Lotti). Az utóbbiért 1951-ben megkap-ta a Német Filmdíjat.

BALÁS FRIGYES (Rimaszombat,1834. március 6.–Elemér, 1879. július18.) – A felvidéki bányászváros egyiknemesi családjában jött a világra, szü-lővárosának protestáns főgimnáziumá-ban fejezte be tanulmányait, majd ti-zenkilenc évesen az Emich Gusztáv tu-lajdonában levő és Török János szer-kesztésében megjelenő Pesti Napló ál-landó munkatársa és tárcaírója lett.Amikor Kemény Zsigmond 1855-benelőször vette át a lap irányítását, BalásFrigyes még valahogy talpon maradt,de amikor 1860-ban újra a lap élére állt,ezt az újabb megmérettetést már nemélte túl: be kellett látnia, hogy a nevesDeák-párti politikus és a kitűnő regény-író olyan magasra emelte a mércét azország vezető napilapjának munkatár-sai előtt, hogy ő azt nem tudta elérni.Fogta a sátorfáját, és munkahelyet cse-rélt: átvette a Hölgyfutár szerkesztését(1862–64). Ez a kiadvány a kortársakmeghatározása szerint „az önkegyedkisasszonyok”, a „szép előfizetőnők”és a „gouvernanték, bonnék és frajlák”lapja volt.A lap megszűnése után (1864) szabad-úszóként élt: kapós népszínműveket ésvígjátékokat írt, albumokat szerkesz-tett, Rimaszombat és Kolozsvár utánPesten is folytatta könyveinek, regény-fordításainak kiadását.A XIX. század hatvanas éveiben a „paj-kos beszélyek” és a „divatos tárcacse-velyek” írójának életében nagy fordulatállt be: megismerkedett egy pesti társa-ságokban forgolódó torontáli szépasz-szonnyal, az eleméri Lászlóffy Máriá-val, csakhamar egybekeltek, s 1869-ben már a hitvese birtokára költözött.Torontálban felfigyeltek az előkelő pes-

ti jövevényre: fél év múlva nagy-becskereki szolgabíró, majd nem sok-kal később tiszteletbeli megyei főjegy-ző lett. Elemérről szinte naponta beko-csizott a Pesti Szálloda, a megyeházavagy valamelyik korifeus otthona elé.1872-ben az egyik ilyen útja az Úri ut-cában levő Pleitz-nyomdába vezetett,ahol a köztiszteletben álló tipográfus-nak előterjesztette indítványát: egy ma-gyar nyelvű újság kiadását a már meg-lévő német nyelvű Gross-BecskerekerWochenblatt mellett. A jó szimatúnyomdatulajdonos és a tapasztalt szer-kesztő gyorsan szót értett, s az újság, aTorontál első száma 1872. április 4-énmeg is jelent.A sietségnek volt egy prózai oka: Balásjelöltette magát az április végi képvise-lőházi választáson, s az induló laptólpozícióinak megerősítését remélte. Aszámítás azonban nem jött be, a szerbnyelvű választópolgárok többségeszerb ellenjelöltjére voksolt.A bukás csak jót tett a lapnak: a szer-kesztő többet foglalkozhatott vele,rendszeressé tehette megjelenését, bő-víthette munkatársainak körét (NémethFerenc: Egy régi lap törzsgárdája. Ma-gyar Szó, 1992. február 7., 14., 21.). Alapindítás eredményes kezdeményezés-nek bizonyult (Balást a következő sza-vazáson már képviselővé választották),de egyúttal életképes vállalkozásnak is,mivelhogy a Torontál – 1892-től napi-lapként – több mint hetven éven átmegjelent.Balás Frigyes hét évig, azaz egészenhaláláig szerkesztette a lapot, bár kép-viselősége idején egyre nagyobb szerephárult a segédszerkesztőkre: Kiss Ká-rolyra, Hadfy Dömére, Szentkláray Je-nőre. Az ő vitathatatlan érdeme azon-ban, hogy Radics György szabadkaiBácskája után (1871. január 1.) Becs-

