Kaszás Erzsébet IYSJUU Tanári mesterség IKT alapjai Digitális állampolgárság – eszközhasználat

ESZKÖZHASZNÁLAT

ADALÉK A KÖZÉPISKOLÁSOK MOBILHASZNÁLATI SZOKÁSAIRÓL SZÓLÓ VIZSGÁLATOKHOZ

Bevezetés

Középiskolai tanárként egy nemzetközi projektben való részvétel alatt, 2006-ban találkoztam először az M-learning fogalmával. Azóta eltelt nyolc év, és ezalatt tovább nőtt a szakadék egyrészről a technikai fejlődés, a diákok részéről az eszközök elérhetősége, mindennapos használatának gyakorlata, a kommunikációs szokások, másrészről az oktatás formái, módszerei között. A korszerű oktatási elméletek a digitális kompetenciák, az e-learning, a hálózati tanulás tudományos alapjait és lehetőségeit vizsgálják és alakítják ki, az általános pedagógiai gyakorlat oktatásügyi, technikai, óratervi és személyi feltételei azonban beláthatatlan távolságban vannak a társadalmi és technikai fejlődés üteméhez lényegesen harmonikusabb tempóban igazodó elméletektől.Pedig az iskola a jelen közoktatási körülmények között sem vonulhat ki a digitális kompetenciák fejlesztéséből, a mobil eszközökkel való tanulás pedig – egyéb áldásos előnyei mellett – az esélyegyenlőségnek ma már olyan lehetőségeit rejti – akár az otthon vagy bárhol történő, akár a tantermi tanulás számára, mint semmilyen más elektronikus eszköz, tekintve, hogy a “hardver” ma már ott van szinte minden diák kezében, mindenféle állami támogatás nélkül is, sőt, a legtöbb esetben a diákok az iskolában nem az egyébként előlük elzárt hálózatot, hanem a maguk fizette internetes szolgáltatásokat használják. A tartalmakat, a mobilos appokat az iskola helyett ugyanakkor “civil” megosztók produkálják, illetve a fejlesztők alkalmazásai nem működnek minden rendszeren (lásd pl. a Microsoft új, Office Lens alkalmazása vagy az Apple termékeken lejátszhatatlan flash tartalmak). Mindeközben az iskolai (órai) mobilhasználat még ma is inkább tiltottnak tekinthető, és társadalmi megítélését is jellemzi, hogy a legfrissebb fórumbejegyzések is a mobilhasználat általános veszélyeivel ellenérvelnek, illetve akörül zajlanak a viták, hogy elveheti-e a tanár a tanulótól vagy sem. Az iskolai házirendek pedig precízen közlik, milyen büntetéssel jár az órai mobilhasználat.

A kutatás célja és körülményei

Arra voltam kíváncsi, hogy a fenti előfeltevéseim és közvetlen tapasztalataim a középiskolás tanulók mobilhasználatával kapcsolatban kiállják-e egy korrektebb felmérés próbáját.Saját iskolámban, a Budai Középiskolában kértem meg a műszaki tagozatos diákokat a válaszadásra, természetesen önkéntes alapon és névtelenül. A felmérésre igazgatói engedélyt kértem és kaptam. A kérdőívet sajnos papír alapon készítettem el, mert csak így láttam biztosítva, hogy az egyébként is kis létszámú (80 fős) csoport tagjai válaszolnak. Ezt a létszámot még így sem tekinthetjük reprezentatív mintának, inkább egy minifelmérésről van tehát szó.A Budai Középiskolában közel 1500 diák tanul három – gimnáziumi, közgazdasági és műszaki – tagozaton. A legkisebb létszámú a műszaki oktatás, itt évfolyamonként egy osztályt indít az iskola. A megkérdezettek két kivétellel fiúk. A tanulók kb. 40%-a bejáró, és nagyjából 30%-uknak rendezetlenek a családi, szociális viszonyai. Egy az egész iskolára kiterjesztett felmérés bizonyára árnyaltabb és talán sok tanulsággal is járó eredményeket hozhatna a tanulóközösség heterogén összetétele miatt.

