Bíró Melinda, Juhász Imre, Juhász István, Széles-

Kovács Gyula, Váczi Péter, Vincze Tamás

Eszterházy Károly Főiskola Sporttudományi Intézet

Eger, 2015

2

KÉSZÜLT AZ ESZTERHÁZY KÁROLY FŐISKOLA SPORTTUDOMÁNYI INTÉZETÉ-

NEK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL

SZERKESZTETTE:

Dr. Bíró Melinda

ÍRTÁK:

Bíró Melinda, Juhász Imre, Juhász István, Széles-Kovács Gyula, Váczi Péter, Vincze Tamás

SZAKMAI LEKTOR:

Dr. Balogh László

ANYANYELVI LEKTOR:

Vasné Varga Judit

A kiadvány elektronikus változata kereshető és letölthető az alábbi címen:

http://oszkdk.oszk.hu/beszolgaltatas/index.php

TÁMOP-4.1.2.E-15/1/Konv-2015-0001

''3.misszió'' Sport és tudomány a társadalomért Kelet-Magyarországon

ISBN 978-615-5621-07-9

A kiadványért felelős

az Eszterházy Károly Főiskola rektora.

Megjelent az EKF Líceum Kiadó gondozásában.

Megjelent 2015-ben.

3

TARTALOMJEGYZÉK

KOSÁRLABDA ................................................................................................................... 6

1. A KOSÁRLABDA TÖRTÉNETE ................................................................................... 6

2. A JÁTÉK JELLMEZÉSE .................................................................................................. 7

2.1 A kosárlabda sportág rövid jellemzése ....................................................................... 7

2.2. Streetball .................................................................................................................. 10

2.3. A streetball főbb szabályai ....................................................................................... 11

2.3. A kosárlabda FELOSZTÁSA .................................................................................. 12

3. Labda nélküli technikai elemek ...................................................................................... 14

3.1. Alaphelyzet ................................................................................................................... 14

3.2. Alapmozgás ............................................................................................................. 15

3.3. Megindulás, megállás .............................................................................................. 15

3.4. Futás, közben iram- és irányváltoztatások ............................................................... 15

3.5. Felugrás, leérkezés ................................................................................................... 16

3.6. Cselezés meginduláskor és futás közben ................................................................. 16

3.7. Kosárlabda-alapállás. A védekezés kar- és lábmunkája .......................................... 17

3.8. A védekezés kar- és lábmunkája .............................................................................. 17

4. Labdás technikai elemek. Technika és oktatás ................................................................. 18

4.1. A labda fogása ......................................................................................................... 18

4.2. A labda átadása, átvétele .......................................................................................... 18

4.3. Labdaátvétel ............................................................................................................. 19

4.4. Sarkazás ................................................................................................................... 20

4.5. Labdavezetés ............................................................................................................ 20

4.6. Indulás – megállás ................................................................................................... 22

4.7. Megállások ............................................................................................................... 23

5. Kosárra dobások .............................................................................................................. 24

5.1. Egykezes kosárra dobás álló helyből ....................................................................... 25

5.2. Mozgás közben, felugrásból végrehajtott dobások ......................................................... 26

6. Taktika ............................................................................................................................. 29

6.1. Egyéni taktika .......................................................................................................... 30

6.2. Csapatrész-taktika .................................................................................................... 31

6.3. Csapattaktika ............................................................................................................ 33

Irodalomjegyzék .................................................................................................................. 34

RÖPLABDA ........................................................................................................................... 38

1. A röplabdázás kialakulása és fejlődése ........................................................................... 38

2. A sportág jellemzése ....................................................................................................... 40

3. A röplabdázás alapfogalmai............................................................................................ 43

4. Sportági technika ............................................................................................................ 44

4

4.1. Labda nélkül végrehajtott technikai elemek ismertetése ......................................... 45

4.2. Labdával végrehajtott technikai elemek ismertetése ............................................... 47

5. Sportági taktika ............................................................................................................... 53

5.1. Az egyes technikai elemekhez kapcsolódó taktikai lehetőségek ............................. 55

6. A röplabdázás legfontosabb szabályai ............................................................................ 60

7. A sportág rekreációs aspektusa ....................................................................................... 61

7.1. Alkalmazási lehetőségek .......................................................................................... 61

7.2. Strandröplabdázás .................................................................................................... 61

7.3. Parkröplabdázás ....................................................................................................... 62

7.4. VÍzi röplabdázás ...................................................................................................... 63

7.5. Célcsoport ................................................................................................................ 64

7.6. Képességek fejlődése ............................................................................................... 64

7.7. Játékok, feladatok a sportág rekreációs alkalmazásához ......................................... 65

Irodalomjegyzék .................................................................................................................. 67

KÉZILABDA .......................................................................................................................... 69

KÉZILABDA ...................................................................................................................... 70

1. A kézilabdázás kialakulása és fejlődése .......................................................................... 70

2. A kézilabda sportág rövid jellemzése .............................................................................. 71

3. A kézilabdázás mozgásanyagának felosztása .................................................................. 73

3.1. A kézilabdázás technikájának fogalma, felosztása .................................................. 73

3.2. A védekezés technikai elemei .................................................................................. 74

3.3. A támadás technikai elemei ..................................................................................... 79

3.4. A kapus technikai eleme .......................................................................................... 93

4. Taktika ............................................................................................................................. 97

5. A kézilabdázás mint szabadidős sportág ....................................................................... 102

5.1. Szivacskézilabda .................................................................................................... 102

5.2. Strandkézilabda ...................................................................................................... 103

5.3. Street handball ....................................................................................................... 106

Irodalomjegyzék ................................................................................................................ 107

LABDARÚGÁS .................................................................................................................... 109

LABDARÚGÁS ................................................................................................................ 110

1. A labdarúgás kialakulása, története ............................................................................... 110

2. A labdarúgás általános jellemzése ................................................................................. 111

3. A labdarúgás mozgásanyaga ......................................................................................... 113

3.1. A labdarúgás technikai ismeretei ........................................................................... 114

3.2. Stratégia és taktika ................................................................................................. 128

3. A labdarúgás mint szabadidős tevékenység .................................................................. 132

Irodalomjegyzék ................................................................................................................ 134

5

Széles- Kovács Gyula - Váczi Péter

6

KOSÁRLABDA

1. A KOSÁRLABDA TÖRTÉNETE

Mielőtt a kosárlabdázás gyakorlati technikai-taktikai alapjaival ismerkednénk meg érdemes egy

kicsit megtudni magáról a sportágról annak a

történetéről. A mai kosárlabdázáshoz hasonló

játékokat játszottak már a Maják az Aztékok és

az Olmékok is. A mai játékot 1891.-ben alakí-

totta ki Dr. James A. Naismith testnevelő a

Massachusetts állambéli Springfield Ymca fő-

iskoláján. Több célja is volt Naismithnek a já-

ték megalkotásával. Szeretett volna egy télen

teremben is űzhető sportágat kialakítani és

ezen kívül felkelteni a rendszeres spor-

tolás iránti igényt a hallgatókban. Kez-

detben 13 szabályt alkotott meg a

sportághoz. Ebből a tizenhárom sza-

bályból kilenc még ma is alkalmazott,

igaz kisebb- nagyobb változtatásokkal

már. A legelső játékot egy a főiskola

tornatermének a karzatára felerősített

barackos kosárra játszották. Később a

barackos kosár átalakult gyűrűvé, de a

magasság a hová fel volt fogatva a 3,05

méter az a mai napig megmaradt. Az

első mérkőzést 1891. december 21-én

játszották. A játék nagyon hamar nép-

szerűvé vált a hallgatók körében. A

már említett első szabálykönyvet

1892. Január 15-én jelent meg. Mi sem

mutatja jobban a sportág gyors

1. kép.: Dr. James A. Naismith

2. kép.: Az első kosár

7

népszerűsödését, mint az, hogy 1896. november 7-én már lejátszották az első profi csapatok

közötti mérkőzést. Ahol a trentoni és a brooklyni Ymca csapatok csaptak össze. Minden pályára

lépő játékos 15 dolláros fizetést kapott, kivéve Fred Coopert, aki 16 dollárt kapott és így lett az

akkori legjobban fizetett játékos. 1898 már hat csapat részvételével megalakult az első profi

liga is. 1901-ben már az első egyetemi bajnokság is megalakult. 1904.-ben a Saint Louis-i olim-

pián már bemutató jelleggel szerepelt a sportág. Az első nemzetközi mérkőzést a Szentpétervár

játszotta az amerikai Ymca csapat ellen. Olimpián a hivatalos programban először 1936.-ban

szerepelt a sportág. Ezt megelőzően 1932.-ben alakult meg a Fiba a Nemzetközi Kosárlabda

Szövetség. 1946.-ban játszották az Nba előzmény ligájának a BAA ligának az első mérkőzését

ahol a New York játszott a Toronto ellen. Az első Európa bajnokságot 1935.-ben Genfben, az

első világbajnokságot 1950.-ben rendezték Argentínában. Fontos lépés volta kosárlabda nép-

szerűvé válásában, hogy 1989.-ben a Fiba eltörölte a profi és amatőr játékosok megkülönböz-

tetését. Így vehettek részt a kilencven kettes Barcelonai olimpián a legjobb amerikai kosárlab-

dázók is. Michael Jordan, Magic Johnson, Larry Bird fémjelezte „Dream Team” simán nyerte

meg az olimpiai játékokat és ámulatba ejtette egyúttal a világot is. Mára a legjobb csapatok

megközelítették az amerikai csapat erejét, kiegyenlítettebbé vált a világ kosárlabdázása. Jelen-

leg a világ 215 országa tagja a Nemzetközi Kosárlabda Szövetségnek. Ebből is látszik, hogy a

kosárlabdázás milyen népszerű és milyen hosszú, de hódító utat járt be 1991 óta.

2. A JÁTÉK JELLMEZÉSE

2.1 A KOSÁRLABDA SPORTÁG RÖVID JELLEMZÉSE

A kosárlabda sportág a sportjátékok közé tartozik. Egy olyan labdajáték, amelyet két ötfős

csapat játszik egymás ellen. A játék célja, hogy a labdát az ellenfél kosarába juttassák, illetve a

védőcsapat célja, hogy megakadályozza ezt.

A gyűrű mindkét nemnél 3,05 m magasan van. A játékterület a nemzetközi kosárlabdázásban

28X15 m, míg az észak-amerikai profi ligában 29x15m., a játékidő a Fiba által rendezett ver-

senyeken 4x10 perc, míg az észak-amerikai profi ligában 4x12 perc. A különböző korosztályok

eltérő méretű labdával játszanak. A felnőtt versenyeknél a nők 6-os (72,4-73,7 cm kerületű

labdával), míg a férfiak 7-es (74,9-78,0 kerületű) labdával játszanak.

8

Az a csapat győz, amelyik az adott időtartam alatt több pontot szerez. A játéknak nemzetkö-

zileg elfogadott szabályai vannak, de létezik eltérő szabályváltozat is nemre, korcsoportra. El-

sősorban teremsport, de utcai változata is létezik, ez a streetball. Ennek szabálya azonban eltér

a FIBA (Fédération Internationale de Basketball – Nemzetközi Kosárlabda Szövetség) által Eu-

rópában is játszott kosárlabdától. A kosárlabdát a világban a FIBA szabályok szerint játsszák,

kivéve az USA-t és Kanadát. Itt az NBA (National Basketball Association – Nemzeti Kosár-

labda Szövetség) szabályai a mérvadók.

A mezőnyből szerzett kosár két pontot ér, ha a dobás a hárompontos vonalról, vagy azon

belülről történt. Amennyiben a hárompontos vonalon kívülről történt a dobás, úgy az értéke

három pont. A hárompontos vonal távolsága a FIBA szabályok szerint 6,75 méter, az NBA-ben

ez 7,25 m. Ha dobás közben szabálytalankodnak a játékossal, és a dobás eredménytelen, büntető

dobásra kerül sor. A büntető dobás értéke egy pont. Attól függően, hogy a vonalon belül vagy

kívül történt a szabálytalanság, két vagy három dobást végezhet a dobó játékos. A játékos lab-

dával előrehaladást csak labdavezetéssel végezhet. Ha nem így cselekszik, lépéshibát követ el,

és az ellenfél kapja a labdát. Egy játékos csak egyszer kezdhet labdavezetést. Ha labdavezetést

követően megállt, nem kezdhet újra labdavezetést, mert „kétszer indulást” követ el. Szintén az

ellenfél hozhatja a labdát. A szabályokban lehetnek eltérések nemek, korcsoportok, osztályok

között. Rendkívül élvezetes a játékosok és nézők számára sebessége, variációs lehetőségei és

látványossága miatt.

3. kép.: A pálya méretei, jelzései

9

Elsősorban teremben, de az utcai változata, a streetball szabadtéren játszható. Manapság már

Magyarországon is egyre több helyen létesítenek olyan játszó területeket, ahol kosárlabda pa-

lánkot, palánkokat szerelnek fel, alkalmassá téve a területet e játék űzésére. Az internet elterje-

dése – az NBA figyelemmel kísérése – nagyban elősegítette a sportág népszerűsödését.

A labdajátékok, így a kosárlabda is javítják a koordinációs és koncentráló képességet. Fej-

lesztik az ügyességet, az állóképességet. Önfegyelemre tanít, fejleszti a problémamegoldó ké-

pességet. A félénk gyerekeknek ajánlott a csapatsport, mert a társas kapcsolatok kialakulásához

való képességük fejlődik ezáltal. Ezen felül egy káros szenvedélyektől mentes közösséget biz-

tosít, és rendszeressége révén segíti a testi és szellemi egészségünk megőrzését.

Szinte bármilyen korosztály űzheti ezt a sportot. Az óvodás korúak esetében a labda az egyik

legkedveltebb játékszer. Ráadásul a kosárlabda – ebben az esetben 5-ös méret – megfelelő a

korosztály számára, mert könnyebben kezelhető mérete és súlya miatt, mint a hagyományos

gumilabdák, melyek puhák, kisebbek, ezért nehezebben számítható ki a mozgásuk. Mivel több-

féle méret létezik, minden korosztály megtalálhatja a neki megfelelő méretű játékszert.

A kosárlabda játék nagy előnye, hogy nem szükséges hozzá öt-öt fő, már kevesebb játékos

is élvezetesen játszhatja. Egyedül is lehet kosárra dobni. Ekkor önmagunkkal versenyezhetünk,

mennyit tudunk az adott helyről bedobni. Általában tízes sorozatokat számolunk, de természe-

tesen ez változtatható.

4. kép.: A kosárpalánk méretei

10

Ha már ketten vagyunk, szintén

játszhatunk dobóversenyt, ekkor

egymás ellen, de játszhatunk 1:1-et

is időre vagy pontra, gyorsaságra.

Három fő esetén dobóversenyt

vagy 2:1-et ajánlok. Ember többlet

elleni játék, egyvalaki játszik kettő

ellen. Természetesen lehet úgy is ját-

szani, hogy mindenki lesz egyedül,

és a végén a dobott, kapott pontok

alapján megállapíthatjuk a győztest.

Négy fő esetén a már említett do-

bóversenyek jellemzőek egyénileg

illetve párokban, esetleg párcseré-

vel is. 2:2 elleni játék folyamatosan,

ami különösen népszerű a kosarazni

szeretők között.

Öt fő esetén szintén a dobóverse-

nyek különböző változatai vagy a

3:2 elleni játék játszható cserélve az

embertöbbletben lévőket.

Hat fő esetén a variálhatóság még nagyobb. Ebben a felállásban is játszhatók dobóversenyek

különféle változatban, és játszható 3:3 elleni játék is. A kosárlabda utcai változatát, a streetballt

is ennyien játsszák. A streetball szabályai eltérnek a hagyományos kosárlabda szabályoktól.

2.2. STREETBALL

„A streetball a kosárlabdázás őshazájából, az Amerikai Egyesült Államokból indult el hódító

útjára. Grundon, utcán és parkolókban játszották és játsszák ma is ezt a 3-3 elleni játékot egy

palánkra. A streetball elsősorban a tömegek és nem a profik játéka, bárki beszállhat, nincsenek

5. kép.: A kosárpalánk méretei

11

bonyolult szabályok. Az egyetlen cél a sportszerűség, az élvezet, a szórakozás, az egészség-

megőrzés és a játék. Sokan az NBA sztárjai közül is ebből a közegből nőtték ki magukat a világ

minden táján ismert és elismert kosarasokká.”1

Hazánkban is egyre népszerűbb az utcai kosárlabda, a streetball. Nincsenek egységes szabá-

lyai, de napjainkban leginkább kétfajta szabálya terjedt el. Az egyik a streetball, a másik az

AND1.

2.3. A STREETBALL FŐBB SZABÁLYAI

A streetball (utcai kosárlabda) hazánkban is nagyon népszerű. Nincsenek egységes szabá-

lyai. Napjainkban leginkább kétfajta szabály terjedt el.

Az itthon leginkább elterjedt szabályok szerinti streetball, az AND1 és a hozzá tartozó

szabályok.

Leglényegesebb streetball szabályok

Talán a legfontosabb, hogy a fair play szellemében játszanak. A streetball 3:3 elleni játék, a

csapatok 3+1 főből állnak. Három fővel kell elkezdeni a játékot, és a végén minimum két játé-

kosnak a pályán kell lennie. Csak az a játékos játszhat a torna alatt, akit neveztek, más játékos

nem szerepeltethető. A játéktér szabadon változtatható, de ajánlott a 10x7 m-es pálya. A mér-

kőzés kezdési jogát a pályafelügyelő sorsolással (pénzfeldobás) dönti el. Cserélni csak a labda

birtoklásakor lehet. Minden kosár a hárompontoson belüli és a büntető egy pontot ér, a három-

pontoson kívüli két pontot. Kosár után mindig az a csapat hozza játékba a labdát, aki a kosarat

kapta. Kosár után a hárompontos vonalon túlra kell vinni a labdát, és minden esetben kezeltetni

kell az ellenféllel. Ahhoz, hogy érvényes kosarat érjen el a csapat, a kezdés után legalább két

játékosnak érintenie kell a labdát. A FIBA szabályokkal szemben itt nincs három másodperces

szabály, azaz a büntető területen (téglalap) belül korlátlan ideig (30 mp) tartózkodhat a támadó

játékos. A támadóidő 30 másodperc. Szándékos időhúzás esetén a pályafelügyelők az ellenfél-

nek ítélhetik a labdát, feldobás esetén pedig a védekező csapaté a labda. Zsákolni többnyire

tilos. Védő lepattanó után ki kell vezetni vagy passzolni a három pontos vonalon kívülre a lab-

dát, és minimum két érintés után szerezhető kosár. Időt egyszer kérhetnek a csapatok, de az

utolsó két percben nem. A mérkőzést 16 pontig vagy 20 percig játsszák futó órával, de van

1 http://www.streetballnet.hu/tortenet.html 2015. 07.27. 14:30

12

olyan változat, ahol 13 pontig vagy 10 percig játsszanak. Ha dobás közben faultolnak egy játé-

kost és a labda a kosárba jut, a kosár érvényes és nem jár érte büntető dobás. Amennyiben a

labda fault miatt nem jut a kosárba, büntetőt dobhat a játékos. Az, hogy egy vagy két büntetőt

dob, attól függ, hogy honnan történt a kosárra dobás. A három pontos vonalról vagy azon be-

lülről történő dobás esetén egy büntető, a három pontos vonalon kívülről történő dobás esetén

két büntető dobás jár. Büntető dobás esetén nem kell a lepattanóért menni, mert akár érvényes

volt, akár nem, mindig az ellenfél hozza játékba a labdát. A faultot mindig az a játékos mondja

be, aki ellen elkövették. A hatodik csapatszemélyi után mindig egy büntető dobás jár. A bünte-

tőt a játékidő letelte után is le kell dobni (időn túli büntetődobás). Az első szándékos szabály-

talanság után egy büntető jár, ha valaki másodszor is szándékos hibát vét, kizárják a játékból.

Amennyiben a rendes játékidőben nem születik győztes, azaz döntetlen az eredmény, a „hirte-

len halál” dönt. Ekkor is sorsolás dönt a kezdésről. Első kosárig tart a mérkőzés. Nincs játék-

vezető, hanem pályafelügyelők vannak. Más nem említett kérdések esetében az érvényben lévő

kosárlabda szabálykönyv versenyszabályai a mérvadók.

„A streetball játék nagyban fejleszti a tanulók önállóságát, reális véleményformálását, kon-

szenzuson alapuló döntések elfogadását, szabálykövető magatartás kialakulását.”2

Ahhoz, hogy a fent említett játékokat minél hamarabb játszhassuk, szükséges az alapvető

technikai elemek elsajátítása. Mivel ez a könyv a rekreációs hallgatók számára készült, ezért a

teljesség igénye nélkül csak a leglényegesebb technikai és taktikai ismeretek megismertetését

és megtaníthatóságát tartottam elsődleges szempontnak. Még egyszer szeretném kiemelni, nem

kosárlabda szakembereknek és kosárlabdát oktatóknak készült a könyv.

A technika fogalmán az adott sportág mozgásanyagát, valamint végrehajtási és alkalmazási

módját értjük különböző játékszituációkban.

A taktika fogalmán a technikai elemek eredménye végrehajtása által, egy előre tudatosan

megtervezett (egyéni-csapatrész-csapat) elgondolást értünk, melynek célja a győzelem meg-

szerzése.

2.3. A KOSÁRLABDA FELOSZTÁSA

Röviden rendszerezve a kosárlabdát, két csoportra oszthatjuk:

2 http://www.jgypk.u-szeged.hu/tamop13e/tananyag_html/labdajatekok/streetball.html

13

Kosárlabda

Felugrások (egy és páros lábról), leérkezés

Futás közben iram- és irányváltoztatások

Alapmozgás

Alaphelyzet

Cselezés meginduláskor és futás közben

Labda fogása

Labdaátvétel

Sarkazás

Indulás, megállás

Átadások

Kosárra dobások

Cselezések labdával (indulás, dobás, átadás)

Megindulás, megállás

A védekezés kar és lábmunkája

Technika

Labda nélküli Labdás

Taktika

Támadás Védekezés

Egyéni

Helyezkedés Helyezkedés

Támadó lepattanó megszerzése

Cselezés

Védő lepattanó megszerzése

Csapatrész

Labdaszerzés

Szerelés

Létszámfölényes helyzetek, 2:1, 3:1, 3:2

Létszámfölényes helyzetek, 2:1, 3:1, 3:2

Rendezetlen védelem ellen

Rendezett védelem ellen: gyorsindítás, lerohanás

Csapat

Emberfogás: letámadás, kitámadás, behúzódó

védekezés

3:3 elleni játék, üres és kereszt elzárások

2:2 elleni játék, elzárások2:2, 3:3 elleni védekezés

(átcsúszás, kerülés, váltás)

Terület védekezés: hagyományos, alakuló,

ráállásos, letámadás

Összetett, vegyes védekezés

Labdavezetés

1. ábra: A kosárlabda felosztása

14

3. LABDA NÉLKÜLI TECHNIKAI ELEMEK

Technikán általában a sportág mozgásanyagának a vég-

rehajtását értjük különböző játékszituációkban. A kosár-

labda mozgásanyagát két nagy csoportra oszthatjuk fel, lab-

danélküli és labdás technikákra.

A természetes mozgások közé tartozó futásokat, és a

hozzá kapcsolódó mozgásformákat legcélszerűbb az óra ele-

jén bemelegítés, valamint fogó- és futójátékok közben elsa-

játíttatni. Az ilyen típusú játékok lehetővé teszik a gyerekek

számára, hogy játékos formában tanulják meg a különböző

iram- és irányváltoztatásokat, a megtorpanásokat, a hirtelen

megállásokat, cselezéseket.

3.1. ALAPHELYZET

A kosárlabdázó számára nagyon fontos az alaphelyzet elsajátítása, mert ez az a testhelyzet,

ami biztos egyensúlyi helyzetet eredményez. Ebből a helyzetből képes lesz bármilyen irányba

gyorsan megindulni akár védekezésben, akár támadásban. Ugyanezt a testhelyzetet kell a moz-

gások befejezésekor is elfoglalnia a játékosnak. Ebben az esetben oldal- vagy haránt oldalter-

peszállás helyzetében kell elhelyezkedni. Oldalterpeszállásnál a két lábfej körülbelül vállszé-

lességben vagy attól kicsit szélesebb (kényelmes) helyzetben helyezkedik el. Boka, térd, eny-

hén hajlított, a csípő enyhén előredöntött helyzetben helyezkedik el. Fej emelt, tekintet előre

néz. Karok rézsútos mélytartásban, tenyerek felfelé nézve a helyzetnek megfelelően helyezked-

nek el. Testsúly a két lábon egyenletesen elosztva. Haránt oldalterpeszállás esetében az egyik

lábfej fél lábfejnyivel előrébb van, mint a másik.

Az elől lévő lábbal azonos kézfej fejmagasságban,

könyökben behajlítva, tenyér előre néz a dobás és

az átadás megakadályozására. A másik kéz oldalsó

rézsútos mélytartásban, tenyér előrefelé a megin-

dulás és a labdavezetés megnehezítése érdekében.

6. kép: Gyűrűhöz közel lévő alap-

helyzet

7. kép: Gyűrűtől távol lévő alaphelyzet

15

3.2. ALAPMOZGÁS

A kosárlabda játékos azonban nem az előzőekben ismertetett módon vesz részt a játékban,

hanem mindig mozog a játékhelyzetnek megfelelően. Ez a mozgás egy úgynevezett „toporgó”

mozgás. A két láb a belső talp élén helyben, futásszerű mozgást végez. Ha jól végzik a gyakor-

latot, akkor nagyon fárasztó.

3.3. MEGINDULÁS, MEGÁLLÁS

Nagyon kevés az álló helyzet a kosárlabdában. A játék többnyire gyors indulásokból, meg-

állásokból, irányváltoztatásokból, felugrásokból és leérkezésekből áll. Az indulásoknál a súly-

pontáthelyezés után a mozgás irányának megfelelő lábbal történjen az első lépés. A keresztlé-

péseket lehetőleg kerülni kell. Az indulás egy rövid gyors lépéssel kezdődik, amely a gyorsu-

lással növekszik. A lépések legyenek erőteljesek. A gyorsulás alapvető feltétele a helyes alap-

helyzet. A futás végén a lehető leggyorsabban kell megállni. A megállás kosárlabdában történ-

het egy vagy két ütemben. A labdanélküli mozgásnál nincs igazán jelentősége az egy vagy két

ütemnek, de a labda esetében csak ebben a két formában lehet végrehajtani a megállást. Ezt

végrehajthatjuk álló hely-ből vagy mozgásból (Kristóf, 1999).

3.4. FUTÁS, KÖZBEN IRAM- ÉS IRÁNYVÁLTOZTATÁSOK

A kosaras futómozgása eltér a többi sportágtól. Az, hogy játék közben gyorsan változik a

helyzet, külön feladat elé állítja a játékosokat. A sok gyors indulás, rövid vágta, az erőteljes,

hirtelen felugrás átalakították a hagyományos futómozgást. A kosárlabdázó testsúlya mélyeb-

ben helyezkedik el készen a mindenkori gyors irányváltásra. Fel kell hívnunk a tanulók figyel-

mét a helyes kitámasztásra, a súlypontsüllyesztésre és az új irányba való indulásra. Az irány-

változtatás előtt az új irányba eső lábra helyezzük a testsúlyt és süllyesztjük a súlypontunkat,

hogy a másik lábbal végre tudjuk hajtani a kitámasztást. Ezután áthelyezzük a testsúlyt a kitá-

masztó lábra és az új irányba eső lábbal tesszük meg az első lépést.

16

3.5. FELUGRÁS, LEÉRKEZÉS

A felugrás azért fontos a kosárlabdában, mert egy megfelelően ütemezett jó időben végre-

hajtott ugrás biztosítja a jó támadó vagy védekező mozgás végrehajtását. Védekezésben az át-

adások megszerzését (elcsenését), vagy a dobó játékos szerelését és a lepattanó labda megszer-

zését. Támadásban az eredményes kosárszerzés eszköze.

A felugrás végrehajtható egy, illetve páros lábról. Helyből általában páros lábról történik a

felugrás, mozgás közben inkább az egy lábról történő elugrás a gyakori. A felugrás kiinduló

helyzete megegyezik a megállás befejező helyzetével. Ebből a helyzetből boka, térd, csípő erő-

teljes kinyújtásával szerzünk lendületet, melyet a karok erőteljes felfelé irányuló lendítése is

segít. Más sportágakban nincs igazán jelentősége, hogyan fog talajt a leérkező játékos, itt vi-

szont igen. Mindig biztos egyensúlyi helyzetbe kell érkezni, lehetőleg páros lábra és kosár-

labda alaphelyzetbe. Így érhető el, hogy a játékos ezután rögtön a játékhelyzetnek megfelelő-

en tudjon beleavatkozni újra a mérkőzésbe.

Mozgás közben egy lábról történik az elugrás, ami nem igazán különbözik a más sportágak

hasonló felugrásaitól. Inkább a leérkezés az, ami eltér. A leérkezés ugró vagy páros lábra tör-

ténik. Ha egy lábra érkezünk, akkor is törekedni kell a másik láb minél hamarabb letételére,

hogy újból és minél gyorsabban beavatkozhassunk a játékba (Kristóf, 1999).

3.6. CSELEZÉS MEGINDULÁSKOR ÉS FUTÁS KÖZBEN

A cselezéssel az ellenfél megtévesztése a célunk. Igyekszünk ellenfelünket kimozdítani sta-

bil helyzetéből, majd ezt a helyzetet kihasználva másik irányba hajtjuk végre a tervezett moz-

gásunkat. Ügyelnünk kell a helyes kitámasztásra és a súlypontsüllyesztésre. Ezután hajtsuk

végre az új irányba lépést, melyet végezhetünk a kitámasztást végző lábunkkal. Ekkor kereszt-

lépéssel indulunk, vagy végrehajthatjuk az új irányba eső lábbal. Fontos mindkét lehetőség

megtanulása, mert adott körülmények között mindkettő hasznos lehet a kosárlabdázó számára.

Ezt is mind a két irányba meg kell tanulnunk. Általában kétféle cselről beszélünk, egyszerű

vagy összetett csel lehetséges. Az egyszerű csel egy mozdulatból áll, az összetett csel több egy-

szerű csel végrehajtására épül. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a cselezések végrehajtásánál

hagyjunk elegendő időt az ellenfél számára a reagálásra. Ha a csel után túl hamar akarjuk vég-

rehajtani az addig leplezni kívánt cselekvésünket, az ellenfél nem fog reagálni rá, ha pedig túl

későn, akkor követni tudja azt így cselezésünk eredménytelen lesz. Éppen ezért nagyon fontos

17

a jó ütemérzék. Egy jól cselező játékos rá tudja kényszeríteni saját akaratát az ellenfélre, és

eredményesen tud támadni, vagy leplezve az eredeti szándékot, védekezni.

3.7. KOSÁRLABDA-ALAPÁLLÁS. A VÉDEKEZÉS KAR- ÉS LÁB-MUNKÁJA

Kosárlabda-alapállás

Vállszéles vagy egy kicsit szélesebb oldal harántterpesz. Az egyik láb lábfeje egy fél láb-

fejnyivel előrébb, enyhén befelé fordítva. Célszerű, ha a dobó kézzel azonos lábfej helyezke-

dik előrébb. Boka, térd enyhén hajlított, a felsőtest csípőből előredöntött. A fej emelt, tekintet

előre néz. A kezek könyökben hajlítva alsó rézsútos mélytartásban helyezkednek el, tenyerek

enyhén befelé fordulnak.

Gyakorlatok

3.8. A VÉDEKEZÉS KAR- ÉS LÁBMUNKÁJA

A kosárlabda játékos a saját büntető területénél többnyire utánlépéssel védekezik. Ez igaz a

pálya más területére is, csak ha már nem képes ezzel a mozgással követni a támadóját, akkor

tér át futómozgásra. Az utánlépést úgy kell végrehajtani, hogy a pillanatnyi megállás helyzeté-

ben a kosárlabda alapállás helyzetét kell elfoglalnia a játékosnak. A mozgást mindig az irányba

eső lábbal kezdjük. Kerülni kell a keresztlépést a védekezésben, mert hátrányos helyzetbe kerül

a védő ezáltal. Az a kéz, amelyik a mozgás irányba van, lenn, míg a másik fenn helyezkedik el.

A lent elhelyezkedő kézzel a labdavezetést zavarjuk, a fentivel az átadást, dobást igyekszünk

megakadályozni. Ezt az utánlépő mozgást minden irányba végre kell tudni hajtania a játékosnak

anélkül, hogy keresztlépést hajtana végre.

18

4. LABDÁS TECHNIKAI ELEMEK. TECHNIKA ÉS OKTA-TÁS

4.1. A LABDA FOGÁSA

A labdát kosárlabda alapállásban mellkas előtt, áll alatt

oldalról megfogva, kosarat képezve tartjuk. A labdát az ujj-

párnák érintik, hüvelykujj egymás felé mutat.

4.2. A LABDA ÁTADÁSA, ÁTVÉTELE

Kétkezes mellső átadás

Ez a kosárlabdában a leggyakrabban alkalmazott átadási

forma. A játékos a labdát mell előtt tartva előre lefelé irá-

nyuló kis körmozgás után könyökét kinyújtva erőteljes kéz-

nyújtással adja át a labdát a társának. Az átadás végén a te-

nyér kifelé fordul, a hüvelykujj a talaj felé mutat. Utoljára a

mutató- és a középsőujj érinti a labdát.

