gál-brassai - kuzdelem magyartalansag ellen 90 102

8/8/2019 Gál-Brassai - Kuzdelem Magyartalansag Ellen 90 102

http://slidepdf.com/reader/full/gal-brassai-kuzdelem-magyartalansag-ellen-90-102 1/13

I. Küzdelmei a magyartalanságok ellen.')

A magyartalanságok ellen való küzd el met - ez egyik elvitathatatlan érdeme a magyar nyelvtudomány történelméb.en - Brassaiindította meg. A 18. század végén és a 19. elején Barcafalvy ésKazinczy abból a m e g g y z ő d é s b ő l indulva ki , hogy a magyar nyelvaz i d e g e n b ő l j ö v ő lij eszmék és gondolatok kifejezéséfe ·szegény,fejletlen, megkezdik a nyelv újitását. Kazinczy latinból és n é m e t t í ő l való forditásai rendjén sokszor érezhette a nyelv szegénységét, mikor

valamely fordulat és szólam kifejezésére nem állott rendelkezésérea magyar m e g f e l e l ő . Ez ért megengedi a nyelv szelleme ellen v é t ő i d e g e n s z e r ű s é g e k e t is, csakhogy kifejezése szép legyen. Kazinczym ű k ö d é s é n e k irányító elve az esztétikai sze'!'pont. Ö a nyelvhelyesség kérdésével egyáltalában nem törödik. Verseghy az utóbbiszempontot hangsúlyozza. E törekvések ellen léptek fel a Debrecenigrammatika irói, de , m ű v e l t s é g ü k , az egy Csokonait kivéve, megsem közelítette a nyelvújitókét s azért tiltakozásuk eredménytelen. .maradt. - .

Az irodalmi nyelvet különösen a fordítások s a gyorsan ésmeggondolatlanul dolgozó hirlapok révén a magyartalan mondatfúzések és kifejezések egész özöne lepte el. Hozzájárul! ehez, hogya tudományok nyelve ez i d ő b e n még a latin volt. A nemzeti szellem felébredésével eljött az ideje annak is, hogy .a tudományokatmagyar nyelven miveljék. De roppant nagy nehézségek merültek

fel. Miként Apáczai magyar fordításain érzik az izz!ldtság szaga,olyan esetlenek és merevell pl. Dugonics magyar kifejezései, melyekkel a mennyiségtan és mértan fogalmait és m ű s z a v a i t fordítaniakarja. Bugáth, a pesti egyetem orvosi karának egyik érdemestanára, az orvosi tudományok területén kisérli meg az idegen m szavaknak magyar megfelelökkel ' való pótlását. Ebböl a celból tetszése szerint vágja, metszi, kurtítja és csonkít a a szókat, melyekneksokszor eleven testébe is belevág. Mikor aztán a 60-as éVl!kben

szócsinfandf (sz6csinálástan) .az Akadémiával is el akarja fogadtatns mintegy szentesíttetni a töle szabad kénye szerint kurtitott .za-

1) Ezirányú müködését csak röviden és eJveiben ismertetjfik. A réu-

Jeteket I. z e r z Brassai kü zdelmei a magyartalanságok ellen c. értekezésé

ben . Erdélyi Irodalmi Szemle. 1927. 3- 4. sz . és kUJön is: Erdélyi Tudomá-nyos füzetek. 9. sz.



\

91

vakat, maga Toldy "titoknók" is, különben a nyelvújitók táboránaklelkes hive, kikel ez ellen . Az Akadémia a nyelvhelyesség védelmére megindítja 1872-ben a Magyar Nyelvört s szerkesztésévelSzarvas Gábort bizta meg, kinek a pozsonyi gimnázium érlesitöjében Magyartalansdgok eimen, akkor tájban jelent meg egy igenélénk tollal megirt értekezése. Ettöl fogva a nyelvhelyesség tekintetében az irodalmi areopagus a Nyelvör lett. Megállapitotta anyelvhelyesség elveit s azoktól sohasem tért el, azokhoz merevkövetkezetességgel ragaszkodott. Ostorozta kiméletlenül, amit helytelennek itélt, még ha legnagyobb iróinkról volt is szó. Igy elérteazt, hogy nemsokára tekintély lett, véleményét meghallgatták, ha

nem követték is mindig. És a folyóirat minden tudományos jellegemellett is, egyike volt a kor legtürelmetlenebbUl várt, legtöbbetolvasott s talán legtöbbet szidott közlönyeinek is. Alig huny ta beSzarvas Gábor 1895-ben a szemét, az irodalmi közvélemény -mintha nyomás alól szabádult volna fel - a nyelvhelyesség kérdésében más elveket kezd hirdetni s tanitványa és a Nyelvör szer-

. _

kesztésében utódja, Simonyi Zsigmond, mestere m ű k ö d é s é n e k mél-

tatásában már kénytelen kijelenteni, hogyanyelvhelyesség kérdésében felfogása eltér Szarvasétól. És ez a Nyelvör megváltozottirányán is meglátszik. Idézett értekezésemben azt irtam (293. 1.),hogy tulajdonképeni támadása a magyartalanságok ellen 1846-bankezdödik Egy szavazat nyelvünk ügyében c. cikksorozatával. Eztaz állitást most helyre kell igazitanom. Elsö támadása már 1844-ben megtörtént T. CZ. S z e r k e s z t ő Úr cimet viselö s Ö aláirással

ellátott közleményével. ') A magyar orvosok és természetvizsgálókkolozsvári g y ű l é s é n szó esett arról; hogy magyar szót kellene találni a genus és sexus kifejezésére. Brassai hozzászól s' azt mondja:felesleges, mert már meg van találva: genus = nemzetség, sexus= nem.

