erdőállományok diverzitásának összehasonlítása az éjszakai nagylepkék alapján

5/11/2018 Erd llom nyok diverzit s nak sszehasonl t sa az jszakai nagylepk k alap...

http://slidepdf.com/reader/full/erdoallomanyok-diverzitasanak-oesszehasonlitasa-az-ejszakai-n

Nyugat-magyarországi EgyetemErdőmérnöki Kar

Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet

Erdőállományok diverzitásának összehasonlítása az éjszakai nagylepkék

alapján(Diversity comparison of moth species in different foreststands)

Készítette:Horváth Bálint

Intézeti konzulens:Dr. Lakatos Ferenc, Egyetemi tanár

Külső konzulens:Sáfián Szabolcs

Sopron

2009



- 1 -



IRODALOMJEGYZÉK

1. BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŰZÉSEK .............................................................................- 3 -

2. ANYAG ÉS MÓDSZER..................................................................................................- 5 -

2.1 A MINTAVÉTELI TERÜLETEK BEMUTATÁSA ...................................................................- 5 -

2.1.1 A mintavételi területek kijelölésének szempontjai................................................ - 8 -

2.2 A MINTAVÉTELEZÉS MÓDJA...........................................................................................- 9 -

2.2.1 A vödörcsapda felépítése.................................................................................... - 10 -

2.2.2 A vödörcsapda üzembe helyezése és mű ködése.................................................. - 11 -

2.3 STATISZTIKAI MÓDSZEREK ..........................................................................................- 12 -

3. EREDMÉNYEK.............................................................................................................- 16 -

3.1 FAUNISZTIKAI EREDMÉNYEK .......................................................................................- 16 -

3.2 AZ ERDŐÁLLOMÁNYOK ÉJJELI NAGYLEPKE-FAUNÁJÁNAK FAJGAZDAGSÁGA, DIVERZITÁSA

ÉS DOMINANCIAVISZONYAI ............................................................................................... - 24 -

3.2.1 A fajgazdagság ................................................................................................... - 24 -

3.2.2 Az állományok éjjeli nagylepke faunájának diverzitás értékei........................... - 25 - 3.2.3 Az állományok éjjeli nagylepkéinek eloszlása.................................................... - 27 -

3.2.4. Diverzitások összehasonlítása........................................................................... - 28 -

3.2.5. Erd ő állományok fajazonossági vizsgálata ........................................................ - 31 -

3.2.3 Az éjjeli nagylepke fajok dominancia-viszonyai a vizsgált erd ő állományokban - 32 -

4. KONKLÚZIÓ.................................................................................................................- 34 -

5. ÖSSZEFOGLALÁS.......................................................................................................- 35 -

SUMMARY ........................................................................................................................- 37 -

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ...........................................................................................- 39 -

IRODALOMJEGYZÉK....................................................................................................- 40 -

MELLÉKLETEK – APPENDICES.................................................................................- 44 -

- 2 -



1. Bevezetés és célkitűzések

A Sopron környéki lepkekutatás komoly múlttal rendelkezik, és jelenleg is aktív

lepkészeti tevékenység jellemezi (SÁFIÁN 2008). Ez nagyban köszönhető annak is, hogy

egykori egyetemisták és jelenlegi diákok szervezésében 2006-ban megalakult a Szalkay

József Magyar Lepkészeti Egyesületen belül a Nyugat-Magyarországi Területi Csoport. A

lepkész csoport a nagylepkék faunisztikai térképezésén túl, ökológiai és természetvédelmi

kutatási programokat is kezdeményezett, hogy segítse a biodiverzitás fenntartható védelmét és

nem utolsó sorban az erdőgazdálkodók munkáját. A csoportnak az egyik első

kezdeményezése a Soproni Botanikus Kertben telepített Jermy-típusú fénycsapda

működtetése volt, melynek adatai 2007-ben a Faunisztikai és rajzásbiológiai vizsgálatok a

Soproni Botanikus Kert éjjeli nagylepkéit bemutató szakdolgozatban, illetve az Adatok a

Soproni Botanikus Kert lepkéir ől című tudományos diákköri dolgozatban lettek közzé téve

(HORVÁTH 2007).

A soproni lepkész csoport 2008-ban újabb kutatási programot indított el, amely

különböző természetközeli állapotban lévő – elsősorban őshonos és tájhonos fafajokból álló –

erdőállományok diverzitását kívánta összehasonlítani az éjjeli nagylepkék vizsgálatán

keresztül. A vizsgálathoz három mintaterületet lett kijelölve, amelyből kettő alacsony számúelegy fafajjal és elegyaránnyal rendelkező idősebb tölgyes és bükkös, egy pedig elegyes fafaj

összetételű állomány, melyben igen magas az állományalkotó fajok, az elegyfajok és a

cserjeszintet alkotó fásszárú fajok száma is. Ennek a mintaterületnek a jellemzői hasonlítanak

leginkább a természetes erdőképhez (STANDOVÁR 2000, SZMORAD et al. 2002). A

mintavételezés hordozható fénycsapdák segítségével történt, amelyet költséghatékonysága és

mobilitása mellett a lepkék nem túl nagy távolságról történő vonzása (az erdőállományokon

belül történő gyű jtés fontossága) miatt választottam ki (NOWINSZKY 2003, 2007). Avizsgálatnak több célja volt. Fel kívántam mérni az egyes erdőtípusok éjszakai nagylepke

faunáját, mely a rendszeres mintavétellel meg is valósult. Munkám legf ő bb célja pedig az

volt, hogy megtudjam, milyen kapcsolat van az éjszakai nagylepkék diverzitása és a vizsgált

erdőállományok jellemzői, elsősorban az elegyesség között (hipotézis tesztelés: a magasabb

elegyfajjal rendelkező erdőállományok éjjeli lepkefaunájának diverzitása magasabb). Bár a

nappali lepkék, mint indikátorfajok jelentőségér ől sok tudományos közlemény beszámol

(LARSEN 1996, JEANNERET 2003, CLEARY 2004, VANCLAY 2004, TUDOR et al. 2004,

- 3 -



SETTELE et al. 2008), az éjjeli lepkék szerepét a vizsgálatok nehéz kivitelezhetősége, illetve

munkaigénye miatt Magyarországon még egyáltalán nem vizsgálták, hasonló munkák

elsősorban az erdei élőhelyek madárközösségeinek összehasonlításával foglalkoztak

(LEGÁNY 1982, MOSKÁT 1988, WINKLER 2005).

- 4 -



2. Anyag és módszer

2.1 A mintavételi területek bemutatása

Vizsgálati terület a Soproni hegyvidék, mely az Alpok legkeletibb nyúlványát képezi.

Keleten az Ikva-patak, míg északon, nyugaton és délen az országhatár határolja. A

mintaterületek a hegység nyugati és déli részén, a hegyvidék mintegy 4000 hektáros zárt

erdőtömbjében helyezkednek el (1. ábra), gyertyános-tölgyes illetve bükkös klímában. A

Soproni-hegyvidék a Kelet-alpesi flóratartományba és a Sopron-K őszegi flórajárásba tartozik

(MAROSI & SOMOGYI szerk. 1990), alacsony tengerszint feletti magasság mellett is jelentős a

hegyvidéki flóraelemek aránya. A Soproni-hegyvidék erdőállományainak képe és fafaj

összetétele sok helyen eltér a természetes állományok jellemző fafaj összetételétől. Ennek

oka, hogy a XIX. század végén nagy mérték ű fenyvesítés vette kezdetét (TAMÁS 2001).

DANSZKY (1963) munkája szerint 200-300 évig Sopron város és közbirtokosok tulajdonában

és kezelésében voltak a Soproni-hegyvidék erdői, akik 20-40 éves vágásfordulóval kezelték a

területet, és tűzifa nyerés céljából kiterjedt sarjerdőket hoztak létre, mely szintén a táj

erdőinek átalakulását eredményezte. A Soproni-hegység erdőállományai 38

faállománytípusban képviseltetik magukat a hivatalos erdészeti besorolás szerint. Ezek jó

része jelentéktelen térfoglalású, illetve előfordulnak erdészeti szempontból rontott erdők is

(TAMÁS 2001).

Mintaterületként három különböző természetszer ű, idős erdőrészletet (illetve

erdőállományt) jelöltem ki, ezek a következők: Soproni-hegyvidék Ház-oldal elnevezésű

területén található elegyes állomány, Hermes település közelében a Hermes-dombon lévő

bükkös állomány, illetve a Fáber-rét melletti tölgyes állomány. A mintaterületeken belül Tóth

Viktória segítségével elvégeztük a f őállományt alkotó fafajok arányának becslését, illetve az

elegyfajokat és azok elegyarány viszonyait is felmértük. Szintén felmérésre került azállományok cserjeborítása a cserjefajok meghatározásával, illetve a lágyszárú növényzet

borítása a domináns és jellegzetes fajokkal együtt. A vizsgált erdőállományok védett

területen, a Soproni Tájvédelmi Körzetben találhatók, amelynek területén gyű jtést csak a

természetvédelmi hatóság engedélyével végezhettem. A hatályos kutatási engedély száma:

Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, Győr H-

7400-6/2006.

- 5 -



Az egyes mintaterületek átnézeti térképei és a mintaterületeken belül a csapdák

helyzete a IV/1. mellékletben kerültek ábrázolásra, az élőhelyek fénykép dokumentációját a

IV/2. melléklet tartalmazza. Az OEA (1994) erdőállomány adatai és a saját felvételünk

eredményei között több helyen eltérések voltak, amelyek az adattár felvétele óta eltelt időszak

erdészeti beavatkozásaival keletkezhettek, illetve az erdőrészlet adatok ki lettek egészítve az

állományok leírólapjain nem szereplő, de általunk felvett fa- és cserjefajokkal. A

területleírásokban az aktualizált információk is szerepelnek.

1. ábra. A mintaterületek elhelyezkedése a Soproni-hegyvidék területénFig. 1. The localities of the sampling areas in the Sopron Mountains

1. Mintaterület: Soproni-hegyvidék, Ház-oldal, elegyes állomány

Erdőrészlet alapadatok: Ágfalva 189/D, terület: 7,3 ha.

Elegyarány: f őfafajok erdei fenyő: 43%, kocsánytalan tölgy: 34%, elegyfajok: bükk 12%,vörös fenyő: 7%, lucfenyő: 4%, második lombkoronaszint: gyertyán: 100%.

Főfafaj kora: erdei fenyő és kocsánytalan tölgy, 127 év.

Szöveges leírás saját felvétel alapján: Az elegyes állományban szembetűnő különbséget

fedezhetünk a másik két mintaterülethez képest, mivel az erdőállományban nem található

domináns f őfafaj (a felvételünk alapján) és az állomány záródása alacsonyabb volt (76%). Az

állomány legnagyobb részét 3 fafaj – a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), gyertyán,

(Carpinus betulus) és erdei fenyő

( Pinus sylvestris) – alkotja nagyjából egyenlő

arányú

- 6 -



eloszlásban, szálanként vagy kisebb csoportokban pedig szelídgesztenye (Castanea sativa),

bükk ( Fagus sylvatica), vörösfenyő ( Larix decidua) és kislevelű hárs (Tilia cordata) is

előfordul. A második lombkoronaszintet kizárólag gyertyán (Carpinus betulus) alkotja. A

cserjeszintben a lombkoronaszint fajainak újulatain kívül mezei juhar ( Acer campestre), hegyi

juhar ( Acer pseudoplatanus), mogyoró (Corylus avellana), lucfenyő ( Picea abies) és csíkos

kecskerágó ( Euonimus europaeus) fordult elő a botanikai felmérés során. A lékeknek

köszönhetően elegendő fény jut az erdő belső be ahhoz, hogy a gyepszint fajgazdag és magas

borítású legyen. Összesen 47 lágyszárú fajt számoltunk, melyek borítása 50% és 80% között

változott a különböző kvadrátokban.

2. Mintaterület: Soproni-hegyvidék, Hermes-domb, bükkös állományErdőrészlet alapadatok: Sopron, 152/B, terület: 7,6 ha.

Elegyarány: f őfafaj 53%, elegyfajok: kocsánytalan tölgy: 22% lucfenyő: 14, vörös fenyő: 7%.

erdei fenyő: 2%, fekete fenyő: 2%.

Főfafaj és kora: 107 év.

Szöveges leírás saját felvétel alapján: Fő állományalkotó faj a bükk ( Fagus sylvatica), amely

az összes faegyed mintegy 90%-át teszi ki, az erdőállomány adatbázisban szereplő elegyfajok

nagy részét a nevelővágások során kivágták. Az elegyfajok ezért alacsony arányban, általában

szálanként fordulnak elő. Ezek a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) és a vörösfenyő ( Larix

decidua). A második lombkoronaszintben elegyfajok nem találhatók, itt egyeduralkodó faj a

bükk. Az erdő belső tipikus bükkös állományra utal, hiszen a cserjeszint és a gyepszint

szubnudum, mely nagy valószínűséggel a 100%-os felső lombkoronaszint borításnak

köszönhető. Cserjefajokat nem találtunk, csak bükk ( Fagus sylvatica) újulat fordul elő. A

gyepszintben 22 növényfajt számoltunk, melyek összborítása 5% körül volt. A megfigyelt

fajok közül a 0,1%-os borítást csak a szagos müge (Gallium odoratum) lépte túl helyenként.

3. Mintaterület: Soproni-hegyvidék, Fáber-rét, kocsánytalan tölgyes állomány

Erdőrészlet alapadatok: Sopron, 88/D, terület: 7, 2 ha.

Elegyarány: f őfafaj: 76%, elegyfajok: erdei fenyő 20%, lucfenyő: 4%.

Főfafaj és kora: kocsánytalan tölgy, 102 év.

Szöveges leírás saját felvétel alapján: A f ő állományalkotó faj a kocsánytalan tölgy, mely az

összes faegyed mintegy 80%-át teszi ki. Az elegy fafaj rendkívül kevés, csertölgy (Quercus

cerris) és erdei fenyő ( Pinus sylvestris), illetve a második lombkoronaszintben gyertyán

- 7 -



(Carpinus betulus) fordul elő a botanikai felmérés szerint. A cserjeszintben gyertyán

(Carpinus betulus), szelídgesztenye (Castanea sativa), közönséges mogyoró (Corylus

avellana), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), csíkos kecskerágó ( Euonymus

europeus), bükk újulat ( Fagus sylvatica), fagyal ( Ligustrum vulgare), lucfenyő újulat ( Picea

abies), csertölgy újulat (Quercus cerris) és gyepűrózsa faj ( Rosa canina agg.) található.

Mindegyik faj borítása igen alacsony. A gyepszintben további 45 növényfajt számoltunk,

melyek közül legnagyobb borításban az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) és a földi

szeder ( Rubus fruticosus agg.) volt jelen. A többi faj borítása elenyésző.

2.1.1 A mintavételi területek kijelölésének szempontjai

Mindhárom mintaterület kiválasztásánál a legfontosabb szempontok:

1. szempont: a f őállomány kora – törekedtem minél idősebb állományt választani, illetve arra

is ügyeltem, hogy hasonló korúak legyenek. Ez azért fontos, mert az idős korú állományban

nagyobb valószínűséggel találhatók meg az adott erdőállományhoz kötődő lepkefajok (már a

megtelepedésnek, a hosszabb időszak által nyújtott lehetősége miatt is), mint egy fiatal

állományban és az erdő ben a véghasználatig számottevő változás, beavatkozás már nem

várható.2. szempont: az elegyesség (illetve a tölgy és bükk f őállományú mintaterületeknél a minél

kisebb elegyesség).

3. szempont: az erdőrészlet kiterjedése – a kiválasztott erdőállományok területének

megfelelően nagy kiterjedésűnek kell lennie, az esetleges szegélyhatás kiküszöbölése miatt. A

vödörcsapdákat az erdő belső ben kell elhelyezni, hogy nagyobb valószínűséggel gyű jtse a

vizsgálandó terület lepkefajait. Ha túl kicsi az állomány, a szomszédos erdőrészletek és a

szegélyzónák fajai is könnyebben kerülnek a csapdába, amely torzult adatokat eredményezne.

A vizsgálat elvégzéséhez elengedhetetlen feltétel volt, hogy a kiválasztott állományokat a

vizsgálat befejezéséig ne termeljék le. A területek kiválasztása emiatt a Tanulmányi

Erdőgazdasággal történt előzetes egyeztetéssel történt.

Másodlagos szempontok a költséghatékonyság, illetve a területek jó

megközelíthetősége voltak.

