dr. Györgyi Dóra posztgraduális ösztöndíjas

A berlini falnál elkövetett

emberölési cselekmények

büntethetősége egy jogállamban

A dolgozat a T. 14829 sz. OTKA keretében készült. Külön köszönet Dr. Wiener A. Imre professzor úrnak a dolgozat megírásában nyújtott segítségéért

2

Bevezetés

I.) Az NDK szabályozás Mindenki számára ismeretes, hogy a két német állam újraegyesülése előtt az NDK-ban nem egy esetben fordult elő, hogy a német-német határon, vagy a berlini falnál oly módon igyekezték megakadályozni az akkori NSZK területére való átjutást, hogy halálos lövéssel tették "menekülésképtelenné" a kísérletezőket. Az újraegyesülést követően - főképp az egykori NDK polgárai körében - merült fel az igény, hogy mindazok, akik ezekben - az elsősorban politikai indíttatású - cselekmények véghezvitelében részt vettek, megbüntettessenek. Az eljárások megindulásakor azonban nem volt szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy már nem egy pártállami, hanem egy jogállami eljárásról van szó, így a döntést csak a jogállami elvek betartásával, és ebből kifolyólag a jogbiztonság kritériumainak előtérbe helyezésével lehet meghozni. Nem vezérelhetik ezeket az eljárásokat olyan motívumok, mint a bosszú, a korlátlan megtorlás, ezért ahhoz, hogy az egykori tettesek megbüntethetők legyenek, legelsősorban jogi megoldásokat kellett találni. A kiindulópont az, hogy nyilvánvaló - s erre az egykori NDK is odafigyelt -, hogy a fallelövési cselekményeknek valamiféle jogi alapot és okot kellett teremteni, ami a következő lépcsőkön történt meg.

1.) Az NDK aláírta az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelyet azonban elfelejtett beilleszteni az alkotmányban foglalt eljárás szerint a belső jogába. 2.) Az NDK egykori alkotmányában ugyan az alapjogok között szerepelt a polgárok személyisége és szabadsága sérthetetlenségének az elve, de nem szerepelt kifejezetten az élet és testi épség védelme. 3.) 1979-ben megalkotják az útlevélről szóló törvényt, amely tulajdonképpen általános kiutazási tilalmat vezet be. 4.) Az NDK Btk. 213. §-ban megfogalmazást nyer a "köztársasági menekülés" (Republikflucht) tényállása, amely alapesetét tekintve vétség, minősített esetét tekintve pedig bűntett. A Btk. 213. §-ban szabályozott tiltott határátlépés tényállása szerint 1-8 évig büntetendők azok, akik a tiltott határátlépés súlyosabb esetét valósítják meg. Ez pedig akkor következik be, ha a cselekményt "veszélyes eszközzel vagy módon" követik el.

3

5.) 1982-ben megszületik a határtörvény, amely a nyugati törvények mintájára lett megalkotva, és amelynek a 27. §-a lehetőséget teremt a fegyverhasználatra akkor, ha valaki bűntettet követett el, és a menekülés más módon nem akadályozható meg. A Btk szerint pedig bűntettnek minősült minden olyan cselekmény, mely a társadalom jogait és érdekeit sérti (társadalomra veszélyes), amely a szocialista igazságosságot "semmibe veszi", és amely legalább 2 év szabadságvesztéssel büntetendő. Ha a határtörvény 27 §-át nézzük, akkor pedig a további értelmezés arra vezet, hogy aki a Btk.-ban foglalt tiltott határátlépést valósítja meg, az bűntettet követ el, és aki bűntettet követ el, annak a határátlépési kísérletét akár fegyver használatával is meg lehet akadályozni, bár a ugyanezen törvény a 17.§-ban leszögezi, hogy fegyverhasználat során a személyek életét a lehetőségek szerint óvni kell. 1 A határtörvény eme rendelkezései teremtették meg az alapot arra, hogy a határőrök szinte gondolkodás nélkül a törvény adta lehetőséghez, a fegyverhasználathoz nyúljanak. S ugyanezen rendelkezés tette lehetővé azt is, hogy az ily módon elkövetett emberölések ne kerüljenek megbüntetésre, hiszen a falvédőknek törvény adta felhatalmazása, s így egy büntethetőséget kizáró oka állt fenn.

II.) A szóba jöhető bűncselekmény típusok2 Mivel a határtörvény a nyugati jogrendeknek megfelelően a fegyverhasználatot - elméletileg - az arányossági elvhez köti, érdemes áttekinteni, hogy melyek azok az esetek, amelyek egyátalán előfordultak az elmúlt évtizedek során:

1.) Egyszerű fegyverhasználat: A határőr a szóbeli figyelmeztetés vagy a figyelmeztető lövés után lő, egy olyan polgárra, aki egyébként a határsértésen túl más bűncselekményt nem követett el, hogy megakadályozza az elmenekülését. A lövés lábra irányított "egyeslövés" - amiben meghal a menekülő. 2.) Tömeges fegyverhasználat: A folyamat megegyezik az előzőekben foglaltakkal azzal a különbséggel, hogy esetleg több határőr lő, és nem egyeslövéssel, hanem folyamatos lövéssel.

1 Monika Frommel: Die Mauerschützenprozesse - eine unerwartete Aktualität der Radbruch'schen Formel 2 Dr. Herwig Roggemann: Zur Strafbarkeit der Mauerschützen (DtZ 1993/1.Heft)

4

3.) "Megrovás" nélküli lövés: A szóbeli figyelmeztetés ill. a figyelmeztető lövés elmarad, a határőr azonnal lő. 4.) Célzott vagy nem célzott, de halálos lövés: A menekülő felsőtestére irányítottan lő a határőr, anélkül, hogy célozna, vagy célozni tudna (pl. a rossz látási viszonyok miatt, vagy a sötétség miatt), folyamatos lövéssel. 5.) Lövés sérült, vagy menekülésképtelen személyre: Egy olyan személyre lőnek, akiről már látszik, hogy nem tudja kivitelezni a menekülést. Közömbös, hogy a személy a határőrök, vagy más külső körülmény miatt került ebbe a helyzetbe. 6.) Halált okozó segítségnyújtás elmulasztása: A menekülőt súlyosan megsebesítik a határőrök, és ellátás nélkül hagyják őt elvérezni, vagy egy jóval későbbi időben szállítják a katonai kórházba, holott a gyors segítségnyújtás megmenthette volna az életét. 7.) Lövés menekülő bűnelkövetőre: Egy polgár az NDK-ban elkövetett bűncselekmény után megpróbál a határon át az NSZK-ba menekülni. 8.) Lövés támadó, vagy ellenálló menekülőre: Lövés olyan határsértőre, aki maga is fegyverrel vagy más veszélyes eszközzel rendelkezik. 9.) Lövés az egykori NSZK területére, vagy a halál már az egykori NSZK területén következik be: A menekülő már "bevette" az NDK területén elhelyezett akadályokat, vagy határőrök lövése után már az NSZK területére esik át.