Ez a tárgyalás jó alkalom volt neki arra, hogy elmondja né-zeteit a szófaragókról, "a nyelvmivelökröl" s unnepélyesen óvásttegyen , nehogy v a l ~ k i öt is ezek közé sorozza. Egyik szenvedélye

- úgymond - "az idegen nemzetek nyelvi és irodalmi fejlésétfigyelemmel kisérni, de a nyelvmivelésnek nemhogy nyomát, mégszavát sem találta. Sprachforscher, Sprachreiniger, Sprachlehrer,SprachkUnstler, Sprachmenger, Sprachverderber, Sprachverbesserer,Sprachmeister, Sprachkenner, Sprachgrübler; továbbá: Sprach-

l) Vasárnapi Ujság 1844. 545. sz.



92

kunde, Sprachfelller, Sprachschnitze r, Sprachvogel, Sprachtr ichter,Sprachwissenschaft van, de Sprachbilder, Sprachbllderel nincs.Olyan az, mint a francia kertészet eljárása: az é l ő f á t nem !ü:te a

maga természeti pompájában, hanem nye.s

te,m t s z e t : a l a k l t o t ~ a

k ü l ö n b ö z ő formákra. Most ha ilyent latunk, "elhulunk belé .A nyelvm ivelést is tal án nemsokára hasonló sors várja.

A "nyelvmí ve.Jés" elve i :I. A szókurtitás, Ilelyesen szócsollkilás. "Hogy lehet egy nyelv

nek tökélyét abban keresni, hogy szavai kurták ?" A természetki szabta mindennek a maga mértékét. A kertés!, nyes l y ~ o r - o l y k o r , de - fattyujövéseket. Ilye nek bizo nnyal a nyelvben is e l ő f o r d u l n a k s ezek hadd ve ssze nek irgalom nélkül. De ki á llapÍlja meg, hogymelyek ezek? A nyelv mindnyájunk k ő z ö s sajátja, sorsáról határozni teljes e g y é e l m ű s é g kell, a zsa rnok, ki a közös birtokotprokru stesi ágyba készteti, nemzet elleni b követ el.

. 2. A rdfogás elve. Gyököt, ragot épen csak akkori szükségé-

hez képest módosított szabályo k szerint majd ~ r r e , majd arra haszná l, önkényesen rakj a 'össze vagy választja szét, tetszés szerint

tulajdonit nekik értel met.3. A majmolds elve. Minden idegen nye lvbeli szóval egym e g f e l magyart akarnak szembeállitani, s ő t azt is kívánják,hogy ahoz minden árnyalatában és metaforáiban is hozzásímuljon.

4. Tisztdldsi elv. A purizmus eszköz is, cél is. Hasonló elvetvall a fizenzei Ac ademia delle Crusea, mely a nem tiszta toszkániaknak itélt szavakat kiküszöbölle, úgy, hogy ma már teljes (Brassai .

- így írja : telies) olasz szótári nem lehet kapni. "Amily vétek anyelvet törvényeiben s szellemében megsérteni, amily t e l e z ő azírónak m i n d k t ismerni és megtartani : épen oly merész bántaloma n y e l v é s z t ő annak saját önkényét, ferde vagy hiánycs nézeteittörvényül adn i akarni." A magyar nye lv már· már "elnyonlorékult",

de a bénaság "nem l13tott még a szívig, nem a nemesebb életmüvekig - értem a nemzet tiszta magyar ajkú és idegen élet sirodalmi befolyástól menten marad t részét." "A csikós, a kún,

a székely s más ily nemzeti osztályok tartották s tartják meg ezután is, ha van még j ö v e n d ő számára, az igazi korcstalan s ferditellen magyar ny elvet, nem ped ig a magyar tudós társaság, mint

gróf Széchenyi akará akadém iai beszédébe n _ miért máig semtudok megengedni az oly sok oldalról hal hatatlan érdemü hazaoszlopának. " "Derék nemzetiség biz az, mely a csupa szólásinzmus mellett a szókötésben és nyelvfordulataiban mindent, amI

