;á R |< fii

í i I

■

K I

Kóbor vadkan a kert alatt IKÓBOR I

VA D K A N IA KERT ALATT,

-A_. SUTÁN.

' * - • ^ 7 / ■K i a d t a / !■

N. U. Dr. S. M. , p. k.

1 8 6 8 .

' f: | |

/ n

'

. I ;f| I

I .

lViinap a bádeni országgyűlésen bizonyos ügyvéd azon indítványt tette, miszerint mindazok, a kik házasodni akarnak, k é n y s z e r e ­t e s s e n e k p o l g á r i h á z a s s á g r a ; ugyanezt hozta szőnyegre utána szinte egy ügyvéd Becsben is a rajxrátban, de ezen jó ur még toldott is valamit hozzá, tanácsolván, hogy az ilyen házasságokat szaba d legyen felbontani, azaz, hogy a házas felek akkor s z é t v á l h a s s a n a k , a mikor eléggé jóllaktak egymással. Én jelenleg be akarom mutatni ezen urak indítványát, melyet hazájokra rá szeretnének tukm álni, és fel akarok hívni minden becsületes józan em bert: vegye elő eszét és vizsgálja meg a jó ügyvéd urak portékáját. Miért ? mert a forgószél elég hamar fejünk fölé kergetheti a vészt, és minket is zavarba hozhat: azért jó l e s z e l k é s z ü l n ü n k f o g a d á s á r a és e l h á r í t á s á r a .

1789-ben rettenetes förgeteg tört ki Franciaországban, miután előbb hosszú éveken keresztül mindent átjárt a rothadás és romlottság, s a dögleletes levegő már elviselhetlenné lett. E rettenetes förgeteg a francia forradalom volt. A vallás minden nyilatkozatát halálra méltó bűnténynek tekintették; a papokat, hacsak el nem bújtak vagy messze földre nem futottak , irgalmatlanul leöldösték; a templomokat kira­bolták és megfertőztették; igen, annyira ment az istentelenség , hogy némely városban aljas, elvetemült nőszemélyeket állitván az oltárra, előttök, mint az ész istenasszonyai előtt leborulni, s a vallási szertar­tások máj molásával őket imádni nem iszonyodtak! Miután igy leron­tották a korlátokat, melyek egyedül képesek az embert gonoszságoktól visszatartani, tudniillik a vallást s a vallásos lelkiismeretet : ekkor valami oly düh rohanta meg az egész országot, mintha az ördög kéritette volna kezébe az uralkodást, mihez hasonlót még sohasem látott a világ. Gőg, türelmetlenség, gyiilölség , legkevélyebb nagyravágyás foglalta el vad őrjöngéssel a korm ányt, és rövid idő alatt egész Franciaország vérben fuldokolt; a vérengző hatóságok saját polgáraikat nem százan- kint, hanem ezrenkint gyilkoltatták le , habár ezek legcsekélyebb bűnt sem követtek el. Elég volt gyanúba esn i, hogy valaki ragaszkodik lel­kében a lenyakaztatott királyi családhoz, a régi alkotmányhoz vagy a valláshoz ; és a ki szerencsétlen volt eziránt gyanúba jőn i, az nyaktiló alá került. Mert megjegyzendő, hogy az embertelenség ekkor egy

4

egészen új kivégeztetek eszközt is talált fel, a — n y a k t i l ó t ! Bizonyos mesterlegény nem tett egyebet, mint hogy szokásból véletlenül keresztet vetett magára, midőn villámlott: e m iatt Parisban az utcán megra­gadták és a nyaktiló alá hurcolták! E borzasztó forradalmat ügyvéd urak szították, s egy ügyvéd ur volt a legvérengzőbb vadállat. Jó volua erre emlékeznie azon bádeni és azon bécsi ügyvéd uraknak : de ha ők nem akarnak, emlékezzünk vissza m i!

Hogy Franciaországban ama gyászos állapot közben egyházi össze­kötésekről szó sem lehetett; az magától értetődik. De mivel minden időben és minden körülmények között sokan vágynak házasodni, és utó­jára legalább a gyermekek tekintetéből valami rendet kell ta rtan i: azért behozták ekkor az elfajult Franciaországban házasság helyett a h a t ó ­s á g e l ő t t i ö s s z e b új t a t á s t . Tudniillik azon pár, mely össze akart kelni, a közbiztos előtt kijelentette szándékát; ez beírta nevöket a fő­könyvbe és megfizettette taksáját; ez volt az egész; azután a hatóság törvényes házaspárnak tekintette őket és gyermekeiket is törvényszerüek- nek. Ilyen vallástalan frigyet férfi és nő között polgári házasságnak neveztek el. így tehát a p o l g á r i h á z a s s á g oly i d ő b ő l és ol y o r s z á g b ó l s z á r m a z i k , m e l y b e n az i s t en t e l e n s ég s a l á z a d á s m i n d e n i s t e n i és t e r m é s z e t e s á l l a m r e n d e l l e n az ő r ü l t s é g i g f o k o z ó d o t t , m e l y b e n a k i r á l y t és k i r á l y n é t l e n y a k a z t á k , a z I s t e n b e n i h i t e t l e t i l t o t ­t á k , az o r s z á g o t á r t a t l a n v é r r e l e l á r a s z t o t t á k ! Miután az országban a rend helyre állott, s az egyház és vallás újra életre ébredett: a polgári házasság tovább is megmaradt , valamint nagy vizáradás után a réteken szerte heverve hátramaradnak az oda hengergett kőtömegek, habár a viz már régen lefutott. De mivel minden keresztény jól tud ja , hogy a közbiztos és téntába mártott tolla csak úgy nem képes igaz házasságot létesíteni és érvénynyel ellátni mint nem képes valamely helység csősze vagy baktere: ennélfogva most a liázasulók, mihelyt a község házában az irkáláson átesnek, azonnal a plébánoshoz mennek, hogy ez őket érvényesen összeadja. Csak igen kevesen elégednek meg a hatósági rászabaditással, és ezek ágyasságban élnek, részint azért, mert az egyházi törvények értelmében össze nem kelhetvén, minden paptól elutasitatnak, részint azért, mert az állatokhoz lealacsonyodván, sem religióval, sem lelkiismerettel, sem a szemérem érzésével nem bírnak. 1847-ben a Rajna vidékén már maga a kormány készült megszüntetni a polgári házasságot, de 1848-ban ott is kitört a fo rrad a lo m és ez

