Miért Felvezető?

A felvezető: ismert kifejezés a Forma-1 világában. Mielőtt a futam el-kezdődik, egy felvezető kört tesznek a versenyzők a pályán…

Felvezetőt készítenek filmeknek, műsoroknak, mint egy ráhangoló, kedv-csináló összeállítást, egy előzetest…

Ilyen felvezető földi életünkben a közösségi létünk is: bemelegítünk, hogy alkalmassá váljunk a „versenyre”. Előkészít, ráhangol és átvezet egy má-sik dimenzióba, Isten Országába.És szó szerinti értelemben is a közösségbe tartozásunk felvezető a meny-nyei életbe, a szentek közösségébe. Végső soron pedig „felvezet Ő”: mert Jézus tudja egyedül az utat…

A tartalomból:Miért Felvezető?•Minden tevékenységünket a •közösségből kell megélnünk! (Interjú Kocsis Fülöp görög katolikus püspök atyával) Érintés • (Tanúságtétel)Rejtvény •A Hit Kapuja • (Lelkiség)Új lelkigyakorlatok...•Vers•Impresszum•

Ön, mint az egyház püspöke, mit gondol a közösségekről, az egyházi csoportokról?Ennek teológiai jelentősége van. A közösség nem csak egy csoport, amelyben jól érzik magukat az embe-rek, hanem az egyházi közösségben Isten szentháromságos közössége je-

lenik meg. Amikor az ember közös-ségre vágyik, akkor valójában a szíve mélyén azt tapasztalja meg, hogy ő az Isten közösségébe szeretne tartozni. Hogyha mi Isten képére vagyunk al-kotva, akkor belénk van táplálva az, hogy a közösségben tudunk igazán élni és fejlődni. Ahogy Isten is (Atya

- Fiú - Szentlélek) misztikus közösség-ben él, az ő képmásaként mi is közös-ségre vágyunk. Tehát ez a keresztény és istenkövető életnek alappillére, hogy a kereszténységünket közösség-ben tudjuk csak megélni. Egyrészről, ahogy eddig mondtam, én vágyom a közösségre, mégpedig azért, mert végső eredményben, végső értelme-zésben az isteni közösségre vágyom, másrészt pedig azért, mert magát az isteni életet, a szeretet alaptörvényét nem lehet megélni magányosan. A szeretet parancsát csak közösségben tudjuk megélni és ezért az egyház kezdettől fogva gyülekezetekre, egy-bejövő közösségekre épül.

Az Ön személyes életében, akár mint szerzetes, vagy akár mint lelki-pásztor, mit jelent a közösség a gya-korlatban?Bevallom, hogy a szerzetes közösség-ben sokkal inkább megélhettem ennek a szépségét. Tehát a szerzetes közös-ség még kézzelfoghatóbban teológi-ai közösség. Mert ott azért vagyunk

Minden tevékenységünket a közösségből kell megélnünk!Interjú Kocsis Fülöp görög katolikus püspök atyával

I. évfolyam, 1. szám • 2012. szeptember

2 Felvezető közösségi lap • I. évfolyam, 1. szám • 2012. szeptember

együtt, hogy Istennek éljünk, mivel Isten hoz bennünket össze nyilvánva-lóan. Az egyházközségben persze én is megküzdöttem azzal, hogy az em-berek nem mindig úgy viselkednek, úgy élnek, ahogy egy közösségben élni kellene. A papnak nagy feladata, hogy elvezesse őket arra, mit jelent a közösség. A közösség az a közeg, ahol nekem feladatom van, persze és ahonnan merítem az erőt, hogy a ke-resztény életet élhessem. Püspökként pedig arra törekszem, hogy minden egyes intézményünk egyben keresz-tény közösség is legyen. Tehát az isko-lák tantestületei, az óvodák pedagó-gusai és a szociális gyermekvédelmi hálózat munkacsoportjai is mind ke-resztény közösséggé kovácsolódja-nak össze. Azért válunk egyházivá, mert keresztény közösségben élünk, a munkánkat keresztény közösségben éljük meg. Azzal hogy rátesszük a pe-csétet, meg olyan nevet adunk neki, amit szentről nevezünk el, attól még nem lesz keresztény. Tehát minden te-vékenységünket vagy a közösségben, vagy a közösség vonatkozásában, a közösségből kell megélnünk.

