RAJTAD IS MÚLIK!

ELLEvilág

M O D E R N V I L Á G . A Z

E X C I T E N E V Ű DISZ­

K Ó B A N D H A R A M S Z A -

L Á B A N K E V E R E D N E K

A T I B E T I E K ÉS A

N Y U G A T I A K

MENEKÜLTEK KÖZT DHARAMSZALÁBAN

TEAM TIBET

SZABAD TIBET-GENERÁCIÓ Az Indiába menekült ifjú tibetiek a modern kor fegyvereit használják, hogy megvédjék kultú­rájukat a kínai elnyomással szemben. Riport Dharamszalából, száműzetésük fővárosából.

Mc Leod Ganj Dharamszala tibeti negyede. A menekültközpont női lakosztályában egy

földre helyezett takarón hever a 16 éves Shika Do és Sonam, akik leginkább első

báljukra készülődő kamaszokra hasonlítanak. Ugyanaz az izgatottság, ugyanazok az idétlen nevetgélések és ugyan­olyan csendes imádság. A másnapi „bálról" hosszú évek óta álmodtak: a két fiatal lány autóbusszal továbbutazik a száműzött tibeti kormány által a völgyben épített tranzit- és képzési központok egyikébe. A halk szavú, kerek arcú Shika Do, és a mandulavágású szemeit baseballsapkájával rejtege­tő Sonam ugyanúgy vélekedik: „végre elkezdődhet az éle-

E L L E 1 0 9

tünk!" Azt mondják, többet nem kell félniük a holnaptól. A két fiatal menekült lánynak szerencséje volt: az utolsók közé tartoznak, akik még át tudtak jönni a határon. A tibeti nép felkelésének 49. évfordulóját követő lázadások óta a kínai ha­tóságok megszigorították az ellenőrzést a határ teljes hosz-szán. 1950 óta, amióta a kínai fegyveres invázió a kezdetét vette Libetben, minden évben ezrek menekültek el hazájuk­ból, hogy Dharamszalában éljenek. Ez az észak-indiai nagy­város lett a menekültek központja, és a kínai kormány által gyűlölt dalai láma menedéke. Hogy elérjék az ígéret földjét, a Himalája előhegységében található Himácsal Pradés ál­lamot, Shika Do és Sonam tíz nap és tíz éjszaka menetelt egy embercsempésszel, akire szüleik összes spórolt pénzét elköltötték. A havas hegycsúcsok aljánál fekvő Dharamsza­la a szabad Libetért folytatott küzdelmek központjává vált. A tengerszint feletti 1880 méter magasban, a tiszta levegő­ben szinte kitapintható derűs nyugalom lebeg, a gyökértelen tibetieknek az az érzése, hogy valami nagyon fontos dolog történik velük, körülöttük. A templomok és bódék falait dí­szítő sokszínű imaszőnyegecskék ezrei között megtalálhatók a kínai csapatok által elkövetett szörnyűségeket dokumentá­ló fotók is. A fiatalok, akikkel meredek utcácskákban talál­kozunk, kivétel nélkül mind olyan pólót vagy baseballsapkát hordanak, amelyik a tibeti nép felszabadulásának szlogenjét

E L K Ö T E L E Z E T T S É G . I T E N -

ZIN, A TIBETI NŐK EGYES-

SÜLETÉNEK ALELNÖKE

T E A M T I B E T 08 f E L I R A T Ú

MELEGÍTŐFELSŐBEN

SZABAD TIBET- GENERÁCIÓ

hirdeti — akár hagyományos vagy modern technofrizurát vagy épp iskolai egyenruhát viselnek.

A kitűzőkön mindenütt az ifjú pancsen láma képe lát­ható. Ő a tibeti buddhizmus második legtekintélyesebb méltósága a dalai láma után, és egyben a világ legfiatalabb politikai foglya is, amióta 1995-ben, hatéves korában a kí­naiak elfogták. A divatkedvelő fiatalok indiai gyártmányú robogóikon — ahogy a világ minden más kamasza is —, fe­szes csípőnadrágban, feliratos felsőkben és a Tibet Team jellegzetes fekete melegítőfelsőjében feszítenek — így jelezve, hogy tagjai a nemzeti válogatottnak, akik ugyan nem ve­hettek részt a pekingi olimpiai játékokon, de meghódítot­ták a nemzetközi virtuális világot. A nyakuk köré tekerve vagy a csuklójukra kötve mindegyikük a dalai láma által megáldott, piros színű védelmező szalagot hordja. A fiatal, sáfránysárga ruhában járó és politikai kitűzőt viselő szerze­tesek és szerzetesnők két ima között az internetkávézókba tartanak. Egy csésze indiai cukros tea vagy frissen facsart gyömbéres citromlé mellett órákon át böngészik a világhá­ló információs portáljait a Lhászából érkező legújabb üze­netekre és a dalai láma küldöttei és a kínai kormány közt zajló tárgyalások eredményeire vadászva. Egy kis épület második emeletén pici helyiség szolgál helyszínül az ifjúsági szervezetek, a Youth Congress, a Students For a Free T i ­bet vagy a Tibeti Nők Egyesületének rendezvényeihez. Itt állandóan forr a hangulat. A z internet az ő abszolút fegyve­rük. Ezek az új, békés gerillák ugyanis a világháló és sms-ek segítségével szervezik a tüntetéseket, a nagy kivonulást az