5

megakadályozta a megszüntetést, mert hisz forradalom nem tisztítja el forradalom szemetjét. ím e , most a két ügyvéd lépett e szemétdombra, és nagy buzgalommal szét akarja azt hányni saját hona földjén. Ugyde a kereszténység itélőszéke előtt az ilyen összebújtatás sohasem lehet házasság ; mert I s t e n s e h o l s e m m o n d o t t a a v i l á g i h a t ló­sághoz : „A m i t a f ö l d ö n m e g k ö t e n d e s z , m e g l e s z k ö t v e az é g b e n i s; s a m i t m e g ö l d á n d a s z , m e g l e s z o l d v a a z égbe n i s !“ Az u r e h a t a l m a t c s u p á n e g y h á z a s z o l g á i ­n a k a d t a . Ha tehát valamely közbiztos férfit és nőt polgári házas­ságba összemadzagol: ez oly kevéssé valóságos házasság mint az nem volna keresztség, ha a jegyző valakinek fejére kiöntené téntatartóját, s azután ennek nevét könyvébe beírná és a téntafolttól magának meg­fizettetne.

Az említett ügyvédek indítványokkal vagy a katholika egyháznak szándékoznak ártani, mint a melynek a házasság egyik szentsége, és mint ez lelketlen katolikusoktól is kitelik ; vagy csak lármát akarnak csapni, hogy híresekké tegyék magokat; vagy talán mégis valami jót kivannak a polgári házasság által eszközölni — I s t e n t ö r v é n y e i e l l en! E g y i k s z á n d é k s e m v á l h a t i k e g y j ó z a n , egy be ­c s ü l e t e s e m b e r n e k d i c s ő s é g é r e ! De legyen bármily szándékok: az bizonyos, hogy erről egykor számolniok kell azon birói szék előtt, melynél az ügyvédi fogások egészen használhatlanok, valamint az is bizonyos, hogy indítványok az országra és polgárjaira nézve minden tekintetben kárliozatos. Mert a polgári házasság

1-ör n y i l v á n o s m e g v e t é s e . é s m e g t a g a d á s a a ke­r e s z t é n y v a l l á s n a k . A házasság ugyanis oly ügy, mely a leg­szorosabban egybe függ a vallással. K r i s z t u s sohasem avatkozott a világi hatalom érdekeibe, mert hisz ő mondotta: „Adjátok meg a csá­szárnak, a mi a császáré , és az Istennek, a mi az Istené. “ De miután ugyanazon Megváltó a házasságot illetőleg fontos és messzeható tör_ vényeket hozott: ezáltal m egm utatta, hogy a házasság az isteni ügyek közé, a valláshoz tartozik, s hogy épen e miatt nem a világi hatóság van hivatva érvényes házasságokat kötni. íg y , például, Krisztus a leg­világosabban megtiltotta a házasság felbontását, és nyilván kimondotta, hogy a ki elvált személylyel kel össjze, házasságtörést követ e l , tehát hogy halálos bűn részesévé teszi m agát; ő kimondotta a szamaritán asszonynak, ki vallásos esketés nélkül élt bizonyos férfiúval, hogy az nem férje. Keresztelő szent János pedig életét is veszélybe döntve je-