- 8 -


http://slidepdf.com/reader/full/erdoallomanyok-diverzitasanak-oesszehasonlitasa-az-ejszakai-na

2.2 A mintavételezés módja

Mintavételezési módszerként fénycsapdás gyű jtést alkalmaztam. Gyű jtőeszközként

hordozható fénycsapdát (továbbiakban: vödörcsapda) használtam (R ONKAY 1997), melyugyanazon az elven működik mint az Erdészeti Tudományos Intézet által is alkalmazott

Jermy-típusú fénycsapda (LESKÓ & SZABÓKY 2003), csupán más a felépítése, illetve a

vödörcsapda akkumulátorról üzemeltethető. Az egyes erdőállományokba két-két csapdát

helyeztem ki a gyű jtések alkalmával. A gyű jtőeszközöknek fix helyet választottam, tehát

minden egyes alkalommal egy meghatározott pontra lettek kihelyezve. A csapdák pontos

helyét GPS segítségével meghatároztam és a IV. mellékletben légifényképen ábrázoltam. A

vödörcsapdák helyét úgy választottam ki, hogy az erdőszegélytől megfelelően messze legyen,

ezzel is csökkentve a szegélyzóna lepkefajainak csapdába kerülését, melyek az adatok

torzítását okozhatják. Arra is ügyeltem, hogy egymás vonzáskörzetén kívülre essen a két

gyű jtőeszköz, így nem zavarták egymást a gyű jtésben. Ahhoz, hogy a gyű jtött minta

reprezentatív legyen, elegendő számú lepkefaj és egyed begyű jtése volt szükséges, ennek

érdekében egy minta az erdőállományonkénti két csapda négy egymást követő éjszakán

gyű jtött együttes anyagából állt. A megfelelő mintaszám elérése érdekében a gyű jtött

mintákat a fajgazdagság (species richness) becslésére is használt faj telítődési görbék

szerkesztésével teszteltem. A három mintaterületen összesen 27 mintavételezést végeztem,

ami 9 mintavételi alkalmat, és 36 terepi éjszakát, kumuláltan pedig 108 terepi éjszakát jelent.

Az adatgyű jtést 2008-ban végeztem, melyek idő pontjait az alábbi felsorolás és naptár (2.

ábra) szemlélteti (a gyű jtési napokat zöld szín jelzi):

1. minta: május 5 – május 8

2. minta: május 26 – május 29

3. minta: június 16 – június 19

4. minta: július 21 – július 24

5. minta: augusztus 13 – augusztus 16

6. minta: augusztus 27 – augusztus 30

7. minta: szeptember 26 - szeptember 29

8. minta: október 16 – október 19

9. minta: november 13 – november 16

- 9 -



Május Június Július Augusztus

H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V

1 2 3 4 1 1 2 3 4 5 6 1 2 3

5 6 7 8 9 10 11 2 3 4 5 6 7 8 7 8 9 10 11 12 13 4 5 6 7 8 9 10

12 13 14 15 16 17 18 9 10 11 12 13 14 15 14 15 16 17 18 19 20 11 12 13 14 15 16 17

19 20 21 22 23 24 25 16 17 18 19 20 21 22 21 22 23 24 25 26 27 18 19 20 21 22 23 24

26 27 28 29 30 31 23 24 25 26 27 28 29 28 29 30 31 25 26 27 28 29 30 31

30

Szeptember Október November

H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V

1 2 3 4 5 6 7 1 2 3 4 5 1 2

8 9 10 11 12 13 14 6 7 8 9 10 11 12 3 4 5 6 7 8 9

15 16 17 18 19 20 21 13 14 15 16 17 18 19 10 11 12 13 14 15 16 22 23 24 25 26 27 28 20 21 22 23 24 25 26 17 18 19 20 21 22 23 29 30 27 28 29 30 31 24 25 26 27 28 29 30

2. ábra: a mintavételezés időpontjaiFig. 2. The sampling periods and dates

2.2.1 A vödörcsapda felépítése

A vödörcsapda 12 V-os zselés akkumulátorral üzemeltethető. A fényt egy 40 cm

hosszú UV fényű neoncső szolgáltatja, mely úgynevezett „fekete fényt” sugároz (3. ábra).

A vödörcsapda részei:

• vödör (tetővel)• tölcsér • terelőlemez• fémkampók • rögzítő zsinór • 12 V-os UV fényű neoncső • 12 V-os zselés akkumulátor

Egyéb tartozékok:

• akkumulátortöltő

• ölőszer (kloroform, vagy etil-acetát)• vatta• kartondoboz

3. ábra. A hordozható vödörcsapda telepítéseegyszerű, a mintázás eredményei pedig egzakt módonösszehasonlíthatók.

Fig. 3. The portable light (bucket) trap is easyto install, and the results are comparable.

- 10 -



Lámpa: 12 V-os, 40 cm hosszúságú UV fényű lámpa, mely úgynevezett fekete fényt (black

light) bocsát ki.

Akkumulátor : 12 V-os, 7 Ah-ás zselés akkumulátor, amely a lámpa a működéséhez szükséges

energiát szolgáltatja.

Terel ő lemezek : magasságuk egyenként 40 cm. Alsó oldaluk az oldalsóval 40˚-os szöget zár be

és 13,5 cm, míg felső oldaluk derékszöget zár be az oldalsóval és 12 centiméteresek. A három

db terelőlemez egymással 60˚-os szöget zár be, és két műanyag gyűr űvel van összefogatva, a

gyűr űkbe kell a lámpát elhelyezni.

Fémcölöpök : A csapda rögzítéséhez szükségesek. Egyik végük kampós.

Rögzít ő zsinór : Minden egyes terelőn van egy rögzítő zsinór, mely a csapda stabilizálását

segíti elő. A végükön hurok található, amit a fémcölöp kampós végére kell akasztani.

Tölcsér : A tölcsér 21 cm magas, felső szája 23 cm átmér ő jű, míg alsó nyílása 5 cm átmér ő jű.

Rajtuk 3 db bevágás található, mely a terelőlemezek csatlakoztatását könnyíti meg.

Akkumulátor-tölt ő : Egy éjszakai gyű jtés után az akkumulátor lemerül, ezért fel kell tölteni,

hogy használható legyen. Erre szolgál a töltő.

Öl ő szer : Az ölőszer a csapdába kerülő állatok elaltatásának kelléke. Erre azért van szükség,

hogy a kis térbe került lepkék ne csapdossák össze egymást és magukat. Ellenkező esetben a

gyű jtött minta határozhatatlanná válik. A vödör és a tet ő : Egy alkotórésznek tekinthető, bár a vödör teteje eltávolítható. A tetőre egy

lyuk van vágva, mely 6 cm átmér ő jű. Ebbe lehet belepattintani a tölcsér szűkebbik felét. A

vödör magassága 24 cm. Az aljának és a tetejének átmér ő je megegyezik, mindkettő 27 cm.

Kartondoboz: A vödörcsapdát reggelente kell üríteni. A gyű jtött mintát kartondobozokba

ürítjük, abban szállítjuk és tároljuk amíg szükséges.

Vatta: Két okból van rá szükség. Az egyik funkciója, hogy az ölőszert ebbe itatjuk bele. Így

folyamatosan párolog reggelig. A másik esetben azokba a kartondobozokba kell helyezni,amibe a gyű jtött mintát ürítjük, hogy az ne sérüljön a szállítás és a tárolás során.

2.2.2 A vödörcsapda üzembe helyezése és működése

Mivel hordozható fénycsapdáról van szó, használaton kívüli állapotban szét van

szerelve darabjaira. A vödörcsapdát a következő módon kell összeszerelni:

- 11 -



1. lépés: Helyezzünk ölőszert és tojástartókat a vödörbe, majd helyezzük rá a tetejét.

2. lépés: A tölcsért pattintsuk rá a vödör tetejére.

3. lépés: A terelőlemezeket a bevágásoknál illesszük össze a tölcsérrel.

4. lépés: A terelőlemezeken lévő rögzítő zsinórral rögzítsük a vödörcsapdát a földhöz. Az

egyes madzagok végén lévő hurkot akasszuk a fém cölöpök kampós végére, majd nyomjuk le

a cölöpöket a földbe. Egyszerre csak egy zsinórt rögzítsünk. Ügyelni kell arra, hogy a

stabilizálási munkák végeztével a madzagok feszesek legyenek.

5. lépés: A terelőlemezeket összefogó gyűr űk közé felülr ől helyezzük be az UV fényű lámpát.

Az alsó gyűr űnél meg kell akadnia. Ha így történt, ne bántsuk. Ha nem akadt meg, próbáljuk

meg úgy elhelyezni, hogy ne csússzon le a vödörbe.

6. lépés: Csatlakoztassuk a lámpa két érintkező jét az akkumulátorhoz. A lámpa pozitív végét

az akkumulátor pozitív végéhez, a lámpa negatív végét az akkumulátor negatív végéhez.

Az említett 6 lépés végeztével a csapda gyű jtésre alkalmas állapotba kerül. Gyű jtési

metodikája megegyezik a Jermy-típusú fénycsapdáéval. Lényege, hogy a fényre repülő

rovarok a terelőlemeznek repülve a tölcséren keresztül beleesnek a vödörbe. A vödör a gyű jtő

és az ölőtér is egyben. Az ölőszer egy vattacsomóba van itatva, amit egy kis fehér

gyógyszeres tégelybe helyeztünk. Kiemelt figyelmet kell fordítani a megfelelő mennyiségű ölőszer használatra, ugyanis ha keveset alkalmazunk, f őleg a nyári melegebb éjszakákon az

ölőszer gyorsan elpárolog, amelynek eredményeképpen a fényre repülő egyedek nem

pusztulnak el. Ennek megfelelően a csapdából ki is repülhetnek, amely a mintavétel

eredményét torzíthatja, vagy hosszas vergődésükkel leverik a szárnyukat fedő pikkelyzetet,

ezzel határozásra alkalmatlanná válhatnak. A vödörcsapdákat minden reggel össze kell

szedni. Az ürítés úgy történt, hogy a vödör tartalmát kiöntöttem a vattával bélelt

kartondobozba. Nagyon fontos, hogy a gyű jtés pontos helyét, a csapda sorszámát és a dátumottartalmazó papírt is a lepkék mellé helyezzük. A csapdákat alkonyat előtt ki kell helyezni,

hogy a szürkületben aktív lepkefajok gyű jtése is megtörténhessen.

2.3 Statisztikai módszerek

A vizsgált erdőállományok éjszakai nagylepke együttesét különböző közösségi és

ökológiai mutatók vizsgálatával hasonlítottam össze (fajgazdagság, diverzitás és dominancia

viszonyok) és a következő

ökológiai paraméterekkel jellemeztem: fajszám (S), egyedszám (N),

- 12 -



Shannon diverzitás index (H`), Simpson diverzitási index (1-D), Pielou-féle egyenletességi

index (J’), Hutcheson féle diverzitás összehasonlítás, Rényi-féle diverzitás rendezés,

dominancia-érték (D%).

A fajszám és a mintavételek számának összefüggését faj-akkumulációs görbéken

szemléltetem. Ennek célja, hogy összevesse a fajszám növekedését a mintaszám

növekedésével, és megmutassa, hogy a vizsgálat eredményei megfelelő számú és minőségű

minta alapján lettek-e kiértékelve. A meredeken ívelő akkumulációs görbe az alul-mintázást

mutatja, míg az ellaposodó a megfelelő mintavételt reprezentálja.

Munkám során a mintaterületek éjszakai lepke populációinak közösségi szintű

diverzitását, azon belül is a taxondiverzitását vizsgáltam. Mérése a vizsgált komponensek

számának (fajszám) és azok tömegességi arányainak (egyedszám) figyelembe vételével

lehetséges. Erre az egyik legelterjedtebb módszer a Shannon féle diverzitás index értékeinek

összehasonlítása (SHANNON & WEAVER , 1949):

∑=

−=S

iii p p H

1

ln'

ahol: H' – diverzitás index értéke

pi – az i-edik faj relatív gyakorisága

S – a mintából kimutatott összes fajszám

Míg a Shannon függvény a ritka fajokra, addig a Simpson-függvény a domináns fajok

egyedszámára érzékeny (STANDOVÁR & PRIMACK 2001). Ezért tartottam fontosnak a Simpson

függvény segítségével is kiértékelni a kapott eredményeket:

)1(

)1(1 1

−

−

−=

∑=

N N

nn

D

S

iii

ahol: D – a Simpson diverzitás index értéke

ni – az i faj tömegességét meghatározó érték (pl.: egyedszám)

S – a mintából kimutatott összes fajszám

- 13 -



A Pielou-féle kiegyenlítettségi index (PIELOU 1966) a közösségben lévő fajok

eloszlását mutatja meg, a magasabb értékek a vizsgált közösség kedvező bb összetételére

utalnak:

S H J ln/''=

ahol: H’ – a Shannon diverzitás index értékeS – a mintából kimutatott fajszám

Diverzitások összehasonlítása

A diverzitások összehasonlítását HUTCHESON (1970) módszerével végeztem el:

[ ] 2/1'2

'1

'2

'1

)var()var( H H

H H t

+

−=

ahol: H ′ 1 és H ′ 2: a két összehasonlítandó diverzitás

továbbá:

( )2

1

2

1

2

2

1lnln'var

s p p p p H i i iiii −

+−

=∑ ∑= =

a t-teszt szabadságfoka:

[ ]

2

2'2

1

2'1

'

2

'

1

)var()var()var()var(

N

H

N

H H H df

+

+=

Az összehasonlított két erdőállomány diverzitásértékei akkor különböznek egymástól

szignifikánsan, ha a t értéke nagyobb, mint az adott szabadságfokhoz valamint adott

szignifikancia szinthez tartozó érték.

- 14 -



Rényi-féle diverzitási rendezés

A vizsgált erdőállományok éjszakai nagylepke divárzitásának elemzését, illetve a

Hutcheson-féle t-teszt megfelelőségének ellenőrzését végeztem el a Rényi-féle diverzitás

rendezések segítségével (TÓTHMÉRÉSZ 1997). A vizsgált közösségek diverzitását egy

úgynevezett diverzitási profillal jellmezi és ezeket hasonlítja össze (R ÉNYI 1961; PATIL &

TAILLIE 1979). Egy közösség diverzebb a másiknál, ha a profilja a másiké fölött fut. Abban az

estben, ha a diverzitás profilok metszik egymást, az összehasonlított közösségek diverzitás

szempontjából nem rangsorolhatók.

A vizsgált erdőállományok azonos fajainak arányát a Jaccard-féle fajazonosságiindex segítségével állapítottam meg (JACCARD 1901).

Az eredmények kiértékeléséhez a Past (Paleontological Statistics Software) programot

alkalmaztam (HAMMER et al. 2001).

A dominancia értékek (D%) azt mutatják meg, hogy egy adott fajból gyű jtött egyedek

hány %-át képezik az összes gyű jtött lepkefaj összegyedszámának. A kapott eredményeket 4

kategóriába soroltam:

- Domináns fajok – 5% feletti dominancia érték

- Szubdomináns fajok – 2,5-5% közötti dominancia érték - Akcesszórius fajok – 1-2,49% közötti dominancia érték

- Rarus fajok – 1% alatti dominancia érték

- 15 -



3. Eredmények

3.1 Faunisztikai eredmények

A vizsgálat alkalmával összesen 348 különböző fajt és 8046 db lepkét gyű jtöttem,

illetve határoztunk meg. Legtöbb lepkefaj (249 faj), az elegyes erdőállományból került elő, itt

a csapdák összesen 2612 példányt gyű jtöttek. A bükkös állományból 240 nagylepke fajt

gyű jtöttem, míg az egyedszám jóval meghaladta mindkét mintaterületét, összesen 3459

példány. A legkevesebb lepkefaj és egyed a tölgyes állományból került elő. Itt 219 faj 1975

példányát figyeltem meg. Előfordultak olyan fajok, melyek határozása nem volt lehetséges

külső

makromorfológiai bélyegek alapján. Idetartozik néhány törpearaszoló faj ( Eupitheciaspp.), illetve a Mesapamea secalis agg. fajcsoport, amelyek meghatározása csak a példányok

genitália preparátumának mikroszkopikus vizsgálata alapján lehetséges. Ezen példányok faj

szintű határozásától eltekintettem, a statisztikai kiértékelésben a csoportok összegyedszáma

szerepel. A magas fajszám miatt nem lehetséges az összes fajt részletesen jellemezni, illetve a

dolgozat célja sem terjed ki a fajok ismertetésére. Regisztrálásra kerültek azonban olyan

fajok, melyek első Sopron környéki előfordulásuk, kiemelt természetvédelmi jelentőségük,

illetve speciális ökológiai igényük miatt említést érdemelnek.