indiai— tibeti határhoz, és így gondoskodnak arról is, hogy az immár öt hónapja éhségsztrájkot folytató harminc ön­kéntes a nap 24 órájában zavartalanul folytathassa tünteté­sét a dalai láma kolostora előtt felállított szerencsesátorban. Tenzin, a Tibeti Nők Egyesületének fiatal, dinamikus al­elnöke és barátja, Phuntsok, a Youth Congress tagja szá­mára a küzdelem új lendületet és új irányt vett. Látják a mozgást - anélkül, hogy kétségbe vonnák tiszteletben tar­tott vezetőjük gyakran túlzottan merev álláspontját. „Mi is hiszünk az imáink erejében és az őszentsége hirdette paci-fizmusban. Őrizzük belé vetett bizalmunkat - biztosít Ten­zin, két pici gyerek édesanyja —, de nekünk már nem jutott a nagyszüleink és szüleink végtelen türelméből. Én magam száműzetésben születtem, és elutasítom még a gondolatot is, hogy életemben nem ismerhetem meg szabad hazámat. Ott a fiatalokat bebörtönzik és megkínozzák csupán azért, mert meglengetnek egy zászlót vagy kiejtik a dalai láma ne­vét. Rajtunk, száműzetésben élőkön a sor, hogy harcoljunk

HATÁROZOTT TE­KINTET ÉS "LUNGH-TA", SOKSZÍNŰ IMASZŐNYEGEK

Nekünk már nem jutott a nagyszüleink és szüleink végtelen türelméből. Rajtunk, SZÁMŰZETÉSBEN élőkön a sor, hogy harcoljunk otthon élő testvéreinkért

E L L E 1 1 0

az ott élő testvéreinkért, mert nekünk jogunk van a szólás szabadságához."

„Mi maradt mára a kultúránkból és az identitásunkból ötven év elnyomás után? - teszi fel a kérdést a kerek szem­üveget és kiskabátot viselő Phunstok. - A z identitásunk, a népünk kihalófélben van. A mi generációnknak, a 20-30 éveseknek kulcsfontosságú szerep jutott, és ennek mi tuda­tában vagyunk. Ahogy a kínai hatóságok is. A Tibetből ér­kező menekült fiatalok többsége még az anyanyelvét sem beszéli, és egyáltalán nem ismeri a történelmünket, amit Tibetben tilos tanítani. Tökéletesen asszimilálódtak a kínai elnyomás alatt."

Ugyanakkor ez az új generáció szervezettebb, mint elő­deik, és nem akarnak szakítani a tibeti buddhizmus sarkkö­vét jelentő erőszakmentesség eszméjével. „A mi tevékenysé­günk a média elterjedésére és a telekommunikációs eszközök használatára épül. M i ezek segítségével gyakorolunk folya­matosan nyomást a kínaiak népbutító politikájával szem­ben — hangsúlyozza Phuntsok. — Ez a mi fegyverünk az el­nyomó kormány propagandájával szemben. Ez a mi erőnk. Időnként még csetelni is tudunk kínai fiatalokkal, akik már kezdenek kételkedni a hivatalos hírek valóságtartalmában." A fiatal aktivista lesöpri a kínai hatalom vádjait, miszerint ők csupán egy terroristabanda, aki meg akarja szüntetni a

SZABAD TIBET- GENERÁCIÓ

dalai láma hatalmát: „Mi nem szállunk szembe száműzött kormányunk politikájával. Egyszerűen csak jelezzük, hogy a harc már nem csak az ő kizárólagos felelősségük, hanem mind a hatmillió tibetié, éljenek akár az ország határain belül vagy kívül. Nem fogunk kamikaze harcosokká válni, és tovább terjeszteni a terrort. Ez abszurdum! Ráadásul el­veinkkel tökéletesen ellentétes is."

Tenzin Tsundu költő, író homloka vörös szalaggal van átkötve, és lesz is egészen addig, ameddig Tibet visszanyeri a szabadságát. A fiatal hazafiak szemében ő a tibeti Che, ő vált az új generáció vezérévé. „Tibet sorsa a száműzöttek, azaz a mi egységes fellépésünktől függ - mondja meggyőző­déssel a fiatalember. — Most pedig csak ez számít. Es ez még csak a kezdet! Buddhával a szívünkben, Gandhi szellemisé­gében nőttünk fel: senki és semmi sem állíthat meg minket." Tenzin Tsundu biztos abban, hogy az információ globalizá­lódása kötelezi őket: a kínai arrogancia csak meggyengülhet a tibeti ifjú gárda hatására.

