A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapjaVI. évfolyam 5. szám 2017. szeptember – október

Remélem, nem érzi majd a kedvesolvasó komolytalan tréfálkozásnak, haegy régi emlékem felidézésével kezdem.A nyolcvanas években egy teológus kon-ferencián voltunk a Tahi Lelkész-

üdülőben, ahol az egyik résztvevőnek távirataérkezett. A Debreceni Kántus – akkor eléggérendhagyó módon – valahol első helyezéstért el. A boldog táviratozó ezt ígypróbálta tudtul adni: „A Kántus első lett,Soli Deo, Gloria”. Mivel akkortájt afalusi postákra telefonon olvasták be atáviratokat, a vonalban valaki a latinszavakat elírásnak gondolva, „Józsi,Dezső, Glória”-ra változtatta a szö-veget. A derültség közepette megállapí-tottuk, hogy biztosan nem reformátusvolt az író, mert közöttünk fontos szem-pont, hogy sikereinket ne a magunkdicsőségének könyveljük el, merttudjuk: „egyedül Istené a dicsőség!”

A reformáció „egyedül” szavávalkezdődő ismert alapelvek közül kettővan, amit református sajátosságnak isszoktak nevezni: ez a Kálvinnak tulaj-donított fentebbi jelmondat és a Heidel-bergi Káté első kérdésében szereplő„egyetlen vigasztalás” (sola consolatio).

Kálvin gondolkodásmódjának egé-szét nézve ez nemcsak az öndicsőítéselutasítását jelenti, hanem az életnek ésa világnak azt a mennyei „felülnézetét”,amelyről az angyalok énekelnek:„Szent, szent szent a Seregeknek Ura.Teljes mind e széles föld az Ő dicső-ségével” (Ézs 6,3). Ha csak földi pers-pektívából nézzük a dolgokat, bizonyegészen mást látunk a földkerekségen.Bűnnel, szennyel, vérrel van tele ez a szélesföld. De ez csak alulnézet. A szeráfok Istenperspektívájából azt látják, hogy a minden-séget körülragyogja Isten dicsősége és ezvissza is sugárzik a teremtményekről. Nemmindegy, hogyan látjuk ezt a teremtett vilá-got. Kálvin ezt írja: Isten „dicsősége biztosjegyeit … belevéste minden egyes alkotásába,méghozzá annyira világosan és egyértel-műen, hogy még az őt nem ismerő képzetlenés tudatlan emberek sem menthetik magukattudatlanságra hivatkozva … Isten már akkor

látható ragyogásban jelent meg, amikorfeltárta dicsőségét a világ teremtésével.Valahányszor körülnézünk, ebben a díszbenmutatkozik.” (Int.1.5.1.)

Ez a dicsőség azonban nemcsak a terem-tésben, hanem az Ő Fiának testet öltésében islátható: „Az Ige testté lett és közöttünk lakott,és mi láttuk az Ő dicsőségét…” (Jn 1,14). Aki

csak a szerény jászolbölcsőt látja karácsony-kor, az nehezen jut el a dicsőség Krisztusáig.De aki Isten dicsőségének fényében szemléliKrisztust, az csodálattal és imádattal borul lea testté létel, a kereszt és a feltámadás titkaelőtt, és az maga is „dicsőségről dicsőségre”változik át (2Kor 3,18).

Aki Isten dicsőségének fénykörébekerül, az dicsőíteni kezdi Istent. Az ószövet-ségi istentisztelet jelképes csúcspontja nemvéletlenül volt a kapunyitás a „dicsőség kirá-lyának” bevonulása előtt (Zsolt 24,7-10).

Isten mindig nagyobb és dicsőségesebb, minta mi szűk keresztmetszetű ajtóink. Ezérthangzik a felszólítás: „emelkedjetek fel örök-kévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőségkirálya!” (Zsolt 24,9) A zsoltárosnak ez amondata, hogy „dicsérjétek az Urat!”, ezérttöbb, mint egy egyszerű felszólítás az énekre.Ez képzeletünk, gondolkodásunk kiszé-

lesítését jelenti az előtt, akit nemcsakértelmünk, de az egek egei sem képesekbefogadni. Sajnos, az utóbbi időben adicsőítés fogalma egyetlen modern énekstílusra szűkült le, pedig a Szentírás eztátfogóan a zsoltárokra és dicséretekre,tehát az egész istentiszteletre kiterjeszti(Ef 5,19). Sőt a leghétköznapibb dol-gainkat is Isten dicsőségére kell ten-nünk. A munkát, az evést és ivást, tehátmindent úgy ragyoghat be Istendicsősége, mint ahogy a reggeli nap-fényben ragyoghatnak a legszürkébbtárgyak is (1Kor 10,31).

Azt már látjuk, hogy az ember-központú szemlélet mennyi bajhoz, tra-gédiához vezet. Ezért fontos visszatérnia reformátorok által felfedezett egyedüliközépponthoz: Istenhez. Nincs sokféleút hozzá, csak az az egy, aki „az út,igazság és élet” (Jn 14,6). Megisme-résének sincs sok forrása, csak az Ő ki-jelentése, a Szentírás. Csak innen is-merhetjük meg, hogy egyedül kegye-lemből van üdvösségünk és minde-nünk, és ezt egyedül hit által fogad-hatjuk el. Ezek valójában olyanok, minta szivárvány színei, amelyek Isten di-csőségének sugárzó fényéből származ-nak. Kálvin jelmondatát hasonlíthatjuk

tehát egy nagyítóüveg fókuszához, gyújtó-pontjához, amely a Nap sugarait úgy gyűjtiegybe, hogy akár egy papírlapot is meg-gyújthatunk vele. Isten dicsősége – akárcsaka napfény – sok éltető, melengető sugárbanérkezik hozzánk és vesz körül bennünket. Errőlaz örök forrásról az óegyházi doxológia szavaiígy vallanak: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnakés Szentléleknek. Amiképpen kezdetben volt,azonképpen most és mindörökké!” Rövidenösszefoglalva pedig: Soli Deo Gloria!

■

DR. SZŰCS FERENC „A trónon ülőé és a Bárányé az áldásés a tisztesség, a dicsőség és a hatalomörökkön-örökké! ... Ámen!” (Jel 5,13-14)

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

2

„Új parancsolatot adok nek-tek, hogy szeressétek egy-mást: ahogyan én szerette-lek titeket, ti is úgy sze-

ressétek egymást! Arról fog-ja megtudni mindenki, hogy

az én tanítványaim vagytok, ha szeretitekegymást.” (Jn 13,34-35) „Az az én parancso-latom, hogy úgy szeressétek egymást, aho-gyan én szerettelek titeket. Nincs senkibennagyobb szeretet annál, mintha valaki életétadja barátaiért.” (Jn 15,12-13) „Abból ismer-jük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk;ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünketadjuk testvéreinkért.” (1Jn 3,16)

Megőriztük a Hitvallást s az Igét századokon át,tisztán és híven. De csak könyvekbe zárva! – mert szívűnktől nyelve,szelleme már-már idegen.Nem éljük, amit vallunk, (mint az ősök)utunkban a Lélek már nem vezet.Bár mindnyájunk közös célja a Béke,de utána a Pénz s az Élvezet.Üresedik a templom, nincs imádságasztalnál, ágyban, üzemben, mezőn.

Isten népére nem ismerhet immárbennünk a világ. Rosszul áll a pör:vádjait szaporítja ellenünk sokmillió „Minőségi Ellenőr”.Úszunk az árral, számunkra is sorraezrével nőnek az uborkafák, s kapaszkodunk, mert nagy erővel vonz a

fösvény, úrhatnám kispolgáriság.A múlthoz képest hol van a minőség?Hiába van papíron igazunk,hiába mondjuk tisztán az Igét, haa cáfolata sokszor mi vagyunk!

Bizony, bizony, a „Semper reformari”ideje jött el s elsősorban ránk!Nem szekta, „izmus”, Róma most a kérdés:bennünk lobbanjon újra fel a Láng,a szent Láng, ami őseinkben égett,mitől sok fásult szív tüzet fogotts áldozva szolgálták a hazát s népet,szerények, tiszták voltak, s boldogok.Itt az idő, hogy a Lélek vezessens azt tegyük, amit az Úr ma ránk kiró:nékünk kell újjászületnünk, úgy lesz csakmajd református reformáció!

REFORMÁTUS REFORMÁCIÓ

BÓDÁS JÁNOS

A címlapon látható Kálvint ábrázoló dombornyomásúképeslapot a Papír és Fémlemez Domborító Gyár készítette

az 1920-as évek elején Szeiler József ötvös szabadalmaalapján. A gyűjtők között ez az egyetlen példánya ismert,melyet vitéz Csengő-Tschörner András pócsmegyeri pres-

biter testvérünk bocsátott a rendelkezésünkre, melyértezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki.

Köszönet a címlapképért!

Tartalom1 Dr. Szűcs Ferenc: Soli Deo Gloria2 Bódás János: Református reformáció3 Pap Lászlóné: „…akarom…”4 Dr. Révész Imre: Református protestant.7 Dr. Szabó István: Negotium cum Deo

Kálvin egyház-reformációja11 REFORMÁCIÓ 500

Egyházmegyei családi nap Pócsmegyeren12 SZÓL AZ IGE

Mindenki üdvözüljönNyilas Zoltán esp. igehirdetése

14 S.Jáger Orsolya: Isten gyümölcsöskertjében15 Közös pontok a reformációban 1. rész18 Haranginé Csuta Anna: A Mária-kultusz19 VI. Papkerti koncert

NÁLUNK KERESZTELTÉK20 Puskás A.: A néma tüntetés

Dr. Szarka Miklós lpt. emlékezik23 Református Gála24 Halász Árpádné: Liza néni25 Puskás A.: A hegyen épült város26 Papp Tibor: „Halál! Hol a te fullánkod?”

A halottakról református szemmel29 Halottaink30 A szent - Pódiumbeszélgetés32 KÖZÖTTÜNK SZOLGÁLNAK

Hardi P.: Hagyjad az Úrra minden gondodatLátogatóban a Csékó családnál

34 Puskás A.: A hit nem játékA Praetorius kamarakórus hangversenye

35 Nem búcsúztunk, csak elköszöntünkÚj beosztott lelkészünk és felesége

36 RÉGI HISTÓRIÁKKönczöl Dánielné: Történelmi jegyzőkönyvSzáthó Ödön feljegyzései 1.

37 Házassági jubileum – Gyermekek szolgálata– Szupplikáció

38 GYERMEKEKNEKSebestényné Jáger Orsolya: Élő hit

39 NAPLÓDénes Ferenc: Ami megmarad – vers

40 KÖNYVAJÁNLÓHamar Jné: Egyetlen vigasztalásunkM. Craig Barnes: Háládatosság (részlet)

41 Dr. Joó Sándor: Isten akarata: Szentté létel43 NAPLÓ44 Presbiterválasztás 2017

REFORMÁTUS REFORMÁCIÓ

BÓDÁS JÁNOS

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

3

Közhellyel kezdem: „Minden ember amaga szerencséjének kovácsa.” Elősze-retettel hangoztatjuk sokszor, mintegyvédve magunkat: nehogy az a vád érjen,hogy csak élünk és várjuk a sült galam-

bot – mi igenis felelős, aktív emberekvagyunk. Olyanok, akik tudják, mit akar-nak, s azért tesznek is. S aztán ha elron-tottunk valamit, azonnal új elméletet gyár-tunk, igazolandó hibás tetteinket.

Abban a hibás tudatban él az embe-riség, hogy szuverén, maga határoz min-den hatástól mentesen. Tőle függ atörténelem, a világ sorsa. Nem más,hanem „őfelsége” dönt és viszi véghez– természetesen – a jót! S most 2017-ben ott tart Európa, a Világ, ahol van.

„...akarom...” Azért emelem ki ezt aszót, hogy már kezdésként leszögezzem:nem az ember, hanem Isten és az Ő szent Fia,Jézus Krisztus az, aki szuverén Úr, akitől függEurópa és a Világ, benne az ember sorsa. Nekivan egy jó terve, és azt minden gáncsoló em-beri akarat ellenére vég-hezviszi. Az embert a ma-ga képére formálta, azért,hogy neve dicsőségére él-jen, és kormányozza ezt avilágot. Megfelelő értel-met adott – hozzá kezeketés lábakat a cselekvésre.Az édenkerti bukás meg-mutatta, hogy hova viszaz ember maga-tervezteútja. Isten már akkor tu-datta az emberrel, hogynyitott egy utat, melynyitva van minden emberszámára, aki megbánva abűnös lépést, kész rá hall-gatni és imádni Őt, hozzá térni! Akarta, akarja,hogy ne a pusztulás, a kárhozat halála legyenaz ember jövője, hanem ÉLET, mely ingyenvaló ajándék tőle.

Ebben az évben a protestáns egyházak há-lával emlékeznek 1517-re, a félévezreddel ez-előtti eseményekre, Lutherre, Kálvinra és atöbbiekre. A reformáció visszaalakítás, vissza-térés a forráshoz – szól a magyarázat –, vissza-térés az Isten Igéjéhez. S még elhangzik az is,hogy a reformátok előtt voltak előreformá-torok, akik évtizedekkel előbb látták a kár-hozatos dolgokat és szóltak: változtatni kell!De nem ők voltak az elsők, mert a reformációmár ott az Édenben kezdődött Isten ígéretével.Akarta, hogy a mindenkori ember hallgassonrá az írások, a próféták szavaiban, hogy meg-térjen és éljen! Lelke által nyitogatta értel-müket, miközben számtalanszor megbizo-nyította, hogy aki tanácsát követi, megmeneküla veszedelemtől. S megad mindent, ami azélethez szükséges.

„...a mi Istenünk az égben van, és amitakar, azt mind megcselekszi.” (Zsolt. 115:3.) –ellenünkre is, de az érdekünkben. Milyenek isvagyunk! Olyan kézenfekvő lenne, ha a meg-váltás munkáját mi magunk vihetnénk végbe!Nem sajnálnánk időt, erőt, pénzt. Áldozatothoznánk, hogy szabaddá legyünk – ez lenne ami utunk. De nem ez az Út, mely a szabadulásútja, bármennyire is ezt szeretnék sokan. „Én

vagyok az ÚT” – mondja Jézus. (Pedig éppenŐt akarnák kikerülni!) Isten csak Őt, az egyet-len utat adta, mely által utunk van az Atyához,az Ő országába. A sok lelkes követő még éle-

tében magára hagyta, saki maradt, az is olyanvolt, mint a megrepedtnád, mindenre használ-hatatlan. Kinek-kinek afeltámadott Krisztussalkellett találkoznia, hogyszemélyesen rendezze:élet vagy halál!

Hogy az ember nemszuverén, hogy Isten nél-kül nem hoz jó dönté-seket, arról az egyház-történelem eseményekkelsűrűn teleírt oldalai be-szélnek. Isten személyeés szava helyére ember

személye és emberi törvények, szabályokléptek. Az ÉN-felség úgy megnőtt, hogy Istenmegálljt parancsolt. „Az Úr pedig leszállott,hogy lássa a várost és a tornyot, melyetépítenek az embernek fiai.” (I.Mózes 11:5.)

Bábel tornya történetét ismerjük.„...akarom...” – mondja Jézus. Ő az Egy-

ház feje, hiszen „...Ő a fő, mi néki tagja, Ő afény, mi színei...”. Ő úgy döntött, leveszi az

emberek szeméről a homályt, és a sötét-ségből világosságra hoz ki sokakat, akikmajd hirdetik: Egyedül a Szentírás –Egyedül hit által – Egyedül kegyelemből– Egyedül Krisztus – Egyedül Istené adicsőség! (Ef. 2:8.)

A mi Urunk akarta és Ő vitte végbea reformációt – valljuk mi reformátu-

sok. Vajon valóban azok vagyunk? Ké-szek vagyunk a Világosság Urának vilá-gosságában járva, naponként a forrás-

hoz járulni? Olvassuk az Igét, élünk abenne lévő intések, ígéretek szerint?Készek vagyunk nap mint nap meg-

újulni hitünkben, hiszen látjuk töké-letlen voltunkat? Imádjuk-e CSAK az Atyát, aFiút, a Szentlelket – s nem az emberi észt, vív-mányait vagy eszméit? Naponta kell tehát re-formátusnak lenni, nem csak október 31-én!

De miért akarja Jézus, hogy mindezekmegtörténjenek az emberek életében? A válaszitt van a mai igében: „Atyám, akiket nékemadtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok isénvelem legyenek; hogy megláthassák az éndicsőségemet, amelyet nékem adtál: mert sze-rettél engem e világ alapjának felvettetéseelőtt.” (Jn. 17:24.) Ő tudja, hogy ott mindenvilágos lesz: nem hiába hittünk, Ő valóban az,akinek mondta magát, akinek el kellett hagyniaa mennyei dicsőséget, szenvednie kellett, meg-halnia, feltámadnia és felmennie, hogy ott helytkészítsen az övéinek. Akarta, hogy örök öröm-ben legyen részünk, ahol már nem lesz „...ha-lál... sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom...”(Jel. 21:4.) De lesz „teljes öröm”! (Zsolt. 16:11.)

„...akarom...” Kész velünk végigmenni eföldi úton, s Ő fog várni a megérkezéskor,hogy helyünkre vezessen bennünket! Áldottlegye az Ő neve!

Pap Lászlóné lelkipásztor ■

Nem vagyunk a magunkéi: tehát ne a mi eszünk és akaratunk uralkodjék szándékainkbanés cselekedeteinkben. Nem vagyunk a magunkéi: tehát ne azt tűzzük magunk elé célul, hogykeressük azt, ami nekünk a test szerint jólesik. Nemvagyunk a magunkéi: tehát amennyire lehet, feledkez-zünk meg önmagunkról és mindarról, ami a miénk. Vi-szont az Istenéi vagyunk, tehát neki éljünk és haljunkmeg. Az Istenéi vagyunk: tehát minden cselekedetünketaz Ő bölcsessége és akarata igazgassa. Az Istenéi va-gyunk: tehát Őrá, mint az egyedüli helyes célra kellirányulni életünk minden részének.Ó, mily nagy előrehaladást tett az, aki megtanulván azt,hogy ő nem az önmagáé, a maga felett való uralmatés igazgatást a saját eszétől elvette, hogy azt Istennektulajdonítsa! Amint ugyanis az emberek elvesztéséreaz a leghathatósabb dögvész, ha azok a saját magukeszét követik, úgy az üdvösségnek egyetlen kikötőjeaz, ha önmagunktól nem okoskodunk és nemakarunk semmit sem, hanem csak követjük az Urat,aki előttünk jár.

(Institutio III.7.1.) ■

KÁLVIN JÁNOSKÁLVIN JÁNOSAZ ISTENÉI VAGYUNKAZ ISTENÉI VAGYUNK

„…AKAROM…”„…AKAROM…”János 17:20-26.János 17:20-26.

Ú

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

4

ZWINGLI ÉS A NÉMET-SVÁJCIREFORMÁCIÓ

1. Zwingli élete és működése

A németbirodalmi mozgalmak megindulásá-val majdnem egyidejűleg keletkezett a refor-mációnak egy másik gyújtópontja is Svájc-ban, legelőször Zürichben. A szabad Svájcnakköztársasági városállamokban élő művelt pol-gársága már a humanista reformeszméket isélénk helyesléssel fogadta. ErasmusnakSvájc-szerte számos híve volt. Ezek közé tar-tozott Zwingli Ulrik is (1484–1531). Jómódúparasztszülők gyermeke volt. Bécsi és bázeliegyetemi tanulmányai folyamán alapos hu-manista képzést nyert. Vidéki plébánoskodásután 1519 legelejétől a zürichi nagytemplompapja lett. A Bibliát buzgón tanulmányozta.

Kezdetben, igazi humanista módra ő is azthitte, hogy a tudományos bibliatanulmányo-zás és a vallásos irodalom művelése elég leszaz egyház lassú megújítására. De tapasztalataimegtanították mélyebbre látni. A híres búcsú-járóhelyen, Maria-Einsiedelnben való lelki-pásztorkodása alatt közvetlenül megfigyel-hette a babona és a búcsúüzérkedés lélekrom-boló hatását. Egy nagy pestisjárvány idejénpedig, amely őt magát is csaknem elragadta,különösen megtanulta megismerni Isten ke-gyelmes kezét. E tapasztalatok hatása alatt be-látta, hogy az egyéni és az egyházi megúj-hodás igazi forrása csak a mindenható Ke-gyelem s a róla szóló Evangélium lehet. Ez ahívő meggyőződése, valamint Luther ira-tainak és tetteinek hatása a tettek mezejéreterelte Zwinglit. Midőn 1522-ben a böjt kér-désében ellentét támadt az egyházi reformzürichi hívei s a régi egyház képviselői között,Zwingli teljes határozottsággal az előbbiekpártjára állt. Szellemének és szavának hatal-mával meggyőzte a polgárságot a reformációszükséges voltáról. Merész tetterejével a Ró-mával való gyökeres szakítás útjára terelte azingadozó állami hatóságot. Az istentisztelet-nek és az egyházalkotmánynak minden, aSzentírásban egyenesen nem rendelt alkat-részét – azokat is, amiket Luther még megtar-tott – kiküszöbölték; az egyház kormányzásátaz állami hatóság vette a kezébe.

Ez a radikális reformátori irány, Zürichpéldájára, Svájc más nagyobb városállamai-ban is, főként Bázelben, rohamosan elterjedt,sőt egyidőre néhány Svájccal határos dél-

német város, különösen Strassburg rokon-szenvét is megnyerte. De az őskantonok(Schwyz, Uri, Unterwalden) még néhánymással együtt, továbbra is a régi egyházhozragaszkodtak. Ezt a vallási ellentétet politikaiféltékenység is szította. Zwingli ugyanis ha-zájának akkor legnagyobb politikusa is volt.Népének erkölcsi és anyagi felemelkedésétegyaránt szívén viselte. Ifjabb éveiben a svájcizsoldoshadakkal többször lent járt, mint táboripap, Itáliában. Ezalatt igen szomorú tapaszta-latokat szerzett. Azt akarta tehát, hogy a svájcinép ne függjön idegen országok pénzétől ésmegrontó erkölcseitől. Ezért hazafi lelke teljesodaadásával küzdött Svájc fiainak külföldizsoldos hadseregekbe való beállása, ez eddigáltalános kereseti forrásuk ellen. Népénekebben az igazi függetlenségében látta jövendőnagyságának zálogát. Fülöp hesseni tarto-mánygróffal, a reformáció egyik fő pártfo-gójával együtt szőtt terve az volt, hogy a

német protestáns rendek, a francia királyságés más szövetségesek bevonásával egy hatal-mas Habsburg-ellenes világszövetséget léte-sítenek. Zwingli a szövetség központjáváSvájcot szerette volna tenni Zürich főségealatt. Ő ezzel a tervvel is az Evangélium ésszeretett hazája érdekeit akarta szolgálni. Dekint és bent csalódás érte. A német protestán-sokat nem lehetett megnyerni a szövetségnek.Svájcban pedig egyenesenháborúra került a sor Zü-rich és az ő emelkedésétféltékeny szemmel néző,egyébként is Habsburg-szövetségben álló rómaihitű kantonok között.Zwingli a zürichi sereget,mint lelkipásztor, elkísértea kappeli ütközetbe (1531).A harcban nem vett részt,de híven ottmaradt a vere-séget szenvedett és bom-lásnak indult zürichi had-

ban a sebesülteket vigasztalni. E közben magais több sebet kapott, s midőn vérébe fagyva ottfeküdt a csatatéren, a győztes ellenfél egytisztje agyonszúrta. Tehát mint jó pásztor,életét adta nyájáért: vérével pecsételte meghitét és hazafiságát.

2. Zwingli reformációjának jelleme

A humanista és politikus Zwingli az észés a gyakorlat embere volt. Ez egész reformá-ciói művén meglátszik. Az evangéliumi hitlényegére nézve teljesen egyetértett Lutherrel.Ő is alaptételül vallotta az egyedül hit általvaló megigazulást. De ő a reformáció diadalátgondolati következetességgel és gyakorlatialkotásokkal (erkölcsi és társadalmi reform-mal) is biztosítani akarta, amíg Luther mind-ezt kevésbé tartotta fontosnak. A két nagylélek sohasem is tudta egymást megérteni.

Végzetesen eltértek egymástól az úrva-csora-tanban. Zwingli ugyanis, hu-manista bibliaértelmezéssel, tisztánjelképes értelmet tulajdonított az úr-vacsora szereztetési igéinek (I. Ko-rinthus 11:23-26). Túlságosan isleegyszerűsítette az úrvacsorát,amidőn abban puszta emberi em-lékünnepélyt látott. Luther ezértZwinglit és a nyomán járó többisvájciakat szentségtörőknek ítélte.A német reformátor jól látta, hogyaz úrvacsorát nem emberi, hanemisteni oldaláról kell értékelni. Nemaz ember ünnepel ott, hanem Isten

ad ajándékot a hívő léleknek, és az ajándékmaga Krisztus.

De viszont Luther ezt a kétségtelen igaz-ságot annyira nem szerencsés formában fejezteki, hogy abban Zwingliék a római katholiciz-musba való visszaesést láttak. Különösen nembírták elfogadni Luthernek azt a bibliai határontúlmenő gondolatát, hogy a Krisztus testét ahitetlenek is „eszik”, mégpedig szájukkal.

Zwingli halála

Zwingli

DR. RÉVÉSZ IMRE

A REFORMÁTUS PROTESTANTIZMUS

Zwingli és Luthera marburgi kollokviumon 1529-ben

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

5

A Zwingli nagy terveit pártoló német politiku-sok és theologusok szerették volna ezt az ellen-tétet elsimítani. Hesseni Fülöp 1529-ben össze-hozta a két nagy protestáns irány vezérférfi-ainak személyes találkozását, a marburgi col-loquiumot. De ez sem vezetett sikerre; Lutherés Zwingli még idegenebbül váltak el, mintahogy összejöttek.

Egyéb tekintetben is következetesség ésgyakorlatiság jellemzi Zwingli reformációját.Az istentiszteletben az újtestamentomi egysze-rűséget állította vissza. Az életben a szigorúerkölcsi fegyelmet, a felebaráti segítést és aközhasznú munkát követelte. Szerinte a keresz-tyén ember hitének és életének egyetlen szik-laalapja a mindenható, szabadon kiválasztó éseleve elrendelő kegyelem, egyetlen zsinórmér-téke pedig a Szentírás. E gondolatokat Luther-rel egyetértésben hirdette, de sokkal élesebbenkiemelte, mint amaz, mert kemény, követke-zetes lelke így kívánta meg. Tanításaival éséletével így lett Zwingli az első nagy példaképea tetterős, harcias, érchitű és fegyelmezett re-formátus keresztyénségnek.

KÁLVIN ÉLETE ÉS GENFREFORMÁCIÓJA

Zwingli korai halála után a svájci reformáció snemsokára a németbirodalmi protestantizmusügye is súlyos válságba jutott. Ekkor azonbanKálvin föllépése új erőforrást fakasztott a re-formátori mozgalom számára és országhatá-roktól függetlenül lendítette azt tovább. Erre azeddigi reformátori irányok nem voltak képesek.

1. Kálvin ifjúsága

Kálvin1 János 1509. július 10-én születettaz északfranciaországi Noyonban, tekintélyeshivatalnok-családból. Már gyermekkorában ki-tűnt lángeszével és vasszorgalmával. Előbbpapnak, majd jogásznak készült, de valódi lel-kesedésének tárgyai a humanista nyelvi és iro-dalmi tanulmányok voltak. A Szentírás igaz-ságai iránt is ezek nyitották fel először a szemét.Eszében és szívében, emberi szemek elől elrejt-ve, sokáig folyt a viaskodás Róma és az Evan-

gélium között. Buzgó római ka-tholikusnak nevelték: az érzékenylelkiismeretű fiatalembernek nemvolt könnyű a szakítás. De végre– mint maga mondja – „Isten egyhirtelen megtérés által, lelkéttanulékonyságba igázta.” Nemtudjuk, mikor történt ez, de két-ségtelenül ennek volt a követ-kezménye, hogy múltjával sfényesnek ígérkező jövőjévelmár 24-25 éves korában véglegszakított. Eldobta magától gyermekkora óta hú-zott egyházi jövedelmeit, s élni és halni készvolt evangéliumi meggyőződéséért. Párizsbana hasonló érzületűek kis köre bámuló tisztelettelvette körül az ifjú tudóst. Reformátori eszméinem maradhattak sokáig rejtve. Az üldözés előlcsak meneküléssel tudta megmenteni életét.Egy darabig Franciaországban bujdosott, majdBázelben megírta „Institutio religionis chris-tianae”2 (megjel. 1536) című főművét. Ez amű, melyet egész életén át bővített és csiszolt,már ebben az első alakjában is fényesen megírtklasszikus előadásává lett a reformáció gondo-latainak. Végleges alakjában (1559) pedig azevangéliumi igazság páratlanul világos, teljes,hatalmas és rendszeres feldolgozása lett.3A re-formátus keresztyénségnek máig felül nemmúlt nagy, tiszta vallástétele az Institutio.

E művel írójának az volt az eredeti célja,hogy üldözött francia hittestvéreinek szabatostanítást nyújtson a tiszta Evangéliumról, s egy-úttal védelmezze és igazolja hitüket üldözőikés rágalmazóik előtt. Ezek között maga I. Fe-renc, a könnyűvérű francia király volt a legelső.Kálvin ezért hozzá intézte a műnek a fenségmagaslatára emelkedő előszavát. Ez a könyvemár ebben az első kiadásban európai hírreemelte szerzője nevét. Erre ő, a sikertől felbá-torítva, arra határozta el magát, hogy továbbrais tollával fogja szolgálni a reformáció ügyét.Úgy vélte, ez a foglalkozás felel meg legjobbanvisszahúzódó természetének, olthatatlan tu-domány-szomjának és írói képességeinek. Areformáció érdekében tett Itáliai utazás után vég-leg Strassburgban vagy Bázelben akart letele-pedni. De odamenet Genfen keresztül vitte útja,és ez sorsdöntő eseménnyé lett életében.

2. Kálvin Genfben; száműzetése

Genf városa már ekkor a reformációhozcsatlakozott, de csak azért, hogy még teljesebbétegye a savoyai hercegi házzal és a genfi püs-pökséggel szemben kivívott politikai függet-lenségét. A város reformátora a tűzlelkű, devezetésre és szervezésre nem alkalmas franciaprédikátor, Farel Vilmos volt. A legjobb igye-kezettel sem bírta a könnyelmű lakosságot akomoly, alapos reformáció útjára ráterelni.Tehetetlenségét ő maga is belátta s erősebb kézután nézett. Ilyet látott a városon keresztülutazóifjú Kálvinban. Ez megdöbbenve vonakodottaz emberfölöttinek látszó feladattól, amikorFarel rá akarta beszélni, hogy maradjon éslegyen munkatársa. De Farel nem tágított, s avonakodót végre Isten átkával fenyegette, ha aszobatudós önzésével felelőtlenül kivonjamagát az égetően szükséges munkából. Kálvina rettenetes szavakból Isten parancsát hal-

lotta ki: engedelmeskedett és maradt.Új munkakörében tisztán állott előtte a fe-

ladat: Istennek tetsző szent gyülekezetté tenniGenf ledér népét, tiszta erkölcsi és társadalmiélet teremtésével megbizonyítani az Evan-gélium hatalmát. Ezért célul tűzte ki egy olyanszigorú egyházi fegyelem életbeléptetését,amilyenre addig a reformáció egyházaibansehol nem volt példa. Azon volt, hogy a csakkülsőleg reformáltakat bensőleg is azzá tegye.Érthető, hogy a víg, fényűző élethez szokottgenfi polgárság egyre nagyobb ellenszenvvelfogadta a fiatal jövevény törekvéseit. A lakos-ság makacs ellenkezését Kálvin csak a politikaihatóság támogatásával tudta volna megtörni.De alkudni nem tudó szigorúságával ezt a tá-mogatást is csakhamar elveszítette. E miatt már1538-ban száműzetésbe kellett mennie.

Megkönnyebbülve hagyta ott Genfet. Aztremélte, hogy soha többet nem kell visszatérnieemésztő és gyümölcstelen küzdelmeinek szín-helyére. Strassburgba, a német birodalmi pro-testantizmus egyik legerősebb várába vonult el.Itt theologiát tanított, és az odamenekült franciareformátusok, honfitársai kis gyülekezeténeklelkipásztora lett. Három évet töltött el itt súlyosnélkülözések között, és mégis boldogan, mertszakadatlanul és eredményesen dolgozhatott.Tevékeny részt vett a német protestantizmusmozgalmaiban is. Melanchthonnal sírig tartóbarátságot kötött. Strassburgban családot isalapított: feleségül vett egy istenfélő özvegyasz-szonyt, De Bure Idelette-et. Néhány évigboldogan éltek együtt, de beteges hitvesecsakhamar követte a sírba egyetlen kis fiukat.

3. Kálvin visszatérése Genfbe;küzdelmei, eredményei; halála

Igazi életfeladata elől mégsem térhetettki. A genfi közállapotok, a rendező és fe-gyelmező vaskéz híján, csakhamar bomlás-nak indultak. A polgárság józanabb elemeibelátták, hogy az erkölcsi süllyedésnek a ne-hezen kivívott egyházi és politikai füg-getlenség elvesztése lesz a vége, a süllye-déstől pedig egyedül csak a számkivetettKálvin képes megmenteni a várost. Alegmegtisztelőbb módon visszahívták tehát.Kálvin ismételt unszolásra is alig tudtamagát erre a lépésre elszánni. Előre látta areáváró további rettenetes küzdelmeket.Iszonyodott attól, hogy újra azokkal cseréljefel strassburgi csendes, munkás életét. Delelkiismeretében s barátai sürgetésében újrahallotta Isten parancsszavát. Mint magamondta ekkor: „A szívét véres áldozatulfelajánlotta az Úrnak”, és visszatért Genfbe(1541).Farel és Kálvin

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

6

Itt még csaknem másfél évtizedig kellettszívós harcot folytatnia néppel és hatósággal.Nem egyszer forgott kockán a rázúduló gyű-löletben állása és élete. De törhetetlen áll-hatatossága végre is győzött. Hatalmas szellemifölénye, érett államférfiúi bölcsessége, szikla-hite, tiszta élete és jelleme előtt még azok ismeghódoltak, akik nehezen viselték fegyel-

mező kezének ércigáját. Az 1555. évtől kezdve,jobbára az ő elvei érvényesültek a genfi egy-házi, állami, társadalmi, gazdasági életben. Azegyházi és a polgári hatóság karöltve üldözte abűnt. De minden erkölcsi vonatkozású kérdés-ben az egyház fegyelmező testületének, a con-sistoriumnak volt döntő szava. Ennek a lelkeKálvin volt és így olyan félelmes erkölcsi te-kintélyre tett szert, hogy a polgári hatóság iskénytelen volt előtte meghajolni, sokszor éppennem szívesen.

A nagy harcban természetesen kiéleződtekaz ellentétek. Az új rend ellen rugódozó pártléha élvezetekben kereste a szabadságot. Kál-vinék viszont a harc hevében érthetően túlzásbamentek. Csaknem ószövetségi szigorral ül-dözték még az ártatlanabb örömöket is. Nem-csak az erkölcsi kisiklást büntették, hanem mégaz evangéliumi tantól való eltérést is kímé-letlenül megtorolták. A szellemi és erkölcsi esz-közök mellett ott szerepelt az új rend megte-remtésében a számkivetés, sőt a pallos és amáglya is. Ezt a nem keresztyéni eljárásmódota reformáció a régi egyháztól örökölte. Még azEvangéliumtól megvilágosított elmék is sokáigrabjai voltak annak a gyászos tévedésnek, hogyhitegységet lehet teremteni erőszakkal, aSzentlélek uralmát biztosítani lehet a test fegy-vereivel. De az elkövetett erőszakosságokbanvolt valami része Kálvin indulatosságának is,amelyet minden önuralmával sem tudott telje-sen lebírni egész életén át. E miatt sok folt esetta genfi reformátor művén. De ez a mű egész-ben véve mégis csodás alkotás volt. A régi Genfmáról-holnapra élő népéből Kálvin hite és eré-lye megformálta az új Genfet a Krisztus ki-rálysága alatt: egy öntudatos, erős, függetlenkeresztyén társadalmat, melynek nemcsak er-kölcsi, de politikai és gazdasági súlya is volt,úgy hogy tisztelettel nézett rá egész Európa.

Eközben nőttön-nőtt Kálvin hatása a városhatárain túl is. Hihetetlen munkabírásra vallóirodalmi tevékenységével, bámulatos kiter-jedésű levelezésével vezérhatalmává lett az eu-rópai reformációnak. Figyelmét az Evangéliumügyének egyetlen mozzanata sem kerülte ki:Edinburghtól Varsóig hallatta irányító szavát.Híres genfi egyetemén hitvallókat és vértanúkatnevelt. Évtizedeken át egyszerre tudott lenniigehirdető és tanár, lelkipásztor és politikus,tudós és diplomata. S mindezt a tevékenységettörékeny, utóbb a betegségektől teljesen el-

gyötört testtel végezte. Valóságos csoda volt,hogy három-négyféle kínos, részben halálthozóbetegséggel testében, még éveken át a legna-gyobb erőkifejtésre volt képes ez az Istennekengedelmeskedő hívő lélek.

Végre 1564 tavaszán érezte, hogy itt a vég.Elvitette magát a templomba és a gyülekezettelegyütt részesült az Úr vacsorájában; el-elakadó

lélekzettel zsoltárokat is énekelt. Majdhalálos ágyán búcsút vett a genfi tanácstól:bocsánatot kért erőszakos indulatosságáérts más hibáiért, és a tanácsuraknak lelkükrekötötte az Isten iránt való engedelmes-séget. Ugyanígy elbúcsúzott lelkésztársai-tól is: „mindaz, amit tettem, értéktelen –mondta nekik –, én pedig egy nyomorultteremtmény vagyok. Azt azonban elmond-hatom, hogy jót akartam, a hibáimban so-hasem gyönyörködtem és az Isten félel-

mének gyökere megvolt a szívemben. Kérlek,bocsássátok meg, amit vétettem; ha azonbanvolt bennem valami jó is, tartsátok magatokatahhoz és kövessétek”. Hosszú haldoklását tü-relemmel viselte, pedig mindvégig tiszta öntu-datánál volt a legnagyobb kínok közt is. Május27-én halt meg: végső akaratához képest nemhangzott fölötte beszéd, és egy mindmáig is-meretlen sírba temették.

l Családjának eredeti neve Cauvin (olv. Koven)volt; ezt latinosította ő, a kor általános szokásaszerint, Calvinusra s ebből lett, franciás kurtítássala Calvin (olv. kalven) név. A magyaros „Kálvin”írást és kiejtést régi, kegyeletes szokásbólhasználjuk.2 Magyarul: Tanítás a keresztyén vallásra.3 Világszerte ismerik és emlegetik egy XVI.századbeli magyar református prédikátornak, ThúriPálnak e műről írott epigrammáját: Praeter apostolicas post Christi tempora chartas,/ Huic peperere libro secula nulla parem. /Magyarul, Szenczi Molnár Albert fordításában: Azszent könyvek után, kiket a nagy apostolok írtak. /Ennél jobb könyvet még soha senki nem írt.