10. kép: Kétkezes mellső átadás

9. kép: A labda fogása

8. kép: labdafogás technikája

19

4.3. LABDAÁTVÉTEL

Játék közben leggyakrabban két kézzel történik

a labda megfogása és átvétele. Akkor a legköny-

nyebb végrehajtani, ha az átadás mellmagasságban

érkezik. Az átvételt végrehajthatjátok álló helyben,

mozgás közben vagy felugrás után. Átvételkor

nyújtsátok a karotokat mellső középtartásba az ér-

kező labda felé és a kézfejetekkel képezzetek egy

kosárformát – amibe a labda belefér – úgy, hogy a

hüvelykujjak nézzenek egymás felé. Az ujjaitokat

nyissátok szét. A labda megfogásának pillanatában

hajlítsátok a könyökötöket és kísérjétek be a labdát

mellmagasságba. A mellkashoz való bekísérés va-

lamivel lassabb legyen, mint az érkező labda sebes-

sége. Segíthetitek az érkező labda sebességének

tompítását az elől lévő láb kicsi visszalépésével is.

Kétkezes mellső pattintott átadás

A ritkábban használt átadási formák közé tartozik. Többnyire magas játékosok ellen alkal-

mazzák. Szinte megegyezik a mellső kétkezes átadással, azzal a különbséggel, hogy itt az át-

adás irány előre lefelé történik. Helyes végrehajtáskor a pattanás helye 2/3 távolságra van az

átadótól. A gyakorlatok is hasonlóak, mint a kétkezes mellső átadásnál.

Kétkezes fej fölötti átadás

Játék közben gyakran használt, ma is népszerű átadási forma. Főleg bejátszásoknál szokták

alkalmazni. A védekezés fejlődésében bekövetkező változások magukkal hozták azt, hogy a

támadók egyre magasabbra, fej fölé emeljék a labdát. Itt biztonságosabb helyen volt. A kétkezes

fejfeletti átadás végrehajtásakor kosárlabda alapállás helyzetében helyezkedjetek el, a labdát

emeljétek a fej fölé. A két könyökötök mutasson az átadás irányába és a labda alatt helyezked-

11. kép: Labdaátvétel

20

jen el. A csuklótok kissé hátrafeszített helyzetben legyen. Az átadás végrehajtásakor a könyö-

kötöket nyújtsátok rézsútos magastartás helyzetébe, és a tenyeretek kifelé fordításával hajtsátok

végre az átadást. A kézhátak nézzenek egymás felé, hüvelykujjaitok mutasson lefelé.

4.4. SARKAZÁS

Kizárólag a kosárlabda játékban előforduló technikai elem. Lényege, hogy az egyik lábbal a

másik láb körül lépegethettek. Akkor van erre szükség, amikor a labdavezető játékos megáll,

és a védő játékos agresszíven támadja. Azért, hogy ne tudja a védő a kezéből kivenni a labdát,

a támadó lépegető mozgásokat végezhet az egyik lábbal a másik körül. Ezt a lépegetést nevez-

zük sarkazásnak. Azt a lábat, amelyik a lépegetést végzi, lépő vagy sarkazó lábnak nevezzük.

Álló helyben, ha megkapjuk a labdát, mindig az a lépő láb, amelyik előrébb helyezkedik el,

megállás után pedig az, amelyik utoljára érintette a talajt. Ha álló helyben a két láb párhuza-

mos, bármelyik lehet a lépő láb. Amelyik helyben marad, azt támasz lábnak hívjuk. Ezt a lé-

pegetést, sarkazást úgy kell végrehajtani, hogy minden lépés után biztos egyensúlyi helyzetbe

kerüljünk. Ez lehetőleg a kosárlabda alapállás legyen. A támaszláb lábfejének elülső részén

történik a fordulat, ami lehet pici apró lépés, de akár egy teljes körmozdulat is. Végezhetjük

előre és hátrafelé is (Bácsalmási és Bácsalmási, 2005).

12. kép: Sarkazás

4.5. LABDAVEZETÉS

Ez a technikai elem a kosárlabda játék nélkülözhetetlen játékeleme. A kosárlabdában helyet

változtatni labdával csak labdavezetéssel lehetséges. Ez a játékszabályok miatt van így. Azért

fontos a technikailag tökéletes labdavezetés, mert a különböző játékhelyzetek – ritmusváltás,

irányváltoztatás, megállás, passzolás, dobás – erre kényszerítik a játékost. A labdavezetés nem

21

más, mint a labda ismételt és folyamatos ütögetése a talajhoz. Helyes végrehajtásához fontos a

kar, könyök, csukló, kéz és az ujjak finom összehangolt munkája. Az ujjak csak puhán érint-

keznek a labdával. A labdavezetést lehet helyben, vagy mozgás közben is végrehajtani. Lehet

ritmustartásos és ritmus-tartás nélküli is. A

visszapattanás magasságát tekintve lehet ala-

csony, vagy magas labdavezetés.

Alacsony labdavezetés. A felpattanás

csak térdmagasságig történik, és innen kez-

dődhet a földhöz nyomása is. Ehhez erőteljes

térdhajlításra és előredöntött törzsre van

szükség. Első- sorban védő közeli helyzetek-

ben, betöréskor alkalmazzuk. Többnyire rit-

mustartás nélküli labdavezetés.

Magas labdavezetés. A felpattanás ma-

gassága csípőig történik, és innen van a ta-

lajra ütés is. A térdek kevésbé hajlítottak, a

törzs egyenesebb. Ez a fajta labdavezetés ál-

talában ritmus-tartásos, ami azt jelent, hogy

jobb kezes labdavezetés esetén bal lábra tör-

ténik a leütés. Gyors futás közben alkalmaz-

zuk.

Normál labdavezetésről akkor beszé-

lünk, ha a felpattanás magassága csípőig tör-

ténik, és innen van a talajra ütés is. Ebben az

esetben a térdek kevésbé hajlítottak, a törzs

egyenesebb. Ez a fajta labdavezetés általában

ritmustartásos, ami azt jelent, hogy jobbkezes

labdavezetés esetén bal lábra történik a le-

ütés. Játék közben ezt a fajta labdavezetést

használjuk a legtöbbet.

13. kép: Alacsony labdavezetés

14. kép: Magas labdavezetés

High ball handling

22

4.6. INDULÁS – MEGÁLLÁS

Indulás

A szabályos indulás a kosárlabda egyik leglényegesebb szabálya. A kosárlabdában rögtön

az első lépésre le kell ütni a labdát, hogy ne legyen lépéshiba. Akár helyből, akár mozgás köz-

ben kapott labdával történik az indulás. Hosszú és rövid indulást különböztetünk meg.

Hosszú indulás

Ebbe az esetben ellentétes kéz és láb dolgozik. Jobbkezes labdaleütés esetén bal lábra üssé-

tek le a labdát. Ügyeljetek arra, hogy a labda és a lábatok egyszerre érjen a talajra. Jobb keze-

tekkel a bal belső bokátok mellé üssétek le a labdát, és ezután folytassátok a labdavezetést a

tanultak szerint.

Rövid indulás

Azonos kéz, láb dolgozik. Jobbkezes indulás esetén a jobb külső boka mellé ütjük le a lab-

dát, majd folytatjuk a labdavezetést. Itt is fontos, hogy a labda és a láb egyszerre érkezzen a

talajra (Bácsalmási és Bácsalmási, 2005).

23

4.7. MEGÁLLÁSOK

A kosárlabdában a megállást végre lehet hajtani egy vagy két ütemben. Az együtemű meg-

állás esetében a labdaátvétel a levegőben történik, majd a két láb egyszerre érkezik a talajra

15. kép: Hosszúindulás (long start), rö-

vidindulás ( short start)

24

közel azonos, egyvonalban lévő lábfejekkel, kosárlabda alapállás helyzetébe. Ennél a meg ál-

lásnál bármelyik láb lehet az induló, illetve a támaszláb.

Kétütemű megállás esetén az egyik lábról történik az elugrás, majd a másik láb talajra ér-

kezésekor süllyesztjük a súlypontot, a láb térdből erőteljesen behajlik, és a következő lépésre a

(elugró láb) lábfejünket befelé fordítva kitámasztunk, megállunk.

A megállás leggyakoribb formája a kosárlabda játékban a kétütemű megállás, ezért ennek

az oktatását tartom célszerűnek megtanítani. Ha már ezt biztonsággal, hiba nélkül végre tudják

hajtani, akkor ismertetem meg az együtemű megállást. A megállás oktatása három ütemben

történik. A megállás csak két ütem, ennél többet nem tehet meg a játékos labdával a kézben.

Mégis három lépés, mert a háromból az első az indulás, a további kettő a megállás. Ennek a

megindulás-megállásnak van egy sajátos ritmusa, tá-ti-ti. Az első lépés a hosszabb, majd a má-

sodik lépésre történik a súlypontsüllyesztés, végül a harmadik lépésre a kitámasz-tás, megállás

(Kristóf, 1999).

5. KOSÁRRA DOBÁSOK

A kosárlabdában a dobások nagy változásokon mentek keresztül, míg eljutottak a mai több-

nyire egykezes dobásokig. Ez a legelterjedtebb dobásmód férfiaknál, nőknél és gyerekeknél

egyaránt. Ez többnyire a taktika fejlődésének és a labda méretekben bekövetkezett változásai-

nak is köszönhető. Mini labda 5-ös, női labda 6-os, férfi 7-es méretű. A dobásokat végrehajt-

hatjuk álló helyből és felugrás után.

Mivel napjainkra az egykezes dobás vált dominálóvá, így célszerű ezzel a dobásformával

megismerkednetek.

25

2. ábra: Kosárra dobások

5.1. EGYKEZES KOSÁRRA DOBÁS ÁLLÓ HELYBŐL

Harántterpeszállásban a dobó kézzel azonos láb helyezkedik előrébb. A labdát két kézzel,

mellmagasságban fogjuk. Dobóhelyzet felvétele a boka, térd behajlításával, és a csípő enyhe

előre döntésével egy időben a labda dobókézbe forgatásával, és homlok mellé lendítésével kez-

dődik. A dobókézbe ültetjük bele a labdát, a támasz kéz csak oldalról biztosít. A célzás a két

kéz között a labda alatt történik. A dobás a boka, térd csípő kinyúlásával indul. Ezzel együtt a

dobókézzel megindítjuk a dobást, előre fölfelé rézsútos magastartás helyzetébe. A támaszkéz

fokozatosan válik le a labdáról. Csuklócsapódással fejeződik be a dobás, és utoljá-ra az ujjhe-

gyek érintik a labdát.

Álló helyből végrehajtott

dobások

• kétkezes alsó

• kétkezes mellső

• kétkezes fej feletti

• egykezes kosárra dobás

alulról

Mozgás közben, felugrásból

végrehajtott dobások

• fektetett dobás

• fektetett dobás

ráfordulással

• horogdobás

• egy- és kétkezes kosárra

dobás

• tempódobás

16. kép: Egykezes kosárra dobás álló helyből

26

5.2. MOZGÁS KÖZBEN, FELUGRÁSBÓL VÉGREHAJTOTT DOBÁSOK

Fektetett dobás

Ez az egyetlen dobásmód, melyet mind a két kézzel meg kell tanítani a gyerekeknek. Jobb-

kezes dobás esetén a bal láb lépésére történő leütés után a jobb láb lépésütemére fogjuk meg a

labdát. Ez a lépés egy kicsit hosszabb, és súlypontsüllyesztéssel jár. A következő bal lábas lé-

pésről történik az erőteljes elrugaszkodás előre fölfelé. Az emelkedést segíti a jobb térd elő-re

felfelé való lendítése, és a labda fellendítése dobókézbe. A lendítéssel történik a labda do-

bókézbe való forgatása is. A dobás végrehajtása az ugrás legmagasabb pontján történik. Érke-

zés az ugró, vagy páros lábra, stabil egyensúlyi helyzetbe.

27

Átvett labda fektetett dobás

A végrehajtása megegyezik a fektetett dobáséval, csak kapott labda után, leütés nélkül tör-

ténik a dobás. Mindkét oldalra meg kell tanítanunk ezt is. A labdaátvétel mindig arra a lábra

történik, amelyik oldalról a dobást végrehajtjuk. A dobást is azzal a kézzel hajtjuk végre, ame-

lyik lábra a labdát átvesszük.

17-18. kép: Fektetett dobás egy lábról

28

Fektetett dobás ráfordulással

A dobás végrehajtásának módja megegyezik a fektetett dobáséval. Itt csak a lábmunka tér

el. Mérkőzések közben gyakran előfordul, hogy oldalt, vagy háttal felállva kapjuk a labdát, és

innen kell végrehajtanunk a dobást. A dobó kézzel azonos lábra helyezve a testsúlyt a másik

láb lábfejét a gyűrű irányába fordítva kissé kilépünk, majd a testünket is a gyűrű felé fordítva

felugrunk. Az ugrást segíti a lendítő láb felfelé, befelé történő lendítése. A dobás többi szaka-

sza megegyezik a fektetett dobáséval.

Horogdobás

Végrehajtása nagyon hasonlít a horogátadáshoz, csak itt a kosár felé fordulva dobást haj-

tunk végre. Középjátékosok kedvelt dobásfajtája, mivel a védőtől távol, magas ívben történik a

dobás.

Egy- és kétkezes kosárra dobás alulról

Népszerű dobásforma, a gyerekek is szíve-

sen alkalmazzák. Köznapi elnevezése

„pincérdo-bás”. Gyűrűtől távolabb történő fel-

ugrás után a védő keze alatt végrehajtott do-

básforma.

Egykezes kosárra dobás alulról

Végrehajtása nagyon hasonlít a fektetett

dobáshoz. A labda átvétele leütés után vagy

átvé-tel esetén, jobb kézzel történő dobásnál a

jobb lábra történik. A jobb láb talajra érkezése

után a felugrás a bal lábról, majd a jobb láb az

erőteljes lendítés után előrefelé kinyúlik, és

közben a labdát a dobókézbe forgatjuk. Ezután

a labda a dobókéz alá kerül. A dobás végrehajtása a jobb kar vállból és könyökből, alulról föl-

felé történő kinyúlásával indul, majd a tenyérből előrefelé pörgetve gyűrűre vagy palánkra – a

gyűrű síkja alatt – végrehajtjuk a dobást. Leér-kezés a lendítő lábra történik (Kristóf, 1999).

19. kép: Horogdobás

29

Kétkezes kosárra dobás alulról

Jobbkezes dobás esetén egészen az utolsó, bal lábról történő elugrásig megegyezik a vég-

rehajtása az egykezes változatéval. Felugrás után a repülő szakaszban a két lábbal egy „bics-

kamozdulatot” hajtunk végre. Eközben a labdát két kezünkbe tartva először lefelé, majd fölfe-

lé lendítve karnyújtással és erőteljes csuklómozdulattal visszafelé pörgetve egyből a gyűrűbe

vagy palánkra helyezzük. Leérkezés a lendítő, vagy páros lábra történik.

Tempódobás

Álló helyből vagy megállás után páros lábról felugorva levegő-

ben végrehajtott dobás. Ez a látványos dobásforma a leggyakoribb

a játék folyamán. A játékosok középtávoli és távoli dobásoknál al-

kalmazzák. A dobókézzel azonos lábatok legyen elől. A dobómoz-

dulatot a boka és térd behajlításával indítsátok. Felsőtesteteket

kissé döntsétek előre. A bokátok és térdetek egyidejű kinyújtásával

a felsőtestetek is kiegyenesedik, és a labdát lendítsétek fel a dobó-

kéz oldalán fejmagasságba, közben a labdát forgassátok be a do-

bókezetekbe. A támaszkezetek oldalról helyezkedik el a labdán. A

dobást az ugrás legmagasabb pontján hajtsátok végre. A kezetek

előre fölfelé, rézsútos magastartás helyzetébe lendüljön, eközben

a támaszkezetek fokozatosan váljon le a labdáról. Erőteljes csuk-

lócsapódással fejezzétek be a dobást. Utoljára az ujjhegyetek

érintse a labdát. A dobás után páros lábra érkezzetek a talajra.

6. TAKTIKA

A kosárlabdázásban, mivel csapatjátékról van szó, kiemelten fontosak a taktikai ismeretek.

Egy-egy szituációban, a mérkőzés alatt a megfelelő taktika alkalmazása döntő jelentőségű lehet.

A XXI. század kosárlabdázásában ez hatványozottan igaz, hiszen a kosárlabda verseny-sport

részében már modern számítógépes programok segítségével elemzik az ellenfeleket, majd ezek

segítségével alakítják ki az ellenfél elleni vélt legmegfelelőbb taktikát. Egyszerűen mondva a

20. kép: Tempódobás

páros lábról

30

taktika az az elképzelés, amit a győzelem elérésének érdekében alkalmazunk. A fiatalabb kor-

osztályok esetében nem szabad elfelejtenünk, hogy nem minden a taktika, hiszen nemcsak a

taktikára, magára a játékra tanítjuk őket. A megfelelő pedagógia módszerek ismerete és hasz-

nálata rendkívül nagy jelentőséggel bír! (Könyves-Müller, 2001)

Mivel ez a jegyzet rekreációs hallgatóknak íródott, csak a legegyszerűbb, legfontosabb tak-

tikai anyag ismereteivel foglalkozunk. A taktika két részre osztható: támadás és védekezés.

Mind a két részterület tovább bontható: egyéni, csapatrész és csapattaktikára.

6.1. EGYÉNI TAKTIKA

A játékosok saját, egyéni döntéseit takarja, ahol a játékos figyelembe veszi az ellenfél vé-

dőtevékenységét, és emellett saját csapattársai helyezkedését is, majd ezek alapján dönt egy

adott játékszituáció megoldásáról. A megfelelő egyéni taktikai képzés és képesség nélkül nem

alakulhat ki megfelelően magas színvonalú játék.

Támadás

Az egyéni támadás szorosan kapcsolódik a csapatrész és csapattaktikához. Az, hogy meny-

nyire lesz eredményes a csapat, nagymértékben függ attól, milyen szinten sajátította el a játékos

a technikai elemeket. Fontos szerep jut az egyéni támadásnál a helyezkedésnek. Ennek lényege,

hogy a támadó úgy mozog, hogy helyzeti előnyt tudjon kiharcolni védőjével szemben. Ehhez

felhasználhatja a cselezést, mely lehet labda nélküli vagy labdás. Labda nélkül a védőtől való

elszakadás, a befutás és elfutás lehet eredményes. A védőtől való elszakadás lényege, hogy a

támadó játékos szabaddá tegye magát azért, hogy labdát kaphasson. Ezt többnyire úgy hajtja

végre, hogy a gyűrű felé mozdulva lassú futást végez, majd hirtelen megállás után gyorsan

visszalépve elszakad a védőjétől. Megfelelő ritmusban kell végrehajtani, hogy a védő lemarad-

jon egy pillanatra, és ne tudja követni a támadót. A befutás elfutás lényege, hogy a védőt úgy

mozgassuk, hogy ne maradjon a gyűrű és támadó közötti képzeletbeli vonalon, hanem attól

valamilyen irányba elmozduljon. Majd ezt az elmozdulást kihasználva tudunk a gyűrű felé sza-

badon befutni. Ezekhez a befutásokhoz, elfutásokhoz használhatjuk meginduláskor a külön-

böző testcseleket, futás közben pedig a különböző irányváltoztatásokat, megtorpanásokat. Lab-

dával a kézben pedig induló, dobó és átadó cselek kombinációit használva igyekszünk olyan

helyzetet teremteni, melyből eredményes lehet a kosárszerzés.

31

Védekezés

A védekezés lényege, hogy megakadályozzuk a támadójátékost a kosárszerzésben. A táma-

dójátékos labdavezetésből (fektetett dobás), megállás után felugrásból (tempódobás) vagy álló

helyből szerezhet kosarat. A védekező játékos feladata ezért az, hogy a labdavezető játékostól

elvegye a labdát, kiszorítsa, távol tartsa a büntetőterülettől vagy megállásra kényszerítse. A

megállított játékost igyekezzen megakadályozni a labda továbbításban vagy dobásban. Dobás

után pedig a lepattanó labdát igyekezzen megszerezni. Az egyéni védekezés taktikájában a he-

lyezkedésnek fontos szerepe van. Az alapelv az, hogy a védekező játékos a támadás a gyűrű

közötti képzeletbeli egyenesen helyezkedjen el labdás támadó esetén. Labda nélküli támadó

esetén eltérhet a védekezés a labda irányába egy lépést. Figyelembe kell venni a helyezkedésnél

azt is, milyen messze van a támadó a gyűrűtől. Távoli védőt lazábban, a kosárhoz közelebbit

szorosabban védjük. A hármas fenyegetettségnek megfelelően védekezzünk. A labdás támadó

három dolgot tehet: dobhat, indulhat és passzolhat. Amennyiben a támadójátékos álló helyben

kapta a labdát, bármelyik lehetőséget választhatja. A támadó elsődleges feladata a kosárszerzés,

ezért először ezt kísérli meg. A védekező játékosnak úgy kell a támadóhoz közelítenie, hogy ne

csak a dobást akarja megállítani, hanem legyen készen arra is, ha a támadó betörést, labdave-

zetést kezdeményez. A labdavezetést kezdeményező támadót indulásnál vagy labdavezetés

közben szerelheti. Mind a két esetben a földről felpattanó labdát kell elütni a megfelelő ütem-

ben. Ha a szerelés nem sikerül, igyekezzen kiszorítani a labdavezető támadót a számára kedve-

zőtlen helyzetbe. Dobójátékos esetében a jó ritmusérzék előnyt jelent. A dobójátékoshoz közel

helyezkedve, szinte vele egyszerre történik a felugrás, majd a labda lesodrása a kezéből. Fek-

tetett dobás esetén a labdavezető lépésritmusát felvéve az elugrás után hajtja végre a szerelést.

Dobás után pedig a lepattanó labda megszerzése a cél. Két fő feladatot kell elvégeznie a véde-

kező játékosnak: ki kell zárnia a támadót és ugrania kell a lepattanó labdáért.

6.2. CSAPATRÉSZ-TAKTIKA

Támadás

A kosárlabdajáték csapatjáték, a játékosok együttműködése fontos. Ezt az együttműködést

két-három játékos oldja meg általában többnyire 2:2 vagy 3:3 formációban. Ez természetesen

nem csak a támadásra, hanem a védekezésre is igaz. Minden támadásnak az a célja, hogy minél

gyorsabban szerezzen kosarat a csapat. Ehhez létszámfölényes helyzetet kell kialakítani, melyet

32

gyorsindítással vagy lerohanással tudnak kialakítani. A leggyakoribb létszámfölényes helyze-

tek a 2:1 és 3:2. Ez azt jelenti, hogy több a támadó, mint a védő. Ezt a lehetőséget igyekeznek

a támadók kihasználni. A labdás támadó veszélyes, ezért kosár közeli (hárompontos vonal)

helyzetben a védőnek meg kell támadnia a labdás támadót, így a szabadon maradt (védő nélküli)

támadó akadálytalanul haladhat a gyűrű felé és labdát kapva eredményesen fejezheti be a táma-

dást. A 2:2 és a 3:3 elleni támadás lényege az elfutás, befutás és elzárás. Az elfutásról és befu-

tásról már esett szó az egyéni támadásnál. Az elzárások lényege, hogy csapattársunknak olyan

helyzetet teremtsünk a szabályok adta lehetőségen belül, hogy ezáltal kosárszerzési lehetőséget

teremtsünk számára. Aszerint, hogy a támadójátékos a védőhöz viszonyítva milyen helyzetet

foglal el, beszélünk elé-, mellé- és mögéállásos elzárásról. A mérkőzések túlnyomó részében

melléállásos elzárás fordul elő. Ez akkor szabályos, ha az elzárást végző játékos mindkét lába

a talajon van, és az elzáró játékos nem mozog. 2:2 esetében az elzárást a labdás támadó védőjére

hajtjuk végre. Az elzárást végző játékos a védekező játékos vállára merőlegesen áll meg kosár-

labda alapállásban. Lábait enyhén behajlítja, felsőtesttel kicsit előredől. Karjai keresztben a

mell előtt, könyökben behajlítva helyezkednek el. 3:3 ellen használatos az üres elzárás. Ebben

az estben nem a labdás támadó emberét kell elzárni, hanem a másik, labda nélküli támadó vé-

dőjét. Az elzárás után a labda nélküli támadó befutást hajt végre a gyűrű irányába, és a labdát

megkapva kísérli meg a kosárszerzést.

Védekezés

A csapatrész védekezés lehet létszámfölényben levő támadók ellen, és lehet azonos létszámú

támadók ellen. A létszámfölényes helyzetek a 2:1, 3:1, 3:2. 2:1-es játékhelyzetben a védekező

játékos nehéz helyzetben van. Minél gyorsabban helyezkedjen vissza saját büntetőterületre,

megakadályozva ezzel a közeli kosárszerzést. A labdavezető támadót a büntetőterületnél tá-

madja meg, majd hirtelen visszamozdulva a labdanélküli támadó felé mozduljon. Ezáltal meg-

állásra és távoli dobásra kényszerítheti a támadót, ami bizonytalanabb, mint a közeli dobás,

vagy a megzavart labdavezetőt passzolásra kényszerítheti, amit a visszalépéssel megszerezhet.

Hasonló megoldás lehetséges a 3:2 esetében is. Itt két védő helyezkedik vissza, és az egyik

igyekszik megállítani, távoli dobásra kényszeríteni a labdás támadót. Cselezésekkel, kimozdu-

lással, visszalépéssel leplezik igazi szándékukat. A védők állhatnak egymás mellett vagy egy-

más mögött. Azonos létszám esetén az elzárások ellen többféle lehetőségük van a védőknek.

Védekezhetnek váltással, átcsúszással és kerüléssel. A váltás lényege, hogy a támadók elzárását

követően a védők embert cserélnek. Az elzárás után a betörő labdás támadót az elzáró játékos

védője veszi át és igyekszik megakadályozni a kosárszerzésben. Az elzáró játékost pedig az

33

elzárt játékos veszi át. Az átcsúszás lényege, hogy az elzárás után mindenki a saját támadójával

marad. Ezt úgy tudják megvalósítani, hogy az elzárás után az elzárást kapott védőjátékos az

elzáró játékos és saját védőtársa között átcsúszva követi saját támadóját. A kerülés lényege,

hogy az elzárás után az elzárt játékos saját védőtársát megkerülve folytatja saját támadója vé-

dését. Ezt igazán csak kosártól távoli helyzetben szokták a védők alkalmazni, mert van egy

pillanat, mikor az elzáró játékos két védőt is elzár egy pillanatra, ezáltal dobóhelyzetet teremtve

társának.

6.3. CSAPATTAKTIKA

Támadás

Kétféle támadási rendszert különböztetünk meg a csapattaktikában. Az egyik, mikor a véde-

kező csapat nem mindegyik tagja ér vissza védekezni, nem tud a csapat a megbeszélt taktikának

megfelelően visszarendeződni. Ekkor létszámfölény alakul ki. Ezt rendezetlen védelem elleni

támadásnak nevezzük. Végrehajtását tekintve lehet gyorsindítás vagy lerohanás. A gyorsindítás

lényege, hogy a támadásban csak két-három játékos vesz részt. A lepattanó labda megszerzése

után rögtön indításra kerül sor, melynek során a lepattanó labdát megszerzett játékos indítja az

előre futó társát. Ha közvetlenül nem tudja indítani, akkor előbb egy kiszabadító átadást hajt

végre, majd a labdát kapott társ indítja az előrefutott játékost. A lerohanás lényege pedig az,

hogy a labda megszerzése után a csapat valamennyi tagja részt vesz a támadásban. Ezt a lero-

hanást több átadással hajtják végre a játékosok, és a végén embertöbbletben fejezik be a táma-

dást. Rendezett védelem ellen ötletjáték, formációs játék és szabadjáték alkalmazható. Az öt-

letjáték már kezdők esetében is használható, bár ők még a megtanult technikai elemeket nem

tudatosan alkalmazzák. Egy-egy kiváló képességekkel rendelkező játékos akár mérkőzést is

eldönthet. A formációs játék esetében már szerepkörök vannak. Mindenkinek megvan a helye,

hol helyezkedjen el a támadásban, majd a kidolgozott taktikának megfelelően mozognak a pá-

lyán és kísérelnek meg kosarat szerezni. Ez egy előre kidolgozott és begyakorolt játék. Min-

denkinek megvan a „szerepe” benne. A szabadjáték lényege a rögtönzés, az improvizáció. A

megtanult játékelemeket nem mereven alkalmazzák, hanem a játékhelyzeteknek megfelelően.

Ez a támadási játékrendszer legmagasabbik foka.

34

Védekezés

Csapatvédekezés esetén háromféle védekezésről beszélhetünk: emberfogásos, terület és ve-

gyes védekezésről. Az emberfogásos védekezés esetén minden játékosnak egy előre kijelölt

játékost kell védenie. Elsődleges az ember, periférikusan a labdára figyel. Mindenki a képessé-

geinek és a pályán való elhelyezkedésének megfelelően fog embert. Megkülönböztetünk laza

és szoros emberfogást a támadótól való távolság szerint. A gyűrűtől távolabbi védekezés esetén

lazább védekezést alkalmazunk, a gyűrűhöz közelebb szorost. Ezen kívül az is szempont, hogy

labda nélkülit vagy labdás támadót védünk. A pályán való elhelyezkedésüket figyelembe véve

beszélhetünk letámadó, kitámadó és behúzódó védekezésről. A letámadás egészpályás védeke-

zést jelent. A labda elvesztése után mindenki ottmarad a támadó térfélen, és igyekszik minél

előbb a saját emberét megtalálva védeni azt. Kitámadásnál csak félpályáig húzódik vissza a

csapat, és onnan védekezik. A behúzódó védekezés a büntető terület környékét jelenti. Mind a

háromféle védekezési mód lehet emberfogás vagy zónavédekezés. A zónavédekezés terület vé-

dekezést jelent. Mindenki egy adott területet véd, azért felelős. Itt elsődleges a labda, periférikus

látással az embert figyeli a játékos. A területvédekezéshez nélkülözhetetlen az emberfogásnál

megtanult játékelemek. Minden játékos egy két-három méter sugarú területért felel. Ezek a te-

rületek a mellette levő területekkel szoros kapcsolatban vannak, így nagyon fontos a két-három

játékos kapcsolata játék közben. Minden játékos a zónahatárig védekezik, majd ott átadja a

társának, aki a saját területén ugyanúgy védi. Különböző zónatípusokat különböztetünk meg:

2:1:2, 2:3, 3:2, 2:2:1, 1:3:1, 1:2:2. Vegyes védekezés, szokás összetett védekezésnek is nevezni.

Azt jelenti, hogy a csapat egy-két tagja emberfogással védekezik, a többiek területvédekezést

folytatnak. Akkor alkalmazzuk, ha az ellenfél csapatában kiemelkedő dobóképességű játékos

van, vagy a szervező irányító játékos feladatát akarjuk megnehezíteni (elfárasztás).

IRODALOMJEGYZÉK

Bácsalmási Gábor – Bácsalmási László: Tanulj meg kosárlabdát tanítani! I. Bp., 2005.

Honti Gyula: Kosárlabda. Tankönyvkiadó, Budapest, 1974.

http://kosarsport.hu/mkosz/?kosarlabda-tortenete

http://kosarsport.hu/mkosz/?mkosz-tortenete

http://uni-eger.hu/public/uploads/labdajatek_55bf8fb2795b9.pdf

35

Kristóf László – Magyar György – Gál László: Spotjátékok III. Tankönyvkiadó, Budapest,

1992.

Maurizio Mondoni: Kosárlabda 10-14 évesek részére. Fordította Killik László. Magyar Ko-

sárlabda Szövetség, Budapest, 1986.

Maurizio Mondoni: Mini kosárlabda. MKOSZ, Budapest, 1994.

Nemzetközi kosárlabda játékszabályok, MKOSZ, Bp. 2010.

Páder János: A kosárlabda oktatása. Sport, Bp., 1968.

Peter Vary: 1006 kosárlabda játék és gyakorlat. Dialóg Campus Kiadó, 2012.

Ránky Mátyás: Játék a kosárlabda – A kosárlabda játék. Pauz-Westermann Kiadó, 1999.

Sportjátékok III. – Dr. Kristóf László: Kosárlabda c. fejezet; Nemzeti TK-Kiadó, Bp. 1999.

Szabó János: A kosárlabdázás módszertana. Sport, Bp., 1961.

Szabó János: Így tanítsuk a serdülő kosarasokat! Sportpropaganda Z-72119 Budapest, 1972.

36

37

Vincze Tamás

38

RÖPLABDA

1. A RÖPLABDÁZÁS KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE

A röplabdázás világszerte ismert, sőt az egyik legnépszerűbb sportág. E merésznek tűnő kije-

lentést olyan adatok igazolják, melyek szerint a Nemzetközi Röplabda Szövetségnek (FIVB)

van a legtöbb tagszervezete; a 2000 óta megrendezett olimpiák kapcsán a helyszíni és médián

keresztüli nézői érdeklődés a röplabda sportágban a legjelentősebb (strandröplabdával együtt);

míg az FIVB szerint a világon minden hatodik ember érdekelt a terem- vagy strandröplabdá-

zásban - játékosként vagy nézőként. De honnan indult ez a folyamatos fejlődésnek örvendő

labdajáték?

A XIX. század végén Észak-Amerikában Gulick és Wood testnevelő tanárok sportolók téli holt

idényének kitöltésére új labdajátékot találtak ki. Felemelték a teniszhálót fejmagasságig, és egy

kosárlabdát dobáltak át felette. Egész teremben játszották, kötetlen létszámmal. A labdát meg

lehetett fogni, csak a földet nem volt szabad érnie. 1895-ben William G. Morgan a holyokei

YMCA egyetem testnevelési igazgatója játszatta termében, és „minonett”-nek nevezte el.

1896-ban Springfieldben nyilvánosan is bemutatták, akkor már „volleyballnak” vagyis „repülő

labdának” hívtak. Az új játék gyorsan népszerűvé vált, és elindult világhódító útjára. Fokoza-

tosan szükségessé vált határozott játékszabályok kialakítása (játékterület, csapatlétszám, labda-

érintés, hálómagasság, eredményszámolás).