•



•

•

93

bennök magya r sajátság, kiküszöböl s idegen lopadékokkal cserélifel. Amelynek erede ti s legtöbb fordított kön yveiben minden szó,vagy inkább szó tag magyar s az egész mégis csak oly magyar, 'am ilyen Ézsau vo lt a r k e z t y ü s Jákob. " A nyelv tökélyesül

het, de ennek csak egy módja van: a klasszikus írók remekei.A klasszikus íróknak a szócsinálást meg lehet engedni, mert újeszme új szót igénye l, de ezeknek is csak "mintegy öntudatlanul".Aki ilyen cél ból indu lna pályájá ra , annak, ha hatalmában volna, -kaszá t vetne, vagy a tilosból jobb útra iga zítaná. "A na gy köz liégpedig és minden potom ember n" "m ívelje", hanem ismerje éstanulja a nyelvet; még pedig nem a n é s z e nem is a zsrdó

tól vagy filHlU StQl.... hanem merítsen magából az é l ő k ú t f b ő l , akorcs talan, romlatlan magyar ' nem!,edékek mindennapi n y e l v é b ő l . "Ez az e l s ő támadása a magy artalanságok e\len, · azért egész

gondolat menetét közöltem. Lát juk e b b ő l , hogy á \l áspontja, melyböla "nyelvmivelést" megi tél i s mindvégig küzd a magyartalanságokellen, már itt s már ekkor teljesen kí van alaku lva. Élete végéigtartó hadakozásába n ezek az elvek vezetik, ezeket az érveket

variálja.ö v e t értekezése : Egy

melyben az alaktannal szemben a- -gára hívja fel a figyelmet.

szavazat nyelvünk ügyében, ')•

mondatfüzés roppant fontossá-

Egy 'erd ély i szót használ itt: kacsintás, mellyel f ő k é az idege n nyelvböl kölcsönzö tt, magyartala n szófüzést akarja jelölni smely utána elterj edt a magyar nyelvtudományban (Budenz, Ar. ny,Sza rvas, Simonyi). Egy nye lvn ek a jellemét nem az alaktan (ety- mologia), hanem szólüzési sajá'sága adja, cz a valóságos "hamubutyka", melyet szere tne szennyéböl kim osdatni. A magyar nyelvorganizmusa a szóképzés, de idegrendszere a mondatfüzés, melyneksajátos vo násait szégyenlik, betyárságnak és provinciálizmusnakbélyegzik s úgy fogadják az g e k e t , min t Páris grizettjeiakozákokat.

Brassai ez értekezését 13 évvel é s ő b a Hunfalvy szerkesz

tette Magyar Nye lvés ze tben megint közzétette: Adalék okmányok a

nyelvújítás és nyelvrontás ügyében. És kérte a hozzászólást. Hunfalvy megjegyzése iben különösen két hibára hívja fel a figyelmet:a nyelvésze k fogla lkozza nak a régí magyar nyelvve l és a rokonnye lvekke!. Nem Brassainak szó l egyenesen, de értsen ö is belöle.

l) Erdélyi Hiradó, 1846.



•

1i4 .

Aelyesli fellépését s a kocsintások ellen való küzdelmében karikástszeretne látni Brassai kezében.

Brassai 1860-61-ben: Mégis valami a fordításról c. AranySzépirodalmi f i g y e l ő j é b e n folytatja a harcot. Itt ismételten és erélyesen kiemeli, hogya forditók ne a szavakra, hanem a mondatraforditsák figyelmüket. Mert a fordítás akkor jó, ha az eredetihez, de nem a szóhoz, hanem a gondolathoz és' stilushoz, tehát neszó szónak, hanem mondat mondalnak feleljen meg. És akkor nemzeti, ha úgy van "magyarul, hogy azon semmi idegen iz semérzik". De a fordítók nyelvérzékét a nyelvmívelés rumjával és fUs-

tös pálinkájával úgyelrontották, hogy a nyelvnek "ezt a könnyen el

illanó finom zamatát" észre sem veszik. A magyartalan sz6füzésekúgy állanak a nyelven, mint "magyar nadrág lapos tomporán".Az ilyenekre: távir s hasonlók, "szeretne gúnyos kacajt ütni és- korbácsolni".

Arany János, ki nyelvészeti kérdésekben sokszor egyezettBrassaival, nagy örömmel üdvözli e kiizdelmében és biztatja, hogya germanizmusok és mindenféle izmusok ellen csak kiáltsa szün

teleniii a Carthaginem delendam-ot. De az összetételek tekintetébennem helyesli felfogását, mert akkor ilyen szókat: oldalfelez, köntör-

fazol, hattyunyak, darázsderék, nem lehetne használni s a k ö l t ő i nyelvet s z e g é n y í t n ő k azzal. Ezért beszél Gyulai Brassai "vandálszigoráról", mely a nyelvtani szempontból vett szoros szabályokonkiv iil nem enged meg semmi merészebb k ö l t ő i inverziót, semminemü csonkitást vagy összehuzást, archaizmust vagy soloecizmust,

kitilt minden figurát a k ö l t ő i nyelvböl ; a k ö l t ő i nyelvet prózaivá_akarja tenni. Ezért mondja: "Ég és föld különbség választ el

Brassaitól " .1)Brassai rendszeres nyelvészeti mun káiban is állandóan kitér

a nyelvhelyesség kérdéseire. _Csillag alatti jegyzeteiben sokszor egészterjedelmes értekezéseket ir. Gyulai csufolkodik is vele ezért 5 aztmondja, hogy e fontos kérdéseket a kevésbbé fontosak a s z ö v e g b ő l kiszoritották. A 'magyar mondat c. terjedelmes és korszakos munkája tele van a magyartalanságokra vonatkozó éles és elmés megjegyzésekkel. Mikor a Magyar N y e l v ő r megindult s az orthologiaés neologia közti harc kitört, Brassai A neo- és palaeologia ügyé-ben c. akad. értekezésével szólt hozzá a kérdéshez. E g y e n l ő hévvelés kedvteléssel osztogatja csapásait mind az orthologusoknak, mind

I) Koszoru, 1864.