(Részlet Dr. Révész Imre: Egyháztörté-nelem című könyvéből) ■

BÓDÁS JÁNOSKÁLVIN

Négyszáz éve állt meg a szíved, melyneklüktetésére a világ figyelt,s a nyomorult test kínzókamrájábólmegszabadulva lelked égbe kelt.Nem tilthatod már, ha az egyház népe hódolva fordul emléked felé,bár te hirdetted: csak eszköz az ember,a dicsőség egyedül Istené…

Hadd emlékezzünk hálával ma rólad,Mint satnya utód derék őseit,mint ingó nád a törhetetlen sziklát,úgy csodáljuk személyed, s tetteid.Szikla voltál te, megmozdíthatatlan,magányos, - de viharral megbíró,s rajtad tenyészett ki nagy igazságokerdejeként az Institúció.Rólad hordta a levelet a Lélekszele a nagyvilágba szerteszét,s oszlott a kor homálya, hol beszívtákaz igazság élő lehelletét.

Több voltál, mint korod. Hívőbb, erősebb,és összetört rajtad, ki támadott.Mégis, mint gyenge porszem, te mutattálIsten előtt való alázatot.Látszani se akartál, mint a csillagelhalványul a nap előtt, - de kard,fényes kard lettél Isten kezében, ha Hazugság támadta a tiszta tant!

…Isten kezében voltál! Itt a titkaMért volt hited, biztonságod, erőd.Krisztusra hallgattál s tetted parancsát,nem hajlongtál más hatalom előtt.Néki szolgáltál, mert az Ő kegyelmét meghálálni száz élet is kevés,s mert dicsőségét hirdetni a földön az egyetlen, legszebb rendeltetés.

Isten szolgája: így látunk ma téged,mi, kik szolgánkká vágyunk tenni Őt,kik gőggel nézünk sokszor rá, de hitványtérddel hajlongunk bálványok előtt,kik százszor hallgatunk a test szavára, míg egyszer meghalljuk az Ő szavát…- Ó bár minket is, mint téged, az Igeigazsága, szentsége hatna át,

s lehetnénk most is, e vajudó korban földnek sava, mi, kálvinista nép!...Ragadjon életed fenséges sodra, Krisztus nyomában minket is elébb,világíts, taníts, példád ösztökéljenigaz, szent rendeltetésünk felé.Éretted pedig legyen a dicsérets a dicsőség egyedül Istené!

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

7

A kálvini munkásságnak a refor-máció derekán mindmáig tartóhaszna és érvényessége van, énmost az érvényességéről szeret-nék néhány szót szólni.Kálvin a genfi egyház-reformá-

lás kezdetén, nem sokkal azután,hogy visszahívták Genfbe, kibocsá-tott egy polemikus, de inkább apolo-getikus iratot, melynek címe: „Azegyház megreformálásának szüksé-gességéről”. Akik ezt az írást végig-olvassák, azt mondhatják, hogy Kál-vin János a reformáció első nemze-dékének legjobb tanítványa volt, hi-szen amit ebben leír, az gyakorlatilagnem nagyon tér el attól, amit Luther és Me-lanchthon az Ágostai Hitvallás (1530) kibo-csátásakor megfogalmaztak, de leginkábbMelanchthon, aki egy hosszú magyarázatot isírt az Ágostai Hitvalláshoz, hogy miért kellettaz egyházat megreformálni. A tézis nagyonröviden és egyszerűen így hangzik: azért, merta régi, az igazi, a Krisztus hatalmával, a Szent-lélek áldásával elindult egyházi élet az évszá-zadok során olyannyira megromlott, annyiteher, tisztátalanság rakódott rá, hogy nem le-hetett mást tenni, mint elővenni az Evangéliu-mot, elkérni Isten Lelkének áldását, és meg-tisztítani az Anyaszentegyházat.

A reformáció első nemzedékének első-sorban az volt a nagy célkitűzése, hogy a val-lási életet tisztítsák meg. Azért tartom ezt fon-tosnak hangsúlyozni, mert a második és a har-madik nemzedék munkássága nemcsak a szo-rosan vett vallási életre gyakorolt olyan hatást,hogy annak mindmáig haszonélvezői va-gyunk, hanem a társadalomra, a politikára, a

gazdaságra, a kultúrára is, és elég gyakranmegesik velünk, hogy amikor a reformációrólszólunk, akkor erről az utóbbiról kezdünk elbeszélni. Hogy mennyi jót tett a reformációpéldául az európai civilizációnak, hogy a re-formáció nyomán hogy fölvirágzott a tudo-mány, a kutatás szabadsága, hogy fölszabadultaz emberi szellem, hogy a gazdasági életbenmicsoda változások következtek be, hogy apolitikai élet – ha nem is azonnal, de évszá-zadok során – milyen mértékben rendeződöttát, hogy tulajdonképpen ami jó a 21. századinyugati civilizációban, mind a reformációnakköszönhetjük. Ebben van apológia is. A kato-likusokkal szemben szoktunk időnként ígyérvelni, akik – különösen a „hegymögiek”,ahogy ezt a 19. században mondták, vagyis azultramontánok, a nagyon konzervatív régi ka-

tolikusok – minden rossz eredőjének a refor-mációt tartják, mert összedőlt a középkor cso-dálatos teokratikus építménye, elkezdődött azIsten-tagadás, a szekularizmus, a demokráciá-nak nevezett borzasztó valami, és ezért minda reformátorok a felelősek. Ilyenkor mi hoz-zuk az érveinket, és soroljuk, hogy mennyiminden jó volt a reformációban.

Felhívom azonban a figyelmetarra, hogy a reformáció őseredeticélkitűzése a vallási élet megújításavolt. Ebben Kálvin nem tér el azelőtte járó nemzedéktől. Ahogyanebben az iratában is olvassuk, leír-ja, hogy mennyire megromlott azistentiszteleti élet, hogy azok, akikrészt vesznek az istentiszteleteken,nem is tudják, mi történik ott. Gon-doljunk a latin nyelvű misézésre,vagy gondoljunk a magyar hókusz-pókusz szóra, ami a hoc est corpusmeum latin kifejezésből származik.

Amikor fölmutatja a katolikus papaz úrvacsora ostyáját, és latinul aztmondja, hogy hoc est corpus me-um, magyarul ez az én testem, amagyar embernek ez hókuszpó-kusz lett, mert sem a latint nemértette, sem azt, hogy mi is történikott. Elmondják a reformátorok ésKálvin is, hogy mennyi babonaáramlott be az egyház életébe,hogy az egyház rossz, hamis kom-promisszumot kötött a babonával,hogy mennyi tisztátalanság jelentmeg az egyházszervezetben, minda papság, mind a szerzetesség éle-

tében, és ezeket mind joggal mondhatták, hi-szen a reformációt megelőzően is voltak azegyházban kísérletek arra, hogy ezeket ki-igazítsák. Nem véletlen, hogy amikor a rómaikatolikus egyház összehívja Tridentbe nagyreformáló zsinatát, ami tizenhét évig tartott, areformátorok nagyon sok követelését tel-jesítik. Visszavonják a búcsút, eltörlik a fül-begyónást, megszüntetik a babonaságokat,megreformálják a szerzetesrendeket, átalakít-ják a papi életet – csak akkor már késő volt,ahogy az a történelemben elő szokott fordulni.

Amikor Kálvin fölsorolja tételeit, hogymiben szükséges megújítani a vallási életet,akkor ő is használja azt a kifejezést, amit nemis a reformátorok, hanem 1410-ben a firenzeizsinaton használtak először a reformer indít-tatású egyházvezetők: reformatio ecclesiae in

capite et in membris – az egyházatmeg kell újítani főben és tagjaiban.Ez a teljes, átfogó reformot, meg-újítást jelenti. Hadd mondjak egy po-litikai analógiát: a 17. századi Ang-liában, amikor forradalom és reform,ellenforradalom és restauráció követ-te egymást, a 17. század végére, ami-kor Angliában megszületik az alkot-mányos monarchia, az egy olyan re-form volt, ami a főben, a királyban ésa parlamentben, az alsóházban, az an-gol közigazgatásban és az angol poli-tikai-gazdasági-szellemi életben min-dent átalakított. Főben és tagjaiban –ez volt a reformáció nagy eszménye.

Minden tekintetben megújításra van szükség.Nem lehet toldozgatni, foltozgatni, hogy egykicsit javítunk a pápai udvar működésén, ésakkor nagy reformot hajtottunk végre. Meg-buzdítjuk a híveket, hogy ne hallgassanakannyit az igricekre, sámánokra, táltosokra, bo-szorkányokra, babonásokra, és akkor megújí-

tottuk a hívők életét. Na, jól van, elküldjük aferences prédikátorokat (mert ők már anya-nyelven prédikáltak), és akkor megújítottuk avallásos életet. Lefordítjuk a Bibliát, de hétlakat alatt őrizzük (tudvalevő, hogy voltakanyanyelvű fordítások korábban is), és nemadjuk oda az emberek kezébe, mert az veszé-lyes dolog. A reformátorok azt mondták, hogytetőtől talpig, az egyház minden élettevé-kenységében megújítást kell végrehajtani.

A reformátorok – és így Kálvin is – szem-bekerültek azzal a kérdéssel, hogy mit értünkegyházon. Hiszen ahhoz, hogy diagnózisttudjunk adni, tudnunk kell, kire vonatkozik adiagnózis, kit kell meggyógyítani. Mi az azegyház, amelynek életét vissza kell igazítaniaz eredeti krisztusi rendhez? Egészen meg-döbbentő, hogy a reformátorok milyen – hogyúgy mondjam – szűkmarkúan határozzákmeg, hogy mi az egyház. A reformátori meg-határozás a Heidelbergi Kátéban, és még in-kább a II. Helvét Hitvallásban is ilyen egy-szerűen szólt: az a Krisztus egyháza, ahol azEvangéliumot hirdetik, ahol a sákramentu-mokat (márpedig abból csak kettő van) helye-sen kiszolgáltatják, és ahol jó egyházi rendettartanak. Voltak olyan reformátorok, akik ezta három tételt leszűkítették kettőre. Erre aztlehetne mondani, hogy ez egy veszedelmesredukció. Több nincs? Hát ezer más dolgot iscsinál az egyház, ezer más eresztéke, élette-vékenysége, televénye van az egyház életé-nek! Ha azonban mélyebben belenézünk,

DR. SZABÓ ISTVÁN

NEGOTIUM CUM DEOKÁLVIN EGYHÁZ-REFORMÁCIÓJA

DR. SZABÓ ISTVÁN

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

8

akkor azt látjuk, hogy ez nem redukció, ha-nem koncentráció. Ez egészen más. Ez az elsőolyan jellegzetesség, amit Kálvinnál sokkalrobosztusabban látunk megjelenni, mint pél-dául Luthernél. Félreértés ne essék, nem vi-tatom el Luther érdemeit. Nagyon szeretem azírásait, a prédikálását, agondolatait, de úgy látom,hogy Kálvinnál ez a kon-centrációs készség sokkalerőteljesebben jelenik meg.

Kálvinnál ez kiegé-szül egy nagyon világosés határozott állásponttal,amit így fogalmaz meg,hogy ami nem tartozikegybe, azt nem szabad ösz-szekeverni, azt meg kellkülönböztetni. De ha kö-zük van egymáshoz, ak-kor pedig nem szabadőket egymástól elszakítani. Nagyon fontos eza logika, ez a szemléletmód. Kálvin a dolgo-kat nem engedte sem összekeverni, sem szét-szakítani. Integráltan kívánta látni a világot,és ezekre az alapelemekre koncentrált. Odáiglehet ezt mélyíteni, amit a 19. században meg-jelenő kifejezéssel jellemezhetünk leginkább:protestáns princípium. A protestantizmusprincípiumokban, koncentrált alapelvekbengondolkodik.

Hol van egyház? Nem ott, ahol templom-torony van, nem ott, ahol papi talár suhog,nem ott, ahol zúg az orgona, nem ott, ahol kivan téve a táblára, hogy egyház, hanem ott,ahol Isten Igéjét hirdetik, a sákramentumokatkiszolgáltatják és a jó egyházi fegyelmet gya-korolják. Még egyszerűbben: ott van az egy-ház, ahol Krisztus. Ahogy az óegyházbanmondták, ahol a Krisztus, ott van az egyház.Ez koncentráció és principiális gondolkodás.Ezzel szembe lehetne állítani a katolikus egy-házat, mert a katolikus egyház gondolkodásaszubsztanciális. Félreértés ne essék, az serossz. A katolicizmus mindig azt vizsgálja,hogy a keresztyéni lényeghez mi és mi módontartozik, hogyan lehet ezzel a lényeggeláthatni, átitatni, penetrálni a világot. A kato-likus egyház ebben a nagy vállalkozásában aközépkorban kicsit túlságba vitte a tevékeny-ségét, ezért Kálvin ebben a vitairatában ahhozhasonlítja a katolikus egyházat, mintha egyszobába bezsúfolnánk mindent. Minden em-léket, minden drága kelléket, mindent, amitértékesnek gondolunk, és abban már egylépést sem lehet tenni, annyira tele van zsú-folva, és olyan színes, olyan ékes, hogy a lé-nyegtől elvonja a figyelmünket. Amikor eztelőször olvastam, azt gondoltam, milyen érde-kes hasonlat, aztán egyszer Firenzében jár-tunk, és bementünk egy késő reneszánszkorikis kápolnába, ami éppen így volt telezsú-folva. Káprázatos volt. Gyönyörű szép dra-périák, vastag szőnyegek a falon, fantasztikusfaragványok, lélegzetelállító oltárkép, a kö-zépkor legdicsőbb festőit tették oda, impozánsszobrok, szóval szinte a világ minden kincseoda volt hordva, de egyszerre csak 4-5 embertudott bemenni, annyian fértek csak el benne.Akkor képszerűen is eszembe jutott, amitKálvin mondott: annyira össze volt zsúfolva

minden egy helyre, annyira be akartak vonnimindent ebbe a szubsztanciális valóságba, át-itatni mindent az isteni hatalommal, szentség-gel, hogy már csak éppen az embernek nemjutott hely.

Kálvinnál ez a principiális szemléletmódegy nagyon egyszerű tézismegfogalmazásához ve-zetett. Ebben látom Kál-vin reformátori munká-jának a gyökerét, ebbenmutatkozik meg némi el-térés attól, ahogyan azelőtte járó nemzedék vé-gezte ezt a munkát, és eb-ből érthetjük meg Kálvin-nak azt a nagyon szilárd,megingathatatlan elköte-lezettségét, ami általGenfben végigvitte a re-formot. Institutiojában és

bibliai kommentárjaiban is elég sűrűn előfor-dul ez a kifejezés, hogy negotium cum Deo,amit elég nehéz magyarra fordítani. Az Insti-tutio III. könyvében azt mondja Kálvin, ami-kor a keresztyén életről beszél, hogy a keresz-tyén embernek tudnia kell, hogy egész éle-tének Istennel van dolga. Itt is a negotium cumDeo szerepel. Dolgom van valakivel, ügyemvan valakivel, odatartozom valakihez, belevagyok bonyolódva valakivel valamibe –ezek a negotium szó jelentései.

Ennek a megállapításnak két oldala van.Látszólag ugyanazt jelentik, mégsem ugyanaz

az értelme. Az egyik – mondhatjuk így –transzcendens, metafizikai érvényű, a másikinkább ontológiai vonatkozású. Az első ígyhangzik: az egész életnek Istennel van dolga.Ezt az élettörténetünk egy-egy minősített sza-kaszában megrendítő erővel szoktuk fölis-merni. Egy emelkedett pillanatban, vagyamikor lezáródik életünknek egy rettenetesennehéz szakasza, és Isten kegyelméből – hogypestiesen mondjam – jól jövünk ki belőle, ésvisszafelé tekintve megértjük, hogy Isten ve-zetett bennünket. De hát hiszen az egész éle-tünknek Istennel van dolga! Vagy amikor azember átéli a megtérésnek azt a mindent

meghatározó valóságát, hogy eddig éltem így-úgy-amúgy, de rájövök, hogy az egész életem-nek Istennel volna dolga; ez a nagy életfeladat,élethivatás, életküldetés, és hogy ez kikerül-hetetlen. Ahogy Augustinus írja Vallomásai-ban, mikor visszatekint a megtérésére, hogyúgy voltam Istennel, vagy inkább Isten voltúgy velem, mint amikor vadásznak a nyúlra,az meg menekül, de előbb-utóbb a vadászhálójába esik. Én is így menekültem Isten elől,aki üldözött engem, és idehajtott, odakénysze-rített, sarokba szorított, és a végén, amikormegadtam magamat Isten szeretetének, akkorjöttem rá, hogy a legjobb elől menekültem.

Kálvin tehát ilyen egyszerűen fogalmaz:az egész életnek Istennel van dolga. De vanennek egy megfordítása is, amit így lehetnevisszaadni, hogy az egész élet nem más, mintIstennel való dolog. Az egész élet nem más,mint az Istennel való élet. Ebben a tevékenykeresztyén élet jelenik meg. Az előző azt je-lenti, hogy nem tudok kifutni Isten világából,ez pedig azt, hogy akkor boldog és kitelje-sedett az életem, ha úgy is élem meg mindenpercét, minden pillanatát, hogy az az Istennelvaló dolog. Ernst Troeltsch fogalmazza meg,hogy kétféle típusa van a vallásos életnek. Azegyik fajta vallásos ember Isten véredényénektekinti magát, akiben lakozást vesz az istenierő, kitölti, betölti, de nincsen kiterjedése. Amásik típus Isten eszközének tekinti magát,akit Isten a kezébe vesz és használ. Azt mond-ja Troeltsch, hogy Kálvinnál azt látjuk, hogyő egyszerre mind a kettő. Az egész életnek Is-tennel van dolga: azt veszem észre, hogy Istenkitölti az életemet, nem tudok előle elme-nekülni, mindenütt körülfog engem (ahogy azsoltár mondja); illetve az egész élet semmiegyéb, mint Istennel való negotium: foglala-tosság, Istenhez való igyekezet, Istennel valómegegyezés, Istennel való küzdelem, Istennelvaló dráma – ez a valódi élettevékenység.

Hogyan kapcsolódik egybe és hogyankülönböztetendő meg Kálvin genfi egyház-re-formáló tevékenysége, amellyel – Lutheréketkövetve – a vallási életet kívánta megújítani,kiterjesztve azt egyéb életterületekre is?Luther biblikusan, illetve a középkori teológiakét kard elméletével élve fogalmaz. AmikorPéter a Gecsemáné kertbe való kivonulás előttmegmutatja Jézusnak, hogy a köpenye alattvan két kard, Jézus azt mondja: „Elég!”. Énezt úgy szoktam értelmezni, hogy „Elegemvan belőled, Péter! Nem kardozni megyünk!”.De a középkorban ezt úgy értelmezték, hogy„Ez elég”. Kié az egyik, és kié a másik kard?Az egyik kard a polgári hatalomé – ahogy Pálapostol is mondja: Nem hiába adott Isten kar-dot a felsőbbségnek. Azért adta, hogy a rosszatmegbüntesse, a jót pedig bátorítsa és megdi-csérje. De kié a másik kard? Az Péternél ma-radt. Még illetéktelenül vagdalkozott is vele,levágta vele a templomszolga fülét. Két hata-lom van tehát: a polgári hatalom és a vallásihatalom. A politika és a vallás. A középkor ál-landóan azon vitatkozott, hogy melyiké azelsőbbség. Emlékszünk a nagy invesztitúraküzdelmekre: kell-e előzetes pápai jóváhagyásahhoz, hogy valaki király lehessen? Vagy for-dítva: kell-e királyi előzetes jóváhagyás ahhoz,hogy valakit kinevezhessenek püspöknek?

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

9

Luther úgy foglalt állást, hogy ezt a két dolgotélesen meg kell különböztetni, mert nincsensemmi közük egymáshoz. A király kardja az is-teni gondviselésbe esik, az egyház kardja pedigaz Ige kardja, ami az üdvösségbe esik. Kálvinszerint azonban ez nem ilyen egyszerű: nem sza-bad szétválasztani és elkülöníteni azt, ami össze-tartozik. Tudniillik mindkét hatalom a kardotIstentől kapta, ha pedig Istentől kapta, akkor kelllenni összefüggésnek a kettő között.

Kálvin folyamatosan végzi Genfben a hit-élet megújítását. Teljesen új liturgiát határoz megaz istentiszteleti életben, mely sok elemében ha-sonlít a mi mai református liturgiánkhoz. Egynagyon egyszerű, világos, biblikus liturgiát ve-zetett be, amelyben az igehirdetés és az isten-tiszteleten résztvevők imádsága és éneke egyen-súlyban van. Ez volt Kálvin másik nagy tény-kedése: megtanította a genfieket imádkozni ésénekelni. Azzal a Clément Marotval íratta mega 150 genfi zsoltárt, aki néhány évvel korábbankiadta Villon zsivány-verseit. Kálvin mégis föl-fogadta, mert kiváló költő volt, és megbíztaazzal, hogy írjon verseket a zsoltárokra, amelyekalapján a genfi gyülekezet megtanulhat énekelniés imádkozni. Kálvin nem volt szívbajos, hall-gatta a „Sláger Rádiót”, és a kor legjobb slágere-inek a dallamaira íratta meg az énekeket.

Ugyanakkor a fiatalok vallásos nevelésétnem bízta rá akárkire, ezért kátét is írt, amiben ahit és a keresztyén élet alapvető kérdéseit tár-gyalta: mi Isten törvénye (Tízparancsolat), mi azimádság (Miatyánk), mit hiszünk (Apostoli Hit-vallás magyarázata) – ezt meg kell tanulni. Akia gyülekezet felnőtt tagja akar lenni, ezekkel tisz-tában kell lennie. Ma sem tanítjuk másból a kon-firmációt.

Bevezette az igehirdetést, mégpedig nem atematikus, hanem az írásmagyarázatos igehirde-tést. Természetesen meghamisítanánk az egyháztörténetét, ha azt mondanánk, hogy a refor-máció előtt nem volt prédikálás. Ez nem volnaigaz. Kitűnő prédikátorok voltak a középkorban,és jelzem, hogy Magyarországon a ferencesprédikátorok csinálták a reformációt. Dévai BíróMátyás ferences prédikátor volt (egyébként amohácsi csata túlélője). Az viszont megállapít-ható, hogy nem Isten Igéje alapján, hanem témákalapján prédikáltak, úgyhogy hasonlatosak vol-tak ahhoz, amit egy amerikai karikatúrán láttam,amely azt ábrázolta, hogy ül a lelkész az íróasz-

talánál, vakarja a fejét, a fia pedig a másikszobában telefonál, és mondja: „Édesapám mostnem ér rá”. „Az igehirdetésre készül?” „Nem, azmár megvan. Most keresi hozzá a textust.”Kálvin néhány könyv kivételével végigprédi-kálta a Bibliát. Anyanyelven prédikált, anyanyel-ven végezte a katekézist, anyanyelven folyt aliturgia, mert az egész életnek Istennel van dolga.A Genfben élő francia anyanyelvű városi pol-gárnak az anyanyelvén van köze Istenhez. Miértkellene ahhoz latinul megtanulni, meg görögültudni, hogy az embernek különös bemenetelelegyen Istenhez? A reformációnak ez volt azegyik dinamitja, hogy „minden népnek az ünyelvin” – ahogy Sylvester János verseli, min-denkinek a maga nyelvén, mert a létünk mé-lyében ott van, hogy számolni és imádkoznibiztos, hogy mindig anyanyelvünkön fogunk.

Hol találkozik a vallási élet reformja (igazánhinni, helyesen imádkozni, Istent dicsőíteni tud-ni, az életünket Isten Igéje szerint berendezni,minden gondolatunkat az isteni szándékhoz iga-zítani és a krisztusi Evangéliumra alapozni),hogyan lép túl önmaga határain, és hogyan ta-lálkozik a Genfi Köztársasággal? A Genfi Köz-társaság Kálvin odaérkezése idején egy süllyedő,gazdasági életében, erkölcseiben, politikai pozí-ciójában megrendült városállam, amely a Savo-yai Hercegségnek ugyan nem része, de annakfennhatósága alá tartozik. Genfben a reformációt– még Kálvin érkezése előtt – azzal kezdték,hogy 1535-ben elkergették a savoyai püspököt.Igen ám, de Genf kezdett elszegényedni, a kö-rülötte lévő svájci és francia városok pedig föl-emelkedni. Óriási méreteket öltött a korrupció,és ez a kettő, a gazdasági züllés meg a korrupcióolyan, mint a Laokoón-szoborcsoport tengeriszörnye: nem tudni, melyik a feje és melyik afarka. Rendkívül elesett állapotban volt a város,ezért a reformációhoz azt a reményt is fűzték agenfiek, hogy megújul a gazdasági élet, megújula város morális élete, és megerősödnek Genfpolitikai pozíciói. Úgy gondolták, hogy jön majdegy lángszavú reformátor, csettint egyet, és előállGenf a maga pompájában. Mindennek akartáka változását, csak ők nem akartak változni. Kál-vin ezzel szemben azzal kezdte működését, hogymegkeresi a genfi politikában, a városi életbenazokat a pontokat és intézményeket, amelyekhozzásegítik a genfieket ahhoz, hogy ők is meg-változzanak. Megérezték a genfiek, hogy em-

berükre akadtak, hogy Kálvin nemcsak egy hi-perokos szobatudós, hanem egy elkötelezett em-ber, ezért először el is kergették a városból. Kál-vin valóban egy nagyon kemény, kellemetlen el-lenfél volt. Annyira lucidus a logikája, hogy nemlehet előle kitérni: vagy van ellenérvem, vagyharagszom rá.

Hol talált Kálvin a genfi Péter székesegyház,vagy az Auditorium falain kívül vonatkozásokatés lehetőségeket a teljes élet megreformálásá-hoz? Két mintát vett elő, és ezeket kombináltahatékony módon. Egyfelől azt mondta, hogyminden önkényt el kell kerülni, mert hogy azember bűnös természeténél fogva hajlamos arra,hogy embertársai fölé emelje magát, és eltapossaembertársait. Művelt ember lévén az egyikmintát az antik görögöknél találta meg: a testületikormányzást. Az Institutio végén Kálvin külön-böző kormányzati formákat mutat be: királysá-got, demokráciát, oligarchiát; mindegyiknek el-mondja az előnyeit és hátrányait, majd leszögezi,hogy csak egy ne legyen: anarchia. Azt mondja,hogy jó dolog a királyság, ha szent a király; derossz, ha züllött a király. Jó dolog a demokrácia,ha bölcsek kormányozzák az országot; de rossz,ha ebből demagógia, és a csőcselék uralma (ok-lokrácia) lesz. Jó dolog az oligarchia, ha az arraérdemesek kicsiny gyülekezete vezeti az orszá-

got; de rossz, ha visszaélések és korrupció leszbelőle, és csak önmaguknak tudnak kedvezni.Mindegyikben lehet élni, sőt jól élni; egy vala-miben nem lehet élni: anarchiában. Kálvin vilá-gossá tette, hogy az ő városkormányzói esz-ménye a testületi kormányzás. Mindent meg kellbeszélni, az érveket ütköztetni kell, a szempon-tokat egymás mellé kell tenni és konszenzusrakell jutni. Kálvin konszenzusos politikát kívántgyakorolni.

Hogy mennyire így volt ez, arra nézve haddmondjak el egy érdekes esetet Kálvin életéből.Miután a városi tanács (a magisztrátus) és azegyházkormányzó tanács nagyfokú átfedésbenvolt (ez a középkori jellegzetességből követke-zik), az egyházfegyelmezést sem lehetett a várositanács tudta nélkül gyakorolni. Minden nehéz ésfogós fegyelmi ügyet a városi tanács elé kellettvinni. Kálvinnak egyszer konfliktusa támadt egykártyagyárossal. Kálvin nem szerette az ördögbibliáját, és nemcsak azt szorgalmazta, hogyGenfben ne kártyázzanak, hanem hogy ez agenfi polgár ne is gyártson kártyát, ne ebbőlvegye a hasznát. Van neki szőlője a szőlő-dombon, menjen föl, kapálja meg, csináljonjó bort, és éljen abból. De hát az üzlet az üzlet,az atyafi ellenállt, vita alakult ki, és jólmegszidta Kálvint a genfi piacon.

Próféták által szolt rigen néked az istenAz kit igirt ime vigre meg atta fiát.

Buzgó lilekvel szol most es néked ez által,Kit hagya hogy halgass, kit hagya hogy te kövess.

Néked azirt ez lün prófétád, doctorod, ez lünMestered, ez most es, mellyet az isten ada.

Az próféta szavát halgasd, mert tiged az istenElveszt, és nyomós itt nem lehet az te neved.

Itt ez írásban szol mostan es néked ez által,Hütre hiv mind, hogy senki ne mencse magát.

Az ki Sidoul, és Görögül és vigre DiákulSzól vala rigen, szol néked az itt Magyarul.

Minden nipnek az ü nyelvin, hogy minden az istenTörvinyin iljen, minden imággya nevit.

Itt vagyon az rejtek kincs itt vagyon az ki folyó viz,Itt vagyon az tudomány mely örök iletet ád.

Lelki kenyir vagyon itt, melyben mikor iszel örökkéIlsz, mely az mennyből szálla, halálra mene.

Az ki teremt tiged, megvált, örök iletet es ádEz Szent által, nincs több bizodalmad azirt.

Ennek azirt szolgálj mindenkor tiszta szüedvel,Ennek mindenkor tigy igaz áldozatot.

Tígedet ez hozzá viszen, s nem hagy mikor így mondBodogok eljövetek, vesszetek el gonoszok.

(Az első disztichonban írt magyar vers;Sylvester János ajánlása az Újszövetség-fordításához – 1541)

SYLVESTER JÁNOSAZ MAGYAR NIPNEK KI EZT OLVASSA

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

10

Kálvin haragra lobbant, és eltökélte, hogymegfegyelmezi ezt az embert. Panaszt tett avárosi tanácsnál, hogy ez az illető megrágal-mazta őt, és kérjen tőle bocsánatot, és amígezt nem teszi meg, tiltsák el az úrvacsorától.Akkor is volt már szabad véleménynyil-

vánítási jog, ezért a városi tanács azt a döntésthozta, hogy ez még nem ok arra, hogy ne úr-vacsorázhasson.Kálvin viszont erősködött,hogy márpedig nem fogja kiszolgálni részéreaz úrvacsorát, amíg meg nem bánja a vétkét.Odáig fajult a dolog, hogy a következő úrva-csorás vasárnapon Kálvin két prédikációvalkészült: egy búcsúprédikációval, meg egyrendessel, és eltökélte magában, hogy ha ezaz atyafi megjelenik, akkor a búcsúprédiká-ciót fogja elmondani, aztán veszi a batyuját,kimegy Genfből, és soha be nem teszi többéa lábát, de nem ad neki úrvacsorát. Ugyanisha ő vezeti végig az istentiszteletet, akkoradnia kellett volna, mert Kálvin is alávetettemagát a genfi regulának. Az illető szerencsérenem jelent meg, úgyhogy Kálvin a rendesprédikációt mondta el a gyülekezetnek, aztánvalahogy elrendeződött az ügy.

Genfben egy nagyobb grémium, a nagy-tanács és egy kisebb grémium, a kistanács in-tézte az ügyeket, hasonlíthatóan az egyház-megyei közgyűléshez, meg az egyházmegyeitanácsüléshez. A kisebb grémium vitte a folyóügyeket, a nagyobb grémium hozta a tör-vényeket, szabályokat. Az olyan kérdések el-döntéséhez, hogy mennyi lehet a tojás ára apiacon, elegendő volt egy húsztagú kisebbtestület. De hogy milyen törvényei legyenekGenfnek, mi legyen a konstitúciója, milyenszabályok igazgassák a polgárok életét, ho-

gyan képviseljék diplomatáik a genfi érde-keket Franciaországban és a svájci városál-lamok szövetségében (akkor még ebben nemvolt benne Genf), ezekhez száz tanácsos kon-szenzusa kellett. Ez Kálvin leleménye, mely-lyel mind a mai napig számtalan helyen

élnek, és ahol élnek vele, jóljárnak.

Kálvin másik eszményebibliai. Ez nem annyira de-mokratikus, képviseleti jelle-gű, hanem teokratikus. Ezvolt a presbitérium, a vénektanácsa. Kálvin gyüleke-zetében nem volt demokrácia.A Genfi Köztársaságbanmondhatjuk, hogy demokrá-cia volt, melyet egy 100-as,meg egy 20-as tanács kor-mányzott. A genfi anyaszent-egyházban nem volt demok-rácia, mert a presbitériumnem népképviseleti elvenműködik, még ha a gyüle-kezet tagjai választják is apresbitereket. A presbiterugyanis nem a népet, hanemIsten jó rendjét képviseli agyülekezetben. Kálvin aztmondta, hogy a genfi nagy-tanácsban, politikai testüle-tében demokrácia legyen,csak ne legyen belőle oklok-rácia, ne az arra méltatlanokkapják meg a mandátumot. Agyülekezetben? Hát tartha-tunk arról népszavazást, hogyigaz-e az Evangélium? Vagy,hogy van-e Isten, vagy nincs?Nem lehet, mert Istennek van

egy öröktől fogva fennálló törvénye és rendje,és a presbiterek tiszte az, hogy ezt kép-viseljék, érvényre juttassák, ezért küzdjenekés az életük példájával ezt megéljék a gyü-lekezet elé. Kálvin hivatkozik Mátyásnak, atizenkettedik apostolnak a megválasztására,

amely során azért alkalmazták a sorsvetést,mert a tizenegy tudta azt, hogy akit apos-toltársul megválasztanak, nem az ő tetszésükés szavazatuk fogja az apostolságra föl-emelni, mert neki is az Evangéliumot és Istenszent életrendjét kell képviselni. Nem meg-egyezés, nem alku, nem egyházpolitikaicsatározás kérdése, hogy ki kapja meg ezt a

posztot, hanem mindig az vizsgálandó, hogyaz illető élete az Isten jó rendjének odaadottélet-e.

Kálvin a városi tanácsot és az egyházkor-mányzó tanácsot a közös ügyekben folyama-tosan egybehívatta. Ennek most csak a vég-eredményéről szeretnék szólni: Kálvin halálaután Genf volt a középkor végi Európa egyiklegvirágzóbb városa, szilárd gazdaságpoli-tikával. A genfi frank – a későbbi svájci frank– volt az a pénznem, amihez Európában vi-szonyították a váltást, annyira szilárd volt. Asvájci pénznem szilárdsága, tartóssága Kálvingazdaságpolitikájában gyökerezik. Kálvin vá-rosa, Genf volt hosszú évtizedekig a mene-kültek városa. A későbbi Európa szellemielitjének jelentős része Genfben tanulhatott:John Knox, skócia reformátora, Ian Lascovagy Jan Łaski, Lengyelország nagy refor-mátora például. Genfben készül el a franciabibliafordítás megannyi kiadása. Genfnekvirágzó nyomdaipara van. Genfnek egész Eu-rópára kiterjedő diplomáciai kapcsolata, leve-lezése van, nem véletlenül lett Genf a 20.század derekán az ENSZ egyik állandó iro-dájának székhelye. Mind nagyszerű ered-mények, de azt lehetne mondani, hogy talánezt a történelmi jó szerencse is hozhatta.Kálvin odaérkezésekor Genfnek egy kiselemi iskolája volt. (Genf körülbelül akkoravolt abban az időben, mint Debrecen, úgy12.000 lakosú város). Kálvin halála utánGenfnek Akadémiája, és évszázadokig vi-rágzó egyeteme van. Kálvin halálakor telje-sen nyilvánvaló, hogy a reformáció törek-vései megszilárdultak és teret nyertek Eu-rópában. A lutheri reformot, a nagy lendületetegy másfél nemzedék után ki lehetett volnaoltani. Az azonban Kálvin munkája, hogymindez megszilárdult. S mindennek a gyöke-rében ott van egy világos, mindenre elkö-telező felismerés, amit kettébontva ígymondtam: az egész életnek Istennel van dol-ga, és az egész élet nem más, mint Istennelvaló élet. Ha ez azt kívánja, hogy refor-máljunk, akkor reformálni kell. Ha ez azt

kívánja, hogy transzfor-máljunk, akkor transz-formálni kell. Ha ez aztkívánja, hogy a vallás ésa kultúra, a vallás és apolitika, a vallás és a gaz-daság valósága egymásratekintve próbálja megátalakítani a világot, ak-kor ezt úgy kell tenni.

Azt hiszem, hogyKálvin ezen nézetei ma isérvényesek. Hogy nemaz 1500-as évek Genf-jében vagyunk, az is biz-tos, de mivel érvényesekaz alapelvek, a princípi-

umok, ezeket érdemes újra meg újra elő-venni, magunkévá tenni és e szerint élni.

(A Dunamelléki Egyházkerület püspökének előadásaelhangzott a Budahegyvidéki Református Gyüle-kezetben, a Magyar Református Presbiteri SzövetségBudapest-Déli Területi Szervezetének 2010. május 15-ipresbiteri továbbképzésén) ■

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

11

A Reformáció 500. jubileumiesztendejében sorra érik egy-mást a különböző programok,melyek hitünk szerint segítenekbennünket az igazság megis-

merésére eljutni, igazi értékeinketfelfedezni és református identitá-sunkban megerősödni. Az Észak-pesti Református Egyházmegyeszeptember 2-án rendezte meg csa-ládi napját, és talán egyáltalán nemvéletlen, hogy az a Pócsmegyer vál-lalta a házigazda örömét, terhét,melynek irányítószáma 2017, ezzelis emlékeztetve arra, hogy a fél év-ezredes reformátusság a jelenben is élő és élniakaró közösség. Ezt az élni vágyást tükrözi,hogy több mint hatszázan regisztrálták ma-gukat a helyszínen és kaptak zöld karszalagot.

Közös úrvacsorás istentisztelettel kezdő-dött a nap programja. A zsúfolásig megteltpócsmegyeri templomban Nyilas Zoltán es-peres az 1Timótesus 2,4 verse alapján hirdetteIsten igéjét. (A teljes igehirdetés elolvashatóújságunkban.) Az úrvacsorai liturgiát KassaiGyula, a felvidéki Barsi Egyházmegye es-perese vezette, a szentjegyek kiosztásábanpedig a szigeti kiskör lelkipásztorai segéd-keztek. Az orgonánál ifj. Szotyori NagyGábor szolgált, tárogatón Kiss Gy. Lászlójátszott.

Az istentisztelet ideje alatt a rendez-vény-központban gyermekalkalmakat tar-tottak Matyó Lajos lelkészi főjegyző irá-nyítása mellett. A korcsoportos gyermek-is-tentiszteletek után közös éneklésre kerültsor, melyen az Ungvári Református Egye-temi Gyülekezet dicsőítő csoportja köz-reműködött.

A templomi istentisztelet után az érdek-lődők átvonultak a gyülekezeti házba, aholmegtekintették a pócsmegyeriek ReformációVándorkiállítását, mely hallatlanul gazdagtárgyanyaggal kiegészítve vonultatta fel a ko-rábban már nálunk is bemutatott reformáció-

történeti monilókat. Ugyanitt a pócsmegyerigyülekezet történetét bemutató kiállítást, illetveegy másik épületben egy gazdálkodás-történetikiállítást is megnézhettünk. Különleges szín-

foltja volt a látnivalóknak aSzarka Miklósné Darvas Gyopársziromképeiből bemutatott válo-gatás – „Virágszirmok utóélete”címmel – a rendezvény-központaulájában és kistermében.