A Soproni-hegyvidék faunájára új fajok:

Eulithis prunata (Linnaeus, 1758)

Középhegységi, erdei faj, amelynek Magyarországról csak kevés recens adata ismert

(VARGA szóbeli közlés), bár ABAFI-AIGNER (1907) még országszerte megtalálhatónak és a

Felvidéken helyenként gyakorinak írja. Repülési ideje júniustól augusztusig tart. Hernyója

f őleg kökényen ( Prunus spinosa) és ribiszkén ( Ribes rubrum) él. Sopron környékér ől

publikált adata nem volt (LESKÓ & AMBRUS 1998). Egy példánya került elő a Fáber-rét

melletti tölgyesből.

Hadena albimacula (Borkhausen, 1792)

Magyar név: fehérpettyes szegf ű bagoly

Holomediterrán turkesztáni faj, amelynek elterjedési gócpontjai egyes mediterrán

félszigeteken vannak (VARGA et al. 2004), és Európában a délnyugati területekig tart.

- 16 -



Hazánkban lokális előfordulású, ritka faj, élőhelyei meleg, száraz mészk ő- és dolomit

sziklagyepek. Magyarországon általában egynemzedékes (kivételesen száraz években

bivoltin), repülési ideje június közepétől július végéig tart. Hernyója habszegf ű (Silene)

fajokon fejlődik (R ONKAY & R ONKAY 2006). A nyugati határ mentén Burgenland területén és

a Fertőzugban is előfordul (K ASY 1965, ISSEKUTZ 1971). A Sopron környéki éjszakai

nagylepke faunára nézve új faj. Egy példánya került elő a Hermes település közelében lévő

bükkösből, 2008. május 27-én.

Xestia sexstrigata (Haworth, 1809)

Magyar név: szürkésvörös földibagoly

Atlanto-mediterrán faj, elterjedésének f ő gócpontjai Nyugat-Európában találhatók, de Észak-Európában is széles elterjedéssel rendelkezik. A magashegyvidéki mocsárvidékeket kedveli,

ezért Dél-Európában megjelenése igen lokális. Meglepetés volt első magyarországi

felbukkanása, ami SZEŐKE (1992) nevéhez f űződik. Azóta az ország több pontján is

megtalálták (GYULAI et al. 2001). Egyetlen nemzedéke július végétől szeptember elejéig repül

(R ONKAY & R ONKAY 2006). Sopron környékér ől korábban nem volt ismert. A Fáber-rét

melletti tölgyes erdőállományból került elő egy példánya, 2008. augusztus 13-án.

A Sopron nagylepke faunájára újonnan előkerült fajokat SÁFIÁN et al. (in press) ismertetik.

Védett és a vörös könyvben szereplő fajok:

Hydria undulata (Linnaeus, 1758)

Magyar név: hullámvonalas araszoló

Ritka, elsősorban a nyugati határszél hegyvidékein előforduló araszoló faj, amelynek adatai

egy lehetséges terjedési folyamat eredményeképpen Nyugat-Magyarországon a XX. század

második felére megsokasodtak (UHERKOVICH 1984). A Soproni-hegyvidék több pontjáról

ismert (LESKÓ & AMBRUS 1998), de általában alacsony egyedszámban észlelték (SÁFIÁN nem

publikált). Hazánkban védett faj, egyedeinek pénzben kifejezett természetvédelmi értéke

2 000 Ft. Csak a bükkös erdőállományból került elő egyetlen példánya.

- 17 -



Perconia strigillaria (Hübner, 1787)

Magyar név: fehérszárnyú araszoló

Közép-Európában hegyvidéki elterjedésű faj, hazákban az 1960-es évekig igen ritka volt, de a

XX. század második felében egy terjedési folyamat következtében a nyugati határszél, a

Mecsek és az Északi-középhegység egyes területein gyakorivá vált (UHERKOVICH 1984).

Mindegyik mintaterületr ől előkerült több példánya. Védett faj, pénzben kifejezett

természetvédelmi értéke 2 000 Ft. A Vörös könyvben potenciálisan veszélyeztetett fajként

szerepel (VARGA 1990).

Leucodonta bicoloria ([Denis & Schiffermüller], 1775)

Magyar név: fehér púposszövő Faunatípus beosztás szerint a boreális öv zonális-transzzonális elterjedésű fajai közé sorolják.

Természetvédelmi jelentősége ritkaságán túl különleges élőhely-igényében rejlik, hiszen

betulo-alnetális faunakomponens, a hegyvidéki nyíres-égeres élőhelyekhez kötődik, melyek

hazai kiterjedése klímazonálisan is limitált, azonban pionír jellegük és az intenzív

erdőgazdálkodás következtében még ezeken a területeken is visszaszorulóban van (SÁFIÁN

2002, VARGA et al. 2004). VOJNITS et al. (1991) az ország néhány pontjáról említi, Sopron

környéki előfordulásait LESKÓ & AMBRUS (1998) említi. Védett faj, pénzben kifejezetttermészetvédelmi értéke 10 000 Ft. A Vörös könyvben aktuálisan veszélyeztetett fajként

szerepel (VARGA 1990). A vizsgálat során 3 példány került elő, 1 példány a Ház-oldal elegyes

erdőállományából, 2 pedig a Hermes melletti bükkösből. Utóbbi mintaterületen való

megjelenése is a faj bizonyos fokú vagilitását mutatja.

Pheosia gnoma (Fabricius, 1776)

Magyar név: nyírfa púposszövő

Nyíren fejlődő, elsősorban az északi hegyvidékeinken és a nyugati határszélen előforduló,

ritka faj (VOJNITS et al. 1991). Védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 2 000 Ft. A

Vörös könyvben potenciálisan veszélyeztetett fajként szerepel (VARGA 1990). Egy példány

került elő a bükkös erdőállományból.

- 18 -



Catocala fraxini (Linnaeus, 1758)

Magyar név: kék övesbagoly

Nyár- és f űzfajokon fejlődő bagolylepke, amely a hegyvidék patakmenti ligeterdeiben és

szegélytársulásaiban találja meg tápnövényeit. Védett, pénzben kifejezett természetvédelmi

értéke 2 000 Ft. Egy-egy példánya került elő a bükkös és az elegyes erdőállományból.

Apamea syriaca tallosi Kovács & Varga, 1969

Magyar név: Tallós-f űgyökérbaglya

Az alfaj Kárpát-medencei endemizmus (VARGA 1990, SÁFIÁN et al . 2006), amelynek egyik

elterjedési gócpontja az Alpok keleti peremvidéke. Védett, pénzben kifejezett

természetvédelmi értéke 2000 Ft. A Vörös könyvben potenciálisan veszélyeztetett fajként

szerepel (VARGA 1990). Alacsony egyedszámban előkerült mindhárom erdőtípusból.

NATURA 2000 élőhely direktíva által védett faj:

Euplagia quadripunctaria (Poda, 1761)

Magyar név: Csíkos medvelepke

Magaskórós élőhelyeket preferáló faj. Európa északi részén ritka. Magyarországon elsősorbandomb és hegyvidéki területeken fordul elő, míg az Alföldön ritkább. Gyakran nappal is

szárnyra kel (VOJNITS et al. 1991). A NATURA 2000 élőhely direktíva 2. számú

mellékletében (kiemelt jelentőségű közösségi állatfajok) szerepel.

Említésre érdemesek továbbá azon fajok, melyek egyedi, vagy csak kevés fajra

jellemző ökológiai besorolással rendelkeznek:

Avarevő (detitrofág) fajok : Herminia tarsicrinalis (Knoch, 1782), Herminia tarsipennalis(Treitschke, 1835), Polypogon strigilata (Linnaeus, 1758), Polypogon lunalis (Scopoli, 1763).

Zuzmóevő fajok: Cybosia mesomella (Linneaus, 1758), Eilema complana (Linneaus, 1758),

Eilema deplana (Esper, 1787), Eilema lurideola (Zincken, 1817), Eilema sororcula

(Hufnagel, 1767), Craniophora ligustri ([Denis & Schiffermüller], 1775).

Gombaevő (fungivor) fajok : Laspeyria flexula ([Denis & Schifermüller], 1775), Idia

calvaria ([Denis & Schifermüller], 1775).

Nádas-lakó (arundifil) faj: Brachylomia viminalis (Fabricius, 1767).

- 19 -



Vaccinetális faj: Eurois occulta (Linnaeus, 1758).

Természetvédelmi szempontból nagy jelentőséggel bír az egyetlen gyű jtött adventív

éjszakai nagylepke faj, az Antheraea yamamai (Guérin-Méveville, 1861), magyar nevén

Japán tölgy-selyemlepke. A faj Délkelet-Ázsiából származik és Ausztriából terjedt át

Magyarországra. Eleinte a Délnyugat-Magyarországon telepedett meg. Folyamatos

terjedésben van, Sopron környékén először 2006-ban figyelték meg (SÁFIÁN & SZEGEDI

2008).

A vizsgálat során gyű jtött lepkefajok listája az I. számú Mellékletben található a

mintaterületenkénti fajszámmal együtt. A fajokat VARGA et al. (2004) munkája alapján

rendszereztem.

Az eredmények kiértékelése során összehasonlítottam az egyes mintaterületeken

gyű jtött éjszakai nagylepke fajokat az állatföldrajzi és ökológiai beosztásuk szerint (VARGA et

al . 2004). Az összes gyű jtött faj (348) állatföldrajzi beosztás szerinti aránya a 4. ábrán

látható.

177

62

54

14

12

4

3

3

3

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

11

1

Euroszibériai faunaelem

Boreo-kontinentális faunaelem

Holomediterrán faunaelem

Mediterrán-nyugat ázsiai faunaelem

Pontomediterrán faunaelem

Holarktikus faunaelem

Cirkumboreális faunaelem

Extramediterrán-európai faunaelem

Holomediterrán-iráni faunaelem

Atlantomediterrán faunaelem

Boreo-montán-szubalpin faunaelem

Extramediterrán-(közép-) európai faunaelem

Holomediterrán-nyugat ázsiai faunaelem

Holomediterrán-turkesztáni faunaelem

Holopalearktikus faunaelem

Mediterrán-xeromontán faunaelem

Pacifikus-japán faunaelem

Paleotrópusi-mediterrán faunaelem

Pántrópikus faunaelem

Ponto-kaszpi-Dél-szibériai faunaelemPontomediterrán-kaszpi-turkesztáni

Szubtrópusi faunaelem

F a

u n a e l e m

Fajszám

4. ábra: Az összes gyű jtött faj állatföldrajzi beosztásának egymáshoz viszonyított arányaFig. 4. Comparsion of the collected species according to the different fauna type

- 20 -



A gyű jtött fajok közül er ősen dominálnak az euroszibériai faunaelemek, melyek a

lomberdőövezetre jellemzőek, de előfordulnak ezen belül gyepeken, réteken, síklápokon is

(VARGA et al . 2004). Ezek alkotják az összes gyű jtött faj felét. Az euroszibériai faunaelemek

magas száma valószínűleg Magyarország földrajzi fekvéséből következik. Tekintélyes

számban kerültek elő boreo-kontinentális faunaelemek is. A boreo-kontinentális faunaelemek

áreasúlypontja a tűlevelűerdő-övezetre esik, elterjedésük déli- és nyugati határán hegyvidéki

élőhelyeken jelennek meg (VARGA et al . 2004). A holomediterráh-, mediterrán-nyugat ázsiai-,

és pontomediterrán faunaelemek egyaránt a nyugat-palearktikus fajok közé tartoznak. Közös

jellemző jük, hogy változatos áreaszerkezettel rendelkeznek és elterjedési gócterületeik

elsősorban a mediterrán területeken található. Magyarországon nagyobb hangsúllyal bírnak a

holo- és pontomediterrán fajok, amit a 4. ábra is jól szemléltet.

A gyű jtött lepkefajok ökológiai beosztás szerinti arányát az 5. ábra szemlélteti.

6450

4036

1918

1714

9888

654

43

2222222

111111111111111111

Silvicol fajEuryök faj

Nemorális fajQuercetális faj

Nyár-f űz fajMezofil faj

Altoherbosa fajSztyep faj

Pinetális fajNyír-éger fajLáperdei faj

ZuzmóevőfajFűz-nyár faj

Boreomontán fajDetitrofág faj

Vándor fajQuercetális-silvicol faj

Fungivor fajHigrofil fajLápréti faj

Lápréti-láperdei fajNyár faj

Szegélycserjés fajSztyep-silvicol faj

Altoherbosa-nemorális fajArundifil faj

Éger fajErdőszegély-erdősztyep

Erdősztyep fajEuryök-quercetális faj

Euryök-silvicol fajLejtősztyep faj

Lejtősztyep-erdősztyep fajMezofil-higrofil faj

Nemorális-silvicol fajPszammofil fajVaccinetális faj

Adventív fajSziklagyepi faj

Sziklagyepi sztyep fajSztyep-erdősztyep faj

Sztyep-mezofil faj

Ö k o l ó g i a i b e o s z t á s

Fajszám

5. ábra: Az összes gyű jtött faj ökológiai beosztásának egymáshoz viszonyított arányaFig. 5. Comparsion of the collected species according to the different ecological type

- 21 -



Az ök iszen

erdőáll

őállományban végeztem, így az egyes

mintate

onlítása: A vizsgálat során az elegyesben 17, míg a

intaterületen gyű jtött fajok ökológiai

ológiai beosztás tekintetében az erdőlakó fajok domináltak, ami érhető, h

ományok éjszakai nagylepke együttesét vizsgáltam. Ezek közül legnagyobb számban a

silvicol, vagyis az általános erdőlakó fajok fordultak elő, melyek nem köthetők kifejezetten

egy erdőtípushoz sem (VARGA et al . 2004). Ezt követték a nemorális (üde lomberdei), és a

quercetális (tölgyeseket preferáló) fajok. Gyakoriak voltak továbbá az euryök (általánosan

elterjedt) fajok is. Említésre méltóak még a füzes és nyáras élőhelyeket előnyben részesítő, a

mezofil és nedvesebb magas kórósokat preferáló (altoherbosa), illetve a sztyep jellegű (lösz-,

homoki-, mész- és dolomitgyepek) társulásokat kedvelő fajok. Kis fajszámban előfordultak

különleges ökológiával rendelkező éjszakai lepkefajok is. Ilyenek a zuzmóevő, az avarevő

(detitrofág) és a gomba evő (fungivor) fajok.

A vizsgálatot 3 különböző típusú erd

rületeken gyű jtött éjszakai nagylepkék állatföldrajzi és ökológiai beosztása között

mutatkozott némi eltérés. Ebből a szempontból összehasonlításra kerültek: elegyes-bükkös

erdőállomány, bükkös-tölgyes erdőállomány és az elegyes-tölgyes erdőállomány. Az

összehasonlítást diagramokon ábrázoltam, ami a II. Mellékletben látható. Az állatföldrajzi és

ökológiai besorolásokat VARGA et al. (2004) munkája alapján végeztem.

Elegyes-bükkös erdőállományok

Állatföldrajzi beosztások összehas

bükkösben 19 különböző faunaelem került elő. Mindkét mintaterületen domináltak az

euroszibériai faunaelemek, melyek arány azonosnak mondható. Jelentős volt továbbá a bore-

kontinentális faunaelemek száma, de ezek aránya az elegyes erdőállományban közel 5%-al

magasabb. Harmadik leggyakoribbak voltak a holomediterrán elterjedésű fajok. Ezek aránya a

bükkösben nagyobb, 2,5%-al. Atlantomediterrán és pántrópikus faunaelemek nem fordultak

elő az elegyesben, a bükkösben pedig csak 1-1 faj.

Ökológiai beosztások összehasonlítása: A két m

besorolásuk szerint 39 különböző típusba tartoznak. Az elegyesben 34, a bükkösben pedig 35

eltér ő típusú ökológiai beosztással rendelkeznek a megfigyelt éjszakai nagylepkék.

Elsősorban silvicol fajok kerültek elő, ezt követték a nemorális és a quercetális fajok. Az

arányok mindhárom esetben közel azonosak voltak a két mintaterületen. Lejtősztyep, lápréti,

euryök-quercetális és arundifil fajok a bükkösben egyáltalán nem fordultak elő. Ezzel

- 22 -



ellentétben a sztyep-silvicol, sztyep-mezofil, sziklagyepi-sztyep, szegélycserjés és erdősztyep

fajok a két mintaterület közül csak a bükkösből kerültek elő. A sztyep jellegű és

szegélycserjés élőhelyeket preferáló fajok nem tipikus elemei egy bükkös erdőtársulásnak.

Ezek megléte valószínűleg annak köszönhető, hogy a növényzet alacsonyabb borítása és

fajszegénysége miatt a fény jobban tudott terjedni és az átrepülő fajok könnyebben kerültek a

csapdába. Ezen fajok aránya jelentéktelen, ezért nem befolyásolja hátrányosan a mintát.