A XX. század elején először az amerikai kontinensen, majd Ázsiában terjedt el. Európában az

első világháború éveiben kezdték játszani Angliában, Franciaországban, Csehszlovákiában,

Lengyelországban és Szovjetunióban. Egymás után alakultak meg a szövetségek, nemzeti baj-

nokságokat indítottak, nemzetközi találkozókra is sor került. Felvetődött egy központi össze-

fogó szerv létrehozásának igénye. A múlt század harmadától kronológiai sorrendben az alábbi-

akban felsorolt, jelentősnek vélt események történtek a röplabdázás nemzetközi történetében:

1934-ben a Nemzetközi Kézilabda-szövetségen belül Röplabda Technikai Bizottság

alakult és foglalkozott a sportág kérdéseivel.

1947-ben Párizsban megalakult a Nemzetközi Röplabda Szövetség (FIVB). Első elnö-

kének a francia Paul Libaud-t választották. Megélénkült a röplabdaélet, a következő

évben beindultak az Európa-bajnokságok, míg ismét egy év múlva a világbajnokságok.

1964, Tokió. Először szerepel olimpián a röplabdázás (10 férfi és 6 női csapat).

39

1984, Los Angeles. Új elnököt választanak a sportág vezetésének élére Ruben Acosta

személyében, aki új professzionalista szemléletet, stratégiát hozott.

1995-ben a 100 éves évfordulót szerte a világban megünneplik.

1996-ban Atlantában a strandröplabda bekerül az olimpiai programba.

Az ezredforduló markáns szabályváltozásokat hoz (labdamenet-pont rendszer, liberó já-

tékos, teljes testfelülettel érintés).

2008-ban lemond az elnök, és átadja helyét a kínai illetőségű Jinzhong Wei-nek, majd

őt a brazil Ary Da Silva Graca Filho követi.

A férfiak 2014-es lengyelországi világbajnokságának nyitómérkőzésén megdőlt az ad-

digi nézőcsúcs, hiszen a hazaiak Szerb válogatott elleni derbijére 62000 ember volt kí-

váncsi a helyszínen. A jegyek kevesebb, mint 100 perc alatt fogytak el az interneten

történő értékesítés során.

21. kép: A röplabdázás kialakulásának pillanatképei

Természetesen röplabdázásban is vannak nemzetek, amelyek különösen sokat tesznek a sportág

szakmai fejlődéséért, ami a világversenyeken való eredményességükben is tükröződik. A férfi-

aknál már évtizedek óta meghatározó tagja a világ elitjének Brazília, Oroszország (Szovjet-

unió), Olaszország, Szerbia, Lengyelország, Hollandia, de a játékosai zömét tengerentúli baj-

nokságokban erősítő USA válogatottja is ide sorolható. A hölgyeknél az USA több világverseny

befutója volt már a közelmúltban, de szintén hasonló játékerőt képviselnek az orosz, brazil,

kínai, japán vagy éppen Európából az olasz és lengyel válogatott tagjai. Kiemelkedő egyéni-

ségeket is felvonultat a röplabdázás története. Az évszázad férfi játékosának választották meg-

osztott pontozással az amerikai színekben versenyző, magyar gyökerekkel rendelkező Karch

Kiraly-t (egyedüliként lett a röplabdázás terem és strand változatában is olimpiai bajnok) és a

40

többszörös világbajnok olasz Lorenzo Bernardi-t, míg a hölgyeknél a háromszoros olimpiai

bajnok Regla Torres-t. De méltán vált híressé az uraknál a brazil Giba, az olasz Gianni, az

argentin Conte vagy a szerb Grbics testvérpár, a gyengébbik nem képviselőinél pedig a brazil

Venturini, az amerikai Misty May vagy a kínai Lang Ping.

2. A SPORTÁG JELLEMZÉSE

Az Amerikai Egyesült Államokban 120 évvel ezelőtt történő megjelenése óta a röplabdázás

igazi nemzetközi sikertörténetté vált. Őshazájában napjainkban több mint 24 millióan űzik, míg

világszerte ez a szám meghaladja a 800 milliót is azok körében, akik hetente legalább egyszer

játsszák. Népszerűsége a Nemzetközi Röplabda Szövetség (FIVB) nyilvántartása szerint a lab-

darúgás (soccer) után második helyre tehető a sportágak között. Köszönhető ez annak is, hogy

a teremben űzött röplabdázás 1964-es olimpiai

debütálása után a játék szabadtéren, leginkább

strandon, illetve tengerparton űzött válfaja, a

22. kép: Nemzetközi strandröplabda pálya méretek

41

strandröplabdázás is az 1996-os atlantai olimpia óta helyet követel magának az ötkarikás játé-

kok programjában, sőt önálló versenyszámként is az egyik leglátogatottabbá és legjelentősebb

médiaérdeklődést kiváltó eseménnyé vált. Mivel a röplabdázás szabadtéren való alkalmazása

rekreációt, azaz aktív kikapcsolódást szolgáló mozgásformaként külön említést érdemel, ezért

erről a továbbiakban külön is szó esik. És hogy minek köszönhette a röplabdázás az előzőekben

említett népszerűségét? Valószínűleg annak, hogy olyan csapatjáték, mely a pályán lévő játé-

kosoktól magas fokú energikusságot, rugalmasságot, ügyességet, mozgékonyságot és találé-

konyságot kíván, miközben a csapat sikerességét nagymértékben meghatározza az összjáték

szintje, amiben az egymásra utaltság szerepe jelentős.

A játék legfontosabb jellemzőit tekintve olyan labdás csapatjáték, ahol két csapat küzd a

győzelem megszerzéséért. A térfelenként hat pályán lévő játékosból álló csapatok azonos nagy-

ságú térfeleken helyezkednek el, ugyanakkor egy magasan kifeszített háló választja el őket egy-

mástól. A térfelek nagysága a felnőttek esetében 9x9 méter, azaz a játék területe 9x18 m-es.

A háló magassága nemenként változó, a férfiak esetében 2,43 m, míg a nők mérkőzésén 2,24

m. Fiatalabbak (vagy kezdőbb szinten lévők) esetén a pálya mérete és a háló magassága csök-

kenthető. A labda szintetikus bőrből készül, manapság már jellemzően színes kivitelben.

A csapat hat játékosa közül háromnak a háló mellett (elsősoros játékosok), míg háromnak a

térfél hátsó területén, a háló alatt lévő középvonaltól három méterre lévő támadóvonalon kívül

23. kép: A játék képekben

42

(hátsósoros játékosok) kell elhelyezkedniük, meghatározott helytartási kötelezettségnek eleget

téve.

A játék célja az, hogy a csapatok úgy juttassák át a háló fölött a labdát, hogy az az ellenfél

térfelén belül talajt érjen vagy ne tudják azt szabályosan visszajátszani; illetve megakadályoz-

zák azt, hogy az ellenféltől érkező labda saját térfelükön talajt érjen vagy ne tudják a szabályok

adta lehetőségek felhasználásával ismételten az ellenfél térfelére juttatni. A játék az egyik csa-

pat – jobb hátsó sarokban, azaz 1-es helyen lévő – játékosa részéről indított nyitással kezdődik,

melynek során a labdát a saját térfél végét jelző alapvonalon túlról kell egyetlen ütőérintéssel

átjuttatni az ellentérfélre. A nyitást fogadó csapat tagjai legfeljebb háromszor érinthetik a labdát

annak ismételt visszajuttatásáig úgy, hogy ugyanazon játékos kétszer egymás után nem érintheti

azt. Ezen szabály azt eredményezte, hogy a játékot eredményesen játszani próbáló csapatok

játékosai az ellenféltől érkező labdát első érintésként kivédekezik (egyben bejátsszák a feladó

helyen lévő társukhoz), másodikként feladják (azaz előkészítik a támadást), majd ezt követően

úgy ütik át, hogy az ellenfél ne tudja szabályosan megjátszani. A labda háló fölötti áthaladását

még közvetlenül a háló mellett, az ott tartózkodó és felugró játékosok által megakadályozni

szándékozó, úgynevezett sánc érintés nem számít bele a kijátszható három érintésbe. Ebből

következik, hogy a sánc során labdát érintő játékos ismételten érintheti a labdát akár közvetle-

nül sáncnak minősülő érintése után is. A labda megjátszása bármelyik testrésszel szabályos, de

a legpontosabb irányíthatóság miatt többnyire karral/kézzel történik. Fontos kitétel, hogy a lab-

dát nem lehet megfogni, csupán pillanatnyi időtartamig érinteni, szinte pattanni kell a labdának

az azt érintő testrészről. A labdamenet addig folytatódik, míg valamely csapat hibát nem követ

el (Bíró és mtsai, 2015). Leggyakoribb hibának számít, ha egy csapat:

nem tudja az ellenféltől érkező labdát megjátszani és az földet ér térfelén,

nem tudja szabályosan visszajátszani,

úgy üti át a háló fölött a labdát, hogy az az ellenfél térfelén kívül ér talajt, vagy valamely

idegen tárgyat érint,

valamely, labdát megjátszani szándékozó játékosa szabálytalanul hatol az ellenfél tér-

felébe vagy szabálytalanul érinti a hálót,

valamely játékosa nem megengedett módon érinti a labdát.

Minden labdamenet pontot eredményez az azt megnyerő csapatnak, ami egyben a nyitás

jogának megszerzésével is jár. Ha egy csapat a labdamenet megnyerésével a nyitás jogát visz-

szaszerzi, akkor a csapatot alkotó játékosoknak az óramutató járásával megegyező irányban

forogniuk kell, azaz a térfelükön más helyet kell elfoglalniuk. Ez a kötelező forgás biztosítja

43

azt, hogy minden pályán lévő játékos a rotációnak eleget téve a pályának szinte minden terüle-

tén szerepet kapjon, azaz a játékosok ne teljesen szabadon, térfelük akár ugyanazon helyén

játsszák végig az adott mérkőzést.

Amennyiben egy csapat képes legkevesebb két pont különbséggel legalább 25 pontot meg-

szerezni, akkor megnyeri az adott játszmát. Egy csapat akkor kerül ki győztesen egy mérkőzés-

ből, ha legalább három játszmát megnyer. Érdekesség, hogy két-két játszmagyőzelem esetén a

mérkőzést eldöntő ötödik játszma rövidebb, a korábbiakban is szükséges legkevesebb két pont

különbség teljesülése mellett csupán 15 pontig tart. Általánosságban elmondható, hogy a győ-

zelmet jelentő három játszma megszerzéséig vezető, sokszor eltérő út miatt egy mérkőzés idő-

tartama nehezen bejósolható. Előfordulhat egy óránál rövidebb, illetve két óránál hosszabb

ideig tartó mérkőzés is.

3. A RÖPLABDÁZÁS ALAPFOGALMAI

Nyitás (adogatás): az alapvonal mögött elhelyezkedő játékos labdamenetet elkezdő érintése,

mely során a labdát kézzel történő ütéssel a háló fölött az ellentérfélbe kell juttatni. Napjainkban

eredményessége miatt népszerű felugrást követő kivitelezése.

Fogadás: a csapat első érintése, az érkező labda jellege miatt többnyire alkarérintéssel végre-

hajtva. Fő célja a labda minél pontosabb bejátszása az előkészítő játékos felé.

Feladás: általában a csapat második érintése, mely során az előkészítő játékos minél jobb tá-

madó pozíciót igyekszik kialakítani, ehhez helyzetbe hozva az akciót befejező társát.

Sánc (blokk): a háló mellett elhelyezkedő játékos(ok) felugrásával és a karok felemelésével

alkotott első védelmi vonal, melynek célja, hogy az ellenfél által támadott labda háló fölötti

áthaladását megakadályozza, illetve könnyebben kivédhetővé tegye.

Támadás: minden olyan akció a megkezdett labdamenetben, ami a labda ellentérfélbe való át-

juttatását szolgálja, jellemzően pontszerző célzattal.

Játszma (szett): a mérkőzés részegysége. Egy játszma akkor ér véget, ha egy csapat 25 pontot

szerzett (fölötte két pont különbség elérése szükséges). A versenyröplabdázásban három

játszma megnyerése kell a győzelemhez.

Forgás: az ellenfél nyitását követő labdamenet megnyerését követően a pályán lévő játékosok

újabb helytartási helyre történő átállása az óramutató járásával megegyezően (legalább három

játékos alkotta csapatban).

44

Liberó: speciálisan védekező szerepkörben lévő játékos, aki ebből fakadóan főként a nyitások

bejátszásában és az ellenfél támadásainak kivédésében játszik fő szerepet, míg a labdán nem

hajthat végre támadást a háló szintje fölött érintve azt.

„Minden pont” rendszer: az 1998-ban bevezetett eljárás szerint az adott labdamenetet meg-

nyerő csapat a nyitásjog megszerzése mellett pontban is részesül.

4. SPORTÁGI TECHNIKA

„Minden sportágban, így a röplabdázásban is a technika a játék feltétele, megjelenése, vég-

rehajtási módja. Gyakorlatilag maga a röplabdázás mozgásanyaga” (Garamvölgyi, 1995). A

sportág jellemzésekor láthattuk, hogy a röplabdázás első megközelítésben egy többségében

kézzel/karral játszott labdajáték. Természetesen a hatékony és eredményes végrehajtás az egész

mozgatórendszer, különösen az alsó végtag támogatását is feltételezi, míg számos esetben köz-

vetlenül labda nélküli technikai elemekről is beszélhetünk. Általánosságban elmondható, hogy

sportágunk technikai elemei bár természetes mozgásokra épülnek, mégis tanult, a játékszabá-

lyok lehetőségein belül megalkotott speciális, más szóval szerkesztett mozgásformák. Kialaku-

lásukra nagy hatással volt a célszerűség, gazdaságosság és az eredményesség. Fontos megje-

gyezni, hogy a sportág folyamatos fejlődését nem csupán az alapmozgások mind tervszerűbb,

mind taktikusabb alkalmazása jelenti, hanem a technikai elemek terén is megfigyelhető a fo-

lyamatos frissítés, melyek az eredményesség követelménye mellett az időnként életbe lépő ki-

sebb-nagyobb szabálymódosításoknak is köszönhetőek.

A legtöbb labdás csapatsporthoz hasonlóan a röplabdázás esetében is beszélhetünk labda nélküli,

illetve labdával végrehajtott technikai elemekről. Előzőhöz tartoznak az alaphelyzet, valamint a

labdás érintés létrejöttét célzó, magához a játékszerhez történő igazodó mozgások, míg utóbbihoz

a kosárérintések, alkarérintések, ütések, valamint egyéb érintések (sánc, mentőérintések).

45

3. ábra: A röplabdázás technikai elemei

4.1. LABDA NÉLKÜL VÉGREHAJTOTT TECHNIKAI ELEMEK IS-MERTETÉSE

A röplabdázás egymást folyamatosan, rövid játékmegszakításokkal követő labdamenetek

láncolata. Az újabb és újabb labdamenetet bevezető nyitástól kezdődően az adott pont megszer-

zését jelentő valamely hiba bekövetkeztéig a játékosoknak állandóan készen kell állniuk a já-

tékba történő hatékony beavatkozásra. Ehhez szükséges olyan alaphelyzet felvétele, amely

gyors reagálást, elmozdulást, bármely irányba történő mozgást tesz lehetővé. Ezen feltételeknek

olyan helyzet tesz eleget, amely során a játékos stabilan kényelmes terpeszállásban áll egyik

lábát kissé előrébb helyezve, törzse csípőben enyhén előre döntött, karjait teste előtt rézsútos

mélytartásba emeli és tekintete előre néz. Fontos, hogy a térd- és bokaízület folyamatosan haj-

lított a várható játékhelyzettől függő mértékben, ami magasabb vagy alacsonyabb súlyponti

helyzetet eredményez. Az innen történő megindulás optimális esetben bármelyik irányba gyor-

san történik. Helyváltoztatás esetén az előre-hátra mozgás futólépésekkel, míg az oldalra tör-

ténő jellemzően oldalazó szökdeléssel történik. Mindkettő esetében fontos a lépések talajhoz

A r

öp

lab

dáz

ás t

ech

nik

ai e

lem

eiLabda nélküli

mozgások

Alaphelyzet

Igazodás, Hozzáállás

Labdával végzett

technikai elemek

Kosárérintés

Alkarérintés

Nyitás

Leütés, egykezes ejtés

Sánc

Mentőérintések

46

közeli, szapora egymásutánisága. Az állandóan változó játékszituációk sokszor gyors irányvál-

tást követelnek, amelyek az alsó végtag dinamikus behajlításával-nyújtásával és a talp erőteljes

lehelyezésével, egyfajta határozott kitámasztással valósulhatnak meg. A sportág fejlődésével a

röplabda játék meghatározó elemévé vált a felugrás, amely már nemcsak a leütések és sáncok,

hanem a nyitóérintések, támadás előkészítések és az ellenfelet megtévesztő mozgások alapjává

is vált. Két lábról végrehajtott, optimális karlendítéssel támogatott, maximális magasságra tö-

rekvő változata a leggyakoribb. Végül labda nélküli technikai elemnek számítanak a szinte már

„elveszett”, majdnem talajt érő labdák biztonságos megjátszását lehetővé tevő mentőérintések-

hez tartozó vetődések és gurulások is.

Az említett technikai elemek hatékony végrehajtása természetesen azok szakszerű oktatását

is feltételezi. Az egyszerűbb elemek esetében az ismertetés után a folyamatos, játékszituációk-

ban előforduló jellemzőkkel bíró gyakorlásra kell megfelelő mennyiségű időt szánni, míg a

bonyolultabb mozgásformák jól felépített oktatási folyamatot feltételeznek. Az alaphelyzet

megfelelő felvétele hatékonyan rögzíthető jelre végzett szituációs gyakorlatok játékos alkalma-

zásával, míg a gyors helyváltoztatások és irányváltások kivitelezését elősegítik az eltérő távon

és kiinduló helyzetekkel alkalmazott sorozatos vonalérintések. Megfelelő figyelmet kell fordí-

tani megindulásnál az elsőként lépő láb gyors tehermentesítésére, valamint a határozott kitá-

masztást lehetővé tévő térdhajlításra és súlypontcsökkentésre.

A helyzetváltoztatások oktatásánál nagyobb figyelmet igényel a sánc helyének gyors elérése,

különösen nagyobb távolság esetén. Egy-két lépésnél nagyobb távolság esetében ez nem lehet-

séges oldalazó szökdeléssel, hanem a haladás irányának megfelelő lábbal történő kilépést egy

keresztlépéssel kombinált beszökkenés, majd a mozgás határozott lezárását követő, függőleges

irányú felugrás kell, hogy kövesse elkerülve a levegőben történő oldalra sodródást. A játék ma-

gasabb szintjén különösen kellő begyakorlást igényel két, esetleg három egymás mellett lévő

játékos összehangolt sánc helyezkedésének elérése.

A támadásokhoz tartozó felugrások oktatása szintén nagyobb odafigyelést kíván. Összetett-

sége révén szükséges a részekre bontás először a lépések sorrendjének, aztán a karlendítés út-

jának és ritmusának, majd a biztonságos és gyors újbóli helyváltoztatást lehetővé tevő, ezért

páros lábra történő leérkezésnek a rögzítéséhez.

47

4.2. LABDÁVAL VÉGREHAJTOTT TECHNIKAI ELEMEK ISMER-TETÉSE

A szerkesztettként jellemzett, valóban sajátosnak mondható labdás technikai elemek kiala-

kulására valójában azon kritérium volt döntő hatással, miszerint a labdát továbbítás céljából

egyidejűleg, pillanatnyian és elpattanó módon kell megjátszani, ami gyakorlatilag csupán érin-

tésként jelenhet meg (Csillag és mtsai, 1992).

Kosárérintések

A kosárérintés a röplabdázás talán leggyakoribb labdaérintése – sportági szaknyelvezetben

az egyik alapérintésnek is nevezik. Egy csapat

taktikus, három érintésre épülő támadás felépí-

tésében jellemzően második, támadást közvet-

lenül előkészítő érintéseként jelenik meg, de kez-

dők játékában előfordul támadás befejező, míg

haladóbbak és bátrabbak esetében nyitást fogadó

célzattal is. Előnye nagy pontosságában rejlik,

megfelelő begyakorlást követően nagy biztonság-

gal kivitelezhető a labda megjátszása a továbbítás

helyére, ívére, sebességére nézve. Ezen előnyeire

és a nem természetes mozgásformájára tekintettel

oktatása közvetlenül a röplabdázással való ismer-

kedés elején javasolt.

Helyes végrehajtásának alaphelyzete vállszé-

les terpeszállás, egyik lábat kissé előrébb he-

lyezve, stabilan, enyhe térdhajlítással állva. A ka-

rok arc elé emelve enyhén hajlított könyökkel, ko-

sarat formáló nyitott ujjakkal helyezkednek el. Az

24. kép: A kéz helyzete

25. kép: Kosárérintés alaphelyzete

48

érintés előtt fontos a labdához történő igazodás úgy, mintha fejeléssel folytatódna a labda to-

vábbítása. A labda közeledtével következik annak bekísérése gyors könyökhajlítás segítségé-

vel. A labda érintése a könyök leghajlítottabb helyzetében valósul meg (valójában csupán csak

a hüvelyk-, mutató- és középső ujjakkal), majd a kinyúló könyök gyorsítja a labdát. Az érintés

nem „ragadhat” be, fontos a pillanatnyi megvalósulása. A labda kilökéséhez szükséges lendület

megszerzését segíti a könyök rugózásával egyidejű dinamikus térdhajlítás-nyújtás, ami na-

gyobb távolság eléréséhez elengedhetetlen. Legtöbbször ezzel az alapérintéssel az előre történő

labdatovábbítás fordul elő, de mindez történhet oldalra, hátra, sőt gyakorlottabbak esetén ezen

továbbítások felugrással is elérhetőek. Legspeciálisabb formája az egykezes kosárérintés, ami

a magas szinten képzett feladó játékosok támadást előkészítő repertoárjának részét képezi.

A kosárérintés oktatása a helyes érintőfelület kialakításával kezdődik. A homlok fölé emelt,

nyitott ujjakkal kosarat formázó tenyérnél fontos, hogy a mutató- és hüvelykujjak közel egyenlő

oldalú háromszöget alkotnak, 3-5 cm-re eltávolítva a kezeket egymástól. A bekísérés-kilökés

mozzanatát célszerű megéreztetni hason fekvésben gurulva érkező labda, majd ülő helyzetben

dobott labda visszajátszásával, hiszen ezek elősegítik a karmunkára való izolált odafigyelést.

Nagyban segíti a technikai fejlődést az önállóan, sokszor fej fölé, illetve falhoz játszott adoga-

tás, vagy a társtól érkező dobott labda variált visszajátszása. Ezt mielőbb az előre-hátra és az

oldalra történő igazodások bekapcsolásával célszerű variálni. A fejlődés következő lépcsőfokán

érdemes kissé nehezebb (esetleg nagyobb) labdával is gyakorolni, ami szinte önkéntelenül ak-

tivizálja a nagyobb ívű érintések eléréséhez szükséges térdrugózós lábmunkát. Hátrafelé történő

továbbításnál fel kell hívni a figyelmet az érintőfelület fej fölötti kialakítására, az érintés pilla-

natában a törzs homorítására, fokozottabb térdhajlításra-nyújtásra, valamint a fej megemelésé-

vel a labda tekintettel történő követésére, különösen az érintés befejezésekor. Légi kosárérin-

tésnél törekedni kell arra, hogy a játékos a labdát a felugrás holtpontján érintse. A variált ko-

sárérintések begyakorlásához társ által helyes ívben és helyre dobott labdák sorozata szükséges,

iskolázás jelleggel.

49

Alkarérintések

A kosárérintéshez hasonlóan az alkarérin-

tés is alapérintésnek minősül. Előfordulása

gyakori, ráadásul bizonyos labdák megját-

szásakor alkalmazása elengedhetetlen. Idő-

beni megjelenése későbbre tehető, kialakulá-

sát a labda sebességének növekedése gene-

rálta. A taktikus, három érintésre építő játék-

ban elsődlegesen az ellentérfélből érkező

erős nyitások és leütések kivédésére szolgál, de a mellkas-csípő vonal alá érkező egyéb meg-

játszására, sőt mentőérintések kivitelezésére is tökéletesen alkalmas. Helyes technikai végre-

hajtás birtokában igen pontos labdatovábbítást tesz lehetővé, bár támadások közvetlen előké-

szítésében kisebb variálhatósága, míg befejezett támadásoknál a labda kiszámíthatóbb, lassúbb

haladása miatt a játék magasabb szintjén csak kényszerítő helyzetben jelenik meg.

Helyes végrehajtásakor az alaphelyzet a kosárérintésénél szélesebb terpeszállás térdben

kissé hajlítva, szintén valamely lábfejjel a másik

előtt. A test csípőben enyhén hajlított, a súlypont

valamelyest a talp elülső részére helyeződik.

Mindez a gyors, bármilyen irányba történő helyez-

kedést segíti.

A karok a test előtt találhatók a combbal közel

párhuzamosan, egyik tenyér a másik kézhátat

fogja, a könyök nyújtott. A két alkar szorosan egy-

máshoz simulva egyenes érintő felületet képez. Az

érintés pillanata előtt a vállak megemelésével, il-

letve a csuklók lefelé feszítésével ez a felület még

egyenletesebbé válik. A labda továbbításához

szükséges lendületet a dinamikus térdhajlítás-nyúj-

tás biztosítja. Nagyobb sebességgel érkező labda

esetén ez hiányzik, ilyenkor a kar bekísérő mozgása kontrollálja az elpattanás nagyságát. Ta-

pasztaltabbak esetén a könyökben nyújtott, csuklóval lefeszített karok a test mellett találhatóak,

gyors összeillesztésük máris adja az érintés kívánt felületét.

27. kép: Az alkarérintés helye

26. kép: Az alkarérintés alaphelyzete

50

Nyitások

Minden labdamenet kezdő, így megkerülhetetlen érintése a nyitás, más néven adogatás. A

játék elkezdésén túl jellemzően közvetlen pontszerzésre vagy az ellenfél támadás felépítésének

megnehezítésére irányul. A végrehajtás technikájában nagy változások következtek be a

sportág fejlődéstörténetében. A kezdetekben a játékosok vállvonalukat tekintve merőlegesen

álltak fel az alapvonal mögé, és a labdát oldalról, horognyitással indították. Napjainkban a játék

minőségétől függően ismert a csípőmagasságban megütött alsó, illetve a fej felett megütött felső

egyenes nyitás. Utóbbi esetében tudatosan történhet a labda előre, illetve oldalra történő meg-

pörgetése a gyorsabb levágódás, illetve kanyarodás elérése végett, míg a labda központi helyen

való megütése az abból fakadó lebegő, szitáló mozgás miatt az ellentérfélre érkezés helyének

kiszámíthatatlanságát eredményezheti. Képzett játékosok a pörgetett és lebegő nyitásokat az

eredményesség növelése érdekében felugrást követően alkalmazzák. Rekreációt szolgáló kö-

rülmények közepette a talajról végzett felső egyenes nyitás technikájának bemutatása a legcél-

ravezetőbb.

A nyitást végrehajtó játékos az alapvonal mögött, az ellentérféllel szemben, harántterpesz-

ben áll, az ütőkarral ellentétes lábbal elől. A labdát az ezzel azonos oldalon lévő kézzel dobja

fel a könyökben enyhén hajlított, magastartásban lévő ütőkar elé 1–1,5 m-es magasságban. Az

ütőkar könyöknyújtás közepette előrelendül, a labda megütése a közepesen nyitott, megfeszített

tenyér teljes felületével történik, ami a labda irányításában fontos szerepet játszik. A mozdulat

során a súlypont hátulról előre tolódik. A nyitás sikerességét meghatározza a feldobás pontos-

sága, valamint a labda megütésének helye. A nyitás végrehajtható egy-két lépéses lendületszer-

zést követően is, de fontos, hogy a labda megütésének pillanatában az ütőkarral ellentétes láb

legyen elől. A labda pörgetése gyorsan kivitelezett, borító csuklómozdulattal érhető el, míg

lebegtetésénél fontos a megfelelő sebességtartomány eltalálása.

28. kép: A felső egyenes nyitás technikája

51

Támadó érintések

Egy taktikusan játszó csapat igyekszik olyan játékhelyzetet teremteni, hogy a lehetséges har-

madik, azaz befejező érintése megoldhatatlan feladat elé állítsa a védekező csapatot. Ez általá-

ban a dinamikus, erős leütésekkel, illetve meglepetésszerű ejtésekkel érhető el. Jellemzően

mindkettőt felugrást követően, egy kézzel hajtják végre. Leütéskor a játékos úgy helyezkedik,

hogy két-három lépés lendületszerzést követő, páros lábról történő felugrása után a labda épp

magastartásba lendülő ütőkarja előtt legyen.

A felugrást, illetve az ütőkar előkészítését a dinamikusan hátsó rézsútos mélytartásból előre

végzett karlendítés támogatja. A leütés előtt a játékos teste ívesen hátra feszül. Az ütőérintést a

csípő gyors előre hajlítása kezdi, amit az ütőkar előre lendítése követ, majd a csukló borító

mozdulata zár. A labda megütésekor a tenyér az adogatásnál ismertetetthez hasonlóan nyitott,

szintén lehetővé téve a labda akár utolsó pillanatban is kivitelezhető irányítását. Fontos, hogy a

megfelelő csillapítás, illetve a biztonságra való törekvés érdekében a talajra érkezés páros lábra

történik. Egykezes ejtés esetén az ívhelyzetből indított ütőmozdulat szinte megáll, az előre len-

dülő ütőkar közvetlenül az érintés előtt jelentősen lefékeződik és a játékos a labdát a hüvelyk-,

mutató- és középső ujjával alatta-mögötte érintve szinte áttolja a háló fölött. A labda érintése

pillanatnyi, míg a talajra érkezés szintén páros lábra történik.

29. kép: A leütés technikája

52

Sáncolás

A sáncolás gyakorlatilag egy vagy több, első sorköteles játékos arra irányuló tevékenysége,

hogy az ellenfél tá-

madó érintését köve-

tően a labda saját tér-

félre érkezését annak

vissza „blokkolásával”

még a háló fölött meg-

akadályozzák. A sánc-

ban résztvevő játékos

karjait magas tartásba

lendítve, kinyitott te-

nyereivel szinte falat

emel a labda útjába, amely annál hatékonyabb lehet,

minél több tenyér van adott esetben egymás mellett. Eredményes sánc esetén a blokkolni szán-

dékozó játékos közvetlenül a háló mentén oda helyezkedik, ahol a támadó érintés várható. Ezt

követően páros lábról, könyökben hajlított karral lendítve olyan ütemben ugrik fel, hogy holt-

pontját az ütő érintés pillanatában, nagyobb távolság esetén kissé később érje el. A sánc haté-

konysága az ellentérfélbe történő átnyúlással, a labdára való rácsuklózással növelhető. Leérke-

zés az elugrás helyére, páros lábra történik. Két-három játékos összehangolt sánca gyakorlást

igényel, mind a talajon történő gyors helyezkedés, mind a minél pontosabb falat eredményező

kéztechnika elsajátítása miatt. Magas szinten röplabdázók a sáncot nemcsak a labda átjutásának

megakadályozására, így akár közvetlen pontszerzésre, hanem csupán sáncárnyék kialakítására,

ebből fakadóan az átjövő labda útjának kiszámíthatóvá tételére is használják.

Mentőérintések

A játékra jellemző, hogy az ellentérfélből érkező labda sokszor túl gyorsan vagy kiszámít-

hatatlanul közelít a térfél talaja felé. Az ezt megakadályozni igyekvő védekező tevékenység

sajátos mozgássorra épülő ún. mentőérintések kialakulását szülte. Női játékosok a talajhoz kö-

zelítő labdát súlypontjuk jelentős süllyesztése után úgy játsszák föl egy vagy két kézzel, hogy

azzal egy időben vagy azt követően egy gyors (fél) gurulást elvégezve mielőbb játékra készen

álljanak. Férfiak esetében létezik egy ennél talán még gyorsabb beavatkozást lehetővé tevő

31. kép: A sáncolás kéztechnikája

30. kép: Leütés sáncolása

53

mozgás. Ennek során a súlypont süllyesztése és előre történő dinamikus elrugaszkodás után

végzik el a labdamentést, majd mellkasukon csúszva érkeznek a talajra, ahol ennek lendületét

kihasználva segítik magukat mielőbb hajlított állásba.

5. SPORTÁGI TAKTIKA

A röplabda pályán egymással vetélkedő csapatok közül a három, vagy az aktuális verseny-

kiírásnak megfelelő számú játszmát nyerő csapat kerül ki győztesként. Ugyanakkor nem helyes

azt gondolni, hogy ezt csupán a csapatokat alkotó játékosok technikai felkészültsége határozza

meg. Egy csapat eredményességében meghatározó szerepet játszik taktikai felkészültsége is.

Sőt, a taktika valójában a technikai tudás gyakorlatban történő alkalmazása, megvalósítása. Az,

hogy egy adott technikával végrehajtott nyitás az ellentérfél mely részére vagy az ellenfél mely

szerepkörben játszó játékosára irányul, bizony jelentősen meghatározhatja egy labdamenet ki-

menetelét. Mint ahogyan az is, hogy a feladó játékos olyan szituációt teremt-e a támadó játékos

számára, hogy hat kéz alkotta sáncfalat kell leküzdenie vagy éppen blokk nélkül, szinte szaba-

don támadhatja az ellenfelet.

Garamölgyi (1996) szerint „míg a technika a játék gyakorlati része, addig a taktika annak

a szellemi oldalát jelenti, alapja a tervszerűség”. Ír arról is, hogy a taktika jellemzője az éssze-

rűség is, így fontos, hogy biztosítson lehetőséget a hasznos technikának, rejtse el a hiányosat és

kerülje a haszontalant.

