gondolatok a jogalap nélküli gazdagodás jogintézményének...

Miskolci Egyetem

Állam- és Jogtudományi Kar

Polgári Jogi Tanszék

Gondolatok a jogalap nélküli gazdagodás

jogintézményének változásairól

Szerző: Kecskeméti Ágnes

Miskolc

2014.

2

TARTALOMJEGYZÉK

A választott témáról ................................................................................................................ 3

I. fejezet: A jogalap nélküli gazdagodás jogtudományi fejlődése ....................................... 4

1. Elméleti alapok ................................................................................................................... 4

1.1. Az alaptalan gazdagodás, mint önálló kötelemfakasztó tényállás ............................ 4

1.2. Az gazdagodási követelés alapgondolata és jellege .................................................. 4

1.3. Jogalap és causa ........................................................................................................ 5

2. A gazdagodási követelés szubszidiaritása .......................................................................... 6

2.1. Az alaptalan gazdagodásra vezető esetek .................................................................. 7

2.2. A jogalap nélküli gazdagodásból származó igények; a visszatérítés ........................ 8

II. fejezet: A jogalap nélküli gazdagodás szabályozása a Polgári Törvénykönyvről szóló

1959. évi IV. törvényben ......................................................................................................... 8

1. A törvényi szabályozás ....................................................................................................... 8

2. A szubszidiaritás kérdésköre, avagy a jogintézmény alkalmazási köre ............................. 9

3. A jogalap nélküli gazdagodás, mint a Ptk.-ban meghatározott térítési igények rendezésére

szolgáló jogintézmény .......................................................................................................... 11

4. A jogalap nélküli gazdagodásra vezető főbb esetek ......................................................... 13

5. A visszatérítési kötelezettség ........................................................................................... 13

5.1. Az állam javára marasztalás .................................................................................... 14

5.2. A visszatérítéshez kapcsolódó egyéb kérdések ....................................................... 16

6. A jogtétel alkalmazása az aktuális, irányadó Kúriai döntések tükrében .......................... 17

6.1. A túlfizetés a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint visszakövetelhető ...... 17

6.2. Ha a felek a beruházások ellenértéke fejében abban állapodtak meg, hogy a felperes

elővásárlási jogot kap az ingatlan eladása esetére, a felperes a jogviszonyra tekintettel a

beruházásai ellenértékének megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás alapján már nem

kérheti ............................................................................................................................. 19

6.3. Jogalap nélküli gazdagodásra alapított igény előterjesztésének jogszabályban előírt

feltételei .......................................................................................................................... 20

6.4. Adásvételi szerződés felbontása esetén, ha a vevő a vételárat nem fizette ki, de

birtokba lépett, az utóbb jogalap nélkülivé vált birtoklása idejére használati díjat köteles

fizetni jogalap nélküli gazdagodás címén ...................................................................... 22

III. fejezet: Az új Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény jogalap nélküli

gazdagodásra vonatkozó szabályozása ................................................................................ 24

1. A törvényi szabályozás ..................................................................................................... 24

2. A jogalap nélküli gazdagodás jogintézményének részletes elemzése és szemléltetése ... 25

3. Összefoglalás a jogalap nélküli gazdagodás változásairól az új Polgári Törvénykönyvben

– a jogalkotói célok .............................................................................................................. 27

4. A jogalap nélküli gazdagodás, mint nevesített kötelemkeletkeztető tényállás ................ 29

5. A jogalap nélküli gazdagodás alkalmazási köre az új Ptk.-ban ....................................... 30

6. Az új Ptk. változásai az érvénytelenségi jogkövetkezmények rendszerében ................... 32

7. Végső következtetések ..................................................................................................... 34

A választott témáról

„A jogalap nélküli gazdagodás a magánjog dogmatikai tárházának egyik legfinomabb

eszköze, olyan jogintézmény, amelyet lehetetlen minden részletében tételes szabályként

kifejezni. Helyes alkalmazásához esetenként a bíró átlagon felüli kreativitása szükséges.”1

A dolgozat célja egyrészt, hogy bemutassa az új Polgári Törvénykönyv jogalap nélküli

gazdagodásra vonatkozó rendelkezéseit, újításait a hatályos szabályozással összehasonlítva,

másrészt, hogy rámutasson a tárgyalt jogintézmény kiemelt jelentőségére és a szabályozás

iránti igény joggyakorlatban létező indokaira. A dolgozat megkísérel képet adni a

jogértelmezés esetleges jövőbeni változásairól és az ítélkezési gyakorlat várható tendenciáiról.

„Az természetnél fogva méltányos, hogy senki ne váljék gazdagabbá más károsodása árán.”

Pomponius

1 A Polgári Törvénykönyv Magyarázatokkal, szerkesztő: Vékás Lajos, szerkesztő munkatárs: Gárdos Péter

(Complex Kiadó Budapest, 2013.) 977. oldal

4

I. fejezet

A jogalap nélküli gazdagodás jogintézményének

jogtudományi fejlődése

1. Elméleti alapok

1.1. Az alaptalan gazdagodás, mint önálló kötelemfakasztó tényállás

„Általános kötelemfakasztó tény a jogalap nélküli gazdagodás is, értve alatta a kötelezettséget

annak a vagyoneltolódásnak a kiegyenlítésére, amely különböző személyek vagyona között

jogos alap nélkül állott elő.

A jogalap nélküli gazdagodás mint keretfogalom a pandektajogból származott át hozzánk.

Régi jogíróink tanítása és 1848. előtti gyakorlatunk csak szórványosan emlékezik meg meg

róla.2 Újabb jogfejlődésünk az optk. és a pandekta-irodalom hatása alatt töltötte ki e kereteket.

A Mtj. öntudatosan elvi alapokra helyezte a jogalap nélküli gazdagodás tényállásait (1750-

1764. §). Persze a „jogalap hiánya” nem egyrétű fogalom: mert hol a jogcím eredeti hiányát,

hol annak utólagos elestét, hol az ügyleti céltűzés igazolatlanságát jelenti, hol pedig (a

vagyonvesztő hozzájárulása nélkül beállott vagyoneltolódás eseteiben) egyszerűen azt, hogy

az érdekek összemérése alapján igazolatlannak tekintjük, hogy ez az eltolódás végleges

legyen.”3

„Az alaptalan gazdagodási igénynek nem csak a szoros jogi értelemben vett causa („jogalap”

ebben az értelemben) hiánya okából van helye, hanem minden olyan esetben is, midőn oly

vagyoni eltolódás állt be, amelyet a jog igazságtalannak tekint.”4

„A törvényes kötelmek közé tartozik a jogalap nélküli gazdagodás visszakövetelése, ennek a

követelésnek a megalapításához ugyanis sem szerződés, sem tiltott cselekmény nem tartozik.

Jogalapja olyan vagyoni állapotváltozás, amely valakinek a vagyonából vagyontárgyat vagy

értéket vont el és evvel összefüggésben más valakinek (a gazdagodónak) vagyonában

gyarapodást idézett elő anélkül, hogy az ekként végbement vagyoneltolódásnak az érdekeltek

viszonyában gyökerező jogi alapja volna.” 5

1.2. A gazdagodási követelés alapgondolata és jellege

„Az alaptalan gazdagodási követelés azon alapszik, hogy a jog a vagyoneltolódásokat – akár

ügyleti alapon, akár anélkül mennek végbe – abból a szempontból bírálja, hogy megvan-e

azoknak a tárgyi jog által elismert alapja? Maga a vagyoneltolódás rászorul a jogszabályok

rendező közreműködésére s enélkül rendszerint létre sem jöhet, azonban ez nem elegendő

2 Frank (I. 32. § VI.) a condictio indebiti és ex turpis causa-ról szólva általában vallja, hogy „nem igazság, hogy

valaki ok nélkül más ember kárával, rövidségével gyarapodjon.” 3 Magyar Magánjog III. Kötelmi Jog Általános Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1941. Grill

Károly Könyvkiadóvállalata 35.-36. oldal 4 Magyar Magánjog IV. Kötelmi Jog Különös Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1942. Grill

Károly Könyvkiadóvállalata 33. oldal 5 Magyar Magánjog IV. Kötelmi Jog Különös Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1942. Grill

Károly Könyvkiadóvállalata 747. oldal

5

ahhoz, hogy a jogalanyok között történt vagyoni változás végleges maradjon. A

feldolgozással pl. a dologi jog szabályai szerint a feldolgozó bizonyos feltételek mellett

megszerzi az új dolgok tulajdonjogát; ez a jogszerzés vagyoneltolódást idéz elő az anyag

eddigi tulajdonosa és az új tulajdonos között. Hogy ez a vagyoneltolódás véglegesen

megmaradjon, ahhoz az is kellene, hogy „alapja” legyen, vagyis a vagyoneltolódás belső

igazolását kell megkeresni. Erészben nem az az irányadó, hogy a vagyonváltozások jogilag

kifogástalanul történtek-e, hanem hogy a változásoknak az érdekeltek közötti viszonyban

gyökerező adaequát indokolása van-e? Ezt az indokolást azonban nem a jogszabályokban,

hanem az életviszonyokban keressük.”6

1.3. Jogalap és causa

„Az ügylet gazdasági funkcióját feltáró konkrét cél az, amit sokszor jogalapnak (Rechtsgrund)

is szoktak nevezni. Ez azonban nem helyeselhető, minthogy az alaptalan gazdagodás tanában,

ahol a jogalap kérdése elsősorban bír jelentőséggel, a „jogalap hiánya” többet foglal magában,

mint a causának – a konkrét ügyleti célnak – hiányát. Kitűnik ez már onnan is, hogy a Mtj.

(1750. § I.) a jogalap eredeti hiányával vagy későbbi megszűnésével szembeállítja („vagy”)

azt az esetet, amidőn nem következik be „az az eredmény, amelyet a jogügylet tartalma

szerint a felek a szolgáltatással megvalósítani kívántak”. A szoros értelemben vett causának

meghiúsulását ez az utóbbi körülírás foglalja magában; csupán arra kell ügyelni, hogy nem

csupán ezt foglalja magában, mert a causa meghiúsulásán túlmenően talál a jelzett körülírás

az oly esetre is, amidőn nem a causa, hanem a szerződésnek ugyancsak tartalmi

alkotóelemévé vált valamely más ügyleti kikötés – az úgynevezett „feltételezés” – hiúsul

meg.”7

„Minden tetszőleges (jogilag megengedett) cél, amelyet feltevés formájában a felek szem előtt

tartottak s egyben az ügylet tartalmává is emeltek, meghiúsulása esetében alapot nyújt annak a

vagyoni előnynek a visszakövetelésére, amelyhez a juttatásban részesülő jutott s amely éppen

a feltevés meghiúsulása folytán jogilag igazolatlannak tűnik fel az ő kezében.”8

„Causa egyfelől és az ügylet tartalmába felvett indítóok mint feltevés másfelől, hasonlítanak

egymáshoz annyiban, hogy mind a kettő alkotóeleme az ügyletnek és mind a kettőnek

meghiúsulása gazdagodási igényt alapít. Míg azonban a feltevés bármely körülményre

vonatkozhat, s ehhez képest feltevés gyanánt a felek jogilag megengedett bármely célt

kiköthetnek, causa jogi értelemben az ügylet tartalmának nem minden alkotóeleme, hanem –

mint tudjuk – csupán az olyan konkrét ügyleti cél, amely annyira szoros összefüggésben van

magával az ügylettel, hogy azzal egy egységet alkot s attól csak mesterséges jogi eszközökkel

s jelesül éppen az absztrakció útján választható el. Ilyen, az ügylet gazdasági funkciójának

karakterizálására szolgáló cél voltaképpen csak három van: a teljesítés, a jogszerzés és az

ajándékozás címe. Az ügylet tartalmának alkotóelemévé tett bármely más célkitűzés ellenben,

amelyet kifejezetten nem feltételként állapítottak meg a felek, nem causa, hanem feltevés.”9

6 Magyar Magánjog IV. Kötelmi Jog Különös Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1942. Grill


Károly Könyvkiadóvállalata 26.-27. oldal 8 Magyar Magánjog IV. Kötelmi Jog Különös Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1942. Grill



6

2. A gazdagodási követelés szubszidiaritása

„A gazdagodási kereset minden egyéb jogszabályon, ügyleten vagy csupán ténybeli

történésen nyugvó változással szemben végső, mögöttes jellegű jogorvoslás. Egyébként az

elv, amelyet ez a kereset a magánjogban megtestesít, nemcsak ebben az intézményben

nyilvánul meg, hanem bennrejlő irányítója sok magánjogi szabálynak is.”10

„Amennyiben a vagyoneltolódás tényállására vonatkozó jogi szabályozás is meg tudja oldani

az indokokat nélkülöző gazdagodást és a méltánytalanul szenvedett anyagi sérelem

kiegyenlítését, akkor az alaptalan gazdagodási keresetre nem kerül sor. Ily értelemben tehát

csak kiegészítő, szubszidiárius kereset. Az érdekelt fél már csak azért is igyekezni fog a

rendelkezésére álló egyéb jogeszközökhöz folyamodni, mert ezek neki anyagilag rendszerint

többet nyújtanak, így pl. kártérítést követelhet.

Joggyakorlatunk a gazdagodási kereset szubszidiárius jellegét nem tekinti a kereset jellegét

kizáró oknak, mint pl. a francia jog, amelyben gazdagodási keresetnek csak akkor adnak

adnak helyet, ha semmi más jogalapú (sem szerződésim sem delictuális stb. alapú) kereset

nincs. Nálunk tehát nem volna akadálya annak, hogy gazdagodási keresettel éljen az, aki pl.

kártérítést követelhetne más jogalapon. Gyakorlatunk szívesen össze is kapcsolja a lehető

jogalapokat s a keresetet a többre (pl. kártérítésre) irányítja, de úgy indokolja, hogy abban a

kevesebbre igényt nyújtó gazdagodási jogalap is benne legyen, mint esetleges jogcím. A

bíróságok is igyekeznek a az elébük terjesztett tényállást véglegesen megoldani s lehetséges,

hogy kártérítési keresetnek vagy dologi keresetnek csupán gazdagodási jogcímen adnak

helyet, mert a többre irányuló keresetben bennfoglaltnak tekintik a kevesebbre terjedő igényt,

ha ennek tényalapja megvan.