•

•

•



-

95

a n ~ o l o g u s Q K n a k . Az AJ<adémia B l l l l ~ g i l ) a k adta ki az é r t ~ k ~ ~ ~ § t , mondjon véleményt arról, hogy kiadható-e az akadémiai értekezésekg y ű j t e m é n y é b e n .. Ballagi véleménye az, hogy az értekezés irodalminyereség és diszére fog válni az értekezések g y ű j t e m é n y é n e k .

A neologusok azt mondják: szegény a nyelv. Brassai ezzelszemben azt tanit ja, hogy szegény nyelv nincs, minden nyelv ki

tudja elégiteni a maga szükségét. A nyelv gazdagitása nem sikerült, de igen az "elnyavalyitása". És . most nekitámad a Nyelvörconsortium nak. Hevességét csak úgy lehet megérteni, ha i s m e r j Ű k a körülményeket. Bodnár Zsigmond nyilatkozatából l

) azt sejthetnök,hogy Brassai Budapestre vágyott, talán a Nyelvör s z e r k e s z t ő i állá

sába s minthogy az Akadémiam e l l ő z t e ,

e miatti bosszúsága határozta meg állásfoglalását. Ebben a felfogasban lehet némi igazság.Hiszen Brassai irásaiban sokszor panaszolja, hogy vidéken él, távol az irodalmi központtól s nem állanak gazdag könyvtárak rendelkezésére. És ismételten kikel a kotteriális pajtáskodás ellen. ANyelvör irányát és szellem ét pedig majdnem állandóan "Nyelvörconsortium"-nak ,és "Nyelvörék"-nek gúnyolja. Az is igaz, hogySzarvas Gábor egy beküldött érlekezésének egy alkalommal nemadott helyet a Nyelvörben. Ezért állandóan piszkálták egymást segyik sem maradt a másiknak adósa. Ha" Szarvas Gábor a kolozsvári nyelvfilozófussal és nyelvfilozófiával gúnyolódik s erdélyi nyelvjárását veti szemére, Brassai azzal vág vissza a "göcseji utas"nak, hogy a székelynek is van annyi beleszólása a nyelv kér-

. déseibe, mint a palócnak, Ez a kötöqés és v kocódás" közöttükS ~ a r v a s n a k egész haláláig t a ~ t , söt "azután is, mert Brassai Szarvas

Gábor halála után ad igazat vele szemben a Nyelvtörténeti Szótárs z e r k e s z t ő i n e k . Szarvas Gábor' ) életrajztöredékében mondja: .Egy

tisztes tudósunk s ezt hiteles forrás6ól tudom, mikor már v ~ g i g ment s kifogyott a ' dorgáló s korholó szavakból, melyekkel gazdaasszonyát illette, hogya legnagyobbat monnja, amit csak mondhat,haragja s mély f.ölháborodása jeIéül e szavakra fakad: maga -maga - maga Szarvas Gábor"! Ez a "tisztes tudósunk" -

Brassai volt. •De Brassai állásfoglalását a Nyelvörrel szemben nem ilyen

személyes t e r m é s z e t ű érzelmi motívumok határozták meg. Hiszen öellenfeleitöl nem érzelmi, hanem értelmi rokonszenvet kiván. Állás-

•

1) Gál K. Brassai küzdelmei a magyartalanságok eHen. Kolozsvár, 1921.

2) A három tan iles. Élet lajztöredék. Magyar Nyelvé r, J895.



96

foglalá 'sáriál a d ö n t ő riwiza riat az volf, h'ogy ' a Nye lvör - s 'ezlmég legki tartóbb hivei is elisme rték és hibáztatták is - különöse nkezdetben megelégedett, amint Brassa i mondta: a "szótago k hasogatásával", vagy amint Arany kifejez te, "szavak egé rfarkába való

kapaszkodással ".Itt

már Bra,.ai is mélfán mondhatta vol na Szarvassa l szemben amit Gyu lai mond ott neki, hogy ég és föld különbség,

választ el mink et egymá stó l. Hi sze n Brassainak utób b teljesen igazolódott fe lfogása sze rint nem a szavakon, hanem a H ű z é

el egy nyelv helyességének és nem zeti sajátosságának kérdéseés ,elvi felfogásának lény egé he z lett volna köve tkeze tlen, ha helyeselte volna azt az irán yt, b ő l Sza rvas ellene hadakozott. SzarvasGábor sirján fris s volt még a han t, mikor tanítványa és, utódja

Simonyi ma gya rázni és igazolni kénytelen Szarvas hiveivel szembena N y e l v ő r irányváltozását. S eléggé e l l e m z ő , ho gy érvei közöt taz új grammatikai is kola nagyhiríi kü lföldi képvise lö ié mellett épenBrassai felfogását is fel sorakoztatja.

