hatályos szabályozása

2.2.1. A gáztörvény

A gázszolgáltatással kapcsolatos legalapvetőbb szabályokat az Országgyű-lés alkotja meg. Jelenleg a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (Get.) tartalmazza a hatályos rendelkezéseket, de természetesen a törvény – elfogadása óta – számos ponton módosult. A szabályozás alapvető céljai azonban mit sem változtak azóta. A törvény preambuluma szerint az Or-


268

szággyűlés a hatékonyan működő földgáz-versenypiac kialakítása, az ener-giahatékonyság, és az energiatakarékosság elvének a fenntartható fejlődés érdekében történő érvényesítése, a felhasználók biztonságos, zavartalan, megfelelő minőségű és átlátható költségszerkezetű földgázellátása, a magyar gázpiacnak az Európai Közösség egységesülő gázenergia piacaiba történő integrációja, és a mindezek megvalósítását biztosító objektív, átlátható és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő szabályozás kialakítása érdekében, az európai közösségi jogi követelményekre figyelemmel alkotta meg a törvényt. A törvény elfogadásakor tehát a jogalkotó célja a gazdaság versenyképességének fokozása érdekében a teljes piaci verseny feltételeinek megteremtése volt, az ellátásbiztonság szavatolása mellett.

Az előző fejezetben láthattuk, hogy hazánkban sokáig kettős piaci modell érvényesült a földgázellátás területén, amelyben sajátosan keve-redtek a szabad piaci és a szabályozott modell jellemzői. A jogalkotó célja 2008-ban – az Európai Unió elvárásainak megfelelően – az volt, hogy teljes piaci verseny alakuljon ki. Az ellátásbiztonságot emellett az ún. egye-temes szolgáltatás biztosításával, azaz bizonyos védendő fogyasztói körök versenyen kívüli energiabeszerzésének garantálásával kívánták megoldani (lakossági fogyasztók és kisvállalkozások). A törvény eredeti szövege szerint a hatósági ármegállapítás csak erre a szűk, védendő fogyasztói körre kor-látozódik tehát, mindenki más esetében a piaci verseny szabályai szerint kerül meghatározásra a földgáz vételára. E tekintetben a háttérszabályok értelemszerűen a Ptk. rendelkezései. Magyarország ugyanakkor a szóban forgó energiahordozó szempontjából sajátos helyzetben volt (és van a mai napig), mert a földgázellátás biztosításához hazánk 80%-os mértékű import-ra szorult, amely mennyiségnek közel 90%-a volt Szovjetunió területéről érkezett. Az az állami tulajdonban lévő nagykereskedelmi vállalat, amely biztosítja ennek a mennyiségnek a hazánkba szállítását, közvetve ugyan, de továbbra is jelentős hatása lesz az árak alakulására. Erre azért hívjuk fel a figyelmet, hogy világos legyen az, hogy az energiaszabályozásban a klasszikus szabályozási eszközök (pl. hatósági árak) nélkül is képes az állam jelentős mértékben beavatkozni a piaci viszonyokba.388

A törvény céljai az alábbiakban foglalhatók össze:389

388 Lásd erről részletesen a 2008. évi XL. törvény indokolását.389 2008. évi XL. törvény (Get.) 1. §.


269

a) a földgázigények és a számításba vehető földgázforrások összhangjá-nak megteremtése, a felhasználók biztonságos, zavartalan, megfelelő minőségű és átlátható költségszerkezetű földgázellátásának biztosítása,

b) a gazdaság versenyképességének segítése a hatékonyan működő föld-gáz-versenypiac kialakításán keresztül,

c) a fenntartható fejlődés érdekében az energiahatékonyság, az ésszerű energiatakarékosság és a legkisebb költség elvének érvényesítése,

d) az együttműködő földgázrendszerhez objektív, átlátható és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő hozzáférés biztosítása,

e) a felhasználók érdekeinek hatékony védelme,f ) a földgáz versenypiacra új szereplőként belépők – beleértve a hazai ter-

melésű földgázforrásokat is – hatékony piaci megjelenésének elősegítése,g) a vezetékes gázellátásra vonatkozó európai közösségi jog átültetése és

végrehajtása a magyar földgázpiacnak az Európai Unió egységesülő földgázpiacaiba történő integrációjának elősegítése,

h) új hazai és nemzetközi szállító, elosztó és földgáztároló kapacitások létesítésének, fejlesztésének elősegítése, az együttműködő földgáz-rendszer hatékony és gazdaságos üzemeltetésének biztosítása, a hazai földgázforrások hasznosításának elősegítése,

A törvény sok tekintetben eltér a jogászképzésben általában ismertetésre kerülő jogszabályoktól, amelynek elsődleges oka az, hogy több olyan mű-szaki fogalmat, folyamatot is meg kell jeleníteni a szabályozásban, amely nem szokványos a klasszikus szabályozási területeken. Nem meglepő tehát, hogy már az értelmező rendelkezések is jelentős számú meghatá-rozást tartalmaznak. Ezek közül e helyen csak a földgáz jogi definícióját szeretnénk ismertetni az érdekesség kedvéért: olyan természetes éghető gáz, amely a földkéregben keletkezett, bányászati tevékenység során kerül a felszínre, valamint bármely, a törvény szerint alkalmazott berendezésben környezetvédelmi és műszaki biztonsági szempontból megfelelő módon, biztonságosan felhasználható.390