Szubszidiárius, de egyúttal végső rendezést nyújtó kereset a gazdagodási és ezért más jogalap

után még lehetséges az alaptalan gazdagodás kérdésének felvetése, de nem megfordítva. A

szerződés teljesítésére indított kereset jogerős elutasítása után a gazdagodási kereset ellen még

nem védi alperest az ítélt dolog kifogása, mert annak tényalapját az előző per nem bírálta el,

de ha a gazdagodási keresetet elutasították, akkor már túlhaladott minden más jogcím és más

jogcímen netán támasztott kereset ellen az ítélt dolog kifogása áll.

Az alaptalan gazdagodási követelés tehát részben olyan esetcsoportokat old meg, amelyeknél

a sérelem orvoslására más út nincs, részben olyanokat, amelyekben más út is lehetséges, de

avval együttesen, vagy annak sikertelensége esetén utólag külön érvényesíthető; végül

azonban olyan esetei is vannak, amidőn egyéb jogszabályok kimerítően és jogerősen

elbírálták a vagyoneltolódást, de a jogszabályokkal szemben az alaptalan gazdagodási

követelés „utólagos korrekció”. Tehát minden vagyoneltolódásnak végső próbája az alaptalan

gazdagodás visszakövetelésnek lehetősége vagy ennek kizárása. A vagyoneltolódásokra

vonatkozó magánjogi szabályok összessége mintegy „lex minus plena” az alaptalan

gazdagodás szabályozása szempontjából, mert ez a szabályozás módot ad azoknak az

eredményeknek a helyesbítésére, amelyeket egyéb magánjogi szabályok alkalmazása hozott

létre, de amelyek nem egyeztethetők össze az osztó igazság követelményével.”11

Szászy István szerint a gazdagodási kereset a magyar jogban kiegészítő, de nem

szubszidiárius jellegű kereset, mert más jogalapú keresetekkel, pl. szerződési vagy deliktuális

alapú kártérítési keresettel versenyezve is érvényesíthető. Jelentősége különösen az olyan

jogrendszerekben van, amelyek az elvont ügyleteknek nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert

10

Magyar Magánjog IV. Kötelmi Jog Különös Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1942. Grill

Károly Könyvkiadóvállalata 750. oldal 11


Károly Könyvkiadóvállalata 751.-752. oldal

7

az ilyen ügyletek érvénye többé-kevésbé független lévén a jogcímük érvényétől, a jogcím

érvénytelensége esetén a juttatás ezeknél az ügyleteknél csak gazdagodási keresettel

követelhető vissza. Gyakorlati szempontból jelentősége van azonban a gazdagodási

keresetnek a jogcímes ügyleteknél is, mert itt megkönnyíti a jogérvényesítést, ha a

visszakövetelő jogának bizonyítása nehézségbe ütközik. A gazdagodási kereset

érvényesítéséhez ugyanis elegendő kimutatni azt, hogy jogalap nélküli vagyoneltolódás

történt.12

2.1. Az alaptalan gazdagodásra vezető esetek13

Dr. Szladits Károly a Magyar Magánjog című könyvében külön nevesítésre került a

gazdagodási esetek közül a tartozatlan fizetés, az okafogyott szolgáltatás, visszakövetelés a

gazdagodó jogi vagy erkölcsi tilalomba ütköző magatartása miatt, valamint gazdagodási

keresetek külön törvények alapján.

A tartozatlan fizetés esetkörei a következők:

1. fenn nem álló, kifogásolható, keresettel nem érvényesíthető követelésre történt fizetés,

2. fizetés álhitelezőnek, fizetés másnak a tartozására,

3. létfenntartásra rendelt szolgáltatás,

4. tévedésből vagy nem önként történt fizetés.

Az okafogyott szolgáltatás:

1. a szolgáltatás már eleve célját tévesztett volt (sine causa),

2. a cél meghiúsulása csak később következett be (causa finita).

Visszakövetelés a gazdagodó jogi vagy erkölcsi tilalomba ütköző magatartása miatt:

1. kártérítés és gazdagodási követelés; ekkor nincs akadálya annak, hogy a sértett kártérítés

helyett gazdagodási követelést támasszon vagy az előbbi címről az utóbbira térjen át.

2. gazdagodási követelés turpis causa bilateralis esetén; ebben az esetben kizárhatja a

visszakövetelést az a körülmény, hogy a szolgáltatással az a fél is erkölcsi vagy jogi tilalomba

ütköző magatartást tanúsít, aki a szolgáltatást teljesíti.

Gazdagodási keresetek külön törvények alapján: váltótörvény, szabadalmi törvény, szerzői

jogi törvény, kereskedelmi utalvány alapján, stb.

Ügyleti előzmény nélkül juthat vagyoni előnyhöz a gazdagodó:

a.) az eredeti tulajdonszerzés némely esetében,

b.) más vagyonának valóságos élvezése útján,

c.) más munkájának vagyonába fordításával,

d.) tartozástól való mentesülés útján,

e.) telekkönyvi hatóság tévedése folytán, stb.

12

Szászy István: A Kötelmi Jog Általános Tanai Budapest, 1943. Grill Károly Könyvkiadóvállalata 159.-160.

oldal 13


Károly Könyvkiadóvállalata 754.-774. oldal

8

2.2. A jogalap nélküli gazdagodásból származó igények; a visszatérítés

Dr. Marton Géza lényegében a szerződésszerű (kvázikontraktuális) viszonyokból származó

igények közé sorolja a jogalap nélküli gazdagodásból származó visszatérítési kötelezettséget,

de ez nem a káron, hanem a gazdagodáson mérendő.14

„Az alaptalan gazdagodás általános elveiből folyóan nincs visszakövetelésnek

(mentesítésnek) és tehát a gazdagodás kifogásának sem helye abban az esetben, ha az adós

tudott a jogalap hiányáról vagy érvénytelenségéről, nevezetesen tudott arról, hogy a materiális

tartozás, amelynek kielégítésére az absztrakt kötelezés szolgál, a valóságban nem áll fenn

(Mtj. 1754. §); úgyszintén ha az alapkötelezés jogilag nem állott ugyan fenn, de mégis az

ígéret tevője erkölcsi kötelességének tett eleget azzal, hogy az absztrakt kötelezettséget

magára vállalta, pl. arra rászoruló testvére irányában kötelezte magát absztrakt levél alakjában

bizonyos tartási hozzájárulás fizetésére.”15

II. fejezet

A jogalap nélküli gazdagodás szabályozása a Polgári

Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben

1. A törvényi szabályozás

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény és az 1960. évi 11. törvényerejű

rendelet a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról együttesen, 1960. május

1. napján léptek hatályba. A jogalap nélküli gazdagodásról szóló rendelkezéseket a Ptk. 361. §

tartalmazza.

Ptk. 361. § (1) Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az

előnyt visszatéríteni.

(2) Nem köteles visszatéríteni a gazdagodást az, aki attól a visszakövetelés előtt elesett,

kivéve, ha

a) számolnia kellett a visszatérítési kötelezettséggel, és felelőssége a gazdagodás

megszűnéséért megállapítható, vagy

b) rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz.

(3)417

Ha az, akinek részére a gazdagodást vissza kellene téríteni, azt tilos vagy a

jóerkölcsbe ütköző magatartásával maga idézte elő, a bíróság az ügyész indítványára a

vagyoni előnyt az állam javára ítélheti meg.

14

Magyar Magánjog III. Kötelmi Jog Általános Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1941. Grill

Károly Könyvkiadóvállalata 359. oldal 15



http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=481.255464#foot417

9

A hatályos szabályozás tükrében alapvetésként fogalmazható meg, hogy „az alaptalan

gazdagodást a vagyoni hátrányt szenvedett személy részére vissza kell téríteni, mert csak így

állítható helyre az a megbomlott vagyoni egyensúly, amely korábban fennállt.” Kijelenthető

továbbá, hogy alapjában véve közömbös, hogy milyen gazdagodói magatartás vezetett a nem

szándékolt vagyoni állapot változásához.16

A Ptk.-nak a kártérítésre és a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó rendelkezései között

jelentős a hasonlóság. Mindkét esetben a jog által el nem ismert magatartás, illetve helyzet

következtében előállott vagyoni hátrány kiküszöbölése a cél. E hasonlóságból következik,

hogy a kártérítés szabályai nagyrészt alkalmazhatóak a jogalap nélküli gazdagodásra is, amint

erre a 364. § kifejezett rendelkezést tartalmaz. Az alapvető eltérés a két jogintézmény között,

hogy a jogalap nélküli gazdagodás esetén a megtérítési kötelezettség nem a jogellenes

magatartás következménye, hanem a jogcím hiányán vagy fogyatékosságán alapul. A

különbség kifejeződik abban is, hogy a jogalap nélküli gazdagodás esetén a felelős személy

nem kártérítésre, hanem visszatérítésre kötelezhető. Ebben az esetben ugyanis nem a károk

jóvátételéről, hanem mástól elvont értékek kiszolgáltatásáról, illetőleg pótlásáról van szó.17

Ahhoz, hogy a gazdagodás megtérítése a visszatérítési igény jogosultja részéről követelhető

legyen, négy konjunktív feltétel szükséges, nevezetesen: vagyoni előny keletkezzen a

kötelezettnél, míg veszteség (vagyoni hátrány) a visszatérítési igény jogosultja oldalán -

amely vagyoni hátrány jelentkezhet tényleges vagyoncsökkenés vagy várható

vagyonszaporulat elmaradása formájában -, továbbá, hogy megállapítható legyen az előny és

a hátrány közötti okozati összefüggés, végül pedig, hogy a gazdagodás jogalap hiányában

álljon fenn.18

A törvényi tényállás elemzése útján levezethető, hogy „a gazdagodónál jelentkező vagyoni

előnynek nem szükséges azonos mértékűnek lennie az igényjogosultnál meglévő vagyoni

hátránnyal, valamint, hogy a tárgyalt esetben nem a keletkezett vagyoni hátrányt kell

megtéríteni, hanem legfeljebb a gazdagodó alanynál előállt vagyoni előnyt (amely gyakorta

kisebb lehet, mint a másik oldal vesztesége).”19

Bíró György álláspontja a jogintézmény jellegét, a feltételeket és a fő esetcsoportokat tekintve

azonosnak tekinthető a Kommentárban foglalt szabályokkal.

2. A szubszidiaritás kérdésköre, avagy a jogintézmény alkalmazhatósági

köre

Alapvetés

A jogalap nélküli gazdagodás jogintézménye szubszidiárius tényállás, amely tételt a Ptk.-hoz

fűzött miniszteri indokolás is alátámasztja.

„A különböző jogcímeken nyugvó, jogalap nélküli gazdagodást eredményező és

időközönként változó jogviszonyok részletes és mindenre kiterjedő szabályozása aligha volna

megoldható. Ezért a jogalkotó a Ptk.-ban tételesen külön nem szabályozott ilyen esetek

rendezését egységesen a XXXII. fejezetben biztosítja. Nem emel ki tényállástípusokat, a

szabályozás helyettesítő (szubszidiárius) jellegű. Vagyis a jogalap nélküli gazdagodás

16

Bíró György: Kötelmi jog (NOVOTNI KIADÓ 2010.) 68. oldal 17

A Polgári Törvénykönyv Magyarázata 1. (KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2004.) 1385.

oldal 18


Bíró György: Kötelmi jog (NOVOTNI KIADÓ 2010.) 70. oldal

10

szabályai mindaddig nem alkalmazhatóak, amíg a követelésnek más jogalapja van (LB

Gf.II.31011/1989.). A jogalap nélküli gazdagodás jogcímére alapított követelés csak akkor

tekinthető alaposnak, ha a jogosult más jogcímen a kötelezettel szemben igényét nem

érvényesítheti (LB Gf.II.31011/1990. – BH 1990/8. sz. 308.). Ebből következik, hogy a

„jogalap nélküli gazdagodás szabályai csak akkor alkalmazhatóak, ha a jogvita a felek

jogviszonyára irányadó speciális szabályok alapján nem bírálható el”. (LB Pfv.V.20403/1996.