A felmérés kérdései és eredményei

1. Az első kérdésem az volt, hogy van-e a tanulóknak okostelefonjuk. Nyolcvan fő közül ketten válaszoltak nemmel. Ez az arány minden várakozásomat felülmúlta.

2. A második kérdésem arra vonatkozott, mire használják a diákok a telefonjukat. Tizenegy megnevezett tevékenységet kellett pontozniuk 0-5 pont közötti érték beírásával aszerint,

Kaszás Erzsébet IYSJUU Tanári mesterség IKT alapjai Digitális állampolgárság – eszközhasználat

milyen mértékben jellemző rájuk. Az adatok bevitele után a pontokat összeadtam, és úgy vetettem össze az értékeket.

Évfolyamok szintjére bontva:

A százalékos értékek összehasonlítása nem mutat kirívó eltéréseket az egyes évfolyamok mobilhasználati szokásaiban, pedig a 14-18 éves kor között nagyon karakteres változásokon mennek át a fiatalok. Ebben az intervallumban mindenesetre nem tűnik megalapozottnak eltérő „digitális nemzedékekről” beszélnem.Mind a négy évfolyamon az első helyen a zenehallgatás áll, a második helyen a beszélgetés, harmadik helyen a chatelés, illetve közösségi oldalak kezelése (nem jelentős mértékű eltérés itt a 9. évfolyamosok esetében a fényképezés előbbre kerülése). A tanulás mind a négy évfolyamon az utolsó harmadban, a 9. helyen áll, csak az email, a vásárlás és a navigálás követi.

A felmérésem egyik tanulságos hiányossága, hogy nem kérdeztem rá a tanulással kapcsolatos tevékenységekre. A kérdőív kitöltése után rövid beszélgetésben érdeklődtem csak, hogy milyen területeken használják tanulásra a diákok az okostelefonjukat. A válasz az volt, hogy jórészt a számológépet, matematika órán, illetve ritkán információszerzésre, ha gyorsan kell

megkeresni valamit. Online órai használatként csak a magyarórákat említették. Ha a számológép offline iskolai használatát leszámítanánk, nagy valószínűséggel a tanulás a legutolsó helyre kerülne.Anélkül, hogy túlzott reményeink lehetnének a tekintetben, hogy a mobiltelefonok gyakoribb iskolai használata megfordítaná az arányokat az M-learning javára, mégis végzetes hibának tartom az oktatás részéről azt, hogy egyáltalán nem látszik élni a tanulóknál egyébként is állandóan kéznél lévő „számítógépekkel”. Ezzel a pedagógia nemcsak egy eszközről mond le, hanem arról is, hogy direkt módon segítse a tanulók digitális állampolgárrá válását, fejlessze kompetenciáikat, rászoktassa őket a birtokukban lévő eszközök értelmes használatára – éppenséggel távol tartja magát a diákok legfőbb információszerzési eszközétől. Rövidebb podcastekkel, videókkal, fotózásos lehetőségekkel és feladatokkal, hálózati kommunikációra épülő projektekkel, játékosabb gyakorló feladatokkal – ha csak a tanulók mobilhasználatának legnébbszerűbb területeit nézem – bizonyára többeket be lehetne vonzani az M-learning világába.

3. A harmadik kérdés úgy szólt, hogy „Vásároltál-e már alkalmazást?” A 78 tanuló közül 11 vásárolt alkalmazást, arányaiban a legtöbben a 9. évfolyamon. Találgatni tudnék csak ennek az okairól. A vásárlás – így alkalmazások megvásárlása is – ritka jelenségnek tűnik a középiskolások körében. Nem tudom, mennyiben indokolja ezt az önálló jövedelem hiánya, illetve a lehetőségekről való tájékozottság hiánya, vagy a fizetős alkalmazásoktól való idegenkedés általános magyar szokása.