54

Taktikai feladat megvalósítható az egyes technikai elemek alkalmazásakor, mint ahogyan

egy-egy, játék során megvalósított csapat vagy csapatrész tevékenység, mint pl. nyitásfogadás

vagy mezőnyvédekezés kapcsán is. Ebből fakadóan a taktika végrehajtása vonatkozhat csupán

az egyénre, néhány játékos alkotta csapatrészre vagy az egész együttesre. Egy taktikai feladat

megszületése függ a saját technikai felkészültségtől, így a technika gyakorlatilag meghatározza

a taktika színvonalát. A taktikában történő előrelépés így a technikai fejlődést is igényli. Emel-

lett természetesen függhet az ellenfél technikai-taktikai jellemzőitől is, így ennek felderítése is

kulcsfontosságúvá válhat. Jól felkészített, képzett játékosokból álló csapatok vetélkedését meg-

előző bemelegítéskor a technikai tudásban sokszor csak minimális különbségek figyelhetőek

meg, így a hozzáértők számára is előre szinte bejósolhatatlan az irányító edző által jobban át-

gondolt és az együttes részéről eredményesebben megvalósuló taktika dönt.

4. ábra: A röplabdázás taktikája

A r

öp

lab

dáz

ás t

akti

kája

Támadás

taktikája

Nyitás

Feladás

Támadás

Védekezés

taktikája

Nyitásfogadás

Sánc

Mezőnyvédekezés

Támadás biztosítása

55

5.1. AZ EGYES TECHNIKAI ELEMEKHEZ KAPCSOLÓDÓ TAKTI-KAI LEHETŐSÉGEK

A feladás, azaz támadás-előkészítés taktikája

A támadás előkészítése – a vele szemben támasztott helyre, tempóra, variálhatóságra vonat-

kozó igények megfogalmazódása miatt – általában kosárérintéssel történik. A feladás minősége

alapvetően hozzájárul egy csapat sikerességéhez, hiszen az azt követő, pontszerzésre irányuló

akciókban lévő lehetőségeket alapvetően meghatározza. Célja olyan játékhelyzet előidézése,

amelyben a támadást végrehajtó játékos a legnagyobb valószínűséggel képes azt pontot érően

befejezni. Ebből következik, hogy az előkészítő játékos munkáját a minél okosabb taktikai

megoldások kell, hogy jellemezzék. Ez sokszor a teljesen leegyszerűsített, míg más esetekben

a végletekig színesített megoldásokkal realizálható.

A feladások taktikája függhet az ellenfél, illetve a saját csapat összeállításától. Előbbi eseté-

ben a háló túloldalán elhelyezkedő, sáncban szerepet kapó játékosokra szükséges tekintettel

lenni. Amennyiben közöttük van magasan, átnyúlva, jellemzően eredményesen blokkoló játé-

kos, úgy mindenképp célszerű őt elkerülni. Szintén nem érdemes olyan helyzetet előteremteni,

amikor a több, akár három játékosból alkotta sáncfal nagyon könnyen összeáll, például a térfél

közepére szervezett, magas ívű előkészítésekkor. Ezzel szemben okos megoldás lehet a táma-

dást nem pontosan a sánccal szemben, hanem akár két sáncra készülő játékos közé szervezni,

azaz minél gyorsabb helyezkedésre és pontosabb együttműködésre kényszeríteni őket, ami

ugye magában rejti a hibázás lehetőségét. A saját csapatban lévő támadók várható teljesítménye

is döntő lehet a taktika kialakításakor. A jobb arányban pontot szerző támadó játékost célszerű

többször foglalkoztatni. Ennek figyelemmel követése, akár egyes állásrendi helyzetnek megfe-

lelő memorizálása is döntő szerepet kaphat az eredményességben. Persze ponterősebb ütőre a

sánc is jobban készül, így a feladó értékes döntése lehet alkalmanként a sikertelenebb támadó

célzott foglakoztatása a sikertelenebb sánc ellen. Alaptaktikai javaslatként fogalmazódhat még

meg a légi kosárérintés alkalmazása a támadások felgyorsítása miatt (reagálásra kevesebb időt

kapó sánc); a labdát kézre kapó, ellentérfelet ezáltal könnyebben szemmel kísérő ütő játékos

(jobb kezes bal szélen és fordítva) kiválasztása; alkarérintéssel csak előre irányuló, kiemelt lab-

dák feladása; középen támadó társ gyakori helyzetbe hozása a játszmák elején (ellenfél sáncá-

nak állandó figyelmét kikövetelve) vagy a hálótól távolra érkező bejátszásokból a hálóhoz „be-

szúrt” feladások alkalmazása. Bizonyos esetekben nagyon értékes pont szerezhető a feladást

sejtető, de végül azt mellőző, második érintésre meglepetésszerűen áttett labdákból is.

56

A nyitásfogadás taktikája

A nyitásfogadás a támadás felépítés sikerességét megalapozó első érintése a csapatnak,

melynek kivitelezése az érkező labda gyorsasága miatt általában alkarérintéssel történik. A

labda feladóhoz irányuló továbbításának pontosságával szemben támasztott igény nagy figyel-

met és jó technikát igénylő játékelemmé teszi. Taktikai oldalról nézve fontos közvetlen pont-

szerzést megakadályozó, az előkészítő játékos számára a támadás felépítés lehetőségeinek vá-

laszthatóságát lehetővé tevő, illetve a támadásban részt vevő játékosok célszerű helyezkedését

biztosító szerepe. Mindezeket figyelembe véve legfontosabb taktikai feladat az adott adogatás

bejátszásában részt vevő nyitásfogadó játékosok számának és személyének meghatározása, va-

lamint az általuk alkotta, legoptimálisabb lefedést biztosító nyitásfogadási alakzat kialakítása.

Az alkalmazott taktikát nagymértékben befolyásolja a játékosok nyitásfogadásban tapasztal-

ható eredményessége, a tervezett támadásban részt vevők felkészülésének megkönnyítése, a

nyitás pillanatában fennálló állásrendi szabály, valamint az érkező labda – sokszor bejósolha-

tóan – várható helye, sebessége, típusa (nagy sebességgel érkező, levágódó felugrásos pörgetett

nyitás hatástalanítása jellemzően több fogadót igényel, mint egy nagy ívben, lassan érkező alsó

vagy felső egyenes nyitásé). Kezdőbbek esetén a feladó kivételével mind az öt játékos részt

vesz a fogadásban a térfél minél biztosabb lefedése érdekében. Ezt a hagyományosan W alak-

zatként említett elhelyezkedést kialakítva teszik, ahol a fogadók két köríven helyezkednek el

egymástól közel azonos távolságra úgy, hogy a hálóhoz közelebbi képzeletbeli köríven állnak

hárman, míg mögöttük ketten (a játékosok a W betű sarokpontjaiban helyezkednek el). Keve-

sebb nyitásfogadót eredményez az, ha egy játékosra (vagy akár többre) pontatlansága, vagy a

támadásban való valószínűsíthető részvétele miatt nem lehet számítani az alakzat kialakítása-

kor, ebben az esetben értelemszerűen nehezebbé válhat a nyitást fogadók helyzete. A játék fej-

lődése mégis azt eredményezte, hogy képzett csapatok esetén a nyitásfogadók száma akár je-

lentősen is redukálódik, így már találkozhatunk állásrendenként csupán két nyitásfogadóra

építő alakzatokkal is. Ezt a tendenciát támogatja a speciálisan csupán nyitásfogadó-védekező

poszton játszatható „libero” játékos szinte folyamatos bevethetősége.

57

A nyitás taktikája

Az adogatás nemcsak közvetlen pontszerző lehetősége végett számít meghatározó játék-

elemnek, hanem mert olyan taktikai fegyverként is alkalmazható, mely segítségével az ellenfél

támadásépítése akadályozottá, esetleg kiszámíthatóvá válik. A nyitás elvégzésére 8 másodperc

áll rendelkezésre a játékvezetői sípszót követően. Ez a le-

hetőség máris kellő átgondolást igényel, hiszen ezen idő-

tartam jelentős kihasználásával érdemben csökkenthető a

fogadók merev összpontosítása, ami ugyebár pontatlan-

sághoz vezethet, mint ahogyan a sípszó után rögtön el-

végzett nyitás gyorsíthatja a játék menetét, ami egy len-

dületben lévő csapatnak általában érdeke. Talán a leggya-

koribb nyitással kapcsolatos taktikai megfontolást annak

célhelye jelenti. Így legérdemesebb a gyengébb nyitásfogadónak vélt játékosra, a megelőzően

éppen fogadásban hibát vétő, vagy éppen becserélése miatt bizonytalanabb játékosra adogatni.

Bíztató lehet a láthatóan lefedetlen helyre szerválni. A labda megbízhatóan pontos irányítása

esetén eredménnyel kecsegtet az is, ha olyan játékos figyelmét köti le a fogadás, aki nagy va-

lószínűséggel a támadás befejezésében is szerepet kapna. Ez különösen jó megoldás akkor, ha

a fogadás olyan helyezkedést kíván az adott ellenfél játékosától, amivel szinte ki is zárja magát

a támadásból. Ha a nyitás a bejátszás minőségének lerontására irányul, akkor célszerű a feladó

előkészítéskor várható helyétől minél távolabbra adogatni, így valószínűsítve a pontatlanabb

bejátszást. A hátsó sorból befutó feladó útjába ütött nyitás pedig vagy a feladót fogadásra kész-

teti (akkor ugye már nem adhat fel), vagy a fogadók között félreértést okozhat. Ha egy feladó

befutással foglalja el a második érintés várható helyét, akkor az is megadhatja a nyitás célhelyét,

hogy a feladó lehetőleg maga mögül kapja a bejátszást, ami után nehezebb pontos támadást

szervezni. Ésszerű taktikai megoldást jelent az is, ha egy csapat konstans módon foglalkoztat

fogadóként egy bizonyos játékost az ellenfélből, elfáradással csökkentve a figyelmen alapuló

pontosságot. Még jól képzett nyitásfogadók eredményességére is többnyire negatívan hat, ha a

rá irányuló nyitások típusának változtatásából eredően az érkező labda haladási paraméterei

különbözőek. Az egyszer balra-előre erősen megpörgetett, majd az újabb labdamenetben lapo-

san lebegve érkező labda precíz továbbítása a feladó felé nem egyszerű feladat, különösen, ha

az érkező labda eltérő magasságban találja a fogadó játékost. Taktikai megfontolás tárgyát ké-

pezheti a nyitás helyének kiválasztása is, hiszen meglepetésszerűen gyors és rövid nyitást cél-

32. kép: Nyitásfogadás W alakzatban

58

szerű az oldalvonalakkal párhuzamosan, közvetlenül az alapvonal mögül indítani, míg az íve-

sebb, nagyobb sebességgel haladó, mégis a háló fölött áthaladva sokszor váratlanul „lehulló”

lebegtetett nyitás az alapvonaltól 6-8 m távolságból megütve érhető el. A nyitás taktikájához

tartozik, hogy bizonyos esetekben szinte tilos nyitást hibázni. Leginkább akkor, ha ez lendület-

szerzést eredményezhet; az ellenfél időkérése után; sorozatban; vagy játszma végéhez köze-

ledve különösen szoros eredménynél.

A támadás taktikája

Egy röplabdamérkőzésen a csapatok által szerzett pontok túlnyomó része összefüggésbe

hozható a támadással, így kijelenthető, hogy az eredményes támadó munka a győzelem kulcsa.

Egy jól megkoreografált támadás emellett nagyon látványos is, hiszen a magas szintű játékban

az előkészítő játékoson túl esetenként szinte minden társa labdamenetet befejező, pontszerző

helyzetbe kerülhet. A támadás célja az ellenfél védelmének kijátszása, a védelem hibára kény-

szerítése. Az ezzel kapcsolatos taktika fejlődését elsősorban az első védelmi vonal, a sánc ha-

tékonyságának megnövekedése okozta. Ahhoz, hogy a labda az ellenfél térfelén talajt érjen

vagy ne tudják azt visszajátszani, a legtöbb esetben bizony át kell hatoljon az első védelmi

vonalon. Az ebben való sikerességet növelik a változatosan előkészített, így különböző helyre

irányuló, eltérő ívű, gyorsaságú, vagy éppen egy időben több játékos támadásban való részvé-

telét megszervező feladások. A variált feladások célja a labda háló fölötti áthaladásának útjában

álló sánc elkerülése, becsapása. Sikeresen kialakított, több játékos alkotta összezárt sánc esetén

jó megoldást jelenthet a labda dinamikus, ezáltal a védők által nehezen hatástalanítható sánc

melletti leütése, vagy gyors sáncárnyékba továbbítása, hiszen a sánc takarásában jellemzően az

ellenfél játékosai által nem lefedett terület található. Magas sánc ellen sikerrel alkalmazható a

labda rövid ellentérfélbe ejtése. Ennek célhelye a védekezési rendszer függvénye.

A sánc taktikája

A sánc többfunkciós eleme a játéknak, aminek kialakításában az első sorköteles három játé-

kos vehet részt. Alkalmazható közvetlenül labdát ellentérfélbe visszajuttató céllal, így akár

pontszerzésként; a pálya egy részét eredményes támadás elől elrejtő céllal, azaz sáncárnyék-

ként; illetve olyan passzív elemként, amikor az érkező labda erejét csak meg kívánja fékezni,

miután a csapat tudatosan készülhet a visszatámadásra. A sánc szerepét és a sáncban résztvevő

játékosok számát több tényező befolyásolja. Ilyen a támadás felépülésének helye, gyorsasága,

59

kiszámíthatósága, várható eredményessége, a labda hálótól való távolsága, vagy épp az aktuális

támadó hatékonysága. Az oldalvonalakhoz közeli támadásoknál általában a támadóval szemben

álló, illetve első középhelyről odahelyezkedő játékosok által kialakított kettes sánc tudja legin-

kább támogatni a csapat védekezését, míg a középen megvalósított támadások esetén akár

mindhárom első sorköteles játékos részt tud venni az első védelmi vonal kialakításában. Takti-

kai okokból célszerű a legjobban sáncoló játékost középen szerepeltetni, hisz így a legtöbb

sánckísérletben részt vehet, míg ha van a sáncolásban kevésbé eredményes csapattag, akkor

javasolt szerepét a mellette lévőnek átvenni és neki a sánc mögötti terület biztosításában fel-

adatot adni. Okos taktikai megoldás lehet a legeredményesebben blokkoló játékos leghatéko-

nyabban támadó játékossal történő szembeállítása.

A védekezés taktikája

Az ellenféltől érkező labdák sokszor nagyon gyorsak vagy a védekezők által lefedetlen

helyre érkeznek. Hat játékosnak nem könnyű ezeket megjátszani, különösen, ha közülük egy-

három fő a sánc kialakításában vesz részt. Így szükséges a teljes térfél egymás közötti ésszerű

felosztása, azaz a védekezési feladatok rendszerszerű meghatározása. Fontos, hogy az első sor-

köteles, sáncban részt nem vevő játékos (leszakadó) úgy helyezkedjen, hogy a támadóvonal és

középvonal környéki területet saját pozíciójának megfelelően biztosítani tudja. A három, me-

zőnyvédekezésben részt vevő hátsó sorköteles játékos helyezkedésére kétféle alkalmazás vált

be leginkább. Sarkos rendszer esetén a hátsó közép (6-os) helyen lévő játékos a támadóvonal

környékén helyezkedik el és amennyiben a támadás a pálya valamely szélén következik be, úgy

mindig kissé arra tolódik, ezáltal védve a röviden sánc mögé juttatott labdákat. Két társa hátul

marad és a sánc melletti támadásokat igyekszik hatástalanítani az oldalvonal mellett, illetve a

térfél átlójában. Hátsós védekezési rendszer esetén mindhárom hátsó sorköteles játékos hátra

húzódik az alapvonaltól mindössze egy-két méterrel beljebb, szemben helyezkedve az erősnek

ígérkező leütésekkel. A közvetlenül az oldalvonal mellé, illetve sánc mögé röviden továbbított

labdákat az adott oldalon hátul védekező játékos igyekszik megmenteni. Amennyiben az ellen-

fél a labdát a térfél szinte üresen maradt középső részére juttatja, úgy azt a hozzá legközelebbi

hátul lévő játékos vagy a sáncban részt nem vevő első sorköteles társa próbálja megjátszani.

60

6. A RÖPLABDÁZÁS LEGFONTOSABB SZABÁLYAI

A játék legfontosabb jellemzőinél ismertetetteken túl következzen néhány kiemelendő játék-

szabály:

a térfelet jelző vonal a térfél része, így az éppen ott talajt érő labda a támadócsapat

szempontjából jónak minősül, így pontot ér,

a hálót érintő, de azon áthaladó labda játékban marad,

játszmánként hat cserére van lehetőség, ahol a lejövő játékos csak a helyette pályára

lépő helyére cserélhető ismét be, ráadásul oda-vissza csupán egyszer,

a hátsó soros játékosok helyén korlátlanul, azaz hivatalos csere kérése nélkül, a labda-

menetek közötti játékmegszakítások idejét kihasználva szerepeltethető egy ún. liberó

pozícióban lévő csapattag, aki egy speciális védekező játékos, így leghatékonyabban

a nyitás fogadásában, illetve a mezőnyvédekezésben tudja segíteni csapatát,

egy játszmában csapatonként két időkérés le-

hetséges,

a nyitás pillanatában mindkét csapat játékosai-

nak meghatározott állásrendben kell elhelyez-

kedniük, ami a jelzett pillanatra meghatározza

a pályán lévő helyezkedésüket. Ez alapján az

azonos sorban lévő játékosok között (2-3-4-es,

illetve 5-6-1-es helyen lévők) oldalirányú, míg

az azonos oszlopban lévők között (1-2-es, 3-6-

os, illetve 4-5-ös helyen lévők) mélységi hely-

tartási kötelezettség áll fenn, miszerint köze-

lebb kell állniuk a helyükhöz közelebb lévő ol-

dal-, illetve a hálóhoz közelebb lévőknek a kö-

zépvonalhoz.

a nyitás jogának megszerzésekor a játékosok-

nak el kell forogniuk a szomszédos állásrendi helyre, mégpedig az óramutató járásával

megegyező irányban.

(Bővebben az irodalomjegyzékben jelzett játékszabályok kiadványban.)

33. kép: Játékosok helyei és forgásuk

61

7. A SPORTÁG REKREÁCIÓS ASPEKTUSA

7.1. ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEK

A röplabdázás, mint alapsportág több válfaja is elterjedt, mint rekreációt szolgáló tevékeny-

ség. A már említett, legnagyobb népszerűségnek örvendő strandröplabdázás mellett ismert a

jellemzően füves tereken zajló parkröplabda változata, a sekély vizekben kifeszített háló fölött

vízi röplabdaként játszva, de néhol megjelenik az aszfalttal burkolt területeken kialakított pá-

lyákon is. Így hódolhatnak az érdeklődők kedvelt sportáguknak strandon, tengerparton, park-

ban, akár futballpályán vagy napjainkban sok-sok wellness hotelben. Ezen esetekben a sporto-

lás célja nem a versenyzés, hanem a kikapcsolódás, az önfeledt szórakozás. Ez természetesen

hatással van az adott játékban alkalmazott szabályokra is. A két egymás ellen játszó csapat

tagjainak száma szinte tetszőlegesen szabható meg létszámot és annak arányát nézve, persze

érdemes az erőviszonyokat szem előtt tartani. A versenyszerű röplabdázásban az érintések ki-

vitelezésének minősége (különösen kosárérintésnél és felső egykezes ejtésnél) meghatározott,

a rekreációs körülmények közötti játék során ezen a téren is lehet kedvezményeket tenni. Mint

ahogyan a játékterület nagysága és a háló magassága is szituációtól függően meghatározható.

A továbbiakban bemutatásra kerülnek a röplabdázás rekreációs tevékenységként is előfor-

duló formái.

7.2. STRANDRÖPLABDÁZÁS

Hivatalosan 2:2 elleni, homokban játszott forma. A sokszor mély homok jelentette nehezítő

körülmény felnőttek esetében nem jelent jelentős játékterület csökkentést, az eredetileg 9x9

méteres térfél mindössze egy méterrel szűkül. Igaz ez a hálómagasság esetében is, melynek

mérete nem is változik a teremröplabdában elterjedthez képest.

Fontos különbség mutatkozik azonban a labdaérintéseket illető lehetőségekben. Ez alapján

az ellentérfélről érkező labda megjátszása és az átjátszás érdekében nem alkalmazható „puha”

érintés, így ezekben az esetekben tiltott a kosárérintés és az egykezes ejtés (tip érintés). Sőt,

kosárérintés feladásként is csak akkor kivitelezhető, ha technikáját tekintve tökéletes, ezáltal a

labda mindkét kéz ujjai által egyszerre érintett, ami kiküszöböli a „betapadást” vagy a labda

levegőben történő pörgését. Eltérést jelent az is, hogy a sáncérintés beleszámít az egy akció

keretein belül lehetséges három érintésbe, de a szabály megengedi a sáncoló játékos egymás

62

után kétszer végrehajtott labdaérintését. Rekreációs célzattal űzött játék esetén természetesen

ezek a kitételek mellőzhetőek, ami a csapatokat alkotó létszámra is vonatkozik.

Így strandokon, vízpartokon vagy szállodák területén kialakított pályákon gyakran látható

jóval nagyobb létszámban és egyszerűsített szabályokkal játszva a strandröplabda, ami élvezeti

értékét akár növelheti is.

7.3. PARKRÖPLABDÁZÁS

Parkokban, füves területen, esetleg aszfalton, salakos pályán játszani valóban a röplabdázás

szabadidős változatát jelenti. Alkalmazása egyre népszerűbb, sok esetben vállalati rendezvé-

nyek, amatőr sportversenyek vagy csupán baráti társaságok rendszeresen visszatérő hétvégi

vagy hétköznap délutáni programját képezi. Baráti és céges összejövetelek esetén a játék aktu-

álisan alkalmazott szabályai teljesen rugalmasak a színvonal függvényében, így a formát meg-

szabó keretek általában csak a játékvezető műveleteinek megtartására irányulnak. Ezért a pá-

lyán lévők száma szinte tetszőleges (csupán a kétoldali csapatok létszámának egyensúlyára ér-

demes figyelni), a nyitás pillanatában érvényes helytartás szabály megtartására nem fordítanak

mereven figyelmet, ugyanakkor általában követelmény a csapatérintések számának hivatalos

előírásokkal harmonizáló betartása, a labda megfogásának tiltása, a forgás szabály (a nyitást a

34. kép: Strandröplabdázás

63

játékosoknak előre meghatározott sorrendben kell elvégezniük) vagy épp a nyitás helyét kije-

lölő szabály alkalmazása. A játszma az előre egyeztetett pontszám eléréséig tart, ami a térfél-

cseréről természetesen gondoskodik, míg a játék végét általában a társaság fizikális felké-

szültsége vagy a játék hangulatának alakulása határozza meg.

Amatőr sportversenyeken jellemzően 4:4 vagy 6:6 elleni formában szokványos, 8x8 méteres

térfeleken, 230 cm körüli hálómagasság mellett. A cserék száma és lebonyolítása általában tet-

szőleges, így játék megszakításokkor az oda-vissza csere akár korlátozás nélkül is alkalmaz-

ható. Az egykezes ejtéssel („tip” érintés) befejezett támadás jellemzően nem megengedett, mint

ahogyan a speciálisan védekező szerepkörben lévő libero játékos alkalmazása sem. Népszerű a

játék mix változata, mely esetben a csapatokat nők és férfiak vegyesen alkothatják, bár meghir-

detett verseny esetén általában szabályozva van a pályán lévő női játékosok minimális létszáma

vagy a támadást elvégző férfi játékosok általi felugrás helye (van, amikor a labdát háló fölötti

érintés esetén csak támadóvonalon kívülről elrugaszkodva továbbíthatják az ellentérfélre).

7.4. VÍZI RÖPLABDÁZÁS

A röplabdázás életkortól, nemtől, tudásszinttől független, leginkább a határtalan szórakozás

céljával játszott verziója. A körülmények erről általában gondoskodnak.

A térd-csípő magasságig érő víz a labdához történő helyezkedést és a játékra jellemző gya-

kori felugrást nagyban nehezíti, míg további nehézséget jelent a szembe fröccsenő víz vagy

éppen a csúszós labda érintése, irányítása. A röplabdázásban nagyon fontos játéktér kijelölés

vízben játszva nem tűnik egyszerű feladatnak, így általában nem is kardinális kérdés. A játék

fókuszában ez esetben többnyire a minél tovább történő labdafenntartás, illetve a csapattagok

közötti összjáték kibontakoztatása, a „három érintés” kijátszása áll.

35. kép: Parkröplabdázás

64

7.5. CÉLCSOPORT

A röplabdázás, mint rekreációs tevékenység gyakorlatilag nagyon széles életkori tartomány-

ban űzhető. Legfontosabb, hogy a játékosok képesek legyenek a játék jellemzőivel kapcsolat-

ban megjelenő követelményeknek eleget tenni, így birtokolják a labda egyszerű irányításához

szükséges ismereteket, azaz érdemben tudják alkalmazni az alapérintéseket. A folyamatos játék

szinte állandó helyezkedést is követel, ami mellett még a gyakori felugrás említhető fontos

mozzanatként. A játék során mutatott aktív és agilis részvétel ugyanakkor számos pozitív ha-

tással örvendezteti meg űzőjét.

7.6. KÉPESSÉGEK FEJLŐDÉSE

A röplabdázás sokoldalúan képes fejleszteni a játékban aktívan résztvevők szervezetét, ké-

pességeit. A játék jellegéből fakadóan többnyire dinamikus izommozgást igénylő mozdulatok

jótékony hatással bírnak a test komplex erőállapotára.

A gyors helyváltoztatások, a lendítésekkel megannyiszor kivitelezett elrugaszkodások és fel-

ugrások, a hirtelen ütőmozdulatok mind-mind hozzájárulnak az általános erőállapot javulásá-

hoz, különösen fejlesztve az alsó és felső végtagok robbanékonyságát. A lábikra izmok és a

térd feszítő izmai meghatározzák a helyváltoztató és gyakran felugrásra irányuló mozgás dina-

mikáját, mint ahogyan a törzs, illetve a felkar és váll izmai is döntő befolyással bírnak a labdá-

hoz történő igazodás vagy az azt való továbbítás minőségét illetően. A gyakori felugrásokat

követő leérkezések okozta izomfeszülés a láb izomzata mellett különösen a mély hátizmokat

dolgozza meg. A test erejével összefüggésbe hozható képességek karbantartása és fejlődése

természetesen ebben az esetben is a terhelés nagyságától és minőségétől függ.

36. kép: Vízi röplabdázás

65

A röplabdázás mozgásanyaga akár rekreációt szolgáló körülmények között is nagyszerűen

képes támogatni a gyorsaság fejlődését is. A gyors döntéshozatali kényszerrel összefüggésbe

hozható reakciógyorsaság (pl. feladás helyének módosulása a helyezkedő sánctól függően), a

teljes testre vonatkozó gyorsulási képesség (pl. kitámasztásokat követő helyezkedések) vagy az

egyes testrészek maximális gyorsaságát jelző mozdulatgyorsaság (pl. leütésre készülő kar-

munka lefékezése ejtés kivitelezése érdekében) javulása a játékban szinte folyamatosan változó

szituációkhoz való alkalmazkodás eredménye.

Az állóképesség a szervezet fáradással szembeni ellenálló képessége. A röplabdázásra jel-

lemző sokszínű mozgássor hosszabb idejű elvégzése hozzájárul a jellemzően alacsony izomfe-

szülést tovább fenntartani képes általános állóképesség hatékony fejlesztéséhez. Emellett ter-

mészetesen beszélhetünk speciális állóképességet javító hatásáról is, mely elsősorban a szerve-

zet gyakrabban és általában nagyobb intenzitással terhelt területei kapcsán valósul meg (Kiss

és mtsai, 1981).

Az alap kondicionális képességek fejlesztése mellett a röplabdázás természetesen a koordi-

nációs képességek fejlődésére is pozitív hatással bír. A gyakran változó játékhelyzetekhez meg-

követelt viszonyulás hatékonyan fejleszti a reakciót és reagálási képességet, mint ahogyan a téri

tájékozódást is. Egy adott játékelem minél kevesebb idő alatt és minél gazdaságosabban történő

végrehajtása (pl. igazodás sáncon hirtelen megpattanó labdához a mezőnyvédekezés vagy tá-

madás biztosítása során, helyezkedés és felugrás a nem pontosan érkező feladást követő leütés

előkészítéséként) pedig a gyorsasági koordináció fejlődésére van jótékony hatással.

7.7. JÁTÉKOK, FELADATOK A SPORTÁG REKREÁCIÓS ALKAL-MAZÁSÁHOZ

1. A folyamatos röplabdázás feltételezi az alapérintésekkel történő viszonylag pontos labdato-

vábbítást. Ennek begyakorlása azonban időt igényel, így a játék kezdeti fázisában, kezdőbb

szinten lévő játékosok esetén javasolt a röplabdázás rávezető játékából, azaz a zsinórlabdá-

zásból kölcsönözni néhány ötletet. Így például:

a nyitó játékos alapvonal mögül kétkezes alsó dobással is játékba hozhatja a labdát (ez

elvégezhető akár háttal felállva is),

az ellentérfélből érkező labda első érintésként akár el is kapható, viszont ezt követően

csak társ által és már röplabdázásban jellemző érintéssel játszható át a háló fölött (ez

történhet akár már a három érintés kötelező kijátszásával is),

66

kötelező a három érintés kijátszása, viszont a másodjára labdát érintő (feladó) játékos

azt elkaphatja, majd saját magának történő feldobás után kell társának kosárérintéssel

feladnia,

a csapaton belüli összjáték motiválása végett a három, már szabályos érintés kijátszá-

sát követő labdamenet megnyerése kettő pontot számít.

Örömteli időtöltést jelenthet a röplabdázás tenisz-szerű alkalmazása. Ez esetben a csapat

játékosai az alapvonal mögött helyezkednek el egymás mögött. A labdát indító játékos át-

játssza azt az ellenfél térfelére alkarérintéssel, háttal fordulva feléjük. Ettől kezdve minden

elöl álló játékosnak egyből át kell játszania az ellenfél térfelére a labdát, majd ezt követően

be kell állnia csapata oszlopának végére (továbbítás után a soron következő játékos szabadon

helyezkedhet a térfelén). Pontot kap a labdamenetet megnyerő csapat, sőt a kezdés jogát is

elnyeri (Bucher, 2000)

a játék mozgalmasabbá tehető egy külső irányítóval, aki mindig bedobással indítja a

labdát az előző labdamenetet megnyerő csapatnak adva az első érintés lehetőségét (2-

3 labda használatával ez tovább fokozható)

nehezíthető, egyúttal élvezetesebbé tehető a játék a lehetséges érintés meghatározásá-

val (pl. csak alkarérintés, persze a láthatóan labdamentésre irányuló egyéb érintés eb-

ben az esetben is elfogadható)

2. Szintén élvezetes játék bontakozódhat ki, ha a játékosok mindegyike egy újabb labdát fogva

kezében és csak azt használva az ütésre éri el a labda továbbítását. Fokozottabb ügyességet

igénylő természete miatt a három érintés kijátszásával megnyert labdamenet itt is 2 pontot

érhet. Kevesebb rendelkezésre álló labda esetén mindez történhet 2:2 elleni formában is,

ahol a csapatot alkotó játékosok pontonként/3 pontonként forogva követik egymást a pályán.

3. Három tetszőleges, de egymással arányos létszámú csapat esetén kettő küzd az adott labda-

menet megnyeréséért. A vesztes leszalad a pályáról és helyet cserél a pálya mellett a közép-

vonalnál várakozó harmadik csapattal, miközben a játékot irányító személy már be is dobja

a következő labdát az előzőleg pályán maradó csapatnak. Minden labdamenet megnyeréséért

pont jár, ezt a csapatok hangosan számolják. Győznek a kitűzött célpontszámot elérők. A

játék tempós alkalmazásához legalább két labda szükséges.

4. Természetesen a „hagyományos” röplabdázás élményszerű játékának elérése a cél. Ennek

érdekében alkalmazhatóak élvezetet emelő módosítások:

67

minden 3., adott játékos által elvégzett nyitás után a csapatnak forognia kell, amivel

elkerülhető, hogy egy-egy különösen eredményesen adogató játékos „kiszerváljon”

egy játszmát,

nagyobb létszám esetén minden forgás egyúttal kötelező cserét is jelent az előre meg-

határozott sorrendben és helyen, ez kiküszöböli a hosszabban tartó inaktivitást.

IRODALOMJEGYZÉK

Bíró Melinda, Hajdu Pál, Juhász Imre, Kopkáné Plachy Judit, Kristonné dr. Bakos Magdolna,

Széles-Kovács Gyula, Váczi Péter, Zákányi Zoltán (2015): Labdajátékok. EKFSI, Eger

http://uni-eger.hu/public/uploads/labdajatek_55bf8fb2795b9.pdf Letöltés: 2015.09.22.

Csillag Béla, Gál László, Kristóf László, Tóth Julianna (1999): Sportjátékok II. Nemzedékek

tudása tankönyvkiadó, Budapest

Garamvölgyi Mátyás (1996): A röplabdázás technikája és taktikája. Magánkiadás az MRSZ

támogatásával, Budapest.

Kiss László, Porubszky László, Tarnawa Ferdinánd (1981): Röplabdázás. Sport, Budapest.

Walter Bucher (2000): 1005 röplabda játék és gyakorlat. Dialóg Campus, Pécs

A röplabdázás hivatalos játékszabályai 2015-2016. http://www.brsz.hu/dokumentu-

mok.php?id=6 Utolsó letöltés: 2015.09.10.