Ebéd után Kassai Gyula es-peres a felvidéki reformátusoksorskérdéseiről tartott szívbemar-koló előadást, hogy hogyan pró-bálják felvidéki testvéreink nem-csak református, hanem egyál-talán magyar identitásukat meg-

őrizni egy őket minden erővel asszimilálni tö-rekvő környezetben. Nekünk itt, az anyaor-szágban természetes a magyarságunk és a refor-mátus hitünk. Felvidéken azonban a történe-lem terhei, sorsfordulói miatt meggyötört ma-gyar közösségek – hallhattuk az előadásban –

sokszor elfordulnak a saját identitásuktól, már-már elveszítik azt, pedig a magyarság meg-őrzése nincs ellentétben a hitünkkel, keresztyén-ségünkkel. Krisztus nem akar kiragadni nemze-tünkből, családunkból, környezetünkből, hanemaz Ő követésében járva meg akar erősíteni min-ket ebben a feladatban, küldetésben is. Ott na-

ponta meg kell harcolni a ma-gyarságukért testvéreinknek,hogy megmaradjanak reformá-tusnak, ezért pedig áldozatot kellhozniuk. Az áldozathozatalra valókészség szempontjából döntő an-nak a tudatosítása a magyar em-berekben, hogy a kisebbség nemkevesebbség. Nem szégyellniva-ló, nem értéktelen, csak a megfe-lelési kényszer miatt érzik magu-kat kevesebbnek. A reformációeddig is az anyanyelvén keresztül

tartotta meg a magyarságot, így a fel-vidéki magyarságot is csak az anya-nyelven gyakorolt református hittarthatja meg.

Az előadás alatt és után a RE-FISZ szervezésében ifi-programokattartottak a Pázsit-tónál, és szabadtérigyermekprogramok várták a kisebbe-ket. Máthé Zoltánbeosztott lelkipász-torunk a pomázi ifivel karöltve Ima-ösvényt rendezett be a könyvtárszo-bában, ahová bizony nem volt köny-nyű bejutni, mert igen sokan szerettekvolna imádkozva végigmenni ezen ahét állomásból álló ösvényen. És bár

sokat kellett várakozni a bejutásra, de megérte!Jó volt átgondolni, megimádkozni, hogy ténylegmi az, ami fontos, és mi az, ami értékét veszti,amint belépünk Jézus Krisztus vonzásába. Mert

aki szívből követni akarja Jézust, hagynia kell,hogy Ő uralomra jusson benne. Szét kell tépniea saját bakancslistáját, melyre céljait feljegyezte,és késznek kell lennie rábízni magát Jézus ter-vére, amit számára készített. Ha egyszer meghal-lottam Őt, irányt vált az életem, és csak egyetlen

érték lesz előttem: Krisztus. Minél jobban fi-gyelek Őrá, annál kevésbé élek magamnak.

A nap legnagyobb érdeklődéssel várt ese-ménye a „Közös pontok a reformációban”című délutáni fórumbeszélgetés volt, Dr. Je-lenits István piarista szerzetes, ny. egyetemitanár, Dr. Szűcs Ferenc református lelkipász-tor, teológiai professzor és Dr. Fabiny Tiborevangélikus lelkipásztor, teológiai professzorrészvételével, Dr. Tatai Ferenc református lel-kipásztor moderálása mellett. A beszélgetéstkét részben közöljük, az első részt ebben a szá-munkban olvashatják a kedves testvérek.A fórumbeszélgetést követően Vizi István

lelkipásztor vezetésével közös gyülekezetiéneklés, majd Dr. Harmathy András lelkipásztorzáró áhítata következett, végül a családi napotaz Ungvári Református Egyetemi Gyülekezetdicsőítő csoportjának koncertje zárta.

P.A. ■

REFORMÁCIÓ 500

EGYHÁZMEGYEI CSALÁDI NAPPÓCSMEGYEREN

2017. SZEPTEMBER 2.

REFORMÁCIÓ 500

EGYHÁZMEGYEI CSALÁDI NAPPÓCSMEGYEREN

2017. SZEPTEMBER 2.

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

12

Református egyházunk nagy jubileumiéve az idei. 500 évvel ezelőtt, az Isten ke-gyelméből, hit által való megigazulás hit-vallása hatalmas megújító, megelevenítőerővel söpört végig az egyetemes egyhá-

zon és a világon, nem kerülve el hazánkat sem.Református őseink egyedül Isten kegyelmébenbizakodó és Urunkat, Jézus Krisztust követőélete és szolgálata nyomán a Reformáció a ma-gyarság számára is olyan kincseket adott, mintpéldául az anyanyelvünkre fordított Biblia,amely az önálló állami lét elvesztése idejétőlkezdve a magyar nyelv és a magyar nemzetmegmaradását nemcsak elősegítette, hanemlehetővé tette.

Kedves testvérek, a nyár derekán együttolvastuk Pál apostol Korinthusiakhoz írott le-velét. E sokszor könnyek között megfogantIgében láttuk az apostol igehirdetői szolgálatá-nak alapvetését: értékeli szolgálatát, teológiaialapot vet, majd ennek következményeit ma-gára nézve kötelezőnek, másoknak pedig amindenekfelett álló utat tanácsolja. Ezt kö-vetve közeledjünk magunk is a felolvasott sza-kaszunkhoz.

Az első fejezet tanulsága szerint Pál ma-cedóniai útjának kéréseként hangzott el, hogyTimóteus maradjon Efézusban. Abban a város-ban, ahol Tirannosz iskolájában tanított, gyó-gyított. Ahol zavargás támadt, majd elbú-csúzott a presbiterektől (vénektől). S perszearról a közösségről is szó lehet, melynek tagjaiolvashatják az efézusi levelet: „kegyelembőlvan üdvösségetek hit által, és ez nem tőletekvan: Isten ajándéka; nem cselekedetekért,hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotásavagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cseleke-detekre teremtett, amelyeket előre elkészítettIsten, hogy azok szerint éljünk.” (Ef 2,8-10)

Ám igénkben az ifjú szolgatárs felügye-letére bízott közösség életéről is szólni kell: azapostoli hit/hűség mellett, az istentiszteleti ma-gatartásról, „házirendről” is szólnia kell. Ugya-nis az egyház mindenek előtti felelőssége,hogy mindenkiért imádkozzon; az üdvözítőIsten pedig azt akarja, hogy minden ember üd-vözüljön, s ezért Krisztus adta önmagát min-denkiért váltságul, s ezért küldetése is mindenemberhez szól. Mivel Isten akarata és Krisztus

halála mindenkire vonatkozik, így imádsága ismindenkit érint.

Régi korok embereit – így tudjuk a tör-téneti híradásokból – foglalkoztatta az emberiakarat, és annak szabadságáról szóló kérdéseksokasága. Ma az embereket lefoglalják a meg-élhetés kérdései, meg azok a dolgok, amiket ahírekben hallunk és látunk. Rotterdami Eras-mus, a nagy humanista gondolkodó 1524-ben

kora tudományos nyelvén, latinul könyvet írta szabad akaratról (De libero arbitrio). LutherMárton, a nagy reformátor alig egy évre rá,1525-ben válaszul megírta a maga ugyancsaklatin nyelvű könyvét a szolgává lett akaratról(De servo arbitrio).

Wass Albert oly pontosan ír az ember aka-ratáról: „mert nem lehet kétség afelől, hogymelyik áldozat az igazi, a Neki tetsző. A szor-galmas munkáé, a gondoskodó fáradozásé,vagy pedig az, amit a léha semmittevés,a játékos tekergés terem. Mert hiszen adolgok olyan egyszerűek. Az öregekülnek tétlenül naphosszat a barlang előttés sopánkodnak azon, hogy Éden el-

veszett. Hogy ott nem volt tél ésnem volt éhezés. Folyton-foly-vást teremtek a fák, csak ki kellettnyújtani kezüket a gyümölcsután. Lehet, hogy igaz, amit me-sélnek s volt valamikor egy Éden.De lehet az is, hogy nem igaz. Ésma már igazán mindegy, hogyigaz, vagy nem igaz. Mert itt van a télés nem teremnek folyton-folyvást a fák.Van hideg és van éhezés. És van munka,amivel megváltható mind a kettő. Tehátnem sopánkodni kell, mint ahogy azt az

öregek teszik és nem tétlenül csavarognitavasszal és nyáron, mint ahogy azt a kölyökcsinálja, hanem dolgozni kell, fáradni kell,gyűjteni kell és így győzni le nyáron már atelet, ami jön.”

Tudunk persze akaratgyengékről is... Azakaratos gyermek viselkedése pedig a minden-napok története. Ám fülemben cseng az amagnófelvétel, melyet szüleim kicsiny gyer-

mekként rögzítettek rólam. Kicsiny óvodáslehettem, amikor egy mondókát, versecskét rög-zített rólam apám. Bevallom, hogy a nem tudommár a memoritert, de a bevezetése máig eleven.„Én egyedül! Én egyedül” – ezt szajkóztam. (Ezthallva utólag, arra gondolok, hogy megpró-bálom szüleim kezéből kivenni a mikrofont.)

Az akaratos fiatal, szeretné megszerezni amásikat, bizalmát, szerelmét, testét. A karrierenvezető úton megesik, hogy a másik vállán nö-vekszünk, hogy akaratunkat véghez vigyük. Spersze ott van az akarnok férj, feleség, szülővagy nagyszülő is.

A kérdés azonban nemcsak gyakorlati,hanem elvi is sokszor. Jól kérdezi a reformátustanítás határán járó pásztor, hogy akaratomatnem befolyásolja-e a társadalom, a kor min-dennapos szüksége, avagy az evés vagy ivásténye? Akaratomnak része-e az ősök hagya-téka? József Attila így ír A Dunánál című ver-sében: „emlékszem, hogy több vagyok a sok-nál, mert az őssejtig vagyok minden ős... a vi-lág vagyok – minden ami volt van: a soknemzedék, mely egymásra tör.”

S milyen az, ha az én akaratom ütközik azIstenével? Akkor egy nagy „nemet” mondunka Teremtőre. Az a bizonyos, állandóan citált„de” hagyja el ajkunkat! Ez a mi nagy vá-laszunk az Ő megmentésére.

A Példabeszédek könyvében ezt olvassuk:„Az emberi értelem tervezget”, „Minden útjáthelyesnek tartja az ember”, „Az embernekértelme terveli ki útját”. Már az ókori keletiember is megfigyelte az emberi viselkedésnekezt a két sajátosságát. Egyrészt az ember a sajáttapasztalatai alapján megpróbálja megterveznia jövendőt. Másrészt ezt az eltervezett és vég-rehajtott jövőt helyesnek is értékeli.

MINDENKIÜDVÖZÜLJÖN

SZÓL AZ IGE Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, éseljusson az igazság megismerésére.” (1Timóteus 2,4)

Nyilas Zoltán esperes

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

13

Mi is az emberi tapasztalat? Természete-sen az az évezredeken keresztül felhalmozottmegfigyelés, tudás és bölcsesség, ami kü-lönbbé tesz a többi teremtménynél. A ter-mészet törvényszerűségeinek felismerése, atermészet erőinek felhasználása, az emberikapcsolatok és viszonyok rendszerének feltér-képezése. Tapasztalatra alapozva jöttek létre afelfedezések, a technikai újítások, ezekre épültfel a mai civilizáció. A tapasztalatok alapjánkészülnek el az új tervek, születnek meg ajövő előirányzott lépései.

A tapasztalat, a tervezgetés lényegi része,hogy mindazt jónak és helyesnek tartja azember, amit megtervez. Pedig a tapasztalatszámtalan kudarccal is párosult, számos újítás,kutatás vezetett zsákutcába. A civilizáció vív-mányai hasznuk és jelentőségük ellenéremegannyi kárt okoznak az emberiségnek, atermészetnek.

Másrészt a tervekben gyakran helyet kapaz emberi nagyravágyás, többet akarás, a ma-gamutogatás, az önzés, a kivagyiság, amiklegalább annyi kárt tudnak okozni, mint az el-hibázott számítások, figyelembe nem vettmellékhatások.

A három felsorolt mondatra a példa-beszédek bölcs írója három „de”-vel felel: „Azemberi értelem tervezget, de az ÚR adja meg,hogy mit mondjon a nyelv.” „Minden útjáthelyesnek tartja az ember, de az ÚR megvizs-gálja a lelkeket.” „Az embernek az értelmeterveli ki útját, de az ÚR irányítja járását.”(Péld 16) Ebben a három „de”-ben az Isten-ember viszony, a teremtő-teremtmény viszonydefiniálódik. Két irányból is láthatjuk ezt aviszonyt itt. Egyrészt az emberi tervezés meg-valósításának oldaláról. Az előbb emlegetettjövővel kapcsolatos emberi bizonytalanságotmegerősíti. Nem az emberen múlik a jövő. Denem is lehetséges praktikák és elhárítási el-járások, jóslások szabják meg a menetét, ha-nem maga Isten. A zsoltáros erről így tesz ta-núságot: „Hogyha az Úr nem építi a házat,hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nemőrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.”(Zsolt 127,1) Vagyis az emberi cselekvés, tö-rekvés hiábavaló, nem történik meg önma-gában és önmagától. Isten nélkül lehetetlensikereket elérni, nélküle nem lehetségeselőbbre jutni, nélküle nem teljesülnek a ter-vek. És ez akkor is így van, ha erre odafigye-lünk, ha észrevesszük, felismerjük, de akkoris, ha nem. Akkor is, ha valaki hisz Istenben,elfogadja a létét, és akkor is, ha nem.

A megállapítás minden emberre, Isten te-remtményeire vonatkozik egyetemlegesen. Azsoltáros az emberi tervezgetéssel kapcsolat-ban még azt is megfogalmazza, hogy nemcsak az függ Istentől, amit szeretnénk meg-tenni, de az is, amit nem. Az őrzők az ellen-ségtől szeretnék megvédeni a várost, ami nemmegy Isten nélkül. Vagyis a jövőben elkerü-lendő vagy megelőzendő dolgokat tervezget-hetjük, hogy másként tegyük meg, vagy ne-hogy megtörténjen, de ez sem tőlünk függ, ha-nem egyedül Istentől.

Isten szuverenitása, világ és emberiségfeletti hatalma fogalmazódik meg így az Igeüzenetében. Kálvin mondja: „mindent rendel-tetésének megfelelően készített az Úr.” A

teremtő Isten nem csupán létrehozta ezt a vilá-got, de a benne élőknek célt és feladatokat isadott. Az egyes ember életének, sorsának irá-nyítása is tőle függ.

Az Isten akaratának megismerése azon-ban nem azt jelenti, hogy most van egy konk-rét problémám és most nem tudok helyesendönteni. Ám szeretnék úgy dönteni, hogy aznekem előnyös legyen, ezért jöjjön Isten, ésadja az Ő vezetését. Vajon ilyenkor mit akar-hat Ő? Vagy az egyik hívő ezt tanácsolja, amásik azt, és teljesen összezavarodnak.

Ez nem így működik, hogy odacitálom Is-tent és megrendelem nála a tanácsot, amikornekem szükségem van rá, egyébként pedigsemmi közöm hozzá, tudom, hogy mit kelltennem, csak most éppen nem tudom. Jöjjönés segítsen! Nem ez az Isten akaratának amegismerése. Hanem először az Isten átfogóakaratát kell egészen a magunkévá tenni. Jé-zus mondta: „az az Istennek akarata, hogyhiggyetek abban, akit Ő elküldött” (Jn 6,29).Pál pedig azt írja a thesszalonikaiaknak: „azaz Isten akarata, hogy szentek legyetek és ma-gatokat a paráznaság minden formájátólmegtartóztassátok.” (1Thessz 4,3) Aki ilyenértelemben egyre inkább megismeri Istent, azfogja majd megérteni a hétköznapok konkrétútelágazásainál is, hogy melyik az útja. Veleélek nap mint nap. Olvasom Igéjét. No akkoraz útelágazásoknál meg is érthetem akaratát.

Az Isten szuverenitását hangsúlyozó, tő-lünk, emberektől megtérést követelő evangéli-umi igehirdetés azonban soha nem volt olyanidőszerű, mint ma, mégpedig immár világ-méretekben is. Ma ugyanis nem csak pénz-ügyi vagy gazdasági válság van a világban,hanem erkölcsi és környezeti is, vagyis jelenéletmódunkat folytatva visszafordíthatatlanfolyamatokat indíthatunk el a természet vilá-gában, ami a levegő, a termőföld és az ivóvízelfogyásához, az életet lehetetlenné tevő ka-tasztrófához vezethet. Ma már nem csak egyönmagával szigorú genfi prédikátor mondjaazt bibliai alapokon, hogy meg kellene térnieaz embernek, hanem a világ tudósai beszélnekegzakt méréseik alapján egy lehetséges „noreturn point”-ról, vagyis olyan pontról, amitelérve az emberiségnek egyszerűen már nemlesz többé módja a visszafordulásra.

Istenhez térni, megfordulni is addig kell,amíg az nem késő, mert könnyen eljöhet azidő, amikor erre már nem nyílik többé mód.Kálvin időszerűségét ezért az általa képviselterkölcsi komolyság adja, amely ötszáz év tá-volából is arra tanít, hogy kényelmünk ésjólétünk fölött észre kell vegyük Isten világát,annak örök szeretetét és igazságát, amellyel őnem megkisebbíteni akar bennünket, hanemtörvénye és evangéliuma révén e földön a ja-vunkat, az örökkévalóságban pedig az üdvün-ket akarja.

Isten akaratának elfogadása az imádság-ban történik. Keresztyén jellege az imádság-nak, hogy a császárért (Néróért), királyért, fel-sőbbségért imádkozik. Ebben az a bizalom jutkifejezésre, hogy Isten a világtörténelem vi-harai között is megvédi egyházát.

Az apostol nem derűs szélcsendes időtkér, hanem alkalmas időt a plántálásra, mag-vetésre, növekedésre. De nemcsak a királyo-kért kell imádkozni, hanem azért, hogy min-den ember üdvözüljön és az igazság isme-retére eljusson. Isten egyetemes és korlátlanüdvakarata alapján, melynek nincs más meg-határozója, csak az Ő tanács-végzése. Ám eztegyedül Ő ismeri. Imádkozni azért, hogy Istenkorlátlan üdvakarata az emberek megté-résében megvalósuljon. Ebben pedig nincskizárás, elitizmus, de nincs üdvuniverzaliz-mus sem!

Amikor a római császár kultuszának hát-terében az első század elején ezt megértették,ezek a szavak más jelentéssel bírtak. JuliusCaesar uralkodásától kezdve, a köztársaságota császári rendszer váltotta fel; másodszor,Róma fokozatosan bevezette a császári apo-teózist (isteni rangra emelést). A könyörgésrebuzdítás azonban azt jelenti, hogy az ural-kodók, mint mindenki más, Isten útmutatá-sától és irgalmától függenek. Ráadásul ígyközvetve azt is jelenti, hogy ők nem istenek,hanem halandó emberek. (5Móz 6,4)

A pogány bálványokat imád, vagy az el-lenségére átkot mond. Az ószövetségi emberjó egészségért könyörög. A keresztyén emberazért imádkozik, hogy mindenki megismerjeKrisztust, s elnyerje az üdvösséget.

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

14

Ez az igazság Jézus Krisztus által tapasz-talható meg. Az igazság nem valami elmélet,mert akkor csak önző emberi igazságainkkalvagdosnánk egymást.Az igazság JézusKrisztus megváltó kegyelmében mu-tatkozott meg. Az igazság így a leg-hatékonyabb cselekvés az emberért:közbenjárás, szeretet, váltság. Ezt cse-lekedte Isten egyszülött Fiában, mert aztakarja, hogy minden ember eljusson azüdvözítő igazságra.

A megváltás és az engesztelés fo-galmával zárul igénk. Isten a mi Meg-váltónk, aki „azt akarja, hogy mindenkiüdvözüljön és eljusson az igazság meg-

ismerésére.”A keresztyének számára eza tudás Jézus Krisztus evangéliumokbanolvasható életére utal. János ezért Jézust„igazságnak” nevezi (Jn 14,6). Ám Jé-zus története nemcsak életének ese-ményeit, hanem keresztre feszítését ismagában foglalja: A felavatott szent lec-ke: Jézus „váltságul adta önmagát min-denkiért.” Márk evangéliumában pedigarról hallunk, hogy „az Emberfia semazért jött, hogy neki szolgáljanak, ha-nem hogy ő szolgáljon, és életét adja

váltságul sokakért.” (Mk 10,45).Így az üdvösséget a Jézus Krisztus által

való megváltásban jelöli meg, amelyet az en-

gesztelés alkategóriájának tekinthetünk. Aztfeltételezi, hogy az embereknek olyan adós-ságban kell élniük, amit teljes egészében kikell fizetniük. Hogyan történik a megváltás?Valaki kifizeti helyettük. (Ez a fogoly sza-badon bocsátásának ára.) Szükséges valakimásnak megfizetnie. Ezek tipikusan a rab-szolgák vagy a foglyok felszabadításáért fize-tett pénzre vonatkozik. (Tekintve, hogy azókori görög-rómaiak lakosságának nagy ré-sze rabszolga volt, ez a szótériológiai foga-lom sokak számára érthető volt.)

Jézus kereszten való halála az egziszten-ciális csere esetét jelenti, amely új életet te-remt az emberiség számára. Ezt a jóhírt el kellmondani a világnak. Az új és régi pogányok-nak. Ne légy irigy. Mondd el mindenkinek:te is kegyelemből élsz. A többieket is szeretiaz az Isten, azt akarja, hogy „mindenki üd-vözüljön és eljusson az igazság megisme-résére.” Én örülök ennek!

Ámen!

Nyilas Zoltán esperes(Az igehirdetés elhangzott 2017. szeptember2-án az egyházmegyei családi napon a pócs-megyeri református templomban.) ■

VIZI ISTVÁNTÉGY MINDENTISTEN KEZÉBE!

Tégy mindent Isten kezébe! Ne kérdezd Tőle, mit ad cserébe, Hisz Tőle kaptad földi életed, És megváltásod elvégeztetett. Csak szent kezébe tedd le mindened: A fájó múltat, súlyos terheket, Lelkedet gyötrő átkos bűnöket Jelen idődet, minden percedet, Kezébe tedd le, amíg teheted. S mit hoz a jövő? Nem is sejtheted, Nem kell, hogy tudjad: tudja Istened. Most arra kérlek a Jézus nevében: Tégy mindent Isten kezébe! Hagyj mindent Isten kezében! Mit Neki adtál, bízd rá egészen, „Az Úrra hagyjad minden útadat” Ó add át Neki teljes önmagad! Ő számon tartja minden dolgodat, Ne vedd kezedbe ismét sorsodat! Hadd tartson kézben mindent hű Urad. Attól ne félj, hogy néked nem marad! Aki így véli, szegény és balgatag... Ne félj, csak higgy a Jézus nevében, Hagyj mindent Isten kezében! Végy mindent Isten kezéből! Jót akar néked egész szívéből. Fogadd el Tőle a jót, a szépet, Belső nyugalmat és békességet, Áldást, kegyelmet, szent reménységet. De vedd át azt is, ami fáj és éget, Nyomorúságot vagy betegséget, Mert ebből fakad a kipróbált élet. Gyúljon ajkadon hála, dicséret, Szárnyaljon szerte ujjongó ének! Tégy bátran vallást a Jézus nevéről, Végy mindent Isten kezéből!

Amikor Luther Mártont megkér-dezték, mit tenne, ha tudná, hogy hol-nap jön el a világvége, csöndesen csakennyit felelt: „Akkor ma még elültet-nék egy almafát.”A nyári pihenés, feltöltődés után tölt-

sön el bennünket ismét erővel az a bizo-nyosság, hogy soha nem vész kárba, amitIsten ügyéért teszünk. Soha nem lehet fe-lesleges egyetlen kimondott imádság, sohanem lesz hiábavaló, amit másokért sze-retetből teszünk. Nekünk csak annyi a dol-gunk, hogy a nap kezdetén hittel feltegyüka kérdést: „Mit akarsz Uram, hogy cse-lekedjem?” (ApCsel 9,31), s azután rámerjük bízni magunkat Szent Lelkénekvezetésére.

Mert így kezdődtek a nagy dolgok, ama már ünnepnappá szelídült események,a múlt mélységesen mély kútjában, ötszázesztendővel ezelőtt, amikor nagy reformá-toraink megértették: „Az igaz ember hitbőlél” (Hab 2,4b), s így kezdődhetnek hét-köznapjaink apró lépései is, melyet talánnem ír fel nagybetűkkel a történelem, deáltaluk körülöttünk mégis szebb, krisz-tusibb lehet a világ.

Nézzünk hát körül, minden új nap kez-detén: hova is ültessük ma el, amit Istenrám bízott? Hol van ma rám igazán szük-ség? Hogyan is van rám szükség? Mikortudok legtöbbet adni abból a kincsből, amitén is felülről kaptam?

Annyi ember szeretné érezni körülöt-tünk: fontos valaki számára. Unokáinkértnem mond senki sem imát? Gyermekeinkcsak a számítógépet nézik? Idős nagyma-mánk régóta várja, hogy felkeressük?

Munkatársaink belefásultak a hétközna-pokba?

A szeretet almafája csak akkor nőhetaz égig, ha mi lehajolunk és betesszük aföldbe azt az egyetlen szem, kicsiny ma-got, amit akkor és ott nem tehet meg he-lyettünk senki más.

Istenünk áldjon és segítsen bennünketabban, hogy el merjünk indulni Ővele má-sok felé, és minden áldott nap, amíg tart azéletünk, hűségesen el tudjunk ültetni, ha-csak egyetlen egy almafát.

Sebestényné Jáger Orsolya lelkipásztor ■

IISSTTEENN GGYYÜÜMMÖÖLLCCSSÖÖSSKKEERRTTJJÉÉBBEENN

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

15

Az egyházmegyei családinapon a reformációról szó-ló ökumenikus beszélgetésthallgathattunk meg a pócs-megyeri rendezvény-köz-

pontban, a különböző felekeze-tek illusztris képviselőinekrészvételével. A beszélgetésmeghívott vendégei: DR. JE-LENITS ISTVÁN piarista szer-zetes, ny. egyetemi tanár,DR. SZŰCS FERENC refor-mátus lelkipásztor, ny. teológiaiprofesszor (KRE – HTK) ésDR. FABINY TIBOR evangé-likus lelkipásztor, professzor(KRE – BTK) voltak. A beszél-getést DR. TATAI ISTVÁN re-formátus lelkipásztor vezette.Az alábbiakban a beszélgetés első részétolvashatják el a kedves testvérek.

Dr. Tatai István:► Nagy szeretettel köszöntünk minden-

kit, aki eljött erre a délutánra. Nem fogadtukmeg egymásnak, hogy kíméljük egymást, denem is akarunk a másiknak rontani; beszél-getni szeretnénk a reformációról. A beszél-getés során először a közös pontokra tesszüka hangsúlyt, utána az identitás, az önkritika, abűnbánat és a jelen tennivalóin át a jövő per-spektíváiról szeretnénk szólni.

Az első kérdés a közös pontokat érinti:Melyek azok a pontok, amelyek által teoló-giailag és történetileg nekünkközünk van egymáshoz, és ho-gyan találkoztunk testvéreinkfelekezetével személyes éle-tünkben?

Dr. Jelenits István:► Én római katolikusnak

születtem, de édesanyám refor-mátus családból való, így azőseim a protestáns múltat isörökségül hagyták rám, amiteszmélésem kezdetétől fogvanagy érdeklődéssel igyekeztemvállalni. Az élet úgy hozta, hogya háborús események következ-tében nekünk menekülnünk kel-lett Észak-Erdélyből, így kerültünk édes-anyám szülőfalujába, Kunszentmiklósra. Ittegy évig protestáns gimnáziumba jártam. Agimnázium épületében egy orosz katonai kór-ház volt, ezért az egész gimnázium a reformá-tus templomba költözött. Az osztályok atemplom különböző részein helyezkedtek el,úgyhogy ha egy tanár nagyot rikkantott, akkoraz egész iskola odafigyelt rá. Kevesen vol-tunk, de azért elkezdődött a tanítás.

Az életem aztán úgy alakult, hogy a pia-rista rend a munkámat oda irányította, hogyfiatalon rám bízták a rend teológiai főiskolájána biblikus tárgyak tanítását. Az elődöm egyMartin Noth könyvet adott ajándékba, hogyegy modern biblikus könyvet adjon, ami asaját tanulmányaimat kitágítja. Ennek nyo-mán nagyon sok protestáns szerzőt megsze-reztem. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy akereszténységünk közössége sokkal mélyebb,mint azok a vonatkozások, amelyek elidege-nítenek egymástól. Azóta pedig örvendezve

látom, hogy a biblikus tudományban már nemúgy különböznek egymástól, hogy vannakprotestáns és katolikus, vagy egyéb feleke-zethez tartozó biblikusok, hanem inkább abiblikus műveltségnek szakmai szempontjaiszerint különböznek. Csodálatos dolog, hogya Biblia körül ennyire elementáris erejű ez azökumené, amit a személyes életemben is átél-tem és megtapasztaltam.

Dr. Szűcs Ferenc:► Jelenits tanár úr a gyerekkori, illetve

ifjúkori élményekkel kezdte, én is hadd kezd-jem ezzel. Én ugyan református családba szü-lettem, a felmenőim mind azok voltak, de a

szomszédainkban és az ismeretségi körünk-ben nagyon sok hívő római katolikus élt. Gye-rekkoromban megismertem a katolikus egy-ház életét is, mert kisgyerekként elvittekengem a máriabesnyői búcsúba, ami nagyonmegragadott, sőt voltak lourdesi esték is a fa-luban, oda is jártunk. A karácsonyi éneklés,amikor elmentünk kántálni vegyes vallásúcsapatban, rendszerint az éjféli misén feje-ződött be, amit mindig nagy érdeklődésselhallgattam, mert akkor még latin nyelvű volta mise, és nagyon megragadott a latin nyelvszépsége. Talán ez is motivált abban, hogyamikor gimnáziumba kerültem, és választanilehetett az olasz és a latin között, én a latintválasztottam. Vácon jártam gimnáziumba –sajnos akkor már nem piarista gimnázium volt–, de még tanított néhány volt piarista tanár,közülük az egyik – aki nagyon szigorú volt –a latint.

Ezek a közös élmények arra döbbentettekrá, hogy a keresztyénség sokszínű. Amikor

aztán teológus lettem, sőt a teo-lógiával szakszerűen is kellettfoglalkozni (jelenleg is dogma-történetet tanítok), nagy felfe-dezésem volt, hogy sokkal többközös pontunk van a teológiábanis, mint ami elválaszt bennünket,és az egész ókeresztyén teológia,az egyetemes hitvallásaink, amitmi reformátusok nem nagyonszoktunk hangsúlyozni, azokmind a mieink is. A Niceai-kon-stantinápolyi Hitvallást mi ismondhatnánk, csak mi a rövi-debb formáját, az Apostoli Hit-vallást mondjuk, egy szó kivé-telével ugyanazt, mint amit a ka-tolikusok. De nyugodtan mond-hatnánk úgy is, ahogy a katoli-

kusok, mert például az angolszász országok-ban úgy mondják, hogy „hiszek a katolikusegyházban”, hiszen mi protestánsok is azegyetemes egyházban hiszünk.

Nem szoktunk erre sokszor hivatkozni, deúgy látom, hogy a reformáció évében különki kellene hangsúlyozni, hogy reformációcsak a nyugati egyházon belül jöhetett létre,mert a megigazulás-tan problémája jellegzete-sen a nyugati egyház kérdése volt. A keletiortodox testvéreink nem is nagyon értik ezt aproblémát, és talán ez is magyarázza, hogy ottlett a reformáció keleti határa, ahol a nyugatiegyház véget ért.

Dr. Fabiny Tibor:► Én is családi emlékekkel

szeretném kezdeni. Édesapámrévén a nagykőrösi Beretváscsalád őseim református ága, deédesanyám révén tősgyökeresmagyar kemenesaljai evangé-likus családból származom. Acsalád férfiágon általában evan-gélikusok, a női ágon viszontkatolikusok voltak a 19. századóta. A fiúk mindig az édesapjukvallását, a leányok pedig azédesanyjuk vallását követték.Így nagyanyám, nagynéném,unokatestvéreim mind római

katolikusok voltak. Amikor gyerekkorombanegyütt nyaraltunk a Balatonon, mindig ko-moly hitvitákat folytattunk majdnem egyidősunokatestvéremmel. Ez nyitottságra tanítottengem.

Angol irodalmat tanítok, és hermeneu-tikával, Biblia-értelmezéssel foglalkozom.Evangélikusként egy református egyetemen,a Károli Gáspár Református Egyetemen taní-tok, és hosszú időn keresztül tanítottam aPázmány Péter Katolikus Egyetemen is, azangol tanszéken. Ökumenikus kezdeménye-zésre 1993-ban létrehoztunk egy Hermeneu-tikai Kutatóközpontot római katolikus, refor-mátus, evangélikus, baptista résztvevőkkel,alapítókkal. Ez a kutatóközpont jelenleg isműködik a Károli Gáspár Református Egye-tem Bölcsészettudományi Karán. Biblia-értel-mezési kérdésekkel foglalkozunk, de többekközött az ökumené kérdésével is. Magamatúgy szeretem leginkább definiálni, hogy énwittenbergi katolikus vagyok, ami azt

KKÖÖZZÖÖSS PPOONNTTOOKKAA RREEFFOORRMMÁÁCCIIÓÓBBAANN

FFóórruummbbeesszzééllggeettééss aazz eeggyyhháázzmmeeggyyeeiiccssaallááddii nnaappoonn,, PPóóccssmmeeggyyeerreenn

11.. rréésszz

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

16

jelenti, hogy az egyetemes egyháznak a tag-ja, és hitem szerint Szűcs Ferenc professzorúr genfi katolikus, ugyanannak az egy egy-háznak a tagja. A reformáció ugyanis nem újegyházat akart létrehozni. Az a kifejezés szá-momra mindig zavaró, hogy „hitújítók”. Lu-ther és Kálvin is az egyetemes egyházat akar-ták megreformálni. Reform-mozgalom volt az egy egye-temes egyházon belül, és ezértmi lutheránusok szintén valljukés mondjuk is a niceai hitvallástaz istentiszteleteinken.

Dr. Tatai István:► Örömmel állapítom

meg, hogy mindenki katolikus,csak van római, genfi, meg wit-tenbergi. Ez az, ami összeköt.Egyébként ha megnéztük itt ahelytörténeti kiállításokat, a ko-rai századokban egy ideig mi re-formátusok is így definiáltukmagunkat, hogy „református katolikus”. Ké-sőbb ez megszűnt.

Három különböző felekezet vagyunk,három identitással. Ez a második kérdéskör:Mi az a speciális identitás, önazonosság ahárom felekezeten belül, ami kapcsolódik areformációhoz?

Dr. Jelenits István:► A Biblia körül kell tapogatóznunk

elsősorban, ha erre a kérdésre gondolunk.Protestáns testvéreink okkal kérik számonrajtunk, amit a Bibliával csináltunk, hogynem nagyon igyekeztünk azt a világiak ke-

zébe adni, és csak a papok forgatták és táp-lálkoztak belőle. A reformációt megelőző év-századokban ennek az volt az oka, hogy azemberek írni-olvasni sem nagyon tudtak. Aközös katolikus egyház évszázadokig úgyélt, hogy tulajdonképpen nem papi privi-légium volt a Bibliával való foglalkozás,hiszen egyedül vagy főként ők tudtak egyál-talán írni-olvasni. Az írni-olvasni nem tudóember a prédikációból kapta meg a Bibliamondatait, illetve az énekekből, vagy azimádságból, amiket könyv nélkül tudott,mint a Miatyánkot. Ezekből élt és ezekfejlődtek benne sokszor hallatlan magasla-tokra.

Főiskolai tanár voltam, amikor írt valakiegy dolgozatot arról, hogy Nagy Szent Te-

rézia hogyan tanított a Hegyi Beszédről. Őkatolikus szerzetesnő volt a reformáció kez-detekor, később nagy egyházdoktorrá avattaaz egyház. Kiderült – én akkor ezt nem tud-tam –, hogy Nagy Szent Teréz sem olvasta aBibliát, mert spanyolra még nem volt le-fordítva a Biblia, és nő létére nem tudott la-

tinul. Ugyanakkor a Hegyi Beszéd mondataimégis benne voltak, s a spanyol nyelvű le-veleiben fennmaradt magyarázatai hallatlanteológiai értékkel bírnak. Manapság teológiaidoktori disszertációt lehet írni ezekből.

Ez a bizonyos közös katolikus egyház1500 évig úgy élt, hogy a tagjainak nagy ré-sze írni-olvasni sem tudott. Valahogy ekörültámadt baj, amikor a könyvnyomtatásnakköszönhetően az emberek kezdtek egyre job-ban igyekezni betűvetést tanulni. Sokfélevisszaélés is történt ekkor, mert ügyetlen for-dítások terjedtek el a nép között. A katolikusegyház ezért igyekezett rendet teremteni,ezek körül adódtak később rossz örökségekis. Amikor a protestantizmus azt mondta,hogy a Biblia kerüljön mindenkinek a kezé-be, ezen mi egy kicsit megrökönyödtünk, ésazt mondtuk, hogy csínján ezzel. Ezért a régi,élőszóra épülő hitmagyarázat világa a kato-likus egyházban tovább élt. Bár megtanultakaz emberek írni-olvasni, mégsem került akezükbe a Biblia; nem azért, mert tiltottuk,hanem mert valahogy nem éreztük át enneka szükségét. Óriási dolog, hogy nem is olyanrégen túlléptünk ezen, és ma már ajánlanitudjuk a Biblia kézbe vételét annak is, akineknem szakmája, de akit a hite arra késztet,hogy az Istenhez, vagy az egyház hitéhezközelebb kerüljön. Ezt köszönhetjük a refor-mációnak: a viták során visszakaptuk azt,amit enélkül elveszítettünk volna.

Dr. Szűcs Ferenc:► Az egyik legnagyobb

ajándéknak én is azt tartom, hogy areformátus egyház gyerekkoromtólkezdve erre a fajta bibliai gondol-kodásra, a Biblia megismerésérenevelt. Nyolc évig jártam hit-tanórára, és a konfirmációt is ko-moly fölkészítés előzte meg. Lel-kipásztorom a rendkívül élénk ér-deklődésemet azzal próbálta ki-elégíteni, hogy hetedikes korombankezembe nyomta Kálvin Institu-tióját, ami nem éppen egy ilyenkorú kisgyereknek íródott, de azértmegküzdöttem vele. Ma is őrzömazokat a megsárgult füzeteket, ame-

lyekbe jegyzeteltem. Múltkor a kezembekerült egy ilyen, az ötvenes évek elejénvezetett füzet. A borítólapján az olvasható,hogy „A tudás hatalom az imperializmusellen vívott harcban”, és benne Kálvin Insti-tutiójának az olvasása. Azért – hogy ígymondjam – az Úristennek is van humora.

Hálás vagyok azért, hogyKálvin gondolkodását is megis-merhettem, aki egyébként ehheza témához kapcsolódva azthangsúlyozta, hogy tanítsukmeg írni-olvasni a gyerekeket.Akkor a templomi képek voltakaz írni-olvasni nem tudó em-berek Bibliája, a „Biblia paupe-rum”, a szegények bibliája. Kál-vin biztatta a lelkipásztorokat,hogy hozzanak létre iskolákat,sőt Melanchthonnal együtt szor-galmazta, hogy a lányokat is ta-nítani kell. A reformáció ilyen

értelemben a nemzeti nyelvű irodalmakkalés az iskolarendszerrel egy óriási lépést tettaz európai kultúrában. És ne felejtsük el aztsem, hogy amikor Pázmány Péter vitatkozotta református felekkel, a hitvitáik is magyarulfolytak.