A törvény ezt követően a földgázipari tevékenységeket szabályozza részletesen.391 Ezek között kiemelt jelentősége van a földgázszállításnak,

390 Get. 3. § 23. pont.391 Get. II. fejezet.


270

amelyet ún. szállítási rendszerüzemeltető vállalkozás végezhet. Tulajdon-képpen ennek a vállalatnak a tulajdonában van a szállítóvezeték. A szállítási rendszerüzemeltető köteles úgy működni, hogy a földgázszállítási tevé-kenység megfelelő és hatékony gyakorlásához, valamint a szállítóvezeték üzemeltetéséhez, karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges erőforrások a rendelkezésére álljanak. Ilyen szállítási rendszerüzemeltető rendszerint egy működik, de a jogi szabályozás nem zárja ki, hogy több is működjön. Ennek azért van jelentősége, mert az ún. rendszerirányítási feladatokat is a rendszerüzemeltető látja el. Amennyiben több rendszerüzemeltető működik egy időben, úgy a hatóság jelöli ki azt, amelyik jogosult a rendszerirányítói feladatok ellátására.

A következő tevékenység a földgázelosztás, amely nem más, mint a földgáz továbbítása a felhasználónak elosztóvezetéken keresztül. Földgáz-elosztási tevékenység végzésére csak az kaphat engedélyt, aki rendelkezik az elosztóvezeték többségi tulajdonjogával, és természetesen a jogszabályok által előírt további (pl. műszaki) feltételeknek is megfelel.

Amikor az átlagosnál hidegebb a téli időjárás, időről időre felmerül, hogy vajon lesz-e elegendő földgáz-tartaléka az országnak a megnövekedett igények kielégítésére. Ilyenkor mindig előkerülnek a földgáz-tárolókkal kapcsolatos kérdések is. A törvény természetesen erre a tevékenységre is kitér, meghatározva az alapvető feltételeit a földgáztárolási tevékenység végzésének. A törvény egyébiránt egyik tevékenység esetében sem tartalmaz részletes műszaki előírásokat, ezeket alacsonyabb szintű jogszabályok és a hatáskörrel rendelkező hatóság előírásai, döntései tartalmazzák. A földgáztárolói tevé-kenység esetében is a tevékenység végzéséhez szükséges eszközök többségi tulajdonával vagy vagyonkezelési jogával kell rendelkezni. De miért kerül előtérbe újra és újra a tulajdonjog kérdése. Ez az ellátásbiztonsággal függ össze elsősorban. Megbízható, kiszámítható rendszerüzemeltetés, szállítás, tárolás csak akkor végezhető, ha biztosak lehetünk abban, hogy a jogosult folyamatosan rendelkezési joggal bír a tevékenység végzéséhez szükséges eszközök felett. Ellenkező esetben a tevékenység ellátása bizonytalanná válhat – gondoljunk csak bele, mi történne akkor, ha egy jogvita miatt akár éveket is várni kellene a bíróság döntésére például egy tároló esetében. Más oldalról az állami tulajdon ezen a területen jelentős. Szintén a kiszámítha-tóságot és az ellátásbiztonságot növeli, ha ezek az eszközök teljes mértékben


271

vagy legalábbis többségi állami tulajdonban vannak, legyen szó bármelyik országról is. Egy állam nem engedheti meg magának, hogy ilyen jelentős kérdésekben kizárólag üzleti szempontokat tartson szem előtt, szemben egy magántulajdonban lévő vállalkozással.

A törvény részletes szabályokat tartalmaz a földgáz kereskedelmével kapcsolatban. Kereskedelmi tevékenységet csak az végezhet, aki megfelel a jogszabályok által támasztott követelményeknek, és rendelkezik a tevé-kenység gyakorlásához szükséges engedélyekkel. A szabad piaci modell egyik alappillére, hogy a fogyasztó szabadon határozhassa meg, hogy melyik szolgáltatóval kíván szerződéses kapcsolatba kerülni. Ennek biztosítása érdekében került a törvénybe 2011-ben a kereskedőváltás lehetősége. Amennyiben valaki autót szeretne cserélni, el kívánja adni a régit, és szeretne vásárolni egy újat, nem nehéz értelmezni a szabad piac nyújtotta lehetőségeket. Az illető rövid internetes tájékozódást követően befárad a hazánkban lényegében végtelen számú autókereskedések egyikébe, és vásárol egy járművet. De vajon hogyan működik ez olyan műszaki környezetben, ahol egy kézzel lényegében nem megfogható, légnemű energiahordozó egy rögzített, nem mozdítható vezetékrendszeren érkezik a felhasználóhoz? Nos, sok különbség valójában nincs, de itt az egyik magyarázat arra, hogy miért kell elválasztani a rendszerüzemeltetői és a földgázkereskedői tevékenységet. A szabad választás lehetősége ugyanis csak ez utóbbira vonatkozik, mert a fogyasztó nem áll közvetlen kapcsolatban a rendszerüzemeltetővel. A rendszerhasználat költségét természetesen a fogyasztó fizeti meg, de ezt a földgázkereskedő szedi be, és továbbítja a vele közvetlen szerződéses viszonyban lévő rendszerüzemeltetőnek.