66

kereken is állandósult a magyar lapki-adás. E fontos sajtótörténeti tényt, saj-nos, nem jegyzi sajtótörténetünk (Amagyar sajtó története, I–II., 1985), Ba-lás Frigyest csak a Hölgyfutár szerkesz-tőjeként tartja számon. A lexikonokkalsem volt szerencséje: a XIX. századiakmég viszonylag teljes szócikkeket kö-zöltek róla (Szinnyei, Pallas), a XX.századiak viszont módfelett hiányosak,nem tesznek említést az életmű legna-gyobb teljesítményéről, a Torontálmegindításáról (Magyar irodalmi lexi-kon, 1963–65; Új magyar irodalmi le-xikon, 1994).Pedig hát ő volt a délvidéki magyar saj-tó egyik legnagyobb úttörője: azt, amitRadics György a Bácskában tett, azt őmegismételte Bánátban, sőt túl is szár-nyalta.

BALASSA FERENC (?, 1731. február?–Kékkő vára, 1807. augusztus 28.) –Az alapító császárnő nevéről elnevezettTerézia-akadémia, a Collegium There-sianum kezdetben kizárólag a nemesiifjakat fogadta be, egyrészt, hogy lehe-tővé tegye számukra, megfelelő körül-mények között, a magasabb tudomá-nyok elsajátítását, másrészt pedig fel-készítse őket a közéleti pályákra, a bi-rodalom főtisztviselői funkcióinak be-töltésére. Ennek az iskolának egyik ne-veltje volt Balassa Ferenc. Művelt em-berként fontos közhivatalokat töltöttbe, a törekvő és törtető, olykor intrikusudvari kegyencet személyesítette meg,akinek legfőbb jellemző vonása a min-denkori és a feltétlen dinasztiahűség.Ez persze nemcsak az elit iskolai neve-lés következménye volt, hiszen egymásik, hasonló rendeltetésű intézmény-ben, a bécsi magyar testőrségben Bes-senyeiék nemesi-nemzeti mozgalma iskilombosodhatott. Neki a Habsburg-

hűség a vérében volt, családi hagyo-mányként, mivelhogy a tartósan lojálisNógrád megyei Balassák sarjaként jötta világra, s ez az örökség határozta megkésőbbi életpályáját is.Három császárt szolgált ki. Mária Teré-zia idején indult, előbb tanácsosként ahelytartótanácsban, majd alispánkéntSzerém vármegyében. Ezt a hivatalt ké-sőbb kortársa, Hajnóczy József töltöttebe, aki a magyar jakobinus mozgalomegyik vezére volt, s munkásságával iga-zolta, hogy az embert mégsem a viselthivatal határozza meg, ellenkezőleg, asaját fejével gondolkodó, a környezeté-re hatni kívánó ember az, aki súlyt ad-hat a hivatalnak.Az állami oktatásügy nagyszabású re-formjának kezdetén, az 1777-ben meg-hozott Ratio Educationis idején a po-zsonyi tankerület élére került. A főigaz-gatói posztokra akkor csupa császári fő-hivatalnok került, tanár egy sem! A korfelfogása szerint ők ilyesmire nem vol-tak alkalmasak, csak cs. és kir. bürokra-ták adhatták meg az újonnan alakítotttankerületeknek a kívánt tekintélyt.Balassa Ferenc hivatali pályafutásánakcsúcsát II. József uralkodása idején érteel. Ő tette meg kamarai elnökké és ko-ronaőrré, 1785-ben pedig kineveztehorvát bánná. Amikor Magyarországotfelosztotta tíz kerületre, a zágrábi kerü-leti biztos székébe ültette. Ez a kerületmagában foglalta Zala, Varasd, Zágráb,Kőrös, Pozsega és Szeverin megyét.Balassát sem Budapest, sem Zágrábnem kedvelte, Bécsnek viszont dédel-getett kedvence volt. Az történt ugyan-is, hogy különféle eszközökkel csök-kentette a magyar befolyást Horvátor-szágban, de ebből a horvát önkormány-zatot szorgalmazó erőknek nem sokhasznuk volt: nem az önkormányzat,hanem Bécs hatalma növekedett.

67