Bükkös-tölgyes erdőállományok

Állatföldrajzi beosztások összehasonlítása: 21 különböző faunakomponens került elő a két

Ökológiai beosztások összehasonlítása: A bükkös erdőállományban 33, míg a tölgyes

Elegyes-tölgyes erdőállomány

Állatföldrajzi beosztások összehasonlítása: A két mintaterületen gyű jtött fajok 19 különböző

mintaterületr ől, erdőállományonként 19 (bükkös) és 16 (tölgyes). Az euroszibériai, boreo-

kontinentális és holomediterrán elterjedésű fajok voltak a leggyakoribban, melyek arányát

közel azonosnak találtam a két vizsgálati területen, az eltérés mindössze 1-1,5 %. Az

extramediterrán- (közép-) európai, holarktikus, pacifikus-japán, paleotrópusi mediterrán és

pántrópikus faunaelemek csak a bükkös erdőállományból, míg a mediterrán-xeromontán és

holomediterrán-turkesztáni faunaelemek kizárólag a tölgyes erdőállományból kerületek elő a

két mintaterület közül.

erdőállományban 34 különböző ökológiai beosztással rendelkeznek a gyű jtött éjszakai

nagylepkék. Mindkét esetben domináltak a silvicol, euryök, nemorális és quercetális fajok,

melyek aránya kis mértékben eltér. A silvicol fajok aránya 1,5%-al, a quercetális fajok aránya

3%-al magasabb a tölgyesben mint a bükkösben. A nemorális és euryök fajok aránya a

bükkösben volt magasabb 1,5%, illetve 2%-al. A bükk dominanciával rendelkező vizsgálati

területen nem kerültek a csapdába vaccinetális, sziklagyepi, nemorális-silvicol, lápréti és

euryök-quercetális fajok, míg a tölgyesből a szegélycserjés, mezofil-higrofil, lápréti-láperdeiés adventív fajok hiányoztak a vizsgálat szerint.

elterjedési típusba tartoznak (elegyes 17, tölgyes 15). Az előzőekhez hasonlóan domináltak az

euroszibériai, boreo-kontinentális és holomediterrán fajok. Az euroszibériai és holomditerrán

elterjedésű fajok arányában 1% (a tölgyes javára), míg a boreo-kontinentális fajok arányában

- 23 -



több mint 3% (az elegyes javára) eltérés mutatkozott a két er őállomány között.

Atlantomediterrán és mediterrán-xeromontán faunaelemek csak a tölgyesben,

extramediterrán- (közép-) európai, holarktikus, pacifikus-japán és paleotrópusi mediterrán

faunaelemek pedig csak az elegyesben fordultak elő a két mintaterület közül.

Ökológiai beosztások összehasonlítása: A két vizsgálati területen megfigyelt éjszakai

3.2 Az erdőállományok éjjeli nagylepke-faunájának fajgazdagsága, diverzitása

3.2.1 A fajgazdagság

n összesen 349 különböző éjszakai lepkefajt gyű jtöttem. A

legmag

nagylepkék ökológiai beosztásuk alapján 39 típusba sorolhatók. Az elegyes és tölgyes

erdőállományban egyaránt 34 különböző ökológiai besorolást állapítottam meg a gyű jtött

fajok alapján. Elsősorban silvicol, euryök, nemorális és quercetális fajokat figyeltem meg. A

silvicol és euryök fajok aránya közel azonos volt. A nemorális fajok az elegyes

erdőállományban (+ 2,4%), a quercetális fajok pedig a tölgyes erdőállományban (+ 2,7%)voltak többségben. A vaccinetális, sztyep-silvicol, sztyep-mezofil, sziklagyepi és nemorális-

silvicol fajok csak a tölgyesben, míg a mezofil-higrofil, lejtősztyep, lápréti-láperdei, arundifil

és adventív fajok csak az elegyesben fordultak elő a két mintaterület közül. Szembetűnő

továbbá a nyír-éger fajok nagyobb aránya az elegyes erdőállományban.

és dominanciaviszonyai

A vizsgálat sorá

asabb fajszámot, 249-et az elegyes erdőállományban detektáltam. Ettől kissé elmaradt

a bükkös erdőállományban gyű jtött fajok száma (240), míg a tölgyes erdőállományban jóval

kevesebb, 219 fajt gyű jtöttem, holott a Quercus fajokon (vagy azokon is) táplálkozó vagy

fejlődő herbivor rovarok száma magasabb, mint más fafajcsoportokat fogyasztó rovaroké. A

tölgyeken táplálkozó mintegy 630 ismert hazai rovarfaj közül 292 tartozik a lepkék rendjébe,

ezeknek pedig 32,3 %-a tölgyspecialista (CSÓKA 1998). A fajszám és a mintavételek

számának összefüggését a fajakkumulációs (fajtelítettségi) görbékkel a 6. ábrán

szemléltetem.

- 24 -



33

11 6

15 5

18 0

21 4 22 123 8

2 46 24 9

33

94

14 0

16 3

18 9

20 922 7

2 37 24 0

24

86

12 0

15 1

17 819 4 20 6

2 17 21 9

0

5 0

1 0 0

1 5 0

2 0 0

2 5 0

3 0 0

1 2 3 4 5 6 7 8 9

Mintaszám

F a j s z á m

Eleg ye s B ükk ö s T ölgy es

6. ábra: A vizsgált erdőállományok éjjeli nagylepkéinek fajakkumulációs görbéi

6. The sp xed stand,

A 4. ábra nemcsak azt mutatja be, hogyan nőtt a fajszám a mintaszámmal az egyes

erdőáll

mányok éjjeli nagylepke faunájának diverzitás értékei

állapíto

őállományok éjjeli nagylepkéinek ökológiai paraméterei és értékeik (S: a

Fig. ecies accumulation curves of macro moths from the sampled forest stands (red: mi

magenta: beech stand, blue: oak stand)

ományokban, hanem teszteli, hogy a mintavétel a megfelelő mintaszámmal történjen.

A vizsgálat elején ugyanis még jóval magasabb volt az újabb fajok előkerülésének mértéke,

de az utolsó mintavételezés felé közeledve ez a tendencia folyamatosan csökkent, mindhárom

állomány akkumulációs görbéje az aszimpótához közelít, ami azt bizonyítja, hogy a vizsgálat

eredményei megfelelő számú minta alapján lettek kiértékelve.

3.2.2 Az állo

A vizsgált erdőállományok diverzitását a gyű jtött éjszakai nagylepke fauna alapján

ttam meg. A diverzitás értékeket a Shannon, illetve a Simpson formula

felhasználásával számoltam ki. Megállapítottam továbbá a kiegyenlítettség

értékét is (1. táblázat).

1. táblázat: a vizsgált erdmintavételi területről kimutatott fajok száma, N: a mintavételi területről származó összes begyű jtött

egyedek száma, H’: Shannon diverzitás index értéke, J’: Pielou egyenletességi index értéke.

Table 1. The ecological parameters of the macro moth communities in the sampled forest stands and their

values (S: number of species recorded from the sampling areas, N: number of specimens collected in the

sampling areas, H’: Shannon diversity indices, J’: Pielou’s evenness indices).

Elegyes Bükkös Tölgyes

S 249 240 219

N

H’

2 3 14

0 0 0

6124,414

459,008

975,3644

,96041-D ,9722 ,9752J' 0,8 0,7314 0,8098

- 25 -



Az erdő ányok éjjeli nagylepke faunájának Shannon diverzitás értékekeit a

7. ábr verzitásaFig. 7. Shannon diver d stand, bükkös – beech

A vizsgált erdőállományokban m gfigyelt éjszakai nagylepkék Simpson

diverzi

itásaFig. 8. Simps d stand, bükkös – beech

állom

7. ábra szemlélteti.

a: A vizsgált erdőállományok éjszakai nagylepkéinek Shannon disity indices in the sampled forest stands (elegyes – mixe

stand, tölgyes – oak stand)

e

tásának értékei a 8. ábrán láthatók.

0,98

4,414

4,008

4,364

3,8

3,9

4

4,1

4,2

4,3

4,4

4,5


Erdőállomány

S h a n n o n d i v e r z i t á s é r t é k e

0,9604

0,9752

0,9722

0,95

0,955

0,96

0,965

0,97

0,975


Erdőállomány

S i m p s o

n d i v e r z i t á s é r t é k e

8. ábra: A vizsgált erdőállományok éjszakai nagylekéinek Simpson diverzon diversity indices in the sampled forest stands (elegyes – mixe

stand, tölgyes – oak stand)

- 26 -



Az ábrán is jól látható, hogy a bükkös állomány éjjeli nagylepkéinek Shannon és

Simpso

.2.3 Az állományok éjjeli nagylepkéinek eloszlása

A vizsgált erdőállományok diverzitás értékeinek közös tulajdonsága, hogy a

fajszám

9. ábra: A vizsgált erdőállományok éjszakai nagylepkéinek Pielou-félr kiegyenlítettségi indexeFig. 9. Pielou

n diverzitása is alacsonyabb, annak ellenére, hogy az itt gyű jtött lepkék egyedszáma a

legmagasabb, míg a kimutatott fajok száma a második legmagasabb volt. Ennek oka a minta

alacsony kiegyenlítettség értéke. A bükkösben a domináns fajok egyedszáma kiugróan magas

volt, így a minta kiegyenlítettsége elmaradt a többi állományból vett mintákéitól, ennek

következtében a diverzitás értéke is alacsonyabb. Az kiegyenlítettebb mintának köszönhető,

hogy a tölgyes állomány Shannon diverzitás értéke jóval magasabb, míg a Simpson diverzitás

értéke a legmagasabb, annak ellenére, hogy mind a fajszám, mind az egyedszám a

legalacsonyabb volt ebben az állományban.

3

mal és az egyenletességgel is növekednek (STANDOVÁR & PRIMACK 2001). A

mintaterületeken gyű jtött éjszakai nagylepke fajok számát korábban már ismertettem. A

vizsgálati területeken megfigyelt fajok eloszlását a Pielou-féle kiegyenlítettségi index

segítségével szemléltetem a 9. ábrán.

0,8

0,7314

0,68

0,7

0,72

0,74

0,76

0,78

0,8


Erdőállomány

P i e l o u - f é l e k i e g y e n l i t e t s é g i i n d e x 0,80980,82

equability index in the sampled forest stands (elegyes – mixed stand, bükkös – beech stand,tölgyes – oak stand)

- 27 -



Az ábrán látható, hogy a bükkös erdőállomány kiegyenlítettsége jóval elmarad a másik

két mi

.2.4. Diverzitások összehasonlítása

Munkám egyik célja, hogy megismerjem, milyen különbségek fedezhetők fel a vizsgált

dőáll

2. táblázat: A vizsgált erdőállományok éjszakai nagylepke diverzitásainak összehasonlítása Hutchesonmódszerével

Table 2. Results (t-values) of comparison of Sh y (H) of the sampled forest stands (elegyes – mixed sta k stand)

ntaterületéhez képest. Ez vezetett az alacsonyabb diverzitás értékekhez. Pielou-féle

egyenletességi index szerint a tölgyes erdőállományban a legkiegyenlítettebb a gyű jtött fajok

eloszlása. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az alacsonyabb fajszám ellenére a

diverzitások értéke hasonlóan magas, mint az elegyes erdőállományban.

3

er ományok éjszakai nagylepke diverzitása között. Ehhez nem elegendő megállapítani a

diverzitás értékeket és összevetni azokat. A diverzitások összehasonlítását a Hutcheson

módszer segítségével végeztem el. A kapott eredményeket a 2. táblázat tartalmazza.

(szignifikáns eltérés *P=0,1 szinten)annon diversit

nd, bükkös – beech stand, tölgyes – oa(significant difference at *P=0,01 level)

Elegyes Bükkös

Bükk sö 9,8945*

Tölgyes 1,3645 8,184*

Szignifikáns eltérés mutatkozott az elegyes-bükkös, illetve a tölgyes-bükkös

erdőáll

egfelelőségének ellenőrzéséhez, illetve további diverzitás

elemzé

ományok között, míg az elegyes és tölgyes erdőállomány diverzitása csak kis

mértékben különbözik egymástól.

A Hutchenson-féle t teszt m

sekhez a Rényi-féle diverzitás rendezés alkalmas. A módszer szerint egy közösség

akkor diverzebb a másiknál, ha a profilja a másiké fölött fut. Abban az estben, ha a diverzitás

profilok metszik egymást, az összehasonlított közösségeket diverzitás szempontjából nem

lehet rangsorolni. Összehasonlításra kerültek az elegyes-bükkös erdőállományok (10. ábra), a

bükkös-tölgyes erdőállományok (11. ábra) és az elegyes-tölgyes erdőállományok (12. ábra).

- 28 -



Fig. 10 stand

Fig. 1

0 0,4 0,8 1,2 1,6 2 2,4 2,8 3,2 3,6 4

Skálaparaméter

0

30

60

90

120

150

180

210

240

270

D i v e r z i t á s

10. ábra: Az elegyes és bükkös állományok diverzitási rendezése. Diversity profiles of the mixed forest stand and the beech forest

11. ábra: Az elegyes és tölgyes állományok diverzitási rendezése1. Diversity profiles of the mixed forest stand and the oak forest stand

00

0,4 0,8 1,2 1,6 2 2,4 2,8 3,2 3,6 4

Skálaparaméter

30 60 90

120 150 180 210 240 270

i t á s

D i v e r z

- 29 -



0 0,4 0,8 1,2 1,6 2 2,4 2,8 3,2 3,6 4

Skálaparaméter

0

30

60

90

120

150

180

210

240

270


12. ábra: A tölgyes és a bükkös állományok diverzitási rendezéseFig. 1 tand

Az elegyes és bükkös erdőállomány esetében a diverzitás profilok nem metszik

egymás

bükkös erdőállományok egymáshoz képest

azonba

egvizsgáltam továbbá azt, hogyan változott a Shannon diverzitás értéke az egyes

minták

2. Diversity profiles of the oak forest stand and the beech forest s

t, így a rangsorolás lehetséges. Mivel az elegyes erdőállomány diverzitás profilja a

bükkösé felett fut, egyértelműen kijelenthető, hogy a gyű jtött éjszakai lepkék alapján az

elegyes erdő diverzitása magasabb a bükkösénél.

Az elegyes és tölgyes, illetve a tölgyes és

n nem rangsorolhatók, mivel diverzitás profiljuk metszi egymást.

M

ban a vizsgált erdőállományokban. Összesen 9 mintavételezést végeztem május

elejétől november közepéig. A Shannon diverzitás értékek alakulása a mintákban a 13. ábrán

látható.

- 30 -



0

0,5

1

1,5

2

2,5

3

3,5

4

1 2 3 4 5 6 7 8 9

Mintavétel

S h a n n o n d i v e r z i t á s é r t é k e


13. ábra: Az egyes minták Shannon diverzitás értékeki a vizsgált erdőállományokban

Fig. 13 beech

Az elegyes erdőállományban 7, a bükkösben és a tölgyesben 1 mintavételezési

alkalom

önbség bebizonyosodjon, összehasonlítottam a nyári

és az ő

őállományok fajazonossági vizsgálata

Mintaterületnek 3 különböző típusú erdőállományt választottam, melyekben az

elsődleges különbség az állományalkotó f őfafaj. A vizsgálati területek éjszakai

. Shannon diversity indices of the sampled forest stands (green – mixed stand; orange –

stand; yelow – oak stand)

Shannon diverzitás értéke volt a legmagasabb. A 2. és a 6. mintavételezési idő pontok

közötti időszakban gyű jtött minták diverzitása magasabb volt, mint a többi minta diverzitása.

Ez az időszak a nyári aspektust fedi le.

Annak érdekében, hogy ez a kül

szi aspektust a vizsgált erdőállományokban, a gyű jtött éjszakai nagylepkék alapján.

Ehhez 3 nyári (június, július, augusztus) és 3 őszi (szeptember, október, november) minta

eredményeit használtam fel. Az összehasonlítást a Rényi-féle diverzitásrendezéssel végeztem.

Mindhárom erdőállomány esetében ugyanazt az egyértelmű eredményt kaptam. A nyári

aspektus az elvárásoknak megfelelően magasabb diverzitással rendelkezik a gyű jtött éjszakai

nagylepkék alapján. Az összehasonlító diagramok a III. Mellékletben tekinthetők meg.

3.2.5. Erd

- 31 -



lepkeközösségeinek hasonlóságának számszer űsítéséhez meghatároztam a Jaccard-féle

fajazonossági indexet. A kapott értékeket a 3. táblázatban ismertetem.