A következő, törvény által nevesített tevékenységi forma az egyetemes szolgáltatás. Ez egyfajta szerződéskötési kötelezettséget jelent a földgáz-kereskedő oldalán, és egyúttal biztosíték a védendő fogyasztók számára, hogy nem maradnak energiahordozó nélkül. Az egyetemes szolgáltatási kört a törvény a kisebb mennyiségű, elsősorban lakossági és a nem lakos-sági, de éves szinten 20 m3-nél kisebb mennyiséget fogyasztók körében. Az egyetemes szolgáltatásra való jogosultság természetesen nem jelenti azt, hogy a fogyasztó visszaélhet ezzel a jogával, így a szerződéskötési és szolgáltatási kötelezettség megszűnhet a fogyasztónak felróható okokból (pl. díjnemfizetés). Az egyetemes szolgáltatással összefüggésben a törvény


272

a szolgáltatási szerződés kötelező elemeit is felsorolja. Látható tehát, hogy ebben az esetben egy olyan szerződéstípus jelenik meg, amelynek érvé-nyességéhez az általános, Ptk-ban meghatározott feltételeken túl további, sajátos elemek is szükségesek.

Szintén az ellátás-biztonság egyik garanciája a végső menedékes szolgál-tatás szabályozása. Ez arra az esetre tartalmaz megoldást, ha a szolgáltató miatt (például pénzügyi helyzet) a fogyasztók ellátás nélkül maradnának. Ilyenkor – függetlenül az érvényes szerződéstől – a hatóság által kijelölt végső menedékes szolgáltató lép be a kötelembe, és biztosítja a fogyasztó számára a szerződés szerinti szolgáltatásokat. Természetesen általában ilyen helyzet nagyon ritkán fordulhat elő, hiszen a szolgáltatóknak eleve komoly anyagi fedezettel kell rendelkezniük ahhoz, hogy működési engedélyt kap-hassanak. Mégsem példa nélküli az eset, néhány évvel ezelőtt több fogyasztó esetében is alkalmazni kellett a végső menedékes szolgáltatás szabályait.

A törvény következő fejezete a földgázpiaci verseny elősegítéséhez szük-séges hatósági feladatokat tartalmazza.392 A verseny elősegítése érdekében a hatóságnak folyamatosan figyelemmel kell kísérnie piaci szereplőket és a folyamatokat. Amennyiben a hatóság arra a következtetésre jut, hogy valamelyik szolgáltató jelentős piaci erővel rendelkezik, úgy a szolgáltatóra olyan többletkötelezettségeket róhat, amelyek biztosítják a tisztességes ver-senyt. A földgázpiaci verseny fenti, ún. ex ante szabályokkal való elősegítését az Európai Parlament és a Tanács 2003/55/EK irányelve követeli meg a tagállamoktól. Az irányelv szerint „a tagállamok megfelelő és hatékony szabályozási, ellenőrzési és átláthatóságot biztosító mechanizmusokat hoznak létre azért, hogy elkerülhető legyen bármilyen piaci erőfölénnyel való – különösen a felhasználók sérelmére történő – visszaélés és ellenséges felvásárlásra irányuló magatartás.”

Az Európai Parlament és a Tanács 2011-ben elfogadott rendelete szerint a tagállamoknak gondoskodniuk kell a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról. Ennek nyomán került a törvénybe 2013-ban a hasonló elnevezést viselő III/A. fejezet. A rendelet tiltja a bennfentes kereskedelmet, kötelezővé teszi a bennfentes információk közzétételét, és tiltja a piaci manipuláció minden formáját, illetve annak kísérletét is. Annak érdekében, hogy a fenti tilalmak és kötelezettségek maradéktalanul

392 Get. III. fejezet.


273

betartásra kerüljenek, a törvény ellenőrzési és piacfelügyeleti tevékenység végzését írja elő a hatóság számára. Az erre vonatkozó, törvényi szinten rögzítendő eljárási szabályokat tartalmazza ez a fejezet.

A törvény komoly hangsúlyt fektet a felhasználók jogaira és a fo-gyasztóvédelemre is.393 Ennek keretében – többek között – a szolgáltatók kötelesek ügyfélszolgálatokat működtetni, a kapcsolattartásra vonatkozó információkat elérhetővé tenni. A hatóság emellett minőségi standardokat is támaszt a szolgáltatással kapcsolatosan, amelyeknek meg kell felelni. Ilyen lehet az ellátás megbízhatósága, folyamatossága, az üzembiztonság, a felhasználókkal való kapcsolattartás vagy például a földgázminőség mérhető és ellenőrizhető jellemzői.