Nem fér kétség ahhoz, hogy a fegyverhasználathoz kapcsolódó és a határtörvényben meghatározott kizáró körülmény leginkább az 1. esetben fogadható el, ill. bizonyos korlátozásokkal a 2. és 3. esetben, de semmiképpen sem helyénvaló ez a 4., 5., 6., és 9. esetben.

Az alkalmazandó jog

A szakirodalom (és a rendelkezésre álló ítéletek) tanulmányozása után kézenfekvőnek látszik, hogy a német jogászok igyekeztek minden lehetőséget kizárni, amely lehetővé tette volna a falvédők megbüntetésének megakadályozását. A különböző jogi érvelések a legkülönfélébb megoldásokat sorakoztatták fel. Vannak akik az egyesülési szerződésből indulnak ki, s annak kétértelmű megfogalmazásába igyekeznek belekapaszkodni, mások egyenesen az NDK

5

fennállását vonják kétségbe közvetetten, amikor annak jogát összességében igazságtalannak tartják, megint mások a közrend védelmét hangsúlyozzák, a nemzetközi egyezményekre hivatkoznak. Maguk a bíróságok is egymásnak ellentétes döntéseket hoznak, hol a radbruchi formulához fordulnak segítségért, hol pedig dogmatikailag próbálják feloldani az ellentmondásokat és - végső soron - a jogállami alapelvek (nulla poena sine lege, visszaható hatály tilalma) mindenhatóságát.

I.) Az egyesülési szerződés rendelkezései Az újraegyesülés előtt a NSZK Btk. azon az NDK-ban elkövetett bűncselekményekre volt alkalmazható, amelyek a Btk. 3-9 szakaszaiban megfogalmazott feltételeknek megfeleltek. Ezek lényege az, hogy az NDK-t külföldnek tekintették, s a külföldiekre vonatkozó szabályok kerültek alkalom adtán alkalmazásra. Az újraegyesülés után az NDK területén elkövetett bűncselekmények megítélésénél különbséget kell tesznek ún. régi cselekmények (Alttaten) és egyéb bűncselekmények között, amelyeket már az életbe lépés után követtek el. A régi cselekmények elbírálására az egyesülési megállapodás az enyhébb törvény alkalmazását rendeli, egyébként pedig az NSZK büntető törvénykönyve automatikusan felváltja az NDK büntető törvénykönyvét.3 A NSZK Btk. 7. § -a szerint a törvény akkor alkalmazható, ha a bűncselekményt egy német ellen (ún. passzív személyi hatály) vagy német által követték el, és a cselekmény az elkövetés helye szerint is büntetéssel fenyegetett volt (ún. kettős inkrimináció elve). Az irodalomban megoszlanak a vélemények arról, hogy vajon az egyesülési megállapodás 315 §-sa (amely az enyhébb törvény alkalmazását írja elő) nem gátolja-e a 7. § érvényesülését. A 315. § ugyanis zavarosan van megfogalmazva, de ha elfogadnánk azt értelmezést, hogy az egyesülési szerződésben foglaltak az elsődlegesek, az NSZK Btk-ja ki lenne zárva az alkalmazásból, mert akkor minden olyan cselekményre, amelyet az életbe lépés előtt követtek el, az NDK joga lenne az irányadó, az összes kizáró okkal együtt, amelyeket a büntethetőség szempontjából figyelembe lehet venni (mint ami pl. a határtörvényben van). Ezt a felfogást a Szövetségi Bíróság is kizárta. Elismerte ugyan, hogy ez a 315. szakasz másként is értelmezhető, ám eszerint az értelmezés szerint az NSZK Btk. csak csekély számú esetben lett volna alkalmazható4, s engedtessék meg, hogy hozzátegyem, hogy ez volt pontosan az, amit a bíróságok nem akartak.

3 Schmidt: Verjährigungsprobleme bei Straftaten der Mitarbeiterin des Ministeriums für Staatssicherheit (Neue Strafrecht Zeitschrift 1995/6 Heft) 4 Oberstaatsanwalt beim BGH Dr. Schmidt, Karlsruhe: Verjährigungsprobleme bei Straftaten der Mitarbeiter des Ministeriums für Staatssicherheit der ehemaligen DDR (Neue Strafrecht Zeitschrift 1995, Heft 6

6

A Szövetségi Bíróság ezért többek között azt mondta, hogy az enyhébb jog keresésénél figyelmen kívül kell hagyni az elévülési szabályokat is, mert a legtöbb bűncselekmény, amelyet az egykori NDK-ban pl. a titkosszolgálatok követtek el, elévültek, s ha az elévülést is figyelembe vennék, akkor nyilvánvalóan az lenne az enyhébb törvény, ahol ez már bekövetkezett. Ha viszont az elévülési szabályokat kivesszük, akkor lehetőség van azon bűncselekmények üldözésére, amelyek az NSZK jogában is ismertek (tehát az kettős büntethetőség fennáll), függetlenül attól, hogy az NDK joga szerint már elévültek. Egyetértek azzal a nézettel, amely nem enged az elévülés adta védelemből. Az NDK jogának, mint az elkövetés jogának alkalmazása átfog minden szabályt, ami a döntés szempontjából releváns, és amit az elkövetési hely joga előír, különösen az elévülési szabályokat. Mert az alapelvi jelentőségű elismerése és alkalmazása az elévülési szabályoknak alapvető részét képezik a büntetőeljárás jogállami korlátainak. Egy jogsérelem társadalomra veszélyességének időhöz kötöttsége és az elévülés lényege abban áll, hogy az állam a múló idővel fokozatosan lemond a kriminálpolitikai okokból az eljárási érdekről, míg az elvülési idő végén ez az érdeke meg is szűnik. A nemzetközi büntetőjog szabályaiból is egy hasonló következtetésre lehet jutni. A főszabályok szerint a nemzetközi büntetőjog alkalmazása során a bíró a lex forit alkalmazza, ez a szóban forgó eseteknél azt jelenti, hogy az NSZK jogát. A szakirodalom szerint azonban jelen esetben is jogszabályok közötti összeütközésről forog fenn, mintha csak nemzetközi büntetőjogról volna szó, ezért az egyesülési szerződésben megfogalmazott rendelkezések elsősorban kollíziós szabályként foghatók fel. Az eljárás rendjére mindig az jogalkalmazó bíróságnak a joga az irányadó, az alkalmazandó anyagi jog szempontjából pedig az a jog, a hol a cselekményt elkövették, (időben és térben), miután az elkövető annak a normának volt a címzettje. A probléma elméletileg ott van, hogy miután az egyesülési szerződés az enyhébb jogot rendeli alkalmazni a bírónak, ő viszont nehéz helyzetbe kerülhet, mert nincs olyan érvényes jog, amit alkalmazni tudna. Hiszen amit talál (jelen esetben az NDK joga) az már nem érvényes jog. Viszont nem alkalmazhatja a saját, tehát az NSZK jogát (az elkövetés helye és ideje miatt), mert az akkor még nem volt érvényes! Arról nem is szólva, hogy az egyesülési szerződés alapján az elkövetés helyének kiterjesztése (mondván, hogy az is az NSZK területe) visszaható hatállyal és büntetést megalapozó érvénnyel jogállamilag nem megengedhető. Az ilyen megoldási javaslatoknak nincs és nem is lehet alkotmányos tere.5