Dr. Fabiny Tibor:► Én Lutherről szeretnék néhány szót

mondani, nemcsak azért, mert lutheránusvagyok, hanem mert Luthert nagyon jelentősgondolkodónak tartom. Amikor egy nem-zetközi Luther-kongresszuson voltam Ame-rikában, egy jezsuita szerzetes, kiváló Lu-ther-szakértő, azt mondta, hogy a Vatikánbanvan egy Luther-Ecke, egy Luther-sarok, aholLuther tanait vitatják és az ő írásait olvassák.A mai Luther-kutatás nagyon sokat köszön-het a római katolikus Luther-kutatásnak is.

Miért jelentős Luther? Luther egyrésztszerzetes volt, de ennél fontosabb, hogy pro-fesszor volt egy olyan egyetemen, amelyakkoriban modern egyetemnek számított. Awittenbergi egyetemen a Szentírás tu-dományának a professzora volt, így a bib-liai könyveket magyarázta, és itt szem-besült azzal, hogy kicsoda az Isten. Nagyonigyekezett megfelelni az akkori köve-telményeknek, és megpróbálta a tökéletesszerzetes-életet élni, de a Római levélalapján fölfedezte, hogy „az igaz emberhitből él”. Ez a nagy lutheri felismerés a hitáltali megigazulás. Mindig hozzáteszem,hogy nem akármilyen hit, hanem Krisztus-hit.

Dr. Jelenits István

Dr. Tatai István

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

17

Tehát Luther a Krisztus-hitnek volt a sze-relmese. Azt is mondta, hogy amit hiszünk,azt meg is énekeljük. Luther rengeteg éneketkomponált. Lefordította németre a BibliátGyörgy barátként Wartburg várában, és utánakésőbb az Ószövetséget is. 1522-ben jelentmeg az Újszövetség fordítása.

Luther is nagy hangsúlyt helyezett a ta-nításra, nemcsak egyetem szinten, hanem a néptanítására. Akkoriban még nem voltak a maimodern értelemben vett bibliakörök, ezértLuther a kátékat helyezte előtérbe a nép tanításasorán. Megírta a kiskátét, majd a nagykátét. Azvolt a célja, hogy minden keresztény ember,még az írni-olvasni nem tudó is, válaszolnitudjon a keresztény hit alapvető kérdéseire.

Ha a lutheri teológia sajátosságait akarjuknézni, két dolgot szeretnék kiemelni, ami el-lentétesnek tűnik, de mégis összetartozik. Azegyik az ún. kereszt teológiája. Luther aztmondja, hogy a középkorban sokat spekulál-tak arról, hogy miért kellett Krisztusnakmeghalnia. Anselmus híres kérdésére utalt:Cur Deus homo? Miért lett az Isten emberré?Ő azt mondta, hogy sokan úgy tekintenek akeresztre, hogy spekulálnak, hogy mi van akereszt mögött. Luther válasza erre az, hogyszemléljük a keresztet (tehát ő nem vette le akeresztet), szemléljük Krisztus szent szen-vedését, de ez nem olyasmi, amin nekünk átkell látni. A kereszt tükör. Olyan tükör, amelyelőször rádöbbent minket arra, hogy kikvagyunk, hogy mi gyilkosok vagyunk. Miöltük meg! Nem a zsidók, nem a rómaiak,hanem mi! Én és ti, mi együtt öltük megKrisztust. Ez a törvény. De ott van rögtönmellette a felszabadító evangélium, hogymégsem nekem kell a bűnömért a büntetéstelszenvedni, mert Krisztus a keresztjén el-szenvedte ezt a büntetést érettem. Ez a keresztteológiája.

Luther szerint Isten elrejtőzik, sokszorönmaga ellentétének látszatába rejtőzik el,maszkot hord. Odáig megy el Luther, hogysokszor az Isten még a Sátán maszkját ismagára veszi. Azt hiszem, hogy engem aSátán kísért, de valójában az Isten az, akiengem próbára tesz. Gondoljunk Jóbra,Józsefre, bibliai példák kapcsán. Luther na-gyon sokat beszélt az elrejtőzködő Istenről.

A szigorú képből, a kereszt teológiájábólkövetkezik a másik, az ún. lutheri vidámság,a hilaritás. Ezt nevezik a lutheránusok egyik

tulajdonságának, hogy szeretnek énekelni ésvidámak. Az egyik éneke – ami a ReformátusÉnekeskönyvben még részletesebben bennevan, mint az Evangélikus Énekeskönyvben –egy gyönyörű hitvallás: „Jer, örvendjünk,keresztyének”. Ha ezt az éneket végigolvas-suk, benne van az egész üdvtörténet.

Tehát ez a lutheri kereszt-teológia, amimegmutatja azt, hogy mit tett Krisztus éret-tünk, ugyanakkor ez felszabadító győzelmitudat, hogy megváltottak vagyunk, amiértnekünk hálát kell adnunk. Ez a lutheri vidám-ság, hilaritás a lutheránus identitás egyikspecifikuma. ■

Jer, Krisztus népe, nagy vígan Mind egy örömre keljünk, És egybeforrva, boldogan Csak arról énekeljünk, Hogy könyörülő Istenünk Mily áldott csodát tett velünk, Mit drágán szerzett nékünk.

A Sátán tett rám rabigát És már halálba vesztem, A bűn gyötört éj- s napon át, Mert benne gyökereztem. Mind jobban elsüllyedtem én, Nem volt számomra már remény, Megült a bűnnek átka.

Nem használt, sőt káromra lett, Ha bármi jót is tettem, Mert az égi ítéletet Önkényből megvetettem. Mégis kínzott a félelem, Hogy csak a halál van velem És a poklokra hullok.

Ám az örök szent irgalom Nagy ínségem megszánta, És könyörülvén ily bajon,

Megenyhítni kívánta. Mint jó Atya, szívébe vett, Nem játék volt, amit megtett Legfőbb kincsével értem.

Így szólott Egyszülöttihez: Jött irgalomnak éve, Én diadalmam, menj, siess, Légy népem üdvössége.Bűn átkából segítsd ki hát, Fojtsd meg a ráleső halált:Az embert térítsd hozzád.

S ím, az Atyának engedett A Fiú, hozzám jőve, Egy tiszta szűztől született Testvéremül a földre. Járt, mint nagytitkos hatalom, Felölté önnön alakom, Hogy a Sátánt lebírja.

Szólt hozzám: tarts ki már velem, Most célod el kell érned, Immár enyém a küzdelem, Kiállok készen érted. Te az enyém, én tied, S hol én vagyok, ott lesz helyed:

Szét nem választ az ellen.

És bár kioltja életem, És bár kiontja vérem:Mindezt javadra szenvedem,Hű légy e hitben vélem. A halált éltem megveszi És szentségem jóváteszi A bűnt, hogy üdvözülhess.

Én az Atyához felmegyek, Ha végeztem a földön, Hogy aztán Mestered legyek, A Lelket rád kitöltöm, Ki félelmedben bátorít, S hogy engem ismerj, megtanít És igazságban járat.

Mit tettem és hirdettem én, Azt kövesd szóban, tettben, Az Úr országát építvén És dicsőségét egyben. Ne hagyd, hogy hívság s emberek Megrontsák lelki kincsedet:Ez légyen örök részed!

(Református Énekeskönyv 298. ének)

LLUUTTHHEERR MMÁÁRRTTOONNJJEERR,, KKRRIISSZZTTUUSS NNÉÉPPEE,, NNAAGGYY VVÍÍGGAANN

Dr. Fabiny Tibor

Dr. Szűcs Ferenc

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

18

A keresztyénség elterjedése egybeesett arómai birodalom kiépülésével. A pogányvallásokban számtalan istenséget, köztükistennőt imádtak. A birodalom nem el-törölte, hanem begyűjtötte a sokféle kul-

tuszt („jobb a békesség a népekkel és azisteneikkel is”). Ezeknek épült Rómában apanteon. Egyazon istent különböző területenmás-más néven tiszteltek, így idővel össze-olvadt a görög és a római istenek világa. Apogány felfogás szerint nem az volt a fontos,hogy egy istenséget milyen névvel illetnek,hanem hogy a kultuszát folyamatosan gyako-rolják.

A keresztyén egyház hamarosan világihatalmi szereplő lett, hatalma kiépítéséhez isvilági eszközöket használt. Tanítások és egy-házi dogmák sora született, melyek a pogánynői istenségek újabb és újabb vonásaivalruházták fel a bibliai Máriát. A történészek aIV. századra teszik a Mária-kultusz megje-lenését. A 431-es Efézusi Zsinaton előszörhasználják az „isten anyja” kifejezést. A bibliaszerint Mária csak Jézus emberi voltának voltaz anyja, hiszen Isten Fiát már a teremtés előttszerette az Atya, sőt a teremtésnek is részesevolt. Az Ó-szövetségben is többször találko-zunk az Úr angyalával, ami Jézus Krisztusföldi születése előtti emberi formát öltését je-lenti. (Ez a krisztofánia.) Isten Fia az emberekmegváltásáért született a földre emberi test-ben, a Szentlélek által. Tehát Mária nem azIsten anyja, hanem Jézus földi anyja.

649-ben a Lateráni Zsinat kimondja Má-ria örök szüzességének a tanát. A bibliábanMáté és Márk is felsorolják Jézus négy öcs-csét: „Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nemaz ő anyját hívják-é Máriának, és az ő test-véreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Jú-dásnak?” (Máté 13:55.) Ugyanittmegemlítik, hogy húgai is voltak.Mária tehát Józseftől gyerekeketszült, nem maradhatott szűz, ellen-ben a pogány Diana, más névenArtemisz szűz istennő volt. 650-tőlmár ünnepségeket szerveztek SzűzMária tiszteletére, ami az Atya ésJézus imádatát egyre jobban kiseb-bítette. Imádkoznak hozzá, 1090-ben bevezetik a Rózsafüzér imádsá-got (a hinduk példájára, Péter a re-mete javaslatára). 1184-ben a Vero-nai Zsinaton bevezetik az eretnekekinkvizícióját. 1229-ben a laikusok

eltiltatnak a Biblia olvasásától. 1439-ben ki-hirdetik a tisztítótűzről szóló dogmát.

1545-ben a Bibliával egyenlő tekinté-lyűnek hirdetik ki a tradíciókat. (Valójában azisteni kijelentés fölé emelik az emberi eret-nekségeket.) De a 138. zsoltár 2. verse eztmondja: „Szent templomod felé hajolok, smagasztalom nevedet kegyelmedért és igaz-ságodért; mert minden neveden felül felma-gasztalád a te beszédedet.”

1546-ban az apokrif könyveket hozzá-csatolják a saját Bibliájukhoz, pedig a koraiegyházi tekintélyek, ezeket sohasem szen-tesítették.

Mária szeplőtlen fogantatásának a gon-dolata a XIII. században jelenik meg az egy-házi tanításban. (A protestáns felekezeteknem látják ennek semmiféle bizonyítékát.)1854-ben IX. Pius kijelenti Mária makulátlanszűzi fogantatását. 1870 – a pápa tévedhetet-lenégének a kinyilatkoztatása. 1925-től kezd-ve tévedhetetlen igazság, hogy Mária testbenelragadtatik, de ezt csak 1950-től iktatják bedogmaként. (A Biblia csak Énók, Illés és Jé-zus elragadtatásáról tud, ha Mária esetében isígy lett volna, biztos tudósítana róla.)

Ez a legenda is tovább bővül, Mária menny-béli megkoronázásával, annak ellenére, hogya Biblia egyedül Jézusról mondja: „Azt azon-ban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időrekisebbé tétetett az angyaloknál, a halál el-szenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel ko-ronáztatott meg, hogy az Isten kegyelmébőlmindenkiért megízlelje a halált.” (Zsid. 2:9.)Így Máriából az Ég Királynője lett. Az Ég Ki-rálynőjét már a sumérok és az akkádok is tisz-telték, Babilonban Istar volt a neve, Szíriában,Föníciában, Kánaán területén pedig Astarotnéven imádták. A Biblia szerint igen nagy

bűn volt, amikor a zsidók közt is elterjedt azÉg Királynőjének a kultusza. Az viszont Istentetszésére volt, amikor Jósiás király fellépette kultusz ellen.

Istar és Astarot egyben a háború is-tennője is volt. Így nem meglepő, ha ezek atulajdonságok később Mária tulajdonsá-gaiként tűnnek fel. Számos oltárképen láthatóMária, amint beavatkozik a csatákba, hogygyőzelmet adjon. Sok fogadalmi templomvan neki szentelve, egy-egy megnyert csatamiatt.

1965-ben VI. Pál Máriát az egyház any-jává is teszi. Krisztus egyházának nincs anyja,hanem csak Atyja van, és a feje a Krisztus, ésnem a római pápa. Nem Mária az Isten, ésnem Ő az Isten Fia, és nem ő váltotta meg avérén az embereket, nem küldte el a SzentLelket. Nem Ő jön vissza az Egyházért, ha-nem Jézus Krisztus. Jézus halálával és feltá-madásával szerezte az egyházat. Attól még,hogy Einstein felfedezte a relativitás-el-méletet, azért nem nevezik az anyját „a rela-tivitás elmélete anyjának”. Ennyire durvánferdíti el a tévedhetetlen katolikus egyház azigazságot.

A katolikusok Magyarországon is többnéven tisztelik Máriát. A Nagyboldog-asszony a magyarság ősi pogány istennőjevolt. A korabeli elképzelés szerint az ég hétegymás fölötti szintre tagolódik, ahol hétúrnő uralkodik. A Nagyboldogasszony aleghatalmasabb, de van Gyertyaszentelő-,Gyümölcsoltó-, Sarlós-, Havas-, Kisbol-dogasszony is. Néhány ezek közül 1948-igállami ünnep volt. Más népeknél is meg-találhatók hasonló pogány istennők, és a hi-vatalos katolikus magyarázat szerint ezekmind Jézus anyjával, Máriával azonosak.

Csakhogy a tulajdonságaik nemegyeznek, sőt ellentétesek a bibliaiMáriáéval. Igazából az állapíthatómeg, hogy Mária neve alatt ősipogány istennők kultusza folyiktovább. Magyarországon is ez tör-tént. Szent Gellért püspök ja-vaslatára a térítők a Boldogasszonynevet Máriára vitték át. Szent Ist-ván királyunk Fehérvárott az„örökké szűz dicsőségére” emeltetbazilikát, melybe ő és utódai te-metkeztek. Tudjuk, István a koro-náját és az országát is Mária ol-talmába ajánlotta.

AA MMÁÁRRIIAA--KKUULLTTUUSSZZ MMEEGGJJEELLEENNÉÉSSEEAA KKEERREESSZZTTYYÉÉNNSSÉÉGGBBEENN,,

HHAATTÁÁSSAAII,, KKÖÖVVEETTKKEEZZMMÉÉNNYYEEII

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

19

Más népek keresztyén gyakorlata is eltérta Bibliától. Az örmény és a kopt keresztyén-ségben a Szentháromságban a Szentlélek he-lyét a gyakorlatban a vele párba állított Szűz-anya tölti be. Ez a felfogás az ősi egyiptomiistencsalád mintából eredeztethető, ahol atriászt az atya, anya és fiú alkotja. A mi Szent

Koronánkon is az Atya és a Fiú képmásánkívül eredetileg Máriáé is szerepelt. (Ezt ké-sőbb lecserélték Dukász Mihályéra.)

Sok bizonyítéka van a keresztyénség po-gány eszmékkel való keveredésének. Gon-doljuk meg, hogy az egész ó-szövetségen át-vonuló isteni ítéleteknek mi volt az oka. Azok a pogánysággal való keveredés volt. Át-vették a környező népek istenkultuszait, így őkis bálványimádókká váltak, hiába áldoztak azigaz Isten előtt is. Az Úr féltőn szerető Isten, akiazt mondja, hogy „Én vagyok az Úr, ez a ne-vem, és dicsőségemet másnak nem adom, semdicséretemet a bálványoknak.” (Ézs. 42:8.)

Nagy bajban vagyunk, ha a magunk ké-pére igazítjuk az Istent. Vagy kevésnek, vagysoknak érezzük az Ő magáról adott kijelen-téseit. Hiányzik például az anyaság eszméjeaz Istenből. Kevés nekünk, hogy Ő adta azanyaságot, gyorsan aranyborjút készítünk,amit látunk, és azt mondjuk, hogy íme, a miistenünk, aki kihozott Egyiptomból.

„Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki ki-hoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szol-gálat házából.

Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem.

Ne csinálj magadnak faragott képet, éssemmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn azégben, vagy amelyek alant a földön, vagyamelyek a vizekben a föld alatt vannak.

Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én,az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok,aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban,harmad és negyediziglen, akik engem gyű-lölnek.

De irgalmasságot cselekszem ezeriziglenazokkal, akik engem szeretnek, és az énparancsolatimat megtartják.”

(II.Móz. 20: első két parancsolat.)

Haranginé Csuta Anna ■

Az idei Papkerti Koncerten a KobzArtFolkműhely volt a vendégünk, akik„Bor-zene-történet” címmel adtak előolyan magyar folklór, illetve régizeneiműveket, melyeknek „főszereplője” egy

hangszer volt: a koboz. A koboz egy lantszerűhúros, pengetős hangszer, melyen kobzosok,vagy kobzások játszottak/játszanak; ezen adélutánon Bolya Mátyás, az együttes veze-tője, aki az egyetemi katedra mellett hangsze-res szólistaként is foglalkozik zenetörténetiforrások rekonstrukciójával; mellette CsenkiZalán, a koboz fiatal virtuóza. A két kobzost

Annus Réka kísérte varázslatos hangjával.Az egyes zeneszámok között Bolya Má-

tyás kitűnő eligazítást nyújtott a művek hát-teréről, keletkezésük koráról, históriájáról,így megtudhattuk, hogy miről énekeltek való-jában a trubadúrok, hogy miért nem tanultukaz iskolában Janus Pannonius itáliai epigram-máit, hogy mit gondolt a fiatal Balassi Bálinta borról és a szép nőkről, vagy Berzsenyi apillanat hatalmáról. A zene segítségével ígybepillanthattunk a zenetörténet – és egyúttala kultúrtörténet – kevésbé ismert fejezeteibe.

■

VVII.. PPAAPPKKEERRTTII KKOONNCCEERRTT22001177.. aauugguusszzttuuss 2277..

Gazsi Csongor Isten szövetségébe lépett

NNÁÁLLUUNNKK KKEERREESSZZTTEELLTTÉÉKK

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

20

Az 56-os forradalomra és szabad-ságharcra emlékező ünnepi műso-rok között egy számomra rendkívülérdekes és izgalmas dokumentum-filmet sugárzott tavaly október 23-

án a Duna televízió. A film címe: „A né-ma tüntetés” (rendezte: Pajer Róbert).Egy a budapesti I. kerületi Toldy FerencGimnáziumban történt eseményrőlszólt, melynek történetét még én magamsem ismertem, pedig én 1980-ban aToldyban érettségiztem, és az iskola-újság főszerkesztőjeként valamivel többismerettel rendelkeztem az iskola tör-ténetét illetően, mint diáktársaim. Jó,persze az még az „átkosban” volt, és azakkori hatalom nyilvánvalóan igyekezett elhall-gatni, de valahogy a rendszerváltozás után semigen kapott nyilvánosságot, én legalábbis nemhallottam róla.

A film arról a csendes tiltakozásról számoltbe, amelyet a Toldy Gimnázium diákjai a for-radalom egy éves évfordulóján, 1957. október23-án hajtottak végre (tehát éppen 60 évvelezelőtt), egyszerre demonstrálva kiállásukat ’56eszméi, a nemzeti függetlenség és szabadsággondolata mellett, és tiltakozva a kegyetlenmegtorlások ellen. A film bemutatta, hogy aforradalmat átélt toldys diákok a maguk korlá-tozott lehetőségei között milyen nagy bátorság-gal és leleménnyel nyilvánították ki vélemé-nyüket a néma tüntetés beszédes eszközévelegy olyan időszakban, amikor már az egészországot elnémította a diktatúra. Egykori diá-kok, tanárok visszaemlékezései, valamint tör-ténész szakértők segítségével elevenítették fela történteket, melynek egyes epizódjait szí-nészek jelenítettek meg, képszerűen illusztrálvaaz elhangzottakat.

A film egyik szereplője DR. SZARKAMIKLÓS református lelkipásztor volt, aki an-nak a III/A. osztálynak a tagjaként idézte felélményeit, amelyik az eseményeket elindította,és amelynek osztályfőnöke, történelemtanáraaz az Antall József volt, akit 1990-ben – Istentörténelmi igazságtételeként – a szabad Ma-gyarország első miniszterelnökének választot-tak. Az egyházmegyei családi napon találkozvaa nagytiszteletű úrral, arra kértük, hogy ele-venítse fel emlékeit olvasóink számára is.

- Hogyan került nagytiszteletű úr aToldyba?

- Az ötvenes években mi a budai Várhegyoldalában, a Hunfalvy utcában laktunk, mind-össze 600 méterre a Toldytól. Közel volt teháthozzánk, és igen jó hírű iskola is volt, a budaikeresztyén középosztály fiúgimnáziuma, ígykézenfekvő volt, hogy a Toldyba kerüljek kö-zépiskolába. Harmadikos gimnazista voltam,amikor sor került az ominózus néma tüntetésre,amit én valóban személyesen átéltem.

- Még mielőtt erre rátérnénk, ugorjunkvissza egy évet. Hogy élte meg a forradalomnapjait?

- 1956. október 23-a egy keddi nap volt.Gyönyörű szép idő volt. Dél körül megjelent agimnáziumban néhány műegyetemista, akik el-hozták az egyetemisták, főiskolások politikaiköveteléseit tartalmazó 16 pontot, és meghir-dették, hogy a budai Bem téren a Bem

szobornál délután népgyűlést tartanak, men-jünk el mi is. Hazamentem, mert nagyon kí-váncsi voltam, hogy a rádió hogyan reagál erre,hiszen az ötvenes évek viszonyai között lehe-tetlennek tűnt, hogy egy ilyen megmozdulástörténhet. Kinyitottuk a rádiót, és hallottukPiros László belügyminiszter közleményét,hogy megtilt mindenféle nyilvános utcai gyü-lekezést és felvonulást. Akkor a nagymamámazt mondta, hogy „Most akkor nem mész se-hova”. Egy fél óra vagy egy óra múlva azonbanbemondták, hogy a belügyminiszter mégis en-gedélyezte a tüntetést, tehát mindenki szabadonrészt vehet a gyűlésen.

Persze én is elmentem otthonról, és le-mentem a Bem térre. Rengeteg ember gyűltössze, szinte egy gombostűt sem lehetett volnaletenni. Bessenyei Ferenc elszavalta a Szózatot,utána még valaki beszélt, de arra már nem em-lékszem, hogy ki. Találkoztam ott egy kedvesévfolyamtársammal, Szathmári Lászlóval, aki-vel együtt jártunk ifjúsági órákra a SzilágyiDezső térre. Ő is református volt. Majd a tömegelindult a Margit hídon át a Kossuth térre, ésLacival együtt mi is a tömeggel tartottunk.Olyan sokan voltak, hogy ahogy mentünk át aszéles Margit hídon, a hídpálya teljes szé-lességében hömpölygött a tömeg. A villamosokis leálltak.

Akkor már hat óra körül járt az idő, el-kezdett szürkülni. Emlékszem, hogy a Kossuthtéren is olyan sokan voltunk, mintha a 7-es bu-szon utaznánk csúcsforgalomban. A tömegNagy Imrét követelte. Több órát vártunk rá,amíg megjelent a Parlament erkélyén, közbenteljesen besötétedett. Azzal kezdte a beszédét,hogy „Kedves elvtársak” – mire lehurrogták.Erre kijavította magát, és azt mondta: „Kedvesbarátaim”. Amit mondott, arra nem emlék-szem, arra viszont igen, hogy amíg ott vártunk,valaki bedobta ott a tömegben, hogy „Ide Hor-

thy Miklós kellene!”, de mindenki lehur-rogta: „Nem kell Horthy!” Ez egy apróepizód volt, de jól tükrözte a néphangu-latot.

Ahogy Nagy Imre elmondta a be-szédét, egyszerre csak halk, majd egyreerősödő puffanásokat lehetett hallani,ami számomra azonnal felidézte a II.Világháborút. (Ötéves voltam, amikor’45-ben a front elérte a fővárost, jól is-mertem a lövések dörejét.) Pár percmúlva jött is a hír, hogy lőnek a Rá-diónál. Ott álltunk a téren SzathmáriLacival, aki azt mondta: „Te, Miki,gyere, menjünk, nézzük meg, mi történikott!” És akkor bennem mintha egy hang

szólalt volna meg, hogy „Nem megyek én! Ag-gódnak értem a szüleim, nem tudják, hogy holvagyok, pedig hallják, hogy valami rendkívülitörténik a városban”. Elköszöntem Lacitól, ésa Kossuth hídon át hazamentem a Hunfalvyutcába. Hazaértem, otthon már nagy volt az iz-galom. Aztán figyeltük és vártuk, mikor oltjákle a Parlament csúcsán lévő vörös csillagot.Úgy tíz óra tájban valóban kialudt, és emlék-szem, milyen eufórikus öröm volt bennünk,hogy valaminek vége van. Azt hittük, hogy ezilyen egyszerű.

Eltelt egy hét, mikor kaptam egy meg-rendítő hírt: Szathmári Laci akkor átment aBródy Sándor utca és a Múzeum körút sarkán,ott megállt, és meglőtték. Azonnal vérbe borult.Tőle tíz méterre állt egy ugyancsak ugyanabbaaz ifjúsági közösségbe járó barátunk, egyHorváth Szabolcs nevű fiú, aki ötödévesmedikus volt, egy talpraesett gyerek, ő szerzettmentőt. Szathmári Laci akkor hetekig élet-halálközött volt. Az agyába fúródott golyót nemlehetett kivenni, így benne maradt, egészenközel az agytörzshöz, ahol a hőközpont van. Azegész életét úgy élte le mind a mai napig, hogyhőemelkedése van, mert a hőközpontot irritáljaez a benne maradt golyó. Ő is teológiára jöttkésőbb. Egy évvel járt alattam, mert a be-tegsége miatt csak egy évvel később tudta kez-deni, de aztán disszidált. Baselban végezte azegyetemet, és ott kapott lelkészi oklevelet.Svájcban volt református lelkipásztor. Miutánnyugdíjba ment, hazaköltözött, most már itthonél Magyarországon.

Ezt a történetet azért említem, mert ebbenvan egy személyes dráma is. Mert ha a történel-met alulnézetből nézzük, akkor ezek a szemé-lyes drámák azok, amelyek elsősorban eszünk-be jutnak. Nyilvánvaló, hogy azok a napokrendkívüliek voltak a fiatal serdülő emberszámára, és én már akkor is azt éreztem,hogy most olyan dolgok történnek, mintha atörténelmet vérrel írnák. Láttunk halottat, áll-tunk sorba kenyérért, lisztért, cukorért, köz-ben süvítettek mellettünk a golyók. Mindeztnem azért mondom, hogy dramatizáljam amúltat, de ezek egészen sajátos napok, hetekvoltak. November 3-áig élt bennünk egy eu-fória, hogy tudniillik a magyar szabadság-harc győzött. Elkezdtek tárgyalni a szovjetcsapatok kivonásáról, csakhogy előzőlegMoszkvában már megegyeztek a forradalomerőszakos leveréséről, mert sem a Szovjet-unió, sem Tito nem ment bele abba, hogyMagyarországon egy új rend jöjjön létre.

Dr. Szarka Miklós

AA NNÉÉMMAA TTÜÜNNTTEETTÉÉSSDDRR.. SSZZAARRKKAA MMIIKKLLÓÓSSLLEELLKKIIPPÁÁSSZZTTOORR EEMMLLÉÉKKEEZZIIKK

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

21

November 3-án tőrbe csalták Malétert és amagyar tárgyalóküldöttséget, és másnap elin-dult a szovjet invázió.

Volt még egy drámai élményem. Október25-én délben volt a Véres Csütörtök, a Kos-suth téri vérengzés. Mi légvonalban nagyonközel laktunk a Kossuth térhez a budai olda-lon, tehát volt áthallás Pest felől. A nagyma-mám leküldött az üzletbe. Emlékszem, hogyamint kiléptem a kapun, rettenetes ágyúdör-gést és gépfegyverropogást hallottam, olyanfélelmetes volt, hogy ki se mertem menni azutcára. Több száz ember halt meg a tüntetőkközül, még többen megsebesültek.

Egyébként én magam egy apró jelből kö-vetkeztetve nem igazán hittem, hogy itt igaziváltozás lehet. Október 26-27-ére lassan kon-szolidálódott a helyzet, kezdett a rend helyre-állni, és a közlekedési rendőröknek is egyretöbb lett a feladatuk. De a közlekedési rendő-rök sapkájáról nem került le a vörös csillagosjelvény. Olyan volt a rendőrök jelvénye, hogya vörös csillag teljesen befedte a címerpajzsot,és szinte csak a vörös csillag volt rajta látható.Ha itt igazán változás lenne – gondoltam – ak-kor ezek levették volna, vagy levetették volnavelük a sapkájukon levő vörös csillagos jel-vényt, de nem vették le. Sajnos így is lett, ésez az impresszió úgy megmaradt bennem.

- Mikor kezdődött a tanítás a Toldyban aforradalom leverése után?

- A diákok számára „szénszünet” miattnem volt tanítás 3-4 hónapig. Ez azt jelentette,hogy ’56 őszétől ’57 februárjáig nem mentünkiskolába. ’57-ben befejeztük a másodikat, ősz-szel mentünk harmadikba, és akkor, 1957. ok-tóber 23-án történt a néma tüntetés.

- Mi volt ez a néma tüntetés? Hogyantörtént, és mik voltak az előzményei, lehetett-e valamit előre sejteni?

- A fantasztikus ebben az volt, hogy előresemmit. Sőt azt kell mondanom, hogy azokkalbeszélgetve, akikkel ebben a filmben interjút

készítettek, egybehangzó volt a véleményünkarról, hogy tulajdonképpen senki sem tudta,hogy ez hogy indult. Egy szikra belobbantottaa tüzet, de senki sem tudta, hogy a szikra hon-nan jött. Valahonnan jött egy szikra, ami csakúgy magától gyújtott lángot, és terjedt tovább.A gyerekek egymásnak mondták tovább,hogy mivel most van a forradalom egy évesévfordulója, a nagyszünetben sorban a falmellé állunk, és nem olvasunk, nem eszünk,nem beszélgetünk, nem nevetgélünk, hanemnémán, egyenesen, fegyelmezetten vigyázbanállunk. Így tisztelgünk a hősök előtt, és em-lékezünk azokra, akik az igaz ügyért haltakhősi halált.

- Mennyi ideig tartott mindez?- Tulajdonképpen az egész nagyszünetet,

a húsz percet kitöltötte, ami azért lett nagyonizgalmas, mert különösen az igazgató-helyet-test ez rendkívül irritálta. Ott ordibált és dü-höngött, föl-alá futkosott – erre tisztán em-

lékszem –, közben pedig a gyerekek csak áll-tak a fal mellett némán. Ő meg kiabált: „Mértnem szólaltok meg? Mért nem csináltok va-lamit? Mit álltok itt?” De senki nem szólt nekivissza egy szót sem, mindenki néma maradt.Nagyon érdekes, hogy erre a verbálisanagresszív fellépésére a gyerekek megke-ményedtek, még egységesebbé téve a tár-saságot.

Az iskola vezetése megpróbálta a hangos-bemondóval megtörni a csendet, de a hang-szóró is néma maradt. A diktatúrában a han-gosbemondónak – akár üzemben, akár is-kolában – mindig volt egy politikai motiváló,agitáló szerepe, mert vagy internacionalistaszólamokat kellett hallgatnunk, vagy csasz-tuskákat, meg mozgalmi dalokat, de ez mostnem szólalt meg. Nem értettem, hogy miért.Később tudtam meg, már az érettségi talál-kozónkon, a filmből pedig manifeszt kiderül,hogy az egyik osztálytársunk, Halász Miskamég óra közben kikéredzkedett WC-re, föl-ment és belopózott a fizikaszertárba, ahol aza szerkezet volt, amin keresztül működtetnilehetett a bemondót, és elvágta a fővezetékét.

- Milyen következményei voltak a nématüntetésnek?

- Még aznap megjelentek a nyomozók,akik elkezdték az ügy felderítését. A filmrendkívül hűen adja vissza mindezt. Két-három osztálytársunkat hallgatták ki, hogymegtudják, ki vágta el a zsinórt. Nyilvánvalóvolt ugyanis, hogy a zsinór elvágása tettelehetővé technikailag, hogy néma tüntetéslegyen. A portást küldték, hogy ez meg ez agyerek menjen be a tanáriba kihallgatásra. Be-hívták Buzinkay Gézát (aki egyébként későbbtörténész lett), meg Zboray Lórántot, és szo-rongatták őket, de senki nem mondott semmit.Végül szegény Halász Miska úgy bukott le,hogy amikor aznap hazament, naiv módon el-mondta az édesanyjának, mi történt, hogyelvágta a hangosbemondó vezetékét.

[1959. május] 8-án a Toldy Gimnázium IV.a. osztályának utolsó történelemórája volt,melyet Antall József osztályfőnökünk tar-tott. Antall rendkívül érdekes és az osztálytanulói számára előkészített beszédet tar-tott. A tanulók a feszült légkört, amit Antallteremtett maga körül, még egy pisszenésselsem zavarták, rendkívüli figyelmet tanúsí-tottak [...] Antall a szokásos bevezető utánrátért a lényegre. Azt mondta, hogy ha in-nen kikerülünk az iskolából, soha ne felejt-sük el azt, hogy magyarok vagyunk, sőt be-csületes magyarok. Egy hazáját szeretőmagyar ember soha nem képes becstelendolgokra, és a haza érdekében minden ál-dozatra képes. [...] Említette a köpenyfor-gatást [sic!], ami szerinte nem a magyarember sajátossága, itt célzott az általa any-nyira keresett osztályspiclire. Hangsúlyoz-ta, hogy mindenki tévedhet az életben, atévedését azonban helyre lehet hozni, mert

annak az illetőnek mindenki meg fog bo-csátani, de a lelkiismerete nem. Itt követke-zett azután a beszédjének egy olyan része,amely szinte meghatotta a tanulókat. Újbóla magyarság, a becsületesség, a lelkiisme-ret. Kétségtelen, hogy a tanulók nagy részé-re óriási hatást gyakorolt ez a megnyilat-kozás, egy egész életre szóló útravaló volt,ahogyan Antall mondotta. ..– Később máshangnembe csapott át. A légkör szinte iz-zóvá vált, amikor Antall azt említette, hogymost kilépünk az életbe, abba az életbe,amelynek számtalan, újból és újból megis-métlődő rúgásait kell elviselni. El kell vi-selni összeszorított foggal, törhetetlen aka-rattal tartogatni az energiát máshova. Nemszabad reagálni az élet csapásaira, nem sza-bad összeomlani, kifelé mutassunk jó arcotaz egész környezetünknek, de a belsőnketnem ismerheti meg soha senki illetéktelenés arra nem hivatott. ..– Az óra alatt az osz-

tály szinte megdermedt, csüngtek Antallszaván, néha összeborzadtak, amikor egyesrészeknél a szemek szikrát hánytak, de en-nek ellenére, akik nem ismerik őt eléggé,könnyen megtéveszthette volna hallgató-ságát [sic!]. De vannak pillanatok, amikorelfeledkezik magáról, egy pillanatra meg-mutatkozik igazi én-je, és ebből kell kiin-dulni. ..– Ezzel a néha nyájas, máskor ho-mályosan célzó stílussal rendkívül nagyhatást tudott elérni. Az óra után az osztályvezető egyéniségei csillogó szemekkel ésátszellemült ábrázattal kérdezték egymás-tól, hogy megértetted, hogy Antall mit akartnekünk mondani, és az osztály nagy része,aki meg akarta érteni, az megértette...

(Forrás: Rainer M. János: Lemerülés vagymegkapaszkodás? Idősb és ifjabb AntallJózsef az 1956 utáni években című tanul-mányából.) ■

RÉSZLETEK „KEREKES JÁNOS” BESÚGÓRÉSZLETEK „KEREKES JÁNOS” BESÚGÓÜGYNÖKI JELENTÉSÉBÜGYNÖKI JELENTÉSÉBŐŐLL

Bolberitz Pál ‘56-os rajza

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

22

Az anyja pedig még oktalanabbul elmondtaezt a házmesternének, akivel jóban volt, azmeg jelentette, ahol jelentenie kellett. HalászMiskát kicsapták az ország összes közép-iskolájából, az osztály többi tagjának pedigkilátástalanná vált a továbbtanulása. HalászMiska később azért magántanulóként leérett-ségizhetett és neves tévéoperatőr lett, de csakvalamikor a hatvanas évek közepén vették felés végezte el a Színművészeti Főiskola tévé-operatőri szakát.

Különben az is csak sokkal később derültki, hogy az osztályban is volt egy besúgó. Őmár a néma tüntetés után jött az osztályunkba.Úgy tudtuk, hogy ellenforradalmi tevékeny-ség miatt tették hozzánk büntetésből (1957.október 23-án saját állítása szerint feketegyászruhában jelent meg előző iskolájában –a szerk.), de ma már tudjuk róla, hogy az ál-lamhatalom beszervezte, és „Kerekes János”fedőnéven jelentett. Amikor az érettségi tab-lónkat kiállították, egy ismeretlen kitörölteennek a fiúnak a nevét a tablóról.

- Feltétlenül említést érdemel a III/A.osztályfőnöke, Antall József, akit azonban for-radalmi szerepvállalása miatt valóban bün-tetésből helyeztek az Eötvös Gimnáziumból aToldyba.

- Igen, 1957 tavaszán ke-rült át hozzánk az Eötvös Gim-náziumból, és szeptembertől őlett az új osztályfőnökünk. Márakkor volt bennünk valami sa-játos tartás, amiről mi nemgondoltuk, hogy az egyfajtamegnyilvánulása egy tartás-nak. Amikor Antall József be-jött hozzánk az első történe-lemórájára, előzőleg megbe-széltük egymás között, hogykipróbáljuk, ki ez az ember. Felálltunk, éselénekeltük a Himnuszt. Ő rezzenéstelen arc-cal végighallgatta, majd egyszerűen csak aztmondta: „Üljenek le!” Nem fűzött hozzá sem-mi kommentárt, nem tiltakozott, nem állítottale, de nem mondott se dicséretet, se köszö-nömöt. Huszonöt évesen már nagyon bölcsember volt.