2.2.2. Kormányrendeleti szabályozás

Az Alaptörvény 15. cikk (3) bekezdése, valamint a földgázellátásról szóló törvényben biztosított felhatalmazás alapján a Kormány megalkotta a Get. rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 19/2009. (I. 30.) Korm. rendeletet. Már a törvény rendelkezéseinek rövid bemutatása során is láthattuk, hogy olyan szerteágazó, műszaki és jogi szempontból is bonyolult szabályozásról van szó, ahol a törvényi szintű jogalkotás nem képes minden részletsza-bályt összefoglalni, de természetesen ez nem is feladata. A végrehajtási rendeletek éppen azért bírnak jelentőséggel, mert minden olyan kérdést képesek szabályozni részletesen, amelyet nem várhatunk el egy törvénytől, ugyanakkor a megfelelő jogszabályi szint kellően magas a hierarchiában ahhoz, hogy kötelező érvényű regulák álljanak rendelkezésre egy olyan fontos kérdésben, mint az energia-, azon belül is a gázenergia-szabályozás.

A végrehajtási rendelet (Vhr.) a törvény szerkezetét, és annak szaka-szait követi. A törvényi szintű rendelkezéseket részletezi tovább az egyes jogintézményeknél, és meghatározza az egyes tevékenységek folytatásának részletes feltételeit, az igazgatási folyamatok eljárásrendjét.

A földgáz-kereskedelemben való részvételhez rendkívül részletes, el-sősorban pénzügyi és szakmai jellegű kötelezettségeket ír elő a jogalkotó. Ez a részletesség, a sok feltétel közvetve az ellátásbiztonságot szolgálja. A jogalkotó már a működési feltételek vizsgálata során igyekszik kiszűrni,

393 Get. 62-64. §§.


274

kizárni a kereskedelmi körből azokat a vállalkozásokat, amelyek nem képe-sek eleget tenni ezeknek a feltételeknek (pl. könyvvizsgáló által ellenőrzött üzleti terv, megfelelő szakemberállomány stb.).

Komoly garanciális jelentősége van annak az eljárásrendnek, amelyet a rendelet a lakossági fogyasztók földgázellátásból történő ki- és visszakapcso-lásával összefüggésben tartalmaz. Kiemelt jelentősége van például annak, hogy a kikapcsolásra okot adó körülményeket mindig a kereskedőnek kell bizonyítania, vagy annak a rendelkezésnek, hogy a védendő, szociálisan rászoruló fogyasztók addig se kerülhessenek hátrányos helyzetbe, amíg a kérelmüket elbírálják.

Kiemelt jelentősége van a kérelmek, különösen a lakossági felhasz-nálók által előterjesztett beadványok kezelésének. A Vhr. előírja, hogy minden ilyen típusú folyamodványt átvételi elismervénnyel át kell venni, és a szolgáltató köteles ezeket a dokumentumokat az elévülési idő végéig megőrizni. Természetesen lehetőség van az elektronikus vagy a telefonos ügyintézésre, ez utóbbi esetben is a hívásokat egyedi azonosítóval kell ellátni, és dokumentálni kell azok tartalmát.

Bizonyos közintézmények mentesek az esetleges kikapcsolás alól. Ezen intézmények körét a Vhr, részletesen meghatározza. Ilyenek elsősorban az állami vagy önkormányzati fenntartású közoktatási, egészségügyi vagy szociális intézmények.

A rendelet a továbbiakban műszaki tartalmú, vagy az üzemeltetéshez, a rendszer működéséhez kapcsolódó előírásokat tartalmaz. Ezek közül csak néhányat sorolunk fel példaképpen:• infrastruktúra-fejlesztés,• szállítóvezeték-létesítés,• a földgáz szagosítása,• informatikai rendszer fejlesztése, üzemeltetése,• mérés, elszámolás.

A törvény előítja a vállalkozások számára, hogy rendelkezzenek üzemi és kereskedelmi szabályzattal. A Vhr. külön mellékeltben rendelkezik arról, hogy milyen tartalmi követelményeknek kell megfelelni az ilyen szabályzatok elkészítése során. Ugyanez vonatkozik az üzletszabályzatokra is.


275

2.2.3. A hivatal

Az energiaszabályozás szempontjából a magyar igazgatási rendszer (a legtöbb európai országhoz hasonlóan) centralizáltan működött és működik a mai napig. Ennek okait nyilván szükségtelen részletezni, többször utaltunk már az energiahordozókkal kapcsolatos stratégiai jelentőségű kérdésekre, a műszaki, technológiai feltételekre, illetőleg a biztonságra, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Könnyű belátni tehát, hogy ezen a területen, legyen szó akár villamos energiáról, akár földgázellátásról, célszerű egy kü-lönös hatáskörű, központi szervet felállítani, amely valamely minisztérium vagy a kormány irányítása alatt áll, vagy esetleg teljesen önálló, akár saját jogalkotási jogkörrel is rendelkezik. Hazánkban ezt a speciális feladatot 2013-ig a kormányhivatalként működő Magyar Energia Hivatal látta el, azóta pedig a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH), immáron önálló szabályozó szervként. A 2008-ban megalkotott Get.-ben Hivatal elnevezéssel tehát még a kormányhivatalt értették, 2013. óta azonban a jogalkotásra is jogosult önálló szabályozó szervet érjük alatta.394

A Hivatal hatósági feladatai természetesen mit sem változtak, sokkal inkább bővültek. Az önálló szabályozó szervet az Országgyűlés a 2013. évi XXII. törvénnyel hozta létre. A Hivatal létrehozásának elsődleges célja az indokolás szerint a „közjót szolgáló erős egységes piacszabályozó állami szerepvállalás”.