6

lentette ki Heródesnek , az ország fejedelmének , hogy viszonya Heró- diással tilos, bűnös. Szent Pál apostolról is tudjuk, hogy a házasságot szent ügynek tekintette s azon legnagyobb titoknak , melynek Krisztus viszonyát az egyházhoz kell vala jelképeznie; de adott szabályokat is és pedig mint Krisztus felhatalmazottja és Krisztus nevében, tanítván, mikép éljenek a házasfelek egymással. Y égre a k a t h o l i k a e g y h á z a p o s ­t o l i e r e d e t e ó t a a h á z a s s á g o t m i n d i g e g y i k s z e n t s é ­g é n e k t e k i n t e t t e és h i r d e t t e , s épen ez okból, mint a többi szentségnél , úgy ennél is elrendelte, mikép kell fölvenni, a mint az ő eljárása minden egyházi jogtanban kimeritőleg olvasható. Ha tehát valamely kormány, mint amaz ügyvéd urak kívánnák , behozza a pol­gári házasságot, vagyis egyszerre házasságokat kezd gyártani tekintet nélkül az egyházra,melyet Isten ésMegváltónk a házasság kezelésével meg­bízott: akkor az nemcsak b e a v a t k o z i k az e g y h á z l e g s z e n t e b b j o g a i b a , h a n e m eg y s ze r s m i n d fel 1 áz ad l e g f ő b b u r a , az I s t e n e l l e n ; ezáltal az ilyen kormány . felmondja Istennek az alárendeltséget és valóban istentelenné lesz. Ha a hatóság elválási tör­vényt hozna, megengedvén, hogy törvényesen összeadott házastársak szétmenjenek és más személyekkel összekelhessenek: akkor engedélyt adna házasságtörésekre. Isten azt mondja: „Ne p a r á z n á l k o d j á l ! 11 Az uj törvény pedig azt mondaná : „Bátranparáználkodhatol!“ Miután az egyház kijelentette, hogy például, keresztény és zsidó érvényesen egymást élném veheti: ha ez mégis megtörténnék, ez nem volna házasság hanem fajtalanság; az ezt engedélyező kormány tehát mintegy igy szólana: „Ne félj sem m it, csak ra jta , ha tetszik ; én majd rásegitlek és megvédtek, hogy szabadon fajtalankodjál!“ M eg fo g i l y k o r ­m á n y I s t e n Í t é l e t e e l l e n i s v é d h e t n i ? . . .

Ezek után ha valahol az ország képviselői csakugyan úgy táncol­nának, mint azon két ügyvéd nekik fütyül, és a polgári házasságot behoznák: az uj törvény dacára, az eszerint összezsinegelt házaspár csak épen úgy nem bírna joggal együtt élni, mint azon szerelmesek nem, kiket a színpadon valamely bohóc karinget öltve magára, a komédia kiegészítésére összead. A csupán polgári házasság méltán nevezhető c i g á n y h á z a s s á g n a k , mert a közbiztos irodájában megkísértett összekelés csak épen úgy szemfényvesztés és dőreség mint az oly házasság, melyet a cigányok valamely .erdő szélén vagy valahol a kertek alatt kötnek.

2-or. A népre kény szeritett polgári házasság v a l ó s á g o s c s a l á s

7

i l y l e h e t ő l e f o n t o s a b b d o l o g b a n ! Ugyanis sokan azon véle­ményre jutnak, hogy, a mit a hatóság megenged sőt parancsol, az nem lehet gonoszság, tehát hogy egy becsületes házassághoz nem kell egyéb, mint hogy két személy polgári házasságra lépvén, engedélyt kapjon együtt lakni. Eszerint az emberek egészen- ártatlan és szabad dolognak tekintenék azt, mit az ördög a francia forradalom alatt a világba dobott, s m it azon ügyvédek házajokba is be szeretnének csempészni; s igy hozzá szoknának hazánkfiai is mint a törökök és mormonok a sok- nejüséghez. Azonban k e r e s z t é n y e k k ö z ö t t c s a k k é t f é l e n e mi köz ös ül éö 1 ó t e z : h á z a s s á g v a g y f a j t a l a n s á g ; s a világi hatóság bármely nemi viszonyt csak úgy nem tehet házassággá, mint ki nem oszthatja az egyházirendet, mert a világi hatalomnak a templom ajtaja határt szab; és mihelyt a polgári hatóság valamely vallá­sos ügyet elvon az egyháztól, ezen vallásos ügy azonnal megszűnik az lenni, a mi volt, elveszti előbbi erejét, de t ö b b é nem is az á l d á s f o r r á s a , h a n e m á t o k k á v á l i k ! A polgári házasság behozatala által tehát meg lenne a nép csalva , mert azt kellenne hinnie, hogy a hatóság által engedélyezett ágyasság Isten előtt érvényes házasság. Ehhez hasonlítva a közönséges ágyasság még csekélyebb gonoszság, a mennyiben az ily bűnös pár sohasem hízeleghet magának avval, hogy viszonya szabad és büntelen: mig a polgári házasságban az ágyas­ság bűne szabadnak van nyilvánítva, a képmutató kormány által ártat­lannak hazudva! K i s z á m í t h a t n á f e l a k á r t , m e l y az á l l a m i l y r á s z a b a d í t á s a é s á m í t á s á b ó l h á ­r a m l i k az e r k ö l c s i s é g r e ? ! Mondják ugyan hogy a felek megkötvén viszonyokat a polgári hatóság előtt, még t e m ­p l o mb a i s e l m e h e t n e k megeskünni; hogy ebben senki sem állja utjokat. De itt bátran oda kiálthatni a polgári házasság védőinek: O’ti pliarizeusok! törődtök is ti a vallással! Ha törődnétek : nem nyúl­nátok vakmerő kezekkel egy szentséghez ! Ti annak örülnétek, ha a nép teljesen beérné a ti állami összebujtatástokkal, ha egészen elfordulna Istentől s az egyháztól, és ha csupán titeket tekintene papjaiul, sőt isteneiül! Ig az , a nép, melyben a vallásosságnak és erkölcsösségnek csak egy szikrája is létez, ha az állam zsarnoki önkénynyel reá erősza­kolná a polgári házasságot, többnyire szégyelne a ti bélyegtekkel ellátott ágyasságban fetrengoni, és kétségkívül elmenne még a plébános elé is, hogy házassága az Isten és egyház előtt érvényesen legyen megkötve: de t i , tóntahősök, kik a polgári házasságot akarnátok létesíteni, ti