Az érettségin is volt egy emlékezetesepizód. 1959. június 17-én, a szóbeli érettségiután valami miatt késett az eredményhirdetés,és mit csinálnak a diákok, ha várakozni kell,megpróbálják elütni valamivel az időt. Az voltbennünk, hogy úgyis elmegyünk innen, utá-nunk az özönvíz – leszedtük hát a Lenin mega Sztálin képeket a falról, meg összetéptük ésa kertben elégettük az orosz tankönyveinket.Ebből nagyon nagy balhé lett, az osztály vég-

leg megpecsételte saját sorsát. Az igazgatóhe-lyettes feljelentése alapján maga a művelődésiminiszter rendelte el vizsgálat lefolytatását.Antall ellen fegyelmi eljárást indítottak, fel-függesztették állásából, és néhány hónap múl-va politikai magatartása miatt kirúgták, sőt atanári pályától is eltiltották. Így került a Fővá-rosi Szabó Ervin Könyvtárba könyvtárosnak.Egyébként pedig még be sem fejeződött avizsgálat, amikor a budapesti pártbizottságmeghozta a verdiktjét arról, hogy az egészosztályt kollektíve kizárják az egyetemi,főiskolai továbbtanulás lehetőségéből, így énis csak egy évvel később kezdtem el ateológiát.

- Mi lett az osztálytársakból? Ki milyenpályát futott be?

- Ebből a 45 gyerekből legalább 20-25 lettdiplomás, tehát egyetemet végzett ember.Nyolcan lettek az osztályból történészek, amiegyértelműen Antall József nagyon pozitívtanárszemélyiségére vezethető vissza. Kap-ronczay Károly lett Antall utódja például az

Orvostörténeti Intézetnél. Osztálytár-sunk volt Bolberitz Pali, aki katolikuspap lett, teológus, a Pázmány Péter Ka-tolikus Egyetem filozófia tanára. Félévig egy padban is ültünk. Antall Józseftemetésén ő végezte az egyházi szer-tartást. Jeszenszky Géza is velünk volt,az Antall-kormány külügyminisztere,később nagykövet. Ő Antall József uno-kaveje lett, mert a nővére lányát vette elfeleségül, és így nagyon közel került acsaládhoz.

- A hatvan évvel ezelőtti bátor el-lenállás hogyan hatott ki későbbi életére?

- Mindannyiunkra nagyon hatott ez a né-ma tüntetés, de nem nagyon beszéltünk róla.Én magam sem tulajdonítottam ennek akkora

jelentőséget. Aminek mégis van jelentősége –ha a történelmet alulnézetből nézzük –, hogyfiatal srácok hogy éreztek és gondolkodtakakkor ’56-ról, annak szellemiségéről. Jóllehet,hozzá kell tennem, ezek általában budai gye-rekek voltak, inkább tisztviselő, középosz-tálybeli, vagy esetleg értelmiségi embe-reknek a gyerekei, akik azért otthon meg-kapták a megfelelő politikai felvilágosításta történelemről. Csodálatos kegyelem, hogyIsten engem megtartott a vészterhesidőkben, és én bár csak úgy sodródtam azeseményekkel, mert diákként nekem nemvolt semmilyen különösebb szerepem, deazért a vérrel írott történelemből valamiízelítőt vettem.

Puskás Attila ■

A Reformáció 500. évfordulója jegyébenpomázi-csobánkai református közössé-günk zenei gálaműsort rendezett a pomázizeneiskola hangversenytermében. Refor-máció és zene – hogyan kapcsolódnak

egymáshoz? 1530-ban Luther így foglaljaössze röviden a zenére vonatkozó nézeteit:

„Szeretem a zenét, mert az:1. nem az emberek, hanem az Isten ado-mánya;2. mert a lelket megvidámítja;3. mert elűzi az ördögöt;4. mert ártatlan örömöt (boldogságot)teremt. S e közben eltűnik harag, vágya-kozás és önhitség.

A teológia után a zenének adom az első helyet.Ez Dávid és az összes próféták példáján köny-nyen belátható, akik minden mondanivaló-jukat versekben és énekekben fejezték ki.”

Nyilas Zoltán esperes úr nyitotta meg azalkalmat áhítattal, ezt követően pedig a gyüle-kezeteink legkisebbjei énekelték el a „Jézusszeret”, a „Hála, hogy itt a csendes reggel”, a„Kicsiny kis fényemmel” és az „Olyan örö-möt…” című énekeket. Majd Fukk Lóránt(veresegyházi református lelkipásztor) „Péter”című versét szavalta el az erre az alkalomrahozzánk visszalátogató Máthé Zoltán lel-kipásztor.

A gála Johann Sebastian Bach műveivelfolytatódott. Kedves emlék számunkra, hogyBach felmenője, Vitus Bach (meghalt 1577)magyarországi pékmester és molnár volt, akiaz 1600-as években, a kemény ellenreformá-ció idején, lutheránus hitéhez ragaszkodvakényszerült elhagyni Magyarországot. A Bachcsalád elkötelezett lutheránus volt, ami JohannSebastian életét és művészetét is alapvetőenmeghatározta. Johann Sebastian Bach szemé-lyes Bibliájában a következő feljegyzés olvas-ható: „Az imádkozó, áhítatos, hívő zenébenIsten az ő kegyelmével mindenkor jelen van.”

Először a „Két korál” című művét CsiszárKrisztina, Nyilas Anna, Óváry Sarolta és Mol-nár Petra furulyán, Czák Nóra és Cseri Anna,fuvolán, valamint Csékó András harsonán ésBlaskó Mihály furulyán és fagotton, majd a„B-dúr szonáta” I. és II. tételét HerczeghZsuzsa fuvolán, Blaskó Mihály furulyán

Jelenet a filmből

Antall József diákjaivalegy kiránduláson (1958)

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

23

és Gilice Teréz zongorán adták elő.Időnként már a templomi orgonálásban is

„besegít” a nagyon tehetséges Pállfy Donát,ezen az alkalmon Chopin „Kontratánc”-át ját-szotta zongorán.

Orbán László hosszú évtizedeken át szol-gált református közösségünkben és gyüleke-zetünk Psalmus kórusá-ban. Életét és verseit át-hatja az Isten iránt elkö-telezett ember hűsége ésderűje. Laci bácsi ez évnyarán, 91 éves korábanhazatért. „Amikor leha-jolsz hozzám” című ver-sét fia, Orbán János elő-adásában hallhattuk.

David Popper csehszületésű, XIX- XX. századi gordonkamű-vész, zeneszerző, zenepedagógus, aki 27 évenát a budapesti Zeneakadémia tanára volt.„Szüleim emlékére” című darabját előadtákRátki Gergely csellón és Ásztai Réka zon-gorán.

Egy ismeretlen szerző szerzeménye azÉnekek éneke 2. részéből a „Szólt szerelmemnékem, kelj fel én mátkám szépen…” kezdetűdal, Orbán János énekelte el, gitáron kísérvemagát.

Claude Goudimel 1565-ben megjelentzsoltárfeldolgozásaiban a szerző – Kálvin

János ösztönzésére 1562-ben meg-született genfi zsoltároskönyv – tel-jes anyaga, azaz mind a 150 zsoltárátdolgozása szerepel. A gála közön-sége a 42. számút, a „Mint a széphíves patakra…” kezdetűt hallgat-hatta meg Csiszár Krisztina, TímárEszter, Orbán János és Blaskó Mi-hály előadásában.

Ezután Dietrich Bonhoeffer:„Áldó hatalmak” című műve kö-vetkezett. Bonhoeffer, aki a XX.század legnagyobb hatású protes-táns teológusa volt, 38 évesen haltmártírhalált a hitleri Németország-ban, a flossenburgi koncentrációs

táborban. Kivégzése előtt írt Börtönleveleibőla következőképpen tesz bizonyságot hitéről:

„Hiszem, hogy Isten mindenből, még alegrosszabból is jót tud és akar kihozni. Ehhezolyan emberekre van szükség, akik mindent alegjobbra fordítanak. Hiszem, hogy Isten min-den bajban annyi ellenálló képességet ad,

amennyire szükségünkvan. De sohasem adjameg előre, hogy bizal-munkat ne önmagunkbavessük, hanem egyedülcsak őbelé. Ennek a hit-nek a jövőtől való min-den rettegésünket le kellgyőznie.”

Gálaműsorunk be-fejezéseként gyülekeze-

tünk Psalmus kórusa három egyházi művetadott elő:

Clarke „Jertek áldjuk Istent” ésGárdonyi Zoltán „Szívemnek kő-sziklája” (Kiss Árpádné Erdélyi Pi-roska vezényelt), J. S. Bach „Zen-dülj lelkem énekszóval” (Timár Esz-ter vezényletével) és egy német dal-lamra írt, Cseri Kálmán által fordított„Szívem csendben az Úrra figyel…”kezdetű éneket (Csiszár Krisztinavezényletével). Utóbbit kánonbanénekelték először a gyerekek, majd

bekapcsolódva a kórus és a közönség, ígyzárva le a közös együttlétet.

A Református Gála Nyilas Zoltán lel-kipásztor záró-áldásával ért véget.

Isten iránti hálával fejezzük ki köszö-netünket Blaskó Mihály presbiter testvérünk-nek, aki a gálát megszervezte és az azon résztvett valamennyi résztvevőnek, kicsinyeknekés nagyoknak egyaránt.

Óváryné Herpai Dóra ■

RREEFFOORRMMÁÁCCIIÓÓGGÁÁLLAA

22001177.. sszzeepptteemmbbeerr 1177..

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

24

Azt mondják, most nincsenek an-gyalok, pedig én találkoztam velük:vele. Láttam, hallottam és beszéltemvele. Nem glóriával a feje körül, nemhosszú fehér ruhában, szárnyakkal, de

egy kék-fehér kötényruhában, fehér blúz-ban, haja vékony muszlin-kendőbe kör-betekerve. Valóban, mint egy fehér koronaa fején. A szeme fénylett, nyugalmat,békességet tükrözött.

Igen, küldött volt: angelosz, Isten alá-zatos szolgája.

Így láttam meg 1989. január első va-sárnapján egy csendeshét kezdetén. Áldottemlékű Pap László nagytiszteletű úr vittfel a „hegyre”. Jó ideig csak így emlegette ahívő nép, mert nem volt szabad beszélni rólamásképp. A biatorbágyi domb oldalában állóegyszerű kis ház felirata: „Isten háza”. A be-járati ajtó felett egy tábla: „Barátom, miért jöt-tél?”. Ezen a héten tárult fel előttem IstenIgéje, Jézus Krisztus, mint megváltóm. Újéletet adó kegyelme ma is velem van. A hétvégére már tudtam a bejárati ajtó fölötti kér-désre a választ; tudtam, hogy miért jöttem.

Ebben a kis házban történt minden: dél-előtt 9 órakor Liza néni igehirdetése, majd ittváltozott át ebédlővé a kis terem, és a délutánifoglalkozások után, alvóhelyül is ez szolgáltsokaknak. Testi táplálék is volt bőven, min-denki jóllakhatott. A tehén adta a tejet, túrót,tejfölt, a dolgos kezek által aztán ebből készülta körözöttes kenyér a reggelihez-vacsorához,a túrós palacsinta és a túrós bukta, ami egyhéten egyszer biztos, hogy volt. A ketrecekbennyulak vártak sorsukra, hogy húsuk levesben,vagy paprikásként kerüljön az asztalokra.Májukból „varjúháj” készült (ledarálva, zsír-ban összesütve), finom zsíros kenyérnek való.Ehhez a munkához is jöttek „angyalok”, akikcsendben, észrevétlenül tették a dolgukat;tisztán tartották, etették, gondozták az álla-tokat, és fűtötték a házakat, hogy meleg le-gyen. Mosdáshoz a vízgyűjtő ciszternábólesővizet hoztunk magunknak, és a konyhánmelegített forró víz hozzáadásával tudtunkmegmosakodni nap mint nap.

Mikor megláttam ezt a háttérmunkát,rögtön jelentkeztem szolgálatra Liza néninél.Ő megkérdezte tőlem, ki küldött, és hogykészen vagyok-e rá. Én azt válaszoltam neki,hogy igen, azonnal és örömmel. Így használtaz Úr aztán hosszú éveken keresztül, éventetöbbször is, főleg a konyhán főzni, sokszor 40-50-60 ember számára, másod-harmadmagam-mal.

Liza néni készítette a heti étlapot a ren-delkezésre álló nyersanyagokból. Mindentgazdaságosan kellett felhasználni, mivel ado-mányokból tartotta fenn magát a misszió.Most sem ürül ki a kamra, hogy Liza néninincs közöttünk, most is adományokból tartjafenn Isten ezt a szolgálatot. Az Úr gondos-kodik az embereken keresztül, hogy szóljonaz Ige, és minél több ember megtérhessen.Isten, aki azt mondta, hogy „Legyen!” – éslett. Ő indítja a szíveket az adakozásra. Csakaz tud igazán adni, aki kapott. Itt mindenmunkafázisban vannak olyan szakemberek,akik tudásukat és szakértelmüket adják egyvagy több napon a munkálatokhoz. Ez az ő

adományuk. Adja a tudását, mert megértette,hogy azt ő is az Úrtól kapta, és az Úr di-csőségére munkálkodik.

Liza néni a „Hálaadás háza” építésekoregy Bibliát helyezett el az alapban, mert min-dent az Igére akart építeni. Az Ige vezetésévelvették meg az első ház körüli telket, mert„éppen eladó volt”. Én magam is ott voltam a

„Hálaadás háza” alapkőletételénél, és Lizanéni akkor azt súgta a fülembe, mint egy pró-féta: „Te is itt fogsz főzni, ebben az új ház-ban.” És valóban, az elkészült házért valóhálaadáson segíthettem az asztalok körüliszolgálatban. Egy másik alkalommal, a szoká-sos délutáni rövid sétájára indult. Erősengyülekeztek a sötét felhők, és én odaszóltamneki: „Liza néni, meg fogsz ázni!” Mire ő aztfelelte: „Aki a szelet nézi, nem vet az; és akisűrű fellegre néz, nem arat.” (Préd. 11:4.) Ésvalóban így van ez az én életemben is: csakaz Igére, Jézus Krisztusra szabad tekintenem.Sajnos ez nem mindig sikerül, de Övé adicsőség!

Liza néni a maga egyszerűségében isolyan erővel tudta közvetíteni és egyszerű pél-dákkal illusztrálni Isten Igéjét, hogy csak amég süket fül nem hallotta meg. Liza néninekegészséges, finom humora volt; tapintatosantudott figyelmeztetni. Egy alkalommal el-mondta, hogy a férfi csendeshéten könnyűmeglátni az étkezéseknél, hogy eszik-e mégvalaki, és mikor lehet a befejező imádságotmondani, „mivel aki még eszik, annak mozoga füle”. Az ő jellegzetes mondásai közé tarto-zott még az is, amit a napi szellőztetés utánmondogatott: „Csukjuk be az ablakot, ne fűt-sük az Iharost!”, vagy az, hogy „A torbágyiidőszámítás szerint kell gyülekezni az alkal-makra”, tehát pontosan.

Szolgatársa, Rózus néni, naponta felvettemagnószalagra az igehirdetéseket, és pén-tekre, a hetet záró úrvacsora után már ott is

voltak az asztalon, kazettákra átmásolvaazoknak, akik kérték. Így maradtak meg –mint a szívünkbe és elménkbe elvetettmagok – hétköznapok eledelként a bib-liaolvasás mellett. Ezek alapján készültekLiza néni halála után prédikációs könyvei,hogy maradandó kincsként, olvasható for-mában is tápláljanak bennünket.

Liza néni minden napját imádsággalkezdte, szolgatársaival együtt. Mindent azÚrtól kért és kapott az Igén keresztül, ésIsten gondoskodott az Őbenne feltétlenülbízó szolgálólányáról. Az éjszakába nyúlólelki beszélgetésekhez Tőle kapta az erőt,pedig sokszor látszott rajta, hogy már

fáradt, de újból megerősödött, mert megerő-sítette az Úr, és küldött mellé állandó szolgálótHoltai Margit doktornő személyében. Sohanem volt olyan csendeshét, hogy orvos ne lettvolna ott. Bárkinek bármilyen baja volt, segít-séget kapott.

Liza néninek az Ige mutatta meg azt atelket és házat, amely a gyermekek és az

ifjúsági részére (faház, kőház) szolgáltnyári táborozások helyszínéül, aholtanárok, óvónők foglalkoztak, kirándul-tak velük, és csak úgy zengett éneküktőlaz Iharos.

Liza néninél pontosság és rend ural-kodott. Időbeosztása példamutató volt.Azt mondta: „Isten országában rend van,és mi oda készülünk, nekünk is rendbenkell élnünk, mert mindennek rendelt idejevan.” Ezt tudatosította bennünk: Nemvéletlen az, hogy pont most vagyok ittezen a héten, az Úr most akar nekemmondani valamit, ezért kell az időt meg-

ragadni, mert holnap talán késő lesz. A napokgonoszak.

Az ország minden részéről jöttek ezekrea hetekre, sokan tértek meg, nyertek új életet.Volt ott párttitkártól kezdve lelkészeken átgyülekezetek tagjai, akik bár jártak Isten há-zába, templomba, de csak szokásból. Itt meg-tért egy országgyűlési képviselő, és lett belőle„Egy politikus, akit rabul ejtett Isten”. Ő isjókor volt jó helyen, a neki rendelt időben.Most polgármester, és munkatársaival a mun-kakezdés előtt mindig imádkoznak.

Liza néni egy kicsi mécses lángjakéntgyújtott hatalmas tüzet, általa Isten sokak éle-tét gyógyította meg. Törékeny alakja mennyiterhet hordozott! Átélte a kitelepítést az édes-anyjával és beteg bátyjával. Szó szerint apusztába kellett mennie, és tanyákon élve ku-koricakapálásból tengette életüket, de ott is azÚrról beszélt. Ahová tejért járt, ott is Jézusróltett bizonyságot, és az emberek vágytak IstenIgéjére. Persze voltak, akiknek ez nem tetszett,feljelentették, elhurcolták és börtönbe csukták,de Ő ott is az Urat képviselte, az Ő képét-viselte.Meglátták rajta a börtönőrök is. Még akkor is azŐ képét viselte, amikor a zárkájában egy utcárólbehozott részeg nő piszkát takarította fel. Majd abörtönorvos maga mellé vette asszisztensnek.Már itt is Liza néninek hívták.

Ott voltam azon a csendeshéten is, amikora szíve már olyan gyenge volt, hogy csak ülvetudta elmondani az igehirdetést, és az utolsónap pénteken már csak pizsamában, köntös-ben jött be az úrvacsorára.

100 ÉVE SZÜLETETT100 ÉVE SZÜLETETTTRAUSCH LIZATRAUSCH LIZA

„ÉLETÜKETNEM KÍMÉLTÉKMINDHALÁLIG”

Trausch Liza

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

25

Ma beszélt velem Jézus. Könyörögtem:Tiszta szívet teremts bennem, Istenem,és az erős lelket újítsd meg bennem.Uramhoz fordultam: Drága Jézusom,változtass meg. Add szeretetedet a

szívembe és formálj a saját képedre engem,mert tudom, hogy csak az tud megváltoz-tatni, akiben nincs változás, sem fénynek ésárnyéknak váltakozása, aki tegnap, ma ésmindörökké ugyanaz.

És Jézus válaszolt:- Én, az Úr, vagyok szabadítód és meg-

váltód. Véremmel megváltottalak, nevedenhívtalak, enyém vagy. Eljött világossá-god, rád ragyogott dicsősége, ésígy neveznek: AZ ÚR VÁROSA.

De ez a város HEGYENÉPÜLT VÁROS, amit nemlehet elrejteni. Magasan van,ahol ég és föld összeér. Bé-kesség háza, igazság otthona,mely megáll énelőttem. Olta-lom és menedék, melynek kapuinincsenek zárva se éjjel, se nappal. Liftet,lépcsőt ne keress, még ösvény semvezet fel oda! Meredek kősziklákonkell felkapaszkodnod, de megmu-tatom neked a legkiválóbb utat:

Boldogok a lelki szegények, mertövék a mennyek országa. – Én gazdaglévén szegénnyé lettem érted, hogy teszegénységem által meggazdagodjál.Jöjj, és kövess engem! Szegényítsd meg ma-gad: add el mindenedet, oszd szét a szegényekközött – és megváltozol. Gazdagíts meg má-sokat – és megváltozol.

Boldogok, akik sírnak, mert ők megvi-gasztaltatnak. – A töredelmes lélek az előttemkedves áldozat; a bűnbánó szívet nem vetemmeg. Kérj bocsánatot – és megváltozol. Adjbocsánatot – és megváltozol. Tűrd a szenvedéstés bántást – és megváltozol. Vigasztald a szen-vedőket és megbántottakat – és megváltozol.

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik aföldet. – Ha meg akarsz változni, légy a szívelrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nemmúló díszével, mert ez értékes előttem. Az azindulat legyen benned, ami bennem van – ésmegváltozol. Vedd fel magadra az én igámat,és tanuld meg tőlem, hogy én szelíd vagyok ésalázatos szívű – és megváltozol.

Boldogok, akik éheznek és szomjaznakaz igazságra, mert ők megelégíttetnek. –

Keresd először az én országomat és az én igaz-ságomat – és megváltozol. Tagadd meg magad,vedd fel naponként a te keresztedet – ésmegváltozol. Add nekem az életed, hogy ön-magammal betöltsem, hogy legyen meg az énakaratom – és megváltozol.

Boldogok az irgalmasok, mert ők irgal-masságot nyernek. – A szeretet megváltoztat, aközöny megkeményít. Légy áldássá – és megvál-tozol. Éld meg a hitedet: látogasd az időseket, azárvákat és özvegyeket – és megváltozol. Légy se-gítségére a nyomorúságban szenvedőknek – ésmegváltozol. Alélekmentés szolgálatában pedig ne

fáradj el – és megváltozol.Boldogok a tiszta szívűek, mertők meglátják Istent. – Ha szereteda szív tisztaságát, a barátod vagyok.

Én megvizsgálom a szíveket, ésaz őszinteségben lelem gyö-nyörűségemet, ezért mindenféltve őrzött dolognál jobbanóvd szívedet – és megváltozol.Ne igazodj e világhoz, őrizd

meg magad tisztán a világtól – ésmegváltozol.

Boldogok, akik békét terem-tenek, mert ők Isten fiainak nevez-

tetnek. – Emlékszel? Nem erővel, semhatalommal, hanem az én Lelkemmel! Nelégy felfuvalkodott, mert abból irigység ésviszálykodás származik, a szelíd alázatpedig lecsendesít. Légy békességre igyekvő

– és megváltozol.Boldogok, akiket az igazságért üldöznek,

mert övék a mennyek országa. – Ne üldözzengem a te igazságodért, mert én vagyok az igaz-ság! Örüljél, ha az én igazságomért üldöznek téged– és megváltozol. Légy rendíthetetlen a hűségben,ragaszkodj az igazsághoz – és megváltozol.

- Miről ismerem meg, Uram, hogy meg-változtam?

- Ha úgy szeretsz engem, ahogy én szeretlektéged, és ha jobban szereted felebarátodat, mintmagadat – megváltoztál. Akkor HEGYENÉPÜLT VÁROS leszel, és új nevet adok neked.A város neve pedig ez lesz: OTT VAN AZ ÚR!

- Segíts, Úr Jézus Krisztus, hogy élőigévé legyen ez a szívemben, és megcsele-kedjem a Te akaratodat!

- Nélkülem semmit sem cselekedhetsz.Kelj fel, és ne félj! Én veled vagyok mindennapon a világ végezetéig.

P.A. ■

Azután láttam őt elmenni az idősotthonba. Télvolt. Kicsi, összetöpörödött alakja a nagyka-bátban és nagykendőben szinte alig látszott,de a szeme akkor is csillogott. A nagy Isten kisgyermeke még az otthonban is gondozta alelkeket. Áldott legyen az emléke!

Nem akarta, hogy a halálhírét közreadják,én is már csak a temetést követően tudtammeg, hogy hazament, ahová úgy vágyott.

Halász Árpádné Éva ■

TÚRMEZEI ERZSÉBETA GECSEMÁNEI KERTBŐL

A gecsemánei kertbőlA Golgotára fel,Kis ösvény tart, s a lelkemMa arról énekel:E keskeny út a mennybe visz, De sok rajta a zord tövis.

Mert szánt és szeretett minket,A Mester arra ment,S hogy bűnben el ne vesszünk,Ott vérzett Ő, a szent.E keskeny út a mennybe visz, De sok rajta a zord tövis.

Ó, égi szeretet mélye!Úgy látta, elveszünk,S kihulló drága véreLett üdvünk, életünk.E keskeny út a mennybe visz, De sok rajta a zord tövis.

Ó, menj a szent keresztfához,Te bűnös, elveszett!Ott békét adnak néked,A vérző, mély sebek.E keskeny út a mennybe visz, De sok rajta a zord tövis.

És ajkad énekre nyílik,Új ének áldva kél,Fenn zengik égi népekA Bárány székinél:Ki mindent ím elvégezett,Ment az úton és vérezett.

(A Hallelujah! énekeskönyv 4. számú éneke)

AA HHEEGGYYEENN ÉÉPPÜÜLLTT VVÁÁRROOSS

Liza néni indul az otthonba

26

Áldás, békesség! 2017. szeptember – októberIlyenkor október végén, no-vember első napjaiban rengete-gen mennek ki a temetőkbe,visznek virágot szeretteik sír-jára, sokan gyertyát is gyúj-

tanak, talán nem is tudván azt,hogy ennek a hagyománynak mi azeredete, s valahogy talán mindenembert megérint egy pillanatra ahalál gondolata. Mi is a halál, és mitörténik a halál után? Van tovább,vagy csak ennyi?

Először is honnan szerezhetünkmegbízható, hiteles információt a ha-lállal és az azt követő dolgokkal kap-csolatosan? Természetesen sokan, sokfélekép-pen szeretnének tudakozódni az elhunytakfelől. Sokan állítják, hogy kapnak üzeneteketa túlvilágról, többen elmondták, hogy beszél-gettek elhunytakkal, esetleg kérésekkel for-dultak feléjük, s azok teljesültek. A refor-mátusok a Bibliát tekintik hiteles forrásnakebben a kérdésben is.

De honnan tudjuk mi az igaz? Sajnosmindenkit meggyőző, és mindenekfelett állóbizonyítékot nem tudunk felmutatni. Ezértkinek-kinek saját axió-mát, végső igazságot kellmegfogalmazni az ilyeninformációkkal kapcso-latosan. A keresztyénség,s különösképpen is a re-formátus keresztyén őse-ink ragaszkodtak ahhoz,hogy minden végső igaz-ságot a Bibliából eredez-tettek. Azaz hitték, hogy aBiblia az Isten szava, azélő Isten üzenete hozzánkbűnös emberekhez, smint ilyen teljesen meg-bízható és igaz, s abbansemmi tévedés nincs. Havalami tévedésnek, vagyösszeegyeztethetetlenneklátszik a Bibliában, az azemberi elme, az emberigondolkodás hibája, snem Isten szavának a hi-bája. Ez természetesenhitkérdés. Lehet kifogás-ként felhozni, hogy sokanmásban hisznek. Sokanmeg azt állítják, hogynem is hisznek semmi-ben. Ezért kell hangsú-lyoznunk, hogy minden-kinek magának kell el-dönteni, mit, vagy kit fo-gad el végső igazságnak.

A reformátori teoló-gia vallotta, hogy mindenIsten kezében van, s Őszól hozzánk a Bibliánkeresztül. Így nekünk is azt kell megnéznünk:Mit tanít a Biblia a halottakról? Ez azértérdekes és fontos, mert a Biblia Isten téved-hetetlen kijelentése, mely olyan dolgokról ésigazságokról is tájékoztat bennünket, ame-lyekhez különben az emberi értelem segít-ségével soha nem tudunk közel férkőzni. A

láthatatlant, a nem anyagi világ dolgait az em-ber nem képes tárgyilagosan kutatni. S meny-nyivel kevésbé képes azt megérteni! A lát-hatatlan világról csak az isteni információ tudbennünket hitelesen tájékoztatni. Ilyen pedigcsak egy van, a Biblia.

Tudjuk, hogy az emberek azt gondolják,s talán nem is alaptalanul, hogy a Biblián kívülis van még a láthatatlan világról információsforrás. Az egyik az emberi fantázia: erre nemérdemes szót sem vesztegetni. A másik a dé-

moni forrás, amely tuda-tos csalás. Ha nem lenneSátán, ha nem lenne dé-monvilág, akkor mindentúlvilágról érkező infor-mációt el lehetne fogadniigaznak, de a Sátán azembert be akarja csapni,mert azt akarja, hogy azember az örökkévalóság-ban Istentől teljesen el-szakított állapotban, azaza kárhozatban létezzen.Ezért a református egy-ház vallja, hogy csak azaz információ nyugtathatmeg minket, és csak azhiteles, amely magától azélő Istentől, mennynek ésföldnek Teremtőjétőlszármazik. Ez pedig nemmás, mint a Biblia.

Mit ért a Szentíráshalálon?

A halálról az embe-riség többsége azt gon-dolja, hogy az nem más,mint egy természeti tör-vény, mely velejárója aföldi életnek, – hogy úgymondjam, természetesrendje életünknek. Há-nyan mondják, hogy ezígy volt, s így is maradörökre: születünk és meg-halunk. Ezen változtatni

nem lehet. Ennek a vélekedésnek ellentmondaz az emberi tapasztalat is, hogy a halált,különösképpen a váratlan vagy fiatal korbanbekövetkezett meghalást az ember sem ér-telmileg, sem érzelmileg nem tudja termé-szetesnek elfogadni. Sőt, tiltakozik ellene!Vagyis: minden ember érzi szíve és elméje

mélyén, hogy a halál mégsem ter-mészetes velejárója emberi sorsunk-nak. Mert ha az lenne, megnyugodvavennénk tudomásul, mint a születést.

A Biblia világos tanítást ad a ha-lálról, amikor azt mondja: a halál nemaz életnek, hanem a bűnnek a vele-járója! Nem az emberléttel tartozikössze, hanem a bűn kísérőjelensége.A bűnt bibliai értelemben az Isten ésember kapcsolatában romlást hozóerőnek fogjuk fel. Az ember elszakadtIstentől, s ez az állapota a bűn álla-pota. Ezért bűnös az ember, a maszületett gyermek is. S ahol a bűn

megjelenik, ott vele együtt megjelenik mindiga halál is.

A Bibliában a halál összetett fogalom. Haezt a szót olvassuk, mindig meg kell vizsgálniaz összefüggéseket, az egész mondatot. Ahalál – a Biblia szerint – elsősorban állapototjelent. Az embernek valamilyen állapotát,melyet legjobban a „szétszakadás” fogalmá-val lehetne visszaadni. Szeretném ezt nagyonaláhúzni: a Biblia halálfogalma egy állapototjelent! Ez a szétszakadás nem normális.Tragikus, sőt, végzetes lehet. A Bibliában ahalál soha és sehol nem jelent megsem-misülést! Pedig a legtöbb ember a halált ennekgondolja. A Szentírásban háromféle halál-fo-galommal találkozunk.

Az első: a lelki halál. Ez annak az em-bernek az állapota, aki Istentől elszakadt lelki-leg, mert vétkezett. Ilyenbe került Ádám ésÉva is az Éden kertjében, azonnal a bűn el-követése után. Ezért mondta Isten: „amely na-pon esztek a fáról, meghaltok.” Nem aztmondta, hogy halandókká lesztek, hanemmeghaltok, azaz abban a pillanatban, amikorelkövették a tettet. Elszakadtak lélekben Is-tentől. Ez a lelki halál. Ebben az állapotban azembernek nincs többé élő, személyes kapcso-lata Istennel. A Biblia szerint minden emberlelkileg halottnak születik.

A második: a testi halál. Ez azt az ál-lapotot jelenti, amikor a szétszakadás nemIsten és ember között jön létre, hanem az em-berben megy végbe, a test és lélek között. Bio-lógiai halálnak is szoktuk nevezni.

A harmadik: az örök halál, mely azutolsó ítélet után, a feltámadás után követ-kezik be azok sorsában, akik földi életük sorána lelki halálból nem támadtak fel, vagyis nemtértek meg, s nem állott helyre az élő kapcso-latuk Istennel. Az örök halálban szintén sza-kadás van. Szétszakad az ember és Isten, azember és a világmindenség közötti kapcsolatörökre. Ezt a halált azért nevezi a Bibliaöröknek, mert ez visszafordíthatatlan, s enneksem lesz soha vége!

Fontos tudni, hogy Isten szerint egyik ha-lál sem jelent megsemmisülést. Az örök halálsem. S ebben van a legnagyobb ítélete ésijesztő valósága is.

A testi halál

A testi vagy biológiai halálban a test éslélek szétválása, szétszakadása megy végbe,mely egy drámai esemény. Amíg ez a szétsza-kadás nem következik be, nem beszélhetünk

„„HHAALLÁÁLL!!HHOOLL AA TTEE FFUULLLLÁÁNNKKOODD??””

A halottakról református szemmel

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

27

halálról. Még akkor sem, ha az orvostudományaz életfontosságú szervek minimálisra redu-kálódott funkciója esetén klinikai halálról be-szél. Amíg a lélek valakiben benne van, vagyistestéhez kötött, addig az illető élő és nem halott.Ha viszont a szétszakadás bekövetkezett,vagyis a lélek a testtől elszakadt, beindul a testbomlása, melyet egy darabig fékezni lehet, demegfordítani már nem.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy itt vana halál utáni élményekről szóló beszámolók,írások, könyvek nagy buktatója is. A visszajöt-tek, akik beszámolnak a halál utáni állapotról,élményeikről a bibliai értelemben nem haltakmeg. Ha meghaltak volna, nem jöhetnénekvissza! Lelkük nem járt a túlvilágon, mertonnan ide vissza nem lehet jönni. Élményük azemberi pszichének és agynak produktuma,amely – mint azt az orvostudomány már régenbizonyította – tudatvesztés esetén is működik.

Ez természetesen nem érinti a Jézus általvéghezvitt feltámasztási csodákat, melyeket is-teni hatalommal, és különös céllal tett Jézus.Nem az ember földi életének a meghosszab-bítása érdekében, hanem isteni hatalma meg-bizonyítása céljából. Minden halott-feltá-masztás a Bibliában ezért történt. Az emberszembesüljön vele, milyen hatalma van az ÚrJézusnak.

A Biblia tanítása és szemlélete szerintakkor beszélhetünk halálról, amikor a lélek el-hagyja a testet. „A lélek pedig megtér Istenhez,aki adta volt azt.” (Préd 12,7). Pál apostol eztmondja: „szeretnék kiköltözni e testből éselköltözni az Úrhoz.” (2Kor 5,8). István, az elsőkeresztyén vértanú így kiált haldoklása közben:„Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet.”(Csel 7,59). S hogy magát Jézust idézzük, akihalála előtt így szól: „Atyám, a te kezeidbeteszem le az én lelkemet.” (Lk 23,46). S amikorez megtörtént, meghalt. Ez a drámai szétsza-kadás nem természetes, hanem természetel-lenes. Nem velejárója az ember terem-tettségének. S ezért nevezi a Biblia a halált el-lenségnek (1Kor 15,26).

Szólni kell még arról, hogy a biológiaihalál, azaz a test és lélek szétválása pilla-natszerű. Vagyis, a lélek nem fokozatosan sza-kad el a testtől, hanem egy pillanat alatt. Ez apillanat döntő, s visszafordíthatatlan biológiaiváltozásokat indít el a testben, és a lélek halálutáni sorsában.

Az emberi test halál utáni sorsa az emberitudomány eszközeivel nagyrészt nyomon kö-

vethető. Eszerint megindul a sejtek bomlása ésátalakulása. A testet alkotó anyag legnagyobbrésze leépül és átváltozik, de nem semmisülmeg. Hiszen akkor sérülne az anyagmeg-maradás törvénye is. A Biblia szerint a testporrá lesz. Nem semmivé lesz! Porrá lesz! Nemtűnik el, nem múlik el. A sejtek lebomlanak, bi-zonyos kémiai anyagok átalakulnak, de azatomok megmaradnak. S új molekulákká ren-deződhetnek át. Tehát az anyag éppen úgy nemsemmisül meg, mint a lélek, hanem tovább tart.A halott anyag is anyag. Nem lehet azt mon-dani, hogy a test megsemmisül. Még kevésbé,hogy a holttest már semmi. A Biblia szemléletenem veti meg az anyagot, hiszen az is Istencsodálatos alkotása, mely a test feltámadásávalmajd újra visszanyeri eredeti rendeltetését ésdicsőségét.

A lélek sorsa a halál után

A lélek sorsát a halál után már nem tudjuktudományos eszközökkel figyelemmel kísérni.Hiszen a lélek nem anyag, ezért nem is látható,nem fogható. A lélek sorsáról csak Isten, illetveIsten kijelentése képes érvényesen és tárgyi-lagosan nyilatkozni. Az emberi léleknek is Istena teremtője és alkotója. Az emberi lélek nemöröktől fogva való, hanem ahányszor Isten em-

bert teremt, mindig új lelket is teremt.Az emberi lélek nem azonos Is-

ten Szentlelkével! Lelke minden em-bernek van, de nem minden élő em-berben lakozik a Szentlélek. Mert aSzentlélek más. A Biblia tanításaszerint az emberi lélek az emberiszemélyiség centruma, illetve az em-beri személyiség hordozója. Itt van azembernek az a része, amit úgy ne-vezünk: én. Az emberi lélek végzibennünk az ún. kognitív funkciókat,azaz a lélek emlékezik, tanul, szeret,haragszik. A lélek képessége a lát-hatatlan, a túlvilággal való kapcsolat-tartás, vagyis a hit. A lelkünkkelhiszünk.

Tehát minden ember lelke más. A lélekkülönböztet meg minket egymástól. Ezért érziminden egyes ember azt, hogy belőlem csakegy van. Ha valaki azt érzi, hogy több énje van,azt már elmebetegségnek nevezi az orvostu-domány.

Mivel a lélek az ember személyiségének ahordozója, ezért az ember én-tudata a halállalnem szűnik meg. A Biblia egyértelmű tanításaszerint, a lélek a halál után is tud magáról. Em-lékezik, örül, vagy mélységesen szomorú; bé-kessége van, vagy kétségbeesetten szenved. Azegyedülállóan hiteles jézusi beszámoló hangzikerről Lukács evangéliumában: „És a pokolbanfelemelte az ő szemeit (a gazdag) kínokbanlévén, és látta Ábrahámot távol ...” (Lk 16,23).Azaz, a halál pillanatában a lélek elszakad atesttől, nem marad benne, nem szunnyad vagynem alszik a holttestben, – ahogy némely tév-tanítók ezt tanítják. Ettől a tévtantól a reformá-tus hitvallások mindig elhatárolták magukatévszázadok óta. Jézus Atyja kezébe teszi lelelkét a kereszten. A latornak, akit Jézussalmegfeszítettek, azt ígéri Jézus: „még ma velemleszel a Paradicsomban” (Lk 23,43).

De mi lesz a lélek sorsa a halál után? Bo-lyong, visszajár, a holttest felett lebeg, hazalá-togat, jelzést ad, üzenget? Megjelenik a sírnála holttest körül az évfordulókon vagy halottaknapján? Sok embert szorongat, foglalkoztat eza kérdés. Igen nagy a bizonytalanság ezen aterületen. De csak addig, amíg valaki gondosannem tanulmányozza a Bibliát, és el nem jut oda,hogy csak a Bibliát tartja egyetlen, hiteles in-formációs forrásnak ebben a fontos kérdésben.A Szentírás tanítja, hogy a lélek a halál utánazonnal Isten elé vitetik, és sorsa fölött döntésszületik. Azt a helyet, ahová a lélek a halál utánkerül, Hádesznek vagy Seolnak nevezi a Biblia.Jézus tanítása és az Újszövetségben adott kije-lentés alapján tudjuk, hogy ennek a helynek kétrésze van. A Hádesz egyik részét Jézus ígynevezi: „Ábrahám kebele”. A latornak eztmondja Jézus: „ma velem leszel a Paradicsom-ban”. Pál apostol pedig, amikor erről a helyrőlbeszél, azt mondja: „kívánkozom elköltözni ésa Krisztussal lenni”. Tehát a Bibliában hárommegjelölést is találunk ugyanarra az állapotra,ugyanarra a helyre, amelyik a halottak biro-dalmának egyik része. Ide kerülnek a földönújonnan született, megtért emberek, a Krisztus-ban hívők lelkei. Az idekerültek boldogok,örülnek, megnyugszanak. Ebben az állapotbana Krisztussal való közösség nagy öröme töltibe őket, és várják a boldog feltámadást, melyIsten újjáteremtő munkájának a koronája lesz.