Enensze nvének má sik oka szintén lényegbe vágó ugyan, deabban Bra ssa inak nem volt igaza. S ez az, hogy a N y e l v ő r i s t á k azt az irányt képvi se lték, mely az uralaltáji' rokonságat hirdette s

e,z irányhoz tartozott Budenz is. Brassai kezdetben gúnyolódikazzal a felfogással, mely a magya r nyelv sa játos jellemvoná sa it arokon nyelveké bö l akarja mag yarázni 's nem magáb ól a nyelv term é s z e t é b ő l ; nem tetszik neki a "halzsirszagú alyafiság". De é s ő b b - már A magyar mondat idejében - beismeri, hogy nincs többékifogása az uralaltáji rokonság ellen, a finnel való rokonságatmaga is " v a l ó s z i n ű n e k " tartja . De a rokon nye lvek tanulására már

nem szánta rá magát. És Szarvas' Gábor abban keresi haragjánakegyik 'ókát , hogy Budenz, akiröl Bra ssai egy izben úgy nyilatkozo tt, nagy egy újan "csep ere dett nye lvész íink " megint összezavartaaz ú. ' n. e k ö t ő tisztulni kezd ö kérdését, erre úgy visszavágottBrassa inak , hogy máig is elfe ledkezett rá feleln i. Brassainak ésBudenznek e polemiájával k é s ő b b fog lalkozni fogunk. Itt csakBrassainak a N y e l v r r e l szemb en elfoglalt álláspontja magyarázatáulemlitejtük fel.

Mely kérd ésekben állott lehát szemben Brassa i a Nyelvörrel?A N y e l v is hirdette, mint Brassai, hogy szegény nyelv nincs sez a vád csa k a fordilók tomposságából és k é n y e l e m s z e r e t e t é b ő ltáplálkozik. A Nyelvör is vallotta, miként Brassai, hogy az irodalmi

örök és igaz i forrása a nép nyelve, szünlelen vérkeringése atáJszÖlások. A Nyelvör is hird ette, minI Brassai, hogy a nyelv-



97

helyesség kérdésében anyelvérzék meghallgatandó. De itt mégisegy nemo lényegtelen különbségre kell rámutatnunk. S ez az, hogyBrassainál anyelvérzék megfelebbezhetetlen hatóság volt, Szarvas-nál kétség esetén anyelvtörténet szoJgáltatta adatok. döntöttek. -

Szarvas elfogadta majdnem minden kritika nélkül anyelvtörténet

igazoló adatait. Brassai felhasználta ugyan - miután .Hunfalvyfigyelmeztette a nyelvtudomány e módszeres eljárására - az adatokat, de nem feltétlenill, hanem kritikával. És ezt a kritikát annáljogosabban alkalmazta, mert nyelvtörténeti tanulmányai alapján arraa m e g g y ő z ő d é s r e jutott, hogy ·nyelvünk sohasem volt teljese,! mentes idegen (latin, német, stb.) hatásoktól. A kereszténység felvételé

nek korában az idegen papok s a magyarság közötti viszonyt -_ ha átkot szórnak is rá olyannak képzeli, amilyen az angolmisszionáriusok és a zului negerek között. Heltai Gáspárt megmagát idézi annak igazolására, hogy helyes magyarságért nemmehelUnk mindig vissza a multba. Budenz azt a tételt bizonyit jaés e r ő s i t g e t i Brassaival szemben, hogy anyelvérzéknek, mely nemegyéb, mint egy nyelv mindennapi használatán alapuló biztos tudása s mint ilyennek, nincs szava a nyelvtudomány kérdéseibens nem d ö n t ő érv. Brassai ezzel szemben ragaszkodik ahoz á nézetéhez, hogy igenis anyelvérzék megfelebbezhetetlen s Budenzne .adjon neki leckét, mert " e b b ő l n ~ k i még sok tanulnivalójavan". Szarvas Gábor , a nyelvérzék kérdésében nem ért egyetBudenzcel, de Brassai azt állit ja s ebben Ballagi is igazat ad neki,hogya Nyelvöristák mindnyájan anyelvérzék eltompulásában sinylenek s a nép beszédét ,;hallani hallják, de érteni nem értik".

Brassai erös m e g g y ö z ő d é s s e l hirdette már jóval az új-grammatikai iskola elött, hogyanyelvészetben a szillogizmus "igy kelllenni"- je helyett az analogia "úgy van"-ja az ·ór, mint nálunksenki más. S mégis elég gyakran bocsátkozik nyelvi alakok ésmondatfüzési sajátosságok magyarázatánál deduktiv okoskodásokba.És nem veszi észre, .hogy a nyelv, mint minden más produktum,a használat által folytonosan változik, a szavak jelentése módosul,

az analógiás képzések egybefonódnak, ö s s z e s z ö v ő d n e k s igy sokkövetkezetlenség és logikátlanság áll elé. Szarvas Gábor szeméreveti, hogy Brassai nem ismeri el azt az igazságot, hogy amit a»nyelv-szellem egyszer megteremtett s életben tart, annak jónak shelyesnek kell lennie". Igaz, hogy Brassai számtalanszor hadakozik 'a nyelvhasználattól már elfogadott szók, kifejezések és vonzatokellen. De ugyanezt a következetlenséget Szarvas Gábor is szám-