Mielőtt Isten hívását megérezte, azelőtt Ön is eljárt közösségbe?Igen. Abban az időben, a ’80-as évek-ben, az ifjúsági élet nagyon aktív volt. Én is vágytam közösségbe. Szegeden a görög-katolikusok nagyon kevesen

voltak, ezért a rómaiakhoz jártam. A jezsuita templomban egy nagyon jó közösség volt. Ötvenen-hatvanan jöttünk össze: zenéltünk, kirándulá-sokat szerveztünk, előadásokat- és tanúságtételeket hallgattunk. Nagyon szerettem, beletartoztam én is ízig-vé-rig. Egy másik közösségünk is volt: a KEFÉT, azaz a Keresztény Fiatalok Építő Tábora, amelybe az ország min-den pontjáról jöttünk össze. Ez egy fe-dőnév volt, hogy mi építő táborba me-gyünk – akkor, a kommunizmusban csak így lehetett fiataloknak táboroz-ni. Valójában lelkigyakorlatokat szer-veztünk. Közben tényleg dolgoztunk is: egy templomot felújítottunk, vagy segítettünk szüretelni… Tehát nekem is sokat számított fiatalként, hogy ke-resztény közösségbe tartozhattam.

Miért fontos tartozni valahova? Az ember a közösségben tud kibon-takozni igazán. Ott fölismerem, hogy milyen gyengéim, és milyen adottsá-gaim, erényeim vannak. Tehát azért nagyon fontos a közösség, hogy az ember önmagát megismerje, mert különben csak úgy él a világban, azt követi, amit éppen a nagy tömeg és a divat diktál - ez nem élet. Ebben nem tud kibontakozni az emberi személyi-ség. A közösségben igen, mert vannak kapcsolatok, amelyek eredményekép-pen én magam is látom, hogy milyen vagyok. Tehát a közösség ebben elen-

gedhetetlen, úgyhogy aki meg akarja ismerni önmagát, életét, életcélját, an-nak fontos, hogy a hitét közösségben élje meg.

Mi az, amit ön a legnagyobb ve-szélynek, vagy legnagyobb problé-mának lát, amire oda kell figyelnie annak, aki egy jézusi közösségben szeretne növekedni?A keresztény közösségeknek, fiatalok közösségének egyik veszélye, hogy elfelejtenek kereszténnyé lenni, vagy elfelejtik ennek a törekvését. A közös-ségbe járás nekik feladat is, késztetés is, hogy önmagukat egyre inkább mélyítsék, egyre jobban megismerjék, egyre jobban tevékenykedjenek is az egyházban a szolgálattétel által. Erre oda kell figyelni. A másik veszély: elmegyek a közösségbe, hogy én jól érezzem magam, és ha engem nem vesznek körül, vagy ott nincs elég jó barátom, akkor otthagyom. Nem, nem ezért megyek közösségbe, hanem azért, hogy én adhassak, fölfedez-zem hol, mi módon tudom megélni a krisztusi szeretetet. Tehát én akarjak adni, ne pedig azt keressem, hogy ne-kem mit ad ez a közösség.

Köszönöm szépen Püspök atya a beszélgetést. Nekem személy sze-rint is sokat jelentettek szavai. Isten áldja a további szolgálatában!

V an valami varázslatos egy tör-ténet első szavaiban, sohasem

tudhatjuk hova vezetnek. Engem ide vezettek, ahol otthonra találtam – hal-lottam egyszer ezt a néhány szót és magával ragadott, összeszorult szívvel gondoltam arra, miként tértem „haza” Istenhez, mint ahogy a tékozló fiú is visszatért atyjához. Gyermekként az édesanyám, ami-kor játszani engedett kisbarátaimhoz, mindig azt mondta nekem, hogy „kis-lányom akkor kell hazajönnöd, ha hallod a harangszót”! A mindennapi teendőim végzése mellett hallottam

meg egy nap a harang hívó szavát, ami Istenhez vezetett haza. A harang Istenre irányítja a figyelmünket. Szá-momra a harangszó jelenti Istennel való kapcsolatom új kezdetét. Vissza-kaptam elvesztett biztonságérzetemet, amit a világban kerestem, de Isten-nél találtam meg. Új életet nyertem a Szentlélekben harangszóra. Életem során nem mindig voltam képes megérteni Isten szeretetét. A régi és az új életem között a különbség a nézőpontokban van, és ez a dolgok kimenetelében is érvényesül. Az Úr gondviselő szeretete kísért magzat ko-

romtól kezdődően, a szüleim halálá-val túl korán ért veszteségen át. Az Úr szeretete elért és magához vont engem életem körülményeivel. Érintéseket ta-pasztalunk meg, amikor Isten kegyel-me kiárad. Felkészített, majd elvezetett engem egy olyan hivatásra, ahol a gondosko-dásra szoruló, hányattatott sorsú gyer-mekek, és fiatalok életében nyújthatok segítséget. A gyermekvédelemben sa ját életemmel szolgálok mintául, no ha jómagam nem éltem családból ki e melve, az állami gondoskodásban fel növekvő gyermekek szenvedéseit

Érintés„Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel. 4,20)