A Hádesznek vagy Seolnak másik részétJézus pokolnak nevezi, ahová azoknak lelkekerül, akik a földi életük során Isten bűnbocsátókegyelmét elutasították, Krisztushoz, mintMegváltó Királyukhoz nem tértek meg, és ben-ne, mint egyetlen Szabadítóban nem hittek.Nem születtek újonnan.

A halál után, Isten ítélőszéke előtt ez azon-nal kiderül, hiszen Isten a szív mélyére lát, éshamis látszattal, hazug beszéddel Őt megté-veszteni senki nem tudja. A pokolba került lélekszenved. Szenvedését többek között az okozza,hogy emlékezik bűneire, gyötri a lelkiismeretégő tüze. Látja, hol rontotta el az életét és öröksorsát, s tisztában van vele, hogy ezen nem tudváltoztatni. A pokolban levő lelkek látnak.Látják a Paradicsomot, amit örökre elvesztet-tek, s rettegésüket fokozza az a tudat, hogy csa-ládtagjaik is, ha meg nem térnek földi éle-tükben, odakerülnek, ahol most ők vannak. Apokolban levő lelkek nem várják a feltámadást,pedig ők is feltámadnak, és feltámadott testbenmennek az örök kárhozatba.

A Biblia határozottan tanítja, hogy a testihalál pillanatában végleg eldől és rögzül azember sorsa. S Jézus félreérthetetlenül tanúsítja,hogy a pokolból nincs sem visszaút, sem pedigátmenet a Paradicsomba. Ezt rögzíti Lukácsapostol, amikor Jézus azt mondja, hogy Ábra-hámtól az az információ érkezik a pokolba,hogy tiköztetek és közöttünk hatalmas szaka-dék van, s nincs lehetőség ennek áthidalására.Szó sincs tehát a Bibliában arról, hogy az elmentlelkek visszajöhetnének, vagy éppen szabadonjárnának-kelnének a világűrben, netán újra testetöltve visszatérhetnének hosszabb vagy rövidebbidőre. Még Jézus maga is azt mondja az övéi-nek: én elmegyek, és nem láttok többé. Majdcsak ha véglegesen visszajön. A lélek sorsa teháta halál pillanatában megpecsételtetett.

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

28

Viszontlátás?

Sokan szeretnének valamit tenni elhunytszerettük túlvilági sorsával kapcsolatosan. Dea Biblia határozottan állítja, hogy az lehetetlen.Nagy kísértés, hogy az ember fölébe helyezzemagát annak, amit Isten mond. Sőt, sok emberegyenesen bírálja Istent. Vagy fölülbírálja, ami-kor kínos igyekezettel vagy hatalmas anyagi ál-dozattal próbál változtatni elhunyt hozzátar-tozója lelkének sorsán.

Mások az elhunyt lelkekkel próbálják fel-venni a kapcsolatot, a halottidézés különfélepraktikáinak a segítségével. Nem törődve azzal,hogy Isten a halottidézés minden formáját sú-lyos bűnnek nevezi, és kemény ítélettel sújtja.A Biblia világosan tanítja, hogy a halottak lelkenem jöhet ki a Hádészból, a pokolból sem.Tehát az ún. halott-kérdésben kapott információsoha nem tőlük ered, hanem a démon-világból.

Halottaink lelkének sorsáért azért sem te-hetünk semmit innen a földről, mert Isten min-den embert személyesen tesz felelőssé bűneiért,hitéért, vagy hitetlenségéért. Helyettünk egycsaládtagunk sem tehet jót, vagy nem vehetimagára Isten ítéletét. Halottaink helyett egyet-len valaki tehetett valamit, és ez Jézus Krisztus,Isten Fia. Ő viszont már mindent megtett. HaJézus Krisztus áldozata, keresztje egy em-bernek itt a földön nem kellett, vagyisKrisztus közbenjáró áldozatát elutasította,hogyan képzelheti azt valaki, hogy egycsaládtag, barát ügyében egy ember bár-mit is elérhetne utólag Istennél!? Ezt csakaz gondolhatja, aki nem ismeri a Biblia Is-tenét, hanem saját gyártmányú istenkévelpróbálja megoldani a halottak sorsát.

Tudomásul kell vennünk, hogy he-lyettük nem tudunk hinni Jézus Krisztus-ban. S ha valamit itt a földön Isten és azemberek felé elmulasztottunk, nem lehetpótolni. Ezért nem kis felelősség, hogy életün-ket mily módon éljük, és időnket, ezt a drágakincset, mire fordítjuk.

Sok embert foglalkoztat a kérdés: hogylesz-e viszontlátás? E kérdés szoros összefüg-gésben van a feltámadásról szóló tannal.

A viszontlátás fogalma azt a reményt fog-lalja magába, hogy egyszer majd minden csa-ládnak lesz egy boldog találkozója a túlvilágon,ahol újra látni fogjuk szeretteinket. Először is,ilyen nagy, egyetemes, minden emberre kiter-jedő, boldog viszontlátásról sehol nem beszéla Biblia. Nyilván azért, mert ilyen nem lesz.Hangsúlyozom, olyan viszontlátás nem lesz,

amelyen mindenki mindenkivel boldogan talál-kozik. Viszontlátáson természetesen testi vi-szontlátást értünk. Ilyen értelemben a viszont-látásra csak a feltámadáskor kerül sor. Boldogviszontlátása viszont csak azoknaklesz, akik hitben haltak meg, akika halál után az üdvösségre men-nek. A kárhozottak viszontlátásamindennek mondható lesz, csakboldognak nem. Itt a földön is van-nak találkozások, melyekre el semmegyünk, vagy amelyek elől el-menekülnénk.

A hívő keresztyének azonban,akik már itt a földön megkóstoltákJézus személyének áldásait, s amennyei világ csodálatos légkörét,ha viszontlátásról beszélnek, elő-ször a Jézussal való találkozás éslátás öröme jut eszükbe. Ehhez alátáshoz, hogy tudniillik meglátjukJézust, és ehhez az örömhöz képest a szeret-teinkkel való viszontlátás századrangú kérdéslesz. Ezért a hívő keresztyént olykor honvágytölti be: hazamenni, az Úrnál lenni, az Ő or-szágában lenni, és szeretni Őt örökre.

A méltó végtisztesség

S hogyan gondolkodjunk a temetésről, avégtisztesség megadásáról? A hívő keresztyénember e fontos kérdésben is bibliai alapokonáll és gondolkodik. Mivel a Biblia szerint azember teste is Isten csodálatos alkotása, sőt, amegtért ember esetében testünk a Szentlélektemploma, mely egyszer romlott, szétbomlottállapotából fel fog támadni és dicsőségbe öl-tözik – ezért idegen tőlünk a test megvetése,semmibevétele, s az a szemlélet, hogy a testminden rossz forrása. Távol áll a keresztyén-ségtől az a pogány tan is, hogy a test a gonosz,a lélek pedig a jó része az embernek. A Bibliaezt nem tanítja. Talán a félreértés okozója az,hogy a magyar nyelvben nehéz érzékeltetni azt,

hogy a Biblia görög szövege a testről kétféleértelemben beszél, s ez a fordításokban nemmindig jut kifejezésre. A testről, mint önma-gában gonosz anyagról, a Biblia soha nem be-szél. Erről a pogány keleti vallások beszélnek.S ezt juttatták kifejezésre azzal is, hogy halot-taikat elégették, hamvaikat szétszórták, vagy aholttestet a keselyűk és hiénák elé dobták ésdobják. Rossz, pusztuljon el!

A keresztyének az embert – a Szentírásalapján – Isten képét hordozó teremtményneklátták és látják, még összetört, bűnös állapo-tában is. Ezért a keresztyének a holttestet min-dig tisztességgel eltemették. Ha egy hindu

számára fontos az, hogy halottainak eltemetéseés temetési szertartása kifejezze hitét, meny-nyivel fontosabb, hogy a keresztyén embertemetési szokása és módja kifejezze a feltá-

madás Urába, Jézus Krisztusba ésa test feltámadásába vetett szilárdhitét. Bár a temetési szertartás, il-letve a temetkezési mód nem üd-vösség kérdése, és távol áll tőlünkminden törvényeskedés is, mégisazt kell mondanunk, hogy a feltá-madásba vetett hitünket jobban ki-fejezi egy koporsós temetés, minta halottak elégetése és hamvainakszétszórása, mely a pogány hindu-hiedelem egyik jellegzetes kifeje-zője. Ezen a tényen az sem vál-toztat, hogy az európai új, pogánytömegeknek természetesen semmiköze sincs a hinduizmushoz. Ami-kor az emberek halottaikat elége-

tik, legtöbbször anyagi okokból teszik.A temetés a keresztyén ember számára is

megrázó, drámai fájdalom. Nem szégyen sírni ésszomorkodni. Hiszen Jézus is sírt Lázár sírja mel-lett, amikor látta a halál pusztító munkáját. Demégse bánkódjunk úgy, mint akiknek nincsenreménységük. Ezért nem adjuk át magunkat ahisztériának és a lelki pániknak, mert tudjuk: aki-nek az élet Krisztus itt, a földön, annak a meghalásnyereség, hazaérkezés, célba jutás. Krisztus nélkülviszont minden vigasztalan, kilátástalan, értel-metlen dráma. Ezért higgyünk Jézusban!

Gyász és vigasztalás

Egyetlen kérdést szeretnék még megem-líteni, hogy hogyan vélekedjünk a temetőbejárásról és gyászolási szokásokról. Két végletfigyelhető meg a keresztyének között. Az egyik,aki a temetés után úgy jár-kel, mintha mi semtörtént volna. Többet a temetőnek a tájára semmegy, mondván: szeretteink a mennyben vannakaz Úrnál, nem érdekel bennünket a sírjuk. A

másik a gyakoribb: a minden szabad idejéta temetőben töltő keresztyén ez, aki ott sírjaki magát hozzátartozója síremléke mellett.Nem kevés keresztyén van, aki hozzátar-tozója síremlékére vagyonokat költ, hogymegörökítse minél maradandóbban család-tagja emlékét. Sok ember számára a sírem-lék státuszszimbólum, amely az ismerősök,családtagok, temetőlátogatók felé hirdeti,hogy ki volt az illető, s anyagilag hogy állt.

A temetői gyászolási szokások közöttutolsónak említem azt a szokást, amikor azemberek szeretteik sírját felkeresve, beszél-

nek az elhunythoz, hozzájuk imádkoznak, nekikpanaszkodnak, tőlük kérnek dolgokat. Vagyis:mindent elkövetnek, hogy a megszakadt kapcso-latot tovább is fenntartsák. Gyertyával, virággaljelzik, hogy ott vannak a sírjánál.

Volt róla szó korábban: halottak nincseneka temetőben. Higgyük el ezt Istennek, és ve-gyük komolyan! Ha síremléket állítunk halot-tainknak, legyen az egyszerű, s mindenképpenfejezze ki hitünket a feltámadásban, az örökéletben, Krisztus áldozatában. Legyen a sírem-léken bibliai ige, mely minden sírhoz érkezőembert vigasztal, reménységében erősít, vagyéppen megszólít.

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

29

Mivel szeretteink nincsenek a temetőben,ne ott keressük a vigasztalást, mert ott nemtalálunk igazi békességet. A keresztyén em-ber, ha szabad ideje van, nem a temetőbemegy, hanem szolgál az Úrnak. Valahol segít,bizonyságot tesz, meglátogatja az élőket. Hapedig kimegyünk szeretteink sírjához, sem-miképpen ne beszéljünk hozzájuk, mert ezt aBiblia tiltja. Azért tiltja, mert az embernek ezta tévhitét, hogy a halottja ott van és beszélhetvele, a Sátán kihasználja, és ez a nyitottság al-kalmat ad a Sátánnak és a démonvilágnakarra, hogy lelkileg, idegileg tönkretegye azembert; a gyászra egészen rácsavarja, sokszoraz idegösszeroppanásig. Mivel szeretteinklelke nem jöhet oda a sírhoz, mert odaátrólerre senkinek nincs lehetősége, ezért ne

égessünk gyertyát sem, mert ez pogány szo-kás. Még akkor is, ha sok embernek fogalmasincs a gyertyaégetés szokásáról, vagy azthiszi, hogy ez is keresztyén szokás. Ha akeresztyén ember elmegy szeretteinek sírjá-hoz, a virágot ne a halottnak vigye, hanemdíszítse vele a sírt, hogy az ne legyen elha-nyagolt. Ha pedig megállunk egy kis időre asír mellett, imádságban hálát adhatunk az otteltemetett szerettünk életéért, és dicsőítsükJézus Krisztust, aki legyőzte a halált, és ben-nünket is megvigasztalt igéjével. Legyentehát a temetői szokásunk is hitvallás, ésutaljon és mutasson Jézus Krisztusra.

Pál ezt írja: „Nékem az élet Krisztus, és ameghalás nyereség.” (Fil 1,21) Minden em-ber számára, aki a földön élt vagy él, ez leszaz utolsó és legnagyobb kérdés. Aki itt hiszJézus Krisztusban, mint személyes Megváltó-jában, s elfogadja minden bűnére a bocsána-tot, annak máris örök élete van, s biztos lehetabban. Aki pedig nem hisz, s nem borul leKrisztus előtt, mint élete egyetlen Királyaelőtt, az örökre elkárhozik. Bízom benne,hogy nagyon sokan ott leszünk az üdvözültekseregében, akik olvastuk e sorokat.

Papp Tibor gyomai lelkipásztor

(A gyomaendrődi Városunk c. újságban megjelentcikksorozat egybeszerkesztett változata.) ■

Tavasz van, virul a rét,Megjöttek a fecskék,De Te már elmentél,S többé vissza sose térsz.

Nem jöhetsz vissza,Mert nem ez már lakhelyed.Krisztus kegyelméből,Helyet készített Neked.

Arany város vesz körül,Az angyal sereg mind örül.S Isten dicső trónjánál,Téged örök élet vár.

Lelked békére talál.Már csak nekünk fáj,Hogy nem vagy velünk már.Örökké emlékszünk RÁD.

ORBÁN MÁRIAMEGJÖTTEK A FECSKÉK, TE ELMENTÉL

(2017. július 6.)

Október 5-én elhunytKŐVÁRI ANITA

testvérünk, a csobánkaigyülekezet tagja.

Temetéséről későbbintézkednek szerettei.

Szeptember 30-ánelhunyt

KULIN GÁBORtiszteletbeli presbiter

testvérünk, alapítványunkegyik alapító tagja.

Temetése október 20-ánvolt a szentistvántelepi

temetőben.

Szeptember 22-én elhunytGELU ISTVÁN testvérünk.

Temetése szeptember 28-án volta pomázi református temetőben.

HHAALLOOTTTTAAIINNKK

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

30

Az ARS SACRA Művészeti Hétegyik igen érdekesnek ígérkezőprogramjaként a római kato-likus közösség pódiumbeszél-getést szervezett, melynek a Ze-

neiskola hangverseny-terme adottotthont. Az est résztvevői: Süle Dalmaénekművész (akit a zenei művek elő-adása során Tálas Vivien kísért zon-gorán), Kovács Gergely posztulátor(szertartási szakértő), Bereznai Péterszentendrei festőművész, Dr. VinczeKrisztiángörögkatolikus pap, egyetemioktató és a református gyülekezetün-ket képviselő Osváth Zsolt levéltárosvoltak; házigazdaként Naszádos Józsefvezette a beszélgetést.

A szervezők a „szent” fogalmát kí-vánták tágabb világi és világon túli ér-telemben körbejárni, melyről a külön-böző felekezethez tartozó meghívottak fejthet-ték ki gondolataikat.

Az első kérdésre, hogy mennyire érezzükszükségesnek, hogy a szent fogalmát a hét-köznapjainkban megjelenítsük, használjuk,Dr. Vincze Krisztián elmondta, hogy ha nemelméleti síkon közelítjük meg, akkor a szentegy olyan élményt jelent, ami kiszedi az em-bert a hétköznapi tapasztalatából, és felnyitjaszemünket arra, amiről tudjuk, hogy van, ér-vényes, csak a hétköznapokban valami el-takarja előlünk. Ebben az értelemben a szentaz embert megragadó és teljes mértékbenátható élmény, amikor „egyszer csak leeresz-kedik a földre az ég”. Azért kell a szentrőlbeszélni, mert mindenkinek az életében meg-jelenik.

A szent fogalmát Istenhez kell kötnünk –folytatta Kovács Gergely –, hiszen tudjuk:egyedül Isten szent és minden csak annyibanszent, amennyiben hozzá kötődik. A szent, Is-tennel összefüggésben szerinte olyan, mint aszeretteinkkel kapcsolatban egy becenév, amiegy szeretetkapcsolatban sokkal többet mondel a személynévnél. Az Úr Jézus Krisztus Ab-bának (atyácskának, apukának) hívta az Atyát,mi is így hívjuk. Ez azt a vágyat fejezi ki a 21.század emberében, hogy a hitünk személyesséváljon. A szent ezt a mélységet, spiritualitástfejezi ki, azokat az értékeket, amelyeket Istenkegyelméből próbálunk fejleszteni magunk-ban, amelyek a boldogságunkat szolgálják.Ilyen értelemben a szent az Istenhez kap-csolódó emberségünk.

Igen, Istenhez kell kötni a szent fogalmát– vallotta Osváth Zsolt is –, mert maga az Úrmondja Mózesnek és ezt olvassuk Péter leve-lében is, hogy „Szentek legyetek, mert én szentvagyok”. Eleink a Szent Koronára is úgy te-kintettek, mint élő személyre, akinek testevan. Hiába volt tehát egy tárgy, Istenhez kötöt-ték, aki által szent lett. A reformátusok szerintugyan „szentek” nincsenek, de szentül élni le-het. Egyik reggel Dr. Fekete Károly, tiszántúlireformátus püspök a Miatyánkról beszélt, ésazt mondta, hogy az Úri imádság legmaga-sabb pontja az, hogy „Szenteltessék meg a Teneved”. Isten nevének bennünk kell megszen-telődnie. Ez egyszerre félelmetes, hiszen Istenfölöttünk van, és egyszerre bennünk lévő,mert általa lehetünk szentek. Akik pedig iga-

zán szentül élnek, azok a hősök. A mi vilá-gunkból talán pont ők hiányoznak, ezért visz-sza kellene kapnunk a hőseinket, az olyanmindennapi „szenteket”, akik ebben a maivilágban valóban megélik a szentséget.

A mai világ képzőművészetében nagyonnehéz az alkotónak Istenhez fordulnia – foly-tatta Bereznai Péter festőművész. A szentségIstennel kapcsolatos, ünnepélyes és időn kí-vüli – ez a három fogalom jellemzi leginkábba művészet elképzelését a szakralitásról. Eb-ből táplálkozhatna a kortárs művész, ha egyál-talán találkozna ezzel a gondolattal, azonbana szakzsargon szinte teljesen figyelmen kívülhagyja a szent fogalmát. A művésztársadalomma nagyon messze áll a szentségtől, pedigmint minden művészet, a képzőművészet isszellemi; az ihlet a transzcendensben fogan,lejön a földre, amit aztán a művész a műal-kotáson keresztül emel vissza Istenhez. Az ih-let pillanatában Isten fölkínál egy kaput, amit,ha a művész képes kinyitni, azon keresztülmindent megkap, ami ahhoz szükséges, hogylétrejöjjön a mű.

Osváth Zsolt ezt azzal egészítette ki, hogya szakrális nem csak templomit jelent. UtaltFerenczy Károly „Hegyi beszéd” című fest-ményére, amelyben a festő a nagybányai tájbahelyezte a bibliai történetet, közénk hozva Is-tent. Nem azt jelenti a szakralitás, hogy egyképet a templomban helyezünk el, hanemhogy Jézus itt van köztünk. Megérezhetjük ajelenlétét egy műalkotásban is.

Kovács Gergely a Reformáció 500. év-fordulója alkalmából a Nemzeti MúzeumIGE-IDŐk című tárlatára hívta fel a figyelmet,melynek központi motívuma egy szakrálisjelkép: a kapu. Amikor ráfordulunk a kiállításutolsó termére, amely egy hosszú folyosó,ahogy oda belépünk, meglátjuk Benczúr

Emese csodálatos kortárs művészetialkotását, mely arany-eszüst láncokcsillogó egysége, és benne egyetlen szó:RAGYOGJ. Fantasztikus, ahogy kife-jezi ez az egész kiállítás lényegét, ünne-pélyességét, ahogy beragyogja oda azIstent! Az embert megállítja, megszó-lítja, megindítja és elindít benne egyimát, vagy valami személyes dolgot.

Az előadóművész is egy kapu atranszcendens felé – csatlakozott az elő-zőekhez Süle Dalma –, előadóként semmagát képviseli az ember, hanem meg-nyitja azt a csatornát, amely Istenhezvezet, így válik az énekes is hangszerréIsten kezében.

Melyek azok az ismertetőjegyek,amelyek alapján felismerhető, hogyjelen van a szent az emberben? – hang-zott a következő kérdés. Dr. Vincze

Krisztián ezzel kapcsolatban József Attila a„Kirakják a fát” című versét hozta példának,amely két képre utal. Az egyik, ahogy dobál-juk egymást, mint a kiszáradt hasábfát do-bálják ki ősszel a vagonból, így bánnak egy-mással az emberek, a másik kép, ahogy aszegény gyermek vállán a lopott hasábbal el-oson. Elgondolkozhatunk azon, hogy nemállít-e a kereszténység túl sokat azzal, hogy azember Isten képére, hasonlatosságára vanteremtve, annyi torz emberi megnyilvánulás,kegyetlenség van a világban. Simone Weilmondta azt, hogy minden ember attól szent,hogy akármennyi rosszat követ el, a szüle-tésétől a haláláig elkíséri őt az a tulajdonság,hogy mindenkitől a jót várja el. Szerinte teháta szent legfeltűnőbb jegye az, hogy mi a jótvárjuk el. A kereszténység ilyen Istenhezkötött emberséget akar nekünk mutatni.

Kovács Gergely szerint Isten és a szentségbennünk három szinten fogalmazható meg.Az első egy Isten alakú hiány, vagy Isten alakúvágy bennünk. Isten az, aki a vágyainkat be-tölti. A másik szint a jónak a lehetősége, hogyle tudjuk győzni az ösztön-késztetéseinket, éspéldául meg tudunk halni valaki másért (erreaz Úr Jézus mutatta a legtündöklőbb példát).Az ember akkor is képes jó lenni, ha egyéb-ként minden oka és joga meglenne arra, hogyrossz legyen. A harmadik pedig a szabadsá-gunk, az önfeledtségünk, a szárnyalásunk, amikizár minden megfelelési kényszert. Az a leg-nagyobb öröm, amikor ezt megtapasztaljukmagunkban és másokban. Persze nem va-gyunk állandóan szentek, de ha megtapasz-taljuk ennek működését, akkor találkozhatunkIstennel magunkban és másokban.

Sokat gondolkodott Osváth Zsolt azon, ho-gyan lehet egy identitást meghatározni, míg egykegyelemről szóló könyv került a kezébe, amely-ben ezt olvasta: „Egy ember vagyok, akit Istenszeret.” Ha a Szent szeret minket, akkor el kellhiggyük, hogy bennünk van a szentség. Az egymásik kérdés, hogy megtaláljuk-e, és persze nyil-ván nincs meg bennünk a nap mind a huszon-négy órájában. Reményik Sándor gyönyörű ver-sében, a „Lefelé menet”-ben azt írja, hogy „Ne-künk lényegünk, hogy szürkék vagyunk.” Amitúgy folytat, hogy „Legyen nekünk elég a kegye-lem: / Hogy láttuk egymás fényes arculatját, /Hogy láttuk egymást Vele – a Hegyen.”

AA SSZZEENNTTPPÓÓDDIIUUMMBBEESSZZÉÉLLGGEETTÉÉSSAA ZZEENNEEIISSKKOOLLÁÁBBAANN22001177.. sszzeepptteemmbbeerr 2200..

Süle Dalma, Kovács Gergelyés Bereznai Péter

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

31

Igen, van bennünk Isten alakú hiány, és ha eztészrevesszük, akkor bár nagyon nehéz, na-gyon rögös az út, de reménykedhetünk abban,hogy amikor elérkezünk Isten színe elé, akkorazt mondja nekünk: sikerült. Mert hiszen csakŐ ítélhet felőlünk, hogy Vele betöltekezettéletet éltünk-e, nekünk azonban re-ménységünk van magunk felől. Ennekaz alapja pedig az lehet, amit a II.Helvét Hitvallásunk oly gyönyörűenmegfogalmaz: „Reménységünk van azemberek felől”. Ez azt jelenti, hogyakkor fedezhetjük fel magunkban aszentet, ha a másik emberben keressükés találjuk meg azt. Nem biztos, hogypontokba tudjuk szedni, mit látunkmeg benne szentnek, de meg lehetérezni a másik emberben azt a kisu-gárzást, amely fölé emeli ennek aprofán világnak.

Kovács Gergely a gyermekneve-lésből hozott egy jól ismert példát: a gyerekekpont olyanok lesznek, ahogyan velük bánnak.Akit állandóan szapulnak, szidnak és leér-tékelnek, az olyan ember lesz. Akit viszontmegdicsérnek, elismernek, és a jót erősítikbenne, az jó ember lesz. Ilyen az Isten pe-dagógiája is. Ő szenteknek tart bennünket,ilyennek teremtettnek, ilyennek szeretettnek,és ez az isteni szeretet megerősít, a jó irá-nyába terel minket, és segít abban, hogy amég jobbra törekedjünk. Ez Istentől megál-dott emberi törekvés. A római katolikus egy-ház azonban megkülönbözteti a hétköznapiés a kanonizálható, azaz a szentté avatásravaló szentséget. A szentté avatás egy lelki-pásztori eszköz, amely példaképeket ad ne-künk. Teréz anyát a béke Nobel-díj átvételeutáni sajtótájékoztatón megkérdezte az egyikújságíró, hogy mit szól ahhoz, hogy őt min-denki szentnek tartja. Teréz anya csípőből vá-laszolt: „Ez mindannyiunk meghívása, köte-lessége, az öné éppúgy, mint az enyém.”Ennek alapján állíthatjuk, hogy a jóságban, a

jószívűségben, a jóindulatban, a jó szándék-ban, a jóra törekvésben fedezzük fel azt akisugárzást, ami vonz minket. Mert mindenkia jóra vágyik.

De mi van azokkal, akikben nem fedez-zük fel a szentet? A kérdésre adott válaszában

Dr. Vincze Krisztián kitért arra, hogy Európátmár a legnagyobb jóindulattal sem tudjukkeresztényként említeni, legfeljebb szerényenúgy fogalmazunk, hogy keresztény gyökereivannak. Szomorúan gondolunk arra, hogysokan elestek a szentségtől, akikben nem lát-juk a szentet, és ez azzal is összefügghet,hogy a kereszténység sok szempontból teretvesztett Európában. Ma már egy családbanfelnőhet a gyermek úgy, hogy a szülei sohanem vitték el egy templomba. Az, hogy em-berek elesnek az egyháztól, a templomtól,oda vezet, hogy a szentre való érzékeny-ségünk fenyegetetté válik. Volt egy római ka-tolikus német pap, akit úgy neveztek, hogy „aszent védőügyvédje”. Azt akarta felmutatniaz eltompult, a kereszténységtől elfordult Eu-rópának, hogy igenis van szentség, a szentmegragadható, azt keresni kell, az meg tudbennünket szólítani. Ha sok szent embert sze-retnénk látni, akkor a szentnek kellene teretadni. Mert ma nem ez a főcsapás, pedig aszent fogalma csak a kereszténységen belül

érthető. Az a nagy kérdés, hogy a mi kul-túránk, a keresztény Európa mit tud ebbőlmegtartani.

Ha megnézzük a történelmet, a RómaiBirodalom bukása utáni Európa ugyanilyenállapotban volt – emlékeztetett Osváth Zsolt –,

de jött egy Nagy Károly, egy Yorki Al-cuin, egy Szent Bernát, akik megújítot-ták, megreformálták azt. Európának mais ilyen példaképekre van szüksége,hogy visszataláljon keresztyén gyöke-reihez, akik Isten szeretetét tudják köz-vetíteni, hogy az európai ember el-higgye, hogy Isten szereti és szenttétudja tenni, ha az ember is akarja. Jánosapostol sem úgy beszélt magáról, mintevangélium-szerzőről, vagy mint apos-tolról, hanem mint akit Jézus szeretett.Szerb Antal pedig azt írta a királyokról,hogy olyanok, mint a hegyek. Az a dol-guk, hogy legyenek és figyelmez-

tessenek az örök értékekre. A szenteknektehát nem az a dolguk, hogy elhagyják aszentségtelen, rossz világot, hanem hogy fi-gyelmeztessék az örök szentségre. Így tettpéldául Benedek, akit Európa védőszent-jeként tisztelünk, aki négyszer vonult elremetének, mert a saját szerzetesközössé-gében nem látta társait szentül élni, de minda négyszer visszament.

Ma a mennyiség korát éljük, de KovácsGergely arra számít, hogy ez a minőség for-radalmát fogja eredményezni. Az európaikérdés talán meghaladja a befogadóké-pességünket, de korunk nagy tanítása, hogynem szabad intézményektől várni azt, amineka forrása saját személyünk, családunk, kö-zösségünk kell hogy legyen. Az Istenbe vetetthitünk nem függ semmilyen külső kö-rülménytől, csak belső világunktól. Ez vi-gasztalhat abban, hogy bármilyen rémisztő isa mostani történelmi szituáció, reménykeltőa személyes életünkre és az örök életünkrenézve is.

A beszélgetés vezetője befejezésként arraa felelősségünkre hívta fel a figyelmet, hogyamire teremtve vagyunk, ami keresztény em-berként életfeladatunk, az az, hogy folya-matosan építsük magunkban a szentséget.Hogy amiképpen szent az, aki elhívott min-ket, mi is szentek legyünk teljes életünkben.

P.A. ■

Élő színekről álmodoztam,gyerkőc, a papiros felett.Táncost láttam a színdobozbanbeszáradt vízfesték helyett.Lapomat fény felé emeltem:áttetsző minta vízjelénhajó úszott fényes mederben,nem tudtam, te vagy az, vagy én.

Azóta hány hajóban ültem,hány új parton várt tévedés?Hány hálót merítettem űrben,hány jó szót rejtett feledés?Porszemnyi léttel szembesültem,part menti szél szemembe fújt,hálóba én magam kerültem,úgy éreztem, nincs már kiút.

Nem voltál több: az ismeretlen,kitől reszketni, félni kell.

Nem voltál más: kimondhatatlan,csendet átütő égi jel.Régi írások rólad írtak,rólad regéltek ezt meg azt,én meg a papírt összegyűrtem,nem leltem írásban vigaszt.

Ám kinn a parton, elfogottan,vízjeled rajtam átütött:papírhajó fölé hajoltamegyszer, s két élhajtás közöttláttam egy másik hajót úszni.Azóta róla álmodom.Már bennem úszik, nem hagy futni,élő mederré változom.

(A Reformáció 500. évfordulója alkalmábólaz Európai Protestáns Egyházak Közössége(GEKE) új énekszövegek írására hirdetettpályázaton első helyezést nyert vers.)

MIKLYA ZSOLTZSOLTÁRHANG VÍZJELEKBEN

a 66. zsoltár dallamára

Osváth Zsolt és Naszádos József

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

32

Anya két felnőtt fiával. Ha valaki elő-ször látná őket az istentiszteleten, vagyéppen egymás mellett hazafelé bal-lagni, bizonyára ez lenne az első gon-dolata. Igen, Csékó Katira valamint

két fiára, Lacira és Andrisra gondolok.Mert ők hárman egyet alkotnak, szoroscsaládi kötelékben élnek. Most is, amikor aSzőlőtelep utcai házukban beszélgetünk,középen ül Kati a kanapén, jobbján Laci,a másik oldalon pedig Andris.

Csékó Katit írtam, ám valójában már ré-góta – ismét – Simkó Katalin ő. De haladjunksorjában, úgy, ahogyan életének folyásával is-merkedtünk.

Kati az Aggtelek környéki Martonyibólszármazott el Pomázra. S ahogyan az általá-ban lenni szokott, az egész életére megha-tározó élményeit szülőfalujából hozta. Onnan,ahol 14 éves koráig élt. Ez a meghatározóélmény pedig a szeretet volt, amelyben élteknővérével és szülei nagy családjával apai ésanyai oldalról egyaránt.

És akit utánuk szinte azonnal említ, azOrosz Imre lelkipásztor, aki több mint negy-ven évig, 1954 és 1988 között szolgált a mar-tonyi gyülekezetben – ésvégzett hatalmas munkátezekben az egyház számáranem könnyű évtizedekben.A vasárnapot szinte végig-szolgálta, a délelőtt gyer-mekistentisztelettel kez-dődött, amelyet a felnőt-teké követett, majd délutánis folytatódott a gyülekezetitagok együttléte.

Kati ebbe született be-le, négyéves korától járt agyermekek számára tartottalkalmakra. Hétköznapon-ként is gyakoriak voltak agyülekezeti imaórák, bib-liaórák, telente a házi istentiszteletek. A lel-kipásztor ilyenkor látogatta végig a csalá-dokat. Simkóékhoz ilyenkor az édesapja

testvérei is eljöttek. Nem csoda hát, hogy mireKati konfirmált, már 150 zsoltárt és ugyan-annyi dicséretet tudott, nem beszélve a szám-talan bibliai igéről.

Ebből az idilli világbólszakadt ki 14 éves korában,amikor is Miskolcra írattákbe a szülei gimnáziumba.Bár a két település csupán50 kilométerre van egy-mástól, haza havonta csakegyszer utazhatott a kol-légiumból, ahol egy légtér-ben 12 emeletes ágyon24-en aludtak.

Ha Kati nem mehetetthaza, jöttek hát hozzá aszülei. Éppen csak bekö-szöntek és már indultak is aKossuth utcai templomba,ahonnan csak dél körül tér-

tek vissza. Ment volna velük Kati is, ám errea házirend szerint nem volt lehetősége. A het-venes éveket írtuk ekkor, azt az időszakot,amikor egy állami gimnázium kollégistáinaka templomba járás gyakorlatilag lehetetlenvolt: vasárnap délelőttönként szilenciumot tar-tottak, amikor is a csendességben a tanköny-veket kellett bújni.

Miskolcról Pestre vezetett a nővé csepere-dett lány útja. 1975-ben érettségizett, s a fő-iskolán védőnői szakot végzett. Ahogy mond-ja, hitéletét életének ebben a szakaszában nemgyakorolta rendszeresen.

Védőnői nagygyakorlatra fél éven át Po-mázra járt ki. Ma is szeretettel emlékezikHamar Enikőre, akitől elleshette a gyakorlativédőnői szolgálat minden csínját-bínját. Ígykerült tehát Pomázra – gondolhatnánk –, ámnem teljesen így van. A gyakorlat után a VIII.kerületben helyezkedett el, majd amit megta-nult, azt oktatni kezdte: az OrvostovábbképzőIntézet Egészségügyi Főiskolai karán (amelyma a Semmelweis Egyetem Egészségtu-dományi Kara) tanított egészen az ezekben ahónapokban esedékes nyugdíjba vonulásáig.Közben még több diplomát szerzett, Szegedenpedagógiát tanult, és okleveles szülésznő is.

1985-ben férjhez ment. A lakodalmat

Martonyiban tartották, négyszázan voltak hi-vatalosak rá. Az esketési szertartást gyer-mekkorának lelkipásztora, Orosz Imre tar-totta. Cinkotán laktak, férje szüleinél, s amikorhallották Kati egyik kolléganőjétől, hogy Po-mázon van egy eladó kis ház, megvették és

ideköltöztek. Akkoriban Pap László volt agyülekezet lelkésze, nála jelentkeztek be.

Kati életének próbatétele ekkor kezdő-dött. Házassága nem sikerült, 1996-ban elvál-tak, ő pedig magára maradt két kisfiával,Lacival és Andrissal. Ebben a nehéz hely-

zetben is helyt állt. Nagyon nehéz éveket éltát a munka mellett gyermekeit egyedül nevelőanyaként, s bizony anyagilag sem voltak túl-ságosan eleresztve. De a segítség mindig idő-ben megérkezett, például amikor betörtekhozzájuk, akkor a gyülekezettől. Máskor egy

KÖZÖTTÜNK SZOLGÁLNAK

HAGYJAD AZ ÚRRA MINDENGONDODAT!

LÁTOGATÓBAN A CSÉKÓ CSALÁDNÁL

Katalin szülei

A martonyi iskolában(alulról a 3. sorban balról az első)

1985 - Esküvő Martonyiban

Katalin konfirmációs képe

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

33

váratlan ajándékozás révén autóhoz jutottak.Kati megtapasztalta a biztatás erejét, amelyet2001-ben Tihanyban a nyári gyülekezeti hétalkalmával kapott: Hagyjad az Úrra mindengondodat!

- Ma már nincs bennem harag, és megtudok bocsátani, s régóta bizakodva tekinteka jövőbe – néz maga elé.

Ekkor már aktívan bekapcsolódott agyülekezeti munkába. Gyermekeinek már ter-mészetes volt, ami annak idején neki is: agyermekistentisztelet, hittanórák látogatása.

Laci, aki átveszi a szót az édesanyjától,1987-ben született, s másfél éves korától lakikPomázon. Hittanra a Mátyás Király ÁltalánosIskolában járt. Innen a békásmegyeri VeresPéter Gimnáziumba vezetett az útja, ám a po-mázi ifinek egészen az egyetem végéig aktívtagja volt, ekkoriban a gyerekek közti szol-gálatban is részt vett. A Műegyetem gépész-mérnöki karán diplomázott, a Boschnál he-lyezkedett el, s mára úgy érzi, „kiöregedett”az ifiből. A gyülekezetben inkább szaktudásá-val segít, elsősorban az építkezéseknél. Agyermekéveire, a Malmos Attila által vezetettifire szívesen emlékezik. Attila ma már ba-rátja, Kiss Balázs harmadik gyermekénekpedig a keresztapja.

Andris 1991-ben született Pomázon.

Gyermekistentiszteletre Sulyán Andihoz ésCseri Brigihez járt. A békásmegyeri Mustár-mag oviból a Mátyás Király Általános Isko-lába vezetett az útja, onnan pedig a Szent-endrei Református Gimnáziumba, ahonnan aVeres Péter Gimnáziumba iratkozott át, re-mélve, hogy nagyobb eséllyel felvételizik azorvostudományi egyetemre. Megfordult ugyana fejében a zenei pálya is, mivel ő is, a bátyjais a pomázi zeneiskola tehetséges hallgatójavolt. Végül azonban mégiscsak a gyógyításhivatása győzött benne. Az már csak a sorsfintora, hogy elsőre nem vették fel, azóta vi-szont már elvégezte az egyetemet.