98

talanszor elköveti, mikor olyan új szókat is kárhoztat, melyeket ahasználat elfogaqott s .melyek ·helyett nemhogy más, jó szókat ajánlana, de. amelyeket JIlaga is széltében használ. Brassai szerintSzarvas Gábor még feltételes kegyelmet sem ismer olyan ·szabálytalan képzésü szóknak, melyeket a használat életben tart, pedig aszokás "hatalmasabb minden nyelvészeti elveknél, szabályoknál éstörvénycikl<eknél" s az oly sokat "hurbolt nyelvérzéknek" is ez azalapja. És végsö elemzésben csak -az új szokásnak az ó .szokással

való harcáról van szó. Szarvas Gábor módszeresen képzett nyelvész,aki a nyelvtörténef és a rokon nyelvek t e r ü l e t é r ő l nem távozik,bármilyen szép elméletek és elvek kedvéért sem. Brassai meg

v.esztegethetetlen, tiszta és éber nyelvérzéke és nagyon alapos nyelvtudományi ismeretei mellett - filozófus is volt, aki kedvvel ű z t e a nyelvi tények .filozófiai, magasabb szempontból való magyarázatát. Nem szeretnök, hogy félreértsenek. Nem arról az ö korábandivatos nyelvtudományi metafizikáról van szó, amelyaszógyökök

és jelentéseik között m e g f e l e l ő "adaequátságokat" keresett, mint ömondja, s amit visszautasit és kipellengérez, hanem a mondat

füzésben nyilatkozó munkájáról a .nyelv geniusának. Ezt a szempontot Szarvas Gábör mindig gúnyolta s az orthologia következetesen kiutasitotta anyelvtudományból.

Balogh Péter, aki Brassaitól nyelvészeti kérdésekben nagyonsokat tanult s akinek vele heves polemiái voltak, egyizben méltánpanaszolja, hogy nem tudni miért, divatba jött a nyelvi jelenségekfilozófiai szemléletét és magY erázását bizalmatlansággal tekinteni;pedig m e g g y ő z ő d é s e , hogy a vizsgálás ez emelkedett szempontjának kitiltásával a .nyelvtudomány csak veszithet.

. Brassainak mindkét oldalon szemére vetették álláspontja kétkulacsosságát. Szarvas azt mondotta róla, hogy egész gondolkodása,a nyelvröl és j e l e n s é g e i r ő l vallott· felfogása, ismételt nyilatkozatai anyelv dolgában a konzervativ érzelemröl - az orthologia táborábautalja s mégis érthetetlen hevességgel az ellen hadakozik. Ballagipedig, akit szinte durva k ö t ő d é s sel Bloch Mór(ic)nak mond s kinek

szótáránál azt az egyetlen érdemét állapítja meg, hogya neologismu sokat válogatás nélkül ö s s z e g y ű j t ö t t e , azt mondja róla, hogyhiába hadakozik a neologiával, tulajdonképen ö is neologus. Hol

itt az igazság?Brassai egy izben igy foglalja össze a két irányról vélemé

nyét: "A palaeologia akarata jó, Ugye szent, de eljárása rossz,célszerUtlen,. kártékony. A neologiának is meg kell adni, hogy jó

-



99

volt az akarata, mert 'a nyelvet tökélyesiteni óhajtotta. De rosszvolt az elve, mert a nyelvszegénység hamis eszméjéböl indulvánki, a tökélyesitést a magyar nyelv minden áron való gazdagításávalakarta eszközölni . l ) Ez a nyilatkozat nem igazit el. Elismeri mind

két irány jó akaratát, de elítéli mindkettö eljárását. Van azonbanegy másik nyilatkozata, amely némileg eloszlatja kétkedésünket.'). Ballagi "következetlenséggel" v ~ d o l j a öt, mert hevesen támadja a

N y e l v ő r - c o n s o r t i u m o t , holott ezek az ö részén volnának. Erre igyfelel Brassai: "Igen-igen nagy különbség van az én álláspontomés a N y e l v ő r i s t á k é közt a neologusokkal szemben. A neologidflakegy fontos, s ő t voltaképi e l ő n y e van a N y e l v ő r i s t a feleli". A neologusa nyelvet szerves lénynek tekinti, mely eszköz a gondolatok kicserélésére. Szócsinálásban nem téveszti el a célt, hugy a szó az .egymást értés szerve legyen. Ha, é h a .hibázik, vagy megbocsájtható, vagy ha nem, kigyomlálható ! "Szóval a neologus - és énis vele kevés ki vétellel - azt hisszük, hogy ó egészben véve a

nyelvet fejleszti fs gyarapítja. A N y e l v ő r i s t a azonban a nyelvet

élettelen, . rideg anyagnak tekinti, ezt bontja szét és rakja össze snem gondol sem az egészek, sem az elemek további m ű k ö d é s é v e l . Kritikája olyan, mint az anatomus kése, mely a holttestben szerveket fedez fel, de ezeknek é l ő szerepe ismeretlen marad e l ő t t e .