3.táblázat: A vizsgált erdőállományok Jaccard-féle fajazonossági értékei (%)Table 3. Jaccard similarity and distance indices (%) in the sampled forest stands (Elegyes – mixed stand;

Bükkös – beech stand; Tölgyes – oak stand)

Fajazonosság tekintetében a legnagyobb különbség az elegyes és a tölgyes

őállomány között adódott. Az elegyes és a bükkös erdőállomány fajazonosság tekintetében

mindös

őállományokban

gmutatja, hogy az egyes fajok egyedei hány százalékát képezik azadott m

ajok dominancia megoszlása a vizsgált erdőállományokban

e dominance values in the sampled forest stands (elegyes – mixed, bükkös – beech stand, tölgyes – oak stand)

ERDŐÁLLOMÁNY Elegyes Bükkös

Bükkös 58,17

Tölgyes 48,41 50,83

erd

sze 10%-ban tér el. Ennek oka valószínűleg, hogy mindkét mintaterület bükkös

klímában helyezkedik el, míg a tölgyes erdőállomány gyertyános-tölgyes klímában található.

3.2.3 Az éjjeli nagylepke fajok dominancia-viszonyai a vizsgálterd

Az egyes erdőállományokban gyű jtött lepke fajoknak a dominancia-viszonyait is

egvizsgáltam, ami memintaterületen gyű jtött összes faj egyedeinek (D%). Ez alapján a fajokat domináns,

szubdomináns, akcesszórius és rarus kategóriákba soroltam, melyek határértékei a

2.3 Statisztikai módszerek című fejezetben kerültek ismertetésre. Az egyes dominancia

kategóriák arányait a 4. táblázat szemlélteti, az erdőállományok domináns lepkefajai a

3. táblázatban találhatók.

4. táblázat: A f

Table 4. The distribution of th

elegyes bükkös tölgyes

Szubdomináns fajok 6 4 7

k

229 221 198

Akcesszórius fajo 12 10 12

Rarus fajok

Domináns fajok 2 5 2

- 32 -



A domináns fajok közül paea margatita egyetlen faj, amely mindhárom

intában 5% fölötti értéket ért el a Peribatodes rhomboidaria pedig csak a bükkös és a

ölgyes állományban volt domináns (5. táblázat). Mindkét faj hernyója lombos fákon polifág(VOJNITS

s –

a Cam ta az

m ,

t1980), csakúgy, mint a bükkös erdőállományban előforduló legtöbb domináns faj. A

domináns fajok közül összesen két faj hernyója fejlődik lágyszárúakon, az elegyes

állományban domináns Hypena proboscidalis lárvális tápnövénye a nagy csalán (Urtica

dioica) és egyéb csalánfélék (GOZMÁNY 1970), míg a vándorfaj Noctua interposita hernyója

polifág, amely mindenféle lágyszárú növényen kifejlődik (R ONKAY & R ONKAY 2006).

5. táblázat: A domináns éjjeli lepkefajok és százalékos értékeik (D%) a vizsgált erdőállományokban

Table 5. The dominant macro moth species and the values (D%) in the sampled forest stands (elegyemixed stand, bükkös – beech stand, tölgyes – oak stand)

Erdőállomány Faj D (%) Család

Hypena proboscidalis 10,282 NoctuidaeCampaea margaritata

Elegyes6,995 Geom

etridae

Noctua interposita 10,87 NoctuidaeCampaea margaritata 7,661 Geometridae

Peribatodes rhomboidarius 6,186 Geom ridaeolocasia coryli 6,128 Noctuidae

N

ükkös etC

Drymonia dodonea 6,042 otodontidae

B

Peribatodes rhomboidarius G

Tölgyesa

8,81 eometridaeCampaea margaritat 5,62 Geometridae

- 33 -



4. Konklúzió

A vizsgálat meger ősítette azt a hipotézist, miszerint a magasabb elegyarányú

éjjeli lepkéinek fajgazdagsága és diverzitása is magasabb. Biztosan ugyantu

erdő

állományok nem dtuk mire számítsunk, hiszen Magyarországon ilyen jellegű, vagy ehhez hasonló

vizsgálatot éjjeli nagylepkéken még nem végeztek. Úgy gondoltuk, hogy az elegyes állomány

közösségi és ökológiai mutatói magasabbak, míg a többi erdőállományé alacsonyabbak

lesznek. A kapott eredmények alátámasztották az elegyes erdőállománnyal szemben állított

hipotéziseinket, hiszen mind fajgazdagsága, mind diverzitás értékei magasabbak voltak, mint

a többi mintaterületé. Ez nagy valószínűséggel annak köszönhető, hogy a természetes

folyamatok er őteljesebben érvényesültek ebben az erdőállományban. A bükkös- és tölgyes

állományok között azonban nem várt eltérés mutatkozott a vizsgálat során. A tölgyes

állomány Shannon diverzitása alig maradt el az elegyes állományétól, a Simpson diverzitása

pedig magasabb volt. A Rényi-féle diverzitás rendezés szerint pedig diverzitás szempontjából

egymáshoz képest nem rangsorolható a két mintaterület. A tölgyes diverzitása az alacsonyabb

fajszám ellenére azért lehet magasabb, mert a fajszám és az egyedszám viszonya

kiegyenlítettebb, ellentétben a bükkössel, ahol több fajnál is kiugróan magas egyedszámmal

találkoztunk. A kapott eredmények alapján egyrészt megállapítható, hogy az éjszakai lepkék

jól alkalmazhatók a biológiai diverzitás indikátoraként, másrészt az eredmények alapján

ajánlható az elegyfajok magasabb számának és nagyobb elegyarányának alkalmazása a védett

és a Natura 2000 területeken lévő erdők diverzitásának fenntartása érdekében.

- 34 -



5. Összefoglalás

Munkám során 3 különböző erdőállomány diverzitását hasonlítottam össze az éjszakai

nagylepkék alapján. Mintaterületként a Soproni-hegyvidék Ház-oldal elnevezésű tájegységén

található elegyes-, egy Hermes település közelében lévő bükkös- és a Fáber-rét mellettitölgyes erdőállományt jelöltem ki. Mintavételezési módszerként fénycsapdást gyű jtést

választottam, melyet hordozható fénycsapdákkal valósítottam meg (vödörcsapda). A

gyű jtőeszközök fényforrása 12 V-os UV fényű lámpa, mely akkumulátorról működtethető.

Annak érdekében, hogy a gyű jtött anyag reprezentatív legyen, négy egymást követő éjszakán

folyt a gyű jtés, erdőállományonként 2 vödörcsapda felhasználásával. Összesen 9

mintavételezést végeztem, 36 terepi éjszaka (kumulált érték 108 éjszaka) alatt 348 faj, 8046

egyede lett begyű jtve és meghatározva. A legtöbb faj 249, az elegyes állományból került elő,ezt követte a bükkös 240, illetve a tölgyes 219 fajjal. Előkerültek a Sopron környéki

lepkefaunára tekintve új fajok is. Ezek a következők: Eulithis prunata, Hadena albimacula és

Xestia sextrigata. A vizsgálat során védett, illetve kiemelt természetvédelmi jelentőségű

fajokat is megfigyeltünk: Leucodonta bicoloria, Pheosia gnoma, Perconia strigillaria,

Apamea syriaca tallosi, Catocala fraxini, Hydria undulata. Egyetlen adventív éjszakai

lepkefaj került elő a mintavételezések során, az Antheraea yamamai. Az egyes

erdő

állományokat a gyű jtött éjszakai nagylepke fajok taxondiverzitása alapján is

összehasonlítottam, melyet a Shannon formula, a Simpson formula, a Hutchenson féle t-próba

és a Rényi-féle diverzitás rendezés felhasználásával is elvégeztem. A Shannon diverzitás

értéke az elegyes erdőállományban volt a legmagasabb. Ezt követte kis különbséggel a

tölgyes-, illetve feltűnően alacsonyabb diverzitás értékkel a bükkös erdőállomány. A Simpson

diverzitás tekintetében a tölgyes erdőállomány kicsivel megelőzte az elegyes erdőállományt,

míg a bükkös diverzitása szintén alacsony volt. Hogy összehasonlítsam a mintaterületeket

diverzitás szempontjából, a Hutchenson féle t-próbát alkalmaztam. Szignifikáns eltérés az

elegyeb-bükkös, illetve a tölgyes bükkös erdőállományok között mutatkozott. A Hutchenson

féle t-próba ellenőrzése és további diverzitás elemzések érdekében elvégeztem a vizsgálati

területek diverzitás rendezését a Rényi-féle módszerrel. E szerint az elegyes erdőállomány

éjszakai nagylepke diverzitása magasabb, mint a bükkösé, illetve az elegyes-tölgyes és a

tölgyes-bükkös erdőállományok nem rangsorolhatók egymáshoz képest. Összevetettem a

mintavételi területeket fajazonosság szempontjából is. Legnagyobb eltérés az elegyes és

tölgyes erdőállomány között volt, míg a legkisebb a bükkös és az elegyes erdőállomány

között. Kiszámoltam az erdőállományonként gyű jtött fajok dominancia viszonyait, majd a

- 35 -



kapott értékek alapján 4 kategóriába soroltam őket: domináns, szubdomináns, akcesszórius,

illetve rarus fajok. A domináns fajok magasabb száma hozzájárul a kiegyenlítettség és ezáltal

a diverzitás értékének csökkenéséhez. Ezt alátámasztja a domináns fajok száma a különböző

mintaterületeken: elegyes 2 faj, bükkös 5 faj, tölgyes 2 faj. A kapott eredmények alapján

er őteljesen valószínűsíthető, hogy különböző erdőállományok diverzitása összehasonlítható

az éjszakai nagylepkék alapján is, a dolgozatban leírt módszerrel. A vizsgálat során

nyilvánvalóvá vált, hogy az elegyes erdő ben magasabb az éjszakai nagylepkék fajgazdagsága

és a diverzitása is, mint az egy f őfafaj által dominált erdőállományokban, még abban az

esetben is, ha a f őfafaj hazai tölgy, és mint ismert, a tölgyeken él a legtöbb herbivor rovarfaj.

Emiatt ajánlott a hazai erdők őshonos fafajokkal történő nagyobb mérték ű elegyítése a

fajgazdagság és a biológiai sokféleség fenntartása érdekében.

- 36 -



Summary

Species richness and diversity of larger moths have been compared in three forest types in the

Sopron Mountains (NW Hungary). One old stand dominated by Sesslie Oak (Quercus

petraea), an unmixed European Beech ( Fagus sylvatica) stand and a mixed forest with several

indigenous species have constituted the sampling areas. The selected sampling method was

light trapping with portable ultraviolet lamp, which works from a 12 V gel battery source. To

ensure that that sampling will collect representative data we have decided to use two light

traps in each sampling area, and four consecutive sub-samples (four nights) constituted one

sample. The samples were tested by calculating species accumulation curves. During nine

sampling periods and 36 field nights (108 cumulative field nights) a total number of 8046

macro moth specimens have been collected belonging to 348 species. The highest number of species have been identified from the mixed forest stand (249 species) followed by the beech

forest (240 species) and the oak forest stand (219 species). Three species have been recorded

new to the Sopron Mountains: Eulithis prunata, Hadena albimacula, Xestia sextrigata;

records of species with conservation interest have also been found: Leucodonta bicoloria,

Perconia strigillaria, Apamea syriaca tallosi, Pheosia gnoma, Catocala fraxini, Hydria

undulata. One adventive species has been recorded: Antheraea yamamai .

Diversity indices of macro moths in the three forest stands have been compared usingShannon-formula, Simpson-formula, comparison of Shannon diversity (t-values) (H) and

diversity profiles. The mixed forest holds the highest Shannon diversity of macro moths,

followed by the oak forest, while the beech stand has a significantly lower diversity due to

low evenness. According to the Simpson diversity, the oak forest has got the highest diversity

of macro moth. Comparsion of Shannon diversity (t-values) resulted in the followings: there

is a significant difference between the mixed and beech forest stands. I used audit analysis at

the t-values, with diversity profiles. According to this method, the mixed forest stand has gothigher diversity of macro moth, than the beech forest stand. The mixed-oak stands and the

beech-oak stands diversity aren’t comparable. The similarity amd distances indices have got

the next consequents: the highest similarity of macro moth was found between the mixed and

beech forest stands. The highest distances was between the mixed and oak forest stands. The

recorded species have also been classified by abundance in all samples into the following

categories: dominant, sub-dominant, occasional and rare. The number of dominant species

contributes in the diversity index with the extenuation of evenness, which is also reflected in

the results of dominant species in the samples: mixed forest - 2 species, oak stand - 2 species,

- 37 -



beech stand – 5 species. From the results of our survey, it is deducible, that the species

richness and diversity of macro moths in a nature-close mixed forest is significantly higher,

than in other forest stands, dominated by a selected tree species by the forest management

practices, even, if the main stand is a native oak species, known to host the highest diversity

of insects and therefore it is recommended to increase the diversity of indigenous forest tree

species in forest stands to support biodiversity in the Hungarian forests.

- 38 -



Köszönetnyilvánítás

Köszönetemet fejezem ki LAKATOS Ferencnek, aki hasznos tanácsokkal látott el a dolgozat

elkészítéséhez. A gyű jtésekben K ECSKEMÉTI Gergő és NÉMETH Tamás Márton nyújtott

alkalmi segítséget, továbbá K NÁBEL Norbert, akire bátran számíthattam bármikor, ha segítség

kellett a csapdák kihelyezéséhez, vagy összegyű jtéséhez. (egyszer még defektet is kapott

miattam). A gyű jtőeszközök elkészítése SZEGEDI Balázs nevéhez köthető, aki akkor is

rendelkezésemre állt, ha javításra szorult egy-egy lámpa. A botanikai felmérésben TÓTH

Viktória volt segítségemre. Köszönet az Erdőművelési és Erdővédelmi Intézetnek, hogy

rendelkezésemre bocsátotta a megfelelő mennyiségű ölőszert. A térképekért és a statisztikai

kiértékeléssel kapcsolatos nélkülözhetetlen tanácsokért WINKLER Dánielnek lehetek hálás. A

munka nagy költségeket követelt. A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kara általmeghirdetett Tudományos Diákköri Munka támogatásával kapcsolatos pályázat révén

kiadásaimat csökkenteni tudtam, amiért szintén köszönettel tartozok. A nyári hónapokban a

Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet biztosított szálláslehetőséget a

Hidegvíz-völgyben található kutatóházban.

- 39 -



Irodalomjegyzék

ABAFI-AIGNER , L. (1907): Magyarország lepkéi. – Természettudományi Könyvkiadó-

Vállalat, Budapest, 174 pp. + 51 tábla.

CSÓKA GY. (1998): A Magyarországon honos tölgyek herbivor rovaregyüttese. – Erdészeti

Kutatások 88: 311-318.

DANSZKY I. szerk. (1963): Magyarország erdőgazdasági tájainak erdőfelújítási, erdőtelepítési

irányelvei és eljárásai – Nyugat-Dunántúl Erdőgazdasági Tájcsoport. Mezőgazdasági

Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat, Budapest, 557 pp.

GOZMÁNY L (1970): Bagolylepkék I. Noctuidae I. – Magyarország Állatvilága (Fauna

Hungariae), XVI. (11). – Akadémiai Kiadó, Budapest, 151 pp.

GYULAI P., LÁSZLÓ M. GY., R ONKAY L., SZABÓKY CS., & VARGA Z. (2001): Újabb adatok aXestia sextrigata (Haworth, 1809) magyarországi elterjedéséhez – Folia Entomologica

Hungarica 62: 393–396.

HAMMER , Ř ., HARPER , D. A. T. & R YAN, P. D. (2001): PAST Paleontological Statistics

Software Package for Education and Data Analysis – Palaeontologia Electronica 4(1):

9 pp.

HORVÁTH B. (2007): Faunisztikai és rajzásbiológiai vizsgálatok a Soproni Botanikus Kert

éjjeli nagylepkéir ől (kézirat). – Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron, Szakdolgozat,81 pp.

HORVÁTH B. (2007): Adatok a Soproni botanikuskert lepkéir ől. TDK dolgozat, Nyugat-

magyarországi Egyetem, Sopron, 30 pp.

HUTCHESON K. (1970): A test for comparing diversities based on the Shannon formula.

Journal of Theor. Biology 29: 151-154.

ISSEKUTZ, L. (1971): Die Schmetterlingsfauna des südlichen Burgenlandes. 1. Teil.

Macrolepidoptera. – Wissenschafliche Arbeiten aus dem Burgenland 46: 1–165.JACCARD, P. (1901) Étude comparative de la distribution florale dans une portion des Alpes et

des Jura. Bulletin del la Société Vaudoise des Sciences Naturelles 37: 547-579.