8

semmitsem tesztek ingyen ; n ek te k jó m a g a s t a k s a k e l l ; ugy-e előbb ezt fizesse le nektek a szegény ember, azután, lia kedve van még efl'ölött is fizetni, hadd menjen a plébánoshoz! Könnyű a sánta kutyát utóérni: ti is sántikáltok ravaszságtokban. Tudjátok, hogy a plébános meg fogja kívánni azután is az ő stóla - illetékét, mert több helyütt élte fentartása tekintetéből mellőzhetlenttl rá van szorulva: de tudjátok azt is , hogy az ember, ha gazdag i s , és még inkább, ha szegény, nem szívesen fizet, ennélfogva, hogy a másodszori fizetést kikerüljék, sokan elfognák hanyagolni a vallásos összeadatást, és megfognának elégedni a ti ágyassági engedélytekkel, annálinkábh, mert ti azt a házasságra elengedőnek hazudjátok. S z ó v a l n i n c s a p o l g á r i h á z a s s á g b ó l s e n k i n e k h a s z n a , c s a k a d r á g a h i v a t a ­l o k n a k ; ezek uj módot nyernek a szegény ember kopásztására. Az is megeshetik, hogy a polgári összekerités taksáját jól felcsigázzák, részint hogy a hivatal többet vegyen he, részint hogy a szegény embernek le- hetlenné váljék újra fizetés mellett a papi áldást is kikérnie , vagy hogy a pap kényszerítve legyen eddigi jövedelméről lemondani.

Valóban különös, hogyan játszanak ma nap a s z a b a d s á g g a l ! A mi kényszerítés és elnyomás, azt most szabadságnak kürtölik. Most derül rátok a szabadság napja! •— kiáltozzák , de azért a katho- likus hívekre szeretnék r á e r ő s z a k o l n i a polgári házasságot. Ez aztán a szabadság napja !

3-or. a polgári házasság m eg r o n t j a a v a l ó d i h á z a s s á ­g o k a t i s; mert a törvényes házasfeleket is csábítja elválásra és más házastárs keresésére. Már pedig, miután az ember nem állat hanem ember, okvetlenül tartozik természeténél fogva társával élethossziglan éln i, tehát frigye felbonthatlan. A mi Urunk és Megváltónk e felhonthatlanságot határozottan megerősítette, mondván: „ Ami t Isten összekötött, azt ember szét ne válaszsza!“ de még különösen meg is szentelte, midőn a házasságot szentséggé, Istennek szentelt állapottá megasztalta fel. De, ime, eljő ama hübele Balázs és igy szól: „Félre mindevvel, a szentség nem elég, valami j o b b a t kell behozni, s ilyen jobb a polgári házasság!" U g y d e e b b e n é p e n m e g v a n m á r a r á k f e n e , m e l y az e g é s z h á z a s é l e t e t f ö l f a l n i k é p e s ; a polgári házasság ugyan is több esetben felbontható, vagy is az ily felek egymást elhagyhatják, és más élettárs után nézhetnek. És ha egyszer a polgári házasság he van hozva, akkor a hatóság nem tesz többé különbséget, és megengedi a keresztény házasfelek szétválását is. Ha, például, valamely k ö n n y e l m ű

9

urnák beteges felesége van , s neki jobban tetszik a szobaleány: az ur ügyvédet fogad , és ezt megbízza, hogy szabadítsa meg házi keresztjétől. Az ügyvéd, ha jól megfizetik, nem soká fogja törni fejét, hogy oly okot találjon fe l, melyet a polgári házassági törvényszék elégségesnek tartson a házasság felbontására. A szegény ártatlan asszonynak semmit- sem fog használni, hogy törvényesen, egyházilag is össze van adva, hogy férje ura Isten előtt is lekötelezte magát vele élethossziglan élni: a tör­vényszék erre semmi tekintettel nem lesz, a házasság felbomlását ki fogja mondani; a törvényes hitvestársnak távoznia kell; a szobaleány lesz asszonynyá a házban, s ugyanazon hivatal, mely eltiporta a törvényes szent házasságot, most polgárilag összeadja a hűtlen férjet a szoba- leánynyal, s ezen nyomorúlt házasságtörést becsületes frigynek fogja nyil­vánítani ! De még legtöbbnyire nem itt lesz a dolog vége. Egy f i a t a l embe r fog vetődni a házhoz, kinek a polgári menyecske előbb mint szobaleány is tetszett, és most is tetszik, azért ezután is rajta lesz, hogy találkozzék vele: de az egykori szobaleány is szívesebben látja a fiatal embert mint polgári fé rjé t; ily esetek elmaradhatlanul fel fognak merülni, s a végok az lesz , hogy a polgári menyecske a fiatal ember nógatására ügyvédhez megy, ennek segélyével magát elválasztatja, s ifjabb tisztelője karjai közé veti magát.