5 Dr. Herwig Roggemann: Zur Strafbarkeit der Mauerschützen (DtZ 1993/1.Heft)

7

II.) Jogállam - jogbiztonság - igazságosság Az enyhébb törvény és az enyhébb jogkövetkezmények megállapítása a bírótól egy pontos, precíz összehasonlító tevékenységet igényel. Két döntés is született azonban már, amelyek ebben a kérdésben egymásnak ellentmondanak. Az egyik ugyanis azt hangsúlyozza, hogy az összehasonlításnak komplexnek kell lennie, nem szorítkozhat csupán a jogi normák egybevetésére, míg a másik éppen azt állítja, hogy elsősorban a törvényszövegből kell kiindulni. A probléma azonban ott van, hogyha ezt tesszük, akkor máris visszajutunk az előbbiekben kifejtett eredményhez, mely szerint mindig az az enyhébb törvény, amely az elkövetőt büntetlenül hagyja, ez pedig kétségtelenül az NDK jogszabálya. Kérdés tehát, hogy maga az NDK jogrend, a jogszabályok összessége önmagukban enyhébbek-e vagy sem? Ennek a kérdésnek a megválaszolásának azonban előfeltétel az, hogy eldöntsük, hogy egyátalán amit vizsgálunk, mégpedig az NDK jogrendje legitim és igazságos volt-e vagy sem? Ennek megítélése pedig élénk vitát váltott ki a német jogirodalomban. Egyetértek azzal a nézettel, mely szerint képtelenség éles határvonalat húzni a törvényes jogtalanság és helytelen tartalom ellenére érvényes törvény között. Az NDK-t azok alapján a jogállami ismérvek alapján szokás jogtalan államnak nevezni, amelyek az európai - észak amerikai jogterületen alakultak ki, és az NDK-ban nem voltak fellelhetők pl.: a tényleges érvényesülése az emberi és polgári jogoknak, a hatalommegosztás, az államigazgatás törvényeknek alárendeltsége, független bíróság, az állami hatalom megnyilvánulásainak előreláthatósága és kiszámíthatósága. Ezeket az ismertetőjegyeket pedig szokás a demokrácia olyan alapkövetelményeivel kiegészíteni, mint a parlamentarizmus, a szabad választások, népszuverenitás. Azt a kérdés, hogy vajon mindezek alapján egy állam jogtalan-e vagy sem, egyrészt nem lehet egyértelmű igennel vagy nemmel megválaszolni; helyesebb, ha a "többé-kevésbé" relációt használjuk. Másrészt pedig ez a differenciálás csak ahhoz nyújt segítséget, hogy elhatároljuk egymástól a totális diktatúrát és a szabad demokráciát. Így amikor az NDK "milyenségét" akarjuk meghatározni, ezeket a tényeket semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni.6 A szimpla összehasonlításnál azonban sokkal fontosabb az, hogy vajon a minősítés tartalma (jogtalan állam/jogállam) elsősorban egy politikai-erkölcsi értékítélet-e, vagy pedig ahhoz jogkövetkezmények is fűződnek. Egy állam elismerését ugyanis a nemzetközi jog szerint meg lehet tagadni, ill. ennek ellenpólusaként az ellenállási tevékenység keretében kifejtett cselekményeket utóbb, az állam összeomlása után

6 Ralf Dreier: Gesetzliches Unrecht im SED-Staat? Am Beispiel des DDR-Grenzgesetzes

8

jogszerűvé lehet tenni. A kettő egyszerre azonban nem lehetséges. Ha ugyanis az állam elismerését megtagadják, azt úgy kell tekinteni, mintha annak nem is lettek volna semmilyen jogai. Márpedig az NDK-ban érvényes kereskedelmi szerződések, házasságok köttettek. Tehát a jogtalanságot nem lehet egységesen, mindenre kiterjedően kimondani, hanem az egyes törvényeket külön-külön kell vizsgálni. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem az NDK volt az egyetlen állam, amely bizonyos - jelen esetben a kiutazási szabadságot - korlátozta volna. Az államok manapság is számtalan okot használnak fel arra, hogy meghatározott csoportok (tudósok, munkaerő) ne hagyják el az országok. Ezért az NDK jogának jogállami feldolgozásánál azon sem szabad átnézni, hogy mi volt a norma célja és milyen helyet foglalt el az NDK jogrendszerében. Az NDK minden erőfeszítése arra irányult, hogy megpróbálta realizálni a szocializmus eszméjét, amely már legalább egy évszázad óta az igazságosság eszmék egyik vitatott megnyilvánulása volt. Ez a kísérlet zátonyra futott. A Szövetségi Bíróság hangsúlyozta az egyik ítéletében, hogy "az állami célok sohasem tehetnek jogszerűvé egy akár csak eshetőleges szándékkal elkövetett emberölést, mert az emberi élet a legjobban védett jogi tárgy. Ez a felfogás pedig megfelel nemcsak az alaptörvénynek, hanem az Európai Emberijogi Konvenciónak. Amennyiben tehát egy állami cél érvényesülése csak ilyen áron biztosítható, az ellentmond az nemzetközi emberi jogi konvencióknak, és emiatt nincs lehetőség arra, hogy egy állam kreáljon egy olyan kizáró okot, amely mentesíti az elkövetőket a felelősség alól."7. A másik oldalról nézve viszont helytelen volna a határtörvény 27. § -ban foglalt rendelkezésekből azt a konklúziót levonni, hogy az NDK jogtalan állam volt. Nem vitatott, hogy az NDK a határtörvényt és a fegyverhasználati szabályokat a nyugati jogalkotás mintájára alkotta meg. A fő probléma valójában nem a határtörvénynek ebben a paragrafusában áll, hanem a kiutazási szabadság korlátozásában, amelynek az érvényesülését a határtörvény csupán támogatta. Mert akik a kiutazási jogukat érvényesíteni kívánták, azoknak számolniuk kellett azzal a kockázattal, hogy akár meg is ölhetik őket. Ebből a gondolatmenetből is kiolvasható, hogy a jogállam/jogtalan állam besorolást a tisztán jogállami értékrend alapján elvégezni nem lehet, mert az éppúgy egyoldalú lenne, mintha csak az NDK szempontjait, céljait vizsgálnánk. 8 A jogállam fogalmát szokás két oldalról megközelíteni. A formális jogállam fogalma azt jelenti, hogy az állami hatalom megnyilvánulásai a törvényeken keresztül mérhető, tehát ebben a megközelítésben a törvény áll a középpontban. Az materiális

7 Zur Strafbarkeit von Mauerschützen - Urteil (Neue Juristische Wochenschrift 1993/2 Heft) 8 Ralf Dreier: Gesetzliches Unrecht im SED-Staat? Am Beispiel des DDR-Grenzgesetzes