Ezt hirdetik és ebben hisznek azok a fiatalok, akik a Temple Road kávézóban vagy az Excite diszkó parkettjén találkoznak egymással, ahol a tibetiek keverednek a turis­tákkal és a világ minden tájékáról ideérkező egyetemisták­kal és önkéntesekkel. Függetlenül attól, hogy száműzetés­ben születtek vagy csak később érkeztek ide, ezek a fiatalok mindannyian a Tibetan Children's Village általános és középiskoláiban nevelkedtek. Ezeket az intézményeket egy 1960-ban, a dalai láma édesanyja által létrehozott alapít-

KÖZÉPISKOLÁSOK ÉS EGYETEMISTÁK, SZERZETE-

TESEK, ÉS VILÁGI HÍVŐK A TIBETAN CHILDREN'S

V I L L A G E I S K O L Á B A N

A T I B E T I E L Ő A D Ó - M Ű V É S Z E T I

E G Y E T E M E G Y I K S T Ú D I Ó J A

A M I N D E N Ü T T J E L E N L É V Ő L E L K I

ÉS P O L I T I K A I V E Z E T Ő K É P É V E L

SZABAD TIBET- GENERÁCIÓ

vány működteti, és indulása óta megközelítőleg tizenötezer gyereket fogadott. Ezt a generációt úgy nevelték, hogy India bármely vezető egyetemén képes legyen tanulni. Napjaink­ban, a 21. század modern világában éppen ezek a fiatalok lesznek a közös múlt, a vallás és az egyéni arculat megőrzé­sének zálogai. A 21 éves Tsering és barátai, a 20 éves Tens-hoe és a 23 éves Donsel a Tibeti Előadóművészeti Egyetem hallgatói. Szobájukban a dalai láma portréi láthatók egyéb film- és popsztárok poszterei társaságában. Imádják Shaki-ra CD-it és a tibeti operákat.

„Kötelességünk részt venni a különböző tüntetéseken és vallási megmozdulásokon - magyarázza a karcsú, hosz-szú, fekete hajú Tsering. - Számunkra mindennek politikai jelentősége van: az imáknak, a neveltetésünknek, a tanul­mányainknak, jövendőbeli választott szakmánknak. En­nek az elhivatottságnak köszönhető, hogy a népünk életben marad." Így aztán minden este pontban 18 órakor megáll az élet M c Leod Ganjban. Ifjak és idősebbek gyertyával a kezükben csatlakoznak az utcákon zajló, a kínai elnyomás ellen tiltakozó hosszú szertartáshoz. A 25 éves Soeche, egy tibeti előkelőség és egy francia-amerikai nő lánya, miután befejezte tanulmányait New Yorkban, visszatért Dharam-szalába. A külföldön elérhető, kényelmes élet helyett inkább a Norbulingka Intézetet választotta, amit édesanyja, K i m Yesi alapított. A völgyben, közel a mindössze 21 éves kar-

mapa, a tibeti buddhizmus harmadik legmagasabb szemé­lyiségének kolostorához található az egyetlen hely, ahol az ősi tibeti művészet jövendő mestereit képezik. Több mint 400 menekült él és dolgozik itt, megtanulja a „thangka-sok", a csodálatos festett vagy kivarrt vallási képek elkészí­tését, egy kiveszőfélben lévő tibeti hagyományt. Soeche, aki egyébként nagy Marc Jacobs-rajongó, meg van győződve arról, hogy országuk jövője az ő generációjától függ. „Ta­lán mi vagyunk az utolsók, akik tehetünk valamit. Ötven év kínai elnyomás mára szinte teljesen eltörölte az identitá­sunkat, a kultúránkat" — fejtegeti aggódva. A 18 éves Pema nem engedi, hogy lefotózzuk, mert félti az otthon maradt családját. Tavaly márciusban Lhászában tüntetett az édes­apjával. „Egészen közel hozzám egy fiatalember előhúzott egy tibeti zászlót, mire a fegyveresek megverték. Pusztán a gesztus miatt. A z arca vérben úszott. A kínai rendőrök az­tán tanúkat kerestek, akik látták a jelenetet. Elmenekültem." Néhány nappal később Pema a Himalája öt hágóján vágott át, hogy Dharamszalába érjen. Ahogy meséli, dühös, szo­morú, de leginkább aggódik a közösségért. „Mindannyian tudjuk, hogy úgy hagytuk el a családunkat, az országunkat, hogy nem tudjuk, egyáltalán viszontláthatjuk-e őket valaha — mondja. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a száműzetés az egyetlen esélyünk, hiszen itt tibeti nevelésben részesülünk és van jövőnk. Itt tanulhatunk, tüntethetünk, tanúskodhatunk az egész világ színe előtt anélkül, hogy a börtöntől és a kín­zásoktól kellene tartanunk."

C A R O L I N E L A U R E N T

E L L E 1 1 4