JEANNERET, P. H., SCHÜPBACH, B. & LUKA H. (2003): Quantifying the impact of landscape

and habitat features on biodiversity in cultivated landscapes – Agriculture, Ecosystems &

Environment 98/1-3: 311–320.

K ASY, F (1965): Zur kenntnis der schmetterlingsfauna des Östlichen Neusiedlersee-gebietes –

Wissenschafliche Arbeiten aus dem Burgenland 34: 75–211.

- 40 -

https://www.aginternetwork.net/_base%28http:/www.sciencedirect.com/%29:/science/journal/01678809






K ÖM (2001): 13/2001. (V. 9.) miniszteri rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és

állatfajokról, a fokozottan védett barlangok körér ől, valamint az Európai Közösségben

természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételér ől –

Környezetvédelmi Minisztérium, Budapest.

K VVM (2004): 275/2004. (X.8.) Kormány rendelet az európai közösségi jelentőségű

természetvédelmi rendeltetésű területekr ől – Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium,

Budapest.

LARSEN, T. B. (1996): Butterflies as indicator species in Africa – Tropical Lepidoptera News

3: 1–4.

LEGÁNY A. (1982): Diverzitás alkalmazása a madártani vizsgálatokban. – In: K ÁRPÁTI, L.

(szerk.): A Magyar Madártani Egyesület Tudományos Ülése I. – Erdészeti és Faipari

Egyetem, Sopron, 146–148.

LESKÓ K. & AMBRUS A. (1998): Sopron környékének nagylepkefaunája fénycsapdás

gyű jtések alapján. Erdészeti Kutatások 88: 273–304.

LESKÓ K. & SZABÓKY CS. (2003): Az Erdővédelmi Figyelő-Jelzőszolgálat Rendszer története

1961-2003. – Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest 60 pp.

MAROSI S. & SOMOGYI S. szerk. (1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II. – MTA

Földrajztudományi Kutató Intézet (szerk). Budapest. 1023 pp.

MOSKÁT, CS. (1988): Breeding bird community and vegetation structure in a beech forest in

the Pilis Mountains, Northern Hungary. – Aquila 95: 105–112.

NOWINSZKY L. (2003): A Fénycsapdázás kézikönyve. – Savaria University Press,

Szombathely. 272 pp.

NOWINSZKY L. (2007): A Jermy típusú fénycsapda gyű jtési távolsága fényszennyezett

környezetben. – Növényvédelem 43: 31–36.

OEA (1994): Országos Erdészeti Adattár - Állami Erdészeti Szolgálat

PATIL, G. P. & TAILLIE, C. (1979): An overwiev of diversity. In: Grassle, J. F., Patil, G. P.,

Smith, W. & Taillie, C. (eds.): Ecological diversity in Theory and Practice.

International Cooperative Publishing House, Fairland, Maryland, 3–27.

PIELOU, E. C. (1966): The measurement of diversity in different types of biological collection

– Journal of Theorethical Biology 13: 131–144.

R ÉNYI, A. (1961): On mesaure of entropy and information. In: Neyman, J. (ed.): Proceedings

of the 4th Berkley Symposium on Mathematical Statistics and Probablity. University

of California Press, Berkley. 547–561.

- 41 -



R ONKAY L. (1997): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer, Lepkék VII. füzet.– Magyar

Természettudományi Múzeum, Budapest 71 pp.

R ONKAY G. & R ONKAY L. (2006): A magyarországi csuklyás-, Szegf ű-, és földibaglyok

atlasza. – Natura Somogyiensis 8. Kaposvár, 416 pp. + 3 színes tábla.

SÁFIÁN SZ. (2002): A Soproni-hegyvidék nyíreseinek nagylepkéi és természetvédelmi

jelentőségük. – Konferencia a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén folyó kutatások

eredményeir ől, Sarród.

SÁFIÁN SZ. (2007): A lepkekutatás múltja és jövő je a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén –

I. Madártani Kongresszus, Fertőújlak

SÁFIÁN SZ., DR . HADARICS T., SZEGEDI B. & HORVÁTH Á. (2006): Ritka lepkefajok

(Lepidoptera) előfordulási adatai egy Fertőrákos melletti mészk ő bányából – Szélkiáltó 12:

28–32.

SÁFIÁN SZ. & SZEGEDI B. (2008): A behurcolt tölgy-selyemlepke ( Antheraea yamamai

Guérin-Méneville, 1861) (Saturniidae: Lepidoptera) megjelenése a Soproni-hegyvidéken

– Szélkiáltó 13: 29.

SÁFIÁN SZ., AMBRUS A. & HORVÁTH B. (in press): Új fajok Sopron környékének éjjeli

nagylepkefaunájában (Lepidoptera: Macroheterocera) – Praenorica Folia Historico-

Naturalia

SETTELE, J., R EINART, F. & K ÜHN, E (2008): Butterflies as indicators of biodiversity – Future

of butterflies in Europe II. – Dutch Butterfly Conservation (De Vlinderstichting),

Wageningen, Holland

SHANNON, C. E. & WEAVER , W. (1949): The mathematical theory of communication.

University of Illionis Press, Urbana, Illionis

SZEŐKE K. (1992): A Xestia sextrigata (Haworth, 1809) előfordulása Magyarországon

(Lepidoptera, Noctuidae) – Folia Entomologica Hungarica 53: 256.

STANDOVÁR T. (2000): A természetes és a kezelt erdők f ő bb különbségei – In: FRANK , T.

(szerk.) Természet – Erdő – Gazdálkodás – Magyar Madártani Egyesület, Pro Silva

Hungaria Egyesület, Eger 26–37.

STANDOVÁR T. & PRIMACK , R. B. (2001): A természetvédelmi biológia alapjai. Nemzeti

Tankönyvkiadó, Budapest 542 pp.

SZMORAD F., CSÉPÁNYI P., CSÓKA GY., FRANK N., ILONCZAI Z. & K OVÁCS T. (2002): A

fafajok és az egyenletesség szerepe erdeinkben. Erdészeti lapok CXXXVII. 2: 57–60.

- 42 -



TAMÁS J. (2001): A Soproni hegyvidéki erdők történelmi fejlődése, tájleírásai a fafaj,

elegyarány és korosztály viszonylatában napjainkig (1955) (kézirat) – In: BARTHA D.

(szerk.) Erdészeti Közlemények L. 133 pp.

TÓTMÉRÉSZ B. (1997): Diverzitási rendezések. Scientia Kiadó, Budapest 98 pp.

TUDOR , O., DENNIS, R. L. H., GREATOREX-DAVIES, J. N. & SPARKS, T. H. (2004): Flower

preferences of woodland butterflies in the UK: nectaring specialists are species of

conservation concern - Biological Conservation 119/3: 397–403.

UHERKOVICH Á. (1984): Jelenkori terjedési jelenségek Dél-dunántúli nagylepkéknél

(Lepidoptera) – Állattani Közlemények 71: 165–175.

VANCLAY, J. K. (2004): Indicator groups and faunal richness in FBMIS Volume 1. –

http://www.fbmis.info/A/4_2_VanclayJ_1

VARGA Z. (1990): Lepkék (Lepidoptera) rendje. – In: R AKONCZAY Z. (szerk.): Vörös könyv.

A Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény és állatfajok. Akadémia Kiadó,

Budapest. 188–244.

VARGA Z., R ONKAY L., BÁLINT ZS., LÁSZLÓ M. GY. & PEREGOVITS L. (2004): A magyar

állatvilág fajjegyzéke – 3. kötet, Nagylepkék . Magyar Természettudományi Múzeum,

Budapest, 111 pp.

VOJNITS A. (1980): Araszolólepkék I. Geometridae I. – Magyarország Állatvilága (Fauna

Hungariae), XVI. (8.). Akadémiai Kiadó, Budapest, 157 pp.

VOJNITS A., UHERKOVICH Á., R ONKAY L. & PEREGOVITS L. 1991: Medvelepkék, szenderek

és szövőlepkék. Arctiidae, Sphingidae et Bombyces. – Magyarország Állatvilága (Fauna

Hungariae), XVI. (10). – Akadémiai Kiadó, Budapest, 243 pp.

WINKLER D. (2005): Ecological succession of breeding bird communities in deciduous andconiferous forests in the Sopron Mountains, Hungary. Acta silvatica & LignariaHungarica 1: 49-58.

- 43 -





ÁBRAJEGYZÉK

1. ábra: A mintaterületek elhelyezkedése a Soproni-hegyvidék területén………………...- 6 - 2. ábra: A mintavételezés id ő pontjai……………………………………………………..- 10 -

3. ábra: A hordozható vödörcsapda telepítése…………………………………………...- 10 -

4. ábra: Az összes gyű jtött faj állatföldrajzi beosztásának egymáshoz viszonyított

aránya …………………………………………………………………………....- 20 -

5. ábra: Az összes gyű jtött faj ökológiai beosztásának egymáshoz viszonyított aránya... - 21 -

6. ábra: A vizsgált erd ő állományok éjjeli nagylepkéinek fajakkumulációs görbéi….…...- 25 -

7. ábra: A vizsgált erd ő állományok éjszakai nagylepkéinek Shannon diverzitása………- 26 -

8. ábra: A vizsgált erd ő állományok éjszakai nagylekéinek Simpson diverzitása..............- 26 -

9. ábra: A vizsgált erd ő állományok éjszakai nagylepkéinek Pielou-fél kiegyenlítettségi

index………………………………………………………………………..……..- 27 -

10. ábra: Az elegyes és bükkös állományok diverzitási rendezése…………………….....- 29 -

11. ábra: Az elegyes és tölgyes állományok diverzitási rendezése…………………...…..- 29 -

12. ábra: A tölgyes és a bükkös állományok diverzitási rendezése………………..……..- 30 -

13. ábra: Az egyes minták Shannon diverzitás értékeki a vizsgált erd ő állományokban…- 31 -

- 44 -



TÁBLÁZATJEGYZÉK

1. táblázat: A vizsgált erd ő állományok éjjeli nagylepkéinek ökológiai paraméterei és

értékeik …………………………………………………………………………....- 25 -

2. táblázat: A vizsgált erd ő állományok éjszakai nagylepke diverzitásainak összehasonlítása Hutcheson módszerével ………………………………………………………..…- 28 -

3. táblázat: A vizsgált erd ő állományok Jaccard-féle fajazonossági értékei (%)……...…- 32 -

4. táblázat: A fajok dominancia megoszlása a vizsgált erd ő állományokban……………- 32 -

5. táblázat: A domináns éjjeli lepkefajok és százalékos értékeik (D%) a vizsgált

erdőállományokban……………………………………………………………….- 33 -

- 45 -



Mellékletek – Appendices

I. melléklet - A kimutatott lepkefajok listája az egyes mintaterületekből, a gyű jtött

egyedszámmal.

II/1. melléklet - A vizsgált erdőállományok összehasonlítása a gyű jtött éjszakai nagylepkék

állatföldrajzi beosztása alapján.

II/2. melléklet - A vizsgált erdőállományok összehasonlítása a gyű jtött éjszakai nagylepkék

ökológiai beosztása alapján.

III. melléklet - A nyári és őszi aspektus éjszakai nagylepke diverzitásának összehasonlítása a

vizsgált erdőállományokban, a Rényi-féle diverzitás rendezés segítségével.IV/1. melléklet - A csapdák elhelyezkedése a mintaterületeken.

IV/2. melléklet - A mintaterületek fényképdokumentációja.

- 46 -



I. melléklet

A kimutatott lepkefajok listája az egyes mintaterületekből, a gyű jtött egyedszámmalThe checklist of macro moths from the sampled areas and the number of recorded specimens (elegyes –

mixed stand, bükkös – beech stand, tölgyes – oak stand) Faj Elegyes Bükkös Tölgyes

Lasiocampidae Dendrolimus pini (Linnaeus, 1758) 8 0 1Macrothylacia rubi (Linneaus, 1758) 2 0 0

Phyllodesma tremulifolia (Linnaeus, 1758) 0 0 8Trichiura crataegi (Linnaeus, 1758) 0 2 0Sphingidae

Agrius convolvuli (Linnaeus, 1758) 1 0 0 Hyloicus pinastri (Linnaeus, 1758) 23 27 7 Laothoe populi (Linnaeus, 1758) 6 10 2Smerinthus ocellatus (Linnaeus, 1758) 1 1 1

Deilephila elpenor (Linnaeus, 1758) 4 0 0 Deilephila porcellus (Linnaeus, 1758) 0 0 3Saturniidae

Antheraea yamamai (Guérin-Méveville, 1861) 1 3 0Drepanidae

Drepana falcataria (Linnaeus, 1758) 6 2 1 Falcaria lacertinaria (Linnaeus, 1758) 2 0 0Sabra harpagula (Esper, 1786) 0 0 1Watsonalla binaria (Hufnagel, 1767) 1 8 10Watsonalla cultraria (Fabricius, 1775) 13 167 0ThyatiridaeCymatophorima diluta ([Denis & Schiffermüller], 1775) 2 0 0

Habrosyne pyritoides (Hufnagel, 1767) 0 0 2Ochropacha duplaris (Linnaeus, 1758) 3 0 0Tethea or ([Denis & Schiffermüller], 1775) 1 12 6Thyatira batis (Linnaeus, 1758) 4 6 7GeometridaeScotopteryx mucronata (Scopoli, 1763) 0 1 1Scotopteryx luridata (Hufnagel, 1767) 0 1 1Scotopteryx chenopodiata (Linnaeus, 1758) 2 2 0Catarhoe cuculata (Hufnagel, 1767) 0 0 1Catarhoe rubidata ([Denis & Schiffermüller], 1775) 1 1 0Camptogramma bilineata (Linnaeus, 1758) 11 25 15

Xanthorhoe fluctuata (Linneaus, 1758) 3 3 0 Xanthorhoe spadicearia ([Denis & Schiffermüller], 1775) 4 1 0 Xanthorhoe ferrugata (Clerck, 1759) 2 0 1 Xanthorhoe biriviata (Borkhausen, 1794) 1 2 0 Xanthorhoe designata (Hufnagel, 1767) 3 2 0 Xanthorhoe quadrifasciata (Cleck, 1759) 0 0 2 Euphyia biangulata (Haworth, 1809) 1 3 34 Euphyia unangulata (Haworth, 1809) 2 2 0 Epirrhoe galiata ([Denis & Schiffermüller], 1775) 0 1 0 Epirrhoe rivata (Hübner, 1813) 1 3 2 Epirrhoe alternata (Müller, 1764) 18 26 41

Mesoleuca albicillata (Linnaeus, 1758) 4 1 1

- 47 -



Faj Elegyes Bükkös Tölgyes

Hydriomena furcata (Thunberg, 1784) 0 5 0Colostygia olivata ([Denis & Schiffermüller], 1775) 24 63 1Colostygia pectinataria (Knoch, 1781) 59 37 7

Electrophaes corylata (Thunberg, 1792) 1 0 1Chloroclysta siterata (Hufnagel, 1767) 2 2 0

Dysstroma truncata (Hufnagel, 1767) 10 5 0Cidaria fulvata (Forster, 1771) 0 1 1Thera variata ([Denis & Schiffermüller], 1775) 12 10 1Thera britannica (Turner, 1925) 9 7 2

Eustroma reticulatum ([Denis & Schiffermüller], 1775) 3 0 0 Eulithis prunata (Linneaus, 1758) 0 0 1 Eulithis pyraliata ([Denis & Schiffermüller], 1775) 11 7 12 Ecliptopera silaceata ([Denis & Schiffermüller], 1775) 4 2 0Cosmorhoe ocellata (Linneaus, 1758) 3 2 7

Lampropteryx suffumata ([Denis & Schiffermüller], 1775) 5 16 0 Asthena albulata (Hufnagel, 1767) 6 1 7 Euchoeca nebulata (Scopoli, 1763) 1 0 0 Hydrelia flammeolaria ([Denis & Schiffermüller], 1775) 0 0 1 Philereme vetulata ([Denis & Schiffermüller], 1775) 0 1 0 Philereme transversata (Hufnagel, 1767) 0 1 0 Hydria undulata (Linnaeus, 1758) 0 1 0Triphosa dubitata (Linnaeus, 1758) 1 0 0

Pareulype berberata ([Denis & Schiffermüller], 1775) 0 0 1 Horisme vitalbata ([Denis & Schiffermüller], 1775) 2 0 0 Horisme corticata (Treitschke, 1835) 0 1 0

Melanthria procellata ([Denis & Schiffermüller], 1775) 2 40 0 Perizoma alchemillata (Stephens, 1831) 5 2 3Chloroclystis v-ata (Haworth, 1809) 3 1 1