Valóban be h o zn i a p o l g á r i h á z a s s á g o t , a n n y i t t e s z , m i n t a k a p u t f e l t á r n i , h o g y mé g t ö b b b ű n , r e n d e t ­l ens ég , c s á b í t á s , e g y e t n e t l e n s é g , c i v a k o d á s , n y o m o r ú ­ság, s z e n v e d é s j ő j ö n a h a z á b a , hogy az elhagyott és romlott gyermekek száma gyarapodjon. Az bizonyos, hogy Franciaországban, mióta a polgári házasság be van hozva, az ágyasság nem fogyatkozott hanem nagyon-nagyon is felszaporodott, úgy hogy egy országban sincs több ily vad viszony mint épen Franciaországban. Az állam fölöslegesnek tekinti az egyházi összeadatást: a polgári összeféreelést pedig fölösleges­nek tekinti a házasulandó p á r , s mellőzi annál szívesebben, mert pénzbe kerül: azért tehát szép csendesen, minden nyugtalanság nélkül virul az ágyas é le t!

Ennélfogva egészen igaz az , hogy valamint a keresztény házasság Krisztus valódi szentsége: úgy a polgári házasság valódi fészke a faj­talanságnak , a csalásnak , az istentelenségnek, s igy valódi szentsége az ördögnek. Az egyház tizennyolczszázados léte folytán a családot meg­szentelte és tartós alapokra fektette. Azon ügyvéd urak most egészen világi, mindennapi k o n t r a k t u s s á a k a r j á k l e a l j a s í t a n i ,

10

p a p í r a l a p o k r a f e k t e t n i , a község házánál hozni létre egy tetszés szerinti időre és n e m a l e l k i i s m e r e t ok ben h a l á l i g . Jó lesz még az i s k o l á t is egészen világi, vallásnélküli lármaházzá váltóz- tatni, a gyermekeket kivenni a 1 e l k i p á s z t o r vezetése alól, s a c s o r d a - p á s z t o r r a bízni; igy legalább nem lesz többé ok attól tartan i, hogy a vallástalan polgári házasok gyermekeibe vallást öltbe a pap , hanem majd felnőnek vallás nélkül mint tinóink és csikóink,hisz igyalkalmasabbak lesz­nek, ha megnőnek, a polgári házasságra, s a hivataloknak a nyúzásra! . .

Meglepő, hogy a b é c s i z s i d ó ú j s á g o k n a k a polgári há­zasság oly nagyon tetszik! Egy angol azt mondotta, hogy Ausztria zsidó- totűbenfog elveszni... Most ugyan nyüzsögnek is a zsidók Bécsben mint ku­kacok a sajtban ! Ugyancsak támogatják a polgári házasság indítványo­zóját. A zsidó szag megérzik már a városi tanácson s a rajxráton is. Még az is meglehet, hogy oly törvény jő itt lé tre , miszerint minden figyelmeket Ausztriában körül kell m etéltetni, s aztán a kinek tetszik, még mindig megkereszteltetlieti fiát. . . Valóban ily zsarnokság nem volna gyalázatosabb annál, mint midőn vallásunk ellenségei kedvéért azt akarják behozni, hogy minden házasulni kívánó pár előbb fertőztesse be magát a polgári házasság bélyegével, s azután, ha tetszik , vegye föl a házasság szentségét !

II.De ugyan még is valósággal mi hozza az embereket oly kerge álla­

potba, hogy minden áron honfiaikra szeretnék erőszakolni a francia forradalom istentelen találmányát? S a j á t l e l k i i s m e r e t ö k . Ez ugyanis mindannyiszor felháborodik , valahányszor a vallással kell talál- kozniok ; azért semmitsem óhajtanak inkább , mint a vallást a közélet­ből kiszorítani, vagyis mint ők mondják : az á l l a m o t az e g y h á z t ó l e l k t i l ö n ö z n i ; s hogy ezt keresztül vihessék , állítják , hogy az egy­háznak semmi köze a házassághoz, ez csak az államhoz tartozik; azért vegye az állam kezébe; nem kell a papokra bízni, hanem az állam szolgáira; ezek majd megáldják téntával, papírral, porzóval, taksával. F é l r e a v a l l á s s a l ! — mondják, — mit keres a vallás a nyilvános életben ? Mint az ördög is mondja : Félre a kereszttel, mit keres ez az utcákon s az országutakon ? ! El akarják választani az állam ot: és egy­házat , s ez elválásztasi törekvés szülte a polgári házasságot. De erre azt kell mondanunk; A g o n o s z t ó l j ö t t ez e l v á l a s z t á s i i p a r ­k o d á s és g o n o s z r a vi sz. Mert ugyan kiakarja az elválasztást? Isten , ki mind az egyházi mind az állami hatalmat szerzetté, ki mind