9

jogállam fogalma szerint pedig az állam megfelel az igazságosság eszméjének. Igazságosság alatt itt elsősorban a szociális igazságosságot kell érteni. A mai jogállamfogalom átfogja mindkét megközelítést. A jogállamisághoz nemcsak a jogbiztonság tartozik, hanem az igazságosság is. Ezt azonban a jogalkotó nem mindig veszi figyelembe. A kettő viszonyát jól szemlélteti az a megállapítás, hogy az igazságosság cselekedni akar, a jog írásba foglalni, definiálni és ítélni. Ami az egyik oldalon karizma és pátosz, az a másik oldalon rutin és cinizmus. Az igazságosság néven szólít, a jogállam a névtelenséget és a felcserélhetőséget favorizálja. 9Az igazságosság azonban nem tartalmaz semmiféle utalást arra, hogy az embereknek milyen módon és eszközökkel kell egymással bánniuk.10 Van olyan felfogás is, mely szerint a "jogállami vagy jogtalan" értékítélet mértéke a mindenkori "rendszerek összehasonlítása". Ez a - mi vizsgálódási körükre szűkítve - büntetőjogi szabályok alkalmazásának, a büntetőjogi normának és jogkövetkezményeinek az összehasonlításával kezdődik és jogi tárgyak és védelemben részesítendő célok egybevetésével végződik. A veszély a kezdeti és végpont közötti egyensúly megtalálásában rejlik. Nem helyes, ha akár a pozitív, akár a pozitív jogon túli értékek kerülnek abszolutizálása. A jogállam kívánalmait a természetjog közvetíti, s ezeknek meg kell jelenniük az alkotmányban, majd annak alapján a büntetőeljárásban. A természetjogból eredő követelmények konkretizálása a büntetőeljárásban mindig nehézséget okoz. Olyan alapelveket, mint a nulla poene sine lege elve, a bizalmat szolgáló visszaható hatály tilalma, a jogegyenlőség, az arányosság, a fair eljárás kellene az NDK jogában fellelni. Mégha mindezeket összesítve és mérlegelve azt is mondjuk, hogy az NDK nem volt jogállam, akkor is tény, hogy mint állam és nép nemzetközi elismerést nyert és ezt az elismerést különböző nemzetközi egyezmények és események is manifesztáltálták, mint az 1972-es alapszerződés, és az ENSZbe való 1975-ös felvétel. Ezek pedig megteremtették az általános vélelmét annak, hogy az NDK-ban hozott jog létező és érvényes. Így az NDK jogállása (mint állam) utólag nem vonható általánosan kétségbe. Éppen ezért az a törekvés, hogy az NDK jogát teljes egészében semmibe kell venni, nem fogadható el.11 Egy felfogás, amelyik az NDK jogának alkalmazása ellen érvel, azt mondja hogy ha az NDK jogát alkalmaznánk, akkor azzal találnánk magunkat szembe, hogy egy jogtalan (az államhatalmi ágak megosztásával nem rendelkező) államnak (Unrechtsstaat) a jogát kellene az NSZK bíróságainak alkalmazni. Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy a bíróságoknak a "szocialista igazságosság" szerint kellene 9 Ingo von Münch: Rechtsstaat versus Gerechtigkeit? (Der Staat - Zeitschrift für Staatslehre, öffentliches Recht und Verfassungsgeschichte - 1994/33. Band) 10 Güntert Stratenwerth: Wie wichtig ist Gerechtigkeit? 11 Dr. Herwig Roggemann: Zur Strafbarkeit der Mauerschützen (DtZ 1993/1.Heft)

10

értelmezniük. "Élvezet lenne nézni, ahogy a Szövetségi Bíróság az ilyesfajta gondolatmenetbe belemerül." - olvasható az írásban. Egy jogtalan regim jogával szemben tehát csak az a megoldás marad, hogy a jogállam - és emberi jog ellenes normáit nem alkalmazzák.12

A büntethetőségre lehetőséget adó megoldások

I.) A közrend védelme Az ún. ordre publicra (közrendre) való hivatkozás lehetősége minden jogterületen, így a német nemzetközi magánjogban is rögzített. Eszerint egy másik állam jogi normája nem alkalmazható, ha annak alkalmazása a német jog lényeges alapelveivel nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen; és különösen nem alkalmazható, ha az alapjogokkal összeegyeztethetelen. Ezt a jogelvet az NSZK alkotmánya is tartalmazza. Több eseti döntés született már, amelyben kimondta a bíróság, hogy egy idegen büntetést az NSZK-ban nem szabad alkalmazni, ha az alaptörvény alkotmányos rendjével ellentmondásban áll, hogy az olyan ítéleteket, amelyeket ilyen szabályra alapítottak, nem lehet végrehajtani az NSZK-ban. Nem lehet továbbá lefolytatni azokat az eljárásokat, amelyek a szovjet befolyás alatt álló NDK bíróságok adtak át, és ugyanez a helyzet a keletnémet ítéletek elismerésével is. Az újabb jogi magyarázatok részletesen foglalkoznak a közrend gondolat tartalmával az NDK-helyzetre vonatkoztatva, és néhányan arra jutottak, hogy az alaptörvény hatékony védelme tiltja az idegen kizáró körülmények alkalmazását (a német bíróság által, egy német hátrányára), mert az az alapjogok csorbításához vezetne. Ez az NDK végszükségi szabályai esetén nyilvánvalóan nem forog fenn. De teljesen más a helyzet, ha egy olyan büntethetőséget kizáró ok érvényességéről van szó, ahol a kizáró ok feltűnően nagy ellentétben áll az alaptörvénnyel. Az ordre public fenntartás alapvetően egy norma elismerésének, alkalmazhatóságának és figyelembe vehetőségének határát képezi. Ez a felfogás abban gyökerezik, hogy az alaptörvénynek nem egy értéksemleges rendnek kell lennie, hanem egy objektív értékrendnek, amelyet a jogbiztonság követel meg. S a jogbiztonság azt követeli meg, hogy ne legyenek olyan normák (jelen esetben a büntethetőséget kizáró okok) érvényesíthetők, amelyek az alapjogokat sértik. A probléma csak ott van, hogy itt az érem két oldaláról van szó. Ha a jogbiztonság lenne a közrendre hivatkozás egyetlen kritériuma, akkor teljes egészében a jogpozitivizmus szintjén találnánk magunkat. Az alapjogok védelmének 12 Wilms/Ziemske: Gesetzliches Unrecht und übergesetzliches Recht? (ZRP 1994/5. Heft)

11

követelményét azonban az igazságosságban kell keresni, ami viszont a természetjogban ölt testet. Először tehát meg kellene találni az igazságosság mércéjét, ezt követően pedig az érvényes jogi normák szabályaiból ki kellene szűrni azokat, amelyek annak nem felelnek meg, s ez a módszer vezethetne el jogbiztonsághoz. A Legfelsőbb Bíróság azonban az egyik döntésében csupán a jogbiztonságra utal, minden egyéb magyarázat nélkül, s a jogbiztonságra alapítva dönt úgy, hogy a határtörvény 27.§-sa nem vehető figyelembe. Ez a felfogás nem lehet elfogadható, hiszen nincs olyan jogterület, amely jobban érintené az alapjogokat, mint a büntetőjog.13