Képek forrása

http://www.fivb.org/EN/Beachvolleyball/

https://en.wikipedia.org/wiki/Volleyball_at_the_Summer_Olympics

http://brooklynbuzz.com/volleyball-clinics-pop-pool-today-brooklyn-bridge-park/

http://www.cev.lu/Competition-Area/CompetitionNews.aspx?ID=566&NewsID=14038

www.jgypk.u-szeged.hu/tamop13e/tananyag_html/labdajatekok

http://beachvolleyball.isport.com/beachvolleyball-guides/beach-volleyball-essentials

http://cantondehatley.ca/en/friendly-volleyball-games/

http://www.nauticexpo.com/prod/wibit-sports/product-33899-281816.html

http://www.thisiswhyimbroke.com/inflatable-volleyball-court

http://www.brsz.hu/str_palyaepites.php

68

69

Juhász István - Bíró Melinda

KÉZILABDA

70

KÉZILABDA

1. A KÉZILABDÁZÁS KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE

A kézilabdázás kialakulásának gyökere szinte az őskorig nyúlik vissza. A fennmaradt bar-

langrajzokon megfigyelhetők a követ vagy valamilyen tárgyat dobó emberek alakjai. Az ókor-

ban megjelent számos labdajáték közt is felfedezhető pár kézzel játszott játék, melyek a modern

kézilabda elődjei lehettek.

37. kép: A kézilabdázás történetének áttekintése, pillanatképek

A mai kézilabdázás az újkorban indult igazán fejlődésnek. A XIX. század végén, szinte egy

időben alakult ki három, a sportágunk elődjének mondható játék: a Haandboldm, a Hazena, és

a Torball. A haanbold játék alapötlete Holger Nielson dán iskolamester nevéhez fűződik a

hazena Václav Karas és Antonin Kristof által megalkotott játék Prágában debütált először, a

torball játék Németországban alakult ki. Ez utóbbi úttörője az a Hermann Bachmann volt, aki-

nek nevéhez a játék szabályainak összeállítása, majd a részletes leírása fűződik. Mindhárom

játékot különböző szabályok szerint játszották, így a nagyobb szabású nemzetközi tornák szer-

vezése állandóan akadályokba ütközött. Szükségessé vált a szabályok egyesítése, amelyet a né-

met Karl Schelenz vállat fel. Az új játékszabályok 1917-ben Berlinben láttak napvilágot.

71

A kézilabdajáték ebben az időben még nagyon különbözött a mostanitól. 11 -11 játékos ját-

szott, szabadan, labdarúgó pályán. Az IHF viszont igyekezett teremben is játszhatóvá tenni a

sportágat, így kialakult kispályás kézilabda játék. A sportág népszerűsége növekedett, mozgás-

anyagának fejlődése felgyorsult. 1966-tól már csupán kispályán és csak teremben rendeztek

világbajnokságot.

A kispályás kézilabda az Olimpiai programba 1972-ben a müncheni játékokon került. 1976-

ban a következő olimpián, Montrealban pedig már a női csapatok is lehetőséget kapnak a ver-

sengésre. Az olimpiai tornák minkét nem számára a sportág kiemelt fontosságú eseményévé

lépnek elő.

A kilencvenes évekre a kézilabdázás az egyik legnépszerűbb sportággá nőtte ki magát. Az

előző évtizedekben meghatározó szerepet játszó európai országok mellett napjainkban már

ázsiai, afrikai, amerikai, sőt óceániai országokban is rohamosan fejlődik, népszerűsödik a játék.

A sportág fejlődését figyelve érzékelhető, hogy ez az Európából kiindult labdajáték mára

világszerte népszerűvé vált. A becslések szerint körülbelül 7 millió regisztrált játékos kézilab-

dázik a világon klubszinten.

2. A KÉZILABDA SPORTÁG RÖVID JELLEMZÉSE

A kézilabda egy olyan labdajáték, ahol 2 csapat 7-7 játékosa küzd a győzelemért. Az a csapat

győz, amelyik a játékidő végére több gólt ér el. A kézilabda mérkőzés rendes játékideje férfi és

női csapatoknál (16 év felett) 2x30 perc, 10 perc szünettel. Mérkőzéseken 3x1 perc időkérésre

van lehetőség úgy, hogy az utolsó 5 percben csak egyszer teheti ezt meg ezt az aktuálisan tá-

madó csapat. A csapat maximum 16 játékosból áll. A játéktéren egy időben legfeljebb 7 játékos

tartózkodhat. A kapus és a hat fő mezőnyjátékos a támadási és védekezési pozíciónak megfe-

lelően a következő posztokon helyezkedik el:

Jobb szélső: a pálya jobb szélén helyezkedik el.

Jobb átlövő: általában ballkezes átlövő játékos.

Irányító: a belső területen elhelyezkedő játékos. Ő a csapat karmestere, fő feladata a játék

szervezése, és a helyzetekhez igazított befejező tevékenység.

Bal átlövő: hasonló a feladata, mint a jobb oldali átlövőnek.

Bal szélső: hasonló a feladata, mint a jobb szélsőnek

Beálló: az ellenfél védőfalában helyezkedik el, a játéknak megfelelő pozícióban.

Kapus – pozíciójánál fogva ő az, aki a saját kapuelőterében helyezkedik el, és védi a kaput.

72

38. kép: A kézilabda pálya

A kézilabda játékszabályait a legfőbb nemzetközi szervezet, az International Handball

Federation (IHF) szabályozza és ellenőrzi. A különböző országokban a nemzeti szervezetek,

Magyarországon a Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) látja el ezt a feladatot.3

3 A szabályokat e könyvben nem tekintjük át, hiszen elérhetők a következő linken:

http://www.ihf.info/TechnicalCorner/Referees/RulesandExpertsCorner/RulesoftheGame/tabid/1285/Default.aspx

73

3. A KÉZILABDÁZÁS MOZGÁSANYAGÁNAK FELOSZTÁSA

3.1. A KÉZILABDÁZÁS TECHNIKÁJÁNAK FOGALMA, FELOSZTÁSA

Most nagyvonalakban áttekintjük a kézilabda mozgásanyagát Juhász (2013) csoportosítása

alapján.

5. ábra: a kézilabdázás technikai elemei

A kézilabdázás technikáját a következőképpen fogalmazhatjuk meg:

1. A mozgások végrehajtásának kivitelezési módja.

2. Azon mozgásos cselekvések összessége, melyek csak a kézilabdázásban vannak jelen

(pld. bevetődéses dobás) vagy alkalmazzák azokat más sportágakban is, de itt sajátosan fordul-

nak elő ( pl.: kanyarított lövés).

3. A mozgások térbeli, időbeli és dinamikai szerkezete:

- térbeli szerkezet: a test vagy a testrészek mozgáspályája.

- időbeli szerkezet: a mozgás végrehajtásának ideje; a mozgás sebessége; a testrészek

gyorsulása.

- dinamikai szerkezet: az izmok működése; az izmok és a külső hatóerők (légellen-

állás és a nehézségi erő) egymásra hatása.

Technikai elemek

A támadás technikai elemei

Labda nélküli technikai elemek

Labdás technikai elemek

A kapus technikai elemei

A kapus védő tevékenysége

A védekezés technikai elemei

A kapus támadásban

betöltött tevékenysége

74

3.2. A VÉDEKEZÉS TECHNIKAI ELEMEI

A védekezés technikai elemei a követezők:

- alaphelyzet

- mozgás alaphelyzetben

- ütközések

- a labda megszerzésére irányuló tevékenységek: labda halászása, elütése

- a gól szerzés megakadályozása: sáncolás,

- elzárások elleni védekezés: átcsúszás, kerülés, váltás

6. ábra: A védekezés technikai elemei

A v

édek

ezés

tec

hn

ikai

ele

mei

alaphelyzet

mozgás alaphelyzetben

ütközések

a labda megszerzésére irányuló tevékenységek

a labda elütése

halászás

a gólszerzés megakadályozása

sáncolás

elzárások elleni védekezés

átcsúszás

kerülés

váltás

75

Alaphelyzet

Alaphelyzetben a karok be vannak hajlítva oldaltartásban készen állnak a sáncolásra és min-

dig olyan helyzetben vannak, hogy felvehessék a kapcsolatot az ellenféllel.

Stabil haránt, vagy vállszélestől kicsit szélesebb ol-

dalterpesz állásban a térdeket mérsékelten hajlítjuk. (A

két terpeszállás használata, mindig a játék helyzet függ-

vénye) A testtömeg a lábfej elülső részére helyeződik,

ami egy jobb előfeszítést eredményez. Enyhén előre

döntött felsőtesttel, nem ugrálva mozogunk, mert így

gyorsan irányt lehet változtatnunk.

Mozgás alaphelyzetben

A védőjátékosnak azt a tevékenységét értjük, amely-

nek során mindig olyan helyet igyekszik elfoglalni a

pályán, hogy a játékba avatkozásának lehetősége térben

és időben a legoptimálisabb legyen. A helyezkedés

módját meghatározza

- a labda helyzete,

- az ellenfél helyzete,

- a saját társak helyzete,

- a pályán elfoglalt pillanatnyi helyzet.

A védőnek mozgásával többnyire követnie kell a

labda útját, amit lehetőség szerint mindig legyen képes

szemmel tartani úgy, hogy közben figyelme az ellenfé-

len legyen.

A védő a labda helyzetét figyelembe véve helyez-

kedhet a saját kapu és a labda közé, vagy a labda és az

ellenfél közé:

A technikai végrehajtását befolyásolják:

- a kaputól való távolság,

- a támadó és a labda helyzete

- az elfoglalt védekezési pozíció

- a védőtársaktól való távolsága, helyzete

39. kép: A kézilabdázás alaphelyzete

40. kép: Mozgás alaphelyzetben

76

Speciális módon:

A védő helyezkedésének fő szempontja, hogy elsősorban az ellenfél és a saját kapu között

helyezkedjen, a saját kapujához közelebb mindig a támadóval szemben.

Vannak olyan játékhelyzetek (pl. beállós elé helyezkedés), amikor a támadó és a labda közé

kell, hogy helyezkedjen.

Ütközés

Az ütközés célja az ellenfél megállítása, mozgásának, átadásainak késleltetése, a folyamatos

támadásszervezés megakadályozása, a gólhelyzetek kialakításának meghiúsítása. Az ütközés

végrehajtható talajon mozgó, vagy felugró játékossal szemben, labdás, illetve labda nélküli tá-

madó ellen. A védekezési pozíciók és a játékhelyzetek is befolyásolják az ütközési technikákat.

A klasszikus értelemben vett ütközésnél, a védő harántterpeszben kilép a dobóhelyzetbe kerülő

támadóval szemben.

A játék jellegéből adódóan a támadók és védők kö-

zötti testi érintkezés szükségszerű és elkerülhetetlen. A

támadók a kapura törés során testi erejüket is igyekez-

nek kihasználni a minél kedvezőbb lövőhelyzet kialakí-

tása érdekében.

42. kép: ütközés

41. kép: Ütközés

77

Míg a védők testüket a támadó moz-

gásirányba helyezve, azok útjának fizi-

kális blokkolásával igyekeznek meghiú-

sítani az ellenfél gólhelyzetbe kerülését,

illetve támadótevékenységének kibonta-

kozását. Ezen apró ütközetek, párviada-

lok eredménye jelentősen befolyásolja a

mérkőzés végeredményét.

Az ütközés a támadó- és védőjátékos

testtel és végtagokkal történő dinamikus

találkozása, a szabályok által megenge-

dett módon. Meglehet az a technika a já-

ték során számos változatban lelhető fel,

az ütközés alapesetének az a játékszitu-

áció tekinthető, mikor a játékosok szem-

től szemben találkoznak a talajon, il-

letve a levegőben.

A labda megszerzésére irányuló tevékenységek

Labda halászása , elütése

A halászás az ellenfél átadásának megszerzésére irányuló tevékenység, mely végrehajtható

egyénileg illetve a társakkal. A védő figyelve a támadó szándékát, kiszámítja az átadás várható

irányát és a labda feltételezett helyét. A halászó védő mozgásával keresztezi a labda útját, kö-

zelebb helyezkedve a kapó játékoshoz, mert így később indulhat, hiszen ha túl hamar indul, a

passzoló megváltoztatja a szándékát. Ha elkapja a labdát, rögtön birtokolja, ha csak bele tud

érni a labdába, gyors futással utána szalad és második szándékra veszi birtokba.

A labda megszerzésének másik módja, a labda elütése. Egyéni védőtechnikai elem, mely

során a védő a labdát vezető támadótól megszerzi, elüti a labdát. Minden olyan játékszituáció-

ban megkísérelhető, mikor a védő és a labdás támadó érintő távolságra van egymástól.

43. kép: ütközés

78

A gólszerzés megakadályozása

Sáncolás

A távolról érkező, kapura tartó labda megállítását cé-

lozza. A kapufelület takarása a védő részéről alapfeladat,

mivel így hatásosabban oldható meg annak védelme.

Egyénileg és társak segítsé-

gével (csoportos sánc) is

előfordulhat, természetesen

a nagyobb létszám nagyobb

garanciát nyújt a sikeres

blokkoláshoz. A sáncolást

általában karral hajtják

végre a játékosok, ritkáb-

ban testtel vagy combbal. A

sáncolást végre lehet haj-

tani talajon, mind pedig a

levegőben. A felugrás közben végrehajtott sáncolásoknál, fontos

hogy a védő a lövőkézzel szemben ugorjon fel, és kissé késleltetve

a támadóhoz képest. Történhet aktív (hozzá ér a labdához) vagy

passzív (nem ér hozzá a labdához) formában.

Elzárások elleni védekezés

Az elzárásokat a játékosok támadás közben a pálya egész terültén alkalmazhatják, de jellem-

zően az a technikai elem a kapu előtér vonal közelében a felállt védelem elleni játék közben

vált dominánsá a játékban.

Az elzárások elleni védekezés fajtái: - átcsúszás

- kerülés

- váltás

Átcsúszásról akkor beszélünk, ha mellé állásos elzárást hajtottak végre a támadók. Ez ellen

az elzárt védő úgy védekezik, hogy előre helyezkedve kilép az elzárásból és a saját embere és

az elzárást végre hajtó között átcsúszva követni tudja a támadót.

44. kép: Egyéni sánc

45. kép: Csoportos sánc

79

A kerülést akkor alkalmazzák a védők, ha az elzáró támadó játékos és a társ között kicsi a

távolság, tehát az átcsúszásra nincs lehetőség. Ebben az esetben a védő hátra felé lép ki az

elzárásból és mind az elzárást végrehajtó ellenfelet, mind pedig a annak az emberét, tehát a saját

társát is megkerüli és így helyezkedik szembe újra a saját emberével.

A váltás az egyik leggyakrabban alkalmazott taktikai tevékenység. A védők kísérik a támadó-

kat egészen addig, amíg a védők egymás mellé érnek. A támadók helycseréit azonban nem

követik, hanem átveszik egymás emberét. Az elzárásoknál ez úgy történik, hogy az elzárt védő

játékos hátra felé kilép az elzárásból és az elzáró támadó őrzését átveszi, míg a társa követi a

másik támadót a váltást után.

3.3. A TÁMADÁS TECHNIKAI ELEMEI

A támadás technikai elemei a következők:

Labda nélküli technikai elemek

a támadó játékos alaphelyzete

megindulás, futás, megállás, felugrás, leérkezés

cselezések (indulócsel, irányváltoztatás)

Labdás technikai elemek

a labda birtoklása (fogása, vezetése)

a labda továbbítása (egy- két kézzel, alsó- felső átadással, talajon és levegőben, hely-

ben illetve mozgás közben)

érkező labda átvétele, elfogása (alsó- felső helyzetben, egy illetve két kézzel helyben

illetve mozgás közben).

labdával végrehajtott cselek (pl. indulócsel, irányváltoztatás, átadási és lövőcsel)

elzárások, elzárás-leválás

gól szerzés technikái (kapuralövések, különböző poszton játszó játékosok jellegzetes

lövésformái pl. felugrásos, bevetődéses, kanyarított lövés stb.)…

80

7. ábra: A támadás technikai elemei

A támadás technikai

elemei

Labda nélkülitechnikai elemek

a támadó játékos alaphelyzete

megindulás, futás, megállás, felugrás, leérkezés

Esések, gurulások, kicsúszások, tompítások

cselezések (indulócsel, irányváltoztatás)

Labdás technikai elemek

a labda birtoklása (fogása, vezetése)

a labda továbbítása

egy- két kézzel, alsó- felső átadással, talajon és levegőben, helyben illetve mozgás közben

érkező labda átvétele, elfogása

alsó- felső helyzetben, egy illetve két kézzel helyben illetve mozgás

közben

labdával végrehajtott cselek

indulócsel, irányváltoztatás, átadási és lövőcsel

elzárások, elzárás-leválás

gól szerzés technikai elemei

kapuralövések, különböző poszton játszó játékosok jellegzetes lövésformái pl. felugrásos,

bevetődéses, kanyarított lövés stb

81

Labda nélküli technikai elemek

A támadó játékos alaphelyzete

A játékos a pályán a játékhelyzetnek megfelelően igyekszik minden esetben tevékenykedni,

valamint játékba avatkozni. Ez egy olyan alaphelyzetet – nem pedig alapállást – jelent, amikor

is minden pillanatában a játéknak beavatkozásra kész aktív állapotot kell felvenni a kézilabdá-

zónak.

A játékos enyhén hajlított térdekkel, a felsőtestével kissé előredőlve helyezkedik el, a kezek

oldalt, vagy mellmagasságban. Lábaival állandóan helyezkedő mozgásokat tesz, amelyek biz-

tosítják a folyamatos – játékhelyzetnek megfelelő- beavatkozási lehetőséget. Ez azt jelenti,

hogy állandó helyezkedő mozgásokat tesz, melyeket egészen apró lépésekkel old meg, bizto-

sítva az aktív, készenléti állapotot.

Megindulás, futás, megállás, felugrás, leérkezés

Megindulás: A megindulásnál a felsőtest fokozottan előredőlt helyzetben van. A súlypontja

a játékosnak alacsony helyzetben segíti a sportoló helyváltoztatását. A megindulás első lépései

rövidek. A karok is segítik a megindulást, de fel kell, hogy készüljenek a labda elkapására, ezért

ha úgy szükséges a felsőtest a labda irányába fordul.

Futás: A kézilabdázó futó mozgása nagyban megegyezik a természetes futó mozgással. A

változást az jelenti, hogy a futásnak a repülési fázisa kisebb mértékű és a térdek nem emelked-

nek magasra és az alszár sem csapódók fel, mint az atlétikában használt futómozgás során.

Megállás: A nagy sebességű futásokból a lehető legrövidebb idő és távolság alatt meg kell

állni a kézilabdázónak, mivel a folyamatosan változó játékhelyzetek és az abba való beavatko-

zás ideje kiemelt fontosságú az eredményesség szempontjából

Felugrás: A mérkőzéseken a labdaátvételek, a kapura lövések és az átadások levegőből is

végrehajthatóak. A játékosok jelentős számú felugrást hajtanak végre. A felugrás végrehajtható

egy lábról és páros lábról. A kapura lövések nagy része felugrással történik, melyet rendszerint

a dobókézzel ellentétes lábról hajtanak végre.

Leérkezés: A leérkezésnél az egyik fontos követelmény, hogy lehetőség szerint biztos

egyensúlyi helyzetbe kerüljön a játékos azért, hogy azonnal játékba tudjon avatkozni. A leér-

kezés egy és páros lábra is történhet. A talajra érés a talp első részével kezdődik, majd az egész

talp talajt fog. A boka és térd utána engedésével fejeződik be a mozgás. Az ízületek behajlítása,

82

az utánaengedő mozgások, az erőhatással ellentétesen működő izmok a test fékezését szolgál-

ják. A leérkezés nem minden esetben történik lábra. Van, mikor a játékos egyensúlyát vesztve

a levegőben úgy fog talajt, hogy a sérülést elkerülje, így beszélhetünk esésekről, gurulásokról.

Esések, gurulások

Ezek a leérkezési technikák különböző lövésmódok befejező fázisai lehetnek, de ütközések,

faultolások eredményeként is előfordulnak. A talajfogások lehetnek tompítás, gurulások, csúszás.

Tompítások

Ezt a talajfogási módot a bedőléses és a bevetődéses lövésnél alkalmazzuk leggyakrabban.

A játékos teste előtt két karját vállszélességnyire zárja még a levegőben, majd talajra érkezésnél

a lábbal majdnem azonos időben a tenyér ér először a talajra, a karok könyökben, majd csukló-

ban hajlítva tompítják a zuhanást, majd a törzs is lassan leér. A játékos fekvőtámaszon keresztül

érkezik hason fekvésbe, a becsapódást a csukló, könyök és váll ízületek, valamint a karfeszítők

fékező munkája végzi. A fej hátra emelésével elérhető hogy az ál ne csapódjon a talajhoz.

Gurulások

A gurulásokat alkalmazzuk legtöbb-

ször elvesztett egyensúlyi helyzetben

talajra érkezés gyanánt. A talajra érke-

zéskor a szélességi vagy a hosszúsági

tengely körül egy teljes átfordulást haj-

tunk végre.

A szélességi tengely körüli guruló

átfordulást általában a szélső játékosok

alkalmazzák kanyarított lövés után. Lö-

vés után először a lábfej, majd a lábszár,

comb külső oldala, tompor ér talajt,

majd keresztben átgurulva a háton a

vállon keresztül ismét szembe kerül a

talajjal.

A hosszúsági tengely körül átfordu-

lásnál, kigurulásról beszélünk, amely-

lyel általában a beugrásos és a bevető-

déses lövések következtében találkozunk. A labda ellövését követően, a törzs a dobókar moz-

dulatát követi és fordulatot hajt végre a hossztengely körül. Először tompítást végez a játékos,

de a nagy lendület miatt a támasz helyzet csak egy pillanatig áll fenn, a mozgás irányába eső

46. kép: kigurulás

83

karját fokozatosan hajlítja és a felsőtestének súlyát engedi át fordulni a vállon, a háton majd a

másik oldalán átgurulva hason fekvésben fejezi be a talajra érkezést. A hasi oldalra kerülve

lábait kissé szétnyitja mely végkép megállítja a forgást.

Kicsúszások

Ennél a talajfogásnál lövést követően nem történik elforgás a test egyik tengelye körül sem, a

tompításnál leírt karmunka kezdi meg a leérkezést, majd ezután a törzs mellkasi része ér le a

talajra, s mivel a lendület nagy, ezért leérését, az ezen való csúszás követi.

A két kar a has leérését követően húzó mozdulattal, majd hátrafele történő lökő mozdulatot hajt

végre, hogy a testnek legyen energiája még hason tovább csúszni. A megállást a súrlódásból fa-

kadó energia vesztés eredményezi. A kicsúszást a játékos végrehajthatja a hátán és az oldalán is.

Cselezések (indulócsel, irányváltoztatás)

A cselezésnek több fajtáját használjuk, támadó és védő technikai elemként is funkcionál, a

játékos, ellenfelének megtévesztése céljából alkalmazza, valós szándékától eltérő mozgásokat,

mozdulatokat tesz. A védő játékos anticipációjára építve, ellentétes irányú mozgását gondolati

előnyét cselekvésbe ülteti át. Egy csel akkor jó, amennyiben a védő részéről téves reakciót vált

47. kép: Kicsúszás végrehajtásának mozdulatai

48. kép: Kicsúszás végrehajtásának mozdulatai

84

ki. Valamennyi cselezési technika közös jellemzője, hogy azok valamilyen formában irányvál-

toztatáshoz kapcsolódnak, melyben a felsőtest és a végtagok labdával vagy a nélkül különböző

mértékben vesznek részt.

Labda nélkül végrehajtott cselek:

- irányváltoztatás

- indulócsel

Labdával végrehajtott cselek:

- irányváltoztatás

- indulócsel

- átadási cselek

- lövő cselek

A cseleket továbbá csoportosíthatjuk nehézségi fokuk alapján, így lehetnek egyszerű és ösz-

szetett cselek. Az összetett cselek két egyszerű, de ellentétes irányú cselt tartalmaznak.

Labdás technikai elemek

A labda birtoklása (fogása, vezetése)

A labdafogás célja a játékszer biztonságos megtartása és a technikai elemek közti zökkenő-

mentes átmenet biztosítása. Ezért a labdafogás két legfontosabb szempontja a biztonság és a

célszerűség. A játékosnak egyrészt úgy kell birtokolnia a labdát, hogy azt az ellenfél ne tudja

megszerezni, másrészt viszont azt olyan helyzetben kell tartania, hogy az elősegítse a következő

mozdulatsor gyors, megszakítás nélküli indítását. A játékszituációnak megfelelően a labda tart-

ható egy- és két kézzel, mindkét esetben felső vagy alsó helyzetben egyaránt.

49. kép: Labdafogás

85

Az egykezes fogásnál a

kis- és hüvelykujj szorít-

ják a labdát, a többi ujj

„csak” támaszt, biztosít. A

labdát markolni kell, hi-

szen ez a biztonságos to-

vábbítás és az erőközlés

egyik fontos feltétele.

A kétkezes fogás a labda-

birtoklás biztonságosabb

módja, melyet általában

kezdő játékosok alkal-

maznak. A nagyobb véde-

lem érdekében a kezek a

labda két oldalán helyez-

kednek el oly módon,

hogy a nagyujjak egymás

felé mutatnak , egy fordított „V” betűt alkotva. A labdát nagyrészt az ujjak tartják lazán a kéz-

ben, míg a tenyér csak érinti azt.

50. kép: Egykezes felkészített labdafogás

51. kép: A labda átvétele

86

Hibás, amikor a játékos csak az ujjhegyével fogja a labdát, mert bár a passzolásnál nem jelent

hátrányt, ha lőni akar, jelentős energiavesztés jön létre, mivel az erőt nem tudja a labda tömeg-

középpontjába közölni.

A labda labdavezetése

A labdavezetés szerepe, hogy a játékos – a 3 lépés megtételét követően - helyet tudjon vál-

toztatni a pályán a labda birtoklása közben, azonban vigyázni kell a kétszer indulás szabályának

megsértésére. A labdavezetést lényege, hogy a játékos érezze, ne nézze a labdát. Ez azt jelenti,

hogy bármely irányba tudjon haladni, irányt változtatni, cselezni anélkül, hogy ránézzen a lab-

dára. A talajtól való távolság alapján létezik alacsony és a mély labdavezetés. Előnyösebb a

védő játékostól távol tartani a labdát annak érdekében, hogy meg tudjuk tartani azt, ezért a

labdavezetést mindkét kézzel végre kell tudni hajtani a kézilabdázóknak.

A labda továbbítása

Történhet: egy- két kézzel, alsó-felső átadással, talajon és levegőben, helyben, illetve mozgás

közben. Rövid felkészítés, hosszú felkészítés, ívképzés

Átadások

Az átadások a támadás alapvető építőelemei, a leg-

egyszerűbb kapcsolat két támadó között. Ezek a táma-

dótechnikai elemek biztosítják a támadásszervezést, a

helyzetek kialakítását és előkészítik a befejezést.

Az egykezes átadások célszerűség, távolság és gyor-

saság szempontjából szélesebb repertoárral rendel-

keznek, ezért ezek a játék során nagyobb számban

fordulnak elő. A kétkezes átadások lassúbbak, ke-

vésbé célszerűek, ezért azok csak bizonyos játékhely-

zetekben alkalmazhatók eredményesen. Az átadások

közül a legfontosabb a felső átadás. (lásd 15. kép)

Az átadások technikai végrehajtása általában négy

részre bontható: lendületszerzés, mely történhet ke-

52. kép: egykezes felső átadás

87

resztlépéssel, után lépéssel, lépésváltással vagy beszökkenéssel, 1-2 vagy 3 (futó) lépéssel, eset-

leg felugrással. A második fázis a labda dobóhelyzetbe készítése, mely történhet rövid úton a

labda kiemelésével, kis- és nagy köríven, de például egyes technikáknál, pont a gyors továbbítás

miatt, a labdát egyáltalán nem emeljük ki (pl. alsó átadás). A labda kiemelése és dobása általá-

ban akkor indokolt, ha viszonylag nagy távolságra, és erőteljesen kell a labdát tovább játszani.

A harmadik fázis a dobómozdulat, mely alapján történhet felső átadás, alsó átadás, testmögötti

átadás, csukló átadás, pattintott átadás, labdaütés, lökés, felugrással történő átadás. A befejező

végső fázis, az utánmozgás.

Az átadás talajon történhet harántterpeszben a dobókézzel azonos láb kitámasztásával, a do-

bókézzel ellentétes láb kitámasztásával és párhuzamos lábtartás helyzetéből. Az ugrással vég-

rehajtott átadások történhetnek felugrással és beugrással.

Érkező labda átvétele, elfogása

A játékos támadótevékenységének fontos mozzanata a labda átvétele, melynek technikai

végrehajtása erősen kihat a további labdás technikai elemek kivitelezésére. Helytelen végrehaj-

tás esetén a játékos időt veszít, ezzel pozícióhátrányba kerülhet, sőt még a labdát is elveszítheti.

Egy biztos labdaátvétellel viszont a támadó kedvezőbb helyzetbe kerülhet. Amennyiben a tá-

madó játékos helyes technikával birtokolja a labdát, akkor képzettségének megfelelően minden

lehetőséget meg tud játszani.

53. kép: Kétkezes alsó elfogás

88

Az érkező labda elfogása (labdakezelés) az eredményes támadásvezetés és kapura lövés elő-

feltétele. Célszerű megkülönböztetni egykezes és kétkezes labda elfogást, valamint különböző

irányból és magasságban érkező, eltérő röppályát leíró labdák elfogásának technikáját.

Az egy kézzel történő labda elfogás nehezebb, mert komolyabb koordinációs felkészültséget

igényel. A labda elfogása történhet két kézzel is. A fejmagasságban érkező labdák két kézzel

történő elfogásánál, a két tenyér és az ujjak egy „kosárkát” formálnak, amelynek nyitott oldala

lesz szemben az érkező labdával. A magasan érkező labdát, mely a fej fölé érkezik, a játékos

karjának magas tartásba helyezésével várja, a kialakított „kosárka” fogadja be itt is a labdát. Ha

a labda túl magas, a játékos felugrással tudja növelni esélyét a labda elfogására. A csípő ma-

gasságában, vagy az alatt érkező alacsony labdákat a játékos mellső-rézsútos mélytartásban

tartott karja várja úgy, hogy a kézfej talaj irányba fordításával alakítja ki a „kosárkát”. Ilyenkor

a kisujjak közelítenek egymáshoz.

Labdával végrehajtott cselek

Labdával végrehajtott cselek:

- irányváltoztatás

- indulócsel

- átadási cselek

- lövő cselek

Indulócsel

Ennek a cselezési technikának onnan ered a neve, hogy a támadó alaphelyzetből egyik lábbal

kilépve vagy mozgás közben páros lábbal elmozdulva indulást színlel valamelyik irányba. Attól

függően, hogy a támadó ezt a megtévesztő mozgást egyszer vagy egymást követően váltakozó

irányba többször hajtja végre, egyszerű vagy összetett indulócsel különböztethető meg. Az egy

lábbal végrehajtott indulócsel mind a dobókézzel azonos, mind azzal ellentétes oldalra egy-

forma, az egyszerű indulócsel egyike a legkönnyebben kivitelezhető, de mégis hatásos cselezési

technikáknak.

A labdás indulócsel végrehajtása döntően megegyezik a labda nélkülivel, kis módosítások-

kal. A cselezés első részében, jobbkezes játékos esetén a ballábas kilépésnél a labda a támadó

teste előtt zárt helyzetben van, általában két kézben (a cselezés irányával ellentétes váll előre-

fordítása a labdát is biztosítja). A második részben (a védő melletti elfutásnál), a túlsó oldalon

89

a bal váll kerül előre a második ballábas lépésnél. Ez a mozdulat szintén óvja a labdát az ellenfél

beavatkozásától. A beugrás vagy a felugrás bal lábról (két lépés a csel), vagy dobókézzel azonos

lábról is történhet (három lépés). Ha szükség van a labda leütésére (térnyerésre törekszik a já-

tékos), azt a második lépés alatt hajtja végre az ellenféltől távolabbi kézzel, és mélyen, takart

helyzetben.

Átadási cselek

Az átadási cseleket poszttól függetlenül a támadó játékosok mindegyike alkalmazza, általá-

ban egy kézzel. A technika onnan kapta a nevét, hogy a játékos a dobómozdulat egy részének

végrehajtásával labdaátadást színlel valamelyik társának. Ez a csel kivitelezhető bármelyik egy-

vagy kétkezes átadással, alaphelyzetben vagy mozgás közben egyaránt. Kétkezes átadási csel a

ritkábban használt formája, mert ezek kevésbé gyakoriak a játék során, valamint alkalmazásuk

általában csak bizonyos játékszituációhoz kötődnek. Ezért az egykezes átadási cselekkel fog-

lalkozunk, melyek sokkal nagyobb számban fordulnak elő a játék során. A csel első részének

végrehajtása attól függ, hogy a játékos egykezes labdabirtoklása mennyire stabil. A dobómoz-

dulat megindítása után ennek megfelelően vagy visszatartja a dobó kezét, vagy megállítja a

labdát a másik kéz elé helyezésével. A labdát egyik esetben sem engedi el, hanem a további

célnak megfelelően visszahelyezi azt a kiinduló helyzetbe, vagy egy gyors csukló-, vagy alkar-

mozdulattal az ellenkező irányba továbbítja. Az átadási csel minden esetben egy kétfázisú, meg-

szakított mozdulatsorú csel, mely akkor jól végrehajtott, ha ez a pillanatnyi szünet a játékos

további tevékenységét nem töri meg.

Lövőcsel

A lövőcsel lényege, hogy a támadó játékos igyekszik elhitetni az ellenfél védőjével és a

kapusával, hogy kapura lövést fog megkísérelni. Így leköti a védők figyelmet, azokat szélességi

vagy mélységi mozgásra, ütközésre, sáncolásra készteti, majd egy adott pillanatban saját moz-

gását megváltoztatja. A kívánt hatás elérése érdekében a lövőcsel során a játékos a dobás teljes

mozdulatsorát, vagy annak egyes fázisait hajthatja végre, mely mindig a kapura irányul. Dina-

mikusabb cselezési forma, mint az átadási csel, és csak gólveszélyes zónából, vagy gólhelyzet-

ben alkalmazható.