A Hivatal az állam villamosenergia-, földgáz- és távhőellátással, vízi-közmű-szolgáltatással, valamint hulladékgazdálkodási közszolgáltatás díjszabályozásának előkészítésével kapcsolatos feladatait ellátó, önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési önálló szabályozó szerv, amely csak a törvénynek van alárendelve.

Az önálló szabályozási szervi jogálláshoz igazodóan a Hivatal fejezeti jogosítványokkal rendelkező költségvetési szervként működik.

A törvényi szintű szabályozás biztosítja a Hivatal függetlenségét tevé-kenységének végzése során. A Hivatal számára feladatot csak törvény vagy törvény felhatalmazása alapján jogszabály írhat elő. Az Alaptörvény 23. cikk (3) bekezdésének megfelelően rögzítésre került, hogy a Hivatal kizárólag az Országgyűlésnek tartozik beszámolással. Hatósági jogkörben eljárva a

394 Get. XVI. fejezet.


276

Hivatal független, döntését megváltoztatni, módosítani vagy megsemmi-síteni, illetve eljárásra kötelezni nem lehet. A Hivatal tevékenységét érintő döntések és jogszabályok tervezeteire vonatkozóan véleményezési joggal rendelkezik. A függetlenség másik garanciája természetesen a költségvetési gazdálkodás lehetősége.

A Hivatal tehát ellátja mindazt a feladatot, amelyet törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály a hatáskörébe utal. Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a Hivatal látja ela) a földgázellátásról szóló törvény,b) a földgáz biztonsági készletezéséről szóló törvény,c) a villamos energiáról szóló törvény,d) a távhőszolgáltatásról szóló törvény,e) a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény, valamintf ) a hulladékról szóló törvény,

és az e törvények felhatalmazása alapján kiadott jogszabályok hatálya alá tartozó szervezetek, személyek ezen jogszabályok szerinti tevékeny-ségének felügyeletét.

A Hivatal látja el továbbá a fenti feladatkörökben az általános hatályú köz-vetlenül alkalmazandó uniós jogi aktusban, az uniós jogi rendelkezésben, az ezek alapján kiadott kötelező erejű határozatban foglaltak végrehajtását.

A Hivatalt az elnök vezeti, akit a miniszterelnök hét évre nevezi ki. Az elnök egy alkalommal ismételten kinevezhető. A Hivatalban legfeljebb öt elnökhelyettes működhet, akik szintén hét évre kaphatnak kinevezést az elnöktől. Az elnökhelyettesek ismételten kinevezhetők. A Hivatal elnökének és elnökhelyettesének tisztségére nem kell pályázatot kiírni. Elnöknek és elnökhelyettesnek olyan személy nevezhető ki, aki a közszolgálati tisztvi-selőkről szóló törvényben foglalt követelményeken túl felsőfokú iskolai végzettséggel és legalább három éves szakirányú gyakorlattal rendelkezik, vagy legalább három éves vezetői gyakorlattal rendelkezik az államigazgatásban.

Az önálló szabályozó szerv egyik legfontosabb ismérve, hogy vezető-jének rendeletalkotási joga van. Ennek megfelelően a Hivatal elnöke a földgázzal kapcsolatos feladatokkal összefüggésben rendeletet adhat ki az alábbi tárgykörökben:• megállapítja a földgázellátásról szóló törvény szerinti rendszerüzemeltető


277

által nyújtott szolgáltatás minőségének a földgáz rendszerhasználati díjakon keresztül történő ösztönzésének szabályait, a nyújtott szol-gáltatás minőségétől függően alkalmazható földgáz rendszerhasználati díj szabályozás kereteit, valamint a földgáz rendszerhasználati díjak alkalmazásának feltételeit, a földgáz rendszerhasználat árszabályozá-sának kereteit,

• a felhasználók és földgáztermelők földgázrendszerre történő csatlako-zásának részletes szabályait, ezen belül a csatlakozás műszaki-gazdasági feltételeit, és azok közzétételét,

• a földgázelosztó és a földgázszállító csatlakozással kapcsolatos együtt-működésének szabályait,

• a földgáz csatlakozási díjak meghatározásának szempontjait, a csat-lakozási díjak elemeit, a csatlakozási díjak alkalmazásának szabályait,

• a rendszerüzemeltetők által a felhasználó vagy a rendszerhasználó igénye alapján, valamint felhasználó szerződésszegése esetén külön díj ellenében végzett szolgáltatások meghatározására és szabályozására vonatkozó alapelveket és keretszabályokat, ezen szolgáltatások körét, a külön díjak megállapításának kereteit és alkalmazásuknak szabályait,

• az elosztóhálózat-használati szerződés és az egyetemes szolgáltatási szerződés engedélyes általi megszegésére vonatkozó jogkövetkezmények mértékére és alkalmazására vonatkozó rendelkezéseket.