Számára is meghatározó volt a kapcsolatMalmos Attilával. A gyermektáborokra is szí-vesen emlékezik, ezekben később már magais segítőként vett részt. Az egyetemen pedigvolt hittantanára, a Veszelka Tamás lelkész éskorábbi szentendrei gimnáziumi tanár általvezetett Református Egyetemi Gyülekezetnekis tagja volt.

Andris idén ősszel már a rezidensi éveitkezdi, s most úgy gondolja, hogy anesztezioló-giai-intenzív terápiás orvos (altatóorvos) lesz.

S lassan mindkettőjük számára elérkezettaz önálló család alapításának az ideje. Amikorerre terelem a beszélgetést, csak ennyit mon-danak: nem könnyű a választás. Az édesanyjukpéldája, helytállása számukra mérce, az pedigmagasra tétetett. A többit az Úrra bízzák.

Hardi Péter ■

Laci konfirmációja

Laci konfirmációi vizsgája

1991 - András keresztelője

Laci és András

Malmos Attilával a 2016-osmérnöktalálkozón

András segítőként

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

34

Immár hatodik alkalommal látogatott elhozzánk a Praetorius Kamarakórus,hogy az ARS SACRA Szakrális Művé-szetek Hetének pomázi rendezvény-sorozata keretében hangversenyt adjon a

pomázi református templomban. Az énekkarifjúsági kamarakórusként alakult mintegyhárom és fél évtizede Déri Balázs veze-tésével. Néhány évvel később csatlakozotthozzájuk Kéringer László, aki a mostanihangversenyen is szólót énekelt (RákóczyAnna fuvola-kíséretével) és vezényelt. A latin(katolikus), magyar és német nyelvű (pro-testáns) gregorián zene és a XV-XVII.századi polifón egyházzene ápolását tűztékki célul, későbbi és más zenét csak ritkánénekelnek.

Az alkalmat Nyilas Zoltán lelkipásztorrövid áhítata vezette be. A Jelenések könyve2. részének 10. verséből szólt hozzánk Istenigéje:

„Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni.Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületeknémelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyo-morúságotok lesz tíz napig. Légy hű mind-halálig, és neked adom az élet koronáját.”

„A hívő ember megrendült szívvel ol-vassa a Jelenések könyvét, úgy, mint a meg-dicsőült Úr Jézus Krisztusnak levelét. Itt aszmirnai gyülekezethez írott levelet olvas-suk, ahol semmi feddés nincs, és ahol be-leláthatunk a hívő élet történetébe és ren-deltetésébe. Jézus a szenvedések között élőgyülekezetet bátorítja. Ő, aki meghalt ésfeltámadott, látja a mindennapi szenvedé-seiket, látja kitartó hitüket, nem feledkezettel róluk. A Biblia egyik legtöbbet említettgondolata hangzik: „Ne félj!” A szenvedés-ben lévőnek mondja Jézus: Ne félj attól, amitel kell szenvedned! Még tovább fog tartani aszenvedésed – ne félj ettől! Ekkor rádöbben-hetünk, hogy a hit nem játék, nem szóra-kozás. Nem szín az életünkben, hanem annálsokkal több. Jézus megmondta követőinek,lesz szenvedés, lesz próbatétel, csak a maiember nem tudja elviselni ezt, mert ő a hőnáhított boldogságot hajszolja, s nem találjameg soha.

„Légy hű mindhalálig” – hangzik Jézusbátorítása. S milyen szép, hogy a hit, a hívség(a hűség) ugyanabból a tőből keletkezik.Nem egy napig, nem egy évig – mondja Jé-zus –, hanem mindvégig légy hű! Maradjmeg annak! Maradj meg hívőnek küzdel-meid közepette, üldöztetéseid közepette, ahátratételekben, s még a halál közepette is –maradj hűséges! Mert így tett Jézus. Ez az Őpéldája. Az élet koronáját, az örök élet aján-dékát nem azoknak adja, akik néhány temp-lomba menetellel, karácsonyi ünnepi templo-mozással, ajándékozással, étkezés előtti imávalelintéznek mindent, hanem akik legyőzik rest-ségüket, megalkuvásra csábító okosságukat,mert ezt várja el tőlünk a mi Urunk.

De Ő tartja kezét felettünk, és így a„mindhalálig” igazából nem is olyan nagyszó. Mert a korona teljessége csak ezutánkövetkezik. Így legyen részünk mindkettő-ben! Ámen!”

Az esperes úr igehirdetése és imádságaután Déri Balázs, a kamarakórus vezetője

azzal vezette fel a koncertet, hogy hang-versenyük célja a Szentlélek fölmutatása,ezért annak nem kell különlegesnek lennie,mert egyszerűen a „szent zenét” szeretnékmegszólaltatni. Annyiban mégis különlegesvolt, hogy kortárs zene is illeszkedett a régidarabok közé, amelyeket elsősorban Las-sushoz, a XVI. századi ún. nagy vokálpolifó-nia – Palestrina mellett – legnagyobb alak-jához kötöttek.

Három szólódarabbal (ének – fuvola)kezdődött a műsor. Egy XII. századi conduc-tus (korai többszólamú vokális zenei műfaj)hangzott először: Sol sub nube latuit… „Anap felhő alatt rejtezett, de nem ismerte anapfogyatkozást, mikor a testtel elkeveredett,a legfőbb Atya Fia.” Ezt követte Sáry LászlóMagnificatjának előadása. „Magasztalja lel-kem az Urat” – szólt Mária éneke, és valóbanúgy zihált a lelkünk a szent zene hallatán,mint amikor feltör szívünkből a hála, és a sí-rás szaggatja, fojtogatja, ahogy megköszön-jük az Úrnak, milyen nagy dolgokat tett ve-lünk a Hatalmas, szent az Ő neve! „Dicsőségaz Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek,miképpen kezdetben, most és mindenkor ésmindörökkön örökké. Ámen!” Bizony a hitnem játék. Isten előtt állva, hálát adni is csakminden erőnkkel, egész lelkünkkel és teljesszívünkkel lehet / szabad, mert egyedül Ő aszent. Ezután Magister Laurentius de Flo-rentina Sanctus (Szent) című darabja zakla-tott szívünket megcsendesítve, lelkünketvirágvasárnapi örömbe nyugtatta: „Szentvagy, mindenség Ura, Istene, dicsőségedbetölti a mennyet és a földet, hozsanna a ma-gasságban, áldott aki jön az Úr nevében,hozsanna a magasságban.”

Az együttes nem keresett ugyan külö-nösebb alkalmi összefüggést, amikor egy Re-quiemet, azaz egy gyászmisét választott a hang-verseny repertoárjába, Lassus (Orlando diLasso) Missa pro Defunctis című kórusművét,Isten azonban mégis szomorú aktualitást adottszámunkra, mert hosszú, türelemmel viseltszenvedés után ennek a napnak a délelőttjénszólította magához Gelu István testvérünket,így az Úr rendelésére őérte csendült fel azimádság szent zenéje: Requiem aeternam

dona eis, Domine, et lux perpetua luceat eis– „Örök nyugodalmat adj nekik, Uram, és azörök világosság fényeskedjék nekik”.

A koncert hátralevő részében Lassus né-hány bibliai szövegű zsoltáros motettájáténekelték el, váltogatva a kórusműveket aszólódarabokkal, ilyen gyönyörű szöve-gekkel: Beata, culus brachiis… „Akinek bol-dog karjain a világ bére függött, a test mér-lege lett, s a pokol zsákmányát elrabolta.” Il-lumina oculos meos… „Világosítsd meg sze-meimet, hogy el ne aludjon a halálban! Hogyne mondja ellenségem: erősebb voltam ná-la.” Quoniam qui talia… „Mert akik ilyenttesznek, az Isten országát nem nyerik el.”Tribulationem… „Nyomorúságba és ínségbejutottam, és az Úrnak nevét segítségül hí-vám: »Ó, Uram, szabadítsd meg az énlelkemet!« Az Úr irgalmas és igaz, és a miIstenünk irgalmaz. Térj meg, én lelkem, a tenyugodalmadba, mert az Úr jót tett teveled.Mert megszabadította lelkemet a haláltól,szemeimet a könnyhullatástól, és lábamat azeséstől.” Végül szintén Lassus egy motettá-ját, a Máté evangéliumából jól ismert bol-dogságmondásokat hallhattuk latinul (Beatipauperes spiritu).

A bevezetőben hallhattuk, hogy a régizenében nem jelentkeztek a gyásznak és azörömnek olyanfajta szélsőséges kifejezései,mint amelyek hallhatók a klasszikától kezd-ve; nagyjából azonos stílusban énekeltektemetésen és nászmisén is. Bármit ünnepel-tek, egy bizonyos tárgyilagosság jellemeztea régi emberek hozzáállását a szenthez. Akórus vezetője ilyen tárgyilagossággal java-solta hallgatni a zenéket akkor is, ha azok afülünket bizsergetik. Boldog idők – sóhajt-hatunk –, mikor még ilyen mennyei muzsika,szent zene dicsőítette Istent, amikor mégilyen „tárgyilagos” hangvétellel fejezték ki arégiek az Úr iránti hálájukat és szeretetüket,és szívük Krisztus iránti ujjongását a vissza-fogottság látszatába fojtották, hogy ki necsorduljon! A visszafogottságból nekünkmára csak az üres templom kongása maradt.De tudnunk kell, hogy mindannyian megfogjuk tapasztalni egyszer: a hit nem játék.

P.A. ■

AA PPRRAAEETTOORRIIUUSS KKAAMMAARRAAKKÓÓRRUUSSHHAANNGGVVEERRSSEENNYYEE

22001177.. sszzeepptteemmbbeerr 2222..

A HIT NEM JÁTÉK!A HIT NEM JÁTÉK!

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

35

A szeptember 3-i istentiszteletünkön kö-szöntük meg MÁTHÉ ZOLTÁN nagy-tiszteletű úr és felesége, MELINDAszolgálatát közösségünkben, abból azalkalomból, hogy beosztott lelkipász-

torunkat a Pilismarót-Dömösi ReformátusTársegyházközség parókus lelkészénekválasztotta meg. Nyilas Zoltán esperes úr aköszöntőjét azzal kezdte, hogy egylelkipásztor életében nem a vízen járás a vi-harban a döntő, mint mikor beosztott lel-készként kell szolgálni valahol, hanem ami-kor kimegy a nyílt vízre egyedül. A Dunasodrása csak most jön, de igaz, amit az Igemond: bízz, ne félj, nyújtsd ki a kezedet!

Az az ige, amivel esperes úr bo-csátotta el a nyílt vízre induló lelkésztestvérét, a János 12,26 verse volt:„Ha valaki nekem szolgál, engem kö-vessen; és ahol én vagyok, ott lesz azén szolgám is; és ha valaki nekem szol-gál, azt megbecsüli az Atya.” A Nekivaló szolgálat, az Ő követése az, amimindent meghatároz. Nem azt mondja,hogy hagyj ott mindent, hanem azt,hogy kövess engem. Csak ennek a szó-nak lehet engedni. Aki nekem szolgál– mondja Jézus –, engem kövessen. Ha

más úton járunk, ha más célt találunk, akkorelveszünk. De ha valaki Jézusnak szolgál,azt megbecsüli az Atya. Ezt kívánta éle-tükre, szolgálatukra, családjukra, hogy ígyáldja meg őket a Szentháromság Isten amaga teljességében.

Máthé Zoltán válaszában elmondta, hogyazt a lelkipásztort, aki utána érkezik majd agyülekezetbe utódként, boldogan tudja bátorí-tani arra, hogy jöjjön, mert szolgálata alatt egypillanatra sem érezte azt, hogy az esperes úr„alatt” szolgálna. Mindig „mellette” szolgált.Nagyon hálás azért az Úr Istennek, hogy es-peres úrban Isten meghosszabbított kezétláthatta meg és ismerhette meg. A sok-sok

imádságra kulcsolt kézért is hálát adott. Márideérkezésük előtt, amikor még lakást ke-restek, amikor indult az itteni szolgálatuk, márakkor megnyilvánult feléjük az Úr Isten sze-retete, kegyelme gyülekezeti tagokon, pres-bitereken keresztül. Jó érzés tudni azt, hogyaz ember számíthat Istenre, és bízhat azÚrban. Az Úr követéséhez elengedhetetlenülszükséges volt, hogy otthon minden rendbenlegyen, ezt biztosította Melinda, a felesége,rengeteg türelemmel, lemondással, támoga-tással, amiért szintén köszönetet mondott.

Megható pillanatai voltak az alkalom-nak, amikor a nagytiszteletű úr elénekelt egyéneket, amit az Úr helyezett a szívére, és

amivel nem búcsúzott, csak elköszönta gyülekezettől: „Kegyelemből léphe-tünk be szent jelenlétedbe, Nem sajátérdemeinkből, csak Jézus vérével. Je-lenlétedbe hívsz most, hívsz, ó, Uram,Kegyelem által vezérelsz, jövünk Hoz-zád, Uram…”

Isten gazdag áldását kérjük MáthéZoltán nagytiszteletű úr további lelki-pásztori szolgálatára, életére, családjára.Imádságainkban hordozzuk, és remél-jük, hogy valóban ad még az Úrtalálkozási lehetőséget. ■

NNEEMM BBÚÚCCSSÚÚZZTTUUNNKK,, CCSSAAKK EELLKKÖÖSSZZÖÖNNTTÜÜNNKK

A szeptember 17-ei istentiszte-letünkön mutatkozott be gyülekeze-tünk előtt új beosztott lelkipászto-runk, STIFT JÁNOS és felesége,STIFT ÁGNES. A következőkben az

ő bemutatkozásukat olvashatják a ked-ves testvérek:

„Szeretettel köszöntöm a testvéreket.Először is köszönöm a nagytiszteletű úrnaka meghívást, hogy ebben a gyülekezetbenszolgálhatunk majd, és köszönöm a gyüle-kezet megérkezésünket is megelőző sokfélesegítségét az előkészületekben. Stift Jánosvagyok.

Ahogy így visszatekintek életemeddigi részére, sokféle közösségbenvolt már részem. Egy nagyvárosi gyü-lekezetben nőttem fel Budapesten,Kőbányán. A kőbányai gyülekezetbenköteleztem el magamat az Isten szol-gálatára, Jézus követésére. 2003-banvégeztem a teológián. A teológia utánegy évet Ráckevén voltam, majd utánaöt évig Sárbogárdon beosztott lelkész,majd nyolc évet a csabdi gyülekezet-ben töltöttem. Emellett meghatározórésze volt szolgálataimnak, hogy azegyházmegyei ifjúsági programokat isszerveztem egy kis csapattal. Egy na-pos, fél napos programokat, illetvetábort is. Innentől pedig majd ebben a

gyülekezetben szolgálunk, melyre kérjükIsten áldását, és szeretettel várjuk a közösalkalmakat.”

„Én hadd kezdjem azzal az igével, amely-nek segítségével sikerült végigcsinálnom aPomázra költözésünket. Megdöbbentett,amikor először tanítottam a gyerekeknek apusztai vándorlást, és elképzeltem azt, aho-gyan az Isten vezette őket, felhő és tűzosz-lop formájában ott volt velük nappal is, éj-szaka is, és akkor is, amikor fel kellett szed-niük a sátorfájukat. A mi sátorfánk felszedé-sénél is az Úr Isten jelenlétét éreztük és ta-

pasztaltuk meg. Tegnap tanúi voltak a pres-biter testvérek a megérkezésünknek, hogymennyi holmit halmoztunk fel. Nem tudtamelképzelni, hogy ha útra kell kelnünk Csab-diból, hogy fogjuk mindezt elvinni, azt gon-doltam, hogy síneket kell lerakni az úti cé-lunkig és tehervonatot kell fogadni. Ebbőlis látszik, hogy az ember mennyi mindenfölösleges dolgot képes felhalmozni magá-nak, és azt gondolja, hogy ettől boldog lesz.

Szeretettel várom én is az alkalmakat.Nagyon szépen köszönöm mindazoknak,akik segítettek abban, hogy megérkezzünk

ide Pomázra, és köszönöm, hogy sze-retettel fogadnak bennünket, igyek-szünk majd meghálálni mindezt.

Stift Ágnes vagyok, Stift János re-formátus lelkipásztor felesége immá-ron tizenkét éve. Egy nyolc éves kis-fiúnak vagyok az édesanyja. Tizen-három éve hitoktatok, akkor kerültemSárbogárdra. Két héttel később érke-zett meg János, aki egy év múlva fe-leségül vett, innentől kezdve ugyanaza pályánk, ugyanaz a sorsunk. Istenáldja meg önöket, és áldja meg a szol-gálatainkat, amit önök között végeznifogunk. Köszönöm szépen.”

(Elhangzott 2017. szeptember 17-én apomázi templomban.) ■

ÚÚJJ BBEEOOSSZZTTOOTTTT LLEELLKKÉÉSSZZÜÜNNKKÉÉSS FFEELLEESSÉÉGGÉÉNNEEKK BBEEMMUUTTAATTKKOOZZÁÁSSAA

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

36

Egyházközsé-günk kézirat-tárában ko-moly törté-neti értéket képvi-

selnek a lelkészeink által készítettnaplószerű feljegyzések egyhá-zunk mindennapjairól, mely Pomá-zon 1864-ben SZÁNTHÓ ÖDÖN lel-készi szolgálatával kezdődött, aki a súlyosanbeteg Gőböl Gáspár helyettesítőjeként ér-kezett Pomázra Bugyi községből, mint meg-bízott (m.b.) lelkész.

Gőböl Gáspár halála után választották ren-des lelkésszé. Feljegyzései fehér foltokat tün-tettek el a lelkészlakra, a református iskoláravonatkozóan, mivel elődje ilyen feljegyzéseketnem vezetett, mint azt az üres lapok is bi-zonyítják. Az itt töltött nem egészen egy évti-zedes szolgálata alatt Szánthó Ödön lelkipász-tor sok figyelmet szentelt egyházunk szerényanyagi helyzetének, sőt annak enyhítése ér-dekében szőlőtelepítésbe fogott, nem mindennehézség nélkül. Annak eredményességét semvárva meg – vélhetően családi okból – 1871-ben Bugyi községbe távozott.

Feljegyzéseit most folytatásokban, szö-veghű formában adjuk közre.

Történelmi jegyzőkönyv a pomázi re-formátus anyaegyház koronkénti esemé-nyeiről, felvéve az 1865 év február 24-énSZÁNTHÓ ÖDÖN m.b. lelkipásztor által

Századok által megszentelt tapasztalatonépült igazság, hogy az összes világnemzetnekvan történelme, úgy van történelme a legki-sebb egyháznak is, legyen az bár csak parányszámra nézve az összes emberiség millio-mához viszonyítva.

Koronként fejlődnek események az egy-házak életében, úgy a vallásos szellemet, buz-galmat: mint a közigazgatást illetőleg melyeketmegírni, ha pedig már elmúltak az emlékezethű világánál feljegyezni erkölcsi kötelességeminden lelkiismeretes utódnak. Mert a korrajz,s történelmi jegyzetek a múltnak tolmácsa, smintegy oly üdvös szellemi fáklyái, melyekjótékonyan bevilágítják a múltnak már elha-gyott Saharáját. Nagyon jól tudták ezt az énigen tisztelt és szeretett elődeim, innen van,hogy minden nevezetesebb eseményt moz-zanatot feljegyeztek ezen kisded egyházatilletőleg, amely fellelhető a jelenben még bírtjegyzőkönyv 80 éves lapjain. Ezekről olvas-hatjuk: miként növekedett és erősödött időn-ként a legnagyobb mesternek, Jézusnak ezena helyen megtelepedett egyháza, mily kegyesúton jutott rendes lelkészt és tanítót tarthatóanyagi helyzetéhez, és hogy mily erősek valá-nak küzdelmei úgy a beléletét illetőleg ön-magában, mint az egyházmegye irányábanértvén a Pomáz – Óbuda féle ügyet az anyáso-dás alkalmával.

Felveszem tehát én is az események

jegyzőtollát, felveszem pedig jóreménységgela jövő iránt, felveszem a Szentháromság EgyIstennek nevében, felveszem azon komoly el-határozással, miszerint akár az én lelkészségemalatti kisded gyülekezetnek botlásait – ha ugyanezek történnének, miután gyarlók vagyunk séletünk az erény és gyarlóság váltakozó szín-helye – híven s minden részrehajlás nélkül fel-jegyzendem. Fiat justitia vel pereat mundus.

1864-ik évTárgy: Pomázra jövetelem. Lelkész elődömrövid életrajza és halála.

Az 1864-ik év június havának első hét-főjén jöttem Pomázra, mint káplán, a főtiszte-lendő egyházkerület határozatából. Azért tettemegjelenésem hételejére, hogy vasárnapig akellő tisztelgéseimet a helybeli t. közbirtokosuraknál, ami komoly szándékom volt, megte-hessem, s ezt az első héten – amennyire az én,és vezetőm László Lajos tanító úr körülményeiengedék, nagyobbára be is végezém.

Megvallom, hogy midőn ezen falut, mintleendő munkaterem helyét, a Pest – Szentend-re gőzös fedélzetéről először megpillantám,miként hajdan a korinthosi gyülekezethezmenő Pál apostol keble: úgy az én keblem isnagy erőtlenséggel tölte el, visszafutván em-lékezetem szárnyain ezen kisded egyház leg-közelebbi múltjára, melynek bonyolult ügyeitegyházmegyei gyűléseinkből némileg isme-rém: de mintha folytonosan hallottam volnafülembe csengeni Mózes bátorító szavait: Légyerős és bátorítsd magadat, ne félj és ne rettegjmert a te urad és istened lészen teveled. (Mózes31:6:) Jöttem tehát – és azóta itt vagyok mintegyik igénytelen szolgája a Jézus Krisztusanyaszentegyháza erkölcsi testületének.

Megjelenésemkor lelkészelődömet Tiszt.Gőböl Gáspár urat, mint principálosomat gyön-gélkedve, betegen találtam. Már ekkor világoselőjelei látszottak arczán azon katasztrófának,mely később sírba fekteté. De bár szenvedettmégis szívélyesen és jóindulattal fogadott, lakhe-lyül saját házában, tek. Mares Mór úr átel-lenében, egy szobát jelölt ki számomra.

Az első vasárnapon Mózes (N:31:28:)eme szavait vevém fel egyházi beszédem alap-jául: „Gyűjtsétek énhozzám a ti nemzetségei-teknek minden részeit és a ti fiaitokat, hogyszóljam az ő fülök hallására az igéket s bi-zonyságul hívjam ellenők a mennyet és aföldet.” – mely beszédemben mintegy skele-tonját – vázlatát – adám azon főbb pontjainakés elveknek, melyeket Pomázon munkálkodá-som ideje alatt szemeim előtt tartandok. Bár káp-

lánnak beköszöntőbeszédet nem szük-séges tartani: mind-azáltal én ezt – el-

hagyván azonban az egy-háztanácshoz intéztetni szokott al-kalmazást – minden erkölcsi meg-

rovás nélkül tehetém miután nem-csak teljesenén sáfárkodám az Isten igé-

jével, de még az egyházi közigazgatási ügyekben,a presbyteriumban is szék és befolyhatás en-gedtetett, s így mintegy czimzetes adminisztrátorszerepelék e kisded gyülekezetben. Megjegy-zendő, hogy a lelkészelődöm ez alkalommal voltutoljára az Isten házában.

De szóljunk róla többet, körvonalazvánéletrajzát a főbb pontokban: „Született ő az1814 ik évben auguszus 8-án Iványiban afelsőbaranyai egyházmegyében ároni család-ban. Édesatyja volt tiszt. Gőböl György úrvolta most nevezett református egyház lelké-sze, édesanyja pedig Szecsei Eszter asszony aváraljai lelkész úr leánya, ki őt túlélte, s mégjelenben is él itt helyben Pomázon. Kisebb ta-nuló korában a halasi és kecskeméti iskolák-nak volt növendéke, a theológiai tanfolyamotpedig Debrecenben kezdette és Pápán végezte.Segédlelkészkedett Dabon, Kisorosziban, ésvégre a pomázi leányegyházban, hol egyszers-mind tanított is 1842-től fogva. Ez azonban1845-ben egyházkerületi határozat folytán azó-budai református anyaegyház gyámsága alólkiszabadulván s anyásítva lévén, őt választá elelső rendes lelkészéül. Itt hivataloskodott őaztán 1864 október 4-dikéig hol – miután aföldön minden váltakozik – a lelkészi élet virá-gai mellett olykor annak töviseivel is találko-zott. – Ami mint hitszónokot illeti: különösenifjabb, tetterős éveiben kitűnő volt. Az a nemesszónoki magatartás, az a tiszta hibátlan nyelv,az az előadás közben lelkesülő szívvel párosultügyes hanghordozás, és nyugodt méltóságtel-jes taglejtés, néki, ha nem is egészen, de kitűnőmértékben sajátja vala. Innen van aztán, hogyróla a helybéli művelt közbirtokosság közültöbben, különösen az idősbek mint egyháziszónokról dicsérőleg emlékeznek nemcsak ők,hanem boldog emlékezetű veterán írónk FáyAndrás is, ki őt itten időzése alkalmával né-hányszor meghallgatá, róla nagyon elisme-rőleg nyilatkozott.

És most ott nyugszik ő a több évekig mű-ködő egyházi szolga a pomázi kisded sírkertbenegyszerű domb alatt, hová őt a helybelinagyszámú megtisztelőkön kívül számos vi-dékiek, közöttük a tótfalui sziget reformátuslelkészei résztvevőleg kisérték ki. Nőtlen életetélvén szerzett vagyonkájának általános örököseaz özvegy édesanya lőn, ki házi ügyeit vezeti. Avégszertartást végezék fölötte tiszt. Szászi Istvána pócsmegyeri református lelkész és én, ki esorokat írom, mint akkori helybéli káplán. – Tikik e sorokat olvassátok szóljatok így velem:Legyen béke poraival! És legyen sírja felettszeretetteljes szózatként végsóhajtásotok!!”

TÖRTÉNELMI JEGYZŐKÖNYV

RÉGI HISTÓRIÁK

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

37

A rendes lelkész nélküli megürült egyházviszonyai. Megválasztásom:

Mint az előbbi cikkben emlitém lelkész-elődöm tisztelt Gőböl Gáspár úr okt. 4-énhunyt el majd fél évig tartó betegeskedés után.Az egyház eképpen rendes lelkész nélkülmaradván, hogy az egyházi hivatalos ügyira-tok, kötelezvények, mindennemű jegyző-könyvek biztonságban legyenek canonainkértelmében tekintetes Wattay Gyula főgond-nok úr és Kállay János algondnok társasá-gában s felügyeletük alatt – mind lepe-csételénk, s az új lelkész megválasztásáigfélretevőnk.

A választás azonban tovább maradt, mintreménylettük. De azon abnormis állapot da-cára, semminemű pártoskodás – ami pedig ilyalkalmakkor ritkán szokott elmaradni – nemtörtént az egyházban, bár én sem szóval semtettel nem akarám különösebben a választóké-pes egyháztagokat magam iránt lekötelezni,mint csupán a szerény magaviselet és a templo-mi prédikálás fegyverével. Valóban az a méltó-ságteljes csendesség, melyet a kisded gyüleke-zet tanúsított, mindenkor díszére válandik.

Végre azonban oktober 30-dikára espere-sileg, törvényesen kitűzetett a lelkészválasztáshatárideje, mely a gyülekezettel szószékből tu-datva lőn, s a n.t. Kontra János alesperes úrfelügyelő képviselő elnöklete mellett, közfel-kiáltás úján, én válsztattám el rendes lelkészülaz addig volt rendes fizetésre, és behivatvánszállásomról a templomba, a választás szín-helyére, be is mutattattam a n.t. úr által mintrendes lelkész, és azóta itt szolgálom az én jóIstenemet jó reménnyel a jövő iránt, ki káplániélethajómat ezen révpartra vezette 2 és fél évisegédlelkészkedés után!!

Bár a lelkészi év egyik Szt. György naptóla másikig tart, s bár én még október 30-ánelválasztatám, s így – miután egyenes ági árvaés özvegy nem maradt lelkészelődöm után –engemet illetett volna a 2-ik félévi papi jö-vedelemnek egész egyeteme: de minthogy af. utódok úgy adák elő az ügyet, hogy lel-készelődöm is félévig, a földhaszon kizárásá-val csakis a stóláért és párbérért szolgált, énminden túlságos filléreskedést kerülni akar-ván, belenyugvám azon reményben, hogy utó-dom is ugyanilyen körülmények között hason-lón fog velem cselekedni!

Mint egyházi ingó vagyont a következőtárgyakat vevém át: egy aranyozott úrvacsoraikehely és pakfong tányér: két kőkorsó és egykeresztelő edény: két selyem és két szövött úr-vacsorai abrosz: három fehér és egy tarkakeszkenő: egy théka, ágy, egy karosszék, egyrozzant asztal és egy másik szék.

(Folytatjuk)

Könczöl Dánielné ■

Szeptember 24-i istentiszteletünkön a gyermekeink is szolgáltak.

Szeptember 24-i istentiszteletünkön a Szentendrei ReformátusGimnázium 7/A. osztálya szolgált gyülekezetünkben.

SZUPPLIKÁCIÓ

GYERMEKEK SZOLGÁLATA

Isten előtti hálávaljárultak az Úr asztalához

szeptember 3-ánNYÍREGYHÁZI

JÁNOS és felesége,NYÍREGYHÁZI

JÁNOSNÉ ÉVIKE,hogy Isten áldását kérjékházasságkötésük (naprapontosan) 50. jubileuma

alkalmából továbbiéletükre, házasságukra,

és hogy bizonyságottegyenek Istennek az ő

életükben is megmutatottgondviseléséről és

egymás iránti hűségükről,szeretetükről.

Isten előtti hálával járul-tak az Úr asztaláhozszeptember 10-én

G. SZABÓ ISTVÁNés felesége,

G. SZABÓNÉ SÁRAIÉVA GYÖRGYI, hogy

Isten áldását kérjékházasságkötésük 25.

jubileuma alkalmábóltovábbi életükre,

házasságukra, és hogybizonyságot tegyenek

Istennek az ő életükbenis megmutatott

gondviseléséről ésegymás iránti hűségükről,

szeretetükről.

HÁZASSÁGIJUBILEUM

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

38

Jézus mondja: „Én vagyok a feltá-madás és az élet, aki hisz énben-nem, ha meghal is él” (Jn 11,21)

Mi jut eszünkbe a hatalom szó-ról? Olyan mondások, hogy atudás hatalom? Talán egy fon-tos uralkodó? Király a trónon?Vagy a hatalommal való visz-

szaélés megannyi formája, amivellépten-nyomon találkozunk az éle-tünkben? Pénz? Erőszak? Bizonya hatalom szóval olyan sokan visz-szaéltek. Pedig van olyan hatalom, ami szentés igazságos. Erről szól igénk.

A hatalomról szól Lázár története. Jézusföldi útja során talán egyetlen történet semszemlélteti jobban hatalmát. Pedig milyenérdekes, egyetlen egyszer sem szerepel eszövegrészben ez a szó, melyet a görög nyelva „dünamisz” szóval fejez ki. Ha azonbanIsten Szent Lelkének segítségével olvassuka sorokat, akkor megtanulunk a sorok közöttis olvasni. Nem véletlenül került pontosan aJános evangéliumának közepére, a 11. fe-jezetbe. Jézus földi útja olyan út, melyreegyre több fény árad. Mert ha János evan-géliumát figyelmes szívvel olvastuk, akkorazt tapasztalhattuk, hogy az evangéliumegyre többet enged megsejtetni Isten ha-talmából.

Jézus nemcsak bemutatkozik, nemcsakcsodát tesz Kánában és a legfinomabb borralsegíti ki a násznagyot, nemcsak jóllakatja azŐt hallgató több mint 5000 fős sokaságot, deazt is elmondja számukra, hogy az igazi táp-lálék, az élet kenyere Ő maga. Nemcsakbetegeket gyógyít, többek között egy szüle-tésétől fogva vak embert, nemcsak hogybölcs irgalmáról tesz bizonyságot, amikoregy házasságtörő asszonyon könyörül, nem-csak elmondja magáról, hogy Ő a világ vilá-gossága, hogy Ő a Jó Pásztor, akiben sze-retetével jön felénk az Isten. Az út mind-inkább fényesebb, Isten világossága ragyogaz emberiségre, mert Jézus ezután legna-gyobb csodaként feltámaszt egy embert, akinégy napig volt már a sírban, akiről az Írásazt mondja „már szaga van”. (Itt csak záró-jelben hadd tegyem hozzá, hogy a zsidóhitvilágban az elhunytak lelke még háromnapig a holttest közelében marad, ezért kel-lett itt Jézusnak nyomatékosan a negyediknapig várnia).

Voltak és vannak, akiknek veszélyt jelentaz Úr hatalma. Nem csoda, ha a következőfejezetben arról olvashatunk, hogy a főpapokezt már nem bírják elviselni, fogukat csikor-

gatva, a félelemtől feldúltan eldöntik: halálbaküldik ezt a titokzatos tanítót, ezt az érthe-tetlenül mindenkitől különböző embert: anázáreti Jézust (Jn 11,42-57). Igen, ez istörvényszerű: ahol a fény egyre növekszik,ott az árnyék is mind alattomosabbanlopakodik szét. Érezzük ennek az alat-tomosságnak jelenlétét is – ott forronga történet hátterében, mint a kitörnikészülő vulkánban a láva.

Mégis valami földöntúli és szá-munkra szinte érthetetlen nyugalomárad a bethániai történeten át. Egészenkonkrétan Jézus személyéből árad enyugalom. Isten nyugalma ez. Ennekelső jele és bizonysága, hogy Jézusnem siet Lázárhoz.

Jézus amúgy soha nem sietett,pontosabban soha nemkapkodott – szokták mon-dani –, és engem egy ki-csit mindig bosszantott eza mondat, mert mindig azta gondolatot hozta elő aszívem mélyéről, hogyhát persze, hogy nem siettélUram, hiszen Isten Fia vagy, ésvan hatalmad és bölcsességedarra, hogy még az időt, ezt a né-

ha olyan nehezen kezelhető, vagy ellenségesfogalmat is megszelídítsd, és jól kezeld. Énegyszerű földi halandó mindig úgy érzem,hogy sietnem kell, és mindig szűkében va-gyok ennek a titokzatos dimenziónak, azidőnek.

Jézus nem sie-tett. Éspedig azértnem, mert Ő igazántudta és meg akartaértetni mindenkivel:mindennek rendeltideje van – csak ne-künk kell erre a ren-delt időre rátalál-nunk. Akkor helyesmedrébe kerülnéneknapi rutinjaink, napifeladataink, sokszorvéget nem érőneklátszó listáink, amirefelírjuk mi mindentkell még aznap elin-tézni. Így, ezzel anyugalommal cse-lekszik, mert Ő min-dig tudja, hogy

minek mikor jön el az ideje.Amikor Lázár betegségé-

nek hírét elviszik Hozzá, ígyszól: „ez a betegség nem halá-los, hanem az Isten dicsőségétkell, hogy szolgálja” (Jn 11,4) –s mondja ezt azzal a nyugalom-mal és hatalommal, mely dacolminden körülménnyel, hiszenLázár nemsokára valóban meg-hal.

Isten hatalmas Úr. Mind-annyiunknak szól ez az üzenet.Fel kellene írni az íróaszta-lunkra, vagy a falra, hogy min-

den nap láthassuk: Isten hatalmas. Ahogyanénekeltük is. Hatalmas Isten a mi Istenünk.Bátorítson ez mindannyiunkat. Hatalmas Is-ten figyel ránk, visel gondot, látja és ismeritetteinket. Ő bármit megtehet. Ura életnek és

halálnak. Erejével, nagyságával jelen akarlenni az életünkben.

Mégis szeretetével jön felénk és sohasenkire nem kényszeríti rá akaratát. És ahola Nélküle való életet választják, ott az emberokozza a trónfosztást: felhígul az erkölcs,meggyengül az élet, meghidegül a szeretet.Pont azért bizonytalan és értékét veszített amai világ, mert nem akar tudni Róla. Nyu-

SEBESTÉNY-JÁGER ORSOLYAA VÁLASZ

Ha az ég még bíbor szőttesét szaggattad szét,ki varrja össze majd?Te Uram.

Ha ott, hol csak mint csontok, a mocsokban tolongtok, ki emel onnan fel?Te, Uram.

Ha feltépi sebed, mint szigony a jeget, a nélküled-rémület –Ki kötöz be majd?Te: Uram.

Ha a közöny, mint vízözön zubog át kő kövön, úgy mos el.Ki szeret még?TE, URam.

GYERMEKEKNEK

ÉÉLLŐŐ HHIITTJJnn 1111,,11--2211

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

39

gat-Európában egyre inkább azt tapasztaljuk,hogy haldoklik a keresztyén értékrend. Mind-inkább eluralkodik a káosz. Hihetetlen, hogymi mindenre mondják már, hogy szabad és jó,amit akár száz évvel ezelőtt is világosan láttaka hitben élő őseink, hogy bűn. Gondoljatokarra, hogy sok országban már nem kérdés,hogy homoszexuális emberek összeházasod-janak. Vagy gondoljatok arra, hogy pl. ha va-lahol lencsevégre kapnak egy gyilkosságot,akkor kitakarják – az emberi jogok védelmemiatt – az elkövető arcát, azonban a holtestetszabadon láthatja mindenki (neki már nin-csenek emberi jogai).

Pedig a Szentírás mérték és mérőzsinór.A nyugati országokban azonban legtöbbennem is ismerik. Nem tudják felsorolni talánmár a Tízparancsolatot sem. Sorra néptelened-nek el a templomok, jó párat lakóházzá alakí-tanak át. Mintha nekik szólna a Jelenésekkönyvéből a laodiceai gyülekezetnek írottlevél: „Tudok cselekedeteidről, hogy nemvagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg vol-nál, vagy forró. Így mivel langyos vagy és semforró, sem pedig hideg. Kiköplek a számból.Mivel azt mondod: Gazdag vagyok, meg-gazdagodtam, és nincs szükségem semmire,de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, aszánalmas és a szegény, a vak és mezítelen,tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben iz-zított aranyat, hogy meggazdagodj és fehérruhát, hogy felöltözz.” (Jel 3)

Mi tudhatjuk: a mi Istenünk hatalmas Is-ten. Mindenkinél hatalmasabb. Azonban ha-talmát nem arra használja, hogy bennünketbábfigurákká tegyen, hanem lehajol hozzánk,egészen közel jön a szívünkig, hogy megosszavelünk szeretetét, vállára vegye terheinket.Hatalmát most is arra használja, arra fordítja,hogy megismertesse igazán önmagát az élők-kel. Pont ezért olyan szemmel kell olvasnunkLázár feltámasztásának történetét: nem a ha-lottról szól, nem Lázár áll a középpontban,hanem az élők, akiknek arra van szükségük,hogy felismerjék végre Jézus személyében ehatalmas, mindenkinél hatalmasabb Urat, akilehajol a szenvedőkhöz, a szomorúakhoz.