Pasiphila chloerata (Mabille, 1870) 0 1 0 Eupithecia sp. (Curtis, 1825) 6 12 8 Eupithecia pyreneata (Mabille, 1871) 1 0 0 Eupithecia tantillaria (Boisduval, 1840) 2 12 0 Eupithecia icterata (de Villers, 1789) 0 1 1 Aplocera plagiata (Stephens, 1827) 5 5 22 Idaea muricata (Hufnagel, 1767) 0 0 1 Idea moniliata ([Denis & Schiffermüller], 1775) 1 0 0 Idaea biselata (Hufnagel, 1767) 0 2 0 Idaea fuscovenosa (Goeze, 1781) 1 0 0 Idaea dimidiata (Hufnagel, 1767) 2 0 0 Idaea subsericeata (Haworth, 1809) 1 0 0 Idaea trigeminata (Haworth, 1809) 5 1 5 Idaea emarginata (Linneaus, 1758) 2 0 0 Idaea aversata (Linnaeus, 1758) 16 29 12 Idaea degeneraria (Hübner, 1799) 9 4 19 Idaea deversaria (Herrich-Schäffer, 1847) 21 14 74Scopula immorata (Linneaus, 1758) 0 1 4Scopula nigropunctata (Hufnagel, 1767) 0 0 2

- 48 -




Scopula virgulata ([Denis & Schiffermüller], 1775) 0 0 2Scopula marginepunctata (Goeze, 1781) 0 1 1Scopula floslactata (Haworth, 1809) 1 0 2

Rhodostrophia vibicaria (Clerck, 1759) 3 1 3Cyclophora annulata (Schulze, 1775) 3 1 0Cyclophora puppillaria (Hübner, 1799) 0 0 1Cyclophora ruficiliaria (Herrich-Schäffer, 1855) 0 0 3Cyclophora porata (Linneaus, 1767) 4 0 16Cyclophora quercimontaria (Bastelberger, 1897) 0 1 1Cyclophora punctaria (Linneaus, 1758) 4 4 2Cyclophora linearia (Hübner, 1799) 7 42 7Timandra comae (Schmidt, 1931) 13 3 3

Pseudoterpna pruinata (Hufnagel, 1767) 0 0 1Geometra papilionaria (Linnaeus, 1758) 1 0 0

Thetidia smaragdaria (Fabricius, 1787) 1 0 0 Jodis lactearia (Linnaeus, 1758) 1 0 0 Hemithea aestivaria (Hübner, 1789) 2 0 1 Lomaspilis marginata (Linneaus, 1758) 1 7 5 Ligdia adustata ([Denis & Schiffermüller], 1775) 8 3 13 Lomographa bimaculata (Fabricius, 1775) 3 6 1 Lomographa temerata ([Denis & Schiffermüller], 1775) 2 0 2Cabera pusaria (Linnaeus, 1758) 5 3 2Cabera exanthemata (Scopoli, 1763) 19 11 12

Ennomos autumnaria (Werneburg, 1859) 7 0 0 Ennomos quercinaria (Hufnagel, 1767) 18 33 15

Selenia dentaria (Fabricius, 1775) 2 0 1Selenia lunularia (Hübner, 1788) 3 3 5Selenia tetralunaria (Hufnagel, 1767) 8 12 0Odontopera bidentata (Clerck, 1759) 2 4 1Crocallis elinguaria (Linneaus, 1758) 4 2 4Opistograptis luteolata (Linneaus, 1758) 0 0 1

Plagodis pulveraria (Linneaus, 1758) 7 3 2 Plagodis dolabraria (Linneaus, 1767) 5 26 2Cepphis advenaria (Hübner, 1790) 2 0 0

Epione repandaria (Hufnagel, 1767) 0 2 0 Apeira syringaria (Linneaus, 1758) 0 1 1 Puengeleria capreolaria ([Denis & Schiffermüller], 1775) 1 0 0 Hylaea fasciaria ( Linneaus, 1758) 2 8 1Campaea margaritata (Linneaus, 1767) 183 265 111

Lithina chlorosata (Scopoli, 1763) 1 0 0Semiothisa notata (Linneaus, 1758) 11 1 2Semiothisa alternata ([Denis & Schiffermüller], 1775) 1 0 0Semiothisa signaria (Hübner, 1809) 1 0 0Semiothisa liturata (Clerck, 1759) 8 14 1Semiothisa clathrata (Linneaus, 1758) 0 1 1

Perconia strigillaria (Hübner, 1787) 7 6 8Siona lineata (Scopoli, 1763) 1 0 4

- 49 -



Faj Elegyes Bükkös TölgyesCharissa obscurata ([Denis & Schiffermüller], 1775) 0 1 0

Angerona prunaria (Linnaeus, 1758) 0 2 0

Bupalus piniarius (Linnaeus, 1758) 4 0 1 Peribatodes rhomboidarius ([Denis & Schiffermüller], 1775) 82 213 174 Alcis repandata (Linnaeus, 1758) 14 14 1 Alcis bastelbergeri (Hirschke, 1908) 2 6 1 Hypomecis roboraria ([Denis & Schiffermüller], 1775) 27 53 50 Hypomecis punctinalis (Scopoli, 1763) 30 15 15 Fagivorina arenaria (Hufnagel, 1767) 0 13 0 Paradarisa consonaria (Hübner, 1799) 1 3 1 Parectropis similaria (Hufnagel, 1767) 1 0 0 Aethalura punctulata ([Denis & Schiffermüller], 1775) 3 6 1 Ectropis crepuscularia ([Denis & Schiffermüller], 1775) 34 8 6

Biston betularius (Linnaeus, 1758) 1 2 0 Lycia hirtaria (Clerck, 1759) 1 0 0NotodontidaeCerura vinula (Linneaus, 1758) 1 0 0Clostera anachoreta ([Denis & Schiffermüller], 1775) 1 0 0Clostera anastomosis (Linneaus, 1758) 1 0 0Clostera curtula (Linneaus, 1758) 0 0 1Clostera pigra (Linneaus, 1758) 0 1 3

Drymonia dodonea ([Denis & Schiffermüller], 1775) 36 209 71 Drymonia melagona (Borkhausen, 1790) 5 3 0 Drymonia querna ([Denis & Schiffermüller], 1775) 0 0 2

Euchila palpina (Linneaus, 1758) 2 4 0 Furcula bifida (Brahm, 1787) 0 1 0 Furcula furcula (Clerck, 1759) 0 3 0 Harpya milhauseri (Fabricius, 1775) 0 0 1 Leucodonta bicoloria ([Denis & Schiffermüller], 1775) 1 2 0 Notodonta dromedarius (Linneaus, 1758) 1 4 0Ochrostigma velitaris (Hufnagel, 1767) 1 0 0

Peridea anceps (Goeze, 1781) 16 12 16 Phalera bucephala (Linneaus, 1758) 34 7 39 Pheosia gnoma (Fabricius, 1777) 0 1 0 Pheosia tremula (Clerck, 1759) 2 9 0 Ptildon capucina (Linneaus, 1758)

35 44 1 Ptildon cucullina ([Denis & Schiffermüller], 1775) 1 5 3Spatalia argentina ([Denis & Schiffermüller], 1775) 1 6 6Stauropus fagi (Linneaus, 1758) 25 39 8Thaumetopoea processionea (Linneaus, 1758) 1 0 7LymantriidaeCalliteara pudibunda (Linneaus, 1758) 89 149 43

Euproctis similis (Fuessly, 1775) 1 0 0 Lymantria dispar (Linneaus, 1758) 9 22 39Catocala promissa ([Denis & Schifermüller], 1775) 0 1 2

Lymantria monacha (Linneaus, 1758) 8 21 0

- 50 -




Arctiidae Dysauxes ancilla (Linneaus, 1758) 0 0 11 Arctia caja (Linneaus, 1758) 3 1 0

Arctia villica (Linneaus, 1758) 4 1 30 Diacrisia sannio (Linneaus, 1758) 0 0 1 Diaphora mendica (Clerck, 1759) 1 1 4 Euplagia quadripunctaria (Poda, 1761) 13 23 25 Phragmatobia fuliginosa (Linneaus, 1758) 0 0 2 Rhyparia purpurata (Linneaus, 1758) 0 1 1Spilosoma lubricipedum (Linneaus, 1758) 3 1 0Spilosoma luteum (Hufnagel, 1767) 7 2 0Cybosia mesomella (Linneaus, 1758) 0 0 1

Eilema complana (Linneaus, 1758) 2 1 17 Eilema deplana (Esper, 1787) 7 0 1

Eilema lurideola (Zincken, 1817) 55 11 62 Eilema lutarella (Linneaus, 1758) 0 0 1 Eilema sororcula (Hufnagel, 1767) 2 2 0Miltochrista miniata (Foster, 1771) 1 4 4

Pelosia muscerda (Hufnagel, 1767) 0 0 1NolidaeMelagona strigula ([Denis & Schifermüller], 1775) 0 1 0Noctuidae

Herminia grisealis ([Denis & Schifermüller], 1775) 28 26 4 Herminia tarsicrinalis (Knoch, 1782) 110 18 17 Herminia tarsipennalis (Treitschke, 1835) 9 9 12

Idia calvaria ([Denis & Schifermüller], 1775) 0 0 1 Paracolax tristalis (Fabricius, 1794) 14 7 73 Polypogon lunalis (Scopoli, 1763) 0 0 11 Polypogon strigilata (Linnaeus, 1758) 13 17 8 Polypogon tentacularia (Linnaeus, 1758) 0 1 5Trisateles emortualis ([Denis & Schifermüller], 1775) 7 3 3Colobochyla salicalis ([Denis & Schifermüller], 1775) 3 6 5

Hypena proboscidalis (Linnaeus, 1758) 262 119 18Catocala dilecta (Hübner, 1808) 1 0 0Catocala electa (Borkhausen, 1792) 1 0 0Catocala fraxini (Linnaeus, 1758) 1 1 0Conistra rubiginea ([Denis & Schiffermüller], 1775) 2 0 0

Laspeyria flexula ([Denis & Schifermüller], 1775) 2 1 1Minucia lunaris ([Denis & Schifermüller], 1775) 1 0 9

Parascotia fuliginaria (Linnaeus, 1761) 1 0 0 Deltote deceptoria (Scopoli, 1763) 2 0 6 Protodeltote pygarga (Hufnagel, 1766) 4 1 1 Nycteola revayana (Scopoli, 1772) 0 0 1Colocasia coryli (Linneaus, 1758) 51 212 40

Acronicta auricoma ([Denis & Schifermüller], 1775) 1 1 0 Acronicta cuspis (Hübner, 1813) 2 2 0 Acronicta megacephala ([Denis & Schifermüller], 1775) 0 1 1

- 51 -




Acronicta rumicis (Linnaeus, 1758) 1 0 0 Acronicta tridens ([Denis & Schifermüller], 1775) 0 1 0Craniophora ligustri ([Denis & Schiffermüller], 1775) 9 1 6

Moma alpium (Osbeck, 1788) 2 0 2Cryphia algae (Fabricius, 1775) 0 6 2Calophasia lunula (Hufnagel, 1766) 0 1 0Shargacucullia prenanthis (Boisduval, 1840) 0 1 0Shargacucullia schrophulariae ([Denis & Schiffermüller], 1775) 0 1 0

Amphipyra berbera (Fletcher, 1971) 1 1 0 Amphipyra pyramidea (Linnaeus, 1758) 14 12 3 Amphipyra tragopoginis (Clerck, 1759) 2 2 0 Acosmetia caliginosa (Hübner, 1813) 0 0 1 Agrochola circellaris (Hufnagel, 1766) 0 1 0 Amphipoea oculea (Linnaeus, 1761) 11 9 4

Apamea epomidion (Haworth, 1809) 0 0 1 Apamea lithoxylaea ([Denis & Schiffermüller], 1775) 0 1 1 Apamea monoglypha (Hufnagel, 1766) 0 2 0 Apamea scolopacina (Esper, 1788) 0 1 0 Apamea syriaca tallosi Kovács & Varga, 1969 3 2 1 Apamea sublustris (Esper, 1788) 1 0 2 Athetis furvula (Hübner, 1808) 0 0 1 Blepharita satura ([Denis & Schiffermüller], 1775) 4 3 0 Brachylomia viminalis (Fabricius, 1767) 1 0 0Caradrina morpheus (Hufnagel, 1766) 2 0 1Chortodes extrema (Hübner, 1809) 0 0 1

Chortodes fluxa (Hübner, 1809) 1 0 0Cosmia trapezina (Linnaeus, 1758) 35 45 8Charanyca trigrammica (Hufnagel, 1766) 10 13 14

Dypterygia scabriuscula (Linnaeus, 1758) 4 1 0 Euplexia lucipara (Linnaeus, 1758) 10 2 0Gortyna flavago ([Denis & Schiffermüller], 1775) 3 1 0

Hadena albimacula (Borkhausen, 1792) 0 1 0 Hoplodrina alsines (Brahm, 1791) 4 1 3 Hoplodrina ambigua ([Denis & Schiffermüller], 1775) 1 2 3 Hoplodrina superstes (Ochsenheimer, 1816) 4 1 21 Hydraecia micacea (Esper, 1789) 2 0 0 Lacanobia thalassina (Hufnagel, 1766) 5 3 1 Luperina testacea ([Denis & Schiffermüller], 1775) 0 0 3Mamestra brassicae (Linneaus, 1758) 1 3 1Mesapamea secalis agg. (Linneaus, 1758) 7 12 5Mythimna albipuncta ([Denis & Schiffermüller], 1775) 8 1 6Mythimna conigera ([Denis & Schiffermüller], 1775) 0 1 0Mythimna ferrago (Fabricius, 1787) 4 2 13Mythimna impura (Hübner, 1808) 1 0 0Mythimna turca (Linneaus, 1758) 2 0 0Mythimna vitellina (Hübner, 1808) 1 0 4Oligia latruncula (Haworth, 1809) 5 2 2

- 52 -



Faj Elegyes Bükkös TölgyesOligia strigilis (Linnaeus, 1758) 1 1 0Oligia versicolor (Borkhausen, 1792) 0 0 1Orthosia cruda ([Denis & Schiffermüller], 1775) 0 0 1Orthosia gothica (Linnaeus, 1758) 0 0 1

Paradrina clavipalpis (Scopoli, 1763) 0 1 0 Phlogophora meticulosa (Linneaus, 1758) 6 1 0 Platyperigea aspersa (Rambur, 1834) 1 0 2 Platyperigea kadenii (Freyer, 1836) 1 0 2 Polia nebulosa (Hufnagel, 1766) 8 1 1 Rusina ferruginea (Esper, 1785) 21 4 11Thalpophila matura (Hufnagel, 1766) 0 1 0Tholera cespitis ([Denis & Schiffermüller], 1775) 0 0 1Tholera decimalis (Poda, 1761) 0 0 2Trachea atriplicilis (Linnaeus, 1758) 0 4 1

Heliothis armigera (Hübner, 1803) 0 1 0

Abrostola asclepiadis ([Denis & Schiffermüller], 1775) 3 1 1 Abrostola tripartita (Hufnagel, 1766) 2 1 0 Abrostola triplasia (Linnaeus, 1758) 2 1 0 Autographa gamma (Linnaeus, 1758) 4 4 2 Autographa jota (Linnaeus, 1758) 0 1 0 Autographa pulchrina (Haworth, 1809) 2 0 0 Diachrysia chrysitis (Linnaeus, 1758) 5 4 0 Diachrysia stenochrysis (Warren, 1913) 5 2 0Macdunnoghia confusa (Stephens, 1850) 0 1 0

Agrotis exclamationis (Linnaeus, 1758) 0 2 2 Agrotis ipsilon (Hufnagel, 1766) 0 1 1 Agrotis segetum ([Denis & Schiffermüller], 1775) 0 1 1 Axylia putris (Linnaeus, 1761) 8 0 0Chersotis rectangula ([Denis & Schiffermüller], 1775) 0 0 1

Epilecta linogrisea ([Denis & Schiffermüller], 1775) 2 0 0 Eurois occulta (Linnaeus, 1758) 0 0 1 Euxoa nigricans (Linneaus, 1758) 0 0 1Metagnorisma depuncta (Linnaeus, 1761) 93 42 8

Noctua comes (Hübner, 1813) 9 14 7 Noctua fimbriata (Schreber, 1759) 9 9 6 Noctua interposita (Hübner, 1790) 109 376 37 Noctua janthe (Borkhausen, 1792) 1 3 1 Noctua janthina ([Denis & Schiffermüller], 1775) 0 0 1

Noctua orbona (Hufnagel, 1766) 3 3 3 Noctua pronuba (Linnaeus, 1758) 67 163 61Ochropleura plecta (Linnaeus, 1761) 1 2 0Opigena polygona ([Denis & Schiffermüller], 1775) 0 1 0