90

Elzárások, elzárás-leválás

Leggyakrabban a beálló játékos által alkalmazott technikai elem. Elzárás történhet a védő

mellett, előtt és mögött is. Az elzárást igaz, hogy a technikai elemek közé soroljuk, de alkal-

mazásának ismertetésekor világossá válik, hogy legalább annyira tartozik a páros támadó tak-

tikai elemekhez, mivel együttműködés történik a két játékos között. Lényege, hogy az egyik

játékos testével „élő akadályt” képez, s ezzel gátolja az ellenfél védőmozgását, aktivitását. Attól

függően, hogy a védőhöz képest hogyan helyezkedik az elzáró játékos, beszélhetünk elé állásos,

mellé állásos, alap elzárási helyzetekről, illetve ezeknek kevert változatairól: elé-mellé állásos

és mellé-mögé állásos elzárásokról.

Az elé-állásos elzárások jelentősége az átlövési helyzetek előkészítésében tapasztaljuk, mi-

vel az elzárt játékos mélységi mozgását (előre – a mezőny fele - történő kilépését) akadályozza

az elzáró játékos. Ezzel a manőverrel egy tiszta lövési helyet biztosít az átlövőnek, aki így za-

vartalanul tudja végrehajtani (általában) felugrásos átlövését.

A mellé-állásos elzárás a betörési helyzeteket segíti elő, mivel ezzel a technikával a védő

szélességi (oldal irányú) mozgását akadályozza az elzáró játékos.

Az elé - melléállásos elzárás a védő oldalra és előre történő mozgását akadályozza, a mellé

– mögé állásos elzárás pedig az oldalirányú és hátra történő mozgását akadályozza.

Abból a szempontból, hogy az elzárást végző mely testfelületét használja, az elzárás végre-

hajtásához, beszélhetünk: szemből, háttal és oldalról történő elzárásról. A szemből történő el-

zárásánál elzáró játékos a mellkasát használja elzáró felületnek. Előnye, hogy végig figyelem-

mel tudja kísérni az elzárt védő mozgását, és szélességi tengelyével nagy felületet tud adni az

akadályozáshoz. Hátránya, hogy a játékesemény továbbhaladása után nehezen tudja végigkö-

vetni a labdás tevékenységeket, amennyiben viszont ebből a zárásból fordul a labda felé, álta-

lában az elzárási pozíciót is elveszíti.

A háttal történő elzárás, szintén nagy felületet jelent, s további előnye, hogy a labdás ese-

ményeket végig tudja követni tekintetével az elzáró játékos. Hátránya, hogy az elzárt játékos

mozgását „csupán” hátának kinesztétikus érzékelésével tudja követni.

Az oldallal történő elzárást a játékos az oldalával hajt végre. Előnye, hogy az elzárónak

végig figyelemmel kísérhető a labdás tevékenység, továbbá hogy bejátszás esetén a védőtől

távolabbi kéz nagyon jól megjátszható, ellentétben azokkal a helyzetekkel, amikor az elzáró két

kézzel várja a labdát. Hátránya, hogy ebben az esetben jelenti a test a legkisebb akadályt, tehát

a záráson átcsúszás, vagy annak megkerülése relatív könnyű.

91

Elzárás-leválás

A leválás az elzáró játékos megszabadulása a védőtől az előnyös helyzet, gólszerzés céljából.

Egy olyan páros taktikai elem, ahol a védő elővételezésére épít a támadó páros úgy, hogy egy

kialakított átlövési helyzetből egy bejátszást követően ziccer helyzetet alakítunk ki az elzáró-

nak. Általában átlövő és beálló kapcsolatára jellemző játékhelyzet.

A gólszerzés technikái

A kapura lövéseknek számtalan formája létezik, pl. a különböző poszton játszó játékosok

jellegzetes lövésformái a felugrásos, a bevetődéses, a kanyarított lövés. Nézzük a két leggya-

koribb lövésmódot, a beugrásos, és a felugrásos lövést.

A beugrásos lövés a tiszta gólhelyzetek, ziccerek befejezésének leggyakoribb módja. Az

alap végrehatási formánál a beugrást a lövőkézzel ellentétes lábról hajtja végre a játékos, mely

ugrás inkább előre, mint fölfele történik, s igyekszik minél messzebb kerülni a védőktől. Ugrá-

sát segíti a dobókézzel azonos oldali láb térdének előre – fölfele lendítése. A labdát fölkészítheti

dobó helyzetbe röviden és hosszan. A

levegőben, törzsből a labdás kéz irá-

nyába elfordulva kivár egy kicsit, majd

a lövést a lendítő láb lefele – hátra fele

történő rugó mozdulata kezdi meg. Ez

egy előfeszített állapotot (ívhelyzetet)

jelent, mely segít az erőátvitelbe, és

megfelelő erőközlést biztosít a dobás-

hoz. A csípő szembe fordul a dobás

iránnyal, a passzív váll hátra mozdul,

mellyel egy időben a labdás oldali váll

előre lendül. Ezt követi a kar dobó moz-

dulata és a labda eldobása. Leérkezés az

elugró lábra történik, a játékos futó

mozgásával fékezi lendületét.

A felugrásos lövés megkülönbözte-

tett figyelemmel kezelt technikai elem,

54. kép: Beugrásos lövés

92

hiszen az egyik legeredményesebb átlövési mód. Technikája az alábbi fázisokból áll: lendület-

szerzés, felugrás, légmunka, lövés, és talajra érkezés.

A lendületszerzés futólépésekkel, cselezé-

sekkel (indulócsel, irányváltoztatás) és be-

szökkenéssel történhet. Elkülönítünk labda-

nélküli és labdás fázisait. Az egy lépésből tör-

ténő felugrás a legnehezebb formája a felug-

rásos lövésnek. A leggyakoribb kivitelezés, a

két lépésből történő felugrásos lövés. Három

lépésből akkor ugrik fel a támadó, ha messze

van a kaputól vagy a védőtől szélességben tá-

volabb nyílik lehetősége a befejezésre. A

klasszikus felugrásos lövésnél mindig a dobó-

kézzel ellentétes oldali lábról történik a felug-

rás.

A felugrás biztosítja a lövőnek azt a füg-

gőleges helyzetet, amiből eredményesen tud

kapura lőni a védő fölött vagy mellett. Az el-

ugró láb munkáját nagyban segíti a lendítő

láb, mely egy fölfele és rézsútosan előre-ol-

dalra irányuló térdlendítést jelent. A térdlen-

dítés addig tud impulzust adni az elugrásnak,

amíg az ugró láb a talajon van. Az elrugasz-

kodás utolsó fázisába kapcsolódik be a len-

dülő térd, mely fent a levegőben megáll, a comb vízszintes. A térd meglendítésével egy időben

történik a labda felkészítése, mely egy törzsfordítást jelent a dobókar irányába, amihez a labda

felkészítésének, vagyis a labda mozgatásának különböző lehetőségei kapcsolódnak. A lövő

kézzel ellentétes oldali kar, az ugrás fázisában először előre-fölfele lendülve segíti az ugrást,

majd a játékos enyhén hajlítva tartja maga előtt az ugrás felső holtpontjáig.

A labda felkészítése történhet hosszan nagy körívben, kiemeléssel kis körívben és röviden

egyenesen. A nagy körívben történő felkészítésre csak a több lépéses lendületszerzéseknél van

lehetőség, illetve azoknál a játékosoknál, akiknek nagy a tenyere s így a labda fogása, markolása

biztonságos. A labda hosszú köríven történő gyorsításánál meg van az a veszély, hogy az alsó

holtponton kicsúszik a játékos kezéből, és elejti. A körív egy teljes kört jár be, a felkészítés

55. kép: Felugrásos lövés

93

végpontja megegyezik a felsődobás végpontjával. A kis köríves felkészítésénél a játékosnak

igyekeznie kell, hogy a labda a megfelelő időpontban a megfelelő dobó helyzetbe kerüljön fel.

Ez a mozdulatsor abban különbözik a nagy körívtől, hogy itt nem a labda útja vezeti a kart,

hanem a könyök kiemelése hátra - fölfele. A törzsfordítás és a passzív kar munkája ugyanaz,

mint a nagy körívnél. A rövid felkészítés lényege, hogy a mellkas magasságban tartott labdát

a legrövidebb úton mozgatva a játékos gyorsan a lövő kar válla fölé emeli.

A kapuralövéseknek számtalan formája létezik, pl, a különböző poszton játszó játékosok

jellegzetes lövésformái a felugrásos, a bevetődéses, a kanyarított lövés. Nézzük a két leggya-

koribb lövésmódot, a beugrásos, és a felugrásos lövést.

3.4. A KAPUS TECHNIKAI ELEME

A kézilabda játékban a kapus kiemelkedő helyet foglal el, sikeres védéseivel a csapatuk vé-

dekező tevékenységének az alapját képezi, ugyanakkor a támadásban is fontos szerepet tölthet-

nek be, elsősorban a pontos indító átadásokkal. A kapusok által alkalmazott technikai elemeket

két nagy csoportba soroljuk: a védekezésben alkalmazott technikai elemeire és a támadásban

felhasznált technikai elemek.

A kapus védő tevékenységének technikai elemei:

- alaphelyzet, helyezkedés

- különböző szögből és távolságból érkező labdák védése

- különböző helyzetekben történő védés (pl. szabaddobások, büntetődobás)

- kapus a mezőnyben

A kapus támadó technikai elemei:

- indítások

- a kapus mezőnyben.

94

8. ábra: A kapus technikai elemei

A kapus védő tevékenységének technikai elemei

Alaphelyzet, helyezkedés

Az alaphelyzet biztosítja a kapusok számára azt a készenléti állapotot, melyből akár a védési

akár a támadási feladatait meg tudja oldani. Az alaphelyzet egy vállszélességű oldalterpesz

szemben a labdával, melyben a lábak térdben és bokában enyhén hajlítottak és a lábfej kissé

kifelé fordul. A kapus testsúlya a talp elülső részére helyeződik, a láb izomzata előfeszítettsé-

gének biztosítása érdekében, mely biztosítja a védéshez szükséges gyors elrugaszkodást. A

törzs kissé előre dől, a két kar a törzs két oldalán van enyhén hajlítva a váll magasságában, a

tenyerek előre néznek.

Ha a labda pillanatnyi helyzetéből a két kapufához két képzeletbeli vonalat húzunk, kijelöl-

hetjük azt a tartományt, amelyet a védések során a kapusnak fedeznie kell. A két egyenes egy

szöget zár be, az eredményes védésekhez a kapusnak elsősorban ennek a szögtartománynak a

szögfelezőjén célszerű elhelyezkednie. Az ellenfél a támadásszervezések alatt „körbejáratja a

labdát”, a kapus folyamatosan úgy helyezkedik oldalirányba, hogy a labda aktuális helyzetéhez

viszonyítva mindig ezen a szögfelezőn legyen (szélességi helyezkedés). Ugyanakkor a kapusok

A k

apu

s te

chn

ikai

ele

mei

A kapus védő tevékenységének technikai elemei

alaphelyzet, helyezkedés

különböző szögből és távolságból érkező labdák

védése

különböző helyzetekben történő védési módok (pl.

szabaddobások, büntetődobás

a kapus mezőnyben való védő tevékenysége

A kapus támadó technikai elemei

indítások

a kapus mezőnyben

95

nem a gólvonalon, hanem az előtt helyezkednek a kapu nagyobb felületének takarása érdekében

(mélységi helyezkedés). Megfigyelhető továbbá egyfajta magassági helyezkedés is, amit a

térdhajlítás mértéke jelez: néha magasabb pozícióban van a kapus, máskor mélyebben a védé-

sek előtt. Ez attól függ, hogy a kapu mely részébe várható a lövés, magasan érkező esetében a

kapus magasabb pozíciót foglal el, ha arra számít, hogy az alsó sarokra érkezik a labda, jobban

behajlítja a térdét, és mélyebb helyzetből indítja védőmozgását.

A különböző szögből és távolságból érkező labdák védése

Attól függően, hogy a játéktér mely részéről érkezik a lövés a kapus erre különfél módon

reagál. Az átlövések védésénél például a kapura lövő és a kapu között védők helyezkednek el.

Az átlövések távolabbi kapura lövéseket jelentenek a többi kapura lövési formához képest (pl.

a beugrásos lövés). Az átlövéseket egyrészt könnyebb védeni, mivel távolabbról érkeznek ka-

pura, és a védők is segíthetik a kapust (ütközések, sáncolás). Másrészt nehezebb a hárításuk,

mivel az előkészítést a kapus alig, vagy egyáltalán nem látja védőitől, vagy az ellenfél játéko-

sától (elzárás). Néhány esetben csak a lövőkar vagy a labda felvillanása ad információt neki.

Különböző helyzetekben történő védési módok

A szabaddobások védésénél a kapus együttműködése a sáncolókkal ( lásd. Gólszerzés meg-

akadályozása: Sáncolás fejezet) az egyik legfontosabb összetevő. A sáncolók száma (egyéni,

csoportos, csapat ) meghatározza a kapus számára a védésre szükséges kapu felület nagyságát.

A sáncolók úgy álljanak fel, hogy a kapu rövid sarkát takarják, úgy, hogy közöttük a labda ne

férhessen el. A kapus helyezkedjen a labdával szemben, lehetőség szerint ne adja fel teljesen a

sánc által takart rövid sarkot sem. A távolabbi sarok viszont teljes egészében a kapus felelőssége

lesz.

A büntető dobásoknál a kapus a megszokottnál előrébb helyezkedhet - maximum a 4 m-s

vonalig teheti ezt meg - és ezt célszerű is megtennie, mivel ebben az esetben nagyobb felületet

tud takarni a kapuból a büntető dobást végrehajtó játékos dolgát megnehezítve ezzel. Ennek a

megtétele, viszont jó lehetőséget nyújt a támadó részére az íveléssel történő dobásformával való

befejezésre.

A kapu cselezhet is. A lövést megelőzően mozgásával bizonytalanságot kelthet a lövőben.

- Felkínálhatja a kapu valamelyik oldalát a lövés előtt, majd a lövés megindítása közben

oda helyezkedik.

96

- A lövést megelőzően egyik lábát magasra lendíti – ezzel lehetőséget ad a támadónak a

láb alá történő kanyarítással való lövés végrehajtására – majd a lövés pillanatában vissza

zárja lábát és ezzel megakadályozza az eredményes büntető dobás végrehajtását.

- A végrehajtást megelőzően a kapus folyamatosan váltogatja a távolságát előre és hátra

helyezkedéssel a büntetést végrehajtó játékos között, ezáltal a nehezíti a befejezést illető-

leg a döntés meghozatalban a támadót

A kapus a mezőnyben való védő tevékenysége

A kapusra a mezőnybe való kilépéskor ugyanazok a szabályok vonatkoznak, minta a me-

zőnyjátékosokra. A kapus a védő tevékenysége közben a mezőnybe való kilépésekor főleg az

ellenfél gyors indításait próbálja meg labda szerzéssel hatástalanítani, valamint a gyors indítás

hibás végrehajtását követően az un. szabad labdát megszerezni.. A gyors indítás megszerzésé-

nek esetében körültekintően kell eljárni a kapusnak, mivel a – szabályok szerint- a leg cseké-

lyebb mérvű érintkezés a mezőny játékossal a labda szerzés közben azonnali játékból való ki-

zárását jelentheti a kapusnak.

A kapus védő támadó technikai elemei

Indítások

Ez az átadási forma a legalkalmasabb az indulók gyors helyzetbe hozására és a legbiztonsá-

gosabb is, hiszen a védők visszarendeződése esetén jól lehet módosítani. A felsődobás általában

lőtt átadás, melyet a futó társ elé, a feje magasságába kell irányítani! Használhatja a kapus az

ívelt formáját is, ha az átadás vonalába helyezkedik az ellenfél, és az indulónak van kifutási

lehetősége. Rövidebb távolságra az alapátadások bármely formája (a felső-, az alsó-, az elhaj-

lásos és a felugrásos dobás) alkalmazható, sőt az ügyesebb kapusok ülésből, vagy térdelésből

is kijátsszák a labdát társaiknak a játék gyorsítása érdekében.

A kapus a mezőnyben

Természetesen a kapus közreműködhet a gólszerzésben, ebből adódóan gólt is szerezhet.

Bizonyos esetekben a kapust mezőnyjátékosra is cserélhetik a mérkőzés során. Ebben az eset-

ben a mezőnyjátékos a kapussal megegyező jelző pólóban lép pályára.

97

4. TAKTIKA

A stratégia és a taktika a görög hadviselésben kialakult kifejezések, melyeket a sportjáté-

kokban is alkalmaznak.

A stratégia (hadászat) a nagy hadműveletek megtervezésének, előkészítésének és irányítá-

sának a tudománya, tehát elméleti jellegű tevékenység. A kézilabdázásban stratégiaként jelent-

kezik például a gyorsindításokra épülő támadásvezetés megtervezése, vagy az egysoros terület-

védekezés csapatnak megfelelő formájának kiválasztása.

A taktika (harcászat) az erők kialakítása, felkészítése és legkedvezőbb felhasználásának mű-

vészete, mely magába foglalja mind az elméleti mind a gyakorlati tevékenységet. Mindkettő

kialakítását egy előzetes felmérés előzi meg.

A taktikának ma már minden sportágban kiemelkedő jelentősége van. Jelen van az egyéni

sportágakban (pl. 1500 m-es síkfutásnál a ritmusváltás, az erő beosztása különböző ellenfelek

ellen is), de különös jelentőséggel bír a sportjátékokban.

A kézilabdázásban a taktikát a következő módokon fogalmazhatjuk meg:

1. „Olyan tervszerű, ésszerű játék, mely a legjobb eredmény elérése érdekében a körülmé-

nyekhez alkalmazkodik.” (Csanádi Árpád)

2. A technikának a mérkőzéseken és mérkőzéshelyzetekben (az edzésgyakorlatokban) történő

felhasználása.

A taktika helyes megválasztása nagymértékben meghatározza egy csapat, illetve a játékosok

eredményességét, ezért körültekintően, több tényezőt figyelembe véve kell kialakítanunk. Egy

csapatnál az edzőnek ki kell alakítania a csapatra általában jellemző stílust, a játék formáját

(általános taktika), illetve a következő mérkőzés(ek)re a megoldandó feladatokat és a megoldá-

suk módját (speciális taktika). A megválasztását befolyásoló tényezőket két nagy csoportra

oszthatjuk: belső (a csapatunkban meglevő) és külső (az ellenféltől és a körülmény(ek)től

függő) lehetőségek.

A kézilabdázás taktikáját a védekezés és a támadás taktikájára osztjuk fel, mely területek

magukba foglalják azokat a gyakorlatban is alkalmazott konkrét megvalósulási formákat, me-

lyekkel az eredményt közvetlenül elérik (pl. 5:1-es védekezés, vagy támadójáték egy beállóval).

Ugyanakkor mind a védekezés, mind a támadás lehet támadó vagy védekező jellegű a szemlé-

letet, a játékosok célját, tevékenységét, aktivitását, asszertivitását, a bejátszott terület nagyságát

figyelembe véve a mérkőzésen illetve annak bizonyos időszakában.

98

9. ábra: A taktika felosztása

A támadás taktikája

A támadás modellje: - gyorsindítás,

- rendezetlen védelem elleni támadás,

- rendezett védelem elleni támadás.

Az offenzív támadásvezetés jellemzői:

Állandó kezdeményezések által az ellenfél folyamatos alkalmazkodásra kényszerítése:

- gyorsindításokra törekvés,

- a visszarendeződő védelem elleni befejezésekre törekvés: állandó, gyors mozgás, mely-

nek célja megakadályozni az ellenfél rendeződését,

- gyors befejezések kiharcolása rendezett védelem ellen is (döntően rövid lefolyású táma-

dásvezetés).

A defenzív (védekező) jellegű támadás sajátosságai:

- több lassú labdafelvitel,

- sok átadás (az ellenfél védekezési hibáinak kivárása),

- betörésekre törekvés (faultok kiharcolása),

A k

ézila

bd

a ta

ktik

ája

A támadás taktikája

Egyéni

Csoportos

Csapat

A védekezés taktikája

Egyéni

Csoportos

Csapat

Takt

ikai

ele

me

kre

osz

that

ó

Takt

ikai

ele

me

kre

osz

that

ó

99

- csak a tiszta gólhelyzetek elvállalása.

A védekezés taktikája

A defenzív jellegű védőtaktikához a következők tartoznak:

1. Zónavédekezés:

6:0-ás alapfelállás: ez a formája sáncolásra épülő, zárt védőrendszer;

5:1-es védekezés: a zavaró feladata a középen végrehajtott átlövések meghiúsítása.

2. Vegyes védekezés: az emberfogónak a feladata egy játékos teljes kikapcsolása a játékból

általában szoros emberfogással.

3. Emberfogásos védekezés: kivételes esetekben alkalmazzák, sorozatos szabálytalan-

ságok érdekében, időnyerés céljából.

4. Zárt, passzív visszarendeződés: a pálya közepének feladása.

Támadó jellegű védőtaktikák:

1. Emberfogásos védekezés: főként félpályás formája használatos, melyben cél a labdaszer-

zés is.

2. Vegyes védekezés: az emberfogónak kettős feladata van: a rábízott támadó semlegesítése

és a labda megszerzése.

3. Területvédekezés: egyes, kettes ill. hármas tagozódású védekezési alapfelállások, melyek-

nél a fő cél, az átlövők kiszorítása mellett az adódó labdaszerzési lehetőségek kihasználása is.

4. Aktív visszarendeződés az ellenfél zavarásával.

A kapus taktikája

1. Támadásban : - a gyorsindítások elindítása,

- részvétel a mezőnyjátékban.

2. Védekezésben: - kifutásokkal az ellenfél indításainak megakadályozása,

- az ellenfél góllövésének megakadályozása (védések),

- a védelem irányítása.

Egyéni, csapatrész és csapattaktika

Megkülönböztetünk egyéni, csapatrész- és csapattaktikát.

100

Az egyéni taktika tisztán csak a büntető dobás és a közvetlen szabaddobások esetén fordul

elő. Ugyanakkor a helyezkedést és a váratlan egyéni megoldásokat (pl. egyéni átlövést, betö-

rést) is közvetve ebbe a témakörbe sorolhatjuk, melyeket döntően befolyásol a csapattevékeny-

ség, de kivitelezésük egyénileg változó.

A helyezkedés olyan taktikai jellegű helytartás vagy helyváltoztatás, mely előnyszer-

zésre, vagy a korábban megszerzett előny megtartására, növelésére irányul. Jelentőségét mu-

tatja, hogy meghatározza a játékosok játékba kapcsolódásának idejét, helyét, módját, ezáltal

eredményességét is.

A jó helyezkedést meghatározó tényezők a következők:

- a két szembenálló játékos képességei, technikai-taktikai tudásuk,

- a játékosok rutinja,

- a labda helyzete (nála van, kaphatja, nem kaphatja),

- az ellenfél és a játékos helyzete (egymáshoz viszonyítva és a pályán),

- a társak helyzete (kell-e nekik segíteni illetve ők segíthetnek-e),

- a csapat alapfelállása,

- az anticipáció lehetősége,

- a játékos szándéka (támadó ill. védekező jellegű-e).

A jó taktikus gondolkodás a megfelelő helyzet kiválasztását és a technikai elem eredményes

végrehajtását jelenti.

Csapatrésztaktika

A védőjátékban jelentkező csapatrész-taktikai megoldások:

- a kitámadás-behúzódás,

- a közös sáncolás,

- az összezárás,

- a területváltás,

- az emberváltás,

- az azonos oldali 3 védő közös tevékenysége,

- a 4 középső védő együttműködése.

Az utolsó két tevékenység magában foglalhatja az előzőekben felsorolt megoldásokat.

A támadójátékban a következőket soroljuk a csapatrész tevékenységekhez, melyek általában

a támadó taktika aktív szakaszát képezik:

101

- a „háromszög-játék” ("add és fuss" játék),

- a helycserék,

- az elzárások,

- az elzárás-leválás,

- 3-4 támadó játékos közös tevékenysége (pl. a kerülés, kontra, stb.).

A 3-4 játékos közös tevékenységében alkotóelemeket képezhetnek az elzárások, a helycse-

rék és a leválások is.

Csapattaktika

A csapat játékosainak egyidejű, közös tevékenysége, melyben néhányan nagyon aktívan, a

többiek pedig közvetve vesznek részt egy adott pillanatban. Ugyanakkor az utóbbiak is részesei

az eredményességnek.

A támadási rendszer lehet:

- egy beállós és

- két beállós játékrendszer.

Játék stílus szempontjából a támadójáték lehet:

- szabadjáték,

- pozíciós játék,

- helycserés játék,

- vegyes játék,

- pozícióváltásos játék,

- ötletjáték.

Védő rendszerek:

A csapatvédekezés három fő csoportra osztható: a terü-

letvédekezésre, az emberfogásos és a vegyes védekezésre.

A területvédekezés lehet:

- egy soros védelmi rendszer (6 : 0),

- kettős tagozódású védekezés (5 : 1, 4 : 2, 3 : 3),

- hármas tagozódású védekezés (3 : 2 : 1).

Az emberfogásos védekezés lehet:

- egész pályás,

56. kép egészpályás emberfogás

102

- fél pályás,

- kapuelőtér előtti emberfogás.

A vegyes védekezés lehet:

- 5 + 1 (az átlövő, az irányító, vagy a szélső emberfogása),

- 4 + 2,

- 4 : 1 + 1,

- 1 : 4 + 1.

A felsoroltakon kívül a kézilabdázás taktikájának témakörébe még a következő témakörök

tartoznak:

- a gyorsindítás taktikája,

- a visszarendeződés taktikája,

- a támadás és védekezés taktikája előnyben és hátrányban,

- a kapuelőtér előtti szabaddobások taktikája,

- a 7 m-es dobások és védések taktikája.

5. A KÉZILABDÁZÁS MINT SZABADIDŐS SPORTÁG

A kézilabdázás az évtizedek folyamán számos változáson ment át, így új, népszer formái

jelentek meg, mint pl. a szivacskézilabda, a strandkézilabda, és a ketreckézilabdázás, a street

handball.

5.1. SZIVACSKÉZILABDA

Ez a játék leginkább az általános iskolában, és az utánpótlás nevelés során U7, U8 és U9-es

korosztályban jelenik meg. Speciális a pálya, és a felszereltsége, továbbá a labda, mely szivacs-

ból készül innen az elnevezés is. Kevesebb a mezőnyjátékosok száma, hogy minél több lehessen

a labdaérintés. A nagyobb korosztályokban fokozatosan növekszik a pálya mérete és a játékidő,

valamint a szabályok bevezetése is folyamatosan sorra kerül.

103

5.2. STRANDKÉZILABDA

A divatos strandkézilabda jellegzetes versenysportként, a kézilabda nyári változataként ho-

nosodott meg. A játszi könnyedség és az egész körítés – pl. játék közben zene szól – esőben is

a nyaralás hangulatát idézik. A strandpartik a kötetlen együttlét szerves részét képezik.

A speciális játékszabályok ál-

tal ráadásul különleges feszült-

ség jön létre. A strandkézilabda

jelentősen csökkenti a kézilabdá-

ban szokásos test-test elleni küz-

delmet. A hangsúly a sportszerű

játékon van, aki szabálytalanko-

dik, veszít. Akkor is, ha a sport-

ágban immár országos és nem-

zetközi szinten is versenyeket

rendeznek, a strandkézilabda al-

ternatív jellegének köszönheti

létjogosultságát. Nagy előnyt jelent más versenysportokhoz képest, hogy alkalomszerűen létre

lehet hozni csapatokat, amelyek gyakran fantázianévvel indulnak a versenyen.

A hagyományos szabállyal el-

lentétben, nem szükséges az egye-

sületek igazolása, csak egy játékos

igazolása. A strandkézilabda-ese-

mények azonban többet jelentenek

annál, mint hogy a hagyományos

nyári versenysportokat színesebbé

tegyék. Az esést tompító homok

tehermentesíti az ízületeket, erősíti

a lábboltozatot, és javítja az állóké-

pességet. A homokban könnyeb-

ben megvalósíthatók az ugrás köz-

beni látványos dobások. Ezek az akrobatikus elemek, a látványos, „kínai” lövések, valamint, a

szerepek és játékosok gyors, a sportágra jellemző gyakori cseréje teszi a strandkézilabdát diva-

tos sportággá.

58. kép: Strandkézilabda

57. kép: Strandkézilabda kapura lövési mód

104

A strandkézilabda legfontosabb szabályai és a pálya

1. A játéktér 27 m hosszú és 12 m széles. A kapu 2x3 m-esek. A 6-os vonal az alapvo-

nallal párhuzamos. A mezőnyjátékosok nem léphetnek a 6-os vonalon belülre. A vona-

lak – 8 cm széles sávok – azon területekhez tartoznak, amelyeket határolnak (tehát nem

a játéktér részei, a játékos nem léphet rájuk). A játéktér 15 m hosszú. A mindenkori

csapat mezőnyjátékosainak csereövezete a játéktér oldalvonalának teljes szélessége

mellett helyezkedik el. Az ellenfél csapatának cserejátékosai a játéktér másik oldalvo-

nala mentén tartózkodnak. Minden résztvevő mezítláb játszik.

2. A játékidő kétszer tíz percig tart ötperces szünettel. Minden félidő a játékvezető feldo-

básával kezdődik a pálya közepén. Szabálytalan cserénél vagy büntetődobásnál a játék-

vezető megállítja az órát. Minden csapat félidőnként egyperces időt kérhet, amikor nála

van a labda.

3. A labda a férfiak 54....56 cm kerületű, 350…370 g-os, a nők 20..52 cm kerületű kb.

300 g-os színes gumilabdával játszanak.

4. Egy csapat legfeljebb nyolc játékosból áll. Egyszerre csak három mezőnyjátékos és egy

kapus játszhat. A mezőnyjátékosok és a kapusok a játék közben tetszőlegesen változtat-

hatják a posztokat úgy, hogy a két megjelölt kapus színben egyértelműen elkülönüljön

a mezőnyjátékosoktól.

5. A kapus elhagyhatja a 6-os vonalat, és részt vehet a mezőnyjátékban. Kapuscsere esetén

a pályára történő be-, ill. kilépés csak a saját 6-os vonalon belüli oldalvonalon lehetsé-

ges. Ha azonban a kapus részt vesz a mezőnyjátékban, saját csereterületének oldalvo-

nalán is cserélhet.

6. A 6-os vonalon belül nyugalmi helyzetben lévő vagy guruló labda megjátszható akkor,

ha a játékos nem lép a vonalon belülre.

7. Lehet fejelni.

8. Az ellenféllel szemben tanúsított magatartás megfelel a teremkézilabda IHF által előírt

szabályainak. HA a labda az ellenfélhez kerül, a kiállított játékosok újra beállhatnak. A

kiállított vagy kizárt játékosokat pótolják.

9. Pontozás és végeredmény: a játék állását pontokkal, nem gólokkal tartják számon. A

félidő utáni döntetlen esetén aranygólig/hirtelen halálig folytatódik a játék: amelyik

csapat előbb lő gólt, az nyer. A félidő győztese egy pontot kap. Mindkét félidőt külön

értékelik. Ha mindkét csapat egy-egy félidőt nyer, a szétlövés (shoot-out) dönt. Ekkor

105

csapatonként öt-öt dobót jelölnek ki, akik felváltva lőnek. Az a játékos, aki egyik lábá-

val a 6-os vonal és az oldalvonal kereszteződésénél helyezkedik el, sípszóra a labdát a

gólvonalon álló kapusának továbbítja. Az visszapasszolja a labdát a játékosnak, akinek

nekiiramodva az ellenfél kapujára kell lőnie. Ahogy a labda talajt ér, véget ér az akció.

Az ellenfél kapusa kijöhet a kapuból, hogy megfogja a labdát, ebben az esetben viszont

az ellenfél kapusa is lőhet kapura. Egy gól egy pontot, a kempa (belerepüléses vagy

kínai figurás) gól két pontot ér. Ha a szétlövés ugyanazokkal a dobókkal tovább folyta-

tódik, és akkor ér véget, ha azonos számú próbálkozás esetében először vezet egy csa-

pat. Ha egy csapat mindkét félidőt megnyeri, a végeredmény 2:0 lesz. Ha mindkét csa-

pat megnyer egy-egy félidőt, a játék szétlövés nyertesének 1:0-s győzelmével zárul. Egy

gól egy pontot, a berepülés, kapus-vagy büntetődobásból lőtt gól két pontot ér; a kreatív

vagy látványos akciókat – pl. dobás 360°-os fordulásos ugrás közben – szintén két pont-

tal jutalmazzák. Gól esetén a játék sípszó nélkül kapuskidobással folytatódik.

10. Mind félidő a játékvezető dobásával kezdődik a pálya közepén. Ekkor a játékosok tet-

szőleges módon helyezkedhetnek el a játéktéren.

11. A védelem által az alapvonalon vagy oldalvonalon túlra továbbított labdát a 6-os vonal

és az oldalvonal metszéspontjától 1 m távolságból kell bedobni.

12. A szabaddobást a szabálytalanság helyszínén vagy a 6-o vonaltól 1 m-re kell elvégezni.

13. A büntetődobást a 6 m-es vonalról végzik el.

14. Büntetések: egy játékos második kiállítása eltiltást von maga után, amely azonban csak

az aktuális játékra érvényes. A szabálytalan csere is kiállítással büntetendő.

15. Két egyenrangú játékvezető irányítja a játékot és felügyeli a cseréket.

16. A titkárból és az időmérőből álló zsűri segíti a játékvezetők munkáját: ellenőrzi a cse-

réket és számolja a pontokat.