A Get. önálló fejezetben tartalmazza a Hivatal legfontosabb feladatait. Ezek a következők:395

a) a jogszabályok által engedélykötelesnek minősített tevékenységet folytató földgázipari vállalkozások és a földgázpiac jogszabályoknak és hatósági előírásoknak megfelelő működésének biztosítása,

b) a hatékony és fenntartható földgázpiaci verseny előmozdítása,c) a hatékonysági követelmények, a rendszerszinten értékelt műszaki-gaz-

dasági optimum, és a legkisebb költség elvének érvényesítése,d) az ellátás biztonságának megőrzése és növelése,e) az energiapolitikai célkitűzések, valamint a fenntartható fejlődés kö-

vetelményeinek érvényesítése,f ) a nyilvánosság tájékoztatása,

395 Get. 126. §.


278

g) a felhasználók és az engedélyesek érdekeinek védelme,h) a technológiai monopolhelyzettel való visszaélés és a versenykorlátozás

megakadályozása, a piaci résztvevők tevékenységének és a rendszerhasz-nálati díjak, valamint az egyetemes szolgáltatás és a végső menedékes szolgáltatás árképzési módjának szabályozásával kapcsolatos hatáskörök gyakorlása révén, az Európai Unió követelményeinek megfelelően,

i) a felhasználói érdekek védelmének elősegítése a saját nemzeti piac hatékony működése révén,

j) a védendő fogyasztók védelmének elősegítése,k) a kereskedőváltás megkönnyítésének elősegítése,l) versenyképes, biztonságos és fenntartható belső földgázpiac kiala-

kításának és a tényleges piacnyitásnak elősegítése az Európai Unión belül, valamint ennek érdekében részvétel versenyképes és megfelelően működő regionális piacok kialakításában,

m) annak elősegítése, hogy az szállítási rendszerüzemeltető és a rendszer-használók megfelelő ösztönzőket kapjanak az együttműködő földgáz-rendszer hatékonyságának növelésére és a piaci integráció elősegítésére,

n) a 994/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben,396 a Get.-ben és a földgázvételezés korlátozásáról, a földgáz biztonsági készlet felhasználásáról, valamint a földgázellátási válsághelyzet esetén szük-séges egyéb intézkedésekről szóló kormányrendeletben meghatározott feladatok ellátása.

A Hivatal a földgázellátással, a földgázellátás biztonságának és a földgázpi-ac hatékony működésének felügyeletével, továbbá az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésével, és a hatásos verseny elősegítésével kapcsolatos feladatai körében a következő fontosabb feladatokat végzi (a felsorolás példálózó, nem tartalmazza a Get. által előírt összes feladatot):a) kiadja, – jogszabályban meghatározott esetekben – módosítja, vagy

visszavonja az engedélyköteles tevékenységek gyakorlásához szükséges engedélyeket, előzetesen hozzájárul a célvezetékek létesítéséhez;

b) jóváhagyja, illetve hivatalból módosítja az Üzemi és Kereskedelmi Szabályzatot, a kereskedési platform szabályzatát, az egyensúlyozó platform szabályzatát, a kapacitáslekötési platform szabályzatát és a

396 Lásd részletesen a 994/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet.


279

szervezett földgázpiaci szabályzatot, azok módosításait, valamint a jóváhagyását feltételhez kötheti;

c) jóváhagyja az engedélyesek által kidolgozott üzletszabályzatokat, és azok módosításait, valamint a jóváhagyást feltételhez kötheti, vagy megtagadhatja, továbbá az üzletszabályzatot hivatalból módosíthatja;

d) ellenőrzi a Get.-ben, a Vhr-ben, a 715/2009/EK rendeletben, a Hivatal által kiadott határozatokban, az Üzemi és Kereskedelmi Szabályzatban, üzletszabályzatokban, valamint a megfelelési programokban meghatá-rozott kötelezettségek betartását, különösen a tevékenységek szétválasz-tásának teljesítésére és ennek keretében a keresztfinanszírozás-mentes működés érvényesülésére vonatkozó szabályokat;397

e) piacfelügyeleti tevékenysége során figyelemmel kíséri a földgázpiaci verseny jellemzőit, piacelemzést és hatósági ellenőrzést végez, figye-lemmel kíséri továbbá a szállítási rendszerüzemeltető és a vertikálisan integrált vállalkozás közötti kommunikációt, valamint a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokat;

f ) ellátja a jelentős piaci erővel rendelkező engedélyes azonosításával, és az ilyen jellegű piac szabályozásával kapcsolatos, e törvény által hatáskörébe utalt teendőket;

g) az egyes engedélyesekre – a jogszabályban meghatározott keretek között – határozatban állapítja meg az engedélyköteles tevékenység folytatásának minimális minőségi követelményeit, valamint elvárt színvonalát, a felhasználókkal való kapcsolattartás módjára vonat-kozó minimális követelményeket, a felhasználók tájékoztatásának részletes szabályait, továbbá a rendszerüzemeltetők vonatkozásában az együttműködő földgázrendszer biztonságos üzemeltetésére vonatkozó minimális követelményeket;

h) dönt az engedélyesekkel szemben felmerülő panaszok – ideértve a szerződés nélküli vételezéssel, a szabálytalan vételezéssel, valamint ezek jogkövetkezményeivel kapcsolatos panaszok – ügyében;

i) ellátja a földgázpiacot érintően az 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott, a nemzeti szabályozó hatóságra

397 Lásd részletesen a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény rendelkezé-seinek végrehajtásáról szóló 19/2009. (I. 30.) Korm. rendeletet, valamint a 715/2009/EK rendelet szabályait.