II.) Nemzetközi jog - kiutazási tilalom Az ún. köztársasági menekülés (Republikflucht) az NDK Btk. 213. § szerint alapesetben vétség, minősített esetben pedig bűntett. A határtörvénybeli felhatalmazás a fegyverhasználatra pedig szerint feltételez egy bűntettet. Találó az a megfogalmazás, mely szerint ez egy olyan rendelkezés, amely nem az embert védte az államtól (az állami önkénytől), hanem az államot az embertől (aki az országot el akarta hagyni).14 A Btk. 213. § első ránézésre ellentmond az NDK alkotmány ama rendelkezésével, mely szerint bárki személyi szabadsága csak egy bűncselekménnyel összefüggésben korlátozható. Mivel "egyéb bűncselekmény hiányában" már az NDK egyszerű elhagyása is büntethető, azaz bűncselekményt képez; így az alkotmányban foglalt, eredendően garanciális szabály önmagában megteremti az alkotmányos alapjait a személyi szabadság általános korlátozásának. Kérdés azonban, hogy vajon létezik-e egy olyan egyetemes alapjog, amely a személyi szabadság korlátlanságát mondja ki., s ez azt jelenti, hogy a határátlépési tilalmat az emberi jogok tükrében kell vizsgálni. A Szövetségi Bíróság a radbruchi formulára hivatkozva kiemeli, hogy az abban meghatározott összeütközés mértékét jelen esetben az adja, hogy az érintett határtörvénybeli szabály olyan elvekkel került durván összeütközésbe, amelyeket minden nép, és minden emberiség értékeire és méltóságára utaló jogmeggyőződés elfogad. (ez az ún. Kernbereichtheorie lényege) 13 Wilms/Ziemske: Gesetzliches Unrecht und übergesetzliches Recht? (ZRP 1994/5. Heft) 14 Kaufmann: Die Radbuchsche Formel vom gesetzlichen Unrecht und vom übetgesetzlichen Recht (Neue Juristische Wochenschrift 1995/2 Heft)

12

Kétségtelen tény, hogy a - végső soron néhány ember által elkövetett - határon történt lelövések nem hasonlíthatók a nemzeti szocialista tömegmészárlásokhoz (ahol a radbruchi formula elsőként teret nyert), de ez nem is szükséges - véli a Szövetségi Bíróság -, mert elegendő annyi, hogy egy állam olyan határokat lépjen át, amelyeket valamennyi állam általános meggyőződése állít fel. Hogy hol helyezkedik el ez a bizonyos határ, arra a Szövetségi Bíróság szerint a nemzetközi emberi jogi egyezmények adnak kiinduló alapot. Az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kimondja a 12. Cikkben:

1. Minden olyan személynek, aki törvényesen tartózkodik valamely állam területén, joga van e területen a szabad mozgásra és a tartózkodási helye szabad megválasztására. 2. Mindenki szabadon elhagyhat bármely országot, ideértve saját országát is. 3. A fent említett jogok csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak vethetők alá, amelyek az állam biztonságának, a közrendnek, a közegészségügynek, a közerkölcsnek, valamint mások jogainak és szabadságainak a védelme érdekében szükségesek, és amelyek összhangban vannak az Egyezségokmányban elismert egyéb jogokkal.

Ez a paktum az NDK-ban 1976. március 23-án "lépett hatályba" azzal, hogy az NDK elmulasztotta azt az Alkotmány 51. §-ban meghatározott módon a belső jogába illeszteni. A Szövetségi Bíróság hangsúlyozta azonban, hogy ez a tény önmagában nem változtat a történeti tényálláson. Egy állam a nemzetközi kötelezettségei alól nem tudja magát kivonni arra hivatkozással, hogy nem hajtotta végre a belső jogba való beillesztést. Ebből pedig az következik, hogy jogellenesen cselekszik az, aki állami parancsra olyan emberi jogokat sért, amelyeket nemzetközi jogi szerződések védenek - mondta ki a bíróság. Annak a követelménynek, amely a 12. Cikkben nyert megfogalmazást, mely szerint "csak a törvényben meghatározott korlátozások" vehetők figyelembe, az NDK az 1979-ben megalkotott útlevéltörvénnyel eleget tett. Azonban a paktumban említett korlátozásoknak - mutat rá a Szövetségi Bíróság - elsősorban a kivételeknek kellett volna lenniük, mert a 12. Cikk nem egy általános kiutazási tilalom bevezetésére ad lehetőséget.

13

Amikor az ENSZ 1984-ben kérdőre vonta az NDK képviselőjét az említett rendelkezések miatt, akkor azt a választ kapta, hogy a fent nevezett "korlátozásokra" a megengedett kiutazások nagy száma miatt, s így a nemzeti biztonság és közrend érdekében került sor. Ezután a 6. Cikk betartását kérdőjelezte meg az ENSZ, amely kimondja:

Minden emberi lénynek veleszületett joga van az életre. E jogot a törvénynek védelmeznie kell. Senkit sem lehet életétől önkényesen megfosztani.

Az NDK képviselője azt felelte, hogy országának határőrei csak a legvégső esetben lőnek, amikor a menekülés másként meg nem akadályozható. Gond persze, hogy az "önkényes" szó tartalmát még senki sem határozta meg. Az lenne a leghelyesebb, ha törvény határozná meg, hogy egy állami szervnek mikor van joga valakit az életétől megfosztani. Ennek a jognak a gyakorlását természetesen szigorúan be kellene határolni és rendszeres ellenőrzés alatt kellene tartani. A Szövetségi Bíróság szerint azonban az önkény határát úgy lehet megvonni, ha megnézzük, milyen célt szolgált a fegyverhasználat a határon, s ez nem egyszer az volt, hogy elrettentsen másokat a tiltott határátlépéstől. Az a parancs is, amely lehetővé tette a határsértő lelövését, már önmagában ezt a célt szolgálta. Az NDK tehát megszegte az emberi jogi dokumentumban foglalt rendelkezéseket, mivel 1989-ig általánosan, ezt követően pedig jelentős korlátozással tiltotta a kiutazást. (1989. után kaptak lehetőséget a nyugdíjasok, valamint a sürgős családi eseményre hivatkozók a kiutazásra). A Szövetségi Bíróság szerint mivel ez ilyenfajta szabályozás nem a korlátokat tartalmazta, hanem egy komplex tilalmat, az Egyezmény 12. Cikkébe ütközött. Nem elfogadható az az érv, hogy a korlátozások azért kerültek bevezetésre mert az állam így akarta megakadályozni a munkaképes korúak tömeges és nem kívánt kivándorlását. Nem szabad elfelejteni azt a tényt sem, hogy a fal két oldalán élők az emberiség ugyanazon nemzetéhez tartoztak, s többeknek rokoni, családi kapcsolataik voltak a "másik oldalon". A Szövetségi Bíróság a fenti gondolatmenetből kiindulva a következő megállapítást tette: Miután a kizáró körülmény az állam nemzetközi jogi kötelezettségének megszegéséből fakadó szabályokon alapult, azért azt az előbbiek alapján figyelmen kívül kell hagyni.15