11

az egyháznak mind az államnak legfőbb u ra , épen az ellenkezőt akarja. Isten azt akarja , hogy e kettő egymást kölcsönösen támogassa, és igy mozdítsák elő az emberek ideiglenes és örök boldogságát. Krisztus uta­sított , hogy mindennap igy imádkozzunk: Jőjön el a te országod! De I s t e n o r s z á g a c s a k a k k o r f og e l j ö n i , h a a k e r e s z t é n y ­ség n e m c s a k az e g y e s e m b e r t h a n e m az o r s z á g o k a t is á t h a t j a . Az előtt ez legalább nálunk igy is volt. Az iskolát az egyház és a világi kormány közösen igazgatták ; s a házasságot illetőleg az egyház össze nem adta azokat, kiket a világi kormány összeadatni nem engedett: de a világi kormány is tiszteletben tartotta az egyházi házassági törvényeket, és nem kényszeritette a papot, hogy kössön össze oly személyeket, kiket a egyházi törvény a házasságtól eltiltott. Előbb a kormány nem tű rte , hogy valaki a vallást vagy szolgáit rágalmazza, gyalázza: de a pap is tan íto tta , például, az eskü mivoltára és szent erejére azokat, kiket a világi kormány oktatás végett hozzá utasított, és igy tovább. — Szóval Istennek az az akaratja, hogy az állam segélje az egyházat, s az egyház az állam ot, hogy e kettő kölcsönös egyetértésben és viszonyban álljon. Ki akarja tehát az elkülönzóst, ha Isten nem akarja, és ha ezen elkülönzés az államnak csak úgy mint az egyháznak nyilvános kárával já r? Kétségkívül csak olyanak akarják, kiknek nincs elég eszök belátni, hogy ezen elkülönzés mily kárhozatos, valamint olyanok is , kik a vallást ördögi gyülölséggel üldözvén, készek mindent, de mindent romhalmazzá váltóztatni, hogy csak a vallást is a romok alá temethessék. Tehát ezen elkülönzési düh vakságból vagy gonoszság­ból származik, és nem egyéb mint nyomorult elárulása az emberiség- legszentebb javainak. De az is á l l , hogy senkisern dolgozik dühösebben ezen elkülönzésen mint a bécsi zsidó újságok. E z e k l á z i t a n a k f o l y - t o n o s a n a z o n á r t a t l a n e g y e z m é n y e l l e n i s , melyet 13 év előtt szent atyánk , a római pápa felséges urunkkal, a mi apostoli ki­rályunkkal kötött a katholika vallás javára, s a melynek mindenkori sértetlen fentartását ő f e l s é g e b e c s ü l e t s z a v á r a í g é r t e és f o g a d t a ; lázitnak e konkordátum ellen, hogy az uralkodó szegje meg királyi szavát, hogy az apostoli fejedelem feledkezzék meg hütelentil a szent szék iránti köteles fiúi tiszteletről! Ezen zsidók után (kik, melles­leg legyen mondva, már sertéshússal élnek), nagy szájjal ordítoznak az elkülönzés létrehozásáért az anyaszentegyház összes ellenségei katho- likusok és nem katholikusok egyaránt, milyenek, fájdalom , mindenütt találkoznak!

12

Krisztus urnák ezt mondotta: „A k i v e l e m aérn g y ű j t , az t ó ko z o 1“, — különöz, elválaszt. Ennélfogva sokan-sokan, kiknek Krisz­tus nem k ell, tehát kik csak névre keresztények, Krisztussal többé közre nem működnek; ők más irányban dolgoznak. Az ilyenek gyönyör­ködnek az egyház és állam különválásában, s az olyan ország, a mely­nek többé épen semmi keresztény színe nincs, tehát mely a szentelt víz­től irtózik , az ilyen az ország az ő kedves elernők; ezt magasztalják, ezért fohászkodnak, izgatnak, lármáznak; az ilyen országban szeret­nének ők élni, hol nem kellene a vallással törőduiök, hanem egészen csak állampolgárok, szabad emberi állatok lehetnének; ilyenért dohog szivök és fickándozik mint a virgonc kecske . . . Csak vallást ne említs előttük ! . . . ügy látszik: a kisbiró azonnal fölébred hajlékokban. . Ha tőlök függne: kipusztitatnának minden tó tág as t, mert keresztre emlékeztetik őket; ágyúkká öntetnének minden harangot, mert vallás­ról beszélnek; a halottakat éjjel temettetnék e l , mert a halált juttatják eszökbe; a papi ruhát fogaikkal tépnék le ; azok mellé , kik hitöket az ő kedvökért rejtegetni nem elég gyávák, egyegy zsandárt hívnának fel az alvilágból; végre oly lapok elnyomására, melyeket ultramontánok- nak keresztelnek, uj sajtótörvényt szeretnének oktroyálni, s azokat az első számnál a sajtószabadság dicsőségére lefoglalni, szerkesztőiket Szibériába küldeni ők, a szabadszólás és humanismus nagyszájú hősei!