Nézzük ezért tovább: mi történt ott Bethá-nia felé félúton:

Mária és Márta Lázár testvérei. Mária ott-hon marad. Márta indul Jézus elé. Jól ismerjüke két asszony nevét: mindketten szerepelnektöbb ízben is az evangéliumokban. Máriátonnan ismerjük talán, hogy ő volt az, aki Jézuslábánál ülve itta szavait, és ezáltal a jobbikrészt választotta, Márta pedig onnan ismerős,hogy ő az, aki a konyhában sürög-forog, ésígy lemarad a fontosabbról: Jézus jelenléténeknagy pillanatáról. Később Mária neve mégelőbukkan: Lázár feltámasztása után hajávalkeni meg a vagyont érő drága nárdus kenettelJézus lábait, mintegy ezzel is bizonyítva: min-dent odaad az Úrnak.

Most Márta személye áll a középpontban.Ő megy először Jézus elé, hogy elsírja bánatát,hogy csöndes szemrehányást tegyen: Ha ittlettél volna, nem halt volna meg a testvérem.Érdekes megfigyelni hogyan reagál Jézus aszemrehányásokra. S mintha ez is jel lennearra, hogy mindenek dacára átsüt a történetenJézus végtelen nyugalma. Ő nem háborodik

fel, nem vág vissza. Meg kell értenünk, hogyértünk teszi ezt is. Mert ezt is meg kell tanul-nunk Tőle. Elviselni olykor a másik ember ki-fakadásait, panaszait, vagy ránk zúduló ha-ragját. Elviselni, elhordozni szeretetben. Nemvisszavágni. Csöndben maradni. Másrésztmeg kell értenünk: Neki a cél sokkal fon-tosabb. Olyan kincset kell átadnia, amit csaknyitott tenyérrel, nyitott szívvel lehet elfo-gadni. A szemrehányásokban mindig van egyszemernyi részigazság, és Jézus tudja ezt,azonban Ő képes arra, hogy a teljességet lássa,és ne bántódjon meg. Mártáról nem mond leIsten. Márta olyan csoda megélője lesz, melyélő hitet ad majd neki.

Nekem ez a történetben nagy biztatás.Még „Márta-hitem”-mel együtt is fontos va-gyok Istennek. Ő nem mond le rólam. Isten,Aki elkezdte bennünk a jó munkát, nem mondle rólunk. Fontosak vagyunk az Úrnak akkoris, ha csak félig-meddig, ímmel-ámmal hi-szünk Őbenne. Ha csak a körülményeinketlátjuk, és szemrehányásokat teszünk, ha a dol-gok másként alakulnak, mint ahogyan elter-vezzük. Bizony újra és újra meg kellküzdenünk e földies szemléletmóddal, melyolyan gyorsan el tud uralkodni rajtunk és nemmer hinni a kritikus pillanatokban. Újra és újraott van velünk, értünk az Úr, hogy küzdjönértünk.

Amikor azon gondolkodtam, hogy eztmilyen képpel szemléltethetném, kisfiamszemélyében este váratlanul segítség érkezett.Elalvás előtt azt mondta nekem, hogy kicsitfél az ágyikójában egyedül, amíg kimegyek,addig kapcsoljam fel a lámpát. Lelkész anyu-ka mit mond ilyenkor csemetéjének? Ne féljdrágám, tudod, hogy Isten vigyáz ránk. –Tudom – mondja erre kisfiam –, de a bizton-ság kedvéért azért amíg vissza nem jössz, fe-jemre húzom a paplant.

Jézusban Isten hatalmasan cselekszik ésolyan kérdés elé állít bennünket, amire vála-szolnunk kell: „Én vagyok a feltámadás és azélet, és aki hisz énbennem, ha meghal is él.Hiszed-e ezt?” Ez a nagy kérdés. Életünklegkomolyabb kérdése. Hiszed-e azt a csodát,hogy akiről a Szentírás több mint ezer oldalaír, az nem egy elavult régi történet-gyűjte-mény, hanem élő üzenet, amit Isten Lelke általma is úgy küld közénk, mint élő és valóságosüzenetet, amivel túlmutat a földi életen, és arraa kérdésre ad választ, amit legszívesebben be-söpörnénk a fiókba, mert nem szeretünk vele

foglalkozni, hogy ti. van élet. IGAZI élet –nemcsak hitben megélve itt, hanem akkor is,ha majd meghalunk.

Istennek fontos vagy. Fontos számára,hogy ne vessz el. Fontos számára, hogy rámerj igazán csodálkozni. Hogy végiggondoldaz életedet, mindazt, amit tettél idáig, amiértéltél idáig, amit fontosnak tartottál idáig. Is-tennek fontos, hogy egyszer igazán és hittelfeltedd a kérdést: KI VAGY TE és mit akarsztőlem Uram? Hogy ismerhetlek meg igazán?Hogy kaphatok választ arra a sok kérdésre, amiaz élettel-halállal kapcsolatban ott tolong ben-nem? Hogy tudom a bennem feszülő indula-tokat, néha kétségbeejtő vágyakat, gyötrelmeketmegérteni, feldolgozni? Hogy tudnám magamatigazán megismerni? Hogy tudnék világosanlátni arról, hogy hol a helyem, a feladatom azéletben? Hogy tudnék jobbá lenni?

És ha eljutsz erre a pontra, akkor az Úrlehajol és felemel, és azt mondja: Én vagyok.Én élek. Én élő ÚR vagyok. Jöjj, és kövessengem! Mert Ő teljes hitet szeretne adninekünk.

Lázár történetéből János evangéliumánakközepén Isten hatalmát láthatjuk meg, érthet-jük meg. A szemünk előtt támad fel Lázár.Azonban ennél mélyebb titkokat tár fel az Írás,mert valójában Mártának és Máriának kellfeltámadnia. Élő hitre kell feltámadnia. Aho-gyan élő hitre kell feltámadnunk nekünk is.

Spinoza, a hitetlen filozófus egyszer eztmondta Jézus Krisztussal és a feltámadássalkapcsolatban: „Odaadnám az egész bölcseletirendszeremet, ha hihetném.” De nem adtaoda, pedig erről van szó. Ha oda tudjuk adniaz egész bölcseleti rendszerünket, okoskodá-sunkat és bölcselkedésünket, amit kiépítettünkmagunknak, akkor megtaláljuk Krisztust, akia feltámadás és az élet.

Egy verssel szeretném zárni:

MÁRTA HITE

Mert a véges peremére érvemegtorpan bennünk az értelem.Nem látunk át a túlsó partra,csak a végérvényes hiány van jelen.Betölti, és szétveti ezer szilánkraa logikusnak látszó érvelést,s mert nem teremthetünk újat, feladjuk e szánalmas, szürke hullámverést.

Tér és idő dimenziója billen,míg sarkából fordul ki a világ, dörömbölünk sebzett ököllel,semmi sem szűrődik falainkon át.A reménytelenség bezár egy szobába, melynek, úgy véljük: nincsen ajtaja.

Majd csönd lesz és végül felnézünk az égre:s akkor lehajol hozzánk a Mindenség Ura.

Áldott legyen az Isten, hogy élő hitet tudajándékozni az Őt keresőknek, és meg tudjamutatni ebben a világban rajtunk keresztül isaz Ő hatalmát és méltóságát, mellyel élhetünk,melyet szeretetben és alázatban egymásnaktovábbadhatunk. Ámen!

Sebestényné Jáger Orsolya lelkipásztor ■

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

40

A reformáció október 31-i ünnepéhezközeledve, amikor is a reformáció 500éves jubileumára készülünk, könyva-jánló rovatunkban is egy ehhez kapcso-lódó könyvet, M. Craig Barnes: „Életre

szóló – A Heidelbergi Káté újrafelfedezése”című munkáját szeretném a testvérek fi-gyelmébe ajánlani.

Mielőtt azonban erről a könyvről írnék,szükséges néhány szót szólni magáról a Hei-delbergi Kátéról. A Heidelbergi Káté a magyarreformátus egyház szimbolikus könyve, melyhittételek összességét jelenti, a Szentírás üze-netét kifejezi, Jézus Krisztus tanítását össze-foglalja. Káté (katekizmus) alatt általában olyankönyvet értünk, amelyet kérdés-felelet formá-ban írtak meg azért, hogy a benne foglaltakatminél egyszerűbben, minél könnyebben és alegrövidebben adhassák elő.

A Káté az 1500-as évek közepén a Rajna-menti Pfalz nevű fejedelemség fővárosában,Heidelbergben készült el. III. Frigyes pfalziválasztófejedelem a reformáció lelkes hívevolt. Látta, hogy a lu-theránus és a reformátustanok követői közöttheves vallástételi vi-tatkozások vannak, kü-lönösen az egyetem pro-fesszorai között. Ezért kétfiatal tudósprofesszorra,Ursinus Zakariásra ésOlevianus Gáspárra bíz-ta a hitvallás egységesmegszövegezését. Rajtukkívül a többi profesz-szorok és prédikátorokközül számosan részt vet-tek a munka elkészítésé-ben. Csodálatos módon amunka mégis egységes,kerek egész lett. 1562végére készült el.

Magyar reformátorok és lelkészek is ké-szítettek kátét, ezek közül Siderius János Ká-téja említésre méltó, mely 1597-től kezdve kétévszázadig mintegy húsz kiadást ért meg, dejóformán csak az iskolai vallástanítás céljárahasználták tankönyvként. Az 1646. évi TokajiZsinaton elrendelték a Heidelbergi Káté hasz-nálatát is a Siderius-káté mellett. Ettől kezdve aHeidelbergi Káté a magyar református egyházhivatalosan is elfogadott hitvallási könyve lett.

A Káté hitéletünk minden mozzanatávalfoglalkozik. A Káté szerint például az tud iga-zán imádkozni, aki a legnagyobb ajándékotmár megkapta: Isten kegyelmének JézusKrisztus által való elnyerését. Ez az, amibőlazt a hálás bizodalmat meríthetjük, hogy bát-ran elébe tárhatjuk minden testi-lelki szük-ségünket. Ezt a hálás bizodalmat és a benne rejlővigasztalást munkálja a Káté nemzedékrőlnemzedékre olvasói ezreinek a lelkében, és errőlszól M. Craig Barnes amerikai lelkész és teoló-giai professzor könyve is.

A Heidelbergi Káté első és legmélyebbkérdése így szól: „Mi életedben és halálodbanegyetlenegy vigasztalásod?” Személyes kér-dés ez, amely nekünk szól, és valameny-

nyiünktől választ vár. Környezetünk azt pró-bálja belénk sulykolni: az életetek a ti kezetek-ben van, ti magatok vagytok a sorsotok urai;dolgozzatok keményen és bármi lehet belő-letek. Ha az egyik döntés nem hozott sikert,továbblépünk. A legnagyobb veszély nem az,hogy rosszul döntünk, hanem az, hogy úgygondoljuk, hogy ezek a döntések határozzákmeg az életünket. Ez a szemlélet szorongás-hoz, kétségekhez, bizonytalansághoz vezet. AHeidelbergi Káté felelete erre a következő:„Az, hogy testestől, lelkestől mind életemben,

mind halálomban nem amagamé, hanem az énhűséges Megváltómnak,Jézus Krisztusnak tulaj-dona vagyok…” Azevangélium vigasztalásatehát annak az újra-felfedezése, hogy az éle-tünk nem a miénk, éshogy az önmagát felál-dozó Szeretet állítjahelyre a köteléket köz-tünk és a Teremtő között,akihez tartozunk. JézusKrisztusban maga a Te-remtő jött el közénk, ésállította helyre méltósá-gunkat – Isten gyerme-kei vagyunk. A Káté arratanít minket, hogy Jézus

Krisztus mennyei Atyánk ölelésébe emel beminket. Ezáltal tudunk talpra állni, és azzal amagabiztossággal indulni tovább, hogy tud-juk, kik vagyunk és kihez tartozunk.

A szerző végigveszi a Heidelbergi Káté129 kérdés-feleletét, és hat nagy szakaszraosztja. Illusztrálásként mai emberek törté-neteit említi, és nagyszerű látni, hogy min-denki problémájára talál megnyugtató vá-laszokat a Kátéban. Mindezzel azt juttatjakifejezésre, hogy egy nagy hit részesei va-gyunk, amely formálja az életünket. Rész-letesen elemzi és magyarázza az Úri imádságszavait. Befejezésül a következőt írja: „aKáté arra ösztökél, hogy imádkozzunk böl-csességért és bátorságért, hogy élhessünkolyan emberekként, akik tudják, „…hogytestestől-lelkestől – akár élek, akár halok –nem az önmagamé, hanem az én hűségesUramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztus-nak a tulajdona vagyok.”

M. Craig Barnes: Életre szóló – A Heidelbergi Kátéújrafelfedezése – Kálvin Kiadó, Budapest, 2017

Hamar Jánosné Enikő ■

A Kátéból megtanulhatjuk azt is, hogynem azért törekszünk a jóra, hogy le-faragjuk magunkról a bűnt és felfedjükrejtett istenképűségünket. Jézus Krisztusmár elvégezte ezt értünk, és „…Szent-

lelkével meg is újít, hogy hozzá hasonlókkálegyünk…” (86. kérdés-felelet). Ahogy Kál-vin János magyarázta az Institutióban, meg-váltásunk minden részlete tökéletesen meg-valósult Krisztusban, értünk vállalt en-gedelmességének érdeméért, ezért a Lélekarra hív minket, hogy Krisztusban éljünk.

Nem azért törekszünk a jó cselekedetekre,hogy ezáltal szabaduljunk meg a bűn szol-gaságából, hiszen már szabadok vagyunk tőle.Azért törekszünk a jóra, mert képesek va-gyunk megmutatni, hogyan élnek az Isten ké-pére teremtett emberek. A motivációnk nemmás, mint a háládatosság az elnyert szaba-dulásért. Ezért is szerepel a Káté jó csele-kedetekről szóló részének címében a „hálá-datosság”.

Lehetetlen, hogy egyidejűleg legyünkhálásak, dühösek, cinikusak, irigyek és ön-zőek. A hála kiűzi a negatív érzéseket, és le-hetünk szeretetteljesek, odaadók, adakozók,megbocsátók és az igazság ügye iránt el-kötelezettek. Éppen ezért valójában a hálalehet a lelkületünk legjobb mércéje. Megmu-tatja, hogy a Jézus Krisztusban elnyert ke-gyelemre figyelve élünk, Jézus pedig hely-reállítja az istenképűségünket. Nem arra te-remtettünk, hogy gonoszak legyünk. Krisztus-ban a nagy szobrász eltávolította a hamis képetaz életünkből.

Még a szabadításért, a megváltásért érzetthálánkat is a Szentlélek táplálja. Az a hála, amimagától alakul ki a szívünkben, alighanemerőtlen ahhoz, hogy jóvá tegyen minket. Akikgyakran járnak templomba, sokat hallanakJézusról és arról, hogy meghalt a keresztenbűneinkért. Jézus keresztre feszítésének ször-nyűségeit felidézve a lelkészek néha meg-jegyzik: „Látjátok, milyen drága árat fizetett aSzabadító a ti váltságotokért! Ő megtette amagáét. Most rajtatok a sor, legyetek hálásak,és éljetek keresztyénekhez méltón.” Azigehirdető ezzel azt feltételezi, hogy csak amúltban elkövetett bűneink bocsánatára vanszükségünk, és a jelenben a saját hálánk erejeelégséges ahhoz, hogy szent életet éljünk.

HHÁÁLLÁÁDDAATTOOSSSSÁÁGG

EEGGYYEETTLLEENNVVIIGGAASSZZTTAALLÁÁSSUUNNKK

KÖNYVAJÁNLÓ

41

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

Ezzel valójában a megváltást egy másodikeséllyé degradálja, és figyelmeztet, nehogy is-mét elhibázzuk a dolgot. Jézust a keresztenhagyja, és jelenvaló szentségünk összes terhéta mi vállunkra helyezi.

Van ezzel a megközelítéssel egy nyilván-való probléma: sokkal többre van ugyanisszükségünk, mint arra, hogy tiszta lappal in-dulhassunk Istennél. Ugyanúgy elrontjukmajd, mint először. Egy feltámadt és mennybement Szabadítóra van szükségünk, aki töret-lenül fáradozik azon, hogy az életünket meg-mentse, megváltásunkat beteljesítse, és olyanférfiakká és nőkké formáljon minket, akik sza-badok, és igyekeznek szentül élni.

Azaz nem csupán azért vagyunk hálásak,amit Jézus már elvégzett értünk, hanem azértis, amit ma elvégez az életünkben a Szentlélekáltal. Kegyelem által váltattunk meg, és ke-resztyén életünkben is a Szabadító kegyelmeáltal növekszünk, aki nem szűnik meg mun-kálkodni. Jézus továbbra is tesz azért, hogy miszabadok legyünk, és jót cselekedjünk. A Lélekpedig ma is eltölti hálával a szívünket, hogyakarjuk a jót. Ezek nem egyszer és nem egy-szerre történnek. A Káté úgy írja le a megtérést,mint egy folyamatot, amely két részből áll,„…az óember megöldökléséből és az új embermegelevenítéséből” (88. kérdés-felelet).

A háládatosság „…az Isten akarata sze-rinti jó cselekedetekben gyönyörködő sze-retet” (90. kérdés-felelet). Minél inkább hálása szívünk, annál inkább gyönyörködtet minketIsten akarata. Minél inkább betöltjük Istenakaratát, annál nagyobb hála költözik a szí-vünkbe a gyönyörűségért, amit Isten akaratá-nak betöltése nyújt. Ezzel egy időben „bű-neinket szívből fájlaljuk”, és „kerüljük azo-kat”, mert elvonnak minket a háládatosságtól,amiben gyönyörködünk (89. kérdés-felelet).Így növekszünk az Istennek tetsző életben.Meghalunk a régi énünknek, amelytől ma-gányosak és keserűek lettünk, és új életre szü-letünk, amely egy szent és gyönyörűséggel teliajándék, olyannyira, hogy egész hátralevőéletünket háládatosságban éljük. Ezt nevezi aKáté „igazi bűnbánatnak, vagyis az embermegtérésének” (88. kérdés-felelt).

(Részlet M. Craig Barnes: Életre szóló –A Heidelbergi Káté újrafelfedezése című köny-véből) ■

„Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai,és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint,amint tőlünk tanultátok, mimódon kellforgolódnotok és Istennek tetszenetek:mindinkább gyarapodjatok. Mert tudjá-

tok, milyen parancsolatokat adtunk néktek azÚr Jézus által. Mert ez az Isten akaratja, a tiszentté lételetek, hogy magatokat a paráz-naságtól megtartóztassátok” (I.Thessz. 4:1-3).

Tudjátok, hogy ezen a mai napon iktatjukbe az újonnan megválasztott főgondnokot, kétgondnokot, az új presbitereket és pótpres-bitereket gyülekezetünk tisztségszerű elöl-járóit. Örülök, hogy éppen erre az alkalomraa Thesszaloniki levélnek az a része követke-zett, amint az imént felolvastam. Arról vanbenne szó, hogy mi, az Isten gyermekei, akikismerjük és elfogadtuk a megváltás örömhírét,miként forgolódjunk, hogy Istennek tessünk,komolyan vegyük Istennek azt az akaratát,hogy szentté legyünk. Mindnyájunknak szólez az intelem, az egész gyülekezetnek. Éppenezért szól kiváltképpen azoknak, akik Krisztusgyülekezete szolgálatára esküvel is elkötelezikmagukat.

A presbiter – és ebben a megjelölésbenbenne értődik a főgondnok, a pótpresbiter ésa lelkipásztor is – a gyülekezetben minősítettkeresztyén ember, akit az Isten azértadott, hogy az Ő dicsőségét megbíza-tásszerűen is szolgálja. Nem csak a jórend érdekében történik, hogy azegyetemes papság tisztségét viselőgyülekezeti tagok közül némelyeketkülönleges tisztségre hívnak el, hanemvan ebben még egy jelképes mozzanatis. Amiként az Újtestamentum szerinta napok közt nincs semmiféle meg-különböztetés olyanformán, hogy azegyik magában véve szent, a másikmeg profán lenne, és mégis van egynap a többi között, amelyik látható for-mában is kiábrázolja az egész földi élet meg-szentelését: a vasárnap, – továbbá amiként akeresztyén ember nem Jeruzsálemben, semGarizimben keresi az istenimádás helyét,hiszen a legkisebb zug, a legbensőbb kam-rácska is templom a számára, mégis különítmagának egy helyet, dómot, katedrálist, vagyfehér falú templomot épít, hogy e jelképesépítményben mintegy megtestesülve is lát-hassa vallásos érzéseit és gondolatait. Amikénttovábbá a keresztyén ember tudja: az egészélete Isten tisztelése és szolgálata, mégis en-nek sűrített formáját külön erre a célra tartottösszejövetelen külön is gyakorolja – valahogy

ilyenformán van a gyülekezet minden tagjá-nak egyetemes papi tisztsége, és külön a pres-biteri tisztség viszonyában is.

Tehát amiként vannak külön istentiszteletiidők, helyek és cselekmények, ugyanúgy van-nak Isten szolgálatára különlegesen odaszen-telt egyének is, presbiterek, akikben a gyü-lekezet mintegy kiábrázolva szemléli mindazt,amit minden tagja is Istentől való életkéntmagában hordoz, tehát a presbiterek a többigyülekezeti tagok között ugyanazt képviselik,mint a vasárnap a többi napok között, mint atemplomépület a rendes lakóházak között. Apresbiter/főgondnok, gondnokok, pótpresbi-terek és lelkipásztor az Isten szolgálói, az Is-tennek szentelt keresztyén élet élő szim-bólumai a gyülekezetben, az öntudatos refor-mátus egyháztag élő személyben megtestesültjelképe.

A presbiterségnek ilyen meghatározásanemcsak a nagy megtiszteltetést jelenti annakviselőjére, hanem roskasztó felelősséget is.Azért mondottam előbb, hogy amiről itt Istenigéje beszél most, az mindnyájunknak szól, azegész gyülekezetnek, és éppen ezért kivált-képpen az egyházi tisztséget viselőknek. Nemarról a sok mindenféle szolgálatról beszél, amiaz Isten gyermekeinek és kiváltképpen az egy-házi tisztséget viselőknek feladata és köte-

lessége végezni az Isten dicsőségére, hanemmindenféle Istennek való szolgálat alapjáról,gyökeréről: a szentté lételről. Isten nem fo-gadja el, és nem áldja meg annak az emberneka szolgálatát, jó szándékú igyekezetét, mun-káját, aki nem adta oda neki előbb a szívét.Nem úgy lehet tehát Isten dicsőségére szol-gálatot végezni, hogy kigondolunk valamiszépet, és azt mondjuk egymásnak: Noszagyertek, végezzünk valami jót, valami nagyot,alkossunk, építsünk, virágoztassuk fel ezt agyülekezetet, hadd lássa meg a világ és aszomszédos gyülekezetek, mit tud a pasarétiegyházközség, hanem mindennek a

DDRR.. JJOOÓÓ SSÁÁNNDDOORR

IISSTTEENN AAKKAARRAATTAA::SSZZEENNTTTTÉÉ LLÉÉTTEELL

42

Áldás, békesség! 2017. szeptember – októberhelyes és jó felbuzdulásnak van egy jóelőzménye, előfeltétele, ami nélkül nem megysemmi: Istennek az az akarata, hogy szenttélegyünk. Ennek a szentté lételnek az áldotteredményeként nőhetnek csak ki a különbözőszolgálatok, tevékenységek. A meg-szentelt élet fáján gyümölcsként te-remnek azok a szolgálatok, amik Is-tent dicsőítik és a gyülekezetet építik.

Tehát az Isten akarata, hogy miszentek legyünk. Milyenek azok aszentek!? Nem azok, akik sok széperényükkel mások fölött állanak,nem az erkölcsi hősök a szentek, nema vallásos lángelmék, sem nem azok,akik a lelki erőik legmagasabb fokátelérték, nem az eszményi emberek,azaz az olyanok, akikben egy eszmemegtestesült. Hanem azok a szentek,akik megismerték, megszerették, ésmagukba fogadták a Szentet, az ön-magát Jézus Krisztusban közlő Is-tent. Akik egy egész életre lekö-telezetteivé váltak Istennek azért,hogy bűnös életüknek megkegyel-mezett, akiket a Krisztusban kapottbűnbocsánat ereje megragadott és Is-tennel való életközösségbe vont. Tehát azok aszent emberek, akiknek a személyében aSzent jelenléte, Jézus Lelke érezhető és ta-pasztalható. Szentek azok, akiknek az éle-tében megcsillan valami az egyetlen Szentjóságából, tisztaságából, derűjéből, békes-ségéből, akik hordozó edényei, képviselőiannak az akaratnak, amelyik egészen másjellegű, mint az e világban uralkodó akarat.Azok az emberek szentek, akik kapcsolatbanvannak a felsővilágosság országával.

Vajon az ilyen szentek teljesen bűnte-lenek-e? Nem! Ha Bach egy öreg falusi or-gonán játszaná is el valamelyik művét, ahangszer minden hiányossága mellett is rög-tön megérződnék, hogy egy hasonlíthatatlanulnagy művész van itt. És ha Krisztus egy em-beréletet hangszerévé avat, ha még annyirahallható is, hogy itt valami hamis, ott egy húrszakadt: a tökéletlen hangszer mégsem ho-mályosítja el a tökéletes játékost. Sőt, éppenez érezteti igazán a hangszer és a művészközötti különbséget, akinek nem jut eszébe,hogy a játék szépségét a hangszer jóságánaka számlájára írja. A szentek életében nagyonis látszik a köztük és Krisztus közötti távolság.Azért nem szenvednek ezek az emberek azemberdicsőítés szennyfoltjai miatt, mert cse-lekedeteikért a mennyei Atyát dicsőítik az em-berek. A szentekkel nem lehet személyi kul-tuszt űzni, mert ami bennük van, sokkaltanagyobb, hogy azt a javukra lehetne írni. Aszentek olyan emberek, akiknél kizárt dolog,hogy bennük higgyenek, akik viszont megköny-nyítik másoknak azt, hogy Istenben higgyenek,azon egyszerű oknál fogva, mivel Isten jelen vanaz életükben.

Nyilvánvaló, hogy ez a szentség nem egybizonyos tulajdonság az embernél, amit bi-zonyos helyeken és körülmények között gya-korol az ember, hanem az egész életünknek aminősége, ami a magatartásunkat minden he-lyen és minden időben meghatározza. Egypéldával hadd világítsam meg ezt. Egy

lelkipásztor egyszer egy hívő egyháztagját –aki kereskedő volt – akarta meglátogatni va-lamilyen ügyben. Közben találkozott egy ba-rátjával, aki mikor meghallotta, hogy hováigyekszik, azt mondta a lelkipásztornak: Gon-

dolj arra, hogy ennek az embernek az isten-tisztelete akkor kezdődik, amikor üzlete ro-lóját lehúzta. Nos: a szentség nem olyan ün-nepi öltözet, amit egy-egy alkalomra, isten-tiszteletre, presbiteri gyűlésre, valamilyenszolgálat végzése idejére, magunkra veszünk,s azután visszaöltözünk a sokkal kényel-mesebb hétköznapi ruhánkba, amelyik a lelki-ismeretünket nem szorítja annyira. Ez a fa-rizeusi szentség, ez az álszent emberek maga-

tartása. Az igazi szentség nemtöbb ennél, hanem más: Istenuralma alá adott élet, Jézussalvaló együtt járás, forgolódás,

akkor is, amikor fölbosz-szantanak, akkor is,

amikor be-lépsz

a gyárka-pun, vagykirándulsz ahegyek közé,sportolni.

Hogyan érhetjükel ezt a szentté lételt? Fontos itt, amit az Igemond: „az Isten akaratja, a ti szentté lé-teletek.” (I. Thessz. 4:3.) Tehát nem a sajátgörcsös erőfeszítésünk és küzdelmünk ered-

ménye az. Nem azt mondja Pál, hogy azIsten parancsolja, vagy követeli a szenttélételt. Nincs itt szó semmi olyanról, amitnekünk magunknak kellene megcseleked-nünk. Hanem azt mondja: „a ti szentté

lételetek” Isten akarata a ti számo-tokra. A szentség éppen úgy, minta bűnbocsánat, olyan valami, amitIsten javunkra akar tenni. Aszentség nem olyasmi, amiért eről-ködnünk kellene, amit mindenerőnk latba vetésével kellene kihar-colnunk, hanem ez az a nagy aján-dék, a nagy eredmény, amit Istenkészen tart az övéi számára. Aszentség: magának Jézusnak amunkája az övéiben.

Tehát Isten akarata az én szenttélételem. De vajon nekem is az-e azakaratom, hogy Ő megszenteljen en-gem? Kész vagyok-e hagyni, enged-ni Istent, hogy véghezvigye bennemmindazt, ami Krisztus halála és feltá-madása által lehetővé vált a szá-momra? Tehát a megszentelődésbennem vagyunk olyan teljesen passzí-vak, mint egy hangszer az előbbi ha-

sonlat szerint, nemcsak eltűrjük a szentséget,hanem magunknak is akarnunk kell elfogadniés megélni azt. A szentség nem abban áll,hogy teljes erőmből igyekszem minél többjócselekedetre és minél változatosabb szol-gálatokra, hanem abban, hogy igyekszemminél teljesebb engedelmességre. Az előbbihasonlat szerint: hogy mikor az Úr lenyomegy billentyűt életem orgonáján, az ennekmegfelelő hang valóban szóljon is. Ne ma-kacskodjék, hanem engedelmeskedjék a mű-vésznek.

Érzitek-e, mennyire alapja, gyökere ezminden szolgálatunknak, amit, mint Istengyermekei a világban, vagy mint pres-biterek az egyházban Isten dicsőségérevégezhetünk? Az Istennek odaszentelt élet.Ennek az életformának a valóságát kellnéktek, mint élő szimbólumoknak odaél-netek velem együtt a gyülekezet elé, ésennek az életnek a gyümölcsei lehetnekazok a szolgálatok, amiket Isten és agyülekezet vár tőlünk. Kérünk tehát ti-teket, atyámfiai, presbiterek, „és intünk

az Úr Jézusban, hogy a szerint, aminttőlünk tanultátok, mi módon kell forgolód-notok és Istennek tetszenetek: mindinkábbgyarapodjatok. Mert tudjátok, milyenparancsolatokat adtunk néktek az Úr Jézusáltal. Mert ez az Isten akaratja, a ti szenttélételetek!” (I.Thessz. 4:1-3.)

Mielőtt letennétek az esküt, könyörög-jetek együtt az egész gyülekezettel:

Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent,S Jézusommal légyek egy már e földön lent!Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel!Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!(463. ének 3. vers)

Ámen!

(Az igehirdetés elhangzott 1954. január 17-éna pasaréti református templomban.) ■

43

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

ÁLDÁS, BÉKESSÉG!A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapja

Cím: 2013 Pomáz, Hősök tere 1.; – Telefon: 06-26-325-297Csobánkai Gyülekezeti Ház: 2014 Csobánka, Béke u. 19.E-mail cím: pomaz-csobanka@reformatus.huHonlapcím: http://www.pomaz.reformatus.hu

Gyülekezetünk számlaszámai:Pomáz: 11784009-22222253-00000000

Csobánka: 11784009-22222260-00000000Felelős kiadó:Nyilas Zoltán lelkipásztor (e-mail: znyilas@freemail.hu)Szerkesztőbizottság: Nyilas Zoltán, Hardi Péter, Mazaray Sándor,

Görbe Ferenc, Dr. Puskás Attila.Szerkesztő: Dr. Puskás Attila

(e-mail: dr.puskas.attila@t-online.hu;Tel.: +36-20-9355-362)Terjesztési felelős: Erdélyi Sándor

(e-mail: erkuchenbauer @gmail.com;Tel.: +36-20-9325-110)Megjelenik kéthavonta 400 példányban,

gyülekezeti használatra, ingyenes terjesztésben.Adományokat köszönettel elfogadunk.

Gyülekezeti újságunk következőszámavárhatóan 2017. december 24-én jelenik meg.Gyülekezeti újságunk következőszáma

várhatóan 2017. december 24-én jelenik meg.

NAPLÓNAPLÓALKALMAINK VOLTAK:2017. augusztus 25-27. ■ Ifjúsági csendeshétvége a Tahi Sion HegyeReformátus Konferencia-telepen.2017. augusztus 27. ■ VI. Papkerti koncert (a KobzArt Folkműhelykoncertje). Presbiteri gyűlés.2017. szeptember 2. ■ Reformáció 500: egyházmegyei ünnepi isten-tisztelet és egyházmegyei családi nap Pócsmegyeren.2017. szeptember 10. ■ Tanévnyitó istentisztelet.2017. szeptember 17. ■ Reformáció Gála a zeneiskola hangversenyter-mében (Ars Sacra hét).2017. szeptember 20. ■ Pódiumbeszélgetés a SZENT-ről a zeneiskolahangversenytermében (Ars Sacra hét).2017. szeptember 22. ■ A Praetorius kórus koncertje pomázi templo-munkban (Ars Sacra hét).2017. szeptember 24. ■ A Szentendrei Református Gimnázium 7/A.osztályának szupplikációja a pomázi templomban.2017. szeptember 27. ■ Dr. Balogh Balázs előadása az amerikai magyarreformátus közösségek múltjáról és jelenéről gyülekezeti házunkban.2017. október 8. ■ A presbiter- és gondnokjelöltek bemutatkozása is-tentiszteleteinken.2017. október 15. ■ Társegyházközségi közgyűléseinken presbiter- és gond-nokválasztás. Kreatív gyermekdélután és fiatal szülők alkalma Pomázon.2017. október 22. ■ Reformáció 500: kopjafa állítás és ünnepi isten-tisztelet evangélikus testvéreinkkel a pomázi templomban. Közöttünkszolgált: Horváth-Hegyi Olivér evangélikus lelkipásztor és gyü-lekezetünk Psalmus kórusa.TERVEZETT ALKALMAINK:2017. október 25. ■ Dr. Balogh Balázs előadása a kalotaszegi reformá-tus gyülekezetek múltjáról és jelenéről gyülekezeti házunkban.2017. október 29. ■ Konfirmáló fiataljaink szolgálata a pomázi úrva-csorás istentiszteletünkön.2017. október 31. 18.00 ■ Reformáció 500: ünnepi istentisztelet a pomázitemplomban. Közöttünk szolgál gyülekezetünk Psalmus kórusa.2017. november 12. ■ 15.30 Kreatív gyermekdélután és fiatal szülőkalkalma Pomázon. 18.00 presbiteri gyűlés.2017. november 18. ■ 16.00 Jótékonysági hangverseny pomázitemplomunkban.2017. november 27. – december 1. ■ 18.00 Evangelizáció Csobánkán.Közöttünk szolgál: Gottfried Richárd diósjenői lelkipásztor.KERESZTELŐ:2017. szeptember 24. ■ Gazsi Csongor.HÁZASSÁGKÖTÉS:2017. szeptember 3. ■ Nyíregyházi János és Nyíregyházi Já-nosné házasságkötésének 50. jubileuma.2017. szeptember 10. ■ G. Szabó Isván és G. Szabóné Sárai ÉvaGyörgyi házasságkötésének 25. jubileuma.2017. szeptember 23. ■ Ludányi Zoltán és Sotkowszky Lili Esz-ter házasságkötésének megáldása.HALÁLOZÁS, TEMETÉSEK:2017. február 11-én elhunyt Boga Sándor (†64) testvérünk temetése2017. augusztus 29-én volt a pomázi ravatalozóból.2017. szeptember 5-én elhunyt Szarvas Róza (†88) testvérünk, temetése2017. szeptember 21-én volt a pomázi református temetőkertben.2017. szeptember 20-án elhunyt Szűcs Józsefné (†77) testvérünk, teme-tése 2017. szeptember 27-én volt a pomázi ravatalozóból.2017. szeptember 22-én visszaadta lelkét a Teremtőnek GELU ISTVÁN(†66)testvérünk. Temetése 2017. szeptember 28-án volt a pomázi ravatalozóból.2017. szeptember 30-án visszaadta lelkét a Teremtőnek KULINGÁBOR (†72) tiszteletbeli presbiter testvérünk. Temetése 2017. októ-ber 20-án volt a szentistvántelepi temetőben.2017. október 5-én visszaadta lelkét a Teremtőnek KŐVÁRI ANITAtestvérünk. Temetéséről később intézkednek az elhunyt szerettei.

Hétfő: 9.30 baba-mama kör Pomázon (hónap első és harmadikhétfőjén)17.00 imaóra (páratlan heteken) Pomázon

Kedd: 18.00 kékkereszt alkalom Pomázon18.00 bibliaóra Csobánkán

Szerda: 18.00 bibliaóra PomázonCsütörtök: 18.00 imaóra (páratlan heteken) CsobánkánPéntek: 19.00 ifjúsági bibliaóra PomázonVasárnap: 9.00 istentisztelet és gyermekistentisztelet

Csobánkán az imaházban10.30 istentisztelet és gyermekistentisztelet Pomázon a templomban, illetve a gyülekezeti házban

GYÜLEKEZETÜNK RENDSZERES ALKALMAI

Dr. Balogh Balázs az amerikai magyar református közösségekmúltjáról és jelenéről tartott diavetítéssel illusztrált előadástgyülekezeti házunkban 2017. szeptember 27-én.

A Kiránduló kör tagjai a Kevély csúcsáratúráztak augusztus 19-én

44

Áldás, békesség! 2017. szeptember – október

PRESBITERVÁLASZTÁS 2017

A Választási Bizottság által a presbiter- és gondnokjelöltekrevonatkozóan előterjesztett javaslatot figyelembe véve a pres-bitérium a 2017. szeptember 15-én tartott gyűlésén összeál-lította a jelöltek listáját. Tekintettel arra, hogy nem sikerültbetölteni jelöltekkel az összes rendelkezésre álló helyet, a

presbitérium úgy döntött, hogy a Magyarországi Református Egy-ház választójogi törvénye, az 1996. évi I. törvény 8. § (4) be-kezdése alapján a presbiterekre nézve csak együttesen lehetszavazni, és így terjesztette a jelöltek listáját az egyházközségiközgyűlések elé. A gondnokjelöltek esetében értelemszerűenszemélyenkénti megjelöléssel lehetett szavazni.

A presbiter- és gondnokjelöltek az október 8-ai istentiszte-leteinken mutatkoztak be, és október 15-én került sor a választá-sok lebonyolítására.

A választás eredményeként Pomázon presbiterré választottuk:

Benkó Tamás, Bíró István, Blaskó Mihály, Cseri István, ErdélyiSándor, Érfalvy Zsolt, Gombos Lajos, Hardi Péter, Malmos Attila,Mazaray Sándor, Nagy Attila, Dr. Nagy István Péter, SánthaJános, Szabó István és Takács László testvéreinket. Főgondnok:Sántha János.

Csobánkán presbiterekké választották: Czender Mihály,Görbe Ferenc, Halász Árpád, Kerekes Balázs, Szász Ferenc test-véreinket. Gondnok: Halász Árpád.

Az új összetételű presbitériumok 2018. január 1-jétől kezdik megszolgálatukat, melyre Isten áldását, támogatását kérjük, hogy ami Istenszándéka szerint való, azt véghez tudják vinni gyülekezeteinkben, lelkiépülésünk, erősödésünk érdekében. Adjon az Úr ehhez szükséges böl-csességet, békességre igyekvő jóindulatot, de legfőképpen Jézus Krisz-tuson és az Isten szaván alapuló rendíthetetlen hitet a most megválasztottpresbiter és gondnok testvéreinknek. ■

Sántha János Halász Árpád

Gondnokaink:

A pomázi jelöltek bemutatkozása