– BH 1997/10. sz. 483.).”20

Bíró György álláspontja szerint három olyan esetkör különíthető el, amely jogalap nélküli

gazdagodást eredményez:

„ha a vagyoneltolódás ugyan juttatás útján valósult meg, ám

- annak (ügyleti vagy ügyleten kívüli) célja nem valósult meg;

- juttatástól (szándékos vagyongyarapítástól) függetlenül, más módon történt (pl.

dologegyesülés, találás), ha a visszatérítésre jogosult célja nem valósult meg, esetleg

ilyen célja nem is volt;

- az előző esetekben akkor, ha a célkitűzés megvalósult ugyan, de jogi tilalomba

ütközött (érvénytelenség).”21

A fenti három esetcsoport a jogalap nélküli gazdagodás tényleges vagy tágabb esetkörét fogja

át, míg a szűkebb, ún. jogi esetkör csak az első két esetcsoportban, vagyis akkor valósul meg,

ha nincs más olyan jogcím, amely a tényleges gazdagodás kérdését rendezné, tehát a jogalap

nélküli gazdagodás jogcímén történő visszatérítést szubszidiárius (helyettesítő)

kötelemkeletkeztető tényállásnak tekinti.22

A jogtudományban két eltérő álláspont különböztethető meg a jogintézmény alkalmazhatósági

köre tekintetében. Az álláspontok legélesebb eltérése abban az esetben érhető tetten, amikor a

felek valamelyike érvénytelen szerződés alapján jut vagyoni előnyhöz: a szűkebb esetkört

elfogadók szerint a jogosultnak a szerződés érvénytelensége jogcímén keletkezik visszatérítési

igénye, míg a tágabb esetkört elfogadók alkalmazhatónak találják a felek közötti elszámolásra

a jogalap nélküli gazdagodás szabályait (Vékás, Bíró). A Legfelsőbb Bíróság BH 2001.168.

számú eseti döntése az utóbbi álláspontot támasztja alá, amely szerint a semmis és a nem

létező szerződés következménye egyaránt az eredeti állapot helyreállapítása, és a jogosult a

jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint tarthat igényt térítésre.23

„Nem egyértelmű a bírói gyakorlat azon esetekben, amikor valakinek nem pénz, hanem más

idegen dolog jut véletlenül a birtokába és vélt tulajdonába. Ekkor ugyanis a visszatérítésre

jogosultnak elsődlegesen a tulajdoni igény áll rendelkezésére, amely a fenti szigorúan

szubszidiárius értelmezés szerint ki is zárja a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak az

alkalmazását. Ha azonban ez az igényhelyzet tévedésből állt elő (pl. helytelen kézbesítés), a

bíróságok a jogalap nélküli gazdagodás szabályait alkalmazzák a tulajdoni per helyett.”24

A hatályos Ptk. talaján kialakult bírói gyakorlat alapján de lege ferenda az az álláspont

mutatkozik helyesnek, hogy - a kötelmek egyenjogúságának elvét is figyelembe véve -, ha a

tág értelemben vett tényleges vagyoneltolódás beállt, akkor az igényjogosult választásán

20


oldal 21





11

múljon, hogy a várhatóan erősebb konkrét (legtöbbször dologi), vagy a többnyire gyengébb,

csak a gazdagodás kiadására jogosító visszatérítési igény közül melyiket választja.25

Az előbbiekből az következik, hogy az elmúlt évek joggyakorlatában felmerült olyan igény,

ami a szubszidiárius jellegű alkalmazhatóságot háttérbe kívánja szorítani, ez az álláspont

halványítani törekszik azt a jogelvet, hogy a jogosult csak akkor hivatkozhat a jogalap nélküli

gazdagodás jogcímére, ha nincs más olyan jogcím, amelyre alapíthatná visszatérítési igényét.

Ez a tendencia a Kommentárral ellentétes álláspontot tükröz.

3. A jogalap nélküli gazdagodás, mint a Ptk.-ban meghatározott egyes

térítési igények rendezésére szolgáló jogintézmény

A törvény szövege megkülönbözteti a ’jogalap nélküli gazdagodás’ és a valamely jogalany

tekintetében fennálló ’gazdagodás’ kifejezéseket. Az elhatárolás fő szempontja, hogy a

jogalap nélküli gazdagodás önálló tényállásként jelenik meg a Ptk.-ban, mint a jog által nem

támogatott vagyonmozgások orvoslását biztosító általános formula, míg a gazdagodás

kifejezés akkor használatos, amikor egy önállóan szabályozott egyéb jogintézmény

vonatkozásában állt elő valamely jog által nem támogatott vagyonmozgás, amelyben a

helyreállítás mértékét a gazdagodás - mint vagyonnövekedési és egyben visszatérítési mérce -

határozza meg. A szerző nem kísérel meg állást foglalni abban a kérdésben, hogy melyek a

megkülönböztetés további árnyalatai, az elhatárolás csupán dogmatikai szempontú.

Az alábbiakban a Ptk. azon tényállásait foglalja össze a dolgozat, amelyekben az

általános tartalmú jogalap nélküli gazdagodás tényleges tartalmat kap:

Túlépítés

Ptk. 110. § (1) Ha a túlépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a szomszéd a túlépítés ellen olyan

időben tiltakozott, amikor a túlépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott

volna aránytalan károsodást, a szomszéd a 109. § (1) bekezdésében meghatározottakon kívül

– választása szerint – követelheti, hogy a túlépítő

a) saját földjét és az épületet a gazdagodás megtérítése ellenében bocsássa tulajdonába,

vagy

Feldolgozás, egyesítés

Ptk. 133. § (3) Ha a feldolgozó vagy átalakító rosszhiszemű volt, a választás joga minden

esetben az anyag tulajdonosát illeti; ha az anyag tulajdonosa az új dolog tulajdonjogát

választja, csak gazdagodását köteles megtéríteni.

Ptk. 134. § (2) A választási jog nem illeti meg azt, aki az egyesülést vagy vegyülést

rosszhiszeműen maga idézte elő. Ilyen esetben a rosszhiszemű volt tulajdonos csak a

gazdagodás megtérítését követelheti.

Ptk. 135. § (2) Ha az átalakított, feldolgozott, egyesült vagy összevegyült dolog

tulajdonjogára egyik fél sem tart igényt, azt értékesíteni kell, és a vételárat a jogosultak között

megfelelő arányban fel kell osztani.

25


12

(3) Ilyen esetben azt a felet, aki csak gazdagodása mértékéig igényelhet megtérítést, a

vételárból legfeljebb a teljes kártalanításra jogosultak kielégítése után fennmaradó összeg

illeti meg.

Ráépítés

Ptk. 137. § (1) Ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, idegen földre épít, az épület

tulajdonjogát a földtulajdonos szerzi meg, köteles azonban gazdagodását a ráépítőnek

megfizetni. A bíróság a földtulajdonos kérelmére a ráépítőt kötelezheti a földnek, illetőleg –

ha a föld megosztható – a föld megfelelő részének a megvásárlására.

Haszonélvezet

Ptk. 162. § (2) A haszonélvezet megszűntekor a haszonélvező követelheti a tulajdonostól a

szükséges költségek megtérítését, levonva azokból az időközi értékcsökkenésnek megfelelő

összeget. Ha a tulajdonos gazdagodása az így megállapított összeget meghaladja, a

különbözetet is köteles megtéríteni.

Birtoklás jogalap nélkül

Ptk. 194. § (2) A birtokos jóhiszeműsége esetén a hasznokkal nem fedezett hasznos költségei

megtérítését is követelheti, rosszhiszeműsége esetén pedig a jogalap nélküli gazdagodás

szabályai szerint követelhet megtérítést.

Megbízás nélküli ügyvitel

Ptk. 486. § (3) Ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, a megbízás nélküli ügyvivő díjazást

nem követelhet, költségeinek megtérítését csak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint

követelheti, és felelős mindazért a kárért, amely beavatkozása nélkül nem következhetett volna

be.

Ptk.487. § Ha valaki tudva, hogy nincs hozzá joga, idegen ügyet sajátjaként lát el, vele

szemben a megbízás nélküli ügyvitelből eredő jogokat lehet érvényesíteni. Ha e jogokat

érvényesítik, az eljáró személy a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint költségeit

beszámíthatja.

A hagyományos felelőssége a hagyatéki tartozásokért

Ptk.684. § (1) A más hagyatéki hitelező sérelmével kielégített hagyományos a jogalap nélküli

gazdagodás szabályai szerint felel a hitelezőnek, amennyiben a hitelező az örököstől

kielégítést nem szerezhetett.

Elszámolási helyzetek

A gazdagodás olyan elszámolást igénylő helyzetekben jelenik meg mércéként, amikor

valamely közös teher megfizetésének rá eső részét egy adott kötelezett nem teljesíti. Ebben az

esetben a gazdagodás mértékét a gazdagodó által kiadásként még meg nem fizetett összeg

jeleníti meg. Ilyen elszámolási helyzetek például a Ptk. 142. §-a szerint osztatlan közös

tulajdonban az egyik tulajdonostárs által teljesített szükséges kiadások, illetve az

egyetemleges kötelezettek egymás közötti elszámolási viszonya.

13

4. A jogalap nélküli gazdagodásra vezető főbb esetek26

a.) Tartozatlan fizetés: amennyiben a gazdagodásként jelentkező vagyoneltolódásnak

eleve nem volt jogalapja, például téves címzés, helytelen átutalás, túlfizetés, kétszeri

fizetés, a dolog más részére történő téves kiszolgáltatása.

b.) Okafogyott szolgáltatás: ha az eredetileg fennálló jogalap megszűnt vagy ha a felek

által együttesen kívánt eredmény meghiúsult, miközben már a vagyoneltolódás

valamiféle teljesítés által megindult vagy megtörtént. Ilyen eset például a szerződés fel

nem róható lehetetlenülése.

c.) Törvénybe vagy nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szolgáltatások: amennyiben a

nyújtott szolgáltalás elfogadása törvényes tilalomba, közrendbe vagy morális

akadályba ütközik.

d.) Más dolgával való jogellenes rendelkezés

e.) Térítési igények: a 3. pontban kifejtettek szerint

f.) Minden elszámolási helyzetben: a jogalap nélküli gazdagodás mértékét a közös

teherként jelentkező, a gazdagodó által kiadásként még meg nem fizetett összeg

jeleníti meg.

Bizonyítékul szolgál a Ptk. 361. §-ában foglalt jogalap nélküli gazdagodás tényállás

általánosságára, hogy nem adható taxatív felsorolás azokról az helyzetekről, amelyek jogalap

nélküli gazdagodásra vezetnek, a fenti felsorolás csupán a legtipikusabb eseteket emeli ki.

5. A visszatérítési kötelezettség

A visszatérítési kötelezettség főszabály, míg kivételként került szabályozásra, miszerint nem

köteles visszatéríteni a gazdagodást az, aki attól a visszakövetelés előtt elesett. Alkivétel, tehát

mégis fennáll a visszatérítési kötelezettség abban az esetben, ha a gazdagodónak számolnia

kellett a visszatérítési kötelezettséggel, és felelőssége a gazdagodás megszűnéséért

megállapítható vagy ha a gazdagodó rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz.

- amennyiben a dolog természetben megvan, a visszatérítés kötelezettsége természetben

áll fenn – a surrogatio elvének megfelelően elsődlegesen magát a dolgot szükséges

visszatéríteni;

- amennyiben a dolog természetben nincs meg, a dolog helyett annak értéke vagy a

helyébe lépő más dolog szolgál a visszatérítésre;

- amennyiben nincs surrogatum, és:

a. amennyiben saját céljaira, de nem életfenntartás céljára használta fel,

jogkövetkezmény a pénzben történő visszatérítés,

b. amennyiben saját céljaira, életfenntartás céljára használta fel, további

megkülönböztetést igényel, hogy:

26

Bíró György: Kötelmi jog (NOVOTNI KIADÓ 2010.) 74.-76. oldal

14

1. ba.) ha a dolgot bűncselekmény útján szerezte vagy ha a

jogszabály ekként rendelkezik, jogkövetkezmény a pénzben

történő visszatérítés,

2. bb.) ha a dolgot nem bűncselekmény útján szerezte, nincs

visszatérítési kötelezettség;

c. amennyiben egyéb módon esett el a dologtól és ahhoz rosszhiszeműen jutott

hozzá, jogkövetkezmény a pénzben történő visszatérítés;

d. amennyiben egyéb módon esett el a dologtól és ahhoz jóhiszeműen jutott

hozzá, további megkülönböztetést igényel, hogy:

1. da.) ha számolnia kellett a visszatérítési kötelezettséggel és

felelőssége a gazdagodás megszűnéséért megállapítható,

jogkövetkezmény a pénzben történő visszatérítés,

2. db.) ha nem kellett számolnia a visszatérítési kötelezettséggel

és/vagy felelőssége a gazdagodás megszűnéséért nem

állapítható meg, visszatérítési kötelezettség nem áll fenn.

„Jogalap nélküli gazdagodás esetén, ha a visszaköveteléskor az előny megvan, azt vissza kell

téríteni -, ha az előny nincs meg, az ellenérdekű felet általában visszatérítési kötelezettség

nem terheli. Aki ugyanis tulajdonosnak hihette magát, szabadon rendelkezhetett

vagyontárgyaival, azokat elajándékozhatta, meg is semmisíthette. Így a felelősség

megállapítása kizárt azzal a jóhiszemű személlyel szemben, aki a gazdagodástól még a

visszakövetelés előtt elesett. Aki viszont meghatározott időponttól kezdve nem lehetett

meggyőződve a rendelkezési jogosultságáról, már más elbírálás alá esik. Pl. ha az eredetileg

jóhiszeműen gazdagodónál más személy igényt jelentett be a nála lévő dologra, csak saját

kockázatára rendelkezhetett úgy a dologgal, mintha az sajátja volna. Önmagában a dologra

történt igény bejelentése azonban még nem alapozza meg a gazdagodó rosszhiszeműségét,

miután az igény alaptalan is lehet. A gazdagodó azonban köteles fokozott gondossággal

kezelni a gazdagodás tárgyát, s felelőssége csak akkor állapítható meg, ha számolnia kellett a

visszatérítési kötelezettséggel (P.törv. I.20774/1985.).”27

5.1. Az állam javára marasztalás

Rendhagyó, pönális szankciónak tekinthető a polgári jogban, nem a reparációt, hanem a

repressziót szolgálja. Alkalmazása kivételes, előfordulási gyakorisága nem számottevő. A

restitúciós érték elvonásához a visszaigénylő személyes rosszhiszeműségének megállapítása

szükséges.28

Az állam javára marasztalást, mint szankciót nem tette magáévá a joggyakorlat, tartalmatlan

eszköznek tekinthető, mivel a szankció büntetőjogias jellege és a polgári jogi jogviszony

sajátosságai aligha képesek egymással összhangban funkcionálni. A polgári perrendtartásról

szóló 1952. évi III. törvény 4. §-a szerint:

4. § (1) A bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi

határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti.

(2) Ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől polgári perben

kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el

a terhére rótt bűncselekmény.