Állam, és egyház egymáshoz kötve szépen haladhatnak, mint két jármű valamely széles országúton, de egymástól elkülönözve nem jár­hatnak egy úton zavar nélkül. Mert ugyan mi lesz a szétválasztás ered­ménye ? A z, hogy az állam nagyobb károkat fog szenvedni mint az egy­ház. Ezután ugyanig, hogy teljes legyen az elkülönzés, esküt többé nem szabad követelni sem az előjáróktól, sem a polgároktól, sem a ka­tonaságtól, de a tanúktól, biráktól sem , mert az eskü vallásos tény, s értéke csak annak hitétől is vallásosságától függ, a ki esküszik. Már pedig hit és vallásosság többé nem tartozik az államhoz, mihelyt ez megvál az egyháztól, melynek feladata az emberi szivekbe hitet és vallá­sosságot oltani. Ha a kormány vallásra többé nem tekint, akkor azután nem lehet kifogása még a hivatalnok ellen sem , ha ez vallástalan, vagy akár istentagadó; miféle kezességet fog majd az ilyenek hűsége-és pon­tossága iránt követelni, vagy talán az ilyen istentagadó is esküdjék? Valóban ha már a vallás nem k e ll, az államnak minden drága hivatal­nokát a ministerelnöktől kezdve le az utósó Írnokig valóságos gazember­nek kell tartan ia , mint a kiktől minden rósz kitelik , ha rajtakapástól

s igy büntetéstől nem kell félniök. Mert a hol a religióra nem építenek, ott bizonyára sem hitre, sem lelkiismeretre többé semmilsem lehet adni. Az az emberek előtti bee sülét oly kevéssé lelkiismeret mint nem élő katona a sárgafeketére mázolt faköpenyeg ; ilyen falelkiismeret sohasem lesz képes az olyan em bert, kiiíhk vallásos lelkiismerete nincs, vissza­tartani, hogyne lopjon, ne csaljon. — Ha végleg elkülönzik az államot az egyháztól, akkor többé nem szabad vasár vagy ünnepnapra tekinteni, mint tekintet nélkül marad a zsidók szombatja; akkor aztán hadd legyenek az állam Írnokai, hivatalnokai mind befogva napkülönbség nélkül, hadd kergettessenek gyermekek és ijfak naprólnapra iskolába; akkor szabad lesz nagypénteken is táncolni, vagy mint Amerikában már is történik, komédiát játszani, mi kétségkívül a zsidók szivét igen meg fogja nyerni az állam részére , és eddig jól elzsinegelt erszényüket meg fogja nyitni bőséges áldozatokra a haza javára ! . . .

Egyébiránt ezen egész jelszó: El kell különözni az államot az egyháztól — nem egyéb m i n t k é p m u t a t á s . A valóságban mindent, a mit 1 ehet, el akarnak szedni az egyháztól; ellenben fölötte uralkodni kívánnak mint eddig, sőt még inkább. Avagy nem nyomják az egyházat, midőn, például, a külföldön, minden egyházi hivatalra minden kine­vezést az állam tesz, és még a pápát is kiszorítja minden jogából? Nem az egyház elnyomása az , midőn az egyháznak semmi befolyást sem en­gednek saját egyetemére, melyet ő maga alapított, gyarapítóit és máig fentartott ? Nem akarják elnyomni az egyházat, midőn a szerzeteseket kiűzik saját tulajdonaikból, megfosztják iskoláiktól, melyeket őkmagok vagy jó katliolikus egyházi és világi urak csupán az ő számokra létesí­tettek; midőn helyükbe világiakat visznek be vallásokra nem is tekintve ? Nem az egyház leigázása-e, midőn katliolikus alapítványok kezelését a kormány ragadja magához, azon kormány, mely kimondotta, hogy vallásra nem tekint ?! . . Krisztust egykor kifosztották ruháiból és ke­resztre szegezték, azután g ú n y b ó l a kereszt fölé egy deszkadarabra ezt Írták: Názárethi Jézus, a zsidók királya. Ilyen gúny az is , midőn az egyházat mindenben megrövidítik, aztán azt mondják: S z a b a d d á t e t t ü k az e g y h á z a t , e l v á l a s z t v á n az á l l a n á t ó l .

Tehát él akarják különíteni az államot az egyháztól, ez okból gondoltak ki új házasságfélét, úgym int: a polgári házasságot, hogy igy legyen az államnak is, mint volt az egyháznak, házassága. E z e n e g é s z e l k ü l ö n z é s t u l a j d o n k é p az e m b e r i t á r s a d a l o m f e l b o m ­l á s á n a k k e z d e t e . Ha ugyanis az ember meghal: mindenelőtt

14

elválik a test a lélektől, és mindegyik rész külön kezd lenni, s a másikkal többé semmi köze, a lélek nem törődik többé a testte l, s a test nem a lélekkel. Csakhogy a te s t , ha egyszer holt tetemmé lett, még tovább bomlik, és rothadásba megy á t ; a z , a m i rajta az életben oly szorosan összetartott, most szétmállik, széthull, posvad, elgő- zőlög , végre csak a csontok maradnak fen, de már ezek sem függnek össze. Ilyennemű az államnak elkülönzése is az egyháztól, mint azt a tapasztalás is bizonyítja o t t , a hol meg lett kisértve; biz az felbomlás, elm állás , rothadás, melynek folytán széthull az, mi az egézséges állapotban a legbensőbben egybetartozik; és azok, kik ez elkülönzést sürgetik, azok ama férgek, melyek táplálékot szoktak magoknak ke­resni a rothadt testben, milyenek most: a zsidók, firkászok, hűbele Ba­lázsok, lelketlen naplopók, üresfejű szájhősök sa t ., szóval mindazok, kik magokat s z a b a d e l v ü e k n e k szeretik nevezni. E nevezet csak­ugyan illik is rá jok , ha tudniillik e szót még egy betű közbeszurása által kiegészítjük; ök valóban s z a b a d n y e l v ü e k , mint a kiknek nyelvét sem az ész sem a lelkiismeret nem kormányozza, hanem egészen szabad mint a bitang marha. Vagy nem ilyenek azok, kik újságaikban lietenkint sőt naponkint bántalmazzák a katliolikusokat, gyalázzák leg­szentebb hitigazságaikat, tanítani akarják a püspököket, hazudozva ócsárolják érdemeit az egyháznak, — ez szahadelvüség? Midőn nem tudván még a kis katekizmust sem , de a katholikusok egy szentségét mégis tagadják, Garibaldi rabló kalandjait hősi erénynek nevezik, a szent atya derék honvédéit pedig semmire kellő zsoldosoknak — ez szabadelvűség? Nem; — ez s z a b a d n y e l v ü s é g !