Felvezető közösségi lap • I. évfolyam, 1. szám • 2012. szeptember 3

Kedves Olvasó! Kérlek, hogy most egy pillanatra képzeld magad elé az első képet, ami megjelenik a gondolatodban, ha meg-hallod ezt a kifejezést: a Hit Kapuja! Abban a szerencsés helyzetben vagyunk mi katolikus hívők ugyanis, hogy az idén októbertől – a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulójára emlékezve – több mint egy éven keresztül a Hit Évét ünnepelhetjük. XVI. Benedek pápa pedig ennek az évnek a meghirdetésekor, mintegy mottóul, ezt a szent-írási képet tárja elénk: Szent Pál és társai „egybegyűjtötték az Egyházat, elbeszélték milyen nagy dolgokat művelt ál-taluk az Isten, és hogyan nyitotta meg a hit kapuját a pogá-nyoknak…” (Ap Csel 14,27). Az én képem, ami eszembe jut erről a kifejezésről, azt a pillanatot ábrázolja, amikor II. János Pál pápa tizenkét évvel ezelőtt megnyitotta a Jubileumi Szentév kapuját Ka-rácsony előestéjén. Elsőéves kispapként az esztergomi Ba-zilika kórusáról néztem a közvetítésben az idős, de mégis határozott Szentatyát, amint kitárta a Szent Péter Bazilika hatalmas bronz kapuját. Akkor is valami nagy várokozást

éltünk át az Egyházban azzal kapcsolatban, hogy most ne-künk adatik meg ez a történelmi lehetőség, hogy egy ke-rek évforduló kapcsán elgondolkodjunk Isten nagy tettein, melyek először a múltban, de legfőképpen a jelenünkben, a mi életünkben, az én életemben történtek és történnek. Ha Te is belekapcsolódsz legalább lélekben ennek az évnek a programjába, akkor hasonló kis csoda részese le-hetsz: a hit kapuja számodra is újra feltárul, Krisztus be-lép az életedbe, és most, 2012. kellős közepén a válságok, kérdések, küzdelmek közepette is átélheted, hogy az Úr szeretete jelen van az életedben. Ennek az életnek a teljes-sége pedig abban az Egyházban van, ami a hitvallás és a szentségek eszközén keresztül közvetíti Neked Isten ke-gyelmét. Nézz tehát kicsit magadba: mikor és hol tapasztaltad eddig különösen is Isten erejét? Hol vagy most a hit útján, mit szeretnél kérni ezzel kapcsolatban Tőle? Ha mindeze-ket megfogalmaztad, állj oda a saját életed nagy kapuja elé és engedd, hogy Jézus bevezessen a Hit Kapuján!

azonban megtapasztaltam. A hivatás betöltéséig – és azóta is – fogta a ke-zem, végig vezetett az úton. Egy éve költöztem Pécsre, szomo-rúan hagytam ott azt a közösséget, akikkel együtt vettem részt vasárna-ponként a szentmisén. Aggódtam, hogy vajon új lakhelyemen találok-e olyan plébániát, amelyet magaménak érzek? Imádkoztam, hogy megtalál-jam a helyem. Elvezetett az Úr arra a plébániára, amely a nevemet viseli. A szentmiséről hazafelé tartottam, amikor a tömegközlekedési eszközön

egy hajléktalan férfi kabátja alól, féltve őrizvén elővett egy sárga színű rózsát, és kedvesen megkérdezte tőlem „elfo-gadnám ezt a virágot”. Tudtam, hogy Isten figyel rám, a kedvenc virágomat adta. Isten mindent felhasznál arra, hogy célba juttasson az Ő terve szerint. Tudom, hogy nyugodtan rábízhatom ma gam, sehol sem vagyok nagyobb biz tonságban, mint az Ő kezében. Meg hallani a szelíd hangot, amely „sú-góként” érted van, fantasztikus megta-pasztalás. Biztos vagyok benne, hogy te is találkoztál már olyan hétköznapi

eseményekkel, amelyekben felfedez-hetted Isten kezét. Őszintén, hány ilyen alkalmat hagytunk már elmenni? Olyan helyzetekbe állított bele az Úr, melyek vizsgaként álltak előttem. Örömmel tudatom, hogy átmentem a vizsgán. Honnan tudom, hogy si-keres vizsgát tettem? Onnan, hogy a kezedben tartod és olvasod írásomat! Látod milyen tökéletes az Isten terve? Életem eseményeivel megismerhetted a végtelenül irgalmas Istent, aki maga a szeretet! Elisabeth

Az itt felsorolt szavak vízszintesen, függőlegesen és átlósan ol-vashatók balról jobbra és jobbról balra, illetve fentről lefelé és lentről felfelé. Egy betű többször is felhasználható! A szavakat kihúzva, a megmaradt betűket sorban összeolvasva, az itt lát-ható idézet utolsó szavát kapjuk.„A közösséget megélni annyi, mint ledönteni a korlátokat, és befogadni a … .” (Jean Vanier)