27


oldal 28


15

A Pp. idézett rendelkezése alátámasztja, hogy a büntetőeljárás és a polgári eljárás

párhuzamosan és lényegében egymástól függetlenül zajlanak, így joggal tehető fel a kérdés,

hogy a polgári jogban indokolt-e az állam javára marasztalás szankció szabályozása.

Felvethető, hogy az állam javára való marasztalás büntetőjogias (represszív) jellegű szankció-

e, s ehhez képest beilleszthető-e a magánjog szankciórendszerébe. Korábbi irodalmunkban

eltértek a megközelítések. A skála széles volt: az állam javára való marasztalás kifejezett

büntetőjogias szankcióként való kezelésétől ennek tagadásán át egészen addig terjed, hogy a

büntetőjogias jelleg ellenére is beilleszthető e jogintézmény a polgári jog

szankciórendszerébe. Eörsi Gyula például az állam javára való marasztalás polgári jogi

jellegét abban találja meg, hogy a nemo auditur propriam turpitudinem allegans általánosított

tételére, valamint a jogalap nélküli gazdagodás hovafordításának szabályozására vezethető

vissza, s formailag ellentétesnek, lényegileg azonosnak tekinti a kártérítéssel, tekintettel arra,

hogy hasonló elveken nyugszanak. Ezek az értelmezések – csakúgy, mint maga az állam

javára való marasztalás – a jelenlegitől gyökeresen eltérő társadalmi, gazdasági és jogi

környezetben születtek, ma már pro és kontra érvekként önmagukban kevéssé lehetnek

mérvadók.29

Az állam javára való marasztalás, mint szankció alkalmazhatóságáról

„Az állam javára való marasztalás nem a szocialista szabályozáshoz kötődő, piacgazdaságtól

idegen jogintézmény. A restitúciós igény megtagadásának reális alternatívájaként merült fel

már a II. világháború előtt, és elsősorban a gyakorló jogászok körében. A magánjogi

“elkobzás” továbbá az új európai jogalkotásoktól sem idegen megoldási lehetőség.

Az állam javára való marasztalás a hazai joggyakorlatban jelentős mértékben visszaszorult, és

részben ennek alapján az új Polgári Törvénykönyv koncepciója sem kívánja fenntartani. Az

állam javára való marasztalás alkalmazásának visszaszorulását jól mutatja, hogy egy 1998-as

ügyészségi jelentés adatai szerint 1995. szeptember 1-je és 1997. december 1-je között

mindössze öt alkalommal lépett fel az ügyészség állam javára való marasztalást

indítványozva, az állam javára marasztalt összeg összesen 24 millió forint volt, amelyből a

bíróságok jogerősen elutasítottak 19 millió forintnyi igényt.

Az állam javára való marasztalás alkalmazásának ez a jelek szerint desuetudot eredményező

visszaszorulása feltehetően elsősorban a jogintézmény körüli bizonytalanságra vezethető

vissza, amelyet mindenekelőtt két ok idézett elő. Az egyik ok a Legfelsőbb Bíróság 7. sz.

Irányelvének hatályon kívül helyezése, amely több szempontból is bizonytalansághoz

vezetett. Egyrészt az Irányelv hatályon kívül helyezése és a piacgazdasággal való

összeegyeztethetetlenné nyilvánítása önmagában előre vetítette a jogintézmény

megszűnésének reális lehetőségét, másrészt pedig kiiktatta azokat a szempontokat, amelyeket

a gyakorlatnak az alkalmazás során követnie kellene. A másik ok az ügyészségnek a

magánjog terén betöltött szerepének bizonytalanná válásában rejlik. Az ügyész polgári

ügyekben való fellépésének lehetőségét jelentősen szűkítette az Alkotmánybíróság 1/1994. (I.

7.) sz. határozata, majd a Pp. ennek nyomán bekövetkezett 1995. évi LX. törvénnyel való

módosítása. Az ügyészségnek a polgári ügyekben való szerepvállalása ennek következtében

29

http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/menyhard-attila-az-allam-javara-valo-marasztalasrol-pjk-20034-29-

37-o/493

letöltés ideje: 2014.03.02.

http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/menyhard-attila-az-allam-javara-valo-marasztalasrol-pjk-20034-29-37-o/493


16

jelentős mértékben visszaszorult, és maga az ügyészi szervezet sem tűnik alkalmasnak ilyen

funkció hatékony ellátására.

Az állam javára való marasztalással kapcsolatban megállapításainkat a következők szerint

összegezhetjük. Az állam javára való marasztalás olyan jogintézmény, amely alkalmas arra,

hogy a jó erkölcsbe ütköző szerződések jogkövetkezményeit az érvényesíteni kívánt

jogpolitikai célok hatékony érvényre juttatásával rendezze. A piacgazdaságtól semmivel sem

idegenebb, mint az alternatív megoldásként felmerülő megtagadása a restitúciós igénynek. A

restitúciós igény megtagadása sem a piacgazdasággal való kompatibilitás, sem a tulajdon

elvonására vonatkozó alkotmányossági elvek szempontjából nem támasztható alá jobban: a

restitúciós igénynek a másik félnél való megtartása (a részére való juttatása) és az állam

javára való elvonása között lényegi különbség ebből a szempontból nincsen.

Az állam javára való marasztalás hiányában csak a restitúciós igény megtagadása lehet

alternatív megoldás, amelyre nézve – a jelenlegi legfelsőbb bírósági bírói gyakorlattal

szemben – a jogirodalomban és a gyakorlatban is meggyőző érvek merültek fel. A szerződés

semmisségére való hivatkozás alanyi korlátozása azonban önmagában nem elegendő eszköz a

jó erkölcsbe ütköző szerződések érvénytelensége kapcsán felmerülő jogpolitikai szempontok

érvényesítéséhez. Egyrészt azért, mert bírói mérlegelés nélkül csak a – már a II. világháború

előtt elvetett – restitúciós igény merev megtagadására vezetne, a felek magatartásának

összemérésére pedig a Ptk. 4. § (4) bekezdése nem megfelelő eszköz. Ezen enyhítene a

restitúciós igény megítélése kapcsán a bíróságnak biztosított széles körű mérlegelési

lehetőség, azonban a kétoldalú turpitudo által felvetett problémákat ez sem oldja meg.

Mindezek alapján álláspontom szerint az állam javára való marasztalás jogintézményének

fenntartása indokolt. Hatékony működése érdekében azonban – a 7. sz. Irányelv hatályon

kívül helyezésével megszűnt – megfelelő iránymutatást kell adni a jogalkalmazás számára, és

újra kell gondolni annak intézményi kereteit, ide értve mindenekelőtt azt, hogy az ügyészség

valóban megfelelő intézmény – vagy azzá tehető-e – az állam javára való marasztalás

indítványozására vagy esetleg ezt a funkciót egy új vagy másik intézmény hatékonyabban

tudná-e ellátni.”30

5.2. A visszatérítéshez kapcsolódó egyéb kérdések:31

Jelentősége van a visszatérítés esedékességének a kamat mértékével összefüggésben: a

rosszhiszemű gazdagodó visszatérítési kötelezettsége a gazdagodás pillanatában beáll, ezzel

szemben, ha a gazdagodó jóhiszemű volt, a visszatérítés esedékessége is akkorra tehető,

amikor gazdagodásának jogalap nélküli volta nyilvánvalóvá vált (amíg a jóhiszemű

birtokostól nem követelik vissza a dolgot, késedelembe sem eshet).

A költségek vonatkozásában a térítési kötelezettség iránya megfordul: a visszatérítésre

jogosultnak lesz megtérítési kötelezettsége a gazdagodóval szemben, szintén a jogalap nélküli

gazdagodásra vonatkozó szabályok szerint. A dologra fordított szükséges költségeire attól

függetlenül tarthat igényt a gazdagodó, hogy jó- vagy rosszhiszemű volt-e. A jóhiszemű

alaptalan gazdagodó a hasznokkal nem fedezett hasznos költségeinek a megtérítését is

követelheti.

30

http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/menyhard-attila-az-allam-javara-valo-marasztalasrol-pjk-20034-29-

37-o/493

letöltés ideje: 2014.03.02. 31




17

A hasznok kiadása tekintetében: a meglévő hasznokat köteles kiadni a rosszhiszemű,

valamint a birtokhoz ingyenesen jutó jóhiszemű gazdagodó, a rosszhiszemű gazdagodó ezen

felül köteles megtéríteni az elfogyasztott, az értékesített, valamint a beszedni elmulasztott

hasznok értékét is (nem meglévő hasznok).

A károk megtérítését illetően: a rosszhiszemű gazdagodó minden esetben helytállni tartozik,

kivéve, ha bizonyítja, hogy a károsodás a jogosultnál is elkerülhetetlenül bekövetkezett volna.

A jóhiszemű gazdagodó kártérítési felelőssége az esedékességhez igazodik, tehát az általános

alakzatnak megfelelően (Ptk. 339. §) a felróhatóan okozott károkért felel attól az időponttól,

amikortól a visszatérítésre számíthatott, használatra ugyanakkor nem jogosult. Ha ezután az

időpont után mégis használná a dolgot, felelőssége a rosszhiszemű gazdagodóéval azonos.

A „megajándékozott” harmadik személy másodlagos (mögöttes) helytállási kötelezettsége

értelmében akkor felel, ha az eredeti gazdagodón a gazdagodást behajtani nem lehet.

Igényérvényesítés: az alaptalan gazdagodási követelés érvényesítése kötelmi igényként,

keresettel vagy beszámítási kifogással történik, a rendes elévülési időn belül. A jogalap

hiányát főszabályként a visszakövetelő félnek, mint igényérvényesítőnek kell bizonyítania. A

visszatérítésre irányuló igény kötelmi természetű, az elévülési időn túl a visszatérítésre

irányuló igényt sikerrel érvényesíteni nem lehet, azonban a gazdagodó személy részéről a

visszatérítés, mint önkéntes teljesítés nem jelen újabb jogalap nélküli gazdagodást a

jogosultnál.

A megtérítési kötelezettség alóli kivétel az elbirtoklás, amely csupán elméleti jellegű, hiszen

a jogszerzésre vezető elbirtoklási idő hosszabb, mint a meg nem szakított elévülési idő, és az

elévülési idő beálltával már nincs kikényszeríthető kötelmi igény a jogosult kezében. Ha az

elévülés valamely okból nem következne be, de beáll az elbirtoklás, a gazdagodónak eredeti

jogcíme keletkezik s tulajdonszerzésre és ezzel egyidejűleg megdől a jogalap nélküli

gazdagodási helyzet.

Mögöttes jogterület: a jogalap nélküli gazdagodás speciális szabályai hiányában mögöttes

jogterületként a kártérítésre vonatkozó szabályok alkalmazandók.

6. A jogtétel alkalmazása az aktuális, irányadó Kúriai döntések

tükrében

6.1. A túlfizetés a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint visszakövetelhető32

A felek között 2007. július 12. napján építési szerződés jött létre, amelyben az alperes

97.200.000 forint vállalkozó díj ellenében kötelezettséget vállalt egy ipari csarnok

vázszerkezetének legyártására, helyszínre szállítására, összeszerelésére, fedésére és

burkolására. A teljesítési határidő a munkaterület átadását követő negyvenötödik nap volt, a

késedelmes teljesítés esetére pedig az alperes – tíz nap türelmi idő után – napi 50.000 forint

kötbér fizetését vállalta.

A felperes 2008. február 25. napján adta át az építési területet. Ezt követően alperes

megkezdte a munkavégzést, 2008. május 8. napján azonban - az építési munka befejezése

nélkül – levonult a munkaterületről. 2008. július 23. napjáig a felperes az alperes által

32

Kúria: Pfv.V.20.415/2013/9

18

kibocsátott részszámlák alapján több részletben 108.208.000 forintot megfizetett az alperes

részére.

A felperes 2008. szeptember 11. napján felszólította az alperest az építési munka folytatására.

Az alperes 2008. szeptember 19. napjától vállalta a munkát folytatni, ténylegesen azonban a

munkavégzést 2009. október 20. napján kezdte meg. Ezt követően a kivitelezés 2008.

december 5. napján ismét megszakadt, majd 2009. január 28. napján folytatódott. 2009.

február 14. napja és március 23. napja között a munkavégzés ismét szünetelt, majd az alperes

folytatta a kivitelezést, és véglegesen 2009. május 6. napján vonult le a munkaterületről.

A felperes keresetében 12.208.000 forint és járulékai megfizetésére kérte az alperest

kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a szerződésben kikötött átalánydíj összegénél 3.008.000

forinttal többet fizetett meg az alperes részére, a túlfizetést ezért az alperesnek a jogalap

nélküli gazdagodás szabályai szerint vissza kell térítenie. További 9.200.000 forint

megfizetésére pedig késedelmi kötbér címén tartott igényt.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A túlfizetés összegének

erejéig beszámítási kifogást, azt meghaladóan pedig viszontkeresetet is előterjesztett a

felperessel szemben, amelyekben összesen 7.620.928 forint megfizetésére tartott igényt.

Azzal érvelt, hogy a végfali alapozást pótmunkaként végezte el, amiatt pedig, mert a felperes

a munkaterületet megfelelően nem bocsátotta rendelkezésére, és így a mozgóállványozás

helyett más, költségesebb műszaki megoldást kellett alkalmaznia, többletkiadásai merültek

fel.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 6.030.000 forint és járulékai megfizetésére

kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. A másodfokú bíróság

az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és az alperest terhelő

marasztalás összegét felemelte.