15 Zur Strafbarkeit von Mauerschützen - Urteil (Neue Juristische Wochenschrift 1993/2 Heft)

14

III.) Természetjog - Gustav Radbruch formulája Talán az egyik legvitatottabb pontja a témának annak megítélése, hogy vajon a Szövetségi Bíróság helyénvalóan járt-e el akkor, amikor a radbruchi formulát a berlini falnál, ill. a német-német határnál elkövetett halálos kimenetelű lövések elkövetőinek megbüntetésére vonatkoztatta. Radbruch 1946-ban, a nemzeti szocialista bűntettek hatására alkotta meg a róla elnevezett formulát, azt, hogy a pozitív jogot akkor kell jogtalanságnak tekinteni, ha a törvény és az igazságosság közötti ellentmondás olyan elviselhetetlen, hogy a törvénynek az igazságosság előtt meg kell hátrálnia. A radbruchi formula valójában tehát két részből áll: egy "elviselhetetlenségi" részből és egy "megtagadási" részből. Ez a kettő elválasztható egymástól, s ezt az elválasztást meg is kell tenni akkor, ha ezen formula alapján akar az ember dönteni. A hangsúly az elviselhetetlenségen van. Ekkor ugyanis vizsgálni kell a jogalkotó akaratát, azt kell megállapítani, hogy vajon csak egy helytelen tartalomról van-e szó, vagy önmagában a tartalom is már több, mint szimplán igazságtalan. A nemzeti szocialista törvényeknél (pl. a rasszista törvényeknél) ez a vizsgálat arra vezetett, hogy a tartalom nem csak egy megkülönböztetést foglalt magában, hanem a jogalkotó durva, mások megsemmisítésének szándékát. Itt tehát az elviselhetetlenség kézenfekvő volt.16 A jelen esetben viszont arról van szó, hogy állami kényszerrel akartak megakadályozni egy meg nem engedett joggyakorlást. Ez pedig némileg más súlyú, mint ami a náci törvényekben volt.17 A határtörvény 27. §-sa büntetőjog dogmatikailag egy büntethetőséget kizáró ok, feltéve, hogy a fegyverhasználat során az arányosság megállapítható. A jogi etika szempontjából ennek a rendelkezésnek a helyessége kétségbe vonható, de azért még nem extrém jogtalanságot tartalmaz.18 A radbruchi formula szerint viszont, ha egy törvény kirívóan jogtalan, akkor annak meg kell hátrálnia az igazságosság előtt, tehát nem lehet alkalmazni. Ez viszont egyúttal azt is jelenti, hogy még azoknál is figyelmen kívül marad ez a törvényhely, akik az arányosságot betartották. Mert a radbruchi formula nem engedi - és hozzáteszem nem is engedheti meg -, hogy "szemezgessen" a jogalkalmazó a különböző elkövetők között. A dolgozat elején vázolt első esetre utalva, tételezzük fel, hogy egy határőr a szabályok és az arányosság betartásával, testi sértést okoz az elkövetőnek, aki később belehal a

16 Kaufmann: Die Radbuchsche Formel vom gesetzlichen Unrecht und vom übergesetzlichen Recht (Neue Juristische Wochenschrift 1995/2 Heft) 17 Dr. Herwig Roggemann: Zur Strafbarkeit der Mauerschützen (DtZ 1993/1.Heft) 18 Ralf Dreier: Gesetzliches Unrecht im SED-Staat? Am Beispiel des DDR-Grenzgesetzes

15

sérülésébe. Ebben az esetben a radbruchi formula alkalmazása miatt a határőrt felelősségre kellene vonni. Az egyik ítélet szerint a határőröknek fel kellett volna ismerniük az elviselhetetlen jogtalanságot, ami a felhatalmazásukban állt, hogy esetleg akár meg is ölhetnek olyan embereket, akik pusztán el akarták hagyni az országot. Ez pedig nyilvánvalóan nem igazság. Véleményem szerint ez eltúlzott álláspont, főleg annak a tükrében, hogy minden országban megtalálható a fegyverhasználatnak a lehetősége a határsértőkkel szemben. Másrészt pedig a határtörvény sehol nem tartalmazta kifejezetten az ölésre való felhatalmazást. Az adott normában, amit a radbruchi formula alapján kell vizsgálni, ez nincs benne. Sőt - ha szigorúan a normaszöveghez kötjük magunkat - abban az áll, hogy a fegyverhasználat során a személyek életét a lehetőségek szerint óvni kell. Elfogadom azt, hogy a nyelvtani értelmezés szerint az emberi élet "lehetőség szerinti" védelme azt jelenti, hogy az elsődleges cél az a határ átlépésének a megakadályozása és nem az emberi élet védelme. De ha a nyelvtani értelmezésből indulunk ki, akkor ebben a szabályban olyan elviselhetetlenül nagy igazságtalanságot nem tudok felfedezni. Kritikája továbbá a radbruchi formula alkalmazhatóságának, hogy egyrészt az 1950-es években élte a második virágkorát a természetjog, mert a pozitív jogban való csalódottság ekkor, a II. világháború után öltött rendkívüli méreteket. A jogi gondolkodást befolyásoló nézetek azonban erősen időhöz kötöttek, rendszerfüggőek. Ami tegnap általános iránymutató volt, ma már nem az. Másrészt miért kellett - teszik fel a kérdést a német jogirodalomban - a radbruchi formulához visszanyúlni, amikor az eredmény (mármint az elkövetők megbüntetése) a pozitív joggal is elérhető lett volna.19 Harmadrészt a Radbruch által javasolt formula a törvényes jogtalanság ellen irányult. Nem nehéz belátni, hogy a náci törvények közül számos már a jogbiztonság gondolatával is szemben állt, mert lehetővé tett az eljárási szabályokkal összejátszva egy önkényes eljárást. Ha a jog pusztán a politika eszköze, akkor nincs értelme a jogot a politikától megkülönböztetni, egy állami kényszerítő intézkedést nem lehet jogalkalmazásnak tekinteni. Más szavakkal: a háborús bűnösöket ítélő bíróságok megállapították az összefonódást a náci törvénytechnika, és a népi ideológia között és alárendelték az akkori jogrendet egy pozitív jogon túli jogrendnek. A náci jogrendet, mint elfogadhatatlant elutasították. De lehet-e ehhez hasonlóan a fegyverhasználat legitimálása miatt az NDK jogot az igazságosság gondolatával, mint a jogbiztonság alapjával ellentmondónak tekinteni? 20

19 Wilms/Ziemske: Gesetzliches Unrecht und übergesetzliches Recht? (ZRP 1994/5. Heft) 20 Monika Frommel: Die Mauerschützen - eine unerwartete Aktualität der Radbuch'schen Formel