A rajxrátban egyik képviselő azt mondotta, hogy az é r t e l m i ­s ég a p o l g á r i h á z a s s á g m e l l e t t v a n , s a z é r t be k e l l h o z n i , h a t e t s z i k i s a n é p n e k vagy sem. Szép. De azon kép­viselő csak a hozzá hasonló vallástalan értelmeseket érthette , s ezek ked­véért a váltásos többségnek s a népnek ne legyen többé semmi szava ? úgy kell ezekkel bánni mint a csürhével, melyet a kanász ostorával oda h a j t , a hová neki tetszik, a posványba, a buckákra, vagy épen a mészár­székre? Es ez igazság? Az o n é r t e l m e s e k , kikről a képviselő szó­lott , és a kikre egyedül kíván tekintettel lenni a törvényhozásb an , a mennyire ismerjük őket, épen azon emberek, kiket kificamodott ész­járások és gyanús jellemök az ország legalsó osztályába helyeznek; olyan emberek , kik egész nap dologtalanul az újságoknál ülnek, és , mint a ganajbogarak, ezekben turkálnak; kik épen emiatt időt nem találván

a religió felül komolyan gondolkozni, ezt mint elfajult csapodárok gya- lázni s ezáltal háborgó lelkiismeretűk szavát elfojtani iparkodnak. Zsidó vagy átalán nemkatholikus természetesen nem ir kedvezőleg a katholi- kusokról és egyházokról. Azon -értelmesek mégis ezek lapjaiból szívják a nekik kedves lőrét, ezekből töltik meg szivüket és fejőket, hogy mindezt ismét tovább adhassák a társaságokban és gyülekezetekben. Az ilyen értelmesek sokkal 1 á g y a b b f e j ü e k , sem hogy fel tudnák fogni a kereszténységet, sokkal r o m l o t t a b b a k , semhogy tudnák tanait becsülni, elfogadni, követni: azért nem is képesek róla tisztelettel szólni, jogai, igazságai felől józanul, szenvedély nélkül beszélni. H a ­l a d á s t emlegetnek , mint a bécsi zsidó újságok, s a haladást a körül­metéltek örömére abban hely zik, miben ezek —■ a k e r e s z t é n y s é g i láb- a l á - t i p r á s á b a n . Bizonysági erre , hogy a polgári házasságot sürgetik. Mert hisz ez, valamint Franciaországban a kereszténység romjain burjánzott fe l, úgy mindenütt méregnek bizonyéit be a keresz­ténység gyöngitésére, kiirtására, de egyszersmind nyilvános z s a r n o k- ság a l e l k i i s m e r e t és a c s a l á d s z a b a d s á g a e l l e n . Ha tehát Bádenben és Becsben a két ügyvéd indítványát elfogadják, akkor egész Németországban e két tartomány lesz azon helyiség, melynek ugyan minden házban kell lenni, de a mely nem épen kedves szagot ter­jeszt a benne fejlődő különös gázok miatt. Fogadja ez őszinte bókot a dicső rajxrát; minekünk szabadjon remélnünk, hogy a mint sikerült megszabadulnunk kigyóöleléseitől, úgy szűzi tisztán megmaradunk idét­len eszméi befolyásától és vallástalan földeiméitől!

Utójára még egyet kell kimondanunk. Még alkotmányos államok­ban sem szabad a f e j e d e l e m n e k a szájas többség észnélküli eszközévé válnia és egészen elnémulnia. Az államban kimagasló legfőbb polc magasz­tos kötelmekkel diszlik; ezek közé tartozik, hogy a f e j e d e l e m v é d j e a l a t t v a l ó i t v a l a m e l y f ö l k e r e k e d e t t p á r t ­na k ö n k é n y e e l l e n . Azért megvárhatjuk, hogy józan fejedelmek mindig határozattan vissza fognak utasítani oly indítványokat, melyeket valamely elbizakodott sokaság, gondolja, hogy jogosan tehet: de a melyek a n é p l e l k i i s m e r e t é t z a v a r b a h o z z á k , v a l ­l á s o s m e g g y ő z ő d é s é t s é r t i k , a c s a l á d o k b é k é j é t k e g y e t l e n ü l e l r i a s z t j á k , melyek a haza polgárainak er­kölcseiben százszor nagyobb pusztítást idézhetnek elő mint egy k ó b o r v a d k a n valamely ananászkertben.

Nyomatott Sclireiber Alajosnál Pozsonyban.

m m"

m l '#M

m/A

■ m

■mwM