Xestia baja ([Denis & Schiffermüller], 1775) 15 20 11 Xestia castanea (Esper, 1798) 0 3 3 Xestia c-nigrum (Linnaeus, 1758) 31 37 38 Xestia rhomboidea (Esper, 1790) 7 15 2 Xestia triangulum (Hufnagel, 1766) 16 3 0 Xestia xanthographa ([Denis & Schiffermüller], 1775) 0 0 6

- 53 -



II/1. melléklet: A vizsgált erdőállományok összehasonlítása a gyű jtött éjszakainagylepkék állatföldrajzi beosztása alapján.

a. Elegyes és bükkös erdőállomány összehasonlítása a két mintaterületen megfigyelt éjszakai

a. Com

1 8 , 0

3 3

0 , 4

1 0

1 , 2

3 0

5 3 , 6

8 9

0 , 4

1 0 0

, 4 1 0

0 , 8

2 0

1 5 , 1

6 4

0 , 4

1 0

0 , 4

1 0

0 , 4

1 0

3 , 6

8 9

0 , 4

1 0

0 , 4

1 0

3 , 2

7 9

0 , 4

1 0

0 , 4

1 0

0 , 4

3 1

1 3 , 3

6 2

0 , 4

3 1

0 , 8

6 2

5 3 , 0

1 7

0 , 8

6 2 0 , 4

3 1

1 , 7

2 4 1 7 , 6

7 2

0 , 4

3 1

0 , 4

3 1

0 , 4

3 1

4 , 3 1 0

0 , 4

3 1

0 , 4

3 1

0 , 4

3 1

3 , 4

4 8

0 , 4

3 1

0 , 4

3 1

A t l a

n t o m e d i t e r r á n f a u n a e l e m

B o r e o - k o n t i n e n t á l i s f a u n a e l e m

B o r e o - m o n t á n - s z u b a l p i n f a u n a e l e m

C

i r k u m b o r e á l i s f a u n a e l e m

E u r o s z i b é r i a i f a u n a e l e m

E x t r a m e d i t e r r á m - e u r ó p a i f a u n a e l e m

E x t r a m e

d i t e r r á n - ( k ö z é p - ) e u r ó p a i

f a u n a e l e m

H o l a r k t i k u s f a u n a e l e m

H

o l o m e d i t e r r á n f a u n a e l e m

H o l o m

e d i t e r r á n - i r á n i f a u n a e l e m

H o l o m e d i t e r r á n

- n y u g a t á z s i a i f a u n a e l e m

H o

l o p a l e a r k t i k u s f a u n a e l e m

M e d i t e r r á n

- n y u g a t á z s i a i f a u n a e l e m

P

a c i f i k u s - j a p á n f a u n a e l e m

P a l e o t r ó p

u s i - m e d i t e r r á n f a u n a e l e m

P á n t r ó p i k u s f a u n a e l e m

P o

n t o m e d i t e r r á n f a u n a e l e m

P o n t o m e d

i t e r r á n - k a s z p i - t u r k e s z t á n i

S z u b t r ó p u s i f a u n a e l e m

Állatföldrajzi be osztás

F a u n a k o m p o n e n s e k a r á n y a

El egye s B ükk ös

nagylepke fajok állatföldrajzi beosztása alapján (%)parsion of the fauna type in the mixed and beech forest stands (%) ( green - mixed stand;

orange – beech stand)

0 , 4 3 1

1 3 , 3 6 2

0 , 4 3 1

0 , 8 6 2

5 3 , 0 1 7

0 , 8 6 2

0 , 4 3 1

1 , 7 2 4

1 7 , 6 7 2

0 , 4 3 1 0

, 4 3 1

0 , 4 3 1

4 , 3 1 0

0 , 4 3 1

0 , 4 3 1

0 , 4 3 1

3 , 4 4 8

0 , 4 3 1

0 , 4 3 1

0 , 4 6 3

1 4 , 8 1 5

0 , 4 6 3

0 , 9 2 6

5 4 , 6 3 0

0 , 9 2 6

1 6 , 6 6 7

0 , 9 2 6 0

, 4 6 3

0 , 4 6 3

4 , 6 3 0

0 , 4 6 3

0 , 4 6 3

2 , 7 7 8

0 , 4 6 3

0 , 4 6 3

A t l a n t o m e d i t e r r á

n f a u n a e l e m

B o r e o - k o n t i n e n t á l i s f a u n a e l e m


C i r k u m b o r e á l i s f a u n a e l e m

E u r o s z i b é r i

a i f a u n a e l e m


E x t r a m e d i t e r r á n - ( k ö z é p - ) e u r ó p a i

f a u n a e l e m

H o l a r k t i k u

s f a u n a e l e m

H o l o m e d i t e r r á

n f a u n a e l e m

H o l o m e d i t e r r á n - i r á

n i f a u n a e l e m

H o l o m e d i t e r r á n - n y u g a t á z s i

a i f a u n a e l e m

H o l o p a l e a r k t i k u

s f a u n a e l e m

M e d i t e r r á n - n y u g a t á z s i a i f a u n a e l e m

M e d i t e r r á n - x e r o m o n t á

n f a u n a e l e m

H o l o m e d i t e r r á n - t u r k e s z t á n i f a u n a e l e m

P a c i f i k u s - j a p á

n f a u n a e l e m

P a l e o t r ó p u s i - m e d i t e r r á

n f a u n a e l e m

P á n t r ó p i k u

s f a u n a e l e m

P o n t o m e d i t e r r á

n f a u n a e l e m

P o n t o m e d i t e r r á n - k a s z p

i - t u r k e s z t á n i

S z u b t r ó p u

s i f a u n a e l e m

Állatföldrajzi beosztás

F a u n a k o m p o n e n s e k a r á n

y a

Bükkös Tölgyes

b. Bükkös és tölgyes erdőállomány összehasonlítása a két mintaterületen megfigyelt éjszakai nagylepke

fajok állatföldrajzi beosztása alapján (%)b. Comparsion of the fauna type in the beech and oak forest stands (%) ( orange – beech stand;yelow – oak stand)

- 54 -



1 8 , 0

3 3

0 , 4

1 0

1 , 2

3 0

5 3 , 6

8 9

0 , 4

1 0

0 , 4

1 0

0 , 8

2 0

1 5 , 1

6 4

0 , 4

1 0 0

, 4 1 0

0 , 4

1 0

3 , 6

8 9

0 , 4

1 0

0 , 4

1 0

3 , 2

7 9

0 , 4

1 0

0 , 4

1 0

0 , 4

6 3

1 4 , 8

1 5

0 , 4

6 3

0 , 9

2 6

5 4 , 6

3 0

0 , 9 2 6

1 6 , 6

6 7

0 , 9 2 6 0

, 4 6 3

0 , 4

6 3

4 , 6

3 0

0 , 4

6 3

2 , 7

7 8

0 , 4

6 3

0 , 4

6 3

A t l a n t o m e d i

t e r r á n f a u n a e l e m

B o r e o - k o n t i n e

n t á l i s f a u n a e l e m


C i r k u m b o

r e á l i s f a u n a e l e m

E u r o s z i b é r i a i f a u n a e l e m


E x t r a m e d i t e r r á n - ( k ö z é p - ) e u r ó p a i

f a u n a

e l e m

H o l a r

k t i k u s f a u n a e l e m

H o l o m e d i t e r r á n f a u n a e l e m

H o l o m e d i t e r r á n - i r á n i f a u n a e l e m

H o l o m e d i t e r r á n - n y u g a t

á z s i a i f a u n a e l e m

H o l o p a l e a r

k t i k u s f a u n a e l e m

M e d i t e r r á n - n y u g a t

á z s i a i f a u n a e l e m

M e d i t e r r á n - x e r o m

o n t á n f a u n a e l e m

P a c i f i k u s - j a p á n f a u n a e l e m

P a l e o t r ó p u s i - m e d i t e r r á n f a u n a e l e m

P o n t o m e d i

t e r r á n f a u n a e l e m

P o n t o m e d i t e r r á n - k

a s z p i - t u r k e s z t á n i

S z u b t r ó p u s i f a u n a e l e m

Állatföldrajzi beosztás

F a u n a k o m p o n e n s a r á n y o k

E le gy es Tö lg yes

c. Elegyes és bükkös erdőállomány összehasonlítása a két mintaterületen megfigyelt éjszakai nagylepkefajok állatföldrajzi beosztása alapján (%)

c. Comparsin of fauna type in the mixed and oak forest stands (%) (green – mixed stand; yelow - oak stand)

- 55 -



II/2. melléklet: A vizsgált erdőállományok összehasonlítása a gyű jtött éjszakaiagylepkék ökológiai beosztása alapján.

sa alapján (%)

n

0,4104,918

0,410

0,4101,639

1,230

0,410

0,410

14,754

0,4100,410

0,410

1,230

0,8201,639

0,410

0,4100,410

0,410

4,0980,410

13,525

0,820

4,5082,869

3,689

0,410

9,8360,410

20,492

4,098

0,410

0,820

2,459

0,4315,603

0,431

1,724

1,293

0,431

0,4310,431

16,379

0,431

0,431

1,724

0,4311,724

0,431

0,431

3,8790,431

12,500

0,862

5,6031,724

2,155

0,431

9,4831,293

19,828

0,8620,431

3,448

0,4310,431

0,431

0,862

1,724

Adventív

Altoherbosa

Altoherbosa-nemorális

Arundifil

Boreomontán

Detitrofág

Éger

Erdőszegély-erdősztyep

Erdősztyep faj

Euryök

Euryök-quercetális

Euryök-silvicol

Fungivor

Fűz-nyár

Higrofil

Láperdei

Lápréti

Lápréti-láperdei

Lejtősztyep

Lejtősztyep-erdősztyep

Mezofil

Mezofil-higrofil

Nemorális

Nyáras

Nyár-f űz

Nyír-éger

Pinetális

Pszammofil

Quercetális

Quercetális-silvicol

Silvicol

Szegélycserjés faj

Sziklagyepi sztyep faj

Sztyep

Sztyep-erdősztyep

Sztyep-mezofil faj

Sztyep-silvicol faj

Vándor

Zuzmóevő


Öklógiai beosztások aránya

Elegyes Bükkös

a. Elegyes és bükkös erdőállomány összehasonlítása a két mintaterületen megfigyelt éjszakai nagylepkék

ökológiai beosztáa. Comparsion of the ecological type in the mixed and beech forest stands (%) (green – mixed stand;

orange – beech stand)

- 56 -



0,431

5,603

0,431

1,724

1,293

0,431

0,431

16,379

0,4310,431

1,724

0,431

1,724

0,431

0,431

3,879

0,431

12,500

0,862

5,603

1,724

2,155

0,431

9,483

1,293

19,828

0,862

3,448

0,431

0,431

0,431

0,862

1,724

3,704

0,463

0,926

1,852

0,463

0,463

14,352

0,463

0,4630,926

2,315

0,926

1,389

0,463

0,463

5,556

11,111

0,463

0,463

3,704

0,463

3,241

0,463

12,500

0,463

21,296

0,463

4,630

0,463

0,463

0,463

0,463

0,926

2,778

Adventív

Altoherbosa


Boreomontán

Detitrofág

Éger


Euryök


Euryök-silvicolFungivor

Fűz-nyár

Higrofil

Láperdei

Lápréti

Lápréti-láperdei


Mezofil

Mezofil-higrofil

Nemorális

Nemorális-silvicol

Nyáras

Nyár-f űz

Nyír-éger

Pinetális

Pszammofil

Quercetális


Silvicol

Szegélycserjés

Sziklagyepi

Sztyep

Sztyep-erdősztyep

Sztyep-mezofil faj

Sztyep-silvicol faj

Vaccinetális

Vándor

Zuzmóevő


Bükkös T ölgyes

b. Bükkös és tölgyes erdőállomány összehasonlítása a két mintaterületen megfigyelt éjszakai nagylepkék

ökológiai beosz sa alapján (%)b. Comparsion of the ecological type in the beech nd oak forest stands (%) (orange – beech stand;

táa

yellow – oak stand)

- 57 -



0,410

4,918

0,410

0,410

1,639

1,230

0,410

0,410

14,754

0,410

0,410

0,410

1,230

0,820

1,639

0,410

0,410

0,410

0,410

4,098

0,410

13,525

0,820

4,508

2,869

3,689

0,410

9,836

0,410

20,492

4,098

0,410

0,820

2,459

3,704

0,463

0,926

1,852

0,463

0,463

14,352

0,463

0,463

0,926

2,315

0,926

1,389

0,463

0,463

5,556

11,1110,463

0,463

3,704

0,463

3,241

0,463

12,500

0,463

21,296

0,463

4,630

0,463

0,463

0,463

0,463

0,926

2,778

Adventív

Altoherbosa


Arundifil

Boreomontán

Detitrofág

Éger


Euryök


Euryök-silvicol

Fungivor

Fűz-nyár

Higrofil

Láperdei

Lápréti

Lápréti-láperdei

Lejtősztyep


Mezofil

Mezofil-higrofil

NemorálisNemorális-silvicol

Nyáras

Nyár-f űz

Nyír-éger

Pinetális

Pszammofil

Quercetális


Silvicol

Sziklagyepi

Sztyep

Sztyep-erdősztyep

Sztyep-mezofil faj

Sztyep-silvicol faj

Vaccinetális

Vándor

Zuzmóevő


Eleg ye s T ölg yes

Bükkös és tölgyes erdőállomány összehasonlítása a két mintaterületen megfigyelt éjszakai nagylepkék

ökológiai beosztása alapján (%)Comparsion of the ecological type in the mixed and oak forest stands (%) (green – mixed stand;

yellow – oak stand)

- 58 -



III. melléklet: A nyári és őszi aspektus éjszakai nagylepke diverzitásának sszehasonlítása a vizsgált erdőállományokban, a Rényi-féle diverzitás rendezésegítségével

a. Nyári és őszi aspektusok llománybana. Diversity profi and

b. Nyári és őszi aspektus őállománybanb. Diversity p

ös

0 0,4 0,8 1,2 1,6 2 2,4 2 ,8 3,2 3,6 4

Skálaparaméter

0

2040

60

80

100

120

140

160

180


éjszakai nagylepke diverzitásának rendezése az elegyes erdőáles of the summer and autumn aspects in the mixed forest st

ok éjszakai nagylepke diverzitásának rendezése a bükkös erdrofiles of the summer and autumn aspects in the beech forest stand

0 0,4 0,8 1,2 1,6 2 2,4 2,8 3,2 3,6 4

Skálaparaméter

0

2040

60

80

100

120

140

160

180


- 59 -



0 0,4 0 ,8 1,2 1,6 2 2,4 2,8 3,2 3,6 4

Skálaparaméter

0

20

40

60

80

100

120

140

160

180


c. Nyári és őszi aspektusok éjszakai nagylepke diverzitásának rendezése a tölgyes erdőállományban

c. Diversity profiles of the summer and autumn aspects in the oak forest stand

- 60 -



IV/1. melléklet: A csapdák elhelyezkedése a mintaterületeken

a. A vödörcsapdák elhelyezkedése az elegyes erdőállománybana. Localities of the light traps in the mixed stand

b. A vödörcsapdák elhelyezkedése a bükkös erdőállománybanb. Localities of the light traps in the beech stand

- 61 -



c. Vödörcsapdák elhelyezkedése az tölgyes erdőállományban

c. Localities of the light traps in the oak stand

IV/2. melléklet: A mintaterületek fényképdokumentációja

a. Az elegyes állomány szerkezete áll legközelebb a természetes erdőképhez, jól láthatók a természeteslékek, az újulatfoltok és lombkorona szintezettsége

a. Stratification of the mixed stand is close to the natural stage. The natural clearings and the patches of saplings are well visible

- 62 -



b. A tölgyes állomány viszonylag homogén, kevés elegyfajjal, a cserjeszint viszont igen gazdag. Az éjjeli

lepkék diverzitása az alacsony faj és egyedszám ellenére is magas, a minta kiegyenlítettsége miattb. The oak stand is relatively homogeneous with low number of side species, although the scrub level isrich in species. The diversity of the macro moths is relatively high despite the low number of recorded

species and specimens because the evenness index of the sample is high.

c. A bükkös állomány belseje homogén képet mutat, a cserjeszint hiánya, a szubnudum lágyszárú borításaz éjjeli lepkefauna diverzitásában is megmutatkozik

c. The interior of the beech stand is visibly homogeneous. The lack of scrub species and the subnudum

herbaceous level is well reflected in the low diversity of macro moths.

- 63 -

erdőállományok diverzitásának összehasonlítása az éjszakai nagylepkék alapján

Documents