16

IV.) "Belső kritika" Van olyan nézet - s ezt a Szövetségi Bíróság is magáévá tette -, amely az NDK jogrendszerének a hiányosságaiból vagy helytelenségeiből igyekszik lehetővé tenni, hogy a büntethetőséget kizáró ok ne legyen figyelembe vehető. Az NDK jog önellentmondások és joghézagok sorozatát tudja felmutatni, mint pl. a nyilvánvaló ütközések az egyes tilalmak és parancsok ellen. Ha ezek az önellentmondások feltérképezhetők, akkor az egyes esetekben önmagukban kizárják egészben vagy részben a büntethetőséget kizáró körülményeket. Egy ilyesfajta utólagos alkalmazása az NDK jognak számos nehézséget vet fel. Ezek közül a nehézségek közül még az legártalmatlanabb, hogy nehéz a marxi-lenini állam és jogideológiával átitatott jogot jogállami szemlélettel alkalmazni. Az NDK-nak, mint törvényes és elismert állam jogrendjének a normativitását a bírónak szó szerint kell vennie, a maga hangoztatott nézeteivel: mint szocialista igazságosság és jogbiztonság és a maga tartalmi igényével, mint: szocialista jogállam megteremtése. (A határtörvénynél azonban még csak ez a probléma sem foroghatna fenn, mert az ott meghatározott előfeltételek és határok mellett alkalmazott fegyverhasználat megfelel a nemzetközi mércének, így mint akceptált kizáró ok, alkalmas a büntetés kizárására.)21 Sokkal nagyobb a veszély egy ilyen megközelítésnél akkor, amikor olyan jogintézményekről van szó, a nulla poena sine lege elve, vagy a visszaható hatály tilalma, "parancsra tettem" elkövetés.

A.) Nulla poena sine lege elve - visszaható hatály tilalma Amennyiben a büntethetőséget okot figyelmen kívül hagyjuk, akkor a következő tényállással találjuk magunkat szembe. Egy kiskatonát határőrnek képeznek ki. A kiképzés során beleivódik a falvédők ökölszabálya: "Inkább egy halott menekülő, mint egy sikeres menekülés". Nincs mitől félnie, mert ha a menekülést fegyverhasználattal, s ennek következtében egy ember életének az elvételével akadályoz meg, akkor sem fog felelni emberölésért, mert a határtörvény alapján büntetlenül marad. A kiskatona lő, s embert öl. Bekövetkezik a nem várt fordulat, a két német állam egyesül, és a nép az "igazságtételt" kíván. Bűnhődjenek a bűnösök. De kik a tényleges bűnösök? Akit az igazságszolgáltatás prezentálni tud, az egy kiskatona, tette bizonyítható, tehát felelnie kell. De milyen bűncselekményért? Természetesen csak olyanért, amit a törvény az elkövetés idején ismert. Az emberölést ismerte a törvény, de (!) kapcsolt ahhoz egy törvényben meghatározott 21 Dr. Herwig Roggemann: Zur Strafbarkeit der Mauerschützen (DtZ 1993/1.Heft)

17

körülményt (a menekülés megakadályozása fegyverrel), amikor az egyébként jogellenes cselekményt - az emberölést - jogszerűnek tekinti. Kérdés azonban, hogy vajon a bűncselekmény fogalmi elemeit képezik-e negatív feltételek, azaz - a másik oldalról nézve - a visszaható hatály tilalma kiterjed-e a negatív feltételekre is? Az 1966-os egyezmény a 15. cikkben a következőket mondja:

1. Senkit sem lehet bűnösnek nyilvánítani olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely az elkövetés idején sem a belső, sem a nemzetközi jog értelmében nem volt bűncselekmény. Ugyanígy nem lehet súlyosabb büntetést kiszabni annál, mint amely a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható volt. Amennyiben a bűncselekmény elkövetése után a törvény enyhébb büntetés alkalmazását rendelte el, ennek előnyeit az elkövető javára érvényesíteni kell.

A rendelkezések azonban folytatódnak:

2. E Cikk egyetlen rendelkezése sem akadályozza valamely személy bíróság elé állítását és elítélését olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely az elkövetés idején a nemzetek közössége által elismert általános jogelvek alapján bűncselekménynek minősült.

Megállapítást nyert, hogy az NSZK alaptörvényének 103. §-ának védelmi köréből nincsenek kizárva általánosan a kizáró okok. Egy döntésben a bíróság nem fogadta el azt a nézetet, mely szerint a nulla poena sine lege elve kizárólag általánosan csak a tényállásokra és a jogellenesség meghatározására vonatkoznak. A jogalkotó akarata ugyanis az volt a kizáró körülmény megalkotásával, hogy egy jogtárgy sértését meghatározott körülmények fennforgása esetén megengedje. Jelen esetben arról van szó, hogy egy tényállásszerű cselekmény az elkövetés idején nem volt jogellenes, és ebből kifolyólag nem volt büntethető sem, ha egy kizáró ok kapcsolódott hozzá. Ha viszont egy korábban előre látható kizáró okot figyelmen kívül hagynánk, akkor a törvényt változtatnánk meg a vádlottak terhére. Ez a út tehát nem járható.22 Számomra az lett volna az elfogadható, ha a bíróság itt megállt volna. De ez nem következett be, hanem továbbment és azt mondta, hogy már csak az az eldöntendő, hogy vajon a cselekmény (a maga pozitív és negatív feltételeivel együtt), amely a

22 Zur Strafbarkeit von Mauerschützen (Neue Juristische Wochenschrift 1993/2 Heft)

18

jelen eljárások alapját képezi meg volt-e törvényileg határozva vagy sem. A bíróság megdöbbentő módszerrel jutott el a végkövetkeztetésig. Abból indult ki, hogy egy bíró sincs kötve a korábbi bírói magyarázathoz. Az akkori alkotmány szellemében értelmezve, az NDK a nemzetközi jogi elvárásnak megfelelt, a cselekmény törvényben meghatározott volt. A kizáró ok, amely a cselekményt jogszerűvé tette volna, - bár az egykori állami gyakorlat szerint elfogadott és alkalmazott volt -, de ha a rendelkezést helyesen értelmezték volna, akkor kiderült volna, hogy a törvény szavaiból valójában nem következik a büntetlenség. A bíróság tisztában van a visszaható hatály tilalmának jelentőségével. Elismeri, hogy ez a tilalom egyrészt az védi elkövetőket az önkénytől, másrészt pedig védi azt a bizalmat, amelyet a vádlottak az elkövetés idején az akkor hatályos jogba vetettek. Az azonban nem önkény - mondja a bíróság -, ha a cselekményt úgy ítéljük meg, ahogyan annak idején az NDK jog helyes értelmezésével meg kellett volna ítélni. Ez még nem mond ellent az alkotmányos védelemnek és a nulla poena sine lege elvének. Ez alapján az érvelés alapján jutott el a bíróság arra a végeredményre, hogy a cselekmény törvényben meghatározott volt. A jogirodalomban egyesek a Szövetségi Bíróság ezen nézetét egyenesen jogállami érveléssel alátámasztott jogtalanságnak minősítették.23 Nagyon közkedvelt a német jogirodalomban Bärbel Bohley mondata: "Az igazságot akartuk és a jogállamot kaptuk." 24 Hasonló tartalommal bír az a kijelentés is, amit az cinikusan mondott az egyik bíró az eljárásban résztvevőknek: "Az igazságot akarják? Csak egy ítéletet tudok adni."25