050

100150200250300350400

játék; 223

navigálás; 145

közösségi oldalak

kezelése; 273

e-mail; 155

chat; 297

SMS; 194tanulás; 166

beszél-getés; 321

vásárlás; 65

fényképezés; 267

zenehall-gatás; 349

Kaszás Erzsébet IYSJUU Tanári mesterség IKT alapjai Digitális állampolgárság – eszközhasználat

4. A negyedik kérdést – „Hány alkalmazást telepítettél te magad?” – azért tettem fel, hogy összevessem az előzővel. A tanulók fele legalább öt alkalmazást telepített már a mobiltelefonjára, és ez egyrészt azt jelenti, hogy ügyesen bánnak az eszközeikkel, céltudatosan használják azt a saját igényeik szerint, és lehetőleg ingyenes alkalmazásokat keresnek.

5. Az ötödik kérdésem arra vonatkozott, hogy hol használják a tanulók a mobiltelefonjukat. Itt ismét 0 és 5 közötti értékkel kellett válaszolniuk aszerint, mennyire jellemző egy-egy helyszín.

Mind a négy évfolyamon az első helyre az „Otthon” került. Ez meglepő lehetne, hiszen otthon lehetőségük van a tanulóknak a számítógépüket is használni. Az előző eredmények alapján azt gyanítom, hogy a fiatalok gyakran egyéb otthoni tevékenységük mellett is zenét hallgatnak, közösségi életet élnek mobil eszközükkel. A második helyen az iskolai mobilhasználat áll, ezt követi az utcán, illetve – idősebbek esetében (valószínűen életmódjukból következően) – nyilvános helyeken, végül a tömegközlekedési eszközökön történő mobilozás. Ez a sorrend megfelel a tanulóknak az egyes színtereken eltöltött idejével, ami azt jelentheti, hogy a mobiltelefonjuk állandóan üzemkész állapotban, fogadóképesen lapul a zsebükben.

6. A hatodik kérdés arra irányult, mennyi időt töltenek a tanulók mobilozással. A kérdések közül erre adtak leginkább eltérő válaszokat a külöböző évfolyamok tanulói. A százalékos értékek összehasonlításával feltűnik: A kilencedikesek között nem fordult elő, hogy bárki is napi félóránál kevesebbet

mobilozna, viszont sokan használják naponta több, mint négy órát a telefonjukat.

9. évf. 10. évf. 11. évf. 12. évf.0%

20%40%60%80%

100%

1 3 4 23 21 410 33 3

1114 8 6

Kevesebb, mint 5 6-10 között

11-20 között 20 felett

103 66 77 78 25

79 53 60 43 22

58 44 51 39 16

54 43 50 51 16

9. évf. 10. évf. 11. évf. 12. évf.

1

0

50

100

150

200

250

300Otthon

Utcán

Iskolában

Nyilvános helyen

Tömegközlekedési eszközön

Kaszás Erzsébet IYSJUU Tanári mesterség IKT alapjai Digitális állampolgárság – eszközhasználat

A tizenegyedik évfolyamos tanulók között szintén sokan mobiloznak napi 4 óránál többet, de ott nagyobb a szórás.

A tizedikesek esetében a napi 1-2 óra mobilozás jellemző, és még inkább így van ez a tizenkettedikesek körében.

Összességében arányaiban a legtöbbet a kilencedikesek (átlagosan napi 3 órát) és a tizenegyedikesek (átlagosan napi 3 órát), a legkevesebbet a tizenkettedikesek (átlagosan napi 2,33 órát) töltenek mobilozással, a tizedikesek átlagosan napi 2.4 órát. Ez nagyon érdekes megoszlás, de a minta túl kicsi ahhoz, hogy ennek alapján feltételezésekbe bocsátkozzam. Kétségtelenül tapasztalom ugyanakkor a mindennapokban, hogy a kelencedik és a tizenegyedik évfolyamosok „keresik leginkább önmagukat”, a tizedikesek közösségében már kialakultabb (erő)viszonyok uralkodnak, tizenkeddikre pedig a diákok nagy részének kiforrottabb a személyisége, és biztosabb kapcsalatai vannak.