E nyilatkozat fogantyut ad kezünkbe álláspontja megitélésére.E b b ő l látjuk, hogy Brassai közelebb állott· a 'neologiához, mint aN y e l v ö r h ö ~ s azt is, hogy miért. Ö a nyelvet nem holt anyagnaktekintette, melyet ízekre lehet szedni, mint az anatomus a holttestetízekre szedi, hanem szerves lénynek, melynek rendeltetése az ér

zelmek és gondolatok kicserélése. Az a "sióhasogatás" , melyet azetymologia alapján álló nyelvtudósok végeztek, nem tetszhe!ettannak, aki A magyar mondat-ról szóló korszakos tanulmányaitazzal a hiressé vált "elfogultsággal" vezette be, hogy ö a nyelYetcsak az emberrel kapcsolatban tudja vizsgálni. És kétségtelen, hogyBrassai - habár elég gyakran járt el következetlenOl a nyelvhelyesség egyes adott kérdéseiben - mikor szint kellett vallania,

hogy hát melyik irányhoz is áll közelebb, alapvetö elvi felfogásához e nyilatkozatában következetes maradt.

Próbáljuk ezek után levonni e fejtegetések t ~ n u l s á g a i t .

l) Egy hirdetmény, Magyar Nyelvér, 1872.

' ) A magyar nyelv E l l e n ő r e . 1882.' ) GAl K. Brassai küzdelmei a 'magyartalansAgok ellen. 30- 31. l.



•

100

, A nyelvhelyesség kérdésében három nézetet lehet égymástóLelkillönítenl. Egyik az irodalomtörténeti. Ezt vallja Szarvas Gáborés a N y e l v ő r egész tábora. Eszerint a nyelvhelyesség kérdésének 'mértéke a mult idök nyelvhasználata s a helyesség kérdésébe csak

az .szólhat bele, aki ismeri a régi nyelvet. Ez a felfogás nem is-meri el az analógiás A hangtörvényeken alapuló válte-zásokat . hol elismerik, nem. Megdönthetetlenül helyes ez azálláspont? Lehet-e egy nyelv fejlödését elmult korok f e j l ő d é s i f á z i ~ sainak álláspo!1tjár61 nézni, értékelni és irányítani? Mikor ·még aztis tudjuk, hogy mennyi idegen hatás alatt f e j l ő d ö t t nyelvU nk minda ma'j napig? Aztán"vajjon egy beszélt nyelvnek kell egy régen

lelUnt irott nyelvhezalkalmazkodnia?

Nem- természetesebb volna,hogy az irott nyelv alkalmazko"djék a beszélt nyelvhez? .Aztán melykorig menjen vissza a kutatás a nyelvhelyesség kérdésében? Ha

ezt a felfogást magunkévá tesszük, e b b ő l logikusan az következik,hogy a rl!gi' nyelvhasználattól való eltérés .- már helytelen, már

romlás, ami pedig nyilván ellenmond a tényeknek. Hiszen akkor anyelv megmerevednék, megállana f e j l ő d é s é b e n s nem tudna elegettenni a haladó kor f e j l ő d é s e mellett rendeltetésének

. A ' másik felfogás, melyet Schleicher és Müller Miksa képviselnek, a természettudo,mdnyi. Eszerint a nyelv é l ő szervezet, melyfolytonosan - változik s így f e j l ő d i k . E f e j l ő d é s t megállitani nemlehet, ha egy nyelvi ' alak k i f e j l ő d ö t t , joga van hozzá, hogy ,"éljen,

. ,

Amit többen használnak, az a jobb, amit általánosa n használnak,az a legjobb. A nyelvjárások a nyelv valóságos 'Iérkeringése. Anyelvhelyesség kérdés.ében mimlenki s z a k é r t ő . E l s ő pillanatra ·is

látszik e. nézet tarthatatlansága. Ha az általános használatu szó alegjobb, akkor két vagy több ilyen használat közill egyik sem lehet jobb. És ha most egy új alak válik általánossá, akkor 'IZ ajó .? Hát a régi most már jó lesz vagy rossz? Ha az általánoshasználat (jönt, akkor. egy k e l e t k e z ő új alak nem egyezik meg ahasználattal, tehát helytelen. Igy váltoitatni sem szabad a nyelvens. ezért merevedik meg; vagy ha nem, akkor a helyesség ellen való

szüntelen vétkezés r.évén f e j l ő d i k . A harmadik nézet az új grammatikai iskola álláspontja. Ki

indulópontja az,. hogy a nyelv a közlés eszköze. E b b ő l foly, hogyaz a nyelvhaszná lat 'I legjobb, amely a k ö z l e n d legjobban közli.cs rossz az a nyelvi alak, amely a k ö z l e n d ő t vagy nem, vagytévesen érteti meg a hallgatóva!. A nyelvhelyesség kérdését részbena beszélO, nagyobb részben a hallgató érdeke dönti el .