A jogerős ítélet indokolása szerint a felek között átalánydíjas építési szerződés jött létre, a

felperes pedig a rendelkezésre álló adatok szerint az átalánydíj összegénél 3.008.000 forinttal

többet fizetett meg az alperes részére. Az alperes ugyanakkor a perben nem tudta bizonyítani,

hogy a végfali vázalapok betonozási munkálatait ténylegesen ő végezte. A meghallgatott

tanúk ugyanis e vonatkozásban egymásnak ellentmondó vallomásokat tettek, és a becsatolt

okiratok sem támasztották alá kétséget kizáróan az alperes állítását. Megalapozottan

hivatkozott viszont az alperes arra, hogy a mozgóállványok alkalmazásához szükséges

munkaterületet a felperes nem biztosította a részére. Az ezzel összefüggésben felmerült

többletkiadásokat ezért a felperes kártérítés címén köteles megtéríteni. Az így az alperes

javára elszámolható többletköltség reális összegét a bíróság a beszerzett igazságügyi szakértői

véleményben foglaltak alapján 800.000 forintban határozta meg. E 800.000 forint

beszámításával a felperes a túlfizetés összegéből a jogalap nélküli gazdagodás szabályai

szerint 2.208.000 forint visszatérítésére tarthat igényt.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelem

nem alapos. A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős

ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.

19

6.2. Ha a felek a beruházások ellenértéke fejében abban állapodtak meg, hogy a felperes

elővásárlási jogot kap az ingatlan eladása esetére, a felperes a jogviszonyra tekintettel a

beruházásai ellenértékének megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás alapján már nem

kérheti33

A II. r. alperes tulajdonát képezi a perbeli ingatlan, amelyet az I. r. alperes holtig tartó

haszonélvezeti joga terhel. A felperes együtt élt élettársával, akitől gyermeke is született. A

felperes élettársa 2006. szeptember hó 27. napján bérleti szerződést kötött az I. r. alperessel és

bérbevette a perbeli ingatlant 2006. november 1. napjától 2008. október 31. napjáig határozott

időre, ezt követően pedig határozatlan időre. A lakás bérleti díját havi 100.000forintban

határozták meg. A szerződés 7. pontja szerint a bérleti jogviszony időtartama alatt a lakás

fenntartásával járó kisebb kiadások a bérlőt, a többi kiadás a bérbeadót terhelték. A 8. pont

szerint a bérlő átalakításokat csak a bérbeadó előzetes hozzájárulásával végezhetett. A

felperes és élettársa a beköltözésüket megelőzően jelentős felújítási munkálatokat végeztek.

Az élettárs 2007. május 8. napján elhunyt. A felperes ezt követően elköltözött, mivel a bérleti

díj megfizetését egyedül nem tudta vállalni. Az elköltözéskor I. r. alperes a felperes által

szerkesztett, megállapodásnak nevezett okiratot írt alá, amelyben elismerte, hogy a

beleegyezésével a bérlő és a felperes jelentős összegű beruházást hajtottak végre az

ingatlanban, amely elmondásuk szerint meghaladja a 4.500.000 forintot. Az I. r. alperes ezen

okiratban kijelentette: megállapodtunk, hogy az értéknövelő beruházásért elővásárlási jogot

kapnak, amikor az ingatlan eladásra kerül.

A felperes 5.073.014,- F tőke és kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kérte az

alpereseket kötelezni. Előadta, hogy a bérleményt az általa csatolt szakértői vélemény szerint

teljesen felújították, ezt a munkát az alperesek beleegyezésével végezték el. A felperes

állította, hogy a beruházás pénzforrása tőle származott, mert egy magánszemélytől kölcsönt

vett fel, amelyet teljes egészében a felújításra fordított, az nem képezte az élettárssal közös

tulajdonukat az élettársi kapcsolat ellenére sem.

Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadták, hogy a

megállapodás szerint a felperes és korábbi élettársa elővásárlási jogot kapott az általuk végzett

beruházások ellentételezéseként. Másodlagosan hivatkoztak arra, hogy a beruházás forrása

nem teljesen a felperes pénze volt, a beruházást az élettársával közösen végezték el, így

legfeljebb a kért összeg fele illetné meg a felperest. Ezzel szemben azonban a Ptk. 296. § (1)

bekezdése alapján beszámítással éltek a felperes károkozására hivatkozna. A beszámítás

összege meghaladta a felperes követelését. Az alperesek szerint, ha a bíróság a felperes teljes

követelését megítélné, az a beszámítással akkor is elenyészik. Az alperesek utaltak arra is,

hogy az elhunyt bérlőnek nem a felperestől született gyermekei is voltak, akik az örökösei. A

felperes a hagyatéki eljárás során az ingatlan felújítására fordított összeget nem jelentette be

hagyatéki teherként, holott állítása szerint a felújítás az ő pénzéből történt meg.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy

a felperesnek kellett volna azt bizonyítania, hogy az értéknövelő beruházások az ő pénzéből

történtek meg. A felperes azonban ellentmondó nyilatkozatokat tett. Kezdetben azt

hangsúlyozta, hogy az élettársával közösen végeztek beruházásokat és csak később utalt arra,

hogy az általa felvett kölcsönből azt egymaga finanszírozta. A felperes nem tudta bizonyítani,

33

Kúria: Pfv.VI.20.792/2013/4

20

hogy az alperesekkel szemben követelése állna fenn, mert az ingatlanra a saját vagyoni

hozzájárulásával beruházásokat teljesített.

A felperesnek az ítélettel szemben benyújtott fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az

elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperesek nem vitatták, hogy történtek a bérlő

részéről, illetve a vele együtt élő felperes részéről beruházások az ingatlanban, azonban azt

állították, hogy a megállapodás alapján a felperest ennek fejében elővásárlási jog illeti meg

arra az esetre, ha az ingatlant eladnák. A jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett

kereset tehát alaptalan. Az elővásárlási jog tartalmát tekintve a tulajdonos rendelkezési

jogosultságának korlátozását jelenti, így vagyoni értékkel bíró jogosultságot biztosít az

elővásárlási jog jogosultja számára. A közösen végzett beruházás tehát ezzel ellentételezésre

került.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelem

nem megalapozott. A jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria hatályában

fenntartotta.

6.3. Jogalap nélküli gazdagodásra alapított igény előterjesztésének jogszabályban előírt

feltételei34

A vállalatnak pályázati lízing alkalmazásával behozott vámáruk közterheivel kapcsolatosan

megállapított fizetési kötelezettségeket az alperes csökkentette. Ennek következtében a

vállalat közterheinek folyószámla egyenlege éveken át a javára túlfizetést mutatott. A

túlfizetett összegek részben visszafizetésre kerültek, részben a vállalat közteher tartozásaira

nyertek elszámolást. A vállalat később a Fővárosi Bíróság által felszámolás alá került. A

felperes 1.388.479.718 forintos hitelezői igény jogosultja volt. A Fővárosi Bíróság a

felszámoló által előterjesztett zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta. A

vállalatot megszüntette, a felszámolási eljárást befejezte. Végzése azt tartalmazta: a felperes

és a felszámoló megállapodása alapján a megmaradt értékesíthetetlen vagyontárgyak, a

10.262.000 forint be nem hajtott követelések jogosultja a felperes. A vállalat nevében eljáró

felszámoló az alperes jogelődjével szembeni követelését a felperesre engedményezte. Erről a

felek még aznap az alperest értesítették. A felperes – amint korábban az engedményező

vállalat igazgatója és felszámolója is – állítása szerint többször megkísérelte az alperessel

szemben a túlfizetés késedelmes visszafizetése miatt a vállalatot megillető, utóbb reá

engedményezett kamat megtérítése iránti igényt érvényesíteni. A felperes az alperessel

szemben kezdeményezett közigazgatási eljárásokban a követeléséhez nem jutott hozzá, mivel

mind az alperes , mind a Fővárosi Bíróság ítéletével azt állapította meg, hogy a közigazgatási

eljárásban nem minősül ügyfélnek, ezért az engedményezésre hivatkozással az alperessel

szemben közigazgatási eljárás keretei között kamat megfizetése iránt nem léphet fel. A

felperes keresetében az alperest 276.251.776 forint megfizetésére kérte kötelezni,

elsődlegesen államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése, másodlagosan jogalap

nélküli gazdagodás visszatérítése jogcímén. Előadta, az alperes visszafizetési

kötelezettségének keletkezésére és a késedelmes teljesítésre tekintettel alkalmazandó együttes

rendelet értelmében a jogosult kérelmétől függetlenül az alperest kamatfizetési kötelezettség

terhelte. A vonatkozó jogszabályokból az következik, hogy késedelmes fizetési

kötelezettségének teljesítése esetén az alperes szintén hivatalból köteles kamatot fizetni. A

felperes állította, e kötelezettség szándékos elmulasztása miatt, a kamat összegével

34

Kúria: Gfv.VII.30.104/2013/7

21

megegyező kár érte. Vagylagosan, másodlagosan kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alperest

a jogalap nélküli gazdagodásának visszatérítésére, ha az alperes kártérítési felelősségének

megállapítására nincs mód.

A Fővárosi Bíróság közbenső ítéletet hozott. Megállapította, hogy az alperesnek a felperessel

szemben vám-, általános forgalmi adó és statisztikai illeték visszatérítésének késedelmes

teljesítése miatt, kamatfizetési kötelezettsége áll fenn.

Az alperes fellebbezése, valamint a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt Fővárosi

Ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte, és az

elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasította. A felperes

az ítélőtábla végzésében foglaltak ellenére keresetét mindhárom jogcímre alapítottan

fenntartotta.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, a másodfokú

bíróságnak a megelőzően hozott közbenső ítélet hatályon kívül helyezéséről szóló végzésben

írt utasítások szerint kellett eljárnia. Annak alapján, eljárásának tárgyát kizárólag a

közigazgatási jogkörben okozott kártérítés és a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése

címén előterjesztett jogcímének vizsgálata képezhette. A kártérítési igény az alperes

jogellenes és felróható magatartásának bizonyítása hiányában, a jogalap nélküli gazdagodás

visszatérítése jogcímén előterjesztett kereset pedig azért volt alaptalan, mert a felperesnek –

saját előadása szerint is, az engedményezésből eredően – volt a követelésre jogcíme. Az

elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, az eredménytelen jogérvényesítés a jogcím elenyészését nem

eredményezte. Jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozással ezért a felperes követelését nem

érvényesítheti.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét

megváltoztatta. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek

189.765.658 forintot, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

A mindkét fél által előterjesztett felülvizsgálati kérelemre indult eljárás során a Legfelsőbb

Bíróság részítéletével a Fővárosi Ítélőtábla megelőzően ismertetett ítéletét hatályon kívül

helyezte, a Fővárosi Bíróság ítéletének az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése

jogcímén előterjesztett keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta és a másodfokú

bíróságot a jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozással előterjesztett másodlagos kereseti

kérelmet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezés elleni fellebbezés elbírálására utasította.

Határozatának indokolásában kifejtette, bizonylatokkal alátámasztott pontos tényállás

megállapítása nélkül nem lehet bizonyítani a kár felmerülését, annak összegét és azt, hogy az

alperes jogellenes magatartást tanúsított, felróhatóan járt el.

Az ítélőtábla a folytatandó eljárásban hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét

helybenhagyta. Határozatának indokolásában utalt arra, hogy a felperes igényét az elsődleges

jogcímen az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét hatályon kívül helyező végzésével az

ítélőtábla már korábban elbírálta. A megismételt eljárásban ezért már csak az államigazgatási

jogkörben okozott kár megtérítése és a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése iránti

kereseti jogcímet kellett vizsgálni. Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a keresetet

mindkét jogcímen.

A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla a kártérítési igényének azonban túlnyomó részt

helyt adott. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati eljárás során

viszont a másodfokú bíróságtól eltérő jogi álláspontra helyezkedett. Bizonyítatlanság miatt a

22

felperes kártérítés iránti keresetét is alaptalannak találta. Az ítélőtábla előtt folyó újabb

eljárásnak kizárólag a felperes által hivatkozott jogalap nélküli gazdagodás volt a tárgya,

amint azt a Legfelsőbb Bíróság részítéletében megfogalmazott utasítás tartalmazza.

A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy e jogcím szubszidiárius

jellegű. Csak akkor lehet hivatkozási alap, ha a követelésnek más – akár jogszabályon, akár

szerződésen alapuló – jogcíme nincs. Ha a jogosult egyéb jogcímen érvényesíthet igényt,

jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozással nem léphet fel az alperessel szemben. A

másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperesi kereset tényalapja nem nyert bizonyítást.

Erre tekintettel fel sem merülhet, hogy az alperes jogalap és jogcím nélkül olyan pénzeszközt

tart magánál, amely a felperest illetné. Az ítélőtábla szerint a felperesi követelés jogalapja

ténylegesen kártérítés, ezért a kereset a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint nem

érvényesíthető. Utalt arra, hogy mind a kártérítés, mind a jogalap nélküli gazdagodás

visszatérítése a jog által el nem ismert magatartás, helyzet következtében előállt vagyoni

hátrány kiküszöbölésére szolgál. Az alapvető különbség, hogy jogalap nélküli gazdagodás

esetén a megtérítési kötelezettség nem a jogellenes magatartáson, hanem a jogcím hiányán,

illetve annak fogyatékosságán alapszik.

A felperes a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelemmel, majd az alperes

ellenkérelemmel élt. A Kúria a jogerős ítéletet nem találta jogszabálysértőnek. A Kúria

egyetértett a másodfokú bíróságnak a jogalap nélküli gazdagodás szubszidiárius jellegével

kapcsolatosan kifejtett jogi álláspontjával. A felperes – állítása szerint – nem a jogelődjének

az alperessel fennálló jogviszonyból eredő fizetési kötelezettségén felüli túlfizetése miatt

lépett fel az alperessel szemben – ami bizonyítás esetén akár alapot is adhatott volna egy Ptk.

361. § (1) bekezdésére alapított igény előterjesztésére – hanem jogszabályon alapuló

kamatfizetési igényt kívánt érvényesíteni. Így, a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítésének

szabályai alkalmazására nem volt jogi lehetőség.