280

vonatkozó feladatokat, illetve ezzel összefüggésben ellenőrzési-, nagy-kereskedelmi piacfelügyeleti eljárást végez.398

A Hivatal a folyamatos és biztonságos földgázellátás fenntartása érdekében folyamatosan ellenőrzi• a földgázvezetékek és a földgáztárolók kapacitását, a földgázkereskedő

rendelkezésre álló gázforrásait, a tárolt földgáz mennyiségeket, és a szál-lítóvezeték egyensúlyozáshoz rendelkezésre álló eszközeit, gázforrásait,

• az együttműködő földgázrendszer kapacitásában beálló változásokat,• a földgázkereskedő gazdasági stabilitását, pénzügyi biztosítékainak

meglétét, a gazdasági ellehetetlenülés időbeni ismerete céljából,• az engedélyesek szolgáltatási színvonalát, üzemszünet mutatóit.

A Hivatal működésével összefüggésben ki kell emelni, hogy a jogszabály lehetőséget ad arra, hogy az érintettek megismerhessék a Hivatal jogalkal-mazási gyakorlatát. Ennek érdekében a Hivatal a jogalkalmazása alapjait ismertető, kötelező erővel nem rendelkező ajánlást ad ki. Mind az ajánlások, mind pedig a Hivatal határozatai nyilvánosak. A nyilvánosság biztosítása érdekében a Hivatal honlapján egy átlátható adatbázisban teszi közzé a legfontosabb dokumentumait.

A szabályozással kapcsolatos érdekesség, hogy sok tekintetben a Get. nem ismétli meg a Hivatalra vonatkozó azon szabályokat, amelyeket a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (Vet.) tartalmaz, csupán utal azok alkalmazhatóságára, illetve az esetleges eltérésekre.

A Hivatal határozataival kapcsolatos, jogorvoslati eljárásra vonatkozó érdekességgel zárjuk a feladatok ismertetését. Olyan szervről lévén szó, amelynek felettes szerve nincsen, a Hivatal határozatait közvetlenül a bíróságon lehet megtámadni. A bíróság a vonatkozó eljárási szabályok alapján a közigazgatási határozatokat csak szűk körben, törvény kifejezett felhatalmazása alapján változtathatja meg, alapesetben csak megsemmisítheti azokat (illetve természetesen elutasíthatja az ellenük benyújtott keresetet). A Get. azonban megadja a felhatalmazást a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságoknak, hogy bizonyos esetekben, szükség esetén megváltoztathassák

398 Lásd erről bővebben a 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet-ben meghatározott feladatokat.


281

a Hivatal hatósági határozatait. Emellett szintén fontos érdekesség, hogy a bíróság jogerős határozatával szemben perújítás iránti kérelem nem nyújt-ható be. Ennek a rendelkezésnek is az a célja, hogy az ügyek potenciális elhúzódásának elejét vegye.

A Hivatallal kapcsolatban végezetül ezt szeretnénk kiemelni, hogy – szintén a Vet.-re utalással – a Get. is lehetővé teszi az Energetikai Állandó Választottbíróság (EÁVB) eljárását az engedélyköteles tevékenységet folytató engedélyesek közötti, jogszabályban, vagy az az alapján kötött szerződésben foglalt jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos jogvitában, ha a felek a választottbírósági eljárást választottbírósági szerződésben kikötötték és az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek.399

A választottbíróság székhelye Budapesten található, hatásköre a Vet. ás a Get. szerinti engedélyköteles tevékenységet folytató engedélyesek közti jogvitákra, illetve az engedélyesek és (ipari) nagyfogyasztók közti vitarendezésre terjed ki a jogszabályok értelmében. A választottbíróság egy választottbírói testületből és ennek tagja közül választott 5 fős Elnökségből áll, akik munkáját a Titkárság segíti.

Az eljárás az UNCITRAL – nemzetközi standard eljárási renddel és a hatályos jogszabályokkal összhangban levő Eljárási Szabályzat szerint folyik. Az ítéletek a New York-i Egyezmény400 alapján egyenrangúak a rendes bíróság vagy más választottbíróság által hozott ítéletekkel és mind Magyarországon, mind külföldön végrehajthatóak.

A tanegységben áttekintettük a gázenergiával kapcsolatos legfontosabb hazai történeti mérföldköveket, majd pedig bemutattuk a vonatkozó sza-bályozás minden szintjét, hol részletesebben, hol inkább vázlatszerűen. Igyekeztünk olyan módon interpretálni a vonatkozó szabályozási kérdése-ket, hogy azok műszaki ismeretek híján is értelmezhetőek, elsajátíthatóak legyenek.