Megjegyzés: a strandkézilabda teljes szabályrendszere megtalálható az interneten:

http://www.magyar.sport.hu/sportjatek-

szabalyok/j_strand_kezilabda/j_strand_kezilabda_1.htm

Taktika a strandkézilabdában

Mivel a strandkézilabdában külön csereszabályok vannak érvényben, a játék során különö-

sen nagy hangsúlyt kap a taktika.

Ha a négy játékos a homokban végigjátszaná a két félidőt, hatalmas lenne az energiaveszte-

ség. Több játékos célzott, gyors cseréje által azonban egyszerre alakulnak ki előnyös helyzetek

106

és gyorsan változó alakzatok. A támadás befejezését követően egy vagy két támadó és a táma-

dók cserevonalhoz közel lévő kapusa gyors cserét hajthat végre, és a pályavédekező részére

léphet a másik kapus és egy két védekező játékos. Ezzel sok futás takarítható meg, és a csapat

azonnal készen áll a védelemre. A saját cserevonalától távol lévő támadó játékosnak viszont a

támadás befejeztével labda nélkül azonnal vissza kell rohanni, a védőket kiegészíteni.

A kapus bevonása

A kapus mindig részt vesz a támadásban, mivel két pontot szerezhet. Ezért neki a kapustól

elvárt képességekkel rendelkező, ám átlagon felüli, sokoldalú játékosnak kell lennie. A strand-

kézilabdában úgy a legegyszerűbb gólt szerezni, ha a kapussal együtt előrefutnak a támadók,

így emberelőnybe kerül a csapat. Így összesen négy támadó játékos fut párhuzamosan előre,

lehetőleg úgy, hogy a kapus kicsit hátrébb marad, és biztosít. Ha beállóval játszunk, az az el-

lenfél falában zárást alkalmaz, így szabad lehet az út a kapus előtt. Ha az ellenfél gyors elmoz-

dulással kiegyenlíti az emberelőnyt vagy kikerüli a zárást, célszerű visszapasszolni a labdát.

Más taktikai eszközök is lehetségesek, pl. az eltolódás. A kínai figurás látványos gólok vagy a

dobás 360°-os fordulásos ugrás közben a magabiztos játék jelei a standkézilabdában. A párhar-

cok kevésbé célra vezetők a folyamatos emberelőnyös helyzet miatt.

A támadóakciókat arra kell kiélezni, hogy a tér tudatos felosztása révén minél előnyösebb

helyzetből lehessen kapura lőni. A gyors gólváltás nagyiramú, lüktető játékot eredményez. A

defenzív játék akkor alakul ki, amikor az emberhátrányos csapat területvédekezésre rendezkedi

be. Ilyenkor különösen fontos megakadályozni a kínai figurás lövéseket, és azt, hogy az ellenfél

– különösen a kapus – zavartalanul kapura lőhessen. Törekedni kell az átadások elhasználására.

A felállás a teremkézilabda 4-3-as támadására hasonlít. A hangsúly az ügyességen és a gyor-

saságon van.

A strandkézilabda kiválóan alkalmas a teremidény előtti felkészülésre. A strandkézilabda

szabályai szerinti – akár füves pályán játszott – kézilabda is alternatívaként jelenik meg.

5.3. STREET HANDBALL

Mint már említettük, a kézilabdázást sokféle pályán és szabadidős sportágként is lehet ját-

szani. A street handball hasonlít a hagyományos kézilabdához, de mégsem ugyanaz. A játéknak

megvannak a maga szabályai, és kialakulását egy olyan jól ismert labdajáték inspirálta, mint a

kosárlabda. A lényeg a testmozgás szeretete, a jó hangulat, az egészséges életmód kialakítása.

107

IRODALOMJEGYZÉK

Csillag Béla (1992): Kézilabdázás. In: Gál László (eds): Sportjátékok II., TK-Kiadó, Buda-

pest, 1–234.

Fekete Béla (2007): A kézilabdázás technikája. TF, Budapest.

Fekete Béla (2008): A kézilabdázás taktikája. TF, Budapest.

Juhász István, Kovács László, Papp György, Zsiga Gyula (2013): Kézilabda. Magyar Kézi-

labda-szövetség, Budapest.

Madarász István (1970): Kézilabdázás. Sport Kiadó, Budapest.

Madarász István (2001): A kézilabdázás játékszabályai; Budapest.

Marczinka Zoltán (1993): Kézilabdázás. Egy átfogó tanulmány a játékról. Trió Kiadó, Buda-

pest, 42-367.

Nemzeti alaptanterv (1995): net.jogtar.hu

Internetes oldalak

www.kezitortenelem.hu

https://www.google.hu/search?q=k%C3%A9zilabda+k%C3%A9pek&biw=1366&bih=667&t

bm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=GCg6VPjHFYe6ygPv_oCYCA&sqi=2&ved

=0CB4QsAQ

www.keziszovetseg.hu

worldhabdball.com

http://hawaii2.ithelportal.com

https://www.google.hu/search?q=street+handball+k%C3%A9p&biw=1366&bih=667&tbm=i

sch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=Fiw6VLr1GaG8ygOIqoDoAQ&ved=0CB4QsAQ

handballnet.hu

Képek hivatkozásai

http://www.live-production.tv/case-studies/sports/olympic-games-2012-handball.html

http://www.live-production.tv/case-studies/sports/olympic-games-2012-handball.html

http://ha-

waii2.ithelpportal.com/mksz2008/Repository/Uploads_RT/joehand/Documents/Joehand_2010/mksz_f

elt%C3%B6lt%C3%A9s/V%C3%A1logatott%20m%C3%A9rk%C5%91z%C3%A9sek%20ren-

dez%C3%A9se.pdf

108

http://gyoristrandkezi.hu/index.php?page=hirek

http://www.zimbio.com/pictures/33fYTOWnQ4L/2nd+Asian+Beach+ Games+Day+9+Be-

ach+Handball/TfNQJxwBy-H/Hisham+Alwahaibi

109

Juhász Imre

LABDARÚGÁS

110

LABDARÚGÁS

1. A LABDARÚGÁS KIALAKULÁSA, TÖRTÉNETE

A labda rúgásával kapcsolatos játékokat a történelem során számos országban játszották. A

sporttörténészek szerint nagyon kezdetleges lehetett az a cuju, vagy más néven tsu-küh (rúgni-

labda) néven ismert kultikus jellegű labdajáték, amit Kínában gyakoroltak az i. e. 2. és az i. e.

3. évezredben (1. kép). Közép-Mexikóban az olmékok a tlacstli labdajátékot művelték egy tö-

mör kaucsuklabdával. Az ókori Róma játéka, a harpastum egy rögbiféle játék volt, leginkább

ez lehet a labdarúgás távoli elődje. A római légiók hódító útjukra magukkal vitték a szőrrel

bélelt felfújt hólyagot, a bőrlabdát[1.].

59.kép: A labdarúgás története képekben

A labdajátékok számos variációját játszották a középkori Európában, melynek különböző

területein a szabályok nagymértékben eltérőek voltak. 1400 körül Firenzében a calció labdajá-

tékot játszották előírt szabályok mellett, rögzített méretű játéktéren (Smith, 1977).

A modern szabályok alapjait a 19. század közepén akkor fektették le, amikor különválasz-

tották a rögbit és a futballt. A Cambridge-i Szabályokat 1848-ban foglalták írásba a Cambridge-

i Egyetemen, ahol részletesen kidolgozták a későbbi rendszert. Az 1850-es évek alatt sok klub

111

nem állt kapcsolatban az iskolákkal és egyetemekkel, így különféle formáit játszották a labda-

rúgásnak. Közülük néhány saját szabályzattal bukkant fel, a legnevezetesebb a Sheffield

Football Club, melyet korábbi középiskolai tanulók alapítottak 1855 októberében (Harvey,

2005). 1862-ben John Charles Thring a Uppingham Schoolból megalkotta a befolyásos sza-

bálykönyvet[2.].

Ezek a folyamatos próbálkozások hozzájárultak a The Football Association (The FA vagy

Angol Labdarúgó Szövetség) 1863-as létrehozásához, amelynek az első gyűlése 1863. október

26. volt Londonban[3]. Anglia, Skócia, Wales és Írország Labdarúgó Szövetsége 1885-ben meg-

alakítja az International Football Association Board-ot, amely egyedül jogosult a szabályok

módosítására és a velük kapcsolatos döntések meghozatalára.

A Fédération Internationale de Football Association (FIFA), a labdarúgás nemzetközi vezető

szervezete hat alapító tag közreműködésével 1904-ben alakult Párizsban, és kijelentették, hogy

ragaszkodni fognak az egyesületi labdarúgás szabályaihoz, a Laws of the Game-hez. A játék

iránti népszerűség nemzetközi növekedése lehetővé tette 1913-ban a FIFA tagjainak belépését

az International Football Association Boardba. A testületben jelenleg a négy brit szövetség ala-

pítójának egy-egy szavazata mellett a FIFA két képviselőjének négy szavazata érvényesül a

döntések meghozatalánál[1].

2. A LABDARÚGÁS ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

A játékot 2×45 percig játsszák, ezeket nevezik félidőknek. A nem játékkal töltött időt (pél-

dául sérülés, csere) a bírók a félidők végén hosszabbítás formájában beszámítják.

A játék célja a gól, vagyis a labdának az ellenfél kapujába való juttatása. A gól akkor szabá-

lyos, ha a labda teljes terjedelmével átjutott a gólvonalon. Az a csapat nyeri a mérkőzést, aki a

játékidő alatt több gólt ér el. Ha a két csapat góljainak száma megegyezik, akkor a meccs dön-

tetlen.

Mindkét csapatban 11 játékos van egyidőben a pályán (amennyiben nincs kiállítás), de lehe-

tőség van a cserére is. Hivatalos mérkőzéseken hármat lehet cserélni, barátságos meccseken a

két csapat a játékvezetővel egyetértésben megegyezhet a cserelehetőségek számában. Az a já-

tékos, akit edzője lecserélt, már nem térhet vissza a pályára az adott meccsen (kivétel az edző-

mérkőzés).

A játéktér hossza 90-120 méter lehet – két egyenlő méretű térfélre osztva – nemzetközi mér-

kőzésen ez a méret 100-110 méterre változik. Szélessége 45-90 méter, nemzetközi mérkőzésen

112

64-75 méter. A népszerűen 16-osnak nevezett büntető területnek 16,5 méterre kell lennie az

alapvonaltól és a gólvonaltól – ez a kettő egybeesik –, a büntetőpontnak pedig 11 méterre. 9,15

méter a sugara a kezdőkörnek és a 16-os előtti félkörnek. A kapu előtti tér a gólvonaltól 5,5

méterre végződik. Az alapvonalat, az oldalvonalat, a gólvonalat, a kezdőkört, a 16-os előtti

körszeletet, az „öt és felest”, valamint a büntetőpontot fehér mészporral jelölik meg. A kapu

belső szélessége pontosan 7,32 méter, belső magassága pedig 2,44 méter. A szögletzászlók ma-

gassága 1,5 méter. A szögletek negyedkörének sugara 1 méter. A vonalak és kapufák vastag-

sága maximum 0,12 méter lehet (1. ábra).

A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) és az UEFA (Európai Labdarúgó Szövetség)

nemzetközi mérkőzésre hitelesített füves, műfüves játékteret fogad el. A műfű elsősorban az

Egyesült Államokban hódított, de az 1994-es vb-re kicserélték valódi fűre a műfüves játéktere-

ket is. Szélsőséges meteorológiai körülmények áthidalására a FIFA elfogadja a műfüves játék-

tereket (afrikai országok, orosz területek). A stadionok többnyire nem fedettek, csak a nézőtér-

60. kép: A labdarúgó pálya

113

rész, bár létezik teljesen fedett létesítmény is. A legmodernebb stadionokban a játéktér alá fű-

tőrendszert építettek, hogy a téli időszakban is játékra alkalmassá tehessék, az alácsövezett csa-

tornarendszer eső után hamar elvezeti a felesleges csapadékot.

A legnevesebb nemzetközi labdarúgó kupa a FIFA által négy évenként megrendezett labda-

rúgó-világbajnokság. A kontinentális szövetségek által szervezett selejtezőkben több mint 190

nemzeti válogatott méri össze erejét a döntőbe jutásért. A négyhetes döntő tornán jelenleg 32

nemzeti csapat (1998 előtt 24) versenyezhet a trófeáért. A legutóbbi világbajnokságot 2014-ben

Brazíliában rendezték, ahol végül a német válogatott diadalmaskodott.

1900 óta a labdarúgás megtalálható a nyári olimpiai játékok programjában is, az 1932-es Los

Angeles-i játékok kivételével. Eredetileg csak amatőrök játszhattak. Annak ellenére, hogy az

1984-es nyári játékok óta a hivatásos labdarúgók is nevezhetők, a különböző megkötések miatt

az országok nem a legerősebb csapatukat küldik. Jelenleg az olimpiai férfi tornán csak a 23 év

alattiak játszhatnak adott számú „túlkoros” mellett. Ennek következményeként a trófeának

nincs akkora presztízse és jelentősége, mint a labdarúgó-világbajnokságnak. A női labdarúgás

1996-ban kapott helyet a programban, azonban a férfiakéhoz hasonló megszorítások nélkül.

Napjainkban a labdarúgást az egész világon amatőr és hivatásos szinten űzik. Emberek mil-

liói mennek ki a stadionokba, hogy figyelemmel kísérjék kedvenc csapatukat[4.], miközben mil-

liárdok nézik a mérkőzéseket a televízión keresztül[5]. A FIFA 2001-es felmérése szerint több

mint 200 országból körülbelül 240 millió ember rendszeresen futballozik[6]. Az egyszerű sza-

bályok és minimális felszerelésigény kétségkívül elősegíti a terjedését és népszerűségének nö-

vekedését.

A világ számos részén szenvedélyeket idéz elő, és fontos szerepet játszik a szurkolók, a helyi

közösségek és az egész nemzet életében; ezért gyakran állítják róla, hogy ez a világ legnépsze-

rűbb sportja.

3. A LABDARÚGÁS MOZGÁSANYAGA

A labdarúgójáték mozgásai összetettek, a bennük előforduló játékelemek külön-külön csak

ritkán fordulnak elő. A játékelemek vagy más szóval technikai elemek elképzelhetők önmaguk-

ban, a játéktól függetlenül, s ezeket játékon kívül is lehet gyakorolni. Egy labdarúgócsapat ered-

ményes szerepléséhez, együttműködéséhez a technikai tudás mellett a célra irányuló taktika és

a kiváló erőnlét, vagyis a labdarúgás három alapvető összetevője: a technika, a taktika és kon-

díció szükséges.

114

Alapvető követelmény, hogy a játékosok tudatosan sajátítsák el a labdarúgás ismeret- és

mozgásanyagát. A technika, taktika hagyományos felosztását, ismeretét, oktatását csupán az

egységes szerkesztési elvek miatt követjük. A technikai és taktikai ismeretek elsajátítása nem

lehet különálló és egymást követő feladat, hanem szerves egységben, a technikai-taktikai tevé-

kenységben kell megvalósulnia (Göltl, 2002.).

3.1. A LABDARÚGÁS TECHNIKAI ISMERETEI

A labdarúgás technikáján a tanulónak, a játékosnak azt a célszerű és gazdaságos mozgáste-

vékenységét értjük, amelyet a játék során a játékszabályok betartása mellett az eredményes sze-

replés érdekében végez (Kristóf és mtsai, 1999).

A technika alatt a játékban alkalmazott valamennyi mozgáselem összességét értjük. Techni-

kai tudás, technikai elemek ismerete és alkalmazása nélkül nem valósítható meg a labdarúgó-

játék (Kristóf és mtsai, 1999).

10. ábra: A labdarúgás technikai elemei

A la

bd

arú

gás

tech

nik

ai

elem

ei

Labda nélküli mozgások

futás

megindulás

megállás

irányváltoztatás

felugrás

esések

labda nélküli cselek

a kapus alaphelyzete, helyezkedése

Labdával végzett

mozgások

rúgások

átvételek

labdavezetés

cselezés

szerelés

fejelés

bedobás

a kapus védő és támadó tevékenysége

115

3.1.1. A technika felosztása

3.1.1.1. A játékosok mozgása labda nélkül

A labdarúgó a játék során helyzetét gyakran és sokszor futással változtatja, miközben figyel-

nie kell a labdára, az ellenfelekre és játékostársai tevékenységére. A pillanatról pillanatra vál-

tozó körülményekről szerzett információknak megfelelően a labdarúgó mozgása irányának

megváltoztatására is kényszerülhet.

A labdarúgók futómozgásánál azok a mozzanatok, fázisok tapasztalhatók, amelyek az atlé-

tikai futómozgásnál (lendítés, elrugaszkodás, repülés, talajfogás) szerepelnek, csak azok kivi-

telezésétől néhány vonatkozásban eltérnek (elrugaszkodás, lépéshossz, súlypont stb.).

A korszerű labdarúgójáték elengedhetetlen feltétele a gyors indulás. Az egymás ellen játszó,

két azonos helyzetben lévő játékos közül az lesz előnyben, aki gyorsabban tud elindulni a fel-

adat megoldására, a különböző pozíciók elfoglalására (üres helyre futás, lesre állítás, labdaszer-

zés stb.). Az indulás akkor jó, ha gyors, és a játékos a legrövidebb időn belül eléri a kívánt

sebességet.

Az ellenféltől való szabadulás egyik változata a gyors megállás és az ezt követő irányváltoz-

tatás. Alapvető követelmény, hogy a megállás minél kevesebb idő alatt történjen. Ez a kívána-

lom csak azzal érhető el, ha az elöl lévő láb kitámasztása erőteljes talajra nyomással történik,

miközben a hátul lévő láb térde erőteljesen lesüllyed a törzs hátradőlése mellett. A kitámasz-

tásnál a lábak térdben hajlítottak, és a testsúly a hátul levő lábra helyezkedik.

A mérkőzésen az állandóan változó helyzet gyakran kényszeríti a játékost arra, hogy moz-

gásának irányát változtassa. Az irányváltoztatást lehetőleg minél kisebb sebességcsökkenéssel

kell végrehajtani. Az irányváltoztatást minden irányban egyformán jól kell végrehajtani.

Az irányváltoztatások gyakorlására igen alkalmasak a különböző fogójátékok (páros fogó,

félperces fogó, labdafogó, fészekfogó, keresztező fogó, fekete-fehér, átfutójáték stb.), a szlalom-

futások, az akadályok kerülésével történő sor- és váltóversenyek (Tóth, 2001).

A felugrás általában a labda megszerzése és továbbítása érdekében történik. Végezhető egy

lábról és páros lábról, valamint helyből és nekifutásból. Az atlétikai ugrásoknál ismertetett

egyes fázisok (kitámasztás, lelapulás, átgördülés, lendítés, elrugaszkodás) a labdarúgók felug-

rásában is megtalálhatók. A helyes ugrótechnika alkalmazása mellett előnyt jelent az elugrás

helyének, idejének kiszámítása és a testi erő optimális felhasználása. A felugrást megelőzően a

lábat térdből hajlítani kell, így közelítjük a súlypontot a földhöz. Fontos követelmény, hogy az

116

egy lábról való ugrásokat labdarúgóink mind a bal, mind a jobb lábukról azonos mértékben,

azonos eredménnyel tudják végrehajtani.

Az ugrást követő leérkezésnek zökkenőmentesen kell végbemennie, a talajon biztos egyen-

súlyi helyzetet kell kialakítania. A leérkező játékos a talpára úgy érkezzen, hogy először a tal-

pak elülső része találkozzon a talajjal, a boka és a térdízület hajlításával és mozgásával fékezze

a lendületet.

A leérkezés történhet páros illetve egy lábra. A páros lábbal való leérkezés biztonságosabb

az érintkező felületek nagysága miatt. A futásból végzett ugrások után célszerűbb, ha a labda-

rúgó lába ütemkülönbséggel fog talajt. A leérkezés csak akkor jó, ha az utána következő fel-

adatok (futás, cselezés, szerelés, újabb felugrás stb.) minél előbb végrehajthatók. A leérkezésnél

kerüljük el azt a legnagyobb hibát, hogy a leérkezés nyújtott lábbal történjék, rugózás nélkül,

mert ez sérülésveszéllyel jár, illetve az újabb feladatokat késedelmesen oldja meg a játékos.

A technikai elemek végrehajtása után vagy az ellenfél játékosának beavatkozása, lökése mi-

att előfordul, hogy a labdarúgó elesik, mert nem megfelelő egyensúlyi helyzetben érkezik a

talajra. A labdarúgóknak minden esésnél arra kell törekedniük, hogy a talajra érkezés gördülé-

keny legyen. Ha a játékos egyensúlyi helyzete erősen labilissá válik, akkor az egyensúlyvesztés

irányában lévő lábával hosszabb keresztlépést tegyen, hogy a testsúly nagyobb része erre a lábra

kerüljön. Az esés tompításában az előre nyújtott és könyökben berugózó karoknak jelentős sze-

repük van. Ha a játékos először nem lábbal, hanem valamely testrészével érintené a talajt, gu-

rulásra kell törekednie. Ez esetben előbb a kéz, majd a kar érintkezik a talajjal, s ezt követi a

test többi – lábszár, comb, csípő – része.

A cselező játékos váratlan, előre ki nem számítható mozgásokat végez az ellenfél megté-

vesztésére. A labda nélküli cselek közé tartozik az indulócsel és a futócsel. Az indulócselt a

labdarúgó a futómozgás előtt alkalmazza azért, hogy ellenfelének a figyelmét elterelje, és a csel

után halad a valódi irányba. A színlelt mozgásban elsősorban a felsőtest vagy valamelyik kilépő

láb elmozdulása játszik döntő szerepet. Futócseleknél futás közben végrehajtott mozgások: az

iram változása, a gyors megállás, az irányváltoztatás.

A váltó- és sorversenyek különböző feladatokkal már 6-10 éves gyermekek részére jó alkal-

mat nyújtanak a labda nélküli technikai elemek és a mozgáskoordináció kialakítására. A labda-

rúgásban minél előbb két, labda nélküli mozgást kell a gyermekekkel elsajátíttatni: a helyezke-

dést és a védőmozgást. Tudatosítani kell a gyermekekben a helyezkedés kezdeményező szerep-

körét az ellenféltől való elszakadásra, amely lehetővé teszi a labda átvételét és annak megját-

szását. A védőmozgás a támadó mozgásának követését kell, hogy kialakítsa a gyermekben,

117

amely kezdetben a futás, az utánlépésekkel futás és a fordulatok kombinációiból áll (Szalai,

1998).

A labda nélküli kapustechnikához soroljuk a kapus alaphelyzetét és helyezkedését. A kapu-

védőnek a labda kivédésére, elfogására irányuló mozgása sikerében jelentős szerepet játszik a

jó kiinduló helyzet. A kiinduló helyzet az alaphelyzet, melyben a kapus 1-2 lábfej szélességű

oldalterpeszt vesz fel. Térdét hajlítja, és annyira nyomja előre, hogy testsúlya egyenletesen ke-

rül mindkét talpára. Felsőteste előredől, karjait oldalt felemelve, könyökben behajlítva tartja.

Ebből a testhelyzetből bármilyen kapusmozgás gyorsan és könnyen indítható. A játék során a

kapus a kapuban elfoglalt helyét a labda helyétől függően változtatja, igyekszik kapujának

arra a részére állni, ahonnan megítélése szerint a legnagyobb esélye van a gyors és biztos

beavatkozásra. Ezt a tevékenységet, amely során kis utánlépéseket végez, és próbálja megtar-

tani az alapállásban leírt testhelyzetet, a kapus helyezkedésének nevezzük. Mindig a labda

helyzete határozza meg a kapus helyét. A labda helyének változása maga után vonja a szögfe-

lező és a kapus helyének változását is (Bicskei, 2010).

3.1.1.2. A játékosok mozgása labdával

Mivel a labdarúgójáték alapvető követelménye a labdával való bánni tudás, ezért a labdával

végzett mozgások – a helyes és célszerű labdatechnika – prioritást élveznek. Eredményes és

szemnek is élvezetes játék csak akkor alakul ki, ha a játékosok tudnak bánni a labdával.

Rúgások

A rúgás a leggyakrabban előfor-

duló és leghasználatosabb technikai

elem. Végrehajtásakor a játékos a

lábának valamely részével a labdát

a választott irányba tudatosan to-

vábbítja, irányítja. A rúgásokat a

célnak megfelelően sokféleképpen

hajthatjuk végre, attól függően,

hogy a láb melyik részével történik

(belsővel, csüddel, külsővel, csőrrel

stb.)

61. kép: Labdaérintés belsővel

118

A rúgás folyamatos mozgássorozatból áll, amelyben különféle fázisok, szakaszok különböz-

tethetők meg (rúgás előkészítése, rálendítés, labdaérintés, véghelyzet).

Az első szakaszban a lendületszerzés érdekében a nekifutást, a labdához való hozzáállást és

a rúgóláb hátralendítését figyelhetjük meg. Ezek együttesen hozzák létre azt a helyzetet, amely-

ből a játékos legkedvezőbben hajthatja végre a rúgást. Ez a szakasz a rúgás passzív szakasza.

Rálendítésnél a játékos a rúgó lábával ellentétes lábán támaszkodik, a rúgó láb a hátralendí-

tés véghelyzetéből gyorsan és erőteljesen előrecsapódik. Az előrecsapódó láb a labdaérintés

révén a rúgófelületen keresztül adja át a rúgóerőt. Rúgófelületen a lábnak azt a részét értjük,

amely a rúgás pillanatában a labdával érintkezik. Mivel a rúgott labdával szembeni követelmé-

nyek közül legfontosabb a pontosság, a labda irányítása szempontjából nem közömbös, hogy

62. kép: Labdaérintés külsővel

63. kép: Labdaérintés csűddel

64. kép: A belső csüd rúgás mozgássorozata

119

az érintés pillanatában a rúgófelület a labda középpontjához viszonyítva hogyan helyezkedik

el. A labda ívét, az erőközlés (rúgás) pontja és a labda (gömb) középpontja közti viszony hatá-

rozza meg. A megrúgott labda erősségét a rúgófelület keménysége jelentősen meghatározza,

ezért a rúgás végrehajtásakor a lábat bokából meg kell feszíteni. A rúgás utáni helyzetet vég-

helyzetnek nevezzük. A labdával erőteljesen ütköző rúgó láb az erőközlés után sebességét csök-

kentve még egy darabig a rúgás irányába kíséri a labdát, majd a stabil egyensúly biztosítására

mielőbb talajt fog.

A hatás-ellenhatás törvény értelmében a rúgó lábat a labda igyekszik az ellenkező irányba

visszanyomni. Ha a lábfej nem eléggé megfeszített, akkor enged ennek a nyomásnak, kisebb

lesz a benyomódás a labdán, és az energiaveszteség a labda haladási sebességét negatívan be-

folyásolja (Barfield, 1998).

A labdarúgójátékban megkövetelt pontosságot leginkább a belső rúgásfajtával lehet elérni,

mivel az érintkező felület elég nagy és aránylag sima.

A rúgófelület a belső boka, a sarokcsont és a nagyujjtő által közrefogott háromszög alakú

terület. Leggyakrabban az átadásoknál és a helyezett kapura lövéseknél alkalmazzák. A belső-

vel való rúgás technikája aránylag hamar, sikerrel elsajátítható, ezért a 6–10 éves tanulóknál ezt

a rúgásfajtát oktatjuk először (Magyar, 1986).

A belsőrúgás végezhető helyből és nekifutással. Mivel a rúgás módja mindkét esetben azo-

nos, külön-külön nem szükséges ismertetni. A rúgás végrehajtásakor a játékos a rúgóval ellen-

tétes lábbal kb. 15-20 cm-re a labda mellé lép úgy, hogy a lábfej hossztengelye a rúgás irányával

párhuzamos, és a térdét behajlítja. Rúgó lábát csípőből

kifelé fordítja annyira, hogy lábfejének hossztengelye

derékszöget zár be a rúgás irányával. Kifordított lábát

csípőből úgy lendíti hátra, hogy az alszár kb. 35-45°-os

szöget zár be a földdel. A csípőből történő gyors és

energikus lendítéssel adja a rúgáshoz szükséges erőt. A

rúgás pillanatában a játékos a bokáját és térdét megfe-

szíti, felső testével enyhén előre dől, karját főleg egyen-

súlyozásra használja. Az elrúgás után a rúgó láb előre-

lendül a támaszkodó láb vonala elé, és a játékos folytatja

mozgását.

A nekifutással végzett belső rúgásnál a futás iránya

azonos a rúgás várható irányával. A nekifutás távolsága

kb. 3-4 m. A nekifutás befejezése után a fentiekben leírt rúgásmód következik.

65. kép: Rúgás belsővel

120

A belső csüd a lábközépcsontok belső felülete, amely a nagyujj tövétől a belső bokáig terjed.

Ezzel a rúgásmóddal távolsági és pontossági igényeket jó hatásfokkal lehet kielégíteni. Sokirá-

nyú felhasználhatósága miatt a játékosok leggyakrabban használják.

A rúgómozdulat végrehajtása lendületszerzéssel kezdődik (5-8 m nekifutás). A nekifutás

szöge 45° alatt legyen. Az utolsó lépést kissé meg kell nyújtani, és a támaszkodó lábbal úgy

kell a labda mellé lépni, hogy a lábfej kb. 20-30 cm-re legyen a labdától. A rúgó láb csípőből

való elfordítása kisebb, mint a belső rúgásnál, a lábfej hossztengelye a labda irányától kb. 30°-

os szögben tér el. A hátralendített és térdből felcsapódó rúgó láb előrelendítése csípőből indul,

majd ezt követi a térdből való kinyúlás. A labda érintésekor a boka és a térd feszes, a lábfej

erősen leszorított, a felsőtest kissé hátradől.

A teljes csűddel való rúgásmódnál a lábujjak tövétől a bokahajlatig terjedő rész. Így tudnak

a játékosok legnagyobb távolságra labdát rúgni. A rúgófelület nagysága, keménysége biztosítja

az erős rúgást. Csak egyenes vonalban lehet továbbítani a labdát. A nekifutás 6-8 m-ről kezdő-

dik, iránya azonos az elrúgott labda várható irányával.

A nekifutás utolsó lépése nyújtott, beugrásszerű. A

rúgó láb abban a síkban lendül hátra, amelyben a rá-

lendítés történik. Térdben a láb teljesen hajlik, a sarok

felcsapódik. A rálendítés csípőből indul igen gyors

mozdulattal, amit a láb térdből való kinyújtása követ.

A labda elrúgása után a rúgó láb a rúgás irányába len-

dül.

A külső csűd a lábfejnek az a része, amely a kisujj-

tőtől a külső bokáig terjed. A rúgófelület nagy és

aránylag lapos, ezért kedvező egyenes és csavart lab-

dák rúgására. A nekifutás iránya attól függ, hogy egye-

nes vagy csavart labdát kíván a játékos továbbítani.

Egyenes nekifutással történő elrúgás után a labda pö-

rög, a kis nekikanyarodással történő lendületvétel után

egyenes irányba halad a labda. Ha a nekifutás egyenes

vonalban történik, akkor az utolsó lépéssel kb. 20 cm-

re kell a labda mellé lépni úgy, hogy a lábfej a rúgás irányával ne párhuzamos legyen, hanem

forduljon egy kissé befelé. Ha a nekifutás iránya kanyarodással történik, a lábfej a labdától kb.

30 cm-re kerül. A rúgó láb lendítését a csípő indítja, miközben a lábfej fokozatosan befelé

66. kép: Külső csűd

121

fordul, és bokából lefeszül. A lábfej a labdához csapódik. A labda érintése után a rúgó láb

továbblendül a test előtt kissé keresztbe. Ezt a mozdulatot átkísérésnek nevezik.

Egyéb rúgásmódok közé soroljuk azokat a rúgásfajtákat, amelyek ritkán szerepelnek, és

inkább csak kényszerítő körülmények között alkalmazzák a játékosok. Ilyenek a csőrrel, talp-

pal, sarokkal, térddel végzett rúgások.

Labdaátvétel

A labdaátvétel mint technikai elem a játék történetének abban a szakaszában alakult ki, ami-

kor a szabályok megtiltották a kéz használatát (1872). A labdarúgók kénytelenek voltak a kéz

helyett más testrészükkel „birtokba venni” a mozgó labdát. Labdaátvételen azt a tevékenységet

értjük, amikor a mozgó labdát úgy veszi birtokába és ellenőrzése alá a játékos, hogy a kialakított

helyzetből lehetőség szerint a legjobban tud átadni, cselezni, indítani stb.

Az átvétel lényege az, hogy a tanuló a feléje érkező labda elé állítja valamely testrészét.

Alapkövetelmény, hogy az érintkezés ne legyen merev, ezért ezt a műveletet a játékos úgy végzi

el, hogy testrészének visszahúzásával, utánaengedésével csökkenti, fékezi a labda mozgását,

így megakadályozza annak elpattanását. Az átvételeket hangutánzó szóval toppofásnak is ne-

vezzük. A labdakezelés fejlesztése 10 éves kortól kerül hangsúlyozottan előtérbe. Az átvétele-

ket az érkezés magasságának és az érintő testrésznek megfelelően csoportosítjuk. Terjedelmi

okok miatt csak a legfontosabb átvételeket ismertetjük.

Belsővel való átvétellel általában a szemből érkező labdákat tudják átvenni a játékosok.

Belsővel történő átvétel három változatát különböztetjük meg aszerint, hogy a labda milyen

magasan érkezik.

A guruló labda átvételénél a támaszkodó láb enyhén hajlított. Az átvételt végző láb csípőből

kifelé fordul a labda érkezési irányába, és a támaszkodó láb vonala elé lendül. Az átvételt végző

láb előrelendítésével egy időben a felsőtest kissé hátradől. Amikor a labda a lazán tartott boka-

ízülethez ér, abban a pillanatban az érkező labda sebességénél lassúbb hátraengedést, fékezést,

majd megállítást végez a játékos. A láb hátraengedése és fékező tevékenysége közben a felső-

test előredől.