6.4. Adásvételi szerződés felbontása esetén, ha a vevő a vételárat nem fizette ki, de

birtokba lépett, az utóbb jogalap nélkülivé vált birtoklása idejére használati díjat köteles

fizetni jogalap nélküli gazdagodás címén35

A perbeli iparterület megnevezésű ingatlan, amelyen ötszintes ipari rendeltetésű építmény áll,

a felperes tulajdona volt. A felperes bérleti szerződéssel az építmény egyes helyiségeit bérbe

adta az alperesnek, a bérleti díjat havi 400 forint + ÁFA összegben állapították meg a

szerződő felek. Ezt követően 2008. december 22. napján adásvételi szerződést kötöttek,

mellyel az alperes 87.600.000 forint vételár ellenében megvette a perbeli ingatlant. A

szerződés szerint az alperes 2008. december 28. napjától már nem bérlőként, hanem vevőként

birtokolta az ingatlant, ezért ettől kezdve bérleti díjat sem fizetett. Az alperes a vételár nagyon

részét banki kölcsönből szándékozott kifizetni, a bank azonban nem adott kölcsönt az

alperesnek, ezért a felek az adásvételi szerződésüket felbontottnak tekintették. A 2009. július

29. napján kelt, írásban megkötött szerződésükkel a felek 2009. július 1. napjától a bérleti

jogviszonyt helyreállították. A 2009. január 1. napja és 2009. június 30. napja között fizetendő

használati díjak tekintetében megegyezni nem tudtak. Majd közöttük a bérleti jogviszony is

megszűnt, s az alperes az ingatlant elhagyta. A felperes használati díjat számított fel az

alperesnek. Nem tette vitássá, hogy az alperesnek vételár részlet visszajár, ezért csak a

különbözet és annak kamatai megfizetése iránt indított keresetet. Az alperes a kereset

elutasítását kérte és viszontkeresetet terjesztett elő. A felperes használati díj iránti igényét

35

Kúria: Pfv.III.20.949/2013/8

23

kisebb összegben tartotta jogszerűnek. A felperessel szembeni saját igénye a vételárelőlegből,

óvadékból, valamint a felperes helyett kifizetett közüzemi díjból állt. A saját követeléséből az

általa jogszerűnek tartott használati díjigényt az ítéletben beszámítani kérte.

Az elsőfokú bíróság mindkét fél alaposnak tartott követelésére külön hozott marasztaló

döntést. Az ítéletét a következőkkel indokolta: a perben kihallgatott tanúk vallomása alapján

az volt megállapítható, hogy az alperes ugyanazokat az ingatlanrészeket használta az

adásvételi szerződés megkötése után is, amelyeket korábban bérlőként is használt. Mivel a

felek egyes ingatlanrészeket közösen használtak s nem használt ingatlanrészek is voltak,

indokolt volt a használati viszonyok szakértő közreműködésével történő tisztázása. Az

alperesnek visszajár a vételárelőleg, továbbá az óvadék és a felperes helyett kifizetett

közüzemi díj is. A beszámítás után fennmaradó összeget a felperes köteles az alperesnek

kamataival együtt megfizetni.

A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben

megváltoztatta, a keresetet elutasította, a felperes által az alperesnek fizetendő marasztalási

összeget leszállította, ezt meghaladóan a viszontkeresetet is elutasította. Az volt a másodfokú

bíróság jogi álláspontja, hogy az adásvételi szerződés megkötésével a bérleti szerződés nem

szűnt meg. Az alperes ezért a kérdéses időközben is a bérleti szerződésben kikötött díjat lett

volna köteles fizetni. Az alperes a felperes követelését bizonyos összegben jogszerűnek

ismerte el. Az alperes levelében foglalt nyilatkozata a Ptk. 242. §-ában foglaltaknak megfelelő

tartozás elismerés volt. Ezért ezt az összeget, s nem a szakértő által meghatározott összeget

kell a felperes jogszerű használati díj követelésének tekinteni.

A felperes érdemi felülvizsgálati kérelmében azzal érvelt, hogy az adásvételi szerződés szerint

az alperes a teljes ingatlant jogosult volt használni, így a használati díj megállapításánál az

egész ingatlan területét kell számításba venni, és nem csak azokat az ingatlanrészeket,

amelyeket az alperes ténylegesen használt. Értékelni kellett volna az eljárt bíróságoknak azt

is, hogy amíg az adásvételi szerződés hatályban volt, az ingatlant más módon hasznosítani és

megterhelni sem tudta volna.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a felperes felülvizsgálati

kérelmében lényegében a tényállást támadta, a tényállást azonban az eljárt bíróságok helyes

mérlegeléssel állapították meg, ezért az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Hangsúlyozta,

hogy az adásvételi szerződés megkötése a korábbi birtokhelyzeten mit sem változtatott. A

felperes az ingatlant hasznosítani sem a vele kötött bérleti szerződést megelőzően, sem

jogviszonyuk megszűnését követően bérbeadással hasznosítani nem tudta, azt jelenleg is

kizárólag ő használja.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Helyes az eljárt bíróságoknak az az álláspontja, hogy az

alperes csak az általa ténylegesen használt ingatlanrészekhez igazodó mértékű pénzbeli

ellenszolgáltatásra köteles. A másodfokú bíróság annyiban téves jogi álláspontot foglalt el,

hogy az alperes az adásvételi szerződés megkötését követően is, mint bérlő volt birtokban,

mert a bérleti jogviszonyt az adásvételi szerződés nem szüntette meg. Ezzel szemben az

adásvételi szerződés megkötésével az alperes az ingatlan birtoklására már az adásvételi

szerződés alapján volt jogosult. A felperes a tulajdonjog bejegyzési engedélyt a vételár teljes

kiegyenlítésének hiányában ugyan nem adta ki, a tulajdonjog ezért nem szállt át az alperesre,

de a bérlőként már birtokban lévő alperes számára az adásvételi szerződés megkötése a birtok

rövid úton való átadását s az adásvételi szerződés részleges teljesítését jelentette. Az

alperesnek ezért nem is kellett bérleti díjat fizetni, amíg az adásvételi szerződés hatályban

24

volt. Az adásvételen alapuló birtokátruházás oka az adásvételi szerződés felbontásával

keletkezésére visszaható hatállyal megszűnt, s az alperes birtoklása jogalap nélkülivé vált.

A Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése értelmében a szerződés felbontása esetén a már teljesített

szolgáltatások visszajárnak. A felperes ezért a megkapott vételárelőleget köteles visszafizetni.

Az alperes azonban a felbontott adásvételi szerződés alapján olyan szolgáltatáshoz jutott,

amelyet visszaadni nem lehet. Így ha az alperes az adásvételi szerződés megkötése és

felbontása közötti időre az ingatlan használásért ellenszolgáltatást nem adna, a felperes

rovására jogalap nélkül gazdagodna.

Mivel az alperes szerződést nem szegett, s ezért nem kártérítést köteles nyújtani, hanem

gazdagodást köteles visszatéríteni, az alperesi kötelezettség terjedelmének meghatározásánál

nem azt kellett vizsgálni, hogy a felperest milyen veszteség érte, hanem azt kellett

megállapítani, hogy az alperes utóbb jogalap nélkülivé vált birtoklásával milyen előnyhöz

jutott. Ez az előny abban áll, hogy az alperes a kérdéses időben az általa használt

ingatlanrészért nem fizetett bérleti díjat. A felperes alaptalanul követelt használati díjat az

egész ingatlanért. Az egész ingatlant az alperes nem használta és nem is használhatta, mert az

épület egyes egységei kizárólag a felperes használatában voltak, más helyiségeket pedig a

felek közösen használtak, a felperest már csak ezért sem illeti meg az egyébként is rossz

állapotban lévő ingatlan használatra alkalmas teljes része után használati díj. A Kúria a

jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.

III. fejezet

Az új Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V . törvény

jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályozása

A 2013. évi V. törvény 2014. március 15. napján, a korábbi törvény hatálybalépésétől

számított több mint ötven év múlva lép hatályba.

1. A törvényi szabályozás

6:579. § [Jogalap nélküli gazdagodás]

(1) Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt

visszatéríteni.

(2) Nem köteles visszatéríteni a gazdagodást, aki attól a visszakövetelés előtt elesett, kivéve,

ha

a) rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz; vagy

b) a gazdagodás megszűnésével kapcsolatban felróhatóság terheli.

6:580. § [Az érték megtérítése]

Ha a vagyoni előnyt természetben visszaszolgáltatni nem lehet, annak értékét kell

megtéríteni.

25

6:581. § [Az életfenntartás céljára adott juttatás visszakövetelése]

Az életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatást jogalap nélküli gazdagodás

jogcímén visszakövetelni nem lehet, kivéve, ha a juttatást bűncselekmény útján szerezték meg.

6:582. § [Közös gazdagodók]

A jogalap nélkül közösen gazdagodók egyetemlegesen felelnek a gazdagodás

visszatérítéséért.

2. A jogalap nélküli gazdagodás jogintézményének részletes elemzése

és szemléltetése

Főszabálynak tekintendő a visszatérítés kötelezettsége, de ha mégis fennáll a főszabály alóli

kivétel, azaz a visszatérítési kötelezettség hiánya, avagy az alkivétel, miszerint mégis

szükséges a gazdagodás visszatérítése, a visszatérítési kötelezettség fennállta és annak módja

tekintetében való állásfoglaláshoz az ábra alapján a következő lépcsőket szükséges

megvizsgálni:

- a dolog természetbeni megléte, igenlő válasz esetén jogkövetkezmény a

természetbeni visszatérítés – a surrogatio elvének megfelelően elsődlegesen a

dolgot szükséges visszatéríteni;

- ha a dolog természetben nincs meg, megvizsgálandó, hogy maradt-e

surrogatum, amennyiben igen, jogkövetkezmény a pénzben történő

visszatérítés;

- amennyiben nincs surrogatum, szükséges megvizsgálni, hogyan történt a dolog

felhasználása vagy az attól egyéb módon való elesés;

a.) amennyiben saját céljaira, de nem életfenntartás céljára történt a

felhasználás, a jogkövetkezmény a pénzben történő visszatérítés;

b.) amennyiben saját céljaira, életfenntartás céljára történt a felhasználás,

további megkülönböztetést igényel, hogy:

1. ba.) ha a dolgot bűncselekmény útján szerezte,

jogkövetkezmény a pénzben történő visszatérítés;

2. bb.) ha a dolgot nem bűncselekmény útján szerezte,

visszatérítési kötelezettség nem áll fenn;

c.) amennyiben egyéb módon esett el a dologtól és ahhoz rosszhiszeműen

jutott hozzá, jogkövetkezmény a pénzben történő visszatérítés;

d.) amennyiben egyéb módon esett el a dologtól és ahhoz jóhiszeműen

jutott hozzá, további megkülönböztetést igényel, hogy:

3. da.) ha a megszűnés felróható, jogkövetkezmény a pénzben

történő visszatérítés;

4. db.) ha a megszűnés nem felróható, visszatérítési kötelezettség

nem áll fenn.

26

A jogalap nélküli gazdagodással összefüggésben felmerülő esetek:36

36

Fuglinszky Ádám: Az új Polgári Törvénykönyv Kötelmi Jogi Könyve, Vázlatok, Előadássorozat közjegyzők

számára a Magyar Országos Kamara rendezésében (MOKK Budapest, 2013.) 9. oldal

27

3. Összefoglalás a jogalap nélküli gazdagodás változásairól az új

Polgári Törvénykönyvben – a jogalkotói célok

A tárgyalt téma globális jellegű áttekinthetősége érdekében az Új Polgári Törvénykönyvről

Kommentárjában foglaltak szerint kerül összefoglalásra a jogalap nélküli gazdagodás

megváltozott szabályanyaga. Az összefoglalás a jogalkotói célokat is részletezi, alátámasztva

azt a tényt, hogy a jogintézmény alkalmazási körét ki kívánják terjeszteni, eddig mintegy

kiaknázatlan jogi lehetőségeket is beemelve a szabályanyagba.

1. „Az új Ptk. az 1959.es kódexnél és annak bírói gyakorlatánál szélesebb körben kíván

szerepet biztosítani a jogalap nélküli gazdagodásnak a jog által nem támogatott vagyoni

eltolódások visszarendezésénél. Az intézmény nagyobb szerepe három összefüggésben látszik

különösképpen.

a) Az új Ptk. – új jogi lehetőségként - a jogalap nélküli gazdagodás szabályai segítségével

kívánja biztosítani a személyhez fűződő jog megsértésével elért vagyoni előny átengedését a

sértett félnek. Azokban az esetekben, amikor a sértett érdeksérelme a jogsértő részére vagyoni

előnyt eredményez, indokolt, hogy a vagyoni hátránnyal járó jogsértés orvoslása a kártérítésen

és a sérelemdíjon felül és e szankciók szubjektív feltételeitől függetlenül megtörténjék. Erre a

legalkalmasabb magánjogi eszköz a jogalap nélküli gazdagodás. A vagyoni előny átengedése

helyreállító, értékkiegyenlítő jellegű objektív szankció. Alkalmazási feltételei: más személy

személyiségi értékeinek jogosulatlan elsajátítása (felhasználása és ebből eredően jogosulatlan

vagyoni előny szerzése.

b) A másik terület, ahol az új Ptk. – ugyancsak új jogi megoldásként - a jogalap nélküli

gazdagodás elve szerint állítja helyre az indokolatlanul megbomlott vagyoni egyensúlyt, az

érvénytelen szerződések jogkövetkezményei körében merül fel. Irreverzibilis szolgáltatások

esetén, és ha a szerződés érvényessé nyilvánítására sem kerülhet sor, a már teljesített

szolgáltatások miatti vagyoneltolódást az új Ptk. jogalap nélküli gazdagodásként fogja fel, és

ekként rendeli el az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli

megtérítését. Ezzel a megoldással az új Ptk. koncepcionálisan új alapokra helyezi az

érvénytelenség jogkövetkezményeit azokban a gyakori esetekben, amelyekben a

szerződéskötést megelőző állapot természetbeni helyreállítása nem lehetséges. Ugyanezt a

megoldást alkalmazhatja a bíróság abban az esetben is, ha az eredeti állapot helyreállítása

elvben ugyan lehetséges volna, de annak elrendelése valamelyik fél lényeges jogi érdekét

sértené.