7. Az utolsó két kérdésem fókuszáltan a tantermi mobilhasználatra irányult. Arra a kérdésre, hogy kikapcsolják-e a tanítási órán a tanulók a telefonjaikat (ahogyan azt egyébként a házirend előírná), egyetlen megkérdezett sem válaszolt igennel. A tanulók döntő többsége lehalkítja a telefonját, legfegyelmezettebbeknek a tizedikesek bizonyultak, akik emellett nem is válaszolnak az óra alatti megkeresésekre, a legelszántabbak a tizenkettedikesek, akiknek egyharmada le sem halkítja a telefonját, igaz, ennek ugyancsak több oka is lehet.Megkérdeztem végül azt is, hogy használták-e már a diákok – engedéllyel – tanítási órán a telefonjukat. Itt ismét a kilencedik és a tizenegyedik évfolyam esetében voltak kiugró értékek, ahol a diákok döntő többsége igennel felelt. Mielőtt örvendeni kezdenénk – ismét a kérdőívem hiányossága miatti utólagos beszélgetés során – , kiderült, hogy ez az esetek nagy részében a számológép használatát jelenti, illetve azt, hogy helyettesítéses órán olykor a tanárok megengedik, hogy kedvükre mobilozzanak. A tanítási órához kapcsolódó online használatként egyedül a magyarórákat említették a tanulók.

Összegzés

A felmérés alapján elmondható, hogy tanítványaim elsöprő többsége (1/40 arányban) rendelkezik okostelefonnal, és még az egyébként szegényebbek is – vélhetően a kedvezményes csomagoknak köszönhetően – internettel. Az eszközök hozzánőttek a tanulókhoz, az életük minden színterén használják, akár egyéb tevékenysegeikkel párhuzamosan, akár közvetlenül konkrét funkcióikat: elsősorban szórakozásra (zenehallgatásra) és kommunikációra. Tanulmányaikhoz a számológépen kívül csak elvétve és esetlegesen használják.A diákok zsebében készenléti állapotban állandóan ott van a telefon, az iskola pedig szeretné, ha ott is maradna. Bár az M-learning több, mint tíz éves fogalom, az oktatásunk nem hogy elébe nem ment ennek a mai állapotnak, hanem a követésére sem mutat hajlandóságot. Tovább mélyül a szakadék a fiatalok eszközhasználati, információszerzési szokásai és az oktatás hagyományos formái között, így

9. évf. 10. évf. 11. évf. 12. évf.0%

20%

40%

60%

80%

100%4 óránál többet

3-4 óra

1-2 óra

Félóránál kevesebbet

9. évf. 10. évf. 11. évf. 12. évf.

1 1 24

15

811

69

13

35

Nem Nem, de lehalkítom Nem, de lehalktom és nem válaszolok

9. évf. 10. évf.

11. évf.

12. évf.

25

13 1410

1

9

2 5

Használtad-e már tanítási órán - engedéllyel -

a telefonodat?

igen nem

Kaszás Erzsébet IYSJUU Tanári mesterség IKT alapjai Digitális állampolgárság – eszközhasználat

nem lepődhetünk meg, ha tanulóink „jobban szeretik a mobiljukat, mint az iskolát”. (http://sg.hu/cikkek/73952/a-kamaszok-jobban-szeretik-a-mobiljukat-mint-az-iskolat)Az oktatás amellett, hogy elveszít egy remek lehetőséget az esélyegyenlőséget is garantáló eszköz használatára és ehhez kapsolódóan módszertani megújulásra, azt a kötelességét is felejteni látszik, hogy kivegye részét a digitális állampolgári kompetenciák fejlesztéséből. Ma még fel tudnak buzdulni a diákok, ha a tanítási óra tevékenységei során mobiltelefonjaikat kell használniuk egy-két percre, de hamarosan eljön az idő, amikor azt mondják majd, amit egy facebookos projektem elején mondott egy tanítványom: „A Facebook nem arra való!”Ha az oktatás élni szeretne az M-learning nyújtotta lehetőségekkel, akkor természetesen rengeteg feladata lenne. Néhány ezek közül:

Célszerű meghatározni, melyek azok a témák és mekkora információmennyiséggel alkalmasak a mobillal történő feldolgozásra.

A tananyagfejlesztéskor figyelembe kell venni, hogy bármely eszközön használható legyen. Ne legyen szükség hosszantartó mobilhasználatra (rövidebb kvízek, tesztek, - hálózati -

kommunikációra épülő feladatok, podcastek, csapatjátékok, tananyagfejlesztések mobilra stb.)

Érdemes lenne újragondolni a tanulók iskolai mobilhasználatának szabályozását, hiszen a jelenlegi tanulói és tanárnemzedék a tiltásban nevelkedett és abban él, így az egyéni próbálkozások tulajdonképpen házirendellenesek, így aztán indíttatás sincs az ilyen fejlesztésekre.

M-learninges módszerek, alkalmazások megosztását biztosító platformook teremtése. Pedagógus továbbképzések, gyakorlatok. Tananyagfejlesztés – projektek és díjazás.

A munkám személyes tanulságai: Megbízható következtetésekhez lényegesen nagyobb mintavételre van szükség. Erre

megfelelő a Budai Középiskola oktatási környezete (ugyanakkor ehhez a munkához nem elegendő egy tanár kapacitása).

A felmérésre szolgáló kérdőívet sokkal gondosabban és körültekintőbb módon kell összeállítani, érdemes a teljes körű felmérés előtt kisebb csoportban kipróbálni.

A felmérést mindenképpen online módon kell végezni. A kutatás mellett következetesebben és aktívabban kell élnem az M-learning lehetőségeivel a

tanári gyakorlatomban.

Irodalom:

Az M-learning fogalomrendszere és alkalmazási lehetőségei: http://et3r.ektf.hu/wp-content/uploads/2014/05/az-m-learning-fogalomrendszere.pdf

Ollé János: A digitális állampolgárság értelmezése és fejlesztési lehetőségei: http://www.oktatas-informatika.hu/2012/07/olle-janos-a-digitalis-allampolgarsag-ertelmezese-es-fejlesztesi-lehetosegei/

Digitális állampolgárság az információs társadalomban (ELTE PPK tanulmánykötete): http://www.eltereader.hu/media/2014/01/Digitalis_allampolgarsag_READER.pdf

Krajcsi Attila, Kovács Kristóf és Pléh Csaba (2001): Internet használók kommunikációs szokásai. In: Nyíri Kristóf (szerk.): A 21. századi kommunikáció új útjai. Budapest: MTA Filozófiai Kutatóintézete, 93-110.

Szatmáry Nóra: Mobiltelefon és iskola: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=695

Csongrád megyei fiatalok mobil- és közösségimédia-használata (letölthető): http://digitalculture.hu/publikaciok/csomoku/

Koren Balázs felmérése: http://kobak.org/1100-segitokesz-ember/

Kaszás Erzsébet IYSJUU Tanári mesterség IKT alapjai Digitális állampolgárság – eszközhasználat

Nyitrai Erika: M-tanulás: http://slideplayer.hu/slide/2017960/

Kis Sándor: Elő a mobilokkal!: http://www.tte.hu/media/pdf/eloamobilokkal.pdf

Vida Andrea: Az m-Learninget is tanulni kell: http://www.slideboom.com/presentations/377241/Az-m-learninget-is-tanulni-kell