A lapos vagy félmagas labda átvételének végrehajtása az előző guruló labda átvételétől csu-

pán annyiban tér el, hogy a labda elé nyúló lábat a játékos magasabban tartja, amit térdének

erőteljesebb hajlításával ér el. A csípőben kifordított láb hátraengedésével, laza bokaízülettel

fékezi a labda sebességét, s így az a játékos elé hull.

122

A meredeken érkező, a földről felpattanó labda átvételekor a támaszkodó láb térdben hajlí-

tott. Az átvételt végző láb csípőből a labda irányába fordítva oly mértékben lendül hátra, hogy

az alszár kb. 45°-os szöget zár be a talajjal. A földről felpattanó labda a ferdén tartott lábfej

belső felületébe ütközzék. A labda ereje, sebessége a talaj és az alszár által határolt mezőben

„hal el”, csökken.

A belsővel történő átvétel oktatását a labdavezetés, a rúgás oktatásával egyidőben kell vé-

gezni. A tanulók a mozgást először labda nélkül, majd tömött hajszalabdával, később felfújt

labdával, álló helyzetben végzik.

A teljes csűddel való átvételt egyaránt alkalmazzák a meredek és a lapos ívű labdák átvéte-

lénél. Ezt a végrehajtási módot léglevételnek is szokták nevezni. A labda már a földre érés előtt,

a levegőben érintkezik a játékossal. Előnyei, hogy a szerelés lehetősége minimálisra csökken,

illetve, hogy a játéktér egyenetlenségeiből fakadó hibák elkerülhetők.

A teljes csűddel levett labda lényeges mozzanata a labdával ütköző lábfej gyors utánaenge-

dése. A levételt végző láb a labda elé nyúl, miközben térdben enyhén hajlítva felemelkedik. A

testsúly a támaszkodó láb ujjhegyére esik. A labda a

lábfej teljes csüdjének felületével találkozik, ebben a

pillanatban kezdődik a labda sebességénél lassúbb,

fékező utánaengedés. Kiválóan hajtja végre ezt a mű-

veletet az a játékos, akinél a labda a levétel alatt végig

a teljes csűdön marad. A súlypont a támaszkodó láb

ujjhegyéről a teljes talpra kerül. A felsőtest kissé elő-

redől, és a karok oldalt egyensúlyoznak. A kisebb ma-

gasságból érkező labda átvételénél a lábat nem kell

magasra emelni. Ilyen esetben rövidebb a labda kísé-

rése, fékezése. A jó labdaérzékű, gyors reflexű játé-

kosok a labda erejének lefékezésére az ütköző felüle-

tet úgy alakítják ki, hogy a lábfejet bokából hirtelen

leengedik, a lábat csípőből lendítik a labda elé.

A külső csűddel való átvételt a játékosok akkor alkalmazzák, amikor nincs lehetőség a bel-

sővel való átvételre, vagy cseles átvételt akarnak végrehajtani. A játékos testsúlya a térdben

enyhén hajlított, támaszkodó lábon van, és a felsőtest a labda érkezési irányába fordul. Az át-

vevő lábat bokából befelé kell fordítani és feszesen tartani. A földről felpattanó labda beleüt-

közik a keresztbe lendített lábfej külső csüdrészébe, és erejét veszítve megáll. A lábat vissza

kell emelni az átvétel előtti helyzetbe, a testsúly megoszlik a két lábon.

67. kép: Labdaátvétel teljes csűddel

123

A játékos előtt felpattanó labdák biztos átvételét a

talppal való átvétel segíti. Az átvétel technikai végre-

hajtása során a tanuló a támaszkodó lábát térdben kissé

meghajlítja, az átvételt végző lábát térdben hajlítva csí-

pőből megemeli. A tanuló az átvételt végző láb talpát a

földről felpattanó labda elé tartja úgy, hogy onnan a

labda erejét veszítve a talaj felé essen és megálljon.

A mellel való átvételt akkor alkalmazzuk, ha nincs

mód az elfejelésre, vagy a játékhelyzet úgy kívánja.

A játékos harántterpeszállásban helyezkedik el a labda

érkezési irányával szemben úgy, hogy a térdét enyhén

hajlítja, és a csípőjét előrenyomja. A test enyhe ívben

hátrahajlik. Amikor a labda érintkezik a mellel, a tér-

deket és a csípőt hirtelen hátranyomja, és az elöl lévő lábát a hátul lévőhöz zárja. A csípő

hátranyomásával azonos időben a kidomborított mellkast behúzza, így csípőben enyhén elő-

rehajlított testtel, domborított háttal igyekszik a labdát a földre kényszeríteni .

Labdavezetés

A labdavezetés a labdarúgás kezdeti időszakában a rúgás mellett az egyik legfontosabb tech-

nikai elem volt, mely a fejlődés későbbi szakaszában egyre inkább háttérbe szorult. Annak el-

lenére, hogy a korszerű labdarúgásban egyik alapvető követelmény a gyorsaság, a gyors és

pontos adogatás, átvétel, a labdavezetés még most is elengedhetetlen egyes helyzetekben (ka-

pura törés, ellenfél megtévesztése stb.). E technikai elem alatt azt a tevékenységet értjük, amely

során a labdarúgó a labdát lábfejének valamelyik részével a földön tereli, vezeti. Elsősorban az

egyéni játékban nélkülözhetetlen. Ma a kezdő labdarúgók oktatása a labdavezetés elsajátításá-

val, a labdával való bánásmód, vezetés-átvétel-rúgások gyakorlásával kezdődik. Tapasztalatok

bizonyítják, hogy a 6–10 éves gyermekek a kezdetleges játék során a labdától nem akarnak

megszabadulni, terelgetik vagy rúgják.

68. kép: Labdaátvétel mellel

124

A belső csűddel történő labdavezetésnél a labdarúgó a labdát a lábfej belső csűd részével tolja

maga előtt. A labdát vezető láb feje a labda érintése előtt kifelé fordul. A törzs csípőből kissé

előre dől, és a támaszkodó láb irányába elfordul. A kar mozgását az egyensúlyozás és a futás

kívánalmai határozzák meg. A tekintet a labda érintése pillanatában a labdára irányul. A játékos

társait, ellenfeleit periferikus látással figyeli. A labdavezetés sima, zökkenő nélküli mozgással,

a lendület megtörése nélkül történjen.

A külső csűddel végzett vezetésnél a labdarúgó a lábfejét lazán tartja, és bokából befelé

fordítja. Az így kialakított érintkező felület lehetővé teszi a labda biztonságos előrenyomását.

A külsővel végzett labdavezetést megtévesztő átadások kísérik, mert az ellenfél nem tud a to-

vábbítás irányára következtetni a bokatartásból.

A teljes csűddel történő labdavezetésnél a labda előrenyomása a lefeszített lábfej teljes

csűdjével történik. Az érintkező felület aránylag kicsi és domború, a labdavezetés biztonsága

csökken, ezért a labdarúgók ritkán alkalmazzák. A test és a karok tartása nagyjából azonos az

előbbiekben leírt labdavezetésekkel.

Fejelés

A fejelés az a tevékenység, amely során a játékos a labdát fejjel továbbítja. Feltehetően akkor

alakult ki és vált később széles körben használatossá, amikor a szabályok megtiltották a leve-

gőből érkező labda kézzel való levételét. A fej labdával érintkező felülete viszonylag sima, így

aránylag pontos a labda továbbítása. A játék során a fejelésre igen sok mód kínálkozik (kapura

69. kép: Labdavezetés

125

fejelés, labdatovábbítás, felszabadítás, levétel stb.). Nélkülözhetetlen technikai elem, ezért ok-

tatása, gyakorlása a kezdő labdarúgóknál is fontos. A fejeléseket az érintőfelület, a labdarúgó

helyzete, mozgása, a labda továbbításának iránya szerint csoportosítjuk.

Cselezés

A labdarúgó tevékenységében azokat a mozdulatokat, mozgásokat, amelyeket az ellenfél

kijátszására, megtévesztésére alkalmaz, cseleknek, a végrehajtási műveletet pedig cselezésnek

nevezzük. Célja megtévesztő mozdulatokkal távol tartani, kitéríteni, becsapni az ellenfelet.

Mint technikai elem akkor érvényesül sikeresen, ha végrehajtása meggyőző, és az ellenfél rea-

gál rá. A cselek végrehajtásában két jól elválasztható fázist különböztethetünk meg. Az első

fázishoz azok a mozgások sorolhatók, amelyeket a cselező játékos azért színlel, hogy arra el-

lenfele reagáljon, és ő végre tudja hajtani elképzelt, eredeti mozgását. A második fázisban már

csak az eredeti mozgást végzi. A labdával végrehajtott cselezés bonyolult, összetett mozgásokat

követel. Itt nem elég csupán az, hogy meggyőző mozgással be kell csapni az ellenfelet, a lab-

dának is a játékos birtokában kell maradnia. A cselezés nem lehet öncélú. Meggondolt szándék

mellett is veszélyessé válhat, mert ha sikertelen, a játékos elveszti a labdát, és ha ezt egy védő-

játékos teszi lőtávolságon belül, akár gólveszély is kialakulhat. A cselezés során a játékosok a

cselek számos fajtáját, változatát alkalmazzák, egyéni sajátosságokkal.

Szerelés

A labdarúgójátékban azt a tevékenységet, amikor a labda ellenféltől való elvétele a szabá-

lyok által meghatározott módon történik, szerelésnek nevezzük. A játék fejlődésének abban a

70. kép: A fejelés mozgássorozata

126

szakaszában jelent meg, amikor a játékosok a labdavezetést és cselezést már ismerték és alkal-

mazták. Régebben csak a védőjátékosok alkalmazták.

Napjaink labdarúgásában követelmény az egész pályás letámadás, ezért a támadójátékosok-

nak is szükséges a védekezés, a szerelés egyes formáit elsajátítani. A szerelés a játékosoktól

ügyességet, figyelmet, agresszivitást igényel. Feltétlenül nagy körültekintéssel és határozott-

sággal kell végezni. A cselezések és szerelések felosztásának alapja az, hogy a játékos ellenfe-

léhez viszonyítva hol helyezkedik el.

A labdarúgás játékszabályai nem tiltják a testi erő azonos testhelyzetben való kihasználását,

ha az a labda megszerzésére irányul. A labdát vezető játékos szabályos, vállal való lökésére

akkor nyílik legfőképpen lehetőség, amikor a két játékos egymás mellett fut. A lökést legcél-

szerűbb abban a pillanatban elvégezni, amikor a labdavezető játékosnak éppen a távolabb lévő

lábán van a testsúlya. Ellökés közben az ellenfél felé eső kart a testhez kell szorítani.

A szerelés alapformáit minden játékosnak ismernie és alkalmaznia kell. A szerelés gyakor-

lásánál elsősorban a párban végzett gyakorlatokat alkalmazzuk. A szerelés alapformáinak gya-

korlására igen kedvező hatásfokkal használhatjuk fel azokat a játékokat és játékos gyakorlato-

kat, amelyeket a cselezésnél ismertettünk, azzal a megkötéssel, hogy itt a szerelésen, a labda

megszerzésén van a hangsúly.

Bedobás

Ha a labda a játék során a talajon vagy a levegőben teljes terjedelmével áthalad a játékterület

bármely oldalvonalán, akkor azon a helyen, ahol áthaladt, bedobással kell játékba hozni. A

végrehajtásra vonatkozó szabály kimondja, hogy a bedobást vagy más néven partdobást végző

játékosnak a dobást a fej fölül, két kézzel, arccal a pálya felé, a játékterületen kívül vagy a

vonalon állva kell elvégeznie úgy, hogy a dobás közben mindkét lába a talajon marad. A bedo-

bás végrehajtható állóhelyből és nekifutással.

A kapus mozgásai

A kapus a labdarúgócsapatnak az a játékosa, akinek fő feladata kapuját megóvni a góltól. Ez

speciális feladat, amelynek megoldására a játékszabályok megengedik számára a büntetőterü-

leten belül a kéz használatát is. A labdarúgás fejlődésével hellyel-közzel lépést tartó szabály-

módosítások csak 1871-től engedték meg először a kapusnak a kéz használatát (Hargitay,

1975). A kapuvédő, tevékenységének megfelelően, igyekszik testének valamelyik részével a

127

kapu felé tartó labdát útjában megakadályozni, majd birtokba venni. A jó kapussal szembeni

elvárások igen sokrétűek, ezek egyrészt a gyorsasággal, ruganyossággal, ügyességgel, másrészt

a bátorsággal, nyugodtsággal, figyelemmel, irányító tevékenységgel kapcsolatosak (Bicskei,

2010).

A kapuvédőnek labdával való tevékenységét a védő- és támadóhelyzet szempontjából oszt-

hatjuk fel. A kapus védő tevékenységében főleg a labda kézzel történő elfogására törekszik. A

kapus tevékenységének egyik alapvető feltétele a biztos labdafogás. A labdafogás technikája

attól függően módosul, hogy a labda milyen magasan érkezik. Ennek figyelembevételével be-

szélünk lapos, félmagas és magas labda védéséről. A guruló labdákat a kapus párhuzamos láb-

bal védi, ebben az esetben a lábfejek egymástól 10-15 cm-re vannak. Térde nyújtott, karjait

párhuzamosan tartja maga előtt, ujjai csaknem érintik a talajt. A guruló labda az egymás mellett

lévő alkarokon felgurul, eközben a kapus törzsét nyújtja, és a labdát karral és tenyérrel a mell-

kasához szorítja. A játék során gyakran olyan helyzet alakul ki a kapus számára, hogy a labda

elfogása nem lehetséges, a veszélyt elhárítani nem tudja, ezért kénytelen helyette a labdát ököl-

lel elütni. Az öklözést általában egylábas felugrással hajtják végre. Az öklöző mozgás folya-

matában az alábbi részmozgások figyelhetők meg: nekifutás, lelapulás, elrugaszkodás, repülés

és öklözés, leérkezés. Az elrugaszkodás után mindkét kar a test mellett felfelé lendül, és a két

ököl egymás mellé kerül. A kapusnak az ökölbe szorított kezeit úgy kell egymáshoz szorítania,

hogy az ujjak belső ujjpercei lapos felületet biztosítsanak, és ez legyen az ütőfelület. A kapus

az elrugaszkodás tetőpontján a karjait a hajlított könyökből gyors mozdulattal kilöki, és az ösz-

szeszorított öklök által kialakított ütőfelülettel a labdába üt.

71. kép: Grosics Gyula, a legendás „fekete párduc”

vetődése

128

Közeli lövéseknél, fejeléseknél sok esetben nincs idő arra, hogy a kapus a kapu egyik olda-

láról a másikra átfusson, ezért a vetődést alkalmazza. Ebben az esetben a kapus elrugaszkodik

a talajtól, és a levegőben repülve igyekszik a labdát megfogni vagy elütni. Látványos kapus-

technikai elem (13. kép), amelyhez bátorság és ruganyosság kell. Vetődéssel lapos, félmagas

és magas labda is hárítható. A mozgás technikája általában mindegyik vetődésnél azonos.

3.2. STRATÉGIA ÉS TAKTIKA

A sportjátékokban, így a labdarúgásban is a küzdő csapatok előtt közvetlen és távolabbi cé-

lok szerepelnek. A labdarúgócsapat közvetlen célja a mérkőzés megnyerése gól vagy gólok

révén. A közvetlen cél mellett szerepel egy távolabbi cél is, a bajnokságban elért helyezés. Eh-

hez a végső célkitűzéshez a csapat hosszú mérkőzéssorozat apró részfeladatainak megoldásával

jut el. A stratégia fogalma röviden: az alapelképzelés megvalósítását szolgáló valamennyi te-

vékenység. A labdarúgás stratégiája széleskörű ismereteket foglal magába. A stratégia döntő

szerepet kap a labdarúgócsapat szerkezetének kialakításában, a csapatépítésben. A stratégiai cél

elérését két alapvető tényező befolyásolja, nevezetesen a játékrendszer és a taktika (10. ábra).

10. ábra: A taktika felosztása

A la

bd

arú

gás

takt

ikáj

a

Támadás taktikája

Egyéni

Csapatrész

Csapat

Védekezés taktikája

Egyéni

Csapatrész

Csapat

129

3.2.1. A játékrendszerek fejlődése

A játékrendszer alatt értjük a játékosok oly felállítását a játéktéren, amely előre és általános-

ságban meghatározott feladatok végrehajtását szolgálja (Csanádi,1978). A játékrendszer önma-

gában nem biztosítja a kitőzött végső célt, ahhoz csupán segítséget nyújt. A rendszer nem segít

a játék során kibontakozó játékszituációk megoldásában. Ez a stratégia másik tényezőjének, a

taktikának a feladata.

A játékrendszer fejlődését meghatározta a játékszabályok változása, a támadás és védekezés

fejlettsége. A játékrendszer első nyomai akkor jelentkeztek, amikor a játékosok felismerték és

alkalmazták az összjátékot a gólszerzés érdekében vagy annak hárításában. Ennek megfelelően

a csapat egy része támadta az ellenfelet, míg a másik megpróbálta megakadályozni a gólszerzést.

Az 1863-ban hozott játékszabályok bevezetése nagy hatással volt a játékrendszerek fejlődé-

sére. A csapatok ekkor egy kapust, egy védőt és kilenc támadójátékost szerepeltettek, később a

támadók fölényét ellensúlyozni kívánták. A játékrendszerek fejlődésén belül négy játékrend-

szer huzamosabb ideig meghatározta a labdarúgást, a játék fejlődését:

a gúlarendszer (1883, Cambridge),

a „WM” vagy háromhátvédes rendszer

(1930, Arsenal),

a brazil, vagy 4-2-4-es játékrendszer (1958,

Brazília válogatottja),

az 1-3-3-3-as játékrendszer.

A játékrendszerek, a felállási formák sikere

mindenesetben a játékosok megfelelő technikai

tudásán, taktikai érettségén, gyorsaságán, erőnlé-

tén és állóképességén alapszik (Kristóf és mtsai,

1999).

3.2.2. A taktika

A labdarúgás stratégiai ismereteinek, törvényszerűségeinek lebontását és alkalmazását je-

lenti a taktika. Napjainkban a labdarúgásban a taktika fogalmán olyan tervszerű játékot értünk,

amely az egyén és a csapat fizikai-pszichikai lehetőségeit optimálisan kiaknázza. Épít az ellen-

fél küzdőmódjára, erejére, gyengeségeire, alkalmazkodik a szabályokhoz, a mérkőzés külső és

72. kép: A ’WM’ játékrendszer

(Kristóf és mtsai, 1999.)

130

belső körülményeihez (Kristóf és mtsai, 1999). Minden terv, elképzelés csupán annyit ér,

amennyit megvalósítanak belőle.

A csapat a játék során a kitűzött cél és eredmény érdekében előre kialakított és elfogadott

elképzelés, terv szerint tevékenykedik. A közös cél megkívánja az egyes játékosok célszerű

bekapcsolódását a csapatmunkába. A csapat játéka akkor lesz egységes, ha a tizenegy játékos

tevékenysége összehangolt (Nagy, 1986).

A labdarúgásban a sikert az egyéni és az együttes csapattaktika egysége nagymértékben

meghatározza. A taktika felosztása egyéni vagy össztevékenység szempontjából (egyéni, együt-

tes csapatrész, csapat) és a részcél figyelembevételével (támadás, védelem) történik. A taktiká-

nak azt az ismeretanyagát, amely általánosságban foglalkozik a játék irányításával, szervezésé-

vel, elvi taktikának; a többi részét – amely a játék közben kialakult helyzetek helyes megoldá-

saira ad tanácsot – alkalmazott taktikának nevezzük (Kristóf és mtsai, 1999).

3.2.2.1. A védekezés taktikája

A védekezés célja: a kapura lövés, a gátszerzés megakadályozása, illetve a labda visszaszer-

zése. A védekezés az ellenfél semlegesítését, a játékból velő kikapcsolását, a gólszerzés meg-

akadályozását jelenti. A védőtevékenység napjaink labdarúgásában már az egész játékterületre

kiterjed (Bacsó és mtsai, 1989). A védekezés lehet egyéni vagy együttes védekezés. Ha a táma-

dóval vagy támadókkal szemben csak egy játékos veszi fel a harcot, akkor egyéni védelemről

beszélünk Az egyéni védekezés is a csapat, a közösség érdekeit szolgálja. Az egyéni védelem

alapelveit minden csapattársnak ismernie kell, mert csak így tud a csapat hasznára tenni.

Az egyéni feladatok értelmét a csapatmunka egésze határozza meg. A „WM” rendszerben a

hátvédek, fedezetek mellett a két összekötő kapott védőfeladatot. A védőfeladatokat hét játékos

látta el. A korábbi fejlődés során a szélsők és a középcsatár visszahúzódását védőfeladatokkal

is összekapcsolták, ugyanakkora hátvédek helyenként támadó jellegű feladatokat kaptak. A mo-

dern labdarúgás játékrendszerei (4-3-3, 4-4-2 stb.) megkövetelik a csapat tagjaitól az együttes

védő- és támadómunkát. A védőknek ma már tudniuk kell váratlanul ellentámadásba lendülni,

és az előretolt támadóknak is tudniuk kell védekezni. A csapatok gyakran 9-10 emberrel is

védekeznek, és a védelemben minden játékos igyekszik gyom ellentámadásba átmenni. Az

együttes védekezés taktikai-technikai alapjai az egyes védekezési formákban (emberfogás, te-

rület-, vegyes védekezés, lestaktika stb.) különböző jelentőségűek.

131

3.2.2.2. A támadás taktikája

A labdarúgás fejlődését mindig a támadójáték összetevőinek fejlesztése vitte előre. A labda-

rúgás „őskorában” a játék elsődleges célja a gólszerzés volt, ezért minden játékos ezt tekintette

közvetlen feladatának A játékban az érvényesült, aki gyorsabban tudott futni és nagyobbakat

tudott rúgni. A kezdeti időkben a támadók nagy számuk (kilenc, hét, majd hat) ellenére sem

tudtak látványos sikereket elérni, mert nem volt eredményes a labdavezetésre és cselezésre épí-

tett egyéni támadójáték.

A skótok, majd az angolok által alkalmazott folyamatos összjátékkal az egyéni játékot fel-

váltotta a közösségi tevékenységre épített támadótaktika. A gúlarendszerben (1883) már a tá-

madók és védők száma egyensúlyt alkotott, és a támadásban az összjáték dominált.

A támadótaktika fejlődésében újabb szakaszt jelentett a támadók mélységi tagozódása. A

mai csatároknak maximálisan kell ismerniük a sokmozgásos, folyamatos támadójáték elvi és

gyakorlati követelményeit. A támadás taktikája azokkal a kérdésekkel foglalkozik, hogyan le-

het az ellenfél védelmét kijátszani és gólt szerezni. Támadásról akkor beszélünk, amikor a labda

a csapat birtokában van, de a támadásra való készülődés már a védekezés során megkezdődik.

Amikor a labda a csapat birtokába kerül, minden játékosnak támadóként kell gondolkodnia

(Bacsó és mtsai, 1989).

A támadásban egy vagy egy időben több játékos is részt vehet, ezért a támadó tevékenység-

nek két változatát különböztetjük meg: az egyéni és az együttes támadást. Napjaink támadójá-

tékára az együttes támadás jellemző, mert ha egy játékosa saját maga által szerzett labdával be

is fejezi a támadást, a társak segítő helyezkedéssel, elterelő műveletekkel mindig részt vesznek

a támadásban (Göltl, 2002).

A támadás előkészítő szakaszában több játékos vesz részt. A támadás befejező szakaszában

a taktikai lehetőségek egyre csökkennek. A támadás végső mozzanata a kapura lövés, mely

egyéni végrehajtás. A labdarúgásban egyéni támadás az a tevékenység, amikor egy játékos tár-

sai segítsége nélkül vezet vagy fejez be támadást (labdavezetés utáni kapura lövés, betörés,

szöktetések stb.).

Az együttes támadásban a csapat két vagy több játékosa vesz részt egyidejűleg. Az összjá-

tékban a játékosok gyakran kénytelenek az egyéni módszereket is alkalmazni. Az együttes tá-

madójáték nem jelenti az egyéni adottságok visszaszorítását, sőt lehetővé teszi azok kibonta-

koztatását. A támadás célját, a gól elérését csak technikai alapok ismeretében és azok alkalma-

zásával lehet megvalósítani.

132

Az együttes támadás sikerességét olyan elvek határozzák meg, mint a támadók gyors végre-

hajtása, szelességi és mélységi támadás biztosítása, üres területre futás, helycserés játék, rög-

tönzés.

A kényszerítő átadásban a játékos a hozzá passzolt labdát átvétel nélkül adja tovább a futó

játékos útjába. Mivel a labda és az összjátékot indító játékos útja háromszöget zár be, valamint

két átadás, passz következik egymás után, ezért „háromszögelésnek” vagy „dupla passznak”

nevezik. A kényszerítő átadás felhasználható a pálya egész területén, de leginkább a támadó-

harmadban. Hatásos a számbeli fölényben lévő védőkkel szemben is.

3. A LABDARÚGÁS MINT SZABADIDŐS TEVÉKENYSÉG

Futsal

A futsal a nagypályás labdarúgás hivatalos, elsősorban teremben játszott változata, melyet a

FIFA irányít. A név a portugál futebol de Salãoból és a spanyol fútbol salaból származik, mind-

kettő azt jelenti: teremfoci. Kezdetben Five a Side volt a játék neve, később az angol football

és a spanyol sala (terem) szavakból született meg a futsal elnevezés (Kresta, 2009).

A futsalt két csapat játssza, mindkét csapatban 4 mezőnyjátékos és egy kapus van. A cserék

száma legfeljebb 7. A játék során bármennyiszer lehet cserélni, de csak a kijelölt cserezónában.

A játéktér méretei egy az egyben a kézilabda játéktere, a játéktér szélét itt is vonal határolja. A

futsal labda 4-es méretű, de egy speciális szivacsréteggel egészítve ki, és ezért kevésbé pattan,

mint a labdarúgásnál használt hagyományos labda. A játék időtartama 2 x 20 perc, azonban itt

a tiszta játékidőt mérik (vagyis az órát indokolt esetben megállítja az időmérő, például ha a

labda játékon kívülre kerül, ápolni kell, 7-est rúgnak stb.). A játéktér méreteit tekintve a kézi-

labda játéktérhez hasonló, a játékteret nem palánk határolja, hanem vonal. A futsalt speciális,

úgynevezett futsal labdával játsszák. Jellegzetessége, hogy mérete kisebb a nagypályás labda-

rúgásban megszokott labdától, súlya viszont nagyobb – mert szivaccsal bélelt –, ami azt a célt

szolgálja, hogy könnyebben kezelhető legyen, ne pattanjon el a játékostól. A játékos irányába

történő becsúszás nem engedélyezett, de a labda becsúszással menthető[7.].

133

A FIFA 16 válogatott

csapat részvételével ren-

dez négyévente világbaj-

nokságot. A Futsal Eu-

rópa-bajnokságot az

UEFA szervezi, melyen 8

európai futsal válogatott

csapat vesz rész minden

második évben (14. kép).

Napjainkban körülbelül 100 országban művelik ezt a népszerű játékot[8.].

A strandlabdarúgás

A strandlabdarúgás (angolul: Beach soccer) a labdarúgás egyik változata (15. kép). A stand-

labdarúgás eredetileg Dél-Amerikában, főleg a homokos tengerparttal rendelkező országokban

alakult ki. A labdarúgás alapjaira épülő strandfoci hamar meghódította a világot, a játékban

nagy hangsúlyt kap az ügyesség, a gyorsaság és a jó állóképesség[9.]. A strandfocit évtizedekig

kötetlenül játszották, szabályai a szájhagyományra, a megegyezésre épültek. A szervezetszerű

játék megkövetelte, hogy a játékszabályok egységes szerkezetben, mindenki részére rendelke-

zésre álljanak. Ez 1992-ben történt a Beach Soccer Worldwide megalapításakor. Az első világ-

bajnokságot 1995-ben rendezték, a FIFA 2005-ben vette át a rendezését[10.].

A pálya finomszemcsés, 40 cm vastag

laza szerkezetű homok, és 28 x 37 méte-

res. A kapuk mérete 5 x 2 méter. Minden

egyes csapatot 11 játékos alkothat, de a

pályán négy játékos lehet (3 mezőnyjáté-

kos és a kapus).

A játékidő 3 x 12 perc. Két játékvezető

tevékenykedik egy mérkőzésen. Ha egy

csapat javára szabadrúgást ítélnek, azt an-

nak a játékosnak kell elrúgnia, aki ellen a

szabálytalanság történt. A kapus nem állíthat sorfalat, így a labdát gyakran egyből kapura lövik.

Speciális szabály, hogy cipő használata tilos, ugyanakkor bokarögzítő viselése engedélye-

zett[11.].

73. kép: 2014. évi Futsal Európa-bajnokság

74. kép: Strandlabdarúgás

134

IRODALOMJEGYZÉK

Bacsó I., Göltl B., Zalka A. (1989): A támadás és védekezés taktikája. Kézirat. Budapest

Barfield, B. (1998): The biomechanics of kicking in soccer. Clinics in Sports Medicine; 17

(4): 711-728.

Benedek E. (1991): Focitól a labdarúgásig. Inter-Product Kft., Szombathely

Bicskei B. (1997): Utánpótláskorú labdarúgók felkészítése. Aréna 2000 Sportfutár, Budapest

Bicskei B. (2010): Kapusok könyve. Bicskei és Fiai Kft., Debrecen

Both J. (1997): A football egy nagy játék. Hermina Kiadó, Budapest

Derwall J. (1982): Fuβball – Lehrplan 1. München, BLV Verlangsgeselischaft

Göltl B. (2002): Labdarúgás lépésről lépésre. Magyar Sporttudományi Társaság, Budapest

Harvey, A. (2005): Football, the first hundred years. The untold story. London, Routledge

Kresta, J. (2009): Futsal. Grada Kiadó, Prága

Kristóf L., Magyar Gy., Gál L. (1999): Sportjátékok III. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Buda-

pest

Magyar Gy. (1986): A mozgásigény kielégítésére való törekvések a 6-10 éves gyermekek neve-

lésében. Sok mozgással az egészségért. Veszprém, VEAB

Smith, M. (1977): Calció. Milánó, Sperling & Kupfer

Nagy J. (1986): Csapatjáték a labdarúgásban. Budapest, Sport

Nádori L. (1981): Az edzés elmélete és módszertana. Budapest, Sport

Ozsváth F. (1986): Testnevelés. Budapest, Tankönyvkiadó

Szalai L. (1998): Gyermek labdarúgás. Góliát Mc’Donalds F.C.

Tóth J. (2001): Labdarúgóedzések játákai. I. Fogójátékok. TF, Budapest

Zalka A. (1991): A labdarúgóedzés elmélete és módszertana. Sport Kiadó, Budapest

Online források

History of Football. (Hozzáférés helye: http://www.fifa.com/classicfootball/history/the-

game/origins.html; Letöltés ideje: 2014. november 20.)

Winner, David. The hands-off approach to a man's game. The Times, 2005.03. 28. (Hozzáfé-

rés helye: http://www.thetimes.co.uk/tto/sport/football/article2275161.ece; Letöltés

ideje: 2014. május 07.)

History of the FA. Football Association website. (Hozzáférés helye:

http://www.thefa.com/about-football-association/history; Letöltés ideje: 2014. június 09.)

135

Ingle, S., Glendenning, B. Baseball or Football: which sport gets the higher attendance? Guar-

dian Unlimited, 2003.10.09. (Hozzáférés helye:

http://www.theguardian.com/football/2003/oct/09/theknowledge.sport; Letöltés ideje:

2014. június 05.)

TV Data. (Hozzáférés helye: http://www.fifa.com/; Letöltés ideje: 2014. január 02.)

FIFA Survey: approximately 250 million footballers worldwide. (Hozzáférés helye:

http://www.fifa.com/aboutfifa/organisation/news/newsid=88048/index.html; Letöltés

ideje: 2014. február 15.)

A futsal játékszabályai. (Hozzáférés helye:

http://www.fifa.com/mm/document/footballdevelopment/refereeing/51/44/50/lawsofthe

gamefutsal2014_15_eneu_neutral.pdf ; Letöltés ideje: 2015. szeptember 12.)

Hazai és nemzetközi futsaltörténet. (Hozzáférés helye:

http://www.futsal.hu/Publikaciok/Tortenet/Hazai-es-nemzetkozi-futsaltortenet.html; Le-

töltés ideje: 2014.március 02.)

BBC – Manchester – Life’s a beach in Tameside. BBC News. Lapszám: 2012.10.03. (Hozzá-

férés helye: http://news.bbc.co.uk/lo-

cal/manchester/hi/people_and_places/newsid_8201000/8201176.stm; Letöltés ideje:

2014. május 08.)

Pickup, Oliver. Sand Aliens & Heel Flicks: Introducing The England Beach Soccer Team.

Sabotage Times. Lapszám: 2013.09.13. (Hozzáférés helye:

http://sabotagetimes.com/reportage/sand-aliens-heel-flicks-introducing-the-england-

beach-soccer-team/; Letöltés ideje: 2014. március 25.)

A strandlabdarúgás szabályai. (Hozzáférés helye:

http://www.fifa.com/mm/document/tournament/competition/52/76/01/lotg_bswc_en_56

329.pdf; Letöltés ideje: 2015.09.10.)

Online képek forrása

http://strollax.blogspot.hu/2012_04_01_archive.html

http://fbt21.pageos.hu/hu/taxonomy/term/45

http://librarius.hu/2014/06/24/a-labdarugas-muveszete-drukkereknek-kotelezo-kiallitas/

http://www.spaziomondo.com/project_2014_European_Futsal_Championship.cfm

http://www.beachsoccer.com/events/bsww-miami-cup

http://lorentin.blogspot.hu/2012/01/focipalya-merete.html

136