Érvénytelen szerződés esetében a gazdagodástól történő elesés körében sajátosan merülnek fel

a dologszolgáltatásra vonatkozó veszélyviselési, illetve felelősségi kérdések, mint a jogalap

nélküli gazdagodás egyéb eseteiben. Az új Ptk. ezért ezeket a kérdéseket a szerződés

érvénytelenségének jogkövetkezményeinél speciális szabályokkal, a jogalap nélküli

gazdagodásra vonatkozó általános rendelkezésektől eltérően rendezi.

c) Az új Ptk. végül rugalmasan és kiegyensúlyozott módon kívánja felfogni a jogalap nélküli

gazdagodás szubszidiárius (járulékos) jellegét. Nem változtat az új Ptk. azon a kiinduló elven,

hogy a jogalap nélküli gazdagodás járulékos szerepet játszik a szerződéses és a szerződésen

kívüli jogellenes károkozó magatartásokon alapuló igényekhez képest. A jövőben is követhető

a korábbi bírói gyakorlat abban, hogy fennálló jogalapon (időben) érvényesíteni elmulasztott

követelés jogalap nélküli gazdagodás címén nem érvényesíthető. Hasonlóképpen helyes az a

döntés is, hogy kártérítési jogalap mellett egyidejűleg jogalap nélküli gazdagodás jogcíme

nem áll meg. Fel akarja ugyanakkor oldani a törvény azt az időnként e téren mutatkozó merev

28

felfogást, amely más (mindenekelőtt szerződéses) jogviszony fennállta esetén eleve és elvileg

kizártnak tartja a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazását.

Az új Ptk. felfogásában az a bírói gyakorlat tekinthető helyesnek, amely szerint a jogalap

nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazását önmagában nem zárja ki az a tény, hogy a

felek között más (rendszerint szerződéses) jogviszony áll fenn. Amennyiben ugyanis a

vagyoneltolódásra a szerződéses kapcsolat nem adott alapot, és az alaptalan gazdagodás

szerződésszegés jogcímén nem orvosolható, az indokolatlan vagyoneltolódást a jogalap

nélküli gazdagodás szabályainak segítségével kell rendezni. Ebben a helyes értelemben foglalt

állást a Legfelsőbb Bíróság több döntésében (például: BH 1990/308., BH 1997/483.). E

követendő felfogás szerint más jogviszony fennállta csak azzal a következménnyel jár, hogy a

felek közötti indokolatlan vagyoneltolódást elsősorban az e jogviszonyra vonatkozó szabályok

szerint kell megítélni, és adott esetben kiegyenlítéséről gondoskodni. Ha azonban a fennálló

jogviszony szabályainak alkalmazása után a vagyoni egyensúly nem állt helyre, nincs elvi

akadálya az indokolatlan előny jogalap nélküli gazdagodás címén történő visszatérítésének.

2. A gazdagodásnak az új Ptk. szerint is a másik fél rovására kell bekövetkeznie. Tipikus

gazdagodási tényállások várhatóan a jövőben is az okafogyott szolgáltatások (pl. megszűnt

szerződés alapján teljesített szolgáltatás, megdőlt apasági vélelem alapján fizetett

gyermektartásdíj) és a tartozatlan fizetések (pl. téves átutalás, létre nem jött szerződés alapján

teljesített szolgáltatás) lesznek.

3. Az új Ptk. elhagyja az 1959-es kódexnek azt a rendelkezését, amely a jogalap nélküli

birtoklásra vonatkozó szabályok alkalmazására utal. Szükség esetén ugyanis ezek a szabályok

minden kifejezett utalás nélkül is alkalmazásra kerülhetnek. Ez vonatkozik a gazdagodó fél

által a dologra fordított költségek megtérítésére is.

Az 1959-es kódex a kártérítés szabályainak megfelelő alkalmazását megszorítás nélkül

rendelte el a jogalap nélküli gazdagodásra. Az új Ptk. elhagyja ezt az általános utalást. A

gyakorlatban elvileg is kizárt volt ugyanis, hogy ezt az utaló normát a felelősség feltételei

tekintetében is alkalmazni lehessen, mivel a jogalap nélküli gazdagodásnak mint önálló

kötelemfakasztó ténynek – már csak objektív jellege miatt is - egészen más feltételei vannak,

mint a szerződésen kívüli kártérítési felelősségnek. Hasonlóképpen nem kerülhetnek

alkalmazásra a jogalap nélküli gazdagodásnál a kártérítés mértékére és módjára vonatkozó

szabályok sem. Szükség lehet ugyanakkor arra, hogy a közösen gazdagodók visszatérítési

kötelezettségét a törvény rendezze. Ezért a törvény önálló jogtételként, és nem a közös

károkozók felelősségi szabályára vonatkozó utalással kimondja, hogy a közösen gazdagodók

egyetemlegesen felelnek a gazdagodás visszatérítéséért.

Az új Ptk. – az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeihez hasonlóan – a jogalap nélküli

gazdagodásnál is megszünteti az állam javára marasztalás lehetőségét. Ez a szankciót a

bíróságok a jogalap nélküli gazdagodás körében még elvétve sem alkalmazták.”37

37

A Polgári Törvénykönyv Magyarázatokkal, szerkesztő: Vékás Lajos, szerkesztő munkatárs: Gárdos Péter

(Complex Kiadó Budapest, 2013.) 976.-978. oldal

29

4. A jogalap nélküli gazdagodás, mint nevesített kötelemkeletkeztető

tényállás

6:2. § [Kötelemkeletkeztető tények]

(1) Kötelem keletkezhet különösen szerződésből, károkozásból, személyiségi, dologi vagy

más jog megsértéséből, egyoldalú jognyilatkozatból, értékpapírból, jogalap nélküli

gazdagodásból, megbízás nélküli ügyvitelből és utaló magatartásból.

Az új Ptk. példálózó jelleggel felsorolja azokat a leggyakoribb tényállásokat, amelyek

kötelmet keletkeztethetnek, bár a kötelem lényegének meghatározásából e nélkül is

levezethető volna, hogy adott esetben valóban kötelmi jellegű-e egy jogviszony. Különös

jelentősége van annak, hogy a kézenfekvő kötelemkeletkeztető tények mellett a személyhez

fűződő és a dologi jogok megsértésével az – egyébként abszolút szerkezetű –

alapjogviszonyokból a jogában sértett és a jogsértő személy között relatív szerkezetű, kötelmi

jellegű követeléseket megalapozó jogviszony (kötelem) keletkezik. Ez természetesen nem

jelent változást a hatályos joghoz képest, a Ptk. rendszerében sem minősülhettek másként

ezek a helyzetek, kiemelésük a figyelem felhívását és az esetleges viták elkerülését

szolgálja.38

Figyelemre méltó eltérés a hatályos törvény és az új Ptk. között, hogy a hatályos

szabályozásban a jogalap nélküli gazdagodás tényállása a „Felelősség szerződésen kívül

okozott károkért és jogalap nélküli gazdagodásért” címben került szabályozásra, közvetlenül a

kártérítés szabályai után. Rendszertanilag tehát éppen azokat a szabályokat követi, amelyek

alkalmazhatósága esetén a jogalap nélküli gazdagodás jogcíme - annak szubszidiárius jellege

miatt – háttérbe szorul.

Az új Ptk. rendszerében a jogalap nélküli gazdagodás a kötelmi jogi könyv rendelkezéseinek

elején, a kötelemkeletkeztető tények között külön is nevesítésre kerül, önálló szabályozása

pedig a kötelmi jogi könyv „Egyéb kötelemkeletkeztető tények” részében történik.

38

http://www.parlament.hu/irom39/07971/07971.pdf



30

A nevesített kötelemkeletkeztető tényállások:39

5. A jogalap nélküli gazdagodás alkalmazási köre az új Ptk.-ban

A személyiségi jogok megsértése körében megállapított felróhatóságtól független

szankciók

2:51. § [Felróhatóságtól független szankciók]

(1) Akit személyiségi jogában megsértenek, a jogsértés ténye alapján – az elévülési időn belül

– az eset körülményeihez képest követelheti

e) azt, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át

javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.

A rendelkezési jog gyakorlásából eredő felelősség

4:51. § [Harmadik személlyel szembeni helytállás jogalap nélküli gazdagodás alapján]

Aki házastársának szerződése vagy más kötelemkeletkeztető magatartása folytán gazdagodott,

harmadik személlyel szemben a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint akkor is köteles

helytállni, ha a tartozásért egyébként nem felel.

Jogalap nélküli birtoklás

5:10. § [A jogalap nélküli birtokos megtérítési igénye és elviteli joga]

(2) A jogalap nélküli birtokos jóhiszeműsége esetén a hasznokkal nem fedezett hasznos

költségei megtérítését is követelheti, rosszhiszeműsége esetén a jogalap nélküli gazdagodás

szabályai szerint követelhet megtérítést.

39

Fuglinszky Ádám: Az új Polgári Törvénykönyv Kötelmi Jogi Könyve, Vázlatok, Előadássorozat közjegyzők

számára a Magyar Országos Kamara rendezésében (MOKK Budapest, 2013.) 4. oldal

31

5:12. § [A jogalap nélküli birtokos joga a dolog értékesítésére és felhasználására]

(4) A jogalap nélküli birtokos helyzetére egyebekben a jogalap nélküli gazdagodás szabályait

kell alkalmazni.

Tulajdonszerzés terméken, terményen és szaporulaton

5:50. § (2) Ha valakinek az a joga, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat

tulajdonbavételére jogosítja megszűnik, mielőtt ezeken tulajdonjogot szerzett volna, eltérő

megállapodás hiányában követelheti, hogy a tulajdonos vagy az új jogosult a termékek, a

termények, a szaporulat, továbbá a munkája értékének arányában és máshonnan meg nem

térülő költekezései erejéig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint nyújtson

megtérítést.

Hozzáépítés

5:68. § (2) A hozzáépítésnek nem minősülő építési munka ellenértéke a jogalap nélküli

gazdagodás szabályai szerint követelhető.

A haszonélvezet

5:150. § [A költségek viselése]

(2) A haszonélvezet megszűnésekor a haszonélvező a tulajdonostól a saját költségén elvégzett

rendkívüli javítási vagy helyreállítási munkálatok következtében a dologban beállott

értéknövekedés megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti.

A kötelem

6:2. § [Kötelemkeletkeztető tények]

(1) Kötelem keletkezhet különösen szerződésből, károkozásból, személyiségi, dologi vagy

más jog megsértéséből, egyoldalú jognyilatkozatból, értékpapírból, jogalap nélküli

gazdagodásból, megbízás nélküli ügyvitelből és utaló magatartásból.

Az érvénytelenség jogkövetkezményei

6:115. § [Járulékos igények érvénytelen szerződés esetén]

(1) A felek az eredeti állapot helyreállításával nem orvosolt hasznok és kamatok

kiegyenlítésére a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint kötelesek. Az a fél, aki a maga

szolgáltatását nem teljesítette, vagy ingyenesen jutott a szolgáltatáshoz, a hasznokat vagy a

kamatokat a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint köteles a másik félnek megtéríteni.

A vállalkozási szerződés

6:248. § [A szerződés lehetetlenülése]

(2) Lehetetlenülés esetén a megrendelő követelheti, hogy a vállalkozó a megkezdett, de be nem

fejezett művet neki adja át; ebben az esetben a jogalap nélküli gazdagodás szabályait kell

megfelelően alkalmazni.

A megbízás nélküli ügyvitel

6:585. § [Megbízás nélküli ügyvivő]

(3) Ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, a megbízás nélküli ügyvivő díjazást nem

követelhet, költségeinek megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint

követelheti, és felelős mindazért a kárért, amely beavatkozása nélkül nem következett volna

be.

32

6:586. § [Idegen ügy sajátként való ellátása]

Ha valaki tudva, hogy nincs hozzá joga, idegen ügyet sajátjaként lát el, vele szemben a

megbízás nélküli ügyvitelből eredő jogokat lehet érvényesíteni. Ha e jogokat érvényesítik, az

eljáró személy költségeit a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint jogosult beszámítani.

A végrendelet tartalma

7:33. § [Meghagyás]

(3) Ha feltehető, hogy az örökhagyó a részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánta kötni, a

meghagyással terhelt a részesítést a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kiadni

köteles, ha a meghagyást nem teljesíti, vagy annak teljesítése neki felróható okból válik

lehetetlenné. A részesítés kiadását a végrendeleti végrehajtó és a hagyatékban részesülő többi

személy igényelheti. A kiadott vagyontárgy értékét a meghagyás teljesítésére kell fordítani.

Hagyatéki tartozások és kielégítésük

7:99. § [A hagyományos felelőssége]

(1) A más hagyatéki hitelező sérelmével kielégített hagyományos a jogalap nélküli

gazdagodás szabályai szerint felel a hitelezőnek, ha a hitelező az örököstől nem szerezhetett

kielégítést.

6. Az új Ptk. változásai az érvénytelenségi jogkövetkezmények

rendszerében

„A Ptk. előtti ítéletek egy része a szerződés érvénytelensége esetén az eredeti állapot

helyreállítását rendelte el, másik része jogalap nélküli gazdagodás címén rendezte a felek

viszonyát. Az ítélkezési gyakorlat egyértelműen mutatja, hogy a Ptk. előtti szokásjog az

érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek megállapításánál legalább olyan gyakran

folyamodott a jogalap nélküli gazdagodás szabályaihoz, mint ahányszor az eredeti állapot

helyreállítása mellett döntött. Ehhez képest hozott döntő változást a Ptk., mindenekelőtt azzal,

hogy egyértelműen elszakította a szerződés érvénytelenségét a jogalap nélküli gazdagodástól.