B.) "Parancsra tettem" - tévedés Miután a Szövetségi Bíróság a fenti gondolatmenetet levezette, megállapította, hogy a vádlottak - általános kizáró ok hiányában - parancsra elkövetett emberölésért felelnek. Az NDK Btk. 258. §-ban szabályozottak szerint mentesülne az elkövető a felelősség alól már akkor, ha nem ismerte fel, hogy a parancs teljesítésével a büntető törvénykönyvbe ütköző magatartást valósít meg. Ezt mondja a NDK Btk. magyarázata. A Szövetségi Bíróság szerint ez a szűk felfogás nem fogadható el, mert akkor nem mentesül a felelősség alól az a katona, ha a parancsra tett cselekménye nyilvánvalóan elismert nemzetközi normákba, vagy a Btk-ba ütközik. Az emberölés

23 Monika Frommel: Die Mauerschützen - eine unerwartete Aktualität der Radbuch'schen Formel 24 Dr. Herwig Roggemann: Zur Strafbarkeit der Mauerschützen (DtZ 1993/1.Heft) 25 Ingo von Münch: Rechtsstaat versus Gerechtigkeit? (Der Staat - Zeitschrift für Staatslehre, öffentliches Recht und Verfassungsgeschichte - 1994/33. Band)

19

pedig nyilvánvalóan mindkettőbe ütközik, hiszen a "Ne ölj!" parancsa elég régi és ezt a katonák felismerhették volna.26 A bíróság nem zárta ki annak a lehetőségét sem, hogy esetleg az elkövetők azt hitték, hogy akkor is meg kell felelniük a parancsnak, ha esetleg ölniük kell. A bíróság az egyik döntésben úgy foglalt állást, hogy az a parancs, amely végső soron megengedte a menekülő lelövését - jogellenes volt. Ennek felismeréséhez azonban nem volt szükség sem jogi ismeretekre, sem különös intellektuális képességre, sem pedig politikai ismeretre. Ez a parancs az emberi mivoltból adódik. Ennek a felismerésnek a hiánya határőrök büntetlenséghez vezetne jogban való tévedés miatt, de a bíróság úgy ítélte meg, hogy ez a tévedés megfelelő körültekintéssel elkerülhető lett volna. Az, hogy a vádlottak nem ismerték fel ezt az evidenciát, az leginkább arra vezethető vissza, hogy a hadseregbe való belépéssel kényelmi okokból minden saját gondolatról lemondtak. A vak engedelmesség azonban nem mentesít a büntetőjogi felelősség alól - állapította meg a bíróság, és a vádlottakat végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.

Zárszó Mit lehet szólni mindehhez? Néhány tanulmányban fel-fel bukkan a Rechtsbeugung szó, mely egyaránt jelent részrehajló jogalkalmazást, valamint jogcsavarást. Amennyiben az NDK jogáról szól a szerző, akkor az első, ha azonban az NSZK bíróságok falvédők elleni eljárásáról van szó, akkor inkább a második jelentés az irányadó. Egy jogállamban addig csűrték-csavarták a jogot, amíg el nem érték, hogy egy (esetlegesen akár már elévült), törvény alapján jogszerűnek minősített cselekményt utóbb jogellenessé, és ezáltal bűncselekménnyé nyilvánítsanak, és megbüntetessenek olyan személyeket, akik csak áldozatai voltak egy politikai rendszernek, akik az utolsó láncszemét képezték az államnak. Talán ezért is adtak hangot néhányan annak, hogy a valódi bűnösök nem ők, ezért nem őket kell büntetni. Induljon e kiskatonák ellen eljárás, állapítsa meg a bíróság a bűnösségüket, de tekintsen el büntetés kiszabásától.27 Ezek a vélemények azonban nem találtak meghallgatásra. A fentiekben leírtak alapján tehát változatlanul fennmarad a kérdés: Büntethetők-e a falvédők egy jogállamban? 26 Senatorin für Justiz Professorin Dr. Jutta Limbach, Berlin: Recht und Unrecht in der Justiz der DDR - Fakten, Folgen, Überwindung (ZRP 1992/Heft 5.) 27 Monika Frommel: Die Mauerschützen - eine unerwartete Aktualität der Radbuch'schen Formel

20

Felhasznált irodalom 1.) Ralf Dreier: Gesetzliches Unrecht im SED-Staat? Am Beispiel des DDR-

Grenzgesetzes 2.) Monika Frommel: Die Mauerschützenprozesse - eine unerwartete Aktualität

der Radbruch'schen Formel 3.) Kaufmann: Die Radbuchsche Formel vom gesetzlichen Unrecht und vom

übergesetzlichen Recht (Neue Juristische Wochenschrift 1995/2 Heft) 4.) Senatorin für Justiz Professorin Dr. Jutta Limbach, Berlin: Recht und

Unrecht in der Justiz der DDR - Fakten, Folgen, Überwindung (ZRP 1992/Heft 5.)

5.) Ingo von Münch: Rechtsstaat versus Gerechtigkeit? (Der Staat - Zeitschrift

für Staatslehre, öffentliches Recht und Verfassungsgeschichte - 1994/33. Band)

6.) Roggemann: Zur Strafbarkeit der Mauerschützen (DtZ 1993/1.Heft) 7.) Schmidt: Verjährigungsprobleme bei Straftaten der Mitarbeiterin des

Ministeriums für Staatssicherheit (Neue Strafrecht Zeitschrift 1995/6 Heft) 8.) Oberstaatsanwalt beim BGH Dr. Schmidt, Karlsruhe: Verjährigungsprobleme

bei Straftaten der Mitarbeiter des Ministeriums für Staatssicherheit der ehemaligen DDR (Neue Strafrecht Zeitschrift 1995, Heft 6

21

9.) Zur Strafbarkeit von Mauerschützen (Neue Juristische Wochenschrift 1993/2 Heft) - ítélet

10.) Güntert Stratenwerth: Wie wichtig ist Gerechtigkeit? 11.) Wilms/Ziemske: Gesetzliches Unrecht und übergesetzliches Recht? (ZRP

1994/5. Heft)

22

Tartalomjegyzék

Bevezetés _____________________________________________________ 1

I.) Az NDK szabályozás _________________________________________ 2

II.) A szóba jöhető bűncselekmény típusok _________________________ 3

Az alkalmazandó jog ___________________________________________ 4

I.) Az egyesülési szerződés rendelkezései ___________________________ 5

II.) Jogállam - jogbiztonság - igazságosság __________________________ 7

A büntethetőségre lehetőséget adó megoldások ____________________ 10

I.) A közrend védelme __________________________________________ 10

II.) Nemzetközi jog - kiutazási tilalom ____________________________ 11

III.) Természetjog - Gustav Radbruch formulája ___________________ 14

IV.) "Belső kritika" ___________________________________________ 16 A.) Nulla poena sine lege elve - visszaható hatály tilalma ___________ 16 B.) "Parancsra tettem" - tévedés _______________________________ 18

Zárszó _______________________________________________________ 19

Felhasznált irodalom __________________________________________ 20