399 http://www.eavb.hu/400 Lásd részletesen: 1962. évi 25. törvényerejű rendelet a külföldi választottbírósági

határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, New Yorkban 1958. június 10-én kelt Egyezmény kihirdetéséről


282

Irodalomjegyzék

Chikán Attila – Czakó Erzsébet, Versenyképesség vállalati nézőpontból in: Chikán-Czakó (szerk.), Versenyben a világgal, Vállalataink verseny-képessége az új évezred küszöbén, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2009.

Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976.

Dobai Gábor, A magyar olaj és földgáz története XI., VGF Szaklap, 2014. március

Fábián Adrián, A hatékony közigazgatás – A New Public Management és a magyar reformfolyamatok in: Ádám Antal (szerk.) PhD Tanulmányok 1., PTE-ÁJK Doktori Iskola, Pécs, 2004.

Gyurita – Hajasné – Hulkó – Tóth, Az iparigazgatás, in: Lapsánszky András (szerk.), Közigazgatási jog, Fejezetek szakigazgatásaink köréből, Gazdasági közigazgatás, infrastruktúra igazgatás, Complex, Budapest, 2013.

Imre Miklós: A közigazgatás szerepe a gazdaság igazgatásában, in: Imre – Lamm – Máthé (szerk.), Közjogi tanulmányok Lőrincz Lajos 70. szü-letésnapja tiszteletére, 2006.

Légrádi Gergely – Kovács Attila, A földgázpiac működési modellje in: Fazekas Orsolya (szerk.), A magyar földgázszektor működése és szabályozása I., Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2014.

Magyary Zoltán, Magyar Közigazgatás, A közigazgatás szerepe a XX. század államában, A magyar közigazgatás szervezete, működése és jogi rendje, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1942.

Torma András, A nemzetgazdaság igazgatása, in: Lapsánszky András (szerk.), Közigazgatási jog, Fejezetek szakigazgatásaink köréből, Gazdasági közigazgatás, infrastruktúra igazgatás, Complex, Budapest, 2013.

Tóth András: A gazdasági verseny igazgatása, in: Lapsánszky András (szerk.), Közigazgatási jog, Fejezetek szakigazgatásaink köréből, Gazda-sági közigazgatás, infrastruktúra igazgatás, Complex, Budapest, 2013.


ActA cAroliensiA conventorum scientiArum

iuridico-PoliticArum

A Károli Gáspár Református Egyetem állam- és jogtudományi konferenciáinak kiadványsorozata

Szerkesztőbizottság:

Dr. Törő Csaba – Dr. HomiCskó ÁrpÁD olivér – dr. Szuchy róBert – ProF. dr. doMokoS andrea –

ProF. dr. kengyel MiklóS

Sorozatszerkesztő:

dr. hoMicSkó árPád oliVér

a SoRozatban megjelent kötetek:

I. Recent Developments in European and Hungarian Competition Law

Edited by: András Osztovits

II. A brüsszel I. rendelet reformja tanulmánykötet

Szerkesztette: Osztovits András

III. Magyarország Új Büntető Törvénykönyve

Szerkesztették: Antalóczy Péter – Deres Petronella

IV.Eötvös Károly a védőügyvéd

Szerkesztette: Antalóczy Péter

V. Az új munka törvénykönyve dilemmái című

tudományos konferencia utókiadványaSzerkesztette: Kun Attila

VI.Egy új korszak hajnalán

– Konferencia-kötet az új Polgári Törvénykönyv tiszteletéreSzerkesztette: Grad-Gyenge Anikó

VII. Szociális elemek az új Ptk-ban

Szerkesztette: Grad-Gyenge Anikó

VIII. Szabadság és felelősség / Freiheit und VerantwortungSzerkesztette / Herausgegeben von Szabó Zsolt

IX.„Megújulás a jogi személyek szabályozásában” – tanulmányok az új

Ptk. körébőlFelelős szerkesztők: Miskolczi Bodnár Péter – Grad-Gyenge Anikó

X.Magyarország új büntetés-végrehajtási kódexe – Konferencia utókiad-

ványSzerkesztette: Domokos Andrea

XI.Kálvinizmu ma / Calvinism Today

Szerkesztette / Edited by: Szabó Zsolt

XII. A tulajdonátruházás összehasonlító kereskedelmi és üzleti jogi kérdései

Szerkesztették: Erik Štenpien – Miskolczi Bodnár Péter

XIII.250 éves a Dei delitti e delle pene – Tanulmányok Cesare Beccariáról

Szerkesztette: Tóth J. Zoltán

XIV. Az igazságszolgáltatás büntetőjogi oltalmazása

Szerkesztette: Domokos Andrea

XV. Technológia jog – Új globális technológiák jogi kihívásai

Szerkesztette: Tóth András

XVI. A családon belüli erőszak büntetőjogi és társadalmi megítélése

Szerkesztette: Domokos Andrea

XVII. Brüsszeltől – Brüsszelig

Kengyel Miklós

az üzleti jog egyes modern kihívásai - károli egyetem · 2017-05-30 · keretén belül egy...

Documents