ANYADNSKEFÉTHITKÖZÖSSÉGMOZGÁS

SÉRÜLTKERESZ-TÉNYJÁNOSÉVSZAKÖREG

TANÚMVANDÉLTÁJBANHIBAIGAZBAJ

TALÁLGRÓFHALLÁSLÁTÁSSZÜLSÁRA

A Hit Kapuja

A megfejtéseket a következő e-mail címre várjuk: felvezeto2012@gmail.comBeküldési határidő: 2012. október 1.A helyes megfejtők között 3 db 1500 ft értékű könyvcsomagot, 5 db 2000 ft értékű kupont (amely a Holdfény Közösség őszi lelki hétvégéin váltható be, mint kedvezmény), valamint egy dicsőítő cd-t sorsolunk ki (amelyet Rőmer Károly ajánlott fel).

4 Felvezető közösségi lap • I. évfolyam, 1. szám • 2012. szeptember

Simon László

HiszedAz anyag rabláncán feszülve,hiszed, hogy egyszer majd szabadulsz,s lelked béklyóit levetve,egy utolsót még jajdulsz,de aztán szabad leszel végre,s könnyedén röppent fel az égbe,hited.

Fel, fel a magasba,hol többé nem kínoz enyészet,hol nem ragad rád föld sara,s magad mögött hagyva az egészet,betölti lényed a tisztaság,és beteljesül végre az igazság.Hiszed.

Köszönjük,hogy elolvasta lapunk első számát!

Ha tetszett, és máskor is kézbe kívánja venni, kérem, jelezze a felvezeto2012@gmail.com email címen!

Amennyiben támogatni is kívánja az újság megjelené-sét, azt a következő számlaszámra történő átutalással teheti meg: 11731018-20002877. Tűntesse fel a megjegyzés rovatba: támogatás. Isten fizesse meg!

ImpresszumFelelős kiadó:Holdfény Közösség AlapítványE-mail: holdfenykozosseg@gmail.comHonlap: holdfenykozosseg.huSzerkesztők:Dr. Frankó Tamás, Simon Virág, Listár IstvánNyomdai előkészítés: Komáromi Csaba • www.chabelle.huNyomdai kivitelezés: Molnár Nyomdaipari és Kiadó Kft. (Pécs, Légszeszgyár u. 28.)

„Karizmatisztázó” lelki napok (dr. Gorove László lelkigyakorlata alapján)

Téma: a Szentírás alapján végig vett és röviden elemzett 30 karizmából segít felfedezni, hogy melyekkel rendelke-zünk személyesen. Célja: a karizmáikkal tisztában lévő személyek aktívab-ban, hatékonyabban tudnak részt venni a közösségeikben, ezáltal eredményesebben szolgálhatják Istent, építhetik az Ő Országát.

Időpontok: 2012. szeptember 28-30. Püspökszentlászló; 2012. október 12-14. Petőfiszállás – Pálosszentkút; 2012. november 23-25. Bárdudvarnok – Kaposszentbenedek „Imaiskola” lelki napok (Katona István atya lelkigyakorlata alapján)

Téma: az imádság. A különféle imamódok (belső ima, dicsőí-tés, elmélkedés, gyógyulásért mondott ima, Jézus-ima, közbenjáró ima, Zsoltárok imádkozása) elméleti ismertetése és gyakorlati módon történő alkalmazása. Célja: elmélyíteni az imaéletet. Segítséget kíván adni, hogy a résztvevő hatékonyabban, nagyobb örömmel tudjon imádkozni.

Időpont:2012. december 7-9. Petőfiszállás – Pálosszentkút

„A keresztény hitvallás – mit is hiszünk” lelki napok

Téma: az Apostoli hitvalláson keresztül bemutatja, hogy kiben (Atya, Jézus, és a Szentlélek) és miben (az egyház, a szent-ségek, a jövő…) hisz egy katolikus keresztény ember. Célja: az alapvető hitbeli ismeretek felelevenítése, kiegé-szítése, elsajátítása, illetve a témában felmerült kérdések megválaszolása.

Időpont:2012. november 9-11. Püspökszentlászló

Valamennyi lelki hétvége során lehetőség nyílik gyónásra, valamint személyes közbenjáró imádságra.Jelentkezés, információ: holdfenylelkinapok@gmail.com vagy a +36 20 457 7375-as telefonszámon 16.00-18.00 között

És a folytatás: 2013. februárjától új helyeken, 2013. szeptemberé-től pedig 3 új lelki hétvége! Bővebben: www. holdfenykozosseg.hu

Új lelkigyakorlatok, lelki hétvégék a Holdfény Közösség szervezésében 2012. őszétől!