A 237. § főszabályként az in integrum restitutiot mondja ki, a szerződéskötés előtt fennállott

helyzet visszaállításának lehetetlensége esetére pedig felhatalmazza a bíróságot az érvénytelen

szerződés hatályossá nyilvánítására. A Ptk. által végrehajtott fordulat komolyságát a

Legfelsőbb Bíróság 1963-ban nyomatékosította. A 836. sz. PK állásfoglalás – „a bírói

gyakorlatban mutatkozott bizonytalanság” eloszlatása céljából – részletes iránymutatást adott

az eredeti állapot helyreállításának mibenlétével kapcsolatban. Az elvi iránymutatás tehát

kifejezetten felhívta a – szokásjogon nevelkedett – bírák figyelmét arra, hogy a Ptk. az

érvénytelen szerződések jogkövetkezményeinek rendezésénél eltért a korábbi jogtól, és

leválasztotta e jogkövetkezményeket az alaptalan gazdagodás szabályairól. A Legfelsőbb

Bíróság ugyanakkor már a kezdeteknél némi kétséget mutatott az új, önálló megoldás egyedül

üdvözítő voltával kapcsolatban.

Weiss vitába szállt a 836. sz. PK-ban foglalt iránymutatással, bírálatában plasztikusan

mutatott rá arra, hogy az in integrum restitutio megvalósítása során – a szerződés teljesítése

utáni változások: hasznok, költségek felmerülése stb. miatt – számos kiegészítő probléma

merülhet fel, amelyeknek megoldására a Ptk. 237. § (1) bekezdése nem ad megoldást, és ezért

igenis segítségül lehet és kell hívni a Ptk. más rendelkezéseit.

Nizsalovszky – a bírói ítéletekből is érveket merítve – következtetéseiben egyértelműen az

eredeti állapot helyreállítását mint dologi igényt részesítette előnyben a jogalap nélküli

gazdagodás kötelmi jogi igényével szemben. A két megoldás közötti gyakorlati különbséget is

33

világossá tette. Az előbbi állapotnak ez a visszaállítása eredményében azonos lehet az

alaptalan gazdagodás visszatérítésével, de még ebben a vonatkozásban sem jelent a két

elgondolás egyet. Nevezetesen, míg az alaptalan gazdagodás visszatérítéséről szólva mindig a

gazdagodó oldalán kívánjuk az előbbi állapotot visszaállítani, addig az előbbi állapot

visszaállításáról szólva azt tartjuk szem előtt, hogy a szolgáltató vagyoni állapotában álljon

vissza a korábbi állapot.

A hatályos jog értékelésénél mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a Ptk. 237. § (1)

bekezdésében foglalt rendelkezés nem juttatja megfelelően kifejezésre az in integrum

restitutio jogi jellegét. Maga a norma és annak elhelyezése inkább arra látszik utalni, hogy

kötelmi jogi igényről van szó. Valójában azonban az eredeti állapot helyreállítása primer

dologi igény: rei vindicatio.

A jogalap nélküli gazdagodás aligha mellőzhető intézmény az érvénytelen szerződés alapján

végbement vagyonmozgások rendezésénél. A jogalap nélküli gazdagodás szabályainak

alkalmazására e körben minden esetben azért kerül sor, mert más – dologi vagy kötelmi –

jogcím nem áll rendelkezésre a bekövetkezett vagyoneltolódás kiigazítására. Az irreverzibilis

szolgáltatásokra nincs dologi jellegű vindikációs igény, a szerződés érvénytelensége miatt

pedig szerződéses igényt sem lehet támasztani. A szerződéses követelési jogcím irreverzibilis

szolgáltatásoknál hiányzik a főszolgáltatásokra is, reverzibilis szolgáltatásoknál csak a

kiegészítő tényállásokból eredő követelésekre.

Mindezek miatt nem meglepő, hogy a Ptk. előttibírói gyakorlatban is jelentős szerepet kaptak

a jogalap nélküli gazdagodás szabályai az érvénytelen szerződések jogkövetkezményeinek

megállapításánál. S nem csodálkozhatunk azon sem, hogy a Ptk. merész újítása: a teljes

elszakadás az alaptalan gazdagodástól az ítélkezési gyakorlat tanúsága szerint nem vált be. Az

ítélkezési gyakorlat elemzése világosan mutatja, hogy a bírói döntések az igazságos eredmény

elérése érdekében minduntalan kénytelenek a „tiltott gyümölcshöz” nyúlni. A judikatúra

bizonytalanságai és egyenetlenségei ugyanakkor az elvi alapok tisztázatlanságát is ékesen

példázzák.”40

„Az új kódex nem vette át a régi Ptk.-ból a szerződés határozathozatalig terjedő időre történő

hatályossá nyilvánításának jogintézményét (a törvényjavaslat indokolása szerint megszüntetve

ezzel az e jogintézményhez kapcsolódó fogalmi ellentmondást és jogalkalmazási

nehézségeket) és helyette az alaptalan gazdagodás pénzbeli megtérítéséről rendelkezik, vagyis

a jogalap nélküli gazdagodás elvére támaszkodva rendezi az érvénytelen szerződés alanyainak

a helyzetét, a bekövetkezett vagyonmozgások elszámolását. E jogkövetkezmény

alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a szerződés nem nyilvánítható érvényessé és a

szerződéskötés előtt fennállt helyzet természetben történő visszaállítására sincs lehetőség,

vagy az valamelyik fél lényeges jogos érdekét sértené. Az ellenszolgáltatás nélkül maradt

szolgáltatás ellenértéke pénzbeli megtérítésének a szükségessége akkor merül fel, ha a

szerződés alapján az egyik fél már teljesített, az ellenszolgáltatás teljesítésére azonban még

nem került sor. A pénzbeli megtérítés indoka ugyanis az, hogy ennek hiányában a fél jogalap

nélkül gazdagodna, ami akkor áll fenn, ha az egyik fél a saját szolgáltatását még nem (vagy

csak részben) teljesítette, miközben a másik fél már teljesített. Ha a felek az érvénytelen

szerződés alapján kölcsönösen teljesítettek, és sem az eredeti állapot helyreállítására, sem a

szerződés érvényessé nyilvánítására nincs mód, akkor az érvénytelenség megállapításán

túlmenően a bíróságnak nincs miről rendelkeznie, hiszen – egyenértékű szolgáltatásokat

feltételezve – nincs ellenszolgáltatás nélkül álló szolgáltatás. Speciális szabállyal rendezi az új

Ptk. azt a helyzetet, amikor a fél a megkapott (nála levő) szolgáltatástól a másik (a

szolgáltatást nyújtó) félnek felróhatóan esik el. A szabály lényege, hogy az a fél, aki a

40

Vékás Lajos: Érvénytelenség és jogalap nélküli gazdagodás (Magyar Jog 2003. (50. évf.) 7. szám) 385.-400.

oldal)

34

megkapott szolgáltatást olyan okból nem tudja visszatéríteni (attól olyan okból esett el),

amiért a másik fél felelős, ettől még visszakövetelheti a saját teljesítését, ha pedig ő még nem

teljesítette saját szolgáltatását, erre nem is lesz köteles.”41

„A hatályos Ptk. az eredeti állapot helyreállítását tekinti alapvető érvénytelenségi

jogkövetkezménynek, ami egy dologi jogias szemléletű felfogás, hiszen a restitutiós igények

alapvetően tulajdoni természetűek, abból kiindulva, hogy a felek között nincs érvényes

kötelmi jogi jogviszony, az érvénytelen szerződés nem eredményez tulajdonváltozást a

teljesített szolgáltatásokban. Ezzel szemben az új Ptk.-ban az érvénytelenség

jogkövetkezményei rendezésének egy olyan felfogása érvényesül, amely a jogalap nélküli

gazdagodás elvét veszi alapul, hiszen érvényes szerződéses jogviszony hiányában a jogalap

nélküli gazdagodás az a kötelmi jogi jogcím, amely alapján az érvénytelenség

jogkövetkezményei rendezhetők mindazokban az esetekben, ahol restitutióra nincs lehetőség.

Az alapgondolat az, hogy a felek jogviszonyát a bíróság a „végigható szinallagma”

követelménye alapján rendezze. Az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásánál a

bíróságnak ismételten meg kell teremtenie a felek szolgáltatásainak és ellenszolgáltatásainak

azt az egyensúlyát, amely a szerződéskötéskor is fennállt. A bíróságnak arra kell törekednie,

hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek rendezése során egyik fél se kerüljön a

másikkal szemben aránytalanul kedvezőbb, illetve méltánytalanul súlyosabb vagyoni

helyzetbe, más szóval meg kell akadályozni bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását.

Az új Ptk. – túl azon, hogy tételes szabályban fogalmazza meg az érvénytelenségnek azt az

általános joghatását, hogy nem lehet rá jogosultságot alapítani – elsődleges

jogkövetkezménynek a szerződés érvényessé nyilvánítását tekinti, e körbe vonva a szerződés

konvalidálódását, vagyis az érvénytelenségi ok megszűntét is, amit a hatályos Ptk. nem

szabályoz. A szerződést vagy a bíróság nyilvánítja érvényessé visszamenő hatállyal, vagy a

szerződő felek maguk teszik érvényessé azt oly módon, hogy – akár ex tunc, akár ex nunc

hatállyal – utólag kiküszöbölik az érvénytelenség okát, vagy ha az más okból már megszűnt,

megerősítik a szerződési akaratukat. Az új Ptk. az eredeti állapot helyreállítását már csak

természetben engedi meg (értékbeni megtérítés útján tehát nem) és csak az elévülés, illetve az

elbirtoklás korlátai között. Nem tartja fenn az új Ptk. a határozathozatalig történő hatályossá

nyilvánítás jogintézményét, hanem olyan esetekben, amikor sem a szerződés érvényessé

nyilvánítására, sem az eredeti állapot természetbeni visszaállítására nem kerülhet sor, a

jogalap nélküli gazdagodás elvére támaszkodva rendezi a felek helyzetét kimondva, hogy

ilyenkor a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének

pénzbeli megtérítését.”42

7. Végső következtetések

Felmerül a kérdés, hogy a jogalap nélküli gazdagodást szabályozó új jogszabályhely tükrében

mennyiben helytállóak az előző fejezetben ismertetett bírói döntések.

41

Wellmann György: A szerződés érvénytelenségének szabályozása az új Ptk.-ban (Jogtudományi Közlöny

2014. évi 2. szám) 68. oldal 42

http://ptk2013.hu/interjuk/az-uj-ptk-kotelmi-jogra-vonatkozo-szabalyairol-interju-wellmann-gyorggyel-a-

kuria-polgari-kollegiumanak-vezetojevel/2442


http://ptk2013.hu/interjuk/az-uj-ptk-kotelmi-jogra-vonatkozo-szabalyairol-interju-wellmann-gyorggyel-a-kuria-polgari-kollegiumanak-vezetojevel/2442


35

A szerző megkísérli, hogy a kúriai ítéleteket az új jogszabály kontextusában értelmezze:

A jogszabályi környezet tartalmaz ugyan újdonságokat, de a jogalkotói célok érdemben nem

változtak, a fentiekben ismertetett tényállásokra az új jogszabály értelmezése sem kínálhat

merőben ellentétes válaszokat.

Az új jogszabály megalkotása során a jogalkotót az adott norma társadalmi viszonyokkal

összefüggésben való aktualizálása vezérelte, ám a korábbi értékek megtartása mellett.

Mindemellett felismerhető az a jogalkotói cél is, hogy a felsőbb bíróságok által kialakított

gyakorlat lényegi elemei, megállapításai, következtetései konkrét jogszabályi formát öltsenek.

36

HIVATKOZOTT IRODALOM

1. Magyar Magánjog III. Kötelmi Jog Általános Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly,

Budapest, 1941. Grill Károly Könyvkiadóvállalata

2. Magyar Magánjog IV. Kötelmi Jog Különös Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly,

Budapest, 1942. Grill Károly Könyvkiadóvállalata

3. Szászy István: A Kötelmi Jog Általános Tanai Budapest, 1943. Grill Károly

Könyvkiadóvállalata

4. Bíró György: Kötelmi jog (NOVOTNI KIADÓ 2010.)

5. A Polgári Törvénykönyv Magyarázata 1. (KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft.,

Budapest, 2004.)

6. A Polgári Törvénykönyv Magyarázatokkal, szerkesztő: Vékás Lajos, szerkesztő munkatárs:

Gárdos Péter (Complex Kiadó Budapest, 2013.)

7. Fuglinszky Ádám: Az új Polgári Törvénykönyv Kötelmi Jogi Könyve, Vázlatok,

Előadássorozat közjegyzők számára a Magyar Országos Kamara rendezésében (MOKK

Budapest, 2013.)

8. Vékás Lajos: Érvénytelenség és jogalap nélküli gazdagodás (Magyar Jog 2003. (50. évf.) 7.

szám)

9. Wellmann György: A szerződés érvénytelenségének szabályozása az új Ptk.-ban

(Jogtudományi Közlöny 2014. évi 2. szám)

37

ELEKTRONIKUS JEGYZÉK

1. http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/menyhard-attila-az-allam-javara-valo-

marasztalasrol-pjk-20034-29-37-o/493


2. http://www.parlament.hu/irom39/07971/07971.pdf


3. http://ptk2013.hu/interjuk/az-uj-ptk-kotelmi-jogra-vonatkozo-szabalyairol-interju-

wellmann-gyorggyel-a-kuria-polgari-kollegiumanak-vezetojevel/2442







gondolatok a jogalap nélküli gazdagodás jogintézményének...

Documents