IOi

Látni va tó, llOgy ez az áJJásponl lényegében ugya naz, melya használatot tekinti norm áu I. De itt meggo ndolandó, hogyegy kifejezés nem azé rt jó, mert ha sználatban van, hanem azéttva n használatba n, mert jó. A nye lvh elyesség é ~ é b e n nem a

nyelvt udós és nem a statisztikus dönt, aki a hasz nálatot megfigye li, hanem a nye lvfi lozófus, másrészt a nyelv avatott e l ő j ea jó szó nokok és irók. "A nyelv nem egyszersmindenkorra kibo

csátott papirpénz, melynek anyaga, menn yisége és értéke változ

ta lhata tl an ul 1neg van á llap ílva, nem is term észeti produktum, mely

nek az e m b e r t ő l független élele, mozgása van, hanem mütermék,

mely változik és kopik , mert használják, de f e j l ő d i k és javlll is." I)

Ez voll a nyelvtudomány álláspontja a nyelvhelyesség kérdésében, mikor Sza rvas Gábor meghalt és a N y e l v ő r szerkesztését

Simonyi vette á t. Az új r k e s z t ő v e l új irány k e z d ő d i k a N y e l v ő r életében. Simo nyi a z ö n t ő j é b e n röviden körvonalozza ' pro

grammját. Az elv i fejtegetéseket háttérbe szorítja, a tudományos

eredményeket népszerü sít i. Olvasóit akarja munkatársa kul meg

nyemi: "hi szen már maga nyelvérzéke képesít mindenkit, hogy

anya nyelve s kivált a nyelvmüvelés kérdéseihez hozzászólhasso n,me rt ez ulóbbiakba n az eligazodás nagyrészt a nyelvérzék s azizlés dolga." Budenz és Szarvas Gábor még megleckéz tették azt,aki nye lvérzéké re hivatkozva mert hozzászólni anyelvhelyesség

kérd ései hez . És Szinnyei József Szarvas Gáborr61 sz616 nekrol6gjá

ban ) már azt mond ja, 110gy "a nyelvhelyesség kérdésében ma máreltér felfogásunk a Szarvas Oáborét61."

Szarvas Gábor hivei hamar észrevették a irányváltozását. A int erpe llálják e miatt ' ) Hivatkoznak Noreen,

Darmes teter, .Setiilii, Gaston Paris-ra, kik szerint: "nem a nyelv

tudomány ítéli meg a nyelvbeli kifejezés helyes vagy helytelen

voltát, hanem a köz használat ". S hiv atkoznak Brassaira, aki leg

újabban azt tanítja, hogy nyelvi kérdések ben a norma az usus és .

a gramm atikai szabályok nem k ö t e l e z ő k . ( F ő v á r o s i Lapo k, 1895 .

IJI. 16.) Hiszen ez - mo ndják - a mult minden tévedésének

sze ntesítése. Simonyi feleleiében - kimél elesen ugya n, de mégismegmondj a, hogy Szarvas nem méltatta eléggé, hogy az irodalmi

•

I) E nézetek is!nertctését Jásd Nyelvlu d. Közlem ények 1893. Sebes-

tyén K. : Ad olf Noreen, Über Sprachrich tigkeit.2) Egyetemes Philologiai Köz löny, 1895.

3) Magyar Nye lvör, 1896.



•

162

nyelvnek bizonyos fokig mégis külön s a nyelvjárásoktól függeUen

élele van. És idézi Humboldtot, aki nem tart mindent a nyelv

javilásának és gazdagitásának, ami e l s ő tekintetre annak látszik,

mert ügyelni kell azi l l e t ő

nyelv sajátosságaira. Aztán a nyelvhelyesség kérdéseit nem pusztán a grammatika s anyelvtörténet

szemüvegén át kell megitélnünk, hanem nagy tere van itt a cél

s z e r ű s é g n e k , a tapintatnak, az izlésnek, a nyelvérzéknek. Szóval a

nyelvhasználat nem a nyelvtan, hanem a stilisztika kérdése." E, a

felelet igazolja Brassait, aki a régi nyelvet nem tartotta norm.ának,

aki gúnyolódott a "göcseji utassal", de elejétöl végig a magyar

nyelv sajátos alkatát eltorzitó "kocsinfások" ellen harcolt.

A kritika és kifogás a N y e l v ő r ellen csak nem némul el.

Kifogásolják, hogy szinvonala alább szállott, tárca s z e r ű cikkek van

nak benne s igen sokat dicsér, kritikája veszít szigorúságából.

A felelet megint az, h o g y a N y e l v ő r n e k a nyelvhelyesség és nyelv

mivelés kérdéseivel gyakorlatilag kell foglalkoznia és nem kenyere

a csupán gáncsolásban k i m e r ü l ő módszer. Ime, az a "magas ph i

lologia", melyet Brassai annyiszor emlegeteIt gúnyosan, most már

megértöbb.A Jelenkor (szerk. Palágyi Menyhért) 18gB·ban pályázatot

hirdet idegen szóknak magyar szavakkal való fordítására. Sebestyén

Károly') élesen kikel a szócsináló düh, a tökéletes tájékozatlanság

ellen s kérdi: "Megváltozott a N y e l v ő r célja azóta, hogy Szarvas

Gábor 1872-ben az e l s ő Számban kifejtette? . . Tanítványa Si

monyi Zsigmond Szarvas Gábornak vagy e l l e n f e l ~ ? K ö v e t ő j e - e halála után, aki volt munkatársa, jobb keze életében? Miért dicsérnek bennünket? Hogy merik azt mondani, hogy a Magyar

Nyelvör megjavult ~ z a r v a s óta, mert az az ember arra törekedett,

hogy nyelvünket elszegényitse, eldurvítsa ?" .

,•

•

gál-brassai - kuzdelem magyartalansag ellen 90 102

Documents